Készült: 2020.04.01.20:32:05 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

337. ülésnap (2013.12.16.),  385-410. felszólalás
Felszólalás oka Összevont általános és részletes vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:50:51


Felszólalások:   359-384   385-410   411-414      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról történő határozathozatalra és a zárószavazásra a holnapi ülésen kerül sor.

Most pedig, tisztelt Országgyűlés, soron következik az állami adóhatóság 2002-2013 közötti kiemelt adózókkal kapcsolatos gyakorlatát vizsgáló bizottságról szóló országgyűlési határozati javaslat házszabálytól való eltéréssel történő összevont általános és részletes vitája. Ángyán József független és Schiffer András LMP-s képviselők önálló indítványa H/13339. sorszámon a hálózaton elérhető.

Az elfogadott napirend szerint a vitában elsőként az előterjesztő, majd a kormány képviselője szólal fel, ezt követően kerül sor a bizottsági ajánlás ismertetésére. A vita során az időkeretek a következők: előterjesztő 10 perc, a kormány időkerete 5 perc, a bizottsági előadó 5 perc, az egyes képviselőcsoportok időkerete 30 perc, a független képviselők időkerete összesen 8 perc, az előterjesztői viszonválasz 10 perc.

Megadom a szót Schiffer András előterjesztőnek, LMP-frakcióvezető, 10 perces időkerete van.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Akkor, amikor Horváth András bemutatta a jelentését a Levegő Munkacsoport, illetve a Vállalkozók Érdekvédelmi Szövetsége képviselői társaságában, eltelt egy hét, mire a politikai elit felébredt. Most abba nem is mennék bele, hogy miért telt el úgy egy hét, hogy gyakorlatilag a Lehet Más a Politikán kívül más parlamenti pártot, illetve az elmúlt 25 év politikai elitjét ez az egész jelentés különösebben nem izgatta, és abba se mennék bele, hogy egyébként a vizsgálóbizottság mint olyan, valójában mindig is azt a célt szolgálta Magyarországon és másutt is, hogy a parlamentnek a kormányzaton gyakorolt ellenőrzési funkcióját kiteljesítse.

Arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy akkor, amikor ez a Horváth-jelentés napvilágot látott, az LMP számára az igazán megrázó nem is az volt, hogy történnek egy közigazgatási szervnél vagy történhetnek visszaélések, akár korrupciógyanús ügyek. Mondhatnám némi iróniával, hogy ezt már tulajdonképpen meg is szoktuk. Ami igazán brutális ebben a Horváth-jelentésben, az az, hogy meglehetősen szakszerű és logikus okfejtéssel arról szól, hogy a magyar nemzetgazdaságból éves szinten legalább 1000 milliárd forint ki lehet szivattyúzni, hiszen az az összeg, amelyről a Horváth-jelentés szól, jórészt egyébként multinacionális cégeken keresztül kimegy Magyarországról. Innentől kezdve ez a kérdés nem pusztán a szokásos párbaj a kormány és ellenzék vagy különböző parlamenti pártok között, hogy milyen korrupciós jelenségek vannak Magyarországon.

Ez a kérdés egy alapvető gazdaságstratégiai kérdés, ami tulajdonképpen a rendszerváltás óta lóg a levegőben. Mit kezd Magyarország azzal a helyzettel, illetve a magyar gazdaságpolitika mit kezd azzal a helyzettel, hogy az elmúlt 25 év másról sem szólt, mint hogy a siker kritériuma annyi, hogy hogyan alakul az ország külföldi tőkevonzó képessége, és ennek érdekében tulajdonképpen a mindenkori magyar hatalom bármire hajlandó a különböző betelepülő multinacionális cégek érdekében. Ez a Horváth-jelentés arról látlelet, hogy adott esetben még az is elképzelhető, hogy a magyar hatalom elnézőbb különböző külföldi nagybefektetőkkel szemben, és nem érdekli az, hogy emiatt egyébként olyan mennyiségű pénz áramlik ki a magyar nemzetgazdaságból, ami, ha itt lenne, termelne, a helyi gazdaságot erősítené, és nem utolsósorban - 2007-tel datálódik a Horváth-jelentés által vizsgált időszak -, nem utolsósorban a Gyurcsány-, Bajnai- és Orbán-csomagokra nem, vagy semmiképpen sem ebben a mértékben lenne szükség, ha ezek a pénzek meglennének az államkasszában.

Szeretném azt is elmondani, hogy akkor, amikor Ángyán képviselőtársammal ezt a vizsgálóbizottsági indítványt előterjesztettük, mi nem azt mondtuk, és nem is mondhatjuk azt, hogy amit Horváth András leírt, az az utolsó betűig úgy igaz, ahogy leírta. Egy nagyon érdekes etikai, logikai helyzetben vagyunk, tudniillik jelen tudásunk alapján nincs, illetve nem lehet egyetlen képviselő sem a Magyar Országgyűlésben, aki azt kijelenthetné, hogy ami ebben a jelentésben van, az úgy, ahogy van, igaz, de éppúgy nem lehet egyetlenegy olyan képviselő vagy államtitkár a Magyar Országgyűlésben, aki bátran - és úgy, hogy utána vállalja azt is, hogy tükörbe néz - kijelenthetné azt, hogy az, ami a Horváth-jelentésben van, az úgy, ahogy van, hazugság.

Éppen ezért egy felelős kormánynak az lett volna a dolga, hogy a jelentés napvilágra kerülése után maga kezdeményez egy tisztességes vizsgálatot, és a kormánypárti frakció maga áll elő egy vizsgálóbizottsági javaslattal. Hiszen, amikor Ángyán Józseffel ezt a vizsgálóbizottsági indítványt megfogalmaztuk, pontosan tisztában voltunk nemcsak azzal a meglehetősen szerencsétlen országgyűlési törvényi rendelkezéssel, amelyik expressis verbis kizárja azt, hogy a vizsgálóbizottsági munka folyamatban lévő büntetőügyekre irányulhat, nemcsak ezzel voltunk tisztában, hanem azzal is, hogy mielőtt ez a passzus életbe lépett volna, akkor is elképzelhetetlen volt, és a parlament alkotmányos szerepével összeférhetetlen, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság átvegye egy nyomozó hatóság szerepét. Egy vizsgálóbizottságnak és konkrétan a NAV-ügyben kezdeményezett vizsgálóbizottságnak minden tévedés és Habony-művekben kitalált félremagyarázás ellenére nem az a célja, hogy föltárja az adócsalásokat, a parlamenti vizsgálóbizottság nem erre van. Önök, fideszes képviselők annak idején kezdeményeztek ilyen vizsgálóbizottságokat, amelyik szocialista vagy exszocialista politikusok adócsalásait lett volna hivatott föltárni.

(22.30)

Kezdeményeztek, ugye, a Tocsik-ügyben is vizsgálóbizottságot, ami konkrét bűncselekmények föltárására van. Ez a mi felfogásunkkal egyébként ellentétes. Nekünk eszünk ágában nem volt olyan vizsgálóbizottsági indítványt előterjeszteni, amely konkrét bűncselekmények feltárására szolgál. Mi azt mondjuk, a parlamentnek az a feladata, hogy ellenőrizze a kormányt, ennek egy elég hatékony eszköze, ha adott ügyek megvizsgálására vizsgálóbizottságot küld ki.

Az indítványunk szerint három pontot fogalmaztunk meg. Nézze meg, hogy a NAV Kiemelt Adózók Igazgatóságánál, illetve ennek jogelődjénél milyen törvénysértéseket tártak fel az elmúlt években. Nyilvánvaló, hogy ott, ahol feltártak törvénysértéseket, most nincs folyamatban büntetőeljárás, mert egyébként ezek már lezárt ügyek lettek volna. Mi arra vagyunk kíváncsiak, hogy egyébként milyen típusú törvénysértéseket tártak föl a NAV Kiemelt Adózók Igazgatóságánál. Másodsorban, tulajdonképpen egy elemzésre vagyunk kíváncsiak, hogy a kiemelt adózók által befizetett adó, feltárt adóhiány, a velük szemben alkalmazott szankció, valamint a kisebb cégekre vonatkozó hasonló adatok hogyan aránylanak egymáshoz képest. Miről beszélünk?

A szabadságharcos kormány az álarc mögött folyamatosan köti a stratégiai partnerségi megállapodásokat úgynevezett kiemelt adózókkal. Szeretnénk kapni egy képet arról, hogy a velük szemben alkalmazott módszerek, szankciós eszközök, illetve a náluk feltárt adóhiány, illetve amit a kisvállalkozóknál feltárnak adóhiányt és az ott alkalmazott eszközök mit mutatnak. Ez nem büntetőeljárásban tisztázható kérdés. Az ilyen gyakorlatot, ha maga a kormányzat nem tisztázza, a parlamentnek kell tisztáznia.

Harmadrészt pedig arra vagyunk kíváncsiak, hogy a vizsgált időszakban történt-e beavatkozás kormánytagok, képviselők, magyarul, a politikai elit részéről egyedi ügyekben. Ez valóban fölvethet büntetőjogi vonatkozásokat, viszont nem tudunk arról, hogy egyetlen politikus ellen, a politikai elit egyetlen tagja ellen ilyen büntetőeljárást valaha kezdeményeztek volna ebben az országban. Mi kíváncsiak vagyunk arra, hogy ilyen intervenció a vizsgált időszakban történt-e. És nem utolsósorban kíváncsiak vagyunk arra, Cséfalvay államtitkár úr, hogy amikor önök multikkal tárgyalgatnak, stratégiai partnerségi megállapodásokat készítenek elő, megnézik-e azt, hogy ezek a stratégiai partnerek egyébként a tőlük elvárt adómennyiséget befizetik-e a magyar államkasszába. Megnézik-e azt, hogy ezek a cégek, például transzferárazással, mit szivattyúztak ki ebből az országból az elmúlt 10-15-20 évben? Erre vagyunk kíváncsiak.

És a vizsgálóbizottsági indítvány természetesen nem pusztán a jelenlegi kormányzati ciklust vizsgálja. Horváth András jelentésében, ugye, 2007-tel datálja a visszásságokat, 2007-ben történtek olyan szervezeti átalakítások, amelyek állítása szerint előidézhetnek vagy legalábbis megteremtették a lehetőségét ilyen visszaéléseknek. Mi azt mondjuk, hogy számoljunk vissza még egy ciklust, 2002-vel indul el ez a vizsgálat reményeink szerint. Nézzük meg, hogy 2002 óta történtek-e olyan szervezeti, személyzeti átalakítások az adóhatóságnál, amelyek egyáltalán lehetővé teszik azt, hogy ilyen visszaélésekre sor kerülhet. Az, hogy egy központi államigazgatási szervnél történtek-e olyan szervezeti változások, amik egyébként előidézhetnek ilyen volumenű csalásokat, ez megint csak a parlament dolga.

Ami a kormányzat dolga lenne, hogy tisztességes vizsgálatot folytasson le a Kehi, ne egy hétvégén, tessék-lássék módon, és a vizsgálat eredményét haladéktalanul hozzák nyilvánosságra. Addig is a parlamentnél van a labda. És én nagyon inteném a kormánypárti többséget, hogy megpróbálja elgáncsolni egy alamuszi módosító indítvánnyal ennek a vizsgálóbizottságnak a munkáját, amellyel egyébként a gyanút teljes egészében a Fidesz-KDNP magára fogja húzni.

Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, a kormány részéről kíván-e államtitkár úr felszólalni. (Jelzésre:) Nem kíván. Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság nem állított előadót.

Tisztelt Országgyűlés! Most a frakciók 30-30 perces, valamint a független képviselők mindösszesen 8 perces időkeretben történő felszólalására kerül sor. Elsőként, a jelentkezés sorrendjében adom meg a szót Józsa István képviselő úrnak, MSZP.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Döbbenet, hogy ennyi időnek kellett eltelnie, hogy egy ilyen éjszakai órán végül is különleges sürgősséggel az Országgyűlés tárgyalhassa ezt a vizsgálóbizottság elindítására vonatkozó javaslatot. Azért döbbenetes, mert ez év november 8-án a Nemzeti Adó- és Vámhivatal egyik, azóta lemondott, kilépett vagy kiszorított munkatársa arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy több nagy hazai cég, multinacionális hálózat, magyar céghálózat több mint ezermilliárd forint értékben csalt adót, amihez meglátása szerint kormányzati körök is támogatást adtak, és az adóhatóság is asszisztált. Véleménye szerint különben nem állhatott volna elő ez a helyzet.

Ha egy demokratikus országban ilyen nagyságrendű korrupciós vád merül fel, egyáltalán csak a gyanú árnyéka, ha egy magára és hitelességére valamit is adó kormány ilyen esetben haladéktalanul érdemi, tehát nem kétnapos, hanem érdemi vizsgálatot kezd annak kiderítése, tisztázása érdekében, hogy ez a gyanú megalapozott vagy alaptalan, így a kormány tisztázhatná magát ezek alól a gyanúk alól, és tisztázhatná azt is, hogy a folyamatok, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalon belül alkalmazott, a kiemelt adózók felügyeletére, adóztatására vonatkozó eljárások helyesek-e vagy tökéletesítésre szorulnak. Az Orbán-kormány azonban nem ezt tette, hanem titkolózni és mellébeszélni kezdett. Három hétnek kellett eltelnie, mire a miniszterelnök úr megszólalt, hogy az adócsalóknak rács mögött a helyük. Aztán még egy héttel később, négy héttel a botrány kirobbanása után azt mondta, hogy véleménye szerint nincs itt szükség semmiféle különleges eljárásra. Azóta is hárít minden kezdeményezést.

Az MSZP hét különböző kezdeményezést tett, ezt a kezdeményezést is 48 aláírással, tehát mind a 48 MSZP-s frakciótag aláírta. Ugyanakkor a kormány állítólag egy hétvége alatt meg tudta oldani ezt az átvilágítási feladatot, hogy a NAV szervezetét átvilágítsa, aminek alapján lényegében azt állapította meg, hogy az adóhatóságnál minden rendben van. Ugyanakkor szintén a miniszterelnök mondta, hogy mindenki tudja, hogy Magyarországon csalják az áfát. Hát akkor most melyik állítás igaz? Miért történt az, hogy a költségvetési bizottság ellenőrző albizottságának az üggyel foglalkozó ülésére egyetlenegy Fidesz-képviselő nem jött el? Hogy mondjam, a bizottság felelősségteljes elnöke hívta össze ezt a bizottsági ülést. (Z. Kárpát Dániel közbeszól.) Azt most nem tenném. (Derültség.)

Viszont azzal, hogy egyetlen képviselő sem volt ott, én ott voltam, és az MSZP elnöke is ott volt, a jelenlegi nemzetgazdasági miniszter sem ment el. Nem érthető a közvélemény számára, a parlamenti ellenzéki pártok számára, hogy mi az oka, hogy a Fidesz módszeresen szabotálja ezeket a parlamenti fórumokat, ezeket a parlamenti kezdeményezéseket. Nem tudott ülésezni a költségvetési bizottság ellenőrzési albizottsága, nem tudott érvényes ülést tartani a nemzetbiztonsági bizottság, amelynek MSZP-s elnöke összehívta. Ugyanis az volt egy időben a kifogás, hogy amiről a volt adóhivatali dolgozó beszél, az adótitkot képez. Hát akkor menjenek el a fideszes képviselők a nemzetbiztonsági bizottság ülésére, ott zárt keretek között ki lehet fejteni ezeket is. Erre mind szabotázs, elzárkózás volt a válasz. A Fidesz propagandagépezete az adócsalókról mélyen hallgat.

(22.40)

Az adócsalásra és a korrupcióra vonatkozó vádakat kimondó, volt adóellenőrt azonban nagy erőkkel próbálta lejáratni. Tehát ha büntetőeljárás van, az nem az ügy felderítésére indult el, hanem a volt adóhatósági nyomozó ellen, hogy őt ellehetetlenítsék, hogy őt megfélemlítsék.

Képviselőtársaim, kinek a pártján állnak? Az igazság pártján vagy az adócsalók pártján? Itt van ez az előterjesztés is. Végre a közvélemény nyomására elfogadták, hogy alakuljon meg, induljon el ez a vizsgálóbizottság. Ugyanakkor már elhangzott az önök véleménye, hogy tevékenységet nem végezhet a bizottság, merthogy önök szerint folyamatban lévő büntetőeljárás van. Mikor zavarta önöket például a Laborc-bizottság megalakításában, hogy folyamatban lévő büntetőeljárás van? Amikor önök úgy érzik, hogy a saját politikai érdekeiket szolgálja, akkor soha nem probléma, hogy van büntetőeljárás, most, amikor kényes dolgot, a kormányzat működését alapvetően érintő, kényes dolgot akarna tisztázni egy parlamenti vizsgálóbizottság, akkor önök e mögé az álérv mögé bújnak, ugyanis az előterjesztés nem arról a vizsgálatról szól, amiről a büntetőeljárás.

Ahogy az előterjesztő is világosan kifejtette, három kérdésnek a tisztázását célozza a vizsgálóbizottság, alapvetően a Nemzeti Adó- és Vámhivatal működését illetően. Első pont: a Kiemelt Adózók Igazgatóságánál, illetve - mivel ezt megszüntették, nem tudni, hogy miért, ezt is jó lenne tisztázni - a Kiemelt Adózók Igazgatóságának jogelődjénél feltárt törvénysértések áttekintése és az elvégzett törvényességi vizsgálatok kérdésének a tisztázása. Ez tehát önmagában nem büntetőügy, ez egy rendszer működésének a tapasztalatait értékelné.

Második pont: a kiemelt adózók által befizetett adó, az adózónál feltárt adóhiány, a velük szemben alkalmazott szankciók, mindezek összehasonlítása a kisebb cégekre vonatkozó, hasonló adatokkal. Ez az a pont, ami a társadalom elemi felháborodását kiváltja. Ugyanis azt tapasztalják a kisvállalkozók, azt tapasztalják a személyi adózók, hogy őket rendkívül keményen ellenőrzi az adóhivatal. Ugyanakkor ebből a jelentésből, vagy amit a volt adóhivatali dolgozó feltár, az a gyanú merül fel, hogy a nagy adózókkal szemben nincs ilyen következetes eljárás, pedig a nagy pénzt onnan lehetne beszedni, a nagy adózóktól. Tehát fölmerül egy aszimmetria, aminek megint kérdéses az oka. Miért ilyen részrehajló a kormányzat? Miért ilyen részrehajló az adóhivatal a nagy adózók kedvezményére és a kisebb cégek kárára? Ezt össze kellene hasonlítani egy ilyen parlamenti vizsgálat során.

A harmadik célkitűzés azt tisztázni, történt-e egyedi ügyekre kiterjedő intervenció a kormány tagjai, kormányzati tisztviselők, országgyűlési képviselők részéről. Milyen intézkedéseket alkalmaz a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, illetve alkalmazott a jogelődje ezek megakadályozására, feltárására? Tehát van-e olyan dokumentálási rendszer, amiből kiderül, hogy valaki be akar avatkozni a rendszerbe? Van-e olyan dokumentálási rendszer, amelyik eleve elriasztja, elejét veszi annak, hogy bárki is hatással kívánjon lenni a NAV ellenőrző és adóbehajtási munkájára?

Tisztelt képviselőtársaim, főleg ott a túloldalon - még vannak ketten, két fideszes képviselőt látok az ülésteremben; hármat, bocsánat. (Jelzésre:) Igen, a professzor úrral együtt négy, csak nem a helyén foglalt helyet. Azt nehéz megemészteni nemcsak a parlamenti ellenzéknek, hanem általában a közvéleménynek, hogy a Fidesz-kormány és személyesen Orbán Viktor miért szabotálja a NAV korrupciógyanús működését vizsgáló bizottság felállítását. A felállítását, most már úgy néz ki, hogy elengedték. Ha ez megindul, akkor utána miért szabotálják a működését?

Nem lehet nem észrevenni, illetve az önök tevékenysége egyértelműen azt a benyomást kelti mindenkiben, hogy valamiért az Orbán-kormány és a Fidesz-képviselők is hárítják ezt a problémát. Minden egyes parlamenti kezdeményezést elszabotáltak. Úgy tűnik, hogy a kormány, a miniszterelnök menekül ennek a problémának a tisztázása elől.

Ha arra tekintünk, hogy ütközik-e jelenleg büntetőeljárással, akkor azt kell hogy mondjam, nincs tudomása senkinek a magyar parlamentben arról, hogy kormánytag ellen folyna büntetőeljárás, tehát ilyennel nem ütközik, képviselő ellen pedig adócsalási ügyben biztos nem folyik, mert arról tudnánk a mentelmi bizottság kiadatási kérelme miatt. Tehát ez az indok, hogy folyamatban lévő büntetőügy miatt nem lehet lefolytatni ezt a parlamenti vizsgálóbizottságot, ez mondvacsinált probléma. A vizsgálóbizottság nem konkrét büntetőügyet, hanem a Nemzeti Adó- és Vámhivatal teljes korrupciógyanús tevékenységét vizsgálná, így ez az érvelés teljességgel hamis.

Látható, hogy a Fidesz-kormány először csak a 2010 előtti ügyekben akart vizsgálódni. Az MSZP-nek az a véleménye, hogy vizsgáljuk 2007-től. Fel kell tárni azokat a folyamatokat, amelyek adócsaláshoz vezetnek, kettős célból. Tisztázni azt, hogy most történt-e befolyásolás, korábban történt-e befolyásolás, illetve hogy a működés rendszerébe be lehet-e építeni olyan fejlesztést, ami révén egy nagyobb, jelentősebb adóbehajtást lehet elérni a nagy adózóknál.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mi javaslatunk az, hogy a parlament, a parlament vizsgálóbizottsága haladéktalanul vizsgálja meg azt is különösen, hogy politikusok és politikai háttéremberek beavatkoztak-e az adóhatóság egyedi ügyekkel kapcsolatos munkájába. Ezt pedig nem lehet másképp tisztázni, csak úgy, ha ténylegesen elkezdi a működését ez a vizsgálóbizottság.

Kérem, úgy szavazzák meg ezt a javaslatot, hogy tisztában vannak az ügy súlyával. Itt egy ezermilliárdos áfacsalási ügyben nem lehet azt mondani, hogy semmilyen extra vizsgálatra nincs szükség. Nem lehet azt a gyakorlatot folytatni, amit eddig önök folytattak, hogy folyamatosan mellébeszéltek, és mondvacsinált ürügyekre hivatkozva nem tettek semmit. Tisztázni kell, hogy tudtak-e a visszaélésekről, és akik tudtak, miért nem léptek fel a csalókkal szemben. Azt is tisztázni kell, hogy most miért nem támogatják az ügy feltárását. Ez alapvető közérdek.

Ha a miniszterelnök csak arra vár, hogy nevezett Horváth András kinyissa a zöld dossziét, és megnevezze, hogy melyik cég mit követett el az ő tapasztalata szerint, akkor miért akadályozták meg, hogy a költségvetési bizottság zárt ülésén vagy a nemzetbiztonsági bizottság zárt ülésén az arra hivatott képviselők betekinthessenek ebbe a mappába, ebbe a zöld dossziéba? Az a véleményünk, hogy érzékelni kell mind a kormánynak, mind a miniszterelnöknek, mind önöknek, többségi képviselőknek, hogy ez az időhúzó mismásolás aláássa a közbizalmat, aláássa az adózás iránti közbizalmat azokban is, akik rendesen fizetik az adójukat, és azokban is, akik elszenvedői a kormány megszorító politikájának.

Úgy gondoljuk, hogy az eddigi konkrét lépések világosan mutatják, hogy az MSZP-frakció érdekelt az ügy teljes feltárásában, ugyanakkor a kormány kezében, a miniszterelnök kezében ott van minden eszköz, amellyel tisztázhatná az ügyet, és a parlamenti többség kezében ott van az eszköz, amivel hozzájárulhatna a bizalom helyreállításához, egyszersmind tisztázhatná a kormánya szerepét az évi ezermilliárdosra becsült károkozás ügyében, gyanújában.

(22.50)

Egy ekkora csalási ügynek sajnos nagyon nagy a korrupciós árnyéka is. Ez ma önökre vetül. Azt kérem, tegyenek róla, hogy elhárítsák magukról a korrupciós gyanú árnyékát, tegyenek azért a bizottság működésének tényleges lefolytatásával, hogy helyreálljon Magyarországon a közbizalom az adózás érdekében, helyreálljon a közbizalom a parlament működését illetően.

Köszönöm a figyelmet, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló Gyöngyösi Márton képviselő úr, Jobbik.

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik Magyarországért Mozgalom mindig következetesen képviselte azt, hogy amikor egy botrány kipattan, amely nagyon súlyos vádakat fogalmaz meg, és ahol a gyanú fennáll, hogy bizonyos korrupciós tendenciák vannak Magyarországon, akkor mindig a nyilvánosság az egyik legjobb menekülés mindegyik politikai párt számára. Ezt nagyon következetesen képviseltük. Mindig azt mondtuk, hogy a nemzeti érdek képviseletét semmilyen pártpolitikai szempont nem írhatja felül.

Hogy konkrétabban fogalmazzak, a Jobbik Magyarországért Mozgalom merőben más hozzáállást tanúsít minden ilyen kérdésnél, mint például a szocialisták, akik nagyon szeretnek pártpolitikai szempontokat mérlegelni még abban az esetben is, amikor a korrupció gyanúja felmerül. Ugyanis ilyenkor jönnek elő az olyan típusú érvek, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalommal közösen nem állnak össze egy vizsgálóbizottsági kezdeményezésre (Dr. Józsa István. Nevesített nácikkal szemben, mint képviselő úr!), vagy (Dr. Staudt Gábor: Micsoda?!) a korrupció feltárása vagy a korrupció fenntartása érdekében ők inkább a saját pártpolitikai pecsenyéjüket szeretik sütögetni. Természetesen az első hozzáállásuk is az volt, hogy a 2010 utáni események vizsgálatához szívesen adják a nevüket. Természetesen a 2010 előtti eseményekhez, vagyis az ő kormányzásuk alatt fennálló, több mint valószínű, hogy hasonló rendszerben működtetett botrányok feltárásában ők már nem érdekeltek.

Természetesen a Jobbik ebben a szellemben ezt az indítványt is támogatja, ezt a határozati javaslatot is támogatja, hiszen nekünk is pár héttel ezelőtt volt egy hasonló céllal megfogalmazott határozati javaslatunk. Éppen ezért teljes mértékben igazat adok Schiffer András képviselőtársamnak, aki azt mondta, hogy ez az ügy, a NAV-ot körüllengő gyanú vagy a NAV ügyeit vizsgáló bizottság felállításának a célja, meg ez az ügy, amit feltárni hivatott, a rendszerváltás egyik kortünete. Az egész rendszerváltást körüllengő ügy lenne, éppen ezért nem értjük, hogy miért csak 2002-ig nyúlna vissza ez a vizsgálóbizottság. Engem személy szerint nagyon érdekelne például a 2002-t közvetlenül megelőző időszak, amikor a NAV jogelődjének, az APEH-nek az élén egy bizonyos Simicska Lajos ült. (Dr. Staudt Gábor: Mit ad Isten!) Én például ezt az időszakot megvizsgálnám, és ezt az időszakot is vizsgálat tárgyává tenném.

Természetesen a kiemelt adózók kedvezményezése egy nagyon súlyos ügy, és ahogy ez az indítvány is tartalmazza, a kettős mércének a problematikáját veti fel, ahol felmerül a gyanú, hogy bizonyos nagy tőkés társaságok kedvezőbb eljárásban részesültek, mint bizonyos kisebb adózók. Sajnos ez valóban a rendszerváltás gazdaságpolitikájának az egyik nagy és súlyos mulasztása, bűne, hogy egy olyan tipikus neoliberális gazdaságpolitikát működtetett, amelyben létrejött egy duális gazdaság, amelyben voltak multinacionális nagyvállalatok, akik jellemzően külföldi háttérrel rendelkeztek, akiket adókedvezményekkel, sőt hosszú évekig adómentességgel traktált a mindenkori magyar kormányzat. Mindennemű adókedvezményt adott, és még állami támogatásokkal is ösztönözte a külföldi tőke megtelepedését, amely sok szempontból indokolt is lehet, de nagyon sok szempontból egy nagyon hamis gazdasági paradigma mentén kialakított gazdaságfilozófiát szolgált, és ilyen értelemben nem a magyar nemzeti és magyar gazdasági érdekeket szolgálta. Tehát ilyen értelemben ennek a vizsgálatnak ki kell terjednie arra, hogy a magyar családi vállalkozások, kis- és középvállalkozások valamilyen hátrányt szenvedtek-e akkor, amikor az ő adóforintjaikból is fenntartott Nemzeti Adó- és Vámhivatal, vagy APEH velük szemben eljárt. Úgy gondoljuk, hogy igenis támogatandó ez a kezdeményezés.

Az előttem szólók is kitértek az áfacsalások kérdéskörére, és a Jobbik által pár héttel ezelőtt kezdeményezett vizsgálóbizottság tárgya tartalmazta volna az áfacsalások kérdéskörét is, hiszen itt bizonyos becslésekre hivatkozva szakértők azt mondják, hogy 1200 milliárd forintra tehető a be nem fizetett áfa mértéke. Ez még nem tartalmazza azt a közel 600-700 milliárd forintra becsülhető összeget, amely a jogtalanul visszaigényelt áfa mértéke. Az 1200 milliárd forint, ami nagyon nagy szám és nagyon nehezen felfogható ép ésszel, a magyar GDP-nek közel 4 százalékát teszi ki és így már talán jobban érthető ennek az összegnek a nagysága.

Ez az áfaproblematika 2004. május 1-jétől áll fenn, amikor Magyarország az Európai Unió áfarendszerébe belépett. Az áfadirektívát átültetve lehetővé vált az, hogy fantomcégekben, fantomügyvezetők nem létező vagyonnal rendelkező vállalatok közreműködésével és közbeiktatásával Magyarországot is bekapcsolják egy olyan áfaláncba, amelyben természetesen hazánk, mivel itt az Európai Unió által megengedett legmagasabb áfakulcs van érvényben 27 százalékkal, igencsak célpontja ezeknek az áfacsalásoknak. Magyarország igenis célpontja ezeknek az áfacsalásoknak, ezáltal Magyarország elszenvedője ennek az európai szintű jelenségnek. De amikor az áfacsalásokról beszélünk, és megállapítjuk annak a mértékét és azt is, hogy ez az európai uniós csatlakozásunkkal nagyon szorosan összefüggő problémakör, akkor engedtessék meg az, hogy ennél a kérdéskörnél felhívjuk a figyelmet arra, amit a tisztelt képviselőtársaim nagyon sokszor szeretnek figyelmen kívül hagyni az európai uniós tagságunk mérlegének megvonásakor, hogy bizony-bizony ez egy kicsit komplexebb kérdéskör, mint pusztán annak a vizsgálata, hogy mennyit fizetünk be az Európai Unióba tagdíjként, és onnan mennyi kohéziós alapot hívhatunk le.

Bizony-bizony ez a problematika rámutat arra, hogy az európai uniós tagságunknak van egy nagyon nagy és nagyon negatív gazdasági kihatása is, amely például ebben a konkrét ügyben közel 2000 milliárd forintra becsülhető szakértők szerint, és sokak szerint ez még alá is van becsülve. Tehát igenis, amikor erre a problematikára ránézünk, tudjuk azt, hogy ez az európai uniós tagságunknak a negatív mérlegét erősíti, és a képzeletbeli serpenyő negatív tartományában van. Úgyhogy, amikor Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz és ezáltal elfogadta azt, hogy áfa szempontjából elveszíti a határai kétharmadát, akkor bizony-bizony egy ilyen típusú negatív gazdasági hatással is számolnia kell.

(23.00)

Ennek a felszámolása pedig, úgy gondolom, nem kell túlságosan hosszan bizonygatnom, hogy magyar nemzeti érdek.

A politikai pártoknak, és itt különösen a Fidesz álszentségét mutatja, hogy miképpen viszonyult minden egyes kezdeményezéshez; ehhez is, a mienkhez is, de ehhez is. Ugye, először elindult a magyarázkodás, hogy miért nem támogatják. Balla György fideszes képviselő egészen odáig elment, hogy arra hivatkozott, hogy amíg ügyészségi eljárás van, márpedig feljelentés történt az adott esetben, addig parlamenti bizottság nem állhat fel. Itt már képviselőtársaim említették, hogy ez a fajta fideszes szemérmesség nem jellemezte a korábbi kezdeményezéseket; például azt, amikor fideszes képviselők ellenzékben még a Gyurcsány-Bajnai-időszakban kezdeményezték Gyurcsány Ferenc vagyonosodásának a vizsgálatát hasonló bizottság formátumban, holott ott is volt már egy eljárás, akkor érdekes módon önöknél nem merült fel ez a fajta aggály. De természetesen a Tocsik-ügyben, ami talán a rendszerváltás korának az egyik legkiemeltebb botránya, ott is párhuzamosan zajlott a jogi eljárás a magyar bíróságokon, az ügyészségen, és itt a parlamentben is felállt egy vizsgálóbizottság. Vagy jelenleg is a Portik-Laborc-ügyet vizsgáló bizottság a nemzetbiztonsági bizottságban párhuzamosan halad egy jogi eljárás mellett.

Tehát úgy gondoljuk, hogy teljesen érthetetlen az a kifogás, amit Balla György képviselőtársunk fogalmazott meg. De az a kifogás is nevetséges, amit Selmeczi Gabriella fideszes szóvivő asszony fogalmazott meg, amikor adótitkok megsértésére hivatkozott, hiszen itt is le lehet tenni titoktartási esküt, lehet zárt ülést elrendelni, kizárható az adótitok megsértésével kapcsolatban megfogalmazott aggály. És ami mindennek a csimborasszója, az Giró-Szász András volt, aki egyenesen az adómorál aláásását vizionálta egy vizsgálóbizottság felállítása kapcsán. Ha valami rombolja az adómorált Magyarországon, az pontosan az, ha az ilyen típusú gyanú felmerülésénél a politikai pártok és különösen a kormányzó pártok homokba dugják a fejüket, és úgy tesznek, mintha nem lenne semmiféle probléma. Úgy gondoljuk, hogy igenis, az igazság kiderülése minden politikai pártnak az érdeke, elsősorban a kormánypárté az, hogy tisztázzák a NAV-ot a felmerült vádak alól, és természetesen a politikai szereplők szerepét is tisztázzák ezek alól a vádak alól.

Úgyhogy még egyszer szeretném hangsúlyozni azt, hogy komoly gazdasági és politikai vetülete van ennek a kérdésnek. Csak biztatni tudunk minden politikai pártot és minden tisztelt képviselőtársamat arra, hogy ezt a kezdeményezést támogassa és teljesen függetlenül attól, hogy ezt ki kezdeményezte. Ez mindannyiunknak az érdeke, minden politikai pártnak az érdeke az, hogy kiderüljön inkább előbb, mint utóbb, hogy mi történt, és hogy milyen gazdasági, politikai összefüggései vannak ennek az ügynek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Staudt Gábor képviselő úr, Jobbik.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ott folytatnám, ahol Gyöngyösi képviselőtársam abbahagyta, csak én egy kicsit a jogi vetületére szeretnék ennek a kezdeményezésnek rámenni; lévén, hogy ezt a vitát az alkotmányügyi bizottságban megkezdtük, sajnos itt majdnemhogy több ember előtt, sőt biztos vagyok benne, hogy több ember előtt, mint most a plenáris ülésen erre lehetőség adódik. Ez önmagában egy szégyen, de ezzel a részével most nem foglalkoznék.

A lényeg viszont az, hogy önök... - nem tudom, hogy ki találta ki, hogy ezt az eljárást lefolytassák, de nagyon trükkös fiú lehetett vagy trükkös hölgy (Dr. Schiffer András közbeszól.), hogy politikailag korrekt legyek, mert abban én egészen biztos vagyok, hogy összeült a fideszes agytröszt, hogy mit lehet ezzel csinálni. Gondolom, bevonták a külföldi tanácsadóikat is (Derültség.), amerikai tanácsadókat, akik magángépeken szoktak iderepülni és jó pénzért adnak önöknek tanácsot, és gondolkoztak azon, hogy mit lehet ezzel csinálni, mert égető a szükség, a balhé óriási, valahogy el kellene kenni, de úgy, hogy ki tudjuk szúrni a választók szemét valamiféle gyöngyökkel, amit eléjük lehet borítani. És egyébként hozzáteszem, az a megoldás nem jutott eszükbe, hogy ki kellene vizsgálni az ügyet. Itt kellett volna elkezdeni, hogy csináljunk egy vizsgálatot. Tényleg, miért ne? Ráadásul úgy, hogy a szálak nagyrészt 2010-et megelőző időszakra is visszavezethetőek, tehát még azt sem lehet mondani, hogy az csak az önök problémája lett volna, tehát ugyanúgy a szocialista kormányok alatt is működtek ezek a praktikák.

De visszatérve, tehát ez nem jutott eszükbe, viszont egy zseniális ötlettel előálltak - amit tényleg nem tudom, hogy ki talált ki, de a maguk szempontjából csak megdicsérni lehet, az ország szempontjából már károsabb -, hogy feláll ez a bizottság, de teljesen alkalmatlanná teszik minden vizsgálatra. Sőt, meg sem fogja kezdeni a vizsgálatot, annak ellenére, hogy formálisan elfogadják a Schiffer András és Ángyán József által tett javaslatot, elmondhatják, hogy foglalkozott vele az Országgyűlés, ám bizottsági módosító javaslatként beleveszik elképesztően cinikus módon, hogy a bizottság csak akkor kezdheti meg a működését, és itt még hagyján, hogy a folyamatban lévő büntetőeljárások lezárultát határoznák meg, hanem eredményes lezárulásához kötik. Ráadásul, ha jogerősen büntetőjogi felelősséget állapít meg a büntetőeljárás, ami most folyik, utána kezdheti meg a bizottság a működését. (Dr. Schiffer András közbeszól.)

Ezzel csak két gond van, illetve több gond is van, de jogilag. Először is, ami rögtön felmerülhet, hogy nagyon helyesen az előterjesztők több témára vetítik ki és egy káros gyakorlatra vetítik ki azt a területet, amit meg kell vizsgálnia a bizottságnak. Tehát nem lehet azt mondani, hogy csak azokat az ügyeket szeretné a vizsgálóbizottság, illetve az előterjesztők megvizsgálni, amelyek, mondjuk, abban a dossziéban benne vannak, amit Horváth úr előterjesztett vagy amikben már nyomozás folyik. Lehet, hogy vannak köztük olyanok is, azt még a hatályos szabályok alapján meg tudnám érteni, hogy azokat az ügyeket nem vizsgálja a bizottság, amelyekben kiderül, hogy már büntetőeljárás folyik. Hozzáteszem, más ügyekben meg meg kellene tenni a feljelentést és azokat kivizsgálni és a büntetőeljárást elindítani. Ez az egyik gond, tehát az egész bizottság munkája nem blokkolható azáltal, mert néhány ügyben eljárás folyik, amikor a bizottság tárgya jóval kiterjedtebb ennél.

A másik óriási probléma az, még ebben az esetben is éveket venne igénybe, a magyar igazságszolgáltatás és az ügyészségi, rendőri szervek kiváló, magasan képzett munkájának köszönhetően, amíg egy egyszerűbb ügyben is éveket, akár két-három évet vagy egy közepes ügyben két-három évet tudnak nyomozni. Akkor egy ilyen ezermilliárdos vagy több tíz- vagy több százmilliárdos feljelentések tárgyában legalább három évig el fognak szöszmötölni. És utána még akkor sem indulhat meg az eljárás, ha mondjuk, csak a nyomozást megszüntetik, mert nem találtak, mit ad Isten, nem találnak bűncselekményre utaló nyomokat, mint ahogy sok jobbikos feljelentés kapcsán is végül így zárják le több év nyomozás után az eljárásokat, és ahogy így zárják le egyébként az önök által az elszámoltatás ígéretével tett feljelentéseket. Sajnos, az elszámoltatók többen voltak, mint az elszámoltatottak. De visszatérve, azt várni el, hogy jogerősen lezáruljon ezekben az ügyekben az eljárás, és utána kezdi meg a vizsgálóbizottság a működését... - de akkor milyen ügyekben fog vizsgálódni? Amiben már jogerősen büntetőjogi ítélet született? Ez a világnak a vicce, csak sajnos a mi bőrünkre megy, úgyhogy jóízűt nevetni nem tudunk rajta. Ez egy jogi abszurdum.

(23.10)

És ráadásul emlékeztetnék arra jelen plénum előtt is, hogy ki volt az, aki azt a szabályozást bevezette, önök voltak, akik elfogadták azt, hogy a vizsgálóbizottságok felállítása tulajdonképpen lehetetlenné válik, mert annyi gumijogszabályt sűrítenek egybe, és annyi kritériumot fogalmaznak meg, hogy abba aztán mindig belemagyarázható az egyik vagy másik kritérium. Ezt jelen Országgyűlés fogadta el. De egyébként hozzáteszem, hogy az MSZP módosító indítványára. (Dr. Vas Imre közbeszól.) Igen, Vas Imre képviselőtársam, ez egy lényeges kérdés, hiszen a nagykoalíciót és a közös bűnöknek az elfedését jelenti a választópolgárok felé, és nem azt, hogy önök meg szeretnének bármit vizsgálni.

Úgyhogy ez a jogi alap, és el szeretném még mondani azt is, hogy sajnos folyamatosan az évek alatt mi is a visszajelzésekből, és ezt a bizottsági ülésen is elmondtam, tudtuk, hogy vannak szent tehenek, tudtuk, hogy vannak olyan szervek, akár a NAV-nál dolgozóktól, akár a vám- és pénzügyőrség embereitől, akik most már be lettek szervezve a NAV alá, de részben más feladatot látnak el, hogy bizony nem lehetett mindenhová bemenni, gondolom, ez a gyakorlat még így is fennáll. Elmondták azok a dolgozók, akik pénzügyőrként dolgoztak, hogy volt olyan kollégájuk, aki bement a multiba, és lefoglalt árukészleteket, eljárt megfelelő módon, és bizony majdnem kirúgták emiatt, és amikor kérdezte a főnökeit: hogy hogy lehet, hát a jogszabályok nem adottak? Ó, hát az nem úgy van, oda nem lehet. Erre mondta Vas Imre képviselőtársam, hogy feljelentést kell tenni. Hát köszönjük szépen, megtettük ezeket a feljelentéseket, gondolom, ki lehet találni, hogy mekkora eredménnyel zárultak. Általában nulla eredménnyel zárultak, és akkor itt emlékeztetnék arra, hogy bár feljelentési kötelezettséggel terheltek az országgyűlési képviselők, természetesen mint hivatalos személyek, de mit ad isten, a fideszes Országgyűlés elvette azt a jogukat, hogy panasszal éljenek az elutasított feljelentéseik vagy a megszüntetett nyomozásaik irányába.

Legyen az egy közpénzüggyel kapcsolatos feljelentés, egy országgyűlési képviselőnek mint a közpénzügyek őrének vagy egyik őrének nincs joga arra, hogy panaszt nyújtson be az elutasított nyomozással kapcsolatban, tehát jogorvoslattal éljen. Ez a világ botránya, erre egyébként több módosító javaslatot nyújtottunk be, önállóan is kezdeményeztük a büntetőeljárási törvény módosítását vagy visszamódosítását a korábbi állapotra, az önöket megelőző állapotra. Ez sajnos nem ment át, mert önök elmondták, hogy nem cél az, hogy itt mindenki majd megpanaszolja a feljelentéseket. Ez is önmagában botrány, és elmondták azt is, hogy akkor majd az országgyűlési képviselőket bombáznák a választópolgárok, hogy bizonyos ügyekben tegyenek feljelentést és nyújtsanak be panaszt. De úgy gondolom, hogy ez egyáltalán nem probléma, az országgyűlési képviselőknek ezeket az ügyeket, amiket a választópolgároktól kapnak, át kell tekinteniük, és igenis nem tragédia, hogyha egy országgyűlési képviselőnek van egy többletjogosítványa, egy közpénzügyi bűncselekmény kapcsán legalább annyi, hogy panaszt tudjon benyújtani. Ráadásul úgy, hogy ez a jogosítvány a Fidesz-kormány előtt mindenki számára, nemcsak az országgyűlési képviselők számára adott volt. Hát az is botrány, hogy ezen változtatnak, az meg főleg, hogy milyen irányba. Hozzáteszem, hogy emellett még az Alkotmánybírósághoz sem lehet fordulni, csak a képviselők egynegyede fordulhat. Tehát ez már a képviselői jogok csorbítását is felvetheti.

De visszatérve, és lezárva, hogy Z. Kárpát képviselőtársamnak is jusson idő, szégyen, amit önök csinálnak, szégyen, hogy nem szeretnék kivizsgálni, és ezáltal alátámasztják azokat a gyalázatos módon és sajnálatos módon igaznak bizonyuló vádakat, amelyeket önök meg sem próbálnak magukról levedleni, hogy önök is összejátszanak az elmúlt kormányok és majdnem negyed évszázadnak a politikai garnitúrájával, és önök is ugyanúgy eltűrik a nagy cégektől a közpénzek lopását. Ez a szégyen, és ezzel kellene valamit csinálni, nem megakasztani a kezdeményezéseket.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Következő hozzászóló Schiffer András frakcióvezető úr, képviselő úr, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): (A képviselői helyére megy.) Köszönöm a szót, elnök úr; elnézést a késedelemért. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném azt elmondani, hogy ebben az évben tulajdonképpen ez a harmadik vizsgálóbizottsági kezdeményezése az LMP-nek. Kezdeményeztünk már egy vizsgálóbizottságot a 2007-13 közötti fejlesztési pénzek off-shore-ba történő eláramoltatására. Ezt a jelenlegi és a korábbi kormányzó erők meghiúsították. Kezdeményeztünk egy vizsgálóbizottságot a MOL-INA-ügylet kivizsgálására, itt egyik másik frakció sem állt mellénk; és itt van most ez a jelenlegi vizsgálóbizottsági javaslat.

Ez a vizsgálóbizottsági javaslat valóban nem pusztán azt a célt szolgálja, hogy egy korrupciós ügyletnek a nyomába eredjünk. Ez a vizsgálóbizottsági indítvány nem egyebet kíván feltárni, mint ami egyébként a magyar gazdaság fejlődésének a rákfenéje. Gyöngyösi képviselőtársam már beszélt a duális gazdaságról, világosan kell látni, hogy ez a jelenség az, amelyik egyébként megakasztotta a magyar gazdaság fejlődését.

A mai napon én nemcsak ennek a jelenlegi vizsgálóbizottsági határozati javaslatnak a házszabálytól eltéréssel történő tárgyalását kértem, hanem egy, a mai napon benyújtott LMP-s törvényjavaslatnak a házszabálytól eltéréssel való tárgyalását is, amelyik arról szól, hogy az online pénztárgépek bevezetésére a határidőt tolja ki az Országgyűlés 2014. június 30-ig.

Hogy jön össze a két dolog? Hát nagyjából úgy, ahogyan a duális gazdaságot leírjuk. Függetlenül a Horváth-jelentéstől és a jelenlegi NAV-botránytól, már a 90-es években voltak olyan rendszerkritikai tanulmányok, amik pontosan leírták azt, hogy a Magyarországra betelepülő különböző nagy külföldi vállalatok és a velük összeboltolt politika közeli oligarchák praktikusan kiszorítják fokról fokra a piacokról a magyar kisvállalkozásokat, azokat a magyar kisvállalkozásokat, amelyek egyébként még a 90-es évek derekán úgy tűnt, hogy virágzásnak indulnak. És ugyancsak ezek a betelepülő külföldi nagyvállalatok és a velük szövetséges oligarchák egyes piacokon eleve olyan magasra emelték a piacra lépési küszöböt, hogy oda egyébként magyar ember fia be nem tudja tenni a lábát. És azt is lehet látni, hogy azáltal, hogy kialakult ez a kettészakított gazdaság, tulajdonképpen bármilyen trükköt próbált alkalmazni akár az álbaloldali, akár a fideszes kormány, az érdemi munkahelyteremtést nem lehet elérni.

Lehet trükközni közfoglalkoztatási adatokkal, lehet statisztikai háborút vívni, a valóság viszont az, hogy reálgazdaságban, a versenyszférában az öt főnél többet foglalkoztató cégeknél jelenleg 2010-hez viszonyítva is álláshelycsökkenés van. A valóság az, hogy a beruházási ráta 2010-hez képest is csökken Magyarországon, a valóság az, hogy érdemi beruházások Magyarországon, olyan beruházások, amelyek nem uniós fejlesztési forrásból jönnek létre, amelyeket nem a betelepülő külföldi nagy cégek hoznak létre, ilyen beruházások nincsenek. És ezek a 90-es évekbeli rendszerkritikai tanulmányok azt is leírták, hogy ennek a duális gazdaságnak az is egy velejárója, hogy a betelepülő nagy cégek valójában piacokat vásárolnak, és a kulimunkát, a kevés hozzáadott értéket jelentő kulimunkát akarják itt elvégeztetni a végeken. Ezért fogalmazunk úgy, hogy ez a gazdaságpolitika, amiben tettestárs az elmúlt 25 év politikai elitjének valamennyi szereplője, összeszerelő országot csinált Magyarországból. Ezek a rendszerkritikai tanulmányok azt is leírták már a 90-es években, hogy az így betelepülő és a mindenkori kormányok által agyonajnározott külföldi cégek különböző trükkös módon, az akkori leírások szerint természetesen törvényes módon az itt megtermelt jövedelmet igen furfangosan, de kiszivattyúzták Magyarországról.

(23.20)

Transzferárazás, hogy különböző szolgáltatásokat, amelyek egyébként funkcionális szükségleteit jelentik egy nagy cégnek, kiszerveztek, valójában arról volt szó, hogy a jövedelmet megpróbálták ilyen kvázi tanácsadói és egyéb megbízásokon keresztül kipumpálni Magyarországról és hatalmas menedzserdíjakat, illetve tanácsadói díjakat fizettek ki külhoni cégeknek, jellemzően az anyavállalatnak. De ugyanígy jellemző az is, hogy azok a termékek, amelyeket az így betelepülő nagy cégek Magyarországon előállítottak, ezeknek a termékeknek az importtartalma elérte vagy meghaladta a 80 százalékot. Tehát amit innen kivittek Magyarországról exportot, annak az importtartalma legalább 80 százalékos volt az elmúlt 20-25 évben.

Még valamit hadd mondjak el, ami szintén az elmúlt 25 év politikai elitjének egy óriási felelőssége, hogy azért is lehetett kettészakítani a magyar gazdaságot, mert túl azon, hogy anélkül, hogy ezt bárki követelte volna Magyarországtól, a rendszerváltás éveiben gyakorlatilag lebontották a vámhatárokat, Magyarország úgy csatlakozott az Európai Unióhoz, hogy addigra praktikusan szabadon le lehetett tarolni a magyar élelmiszer- és feldolgozóipart, Magyarország ott állt védtelenül a gazdasági átalakulás idején, nem tudta megvédeni azokat az iparágakat, amelyek egyébként a szerves magyar gazdaságfejlődésnek a motorját jelentették volna, hanem ráadásul különböző direkt és indirekt eszközökkel a különböző kormányok - Németh Miklóstól egészen a második Orbán-kormányig - piaci, illetve versenyelőnyt is biztosítottak ezeknek a betelepülő cégeknek a hazai kis- és középvállalkozásokkal szemben.

Mikre gondolok? Gondolok arra, hogy ha megnézi valaki, hogy mondjuk, az előző kormány idején Kóka János mennyi pénzt adott a Hankooknak azért, hogy egyetlenegy darab munkahelyet teremtsen, és ugyanebből a pénzből hány szövetkezetet lehetett volna segíteni, mondjuk, az Ormánságban vagy Abaújban, ha valaki megnézi azt, hogy mibe került Magyarországnak a kilencvenes évek közepén, amikor a közszolgáltatásokat ebek harmincadjára adták, vagy megnézi valaki azt, hogy mit jelentett a magyar fejlesztéspolitika számára az a korszakváltó törvényjavaslat, amit Bajnai Gordon idehozott 2006 tavaszán, a kiemelt beruházásokról szóló törvény, a 2006-os választás előtt Fidesz-MSZP nagy egyetértésben elfogadták, ami nem jelentett egyebet, mint hogy adminisztratív versenyelőnyt biztosítanak különböző, a mindenkori kormány számára kedvelt nagyberuházóknak.

Ez arról szól, hogy ha ugyanazon a piacon egy hazai kis-, illetve középvállalkozás akar megnyitni egy üzletet, végig kell járni azokat a stációkat, amelyek, jegyzem meg, nem feleslegesek, hanem a közösségi ellenőrzést szolgálják - népegészségügyi szolgálat, fogyasztóvédelem, tűzoltóság, amit be kell járni akkor, ha valaki egy üzletet meg kell nyitni -, és természetesen nagyon helyesen ezek az eljárási törvények a kétezres évek elején biztosították is, hogy a helyben élő polgárok bele is szólhassanak egy-egy olyan közigazgatási eljárásba, ami egyébként az életvilágot alapvetően tudja átalakítani. Na már most, ha valakit a Bajnai-törvény alapján kiemeltté nyilvánítottak, akkor az ilyen nagyberuházóknak ezeket a köröket nem kellett lefutni. Ilyenek voltak a nagy kaszinóberuházások is. Önök a kormányváltás után ahelyett, hogy kidobták volna a kukába például ezt a törvényt, amely a legszimbolikusabb és legdurvább jelzés volt arra, hogy a magyar gazdaságpolitika egyoldalúan kedvezményezni kívánja az ide betelepülő külföldi nagytőkét, illetve a mindenkori kormányhoz közeli oligarchákat, ezt a törvényt brutálisan kiterjesztették, és gyakorlatilag azt is megengedik, azt is törvényesítették, hogy akkor, amikor valaki úgymond kiemelt státust kap, egy nagybefektető, akkor az őt érintő kevéske hatósági eljárásban a hatóságoknak szabadon, törvényesen lehet politikai utasításokat adni.

Tehát egy olyan helyzet állt elő, aminek tulajdonképpen szerves folytatása az a stratégiai partnerségi megállapodássorozat, amit önök szemérmetlen módon egy szabadságharcos álarc mögött folytatnak az utóbbi években. Szintén ez a stratégiai partnerségi megállapodási történet is arról szól, hogy hogyan lehet különböző direkt és indirekt kedvezményeket adni azoknak a betelepülő nagy külföldi vállalatoknak, amelyek hajlandóak részeltetni a Fidesz által nemzeti burzsoáziának nevező hazai oligarchákat valami jóból, valami jótéteményből. Tehát aminek a tanúi vagyunk, az valójában nem más, mint hogy a Fidesz egy paktumot kíván létrehozni a betelepülő vagy már betelepült külföldi nagyvállalatok, a multinacionális tőke, illetve a Fidesz közeli oligarchák között. Az önök gazdaságpolitikája erről szól, csak az a helyzet, hogy ennek a gazdaságpolitikának, ennek a gazdasági stratégiának semmi köze ahhoz, amit önök meghirdettek a 2009-10-es választási kampányban, és semmi köze ahhoz a lehetséges irányhoz, ami végre megfordíthatná az ország szekerét és felszámolná hosszú távon a duális gazdaságot. Na most, ebben a helyzetben állt elő ez a NAV-botrány, illetve született meg a Horváth-jelentés.

És én nem véletlenül nyújtottam be a pénztárgépes határidő-hosszabbítást ezzel a házszabálytól eltérési indítvánnyal együtt, ami a NAV-vizsgálóbizottságra vonatkozik, tudniillik azt látjuk, hogy miközben az egyik oldalon alapos gyanú van arra - hogy most bűncselekménnyel vagy anélkül, ez egy másik kérdés -, hogy ilyen-olyan módon kedvezményezik a nagytőkét, kedvezményezik a külföldi tőkét, legalábbis elnézőbbek a nagyvállalatokkal szemben a kelleténél, a másik oldalon pedig folyamatosan olyan adminisztratív csapdákba - nem segítséget nyújtanak, mint a nagytőkének - kergetik bele a hazai kisvállalkozásokat, amelyekben ezek a kisvállalkozások kitörhetik a nyakukat.

Az elmúlt hónapokban nem voltak képesek meghallani a segélykiáltásait kiskereskedőknek, kisvállalkozásoknak pénztárgép-bevezetés ügyében. Ma színt vallottak. Valójában önök ennek a vizsgálóbizottságnak a működését nem akarják. Vas Imre és társai különböző cinikus magyarázatokkal álltak elő az alkotmányügyi bizottságban. Jellemző Vas Imrére, hogy amikor ezeket előadja, általában maga se bírja ki nevetés nélkül. Az a módosító indítvány, amit előterjesztettek az alkotmányügyi bizottságban, a fideszes cinizmushoz hozzászokott jelenlegi országgyűlési képviselők számára is sok. Önök egy trükkel az Országgyűlés napirendjére engedték ezt a vizsgálóbizottsági javaslatot, majd ugyanazzal a mozdulattal benyújtottak egy olyan módosító indítványt, amely nem engedi meg, hogy valaha ez a vizsgálóbizottság megkezdje a munkáját.

A másik oldalon viszont egész egyszerűen nem hajlandóak engedményeket tenni, amikor a kisvállalkozásokról van szó, nem hajlandóak engedményeket tenni, és egyedül a fideszes úthenger könyörtelensége az, amivel szembetalálkozhatnak ezek az emberek, ezek a tisztes vállalkozók.

Az a helyzet, hogy arra hivatkozni, hogy büntetőügy van folyamatban, és ezért nem kezdheti meg ez a bizottság a munkáját, ez teljesen abszurd. Miért mondom ezt? Staudt képviselőtársam és Józsa István is beszélt erről a hivatkozott passzusról. Az a helyzet, hogy ha önöknek igazuk is lenne, és az országgyűlési törvénynek ez a passzusa valóban akadályát képezhetné ennek a vizsgálóbizottságnak a felállítására, akkor valójában egyrészt ez a módosító javaslat sem törvényes, mert akkor egyáltalán nem lehetne felállítani a vizsgálóbizottságot. Ez az egyik meglátásom.

A másik, hogy ha igaz az az állításuk, hogy a vizsgálóbizottsági munkának az az akadálya, hogy folyamatban van egy büntetőügy, akkor milyen alapon támasztanak olyan feltételt, amely ezen túlnyúlik. Az, hogy eredményesen befejeződjön a büntetőügy, ilyen feltételt a törvény nem tartalmaz. Tehát önök, Vas képviselőtársam, úgy hivatkoznak álszent, cinikus módon az országgyűlési törvényre, hogy saját maguk se veszik komolyan ezt a törvényi előírást. Hiába ingatja a fejét, az a helyzet, hogy ha az országgyűlési törvényt megnézi, az országgyűlési törvény annyit mond, hogy nem lehet olyan tárgyban vizsgálóbizottságot felállítani - felállítani, nem működtetni -, amiben büntetőeljárás van folyamatban.

(23.30)

Hogy aztán ennek a büntetőeljárásnak mi az eljárásjogi eredménye, erről nem szól semmit az országgyűlési törvény. Innentől kezdve ez a módosító javaslat - ha nem is a politikai hatásait nézzük, hanem szigorúan csak az országgyűlési törvény keretei között maradunk - úgy törvénytelen, ahogy van. Tehát önök megvádolnak minket, hogy olyan indítványt terjesztünk elő, ami törvénybe ütköző, majd ezek után pofátlan módon előhoznak egy olyan módosító javaslatot, ami önmagában is törvénysértő. Hogy gondolják ezt? Én azt elhiszem, hogy a fideszes leleményesség és cinizmus nem ismer határokat, de könyörgöm, legalább azt a törvényt tartsák be, és legalább akkor tartsák be, amikor az ellenzékkel szemben erre a törvényi passzusra hivatkoznak. Mondom még egyszer, amire hivatkoznak, Vas képviselőtársam, az annyi, hogy az országgyűlési törvény szerint nem lehet vizsgálóbizottságot létrehozni olyan tárgykörben, amiben büntetőeljárás van folyamatban. Ebben a passzusban semmiféle, egy fél hang nincs arról, hogy a büntetőeljárásnak mi legyen az eredménye vagy ne legyen az eredménye. Önök túlterjeszkednek ezen, erre semmiféle törvényi felhatalmazásuk nincs.

A másik pedig az, még egyszer szeretném elmondani, ugyan Józsa képviselőtársam hivatkozott arra, hogy hány olyan ügy volt, ahol a Fideszt nem zavarta annak idején, hogy büntetőügy folyamatban van, én is felidéztem ilyen alkalmakat, de szeretném elmondani, az az állítás, hogy az általunk, Ángyán képviselőtársammal kezdeményezett vizsgálóbizottság tárgyában büntetőeljárás van folyamatban, hazugság. S ha a Fidesznek nagyon sok szóvivője van, és ez a nagyon sok szóvivő ezt nagyon sokszor elismétli, ez attól még hazugság marad. Tudniillik arról van szó, hogy a határozati javaslat 2/b pontja nem is ügyről beszél, hanem egy összehasonlítást kér. Az a) pontjában szeretnénk megnézni, hogy a NAV Kiemelt Adózók Igazgatóságánál milyen törvénysértéseket tártak fel az elmúlt tizenegy évben. Feltételezem azt, hogy ha már föltártak törvénysértéseket, akkor azokban az ügyekben az eljárások lezárultak. Ha mégse zárultak volna le, akkor pedig igaz az, amit Staudt képviselőtársam az alkotmányügyi bizottság ülésén elmondott, akkor azokban a konkrét ügyekben a vizsgálóbizottság valóban nem fog működni. Ez ilyen nagyon egyszerű.

Harmadrészt, amikor megnézzük azt, hogy az elmúlt tizenegy évben milyen intervenció történt politikusok részéről egyedi adóügyekben, hát én nem tudok arról, hogy egyetlen politikus ellen büntetőeljárás indult volna az elmúlt tizenegy évben azért, mert konkrét egyedi adóügyekben beavatkozott. De lehet, hogy mi vagyunk tudatlanok, és önök, Vas képviselő úr, többet tudnak. Akkor tessék előállni a farbával! Kik azok a politikusok, akik ellen büntetőeljárás lenne folyamatban azért, mert egyedi adóügyekben beavatkoztak? Önök tudnak valamit? Akkor álljanak ki ide elénk! Álljanak ki az emberek elé, és mondják meg, igen, vannak politikusok, akik ellen büntetőeljárás van folyamatban azért, mert egyedi adóügyekbe beavatkoztak. Ilyet önök nem állítottak.

Ráadásul van egy rossz hírem, ha ilyen egyedi ügyeket tudna is említeni, akkor is igaz az, amit Staudt Gábor a bizottságban elmondott, hogy akkor azokban az egyedi ügyekben nem vizsgálódik a vizsgálóbizottság, de önmagában annak a ténynek a feltárása, hogy történt-e intervenció, az nemcsak joga, de kötelessége is lehet az Országgyűlésnek. Tudniillik az Országgyűlésnek az az alkotmányos rendeltetése, hogy ellenőrizze a végrehajtó hatalom tevékenységét. Hogy aztán ezek az intervenciók megfelelnek-e konkrét büntetőjogi tényállásoknak? Ha megfelelnek konkrét büntetőjogi tényállásoknak, akkor konkrét személyek büntetőjogi felelősségre vonása megtörténhet-e, ez valóban már a nyomozó hatóság, illetve a bíróság dolga. De önmagában az, hogy történtek-e ilyen intervenciók, ezeket joga és kötelessége a parlamentnek vizsgálni, egészen addig, amíg komolyan veszi azt a feladatát, hogy a végrehajtó hatalmat ellenőriznie kell.

Tehát szeretném azt elmondani, hogy ez az indítvány nem arról szól, hogy a sajnálatos módon szokásos üzemmenetnek is tekinthető különböző mutyigyanús ügyeket feltárja. Ez arról szól, hogy a magyar állami adóhatóság szervezetrendszere és az adóhatóságot felügyelő kormányzati politikai elit az elmúlt tizenegy évben megtett-e mindent azért, hogy egyáltalán fel se merülhessen reálisan mindaz, amit Horváth András elmondott, leírt. És ezt azért kell vizsgálni, mert ha nincs a mostani NAV-botrány, ha nincs a Horváth-jelentés, akkor is kívülről a végső adatok alapján joggal feltételezzük azt, hogy az elmúlt években ezek a nagy multinacionális cégek valójában - ha egy kicsit a felszín mögé kapargatunk - nem a fejlődés motorjai, hanem a gátjai voltak.

Mert amit néhány perccel ezelőtt elmondtam, az a szomorú valóság, hogy miközben a rendszerváltás utáni években ezek a betelepülő cégek valóban technológiát, tudást hoztak az országba, a kilencvenes évek második felében elkezdett kifulladni az a paradigma, amiről Gyöngyösi képviselőtársam is beszélt, és amit néhány évvel ezelőtt Róna Péter is elég szemléletesen leírt. Arról van szó, hogy a növekedés éveiben, 1997 és 2004 között tovább folyt az a gazdasági paradigma Magyarországon, hogy a gazdaságpolitikai sikernek egyetlen kritériuma van, hogy a betelepülő külföldi nagytőke mennyire érzi jól magát Magyarországon, és ezekben az években, tehát amikor volt masszív GDP-növekedés, valódi tartós, válságálló munkahelyteremtés Magyarországon nem volt. A foglalkoztatottság Magyarországon ott pangott ezekben az években 56 százalék közül.

Tehát rá kéne arra jönni, hogy az az irány, amit a magyar gazdaságpolitika felvett 1987-88 körül, és amit önök legfeljebb sokkal nagyobb gátlástalansággal folytatnak, mint az elődeik, ez a gazdaságpolitika egész egyszerűen romlásba viszi az országot. És az, amiről a Horváth-jelentés szól, nem pusztán korrupciógyanú, nem pusztán hivatali visszaélés és főleg nem büntetőjogi kérdésekről szól. Arról szól, amire van gyanú egyébként hosszú-hosszú évek óta, hogy ennek a paradigmának, ennek a gazdaság- és fejlesztéspolitikai felfogásnak része lehet az, hogy egész egyszerűen bizonyos nagyhalaktól még a nagyobb törvénysértéseket is elnézik. És nem rosszaságból, nem azt gondoljuk, hogy bárki csúszópénzt kapott volna s a többi, egész egyszerűen egy egészen torz gazdaságpolitikai felfogás miatt úgy gondolják, hogy ha a betelepülő nagy cégeket nem zaklatja úgymond a hatóság, elnézőek, nem vasalják be rajtuk ugyanazokat a szabályokat, amiket a hazai kisvállalkozásokon bevasalnak, akkor ez majd termőre fog fordulni, ennek majd meglesz a gyümölcse. Hát tévednek! Ez a szemlélet évtizedek óta uralkodik Magyarországon, és ennek az eredménye az elhúzódó foglalkoztatáspolitikai krízis, ennek az eredménye az, hogy ha Magyarország ezt a gazdaságpolitikai tendenciát folytatja, 2020-ra Európa szegényháza lesz.

Tehát ez a botrány többről szól, mint az úgymond szokásos mutyigyanús ügyek, ez arról szól, hogy van egy olyan torz kormányzati filozófia, van egy olyan torz gazdaságpolitikai felfogás, ami egész egyszerűen gátja annak, hogy a magyar gazdaság, Magyarország fejlődésnek induljon, és ez az ügy legfeljebb arra mutat rá, hogy ennek a torz gazdaságpolitikai felfogásnak eredménye lehet egy nagymérvű és rendszeresített, szervezett csalássorozatnak a segítése is. Nem tudjuk, hogy így van. Ezt mondtam el az előterjesztői beszédemben is, hogy sem azt nem tudjuk ma felelősséggel kijelenteni, hogy minden úgy igaz, ahogyan Horváth András leírta, de az ellenkezőjét sem. Ilyen esetben, ilyen előzmények után, ilyen gazdaságpolitikai háttér után a magyar parlamentnek egyetlen kötelessége van, hogy ezt a vizsgálóbizottságot haladéktalanul megalakítsa, és ez a vizsgálóbizottság a lehető legrövidebb időn belül elvégezze a munkáját.

Ehhez képest önök olyan javaslatot terjesztettek elő, ami praktikusan meggátolja azt, hogy ez a vizsgálóbizottság valaha is felálljon. S nyilván a Habony-művek stílusát ismerve ezt önök úgy adják elő, mintha hoztak is volna valamit. Valójában nem hoztak semmit, s azt, hogy mit visznek ki, nyilván majd egy vizsgálóbizottság deríthetné ki. De ebben az ügyben - mert olyan súlyú és olyan módon nem pusztán törvénysértésekről szól, hanem egy elhibázott gazdaságpolitikai stratégiáról is -, tehát egy ilyen ügyben egyszerre van szükség nyomozati eljárás lefolytatására, egyszerre van szükség egy komoly kormányzati ellenőrzésre, s nem egy hétvége alatt letudott, lepapírozott vizsgálatra, és egyszerre van szükség parlamenti vizsgálóbizottságra.

(23.40)

A kormányzati ellenőrzés tárhatná azt fel, hogy a különböző belső utasításokon, illetve jogszabályokon alapuló közigazgatási normák mennyire elégségesek, és ezeket mennyire tartották be az adóhatóságnál, illetve a nemzetgazdasági tárcánál mint felügyelő minisztériumnál. A parlament vizsgálata pedig arra mutathatna rá, hogy a kormányzati gyakorlat, a közigazgatási szerv átszervezései mennyiben tették lehetővé vagy éppen zárták ki a Horváth-jelentésben leírt láncolatos csalássorozatot, másrészt pedig azt is meg lehetne vizsgálni, hogy önök, amikor a szabadságharcos álarcban éppen stratégiai partnerségi megállapodásokat kötnek, mennyire nézik meg azt, hogy ezek a nagy cégek teljesítik-e az elvárt adómennyiséget.

Éppen ezért azt gondolom, hogy ezt a javaslatot nyilvánvalóan el kell fogadni, a vizsgálóbizottságot meg kell alakítani, de ahhoz, hogy a vizsgálóbizottságot megalakíthassuk, ehhez az alkotmányügyi bizottságban előterjesztett módosító javaslatot le kell szavazni.

Ez a módosító javaslat arról szól, hogy fel lehet mutatni, hogy a vizsgálóbizottsági indítványt megszavazta a Ház, de valójában soha nem lesz vizsgálat. Önök itt is azt akarják eljátszani, amit kormányon belül eljátszottak, hogy felmutatnak egy papírt, hogy van valami vizsgálatféle, de valójában valamiért önök pontosan annyira félnek attól, hogy ebben az ügyben egy alapos vizsgálat történik, mint ahogy félnek az aktanyilvánosságtól.

Az LMP annak a pártján van, hogy mind a múlt, mind a jelen legyen tisztességes módon feltárva. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Z. Kárpát Dániel, Jobbik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megígérem, hogy nagyon rövid leszek, és azt is megígérem, hogy csak a lényegre szorítkozom, hiszen nemcsak hogy egy fékezett habzású indítvány található előttünk, amely jól publikálható, jól kommunikálható lesz, de a végeredményét tekintve nem biztos, hogy közelebb visz bennünket Magyarország felvirágoztatásához, de az is látható, hogy valakinek itt óriási félni- vagy takargatnivalója van. Én magam csak a jegyzőkönyv kedvéért pár kérdést szeretnék megosztani, nemcsak a jelen lévő tisztelt képviselőtársaimmal, hanem reményeim szerint a szélesebb közvéleménnyel is.

Az első ezek közül az ezen - még egyszer mondom - fékezett habzású indítvány kapcsán, hogy ha egy olyan visszaélés-sorozatról van szó, amelynek az időtartama minősített módon legalább kétharmadrészt szociálliberális kormányzatok idejére esik, akkor mégis mitől fél a jelenlegi kormányzat egy átfogó vizsgálati folyamat kapcsán. Itt jöhet természetesen az az indok, hogy majd az ügyészség lefolytatja az ezzel kapcsolatos eljárási módozatokat. Ezt annyiból is vissza kell hogy utasítsuk, miszerint senki nem hívta volna össze a számvevőszéki és költségvetési bizottság ellenőrző albizottságát, de a főbizottságban sem próbáltuk volna meg keresztülverni azt a napirendet, ahol meghallgatjuk ezen ügyben az azt felvető képviselőt, ha azonnal és haladéktalanul az ÁSZ egy tisztességes, átfogó, teljes körű vizsgálatba kezdett volna.

Ahogy a parlamenti szakbizottság neve is mutatja, és mint tudjuk, hogy a NAV fölött az ÁSZ gyakorolhat különböző ellenőrző jogosítványokat, úgy a nevében foglaltatott módon is a számvevőszéki és költségvetési bizottság, továbbá annak ellenőrző albizottsága igenis kérdéseket tehet fel, gyakorolhat bizonyos ellenőrző jogköröket; az erre tett kísérletek szabotálása pedig szó szerint ellenkezik Magyarország nemzeti érdekeivel, ellenkezik azzal a teljesen tiszta szándékkal, amely nem csak arról szól, hogy akár több száz- vagy akár ezermilliárdos nagyságrendű, minden évben jelen lévő pénzszivattyút feltárjunk, megállítsunk és a visszaéléseket elfojtsuk, megszüntessük.

Sokkal súlyosabb kérdésről van szó. Ezen súlyos kérdés az egész utóbbi huszoniksz év magyar gazdaságpolitikájának és társadalompszichológiájának is a lenyomata. Arról van szó, hogy kormányoktól és kormányzati színezetektől függetlenül van-e olyan gazdasági és pénzügyi érdekcsoport Magyarországon, működik-e olyan, amely erősebb a mindenkori kormányzatoknál, amelynek tevékenységi körére semmiféle ráhatással nem bír a mindenkori kormányzat, mert ha létezik ilyen, és ez folyamatosan, kormányokon átívelő módon létezik, akkor haladéktalanul rendszerváltást kell foganatosítani, most; nem holnap, nem jövőre, hanem abban a pillanatban, amikor ennek a léte felderül.

Értem azt, pontosabban nem fogadom el sohasem, de megértem, hogy a jelenlegi kormánypárti képviselők szorítások között élik az életüket. Nem fogok neveket mondani, de a folyosón maguk is nagyon sokszor elmondják nekem azt, hogy nem értik, hogy maga a kormányzat miért nem áll egy ilyen vizsgálati folyamat élére. Én magam sem értem, hogy amikor az illegálisnak nevezett, mert nem határozatképes bizottsági ülésen történő meghallgatáson elhangzanak a célzónák - Svájc és Hollandia -, elhangzanak a célmódszerek és azok a stratégiai ágazatok, ahol működnek ezek a csalók és ahol a visszaélések fellelhetők, akkor miért egy fékezett habzású indítvány a végeredmény. Miért nem egy teljes körű vizsgálat, miért nem egy nemzetbiztonsági vizsgálat? Hiszen itt ilyen kérdésekről van szó.

Még egyszer mondom: értetlenül állok az előtt - és szeretném, ha ez a jegyzőkönyvbe is bekerülhetne -, hogy egy olyan visszaélés-sorozat esetében, amely idejét tekintve kétharmadrészt nem a jelenlegi kormányzat intervallumára esik, miért hagyják magukra égni ezt az egész problémakört. Miért hagyják azt, hogy a közvélemény jelen pillanatban is a jelenlegi kormánnyal - amúgy hozzáteszem, tévesen, ha kizárólag, de a jelenlegi kormánnyal - azonosítsa ezen visszaélés-sorozat megtűrését, eltűrését.

Elmondhatjuk tehát, a fő kérdés az, hogy létezik-e olyan kormányok fölötti erő, amelynek az erőteréből kifolyólag önök most nem mernek hozzászólni egy ilyen vitához, nem mernek válaszolni a felvetett kérdésekre, az államtitkári, miniszteri székek is üresek, hogy a kormányfői az, az ilyen késői órán megszokott dolog, de nyilvánvaló, hogy azért egy-két embert ideküldhettek volna a látszat és a biodíszlet kedvéért. Sajnálatos módon ezt sem tették meg.

Nyilvánvaló, hogy kaptak egy központi utasítást arra nézve, hogy érdemben nem szólhatnak hozzá ehhez a vitához. Lehet, hogy egy-két kétpercesben majd kapunk némi reakciót, de az látszik, hogy valakinek itt takargatnivalója van, valaki itt nagyon fél.

Nyilvánvaló, hogy nem a Jobbik az, aki - idézőjelben - szűzként került a parlamentbe és nem is vehet részt ezen visszaélés-sorozatban. Amitől mi tartunk, az egy olyan, ciklusokon átívelő, a magyar kormányoknál erősebbnek mutatkozó pénzügyi-gazdasági maffia, amely olyan mélyen hálózta be a magyar közéletet, hogy önök ebből már nem tudnak kitörni.

Ha így van, akkor viszont az a tisztességes, ha ezt megosztják a közvéleménnyel és átadják a stafétát olyannak, aki tudja kezelni ezt a helyzetet. Ha nincs így, és nagyon remélem, hogy nincs így Magyarország érdekében, mert én nem vagyok ellendrukker, akkor viszont haladéktalanul álljanak a valódi és teljes körű vizsgálati folyamatok élére.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Józsa István képviselő úr.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ilyen bődületes léptékű áfacsalásgyanú fölveti az egész kormányzati működés alkalmatlanságának kérdését.

Tehát próbálják itt kisebb ellenzéki pártok kiterjeszteni a problémát (Moraj.), de alapvetően mindig az adott kormány a felelős mindenért (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Nyolc évig ti voltatok!), az éppen adott kormány, persze. És számos lépést tettünk, és ha nem lennének bekiabálások a neonáci oldalról, akkor megpróbálnék egy komoly gondolatmenetet kifejteni, és igazából nem is értem, hogy miért próbálják elbagatellizálni ezt a kérdést. Ebben érdekeltek önök is, hogy ez elbagatellizálódjon? Abban érdekeltek, hogy a fideszes többség továbbra is elmismásolja, hogy a gazdaságnak, kormányzati működésnek egy alapvető problémájával állunk szemben?

Ugyanis egy összefüggésről még nem esett szó ebben a vitában. A korrupciógyanúról szó esett, áfacsalás ezermilliárdos léptékéről szó esett, de arról még nem, amit joggal vetnek fel szakemberek, hogy ha csak a töredéke igaz egy ilyen léptékű áfacsalásnak, és az is igaz, amit a mechanizmusáról szakemberek mondanak, hogy jelentős része fiktív export formájában realizálódik ennek a hatalmas áfacsalásnak, akkor ezt azt jelenti, hogy gyakorlatilag négyszer ekkora fiktív export van mögötte; ami ha csak töredékében igaz, akkor a magyar gazdaság teljesítménye nem ennyi, mint amennyit önök itt plakátoznak, hogy Magyarország jobban teljesít, hanem érzékelhető százalékokkal kevesebb. Akkor rögtön érthető, hogy miért csökken a magyar belső fogyasztás, hogy miért tapasztalják azt a szociológusok, meg az emberek közé járó politikusok is, hogy szegényedik az ország, egyre kevesebb pénzből élnek az emberek.

(23.50)

Tehát rögtön egész más képet mutat az Orbán-kormány teljesítménye.

Én azt hiszem, hogy ezt nem lehet elkendőzni. Lehet elhárítani egy ideig a vizsgálatot, de olyan mértékű a közvéleményben a feszültség, a felháborodás egyrészt az adó-ellenőrzési anomáliák miatt... Olvasom itt, hogy kiállt az adóhivatal egy szakmailag elismert elnökhelyettese, és politikailag elég nehezen értelmezhető szakmai véleményt mond, hogy adócsalás mindig is lesz, mint ahogy rablások is meg gyilkosságok is lesznek. (Dr. Vas Imre közbeszól.) Ez azért, hogy mondjam, meglehetősen fenyegető. Tehát az a hivatali vezető, aki azért felelős, és tényleg mondja, hogy ők mindent elkövetnek, hogy ez a rendszer egyre tökéletesebb legyen, az nem azt mondja, hogy itt az alkalom, hogy kérek pénzt, paripát, fegyvert, kérek parlamenti támogatást, hogy valóban tegyünk egy jelentős lépést az adócsalások visszaszorítására, hanem egy elodázó magatartást vesz fel.

Képviselőtársaim! Ha önök az elmúlt öt hétben rosszul mérték fel ezt a problémát, akkor nézzenek szembe a tényekkel! Rosszul mérték fel ennek a problémának a léptékét, egy sokkal nagyobb társadalmi felháborodás, társadalmi feszültség követi ezt az adócsalási botrányt, mint ahogy önök el tudják képzelni. Nagyon sok ember a saját életének nehéz helyzetét, a saját életének a vegzatúráját abban érzi, hogy önök a nagyokat futni hagyják, a kicsiket pedig vegzálják.

Meglátogatott engem az ősz folyamán egy megyei jogú városban működő sikeres kisvállalkozó, elmesélte, hogy ebben az évben 11 adóellenőrzést kapott, 11-et; azt hiszem, ez októberben volt, tehát többet, mint ahány hónap volt addig az esztendőben. Utána azt is elmesélte, hogy ő tagja ott a megyei önkormányzat képviselő-testületének, és mit gondol, melyik párt színeiben képviselő? (Dr. Schiffer András: Csak a Fidesz.) Nem, MSZP-s képviselő. Az MSZP-s képviselő vállalkozása a 10. hónapban megkapta a 11. adóellenőrzését. Tehát, amikor a nagyokat... - nem akarom a CBA-t nevesíteni, mert az csak egy feltételezés, azzal együtt feltételezés, hogy Győrben néhány CBA-s középvezetőt jogerősen elítéltek adócsalásért, de ez még mindig csak feltételezés, hogy a CBA esetleg valamiért szóba kerülhet itt egy ilyen adócsalási ügynél; de az viszont tény, aki engem meglátogatott.

Tehát önök politikai zsarolás eszközeként használják esetenként az adóhivatalt. A hozzá kimenő, az önkormányzati MSZP-s képviselőt meglátogató adótisztviselők már elnézést kértek, mindent mindig rendben találtak, pozitív, tehát elismerő, mindent rendben találó jegyzőkönyveket hoztak, állítottak ki, és elnézést kértek az érintett, egyébként joviális vállalkozótól, hogy ők maguktól már nem jönnének, mert ők látják, hogy minden rendben van, de mindig ezt dobja ki a gép. Hát ki nyomkodja azt a gépet? Egyszer úgy nyomkodják a gépet, hogy 11-szer kell kimenni egy kisvállalkozóhoz a 10. hónapig, máskor meg azt dobja ki a gép, hogy egy sokkal nagyobb vállalkozáshoz, ahol milliárdos áfa-visszaigénylések vannak, oda meg nem kell kimenni? Ki állítja be ezt a gépet? Azért gondoljanak bele! Nagyon erős a gyanú, hogy ezt a gépet valaki beállítja, hogy ezt a gépet valaki befolyásolja. Tegyenek a tisztesség érdekében, tegyenek azért, hogy a kormányuk jó híre helyreálljon, tegyenek azért, hogy az önök egyéni képviselői, a parlamenti képviselők tisztessége helyreálljon, hogy önök nem statisztálnak ehhez az elkendőzéshez, és tegyék lehetővé, hogy érdemi vizsgálat következzen be. Köszönöm, elnök úr. (Dr. Schiffer András tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Schiffer András, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt tudom még elmondani, hogy valahol azért talán törvényszerű, úgy látszik, hogy ahogyan két héttel ezelőtt a Nemzeti Emlékezet Bizottsága vitáját ugyanígy éjszakai órára tették, és hasonlóan szép számmal voltak jelen a Fidesz-KDNP-frakciószövetségtől, most a NAV-vizsgálóbizottságnál is tévéidő után, éjszaka, meglehetősen gyér kormánypárti létszám mellett folyik ez a vita. Ebből csak az látszik, hogy a két történetben az a közös, hogy mind a kettőnél szőnyeg alá akarnak söpörni valamit. Az egyiknél önök szőnyeg alá akarják söpörni a múltat, mert úgy látszik, túl sok minden fűzi össze egyrészt az elmúlt 25 év politikai elitjét, másrészt az elmúlt 25 év politikai elitjét a túlélő állambiztonsági hálózatokkal. Másrészt szőnyeg alá akarják söpörni a jelent, mert úgy látszik, hogy a Fidesz-KDNP foglya olyan gazdasági érdekcsoportoknak, amiknek esetleg érintettségük lehet ebben a NAV-botrányban.

Akkor az lenne a tisztességes, ha önök kiállnának, és megmondanák azt, hogy nem tudnak szembemenni ezekkel az érdekkörökkel, de adjanak valami érdemi választ. Én várom tisztelettel, hogy Vas Imre képviselő úr választ ad arra, hogy miért menekülnek a vizsgálat elől, miért nem állnak ki, mondjuk tévéközvetítési időben vitatkozni arról, hogy önök szerint miért nem szükséges most ezt a vizsgálatot lefolytatni.

Köszönöm. (Dr. Józsa István tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm. Kettő percre Vas Imre képviselő urat illeti a szó, Fidesz.

DR. VAS IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen. Sajnos, az előterjesztésről nem sok szó esett idáig. Schiffer képviselő úr elmondta egyébként, hogy az MSZP mennyire kedvezett a multiknak - szíve joga egyébként, bár ez nem az előterjesztés tárgya -, de azt azért szeretném elmondani, hogy az áfacsalások meg egyáltalán az adócsalások megelőzésére az adóhivatalhoz bekötött pénztárgépek nagyon is megfelelőek lennének (Dr. Józsa István: Ha lennének.), és pont ezt akarja Schiffer képviselőtársam elodázni, mint említette, a módosító indítvány benyújtásával.

Aztán Schiffer képviselőtársam azt próbálta itt mondani, hogy itt tulajdonképpen nincs is bűncselekmény, mert azt mondta, hogy ha elfogadjuk az alkotmányügyi bizottság módosító indítványát, akkor itt nem is fog megindulni a vizsgálat (Dr. Schiffer András: Ennyire szerény a felfogóképességed?), kvázi azt mondja, hogy ha betesszük azt, hogy eredménnyel lezárul, akkor nem fognak elindulni a vizsgálatok, legalábbis én feljegyzeteltem (Dr. Schiffer András: Rosszul.), az én jegyzeteim szerint ezt mondta.

A másik pedig, hogy ha valakit adóellenőrzés ér, akkor éppen az a baj, ha valakit nem ér adóellenőrzés, akkor meg az a baj. Kérem ellenzéki képviselőtársaimat, döntsék el, hogy most akkor legyen adóellenőrzés, vagy ne. Szerintem egyébként kell, és annak, aki az adót befizette, a megfelelő könyvelései rendben vannak, annak, hogy jön-e az adóhivatal vagy nem, majdnem mindegy.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kettő perc, Józsa István képviselő úr!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Végre megszólalt egy fideszes! Pont ez a probléma, képviselő úr, ezt magyaráztam önnek. Az adóellenőrzésnek van egy kapacitása, és ha az adóellenőr az idejét azzal tölti el, hogy 11-szer kimegy arra a helyre, ahol mindig mindent rendben talál, akkor nem tud elmenni arra a helyre, ahol esetleg valamit megtalálhatna; ez az egyik.

A másik a pénztárgépek: ez a kormányzati alkalmatlanságnak a tipikus esete, hogy nem tudták specifikálni, mire van szükség, nem tudták engedélyezni, hogy milyen pénztárgépre van szükség. Kiszúrnak a fogyasztóval, mert lehet, hogy nem tudnak kinyitni a benzinkutak, lehet, hogy nem tudnak kinyitni a gyógyszertárak, lehet, hogy a vendéglátóegységek egy része se tud kinyitni, tehát önök a saját alkalmatlanságukat áthárítják a fogyasztókra, áthárítják a hazai vállalkozásokra a pénztárgépek esetén is. Nem azt mondtuk, hogy ne legyen pénztárgép. A pénztárgép-, online pénztárgépműködés a gazdaság tisztulásának egy jelentős eszköze, az ellen emelünk szót, ahogy önök csinálják. És ne tessék már ennyire - hogy mondjam - szelektált gondolkodásúnak beállítania saját magát, nem akarok durvábbat mondani. Mi azt mondtuk, hogy nem ebben a tárgyban, amiben a vizsgálat folyik - vagy szeretne folyni -, folyik a büntetőeljárás.

(0.00)

Ez folyamatokat elemez, a büntetőeljárás, amiről a miniszterelnök beszél, azok meg a konkrétumok. Önök a folyamatot nem engedik kideríteni, hogy milyen folyamatok eredményként nem tudnak behajtani ezermilliárdot, vagy mondhatnám durvábban, hagyják elcsalni azt az ezermilliárdot.

Képviselő Úr! Ne fesse magát ennyire, mert ön azért ennél több. Köszönöm. (Dr. Schiffer András tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Schiffer András képviselő úrnak két percen belüli lehetősége van még.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak arra szeretném kérni Vas képviselő urat, hogy kevesebbet jegyzeteljen, és többet figyeljen az ellenzéki képviselőkre, ha reagálni kíván, mert lehet, hogy így könnyebben szót tudunk érteni. Én még nem adtam föl. Az a helyzet, hogy senki nem azt mondta, egyikünk sem, egyik pártból sem, hogy nem kellenek adóvizsgálatok. Azt próbáltuk megértetni önnel, ha már ön van itt a Fidesz képviseletében, hogy talán nemzetgazdasági szempontból is hatékonyabb lenne, hogy az az energia, amit arra fordítanak, hogy vegzáljanak kishalakat, kisvállalkozásokat, éves szinten néhány milliós bevételt produkáló vállalkozásokat, azt az energiát lehet, hogy nagyobb mennyiségben kéne átcsoportosítani sok milliárddal labdázó megacégek felé. Érti?

Nem azt mondtuk, hogy nem kellenek adóellenőrzések, azt mondtuk, hogy legyen legalább egyenlő mérce. És ha már egyenlő mérce van, akkor lehet, hogy nemzetgazdasági szempontból célszerűbb tüzetesebb vizsgálatnak alávetni azt, aki sok-sok milliárddal labdázik, mint azt, aki egyébként örül néhány tízezer forintos bevételnek is. Nem tudom, hogy ez így világos volt-e?

A másik pedig, hogy egész egyszerűen ön vagy nem olvasta el, vagy tudatosan ferdít azzal kapcsolatban, hogy mi van itt az önök módosító indítványában. A törvényben az szerepel, hogy nem lehet vizsgálóbizottságot létrehozni olyan ügyben, amelyben büntetőeljárás van folyamatban. Elmondtam, önök szemenszedett hazugságot terjesztenek, amikor azt állítják, hogy a vizsgálóbizottság tárgyában büntetőeljárás van. Ehhez képest a módosító indítvány túl is terjeszkedik azon, amit egyébként az országgyűlési törvény előír, mert önök nemcsak azt követelik meg, bár ezt is alaptalanul, hogy itt a büntetőeljárás záródjon le (Az elnök csenget.), hanem előírnak egy olyan pluszfeltételt is, hogy a hivatkozott eljárás eredménnyel záruljon.

ELNÖK: Köszönöm szépen.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Ez egész egyszerűen szembemegy az országgyűlési törvénnyel...

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! Az összevont általános és részletes vitát lezárom.

Most megadom a szót az előterjesztőnek, Schiffer András frakcióvezető úrnak, aki nyilván válaszolni kíván a vitában elhangzottakra.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sajnálatos és egyébként ilyen típusú előterjesztéseknél nem példa nélküli, hogy a kormánytöbbség érdemi hozzászólást nem tett a vitában. Vas képviselőtársunk hozzászólását érdeminek aligha lehet nevezni, leginkább arról tanúskodott, hogy nem értette meg sem az előterjesztői expozéban elmondottakat, sem pedig a különböző ellenzéki hozzászólásokat. Én ezt egyáltalán nem tartom annyira viccesnek. Egyáltalán nem tartom viccesnek azt, hogy a legnagyobb kormánypárt egy ilyen vitára, egy ilyen súlyú vitára, ami arról szól, hogy több ezermilliárd forint sorsát meg kéne vizsgálni, nem küld be egy kompetens gazdaságpolitikust. Például én ezt egyáltalán nem tartom humorosnak. Önök nagyjából pontosan ennyit gondolnak a parlamentáris eljárásról, amit bizonyítottak a Nemzeti Emlékezet Bizottsága törvényének vitájában vagy most, a NAV-vizsgálóbizottság vitájában.

Még egyszer azt szeretném rögzíteni, hogy abban a három kérdésben, amit a vizsgálóbizottsági indítvány a vizsgálat tárgyává tesz, büntetőeljárás nincs folyamatban. Nincs folyamatban, mert sem a szervezeti átalakítások, sem a stratégiai partnerségi megállapodások, amiket, ugye, kiemelt adózókkal kötnek, ezek tárgyában nincsenek büntetőeljárások. Nincs tudomásunk arról, és én erre kértem Vas képviselő urat, hogy ha esetleg többet tud, mint mi, ellenzéki képviselők, akkor álljon elő a farbával, nincs tudomásunk arról, hogy politikusok ellen azért büntetőeljárás lenne folyamatban, mert konkrét adóügyekbe az elmúlt 11 évben beavatkoztak volna. Végezetül pedig van egy harmadik olyan pontja a vizsgálóbizottsági indítványnak, ami színtiszta elemzés, semmiféle konkrét ügy, színtiszta elemzés. Hogy jön ide a büntetőeljárásra való hivatkozás?

Összegezve, abban a három pontban, amit az Ángyán József képviselőtársammal megfogalmazott indítványban a vizsgálat tárgyává tettünk, büntetőeljárás nincs folyamatban. Illetve az egyikben fogalmilag kizárt, hogy büntetőeljárás folyamatban legyen. Ehhez képest az a módosító javaslat, amit a kormányoldal megfogalmazott, egész egyszerűen arra kényszerítené az Országgyűlést, hogy hazudjon egy országgyűlési határozatban. Mert az első mondata azt mondja, hogy az Országgyűlés megállapítja, hogy a vizsgálat tárgyában büntetőeljárás van folyamatban. Ez egyszerűen hazugság. Majd folytatják, megfejelik azzal az egész történetet, hogy a bizottság működése megkezdésének előfeltétele az, hogy a hivatkozott eljárás eredménnyel lezáruljon. Majd pedig azt is mondják, hogy akkor kezdi meg működését, ha a vizsgálat tárgyában indult büntetőeljárás büntetőjogi felelősséget állapít meg.

Bizonyára tudják, ha más nem a teremben, akkor Vas Imre képviselőtársam biztosan, hogy annak, hogy büntetőjogi felelősséget megállapítson, mondjuk, a bíróság egy eljárás végén, egyrészt számtalan előfeltétele és számtalan lehetséges akadálya is van és lehet. Túl azon, hogy nincs, hangsúlyozom még egyszer, a vizsgálat tárgyában büntetőeljárás folyamatban, feltéve, de meg nem engedve, hogy mégis lenne olyan büntetőeljárás, ami kifejezetten a bizottság tárgyára vonatkozik, legfeljebb önmagában a büntetőeljárás folyamatban léte az, ami akadálya lehet a vizsgálóbizottsági munkának.

Az, hogy a büntetőeljárás hogyan zárul, hogy megállapít-e büntetőjogi felelősséget, vagy éppen arról van szó, hogy van egy eljárási akadály, ami miatt nem lehet lefolytatni az eljárást... - teszem azt, ha már itt nagyon feszegetik azt a kérdést, hogy ugye, a vizsgálat tárgyában van-e büntetőeljárás folyamatban, és a vizsgálat egyik tárgya arról szól, hogy az elmúlt 11 évben avatkoztak-e be politikusok egyedi adóügyekben, akkor például a büntetőjogi felelősség megállapításának az is akadálya lehet, ha egy ilyen politikus jelenleg mentelmi joggal rendelkezik, és önök, mondjuk, nem adják ki. A mentelmi jog tipikus akadálya a büntetőjogi felelősség megállapításának.

Magyarul, önök ilyen ócska kifogásokra hivatkozva meg akarják akadályozni, hogy valaha ez a vizsgálóbizottság elvégezze a munkáját. Ugyanakkor azt próbáltuk itt többen elmondani, ellenzéki képviselők, hogy ez a vizsgálóbizottsági indítvány túl azon, hogy nem egy nyomozati eljárás funkcióját kívánja átvenni, tehát nem büntetőjogi felelősség megállapításáról szól, nem is pusztán mutyigyanús ügyek fölgöngyölítésére vonatkozik. Ilyet a Fidesz kezdeményezett, Fittelina-ügyben meg Tocsik-ügyben, meg még a jó ég tudja, milyen ügyekben, amikor éppen ellenzékben voltak. Ez a vizsgálat egy olyan jelenségnek kíván a nyomára jutni, ami egyfelől okkal okoz feszültséget a magyar társadalomban, hogy a kormányzat, a mindenkori kormányzat a nagyhalakkal, a nagybefektetőkkel szemben kíméletesebben jár el, mint a kisadózókkal, kisvállalkozókkal, egyszerű kiskereskedőkkel szemben.

Van egy tapasztalat tudniillik az emberek között, hogy miközben kiskereskedők, kisiparosok majdhogynem a gatyájukat ráfizetik arra, hogy mondjuk, egy könyvelőt kifizessenek, hogy túléljék az állandó adóhatósági vegzatúrát, a különböző nagy cégek, amelyeknek egyébként is temérdek pénzük van arra, hogy hatalmas könyvvizsgálói, jogászi apparátust megfizessenek, nekik az általános tapasztalat szerint barátibb a viszonyuk az adóhatósággal. Ez egy feszültség. A pénztárgépügyet azért hoztuk elő, mert egyik oldalon NAV-botrány, a másik oldalon pedig a pénztárgépbotrány pontosan azt mutatja be, hogy a Fidesz, jelenleg úgy tűnik, a kormányzati politika, jelenleg úgy tűnik, asszisztál ahhoz, hogy ez a duális gazdaság Magyarországon fennmaradjon.

És van még egy jelentősége ennek a vizsgálóbizottsági indítványnak, mert egy olyan jelenséget próbál feltárni, ami lenyomata annak, hogy egyébként rendszerszerűen hogyan vándorol ki ezermilliárdos összeg a magyar nemzetgazdaságból évente. És ha, teszem azt, érdemi vizsgálatok után az derülne ki, hogy a Horváth-jelentésben foglaltak nem mindenben fedik a valóságot, én akkor is azt gondolom, hogy a magyar parlament, Magyarország nem veszít, hanem nyer azzal, ha megvizsgálja azt, hogy függetlenül a Horváth-jelentés igazságtartalmától az, ami az elmúlt 11 évben történt az adóigazgatásnál, egyáltalán elgondolhatóvá teszi-e azokat a jelenségeket, amiket Horváth András megfogalmazott.

(0.10)

Ha ennek utánamegyünk, ezzel nyerünk. Ezzel nyerünk Magyarországnak is, mert lehet, hogy a Horváth-jelentésben foglaltakat nem sikerül mindenben bizonyítani, de egy ilyen vizsgálat után legalább tudjuk azt, hogy hol vannak egyébként olyan rendszerszintű kiskapuk, amiket sürgősen be kell zárni ahhoz, hogy nehogy véletlenül ebből tényleg valóság legyen.

A másik, hogy egy ilyen vizsgálóbizottságnak nyilván azt is meg kell vizsgálnia, hogy egyébként a politikai elit egyedi ügyekbe beavatkozik-e, és ha igen, akkor hogyan. Meg kell vizsgálni továbbá azt is, hogy az, ami történt az adóhatóság szervezetén belül, az egyébként szolgálta-e különböző gazdasági érdekcsoportok érdekeit. Én magam arra is kíváncsi lennék, hogy például a zárszámadási, költségvetési törvények előkészítésénél a kormányzat vizsgálta-e azt, hogy az úgynevezett kiemelt adózók, nagyadózók befizették-e az elvárt adómennyiséget. Éppen így arra is kíváncsiak lennék, hogy a stratégiai partnerségi megállapodások tárgyalásánál a potenciális stratégiai partnerek adómorálját, illetve azt megvizsgálták-e, hogy befizetik-e azt az összeget a közös kasszába, ami egyébként elvárható lenne tőlük.

Tehát lehet itt trükközni paragrafusokkal, lehet azzal játszadozni, hogy Vas képviselő úr szántszándékkal nem érti meg, vagy szántszándékkal félreérti azt, amit ellenzéki képviselők elmondanak. Lehet ezen kevélyen vigyorogni, és lehet ezzel játszadozni addig, amíg egy kényelmes kétharmados többség van a hátuk mögött. Csak az a helyzet, képviselőtársaim, hogy a fagyi előbb-utóbb visszanyal. Tudniillik azt ebben az országban túlságosan sokan tapasztalták már meg az elmúlt huszonvalahány évben, hogy az állam nem egyenlő mércével mér akkor, amikor gyenge érdekérvényesítési képességű kisemberekről, kisvállalkozókról van szó, illetve, amikor a másik oldalon nagybefektetőkről, betelepült külföldi nagyvállalatokról van szó. Ennek a böjtje előbb-utóbb meglesz.

Azt már most is látjuk, hogy a Magyarországról így vagy úgy, akár a Horváth-jelentésben leírtak szerint, akár máshogyan, transzferárazással kivándorolt hatalmas összegek ma hiányoznak a magyar oktatásból, hiányoznak az egészségügyből, hiányoznak a szociális ellátórendszerből. Amiért egy ilyen vizsgálóbizottság életre hívása erkölcsi kötelesség, és amiért erkölcsi kötelesség az, hogy egy ilyen vizsgálóbizottság hamar és gyorsan be tudja fejezni a munkáját, az pusztán ennyi. Azért erkölcsi kötelesség, hogy ez a vizsgálóbizottság hamar és eredményesen elvégezze a munkáját, mert ezek a hiányzó ezermilliárd forintok sok-sok megszorító csomagban fájtak az elmúlt években a magyar embereknek.

Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)




Felszólalások:   359-384   385-410   411-414      Ülésnap adatai