Felszólalás adatai

Nem zárom le az általános vitát, hanem az ülésnap végéig megvárjuk a lezárással az esetleg beérkező módosító javaslatokat, így arra kérem a kollégákat, hogy az esetleg az ülés vezetését átvevő másik alelnöknek jelezzék, hogy majd akkor zárja le a vitát, amikor az ülésnap végéhez érkeztünk. Lépjünk tovább!

Soron következik az egyes törvények fogyasztóvédelmi célú módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. T/12684. számon érkezett meg a törvényjavaslat, a bizottsági ajánlás pedig T/12684/4. számon volt elérhető.

A bizottsági ajánlás összesen hét ajánláspontot tartalmaz; azt javaslom, hogy egy szakaszban tárgyaljuk meg ezeket. Kérem, hogy ezt támogassa az Országgyűlés! (Szavazás.) Köszönöm szépen. (Dr. Rétvári Bencéhez:) Még államtitkár úr bizalmát is megkaptam, köszönöm a szavazatot; így aztán eszerint tárgyalunk tovább.

Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1-7. pontjaira. 15 perces felszólalási lehetőséget tudok felkínálni annak, aki gombot nyom. Először, másodszor, harmadszor - lecsapom. Nincs. Akkor megyünk tovább. Mármint nem lecsapom, hanem leütöm, vagy hogy szokták ezt mondani. Megyünk tehát tovább; kérdezem államtitkár urat, hogy kíván-e a vitában el nem hangzottakra most reagálni. (Jelzésre:) Amennyiben nem, ebben az esetben léphetünk tovább. A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan a következő ülésünkön fogunk dönteni.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódó más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. A törvényjavaslatot T/12617. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/12617/18. számon ismerhették meg.

Indítványozom, hogy a részletes vitában a benyújtott módosító javaslatokat négy szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Jegyző urat felkérem, hogy ismertesse az egyes vitaszakaszokat.

MÓRING JÓZSEF ATTILA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az elnöki javaslat a következő:

Az első vitaszakaszban a büntetőeljárásról szóló törvényhez érkezett indítványok vitájára kerülhet sor, az ajánlás 1-12. pontjai szerint.

A második vitaszakaszban a rendőrségi törvény módosítását indítványozó 13. pont vitája következik.

Majd a bűnügyi nyilvántartások szabályait rendező törvény vitája következik a 14. pont szerint.

Végül pedig a szabálysértési törvényhez benyújtott két módosító javaslat vitájára kerül sor a 15. és 16. pontok szerint.

ELNÖK: Kérem a képviselőket, hogy értsenek egyet a jegyző úr által elmondott elnöki javaslattal. (Szavazás.) Úgy látom, hogy megvan a többség, köszönöm szépen, tehát eszerint tárgyalunk.

Vitaszakaszonként 6 perc a hozzászólási lehetőség. Tisztelt Országgyűlés! Nem kell hangsúlyoznom, hogy a módosító javaslatokat is jelöljék meg a részletes vitában, hogy azt nyomon tudjuk követni.

Megnyitom tehát az első szakaszt, az ajánlás 1-12. pontjaira. Bárándy Gergely képviselő úr, MSZP!

(12.20)

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Elnök úr kérésének eleget teszek és megjelölöm a 6., a 9. és a 11. ajánlási pontokat, ezekhez szeretnék hozzászólni.

Általánosságban egy mondatot engedjenek meg nekem, tekintettel arra, hogy ahhoz képest, hogy ez egy 80 oldalas előterjesztés, viszonylag kevés módosító javaslat érkezett hozzá. Java részét a büntetőeljárási törvény módosítása teszi ki, és ehhez összesen - ahogy elnök úr is ismertette - 12 ajánlási pontban fűztünk hozzá módosító javaslatokat, ugyanis úgy értékeltük, hogy ezzel az eljárási törvénycsomaggal nagyon sok ponton a kormány, hál' istennek, a véleményét változtatva visszatér a jogállami normákhoz. Mindazonáltal van néhány olyan javaslat az előterjesztésben, amely módosításra szorul.

Először is - s most a 6. pontban szereplő módosító javaslatról beszélnék konkrétan - az előterjesztés megtiltaná azt, hogy másolatot kapjon a védő, illetve a terhelt azokról az iratokról, amelyek a nyomozó hatóság és a rendőrség egymás közti levelezéséről szólnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem azt vitatjuk mi sem, hogy indokolt lehet nyomozástaktikai érdekekre hivatkozással a büntetőeljárás bizonyos szakaszában korlátozni ezeknek az iratoknak a kiadását, de úgy gondoljuk, hogy az ügyész és a nyomozó hatóság közötti információcsere nagyon komoly kihatással lehet az ügy érdemére vonatkozóan. Én értem az ügyészséget, hogy miért indítványozta a kormánynál, illetve az Országgyűlésnél azt, hogy ez a módosító javaslat elfogadásra kerüljön, hiszen nagyon sok esetben kellemetlen az ügyészség számára az, hogy a nyomozó hatóság megszüntetne egy ügyet, erről tájékoztatja az ügyészséget, az ügyészség pedig a szakmai érvek ellenére is a nyomozás folytatását rendeli el. De persze ez lehet fordított esetben is így.

Én pedig azt gondolom, ha transzparenssé kívánjuk tenni ezeket az eljárásokat, ha valóban a büntetőeljárások - hadd fogalmazzak így - tisztaságát szeretnénk szem előtt tartani, akkor bizony-bizony az eljárás résztvevői számára ugyanúgy, ahogy a terhelt vagy a védő esetében, a bíró esetében is jelentőséggel bírhat az, hogy nézetkülönbség alakul ki az ügyészség és a nyomozó hatóság között, és az is jelentőséggel bírhat, hogy vajon ennek mi az oka. Én azzal messzemenőkig nem tudok egyetérteni, hogy az ügyészség - s itt megint picit általánosan beszélek több ajánlási pontról is - több helyen megint a saját hatáskörének a bővítését rendelte meg az Országgyűléstől. Nem azzal van a probléma, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány, illetve az Országgyűlés konzultál a Legfőbb Ügyészséggel, hiszen ez nemcsak joga, nemcsak a racionalitás szól emellett, hanem kötelessége is a jogalkotásról szóló törvény alapján.

A probléma azzal van, hogy ahány javaslatot eddig a Legfőbb Ügyészség benyújtott a bizonyos büntetőeljárási szabályokat módosító javaslatcsomaghoz, mindig arról szóltak ezek a módosító indítványok, hogy a terhelt, illetve a védelem rovására az ügyészi jogkörök megnőjenek. Én ezt is csak ennek tudom értékelni. Az ügyészség számára kínos az, hogy adott esetben nem azonos állásponton van a nyomozó hatósággal, ezért az Országgyűléstől megrendelte azt a törvénymódosítást, hogy rajtuk kívül ilyen iratokat ne olvashassanak az eljárás szereplői. Ha jól értelmezem - s egyébként helyettes államtitkár úr szavait is alapul veszem, amit a bizottsági ülésen elmondott -, akkor nemcsak a terhelt és a védő nem kaphat erről tájékoztatást az eljárás legvégéig, tehát a jogerős ítéletig, hanem az eljáró bíró vagy a bírói tanácsok sem. Azt gondolom, hogy ezt semmi nem indokolja.

Azzal érvelt helyettes államtitkár úr a bizottsági ülésen, hogy az ügyész majd eldönti, hogy végül is miben emel vádat, a köztes információk, a köztes véleménykülönbségek nem bírnak relevanciával. Még egyszer szeretném kifejezni, hogy kifejezetten relevanciával bírhatnak azok az információk, hogy miként kommunikál egymással a nyomozó hatóság és az ügyészség, például olyan szempontból is, hogy a nyomozó hatóság jobb belátása ellenére az ügyészség írásban konkrétan mire utasítja a nyomozó hatóságot. Nem szeretnék még addig sem elmenni, hogy politikai érintettségű ügyekről beszéljek, és a vonatkozásban kérdőjelezzem meg az ügyészség jó szándékát a törvényjavaslat előterjesztésével kapcsolatban, de azt gondolom, hogy ez nemcsak ezekre az ügyekre, hanem minden más ügyre is igaz.

Ha valóban fontosnak tartjuk a transzparenciát a büntetőeljárásban is, akkor ezt a javaslatot nem lehet támogatni, éppen ezért támogatni kell az általam 6. számú ajánlási pontban megfogalmazott javaslatot.

Idő hiányában nyomok egy ismételt felszólalást, elnök úr, mert szeretném folytatni majd a többi ajánlási ponttal. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Staudt Gábor képviselő úr, Jobbik.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Én ahhoz a 7. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, amit jómagam terjesztettem elő töretlen hittel. Azért mondom azt, hogy töretlen hittel, mert ezt már egy külön büntetőeljárási jogi törvénymódosító javaslatként is beterjesztettem, de sajnos az nem került a Ház elé, viszont ha a büntetőeljárási törvény módosítása napirendre került, akkor úgy gondolom, hogy újra elő kell venni azt a kérdést, hogy miért nincs jogorvoslati lehetősége egy hivatalos személynek az általa tett feljelentése kapcsán, ha azt a feljelentést elutasítják vagy a nyomozást megszüntetik. Úgy tűnhet, hogy ez egy száraz szakmai kérdés, de ha továbbgondoljuk, akkor az nagyon is politikai döntés kérdése, hogy melyik irányba indul el az Országgyűlés.

Mindenképpen el kell mondani, hogy 2011 előtt az a szabályozás volt gyakorlatban, hogy bárki, aki feljelentést tett és elutasították az ő feljelentését vagy megszüntették a nyomozást, az élhetett jogorvoslattal, élhetett úgymond panasztételi joggal az adott hatóság határozata ellen. Sajnos, 2011-ben a nagy elszámoltatási lázban a Fidesz-kormány ezt a rendelkezést is módosította, és ezáltal az elszámoltatást is megnehezítette, lévén, hogy nemcsak egy állampolgár által tett feljelentés kapcsán vonta meg a panaszjogot, hanem bárki, aki nem közvetlen sértettje az adott bűncselekménynek, nem élhetett panasszal, ahogy említettem, akár egy hivatalos személy is idetartozik, még úgy se, ha közpénzekről, adóforintokról van szó, mondjuk, egy országgyűlési képviselő esetében, akkor sem lehet megpanaszolni ezt a határozatot, miközben a serpenyő másik oldalán a feljelentési kötelezettség van, amelynek az elmulasztása súlyos szankciókat vonhat maga után.

Én feltettem ezt a kérdést az alkotmányügyi bizottság ülésén is a minisztérium jelen lévő képviselőjének, és ott kerek perec megmondták, hogy nem is szakmai vitába szeretnének szállni a módosító javaslattal, hanem ez politikai döntés kérdése, és a kormány úgy foglalt állást, hogy a panasz, a jogorvoslat jogát minél szűkebb körre kell szorítani, és még e szűkre szabott körön belül is elég, ha visszautalok arra, hogy közpénzek esetén nyugodtan lehetne sértettnek tekinteni akármelyik adófizető állampolgárt, akinek a pénzéről van szó, mondjuk, egy korrupciós bűncselekménynél vagy egyéb közpénzügyet érintő bűncselekményeknél. De még egy országgyűlési képviselő is, akit azért küldtek az Országgyűlésbe, hogy a közpénzeket felügyelje és döntéseket hozzon, ezáltal eszköztelenné válik, ha még jogorvoslattal sem bír, pedig ugyanúgy akár sértettnek is tekinthető. De nemcsak az valósult meg, hogy szűkebbre szabták a panasztételi jogot, hanem a sértettek körét is oly szűkre próbálják szabni, ami már-már azt feltételezi, hogy itt a fő cél nemcsak az eljárások gyorsítása, hanem az is, hogy minél kevesebben tudjanak - és ez akár az országgyűlési képviselőkre is igaz - jogorvoslattal élni, vagy a hivatalos személyek a munkájukat végezni és jogorvoslatot találni az általuk tett feljelentésre.

(12.30)

Ezzel a politikával, amit a kormány folytat, maximálisan nem tudunk egyetérteni. Úgy gondoljuk, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy az általa tett feljelentésre panaszt tegyen, és jogorvoslattal akár a felsőbb rendőri szervek vagy az ügyészség felé élhessen, és ezt elbírálják. Ez akár az elszámoltatás szempontjából is fontos lehet, mert bár tudjuk, hogy a Fidesz lezárta az elszámoltatást, de akár egy elszámoltatási kormánybiztos sem tekinthető ez alapján sértettnek az általa tett feljelentések kapcsán. Megkérdezem: lehet, hogy a kevés eljárásnak és a kevés, bíróság elé került eljárásnak, vagy ahol a vádemelés megtörtént, ez is lehet az oka, hogy bizonyos esetekben maga az elszámoltatási kormánybiztos sem tudott panasszal élni az elutasított feljelentésével kapcsolatosan? Erről nincsenek sajnos statisztikák, ennyire részletesen nem kaphattunk beszámolót az elszámoltatás lezárásakor sem, csak néhány siralmas számot láttunk, de jellemző, hogy 2011 előtt, tehát az MSZP-kormányok sem nyúltak hozzá ehhez a rendelkezéshez, és amikor jött a Fidesz, akkor az egyik első döntése volt, vagy elsők között volt 2011-ben, hogy a panasztétel jogát, a jogorvoslat jogát megkurtították.

Úgy gondolom tehát, hogy a 7. javaslattal kapcsolatosan egy újabb lehetőség lenne, hogy az Országgyűlés kifejezze a kormány felé, hogy nem ért egyet ezzel a politikával, nem ért egyet azzal, hogy nem adjuk meg a jogorvoslat lehetőségét, és nem ért azzal egyet, amit a minisztérium képviselői elmondtak, hogy például, ha csak az országgyűlési képviselőknek megadnák ezt a jogot, akkor az állampolgárok nagy számban a panaszos ügyeikkel megkeresnék az országgyűlési képviselőket, hogy nyújtsa be az országgyűlési képviselő helyettük a panaszt. Ez szerintem nem lenne baj, hiszen az országgyűlési képviselőnek egy ilyen funkciója is lehet, hogy a jogos igényeket igenis továbbítja, ezért választanak az emberek képviselőket, és a parlamentnek ez is a feladata lenne. Nagyon sajnálom, ha nem értünk egyet ebben, és bízom benne, hogy az Országgyűlés még megváltoztatja az álláspontját.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Bárándy Gergely képviselő úr következik, MSZP.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Folytatnám a többi ajánlási ponttal, és a végén még két mondat erejéig visszatérnék a 6-osra.

A 9. ajánlási pontban mi arra teszünk javaslatot, hogy azokat a szabályokat, amelyek további menlevelet adnának, vagy - hadd fogalmazzak inkább másként - amelyek tovább szűkítenék a garanciák körét a titkos információgyűjtés kapcsán, hagyjuk el ebből a törvényből. Nyilván emlékszik mindenki arra, hogy mik voltak ennek az előzményei. Gyakorlatilag olyan szabályozást alakított ki a kormány, amely a titkos információgyűjtést gyakorlatilag korlátok nélkülivé tette, azaz most már se szeri, se száma azoknak a szervezeteknek, amelyek egyébként gyűjthetik a titkos információt, és ráadásul most már úgy is gyűjthetik, hogy túllépik az engedély keretét - később a bíróság engedélyezi vagy nem engedélyezi ezeknek a felhasználását. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az operatív információk vonatkozásában, azt gondolom, igen nagy jelentősége van annak, hogy engedély nélkül lehet titkos információt gyűjteni, azaz jogszerűvé tették azt, ami korábban jogszerűtlen volt, nagyon helyesen, mármint az a helyes, hogy korábban jogszerűtlen volt, de most még valamit szeretnének ebből a rendszerből kiiktatni. Hála istennek, a bíróságban van annyi bölcsesség, ami nem volt meg sem a kormányban, sem az országgyűlési többségben, hogy az így beszerzett információkat, úgy tűnik, tendenciózusan nem engedik felhasználni a büntetőeljárás során. Ezért tehát az lenne az indokolt, azt gondolom, ha a 9. számú ajánlási pontban foglalt módosító javaslatomat támogatná az Országgyűlés.

Ugyancsak ezt kérem a 10. számú ajánlási pontban szereplő módosító javaslatnál. Ha - és ezzel a törekvéssel teljes mértékben egyet tudok érteni - 14. életévét be nem töltött személyt hallgat meg a nyomozási eljárás során a nyomozási bíró, akkor az ilyen tanút a speciálisan kialakított helyiségben lehet meghallgatni. A kormány javaslata úgy fogalmaz, hogy itt is "megtarthatja", az én javaslatom kifejezetten arra irányulna, hogy ha már elmegyünk - helyesen - ebbe az irányba, akkor "tartja meg", tehát kötelező jelleggel kelljen itt megtartani.

A 11. ajánlási pontban szereplő módosító javaslat gyakorlatilag arról szól, hogy hagyjuk el azt a szabályt, amely ismét minden bizonnyal az ügyészség megrendelésére került be ebbe a javaslatba, nevezetesen, hogy további 30 nappal meg lehessen hosszabbítani azt a határidőt, amelyben a másodfokú bíróság mellett működő ügyész az iratokat az indítványával együtt fel kell hogy küldje a bíróságnak.

Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha önöknek az első számú célkitűzése az eljárások gyorsítása, és olyan áron is próbálják ezt elérni, hogy sorra építik le az eljárás alá vontakat védő garanciális szabályokat, akkor teljesen érthetetlen az, hogy miért kívánják még 30 nappal ezt a határidőt meghosszabbítani azért, hogy az ügyészség egy kicsit kényelmesebben tudjon eljárni. Örülnék, ha az államtitkár úr erre konkrétan válaszolna, mert az államtitkár úr nemegyszer állt ki az eljárások gyorsítása mellett. Én, őszintén szólva, a büntető eljárásjogi törvény módosítására más indokot még az államtitkár úrtól szinte nem is hallottam, mint azt, hogy az eljárások gyorsítását ez szolgálja. Államtitkár úr, ez az eljárások lassítását szolgálja, ha további határidőket adunk az eljáró ügyésznek. Én azt gondolom, hogy teremtsenek olyan környezetet önök mint kormány a megfelelő finanszírozással az ügyészség részére, a legfőbb ügyész pedig inkább ezzel foglalkozzon és ne mással, hogy a megfelelő körülményeket megteremti ahhoz, hogy a törvény által előírt határidőben ezeket az iratokat fel lehessen terjeszteni.

És végül, a hátralévő rövid időben még visszatérve egy gondolattal a 6. ajánlási pontban foglalt módosításhoz: én nehezen látom be azt, hogy amikor az államigazgatásban, és ezt az államtitkár úr is pontosan tudja, bevett szokás az, hogy úgy ad utasítást a felettes a beosztottjának, hogy az írásban, egy iktatott és egyébként más számára is megismerhető dokumentumban történik - egyébként például a bírósági eljárások során felhasználhatóak az ilyen dokumentumok, az ilyen írásbeli utasítások -, addig egy olyan ügyészi utasítást, amely a nyomozó hatóság jobb meggyőződése ellenére arra utasítja a rendőrséget, és szeretném hangsúlyozni, hogy a Be. alapján nem az ügyész nyomoz, hanem a nyomozó hatóság nyomoz, és azt az ügyész csak felügyeli, azaz ha az ügyészi utasítás arról szól, hogy egy büntetőeljárást meg kell szüntetni, és ezzel a nyomozó hatóság nem ért egyet, vagy pont fordítva, hogy egy ügyet tovább kell vinni, holott a nyomozó hatóság a beérkezett adatok alapján látja, hogy ez nem szolgál másra, mint az eljárás alá vont személynek a meghurcolására, akkor egy ilyen iratot, egy ilyen levelezést miért ne lehessen megismerni a büntetőeljárás résztvevői számára, még a bíró számára sem. Ha erre az államtitkár úr valami logikus magyarázatot ad, azt megköszönöm, és örülnék, ha ezt nem a zárszóban tenné, hanem úgy, hogy még vitatkozni is lehessen azzal.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Staudt Gábor képviselő úr, Jobbik.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon röviden szeretnék hozzászólni. Bárándy képviselőtársammal részben én is egyetértek. Úgy gondoljuk, hogy a Fidesz kicsit a Bourbonokhoz hasonlóan semmiből nem tanult és semmit nem felejtett, mert amikor nem önök voltak kormányon, addig mindig a szabadságjogokért és a megfigyelések és minden egyéb ellen léptek fel, de amikor kormányra kerülnek, érdekes módon megváltozik ez a hozzáállásuk, és ráadásul még az elszámoltatást se képesek végigvinni.

Tehát én úgy érzem, hogy az önök részéről, amikor titkos információgyűjtés van, akkor egyfajta készletre gyűjtés zajlik, mert az eredményét nem látjuk. Mert ha önök azt mondanák, hogy az elszámoltatáshoz és az MSZP-kormányok elszámoltatásához lenne erre szükség, akkor ennek valamiféle eredményét látnunk kellene, ha viszont nem, akkor sajnos ez egyfajta készletre gyűjtés, és nem jó az, ha a titkos információgyűjtést kiterjesztően értelmezik, és ehhez a törvényi feltételeket is folyamatosan tágítják. Ezt jómagunk is elutasítjuk, és nem vezet jó irányba, egyfajta politikai vagy diktatórikusnak tűnő rendszer képe tűnhet fel.

A 10. ajánlási pontban a 14 év alatti fiatalkorúak, kiskorúak meghallgatásával kapcsolatos pontokkal is egyet tudok érteni.

(12.40)

Ha van olyan helyiség az illetékességi területén a bíróságnak, ahol a nyomozási bíró területén ez megtehető, akkor ha már gyemekbarát igazságszolgáltatásról beszélnek, akkor legalább az alkalmas helyiséget kelljen használni, ne csak egy opció legyen a nyomozási bíró számára, mert ha ezt így tesszük, akkor lehet, hogy a kényelmi vagy egyéb szempontok megint a hangzatos ígéreteket, hogy gyermekbaráttá teszik a rendszert, felülírják. Jó lenne a tettekben is ezt véghezvinni, és ezt várjuk önöktől.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Nem látok több bejelentkezést. Lezárom a vita ezen szakaszát.

Megnyitom a második szakaszra. (Nincs jelentkező.) Nincs hozzászólási szándék. Lezárom a vita ezen szakaszát.

Megnyitom a harmadik szakaszra. (Nincs jelentkező.) Nincs hozzászólás. Lezárom ezt a szakaszt.

A negyedik szakasz következik, ki ne hagyjuk, a 15. és 16. ajánlási pontok. (Nincs jelentkező.) Nincs hozzászólási szándék. Lezárom a vita ezen szakaszát és a vita egészét is.

Most jelzi Rétvári Bence államtitkár úr, hogy válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Öné a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Ház! Nincs jelen képviselő asszony, akkor nem rontottam el. (Derültség.) Szeretném megköszönni mindenkinek a hozzászólását a részletes vitában, illetőleg még a korábbi szakaszban, az általános vitában is. Ezeknek a kérdéseknek egy jó része nyilván felmerült bizottsági üléseken is, ott hasonló módon már megvitatta az alkotmányügyi bizottság és más bizottságok is, az emberi jogi, a honvédelmi vagy a sportbizottság adott esetben ezeket a kérdéseket, és ott már minden képviselő megkapta a választ a különböző kérdéseire.

Ugyanakkor elmondható az is, ami a vita elején is már elhangzott, hogy egy viszonylag nagy terjedelmű módosításhoz nemcsak relatív, de abszolút mértékben is kevés módosító javaslat érkezett. Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy ezek a javaslatok nem keltenek általában nagyobb vitát, hiszen szakmai jellegűek, és a legtöbb esetben akár az ügyészség vagy a bíróság jogalkalmazási gyakorlatából eredeztethetők, így kerültek a parlament asztalára, ezért lett a 80 oldalhoz, ha összeszámolom, mindösszesen 16 ajánlási pontnyi módosító javaslat.

Amiket általában a képviselő urak említettek, azok nem annyira a kormánnyal vitatkoznak ezekben az esetekben, hanem inkább az ügyészséggel és a bírósággal, hiszen sok esetben a felhozott különböző módosító javaslatok inkább ezeknek a jogalkalmazó szerveknek az álláspontjával vagy az általuk javasolt módosítások irányával ütköznek. Ugyanakkor nyilvánvalóan örülünk annak, ha ez teljesen természetes, hogy önök a gyermekbarát igazságszolgáltatással, az eljárások gyorsításával egyetértenek, és erre különböző módon keressük a választ. Van olyan mód, amit mi jobbnak tartunk, van, amit kevésbé jobbnak. A legtöbbet a 6. ajánlási pontot említették a hozzászólók. Itt is arról van szó, hogy maga az ügyészség ezt a fajta belső levelezést pontosan azért nem tenné ennyire szabadon, mindenki számára hozzáférhetővé, hiszen adott esetben az ügyészség nyomozásiránya is változhatott, és nem biztos, hogy ugyanazt az irányt követték a nyomozásban, annak az első szakaszában, mint a második szakaszában, éppen ezért lehetne abból akár téves következtetéseket is levonni, hiszen itt a tapogatózás fázisában is lehet az ügyészség.

Összességében én annyit kívánnék elmondani, hogy láthatóan szakmai konszenzus van e mögött a javaslat mögött. Nyilvánvalóan mindig lesznek módosító indítványok. Nyilván mindenkinek van olyan területe, amelyhez szívesebben hozzáfűzne egy-két javaslatot. Ha az a koncepció valósul meg a teljes törvényben, akár az bele is férne, illetőleg nyilvánvalóan arra fogunk törekedni, hogy a Be.-nél további biztonsági előírások legyenek pontosan az erőszakos, élet elleni bűncselekmények elkövetőinél, hogy akár még ebbe a javaslatba, akár a zárószavazás előtt is bekerülhet az elektronikus nyomkövetővel kapcsolatos szigorú szabályozás, hogy ne a bírói döntésen, hanem teljes automatizmuson nyugodjék. Az első lépcsőben lebontottuk a 4 éves előzetes letartóztatásból házi őrizetbe kerülő személyeknél a hozzájárulási kötelezettséget, itt kiterjesztettük ezt minden más esetre is, de lehet, hogy ennél is tovább kell menni, és automatizmust kell majd bevezetni. Ha ez irányú javaslatunk meg is érkezik, akkor kérem, hogy majd a záróvitában és a zárószavazásnál is ezt támogassák.

Szeretném még egyszer megköszönni mindenkinek a mostani vitában elmondott hozzászólását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Felszólalások:   65-74   75-86   75      Ülésnap adatai