Készült: 2024.03.29.15:44:51 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

246. ülésnap (2001.12.10.), 36. felszólalás
Felszólaló Dr. Világosi Gábor (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:56


Felszólalások:  Előző  36  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. VILÁGOSI GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról szóló és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentést két részre bontanám. Az elsőről - ami gyakorlatilag A) alatt került minden egyes fejezetnél összefoglalásra, tehát a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról szóló helyzetkép, azaz a jelenlegi helyzetnek a jellemzése és annak leírása - csak annyit tudok mondani, hogy túlnyomó többségében színvonalas és igényes munkát ismerhetünk meg, ha az egyes fejezetekben levő helyzetképrészeket elolvassuk és tanulmányozzuk.

A másik rész - amit úgy mondhatnánk, hogy "és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló B) pontok" alatt összegyűjtött anyag - már jóval kevesebb dicsérő szóra tarthat igényt, jóval kevesebb elismerő szót tudunk erről a részről mondani.

Maga ez a nagyon terjedelmes anyag a demográfiai adatokkal és azok elemzésével kezdődik, és itt azt kell látnunk, hogy a lakosság korösszetételére a gyermekek, azaz a 14 éven aluliak arányának a fokozatos csökkenése a jellemző - állapítja meg az anyag, ennek is a helyzetértékelő része -, és ez önmagában nézve, azt hiszem, nagyon szomorú. És természetesen azt is tudjuk, hogy ez nem egy vagy nem két év tendenciája, hanem sajnos jóval korábbra vezethető vissza.

A különböző korcsoportok várható élettartamát vizsgálva, és az erről szóló adatokat, adathalmazt nézve megint csak lehangoló a kép, hiszen azt láthatjuk, hogy nemcsak a fejlett nyugat-európai országokhoz képest jelentős a lemaradásunk, hanem sajnos a velünk együtt startoló úgynevezett volt szocialista országokhoz képest is jóval kedvezőtlenebbek a magyar adatok, azaz a magyar embereknek, mind a férfiaknak, mind a nőknek jóval rosszabbak az életkilátásaik már születéskor, mint akár a közvetlen szomszédságunkban levő országokban születendőké, nem beszélve természetesen a fejlett nyugat-európai országokról.

Szó volt már itt a valamennyiünk pénzén folytatott kormánypropagandáról és kampányról, ami megjelent az elmúlt napokban az újságokban a családtámogatási rendszerre vonatkozóan, amelynek fő jellemzője, hogy éppen a legszegényebb rétegeket hozza hátrányos és egyre hátrányosabb helyzetbe, hiszen az adókedvezményt vagy egyáltalán nem, vagy pedig csak részben tudják igénybe venni azok a rétegek, azok az emberek, akik erre a legjobban rászorulnának. A gyed - azt kell mondanom - számukra nem megoldás, hiszen csak nagyon keveseknek érhető el ez a támogatási forma, a gyes pedig ott maradt a minimálnyugdíj szintjén, ami megengedhetetlen szerintünk.

Ha a gyermektámogatási rendszerről csak egy mondatot kellene összefoglalóan mondanom, akkor azt kellene mondanom, hogy a jelenlegi gyermektámogatási rendszer torz. Torz, mert a magasabb jövedelmű családok gyermekei jóval nagyobb mértékben részesülnek a központi támogatásokból, mint a valóban rászorulók, és véleményünk szerint a legfontosabb támogatási elem, a családi pótlék, amely minden gyerekhez eljutó támogatási forma, az elmúlt három, illetve négy évben gyakorlatilag egy fillérrel sem került megemelésre, aminek az a következménye, hogy jövőre már mintegy 30 százalékkal ér kevesebbet, mint négy évvel korábban.

Ha számszerűsítjük ezeket a tendenciákat és ezt a jellemzést, akkor azt kell mondanunk, hogy a magasabb jövedelmű háromgyermekes családok havi 18 ezer forinttal - ez több mint évi 200 ezer forint - kapnak több támogatást, mint az úgynevezett szegényebb családok. De akkor még nem beszéltünk arról, hogy milyen lehetősége van egy hátrányos helyzetből induló gyereknek a felemelkedésre, és bár nagyon jól bejött a kétezer forintos tandíj eltörlésére vonatkozó kampánya a Fidesznek három évvel ezelőtt, de akkor megkérdezném (Gyürk András: Több mint tízezer forint.), hogy talán a kétezer forint miatt el tudják a szegényebb gyerekek is végezni a főiskolákat, egyetemeket, de ugyanakkor a kollégiumi elhelyezés szűkös volta miatt az albérleteket, ami már 20-25 ezer forint, tényleg nem tudják kifizetni, és emiatt behozhatatlan hátrányba kerülnek. (Gyürk András: Több mint tízezer forint lenne ma az a tandíj!)

Gyakorlatilag a családi támogatási rendszerrel összefüggésben szintén nagyon sokszor és büszkén szólnak a jelentések arról, hogy a gyermekjóléti szolgálat tulajdonképpen milyen nagy arányban kiépült, és a 3200 település jó része már bekapcsolásra került ebbe a rendszerbe. Az írással és az elhangzott szavakkal szemben azonban a tapasztalat az, hogy nagyon sok helyen - és itt is - pontosan a legrászorultabb úgynevezett kistelepüléseken a gyermekjóléti szolgálatok gyakorlatilag kényszermegoldásokat szültek, és érdemben igazán nem tudnak segíteni a családokon.

Logikai sorba ide vehető a bölcsődék helyzete is, hisz valóban történt előrelépés, de itt megint csak azt kell mondanunk, hogy pontosan a hátrányos helyzetben levő kisebb településeken nincs megoldva a bölcsődei ellátás, és a bölcsődék létrehozásáról szóló törvény, törvényhely ezekkel nem foglalkozik, illetve a családinapközi-rendszert mint alternatívát fogalmazza meg, holott látnunk kell, hogy ez a rendszer - ha egyáltalán itt rendszerről beszélhetünk, hiszen mintegy 30 van csak az országban - semmiféle szempontból nem jelent alternatívát a bölcsődei ellátással szemben, sem szaktudásban, sem pedig minőségben nem tudja megközelítőleg sem azt nyújtani, amit a bölcsődei ellátás.

Az egészségügyről rengeteg szó esett már itt az elmúlt napokban. Egyértelmű, hogy vészhelyzet van az egészségügyben, és ennek elhárítása érdekében a kormány rendkívül keveset tett, és az engem - megmondom őszintén - korántsem nyugtat meg, hogy hárommillió forint került átutalásra a kaposvári egészségfejlesztő központ kialakítására.

A foglalkoztatásról is volt már itt az előbb szó, annyit azért megjegyeznék, hogy a ciklus idején a törvénymódosítás kiindulópontja az volt, hogy aki akar, talál magának munkát, tehát a segélyezés szigorításával lehet csökkenteni a munkanélküliséget. Nos, az elmúlt napokban megjelent szakértői vélemények egyértelműen bizonyítják, hogy a munkanélküli-ellátó rendszer átalakításának következményeként kevesebben és kevesebb segélyhez jutottak, miközben az elhelyezkedők száma érzékelhetően nem nőtt, tehát mondhatni azt, hogy ez a próbálkozás teljesen rossz volt, és nem vezetett eredményre, rossz volt maga a kiindulási pont.

Elhangzottak itt számok, hogy hányan végeznek napjainkban egyetemet és főiskolát, de akkor talán a másik oldalról is kellene szólni, hogy az iskolai lemorzsolódást is figyelembe vevő számítások szerint hazánkban a fiataloknak mintegy 20 százaléka úgy lép ki a munkaerőpiacra, hogy legfeljebb nyolc általánost végzett, vagy legfeljebb egy-két éves szakiskolát, és az elmúlt időszak kormányzati intézkedései tovább rontják elhelyezkedési lehetőségeiket és esélyeiket.

Néhány szót a sportról, illetve a sporttal összefüggésben a sporttörvényről. A kormány, illetve a kormányzó pártok deklarációi, megfogalmazott elvei ebben a sporttörvényben nem köszönnek vissza. Az egészséges életmódra nevelés, az ifjúsági testedzés, az iskolai sport- és utánpótlás-nevelés a törvényben, az elfogadott törvényben korántsem foglal el olyan helyet, mint az illő és szükséges lenne. Sokat küzdöttünk itt a mindennapos testnevelés bevezetéséért, és nagyon sok szó elhangzott az óvodai testnevelés fontosságáról is, de azok csupán üres szólamok maradtak, hiszen a törvénybe ezek már nem kerültek be, hiába nyújtottunk be módosító indítványokat is. És azt kell mondanom, hogy az elfogadott törvény nem tükrözi az európai sportchartában megfogalmazott azon elvet sem, mely szerint mindenkinek egyforma lehetőséget kell adni arra, hogy bekapcsolódjon valamilyen sporttevékenységbe.

Hangsúlyozom, hogy a költségvetésben sem tükröződik az, hogy valóban ez a kormányzat, illetve a kormánypártok az óvodai és iskolai testnevelésre valóban komoly anyagi erőforrásokat kívántak volna biztosítani.

Köszönöm a figyelmüket, és remélem, hogy a miniszter úr is kellőképpen megismerte a mai napilap tartalmát beszédem alatt.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  36  Következő    Ülésnap adatai