Készült: 2021.05.06.05:15:14 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 213 1998.09.15. 1:27  212-214

DR. HENDE CSABA igazságügy-minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. A kormány kéri, hogy a tisztelt Ház fogadja el az ombudsmanok jelentéseit, és egyben köszönetét fejezi ki mindazoknak a képviselőknek, akik az általános vitában igen értékes véleményeket fejtettek ki.

A vitában az ombudsmanok által felvetettekkel kapcsolatban már most jelzem, hogy a dr. Gönczöl Katalin által felvetett három témakör közül a menekültszállásokon dolgozó határőrök veszélyességi pótléka tekintetében időközben a 140/1996. számú kormányrendelet módosítása megtörténik, tehát erre nézve a jövő év január 1-jétől a veszélyességi pótlék mértéke azonos mértékben meg fogja illetni a határőröket is.

 

 

(17.00)

 

 

Az adatvédelmi biztos úr által felvetettekkel kapcsolatban szeretném azt jelezni, hogy a véleménykülönbség változatlanul fennáll, a pszichiátriai kezelésre önként vállalkozó betegek bírói felülvizsgálata kapcsán változatlanul annak fenntartását látjuk indokoltnak.

Ezen kiegészítésekkel kérjük a jelentések elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 286 1998.09.29. 2:02  209-305

DR. HENDE CSABA igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezen a késői órán nagyon rövid leszek, nem fogom a két percet sem kihasználni.

A kormány képviseletében és nevében a leghatározottabban vissza kívánom utasítani azokat a minősíthetetlen és valóban rágalmazó jellegű, részben tényállításokat - Tóth képviselő úr felszólalására gondolok -, részben pedig burkolt és sejtető jellegű megállapításokat - utalok itt Keleti képviselő úr felszólalására -, amelyek minden ténybeli alapot nélkülöznek. Nem fogom megismételni; nyilvánvalóan ezeket az állításokat mindenki tudhatja - hogy mire gondolok -, hiszen valamennyien itt voltunk. (Szabó Sándorné: Mire?) Vissza kell olvasni a jegyzőkönyvet, kérem szépen.

Ami az egész vitát illeti - van még egy percem -: Antalóczy képviselő úr utolsó kétperces felszólalásában elhangzott fél mondatra utalnék. Felszólalását azzal zárta be - próbálom pontosan idézni -: az alapkérdés az, hogy van vagy nincs dokumentum.

Tisztelt Ház! Az én véleményem ezzel kapcsolatban az, hogy az alapkérdés - tehát az alapkérdés - az, hogy a jogsértést, vagyis a bűnt elkövették-e, vagy nem követték el. Ez az alapkérdés, tisztelt Ház! Nagyon nem szere

ncsés összekeverni a perbeli pozíciókat. Nagyon nem szerencsés Clinton elnök úrral példálózni. (Derültség az MSZP padsoraiban.) Igen nagy különbség van a között, hogy valaki ellen folyik egy eljárás, vagy pedig valaki sértettként szerepel és lép fel egy ügyben, valakinek a sérelmére követnek-e el valamilyen jogsértést. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 300 1998.09.29. 0:47  209-305

DR. HENDE CSABA igazságügy-minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban csodálattal kell adóznom Wiener képviselő kombinatív készségének, aki pillanatok alatt olyan nem létező összefüggéseket állított fel az én szavaimból kiindulva, hogy az valóban bámulatos.

Egy probléma van az általa elmondottakkal: én a "bűncselekmény" kifejezést nem használtam. A "bűn" a magyar nyelv általánosan elfogadott értelmezése szerint a jogsértés szinonimája, annak egy erkölcsileg is színezett válfaja. Semmi köze a bűncselekményhez, a büntetőeljáráshoz, és így legfőképpen semmi köze nincs az ügyészséghez, pláne nem a katonai ügyészséghez.

Csupán ezt kívántam elmondani, köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 46-50 1998.10.20. 2:59  23-67

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Bauer Tamás képviselő úr felszólalásában megszólította az igazságügyi államtitkárt, és úgy gondolom, kötelességem reagálni az általa elmondottakra. Sajnálatos, hogy nincs itt a képviselő úr.

Nem kívánok hivatkozni a törvény 2. §-ával kapcsolatban a képviselők rendelkezésére álló indokolás szövegére, illetve csak utalok Lentner képviselő úr e vonatkozásban imént elmondott szavaira. Csupán egyetlen momentumot szeretnék kiemelni: Bauer képviselő úr arra hivatkozott, hogy a minisztérium és a kormány álláspontjával ellentétben a tervezett szabályozás az ő álláspontja szerint nem adekvát és nem megegyező a német és az osztrák rendelkezésekkel. Ő ezt arra alapozza, hogy a német szöveg, amelyet egyébként bizonyos magyarázó részekkel együtt a minisztérium bocsátott a rendelkezésére, a "Miß brauch", vagyis a visszaélés kifejezést használja - a joggal való visszaélést -, míg a magyar törvényszöveg a nem rendeltetésszerű joggyakorlást. Szeretném a képviselő úrnak és mindenkinek megnyugtatásul elmondani, hogy elméleti megközelítésben ez a két kifejezés ugyanazt jelenti, tehát a rendeltetésszerű joggyakorlásnak az ellentéte a joggal való visszaélés, a nem rendeltetésszerű joggyakorlás ennek megfelelően a joggal való visszaélés szinonimája, e tekintetben tehát nem szabad, hogy kételye maradjon a képviselő úrnak.

Egyébként pedig engedtessék meg nekem, hogy a képviselő úrtól kapott, eredetileg a Pénzügyminisztériumból származó német nyelvű anyagból egyetlen mondatot magam is idézzek, amelyben mint cseppben a tenger van benne ennek az egész intézkedésnek a lényege. Ez így hangzik: "Umgehung liegt also vor, wenn etwas geschieht, das das Gesetz zwar nicht gewollt hat, ohne es aber ausdrücklich zu verbieten, wenn man sich also zwar dem Wortlaut des Gesetzes entsprechend verhä lt, aber gegen seinen Sinn handelt." (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási időkeret leteltét.) Vagyis magyarul: megkerülés történik akkor...

ELNÖK: Elnézést kérek, de kétperces hozzászólásra kapott lehetőséget. Kérem valamennyiüket, hogy a Házszabály vonatkozó szabályait tartsák be! (Dr. Hende Csaba: Köszönöm szépen.) Elnézést kérek, hogy önbe fojtottam mondat közben a szót, de egy kicsit hosszúra nyúlt a mondat.

 

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Igen, a német mondatok általában hosszúak.

 

ELNÖK: Igen. (Derültség.)

 

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Aki németül tud, annak nem szükséges lefordítanom, a jegyzőkönyvben majd megörökítik németül.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 179 1998.10.20. 4:28  176-182

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Az a büntetőügy, amelyet képviselő úr sajnos joggal felvet, az utóbbi időkben visszatérő téma volt. Valóban több mint tízezer, nem egészen körültekintő embernek közel 2 milliárd forint kárt okoztak az elkövetők.

A közvélemény az eljárás megindulásától kezdve figyelemmel kísérte az eseményeket, így különösen a bírói szakaszt, annak végén pedig a kiszabott büntetést. Valóban nehezen volt felfogható az érintettek szabadlábon hagyása, annál is inkább, mert ezt arra használták ki, hogy az igazságszolgáltatás elől megszökjenek. Véleményem szerint a törvényhozónak az a kettős kötelessége hasonló esetekben, hogy újból és újból figyelmeztesse az állampolgárokat a megfontolt befektetésekre, és az is, hogy a maga eszközeivel az általános bűnmegelőzés részeként akadályozza meg a hasonló esetek bekövetkezését. Ez utóbbit alapvetően két jogterület biztosítja. A gazdasági jog területén a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szabályozza a pénzügyi szolgáltatás körébe tartozó betétgyűjtést. A törvény értelmében ma már kizárólag hitelintézet jogosult e tevékenység végzésére. A vádlottakéhoz hasonló társaságok tehát a jövőben nem ronthatják le a hitelintézetekbe vetett betétesi bizalmat.

A büntetőjog területén a hatályos Btk. a betétesek védelme, illetőleg a pénzügyi intézmények törvényes, megbízható működéséhez fűződő érdek, tágabban pedig az egész gazdasági élet biztonsága érdekében büntetni rendeli a jogosulatlan pénzintézeti tevékenység végzését és a piramisjáték szervezését. Amennyiben pedig az elkövető jogtalan haszonszerzési célzattal mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalásért felel. Különösen nagy kár okozása esetén 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, bűnhalmazat esetén akár 12 évig is terjedhet a büntetése. A képviselő úr által vázolt tényállást, tekintettel a fenti jogszabályokra, maga a bíróság is teljes egészében alátámasztotta.

Az interpelláció viszont az érintettek és a társadalom zömének indokolt megdöbbenését is kifejezi, amikor azt kifogásolja, hogy a súlyos büntetés mellett a bíróság nem élt az előzetes letartóztatás lehetőségével.

Tisztelt Országgyűlés! Maga a konkrét bírói tevékenység kormányzati kritika tárgya nem lehet, tekintettel a bírák függetlenségére. Az igazságügy-miniszter hatáskörébe tartozó büntetés-végrehajtási kérdéssé pedig csak akkor válhatna az ügy, ha a bíróság a vádlottakat előzetesen letartóztatta volna, vagy jogerős ítélettel végrehajtandó szabadságvesztést rendel el, és annak sikeres foganatosítását is megkezdik. Mint ismeretes, az elítéltek kézre kerítésére tett eddigi intézkedések sajnos máig nem vezettek eredményre, a kellő időben kibocsátott elfogatóparancsok ellenére sem.

Ami a jövőt illeti, a kormány az Országgyűléshez benyújtotta a büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslatot. Ebben kezdeményezi, hogy az elsőfokú ügydöntő határozat kihirdetésekor az ügyész indítványára a jövőben kötelező legyen a szándékos bűncselekmény miatt legalább 3 évi szabadságvesztésre ítélt személy előzetes letartóztatásának az elrendelése, illetve fenntartása. Példánknál maradva tehát a képviselő úr által felhozott eset a későbbiekben eleve nem is fordulhat elő.

Végül rámutatok arra, hogy a Házhoz benyújtott törvényjavaslataink több egyéb olyan rendelkezést is tartalmaznak, amelyek annak érdekében születtek, hogy a terheltek a bűncselekmény elkövetéséből származó vagyont ne tarthassák meg, azt tőlük minden esetben és teljes egészében elvonják - ha szőke, ha barna, ha fekete az illető.

Tisztelt Ház! Köszönöm a figyelmüket. Kérem a válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 233 1998.10.20. 3:04  230-234

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettét a büntető törvénykönyv 230. §-a határozza meg. Eszerint jogszabályban meghatározott esetben az orvos ugyanolyan büntetőjogi védelemben részesül, mint bármely más hivatalos személy, mint például tehát a rendőr a hivatalos eljárása során. Az egészségügyi törvény szerint ugyanakkor az egészségügyi dolgozó, illetve az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személy az ügyeleti szolgálat, illetve sürgősségi ellátás során e feladataival összefüggésben közfeladatot ellátó személynek minősül. Magyarul: megállapíthatjuk, hogy az ügyeletes orvosra mint közfeladatot ellátó személyre a fokozott büntetőjogi védelem egyértelműen kiterjed.

Képviselő úrnak az a kérdése, hogy mit is jelent ez a védelem. Nos, erre nagyon röviden azt lehet válaszolni, hogy az ügyeletes orvos bántalmazása, illetve jogszerű eljárásában való bárminemű akadályozása esetén a Btk.-ban meghatározott, imént hivatkozott bűncselekmény elkövetése állapítható meg, amely bűntettre igen jelentős büntetési tétel kiszabását rendeli a törvény. Már az úgynevezett alapesetben is 3 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűntettről van szó. Amennyiben például felfegyverkezve vagy netán csoportosan követik el a bűncselekményt, abban az esetben 5 évre emelkedik a büntetési tétel. Hangsúlyozom, hogy a bűncselekmény megállapításának, illetőleg a büntetőjogi fenyegetettségnek nem feltétele, hogy az orvos akár a legcsekélyebb sérülést is elszenvedje, elegendő az erőszak ténye mint olyan. Amennyiben sajnálatos módon sérülés is bekövetkezik, akkor a testi sértéssel halmazatban kerül a cselekmény elbírálásra. Az természetes, hogy a vállalkozás keretében dolgozó háziorvost ugyanez a védelem illeti meg.

Harmadik kérdése képviselő úrnak az volt, hogy a Btk. tervezett módosításával összefüggésben mik az elgondolásaink. Nos, a Házhoz benyújtott tervezet két irányban is erősíti és bővíti a védelmet. Egyrészt az összes egészségügyi dolgozóra - nemcsak az orvosra, hanem a nővérre, orvosinasra s a többire - fog kiterjedni, másfelől a közfeladatot ellátó személy sérelmére elkövetett rablás, emberölés, illetve ezek kísérlete súlyosabban minősülő bűncselekményként kerül meghatározásra.

Remélem, megnyugtató választ tudtam adni kérdésére. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 111 1998.10.28. 0:14  108-152

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A kormány a közeli jövő

ben fogja kialakítani álláspontját a kérdéssel kapcsolatban, és ezt a vita későbbi szakaszában kívánjuk ismertetni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 95 1998.11.04. 2:26  92-100

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A kormány javaslata nem változtat azon a jelenlegi helyzeten, hogy Magyarországon csak a hatósági előírások megtartásával, például orvosi célból lehet kábítószert fogyasztani, megszerezni vagy tartani. Ehhez képest már mind az 1961-es, mind az 1978-as Btk. büntetni rendelte a kábítószer megszerzését, tartását. A megszerzés fogalmi előzménye és szükségszerű feltétele a fogyasztásnak.

A kábítószerrel visszaélés bűncselekményének két összetevője van: egyfelől a fogyasztó magatartása, másfelől az ezt kihasználó, a fogyasztást felkeltő, elősegítő kereskedő magatartása. Abban remélhetőleg mindannyian egyetértünk, hogy a kereskedő magatartását el kell ítélni és őt elrettentő büntetéssel kell sújtani.

A büntetőjog alapvetően abból indul ki, hogy az egyénnek választási lehetősége van: dönthet úgy, hogy elkerüli a tiltott magatartást; ha nem ezt teszi, akkor bűncselekményt követ el, amiért büntetés jár. Jelenleg sincs tehát a fogyasztás tolerálva, az ma is minden esetben bűncselekményt valósít meg. A kormány javaslata ezen a meggondoláson nem változtat, csupán kiegészíti a törvényi tényállást a "szervezetébe juttat" elkövetési magatartással, egyértelművé téve ezzel a jelenleg is fennálló jogi helyzetet.

A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy vannak olyan országok, ahol a fogyasztás önmagában is kifejezetten bűncselekményt valósít meg, és vannak olyan országok, ahol - hasonlóan a jelenlegi magyar szabályozáshoz - a fogyasztás külön nevesítve nem bűncselekmény, de a kábítószer tartásával, birtoklásával a fogyasztó is bűncselekményt követ el. Kifejezetten büntetendő maga a fogyasztás például Portugáliában, Nagy-Britanniában, Svédországban, Franciaországban, Finnországban, Luxemburgban, Belgiumban és Görögországban. (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Közvetve - a tartás, birtoklás révén - büntetendő a fogyasztás például Dániában, Ausztriában és Németországban. (Az elnök ismét csenget.)

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 99 1998.11.04. 0:57  92-100

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A mi álláspontunk az, hogy az elterelés lehetőségét a drogfüggő beteg embernek kell biztosítani, hiszen gyógykezelésre csak a beteg embernek van szüksége; aki egyszerű fogyasztó, azt nem kell gyógykezelni - ez az egyik.

A másik pedig az, hogy a büntetőjog eszköztárában továbbra is megvannak a differenciált elbírálás lehetőségei. Utalok a próbára bocsátásra, a megrovásra, a szabadságvesztés felfüggesztésének lehetőségére, valamint a vádemelés elhalasztására, illetve a vádemelés mellőzésére. Minden esetben a jogalkalmazó, tehát az eljáró bíró kötelessége lesz az, hogy ezekkel az említett, továbbra is meglévő lehetőségekkel adott esetben éljen, mérlegelje az adott cselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességét, és ehhez mérje a visszatartáshoz és adott esetben mások elrettentéséhez szükséges szankciót.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 167 1998.11.04. 3:08  164-170

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Általában az interpellációkra adott válaszok közül kevés az olyan, amely a felvetett probléma gyors megoldását, méghozzá az egészen közeli jövőben történő rendezését helyezheti kilátásba. Jómagam azonban most abban a kedvező helyzetben vagyok, hogy megalapozottan tehetek ilyen ígéretet a tisztelt Háznak.

A kormány második félévi munkatervében november 30-ai határidővel szereplő feladat a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény módosításáról szóló előterjesztés elkészítése. Tárcánk a nyár vége óta dolgozik az előterjesztésen, a munka során figyelembe vettük a törvény alkalmazásának gyakorlati tapasztalatait és a Közbeszerzések Tanácsának javaslatait. A tervezetet október 20-án küldtük ki közigazgatási egyeztetésre úgy, hogy azzal kapcsolatban a Közbeszerzések Tanácsán keresztül a közbeszerzésekben érdekelt szervezetek is véleményt nyilváníthatnak. Az észrevételek alapján véglegesített tervezetet az előírt határidőben a kormány elé terjesztjük, így még ez év végéig a javaslat benyújtható lesz az Országgyűléshez.

Engedjék meg, hogy az interpellációban a közbeszerzési törvény kapcsán felvetett néhány konkrét problémára is röviden reagáljak. Azt az eljárást, hogy a közbeszerzés lezárása után a megkötött szerződést ne a nyertes, hanem alvállalkozóként kisebb cégek teljesítsék, a közbeszerzési törvény eddig sem tette lehetővé. A módosítás egyértelműen kimondja, hogy a szerződést a nyertes ajánlattevőnek és az eljárás során megjelölt alvállalkozóinak kell teljesíteniük. Így tehát, ha az alvállalkozók felesleges igénybevétele drágítja a közbeszerzést, ez már az ajánlati szakban látható lesz. A tervezet a fedezet meglétének az egyes esetekben történő vélelmezésével egészíti ki a törvénynek az interpellációban kifogásolt, a fedezet vagy biztosíték meglétét megkövetelő rendelkezését. Ezt a szabályt, amely az Európai Unió irányelveivel összhangban van, semmiképpen nem lehet kihagyni a törvényből, mivel az az ajánlattevők felé jelent egyfajta garanciát.

A tervezet az interpellációban foglaltaknak megfelelően ki fogja venni a közbeszerzési törvény hatálya alól a NATO biztonsági beruházási programja keretében megvalósuló beszerzéseket, mivel ezekre a NATO által kidolgozott speciális eljárásrend vonatkozik.

 

 

(15.20)

 

Már csak a NATO-hoz való csatlakozásunk miatt is szükséges e kérdés ilyen módon történő rendezése.

A közigazgatási egyeztetés keretében mód van a közbeszerzés nemzetbiztonsági szempontjainak az illetékes tárcákkal történő további vizsgálatára és egyeztetésére is. Köszönöm szíves figyelmüket, és kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 209 1998.11.04. 2:17  206-210

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Magam is fájlalom, hogy az ünnepi megemlékezés méltóságát egy az ön kérdésére adott válasszal kell megtörnöm. A felvetés elől azonban kitérnem nem lehet. (Moraj az MSZP padsoraiban.)

A baloldali politikai agitáció és propaganda régi és bevett eszköze a névtelen olvasói levél. Többen emlékeznek még arra, hogy efféle levelekben kívánt az, úgymond, öntudatos munkásság halált Mindszenty bíboros fejére, és még többen emlékszünk a békés Vietnamot éltető, az imperialistákat szidalmazó, sajtóbeli ál-közfelháborodásra. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Te is írtál ilyeneket?)

A klasszikus magyar büntetőjog ténytartalom nélküli gyalázkodásnak nevezte azokat az eseteket, amikor valaki mást otromba jelzőkkel illet. Mivel ezek nem tényállítások, és nem is annyira minősítések, hanem önmagukban való gyalázkodások, a jogelmélet szerint tulajdonképpen nem is cáfolhatóak. A mai Btk. ezeket ezért a becsületsértés kategóriájába sorolja, ellentétben a hamis vagy valótlan tényeket tartalmazó rágalmazással. Az ilyesfajta esetek lex Pokol nélkül is bíróság elé vihetők, egyszerű becsületsértés címén. Ehhez tehát újabb törvényre nincs szükség, elegendőek a hatályos rendelkezések. Ennyit a dolog jogi vonatkozásairól.

Ami pedig az erkölcsi, etikai kérdéseket illeti: a levél írója - ha létezik egyáltalán - a fenti szöveggel önmagát minősíti. Minősíti továbbá a jelzett lap tartalmáért felelős személyeket az, hogy ezt a mocskolódást megjelentették. Hiszem azt, hogy nem minősíti viszont a lap olvasótáborát.

Végül engedjen meg a Toldi költőjétől egy sokak által ismert idézetet. "Ha egy úri lócsiszárral/Találkoztam s bevert sárral:/Nem pöröltem, - /Félre álltam, letöröltem." Bizonyosan tudom, hogy a megsértettekben megvan az Arany János-i alázat. De a kormány a helyén van! És ugyan hol vannak az úri lócsiszárok?

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 157 1998.11.10. 4:34  154-160

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által említett eset mint önálló jogi probléma megítélése elsősorban nem az Igazságügyi Minisztérium és nem is a közigazgatás, hanem a biztosítók, végső soron pedig a bíróság feladata.

A feleletre - az eredeti szerződés szövegének és a biztosító jogutódlására vonatkozó adatok pontos ismeretének hiányában - egyébként sem igen lenne mód. Kérdésére azonban az adott keretek között természetesen válaszolni kívánok.

A polgárok bármilyen hátrányos megkülönböztetése nem, felekezet, nemzetiség, társadalmi származás szerint - mint ahogy azt képviselő úr is helyesen idézte - alkotmányos tilalom alá esik. Az alaptörvényben foglalt rendelkezés különböző feladatokat ró a jogalkotóra és a jogalkalmazóra. A jogalkotó abban az esetben teljesíti az alkotmányos normából fakadó kötelezettségét, ha az alacsonyabb szintű jogszabályok megalkotása során konkrét tartalommal tölti meg a jogelvet. Jogrendünk e kötelezettségnek eleget tesz.

Eleget tesz egyrészről oly módon, hogy a különböző jogágak alapkódexeiben külön is fel van tüntetve az alapjogok betartásának kötelezettsége és a diszkrimináció tilalma. Másrészről az ombudsman intézményének megteremtésével ma már e jogvédelem bíróságon kívüli szervezeti garanciáit is biztosítjuk.

A kódexek közül megemlíteném az államigazgatási eljárás általános szabályait, a munka törvénykönyvét és a polgári törvénykönyvet. Ez utóbbit külön is kiemelem; ugyanis a jogkövetkezmények itt vannak a legrészletesebben szabályozva, és rendelkezései széles körben alkalmazhatók. A Ptk. 76. §-a a magánszemélyeknek a nem, faj, felekezet s a többi szerinti hátrányos megkülönböztetését a személyhez fűződő jogok sérelmének tekinti. A törvény 85. §-a pedig lehetővé teszi, hogy a sérelmes fél követelje a sérelmes állapot megszüntetését, a megfelelő elégtétel adását, sőt a hátrányos megkülönböztetést alkalmazó fél kártérítés fizetésére is kötelezhető.

A büntető és polgári eljárásra vonatkozó szabályok alapján a hatóság és a bíróság hátrányos megkülönböztetést alkalmazó és ezért elfogult tagja az eljárásból ki is zárható. A hátrányos megkülönböztetés jogi szabályozása tehát véleményem szerint megoldott, a törvényhozó megtette kötelességét. A sérelem megszüntetéséhez szükséges és a jog által lehetővé tett lépések megtétele azonban már jogalkotáson túli feladat. Közelebbről azt értem ezen, hogy a joggyakorlatban az egymáshoz hasonló vagy egymással azonos egyedi esetek úgynevezett precedens jogot teremtenek.

Ez azt jelenti, hogy egy, már kialakult joggyakorlat alapján az eredetihez hasonló, későbbi eseteket is a korábbiakhoz hasonló módon kell eldönteni. Amennyiben tehát az interpellációban megfogalmazott tényállás valós, úgy jogvita esetén az eljáró bíróság - hazai és nemzetközi színtéren - minden bizonnyal figyelembe veszi a bankok és biztosítók kialakuló új gyakorlatát, és azt minden tényállásra kötelezően alkalmazza.

Összefoglalva tehát: a biztosítottak között származásuk vagy haláluk bekövetkezésének oka miatt nincs különbség, és ilyen különbséget nem is lehet tenni. A magyar jogrendszer alkotmányosan és részletes szabályaiban is tilt bármiféle hátrányos megkülönböztetést. Az Igazságügyi Minisztérium feladata őrködni azon, hogy ilyen megkülönböztetés hatályos magyar jogszabályba még véletlenül se kerülhessen be.

Mindazok, akik úgy érzik, hogy elszenvedték a hátrányos megkülönböztetés sérelmét, először a sérelmet okozóhoz fordulhatnak, vita esetén pedig a bíróságot hívhatják segítségül. A független és pártatlan bíróság feladata a jogszabályok következetes alkalmazása, az interpelláció vonatkozásában pedig az, hogy a hátrányos megkülönböztetés sehol, semmilyen módon ne juthasson érvényre.

Köszönöm figyelmüket. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 120 1998.11.16. 28:17  119-173

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Országgyűlés! A tisztelt Ház által tárgyalandó javaslatok egy olyan folyamat részei - nem kezdetei és természetesen nem is végkifejletei -, mely folyamat szükségességét a szakértők már több évtizede hangsúlyozzák, és amelyet az állampolgárok is üdvözöltek. Arról van szó, hogy a rendszerváltozást megelőzően több évtizede érintetlen jogterület, az igazságszolgáltatás végre a figyelem középpontjába került, és a szakmai szinten megfogalmazódott kérdések és az azok alapján kialakított megoldások a törvényhozó akaratával találkozva elindítottak egy olyan folyamatot, amely a polgárok jogbiztonságát, az egyszerű, ámde hatékony és magas színvonalú, az európai normáknak is megfelelő bírói igazságszolgáltatás megteremtését célozta.

Az igazságügyi reform nem lehet egyik napról a másikra a pillanatnyi gondokat az adott helyzetben megfelelőnek tűnő megoldásokkal rendező tevékenység, hiszen olyan jogintézmények létrehozásáról van szó, amelyek létére épül az állampolgárok jogérvényesítésének lehetősége, a gazdasági élet biztonsága, s általában a kiszámítható és tervezhető mindennapi élet.

A reformnak több évtizedre, sőt álláspontom szerint akár egy évszázadra előrevetítve is olyan rendszert kell kialakítania, melynek rendeltetésszerű működésében a polgárok több generációja bízhat.

A reform folyamata kezdetben óvatosan indult, majd az új alkotmány előkészítése idején lendületet kapott. Végül akkor gyorsult fel, amikor egyértelművé vált, hogy az előző parlament már nem fogja elfogadni az új alkotmányt. A reform 1996-97-ben igen nagy lépésekkel folytatódott, azt lehet mondani, hogy az igazságszolgáltatás szervezetét és működését alapjaiban törekedett megváltoztatni. A cél az volt, hogy olyan megoldásokat vezessenek be, amelyek nemcsak a távoli jövőben, de már az elkövetkezendő években is kiutat jelentenek abból a helyzetből, amely miatt a magyar igazságszolgáltatást, mind az állampolgárok, mind a szakma képviselői, mind pedig a külföldi szakmai és politikai testületek jelentései, elemzései bírálják.

Úgy gondolom, egyetért minden felelősen gondolkodó honfitársam abban, hogy egy ilyen léptékű reform csak a legalaposabban elvégzett vizsgálatokat követően, olyan helyzetben valósulhat meg, amikor a lehetséges megoldásokat és azok hatásait tekintve magának a jogalkotónak sincsenek kételyei. Amikor tehát biztos lehet abban, hogy felelősen vállalja azt a jogi szabályozást, amely nemcsak egy szűk réteg életét befolyásolja, hanem mindannyiunkra nézve alapvető jelentőségű, és az egész állam berendezkedését, belső és külföldi megítélését egyaránt meghatározza.

A kormányt az igazságszolgáltatás működéséért viselt felelőssége vezérli akkor, amikor mérlegre teszi, hogy a reform törvényekben már megtestesült lépései mennyiben felelnek meg a kitűzött célnak, a változások hatása valóban előremutató-e, az egész igazságszolgáltatás szempontjából pozitív eredményeket hozhat-e. A kormányzatnak emiatt kell megvizsgálnia, hogy a helyi bíróságok és ott a mindennapok nehézségeiben helyt álló bírók és ügyintézők sorsára irányítsa-e a figyelmet, vagy az ítélőtáblák felállításának időpontja kérdésében hozza meg mielőbbi döntését.

Nem lehet vitatni azt, hogy a helyi bíróságok megsegítését kiemelten kell kezelni. Ez az a bírósági szint, amellyel minden jogkereső találkozik, és ezen a szinten jogerősen be is fejeződik az ügyek több mint 80 százaléka. Nem elhanyagolható tehát, hogy e bíróságok milyen feltételek és körülmények között végzik munkájukat.

A bírósági reform kezdetéről, vagyis 1996 szeptemberéből származó megállapításokból idézek: "A bíróságok által használt épületek alapterületének 61 százaléka teljes vagy részleges felújításra szorul. A bíróságok informatikai ellátottsága jelenleg nem megfelelő, a meglévő rendszerek is elavultak. Az ügyvitel során nem használják ki a számítástechnika előnyeit. A bírák munkaidejük jelentős részét fordítják nem kifejezetten jogi feladatok ellátására."

A helyi bíróságokon dolgozó bírók helyzetét jelzi, hogy az 1997-es adatok szerint 335 813 peres ügy érkezett, befejeztek 332 277 ügyet, és folyamatban maradt 187 023 ügy. A helyi bíróságokon dolgozó 1443 fős létszámmal számolva 230 körüli az az ügyérkezés évente, amellyel számolni kell. Nyilvánvaló, hogy a bírósági reform e helyzeten változtatni akart, azonban ez a változtatás nem vagy csak nagyon lassú lépésekben valósult meg az eddigiekben.

Tisztelt Ház! Számot kell adnunk arról, hogy milyen folyamatok váltották ki a kormány aggályainak felerősödését. A reform további fontos célja volt a Legfelsőbb Bíróság feladatainak csökkentése, és egy más típusú, némileg a régi kúriához hasonló Legfelsőbb Bíróság kialakítása. Az ítélőtáblákhoz szükséges létszám megállapítása eleve úgy történt, hogy a Legfelsőbb Bíróságról átkerülő 50 bírói létszámmal számoltak, figyelemmel arra is, hogy a Legfelsőbb Bíróságon az ügyérkezés csökkenése miatt feltétlenül létszámcsökkentés szükséges. Ehhez képest az ítélőtáblák felállításának előkészítése során világossá vált, hogy a Legfelsőbb Bíróság bírái nem preferálják az ítélőtáblákra való átkerülést. Ez természetesen egy olyan bekövetkezett hatás, amely nem volt előrelátható. Ugyanakkor ez azt eredményezi, hogy a Legfelsőbb Bíróság bírái helyett az alsószintű bíróságokról kellene betölteni az ítélőtáblai bírói állásokat.

A kérdés tehát a következő: felvállalható-e az alsóbb fokú bíróságokról bekövetkező létszámelvonás a már fentebb jelzett problémákkal terhes helyzetben? Figyelemmel arra, hogy a bírói munka mély szakmai ismereteket és többéves gyakorlatot igényel, nem elegendő csak számszerűen vizsgálni a bírák átkerülését a táblára. Lehet, hogy számszerűleg kevés bíró - éppenséggel 62 - kezdené meg működését az ítélőtáblákon, viszont az ő elkerülésük az alsóbb fokú bíróságokról a szakmai munka súlyos elnehezülésével, ha ugyan nem ellehetetlenülésével járna. Azt ugyanis senki sem gondolja komolyan, hogy ezek a bírák pótolhatók az elsőfokra kinevezett bírósági titkárokkal, hiszen az igazságszolgáltatási reform célja éppen az volt, hogy az ügyek legnagyobb részének elintézésére hivatott elsőfokú bíróságok munkaterhének legnagyobb részét ne a legfiatalabb, a legkevesebb gyakorlati tapasztalattal rendelkező, frissen kinevezett bírák viseljék a vállukon. Hiszen a statisztikai adatok szerint a helyi bírósági bíráknak 36 százaléka már ma is öt évnél kevesebb bírói gyakorlattal rendelkezik.

A reform másik vonulata, amely a Legfelsőbb Bíróság tehermentesítését célozza azért, hogy jogegységesítő tevékenységét kiteljesítse, és ezáltal segítse az alsóbb fokú bíróságok munkáját, aggályaink szerint szintén nem valósul meg maradéktalanul. Ennek oka az, hogy a büntető- és a polgári peres eljárások terén alkotott eltérő jogorvoslati rendszerek különböző időpontban történő hatályosulása, összevetve a táblák különböző időpontban történő felállításával, már egyértelműen zavart okoz annak a megítélésében, hogy mikor jön el az az időpont, amikor már valóban érzékelhető lesz a hatáskörök átrendezésével járó munkateher-csökkenés. Az új Be. hatálybalépéséig, 2000. január 1-ig ugyanis a megyei bíróságok előtt indult fellebbezett ügyekben másodfokon változatlanul a Legfelsőbb Bíróság jár el. A kétfokú fellebbezési rendszer bevezetésével pedig a második fellebbezés után bizonyos esetekben szintén a Legfelsőbb Bírósághoz kerül az ügy. Ebből viszont az is következik, hogy az új típusú Legfelsőbb Bíróság sem alakulhat ki, hiszen az új Be. belépésével a Legfelsőbb Bíróság ismét fellebbviteli fórumként fog működni.

 

 

(19.20)

 

Ezért álláspontunk szerint a magyar jogrendszert megtámogatandó azon törekvés, hogy a Legfelsőbb Bíróság jogegységesítéssel foglalkozzon, szintén nem valósul meg.

Súlyosan kétséges az a feltevés is, hogy a táblák létrehozása csökkentené az eljárások időtartamát. Az eljárás időtartama ugyanis nem a bírósági szintek, hanem a fellebbezési lehetőségek számától függ. Ennek egyenes következménye, hogy a büntetőeljárásban a kétfokozatú fellebbezési rendszer esetén a büntetőeljárás bírósági szakasza a jelenleginél nem rövidebb, hanem hosszabb lesz. (Dr. Hack Péter: Ez tévedés! Ez durva tévedés!) Számításaink szerint a büntetőeljárásban a perek időtartama mintegy 40 százalékkal növekedne. Ez a felterjesztés idejét leszámítva - tehát nettó időben számolva - átlagosan három hónappal hosszabb pertartamot jelentene az ügyek ezreiben. (Dr. Hack Péter: Ez komolytalan!)

Álláspontunk illusztrálására most csupán az 1997. évi adatokon mutatom be a különbséget. Eszerint a helyi bíróságokon a közvádas büntetőügyekben az eljárás átlagos időtartama 165 nap volt. A megyei bíróságokon az időtartam 91 nap - ez a másodfokú eljárás időtartama. Ez azt jelenti, hogy egy büntetőügy átlagos időtartama 256 nap. Feltételezve, hogy a táblabíróságokon a fellebbezési eljárás időtartama nem fog eltérni a jelenlegi átlagos időtartamoktól, kétszeri fellebbezés esetén a helyi bíróságok előtt induló eljárás várható időtartama 360 napra emelkedik, a jelenlegi 256 nappal szemben. (Dr. Hack Péter: Elképesztő! Elképesztő!) Véleményem szerint is eléggé elképesztő. (Dr. Hack Péter: Elképesztő!)

A kormánynak a javaslat előterjesztéséhez vezető döntése - mint látható - természetesen az eljárások mennyiségére és időszerűségére vonatkozó adatokon alapul. Az Igazságügyi Minisztérium jelenleg is folyamatosan figyelemmel kíséri a bírósági eljárások alakulását, az ügyérkezések, a folyamatban lévő ügyek ügyszakonkénti, illetve bírósági szintenkénti számát.

Mindezekre figyelemmel nyújtotta be a kormány a javaslatait. Az országgyűlési határozati javaslat szerint annak érdekében, hogy az alkotmánnyal összhangban állóan, kellő megalapozottsággal lehessen dönteni az ítélőtáblák felállításáról, szükséges az, hogy a kormány az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a legfőbb ügyész bevonásával megvizsgálja az ítélőtáblák, valamint a fellebbviteli főügyészségek felállításának személyi és tárgyi feltételeit, illetve ezek biztosításának lehetőségét.

A határozati javaslat leszögezi, hogy a felülvizsgálat terjedjen ki a büntetőeljárás és a polgári perrendtartás jogorvoslati rendszerének átgondolására is. Ennek során az igazságszolgáltatási reform előkészítése kapcsán felhalmozott tapasztalatokat, szakmai munkát fel kell használni. Meg kell vizsgálni a törvények hatályosulásának már érzékelhető eredményeit, az azóta megfogalmazott szakmai érveket és ellenérveket. Ennek az áttekintésnek ki kell terjednie például arra, hogy az ítélőtáblák működése miként érinti, befolyásolja a bírósági szervezeti rendszer egészének modernizációját, és milyen hangsúlyeltolódást hoz létre a helyi és a felsőbb szintű bíróságok között.

A döntés következményeképpen a következő jogalkotási lépések szükségesek. Először: az ítélőtáblák székhelyeinek és illetékességi területeinek megállapításáról szóló törvény hatályon kívül helyezése; másodszor: az illetékekről szóló törvény; harmadszor pedig: a polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezéseinek módosítása.

Tisztelt Ház! Az ítélőtáblák székhelyeinek és illetékességi területeinek megállapításáról szóló törvény hatályon kívül helyezése nem irányul az alkotmány által intézményesített ítélőtáblák létrehozásának bizonytalan időre történő elhalasztására és az ítélőtáblák létének megkérdőjelezésére. A kormánynak az a szándéka, hogy megalapozott, a bírósági rendszer egészével és a jogrendszerrel kellően összehangolt előkészítés feltételeit teremtse meg. Az igazságszolgáltatás reformjának egyik alapkövét jelentette a polgári peres és egyes nem peres eljárások szabályait tartalmazó, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény rendelkezéseinek módosítása annak szellemében, hogy a peres eljárások szabályai összhangban legyenek a különböző bírósági szinteken biztosítható személyi és tárgyi feltételekkel, illetve hogy az igazságszolgáltatás egyszerűsítésének, de egyben gyorsításának, hatékonyságának és színvonala növelésének követelményeit is jobban biztosítani tudják.

A reformlépések és azok hatályosulásának áttekintése során a kormány megállapította, hogy a polgári perrendtartás szabályainak bizonyos körű módosításához továbbra is fontos érdekek fűződnek, és szakmailag indokolt a peres eljárásokra vonatkozó szabályozás továbbfejlesztése. Az ítélőtáblák működése megkezdésének elhalasztásával kapcsolatban megfogalmazódott az az ellenérv, hogy a kormány döntése során a szükségesség és arányosság követelményét nem kellő súllyal vette figyelembe.

A törvényjavaslatnak a Pp.-t érintő szakaszaival kapcsolatban meg kívánom jegyezni, hogy a törvényjavaslat előterjesztője a legnagyobb körültekintéssel állapította meg azon rendelkezések körét, melyek hatályosulásáról, a Pp. módosításáról szóló, az 1997-es reformcsomag részét képező '97. évi LXXII. törvény rendelkezéseiben foglaltaktól eltérően az ítélőtáblák működése megkezdésének időpontját meghatározó törvény döntene.

Elmondható, hogy a törvényjavaslat a polgári peres eljárások körében csupán a legszükségesebb mértékben avatkozik be azon folyamatokba, amelyek az 1995-ös, illetőleg az 1997-es módosítások eredményeképpen előrelépést jelenthetnek az igazságszolgáltatásban. Ennek megfelelően a módosítás nem érinti azokat a reformlépéseket, melyekre vonatkozó jogi szabályozás már 1998. január 1-jével hatályba lépett, így például a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálási lehetőségének szélesítését vagy a kis perértékű ügyekben irányadó jogorvoslati szabályok rendszerét.

Az ítélkezés során érvényesülő, a tényleges helyzetet szentesítő azon szabály, mely az elsőfokú polgári peres ügyekben az egyes bíró eljárását teszi általános szabállyá, hatályba fog lépni, de megemlíthető e körben a munkaügyi és a közigazgatási perekre vonatkozó szabályozás reformja is.

Szakmai igény mutatkozott arra, hogy a munkaügyi perben elbírálható jogokat szélesebb körben határozza meg a jogszabály, valamint hogy a felek álláspontját közvetítő, a bizonyítási kérések és azok perbeli jogkövetkezményei tekintetében útmutatást adó bíróság közreműködésével lefolytatott egyeztetés jogintézményét létrehozza. A törvényjavaslat az ezen elképzelésekre vonatkozó Pp.-módosításokat megtartja.

A közigazgatási perekre vonatkozó szabályozás reformját széles körű szakmai és politikai konszenzus eredményeképpen alakították ki. Az esetenként kétfokú közigazgatási és a további háromfokú bírósági eljárás olyan mértékben lassította le az ítélkezési folyamatot, illetve olyan mértékben tette bizonytalanná a közigazgatás működőképességét, hogy annak további fenntartása már nem volt indokolt.

A törvényjavaslat azt az elvi álláspontot követi, hogy a háromszintű bírósági rendszer esetén is eredményességet garantáló jogintézmények bevezetésre kerüljenek. A javaslat 1999. január 1-jétől bevezeti a közigazgatási perekben elsőfokon irányadó megyei bírósági hatáskört azzal, hogy a jogszabály a közigazgatási perekben csak rendkívül szűk körben teszi lehetővé a fellebbezést, a szabályozás értelmében ugyanis közigazgatási perekben a főszabály szerint nincs helye fellebbezésnek, az igazságügyi reform eredeti célkitűzésének megvalósulását nem veszélyezteti, sőt, álláspontom szerint azt nagymértékben elősegíti.

Az illetéktörvény módosítására már időközben elfogadott törvény módosította a bírósági illetékeket, figyelemmel az ítélőtáblák működésének tervezett megkezdésére. Az általunk benyújtott törvényjavaslat miatt ez a módosítás szükségtelenné válik, ezért hatályon kívül kell helyezni az érintett rendelkezést.

(19.30)

 

Tisztelt Ház! Sarkalatos kérdés a döntés alkotmányjogi hátterének vizsgálata. A kérdés megválaszolásához némileg vissza kell mennünk az időben. Az ítélőtáblákat mint a bírósági szervezeti rendszer új elemét, az 1997. évi LIX. törvény iktatta be az alkotmány 45. §-ába, valamint bekerült a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvénybe is. Ez az alkotmánymódosítás 1997. október 1-jén lépett hatályba, egyidejűleg az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló 1997. évi LXIX. törvénnyel, amely az ítélőtáblák működésének kezdési időpontját 1999. január 1-jében állapította meg.

Ha és amennyiben az alkotmányban meghatározott jogintézmény működtetéséhez szükséges egyéb törvényi rendelkezések nem az alkotmány rendelkezésével egyidejűleg lépnek hatályba, akkor azt kell megállapítanunk, hogy - az előző kormány hibájából - már több mint egy éve a mulasztásos alkotmánysértés állapotában vagyunk, hiszen a mai napig sem működnek az ítélőtáblák. Ehhez képest azonban a Legfelsőbb Bíróság elnöke annak idején, és azóta sem jelezte az alkotmányossági aggályait ezzel összefüggésben, hiszen maga is indokoltnak tartotta az új jogintézmény bevezetéséhez szükséges felkészülési időt. Ebből pedig arra következtethetünk, hogy sem az érintettek, sem a törvényt megszavazó akkori kormánypártok nem láttak ebben alkotmányossági problémát.

Utalok arra is, az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette, hogy a jogszabályok alkalmazásához szükséges felkészülési időt biztosítani kell, és a felkészülési idő meghatározása a jogalkotó felelőssége. Az pedig, hogy a felkészülési idő elégséges-e, mindig csak az adott jogi szabályozás konkrét körülményeinek vizsgálata alapján dönthető el.

Mindezek alapján kétféle megközelítés lehetséges. Az egyik szerint a jogszabályt csak akkor alkotmányos hatályba léptetni, ha a hatályosulásához szükséges összes feltétel adva van, s ez az alkotmányra vonatkoztatva is igaz. E megközelítés alapján az ítélőtáblákra vonatkozó rendelkezést is csak akkor kellett volna alkotmányba iktatni, amikor az ítélőtáblák működésének feltételei már létrejöttek.

A másik megközelítés azon alapszik, hogy az alkotmánynak sajátos és kiemelt szerepe van a jogrendszerben, amennyiben az alkotmány hatályosulásának kettős jellege van, és rendelkezéseinek egyszerre ténylegesen hatályosulónak, másrészt azonban előremutatónak, mintegy program jellegűnek kell lenniük. Ha az első megközelítést fogadjuk el, az a korábban már említett következménnyel jár, az igazságszolgáltatási törvénycsomag vitája során hangoztatott ellenzéki álláspontot támasztja alá, s így az akkori alkotmánymódosítás jogosultságát kérdőjelezi meg.

Az ítélőtáblákat az alkotmányba emelő említett alkotmánymódosítás azonban már több mint egy éve hatályos, ezért csak a hatályos alkotmányos helyzetből lehet kiindulni, ennek pedig a második megközelítés felel meg inkább. Az alkotmány módosítására tehát a program jelleg előtérbe helyeződésével került sor, amely a törvényhozásnak, valamint a kormánynak és a bírói hatalmi ágnak feladatul szabta, hogy az igazságszolgáltatási reform részeként hozza létre a szükséges feltételeket az ítélőtáblák működéséhez. Ezért alkotmányosan nem vitatható ez a megoldás, amely más törvények tekintetében is így érvényesül, s az alkotmányból eredő törvényhozási feladatokat az Országgyűlés folyamatosan, többé-kevésbé tervszerűen végzi.

Ugyanennek a folyamatnak felel meg a többi hatalmi ág tekintetében az alkotmányból eredő követelmények saját feladatkörükben való teljesítése is. Mindezek után tehát nem az a kérdés, hogy vajon alkotmányos-e, ha az alkotmányban foglalt követelmény más jogszabályokban, illetőleg a valóságban nem azonnal érvényesül. A kérdés sokkal inkább az, hogy az alkotmány végrehajtására köteles állami szervek az alkotmányos felelősségükből eredő feladataiknak a megfelelő színvonalon eleget tesznek-e.

Az alkotmány ítélőtáblákra vonatkozó rendelkezéséből a kormányra az a kötelezettség hárul, hogy tegye meg a hatáskörébe tartozó mindazon lépéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az új bírósági szint bevezetése, az ítélőtáblák felállítása olyan módon és olyan feltételek mellett történjék, hogy az ne veszélyeztesse, ne zavarja meg a bírósági rendszer működőképességét, és az igazságszolgáltatás egészének zökkenőmentes működéséhez fűződő alkotmányos érdeket ne sértse.

Tisztelt Ház! Érzékeltetni szeretném azt, hogy mit jelent a folyamatosság, illetve a zökkenőmentes működés. A tervezett három ítélőtábla működésének megkezdése a jogkereső állampolgárok számára a költségek, a bíróság megközelítése, valamint az időráfordítás szempontjából is problematikus. Például egy szolnoki ügyfélnek a megyei bíróság határozata elleni jogorvoslata elbírálásával kapcsolatban jelenleg Budapestre, a Legfelsőbb Bíróságra kell utaznia, 1999. január 1-jétől a szegedi ítélőtáblára kellene mennie, majd 2003-tól - ha a debreceni ítélőtábla is megkezdi a működését - Debrecenbe kellene utaznia. Mindez bizony nem könnyíti meg az ügyfelek számára a jogérvényesítést! (Moraj az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

Mindezekre tekintettel a kormány határozott álláspontja, hogy a javaslat nem alkotmánysértő, nem is irányul ilyen célra, ellenkezőleg: a négyszintű bíráskodás bevezetésének megalapozott, s az igazságszolgáltatási rendszer egészének érdekeit figyelembe vevő feltételek kialakítását teszi lehetővé.

Tisztelt Országgyűlés! Hangsúlyozni szeretném, hogy a kormány kiemelt figyelmet szentel az igazságszolgáltatás korszerűsítésének. Döntése tehát nem úgy értékelendő, hogy elutasítaná az igazságszolgáltatás reformjának eddigi eredményeit; épp ellenkezőleg: az igazságszolgáltatás reformja a kormány álláspontja szerint még nem fejeződött be, azt a lehető legnagyobb szakmai igényességgel és felelősséggel kell tovább folytatni.

Ígérem önöknek, hogy az igazságügyi tárca ezt az igényességet és felelősséget fogja szem előtt tartani mind az előirányzott vizsgálat lefolytatásakor, mind pedig a további döntések előkészítésekor. Az esetleg megalapozatlanul hozott döntés következményei ugyanis rendkívül súlyosak lehetnek, az esetleges korrekció anyagi következményei és a tévedés társadalmi ára szinte felmérhetetlen.

Ennek tükrében kérem, hogy az igazságszolgáltatással kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, s az ítélőtáblák és a fellebbviteli főügyészségek felállításával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozatot fogadják el, az előttünk álló munkában pedig jó szívvel és közreműködve támogassanak minket.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 172 1998.11.16. 15:31  119-173

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Nagyon nehéz egy több mint négyórás vitát röviden összefoglalni. Hadd utaljak arra, hogy az alkotmányügyi bizottságban is több mint négyórás vita zajlott le. Önmagában ez a tény bizonyítja számomra, tisztelt Országgyűlés, hogy bizony nagyon komoly érvek merülnek fel mindkét oldalon, és szikrázó szenvedéllyel csapnak össze ezek az érvek. Talán ez is, ez a sok-sok szikrázó szenvedély indokolja, hogy kapjunk egy fél évet arra, hogy nyugodtan górcső alá vegyük, megvizsgáljuk az összes lehetőséget, és kiválasszuk az optimális megoldást.

Most már a részletekre térve nagyon röviden azzal kezdeném, hogy az a bizonyos 30 kilogramm irat, amelyről Solt elnök úr beszélt, az Igazságügyi Minisztériumban is rendelkezésre áll. A baj az, hogy a 30 kiló kilónként eltérő álláspontokat tartalmaz, és van egy sor olyan adat és munka (Dr. Hack Péter a fejét ingatja.), tisztelt képviselő úr, amelyek érdekes módon nem kerültek felhasználásra és nem kerültek prezentálásra az igazságszolgáltatási reform országgyűlési vitája során. Ilyen az az adatsor, amelyet az expozéban bátor voltam idézni, és amelyet Hack Péter képviselő úr egy harmadéves kollokvista szerény és bukásra ítélt eszmefuttatásaként értékelt (Dr. Hack Péter: Olyat nem mondtam! Nem szoktam oktatni!) Hogy mondja, képviselő úr? (Dr. Hack Péter nemet int.)

 

(23.10)

 

Éppen azért, mert nem veszem magamra ezt a minősítést, konkrétan ezzel a tanulmánnyal kapcsolatban elmondom, hogy ezt a minisztérium kebelében működő kutatásszervező és elemző főosztály vezetője készítette 1996-ban. Ez a tanulmány rendelkezésére állt az előző igazságügyi vezetésnek. Csak emlékeztetésül: ez a tanulmány azt mondja ki, hogy a büntetőeljárások az ítélőtáblák felállításával és az új büntetőeljárási törvény 2000. január 1-je utáni hatálybalépésével - amely témák persze szorosan és szervesen összefüggenek - átlagosan mintegy 40 százalékkal fognak hosszabb ideig tartani. Ezt a tanulmányt az a dr. Vavró István főosztályvezető úr készítette, akinek a tudományos predikátumait és címeit most az iránta való tiszteletből és megkövetésként, engedje meg, tisztelt képviselő úr, hogy felsoroljam.

Tehát dr. Vavró István az állam- és jogtudomány akadémiai doktora, címzetes egyetemi tanár; a Magyar Tudományos Akadémia demográfiai bizottságának alelnöke; a Magyar Tudományos Akadémia statisztikai bizottságának tagja; a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsa szociológiai és demográfiai szakbizottságának tagja; a Magyar Kriminológiai Társaság igazgatótanácsának tagja; a Magyar Statisztikai Társaság örökös tagja, két cikluson át volt alelnöke; a Központi Statisztikai Hivatal szakértői bírálóbizottságának tagja, továbbá az egyetemi oktatás keretében az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, valamint a JATE Állam- és Jogtudományi Karán speciálkollégiumokat tart és gyakorlatokat vezet. Tetszik érteni, nem egyetemista, hanem ő vizsgáztat, ő kollokváltat! (Derültség a kormánypártok soraiban. - Dr. Hack Péter: Ettől még tévedhet nagyon nagyot!) Szakértőként és hivatalos bírálóként részt vesz az OTKA társadalomtudományi szakkollégiumának a munkájában.

Elnézést kérek önöktől, hogy terheltem önöket ezzel a hosszú felsorolással, de úgy gondolom, Vavró professzor úr becsületének és szakmai tisztességének - a képviselő úr eléggé sajátos stílusú minősítése után - tartoztam ennyivel. Ez a fő gondolat... (Dr. Hack Péter: Én nem őt minősítettem, csak az álláspontját, és ezt fenntartom.) Igen, az álláspontot viszont ő tükröztette, de most nem szeretnék ebbe a továbbiakban beleveszni, mert az időnk nagyon-nagyon drága, és sok fontos dolgot kellene még elmondanom önöknek.

Tehát rengeteg ilyen adat van, és vannak másmilyen adatok is. Egy biztos, megnyugtató és átfogó hatástanulmány és elemzés nem készült a reform elfogadása előtt, ez az, amit most pótolni kell, és bízom abban, hogy ezt valóban sine ira et studio, minden harag és elfogultság nélkül a kedélyek lecsillapodtával talán akár közösen is eszközölhetjük. Én mindenesetre nyitott vagyok, képviselő úr, a közös konzultációra. (Dr. Hack Péter: Én is!)

Ami a kormány magatartását illeti az elmúlt fél évben, szeretném elmondani, hogy az új kormány rendkívül nyitottan és jóhiszeműen közelített ezekhez a kérdésekhez, mint minden más kérdéshez is. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Most kellene...) Valójában az ősz folyamán keletkeztek olyan figyelmeztető jelek, amelyek arra indítottak minket, hogy még egyszer megfontoljuk ezeket a kérdéseket. Többször felmerült itt, a Legfelsőbb Bíróság elnöke is említette, hogy mit foglalkozik a kormány azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság hány bírát fog vagy nem fog átadni az ítélőtáblákra. Egész pontosan úgy fogalmazott Solt elnök úr, ha szabad őt idéznem, hogy ez a bírák belügye. Itt tartom a kezemben a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének, dr. Szabó Győző úrnak 1996. június 7-én az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára részére írott levelét, amely arról szól, hogy a Legfelsőbb Bíróság hatáskörének megváltozása folytán felszabaduló bírói létszám 50 főre becsülhető, így az ítélőtáblák új bírói létszámigénye 63 főben határozható meg.

Nyilván ezen legfelsőbb bírósági közlésen alapszik a dr. Vastagh Pál, akkori igazságügy-miniszter úr által '96. szeptember 23-án aláírt, a bírósági reform kormány-előterjesztését tartalmazó anyag, amely ezzel teljesen összhangban rögzíti, hogy 113 helyett csak 63 új táblabírói álláshely létesítésére van szükség, mivel az ítélőtáblák felállításából következő ügyforgalom-változás miatt 50 legfelsőbb bírósági bírói létszám az ítélőtáblákra fokozatosan átcsoportosítható. Azért mondom ezt el, mert úgy tűnik, hogy a Legfelsőbb Bíróság akkori álláspontja mintha mégis az lett volna, hogy a kormánynak igenis van köze ezekhez kérdésekhez, különben nem írt volna ilyen tartalmú levelet az Igazságügyi Minisztériumnak. (Dr. Hack Péter: Akkor még nem volt OIT!) Tehát nem hiszem, hogy belügynek minősíthető ez a kérdés így utólagosan. (Dr. Hack Péter: Más alkotmányos helyzet! Ez csúsztatás!) Természetesen igaz, hogy akkor még nem volt Országos Igazságszolgáltatási Tanács (Dr. Hack Péter: Lényeges különbség!), de az Országgyűlés 1997-ben bizonyos előfeltételek és bizonyos feltételezések alapján szavazta meg és fogadta el az ítélőtáblák felállítását.

Hogy ez a helyzet - mely szerint a Legfelsőbb Bíróság az előzetes, akkor minden fél által elfogadott feltevések ellenére nem ad le bírói létszámot, hanem alulról, a megyei bíróság irányából töltekezik és építkezik - milyen következményekkel jár vagy járhat, erre nézve nagyon sok érv elhangzott a mai vitában. Engedtessék meg nekem, hogy most a vitában szólt politikusok után egy bírót, egy megyei bírósági elnököt idézzek, jelesül dr. Laky Ferencet, a Vas Megyei Bíróság elnökét, aki a Vas Népe című napilap 1998. november 7-ei számában ebben a kérdésben a következőképpen nyilatkozott. Idézem: "A megyei bíróság elnöke emlékeztetett, az eredeti elképzelések arról szóltak, hogy a Legfelsőbb Bíróság 50 bírót átad a tábláknak. Ez azt jelentette volna, hogy kiválóan képzett szakemberek ítélkeznek a táblabíróságokon, s nem lesz létszámhiány az alsófokú bíróságokon. Csakhogy a Legfelsőbb Bíróság úgy vélte, náluk is szükség van a szakmai erőre. A Legfelsőbb Bíróságról így csupán 5 bíró került át a táblákhoz. Ezért a megyékről vették át a táblabírákat, az ő helyükre lépők miatt viszont a városi bíróságokon létszámhiány alakult ki. E hiányt azonnal pótolni nem lehet, mert a kötelező titkári időtartam egy év." Dr. Laki Ferenc elmondta, a kormányzat egyebek között azért halasztotta el a táblák felállítását, mert ma Magyarországon az első- és a másodfokú bíróságok munkáját kell segíteni. Úgy gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy külön kommentár nem kívánkozik a megyei bírósági elnök úr nyilatkozatához.

Tehát valójában ezzel a helyzettel a kormányzat az ősz folyamán találkozott. Itt hadd emlékeztessek arra, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács azon ülésén, amelyen sor került az ítélőtáblák vezetőinek a megválasztására, a kormányzati oldalhoz tartozó Isépy Tamás képviselő úr javaslatot tett arra, hogy a döntést az OIT halassza el. Miután ezt az indítványát elutasították, a kormány képviseletében jelen lévő igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár, aki véletlenül személyemmel azonos, feltűnően és nyilvánosan nem vett részt a szavazásban. Erre az elnök úr külön rá is kérdezett. (Dr. Hack Péter nevet.) Tehát úgy gondolom, mi a magunk részéről korrektül jártunk el, és kormánydöntés nélkül ezen túlmenő nyilatkozatot nem tehettünk. De a mi magatartásunkat úgy megítélni, hogy mi asszisztáltunk és félrevezettük volna az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, úgy gondolom, nem helyénvaló, és nem felel meg a valóságnak. (Dr. Hack Péter: Pedig ez történt!)

Ami azt a felvetést illeti, hogy nem volt egyeztetés az ügyben: a jogalkotási törvény vélhetően alapos megfontolás után nem formalizálja az egyeztetés rendszerét, és nem határozza meg, hogy milyen határidőkkel, írásban vagy szóban, milyen módon kell adott esetben egyeztetni. Ehhez képest megállapítható az, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr személyesen, szóban adott tájékoztatást november 3-án Héderváron az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak, és írásban is átadásra került a kormány javaslata, amelyről november 4-én állást tudott foglalni az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, majd a kormány ügydöntő, november 5-ei ülésén már figyelembe is tudta venni az Országos Igazságszolgáltatási Tanács véleményét. (Zaj, közbeszólások.)

 

(23.20)

 

Úgy gondolom, ha nem is követendő ez a szoros határidejű egyeztetés, és higgyék el, a kormány nem tekinti követendő gyakorlatnak, jogellenesnek semmiképpen sem tekinthető.

Felmerült az, hogy az a 450 millió forint, amelyet a kormány az alsófokú helyi bíróságok megerősítésére szán, vajon sok vagy kevés. Hack képviselő úr arra utalt, hogy a bíróságonként átlagosan az ő számítása szerint jutó 4,5 millió forint semmire sem elég.

Tisztelt Képviselő Úr! Engem nem kímélt meg a jó vagy rossz sorsom attól, hogy életemnek, eddigi szakmai pályafutásomnak a nagyobbik részét vidéki és helyi bíróságokon töltsem, és pontosan tudom azt - ellentétben talán önnel -, hogy ez a 4,5 millió forint, mondjuk, a sárvári vagy a körmendi bíróság tárgyi feltételeinek a javítása szempontjából nagyon is sokat segít, és rengeteget fog jelenteni. (Dr. Hack Péter: Annak örülök, ha ez minden problémát megold!) Természetesen nem old meg minden problémát, de sokat jelent! (Dr. Balsai István: Nyomd meg a gombot, Péter! Kérjél szót! - Dr. Hack Péter: Te is!)

Ha már a számokról beszélünk, annyit azért meg kell jegyeznem: Solt Pál elnök úr utalt arra, hogy mindössze 760 ügyet tett félre a Legfelsőbb Bíróság az év folyamán, várva arra, hogy belépnek az ítélőtáblák. Ő itt 10 300 folyamatban levő ügyet említett. Ha szabad annyi szerény pontosítást a legnagyobb tisztelettel tennem, ezt a 760 ügyet nem a 10 300 folyamatban levő ügyhöz kell hasonlítani, mert ez nem tükrözi a tényleges helyzetet. Tudniillik a büntetőügyeket nyilvánvalóan figyelmen kívül kell hagyni ebből a szempontból, ha pedig csak a polgári gazdasági peres, nem peres, cég-, csőd- és felszámolási ügyeket veszem alapul, akkor 1997-ben 4178 ilyen ügye volt a Legfelsőbb Bíróságnak, a 760 ügy pedig ennek 18 százaléka. Én alig hiszem, hogy ez elhanyagolhatónak és jelentéktelennek tekinthető szám volna.

Szeretném még megjegyezni azt is, hogy az elnök urat meg kell nyugtatnom, az általános vita a Házszabály szerint a kormány javaslatáról folyik. Isépy képviselő úr módosító indítványát majd a részletes vita keretében fogja a Ház tárgyalni, e tekintetben tehát ne legyen kétely és aggály az elnök úrban.

Ha szabadna annyit megjegyeznem, örömmel töltött el, amikor hivatali elődöm, Avarkeszi Dezső képviselő úr a Bokros-csomag Alkotmánybíróság általi megsemmisítéséről igen lelkesen emlékezett meg. (Csurka István felnevet.) Osztozom az örömében, magam is szívesen gondolok arra a napra.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 201 1998.11.17. 0:06  200-202

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! A kormány a javaslatot támogatja.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 203 1998.11.17. 0:05  202-204

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! A kormány a javaslatot támogatja. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 209 1998.11.17. 0:05  208-210

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! A kormány a javaslatot támogatja.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 283 1998.11.17. 2:31  214-316

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Nagy örömömre szolgált, amikor Avarkeszi Dezső képviselő úr az igazságügy körébe tartozó fejezetek érdekében emelt szót a költségvetési vita keretei között.

 

 

(21.20)

 

Volt azonban néhány olyan megjegyzés, amellyel feltétlenül vitába kell szállnom, illetve reagálnom kell. Az ítélőtáblák tekintetében felmerülő költségként jelölt meg mintegy 660 millió forintot, mondván, hogy a már kinevezett bírók és alkalmazottak bérét mindenféleképpen ki kell fizetni. A kormány filozófiája ebben a kérdésben gyökeresen eltérő, és a benyújtott országgyűlési határozati javaslat ezt kifejezésre is juttatja. Mert mi úgy gondoljuk, hogy nyilván munka nélkül senki sem vehet fel fizetést, és az igazságszolgáltatás keretében igen sok munkáskézre van szükség. Tehát ezek a már kinevezett személyek meg kell hogy találják maguknak a működési területet.

Nem értek egyet azzal a felvetésével, hogy 14 millió forint körülbelüli összeg tekintetében nem éri meg összeveszni az Alkotmánybírósággal, ugyanis szó sincs összeveszésről. Itt arról van szó, hogy a kormány - alkotmányos kötelezettségét teljesítve - a beérkezett igényeket mérlegelve, felelősségteljesen tette meg a költségvetési törvényjavaslatát. Ez az ő joga és egyben kötelessége is.

Az utolsó mondatom: Természetesen szó sincs arról, amelyet most már unos-untalan hallunk az ellenzéki képviselőktől - nyilván oka van ennek -, hogy a kormány kábítószer-fogyasztó fiatalok ezreit és tízezreit kívánná börtönbe juttatni.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ön is nagyon jól tudja, hogy a kábítószer-fogyasztás ma is bűncselekmény, ennek ellenére az elmúlt négy évben egyetlenegy fiatalkorú személy került börtönbe, ő sem kábítószer-fogyasztás, hanem kereskedés miatt. Ebben a helyzetben a törvényjavaslat, amelyet a Ház elé terjesztettünk, semmilyen változást nem fog hozni.

Az időből kifutottam, de volt már módunk a Házban ezt részletesen kifejteni. Kérem, hogy mellőzzék az ilyenfajta nem egészen szakszerű és talán nem is egészen jóhiszemű megjegyzéseket. Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 381 1998.11.24. 1:30  376-452

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Ön a felszólalásában azt mondta - próbálom pontosan idézni -, hogy nem kifogásolják, hogy a kormány fel kíván lépni a szervezett bűnözői körbe tartozó kábítószer-kereskedőkkel szemben.

Szeretnék rámutatni ehhez képest egy ellentmondásra, amely az ön szavai és az ön, illetve Kökény Mihály képviselőtársa által jegyzett T/250/23. számú módosító indítvány tartalma között feszül. A módosító indítványokban javasolják, hogy a Btk. 282. § (4) bekezdése esetében maradjon el az életfogytig tartó, illetve 10-15 évig terjedő szabadságvesztéssel való fenyegetettség. Ez a büntetési tétel - ezt tájékoztatásul mondom - a bűnszervezet tagjaként, illetve jelentős mennyiségben elkövetett kábítószer-kereskedésre vonatkozik. Azt kell megállapítanom, hogy az ön által elmondottak nem állnak összhangban az ön által aláírt és jegyzett módosító indítvány tartalmával.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 389 1998.11.24. 1:26  376-452

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ön az imént hosszasan sorolta, hogy mely kérdésekben nem ért egyet a törvényjavaslattal, már ami a drogra vonatkozó részeket illeti. Érdekes módon egy területről nem emlékezett meg, holott sorra vette a módosító indítványait. Érdekes módon az a módosító indítvány, amelyről nem szólt, tartalmilag, sőt szövegezésében is, sőt indokolásában is szinte betű szerint megegyezik azzal a módosító javaslattal, amelyre Szili képviselő asszony, illetve Kökény képviselő úr kapcsán már volt módom utalni.

Ön ugyancsak enyhébb büntetést szán a szervezett bűnözői körbe tartozó kábítószer-kereskedőknek. Ön ugyancsak nem ért egyet azzal, hogy a kormány őket 10-től 15 évig terjedő szabadságvesztéssel, illetőleg életfogytig tartó szabadságvesztéssel kívánja sújtani. Ön ugyancsak túlságosan súlyosnak tartja ezt a büntetést, és sajnálatos módon erről nem emlékezett meg a beszédében, ezért éreztem kötelességemnek, hogy ezt ön helyett megtegyem.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 421 1998.11.24. 1:20  376-452

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr, csak nagyon röviden. Bauer képviselő úr felszólalása szándékom ellenére arra kényszerít, hogy mégiscsak felszólaljak, immáron a jogász szakma védelmében.

Tisztelt Képviselő Úr! A büntető törvénykönyv valamennyi tényállásához különféle szankciók kapcsolódnak, a legtöbbhöz szabadságvesztés szankció is kapcsolódik. Mindenki tudja, az elsőéves jogászhallgató is tudja, hogy az esetek elenyészően kis hányadában kerül sor valóban szabadságvesztés büntetés kiszabására, holott a törvény szinte minden cselekményt elméletben szabadságvesztéssel fenyeget. Ez az egyik kérdés.

A másik kérdés: hogy a bíróság valójában végső soron alkalmaz-e végrehajtandó szabadságvesztés büntetést, az nem valamiféle jó- vagy rosszindulattól függ, az nem a bíróság kényétől vagy kedvétől függ, annak nagyon pontos szabályai vannak, amely szabályok éppen arra vonatkoznak és éppen arról szólnak, hogy semmiféle önkénynek tere ne lehessen.

Tisztelt Képviselő Úr! Nem kellene ilyen hangulatkeltő felszólalásokkal félrevezetni a tájékozatlanabb hallgatókat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 439 1998.11.24. 2:37  376-452

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Szabad legyen azt mondanom, nem azért, mert türelmem fogytán van - nincs fogytán -, de amit ön elmondott, az a demagógiának és a tudatlanságának egy mélységes keveréke volt; hadd utaljak arra, hogy hemzsegett a tárgyi tévedésektől. Szíves figyelmébe ajánlom a törvényjavaslat 62. §-ának (7) bekezdését, ami éppen arról szól, hogy a kínálást a fogyasztással azonosan kívánja büntetni a törvényhozó, és nem, mint ön mondta, a kereskedővel azonosan. Tessék szíves lenni megnézni, a csekély mennyiségre nézve ez tökéletes mértékben így van, és amit ön mondott, hogy a kollégiumban megkínálja egyik gyerek a másikat, az ez az eset. Tehát amit ön mond, az egyáltalán nem valós.

Másodszor: sokadszor hangzik el, és sokadszor utasítom vissza: szó nincs fiatalok tízezreinek börtönbe juttatásáról! Nem is lehet! Ilyen célja nincs a törvényjavaslatnak, és ilyen eredményre nem fog vezetni. Erről talán majd a hatálybalépés után visszatérőleg beszélhetünk, és akkor majd megszámoljuk, hogy hány fiatalkorú jutott börtönbe, képviselő úr.

Az pedig, hogy a fiatalkorú vagy bárki fogyasztó érdekelt lenne majdan abban, hogy önmagát függőnek állítsa be, egy teljességgel téves megközelítés, hiszen nem bemondás alapján fog ez történni és megállapításra kerülni a büntetőeljárásban, hanem ez minden esetben orvosszakértői kérdés lesz. Nem az elkövető, nem a terhelt, nem a vádlott nyilatkozata lesz ebben a tekintetben a mérvadó, hanem természettudományos alapon megállapított orvosszakértői vélemény.

Az pedig, hogy ön a Tanácsköztársaságot hozza fel pozitív példaként a polgári kormánnyal szemben, bizonyos történelmi ismerethiányra enged következtetnem. Hadd ne mondjak erről többet; esetleg ha módja lesz majd, vizsgálja meg ne csak azt, hogy hány proletárgyermeket vittek a Balatonra, de azt is, hogy hány embert gyilkoltak meg azokban a szomorú időkben, ártatlan embereket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 94 1998.11.30. 5:41  39-697

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy nagyon röviden néhány gondolatot szóljak az Igazságügyi Minisztérium fejezet büntetés-végrehajtás cím 1999. évi költségvetési előirányzatairól. A benyújtott költségvetési törvényjavaslat tervezete a jövő évben megítélésünk szerint lényegesen jobb működési lehetőségeket fog biztosítani a büntetés-végrehajtásnak, mint amilyenek ezek a feltételek, sajnálatos módon, az idei esztendőben voltak.

Először nagyon röviden néhány szót mondanék a kiemelt előirányzatokról, majd a személyi juttatásokon belül tennék némi összehasonlítást az idei és a következő évben folyósítandó illetmények között, majd pedig rátérnék a központi beruházási lehetőségeinkre, végezetül ismertetem a dologi előirányzatokból finanszírozandó feladatok javuló pénzügyi kondícióit. (Kuncze Gábor: Ez miért részletes vita? - Dr. Hack Péter: Igen, ez részletes vita!)

Először tehát a személyi juttatások körében az előirányzat 115,9 százaléka lesz az idei esztendőben meglévőnek, míg a dologi kiadásoknál 141, 8 százalék. Engedtessék meg nekem, hogy a személyi juttatásokon belül utaljak arra, hogy hogyan fog alakulni például a budapesti fegyház és börtönben szolgálatot teljesítő bv-felügyelő, az úgynevezett smasszer illetménye, valamint az ugyanitt dolgozó tiszt illetménye. 1998-ban egy ötéves szakmai gyakorlattal rendelkező, középfokú végzettségű bv-felügyelő átlagosan 60 008 forintot keresett, ez a jövő esztendőben 67 600 forintban fog alakulni. A tízéves szakmai gyakorlattal rendelkező, hosszabb szolgálati idejű kolléga 65 229 forintról 73 580 forintra javuló bért fog kapni. Ugyanilyen összehasonlításban az ötéves gyakorlattal rendelkező tiszt illetménye 103 ezerről 118 ezer forintra, míg a tízéves gyakorlattal rendelkezőé 107 ezerről 124 ezer forintra kerekítve fog alakulni. Elmondhatom, hogy az intézeti főtisztek vonatkozásában, ez ugyan egy kisebb kört érint a dolog természetéből fakadóan, de itt is lesz javulás: 117 ezer forintról 134 ezer forintra nő az átlagkereset.

Engedjék meg, hogy utaljak arra is, hogy a büntetés-végrehajtás központi beruházási előirányzata 1 milliárd 498 millió forintról 3 milliárd forintra fog változni '99-re, ez több mint 200 százalékos növekedést jelent. Ez a lehetőség fogja biztosítani számunkra, tisztelt Ház, hogy a '98-ban megkezdett valamennyi jelentősebb beruházási feladatunkat folytatni tudjuk, és új beruházások is meg tudnak indulni 1999-ben.

Gyakorlatilag nincs olyan büntetés-végrehajtási intézetünk, ahol jelentős fejlesztésre ne kerülne sor, ezek közül kiemelnék néhányat. A fiatalkorúak bv-intézetében például 200 millió forintos költséggel új konyhablokkot fogunk építeni, a sátoraljaújhelyi fegyház és börtönben rekonstrukció fog történni, ugyancsak 200 millió forint értékben. Elmondanám, hogy a sopronkőhidai fegyház és börtönben úgy zárkaépület-rekonstrukcióra, mint 16 darab szolgálati lakás építésére több mint 310 millió forint fordíttatik. A legnagyobb beruházásunk a budapesti Venyige utcai objektumban egy 600 férőhelyes új előzetesház építése, amely nagymértékben enyhíteni fogja a Budapesten e területen tapasztalható gondokat.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a 200,1 százalékos beruházási előirányzat-emelkedésén kívül további lehetőséget fog az is jelenteni, hogy az elmúlt két év gyakorlatától eltérően nem kell átcsoportosítani előirányzatot személyi juttatásra, illetve dologi kiadásra. Minden megkezdett beruházás folytatható tehát az eredeti tervek szerint, és határidőre be is fejezhető.

Harmadszor a büntetés-végrehajtásnál több év óta megfigyelhető azon problémáról szeretnék szólni, mely szerint folyamatos likviditási gondok voltak a dologi kiadások területén. A 30 napon, illetve 60 napon túli kifizetetlen számlák, amelyek felhalmozódtak, állandóan 2-300 millió forintos adósságállományt jelentettek. A dologi előirányzatok 41,8 százalékos növekedése lehetővé fogja tenni, hogy ezek a problémák megszűnjenek, és lehetővé váljon a nem gondok nélküli, de a korábbi éveknél könnyebb gazdálkodás.

Tisztelt Országgyűlés! Fontosnak tartottuk, hogy felhívjuk a figyelmet ezekre az összefüggésekre, és reményünket fejezzük ki az igazságügyi tárca vezetése részéről, hogy a következő év, ha nem is könnyű, de mégis, az idei esztendőnél lényegesen könnyebb gazdálkodási feltételek között fog zajlani.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 253 1998.12.01. 10:20  252-254

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A kormány által benyújtott, az igazságszolgáltatással kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az ítélőtáblák és a fellebbviteli főügyészségek felállításával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat, elmondhatjuk, szenvedélyes vitát váltott ki, hiszen két ízben majdnem hajnalig ülésezett a Ház e témában. Reményeink szerint ez az igazságszolgáltatás sorsa iránti fokozott érdeklődést jelenti. A kormánypárti és ellenzéki képviselők aktív közreműködését ezúton is megköszönöm.

Az érzelmekkel is dúsított, néhol ugyan személyeskedő vita meggyőzött ugyanakkor arról, hogy az igazságszolgáltatás menete senki számára nem közömbös, sem a jogi szakma művelői, sem a képviselők, sem a polgárok számára. Az érvek és ellenérvek csatájából egy következtetés biztosan levonható: a kormányra súlyos felelősség hárul akkor, amikor e területhez nyúl.

Mi történik most, tisztelt Ház? A kormány felelősségét felismerve tesz javaslatot a beindult folyamat megállítására, és kér hat hónap türelmi időt arra, hogy áttekintse az ítélőtáblák és a fellebbviteli főügyészségek felállításának feltételeit és ennek várható hatásait.

A vitában felszólalók között senki nem volt, aki vitatta volna az alsó szintű bíróságok már-már tűrhetetlenül nehéz helyzetét. Ezen változtatnunk kell! A kérdést a maga összetettségében kezelve meg kell vizsgálni az előnyöket és a hátrányokat, az eddig már kirajzolódott tényeket, miszerint a perek időtartamának rövidülése nem várható, a Legfelsőbb Bíróság létszámának csökkenése nem valósul meg, és az alsó fokú bíróságokon lényeges munkateher-könnyítés nem fog bekövetkezni.

Leszögeztük már többször, de szeretném most is hangsúlyozni, hogy a kormány nem kívánja meggátolni az igazságszolgáltatási reformot, intézkedése nem irányul az általa messzemenően becsült bírói kar és annak vezetői, illetve vezető szerve, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács ellen. Az Igazságügyi Minisztérium átérzi e reform jelentőségét, és attól a céltól vezéreltetve fogja elvégezni a vizsgálatot, hogy az igazságszolgáltatás reformja tökéletesebben, eredeti céljának jobban megfelelve folytatódhasson tovább.

Ennek tükrében kérjük, hogy a tisztelt Ház kötelezze a kormányt, hogy a kialakult helyzetet elemezze, az ítélőtáblák és a fellebbviteli főügyészségek felállításának személyi és tárgyi feltételeit vizsgálja meg, és tekintse át a büntetőeljárás, valamint a polgári perrendtartás jogorvoslati rendszerét is. A vizsgálatot az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, valamint a legfőbb ügyész úr bevonásával 1999. június 30-ig kell elvégezni. Az alkotmánnyal összhangban álló törvényjavaslatot a kormánynak ugyanezen időpontig kell a Házhoz beterjesztenie. Az igazságügy-miniszter úgy is, mint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja, az OIT soron következő ülésére a vizsgálat elvégzésével kapcsolatos javaslatait meg fogja tenni, hiszen a vizsgálat a bíróságok közreműködése, illetve a bíróságok igazgatását végző felelős testület együttműködése nélkül nem is lenne elvégezhető.

Utalok arra, hogy a benyújtott javaslat teret enged az olyan rendelkezéseknek, amelyek kedvezően hatnak a bírósági eljárásra. Így a törvényjavaslat a polgári perrendtartást módosító 1997. évi LXXII. törvény rendelkezéseivel összhangban gondoskodni kíván arról, hogy a közigazgatási perekre irányadó új szabályozás 1999. január 1-jén hatályba léphessen, azzal együtt, hogy a megyei bíróság hatáskörét módosító további rendelkezések csak később lépnek hatályba. A közigazgatási perek elbírálása tehát a jövőben a megyei bíróság hatáskörébe tartozik, ide nem értve a társadalombiztosítási perek elbírálását.

Más jelentős ügyekben a törvényjavaslat további eszközökkel is biztosítani kívánja az ügyek gyors befejezését; például azokban az ügyekben, amelyekben a közigazgatás, illetve a bíróság a felet 2 millió forintot meghaladó összeg megfizetésére kötelezi, a törvényjavaslat a felülvizsgálati eljárás soron kívüli lefolytatását írja elő.

Az elmondottak alapján látható, hogy a gyorsabb elbírálás megteremtése a jelenlegi bírósági szervezeti rendben is megvalósítható.

Tisztelt Ház! Az ellenzéki képviselők felhívták a figyelmet az abból fakadó alkotmányossági aggályokra, miszerint az alkotmány rendelkezik az ítélőtáblákról. Hivatkoztak továbbá arra, hogy az ítélőtáblák felállítása előrehaladott, az épületek, a dologi és személyi követelmények adottak, melyek kárba vesznének az esetleges halasztás esetén. Az alkotmányos aggályok eloszlatása céljából szeretnék rámutatni arra, hogy a kormányra az ítélőtáblákkal kapcsolatban az alkotmányból, illetve más törvényekből eredően is az a kötelezettség hárul, hogy tegye meg azokat az intézkedéseket, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az új bírósági szint bevezetése ne veszélyeztesse az egész bírósági rendszer működőképességét, ne zavarja meg az igazságszolgáltatás folyamatos működését, és az állampolgárokat mindebből ne érje sérelem vagy hátrány.

A kormánynak feladata az is, hogy figyelemmel kísérje az alkotmány és az abban előírtak alapján alkotott törvények végrehajtásának, az előkészítésnek a folyamatát, és ha azt tapasztalja, hogy a végrehajtás nem a kellő színvonalon folyik, illetőleg hogy a kialakított törvényi szabályozás az alkotmányból folyó - esetünkben az igazságszolgáltatás működőképességével kapcsolatos - érdekeknek nem felel meg, akkor kötelessége - éppen az alkotmány végrehajtása érdekében - megtenni a szükséges intézkedéseket.

Az ítélőtáblák létrehozását érintő észrevételek kapcsán elismerem, hogy az ítélőtáblák felállítása megindult. Azt azonban látni kell, hogy a folyamat most még nem visszafordíthatatlan. Visszafordíthatatlan akkor lenne, ha működésüket is megkezdték volna, és akkor lehetne a javaslat beterjesztőit azzal vádolni, hogy helyrehozhatatlan károkat okoz. A folyamatot most és nem később lehet megszakítani ahhoz, hogy a nem megfelelő működésből adódó hátrányok még elkerülhetőek legyenek.

A törvényjavaslat 6. §-ához benyújtott azon módosító javaslattal, amely arra irányult, hogy a kormány legyen köteles az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapítására vonatkozó új törvényjavaslatot 1999. június 30-ig az Országgyűléshez benyújtani, a kormány nem értett egyet. Álláspontunk szerint a törvényjavaslat vonatkozó rendelkezése ezzel kapcsolatban elegendő, hiszen az alkotmánnyal összhangban álló törvényjavaslat benyújtására vonatkozó eredeti szövegrész lényegében ugyanezt fejezi ki. Egyébként pedig erre szolgál az ugyancsak benyújtott országgyűlési határozati javaslat is.

Az országgyűlési határozati javaslathoz szintén több módosító indítvány érkezett.

 

(17.20)

 

Ezek egy része a határozati javaslat olyan kiegészítését javasolta, mely előírta volna azt is, hogy a kormány 1999. június 30-ig olyan törvényjavaslatot nyújtson be, amely szerint az ítélőtáblák egyidejűleg legkésőbb 2003-ig megkezdhetik működésüket, illetve olyat, amely tartalmazza az ítélőtáblák felállításának idejét és helyét. Ezekkel azért nem értettünk egyet, mert a határozati javaslat 1. pontjának megfogalmazása kielégíti a módosító javaslatokban foglalt igényeket.

Egyetértettünk azonban az országgyűlési határozati javaslat 2. pontjának elhagyására irányuló módosító javaslattal, figyelemmel arra, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a legfőbb ügyész is együttműködési készségét e kérdésben már kifejezte. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács 1998. november 25-ei rendkívüli ülésén már meg is tette a tárgyban szükséges intézkedéseket, és az elfogadható személyügyi megoldások már körvonalazódtak.

Tisztelt Országgyűlés! Bizonyos vagyok abban, hogy mindannyiunkat a bíróságokért, a magyar igazságszolgáltatásért érzett őszinte aggodalom vezérel. Tudjuk: ha most tévedünk, annak társadalmi ára valóban felmérhetetlen. A meglehetősen gyenge alapokon álló helyi bíróságokra építsünk-e egy csillogó, illusztris ítélőtáblai rendszert? A kérdés az, hogy ez az alap elbírja-e ezt a terhet, és nem okoz-e működőképtelenséget amúgy is elgyötört igazságszolgáltatásunkban.

Kérem, adjanak lehetőséget a kormánynak arra, hogy e kérdésre megnyugtató választ adhasson, és e válasz birtokában folytathassa tovább az igazságszolgáltatási reformot. Ebben bízva kérem, hogy szíveskedjenek a törvényjavaslatot és az országgyűlési határozati javaslatot az általunk is támogatott módosítókkal együtt elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abbéli meggyőződésemet szeretném nagyon röviden kifejteni, mely szerint az öt párt között létrejött és tegnap aláírt megállapodás alapja éppenséggel nem a bizalom volt, hanem az egészséges bizalmatlanság a mindenkori kormány működése iránt, hiszen ez a módosító javaslat arról szól, hogy a kormány az előrelátható csapatmozgásokat minden év elején bejelenti az Országgyűlés honvédelmi bizottságának, ahonnan természetesen akadálytalanul a plénum elé kerülhet bármely, bárki által vitatott kérdés. Az előre nem látható, ad hoc felmerülő csapatmozgási igényeket pedig haladéktalanul úgynevezett jelentésben - a Házszabályban szabályozott formában - az Országgyűlés plénumának kell bejelentenie, ahol erről vitát kell folytatni és dönteni kell. Éppenséggel a bizalmatlanság igen egészséges és igen helyénvaló, parlamenti demokráciákban egyenesen üdvös megnyilvánulása tükröződik az ötpárti megállapodásban. Úgy gondolom, hogy az ország és az Országgyűlés működőképessége iránti felelősség tükröződött ebben a megállapodásban, és ez csorbul most.

Tisztelt Országgyűlés! Nem akarok jóslásokba bocsátkozni, de ismerve a parlament működési rendjét, a Házszabályt, és előre látva azt a döntési igényt, amely a hatályos alkotmány hatályában való fenntartását jelenti ebben a körben, félő, ha az Országgyűlés éjjel-nappal ülésezik, munkáját akkor is kizárólag a NATO-val összefüggő kérdések fogják kitenni. Ekkor pedig semmilyen lehetősége és módja nem fog maradni az Országgyűlésnek, hogy az ország előtt álló más, nagyon fontos feladatokkal foglalkozzon. Ez gyakorlatilag egyfajta alkotmányos blokádhoz vezethet, tisztelt Országgyűlés (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ugyan már!), amelyet nagyon jó volna elkerülni. Remélem, hogy ilyen cél nem vezeti az igen tisztelt ellenzéket, de ennek veszélyére kötelességemnek éreztem a figyelmet felhívni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék még egyszer visszautalni arra, hogy az én meggyőződésem szerint nem a bizalom a megfelelő alap a politikai együttműködés során szemben álló politikai erők között, hanem a garanciák és az egészséges bizalmatlanság. Éppen ennek a garanciarendszernek a feltételeit sikerült megteremtenünk abban az ötpárti megállapodásban, amely tegnap aláírásra került. Ezért úgy gondolom, nem jó érv az az önök részéről, hogy elfogyott a bizalom tegnap estétől ma reggelig, tisztelt ellenzéki pártok és tisztelt képviselő úr, hiszen nem is számoltunk ezzel a bizalommal, ehelyett sokkal stabilabb, szilárdabb alapra építkeztünk, a garanciák alapjára.

És még egy pontosítást engedjen meg nekem: itt most már ön többször elmondta, hogy a kormány programjában nem irányozta elő kétharmados törvény megalkotását. Ez nem így van, számos ilyen eleme van a kormányprogramnak, hadd utaljak most csak egyre, az ügyészség felügyeletének megváltoztatására, jelesül a kormány felügyelete alá helyezésére. Bizony, programunkba vettük ezt a pontot, tettük ezt abban a hiszemben, hogy az előző kormány által kidolgozott és hivatalba lépésünkkor kötve-fűzve átadott törvényjavaslatot a jelenlegi ellenzék - a kidolgozás időszakában még kormánypárt - meg fogja szavazni. Nos, nem ez történt.

Ugyanígy csalatkoznunk kellett, tisztelt Országgyűlés, a tegnap este aláírt megállapodás tükrében a mai felszólalások nyomán. Ugyanígy azt hittük, hogy az önök szava és az önök aláírása garancia a törvény elfogadására. Nos, megint csak csalódnunk kellett.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Lányi képviselő úr szavait szeretném nagyon röviden kiegészíteni, szintén Szabó Zoltán képviselő úr utolsó mondatára reagálva.

Magam is igen sajnálom, hogy a vita - hogy úgy mondjam - ilyen mélységekbe süllyedt. Nagyon szeretném felhívni Szabó képviselő úr szíves figyelmét arra, helyes volna, ha frakciójának az alkotmányjoghoz értő képviselőivel konzultálna, mielőtt ilyen szélsőséges kijelentésekre ragadtatja magát. Bizonnyal fel fogják világosítani.

Talán Wiener képviselő úr lesz olyan kedves és majd e tekintetben megerősít, hogy sem a jelenlegi alkotmányos helyzetben, sem pedig a kormány által benyújtott és ötpárti módosító javaslattal finomítani tervezett alkotmánymódosítás elfogadása után fel sem merülhet a jogi lehetősége annak, amit ön igen helytelen módon felvetett, hiszen minősített helyzet kihirdetése kétharmados parlamenti döntéstől függ.

Tehát minősített helyzet kihirdetése nélkül a Magyar Honvédség, illetve a fegyveres erők karhatalmi jellegű felhasználása fel sem vetődhet, tisztelt képviselő úr! Ezért nagy tisztelettel kérem önt arra, vonja vissza az iménti kijelentését.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 212 1998.12.07. 1:57  203-215

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden szeretnék a vita e szakaszában az elhangzottakra reagálni, és nem is mindenre. Tekintve, hogy az expozéban és az általános vitában már számos érv elhangzott, nem kívánnék ismétlésekbe bocsátkozni. Mindenesetre le kell szögezni, hogy a társadalom védelme és az általános megelőzés szempontja álláspontom szerint igenis megköveteli azt, hogy egyes igen súlyos bűncselekmények elkövetőit nagyon hosszú időre, akár örökre is rács mögé küldje a bíróság.

Szeretnék azonban utalni arra, hogy teljesen egyetértek Mécs Imre szavaival, aki a megbocsátásról és a kegyelemről beszélt. Szeretném a vita résztvevőinek a figyelmét felhívni arra a törvényi lehetőségre, amely, úgy tűnik, eddig elkerülte nagybecsű figyelmüket. Tudniillik a kegyelmezés joga változatlanul része a büntető törvénykönyvnek. Ilyen értelemben azok a bűntettesek, akik valóban olyan súlyú bűncselekményt követnek el, hogy az ő életük fogytáig tartó szabadságvesztés kiszabása vált indokolttá, amennyiben valóban jó útra térnek, és ennek tanúbizonyságát adják, abban az esetben az ügyükben eljáró bíróság véleményes javaslatával együtt - tehát itt ismételten bejön a bíró szerepe és a független bíróság szerepe, tisztelt Mécs képviselő úr - felterjesztésre kerül, és a kegyelmezés jogával az erre hatáskörrel bíró köztársasági elnök élhet az illető javára. Erre szerettem volna felhívni a figyelmét.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 52 1998.12.22. 3:04  45-61,63-66

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Nem kívánok arról szólni, hogy a vitatott szabályok mennyiben és milyen okból szükségesek a kormányprogramban kitűzött azon cél eléréséhez, amely szerint a kormány elhatározott szándéka, hogy a szervezett bűnözés ellen határozottabban, keményebben és eredményesebben kíván fellépni, csupán azokkal az alkotmányjogi érvekkel kívánnék foglalkozik és azokra kívánnék reagálni, melyeket Kuncze Gábor, illetve Wiener György képviselő urak vetettek fel.

A képviselő urak által hivatkozott alkotmánybírósági határozat, jelesül a 4/1993. AB számú határozat rendelkező részében az Alkotmánybíróság a minősített többséget igénylő törvényi szabályozás kapcsán azt fejtette ki, hogy ott, ahol az alkotmány valamely alapjogról szól és a törvény elfogadásához a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatát írja elő, a minősített többség követelménye nem az illető alapjog bármely törvényi szabályozására vonatkozik, hanem csakis az adott alkotmányi rendelkezés közvetlen végrehajtásaként megalkotott törvényre. Ez a törvény az illető alapjog érvényesítésének és védelmének irányát határozza meg.

Valamely alapjogról szóló törvényhez minősített többség előírása tehát nem zárja ki, hogy az alapjog érvényesítéséhez szükséges részletszabályokat egyszerű többségű törvény határozza meg. Az Alkotmánybíróság pedig egyenesen hangsúlyozta azt, hogy a parlamentarizmus lényegével ellenkezne az olyan értelmezés, amely kizárná az egyszerű többséget abból, hogy az illető alapjogokra vonatkozóan a kétharmados törvényre tartozó koncepcionális kérdéseken kívül politikai elképzeléseinek megfelelően rendelkezzék, vagyis végrehajtásukat szabályozza, továbbá garanciákat építsen ki, saját koncepciója szerint igazítsa érvényesülésüket az adott körülményekhez.

Az Alkotmánybíróság és a kormány ezzel egybevágó véleménye az, hogy az alapjogok védelme és érvényesülése szenvedne a parlamentáris elveken nyugvó alkotmány alapján megindokolhatatlan korlátozást, ha minden változás és továbbfejlesztés, illetőleg a szabályozási koncepciót meg nem határozó részgarancia kétharmados többséghez lenne kötve. Az alkotmánybírósági határozat egyébként arra is kitér, hogy minden egyes alapjog esetén külön meg kell vizsgálni, hogy a törvény az alapjog érvényesítésének és védelmének irányát állapítja-e meg, vagy olyan részletszabályokat tartalmaz, amelyek azt nem érintik.

Tisztelt Országgyűlés! A hivatkozott alkotmánybírósági megállapításokra tekintettel vizsgálta felül és módosította a kormány álláspontját az idézett paragrafusokkal összefüggésben.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 123 1998.12.22. 2:14  120-126

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő úr! Ön nagyon pontosan ismertette az ügyben lefolytatott bírósági eljárások tényszerű adatait, de még egyszer nagyon röviden elmondanám.

(15.00)

Tehát a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 1998. március 5-én ítéletet hozott, amelyben hatályon kívül helyezte a Magyar Rádió Részvénytársaság mint munkáltató azon intézkedését, amelyben 1995-ben megvonta Lakatos Pál felperes szerkesztőségvezetői megbízását. Ezt az ítéletet idén október 8-án kiegészítette - tehát nem kijavító végzést, hanem kiegészítő ítéletet hozott, és ennyiben pontosítanék - a Legfelsőbb Bíróság azzal, hogy kimondta, hogy az alperes köteles a felperesnek az eredeti szerkesztőségvezetői beosztásban való továbbfoglalkoztatására.

Számításaink szerint a kiegészített ítéletben foglaltak teljesítésére - a kézbesítés pontos napját nem ismerjük - nagyjából november közepétől már sor kellett volna hogy kerüljön. December elejére mindenképpen eltelt ez a teljesítési határidő; eszerint a munkáltató legkésőbb ekkor a munka törvénykönyve 100. §-ának (1) bekezdése szerint köteles lett volna eleget tenni a jogerős bírói ítéletben foglaltaknak.

Mivel az önkéntes teljesítésre nem került sor, ezért a bírósági végrehajtásról szóló törvény rendelkezései alapján bírósági végrehajtás elrendelését kérheti az érintett személy, vagyis Lakatos Pál felperes. A végrehajtási eljárás során meg kell jegyeznem, hogy mind a Magyar Rádió Rt.-vel, mind pedig annak vezetőivel szemben alkalmazni lehet a végrehajtási törvényben meghatározott kényszerítő eszközöket, így például a pénzbírságot, természetesen a végrehajtó költségeinek egyidejű megtérítése mellett. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tehát elmondhatom azt a képviselő úr kérdésére összefoglalóan, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítéletét Magyarországon mindenkinek végre kell hajtania.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 155 1998.12.22. 4:19  152-158

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Elöljáróban szelíden szeretném megállapítani, hogy ön lényegesen eltért az írásban benyújtott kérdésektől és szövegtől. (Dr. Szanyi Tibor tapsol. - Csige József: Hát, istenem!) Azt gondolom, hogy ha a jogunkkal élünk, azt megfelelően kell tennünk.

A kormány a kormányprogramban a polgárokat szolgáló állam létrejöttében kiemelt szerepet szán a polgárok biztonsága megteremtésének és szavatolásának, a közbizalom helyreállításának, a belső béke megőrzésének, a polgároknak a jogállamba, a jogállami intézményekbe vetett bizalma megerősítésének. E célok megvalósítása érdekében különösen fontosnak tartja a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépés jogi hátterének megteremtését. Úgy gondolom, hogy ez az a cél, amellyel minden becsületes polgár azonosulni tud, és elvárja, hogy a saját lehetőségei között mindenki - mind a kormány, mind az Országgyűlés - tegyen meg mindent e cél maradéktalan érvényesítése érdekében.

Ennek megfelelően terjesztette be a kormány az első intézkedései között a szervezett bűnözés elleni törvénycsomagot. Ennek keretében a kormány szükségesnek tartotta az idegenrendészetre vonatkozó joganyag felülvizsgálatát és módosítását is. Ez az a bizonyos '93. évi törvény, amelyre a képviselőnő utalt.

A módosítás célja, hogy szigorúbb és pontosabb szabályokat határozzon meg a jogszabály hatálya alá tartozó személyek közül azokra, akik jogsértő cselekményeket követtek vagy követhetnek el. Ilyen például a vízumkérelem elutasítása esetén a döntés közlésével kapcsolatos eljárás egyszerűsítése, a huzamosabb tartózkodási engedély megadásához a büntetlen előéletet igazoló okirat csatolásának előírása, továbbá például a kötelező tartózkodási hely elhagyásával kapcsolatos szabályok szigorítása.

A kormány úgy ítéli meg, hogy ezek a szabályok szükségesek a kormányprogramban kitűzött, a szervezett bűnözés elleni keményebb és eredményesebb fellépéshez. Az ön által is hivatkozott alkotmánybírósági határozat rendelkező részében az Alkotmánybíróság a minősített többséget igenylő törvényi szabályozás kapcsán kifejtette, hogy ott, ahol az alkotmány valamely alapjogról szól, és a törvény elfogadásához a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatát írja elő, a minősített többség követelménye nem az illető alapjog bármely törvényi szabályozására vonatkozik, hanem csakis az adott alkotmányi rendelkezés közvetlen végrehajtásaként megalkotott törvényre. Ez a törvény az illető alapjog érvényesítésének és védelmének irányát határozza meg.

Valamely alapjogról szóló törvényhez minősített többség előírása tehát nem zárja ki, hogy az alapjog érvényesítéséhez szükséges részletszabályokat egyszerű többségű törvény határozza meg. Az Alkotmánybíróság ezen túlmenően hangsúlyozta azt is, hogy a parlamentarizmus lényegével ellenkezne az olyan értelmezés, amely kizárná az egyszerű többséggel rendelkező kormánytöbbséget abból, hogy az adott alapjogokra vonatkozóan politikai elképzeléseinek megfelelően rendelkezzék; természetesen ide nem értve a már fentiekben említett kétharmados törvényre tartozó koncepcionális kérdéseket.

 

(15.40)

Vagyis az egyszerű többségnek, a kormánytöbbségnek joga és lehetősége van arra, hogy a végrehajtást szabályozza, további garanciákat építsen ki, az érvényesülést saját koncepciója szerint igazítsa az adott körülményekhez. Az alapjogok védelme és érvényesülése szenvedne a parlamentáris elveken nyugvó alkotmány alapján megindokolhatatlan korlátozást, ha minden változtatás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) és részgarancia kétharmados többséghez lenne kötve.

A kormány képviselője a hivatkozott alkotmánybírósági megállapításokra tekintettel vizsgálta felül az álláspontját.

Köszönöm a figyelmüket. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 182 1999.02.09. 4:17  180-185

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az alkotmány szerint az egyesülési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, melyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását.

Az egyesülési jogról szóló törvény tartalmazza e jog gyakorlásának alapvető szabályait. Ennek értelmében a társadalmi szervezetek legfontosabb jellemzője az önkormányzatiság, melynek alapján az egyesület maga dönthet a működésével kapcsolatos összes ügyben. Az egyesület életébe az állam csak kivételesen, a törvényben felhatalmazott szervek útján, az ott meghatározott esetekben és módon avatkozhat be. A társadalmi szervezetek jogszabálysértő működése esetén a jogszabályok biztosítják a szervezet tagjainak azt, hogy a szervezet valamely szervének törvénysértő határozatát bíróság előtt támadhassa meg.

 

(15.20)

Kimondják még, hogy az ügyészség a törvényességi felügyeleti jogot gyakorolva járul hozzá a társadalmi szervezetek törvényes működésének biztosításához. Amennyiben az ügyészség nem tudja elérni az esetleges törvénysértő állapot megszüntetését, részére is nyitva áll a bírói út. Tehát a bíróság hatáskörébe tartozik annak megítélése, hogy a társadalmi szervezet működése valóban sérti-e a jogszabályokat. A bíróság megsemmisítheti a társadalmi szervezet törvénysértő határozatát, összehívhatja annak legfelsőbb szervét, tevékenységét felfüggesztheti, ellenőrzésére felügyelő biztost rendelhet ki, végső esetben pedig a szervezetet feloszlathatja. Minden törvényes eszköz rendelkezésre áll tehát ahhoz, hogy az egyesület és az egyesületek szabályos működése helyreállítható legyen.

Tisztelt Képviselő Úr! Az igazságügy-miniszter a Magyar Országos Horgász Szövetség működése felett sem szakmai, sem törvényességi felügyeletet nem gyakorol, beavatkozása az ügybe alkotmányos elveket sértene, hiszen az ügyben bírósági eljárás van folyamatban. A Mohosz felső szintű testületeinek működésével kapcsolatban 1993-tól kezdve merültek fel törvényességi aggályok, amelyek miatt több esetben is sor került ügyészi óvásra. Ezeket az óvásokat az érintett testületek elfogadták ugyan, de érdemben nem intézkedtek. Ez vezetett oda, hogy a Legfőbb Ügyészség keresetet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz a '98 nyarán történt működésbeli visszásságok miatt. Kérte, hogy a bíróság rendeljen ki felügyelő biztost, aki a törvényesség helyreállítása és a vagyoni viszonyok tisztázása céljából hívja össze az országos választmányt.

A képviselő úr kérdésére válaszolva: a törvényesség helyreállítására jelenleg kizárólag a bíróság döntése alapján van lehetőség. Az Igazságügyi Minisztérium egyébként már megtette, amit egyáltalán megtehetett, tudniillik értesítette az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hivatalát arról, hogy a Mohosz tagsága ezen Fővárosi Bíróság előtt folyamatban lévő perek soron kívüli elbírálásában érdekelt. Minden bizonnyal a minisztérium interveniálásának is betudható, hogy ezek a folyamatban lévő perek a közelmúltban egyesítésre kerültek, illetőleg, hogy a Fővárosi Bíróság ezen ügyek soron kívüli elbírálását rendelte el. Ennek megfelelően a december 2-ai, tavaly év végi tárgyalást követően a holnapi napon újabb tárgyalásra fog sor kerülni.

Tekintettel arra, hogy az Igazságügyi Minisztérium a bíróság ítélkező tevékenységét nem befolyásolhatja, hiszen a Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást kizárólag a bíróságok végzik, további teendőnk ebben az ügyben, úgy érzem, hogy nincsen.

Ugyanakkor persze felmerül, hogy miért nincs a kormánynak eszköze ahhoz, hogy az egyesülési jog alapján működő szervezetek törvénysértő működése esetén beavatkozhasson. Úgy gondolom, hogy az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatására irányuló törvényjavaslataink egyúttal ezt a visszás helyzetet is orvosolhatnák.

Köszönöm szépen. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 291 1999.02.09. 1:14  290-292

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 1998. november 1-jén lépett hatályba az Emberi Jogok Európai Egyezményének XI. jegyzőkönyve, amelyet az Országgyűlés az 1998. évi XLII. törvénnyel hirdetett ki. A jegyzőkönyv az egyezményben biztosított jogok tartalmának érintetlenül hagyása mellett lényegesen módosította a nemzetközi jogérvényesítési eljárás szabályait. Ehhez az új eljárási rendhez szorosan kapcsolódik az Emberi Jogok Európai Bírósága eljárásaiban részt vevő személyekre vonatkozó Európai Megállapodás. Ez a bíróság eljárásaiban részt vevő személyek jogállására, mentességeire, és a többi között az eljárásban való részvétel céljából az országban történő átutazásuk megkönnyítésére irányul.

Mivel 1999. január 1-jén hatályba lépett a megállapodás mint nemzetközi egyezmény, az állampolgárok jogait érinti, jogforrási rendszerünkben természetesen törvényi kihirdetése szükséges, ezért a kormány nevében kérem a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 301 1999.02.09. 0:10  298-302

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány egyetért a határozati javaslattal, és kéri annak elfogadását. Köszönöm. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 2 1999.02.12. 9:33  1-25

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! E mostani törvényjavaslat olvasásakor rögtön szembeötlik annak rendkívül hosszú és bonyolult címe, a nehézkesség azonban látszólagos, inkább egyfajta olyan pontosságot hordoz, amely sajátossága a jognak, különösen pedig az eljárásjognak. A javaslat célja a legáltalánosabb megfogalmazásban: olyan speciális eljárási szabályok megteremtése, amelyek egyértelműsítik, hogy az alkotmányban biztosított jogok védelme teljes és hiánytalan. A védelem eljárásjogi eszközei egyúttal törvényben is részletesen rögzítve vannak, ezért a jogalkalmazó szerveknek és az állampolgároknak nem maguknak kell a védelem útját kitaposniuk. A bizonytalanság és a késedelem kizárt, hiszen a törvényi út adott, így az ügymenetében felbukkanó eljárásjogi akadály nem gátolhatja az alkotmányosság érvényesülését. Most lássuk tehát pontosan, mit is szabályoz a javaslat!

Az Alkotmánybíróságról szóló törvény alapján az alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt, jogai védelmében bárki az Alkotmánybírósághoz fordulhat. Ezt a jogorvoslati eszközt alkotmányjogi panasznak nevezzük. Ha az alkotmányjogi panasz megalapozott, az Alkotmánybíróság megsemmisíti azt az alkotmányellenes jogszabályt, amelynek alkalmazása a panaszos sérelméhez vezetett. Ha pedig a panaszos különösen fontos érdeke indokolja, kimondja, hogy a panaszos ügyében az alkotmányellenes jogszabály nem alkalmazható, azaz az alkotmányellenes helyzetet az Alkotmánybíróság a panaszos ügyében visszamenőleges hatállyal szünteti meg. A panaszos ezzel a határozattal azonban még nem jut révbe, ügyében korábban már közigazgatási határozatokat hoztak, vagy bírói ítéletek születtek. Ezért ezeket az eljárásokat újból meg kell nyitni, legalább részben, végeredményben pedig a döntéseket kell úgy megváltoztatni, hogy az alkotmánnyal összhangba kerüljenek. A javaslat ezeket az eljárásokat teremti meg, és a korrekció kiszámítható rendjét alakítja ki.

Tisztelt Ház! A hatályos szabályok csak azt mondják ki, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elbírálja, az alkotmányellenes jogszabályt megsemmisíti, a panaszos ügyében hozott bírói határozatokról azonban már nem rendelkezhet. A javaslat ezért mintegy végigfuttatja az ügy korábbi lépcsőfokain is az Alkotmánybíróság döntésének következményeit, ez pedig úgy történik, hogy a panaszos az Alkotmánybíróság határozatával a kezében a Legfelsőbb Bírósághoz fordulhat, ahol kérelmére meghatározzák, hogy panasza orvoslásának mi a leggyorsabb, leghatékonyabb módja, vagyis milyen eljárásokat kell részben vagy egészben újból lefolytatni az ügyben. A Legfelsőbb Bíróság beavatkozása azért szükséges, mert a különböző ügytípusok különféle orvoslási módot kívánnak, így a megoldást az esethez igazodva, egyedileg célszerű megadni. Mivel a Legfelsőbb Bíróság mozgásterét a törvény pontosan körülírja, nem diszkrecionális jogköre, csupán egyfajta útbaigazító szerepe van, ha pedig a panaszos ügyében a bíróság korábban nem járt el, a megfelelő közigazgatási szervnek kell intézkednie.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjenek meg egy olyan fontos kitérőt, ami a javaslat mögött meghúzódó szándékot is világosabbá teheti, s amelyből kitűnik az is, valójában mi a jogalkotó szerepe a hatalommegosztás rendszerében.

A javaslat kidolgozására az Alkotmánybíróságnak egy 1998 júniusi határozata hívta fel az Országgyűlést, e határozat szintén alkotmányjogi panasz alapján született. Az ügy hátterében egy másik alkotmánybírósági határozat húzódott meg, ebben az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta, hogy a büntetőeljárásban alaptalannak bizonyult elítélésért járó állami kártalanítás és visszatérítés tárgyában akár büntető-, akár polgári eljárásban dönthetett a bíróság, de különböző eljárások szerint. Ez azzal járt, hogy az azonos igényt illetően a két esetben nem volt azonos a félnek nyitva álló jogorvoslatok száma, ez pedig megengedhetetlen különbségtétel. Az alkotmányellenességet tehát a jogorvoslati lehetőség hiánya idézte elő, ezért az Alkotmánybíróság a panaszos számára az adott ügyben biztosítani kívánta a hiányzó jogorvoslatot, mégpedig az úgynevezett felülvizsgálatot. A panaszos ezt kezdeményezte is, a Legfelsőbb Bíróság mégis érdemi vizsgálat nélkül elutasította kérelmét, eljárási szabályra hivatkozással.

E döntés ellen a panaszos ismét az Alkotmánybírósághoz fordult, az őt a polgári bírósághoz utasította, amely azonban ismét elutasította a kérelmét azzal az érveléssel, hogy az irányadó eljárásjogi szabályok ilyen esetben felülvizsgálatot nem tesznek lehetővé. Összefoglalva tehát: a rendes bíróság két ízben utasította el a panaszost, aki így nem tudott érvényt szerezni az Alkotmánybíróság határozatának.

Az elutasítást a Legfelsőbb Bíróság arra alapozta, hogy önmagában az a szabály, amely szerint az Alkotmánybíróság döntése mindenkire kötelező, még nem elegendő ahhoz, hogy a konkrét ügyben a panaszos alkotmányos védelemben legyen részesíthető, ha ez ellentétben áll a hatályos eljárásjogi szabályokkal, azaz e szabályok felett nem lehet átlépni pusztán az Alkotmánybíróság határozata alapján. A Legfelsőbb Bíróságnak ebben az ügyben két norma érvényesítése között kellett döntenie: vagy az eljárásjogi kódexek tárgyiasult rendjét követi, vagy megfelel annak a szabálynak, miszerint az Alkotmánybíróság döntése mindenkire nézve kötelező. A bíróság jogalkalmazói ügymenetéhez ragaszkodva határozott úgy, hogy inkább az eljárási szabályok keretei között marad, mintsem hogy az Alkotmánybíróság egyedi döntését hajtsa végre. Egyfajta bírói típusú reagálásról beszélhetünk, mivel ezt a gondolkodásmódot áthatja a követelmény, mely szerint úgy kell eljárni, hogy a fél a bírói elfogulatlanságot és pártatlanságot soha, semmilyen körülmények között ne kérdőjelezhesse meg, ennek pedig fontos eszköze az, hogy a bíróságok a törvényben előre lefektetett szigorú eljárási rendet kövessék.

(9.10)

Ugyanis ha már az eljárási lépések során is szabadon mérlegelne a bíró, az a vesztes félben az elfogultság gyanúját ébresztheti. Ezért kívánatos, hogy az eljárásjog precíz, pontos és részletező legyen, és ezért ragaszkodik a bíróság szívesebben a részletes normához, mint az egyedi döntéshez. Esetünkben minden bizonnyal ez idézte elő, hogy a Legfelsőbb Bíróság a tételes, a saját eljárását közvetlenül meghatározó jogszabályok érvényesítése mellett határozott a közvetlen alkotmányosság rovására. A bíróság tehát úgy döntött, ahogy az a hatalommegosztás rendszerében tőle elvárható.

A törvényalkotónak azonban - jelesül a tisztelt Országgyűlésnek - nem választania kell, hanem fel kell oldania az ellentmondást. A jogbiztonság érdekében az eljárásjoghoz kötöttséget és a közvetlen alkotmányossági követelményt egyaránt szolgálnia kell. Az Alkotmánybíróság a konkrét ügyben természetesen önkorlátozó módon járt el, s tartózkodott az adott ügyben hozott bírói határozatok konkrét felülbírálásától, mivel számára a törvény erre nem is ad felhatalmazást. Eljárása felfüggesztésével azonban a törvényalkotót egyúttal felhívta a helyzet megoldására, s ezzel nem hozott olyan döntést, amely valamely alkotmányos elv végleges sérelmét eredményezte volna.

A törvényalkotó egyébként az ellentmondás feloldása során - a javaslatban megfogalmazottakkal ellentétben - akár úgy is dönthetne, hogy kifejezetten feljogosítja az Alkotmánybíróságot a bírói határozatokkal való rendelkezésre. Közjogi hagyományainkat követve mégis úgy döntöttünk, hogy a kérdés megoldására olyan javaslatot teszünk, amely a jogállami jogbiztonságra törekvés követelményét jobban szolgálja.

Ezért nem az Alkotmányíróságot kívánjuk feljogosítani az eljárásjogi következmények egyedi meghatározására, hanem - a lehetőségekhez képest - a rendes fórumok előtti egyértelmű kimenetelű eljárási rendet teremtünk. Ez a szándékunk az alkotmányos jogaik védelmében fellépők számára nagyobb kiszámíthatóságot teremt.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 8 1999.02.12. 1:21  1-25

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Amikor köszönetemet fejezem ki Hack Péter képviselő úrnak a törvényjavaslatot érdemében támogató felszólalása miatt, ugyanakkor kénytelen vagyok reagálni a tárgyhoz egyáltalán nem tartozó és megítélésem szerint a hatályos jogszabályok szellemével és szövegével nem adekvát bevezető szavai miatt. Szeretném emlékeztetni képviselő urat arra, hogy a miniszterek és államtitkárok jogállásáról szóló törvény, amely az előző ciklusban, 1997-ben született - éppen az önök kormánya előterjesztésében, és amelyet önök megszavaztak -, egyértelműen rögzíti, hogy az Országgyűlésben a politikai államtitkárok teljes jogkörben, tehát teljesértékűen helyettesítik a minisztereket, akik ennélfogva egyéb irányú közfeladataik ellátása esetén magukat ővelük képviseltethetik.

Szeretném tájékoztatni önt arról, hogy az igazságügy-miniszter asszony halaszthatatlan közfeladatának ellátása miatt van távol az ülésről, de úgy gondolom, minden felmerülő kérdésben a szükséges felvilágosítást meg tudom adni önnek a törvényjavaslat tárgyában.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők és a MIÉP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 24 1999.02.12. 3:44  1-25

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés!

Nagyon röviden kívánok reagálni. Őszintén szólva sajnálom, hogy a törvényjavaslat tárgya olyan bonyolult szakmai kérdés, amely igen távol áll a közérthetőségtől, sőt, sok esetben még jogász kollégák sem biztos, hogy minden részletét követni tudják. Ezzel együtt is megköszönöm a támogató felszólalásokat, és különösen azokat a megjegyzéseket, amelyek szinte minden felszólalást áthatottak, amelyek kivétel nélkül utaltak a javaslat hiánypótló és mulasztást orvosló jellegére.

A felvetésekből az elvi jelentőségű kérdések közül röviden reagálnék néhányra. A jelen törvényjavaslat keretein túlmutató felvetések is elhangzottak, ezek közül utalnék Hack Péter képviselő úr szavaira, amikor is sürgette az Alkotmánybíróságról szóló törvény átfogó revízióját és felülvizsgálatát.

Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat arról az egyébként már ismert körülményről, hogy programunkba felvettük ezt a kérdést, készen állunk, tervezzük ezt az egyeztetést. Természetesen széles körű politikai és szakmai egyeztetés kell hogy megelőzze ennek a javaslatnak a benyújtását.

Egy másik kérdés a megsemmisített jogszabály alapján korábban lefolytatott eljárásban ügyfélként szereplő állampolgárok jogi helyzete, esetleges sérelmének az orvoslása; ez valóban túlmutat a jelen javaslat keretein. Csak annyit jegyeznék meg, hogy rendkívül súlyos elvi, ugyanakkor igen komoly gyakorlati problémákat is felvet ennek a kérdésnek a rendezése. Kérem azt, hogy közösen gondolkodjunk ebben, és a kormány nevében mondhatom, hogy nyitottak vagyunk az előrevivő javaslatokra.

Ami a törvényjavaslat keretei közé illeszkedik - a MIÉP képviseletében felszólalt képviselő úr szavaira reagálnék -, ott nyitottak vagyunk a soronkívüliség megteremtése vonatkozásában. Úgy tudom, hogy be is nyújtottak már erre vonatkozó módosító indítványt. Ez tehát az ügyfél sérelmét bizonyos mértékig enyhíti és orvosolni fogja.

Ami pedig a Wiener képviselő úr által felvetteket illeti - abból is a bírósági ügyviteli szabályzatot, illetőleg a statisztikai adatszolgáltatás szabályozását -, itt kapcsolódnék Salamon képviselő úr szavaihoz. Bízom abban, hogy az új parlamenti munkarend alkalmat fog nyújtani mind a törvény-előkészítő kormányzatnak, mind pedig a képviselőknek arra, hogy az ilyen jellegű mulasztásokat, törvényszerkesztési hibákat - amelyek senki által sem vitatottan ebben az oly fontos kérdésben az 1997-es bírósági reform törvénycsomag kapcsán bizony előfordultak, mert hiszen nem szabályoztak megfelelően olyan alapvető jelentőségű kérdést, mint a bírósági ügyvitel; jogász kollégák tudják, hogy a népszerű nevén "büsz"-nek becézett rendtartás milyen alapvető jelentőségű a bírósági eljárásokban - az új parlamenti munkarend kiküszöbölhetővé, mi több, megelőzhetővé teszi.

Köszönöm támogató szavaikat és megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 24 1999.03.01. 17:43  23-47

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! (Zaj, moraj.) A magyar jogban az ideiglenes törvénykezési szabályok 1861. évi elfogadása óta az ész szüleményei is oly tulajdont képeznek, mely a törvény oltalma alatt áll. (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! E tömör deklaráció tartalmát azóta három szerzői jogi kódex rendelkezései részletezték. A szerzői jogról szóló törvényjavaslat benyújtásával arra kíván a kormány a tisztelt Háznak alkalmat kínálni, hogy megalkossa Magyarország sorrendben negyedik és a jövő évezred első szerzői jogi törvénykönyvét. A javaslatban valóban múlt és jövő találkozik, a hazai szerzői jogi hagyomány erős támaszáról kiindulva kívánunk megfelelni az információs társadalommal beköszöntő új korszak követelményeinek.

Tisztelt Ház! A szerzői jogi szabályozás egyik alapvető célja a szellemi alkotás ösztönzése. Ennek jegyében ismer el személyhez fűződő és vagyoni jogokat a szerző javára, ezáltal járul hozzá a nemzeti, az európai és az egyetemes kultúra értékeinek megbecsüléséhez, megóvásához. E megbecsülést és védelmet a szerzők az idők kezdetétől igénylik. Maga a plágium kifejezés Martialisnak abból a hasonlatából ered, amelyben arról szól, hogy ellopott verse olyan gyermekhez hasonlatos, aki gyermekrabló, vagyis plagiárius kezére került. Ismert az is, hogy a XVI. század egyik legnagyobb bestsellerírója, Luther Márton mekkora felháborodással kelt ki könyvének jogosulatlan utánnyomásai ellen, úton álló rablóknak és tolvajoknak minősítve az utánnyomó kiadókat.

A szerzői jogi védelem iránti igény ma már nemcsak írói becsvágy kérdése. A szerzői jogok is részesednek abból az alkotmányos védelemből, amely az alkotmánynak a tulajdonjogot oltalmazó rendelkezéseiből következik. A szerző személyhez fűződő jogainak védelme az emberi méltóság védelmének sajátos vonzataként jelenik meg. A szerzői jogok alapjogi minősítésének irányába mutatnak az ENSZ egyezségokmányaiban foglaltak is. Leszögezhető tehát, hogy a szerzői jogok védelem alá helyezése állami feladat, alkotmányos követelmény, és nem csupán a szerzők oldaláról jelentkező erkölcsi elvárás. Nem véletlen ugyanakkor az sem, hogy szerzői jogról csak Gutenberg óta beszélhetünk. A szerzői jogi szabályozásnak ugyanis az is feladata, hogy a kulturális ipar működési feltételeiről, a szerzői műveket felhasználó vállalkozások befektetéseinek megtérüléséről gondoskodjon.

 

(14.00)

Ha nem így volna, elhalna az a közvetítői közeg, amelynek segítségével a mű a közönség számára hozzáférhetővé és élvezhetővé válik. Ebben az értelemben a szerzői jogi szabályozás a kötőszövet, amely a szerzőket közönségükkel összekapcsolja. Ezért a szerzői jogi törvényhozásnak mindenkori tiszte, hogy a magán- és a közérdek kényes egyensúlyát megteremtse, illetve fenntartsa. Egyensúlyra van szükség a szerzők és más jogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei között. A szabályozásnak ki kell elégítenie az oktatás, a művelődés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás jogos igényeit is.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslatot négy fő célkitűzés vezérli: egyrészt a jelentősen megváltozott hazai gazdasági és társadalmi helyzethez kell igazítani a szabályozást, elsőbbséget adva a gyakorlatiasság, a működőképesség és a hatékonyság szempontjainak, számot vetve a szerzői jognak a gazdaságban, a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban betöltött egyre nagyobb szerepével.

Másrészt hosszabb távon is megfelelő választ kell adni azokra a kihívásokra, amelyeket a technikai fejlődés támaszt - elsősorban a digitális technika és a távközlés korszerű módszereinek terjedése folytán - a szerzői joggal szemben.

Harmadrészt cél az is, hogy az Európai Közösség szerzői jogi irányelveiben előírtakkal a lehető legnagyobb mértékben összeegyeztessük a magyar szabályozást. Meg kell továbbá teremteni a Szellemi Tulajdon Világszervezetében létrejött új nemzetközi szerződések megerősítésének belső jogi feltételeit is.

Végül negyedszer, de nem utolsósorban gondoskodni kell a szerzői és a szomszédos jogok megfelelő és minél szélesebb körű érvényesüléséről. Ennek érdekében megerősítve kell fenntartani az egyedileg nem gyakorolható szerzői és szomszédos jogok közös kezelésének rendszerét, továbbá fokozni kell a jogsértésekkel szembeni fellépés hatékonyságát.

A javaslatban foglaltak e célkitűzések megvalósítására irányulnak. E törekvések természetszerűleg sok esetben találkoznak és egymással összefonódva jelentkeznek.

Tisztelt Ház! Mivel a javaslat újdonságai az imént említett főbb célok köré szerveződnek, bemutatásukra is e célrendszer szerinti csoportosításban vállalkoznék. Mivel a törvényjavaslat több mint 110 szakaszból áll, a változások közül csak a legfontosabbakra szeretném felhívni becses figyelmüket.

A gazdasági és társadalmi változásokkal elsősorban azok a szabályozási újdonságok hozhatók kapcsolatba, amelyek a vagyoni jogok forgalomképességének bevezetését, a szerzői jogok gyakorlásának életszerűbbé tételét, valamint a szerződési szabadság szélesebbre tárását célozzák.

Közismert tény, hogy a szerzők rendszerint a gyengébb fél pozíciójában vannak a szerződéses viszonyokban. Védelmük érdekében ezért a javaslat általános szabályként fenntartja a szerzői vagyoni jogok elidegenítésének tilalmát. Így a nem egyszer erőfölényben lévő felhasználó nem kényszerítheti a szerzőt vagyoni jogainak átruházására. Fordulat azonban a hazai szerzői jog fejlődésében, hogy a javaslat ezt a korábban mereven, rugalmatlanul alkalmazott tételt megtöri minden olyan esetben, amikor azt a művek létrehozásának és felhasználásának körülményei, sajátosságai indokolják. E gyakorlatias szemlélet a szerzők érdekeit éppúgy szolgálja, mint ahogy megfelel a hazai kulturális ipar szükségleteinek.

Az általános szabállyal szemben a javaslat szerint a szerzői vagyoni jogok átruházhatók, illetve átszállnak vagy átszállhatnak a munkaviszonyból folyó kötelesség teljesítéseként elkészített mű, a szoftver, az adattár, a reklámozás céljára megrendelt mű esetében, valamint megfilmesítési szerződés alapján. A vagyoni jogokra is kiterjedő jogutódlás következik be továbbá az úgynevezett együttesen létrehozott műveknél is.

A törvényjavaslat a személyhez fűződő jogok gyakorlását életszerűbbé teszi. A szerző a neve feltüntetéséhez való jogot a felhasználás jellegétől függően, ahhoz igazodó módon gyakorolhatja.

Hatályos jogunk a mű bármiféle megváltoztatását a szerző személyhez fűződő jogának megsértéseként írta le. Ez a mű integritásának túlzott védelmével járt, ami ráadásul még mások alkotói, előadóművészi szabadságának aránytalan korlátozásaként is hatott. A javaslat ezért most visszatér a berni uniós egyezmény bevált és a technikai fejlődéshez is idomuló szabályához. Ennek megfelelően csak a mű eltorzítását, illetve megcsonkítását, valamint más olyan megváltoztatását vagy megcsorbítását minősíti jogsértésnek, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes.

A felhasználási szerződések új szabályai az eddiginél jóval nagyobb mozgásteret adnak a felek számára. E területen megszűnik a szabályozás áttekinthetetlensége, ami az indokolatlan többszintűségből és a túlzottan részletes miniszteri rendeletekből adódott.

A javaslat nem korlátozza a felhasználási szerződések időtartamát. A jövőben felhasználási szerződés, azon belül kiadói szerződés köthető lesz nemcsak határozott, hanem határozatlan időtartamra is.

A felhasználási szerződések diszpozitív, a felek szerződési szabadságát szélesre táró új szabályozása a szerzők számára is fontos garanciákat tartalmaz. Ilyenként említhető a szerző számára kedvezőbb értelmezést megkövetelő rendelkezés, vagy például az olyan kikötés semmissé nyilvánítása, amellyel a szerző meghatározatlan számú jövőbeli művének felhasználására ad engedélyt.

Garanciát jelent az írásba foglalás alaki követelménye és az úgynevezett bestseller-klauzula is, amelynek alapján kizárható, hogy a váratlanul sikeres mű felhasználásának előre nem láthatóan nagy hasznát a szerző további díjazásának mellőzésével csupán a felhasználó élvezze.

Tisztelt Országgyűlés! Most röviden szólnék a javaslatnak azokról a tartalmilag új rendelkezéseiről, amelyek a leginkább kötődnek a technika legújabb kori fejlődéséhez. Közismert, hogy a fénymásolás milyen magas technikai színvonalon áll és mennyire elterjedt. A nyomtatott formában terjesztett művek fénymásolással vagy más hasonló módon történő sokszorosítása olyan méreteket öltött, hogy az már hátráltatja a művek rendes felhasználását, visszaveti a műpéldányok forgalmát, és így indokolatlanul sérti a szerzők és a kiadók jogos érdekeit. Erre válaszképpen javaslatunk bevezeti a reprográfiai jogdíjat. A jogdíj alapja a fénymásoló készülékek, illetve a tartozékaik ára. Megfizetni a jogdíjat a gyártónak vagy importált készülékek esetében a vám fizetésére kötelezett személynek kell. A jogdíj mértékét miniszteri jóváhagyással a jogosultak magánszervezetei állapítják majd meg, az előzetes becslések szerint a jogdíj összege a készülék árának 5, azaz öt százaléka alatt fog maradni.

A számítógépeket összekötő világhálózat, az internet világszerte nagy fejtörést okozott és okoz a jogászoknak. A Szellemi Tulajdon Világszervezetében a közelmúltban létrejött új egyezmények nemzetközi szinten adtak választ e legújabb technikai fejleményre. A törvényjavaslat ezekkel az egyezményekkel összhangban szabályozza a számítógépes hálózatokon megvalósuló interaktív, lehívásos műterjesztést. Kiterjeszti a szerző kizárólagos jogát a nyilvánossághoz való közvetítésnek arra az esetére is, amikor a művet vezeték útján vagy más hasonló módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.

A számítógépes hálózatok megjelenésével összefüggő rendelkezés az is, amelyik világossá teszi: a szerző engedélyétől függő felhasználás, úgynevezett többszörözés az is, ha a számítógépes hálózaton átvitt művet anyagi formában előállítják, tehát például kinyomtatják.

A technikai fejlődéshez igazodik a javaslat a szoftver és az adatbázis részletes szabályozásával, továbbá a kódolt televíziós adások szerzői jogi megítélésének egyértelművé tételével is.

A törvényjavaslat tovább közelíti a magyar szerzői jogi szabályozást az Európai Közösség előírásaihoz. A távolság, amelyet át kell hidalnunk, nem túl nagy.

 

(14.10)

Ez köszönhető a magyar szerzői jogot mindig is átható jog-összehasonlító szemléletnek, az 1994 óta megtett jogharmonizációs lépéseknek, továbbá annak is, hogy a nemzetközi jogegységesítés e területen eleve közel hozza egymáshoz a fejlett országok szerzői jogi törvényeit. A jogharmonizációs követelményekhez való igazodás elsősorban a terjesztés jogára, a védelmi időre, a szoftverre és az adatbázisra, valamint a filmproduceri jogokra vonatkozó szabályokat jelenti.

Az Európai Közösség elvárásának tesz eleget a javaslat azzal is, hogy bizonyos, alkotmányossági szempontból indokolt átmeneti rendelkezésekkel újból védelem alá helyezi az 1994-ben felemelt védelmi időből még hátralévő évekre azokat a műveket, amelyek védelme 1994 előtt lejárt, és ezért nem részesedhettek a hosszabb védelem lehetőségéből.

Ez azt jelenti például, hogy a hatvanas vagy a hetvenes években kiadott hangfelvételek és a rajtuk rögzített előadóművészi teljesítmények újból védettek lesznek a hangfelvétel kiadásától számított ötven évből még hátralévő időre.

A szellemi tulajdonjogok érvényesítésének hatékonyabbá tételében az elmúlt években számottevő eredményeket értünk el, nem kis részben az ennek érdekében elvégzett jogszabály-módosítások segítségével. A jogsértő hangfelvételek piaci részesedése például az 1993. évi 85-90 százalékról 12-15 százalékra csökkent. Kedvező a tendencia a jogosulatlan szoftverhasználat visszaszorításában is, de még nem lehetünk elégedettek. Óvatosságra kell intse mind a jogosultakat, mind a kormányzatot az, hogy a technikai fejlődés a másolatkészítés, az utánzás lehetőségeit is szélesíti. Egyre jobb minőségben és egyre olcsóbban készülhetnek kalóztermékek. A törvényjavaslat ezért nem töri meg a jogsértések visszaszorítására irányuló jogalkotás lendületét. Új szabályokat tartalmaz azokról a műszaki intézkedésekről, eszközökről, módszerekről, amelyek arra szolgálnak, hogy a szerzői jog megsértését megelőzzék vagy megakadályozzák. Ezeknek a műszaki intézkedéseknek a megkerülése - például illegális dekóderek alkalmazása - a jövőben a szerzői jog megsértésének fog számítani, s így ahhoz súlyos jogkövetkezmények fűződnek majd.

Vissza-visszatérő panasz volt továbbá, hogy a gyors jogérvényesítést nem segíti a bírósági végrehajtás e téren nehézkesnek bizonyuló rendje. A javaslat ezért a szellemi tulajdonjogok sajátos természetéhez igazodó, e jogok testére szabott különleges rendelkezéseket illeszt a bírósági végrehajtásról szóló törvénybe.

A végrehajtási szabályok áramvonalasításával, úgy vélem, az utolsó szabályozási akadály is elhárul a szellemi tulajdonjogok megsértése miatt induló eljárások gyors és hatékony befejezése elől.

Tisztelt Országgyűlés! Genf városának talán legszebb épülete, a Szellemi Tulajdon Világszervezetének székháza, kétségkívül szerzői jogi védelemre érdemes építészeti alkotás. Pompás aulájának boltozatán olvasható a szervezetet az elmúlt évtizedekben vezető magyar főigazgató aforizmája. Honfitársunk, Bogsch Árpád mondása a következőképpen szól: "Az emberi szellem a forrása minden művészi alkotásnak és találmánynak, az életet emberhez méltóvá azok teszik. A művészi alkotások és a találmányok védelme az állam feladata."

Tisztelt Országgyűlés! E gondolat jegyében kérem önöket, hogy a szellemi alkotás védelmének mint magasztos állami feladatnak a teljesítéséhez járuljanak hozzá a szerzői jogról szóló törvényjavaslat támogatásával.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 48 1999.03.01. 15:15  47-67

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A mai napon egy olyan törvény módosításáról szóló javaslat tárgyalását kezdi meg a tisztelt Ház, amelynek betartását és a közpénzek felhasználásának tisztaságára gyakorolt hatását hatálybalépése óta széles körű érdeklődés kíséri.

A közbeszerzési törvénytől a társadalom szinte minden csoportja ugyanazt várja: a korrupció visszaszorítását és az adóforintok hatékony felhasználását. Ez az egyetértés tükröződött a Közbeszerzések Tanácsa 1997. évi beszámolójával kapcsolatos országgyűlési határozat néhány héttel ezelőtti tárgyalásakor is. Ezt mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselők úgy értékelték, hogy "ezen a napon a közügyek előrevitelével többet foglalkozott a tisztelt Ház, mint parittyázással és nyilazással", és hogy a közbeszerzési törvény módosításakor "a majdani módosító javaslatokról sem lesz komolyabb ellentét a kormánypárti képviselők és az ellenzéki képviselők részéről".

Tisztelt Ház! A Tanács beszámolójában a közbeszerzési törvény módosítására irányuló javaslatok is szerepeltek, amelyek irányát a tisztelt Ház helyesnek ítélte. Határozatában pedig felkérte a kormányt, hogy a beszámolóban szereplő tapasztalatok és megállapítások alapján nyújtson be javaslatot a közbeszerzési törvény módosítására.

Tisztelt Országgyűlés! E javaslat már az önök kezében van, de ez természetesen nem a törvényjavaslat elkészítésének rendkívüli gyorsaságából következik, hiszen ez kérdésessé is tenné a javaslat átgondoltságát és megalapozottságát. Minisztériumunk a Közbeszerzések Tanácsának módosító javaslatait és egyéb megállapításait, a közbeszerzési döntőbizottság és a bíróságok gyakorlatát, az Állami Számvevőszék jelentéseit, valamint a kormányzati munkában összegeződő tapasztalatokat figyelembe véve már 1998 nyara óta dolgozott a közbeszerzési törvény módosításán. A tervezetet társadalmi egyeztetésre és két ízben közigazgatási egyeztetésre is bocsátottuk, s így nyerte el jelenlegi formáját.

A törvénymódosítás figyelembe veszi, egyes esetekben továbbfejleszti a Közbeszerzések Tanácsa által 1997-ben készített, a törvény módosítására irányuló indítványokat. A javaslatnak a tisztelt Ház elé terjesztett változatával a Közbeszerzések Tanácsa egyetért, mivel levelük szerint "a javaslat felépítése, a módosítások magyarázata világos, érthető, jól tükrözi a Tanács korábban ismertetett észrevételeit is". Mindezekre tekintettel azt remélem, hogy a közbeszerzési törvény beterjesztett módosítása mindannyiunk megelégedésével és egyetértésével fog találkozni.

Tisztelt Országgyűlés! Mint az a Közbeszerzések Tanácsa beszámolójának vitája során is elhangzott, a törvény módosításának kettős célt kell szolgálnia: egyfelől szigorúbb előírásokkal meg kell akadályozni a törvény kijátszását, gyakoribbá kell tenni a jogorvoslati eljárásokat; másfelől azonban a feleslegesen merev, a beszerzést indokolatlanul körülményessé tevő szabályokat enyhíteni kell, hiszen ez utóbbi változás is a rendelkezések betartására ösztönöz.

Gazdaságpolitikai megfontolásokból pedig egy további feladat is áll előttünk, fokozni kell a kis- és középvállalkozások részvételét a közmegrendelésekben, vagy legalábbis megakadályozni hátrányos megkülönböztetésüket. Kezdjük talán a sokak feltétlen egyetértésével találkozó úgynevezett egyszerűsítő, az eljárás merevségét enyhítő szabályokkal.

A néhány hete lezajlott vitában elhangzott még az a kijelentés is, hogy egyes szabályok felesleges szigorúsága - a kötelező határidők hosszúsága miatt -, a közbeszerzési törvény tökéletes betartása megbosszulja önmagát - mondta az egyik képviselő.

A javaslat egy, az Európai Unió közbeszerzési irányelveiben is alkalmazott megoldást átvéve lehetővé teszi, hogy a 40 napos ajánlattételi és a 25 napos részvételi jelentkezési határidők helyett az ajánlatkérő csak 25, illetve 15 napot biztosítson, ha a költségvetési év elején előzetes összesített tájékoztatóban a beszerzés lényeges adatait közzétette, és így az ajánlattevők már a közbeszerzési eljárás kiírása előtt megkezdhették a felkészülést az ajánlattételre, sőt, akár a szerződés teljesítésére is.

A törvény merevségének másik, gyakran emlegetett területe az eljárásból való kizárás eseteinek túlzott szigora és az ezzel kapcsolatban csatolni szükséges igazolások nagy száma. A javaslat szerint egyes negatív körülmények fennállása nem a törvény alapján zárja ki eleve az ajánlattevőt az eljárásból, hanem csak akkor, ha ezt az ajánlatkérő az ajánlati vagy részvételi felhívásban előírta. Másrészt csökken azoknak a versenyjogi jogsértéseknek és az üzletvitel során elkövetett vétségeknek a köre, amelyek miatt az ajánlattevő 5 évig nem vehet részt a közbeszerzési eljárásokban. Így tehát a törvény korábbi felesleges szigora enyhül, és a jövőben nem állhat majd elő olyan - mondhatni - abszurd helyzet, hogy egy bizonyos áru egyetlen magyarországi szállítója sem jogosult részt venni a közbeszerzési eljárásokban.

(16.20)

A "közbeszerzés" szóról az ajánlattevők egyes ügyintézőinek jelenleg feltehetőleg csak az jut eszébe, hogy rengeteg és - valljuk meg - gyakran felesleges hatósági igazolást kell beszerezni. Ezt a helyzetet is enyhíteni kívánja a javaslat, amely nem követeli meg az illetéktartozás hiányának igazolását, és csak az elkülönített állami pénzalapoktól származó igazolás csatolását írja elő arról, hogy nincs tartozásuk.

A helyi adótartozás hiányának bizonyítása szintén nagy terhet jelent egy-egy országos hálózattal rendelkező cég számára, ezért e köztartozás fennállása miatt csak a helyi vagy helyi kisebbségi önkormányzatok, illetőleg ezek költségvetési szervei zárhatják ki az ajánlattevőket, ha ezt egyébként az ajánlati vagy részvételi felhívásban előzetesen előírták.

Tisztelt Ház! Még hosszasan lehetne ismertetni a törvény szabályait rugalmasabbá, azonban mégsem kijátszhatóvá tévő módosításokat. Közöttük azokat is fel lehetne sorolni, amelyek az eddig nem teljesen egyértelműen szabályozott fogalmak, eljárási cselekmények pontosításával vagy a joghézagok kitöltésével könnyítik meg a jogkövető magatartást. Ezek körében a Közbeszerzések Tanácsának a törvény gyakorlati alkalmazása során felmerült problémák megoldására kialakított ajánlásai szövegét is felhasználtuk, amelyre a Közbeszerzések Tanácsa is javaslatot tett a tisztelt Ház által a kormány figyelmébe ajánlott beszámolójában.

Engedjék meg másrészről, hogy röviden ismertessem azokat a módosításokat is, amelyek a közbeszerzési törvény betartására nemcsak a törvény követhetőségének könnyítésével, hanem a szabályok szigorításával ösztönzik a jogalkalmazókat.

A tanács beszámolójával kapcsolatos vita során kormánypárti és ellenzéki képviselők egyaránt megállapították, hogy a tárgyalásos eljárásoknak a közbeszerzések közötti magas aránya a közpénzek takarékos és ellenőrizhető felhasználása ellen hat, tehát a módosításnak változtatnia kellene ezen a helyzeten.

A törvénymódosítás előkészítése során fontolóra vettük a Közbeszerzések Tanácsának azon javaslatát is, hogy a módosítás helyezze hatályon kívül a tárgyalásos eljárás tartásának egyes eseteit, így tehát csökkenjen ezek száma.

A hatályos törvény azonban ezen a ponton harmonizál az Európai Unió közbeszerzési irányelveivel, melyek az ingatlanbeszerzés kivételével mindazon esetekben lehetővé teszik a tárgyalásos eljárást, amelyekben azt a KBT is megengedi. Az egyszerűsített eljárás alkalmazásának lehetővé tétele pedig ezekben a speciális helyzetekben teljesen életszerű és ily módon értelemszerű is.

A tárgyalásos eljárások száma eddig sem a törvény túlzott engedékenysége miatt volt magas, hanem azért, mivel e kivételes lehetőséggel az ajánlatkérők akkor is éltek, mikor annak feltételei nem álltak fenn, és erről a tulajdonképpeni sértettek, illetve az illetékes hatóságok csak akkor értesültek, amikor az eljárásnak már vége volt, és a felek gyakran már a szerződést is megkötötték. Mint látjuk, ezt a problémát csak a folyamatba beépített ellenőrzéssel lehet valóban és hatékonyan megoldani.

Pontosan ezt tartalmazza a törvényjavaslat, amikor előírja, hogy a hirdetmény közzététele nélkül induló tárgyalásos eljárás megkezdésekor az ajánlati felhívást meg kell küldeni a közbeszerzési döntőbizottságnak is, amely hivatalból jogorvoslati eljárást folytat le, ha észleli, hogy a tárgyalásos eljárás feltételei eleve fenn sem álltak. A tárgyalásos eljárások ellenőrizhetőségének fokozása érdekében a törvényjavaslat a fentieken túl részletesebben szabályozza a tárgyalásos eljárások lefolytatási, eljárási szabályait is, amely szabályok eddig a közbeszerzési törvény egyik homályos szegletében húzódtak meg.

Több új rendelkezés célozza a törvényben fellelhető, egyébként nem túl nagy számú kiskapu bezárását is. Ilyenek például azok az előírások, amelyek az eredményhirdetés, illetve a szerződéskötés mellőzésének lehetőségét korlátozzák, vagy az ajánlatkérő adatszolgáltatási kötelezettségének körét növelik. Ezek is mind-mind a törvény betartására ösztönöznek. A fenti célt a leghatékonyabban azonban mégis a jogorvoslati eljárások esélyének növelése szolgálja. Ha az ajánlatkérőben nincs meg a jogkövető magatartás iránti személyes törekvés, akkor csak a jogorvoslati eljárás és a jogkövetkezmény minél biztosabb bekövetkezésének tudata tarthatja vissza a törvény megszegésétől.

A javaslat számos ponton módosítja a közbeszerzési törvényt e cél érdekében, így például kötelező várakozási időt iktat be az eredményhirdetés és a szerződéskötés közé azért, hogy jogorvoslati eljárás indításával lehessen megelőzni a jogellenes szerződéskötéseket. Így a törvényjavaslat növeli a hivatalból való eljárás indítására jogosult szervezetek körét, 60-ról 90 napra növeli a jogvesztő határidőt, és lehetővé teszi, hogy a döntőbizottság a már folyamatban lévő eljárásban a kérelemben foglaltakon túli jogsértést is vizsgáljon és büntessen, ugyanakkor megszüntetni a bírság kiszabásának a hatályos törvényben szereplő korlátozásait, végül egyértelműen kimondja, hogy a jogsértő közbeszerzési eljárás alapján kötött szerződés semmisségének megállapítása érdekében bírósághoz lehet fordulni.

Tisztelt Ház! Remélem, az elmondottak meggyőzték önöket arról, hogy a törvénymódosítás jelentősen ösztönözni fogja a jogalkalmazókat a törvény betartására. Bízom abban, hogy a Közbeszerzések Tanácsának a hatálybalépést követő évekről szóló beszámolóiból a közbeszerzési eljárások számának és értékének jelentős növekedéséről fogunk értesülni. Ez természetesen azzal jár majd, hogy a közpénzek növekvő hányadát fogják az azzal gazdálkodók az ésszerű kiadások keretei és ellenőrizhető körülmények között elkölteni, ezzel is megakadályozva a közpénzek elszivárgását.

Engedjék meg, hogy röviden szóljak még a kis- és középvállalkozók esélyegyenlőségét biztosító szabályokról. Kiindulásképpen leszögezhetjük, hogy a közbeszerzési törvénytől nem várható el, hogy a közpénzek takarékos és ellenőrizhető elköltésén kívüli, egyéb célok megvalósítását is biztosítsa. Az azonban a felmérésekből megállapítható, hogy a központi költségvetési szervek és a közszolgáltató szervezetek által kiírt közbeszerzési eljárásoknak csak töredékében nyernek a kis- és középvállalkozók.

A törvényjavaslat ezért több olyan módosítást tartalmaz, ami kiküszöböli, hogy a kis- és középvállalkozók részvételét az eljárásban eleve megnehezítsék. Így például a javaslat előírja, hogy a dokumentáció ellenértékét - mármint a pályázati dokumentáció ellenértékét - az előállításával és rendelkezésre bocsátásával kapcsolatban felmerült költségre, míg az ajánlati biztosíték mértékét az ajánlati kötöttség megszegésével okozható kárra tekintettel kell meghatározni. Magyarul, nem lehet eltúlzott összegeket rögzíteni a dokumentáció áraként.

Ennek következtében változnia kell az ajánlatkérők jelenlegi sajnálatos és - meg kell mondani - gyakorta rosszhiszemű magatartásának, amely szerint a dokumentáció, illetve a biztosíték értékét túlzottan magas összegben írják elő, így eleve megnehezítik a kis- és középvállalkozók eljárásban való részvételét.

Szintén a kis tőkeerejű cégeknek okoz nehézséget, ha az ajánlatkérő a szerződés teljesítését követően nem vagy csak hosszabb idő elteltével fizeti ki az ellenértéket. A törvénymódosítás ezért elrendeli, hogy az ellenszolgáltatást a szerződésszerű teljesítéstől számított 30, építési beruházás esetén 60 napon belül ki kell fizetni. Ha erre nem kerül sor, az ajánlattevő azonnali beszedési megbízást nyújthat be az ajánlatkérő bankszámlája terhére.

Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat a nyilvánosság által figyelemmel kísért olyan problémákat érint, amelyek megoldását, bizton állíthatom, pártállásra és vagyoni helyzetre tekintet nélkül minden adófizető polgár hasonló irányban várja. A kormány most gondos előkészítő munka után nyújtja be azt a törvényjavaslatot, amelyből konstruktív hozzászólásaikkal, javaslataikkal továbbfejlesztve bizonyosan a közpénzek megtakarítását eredményező törvény születik.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 57 1999.03.02. 2:36  53-62

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Nagyon nehéz kérdések sorát tette fel nekem. Engedje meg, hogy megpróbáljak ezekre röviden és tényszerűen válaszolni.

Tudom, ennek az ellenkezőjére kért, mégis kénytelen vagyok utalni arra, hogy az előző Országgyűlésnek 1997-ben már meg kellett volna hoznia azt a törvényt - egészen pontosan 1997. október 7. napjáig -, amely összegszerűen meghatározta volna az egy élet elvesztéséért járó kárpótlás összegét. Ezt a törvényi kötelezettségét elodázta az előző parlament, és egy újabb törvénymódosítással úgy döntött, hogy ez a törvény 1998. október 7-ig szülessen meg, ezzel párhuzamosan pedig - és ez vitathatatlan tény - az előző kormány által elfogadott költségvetésben 3 milliárd forint került erre a célra elkülönítésre.

Annyit kell elmondanom, hogy tavaly ősszel, amikor a költségvetési törvény előkészítése folyt, változatlanul nem volt pontosan becsülhető a kárpótlásra jogosultak száma, azonban a nagyságrend ugyanúgy sejthető volt, mint az előző kormány idején. Az akkori adatok szerint úgy tűnt, hogy százezer főről van szó, és miután 3 milliárd forintot biztosítottak önök ennek a kormánynak arra, hogy ezt a törvényi kötelezettséget teljesítse, ezért a 3 milliárd forint elosztva a százezer jogosulttal adta ki a 30 ezer forintos összeget.

Kérdésére válaszolva utalnom kell az Alkotmánybíróság 22/1996. számú határozatára, amely kimondta: "Ha annak érdekében, hogy a törvény megfeleljen az alkotmányossági követelményeknek, a kárpótolandók körét lényegesen meg kell növelni, nem ellentétes az alkotmánnyal, ha a törvényhozó a kárpótlásra szánt összeget újra megállapítja és újra elosztja, ennek következtében ugyanazért a sérelemért járó kárpótlás nagysága lényegesen kevesebb lesz, mint az eredetileg megállapított kárpótlási összeg."

Köszönöm a türelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 61 1999.03.02. 0:51  53-62

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Akkor nagyon konkrétan, röviden, tényszerűen válaszolnék a visszaküldött csekkekkel kapcsolatos konkrét kérdésre.

'99 januárjában 0, azaz nulla számú csekk érkezett vissza, februárban 87 darab, márciusban pedig három darab a miniszterelnök úr címére. Az igazságügy-miniszter asszony nevére egyetlen darab csekk érkezett a mai napig. A házelnök úr kapott ismereteim szerint négy darabot, valamint a Fidesz frakcióvezetője is egy darabot kapott.

A csekkek a Miniszterelnöki Hivatal postabontójába érkeztek meg, a hivatal ezeket nem vette át, nem is vehette át, hiszen magánjellegű pénzküldeményt a hivatal nem fogadhat el, ezért az összegek "A címzett nem fogadta el" felirattal visszaküldésre kerültek a feladóhoz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 339 1999.03.02. 2:28  328-340

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A késői órához méltóan rendkívül rövid szeretnék lenni.

Megköszönöm a vitában részt vett képviselőknek a roppant elmélyült és igen nagy felkészültségről tanúskodó hozzászólásait és egyáltalán az egész ügymenet példás kezelését mind az egyéni képviselők, mind az alkotmányügyi bizottság részéről.

Az ügy érdemében röviden Salamon képviselő úr véleményét kell osztanom a mai vitában felvetett legfontosabb, legalapvetőbb kérdés tekintetében, jelesül abban, hogy vajon a felülvizsgálati eljárás vagy a perújítás-e a legadekvátabb és a legalkalmasabb eszköz. Nem kívánom megismételni a Salamon képviselő úr által elénk tárt rendkívül érzékletes és plasztikus példát, csak röviden a konklúzióját még egyszer. A perújítás ténykérdések felülvizsgálatára is lehetőséget nyújt, míg a felülvizsgálati eljárás a jogszabálysértés esetére rendszeresített rendkívüli perorvoslat, amely tehát a bizonyítás lefolytatását és a ténykérdések felülvizsgálatát nem teszi lehetővé. Ebből a szempontból kevesebb és fogyatékosabb, mint maga a perújítási eljárás.

Egyebekben azt kell mondanom, hogy az előterjesztő által a bizottsági ülésen bizonyos okokból nem támogatott kérdések tekintetében messzemenően nyitottak vagyunk, és a bizottság partnerei kívánunk lenni a kapcsolódó módosító indítványok kidolgozásában. Értem ez alatt Wiener képviselő úr indítványát is, illetőleg a törvényjavaslat olyan értelmű korrigálását, amely az egész gondolatot elindító 23/1998-as alkotmánybírósági határozat mint konkrét ügy orvoslására is lehetőséget kell hogy biztosítson.

Én nagyon megköszönöm még egyszer a vitában részt vevők figyelmét, a hallgatók türelmét, s a magam részéről kérem a további támogatásukat. Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 345 1999.03.02. 4:03  340-380

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon röviden szeretnék - két percben - reagálni Hack Péter képviselő úr néhány gondolatára.

Nem igazán értem, képviselő úr azt mondta, hogy az SZDSZ szakmai koncepciójának, valamint a saját, személyes szakmai meggyőződésének megfelel az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatása. Nem értem akkor, hogy az általános vitának ebben a szakaszában miért nem úgy érvel és miért nem úgy nyilatkozik az SZDSZ, hogy a maga részéről módosító javaslatokat fog benyújtani, és ezekkel kívánja orvosolni ezt a konkrétan felsorolt három nézetkülönbséget, amely a koncepcionális egyetértése mellett álláspontját megkülönbözteti a kormány álláspontjától.

Említette, hogy ha most ezt az SZDSZ megszavazza, akkor majd a kormány valami csúnya dolgot fog csinálni a büntetőeljárási törvénnyel. Ezek feltételezések, egyrészt nem megalapozott, másrészt nem jóindulatú, harmadrészt nem is egészen jóhiszemű feltételezések, úgyhogy a magam részéről én érdemibb síkra terelném ezt a vitát.

Azt nem gondolom, hogy az ítélőtáblák felállításával összefüggő és ez év június 30-ig esedékes parlamenti döntéssel bármifajta szorosabb és közvetlenebb összefüggése volna az ügyészség alkotmányos helyzete megváltoztatásának. Azt viszont gondolom, hogy a kormány büntetőpolitikája érvényesítésének és ezen belül a szervezett bűnözés elleni küzdelemnek és az ügyészség alkotmányos elhelyezkedésének igenis van összefüggése.

Úgy gondolom, tisztelt képviselő úr, hogy a kormány alkotmányos felelősséget visel a közrendért és a közbiztonságért, ebbe beleértendő az ország bűnözési helyzete is, ezért is felel a kormány. Amennyiben a kormány például a törvényjavaslat szerint egy általános utasításadási, irányszabási, iránykijelölési jogot kapna az ügyészség jogalkalmazó tevékenysége felé, ez egyrészt egységesíthetné a gyakorlatot, másrészt pedig a kormány büntetőpolitikáját segíthetne érvényre juttatni, és ilyen módon igen is összefügg akár a szervezett bűnözés elleni közdelemmel is.

Ami a negyven bíró és negyven bírósági tisztviselő beállítását illeti, hogy ez sok vagy kevés, ezt a jövő fogja eldönteni. Ne ítélkezzünk és ne vonjunk le ebből a nyilvánvalóan költségvetési meghatározottságok által is befolyásolt számból és előterjesztésből a kormánynak az igazságszolgáltatással szembeni, akármilyen indulatára vonatkozó következtetéseket! Egyikünk sem tudja, a képviselő úr sem, én sem, meg egyetlenegy bírósági vezető sem, hogy vajon a szabálysértési eljárásokban számban milyen mennyiségű és milyen munkaterhet jelentő jogorvoslati eljárásra fog sor kerülni. Most úgy gondoljuk, hogy negyven bíró elég lesz. Ha majd kiderül, hogy ez kevésnek bizonyul, abban az esetben nyilvánvalóan változtatni kell ezen az állásponton, és növelni kell ezeknek a bíráknak a számát.

Én ezt a kérdést sem érzem egyébként egyáltalában a tárgyhoz és a témához tartozónak, és a legtávolabbi összefüggést sem vélem felfedezni a jelen vita tárgya és a szabálysértési törvény ön által citált része között.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 353 1999.03.02. 5:42  340-380

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Engedjék meg, hogy reagáljak a Wiener képviselő úr által elmondottakra. Azzal kezdte hozzászólását, hogy korábbi álláspontunkat megerősítve nem támogatjuk a törvényt. Ugye, jól idézem? Most már csak az a kérdés, hogy ez a "korábban" melyik időszakra vonatkozik.

Szeretnék emlékeztetni arra, hogy amidőn 1998 nyarán hivatalba léptünk, a korábbi igazságügyi vezetéstől készen kaptuk az ügyészség kormány alá rendeléséről szóló kidolgozott, komplett törvényjavaslatot. Mi ezzel a törvényjavaslattal egy dolgot tettünk: kibővítettük olyan garanciákkal, amelyek - meggyőződésem szerint - az önök kormánya által készített tervezetnél lényegesen hathatósabban nyújtanak biztosítékot bármifajta kormányzati visszaélés ellen. Tehát növeltük a garanciák számát, más szóval kifejezve: mi kormánypártokként, kormányként sokkal több biztosítékot kívánnánk adni az ellenzék részére, mint amit önök kormánypártokként, talán abban bízva, hogy kormánypárti minőségük meg is marad, nekünk, akkori ellenzéknek szántak van. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!) Ez a különbség, tisztelt képviselő úr!

Ami pedig azt illeti, hogy az SZDSZ véleményéhez csatlakozott több tekintetben, meg kell mondanom, hogy az SZDSZ itt és az egész vitában elhangzott álláspontja őszintébbnek tűnik. Ők legalább nyíltan elmondták, hogy volt egy olyan korábbi szakasz - ez is véletlenül egybeesett azzal az időszakkal, amikor kormányon voltak -, amikor az ügyészséget a kormány alatt látták volna jó helyen. Ők nem tagadták, hogy volt egy ilyen gondolkodásmódjuk.

Ami azt illeti, hogy a nyugat-európai fejlődés és a nyugat-európai példák mást mutatnának, mint a kormány javaslata, illetőleg hogy ott több garanciát adnak a kormányzati túlkapásokkal szemben, mint amit a mi javaslatunk céloz, rá kell mutatnom képviselő úr, hogy ez a sommás megállapítása nem volt helytálló. Szeretném röviden ismertetni az Európa Tanács szakértői bizottságának 1998 végén elfogadott állásfoglalását a közvádló szerepéről a büntető igazságszolgáltatásban. A szakértői bizottság a tavaly ősszel folytatott parlamenti vita után fogadta el ezt az állásfoglalást, ez tehát nóvum, ezt abban a vitában ismertetni és felhasználni nem tudtuk.

Ha megengedik, négy mondatot olvasnék fel ebből. Ez az állásfoglalás a 23. pontjában a következőt mondja: "Azokban az országokban, ahol a közvádló függ a kormányzattól, illetve annak alá van rendelve" - mert vannak ilyen európai államok, és már ebből is látszik, hogy bizony, ez a fajta elrendelés megfelel az Európa Tanács által elfogadott jogállamiságnak -, nos tehát:

"Azokban az országokban, ahol a közvádló függ a kormányzattól, illetve annak alá van rendelve, az állam a következő intézkedéseket teszi: a) Törvényben határozza meg a kormányzat közvádlóval szembeni hatáskörének természetét és terjedelmét. b) A kormányzat ezen hatásköreit átlátható módon és a nemzetközi szerződésekkel, a belső joggal, valamint az alapvető jogelvekkel összhangban gyakorolja. c) Minden utasítás, amely a kormányzattól származik, írásos formát kell öltsön, és megfelelő módon közzé kell tenni. d) Amennyiben a kormány felhatalmazott arra, hogy egyedi ügyekben utasítást adjon, ez a jogköre jól körülhatárolt eljárási garanciák mellett és csak törvényben pontosan meghatározott eljárási garanciák esetén lehetséges."

Tisztelt Képviselő Úr! Azt kell mondanom, hogy az általunk beterjesztett törvényjavaslat nem egyszerűen sokkal több garanciát tartalmaz, mint amit önök terjesztettek volna a Ház elé, ha kormányon maradnak, hanem bőségesen kielégíti, mi több meghaladja az Európa Tanács szakértői bizottsága által megkívánt garanciális szintet. Én nem untatom önt és a Házat sem ezen a késői órán azzal, hogy felsoroljam azt a kilenc alapvető jelentőségű garanciális szabályt, amelyet mi ebbe a törvényjavaslatba beépítünk. Továbbá azzal sem untatom önt, hogy az előző igazságügy-miniszter, Vastagh Pál úr sajtóban megjelent azon nyilatkozatainak a gyűjteményét felolvassam, amelyekben még az előző kormány idején az ügyészség kormány alá rendelésének szükségességéről beszélt. De amennyiben kívánja, postafordultával el fogom juttatni önhöz ezeknek a cikkeknek a gyűjteményét.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 377-379 1999.03.02. 3:22  340-380

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Nem kívánnám a rendkívül érdekfeszítő jogtörténeti visszatekintések számát gyarapítani. Miután a vita folyamán a leglényegesebbnek vélt kérdésekre reagáltam, engedjék meg, hogy a mostani hozzászólásomat valójában egy kétpercesnek szánt keretbe tömörítsem, s egyetlen kérdéssel foglalkozzam, ez pedig a legfőbb ügyésznek adott igazságügy-miniszteri utasítás a tervezet tükrében.

 

(22.50)

Azért vagyok kénytelen kiemelni ezt a kérdést, mert úgy Dornbach, mint Hack képviselő úr, megítélésem szerint, nagyon egyoldalúan tárgyalta ezt a kérdést, s elfeledkeztek arról a körülményről, hogy az igazságügy-miniszter által adott egyedi utasítást a törvényjavaslat értelmében nemcsak hogy írásba kell foglalni, hanem hivatalos lapban közzé is kell tenni. (Dr. Hack Péter: És akkor mi van?)

Ezt követően kialakul egy olyan helyzet, hogy a legfőbb ügyész netán vitatja ennek az utasításnak a jogszerűségét. Természetesen nem engedhető meg egy konkrét esetben például, hogy bírósági perre menjen az igazságügy-miniszter és az alárendelt ügyészi szervezet vezetője. Nyilvánvaló, hogy az ilyen jellegű konfliktust fel kell oldani. Nyilvánvalóan a konfliktus feloldásának nem az a módja, hogy ilyenkor az igazságügy-miniszter enged a saját jogi álláspontjából. (Dr. Hack Péter: Miért nem?) Valamennyien jogászok vagyunk, kedves képviselő urak... (Dr. Hack Péter: Az igazságügy-miniszternek nem kell jogásznak lennie a törvény értelmében! A törvény nem írja elő!)

ELNÖK: Képviselőtársaim!

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: De általában jogász, képviselő úr! Tehát valamennyien jogászok vagyunk, és tudjuk, ha két jogász van együtt, akkor nagyon gyakran legalább három jogi vélemény is összecsap. (Derültség a Fidesz padsoraiban.) Ez pedig egy munkaszervezetben, egy hivatali szervezetben egyáltalán nem engedhető meg.

Csak azért mondtam el mindezt, nehogy a hallgatókban, akik netán éjjel 11-kor még az ügyészséggel kapcsolatos parlamenti vitát hallgatják, az a téves képzet keletkezzen, hogy az igazságügy-miniszter egy sötét zugban utasításként valamilyen gazságot mond a legfőbb ügyésznek, aki szegény kénytelen ezt végrehajtani. Valójában nem erről van szó: itt egy jogilag szabályozott, garanciákkal körülbástyázott, teljesen nyilvános, mindenki által hozzáférhető utasításról van szó. Alig képzelhető el, hogy e tekintetben jogvita keletkezzék a miniszter és a legfőbb ügyész között. De mivel az elvi lehetősége fennáll, a törvényjavaslatnak ezt az elvi kollíziós összeütközési lehetőséget is fel kell oldania.

Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 383 1999.03.02. 2:52  380-384

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Képviselő Urak! A költségvetési törvényben a központi költségvetési kapcsolatokból származó források az önkormányzati törvényben foglaltakkal összhangban alapvetően a normatív finanszírozás, a forrásszabályozás rendszerében jutnak el az önkormányzatokhoz. A források meghatározásánál, a költségvetési törvény készítése során figyelembevételre került többek között a köztisztviselők és közalkalmazottak bérét meghatározó jogszabályok változásának hatása is, így például az 1999. évben a pedagógusok 16 százalékos átlagkereset-növekedése. Összességében az 1999. évben országos szinten az önkormányzati körben 13 százalékos átlagkereset-növekedés pénzügyi fedezete biztosított.

Ez a pénzügyi forrás az önkormányzatok várható bevételeinek és kiadásainak figyelembevételét követően beépült a normatívák összegébe, a jövedelemkiegészítés rendszerébe. Az önkormányzatok költségvetésében a központi költségvetési kapcsolatokból származó források mellett a saját bevételek is az önkormányzati feladatellátás finanszírozásának részét képezik. Ezek a bevételek együttesen kell hogy biztosítsák a feladatok ellátásához szükséges forrást. A köztisztviselők és a közalkalmazottak bérének megállapítását jogszabályok írják elő az önkormányzatok számára.

Az 1999. évben jogszabályi előírás alapján a pedagógusoknál került sor kötelező béremelésre az 1,16-os szakmai szorzó előírásával. A többi közalkalmazott és a köztisztviselők átlagkeresetének növekedése a költségvetési törvény készítésének feltételrendszeréből következik, amely a szociális ágazatban 14,3 százalék, az egyéb ágazatokban 9,4 százalék mértékben lett figyelembe véve. Megjegyzem, hogy az egyéb ágazatokba tartoznak a közoktatás nem pedagógus közalkalmazottai is. Azok az önkormányzatok, ahol a működtetés miatt forráshiány mutatkozik, év közben kiegészítő támogatást igényelhetnek - ez az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő helyi önkormányzatok támogatása -, amely támogatás a fenti feladatokhoz szükséges forrásigényt is figyelembe veszi. Az önkormányzati finanszírozás rendszerében a fentiek alapján biztosítható a béreket meghatározó törvényi kötelezettségek teljesítése.

Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 2 1999.03.05. 10:41  1-19

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság a rendszerváltással azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a polgári demokrácia intézményeinek létrehozásával, a piacgazdaság kiépítésével, külkapcsolataink új orientációjával Európa modern államainak sorába lép. A kormány kiemelt figyelmet szentel annak, hogy e nemzeti célok elérése érdekében a jogintézmények között az igazságszolgáltatás tartópilléreit is a harmadik évezred kihívásainak megfelelően erősítse meg. Különösen vonatkozik ez a közhitelességgel felruházott jogszolgáltatókra, a közjegyzőkre.

A kiegyezést követően indult meg az a folyamat, amely a magyar jogrendszer-modernizációt a római jogi hagyományokra épülő, a polgári társadalmakban kialakult és a működés során oly bevált jogintézmények alapján valósította meg. Az osztrák közjegyzői rendtartást ennek megfelelően váltotta fel az 1874. évi XXXV. törvénycikk, amely létrehozta tulajdonképpen a mai értelemben vett közjegyzőség elődjének tekinthető szabad foglalkozású közjegyzőséget hazánkban; közhitelességgel ruházta fel az igazságügy-miniszter által kinevezett királyi közjegyzőket, egyúttal igazgatási feladatokat is telepítve az ugyanazon törvényszék területén működő közjegyzők által alkotott közjegyzői kamarákhoz. A 4090/1949. számú kormányrendelet az intézményt - szovjet mintára - voltaképpen államosította. A kamarák vagyonának tulajdonjoga az államkincstárra szállt át, a közjegyzők állami alkalmazottak lettek, és a bírósági szervezetbe integráltan, a mainál természetesen jóval szűkebb hatáskörrel működtek.

A rendszerváltozás a gazdasági életben és a jogrendszerben is olyan alapvetően új követelményeket támasztott, amelyek nyilvánvalóvá tették, hogy ilyen tárgyi és személyi feltételekkel a közjegyzőség a számára szánt szerepet ellátni nem tudja. Mintegy másfél éves előkészítés után e helyzet feloldásaként döntött úgy a jogalkotó, hogy egyrészt a magyar jogi hagyományokhoz visszatérve, másrészt az Európa nagy részében kiválóan működő úgynevezett latin közjegyzőség rendszerébe illeszkedő modern szabályozást alakít ki. A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. számú törvényt a parlament - lényegében valamennyi politikai erő támogatásával - 202 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül, 1991. szeptember 10-én fogadta el. 1992. január 1-jétől kezdte meg működését a szabad foglalkozású közjegyzőség, egyúttal önerőből megteremtve a működés tárgyi feltételeit. Önkormányzatuk, az öt területi kamara és a Magyar Országos Közjegyzői Kamara kezdettől fogva a közjegyzőség nemzetközi kapcsolatainak kiépítésén is fáradozott. A kamara 1992-ben a Latin Közjegyzőség Nemzetközi Uniójának tagjává vált, s mára már elmondható, hogy tevékenysége nemzetközi szinten elismert.

Tisztelt Ház! A jogalkotó a közjegyzőknek azt a szerepet szánta, hogy az állam nevében lássanak el pártatlan jogi szolgáltatást egyrészt a hatáskörükbe utalt nem peres eljárások lefolytatásával, másrészt hiteles okiratok készítésével. A közjegyzői okiratokhoz fűződő joghatások - úgymint a közhitelesség, illetve bizonyos esetekben a közvetlen végrehajthatóság - a jogviták megelőzését, továbbá a szerződéses fegyelem erősödését és a forgalom biztonságát célozzák. Az elmúlt hét évben bebizonyosodott, hogy a közjegyzői törvény által biztosított jogi háttér és a közjegyzői kar személyes igyekezete valóra váltotta e célokat.

A közjegyzők évente több mint 700 ezer, azaz hetesszázezer eljárást folytatnak le, ebből a tavalyi évben mintegy 160 ezer volt a nem peres eljárások száma - ennyi ügyben teremtették meg az állampolgároknak azt a lehetőséget, hogy ne a jóval költségesebb és hosszabb időt igénybe vevő bírósági eljárást kelljen választaniuk. A közvetlen végrehajthatóság szankciójával megerősített, közjegyzői okiratba foglalt kötelezettségeknek az érintettek a tapasztalatok szerint eleget tesznek, és csak az ügyek töredékében kellett a kötelezettségek teljesítését állami úton kikényszeríteni.

A jogalkotó tehát nyugtázhatja, hogy az 1991-ben létrehozott jogintézmény a gazdasági élet intenzív fejlődéséhez nagymértékben hozzájárult, és a jövőben - nemzetközi kapcsolataink további fejlődésével - a közjegyzőségnek várhatóan még nagyobb szerepe lesz.

Ezzel együtt a jogszabályi hátteret modernizálni kell, a törvény hatályosulásának tapasztalataiból pedig a tanulságokat le kell vonni. E következtetéseket a következőkben lehet összefoglalni;

Először: az állam felelős a saját nevében végzett közhatalmi tevékenység magas színvonalú és a jogállamiság követelményének megfelelő ellátásáért, ezért ennek feltételeit is garantálnia kell a szükséges jogi háttér megteremtésével és a felügyelet ellátásával.

Másodszor: a közjogi felhatalmazáson alapuló tevékenységhez szükséges biztosítékokat minden területen érvényesítni kell.

Végül harmadszor: magának a közjegyzőség jogintézményének szolgálnia kell nemzetközi kötelezettségvállalásaink teljesítését is.

Mindannyiunk előtt ismert az a tény, hogy Magyarországot meghívták a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló luganói egyezmény tagjainak sorába, majd uniós tagságunk elnyerésével a hasonló tárgyú brüsszeli egyezménynek is részeseivé fogunk válni. Ez azt is jelenti, hogy a közjegyzői okiratokhoz fűződő egyik legfontosabb következmény, a végrehajthatóság, lényegében egész Európában biztosított lesz, és ennek következtében a közjegyzői intézményrendszerhez fűződő garanciális elemek érvényesülése, a szolgáltatás színvonala nemzetközi szinten valósul meg.

Felmerülhet a kérdés, hogy az állam felségjogából levezethető, közjogi felhatalmazáson alapuló tevékenység függetlenségéhez és pártatlanságához fűződő alkotmányos érdekek érvényesülését a törvény hatályos rendelkezései biztosítják-e, továbbá hogy a szabályozás továbbfejlesztésének mely iránya eredményezheti e garanciák még fokozottabb megvalósítását.

(9.10)

A törvény eddigi tapasztalatai, a közjegyzői szervezet nemzetközi megítélése, elfogadottsága is azt támasztják alá, hogy a mostani törvényjavaslat a közjegyzői intézményrendszernek csak e meglévő vonásait erősítheti.

A Kjt. által meghatározott útról való letérés veszélyeztetheti az intézmény jogállami szerepének betöltését és hátrányosan befolyásolhatja nemzetközi megítélésünket is.

Tisztelt Ház! A kormány, illetve az igazságügy-miniszter felelősséggel tartoznak azért, hogy a közjegyzői létszám a közjegyzőkre háruló feladatokkal arányosan alakuljon. A magunk részéről ezt a célkitűzést messzemenően érvényesíteni fogjuk azzal, hogy a közjegyzői létszámot évente felül kívánjuk vizsgálni, és azt a feladatok növekedéséhez igazítjuk. Mindezt nem öncélúan, hanem a jogkereső közönség, az ügyfelek érdekében tesszük, azért, hogy mindenki számára és minden területen elérhető közelségben legyen a közjegyzői szolgáltatás.

A törvényjavaslat a garanciális rendelkezések továbbfejlesztését egyrészt a közjegyzővé kinevezhető személyekkel szembeni szakmai és erkölcsi követelmények fokozottabb érvényesítésével biztosítja. Pontosítja a kinevezettek függetlenségét és pártatlanságát biztosító kizárási, összeférhetetlenségi szabályokat. Szigorítja a szolgáltatásokat igénybe vevők biztonságát szolgáló kötelező felelősségbiztosítási feltételeket, illetve a tevékenységüket végző közjegyzők, közjegyzőhelyettesek és közjegyzőjelöltek vonatkozásában egyaránt irányadó fegyelmi felelősség szabályait.

Az igazgatási feladatok átrendezését és itt a kamara szerepének növelését nemcsak alkalmassága - melyet az elmúlt hét évben minden tekintetben bizonyított -, de bizonyos mértékig a jogszabályi környezet megváltozása is indokolta. A bírósági igazgatási rendszer megváltozásának következményeit e területen is le kell vonnunk, megteremtve a bírósági szervezettől igazgatási szempontból is minden vonatkozásban elkülönült, önálló jogszolgáltató szervezetet.

Meg kell említeni, hogy a kamara jelentős anyagi befektetésekkel biztosította azt, hogy a jogszabályok által rá kirótt feladatokat teljesíteni legyen képes, egyúttal a továbbiakban is vállalja az igazgatási feladatok személyi és dologi terheit, mentesítve ezzel az állami költségvetést e kiadásoktól.

Tisztelt Országgyűlés! Már az alkotmányügyi bizottság ülésén is felmerült több, a törvényjavaslat jobbítására irányuló indítvány, illetve észrevétel. Azóta is számos módosító indítvány érkezett. Megköszönjük az eddig beérkezett és a jövőben benyújtandó módosító indítványokat, és egyúttal az igazságügyi tárca készségét fejezi ki e tekintetben a nyitottságra és a konstruktív együttműködésre.

Mindezzel együtt kérem a törvényjavaslat támogatását, és köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 24 1999.03.05. 6:25  19-63

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Mindannyian egyetérthetünk azzal az állítással, hogy bizonyos tekintetben jogtörténeti jelentőségű eseményhez érkeztünk: az Országgyűlés plenáris ülése a rendszerváltozást követően első ízben tárgyalja meg a magyar alkotmányos berendezkedés egyik kiemelkedő jelentőségű szervezeti rendszere, az ügyészség vezetőinek beszámolóját annak tevékenységéről.

Tanulmányozva a legfőbb ügyész úrnak az ügyészség '97. évi tevékenységéről szóló beszámolóját, elismeréssel állapíthatjuk meg, hogy az a korábbi években megszokott magas színvonalon mutatja be az ügyészség munkáját. A beszámoló a korrekt, tárgyszerű megközelítési mód révén sikerrel kerüli el az ilyen feladatoknál óhatatlanul jelentkező csábítást, amely csak pozitív vonásokat kiemelő kép kialakítását célozná. Különösen fontosak és tanulságosak a kormány számára a beszámolónak azok a részei, amelyek az ügyészség és a kormányzati szervek együttműködését érintik, illetőleg az állami szervek jogalkalmazó tevékenységének vizsgálata alapján levont következtetéseket tartalmazzák. A jogszabályok összhangjáért, a jogrendszerbe illeszthetőségéért és a jogalkotás szakmai szabályainak megtartásáért felelős igazságügy-miniszter szemszögéből pedig különös súllyal esik latba az ügyészség tevékenységének a jogszabályok minőségét érintő vonatkozása.

(11.20)

Az ügyészség több irányú feladataiból adódóan a jogalkalmazás tekintetében az egyik legszélesebb körű tapasztalatokkal rendelkező állami szerv. Ezeket a tapasztalatokat az ügyészségi törvény is hasznosítani rendeli, amikor a legfőbb ügyészt felhatalmazza arra, hogy a kormány tagjainál jogszabály alkotását, módosítását, hatályon kívül helyezését kezdeményezze és a jogszabályok tervezeteire törvényességi szempontból előzetesen észrevételt tegyen. E feladatköre alapján a legfőbb ügyész úr rendszeresen részt vesz a kormány tagjai által előkészített jogszabályok véleményezésében, illetve felkérés esetén az ügyészi feladatokat, az ügyészség szervezetét érintő jogszabály előkészítésével megbízott kodifikációs bizottságokban. Az ügyészség 1997. évi ilyen irányú tevékenységében az új büntetőeljárási törvény, illetőleg az igazságszolgáltatási reformcsomag előkészítésében való közreműködését kell kiemelni, és kijelenthetem, hogy mindkét esetben meghatározó jelentőségű volt az ügyészség hozzájárulása a törvényjavaslatokhoz.

Jól jellemzi az ügyészség aktivitását a jogszabály-előkészítés területén, egyben az ügyészség és a minisztériumok együttműködését is illusztrálja a beszámolónak az a megállapítása, amelyet munkatársaim tapasztalatai alapján magam is megerősíthetek, hogy 1997. évben a Legfőbb Ügyészség 233 jogszabálytervezetre tett érdemi törvényességi észrevételt, és azokat az előkészítő minisztérium alig néhány kivétellel el is fogadta.

Az ügyészség azonban nemcsak a jogszabálytervezetek véleményezésével, illetve jogi szabályozásra vonatkozó javaslatokkal nyújt nem elhanyagolható segítséget a jogalkotáshoz. Emellett ugyanis a rendszeres, tervszerű és átfogó, az ország egész területén végzett törvényességi felügyeleti vizsgálatok alapján készült jelentéseket a legfőbb ügyész úr minden esetben megküldi a vizsgált terület által érintett miniszternek.

Mivel ezek a vizsgálati jelentések nemcsak a jogalkalmazási gyakorlatra, hanem a jogszabályok tényleges hatályosulására is vonatkoznak, a megküldött jelentések jól hasznosíthatók annak mérlegelésekor, hogy az adott jogterületen szükség van-e jogszabály-módosításokra. Ezzel az ügyészség tevékenysége nagymértékben hozzájárul a minisztereknek a jogalkotási törvényben előírt, a jogszabályok hatályosulásának vizsgálatára vonatkozó feladatának a teljesítéséhez.

Az elmondottak is igazolják, hogy az ügyészség és a kormányzat között rendszeres, szinte napi kapcsolat és együttműködési viszony létezik, amely korrekt szakmai alapokon történik. A kormány igényt tart a jövőben is az ügyészség segítségére és közreműködésére az alkotmányos követelményeknek megfelelő jogszabályok megalkotásában, és az ügyészség eleget is tett az eddigiekben és nyilvánvalóan fog a jövőben is ez irányú feladatának, hozzájárulva ezzel a jogrendszer jogállami átalakításához és megújításához.

Most, amikor az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatása érdekében benyújtott alkotmány- és törvénymódosítások az Országgyűlést élesen megosztják - erre utalt legfőbb ügyész úr is, ennek a vitának a szakmaiságon túlmenő politikai töltetére az imént elhangzott felszólalásában -, különösen jó érzés volt a bizottsági viták során is tapasztalni azt, hogy mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselők az egyetértés és az elismerés hangján szóltak a legfőbb ügyész úr beszámolójáról.

A kormány részéről ezzel egybehangzóan ki kell emelnem, hogy az igazságügy-miniszter asszony, illetve a kormányzat is elismerését és köszönetét fejezi ki a legfőbb ügyész úr, illetve az egész ügyészség, minden ügyész folyamatosan magas színvonalú és eredményes munkájáért. Hangsúlyoznom kell ezzel összefüggésben azt, hogy a kormány eme álláspontja is egyértelműen igazolja, hogy az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatására irányuló kormányzati célok és törekvések semmiképpen nem értékelhetők az ügyészség tevékenységének kritikájaként. Az ügyészség kormányzati irányításának megteremtése alapvetően a kormánynak az alkotmányból folyó felelőssége érvényesítéséhez szükséges eszközrendszer megerősítését kívánja szolgálni, ami egyben az ügyészségi tevékenységért való tényleges politikai felelősség, számonkérhetőség megteremtését is eredményezné, ugyanakkor a jelenleg is meglévő együttműködést tehetné még eredményesebbé az ország törvényességi helyzetének megszilárdításában.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány egyetért és támogatja a határozati javaslatot, kéri annak elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 46 1999.03.05. 2:36  19-63

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! A világért sem szeretnék az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatásáról szóló vitához hozzászólni, mert tisztelem annyira a Házszabályt, hogy tudjam: most nem ez van napirenden.

Azt azonban kénytelen vagyok most már megjegyezni, hogy enyhén szólva megrökönyödve hallgattam képviselő asszony következő mondatát - próbálom pontosan idézni - az első felszólalásában: nem hozható fel elfogadható érv az ügyészség kormány alá helyezése mellett, szakmai érv biztosan nem. Második felszólalásában hallottuk azt, tisztelt képviselő asszony, hogy a kormány igenis elrendelte egy szakmai vizsgálódás lefolytatását. Ha szabad, akkor folytatnám: ennek a szakmai vizsgálódásnak az eredményeképpen az 1998. év tavaszán az Igazságügyi Minisztériumban - ahol, mint tudjuk, ön korábban államtitkárként tevékenykedett, tehát önben hivatali elődömet is tisztelhetem -, elkészült, tárgyiasult formát öltött, hogy úgy mondjam, az ügyészség kormány alá rendelését célzó törvénycsomag, és a tárca átadás-átvétele kapcsán ezt a kezünkbe adták mint az előző kormány produktumát. Nyilvánvaló, hogy ezt az akkori kormány nem vitatta meg; de ennek fényében azt mondani, hogy szakmai érvek sem hozhatók fel, kérem szépen, ez igen súlyos és méltatlan támadás az ön volt főnöke, Vastagh Pál miniszter úr ellen, akinek az irányítása alatt ezeket a törvényjavaslatokat kidolgozták.

Tudom, hogy ön erre most válaszolni fog, és el fogja mondani, hogy az MSZP és a kormány álláspontja más volt; ebben a szituációban viszont az a kérdés merül fel az én számomra, hogy vajon akkor miképpen kell az Igazságügyi Minisztérium korábbi vezetőinek ez irányú ténykedését mérlegelni. Ha szabad annyi humoros megjegyzést tennem: tudom, hogy a partizán harcmodornak bizonyos politikai körökben vannak előképei és előzményei, de én nem hiszem, hogy Vastagh miniszter úr partizánként küzdve, a kormány és az MSZP elfogadott álláspontjával szembemenetelve dolgoztatta volna ki az ismétlem, számunkra a kormány átadás-átvételekor büszkén átnyújtott törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 184 1999.03.23. 3:48  181-187

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A közérdekű adatok megismerésének jogát és azok nyilvánosságát az alkotmány garantálja. Ugyanakkor kimondja, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja a magántitok, az üzleti titok és a személyes adatok védelmét. Az adatvédelmi törvény szerint közérdekű adat az állami és önkormányzati szerv kezelésében lévő, a személyes adat fogalma alá nem eső és a törvényben meghatározott kivételek körébe nem tartozó adat.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint közérdekű adatnak tekintendő azon személyek személyes adata, akik feladatszerűen politikai véleményformálók vagy azáltal, hogy közhatalmat gyakorolnak, politikai közszereplést vállalnak, vagy pedig azáltal, hogy a közvélemény-formálás közvetítőit, médiumait működtetik, és így közvetlenül képesek a politikai közvélemény alakítására. Más személyek személyes adatát, így például egy magáncég vezetőjének jövedelmét ezek szerint csak hozzájárulásukkal lehet nyilvánosságra hozni.

A jogi helyzet az elmondottaknál mégis összetettebb. Az adatvédelmi törvény szerint ugyanis az állami vagy helyi önkormányzati feladatot ellátó szerv és személy a feladatkörébe tartozó ügyekben köteles elősegíteni a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását. E körben közérdekű adatnak tekinthető minden olyan adat és információ, amely az állami és önkormányzati vagyonnal való gazdálkodással, illetőleg a költségvetési pénzeszközök felhasználásával függ össze. A közérdekű adatok védelme, illetve nyilvánossága sem kevesebb, sem több védelmet nem élvez, mint az egyéb alkotmányos alapjogok. A versengő alapjogok esetén pedig meg kell találni azokat az eszközöket és módszereket, amelyek biztosítják, hogy mindkét jog egymás sérelme nélkül érvényesüljön. Jelen esetben az üzleti titok és a közérdekű adatok nyilvánossága állnak szemben.

Az előző általános elvek alapján véleményem szerint az önkormányzat által kötött szerződéseknek a közpénzek felhasználásával összefüggő elemei közérdekű adatnak számítanak, feltéve, ha az adatokat az adatvédelmi törvény 19. §-ának (3) bekezdésében meghatározottak szerint nem minősítették, illetve a megismerésüket nem korlátozták. Természetesen az említett önkormányzati szerződéseknek is lehet olyan része ugyanis, amely a szerződő felek érdekei védelmében üzleti titoknak számít, például technológiai eljárások vagy munkaszervezési kérdések, és így megismerésük korlátozott. Az adatvédelmi törvény azonban nem aktavédelmet, hanem adatvédelmet biztosít. A közérdekű adatok nyilvánosságra hozatalának követelménye ezért teljesíthető lenne megítélésem szerint a közérdekű adatot tartalmazó szerződés nem védett részeinek a nyilvánosságra hozatalával is.

A jogi helyzet bemutatásán túl azonban a konkrét ügyben csak az említett szerződés részletes ismeretében foglalhatnék állást. Egyedi ügyben egyébként kizárólag a bíróság jogosult dönteni. Ezért ebben az esetben is az adatvédelmi törvény 21. §-át kell idéznem, amely szerint a közérdekű adat megismerésére vonatkozó kérelem elutasítása esetén a kérelmező bírósághoz fordulhat, amely soron kívüli eljárásban dönt az ügyben. Ez tehát a nyitva álló törvényes út ebben a konkrét esetben.

Kérem válaszom szíves elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 291 1999.03.23. 0:10  290-292

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány támogatja a javaslat elfogadását. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 355 1999.03.23. 0:05  352-356

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kormány támogatja az indítványt. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 407 1999.03.23. 4:34  404-408

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Bauer Képviselő Úr! Nagyon röviden szeretnék válaszolni az ön által felvetettekre.

A miniszter asszony megpróbálta önnel személyesen tisztázni ezt a félreértést. Ön mindvégig abból indult ki, hogy ami ebben a bizonyos sajtótermékben megjelent, Dávid Ibolya igazságügy-miniszter szavait és gondolatait tükrözi. A miniszter asszony elmondta önnek privát, én elmondom most nyilvánosan is, hogy az az újságíró, aki ezt a cikket írta, a miniszter asszony kérése ellenére az elkészült cikket neki ellenőrzésre nem küldte vissza. E tekintetben tehát, úgy hiszem, nem kell tovább magyarázkodnom.

Ami azt illeti, nem hiszem, hogy ne lenne bárkinek joga a maga meggyőződése szerint szavazni és nyilatkozni a parlamentben. Ez nemcsak joga, kötelessége is minden parlamenti képviselőnek. Annyit azért hadd mondjak, hogy a mai kormánypárti és akkori ellenzéki képviselők ma sem szavaznák meg a Bokros-csomagot, mert azzal sem akkor, sem ma nem értenek egyet.

A nyugdíjreformnak és az akkori privatizációnak, amit önök kormánypártokként végrehajtottak, bizony voltak olyan elemei, amelyek ma sem tennék alkalmassá arra, hogy ezt jó szívvel támogassuk. Ugyanezt mondhatom el az alapszerződésekről is, amelyekre ön hivatkozott.

Legyen szabad, ha már ön idézett ebből a cikkből, ebből az írásból - a drogkérdésről szólt a felszólalása és ez az inkriminált nyilatkozat is - egy kicsit hosszabban idéznem, amely gondolatok viszont valóban a miniszter asszony véleményét tükrözik. Idézem tehát:

"Elég csak végiggondolni, hogy hova vezetett az elmúlt négy esztendő kábítószer-élvezést megengedő, elnéző politikája. Négy év alatt összességében háromszorosára nőtt a kábítószer-élvezők száma, háromszorosára nőtt az elfogyasztott kábítószer-mennyiség és a kábítószer hatása alatt elkövetett bűncselekmények száma. 50 százalékkal többen haltak meg.

A kábítószer-élvezők között kiemelkedően magas a fiatalkorúak aránya. A liberális drogpolitika ha legalább azt érte volna el, hogy a fogyasztás nem növekszik, akkor most talán hitelesek lennének azok az erkölcsi magaslatról kinyilatkoztatott mondatok, amelyeket mostanában elmondottak a kábítószer-fogyasztás és -forgalmazás liberalizálásának érdekében. Nem ez történt. Tétlenül nézték, hogy tömegesedik a fiatalkorúaknál a kábítószer-fogyasztás. Ez már bűn.

Nemrégiben olvastam az Erzsébet téri kórház toxikológusának nyilatkozatát. Az osztálynak 1996-ban 600 betege volt, 1997-ben 700, 1998-ban 1200. Ezeknek a függő betegeknek a 95 százaléka halálraítélt. Nem tudni, hogy fél év múlva vagy egy év múlva pusztulnak-e el. Marad még 5 százalék. Ezeknek a gyerekeknek a poklok poklán kell keresztülmenniük, hogy kigyógyuljanak függőségükből.

Arról ne is beszéljünk, hogy ez a magyar egészségügynek betegenként és évenként 1-5 millió forintra tehető összegbe kerül. A drogkereskedelmet és a -fogyasztást rendkívül álságosan kezelték az elmúlt időszakban. Látszólag súlyosan büntették a drogkereskedelmet, és bocsánatos bűnként kezelték a drogfogyasztást.

Egyszerű logikát kell követnünk. Aki fogyaszt kábítószert, az részévé válik a drogkereskedelemnek olyan módon, hogy azt megszerzi. Éppen ezért nem lehetünk elnézőek." - Idézet vége.

Tisztelt Országgyűlés! Ennyiben kívántam reagálni a képviselő úr által elmondottakra. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 144 1999.03.24. 9:43  143-155

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Országgyűlés! "Valahányszor a szemle alá veendő tárgy külön tudomány- vagy mesterségismeretet kíván, azt mindannyiszor az illető műértők hozzájárulásával kell megtenni" - írja az 1843. évi büntetőjavaslat. Az illető műértők szakértelmére azóta is nagyon sokszor szüksége van az igazság kiderítésén fáradozó bíráknak, ügyészeknek és egyéb jogalkalmazóknak.

Az igazságügyi szakértés szerepe azóta csak egyre erősödik, a műértés mára már élethivatássá vált. Az igazságügyi szakértői karról pedig elmondhatjuk, hogy az igazságszolgáltatás egyik oszlopaként biztosítja a jogszolgáltatás szakmai hátterét. Eljárási kódexeink kimondják, hogy ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához, illetőleg megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, szakértő közreműködését kell igénybe venni.

A büntetőügyekben a szakértő már az eljárás korai szakaszában, a nyomozásban is részt vesz. A szakértő tehát a bizonyítás egyik fontos eszköze, az általa ismert tudományos tényekkel és összefüggésekkel járul hozzá a jogalkalmazási munkához. A sokszor hiányos emlékezetre hagyatkozó tanúvallomásokkal szemben a szakértő megállapításai segítik az igazság felderítését és a megalapozott ítélet meghozatalát. Példaként a büntető törvénykönyv önök által elfogadott legutóbbi módosítására szeretnék utalni, amely a kábítószer-bűnözés ellen veszi fel a harcot, és amely harcban a toxikológus szakértők véleményére, munkájára elengedhetetlenül szükségünk lesz.

Tisztelt Ház! A szakértők országos létszáma meghaladja a 4400 főt. Szerencsére ez a létszám folyamatosan emelkedik immár évek óta. A szakértői kar egy része úgynevezett intézeti szakértő, az Igazságügyi Minisztérium, illetve a Belügyminisztérium felügyelete alá tartozó intézetben, valamint az orvostudományi egyetemek igazságügyi orvostani intézeteiben dolgozik. A szakértői névjegyzékbe bejegyzett szakértők mintegy 2 százaléka dolgozik az Igazságügyi Minisztérium szakértői intézeteiben - ez 106 főt jelent -, az orvostani intézetekben, illetve a Belügyminisztérium intézeteiben alkalmazott szakértők összlétszáma is mintegy 150 fő. Látható tehát, hogy a szakértők jelentős hányada a szabadpiacon tevékenykedik, többségük vállalkozóként folytatja e tevékenységet, míg mások főállás mellett szakértenek.

Tárcánk az igazságügyi reform folytatásaként tervezi a szakértői jogterület átfogó felülvizsgálatát. Ennek keretében sor kerülhet a jelenleg kormányrendelet szintjén megfogalmazott általános, a szakértők jogállásával kapcsolatos kérdések rendezésére. Ez a szabályozás tehát törvényi szintre emelné a szakértőkre vonatkozó alapvető rendelkezéseket.

Már most jelzem azt is, hogy a leghangsúlyosabb kérdésnek az igazságügyi szakértők díjazásának kérdését tartjuk. E vonatkozásban az igazságügyi tárca folyamatosan dolgozik a szakértői díjszabás átalakításán, részben költségkímélő konstrukciók létrehozásán, részben pedig annak felmérésén, hogy vajon milyen kiadást jelenthet a díjak reális, piaci értéken való megállapítása.

Az Igazságügyi Szakértői Kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény hozta létre az igazságügyi szakértői kamarákat. A törvény 1996. február 1-jén lépett hatályba, ezt követően 1996 április-június hónapban alakultak meg a területi kamarák, a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara pedig 1996. szeptember 28-án tartotta alakuló küldöttgyűlését. Jelenleg nyolc területi kamara működik, egyenként körülbelül 300-450 fős taglétszámmal. Különleges helyzetben van a többi területi kamarához képest a Budapesti Igazságügyi Szakértői Kamara, melynek illetékességi területéhez körülbelül 1800 szakértő tartozik.

A Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara nagy és hasznos munkát végzett el megalakulása óta, többek között elkészítette az etikai kódexet, annak eljárási szabályzatát, valamint gazdálkodási szabályzatát. Megalakították a kamarán belüli szerveket, valamint a kamarai szakbizottságokat. A kamara kiépítette kapcsolatait a külföldi hasonló szervekkel, szakkollégiumokkal és szakmai felülvéleményező testületekkel. A kamara számos jogszabálytervezetet észrevételezett, és fellépett az igazságügyi szakértők díjszabására vonatkozó, valamint az egyéb érdek-képviseleti kérdésekben is.

A kamara létrejöttétől számított három év alatt azonban felszínre kerültek a működés egyes zavarai. A törvényjavaslat a tapasztalatok alapján megfelelő választ kíván adni a felmerült problémák megoldására a jogszabályi feltételek megteremtésével. A szabályozás hangsúlya elsősorban a szervezeti könnyítéseken van, így például azon, hogy a Budapesti Igazságügyi Szakértői Kamara esetében - nagy létszámára tekintettel - kötelezővé teszi a küldöttgyűlés létrehozását, míg a többi területi kamara esetében is lehetőséget biztosít erre, ha alapszabályukban így döntenek.

A törvényjavaslat a szakértő felkészültségének javítása érdekében kötelezővé teszi, hogy a tag részt vegyen a kamara által szervezett jogi és szakmai képzésekben. A kamara jogosítványainak bővítését jelenti, hogy ellenőrizheti a szakértő szakmai tevékenységét, és ennek során bekérheti a szakértő nyilvántartását. Kiegészíti a törvényjavaslat a kamara jogosítványait azzal a szabállyal is, mely szerint a kamara a szakértő névjegyzékből való törlését kezdeményezi, ha a szakértő neki felróható okból egy éven át szakértői tevékenységet nem folytat bírósági, illetve hatósági kirendelésre. Ez a szabályozás elősegítheti, hogy a szakértők bírósági és hatósági kirendeléseket is vállaljanak, és ne csak a piacon jól eladható magánszakvéleményeket készítsenek.

Bevezeti a törvényjavaslat a kamarai tagság szünetelését és felfüggesztését. Azon szakértők esetében, akik valamilyen okból - például huzamos külföldi tartózkodás vagy hosszan tartó betegség miatt - nem végeznek szakértői munkát, lehetővé válik a kamarai tagság szüneteltetése. A visszaélések megakadályozása céljából a törvényjavaslat leszögezi, hogy ez idő alatt a tag igazságügyi szakértői tevékenységet nem végezhet. Az igazságügyi szakértői kamarai tagság felfüggesztése az etikai vétséget elkövető szakértővel szemben kiszabható új büntetési forma lesz a jövőben. A felfüggesztés időtartamát a törvényjavaslat legfeljebb egy évben határozza meg; az intézmény joghatásai ugyanazok, mint a szünetelés joghatásai.

Szigorítja a törvényjavaslat a kamarából való kizárás rendelkezéseit azzal, hogy a kizárt tag a kizárást kimondó határozat jogerőre emelkedésétől számított öt évig a kamarába nem vehető fel, ezzel megnövekszik a kizárás etikai büntetés súlya. Mindez megítélésünk szerint elő fogja segíteni a szakértői kar feddhetetlenségének megőrzését.

(18.30)

A kamarai tagdíj meg nem fizetése miatt indított etikai eljárások jelenleg nehézkesek, hosszadalmasak és költségigényesek. A törvényjavaslat erre tekintettel a kamarai tagdíj meg nem fizetése esetére a törvény erejénél fogva megszünteti a kamarai tagságot.

Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott törvényjavaslat új rendelkezései reményeink szerint egyrészt a kamara hatékonyabb működését eredményezik, másrészt pedig a szakértői kar szakmai és erkölcsi színvonalának emelését vonják maguk után. A módosítás szabályai közvetlenül az igazságügyi szakértői kamarák tagjait érintik ugyan, ám az általuk készített igazságügyi szakértői vélemények révén az igazságszolgáltatással kapcsolatba kerülő állampolgárokra is közvetlen hatással vannak. A szakértői intézményrendszer magasabb színvonalon történő működésével az állampolgároknak az igazságszolgáltatásba vetett bizalma erősödhet.

Mindezekre tekintettel kérem, hogy a tisztelt Országgyűlés az Igazságügyi Szakértői Kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot fogadja el, és iktassa azt a Magyar Köztársaság törvényei közé.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 188 1999.03.24. 0:08  185-189

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatal előtt kívánunk a vitában elhangzottakra reagálni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 208 1999.03.25. 2:08  197-223

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nagyon röviden szeretnék reagálni a Csákabonyi képviselő úr által elmondottakra. Véleményem szerint a törvényjavaslat helyes értelmezéséből nem az következik, hogy a bírósági fogalmazó, illetőleg a bírósági titkár egyébként jogszabályban rögzített bérével megegyező mértékben kell megállapítani a közjegyzőjelölt és a közjegyzőhelyettes munkabérét, hanem ezeket a jogszabályban rögzített összegeket figyelembe kell venni annál a szabad alkunál, amelyre a képviselő úr rendkívül helyesen és helyénvalóan utalt.

Úgy gondolom, hogy a törvényhozónak még egy szabad alkuhoz is kell bizonyos kapaszkodókat és támpontokat adnia. A mi szövegjavaslatunk egyfajta kapaszkodót kínál. A felfogásunk alapja az, hogy az itt megjelölt munkaköröket egymással összemérhetőnek és összehasonlíthatónak tartjuk. Vitányi képviselő úr a vitában már utalt arra is, hogy a közjegyzői tevékenység sok tekintetben rokonítható a bírói tevékenységgel, és helyes, ha a vonatkozó szabályozás is közelítésre kerül, természetesen a jogviszonyok eltérő jellegéből fakadó sajátosságok messzemenő figyelembevételével. Megint a "figyelembevételével" szót használtam. Úgy gondolom, hogy a "lehetőleg történő figyelembevétel" kötelezettsége a magyar nyelv, illetőleg a jogszabályalkotás logikájának is enyhén ellent mond, egyfajta kétszeres kívánalmat fejez ki. Megfogalmazhatnám úgy is, hogy valaminek a figyelembevételére mindig lehetőség van, az mindig lehető, akkor is, ha ezt külön nem írjuk oda.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 362 1999.04.13. 2:31

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az Európa Tanács miniszteri bizottsága 1992. november 5-én szentesítette a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját. Hazánk ugyanezen a napon az elsők között írta alá a dokumentumot.

A charta a kisebbségi nyelveknek az oktatásügyben, a bíróságok előtt, a közigazgatásban, a tömegtájékoztatási eszközökben, a gazdasági, a kulturális és a társadalmi életben való használatáról rendelkezik. Engedtessék meg nekem, hogy ennek a kérdésnek a különös jelentőségét éppen annak nyilvánvaló volta miatt és az idő előrehaladott voltára tekintettel most ne fejtsem ki bővebben.

Az egyezményt a Magyar Országgyűlés 35/1995-ös határozatával megerősítette.

A charta elfogadása a kisebbségi nyelvhasználati jogok szempontjából lényeges előrelépést jelent. A dokumentum igen rugalmas határokat állapít meg a csatlakozni kívánó államok számára az egyes rendelkezések elfogadása tekintetében, ugyanis az a helyzet, hogy az adott állam eldöntheti, hogy a charta harmadik részében megfogalmazott vállalások közül melyeket tekint magára nézve kötelezőnek, valamint hogy ezek hatályát kiterjeszti-e az ország területén használatos valamennyi nyelvre, vagy csak a nyelvek egy bizonyos csoportjával kapcsolatosan tesz vállalásokat. A csatlakozni kívánó ország dönti el azt is, hogy egész területére kiterjeszti-e vállalásait, vagy csupán meghatározott régiókra érvényesíti azokat.

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

A Magyar Köztársaság a megerősítő országgyűlési határozatban azt mondta ki, hogy mely nyelvekre nézve és mely vállalásokat fogadja el kötelezettségként. Tekintettel a hazai kisebbségek területi szétszórtságára, vállalásainkat az ország egész területére nézve tettük meg.

A megerősítő okirat letétbe helyezése az Európa Tanács főtitkáránál 1995. április 26-án megtörtént. A charta a szükséges számú ratifikáció letétbe helyezését követően 1998. március 1-jén a nemzetközi jog szabályai szerint hatályba is lépett. Hatályos jogszabályaink alapján az egyezményt törvénnyel kell kihirdetni. Kérem ezért a kormány nevében a jelen törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 366 1999.04.13. 10:17  365-367

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Előre szeretném jelezni, hogy szíves türelmüket kérem azért, hogy egy kicsit hosszabban fogok szólni, ezt indokolja az ügy súlya, jelentősége, valamint az a körülmény is, hogy egyidejűleg három beterjesztett törvényjavaslat zárszavát mondom el egybevontan.

Amikor a kormány programjának lényeges elemeként fogalmazta meg az ügyészség kormány alá rendelésének szükségességét, abból indult ki, hogy az elmúlt évek során e kérdésben kialakult vélemények tükrében nem látszik eleve reménytelennek az ügyészség alkotmányos helyzetének európai példákat követő reformja. Alátámasztotta e reményt elsősorban az, hogy az előző ciklusban az MSZP vezetésével működött Igazságügyi Minisztérium maga dolgozta ki az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatására irányuló koncepció-tervezetet. Nehéz volna azt elképzelni, hogy az általam igen tisztelt akkori igazságügy-miniszter úr az akkori kormányzati elképzelésektől gyökeresen eltérő koncepciót dolgozott volna ki. Reméltük tehát, hogy az ügyészség kormány alá rendelésének megvalósítása ellen az MSZP már nem fog kifogással élni.

Az SZDSZ esetében még inkább megvolt a remény arra, hogy támogatni fogja az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatását, miután azzal már korábban is egyetértését fejezte ki. Időközben teljesültek e lépés megtételéhez általa korábban támasztott feltételek, úgymint a bíróságok kormányzati igazgatásának megszűnése és a büntetőeljárás reformja keretében a nyomozás során tehető kényszercselekmények bírói kontrolljának megteremtése.

Ezek után a javaslatok elutasító ellenzéki fogadtatása igencsak meglepő volt. Különösen érthetetlen az elutasító magatartás akkor, amikor a kormány a korábbi igazságügy-minisztertől átvett koncepciót jelentős mértékben továbbfejlesztette, garanciális szabályait a működőképesség legvégső határáig megerősítette, és az Európa Tanács vonatkozó ajánlástervezetében foglaltaknak teljes mértékben megfelelővé tette.

Az elutasítás érvrendszere azonban arra enged következtetni, hogy az ellenzék említett pártjai kormányzásuk idején az ügyészség kormány alá rendelését nem elsősorban elvi alapon, hanem hatalmi okokra tekintettel tartották szükségesnek, és most a választásokat követően mint számukra már nem előnyös megoldást szintén hatalmi politikai szempontok alapján utasítják el.

A törvényjavaslatok vitája tehát sajátos koreográfia szerint folyt. Az ellenzék pártjai valójában a saját, előző ciklusbéli érveikkel vitatkoztak. Az MSZP, miután nem cáfolhatta, hogy Európa nyugati felében a kormány alá rendelt ügyészség a bevett megoldás, és kivételes az ettől eltérő alkotmányos helyzet, az általa vélt ellenkező irányú, úgynevezett európai tendenciákra hivatkozott, amelyek az ügyészségnek a kormányoktól való függetlenedése irányába mutatnak állítólag.

Mint azonban Hack Péter képviselő úr az alkotmányügyi bizottság ülésén ezzel kapcsolatban igen érzékletesen kifejtette, ezek az úgymond tendenciák nem tükröződnek kiérlelt és bevezetett államszervezeti változtatásokban, hanem e törekvések valójában az ügyészek nemzetközi konferenciáin megjelenő igények. Tudvalévő ugyanis, hogy minden szakma abban érdekelt, hogy növeljék a presztízsét és a fizetését, miközben lehetőleg egyáltalán ne legyen főnöke.

Az MSZP a vita során kétségbe vonta a kormány alkotmányos felelőssége és az annak érvényesítésére szolgáló eszközrendszer közötti aránytalanságot, és érvrendszerét arra a megközelítésre alapozta, hogy a kormány meglévő eszközrendszere elégséges a feladatai végrehajtásához és a társadalmi folyamatok éppen az ügyészség kormánytól való függetlenségének megerősítését indokolják. Vitatta továbbá, hogy bármiféle közvetlen összefüggés lenne a bűnözés elleni eredményes fellépés és az ügyészség alárendeltsége között.

Tisztelt Ház! Az ügyészség kormány alá rendelésére nem öncélból és nem a kormány hatalmi igényeire tekintettel van szükség, hanem azért, mert az elmúlt évek tapasztalatai egyértelműen bebizonyították, hogy a kormánynak az alkotmányban meghatározott feladataival kapcsolatos felelőssége és a feladatok végrehajtásához szükséges eszközei között nincs meg a kellő összhang.

(20.40)

Ezt a rendszerváltozás utáni összes kormány felismerte, és megkísérelte a szükséges változtatásokat keresztülvinni. A kormány ugyanis az alkotmányos rend és az állampolgárok jogainak védelméért, a törvények végrehajtásának biztosításáért felelős, ugyanakkor e felelősségéhez nincs elegendő eszköze. A kormány például felelős a bűnözés elleni fellépés kormányzati feladatainak végrehajtásáért és központi irányításáért és az ennek érdekében kialakított büntetőpolitika megvalósításáért. E büntetőpolitika érvényesítésére azonban a kormánynak csak korlátozott lehetőségei vannak, miután a bűnözés elleni fellépés súlypontját jelentő bírósági eljárásokra nincs semmilyen befolyása, hiszen még a vádat képviselő ügyészség is független a kormánytól.

A büntetőpolitika érvényesítéséért fennálló alkotmányos felelősség megkövetelné, hogy a kormánynak lehetősége legyen az ügyészség vádemelési gyakorlatának a meghatározására. A büntetőpolitika érvényesítése akkor lehetne teljes körű és hatékony, ha az a büntetőeljárás minden mozzanatában - beleértve a bírósági eljárást is - folyamatosan érvényesülhetne, természetesen a bíróság függetlenségének szigorú tiszteletben tartása mellett.

Az ellenzéki állításokkal szemben sohasem mondtuk, hogy közvetlen összefüggés lenne a bűnözés visszaszorítása és az ügyészség kormány alá rendelése között. Ugyanakkor a kormány által kialakított büntetőpolitika hatékony érvényesítéséhez a már mondottak szerint az ügyészség kormányzati irányítására szükség van. A büntetőpolitika eredményes érvényesítése pedig a bűnözés elleni fellépést is eredményesebbé teheti. Ilyen értelemben tehát a bűnözés elleni küzdelemnek és az ügyészség alkotmányos helyzetének összefüggése nem tagadható.

A vitában az ellenzéki felszólalók figyelmen kívül hagyták azt az ellentmondást is, hogy egyrészt az ügyészség gyakorlatilag olyan alkotmányos pozícióban van, mintha önálló hatalmi ág lenne, holott ez a helyzet nem felel meg az ügyészség államszervezetben betöltött szerepének. Másrészt a legfőbb ügyész parlamentnek való felelőssége tartalmilag politikai felelősség, ugyanakkor a legfőbb ügyész - mint minden ügyész - a törvény szerint köteles a politikai tevékenységtől tartózkodni. Ezek az ellentmondások a hatályos alkotmányi szabályozás keretein belül nem oldhatók fel, erre megoldás csak az ügyészség kormány alá rendelése lehet.

Tisztelt Ház! Az MSZP és az SZDSZ egy év alatt eljutott az ügyészség kormány alá helyezésének igenlésétől annak teljes tagadásáig, olyan mértékben, hogy a javaslatokhoz egyetlen módosító indítványt sem nyújtottak be. A javaslatokhoz egyébként három módosító indítvány érkezett, dr. Boda Ilona, Balczó Zoltán nyújtottak be képviselői módosító javaslatot, illetve az alkotmányügyi bizottság nyújtott be indítványt. A rövidség kedvéért csak megemlítem, hogy dr. Boda Ilona javaslatát támogatjuk, Balczó képviselő úr most jelzi, hogy visszavonta az indítványát, ezért erre nem térek ki, valamint a bizottsági módosító javaslatot is támogatjuk.

Összefoglalva megállapítható, hogy a vita során nem a javaslatok szakmai színvonalával kapcsolatban merültek fel aggályok az ellenzék részéről, hiszen nem is vitathatták a legfőbb ügyész úrnak a javaslatok magas szakmai színvonalát kiemelő véleményét. Az ellenzék is elismerte, hogy a maga logikájában korrekt és szakmailag tisztességes törvény-előkészítés eredménye a benyújtott törvényjavaslat-csomag. A kormány elképzelését hatalmi megfontolásaik szerint vitatták, és érveik is ehhez igazodtak.

Most, a szavazás előtt még megvan a lehetősége annak, hogy minden párt, minden képviselő a kérdést még egyszer mérlegelje, újragondolja, és a politikai ellenszenveket figyelmen kívül hagyva a javaslatokban megjelenő szakmai tartalom felől döntsön, amelynek során indokolt szem előtt tartani, hogy az Európai Unió államaiban csekély számú kivétellel mindenütt az az ügyészségi alárendeltségi modell érvényesül, amelyet a javaslatok bevezetni kívánnak. A javaslatok olyan széles körű garanciarendszert tartalmaznak a miniszteri irányítással kapcsolatban felvethető esetleges félelmekkel szemben, amelyek az Európa Tanács már említett, az ügyészségek helyzetével foglalkozó ajánlástervezetének összes követelményét kielégítik, sőt azon lényegesen túl is mennek.

Mindezek ismételt mérlegelését kérem a tisztelt Háztól, és kérem, hogy a javaslatokat a kormány által támogatott módosító javaslatokkal együtt elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 368 1999.04.13. 1:32  367-369

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Lezártuk az előttünk fekvő hosszú nevű törvényjavaslat vitáját. Örömmel kell megállapítanom, hogy a pártok a kormány célkitűzéseivel gyakorlatilag és alapvetően egyetértettek.

Célunk volt az alkotmányjogi panasz mint jogorvoslat hatékonyabbá tétele azáltal, hogy az orvoslás útjának eljárási lépéseit is részletesen szabályozzuk. A forma és a mód tekintetében sem voltak alapvető nézetkülönbségek. Nem egészen tíz módosító és kapcsolódó módosító javaslat érkezett.

Fontosnak tartom, hogy az illetékmentesség kiterjesztésével a panaszos kedvezőbb helyzetbe jut, és az eljárás költségeit az alkotmányellenes jogszabályt alkotó állam viseli.

A másik módosító javaslat alapján az új eljárásokat soron kívül kell lefolytatni. Ez a szabály is a panaszos érdekeit szolgálja.

Végül tisztáztuk, hogy a javaslat szerinti útra tartozik minden polgári jogi természetű ügy, függetlenül attól, hogy az eredetileg eljáró bíróság büntető vagy polgári perben határozott.

Végezetül meg kell állapítani, hogy a törvényjavaslat minden pozitívuma ellenére önmagában mégsem oldja meg az alkotmánybíráskodással és ezen belül az egyedi panaszos ügyekben folytatott alapjogi bíráskodással kapcsolatos valamennyi problémát. Ezekben a kérdésekben a jövőben tovább kell lépnünk.

Köszönöm a figyelmüket, és kérem a javaslat támogatását. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 370 1999.04.13. 1:38  369-373

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: (Mikrofon nélkül:) Köszönöm a szót és köszönöm az érdeklődést a képviselő urak részéről. Igyekszem egy percben összefoglalni... (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Nem halljuk! - Kuncze Gábor: A mikrofont tedd fel, Csaba! - Derültség.) Elnézést kérek a technikai malőrért.

Tisztelt Ház! A jogintézménybe vetett bizalom erősítése miatt támogatta a kormány azokat a módosító indítványokat, amelyek a közjegyzői működéssel esetlegesen okozott károk eredményesebb megtérítését célozzák; gondolok itt a kötelező felelősségbiztosítás mértékének megemelésére, valamint arra, hogy a törvényjavaslat szerint a közjegyzői önkormányzatnak is lesznek ebben a körben bizonyos feladatai.

Valamennyi frakció elképzelésével találkozott a fegyelmi felelősség, illetve fegyelmi eljárás újraszabályozása és a közjegyzői pályára kerülőkkel szemben támasztott fokozott követelmények érvényesítése.

Ugyanígy nagyon fontos kérdés volt a részletes vitában a közjegyzői álláshelyek számának meghatározása is. Ennek érdekében a jövőben az igazságügy-miniszternek folyamatosan vizsgálnia kell azt, hogy valamennyi közjegyzői körzetben biztosítottak-e az ésszerű és időszerű munka feltételei, ezért az idevonatkozó módosító indítványt is támogatjuk.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a vitában elhangzottakra is figyelemmel támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Hurrá!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 135 1999.04.15. 1:05  132-136

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tényleg rendkívül röviden szólnék. Azonban talán jobb, ha most teszem ezt, mintsem a szavazást megelőzően. A törvényjavaslat gyakorlatilag az alapjogszabály megalkotásától eltelt három év óta felgyűlt működési zavarokat kívánja orvosolni. Kifejezetten szakmai törvényjavaslatról van szó. A törvényjavaslat kedvező fogadtatását mutatja számunkra az, hogy viszonylag kis számú módosító indítvány került benyújtásra. Az előttem szólt képviselő asszony által elmondottakkal teljes egészében egyetértek. Engedtessék meg nekem, hogy a továbbiakban ne értékeljem az egyes módosító indítványokat, hanem azt kérjem a tisztelt Háztól, hogy a törvényjavaslatot a továbbiakban is támogatni szíveskedjen.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 148 1999.05.03. 0:06  145-159

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány támogatja az indítványt. Köszönöm szépen. (Taps.)

 

(20.30)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 292 1999.05.04. 0:16  291-293

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném bejelenteni, hogy a kormány a Házszabály 103. § (2) bekezdése alapján a T/124. és T/125. számú törvényjavaslatokat átdolgozásra visszakéri.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 20 1999.05.25. 5:23  17-21

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Ami az ön által hivatkozott levelet illeti, arról egyértelműen az a meggyőződésem, hogy egy szerencsétlen és káros iromány volt; ennél szerencsétlenebb és károsabb csak az, ha ezt érdemén és jelentőségén túlmenően immár sokadszor és hosszantartóan, valójában az ország érdekeit sértő módon pertraktáljuk. (Horn Gábor: Óh! Jobb, ha hallgatunk! - Taps a Fidesz padsoraiban. - Egy hang az MSZP padsoraiból: Az ellenzék keze betette a lábát!) Egyébként pedig úgy hiszem, hogy a politikai konzekvenciák levonásán túlmenően a miniszterelnök úr a mai napon napirend előtti felszólalásában már érdemben reagált az ön akkor még el sem hangzott felvetésére. (Horn Gábor: Ez igen! Úgy reagált, hogy még el sem hangzott!)

Ami a napirend előtti felszólalásának második részét illeti, ez a rendkívüli üléssel kapcsolatos kifogása. Szeretném emlékeztetni arra, hogy éppen három héttel ezelőtt fél 10 tájban ezt a problémát ön gyakorlatilag már felvette. Úgy tűnik, hogy ön maximálisan alkalmazkodott a háromhetes munkarendhez.

Az ügy érdemében szeretném elmondani, hogy... (Kuncze Gábor: Amikor nincs parlament, hogy jöjjek be? Nem tudok bejönni! Be van zárva a terem, nem tudok bejönni! - Közbeszólások az SZDSZ soraiból.) három héttel ezelőtt Dávid Ibolya igazságügy-miniszter már hivatkozott az ön mögött mintegy egyméteres távolságban ülő dr. Hack Péter képviselő úrra, aki az előző ciklusban mint elismert alkotmányjogász és a Házszabály nagytekintélyű tudósa 1996. augusztus 28-án a házbizottságban a következőket mondta: "Ha minden hétre 78 aláírással egy ülésnapot beiktatunk ebbe a rendszerbe, akkor a Házszabálynak a politikai vitanapra és egy csomó más jogos intézményre vonatkozó korlátozó rendelkezései értelmüket vesztik." (Kuncze Gábor dr. Hack Péter felé fordul.) Továbbá: "Azzal az egész parlamentet szét lehet verni, ha 78 képviselő minden korlátozás nélkül minden napra be tudna rakni egy rendkívüli ülést, és magát a parlamentet kiüríti az érdemi ülésektől." (Szabados Tamás: Akkor minden héten volt ülés!) Úgy látszik, a frakcióvezető úr nem hallotta ezt az idézetet, ezért most megfejelem egy másik idézettel.

(10.00)

Ugyancsak az ön frakciótársa, nagytekintélyű alkotmányjogász az alkotmányügyi bizottság 1996. december 18-i ülésén ugyancsak ebben a témakörben nyilatkozott és a következőket mondta:

"A kötelezően összehívandó rendkívüli ülés napirendjét az Országgyűlés a Házszabály vonatkozó szakaszai alkalmazásával saját maga állapítja meg. Ez alatt akár az is érthető, hogy az Országgyűlés nem állapít meg napirendet." Magyarul Hack elnök úr jogosnak és a Házszabályból levezethetőnek tekintette azt, hogy az Országgyűlés nem állapít meg napirendet egy kötelezően összehívandó rendkívüli ülés tekintetében. (Kuncze Gábor: És be se jön!)

Aztán indokolta ezt Hack elnök úr. A rövid indokolás az, hogy "A képviselők egyötöde, mondjuk, javasolja, hogy augusztus 10-ére üljünk össze, és tárgyaljuk meg például a halak szaporodásáról szóló országgyűlési határozati javaslatot." - szó szerint idézem. - "Az Országgyűlést össze kell hívni, össze kell ülnie az Országgyűlésnek, de a képviselők többsége úgy dönthet, hogy nem kívánja az adott országgyűlési határozati javaslatot megtárgyalni. Az alkotmány csak azt írja elő, hogy össze kell hívni az Országgyűlést. Azt nem írja elő, hogy meg kell tárgyalni ezt a javaslatot." (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Hack képviselő úrral ön ezek szerint elfelejtett konzultálni most már a második napirend előtti felszólása esetében - ami persze nem kötelező, míg ahogy hallottuk, a kormánytagoknak bizonyos lépések esetén illendő és hivatalvesztés terhe mellett kötelező is a konzultáció.

Szeretnék hivatkozni két alkotmánybírósági határozatra is. Az egyik az Alkotmánybíróság 36/1992. számú határozata, amelyben az Alkotmánybíróság kifejezetten, expressis verbis kimondta a következőt: a rendkívüli ülésre való összehívás tisztán processzuális indítvány, vagyis eljárásjogi indítvány, a javasolt napirendet az Országgyűlés nem köteles tárgyalni. Még egyszer ismétlem: a javasolt napirendet az Országgyűlés nem köteles tárgyalni.

És végül utalnék az Alkotmánybíróság 4/1999-es, ez év március 31-én hozott igen jelentős határozatára, amelyben azt is kimondotta az Alkotmánybíróság, hogy a rendkívüli ülés alkotmányjogi funkciója nem a rendszeres ülésezés biztosítása.

Tehát azok az indokok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), amelyeket önök ebben a körben felhoztak, nem foghatnak helyt. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 313 1999.06.01. 1:48  312-314

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság törekvése, hogy nemzetközi szerződéssel rendezze a bíróságok és más igazságügyi szervek közötti együttműködést azokkal az államokkal, amelyekkel ezt az emberek közötti kapcsolatok - az utasforgalom, illetőleg a gazdasági, kereskedelmi forgalom - indokolják.

Ebbe a folyamatba illeszkedik hazánk és az Egyiptomi Arab Köztársaság közötti polgári jogsegélyegyezmény megkötése is. Az egyezmény szabályozza a magyar és az egyiptomi bíróságok és más igazságügyi hatóságok közötti jogsegélyforgalom kereteit és feltételeit. A magyar és az egyiptomi bíróságok a hivatalos iratok kézbesítése, valamint bizonyításfelvétel, vagy más eljárási cselekmények foganatosítása iránt jogsegélykérelmeket intézhetnek egymáshoz, és ennek során a központi igazságügyi szervek útján érintkeznek egymással. Ezáltal a jogsegélyforgalomban a jelentős időveszteséggel járó diplomáciai út betartására a jövőben nem lesz szükség.

A jogsegélyegyezmény emellett lehetővé teszi a magyar, illetve az egyiptomi hatóságok által kiállított közokiratok felülhitelesítés alóli mentesítését is. Szabályozza továbbá a magyar, illetve az egyiptomi állampolgárok eljárási költségkedvezményeinek kérdését, valamint a bírósági határozatok kölcsönös elismerését és végrehajtását. A határozatok kölcsönös elismerése és végrehajtásának lehetősége az országaink közötti gazdasági kapcsolatok fejlődését is előnyösen befolyásolja.

Tisztelt Országgyűlés! A magyar-egyiptomi jogsegélyegyezmény szervesen illeszkedik a már meglévő kétoldalú jogsegélyegyezményeink sorába. Ezért kérem a határozati javaslat támogatását és szíves elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 315 1999.06.01. 1:28  314-316

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A határozati javaslat az Európa Tanács által felállításra kerülő "Korrupció Elleni Államok Csoportjához", vagyis a francia elnevezésből alkotott mozaikszóval a GRECO-hoz történő csatlakozásra hatalmazza fel a kormányt. A GRECO felállításáról az Európa Tanács állam- és kormányfői 1997 októberében Strasbourgban döntöttek.

(19.20)

A GRECO felállításáról az Európa Tanács állam- és kormányfői 1997 októberében Strasbourgban döntöttek. A GRECO feladata a korrupció elleni küzdelemben vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek teljesítésének, végrehajtásának vizsgálata. A kormány a 2060/1999. számú határozatában hatalmazta fel a külügyminisztert az akcióprogram alapján megszületett első nemzetközi megállapodás, vagyis a korrupció elleni büntetőjogi egyezmény aláírására. Az aláírás ez év április 26-án Strasbourgban megtörtént.

Tisztelt Ház! A GRECO-hoz való csatlakozásunk nemcsak azt jelenti, hogy készek vagyunk alávetni magunkat nemzetközi szakértői vizsgálatoknak. Lehetővé teszi azt is, hogy Magyarország képviselői szakértőként vizsgálhassák más részes államokban a korrupció elleni küzdelem egyezményeinek érvényesülését. Reményeink szerint az így szerzett tapasztalatokat is felhasználhatjuk a korrupcióval szembeni hazai küzdelmünkben.

Köszönöm figyelmüket, és kérem a határozati javaslat elfogadását. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 317 1999.06.01. 1:56  316-320

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örömmel hallottuk a törvényjavaslat általános vitája során, valamint a részletes vitában is, hogy az megfelel az igen tisztelt képviselők elvárásainak, tükröződik benne a kormányprogram korrupcióellenes szándéka, és alkalmas a törvény alkalmazása során felismert gyakorlati problémák, úgymint az egyes esetekben tapasztalt túlzott merevség, más esetekben viszont a jogalkotó szándékától eltérő alkalmazás lehetőségének a kiküszöbölésére.

A törvénytervezethez benyújtott módosító javaslatok találkoztak a kormány szándékaival. Ezek is az elérni kívánt célok megvalósítását szolgálják, vagyis erősítik a közpénzek felhasználásának hatékonyságát és átláthatóságát. Ennek érdekében megkönnyítik a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogkövető magatartást, azonban még a törvényjavaslatnál is szigorúbban kívánják sújtani a törvény megszegését. Különösen előremutatónak tartjuk az elbírálás részszempontjaira és eredményeinek közlésére vonatkozó szabályok jelentős és szakszerű kibővítését, valamint annak a szinte minden frakció által megváltoztatni kívánt rendelkezésnek a gazdasági bizottság által szakmai szempontok alapján kidolgozott módosítását, mely a szerződés teljesítésében részt vevők bejelentési és igazolási kötelezettségéről szól.

A kapcsolódó módosító javaslatok legtöbb esetben az általános vita során benyújtott indítványokban felvetett problémákkal kapcsolatban illesztenek be a javaslatba szakszerű rendelkezéseket. Így ezeknek szinte mindegyikét támogatja a kormány.

Tisztelt Ház! A kormány nevében köszönöm a törvényjavaslatnak szentelt figyelmüket, a közpénzek átlátható és hatékony felhasználását elősegítő indítványaikat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 32 1999.06.14. 4:12  29-33

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezető Úr!

Amint arra már ön is utalt, valóban számos alkalommal, ha jól számolom, éppen ötödször szólal fel napirend előtt a frakcióvezető úr. Mindahányszor a tárcánkat érte a megtiszteltetés, hogy reagálhattunk erre a napirend előtti felszólalásra. Amit nagyjából el lehet mondani ebben az ügyben, azt már kölcsönösen több ízben, többrendbelileg elmondtuk. (Kuncze Gábor: Én ettől el tudok tekinteni!)

Tényleg az a vicc jut az eszembe, amikor a bolondok házában úgy mesélik a vicceket az ápoltak, hogy már csak a számokat mondják be. (Derültség. - Taps a Fidesz, az FKGP és az MDF padsoraiban. - Kuncze Gábor közbeszól.) Mert én most nem szeretnék - a számoknál maradva - a 36/1992. számú alkotmánybírósági határozattal mint számmal, vagy a 4/1999-es alkotmánybírósági határozattal dobálózni. Bár igen megtisztelő ezt ilyen széles nyilvánosság előtt oly sokszor elmondani, hadd mondjam el, remélhetőleg utoljára, hogy az Alkotmánybíróság döntéséből az következik, hogy kiegészítésre szorul (Horn Gábor: Is!) az Országgyűlés Házszabálya. (Kuncze Gábor: Azért szorul kiegészítésre, mert vissza lehet élni vele!) Egyébként ezt a Házszabályt emlékezetem szerint egy olyan időszakban alkották meg, amikor éppen az önök által alkotott koalíció volt (Bauer Tamás közbeszól.) bőven több mint kétharmados többségben az Országgyűlésben. Tehát módjuk lett volna (Bauer Tamás: Konszenzussal!) a hiányzó szabályokat, az ülésezési rendre vonatkozó szabályokat minden nehézség nélkül megalkotni (Horn Gábor: Egy kicsit színvonalasabban!), és a Házszabályt egy valóban kifogástalan formában elfogadni.

Az Alkotmánybíróság döntése értelmében ez év december 15-éig kellene az akkori mulasztást közös erővel pótolni, és egy valóban komplett Házszabályt elfogadni. (Közbeszólás: Elég lenne, ha megtartanánk!) Nem szeretnék ezen túlmenően részletekbe menni, hiszen nem értek egyet azzal, hogy megbukott ez az ülésezési rend. Ön erre megpróbált felhozni érveket. Valójában az Országgyűlés fennakadások és zavarok nélkül el tudta látni az alapvető feladatait (Horn Gábor: Tényleg?!) ebben az ülésezési rendben is. Ez az érv tehát valóban nem állja meg a helyét.

A rendkívüli ülések kezdeményezésével kapcsolatban ismételten elnézést kell kérnem, hiszen már elmondtam az álláspontunkat ebben a körben, voltaképpen Hack Péter képviselő úr - igaz, hogy egy másik parlamenti felállásban, akkor éppen önök voltak kormányon, és a mostani kormánypártok ellenzékben - tökéletesen megfogalmazta. Hozzáteszem, hogy egyébként egybehangzik az ő véleménye a 36/1992. számú alkotmánybírósági határozattal, amely azt mondja, hogy a rendkívüli ülésre való összehívás tisztán processzuális indítvány. A javasolt napirendet az Országgyűlés nem köteles tárgyalni.

Erre mondta az alkotmányügyi bizottság akkori elnöke, az ön frakciótársa, hogy a képviselők, mondjuk, egyötöde javasolja, hogy augusztus 10-ére üljünk össze, és tárgyaljuk meg például a halak szaporodásáról szóló országgyűlési határozati javaslatot. Nem állítom, hogy az önök által a mai ülés napirendjére javasolt témák halbiológiai jellegűek lennének. Nem állítom, de vitatni sem áll szándékomban.

Ezzel együtt kérem, hogy a frakcióvezető úr érje be az eddig megkapott válaszokkal, és ezt a kérdést sokadszor - tudom, hogy ismétlés a tudás anyja, de -, ötször-hatszor ugyanazt elmondani igazán feleslegesnek tűnik, úgyhogy kérem a megértésüket.

Ennyiben foglalnám össze a választ.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, az MDF és az FKGP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 115 1999.06.14. 15:09  110-132

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának beszámolója évről évre tükröt tart elénk, szembesíti az Országgyűlést, de a többi hatalmi ágat is azokkal az eredményekkel és hibákkal, amelyeket a kisebbségi jogok mint alkotmányos alapjogok érvényesítése során elérünk vagy éppen elkövetünk. Annak érdekében, hogy az országgyűlési biztos beszámolója többségében eredményekről szólhasson, keresnünk kell minden olyan lehetőséget, amelyekkel a kormány az e jogokért viselt alkotmányos felelősségének eleget tehet. A kisebbségi jogok kiteljesítése érdekében kiemelkedőek az alkotmányjogi szabályok és az azokra felépülő működés. Valóban elmondhatjuk, hogy úttörő munkával alakult ki a hatályos jogi alap, most pedig a gyakorlati jogalkalmazás tapasztalatai alapján elérkezett az idő a szabályozás felülvizsgálatára és a szükséges módosításokra.

A kisebbségi jogok országgyűlési biztosa számtalan kapoccsal kötődik a kormányzat jogvédő tevékenységéhez. Ebben a folyamatban az igazságügyi tárca kiemelt helyet és szerepet kap, így most a kormány nevében, de egyúttal igazságügyi államtitkárként is értékelhetem a magunk szempontjából a '98-as esztendőt, illetve a biztos úr beszámolóját. Elmondhatom, hogy partneri viszony jellemzi közös munkánkat.

Természetes, hogy az ombudsman elsősorban a visszásságokra hívja fel a figyelmet. Valóban ideális állapot lenne, ha a biztos úrnak nem is kellene érdemben beszámolnia, csupán arra utalhatna, hogy az adott időszakban mindent a lehető legnagyobb rendben talált; ez azonban csak egy illúzió, ezért tehát a biztos úr a tényeket őszintén, hitelesen feltáró és értékelő jelentésére egyfajta tételes reflexiót kísérelek meg adni.

Hadd kezdjem az értékelésnek azokkal a részeivel, amelyek a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal munkájához kötődnek. Egyrészt azért teszem ezt, mert, ahogy a biztos úr is utalt erre a beszédében, a hivatalnak kiemelkedő a jelentősége van a kisebbségi jogvédelem területén; másrészt pedig azért is, mert az új kormányzati struktúrában - ami most már nem is annyira új, hiszen ez az új kormány hivatalba lépése óta így van - az igazságügyi tárca közvetlen felügyelete alatt működik ez a hivatal.

Az elmúlt egy évben a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa és a NEKH-nak rövidített hosszú nevű hivatal között rendkívül pozitív szakmai együttműködés alakult ki a legfontosabb kisebbségpolitikai területeken. A kisebbségi választások kapcsán tapasztalt, itt már ugyancsak említésre került, néhány sajnálatos visszaélés miatt, azok elhárításában is szerephez kellett hogy jusson a hivatal; kezdeményezte e rendellenességek feloldását, amely tényt a beszámoló is híven rögzít. Hasonló együttműködésre volt példa a származási igazolások kiadása ügyében, illetve bizonyos részben a kisebbségi oktatás átfogó vizsgálata során is.

Miután a tavalyi évben és részben az idei év elején sor került az országos kisebbségi önkormányzati választásokra, az ombudsman úr is lefolytathatta az azokra vonatkozó vizsgálatát. Megállapításai alapján elkészült az a törvénymódosító javaslat, amely a Ház előtt fekszik, és amely elfogadását követően reményeink szerint lehetővé fogja tenni az országos román önkormányzat megválasztását is.

Ugyancsak esett már szó arról, hogy az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának ad hoc bizottsága megkezdte a kisebbségi joganyag teljes körű áttekintését. Ebbe a munkafolyamatba illik - azon túlmenően, hogy mind a kisebbségi hivatal, mind az Igazságügyi Minisztérium képviselői részt vesznek az ad hoc bizottság munkájában - talán az az újfajta fórum is, amelyet a kisebbségi hivatal elnöke hozott létre, és amely fórum keretében havi rendszerességgel találkozik valamennyi országos önkormányzat elnökeivel, megteremtve egyfajta informális véleménycsere lehetőségét. Rendkívül fontosnak tartjuk ezt a munkát. Ezek a megbeszélések természetesen érintik a kisebbségi törvény valamennyiünk által szükségesnek tartott módosításának kérdéseit is, az egyéb aktuális kisebbségpolitikai témák mellett.

A biztos úr is megemlíti azt a közös együttműködésben megjelent kisebbségi önkormányzati kézikönyvet, amely már el is jutott az önkormányzatokhoz, mára pedig, hála istennek, már az utánnyomásáról kell gondolkodnunk és gondoskodnunk. Ez mindenféleképpen a kiadványt és a kiadvány szerzőit, szerkesztőit dicséri, az ebben való közreműködésért ezúton is köszönetet mondok az ombudsmani hivatal munkatársainak. Ki kell emelnem és feltétlenül meg kell említenem, hogy a kisebbségi biztos úr, Kaltenbach Jenő doktor érdemben segítette elő a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája és a kisebbségi keretegyezmény magyar megjelentetését is.

Tisztelt Ház! E hónap 25-én tartja alakuló ülését az igazságügyi miniszter által vezetett cigányügyi tárcaközi bizottság. Mint ismert, a kormány a közelmúltban elfogadta a cigányság élethelyzetének javításáról szóló középtávú intézkedéscsomagot, és ezen intézkedéscsomag végrehajtásának figyelemmel kísérése, megvalósításának elősegítése képezi a tárcaközi bizottság alapvető feladatát. A munkája nyilvánvalóan kapcsolódik majd a biztos úr tevékenységéhez is, hiszen tudvalévő, hogy az ombudsmanhoz kerülő panaszok, ügyek csaknem 70 százaléka roma vonatkozású. Remélem, hogy a tárcaközi bizottság hozzá fog járulni ahhoz, hogy megoldódjon néhány, ma még nyitva lévő szakmai vita is. Ilyen például az, amely az igazságügyi és a belügyi tárca szakértői, valamint a kisebbségi biztos úr között fennáll például az esetleges etnikai antidiszkriminációs törvény, illetőleg egy esélyegyenlőségi törvény lehetőségeit, szükségességét illetően.

Tisztelt Ház! Csak kisebb részben érintik a kormányzati munkát azok a gondolatok, amelyekkel a kisebbségi biztos úr a bíróságok tevékenységét értékeli, mégis szót ejtenék erről a témakörről is, hiszen ezek a jelzések eljutottak és eljutnak az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz. Mivel az igazságügy-miniszter tagja e testületnek, másfelől pedig felel a jogalkotás rendjéért is, óhatatlanul értékelnünk kell az országgyűlési biztos úr álláspontját az ítélkezés néhány kérdéséről, választ kell adnunk arra, hogy az ombudsman jelzései igényelnek-e jogalkotást, adnak-e jogalkotási tennivalót, illetve szükséges-e mindezekről az Országgyűlésnek számot adni.

Az alkotmány rögzíti, hogy a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alávetve. Az ombudsman a vonatkozó törvény szerint a bíróságok kivételével bármely hatóság tevékenységét vizsgálhatja. Az érintett panaszosok persze csak kevéssé ismerik ezt a korlátozást, hiszen nagyon sok esetben nyújtanak be bírói ítéletekkel szembeni panaszt a biztos úrhoz. Mindazonáltal azokat a megkereséseket, amelyeket az OIT és a különböző bírói fórumok az ítélkezés tárgykörében kaptak, a fent idézett szabályok alapján el kellett hárítaniuk, minden más lépés ellentétes volna ugyanis a bírói függetlenség elvével és a törvény már idézett kifejezett rendelkezéseivel.

A kisebbségi biztos úr néhány esetben tételesen is hangot adott felvetéseinek, így például megkereste a Legfelsőbb Bíróság elnökét, jogegységi eljárást kezdeményezve.

 

(20.10)

Ennek lényege az lett volna, hogy a Magyar Köztársaság bíróságai a kisebbséghez tartozást határozataikban indokolatlanul ne tüntessék fel. Bár a jogegységi eljárásra nem került sor, az elnök úr, mármint a Legfelsőbb Bíróság elnöke ígéretet tett arra, hogy a bíróságok irányában ebben az értelemben figyelemfelhívással fog élni. Eszerint a bírósági eljárásban szereplő személyek származására utaló tényeket csak akkor kell, illetve szabad közölni, ha annak az ügy eldöntése szempontjából jogi jelentősége, úgy is szoktuk mondani idegen szóval: relevanciája van.

Olyan konkrét ügyekről is olvashattunk a beszámolóban, amelyben például az egyik tekintélyes önkormányzati vezető kéri munkaügyi peres vitájában az országgyűlési biztos állásfoglalását. Egy másik esetben egy elítélt fordult levelében az ombudsmanhoz, vélelmezve azt, hogy feltételes szabadságra bocsátási kérelmét bizonyosan származása miatt utasították el. Ezekben az ügyekben a kisebbségi biztos úr természetesen csak a törvény keretei között járhatott el. Így tájékoztathatta az érintett személyeket a saját jogértelmezéséről, amelynek magától értetődően az eljárásra nem lehetett kihatása. A második általam említett esetben azonban észlelte az ügy indokolatlan elhúzódását is, ezért a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez és a legfőbb ügyészhez megkereséssel fordult.

Tisztelt Ház! A beszámoló kiemelt témaköre az 1998-as helyi és országos kisebbségi önkormányzati választások. Mint már említettem, az Országgyűlés előtt fekszik az a törvényjavaslat, amelyet éppen e választások tapasztalatai és az országgyűlési biztos úr által levont, az ajánlásaiban megtestesülő indokok indokolt. Ez a módosítás eltörli a kisebbségi pótválasztás intézményét, megteremti viszont a kisebbségi időközi választás lehetőségét. Így a jövőben nem fordulhat elő olyan eset, hogy netán elektori meg nem jelenés és határozatképtelenség miatt nem tud megalakulni és létrejönni kisebbségi önkormányzat.

Ami pedig a passzív választójogot érinti, vagyis, hogy miként lehet valaki kisebbségi képviselő, ezzel a kérdéssel hangsúlyosan foglalkozik az Országgyűlés ad hoc bizottsága Hargitai képviselő úr vezetésével. Megjegyzem, hogy kialakulóban van egy olyan álláspont - és ez reflexió is kíván lenni az ombudsman úr által itt elmondottakra -, amely szerint a jelölőgyűlésen kellene a jelen lévő jelöltnek írásban nyilatkoznia arról, hogy a maga részéről az adott kisebbség képviseletét vállalni kívánja. Ez egyfajta szűrő szerepet tudna betölteni, és mindenképpen lehetővé tenné, hogy olyan személyek, akiket az adott kisebbségi közösség nem ismer, akik a kisebbségi közéletben soha nem vettek részt, ilyen módon ne lehessenek jelöltek a jövőben.

Mindenféleképpen egyetértünk abban, hogy át kell tekinteni a kisebbségi önkormányzatok hatáskörét és a települési önkormányzatokkal való együttműködésük kérdését, továbbá meg kell teremteni az országos kisebbségi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésének intézményes kereteit is, hogy semmiféle szürke zóna a jövőben ne létezhessen. Hangsúlyoznám, hogy lesz módunk a Ház falai között ezekről a kérdésekről részletesen is szólni, hiszen a kormány már benyújtotta a kisebbségek helyzetéről szóló, az elmúlt két évet felölelő beszámolót, amelynek az elfogadását majd az őszi ülésszak során fogjuk kérni. Ezért én a hazai kisebbségpolitika valamennyi aktuális kérdését most idő hiányában sem szeretném a vitába behozni.

Tisztelt Ház! A beszámoló az igazságügyminiszterhez címzett ajánlások körében kitér a polgári perrendtartás egyik szabályának módosítására. Jelentem, hogy az ajánlásban foglaltak időközben már megvalósultak. A mostani ajánlás alapvetően azt célozza, hogy 2000. január 31-éig szükséges lenne elemezni a módosítás hatását, illetve, hogy az OIT-nél kezdeményezni kellene egy speciális bírósági adatgyűjtést a foglalkoztatási diszkriminációra vonatkozóan. Álláspontom szerint ez a terminus nem teljesen elegendő a megfelelő hatásvizsgálatokra, koraiak lennének még talán a következtetések is. Célszerűbb lenne megítélésem szerint a jövő év folyamán visszatérni erre a témára.

Tisztelt Országgyűlés! A parlamentben és a kormányzati munkában természetesen nem kizárólag a biztos úr beszámolója hívja fel a figyelmet a kisebbségi jogok érvényesítésére. Erre a napi kormányzati és a helyi önkormányzati tevékenység során a hivatalok és a hatóságok jogalkalmazó munkájában folyamatosan törekedni kell. Az is kétségtelen, hogy az országgyűlési biztos intézménye és kiemelkedő tevékenysége nélkül e jogalkotási és végrehajtási munka mindenképpen több hibával volna terhes. Mindannyiunk számára megnyugtató, hogy az állampolgárok alapjogainak, ezen belül a kisebbségi jogoknak működik egy olyan őre, aki egyben az őrzőket is őrzi.

Tisztelt Ház! A kormány támogatja a beszámoló, illetve a határozati javaslat elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 149 1999.06.14. 1:57  148-152

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés!

A jogbiztonság érvényesülése a jogalkotó szervektől megköveteli a hatályos joganyag karbantartását, a jogszabályok időről időre történő felülvizsgálatát. Ennek egyik lényeges vetülete a dereguláció, amelynek két fajtája ismert: az érdemi és a technikai dereguláció.

Az érdemi dereguláció lényegében arra irányul, hogy az állami szerepvállalást a kellő mértékűre szorítsa a jogi szabályozás terén, és a jogi szabályozás eszközeivel. A technikai dereguláció pedig a végrehajtott, illetőleg az idejétmúlt jogszabályok hatályon kívül helyezését jelenti. Ez utóbbi technikai deregulációs folyamat eredményeként a jogrendszer megtisztítható a teljesen felesleges, elavult jogszabályok tömegétől, amelyek már semmiféle szabályozási funkciót nem töltenek be.

A napirenden lévő törvényjavaslat elfogadása a technikai deregulációs folyamat betetőzését jelentené, hiszen ez alacsonyabb szinten már lezajlott. Emlékeztetem a tisztelt Házat arra, hogy ennek eredményeként az elmúlt két-három évben mintegy 900 kormány-, illetve miniszteri szintű jogi norma került hatályon kívül helyezésre.

A dereguláció azonban csak akkor mondható teljesnek, ha a jogtisztítás a jogforrási hierarchia csúcsán elhelyezkedő jogi normák, vagyis a törvények és az ezekkel egy tekintet alá eső törvényerejű rendeletek esetében is megtörténik. Ennek érdekében a benyújtott törvényjavaslat 147 törvény és 79 törvényerejű rendelet hatályon kívül helyezésére tesz javaslatot.

Kérem a tisztelt Házat, hogy az előterjesztést támogatni szíveskedjék, egyben megköszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 159 1999.06.14. 4:08  156-160

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Nem sejthettük, hogy mire vonatkozik a képviselő úr napirend utáni felszólalása, de bizonyos mértékig szerencse, hogy az igazságügyi tárca képviseli ezen a kései órán a kormányt, és így módom van röviden reagálni a képviselő úr által az igazságügy-miniszter kezdeményezésére tett megjegyzésekre.

Nem szeretném a képviselő urat kioktatni, eszem ágában sincs éjjel fél tizenegykor a Szentkorona-tanról rögtönzött kiselőadást tartani, nem is vagyok történész. Az azonban, hogy a magyar Szentkorona, ahogy ön fogalmazott, történelmi emléktárgy volna, enyhén szólva nem felel meg a Magyar Országgyűlésben helyet foglaló pártok közösen elfogadott véleményének.

Hadd utaljak arra, hogy az előző ciklusban, amikor önök voltak a koalíciós partnerükkel együtt 72 százalékos többségben, éveken keresztül folyt egy alkotmányozási előkészületi munka, és ennek keretében kidolgozásra került egy új alkotmányszöveg. Ennek az új alkotmánynak a preambulumában, vagyis a legfontosabb elvi tételeket és az alkotmány célját rögzítő részében, bizony önök, az akkori kormánypártok is - a közös konszenzus keretében - megjelenítették a Szentkoronát. Nem azért, mert bárki is azt feltételezné, pláne én, hogy a Magyar Szocialista Párt vagy a Szabad Demokraták Szövetsége a királyság államformáját kívánta volna visszahozni. Egészen pontosan arról van szó, hogy a magyar államelméleti gondolkodásban és a magyar állameszme fejlődésében kitüntetett és folyamatos szerepe van a Szentkoronának mint a szuverenitás megtestesítőjének, és semmiképpen sem koronaékszernek tekintendő, mint az jellemző volt más államokban.

Éppen ezért értelmesen fel sem tehető az a kérdés, hogy a Szentkoronáról, annak őrzéséről, illetve a hozzá tartozó drágaságokról, az országalmáról, a jogarról, a koronázási palástról szóló és előkészületben lévő törvényjavaslat vajon bármiféle, a királyság államformája felé történő visszafordulást akarna jelenteni - erről szó sincsen, szó sem lehet!

Csupán arról van szó, hogy mi értjük, önnel ellentétben értjük, hogy a magyar történelemben mit jelentett és milyen integráló erő volt mindvégig a magyar Szentkorona mint eszme. Úgy gondoljuk, hogy ennek az eszmének a harmadik évezredben is helye és szerepe lehet a magyar közgondolkodásban.

Ön többször elmondta, hogy nem érti, nem érti, hogy mi ez. Képviselő úr, anélkül, hogy személyeskedni akarnék, azt kell mondanom, hogy kiáltó ellentét van az önét megelőző napirend utáni felszólalás és az ön napirend utáni felszólalása között: mintegy két világ jelenik meg ebben a két felszólalásban. És meg kell mondanom, elhiszem önnek, hogy nem érti, hogy miért is akarunk a Szentkoronáról törvényt alkotni, mert az előző napirend utáni felszólalás során ön gúnyos mosoly kíséretében csóválta a fejét, amikor a Szent István által alapított püspökségekhez kapcsolódó igen nemes és igen emelkedett megemlékezésekről volt szó. Ön nem érti, mi pedig értjük!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok, valamint a MIÉP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 325 1999.06.15. 3:26  324-336

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szerzői jogi szabályozás egyik alapvető célja a szellemi alkotások ösztönzése. Ennek jegyében ismer el személyhez fűződő és vagyoni jogokat a szerző javára. Ezáltal járul hozzá a nemzeti, az európai és az egyetemes kultúra értékeinek megóvásához. Ugyanakkor meg kell teremtenie az összhangot a jogosultak, a felhasználók és a széles közönség érdekei között. Ki kell elégítenie az oktatás, a művelődés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás igényeit is. Az új szerzői jogi törvényjavaslat messzemenően megfelel ezeknek a követelményeknek, és a tervezett szabályozás lépést tart a rohamos technikai fejlődéssel is. Különösen a digitális technika fejlődése jelentett kihívást a törvényjavaslat előkészítése során.

A hatályos szerzői jog felülvizsgálata és az új szabályozás kialakítása során tekintettel kellett lenni az egyetemes nemzetközi szerződésekre, az Európai Unióval szemben fennálló jogharmonizációs kötelezettségünkre és a kétoldalú nemzetközi szerződéseinkre is. Az Európai Bizottság véleményében elismeréssel szólt a szellemi tulajdon területén megvalósított magyar jogharmonizációról. Az új szerzői jogi törvényjavaslat biztosítja a további jogharmonizáció megvalósulását.

A törvényjavaslat több évig tartó előkészítő munkán alapul, amelynek során kodifikációs bizottság is működött. A tervezetre több mint ötven érdekképviseleti szervezet tehetett észrevételt és fejthette ki a véleményét.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslathoz nagy számú módosító javaslat érkezett, amelyek egy részét elfogadtuk. Ezúton is megköszönöm a tisztelt képviselők aktív közreműködését a törvényjavaslat alakításában és pontosabbá tételében.

A legtöbb vitát egy új jogintézmény, az úgynevezett reprográfiai jogdíj bevezetése váltotta ki. E szabály kialakítását az teszi szükségessé, hogy a nyomtatott formában tervezett művek fénymásolása olyan nagy méreteket öltött és olyan mértékben elterjedt, hogy az már hátráltatja a művek rendes felhasználását, visszaveti a műpéldányok forgalmát, és így indokolatlanul sérti a szerzők és a kiadók jogos érdekeit.

Nemzetközi kötelezettségeink is indokolttá teszik a reprográfiai jogdíj bevezetését. Az Európai Közösségben irányelvtervezet készült, amely elfogadása esetén a tagállamoktól kifejezetten meg fogja követelni a reprográfiai jogdíj bevezetését. Ugyanakkor indokoltnak láttuk az egyeztetések eredményeként a reprográfiai szabályoknak kizárólag 2000. szeptember 1-jével való alkalmazását, mert az intézkedés piaci hatásaira tekintettel az érintettek széles köre számára hosszabb felkészülési, alkalmazkodási idő szükséges.

Mindezekre figyelemmel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjék. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 12 1999.06.21. 5:07  9-13

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. (Moraj.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A Házszabály 51. §-ának (1) bekezdése úgy szól, hogy a napirenden nem szereplő, országos jelentőségű, halaszthatatlan és rendkívüli ügyben a felszólalás tárgyát és okát megjelölve, legfeljebb öt percben lehet felszólalást eszközölni.

Kuncze Gábor képviselő úr "A parlament" címmel terjesztette elő a mai napirend előtti felszólalását. Gondolhattuk volna, hogy esetleg a Parlament felújításáról fog beszélni (Derültség.), amely valóban egy fontos téma, hiszen a régi ülésterem minden bizonnyal kedvezőbb elhelyezési körülményeket nyújtott.

Mégsem kellett sokáig gondolkodnunk, hogy vajon mi lehet a szándéka a képviselő úrnak, hiszen ebben a témakörben ezzel a meglehetősen hiányos és a Házszabály általam idézett követelményeit ki nem elégítő megfogalmazásban éppen hatodszor eszközöl (Kuncze Gábor: Hetedszer!) - nem, a hatodik, képviselő úr, én pontosan számoltam, a hetedik talán majd a következő ülésen következik (Derültség a kormánypárti padsorokban.) -, tehát hatodszor tesz napirend előtti felszólalást.

A dolog annyiban mégis érdekes, és annyiban jelent némi újítást a korábbiakhoz képest, hogy az ötperces felszólalási időben az ötödik perc tájékán tért rá a parlament működésére, tehát arra, amiről a napirend előtti felszólalása szól, és mintegy nyolc másodpercet - figyeltem az időt - szánt az írásban megjelölt tárgy taglalására. Ehhez képest szeretném az ön figyelmét nagy tisztelettel felhívni arra, hogy a Házszabályban foglalt jogok gyakorlása az ott írt kötelezettségek teljesítését is mintegy feltételezi.

Ami az ön felszólalásának egyéb elemeit illeti, én úgy gondolom, ez nem volt mentes bizonyos megalapozatlan rémképeknek a falra festésétől sem. Amikor ön kormányzati magán-titkosszolgálatról beszél, úgy hiszem, nem veszi figyelembe, hogy az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága, ahol az ön nagyrabecsült pártjának a képviselői is ott ülnek, igen hatékony és minden lehetséges törvényi eszközzel fel van ruházva arra, hogy a kétharmados törvényben szabályozott nemzetbiztonsági tevékenységet kontrollálja, teljes egészében felügyelete alatt tartsa.

Csak megjegyzem, hogy ez a fajta bizottsági működés, amelyről önök el szoktak feledkezni, a plenáris ülés háromhetesre osztott ciklusához képest mindig egy-egy hetet lefoglal és igénybe vesz. Tehát valójában a parlament igenis, folyamatosan működik - most visszautalok az ön korábbi felszólalásaira -, hiszen a bizottsági működés legalább olyan fontos, sok esetben fontosabb, például a titkosszolgálatok felügyelete tekintetében, mint a plenáris ülésen folyó munka.

Egyébként én azt gondolom - igazán nem visszaélve a tisztelt Ház türelmével -, hogy talán egy picikét gondolkozni kellene azon is, hogy ez a bizonyos magnókazetta, amelynek a megszerzési körülményeit ön olyan képletesen ecsetelte, mert volt itt titkos találkától kezdve rejtélyes telefonig minden (Kuncze Gábor: Volt, bizony!), arról szól, hogy az előző parlamenti ciklus idején, amikor önök koalícióban voltak, és 72 százalékos többséget élveztek a Magyar Szocialista Párttal együtt, egy személy - aki kétséget kizáró módon szoros kapcsolatban áll az akkori kormányzó pártok egyes igen befolyásos személyiségeivel - egy kormányőrnek megbízást ad arra, hogy egy akkori ellenzéki frakcióvezetőt, egy olyan pozícióban lévő személyt, amilyen pozíciót most éppen ön tölt be, tisztelt Kuncze Gábor (Derültség az SZDSZ soraiban.), titkos eszközökkel figyeljen meg, rá nézve kompromittáló dokumentumokat szerezzen be (Horn Gábor: Állami pénzből!), amely kompromittáló dokumentumok az ő lejáratására alkalmasak lehetnek.

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Én az ön helyében ennek a körülménynek is szentelnék némi figyelmet. Amint megfontolnám az ön helyében - mint akkor a belügyminiszteri tisztséget betöltő személy vonatkozásában -, hogy az a kormányőr, aki hajlandó volt ennek a megbízásnak az elfogadására, éppen az ön által irányított Belügyminisztérium beosztottja volt.

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Ezzel kellene foglalkozni, azt hiszem, az ügy kapcsán. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 142 1999.06.21. 16:03  135-165

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt országgyűlési Biztos Asszony és Biztos Urak! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alkotmányos alapjogok érvényesülését magában foglaló jelentések sorában a múlt héten volt alkalmunk megvitatni a kisebbségi biztos úr országgyűlési beszámolóját, és most áttekinthetjük az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének, valamint az adatvédelmi biztos úr értékelését.

Ugyan már a múlt heti vita során is említettem, ezek a jelentések évről évre tükröt tartanak elénk. Az államhatalmi ágak, fékek és egyensúlyok rendszerében a végrehajtó hatalom oldaláról a jelentésben foglaltakkal vitába lehet szállni, lehet azonosulni is, de egyet nem tehetünk - nemcsak közjogi kötelezettségünk, hanem az erkölcs parancsa okán sem -, nem hagyhatjuk szó nélkül a megállapításokat.

Engedjék meg, hogy a kormány nevében újfent megköszönjem azt a munkát, amelyet önök és igazán nem nagy létszámú hivatalaik munkatársai végeznek alkotmányos feladataik végrehajtása során. A hatalommegosztás rendszerében mint modern, XX. századi jogintézmény jelentős helyet foglalnak el az emberi jogok, szabadságok védelmezőjeként fellépő szószólók. Az a tény, hogy az ombudsmanok a jogviszonyokba közvetlenül nem avatkozhatnak be, látszólag a gyengítés irányába hat, valójában azonban erősíti az önök lehetőségeit. Az állami működést érintő értékítéletek tekintetében éppen azzal válhatnak a folyamatok és tények objektív szemlélőjévé és értékelőjévé, hogy a feladatok végrehajtásáért viselt felelősség tekintetében részben kívülállók.

Az országgyűlési biztosok helyzetükből adódóan nem döntenek, hanem értékelnek. Lehet ugyan, hogy megállapításaik a feladatok végrehajtásáért felelősséget viselő döntéshozók oldaláról néha vitára ingerelnek, de egy-egy esetben éppen ez a hasznos. Nevezetesen: a demokratikus jogállami működésben együttműködő partnerként ügyeink, dolgaink megvitatása, értékelése, ha tetszik, különböző szemszögből tesz bennünket az állampolgári jogok érvényesülésének közös felelőseivé.

Az elmúlt esztendő beszámolási rendjéhez képest változás - és azt hiszem, szerencsés változás -, hogy egy hete, mint utaltam rá, a kisebbségi biztos úr beszámolóját külön napirend keretében tárgyaltuk meg. Az utóbbi időkben a világban és kiemelten a szomszédságunkban zajló események külön aktualitást is adnak e kérdések megvitatásának, vagyis a nemzeti és etnikai kisebbségek ügyének. Az ehhez kapcsolódó gondok a Kárpát-medencében mindig is kiemelkedő jelentőségűek voltak, és ezek megoldásán folyamatosan fáradoznunk kell.

Tisztelt Ház! Az emberi jogok és szabadságok között nincs és nem is lehet sem fontossági, sem egyéb szempontú hierarchiát felállítani, azokat együttesen és egymással összefüggésben kell biztosítani és érvényesíteni. Az országgyűlési biztos asszony és helyettese csaknem 400 oldalon foglalta össze az 1998. évi tevékenységének értékelését. Megkönnyíti a kötet tanulmányozását az a logikai és szerkezeti felépítés, mely a beszámolót jellemzi. Ez azért is fontos, mert az Európa Tanács tagjaként az Unióba törekvő országunk ebben a tekintetben is kiállja az összehasonlítás próbáját, a többi tagországgal azonos módon kezeli az országgyűlési biztosok által vizsgált jogterületeket.

A beszámoló számot ad a biztosokhoz benyújtott panaszok természetéről, azok fogadtatásáról, az ügyek elintézésének menetéről, egyidejűleg azokról a lakossági tudatot tükröző ismeretekről is, amelyek a polgárok vonatkozásában az országgyűlési biztosra vonatkoznak. Tételesen részletezi továbbá a jelentés az egyes alkotmányos jogok érvényesülésének helyzetét.

Az Országgyűlés és a kormány számára rendkívül fontos ez a katalógus, különösen abban az összefüggésben, hogy - mint tudjuk - az előző parlamenti ciklusban már nekirugaszkodott törvényhozásunk egy új alkotmány megalkotásának nehéz, de annál nemesebb feladatának. A harmadik évezredbe tartva, államunk alapításának ezredik évfordulójához közeledve mi sem tehetünk le arról, hogy az alkotmány - mint a jogállami működés alapnormái - érvényesülését folyamatosan figyelemmel kísérjük, és a társadalmi kihívásoknak, valamint nemzetközi jogi kötelezettségeink függvényeként folyamatosan továbbépítsük azt.

Ilyen kérdésekről szól a biztos asszony és helyettesének jelentése, amikor az egyes alkotmányos jogok helyzete körében számot ad a jogbiztonság, a tisztességes eljárás és az állam alapjogvédelmi kötelezettségének követelményeiről. Ugyanakkor részletezi az ártatlanság vélelmének és a védelemhez való jognak az érvényesülését is, majd az élethez és az emberi méltósághoz való jogtól egészen a szociális biztonsághoz való jogig áttekinti mindazokat a társadalmi viszonyokat, ahol mindennapjainkban a polgárok alapjogai érvényesülhetnek vagy sérülhetnek.

 

(19.00)

 

Az országgyűlési biztosok jelentése arról tanúskodik, hogy európai mércével mérve is megállapítható: a századvégi Magyarország olyan demokratikus jogállam, amelynek polgárai egyenrangú európai polgárként képesek és készek az Unió nemzeteinek sorába lépni. Ennek jegyében törekszik a kormány is arra, hogy tovább erősítse a kapcsolatot, a munkakapcsolatot a biztos asszonnyal és a biztos urakkal.

A végrehajtó hatalom számára sem közömbös, ha a Miniszterelnöki Hivatal koordinálásával gyorsabban reagálhatunk az ombudsmani ajánlásokra. Szükséges az, hogy a tárcák még a szakmai előkészítés során megfelelő határidővel teremtsenek lehetőséget arra, hogy a biztosok nézeteiket, javaslataikat kifejthessék. Ilyen együttműködés kell hogy meghatározza a kormányzat és az országgyűlési biztosok jövőbeni közös munkáját.

A közjog területén az értékelések szerint az alkotmányos jogok a maguk összességében megfelelőnek mondható hatósági védelmet élveznek. Vonatkozik ez a jogalkotásra és a jogalkalmazásra, mindarra tehát, amelyet a szakterminológia a jog uralmának nevez. Fontos az a tény, hogy az országgyűlési biztosok és az Országgyűlés, illetve a kormány közötti kapcsolatban az érintett szervek az ombudsmani hivatalokkal az esetek túlnyomó többségében együttműködtek, és nagyobb részben elfogadták a biztos asszony ajánlásait. Mi magunk is bízunk ennek az együttműködésnek a további erősödésében.

Az általános biztos által megfogalmazott ajánlások egyike már a múlt esztendőben is szerepelt az éves beszámolóban. Eszerint az idegenrendészeti törvényben lenne szükséges meghatározni az ilyen őrizetben tölthető leghosszabb időtartamot. Örömmel jelenthetem a tisztelt Háznak és a biztos asszonynak is, hogy az Országgyűlés által rövidesen megalkotandó, a szervezett bűnözéssel kapcsolatos törvényjavaslat ezt a kérdést végérvényesen rendezi. E törvény végrehajtási normáinak keretében teremthető meg az összhang a büntetés-végrehajtási intézetekben és a rendőrségi fogdákban végrehajtott idegenrendészeti őrizetek szabályai és végrehajtási módozatai között, melynek kihirdetésére a hivatkozott törvényi rendelkezésekhez igazítva terveink szerint ez év második felében kerül majd sor.

A fegyintézetek körülményeinek javítására - akár még költségvetési többletkiadások árán is - kiemelt figyelmet fordít a kormány. Így a többi között ennek jegyében döntött a Veszprém megyei büntetés-végrehajtási intézetet illetően egy teljesen új börtön megépítéséről. Emlékeztetek arra, hogy a jelenlegi Veszprém megyei büntetés-végrehajtási intézetben tapasztalható igen sanyarú állapotokról megrázó képet festett a biztos asszony tavalyi jelentése.

A jelentés érinti a kárpótlással és a külföldön élő magyar állampolgárok alkotmányos jogainak védelmével összefüggő egyes kérdéseket is. Ezek csak részben voltak jogalkotási problémák, részben vagy nagyobb részben végrehajtási jellegű gondok. A felvetett gondok egy része - többek között a konzuli segítségnyújtást illető jogszabályok által - már megoldódott, a továbbiakat pedig az Igazságügyi Minisztérium és a Külügyminisztérium által közösen kidolgozott törvényjavaslatban a második félévi jogalkotási program keretében tervezi előterjeszteni a kormány.

A tulajdonhoz való jog, illetve a gépjárművek lefoglalásával kapcsolatos nyilvántartás egyes kérdései szintén napi problémát jelentenek. Jogos igény, hogy az ingatlan vagy a gépjármű vásárlója meggyőződhessen arról, hogy a vásárolt jószág nem kétes eredetű. Ismerjük azokat a visszaéléseket, amelyek mind a két kört jellemzik. Ezekkel szemben a fellépés eszköze egyrészt a büntetőjog, másrészt az ingatlan-nyilvántartáshoz kicsit hasonló, olyan közigazgatási, nyilvántartási és okirati rendszer, amely az azonosítást adminisztratív, hatósági eszközökkel biztosítva kíséri, de szükségtelenül nem gátolja és akadályozza az adásvételt.

A vizsgált kérdések egy további köre szociális jellegű. A gyermekvédelmi intézmények átalakításának felgyorsítására vonatkozó igény nemes szándék, de sajnos - mint annyi minden - függ a költségvetés teherbíró képességétől. Magunk is szívesen látnánk jól képzett gyógypedagógusokat és pszichológusokat ezen a területen, azonban a javadalmazás szűkös mértéke itt is olyan gátat emel, amelyet a közszolgáltatások színvonalának általános követelményrendszerén belül kell elbontanunk.

A rokkantsági és a fogyatékossági járadékok rendszere - megfontolva ugyan a biztosi észrevételeket - a magunk nézete szerint összefüggő egészet alkot. A kormány következetes álláspontja szerint a teljes munkaképtelenség a kapcsolódó járadékkal és az emellett végzett munkavégzés fogalmilag kizártak, annak ellenére, hogy sajnos az orvosi minősítési rendszer fehér foltjai miatt vannak erre mégis gyakorlati példák. Osztjuk viszont azt a nézetet, hogy a rokkantsághoz kapcsolódó társadalombiztosítási és szociális ellátások rendszerét - ideértve a rokkantság orvosszakmai elbírálását is - át kell alakítani. 2001 januárjától megoldható a siketek jelnyelvi tolmácsolása is mind a közszolgálati, mind a kereskedelmi televíziók adásaiban.

Az ügyvédekre, a végrehajtókra és az igazságügyi szakértőkre vonatkozó megállapításokat az időközbeni jogszabály-módosítások már részben orvosolni igyekeztek. Teljesen jogos igény - ezt mint hivatásom szerint ügyvéd is önkritikával kell elmondanom - a kirendelt védő alaposabb eljárása, az ügyvédi kamarák érdemi eljárása az ügyvédeket érintő panaszos és vitás ügyekben, továbbá - hogy az igazságszolgáltatás területén maradjunk - a hatékony végrehajtási eljárások feltételeinek a megteremtése és az az abszolút természetes elvárás és igény, amely az igazságügyi szakértői tevékenység pártatlan végzését kíséri.

Az áldozatvédelem körében - erről szólt Kósáné Kovács Magda elnök asszony - örömmel jelenthetem, hogy elkészült a bűncselekmények áldozatai és hozzátartozói védelmének, káruk megtérítésének szabályozásáról szóló kormány-előterjesztés tervezete. A jogalkotást és a végrehajtást érintő számos jogelméleti és jogalkalmazási kérdést felvető problémakör széles körű koordinációt igénylő előkészítést igényel. A különböző értékek és érdekek együttes érvényesítése, valamint az ezek kielégítésére szolgáló folyamatos költségvetési források biztosításának egybevetésével keressük a megnyugtató és egyben a jogbiztonságot is szolgáló megoldást.

A rendőrségi körözésre, a személyi és tárgykörözésre vonatkozó új, az országgyűlési biztosi felvetéseket is megfontoló törvénytervezet a Belügyminisztérium egyetértésével jelenleg az Országos Rendőr-főkapitányságon áll előkészítés alatt.

A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai szolgálati viszonyáról szóló törvény átfogó módosítása során keressük a megoldást azokra az ajánlásokra, amelyek a parancsnoki kinevezéssel összefüggésben érintik az alapjogokat. Úgyszintén a kétharmados törvényeket módosító politikai konszenzus függvényében rendezhető az ágazati törvények keretében a Magyar Honvédség bizalmi rendszerének átalakítására vonatkozó megalapozott alkotmányos igény.

A kirívóan rossz laktanyai életkörülmények felszámolására a honvédelmi tárca ötéves fejlesztési programot készített elő.

Az élethez és személyi biztonsághoz fűződő más alapjogok hatékonyabb védelme, a dögkutak fertőtlenítésének rendjét igénylő ajánlás összefüggéseiben nem jogalkotási kérdés. A hatályos szabályok betartása és betartatása, a szigorúbb ellenőrzés és intézkedés által álláspontom szerint biztosítható ezen a területen a rend. Az európai uniós szabványok a hazai előírásokkal csaknem azonos módon rendezik a kérdést. Az ártalmatlanítás modern technológiai megoldásai sem nélkülözhetik azonban a folyamatos és következetes végrehajtási cselekményeket.

Tisztelt Országgyűlés! A bizalom alapja a folyamatos ellenőrzés - tartja a néha kesernyésnek is tekintett mondás. Vagy akár idézhetjük Gogolt, a nagy orosz írót, aki azt írta egy helyütt: ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde! A magunk részéről e gondolatok jegyében tekintünk nagy tisztelettel az állampolgári jogok szószólóinak immár többéves munkájára; arra a munkára, amely hozzájárul a rendszerváltozás kiteljesítéséhez és folyamatos fenntartásához, egyszóval a magyar demokráciához.

 

(19.10)

Mint a bevezetőben is elmondtam, vitáink vannak és lesznek, hiszen éppen ez az ombudsmani intézmény lényege, s éppen ez segít minket ahhoz, hogy mint a tiszta víz tükrében, magunkat és a másikat igazi valójában láthassuk meg.

A kormány nevében támogatom a beszámoló és a határozati javaslat elfogadását. Engedjék meg, hogy az adatvédelmi biztos úr beszámolójához kapcsolódóan külön is szóljak majd. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 170 1999.06.21. 8:53  165-197

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Ház! A késői órára tekintettel engedjék el nekem, hogy azokat a gondolatokat - esetleg áthangszerelt formában -, amelyeket volt szerencsém és módom elmondani a biztos asszony és általános helyettese jelentése kapcsán, most megismételjem. Természetesen ezek a tételek változatlanul és teljes egészében irányadóak az adatvédelmi biztos úr tekintetében is, amint hasonlóan átfogó az adatvédelmi biztos úr beszámolója is, mint amilyen átfogó volt dr. Gönczöl Katalin és Polt Péter jelentése.

Tudjuk, hogy az a jogterület, amelynek érvényesülésén a biztos úr - a személyes és közérdekű adatokhoz fűződő jogok érvényesülésén - őrködik, sokoldalúan bonyolult és helyenként ellentmondásoktól sem mentes terület. Egyrészt érinti a modern kor szinte valamennyi technikai kihívását, a fénymásolástól az internetig és a fényképezőgéptől a digitális technikáig. Másrészt a jog tartalma sem egyértelmű: a közszájon forgó ismeretek is minősülhetnek magán- vagy közérdekű titoknak, vagy éppen ellenkezőleg, a mégoly titkosnak látszó adatok is lehetnek közérdekűek, és így alkotmányosan nyilvánosságra hozandók.

A végrehajtó oldaláról azonban a feladat ellátása és a jog feltétlen érvényesítése között időnként az érintett szervet illetően nagyon szűk a mezsgye, nagyon keskeny a palló. A döntés felelőssége és kockázata elsődlegesen mindig az érintettet terheli. Az adatvédelmi biztos úr tevékenységét szemlélve nem feledhetjük, hogy ő éppen ezt a kényes területet, ezt a keskeny pallót járja be nap mint nap.

Az adatvédelmi biztosi jelentés szerint csökkent az 1998-as esztendőben a különböző kifogások alapján végzett vizsgálatainak száma, azonban emelkednek a magánszektor adataira vonatkozó kifogások. Ilyen szektorális ügyek merülnek fel a bankok, a távközlési és egyéb közszolgáltató szervezetek és a csomagküldő szolgálatok esetében.

Utal a beszámoló arra is, hogy az adatkezeléssel összefüggő egyes kérdések elsősorban az ügyfél személyazonosságának igazolása, illetve a hitelinformációs rendszerek működtetése során merültek fel. A felmerült problémák elsősorban nem a jogalkotás, hanem a jogalkalmazás területén jelentkeztek, azaz nem a törvényhozónak vagy a kormányzatnak kellett lépnie, hanem az ajánlások nyomán az érintett nem állami szervek általában változtattak a kifogásolt gyakorlaton.

Mint hallhattuk, nőtt az úgynevezett konzultációs ügyek száma. Ezekben az esetekben az adatkezelők az adatkezelés megkezdése előtt vagy menet közben felmerülő problémák kapcsán kérnek előzetes állásfoglalást a biztos úrtól.

 

(21.30)

Mindez egyértelműen az adatvédelem jelentőségének felismerését, az adatvédelmi kultúra egyértelmű erősödését jelenti, a védelmi igényt saját adatainkkal szemben, akár az állammal, akár a piac szereplőivel, a gazdasági szféra kisebb vagy nagyobb - idézőjelben mondom - "halaival" szemben. Egyébként az Európai Unió illetékes szervei elfogadták azt az ütemezést, mely szerint a magyar kormány 2001-ben tervezi az adatvédelmi törvénynek az Unió irányelveivel való teljes harmonizálását. Addig is lehetőségünk lesz azonban az úgynevezett Europolhoz való csatlakozásra, aminek feltétele az, hogy az ezzel kapcsolatos adatkezelési feladatok figyelemmel kísérésére egy nemzeti ellenőrző szervet jelöljünk ki. Kedvező jelenségnek tartjuk, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és az adatvédelmi biztos úr között a bírói függetlenség teljes tiszteletben tartása mellett jó együttműködés alakult ki.

A jogalkotás területén több jelentős, az adatvédelmi biztos által korábban hiányolt törvényjavaslat készült el, amely a közeljövőben várhatóan már elfogadható lesz. Ilyen a közlekedési nyilvántartás jogi háttere, és a nemzetközi követelményekkel összhangban álló új bűnügyi nyilvántartási szabályozás. Követelmény lesz az is, hogy a polgári törvénykönyv átfogó felülvizsgálata során érvényesüljön a teljes összhang az adatvédelmi törvénnyel. Ennek érdekében az Igazságügyi Minisztérium megkereste az érintett tárcákat, az országgyűlési biztosokat, a különböző köztestületeket, érdekképviseleteket, és észrevételeiket kértük az új kódexhez.

A megkeresésünkre érkezett országgyűlési biztosi javaslattal az Igazságügyi Minisztérium egyetért. Mindazok a munkacsoportok, amelyek a polgári jog újrakodifikálásában érintettek, megkapták az országgyűlési biztos javaslatát is, éppen annak érdekében, hogy ezt a törvény-előkészítő munka során figyelembe is vegyék.

A bírósági ügyvitel szabályait is illendő most már a modern kor követelményeihez igazítanunk. Gondolok itt az általános szabályozásra, különösen pedig a gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos adatnyilvántartásra és a bűnügyi és igazságügyi tájékoztatásról szóló IM-BM együttes rendelet újrakodifikálására. Mindezt már csak a számítástechnika széles körű alkalmazása és az ügyforgalom megnövekedése is szükségessé teszi. Az új szabályozás előkészítése során az Igazságügyi Minisztérium a többszintű rendezést tartja indokoltnak. Ez azt jelenti, hogy az állampolgárokat közvetlenül érintő normákat törvényben, míg az ilyennek nem minősülő további kérdéseket, részletkérdéseket rendeletekben látnánk jónak meghatározni.

Foglalkozik a biztos úr jelentése a koncessziós szerződések nyilvánosságával is. Álláspontunk az - és ezt törvénymódosítás formájában is elő kívánjuk terjeszteni -, hogy a koncessziós szerződések tartalmának egy része közérdekű adat, és az nyilvánosságra is hozható. Ez azonban nem érintheti a teljes szerződést, és a szerzett jog védelme okán nem vonatkozhat a módosított törvény hatálybalépése előtt kötött megállapodásokra. Mindenképpen előrelépés lesz azonban az, hogy a jövőben az adófizetők is beleláthatnak egy-egy koncesszió őket is érintő legfontosabb jellemzőibe, beláthatnak, úgymond, a kulisszák mögé.

Az adatvédelmi biztos úr különös hangsúllyal mutatja be az adónyomozó hatóság felállítását megelőző vitát. Itt jegyzem meg, hogy az országgyűlési tárgyalás során a javaslat annak idején az adatvédelmi biztos kifejezett észrevételeinek figyelembevételével formálódott. Az e körön kívüli, tehát nem adatvédelmi, hanem más emberi jogokat érintő adatvédelmi biztosi észrevételek már más területre és más lapra tartoznak.

Nem feladatom részletezni és különösen nem értékelni az ehhez kapcsolódó országgyűlési viták légkörét és hangulatát. Legyen itt most elég annyi, hogy a szereplők szubjektív áthallásoktól sem mentesen talán máig is különbözőképpen látják a történteket. Ami a kormányzat álláspontját illeti, az a következő. Alkotmányos kötelesség és szükségszerűség az, hogy az államélet minden szereplője saját jogosítványainak keretei között, saját szerepének keretei között maradjon, ez pedig a konkrét ügyre vonatkozóan azt jelenti, hogy változatlanul meg vagyunk győződve arról, hogy az igen bonyolult pénzügyi bűncselekményekben a nyomozati hatáskört oda kell telepíteni, ahol a szükséges szakismeret az ügy megítéléséhez és eredményes felderítéséhez rendelkezésre áll. Ez tehát azt jelenti, hogy adóügyekben véleményünk szerint az adóhatóság az adekvát módon eljárható nyomozó hatóság.

Mindezek után a kormány nevében támogatásomról biztosítom a biztos úr jelentését, és kérem, hogy a tisztelt Ház fogadja el az elfogadásról szóló határozati javaslatot is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 236 1999.06.21. 5:18  233-237

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azok a sejtetések, amelyeket hallottunk, hogy valamit biztosan azért csinálnak, mert meg akarják kerülni a törvényt, azért módosítják az adózás rendjéről szóló törvényt, hogy ezzel majd valakinek előnyt biztosíthassanak - nos, ezek meglehetősen rosszhiszemű feltételezések, képviselő úr! És ezt nem menti az sem, hogy elég késő van, és az ember ilyenkor minden bizonnyal már eléggé indiszponált.

Szeretném emlékeztetni arra, hogy amikor a miniszterelnök úr az elmúlt négy évet a magyar történelem egyik legkorruptabb időszakának nevezi (Bauer Tamás: A legkorruptabb!), akkor nem efféle homályos gyanúkra meg sejtésekre alapoz, amelyekből ön egy egész sor iskolapéldát mutatott itt be mintegy kötelező gyakorlatként, hanem tényekről beszél. Engedje meg, hogy csak néhány ügyet említsek az elmúlt négy év szomorú terméséből.

 

(0.20)

Itt van mindjárt a Postabank, a maga kiterjedt, zavaros, a mindenféleképpen alapvetően és elsősorban a jelenlegi ellenzéki pártok köreihez köthető ügyleteivel. Beszéljünk... (Varga Mihály: Kamat... - Várhegyi Attila: Babits azt mondja: "Vétkesek közt cinkos, aki néma.") - igen, itt olyan kamatfeltételeket szabtak (Bauer Tamás: Nekünk?), amelyek rendkívüli mértékben károsak voltak, és az állami költségvetés megkárosításán keresztül valamennyi magyar adófizető zsebére mentek.

De hadd utaljak Boldvai úrra! Mégiscsak példátlan, hogy a magyar parlamentben, igaz, csak elsőfokon, de korrupciós bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélt képviselő üljön! Megkérdezem öntől, vajon melyik politikai tábor, melyik csoportosulás tagjai között ül Boldvai László? Vagy említsük meg Tocsik Márta nevét! Ugye, emlékszik még képviselő úr? Nem holmi gyanúk voltak, hogy esetleg módosítottak valami törvényt, hogy aztán majd a nyomtatványok szállításának a jogát valamilyen udvari szállítónak átjátszhassák. Nem, ott 800 millió forint közpénz lenyúlásáról volt szó, képviselő úr, amit a bíróság jogerősen megállapított. Nem emlékezem, hogy akkor a képviselő úr napirend előtti vagy netán napirend utáni felszólalásokban tiltakozott volna az önök koalíciójának soraiban tapasztalható korrupció ellen. (Varga Mihály: Pedig hetente volt ülés.) Igen, és elég sűrűn volt ülés, úgyhogy egy kicsit több alkalom is lett volna rá.

Vagy említsük meg Szokai Imre nevét, aki az ÁPV Rt. vezetője volt az önök idejében, és szintén bíróság elé került korrupciós ügy miatt! (Bauer Tamás: Felmentették.) Aztán említsük meg a tb-önkormányzatok nevét! Ugye, a CM-klinikákat nem kell most itt részletesen elmondanom, vagy a Wesselényi utcai székházat? Ismeri ezeket, képviselő úr, ugye? - és még egy sort, amit az Állami Számvevőszék jelentéséből bárki megismerhet. Beszéljünk az olajgate-ügyről vagy a Nyírfa-ügyről! Melyiket parancsolja? Csak az a baj, hogy az öt perc rendkívül kevés. (Bauer Tamás: Nincs olajgate-ügy.)

Nos, hogy mi mit kívánunk tenni, erre maradt a legkevesebb időm (Bauer Tamás: Ez az!), de szeretném önnek elmondani azt, hogy először is a kormány és az ön által megnevesített Dávid Ibolya igazságügy-miniszter különösen kíméletlen következetességgel lép fel mindenfajta, a korrupció gyanúját is felvető jelenség ellen (Bauer Tamás: Schlecht Csaba!). Kérem szépen, az igazságügy-miniszter kezdeményezésére az ENSZ főtitkár-helyettesével egy együttműködési megállapodás jött létre, amely Magyarországot a korrupcióellenes küzdelem és jogalkotás élvonalába emeli reményeink szerint. Úttörő jellegű együttműködésről van szó, amely az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek Szervezetének bűnüldözéssel és bűnmegelőzéssel foglalkozó szervezeteivel való együttműködésben ölt testet.

Nagyon bízom abban, hogy függetlenül az ön véleményétől (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amit borítékolni tudok a jövőre nézve is, ez a munka, amelyhez hozzáláttunk, és amely úton végig fogunk menni akkor is, ha ez önnek nem tetszik (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.), eredményekre fog vezetni, és meg fogja tisztítani Magyarország közéletét.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 283-285 1999.06.22. 4:37  280-288

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az interpelláció bevezető gondolatával teljes mértékben egyetértek. Az új információs társadalom felépítése közérdek, az információ áramlásához szükséges több ezer bázisállomás, antenna felépítése is az - mondotta a képviselő úr. Majd ezt követően egy váratlan fordulattal azt a tervezetet bírálta, amely ezt az elképzelést meg is kívánja valósítani.

A bírálatot viszont már nem tudom osztani. Egyrészről ez egy olyan kérdést címez hozzám, amelynek megválaszolása nem az én feladatom. Ez a kérdés a következő: miért nem tették lehetővé, hogy az elkészült módosítóindítvány-tervezetekkel megnyugtatóan rendezzük több ezer tulajdonos ügyét? A tiszteletteljes válaszom a következő:

Az Igazságügyi Minisztériumnak nincs alkotmányos, azaz közjogi módja és lehetősége arra, hogy egy törvényjavaslattal kapcsolatban a módosító indítványok elfogadását elérje vagy megakadályozza. A képviselő úr felvetésének ez a része csak és kizárólag a Házszabályt, az Országgyűlés döntéshozatali rendjét illeti, annak nincs köze sem a kormány, sem az egyes tárcák álláspontjához. Ezért az első, politikai természetű kérdése megválaszolását téves címzés miatt kell elhárítanom. A "ki, mit és miért tett vagy nem tett a tisztelt Házban" című dilemma megválaszolása egy hatalommegosztó jogállamban sohasem tárca- és nem kormányfeladat, az kizárólag tehát a parlamentre tartozik. A képviselő úr első felvetésével magát az Országgyűlést próbálja burkoltan interpellálni, amihez természetesen nem tudok segédkezet nyújtani.

Más a helyzet a kettes számú kérdéssel, és ezért azt is megismétlem: ön szerint nem sérti-e az állampolgárok tulajdonhoz való jogát az új rendelkezés? Ennek megválaszolása már valóban igazságügyi kompetencia, és vagyok olyan helyzetben, hogy választ is adhassak. A válaszom egyértelmű: nem. A tulajdonjog alkotmányos alapjogunk. Olyan jog azonban, amely meghatározott feltételek mellett, kizárólag törvényi rendelkezés alapján elvonható, illetve korlátozható is.

Valamennyiünk találkozott már élete során a kisajátítással, a szolgalmi joggal, tehát azokkal a jogi tényekkel és körülményekkel, amelyek a tulajdonjogot kényszerűen korlátozzák. Ilyenkor a tapasztalat szerint kétféle tulajdonosi magatartás létezik. Az egyik a tudomásulvétel, amikor is a tulajdonos elfogadja azt, hogy - itt most a törvényt idézem - "tulajdonát közérdekből, az elkerülhetetlenül szükséges esetekben és mértékben, vagyis szükségesen és arányosan korlátozzák". Ebben az esetben fel kell mérni a korlátozás mértékét, és ha tetszik, ezt pénzre kell váltani. A közérdek, esetünkben a távközlési érdek áll az egyik oldalon, a magánérdek, azaz a pénzbeli kiegyenlítés a másikon. Csak így hangolhatók össze az egymásnak ellentmondó igények és érdekek.

Sajnos hagyományainkat ismerve számolnunk kell egy másik tulajdonostípussal is, azokkal, akik szeretnék megakadályozni a törvényes szolgalmi jog létesítését, vagy azért, hogy ebből esetlegesen nagyobb anyagi előnyt szerezzenek, vagy csupán öncélúan.

(16.20)

Vannak ilyenek is - szeretnék hátráltatni a beruházást. Szinte már iskolapéldák azok az időlegesen félbehagyott autópályák, amelyek egy útba eső vityilló miatt nem tudtak továbbépülni. Ilyenkor a közlekedők tízezreinek érdeke állt szemben egy-egy csökönyös ellenállóéval, és sajnos nem egyszer komoly időbe került, hogy a többség érdeke érvényre juthasson.

Ezt a hosszas alkudozási folyamatot küszöböli ki a távközlés érdekében a törvénymódosítás. A polgári törvénykönyv szerint az ingatlan tulajdonosa tűrni köteles, hogy az arra feljogosított szervek feladataik ellátásához szükséges mértékben ingatlanát időlegesen használják és abban őt korlátozzák.

Ugyanígy a Ptk. alapján az ingatlanra közérdekből szolgalmi jogot lehet alapítani. Mindezért kártalanítás jár, amelyet vita esetén, szakértői vélemény alapján a bíróság állapít meg. Amennyiben a távközlő eszközök elhelyezése az ingatlan használatát megszünteti vagy jelentősen akadályozza, a tulajdonos akár az ingatlan (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) egészének megvásárlását, kisajátítását is kérheti.

Utolsó mondat: a határozattal szemben jogorvoslatnak, végső soron bírói útnak is helye van, ily módon nincs szó az alkotmány sérelméről...

ELNÖK: Államtitkár úr!

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: ...a jogorvoslat joga teljes mértékben érvényesül.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 350 1999.06.22. 0:08  347-351

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. A kormány támogatja az előterjesztést.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 205 1999.09.06. 1:07  134-226

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Bauer Képviselő Úr! Horváth képviselő úr nem szorul az én védelmemre, hiszen ragyogóan meg tudja védeni magát, de a vita ezen szakaszában indíttatva érzem magam arra, hogy röviden szóljak. Ön azt mondta, hogy egy országgyűlési képviselő nem mondhat olyat e falak között, hogy követendő a házasságban és családban való gyermeknevelés. Engedtessék meg nekem, hogy vitába szálljak önnel, képviselő úr. Úgy gondolom, hogy valamennyiünknek, önöknek, képviselőknek és nekünk, a kormány képviselőinek is az alkotmány lehet az a kályha, ahonnan mindig ki kell indulnunk, és ez az az alap, amelyre gondolatainkat és álláspontjainkat építenünk kell. Engedje meg, hogy most önnek idézzem a Magyar Köztársaság hatályos alkotmányának 15. §-át. Ez egy nagyon rövid mondat, így szól: "A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét." Képviselő úr, a házasság és a család intézményét védi, nem mást.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 215 1999.09.06. 1:10  134-226

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Urak és Képviselő Asszony! Én igazán nem akarok ilyen nyelvtani értelmezésekbe bonyolódni, hogy az "és" szócskának vajon mi lehet az alkotmányban a jelentősége. Nem szeretnék rögtönözni most efféle okfejtéseket, de miután a 15. §-t idéztem az imént, engedje meg, hogy a 16. §-ról is megemlékezzem. Ez így szól: "A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit." Bizonyára ön is ismeri azt, hogy a jogszabályok szerkezetének is van bizonyos értelmező ereje. Nem véletlen az, hogy a 15. §, amelyben a házasság és a család intézményének alkotmányos védelméről van szó, ilyen szoros szomszédságban áll az ifjúság érdekeinek védelmezésére irányadó, állami kötelezettséget megállapító 16. §-sal. Úgy gondolom, hogy az összefüggés valós és egyértelmű.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 219 1999.09.06. 0:55  134-226

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Nem fogom kihasználni a két percet.

Ismét szeretném emlékeztetni Bauer képviselő urat arra, hogy én nem beszéltem a különböző együttélési formák egymáshoz való hierarchikus viszonyáról. Engem az indított felszólalásra, hogy ön megrótta Horváth képviselő urat! (Bauer Tamás közbeszól.) Azokat a szavakat használta Bauer képviselő úr, hogy nem illő és nem méltó, hogy egy képviselő e falak között bizonyos együttélési formákat másokhoz képest követendőnek nyilvánítson. (Bauer Tamás: Így van!)

Erre mondtam én azt, hogy maga az alkotmány mondja ki azt, hogy a házasság intézményét a Magyar Köztársaság védelmezi. (Bauer Tamás: Az mást jelent!) Tehát nagyon is helyénvaló az a felfogás, és nagyon is az alkotmánnyal összhangban álló, amit Horváth képviselő úr e körben kifejtett. Minden más, amit ön az én szavaimba belemagyarázott, szándékos belemagyarázás!

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 233 1999.09.06. 3:50  230-234

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés munkarendje a parlament belső ügye, e tekintetben a kormánynak sem feladata, sem felelőssége nincsen. A törvényjavaslatok többségét benyújtó kormány szempontjából azonban elégedetten vehetjük tudomásul, hogy az elmúlt fél év tapasztalatai alapján a háromhetes ülésezési rend működőképesnek bizonyult.

(21.50)

Az Országgyűlés 1999 első félévében a benyújtott 38 törvényjavaslatból 30-at elfogadott, ami 79 százalékos teljesítést jelent, szemben az 1995. évi 46 benyújtott javaslatból elfogadott 33 elfogadással, ami mindössze 72 százalékos teljesítés - és akkor, ugye, minden héten ülésezett a parlament.

A folyamatos ülésezésnek nincs egyetlen üdvözítő formája, az ülésezés rendje a törvényalkotási igényekhez igazítható. Utalok arra, hogy az őszi ülésszakon, amely előttünk áll, novemberig háromhetenkénti ülésezés indokolt, majd a költségvetési törvényjavaslat tárgyalása idején - éppen a költségvetési vita speciális szabályaira tekintettel - célszerű lesz áttérni az egyhetes ciklusra. Ezt az elképzelést támogatja a kormány.

Megjegyzem még, hogy a parlamenti bizottsági munka az országgyűlési tevékenység éppen olyan szerves és alapvető része, mint maga a plenáris ülés. Ezt tekintve pedig a honatyák csupán minden harmadik hetet töltenek a Ház falain kívül, egyébként éppen az őket ideküldő választóik körében.

Indokolt lehet ismételten hangsúlyozni, hogy az Alkotmánybíróság a 4/1999. számú határozatában azt állapította meg, hogy az Országgyűlés működésének folyamatossága az alkotmányban előírt rendes ülésszakok szabályozásából eredően alkotmányos követelmény. A folyamatosság akkor biztosított, ha az Országgyűlés úgy állapítja meg az ülésezés rendjét, hogy a rendes ülésszakok alatt az ülések az ésszerű időtartamot meg nem haladóan követik egymást. Az Alkotmánybíróság határozata kimondta azt is: annak eldöntése, hogy az egyes ülések milyen rendszerességgel kövessék egymást, az Országgyűlés és nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik.

Megállapította ugyanakkor, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet okozott, hogy a Házszabály a jogbiztonság követelményének nem megfelelő módon szabályozta a rendes ülésszakokon belüli ülésezési rendet. Az ülésezési rend jelenlegi szabályozása tehát nem a szabályozás tartalma, hanem a szabályozás módja, annak technikája miatt jelent problémát. Az Alkotmánybíróság az Országgyűlésnek 1999. december 15-éig adott határidőt a szabályozás megfelelő kiigazítására.

Tisztelt Ház! Az Alkotmánybíróság által előírt szabályozás előkészítése érdekében az ügyrendi bizottság keretében albizottság alakult, amelynek feladata egy olyan szabályozás kialakítása, amely a Házszabály módosításához szükséges konszenzussal elfogadható ülésezési rendet és annak az Alkotmánybíróság határozatában megfogalmazott követelményeknek megfelelő szabályozását eredményezi. Remélhetőleg az ellenzéki pártok delegáltjainak részvételével kialakul az albizottságban egy olyan házszabály-módosítás, amely ezt a kérdést minden párt igényeinek megfelelően kielégíti és megvalósítja.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 28 1999.09.07. 3:33  23-29

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőház! Tisztelt Országgyűlés! Pokol Béla képviselő úr javaslata rendkívül figyelemre méltó. A kormánynak még nem volt módja ezt a javaslatot értékelni, megvizsgálni. Ez egy alapos mérlegelést igénylő kérdés, ezt a maga rendjén és a maga idejében el fogjuk végezni.

Egyetértek azzal, amit Pokol képviselő úr mondott, hogy tudniillik a '89-es alkotmányozás során történt több szakmai hiba is. (Nikolits István: Szerencsére!) Ezek közül én egy másikra szeretnék most röviden utalni, ami legalább ennyire fontos, és amely legalább ennyire aktuális. A hatályos alkotmányunk következetlen módon foglalkozik ugyanis a különféle emberi, állampolgári jogokról szóló törvények elfogadásához szükséges országgyűlési többség kérdésével.

 

(9.30)

 

Egyes jogokról - egyébként ez a jogok többsége - szóló törvények elfogadása a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatát igényli. Így például minősített többség szükséges a sajtó-, a gyülekezési, a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényekhez. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Bizony-bizony!)

Ráadásul igencsak alapvető emberi jogokról úgynevezett feles törvényben is rendelkezni lehet, így például az élethez vagy az emberi méltósághoz való jogot alkotmányunk látszólag nem kezeli ilyen kitüntetett figyelemmel. Ez persze nem az alkotmányozó valós értékítéletét kifejező jogi helyzet, sokkal inkább az 1989-es alkotmányozási munka szakmai esetlegességeit tükrözi. Látható tehát, hogy alkotmányunk e körben mindenképpen módosításra szorul.

Szeretném a tisztelt Házat ezúton is tájékoztatni arról, hogy az új jogalkotási törvény koncepciójának kidolgozása során az Igazságügyi Minisztérium törekedett az ellentmondás feloldására. A helyzet kulcsát, mint már annyiszor, az Alkotmánybíróság határozataiban találjuk meg. Az Alkotmánybíróság számos ízben kifejtette az emberi jogok törvényi szabályozásával kapcsolatos követelményeket. Letűzte azokat a tilalomfákat, és meghatározta azon pozitív feltételeket is, amelyeket az alapjogi törvénykezés során mindenképpen figyelembe kell venni.

Ebből az Alkotmánybíróság által alkotott esetjogból aggálytalanul le tudtuk szűrni azt az elvont jogi tételt, amelynek az alkotmányba való beemelése egyszerre terjeszti ki a fokozott jogi védelmet minden emberi jogunkra, tehát azokra is, amelyek ma a mindenkori kormánytöbbség kénye-kedve szerint szabályozhatók, és egyúttal feleslegessé teszi a kétharmados törvénykezés fenntartását az alapjogok tekintetében.

Pokol Béla képviselő úr, mint az alkotmányügyi bizottság elnöke, már kézhez vette ezt a koncepciót, melyet a kormány a nyár elején elfogadott. A kormány azt kéri az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságától, hogy elgondolásunkat vitassa meg, folytassa le azt a politikai és szakmai diskurzust, amelynek eredményeként közös egyetértésre jutva a kormánypárti és az ellenzéki oldal, csökkenthetjük a kétharmados törvények számát úgy, hogy egyben a jogbiztonság, a jogállamiság, az emberi jogok európai követelményként is megfogalmazott fokozott védelme is megvalósul.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 310 1999.09.07. 2:44  309-311

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló madridi megállapodásnak hazánk 1909 óta részese. A megállapodás értelmében a tagországok bármelyikében honos bejelentők a származási országban oltalom alatt álló védjegyekre vonatkozóan a saját országuk hivatalánál kérelmet nyújthatnak be. Ennek alapján pedig a Szellemi Tulajdon Világszervezeténél történő lajstromozással oltalmat szerezhetnek valamennyi tagállamban. A megállapodáshoz jegyzőkönyv kapcsolódik. E szerint nemcsak a származási országban már oltalom alatt álló védjegyekre, hanem azokra is kérhető nemzetközi lajstromozás, amelyekre a nemzeti hivatalnál bejelentést nyújtottak be. Az oltalmi idők 10 évre csökkentek, korlátlanul megújíthatók. A jegyzőkönyv célja a madridi megállapodás továbbfejlesztése volt, éppen az európai közösségi védjegy és a megállapodás közti kapcsolat megteremtése érdekében.

Az Országgyűlés határozatával 1997-ben már megerősítette a védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló madridi megállapodáshoz kapcsolódó jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv Magyarország vonatkozásában 1997. október 3-án hatályba is lépett.

Tisztelt Országgyűlés! A Szellemi Tulajdon Világszervezete 1994-ben egy olyan jelentős nemzetközi egyezményt hozott létre, amelynek célja az egyes iparjogvédelmi hatóságok előtt folyó védjegyeljárások egységesítése és egyszerűsítése volt. A védjegyjogi szerződés meghatározza a védjegybejelentések úgynevezett minimumkövetelményeit, illetve az elektronikus eszközökön tett bejelentésekre és az azok aláírására vonatkozó szabályokat. Meghatározza a védjegyátruházással kapcsolatos eljárást és alakiságokat, továbbá egységesíti az oltalom időtartamát. A védjegyjogi szerződés megszületése azért jelentős, mert nemzetközi méretekben lényegesen egyszerűsíti a védjegyeljárásokat. Mindez Magyarország számára is előnyös.

Az Országgyűlés 1998-ban határozatával erősítette meg a védjegyjogi szerződést, amely hazánkat illetően '98. november 26-án lépett hatályba. Tekintettel arra, hogy a két előterjesztésben érintett jegyzőkönyv és a szerződés magánszemélyek és jogi személyek számára közvetlenül és általános érvénnyel állapít meg jogokat és kötelezettségeket, a kihirdetés csakis törvénnyel történhet. Kérem ezért a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a javaslatokat.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 243 1999.09.28. 3:49  240-250

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A társadalom joggal azt várja el a bíróságoktól, hogy az igazságszolgáltatás ne csak jogszolgáltatás, hanem az igazság érvényesítése is legyen. A másik elvárás az, hogy mindez a lehető legrövidebb idő alatt történjen meg. Néha e két igény egymásnak ellentmond.

Egyetértünk abban, képviselő úr, hogy az igazságszolgáltatás ma Magyarországon lassúbb, mint kellene hogy legyen. A kormány hivatalba lépésekor egyik legfontosabb feladatának tartotta a bíróságok helyzetének, az ítélkezés időszerűségének felmérését és a szükséges feladatok, tennivalók meghatározását. Az állampolgárok jogos igénye mellett, hogy tudniillik peres vitáikra belátható időn belül pont kerüljön, a bíróságok munkájának gyorsítását indokolja az a jelentés is, amelyet Magyarország európai uniós csatlakozásának előkészítése során az Európai Bizottság készített hazánkról. A vizsgálat szerint a magyar bíróságok meglehetősen túlterheltek és a peres eljárások sokszor elhúzódnak.

Ismert, hogy a parlament az 1998 decemberében hozott döntésével elhalasztotta az ítélőtáblák felállítását, és kötelezte a kormányt az igazságszolgáltatás egész rendszerének áttekintésére.

Az igazságügyi tárca éppen az országgyűlési határozat végrehajtása céljából készítette el azt a holnapi napon az önök napirendjére kerülő, több törvényt is érintő javaslatát, amelyet a kormány júniusban tárgyalt meg és nyújtott be a tisztelt Házhoz. A törvényjavaslat átfogó szemléletű, és nemcsak az ítélőtábláról rendelkezik, hanem azt is célozza, hogy a tábla felállításával egy időben az eljárásjogok más eszközeit is felhasználja a perek ésszerű időn belül történő befejezése érdekében. Ezeknek az eszközöknek a sorából szeretnék most egyet megemlíteni.

Az ügyek előrehaladását segíti majd, hogy a bíróság a beadványt a hozzá való érkezését követően a törvényben megszabott határidőn belül köteles lesz megvizsgálni. Így amennyiben például a keresetlevelet megfelelőnek találja, tehát hiánypótlásra nincs szükség, az első tárgyalást fő szabályként a keresetlevél beérkezésétől számított hat hónapon belül ki kell tűznie. A bíróság számára előírt határidő betartása ténylegesen is számon kérhető lesz, és elmulasztásának többféle szankciója lehet - akár az is, hogy a törvényi határidőket rendszeresen elmulasztó bírót fegyelmi úton felelősségre vonják.

Ami pedig a másik kérdést, a bíróból ügyvéddé válást illeti: tisztelt képviselő úr, az, hogy valaki egyszer a bírói hivatást választotta, nem jelenthet egész életre szóló röghöz kötést. Egyetlen bírónak sem lehet megtiltani azt, hogy úgy döntsön, később más jogi területen hasznosítja az ismereteit. Mint ahogy az ügyvédnek sem tiltható meg az, hogy élete egy későbbi szakaszában bíró lehessen. Csak utalok arra, hogy az angolszász jogrendszereknek egyik alapvető elve ez. Itt jegyzem meg, hogy az utóbbi időben az ügyvédekkel szembeni követelmények is szigorodtak szerencsére, új ügyvédi etikai szabályzat lépett hatályba.

Összefoglalva: az igazságügyi reform korábbi elemei, valamint a jelenlegi javaslatok, amelyek a Ház előtt fekszenek, tehát mindezek együttes hatása várhatóan az igazságszolgáltatás egészének eredményesebb, hatékonyabb működése lesz. Így várható az is, hogy az új szabályok következtében és eredményeként az ítélkezés érezhetően gyorsulni fog.

Kérem válaszom szíves elfogadását. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 100 1999.09.29. 9:04  99-117

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Húsz esztendeje annak, hogy hatályba lépett a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr., közismert nevén a Bvtvr. Az elmúlt időszakban a törvényalkotó számos módosítással igazította a változásokhoz ezt a jogszabályt.

E módosítások közül jelentőségénél fogva kiemelkedett az 1993. évi XXXII. törvény. Több új rendelkezés mellett e törvény vezette be a fogház és a börtön általános szabályainál enyhébb szabályok alkalmazásának lehetőségét, vagy ahogy népszerűbb nevén ismerjük, az evsz-t. Az evsz a progresszív büntetés-végrehajtás szellemében került bevezetésre. Az elítélt már a szabadságvesztés végrehajtása alatt komoly lehetőséget kap arra, hogy megkezdhesse a társadalomba való újra beilleszkedését, visszailleszkedését.

Ha az evsz hatálya alá tartozik az elítélt, akkor a kapcsolattartása gyakoribbá és könnyebbé válik, valamint lehetősége nyílik a büntetés-végrehajtási intézeten kívüli munkavégzésre. Az eltelt idő igazolta e jogintézmény létjogosultságát, és az evsz beépült a magyar büntetés-végrehajtás rendszerébe. Ugyanakkor már a kezdetektől fogva bizonytalanság mutatkozott abban, hogy annak elrendelésekor vajon milyen kritériumokat kell figyelembe venni. A hatályos törvény ugyanis nem ad iránymutatást olyan alapvető kérdésekben, hogy az evsz elrendelésekor milyen célokat kell szem előtt tartani, milyen körülményeket kell mérlegelni, illetőleg milyen kizáró okokat kell figyelembe venni.

Emiatt, főként a kezdeti időszakban, egészen szélsőséges esetek is előfordultak. Például nyolc év börtönre ítélt személy esetében hat hónap letöltése után már elrendelték az evsz alkalmazását. Bizonytalanságot érzékelt a jogalkalmazó is, mert e tárgykörrel meglehetősen sokat foglalkozott a Legfelsőbb Bíróság, mert érezte, hogy ki kell töltenie a törvényben meglévő űrt. Szakmai körökben már több éve felmerült, hogy a Bvtvr. helyébe lépő majdani új törvényben az evsz-re vonatkozó rendelkezéseket is alapvetően meg kell változtatni.

Tisztelettel tájékoztatom a Házat arról, hogy az új büntetés-végrehajtási törvény koncepciójának kidolgozása folyamatban van, de a jogszabály parlamenthez történő benyújtása még viszonylag hosszabb időt vesz igénybe. Tekintettel arra azonban, hogy addig sem lehet a jogalkalmazókat bizonytalanságban tartani, a kormány most beterjesztette az önök előtt fekvő törvényjavaslatot.

Tisztelt Országgyűlés! Az említett elvi megfontolások után a mindössze három szakaszból álló javaslat tételes rendelkezéseiről szólnék. A javaslat a hatályos szabályozástól eltérően nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy az elítélt vagy védője indítványozhassa az evsz alkalmazását. A jelenlegi gyakorlat ugyanis az, hogy amint a szabadságvesztésből letelik a fogház esetén a három, börtön esetében a hat hónap, az érintett elítéltek többsége szinte azonnal kérelmezi az evsz alkalmazását. Úgy is mondhatnánk, némi malíciával, hogy ő maga ítéli meg azt, hogy már megérett a kedvezmény alkalmazására.

A jövőben kizárólag a bv-intézet tehet majd előterjesztést az evsz megadására. Megjegyzem, hogy a hatályos rendelkezések szerint egyébként az enyhébb fokozatba helyezésre is a büntetés-végrehajtási intézet tesz előterjesztést a bv-bírónak, míg az elítélt úgynevezett átmeneti csoportba helyezéséről maga a büntetés-végrehajtási intézet dönt. Véleményem szerint nem kell tartani attól, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek majd nem tesznek előterjesztést az evsz alkalmazása iránt. A fenti példákra hivatkozva ezt az is jól mutatja, hogy az intézetekben hozott döntés alapján a szabadságvesztésükből öt évet vagy annál többet letöltött, fegyház vagy börtön fokozatú elítéltek 11,6 százaléka van jelenleg átmeneti csoportban.

 

(16.40)

Szintén a jelenlegi adatok szerint az olyan elítéltek közül, akik már a büntetésük felét vagy annál többet letöltöttek, 8,4 százalék enyhébb végrehajtási fokozatba van helyezve. Az említett adatokból azt a következtetést kell leszűrni, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekben, az elítéltek jogait messzemenően figyelembe véve és érdekeikre is figyelemmel meghozzák az indokolt döntéseket és lépéseket. Ezért úgy gondolom, hogy az elítélteket sem jogsérelem, sem érdeksérelem nem éri akkor, amikor a javaslat hatályon kívül helyezi az őket, illetve védőjüket megillető indítványtételi jogot.

Az evsz-szel kapcsolatos, a Legfelsőbb Bíróság határozataiban megjelent iránymutatásokra épül a javaslat, amikor meghatározza, hogy milyen körülményeket kell figyelembe venni az elrendelés során. A javaslat szerint az evsz csak akkor alkalmazható, ha az elítélt a feltételes szabadságra bocsátásig terjedő idő felét már letöltötte. Ez az időtartam azonban nem lehet kevesebb 3 hónapnál a fogház és 6 hónapnál a börtön fokozat esetében. Erre azért van szükség, mert - hogy a már említett példánál maradjunk - eddig a 8 év börtönre elítélt esetében már a szabadságvesztés megkezdését követő 6 hónap után megnyílt annak elméleti lehetősége, hogy az evsz alkalmazása folytán akár felügyelet nélkül dolgozhasson az illető a büntetés-végrehajtási intézet falain kívül. Javaslatunk szerint ebben a konkrét esetben csak 3 év szabadságvesztés letöltése után kerülhet sor arra a jövőben, hogy a bíróság az evsz-ről döntsön. Könnyen belátható, amennyiben a bíróság hosszabb tartamú szabadságvesztést szab ki, akkor a szabadságvesztés céljával is ellentétes az, ha az elítélt viszonylag rövid idő múlva már csak éjszakára jár be a büntetés-végrehajtási intézetbe.

Tisztelt Ház! Az előzetes fogvatartásban, őrizetben, előzetes letartóztatásban letöltött idő beszámítására is új rendelkezést tartalmaz javaslatunk. Azt a jövőben csak akkor lehet beszámítani a feltételes szabadságra bocsátásig terjedő időtartam felébe, ha a szabadságvesztés megkezdése az előzetes fogvatartást megszakítás nélkül követi. Számtalan esetben előfordult ugyanis, hogy az elkövető 6 hónapnál többet volt előzetes letartóztatásban, majd hosszú ideig, akár évekig is szabadlábon védekezhetett. Amikor a bíróság kiszabta a többéves börtönbüntetést, akkor az elítélt akár a börtönbe vonulását követő napon indítványozhatta az evsz alá helyezését. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a fentiekben vázolthoz kísértetiesen hasonló eset következett be az ez év eleji jelentős visszhangot, a maga idején jelentős visszhangot kiváltó ügyben is. A feltételes szabadságra nem bocsátható elítélt kizárása mellett a jövőben akkor sem alkalmazhatóak az evsz szabályai, ha az elítélt ellen újabb büntetőeljárás van folyamatban, továbbá - az összbüntetést kivéve - újabb szabadságvesztés végrehajtására érkezik értesítés a bv-intézetbe. Úgy vélem, természetes, hogy ezen elítéltek esetében az evsz megadása a büntetés céljával ellentétes lenne.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány eltökélt a közrend és a közbiztonság megerősítésében, amint azt programjába is felvette. Ezt a célt szolgálják a büntető törvénykönyvet érintő, közelmúltban hatályba lépett jelentős szigorítások is. A mai javaslat nem az evsz szigorításáról vagy elsorvasztásáról szól, hanem arról, hogy az miként terelhető helyes mederbe. Éppen ezért a javaslat nem változtatja meg az evsz tartalmi elemeit, mert ezek továbbra is a kívánt célokat szolgálják, azonban az elrendelés feltételeit világosan és törvényi szinten fogalmazza meg. Megjegyzem azt is, hogy a tisztelt Ház által meghozandó törvénymódosítás nem fogja érinteni a hatálybalépéskor már jogerős, az evsz alkalmazásáról meghozott bírósági határozatokat. A szabályozással azt kívánjuk elérni, hogy az evsz szerinti jelentős kedvezményekben csak az arra valóban érdemes elítéltek részesülhessenek. Egyben meg akarjuk akadályozni, hogy a netán szervezett bűnözői körhöz tartozó elítéltek csak szállóvendégként tartózkodjanak a büntetés-végrehajtási intézetekben.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 116 1999.09.29. 5:00  99-117

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy ebben a szakaszban csak a legalapvetőbb felvetésekre válaszoljak.

Elöljáróban Mécs képviselő úrnak szeretném mondani, rendkívüli mértékben tiszteletre méltó az az álláspont, amit elfoglal és képvisel. A saját személyes, megélt tapasztalataiból indult ki. Egyet azonban nem szabad elfelejtenünk: abban az időben, amikor ő töltötte hatéves szabadságvesztés-büntetését, amelyet - mint tudjuk - halálos ítélet előzött meg, Magyarországon politikai okokból ártatlanul elítélt szabadsághősök, szabadságharcosok voltak a börtönökben, ma pedig a független magyar bíróság által korrekt, pártatlan, alkotmányos eljárás keretében, jogerősen elítélt köztörvényes bűnözők. Ez olyan alapvető különbség, amiről nem szabad megfeledkezni.

A vitában eddig elhangzott, a törvényjavaslattal kapcsolatos elismerő véleményeket köszönöm.

A kifogások két fő pontot érintettek, amelyek többrendbelileg előfordultak, ezért ezzel a két kérdéssel röviden foglalkoznék. Az egyik az elítélt és a védő indítvány-, illetve előterjesztés-tételi joga. Úgy gondoljuk, hogy az elítéltek és a védelem jogai egyáltalán nem csorbulnak a tervezett módosítással, hiszen - amint arra Fenyvessy képviselő úr helyesen utalt - az elítélt, illetve védője megteheti előterjesztését, illetve javaslatát a jövőben is a büntetés-végrehajtási intézetnek. Az más kérdés, hogy - elképzeléseink szerint - az ügy ura e tekintetben nyilván a büntetés-végrehajtási intézet. Felhívom a figyelmet arra, hogy az enyhébb végrehajtási szabályok alá helyezés nem alanyi joga senkinek, az nem arról szól, ha valamilyen objektív kritériumok és feltételek bekövetkeznek, akkor az neki jár. Ez olyan lehetőség, amely abban az esetben mérlegelhető és abban az esetben adandó meg, ha a szabadságvesztés célja az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásával is elérhető.

(18.30)

Ez nyilvánvalóan egy megítélésbeli, egy mérlegelésbeli kérdés, és e tekintetben engedtessék meg: ne az elítélt állapítsa meg azt, hogy ő már megérett erre, ő már erre érdemes (Dr. Avarkeszi Dezső: Hanem a bíróság!), hanem azt az ő magatartását a büntetés-végrehajtás mindennapjaiban tapasztalt büntetés-végrehajtási intézet ítélje meg. Amennyiben neki ezzel kapcsolatban panasza van, a panaszjog az intézetvezető ilyen magatartásával szemben továbbra is biztosított, valamint az ügyvédjének is számtalan fórum áll rendelkezésre - ezt Csákabonyi képviselő úrnak mondom. Tehát a büntetés-végrehajtás esetleges visszaéléseivel vagy nem rendeltetésszerű joggyakorlásával szemben megvoltak, megvannak és meg is lesznek a korrekciós lehetőségek és mechanizmusok.

A másik kérdés, amelyik szintén több felszólalásban előfordult, az az, hogy vajon miért kell közvetlenül a jogerős ítélet foganatba vételével egybefüggően, megszakítás nélkül tölteni az előzetes letartóztatást ahhoz, hogy az az evsz szempontjából figyelembe vehető legyen. Eltekintve attól, hogy a tavasszal bekövetkezett, a sajnálatosan elhunyt Döcher György nevével fémjelzett ügyben is pontosan ez a probléma merült fel, elvi éllel is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ha valaki esetleg évekkel, két-három évvel korábban egy adott büntetőeljárás kapcsán előzetes letartóztatásban volt, majd két-három évet szabadlábon töltött, és ez alatt az időszak alatt nyilvánvalóan és később újabb ügyekben jogerős ítélettel is megállapítottan bűnöző életmódot folytatott, majd ezt követően az alapügyben megkezdte a jogerős szabadságvesztésének a letöltését, ebből nyilván nem lehet arra következtetni, hogy a büntetés céljának elérése szempontjából figyelembe kellene venni az akár évekkel korábban kiállott előzetes letartóztatást, amelyet követően akár számos új bűncselekményt is elkövetett. Ez az indoka annak, hogy a törvényjavaslat ekként rendelkezik.

A továbbiakat pedig majd a részletes vita során fogjuk elmondani. Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 118 1999.09.29. 4:55  117-149

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az előző parlament által 1997-ben elfogadott törvénycsomag nyomán az igazságszolgáltatás szervezetét és működését alapjaiban érintő változások mennek végbe. Már az angol felvilágosodás korának kiemelkedő gondolkodója, Francis Bacon is arra figyelmeztetett: "Nagyon kell ügyelni arra, hogy a reform hozza létre a változást, ne pedig a reform megvalósítása legyen a változtatás ürügye."

A törvényekben rögzített változtatások csak akkor érhetik el céljukat, ha a gyakorlati megvalósításukat folyamatosan figyelemmel kísérjük, ennek során hatásukat, a kitűzött célokkal való összhangjukat ellenőrizzük, és ha kell, a szükséges módosításokat elvégezzük. Ilyen lépésre szánta el magát a parlament 1998 decemberében, amikor az ítélőtáblák felállításával kapcsolatos aggályok miatt az új típusú bíróságok létesítésének elhalasztásáról döntött. A kétségek természetesen nem magára a táblára, hanem a létesítés előkészítettségére és időszerűségére vonatkoztak. Egyidejűleg a parlament országgyűlési határozatban kötelezte a kormányt, hogy az új bírósági szint bevezetésére dolgozzon ki törvényjavaslatot.

Ismeretes, hogy az ítélőtábla felállítását az 1997. évi alkotmánymódosítás és a bírósági reformot megvalósító törvények rendelték el. Ezért most nem arról kell dönteni, hogy létrejöjjön-e az ítélőtábla, hanem arról, hogy hány ítélőtábla felállítása indokolt, és erre milyen időpontban kerüljön sor. Amikor ezt a kérdést megválaszoljuk, a bíróságok hatáskörében tervezett változásokból és az ítélőtáblán elbírálandó ügymennyiségből kell kiindulnunk.

A várható ügyforgalmi adatok szerint évi mintegy 11 ezer ügyben kell eljárnia a leendő új fellebbviteli bíróságnak. Ebből egyértelműen következik, hogy a várható ügymennyiség jelenleg nem indokolja több ítélőtábla felállítását, ilyen nagyságrendű ügyben egyetlen, országos ítélőtábla is eljárhat. Az előzetes költségszámítások szintén azt mutatják, hogy az Országos Ítélőtábla és a hozzá tartozó fellebbviteli ügyészi szervek létesítése és működtetése összességében kisebb terhet ró a költségvetésre, mint a korábbi elképzelések szerinti öt ítélőtábla és öt fellebbviteli főügyészség felállítása. Így a létesítési költségekben mintegy 340 millió forint, a működtetési költségekben pedig évente több mint 800 millió forint megtakarítás várható.

Az említetteken kívül az ítélkezés szakmai szempontjai is az Országos Ítélőtábla felállítása mellett szólnak, egy szervezeten belül ugyanis eredményesebben biztosíthatóak az egységes jogalkalmazás és a kívánatos munkamegosztás, valamint a szakosodás feltételei. Meg kell említenem, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács ülésén az ügyben történt szavazás során is többségi támogatást élvezett az egy, országos ítélőtábla létesítésére beterjesztett törvényjavaslat.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat előkészítése során kiemelt fontosságúnak tekintettük a parlamenti határozat minden szempontra kiterjedő szemléletű végrehajtását. Ez nemcsak azért lényeges, hogy elkerüljük a feladat mechanikus végrehajtásából adódó buktatókat, hanem azért is, hogy távlatokban gondolkodva az európai uniós csatlakozás előkészítéséhez szükséges további lépéseket is megtegyük. Ebből a megközelítésből következik, hogy a tárgyalásra kerülő törvényjavaslat az eljárásjogokban és a kapcsolódó jogterületeken is elvégzi az igazságszolgáltatás időszerűségének és szakszerűségének javítását szolgáló változtatásokat, maga az országgyűlési határozati javaslat pedig kijelöli a reform továbbvitelét szolgáló hosszú távú feladatokat.

Tisztelt Országgyűlés! Bízom abban, hogy a parlamenti vita eredményeként, az önök alkotó közreműködésével olyan törvényt és országgyűlési határozatot fogadnak majd el, amely az igazságügyi reform folyamatában kiállja majd az idő próbáját.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 144 1999.09.29. 2:40  117-149

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Országgyűlés! Miután Solt Pál elnök úr szavaiban érintve voltam Balsai képviselő úr felszólalásával összefüggésben, szeretném még egyszer visszaidézni azt az egyetlen mondatot, amit e tárgykörben az expozémban mondtam.

Így hangzott: "Meg kell említenem, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács ülésén is többségi támogatást élvezett az ügyben történt szavazás során az egy, országos ítélőtábla létesítésére beterjesztett törvényjavaslat." Nem mondtam egyebet, és Solt elnök úr is ugyanezt mondta, amikor kifejtette, hogy előzetes véleménynyilvánító szavazás volt, tehát nem ügydöntő szavazásról volt szó. Az egy ítélőtábla mellett 5 szavazat esett, a több ítélőtábla mellett 4 szavazat esett. Én úgy gondolom, az 5 több, mint a 4. Ilyen szempontból a tartózkodások és a távolmaradások egy tekintet alá esnek, mintegy figyelmen kívül maradnak, miután nem ügydöntő típusú szavazásról, hanem még egyszer mondom: véleménynyilvánító szavazásról van szó.

Az már a dolog tartalmi részéhez tartozik, hogy a tavaly év végén lefolytatott viták során még igen nagy többséggel a több ítélőtábla felállítása mellett állást foglaló tanács vajon miért így és miért ilyen arányok szerint szavazott ezen a bizonyos véleménynyilvánító szavazáson. Nyilvánvalóan azért - gondolom én -, mert az előterjesztés függelékét képező ügyforgalmi statisztikánkból egyértelműen kiviláglott minden, az ügyet elfogulatlanul szemlélő ember számára, hogy bizony-bizony büntető-fellebbviteli bíróságot felállítani, mondjuk, évi 494 ügy ellátására - amennyi ügy, teszem azt, a szegedi ítélőtábla büntető tanácsára esett volna -, nem lehet és nem szabad. Ugyanígy 529 ügy esne a pécsi táblán büntető-fellebviteli elbírálásra, és 527 a győri ítélőtáblán.

Gondolom, hogy ezek voltak azok a szempontok és érvek, amelyek az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban az imént vázolt, ténybelileg egyformán előadott, de ezek szerint mégis eltérően értékelt szavazati eredményhez vezettek. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 132 1999.10.18. 5:17  131-145

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy ország társadalmi és gazdasági helyzetének megismerése, a legfontosabb intézkedések megtétele és a jövőre vonatkozó tervek, elképzelések kidolgozása alapvető feladat. Ez megoldhatatlan az egyedi adatok megfelelő szintű általánosításával előállított statisztikai információk nélkül.

Ezek egyik legfontosabb és legteljesebb forrása az általában tízévenként végrehajtott népszámlálás, amely az ország teljes népességére és lakásállományára vonatkozó főbb adatoknak összeírására terjed ki egy adott időpontban. A társadalom és a gazdaság helyzetének bemutatása mellett a népszámlálás az időbeli és a térbeli változások összehasonlítási alapjául is szolgál.

Tisztelt Ház! A népszámlálásra is igaz a sokszor használt fordulat, hogy már az ókori népek is ismerték. Az első népességfelmérést i. e. a III. évezredben, Kínában tartották. A XX. századi népesség-összeírásokhoz hasonló rendszer a XVII-XVIII. században alakult ki, és a XIX. század második felére vált általánossá.

Magyarországon az első modern népszámlálásra a kiegyezést követően, 1870-ben került sor. Azóta általában tízévenként tartottak ilyet, legutóbb 1990-ben volt, szám szerint éppen a tizenharmadik. A 2000 táján megtartandó népszámlálás minden ország, így hazánk életében is különös jelentőséget kap. Az ezredforduló mellett hazánkban a megváltozott társadalmi, gazdasági körülmények felmérése ad sajátos jelleget a 2001. évi népszámlálásnak. Lezárult ugyanis az átmeneti időszak, kiépült a piacgazdaság, kialakult és megszilárdult annak intézményrendszere, felgyorsult a magyar gazdaság integrálódása az Európai Közösségbe.

A statisztikai adatok iránti igények általában véve is növekednek, és ez fokozottan igaz a népszámlálási adatokra. A különböző szintű döntéshozó és döntés-előkészítő szervezetek, a központi és a helyi közigazgatás, a tudományos élet képviselői, a civil szervezetek és az üzleti szféra résztvevői mind szélesebb körben igényelnek makro- és mikroszintű társadalmi és demográfiai adatokat.

A 2001. évi népszámlálás tematikájának kialakításakor a Központi Statisztikai Hivatal a lehetőségek határain belül messzemenően figyelembe vette a nemzetközi szervezetek, elsősorban az ENSZ és az Európai Unió ajánlásait. Így adataink majd más nemzetek, országok adataival összevethetőek lesznek, illetve a magyar felhasználás mellett biztosítani fogják az Európai Unió statisztikai hivatala adatigényének kielégítését is. Ezért a program tartalmaz olyan kérdéseket, kérdéscsoportokat is, amelyeket a korábbi népszámlálások nem vagy nem teljeskörűen kérdeztek. Ezek azonban a társadalom demográfiai, iskolázottsági és foglalkoztatási összetételének, a lakosság életkörülményeinek, anyanyelvi, nemzetiségi, vallási hovatartozásának a megismeréséhez, egészségügyi állapotának feltérképezéséhez feltétlenül szükségesek.

Első ízben fordul majd elő a hazai népszámlálások történetében, hogy az adatok felvétele név nélkül történik. Ez az anonimitás kizárja, hogy az adatfelvételt követően az egyének adatait úgymond nem statisztikai célra is fel lehessen használni. A népszámlálás ezzel is biztosítani kívánja a személyiséghez fűződő jogok legteljesebb tiszteletben tartását, és - mint jeleztem - még az elvi lehetőségét is kizárja bárminemű visszaélésnek.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat tartalmazza a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény módosítását is, amely egyrészt azért szükséges, hogy a statisztikai tevékenység maradéktalanul megfeleljen a törvény elfogadása óta bekövetkezett társadalmi, gazdasági változásoknak.

Másrészt hazánk csatlakozása a már működő, a fejlett nyugati államokat felölelő tömörülésekhez, mint amilyen például az OECD, illetőleg csatlakozási szándékunk az Európai Unióhoz olyan igényeket vetett fel, amelyeket a magyar statisztikának is teljesítenie kell. Ilyen a nemzeti statisztikai hivatal és a hivatalos statisztikai szolgálat pártatlansága, amelyet az EU egyébként kiemelt kritériumként kezel.

Tisztelt Ház! Anélkül, hogy tovább részletezném az önök előtt fekvő törvényjavaslatot, kérem, hogy ezt megtárgyalni és elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 144 1999.10.18. 1:50  131-145

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Tabajdi képviselő úr felszólalásának a nemzeti és etnikai kisebbségek összeírását érintő része késztetett felszólalásra.

Szeretném tájékoztatni az Országgyűlést és ezen keresztül az ország közvéleményét, hogy valóban a népszámlálásról szóló törvény előkészítése során számos ízben volt teljes körű konzultáció a Magyarországon honos 13 nemzeti és etnikai kisebbség választott vezetőivel, akiknek az egyetértését tükrözi az előttünk fekvő szöveg. Meg kell mondanom azt is, hogy a számos egyeztetés után immár ezt a konkrét szöveget is elküldtük véleménykérés céljából a kisebbségeknek.

Ami a kérdőív tartalmát illeti, ezt maga a törvény nem határozza meg, hiszen a törvényjavaslat 16. §-a a kormányt hatalmazza fel arra, hogy rendeletben szabályozza a népszámlálás megszervezésével kapcsolatos feladatokat. Ebbe a körbe tartozik nyilvánvalóan a kérdőív formája és a tartalma is. Természetesen a kormányrendelet is jogszabály, azt is egyeztetni kell. Nyilvánvalóan következik a jogalkotási törvényből, hogy az érintett országos kisebbségi önkormányzatokkal ez a kormányrendelet, benne a kérdőívvel is, egyeztetésre fog kerülni. E tekintetben tehát szeretném megnyugtatni Tabajdi képviselő urat.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 154 1999.10.18. 7:20  145-167

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Nagy érdeklődéssel hallgattam Bauer képviselő úr laikusnak tűnő, ám igen nagy jogi szakértelemről tanúskodó hozzászólását.

(22.00)

Visszafelé haladva: ha jól figyeltem a vita eddigi menetét, akkor Csákabonyi képviselő úr azt kifogásolta, hogy a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény, tehát egy bizonyos törvény - kétharmados törvény - egyes rendelkezéseit támogatni tudják, míg más rendelkezéseit nem tudják támogatni. Ez a felfogás szöges ellentétben áll Bauer képviselő úr felfogásával, mert ha törvényenként terjesztjük elő, ez a probléma akkor is fennáll az MSZP oldaláról.

Egyébként pedig szeretném felhívni Bauer képviselő úr figyelmét arra, hogy ez a törvénycsomag, amelyet a kezemben tartok (Felmutatja.) és amely az ön asztalán is fekszik, oly szorosan összetartozó részekből áll, hogy ezek az intézkedések mint fogaskerekek kapcsolódnak egymásba az igazságszolgáltatás nagy gépezetében, és ezek harmonikus együttmunkálkodása fogja majd azt eredményezni, hogy remélhetőleg a törvényjavaslat elfogadása után egy hatékonyabb, gyorsabb, korszerűbb igazságszolgáltatási rendszere lesz az országnak, és a perek valóban rövidebb ideig fognak tartani.

Képviselő úr, csak egy olyan rendelkezést mondjon az előttünk fekvő javaslatból, amely lényegi tartalmánál fogva nem kapcsolódik össze az előterjesztés többi részével! Képviselő úr, ilyet nem tud mutatni! Pontosan az ennek az előterjesztésnek a lényege, hogy rámutatunk vele arra, hogy a magyar igazságszolgáltatás helyzetének javítása nem az ítélőtábla, nem ítélőtáblák, tehát nem ékezetek kérdésén múlik, képviselő úr, hanem nagyon-nagyon sok kölcsönhatásban lévő, amúgy igen sok pénzbe kerülő intézkedéstől összességében függ. Ezt mutatjuk be ebben az előterjesztésben, és erre teszünk kísérletet a parlament segítségével.

Ami az ítélőtábla vagy ítélőtáblák kérdését illeti, ez engem egy kicsit emlékeztet Madách Ember tragédiájából a homousion és a homoiusion problematikájára. Képviselő úr, a világért nem szeretném önt alkotmányjogi tájékoztatásban részesíteni, mert erre nem vagyok hivatott, de szeretném azt önnek elmondani, hogy az egyes jogintézményekkel kapcsolatban az Alkotmánybíróság mindig a tartalmi kérdéseket tekinti döntőnek; itt az a tartalmi kérdés, hogy négyszintű vagy háromszintű bíráskodás legyen-e Magyarországon.

Az egy országos ítélőtábla mellett is megvalósul a négyszintű bíráskodás, ezért a tartalmi alkotmányossági követelmény igenis megvalósul.

Amennyiben kételye van e tekintetben, és nyilván nem ön az egyetlen, ez már a vitában több oldalról elhangzott, úgy módja van bárkinek az Alkotmánybírósághoz fordulni, nekünk e tekintetben nincs tartanivalónk, szakmailag jó lelkiismerettel mondhatom ezt.

Ami azonban az ügy lényegét illeti, ezt most még egyszer el kell mondani: ezelőtt egy esztendővel a kormány azt mondta, hogy az Országgyűléstől egy kis időt kér, hogy megvizsgálja, felmérje, hogy vajon biztos, hogy azok a vágányok, azok a sínek, amelyeket önök, az előző, 72 százalékos többségű koalíció, kétharmados törvények és az alkotmány módosítása keretei között az igazságszolgáltatási reform megvalósítására lefektetett, jó irányba visznek.

 

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Vizsgáljuk meg, egy pillanatra állítsuk meg ezt robogó vonatot, adjunk magunknak fél évet, és végezzük el a vizsgálatokat! Emlékezzünk vissza, sokan, nagyon sokan, ön is, képviselő úr, számtalanszor azzal vádolta a kormányt, hogy lábbal tapodja az alkotmányt, amiért nem állítja fel 1999. január 1-jével az ítélőtáblákat. Az meg sem fogalmazódott, és nagyon szomorú vagyok, hogy ellenzéki oldalról nem hallom a korrektségnek és az igazságnak járó köteles tisztelet hangját ebben a kérdésben, mert az idő és az azóta lefolytatott vizsgálat igenis a kormány akkori álláspontját napnál világosabban és fényesen igazolta.

A képviselő úr ugyan nem jogász, de azért hadd mondjam el önnek, ha felálltak volna azok a bíróságok, amelyeket ön oly hevesen és gyakran számon kért a kormányon, még akkor is, ha azok a hatásköri intézkedések, amelyeket itt előírunk ebben a törvényben, hatályba léptek volna, akkor is az az eredmény következett volna be, tisztelt képviselő úr, hogy a győri, a pécsi és szegedi ítélőtáblán, ebben a sorrendben évente összesen 527, 529, illetve 494 büntetőügy, valamint 620, 685 és 573 polgári ügy kerülhetett volna elbírálásra.

Ön nem jogász képviselő úr, de szeretném azt elmondani, hogy 527 vagy éppen 494 büntetőügy egy-két hónapra való munka egy büntető fellebbviteli tanácsnak. Képviselő úr és mindenki, aki ebben a vitában a kormányt támadta a tavalyi esztendőben, most jó lelkiismerettel, nyíltan álljon ki, és mondja meg, hogy ő amellett tört lándzsát, hogy súlyos milliárdokért, teljes bírói fizetéssel, teljes bírói állásokba olyan bíróságokat állítsunk fel, amelyeknek a bírái az év nagyobbik részében tétlenül malmoztak volna. Mert mi munkájuk lett volna? Semmi!

Nem hallottam egyetlen szót sem az ellenzéki képviselőktől ebben a vitában, amelyben az egy évvel ezelőtti téves, nyilvánvalóan téves álláspontjukért megkövették volna a kormányzatot, és azt mondták volna, hogy elnézést, rájöttünk, hogy talán mégsem kellene sok-sok milliárd forintért, beruházási költségért felállítani, majd pedig évente sok milliárd forintért az üresen őrlő garatokkal járó igazságszolgáltatási malmokat működtetni. Ez ennek a vitának a lényeg, tisztelt Országgyűlés!

Innentől kezdve, hogy ítélőtábla vagy ítélőtáblák szerepel valamelyik jogszabályban, engedje meg, képviselő úr, nem tartalmi kérdés és egy formai kérdés, és higgye el, erre garanciát vállalok, ha kell, ékezetek és tévesen használt többes számok miatt a kormány a jövőben sem fogja az adófizetők pénzét az ablakon kidobálni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 174 1999.10.18. 6:01  167-189

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Megpróbálom nagyon röviden; a képviselő úr 1. pont alatt benyújtott módosító indítványával kapcsolatban szólnék csak, a 4. pontot én is hanyagolnám egy kicsikét, miután kisebb jelentőségű kérdésről van szó.

Tehát a képviselő úr azt állítja, hogy az elítélt jogai csorbulnak azáltal, hogy nem fordulhat közvetlenül, védőjével egyetemben, a bírósághoz. Én pedig azt állítom, hogy jogai nem csorbulnak, hiszen az intézet parancsnokának elutasító álláspontja esetén - mert, ugye, nem vitás, hogy a kérelmi jogot az 1979. évi XI. törvény biztosítja az elítéltnek -, tehát ha a parancsnok nemleges álláspontra helyezkedik, ezt követően az elítéltnek joga van az elöljáró parancsnokhoz fordulni, adott esetben és végső soron az Igazságügyi Minisztériumhoz és a BVOP-hoz is.

(23.00)

De ha mindez még nem elég, és még keresi a maga igazát, akkor nagy nyomatékkal szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a büntetés-végrehajtási intézetet felügyelő ügyészhez is fordulhat. És azt a képviselő úrnak mint az alkotmányügyi bizottság nagyrabecsült tagjának nem kell külön elmondanom, hogy az ügyész jogállása milyen sokban hasonlít, szinte-szinte gyakorlatilag megegyezik - és ez a nemzetközi tendencia is - a független bíró jogállásával.

Így tehát úgy gondolom, hogy ez a tervezett intézkedés egyáltalán nem sérelmes az elítéltekre nézve, különös tekintettel arra, hogy a törvényes bíróhoz való jog felvetése nem is értelmezhető, hiszen itt nem a büntetőjogi felelősség kérdésében való állásfoglalásról van szó. Itt a büntetés-végrehajtás körén belül egy adható kedvezmény eljárási szabályairól van szó. Azt sem sérelmezheti, ha nem kapja meg ezt a kedvezményt, így azt sem, hogy milyen eljárás keretében kaphatja meg.

A miniszterelnök úr nem mondta azt, hogy a bírónak nem lesz mérlegelési joga. A bírónak ezután is mérlegelési joga és kötelezettsége van, a törvényjavaslat azonban az eddigieknél lényesen nagyobb felelősséget hárít - és ezt tudatosan tesszük, tudatosan vállaljuk - a büntetés-végrehajtási intézetre. Ezen keresztül jóval nagyobb felelősséget kell hogy vállaljon a politika színterén az Igazságügyi Minisztérium is.

Miről van szó? A kormány az alkotmány értelmében felelős a közrendért és a közbiztonságért. A közrend és a közbiztonság fogalomkörébe tartozik az is, hogy súlyos bűncselekmény miatt elítélt személyek, akiknél sok esetben előre prognosztizálható, hogy újabb bűncselekményt fognak elkövetni, és ezt a prognózist az elítélttel nap mint nap, hosszú éveken át együtt élő büntetés-végrehajtási intézeti parancsnok helyesen fel is állítja, és azt mondja a bírónak: Te bíró, nehogy evsz alá helyezd, mert ez az ember újra bűncselekményt fog elkövetni, legalábbis nagyon félő! És ezek után az esetek 26 százalékában ilyen nemleges javaslat ellenére a bíróság - a büntetés-végrehajtási bíró - mégis engedélyezi az evsz-t. Az a bíró, aki az iratokat - a kérelmet meg az azt cáfoló, negatív büntetés-végrehajtási javaslatot - látja, utána mintegy öt percet beszél az elítélttel! Tipikus esetet mondok.

Ezek után - és ez történt sajnos az egyik tragikus esetben is - az elítélt eltávozásra kerül, és emberölés bűntettét követi el. Ezek után azt mondja a bíró, hogy kérem, hiba nem történt, csak egy utólag tragikusnak bizonyult tévedésről van szó. Kérem, ezt én nem tudom felvállalni, és a kormány ezért nem tud felelősséget vállalni ebben a szituációban. Márpedig a közvélemény - teljes joggal - az alkotmányra rámutatva azt mondja, hogy a kormány felel a közbiztonságért. Ez viszont azt kell hogy jelentse, hogy a kormánynak meg is kell kapnia az eszközöket ahhoz, hogy a felelősséget vállalhassa. Mi nem térünk ki a felelősség alól. Látjuk, hogy másokban van erre hajlam, erős hajlam van, és tapasztalva ezt a helyzetet, olyan irányú törvénymódosítást terjesztünk elő, és azt képviselem, ami egyértelművé teszi, hogy ha a kormány alárendeltségébe tartozó, a végrehajtó hatalom részét képező büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka tesz egy előterjesztést, akkor ennek a következményeit is vállalja.

Ebben a tragikus esetben egyébként, amely olyan nagy port vert fel - mint mondtam, pontosan ez történt -, az intézet parancsnoka kifejezetten ellenezte az evsz alá való helyezést. Az iratok között elfekszik az az irat, amelyben szó szerint az szerepel az elítélt vonatkozásában - és ezt a bíró megkapta -, hogy félő, hogy újabb bűncselekményt fog elkövetni. Ezek után a bíróság engedélyezte az evsz-t. Nos, a jövőben erre nem kívánunk lehetőséget biztosítani. Ehhez kérem az önök egyetértését és támogatását.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 178 1999.10.18. 2:39  167-189

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Valóban nem leszek hosszabb, mint két perc.

Az 1. pont alatti indítvánnyal kapcsolatos előadásában a képviselő úr feltette azt a kérdést, hogy vajon alkalmas-e a büntetés-végrehajtás személyzete arra, hogy ezeket a veszélyes, génhibás egyedeket kiszűrje.

Képviselő Úr! A dolog lényegére tapintott rá. A konkrét esetben igenis képes volt! Erről szól ez a történet! A büntetés-végrehajtás odaírta a bírónak, hogy félő, hogy újabb bűncselekményt fog elkövetni. Majd ezután a bíró ezt a 17 éve példás magaviseletű, még csak fegyelmivel sem rendelkező egyént evsz alá helyezte, mert ő 17 évet nem töltött vele a négy fal közé bezárva. A büntetés-végrehajtási intézet pontosan tudta, hogy miért írja oda ezen látszólag, formálisan az evsz-t megalapozó körülmények ellenére, mert látta azt a bizonyos génhibát, amire ön kérdezett rá. Ilyen egyszerű ez, képviselő úr. Ha ez a törvényjavaslat már hatályban lett volna, akkor az az idős asszony még ma is él. Ez ennyire egyszerű.

A másik kérdésről, Döcher György esetéről: Döcher hosszú időt töltött előzetes letartóztatásban, majd két évig szabadlábon volt, egy sereg újabb bűncselekményt követett el, a fél Btk.-t kimerítette, majd elítélték, foganatba vették a végrehajtást, egy hónapot töltött az intézetben, utána evsz alá helyezték, és kihelyezésre került külső munkára a saját tulajdonában álló - amúgy igen rossz hírű - vendéglátó-ipari egységbe, ahol ugyan nem ő ölt meg valakit, hanem őt ölték meg - és ez micsoda különbség. De ugyanolyan tragédia, és ugyanolyan borzalom, mint amikor az eltávozásra került elítélt egy idős asszonyt ölt meg.

Ez indokolja a 4. pontban felvetetteket. Nyilvánvalóan az evsz-nek az is célja, hogy az elítélt előrehaladását a javulás útján valóban reálisan meg lehessen ítélni, az akár évekkel azelőtt eltöltött előzetes letartóztatás beszámítása esetén (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) erre semmiféle alap nem volna.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 188 1999.10.18. 2:12  167-189

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem belesűríteni két percbe a mondanivalómat. Amit Bauer képviselő úr a Szovjetunió egykori joggyakorlatáról mondott, azt illetékesség okából és a kormány nevében, némileg indignálódva visszautasítom. Nekem - önnel ellentétben - erről nincsenek ismereteim. (Bauer Tamás: Nekem sincsenek! Olvastam.) Úgyhogy ha megengedi, ezt mint rendkívül alacsony színvonalú és igencsak nem helyénvaló utalást a magam és a kormány nevében visszautasítom.

Nem pontosan értem, hogy a képviselő urak miről is beszélnek. Ha figyelték a sajtó híradásait, akkor tudják, hogy Solt Pál - a Legfelsőbb Bíróság és az Igazságszolgáltatási Tanács elnöke - többször is kifejtette, hogy ezen törvényjavaslat előkészítése során ez év tavaszán írásban és szóban is úgy a Legfelsőbb Bíróság, mint ő személyesen, kifejezte a törvényjavaslattal való egyetértését. A törvényjavaslatnak az a passzusa, amelyet most önök itt most hosszasan, mindenféle alkotmányossági aggályokkal fűszerezve a bírói hatalom csorbításának és a bírói tekintély és eljárás kiüresítésének neveznek, már akkor is része volt a törvényjavaslatnak. Ugye, nem tételezik fel Solt Pál elnök úrról, hogy nem őrködik rendkívül éberen a bíróságok tekintélyén és jogain, az alkotmányosságról nem is beszélve?!

Engem éppenséggel az ő véleménye indított arra a vita elején már megtett kijelentésemre, amely szerint meg vagyok győződve a megoldás alkotmányosságáról. Elmondtuk az erre vonatkozó érveket. Nagyon sajnálom, hogy ezek a szakmai érvek önöknél süket fülekre találtak. Kérem, nyugodjanak meg abban, hogy Solt Pál elnök úr talán mégiscsak jobb szószólója és védelmezője a bíróságok jogainak és a bíró jogainak, és talán jobb ismerője a Magyar Köztársaság alkotmányának is.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 196 1999.10.18. 4:34  193-197

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Amiről ön beszélt, azt nem koronának, hanem Szent Koronának hívják néhány száz éve már.

Minden nemzet életében vannak kiemelkedő állomások, amikor számot vethet a megtett úttal, az elért eredményekkel, kudarcokkal és sikerekkel. Hazánk a 2000. évben érkezik el az államalapítás ezredik évfordulójához. Ez a nagy jelentőségű évforduló alkalmat ad arra, hogy a magyar nép visszatekintsen a megtett történelmi útra, és erőt merítsen az előttünk álló nagy feladatokhoz. A millennium figyelmeztet arra is, hogy meg kell óvnunk minden hagyományos értékünket, amelyek akár szellemi, akár tárgyiasult emlékei a magyar nép nemzetté válásának, kultúrájának, történelmének.

Múltunk tárgyi emlékei közül sajátos helyet foglal el a magyar királyok koronája, amelyet első királyunk után Szent Koronának nevez a történettudomány. A Szent Koronára épült a Szent Korona-tan, amely a Szent Koronát minden közhatalom forrásának tekintette, amelyben egyesül a király és a nemzet hatalma, más megközelítésben pedig a nemzet és a király szerződését jelentette a történeti alkotmány kölcsönös betartására. A Szent Korona ezért nem hasonlítható egyetlen más, a múltból örökölt tárgyhoz sem. A Szent Korona az elmúlt századokban olyan féltő gondoskodástól övezett kincs volt, amely gondoskodással ma is és mi is tartozunk a Szent Koronának, egyben őseink emlékének is.

A mi megítélésünk szerint ezért a Szent Koronát olyan helyen kell kiállítani, amely hűen tükrözi azt a kettősséget, amely benne foglaltatik. Egyrészt a muzeális tárgy mivoltát, másrészt azonban azt az egykori közjogi funkciót is, amit a Szent Korona-tan kölcsönzött neki. Ezért látjuk indokoltnak, hogy a Szent Korona és a hozzá tartozó jelvények kiállítási és őrzési helye a Parlament épülete legyen, hiszen az Országház kiemelkedő értékű műemlék, ugyanakkor a Magyar Köztársaság legfőbb hatalmi szervének otthont nyújtó épület. Az őrzés technikai körülményeit itt is ugyanúgy vagy akár korszerűbb eszközökkel is biztosítani lehet, mint a Nemzeti Múzeumban.

Nem éri veszteség a látogatókat, hogy a Szent Koronát nem a múzeumban, hanem az Országházban láthatják, sőt, itt érezhetik azt a nagyszerű történelmi szellemet is, amit a mindennapos, sokszor eléggé alacsony politikai küzdelem sem tud elhalványítani. Biztosítani fogjuk, hogy sokkal többen láthassák itt a Szent Koronát, mint a múzeumban. Szándékunkban áll Munkácsy Mihály Honfoglalás című képének megtekintését is lehetővé tenni. A Szent Korona parlamenti elhelyezése mindennap figyelmeztetni fogja a törvényhozókat arra a felelősségre és méltóságra, amelyre őket a magyar nemzet kiválasztotta, egyben arra is, hogy minden döntésük, minden állásfoglalásuk kézzelfogható módon történelemmé válik, és a Szent Korona jelenléte adta súllyal kell - ha ellentétes oldalon is, mégis együtt és közösen - munkálkodniuk a magyar nemzet jelenén és jövőjén. Úgy vélem, hogy ezt az üzenetet fogja közvetíteni minden honatya felé a Szent Korona jelenléte az Országházban, így nemcsak az Országgyűlés épülete lesz méltó hely a Szent Korona elhelyezésére, hanem fordítva is igaz, az Országgyűlés is méltóbbá válik majd a betöltött feladatához.

Hogy immár a képviselő úr azon kérdésére is válaszoljak, hogy mit vétett a korona: kérem, a Szent Korona nem vétett senkinek semmit. Annál többen vétettek a Szent Korona ellen és az ellen, amit többek között jelképez, a magyar nemzet szabadsága és a magyar haza szuverenitása ellen. Vétettek többek között azok a hazaárulók és muszka vezetők, akik 1945 után a megszálló orosz hadsereg zsoldjában elnyomták, sanyargatták, kínozták és tönkretették a becsületes, hazájukhoz, népükhöz, esküjükhöz és a Szent Koronához hű, becsületes magyar embereket. A Szent Korona azonban természeténél fogva befogadó, integráló és megbocsátó. Megbocsát, és a nemzethez hasonlóan fiává fogadja az ellene vétőket is. Megbocsát, de nem felejt!

A Szent Korona oszthatatlanul mindnyájunké, minden magyaré itthon, a Kárpát-medencében és a nagyvilágban. A Szent Korona nem rekeszt ki senkit, aki pedig magát rekeszti ki a nemzet öröméből és ünnepéből, az magára vessen!

Köszönöm figyelmüket. (Kékkői Zoltán és Várhegyi Attila tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 129 1999.10.19. 4:13  126-132

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt interpelláló Képviselőnők! Megértem az önök és valamennyi állampolgár aggodalmát. Valóban nyugtalanító gondolat, hogy egyes súlyos bűncselekmények elkövetői viszonylag könnyen elhagyhatják a büntetés-végrehajtási intézetet. A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló törvényerejű rendelet jelenleg még hatályos szövege szerint az enyhébb végrehajtási szabályok, vagyis az evsz engedélyezésének csak az a feltétele, hogy börtönben legalább hat, fogházban legalább három hónapot kitöltsön az elítélt a büntetéséből.

Ismert, hogy a Döcher-ügyként elhíresült, sajnálatos tragikus eset után, ez év tavaszán azonnal hozzákezdtünk a jogszabály módosításához. Jelenleg a Ház asztalán fekszik, a részletes vita is lezajlott a tegnapi napon.

A módosítás hatálybalépésével az evsz alkalmazásának feltételei jelentősen meg fognak szigorodni. Ennek megfelelően az elítéltnek a jövőben minimálisan a feltételes szabadságra bocsátásig hátralévő időnek a felét le kell töltenie. Ez azt jelenti, vegyünk egy konkrét példát, ha nyolc év börtönre ítélték az elítéltet, szemben a mai hat hónappal, a jövőben legkorábban csak három év letöltése után kerülhet szóba egyáltalán az evsz engedélyezése.

Ezen túlmenően a törvénybe kizáró okokat is beiktattunk, ezek a következők: ne legyen kizárva a feltételes szabadságra bocsátásból az elítélt, ne legyen ellene folyamatban újabb büntetőeljárás, illetőleg ne várjon rá további szabadságvesztés végrehajtása. Amennyiben a most felsorolt feltételek közül csak egynek is nem felel meg az elítélt, úgy már fel sem merülhet az evsz alkalmazása.

Az evszről döntő büntetés-végrehajtási bírónak a jövőben ezenfelül mérlegelnie kell az elítélt személyiségét, előéletét, életvitelét, családi körülményeit, bűnözői kapcsolatait és a szabadságvesztés során tanúsított magatartását is. Lényeges változás, hogy az evsz elrendelésére irányuló indítványt a büntetés-végrehajtási bíró elé a jövőben csak a bv-intézet parancsnoka terjesztheti elő. Ebből a lehetőségből az elítéltet és a védőjét ki fogjuk zárni. Ezzel kerülhető el, hogy a büntetés-végrehajtási intézet tiltakozása ellenére is elrendelésre kerülhessen az evsz alkalmazása.

Úgy vélem tehát, kellően megalapozott az a kijelentésem, amikor azt mondom, hogy a jövőben lényegesen meg fognak szigorodni az evsz elrendelésének feltételei. Ez már önmagában is jelentős garancia arra nézve, hogy csak arra minden szempontból érdemes elítélt részesüljön a jövőben ebből a kedvezményből.

A törvénymódosítás mellett a végrehajtási szabályokat tartalmazó ilyen rendelet vonatkozó előírásait is napokon belül meg fogjuk változtatni. Ez azt jelenti, hogy a jövőben a havi egy alkalommal esedékes eltávozás sem lesz kötelezően biztosítandó az elítéltek számára. Erre a változtatásra azért van szükség, mert sok esetben, az ügyek mintegy 26 százalékában a büntetés-végrehajtási intézet nemleges véleménye, javaslata ellenére a büntetés-végrehajtási bíró mégis az evsz megadása mellett döntött.

(14.10)

Ez történt egyébként a közelmúlt tragikus emberölési ügyében is. Mivel a törvénymódosításnak visszaható hatálya nem lehet, így a jelenleg evsz hatálya alatt álló elítéltek esetében csak ez a mód nyílik arra, hogy az eltávozást megakadályozzuk, amennyiben az a közbiztonságot veszélyeztetné.

Utasítottuk a büntetés-végrehajtás vezetőit, gondoskodjanak arról (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy a jövőben semmilyen jogcímen se hagyhassák el a bv-intézeteket azok az elítéltek, akiknél a bűnismétlés veszélye fennáll.

Kérem válaszom szíves elfogadását. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 233 1999.10.19. 3:57  230-236

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! A kormány a végrehajtó hatalom letéteményeseként a hatalommegosztás alkotmányban szabályozott elveinek és előírásainak megfelelően kormányozza az országot. Ennek során a többi hatalmi ággal is együtt kell működnie, ami időnként óhatatlanul súrlódásokhoz vezet. A demokráciát éppen az különbözteti meg a diktatúrától, hogy az ilyen elkerülhetetlen súrlódásokat demokratikus módon, a nyilvánosság előtt, a felek érveinek nyílt ismertetésével oldják meg, nem pedig hatalmi szóval. Az ilyen, természetesen minden demokráciában előforduló súrlódások semmiképpen sem minősíthetők a demokrácia alapintézményei ellen való támadásnak.

Nézzük most sorban a példákat, amelyekre ön hivatkozott!

1. Az Országgyűlés háromhetes ülésezési rendje nem tartozik a kormány feladatkörébe, ez az Országgyűlés belügye, amelyről a plenáris ülés döntött. Erre vonatkozóan tehát a Házszabály alapján a kormányhoz interpelláció nem is intézhető.

2. Az önkormányzatok pénzügyi támogatása ügyében a kormánynak csak arra van joga, hogy törvényjavaslatot nyújtson be az Országgyűléshez az éves költségvetés megállapítására, a döntés joga az Országgyűlést illeti. Az önkormányzatok finanszírozásának tervezett új rendje abból a szükségből ered, mely szerint igen jelentős különbségek vannak az önkormányzatok anyagi helyzetében, attól függően, hogy az ország melyik térségében működnek. A társadalmi szolidaritás jegyében ezért olyan támogatási rend kialakítása szükséges, amelyben a gazdagabb önkormányzatok is részt vállalnak az anyagi gondokkal, netán a csőd veszélyével küszködő önkormányzatok megsegítésében. A lényeg mégis az, hogy az új finanszírozási rendben az önkormányzati szektornak együttesen a korábbiaknál nagyobb összegű támogatás fog jutni.

3. Az ombudsmanok és hivatalaik költségvetésére vonatkozó javaslatot a rendelkezésre álló források szűkössége határozta meg. Határozottan visszautasítunk minden olyan sanda gyanúsítgatást, amely ennek alaptalanul politikai okot tulajdonít.

4. A Magyar Nemzeti Bank. A jegybank - törvényben rögzített kötelessége szerint - a rendelkezésére álló monetáris politikai eszközökkel támogatni köteles a kormány gazdaságpolitikáját. Éppen ezért nem lehet elvitatni a miniszterelnök úrtól azt a jogot, hogy a végrehajtó hatalom gyakorlásáért felelős kormány fejeként, annak nevében véleményt fogalmazzon meg a Magyar Nemzeti Bankról.

5. Az elítéltek eltávozását lehetővé tevő bírói döntések a közvéleményt felzaklatták, ezért kiemelt politikai figyelmet igényelt az ügy. A miniszterelnök úr állásfoglalása a hasonló esetek elkerülése érdekében szükséges lépések megtételét szorgalmazta, összhangban a kormányprogramnak a közbiztonság javítását célzó rendelkezéseivel. Elmondhatom, hogy az igazságügyi kormányzat határozottan és gyorsan megtette a szükséges intézkedéseket; erről már szólhattam ma önök előtt, és nem kívánnék ismétlésekbe bocsátkozni.

Felhívom a tisztelt képviselő asszony figyelmét arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Solt Pál úr maga is többször úgy nyilatkozott ebben az ügyben, hogy a bíróságok döntései nem bírálhatatlanok, és nem tévedhetetlenek a bírák.

(16.30)

Mindez nem jelent beavatkozást a bíróságok belügyeibe, és nem jelenti a bírói függetlenség sérelmét. A kormánynak egyébként nincs is módja semmiféle beavatkozásra. Figyelmébe ajánlom azt is, hogy a miniszterelnök úr kritikája jogerősen befejezett ügyre vonatkozott, így nyomásgyakorlásról, beavatkozásról már csak elvi okokból sem lehetett szó.

Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 329 1999.10.19. 0:08  324-330

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány támogatja a határozati javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Zaj. - Kuncze Gábor: Most, hogy alkotmányellenes, könnyű.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 24 1999.11.08. 11:19  23-45

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A jövő esztendő nemzetünk számára nemcsak az ezredküszöb átlépését jelenti, hanem államalapító királyunkra és nagy művére történő emlékezésünket is. Szent István intelmeiben máig is sokat idézett módon figyelmezteti fiát, Szent Imre herceget a Magyarországon letelepült kisebbségek értékeire, a hazát gazdagító voltára. Ezek az intelmek soha nem kopnak el. Ezer esztendő után méltatlan utódokként magunknak is számot kell adnunk arról, hogy a ma Magyarországán egy korszakhatárhoz közeledve vajon hogyan gazdálkodunk nagy elődeink örökségével. Ezt célozza a mostani beszámoló is, amelyhez kérem szíves figyelmüket.

 

(15.10)

 

Tisztelt Országgyűlés! A kormány a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben foglalt kötelezettsége alapján kétévente köteles beszámolni az Országgyűlésnek a hazai kisebbségek helyzetéről. A tisztelt Ház elé terjesztett beszámolóval a magyar kormány 1994 óta másodízben ad átfogó képet az Országgyűlés számára a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről.

A beszámoló az 1997. február-1999. február közötti kétéves időszakot fogja át. Látható tehát, hogy a beszámolási időszak első, mégpedig nagyobbik része az előző kormány hivatali idejére esik, míg nyolc hónap már a jelenlegi kormány működése alatt telt el. A beszámolót azonban úgy készítettük el, hogy a vizsgált időszakot nem szabdaltuk ketté, és nem ragadtuk ki a lezajlott eseményeket a történelmi folytonosságból, hiszen a kisebbségeket érintő folyamatok jól kitapintható, lényegében a kormányváltásoktól független tendenciákat mutatnak.

Tisztelt Ház! A kormányprogram egyértelműen rögzíti, hogy a Magyar Köztársaságban államalkotó tényezőkként élő nemzeti és etnikai kisebbségek számára a kormány az alkotmány szellemében kívánja biztosítani az önazonosságuk és kulturális hagyományaik megőrzéséhez szükséges jogokat. Felfogásunkban a hazai kisebbségek a többség erejét, kultúráját gazdagító, vele sorsközösségben élő népcsoportokként jelennek meg, amelyek ugyanakkor a közös erényekért, a hibákért és a jövőért a többséggel együtt felelősséget viselnek.

Tisztelt Ház! Megállapíthatjuk, hogy a beszámolóban rögzített eredmények elsősorban a kisebbségpolitika konszenzusos jellegéből fakadó folytonosság eredményei, a jelentkező problémák pedig a kisebbségi törvény hatálybalépése óta eltelt hat esztendő során, illetve a kisebbségi önkormányzati rendszer kialakulása óta eltelt négy év alatt fokozatosan mutatkoztak meg.

A beszámoló alapvető célja, hogy pontos adatokkal alátámasztott, átfogó képet adjon a hazai kisebbség népmozgalmi, nyelvi, kulturális és szociális helyzetével kapcsolatos tendenciákról. Ügyeltünk arra, hogy a változásokat ne függetlenítsük az általános hazai társadalmi, gazdasági, politikai változásoktól, illetve azoktól a meghatározó európai folyamatoktól, amelyek lényegesen érintik országunk nemzetközi kapcsolatrendszerét s ezen keresztül a hazai kisebbségeket is.

A beszámoló megállapításaiban messzemenően támaszkodik kormányzati részjelentésekre, szakértői elemzésekre, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának beszámolóira és különösen a kisebbségek véleményére. Mindemellett pedig a beszámoló elkészítését széles körű szakmai egyeztetés előzte meg.

Tisztelt Ház! Mint már említettem, az önök előtt fekvő jelentés előkészítésébe bevontuk a kisebbségek országos önkormányzatait. Ennek során kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy előzetesen megfelelő tájékoztatást kapjunk az országos kisebbségi önkormányzatoktól, illetve hogy az előterjesztés-tervezetről kikérjük az érintettek véleményét. Ezáltal az országos kisebbségi önkormányzatok kiemelt lehetőséget kaptak a jelentésre vonatkozó észrevételeik és javaslataik megtételére.

A beszámolási időszakban a kisebbségi ügyet érintően több fontos esemény történt. 1998 nyarán a kormányváltás és az ennek következtében végrehajtott igazgatási struktúraváltás eredményeként a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal felügyelete a korábbinál magasabb szintre, az igazságügyi miniszterhez került. 1998 őszén kisebbségi önkormányzati választásokra került sor, amelyek egyértelműen bizonyították, hogy a többségi társadalom tagjai és a kisebbségekhez tartozó polgárok egyre szélesebb körben igénylik a kisebbségi önkormányzati rendszer nyújtotta előnyöket.

A beszámolási időszak félidejében lépett hatályba az Európa Tanács két kisebbségvédelmi egyezménye, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája. Mindkét egyezmény megerősíti a kisebbségi érdekérvényesítés mechanizmusát, és széles kereteket biztosít a kisebbségi jogok számára.

A kormány ez év elején elfogadta és benyújtotta az Európa Tanácshoz e két egyezmény végrehajtására vonatkozó országjelentéseket. A jelentések helyszíni ellenőrzésére rövidesen sor kerül. Annyi azonban már most is leszögezhető, hogy a két egyezmény hazai jogunkba emelése nem adott többletfeladatot a magyar kormányok számára, elsősorban az 1993-ban elfogadott kisebbségi törvény, illetve a kapcsolódó jogszabályok által biztosított kisebbségi jogok európai átlagot magasan meghaladó szintje miatt.

Kiemelkedő jelentőségűnek érzem, hogy a parlamenti pártok közös akaratával sikerült megoldanunk a hazai románság önkormányzatának megalakulása körül kialakult szerencsétlen helyzetet, és így ez év október 2-án végül megalakulhatott a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata.

Tisztelt Ház! Külön kell szólnunk a cigányság helyzetéről, mivel ez a kisebbség a legnagyobb létszámú az országban, és helyzete sok tekintetben eltér a többi hazai nemzeti kisebbség helyzetétől. Gondjaik nem elsősorban kulturális és nyelvi eredetűek, hanem esetükben hatványozottan merülnek fel szociális, foglalkoztatási, szakképzési és oktatási problémák. Ez a súlyos társadalmi kérdés összehangolt, komplex megoldásokat, átfogó intézkedéseket igényel.

Más hátrányos helyzetű csoportokhoz hasonlóan, a romák esetében is a megfelelő életkörülmények megteremtése össztársadalmi érdek és feladat. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a cigányok integrációja, életkörülményeik megváltozása csak hosszabb távú, évtizedes erőfeszítések eredményeként valósulhat meg, amelyhez az Európai Unió támogatására is szükség van.

Hazánk uniós csatlakozása szempontjából is kiemelkedő jelentőségű, hogy megtörtént az 1997-es középtávú roma intézkedéscsomag felülvizsgálata, megszületett az új középtávú program, és működik a program végrehajtását koordinálni hivatott cigányügyi tárcaközi bizottság. Jelenleg a 2000. évre vonatkozó, szaktárcákat érintő akciótervek összeállítása folyik, és megkezdtük a hosszú távú stratégia kidolgozását is.

Tisztelt Országgyűlés! A beszámoló a tényleges állapotok hiteles ábrázolására törekszik, bemutatja az eredményeket, de a fennálló gondokat is elemzi annak érdekében, hogy a jövő kisebbségpolitikai feladatainak meghatározását elősegítse.

Nem szabad elkendőzni azt, hogy az előző beszámolási időszak óta sem sikerült néhány probléma orvoslása. Az érintettek többsége egyetértésének hiányában sajnos nem kerülhetett olyan törvényi koncepció a kormány asztalára, amelynek alapján megvalósulhatna a magyarországi kisebbségek parlamenti képviselete. Nem született meg a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénynek az a módosítása sem, amely a kisebbségi önkormányzatok mindennapi munkáját megkönnyítené. Biztató azonban, hogy a munka az Országgyűlés illetékes bizottságában elkezdődött, és a kormányzati, illetve kisebbségi szakértők bevonásával ütemesen folyik.

Tisztelt Ház! Örömmel elmondhatom, hogy a kormány által 1999. június 1-jén elfogadott kétéves beszámoló iránt igen nagy érdeklődés mutatkozik hazai és nemzetközi fórumokon. (Köhög.) Elnézést kérek! (Csige József: A cigaretta!) A beszámoló módszeres terjesztése biztosítani tudja a hazai kisebbségek helyzetében történt változásokról, a kormányzat tevékenységéről, az előttünk álló kisebbségpolitikai feladatokról szóló információk eljuttatását az érintettekhez.

Ez elősegíti a kisebbségekkel való szakszerű foglalkozást, akárcsak a közvélemény tájékoztatását annak érdekében, hogy a hazánkban élő kisebbségekről a közügyek iránt érdeklődő polgárok is minél teljesebb információkhoz juthassanak.

Ennek érdekében a beszámolót, több más fontos, kiegészítő információval együtt, könyv alakban is közzétettük. A reményeink szerinti országgyűlési elfogadást követően szándékunkban áll az anyag angol nyelvű megjelentetése is.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámolót megvitatni és elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

 

(15.20)