Készült: 2021.09.27.02:50:46 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

154. ülésnap (2016.05.18.), 10. felszólalás
Felszólaló Dr. Aradszki András (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:48


Felszólalások:  Előző  10  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A Ptk. módosításához a KDNP nevében keresztény szempontból hozzászólni lelkiismereti kötelességünk, hiszen már a II. vatikáni zsinat is azt tanítja, hogy a világi hívőket „a keresztény lelkiismeretnek kell vezetnie, minden evilági dologban, minthogy semmiféle emberi tevékenységet sem lehet kivonni, még az evilágit sem az Isten fennhatósága alól”. Ilyen gondolatok mentén fejtem ki álláspontomat, ami a KDNP álláspontja is a benyújtott törvényjavaslatról.

A 2014. március 15-én elfogadott polgári törvénykönyv egy hosszú folyamat, hosszú előkészítő munka terméke volt, de mégis azt lehetett mondani utána, hogy valami jó érzés nem volt meg a magyar jogásztársadalomban, ugyanis olyan alapvető tendenciák nem nyertek kezelést, amiről úgy gondoltuk akkor is többen, hogy kezelést kell hogy kapjanak. Ettől függetlenül éppen ezért és az azóta bekövetkezett európai uniós normák változásának, a bírói gyakorlat alakulásának és a gazdasági életben lezajlódó folyamatoknak is köszönhető, hogy indokolttá vált a 2014. március 15-ével elfogadott Ptk. módosítása. Ahogy az expozéban miniszter úr elmondta, ezt egy gondos szakmai előkészítő munka előzte meg, és igyekezett az arányosság és a mértéktartás mentén egy még életképesebb Ptk. megteremtéséhez hozzájárulni a módosítás benyújtásával.

Úgy gondolom, nagyon fontos értéke ennek a javaslatnak, hogy míg a korábban hatályban lévő ideiglenes alkotmány megfogalmazott nagy elveket, távlati, soha el nem érhető célokat, a magyar elfogadott Alaptörvényünk gyakorlati végrehajtását következetesen végigviszi a kormány akár úgy is, hogy különböző jogszabályokban az Alaptörvényben megfogalmazott célok megvalósításának eszközeit is biztosítja.

Ezért fontos a mostani módosítás is, mert ennek az elvnek mentén olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek egyébként az Alaptörvényben kifejezetten megjelennek, de annak a részletes és a való élethez való igazítása esetünkben a Ptk.-módosítással történik meg. Így például a javaslat a személyiségi jogok általános védelmi körében is nyomatékosítja az Alaptörvény VI. cikkében megjelenő azon szabályt, mely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A természetjog alapján állva is megerősítő szempontokat találunk a javasolt szabályozás elfogadására, már csak azért is, a magán- és családi élet, az otthon és a személyes kapcsolatok védelme alapvető a társadalomban, hiszen a személy és a család előbb volt, mint az állam, ezért elsőbbség is illeti meg, ugyanis az ember éppen személyi mivoltában hasonlít leginkább Teremtőjére.

A Ptk. Harmadik és Hatodik könyvét érintő szabályozással kapcsolatban, amely a vezető tisztségviselők felelősségét gondolja újra, meg kell jegyeznem, hogy az alap-Ptk. elfogadásakor a vitában ebben a kérdésben módosító indítványt nyújtottam be, pontosan azért, mert az a szabályozás a vezető tisztségviselőkkel kapcsolatban, hogy egyetemlegesen felelnek a társaság tartozásaiért, ez súlyos, aránytalan és kezelhetetlen állapotokat idézett elő. A Ptk. hatálybalépése után rendre jöttek bizonyos cégekhez a fizetési felszólítások a tekintetben, hogy perelik, hogy fizessen meg egyetemlegesen X. ügyvezető és az adott cég x millió forintot olyan dolgokban, amelyben nyilvánvaló volt, hogy az ügyvezetőnek erre ráhatása nem volt. Ettől függetlenül még az az egyenlőtlenség is beállt, hogy a nagyobb cégek az ilyen vezető tisztségviselők védelmére ‑ helyesen, mert megtehették ‑ úgy­nevezett vezető tisztségviselő felelősségbiztosítással eleve a kártérítés végrehajthatóságát átvállaltatták a biztosítókra, tehát nem a vezető tisztségviselő fizette meg, míg szemben a kisebb kis- és középvállalkozások vezető tisztségviselői az ilyen kockázatoknak ki voltak téve. Tehát az ilyen gyakorlati szempontok miatt is helyeselhető és támogatható, és elfogadható a módosítás.

A Negyedik könyvet érintő módosításokkal kapcsolatban el kell mondanom, hogy már az Ószövetség negyedik parancsolata is magában foglalja a szülők kiemelt helyét a gyermek életében, „Apádat és anyádat tiszteld!” mondattal. „A posztmodern és globalizált individualizmus kedvez annak az életstílusnak, amely elgyengíti a személyek közötti kötelékek kifejlődését és stabilitását, és eltorzítja a családi kapcsolatokat.” ‑ írja Ferenc pápa az Evangelii Gaudium kezdetű buzdításában. Ennek a folyamatnak kívánunk véget vetni, amikor a pápa szavai szerint „szemben úszva az árral” kiemelten kezeljük az idősek és szülők védelmét.

Az irgalmasság rendkívüli szent évében különös hangsúlyt kap a rászoruló szülők ellátásának erkölcsi kötelezettsége. Az idősek, a betegek, a perifériára szorultak ellátása és a róluk való gondoskodás mind egyéni, mind társadalompolitikai szinten Ferenc pápa tanításának rendszeresen kiemelt részét képezi. A családból nem rekeszthetők ki az idősek, hanem annak szerves részét alkotják. Ezért inkább különös figyelemmel és nyitott szívvel kell azok felé fordulnunk, akiktől az életet kaptuk. A nagykorú gyermekek szüleik iránti tartási kötelezettsége alkotmányos szinten megjelenő és kiemelt jelentőséggel bír az egyéb rokontartási kötelezettségekhez képest. Ennek alapján indokolt e fajta tartási kötelezettség elmulasztását is másképpen kezelni, de ahogy az előterjesztő az expozéban elmondta, ez nem jelenti azt, hogy az állam kivonul az eddig állam által biztosított ingyenes ellátási kötelezettség alól. Úgy gondolom, hogy ez a Ptk.-beli javaslat, a Ptk.-ba való bevonása ennek a kérdésnek és részletes pontosító szabályozása jól szolgálja az alkotmány és az általános természetjog alapján álló általános emberi értékek kiteljesedését.

Ez a megtérítési igény, amely szerepel ebben a javaslatban, nem egy korlátlan és nem feltétel nélküli megtérítési igény. Természetesen a bírói gyakorlatnak és magának az élethelyzeteknek számos ismérvét kell elé tárni ahhoz, hogy ezt a megtérítési igényt kellő alappal tudja érvényesíteni bárki, és nem a jó szándékú embereket veszi cél alá, akik a jó szándékuk mellett teljesítik kötelezettségeiket, vagy jó szándékuk mellett sem tudják teljesíteni a kötelezettségüket, hanem azokat, akik elfeledkezve az alapvető kötelezettségeikről, amelyeket megfogalmaz az alkotmány és a természetjog a szülők irányába, azokat nem teljesítve úgy élnek, és nem gondoskodnak a szüleikről, márpedig megtehetnék.

Úgy gondolom, hogy ennek az intézményrendszernek, amit most a Ptk.-módosítás tartalmaz, voltak történelmi előzményei. Ha emlékeim nem csalnak ‑ pedig szoktak csalni, de most úgy érzem, nem csalnak ‑, ezt a szociális ellátásról szóló törvény… ‑ amit talán a távol lévő Korózs Lajos államtitkársága idején módosítottak akként, hogy az intézményi ellátásban részesülők tartásának az ellenértékét a leszármazóktól követelheti az adott intézmény, amennyiben arra megfelelő fedezete van az érintett leszármazónak. Azért mondom, hogy nem egy régi intézmény, ez benne volt az MSZP által irányított kormányok gyakorlatában is, nem vitatta akkor se senki. Úgy gondolom, hogy ugyanolyan elvek mentén kell ezt is megítélni, mint azt is, tehát hogy ez az alkotmányos alapelv érvényesüljön, és ne legyen visszaélésekre is lehetőséget biztosító, azt kell elérni a Ptk.-módosítással, és úgy gondolom, a benyújtott javaslat ezt az arányosságot és a természetjog alapján tapasztalt és elérni kívánt méltányosságot kellően tudja szolgálni.

A zálogjoggal kapcsolatban és az Ötödik könyvet érintő módosításokkal kapcsolatban azt kell mondani, hogy a gazdasági, üzleti, banki világból sem szorítható ki az erkölcs, hiába mondják egyesek, hogy pénzügyekben nincs barátság.

(10.00)

XVI. Benedek pápának a válság kellős közepén, 2009-ben kiadott „Caritas in veritate” kezdetű enciklikájában ez található. „Az egyház társadalmi tanítása fenntartja, hogy hiteles emberi, baráti, közösségi szolidaritáson és kölcsönösségen alapuló viszonyok a gazdasági tevékenység színterén is fenntarthatók, nem csupán azon kívül vagy azt követően. A gazdaság szférája nem etikailag semleges terület, nem is természetéből következően embertelen vagy közösségellenes, az emberi tevékenységnek része, és éppen mert emberi, szükséges, hogy az erkölcs struktúrája is irányítsa.”

Úgy gondolom, hogy abba a kérdésbe nem nagyon mennék bele, hogy az önálló zálogjog sorsa hogy alakul. Biztos vagyok benne, hogy kellő megfontolás vezette a jogszabály-előkészítőket, hogy ezt az önálló zálogjogot újra életre keltsék a magyar polgári törvénykönyvben. Fontosnak tartom az előbb idézett pápai megközelítéshez igazodva azt, hogy a fogyasztói szerződéseknél a fogyasztóval szemben az új szabályozás értelmében csak bírósági végrehajtás után jogosult a zálogjogosult a végkielégítés jogát érvényesíteni. Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos szabályozás. Amikor a devizahitelezéssel kapcsolatos viták folytak a parlamentben, én akkor ebben kicsit elmélyültem, és akkor azt láttam, hogy az európai bírósági gyakorlat e tekintetben a fogyasztásihitel-szerződésekkel kapcsolatban töretlen volt, és egy spanyol ügyben konkrétan kifogásolta azt, hogy bírósági eljárás nélkül lehetett a hitelezőnek érvényesíteni igényeit az adóssal szemben. Azt remélem, hogy ezzel a javaslattal ezt a hiányosságát a magyar jogrendszernek megkíséreljük pótolni.

Hozzá kell tennem, hogy miután az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény alapján a gyakorlatban nem jogászkodom, de ha emlékeim nem csalnak, akkor azért van még egy terület, amely az ilyen végrehajtást biztosítja a bírósági út mellőzésével. Nevezetesen, még a Legfelsőbb Bíróságnak volt az a gyakorlata, hogy a vételi jogot garanciaként való alkalmazás tekintetében beemelte a végrehajtási intézkedések közé, tehát a vételi jog kikötése és majdan a bizonyos feltétel mentén történő vételijog-gyakorlásra való megnyílás alkalmazásával tulajdonképpen a végrehajtás bírósági útja kikerülhető. Úgy gondolom, hogy a jövőben vagy a bírói gyakorlatnak kell visszafordulni az ősforráshoz, amikor ilyen megengedő gyakorlatot, a Legfelsőbb Bíróság által kialakított gyakorlatot a Kúria már nem fogja követni, vagy pedig ennek az expressis verbis kimondása sem árthat a későbbi joggyakorlatban.

Úgy gondolom, mindezek alapján a Ptk.-mó­do­sítás kellően átgondolt, dogmatikailag helyes alapokon állva alkalmas arra, hogy elfogadjuk, és a KDNP részéről a Ptk.-módosítás elfogadását támogatni tudjuk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)




Felszólalások:  Előző  10  Következő    Ülésnap adatai