Készült: 2020.09.22.23:22:07 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
2 15 2002.05.21. 12:26  4-30

DR. BALSAI ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A magunk részéről nem szerettünk volna kétséget hagyni afelől, hogy követjük azt a parlamentáris szokást és azt az alkotmányos munkát, amelyet 1990-ben éppen az MDF vezetett be a kormányzás felelősségének az első lépéseként. Nyilván az ezt a felelősséget vállalók, a kormányra törekvők felelőssége és első lépése, hogy a kormány struktúráját a terveiknek megfelelően átalakítsák. Ezért nem kívántunk gátat szabni annak, hogy mindjárt a parlament első rendes munkanapján a Házszabálytól többszörösen eltérve elfogadható legyen az a javaslat, amelyet önök előterjesztettek a kormánypárti frakciók vezetőinek aláírásával. Természetesen ennél többet - mint ahogy eddig sem fordult ez elő - nem vállalhattunk. Illetőleg még annyit vállaltunk - erre volt utalás, és ez nagyon megkönnyíti a demokratikus játékszabályoknak megfelelő történéseket -, hogy bár lenne mit módosító javaslatként is benyújtanunk, és nemcsak azért, hogy a nyelvtani és egyéb nyelvhelyességi vagy annak vélt hibákat javítgassuk, ettől is elálltunk, ilyen szándékunk sincsen; ezt a bizottsági vitában is kifejezésre juttattuk.

(14.10)

 

De ezzel együtt nem tartjuk alkalmasnak, nemcsak elfogadásra alkalmasnak, hanem általános vitára sem tartjuk alkalmasnak ezt a javaslatot. Ezért tehát minden felelősséget, beleértve a határozathozatallal kapcsolatos felelősséget is, a kormánypárti képviselőknek kell vállalniuk.

Mindjárt ott kezdem, ahol Kuncze Gábor frakcióvezető úr abbahagyta: ő nem érintett kérdésekkel kívánt foglalkozni, és meg akarta nyugtatni az itt ülőket és nyilván a szélesebb nyilvánosságot arról, miért is jó és korszerű ez a magyar kormányzati struktúra. Én átnéztem - remélem, pontosak az információim - a magyar kormányok történetét 1848 áprilisától kezdve: sehol nem nélkülözték a közlekedési minisztert. Nem volt még magyar kormány, hölgyeim és uraim, amelyben a közlekedési tárcát ne egy miniszter személyesítette volna meg. Az más kérdés, hogy a történelem során milyen egyéb feladatok rakódtak Széchenyi István vagy Baross Gábor tárcájához, de arra még nem volt példa, és szerintem kevés a példa világszerte, hogy a kormány lemondjon arról, hogy a közlekedési ügyeket önálló miniszteri felelősséggel irányítsa, és egy megszüntetett minisztérium hagyatékaként egy olyan gazdasági miniszter irányítása és első helyen történő megnevezése alá kerüljön, akinek a funkcióit illetően itt nem kaptunk meggyőző érveket arról, hogy mit is fog csinálni ez a gazdasági miniszter. Azt biztosan tudjuk, hogy mit nem fog csinálni: nem fogja csinálni azt a nagyívű gazdaságpolitikai stratégiai munkát, amelynek elemeit önök máris... Úgy látszik a nyilatkozataikból, és a kormányprogram ma átvett anyagára vetett futó pillantás alapján is az látszik, hogy nem kívánják azt a gazdaságpolitikai stratégiai műhelyt annak a miniszternek szánni, aki ugyanakkor a felszámolt, megszüntetett, a magyar jogtörténetben első ízben megszüntetett közlekedési tárca feladatainak egyik részét átveszi. Ezt nem tartjuk elfogadhatónak.

Ugyancsak nem tartjuk elfogadhatónak, hiába igyekezett az imént Kuncze Gábor meggyőzni minket, pontosabban talán inkább a kormányra készülő képviselőket, hogy most már elmúltak azok az idők, amelyek ezt nem tették lehetővé, most már itt az ideje, hogy ismét visszaegyesítsék a nem túl jó emlékű Maróthy-féle minisztériumot, a környezetvédelmit és a vízügyit - akkor vízgazdálkodási, de ez tényleg csak nyelvtani kérdés - egy vezetés alá. Ha van és maradt ellentét - és természetes, hogy ennek fenn is kell maradnia - a környezetvédelem, a vízépítészet és minden ezzel kapcsolatos elképzelés, költségvetési és egyéb hozzáférés szempontjából is, akkor ez ma még inkább világosabb, mint tizennégy évvel ezelőtt, amikor az ösztönös politikai mozgalmak és az itt ülő négy pártból három azért tüntetett, tiltakozott, és nem kis mértékben a rendszerváltozás egyik emblematikus történetévé fejlődött az az ügy, ami az akkori kormányzati elképzelést, végül is a rendszerváltozást követő első kormány legelső szervezési lépéseként, szétválasztotta. Ez tehát az, ami most itt visszaköszön; ez olyan ellentétek egybeötvözésének a lehetőségét teremti meg, aminek nincsen más magyarázata, mint amire itt már utalt előttem a felszólalásában Rogán Antal, hogy kizárólag a gombhoz varrták a kabátot, hiszen mi másnak lehetne tulajdonítani mind a gazdasági és közlekedési miniszter pozícióját, mind pedig a környezetvédelmi és vízgazdálkodási, vízügyi miniszter pozícióját, mint egy koalíciós osztozkodásnak.

Elfogadhatatlannak tartjuk, és erről még bővebben fogunk szólni, hogy ugyanazt a helyzetet visszaállították az egészségügy, valamint a szociális és családügyek tekintetében, amelyet az 1998-ban megalakult kormány, híven a programjához, a beváltott politikájában szétválasztott, mert természetesen a szociális és családügyek külön miniszteri felelősségen alapuló külön minisztériumi szervezést és külön parlamenti felelősséget is jelentettek - ez a bizottsági struktúrában szerencsére megmaradt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanúgy elfogadhatatlannak tartjuk tehát ezt az összevonást, amely a régi idők mozijára emlékeztet, hiszen emlékszünk még azokra a korábbi, akár az 1990-et megelőző, akár pedig a '94-98 közötti, személyekre szabott miniszteri feladatokra, amelyek itt most ebben a javaslatban tetten érhetők.

Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egyáltalán nem győzött meg senkit az imént felszólaló Kuncze Gábor arról, ami az őt megelőző felszólalásban világos volt, hogy tudniillik ez a Miniszterelnöki Hivatal ezzel a miniszteri felelősséggel egyáltalán nem az a miniszteri pozíció, amelyre 1996-ban, az emlékezetes törvény módosítása során azért került sor, mert akkor is úgy látta a jelenleg kormányra készülők többsége, hogy mint a közigazgatás első számú vezetőjének, a központi kormányzati szervezetek első számú tisztviselőjének az addigi, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető államtitkári szerep már kevés, ezt miniszteri jogállású személynek, miniszternek kell betöltenie. Ez addig se volt igaz, de az azóta történtek teljesen világossá tették, hogy lényegében egyfajta kormányforma-változásnak vagy -módosulásnak is felfogható az, ami ebben a kérdésben, különösen ebben a javaslatban szembetűnik. Nem lehet ugyanis azt az érvet komolyan venni, hogy azok az ügyek azért fontosak és azért kerülnek a Miniszterelnöki Hivatalhoz, mert ott jobban szem előtt vannak, és talán a felelősség is nagyobb. Hogyan lehet összeegyeztetni, tisztelt hölgyeim és uraim, és hogyan lehet a miniszterelnöki felelősséget egyáltalán számon kérni egy olyan személyen, akinek egyformán feladatát képezi a területfejlesztés, az idegenforgalom, az egyházi ügyek, a kisebbségi ügyek, a határon túli magyarok ügyei, a kormányzati informatika, és itt jön az újítás: a polgári titkosszolgálatok fölötti miniszteri felügyelet?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Nagyon nagy felelősséget vállal az a vezető tisztviselő, aki úgymond, nem politikai állásban miniszteri tagja a kormánynak, s aki a hazai polgári titkosszolgálatokat irányító miniszteri funkcióval és felelősséggel is felruházódik. Egyetlenegy kormánynak ilyen törekvése még nem volt. Jól emlékszünk 1990-ben az ezzel kapcsolatos alkotmányos helyzetre, majd az ezt követő megoldásra, amelyet egyébként a most kormányra készülő, akkor legerősebb ellenzéki párt is szorgalmazott, kifejezetten ellenezve az ilyen típusú megoldást. Jól emlékszünk arra is, és remélem, ezek csak emlékek maradnak, de nem lehet kizárni azt a helyzetet, hogy a polgári titkosszolgálatokkal kapcsolatos, egyébként fokozott parlamenti ellenőrzés nyilvánvalóan politikai természetű ügyekké, illetőleg ilyen természetű ügyek közvélemény előtti megjelenítőjévé fogja tenni azt a személyt, aki tehát a közigazgatás első számú vezetőjeként élvezi a miniszteri funkciót.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi igenis emlékszünk azokra a vitákra, amelyek az akkor kormányra készülő pártokat, tehát a mögöttünk hagyott ciklus kormánypártjait érték vádként, hogy ki akarja vonni a parlamenti ellenőrző funkcióból a kormányt azzal a fajta kormányalakítással, amely a Miniszterelnöki Hivatal tekintetében lényegesen nagyobb kormányzati túlsúlyt akar az addigi szokáshoz képest megvalósítani. Úgy látjuk, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy azok a vádak - mi akkor ezt természetesen nem tartottuk igaznak -, ha ezt most megismételnénk, hatványozottabban igazolhatóak lennének, és az előttünk fekvő javaslatból csakis erre lehet következtetni.

Kisebb jelentőségű, de úgy gondolom, azért néhány szót kell erről is beszélni: a kérdés bizottsági vitájára is utalva tekintjük egyébként elfogadhatatlannak azt, hogy most az ifjúsági és sportminisztert gyermek-, ifjúsági és sportminiszternek fogják hívni. Isten őrizz, hogy bárkit is megsértenék, vagy nehogy félreértsék a szavaimat, mert természetesen ez az álláspont nem a gyermekek ellen való álláspont, de enyhén szólva is demagógiának kell minősítenünk egy olyan miniszteri elnevezést, egy minisztériumnak olyan névbővítését, amelyhez semmiféle - hangsúlyozom: semmiféle - hatósági vagy egyéb ügykör nem kapcsolódik.

 

(14.20)

 

Megkérdeztük az előterjesztőt a bizottságban, hiszen mi tárgyaltuk délelőtt az alkotmányügyi bizottságban, hogy na, és akkor a gyámügyek, a gyermekeket érintő ügyek vagy valami a gyermekügy kapcsán, ha van egyáltalán ilyen, azok oda kerülnek? Nem, azok nem kerülnek oda. Hölgyeim és Uraim! Nincs értelme egy olyan elnevezést tudatosítani, a közvélemény elé újként és politikai előnyként megjeleníteni, amelyhez semmiféle hatáskör, semmiféle funkció nem kötődik.

Hölgyeim és Uraim! Összegezve az elmondottakat, nagyon ügyelve, hogy csak a leglényegesebb kifogásainkat soroljam föl, ezért nem tudtuk elfogadásra javasolni, és mi azt tanácsoljuk a Magyar Demokrata Fórum nevében, hogy tisztelt kormányra készülő képviselőtársaim se fogadják el ezt a javaslatot ebben a változatban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 8 2002.06.04. 3:53  7-10

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Június 4-e van, történelmünk egyik legnagyobb katasztrófájának, a trianoni békediktátum aláírásának 82. évfordulója. Nyolcvankét évvel ezelőtt ezen a napon veszítettük el a Magyar Királyság területének kétharmadát és lakosságának mintegy harmadrészét. A kiutat - ahogy Tőkés László fogalmazott - nem az oly sokáig mesterségesen fenntartott kollektív feledékenység, hanem egyedül a múlttal és a mai valósággal való nyílt szembenézés, másfelől pedig Trianon káros következményeinek a lehetséges felszámolása jelentheti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy a magyarság egyharmada a határainkon kívül él, a magyar állam, a mindenkori magyar kormány felelőssége a nemzet egésze megmaradásának a támogatása. Második polgári kormányunk 1998-ban folytatta az Antall József által megjelölt utat, a kedvezménytörvény megalkotásával pedig az elszakított magyarsággal szemben több mint nyolcvan éve fennálló tartozásunkat törlesztette. Hangsúlyozom, csak törlesztette! Ez a törvény az első olyan jogszabály, amely a határokon kívül rekedt magyarokat jogilag is a nemzet részének tekinti. Célja, hogy elősegítse megmaradásunkat a Kárpát-medencében, a magyarság megmaradását a szülőföldjén. Az elmúlt négy év legnagyobb eredménye szerintem a lelkekben végbemenő azon változás volt, amely ennek a törvénynek a megszületését kísérte. Örömmel látjuk, hogy a fiatalok is nagyon sokan magukénak érzik az általunk vallott nézeteket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem lehetünk viszont teljesen nyugodtak a jövőt illetően. Nemcsak azért, mert a szocialista és szabad demokrata politikusok példátlan és teljesen felesleges hisztériát keltettek a magyar-román egyetértési nyilatkozat ellen, Kovács László - akkor még nem miniszteri minőségében - pedig azzal a Weiss úrral, a szlovák parlament külügyi bizottságának elnökével folytatott háttértárgyalásokat, aki nem éppen magyarbarátságával tündököl. Medgyessy Péter - akkor még nem miniszterelnök, csak jelölt - már a választás éjszakáján sietett kijelenteni, hogy ő Horn Gyulához hasonlóan csak 10 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni, bár később ezt módosította és azt mondta, hogy felelősséget érez a határon túl élőkért is.

De főképpen azért vagyunk nyugtalanok, mert szomorúan azt tapasztaljuk, hogy a határon túli magyarság a kormányprogram múlt heti vitájának tapasztalatai alapján a külpolitikáról szóló fejezet mindössze hetedik sorszámát, hetedik pontját tudta elfoglalni, hat pont tehát fontosabb volt. Ezen túlmenően azt sem tartjuk megengedhetőnek, hogy itthonról bírálják a kisebbségi magyar politikusokat, nem engedhetjük meg, hogy határon túli magyar vezetők, politikusok sorsának megnehezítéséhez adjon a magyar kormány muníciót a szomszéd országok magyarellenes politikusainak.

Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum szerint az anyaország és a határokon kívül rekedt honfitársaink érdekét ma csak egy cél szolgálhatja, az, ha folytatódik a határokon átívelő nemzetegyesítés politikája. Reményeink szerint ezt segíti majd elő uniós csatlakozásunk is, de addig is feltétlenül ragaszkodnunk kell az eddig elért eredmények megtartásához. Nem a kedvezménytörvény vagy a magyar-román egyetértési nyilatkozat felülvizsgálatáról kell tehát a kormánynak gondolkoznia, hanem annak végrehajtásáról kell gondoskodnia. Nem lehet vita közöttünk abban a kérdésben, hogy a határok által szétszabdalt magyarságnak meg kell őriznie lelki, nemzeti, hitbéli egységét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen gondolatok jegyében köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 204 2002.06.11. 14:42  189-286

DR. BALSAI ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az a megtiszteltetés ért, hogy nagyon röviddel ezelőtt képviselőcsoportunk engem bízott meg ennek a törvényjavaslatnak a vezérszónoklata ügyében a felszólalással, első dolgom természetesen a javaslat bizottsági jegyzőkönyvének az áttanulmányozása mellett az volt, hogy eszembe jutván valami, elővegyem a nemzeti középnek nevezett kormány programját. Valami nem hagyott nyugodtan, és elővettem ezt a kormányprogramot, nem azért, mintha olyan régen vitatkoztunk volna róla, de muszáj volt megnéznem az úgynevezett demokráciacsomaggal foglalkozó fejezeteknek egyik lényeges, a jogalkotással kapcsolatos részét - mint jogászember, elsősorban ebben voltam érdekelt -, és nem csalódtam. Azt olvastam benne, amit először is, amikor az új kormány programját vitattuk.

Itt nagyon sok érv elhangzott a kormánypárti képviselők és a kormány leendő tagjainak szájából annak érdekében - és örülök, hogy itt van az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára -, hogy úgymond visszaállítsuk a parlament tekintélyét, úgymond felszámoljuk a hektikus jogalkotást. Ezt a szót azért idézem szó szerint, mert viszonylag szokatlan egy kormányprogramban a hektikus szó használata, de nagyon kifejező, legalábbis a szándék.

 

 

(15.30)

 

Tehát föl kell számolni az olyanfajta jogalkotást, amely nem felel meg a jogalkotással szemben előírt követelményeknek, nevezetesen nem felel meg történetesen a munka világát és egy egész jogág alapvető kódexét jelentő munka törvénykönyve nem jelentéktelen terjedelmű felülvizsgálatának, az ezzel kapcsolatos elvárásoknak.

Azt is olvastam ebben a "demokráciacsomag" című fejezetben, hogy nemcsak visszaállítják a parlament tekintélyét, nemcsak vállalja a felelős magyar kormány ezeknek az ügyeknek a jogállami módon, egyébként a szerintük megsérült jogállam helyreállításának egyik gyógymódjaként a jogszabály által előírt formák betartását, hanem hatásvizsgálatokat is fog végezni. Ez nagyon sok helyen van ebben a kormányprogramban. Van vagy két hete, három hete, hogy erről itt beszélgettünk. Emlékszem, Vastagh Pál volt igazságügy-miniszter úr - talán ennek a fejezetnek az egyik szerzője - milyen jelentős időt szánt annak bebizonyítására és a mi meggyőzésünkre, hogy nem lehet csak úgy jogszabályokat ide bezúdítani és a parlament tekintélyét aláásva anélkül megvitatni akár kormánypárti, akár ellenzéki képviselőtársaim által, hogy ne tegyék mellé a hatásvizsgálatokat. Egyébként nem azért mondom, tisztelt képviselőtársaim, egyetlenegy ma és holnap és az előző héten tárgyalt törvényjavaslat kapcsán én még nem láttam ilyen hatásvizsgálatot. Lehet, hogy önök kaptak; én, bár frakcióvezető vagyok, nem találkoztam ilyennel. Az ezt követően tárgyalásra kerülő, nem kismértékben, szintén nem csekély beavatkozást jelentő törvénymódosításokhoz sem mellékeltek, de azt legalább a kormány terjesztette elő.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tényleg őszintén mondom, sajnálatosnak kell minősítenem azt, hogy az újonnan hivatalba lépett kormány nem vállalta föl azt az egyébként programjában vállalt kötelezettséget, hogy egy olyan jelentős, az egész társadalmat - ahogy mondani szokták a szakemberek -, a munka világát alapvetően érintő, kódex jellegű törvénynek a módosításával kapcsolatos, már sokak, az előttem szólók által hivatkozott egyeztetési kötelezettségét és a kormány felelősségét magában foglaló jogalkotási eljárás kereteit ne lépje túl, ne engedjen másfajta utat egy direkt politikai kampány jellegű jogalkotásnak. Mert éppen nem én, ezt Filló Pál mondotta az imént mint vezető előterjesztő, hogy most engedjük meg, hogy egy kicsit politizáljon. Köszönöm szépen, hogy segített nekem a mostani felszólaláshoz érveket gyártani ahhoz, hogy mit nem szabad megengedni, kedves előterjesztő Filló Pál képviselőtársam, egy ilyen jelentős kódex felülvizsgálata során.

Természetesen én azt megértem, és erre is volt már itt hivatkozás, hogy alig megszáradván a tinta a kormány kinevezési okmányain, a miniszterek, államtitkárok, politikai államtitkárok és más vezetők kinevezési okmányain, sürgősen hozzáláttak ahhoz, hogy az MSZP választási kampányában megkapott szakszervezeti támogatást valóban megfizessék. Az a kérdés, hogy ez megfelelő és valóban az általános indoklásban foglalt céloknak megfelelő forma lesz-e, vagy nem lenne-e jobb - ahogy ezt majd én is indítványozni fogom, ahogy erre Őry Csaba képviselő úr hivatkozott - a kormánynak, a felelős kormánynak, amely az itt ülő képviselők többségének bizalmát megkapta, visszakérni ezt a javaslatot. Vagy megkérni az előterjesztőket, hogy a szándékokkal egyetértve, a valóban szükséges egyeztetések után és az érdekeltek - a munkaadók, munkavállalók, nemcsak a szakszervezetek által képviselt része, hanem a jóval nagyobb többséget jelentő üzemi tanácsok és egyéb szerveződések - előtt a szokásos és rendes módon megvitatva, ezt valóban felelősséggel elő lehessen terjeszteni.

Azt is sajnálatosnak tekintem, hogy áttanulmányozva a bizottsági jegyzőkönyvet, ha jól emlékszem, Csizmár államtitkár úr azt mondotta, amikor ezt firtatták a jelenleg ellenzékben politizáló képviselők - akik úgy tűnik, felelősebben álltak ehhez a kérdéshez hozzá -, hogy miért nem segít, miért nincsen a kormánynak ezzel kapcsolatban beadványa vagy bármilyen, a parlament elé terjesztett anyaga, ha a jegyzőkönyvet jól idézem, azt mondta az államtitkár úr, hogy az Orbán-kormány szerinte szétverte a munkaügyi tárcát. Nem szeretném ezeket a dolgokat idehozni; más is mondta már, hogy a bizottsági vitát, amelynek csak olvasója voltam, nem résztvevője, ne hozzuk ide, mert nem volt épületes. Valóban nem volt épületes egy politikai államtitkártól egy ilyen megállapítás, hiszen a kormányzás struktúráját illetően lehetnek eltérő vélemények. Önök is átalakították a kormányt, az előző kormánynak is megvolt az elképzelése, hogy hol kell a foglalkoztatási kérdéseket kezelni. Ezen az elképzelésén változtatott is az előző kormány, de semmit nem vert szét. Erről Őry Csaba volt államtitkár úr felszólalása, azt hiszem, világos és kronologikus áttekintést adott, és valószínűleg lesznek még ilyen felszólalások.

Szeretném a tisztelt előterjesztőket egy dologról megnyugtatni. Ne értsék félre a szavaimat! Én nem kívánom kétségbe vonni a képviselők azon alkotmányos jogát, ami a törvényjavaslatok előterjesztésére vonatkozik, és azt sem kívánom kétségbe vonni, hogy a képviselők által kidolgozott javaslatok mögött van szakmai munka általában. Azt azonban őszintén mondom - én, aki most már tizenharmadik éve vagyok tagja a Magyar Országgyűlésnek a választók bizalmából -, én még nem láttam, nem emlékszem olyan nagy terjedelmű módosításra, amelyet képviselők csoportja egy kódexszel kapcsolatban adott be, egy ágazat alapvető törvényével kapcsolatban. Nem emlékszem erre. Kérem, ha valaki majd a vitában felfrissíti az én rossz emlékezetemet, azt örömmel veszem, de sem a polgári törvénykönyvhöz, sem a büntető törvénykönyvhöz nagy terjedelmű képviselői módosítást akkor, amikor van kormány, hangsúlyozom: van kormány, hiszen néhány tagja most is megtisztel minket; éppen a szaktárca nem képviselteti magát most az ülésteremben, de biztosan, ahogy én... (Csizmár Gábor felemeli a kezét hátul, a képviselői üléshelyén ülve.) - itt, a miniszteri padsorban, a felelős helyeken, úgy értettem -, ahogy én meg tudtam nézni a jegyzőkönyveket, nyilván meg fogják ők is nézni. Tehát erre én nem találtam példát, az én ismereteim és emlékeim erre nem találtak példát.

Természetesen, ahogy ez már itt elhangzott, mi is alapvetően kifogásoljuk azt, hogy a bizottsági vitában az előterjesztők által hivatkozott egyeztetés - nem vonva kétségbe, hogy volt, akikkel egyeztettek - a töredékét képviseli a versenyszférában dolgozó munkavállalóknak. Ez itt elhangzott és el fog majd még hangzani. Emlékszem, a bizottságban Sümeghy úr világossá tette, hogy hol van már az a világ, tisztelt képviselőtársaim, amikor a szervezett dolgozók tömegei szakszervezetbe tömörülve álltak szemben az akkori munkáltatókkal, akiket már munkaadóknak mondunk, mert a munkaadók, mint tudjuk, 80 százalékban nagyon kis- és nem nagyhatalmú, nem - hogy mondjam... - rosszízűen tőkés érdekeket tartanak szem előtt, hanem ugyanolyan részesei a magyar valóságnak, a könnyebben vagy nehezebben boldogulásnak, ahogyan az általuk foglalkoztatott munkavállalók. Nos, hol van már az a világ, hogy azt a szakszervezeti tisztségviselői réteget segítsük olyan kedvezményekhez, amelyik - nyugodtan kimondom - nem biztos, hogy alkotmányos?! Hol van a szerződési szabadság? Hol van a felek egyenjogúsága abban a megoldásban, amelyet önök vissza kívánnak állítani, hogy tudniillik az egyéb infrastruktúra biztosításán túlmenően - helyiséget, bérleti díjat, telefont, telekommunikációs költséget, postaköltséget meghaladóan - még ingyenes banki szolgáltatást is végezzenek?! Nevezetesen - erre már volt utalás a kisebbségi vélemény előadójától -, hogy ők legyenek kötelesek levonni és átutalni a szakszervezet számlájára azt a pénzt, amelynek a felhasználására semmiféle szankció vagy garancia sincsen. Mert az is érdekes dolog a munka világának jogi szabályozását illetően, hogy amíg a cégvezetést saját vagyonának a kockázatával anyagi kötelezettségek terhelik a hatékony és a foglalkoztatás szempontjait is magában foglaló jogszerű gazdálkodásra, addig a szakszervezetekkel szemben egyetlenegy ilyen akadémikus elvárás van: a jogok jóhiszemű gyakorlása.

 

 

(15.40)

 

Hogy aztán ezen jogaikat vajon jóhiszeműen gyakorolják-e vagy nem, erre már nincs jogi szabályozás.

Én tisztelettel adózom minden törekvésnek, amely azt kívánja, hogy a magyar érdek-képviseleti szervezetek által képviseltek valódi érdekei ne sérüljenek. Azt azonban határozottan visszautasítom, és az előttem elhangzó, nagyon demagóg felszólalásokkal szemben állítom, hogy valóban nem történt olyan alkotmányellenes szabályozás az éppen egy évvel ezelőtt hatályba lépett szabályozás kapcsán, amely indokolná, hogy most megismételjük azt, ami már benne van a szabályozásban - benne van a pihenőnap, benne van a vasárnap. Ennek a törvénynek az elfogadása után sem fognak mások dolgozni vasárnap, és ugyanazok fognak dolgozni vasárnap, akik most is dolgoznak vasárnap. Tehát kár port hinteni bárkinek is a szemébe, tisztelt képviselőtársaim.

Önök Alkotmánybírósághoz fordultak ugyebár, az Alkotmánybíróság megvizsgálta, és hogy, hogy nem, alkotmányosnak találta a szabályozást. Önök rendkívül demagóg és igaztalan vádakkal illették az akkori jogi szabályozást, mint hallották és fogják majd még hallani, ezek nemcsak önkéntes elképzelései voltak a korábbi kormánynak, amely becsületes egyeztetés alapján jutott arra az álláspontra, ahova jutott, hanem ezek olyan elvárások voltak, amelyekkel szembe kell nézni mindenkinek, a jelenlegi kormánynak is. Sajnálom, hogy nem nézett szembe, eddig legalábbis nem nézett szembe, mert különben nem a 19 képviselő indítványát tárgyalnánk, hanem a kormány felelősségével járó előterjesztést.

Én úgy gondolom, hogy nem az egyensúly helyreállításáról van szó ebben a többszereplős munka világában, pontosan annak az egyensúlynak a megbontásáról van szó, tisztelt képviselőtársaim, akik előterjesztették a javaslatot; ha gondosan mérlegelik azt az egyensúlyi helyzetet, amelyet a hosszadalmas, valóban rendkívül hosszú, másfél éves előkészítést követően benyújtott, hosszasan megtárgyalt és alkotmányosan felülvizsgált és alkotmányosnak talált törvény kialakított, ennek az egyensúlynak, mármint hogy a dolgozókat a részvételi jog alapján az üzem, a vállalat, a cég döntéseiben olyan részvételi jogok illetnek meg, amelyeket önök most elvonnak az üzemi tanácsoktól és az üzemi megbízottaktól, és átadják a fél évszázaddal ezelőtti munkaügyi kapcsolatelképzeléseken alapuló szakszervezeti szférának. Önök megnövelik a szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezményét, sőt kötelezővé teszik a fel nem használt kedvezmény kifizetését, amely természetesen levonás alapján a cég működési költségeit fogja növelni, holott ezzel a költséggel, gondolom, jóléti intézkedéseket vagy éppen béremelést is bevezethetnének.

Ezek azok a főbb szempontok, tisztelt előterjesztő képviselőtársaim, amelyek miatt a Magyar Demokrata Fórum nem fogja támogatni a javaslatukat.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 4 2002.06.18. 1:25  1-20

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön a "Nyugalom" címet adta felszólalásának. Mi teljesen nyugodtak vagyunk, miniszterelnök úr. Nekünk nincs okunk nyugtalankodni. Mi egyet szeretnénk kérdezni, és ön azt mondta, ezt érinteni fogja felszólalásában: hogy azokban az években, amelyekre vonatkozóan az ön kötelezettsége az államtitok védelme érdekében fennállt, egyáltalán szóba került-e az IMF-csatlakozás. Nyilvánvaló, hogy ez néhány évtizedes csúsztatást jelent.

De minket az érdekel, hogy ön mint a francia Becsületrend lovagja, amikor a miniszterelnök-jelöltséget hosszú hónapokkal ezelőtt elfogadta, számolt-e azzal, hogy erről a dologról majd egyszer számot kell adni; és azokban az években, ami előttünk részben ismert, részben még mindig homályos, vajon a pénzügyminisztériumi beosztás egyúttal rendőrtiszti állást is jelentett-e. Az kétségtelen, hogy az ön szóhasználata szerint ez az állás nem az átvilágítási törvény szerinti ügynöki állás, mert ez nem a III/III. ügyosztály által beszervezett jelentgetésekre vonatkozott, hanem ez ennél magasabb és másik ügyosztályra tartozó, mondjuk így, elhárító tiszt beosztása.

Azt szeretném, ha ön erre válaszolna, hogyan is volt azokban az években ez a tevékenysége. Tisztelettel még egyszer a Becsületrendjére szeretnék utalni, és szeretném, ha az megkímélődne.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 26 2002.06.18. 4:27  25-28

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Amikor a Magyar Demokrata Fórum a legnagyobb felelősséget viselte a rendszerváltoztatás lebonyolításáért, akkor is úgy véltük, mint most, hogy a rendszerváltozás egyik legfontosabb eleme a politikától teljesen független igazságszolgáltatás garantálása kell hogy legyen. Éppen ezért alapvetőnek tartottuk és tartjuk az államhatalmi ágak klasszikus és modern felfogás szerinti elválasztását és megfelelő kiegyensúlyozását is. Ezért csaknem teljes konszenzus alapján 1990-et követően felépítettük az állami igazságszolgáltatás alkotmányos rendszerét, amely egyes elemeit tekintve ugyan változhat és korántsem mozdulatlan, de abban eddig mind a három kormány egyetértett, hogy az igazságszolgáltatás szereplői kerüljenek a legtávolabb a politikától, amikor a munkájukat végzik.

Egy fontos kérdésben sajnos nem született egyetértés a rendszerváltoztató Magyar Demokrata Fórum törekvéseit illetően, nevezetesen a Magyar Köztársaság ügyészi szervezetének élén álló személy, valamint az ügyészi szervezet státusát illetően. Hiába volt minden próbálkozás, minden fogadkozás, minden egyeztetés és előkészítés, ezek után is ott tartunk, ahol a rendszerváltozás előtt, illetve lényegében ahol 1949-ben. A törvényhozás 386 tagja konkrét ügyek, nyomozati cselekmények, ügyészi perbeli cselekmények megtétele vagy meg nem tétele miatt korlátlanul kérdőre vonhatja az igazságszolgáltatás csúcsszereplőjét. Természetesen ezen keresztül politikailag célkeresztbe vehetik magát az ügyészi szervezetet, annak a hierarchizált apparátusnak a beosztott tagjait, akik közvetve vagy éppen egyre bővülő mértékben közvetlenül is felelősek a bűncselekmények felderítéséért és az elkövetők bíróság elé állításáért.

A legfőbb ügyész elleni alaptalan támadások és a személyét érő lejáratás parlamenti lehetősége jelenleg tizenkét éve egy módon akadályozható meg: ha a köztársaság felelős kormánya, mindenekelőtt az igazságügy-miniszter rendelkezik józan politikai belátással és természetesen megfelelő politikai befolyással ennek megakadályozására, illetőleg elhárítására.

 

(10.20)

 

Ha ezek közül egyikkel vagy másikkal vagy netán egyikkel sem rendelkezik, akkor bizony éghet az arcunk, mert megvalósult a politikai nyomásgyakorlás, hiszen az elutasított interpellációs választ követi a bizottsági vizsgálat, ahol megint lehet otromba és megalapozatlan vádakat megfogalmazni az érintettekkel szemben, majd ismételt szavazás, plenáris vita, újabb szavazás következik. Erre a kis Canossa-járásra pedig minden héten sort lehet keríteni mindaddig, amíg a megtámadott személy és az általa irányított szervezet működése meginog és ellehetetlenül, és akkor ki lehet majd pipálni a demokrácia-csomagterv egyik vállalását. Valóban ezt akarják önök?

Tisztelt Országgyűlés! Normális demokráciában a politikai szereplők nem vitathatják egy korábbi parlamenti többség legitim döntéseit, még akkor sem, ha nem ízlésük szerinti személy tölt be alkotmányos tisztséget. Vajon hová jutnánk ellenkező esetben? Talán meg kellene támadni mindenkit, akinek megválasztásában a szocialista és szabad demokrata képviselők nem működtek közre? Nem sorolom fel a tisztségeket és a személyeket, mert nem szeretnék ötleteket adni, de a mögöttünk álló néhány hét csinos kis listát foglal magában a megbízhatatlannak minősített fő- és köztisztviselők, nagykövetek, nagy tekintélyű művészek, kuratóriumi tisztségeket viselők leváltásából, eltanácsolásából, sokszor arcpirítóan arrogáns megszégyenítéséből. Úgy látszik, mintha a kormány most támogatást adna és keresne a személyek függetlenségének felszámolásához, hallunk születendő törvényjavaslatokról a jegybankelnök szuverenitásának megnyirbálására, de olyasmit is hallottunk, hogy a legfőbb ügyész eltávolításának jogi technikáján dolgoznak a demokráciacsomag dolgos katonái.

Ezért mi, a Magyar Demokrata Fórum tagjai és képviselői elvárjuk a kormánytól, hogy határolja el magát a legfőbb ügyész személye elleni otromba támadásoktól, és vessen gátat az ügyészség jogállami működését megzavaró akcióknak.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 66 2002.06.19. 20:37  13-189

DR. BALSAI ISTVÁN, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elsőként szólva a frakciómból, szeretnék a törvényjavaslat gazdasági környezetével, a jogalkotási jellegével és természetesen azzal a sok-sok jóléti intézkedéssel foglalkozni nagy vonalakban, ami a mai rendelkezésünkre álló időkeret tekintetében az elsőként megszólalónak kötelezettsége. A későbbiekben külön kívánunk szólni a jegybankkal kapcsolatos - és általában az ezeket a szabályokat érintő, szerintünk durva - beavatkozásokról, a mezőgazdaságot érintő kérdésekről és az egészségügyet érintő kérdésekről.

Hölgyeim és Uraim! A múltkor már szóvá kellett tennem 19 képviselő kormánymentes beadványa kapcsán, a munka törvénykönyve kapcsán, hogy nem egészen ezt tetszettek ígérni a kormányprogramban a jogalkotással kapcsolatban. Ott az van leírva, és önök arról szavaztak - már akkor se hittük el, hogy ez így megvalósul -, hogy egy kiszámítható, átlátható, jól előkészített, gondosan egyeztetett törvényhozási menetrendet kívánnak úgymond helyreállítani a Magyar Országgyűlésben.

Most mit látunk itt? Egy kapkodva összeállított, sajnos a magyar jogforrásokban lassanként polgárjogot nyerő salátatörvényt. Én nem szeretném mint jogász, ha a magyar jogtörténet-hallgatók, az államjogot és az alkotmányjogot hallgatók a továbbiakban salátatörvény című jogforrással találkoznának. Ezt nem lehet megengedni, tisztelt kormány. (Csizmár Gábor: Ez az elmúlt négy év találmánya!) Önök nem mondhatják, hogy ennek nincs köze a kormányhoz, ezt már a pénzügyminiszter úr és a kormány jóváhagyásával... (Dr. Kökény Mihály: Ezt önök találták ki! - Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.) Én nagyon szívesen... - biztos, hogy nagy az érdeklődés a hozzászólásom iránt, mert a kormány több tagja itt megjegyzésekkel tarkítja, nagyon szépen köszönöm, akkor igyekszem a figyelmet ébren tartani, de egy kicsit zavar, ha bele tetszenek szólni. (Derültség, zaj.)

Tehát a kormány jóváhagyását élvező törvényjavaslatról most már nem mondhatják önök, hogy mossuk kezeinket - ezt képviselők dolgozták ki -, nem voltunk még kész, nincsen szakértelem, még szétbombázta a Fidesz-kormány a Munkaügyi Minisztériumot és így tovább; nos, itt arról van szó, hogy a 6-7-8-9, nem is tudom, hogy hány törvényt alapvető változtatásokkal érintő módosítást önök úgy hívják, hogy költségvetésitörvény-módosítás. Még azt sem merték felvállalni, hogy valójában ez egy pótköltségvetés, csak tudjuk, hogy a pótköltségvetésnek elég szigorú - és önök által meg nem változtatható, mert igen nagy minősített többséget igénylő - házszabályi előírásai vannak. Önök ezt egy ilyen ál költségvetésitörvény-módosításnak nevezve, a pótköltségvetés szigorú előírásai alól szabadulva valójában egy csomó törvény alapvető, korábban elfogadott rendelkezéseinek megváltoztatására kívánják felhasználni.

 

 

(12.20)

 

Ez nem felel meg, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár urak, a kormányprogramban önök által ígérteknek, de nem vagyunk meglepve. Az első gondolat, ami a törvényjavaslat kapcsán megfogalmazódik egy laikusban, tehát bennem is, hogy nem felel meg ezek szerint a valóságnak az, amit önök hetek óta hangoztatnak, hogy kiürült kasszát tetszettek átvenni, és bizony korántsem olyan jó a helyzet, ahogy ezt a választási kampányban a Fidesz és az MDF hangoztatta. Hiszen hogyan felelhetne meg a valóságnak ez az állítás, ha önök azt tudják vállalni - önök által igazolható fedezettel -, hogy nettó 160 milliárd forintos jóléti kiadásokat vezetnek be, ami az én ismereteim és szakértőim szerint közel 220 milliárd forintos bruttó államháztartási kiadási többletet jelent. Tehát ha ez így van, ez azt jelenti, hogy a Medgyessy-kormány igenis jó állapotban vette át a gazdaságot, és ezeknek a jóléti intézkedéseknek a meghozatalára csak az adhat lehetőséget, hogy az életszínvonal jelentősen nőhetett az elmúlt négy év során, és ennek a kifutása ezek szerint az önök által javasolt módon még mindig biztosítható.

Persze ennek egy kicsit ellentmond az, amit a minap tapasztaltunk, és ami itt élénk vitát vált majd ki, hogy önök nem látják fontosnak a továbbiakban a benzinárak emelésének stopját fenntartani, pedig most van rá lehetőségük; elmondta itt Varga Mihály képviselő úr, hogy ott van az asztalukon, nem kell a politikai, hogy úgy mondjam: igazat nem mondás műfajával és az előző kormányra mutogatva ezt a lépést meghozniuk. Beadta a Fidesz-MDF képviselőcsoportja azt a törvényjavaslatot, amelynek alapján önöknek nincs kényszerük a 13 forintos benzináremelés bevezetésére.

Tehát kicsit lelohasztja a forrással kapcsolatos állításaikat és az ezzel kapcsolatos optimizmusunkat ez a tény, hogy máris igyekeznek, mondjuk így, 7 millió ember, a nem autóval közlekedők közvetlen kiadásait durván megnövelni. És ahogy elhangzott, azt mindenki tudja, hogy egy benzináremelés rendkívül nagy inflációs gyűrűzést jelent az élet minden területén; azoknak is persze, akiken önök segíteni akarnak, azoknak leginkább.

Tisztelt Országgyűlés! Ki kell tehát mondani, a Magyar Demokrata Fórum úgy látja, hogy a költségvetés hiánya a tervezettnél lényegesen magasabb lesz ennek az intézkedéscsomagnak az elfogadása után. Ennek a következményeit nyilván az ellenzék is szóvá fogja tenni, de a felelősséget nyilvánvalóan a többségnek kell majd viselnie.

Most rátérve a jóléti intézkedésekre: természetesen ki ne értene azzal egyet, hogy mindenkinek legyen több a fizetése 50 százalékkal, minden idők legnagyobb fizetésjavítását természetesen nem lehet bírálni, mint ahogy a diplomás-minimálbér felemelését sem lehet bírálni. A probléma számunkra az, hogy ezek a kijelentések önmagukban nagyon keveset mondanak. Nem látjuk ebből a javaslatból sem az intézkedések várható folytatását, tehát hogy mi lesz a nem olyan túl messze lévő őszi költségvetési, 2003. évi állami költségvetési tervezetben elővezetve, ami már majd követni fogja az önkormányzati választásokat; tehát egyfelől ezt nem látjuk, másfelől semmiféle adatot, semmiféle utalást nem látunk arra, hogy ezeknek a többletkiadásoknak milyen hatásai lesznek majd a 2003. évi fejlesztési és társadalompolitikai intézkedésekre.

Mint ahogy a kormány programja is teljesen homályos és pontatlan volt, és ahogy az egyik képviselőtársunk mondta, az oldalszámozáson kívül másfajta számokat nem tartalmazott, nos, körülbelül ugyanolyan homályban tartja ez a javaslat is nemcsak az ellenzéket, hanem a téma iránt érdeklődő, minden kedves, kíváncsi választópolgárt, hogy mi lesz ezeknek a hatása 2003-ban.

Mi azt is kifogásolnánk ennek a javaslatnak a kapcsán, hogy semmilyen valós képet nem ad sem a hiányról, sem a mérlegekről, sem az államháztartás alrendszereinek a helyzetéről, és ehhez képest a 12. § olyan felhatalmazást kér az egyes tárcák pénzmaradványainak a szabad átcsoportosításához, amely - szintén ellentétben az önök kormányprogramjával - a parlament tekintélyét messzemenően csorbítja, hiszen elrejti a törvényhozás ellenőrzési funkciója elől a végrehajtó hatalomnak ezt a szabad lehetőségét. Ez itt is tetten érhető, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim; remélem, én most fel tudom erre hívni a figyelmüket, és ezt majd azért át fogják gondolni, hogy érdemes-e a, nem is tudom, koalíciós kormánynak - nem is tudom, hogy éppen ebben a pillanatban mi a helyzet, bocsánatot kérek ezért a tájékozatlanságomért -, érdemes-e egy kormánynak ilyen széles körű felhatalmazást adni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az a helyzet, hogy a bevezetőben már említett sietség és kapkodás miatt azt kell mondanunk, hogy önök nemzetgazdasági kockázatot vállalnak, hiszen a felelőtlenségük először idézi azt elő a tizenkét éves parlamenti demokrácia történetében, hogy nem egy országgyűlési választásokra készülő kormány osztogatja itt a pénzt, hanem a választásokon győztes kormánytöbbség a közelgő önkormányzati választásokat is pénzszórással kívánja megnyerni. Ez eddig még nem volt így (Derültség az MSZP padsoraiból.), eddig még igyekeztek a kormányok, megtartóztatva magukat, a ciklus vége felé osztogatni (Dr. Szanyi Tibor: Rendesen!) a teljesen be nem váltható ígéretekkel kapcsolatos kiadásokat - itt másról van szó. Úgy gondoljuk, hogy önök itt saját magukkal kerülnek szembe.

Önök azt mondták a 2001-2002. évi, tehát lassan mögöttünk lévő költségvetésre, amikor mi azt hirdettük meg, hogy egy keresletélénkítő gazdaságpolitika céljait fogja ez a költségvetés szolgálni - mégpedig azért, mert a világszerte tapasztalható gazdasági visszaeséssel szemben Magyarország, ha nem is az árral szemben kívánt úszni, de igyekezett minimalizálni ennek a hanyatlásnak a következményeit; és jelenthetem, ez sikerült is, hiszen Magyarország sikeresen került ki ebből a recesszióból, még ha kisebb is a gazdasági növekedés üteme, mint azt szerettük volna; de ez nem a kormányokon múlik, ezt önök is tudják, és Magyarország nem olyan nagy tényező, hogy ezt el tudta volna kerülni -, nos, önök ezt a politikát kifogásolták, azt mondták, hogy ez felelőtlen, kockázatos, kalandor és így tovább; vegyék elő a parlamenti jegyzőkönyveket! Most mit látnak, tisztelt képviselőtársaim? Megnézték már itt a számokat, hogy majdnem 2 százalékkal a bruttó hazai össztermék fölött van a belföldi tervezett felhasználás üteme? Ez azt jelenti, hogy 2 százalékkal meg fogja haladni a fogyasztás a tervezett ütemet!

Az világos, és szintén nem kell nagyon nagy közgazdásznak lenni ahhoz, hogy ha a fogyasztás több, mint a hazai termék, akkor ennek két következménye lehet: vagy eladósodik az állam, vagy pedig az infláció meglódul. Egyébként ezt elmondta a pénzügyminiszter úr, csak szeretném, ha többször a figyelmükbe idéződne az, hogy a bevételnél magasabbra tervezett fogyasztásnak a legegyszerűbb háztartástól kezdve az államháztartásig milyen következményei vannak. Ezt el lehet vállalni, ez az önök felelőssége, de majd el kell számolni a következményekkel.

Az a helyzet, hogy ezek miatt a bevallott, kiolvasható és bevallani nem kívánt, de érzékelhető körülmények miatt mi ezt a javaslatot hiteltelennek és megalapozatlannak tartjuk, és most így, a tizenegyedik percben elérkezettnek látom az időt elmondani arra, hogy nem fogjuk ezt támogatni, a Magyar Demokrata Fórum nem fogja támogatni.

Engedjék meg, hogy a népesedéspolitikából néhány dolgot kiemeljek. Önök tudják, hogy a Magyar Demokrata Fórumhoz a megalakulásától kezdve szinte hozzátapad ez az összetett kifejezés, hogy a népesedéspolitika elsődleges nemzetpolitikai célunkat képezi, és a népességfogyás ütemének a csökkentése, netán megállítása vezérli minden mozdulatunkat. Ezért az Antall-kormány megalakulásától kezdve - természetesen mindig ahogy tudtuk, és amilyen lehetőségünk volt rá - igenis egyetértettünk a népességpolitikai célokhoz legközelebb álló intézkedéssel, a családi pótlék emelésével. Úgyhogy az előttem elhangzott vezérszónoklatnak szeretném visszautasítani az ellenzéket úgy általában minősítő kijelentéseit. A Magyar Demokrata Fórum soha nem kívánja a családi pótlékok jelentőségét csökkenteni, sőt azt kérnénk itt számon - és az előbbiekre vonatkozóan szeretnénk majd választ kapni -, hogy vajon képes lesz-e a kormány - ha a kormány, ugye, kitölti a hivatali idejét 2006-ig - a jelenlegi kétszeresére emelni a családi pótlékot. Mi ezt vállaltuk abban a programban, amely a lakosság széles támogatását ugyan megnyerte, de néhány mandátummal kevesebbet eredményezett, mint szerettük volna. Tehát azt szeretnénk, ha úgy általában a népességpolitika tekintetében, a nemzetpolitikának szerintem a külpolitikánál is hangsúlyosabb ügyében egyszer már valódi konszenzusra látnánk kísérletet, és ebben nem a négyévente változó kormányok ilyen-olyan gazdasági, közgazdasági, családpolitikai hátterét figyelembe véve, az önök kormányprogramjának egy másik szavát idézve: hektikus alakulását lehetne nyomon kísérni.

 

(12.30)

 

Önök biztosak lehetnek abban, hogy a Magyar Demokrata Fórum egy ilyen, több ciklusra vonatkozóan kidolgozandó, hosszú távú népesedéspolitikának a résztvevője kíván lenni, akár kormánypárt, akár ellenzékben van. Úgyhogy mi azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a népesedéspolitikát, a családpolitikát egyáltalán nem voksszerző akciónak tekintjük. Ebből a javaslatból sajnos kicsit ezt olvassuk ki. De ha majd megnyugtatnak minket a kormánypárti képviselők akár a módosító javaslatokkal, akár az általunk benyújtandó módosító javaslatok elfogadásával és a kormány támogatásával, akkor ez a rossz érzésünk el fog múlni. Jelenleg, a törvényjavaslat benyújtásakor csak ezt tudjuk mondani.

Tisztelt Országgyűlés! A nyugdíjasok ügyeire visszatérve vagy rátérve, én azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom és nem kell visszaidéznem itt különböző parlamenti vitákat meg koalíciós beszélgetéseket az elmúlt négy évet illetően sem, miszerint tisztában voltunk azzal 1998-ban, hogy az előző kormány által vállalt és az új kormány hivatalba lépése után csökkentebb mértékben végrehajtott nyugdíjemelések tekintetében nem voltunk örömteli résztvevői ennek a folyamatnak, ennek ellenére vállaljuk ennek a felelősségét. Azt azért most is szeretném az önök emlékezetébe idézni, hogy az a helyzet, amit a Horn-kormány és a benne munkálkodó pénzügyminiszterek, többek között a jelenlegi miniszterelnök működése előidézett, az olyan romhalmazt hagyott maga után a nyugdíjak reálértékének a korábbihoz képesti állapotával kapcsolatban, amely azt tette lehetővé, hogy négy év alatt úgy nagyjából-egészében ezt a borzalmas hátrányt kompenzáljuk.

Én a következőt olvasom ki ebből a javaslatból: önök nem következetesek. Önök négy éven keresztül azt vagdosták az előző kormány és politikusai fejéhez, hogy 50 milliárd forintot, 5 százalék nyugdíjemelést loptak ki 1998-tól kezdődően a nyugdíjasok zsebéből. Ha ez igaz - nem igaz, de ha igaz lenne -, és önök ezt az állításukat most kompenzálni akarják és alá akarják támasztani, akkor nem az itt írt, meglehetősen szerény, meglehetősen nehezen követhető, egyszeri 19 ezer forintos nyugdíj-kiegészítéssel próbálnák verifikálni, hanem önök akkor szépen, úgy, ahogy az illik, négy évre visszamenőleg, az akkor elvett 5 százaléknak a végiggöngyölítésével azt az összeget mondanák a nyugdíjasoknak ajándék, kárpótlás vagy nem tudom, milyen címen, amit az önök, négy éven keresztül hangoztatott - és különösen a választási kampányban különböző hőfokon hangoztatott - kijelentései alátámasztanak. Itt nem ez van, tisztelt képviselőtársaim! Ez szemfényvesztés, bocsássanak meg a kifejezésért! Ez a nesze semmi, fogd meg jól! Önök nem vállalják az akkor vállalt helyzetnek, az akkori ígéreteknek a visszaállítását. Ezt mi úgy szoktuk hívni az önöktől kölcsönzött kifejezéssel: a nagy átverés. Ez a helyzet a nyugdíjak 19 ezer forintos emelésével kapcsolatban.

Néhány gondolatot még kiemelnék; az adóintézkedések kapcsán fogunk még erről többet beszélni az általános vitában és a részletes vitában egyaránt. Mi azt agyafúrt, ám szellemes megoldásnak tartjuk, hogy önök helyreállították vagy visszaállították a nullkulcsos adózási sávot. Hogy ez jó-e vagy rossz, ezt majd a gyakorlat fogja megmutatni, mindenesetre erre most hosszú idő óta először kerül sor. Azt azért szeretném nagyon súlyos hiányosságként szóvá tenni, hogy ha valakik nem szerepelnek ebben a törvényjavaslatban, azok a nemzeti adóbevételek döntő többségét és a terheket viselő nemzeti kis- és középvállalkozók, akik ettől a javaslattól semmit nem fognak kapni. Én nagyon szeretném, ha ennek az ellenkezőjét valaki bebizonyítaná. De nehéz évek várnak a nemzeti vállalkozókra, úgy néz ki, az előttünk álló évek nem sok jót ígérnek és nem sok jóval kecsegtetik őket. Sajnos ez az érzésünk, ami már a kormányprogram vitája kapcsán megfogalmazódhatott, most ennek a javaslatnak az elolvasása után szintén csak megerősödik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Említettem, hogy nagyon sokat fogunk beszélni még ma és aztán a részletes vitában a földdel kapcsolatos elképzelésekről, annál is inkább, mert be tetszettek nyújtani azt a törvényt, amelyben a korábban elfogadott törvényhez képest a földbirtok-politikát és a földtulajdonszerzést - ugyan önök csak részletszabálynak mondják - úgy kívánják megváltoztatni, hogy nagyon-nagyon súlyos aggályaink vannak. Ezzel itt most nem kívánok foglalkozni, csatlakozom ahhoz, amit Varga Mihály képviselő úr elmondott: jobb lesz, ha meg tetszenek várni annak a népszavazásnak az eredményét, amelynek a sikere tekintetében nemigen vannak kétségeim; remélem, önök is vissza tudnak még emlékezni egy öt évvel ezelőtti helyzetre. Ezzel kapcsolatban óva intek minden kormányzati szándéktól, ami a jelenleg fennálló állapot megváltoztatására irányul.

Még fél perc erejéig szeretnék a Magyar Fejlesztési Bankkal kapcsolatosan tervezett intézkedésekre rátérni. Lehet szidni a Magyar Fejlesztési Bankot, minden kormánynak szíve joga az Antall-kormány időszakában létrehozott intézménynek a munkájával kapcsolatban politikai minősítéseket, lejárató célzatú megállapításokat tenni. Egyet nem lehet tenni, tisztelt kormánypárti képviselők, tisztelt kormány: azt nem észrevenni, hogy az MFB Rt. működésének megkezdése óta mindig többet vállalt, mint egy ágazatnak a finanszírozása, tehát a gazdaság, az egészségügy, az oktatás, a környezetvédelem gyakorlatilag minden ágazatában funkciói vannak. Úgyhogy nagyon nem értünk azzal egyet - bár nem a mi dolgunk -, hogy a gazdasági és közlekedési tárcához kerül át a felügyelet. Ha igaz az önök kormánystruktúrájából az, hogy a pénzügyminiszter vagy a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter az úr a házban, ha ez így van, akkor csak tanácsoljuk: jobban tennék, ha oda tennék. Úgy érezzük, hogy egy koalíciós - bár még egyszer: nem tudom, van-e még - alkunak az eredményeként kerül egy olyan tárcához, amelynek a vezetését koalíciós partnerük vállalta.

Mindent összevetve, tisztelt képviselőtársaim, az elmondott néhány gondolattal kívántam azt alátámasztani, hogy miért nem tudjuk elfogadni és támogatni ezt a javaslatot a Magyar Demokrata Fórum részéről.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 8 2002.06.25. 4:47  7-16

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Amitől tartottunk, az sajnos bekövetkezett, a miniszterelnök D-209-es fedőnéven végzett állambiztonsági tevékenysége Magyarország nemzetközi tekintélyét és kapcsolatait súlyosan beárnyékolta. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ne erőlködj!)

A jobboldali elfogultsággal aligha vádolható Der Spiegel című német lap megerősítette ezt a mai napon. (Zaj az MSZP padsoraiból.) Az Európai Unión belül is kedvezőtlenül fogadták, hogy Magyarország, idézem: "egy terhelt múltú miniszterelnökkel kívánja folytatni útját az uniós tagság felé", és a budapesti kormánypártok döntése, amellyel bizalmat szavaztak Medgyessy Péternek, fejcsóválást váltott ki a jövendő EU-partnerek körében. (Derültség az MSZP padsoraiból.) A lap azt is hozzáteszi, hogy az európaiak aligha tartják Medgyessyt továbbra is elfogadhatónak, ez elég súlyos vád, és tegyük hozzá, nemcsak a Spiegel, hanem az Economist - egy kicsit finomabb formában - ugyancsak megfogalmazza ezt. Nem idézem a többi lapot, a lengyel, a szlovák, a cseh, a román lapokat, azt hiszem, az öt perc ehhez kevés lenne, viszont idézem, amit Medgyessy Péter mondott ezzel kapcsolatban, aki most távol van a mai napon, úgy látszik, nem szeretné ezeket hallani: "semmit sem kell szégyellnem, soha olyan elszánt nem voltam, mint most" - mondja ő, és szekundánsa, aki valószínűleg reagálni fog, Kovács László pártelnök, aki napi nyolc-tíz órát tölt el (Derültség és taps a Fidesz padsoraiból.) külügyminiszterként ezen vádak kifehérítésével és egyéb kampányfeladatokkal, nos, ő is mást látott Sevillában, mint amiről a lapértesülések szólnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szerintünk Magyarország jobbat érdemel. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!) Megértjük Medgyessy Péter kétségbeesett nyilatkozatait, az azonban már nagyon nagy baj, hogy pártja és koalíciós partnere úgy gondolja, hogy ez így rendjén van. És azt a képtelen mesét is el akarják velünk hitetni, hogy a D-209-es fedőnevű főhadnagy a Brezsnyev-doktrína éveiben Magyarországon Don Quijoteként vívta magányos harcát (Derültség a Fidesz padsoraiból.) a világ legerősebb titkosszolgálata, a KGB ellen.

Felesleges fáradság azt elhitetni velünk és az Unió országaival, azok titkosszolgálataival, hogy Magyarország IMF-hez való csatlakozása a szovjet birodalom tudta és beleegyezése nélkül zajlott le (Dr. Medgyessy Péter megérkezik az ülésterembe. - Nagy taps a kormányzó pártok padsoraiban.), akkor, amikor a D-209 fedőnevű főhadnagy valódi főnöke a Belügyminisztériumban székelő szovjet KGB-s tiszt volt. Köszönöm szépen, tisztelt képviselőtársaim. (Derültség a Fidesz padsoraiból.)

Moszkva, mint tudják, Magyarországon keresztül jutott olcsó hitelekhez - 90 kopejkával számolták az USA-dollárt, emlékeznek még erre, ugye? Miért is ellenezték volna tehát a mi tagságunkat, amikor a kamatokat és a tőkét még mindig, most is mi fizetjük? - és akkor még a guruló dollárokról nem is beszéltünk. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!)

A kormánypártok és maga Medgyessy Péter is úgy gondolják, hogy az általuk előadott legenda a hazai és európai közvélemény előtt hihető lesz, sőt még azt is elvárják, hogy mi ezt dicsőséges tettnek tekintsük. Miért is gondolnák egyébként másképpen, hiszen egész karrierjüket annak köszönhetik, hogy mindent megtettek, amit a diktatúra elvárt tőlük. Hazafias tettnek tartják ma is azt, amit az állambiztonság érdekében kifejtettek a diktatúra idején. Ha mi ezt elfogadnánk, akkor a diktatúra restaurációjára szavaznánk. Ezért elfogadhatatlan ez a helyzet számunkra, és elfogadhatatlan az egész szabad demokratikus világban is. Ez a helyzet leginkább azokat a honfitársainkat sújtja, akik egész életükben tisztességesen dolgoztak, és maguknak, gyermekeiknek egy jobb jövőt remélnek. A miniszterelnökre vetülő árnyék, a kétes szavahihetősége és ennek nemzetközi megítélése vagy megítéltetése mindenekelőtt őket sújtja.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint Magyarországot csak egy olyan személy képviselheti a világban, aki nem titkolja el a választói előtt a múltját (Dr. Kóródi Mária: Például Orbán Viktor!), Magyarországnak olyan miniszterelnökre van szüksége, akit illetően biztosak lehetünk abban, hogy nem tagadja meg a múltját (Dr. Kóródi Mária: Meg kell nézni!), és akiről soha nem kerülhet elő olyan adat, amellyel bármikor megzsarolhatják. (Gyürk András: Így van!)

De illesse meg az ártatlanság vélelme Medgyessy Pétert is! A helyzetet ehhez a leggyorsabban tisztázni kell, mert a haza elemi érdeke ezt kívánja. Ezért kezdeményeztük mi, a Magyar Demokrata Fórum képviselői annak a bizonyos a parlamenti vizsgálóbizottságnak a kiküldését, amelyről nemsokára szavazhatnak, ehhez kérjük valamennyiük támogatását, mert úgy igaz, ahogy azt az Európai Bizottság szóvivője mondotta (Dr. Avarkeszi Dezső: Ti is támogattátok!): ezt a magyaroknak maguknak kell megoldani.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 36-46 2002.06.25. 0:53  1,23,34-73

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Tisztelt Képviselőtársaim! Én nagyon sajnálom azt, hogy önök vagy tévesen informálódtak, vagy pedig egyik percről a másikra olyan döntéseket hoznak... (Közbeszólások az MSZP soraiból: Ügyrend!) Ügyrendről beszélünk, igen. Olyan döntéseket hoznak, amelyek miatt...

 

ELNÖK: Kérem, képviselő úr...

 

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): ...nekünk is pirulnunk kell. Az önök által a házbizottságban (Az elnök csenget.) kifejtett álláspont alapján holnap délutánra...

 

ELNÖK: Frakcióvezető Úr!

 

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): ...terveztük ennek a tárgyalását.

 

ELNÖK: Frakcióvezető Úr! Indoklásra nincs mód, kérem, hogy tegye meg az ügyrendi javaslatát.

 

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Kérem, szíveskedjék elrendelni a gépi szavazást, ahogy ez már elhangzott... (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen.

 

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): ...és kérem a képviselőket, hogy emlékezzenek a tegnapi szavukra, és a miniszterelnököt...

 

ELNÖK: Köszönöm szépen.

 

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): ...legalább ebben az ügyben ne hagyják magára. (Az elnök csenget. - Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 552 2002.07.02. 0:50  537-674

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék Répássy képviselő úr okfejtéséhez csatlakozni, és néhány tényszerű adattal megerősíteni azt. Mi a javaslatunkat 408. sorszám alatt adtuk be, a Szabad Demokraták Szövetsége 434. sorszám alatt. Önmagában furcsának tartom, hogy a megelőzés nyilvánvaló tényére tekintettel egy olyan határozati javaslat tárgyalását kezdjük, amely annak a következménye, hogy egy embert terheljük felelősséggel, azt a képviselőtársunkat, aki az Országgyűlést, a köztársasági elnököt és a közvéleményt ilyen helyzetbe hozta. Tehát türelmesen végigvárjuk és támogatjuk az önök indítványát, csak ne tereljék el a szót, hogy miért ülünk itt ma este.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 570 2002.07.02. 0:26  537-674

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem ügyrendi javaslatot szeretnék előterjeszteni, mert arról szavazni kellene, de annak figyelembevételével, amit ilyenkor szoktak mondani, tisztelettel arra kérem önöket, hogy térjünk a tárgyra. Térjünk rá arra, hogy miért vagyunk itt ma este. Térjünk rá arra, hogy miért állított minket ilyen helyzet elé Medgyessy Péter képviselőtársunk, és erről beszéljünk, utána pedig a bizottságok kezdjék meg minél gyorsabban a működésüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 590 2002.07.02. 1:45  537-674

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor kértem szót, amikor Szabó Zoltán egyik felszólalásában egy hatalmas ténybeli tévedést követett el. Szeretném ezt korrigálni és a tisztelt figyelmét felhívni arra, hogy Medgyessy Pétert mint szt-tisztet nem a pénzügyminisztériumi állása szempontjából kell vizsgálni, hanem ennek a szolgálatnak a lényege az volt, hogy ez egy fedőállás volt, hogy népiesen mondjam: a kamuállása volt az, hogy ő a Pénzügyminisztériumban dolgozott. Hiszen mint tudjuk, a pénzt az szt-tisztségért kapta, és a másik pénzzel nem tudom, hogyan kellett elszámolni. Tehát ön téved, és remélem, hogy most alkalma lesz ezt az álláspontját korrigálni. Magyarországon az állambiztonság felépítéséből adódóan az szt-tisztek mint szt-tisztek szolgálták a nem tudom mit - ön szerint valamit. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) A másik állás fedőállás volt, hogy megtévesszék azokat, akik munkatársaik voltak. Ez az egyik dolog.

A másik, amit Bőhm András mondott. Én teljesen elismerem azt, hogy ő aggódik a javaslat vitájának tárgyszerűsége végett, és hogy nem arról beszélünk. A javaslat arról szól, hogy vizsgáljuk meg mindazon kormánytagokat, akik 1990 óta érintve lehetnek. Egy ilyen, Medgyessy Péter legalább háromszor volt érintve: '90 áprilisáig mint a februártól terjedő akkori kormány tagja, miniszterelnök-helyettese; ezt követően egy másik kormányban, '95-től pénzügyminiszterként; most pedig - mint tudjuk - miniszterelnökként. Úgyhogy sajnos, amikor a javaslattal kapcsolatban Medgyessy Péter nevét kiejtjük, akkor a javaslatról beszélünk. Ez a helyzet.

Meg kellett volna várni a mi javaslatunk megtárgyalását. Én azért utaltam rá, hogy nem jó ez a sorrend, de hát ez adódik sajnos. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 675 2002.07.02. 14:20  674-726

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF), a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Végül is jó, hogy sor kerül erre a vitára, de azért még egyszer szeretném szóvá tenni, és a tisztelt Ház jelen lévő vezetését is arra kérni, nézzen utána, mi lehet annak az oka, hogy a H/408. szám alatt beadott - tehát nem vitás, a sorszám alapján jóval korábban benyújtott - határozati javaslat vitája a H/434. számú, ettől teljesen eltérő, de a közvélemény figyelmét a miénkről jócskán elvonó javaslat vitája után kerül sorra.

Én nem tudok arról, hogy ilyenre sor került volna a Magyar Országgyűlés történetében, amióta ennek tagja vagyok. Ezt nem tartom jó jelnek. A tegnap kora estére vagy késő délutánra tervezett és nyilván nagyobb figyelmet kiváltó vita most a hajnali órákban kerül sorra.

 

 

(0.50)

 

Én remélem, hogy a javaslatban foglaltak és az eddigi elvi és szóbeli támogatást ígérő nyilatkozatok továbbra is fennállanak, és ezt a mai esetet vagy tegnapi esetet csak egy rossz kisiklásnak tekintjük, mert - még egyszer mondom - az ügy nem Grosics Gyula ügye, az ügy nem társadalompolitikai vita, és nagy tisztelettel adóztam ennek a négy és fél órás vitának, amikor mindenki mindenről igyekezett másként, másról beszélve elterelni a figyelmet arról az ügyről, ami miatt itt ülünk most már naphosszat.

Tisztelt Országgyűlés! A tényállás ismert, nagyon röviden foglalom csak össze. Sok hónappal ezelőtt a Magyar Szocialista Párt illetékes szervei - kongresszusa, választmánya, elnöksége - felkérték Medgyessy Péter akkori képviselőjelöltet miniszterelnök-jelölti tisztség ellátására, aki ezt a megbízást elfogadta. Nem tájékoztatta a felkérőket arról, ami miatt most itt vagyunk. Ezután megindult egy nagyon hosszú, legalább fél évig tartó kampány. Én - volt időm - összeírtam emlékezetből néhány kulcsszót annak a kampánynak az elemeiből, amelyet Medgyessy Péter képviselőtársunk a kampány legfontosabb részeként hangoztatott. Néhányat ebből felsorolnék, csak hogy emlékeztessem önöket: átláthatóság, becsület, tisztesség, az emberekkel való párbeszéd, a korrupcióval szembeszállás, a tiszta, befolyásmentes közélet, egyszóval, amit úgy szoktak mondani nemzetbiztonsági műszóval, a kockázati tényezők kiszűrése.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy ezt követően az események mindenki előtt ismertek. Ezzel a miniszterelnök-jelölti kampánnyal a Magyar Szocialista Párt ha nem is kapta meg a választók többségének bizalmát, de abba a helyzetbe került, hogy miniszterelnök-jelöltje koalíciós ajánlatot tehetett a parlamentbe került másik, 5 százalékot elérő párt, a szabad demokraták részére, és ezzel az elvi lehetősége fennállott annak, hogy az ily módon az Országgyűlésben csekély többséget bíró mandátum birtokosaként átvegye a Magyar Köztársaság elnökétől a miniszterelnöki megbízatást kormányalakítás céljából.

Ez lett volna az utolsó alkalom, tisztelt Országgyűlés, hogy tudomásra hozza - ha már a koalíciós társait nem becsülte annyira, hogy beszámoljon nekik, ami miatt most itt ülünk, ez még mindig elegendő alkalom lett volna, utolsó alkalom lett volna -, hogy a köztársasági elnök urat tájékoztassa arról, hogy valami probléma merülhet föl, és ez a probléma néhány hét múlva fel is merült.

Ez a probléma - mint tudják - június 18-án merült föl, tehát mindenki előtt ismert az eseménysorozat. Itt egy reggeli napilapban megjelent dokumentum értékű közlés alapján a miniszterelnök nem ismerte el, hogy a dokumentum igaz, másról beszélt, majdnem egy napon keresztül nem volt hajlandó az igazat, a részigazságot a tények súlya alatt az Országgyűlés többségének és az Országgyűlés őt meg nem választó kisebbségének elmondani. Másnapra - nyilván az események forgatagában - a koalíciós partner nyomására fordulat történt abból a szempontból, hogy valóban beismerte, hogy a magyar demokráciában, az újabb kori magyar demokráciában példátlan esemény részese és előidézője volt, hogy tudniillik a 12 éves magyar parlamenti demokráciában úgy vállalt miniszterelnöki tisztséget, hogy nem mondta meg, hogy ő az elmúlt diktatúra szovjet irányítású titkosszolgálatának fizetett titkos állományú tisztje volt. Erre nem volt példa. Azt hiszem, akármennyi bizottságot föl tetszenek tudni majd állítani - nem vagyunk ennek ellenségei -, akármilyen ügynöktörvény-módosításnak alávetjük magunkat, erre nem volt példa. Ez a példátlan eset sajnos azt kellett hogy eredményezze bennünk, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjában, hogy itt, az Országgyűlés színe előtt a felelős kormány és mindenekelőtt az Országgyűlés által megválasztott miniszterelnök személyét érintő kérdés tekintetében vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezzük.

Nem fogadjuk el, tisztelt Országgyűlés, azt a szánalmas magyarázatot, azt a nyilatkozatháborút, azt a cáfolatot, azokat a nevetséges történeteket, amelyeket önök védenek - ki tudja, meddig -, amit azóta már számos tény, számos nyilatkozat, számos dokumentálható adat cáfol, hogy 1978 és 1982 között a Pénzügyminisztérium osztályvezető-helyettese, már azt sem tudjuk pontosan, hogy mi volt, mert volt már főosztályvezető, volt már osztályvezető, volt már nemzetközi főosztályvezető... (Dr. Wiener György közbeszól.) Én csak őt idézem, kedves Wiener képviselő úr, ő mondott három-négyféle beosztást a fedőállásáról - hangsúlyoznám: a fedőállásáról -, ami lényegtelen, mert ő egy fedőállással rendelkező, szigorúan titkos állományú tiszt volt. Nem szabad a sorrendet felcserélni. A nálam hozzáértőbb nemzetbiztonsági bizottsági tagok majd el fogják mondani a bizottságban, hogy a fedőállás arra szolgált, hogy a fedett tevékenységet minél jobban tudja konspirálni, azért kapott pénzt.

Nos, ezt a szánalmas mesét most már nem is tudom, harmadik hete halljuk, nemcsak tőle, hanem sajnos önöktől is, akik még mindig a tévedés áldozatai, s úgy gondolom, hogy majd a vizsgálóbizottság eredményes működése során meg fogják ismerni a valóságot. Ennek a magyarázkodásnak és ennek, az Országgyűlés tekintélyét messzemenően lejárató magatartásnak, felelőtlen magatartásnak vagyunk a szenvedő alanyai.

Tisztelt Országgyűlés! Szerintem nem járatta még le 12 év alatt ennyire a parlament tekintélyét esemény, mint az az esemény, ami most történt. Ezért tehát örömmel vettük azt a magunk részéről mint előterjesztők, hogy önök is szükségét látják a tényállás minél szélesebb körű tisztázásának.

Engedjék meg, hogy nem ismertetve ezt a többoldalas, szerintem kellő mélységig kidolgozott előterjesztést - tehát nem felolvasva, hiszen megkapták -, néhány dolgot ebből kiemeljek, hogy mi az, amire kíváncsiak vagyunk, mi az, amire javaslatot teszünk. Mindenekelőtt azt szeretnénk tudni, hogy azon a bizonyos egy darab dokumentumon kívül léteznek-e olyan dokumentumok, amelyek a miniszterelnök titkosszolgálati múltjára és tevékenységére vonatkoznak, és ha léteznek, akkor mi annak a tartalma.

Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, senki sem most lépett le a falvédőről - sem a fiatalabbak, sem az idősebbek -, és úgy gondolom, politikai meggyőződés és hovatartozás nélkül mindenki egyetért abban velem, hogy valaki valamivel kellett hogy foglalkozzon ahhoz, hogy egyszer csak az akkori belügyminiszter egy parancsban kinevezze őt főhadnaggyá, és megállapítson számára nyelvpótlékkal együtt illetményt, és különböző, egyéb adatokkal ellátott parancsot bocsásson ki személyére nézve. Mik voltak tehát a kiválasztás szempontjai? Mik voltak az alkalmasság kritériumai?

Én, aki nem vagyok szakértője ennek a területnek, bizonyos dokumentum értékű olvasmányokból, amit politikai irodalomnak is nevezhetünk, biztos vagyok abban, hogy valakit nem a pályázat útján és nem is találomra, telefonkönyvből, rámutatás útján neveznek ki szigorúan titkos állományú főhadnaggyá egyik pillanatról a másikra. Ennek nyilvánvalóan vannak előzményei. Itt már volt arra utalás, hogy a beosztásához tartozott. Egy akkori miniszterelnök-helyettes elmondta... (Dr. Wiener György közbeszól.) Csakhogy nem tudjuk, hogy a beosztást mikor kapta meg, kedves Wiener képviselő úr.

Ezeket a tényeket minimum tisztázni kell, és ennek a tevékenységnek a feltételeit és különösen az időtartamát és magát a tevékenység tartalmát is tisztázni kell. Nyilvánvalóan tisztázni kell azt, hogy mi volt Medgyessy Péter pontos feladata ezen ügyosztály tagjaként, szigorúan titkos állományú tisztjeként. Nyilván azt is tisztázni kell, hogy pontosan mettől meddig állt a miniszterelnök kapcsolatban a titkosszolgálatokkal, nyugdíjazták-e, ki és mikor, mi van a nyugdíjával. Számos és számtalan - inkább számtalan - kérdés merül föl, és természetesen a fő kérdés, hogy valóban milyen tartalmú tevékenységet végzett.

Egyetértek Szabó képviselő úrnak az iménti, többórás vita keretében szerintem nem odaillő módon, de ide inkább illő módon elmondott véleményével: valóban, tisztelt képviselő úr, a tevékenység a fontos. Ha ön azt a nevetséges állítást igazolva látja majd, hogy a KGB által irányított magyar titkosszolgálat kis beosztású, alacsony rangú tisztjének módja volt az akkori Magyar Népköztársaság hazafias érzelmektől vezetett tisztviselőjeként szembeszállni a KGB és a szovjet érdekekkel, akkor én elismerésemet fogom ön előtt kifejezni. Azonban az az én, sajnos meggyőződésem - és ettől a meggyőződésemtől nemigen lehet eltántorítani, és azt hiszem, hogy mások nevében is mondhatom -, hogy ez teljesen kizárt volt. Egyébként azóta a sajtóban, ha hinni lehet, az elbocsátott légió akkori tisztségviselői - a másik országról beszélek - ezt cáfolják, az élet is cáfolja ezt, és különösen azok a szovjet érdekek, amelyek akkor fönnállottak, önmagában kizárják azt, hogy a Magyar Népköztársaságnak ne a szovjet engedély alapján lett volna érdeke az IMF-tagság.

Egyébként az a másik nevetséges állítás, ami itt ma elhangzott - bár a miniszterelnök úr nem tisztelte meg a napirend előtti felszólalásokat, illetőleg az azonnali kérdések óráját ebben a kérdésben -, hogy tudniillik mi szükség volt arra, hogy az 1981 decemberében mindössze két hét alatt, viszonylag gyorsan és sikeresen lezajló tárgyalásokon, anélkül, hogy tagja lett volna ennek a tárgyalócsoportnak, anélkül, hogy a legcsekélyebb módon személye, akár a képessége, akár a nyelvismerete, akár a beosztása erre őt egyáltalán predesztinálta volna; mi szükség volt, hogy ezt megelőzően három és fél, négy évig mint szt-tiszt ennek az előkészítésében működjön közre.

 

 

(1.00)

 

Hallottuk, ismerjük a tárgyalásokon ténylegesen részt vevő, akkori magas beosztású állami vezetők, nemzeti banki és kormánypozíciót betöltő személyek nyilatkozatát; még a nevét sem ismerték, ha jól vettem ki a nyilatkozataikból. Persze nem kellett, ha olyan mélyen konspiráltak, természetesen nem kellett, de hát én úgy gondolom, a nyilatkozataiból nem az derül ki, hogy ők át lettek ejtve Medgyessy Péter által, hanem az derül ki, hogy nem volt sok köze és nem volt ezzel kapcsolatban feladata.

Természetesen tisztázni kell azt is, hogy a jelenlegi jogi szabályozás alapján - a bizottság majd erre is ki kell hogy térjen a munkája során - hogyan fordulhat az elő, hogy Magyarországon 12 évvel a rendszerváltozás után nincs olyan nemzetbiztonsági vizsgálati eljárás, amely éppen a Magyar Köztársaság miniszterelnök-jelöltje esetében, akit később megválaszt az Országgyűlés többsége, nem teszi kötelezővé, hogy egy olyan átvilágítási folyamatnak vesse alá magát, amely a nemzetbiztonsági bizottság tagjaitól kezdve számos parlamenti képviselőt és más fontos tisztségeket betöltőt, hogy mást ne mondjak, az ÁPV Rt. elnökét például, meg kell hogy illesse, illetőleg alá kell hogy vesse magát. Ezt a jogi helyzetet fel kell számolni.

Biztos, hogy mi is felelősek vagyunk ebben, én, aki az első szabadon választott kormány tagjaként, annak egyik minisztereként, ha nem is ennek az ügynek a felelőseként gondolhattam volna arra, hogy 12 évvel később valaki veszi magának a bátorságot, és szigorúan titkos állományú állambiztonsági tisztként bejelentkezik a választók bizalmát megszerezve, ennek az elhallgatásával, hogy miniszterelnök legyen, és nem kell neki alávetnie magát semmilyen vizsgálatnak a megválasztása előtt. Hibáztunk. Ennek a hibának a korrigálására van mód, egyetértek azzal, ha szükséges, törvényi módosítás vagy törvényi szabályozás kell ezzel kapcsolatban.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívánom az időt húzni, és nem kívánom megakadályozni, hogy minél gyorsabban ez a bizottság megalakuljon. Azt remélem, ugye, nem kell hangsúlyoznom, és arra gondolni sem merek - a nyolctagú bizottság a paritás alapján nyilván valamilyen eredményre kell hogy jusson -, hogy a bizottság munkáját eleve kudarc fogja kísérni, mert nem lesz lehetősége az ellenzéki vezetésű bizottságnak arra, ami egyébként Magyarország közvéleményének, és ne haragudjanak, de fenntartom, Magyarország nemzetközi tekintélyének is ártana, hogy ez a bizottság ne tudjon eredményes munkát végezni. Ha a miniszterelnök úr nem segített a kérdés megoldásában, akkor nincsen más lehetőség, mint a bizottság, hogy ehhez hozzásegítse.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 691 2002.07.02. 2:00  674-726

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Igen, elnök úr, bár a sírás fojtogatja a torkomat a meghatottságtól, de azért higgye el, kedves képviselő úr, és önök mindannyian, akik itt vannak, és majd mondják el a többieknek és Medgyessy úrnak, hogy önök nem szívességet tesznek nekünk. Egyáltalán nem szívességet tetszenek tenni: önök az elsőrendű politikai érdekük alapján lesznek kénytelenek megszavazni, részt venni és az igazság feltárásában közreműködni. Nem tetszenek szívességet tenni, jó? Ez az egyik dolog. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Én nem mondtam azt, hogy én felelős vagyok azért, mert Medgyessy a titkosszolgálatnak dolgozott. Azért vagyok felelős, mert önökkel együtt még egy életrajzot sem kívánunk meg a parlamentben annak a személynek a részéről, akit megválasztanak önök, a többség miniszterelnöknek. Minden rendű és rangú választott tisztségviselő, a minap megválasztottuk a Legfelsőbb Bíróság elnökét, aki egy másik hatalmi ág, nem felelős nekünk, mégis volt kedves, és a PKKB fogalmazóságától kezdődően a mostani pozícióját megelőző tisztségéig szépen beszámolt róla.

Igen, fogok róla gondoskodni, én magam elő fogom terjeszteni, remélem, támogatni tetszik majd, hogy egy kis fecnit majd adjon be a legközelebbi miniszterelnök-jelölt, hogy mégis ki ő, sorolja fel a tartalékos tiszti rangjait, mégis talán ne a Magyar Hírlapban, a sorok között, az MSZP - nem voltunk ott, ne haragudjon - választmányának ülésén; nem voltunk ott, lehet, hogy hiba, meghívónk se volt, de a helyzet az, képviselő úr, hogy amit ön elmondott, az ön számára is valószínűleg mulatságosan hangzana, ha visszahallgatná. Vagy államtitkot sért valaki, ha igaz, amit mondanak, ami nem igaz, vagy pedig hozza nyilvánosságra a gyengébbek kedvéért is; úgy látszik, vannak gyengébbek abban a választmányban, és vannak erősebbek. A kedves partnerük, nem tudom, hogy kapott-e tájékoztatást; úgy tűnik, hogy nem, mert ahogy reagáltak rá, 24 órás több hullámzó reakció alapján, úgy hiszem, ők sem kaptak meghívót, és nem annyira vájt fülű olvasói a Magyar Hírlapnak.

Kedves Képviselő Úr! Én ennél sokkal nívósabb felszólalást szoktam meg öntől. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 26 2002.07.09. 4:29  25-28

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A két hónappal ezelőtti választások alkalmával eddig soha nem tapasztalt számban érkezett panasz a választási szervekhez, és eddig nem tapasztalt számban, nagyon sokan igényelték, hogy a szavazatokat a választási bizottságok - kedves miniszter asszony, nem a szavazókörök: a választási bizottságok - számolják újra. Azonban az a törvény, amelyet önök 1997-ben C. szám alatt meghoztak, ezt nem teszi lehetővé. Ezért a parlamenti pártok természetesen a választások eredményét tudomásul vették; elsőként, mint azt tudják, Orbán Viktor gratulált az MSZP miniszterelnök-jelöltjének.

Ettől függetlenül azonban az állampolgárok igazságérzetét és alkotmányos jogainak vélt vagy valós megsértését elsősorban igenis a kormánynak kellene kezelnie, mivel az alkotmány 57. § (5) bekezdése alapvető jogként biztosítja a jogorvoslathoz való általános jogot (Moraj a kormánypártok soraiban.), amelyet csak kétharmados törvénnyel lehet módosítani. Ebből következően minden választópolgárnak joga van ahhoz, hogy a szavazatok újraszámlálása iránt benyújtott kérelmét, az alkotmányos jogát mint alapvető jogorvoslati jogot az alkotmánnyal összefüggésben is értékeljék - nem látszólag, hanem valóságosan. Amennyiben tehát a Horn-kormány alatt meghozott törvény ezt kizárja, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a törvény nem alkotmányos.

Ezt a kérdést tehát csak felelősen, a demokratikus jogállamhoz méltóan kellene kezelni. (Közbeszólások a kormánypártok soraiban.) Azonban sajnálattal állapítottuk meg, hogy az ellenzék parlamenti kezdeményezéseit az említett ügyek kapcsán a kormánytöbbség nem volt hajlandó napirendre sem venni, nemhogy megtárgyalni. A múlt héten pedig azt tapasztalhattuk, hogy azok a polgárok, akik alkotmányos jogaik érvényre juttatása érdekében, nem a jogszabályok előírása szerint, ez kétségtelen, hanem azok mellőzésével kívántak érvényt szerezni annak, a kormányzati erődemonstráció aránytalan, brutális, törvényellenes rendőri eszközeivel kerültek szembe (Derültség és moraj a kormánypártok soraiban.), pontosabban fogalmazva: egészen brutális rendőri fellépéssel. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

Kedves Miniszter Asszony! Mikor rántottak itt fegyvert békés tüntetőkre Magyarországon? (Felzúdulás a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Békés tüntetőkre?! Hol voltak itt békés tüntetők?! - Az elnök csenget.) Ezt lehet úgy nevezni, hogy "nem szerencsés" dolog - nem szerencsés, ha a rendőrség ilyeneket nyilatkozik, kedves miniszter asszony. Vizsgálja ki, hogy mikor rántottak utoljára fegyvert békés tüntetőkre! (Közbeszólások a kormánypártok soraiból. - Az elnök csenget.) Az Erzsébet hídon, a Kossuth téren, a Károly körúton válogatás nélkül verték az embereket, megfélemlítésként fegyvert fogtak, nem csak ott, újságírókat bántalmaztak és előállítottak.

Ezenközben a Kossuth téren hetek óta folyik a Lelkiismeret '88 szervezet bejelentett és nem kifogásolt tiltakozó akciója a szavazatok újraszámlálása érdekében; ehhez csatlakoztak csütörtökön délután több százan. És ahelyett, hogy a rendőrség meggyőződött volna a demonstráció jogszerűségéről - ami tehát az volt -, itt is erőszakos szétoszlatás történt, ahelyett, hogy a gyülekezés lebonyolítását biztosították volna. Ezt követően már semmi sem igazolta, hogy az állampolgárokat követve, őket ismételten súlyosan bántalmazva, végül is - megint csak példátlan módon - könnygázt alkalmazva vetettek véget a csoportosulásnak. (Moraj, közbeszólások a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak alapján kénytelen vagyok megállapítani, hogy az önök többsége által megválasztott kormány képtelen tudomásul venni, hogy a rendszerváltozás egyúttal paradigmaváltás is volt, és képtelen megérteni azt, hogy az egykori állampárt hatalomgyakorlási módszere a jogállamban nem járható. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból: Úgy van!) Ez az út biztosan nem visz Európába.

Szomorú és egyben félelemkeltő, hogy a mai Magyarországon az uralkodó pártok számára a baloldali értékrend alfája és ómegája az állampárti rendszerhez való pozitív, lehetőleg személyes viszony, és ami ezzel nem egyezik, az szélsőséges. Ezt azok állítják egyébként, akik olyan miniszterelnököt állítottak az ország élére, aki valóban egy szélsőséges, elnyomó rendszer hű katonája, pontosabban főhadnagya volt, D-209-es fedőnéven. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból: Úgy van! - Nagy taps az ellenzék soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Igaza van a miniszterelnöknek: nem a múlttal kellene foglalkoznunk, azt le kellene zárni - mi is ezt szeretnénk. De sajnos, a kormányra került pártok vezető politikusai és az általuk művelt hatalomgyakorlás napról napra a múltat juttatja eszünkbe; ahogy Csoóri Sándor írta a minap: ez restauráció.

Magyarország jobbat érdemelne, tisztelt képviselőtársaim. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból: Úgy van! - Nagy taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 239 2002.07.09. 9:04  238-293

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném leszögezni Dávid Ibolya nevében is, hogy sem őt, sem engem, sem az MDF egyetlenegy képviselőjét sem érdekli Medgyessy Péter múltja olyan értelemben, hogy hogyan élt, mit tett, milyen kapcsolatai voltak és vannak, kinek mennyiért adott tanácsot, kiért, miért, mennyiért lobbizott, hogyan szerzett százmilliókat, mit vallott be a vagyonnyilatkozatában, sőt semmi egyéb nem érdekel vele összefüggésben, mert mi nem kívánunk a múlttal foglalkozni - ebben egyetértünk. (Derültség az ellenzéki oldalon.)

Több héttel ezelőtt azonban tudomásunkra jutott az a sajnálatos körülmény, hogy a parlamenti többség által megválasztott miniszterelnök korábban D-209-es fedőnéven az állambiztonsági szolgálat titkos tisztjeként a diktatúra korszakában titkos tevékenységet folytatott, ezért úgy gondoltuk, hogy alkotmányos kötelezettségünkből fakadó elsőrendű feladatunk ennek megvizsgálása. Ezért és nem másért kezdeményeztük a vizsgálóbizottság felállítását, amely kezdeményezésünkkel látszólag - látszólag! - valamennyi parlamenti erő egyetértett. Azonban az elmúlt héten a kora hajnali vagy késő éjszakai órákban lezajlott általános vitában kifejtett álláspontok alapján már látható volt, hogy ez az egyetértés valójában nem arra irányul, hogy a vizsgálóbizottság ténylegesen, annak rendje és módja szerint feltárja a miniszterelnök titkosszolgálati múltjával összefüggő körülményeket, annak előzményeit és részleteit, szóval mindent, ami azóta nagyon bő terjedelemben, nyilatkozatok és találgatások formájában teret kapott a hazai, és tegyük hozzá, most már a nemzetközi sajtóban is.

Változatlanul az a meggyőződésünk, hogy az alkotmány előírása szerint az Országgyűlés alkotmányos kötelessége annak minden kétséget kizáró megállapítása, jelent-e a Magyar Köztársaság miniszterelnöke olyan nemzetbiztonsági kockázatot, amely politikai értelemben korlátozza cselekvőképességét, és ezáltal az ország hátrányát jelentheti. Ez tehát, még egyszer hangsúlyozom, nem a múlt felhánytorgatása, és különösen nem az érintett személy lejáratása (Derültség és zaj.) - érdekes annak a frakciónak a reakciója, amelyik szintén támogatja, mint eddig mondották, a bizottság felállítását -, hanem tőle függetlenül a jelen és a jövő érdekében tett tisztázó vizsgálat - lett volna. Önök azonban, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, az indítványunkhoz olyan módosító javaslatokat terjesztettek elő, amelyek a napnál is világosabban mutatják, hogy szándékaik szerint nem kívánják ezt a vizsgálatot, sőt félnek tőle.

Önök azt kívánják elfogadtatni az Országgyűlés többségével, hogy a vizsgálóbizottság a munkájának megkezdését követően néhány nap alatt folytassa le mindazon vizsgálódásait, ami ennek a bonyolult kérdésnek a feltárásához szükséges. Először azt kívánták, hogy július 31-éig, majd utána, egy nappal később lelkiismeretükre - ha szabad ezt a szót használni ebben az ügyben önökkel kapcsolatban (Moraj a kormánypártok soraiban.) - hallgatva augusztus 6-áig, majd ma egy újabb lelkiismeret-furdalás kapcsán pedig azt tetszenek javasolni, hogy augusztus 15-éig legyen vége a vizsgálatnak. Egy apróságot azonban elfelejtettek: azt, hogy ennek a fizikai teljesítése azért sem lehetséges, mert számításaink szerint a ma felállítandó bizottság több tagját úgynevezett C típusú nemzetbiztonsági vizsgálatnak kell alávetni; mint tudjuk, ez körülbelül két hetet vesz igénybe. Ha tehát ma késő este elkezdik a vizsgálatot, akkor valamikor július 20-a után kerülhetne abba a helyzetbe a felállítandó bizottság, hogy elnökének hívó szavára összeül, majd megalkotja a szervezeti és működési szabályzatát, ezt követően pedig valamilyen munkaterv alapján egyetértésre jut abban, mit kell ahhoz tennie, hogy az általunk vizsgálandónak tartott nagyon fontos körülményről egyezségre jutva intézkedjen megkeresések, beszerzések, felkérések - az "idézés" szót nem mondhatom, mert a magyar parlament nem rendelkezik azzal a jogszabállyal, ami a vizsgálóbizottságok kezébe legalább egy idézéssel azonos értékű jogosítványt adna -, tehát felkérések formájában, hogy itt és itt szíveskedjék megjelenni, és így tovább. Ezeknek a legelső terminusa valamikor július utolsó harmadára esne.

Ezt követően vagy megjönnek a kért dokumentumok, vagy nem jönnek meg, és ismételt sürgetések következnek. Mint tudjuk, a belügyminiszter asszony többször többfélét nyilatkozott, de abban konzekvens volt és szinte konok módon állandóan azt állította, hogy nála nincsenek ilyen iratok. A vizsgálóbizottságnak majd nyilván azzal a helyzettel is szembesülnie kell - néhány nap elmegy majd erre is -, hogy még kiket és hogyan lehetne rábírni mégis arra, hogy a birtokukban lévő dokumentumokat próbálják meg a vizsgálóbizottság rendelkezésére bocsátani.

Ennél is nagyobb problémát jelent azonban, hogy a nyár derekán a meghallgatni kért, a bizottság előtt előadást tenni kívánó - szándékosan nem mondok "vallomást", hogy ne keverjük össze a magyar parlament vizsgálóbizottságát a büntetőeljárásban a tanúkra vonatkozó és igazmondással párosuló kötelezettséget jelentő nyilatkozati kötelezettséggel - személyek eljönnek vagy nem jönnek el; emlékezzünk arra, hogy a Tocsik-féle vizsgálóbizottságban az érintett személy másfél éven keresztül nem kívánt megjelenni a bizottság előtt. Ezeket a problémákat önök nyilván tudták, amikor a vizsgálóbizottság számára olyan dátumot szabtak, amely ennek a teljesítését önök szerint lehetővé teszi.

Majd ezt követően elérkezik, mondjuk, augusztus 10-e, és a bizottság vagy birtokában van megfelelő adatoknak, vagy nincs; az élet nyilván eldönti ezt a kérdést. Majd ezután összeülnek, elnökük hívó szavára meg is jelennek, tegyük föl, hogy a határozatképesség rendben lesz; aztán hozzálátnak ahhoz, hogy egy összegző jelentést megvitassanak, majd elfogadják, végül előterjesszék - de hová, tisztelt Országgyűlés? Hová is terjesztenék azt elő? Augusztus 15-én fogunk mi itt ülésezni? Attól tartok, hogy nem.

Tisztelt Országgyűlés! Önmagában nevetségessé teszi az önök által legutoljára is javasolt határidő a tények ismeretében az önök szándékait, és ez nagyon is átlátszó. Ugyanis augusztus 15-én, amikor legutolsó javaslatuk szerint megszűnik - ha önök ezt megtámogatják, amiről majd név szerinti szavazással lehet meggyőzni minket és a választóikat - az általunk nem várt esetben a bizottság mandátuma, akkor vajon ki fogja előterjeszteni és képviselni a Magyar Országgyűlés szeptember valahányadiki ülésén azt a jelentést, amelyet az elmondottak alapján egyébként nem lesz módja összeállítani a bizottságnak, mert önök nem hajlandók erre megfelelő időt biztosítani?

Sajnos, tisztelt Országgyűlés, azt kell mondanom, hogy ezek azok a sanda szándékok, amelyek noha fokról fokra próbáltak egy kicsit elfogadhatóbb, a legelső dühüktől eltérően kicsit konszolidáltabb határidőt javasolni, de a határidőre vonatkozó legutolsó javaslatuk sem teszi lehetővé, hogy az önök által megválasztott miniszterelnök tisztázza magát a felmerült ügyek kapcsán a következtetések alól, amiről mi úgy gondoljuk, hogy nehéz dolog lesz. Mindenesetre önök ezekkel az indítványokkal eleve elzárták a Magyar Köztársaság miniszterelnökét attól a lehetőségtől, hogy a bizottság előtt tisztességes és fair eljárásban tisztázza magát.

 

 

(16.20)

 

A felelősség nyilván önöket fogja terhelni ezért a kényszerpályáért, tisztelt kormánypárti többséghez tartozó képviselők, ha megszavazzák ezeket a módosításokat, amelyeket nem támogatok mint előterjesztő; akkor önök olyan felelősséget vesznek a nyakukba, amely a miniszterelnökükkel együtt az önök igen súlyos kockázatokkal járó további működését, azt kell mondanom, nagymértékben, mondjuk így, szerényen, megnehezíti. Ehhez, remélem, nem kívánnak asszisztálni, és majd most meglátjuk az elkövetkezendő percekben, hogy amit elmondtam, azt hajlandók-e akceptálni, vagy pedig benne hagyják abban a bizonyos slamasztikában a miniszterelnököt.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 296 2002.07.09. 2:53  293-304

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Örülök, hogy Eörsi Mátyás után van lehetőségem mint egyik előterjesztő a záróvitában felszólalni. Ilyen még nem fordult elő szerintem a 12 évben, legalábbis az én tapasztalataim szerint, hogy ugyanaz a személy, aki az alkotmányügyi bizottság tagjaként, belátva a helyzet tarthatatlanságát, és belátva azt, hogy nem szívességet tesznek itt az előterjesztőknek, ha ez a bizottság úgy tud működni, hogy van módja előterjesztést tenni akkor, amikor az Országgyűlés ülésezik, tehát szeptember 15-én... - ezért előterjesztett ő mint kormánypárti képviselő az ugyancsak ott, alelnöki minőségében jelen lévő Fodor Gábor kormánypárti képviselő - őt se hagyjuk már ki ebből a kormánypárti iniciatívából, amelyet mi üdvözöltünk. Ez nem elegendő, hangsúlyozom, de mégis kilépés abból a matthelyzetből, amelyet az önök korábbi, név szerinti szavazása eredményezett.

Önöknek még egyszer van lehetőségük, tisztelt képviselőtársaim, a lehetetlen helyzet kapcsán képviselői esküjüknek megfelelően szavazni. Önök abban a kivételes állapotban vannak, hogy egy név szerinti szavazás körüli, hosszabb gondolkodási idő alapján egy alkotmányügyi bizottsági, tehát mondjuk így, a Ház működése szempontjából, az alkotmányosság szempontjából első számú bizottság többsége által kormánypárti képviselői indítványra megszületett módosító indítványt még egyszer értékelve, módot adni a miniszterelnöknek elsősorban arra, hogy ebben a vizsgálatban valami, az üggyel kapcsolatban érdemi döntés, előterjesztés, és majd itt, a plenáris ülésen - ha lesz erről szeptemberben nyilván szó - döntés szülessen.

Azt sem titkoljuk el - és hadd mondjak erről is pár szót -, amennyiben a döntés önöket ismételten egy rossz irányba fogja elindítani, akkor mi természetesen az Országgyűlés rendkívüli ülését fogjuk indítványozni, hiszen augusztus 15-én másképp nem tudunk erre visszatérni. Ha viszont az idő elegendő lesz szeptember 15-éig, és befejezi a bizottság - nem tudjuk még, azt sem tudjuk, mikor kezdi meg - a munkáját, mód lesz szeptember 15-éig az ügyet lezárni. Ha nem lesz mód, azt is megmondom, akkor majd egy határidő-hosszabbítást fogunk indítványozni, de mindenesetre az ügyet elintézetlenül nem szeretnénk hagyni.

Így arra kérem a tisztelt kormánypárti többséget, ha már az elmúlt másfél óra arra elegendő volt, hogy legalább két kormánypárti képviselőt, két szakbizottsági tagot az érvek súlya legalább józanabb belátásra bírt, és szembehelyezkedtek korábbi szavazatukkal, legyen ez a példa követendő önöknek.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 8 2002.07.16. 4:53  7-10

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Ma valóban alkalom nyílik arra, hogy az Országgyűlés tavaszi és nyári ülésszakának végén egyfajta értékelést végezzünk. Ez eddig is így történt.

Nos, egyetérthetünk abban, hogy a magyar társadalom vegyes várakozással tekintett az új parlamenti többség és az általa választott kormány működésére. A rövid két hónap eseményei legriasztóbb elképzelésünket is alulmúlták. (Derültség az ellenzék soraiban.) Sem a kormány, sem a parlamenti többség nem volt hajlandó - és a jelek szerint továbbra sem képes - a jogállam követelményeinek megfelelően kezelni a választópolgárok kételyeit a választásokat illetően, és itt, a parlamentben a szavazógomb erejével, a parlamenten kívül pedig nemegyszer durva rendőri fellépéssel tudott csak válaszolni a kérdésekre. (Közbeszólások a kormánypártok soraiban.)

Minden meggyőző koncepció nélkül látott hozzá Medgyessy Péter kormánya a túlzó választási ígéretek aprópénzre váltásához, és szándékosan megkerülte a fontos és kötelező szakmai és politikai egyeztetési fórumokat. Az egyetlen cél, amely a kormányzati előterjesztéseket jellemezte: a hatalom bármi áron való megerősítése és a megvásárolt népszerűség felfokozása az októberi önkormányzati választásokra.

Gyönyörű példa volt erre a képviselői indítványként előterjesztett és elfogadott munka törvénykönyve módosítása, amely a választási szövetséges szakszervezetek tisztségviselői részére történő köszönetnyilvánítás volt a politikai támogatásért, amelynek szakmai indoka egyébként nem volt, és minden szakmai egyeztetést nélkülözött.

A minap fogadták el önök a közoktatási törvénynek azt a módosítását, amely azt a kirekesztő célt szolgálja, hogy a kerettantervek mellőzésével még a lehetősége is megszűnjön az esélyegyenlőségnek. Az a pótköltségvetés, amelyről ma fogunk szavazni, valójában egyáltalán nem a hatályos költségvetési törvény módosítását célozza, hanem azt, hogy különféle jóléti intézkedések leple alatt, minden szakmai és politikai egyeztetés nélkül stratégiai kérdésekben a kormányzati szándékot áterőltesse a parlamenten.

A hatalom megerősítése érdekében kifejtett erőfeszítéseik külön-külön és összességükben is szándékoltan félelemkeltőek, hiszen a tisztviselői kar jelentős részét nemcsak eltávolították állásukból, hanem valamennyiüket meg is bélyegezték emberi és szakmai tisztességükben is.

De nézzük csak, kik lennének az igazi szakemberek, akikre a kormány szakmai alapon számít! Nos, a csúcson természetesen az állampárti diktatúrában szerzett és gyakorolt titkosszolgálati tapasztalatok nagyon jól jönnek, de hasonlóan jó ajánlólevél az egykori MSZMP Központi Bizottsága, Politikai Bizottsága, a KISZ Központi Bizottsága tagsága, és nem hátrány az egykori MSZMP-vagyon értékállóságának megőrzésében szerzett érdem sem - mindez természetesen a szakmaiság jegyében.

Még csak két hónap telt el, de már ilyen rövid idő is elegendő volt önöknek arra, hogy befagyasszák a Széchenyi-tervet, hogy a hazai kis- és középvállalkozók kezét elengedjék, hogy a vonzó lakásprogramban meghirdetett lakáshiteleket elbizonytalanítsák, hogy a forint jelentős gyengítését elérjék, hogy az üzemanyagárak drasztikus emelését és indokolatlan emelését jóváhagyják (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.), hogy a beteg emberek gyógyszerköltségük jelentős megemelkedésére számíthassanak, hogy a gázenergia árának nagyfogyasztói emelésével inflációt gerjesszenek, legújabban pedig tegnap arról értesültünk, hogy a családi gazdaságok hiteligény-elbírálását felfüggesztették.

Ennél is riasztóbb azonban az, amit a nemzetközi egyezményekben is rögzített és 12 éve hazánkban is szabadon gyakorolt alkotmányos alapjogok ügyében tesznek. A gyülekezési jog, a véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság tekintetében a kormány elviselhetetlennek tartja ezeknek a megnyilvánulásait, és az úgynevezett parlamenten kívüli - ahogy önök mondják pejoratív jelzővel: utcainak minősített - állampolgári véleménynyilvánítást még a súlyos bűncselekményeket elkövetőkkel szemben sem megengedhető eszközökkel törik le.

Lamperth Mónika szerint ezt vegyük tudomásul. Ma egy hete egyébként megkérdeztem a belügyminiszter asszonyt, hogy mikor rántottak utoljára fegyvert Budapesten békés tüntetőkre. Annyit szólt, hogy jogászhoz méltatlan volt a kérdés felvetése. (Dr. Lamperth Mónika: Én nem mondtam.) Szisztematikus félelemkeltés folyik az országban. Vannak emberek, akik az állásukat féltik, vannak, akiket az egykori hálózati emberek pozícióba kerülése aggaszt, mások elhűlve nézik az újságírók leteperését és bilincsbe verését. Ehhez képest finomabb módszerek is vannak a tarsolyban a sajtószabadsággal kapcsolatban: a gazdasági ellehetetlenítés a Magyar Nemzet, a Magyar Televízió és a Magyar Rádió körében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök valóban olyanok, mint a Bourbonok: semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek. Magyarország pedig többet érdemelne!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 4 2002.09.10. 4:58  1-16

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Öröm volt hallgatni a miniszterelnök úr szavait, és örömmel tettünk eleget - a köztársasági elnök úr és az Országgyűlés elnöke is - annak a felszólításának, hogy álljunk föl, hogyha ön úgy kívánja. Köszönjük szépen a lehetőséget.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! A kormány hivatalba lépésekor esküt tett arra, hogy az alkotmányt és a törvényes rendet megtartja. Minden kormány tevékenységének kereteit az alkotmányos rend jelenti. A kormányzat minden intézkedésének ennek meg kell felelnie, különösen 12 évvel egy szélsőséges diktatúra bukását követően. Ez volt az ön által vezetett MSZP választási programjának egyik vezérgondolata is.

A kormány eddigi működése számunkra olybá tűnik, mintha időutazást tennénk a szocializmusba, amelyben az alapvető állampolgári jogok, az emberi jogok a diktatúra igényei szerint érvényesülnek.

Gyülekezési jog, mondják önök, az ellenzék utcára viszi a politikát, miközben önök nem is tudom, hányadszor ünneplik a Városligetben - igaz, ez nem egy utca - a kormány politikáját; vagy jobb esetben, mint ezt tapasztaltuk, a gumibot volt a válasz. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Na ne!)

Sajtószabadság… - nos, a konzervatív orgánum, a Magyar Nemzet gazdasági ellehetetlenítése, újságírók tettleges bántalmazása: itt nem volt válogatás, kormánypárti és ellenzéki újságírókat mind egyformán bántalmaztak munkájuk végzése közben.

A közszolgálati média megszállására, a csatornák megosztására tett javaslatra a felelős miniszterelnöki válasz - idézem szó szerint önt -: “Ha kell az ellenzéknek televízió, vegyen magának!ö

Törvényes felhatalmazás nélkül, alkotmányellenesen kormányhatározatokkal rendelkeznek az Országgyűlés szerve, az Állami Számvevőszék hatáskörének kiterjesztéséről, kötelezik a költségvetési szerveket arra, hogy szerződéseikben kikössék: üzleti partnereik gazdálkodását az ÁSZ vizsgálhassa. Majd erről még bővebben fogunk szólni. Jogállamban megengedhetetlen szerintünk, hogy a parlament megkerülésével, rendeleti úton a parlament szervéről határozzanak.

Ugyancsak megengedhetetlen egy jogállamban, hogy törvényes felhatalmazás nélkül bárki személyes adatait, személyiségi jogait olyan súlyos sérelem érje, mint amire a Mécs Imre képviselőtársunk vezette bizottság kormánypárti tagjai vetemedtek. Ilyen statáriális eljárásokra, iratkezelésre a szocializmus korszakában volt példa. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Önök emlékeznek erre. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ugyanakkor, amikor a miniszterelnök személyének nemzetbiztonsági kockázatát vizsgáló bizottság munkájához való kormányzati viszonyulásra is a jogállamiság teljes mellőzése volt jellemző, a bizottság - mint ezt ön is tudja - ez esetben azt kívánta tisztázni, hogy a pártállam idején a jogállamisággal összeférhetetlen tevékenységet végzett-e ön, és egyébként jelent-e nemzetbiztonsági kockázatot az ön pozíciójában ez a helyzet. Ez olyan kérdés, amelyet az egész ország érdekében kellett volna tisztázni. Ebben a kormányzat és ön, miniszterelnök úr, nem alkotmányos kötelességüknek megfelelően jártak el; ön előbbre tartotta a francia Riviérán töltendő szabadságát, mintsem hogy ismételten megjelenjen a bizottság előtt.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány folyamatosan azt hangoztatja, hogy a Fidesz vezette koalíció korrupciós ügyeit kétes, nagyon drága szakértők bevonásával feltárja. A nemzetközi megítélés szerint e téren eredményeket értünk el egyébként az elmúlt korszakban. A vecsési számlagyár MSZP-s érintettjei, gyanúsítottja ma már szabadlábon védekezhetnek.

Az állampárti személyzeti politika ismét a kormány gyakorlatává vált, elsődleges szempont lett a politikai megbízhatóság, jogállamban nem megengedhető ilyen típusú diszkrimináció, azaz arra hivatkozással elbocsátani embereket, hogy az ő munkájukra a másik kormányzat tartott igényt, akár kistérségi megbízottról, akár gazdajegyzőről vagy éppen minisztériumi főosztályvezetőkről legyen szó. Ugyanilyen káderpolitika nyilvánul meg a kitüntetések adományozásánál is, ahol ismét a Szocialista Párt szempontja szerinti politikai megbízhatóság a legfőbb kritérium.

Természetesen ez a politika az esélyegyenlőség kiiktatását is jelenti mindennapjainkból. Gondoljunk csak a Széchenyi-terv befagyasztására, gondoljunk a hazai vállalkozók helyzetének alakulására - idefelé jövet hallottam a mikrovállalkozások tömeges csődveszélyhelyzetét, mert önök nem adnak mikrohiteleket, nem vállalják a kötelezettségek folytatását -, a lakáshitelek körüli bizonytalan helyzetre, a forint gyengülésére. Nyilván tudja, mennyibe kerül most egy liter benzin, miniszterelnök úr, hallotta a híreket, hogy mi járunk Ausztriába tankolni. Jól nézünk ki, ugye? Gondoljunk az üzemanyagárak drasztikus emelésére, a készülő gáztörvényre, a családi gazdaságok hiteligénylésének befagyasztására, az árvízkárosultakról történő nem kielégítő gondoskodásra, a pénzügyi egyensúly romlására, és egyáltalán arra, hogy a jövő évi költségvetés tervezéséhez készült PM-anyag nyilvánosságra sem került.

Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Magyarország jobbat érdemel. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 56 2002.09.10. 2:48  55-61

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Azért voltam kénytelen interpellációt intézni a miniszter úrhoz, mert ugyan három hónappal ezelőtt egy levelet írtam neki, de még nem kaptam tőle választ. Elmondom, miről van szó.

Ahhoz a választókerülethez, ahol megválasztottak, hozzátartozik Adyliget; ez egy pesthidegkúti tájegység, bár lehet, hogy ezzel megbántom őket, de ez egy különálló településrész, ahol a választópolgárokat több mint egy éve nyugtalanítja egy olyan probléma, amivel én is azonosultam. Klebelsberg Kunó egykori szobrát, amely az Eskü téren állt, az előző rendszer méltatlanul szétdúlta, és ennek a két mellékalakját adyligeti polgárok több évtizeden keresztül őrizgették, ha úgy tetszik, átmentették. Részben örömmel, részben fájdalommal vettek tőle búcsút tavaly, amikor sok évtizedes hányattatás után Klebelsberg Kunó szobra egybeépítve méltó helyen került felállításra a XI. kerületben. Ezt természetesen nem kifogásolják, hiszen nem Adyligeten kellett felállítani ennek a kiváló embernek a szobrát.

 

(11.10)

 

De akkor hangot adtak azon igényüknek, hogy a két mellékalak - amely évtizedeken keresztül díszítette ott Adyliget köztereit - helyébe méltó, megfelelő és nyilván támogatott elképzeléseiket, állami és önkormányzati támogatással kísért figyelem végeredményben megvalósítson ott másik két szobrot. Az ígéret sajnos nem teljesült, mert hiába adott a II. kerületi önkormányzat a sajáterős elképzelésekhez több millió forintot, a miniszter úrhoz írt levélben hivatkozott, az előző miniszter által levélben megígért 2,5 millió forint - amelyre vonatkozóan ugyan azt írta az önök helyettes államtitkára, hogy nincs írásbeli dokumentum; oda fogom majd önnek adni, hogy emlékeztessem, hogy van ilyen dokumentum -, nos, nem érkezett meg. A miniszter úr nevében eljáró helyettes államtitkár asszony a válaszában azt közölte, hogy nem lát arra módot, hogy a szoborral kapcsolatban a Rockenbauer miniszter úr által megígért 2,5 millió forintnak az odaítélése vagy odajuttatása megtörténjék.

Nagyon sajnálom, hogy egyrészt ilyen ténybeli tévedésben van az ön főnöke, a miniszter úr, aki azonosult azzal az állásponttal, hogy nincs írásbeli dokumentum, és még jobban sajnálom, hogy ő ennek az ügynek a nemzeti kulturális örökség minisztereként annyi jelentőséget sem tulajdonított, hogy válaszra méltassa a kerület képviselőjének az erre vonatkozó levelét. És amit a legjobban sajnálok, hogy elzárkózott ennek a jogos és korábban kötelezettségvállalásként értékelhető igénynek a teljesítésétől.

Remélem, államtitkár úr, fel van hatalmazva egy normális válasz megadására, amit el lehet fogadni.

Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 60 2002.09.10. 0:48  55-61

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Kedves Államtitkár Úr! Nagy figyelemmel kísérték ezekben a percekben Pesthidegkút és Adyliget polgárai ezt az elég gyenge választ. Sajnálom a nevükben is, mert három héttel ezelőtt, amikor a miniszter úr, az ön főnöke ott sétált a Klebelsberg Kunó Általános Iskola kertjében a pesthidegkúti nyári fesztivál napjaiban, akkor mást ígért az ott megjelent polgármesternek és alpolgármesternek. Szekeres képviselő úr is ott lakik, talán ő is látta ezt a jelenetet. (Dr. Szekeres Imre közbeszólása.)

Nos, a helyzet az, hogy sajnálják a pesthidegkúti és különösen az adyligeti polgárok, hogy a nemzeti kulturális örökség minisztereként ilyen szégyellnivaló válaszra kényszerítette önt, államtitkár úr, ennek az elmondására.

Természetesen nem fogadjuk el a válaszát, és sajnáljuk, hogy Görgey miniszter urat ilyen rossz helyzetbe hozták a választ megírók. Nem fogadjuk el. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 292 2002.09.10. 9:42  283-359

DR. BALSAI ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor a múlt héten az alkotmányügyi bizottság megvizsgálta ennek az országgyűlési határozati javaslatnak az általános vitára való alkalmasságát, akkor mi a magunk részéről, a Fidesszel egyetértésben - jelen van néhány tagja a bizottságnak -, úgy véltük, hogy itt valami tévedés történt, mindenekelőtt a jogforrás megválasztását illetően, meg annak a tévedésnek a további fokozására került sor, amelyről itt ma már egy korábbi javaslat vitája során elég sok szó elhangzott. Tudniillik amikor azt hiszi egy kormánytöbbség, különösen a kormánytöbbséget vezető nagyobbik kormánypárt és ennek néhány, a közeli években kellemetlen élményeket átélt vezetője, hogy ők majd átértelmezik az első szabadon választott Országgyűlés törvénybe foglalt akaratát, az azóta kialakult ünneplési szokásokat és olyan dolgokat, olyan jelenleg nem definiált és egymástól nagyon távol eső és az ünnepi jelleget illetően egymással homlokegyenest szemben álló, ahogy mondani szokták, köszönő viszonyban sem lévő ügyeket, napokat összetol, majd erről, ahelyett, hogy az erre irányadó, ha ilyen elhatározás van, jogforráshoz nyúlna és törvényt alkotna az Országgyűlés tagjaira… - és hangsúlyozom, csak az Országgyűlés tagjaira vonatkozóan egy állandó jelleggel vagy legalábbis ezzel a szándékkal, tehát nem alkalmi, egyszeri jelleggel, nem egy házbizottsági döntéssel, ahogy erre sok-sok példa volt.

 

(18.20)

 

Egy olyan jogi előírást kíván alkotni, amely a Magyar Országgyűlés 386 tagjára vonatkozik, hadd tegyem hozzá, olyan emberekre is, akik nem tagjai az Országgyűlésnek, hiszen a kormánynak számos olyan tagja van, aki nem tagja az Országgyűlésnek, az előttem lévő széken helyet foglaló köztársasági elnök sem tagja az Országgyűlésnek, nos, mindezekre a közjogi személyiségekre, és még akkor nem beszéltünk az ilyenkor szokásos tizenkét éve folyó eseményeken részt venni ildomos és ott megjelenni szokott alkotmánybírósági tagokról, az Alkotmánybíróság elnökéről, a Legfelsőbb Bíróság elnökéről. Nem sorolom fel, mindenki tudja, hogy milyen események szoktak akár június 16-án, akár pedig október 23-án lezajlani az ismert helyszíneken. Csináltunk itt emlékművet, készült szobor, kiépült az ennek megfelelő helyszín, az eseményekre legjobban emlékeztető és ott mindenki számára ünnepség színhelyévé válható helyszín, nos, erről egy országgyűlési határozati javaslat szólna.

Mi azt hittük, vagy ténylegesen úgy gondoltuk, hogy valami tévedés van, mert a szakértő kormány a maga szakszerű elgondolásait talán nem megfelelő jogi formában kívánja közölni, de úgy látszik, nem történt változás, és az Országgyűlés többségét, sőt amint az imént hallottuk, Mécs Imre elképzelése szerint egészét arra kívánják rábírni, hogy magunkra nézve és az előbb felsorolt további, az Országgyűléshez nem tartozó személyek részére valamiféle rituálét, valamiféle ünneplési módot írjunk elő.

Tisztelt Országgyűlés! Előrebocsátom, mi nem fogjuk támogatni - bármilyen módosító indítványt kíván benyújtani ehhez akárki - ennek az országgyűlési határozati javaslatnak az elfogadását. Hogy miért nem tesszük ezt? Röviden utalok arra, Salamon László már elmondta, nagyon sokszor elmondtuk, Gémesi György is elmondta, érzékelhető volt ez Szekeres Imre úrnak a vitában elhangzott záróbeszédében, hogy úgy mondjam, nemcsak emocionális reakciókból, amelyek itt az ellenzéki padsorokból érzékelhetők voltak, ő is szóvá tette, hogy nem kívánjuk csökkenteni annak a törvénynek a súlyát és jelentőségét, amelyet 1990 májusában az első szabadon választott Országgyűlés meghozott. Volt szerencsém itt néhányunk kíséretében vagy néhány jelenlévővel együtt ezen Országgyűlés tagjaiként ezt az elfogadást támogatni, igen nagy többséget kapott, akkor egy viszonylag szűk szocialista frakció is remélhetőleg, úgy emlékszem, támogatta, amellyel törvénybe iktattuk 1956, a forradalom és a szabadságharc történelmi jelentőségét.

Ezt követően az események többé-kevésbé a nemzet akaratával találkozva megteremtették a lehetőségét annak, hogy országgyűlési képviselők, miniszterek, államtitkárok és bárki az ünnepségeken a kialakult szokásoknak megfelelően részt vegyen az ország számtalan helyén. Ennek megfelelően jöttek létre azok az emlékhelyek, ennek megfelelően rehabilitálták, állították helyre a nemzettudatot azok a törekvések, amelyeknek az állam a maga részéről a mindenkori hatalom tekintetében igyekezett eleget tenni, és megalakultak azok a - rossz szóval mondom - protokolláris szokások, amelyek ennek az ünnepségnek a kereteit megadták, és úgy gondolom, illendő lenne, hogy megadják a továbbiakban is.

Arra vonatkozóan itt elhangzott egy okfejtés, amellyel egyet tudok érteni, hogy mitől válna ünneppé egy kivégzés gyásznapja. Vajon be szoktunk-e jönni halottak napján ünnepelni? Nem, el szoktunk menni a temetőbe, tisztelt képviselőtársaim. Én a magam részéről azt javaslom mindenkinek, még a kormánypárti képviselőknek is, és ha Horn Gyula úgy érzi, Medgyessy Péter úgy érzi, hogy egy kicsit kellemetlen, akkor maradjanak otthon, de el kell menni június 16-án oda, ahol a kivégzett miniszterelnök és a vele együtt kivégzett és az imént felsorolt és fel nem sorolt és nagyon sok kivégzett ember emlékére el lehet helyezni azt a szál virágot, el lehet mormolni egy imát, kinek-kinek milyen a vallása, vagy mást.

De tisztelt Országgyűlés, arra nem vállalkozunk, hogy támogassuk az elmúlt időben tapasztalt, különösen a tavalyi év során tapasztalt kellemetlenséget, amit átéltünk, hogy az akkor még miniszterelnök-jelölt Medgyessy Péter miniszterelnök úr negatív élményeinek a megszüntetése úgy történjen, hogy ezentúl nem lehet az Országgyűlés tagjainak, vagy nem állami ünnepség keretében kell vagy lehet az Országgyűlés tagjainak részt venniük az emlékezetes parcellánál és a szokásos útvonalon. Nem értjük tehát azt, hogy egy gyásznapot miért kell ünnepelni.

Egyébként ha már ünnepnapot kívánunk csinálni, állami ünnepet, akkor - erre rámutattak mások is, én magam is mint jogász - arra szeretném felhívni a tisztelt előterjesztő figyelmét, hogy a nemzeti vagy állami ünnepekről törvényt kell alkotni, és csak törvényben lehet rendelkezni. Tehát mondhatja az előterjesztő a június 16-át ünnepnek, hangsúlyozom a fenntartásaimat a szó jelentését illetően, de attól még nem válik ünneppé. Akkor tessék előjönni, egy törvényjavaslatot előterjeszteni, meg fogjuk vitatni, ki tudjuk fejteni az álláspontunkat, ezzel az országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatban nem tudunk mit kezdeni.

A bizottságban is elmondtuk, többen is szóvá tettük, hogy a történelmi lobogók jogi kategóriáját sehol semmi nem szabályozza a magyar törvénytárban. Hogy jön ahhoz egy országgyűlési határozati javaslat, hogy történelmi lobogókat megjelölve ezeket kiegészítse? A magam részéről - lehet, hogy egyedül vagyok a teremben - nem szeretem a lukas vagy lyukas zászló kifejezést, az a zászló a magyar nemzet lobogója, amelytől megfosztották, amelyből kivágták a gyűlölt rákosista címert. Nem tudom, hogy helyes-e ezt az Országgyűlés jogforrásaként ezzel a meglehetősen köznapi és elismerem, széles körben elterjedt kifejezéssel illetni. Meg kell keresni a módját a történészeknek, a nyelvészeknek megfelelő szintű szakértői és elemző munkával, hogy elnevezést találjanak, ha már erről jogszabályt akarunk alkotni.

Hangsúlyozom, tisztelt Országgyűlés, a tisztázatlanságok miatt, a szabályozni kívánt tárgy törvénybe kívánkozása miatt, továbbá a már meglévő és erre vonatkozó törvények miatt, továbbá az Országgyűlés tagjainak az említett napokon való teljesen eltérő, az ország számtalan pontján nyilván örömmel eleget tenni kívánó kötelezettségének mind ellentmond ez a javaslat. Ezért javíthatatlannak és a mi javaslatunk szerint visszavonandónak minősíteném, és arra kérem az előterjesztőt, hogy az elmondottakat fontolja meg. Bár úgy tűnik, ez nem történt meg, ezek mind elhangzottak az alkotmányügyi bizottság említett ülésén is, nem tudjuk támogatni nagyon nagy sajnálattal. Nem szeretnénk annak az ódiumát vállalni, hogy valamilyen nagy nemzeti konszenzust igénylő kérdésben az ellenzék különvéleményen van. Ez nem az a kérdés. Ez az Országgyűlés működésével kapcsolatos országgyűlési határozatot kíván egyfajta ünnepélyes jogforrássá emelni olyan kérdésben, amelyben alapvető kérdések nincsenek tisztázva, amelyek törvényi szabályozást kívánnának.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 302 2002.09.10. 2:12  283-359

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm, elnök úr. Úgy látom, igazolva látszik mindaz, amit elmondtam, az iménti felszólalás megpróbál itt egy aktuálpolitikai ügyet csinálni egy szakszerűtlenül előterjesztett, nem megfelelő jogforrás vitájából.

Kedves Képviselő Úr! Remélem, nem tételezi fel sem rólam, sem a mögöttem ülő frakcióról, hogy kétségbe vonná a kivágott címerű zászlónak a történelmi jelentőségét, és hogy ne lennénk mi azok, akik kitűztük már akkor is, amikor ön még talán nem tűzte ki, bocsásson meg, hogy ezt mondom, ezt a jelképet a zakójának a hajtókájára, lehet, hogy ön még március 15-én sem mindig tűzte ki azt, amit ki szokás tűzni.

Megkérdezném, hogy ha ön úgy érzi, hogy az okfejtése helyes és logikus, márpedig biztos azért mondta el, mert annak szánta, akkor vajon miért nem ülünk itt össze március 15-én. Miért nem ülünk itt össze augusztus 20-án? Miért nem szokott ön eljárni a körmenetekre egyébként, amikor azt megtartják egy állami ünnepen? Vajon miért nem szoktunk az összes nemzeti és állami, és hadd tegyem hozzá, a nagy többséget érintően nagyon elfogadott egyházi ünnepeken, a történelmi egyházak valamennyi ünnepén itt összejönni, összeülni, és itt egymás közt megünnepelni? Azért, mert fölösleges, azért, mert célszerűtlen, azért, mert, ha szabad ezt a szót mondani, meglehetősen gyermeteg vállalkozás.

Én nem vagyok történész, még kevésbé vagyok jártas a történelem segédtudományaiban, de én azt hiszem, mindannyian úgy tudjuk, hogy a lobogó egy hadijelvény, azért szokták a honvédség köreiben ezt a kifejezést alkalmazni. Magyarországon, ugye, tengeri haderő nincs, de a lobogó onnan származik, ezt bizonyára mások majd alátámasztják, nálam szakértőbbek, mi zászlónak hívjuk, az alkotmányban is így szerepel a nemzeti jelképek között. Tehát önmagában már anakronisztikus, már a szóhasználata is rossz a tisztázatlan jellegű, számú és minőségű hadijelvényeknek az (Az elnök jelzi az idő leteltét.) országgyűlési határozattá emelő és jogforrásba történő beemelése. Hangsúlyozom, ezért tartjuk alkalmatlannak a javaslatot az elfogadásra. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 314 2002.09.10. 1:32  283-359

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt hittem, azért kér szót Szabó Zoltán képviselő úr, hogy arra a kérdésemre adjon választ, hogy vajon miért nem tartja fontosnak március 15-e, augusztus 20-a, vízkereszt, húsvét, mindenszentek, halottak napja és így tovább, nagy társadalmi elfogadottságú események parlamenti képviselők általi megünneplését. Ehelyett a szokásos sértegetésébe bocsátkozott. Ezzel nem kívánok foglalkozni. Ellenben Göndör István képviselő úr elmondta a lényeget. Kár, hogy nincs itt, de majd elolvassa a jegyzőkönyvben. Ő azt mondta, hogy azért kell ennek a jogszabálynak, országgyűlési határozatnak megszületnie, mert sokan intoleránsak voltak a közelmúltban, és nem tudták elviselni, hogy egyes személyek is elzarándokoltak állami protokoll révén vagy pártszínekben olyan helyszínekre, ahol olyan dolgokat kívántak megünnepelni vagy olyanról megemlékezni, amelyre nem voltak egyesek szerint teljesen legitimek.

Nos tehát elmondta Göndör István képviselő úr, hogy miért is ülünk itt ezen kései órában. Hogy ne kerüljön még egyszer sor arra, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnökének vagy nem szabad elmennie egyes helyszínekre, mert például karhatalmistaként az ’56-os forradalom és szabadságharc vérbe fojtását követő diktatúra első számú kiszolgálója volt, vagy pedig ennek az utódpártnak a miniszterelnök-jelöltjeként néhány keresetlen megjegyzést végig kellett hallgatnia. Ezt nem tudjuk támogatni, tisztelt képviselőtársaim. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 330 2002.09.10. 0:40  283-359

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm, elnök úr, nem fog kettő percet igénybe venni. Szeretném a tisztelt hallgatók figyelmét felhívni az iménti veretes felszólalásra. Földesi képviselő úr, aki azzal kezdte, hogy nem szokása az ilyen vitákhoz hozzászólni, lehet, hogy jobban tette volna, ha ennél a szokásánál marad - mármint hogy nem szól hozzá. Mit is mondott? Röviden: “Mi győztünk, mi így akarjuk megünnepelni, punktum.ö Hát ehhez nekünk nem kell hozzájárulni, tisztelt képviselőtársaim, úgy gondolom.

Ez a válaszom Szabó Zoltán képviselő úrnak is ahhoz, hogy miért nem fogunk részt venni az ilyen oktrojált ünnepélyeken. Úgyhogy köszönöm szépen. Ez nagyon értékes hozzászólás volt, felhívom a tisztelt hallgatók figyelmét, hogy jól véssék a fejükbe. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 202 2002.09.17. 4:55  195-203

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Elnök úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az MDF a bizottsági ülésen a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról folytatott vitában lényegében hasonló módon nyilatkozott, mint ahogy ezt most a Fidesz nevében felszólaló Salamon László tette. Mi sem tartjuk megengedhetőnek, hogy egy olyan törvény, amelyik címe szerint különböző közjogi méltóságok tiszteletdíjáról, valamint juttatásairól szól, és a tartalma is ez, az egyik közjogi méltóság székhelyét rendezze, úgy, hogy a székhelyét illetően egy technikainak tűnő és az elmondottak szerint - bár a vélemények ebben eltérőek - nem is minősített többséget igénylő kérdés legyen e törvényi szabályozás tárgya. Ezért mi szintén elhibázottnak, nem oda illőnek és nem megfelelő törvényhozási eljárásnak tartjuk e törvény keretei között ezt a kérdést szabályozni. Sokkal szívesebben tárgyalnánk annak az országgyűlési határozati javaslatnak a kapcsán a kérdés teljes körű, megnyugtató, nem azonnali rendezését, amelyre egyébként indítványt tett Salamon képviselőtársunk. Az a javaslat a tizenhárom éve megoldatlan, több más közjogi méltóságot is érintő kérdést és magát az államhatalmi ágak jelenlegi, azt hiszem, példátlan megjelenítését az Országgyűlés épületében véglegesen elintézné, nem azonnal, hanem megfelelő határidővel megszabná, és erről az Országgyűlés saját ügyeként, természetesen nem törvényben, hanem határozatban döntene.

Mindennek az előrebocsátásával és mindarra tekintettel, amit ebből a szempontból kritikaként megfogalmaztunk, ugyanakkor nem kívánjuk megszegni azt a megállapodást, amely a köztársasági elnök személyes igényeként és nyilatkozataként a parlament törvényi szintű döntését kérte. Nem tudjuk pontosan, de nyilvánvalóan nem erre a megoldásra gondolt az elnök úr, de tekintettel arra a megállapodásra, amelyet az elnök úr a parlamenti pártok nyilatkozatra jogosult képviselőivel megtárgyalt, úgy gondoljuk, hogy ez kötelezi a képviselőcsoportunkat. Úgyhogy mi ezt a szükségmegoldást, jobb híján, nem fogjuk elutasítani. Hangsúlyozzuk azonban, hogy az Országgyűlésnek rövid időn belül normális, szabályos eljárási keretben döntenie kell arról a helyzetről - erre az államtitkár úr meglehetősen távoli és homályos ígéretet tett -, amely hangsúlyozom, egy példátlan állapotot rögzít 1989 óta. Hiszen ennek a problémának vagyunk a mostani tárgyalást illetően az alanyai, amely 1989-ben arról szólt, hogy az Országgyűlés elnöke látta el az ideiglenes köztársasági elnöki minőségében az államfői tisztséget, majd ezt követően Göncz Árpád első megválasztásáig konzerválódott közel egy évig ez az állapot. Akkor senki, hogy úgy mondjam, nem gondolt erre, nem beszélve azokról a vitákról, amelyek a köztársasági elnök megválasztásával kapcsolatban az akkori ellenzéki erőket is megosztották, és amelyről végül is népszavazás alakult ki. Tehát ennek az egész kérdéskörnek az akkori megoldatlan és nagyon eltérő álláspontokat tartalmazó, teljesen, mondhatnám, kaotikus állapota az, amit ma részlegesen próbálunk orvosolni.

De nem tekintjük ezt a megoldást véglegesnek, hangsúlyozom, és nagyon szeretnénk, ha az Országgyűlés legalább Európa újraegyesítésének egyik résztvevőjeként ezt a kérdést az Európában szokásos módon rendezné: tehát az Országgyűlés épületében a törvényhozásra megválasztott személyek foglalnának helyet; a kormány, a miniszterelnök és a kormányhivatalok pedig a végrehajtó hatalom elkülönülését is jelezve máshol székelnének; és természetesen a köztársasági elnök is ebben a körben kerülne ismét felsorolásra.

Ezért ezt az álláspontunkat hangoztatva, jobb híján a szükségmegoldást támogatni fogjuk, kizárólag a köztársasági elnök úrra tekintettel.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz és az MDF padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 12 2002.10.01. 4:43  11-14

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök Úr! Még húsz nap van hátra az önkormányzati választásokig, remélhetőleg tehát három hét múlva véget ér a rögtönzések kora, a száz napról száz napra történő kormányzás. Most, amikor már a második száz nap meghirdetésén is túl vagyunk, semmivel sem lettünk okosabbak a tekintetben, hogy milyen hosszabb távú célok vezérlik a kormányt azon túlmenően, hogy az önkormányzati választásért mindent kész feláldozni. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Nem tudjuk, hogy milyen gazdaságpolitikába illeszkednek a száznaponta bejelentett intézkedések, és főképpen fogalmunk sincs önökkel együtt arról, hogy milyen megszorításokkal fogja a Medgyessy-kormány a kiadásokat kompenzálni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetgazdaság felelős irányítása megkövetelné, hogy a kormány készítsen stratégiai tervet, tűzzön ki célokat, tervezze meg, hogy ezeket a célokat milyen eszközökkel, milyen ütemezéssel és hogyan lehet megvalósítani. Polgári demokráciában és piacgazdaságban ezeket az elképzeléseket nem lehet titokban tartani, mert a gazdaság szereplőinek is kell üzleti terveket készíteniük, tudniuk kell a gazdasági környezet jellemzőit. Ezen ismeretek nélkül a vállalkozások fejlődésének minimális lehetősége sem adott. A gazdaság szereplői és az állampolgárok számára is polgári demokráciában és piacgazdaságban a kormányok gazdasági stratégiája transzparens, átlátható, képviselőtáraim.

Tisztelt Ház! A jövő évi adótábla, amelynek benyújtását már nem odázhatta el a kormány, már sejteti, hogy a választási ígéreteket ezúttal sem szabad készpénznek venni. Mindenki emlékszik még a tavasszal beígért óriási adómérséklésére, Kuncze Gábor úrék plakátjaira, amelyek a jó ízlést is sértették, és hallatlan adóparadicsomot ígértek. (Kuncze Gábor: Neked van jó ízlésed?) Nos, ennek már nyoma sincs. Az új adótábla egyáltalán nem jelent kedvezőbb adózási lehetőségeket, ezzel szemben lényegesen rontja az adófizetők pozícióit.

Legnagyobb hibája az, hogy az átlagos jövedelmek továbbra is a legmagasabb adókulccsal fognak adózni, nem beszélve arról, hogy a javaslatcsomagban beterjesztett illetékemelésről a választási kampányban szó sem volt. A félrevezetett választópolgár majd akkor fog meglepődni, ha például postai szolgáltatást vesz igénybe, esetleg netalán örököl, vagy peres eljárásba keveredik, és netán autót vesz. Akkor meglepő számításba kell majd fognia, körülbelül száz százalékkal fog minden autóvásárló adóterhe növekedni. Természetesen az önkormányzatok számára sem lesz előnyös az iparűzési adóval kapcsolatos jelentős emelés, amely csak növeli a helyhatóságok hátrányát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Hölgyeim! Tisztelt Uraim! Az adótervek tehát füstbe szálltak - reméljük, nem lesz füstadó belőlük -, és amint a kiszivárgott hírek mutatják, a kabinet az autópálya-építések radikális visszafogására is készül, amely ellen Kuncze Gáborék koalíción belül ugyan tiltakoznak, de még egy centiméter sem épült a grandiózus tervekből. (Közbeszólások és derültség a kormánypártok soraiban.) Egy centiméter sem épült azokból az autópályákból, amelyeket megígértek, nemhogy száz kilométerek, ahogy ez elvárható lenne a választások után. (Kuncze Gábor: Hogy bírja röhögés nélkül? - Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Tisztelt Képviselőtársaim! (Az elnök csenget. - Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Fölszedjük az autópályát!) Ez azt jelenti, hogy nemcsak az építőipart érinti majd hátrányosan, hanem a késedelem a régiókat is hátrányosan fogja érinteni, hiszen a beruházások elmaradásával a munkahelyteremtések is elmaradnak.

 

 

(10.00)

 

Tisztelt Ház! Ma még beláthatatlan következménye van a Széchenyi-terv leállításának is, amely szintén valahogy nem szerepelt a választási ígéretek között. Jelentősen megcsappant a kutatás-fejlesztésre szánt támogatások mértéke is, holott pont egy szakértő kormány ne tudná, hogy a bérfelzárkózás lehetőségének megteremtése csak úgy lehetséges, ha növeljük a termelékenységet, amelyhez korszerűsítő tőkére, új technológiára és megújulni képes tudásra van szükség. Ez pedig csak egy ezt elősegítő megalapozott kormánypolitika esetén lehetséges. Felelős kormányok, tisztelt miniszterelnök úr, ugyanis nem a választásokhoz igazodva rögtönözve, hanem hosszú távú stratégia keretében kormányoznak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország jobbat érdemel. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 20 2003.02.04. 4:58  19-22

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A jóléti rendszerváltás kormánya, úgy látszik, gondban van, már nem látjuk a hetyke kis logókat a kormányszóvivői tájékoztatók alkalmával, és mintha már fáradna a hátrafelé mutogató és vádló kéz. Úgy látszik, fogyóban a muníció.

Bár az új esztendő hivatalosan a csatlakozás esztendeje, hivatalosan az öröm éve, hiszen közeleg a népszavazás időpontja, és Medgyessy Péter miniszterelnök úr gondolatai már valahol az Akropolisz körül keringenek, de mintha csökkenni látszana a töretlen optimizmus a sikerpropagandában. Csillag István szerint nem, nem süllyed a cirkáló, csak éppen fordulni látszik. Nézőpont kérdése persze mindez, gyárak zárnak be, munkahelyek ezreit számolják fel országszerte; multik és döntésük következtében a velük gazdasági kapcsolatban álló beszállító és alvállalkozó hazai kis- és közepes vállalatok reménytelen helyzetbe sodródtak.

Csődöt jelentett be a Diósgyőri Acélművek, ez várható Ózdon is, ahol a termelést le kellett állítani, a két üzem leállítása összesen 50 ezer ember megélhetését veszélyezteti; települések tucatjai, szolgáltatók és kereskedők százai meg fogják sínyleni a vásárlóerő elapadását. Reménytelen helyzetbe került ismét Északkelet-Magyarország két térsége, Hollóháza és Ajka sorsa is kritikussá vált. Itt olyan emberek válnak egyébként munkanélkülivé, akiknek szakképzettsége sehol másutt nem használható.

Veszprémben és Enyingen a Videoton Holding mintegy 1300 dolgozójától és üzemétől válik meg, és bezárja a tulajdonos áramszolgáltató a vértesi bányákat, talán az utolsó hazai bányát is. Több mint 3000 dolgozóját készül elbocsátani a Magyar Posta, amely egyébként állami tulajdonban van, így tehát a kormány senkire se mutogathatna széttárt tenyérrel, mégis naponta többször elhangzik a hivatalos cáfolat, miszerint most egy egészséges folyamat zajlik itt. Megmondta Csillag miniszter úr: nem, nem süllyed a cirkáló, csak fordul; nem, nem csökken a foglalkoztatottság, egyenesen növekszik. Nemsokára meghalljuk megint Kiss Péter miniszter úrtól - gondolom, ő fog reagálni -: nem, nem nő a munkanélküliség, hanem csökken, ha mégis úgy tűnik, ez a statisztikai hibahatáron belül van, majd év közben valahogy megoldódik.

Egyébként is a jóslások szerint 4450 piaci szereplő azt állítja, ma jobb lesz, mint tavaly, és holnap jobb lesz, mint az idén. A valóság ezzel szemben az, hogy a statisztikai számok, ezek az adatok mind-mind a tavalyi évre vonatkoznak, sőt a tavalyi év egy részét a tavalyelőtti év egy részével hasonlítják össze, továbbá a piaci szereplők várakozásaikat tavaly, 2002 augusztusában fogalmazták meg. Azóta olajárrobbanás volt, azóta elmélyült az iraki válság, egyenesen háborús felvonulás van, mélyülő gazdasági válság világszerte, a világ legfejlettebb országaiban is, természetesen stagnáló befektetési kedv van.

A kormánynak ezekre a kérdésekre kell a válaszokat megadnia, tisztelt képviselőtársaim, arra, hogy mi történt abban az országban, ahol évek óta az Unió átlagát jóval meghaladó növekedés mellett egyre csökkent a munkanélküliség; közel felére egyébként négy év alatt, és ezenközben rendíthetetlenül csökkent az infláció, mindemellett jutott forrás a nemzeti gazdaságélénkítő programra, jutott bőségesen forint és figyelem a hazai kis- és középvállalkozóknak, szaporodtak a táblák országszerte a Széchenyi-terv támogatta beruházásokról, kezdte magát jól érezni a gazdasági élet minden szereplője, jutott akarat és forint a megalázóan alacsony minimálbér két és félszeres felemelésére, ami még mindig nagyon kevés, de talán már nem megalázó. Mindez azért volt lehetséges, mert volt valódi szándék a nemzet fejlődésének biztosítására, volt elhatározás egy aktív gazdaságpolitikára, sodródás helyett tettek jellemezték azt a kormányt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi úgy látjuk, hogy a mai kormánynak nincsen válasza az aggasztó jelenségekre, a miniszterelnök öt-hat hazai nagyvállalati vezetőt kért, ugyan adjanak már választ a gyárbezárások okaira, javasoljanak az adózási körülményekről valami jobbat, kamatpolitikáról és egyebekről. Ha ugyanis lenne válasza a kormánynak, akkor a dolog másképpen történne, a miniszterelnök és kormánya felelős tagjai, mondjuk, a gazdaságért és a pénzügyekért felelős tagjai, nem a hozzájuk közel álló öt-hat emberrel beszélgetnének, hanem az Országgyűlés előtt beszámolnának az intézkedési tervről, a rövid távú gazdaságélénkítési beruházást ösztönző lépésekről, egyszóval arról, ami nincs, a felelős magyar kormány gazdaságpolitikájáról.

 

 

(11.00)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási bizottság elnökeként éreztem kötelességemnek, hogy a sajtótájékoztatókon kívül erre is felhívjam az Országgyűlés figyelmét.

Az idő vészesen fogy, tisztelt képviselőtársaim, Magyarország ennél sokkal többet érdemelne.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 40 2003.03.11. 9:34  15-136

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Így a harmadik száz nap vége felé járva egyre inkább láthatóvá válik a jóléti rendszerváltás kormányának valódi arca: az infláció mértékénél háromszor nagyobb gázáremelés, 8,7 százalékos áramáremelés és 20 százalékos autópályadíj-emelés, kiugróan magas illeték- és közlekedésitarifa-emelés, soha nem látott méretű iskolabezárási hullám, példátlan mértékben gyorsuló üzemanyagár-emelkedés. Bár az üzemanyag ára holnaptól 4 forinttal olcsóbb lesz, de még így is több, mint Ausztriában. Ki gondolta volna az önök kampánya idején, hogy innen Ausztriába járnak majd tankolni?

Kedves Képviselőtársaim! Miközben a kormány szerint nem romlik a munkaügyi helyzet - mint halljuk -, a tények ennek kicsit az ellenkezőjét mutatják. Egymás után érkeztek és érkeznek a hírek a gyárbezárásokról, és nem ám csak a multikról van szó. Nem különböznek egymástól a gyárbezárások tekintetében a hazai és a külföldi tulajdonban lévő gyárak, a kis- és nagyvállalatok, igazi nagy múltú magyar vállalatok és kisebb egységek. A legutolsó kettőt talán nem árt felidézni, a hét végén történteket: a DAM Steel esetében a csődeljárás kapcsán a teljes véget érést, valamint azt, hogy az Ikarusbusz néhány száz dolgozójának a felét kénytelenek voltak elbocsátani.

Kedves Képviselőtársaim! Az nem fogja kielégíteni a magyar munkavállalókat, ha önök azt ígérik, hogy az évtized végére már 70 százalékos lesz a foglalkoztatottság. Ők most szeretnének dolgozni, a mostani helyeiket féltik, és sajnos az önök dicsőséges működése kapcsán most 30 ezerrel kevesebb munkahely van. Ezt nem mi, gonosz ellenzéki politikusok mondjuk, hanem a Statisztikai Hivatal állapította meg: sajnos 251 ezer a munkanélküliek száma, az előző évhez viszonyítva, amit januárig mértek - sajnos, kedves képviselőtársaim! Ezt nyilván államtitkár úr is olvasta, aki majd reagálni fog erre. Ezeket a számokat nem mi gyártjuk, hanem a Központi Statisztikai Hivatal, és ezekben a számokban nincsenek benne azok, akik az újabb bezárások után majd márciusban, áprilisban, és így tovább, kapják meg a munkakönyvüket - ez csak januárig mért adat.

Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a polgári kormány időszakában, 1998-2002 között 8,7 százalékról 5,6 százalékra mérséklődött a munkanélküliség - ami a legutóbbi három hónap alatt 6,1 százalékra nőtt -, ezt a kedvező folyamatot önök megszakították. Bár a kampány során 400 ezer - sajnos ezt ma már nem lehet mosoly nélkül kiejteni - munkahely megteremtéséről beszéltek, ezzel szemben az a tény, mint tudjuk, hogy 40 ezer munkahely megszűnt.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány ahelyett, hogy szembenézne a tényekkel, miszerint bajok vannak a gazdaság versenyképességével, statisztikai számháborúba kezdett - gondolom, Csizmár államtitkár úr ezt a számháborút nemsokára folytatni fogja -, és nem veszi tudomásul, hogy a kormány tagadásával szemben már az Európai Bizottság jelentése is azt állapítja meg, hogy nagyon súlyos gondok vannak a magyar munkaerőhelyzet tekintetében, hiszen több mint 3 millió a foglalkoztatásból kieső, tehát inaktívnak tekinthető magyar felnőtt munkaképes korú lakosság száma. Ez bizony kiugróan magas. Ők abban látják ennek a fő okát - az Európai Bizottság jelentése is ezt támasztja alá, de általában ez is az elhallgatott tények közé tartozik -, hogy az OECD-országok, tehát a világ legfejlettebb országai közül Magyarországon a legmagasabb az adó- és járulékteher, a munkaerőköltség. Csillag miniszter úr ezeket talán nem szereti beismerni, de nyilván olvasta ezt a jelentést, mert az imént azt mondta, hogy nagyon sok minden történt ezeknek a költségeknek a mérséklésére. Úgy látszik, Brüsszelben ezt nem tudják. Lehet, hogy egy másik jelentést olvastak vagy másik adatból indulnak ki. Ezek sem a gonosz ellenzéki politikusok hazugságain alapulnak, hanem ahová készülünk, annak a Bizottságnak a tisztviselői állapítják ezt meg.

Nem ad választ a kormány arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy a jelszavak szintjén megfogalmazott törekvés, a foglalkoztatás teljes körűvé tétele, a 400 ezer munkahely valójában milyen gazdaságpolitika alapján fog megvalósulni. Tisztelt képviselőtársaim, ez nem véletlen, hiszen ennek a kormánynak olyan gazdasági minisztere van, akinek az az ars poeticája, hogy - idézem első nyilatkozatát - „ nem feltétlenül a kormánynak kell megoldást találnia minden gazdasági kérdésreö. Hát akkor természetesen ennek megfelelően működik a kormány; ha a gazdasági miniszter úgy gondolja, hogy a gazdasági kérdésekre nem a kormánynak kell választ adnia, akkor sajnos sodródni fog a kormány. (Kuncze Gábor közbeszól.) Parancsoljon, kedves frakcióvezető úr, ha még egyszer szót kér, azt biztosan meg fogják önnek adni, hiszen ön egy kormánypárti frakciót vezet, de engedje meg, hogy a saját mondandómat az ön közbeszólása nélkül tudjam folytatni.

Kedves Képviselőtársaim! Természetesen megvan az oka ennek a helyzetnek. Az olcsó munkaerőre támaszkodó gazdaságfejlődési modell leáldozása nem volt ismeretlen az előző kormány előtt sem, ezért találták ki és kezdték el működtetni a nagyon sikeres Széchenyi-tervet. Mit tettek önök a Széchenyi-tervvel? Magyarán szólva megfojtották.

Kedves Képviselőtársaim! A kormány ennek a felismerésnek a birtokában megpróbálta néhány héttel ezelőtt egy Európa-terv bejelentésével mérsékelni az egyre jobban, egyre inkább megbizonyosodó valóságot, de ez nemigen sikerült, hiszen további kérdőjelek vetődnek fel. Gondolom, önök sem tudnak választ adni arra, hiába keresik a költségvetésben, hogy hol vannak a fedezetei annak a nagyszámú ígérethalmaznak, amit bejelentettek az Európa-tervben; arról az apróságról nem is beszélve, hogy az Európa-terv szakított a Széchenyi-terv gyakorlatával, mert a hazai kis- és középvállalkozások részére nem vissza nem térítendő beruházási támogatást nyújt, hanem csak kamattámogatást - erről egyébként az imént szólt a gazdasági miniszter. Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy ez egyértelmű visszalépés. A vissza nem térítendő támogatás és a kamattámogatás között - hogy úgy mondjam - köszönőviszony sincs. Úgy tűnik egyébként, a kormány lassan kezdi belátni, hogy a Széchenyi-terv leállítása milyen hátrányos következményekkel járt, de azt az összefüggést, ami a bér, a munka és a gazdaságpolitika egymással való nagyon szoros kapcsolataként fogalmazható meg, sajnos nem hajlandó beismerni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Medgyessy-kormány az elődjénél jobb gazdaságpolitikára tett ígéretet, de ezzel adós maradt. Legyünk őszinték, nem sikerült olyan gazdaságpolitikát megalkotnia, amely a polgári kormány eredményeihez hasonlóan a költségvetési hiány, a munkanélküliség és az infláció csökkentésével egyidejűleg emelte volna az életszínvonalat vagy a nyugdíjak vásárlóértékét. Annál is inkább kell ezt mondanom, mert az imént idézett ars poeticával rendelkező gazdasági miniszter további nyilatkozataiban minden bajok gyökerét, a problémát abban látja, hogy a polgári kormány 19 ezer forintról 50 ezer forintra merészelte emelni a minimálbért. Ez - mint tudjuk, azóta megjelentek az összehasonlítások - az uniós átlag legalsó szintjének a felét sem éri el. Kedves miniszter úr, ön ebben látja a problémák gyökerét!

Ezenkívül, kedves kormánypárti képviselőtársaim, önök előtt sem titok már, hogy meglódult az infláció ebben az évben, sajnos nagyon lényeges romlás következik be. Tudják, hogy ez miért van? Azért, mert önök bárdolatlan módon megtámadták a nemzeti valutát, politikai nyilatkozatokkal megtámadták Járai Zsigmondot azért, mert nem önök ültették a Nemzeti Bank székébe. A kormány józanabb részének a felhívására aztán felhagytak ezzel a támadással, és most már látják, hogy ez a káros tevékenység sajnos előidézte a legrosszabbat: az inflációs várakozást - mert ugye, ott szokott lenni infláció, ahol olyan várakozás van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök felelőtlen tevékenységükkel - nemcsak azzal, hogy megválasztották ezt a kormányt, amely sodródik az ország európai csatlakozása előtti utolsó évben -, azzal a politizálással, amit a parlamentben és a parlament falain kívül művelnek, nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a kormány hajója sodródik. De ez nem lenne baj, ennek még örülnénk is; a probléma az, hogy a kormánnyal együtt a nemzet hajója is csak sodródik. És nekünk olybá tűnik, hogy a kapitányi híd üres, hiszen ma sincs itt a kapitány úr; gondolom, azért majd be tetszenek neki számolni.

Azzal a reménnyel zárom a számomra engedélyezett tízperces felszólalást, hogy ha a mai politikai vitanap nem is készteti önöket jobb belátásra, de a tényekkel való szembenézést legalább nem tudják megúszni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 16 2003.03.31. 5:18  15-18

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Elnök asszony, köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársaim! Néhány nappal ezelőtt néhány ellenzéki képviselőtársam társaságában - engedjék meg, hogy megnevezzem Őry Csaba, Gógl Árpád és Lengyel Zoltán képviselő urakat - egy egész napot tudtunk eltölteni Fejér megyében, Székesfehérváron - egyébként ezúton is köszönjük Warvasovszky polgármester úr szíves tájékoztatását, valamint a megyei szakhivatal, az ipar- és kereskedelmi kamara elnökének és mintegy 20 polgármesternek az aktív közreműködését - azzal, hogy amit nem sikerült a foglalkoztatási bizottság kihelyezett üléseként megvalósítani, mégiscsak mi, legalább ellenzéki képviselők megismerhettük. Az előzményeket szeretném még érinteni. A bizottság kormánypárti többsége először hozzájárult, majd később különösebb indokolás nélkül visszavonta, hogy ezen a területen még most, amikor aktuális, tájékozódás jelleggel ülést tartsunk az egész bizottság részvételével.

Tisztelt képviselőtársaim és a közvélemény is tisztában van azzal, hogy Fehérvár, valamint egész Fejér megye igen súlyos problémákkal kényszerül szembenézni körülbelül fél év óta - az a város és az a térség, amely a rendszerváltozást követően, mondhatni, elsőként heverte ki a piacváltás, a piacvesztés és a tömeges munkahelyvesztés keserves éveit. A város neve pozitív szimbólum lett, és kiváló adottságai - ezeket nem sorolom fel, hiszen ezek már közhelyszámba mennek - a szó szoros értelmében divatba hozták a várost, és sikkes volt a multiknak oda letelepedni.

Nos, ebben a helyzetben elsősorban az érintetteket, de természetesen az egész közvéleményt is sokkszerűen érte az elmúlt év őszén, a polgármester-választást követő napon - ez nagyon érdekes - a Philips bejelentése 3600 munkahely megszüntetéséről, majd egy másik multi, a Kenwood zárta be a kapuit. A Videoton folytatta a sort Enyingen, és folyik az Ikarus maradványainak lassú elmúlása. Ennek eredményeként, tisztelt képviselőtársaim, jelenleg 16 ezer munkanélküli van regisztrálva a megyében. Ez hét év óta nem fordult elő, és sajnos, az országos, egyébként kedvezőtlen, mint tudják fél százalékot megint romlott a munkanélküliségi mutató, most már 6,4 százaléknál tartunk… - ezt is bőven meghaladó, 7,4 százalékos a megyei átlag. Fehérváron közel másfél százalékkal emelkedett a munkanélküliek száma.

A megszűnő üzemek miatt csak az iparűzési adó kiesése 1,7 milliárd forint Fehérváron, amelyet a költségvetés ugyan kompenzál, de nem éri el a költségvetés azokat a kistelepüléseket, amelyek halmozottan hátrányos helyzetűek, a bejáró dolgozók elmaradt jövedelemadója és egyáltalán az ebbe való bekapcsolódásuk semmilyen állami gondoskodást és semmilyen kormányzati figyelmet eddig nem kapott. Ők mondják ezt, nem mi. Azok a számok, amelyeket tapasztaltunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy a munkanélkülivé váltak egyharmadát semmilyen hangzatos átképzési programba nem lehet bekapcsolni; ők - ahogy a szakintézmény igazgatója fogalmazott - a szociális ellátás felé süllyednek, és soha nem válnak majd egy megújult munkaerőpiac szereplőjévé. Döbbenetes volt hallani azt is, hogy a közel 16 ezer munkanélküli 42,6 százaléka - elnézést, ezek számok, de nagyon fontosak - nem végezte el a nyolc általánost, vagyis lényegében érzéketlen minden kvalifikáltabb szakmára. Ugyancsak nem vonható be ez a tömeg az úgynevezett élethosszig tartó tanulás folyamatába.

Ami a foglalkoztatás szerkezetét illeti - szemben az országos helyzettel -: Fejér megyében még mindig 56 százalék az iparban dolgozik, és csak 30 százalék a szolgáltatásban. Közbevetőleg azt is meg kell jegyezni, hogy a második fél évre tervezik, hogy úgy mondjam, előrejelzik a kritikus helyzet kialakulását a másik nagy válságvárosban, Dunaújvárosban.

Szomorú, de egyben tanulságos volt a megye minden tájáról érkezett polgármesterek véleménye, amelyből kitűnt, hogy az átlagszámok ápolnak és eltakarnak, hiszen a demarkációs vonalnak nevezett M7-estől délre eső térségekben több mint 20 százalékos - Fejér megyéről van szó, tisztelt képviselőtársaim - a munkanélküliség, és nem sokkal jobb a demarkációs vonaltól északra eső területek helyzete sem. Radetzky úr, a megyei kereskedelmi és iparkamara elnöke arról számolt be, hogy saját őszinte felmérésük szerint akiknek megvan most a munkahelye, azoknak 83 százaléka nem kíván semmiféle átképzésben részt venni munkahelyváltozás esetén, és ugyanúgy sérelmezte, hogy a kormány kizárólag a nagybefektetőkkel tárgyal, a hazai kis- és középvállalkozókat nem tekinti megfelelő partnernek.

 

 

(13.50)

 

Éppen akkor, aznap tárgyalt egyébként Medgyessy Péter miniszterelnök úr valóban csak a nagybefektetőkkel.

Összegezve, tisztelt képviselőtársaim, egyöntetű volt az a vélemény, hogy nem tapasztalják a kormány részéről sem a törődést, sem az aktív és hatékony szerepvállalást a munkaerőpiac megyei gondjainak enyhítésében. Ezért tartottam fontosnak ellenzéki képviselőtársaim nevében is ma szót kérni, hogy felhívjam a kormány figyelmét arra a fontos és nagyon nagy társadalmi problémára, ami sokkal nagyobb, mint a mákos guba megsütése és a disznóvágás helyzete, hogy a még rendelkezésre álló időben próbáljanak kormányzati figyelmet és a parlament többségének törődését is kifejteni olyan térségekben is, amelyek eddig ebből a szempontból nem számítottak hátrányos térségnek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 72-74 2003.06.23. 3:15  71-79

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): (A mikrofonja nem működik.) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Sajnos, nem működik a mikrofonom…

 

ELNÖK: Kérünk egy mikrofont a képviselő úrnak. (Dr. Balsai István elé kézi mikrofont tesznek.)

 

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Nyilván tisztában van azzal, hogy közel hat hónapja a miniszter úr és az ön által vezetett minisztérium egy súlyos törvénysértést követ el, ugyanis a 2001-ben megalkotott hírközlési törvény egy egészen hosszú, egyéves türelmi időt adott annak a jogszabálynak a megalkotására, amely tehát nem készült el ez év januárjában, és amelynek alapján az előfizetők, az adófizetők, ha úgy tetszik, a közületek, az intézmények nincsenek abban a helyzetben, hogy valóban a versenyhelyzet alapján válogathassanak a távközlési szolgáltatók körében, ugyanis nincs meg az a jogszabály, amely a számhordozásra vonatkozó jogot biztosítaná.

Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt interpellációt figyelő közönség, azt kell mondanom, hogy azt a számot, amelyet évtizedek óta használ mint távbeszélő-előfizető, most nem tudja magával vinni, ha egy másik, jóval olcsóbb vagy előnyösebb feltételeket kínáló szolgáltatóval kívánna szerződést kötni.

Nyilvánvalóan ilyen körülmények között teljesen illuzórikus a távközlési piac úgynevezett megnyitása vagy liberalizálása. Most már másféle éve, 2001. december 23-a óta lényegében semmilyen előrelépés nem történt ezen a téren, és nyilván nem lehet elvárni az előfizetőktől, hogy úgy kössenek másik szolgáltatóval szerződést, hogy közben a kapcsolataikat súlyosan megrongálva másik számot kapjanak, és ilyen értelemben pontosan a kommunikáció lényege, az elérhetőség és az ismert szám helyett egy más helyzetbe kerüljenek.

 

 

(13.20)

 

Nyilván, ez a helyzet senki másnak nem jó, csak annak a cégnek, amely monopolhelyzetben van - bizonyára tudják, melyik cégre gondolok -, és amely Európában példátlan módon a liberalizáció után is folyamatosan emeli a tarifákat. Nyilván, nem én vagyok az első, aki ezzel a helyzettel szembesíti, miniszter úr, de arra szeretnénk választ kapni, mi az oka annak, hogy másfél éve, most már a törvény szabta határidőt követő hat hónapja nem készül el az a kormány-előterjesztés, amely ezt a helyzetet megszüntetné, és valóban azokat a piaci körülményeket biztosítaná, persze elsősorban az előfizetők, az adófizetők és az intézmények részére, akik ily módon - a megszületett törvényre figyelemmel vagy attól függetlenül - nem tudnak a helyzetükön változtatni.

Kíváncsian várom válaszát, miniszter úr. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 78 2003.06.23. 1:15  71-79

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): A miniszter úr nagyon őszintén elmondta, hogy mennyire tehetetlen volt egy éven keresztül ő és az általa vezetett minisztérium. Ez a része elfogadható lenne, azonban azt nem tudjuk elfogadni, és nem a magam nevében beszélek, hogy több millió embernek az egyébként törvényben biztosított határidő bőven féléves túllépését követően sincsen módja arra, amit a törvény megcélozott. A törvény az törvény, a miniszter úrnak ezt kellene végrehajtania.

Amit most elmondott, nem nagyon tölt el lelkesedéssel senkit, hiszen körülbelül további egy évet - ha jól értettem a szavait - kell erre a két évvel ezelőtt elintézett kérdésre várni. Az nem indok, miniszter úr, hogy a korábbi tömeges digitális áttéréssel történő számváltozásokat elfogadták, mert nem volt más választásuk; amikor hárommillió telefonszám változik meg, nyilván nem ugyanaz az eset, mint amikor valaki a húsz éve meglévő kapcsolatát szeretné a szám megőrzésével továbbvinni, hiszen mindenki ragaszkodik a számához. Úgyhogy ez nem volt jó példa.

A választ nem tudott elfogadni, tekintettel az ön által elmondottakra. Szerintem nem teszik elfogadhatóvá a kormánypárti képviselők számára sem, így tehát nem fogadom el. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 172 2003.09.29. 2:04  171-174

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon konkrét és igennel vagy nemmel is megválaszolható választ várnék öntől a miniszter úr nevében. Az elnök felolvasta a kérdést.

A Kereskedelmi Banknál vezetett, nyíltvégű befektetési alapként működő pénzpiaci befektetés tekintetében azt kérdezik rajtam keresztül a II. kerület polgárai, hogy adott-e a miniszter úr, az ön főnöke személyes vagy valami egyedi garanciát - gondolom, nem, mert nem szoktak adni, mert van 25 bank, és százféle befektetési alap, remélem, nem ezzel foglalkozik a miniszter úr. Ugyanis a polgármester úr, aki véletlenül önnel egy frakcióban ül, az MSZP színeiben itt a Házban, tévedésből, nem tudjuk még pontosan, az illető testület felhatalmazása nélkül, tehát a képviselő-testület tudomása nélkül vagy annak ellenére, a vonatkozó szabályzattól eltérően nem államilag garantált értékpapír-vásárlásra fordított, igaz, egy évnél rövidebb ideig, 700 millió forint közpénzt.

Azt hiszem, a kérdés elég jelentős, és azt hiszem, hogy az egyik leggyorsabb módja, hogy megtudjuk öntől, illetőleg a miniszter úr korábbi tevékenységéből, hogy vajon a Kereskedelmi és Hitelbanknál véletlenül az önnel azonos frakcióban ülő szocialista párti képviselő, polgármester által kereskedelmi célú befektetési jegyre bazírozott befektetés olyan-e, amit államilag garantáltnak kell tekinteni. Mert ha nem olyan, akkor sajnos, attól tartok, igazuk van azoknak a polgároknak, akik úgy gondolják, hogy itt szabálytalanság történt.

Szeretném az ön világos válaszát hallani, tehát még egyszer: igen vagy nem? Minden más, államtitkár úr, azt a gyanút keltené, a válaszának a - hogy úgy mondjam - kevésbé konkrét jellege, hogy kellemetlen a kérdés, hiszen olyan polgármesterről van szó, aki önnel egy frakcióban ül. Köszönöm a figyelmét. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 14 2003.10.13. 4:04  13-16

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A kormány a múlt héten döntést hozott arról, hogy a közszolgálatban milyen mértékű létszámleépítést hajt végre még az idén. A tárcáknak kilenc nap múlva, október 22-éig kell bejelenteniük, hogyan kívánják ezt a feladatot végrehajtani. A létszámleépítés a háttérintézményekre is kiterjed. Leépítésre kényszerül a határőrség, a vám- és pénzügyőrség, a honvédség, az APEH. A Ház előtt fekvő költségvetésnek az önkormányzati előirányzatait tanulmányozva létszámleépítésre kényszerülnek az önkormányzatok is, és az önkormányzatok által fenntartott intézmények is. A versenyszférában már megszoktuk a gyárbezárásokat, sőt e körben az állam mint munkáltató jó példával jár elöl, hiszen a MÁV, a Posta, a Malév menedzsmentjeit szintén létszámleépítésre utasította. Nem tudjuk még mi lesz a Dunaferr esetében, ott is sok ezer, állami vállalatnál dolgozó továbbfoglalkoztatása kétséges.

Arra azonban nincs válasz, tisztelt Országgyűlés, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, családokkal, akiket ez a tömeges, soha nem látott mértékű létszámleépítés érint. Tavaly a választások előtt a kormány megemelte a közalkalmazotti illetményalapot, azt ígérte - nem így történt egyébként -, hogy a közalkalmazottak fizetése 50 százalékkal fog nőni. Erre azért volt lehetősége, mert az Orbán-kormány által a Medgyessy-kormányra hagyott pénzösszeg fedezetet biztosított. Idén már az önkormányzatoknak kellett ezt kigazdálkodniuk, jövőre pedig a közalkalmazottak közösségének kell a szocialista-szabad demokrata kampány eme költségelemét kigazdálkodni úgy, hogy közülük sokan elvesztik szerény jövedelmű, de korábban biztosnak tudott állásukat. A jóléti rendszerváltozás programja tehát - ismételten bebizonyosodott - tényleg csak száz napig volt érvényes. Az is bebizonyosodott, hogy ennek a kormánynak semmi sem drága, ha annak terheit mások viselik.

Felmérték-e önök, hogy milyen feladatokkal kell a közigazgatásnak a csatlakozást követő évben megbirkózni? Vajon rendelkezésre áll-e megfelelő szakértelemmel bíró ember a tárcáknál? A tárcáknál és az intézményeknél a kormány határozatának meghozatala és a kitűzött határidő, október 22-e között megfelelően fel lehet-e egyáltalán mérni alapos munkakörelemzést készítve, hogy milyen folyamatokat hányan tudnak hatékonyan, szakszerűen és határidőre ellátni? Sokunk szerint ez nem lehetséges. Ezek szerint fölmerül a kérdés: mi alapján döntenek a tárcák arról, hogy mely munkafolyamatot ellátó alkalmazottat bocsátják el? Netán azon elv alapján, amelynek tanúi lehettünk a kormányváltást követően, amit szőnyegbombázásnak nevezhettünk?

Felmérték-e azt önök, hogy a költségvetés mekkora bevételtől esik el a be nem fizetett személyi jövedelemadó, további járulékok és a munkáltatói befizetések miatt? Egy átlagosan kereső közalkalmazott jövedelmének biztos 50 százalékát befizeti az állam kasszájába, és ugyanennyit fizet a munkáltatója is. Nem fog ez a pénz hiányozni, tisztelt kormány? De, ami a legsúlyosabb: a kormány úgy rendelte el a létszámleépítést, hogy nincs terve arra, hogy mi lesz a sorsa azoknak az embereknek, akiket a leépítés érint. Hol tudnak majd elhelyezkedni? Hogyan tudnak megélni? Gondolja-e, miniszterelnök úr, hogy ezeknek a családoknak az lesz a legnagyobb gondjuk, hogy a gyermekük eléri-e a színházban a villanykapcsolót?

Az Orbán-kormány jövőképének és gazdasági koncepciójának egyik lényeges elve az volt, hogy a középosztály - ahogy mi mondjuk, a polgárság - erősödjön meg, és a szorgalmas, dolgos, családot teremtő ember számára nyújtsunk további esélyt a boldoguláshoz. Önök, tisztelt kormány, a dolgos, a munkát szerető, teremtő embereket munkanélkülivé teszik, a középosztályhoz tartozókat deklasszálják, legyen szó akár a közszférában, akár a versenyszférában dolgozókról vagy a mezőgazdaságban boldogulni kívánó családi gazdálkodókról.

Polgárosodó, emelkedő ország helyett önök a rászorulók országává teszik Magyarországot. Én úgy gondolom, Magyarország többet érdemelne. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 111 2003.10.20. 0:19  110-111

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Elnök Úr! Köszönöm szépen. Bár az államtitkár úr nagyon buzgón és derekasan kiveszi a részét a miniszter úr munkájából, de ez nagyon László Csaba miniszter úrra tartozik, úgyhogy szeretném megvárni, ha a halaszthatatlan munkája majd megengedi, hogy itt fellépjen a parlamentben.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 140 2003.10.27. 1:58  139-146

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A minap Budapest II. kerületének az adófizetők pénzén fenntartott újságjában olvastam, hogy ön személyesen adott szakvéleményt arról, hogy a kerület szocialista polgármestere - idézem az ön véleményét - a rendelet szellemében járt el akkor, amikor a K&H pénzpiaci alapjába fektette az önkormányzat szabad pénzeszközeit.

(16.00)

Tudja, ez az a bank, ahol ön is dolgozott hosszabb ideig magas beosztásban. (Derültség az ellenzék soraiban.) Az a kérdés, hogy tisztelt miniszter úr milyen eljárásban, milyen joghatállyal és bárki számára rendelkezésre áll-e ilyen és hasonló szakvélemények elkészítésére, ilyen igényt gyakran szokott-e kielégíteni. Úgy gondolom, miniszter úr, hogy a hatályos törvények egyenesen megtiltják azt, hogy utólagosan felkérésre ön mint miniszter, a kormány tagja, értékeljen bizonyos tranzakciókat abból a szempontból, hogy az valamely rendelet szellemének megfelel-e. (Dr. László Csaba dr. Veres Jánossal konzultál.) Nem tudok megállni, miniszter úr, mert a figyelmét szeretném fölkelteni, viszont megy az idő is.

Miután Magyarország még jogállam, ezért az ellenőrzésnek is megvannak a közigazgatási független szervezetei, például az önkormányzatok gazdálkodása tekintetében az ellenőrzést az Országgyűlés szerve, az Állami Számvevőszék végzi el. Ezzel talán a miniszter úr is meg van elégedve. Van egy másik szervezet, a PSZÁF - tudja, ez az, amire ön haragszik, legalábbis a vezetőjére -, de az is a jogállam intézményeként végezhet ilyen ellenőrzéseket.

Azt kérdezem tehát a miniszter úrtól, hogy a Budai Polgárban megjelent - ez az a lap, amit itt ismertettem - szakértői véleményéhez hasonló utólagos igazolást sűrűn szokott-e kiadni, ilyen esetekben személyesen végzi-e el a vizsgálatot vagy erre külön apparátus áll a miniszter úr rendelkezésére. E szakértést milyen alkotmányos jogszabály alapján végzi, és állásfoglalása mennyiben köti az Állami Számvevőszéket? Még egy kérdést engedjen meg: egyáltalán ismeri-e ön azt az állásfoglalást, amely alá az ön nevét írták? Tudom, hogy nem ön írta alá személyesen, de az ön neve szerepel ebben az újságban.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 144 2003.10.27. 1:02  139-146

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Azt tanácsolom, ha lesz egy kis ideje, akkor tanulmányozza az alkotmányt és különösen az Alkotmánybíróság idevonatkozó gyakorlatát. Tudja, itt már 13 év óta olyan jogállam van, ahol az önkormányzatoknak, polgármestereknek a kormány tagjaitól mindenféle védő-óvó szakvéleményt nem lehet beszerezni. Azt tanácsolom, miniszter úr, nézzen utána, hogy ebben az esetben az ön nevét, amelyet elismert most, hogy nem helyesen használtak ebben az újságban, ki és hogyan próbálta valakinek a visszaigazolására felhasználni. Amennyiben ön magánemberként, tehát mint miniszter, ellenszolgáltatás nélkül hajlandó szakvéleményeket adni az arra egyébként illetékes intézmények helyett, én ezt fogom mondani a fogadóórákon az állampolgároknak, akik engem fölkeresnek, de én még egyszer azt mondom, miniszter úr, önnek ehhez nincsen joga.

Arra kérem, hogy tessék ezt átgondolni; mert hogy nézne az ki, ha a miniszterek beleavatkoznának a különböző önkormányzati költségvetési vitákba, és önnel takaróznának? Remélem, nem gondolta komolyan az előbbieket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 24 2003.10.30. 16:28  1-369

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Aki még nem hitt a fülének augusztus 20-án, Szent István napján, amikor a miniszterelnök a Hősök terén bejelentette, hogy a jóléti állam ideje lejárt - emlékeznek, ott kapta az első nagyobb füttykoncertet, azóta valahogy nincsen szerencséje ezekkel a nyilvános szereplésekkel -, nos, az a 2004-es költségvetés ismeretében már nem fog kételkedni: valóban csillagászati távolságba került egymástól a kormányprogram és a valóság.

A költségvetés benyújtása után - elhangzott ez már itt a Házban, de aki csak ma kapcsolódott be, hadd ismételjük el - esély sincsen a kampányígéretek megvalósítására, például a 800 kilométer autópálya megépítésére, a mezőgazdaság jövedelmezőségének megháromszorozására, 400 ezer új munkahely megteremtésére, a szív- és érrendszeri, valamint a csontritkulás elleni gyógyszerek ingyenessé tételére, az önkormányzatok megerősítésére, az ingyenes diákutazásra, és sorolhatnám még tovább.

Ráadásul, amit kormányra kerülésekor az egyik kezével adott, azt most kamatostul visszaveszi a szociálliberális kormány, holott a világgazdasági folyamatokban nem történt semmi előre nem látható, drámai változás, amivel indokolni lehetne a bevezetendő megszorításokat. Emlékezzünk vissza, tisztelt képviselőtársaim, a polgári kormány időszakában az volt a jelenlegi kormánypártok legnagyobb problémája, hogy a lakosság nem részesül a gyorsan növekvő gazdaság eredményeiből.

A jóléti rendszerváltás kormányának másfél éves tevékenysége nyomán viszont ma már csak emlék a jól működő magyar gazdaság. Egy újságcikkben Burány Sándor, jelenlegi munkaügyi miniszter azt mondta: jövőre 12 százalékos keresetnövekedésre és 9,5 százalékos nyugdíjemelésre lenne lehetőség. Az a probléma ezzel az idézettel, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezt három évvel ezelőtt mondta a munkaügyi miniszter. Úgy tűnik, akkor még sokkal érzékenyebb volt a szociális kérdésekben. Ma már ennél jóval kevesebbel is beéri, mintha nem is a szociális fordulatot ígérő Medgyessy-kormány tagja lenne.

Ami a tényeket illeti, tisztelt képviselőtársaim, kormányra kerülése óta a Medgyessy-kormány kétezer milliárd forinttal növelte az államadósságot, a gazdasági növekedés hatéves mélypontra jutott, 13 év óta először több működő tőke távozik az országból, mint amennyi érkezik, az idei 4,5 százalékos infláció évek óta csökkenő trendje megtört, jövőre elérheti a 7 százalékot is. A villany- és gázáremelés, az adóemelések, az illetékek, a postai díjak, a víz- és csatornadíjak megemelése mindenekelőtt az értéket előállító munkavállalókat, az alkalmazottakat és a szerény jövedelműeket sújtják leginkább. Újra gyárbezárásokról, elbocsátásokról, iskola- és postabezárásokról, vasúti szárnyvonalak megszüntetéséről szólnak a hírek, és joggal tarthatunk a maradék állami vagyon kiárusításától is.

15 éve, a rendszerváltozás óta nem volt példa ilyen mértékű adóemelésre, miközben az agitációs kormánypropaganda adócsökkentésről beszél. Tegnapelőtt az elmúlt évek legkritikusabb jelentését hallhattuk az ÁSZ részéről. Egyetértek az elnök megállapításával, amely szerint a beruházási keret sok helyen még a szinten tartásra sem elegendő, így 2004-re a beruházások lassítása és halasztása lesz a jellemző.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem győzzük hangsúlyozni mind a két oldalon, hogy 2004 az európai csatlakozásunk éve lesz. Számtalanszor hívtuk fel a figyelmet arra, hogy milyen nagy jelentőséggel bír, hogy hazánk milyen induló pozíciót tud kiharcolni magának. Ezért különösen sajnálatos, hogy a Medgyessy-kormány mind az idei, mind pedig a jövő évi költségvetésben figyelmen kívül hagyta ezt az elsődleges szempontot.

(8.50)

Kijelenthetjük nyugodtan, hogy hasonlóan az ideihez ez az előttünk lévő költségvetési javaslat nem szolgálja az uniós felkészülést, a kormány nem készül fel az uniós pénzek fogadására sem, ma reggel is többen szóvá tettük itt, a hétfőn várható jelentésben a miniszter urak és államtitkár urak majd elolvashatják azt, hogy bárhányadik helyen is van Magyarország, ezeknek a pénzeknek a fogadására nem tett meg eleget. Egyébként nehogy azt higgyék, hogy, mondjuk, a balti országok, Málta és Ciprus elé kerülni olyan nagy művészet a tíz csatlakozó országból, úgyhogy a sorrenddel és a tartalommal lenne érdemes foglalkozni, nem pedig a helyezési számmal.

Egyébként folytatva a felkészületlenséget, a költségvetés átláthatósága jelenleg is lehetetlen, mert a kormány az uniós előirányzatok várható összegeit nem különíti el, nincsenek kellően részletezve ezek. Reális a veszélye egyébként, tehát Magyarország a felkészületlensége miatt is igenis eleshet a közösségi pénzek felhasználásától. Csak emlékeztetnék arra, hogy például a rendelkezésre álló 30 milliárd forintos uniós támogatásból az elmúlt három év alatt csupán 160 millió forint tudtunk felhasználni a SAPARD-program keretében. Ezért tekinthető hazardírozásnak az, hogy a kormány az elnyerhető uniós többletforrásokat máris rendelkezésre állónak tünteti fel.

Tisztelt Ház! A továbbiakban egy kicsit részletesebben szeretnék szólni a foglalkoztatási helyzet kilátásairól a költségvetés tükrében. Sajnos, nincs itt a tárca részéről senki, de nem meglepő ez, hozzászokhattunk, hogy a kormány nagyon gyér számban képviselteti magát a költségvetés vitájában, a felelősséget ezért ők viselik. Meglepőnek és érthetetlennek tartom a munkaügyi miniszter jövő évi költségvetéssel kapcsolatos hurráoptimizmusát, nem tudom, hogy Burány miniszter úr mire alapozza ezt a kijelentését, hogy a jövő év az építkezések éve lenne, amikor a tapasztalatok és a költségvetés számai ennek pontosan az ellenkezőjét bizonyítják, hiszen az előre jelzett gyárbezárások mellett jövőre, mint ahogy ezt tegnap bejelentették, már az idei év végén is, a közszolgálatban is megkezdődnek a drasztikus elbocsátások.

A költségvetésnek ezzel kapcsolatos részletes számai egyébként megcáfolják a miniszter kijelentéseit, hiszen a 2004. évi foglalkoztatásbővítési előirányzat szerint nulla, ismétlem, tisztelt képviselőtársaim, tehát semmilyen fejlesztést nem tartalmaz a költségvetés. Ebből természetesen egy dologra következtethetünk, hogy romlani fog a foglalkoztatás jelenlegi helyzete, amire oly büszkén szoktak hivatkozni, hogy az elmúlt másfél esztendőben 1,1 százalékkal emelkedett a foglalkoztatottak száma. Jó tudni, tisztelt képviselőtársaim - még lehet, hogy önök sem tudják pontosan, mert a félrevezető nyilatkozatok ebből a szempontból igen bőségesek -, foglalkoztatottaknak azokat hívjuk, akiknek van munkájuk, és akik keresnek munkát, tehát a munkanélkülieket is a foglalkoztatottak körébe kell sorolni. Akik nem keresnek, egyáltalán nem vesznek részt, azok a nem foglalkoztatottak, ezek majdnem 50 százalékkal részesednek a magyar munkaképes korú lakosság arányában, ami 15 százalékkal rosszabb, mint a legalsó uniós ország hasonló száma, tehát a dél-európai országokhoz viszonyítva is mintegy 15 százalékkal rosszabb. Tehát ezen a helyzeten nem kíván javítani jövőre a kormány, a nulla százalékos emelkedést csak nullával lehet vagy még annál is rosszabbal, negatívval lehet jellemezni.

Egyébként ezen belül szeretném azt is a tisztelt figyelmükbe ajánlani, hogy a foglalkoztatási szerkezet is rendkívül egészségtelen, hiszen a bővülés, az 1,1 százalékos bővülés egy 32-35 ezres számot illetően a közszférára és nem a versenyszférára vonatkozik. Mivel ezek a leépítések most elkezdődtek, természetesen ezeknek az elbocsátott embereknek a száma nyilván a munkanélküliek számát fogja jövőre vagy egy megfelelő időpontban bővíteni, ugyanakkor a versenyszférában, a gyárbezárások szférájában az elhelyezkedni nem tudó fiatal diplomások lehetőségeit illetően a helyzet sokkal rosszabb, tehát a szerkezet, a foglalkoztatás szerkezete rendkívül rossz még a látszólagos nominális bővülés ellenére is.

Ezért kell azt mondanunk, hogy a múlt év végi béremelést több mint 50 ezer közalkalmazott, egészségügyi, szociális dolgozó, pedagógus, pénzügyőr, adóellenőr elbocsátásával kívánja finanszírozni a kormány. Sokan beszéltünk már erről itt az elmúlt két nap alatt. Tudjuk egyébként, hogy több ezres leépítés várható a postánál, a MÁV-nál és a honvédségnél is. Az egyik indokolás szerint éppen a bürokrácia csökkentése lenne a célja a költségvetési megtakarításon kívül a köztisztviselők és közalkalmazottak elbocsátási hullámának. Ezt akkor lehetne elfogadni, tisztelt képviselőtársaim, ha ez a közszolgálat régen beharangozott, de máig még csak meg sem tárgyalt reformjával együtt történne. A mostani koncepciótlan és a fűnyíró elvét alkalmazó létszámcsökkentés csak zavart okoz a közfeladatok ellátásában, csak lassítja az ügyintézést, és indokolatlan terheket ró a közfeladatokat ellátó munkavállalókra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Továbbra sem tartjuk helyes megoldásnak, hogy a kormány gazdasági kérdés helyett szociális kérdésként kezeli a foglalkoztatást. Az ínségenyhítő közmunka csak átmeneti megoldást jelenthet. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a szakemberek szerint már jövőre szembe kell néznünk azzal is, hogy hazánkban a foglalkoztatottak száma a munkanélküliek és a munkaképes korú, gazdaságilag inaktív népesség száma alá kerülhet. Tehát hangsúlyozom, ezt nem ellenzéki politikusok és nem a költségvetési vitában szokták hangoztatni, hanem szakértői jelzések szerint ez a rendkívül kedvezőtlen arány még rosszabbra fordulhat.

Felhívnám a figyelmet arra az egyébként nem mellékes tényre is, hogy a jövő évben a foglalkoztatásra szánt, már rendelkezésre álló összegként bejelentett 62,6 milliárd forintból mindössze 13 milliárdot tartalmaz a költségvetés, a többit uniós támogatásból képzeli el a kormány. Ennek egyetlenegy szépséghibája van, sokan rámutattunk már erre, hasonlóan az előbb már említett, a költségvetésben már meglévőnek tekintett uniós többletforrásokhoz, ezeket is csak pályázati úton lehet elnyerni, és nem tudni, hogy ebből mennyit sikerül valójában lehívni. Az biztos, hogy a teljes összeget semmiképpen sem, annak - a legsikeresebb, régi uniós országok gyakorlatát is figyelembe véve - csak mintegy 60-70 százaléka szokott realizálódni.

Azon, tisztelt képviselőtársaim, már meg sem lepődünk, hogy a Medgyessy-kormány a foglalkoztatással kapcsolatos ígéreteit nem tartja be, a megígért 400 ezer új munkahely helyett jó esetben esetleg 100 ezerrel számol, azonban ennek realitása is kétséges a korábban elhangzottak tükrében. Ez is hozzáírható tehát a többi be nem tartott MSZP-SZDSZ-ígérethez. Arról nem is beszélve, hogy arról nem volt szó a kormányprogramban, hogy újra veszélybe kerülnek a munkahelyek is.

Ma már a közvélemény-kutatások is jelzik, hogy a lakosság leginkább a saját pénzügyi helyzetének romlásától és a munkanélküliségtől tart. A kormányzat nagy hírveréssel beharangozott munkahelyteremtő, gazdaságélénkítő programjai eddig sorra kudarcot vallottak. Az egyik programra 1300-an jelentkeztek, és ebből hatan részesedtek. A másikból pedig 39 vállalkozó kapott támogatást. Ezek a tényszámok a tervek és a nagy hangzatos ígéretek után. Év közben pénzszűke miatt többször leállították a munkahelyteremtő támogatásokat. Mindig hónapokig nem fogadták be a pályázatokat, majd utána egy-egy lökéssel megindították, aztán újra leállították.

Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási helyzet mutatóinak javítása hosszú távon nem oldható meg munkanélküli-segélyekkel és közmunkával. Ezek csak áthidaló megoldást jelenthetnek, a valódi megoldás egy aktív, kiszámítható gazdaságpolitika lenne, aminek még a nyomai sem lelhetők fel ebben a tervezetben. A befektetőket nem az olcsó munkabérekkel kell idecsalogatni, ez a korszak az uniós csatlakozásunkkal szerencsére véget ér.

A mai kiélezett versenyben új gondolkodásmódra lenne szükség. Nem egyik napról a másikra végzett tűzoltásra, hanem jól átgondolt, világos célok mentén haladva léphetünk előre ezen a téren. A vállalkozók szeretnék tudni például, hogy milyen közterhekkel, mekkora adókkal számoljanak, mondjuk, 2-3 év múlva. Sajnos, még az sem világos, hogy jövőre mi lesz a helyzet. Nincsenek kiemelt célok, fix pontok, az embernek az az érzése, hogy minden képlékeny, hiszen naponta érkeznek a módosító indítványok, amelyek homlokegyenest mást tükröznek, mint az eredeti kormányzati elképzelés.

Tisztelt Ház! Az uniós csatlakozást követően az erősödő verseny miatt már nem lehet fenntartani az elavult foglalkoztatási szerkezetet. Az átalakítás már nem várathat magára, mert enélkül tömeges elbocsátás várható a csatlakozás után, amelyből már kaptunk és kapunk ízelítőt most és az elmúlt hónapokban.

 

(9.00)

Szakemberek szerint az átállás időszaka jelentősen lerövidülhetne az átképzések, a felsőoktatás és a kutatás-fejlesztés fokozott támogatásával. Mivel az összes foglalkoztatott körülbelül 60-70 százalékának a kis- és középvállalkozások adnak munkát, a kormánynak feltétlenül intenzívebben kellene támogatnia a hazai kis- és középvállalkozókat. Látszatpályáztatások helyett jóval több gazdaságfejlesztésre igénybe vehető támogatásra lenne szükség, amelyet sajnos nem tartalmaz a költségvetési tervezet. A foglalkoztatás szociális kérdésként kezelése helyett gazdaságélénkítő programot és mindenekelőtt azonnali cselekvést várnánk a kormánytól. Olyan gazdaságpolitikai háttérre lenne szükség, amely egyaránt biztosítja a munkahelyek létrejöttét, fennmaradását, a foglalkoztatás bővülését, ezzel együtt a bérek ütemes európai uniós felzárkóztatását, azaz a magyar gazdaság versenyképességét. Bokros Lajosnak, úgy látszik, megint más a véleménye, mert a szerény, minimális, nevetséges 3000 forintos minimálbér-növelést is helytelennek és a gazdaság számára káros lépésnek tekinti. Nagyon reméljük, hogy Bokros Lajosnak ez az újabb nyilatkozata nem fog a kormány szándékára, erre a minimális minimálbér-emelésre negatív hatást gyakorolni; ismerjük a Bokros Lajos-nyilatkozatok következményeit.

Ez a kulcskérdése annak, hogy ne kiszolgáltatott helyzetben várjuk a közelgő uniós csatlakozást. Amit azonban látunk: a költségvetésben előirányzott adóteher-növekedés, valamint az állami újraelosztás mértékének emelése mindenesetre a versenyképesség romlásához vezet. A fentebb felsorolt általános észrevételeken túl ezért nyilván nem fogja támogatni a Magyar Demokrata Fórum a benyújtott tervezetet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összegezve tehát megállapíthatjuk: mulasztásait és tévedéseit ismét a lakossággal fizetteti meg a kormány, nincs olyan társadalmi réteg, amely nyertese lenne ennek a költségvetésnek. Minden területen elvonásokra kerül sor anélkül, hogy tudnánk, milyen cél érdekében hozunk áldozatot. Ismét beigazolódott, hogy a szociálliberális gazdaságpolitika nem képes a gazdaság szerves növekedésének fenntartására, az továbbra is csak az elődeik által felhalmozott javak szétosztásában, majd az ezt törvényszerűen követő megszorításokban merül ki. Ma sem mondhatok mást, mint máskor: Magyarország többet érdemel.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 232 2004.03.16. 3:12  217-277

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit most lelkiismeret-furdalásom van; az imént felszólaló Béki Gabriella képviselő asszony csodálkozását lehet, hogy fokozni fogom. Szóval nem arról van szó ‑ az MDF képviseletében mondom ezt ‑, hogy az előterjesztők szándékát illetően bármilyen kétségeink fölmerülnének ennek az elgondolásnak a jó tartalmát illetően, azonban az mégiscsak elgondolkodtató, hogy ha ilyen jó javaslat a munkaügyi kormányzat részéről is támogatható, akkor vajon miért nem a kormány terjeszti elő ezeket a javaslatokat. Hiszen hallottuk itt a kormánypárti bizottsági előadóktól, hogy a gazdasági bizottságban ‑ függetlenül attól, hogy számszerűen mi volt a bizottság véleménye, természetesen ez kollegialitásként is felfogható ‑ is elhangzottak azok a szempontok, amelyeket nemcsak Borkó Károly fogalmazott meg a mi bizottságunk kisebbségi véleményt formáló képviseletében, vajon ki van-e kellő alapossággal dolgozva ez a javaslat, amikor egy alapvetően profitorientált tevékenységet, munkaerő-kölcsönzést, aminek a piaci szereplők között megvannak az előnyei mind a kölcsönbe adó, mind a kölcsönvevő szempontjai, ezekre most nem akarok kitérni, egy nem piaci, közhasznú, mondjuk ki, költségvetési támogatásra, most mindegy, hogy pályázatok útján, tehát valamilyen formában pénzekhez jutó, mégpedig az adófizetők pénzéhez jutó, ma még nem látható mennyiségű és számú forintnak az elköltésére kerül sor, ha ezt a kormány is átgondolná, vajon mi lenne a véleménye. Nyilván el fogja mondani itt az államtitkár úr.

A bizottsági ülésen jelen volt a tisztviselő, aki azt mondta, hogy elvileg és általában a szándékot támogatják, tehát a kormány mögötte áll. De megkérdezem, hogy egy ilyen jelentős törvényt miért nem terjeszt elő a kormány. Én nem vonom kétségbe az előterjesztő képviselőtársaim megalapozott szakmai hátterét, de három jogágat érint, ha jól értettük a felszólalásokat. Nincs abban az állapotban ez a javaslat, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt előterjesztő képviselőtársaim, hogy ezt támogatni lehessen, hiszen fölmerülnek azok a kérdések, amelyeket nem kívánok megismételni: hogyan és mekkora pénzekhez lehet hozzájutni? Vajon, akik majd igénybe veszik ezt a kvázi ingyenes munkaerő-kölcsönzést, tehát a kölcsönvevők között hogyan fognak a közhasznú társaságok válogatni?

Biztosan távol áll az előterjesztők szándékától ez a lehetőség, de nem kerülhetem meg a kérdést, hogy bizonyos értelemben politikai háttere is lehet annak, ha valaki tartósan, állami pénzekből kölcsönbe ad egyébként ingyen ‑ ha jól értem ‑ munkaerőt bizonyos gazdálkodó szervezeteknek. Én azt hiszem, hogy ezeknek a kérdéseknek a tisztázásáig nem tudjuk és nem fogjuk tudni támogatni a javaslatot.

Köszönöm az ezzel kapcsolatos figyelmüket. Ez az MDF álláspontja volt.

 

(18.30)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 176 2004.03.29. 0:58  169-181

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az MDF képviselőcsoportja támogatja az előterjesztők szándékát. Amikor a bizottságban ezt megvitattuk, 10 ellenzéki szavazatunkkal igyekeztünk érvényt szerezni ennek, de ez kevésnek bizonyult.

Természetesen úgy látjuk, ahogy ezt az előttem szóló képviselőtársnőm is mondta, a kormány rossz időben, nagyon későn, nagyon lassan és nagyon eredménytelenül kezdett ennek a kérdésnek a felvetéséhez. Tárgyalásokról szó nincsen; mint láttuk, elsodorták a tárgyalásokat egyéb események a Bizottságban, illetőleg a Tanácsban. Most kell szembesülnie a kormánynak azzal a kétéves tétovasággal és egyáltalán ennek a problémának a nem kezelésével, amelyre az ellenzéknek kellett felhívni a figyelmet.

Tehát támogatjuk, és arra kérjük a tisztelt képviselőtársainkat, a kormánypártokat is, hogy támogassák ennek a magyar parlamentben történő megtárgyalását.

Köszönöm. (Taps az MDFsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 20 2005.05.31. 4:38  13-129

DR. BALSAI ISTVÁN, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Úr! Ahogy az elhangzott, nem támogattuk - 9 szavazattal, túlnyomóan tartózkodással és egy-két nem szavazattal nem támogattuk - a javaslatokat. Nem azért, mert az ellenzéki képviselők megrögzött ellenzői minden jó szándéknak, hanem azért, mert nem szándékokról, hanem törvényjavaslatokról kell itt vitázni. Abban egyetértünk, hogy a szándékok nyilván egységesek, szeretnénk, ha kevesebb munkanélküli lenne; most éppen túllépte már a 300 ezret, hat éve mélyponton van sajnos ez a mutató, Nyugat-Európában sorra buknak meg a kormányok, eddig négy bukott meg emiatt, a társadalmi feszültségek fő okozója a munkahelyek elvesztése és a munkanélküliség növekedése. Tehát nem a szándékokkal van a hiba, hanem a jogszabályokkal.

Tisztelt Országgyűlés! A kisebbségi vélemény megfogalmazását a jegyzőkönyv ismertetését is magában foglaló módon szeretném indokolni. Megkérdeztük például a helyettes államtitkár asszonyt, hogy végül is jobban vagy rosszabbul járnak az új elnevezést kapott segélyezési rendszerrel a munkanélküliek, tudván azt, hogy a hatálybalépés később történik. Nem kaptunk világos választ. Én azonban úgy gondolom, amit a miniszter úr is mondott, ha jelenleg 44 700 forint jár 9 hónapon keresztül, akkor 6 hónapon keresztül a 34 200 forint több mint 10 ezer forinttal kevesebb. Alamizsnának is kevés az, amit az első három hónapot követően abban a szerencsétlen helyzetben, ha nem találna magának állást az ösztönzésre tekintettel sem, a munkanélküli kapna, több mint 10 ezer forinttal kevesebb.

Amikor megkérdeztük azt, hogy végül is milyen létszámot vár a kormányzat a most beterjesztett javaslatok hatálybalépése után, azt válaszolta a szintén összevont vita kapcsán a helyettes államtitkár asszony, hogy önmagában az álláskeresési támogatás nem fog hatást elérni, csak akkor ér el hatást, ha vannak munkahelyek. Ez világos beszéd. Ehhez munkahelyek is szükségesek - idézet még mindig az előterjesztő képviselőjétől.

Arra a kérdésre, hogy konkrétan milyen létszámot várnak, azt mondja: nem hiszem, hogy ettől a csomagtól növekedni fog a foglalkoztatás, és nem gondolom, hogy a munkanélküliek számának a csökkenése ezeknek a rendeletmódosításoknak az egyenes következménye lesz - mi sem gondoljuk, tisztelt Országgyűlés. Ez az őszinte hang folytatódik. Amikor megkérdezte a jelen lévő helyettes államtitkártól az egyik ellenzéki képviselő, aki majd bővebben kifejti ezt, hogy végül is van-e már valamilyen adat, létszám, hogy a prémiuméveknek a közszférában történő bevezetése kapcsán hányan vették ezt igénybe - nyilván valamilyen hatásvizsgálat vagy előzetes becslés a tervezett és ma tárgyalandó javaslattal is összekapcsolható -, erre azt mondta a helyettes államtitkár asszony, hogy lassan már mi is szeretnénk majd tudni, hogy hányan vannak benne ebben a programban.

Tisztelt Országgyűlés! Nem lehet, mondjuk, kellő komolysággal tárgyalni egy olyan javaslatot, amely előterjesztőinek fogalmuk sincs arról, hogy milyen hatása lesz ennek az intézkedésnek.

(10.10)

Folytatva ennek a kérdésnek a válaszát, a versenyszférára vonatkozóan azt mondja az előterjesztő képviselője, hogy itt mi is egy kicsit a sötétben tapogatózva próbáltunk modellszámításokat végezni.

Tisztelt Országgyűlés! Ne tapogatózzon az előterjesztő a sötétben, hanem dolgozza ki, tisztességes számításokat mellékeljen - egyébként ez kötelezettsége a jogszabály előterjesztőjének -, és ahogy mondja a miniszter úr, az Érdekegyeztető Tanácsban igaz, hogy benyújtották, igaz, hogy már korábban a parlament három vagy négy bizottsága a múlt héten megtárgyalta és az elmúlt pénteken került sor - ahogy említette a dátumot a miniszter úr - annak a sok-sok apró kifogásnak a megfogalmazására, amelyből egy jottányit sem engedett az előterjesztő. Majd megígérte - az imént hallottuk - a ködös jövőt illetően, hogy majd bevonják. Köszönjük az ilyen társadalmi egyeztetést, amikor már a parlamenti bizottságok tárgyalják a változtatás nélküli előterjesztést, ezt követően, a parlamenti tárgyalás megkezdése után ülnek le a partnerekkel.

Tisztelt Országgyűlés! Ezeknek a szó szerint idézett - mondjuk így -, aggodalmunkat el nem oszlató kijelentéseknek a fényében, azt hiszem, nem kell tovább indokolni, hogy az ellenzéki képviselők miért nem támogatták ezeket a javaslatokat. Ennél többet várunk a kormánytól.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 94 2005.06.08. 4:37  89-147

DR. BALSAI ISTVÁN, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság elnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kis pontosítás: a bizottság 12 igen és 10 tartózkodással fogadta el a törvény általános vitára való alkalmasságát, a jegyzőkönyv rögzíti ezt, de ez nem változtat a lényegen, tehát a jelen lévő ellenzéki képviselők tartózkodtak. Ez a parlamenti nyelvezetben azt jelenti, hogy nem tartják eleve reménytelennek a törvény elfogadását, de a beterjesztett formájával a felmerült kérdéseket illetően fenntartásaik vannak.

A miniszter úr az imént azt mondotta, arra kér minket, hogy támogassuk, ne úgy, mint az alapul szolgáló 2004. évi CXXIII. törvényt. Nos, ezt nemcsak mi nem támogattuk, hanem ha jól értettem a miniszter úr szavaiból, az érintettek sem támogatták, hiszen ilyen rövid idő alatt be kellett látni, hogy a bonyolult és nehézkes, sok utánajárással, bizonytalansággal, a munkaadók számára hosszabb időtartam feltételezésével járó eljárást nem támogatták a munkaadók, tehát nem volt véletlen a mi akkori támogatásunk elmaradása.

 

(12.40)

Értékeljük azt - a múlt héten is szóltam erről -, hogy a kormány egyáltalán szembenéz azzal a rendkívül fenyegető helyzettel, amely különösen a pályakezdők - bár itt több érintett kör is van - szempontjából nagyon aggasztó, hiszen tudjuk, hogy a pályakezdők 20 százaléka munkanélküli és munkát keres, függetlenül a végzettség szintjétől, attól, hogy közép- vagy felsőfokú végzettségről van-e szó. Ezzel a törekvéssel nyilván egyetért az ellenzék is, de a probléma megoldását a munkahelyek jelentenék, mert bármilyen vonzó is egy pályakezdőt alkalmazni, ha nincs munkahelyi kínálat - márpedig ennél a korosztálynál ezzel állunk szemben -, akkor különböző kedvezményekkel sem tudnak előcsalogatni a kormány elképzelései szerint több munkát.

A kérdések sorában szeretném megemlíteni Bernáth Ildikó - bár ő nyilván kitér erre - kérdését, aki a kivitelezhetőséget illetően felvetette, hogy októberi hatálybalépés esetén, a Start-kártyát is figyelembe véve, ez egyáltalán megoldható-e. Nem kaptunk erre minden szempontból megnyugtató választ, a Start-kártya előállítására és hozzáférésére vonatkozó előterjesztői válasz nem mindenkit nyugtatott meg. Különösen nyitott kérdés maradt a finanszírozás, hiszen a töredékévet figyelembe véve ebben az évben a Munkaerő-piaci Alap a forrás. Csak becslések vannak - miniszter úr is többször említette, hogy óhaj, elvárás, becslés van -, tehát feltételezéseken alapul a dolog. Nagyon sokszor elmondtuk - a múlt héten is, egy másik foglalkoztatási törvénycsomag kapcsán -, nem jó az, ha a felelős kormány hatásvizsgálat és konkrét, effektív, valóban háttérként, támaszként szolgáló felmérések nélkül terjeszt elő törvényeket. Mint ebben az esetben is látjuk, egy korábbi törvény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és már a módosításáról van szó.

Nem hisszük egyébként, hogy ez a módosítás sok tízezer fiatal gondját fogja megoldani. Abból indulnak ki az előterjesztők, hogy mivel mindenki kiváltja a Start-kártyát - ezt talán vélelmezhetjük is -, mintegy 48 ezer - ha jól értettem a számot - fiatal fog ebbe bekapcsolódni. Ez igaz, csakhogy a másik 12 ezerrel van a probléma, aki munka nélkül van. Az előterjesztő válaszában azt mondta, hogy 60 ezer fiatal lép a munkaerőpiacra, de pontosan az a probléma, hogy a 20 százalékuk nem fogja élvezni a kedvezményeknek a munkaadó részére fennálló lehetőségeit.

Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalva: az ellenzéki képviselők tartózkodásának ezek a bizonytalansági tényezők az okai, és - más hozzászólásban is ki fogjuk fejteni - csak módosításokkal látjuk elfogadhatónak az előterjesztést, míg a jelenlegi formájában nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 203 2005.06.13. 1:31  196-208

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves kormánypárti Képviselők! Ha önök egyetlenegyszer megfogadnák azt, amit a miniszterelnökük ma is mondott, akkor nem söpörnék le harmadszor vagy negyedszer ugyanazt a törvényjavaslatot, amelyre elkésve - ahogy Csizmár úr mondta -, több héttel később beadott a kormány egy gyengébb javaslatot. Legalább arra adjanak alkalmat, hogy megtárgyalja az Országgyűlés a tárgysorozatba-vételt követően ezt a javaslatot, és akkor még mindig van lehetőségük Csizmár Gábor urat támogatni, vagy pedig a sokadszorra előterjesztett Fidesz-indítványt.

Ne tegyék azt, amitől óva inti önöket a saját miniszterelnökük, hogy nem hallgatják meg az ellenzéki javaslatokat. Most többedszer van arra alkalom, amit ön mindig számon kér az ellenzéken, hogy: na tessék, jöjjenek el a javaslataikkal. Itt van, már nem tudom, hányadszor a javaslat. Két éve kínlódik az ellenzék azzal, hogy felnyissa a szemüket, hogy legalább lássák meg, mi a helyzet a fiatalok, a pályakezdők munkábaállási nehézségeivel.

Nevethet ezen a miniszter úr. Maga még nem volt miniszter, már a harmadik miniszter azóta, amióta a Fidesz előterjesztette ezt a javaslatot. (Derültség a kormánypárti oldalon. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Hát ez az!) Ezen lehet nevetni. Mi azt kérjük, hogy nevessenek és nyomjanak igent. Próbálják megérteni, hogy az ellenzéknek is vannak jó javaslatai! Tehetik azt, hogy nem fogadnak szót a miniszterelnöküknek, ettől még nem biztos, hogy igazuk van.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 101 2005.06.14. 4:00  82-200

DR. BALSAI ISTVÁN, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kíváncsi voltam, hogy a rendelkezésére álló 15 percben meg tudja-e indokolni a javaslatot. Ön csak 6 és fél percet vett igénybe; nyilván oka volt erre - nem is lehet megindokolni ezt a törvényjavaslatot.

Idézek a jegyzőkönyvből. Egy kormánypárti képviselő, Béki Gabriella képviselő asszony kérdezte a következőt: “Azt szeretném kérdezni: miért nem kaptunk általános indokolást? A képviselők munkáját nagymértékben segíti a javaslathoz mellékelt általános indokolás.ö

 

(12.50)

Én meg azt szeretném kérni a Ház vezetésétől, felhívni a figyelmét, hogy máskor ne fogadjon be a magyar kormánytól, még a pénzügyminisztertől sem olyan törvényjavaslatot, amelyhez nincs indokolás csatolva. Gondoltam, hogy államtitkár úr itt majd pótolja a hiányt, és kapunk valamilyen indokolást erre az egyébként indokolhatatlan jogszabályra, de sajnos ismételten csalódnom kellett.

Nos, miért nem tudtuk elfogadni a törvényjavaslatot? Többen kifejtették már a két szakbizottság részéről, hogy milyen anakronisztikus szabályozásról is van szó. Én még emlékszem arra, hogy kamasz koromban a fodrászüzletben ki volt függesztve: ne sértsék az itteni becsületes dolgozók önérzetét borravaló adásával. Most is ilyen szintű megközelítésről van szó. Ha jól értettem - és ez a teljes komolytalansága a javaslatnak -, ez nem kötelező, de a vendég kérheti. Ha ízlett neki a paprikás csirke, azt mondja a főpincérnek, hogy adnék önnek 500 forint borravalót, mire a főpincér: kérem, ne tessék, hozom a számlakönyvet, hozzáírunk az árhoz 15 százalékot, majd ahhoz hozzáírjuk a 25 százalékos áfát… Szóval, államtitkár úr, ez több mint komolytalanság! Ez az Országgyűlés semmibevétele, azon túl, hogy nem is indokolták meg a javaslatot. Ezzel - amit Földesi képviselőtársam próbált indokolni - semmiképpen nem fogják a pincérek körülményeit javítani. Bizonyára van önnek tudomása arról, hogy a szakma képviselői - a vendéglátóiparban dolgozók, az üzlettulajdonosok, a bérlők, a pincérek - élesen ellenzik ennek a javaslatnak a bevezetését, amint azt az idegenforgalmi bizottság előadója ki is fejtette.

A számlaadással kapcsolatos helyzetet pedig mindenki ismeri. Ne dugjuk a fejünket a homokba! A magyar vendéglátóiparban dolgozó pincérek helyzetét, munkakörülményeit és biztonságát nyilvánvalóan nem fogja növelni az, ha a vendégnek további 15 százalékos áremeléssel, majd ezt terhelő 25 százalékos áfakötelezettséggel járó számlát kell kiegyenlítenie. Komolyan gondolják azt, államtitkár úr, hogy ezzel kifehérítik a feketemunkát, hogy ezzel javítják a pincérek életkörülményeit, hogy ezzel a vendéglőbe járók érdekeit szolgálják, akik ily módon hozzájárulnak az egyébként kevés nyugdíjjárulékra jogosító jövedelmet szerző pincérek jövedelméhez? Ez az általános iskola alsó tagozatában is kevés indok lenne. Nem véletlen, hogy tisztelt államtitkár úr az indokokat továbbra is rejtve tartotta. Képzelje el azt a helyzetet, amikor bemegy egy nagyon jól kereső - mondjuk úgy, hogy hálapénzzel rendelkező - családfő a családjával a vendéglőbe ebédelni, majd a jólesett ebéd után honorálni kívánja a kiszolgálást, mire azt mondják neki, hogy no, akkor hozzuk a számlakönyvet - mi ugyan nem akartuk ezt alkalmazni, de ha önnek úgy tetszik, akkor 15 százalékkal drágább lesz az ön étkezési költsége, és erre még adót is kell fizetni.

Azt hiszem, államtitkár úr, hogy ennek a száz lépésből álló ötletrohamnak a legsikertelenebb darabjával állunk szemben. Én is azt tanácsolom, mint amit az előttem szóló Hadházy képviselő úr, hogy ezt sürgősen vonják vissza, annál is inkább, mert nem felel meg a jogalkotási követelményeknek, ugyanis nem tetszettek indokolást adni sem szóban, sem írásban.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 113 2005.06.14. 1:09  82-200

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár úr, térjünk csak vissza az indokolásra! Ön azt mondta, sőt fel is rótta nekem, hogy nekem tudnom kéne azt, hogy ez a javaslat tartalmaz indokolást. Nincs igaza, államtitkár úr. Van egy régi jogszabály, önöknek jobban kell tudni, 1987-ben született - tudják, az évszám mit jelent -, a jogalkotás rendjéről szól. Ebben nagyon érdekes dolgok vannak. Például az ilyen típusú jogi szabályozást társadalmi vitára kell bocsátani, ezt nem is kérem számon. Hatástanulmányokat kell végezni, ezt sem kérem számon. Egyetlenegy dolgot kértem számon, hogy általános indokolást kell tartalmazni.

Még egyszer mondom a Ház vezetésének is címezve, hogy ne fogadjanak el, ha a pénzügyminiszter ilyen fércmunkákat nyújt be, adják vissza. Államtitkár úr, módja és lehetősége van, látja, hogy több sebből vérzik, látja, hogy Szabó Lajos azt mondja, hogy majd csak módosításokkal tudják elfogadni. Miért adnak be olyat, amit a kormánypárti képviselők is szégyellnek? (Szabó Lajos közbeszól.) Elnézést kérek, képviselő úr, amit ön mondott, abból az derült ki, hogy vannak itt jó szándékok, még meg sem kezdődött az általános vita, már be is adtak hozzá módosítást. Államtitkár úr, lássuk be, önnek nem volt igaza az indokolási kérdésben. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 119 2005.06.14. 0:38  82-200

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Bocsánat, elnézést, megismétlem. Kovács úr, sajnálom, hogy ön ekkora tévedésben van. Valószínűleg nem ismeri a jogszabályokat pontosan. Mint bizonyára tudja, Tállai úrral tudom, az adóbevallás önkéntes alapon történik, és a pincérnek módjában áll, volt erre utalás, az adóbevallás időpontjában mindazt a hálapénzt, borravalót, juttatást adóköteles jövedelemként bevallani. Senki nem mondta közülünk azt, hogy ne tegyen ilyet. Úgyhogy az lenne a kérésem, hogy vonja vissza ezeket az inszinuáló szavait, vagy pedig figyelmesen kövesse a vitát, és akkor kapcsolódjon be, ha érti is, hogy miről van szó. (Derültség a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 129 2005.06.14. 0:58  82-200

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Államtitkár úr, most már többedszer vetjük föl a jogalkotási kötelezettségeket, legutóbb Tállai képviselő úrral. Őszinte választ várunk: megkérdezték ennek a szakmának a művelőit? Nem az egész társadalmat - ilyet már nem várunk, hogy társadalmi vitára bocsássák -, hanem a pincérszakmát; nem a Szállodaszövetséget meg nem a Four Seasons Szálloda tulajdonosát, hanem ahogy elmondtuk: a tízezerszámra dolgozó, sanyarú körülmények között dolgozó pincéreket, felszolgálókat, pincérlányokat, hogy ők tényleg ezt akarják? Megkérdezték? Tessék erre válaszolni, mert addig nem érdemes tárgyalni egy törvényt, amíg nem tudjuk az érintettek véleményét!

Hány törvényt tárgyalt már az Országgyűlés a legkülönbözőbb foglalkozási rétegekről óriási, hónapokig tartó vita után - orvosok, pedagógusok, egyetemi tanárok, de sorolhatnánk -, éppen a pincéreket becsülik le annyira, hogy nem kérdezik meg a véleményüket? Államtitkár úr, választ várunk!

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 137 2005.06.14. 0:38  82-200

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tényleg többször kérdeztük, és várjuk a választ: miért éppen a pincérek?

Államtitkár Úr! Itt sebtében felírtam néhány dolgot: először is a taxisok, a fuvarosok, némelyik, ha nagyon muszáj, még számlát is ad; a pizzafutárok, a bútorszállítók, a fodrászok, a masszőrök, a manikűrösök, a kabinosok, a zongoraszállítók, a gyorsfutárok, a csomagküldő szolgálatok, a virágküldő szolgálatok, nota bene a sírásók.

Miért éppen a pincérek? Tessék már megadni a választ, mert kíváncsiak lennénk, hogy miért pont a pincérekre tetszenek pikkelni!

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 155 2005.06.14. 0:56  82-200

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Képviselőtársaim! Katona Béla kimondta az igazat, csak most gyorsan elhúzta a csíkot. Ő megmondta, hogy nem ám a Kispipa étteremről meg a szegény visszeres pincérekről van szó. Nem, nem! Szó szerint idézem: a közületi forgalmat lebonyolító, a söjtöri lakomákat lebonyolító vendéglátókról. Ez körülbelül 5 százaléka a magyar vendéglátóiparnak. Ők majd szépen megnövelik az önök forintjaiból az amúgy is nagy számlákat 15 százalékkal, erre jön még az áfa, és ők majd jól járnak.

Ezek a szakmai szövetségek biztos, hogy helyeselik azt, hogy a céges vacsorák, a banki vacsorák, a partik, a karácsonyi partik és a kormányebédek és -vacsorák számlái egy kicsit magasabbak legyenek. Tehát egyfelől megnyugtatott minket, hogy nem akarják megvédeni a sok ezer, “kispipábanö dolgozó visszeres lábú pincért. Nem, nem, nem! Az önök forintjait akarják még bőkezűbben elkölteni. Köszönjük szépen Katona Bélának. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 165 2005.06.14. 1:04  82-200

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Göndör képviselő úr nem az első, aki többek között azzal gyanúsítgat, hogy adóeltitkolásra biztatok. Nem ezt mondtam, kedves képviselő úr, csak akkoriban nem volt itt, vagy a számítógép, a laptop vonta el a figyelmét, hanem azt, hogy ne adjon magasabb összegről számlát, mert az se a vendégnek, se a pincérnek nem jó. Ne legyen 15 százalékos áremelkedés a számlákban, és ne legyen ennek még további áfatartalma. Ne növeljék az árakat hatósági árképzéssel!

Emlékeztetem, hogy ön még nem volt képviselő, amikor abban a kormányban, amelyre célzott, egy pénzügyminiszter bevezette a piacon a számlaadási kötelezettséget. Emlékeznek a kofakamara elnökére, könyékig aranyban? Jelképesen meglincselték azt a pénzügyminisztert. Ugye tudják, kiről van szó, nem akarok neveket mondani. Ön komolyan szokott számlát kapni a piacon a kofáktól? Vagy számon kéri, ha nem kap?

Ne áltassuk egymást, képviselő úr! Mi azt nem akarjuk, hogy magasabb legyen a számla, a söjtöri vacsora és lakoma számlája se legyen magasabb.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 274 2005.10.05. 4:40  2,265-295

DR. BALSAI ISTVÁN, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha nagyon röviden szeretnék fogalmazni, a kisebbségi vélemény képviselőinek véleménye az, hogy ez a kész átverés műfajának egyik ragyogó terméke. Három évig vajúdtak a hegyek, és szültek egy egeret, egy nagyon hangos és az érdekeit nagyon jól érvényesítő egeret.

Ahogy ezt elmondta Erdős Norbert, és nálunk a bizottságban Gyimesi képviselő úr rámutatott, úgy alkotmánysértő, ahogy csak lehet egy jogszabály, ami különbséget tesz foglalkozás és foglalkozás között. Sérti a közteherviselés elvét, egy maroknyi, szűk, több százezres kényszer-vállalkozói körből kiemel bizonyos nagyon hangos, nagyon jól megcélzott foglalkozási ágakat, akik egyébként a világon mindenütt úgynevezett szabadfoglalkozásúak, free-lancerek, ahogy ezt mondani szokták, a színészek, az újságírók a szerkesztők, az írók, a műfordítók, a koreográfusok. Ez az a tevékenységi kör, amely vállalkozási formában működik mindenütt a világon. Az ő foglalkozásuk szempontjából az egyetlen címzettjei ennek a több százezres tábornak.

Nem tudjuk, hogy mi van a takarítókkal, nem tudjuk, hogy mi van az ablaktisztítókkal, a szervizmunkásokkal, a portásokkal, a különböző kiszervezett és a munkáltató által terheket vállalni nem kívánt dolgozókkal, akik valóban kényszervállalkozók, örülnek annak, hogy legalább munkához jutnak, és egy adott munkahelyen, egy adott tevékenységet folytatnak. Őket fenyegeti immáron harmadik éve a munka törvénykönyvének az a szigorítása, amelyet az előző, harmadik miniszter, Kiss Péter akkori munkaügyi miniszter azzal terjesztett elő, hogy természetesen megoldást fogunk találni az önfoglalkoztatással kapcsolatos kérdésre, hiszen az mégsem járja, hogy több százezer ember fenyegetve legyen hatalmas munkaügyi konzekvenciákkal, bírósági és egyéb következményekkel.

 

(16.50)

Nos, Kiss Péter ment, a probléma nem oldódott meg. Burány Sándor miniszter úr ismételten megerősítette akkori munkaügyi miniszterként, hogy majd megoldást fognak találni a több százezer kényszervállalkozó kifehérítésére, és majd születik egy törvény. Csináltak is egy törvényjavaslatot 2003-ban, valamilyen társadalmi, szakmai vitára bocsátották. Aki élt és mozgott, az ellene szólt, tehát ezt gyorsan visszavonta a kormány, és a harmadik miniszter - Csizmár Gábor miniszter úr - a nagy vajúdás közepette az érintettek minimális létszámára vonatkozóan ezt a törvényt elénk terjesztette.

Természetesen ugyanúgy megmaradtak az alkotmánysértő és a közteherviselést vastagon sértő elgondolási elemek ebben a javaslatban. Ugyanúgy nem ad megoldást a kényszervállalkozásokra. Kitolták megint a határidőt - jellemző, hogy a kulturális bizottság többségi véleményét tolmácsolom, de onnan senki nincs itt, pedig ők szorgalmazták - az érdekeltek, az újságírók, a sajtószabadság és a művészeti szabadság védelmében. Nem kifogásoljuk egyébként, ha valós problémát meg kíván oldani. A probléma azonban nem valós, mert kiszámolták a szakértők, hogy eszük ágában sem lesz annak a művésznek, annak a színésznek, annak a szerkesztőnek vagy írónak akinek nincs költsége egyébként - ezek olyan tevékenységek, hogy nincs mit elszámolni - ezt választani, hiszen ott van számára az eva teljesen törvényesen.

Miért fizetne kétszer annyit, és mit kap ezért? Esetlegesen az 50 százalék erejéig különböző egyéb terhek vállalása mellett, a minimálbér jövőre megemelendő összege után fizetendő összeg alapján vállalt egyéb fizetnivalók mellett 50 százalékos beszámítást a nyugdíjba.

Tisztelt Országgyűlés! Ennek a törvénynek azon kívül, hogy alkotmánysértő, nincs is tulajdonképpen gyakorlati haszna. Feltételezések vannak, hogy hányan fogják választani. Rámutattak képviselőtársaim, hogy egyik tárca szerint 15 ezren - nálunk 17 ezret mondott a Pénzügyminisztérium tisztviselője -, másik szerint 20 ezren, a harmadik szerint potenciálisan 50 ezren. Megkérdeztük, hogy vajon végül is van-e empirikus adata a kormánynak végül is egy jogszabály előterjesztése esetén, hogy hány embert kellene ennek a törvénynek elérnie. Azt mondta a minisztérium tisztviselője, hogy nincsen semmiféle empirikus adat.

Tisztelt Országgyűlés! A kisebbségi vélemény megfogalmazói képviseletében ezért teljes mértékben alkalmatlannak tartjuk a törvényjavaslatot a parlamenti tárgyalásra. Most is azt kérjük az előterjesztőtől, hogy ha lehet, vonja vissza. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 286 2005.10.05. 7:47  2,265-295

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb megpróbáltam összefoglalni a bizottsági vita kisebbségi véleményét, most egy kicsit menjünk beljebb ennél a pontnál, próbáljuk meg ezt a jogi szörnyszülöttet egy kicsit - még mindig az általános vita keretei között - elemezni.

Államtitkár úr, ne vegye rossz néven, de ha ebből tényleg lesz valami, és nem kerül az Alkotmánybíróság hulladékkosarába a törvény, bár úgy is érdemes lesz majd foglalkozniuk a joghallgatóknak ezzel, ez olyan lesz, mint a formalinba tett háromfejű csirke és egyéb szörnyszülött törvények. Talán mégis nézzük meg, hogy egymáshoz képest micsoda aszimmetria van! Most ne foglalkozzunk az írott és elektronikus média szereplőivel, én tudom, elmondták itt nagyon sokan, hogy ez tulajdonképpen egy gesztus akar lenni - nagyon rossz politikai üzenettel -, azok számára, akik egyébként a világon mindenütt a szellemi tehetségük és az eladott termékük kapcsán szerződéses viszonyban dolgoznak, és ezért ellenértéket kapnak, magyarul úgynevezett szabadúszók.

De nézzük csak meg, hogy kik vannak még itt ebben a körben 27-en: író - újságíró nélkül: író -, műfordító, képzőművész - tehát festő, szobrász -, iparművész, zeneszerző, népzenész, cirkuszművész. Komolyan tetszenek gondolni azt, hogy ezek az emberek be vannak jelentve minimálbérre valahol, ahol munkáltatják őket? Ez még Aczél György korszakában sem volt így!

(17.40)

Hát bocsánatot kérek! Az író ír egy művet, leszerződik egy kiadóval, kap előleget, mondjuk, és utána a termékért a menedzsere vagy a segítői, asszisztensei és a többi - külön vállalkozások ezek, ez is egy szakma - megkapják a tiszteletdíjat, aztán a honorárium emelkedik vagy csökken. Tényleg komolyan tetszenek gondolni, hogy jogszabályt lehet hozni egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás tekintetében, mondjuk, egy zsonglőrre, egy bűvészre, egy bohócra? Hát elnézést kérek! Hát ezek az emberek abból élnek, hogy a tehetségüket és az egyébként különösebb anyagi ráfordítást és költséget - bár ez a cirkuszművészeknél nem éppen így van - nem igénylő tevékenységüket a közönség igényének és pénztárcájának megfelelően eladják. Hogy nyugdíjat szereznek vagy nem szereznek, a világon különböző formák vannak. Nyilván meg lehet találni, mint ahogy meg is találták, a Maciva vállalat megszűnése után, hogy valamilyen formában, tiszteletre méltó tevékenységükért nyugdíjat élvezzenek.

De remélem, nem arra gondol a jogalkotó vagy az előterjesztő, hogy majd minimálbéren be lesznek jelentve, értelmiségi foglalkozásnál meghatározottan, nem értelmiséginél szintén meghatározott összeggel valaki őket foglalkoztatja? Ki? Szakszervezetnek lesznek megint írói, lesznek szobrászai, akik “megszoborjákö majd a vezetőket, megfestik majd? Nem is értem, tényleg, államtitkár úr, ha bele tetszik gondolni, hogy mit akar ez a jogszabály ezekkel a fogalmakkal, hogy kényszervállalkozó író, kényszervállalkozó zeneszerző, komponista, táncművész. Miért lenne ő kényszervállalkozó? Hát táncol, zenét szerez, játsszák, leszerződik, karmester. Egyszerűen nem értem, hogy hogyan kerülnek ezek a foglalkozási ágak egy jogi produktumba, egy kalap alá a tényleg kiszolgáltatott helyzetben lévő más, főleg sajtómunkásokkal, ahogy szokták mondani, a sajtó robotosaival. Hogy kerül a csizma az asztalra?

De menjünk tovább! Van itt egy összeállítás, amit nagyon szellemesen szed ízekre az egyik internetes portál nyilván evázó szakértője. Ugye, az van, hogy választhatják ezt közalkalmazotti és köztisztviselői jogviszonyban állók. Nem akarok hinni a szememnek, de ez van odaírva: köz-tiszt-vi-se-lő. Az emberek azért mennek el köztisztviselőnek, mert az egy biztonságos életpálya, biztos nyugdíj, biztos ellátás, 13. havi, tehát tudjuk, hogy miért, 1992 óta tudjuk, állandóan csiszoljuk, alakítgatjuk különböző megfontolások alapján, hogy a köztisztviselői kar egy életpálya. Na most akkor ők majd ekhózni fognak minimálbérért, és mondjuk, önöknél, a Pénzügyminisztériumnál ki fogják az ajtót tárni, hogy: rád szükség lenne, de nem tudunk utánad terheket viselni, te váltsd ki a vállalkozói igazolványt, a minimálbérnek megfelelő összeg után majd az általános szabályok szerint fizetsz szja-t meg áfát, meg nem tudom, micsodát, a többit meg ekho alapján térítjük? Nem is értem tényleg, hogyan képzelhető el, hogy köztisztviselői… - vagy a szobrászok lesznek köztisztviselők vagy a zenészek, a népzenészek, vagy közalkalmazottak lesznek?

Államtitkár Úr! Ha ezekbe belegondol a kormány, akkor szerintem nem fárasztja a parlamentet egy ilyen jogi szörnyszülöttnek a megvitatásával, nagyon sok költsége van az épület működtetésének. Komolyan mondom, ennek a törvénynek az önök számára több kára lesz, mint haszna, mert még egyszer megismétlem, azok a foglalkozásúak, akik egyébként a saját szellemi tevékenységüket önállóan vagy saját maguk vagy mások által menedzseltetik, természetesen megtalálják a módját, van lehetőségük az evára. Ezek a foglalkozások - beleértve a megasztárokat, a sajnos különböző közszolgálati csatornákon és egyéb, adófizetők pénzén és nagyon költségesen működtetett csatornákon - a jövedelmeket megtalálják. Miért választanák ők a sokkal rosszabb, sokkal kedvezőtlenebb egyszerűsített - ez a szó jó benne: egyszerűsített - közteher-viselési hozzájárulást, amikor teljesen törvényesen, teljesen normálisan evázhatnak, illetőleg bármilyen vállalkozási típusú adó alanyai lehetnek, mert ők azok?

Már többször felmerült - Ékes József képviselőtársamnak mondom -, én is több százezerre becsülöm azoknak a szerencsétlen embereknek a számát - alkalmazotti szempontból mondom a “szerencsétlenö szót -, akiknek a szakmája, szaktudása jó volt arra, hogy az elmúlt rendszer különböző nem költségérzékeny vállalati szférájában, intézményi szférájában dolgozzanak, ezektől tömegesen megváltak, ahogy mondta Keller képviselő úr, a rendszerváltozásnak ez a sajnálatos rossz hatása náluk mutatkozott, de továbbra is abból szeretnének élni, autót szeretnének javítani, taxit szeretnének vezetni, hűtőgépeket szeretnének szerelni mint szervizmunkások, szeretnének antennát szerelni mint a volt Gelka dolgozói és így tovább. Velük mi lesz? Nem tetszenek arra gondolni, hogyan fognak szembenézni a három munkaügyi miniszter felelőtlen ígérgetéseivel - mindezzel szemben van egy állandóan elhalasztott moratórium -, hogyan fognak szembenézni mint választókkal azokkal a százezrekkel, akiknek nemcsak a saját, a családi megélhetését is ez a tényleg vastag értelemben, valóban kényszervállalkozás képezi?

Egyetlenegy hang ebben a javaslatban róluk nem szól. Velük mi lesz, államtitkár úr? (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
274 20 2005.11.30. 0:36  1-59

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Elnök úr, ön súlyosan megsértette az imént a Házszabályt, bizonyára tisztában van ezzel, ugyanis az elfogadott napirend alapján nem vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, hanem gombnyomással bárki bejelentkezhet kétperces hozzászólásra. A miniszter úr badarságainak alaptalanságára Bernáth Ildikó, a Fidesz vezérszónoka még a miniszter úr jelenlétében rá szeretett volna mutatni, ön azonban megtagadta a szót.

Indítványom az, hogy olyan személynek adja át az ülés vezetését, aki a Házszabályt ismeri, és be is tartja.