Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A keresztény és a vallási hagyományok azoknak az életét is meghatározzák, akik nem feltétlenül járnak templomba. A kultúránk mindennapjait át- és áthatják ezek a hagyományok, sokszor magunk se tudunk róla. Amikor valaki kételkedik, és azt mondjuk rá, hogy tamáskodik, akkor azok, akik ezt a kifejezést használják, nem mindig lehetnek azzal tisztában, hogy hitetlen Tamásra nyúlnak, utalnak vissza ezek a szavak, de tőle függetlenül egy általános, közhasznú szóvá vált azok számára is, akik mondjuk, a Bibliát sorról sorra nem ismerik, és soha nem is olvasták.

Magának az egyháznak a hagyományai is változtak az évszázadok során, még ha azért sok-sok száz éve ezek a hagyományok már rögzültek. Maga az egyház vett át korábbi, urambocsá’ egyébként pogány ünnepeket is, pontosabban előszeretettel határozott meg egyházi ünnepként olyan napokat, amelyek korábban más vallások, a kereszténységhez képest pogány vallások ünnepei voltak. Ilyen például a téli napforduló is, de még tudnék mondani példákat. A húsvét nem ilyen. Krisztus halálának az évét ha nem is lehet pontosan tudni, de egyébként, hogy milyen hónap milyen napra esett, azt viszont igen, ellentétben a születési idejével, amit ilyen értelemben pontosan nem tudunk meghatározni. Ha a történelmi tényekből indulunk ki vagy a csillagok állásából, hiszen tudjuk, hogy különös égi jelenség jövendölte meg Jézus születését, akkor akármilyen furcsának tűnik és képzavarnak, amit mondok, de azt mondhatjuk, hogy Jézus a legkorábban Krisztus előtt 7-ben, de legfeljebb Krisztus előtt 4-ben született. Aztán konszenzussal egy zsinaton eldöntötték, hogy mikor legyen Jézus születésnapja, és azóta ezt a hagyományt a kereszténység tartja is, legalábbis Nyugaton. (Derültség a Jobbik soraiból.) Tudomásom szerint az ortodox kereszténységnek bizonyos ünnepnapjai más napokra esnek, ha ez így nem volt elég világos.

De maguknak az ünnepeknek vannak társadalomban rögzült hagyományai is, és ezeket viszont érdemes figyelembe venni. Kár arról teológiai vitát nyitni, hogy a szenteste teológiai értelemben milyen. Tény és való, hogy Magyarországon legalábbis a családoknak az a karácsonyeste, függetlenül attól, hogy ez teológiai értelemben pontos vagy pontatlan. De magánál a húsvétnál is vannak társadalmi szokások. A húsvéthétfő tudomásom szerint nem egyházi ünnep, viszont egy olyan társadalmi népszokást kell vele elismerni, hogy azt hiszem, talán még a forradalom is kitörne, ha kétségbe vonnánk, hogy húsvéthétfő munkaszüneti nap legyen-e a jövőben.

Ilyen értelemben, ha szabad ezt a kifejezést használnom, egyáltalán nem ördögtől való, amikor bizonyos egyházi ünnepek mellett az egyházi ünnepekhez kapcsolódó társadalmi szokásokat is figyelembe veszünk. Mélyen egyetértek Ikotity István képviselőtársam szavaival, aki azt mondta, hogy nagyon fontosak a teológiai tételek, nagyon fontos maga a vallás is, ugyanakkor itt a parlamentben nekünk lehetőség szerint olyan törvényeket kell megalkotni, amelyek figyelembe veszik a nagy hagyományokat, a vallási előírásokat és hagyományokat is, az esetleg hozzákapcsolódó társadalmi szokásokat is, és egyfajta társadalmi konszenzusra törekedvén, a közjót szolgálva kell a törvényeinket, a döntéseinket meghozni. Ebben a tekintetben teljesen mindegy, hogy egyénileg, képviselőként a lelkiismeretünk parancsa is benne van-e a szavazatunkban vagy sem, a lényeg az, hogy a parlamentnek a közjóra kell törekedni, a közjót kell szolgálni, és ilyen értelemben nem teológiai tételeket kell törvénybe iktatnia.

Ezért tehát csak azt szeretném javasolni tisztelettel, mert kicsit elment a vita ebben, hogy kinek van igaza, és melyik zsinat mikor mit csinált, és melyik az igazán nagyobb egyházi ünnep, kár erről vitatkozni. Tény és való, hogy az egyházi ünnepeket munkaszüneti napban is el kell ismerni, az egyház társadalomszervező erő, az egyházi hagyományok nagyon erős hagyományok, ezeket tisztelni kell, de én is úgy gondolom, hogy legalábbis megfontolandó a december 24-e ebből a szempontból, mint szintén munkaszüneti napként való elismerés, függetlenül attól, hogy az egyház melyik ünnepet tartja a nagyobbnak, egyszerűen azért, mert maga az egyház is emelt be társadalmi szokásokat egyházi ünneppé nyilvánításban, maga a nép is tett hozzá saját szokásokat létező egyházi ünnepekhez. Nekünk azt kell figyelembe venni, hogy a magyar társadalom igényei szerint, a magyar gazdaság teherbíró képességét is figyelembe véve mi a racionális döntés. Erre kérem képviselőtársaimat, függetlenül attól, hogy a lelkiismeretük parancsa ebben a kérdésben számukra mit ír elő.

Összegezve tehát, ezeket a kiegészítő gondolatokat nem a javaslatot cáfolva kívántam megtenni, azt kiegészítve próbáltam ebbe az irányba módosítani a közös gondolkodásunkat. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

(20.40)