Készült: 2019.12.08.01:56:27 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 209 2018.06.11. 5:07  208-209

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A címben szereplő kérdés arra vonatkozik, amiről szerintem két héttel ezelőtt mindannyian megdöbbenve értesültünk. Ceglédbercelnél ugyanis talán az elmúlt évek egyik legkomolyabb balesete történt, ami nemcsak a halálúthoz, a 4-eshez képest volt szokatlan kimenetelében, hanem az egész országot megrázta.Mint ismeretes, kilenc fő vesztette életét abban az egyébként román felségjelzésű kisbuszban, amelyben Szlovéniából, illetve más nyugat-európai országokból hazafelé igyekvő vendégmunkások voltak. Magának a balesetnek a borzalma több dologra hívta fel a figyelmet, amelyekkel mindenképpen foglalkoznunk kell. Különösen örülök, hogy a Belügyminisztérium részéről van itt olyan államtitkár, aki esetleg válaszolni is tud helyben azokra a kérdésekre, amelyek a közvéleményben felmerültek, és a jogalkotóknak is fontos, hogy megoldjuk.

Nézve a baleseti statisztikákat és az adatokat, látván, hogy milyen úton megy a tranzitforgalom Magyarországon keresztül, a nyugat-európai tranzit lényegében az M1-es autópályán lép be, majd a budapesti elkerülőt, az M0-ást használva az M5-ösön, végül az M3-as vagy a 4-es irányába, vagy az 5-ösön folytatva halad tovább. Gyakorta azzal szembesülünk, akik nem a vonatot választják úti eszközükül, közlekedő eszközükként, hogy bizony nagyon sok külföldi felségjelzésű autó vannak az utakon, főként kisbuszok, és ezeken az utakon szinte tömve van az út, a 4-es főút, vagy az M5-ös autópálya ezekkel az autókkal.

Így hát nyugodtan levonhatjuk azt a következtetést, hogy nagyon gyakori egy-egy ilyen baleset. Egyébként pont a balesetet követő napon történt szintén egy ugyanilyen, akkor kisebb sérülésekkel, az M5-ös autópályán volt egy hasonló baleset. De látjuk, hogy ez a probléma itt van velünk, nyugodtan mondhatjuk, és nem túlozunk, hogy több százezren ilyen utazási formában szelik át Magyarországot, és mennek tranzitforgalommal át az útjainkon.

Azt is láthatjuk, hogy az M1-es autópálya az egyik legforgalmasabb magyar autópálya, majd követve az M0-ás szintén az egyik legforgalmasabb autópálya, és a 4-es főút, amin a baleset történt, az egyik legforgalmasabb, sőt valójában a legforgalmasabb főút. Azt is látjuk, hogy a baleseti statisztikákban ezek az utak élen járnak, az M1-es autópályán történik a legtöbb baleset, szám szerint a százat is meghaladja. Ehhez 2014-es és ’16-os adatok álltak rendelkezésre, és 14 halálos baleset történik az úton. Ugyanez a számsor, sőt picivel magasabb a 4-es útra is vonatkozik.

(18.10)

Tehát jól látható, hogy egy nagyon veszélyes útszakaszról beszélünk, és látható, hogy ezeken az utakon, függetlenül a felelőtlen sofőröktől vagy a hibázó sofőröktől, hiszen ne felejtsük el, a közlekedés, az autóvezetés egy veszélyes üzem, sajnos előfordulnak balesetek, de látjuk, hogy kódolva van szinte a forgalom áramlásába az, hogy bármikor nagy tragédia történhet. Ráadásul ebben az egyéni okban, ami most volt, vagy ebben a balesetben egyéni okok is közrejátszottak, hiszen mint utólag kiderült, sem a műszaki állapota nem volt megfelelő ennek a kisbusznak, és a román sofőrnek a jogosítványát korábban elvették hasonló bűncselekmény vagy szabálysértések miatt. Tehát jól látható, hogy egy hatósági ellenőrzéssel akár kiszűrhető lenne egy hasonló baleset, hiszen ez a gépjármű nem mehetne tovább, egyrészről nem közlekedhetne olyan nagy sebességgel, és nem vezethetné olyan sofőr, aki el van tiltva a vezetéstől.

Úgyhogy itt jön a felelőssége a törvényalkotóknak, itt jön a felelőssége a végrehajtásban dolgozóknak, tehát akik a jog végrehajtásán dolgoznak, és a Belügyminisztériumnak, és felmerül a kérdés, tudunk-e valamit ezzel a témával kezdeni. Az én álláspontom szerint lehet és tudunk, és itt a rendőrség kezében van az ellenőrzési lehetőség. Kifejezetten fontos lenne, és szerintem életbevágóan fontos, hogy legyenek olyan célzott akciók és ellenőrzések, amelyek a tranzitban lévő és nem a nagy személyszállítást, hanem a 9 főig tartó személyszállítást végző társaságokat, buszokat ellenőrzik, pontosan azért, hogy betartják-e azokat az alapvető követelményeket, amik műszaki, amik közbiztonsági elemek, amik a gépjárműnek a közlekedésben való részvételével összefüggő elemek, hogy mindezeket a szabályokat betartsák és betartassák, hiszen akkor egyrészt ezek a balesetek megelőzhetők lennének.

Úgyhogy én úgy gondolom, hogy a rendőrségnek, a Belügyminisztériumnak fontos ezen a témán  ha már egy ilyen baleset, egy ilyen tragédia történt  elindulnia, határozott lépéseket tennie, és fontos, hogy ne csak a rendszeresen megrendezett speed maratonokon vagy rutinszerűen megrendezett sebességméréseken, hanem kiemelt akciókkal, amelyekkel a tranzitban lévő forgalmat ellenőrizni lehet, akadályozzuk meg, hogy nemcsak a külföldi átutazó forgalom, de akár honfitársaink se kerüljenek veszélybe az útjainkon. Ismét emlékeztetnék mindenkit, a legveszélyesebb útszakaszokat használják ezek a tranzitban lévő járművek, tehát életbevágó és létfontosságú, hogy a rendőrség határozottan, jól és eredményesen lépjen majd fel ezen a területen. Várjuk, hogy mit fog a kormány lépni, s miként próbálja ezt a problémát megoldani. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 70 2018.06.18. 3:19  69-75

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Igen, nálunk a legrosszabb gyógyszertárba járni. No nem azért, mert olyan állapotúak a gyógyszertárak, hiszen azok modern, jól berendezett helyiségek, hanem azért, mert a magyar betegnek fáj a legjobban az, ami a gyógyszerárakban tapasztalható.A gyógyszer-finanszírozás 2012 óta átalakulóban van, amelyben a magánszféra került előtérbe, azaz az embereknek a saját zsebükből egyre többet kell költeniük, az állami finanszírozás pedig visszaszorulóban van. Jól mutatják más európai országok példái, hogy meg lehet tartani azt a szintet, például a finanszírozásban a kétharmados szintet, amelyben az állam többet vállal, az embereknek kevesebbet kell zsebből fizetniük. Ehhez képest Magyarországon az a helyzet, hogy fifti-fifti az arány, azaz legalább annyira a zsebébe kell nyúlnia az adófizető állampolgároknak a gyógyszertárakban, mint amennyit az állam odatesz támogatásból.

És hogy mekkora probléma ez, tisztelt képviselőtársaim, pár számszerű adat, ami mutatja, hogy mi is ez a jelenség. A 16 évnél idősebb honfitársaink 39,4 százaléka, azaz közel 40 százaléka legalább egy krónikus vagy tartós betegséggel küzd, és ahogy haladunk előre az életkorban, ez egyre csak növekszik, sőt az idős korosztálynál már többségében van, ahol nemcsak egy, hanem több krónikus, illetve tartós betegségük is van. A gyógyszerfogyasztásban pedig a fogyasztás 60 százalékát mind vényköteles, mind pedig nem vényköteles gyógyszereknél a 60 év felettiek teszik ki.

Jól látható tehát, hogy hazánkban a rendszer óriási terhet rak a gyógyszertárba járó és ott gyógyszereket kiváltó idősebb korosztályra, de azokra is, akik krónikus és tartós betegséggel küzdenek. Hogy példát mondjunk, hogy mennyire más a helyzet Európa más helyein, Szlovákiában 209 eurót, közel 210 eurót költ fejenként az állam gyógyszertámogatásra, mindez Magyarországon alig éri el a 120 eurót. Nem elég egyébként, hogy ott magasabbak az átlagbérek, a magyar betegeknek még mélyebbre kell nyúlniuk a pénztárcájukban. Egyes számítások szerint a magyar állam 20 milliárd forintot spórol meg azáltal, hogy a gyógyszertámogatást ilyen szinten tartja, azaz 20 milliárd forintot vesz ki az adófizetők zsebéből, és kéri, hogy a kasszáknál ezt fizessék be helyettük. De, tisztelt államtitkár úr, van ennél lentebb is. Nem olyan régen fogadta el, illetve alkalmazta a kormány azt a megoldást, amelyben a rákos, daganatos megbetegedések kezelésére szolgáló gyógyszereket egy vaklicites eljárásba betette, amellyel sokan kiszorultak ebből a terápiás lehetőségből.

Itt állunk most, ahol Kásler miniszter úrnak van lehetősége onkológusként, hogy kitörjön ebből a ketrecből, és kitörjön ebből az értelmezési keretből, így logikusak azok a kérdések, amelyek felmerülnek. Tervezie a kormány a gyógyszertámogatás átalakítását akként, hogy ne a betegeknek kelljen ezt a 20 milliárd forintot finanszírozni a saját zsebükből? Tervezie a minisztérium, illetve miniszter úr, hogy felülvizsgálja a rákos daganatos betegségekkel küszködőknek nagyon hátrányos beszerzési eljárást, amellyel talán ezrek maradhatnak ki az elérhető terápiából, és amely újabb terhet ró a családokra? Tisztelt Államtitkár Úr! Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 74 2018.06.18. 1:12  69-75

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Államtitkár úr, a válaszát nem tudom elfogadni, már csak azért sem, mert ha jól értem, ön szerint jól jártak a betegek. És ehhez képest úgy néz ki, hogy teljesen más a valóság, és ön úgy gondolja, hogy jól jártak, és ezt ön egyedül talán tudja, de ők ezt nem érzékelik. Ők azt érzik, hogy Magyarországon talán rosszabb betegnek lenni, mint a környező országokban. Nem elég, hogy drágán veszik a gyógyszereket, és drágán tudják a környező országokhoz képest is beszerezni a gyógyszereket, nem elég, hogy hosszúak a várólisták és a várakozási sorok az egyes rendelőkben  pláne úgy, hogyha egyébként beugrik egy-egy miniszterelnök, és beszuszakolja magát a sorba , nem elég, hogy Magyarországon nem lehet megtudni, hogy a kórházakban hogy áll a kórházi fertőzés, nem elég, hogy Magyarországon a hálapénzzel kell megküzdenie a betegeknek, de még azzal is meg kell küzdeniük, hogy önök itt a számokkal trükközve állandóan becsapják őket. A magyar betegek egy dolgot látnak biztosan: nagyon drága a patikában beszerzett gyógyszer, és sokkal többet kell fizetniük, mint az összes többi országban körülöttünk. Viszont a magyar betegek azt érdemlik meg, hogy olcsón, az állam által támogatottan jussanak hozzá a gyógyszerekhez, éppen ezért eszem ágában sincs elfogadni a válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 298 2018.06.18. 5:09  297-300

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Nincs bizony, köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Nincs új a nap alatt, és ezt nehéz elmagyarázni egy olyan embernek az ön személyében, aki Budapesten született, itt nőtt fel, és Bel-Budát talán jobban ismeri, és a Gellérthegy, valamint a Szentimreváros rész, illetve a Lágymányos jobban tetszik önnek. Hát, nehéz önnek elmondani, hogy nincs új a nap alatt vidéken. Nyilvánvalóan ön most exportálta magát Vácra, mert úgy hozta a politika, de az nem igazán vidék. De fogadja el ezeket az észrevételeket egy vidéki képviselőtől, hogy hogyan is zajlik Kelet-Magyarországon ma az élet, és mennyire van az embereknek elegük abból a kormányzati ígéretdömpingből, ami 2014-ben elhangzott, 2018-ban elhangzott, és nem változott. Ismételni tudom magam: nincs új a nap alatt.A Nagykunságban, ahonnan én származom és ahol élek, már most visszatérő jelenség az, hogy a Fidesz minden alkalommal kihasználta saját önkormányzati és kormányzati lehetőségeit, és gyakorlatilag üres csekkeket dobálgatott oda az embereknek, hogy milyen fejlesztések lesznek. 2014-ben még az volt a sláger, hogy mennyi munkahelyet fognak teremteni a Nagykunságban vagy a Tisza-tó partján. Jött például Tiszafüredre olyan ígéret, ahol 1500-2000 munkahelyet ígértek az egyébként tízezer fős településnek, és rögtön oda is adták ezt a fejlesztést az egyik kormányközeli vállalkozónak, akinek sikerült kereken nulla állást, illetve álláshelyet megvalósítani ebből.

Én annak idején készítettem erről egy videót, egész nap vártuk szinte a dolgozókat, hogy érkezzenek már erre a telephelyre, ahová felvették a nagy támogatást, csakhogy senki nem akart megérkezni se munkaidőben, se a következő napon, se a következő hetekben. Ugyanezt csinálták önök, ígértek Karcagra is munkahelyeket, még Orbán Viktor is lejött kampányolni oda, és megígérte, hogy abban a bizonyos ipari parkban létesülni fog 500-600 új munkahely. Sőt, még ingyen adták a telek egy részét, hogy ez létesüljön, és szégyenszemre 100 munkahely sem jött létre.

Hogy ennek mi köze ahhoz, hogy nincs új a nap alatt? Ugyanezekkel az ígéretekkel nekilódultak a következő választásnak, és ugyanezeket az ígéreteket eladták, elsütötték az embereknek, annak reményében, hogy végre abból a helyzetből, amiben vannak, ki fogja őket rángatni a kormány. Márpedig nincsenek könnyű helyzetben. A Nagykunságban és a Tisza-tó környékén, sőt a Tisza menti falvakban az országos munkanélküliség 2-3-szorosa, sőt van olyan település, ahol négyszerese az átlagnak a munkanélküliség. Például Kunmadarason, Tiszabőn, Tiszaburán, de sorolhatnám Abádszalókot, sőt Karcagon is meglepő módon többszöröse az országos munkanélküliségnek. Az emberek nem találnak munkát, és ezért a legfontosabb ígéret, amit nekik lehet adni, az a munka ígérete. Éppen ezért, amikor a kormány azt ígéri, hogy lesz, majd négy évig elmulasztja megvalósítani, majd megint jön az ígérettel, hogy lesz, és nagy valószínűséggel megint elmulasztja megvalósítani, akkor az emberek reményvesztetté válnak.

A másik ilyen kérdés az utak állapota. Önök voltak azért felelősek, hogy a Nagykunságba nem lehet eljutni, sőt Jász-Nagykun-Szolnok megyébe sem lehet eljutni autópályán. Egyetlenegy olyan megye van most már országos szinten, ahol nincs autópálya. Önök elkezdték építeni az M4-es utat, összerúgták az akkori finanszírozójukkal a port, és lehet mutogatni bárki másra, az az önök oligarchája. Akármit mondanak, azok az önök pártalapítóival együtt, egy szobában, egy kollégiumi szobában lévő emberek voltak, és az ő vállalkozásuk. Akiről egyébként úgy hírlik, hogy talán most újraéled, és egy másik Szolnok megyei emberrel, egy bizonyos Nyerges vállalkozó úrral megint nyélbe üthetnek egy-egy nagyobb vállalkozást, egy-egy nagyobb beruházást. De önök ezt is elvették azoktól az emberektől, akiknek megígérték, hogy lesz 4-es autópálya. Mert nem lett. Helyette lett most egy gyorsforgalmi út, amit most próbálnak összegrundolni, most próbálják úgy megcsinálni, hogy ne legyen életveszélyes, holott minden azt mutatja, és gondoljanak csak vissza a ceglédberceli balesetre, ami már az új szakaszon volt, igaz, váltakozó forgalommal, de semmilyen biztonsági elem nem volt, ami segített volna az ott bajba jutottakon. Ilyen utakra fogják ráengedni az embereket, ez lesz az úgymond 4-es út. És hol van a 34-es út felújítása, hol van az alsóbbrendű utak felújítása? Mind-mind ígéret maradt.

A másik, ami nagyon nagy probléma, nyilván Vácon nem probléma, nem probléma a Gellérthegyen, a piarista iskolában nem kell ezzel küzdeni, de a tiszabői általános iskolában, meg a karcagi gimnáziumban, meg az abádszalóki általános iskolában igenis gond a cigány-magyar együttélés. És azt is ígérték, hogy ezt is meg fogják oldani. Odaküldtek nem egy szervezetet, nem kettőt, most éppen a máltaiak vannak Tiszabőn, próbálnak rendet tenni, de egyszerűen képtelenség átgondolt, jól megfontolt és jól kialakított stratégiával rendet tenni ezeken a településeken.

Államtitkár Úr! Egy dolog tisztán látszik. A Nagykunságban 2014-ben, de ’10-ben meg azt megelőzően is, sőt még Vadai Ágnesék is, mindenki jött az ígéretekkel. Aztán kormányon semmit nem csináltak meg. Ugyanez van önökkel 2014-ben, és ugyanezt játszották el 2018-ban. Nyugodtan mondhatjuk, az önök ígéretében és a Nagykunságban semmi sincs, ami új lenne a nap alatt. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 217 2018.06.25. 5:08  216-217

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A „mire számíthatunk?” kifejezés nemcsak a politikai szereplőket, hanem a szakmai, illetve tudományos élet szereplőit is igazgatja, ha az egészségügyről beszélünk. Éppen ezért sokan bizakodással és sokan nagy kérdésekkel vágtak neki és várták azt a bekövetkezett változást, ami az egészségügy állami szintű irányításában az elmúlt időszakban végbement, lévén új minisztere, illetve új államtitkársága lett ennek a területnek. És pontosan a változásoknak a helyes irányba való lökése érdekében több szervezet, így többek között a Magyar Orvosi Kamara is kifejtette álláspontját, hogy mit tartana helyesnek, melyek lennének azok az első lépések, amelyeknek meg kell valósulniuk. És úgy gondoltam, azért is hozom képviselőtársaim elé ezeket a pontokat, mert ezek nemcsak a Magyar Orvosi Kamarának, hanem nagyobb részt a társadalomnak, sőt a szakmának az elvárásait tükrözi, és úgy gondolom, hogy ezek olyan alapvető dolgok, amelyekben mindannyian egyet tudunk érteni és egyet is fogunk érteni. Az első legfontosabb változási pont, amelyben mindenképpen az új kormánynak nagy körültekintéssel kell eljárnia, az az egészségügy mindennapi korrupciója, a hálapénz. Nagyon sokat szoktunk itt a Ház falai között is beszélni róla, de talán nem eleget, éppen ezért fontos tudni, hogy a hálapénz jelensége bár a régben gyökerezik, sikerült túlélnie a rendszerváltás időszakát, és most már egy ilyen üzemszerű működéssé ment át az egészségügyben, ami sokszor egyébként pótolja azokat a forrásokat, amelyek akár a dolgozó oldalán, akár az intézmény oldalán hiányzik, és mintegy kompenzációként épült bele a rendszerbe.

De azt is ki kell mondani, hogy a hálapénzre nincs szükség, és egyébként az Orvosi Kamara, de minden szervezet, nemcsak politikai pártok, hanem minden szakmai szervezet erre hívta fel a figyelmet. Így hát az első fontos lépés a hálapénz tiltása, természetesen olyan előfeltételek megteremtésével, ami a magas béreket jelenti, illetve a kórházak rendes finanszírozását, hiszen ezek tudják csak megállítani a hálapénz mögött rejlő jelenségeket.

(17.50)

A második nagyon fontos, szintén pénz: ez a közkiadások mértéke. A Magyar Orvosi Kamara csakúgy, mint a Jobbik, de szerintem a kormány szakmai tanácsadói is úgy gondolják, hogy az egészségügyre fordított közkiadásaink nemcsak európai viszonylatban, hanem a magyar egészségügyet nézve is rendkívül alacsonyak, ami azt jelenti, hogy a GDP-arányos költésünk európai uniós szinten legalább 2 százalékkal van elmaradva. Ez bizony abban csúcsosodik ki, hogy sok esetben a kórházak, az intézmények nem tudják ellátni a tervezett beavatkozásokat, sem időben, sem eszközzel nincsenek megfelelően ellátva. Éppen ezért torlódás és a betegeknek egy diszkomfort keletkezik.

Éppen ezért ez a terület, amire nem kell vagy nem szabad a pénzt sajnálni, hiszen az elöregedő vagy idősödő társadalom és a technológia szorítása egyre jobban abba az irányba mutat, hogy bármit is teszünk, az egészségügy mindig az a terület lesz, ahová folyamatosan költeni kell, és egyre növekvő forrásokat kell beletenni. Persze, mindennek van egy észszerűségi határa, ezt is figyelembe kell venni. Hiszen számos példa mutatja, hogy míg az Egyesült Államokban rengeteget költenek az egészségügyre, sem technológiában, sem a halálozási és a megbetegedési mutatókban nem állnak előrébb, mint az európai országok. Tehát nem minden a pénz ebben az esetben, hanem a pénz jó felhasználása is.

De olyan kérdésekben is, amelyekben a Jobbiknak is hasonló az álláspontja, kifejtette álláspontját az Orvosi Kamara. Mi úgy gondoljuk, egy kicsi rész, de nagyon is fontos, ez pedig az egészségügy és az egészség oktatása az iskolákban. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy hiányzik a magyar tanrendből, hiányzik a magyar gyermekek oktatásából, amit mi, illetve a szüleink korosztálya sem tanult meg, hogy hogy kell helyesen az egészségügyben viselkedni, mikor kell és hova kell az egészségügyi szolgáltatásért fordulni. Éppen ezért azzal tartozunk felelősséggel, és szerintem a kormány is azzal fog felelősséggel tartozni, hogy ezt megismertesse, és a gyermekekkel, a diákokkal megismertesse, és megtanítsa, hogy miként lehet eligazodni.

Lényegében a száz napból, amit javasolni szoktak, vagy amit egy békeidőszakként szoktak javasolni, hogy nézzük el a kormány tevékenységét, eltelt 30, most már lassan 40 nap, és egyelőre nehezen körvonalazódik az, hogy mit akar az egészségügyi államtitkárság. Éppen ezért tartottam fontosnak legalább a Parlamenti Napló, illetve a hallgatóság és a nézők számára, hogy elhangozzanak ezek az intelmek, hiszen ezek nagyobbrészt szakmai, jól megalapozott szakmai követelések, amelyek egyébként a pártpolitikától teljesen mentesek. Ha magunkra valamit is adunk, illetve komolyan vesszük, hogy az egészségügyben fejlesztenivalónk van, akkor ezeket talán illik megfogadni.

Kíváncsian várjuk a továbbiakban, hogy az államtitkár - a korábbi államtitkárnak volt öt pontja - milyen pontokkal fog előállni, hogy miben tudnak változtatni az egészségügy rendszerén ahhoz, hogy több pénz legyen benne, hogy magasabb színvonalú ellátás legyen, és hogy látszódjon végre a költségvetésben is, hiszen a következő költségvetésben sem igazán látszódik, hogy ezekre a problémákra valódi megoldást lehet találni.

Köszönöm szépen képviselőtársaim figyelmét. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 66 2018.06.27. 12:24  1-132

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán nem lesz meglepő, hogy az egészségüggyel, illetve a költségvetésnek az egészségügyi részével kapcsolatosan kívánok felszólalni. De mindenképpen tisztázni kell minden ilyen felszólalás elején, hogy milyennek kellene lennie ideális esetben egy költségvetésnek, ha az egészségügyről beszélünk, azaz mire legyen alkalmas, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie. És nagyon egyszerű elmondani, hogy mik azok a fő elemek, amelyeket teljesítenie kell az egészségügynek, és ezáltal minden, ami a magyar egészségügyet finanszírozza…  és ebben az esetben, ugye, a költségvetés finanszírozza nagyon nagy részét az egészségügynek. Éppen ezért alkalmasnak kellene lennie arra, hogy az ellátást a legszélesebb körben kiterjesztve tudják az emberek igénybe venni, hogy ezt az elérhető legmagasabb színvonalon vehessék igénybe, és hogy mindezt megfizethető áron lehessen igénybe venni, azaz valamilyen szolgáltatásért egy megfelelő ellenszolgáltatás járjon. Viszont fontos, hogy a költségvetésnek válaszolnia kell bizonyos kihívásokra is, és amikor a költségvetés számait néztem, ezekre kerestem én is a válaszokat.

Egy olyan fontos kérdésre, mint hogy idősödik a társadalom, és ez egy nagyon nagy nyomás az egészségügyi ellátórendszeren, erre ad-e választ, vagy felkészül-e valahogy a költségvetés? Vagy arra, hogy a technológiai fejlődéssel lépést kell tartani, hiszen, képviselőtársaim, vannak olyan egészségügyi diagnosztikai lehetőségek, amelyek a magyar közfinanszírozott egészségügyben sajnos nem elérhetőek, holott a legmodernebb és talán az egyik legfontosabb gyógyulást jelenthetnék.

Ilyenek például az egyes daganatos megbetegedéseknél azok a molekuláris diagnosztikai eszközök, illetve lehetőségek, amelyek már a piacon elérhetőek, és 1,3 millió forinttól 700 ezer forintig terjednek, és valakit képessé tesznek arra, hogy megmondják, hogy az ő betegségének a lefolyása milyen gyorsaságú, vagy vele szemben milyen terápiát kell alkalmazni. Tűpontossággal meg lehet állapítani, hogy a lehető legkevesebb szenvedéssel, a legnagyobb költséghatékonysággal, a legjobb eredményekkel miként lehet a terápiát alkalmazni. Nos, ilyeneket sem tud a magyar közfinanszírozott egészségügy. De talán ez csak a tortán a hab, tehát nem szabad ebben leragadni. De kérdés, hogy valóban a technológiai változásnak a szorítására, illetve az idősödő társadalom szorítására választ ad-e, illetve ennek megfelel-e.

És itt ugye, megnézhetjük akár nemzetközi összehasonlításban vagy a korábbi hazai összehasonlításban az egészségügynek az állapotát, illetve az egészségügyi költségvetés állapotát, és való igaz, hogy van ebben az évben a 2018-as költségvetéshez képest egy 101 milliárd forintos többlet.

Azonban azt látnunk kell, tisztelt képviselőtársaim, hogy a nemzetközi trend pontosan a technológiai fejlődés és nyomás, az idősödő társadalom miatt abba az irányba mutat, hogy nem ilyen arányban, hanem ennél sokkal nagyobb arányban és sokkal nagyobb ütemben kell növelni az egészségügyre fordított közkiadásokat.

Sok esetben úgy szokták meghatározni, hogy GDP formájában határozzák meg a közkiadások mértékét. Erre nyugodtan mondhatjuk, hogy egy 1,5-2 százalékos elmaradásban vagyunk. De ha reálértéken nézzük, még úgy is komoly elmaradásban vagyunk az európai átlagtól vagy attól a nemzetközi átlagtól, hiszen itt nemcsak Európát kell tekinteni, hanem OECD-átlagot is lehet nézni, amely egy olyan egészségügyi ellátást mutatna, ami nem a világ legjobb színvonala, de talán egy Magyarországgal azonos szintű országban egy elvárható színvonal lenne. Ez adna annyi védettséget a magyar társadalomnak, hogy ebben a magyar társadalom például olyan mutatókban, mint betegség, megbetegedés, illetve halálozás, ne álljon a világ egyik legrosszabb és a fejlett országok közül az egyik legrosszabb statisztikájával, ahogy most teszi.

Tehát az egésznek az lenne a lényege és az egész költségvetésnek az lenne a feladata, hogy mindez, ami az embereknek az elvárása, a reális elvárása az egészségüggyel kapcsolatosan, azt valahol megpróbálja teljesíteni a kormány. És úgy látszik, hogy ez az egyébként  és ezt az önök javára lehet írni  101 milliárd forintos többlet, ami az előző évhez képest mutatkozik az egészségügyi közkiadásokban, az valamilyen szinten gyógyír lehet, de csak bizonyos, nagyon szűk mértékben. Hiszen látjuk, hogy a fejlődés folyamatosan erodálja ezt az összeget, és folyamatosan megjelenik ennek a túloldalán egy állandó költekezés, egy költekezési nyomás.

Kritikaként egyébként meg szokott fogalmazódni, és én is megfogalmazom, hogy a magyar egészségügy közfinanszírozásának az egyik problémája, hogy még mindig adóalapú. Tehát lényegében a költségvetésnek a befolyt adóbevételeiből fizetjük, és nem túlnyomó részben valamilyen címkézett összegből. Tehát a tervezhetősége, a kiszámíthatósága, sőt az embereknek az, hogy meg tudják-e látni, hogy miből lesz valójában az ő befizetett járulékaikból, befizetett hozzájárulásaikból egészségügy, és azt miként vásárolja meg a szolgáltató az ő részükre, ez teljes egészében követhetetlenné válik.

Az alulfinanszírozottságot említettem. Talán másik problémája az, hogy az innovatív forrásteremtéssel, ami valahol a népegészségügyi termékadónál indult, és ott is fejeződött be a magyar költségvetési politikában, azzal hadilábon állunk. Való igaz, hogy a neta  ugye, ezzel a rövidített névvel hívjuk a népegészségügyi termékadót  egy folyamatosan növekvő összeggel számít, viszont az az egyébként 30, majd 50 milliárdos összeg, amire ez nagyjából emelkedik  talán 50 milliárdnál egy kicsivel kevesebb -, ez önmagában nem elég arra, hogy ezt az óriási halmazt, ezt az óriási kiadási kényszert pótoljuk.

Ezért másabb eszközöket is kellene találni, és például a kormányt arra bátorítanám, hogy fontolja meg akár a dohánytermékekre  ez már szakmai felvetésként elhangzott  vagy akár az alkoholos italoknál, vagy akár a szerencsejátékra vonatkozóan hasonló népegészségügyi termékadó bevezetését, hiszen ezek mind-mind olyan társadalmilag káros hatással járó tevékenységek, amelyeket valamilyen módon kompenzálni kell.

Most csak egy gyors számítást nézve a jövedékiadó-bevételnél feltüntetett költségvetési sornál, azt lehet látni, hogy körülbelül egy olyan 30 milliárd forintos pluszbevételt lehet ebből mindenképpen nyerni. És egyébként ez kompenzálhatja annak a hiányát, vagy kompenzálhatja azt az egészségkárosítást, amelyet végeznek ezekkel a tevékenységekkel.

Nagyon komoly probléma szerintem, hogy az egészségügyünk túlzottan támaszkodott az európai uniós forrásokra. Az európai uniós források az elmúlt időszakban  a mágikus szám elhangzott  500 milliárd forintot tettek ki, de, tisztelt képviselőtársam, ebből 330 milliárd forint betonba ment. Üveg lett belőle, épület lett belőle, de nem a beltartalom, nem a diagnosztika, nem az ellátás minősége javult belőle, tehát ez önmagában nem volt elég ahhoz, hogy megfékezze a költségvetés által okozott problémákat, és kiegészítse a költségvetés által fellelt vagy okozott hiányokat.

Az intézményi amortizáció nagyon ritkán szokott szóba kerülni, viszont az „Egészséges Budapest” program keretében, ha minden igaz, egy háttértanulmány sorra vette, hogy például Budapesten milyen hiányokkal küzdenek a kórházak. Túl azon, hogy adósságuk van, túl azon, hogy az épületek nem megfelelőek, egy közel 100 milliárd forintos amortizációs állapotot vagy egy hiányt állapított meg. Ez azt jelenti, hogy az ott lévő eszközök, az ott lévő infrastruktúra egy olyan, szerintem most már óriási hiánnyal küszködik, amelyet az „Egészséges Budapest” program önmagában nem fog tudni teljesíteni. Látjuk, hogy van rá elkülönített pénzösszeg, szintén egyébként lassan félszáz milliárd forintra rúg, amit erre szánt a kormányzat, de ez önmagában arra nem elég, hogy az ott lévő eszközöket, az ott lévő, egyébként nagyon elhasználódott, tönkrement eszközöket, infrastruktúrát pótolják.

(16.20)

Itt jönnek a kódolt problémák ezáltal. A kódolt problémák esetében, ha kevés a pénz, az kicsit olyan, mint a foci, hogy kis pénz, kis foci, ugyanez van, ha kevés a pénz, akkor az egészségügyben is ugyanezek a kevés szolgáltatások jelennek meg, és valahonnan el kell csípni. Ezért van az, hogy a bérek lényegében nem olyan ütemben emelkedtek, hogy lépést tudjanak tartani az európai versenyfutással, a kórházi adósságok olyan ütemben növekedtek, hogy a kórházak most már képtelenek ezt megfelelően kezelni. A legutóbbi hírek szerint Varga Mihály, mondhatjuk úgy, selyemzsinórt küldött az összes kórházigazgatónak, akik, tisztelt fideszes képviselőtársaim, az önök legfontosabb választókerületi emberei, hiszen korábban a kancellária-rendszer az egészségügyben azon bukott meg, hogy a képviselőtársaknak fontosabb volt a választókerületi rendszerben a béke fenntartása, mint hogy ezeket a kórházigazgatókat valamilyen módon a prudens és jó gazdálkodásra szorítsák. De, hozzáteszem rögtön, nem az ő hibájuk, hiszen sokszor nem feltétlenül belső gazdálkodási hiba, hanem külső gazdálkodási kényszer van rajtuk.

Ez a másik, amin javítani kell, és erre sem szolgáltat a költségvetés semmilyen pozitív magyarázatot, nem ad útmutatást, hogy miként próbálja megszüntetni ezt az anomáliát, azaz hogy a kórházak tragikusan, krónikusan és most már hosszú ideje alulfinanszírozottak, mindazt a tevékenységet, amelyet el kellene látniuk, nem tudják ezen a pénzen ellátni. De mondhatnánk egyébként még olyan fontos és tisztázandó kérdéseket is, hogy az alapellátással kapcsolatosan hiányzik az alapellátási ügyelet normatívájának emelése. Ez csak csepp a tengerben. De azt is felhozhatjuk, hogy például az otthoni szakápolás kérdése is egy helyben toporog, az őket illető finanszírozás most már évek óta nem hajlandó emelkedni. A kórházi adósságokkal kapcsolatosan egyébként azt is hozzá kell tenni, hogy nem láttam a költségvetésben erre vonatkozó számsort, holott az előző években mindig benne van. Ezek tizenmilliárdos tételek, hiszen ez a halmozódás ebben az összegben jelenik meg.

Ami igazán fontos lehet, az pedig a költséghatékonysági szempontoknak a jó felhasználása. Ebből a költségvetésből szinte semmit nem lehet kiolvasni arra, hogy miként fogják például az Állami Egészségügyi Ellátó Központban felhalmozott óriási szervezeti tudást olyan irányba hasznosítani, hogy költséghatékonyan és spórolósabban lehessen az egészségügyben gazdálkodni, hiszen belső tartalék van az egészségügyben. Ezt is sokan elfelejtjük, nagyon sokszor párhuzamos ellátások futnak, párhuzamos vizsgálatokat végeznek. Ezeket a belső tartalékokat ki lehetne használni.

Ami viszont igazán fontos és még jobban, markánsabban meg kellene jelennie, mert talán ebben áll az egész egészségügyi költségvetés mikéntje, hogy azért kell a több pénz az egészségügyre, azért kell a lehető leginkább közelíteni az európai átlaghoz, mert szükségünk van egy állami, robusztus és társadalombiztosítás által meghatározott és azáltal finanszírozott egészségügyre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha nem adjuk oda az állami egészségügynek a megfelelő összegeket, akkor az lesz a következménye, hogy a magánegészségügy be fog kúszni az ablakon keresztül és utána nem fogják tudni kitenni. Jött mögülem a mondás, hogy itt is van. Igazuk van azoknak, akik ezt mondják. A mi közös felelősségünk és az összes párt közös felelőssége, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy tízmillió lakos által lakott Magyarországon, ahol szerintem képtelenség, hogy egy magánegészségügy normálisan működjön, csak úgy, hogy egyébként tönkretegye az embereket, egy normális, robusztus állami és társadalombiztosított egészségügy legyen. Ebben a költségvetésben pont ezt nem látom, nem látom, hogy ezt védené, ezt biztosítaná. Azt látom, hogy pont annyi pénzt tett oda, hogy ne dőljön össze a képzeletbeli ház, holott erős pillérekkel meg kellett volna támogatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még biztos sok egészségügyi témájú hozzászólás lesz, de ennek a költségvetésnek arról kellett volna valójában szólnia és az egészségügy szempontjából azt kellett volna hordoznia, hogy egy nagyon erős állami lábat, egy nagyon erős állami finanszírozást tegyen oda, ami a lehető legjobban közelít az európai átlaghoz, amely biztosítja egyrészt a biztonságos, a színvonalas és a modern egészségügyi ellátást. Ez a költségvetés tyúklépésekben közeledik afelé, holott öles léptekkel kellene haladni efelé. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 106 2018.06.27. 2:03  1-132

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képvi-selőtársaim! Legfőbbképp tisztelt Államtitkár Úr! Kihasználva az alkalmat, hogy itt van, és talán tud választ adni rá, illetve más államtitkárok is itt vannak, gyors kérdéseket tennék föl, amiben talán tud segíteni, és akkor nem kommunikálunk el egymás mellett.Abban a választókerületben, ahonnan én származom és ahol élek, és amit az én lelkem mélyén képviselek  bár a választók nem engem választottak ott meg képviselőnek, és várom, hogy ezt úgyis szóvá fogják önök tenni, de azért mégis a környék sorsát a lelkemen viselem -, szeretném megtudni, hogyan áll a kunmadarasi büntetés-végrehajtási intézet ügye, mert sehol nem találom ezt a fejezetekben. És azért jó lenne a BM-től is valami tippet kapni arra, hogy mi lesz ezzel az 1500 főt foglalkoztató, egyébként az ország egyik legnagyobb büntetés-végrehajtási intézetének szánt intézettel.

Illetve mi van a Sámándobbal? Ugye, így hívják ezt praktikusan, hogy Sámándob, de ez a 2015. évi milánói világkiállítás pavilonja. Erre 1,1 milliárd forintot szántak 2018-ban, és 2019-ben, talán azt olvastam a költségvetés második részletes kötetében, hogy ezt nem tervezik. Tehát 1100 millió forint vagy azért nem megy oda, mert nem lesz semmi a Sámándobból, vagy a maradék hat hónapban ott minden meg fog valósulni, és már nincs szükség erre a forrásra. Ezt nagyon jó lenne tudni.

Illetve egy keresztkérdés. Azon túl, amit Boldog képviselőtársam említett, az M4-es építésével kapcsolatosan: jól értettem, 4 milliárd forint plusz volt? (Boldog István: 4000 milliárd.) Jó. Azt szeretném megkérdezni, hogy ez milyen ütemezésben és miként fog megvalósulni, mert nagyon sok bizonytalanság van, illetve melyik szakasza fog ebből megvalósulni. Nagyon egyszerű: el fog-e érni a Nagykunság szívéig, azaz Karcagig, vagy ez továbbra is csak a Fegyvernekig tartó szakaszokat jelentheti? Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 126 2018.06.27. 9:05  1-132

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, és köszönöm szépen az imént felszólaló államtitkár uraknak, hogy megtiszteltek minket azzal, hogy mind az M4-esnek, mind pedig a milánói világkiállítás pavilonjának  amely köznyelven csak Sámándobként ismert  a sorsáról hallhattunk.Ez talán annyiban érdekes  és akkor rácsatlakoznék a Sámándob-tematikára -, hogy amint imént Fekete Péter egyébként rendkívül jól összefoglalta, hogy mire is szolgált ez, nos, a funkcióváltást követően, hogyha ez Karcagra kerül, akkor sajnos kevesebb látogatóval vagy más funkcióval számolhat, és hogy az talán az egyetlen gond, amit ön is mondott, hogy itt az önkormányzatnak kell megnéznie vagy megoldania, hogy mit tud belőle kihozni.

Az a helyzet államtitkár úr, hogy mifelénk azért a turizmus meglehetősen gyéren mért adottság, illetve nagyon nehezen jönnek arra a turizmusban az országot felfedezők, akár külföldiek, akár belföldiek, és önmagában az, hogy ennek egy kulturális funkciója van, az nagyon jó, vagy hogy ennek egy kulturális funkciót szántak, az rendkívül jó lesz, de hogy ezt tartalommal miként lehet megtölteni, az egy másik kérdés.

De a legfontosabb akadálya szerintem az egésznek, hogy ha jól indulok ki ebből, akkor az önkormányzatnak kell valójában a zsebébe nyúlnia vagy valamilyen módon finanszíroznia és tető alá hoznia ezt az épületet, ami ismerve a helyzetet  és akkor itt visszakanyarodhatunk az önkormányzatok helyzetére -, nem biztos, hogy egy sikeres projektnek fog ígérkezni. Itt ugyanis többen érintettük azt, hogy az önkormányzatok milyen forrásokra számíthatnak, és tudjuk, hogy milyen feladatokat látnak el, akár alapfeladatokat vagy ezeket a kötelezően ellátandó feladatokat, amelyre a forrás az előző évi színvonalon biztosított, sőt valahol egyébként emelkedés is volt benne.

Nyilvánvalóan ezeket az önkormányzat el fogja látni, de az önkormányzat minden ezen túli feladatát az én tapasztalataimból és az elmúlt évekből kiindulva már képtelen ellátni, abban az esetben, ha nincs megfelelő iparűzésiadó- vagy más bevétele, és az a helyzet, hogy a keleti országrészben Karcag is egy ilyen hely.

De Boldog képviselő úr is olyan helyről származik és olyan helyen él, ahol az önkormányzatoknak, nem azt mondom, hogy limitált, hanem szinte semmilyen iparűzésiadó-mozgásterük nincs. A nagyvállalkozások azért a települések java részét elkerülik, nagyon kevés olyan hely van, talán itt a környékünkön Szolnok, Törökszentmiklós, Jászberény, amely érdemben számíthat iparűzésiadó-bevételre, de például Tiszafüred, Karcag, Kunhegyes, Abádszalók, sorolhatnánk, vagy akár Püspökladány, olyan helyzetben vannak, hogy ők nem számíthatnak erre.

És hogyha nincs ez a láb, nincs ez a forrás, akkor ebből szinte semmit nem lehet megvalósítani. És akkor itt érkeztünk el egy másik kérdéshez, amit jó lenne tisztázni: ez ezeknek a TOP-os pályázatoknak a kérdésköre. Az elmúlt időszakban szinte mindegyik önkormányzat, aki TOP-os pályázattal érintett volt, arról számolt be, hogy amit elterveztek és amit kiszámoltak, az arra megérkezett vagy arra rendelkezésre álló forrás lényegében nem lesz elegendő. Tehát ezt valamilyen módon vagy ki kell pótolni, ami hitelfelvételt eredményezhetne, vagy egyébként csökkenteni kell a kivitelezésnek akár a tartalmát, műszaki tartalmát. Úgyhogy az önkormányzatok valamilyen szinten egy harapófogóba kerültek szerintem, és önökkel ellentétben én úgy látom, és őszintén megmondom, hogy mindig próbálok beletekinteni az önkormányzatok működésébe, még akkor is, hogyha önök olyan hangulatot teremtettek a választókerületben meg a vidéken, hogy az önök fideszes önkormányzati polgármesterei nem hajlandók velem szóba állni, annak ellenére, hogy 2010-14 között én magam is önkormányzati képviselő voltam, és pontosan tudtam és tudom most is, hogy milyen problémái vannak az önkormányzatiságnak. Ennek ellenére semmiben nem kommunikálnak, de ez engem nem tart vissza attól egyébként, hogy megnézzem a jegyzőkönyveiket, és lássam, hogy mi folyik valójában a település gazdálkodásában és mindennapi életében.

(20.10)

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, oda szeretnék kilyukadni, hogy ezek az önkormányzatok annak ellenére, hogy nem mondják önöknek, szerintem botrányosan nagy bajban vannak. Nagyon sok önkormányzatnak nagyon pici mozgástere van. Valahol pedig az lenne a feladatunk, hogy az önkormányzatnál jelentkező fejlesztési igényeket nemcsak uniós forrásokon keresztül, hanem más forrásoknak a helybeni biztosításával támogathassuk.

Akkor itt visszakanyarodik az egész a Sámándob tematikájához. Mit fog tudni megcsinálni egy olyan önkormányzat, egy karcagi önkormányzat, amely a mínuszos, 100 millió forintos mínuszos költségvetését mindig azzal tömködi be, hogy egyrészt várja a központi költségvetésből a megérkező egyéb forrásokat, amik év végén megérkeznek, és végleg betömik a lyukakat, de a tervezésnél 100 milliós ingatlaneladásokat terveznek bele, hogy nullás legyen a költségvetése? Ez semmit nem jelent mást, mint hogy nem állnak biztos lábon az önkormányzatok, és mondom, ez például egy karcagi település.

Vagy gondoljanak bele, van például egy olyan település a választókerületben, Abádszalók, ahol az egyik közös gazdasági társaságban, amit egy másik önkormányzattal tulajdonolnak, nem tudnak visszakérni a településtől 15 millió forintot, mert ha azt visszakérik, akkor egy BM-es pályázaton nem tudják megvalósítani, amit elterveztek. 15 millió forintos, és egy önkormányzat életében majdnem hogy filléres problémái vannak egy 4-5 ezer fős településnek.

Szóval, az a helyzet, hogy az önkormányzatoknál valami szerintem nem jól sikerült itt a fene nagy centralizációban. Függetlenül attól, hogy egyébként a Jobbik milyen önkormányzati vonalat képvisel, de szerintem ebben egységes az álláspontunk, én nem vagyok híve ennek a túlzott centralizációnak. Ahogy egyébként bebizonyosodott, hogy az egészségügyben sem teljesen egészséges a centralizáció, ahogy bebizonyosodott, hogy az oktatáspolitikában sem megfelelő sem az intézményi, sem a döntéshozatali centralizáció, jobban kellene bíznunk az önkormányzatokban.

Én tudom, hogy nagyon szomorú példák voltak a 2010-et megelőző időszakról, amikor eladósodtak az önkormányzatok, nem volt más lehetőségük. Egy olyan gazdasági helyzetben, egy olyan költségvetési környezetben voltak, és sok esetben szerintem rá is játszottak erre utána már, hogy fel kellett venni azokat a hiteleket, kötvényeket kellett kibocsátani, amelyet utána mindannyian közösen, adófizetők nyögtünk vissza és nyögtünk ki, és a központi költségvetés terhére lényegében ettől megszabadultunk.

De, tisztelt képviselőtársaim, én azt szeretném mondani, hogy higgyük el, és szerintem bízzanak abban, hogy az önök képviselőtársai, a mi képviselőtársaink vagy a szocialista képviselőtársak vagy a függetlenek az önkormányzatokban pontosan tudják, hogy mit kell csinálni, sőt sok esetben szerintem jobban látják, mint bármelyik országgyűlési képviselő, még akkor is, ha valaki olyan lelkes, és ezt most dicséretnek szántam, mint Boldog István képviselőtársunk, aki egyébként ezeket az önkormányzatokat rendszeresen gondozza, lejárja. Sokan egyébként példát vehetnénk ebből.

De még szerintem ő is tudja, hogy ezeknek az önkormányzatoknak lényegesebben nagyobb teret kellene hagyni a gazdálkodásra, és lényegesen több lehetőséget kellene adni.

Még egy praktikus dolgot szeretnék elmondani esetleg, ha államtitkár úr válaszát ebben ki lehet csikarni, vagy az álláspontját. Képviselőtársainkkal arról döntöttünk, hogy megkíséreljük ugyanazt, amit 2014-ben is megkíséreltünk, ami egybeesik a Magyar Ügyvédi Kamara elvárásával és szerintem a jogi képviselők elvárásával. Ez nem más, mint a kirendelt védői díj emelése, illetve mindenkinek, aki a kirendelt védői díj alapján számítja a díjazását a jogi eljárásokban, az ő díjuk emelését tűztük megint zászlóra.

Itt az volt a helyzet, hogy korábban 3000 forintos óradíjjal dolgoztak a kirendelt védők. Ezt a 2014-es ellenzéki javaslatokat megfogadva, természetesen saját javaslatként beépítve a kormány végül is megfogadta, és emelte 5000 forintra.

Eltelt szerintem azóta annyira az idő, bekövetkezett annyi változás, sőt a szakma presztízsét is figyelembe kell venni, hogy mindenképpen indokolt lenne egy ismételt változás. Ennek a költségvetési kihatása egyébként nem egy óriási tétel, tehát nem több tizenmilliárd forintokról beszélünk. Pár milliárd forintról beszélünk, talán 2 milliárdot forintot nem is érné el ennek a módosítása. Nagyon örülnék neki. Akkor az Igazságügyi Minisztérium felé nézek, hogy szerintem ebben függetlenül attól, hogy ellenzékeikről beszélünk vagy nem ellenzékiekről, szerintem a jogi szakmának közös érdeke, hogy beszéljünk arról, hogy miként lehet a kirendelt védői díjakat hozzáigazítani egyébként ahhoz a bérnövekedéshez, ami más területeken is megvolt, és ami egyébként a kirendelt védői díjban nem mutatkozik meg.

De arról is egyébként vitát folytathatnánk vagy beszélhetnénk, hogy a bírák illetményalapját hogyan lehetne módosítani, hiszen én úgy gondolom, arra is igazán szükség lenne. De kezdjük először ezzel, ha erre esetleg választ tudunk kapni, hogy a kormánynak van-e hasonló álláspontja. Az államtitkár úr figyelmébe ajánlom, hogy 2014-ben a Magyar Ügyvédi Kamara egyébként 10 ezer forintra szerette volna felemeltetni, amit én egyébként akkor irreálisnak gondoltam, és nem véletlenül 5000 forintot nyújtottunk be, amelyet önök egyébként megfogadtak. Tehát lényegében ez volt az egyik ilyen utolsó rész, amit szerettem volna önnel tisztázni.

Természetesen még fenntartjuk a jogot, hogy a maradék időkeretben bármire reagáljunk, de talán ez egyelőre még kerek, és akkor itt le lehet zárni egy gondolatsort. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 136 2018.06.27. 5:15  135-136

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Most már hagyományosan minden költségvetési vita után, amikor lehetőségünk nyílik, egyrészről a korlátolt időkereteknek a túlszárnyalása vagy még jobban kitolása segítésére egy olyan összegzéssel, egy olyan egyveleggel szoktam készülni  és minden évben megtettem -, amit nem tudtunk elmondani itt a plenáris ülésen, és ezek azok a fejlesztések, azok a módosító javaslatok, amelyekre bár az ellenzéki képviselőknek nagyon kevés esélye van, hogy ezek révbe érjenek, de amelyekre a lakosságnak, a választókerületnek vagy összességében az ügyek általánosságát megítélve az egész országnak szüksége van. Így engedje meg, tisztelt államtitkár úr és tisztelt képviselőtársam, hogy ilyen ügyekre felhívjam a figyelmüket, és ilyen fejlesztéseket javasoljak az önök figyelmébe.Javasoltam módosító javaslatként  és itt a mai napon az M4-es autóútról már többször beszéltünk -, hogy addig is a fegyverneki halálos, mondhatjuk úgy, hogy horrorkereszteződésnek az ügyét egyszer és mindenkorra rendezzük le. Ez az a kereszteződés, amely a mostani 4-es úton belterületi szakaszon halad, illetve azt elhagyva egy rendkívül veszélyes kereszteződésként létezik. Gyakorlatilag egy évben olyan 8-9 nagyon komoly, súlyos sérüléses és legalább egy-két halálos áldozattal járó baleset történik ott, természetesen hosszú távra kivetítve a statisztikát lehet, hogy ennek más az eloszlása, de ez egy rendkívül veszélyes kereszteződés, amelynél valahogy meg kell oldani, hogy a szintbeli kereszteződésben a gyalogosok, a biciklisek vagy azok, akik a buszmegállóhoz igyekeznek, biztonságosan átjussanak, vagy azok, akik egyébként személygépjárművel próbálnak átjutni ezen a szakaszon. Ugye, mondani se kell, hogy ez a 4-es útnak egy olyan veszélyes szakaszához tartozik, és annak folytatása, ahol a ceglédberceli tragédia megtörténhet, ahol a 4-es szolnoki átkelőjén egymást érik a különösen súlyos balesetek, tehát egy olyan terület, ami igazán veszélyes. Éppen ezért javasoltuk, hogy a biztonságossá tételét fogadja meg a kormány, és építse be ezt a módosító javaslatot.

De javasoltam a nagyiváni útnak a javítását, hiszen Nagyiván egy tisztes Hortobágy-széli, Jász-Nagykun-Szolnok megyei, alföldi település, és most már lassan zsákfalu, merthogy nem lehet rendesen eljutni oda több irányból, az egyik irányból még csak-csak, de a Hortobágy felől szinte már lehetetlen eljutni a településre, és az ott élők mindennapi közlekedését nehezíti, hogy az út olyan állapotban van, hogy sok esetben a délszláv háborúban jártas haditudósítók is különb utakat láttak a bombázásokat követően.

Szintén javasoltam azt  és ez egy központi téma , hogy az eladósodott kórházakkal kezdjünk valamit. Én nem láttam a költségvetésben azt a tételt, ami körülbelül 30 milliárd forint, amely szükséges lenne az eladósodott kórházaknak az egyszeri adósságrendezésére; a legjobb az lenne, hogyha megakadályoznánk ennek az újratermelődését, de amíg termelődik, addig meg kell szabadítani őket tőle. Éppen ezért javasoltam egy ilyen előterjesztést.

A másik az egészségügyi civil szervezeteknek a plusz-, többlettámogatása. Itt a költségvetés rendelkezik, azt hiszem, hét civil szervezetről, amely egészségügyi munkát végez, az ő támogatásukról, itt egyenként az ő tevékenységüknek a jobbá és többé tétele érdekében egy többletet javasoltam, és két olyan nagyon fontos alapítványt, egyrészt a Mályvavirág Alapítványt, amely nemcsak a méhnyakrákszűréseknél, hanem a méhnyakrák utáni, a betegség utáni felépülésben, gondozásban, életvezetésben és minden másban ad tanácsot, tehát egy nagyon fontos, a hölgyeknek különösen fontos tevékenységet végez, és mindeddig nem részesült ilyen támogatásban, egyébként 20 millió forintos összegről beszélünk.

De ott van a Magyar Hospice Alapítvány is. Emlékszünk rá, hogy a Magyar Hospice Alapítvány volt az, amely év közben nagyon-nagyon nagy bajba került, és menet közben meg kellett segíteni. Fontos lenne, hogy őnekik is egy kiszámítható és tervezhető, azaz a költségvetésben külön sorként megjelenő támogatásuk legyen.

De javasoltam a karcagi kórház megsegítésére is egy olyan 300 millió forintos fejlesztést, amellyel nemcsak a központi kórházi rész, a Karcagon lévő rész, hanem  nagyon fontos  a kunhegyesi és egyébként főként az idősebbeknek és a krónikus betegeknek az ápolásával foglalkozó telephelynek a javítása megvalósítható lenne.

És egy nagyon fontos, össztársadalmi ügy: én úgy gondolom, abban az időszakban, amikor a közösségi médiában vannak olyan felületek, amelyek viccesen próbálják a túlzott alkoholfogyasztást jópofa dologként beállítani, akkor különösen veszélyes, hogy Magyarországnak nincs alkoholstratégiája, nem létezik Magyarországon az első, a numero 1, a legveszélyesebb népegészségügyi problémára egy megfelelő stratégia, egy terv. Ezt meg kell csinálni, tisztelt államtitkár úr, erre pénzt kell szánni. Ez egyrészt (Az elnök csenget.) az egészségügyi kormányzatnak, másrészt a Pénzügyminisztériumnak mint a pénzt adó kéznek is a felelőssége.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat és a kormány tagjait is, hogy támogassák ezeket a módosító javaslatokat, mert országosan és helyi szinten is mindegyik nagyon fontos. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 10 2018.07.02. 5:16  9-14

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Július 1-je, vasárnap Semmelweis-nap volt. Ez az a nap, amikor tisztelettel és hálával adózik mindenki az egészségügyi dolgozók és az egészségügyben dolgozók előtt. Éppen ezt tette a Jobbik ifjúsági tagozata is, amikor köszöntve a munkába igyekvőket, aszfaltrajzokkal lepték meg az intézményben dolgozó valamennyi egészségügyi vagy technikai személyzetet. De ez a nap nemcsak arra ad alkalmat, hogy tiszteletünket fejezzük ki, hanem arra is, hogy megvitassuk közös ügyeinket az egészségügyben, rávilágítsunk arra, hogy mik is a teendők az egészségügyben. Azért fontos ezt tisztázni, mert úgy tűnik, itt van valami eltérés nemcsak a kormány és az ellenzék álláspontja, hanem a kormányzati álláspont és a valós adatok és statisztikák között is.

Ugyanis nagyon jól példázza ezt az eltérést az a vitatható, de egyébként minimum vitára okot adó kijelentése, válasza az új egészségügyért felelős államtitkárnak, Nagy Anikónak, amelyet Andy Vajna televíziójában egy riportban válaszként adott. A kérdés így hangzott, hogy mikor lesz jobb, elfogadhatóbb az egészségügyi ellátás, és mikor lesz európai színvonalú. Azt mondta, hogy már az, a magyar egészségügy nemzetközileg is híresen elfogadott, jó ellátást nyújt, felszereltségünk európai szintű. Azaz, az ő álláspontja szerint egészségügyünk mindenben európai szintű.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ezt azért fontos jobban körbejárni, mert meglepő egy ilyen kijelentés az egészségügyből érkező államtitkár személyétől, aki egyébként testközelből tapasztalta az általa egyébként remekül vezetett intézményben, hogy milyen nehézségekkel küzd a hazai egészségügy. Láthatja azokat a száraz tényeket, adatokat, statisztikákat, mint például hogy milyen eszközhiány van az egészségügyben. Elég, ha csak az egyik legfejlettebb képalkotó diagnosztikai eljárásra, a CT-re gondolunk, amelyben, ha a környező országokkal összevetem, Magyarország nagyon rosszul áll a közfinanszírozott CT-k számában. Ez egyrészt azt jelenti, hogy kevesebb vizsgálatot lehet elvégezni, a gépek nagyobb terhelésnek vannak kitéve, sőt a felújításuk, illetve cseréjük sem abban az ütemben történik, ahogy nemzetközileg elfogadható lenne.

De beszélhetünk olyan apró dolgokról is, amik az egészségügy mindennapi bosszúságai, amikor a hozzátartozóknak kell például nyomtatópapírt vagy higiéniai eszközöket a kórház részére vinni, mert elfogyott a keret. Hiszen olyan kicsi összegből gazdálkodnak, ezt mutatja egyébként az adósságuk termelődése is, amiből egyszerűen képtelenek elvégezni rendesen a megfelelő munkát. Sőt, sajnos tisztában kellene lenni azzal is államtitkár asszonynak, hogy a magyar népesség Európa egyik legrosszabb mind megbetegedési, mind halálozási mutatóival küzd, mind a morbiditás, mind a mortalitás terén, és egyes betegségeknél, szív-ér rendszeri betegségeknél, daganatos megbetegedéseknél sajnos Európa legutolsói között kullogunk.

A hazai lakosság 40 százaléka egyébként túlsúlyos, önmagában ez is elég nagy probléma, ez mutatja a népegészségügyi problémáinkat, sőt minden második magyar ember szív-ér rendszeri vagy daganatos megbetegedésben halálozik el, tisztelt államtitkár úr, amiben szintén Európa egyik legrosszabb nemzete vagyunk. Sőt, szomorúan látjuk, hogy ez utóbbi két statisztikában a környező államok, mint például Csehország, a velünk egyébként nagyon hasonló adottságokkal rendelkező Csehország lényegesebben nagyobb változást, sokkal nagyobb javulást tudott elérni 1990 óta. Kicsit úgy lehetne jellemezni a helyzetet, mintha Magyarország a startpisztolynál beragadt volna, míg a csehek egy tisztességes, rendes munkával sikeresen csökkentetni tudták azt a különbséget, ami az európai átlag és az ő színvonaluk között volt.

Sőt, hogy mondjunk egy még rosszabbat, teljesen friss adat, hogy Magyarországon az elkerülhető halálozásoknál a 75 év alattiaknál a halálozások 41 százaléka elkerülhető lett volna. Ez persze sok mindentől függ. Egyrészt függ attól, hogy milyen népegészségügyi programunk van, milyen a betegeknek az egészségügyben való szocializációja, de függ attól is, hogy mit tud a rendszer kihozni magából, mit tudnak kihozni magukból az intézmények.

Azt látjuk, hogy az intézmények java része azért nem tud jó eredményt kihozni saját helyzetéből, mert kevés a pénz rá. Holott a dolgozók mindent megtesznek, sőt talán ők az egyedüliek, akik életben tartják jelenleg a magyar egészségügyet.

S mindennek a következménye és egyik kiindulópontja az alacsony finanszírozás. Tisztelt Államtitkár Úr! Önök még mindig nagyon messze vannak attól, amit az egészségügyre költeni kellene. Az európai országok legjava, sőt a környező országok többsége is lényegesen többet költ a közfinanszírozott egészségügyére, mint mi.

És itt van még akkor a hálapénz torzító hatása, amiről beszélhetnék, és ami, úgy gondolom, szintén nem az európai színvonalat támasztja alá. Sőt, mondhatnánk azt is, hogy népegészségügyi szempontból az elmúlt időszakban, az elmúlt 8 évben önöknek nem sikerült semmi különöset letenni az asztalra. Holott az elmaradásunkat talán itt kellene a legjobban csökkenteni.

Tehát, tisztelt államtitkár úr, minimum megegyezhetünk abban, hogy rengeteg teendő van. Sőt, abban is, hogy politika felett álló érdeknek kellene lenni az egészségügy javításának. Önök, tisztelt államtitkár úr, eddig kétszer kaptak kétharmados felhatalmazást, mindkétszer a szavazókat cserben hagyták, nem tudtak érdemi változást és javulást elérni. Nagyon reméli a szakma is, a szavazók is, hogy a mostani kétharmados felhatalmazásukat végre arra használják fel, hogy az egészségügy érdemben javuljon, és végre tényleg európai színvonalúvá váljon. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 244 2018.07.02. 5:14  243-244

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos a csapból is az folyik, hogy rossz a víz, méghozzá Tiszagyendán. S bár úgy tűnik, hogy Tiszagyenda egy nagyon kis település, egy ezer főt el nem érő kis falu Jász-Nagykun-Szolnok megyében, közel a Tiszához, a Kunhegyesi járásban, mégis ebben a problémában nemcsak ennek az ezer főnek a problémája van benne az ivóvízminőségi programokkal, hanem az egész ország rendszerszintű problémája, ugyanis nem kell véka alá rejteni  szerintem elhangzott ennek a patkónak minden oldaláról a felvetés és a kritika -, hogy nagyon sok helyen az ivóvízminőséget javító program, amely uniós forrásokból valósult meg, s amelyek a 2007-es évtől fölfelé futottak, szinte mindenhol valamilyen kihívással, valamilyen hiányossággal küzdenek. Nos, ez van Tiszagyendán is, ahol egy olyan fejlesztés valósult meg, ami 13 települést érintett, amelyben 10 új víziközművet építettek, közöttük azt a tiszagyendai kutat, ami most már rendszeresen a Ház falai között jár, hiszen, ha jól emlékszem, harmadjára hozom ide a problémát, hiszen folyamatosan és fennállóan megvan az a probléma, hogy egyrészt zavaros, másrészről az egészségügyi határértékeket messze túlszárnyaló  ez a túlszárnyalás egy rossz teljesítmény, ez nem egy kiugróan jó teljesítmény -, tehát rossz víz folyik a csapból. Ennek következményeként a szolgáltató rendszeresen le is tiltja, havonta visszatérő alkalmakként mindig korlátozzák a vízfogyasztást a településen, és lényegében semmi más nincs ott, mint amit mi is megtapasztaltunk többször jelenlétünkkor, hogy ha valaki kinyitja a csapot, akkor gyakorlatilag mint egy földdel vagy valamilyen sárral szennyezett anyag jön ki belőle, néha sárga, valamikor barna színű, egyébként üledékes, büdös víz folyik, és ez visszatérően jelentkezik. Az emberek nincsenek máshogy ezzel, már nem azt a vizet használják, ami a csapból folyik, hanem helyette PET-palackokban hozzák-viszik gyakorlatilag tonnaszámra azt a vizet, amelyet egyáltalán fogyasztásra, étkezésre, főzéshez vagy ivásra fel tudnak használni.

Az önkormányzat persze képtelen megoldani ezt a problémát, mert az önkormányzatnak nincs annyi forrása. Magyarországon egy ezerfős település önkormányzata szerintem 30 év alatt sem kapna annyi esélyt, hogy önerőből bármilyenfajta ilyen beruházást megvalósítson a rossz kútja helyére, amit jelzem, az Európai Uniótól kapott pénzünkből, egyébként valószínűleg korrupcióval erősen terhelten sikerült úgy megvalósítani, hogy használhatatlan lett a település részére. Szóval, az önkormányzat nem tudja teljesíteni ezt a kritériumot, hogy ezt egy új kútként üzemeltesse.

De itt van rögtön a víziközművet szolgáltató Tiszamenti Regionális Vízművek hozzáállása, akik mindig azt mondják, hogy ők kijavítják az aktuális problémát, de persze nem cserével és nem a drágább megoldást használva, hanem egy szűrő javításával, teszem hozzá egyébként, a Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt.-ben nem más ül ott, mint az önök migrációs főtanácsadójának, Bakondi úrnak a fia, mert nyilvánvaló, az ő családjában nemcsak a migrációhoz, hanem a tiszta vízhez is értenek, úgyhogy nem esik messze az alma a fideszes fájától, ennek a gigacégnek, állami cégnek is Fideszhez közeli irányítója van. Persze őket nem érdekli a tiszagyendai emberek problémája, az, hogy hetente korlátozzák a vízfogyasztást, és végképp nem érdekel senkit ennél a cégnél, hogy a tiszagyendai embereknek milyen vizet kell fogyasztaniuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy dolgot végre tisztába kellene tenni a víz minőségén és a vízen kívül. Ezek a projektek jellemzően a Dél-Alföldön megvalósulva, illetve amelyeket az Alföld keleti és középső részein megvalósítottak, nagyon nagyrészt használhatatlanok, rosszul kivitelezettek, műszakilag nagyon gyenge lábakon állók, és nagy valószínűséggel korrupcióval terheltek. Ha Lázár Jánost idézzük ebben, akkor ő valahogy így fogalmazott: az európai uniós támogatásokból épülő beruházások túlnyomó többsége túlárazott, a pénzek pedig magánzsebekben tűnnek el. Nos, valószínűleg ez lehetett a helyzet Tiszagyendán is, ahol sikeresen így valósították meg ezt a víziközmű-fejlesztést.

De hogy ne csak a problémáról beszéljünk, beszéljünk a megoldási javaslatokról is, hiszen egy törvényhozásnak, a kormánynak mint egyébként ezeknek a jogszabályoknak a végrehajtójának a megoldást is meg kellene találnia, fontos lenne az összes ilyen projektet átnézni. Fontos, hogy Surjánytól Tiszagyendáig vagy Hódmezővásárhelyig mindenhol át legyen tekintve, és ha hiba van, akkor a hibák felelősét meg kell keresni, azokat felelősségre kell vonni, még akkor is, ha az európai uniós beruházásból már ezeket a kötelességeket érvényesíteni nem lehet. A felelősök megtalálásán túl pedig az önkormányzatokat kell segíteni, hiszen azt látjuk, hogy ezzel a problémával a helyben élő emberek és az önkormányzatok magukra lettek hagyva. Ezt most már valahogy meg kell oldani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én addig fogom ezeknek a településeknek a vízproblémáját behozni, amíg meg nem oldja a kormány, mert létezhetetlen, hogy Magyarországon a XXI. században büdös, piszkos víz folyjon, és az emberek egészségét ezzel veszélyeztessük! (Közbeszólás a Jobbik soraiban: Úgy van!) Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 182-184 2018.09.17. 3:13  181-191

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Tisztelt Ház! Tisztelt, nem tudom, melyik államtitkár fog választ adni, hiszen miniszter úr ismételten nem jött be.

ELNÖK: Bocsánat! Vitályos Eszter államtitkár asszony fog válaszolni.

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Folyamatosan megtisztel minket azzal, hogy távollétében van, és nem válaszol olyan fontos kérdésekre, ami, bár minden kormánynak jár a 100 napos, úgymond türelmi időszak a kormányzása elején, de ez messze letelt az egészségügyi minisztérium és az új, egészségügyért is felelős miniszter vonatkozásában. Mondhatnánk nyugodtan, hogy ez alatt a 100 nap alatt nem lenne gond például, hogy nincs a helyzet magaslatán, és az orvosok béremelése helyett a saját videósának a bérét emeli, vagy mondhatnánk azt is, hogy a kórházakban dolgozók felmondása körül kialakult krízist egyszerűen csak nem veszi észre. De ez a miniszter az egészségügyből jött, és ott tartunk jelenleg, hogy a 100 nap letelt, és úgy tűnik, hogy nem veszi észre azokat a történéseket, amelyek az elmúlt időszakban például a Honvédkórházban is végbementek. Ugyanis semmi más nem történt a Honvédkórházban, mint Budapestnek a sürgősségi ellátás egyik bástyájában olyan orvoshiány, olyan krízis alakult ki, és egyébként egy olyan jó nevű sürgész mondott fel, akit Magyarországon szerintem bárki felismerne, ha álmából is felébresztik. De mondhatjuk az ajkai problémát, rögtön utána pattant ki. Az intenzív osztály gyakorlatilag nem tudott rendesen működni, azért, mert az ott dolgozók megelégelték azt a fajta munkakörülményt, azt a fajta munkaterhet, amivel szembe kellett nézniük. Ha úgy tetszik, arra szavaztak és arról döntöttek, hogy ők már nem fogják tovább bírni az önök által létrehozott egészségügyben. És önök mit mondanak erről az egészségügyről? Azt mondják, hogy a magyar egészségügy európai színvonalú, sőt világszínvonalú. Tisztelt Államtitkár Asszony! Ez lenne az az európai szintű, európai színvonalú egészségügy?

De van másik válság is az egészségügyben, ez egy pénzügyi válság, erről kevesebbet beszélünk mostanában. Közel 50 milliárd forint az a pénzügyi krízisteher az egészségügyben, ami most a kórházakat érinti, és valójában ez áll például a sürgősségi ellátás krízise mögött, hogy nem tudják rendesen finanszírozni az ellátást, nem tudják rendesen odaadni a fizetést, a gépekre a pénzt, és nem tudják ellátni ezáltal a betegeket.

Mondhatjuk azt is, hogy a háziorvosi praxisok is krízisben vannak. Önök trükköznek a számokkal. Most úgy áll a dolog, hogy önök szerint 6,5 százalék a betöltetlen, de valójában a praxisok megszüntetése és összevonása miatt most már 850 ezer embernek nem jut háziorvos a saját lakóhelyén, ez 8,5 százaléka a praxisoknak.

Tisztelt Államtitkár Asszony! A helyzet komoly, és a magyar emberek aggodalommal figyelik, hogy mi is folyik 2018-ban, az önök kormányzásának most már 8., de lassan 9. megkezdett évében. Nagyon jó lenne, ha az államtitkárok helyett maga a miniszter tudna válaszolni, de mégis öntől kell kérdeznem, hogy van-e egyáltalán a kormánynak terve arra, hogy a sürgősségi ellátást valahogy megmentse. Miért növekszik általában és folyamatosan a betöltetlen praxisok száma? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Árulja el, államtitkár asszony, hogy biztonságban vannak-e a dolgozók és a betegek a magyar kórházakban. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 190 2018.09.17. 1:11  181-191

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Nem fogadom el a választ. Hadd mondjam, hogy valami zavar lehet az erőtérben, államtitkár asszony, ugyanis idéznék egy mai beszólást a parlamentből. Önök úgy beszélnek a Nyugaton történő munkavállalásról, mintha az valami bűn lenne. Úgy látszik, ön lemaradt arról, amit Orbán Viktor mondott, és ön most teli gőzzel, ha úgy tetszik, teljes gázzal támadja azokat az orvosokat, akik azért mentek el, mert önök nem voltak képesek normális béreket fizetni. Én egy milliós államtitkári fizetésből nem venném a bátorságot magamnak, hogy ezeket az orvosokat becsméreljem, mert nekik el kellett menni, mert önök nem adtak elég fizetést. (Moraj a kormánypárti sorokban.)De hadd mondjak még egy dolgot! (Moraj a kormánypárti sorokban.) Én igyekeztem volna összegyűjteni Kásler miniszter úrnak, hogy mit is tett eddig az egészségügyért a száz napjában. Sikerült összegyűjteni, segítek, államtitkár asszony, ez négy darab üres lap.

Erre jutott, ennyire futotta a minisztertől. Sőt, jól látszik a válaszából, önök úgy tekintenek az egészségügyre vagy az oktatásügyre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), azt papolják, hogy az állami rendben van, és ehhez képest privát intézményekbe milliókért járatják gyermekeiket. Vajon önök magánintézményekben gyógyulnak, vagy az állami egészségügyet választják?

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 80 2018.10.01. 3:16  79-85

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Vitán felül áll, hogy hazánk egészségügyi rendszere igencsak nehéz időszakokat él át. Ha három pontban kellene összefoglalni, hogy mi is a krízis oka, akkor talán a következő három nagy területet tudnánk kiemelni.Európai szinten sajnos egyedülálló dolgot sikerült Magyarországnak megvalósítani azzal, ami az Eurostat legfrissebb adataiból kiderül, ami pedig arra utal, hogy az ellátórendszernek súlyos hiányossága van. Az ellátórendszer hiányosságai alapján és az ezáltal okozott, 100 ezer lakosra vetített halálozásban a magyar szám duplája az európai átlagnak. Ha ezt a számok nyelvére lefordítjuk, ez annyit jelent, hogy hazánkban, ha a férfiakat nézzük, 20 ezerrel több férfi hal meg az európai átlaghoz képest, mint amennyi megengedhető lenne. 20 ezer emberéletet, férfiéletet tudnánk megspórolni egy jól működő egészségügyi rendszerrel.

De duplán az uniós átlag fölött vagyunk a megelőzhető halálozásban is. A megelőzhető halálozás egyik fő terepe a megelőzés és a népegészségügyi rendszer jó működtetése lenne, de sajnos, képviselőtársaim, sehol nem látunk akár a tüdőrákra vagy a vezető vastag- és végbélrák halálozási okokra vonatkozóan „stop rák” feliratokat, illetve óriásplakátokat az ország bármely pontján, helyette teljesen más üzenetekkel kommunikál a kormány.

De ha nézzük a családok évét, hiszen 2018 a családok éve, akkor a kormánynak az egészségügy területén a családok együtt-tartásában is van bőséges kihívása, ugyanis most már köztudott és mindenki által ismert, hogy Magyarországnak van az egyik legrosszabb halálozási mutatója. Hogy mondjak egy elrettentő példát, nemcsak rossz ez a mutató, hanem állandóan növekvő is, méghozzá a keringési zavarokra, a szívbetegségre és a légzőszervi halálozásra vonatkozóan. Ezekben Magyarországnak sajnos évről évre sikerül növelnie a halálozások számát. 4600-zal többen haltak meg Magyarországon keringési zavarokban, szívbetegségben és légzőszervi megbetegedésekben, mint az előző években.

A harmadik pont pedig az egészségügynek az az állandósulni látszó krízise, ami most már nemcsak a médiát tematizálja, hanem szerintem az emberek mindennapjait is áthatja, ez a krízis-válságjelenség naponta üti fel a fejét különböző helyen az országban. Összességében bátran állítható tehát, hogy Magyarországon elkeserítően rossz egészségügyi mutatókkal rendelkezünk, amelyek szerintem egyenesen következnek abból, hogy Európa egyik legelkeserítőbb egészségpolitikai teljesítményét tudja felmutatni a kormány.

Mindezekre tekintettel érdemes tehát megkérdezni, és az lenne a jó, ha maga a miniszter tudna itt választ adni, hiszen mégiscsak ő az érintett mint az egészségügyben dolgozó volt egészségügyi dolgozó, de helyette mégis államtitkár urat tudjuk kérdezni, hogy a kormány mit tervez. Foglalkoztatjae egyáltalán a kormányt, hogy Magyarország európai sereghajtó ezekben a mutatókban? És foglalkoztatjae egyáltalán, hogy az átlaghoz a legjobban közelítsünk?

Milyen intézkedéseket tesz a kormány azért, hogy az állandósult egészségügyi válsághelyzetet el tudjuk kerülni? Illetve biztonságban vannake a betegek, a dolgozók a magyar kórházakban? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) És lesze egyáltalán alkalom arra, hogy mindezekre Kásler Miklós miniszter fog valaha válaszolni? Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból. -  Zaj.  Több képviselő a padsorok mögött egymással beszélget.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 84 2018.10.01. 1:10  79-85

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): A választ nem tudom elfogadni, tisztelt államtitkár úr, tisztelt elnök úr. Ha önök szeretnek egy embert kiemelni, mint mindennek az oka, illetve minden hibáért a felelőst, akkor javaslom, hogy egy embert emeljünk ki a tömegből, menjen oda, mondjuk, Orbán Viktor miniszterelnök úrhoz, és kérdezze meg, hogy neki például milyen szerepe van az egészségüggyel kapcsolatosan. És például olyanokról, hogy amíg európai uniós viszonylatban egészségügy vonatkozásában Magyarország állandóan a lista legvégére csúszik, addig Mészáros Lőrinc a milliárdosok listáján folyamatosan jön fel.

De azt is megkérdezheti, hogy amíg az orvosoknak és a nővéreknek a kezére nem jut gumikesztyű, addig Orbán Ráhel kezén 12 millió forintos óra virít. Sőt, azt is megkérdezheti, és arról is beszélhetünk, hogy ebből az országból fapados repülőkkel mentek el az orvosok, miközben Orbán Viktor a barátaival, milliárdos oligarchákkal repülőgépekkel, magánrepülőgépekkel járkál, isten tudja, hova, általában focimeccsekre.

(15.20)

Államtitkár úr, menjen oda és kérdezze meg Orbán Viktort (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), miért nem számíthatnak rá a magyar emberek, és miért kell hogy a kórházakban, a rendelőkben a betegek és az orvosok ne legyenek biztonságban.

Köszönöm szépen, a választ nem tudom elfogadni. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 220 2018.10.01. 2:37  209-222

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a figyelmet. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán kevesebb fontos dolog van, mint amiről beszélhetnénk, mint Trianon, és talán kevésbé fájó dolgokról szokott szó esni ebben a Házban, mint egyébként a trianoni békediktátumnak a ténye. Éppen ezért igazán fontos megemlíteni azt és fontos arról is beszélni, hogy mégis mi az akadálya annak, hogy teljes vitát, hogy helyes kiértékelést és egy sokkal erősebb emlékezetpolitikát folytassunk, és itt az akadály talán pont a többség erejében áll. Azt láttuk az elmúlt időszakban is, és talán Pán-czél Károly mostani hozzászólása is azt mutatta meg, hogy a Fidesz rendre elhajol ezek elől a kezdeményezések elől. Most Pánczél képviselőtársamtól megkérdezném, hogy aze az ön megoldása, hogy az Alaptörvény kellő erőt és kellő súlyt biztosíte ennek a jó keretek között való megemlékezésre, vagy csak az a baj, hogy a Jobbik nyújtotta be.

Szerintem ez az utóbbi a probléma önöknél, mert amikor már korábban is benyújtottuk ezt, akkor még egy kicsit megengedőbben is fogalmazott az ön képviselőtársa, nem is ül öntől olyan messze, Szabolcs Attila volt, aki azt mondta, hogy a bizottság ülésén  és itt a Nemzeti összetartozás bizottságának ülésére gondolt  megvitatták, illetve azért utasították el ezt a javaslatot, mert az ősz folyamán  ez 2017-re utalt  szeretnének egy olyan konszenzusos javaslatot benyújtani, mármint a bizottság a tisztelt Ház elé, amely nemcsak az 1920-as eseményekkel, hanem a ’18-19-20-as évek egymásra utaló eseményeivel is foglalkozik, és így komplettebben lehet vizsgálni. Tehát sem magát a Trianon-megemlékezést nem utasították el, hanem a módját, hogy itt egy nagyobb időszakot vizsgálva, komplettebben lehessen az egészet megvizsgálni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez időhúzás az önök részéről. Semmi mást nem tettek, a most már egyébként nem képviselő Szabolcs Attila is, a most még képviselő Pánczél Károlyis, mint hogy önök időt húznak. Márpedig időnk nincs, 2020 nagyon közel van. Ha valamit szeretnénk  és még egy üzenet Pánczél Károlynak , ha valami többet szeretne adni ma a nemzetnek, azoknak, akik magukat magyarnak vallják, akkor ne féljen többet adni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Akkor nem korlátozza saját magát az Alaptörvénnyel, akkor fogadja el, akár ha ellenzéki indíttatású egy ilyen javaslat, hogy legyen és tudjunk többet adni annál, és legyen egy tisztességesebb, egy teljes körű megemlékezés, amely nagyobb figyelemmel van az emberekre, mint hogy csak beleburkolózunk az Alaptörvény gúnyájába.

Úgy gondolom, hogy önök fordítva ülnek a lovon. Az ellenzék álláspontja teljesen tiszta, és nagyon szépen köszönjük az ő támogatásukat is, akik jelezték a támogatást. Köszönjük szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 266 2018.10.01. 5:27  265-266

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bármennyire is fura kimondani ezeket a divatmárkaneveket, amelyek egyébként úgynevezett dizájner tervezői, divat- és ruhaelemeket tartalmaznak, nemcsak ezeket viszik, mint a cukrot, hanem az úgynevezett dizájnerdrognak nevezett új pszichoaktív szereket is. Ez az a megnevezés, amellyel ezeket a drogokat illetjük, illetve mindenki így ismeri, de az utóbbi időben ennek is egy különösebb válfaja, méghozzá különleges tüneteket vagy különleges állapotot produkáló, az új pszichoaktív anyagok egy alfaját képező zombidrogok jelentek meg. Hogy mekkora probléma ez? Ha az elmúlt időszakban valaki a közösségi médiába tévedt, akkor sorra láthatta azokat a videókat, amelyekben az éppen az ilyen szer hatása álló fiatalok vagy kevésbé fiatal emberek szinte magukból kivetkőzve, magukról semmit nem tudva dülöngélnek, többnyire egyébként a budapesti tömegközlekedési útvonalak mentén, illetve akár a Hős utcát is említhetnénk. Óriási probléma egyébként ez a fertőzöttség és a zombidrogok piacon való terjedése. Nemcsak Budapesten, hanem vidéken is, választókörzetemben, illetve tágabb otthonomban, Jász-Nagykun-Szolnok megyében is sorra ütik fel azok az esetek a fejüket, akár Kunmadarason vagy Tiszaföldváron vagy akár Zagyvarékason is, ahol befolyással volt a fiatalok életére, és a drog fogyasztását követően bűncselekmény elkövetéséhez vezetett az állapotuk.

(19.20)

Zagyvarékason sajnos ebből egy haláleset is volt, ahol egy idősebb, egyedül élő hölgyet egy vélhetően egy ilyen új pszichoaktív anyag hatása alatt lévő személy megölt. Nem állunk tehát messze attól, hogy azt mondjuk, hogy egy-egy új keletű vagy egy új korszakú pestissel állunk szemben, hiszen eddig is tudtuk, hogy a dizájnerdrogok, amelyek javarészt keleten készültek, és amelyeket különböző kémiai mechanizmusok kihasználásával, vegyületek egymáshoz adásával készítették, és szinte napról napra újak jelentek meg belőle, de ehhez képest még rosszabb hatásúak az úgynevezett zombidrogok.

Hogy mit tud tenni mégis az állam, mit tudnak tenni a törvényalkotók, azzal is kell foglalkoznunk, hiszen nem elég azt nézni, hogy jellemzően a zombidrogokkal kapcsolatban egyrészt közbiztonsági kérdésről, másrészt egészségügyi kérdésről beszélünk, de meg is kell tudnunk valahogy oldani. Elvitathatatlan, ahogy mondtam, hogy a közbiztonsági oldalával gond van. Itt a megoldás talán egy olyan jogi szabályozás és akár a Btk.-ban való szabályozás lehetne, amelyben  és tudom, hogy ez egy kicsit furán hangzik  megfordulna egy kicsit a bizonyítási teher. Aki egy ilyen intoxikált állapotban van, tehát valamilyen módon befolyás hatása alatt van, bármi is legyen vele, addig biztonsági őrizetbe kerülne. S bár nem tudjuk, mert a mostani tesztek alapján ezek még nem kimutathatóan drogok, de az eredmény későbbi tudatában neki kellene az eljárás során bizonyítani, hogy az a szer, amelyet fogyasztott, amelynek hatása alatt áll, az nem illegális szer. Ez lehetne az egyik megoldás, ami egyrészt közbiztonsági megoldás.

A másik: nyilvánvalóan a gyermekeknek és a fiataloknak, hiszen ők vannak legjobban kitéve ennek a zombidrognak, az ezzel kapcsolatos felvilágosítás lenne. Bár ezzel kapcsolatban kritikusak lehetünk, illetve fogalmazhatnánk úgy is, hogy az eddigi nemzeti drogstratégia sem érte el a megelőzésben a megfelelő hatásfokot, vélhetően a zombidrogokkal kapcsolatosan sem fogja elérni a megfelelő hatásfokot.

Így a harmadik opció főként az ezen drogok kereskedelmi helyének a sokkal hatékonyabb ellenőrzése lenne, ez pedig az internetes árusítás sokkal alaposabb átnézése, illetve ellenőrzése lehetne. Tudjuk, hogy az internetet nagyon nehéz úgy szabályozni, vagy akár a vásárlói körülményeket úgy szabályozni, hogy kiszűrhetők legyenek, de megakadályozható lehetne valamilyen módon mégis ennek a modern kori pestisnek a terjedése.

Az viszont szintén a teendők közé tartozik, hogy nekünk, jogalkotóknak meg kell fontolnunk, hogy egyáltalán milyen gyorsasággal tudunk fellépni ezeknek a drogoknak a terjedése ellen. Ugyanis bevett gyakorlat volt, hogy az egészségügyi salátatörvénnyel egy időben érkezik be általában a kormányrendeleteknek egyfajta visszacsatolásaként azoknak az új pszichoaktív anyagoknak a megnevezése és megjelölése, akár a vegyületüknek is a megjelölése, amivel mindig utólag lépést tartva próbálja a kormány tiltani ezeket az anyagokat. Csak hát az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezekben a droglaborokban fényévekkel előtte járnak a bűnüldöző hatóságoknak, és mire valaki kitalálja az egyiket és be tudja azonosítani, hogy káros, addigra már a harmadik-negyedik változatát legyártották, és az interneten megrendelhető.

Úgyhogy mi, jogalkotók egy sokkal flexibilisebb, rugalmasabb, egy jobban és gyorsabban reagáló egyrészt törvényi környezetet meg egy kormányrendeleti környezetet tudnánk tenni, és akkor lehet kiegészíteni ezt a területet egyrészt a prevencióval, másrészről a büntetőhatalom lesújtásával. S akkor nem járunk úgy  s ezzel zárom soraimat , mint az egyik választókerületemben lévő település, Kunmadaras, ahol az elmúlt három évben folyamatosan és nagyon látványosan nőtt az ilyen droghasználattól származó vagy ezzel kapcsolatos bűncselekmények elkövetése.

Képviselőtársaim, ennek a helyzetnek a kezelésére most nagyon gyorsan lépni kell. Remélem, hogy egyrészt a törvényhozás, másrészt a kormány is a helyzet magaslatára tud kerülni és tenni tud valamit. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 14 2018.10.08. 5:22  13-16

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr helyett itt lévő Államtitkár Úr! Bár a kérdés miniszter úrhoz hangzik, mégis egy államtitkári választ fogunk meghallgatni, de úgy gondolom, erre a kérdésre a most már nagyon régóta a parlamentből hiányzó Kásler Miklós miniszter úrnak kellene választ adnia, hiszen őt kérdezik az emberek, az ő véleményére kíváncsiak az emberek.Különösen azért az ő véleményére kíváncsiak, mert, mondjuk úgy, hogy az ősz az egészségügynek egy meglehetősen krízisekkel tarkított és válságos időszakot hozott. Miközben dübörög a krízis, az egésznek a fókuszpontja az utóbbi napokban egy sajnálatos ellátásbeli hiányosság volt, ami az egyik, vezető kardiológiai intézetnél Magyarországon kialakult a szóban forgó orvos távozása miatt; ugye, már többször hallhattuk az ő történetét.

Szerintem a parlament, illetve a politika nem terepe annak, hogy belemenjünk, miért távozott és milyen okok állnak mögötte, viszont tényeket, illetve azokat a következményeket mindenképpen le kell szögezni, ami az eset miatt kialakult. Tény, hogy Nagy Anikó egészségügyi államtitkár emiatt mondott le, bár ő azt mondja és azt a közleményt adta ki, hogy ő azért távozik vissza, mert gyógyítani szeretett volna. Ezt az elmúlt 4 hónapban például megtehette volna, mert nem sok minden fűződik a nevéhez. Igazából semmit nem tud felmutatni a saját szakmai munkájából. Teljesen hiányos a portfóliója, vagy ha van neki ilyen, azt nem mondta el a nyilvánosság előtt.

De tegyük egyébként azt is hozzá, hogy nemcsak a kardiológiai intézet fagyott meg, hanem a miniszter is megfagyott ebben a szituációban.

(11.40)

Gyakorlatilag napok óta nem lehet tudni biztosat az intézményben való ellátásról, és valószínűleg valamilyen szintjét a betegeknek, valamekkora mennyiségét, jó néhány főt el tud látni az intézet, de amikor a legfontosabb személy kiesik az ellátásból, és nincs mögötte az a csapat, akkor bizony a betegek, illetve az ott dolgozók egy része fogja látni ennek a kárát. Én úgy gondolom, hogy ebben legalább valami azonnali lépést a minisztériumnak tennie kellett volna, de jól látjuk, Kásler Miklós ebbe a helyzetbe gyakorlatilag belefagyott.

Egyébként nem nehéz észrevenni  és áttérhetünk nagyobb volumenű és nagyobb, tágabb kitekintésre is , hogy önök milyen irányba haladnak. Az elmúlt nyolc évnek az egészségügy területén végzett időhúzása következtében, úgy, hogy önöknek volt  nem is egyszer  kétharmada, megvolt minden társadalmi felhatalmazása, hogy bármilyen reformot megcsináljanak, hogy megmentsék az egészségügyet, hogy az egyrészt abban dolgozókat, az abban gyógyulni vágyókat a lehető legbiztonságosabb körülmények közé tegyék, önök mégis azt érték el, hogy nyolc év, most már lassan kilenc év kormányzás után az egészségügy krízisben van, krízisben vannak a kórházak, mert el vannak adósodva, a háziorvosi ellátásban 8,5 százalék a betöltetlen praxisoknak az aránya, nem érzik biztonságban magukat a betegeket. És azok az esetek, amelyek a folyamatában, akár az ajkai kórházban, akár a Honvédkórházban, vagy éppen a Kardiológiai Intézetben felmerülnek, mind abba az irányba mutatnak, hogy ez az érzésük egyébként jogos.

Azt viszont szintén nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ez a trend jól beleillik abba, hogy az állami egészségügy menet közben leromlik, úgy tűnik, önök hagyják leromolni, és mellette a magán-, illetve fizetős egészségügy virágzik, illetve ők azok, akik előre kerülnek. Márpedig le kell szögezni: ebben az országban a betegek és a dolgozók akkor számíthatnak igazán biztonságra, ha egy robusztus állami egészségügy működik. Ehhez képest  és ez is nagyon világos dolog, amit önök csinálnak  az önök háttéroligarchái, a NER-nek a tagjai már az egészségügyi magánvállalkozások felé kacsingatnak; részint a háttérben, ahogy Csányi Sándor teszi, akit egyébként Lázár János, tudjuk, milyen jelzővel illetett, de az önök családjához, az önök kibővített oligarchateréhez tartozik, ő már szemet vetett az egészségügyi vállalkozásokra. De hogy egy szimbolikusabbat mondjak, hogy hogy változnak az idők: az önök sokadikkal ezelőtti államtitkára és az akkori OEP-vezető Magyarország legnagyobb egészségügyi magánintézménye, magánkórháza átadóján volt ott, és az első sorból tapsolt ahhoz, hogy Magyarországon magánkórház nyílik.

Leszögezhetjük, illetve tisztázhatjuk azt is, hogy az önök elmúlt 8-9 évi munkájának az egyik eredménye az lett, hogy a leromló állami egészségügy helyett a magánegészségügynek az erősítését választották, most pedig vélhetőleg az zajlik, hogy önök ezt a pénzt, illetve ezt a hatalmas nagy ellátótömeget szeretnék magánba kivinni, legfőképp a saját oligarcháikhoz. Így hát felmerül a kérdés, hiszen azt tudjuk, hogy 30 évre Orbán Viktor elmondása szerint ez a politikai korrupciós klientúra uralkodik és ez a hangulat uralkodik, és úgy tűnik, ez az egészségügyet is eléri, felmerül tehát a kérdés, hogy önök miért akarják az állami egészségügyet tönkretenni. Vajon azért, hogy a NER-lovagoknak a kezébe kerüljön? Hogy úgy járjon egyébként, mint az oktatás, ahogy most már fizetős lesz az oktatás? Ezt akarják az egészségüggyel is elérni? Azt akarják, hogy a tandíj mellé most már mindenki saját zsebből fizesse az egészségügyi ellátást úgy, hogy ez a 30 éves vonulatban az önök oligarcháit gyarapítsa?

Tisztelt Államtitkár Úr! Bár a miniszter úr helyében nem tud válaszolni, de mondja el, árulja el (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy mit fogadott el a kormány, mit fogadott el a miniszter úr azért, hogy az állami egészségügy helyett a magánegészségügyet (Az elnök ismét csenget.), az állami egészségügy helyett az oligarchákat gazdagítsa. Számoljon be, hogy miniszter úrnak milyen szerepe van ebben a korrupcióban! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 300 2018.10.15. 2:13  293-306

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hát, miért nem baj, hogy nincs itt a kormány? Ismerjük az álláspontjukat, pontosan tudjuk, hogyan gondolkodnak erről. Szerintük el van minden intézve, mindent megtettek azért, hogy megmentsék az embereket. Holott teljesen világos, hogy a családok évében tovább folytatódik az a piszkosság, ami a magyar emberek kifosztása volt, és ami most már abban tetőzik, hogy kilakoltatják azokat a devizaadósokat, akik nem boldogultak ezzel az egyébként pénzügyileg és jogilag hibás termékkel.Azt tehát látjuk, a kormány úgy gondolja, hogy ez tökéletesen elegendő, viszont mindannyian látjuk, hogy nem elegendő. A Jobbik mindig is támogatta az Adóskamara próbálkozásait, javaslatait. Most is természetesen támogatja, hiszen abban teljesen racionálisan azok a kérések, intézkedések szerepelnek, amelyekkel meg lehet menteni az ez alá a probléma alá lassan teljesen becsúszó, egyébként nagyon széles társadalmi tömeget.

Sőt, a Jobbik nemcsak támogatja ezt, hanem saját maga tesz is. Képviselőtársaim fél tucat, egyébként jogszerűtlen kilakoltatást és jogszerűtlen végrehajtási eseményt akadályoztak meg, jogszerűen eljárva. Olyan családokat mentettek meg, ahol akár a végrehajtó, a közjegyző, vagy adott esetben a hitelező és követelő, az ő jogszerűtlenségüknek, az ő eljárásuknak köszönhetően veszélyben volt valakinek a lakhatása.

És jogszerűtlenül vették volna el az ő házukat, az ő várukat, mindent, amiért megdolgoztak, túl azon, hogy egyébként még a nyakukba rakták volna a visszafizethetetlen hitelt is. Hiszen az valahogy nem törlődik el, nincs az elsétálásnak még joga sem Magyarországon, ami máshol egyébként bevett.

Így teljesen nyilvánvaló, tekintettel arra, hogy mi magunk többször is kértük egyrészt a végrehajtások leállítását, korlátozását, a kilakoltatások felfüggesztését, sőt addig, amíg ezt az egész problémát nem rendezi a Magyar Országgyűlés, a teljes moratóriumot. Teljesen nyilvánvaló, hogy éppen ezért, mivel egybecseng a Jobbik álláspontjával, a Jobbik ezt a törekvést támogatja, ezt a határozati javaslatot támogatná. De a kormánypártiak és a Fidesz belátása nélkül, úgy tűnik, Magyarországon nagyon nehéz lesz megmenteni a maradék adósokat a végrehajtástól. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 358 2018.10.15. 5:24  357-358

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Várni rád oly nehéz egy éjen át  szól a dal. Nemcsak azoknak lehet ez ismerős, akik slágereket szoktak hallgatni, hanem azoknak is, akik mondjuk, egy éjszakát kénytelenek egy kórházi parkolóban, akár a hozzátartozójukra várakozva eltölteni, hiszen azt is tudjuk, hogy például Nyíregyházán és Debrecenben ez nem egy olcsó mulatság. S ahogy tudjuk, hogy nincs fenyő nélkül karácsony, teljesen nyilvánvaló, hogy területhasználat, parkolás sincs pénz nélkül. De hogy mennyit kell fizetni, az itt a fő kérdés, hiszen azt mindannyian tudjuk, hogy ha az ember egyszer parkol, akkor valamilyen díjat fizetni kell. Sokan vidéki képviselőként szembesülünk azzal, hogy Budapesten nemcsak hogy nem könnyű parkolni, de méregdrága a parkolási díj. De ezt gondoljuk újra, mert Nyíregyházán, Szolnokon, Debrecenben, de sorolhatnánk a nagyvárosokat, a kórházakban nemhogy ilyen magas budapesti parkolódíj van, hanem ennél sokkal brutálisabb, horribilisebb összegeket kell kifizetni.

Csak hogy egy egyszerű példát hozzak, kórházaink nagy részében az első fél óra ingyen van, viszont például Szolnokon már nem adják olcsón a második fél órát. Az első fél óra után minden fél óra ezer forintba kerül. Képviselőtársaim, ha valaki négy órát szeretne például a kórháznál várakozni, akkor azt fogja találni, hogy 7 ezer forintba került neki a parkolás. De Debrecenben sem olcsóbb a mulatság, ott 4 ezer forintot kell ugyanerre fizetni. Teszem hozzá, hogy még a Margitszigeten is olcsóbban lehet parkolni Magyarországon, ami egyébként egy kiemelt rekreációs hely, és ahol azért nem szívesen fogadják az autókat, még ott is olcsóbban lehet óránként parkolni. Sőt, nyugodtan mondhatjuk, hogy még a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren is olcsóbban lehet parkolni, mint egyes kórházainknál.

A kérdés persze feltehető úgy is, hogy jó-e ez vagy rossz. Egy dologban biztos rossz, tisztelt képviselőtársaim: az egészségügy, a kórház egy olyan közszolgáltatás, amihez a legnagyobb hozzáférést kell biztosítani mindenkinek. Ez nemcsak azt jelenti, hogy fizikálisan valamilyen szinten közel kell lennie hozzá, hanem megközelíthetőnek kell lennie magának a kórháznak. Ezeket a kórházakat pedig vagy autóval, a hozzátartozója autójával, vagy saját autóval tudja megközelíteni, vagy pedig az egyre jobban ritkuló tömegközlekedési járatokkal. Nagyon sok esetben egyébként a kórházakba egy-egy távoli településről nagyon komoly logisztikát igényel, hogy eljusson az ember.

Többször volt olyan, hogy jómagam hoztam be  én karcagi lakos vagyok  a vasútállomásról olyan szerencsétlen embereket, akik egy-egy kórházi várakozás miatt vagy egy-egy csúszás miatt már nem találtak buszcsatlakozást, vonatcsatlakozást, és vissza kellett jönniük a városba, és a városban kellett egy éjszakát eltölteniük a buszpályaudvaron, hogy a következő nap hazajuthassanak az egyébként nem is olyan messze lévő úti céljukhoz, adott esetben a 60-70 kilométerre lévő lakóhelyükhöz. Tehát alapvetően azt kell látni, hogy az egészségügyhöz való hozzáférés nemcsak abban nyilvánul meg, hogy van-e háziorvos, nemcsak abban, hogy hol található a kórház, hanem egyáltalán el lehet-e odáig jutni, sőt emberi módon lehet-e várakozni a környékén.

Az is teljesen evidens, hogy a kórházak területét nem lehet parkolóházzá változtatni, az a gyógyítást szolgálja. Azonban azt is látjuk, hogy a kormány, sőt az önkormányzatok nem sok mindent tettek azért, hogy a kórházak környékét viszont parkolhatóvá, használhatóvá tegyék. Nagyon sok esetben azt láttuk, hogy az önkormányzatok vagy akár az intézményfenntartó, ha hozzá tartozott ez a terület, szinte nem is vette figyelembe, hogy oda érkeznek emberek autóval, parkolóhelyeket nem üzemeltet, nem tart karban, nincs felfestve. Nagyon sok kórháznál ez tapasztalható. Karcagi lakosként szintén a karcagi példát tudom elmondani, az emberek a parkolni tilosban, a füvön, a sárban  időjárása válogatja  parkolnak, teljesen szabálytalanul egyébként. Egyszerűen nem tudnak hova leállni, mert azokat a parkolóhelyeket, amelyeket rég ki lehetett volna kulturáltan alakítani, kispórolták belőle.

Tisztelt Képviselőtársaim! A helyzet bár marginális kérdésnek tűnik, de mégis nagyon sok mindenkinek okoz bosszúságot. Ezt azért is fontos kiemelni, mert az elmúlt időszakban a kormány elmondta, hogy közel 500 milliárd forintot  ez egy felfoghatatlanul nagy összeg  fordítottak az egészségügy rendbetételére, amelyből nagyobb rész, 330 milliárd forint betonba ment bele. Ez azt jelenti, épületekbe, azok üvegezésére vagy a falak építésére. De mindezek mellett nagyobb részt kispórolták mellőle azokat a parkolóhelyeket vagy kórházi parkolókat, amely a betegeknek valóban a XXI. századi egészségügyét tudta volna biztosítani.

S hogy min spórol vagy hogy spórol a kormány: miközben azon spórolnak, hogy a betegeknek ne kelljen saját zsebből nagyon drága parkolást fizetniük, eközben Kásler Miklós miniszter úr egy fizetős egészségügy bevezetését tervezi. Miközben azon spórolnak, hogy a betegek kifizessék saját zsebből ezeket a parkolódíjakat, aközben a családjaik folyamatosan gazdagodnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Égbekiáltó különbségek vannak még ilyen pici kérdésekben is. Mi azt szeretnénk elérni, és a Jobbik azt javasolja, hogy a teljes kérdést tekintsük át, és legyen egy kulturált, XXI. századi parkolóhely minden kórház közelében, amely egy nagyon jutányos és normális áron igénybe vehető. Köszönöm szépen a türelmet, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 84 2018.10.16. 2:11  31-120

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bánki Erik úgy fogalmazott rögtön a legelején, hogy nem váltotta be a reményeket a lakás-takarékpénztár. Azért visszakérdeznék, hogy mi nem váltotta be belőle a reményeket. Talán az nem elegendő, hogy vidéken az emberek a lakásuk felújításához használták, garázst tudtak építeni hozzá, fűtés-korszerűsítést tudtak végrehajtani? Mert ezt csinálták belőle sokan.A vidéki Magyarország java része úgy talál otthont magának, hogy nem épít valamit, nem a Pasa Parkba költözik be, hanem belakja és otthonná teszi azokat a régi ingatlanokat, amelyek üresen álltak, vagy ami a családé volt, amiből úgy lehetett otthont csinálni, úgy lehetett belakni, hogy valamit fel kellett hozzá újítani. Képviselőtársam, én tudom, hogy ön is vidéki képviselő, tudom, hogy ismeri ezeket a problémákat. Gondoljon bele, hányan mentek végig azon, hogy ennek segítségével tudták megcsinálni azt, hogy ezeket az ingatlanokat, amelyek elhagyatásra vártak volna, be tudták lakni.

A következő generációtól pontosan ezt a lehetőséget vesszük el. Elvesszük akár a vidéki fiataloktól vagy az idősebbektől azt, hogy otthonná teremtsék, otthont alakítsanak ki ezekből az ingatlanokból. Álláspontom szerint ez teljesen egyszerűen csak ezeket a vidéki lakosokat ki fogja zárni abból, hogy tisztességes otthont teremtsenek maguknak. És az is külön érdekes, ha már arról beszélünk, hogy mit veszünk el és mekkora költséggel jár: 72 ezer forintról beszélünk, ami ennek egy maximális évi díja.

(11.40)

Ezt Mészáros Lőrinc 24 másodperc alatt keresi meg. Amit sajnálnak önök ezektől a lakosoktól, Mé-száros Lőrinctől senki nem sajnálja. Ismétlem, 24 másodperc alatt van meg neki ez. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Szégyen!)

Én, tisztelt képviselőtársaim, akik vidéki képviselők, de akár budapestiek is, azt javaslom, fontolják meg. És jó szándékkal nézek Tilki képviselőtársamra, Kovács képviselőtársamra, azokra, akik olyan településeken laknak, ahol fontos, hogy az otthonteremtés megmaradhasson, a régi épületeket valahogy felújítsák, a lakásokat belakják és a családok magukra találjanak ott. Ez a lehetőség ez ellen dolgozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ne támogassák ezt, ne akarjanak a vidéki embereknek rosszat!

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a DK soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 70 2018.10.17. 13:21  1-96

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! A 2015. évi központi költségvetés zárszámadásáról szóló javaslat arra jó, hogy megnézzük, hogy mi is történt és egy visszatekintést, egy visszajelzést kapjunk arról az évről, amelyben ez az összeg, az adófizetők pénze, illetve bármi más rendelkezésre álló forrás miként lett elköltve. Tehát egy látleletet mutat arról, hogy milyen folyamatok mentek végbe az adott évben és hogy mennyire volt helyes a tervezés az egyes államháztartáshoz köthető folyamatokban, illetve egyes szektorokban, legyen szó akár oktatásról, egészségügyről, honvédelemről, bármi másról, tehát minden olyan fejezetről, amely a központi költségvetés részét tartalmazza.Értelemszerűen engem az egészségügy érdekelt, illetve az is érdekelt, illetve az volt az első ilyen hipotézis, amire kerestem a választ, hogy annak idején, amikor a költségvetés tervezésekor és az ide beérkező költségvetési javaslat vitájakor megfogalmaztuk a kritikát, akkor helyesen tettünk-e fel olyan kritikai észrevételeket, azaz helyesen mutattunk-e rá adott esetben alulfinanszírozott vagy nagyobb költségigénnyel létező, de a kormány által kevésbé nagy költségigénnyel kezelt területekre, és úgy vettem észre az év közbeni kiigazítással, tehát a tervezett és a megvalósult számokat tekintve, hogy bizony helyes volt ez a kritika. Ez egyébként nemcsak a Jobbik, sőt nem a Jobbik érdeme, hanem a szakma érdeme, hiszen ők voltak, akik az előterjesztéskor legelőször megfogalmazták, hogy az egészségügyet tekintve akár az E-alap vagy az egészségügyi intézmények vonatkozásában egy alultervezés történt.

Egyébként ez nem újdonság. Az egészségügyet rendszerint alultervezi, és ezt nemcsak a magyar kormány, hanem szerintem az összes, költségvetést készítő intézmény, az Országgyűlés, bárki, aki az egészségügyi költségekkel foglalkozik, ugyanis az eszkalálódó költségek mögött két dolog áll, illetve két hatalmas nagy erő befolyásolja. Az egyik a technológia folyamatos fejlődése és az ebből származó állandó, intenzív technológiaigény az egészségügyi tevékenység, a gyógyítás, ápolás területén, a másik pedig az elöregedő társadalom nyomása. Ez egyrészt azt jelenti, hogy minél nagyobb populáció, minél több ember kerül olyan élethelyzetbe, hogy egyre több egészségügyi szolgáltatást kénytelen igénybe venni, az egy növekvő költséget fog eredményezni. Ezzel egyébként viszonylag nehéz számolni, még akkor is, ha számottevő adatok állnak rendelkezésre, akár Eurostaton, OECD-n keresztül, de nagyon nehéz megtippelni azt akár az adatok extrapolálásával, hogy hova fut ki, illetve milyen költségigények lehetnek.

(14.20)

Azonban bizonyos mankót, bizonyos támaszpontot mindig találunk. A magyar költségvetés egészségügyi fejezetét mindig úgy szoktuk nézni, illetve azt a kritikát szoktuk megfogalmazni, hogy milyen európai átlagtól marad el, illetve hogy a környező országoktól milyen átlaggal marad el. Ezt a GDP-arányos kiadások tekintetében fogalmazzuk meg vagy mindig ahhoz mérjük. Ebben mindig jól látszik, hogy a magyar költségvetés egyrészt egy elmaradásban van ahhoz képest, márpedig nagyon sok ország hasonló problémával vagy hasonló adottsággal is küzd, legyen szó akár a csehekről, Szlovákiáról, hasonló mortalitási meg morbiditási mutatókkal, nagyobbrészt hasonló szociális háttérrel rendelkezik, történelmileg is nagyon hasonlóak vagyunk. Nyilván nem lenne helyes magunkat Portugáliához vagy Ausztriához hasonlítani ebben, de mondjuk, a cseh vagy akár a szlovák, de akár nézhetjük a román adatokat is, egy jó támaszpontot jelentenek. Ha ezt nézzük, bizony látszódik, hogy ahhoz képest is mindig egy alultervezés volt az egészségügyben.

De onnan láthatjuk igazán, hogy mennyi volt az, amennyivel korrekcióra, illetve kiegészítésre volt szükség az E-Alapot, illetve az egészségügyi szolgáltatásokat érintő központi költségvetési kiadásokat nézve, hogy az E-Alapban rögtön megmutatkozik, hiszen a tervezés 2059 milliárd forintos tervezés volt, és egy jó 200 milliárddal kellett év közben kiigazítani. Egyébként azt hiszem, a szöveges részben egyrészt egy struktúratámogatás, másrészt egy fogorvosi támogatás volt. Szerintem benne van akár a kasszamaradványok év végi kiosztása is, de benne van valószínűleg a kórházi adósságállomány kezelése, tehát rendkívül szétágazóan jelentek meg ezek a szétosztott összegek, illetve az alultervezés miatt újonnan becsatornázni szükséges összegek. De egy dolgot biztos mutatott, hogy jellemzően nemcsak alultervezett, hanem alulfinanszírozott is lett az egészségügy.

A másik nagyon érdekes volumen, ami kiolvasható belőle, az még mindig a kórházi ellátás túlsúlya. Ez egy állandó kritika a magyar egészségüggyel kapcsolatban, hogy a kelleténél lényegesen nagyobb súllyal szerepel benne a kórházak finanszírozása. Egyrészt azért, mert valahol a magyar néplélek ezt szokta meg, illetve a fizikális struktúrája az egészségügyünknek rendszerint kórházhoz és jellemzően kistelepülési kórházakhoz illeszkedik. Éppen ezért ez a kórházi túlsúly még nagyobb terhet ró egyébként az egészségügyi büdzsére, hiszen látjuk, hogy maguk az intézmények, sokan egyébként objektív, mások szubjektív okból, de folyamatos eladósodásban vannak. Azt hiszem, évről évre visszatérő elem, és mindkét államtitkár úr is bizonyosan látja, hogy éves szinten nagyon komoly összegű korrekcióra szorul a lejárt tartozások kezelése, nagyon komoly összegeket kell a kormánynak áldoznia arra. Itt két opció van, vagy az ember mindig utólag megfinanszírozza, vagy egy eredeti olyan tervet tesz le az asztalra, amivel a kórházak nagyjából azt a költségvetést be tudják tartani, ami nekik lett szánva. Nos, ebben az évben is az valósult meg és a 2017. évi költségvetési zárszámadás is azt mutatja, hogy nem igazán sikerült olyat tervezni, amiből kijöttek a kórházak. Egyébként az egészségügyi kiadásaink közel 70 százaléka a kórházi ellátásra és az ahhoz kapcsolódó egészségügyi ellátásra megy.

A másik érdekes trend, ami kirajzolódott belőle, és ez összefügg a kórházi költekezéssel vagy a kórházi pénzek felhasználásával, hogy ha megnézzük a központi elszámolás napi kimutatását és az E-Alapot nézzük benne, ott napi bontásban megvan, hogy hány száz millió forint került kifizetésre az E-Alapból, egy nagyon érdekes trend rajzolódik ki belőle. Amíg az első hóban, tehát januárban, amikor nem mondhatjuk, hogy egyébként betegségtől mentes időszak lenne, sőt az év eleje kifejezetten nagyon sok terhet szokott róni a háztartásokra, év eleji járványokkal, egyéb betegségekkel, tehát inkább saccolhatnánk azt, hogy nagyobb kiadások keletkeznek a napi elszámolásban az egészségügyben, de az első hóban, tehát januárban átlagban 100 millió forint/nap a kiadás, addig a 12. hóra, tehát decemberre gyakorlatilag fölmegy 218 millió forint/napra.

E mögött két dolog állhat. Egyrészről ilyen rossz az egész éves betegségeloszlás, vagy arról van szó, hogy az intézmények elkezdenek az év végén a még meglévő forrásokból spájzolni. Tehát gyakorlatilag előre betáraznak, előre lehívják, leügyeskedik, kiügyeskedik. Most távol álljon tőlem, hogy az intézményvezetőket hibáztassam, hiszen mindenki hozott anyaggal dolgozik, amennyit kap, abból megpróbálja a legtöbbet hozni, így ha nekik felajánlanak valami kis maradékot, nyilvánvalóan az év végén szépen elúsztatják a keretet, és annyit hívnak le, amennyit összesen le tudnak hívni. Úgyhogy ez egy okos és jó visszajelzés, az adatok utólagos elemzése, hogy mit kell talán a kormánynak a soron következő költségvetésekben másként tervezni, és miként lehet ezt elkerülni.

Ami még fontos és szerintem érdemes megemlíteni: mindig vitatkozunk, hogy mennyit fordítottunk egészségügyi közkiadásokra. Itt a GDP, a nemzeti össztermék arányában határozzuk meg, és egy érdekes adat, hogy bár minden évben a kormány azt mondja, hogy növekedtek a GDP-arányos ráfordítások, két olyan dimenziójára hívnám fel a finanszírozással kapcsolatosan az itt lévők figyelmét, hogy például ha a központi alrendszerek kiadásának funkcionális mérlegét nézzük, akkor azt látjuk, hogy 2016-ban 4,1 százalék GDP-arányos kiadás volt az egészségügyre elköltött pénz, 2017-ben csak 4 százalék. Tehát egy kicsi, de csökkenést tapasztaltunk annak ellenére, hogy amint a felszólalásom elején mondtam, egy technológiaigényes, egy elöregedő társadalommal szembenéző és növekvő költségigénnyel számoló egészségügyről van szó.

De ugyanezt látjuk, ha az államháztartás szintjén nézzük a szintén funkcionális mérleg szerinti GDP-alapú kiadásokat. Itt 2016-ban 4,3 százalékot mutatott ki a zárszámadás saját számolása, számítása, és 2017-ben ugyanezen a 4,3 százalékon állunk. Ez igazából azért baj, mert az állandó trend az, hogy az egészségügyben nem szinten tartani kell, illetve nem csökkenteni kell az erre fordított közkiadásokat, hanem jó ütemben és viszonylag nagy aránnyal növelni kell, és lehetőség szerint Magyarországnak ezt közelítenie kell az európai uniós átlaghoz. Persze nem a végtelenségig lehet költekezni, hiszen ezt is nyilvánvalóan mindenki tudja, hogy egy idő után akármennyit is költ rá akár közfinanszírozottan vagy saját zsebből valaki az egészségügyi szolgáltatásokra, nem lesz attól nagyobb értéke vagy nem fog nagyobb egészségnyereséggel járni. Az Egyesült Államok talán az egyik példája ennek, ahol viszonylag magas színvonalon, talán a magyarénál majdnem háromszorosával nagyobb, bár igaz, itt közkiadást teljes kiadással hasonlítunk össze, de egy lényegesen nagyobb kiadás van, de nem jár effektíve nagyobb társadalmi biztonsággal, jobb egészségügyi mutatókkal vagy jobb halálozási vagy megbetegedési mutatókkal.

Összességében tehát, tisztelt képviselőtársaim, az nyilvánvalóan kiolvasható, hogy a 2017. évi tervezés egy alultervezett egészségügyi költségvetést mutatott, amit kénytelen volt év közben a meglévő igények alapján korrigálni a kormányzat. Az is kimutatható, hogy egy állandóan növekvő költségigény van az egészségügyön belül. Ezzel egyébként érdemes hosszú távon számolni, hiszen ez egy trend, ezt a kormánynak valamilyen módon le kell majd követnie vagy valamilyen módon korrigálnia kell. Az is mutatkozik benne, hogy a tervezésnek pontosan ez a hiánya egy szükségszerűségre való reagálást eredményezett a kormányzati politikában, tehát nem egy terv szerinti pluszköltekezés történt, hanem le kellett reagálni olyan szükségszerű kríziseseményeket, amellyel mintegy tűzoltó munkát kellett kiegyensúlyozni.

A tanulsága tehát az, hogy egy hosszú távú finanszírozási lábat a kormánynak találnia kell ahhoz, hogy a zömében egyébként adóból finanszírozott és adóbevételekből átcsoportosítva finanszírozott egészségügyünket valamilyen kiszámítható finanszírozási pályára állítsa. Másrészről állandóan számolni kell majd valamilyenfajta tűzoltó kríziskerettel, amely az éppen aktuálisan előjövő vagy sürgősségi vagy háziorvosi ellátásban vagy bármilyen más egyéb területen megjelenő kríziseket tudja kezelni. Másrészről valamilyen módon csökkenteni kell majd a kórházi fejnehézségét a szektornak, hiszen amíg 70 százalékos súllyal szerepel az ellátórendszerben, és egy robbanásszerű költségnövekedés van, ráadásul úgy tűnik, hogy egy ilyen spájzolási effektus is fellép ezeknél az intézményeknél, addig úgy tűnik, hogy ez egy szivárgó lék a rendszeren, és a nagy része a költségeknek ott is elfolyhat.

Összességében az a kritika fogalmazódik meg vagy az az első hipotézisre a válasz, hogy mennyiben volt helyes, amit az ellenzék vagy a szakma megfogalmazott kritikát. Tisztelt Államtitkár Úr! Jogos volt a kritika, amikor a 2017. évi költségvetésnél többen felszólaltak, hogy ebből a pénzből nem lehet jó színvonalú és nem lehet egy előrelépő egészségügyet finanszírozni, lényegesen többet kell rá költeni. Akkor az ellenzék egyébként reálisan 500-600 milliárd forinttal számolt. Az élet pedig azt mutatta, hogy önöknek körülbelül 220 milliárd forintot hozzá is kellett tenni az egészségügyi ellátórendszerhez. Tehát, ha nem is hiszik el, hogy az ellenzéknek vagy a szakmának igaza volt, azt tudjuk mondani, hogy egyharmadában igaza volt, mert azt önöknek is oda kellett pótolniuk, és fejet kellett hajtaniuk az egészségügy működésének törvényszerűségei előtt.

(14.30)

Távol áll tőlem, hogy én fogalmazzak meg jó tanácsokat, nyilván nem is vagyok abban a pozícióban, de én azt szeretném államtitkár úrnak hangsúlyozni, illetve mondani, hogy a következő ciklusok tervezésekor kiemelten fordítsanak erre figyelmet, és a pénzt lehetőség szerint erre szánják, tehát ha van többlet, amit el lehet költeni, higgyék el, az egészségügy meghozza majd a várható eredményt. Én azt is tudom, hogy lényegesen könnyebb akár például a rezsicsökkentésre 60 milliárd forinttal tervezni, és politikai hasznát tekintve lényegesen nagyobb politikai haszna van, de higgyék el, a 600 milliárdnak össztársadalmilag, illetve a jövőre nézve, akár a jövő generációjára nézve lényegesen nagyobb haszna lesz. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 118-120 2018.10.24. 0:16  117-120

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Rétvári államtitkár úr elegedet hazudott már ma, úgyhogy kérem…

ELNÖK: Kérem, ne minősítsen! Elfogadja-e, vagy nem? A válaszát várom.

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Megvárnánk a miniszter urat. (Taps a Jobbik padsoraiban.  Dr. Rétvári Bence: Humoros vagy!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 132 2018.10.29. 0:04  131-132

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, de nem fogadjuk el államtitkár urat, miniszter urat megvárjuk. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 174 2018.10.30. 4:02  169-177

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mondhatnánk, hogy nincs itt semmi látnivaló, mindenki menjen nyugodtan tovább, amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, azonban szerintem kicsit lassabban vegyük ezt a témát, mert ez egy nagyon fontos, mondhatjuk úgy, hogy mérföldkő akár a hazai bűnüldözés vagy a büntetőeljárások gyakorlatában. Ugyanis arról van szó, hogy egy olyan királysággal kötünk kiadatási egyezményt, illetve ezt hagyjuk jóvá és emelkedik törvényerőre, amelyik rendkívül gyakori és kedvelt célpontja volt a hatóság, a bűnüldöző hatóság elől menekülő vagy elrejtőző személyeknek. Thaiföld volt szerintem az a hely, amire, hogyha valakit felkeltenek ma Magyarországon, álmában is azt mondta volna, hogy oda menekülnek a magyar bűnözők, hogy ott egyébként olcsó árak mellett viszonylag követhetetlenül és a hatóságok vegzálásától mentesen elrejtőzzenek, sajnos sok esetben sikeresen a magyar bűnüldöző hatóságok elől.

Szerintem az elmúlt időszakból mindannyian tudunk fejből mondani olyan sztorikat, olyan eseteket, amikor bár nem a kiadatás alapján, de egyébként sikerült hazahozni Magyarországra bűnözőket, több száz milliós és egyébként ott helyben is bűncselekményeket elkövető emberek akadtak kézre.

Nos, ez sokkal egyszerűbb és könnyebb lesz ezáltal, így azt nyilván egyszerű elmondani, és nyugodtan mondhatjuk, hogy a Jobbik is támogatni fogja ezt, hiszen a magyar bűnüldöző hatóságok integritásához, a munkájuknak nemcsak a jó felderítéséhez, hanem a büntetőeljárás legvégső fázisának az eredményes bekövetkezéséhez is nagyon fontos egy ilyen egyezmény.

60 állammal van egyébként, közel 60 állammal van Magyarországnak ilyen kiadatási egyezménye, amelynek egymással kapcsolatban a kötelező hatályát elismerték a felek. Azt is tudjuk, hogy körülbelül közel ezer fő  és ez egy becslés  élhet Thaiföldön, aminek egy jó százaléka még talán most is olyan személy, aki valamilyen módon a büntetőhatóságok előli menekülésben volt. Így nyugodtan mondhatjuk és üzenhetjük nekik innen, a magyar törvényhozásból, hogy vége annak a jó életnek, ami eddig őket jellemezte, ha egyáltalán lehet jó életnek nevezni azt, hogy az embernek futnia kell egész életében.

Azt is mondhatjuk, hogy sokkal több ilyenre lenne szükség. Láttuk, hogy például a közép-amerikai államokkal, Belize-zel, Hondurasszal vagy más egyéb, különböző államokkal még mindig nem sikerült Magyarországnak ilyen egyezményt kötnie, és nagyon sok bűnöző még ezeket a célpontokat választja. Nem is olyan régi eset, a választókerületemben „Bróker” Marcsit is Belize-ből hozták haza, igaz, csak azért, mert a helyi hatóságok, ha minden igaz, egy másik bűncselekmény elkövetése miatt már elfogták őt, de a magyar hatóságok ebben nem tudtak előrelépni, hiszen ott kiadatást nem tudtak kezdeményezni.

Mindenesetre nagyon sok ilyen egyezmény megkötése vár még ránk, szerintem Magyarországnak és a magyar törvényhozásnak is az a feladata, illetve az a szerepe, hogy ezeknek az egyezményeknek a megkötését egyrészt kérje a kormánytól, másrészt, ha a kormány ezekkel elkészült, ahogy a mostani Thaiföldi Királysággal kötött egyezményt is sikerült megkötni, akkor minél hamarabb ezt törvényekbe foglaljuk, és lehetőség szerint ezáltal még erősebben tudjuk a büntetőhatóságok jogosítványait támogatni.

Így azt tudom mondani összegezve, hogy mivel ez egy mérföldkő a hazai bűnüldözés tekintetében, a Jobbik jó szívvel támogatja, és azt kéri a kormánytól, ha van rá módja és lehetősége, akkor a diplomáciai kapcsolatokat kihasználva a lehető legtöbb országgal kössünk hasonló egyezményt, és a lehető legtöbb ilyen egyezmény kerüljön ide a törvényhozásba, mert a magyar törvényeket és ezáltal az európai törvényeket is így lehet a legkönnyebben kikényszeríteni és végrehajtani. Így, mint ezt már harmadjára is mondtam, a Jobbik támogatja ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 119 2018.11.05. 2:19  118-125

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Isten hozta önt itt a Házban! Igen ritka vendége a Háznak, pedig lenne miről beszélgetni, ha az egészségügyről van szó, nemcsak azért, mert ön a területért felelős miniszter, hanem azért, mert egyben orvos is. Azt mindenki látja, hogy mióta ön a miniszter, gyakorlatilag krízisben van az egészségügy. Persze nem csak ön felelős ezért, hiszen ez már régebb óta húzódik, az Orbán-kormánynak gyakorlatilag ez egy különös ismertető jele lett, hogy az egészségügyben áll a bál, ha úgy tetszik. De mégis érdemes górcső alá venni, hogy mi is kötődik az ön nevéhez, és miniszter úr, ahogy így végiggondolom az egészet, valójában semmi pozitív, csak a negatívumokat lehet felsorolni. Mióta miniszteri székében ül, és eltelt most már 160 napnál is több, lényegében áll a krízis a sürgősségi ellátóhelyeken, a háziorvosi praxisok betöltetlenségét nem lehetett megakadályozni, a dolgozók ugyanolyan rosszul érzik magukat a munkahelyükön, és a betegek sem érzik magukat biztonságban, rémisztő kórházi fertőzési adatok látnak napvilágot.

(13.50)

Mondhatunk egy olyan ügyet is, például a szívsebész Székely Lászlónak az ügyét, ami az utóbbi időben, úgy gondolom, jól jellemezte és mintegy credója volt, összefoglalja az ön miniszterségének a munkáját.

Miniszter úr, öntől ennél lényegesen többet vártak az emberek, nemcsak azért, mert orvosként miniszter, hanem azért, mert az Orbán-kormány azt ígérte, hogy az egészségügyet is rendbe fogja tenni. Ön az elmúlt 160 napban megfagyott. Semmire nem sikerült rendesen reagálnia, nem sikerült a sürgősségi krízisekre, nem sikerült az egyenkénti, akár az ajkai kórházban vagy a Honvédkórházban meglévő krízisekre reagálnia, sőt egy olyan ügyet, egy olyan szimbolikus ügyet sikerült kreálnia Székely doktor úrnak az ügyéből, amely továbbra is mérgezi az egészségügynek a mindennapjait.

Tisztelt Miniszter Úr! Ideje, hogy őszintén válaszoljon, és ön is szembenézzen egy tükörrel, és bevallja, hogy mit is tett az elmúlt időszakban. Miniszter úr, ön miatt mondott le Nagy Anikó államtitkár asszony? Ön érez felelősséget amiatt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy Székely László eltávolítása miatt betegek (Az elnök ismét csenget.) maradnak ellátatlanul? Miniszter úr, bele tudna nézni a hozzátartozók szemébe őszintén és azt mondani, hogy a felelősségét nem érzi ebben? Várom a megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 123 2018.11.05. 1:04  118-125

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Miniszter úr, önök dolgoztak, csak ezt senki nem látja; önök dolgoztak, csak ezt senki nem tapasztalja  és ez az igazi nagy gond. A betegek, a hozzátartozók, sőt az egészségügyben dolgozók sem tapasztalják, hogy az önök munkájának bármi foganatja is lett volna. Miniszter úr, mi azért készültünk egy dologgal: összegyűjtöttük, az emberek összegyűjtötték, hogy ön hogy is mentette meg az egészségügyet, erről készült egy kiadvány, amit átadok önnek (Felmutatja.), lapozzon bele, csupa üres lap. Miniszter úr, én azt kívánom önnek, hogy a hátralévő időszakban, ami a hírek szerint elég rövid önnél, illetve elég rövid idő áll rendelkezésre, töltse meg ezt, és dolgozzon a magyar emberek javára. Én azt javaslom, hogy mentsék meg az egészségügyet, és ne csak az asztalfióknak és ne csak elvont programokban dolgozzanak, hanem tegyenek rendet a sürgősségi ellátásban, tegyenek rendet a háziorvosi ellátásban, és nézzenek végre a hozzátartozók szemébe a Székely-ügyben is, oldják meg végre mindazokat, amik a mostani egészségügyet feszítik.

Miniszter úr, önnél a labda, önnél a felelősség; a székébe fog kerülni, ha ennek nem tesz eleget. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 379 2018.11.12. 5:28  378-379

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igen, mindent vissza, ez arra vonatkozik, arra az esetre és arra a döntésre, amely talán az elmúlt napok egyik legnagyobb változása volt, ami a szociális szféra vagy a rokkantak helyzetét érintheti. Mindenki előtt világos volt, hogy az az állapot, amelyet 2012-ben a kormány a rokkantnyugdíjak és a rokkantnyugdíjasok helyzetének átváltoztatásával, megváltoztatásával előállított, egy irányba ment, abba az irányba ment, hogy a szabályokat akként alakítsák, hogy a lehető legtöbb embert szorítsanak ki ebből az ellátásból. Egyrészt egy alapvető nyugdíjjogosultságot és egy nyugdíjjogviszonyt sikerült egy szociális jellegű ellátásra átalakítani, ezáltal nagyon sok mindenkit egyrészt megfosztani a kilátásaitól, a jövőbeli, tervezhető lehetőségeitől, és kitenni egy olyan veszélynek, egy olyan vagylagos lehetőség bekövetkezésétől függő eseménynek  ezek voltak az úgymond újraminősítések , amellyel teljes egészében megélhetések, teljes egészében emberi sorsok dőltek dugába, és a legrosszabb körülmények közé kerültek az ebben részesedők.

De mi is áll a háttérben? A Kúria fordult az Alkotmánybírósághoz az egyik előtte lévő ügyben, azzal kapcsolatban jogszabálysértésre, konkrétan egyébként a nemzetközi szerződéssel ellentétes rendelkezésre hivatkozva.

Tehát a Kúria fordult az Alkotmánybírósághoz, hogy vizsgálja meg a jogszerű állapotot, illetve ebben az esetben állapítsa meg, hogy a nemzetközi szerződéssel ellentétes a magyar jogszabály és a magyar gyakorlat, és bizony, hogy mibe is ütközik; az Emberi Jogok Európai Egyezményének a tulajdonhoz való jogába ütközik mindaz, ami a magyar szabályozásban benne van. 2012-ben módosult  mint mindenki tudja  a megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról szóló jogszabály, és nemcsak ez, hanem az emögött álló Nefmi-rendelet volt, ami igazából rosszul érintette a rokkantnyugdíjasokat és a rokkantakat.

Hogy volumenében, számában lássuk, hogy mekkora volt ez a probléma: 180 ezer embert érint ez a változás, amely a törvényi változással beállott, közülük egyébként a mostani számok alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy legalább 50 ezer olyan rokkantnyugdíjas volt, aki már szociális ellátásra került áthangolásra és áttolásra.

(22.20)

Ők gyakorlatilag elveszítették a saját tulajdonukhoz való jogukat  ezt állapította meg az Alkotmánybíróság , hiszen az, hogy nyugdíjellátásban és nyugdíjszerű ellátásban részesültek, az lényegében egy biztonságot, kiszámíthatóságot jelentett számukra. Ezzel szemben a kormány áttolta, áttette őket egy bizonytalan, egy szociális ellátórendszertől függő helyzetbe.

Hogy mi sérült igazából? Nem más, mint a hiányos szabályozásból kialakult környezet, ugyanis a törvény bár megteremtette, hogy mit kell csinálni, hogy kell ismételten elhívni, behívni a rokkantakat egy felülvizsgálatra, hogy kell őket átminősíteni és milyen más állapotba áttolni, de nem teremtette meg annak a lehetőségét, hogy akik 2012 előtt megszerezték a jogaikat, ők az állapotuknak a jottányit nem javuló mivoltát nem tudták érvényesíteni. Nem volt semmilyenfajta folytonosság, nem tudta sem az állam, sem a fél elmagyarázni, hogy miben állt az ő változásuk. Voltak bizarr esetek, mindenki emlékszik rá, valakinek az egészségügyi állapota akár végtaghiánynak vagy bármilyen más testi fogyatékosságnak köszönhetően nem változott. Ezek azok a tulajdonságok, amik nem változnak. Ehhez képest a minősítés mégis úgy alakult, hogy az ő állapotromlásuk vagy állapotuknak a rosszasága gyakorlatilag jobb értékelésre került, és elestek azoktól a nyugdíjszerű ellátásoktól, amelyeket kaptak. De hogy ennél bizarrabb helyzetek is voltak, azt nagyon sokan tudják. 2012 óta ez egy nagyon komoly és feszítő téma volt.

S hogy mi lehet az eredménye, mert ez is nagyon fontos, erről is beszélni kell. Mi lehet az eredménye a mostani alkotmányellenességnek és a nemzetközi jogba ütközőségnek? Hát, az lehet a következménye, hogy a kormánynak nem csak egy új jogszabályt, egy új törvényi szabályozást kell kidolgoznia, amire határidőt kapott, bár hozzáteszem, ha a lakás-takarékpénztárakat 32 óra alatt lehetett beszántani, akkor miért nem lehet ebben kivételes eljárással azonnal jogszabályt alkotni. Itt be is zárhatjuk a feltételt, tudjuk, miért, mert a kormánynak nem sürgős. De, tisztelt képviselőtársaim, az államnak helytállási kötelezettsége lesz. Az államnak ki kell fizetnie, meg kell tudnia állnia az emberek előtt, és azt mondani, hogy szavatolni tudok azért a kárért, amit okoztam.

Tisztelt Képviselőtársaim! Legalább 50 ezer embernek a jelenlegi szabályozás kárt okozott. Ezért mondjuk és ezért mondhatjuk bátran, hogy mindent vissza azoknak, akiket károsodás ért. Akiket a törvényi szabályozás és az abból eredő hiányosságok megkárosítottak, azoknak igazságot kell szolgáltatni, nekik vissza kell adni azt, amit az állam elvett, amit megspórolt rajtuk a kormány, és biztosítani kell megint a tulajdonhoz való jogukat, végső soron a nyugdíjhoz való jogukat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 146 2018.11.15. 0:36  141-150

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy az előttünk fekvő javaslat a nemzetközi szerződésnek vagy a két fél kötött szerződés kötelező hatályának elismeréséről szól, támogatni tudjuk, annak ellenére, hogy az egyébként korábban lefolytatott vitában, ami magát a szerződést érintette, az ellenvetéseinket megfogalmaztuk. Az akkori módosító szándékunk nem vezetett eredményre, ennek ellenére nagyon fontos, hogy ezt a mostani törvényjavaslatot az Országgyűlés elfogadja.Úgyhogy magamat ismételve annyit tudok mondani, hogy a Jobbik támogatni fogja ezt. Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 154 2018.11.15. 5:14  153-154

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A találó cím arra utal, ami az elmúlt időszakban az államigazgatás csúcsán, méghozzá a minisztériumban és a minisztériumi háttérintézményekben történt az egészségügy területén. Ugyanis egy kiszámoló- és leszámolóshow zajlott le, rögtön egyébként egyből a kormány újramegalakulását, az új kormányalakulást követően. Hiszen teljesen új miniszter került a területért felelős minisztérium élére, és ezáltal változások voltak az államtitkárságon is, illetve az államtitkárok személyében. Ez még önmagában rendben van, hiszen saját magának mindenkinek, aki kormányoz, a feladata és felelőssége, hogy meghatározza, hogy kivel végzi ezt a munkát, bár azt kevésbé lehetett volna várni, hogy a sikerkommunikációt tekintve és az elmúlt nyolc évnek az egészségpolitikában végzett sikerére hivatkozva pont egy miniszter- és államtitkárcserébe fog torkollni a folyamat, de hát már csak ilyen világot élünk. Úgy tűnik, a Fidesz háza táján a sikerek azt jelentik, hogy változtatni kell azonnal a személyeken. Az viszont annál rosszabb és sokkal több mindenről árulkodik, hogy mi ment végbe a háttérintézményeknél. Tudják, ezek azok a szervek, ezek azok az intézmények, amelyek a napi munkaterhet, illetve a kormányzati igazgatási feladatot ellátják az egészségügyben. Ezek egyrészről intézményfenntartók, másrészről egy-egy speciális területnek, illetve résznek a saját felelősei, és az államigazgatási derékhadnak a legjobban képzett emberei, illetve legjobb vezetői találhatók itt.

Ha végigmegyünk ezeken az intézményeken, egészségügyi háttérintézményeken, akkor itt is azt látjuk, hogy az új minisztérium és az új államtitkárság számukra annyit jelentett, hogy egyenként és szép sorjában fejezték le azokat a vezetőket, akik egyébként az elmúlt időszakban, azon vitatkozhatunk, hogy milyen eredményt értek el, de azt legalább elérték, hogy az egészségügy nem esett darabjaira. Ők is azoknak a személyeknek minősülnek, akik az egészségügyben dolgoztak, és csak ők tartották egyben az egészségügyet, szemben a kormánnyal, amely nem erre törekedett.

Ha végignézzük a legfontosabb intézményeket, így az Állami Egészségügyi Ellátó Központot, ami  leszámítva az egyetemi központokat  az összes kórháznak a fenntartásáért felelős és mindennek az agya, ott sem történt más, mint gyakorlatilag a teljes vezetést a főigazgatótól kezdve a lentebbi szintekig teljes egészében lefejezték. Ha megnézzük az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézetet, az OGYÉI-t, ott is ugyanez történt  2016-ban volt egy csere, amiről úgy gondolták, hogy jól fog működni és egy új vezetője lesz majd, sebtében az új kormánnyal szintén menesztették a vezetőt, és most egy új vezetővel állt fel. Talán azt is mondhatjuk, hogy nekik rosszat tett a szívgyógyszereknek az a hamisítási, illetve szennyezettségi ügye, amely nyáron gyűrűzött be a magyar egészségügybe, és úgy tűnt, hogy annak ellenére, hogy a magyar hatóság azt kommunikálta, hogy gyorsan lépett, sajnos más közép-európai országok nálunk gyorsabban intézkedtek a fogyasztókat, a betegeket károsító készítmények megregulázása felől.

(14.50)

Nem lehet tudni, hogy ennek köszönhető vagy csak az általános kormányzati kapkodásnak így 8 év után, hogy itt is hullottak a fejek.

De még pikánsabb az Országos Vérellátó Szolgálat helyzete, ahol egyenesen Bayer Zsolt felesége lett az intézmény vezetője. Az egyébként korábban a szakmában jól elismert két vezető egymást váltva az előző ciklusban szolgálta ki ezt az intézményt. Az Országos Vérellátó Szolgálat, bár nem tűnik ilyen téren nagy intézménynek, de nagyon komoly feladatot lát el, hiszen a műtétekhez vagy bármilyen beavatkozáshoz szükséges vérkészítményeknek a készletezésére, ezeknek a megfelelő helyre eljuttatására, egyáltalán az egész háttér biztosítására egy rendkívül fontos szerv. Nos, ezt a Fidesz egyik tagjának és szerintem egy elég érdekesen fogalmazó újságírójának, kiszolgálójának a felesége vezetheti most.

De mehetnénk egyébként az ÁNTSZ példájára is, amit most már lassan nem is tudunk, hogy ÁNTSZ-nek lehetne-e hívni, a sokadik verzió van, hogy milyen névvel fog működni és miként fog működni. Volt úgy októberig, hogy ez nemzeti népegészségügyi intézet lesz; most arról beszélnek, hogy ismételten új nevet fog kapni, három részre szakítják ezt a területet.

Képviselőtársaim, miért fontos, hogy ilyen változások vannak, és mi a probléma ezzel? Az, hogy amikor ilyen változások vannak, akkor a rendes ügymenet, az, hogy az egészségügy talpon maradását valaki biztosítsa, megszakad. Ezekben az esetekben a szervezet mindig saját magára kezd el koncentrálni, a saját belső ügyeire, a saját vezetési ügyeire koncentrál ahelyett, hogy megoldaná az ágazatnak, illetve a területnek a kényes és fontos kérdéseit. Érdekes azért is, mert 8 év kormányzás után az ember azt várná, hogy ha sikeres ez a terület, márpedig ezt kommunikálja a kormány, akkor ilyen változásokra nincs szükség.

De káros az is, hogy például az uniós projektek, amelyek nagyon sok esetben az egészségügy talpon maradását segítik, megszakításra kerülnek, megszakadnak azok a folyamatok, amelyek a sikeres pályázathoz és a lebonyolításhoz szükségesek. És nem utolsósorban, képviselőtársaim  és ezzel zárom , egy bizonytalanságot okoznak nemcsak az ágazatban dolgozók, hanem a betegek számára is, és ez a mostani krízises szituációban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egyáltalán nem segíti az egészségügy helyzetét. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
42 218 2018.11.19. 5:15  217-218

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A mai napirend utáni felszólalásban olyan témákkal szeretnék foglalkozni  és a terveim szerint az elkövetkező időszakban ilyenekkel fogok foglalkozni , amelyek fontos ügyek, azonban a műfajok kötöttsége vagy időhiány miatt rendszeresen kimaradnak a parlament plénumán a frekventált időszakban elhangzó kérdések közül.A mai ilyen ügy, amivel foglalkozni szeretnék, duplán aktuális, hiszen nagyjából ki se kell már nézni az ablakon, mindenki tudja a közösségi média segítségével, hogy bizony beköszöntött a hideg idő és havazik kinn, és egyre többen vannak sajnos egyre rosszabb helyzetben, és kénytelenek az utcán átvészelni akár napközben, akár éjszaka a hideg időjárást.

A kormány egy olyan megoldást talált ki a hajléktalanprobléma kezelésére  és ez, mondhatjuk úgy, csak tüneti kezelés , amely mintha láthatatlanná próbálná tenni a közterületen életvitelszerűen tartózkodó személyeket.

Azt le kell szögezni, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem helyes az, ha a közterület rendjét valaki nem tartja be. Azonban azok a személyek, akiknek a végső lehetősége az, hogy fedél, hajlék és bármilyenfajta lakhatási lehetőség nélkül az utcán töltsék a napjaikat, estéiket, nem a saját jó szándékukból, hanem sokszor az élethelyzetük miatt vannak ott. Így hát talán a maximális büntetés és a „végképp eltörölni” elve nem a legjobb hozzáállás ebben a kérdésben.

De mindannyian azon dolgoznánk, és felelős törvényhozók azon dolgoznak, hogy a lehető legtöbben a hajléktalanellátással foglalkozó szociális rendszer felé és a szociális ellátórendszer felé tereljék a hajléktalanokat és ott nyújtsanak nekik segítséget, azonban a mostani új jogszabályi környezet  és ez a második aktualitása ennek a felszólalásnak , az a kormányhatározat, amely kimondja az életvitelszerűen a közterületen való tartózkodásnak a tilalmát, és egy szabálysértési eljárást helyez kilátásba, sőt később a szabálysértési eljárás egy elzárássá válik, ha a bíróságok úgy döntenek, nos, talán megoldásnak egyáltalán nem nevezhető.

Azt is tudjuk, hogy közel 240 olyan szervezet van, ezeknek 10 százaléka egyházi szervezet, amely valamilyen módon szociális szervezetként hajléktalanellátással foglalkozik, azonban az ő erőforrásuk és az ő számuk is véges. Azt is tudjuk, hogy 106 kórház van, 106 olyan kórház, amely a lakóhely szerint, illetve bármilyen más esetekben ellátja azokat a betegeket, azokat a rászorultakat, akiket hozzájuk beszállítanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt jön a probléma, ugyanis nagyobbrészt a szociális szervezetek, amelyek foglalkoznak a hajléktalanellátással  híján sokszor az olyan helynek, ahova be lehetne szállítani, vagy híján a beleegyezésnek, hogy be lehessen őket oda szállítani , a kórházakba szállítják akár a mentőszolgálat vagy akár saját eszközeik segítségével a hajléktalan honfitársainkat, amivel akkor nincs is probléma, amikor valaki valóban egészségügyi ellátásra szorul, azonban nagyon sok esetben csak egy átmeneti állomásnak, egy félmegoldásnak használják a kórházat, ahol egypár napot el lehet tölteni. Hiszen van ellátás, van meleg  jó esetben van meleg a kórházban , illetve van megfelelő étkezés is, és ehhez is cinikusan azt lehet mondani, hogy jó esetben megfelelő étkezés, hiszen tudjuk, hogy ezen a területen nagyon sok hiányossága van a magyar kórházaknak, de egy tény: a kórházi ellátást az ilyen beszállítások terhelik.

Az rendjén van, tisztelt képviselőtársaim, hogy azokat, akik rászorulnak, odaviszik, odaviszik azokat, akiknek az egészségügyi problémája miatt oda kell kerülniük, viszont az, hogy ezt a szociális ellátórendszer helyett, a törvény, illetve a kormányhatározat megkerülése érdekében használják, már nincs rendben, márpedig ilyen hírek érkeznek a szektorból. Főként a nagyvárosi kórházak  itt főként a budapesti kórházak az érintettek  azt tapasztalják, hogy az elmúlt időszakban számottevően megugrott a betegeknek és főként a hajléktalan beszállított személyeknek a száma. Ez a krónikus belosztályokra, a belgyógyászati osztályokra, a sürgősségi osztályokra és sajnos a pszichiátriai osztályokra is súlyos terhet ró. Ez csak azért probléma, mert tradicionálisan  most már itt tartunk a XXI. században  ezek az egészségügyi intézmények folyamatos pénzügyi nehézségekkel küzdenek. Nem csak hogy a megfelelő számú dolgozót nem tudják foglalkoztatni, sokszor eszközből is hiány van, és nincsenek meg a megfelelő pénzügyi keretek, hogy az ellátást maximálisan elvégezzék, ráadásul túlterheltek az itt dolgozók és főként az ezeken az osztályokon dolgozók.

Ami pedig a hab a tortán, hogy sajnos Magyarország egyik legdrágább ellátási formája kórházba kerülni, ugyanis a kórházi napidíj, amely a finanszírozásnak az egyik tétele, bármelyik budapesti ötcsillagos szállodánál drágább szolgáltatásnak minősülhet, úgyhogy az egyik legköltségesebb ellátásban részesítjük az egyébként vagy rászoruló, vagy nem rászoruló honfitársainkat.

Így hát a kérdés felmerül, és javaslom, a kormány foglalkozzon ezzel, nézze meg és vizsgálja meg, hogy mekkora terhet ró ez a budapesti és megyeszékhelyi intézményekre, vizsgálja meg, hogy egyáltalán az egészségügyi intézmények rendelkeznek-e elég kapacitással, hogy ezeket a feladatokat ellássák, és ha kell és szükséges, akkor biztosítson számukra kellő anyagi erőforrást, hogy az így kiesett forrásaikat pótolni tudják, és a gyógyítást végezni tudják a továbbiakban is. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 74 2018.11.29. 15:15  69-86

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszöntjük államtitkár asszonyt első alkalommal itt az Országház falai között, és nagyon örülünk neki, hogy egy részletes egészségügyi vitára jöhetett be és azon vehet részt, még úgy is, hogy rekordsebességű volt az egészségügyi kormányzatban az a váltás, ami az elmúlt időszakban bekövetkezett, és egy kicsit félve vágtunk neki még ellenzéki szempontból is annak, hogy vajon ennyi idő alatt sikerüle a megfelelő átállás. Nem tudom, hogy egyébként a salátatörvény ennek az indigója-e, tehát hogy mutatjae azt a munkát, amit eddig sikerült elvégeznie avagy nem, viszont az biztos, hogy minden őszi, illetve ha adott esetben tavasszal kerülnek egészségügyi, illetve egészségügyi témájú vagy ahhoz kapcsolódó témájú törvények a Ház falai közé, akkor mindig szoktunk kitekintést nyújtani aktuális problémákra is. Én ettől most eltekintenék egyetlenegy dolog miatt, mert államtitkár asszony is, próbáltam nézni a felszólalását, mintha patikamérlegen mérte volna azt, hogy ne túl sok olyan dologgal foglalkozzunk, ami a mostani szakmai vitától másik, de egyébként nagyon fontos és itt a Házban lefolytatandó szakmai vitától vagy abba az irányba vinné el a szót.

Azt szeretném mondani, hogy mindannyiunknak az egyik felelőssége az, hogy ebben a Házban a lehető legtöbbször vitázzunk észszerű keretek között és normális hangnemben az egészségügyről, ez szokott általában elmaradni. Az ön székében jellemzően Rétvári Bence államtitkár úr ül, aki kellő arroganciával és hozzáállással szokta lerendezni ezeket a vitákat, talán kevésbé konstruktív műfajban szoktak ezek zajlani. De államtitkár asszony, invitáljuk önt a várhatóan tavasszal megrendezésre kerülő olyan vitanapra, ahol az egészségügy lesz terítéken, és akkor mindenről, ami az aktuális kormányzati kérdésekkel kapcsolatos vagy azzal kapcsolatban felmerül, tudunk vitázni, mert nagyon sok előremutató javaslata van, higgye el, az ellenzéknek is, mint ahogy egyébként a kormánynak a jó javaslatait az ellenzék is tiszteletben szokta tartani.

Ami viszont magát a törvényjavaslatot illeti, én három kiemelt témával fogok foglalkozni, de először hadd mondjam el kettő mondatban azt a kritikát, ami a törvényjavaslattal kapcsolatosan eszembe jutott.

(13.20)

Az egyik  és ez már sajnos rendszeres, és megszoktuk az elmúlt négy évben is  a társadalmi konzultációnak a hiánya. Ezt a törvényjavaslatot a kormany.hu-n talán olvasni sem lehetett, tehát nem került ki széles véleményezésre, sőt az én információim szerint nagyon sok szakmai szervezettel, olyanokkal, akiket egyébként érintettek ezek a témák, egyeztetés nem történt. A szakmai egyeztetésnek ugye az az egyik legfontosabb eleme, önök utaltak arra, hogy a gyógyszerészkamarával, gyógyszerészeti szervezetekkel  mivel a kamaráktól érkezett be törvényjavaslat-módosításra vonatkozó igény, velük vélhetően egyeztettek, de volt egy halom más olyan szervezet, amellyel elmulasztottak egyeztetni. Nagyon fontos lenne, hogy velük egyeztessenek minden alkalommal, már csak azért is, mert nem egy betervezhetetlen ütemben jön az egészségügyi salátatörvény, nagyjából mindenki tudja, ahogy egyébként a nap felkel és lenyugszik, hogy az év végével meg fog érkezni ez a jogszabály, és rendezni fogja az ágazati viszonyokat. Tehát szeretném a kritikát megfogalmazni a konzultáció hiányát illetően. Az, higgye el, államtitkár asszony, nem konzultáció, ha Bayer Zsolt feleségével az Országos Vérellátó Szolgálatnál egyeztetnek, vele majd más módon is tudnak egyeztetni, a szakmának sokkal szélesebb körével kellene egyeztetéseket, konzultációt folytatni.

A másik, amit szomorúan láttam, hogy ez talán az elmúlt időszaknak az egyik legrövidebb és legkevesebb tartalommal rendelkező egészségügyi salátatörvénye, márpedig szükség lenne sokkal több viszonynak a szabályozására. Például szabályozhatnánk az egészségügyi ágazati dolgozóknak a munkahelyzetét. Láttuk, vannak egyéni képviselőknek elég bátor ambíciói, Kósa Lajosnak, illetve Szatmáry Kristófnak, hogy a dolgozók életébe beleszóljanak, és rabszolgatörvénykönyvvel halálra dolgoztassanak. És az egészségügyben is lenne még rendeznivaló viszony, de ez csak egy példa, amit kiemeltem, a sürgősségi ellátásról, a háziorvosi sürgősségi ellátásról. Szerintem 10-15 olyan témát tudnánk hozni, ahol elmaradt szabályozások tömkelege van, vagy akár az itt beszélt EESZT-vel kapcsolatosan is vannak még hiányosságok. Én mind a mai napig nem kaptam például olyanra választ  és ez csak egy kitérő , hogy az EESZT mennyire felel meg az újonnan elfogadott európai uniós adatvédelmi irányelvnek, mert szerintem nagyon sok mindenben nem felel meg. Tehát, mondjuk úgy, nem GDPR-pozitív az EESZT, annak ellenére, hogy önök többször utaltak rá írásbeli válaszban, hogy az, de szerintem nem. És ha ezeket a hiányosságokat nem orvosoljuk, akkor azt kockáztatjuk, hogy ezeket az adatbázisokat kezelő intézményeket vagy akár háziorvosokat jövendőbeli bírságoknak tesszük ki.

De erről továbbmenve inkább foglalkozzunk azokkal a témákkal, amelyek valójában a salátatörvény témái közé tartoznak. Az első a homeopátia kérdése. Nagyon kevés olyan dolog van szerintem az emberek körében, ami megosztóbb lenne, mint a homeopátia szeretete vagy elutasítása. Nyilvánvalóan mindenki érti az evidencián alapuló orvoslásnak és annak a rengeteg kutatásnak és a gyógyszerek hatóanyagainak, működésének a kutatása mögött rejlő felhalmozott tudást, amiről szó van, de a lakosság egy része mégis valamilyen szinten a homeopátia híve vagy ahhoz vonzódik. És nyilvánvalóan az ember a pluralitás, a sokszínűség megőrzése jegyében azt mondja, hogy rendben van ez így. Tehát egy bizonyos szintig az ember azt fogja mondani, hogy mindenkinek megvan a saját választása, hogy mit használ, miben hisz, a gyógyulás nemcsak gyógyászati, hanem szerintem lelki kérdés is. Ezzel talán újat nem mondok, hiszen maga Kásler Miklós miniszter úr mondta azt, hogy legalább akkora szerepe van a lelkiségnek abban, hogy miként gyógyul egy beteg, vagy hogy mennyire érzi magát egészségesnek vagy betegnek.

De amit látok ebben a törvényjavaslatban, az egy olyan szabályozási módszer, amivel önök lényegében azt szeretnék, hogy a homeopátiát, illetve a homeopátiával kapcsolatos készítményeket megregulázzák, valamilyen szinten a fogyasztásától a fogyasztókat  csúnya szóval  elrettentsék. Nyilvánvalóan azt látom mögötte, hogy önök most megpróbáltak egy olyan adminisztrációs szabályrendszert, egy keretrendszert odatenni, amivel úgy gondolják, hogy ezt a fajta fogyasztást lehet féken tartani, lehet korlátozni és valamilyen észszerű határ közé szorítani. Én mondtam, hogy alapvetően hiszek az emberek választási lehetőségében, illetve abban hiszek jogászként, hogy az adminisztrációs eszközökkel akkor lehet elérni a legjobb eredményt, ha azok tűpontosak és a legjobban vannak meghatározva. Jelenleg azt, amit önök ebben a jogszabályban módosítást javasolnak, az erre pont alkalmatlan. Egy dologra lesz jó, hogy egy felesleges adminisztrációt, csak egy terhes adminisztrációt tesz a gyógyszerészek, illetve a gyógyszertárak nyakába. Tehát abban a vitában, hogy hol állunk a homeopátiával, illetve a gyógyszerek hatékonyságával, először majd a tudományos életnek, illetve a társadalomnak a vitát kell lefolytatnia, valamilyen álláspontot elő kell állítania, és akkor lehet szabályozásról majd beszélni, hogy miként szabályozzuk és miként védjük a fogyasztókat benne. De aminek most önök elébe mennek, mert szerintem előrerohantak ebben a problémában, annak, ha megnézem a mögöttes érdekeit vagy a vezérlő szándékait, azt tudom mondani, hogy nem biztos, hogy jó irányba mentek, sőt az ehhez kapcsolódó eszköz is inkább több kárt okozhat, és felesleges adminisztrációt fog okozni.

A szankcionálásból is világosan látszik, hogy mi a szándékuk. Ugye, itt a tájékoztatási kötelezettségről beszélünk, amit a nem konvencionális terápiákra és egyébként a homeopátiás gyógyászati készítményekre vonatkoztatóan értünk. Bár itt is vita állhatna fenn, hogy egyáltalán a nem konvencionális terápiákra vonatkozó szabálysértési, szankcionálási lehetőség alá érthetőe a homeopátiás készítmények szabályozása, mert erre vonatkozóan miniszteri rendelet van, ami nem tartja ebbe a körbe tartozónak. Tehát úgymond a homeopátiás készítményekre vonatkozó tájékoztatás elmaradása miatt szabálysértési eljárást nem lehetne indítani. De az egészet azért tegyük zárójelbe, mert szerintem szintén mutatja, hogy mennyire nem jó az az eszköz, amit a célhoz rendelten meghatároztak, azaz hogy szabálysértéssé minősítsünk egy tájékoztatás elmaradását, mert nem is biztos, hogy jól határozták meg benne azt a célt, amelyre  idézőjelbe teszem  „lőni” szeretnének. Én úgy gondolom hogy a tájékoztatási jog és a tájékoztatási kötelezettség körüli bizonytalanságok, sőt egyáltalán az, hogy mit nevezünk a terápiát alkalmazó személy vagy a gyógyszerész ajánlásának, az ebbéli bizonytalan megfogalmazások nem segítik az ügy megoldását, különösen úgy, hogy a szabálysértéseknél, csakúgy, mint a büntető törvénykönyvnél vagy a büntetéseknél és a bűncselekményeknél, egy logikailag zárt, szigorú és egy pontos, szó szerinti megfogalmazást és az emberek által jól érthető magatartást kell lefednie. Sem a tájékoztatási kötelezettség, ami az egészségügyi törvényben benne van, sem pedig az ajánlás, amiről meg semmi nem rendelkezik, nem tartalmazza magában ezt a pontosságot. Tehát én azt javaslom, és a Jobbik erre tett egyébként módosító javaslatot is, hogy ezeket a szabályozási szándékokat most tegyük zárójelbe, és hagyjuk ki ebből a törvényjavaslatból, mert nem megfelelő az az eszköz, amit használni kíván a kormány. Természetesen lehet erről majd vitát folytatni, éppen ezért fontos a társadalmi konzultáció, hogy ezeket a vitákat megnyugtatóan lezárjuk, és akkor lehet továbblépni.

Ami a kamarai tisztségviselők ciklusának a meghosszabbítását illeti: a Jobbik nyilván tudja, hogy a kamarák részéről érkezett egy jelzés, hogy ezt a fajta korlátozást, miszerint kétszer töltheti be valaki ezeket a tisztségviselői státuszokat, ők szeretnék feloldani. Határozott álláspontunk nagyon régóta, hogy a kamaráknak az autonómiájába, a saját önkormányzatiságába a politika, a politikai pártok nem avatkoznak be. Úgyhogy a legutolsó, amit mondani tudok, hogy bármit is javasol a kamara, a törvényhozásnak egyetlenegy feladata van a szakmai kamarákkal kapcsolatosan: olyan szabályozási környezetet hozzon, ami javítja a kamarai tagoknak a kamarai életben való részvételét, a döntéshozatalokban való részvételét, a tagsági jogoknak a leggyakoribb gyakorlását, hiszen azt láttuk, azt láttam én is, egyébként jogászi hivatásomra tekintettel is, hogy mi az ügyvédi kamarában is nagyon sokszor azzal a krízissel álltunk szemben, hogy a tagok nagyon kevés részének bírta felhatalmazását a mindenkori elnökség, mert a tagok nem érezték magukénak a kamarai tevékenységet. Én azt kívánom az összes szakmai kamarának, hogy talán ez legyen a legkisebb gondjuk, hogy miként módosuljon ez a törvény, legyen egy sikeres, virágzó és minél több kamarai taggal működő tagsági élet, mert ezzel tudják az autonómiájukat a legjobban kiteljesíteni.

Ami a Btk.-módosítást illeti: ott én nem érzem azt a zárt koherenciát, amiről államtitkár asszony beszélt. Pontosan, amit az előbb elmondtam, hogy a szabálysértési jogszabályoknál, illetve a büntető törvénykönyveknél egy nagyon jól meghatározott és egy nagyon zárt logikai rendszernek kell léteznie, szerintem most pont a módosítással ez megbicsaklik. És elmondom, hogy mi az én álláspontom, és ebben természetesen tudunk vitatkozni. Én úgy gondolom, hogy az a szabályozás, ami jelenleg volt a 186. §-ban, leszámítva az új pszichotrop anyagokra vonatkozóan, ami korunk egyik pestise és egy robbanásszerűen terjedő problémája a dizájnerdrogoknak, illetve az egyéb más, ehhez kapcsolódó gyógyszereknek vagy gyógyászati készítményeknek az illegális használata, szóval az a helyzet, hogy eddig is jól és szerintem megfelelően kezelte a rendelkezésre álló jogszabályhelyünk egy egészségügyitermék-esernyő vagy egy ilyen nagy csoport alá helyezve mindazokat az elkövetési magatartásokat, mindazokat az elkövetési tárgyakat meg azokat a személyeket, akik elkövethették akár a minősített esetét.

(13.30)

Úgy gondolom, hogy ennek a duplikálása, pláne úgy, hogy a 186. § elé hozzuk be 185/A. §-ként az egyébként utána következő bekezdést nagyban fedő új törvényi tényállást, szerintem nem segíti a zárt koherenciáját ennek a jogszabálynak. Sőt, sokkal nehezebb eligazodást fog adni majd, ugyanis nem tudjuk majd meghatározni, hogy a két cselekménynek, illetve a két tényállásnak vane valami viszonya egymáshoz specialitás tekintetében. Tehát melyik lesz az az általános elkövetési magatartás, tényállás, amit mindenkire alkalmazhatunk, és mikor lépi át, mondjuk, a magatartás azt, hogy a 186. § szerint minősüljön. Tehát ebben szintén nagyon nehéz szerintem jól látni.

Egy biztos: azt az új rendelkezést, amely a pszi-chotrop anyagokra vonatkozik és a dizájnerdrogokkal szembeni küzdelemben segítséget nyújthat a kormánynak, illetve a bűnüldöző hatóságnak, valahova el kell helyezni a jogszabályban, ez nemcsak nemzetközi kötelezettségünk és megfeleltetési kötelezettségünk, hanem társadalmi kötelezettségünk is. Én viszont azt jobbnak láttam volna, ha a droggal kapcsolatos és az ezzel kapcsolatos visszaélésekhez lényegesen közelebb tesszük be. Egyébként értve azt, hogy e készítmények nagyobb része az egészségügy melléktermékeként jött létre, végső soron sokszor a magyar állami vagy nyugati laborokat megszégyenítő felszereltségű távol-keleti, illetve keleti laboratóriumokban, a harc nagyon fontos, de szerintem nem megfelelő helyen van. Ez természetesen magának a törvénymódosításnak, illetve ennek a javaslatnak a színvonalát vagy az eredményét nem rontja le. Ez egy nagyon fontos és támogatandó cél. Ez nemcsak a Jobbik álláspontja, hanem személyesen Rig Lajos képviselőtársam is rengeteget foglalkozott ezzel a témával. Tényleg a modern kor egyik legnagyobb kihívása, hogy ezzel a gyorsan terjedő modern kori pestissel miként tudunk harcolni.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Nagyon szépen köszönöm, hogy bejött és mindazt elmondta, ami ebben a törvényjavaslatban van, de ez a törvényjavaslat, mint mondtam, és ez a kritikája a konzultáció hiánya miatt vagy talán amiatt, hogy túl gyorsan kellett elkészíteni, és elég sok minden hiányosságot tartalmaz, nem fedi le azokat a problémákat, amelyekkel most, 2018 őszén nemcsak az egészségügyi ágazat, hanem Magyarország, a magyar betegek is szembenéznek.

Úgy gondolom, csak jóindulattal lehet azt mondani, hogy fontolóra vesszük, hogy miként szavazzon a Jobbik ebben a kérdésben. Nagyon sok mindent hiányolunk belőle, nagyon sok válaszlehetőség, amely a 2018 őszén fennálló egészségügyi krízisre válasz lehetett volna, hiányzik belőle. De a vita további részében majd ezekről is szót tudunk ejteni. Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 130 2018.11.29. 5:16  129-130

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A felszólalássorozat egyik célja az, hogy azokat a mindennap elhangzó, de talán a parlament falai közé be nem kerülő témákat érintse, amelyek közérdeklődésre számot tartanak, azonban nyilván a parlamenti műfajok kötöttsége vagy a viták kötöttsége miatt nem kerülhetnek be.A mai egyik olyan hír, amivel foglalkozni szeretnék, a kórházi adósságállományról szól. Külön örülök neki, hogy Banai Péter Benő államtitkár úr még itt maradt, mert hátha hozzá tud szólni és akar válaszolni rá. Én bátorítom és biztatom erre, hiszen ez egy régi vesszőparipánk, és honnan máshonnan, ha nem a Pénzügyminisztériumtól érkezhetne válasz arra, hogy mi is itt a probléma. Nos, mindenki örömujjongásban tört ki az elmúlt órákban, hogy végre a kormány rendezi a kórházak adósságát erre az évre, és 55 milliárd forinttól  amely egyébként rendkívül nagy összeg, ezt nagyon nehéz egyszerű emberi fejjel megérteni, hogy mégis mekkora összeg, de ez egy óriási volumen , szóval, ettől az 55 milliárd forinttól megszabadítja a kórházakat, és leveszi a terhet a vállukról. De ha mögé nézünk a hírnek, akkor mégsem az öröm, hanem inkább a keserűség kell hogy ezt a hírt motiválja vagy jellemezze, ugyanis ez egy olyan adósságspirálra vagy egy olyan állandó állapotára mutat rá az egészségügynek, illetve a kórházaknak, amely riasztó, és az elkövetkezendő időszakban is még mindig meg fogja határozni a kórházak sorsát.

Ha a kórházi adósságról és 55 milliárdról beszélünk, akkor egy kicsit déjà vu érzésünk lehet. Azért lehet déjà vu érzésünk, mert ez minden évben előkerül, főként év végén, hogy mégis valamilyen módon az elfutott, elszaladt kórházi adósságokat rendezni kell. Minden évben repkednek a milliárdok, százmilliárd alatt marad mindig, de vagy 82 milliárd forint adóssággal néz szembe a kormány, amiből 60-at törleszt, vagy egyébként az 50 és 60 milliárd forintos régióban marad, tehát mindig valamit hozzá kell toldani az év végén, és tisztázni kell a kórházak felhalmozott veszteségét. Kiszámítottam  mert utánanéztem , 2015-2018-ban ez 216 milliárd forint, ami óriási összeg. Hogy egy kicsit egyszerűbben fogalmazzak, hogy esetleg itt a fideszes hallgatóság számára is érthetőbb legyen, ez az egyhatoda Kósa Lajos várt, illetve remélt örökségének.

(16.30)

Az is egy elképzelhetetlen és elképesztő szám volt, de a 216 milliárd forint is óriási probléma.

Hogy mi is ezzel az igazi probléma, és mit okoz valójában a való életben, hiszen fordítsuk le ezeket a számokat a való élet számára is: ezek a kórházi adósságok nagyobbrészt azért keletkeznek és azért problémásak, mert a kormány a kórházi ellátásra a finanszírozás áttekinthetetlen és újraalkotott szabályainak hiányában folyamatosan adósságot termel, és a kormány nem teszi oda azt a megfelelő pénzt, amit erre költeni kell. Ez végső soron azt eredményezi, hogy vannak kórházak, amelyek objektív okból adósodnak el, nem tudják ellátni azt a mennyiségű feladatot annyi pénzből, amit nekik adnak, meg persze vannak szubjektív módon eladósodók, akik úgymond egy kicsit bespájzolnak abból a pénzből, amit az adósságok kifuttatásával össze lehet szedni. Egyik sem helyes, mert az egyik mutatja egy tervezetlenség állapotát, ami a központi költségvetés oldaláról van, a másik pedig egy opportunista működési modellt, aki abban érdekelt, hogy a lehető legtöbb állami forrást lehetőség szerint magához szívja, ezzel elszívja mások oldaláról.

Azt viszont lehet látni előre, hogy ennek a következménye az, és nem a várólistákról beszélek, hanem hogy a várakozás az egészségügyben évről évre növekszik. A várólistát bizonyos műtéti típusokra, illetve bizonyos műtéti várakozásra használjuk, de hogy mikor jutunk orvoshoz, mennyi időt kell várni, mekkora a betegút, bizony az az időszak és ez a teljes várakozás időszaka emiatt nő. De emiatt van az is, hogy a kórházak egy része nem tud megfelelő alapanyaggal dolgozni, nincsenek meg a kellő eszközei, vagy egy fontos eszköz cseréje, beszerezése várat magára, elhúzódik, mert nincs rendelkezésre álló pénz.

Márpedig ez a folyamat, ami a kórházi adósságban áll, könnyen megoldható lenne. Egyrészről vagy a kórházi finanszírozás teljes áttekintését kell a kormányzatnak kieszközölnie, ugyanis évtizedek óta gyakorlatilag már nem volt róla szó, illetve nem került terítékre, hogy miként változtassuk meg; vagy előrelátó tervezés kell a költségvetés során. Hiszen lehet vele számolni, hogy minden évben elő fog kerülni, lehet vele számolni, hogy a technológiai teher folyamatos nyomást fog gyakorolni, és számolni lehet vele, hogy ugyanennyi kórházunk van, sőt a morbiditási, mortalitási adatok is viszonylag jól belőhetők Magyarországon. Tehát látszódik egy állandó igény, erre nincs meg a visszacsatolás, nincs meg a kellő pénz évente, ezért minden évben ott tartunk  és ez volt a mai nap egyik híre , hogy a kormányzatnak minden év végén zsebbe kell nyúlni, és oda kell adni egy részét annak, ami hiányzik.

A kérdés az, hogy ez meddig tartható fönn, meddig fogják bírni a dolgozók, meddig bírják az intézmények. Én azt javaslom, vizsgáljuk fölül a kórházi ellátás finanszírozási modelljét, és a kormány pedig gondoskodjon előrelátóan arról, hogy a kórházaknak legyen év közben is pénzük. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 206 2018.12.03. 5:33  205-206

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Az ENSZ december 3-át a fogyatékos emberek világnapjává nyilvánította 1992-ben. Mindezt azért, hogy felhívja a balesetben, betegségben vagy katasztrófák következtében fogyatékossá vált embertársaink problémáira a figyelmet. Fel kell rá hívni a figyelmet így a mai napon is, hogy mit jelent fogyatékkal élni, mit jelent fogyatékkal élő családban élni, illetve velük dolgozni, hiszen ez az a nap, amikor legalább egy napra meg tudunk állni, és meg tudunk valamilyen módon emlékezni ennek a társadalmi osztálynak, ennek a társadalmi résznek a problémáiról.Hogy mekkora kihívást is jelent ez a probléma, illetve a fogyatékossággal élők helyzete mennyire érinti a társadalmat, a 2016. évi mikrocenzus nagyjából meg tudta határozni egy 408 ezer főben azokat a személyeket, akik önbevallás alapján fogyatékkal élőként tekintenek magukra, illetve azokat, akik a hozzátartozóikat akként kezelik. Hogy ez eloszlásban mégis mit jelent, ez 4,3 százaléka a lakosságnak. Közülük a legnagyobb csoportot a mozgássérültek jelentik, ők 190 ezren vannak önbevallás alapján, míg a gyengénlátók közel 70 ezren, a nagyothallók 55 ezren vannak.

Hogy generálisan beszélünk erről az egyébként rendkívül sokféle fogyatékossággal rendelkező csoportról, talán nem is helyes, éppen ezért úgy gondoltam, hogy egypár olyan problémát, életszerű problémát szeretnék mutatni, ahol a társadalom érintkezik vagy egyáltalán nem érintkezik a problémával, és nem is tudja, hogy milyen nehéz ez az élethelyzet.

Az egyik  egészségüggyel foglalkozó képviselőként  egy személyes megkeresésből táplálkozik. Méghozzá kevesen gondolnánk, hogy egy fogyatékos gyermek egészségügyi gondozása milyen nehézséget takar, ha fogorvosról van szó. Azt mindannyian tudjuk, hogy szerintem a lakosság nagy többsége nem szívesen jár fogorvoshoz, ezzel a fogyatékkal élők sincsenek másképp. Szimplán náluk, az értelmi fogyatékos személyek pedig talán még nagyobb félelmet, még nagyobb gyanakvást táplálnak a fogászat, illetve a fogászati ellátás iránt. Őket nagyon gyakran egyébként még a rendes lakosságnál is lényegesen nagyobb hátrányok érik. A szolgáltatásaik nagyon nehezen, nagyon kevés helyen vehetők igénybe, és az elmúlt időszakban több olyan átszervezés is volt, amellyel szinte lehetetlenné vált az igénybevételük.

Egy nagyon megható eset volt az interneten, amelyben az édesanya a fogyatékos gyermeket cipelő portást mutatta, merthogy olyan helyre került át a gyermekfogászat, ahol éppen őt kezelték, amelynek nem volt akadálymentes bejárata, így az oda kezelésre hívott gyermekeket kézben kellett minden esetben felvinni a családtagoknak vagy a portásnak, és ez így ment hosszú időn keresztül ezen a fogászati ellátóhelyen. Ez csak egy, ami mutatja, hogy mennyire nehéz az élet ezen a területen és a szociális dolgozóknak, akik ezekkel a problémákkal foglalkoznak.

A másik probléma a szakmai minőség kérdése. Nagyon sokszor az történt az ágazatban, ahelyett, hogy egy komplex megoldást talált volna az ágazat irányítója a fogyatékkal élő személyek problémájának a megoldására, rendszerint az intézményekben kirúgásokkal, összevonással válaszolt, vagy szimplán azt hagyta, hogy az egyik legrosszabbul fizetett szociális dolgozók legyenek kénytelenek dolgozni ezen a területen. Az vitán felül áll, hogy a nemzetgazdaságban a legrosszabb bérekre a szociális ágazatban dolgozók számíthatnak. Tehát nagyon gyakran kirúgással válaszoltak az újragondolás helyett a problémákra.

Itt van a kitagolás kérdése is, amely szóba került a mai napon is már a Házban, viszont nem érintette teljes egészében. A kitagolás nyilván azért jött létre, hogy egy-egy nagy intézményt, ahol nem túl kulturált körülmények között, zsúfoltan lehetett ellátni a fogyatékkal élő személyeket, emberibb környezetbe helyezzék. Jelzem, hogy a Jobbik ezt abban az esetben támogatja, amennyiben nem pszichiátriai gondozottakról van szó. Nagyon egyszerűen el lehet mondani, hogy miért: nagyon sokszor a pszichiátriai intézményben kezelt betegek a város lakói közé költöznek ki. Ez megtörtént egyébként vagy megtörténik Püspökladányban vagy Eleken. Ezeken a településeken sokszor olyan büntetett, illetve nem büntethető személyek vannak, akik kényszergyógykezelésüket töltik ott, kvázi büntetésükként, egyébként azért, mert a társadalomra és saját magukra is ön- és közveszélyesek. Ilyen személyek kitagolását talán érdemes lenne elkerülni. A kitagolás intézménye nem lenne rossz, de ezek a mögötte lévő motivációk vagy vezérlő elvek egyáltalán nem segítik a helyzet javítását.

És egy utolsó mondatban emlékezzünk meg azokról a személyekről is, akik reményt adnak a társadalomnak, hiszen a fogyatékkal élők között vannak kiváló embertársaink is. Fogyatékkal élő volt például Frida Kahlo, Stephen Hawking, Beethoven. Ők adnak szerintem mindannyiunknak reményt, a fogyatékkal élőknek, az őket gondozó családtagoknak is, hogy igenis, lehet eredményt elérni, igenis, a társadalomnak, ahogy most is, teljes körű és megbecsült tagjai. Ezekről a kérdésekről a közeljövőben is vitát kell folytatni és beszélni kell.

És egy utolsó mondat, elnök úr, meg kell fontolni azt, hogy miként lehet a szavazati jogukat a fogyatékosoknak megfelelően biztosítani. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez is egy hatalmas elvárásunk.

Köszönöm szépen a türelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

(15.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 244 2018.12.11. 5:08  243-244

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hát, nemcsak a mai napon, hanem a tegnapi napon sem hangzott el elég sok minden a Házban, aminek el kellett volna hangzania, ezek többek között olyan kérdések voltak  és itt az egészségügyre gondolok, hiszen az egészségügy olyan helyzetben, olyan krízishelyzetben van, ami szerintem a munkavállalók helyzete mellett az egyik legmeghatározóbb kérdés ma Magyarországon , tehát az egészségüggyel kapcsolatosan több olyan kérdés, olyan probléma nem hangzott el, amire választ kellene találni. Itt arra céloznék, illetve azokról beszélnék, amik a kormányzatnak az egészségüggyel kapcsolatos tervei, az azzal kapcsolatos elmondása és mégis az ezzel szembeni magatartását mutatja. Egy nagyon egyszerű példát mondok, hogy hogyan működik ma Magyarországon az egészségügyi ígérgetés: a kormány azt mondta, illetve bejelentette Kásler Miklós a hónap végén, november 29-én, hogy a kórházaknak az adósságát a kormány rendezni fogja, erre mintegy 55 milliárd forintot fog szánni, majd ugyanúgy Kásler Miklós rá nyolc napra bejelentette, hogy a kormány nem fogja kifizetni a kórházaknak a tartozását, és hozzábiggyesztette, hogy csak úgy fogja rendezni a tartozásukat, ha egyáltalán rendezi, hogyha meghatározott gazdálkodási szabályoknak eleget tesznek. A mai napra pedig kiderült az is, hogy ezek a meghatározott gazdálkodási szabályok azok lesznek, hogy a kórháznak a vezetői lényegesen kevesebb fizetést fognak kapni.

Én nem szeretnék senkinek a zsebében turkálni, de a kórházvezetőknek a kevés fizetése talán azt fogja eredményezni, ami az egészségügynek az egyik köztudott jelensége, azt, hogy a beszállítóktól vagy különböző más módokkal megfűszerezve saját pénzzé válik mindaz, ami közpénz, és ami a köznek az ellátására kellene hogy fordítódjon. Óriási korrupciós veszély van ezeknek az intézményeknek a vezetésében, milliós, ha nem milliárdos pénzforgalommal rendelkeznek, éppen ezért itt visszavágni a vezetőknek a fizetését, még akkor is, hogyha nem tisztem az ő szerepüknek a védése, nagyon komoly károkat tud okozni az ellátórendszerben.

A másik, egyébként önmagának ellentmondó kormányzati kommunikáció volt, mindenki hallotta azt a hírt, a kormány szinte örömhírként jelentette be, hogy az egészségügyi szakdolgozók az elkövetkezendő négy évben 72 százalékos emelést fognak kapni. Nos, hátrább az agarakkal, tisztelt képviselőtársaim, Orbán Viktor a Kossuth Rádióban rögtön, pár napra rá a pénteki kora reggeli műsorban bejelentette, hogy azért ezen még erősen gondolkozik, és a gazdaságnak az állapota fogja meghatározni, hogy egyáltalán megkapják. Az is világos, hogy az eredeti terv szerint az ütemezése a 72 százalékos emelésnek annyi volt, hogy az elkövetkezendő egypár évben alig kapnak pár százalékos emelést, és majd ahogy a választásokhoz közeledünk, akkor fogják a többet megkapni.

Egyébként hogy a kormánynak mind a két kijelentése mekkora blöffnek, politikai blöffnek minősülhet, jól mutatja, hogy már letárgyaltuk a következő évnek a költségvetését, amelyben nyoma sincs ezeknek a tételeknek, tehát nem tudjuk, hogy a kormány ezt miből fogja előteremteni. Persze, tudjuk, van egy kis zsebpénz itt-ott, Rogán Antal minisztériumánál vagy akár a Miniszterelnökség más fejezeteiben is, de összességében azt látni, hogy ez nem biztosított.

Mindebből az tűnik ki, hogy az egészségügyet továbbra is úgy kezeli a kormány, ahogy az előző nyolc évben történt: hagyja, hogy krízisről krízisre halmozódjon az összes ellátási probléma. Most már nem csak ott tartunk, hogy a sürgősségi ellátóhelyek nem működnek rendesen, most már ott tartunk, hogy a koraszülötteket ellátó osztályok sem tudnak rendesen működni, a legszűkebb ellátási szegmensekben is óriási zavarok kerülnek elő. Beszélhetünk a Honvédkórház esetéről, de beszélhetünk az ajkai esetről, nagyon széles a paletta sajnos, hogy milyen hibák vannak.

S hogy mit lehetne ezzel szemben tenni? Azt lehetne tenni, tisztelt képviselőtársaim, hogy meghallgatjuk az idők szavát, meghallgatjuk a teendőket. Az egészségügyben a technológiai fejlődés miatt, az elöregedő társadalom miatt egy óriási segélykiáltás hallatszódik: több pénzt kell a rendszerbe tenni! Ennek a segélykiáltásnak a mondandója tehát az, hogy több pénzre van szüksége a rendszernek. Ezt a kormány a tervezésnél, a költségvetési tervezésnél rendkívül rossz módon figyelmen kívül hagyja, sosincs annyi tervezve bele, mint amennyi kellene, éppen ezért ennek a pénznélküliségnek az egyenesági következménye a várólisták növekedése, az orvosok, illetve a dolgozók, szakdolgozók munkakörülményeinek a romlása, az, hogy eszközhiány van egyes kórházakban, az, hogy kórházi osztályokat kell bezárni, vagy úgy átszervezni az ellátást, hogy sok-sok kilométert, akár 70-80 kilométereket kell utazniuk az ellátásra váró betegeknek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Világosan látszik, hogy amiről az elmúlt napokban nem tudtunk beszélni, az a munkavállalókat érintő rabszolgatörvénykönyv mellett talán az ország második legsúlyosabb problémája, és ez az egészségügynek a helyzete. Erről kellene gyakrabban vitáznunk, erre kellene Orbán Viktornak is gyakrabban válaszolnia, és ezekre a kérdésekre kellene megoldást találnia közösen, nemcsak a parlamentnek, hanem a kormánynak is, és végre komolyan kellene venni, hogy az egészségügy igenis megmentésre vár. Köszönöm szépen. (Szilágyi György: Úgy van!  Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 140 2019.02.19. 5:18  135-152

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár úr már egész alaposan ismertette, hogy miben áll, illetve miről szól ez a törvényjavaslat, és hogy a megállapodás, illetve az egyezmény kötelező hatályának elismeréséről kell döntenünk, ami egyébként támogatható. Magyarországnak, illetve az Európai Uniónak mint világpolitikai szereplőnek kiterjedt kapcsolatai vannak mindenfelé, éppen ezért fontos, hogy a világban talán egyik legfontosabb keleti szereplővel is jó kapcsolatai és jó megállapodásai legyenek. Azonban pont ez a törvényjavaslat ad lehetőséget arra, hogy át is tekintsük, hogy mégis mit lehet eltanulni Keletről, mit lehet eltanulni Nyugatról, hogy lehet ezeket egymással közös nevezőre hozni, hiszen rendkívül sok területet érint maga a törvényjavaslat. A kötelező hatály elismerése vonatkozhat egyrészt gazdasági, energetikai, biztonságpolitikai  államtitkár úr végigsorolta, hogy mi minden  aspektusra, azonban kettőt mindenképpen kiemelnék, amire vonatkozik, és amelyben lenne mit tanulni, meg lenne mit át nem ültetni Magyarországon.

Az egyik ilyen a japán kultúra a korrupcióval szemben. Hát, itt azért lenne mit eltanulni, meghonosítani, hiszen látjuk, hogy könyörtelenül működik ezen a téren. Talán az Európai Uniónak, ha egyezményt és megállapodást köt Japánnal, a közélet tisztaságára vonatkozó kitételeket kellene saját maga felé implementálni, és nem holmi teljesen képlékeny vagy ködben létező világszervezetnek az elvárásaira, illetve keretegyezményeire hivatkozni.

A másik pedig, ha már Japánról beszélünk, mindenképpen, hogy hogyan foglalkozik a munkavállalókkal. Itt pedig nem kell átvenni olyan szabályozást, és nem kell abban megállapodni egyezményben, és közös nevezőre jutni olyan dolgokban, amelyek Japánban zajlanak, bár lassan úgy tűnik, hogy a kormány hasonló irányba indul el. Talán a világon nincs annyi túlóra és nem kell annyit túlórázni, mint amennyit Japánban túlóráznak az emberek. Japánban nem ritka, sőt gyakori a karoshi nevezetű jelenség, ami nem más, mint hogy valaki halálra dolgozza magát, ugyanis Japánban a túlórára tekintet nélkül az emberek jó része saját egészségét károsítja, különböző betegségeket szerez szimplán azért, mert valamilyen társadalmi elvárásból vagy valamilyen belső elvárásból, a munka hódolata szempontjából úgy gondolja, hogy sokat kell dolgozni.

Magyarországon ennek egy butított verziója, a magyar karoshi lépett életbe azzal a 400 órás túlóraszabállyal és túlóratörvénnyel, ami  persze most lehet mosolyogni a túloldalról  bizony ugyanazt fogja eredményezni, mint a japán munkavállalóknál. Ha megnézik, hogy miben állt, ami a japánoknál probléma: abban állt, hogy ez egészségkárosító, abban állt, hogy ezek a személyek, akik így dolgoznak, a családjukat, a szabadidejüket teszik tönkre, és igen, képviselőtársaim, azt is ki kell mondani  ahogy egy japán túlórakérdéssel foglalkozó professzor mondta , hogy az egész túlórakultúrát kellene lecserélni, helyette pedig időt teremteni a család és a különböző hobbik számára. Tehát már Japánban, a túlórakultúra fellegvárában is felismerték, hogy egy kicsit hátrább az agarakkal, ha túlóráról van szó. A világszintű trend az, hogy ezt csökkentik, Magyarországon ez nő. Míg Japánban, ahol igazán káros jelenség a túlóra, próbálják csökkenteni és arra figyelmeztetni a munkáltatókat és a munkavállalókat, hogy egy kicsit lazítsanak, Magyarországon azt próbálják rákényszeríteni az emberekre, hogy túlórázzanak, dolgozzanak, sőt még három év múlva kapjanak erről egy elszámolást, és akkor számolhassanak el a túlórapénzeikkel.

Tehát a kormány, világosan látszik  ilyen egyezmény ide, olyan egyezmény oda , saját maga járva az utat, bevezeti az úgynevezett magyar karoshit, ami egészségtelen, és a családvédelem szempontjából sem kitüntetésre méltó, hiszen mindenki látja, hogy ha valakinek egy pluszszombatot kell dolgoznia, az azt fogja eredményezni, hogy ezt az időt nem az egészséges rekreációval, nem a családi körben és nem saját maga regenerálódásával fogja tölteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unió és tagállamai, valamint Japán közötti stratégiai partnerségi megállapodás sok mindenről szólhatna. Szólhatna például arról, hogy miként állapodnak meg a felek abban, hogy nem zsigerelik ki egymás dolgozóit, de erről nem szól. Ennek ellenére úgy gondolom, konszenzus lesz abban, hogy a pártok ezt a javaslatot támogatni fogják, hiszen mindannyiunknak az a legfontosabb, hogy egy ilyen fontos gazdasági partnerrel mind az Európai Unió, mind pedig hazánk jó viszonyt ápoljon. Az intő példák, az intő rossz példák pedig a kormány előtt állnak. Visszakozzanak a túlóratörvényből, visszakozzanak a 400 órából, és térjenek vissza a realitások talajára, ami a munkaidő-, illetve a munkabér-elszámolásra vonatkozik! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 158 2019.02.19. 4:04  153-163

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaink! Lehet, hogy a mostani törvényjavaslattal kapcsolatosan is fel fog merülni az az egymás közötti értelmezési vita, hogy az ellenzék mire futtatja ki magának a törvényjavaslatnak a tematikáját, mint ahogy az előzőnél is felmerült. Azonban azt szeretném államtitkár úrnak jelezni, hogy az ön felszólalása se volt sokkal másabb, beszélt olyanokról, amit a Külügyi Igazgatóság vagy amit a Külügyminisztérium felkészítő anyagként szokott általában egy külföldi utazáshoz készíteni, hogy ennek és ennek az országnak milyen tulajdonságai vannak, milyen a külkapcsolatunk, milyen termelési mutatók vannak, ezt ön felolvasta, holott nyilvánvalóan, ahogy ön mondta, az Európai Unió felé lehetne üzeneteket megfogalmazni és az Európai Unió irányába fognak mégis elhangozni azok a kijelentések, hogy támogatja-e egy párt vagy nem támogatja. Tehát próbálta felhívni, ha jól értem, a téma fontosságára a figyelmet, és hogy ne vigyük el más irányba. Így hát körülbelül arra az 1 perc 30 másodpercre én is elkanyarintanám más irányba, amennyiben ön is megtette ezt és nem az Európai Unió és örmény együttműködést és kontextust, hanem a magyar-örmény kontextust és a magyar kapcsolatokat jellemezte. A lényege az egész partnerségi megállapodást megerősítő törvényjavaslatnak, hogy rengeteg fontos aspektust  ezt az előzőnél is elmondtuk , energetikapolitika, gazdaság, biztonsági kérdések, oktatási, egészségügyi és egyéb együttműködési kérdéseket rendez, és a XV. fejezetben a foglalkoztatási és szociálpolitikai együttműködés kereteit is rendezi.

Engedjék meg, hogy ennek a keretében nagyon csábító és jól hangzó kérdésekről ejtsünk szót, például arról, hogy miért nincs belecsempészve egy tisztességes és normális túlmunkát szabályozó keret. Az Európai Unióban gyakorlatilag az egyik legrosszabb túlóratörvénnyel és legrosszabb túlóra-szabályozással most már Magyarország rendelkezik. És hogy mekkora ez a probléma, engedjék meg, hogy idézzem az ILO kimutatását, miszerint Örményországban  micsoda csoda!  a legtöbb elrendelhető túlóra évi 120 óra. Magyarországon ez most lett 400 óra. Tehát azért itt az együttműködésben van mit tanulnunk a jó oldalról egymástól. Tehát amíg mi azt kívánjuk, hogy halálra dolgozzák magukat a munkavállalók…  persze tudjuk az önök értelmezését, csak azoknak kell ezt dolgozni, akik többet szeretnének keresni, meg persze akit a munkáltatója oda fog kényszeríteni különböző eszközökkel, ezt önök mindig elfelejtik hozzátenni. Tehát azért mégis tanulhatnánk ebben is, hogy 120 óra túlóra pontosan elegendő lenne. Vagy például az ő szabályozásuk az is, hogy két egymást követő napon négy óránál több túlórát nem lehet elrendelni. Tehát összesen napi két óra túlórát lehet elrendelni Örményországban. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Örményország Magyarországot bőven, körökkel veri egy családbarát hely víziójában, amire a kormány törekszik. Örményország sokkal családbarátabb. Itthon persze lehet 400 órát túlmunkázni, nálunk lőttek a szabad szombatnak, Örményországban nem.

Ha Magyarországnak lenne egy fontos feladata az Európai Közösségen belül, az az, hogy legalább ezeket a szabályozásokat az európai elvárással és az örmény elvárással összhangba hozza. Én továbbra is azt javasolom önöknek, hogy a magyarországi, szerintem teljesen eltúlzott és a munkavállalókra egyáltalán nem méltányos túlóratörvényt és az ezzel kapcsolatos szabályozást szimplán helyezzék hatályon kívül, hallgassanak az idő szavára, hallgassanak azokra az emberekre, akik túlnyomó többségben azt szeretnék, hogy ezt a szabályozást eltöröljük.

Természetesen ezt a mostani törvényjavaslatot a Jobbik támogatni fogja, hiszen rendkívül fontos célokat fogalmaz meg, és kevés fontosabb dolgot tudunk elképzelni, mint hogy mind az Európai Unióval, mind a környező országokkal vagy egy kicsit távolabbra tekintve a Keleti Partnerség országaival jó, rendezett, stabil és egy jogállamiságnak megfelelő viszony legyen. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 274 2019.02.19. 5:13  273-274

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon immár ötödik éve a magyar ápolók napján méltatjuk az ápolókat, mindazokat, akik a szociális, egészségügyi területen vagy akár a saját otthonaikban vagy a civil szférában az ápolással mint szakmával foglalkoznak.Sokfelé országszerte volt ma rendezvény, központi rendezvények is, és a parlament is azzal kezdte el a mai ülésnapját, hogy a magyar ápolók napjáról megemlékezett és elmondta mindazt, ami a méltatásukra szükséges. Azonban az ápolók napjának méltatásán túl azt kell mondani, hogy ez az ünnep egy felemás ünnep, merthogy az elkötelezettségüket, illetve a lojalitásukat ünnepeljük, de a helyzetükön, a dolgozók helyzetén sokat ünnepelni már nincs mit, mert az nem igazán ünneplésre méltó.

De hogy miért is van az a nagyon nehéz helyzet, amely egyaránt a szociális szférában, az egészségügyi területen dolgozó ápolókat, ápolónőket és ápolókat egyaránt érinti, azt érdemes elemezni. A kormány részéről többször próbálják védeni, illetve többször elhangzik az az érvrendszer, miszerint milyen intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy az ápolók nagyrabecsültségét és a megbecsülését növeljék, és ebben el is kell ismerni azt és nem szabad elhallgatni, hogy valóban voltak olyan fizetésemelésbeli változások, amelyek a nagyon nehéz helyzetben lévő, és ez főként az egészségügyi dolgozókra vonatkozik, az ő körülményeiken valamilyen szinten javítottak. Viszont semmivel nem voltak és nincsenek előrébb ezek a dolgozók annál a fizetésemelésnél, ami például a bérminimum-emeléssel vagy az egyéb szakképzettséget igénylő munkakörök minimumfizetésének az emelésével elérhető volt. Ha úgy tetszik, ugyanolyan ütemben növekedett az ő fizetésük, az ő hazavihető pénzük, mint egyébként a lakosságnak, a magyar dolgozó embereknek a fizetése. Ez sajnos nem elegendő, sőt ha azt nézzük, hogy kiemelkedően nehéz munkát végeznek a szociális és egészségügyi téren ápolást végző személyek, azt mondhatjuk, hogy még nem is gyógyír, egy tapasz sem az ő sebeikre.

Azt is látni kell, hogy a nap végén egyáltalán nem jártak jól, hiszen olyan folyamatok, olyan tendenciák zajlanak ezen a területen, ami sajnos a szakma kiüresedését, a vonzóságának a megszűnését jelenti. Folyamatos az elvándorlás erről a területről. Folyamatos a pályaelhagyás ezen a területen. Talán ez az egyik legfájdalmasabb, hiszen az országon belül olyan szakmák, illetve más olyan, könnyen elérhető állások szívják el az ápolás területéről a dolgozókat, ahol lényegesen nagyobb bért tudnak kínálni, és amely lényegesen kényelmesebb állást biztosít számukra, és a megbecsültsége is nagyobb ezeknek a munkáknak és munkaköröknek.

Folyamatos probléma a kiöregedés és az utánpótlás hiánya. Ha Magyarországon valami nagyon rossz helyzetben van, az a szakképzés, és talán a szakképzés egyik legmélyebb bugyra az egészségügyi és szociális dolgozókat érintő ápolói, illetve egészségügyi képzési rendszer, amely soha nem találta meg az elmúlt időszakban a helyét, éppen ezért ez az utánpótlás, az oly vágyott frissen becsatlakozó, ápolásban részt vevő dolgozók hiányát és ezeknek a dolgozóknak és a jövendőbeli fiataloknak az elmaradását okozta.

Ami tehát az egyik legfontosabb, hogy nem tudjuk, mennyi a pályaelhagyó. Tisztában lehetünk azzal, hogy körülbelül mennyien hagyják el külföldre ezt a pályát és választanak máshol hivatást, de hogy milyen más hivatást választanak, azt nem tudjuk, így fel sem tudjuk mérni, hogy mekkora a probléma, mint ahogy azt sem tudjuk felmérni, hogy mekkora a probléma a lemorzsolódással és az utánpótlás hiányával.

Még egy problémát hadd mondjak, ha már a mai napon a túlóratörvényről beszéltünk. Az egészségügyi és szociális dolgozóknak nem az a problémája, hogy 400 óra túlórát lehet vagy kell, vagy kötelező vállalni. Az egészségügyben az ápolók 1260 óra maximum túlórát vállalhatnak. Ha éves szinten összeadjuk, 1260 órát ilyen vagy olyan jogviszonyban, ilyen vagy olyan túlórával ezeknek a dolgozóknak le kell dolgozniuk. Így tudják egyedül pótolni a rossz fizetéseik mellé a pótlékokat. A mai napon szó volt arról, hogy milyen egészségkárosító dolog ez. Képzeljék el, az egészségügyi dolgozók a saját kamarai felmérésük alapján rosszabb egészségügyi állapotban vannak a szakmájuk vége felé, a pályaívük vége felé, mint azok a betegek, akiket ők ápolnak. Milyen egészségügyet, milyen szociális szférát üzemeltetünk mi, ahol rosszabb állapotban vannak és betegebbek a benne dolgozók, mint akiket ápolni kellene?!

A Jobbiknak és a szakmának azonban van megoldása, és a kormánynak is ezt kellene meghallgatnia. Nagyon fontos, hogy egy nagyobb megbecsülést, főként egy életpályamodellel adódó nagyobb megbecsülést adjunk, amelyben a bér, az előremenetel, a munkakörülmények javítása mind olyan körülmény, amelyeken változtatni kell. És persze, meg kell teremteni a stabil utánpótlást is.

A magyar ápolók napján tehát sajnos azt tudjuk mondani, hogy a szakma csak egy segélykiáltást tud küldeni a nyilvánosság felé, hiszen égetően sok a tennivaló. Arra bátorítom képviselőtársainkat, kezdjünk hozzá mihamarabb ezeknek a problémáknak a megoldásához. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 100 2019.02.25. 2:04  99-102

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaink! Orbán Viktor 2015-2017 között a megyei jogú városokat végigjárva megígérte, hogy ezek a városok összeköttetésre kerülnek a fővárossal, négysávos utakkal. Szolnokon 2019-re ígérte, hogy négysávos út fogja összekötni, nyilván az ottani lakók legnagyobb örömére, azonban, tisztelt képviselőtársaim, úgy áll a helyzet és úgy néz ki az M4-es építése, hogy aki arra jár, az naponta láthatja, hogy hónapok óta nem történik semmilyen munkavégzés főként az Abony és Cegléd, a Cegléd elkerülő és a Cegléd környéki szakaszokon. Van egy rövid rész, amit Ceglédnél sikerült kampányüzemmódban átadni, ami egyébként egy félig már korábban kész, meglévő részre épült, tehát egy nagyon kicsi kis kiegészítés kellett, viszont azóta gyakorlatilag semmi nyoma nincs a munkavégzésnek, és semmit nem hallani róla, csakúgy, mint Farkas Flóriánról se hallani az utóbbi időben.

De kérem szépen, annak ellenére, hogy Orbán Viktor azt mondta, hogy falun született, falun nevelkedett és ott tanult meg viselkedni, azért ez mégsem mentesíti őt az alól, hogy a szolnokiakat nem szabad becsapni. A szolnokiak várják most már nagyon régóta, hogy a halálutat végre felváltsa valami más, az M4-es létrejöjjön, és a 4-es út, ami egy életveszélyes és egyáltalán nem biztonságos út, végre egy jól közlekedhető út legyen, és be legyen kötve ezáltal a számomra egyik legfontosabb megyeszékhely a budapesti vérkeringésbe is.

Tisztelettel kérdezem tehát államtitkár urat, és kérem, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba, be akarták-e csapni a szolnokiakat az út ígéretével. Mennyi készült el eddig az M4-esből, mennyi, milyen hosszú szakaszt adtak át? Mennyibe került ez eddig az adófizetőknek? És mikor fog egyáltalán befejeződni a Cegléd, illetve Abony közötti rész? Várható-e, hogy még ebben az évben fog, és ha nem, mikor fognak bocsánatot kérni a szolnoki lakosoktól? Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

(13.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 48 2019.03.04. 3:17  47-53

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az utóbbi hetekben elég sok visszajelzést kap a kormány arról  mind házon kívülről, mind házon belülről , hogy amilyen az egészségügy jelenleg, az igen távol áll attól, amit szeretne látni, azaz a XXI. századi egészségügytől.Nemrég a Magyar Orvosi Kamara elnöke fogalmazta meg nyilván cinikusan a kormány egészségügyi sikerpropagandájával kapcsolatban, hogy annyiban igaza van a kormánynak, hogy azért Afganisztánnál még tényleg jobbak vagyunk.

De nemcsak hazai, hanem külföldi értékelés is akad bőven az elmúlt időszakból. Engedje meg, államtitkár úr, hogy például a Bloomberg jelentését ismertessem, amely az egyes országok lakóinak egészségét, egészségi állapotát rangsorolja. Nos, ez megállapította, hogy hazánkban elszomorító a helyzet. Olyan országok bizonyultak nálunk egészségesebbnek, mint Chile vagy Uruguay, vagy éppen a Külügyminisztérium által első fokozott biztonsági kockázatot jelentő célországnak tartott Libanon. A jelentés értékelése szerint hazánkban a születéskor várható alacsony élettartam, a dohányzás magas szintje, az alkoholizmus vagy éppen a rossz levegő mind olyan helyzetet eredményeztek, amellyel még a visegrádi négyek országai közül is utolsó helyen vagyunk.

Egy másik nemzetközi felmérésben az eddigi legrosszabb besorolást kapta egészségügyünk az európai fogyasztói indexek összevetésében, úgy, hogy eredményünk már rosszabb a bolgárokénál, és alig jobb, mint Albániának. Európai összehasonlításban itt is az utolsó helyek egyikét sikerült sajnos bebiztosítanunk. Ezek a nemzetközi elemzések hétről hétre minősítik le a magyar kormány egészségügyi munkáját. Kérdezhetjük: meddig folytatódik még ez?

Mindezek egyébként azért is fájó külső visszajelzések, mert egybeesnek azzal, amit a lakosság nap mint nap tapasztal. Sokszor romos állapotúak az épületek, néha csak szerencse kell, hogy valakire éppen ne szakadjon rá a plafon egy-egy kórteremben. Máshol az állam vásárol betegeknek, hozzátartozóknak ágyakat, itthon a betegek gyűjtenek ágyakra, vagy éppen adományként hoznak be Nyugatról már feleslegessé vált eszközöket. A betegek fáradt, kiégett és agyondolgoztatott egészségügyi dolgozókkal találkoznak az intézményekben, és mindenki számára megalázó, sőt sokszor anyagilag is igen nehezen bírható hálapénzzel próbálnak minőséget és ellátást vásárolni. Nos, államtitkár úr, a magyar betegek sajnos érzik, hogy lassan egész Európában ők a legbetegebbek, és jól érzik, hogy róluk gondoskodik legkevésbé a kormányuk.

A kormány XXI. századi egészségügyet ígért, de 2019-re ebből szinte semmi nem valósult meg. Az elmúlt, lassan egy évben sem történt érdemi változás, pedig a szakma és a betegek méltán vártak fordulatot az orvos végzettségű minisztertől. Helyette csak tovább folytatódott az egészségügy leépülése, most már prof. dr. Kásler Miklós asszisztálása mellett.

Tisztelt Államtitkár Úr! A következő kérdésekre várom válaszát. Meddig engedik még, hogy lejjebb csússzon a magyar egészségügy a nemzetközi összehasonlításokban? Vane kormányzati terv ennek a megakadályozására? S miért nem a magyarokat tizedelő dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás vagy éppen a rák elleni fellépést bemutató országos plakátkampányt indítanak milliárdokból? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 52 2019.03.04. 1:14  47-53

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Nincs indokom arra, hogy elfogadjam államtitkár úr válaszát. Azon gondolkoztam, miközben jegyzeteltem, hogy mit lehetne rá válaszolni. Talán a legegyszerűbb, amit lejegyzeteltem, államtitkár úr, az nem más, mint ez a szám. Ezt jól jegyezze meg! Ez azt jelenti, hogy 24 ezer ember volt az, aki 2017-ben  és ez az önök által bevallott szám  úgy halt meg, hogy a haláluk megakadályozható lett volna. Ezt egyébként maga Kásler Miklós egy háttértanulmányban állítja, illetve őhozzá köthető. S tudja mit, államtitkár úr, ha nincs akkora gond, amit mondott, akkor majd bőven és vígan le fogják azt szavazni, amit az ön minisztere kért, méghozzá 1500 milliárd forintot kért arra, hogy az egészségügyet megmentse. Akkor most mi a valóság, államtitkár úr? Az, hogy bajban van az egészségügy vagy jó az egészségügy? Kásler Miklós mire kéri a pénzét? Miért van az, hogy 24 ezer embernek kellett 2017-ben úgy meghalnia, hogy az az ellátórendszer hibája volt? Államtitkár úr, ezt kell megválaszolni a cinikus válaszok és a cinikus puffogtatások helyett! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) S ebben a Házban szinte mindenki tudja, persze önök nem, hogy a Fidesz az egyedüli, aki a bevándorlókat segítette: 86 ezer bevándorlót hoztak be az elmúlt években! (Felzúdulás.  Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 120 2019.03.04. 2:12  119-126

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem is olyan rég derült ki, hogy Kásler Miklós miniszter pénzt kért arra, hogy az egészségügyet megmentse. Mindez kilencévnyi Fidesz-kormányzás után derült ki. 1000-1500 milliárd forintot kért, de nézzük is, hogy mire: arra kérte, hogy az „Egészséges Budapest” programot, azaz a betonba öntött pénzeket be tudja fejezni, illetve egy olyan népegészségügyi programra kért segítséget, amely egyébként még támogatható is lenne. De mennyit is kért? 1000-1500 milliárdot. Mondhatjuk, hogy ez nagyon sok.Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kell hogy mondjuk erre, hogy nekünk mindenben igazunk volt. A „nekünk” az ellenzéki pártoknak, illetve a szakértőknek szól, hiszen most már évek óta azt mondjuk, hogy nagyjából ennyi összeg, sőt évente 600 milliárd forint hiányzik az egészségügyből, és ezért látjuk azt, hogy a magyar egészségügy igazán rosszul teljesít. De a Kásler-féle igazságtervben, illetve igazságprogramban volt egy nagyon beszédes rész, ez pedig az a tény, hogy 2017-ben  kapaszkodjanak, képviselőtársaim!  24 ezer olyan magyar állampolgár halt meg, aki megmenthető lett volna, ha az egészségügy jobban teljesít. Ez nyolc év alatt 192 ezer ember!

Ezt a 192 ezer embert és a családját veszítettük el. Ezek a családok átélték a legnagyobb veszteséget, amit csak lehet, egy hozzátartozó elvesztését, szimplán azért, mert önök, tisztelt államtitkár úr, tisztelt kormánytagok, nem adtak annyi pénzt, amennyi kellett volna. Önöké a történelmi felhatalmazás. Önöké volt a történelmi bűn. Kilenc éve nem tettek semmit, és az egészségügy egy helyben toporgott. Teljesen nyilvánvaló, hogy Kásler Miklós beismerte azt, ami az előző kilenc év, nyolc év kormányzati egészségügyi politikája volt: az embereket magukra hagyni; hagyni, hogy szépen lassan meghaljanak. Ennek a bizonyítéka az a 192 ezer ember, aki az egészségügy jobban teljesítése mellett élve tudott volna maradni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ideje tisztázni a kérdéseket! Mire kéri (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a miniszter ezt a pénzt? Miért várt eddig? Mikor kérnek végre bocsánatot attól a 192 ezer embertől, aki megmenthető lett volna? (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 124 2019.03.04. 1:09  119-126

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Tudom én, hogy fájó egyébként azzal szembenézni, hogy az önök elmúlt egészségügyi politikája arra alapított mindent, hogy hagyják szépen lassan az embereket elenyészni és elmúlni, az egészségügyben elveszni és ezáltal halálra ítélni azt az évente 24 ezer embert, akik sajnos egy rosszabbul teljesítő egészségügyben elhaláloznak. Tudja, mit, államtitkár úr? Szerintem úgy néz ki a helyzet, hogy ha ön elmegy következőnek a választókerületébe Vácra, akkor lehet, hogy nem zsák krumplit, hanem egy zsák levelet kellene vinni, amelyben bocsánatot kér azoktól a hozzátartozóktól, akik még megmenthető családtagjaikat veszítették el. Úgy gondolom, ez a minimum, hogy tőlük bocsánatot kér.De ha jól értem, az a helyzet áll fenn, hogy a kormány mégsem akar ezek szerint adni pénzt az egészségügynek, amennyit a miniszter kért, a kormány mégsem akarja javítani az ő egészségügyi állapotukat, és nagyon úgy néz ki, ha jól értem, hogy nem akarja megmenteni a magyar kormány ezeket az embereket, akiket meg lehetne menteni. Ismétlem, 24 ezer emberről beszélünk, tisztelt államtitkár úr. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ideje lenne már elmondani, hogy mi a helyzet a Kásler-féle igazságtervvel. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 210 2019.03.04. 5:19  209-210

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok minden nem hangzik el tartalmi korlátok miatt a Parlament falai között, és nagyon sok olyan téma van, ami viszont idekívánkozik. Én ma egy olyan témával készültem, ami úgy gondolom, az egészségügynek egy nagyon pici kis látlelete, de egy nagyon fontos visszaigazolása annak, hogy nincs minden rendben a XXI. századinak mondott egészségügyünkben. Ez pedig nem más, mint a kórházi adományok, illetve az adományozás kérdése. Világos, hogy egy olyan egészségügyi rendszerben, ahol az állam talán nem költ elegendőt a kórházak, az egészségügyi intézmények ellátására és arra, hogy miként legyenek felszerelve, ott a dolgozók, a hozzátartozók, a betegek megpróbálják kipótolni, komfortosabbá tenni, megfelelőbbé tenni és biztonságosabbá tenni az ellátást. Ez nemcsak az egészségügyben, hanem mindenhol máshol így van. A közlekedésben is ha valaki nem finanszírozza megfelelően például a buszjáratait vagy nagyon rosszak az ülések, akkor előbb-utóbb az ott utazók valahogy próbálják kompenzálni, valahogy megoldani azt, hogy ez a közösségi szolgáltatás mégis elviselhetőbb és biztonságosabb legyen. Hát, ezt próbálják az emberek az egészségügyben is elérni, és nagyon sokszor, teljesen logikusan, ha az állam nem költ rá, akkor ők saját maguk költenek rá.

Ha nincsenek civilek, sokszor azt látjuk, hogy Magyarországon az egészségügyi intézmények sokkal nehezebb helyzetben vannak. S hogy mégis mi a trend Magyarországon? Hát, látjuk azt, hogy itthon nagyon sok esetben külföldi celebritások, médiaszemélyiségek segítik az egyébként rossz állapotban lévő egészségügyet. Talán mindenki emlékszik Terence Hillnek a legutóbbi akciójára, a magyar szombat délutánok bearanyozójának az akciójára. Terence Hill volt az, aki adománygyűjtést szervezett az egyik hazai kórháznak, pontosan azért, hogy az ott lábadozó betegeknek egy kicsit jobb lehetőségük, egy kicsit jobb életük legyen, ezzel egyébként számottevő terhet levéve az államról. De ugyanígy járt el Ruby Rose is, egy kevésbé ismert színész vagy kevésbé gyakran látott színész is, aki az Uzsoki Kórházban járva látta meg, hogy Magyarországon horrorállapotok uralkodnak a kórházban. Teszem hozzá, az Uzsoki Utcai Kórház az egyik legjobb kórház Budapesten, tehát ha ennél rosszabbakat akart volna látni, akkor sajnos rosszabb helyekre is tudott volna menni. Viszont ő is úgy gondolta, hogy valamivel hozzá kell járulni a magyar egészségügy sikeréhez, ezért eszközöket, illetve játékokat adományozott a betegeknek, illetve a gyermekeknek.

Ilyenkor merül fel az emberben, hogy hol van a társadalmi felelősségvállalás a NER részéről. Vajon miért nem látjuk azt, hogy Mészáros Lőrinc, aki rekordsebességgel lett Magyarország leggazdagabbja, és hamarosan az itt felsorolt Terence Hillnél és Roby Rose-nál már szerintem ezerszer gazdagabb, hol van ő, amikor ajándékozni vagy adományozni kellene a magyar kórházak részére. Rendre feltűnik akkor, amikor magánrepülőgéppel a Maldív-szigetekre kell járni, amikor luxusjachttal Horvátországban kell parádézni, vagy amikor eszéki focicsapatot lehet vásárolni, de egyszer se gondolt arra, hogy örökbe fogadjon egy kórházat, mondjuk, örökbe fogadja a leglepattantabb budapesti kórházat, vagy örökbe fogadja az egyik egyébként legnehezebb helyzetben lévő vidéki kórházat. De ugyanígy a NER-pajtások, az összes többi oligarcha, aki kinőtt Orbán Viktor kincsesládájából, szintén nem kapkodnak azért, hogy a magyar kórházakat, a magyar egészségügyi intézményeket megsegítsék. Ehelyett vannak a kisemberek, akik viszont, mint látjuk, az ajándékozás mindenfajta formáját biztosítják. Volt már itt olyan apuka, aki kifestett kórtermet, voltak olyanok, akik tévét adtak, vannak, akik mesét felolvasni járnak oda. Nyilvánvalóan nem kérnénk Mészáros Lőrincet, hogy menjen be mesét felolvasni, hiszen már átlátszó lenne az ő meséje is a gazdagodásáról, hiszen mindenki tudja, hogy valójában ő csak egy stróman, ezt a mesét már senki nem hinné el. De a magyar civilek azért ettől függetlenül kesztyűt, fertőtlenítő szereket és más eszközöket is szoktak a kórházaknak adományozni.

S akkor álljunk meg egy pillanatra, hogy ebben mégis mi a gond, mert úgy tűnik, hogy a kormány számára ez gond. Láthatjuk a Heim Pál Gyermekkórház esetét, amikor egy apuka azért, hogy a szülők ne a gyermekük mellett a földön aludjanak; a földön, a szülő pontosan tudja, micsoda megaláztató helyzet az, hogy bármikor is a földön egy közintézményben aludni kell. Nos, ezek a szülők és ez az apuka arra gyűjtött, hogy legyen ilyen ágy. A kórház ezt visszautasította  ilyen világot élünk! , de amikor rájöttek, hogy nagy a civil nyomás, akkor mégis hirtelen engedélyezték, hogy ilyen ágyakat beszerezzen az állam. Sőt, volt olyan képviselőtársunk, akinek más intézményből hozott ágyát, amelyet ajándékozott volna a rossz helyzetben lévő kórháznak, szimplán csak visszautasították, mert azt mondták, hogy egy politikai szereplőtől nekik nincs szükségük adományra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt tartunk. A civilek, a kisemberek próbálkoznának, meg akarják menteni a magyar egészségügyet. De feltehetjük a kérdést, miért nem járul hozzá Orbán haveri köre az egészségügy jobbá tételéhez. Miért nem, ha már egyébként a költségvetési szinten az összes létező pénzt elsíbolták?

Tisztelt Képviselőtársaim! Figyeljünk oda, és legyünk nyitottak az ilyen adományozásokkal szemben, mert igenis segíteni kell az egészségügyön. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 118 2019.03.11. 0:11  117-118

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Türelemmel várom miniszterelnök urat. Köszönöm szépen. (Dr. Rétvári Bence: Így is lehet válaszolni. Nem úgy, mint az előző!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 224 2019.03.18. 2:07  215-226

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Urak! Bár csak egy ül velünk szemben, és ő sem az egészségügyért felelős, de mégis engedjék meg, hogy hadd méltassam, bár előttem többen megtették, Rig Lajos képviselőtársam indítványát. Rig képviselőtársam semmi mást nem kér, csak azt az Isten adta jogot, hogy ezek az emberek, akik érintettek, és főként gyermekek, ők élhessenek. Kik vagyunk mi, hogy ezt a jogot elvegyük tőlük?  kérdezhetjük. Ők azt akarják, és arra kérik önöket, és arra kérjük a fideszes többséget, hiszen tudjuk, hogy nélkülük ez nem fog sikerülni, hogy most ne a költséghatékonysági szempontok domináljanak. Sokszor egy elérhetetlen ideát hajszolunk azzal, hogy költséghatékonysági szempontokat veszünk figyelembe, hogy kinek az életét lehet megmenteni és kinek nem. Most nem ez a kérdés. Most az a kérdés, hogy mire akarunk költeni. Költeni akarunk-e világkiállítás megrendezésére vagy világjáték megrendezésére 20 milliárd forintot olyan tervek alapján, amit senki nem látott előre, vagy arra kérjük az embereket, hogy például most legyenek emberségesek. És igen, lehetne most emberséges Fazekas Sándor volt miniszter úr is, és beülhetne, és reagálhatna arra, hogy mégis mit gondol ezekben a ritka betegségben szenvedő embereknek a sorsáról. (Fazekas Sándor közbeszól.)

(18.00)

Vagy azt kérjük… Volt miniszter úr, nyugodtan nyomjon gombot, olyan ritkán halljuk a hangját, most legalább hallathatja. Az elmúlt időszakban igen keveset tudott beszélni, nem is tudjuk, hogy milyen okból. De most legyünk legalább egyszer családapák, családanyák! Most az egyszer gondoljunk arra, hogy ezt a 4 milliárd forintot miként tudjuk odaadni, mert oda kell adni.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Helyezzük magunkat ezeknek a családoknak a saját helyébe, és lássuk be, hogy mire van szükségük. Rig képviselőtársam erre kéri önöket, azt várja, hogy ehhez adjanak támogatást. Ne Mészáros Lőrincet támogassák, ne ahhoz adjanak biankó felhatalmazást, hogy a kormány különböző rendeletekben kivigye a közpénzeket, saját magának kiszervezze, hanem adjuk oda azoknak a családoknak, akiknek valóban szükségük van rá.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy ilyen iciri-piciri szelete annak, amit el tudunk költeni, és erre igazán megéri költeni. Kérjük, hogy támogassák a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 284 2019.03.19. 5:07  283-284

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy megköszönjem a Ház dolgozóinak és képviselőtársaimnak is, hogy így a keddi ülésnapon, most már immár szerdán elmondhatjuk, 14-15 órai ülésezés után, hogy vannak még mindig olyan dolgok, amelyek nem hangoztak el, és fontosak, hogy elhangozzanak a tisztelt Házban. Köszönöm a türelmüket, hogy ezzel megvártak és meghallgatnak. A mai téma igazán azért fontos, mert bár minden hónapban aktuális a kórházi tartozások ügye és a kórházi és egészségügyi rendszert ezáltal terhelő pénzek ügye, de a mai napon vált ismét világossá, hogy az elmúlt hónapokban nemhogy csökkent volna, hanem felgyorsult ütemben nőtt a magyar kórházak adóssága. Míg korábban, az előző hónapokban 2-3 milliárd forinttal növekedett havonta az az összeg, amellyel az eszközök és bármilyen más alapanyagok szállítása után a kórházak a beszállítóknak tartoznak, ez ebben a hónapban 5,2 milliárd forinttal növekedett. Ez egy februári adat, mindig egyhavi késleltetéssel kerülnek ezek nyilvánosságra. Ez ismét azt jelzi, hogy immáron húsz éve rágódunk azon a problémán, ami az egészségügy finanszírozásával kapcsolatos.

Sokan kérdezhetik, hogy miért fontos az egészségügyben a kórházak tartozásával foglalkozni. Hát azért, mert a magyar ellátórendszernek, a nagy egészségügyi ellátórendszernek a derékhadát, az ellátás közel 70 százalékát bizony a kórházak nyújtják. Sokan úgy fogalmaznak, hogy egy fejnehéz rendszerről van szó. Mindenki nagyobbrészt a kórházakban köt ki, az ellátás nagy részét a diagnosztikától a terápiáig mind-mind kórházak nyújtják. Éppen ezért ha ez az a rendszer, ahol a legjobban adósodnak el a szereplők, az talán a legnagyobb veszélyt hordozza.

Ennek az oka egyrészről az lehet, illetve az is, hogy a kormány a finanszírozáson már nagyon régóta nem változtatott. Egy hosszú ideje bekövült finanszírozási rendszer van, ami világosan mutatja, hogy az a pénzt, amit adnak, nem elég arra az ellátásra, amit egyrészt a kórházak, másrészt a betegek igényelnek. Így hát mindenki fut a pénze után, legfőképp a kórházvezetők  tisztelet a kivételnek  trükközésének köszönhetően, akik vagy objektív, vagy szubjektív okokból elkezdik ezeket az adósságokat felhalmozni. Hazánk vezető tartozásfelhalmozója egyébként a Honvédkórház, de a megyei kórházak is élen járnak ebben. Sok kórháznak nagyobb az adóssága, mint egy nagyobb város egész éves költségvetése, ami elég veszélyesen hangzik.

De hogy mit is eredményez, hiszen az emberek nagy része önmagában a kórházi könyvelésben és a kórházi számlák kezelésében nem járatos, és nem is látja, de hogy mit eredményez, azt ők is látják. Ez a színvonal, a gyógyítás színvonala minőségének a csökkenése, ha úgy tetszik, a felhasználói élmény  modern szóval fogalmazva  rendkívül könnyen le tud romolni. És nagyon sokszor le is romlik, sokszor leszakadó plafonban, elfogyó eszközökben, nagyon sokszor frusztrált, fáradt és halálra dolgoztatott, egymást váltó és szabadidővel alig rendelkező dolgozókban mutatkozik meg, és azokban a nagyon rossz mutatókban, amit az egészségügy ezáltal produkál.

Az is teljesen világos, hogy ezt valahogy javítani kell. Évről évre felvetődik, s nemcsak az ellenzék, hanem a szakma részéről is a Pénzügyminisztérium számára az az intenció, hogy milyen szinten növeljék ezt a finanszírozást, hiszen nemcsak az adósság növekedését kell megakadályozni, hanem valamilyen módon a színvonalat is javítani kell, ezt pedig pénz nélkül nem lehet folytatni. Ha Puskás Öcsi hasonlata vagy mondása állja magát a fociban, akkor ezzel a hasonlattal élhetünk az egészségügyben is. A kis pénz kis egészségügyet fog eredményezni. Ha valaki tisztességesen költi rá a pénzt, akkor minden bizonnyal egy bizonyos szintig egy nagyon látványos növekedést tud elérni az egészségügyi ellátórendszer színvonalában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem először jár itt ez a probléma. 2010 óta és azt megelőzően is számtalanszor pótolták azt a felhalmozódó adósságállományt, azt a hiányt, ami keletkezett. Volt már itt 60 milliárdos kiigazítás, 30 milliárdos kiigazítás, sőt el tudjuk mondani, hogy 2010-12 között egy 200 milliárdos lyukat próbáltak betömködni. Most megint ott vagyunk, hogy ez bizony újra- és újratermelődik. S ami a legfontosabb, és ami miatt ezt meg kellene akadályozni, és fel kellene számolni az adósságok újratermelődését: egyrészt tartozunk annyival a dolgozóknak, hogy tisztességes munkakörülményt biztosítunk, ahol jól meg vannak fizetve, és tartozunk annyival a betegeknek, hogy biztonságban gyógyulhatnak, a bizalom légkörében gyógyulhatnak. Ezért fontos a kórházi adósságok kezelésének a kérdése, ezért fontos, tisztelt képviselőtársaim, hogy adjuk oda az egészségügynek a neki járó pénzeket. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 63 2019.06.12. 7:18  56-83

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Van abban valami fura, hogy mentelmi jogról beszélünk Farkas Flórián jelenlétében, aki azért méltán letett elég sok mindent az asztalra ahhoz, hogy a mentelmi jogot az emberek úgy ítéljék meg, ahogy. (Korózs Lajos: Öt év letöltendő!) Én úgy gondolom, hogy mindaz, amiről beszélt Kocsis képviselőtársunk vagy Kósa Lajos is például azzal, hogy közmegegyezés volt, amelyet felrúgtak a pártok, akkor menjünk már vissza ehhez a közmegegyezéshez, és hadd idézzek önöknek az önök egyik jelenlegi képviselőtársáról, Simon Miklósról is, aki, ha úgy tetszik, és ez volt akkor a gyakorlat  egy húszéves töretlen gyakorlatot rúgott fel miatta a Fidesz. Simonról így ír egyébként az újság: minden valószínűség szerint felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte volna 2011-ben a bíróság Simon Miklós fideszes országgyűlési képviselőt, ha három évvel korábban a Fidesz-frakció nem akadályozza meg mentelmi jogának felfüggesztését. Így viszont jogosulatlan gazdasági előny megszerzésével  majdnem költségvetési csalás, teszem hozzá, közvádas, úgyhogy azért érezzék, hogy a közmegegyezéses konszenzus miben áll , szóval, a jogosulatlan gazdasági előny megszerzésével vádolt Simon ügyét elkülönítették a többi vádlottétól, és megszüntették ellene az eljárást. Az ügy összes további vádlottját jogerősen szabadságvesztésre ítélték, Simon viszont 2010-ben, ’14-ben is, és teszem hozzá, 2018-ban is újra bejutott a Fidesz színeiben, ma pedig az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottsága alelnöke  ezt nem tudom, hogy ez így vane még , de képviselőtársunk jelenleg egyébként nincs itt, de a mai napon itt ült közöttünk.

Szóval, amikor arról van szó, hogy húszéves történelmi hagyományt kell felrúgni, úgy látszik, abban a Fidesz meglehetősen jól áll, és engedjék meg, hogy a Választási Bizottságban történteket megmagyarázzam önöknek.

A Választási Bizottságban történtek…  az nem más, mint a Választási Bizottság tagjai jogalkalmazók, olyan jogból főznek, olyan jogból döntenek, amit eléjük tesznek. A jelenlegi jogi szabályozás így nézett ki. Azért nem őket kell okolni, hogy a jelenlegi jogi szabályozásban például a Fidesznek nem volt mersze sokkal hamarabb meglépni azt, ami most itt előttünk fekszik. És, képviselő úr, igen, támogatni fogja a Jobbik ezt a javaslatot, mert ahhoz fog segíteni minket, hogy ne lehessen a mentelmi jog mögé bújni. A Jobbiknak ebben töretlen a gyakorlata.

Az, hogy egyébként a Választási Bizottságban egy olyan jogalkalmazás folyik… (Kósa Lajos: Miért nem adta ki Polt Péter Czeglédyt…?) Mert, képviselőtársam (Az elnök csenget.), jogalkalmazás folyik, jogalkalmazás van, ott nem szokásjog szerint, ott nem mendemondák szerint döntenek, hanem az írott jogszabály betűi szerint, ott nem úgy döntenek, hogy bizonytalanságokra bemondanak bármit, hanem ami le van írva a jogszabályban, úgy döntenek. Úgyhogy a Választási Bizottságban ezért döntenek így. (Kósa Lajos közbeszól.) Elhiszem, hogy egy testnevelőtanárként ezt baromi nehéz megérteni, de olvasson utána, mert ez így van. (Közbeszólások.  Dr. Völner Pál: Megszavaztátok!  Az elnök csenget.) Ami sokkal fontosabb ennél, a mostani jogi szabályozás igenis változásra szorul.

Nem lehet azt hagyni, hogy valakik visszaélésszerűen, teljesen mindegy, hogy kik, visszaélésszerűen, itt ne legyen kettős mérce, mert ez a mostani eset tanulsága, hogy kettős mérce van. Amikor fideszesekről van szó, amikor a kormánypárt véd valakit, akkor megvédik, amikor ellenzékről van szó, akkor pedig egyből farkast kiáltanak. (Szilágyi György: Flóriánt!) Így van!

Bizony, hogy szükség van arra, hogy ezt a jogszabályt megváltoztassuk, és igen, ki kell mondani, hogy Czeglédy Csaba minden bizonnyal a DK együttműködésével visszaélt ezzel a joggal, ezt ki kell mondani. (Nacsa Lőrinc: Ti segítettétek!) Ez nem lehet, hogy így legyen a következőkben. Ezért kell olyan jogszabályokat hozni, amelyeket a jogalkalmazó helyesen tud érvényesíteni és alkalmazni akkor, amikor döntési helyzetben van. Ha ezt a jogszabályt hamarabb meghozzuk, ha azt, amit a Jobbik kért volna, a mentelmi jognak a szűkítését, a lényeges szűkítését vagy az eltörlését, amit javasoltunk, akkor ez nem fordulhatott volna elő, akkor most nem lenne lex Czeglédy, akkor most nem erről kellene beszélni, tisztelt képviselőtársaim.

De ha már itt tartunk, hogy kiket, hogy lehet megvédeni joggal és milyen a kettős mérce, hozhatnánk egy lex Verest is. Emlékeznek még Balmazújváros jegyző asszonyára, akinek korábban szintén meggyűlt a baja a törvénnyel, aztán most mégsem következik az a jogkövetkezmény, ez a büntetőjogi jogkövetkezmény, amelyet rá a bíróság jogerősen kiszabott. (Dr. Vadai Ágnes: Farkas Flórián, Simonka György.) Ne legyen a magyar jogban ilyen, mert tudják, mit? Ezzel a saját politikai nimbuszunkat, a saját megítélésünket romboljuk. Mit látnak az emberek? Azt látják, hogy a politikusok mindenfajta bűncselekmény elől a kettős mérce miatt vagy a jogszabályok kijátszása miatt, vagy mert tudják, hogy egyébként könnyű kijátszani a jogszabályt, majd bemenekülnek a mentelmi joguk mögé (Kósa Lajos: Kovács Béla! Ismerheted!), és van arra lehetőség, hogy ezt most megszüntessük.

Úgyhogy amit Kocsis Máté képviselőtársunk mondott, hogy érdemes továbblépni, érdemes jobban megfontolni, a Jobbik partner lesz ehhez. Csináljunk egy komplex olyan törvényjavaslatot, amelyben a mentelmi jog teljes újragondolását fogjuk felvetni. Lépjünk előre vele! Ha Kocsis Máté felvetette, bizonyosan van ennyi ereje a frakciója felé, hogy egy olyan jogszabályt itt átverjen vagy átpasszírozzon, ami utána a konszenzust fogja élvezni, és ami utána az elkövetkezendő generációknak világosan azt üzeni, hogy igenis a politikusokat se kettős mérce, sem törvények kijátszása mellett nem fogja védeni úgy a mentelmi jog, hogy azt visszaélésszerűen lehessen alkalmazni.

Így hát, tisztelt képviselőtársaim, igen jogos az a felvetés, hogy ennek egy szűkítése, ennek egy átgondolása szükséges. Persze, jogos az is, hogy a magánvádas eljárásokra azt a töretlen gyakorlatot fenntartsa a Mentelmi bizottság, hogy ne adja ki a képviselőtársak mentelmi jogát, mert bizony ebben az esetben sokszor a véleménynyilvánítás szabadságát, más esetben pedig a képviselői munka gyakorlását sérti. De most közvádas ügyekről volt szó. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy nálunk, a Jobbiknál ezzel nyitott kapukat döngetnek. Tőlünk nem kell félni, hogy le fogjuk ezt a módosítást, ezt a javaslatot szavazni. (Dr. Völner Pál: Megszavaztátok!) A delegáltak jogalkalmazók, tisztelt államtitkár úr, ön ezt jobban tudhatná, minthogy az Igazságügyi Minisztérium képviselője, sőt talán az egyik várományosa, lehet, hogy ezért mosolyog. Tudja, mit? Jöjjön elő akkor az Igazságügyi Minisztérium valamilyen változtatással, ha ennyire nagyokat mosolyog itt! Tegyük rendbe együtt ezt a dolgot, ne hagyjuk már, hogy a politikusoknak ilyen legyen a megítélése! Nem azon kell mosolyogni, hogy itt mi van és milyen parlamenti iszapbirkózás van, hanem mit tudunk üzenni a jövő generációja számára. Ezen kell majd most dolgozni, és ezért kell a mentelmi jogot megreformálni.

Abban viszont gondolkozzanak el, hogy amikor az önök képviselői, Kósa Lajos arról beszél, hogy közmegegyezés volt, és itt közmegegyezéseket rúgtak föl, akkor gondolkozzanak el arról, hogy önöknek milyen szerepük van abban, hogy 20 éves közmegegyezést rúgtak fel Simon Miklós ügyében. És mi lesz Simon Miklóssal? Vár még 8-10 évig, aztán majd enyhítő körülmény lesz az idő múlása az ő ügyében, amikor már nem lesz képviselő, s nem ítélik el abban, amiben egyébként az ő tettestársait közvádas bűncselekményben elítélték? Azért szerintem érdemes lenne majd ezen is elgondolkodni, tisztelt képviselőtársaim.

Lényegében és összefoglalva azt tudom mondani, hogy a jelenlegi módosítást, ezt a szigorítást a Jobbik természetesen támogatni fogja, a mentelmi joggal kapcsolatosan a jogalkotói álláspontunk továbbra is ugyanaz, a mentelmi jog legszűkebbre szabása szükséges, és a mentelmi jognak, ha van rá lehetőség, akkor egy észszerű eltörlését is tudja támogatni a Jobbik. Én azt javaslom, Kocsis Máté vagy az Igazságügyi Minisztérium álljon elő egy ilyen javaslattal, legyenek bátrak, és mi önöket ebben támogatni fogjuk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 38 2019.06.17. 2:52  37-43

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt napokban a sok esőt követően jött hirtelen jó időben mindenki saját bőrén tapasztalhatta, hogy szúnyoginvázió van hazánkban. A szúnyogok nemcsak kellemetlen csípésükkel okoznak problémát, de komoly betegségeket is terjesztenek. Ilyen kór a nyugat-nílusi láz, amely előfordulása rohamosan nőtt az elmúlt években.A problémát azért sem szabad alábecsülni és egy legyintéssel elintézni, mert a nyugat-nílusi láz komoly veszélyt jelent. A kórt az egyiptomi csípőszúnyog terjeszti, a legyengült immunrendszerű embereknél a tünetei elsősorban az influenzáéhoz hasonlítanak, és nagy számban végződik a fertőzés halálos eredménnyel agyhártyagyulladás miatt. A Nemzeti Népegészségügyi Központ adatai alapján 2018-ban már ugrásszerűen megnőtt a fertőzöttség és a halálos áldozatok száma. Míg 2014-ben összesen 10 nyugat-nílusi lázzal kapcsolatos megbetegedést jelentettek, addig 2017-ben már 23-at, ebben az évben már sajnos négyen haltak bele, és 2018-ra 225 honfitársunk betegedett meg a kórtól, és 15-en sajnos bele is haltak a veszélyes szúnyogcsípésbe.

Látván, hogy az elmúlt két hétben alig volt megfékezhető, sőt mérsékelhető hazánkban a szúnyoginvázió, valószínűsíteni lehet, hogy ebben az évben még rosszabb számok fognak megjelenni, és még több esetben fog halállal végződni az ártatlannak tűnő szúnyogcsípés. Az egyre szaporodó esetek számát viszonylag könnyen meg lehetne előzni, hiszen a szaporodás oka nem más, mint a késői szúnyogirtás és az enyhe időjárás. A szakértők szerint ez ellen a veszélyes kórokozó ellen és a szúnyog ellen nagyon nehéz a hagyományos úton védekezni. Valójában az kellene, hogy a lárvákat kellene még kellő időben egy speciális fehérjével irtani. Így talán nem nőhetne tovább az a rés, az az időszak, amelyben vissza lehet még szorítani a megbetegedések számát.

Mindezekre tekintettel fontos tisztázni, hogy a kormánynak álle fenn valamilyen felelőssége abban, hogy egy 2014-ben még alig ismert halálos betegség 2018-ra már 225 megbetegedést és 15 ember halálát okozza. Így kérdezem tisztelt államtitkár urat és várom ebbéli válaszát, hogy miért nem olyan szúnyogirtást vagy megelőző irtást végez a kormány, amely megakadályozná a nyugat-nílusi láz kórokozóját hordozó szúnyog terjedését. Hány ember haláláig kell még várni a megfelelő szúnyogirtás és a megelőzés bevezetésre? Éreze a kormány felelősséget abban, hogy 2004 (sic!) óta meghússzorozódott a nyugat-nílusi lázban megbetegedettek száma? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 42 2019.06.17. 1:06  37-43

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. A válaszát nem tudom elfogadni, államtitkár úr. Egy biztos, amiről beszélt, annak az eredményét egyáltalán nem látni, és államtitkár úr, az nem kellő védekezés, hogy ön délután, mondjuk, szombaton vagy vasárnap tíz szúnyogot lecsapott a karján (Dr. Rétvári Bence: Nem erről beszélünk!), ennél komolyabb dolgot kell felmutatni. Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy ha így folytatódik a szúnyoginvázió, olyan vérszegények lesznek az emberek, mint a KDNP választási eredménye, ahol önállóan méretteti meg magát. (Derültség az ellenzéki oldalon.  Dr. Rétvári Bence: Emberek halálán viccelődsz?) De nyugodtan mondhatjuk, hogy minket az sem érdekel, hogy a WHO mit javasol, minket az érdekel, hogy önök mit tesznek azért, hogy megakadályozzák az ilyen szúnyoginváziót, pláne, ha egyébként halálos kórt terjeszt. Szóval, államtitkár úr, továbbra is áll a kérdés: mit tesznek azért, és mikor irtottak úgy, hogy ezt a rendkívül veszélyes kórt terjesztő szúnyogot meg lehessen akadályozni? Mikor veszik végre komolyan a szúnyoginváziót, és nem csak úgy gondolják, hogy ez egy múlandó probléma, és mikor szabadítják már meg végre Magyarországot ettől a halálos kórokozót terjesztő szúnyogoktól?

Vártam volna erre is a válaszát, nem kaptam meg, így a választ elfogadni, ismételni tudom magam, nem tudom. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
75 86 2019.06.19. 13:28  1-117

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem lesz meglepő, hogy az egészségüggyel fogok foglalkozni, és igazából ez nagyon sokszor egy egyirányú vagy nagyon szűk keresztmetszetű vita szokott lenni. Külön örülök neki, hogy olyan államtitkár van itt a Pénzügyminisztérium részéről, aki azért venni szokta a fáradságot arra, hogy egyrészt a kritikát meghallgassa, másrészről korrektúrázza azokat az adatokat vagy azokat a meglátásokat, amelyek félrecsúsznak.Azt összességében meg lehet állapítani a mostani költségvetésről, illetve a 2020-as költségvetés egészségügyet érintő részéről, ami az EMMI-nek a fejezetét érinti, illetve az E. Alapot érinti, és nagyobbrészt a gyógy-meg kasszára, tehát a gyógyító-megelőző ellátásoknak a kasszájára fókuszálódik, hogy van benne bizonyos előrelépés.

(18.10)

Ezt eddig minden évben elmondtuk, amikor többlet mutatkozott az egészségügyet érintő kasszáknál, a többletforrásoknál, hogy persze szükség van rá, és ezt az ellenzék nemcsak támogatja, hanem kéri is.

Ebben a Házban nagyon sokszor szoktunk vitázni az alulfinanszírozottságról. Tisztelt államtitkár úr, megint csak azt kell mondani, hogy ahhoz az ideális vagy elvárt szinthez képest, amit akár GDP-arányosan vagy más nemzetekkel összehasonlítva, de ha ez nem fontos, akkor a magyar egészségügy reális igényeit nézve, még mindig  bár a kormány az utóbbi időben nagyobb igyekezetet fordított ennek csökkentésére  nagy a különbség, azaz még mindig alulfinanszírozott az egészségügyünk. Ennek egy nagyon egyszerű logikája, hajtóereje van. Ezzel a legnehezebb valamilyen módon harcolni, és nagyon nehéz a pénzzel felvenni a versenyt ezzel kapcsolatban. Ez a technológia fejlődése és az egyre nagyobb technológiaigény, és természetesen a technológia minél fejlettebb, minél több kell belőle, annál több költséget fog felemészteni. A másik pedig az öregedő társadalmunk és az egyre nagyobb ápolási, gondozási és gyógyítási igény. A modern társadalmunk egyik legnagyobb pénzfelhasználója az egészségügy, és a jövőben is az lesz, ha megnézzük a trendeket. Egy dinamikus költségfelhasználással és költségigénnyel kell majd szembenézni, és ez minden költségvetésnek és minden kormánynak óriási kihívást fog jelenteni.

Erre a válasz az, hogy egyrészt korszerű és költséghatékony egészségügyet üzemeltessen valaki, másrészt pedig, hogy egy jó forrásallokációja és egy jó forrásteremtése legyen a mindenkori költségvetésnek. Ezzel kapcsolatosan természetesen élhetünk kritikával, de azt is látjuk, hogy a forrásteremtési oldal elég szűkös egy tízmilliós piacon. Tehát talán azokban az országokban, ahol nagyobb piac van, könnyebb költséghatékony vagy hatékony egészségügyet elérni és a forrásteremtésnek is jóval szélesebb válla van, ha lehet ilyen képet használni, ott kényelmesebb helyzetben vannak a döntéshozók. Itt alapvetően a jövő egyik kérdése az lesz, hogy milyen új utakat lehet találni a forrásteremtésre az egészségügy részére, mert az látszik, hogy a jelenlegi források mellett nagyon nehezen fenntartható az az igény, amire szükség van.

De mire is van szükség, hogy az alulfinanszírozottságot megszüntessük, és mi is mutatja, hogy alulfinanszírozottak vagyunk? Az ellenzék majdnem mindig ezt a kritikát felhozza, de az utóbbi években már nem csak az ellenzék sajátja volt az alulfinanszírozottságról való beszéd. A Magyar Nemzeti Bank az elmúlt évben, sőt talán ebben az évben tett közzé egy elemzést és egy elég széles és sok pontból álló javaslatcsomagot, amely szintén ebből indult ki, és a források növelését javasolta. De ha minden igaz, akkor maga Kásler Miklós miniszter úr is egy 1500 milliárdos csomaggal állt elő, amelyben nagyon sok fontos dologra fókuszált. Ez szintén azt mutatta, hogy valójában minden évben egy jó 600-500 milliárd forint hiányzik az egészségügy működtetéséből, amit egyébként a kormány minden évben nagyjából egy 180-200 milliárddal már a költségvetés tervezésekor próbál pótolni, és eljut az év végére oda, hogy még 100 milliárdot előteremt vagy év közbeni adósságkonszolidációból, vagy kasszamaradványok felhasználásából, vagy egyes célzott programok pluszforrásának az odaadásából. Tehát azt látjuk, hogy az 500-600 milliárd forint elvárt részének legalább a felét mindig a kormány kénytelen odapótolni vagy odaígérni már az év elején vagy év közben betenni.

De ettől függetlenül az egésznek a problémája továbbra is az, hogy ennek a forráshiánynak köszönhetően a kórházak adósságokban úsznak. Ez azért is van, mert a megnövekedett terhet, technológiai igényt és a növekvő lakossági igényeket egyszerűen nem tudják kiszolgálni. Sokkal több feladatuk van, mint amennyit egyébként a finanszírozásból meg tudnak oldani. Így a gyógyítás egyik sajátossága, hogy senkit nem hagynak valóságban ténylegesen az út szélén, hiszen mindannyiunknak az az egyik ideája az orvoslással kapcsolatban, hogy bármilyen elesett is bárki, bármilyen jogviszony álljon mögötte, az orvos az esküjének megfelelően akkor is segíteni fog rajta, ha van pénze a kórháznak, ha nem. Így hát törvényszerű, hogy minden esetben ellátás fog járni. Ez generálja az alulfinanszírozottság miatt a hiányokat.

De ugyanilyen probléma, és ez is egy állandó versenyfutás, az egészségügyi dolgozók bérének kérdése. Folyamatos bérversenyben van Magyarország is és a világ minden országa a legjobban teljesítő nyugati országokkal szemben, és itt is egy állandó hiány, egy állandó versenyfutás van, amit a kormánynak pótolnia kell. Ugyanitt el lehet mondani, hogy méltányolható és természetesen pozitív az, hogy a kormány elindított egy bérfelzárkóztatást az egészségügyi dolgozóknál, egyrészt szakdolgozói, másrészt orvosi bérfelzárkózást. De ha önmagában azt a több évre vetített, azért 50 százalékot is meghaladó bérfejlesztést egy évre zsugorítjuk össze és nem négy év alatt adja oda a kormány, akkor sem lett volna elég a probléma megoldásához, de még a felületi kezelésére is alig lett volna elegendő, olyan mértékben nő a bérigény, és olyan mértékben nő akár a nyugati bérek színvonala is. Ez folyamatos nyomás alatt tartja a magyar egészségügyi személyzetet is.

Látjuk azt, hogy több javaslat van, van az MNB-é, van a Kásler-terv, amely nagyjából egy igazságterv volt, de a Pénzügyminisztériumnak is volt egy saját anyaga arra, hogy az egészségügyben milyen forrásigények és milyen tervek vannak. Talán egy húszoldalas, grafikával viszonylag jól ellátott anyag van. Ezek mind-mind figyelemre méltóak, éppen ezért az ember mindig nagy reménnyel várja, hogy az aktuális költségvetésben ebből mi fog megjelenni, de ennek mindig egy finomított, lebutított vagy egy letompított változatát látjuk.

Azt lehet mondani, hogy minden ilyen, nem azt mondom, hogy megszorításnak, hanem alulfinanszírozottságnak a vesztesei, legyen az Magyarország, legyen az Csehország, Lengyelország vagy bármilyen más ország, elsősorban a betegek és a benne dolgozók. A betegek, akik nem a kornak és az elérhető technikának megfelelő legmagasabb színvonalú ellátást kapják, a dolgozók meg azért, mert extra terheket kell elviselniük és extra terheket kell hordozniuk. De, mint mondtam, a modern egészségügy egyik legnagyobb kihívása, hogy mindezzel megküzdjünk. Amíg az egészségügyi ipar aránya vagy az igényei 10 százalék alatt maradnak akár GDP-arányosan, az várható, hogy a GDP-arányos költségben fel fog menni nagyon gyorsan, akár 10-15 éven belül 15-18 százalékra is az a részarány, amely az egészségügynek egy jó európai színvonalon tartásához szükséges lesz; mindenhol azt látjuk, hogy folyamatosan emelkedik. Persze, megvan az a GDP-arányos határ, amely fölé nem lehet menni meg észszerűtlen menni. Az Egyesült Államokban rengeteget fordítanak egészségügyre GDP-arányosan, de az egészségügyük hatékonysága a magyar egészségügyet nem éri el. Tehát van egy hatékonysági probléma is, a pénz nem teljesen az isten ebben a kérdésben. Egy hatékony egészségüggyel és kellő pénzzel lehet jól fenntartani az egészségügyet.

Ami igazán fontos még, az EBP, az „Egészséges Budapestért” program esete. Az látszódott, hogy amikor elindult, az egy nagyon fókuszált, lényegében a centrumkórházakra, szuperkórházakra fókuszált program volt, és most úgy tűnik, hogy kezd szétfolyni. Gyakorlatilag Ceglédtől minden Pest megyei településre és nagyon sok, talán 19 budapesti telephelyre is most már szétfolyik, kiterjed ez a program. Talán érdemesebb lett volna azt az utat választani, hogy csak a három vagy négy centrumkórházra koncentráljuk ezt a programot, és ne engedjük különböző igények beférkőzését, mert bizony ez megint azt fogja eredményezni, hogy egy hatalmas nagy budapesti struktúrát kell fenntartani, ami költségigényében 600-700 milliárd forintos fejlesztési igényt jelent, és egyébként messze meghaladja a vidéki befektetett pénzösszegeket, amelyeket korábban a kormány európai uniós összegből elköltött. Talán a hatékonyságában sem a legjobb már sok esetben a budapesti ellátórendszer nagyon sok átfedéssel, régi intézményekkel és nagyon sokszor kiüresített, máshol meg túlzsúfolt és túlszakmásított kórházakkal.

Úgyhogy az EBP-vel kapcsolatosan talán mindenképpen vissza kellene térni az eredeti tervhez. Ebben az évben, ha jól láttam, 40 milliárd forint volt az EBP-nek a gazdálkodásra szánt összeg. Úgy tűnik, hogy ez előbb-utóbb egy pénznyelő lesz, én csak ezt szeretném jelezni. Talán jobban lenne fókuszálva, ha ismételten a centrumkórházakra menne a figyelem és a kormányzati figyelem. Nem tudom, ez már szakmapolitikai kérdés. Azt is nagyon sajnálom, de ez nem a költségvetés témája, hogy Cserháti miniszteri biztos urat menesztették. Úgy gondolom, hogy kiváló szakember volt, aki ezt a programot kifejezetten jól menedzselte.

Ami a saját módosítóinkat illeti, arra hadd hívjam fel a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy mi terveztünk a kórházi adósságok csökkentésével, amelyre, úgy láttam, a kormány is adott tervet, bár azzal a címkével, hogy a finanszírozás átalakítása vagy a finanszírozás racionalizálása. Ez valószínűleg abba fog torkollni, hogy megint meg fogják kapni a kórházak ezt az adósságrendezést, ami egyébként helyénvaló, mert végső soron nemcsak az ő adósságuk az, ami ott megjelent, hanem a beszállítók elmaradt pénze is, és a beszállítók nélkül az egészségügy lényegében nem működne.

Indítványoztuk, hogy az otthoni szakápolás díját növeljék. Erre azért van szükség, mert ez egy alulértékelt terület, nagyon régóta nem kapta meg a megfelelő támogatást, és mindig elfelejtjük, hogy végső soron a beteg ágya nem a kórházban, nem az intézményben, hanem a saját otthonában van.

(18.20)

Ott lehet a leggyorsabban, a legjobban és a legköltséghatékonyabban egyébként gyógyulni, azokban az esetekben, amikor természetesen otthonába bocsátható a beteg.

A háziorvosiügyeletidíj-emelést is azért szorgalmazzuk, mert a háziorvosi ügyeletek  nagyon sok volt települési önkormányzati múlttal rendelkező képviselő ül itt  egy állandó probléma, forráspont és gócpont. Itt szintén komoly emelésre lenne szükség. Nem nagy egyébként a költségigénye ennek a területnek, sőt szerintem az ellátók abban is benne lennének, hogy magának az infrastruktúrának az átgondolását véghez vigyék, akár járási szinten való átszervezését, és nem települési szinten való szervezését. Talán a szakmai szervezetek ebben már egyre nyitottabbak. Egy ilyen struktúraátalakítás adott esetben egy finanszírozási növelést is indokolhatna.

Javasoltuk az egészségügyi civil szervezetek 20 milliós egyenkénti növelését, ezt minden évben beadjuk, pontosan azért, mert ezek azok a szervezetek, amik az állami ellátórendszerről nagy terhet vesznek le, akár a Magyar Hospice Alapítványról vagy a Mályvavirág Alapítványról beszélünk, és nagyon jól kiegészítik az állami munkát, és ebből a viszonylag kis, rendelkezésre álló összegből meglehetősen jó eredményeket érnek el.

Zárásként azt tudom mondani, hogy ami létfontosságú lenne, és ez egy ilyen záróüzenet, hogy itt politika felett álló közgondolkodásként meg kellene abban állapodni, hogy miként tudunk egy szemléletváltást az egészségügy finanszírozásában, különösen a kórházi finanszírozásban elérni, mert azt látjuk, hogy kórházfejnehéz a magyar egészségügy. Természetesen ezen is majd változtatni kell, de amíg ezen nem tudunk, addig a finanszírozás szemléletváltására szükség lesz.

Természetesen konszenzus kell majd övezze a bérszínvonal emelkedését, illetve azt, hogy a budapesti és vidéki fejlesztéseknél az amortizációt is majd valamikor odategyük, hiszen azt látjuk, hogy a vidéki kórházaknál is kezd egyre jobban begyűrűzni az a jelenség, hogy a frissen felújított dolgokat karban kell tartani, és erre is költséget kell fordítani. Nagyon fontos lesz, hogy egy stabil forrásteremtő lábat találjunk a magyar költségvetésben a jövőre nézve is. Örökké nem lehet adóból majd finanszírozni dedikálatlanul az egészségügy kiadásait. Valami kifejezetten egészségügyi célra szánt olyan járulékban vagy olyan megoldásban kell majd gondolkodni, ami kiszámítható, stabil és egyébként hosszú távon tervezhető lesz, mert álláspontom szerint főként adóból finanszírozva ez pont nem kiszámítható és nem könnyen tervezhető hosszú távon. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 6 2019.07.01. 5:17  5-8

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy itt az üléskezdéskor is hallhatták, hallhattuk, Semmelweis Ignácra emlékezünk, és az ő emlékén keresztül a magyar egészségügyi dolgozókat méltatjuk a mai napon. Születésének emléknapja a magyar egészségügyben dolgozók tiszteletadásának a pillanata, illetve napja, annak ellenére, hogy mindennap természetesen tiszteletet érdemelnek az egészségügyi dolgozók, legyen szó akár ápolókról, orvosokról vagy egyébként azokról, akiket az egészségügyben dolgozóknak hívunk; arról a nagyon fontos technikai személyzetről, dolgozókról, akik a mindennapokat biztosítják ahhoz, hogy egy-egy szakrendelő, egy gyógyszertár vagy éppen egy kórház működőképes legyen. A tisztelet hangja mellett természetesen tartozunk számadással is, méghozzá azzal, és ez is a bevezetőben elhangzott, hogy ez az az alkalom, amikor a problémáról is beszélni lehet. Az egészségügyben az, hogy nehéz helyzet van, szerintem nem új keletű, és ebben a patkó különböző oldalán ülő politikusok is egyet tudnak érteni, hogy jócskán van tennivaló az egészségügynek a javítása, megmentése érdekében. Ez nem egy magyar hungarikum, hanem ez egy európai trend, egy világtrendbe illő probléma, ez az a probléma, amely minden államnak nagyon fontos kihívása, az, hogy az elöregedő társadalomban a technológiának a növekedése mellett miként tudunk az elvárásoknak megfelelni.

Tisztelt képviselőtársaim, úgy néz ki a helyzet, hogy Magyarország azért mégiscsak lemaradásban van ebben a versenyben, aminek a végén a kárát, a levét a magyar betegek, a dolgozók isszák meg, és Magyarországnak még erősebben, még több pénzzel kell dolgozni azért, hogy a hátrányát letudja.

Ha a problémát megnézzük, akkor összességében három olyan kérdésre kell koncentrálni, ami említést érdemel. Az egyik egy pénzügyi probléma, ami abból áll, hogy egy óriási technológiai növekedéssel, egy elöregedéssel, egy öregedő társadalommal állunk szemben, amely egy fokozott igénybevételt jelent az egészségügy számára, annak az egészségügynek a számára, amelynek egyébként az alulfinanszírozottsága meglehetősen kézzelfogható.

Az imént tárgyaltuk, az elmúlt napokban a következő évi költségvetést, és ott sem tudott a kormány igazi kritikát mondani arra, hogy a mai modern egészségügyünkből, amelyet sokszor XXI. századinak szeretnénk látni, abból valójában 500-600 milliárd forint hiányzik évente. Ennek egy részét a kormány megpróbálja év közben odacsatornázni, csoportosítani, hogy segítse az abban dolgozók, az intézmények helyzetét, de ez önmagában, tisztelt képviselőtársaim, nem elég.

Szintén szembeötlő sokszor a rossz fizikai állapot, tehát az épületek állapota. Európai uniós pénzből sok vidéki intézményben sikerült ezt javítani, Budapesten egyelőre nem. És, tisztelt képviselőtársaim, ha valakinek kriminális az, hogy a M3-as metró szaunaként működik, akkor menjen el nyugodtan egy budapesti kórházba, ahol sajnos most olyan helyzet van, hogy a betegek és a dolgozók szintén 30-35 fokban kell hogy bent legyenek és dolgozzanak. Ha van tennivalónk, ha van feladatunk, akkor ezen a téren bőségesen van, hiszen az egészségügyben, illetve a kórházakban nemcsak öt percig utazik valaki, és lesz beteg, hanem nagyjából egy hétig, két hétig, vagy egyébként ott dolgozóként a nap minden órájában, sőt sokszor 24 órában is ezt a terhelést kapja.

Az emberierőforrás-problémának talán az egyik legnagyobb, legégetőbb problémája vagy krízispontja a kiégés, a dolgozók fáradtsága, a dolgozók fásultsága. Az Egészségügyi Szakdolgozói Kamara évekkel ezelőtt elkészítette azt a felmérést, amelyben azt támasztották alá, hogy az egészségügyi szakdolgozók, azok az ápolók, akik ott állnak a magyar betegágyak mellett, sokszor már betegebbek, mint azok, akiket ők ápolnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben kell szintén fellépnünk, ez a közös feladatunk, a politika felett álló közös feladatunk, hogy ezeket a munkakörülményeket javítsuk. De itt is nyugodtan mondhatjuk azt, hogy harmadik problémaként az átláthatóság hiánya növeli az egészségügy terhét. Az a modern egészségügy, amelyben megfér a régi szocialista időszak hálapénzének az intézménye, ahol titkolni lehet azt, hogy kórházi fertőzésekben valójában hányan halnak meg, hogy mely intézményekben van probléma, tisztelt képviselőtársaim, nem azért kell titkolni, vagy nem azért kell ezeket titkolni, és nem is szabad titkolni, mert meg akarjuk ezzel védeni az egészségügyet. Azért kell nyilvánosságra hozni ezeket az adatokat, hogy az ott dolgozókat és a betegeket meg tudjuk védeni, hogy fel lehessen lépni abban a kelet-magyarországi vagy éppen nyugat-magyarországi kórházban a kórházi fertőzések ellen, ahogy egyébként Semmelweis Ignác ezt megálmodta, és ahogy ő ezt kitalálta, és ahogy megvalósította a magyar egészségügyben. Ez a közös felelősségünk: a pénzügyi források biztosítása, a méltó munkakörülmények biztosítása és az átláthatóságnak a biztosítása.

Zárásként, tisztelt képviselőtársaim, engedjék meg: a Jobbiknak nagyon régóta ismert álláspontja volt az, hogy minden olyan jobbító szándékú javaslatot, amely az ország érdekében születik, támogatni tudjuk. Sokadjára mondom, sokadjára javaslom: ki kell alakítani azt a politika felett álló egészségügyi minimumot, amely meghatározza azokat a területeket, amik az elkövetkezendő 20-25 évben a politika mindennapi csatározásaiból kivonhatók (Az elnök csenget.) és amelyekkel a betegek és a dolgozók biztonságát szavatolni lehet az egészségügyben. A Jobbik ehhez partner lesz. Köszönjük szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 170 2019.07.01. 2:17  169-172

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben egyre többen figyelték aggodalommal hazánkban a kibontakozó újabb gyógyszerhiányt. Ahogyan az egyébként a gyermekkori oltásoknál már menetrendszerűen lenni szokott, újabb hiány borzolta a kedélyeket és az édesanyákat. Most nem oltás, hanem a szájon át is adható K-vitamin, gyártói nevén Konakion vált villámsebességgel hiánycikké.Ez nemcsak kellemetlen és sok szülőnek aggasztó, de azért arról is árulkodik, hogy a családvédelmi intézkedések évében éppen a forgalomban lévő gyógyszerekre és azok készletére is rálátással és ráhatással bíró állam nem áll a helyzet magaslatán. Tekintettel arra, hogy a születendő gyermekek száma akár a várandósgondozást is végző állami ellátókon keresztül havi bontásban is jó előre megállapítható, és tekintettel arra, hogy egyébként a megszületett gyermekeknek a későbbi K-vitamin igénye is megfelelően, jól megállapítható, úgy tűnik, hogy nagyot betlizett az állam.

Szintén nem nehéz megbecsülni azon gyermekek számát, akik az anyatejes táplálásukra tekintettel még hónapokig fogják kapni a K-vitamint, éppen ezért érthetetlen a kialakult helyzet, az pedig nem más, mint hogy a K-vitamin gyorsan hiánycikk lett Magyarországon. Ami pedig nagyobb gondot okoz, és ez talán a családoknak fáj a legjobban, az aggodalmon túl sokszor az alig 400 forintos, 390 forint körüli fogyasztói ár sokszorosát, akár 6 ezer forintot is kellett fizetniük a fontos vitamin megszerzéséért a családoknak, ha egyáltalán meg tudták szerezni. Úgy gondolom, a családok éve után pont az újszülötteket és a csecsemőket érintő ilyen hiány kellemetlen a kormánynak, éppen ezért, tisztelt államtitkár úr, a következőkre várom megtisztelő válaszát.

Miért fordulhat elő, hogy a családvédelmi akció évében pont a családok szeme fényei miatt kell aggódni gyógyszerhiány miatt? Lesze személyi vagy hivatali felelőse ennek a hiánynak? Tervezie a kormány, hogy biztonságos gyógyszerkészletezést vezessen be, hogy se gyermekkori oltásokból, se más, csecsemőknek vagy gyermekeknek életfontosságú szerekből a jövőben ne alakuljon ki óriási hiány? Várom őszinte és megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 133 2019.07.08. 3:12  132-138

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Vitán felül áll, hogy a magyar betegeknek fáj anyagilag a legjobban az uniós állampolgárok közül, ha gyógyszertárba kell menniük.A gyógyszer-finanszírozásban 2012 óta a magánszféra, azaz a lakosok saját zsebéből való költekezésének részaránya került túlsúlyba. Az állam lassú háttérbe vonulása a gyógyszerek támogatásából azt eredményezte, hogy az embereknek egyre többet kell költeniük, azaz egyre kevésbé támogatja őket az állam. Míg más európai országokban az állam állja a költségek kétharmadát, nálunk a helyzet fifti-fifti. Sőt, olyan európai példa is akad  és ez kifejezetten érdekes , mint Észtországban, ahol olyan rendszert vezettek be, amelyben a betegek 100 euró, azaz nagyjából 32 ezer forint feletti költés után csak a gyógyszerek árának 10 százalékát fizetik.

A magyar módi különösen fájó azoknak, akik egészségi állapotuknál fogva drágább és kevésbé támogatott gyógyszereket fogyasztanak, vagy akik krónikus betegként rendszeresen kénytelenek a patikába járni. A jelenség mértéke nem alábecsülendő: a 16 évnél idősebb honfitársaink, tisztelt képviselőtársaim, 39,4 százalékának van legalább egy krónikus vagy tartós betegsége, sőt, az életkor előrehaladtával ez az arányszám folyamatosan nő, a legidősebb korosztályban a krónikus betegségekből már nemcsak egy, hanem kettő, sőt három is van egyszerre, amellyel küzdeniük kell a betegeknek. Szintén beszédes adat, hogy a gyógyszerfogyasztás közel 60 százalékát  vényköteles és vénymentes gyógyszerek egyaránt  a 60 évnél idősebbek adják.

Jól látható tehát, hogy hazánkban az a rendszer, ami majd’ az összes európai szokástól rendszeresen eltér, azzal ellentétes, igencsak rosszul érinti a krónikus betegeket, de legfőképp az idős lakosokat. Például Szlovákiában az állam kétszer akkora összeggel támogatja gyógyszerkiadásaik során a lakosokat  ez 209 euró/fő , mint a Fidesz-kormány a magyar kisnyugdíjasokat, amely 119 euró/fő. Nem elég, hogy a magyar átlagbér kevesebb, mint a szlovák, a cseh vagy éppen az osztrák, de még a magyar betegeknek kell mélyebbre nyúlniuk a zsebükbe.

A szakma számításai szerint közel 20 milliárd forintot spórol az állam a magyar betegeken úgy, hogy arra kényszeríti őket, hogy a saját pénztárcájukból pótolják ki az árkülönbözetet. Nyilvánvaló, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez nem maradhat így. A gyógyszerek hazai állami finanszírozásán változtatni kell, és az uniós szabályok, az uniós szokás felé kell a lehető legközelebb vinni a szabályozást.

(15.50)

Sokkal fontosabb, hogy a legkevesebb pénzt hazavivő magyar dolgozók, nyugdíjasok ne messze meghaladó mértékben és mennyiségben finanszírozzák saját zsebükből a gyógyszerkiadásaikat, mint hogy más állami beruházásokra költsünk.

Mindezekre tekintettel az alábbi kérdésre várom tisztelt államtitkár úr válaszát: megváltoztatjáke végre a betegekre nézve előnytelen gyógyszertámogatási rendszert? Mikor adják végre vissza az elvett 20 milliárd forintot a gyógyszertárba rendszeresen járóknak? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 137 2019.07.08. 1:06  132-138

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): A választ ugyan elfogadni nem áll módomban, de azzal tartozunk, hogy itt pár dolgot helyreigazítsunk.Tisztelt Államtitkár Úr! Lehet, hogy ön elmondja, hogy a számokban hogy szerepel, és mi jött ki a matematikából a gyógyszerkiadásokban, de az a helyzet, hogy az emberek a patikában nem ezt látják. Ők a zsebükben, a pénztárcájukon azt érzik, hogy hónapról hónapra egyre többet kell fizetniük. Hónapról hónapra egyre kevesebbet tudnak majd kiváltani abból, amit felírnak nekik. Magyarországon az egyik óriási probléma, hogy a társadalom egy nagy rétege egyszerűen nem képes kiváltani azt a gyógyszert, amit felírnak neki, és képtelen azt a terápiát igénybe venni, amelyet neki szükséges lenne.

Tisztelt Államtitkár Úr! Lehet itt egyébként arról beszélni, hogy a privatizációval vagy a patikákkal kapcsolatosan mi van, egy dologban biztos, hogy tennivalója van a kormánynak: segíteni azoknak az idős embereknek, segíteni azoknak a krónikus betegeknek, akiknek a keresetük nagy része a drága gyógyszerekre megy el.

Az államnak az a feladata, hogy rajtuk segítsen, róluk gondoskodjon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és ne a profitot termelőket segítse. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 261 2019.10.21. 5:14  260-261

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A címben az szerepel, hogy mi köze a jegybanknak az egészséghez, illetve az emberek egészségügyi problémáihoz. Nagyon is sok, miután Matolcsy elnök úr mindig veszi a fáradságot, hogy különböző egészségügyi kérdésekben is véleményt nyilvánítson. Neki nem elég, hogy a novekedes.hu hírportálon Varga Mihálynak üzenget oda-vissza, hanem a magyar választóknak is üzen. Most legutoljára az egészségüggyel kapcsolatosan vázolt fel terveket, amelyek meglehetősen ambiciózusok, de abban biztosak lehetünk, hogy ha egy részük megvalósulna, akkor nagy valószínűséggel egy üres büdzsével állnánk szemben.Az első ilyen, amit érdemes kiragadni abból, amit Matolcsy jegybankelnök úr felvázolt  és itt zárójelbe teszem, fontos az ő véleményét is komolyan venni, hiszen sok mindenben úgy történtek a dolgok, ahogy ő mondta, így nem biztos, hogy azok, amiket mond, nem fognak megvalósulni , az első pontban Matolcsy elnök úr kritizálta azokat az orvosokat, azokat a döntéshozókat és kormánytagokat, és egyből egy kritikával indította a mondanivalóját, akik nem tesznek meg mindent a meddőségnek egyrészt az észleléséért, mint problémának az észleléséért és komoly kezelésére. Ebben egyetértünk egyébként Matolcsy elnök úrral, nagyon is fontos, a Jobbik nem véletlenül minden évben az ezzel kapcsolatos komplex intézkedésekhez plusz- és pluszpénzeket kér a költségvetés mindenkori elfogadásakor. Nyilvánvaló, hogy nyitott ajtókat döngetne az ellenzéknél, csak az a kérdés, hogy miért nem dönget nyitott ajtókat a kormány részéről, és miért nem a saját párttársaival vagy volt párttársaival vitatja ezeket meg. A költségvetési teher, amelyre támaszkodik, egyébként nem ismert, de számottevő összeg hiányzik ebből a szektorból is.

A másik nagyon érdekes, közkeletű, és talán vitára is okot adhat, a bölcsődei influenza megelőzésével kapcsolatos. Mivel nem foglalkozik egy jegybankelnök, mint a bölcsődei influenza prevenciójával! De itt sem mond egyébként rosszakat. Azt mondja, hogy olyan szokás kellene, hogy nem délben jut el egy kis nebuló, egy kisgyermek az orvoshoz, és kerül kiemelésre a közösségből, hanem korán reggel ellenőrizze egy orvos, hogy a gyermekek egészségesek-e. Ez jól hangzik, azonban látva az erőforrásbeli hiányosságokat, ami a magyar egészségügyben van, és a gyermekekkel a házi gyermekorvosok foglalkoznak, lényegében az ő hiányzó praxisuk azt mutatná, vagy azt vetítené elő, hogy ha mégis ilyeneket kellene ellátniuk, akkor valószínűleg nagyobbrészt a saját szakrendeléseiken nem tudnának részt venni, mert körülbelül délig a bölcsődében csak a gyermekeket vizsgálnák, és akkor mi lenne a többi gyermekkel? Tehát itt is egy nagyon elrugaszkodott, és költségvetési teherben komoly kihívást jelentő javaslatot látunk.

Aztán mond olyanokat is, hogy a gyógyvíz Magyarország kincse. Jó reggelt, Matolcsy György! Ezt nagyjából mindenki tudta eddig, hogy ez így van. Ennek a kiaknázására tesz ismételten ambiciózus javaslatot. De aztán van olyan is, amelyben a cukor adóját emelné. Egészségügyileg azt mondhatjuk, hogy teljesen jogos, hogy a cukros üdítőkre, a túlságosan sok cukrot tartalmazó termékekre valamifajta adót kivessenek.

(19.30)

Ez meg is történt, ezt hívják úgy, hogy neta, ez a népegészségügyi termékadó. Itt az gond, hogy bár bevenni ugyan beveszi, illetve beszerzi az adóbevételeket külön adóként a kormány, azonban erre soha nem tett egy címkét, ez soha nem ment sem a megelőzésre, sem azoknak a káros egészségügyi hatásoknak a csökkentésére, amire célozták. Ez bement a nagy büdzsébe, s aztán, Isten tudja, hova, elpárolgott, és az egészségügyben lényegében kimutathatatlan volt a termékek utáni kivetett adó. Úgyhogy ha a cukrot szeretné adóztatni, akkor legalább legyen abban következetes, hogy a kormánynak megüzeni azt, hogy úgy kellene gazdálkodni egy különadóval, hogy az nyomon követhető legyen.

A népegészségügyi termékadó egy nyomon követhetetlen teher lett az ágazat számára, annak ellenére, hogy jó célt szolgált. Nem kétséges, hogy jó célt szolgálna most is, de hát így aztán végképp nem fogunk tudni belőle semmit kezdeni.

A másik az, hogy az orvosi teljesítmény mérését tette ki az ablakba Matolcsy elnök úr, amellyel lényegében az orvosokról egy olyan minősítést tett ki, mint ha nem dolgoznának megfelelően, és a teljesítményük mérhetetlen és láthatatlan lenne, és jobban kellene őket vizsgálni.

Szerintem azt kellene jobban megvizsgálni, hogy miként lehetne azt a munkaterhet csökkenteni, amelyben az egészségügyben dolgozók  szakdolgozók, ápolók, orvosok, hiszen nem egyedül, hanem egy csapatban, teamben dolgoznak, munkahelyeiknek egymásra kölcsönhatásuk van , szóval azt kellene megvizsgálni, miért van az, hogy ilyen nagy terhet kell hogy elviseljenek.

Összességében azt látni, hogy Matolcsy Györgynek az egészségüggyel kapcsolatos elképzelései a talajtól elrugaszkodottak voltak, és csak egyetlenegy dolgot felejtett el: számonkérni a mindenkori kormányon azt a fegyelmet, azt a tervezést és előrelátást, ami az egészségügyet a jelenlegi válságból ki tudná rángatni, mert pont ez hiányzik a XXI. század egészségügyéhez és a magyar XXI. századi egészségügyhöz. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 80 2019.10.28. 2:10  79-82

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt egy évtized egyik legnagyobb egészségügyi kudarca, hogy nem sikerült megállítani a kórházaknak a hónapról hónapra történő eladósodását. Évekkel ezelőtt a havi átlag 2-3 milliárd forint volt, amivel nőttek az adósságok, 2019-re odáig jutottunk, hogy 5-6 milliárd forinttal nő havonta az intézmények tartozása. Hogy egy példát mondjunk: az egyik vezető tartozó intézmény a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház, amely egy kisebb város éves költségvetésével, 2 milliárd forinttal tartozik beszállítóinak. Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter kijelentése szerint azonban nehéz hónapok elé nézhetnek a kórházak, a miniszter szerint ugyanis ez az utolsó év, amikor a kormány utólag kifizeti a kórházak felhalmozódott adósságát, tehát 2020-ban, ha képződik adósság, ha nem, a kormány nem fogja kifizetni a csőd szélén táncoló intézmények tartozásait.

Nézzük, miért is halmozódhat fel egy kórház adóssága! Ennek oka lehet, hogy a beavatkozásokat, az ellátásokat alacsony összegben téríti az állam, azaz nem kap annyi pénzt a kórház egy-egy elvégzett vizsgálatra, műtétre, mint amennyibe valójában neki kerül. De ott van még a technológiai tényező is, amely szerint növekednek a gépeknek, az eszközöknek az árai és ezeknek az igénye. Összességében az állapítható meg, hogy 50-60 milliárd forinttal nő az az állomány, az a tartozásállomány évente, amely a kórházakat terheli, ebből körülbelül 40 milliárd forintot szokott az állam évente, év végén rendezni.

A kórházi adóssághalmozódásnak két eredménye lehet: az egyik az, hogy ha a kormány nem rendezi azokat, akkor az ellátás egy csökkenő, alacsony színvonalú képet fog mutatni, aminek a betegek látják kárát, és a dolgozók is, hiszen barkácsmódszerekkel kénytelenek dolgozni; vagy például kórházakat, osztályokat kell bezárni vagy összevonni.

Mindezekre tekintettel kérdezem tisztelt államtitkár urat, hagyjae 2020-ban csődbe menni a kórházakat a növekvő adósság miatt a kormány. Mit tesz a kormány, hogy megmentse a csődtől az intézményeket? És foge kórházi osztályokat vagy kórházakat bezárni a kormány 2020-ban? Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 32 2019.11.04. 3:09  31-37

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár úr, a kérdésem ön előtt nem lesz ismeretlen, hiszen én ezt már feltettem önnek egyszer, azonban akkor teljes választ nem kaptunk rá, így továbbra is időszerű a kórházak adósságáról és a kórházak jövőjéről beszélni. Az vitán felül áll, hogy az elmúlt egy évtized egyik legnagyobb egészségügyi kudarca, hogy nem sikerült megállítani a kórházak hónapról hónapra történő eladósodását. Évekkel ezelőtt a kórházi adósságok havonta átlagban 2-3 milliárd forinttal nőttek, 2019-re odáig jutottunk, hogy már havi 5-6 milliárd forinttal nő az intézmények tartozása. A nyár végi tartozók között, de most már mondhatjuk, ősz eleji tartozók között ott van rekordméretű, majdnem rekordméretű tartozással a Szolnok megyei Hetényi Géza Kórház, amely egy kisebb város, település éves költségvetésének az összegével, kétmilliárd forintnál is nagyobb összeggel tartozik.

Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter jelentette ki egy kormányinfón, ami nem túl rózsás jövőt jelent a kórházaknak, méghozzá azt, hogy a miniszter szerint ez az utolsó év, amikor a kormány utólag kifizeti a kórházak felhalmozódott adósságát. Tehát 2020-ban, ha képződik adósság, ha nem, a kormány nem fogja kifizetni a csőd szélén táncoló intézmények tartozásait.

Nézzük hát, miért is halmozódhat fel egy-egy kórházi adósság! Oka lehet a beavatkozások alacsony összegű állami térítése, azaz a kórházak nem kapnak annyi pénzt az államtól egy-egy műtétre, egy-egy beavatkozásra, mint amennyibe az valójában kerül. De ott van például a technológia nyomása is, hiszen mindannyian tudjuk, egyre drágábbak azok az eszközök, amelyeket a kórházakban használnak, egyre magasabb színvonalon kell biztosítani.

Összességében évente 50-60 milliárd forintnyi adósságot halmoznak fel főként a beszállítók felé a kórházak, és a nekik szolgálatással tartozók csak abban reménykedhetnek, hogy a kórházak az év végén 40-50 milliárd forintos egyszeri segítséget kapnak, ahogy az elmúlt években is volt, és abból tudják enyhíteni a kintlévőségeiket.

(14.30)

Így tehát láthatjuk, hogy a kórházi adósságok halmozódásának valójában két eredménye lesz vagy lehet. Az egyik: ha a kormány nem rendezi azokat, akkor az ellátás színvonala nagymértékben csökken.

Ennek a betegek látják a kárát, különösen azért, mert úgynevezett barkácsmódszerekkel kénytelenek dolgozni az orvosok, ellátók, kórházak és egyes osztályok. Sőt, az is egyik következménye lehet, hogy akár kórházak és osztályok fognak bezárni, hogyha a kórházak nem tudják csökkenteni az adósságukat. Így vagy úgy, tisztelt államtitkár úr, mind a kettő azt eredményezheti, hogy sem a betegek, sem pedig az egészségügyben dolgozók nem lesznek biztonságban, és a hazai ellátás színvonala romlani fog.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mindezekre tekintettel várom válaszát: hagyjae 2020-ban csődbe menni a kórházakat a növekvő adósságok miatt a kormány, vagy akkor is rendezni fogja az adósságokat? Mit tesz a kormány, hogy megmentse a csőd szélén táncoló kórházakat? Foge  és talán ez a legfontosabb kérdés  kórházi osztályokat vagy kórházakat bezárni a kormány 2020-ban? Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 36 2019.11.04. 1:04  31-37

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Többek között azért nem fogadom a válaszát, mert ön nem mondta ki kategorikusan azt, amit mindenki szeretett volna hallani, hogy ez a kormány nem fog osztályokat és kórházakat bezárni. Ezt azért nem mondta ki, mert valószínűleg úgy lesz, nem akart hazudni, nem akart egy újabb hazugsággal itt a magyarok szemébe nézni. Mert önök azt fogják tervezni és önök azon dolgoznak, hogy így vagy úgy (Dr. Rétvári Bence: Lesz kórházstop, vagy nem?), de ha a kórházakat az adósságból nem mentik ki (Dr. Rétvári Bence: Kórházstop?), akkor osztályok vagy kórházak zárjanak be. (Dr. Rétvári Bence: Lesz újbudai kórházstop?) Tisztelt Államtitkár Úr! A másik, hogy önök hogy állnak a kórházi adóssághoz. (Dr. Rétvári Bence: Újbudai kórházstop?) Önök azzal a taktikával érkeztek ebbe a versenybe, hogy nesze, sánta, itt egy púp. (Dr. Rétvári Bence: Újbudai kórházstop?) Önök adtak a kórházaknak elektromos autókat ajándékba, amiről aztán kiderült, hogy azért valójában fizetni kell havi díjat. Ez az önök hozzáállása a kórházi adóssághoz, hogy aki tartozik, fizessen még többet, mert valakinek jó biznisze lesz. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Szégyen!)

Az pedig, hogy a szuperkórházról mit lehet mondani: szuperkórháznak lennie kell, nem egy kórházat kell kiemelni, sok kórháznak kell segíteni. (Gréczy Zsolt: Tíz évük volt, hogy megcsinálják!) A budapesti ellátást tíz éve rendbe kellett volna tenni, mi tartott ennyi ideig, államtitkár úr? (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Úgy van!  Taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 146-148 2019.11.04. 2:11  145-154

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elfogadom.

ELNÖK: Öné a szó, képviselő úr.

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Valóban igaz: hova tűnt Orbán Viktor, akinek halaszthatatlan közfeladata lett? Itt az előző egy percben vagy két perccel ezelőtt még itt volt, de a mai napon itt az előző pillanatban szavazta meg a fideszes többség, fogadta el és ünnepelte tapssal a népnyelv szerint csak leghűbb ügyésznek nevezett Polt Péter ismételt kinevezését (Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból, többek között Font Sándor: Hallgatóztál!), és a hűségét a Fidesz felé, akik megszavazták, meg is hálálja, úgy tűnik. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Bohóc!) Van mit meghálálnia, hiszen a legmagasabb szinten blokkolta az elmúlt kilenc évben, az előző ciklusában Polt Péter a korrupciós ügyek kivizsgálását, éppen ezért a Jobbik nem is szavazta meg Polt Pétert. Ő legfeljebb a Fidesz legfőbb ügyésze, Magyarország legfőbb ügyésze biztos nem lehet.

Az sem véletlen, hogy egy díjat adtunk át neki, méghozzá nem mást itt az elmúlt percekben, mint a hazai korrupció arany fokozatú támogatója díjat, hiszen ez volt az ő eddigi szakmai pályafutásának a csúcsa, ami most egy újraválasztásban csúcsosodott ki. (Dr. Rétvári Bence: Ezért támogatjátok Gyurcsány Ferencet…)

Azért kapta, mert olyan ügyekben nem lépett, és olyan ügyekben nem volt hajlandó a józan ész határáig  hiszen látni lehetett, hogy ezek az ügyek, amiket most mondani fogok, mind-mind kivizsgálást értek , nem volt hajlandó lépni a Tiborcz-ügyben, ugye, ő Orbán Viktor veje; nem volt hajlandó a Ghaith Pharaon-ügyben rendesen eljárni. De említhetnénk a Quaestor-botrányt, vagy hogy mondjak egy helyit is, a Kun-Mediátor-ügyben sem éppen szaggatta úgymond magát, hogy valami elszámoltatás legyen. De mondhatnánk az 1600 millió forintot: Farkas Flórián még mindig nem számolt el vele. Persze, egy nyomozást ez sem ér meg; de a letelepedési kötvényeket is idehozhatjuk. (Dr. Brenner Koloman: Úgy van!)

Egy világos: az emberek azt látják, hogy a bűnüldözés a legmagasabb szinten részrehajló, befolyásolható. A szakma azt látja, hogy a vádképviselet a kelleténél jobban a kormányhoz hű. Európa pedig azt látja, hogy Polt Péter nem védi meg az európai uniós pénzeket. Ez csak egy bizonyíték, amit ma önök csináltak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), hogy megválasztották, megszavazták Polt Pétert. Polt Péter legfeljebb (Az elnök újból csenget.) a Fidesz legfőbb ügyésze, és nem Magyarország legfőbb ügyésze. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 152 2019.11.04. 1:05  145-154

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Miniszter úr, csak az a baj, hogy ezeket a kérdéseket, amiket meg lehet fogalmazni az országban, és itt a parlamentben feltehetünk, például hogy elfogulte vagy részrehajlóe  és ez egy kérdés, nyugodtan megválaszolhatja , a magyar emberek teszik fel, hiszen azt látják sorról sorra, és akár száz okot hozhatunk arra, hogy miért nem lehet igennel szavazni Polt Péterre, mind a száz ok megállja a helyét, mind a száz vagy száznál is több esetben egy dolog történt: Polt Péter védte azokat, akik a hatalomhoz közel állnak, és Polt Péter nem számoltatta el azokat, akik részesültek abból, amit a kormány számukra kikapart. Nem jóhiszeműen fogja ő Magyarországot képviselni, és nem arról lesz híres, hogy egy sikertörténete lesz az országnak, hanem valójában a kilenc éve és a most következendő kilenc éve a demokrácia legsötétebb időszaka lesz (Dr. Rétvári Bence: Már megint a legsötétebb?), és mindenki úgy fog rá emlékezni, hogy ez volt az az időszak, amikor sikeresen kiüresítették az ügyészség ellenőrző és bűnüldöző szerepét.

Miniszter úr, itt nem kérdéseket kell majd feltenni, önöknek kell válaszolni ezekre a szégyenfoltokra. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 126 2019.11.05. 7:32  121-134

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A napi politikai, egészségpolitikai kérdéseket nem kívánom idehozni, azokról a Házban, bár szerintem nem elég sokszor, de azért van szó, azok más témákra, interpellációkra, kérdésekre vagy adott esetben akár vitanapra tartoznak. Így most ebben az esetben az előterjesztésre szorítkoznék.Átnézve magát a törvényjavaslatot, azt láthatjuk, hogy ez egy EESZT-re, tehát az elektronikus egészségügyi szolgáltatási térre vonatkozó novelláris változtatás, mert maga a jogszabály nem egy helyen van. Lényegében majdnem minden eleme ennek a mindennapokkal, illetve a jogalkotással való harmonizációjára szolgál. Éppen ezért fontos leszögezni néhány tényt vagy néhány megjegyzést az egészségügyi szolgáltató térrel kapcsolatosan.

Amikor az EESZT indult, a Jobbik üdvözölte, és egyébként azóta is töretlen az álláspontunk: nagyon fontos és hasznos fejlesztésnek tartjuk az egészségügyben. Sőt, amikor ez itt volt, emlékeim szerint akkor már talán nem Zombor államtitkár úr, hanem utódja volt az, aki beterjesztette vagy előterjesztőként képviselte a tárcaálláspontot, de akkor is elmondtuk, hogy már egy ideje meg kellett volna valósulnia, lépést tartva az egészségügy digitalizációjával vagy a technológiai fejlődéssel, de az utóbbi időben úgy láttuk, hogy talán kezdett valami felgyorsulni az EESZT körül. Ennek az egyik jele az, hogy ami a jogszabályban is szerepel, a mostani módosításban, hogy már nemcsak a 2017 novemberétől származó adatok vagy attól datálódó adatok vannak benne, hanem egy 2012-re visszanyúló adatfelszippantásra is sor kerülhet ott, ahol egyébként alkalmas lesz a rendszer arra, hogy ezeket az adatokat felvigyék.

Ez azért különösen fontos, mert bár nagyon sokszor alulbecsüljük az adatok fontosságát, de az adat az egészségügyben csakúgy, mint más területen, valóban egy arany, tehát a modern kor aranya. Ez különösen fontos abban, amikor egy-egy népegészségügyi célnak vagy a magyar emberek egészségi állapotának vagy bármilyen jövőbeni egészségi állapotára kihatással levő programnak a megítélésénél vagyunk, hogy megfelelő adatból építsük fel, az megfelelően modellezve legyen és a lehető legjobb megoldást találja meg a szakma, utána pedig az egészségpolitika. Így hát nyilvánvaló, hogy ezekre az adatokra fokozottan szükségünk van.

Amire mindig felhívtuk a figyelmet, és ebben szerintem mindig van javítanivaló és mindig van a fejlődésnek helye, az az adatbiztonság kérdése. Számtalan aggály merült fel régebben is. Lényegében az élet bizonyította, hogy sokszor felesleges vagy túlzó volt az aggodalom az adatkezeléssel vagy az adatok biztonságával kapcsolatosan, de szerintem ezen a téren nagyon fontos egy állandó vigilancia, tehát egy ébrenlét, egy figyelem arra, hogy biztos jó helyen vannak-e, biztos megfelelő kezekben vannak, és hogy bizonyos esetekben nemcsak az egészségügy állam részéről, hanem a magánrészről beérkező adatok helyeseke és nem torzítjáke adott esetben a meglévő adatstruktúrát. Hiszen a célunk az, hogy a lehető legpontosabb, hogy úgy mondjam, tűpontos képet kapjunk arról, hogy miben kell az egészségpolitikának beavatkoznia.

Tehát mindenképpen azt javasolnám, hogy amiben fejlődni kell vagy amiben mindenképpen fejleszteni kell, az az adatbiztonság kérdése lesz. Itt az adatkezeléssel és az ellenőrzési jogkörökkel kapcsolatosan az ÁEEK-nek hiányzó jogkörét pótolja most a jogszabály, tehát egy utóellenőrzés vagy az EESZT megfelelő használatának az ellenőrzése lesz.

Azt javaslom, hogy induljunk el abba az irányba, és talán nem is az ÁEEK-en keresztül, hanem valaki máson keresztül, hogy az adatbiztonságot és az adatoknak a valódiságát, az integritását, hogy ezt így lehessen helyesen fogalmazni, ezt meg tudjuk valósítani. Én úgy gondolom, hogy ehhez valamilyen külső szervezetnek, akár állami szervezetnek kellene felállnia, vagy valamely olyan meglévő hivatalhoz kellene delegálni, ami biztosítja ezeket a nagyon szenzitív adatokat, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a személyes egészségi állapotunk és az eddigi egészségi állapotunk talán a legbizalmasabb személyes adat, így hát ezek biztonsága rendkívül fontos. Az elemzések és a jövőbeni döntések miatt meg az integritása nagyon fontos ezeknek az adatoknak.

Így hát azt javasoljuk, hogy ezen a területen mindenképpen fejlődni lehessen, hiszen fontos, hogy a jövőben hasznot lehessen az egészségpolitika és az egészségügy számára ebből húzni, és másrészről pedig ne legyen veszélyforrás az adatoknak esetleg a kiszolgáltatottsága.

Támogatni fogjuk a javaslatot, hiszen nagyon fontos, hogy a receptkiváltás képviseleti joga rendezésre kerüljön. Amikor az egész e-recept és ezzel kapcsolatos szabályozás bevezetésre került, általános elképzelés az volt, hogy akik akadályoztatva vannak, vagy nem tudják személyesen igénybe venni, ők miként tudják majd kiváltani vagy meghatalmazottjuk vagy családtagjuk útján miként lehet ezt megoldani. Bár ez most egy nagyon bürokratikus rendezési módja, ahogy most vagyunk, és egy nagyon szűk körre szabott, mégis ez valamilyen irányba már ellépés, és talán a gyakorlat vagy az ebből kiinduló gyakorlat majd jobban fogja biztosítani, hogy gördülékenyebben menjen az e-receptek beváltása, illetve a receptkiváltás.

Szintén fontos, hogy a jogszabály alapot teremt arra, hogy a nem közfinanszírozott rendszerben történő ellátásra, ami közfinanszírozottan beutaló, itt viszont szolgáltatásrendelés, ennek a szolgáltatásrendelésnek is egy nyomon követhető és egy elektronikusan szabályozott módja legyen. Ez is egy olyan EESZT-finomhangolás, ami joggal merült fel, és rendezésre kerül.

Én azt kívánom összességében és talán ez a fő tézise, hogy ez egy nagyon hasznos novelláris változás, nagyon fontos dolgokat rendez. Azt javaslom, hogy a lehető legtöbbször jöjjön be az EESZT-vel kapcsolatosan hasonló finomhangolás, mert az szerintem az összes egészségpolitikával foglalkozó politikusnak, de az egészségügyben dolgozó szakmai dolgozóknak, orvosoknak, háziorvosoknak, sőt a betegeknek is az igénye, hogy a lehető legjobban be tudják lakni az EESZT-t, amitől egyrészt nagyon idegenkedett mindenki, viszont rendkívül gyors és hatékony ügyintézési mód, és egy viszonylag biztonságos rendszert egybefogó mód lesz.

Az ezzel kapcsolatos kritikákat, ami az EESZT-vel kapcsolatos, írásbeli kérdésekben vagy bármilyen más szóbeli kérdésekben érinteni fogjuk. Szerintem azzal nem árulok zsákbamacskát, hogy alapvetően itt a jogszabályban, a törvényjavaslatban javasolt módosítások a Jobbik által támogatásra fognak kerülni.

Nagyon hasznosak az EESZT-s módosítások, és mi arra kérjük és abban ösztönözzük is a kormányt, hogy ezeket mindig, ne csak félévente vagy egy-egy jogalkotási ciklus felénél vagy egy ülésszak felénél vegyék napirendre, hanem minél hamarabb tűzzék mindig ezt napirendjükre, hogy minél gyorsabban és minél többször lehessen átültetni azt, amit a szakma kíván és amire az EESZT még nem tartalmaz belülről funkciót vagy nem alkalmas még rá.

Szerintem ezen az úton haladva lehet csak egy valódi XXI. századi egészségügyet teremteni, túl azokon a kihívásokon, amelyek az általános politikai megfogalmazásban mindig előkerülnek, de ebben legalább egy közös nevezőt lehet találni, és az ez úton való fejlődés szerintem jó irányba megy, csak növelni kell a tempóját. Ehhez kívánok önöknek jó munkát. Úgy gondolom, hogy ezt a javaslatot támogatni fogjuk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 78 2019.11.11. 2:12  77-80

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A napokban jelentette be Szijjártó Péter külügyminiszter éppen Kínában, hogy Magyarországon a kínai Huawei telekommunikációs cég közreműködésével épül ki az ötödik generációs mobiltávközlési hálózat. Ez a megbízás a legmodernebb telekommunikációs hálózat kiépítésére azért is furcsa, mert a kínai óriáscéget az Egyesült Államok évek óta azzal vádolja, hogy különféle eszközeiben kémkedésre alkalmas komponensek találhatóak, amelyekkel az eszközök Kínába tudnak továbbítani fontos, akár titkos adatokat. Akárhányszor is hangzik el ez a Ház előtt, mondhatjuk, hogy fontos, és a helyzet annyira is feszült, hogy az Egyesült Államok szó szerint kereskedelmi háborúba kezdett a kínai cég ellen. Európában többen is aggodalommal figyelik a cég terjeszkedését. Így például az Európai Bizottság szerint fokozott biztonsági kockázatot rejt a harmadik országbeli, így különösen a kínai vállalatok részvétele az ötödik generációs mobiltávközlési hálózatok kiépítésében. De biztonsági megfontolásokból az Egyesült Államok mellett Ausztrália is már kizárta az 5G-hálózatok fejlesztéséből a kínai céget, leszögezve, hogy Peking kémkedésre használhatja fel a vállalat berendezéseit, mert a kínai jogszabályok ezeket a cégeket együttműködésre kényszerítik a helyi hírszerzéssel. Mindezek ellenére, mindezen veszélyek ellenére hazánk mégis a kínai óriáscég segítségét veszi igénybe, várhatóan szembehelyezkedve a világszintű trendekkel. Ez a cselekedet nemcsak aggályt vet föl, főként a hazai adat- és információbiztonsági szempontokból, de várhatóan szövetségi politikánk sem lesz különösen jobb ettől.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mindezekre tekintettel kérem, az alábbiakban őszintén válaszoljon, és fontolja meg a válaszának mélységét is, hiszen fontos arra válaszolni, hogy miért ennyire fontos, hogy hazánkban a Huawei jusson lehetőséghez a hálózat kiépítésében. Nem tartjae biztonsági szempontból aggályosnak a miniszter bejelentését, miszerint Magyarországon a kínai cég fogja az 5G-hálózatot építeni? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Biztonságban leszneke a hazai telefonhasználó magánszemélyek, sőt állami szervezetek adatai, információi? Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)