Készült: 2020.04.08.17:38:09 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 62 2002.07.16. 3:02  61-67

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Ez év júniusában több száz tejbegyűjtő hely - tejcsarnok - kapott olyan nyugtalanító levelet, amelyben a tejfelvásárló, -feldolgozó az éves megkötött szerződés ellenére ultimátumot, mondhatnám, elbocsátó szép üzenetet küldött a tejbegyűjtők, tejcsarnokok, s ezen keresztül a kis tejtermelők ezreinek.

Választókörzetemben, Békés megyében, Gyula, Sarkad környékén a Nutricia Termelőház Rt. üzent hadat szerződő partnereinek. Hadüzenetének lényege, hogy a jövőben, de 2003. január 1-jétől biztosan, kizárólag extra minőségű tejet vesz át, valamint kizárólag minőség-ellenőrzési rendszerrel, HACCP-vel rendelkező termelőktől vásárol. Aki mindezzel rendelkezne is, attól sem veszi át a tejet, amennyiben a napi mennyiség nem éri el átlagban az 500 litert. Továbbá a Nutricia jelzi, hogy örömmel venné, ha a szerződő partnerei felmondanák a szerződést.

Mindez azt jelenti a tejtermelők ezrei részére, hogy az extra minőségű tejen kívül az első-, másod- és a többi osztályú tejeket nem fogják tudni értékesíteni. Továbbá az 500 literes napi mennyiség alatti gazdák - ezek körülbelül a 20 tehén alattiak - fel kell hagyjanak ezzel a több évszázados gazdálkodási formával, mert akinek egy-két, 8-10 tehene van, attól biztosan nem veszik át a tejet.

A probléma országos, következményei beláthatatlanok; hiszen ha nem kell a tej, akkor nem kell a tejelő tehénállomány sem, nem kellenek az ólak, istállók, nem kell a takarmány, így nincs szükség az azt megtermő földre, és az azt megmunkáló saját vagy bérgépekre sem. Mindennek következtében tejbegyűjtők százai, tejtermelők ezrei végleg munka nélkül maradnak. Ez alapvetően a vidék, az agrárdomináns térségek problémája, vagyis az eddig is mindig vékonyabb szeletet kapóké.

Ebben a történetben miről is van szó? Az uniós csatlakozás előtti magyar termelői folyamatok ellehetetlenítéséről, a külföldi cégek további piacszerzésének reményében, vagy csak a Tejtermék Tanács ötmilliárdos exportkasszahiányáról, és ez csattan a kistermelőkön? Vagy egyszerűen többlet tejtermelésről van szó, amelyet a belföldi fogyasztás nem szippant fel? Ez esetben lehetne növelni a fogyasztást, például az iskolatej- vagy szociálistej-akcióval. Vagy a tejminőség-javítás érdekében egyszerűen pályázati vagy más úton a kistermelőknek lehetővé kellene tenni a kis tejhűtőkhöz való hozzájutást.

Összességében: az MSZP irányítású mezőgazdasági tárca most a tejfeldolgozó cégek szándékaihoz partner-e? Ebben az esetben partner-e a több tízezer tejtermelő megsemmisítéséhez, vagy a több száz éves magyar tejtermelői hagyományok mellé áll-e? Ez a kérdésem. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Mi a tárca válasza? (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 66 2002.07.16. 1:09  61-67

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Élből és helyből csak, mert ellenzék vagyunk, nem szeretem, ha nem fogadunk el egy választ. Ön azt mondta, hogy hirtelen beavatkozásokhoz nem partner. Hirtelen a közeli hetekben, hónapokban csak a saját választókörzetemben több mint tíz ilyen tejbegyűjtő szűnt meg, ez 30-50 család, ez 200-300 magyar állampolgár megélhetési lehetősége.

Erről van szó, erről a konkrét megjelenési formáról (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!), amikor azt kérdezzük, hogy önök a családi gazdaságokat és a kistermelőket nem a távoli és ködös jövőben, hanem a ma látható órákban segítik-e. Ez az a probléma, amiről szó van.

Egy rosszindulatú emberről egy magyar mondás azt mondja, így jellemezzük, hogy esetleg dögöljön meg a szomszéd tehene is. Én finomabban fejezem ki: ha elfogadnám az ön válaszát, akkor egy ön által ajánlott aktív eutanáziához lennék partner, amely már nem a tehénre, hanem annak gazdáira vonatkozik.

Nem fogadtam el a választ. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bravó! - Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 190 2002.09.17. 2:00  183-195

TÓTH IMRE, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati bizottság a vonatkozó jogszabályt tárgyalta, és 12 igen, 7 tartózkodás mellett egyetlen nem szavazat sem volt, mégis kisebbségi vélemény is kialakult. Miért? Nem azért, mert nem jó ez az előterjesztés, nem azért, mert nem időszerű ez az előterjesztés - úgy, ahogy dr. Vastagh Pál úr mondta -, hanem azért, mert nagyon is időszerű, sőt megkésett időben, hiszen emlékezzünk rá, hogy dr. Kovács Zoltán képviselőtársunk hónapokkal ezelőtt szóról szóra és betűről betűre ugyanezt a törvénytervezetet már benyújtotta, és sajnos respektje mégsem lehetett, vagyis nem kerülhetett tárgyalásra.

Ugyanakkor megállapítást nyert kisebbségi vélemények kifejtésénél, hogy a választójogi törvényhez egységesen ésszerű és szabad csak nyúlni, a csokorból szálanként kiszedni bizonyos elemeket veszélyes. Ebben az érvelésben merült fel többek között például a vállalkozó orvosok kérdésének ügye, vagyis hogy választhatóak legyenek majd október 20-án a helyhatósági választásokon, ez legalább ilyen fontos kérdés. Nem szabad elfelejteni, hogy önök, tisztelt kormányzó pártok, fölvetették ezt a kérdést, de nem tették tárgyalhatóvá. Kormányzati oldalról mi pedig tételesen benyújtottuk ezt, és önök nem szavazták meg. Nos, mi ez a keringő? - vetettük föl a kisebbségi véleményben. Mi ez az egyet előre, kettőt hátra lépés? Talán ezt nem lenne szabad követni.

Ezekre a szempontokra tekintettel fogalmazódott meg az imént említett 12 igen mellett a 7 tartózkodás. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 58 2002.11.05. 3:07  57-64

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! A megelőző kormányzati ciklusban is több alkalommal emeltem szót az agrárágazat integrált irányítási rendszerének mint az EU-csatlakozás egyik alapfeltételének szakmai és intézményi fejlesztése érdekében. Hazánk európai uniós csatlakozását követően alapvető nemzeti érdekként jelentkezik az EU-agrártámogatás elnyerése és felhasználása. E támogatások folyósítását az EU többek között a 3508/1992. számú EU-rendeletnek eleget tevő Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer - IIER - elnevezésű informatikai rendszer meglétéhez köti.

Tudomásunk szerint az IIER megvalósítása mindeddig tanulmányok készítésén túl sajnos nem jutott. Az EU-csatlakozás ütemezéséből következően az IIER-nek 2004. január 1-jére az EU által akkreditáltan készen kell állnia. Az akkreditáció körülbelül fél évet vesz igénybe, tehát 2003 közepére az informatikai és intézményfejlesztésnek el kell készülnie. Tekintettel arra, hogy a közbeszerzési pályázatok kiírása, a kivitelezők kiválasztása még nem történt meg, e határidő egyre inkább betarthatatlannak látszik. Minden napi késlekedés növeli a kockázatot, és végül elvezethet oda, hogy Magyarország 2004-ben kimaradhat egy egész gazdálkodási év agrártámogatási összegének folyósításából, ami a termelők számára körülbelül 100 milliárd forint veszteséget jelenthet.

A rendszer és intézményi háttere fejlesztése mellett kiemelten kell foglalkozni mind az érintett gazdálkodói kör, mind a rendszert működtető intézmények alkalmazottainak tájékoztatásával, felkészítésével, képzésével. A fentiek elmaradása végső soron azt eredményezheti, hogy még az EU-ajánlatban szereplő 25 százalékos támogatási mérték sem lesz hozzáférhető a magyar gazdálkodók számára. Ezért kérdezem a miniszter urat:

1. Mivel a rendszer megvalósítása kormányzaton belül több tárcát érintő törvénymódosításokat igényel, van-e felelős kormányzati koordinátor e témában, és ha igen, ki az?

2. A kormány milyen intézkedéseket hozott és tervez az agrárágazat integrált irányítási rendszerének határidőre történő megvalósítása érdekében?

3. Tekintettel a kötelezettségre, a kormány a megvalósítás során hogyan, milyen mértékben kíván a közbeszerzési törvényben meghatározottak szerint eljárni?

4. Mely európai ország meglévő irányítási és igazgatási rendszerét kívánja a kormányzat bevezetni, és ez milyen mértékben jelenti a meglévő hazai ágazati intézmények kiváltását, helyettesítését? Igaz-e a hír, hogy önök az agrárkamarai szervezetekkel kívánják e feladatokat ellátni?

Tisztelt Miniszter Úr! Egyszóval: lesz-e egyáltalán európai uniós agrártámogatás a magyar gazdálkodóknak 2004-ben? (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 63 2002.11.05. 1:21  57-64

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Ön a válasza nagy részében az előző kormányzat ágazatra vonatkozó kritikáját adta elsősorban, és nem olyan konkrét válaszokat, amiket reméltünk. Például néhány ilyen konkrétumot mint hiányérzetemet, hadd osszak meg önnel!

Startra kész-e pályázati kiírás? A Közbeszerzési Értesítőben megjelent-e, és ha nem, mikor fog megjelenni? És értelemszerűen önök betartják-e a közbeszerzés szabályait? És egyáltalán, elégnek tartja-e az időt arra a munkafolyamatra, annak a százegynéhány döntésnek a meghozatalára?

A SAPARD-dal összefüggésben önnek igaza van, hogy ott is jelentős késedelmek voltak, de tudjuk, hogy ott egy gördíthető költségről van szó, másrészt nagyságrendekkel kisebb problémával állunk szemben. Nem tudom, hogy ön tudja-e, hogy adott más ágazati minisztériumokban egy kisebb rendszer felállításához is több mint egy évre volt szükség; és még egy, az osztrák példa, amit ön tanulmányoz többek között, az osztrákok gyakorlatilag három évig nem kaptak ilyen támogatást a rendszer felépítetlensége okán. Nem lenne jó, ha részünkről is ez lenne.

Imre nap alkalmából az ellenzék részéről (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) én is köszöntöm önt, miközben a választ nem tudom elfogadni.

Köszönöm. (Derültség és taps az ellenzék soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 78 2002.11.18. 2:06  19-381

TÓTH IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyre többször hallhatjuk azt, nagyon helyesen és vártan, a kormányzati oldalt képviselők részéről, hogy - többes számban mondhatjuk - több és sok feszültség van a költségvetésben. De ez a láthatatlan feszültségmérő műszer hogyhogy nem volt bekapcsolva a sarokszámok összeállítását megelőzően, és most mitől mutat feszültséget? És mekkora lesz valóban, mire a végére érünk a vitának?

A pénzügyminiszter úr elmondja, hogy például az önkormányzatok vagy a rendőrség esetében ő tájékozódott és szakemberekkel tárgyalt. Mondjunk ki akkor tételesen két számot: tehát az egyik legnagyobb és egyre növekvő feszültség az elmúlt évi bérek fedezetének a problémája. És akkor ezt számokban kifejezve: ez 240 milliárd forint, amely nyomja az önkormányzatokat; önök ígérték saját teherként, de az önkormányzatokra kívánják áthárítani. Ugyanakkor ezzel szemben milyen számot tudnak állítani fedezetként? 117 milliárdot, ami az szja-ból és a normatív állami hozzájárulásokból adódik összegképpen. Egymás viszonylatában kimutatva ez a lehetőség éppen a fele a szükségletnek.

Ebből mi következik? Egy további nagy-nagy feszültség. Kuncze frakcióvezető úr mondja, hogy az ellenzék - mi vagyunk ez a csúnya ellenzék - ezt az egyébként jó költségvetést rosszabb színben szeretné feltüntetni, mint amilyen. Visszakérdezek: módunkban áll-e ezt a két számot megfordítani? És mély tisztelettel elnézést szeretnénk kérni, amikor az önök részéről az hangzik el, hogy nem normatív állami hozzájárulásból, nem átengedett szja-ból és nem iparűzési adóból, hanem 100 százalékban központosított előirányzatból adják a bérek teljes fedezetét.

Köszönöm. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: A 13. havi bért! - Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 84 2002.11.18. 2:04  19-381

TÓTH IMRE (Fidesz): Folytatva ott a gondolatot, ahol Babák képviselőtársam abbahagyta, lehet, hogy költségvetési dózerről van szó, amikor az ígéretek helyett bizonyos megvonások vagy elvonások mutatkoznak. Többek között az ígéretek között tartjuk számon belügyminiszter asszony részéről - talán mások is említették - azt az 50 milliárdocskát, amely a 2002. évi költségvetési bázist növelő tétel lett volna, ha megtaláljuk a költségvetés sorai között. Az a további 50 milliárd forint, amely viszont fejlesztési célú szabad forrásként volt ígérve, bizony ismét nem található.

De mi van a dologiakkal, ha a teljes magyar önkormányzati rendszer egész intézményi struktúrájára is figyelemmel akarunk lenni? Abban az esetben, ha az infláció csökken, abban az esetben, ha áremelkedések nem lesznek, mit ne mondjak, nem lennének, de már tudjuk azt, hogy csak az energia területén gázáremelésnél nagyfogyasztóknál - és az önkormányzati intézmények igen nagy része ebbe a körbe, kategóriába tartozik - mintegy 15, illetve 30 százalékot közelítő gázárrobbanás lesz; ez mind begyűrűzik ebbe a költségvetésbe, a működésbe. Hol ennek az ellentétele? Vagy az elektromos áram esetében már tudjuk, hogy minimum 15 százalékról van szó. Hol van, hol lesz ennek a fedezete? És a köztisztviselők illetményalapjának várt és ígért növekedése hol van? Tudniillik a települési önkormányzatokban dolgozik eme foglalkoztatási kör több mint 50 százaléka.

Összegezzünk: tehát a települési önkormányzatok nem önkormányzottak lesznek gazdaságilag, hanem kormányzottak fölülről, és ez az a költségvetési dózerpolitika (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amire Babák képviselőtársam is utalt.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 154 2002.11.19. 2:03  149-481

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! A gondolatai késztettek a hozzászólásra. Tulajdonképpen már kezünkbe vettük a különböző önkormányzati szervezetek anyagát, amelyek számokban ellentmondanak annak, amit ön állított az imént, és ezt tegnap is érintettük a vitában. Nevezetesen, miszerint a bérfejlesztésekre vonatkozóan - ön szabatosan fejezte ki magát - a fedezet erre az évre biztosított, az önkormányzati szövetségek egységesen ennek az ellenkezőjét állítják. Kérdezném - ha nem tudnám a választ -, hogy akkor most kinek van igaza: akkor, amikor a növekmény, amit önök jövőre a bér fedezeteként kínálnak, az mindössze 117 milliárd forint, hogy a számokat is említsük, és ezzel szemben a teher 240 milliárd. A különbség "csak" 50 százalék. Miből és hogyan fogják tudni az önkormányzatok a másik 50 százalékot biztosítani?

Más, más számok tükrében: a Máért fényében a kisebbségpolitika, a nemzetiségpolitika a költségvetés árnyában számokban hogyan fogható meg? Épp az ön tárcájához is igazodóan a romaprogramra vonatkozóan íródik, hogy kisebbségi tanuló kizárólag magyar nyelven folyó oktatásához kapcsolódóan szeptembertől alacsonyabb fajlagos összegű hozzájárulás jár, mint eddig. Kérdezem tehát, hogy a magyarul tanuló romák nem romák-e, és mitől kell hogy ez csökkenjen.

Vagy pedig a helyi kisebbségi önkormányzatok 2002-ben 655 ezer forint/kisebbségi önkormányzat javadalomban részesültek, önök ezt csökkentik 524 ezer forintra kisebbségi önkormányzatonként. Miért? Hogyan lesz ebből hatékony kisebbségi politika a cigányságra, más nemzetiségre vonatkozóan, éppen most, az EU-s csatlakozást megelőzően?

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 166 2002.11.19. 2:07  149-481

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Helyezzük szakmai alapokra a költségvetés önkormányzatokat érintő részét aszerint, ahogy a szakma igényli. Hogyan szól ez? "Javasoljuk, hogy a bérfejlesztések 2003. évi kihatásának finanszírozása a tényleges, jogos igények alapján száz százalékban központosított előirányzatból, azaz kötött felhasználású állami támogatásból történjék." Ezt kérik az önkormányzatok, ez szakmailag megalapozott, és így nem lenne determinált a költségvetésük.

Más. Ígért volt a kistérségi normatíva, tekintettel arra, hogy az EU-s csatlakozást megelőzően lassan nemcsak területfejlesztési, hanem közigazgatási kistérségben is kell és kötelesek vagyunk gondolkodni. Tehát tegyük ezt!

Más. Miniszter asszony szóba hozta a gázközművagyon kérdését. A Fidesz-MDF-kisgazda kormány gyakorlatilag jó példát mutatott, hogy a '94-98 között kiprivatizált, 200-300 százalék között elkótyavetyélt gázközművagyon ellenértékét - bizonyos Tocsik-történeteket követően - több mint 62 milliárd forint értékben mi odaadtuk. Önök csak 11 milliárdot állítanak be, ami körülbelül fele annak a jogos igénynek, amit a vonatkozó önkormányzatok igényelhetnek.

Még egy dolog: az érdekképviseletek joggal kifogásolják azt, hogy nem volt érdemi egyeztetés. Önök az anyagot egy nappal - mint a parlamenti képviselőknek - a vonatkozó egyeztetést megelőzően adták oda. Ezért írhatja a Napi Világgazdaság, hogy "Gyöngülő önkormányzati lobbi".

A szocialista polgármesterek között nagyon sok jó szakember van egyébként, de miről ismerszik meg ma a vita mentén a jó szocialista polgármester? Arról, hogy hallgat. Márpedig nagy árat fizetünk ezért a hallgatásért, és furcsa lesz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ha hangosak lesznek a negyedév és félév táján.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 232 2002.11.19. 1:22  149-481

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Én a költségvetés tartalmi részeihez szóltam eddig hozzá, de épp az előbb voltunk tanúi annak a jelenetnek, hogy lejárt a tévé előtti műsoridő. Az a benyomásom, hogy csökken a társadalmi rangja a nemzeti sorsdöntő kérdéseknek, hiszen egy költségvetés minimum ilyen rangú és nagyságrendű. Vajon házelnöki és egyéb politikai szinten nem lenne-e megélhető és elrendezhető, hogy fordított arány legyen? Az elszellemtelenedett Big Brother-sorozathoz képest szerintem sokkal inkább a közvélemény elé való és kötelezően oda tétendő anyag, matéria kellene hogy legyen maga a költségvetés. A magam részéről kritikusan szeretném ezt megfogalmazni, hiszen a választópolgárainkat érdekli ez a kérdés. Nemcsak kell és elvárható, hanem valóban érdekli is.

Ha minden dolog szeretete annak ismeretében rejlik, mit ismerhet meg erről a költségvetésről, mondjuk, a televízión keresztül a választópolgárok köre? Nagyon keveset. Fontosabb lenne, ha ennek az időalapja nőne, mert fontos, nemzeti sorsdöntő kérdésről van szó.

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 236 2002.11.19. 2:10  149-481

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Hasonlóan folytatom a kérdéssort. Hol található meg a költségvetésben az önhikis önkormányzatok növekvő arányával azonos mértékben beállított fedezeti oldal? Sehol - noha az előterjesztők is pontosan tudják, hogy az önkormányzatokra kirótt teher mértéke meg fogja növelni az önkormányzatok számát ebből a körből.

A másik: többször elhangzott, többek között a belügyminiszter asszonytól, hogy a gázközművagyon most kifizetésre kerülő részarányának valamivel több mint 11 milliárdja az önkormányzatokhoz kerül. Igen, a mi kormányzati döntésünk következtében, hiszen a jelenlegi kormányzat végrehajtotta a 2001. évi LXI. számú, általunk rögzített törvényt. Ez helyes. A probléma, amit föl szeretnék vetni, hogy sajnos az önkormányzatokhoz nem készpénz formájában szándékoznak telepíteni ezt az összeget, hanem idővel - egy, két, három, négy éven belül -, lassan csöpögtetik ezt a lehetőséget, tehát behatárolt az időkeret, de annak idején egy pillanat alatt vették el az érintett önkormányzatoktól, jogalap nélkül, ezt a közművagyont.

Egy furcsa dolog: úgy tűnik, hogy miközben az önkormányzatok az Ötv. szerint állítólag egyenrangúak több tekintetben - eljárásjogi szempontból feltétlenül -, Budapest polgármestere a pénzügyminiszterrel külön típusú, önjáró tárgyalásokat indíthat. Én azt gondolom, minden polgármester kollégát arra kell biztatni, hogy saját településének specifikumai mentén - BKV nincs mindenütt, de más, BKV-vá váló probléma természetesen van - nyugodtan kezdje ezt el; noha eddig ennek nem volt jogalapja, de úgy tűnik, most már lesz. A vidéknek nem annyira a 4-es metró és nem a vadonatúj népszínház újabb 300 milliárdos vagy millió forintos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ráfordítása a fontos, hanem mondjuk, Békés megyének a 44-es út, a sertés árának növelése és így tovább.

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 248 2002.11.19. 1:12  149-481

TÓTH IMRE (Fidesz): Nem kihasználva a két percet, Göndör István képviselőtársamnak szeretnék reflektálni. Tehát azt azért elfogadjuk tényként, hogy a 2001. évi LXI., gázközművagyonra vonatkozó törvényben az előző kormány döntött arról, hogy most önöknek, a következő kormánynak ez év október 30-ig ezt a törvényt be kell hozni. Tény az, hogy önök ezt előterjesztették. A kritikai él nem ennek szólt, tehát nem kell félrehallanunk egymást, annak szólt, ha kilenc évvel ezelőtt a településektől jogalap nélkül elvettek egy jelentős gázközművagyont, összességében vagyont, akkor azt lehetőség szerint nem három évet követően, a jó szándék további jeleként kellene visszafizetni, és nem állampapírban, hanem készpénzben. Miért? Mert készpénzt kellett felvenni hitelben az önkormányzatoknak vagy a lakosságnak, amelyből ez épült, a gázszolgáltatók vagy az állam pedig készpénzért értékesített, és azt vágta zsebre jogalap nélküli gazdagodás mentén. Ilyenképpen ezt gyorsan kellene készpénzben visszaadni, respektálni. Mindössze erről van szó.

Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 256 2002.11.19. 2:01  149-481

TÓTH IMRE (Fidesz): Wiener képviselőtársam jelezte, hogy eltérő módon emlékezünk a gázközművagyon ügyében - szerintem nem. A legkisebb közös többszörös talán az alkotmánybírósági döntés ön által is citált '98-as fordulatához köthető, amely világosan rendet tett ebben a kérdésben, és éppen arra mutatott rá, az ön állításával szemben, hogy nem 1, nem 20, nem 30 százalék jár ebből a vagyonból az azt létrehozó önkormányzatoknak és a mögöttük lévő, azt megépítő lakosságnak, hanem annak teljes egésze. És pont. Itt kellene a történet végére pontot tennünk.

Egyébként az érintett vagyonrészt éppen önök, 1994 és '98 között adták el, külföldi érdekeltségeknek, soha vissza nem vásárolható és tapsolható módon, például francia érdekeltségekbe egy jó részét. A franciák pedig - éppen egy MDF-es képviselőtársam utalt rá a minap - nagyon is ügyelnek arra, hogy egy kézben, állami kézben tartsák ezeket az érdekeltségeket, csak mi nem figyelünk erre a fontos kérdésre.

Egyébként önök ezt rosszhiszeműen tették ebben az időintervallumban, mert akkor már bizonyos bírósági folyamatok elindultak, vagyis az önkormányzatok egy igen jelentős része perelte ezt a lehetetlen helyzetet, tehát perben voltak önökkel vagy a rosszul döntőkkel, ha még haragban nem is. Éppen ezért kellene, és azt javasolnám, ha majd elérünk ahhoz a másik törvénytervezethez - de érinti a költségvetést, mert önök élénken utalnak erre a 11 milliárdra, ami szerintem egyébként több mint 20 milliárd, ha jól megnézzük -, majd annál a törvényhelynél erre visszatérni.

A lényeg az, hogy készpénzben és egy összegben kellene az önkormányzatoknak, nem további három év múltával, hanem most és rögtön a jussukat odaadni. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 37 2002.11.27. 5:16  26-46

TÓTH IMRE, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Ház! Ahogy Jauernik képviselőtársam is hitelesen előadta, igen jelentős vita alakult ki az önkormányzati bizottságban, talán éppen azért más, az imént hallott, bizottságokban elhangzottakkal ellentétben, mert az önkormányzati gázközművagyonról volt szó, és értelemszerűen az önkormányzatok azok, amelyek a legérzékenyebben tartják nyilván ennek az átfogó, általános problémáit. Tudjuk, hogy a kisebbségi vélemény abból indult ki, és méltatta, hogy a 2001. évi LVI. törvény alapozta meg a jelenlegi törvénytervezet beadását, és tulajdonképpen kötelezte a jelenlegi kormányt erre.

Ha nem cifrázzuk túlzottan, akkor a dolog lényege abban összefoglalható, hogy a tulajdon szentségét kellene mindenkinek szem előtt tartania, nem kivéve az önkormányzatok vagyonát, és az önkormányzatok vagyonán belül egyáltalán nem kivéve az önkormányzati gázközművagyont. De épp ez volt a kivétel a gázközművagyon történetében, hogy kivéve a gázközművagyonra vonatkozóan ennek a tulajdonnak a szentsége nem került respektálásra a mindenkori állam részéről, hiszen egymást követő kormányok közel hasonló hibákat is elkövettek ebben a tárgykörben.

Azt a kisebbségi véleményben megfogalmaztuk, hogy a vagyon fölötti rendelkezés jogát, az ezért kapott összeg úgymond "szabad felhasználását" nem mint különös kegyet és privilégiumot kell tekinteni, hanem mint nyilvánvalóságot; amikor annak a szabad felhasználásáról beszélünk, a gond az, hogy nem tíz évvel korábban adatott meg ennek a szabad felhasználásnak a lehetősége.

A nagyságrendet illetően a beterjesztett közel 10,1 milliárdos nagyságrendű összeg számításaink szerint nagyságrenddel különbözik attól a fizikai valóságtól, amely valójában nem a gázszolgáltatók beruházása, hanem az érintett önkormányzatok és a lakosság társadalmi munkája mentén jött, jöhetett létre.

Fel kellett tennünk a kérdést önmagunknak a kisebbségi vélemény megformálásakor, hogy vajon az önkormányzatok most, manapság nem tudják, hogy mi a nyilvánvaló érdekük. Nem akarják egész egyszerűen a jogos tulajdonukat, vagy annak az ellenértékét visszakapni? Minek az okán állhat elő ez a helyzet, hogy a jogos igényüket nem tudják realizálni? Nem tudtunk más válaszokat adni, mint ami a valóság, hogy a társadalmi munkában végzett kivitelezés természetében rejlik az egyik probléma, hiszen annak jó részét nem dokumentálták le, különben az bérmunka lett volna, megfelelő dokumentumháttérrel.

A másik, hogy a bizonylatok bizonyos mennyiségének az adminisztrációja adott esetben nem az önkormányzatoknál lelhető fel, hanem, mondjuk, éppen a gázszolgáltatóknál, akik viszont többszöri önkormányzati megkeresés ellenére sem adták ki ezeket az adatokat, máig várakoztatják az ezeket kérő önkormányzatokat, méltatlanul, miközben az előző jogszabály, nagyon helyesen, megjegyezte és megjelölte azt, hogy kötelesek bizonyos információkat kiadni, amennyiben úgy gondoljuk, hogy az igazságos és végleges lerendezésben a gázszolgáltatók is érintettek.

A kisebbségi véleményben megfogalmazódott, hogy úgy tűnik, a gázszolgáltatók változatlanul nem érdekeltek a valóság feltárásában, vélhetően az esetleges anyagi sérelmeik kapcsán. A jogorvoslat kérdésében helytelen az előterjesztők részéről az, és ez a kisebbségi véleménynek fontos sarokköve, hogy nem adja meg a jogorvoslat lehetőségét azon települési önkormányzatoknak, amelyek az 1. számú melléklet taxatív felsorolásából kimaradtak. Ez nem helyes, hiszen már nyilvánvalóan bizonyítható hibák sora került elkövetésre az érintett önkormányzatok feltérképezésénél, lassan a felmérő cég is szembesül ezzel; mégis, ha nincs az 1. számú mellékletben, akkor a jogorvoslati lehetőség 90 napon belül nem adatik meg az érintett önkormányzatoknak, amelyek persze rendelkeznek ezzel a vagyoni tulajdonnal.

 

 

(11.30)

 

Egyetértettünk viszont abban, hogy fontos ez a törvényi előterjesztés. A készpénz és a száz százalék dolgában több kisebbségi vélemény is megfogalmazta, hogy szükséges a száz százalék, alapvetően és meghatározó mértékben indokolt lenne - főleg az önkormányzatok jelenlegi kondíciójára tekintettel - a minél nagyobb vagy kizárólag készpénzben való kiegyenlítés.

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 41 2002.11.27. 10:23  26-46

TÓTH IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar rendszerváltás egyik alappillére az önkormányzatiság, amely egykorú a rendszerváltással. A jelenlegi törvénytervezet tárgya az önkormányzati gázközművagyon, amelynek problémája, rendezetlensége ugyanakkor szinte egykorú a magyar önkormányzatokkal. Az önkormányzati gázközműigények teljes körű kielégítése hosszú ideje napirenden szereplő kérdés.

Az e témakörben jelentkező problémákat az okozta, hogy a magyar állam hosszú ideig nem hajtotta végre a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 107. §-ának (1) bekezdés c) pontját. Tudjuk, hogy az állam az Ötv. fent hivatkozott szabályát figyelmen kívül hagyva, az önkormányzatokat megillető közművagyontárgyakat beapportálta a gázszolgáltató állami vállalatok átalakításával létrehozott gazdasági társaságokba. 1995. december 31-ével e társaságokat privatizálta, így az önkormányzatokat megillető vagyontárgyak külföldi tulajdonba kerülő gazdasági társaságok vagyonába kerültek. Majd 1996 és ’97 folyamán valóban sor került a 40 százalékos önkormányzati járandóság kiadására. Ez igazságtalan arányú volt, ezért néhány önkormányzat eljárást kezdeményezett a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságánál. Az Alkotmánybíróság 36/1998. (IX.16.) AB határozatával alkotmányellenességre hivatkozással lényegében megsemmisítette a gázműjárandóság 40 százalék értékű kiadásáról szóló korábbi rendelkezést.

Az Orbán-kormány az előzőekben vázolt ellentmondásos visszaélésektől terhelt előzmények után örökölte meg 1998 májusában a megoldandó gázközműügy anyagi és összes erkölcsi terheit. Ezt követően megalkotta a gázközművagyonnal összefüggő igények rendezéséről szóló 2001. évi LVI. törvényt. Ez volt tehát az első igazi lépés a probléma megoldása érdekében. Már akkor is láttuk, hogy a gázközmű teljes vagyoni rendezése további lépéseket igényel, ezért az LVI. törvény 1. §-ának második mondatában már rögzítettük, hogy az 1993. augusztus 4-e és ’95. december 31-e közötti időszakban önkormányzati és lakossági forrásból létesített, de a gázszolgáltató társaság tulajdonába került és az állam által privatizált gázközművekkel összefüggésben keletkezett önkormányzati igények rendezéséről külön törvény rendelkezik. Ezért kellett tehát a jelenleg tárgyalt törvényjavaslatot a jelenlegi kormánynak 2002. október 30-ig az Országgyűlésnek benyújtania.

Néhány szó a most beterjesztett T/1219. számú törvényjavaslat által választott megoldásokról: azok törésvonalai, ellentmondásai az önkormányzatok látószögéből.

Alkotmányossági szempontból nem fogadható el az az előterjesztésben szereplő megoldás, hogy nem valósult meg az egyes településeken létrejött gázberuházások és ennek alapján megállapítható igények tényleges felmérése.

Ugyancsak aggályosnak látszik a követelésnek úgynevezett önbevallásos módszerrel történő igazolása. Azok az önkormányzatok, amelyek okiratokkal tudják igazolni a saját, illetve lakossági források felhasználását, járandóságban részesülnek. Azok a települések azonban, ahol az iratok valamilyen oknál fogva már nem találhatók meg, elesnek az igény érvényesítésétől. Gyakran nem az önkormányzatok hibájából nem lelhetők fel az iratok, hanem költözés, elemi csapás miatt, valamint annak következtében, hogy a gázszolgáltató társaságok az iratokat nem juttatták vissza az önkormányzatok részére.

Az igénykielégítés tehát - és itt a fő probléma - elválik a megvalósult gázberuházás tényétől. Egy-egy település követelésének kielégítése nem a ténylegesen létrejött beruházástól függ, hanem attól a végeredményben technikai szemponttól, hogy birtokában van-e a szükséges nyilvántartásoknak és iratoknak. Amennyiben nincs birtokában az iratoknak, ez esetben hiába létezik fizikailag a gázközmű, az nemlétezőnek tekintett térítési szempontból.

Az 1993. évi LXXXII. törvény az elszámolás alapjául az igazolt költségeket tekinti, amelyek nem azonosak a számlákkal. A felmérésből, értékelésből nem derül ki, hogy a leágazó vezetékeknél miért nincs szükség írásos dokumentumra a lakossági erőből megépült vezetékek tulajdonjog-átruházásánál. Ha ez automatikusan gázszolgáltatói tulajdon lett, akkor miért nem számolnak a 2. számú melléklet alapján természetbeni munkát, hisz hitelt érdemlő, ha számlát nem csatoltak, akkor az természetbeni munkavégzés útján épült meg. Mindezek alapján állítható biztosan, hogy a beterjesztett 10,1 milliárd forint értékű vélelmezett és a ténylegesen létező, jogos követelést megalapozó vagyon nagyságrendekkel tér el egymástól.

Csak az önkormányzati és lakossági hozzájárulás 100 százalékos kompenzációja tekinthető jogszerű és egyben méltányos megoldásnak, szemben a megajánlott 56, 58 és 60 százalékos mértékkel. Amennyiben az önkormányzatok számára nyújtandó igény kielégítése során az önkormányzati, illetve lakossági hozzájárulás 100 százaléknál kisebb százalékot venne figyelembe, úgy a hiányzó százalék tekintetében az állam jogalap nélkül gazdagodna, tudniillik az önkormányzati és lakossági forrásból épült gázberuházások privatizálásával az állam extraprofitot realizált.

Az idő múlására tekintettel fizetendő kamat megállapításánál mindenképpen indokolt az önkormányzatok számára legelőnyösebb megoldás alkalmazása. A magyar állam ugyanis az önkormányzati forrásátadás eredményeképpen tett szert jelentős vagyoni előnyre. Ez privatizációs bevételben jelent meg, amely bevételt a magyar állam azóta használta és kamatoztatta. Ugyanakkor az önkormányzatok jelentős része a területükön folyó gázberuházások megvalósításához kénytelen volt hitelt felvenni, amelynek terheit hosszú évekig viselte.

A törvénytervezet 7. §-ában rögzített megoldás, amelynek értelmében az önkormányzati járandóságok kiadása kizárólag államkötvényben történne meg, hátrányos az önkormányzatok számára, és további időhúzást is eredményez. Alapvetően a készpénzben történő kielégítés tekinthető igazságosnak és méltányosnak, az önkormányzati és a lakossági források felhasználása ugyanis készpénzben valósult meg. Ugyancsak készpénzben realizálta az állam az önkormányzati, lakossági források alapján keletkező extraprofitot is. A települések jelentős része által felvett bankhiteleket kamatokkal együtt szintén készpénzben kellett visszafizetni, ami súlyosan nehezítette az önkormányzatok mindennapi életét.

A jelenleg parlament előtt futó 2003-as költségvetési törvénytervezet egyébként is hátrányosan érinti az önkormányzatokat a bérterheik egy részének állami fedezet nélküli kényszerű viselése miatt, és csökkenti szabad felhasználású forrásaikat, ugyanakkor növeli az önhikis önkormányzatok számát épp a gázközművagyonban is érintett kisebb önkormányzatok körében. Már csak ezért is indokolt a készpénzben való kifizetés.

A Horn-kormánytól megörökölt súlyos gázközművagyon-kifizetés több mint 62 milliárdos terhét az Orbán-kormány nemcsak vállalta, de a kifizetés meghatározó részét készpénzben teljesítette, mindezt az akkori ellenzék, jelenlegi kormánypártok nagy helyeslése mellett. Az önkormányzatok érdekében tisztelettel kell kérjük most ellenzékből, hogy az MSZP a nézeteit ne változtassa a tárgyra vonatkozóan, tehát a készpénzre vonatkozóan csak azért, mert jelenleg kormányzati pozícióban van.

 

 

(11.50)

 

 

Mindenképpen indokolt a jogorvoslati lehetőség megadása azoknak az önkormányzatoknak is, amelyek az 1. számú mellékletben nincsenek jelölve, de rendelkeznek a törvény által érintett gázközművagyonnal. Jelentős azon bekötő vezetékek száma, amelyek nincsenek a kimutatott mennyiségben, ugyanakkor léteznek, és a törvény által meghatározott időintervallumban létesültek az önkormányzatok és a lakosság beruházásának eredményeként. Tehát nem az azt jelenleg használó gázszolgáltatók beruházásából jöttek létre.

Mindenképpen indokolt a törvénytervezet mellékletének alapos ellenőrzése. Bizonyos információink arra utalnak, hogy a melléklet nem minden település járandóságát tüntette fel. Vannak ugyanis olyan önkormányzatok, amelyek 1993. augusztus 4. és '95. december 31. között nem új gázberuházást valósítottak meg, hanem csak a meglevő vezetékrendszert bővítették. Ezeknek a településeknek nem mindegyike szerepel a mellékletben. Ez is eggyel több indok a jogorvoslat körének kiterjesztésére.

Tisztelt Ház! Egészen bizonyosra vehető, hogy a gázközművagyon története most ezzel a feladatmegoldással nem ér véget. Viszont a teljesség igénye nélkül az iméntiekben bemutatott, a kormány és az érintett önkormányzatok között húzódó törésvonalak jól mutatják, hogy a végleges és igazságos önkormányzati gázközművagyon rendezése csak az előző észrevételekre épített módosító indítványok elfogadása esetén valósulhat meg, egyébként nem.

A Fidesz az önkormányzati gázközművagyon igazságos és végleges rendezését el nem odázhatónak és szükségesnek tartja.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 267 2002.12.04. 10:25  262-272

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tudjuk, hogy a rendszerváltást követően megszülető önkormányzatokkal szemben elkövetett egyik legnagyobb igazságtalanság a gázközművagyontól való sajnálatos megfosztás volt. Az önkormányzatok és a gázközművagyont létrehozók mindenképp így élték meg, hiszen épp a privatizáció időszakában, az állami tulajdon súlytalanabbá tételének trendje mellett és ezzel szemben szinte kizárólag erre a közműre vonatkozóan egy olyan államosítás indult el, amely gyakorlatilag az Alkotmánybíróság jóval későbbi, nyolc évvel későbbi döntése mentén világossá vált, hogy alkotmányellenes volt, és a tulajdon szentségét nem tekintette fontos igazodási pontnak.

Az előttem szóló MDF-es Lezsák képviselőtársam is nézetem szerint helyesen szólt arról, hogy alkotmányellenes folyamat a második rész is, amely tárgyát képezi a jelenlegi előterjesztésnek, törvénytervezetnek, hiszen itt is arról van szó, hogy egy jogos egyéni vagy közösségi tulajdon egy helytelen eljárás mentén állami tulajdonba, gázszolgáltatói tulajdonba, később pedig közismerten külföldi tulajdonba került. Éppen ezért szükséges lett volna az, ami végül is nem történt meg, hogy tényleges fizikai felmérés konstatálja azt a tényt, hogy ki, mikor, milyen értéket épített, így legalább ennek ellenértéke, még ha évekkel később is, bizonyos többletforrásokkal, kamatokkal, a szolgáltatásból való bizonyos arányú jövedelem részeltetésével a jogos tulajdonoshoz kerüljön. Ez az, ami, most is úgy érzem, csorbát szenved akkor, amikor a fizikai felméréssel szemben bizonyos számtani, matematikai, nevezzük így finoman, valószínűség-számítások készültek. Ezt lehet így is magyarázni, és lehet úgy is magyarázni.

Elképzelhető, inkább azt mondom, hogy nem áll távol a valóságtól, hogy egy lehetséges pénzforrás a kiindulópont, amelyhez igazítunk olyan számításokat, amelyeknek végeredménye az a számtani összeg, amely erre a célra a jelenlegi kormány részéről esetleg - idézőjelben mondom - megajánlható, visszaadható. Ezzel szemben, azt gondolom, az egyedüli igazságos megközelítés az lett volna, hogy a valós, fizikailag létező érték leképezésével annak adekvát megfelelőjét kellett volna mai árszinten a települési önkormányzatoknak megajánlani. Számtalan, most is bizonyítható példa mutatja, hogy az önkormányzatok törekedtek ezt a célt elérni, és valótlan az az állítás, hogy az önkormányzatok - idézőjelben - mintha nem akarnák ezeket az értékeket magukévá tenni. Nagyon is komoly erőfeszítéseket tettek, de nem tehetnek arról, hogy egykor társadalmi munkának indult a befektetés, invesztáció, és annak jellegéből kiindulva - tehát hogy nem igényelte meg a társadalmi munka az esetleges adminisztrációt -, dokumentált változata nem jelenik meg bizonylatokban, utóbb pedig ezeket biztosítani nem lehet, vagy bizonyos hiányosságok mentén lehetséges. Ámde a fizikai valóság, a gázközmű létrejött, azóta azon szolgáltatnak, sőt ezek igen jelentős része gyakorlatilag nincs törvényes eljárás keretén belül üzembe helyezve, miközben pedig egy veszélyes üzemről van szó. Ez azt jelenti, hogy több állami szerv - például energiafelügyelet - tud a dologról, de szemet huny fölötte, több száz kilométer országos szinten azon bekötővezetékek hossza, amelyek ilyen szabályos, egyedül szabályos hivatalos üzembe helyezési eljárás híján működnek jelen pillanatban is.

Felteszem a kérdést, mivel veszélyes üzemről van szó: mi van akkor, és ki a felelős azért, ha ezen a szakaszon történik valami, amelynek egyébként a tulajdonjoga is tökéletlenül rendezett. Ezért nem lehet lezárni ezt a kérdést ezzel a törvényrésszel, és ezért vagyunk kötelesek folytatni egy másik szelettel. Helyes, hogy ez most megtörténik, helyes, hogy a korábbi kormánydöntés folyományaként ez a törvény idekerült a parlament elé. De ebbe az irányba tovább kell vinnünk az ügyet, különösen akkor, ha filozófiájában mind 2001-ben, mind most, 2002-ben az igazságosság és a végleges, teljes lezárás a címszó, ennek a megcélzása. Ez igazságos csak akkor lehet, ha a nyilvántartásba sem vett bekötővezetékek, amelyek kizárólag lakossági forrásból épültek, és furcsa módon száz százalékban külföldi tulajdonban lévő multinacionális cégekhez kerülnek ellenszolgáltatás nélkül... Itt egy pici kitérőt teszek: nézetem szerint nem kerülhető meg ennek analógiájára a magyar parlament részéről a villamosközmű-vagyonnak a hasonló áttekintése, ahol a fejlesztések szintén ilyen szisztémával kötelezően önkormányzati teherként adresszáltak, és ilyenképpen ezt követően ellenszolgáltatás nélkül kerülnek külföldi multinacionális cégek tulajdonába.

 

 

(18.40)

 

Valószínű, hogy a tökéletlen jogszabályi háttér lehetőségével élnek mindaddig, amíg mi ehhez asszisztálunk, míg ehhez lehetőséget adunk, miközben alapvetően óriási hiba volt, kiindulópontként hibás útirány ezeknek a közműveknek külföldiek tulajdonába való végleges, soha vissza nem fordítható eladása. Ha ma a magyar önkormányzati rendszer egy meghatározó részvényesi kör lehetne ebben a közművagyonban, egészen biztos, hogy ezzel a tulajdonosi szerkezettel más végeredők jönnének a magyar társadalom számára. Ez persze már csak egy ilyen sajnálkozó visszatekintés.

A most beterjesztett T/1219. számú törvényjavaslat egyik fő problémája az imént említett problémakör, tehát a felmérés hiánya és az, hogy nem a valóságos vagyonérték kerül vissza. A gázszolgáltatók, nézetem szerint, kötelesek lennének és lettek volna tételes önkormányzati megkeresésre érdemi adatokat szolgáltatni. Mi most felmenthetjük a gázszolgáltatókat eme kötelem alól, de vajon milyen úton járnak azok a cégek és valóban érdekeltek-e abban, egyáltalán a látszatát akarják-e annak kelteni, hogy végre tiszta, végleges, rendezett tulajdoni vagyonviszonyok legyenek. Ehhez viszont kellett volna az önkormányzatoknak az általuk kért, ámde a gázszolgáltatók részéről tételesen megtagadott adatszolgáltatást biztosítani. Az előző törvénybe - épp az én módosító javaslatom kapcsán - egy ilyen passzust tettünk be, amely így szólt: kötelesek a vagyonra vonatkozóan az érintett és érdekelt önkormányzatnak adatot szolgáltatni. Most is egyedül ez lett volna a helyes. Azt gondolom, hogy ez változatlanul nem megkerülhető, mert más tulajdonával, idegen tulajdonnal szolgáltatnak az érintett gázszolgáltatók.

Csak mellesleg: ismétlem egyfolytában, mindaddig, amíg meghallgatást nem nyer, hogy a felmérő cég kimutatta, hogy a gázszolgáltatók területén közelítően kétmilliárdos nagyságrendű olyan vezetékrendszer van, amit nem ők építettek, az ő vagyoni körükbe nem került be. Logikai megközelítéssel ez tehát, miután az államé már nem lehet, a vonatkozó települési önkormányzatok tulajdonát kell hogy képezze. Már csak ezért sem zárható le a gázközművagyon további története. Százmilliókra odafigyelünk, milliárdocskák pedig nem igazán érdekelnek bennünket. Úgy tűnik, hogy komoly befolyása van a külföldi energialobbinak, adott esetben nem kizárható, még a törvényhozás irányába is. Nem hiszem, hogy ez igazságos lehet, nem szabad ezt elhallgatnunk.

Bizonyos, hogy a jogorvoslat kérdésében csak az eredményezhet teljes rendezést, ha és amennyiben a módosító javaslatokat elfogadja az előterjesztő, mégpedig azon passzusra vonatkozóan, miszerint nemcsak az 1. számú mellékletben nevesített településeket illeti meg a jogorvoslat, hanem mindazon önkormányzatokat, amelyek joggal igénylik, igényelnék vissza vagyonukat, ámde nem nevesítettek ebben az 1. számú mellékletben.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 271 2002.12.04. 2:06  262-272

TÓTH IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Csak nagyon röviden most már: a bekötővezetékekről.

Hogy ez az 1. számú melléklet milyen arányú hibát, hibasort foglal magában, elképzelésünk sincs róla. Hadd nevesítsek csak két települést a saját választókörzetemből: Békéscsaba megyei jogú város esetében több mint hatszáz bekötésről tudunk, bekötővezeték-szakaszról, amely sajnálatosan az előterjesztők részéről nem képezi részét az ellenszolgáltatásnak; Sarkad város esetében közel száz bekötésről tudunk, létező, működő, a lakos által kifizetett, de az ellenszolgáltatási oldalon meg nem található, nem kvantifikált részegységekről van szó. Márpedig erre szükség lenne, márpedig enélkül változatlanul igazságtalan lesz.

Az értékarány kérdésében: ez a bizonyos 56-58-60 százalékos spekulatív megközelítés nem a valós piaci értéket akarja visszaadni. Miért nem? - teszem fel a kérdést. Egyedül és kizárólag csak a száz százalék mint minimum tekinthető olyan aránynak, amelyet vissza kellene adni az önkormányzatoknak. Ezt lehet ideologizálni, de ha a magyar állam ezeket a vezetékszakaszokat 200 és 300 százalék - ha csak nagyon sarkos számokat mondunk - közötti értéken, tehát 200 és 300 százaléknyi értéken adta el, és ebből extraprofitra tett szert, akkor kérdezem, hogy miért nem ebben az arányban gondolkodunk a települési önkormányzatok irányában. Persze gondosan kellene, hogy aki egyszer már kapott, még egyszer nem kaphat. De az állam, ha nem adjuk ezt vissza, tényleg jogalap nélkül gazdagodik.

Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 542 2002.12.10. 2:01  533-566

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Ház! Jauernik képviselőtársam iménti gondolataihoz kívánok kapcsolódni ellentétes előjellel. Nézetem szerint is a kizárólag igazságos megközelítés a 100 százalékos térítés lenne, hiszen gondoljunk abba bele, hogy az Ötv.-re alapozott kielégítést nyert önkormányzati igények gyakorlatilag 100 százalékban lettek teljesítve, és olyan önkormányzatokról volt szó, amelyek esetében gyakorlatilag az állam állta a bekerülési költséget. Most, az utóbbi körben tárgyalt önkormányzatok esetében pediglen saját forrásból, elsősorban kis önkormányzatok kevés kondícióval rendelkezvén, és időben is később kapták meg ezt a közművet.

Tehát ha halmozzuk ezeket a megközelítéseket, és az igazságosságot keressük, akkor talán helyt kellene adni azoknak a módosító indítványoknak, amelyekre vonatkozóan én magam is Kovács Zoltán képviselőtársammal és Gémesi képviselőtársammal együtt nyújtottam be módosító indítványt, aminek a lényege, hogy az 56, 58 és 60 százalékokkal szemben kizárólag a 100 százalék tartható igazságosnak.

Mellé szoktuk azért ilyenkor tenni azt is - az iménti vitában is elhangzott -, hogy az állam igen jelentős extraprofiton, 200 százalék fölött, helyenként 300 százalék fölött értékesítette, a bevétele jelentős volt. Minimum 100 százalékkal érdemes lenne az önkormányzatokat - ha az igazságosságot követjük - nemcsak támogatni, de akár ilyenképpen is felfogható lenne a dolog.

Mondja Jauernik képviselőtársam, hogy esetleg igazságtalan lenne a dolog. Nézetem szerint, ha megkérdeznénk az érintett önkormányzatokat, egyedül ezt, tehát a 100 százalékot tartanák igazságosnak.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 550 2002.12.10. 2:08  533-566

TÓTH IMRE (Fidesz): Göndör képviselőtársam arról beszélt, hogy a világnak egyébként gázközmű-ügyben és vagyonügyekben hogyan kellene helyesen működnie - csakhogy az nem úgy működik, ezért van itt ez az egész törvénytervezet, s volt itt egy nagyobb szelete ennek 2001-ben is.

Egy konkrét példát hadd említsek, egyébként a TÖOSZ egy hónappal ezelőtt megjelent lapjából, amelyben egy konkrét település konkrét ügyét mondja. Gór községről van szó egyébként, aki '93-94-ben vezette be a gázt a településre: 140 család befizetett, 45 család helyett pediglen az önkormányzat fizetett azzal, hogyha ezek utóbb meggondolják magukat, akkor igényelhetik a gázbekötést, de az inflációval növelt értéket az önkormányzatnak kell befizetni. Ezzel szemben viszont '97. június 30-áig jelentkezett a gázszolgáltató, mondván, az önkormányzatnak semmi nem jár, és úgymond privatizálta a rendszert - minden az övék. Kész, a történet be van fejezve. Ebbe nyilván Gór község nem nyugodott és nem nyugodhatott bele. A következmény: per. A sárvári bíróságon megnyerték a pert, másodfokon elveszítették, és a Legfelsőbb Bíróságon véglegesen megnyerték.

Tehát úgy kellene hogy működjön a világ, ahogy itt a képviselőtársam is elmondta, de nem úgy működött ebben a történetben sem, és ez most is folytatódik. Valószínűleg nem tudom elmondani, itt a bekötővezetékek problémáját, amely most is vitatott, hogy fogalmilag beletartozik-e abba az ellátóvezeték-rendszerbe, amelyet mint gyűjtőfogalmat kell vagy kellene hogy kezeljünk, viszont sok száz kilométerről van szó, amelyek utóbb létesültek, és ezt a gázszolgáltatók mintegy elprivatizálják, magukévá teszik, ellenszolgáltatás nélkül, ha nem figyelünk oda (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ha nem tesszük szóvá.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 556 2002.12.10. 2:03  533-566

TÓTH IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót. Több módosító indítvány a jogorvoslati kérdéssel is foglalkozik, és kapcsolódik az Ékes képviselőtársam által felvetett problémához. Én más módon, de ugyanezt közelítem.

Tehát itt egy dolog a fizikai valóság, amelyet a lakosok létrehoztak. Ez a tervezet pediglen ennek a fizikai valóságnak csak azon részét hajlandó elismerni, s ennek arányában majd ellenszolgáltatást adni vagy kifizetni, amilyen mértékben ezt a valóban létező és évek óta működő vezetékhosszat társadalmi munkában úgymond bizonylatolni tud az az önkormányzat, az a lakossági kör, amely egyébként megépítette a vezetéket.

Itt nagyon komoly problémák vannak, tekintettel arra, hogy a ténylegesen befektetett munka és érték valakiknek most is hasznot hoz, bár nem szabályosan az övék, akik viszont valójában megépítették, de társadalmi munka mentén, annak jellemzőjeként számlabizonylatokat nem készítettek, és azt nem "spájzolták be", így számukra a ténylegesen létrehozott gázközmű adekvát értéke nem közelíthető meg, mert bizonylattal nem rendelkeznek.

 

(21.50)

 

Ez az igazságos rendezést semmilyen körülmények között nem jelentheti és nem üzenheti. A gázszolgáltatók ugyanakkor az adatokat módszeresen, tudatosan, tételes írásos kérések ellenére a korábbi törvényben általam is javasolt, parlament által megszavazott kötelező adatszolgáltatás ellenére sem adja ki az önkormányzatoknak. Ez is egy konkrét akadály.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 560 2002.12.10. 2:04  533-566

TÓTH IMRE (Fidesz): Az előttem szóló képviselőtársammal mélyen egyetértek, hogy ezeket a módosító indítványokat, még ha azzal a pár százezer forintos különbséggel is, Göndör képviselőtársunkkal együtt beadták, mert egy valóságos jogosítványról van szó, amelyben tényleg igazságot kell szolgáltatni az érintett önkormányzatoknak. No, de éppen ezek a példák azok, amelyek bizonyítják, hogy az 1. számú melléklet nem csalhatatlan, nem mindenek fölötti, és helyes természetesen, hogy a jogorvoslat lehetősége is megadatik. A probléma az, hogy mi van azokkal a hasonlóan jogosan követelő önkormányzatokkal, akik nem kerültek be, nem kerülhettek be különböző okok miatt az 1. számú mellékletbe. Az ő jogorvoslatukat miért nem telepítjük?

A másik megközelítésem, hogy Kovács Tibor, Göndör István képviselőtársaink kormányzati oldalról kísérletet tettek a készpénzben fizetendő ellenérték egy bizonyos mértékére. Az eredeti előterjesztés nulla készpénzértékéhez képest ez már azért, persze, méltánylandó elmozdulás. Megkísérelték, egészen pontosan az 5 millió forint alatti igények esetében. Az indoklás az, hogy kis településekről van szó és csekély értékről. Különösen az utóbbival is egyet lehet érteni: valóban csekély ez az érték, ha ez viszont így megállapítható, akkor ez könnyen növelhető kormányzati szándék esetén, tekintettel arra, hogy többen tettünk olyan lépéseket, hogy 100 százalékban készpénzben kerüljön kifizetésre az egész, hiszen igazából csekély az 10 egész pár tized milliárd, 10 és 11 milliárdos nagyságrend, különösen, ha a '91. évben törvényünkkel elfogadott több mint 62 milliárdra gondolunk. (Ivanics Ferenc tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 564 2002.12.10. 1:55  533-566

TÓTH IMRE (Fidesz): Tényleg bókomat kell kifejeznem (Derültség.), mert ez valóban egy nem várt lépés. Hangsúlyozom, megtartva ennek az értékét és nagyságát, ez mégis jelentős mértékben eltörpül amellett, amit a Fidesz-MDF satöbbi kormányzat idején (Derültség.) gyakorlatilag készpénzben, igen jelentős mértékben kifizettünk. Azt gondolom, hogy az önkormányzatoknak nagyobb érdeke ahhoz fűződne, ha minél rövidebb idő alatt minél nagyobb arányban készpénzben kapnák meg. Igazából mi az akadálya - hacsak a készpénz rendelkezésre állása nem? A költségvetés vitája közben láttuk, hogy bő lehetőségek kínálkoznak több területén a fejlesztésekre, és tudjuk, hogy zömmel az önhikis önkormányzatok körébe tartoznak azok a kisebb települések, amelyek benépesítik ezt a több mint ötszázas önkormányzati kört. Tudjuk, hogy az önhiki esetében egy esztendőn belül, éppen ebben, az évben 16-18 milliárdos rászorultság van az állami kiegészítő támogatásra.

Ennek tükrében helyes lenne készpénzben az önkormányzatoknak kifizetni ezt az összeget, mi is ezt tettük másfél-két esztendővel ezelőtt, mert az önhikiarányt csökkentené és a különböző pályázati lehetőségek önerőforrását biztosítaná. Azt gondolom, hogy egymást nem kell ezekkel az érvekkel meggyőznünk, de a Göndör képviselőtársam által mondott utóbbi gondolat a százszázalékos készpénzhez viszonyítva kevesebb, de az előző, saját ajánlatához képest lényegesen jobb.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 58 2003.03.11. 2:15  15-136

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kapcsolódnék Pokorni Zoltán képviselőtársam előző gondolataihoz néhány konkrétummal: nézzük a meghirdetett lakásprogram-elképzelésüket!

Úgy tűnik, hogy az önkormányzatok szándékolt támogatása ebben a tárgykörben éppen a reciproka, éppen a fordítottja az előző kormányénak. Míg az előző kormány 20-30 százalékos önerőt kért a településektől, addig önök 60-70 százalékos önerőt kérnek, és kedvezményezett vagy kamatmentes hitelt ajánlanak fel.

Nézzük meg, hogyan teljesül az iskolafelújítási ígéretük: úgy, hogy kedvezményezett kamatozású hitelt, tízéves futamidőt, hároméves türelmi időt ajánlanak. Egyetlen négyzetméter lakás-, egyetlen négyzetméter iskolafelújítást, önhikis önkormányzatok tömegével a háttérben, bérhikis önkormányzatokkal és lehetőségekkel a háttérben valójában hogyan lehet reálisan elképzelni? Az elmúlt négy évben ilyen állami támogatás mellett egy négyzetméter sem épült volna!

Valószínű, hogy ez lesz a probléma a következő években is. Így megyünk az EU-ba, így tőkésítjük fel az önkormányzatokat? Ezzel teremtjük meg a települési önkormányzatok autonómiáját? Nem, ezzel a népfelség elvét kérdőjelezzük meg, s valójában az önkormányzatok így lesznek kézből etetettek, így múlik ki az önkormányzás, és helyette a települések kormányzottságáról beszélhetünk.

Ugyanez a probléma azzal a kérdéssel, amit Csillag István úr vetett fel: aki a kormányzatban, a jövőben nem bízik, az nem ruház be. Igaza van önnek, miniszter úr, sőt, ha beruházott is, kivonul az országból, tízezrével hagyva maga mögött a településeket és a munkanélküliséget - ez pedig nem növeli a települések adóerő-képességét!

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 84 2003.03.11. 2:07  15-136

TÓTH IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A Magyar Közlöny ez évi 4. számában bemutatásra került a hátrányos helyzetű önkormányzatok köre. Úgy tűnik, kedvező a kép, mert kevesebb lett azok száma. De ez csak a statisztika, amely sokkal jobb képet mutat, mint ami a valóság. Miért? Mert a települések jó részénél közmunkásokat, közhasznú munkásokat alkalmaztak, és a szocialista kormány statisztikája alapján ezt munkanélküliséget tartósan csökkentő körülményként számolták be.

Mi következik ebből? Mit üzenhetünk a magyar önkormányzatoknak? Tisztelt Önkormányzatok! A jövőben fillérekért ne alkalmazzatok közmunkásokat, közhasznú munkásokat, azért, mert a következő évben a szocialista kormány statisztikája alapján, amely a valóságot meghamisítja, úgy lesztek feltüntetve, mint ahol a munkanélküliség tartósan csökkent, ezáltal filléreitekért cserébe forintokat fogtok veszíteni, mondjuk, egy 10-11 ezres város esetén ebben az évben ez 20 milliós veszteséget, jövőre 40 milliós veszteséget okoz. Ez tehát az egyik probléma, ha csak a statisztikával játszunk, a valóságra pedig nem figyelünk.

Közigazgatási reform. Önök azt ígérték, hogy a lehető legrövidebb időn belül ennek koncepciója a Ház elé kerül, bizottságok elé, és hogy társadalmi vitára került. Hol van ez a koncepció - kérdeztük belügyminiszter asszonyt önkormányzati bizottsági ülésen -, amikor már szervezzük, tervezzük, átalakítjuk a megyéket, régiókat, kistérségeket? Ezt nem lehet ilyen koncepció nélkül, nem lehet annak társadalmi vitája nélkül, és közben eme viták nélkül már folyik a kistérségek végleges lehatárolása. Nem szabad! (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 109 2003.03.11. 2:05  15-136

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Magda Sándor Úr! A szög teljes mértékben fején van találva a következők miatt. Az I2ER fejlesztése, amiről ön beszélt, egy októberi interpellációm témája volt az önök FVM-miniszteréhez, aki ugyanilyen határozottsággal, mint ön, teljes mértékben az előző kormányt kárhoztatta a probléma miatt. Majd azzal vágta ki magát, hogy kérem szépen, ezt az egész anyagot, amit önök készítettek, el kell dobjuk, de biztosítjuk önöket arról, hogy néhány hét alatt egy használható anyag kerül ide, és semmi probléma nem lesz.

Fogadjuk el egy percre azt, amit ön állított, és folytassuk innen a történetet. Ezzel szemben amikor azt kérdeztem, hogy lesz-e a csatlakozás évében agrártámogatás, egyáltalán az a csekély, de önök által magasra tartott 25 százalék, a valóság a Világgazdaság ez év február 5-i számában Medgyessy Péter úrtól és Németh úrtól hangzott el - tehát az előzőekkel szemben -, akik már mintegy bevallották a következőt, hogy a késedelmet tudva, ismerve, néhány hét alatt meg hónap alatt sem készítették el önök a szükséges feltételrendszert.

Késésben a magyar kifizető ügynökség létrehozása, mondják, csúszik az integrált igazgatási irányítási rendszer kialakítása, elúszhatnak az agrár-intézményfejlesztési uniós támogatások, a csatlakozás után a gazdálkodók eleshetnek az EU-s dotációktól.

Önök éreznek-e szemernyi felelősséget önnön gondolataikért, az elmúlt hónapokban e tárgykörben végzett munkájukért, ha a korábbi nem volt jó és elégséges? És valóban azt kell kérdezzük, hogy kapnak-e a magyar agráriumból élők támogatást, vagy úgy járhatunk-e, mint az osztrákok, akik évekig ugyanennek a rendszernek a ki nem építettsége okán nem kaptak támogatást. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 127 2003.03.11. 0:53  15-136

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az FVM minisztere az elmúlt év októberében azt mondta, hogy nem eshetünk el európai agrártámogatási milliárdoktól. Ez év februárjában a miniszterelnök úr és a miniszter úr azt mondták, hogy uniós milliárdoktól eshetünk el, ma pedig Magda Sándor úr és Gőgös Zoltán úr azt állította, hogy ennek semmi alapja nincs. Úgy tűnik, ez az a sodródás, amit nyakon tudunk csípni. Úgy tűnik, ennyi a kihordása ma Magyarországon egy felelős miniszter és a miniszterelnök korábbi szakmai kinyilatkozásainak. Ugyanúgy, ahogy Békés megyében, Battonyán a búzaégető társaságában a sertésár emelését 350 forintra kilóját ígéri a miniszterelnök, de ezzel szemben a 200-at sem éri el. Ez a sodródás. (Taps az ellenzéki oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 174 2003.03.17. 2:15  173-176

TÓTH IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Hazánk európai uniós csatlakozása szükségessé teszi, hogy 2004. január 1-jéig kialakításra kerüljön az az intézményrendszer, mely alkalmas lesz a közös agrárpolitika működtetéséből adódó feladatok végrehajtására, a közösségi követelmények teljesítésére.

Ismereteink szerint ilyen hatósági feladatok delegálásával kistafírozva önök ismételten a magyar gazdálkodókra, agrárvállalkozókra akarják erőltetni azt a Magyar Agrárkamarát, mely korábbi működése során elhíresült azzal, hogy nem az ágazatot, nem a gazdálkodókat, a mezőgazdasági vállalkozókat képviselte szektorsemlegesen, hanem csak egy szűk nagyüzemi lobbicsoportot. A kötelező tagságból befolyt bevételek szűk lobbiérdekeket szolgáltak.

Ezért kérdezem a miniszter úr helyett az államtitkár úrtól: tervezik-e direkt vagy indirekt módon a kötelező kamarai tagság ismételt kikényszerítését az agrárágazatban? Milyen hatósági feladatok átadását tervezik a Magyar Agrárkamara felé a közvetlen kifizetésekkel és más közösségi forrásokkal kapcsolatos pályázati kérelmekkel kapcsolatban? Továbbá milyen egyéb, a pályázathoz kapcsolódó feladatokat kívánnak a Magyar Agrárkamarával elvégeztetni, és ezen feladatok végzése egy szervezeten belül mennyire összeférhetetlen az EU szabályaival? Egyébként az Európai Unió szakértői mennyire tartják elfogadhatónak az Agrárkamara szerepvállalását az agrárirányítási rendszerben? A megyei FVM-hivatalokból milyen törvényi felhatalmazással, mikortól, milyen feladatok és mekkora létszám átcsoportosítását tervezik a Magyar Agrárkamarához? Tervezik-e és mikortól a falugazdász-hálózat ismételt átjátszását a Magyar Agrárkamarához, és ennek a lépésnek mik a racionális szakmai, költségvetési indokai? Csak nem az, hogy az Agrárkamara egykori vezetője most az FVM közigazgatási államtitkára?

Kérdezem tehát az államtitkár urat: folyamatban van az Agrárkamara restaurációja? Ismételten kényszer lesz az agrárkamarai tagság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és kamarai gazdajegyzők lesznek a falugazdászok helyett?

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 64 2003.04.07. 3:17  63-70

TÓTH IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Március 28-án, pénteken Békés megyében, Sarkad városában egy MSZP-s szervezésű rendezvényre, az Európai Unió és az agrárium tárgykörében nyilvános fórumra hívták meg Németh Imre minisztert és az érdeklődőket. Megjegyzem: többen eddig úgy tudtuk, hogy az európai uniós csatlakozásunk nem az MSZP-ről szól, nem szűk körű pártagitprop ülés, hanem össznemzeti ügy és érdek.

A miniszter illetlenül egy órát késett a rendezvényről. A polgármester a város nevében ennek ellenére üdvözölte a minisztert, s hozzászólásában azzal kezdte, hogy igen, EU és EU igen. Majd mezőgazdasági problémák felvetésével folytatta, azaz folytatta volna, mert a miniszter illetlenül többször a polgármester szavába vágott, nem hallgatta végig, majd türelmetlenül félbeszakította a hozzászólást, és minősítette: “Polgármester úr, ön hülyeségeket beszél, fejezze be, ön agitációt folytat!ö (Moraj az MSZP soraiban.) A miniszter ingerült, fennhéjázó válasza a jelenlévőkben döbbenetet, visszatetszést váltott ki.

A polgármester azt válaszolta: amennyiben a miniszter így válaszol, úgy miniszter úr, ön beszél hülyeséget (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Dr. Kis Zoltán: Egy-egy!), és aki ilyen választ ad, az egyben kulturálatlan ember, ezért ön ebben a városban nemkívánatos. Majd jelezte, hogy mivel a miniszter illetlenül nem hallgatta meg, és problémafelvetéseit hülyeségnek minősítette, így a továbbiakban ő sem kíváncsi a miniszterre. Erre Németh Imre miniszter egy provokatív, hangsúlyos “Viszontlátásra!ö kiebrudaló elköszönéssel mintegy kiebrudalta a polgármestert (Derültség és taps az MSZP soraiban.), a vendég, állítólag a vidék minisztere. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyen! Európai!)

Németh Imre, a miniszteri aktív szókincs gördülékenységével, mit is hülyézett le a vidék és mezőgazdaság tetten érhető gondjaiból? Említésre került, hogy a Horn-kormány idején Békésben önök két cukorgyárat zártak be, így 20-40 százalékra ugrott a munkanélküliségi ráta, és mivel az önök mérvadó véleménye szerint tízéves futamidő alatt 6 százalékról 3 százalékra csökken az agráriumból megélők köre, ezért védőhálót, programot kell adni az emberek egy részének - ezt is hülyeségnek minősítette a miniszter úr. Szóba került a megígért, de elmulasztott 350 forintos kilónkénti sertésár, és az ellehetetlenült gazdák összes problémája. Szót emeltem a kis tejtermelő gazdákért, a hókárt szenvedő, segítséget kérő, de a miniszter által elutasított fóliás kertészekért.

A jelenség előtt most is tanácstalanul állunk: mi volt ez, ami történt? A legújabb kori szocialista arrogancia, vagy egy kezdő, de már megfáradt miniszter letekintő türelmetlensége? Talán üzenet másoknak is, hogy jobban teszik, ha hallgatnak problémáikról. A lehülyéző miniszter nem engem, nem a polgármestert sértette meg, hanem a közzétett, szóvá tett közügyeket.

Így tehát kérdezem: vajon aki nagy nyilvánosság előtt lehülyézi a vidék, a mezőgazdaság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) aktuális problémáit, a problémákat felvető vendéglátó polgármestert (Az elnök ismét csenget.), az lehet-e a vidékfejlesztés minisztere? (Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Mondjon le! - Nagy taps az ellenzék soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 69 2003.04.07. 1:17  63-70

TÓTH IMRE (Fidesz): Miniszter úr, az ön helyében én a választ nem vállaltam volna. (Zaj, felzúdulás az MSZP soraiban.) Ez is egy sajátos stílus. Ön azt mondta, és újságírókat is megtévesztett, hogy az én számat olyan szó hagyta el, hogy takarodjon a városból. (Dr. Németh Imre: Így igaz.) Kérem, tisztelt szocialista képviselők, kössünk egy fair play egyezséget! (Derültség és felzúdulás az MSZP soraiban.) Amennyiben én ilyet mondtam, én önöknek fölajánlom itt és most a mandátumom, és amennyiben füllent az önök minisztere, ezt neki kell megtenni. (Zaj, közbekiáltások, nagy taps a Fidesz soraiban.)

Miniszter úr azt mondja, hogy hülyeségeket beszéltünk azzal, hogy kárpótlást ígértek a termelőszövetkezetek tagjainak, a felszámolt termelőszövetkezeteknek. Itt van Medgyessy úr és Karsai úr nagy vörös bokrétás ígérete (Felmutat egy iratot.), másrészt pedig ebben a pillanatban is százak emlékeznek erre, nekik nem kell Cavintont szedni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ezért volt sertéstermelők részéről ma Békés megyében (Az elnök ismét csenget.) sajnos ellenállás.

Tehát nem tudom elfogadni miniszter úr válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Mondjon le!)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 78 2003.04.15. 4:23  13-97

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Hazánkban az agrárium mindig is fontos ágazat volt. Hinnünk kell abban, hogy a jövőben is ez lesz, és főleg közösen tennünk azért, hogy ez maradjon. Az utóbbi időben tapasztaljuk viszont, hogy a termelői árak drasztikusan visszaestek, több ágazatban nem érik el az önköltséget sem. Ilyen például a többek által is szóba hozott vágósertés, ahol 180 forint körüli árat fizetnek a felvásárlók, az önköltség pedig kilogrammonként eléri a 280 forintot. Az étkezési búza és a kukorica 20-21 ezer forintos tonnánkénti termelői árral jellemezhető. Valamint a vágóbaromfi alacsony értékesítési árai is előidézték többek között azt a demonstrációsorozatot, amely választókörzetemben, Békés megyében az elmúlt hetekben volt.

 

 

(12.30)

 

Mi az oka annak, hogy az egyes intézkedéseik diszkriminatívak, a támogatások, az árkiegészítések nem a termelőkhöz jutnak közvetlenül, hanem a felvásárlók, a feldolgozók közvetítésével, jelentős késéssel, és feltétlenül csökkent mértékben? Ezek feltétlenül nagyobb arányban, közvetlenül kerüljenek a termelőkhöz - ez a gazdák, a gazdálkodók kérése.

Mi az oka annak, hogy az erős forint miatti olcsóbb importhatás nem jelenik meg a termelőknél? Ilyenek például a hatalmas volumenben felhasznált fehérjekomponensek az állati takarmányokban, a termelésben felhasznált gépek, eszközök, az import növényvédő szerek vagy gyógyszerek.

Informálni kellene az érintett földtulajdonosokat, akik osztatlan közös tulajdont birtokolnak, hogy milyen módon szüntethető meg ez az állapot, miért állt le az az intézkedéssor, amit a polgári kormány hozott, hisz tudjuk, 1,5 milliárd hektárról van szó. Nem arról van-e szó, hogy az életjáradék-rendszerben erővel az állami földalapba tereli az FVM a földtulajdonosokat? Indokolt lenne, javasoljuk, szükséges agrár vis maior alap létrehozása és ennek a jogi szabályozása. Ma ilyen nincs, de van aszály-, fagykár, belvíz. Most utóbb, Békés megyében például a fóliás kertészek jelentős mértékű fagykáráról beszéltünk, a reagálás lassúbb volt, végül elutasítás volt az eredmény. Miért? A hivatkozás az volt, hogy nincs ilyen alap, amelyből ezt tudjuk kezelni. Az EU-ban van ilyen alap, van ilyen szabályozás. Mi az elmúlt napokban igent mondtunk az EU-ra, ilyenképpen igent kell mondanunk az agrár vis maior alap létrehozására vonatkozóan is.

Végezetül egy súlyos kérdésről: Magyarországon 1996-97-ben a foglalkoztatottak 8 százaléka elsődlegesen a mezőgazdaságból talált megélhetést. Ma ez az arány 6,5 százalék, és tíz éven belül 3 százalék alá fog csökkenni. Most kell megtennünk azokat a lépéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy a mezőgazdaságban dolgozók egyre nagyobb arányban mezőgazdaságon kívüli jövedelmekhez jussanak. Ez a leszakadás prevenciója, ezt kell megelőznünk.

Ez az a kérdés, amelyre az FVM minisztere egy agrárfórumon nekem azt válaszolta nemes egyszerűséggel, hogy hülyeség. Tehette ezt azért, mert nem tudta, hogy mindezt idéztem az egyik kormánytársától, dr. Veres József úrtól, aki a Miniszterelnöki Hivatal nemzeti fejlesztési terv európai uniós támogatási hivatalának az elnökhelyettese, ő pedig egy európai uniós tanulmányból, a jelen lévő Hans Beck úr nagy igenlése mellett. Felhívták önök a figyelmünket arra, tisztelt kormánypárti képviselőtársaink, hogy ne csatározzunk. Egyetértek önökkel, elsősorban azt nem szabad, hogy önök egymással csatározzanak egy fontos stratégiai kérdésben.

Végezetül: magának az agrárprogramnak a vitája hasznos, helyes volt ezt indítványozni, különösen akkor, ha a kormányzat - és higgyünk ebben - figyel a gazdák, a gazdálkodó ember véleményére.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 46 2003.05.13. 2:06  17-127

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértve Weszelovszky képviselő úr azon megközelítéseivel, amellyel önkormányzati aspektusból, a fenntartó felelősségével tekinti a problémát, sajnos az önkormányzatok gazdag tapasztalatokra tettek szert elszegényítő folyamatokban, vagyis amikor közszolgáltatások megfelelő átgondolás nélkül kerültek privatizálásra. Gondoljunk csak a villamos rendszerek, a gázközműrendszerek privatizációjára és annak technikájára, hogy mi történt ennek mentén, ennek filozófiája és logikája mentén - és ugyanerre a logikára épül ez a privatizáció is. Gyakorlatilag a tőkét tőlünk várják a befektetői vagy tulajdonosi oldalak, az önkormányzatok által fizettetik meg. A szolgáltató szervezeteiket felére csökkentették, ez százak és ezrek munkahelyének megszűnésével járt. Aki az elmúlt nyolc-tíz évet figyelte és látott, az ezt tapasztalhatta.

A miniszter asszonynak érdeklődéssel figyeltem ma reggel, ha jól emlékszem, az ATV-ben mondott gondolatait ezzel a témával kapcsolatosan. Elmondta többek között, hogy a kórházi fejlesztés eszközigényes. Egyet kell vele értenünk, akik kórházak fejlesztésével bármilyen poszton foglalkoztunk, és itt a legnagyobb tulajdonosi kör nyilván az állam és az önkormányzatok között a települési és a megyei önkormányzatok. Hozzáteszem gyorsan, hogy mivel igaza van miniszter asszonynak - tehát hogy eszközigényes a kórházfejlesztés -, így a felelősségnek ezzel arányosnak kell lennie. Ha ez az állítás is elfogadható, akkor a törvénytervezetben az ennek mentén fölállított biztosítékoknak mindezek súlyával is arányban kell lenni. Hogy itt milyen hiányérzetei lehetnek az önkormányzatoknak e tekintetben - a biztosítékok tekintetében -, azt a következő kétpercesemben szeretném megvilágítani.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 50 2003.05.13. 2:07  17-127

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos, hogy morálisan is közelítsük a témát, de emellett az is rendkívül fontos, hogy szabályozzunk, jól szabályozzunk. Vagyis a kérdés: a betegek vagy a profit védelme.

Nézzük a tervezet biztosítékait! A legfőbb aggályom az, hogy bizonyos vállalkozók és a mögöttük lévő strómanok abban érdekeltek, hogy minél több tőkét vonjanak ki saját érdekeikben ebből az ágazatból. Elsősorban hogyan tehetik ezt? Nos, a törvénytervezet megengedi, hogy az egészségügyi szolgáltató gazdasági társasági formában működjön, ezáltal a fenntartó részesedése kétharmad rész alá csökken, kikerül a közbeszerzési törvény hatálya alól, így a bevétel felhasználása nem eléggé ellenőrzött, pénzeszközei a szállítókon keresztül kikerülhetnek a vállalkozói szférába.

Másodsorban: a vagyoni biztosíték bevételhez való kötése nem elegendő. Ezt meghaladóan az átvett vagyonnal is arányosnak kell lennie. A miniszter asszony ma reggel arra utalt, figyeljünk arra, hogy a kórházi fejlesztés milyen mértékben eszközigényes. Erre én azt mondom, hogy a biztosítékok terén is. A jogszabály nem rendelkezik az átvett vagyon értékmeghatározásának módjáról. A vagyoni biztosíték pótlásánál ki kell kötni, hogy az a szolgáltatásokért kapott bevételből ne legyen pótolható, vagyis hogy tőkeemeléssel engedje a visszapótlást.

Továbbá: harmincnapos ciklusú pénzellátás mellett veszélyes megengedni, hogy hatvan napon túli lejárt adósság keletkezzen, akár csak 3 százalékos mértékben.

Következő kétperces hozzászólásomban szeretném azt a gondolatot kifejteni, hogy a szabályozásnak érdemi, valós biztosítékokat kell adni, hiszen a betegek vagy a profit védelme kérdésében nem lehet vitás, hogy mi a válasz: csakis a betegek.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 64 2003.05.13. 2:07  17-127

TÓTH IMRE (Fidesz): Békés megyei MSZP-s képviselőtársam fölrótta, hogy tömegek nem hallgatták meg a miniszter asszony egyébként helyes gondolatait a fölvezetésben. Viszont nagyon sokan vettünk részt a kórházak fejlesztésében, Domokos képviselőtársam is, aki meg lett szólítva, talán jobb, ha nem ő válaszol erre. 5 milliárdnál magasabb fejlesztést realizáltunk például a gyulai helyszínű megyei kórháznál. Hozzáfűzöm, ilyen arányú fejlesztés az elmúlt 15 évben nem volt realizált, mint az elmúlt négy évben ennél a kórháznál. Ez tény.

Ezzel arányos kell hogy legyen most fölvetett aggályunk, és hadd mondjak két ilyet tételesen a jogszabállyal összevetve, hogy képviselőtársam is értse, hogy miért aggódunk. A szerződés megszűnése után - tehát azzal a gondolattal játszom, ha a szolgáltató visszaadja a tulajdonosnak ezt a tevékenységet - nincs szabályozva, hogy a szerződés fennállta alatt a szolgáltató által pótolt vagyontárgyak, főleg orvosi berendezések, műszerek a megszűnéskor milyen módon kerülnek vissza a közszolgáltatásért felelős szervhez. Veszélyes az, hogy amennyiben a szolgáltató a visszaadás előtt ezeket kivonja, akkor egy működésképtelen intézményt kap vissza a fenntartó, amely jelen esetben lehet egy megyei önkormányzat, illetve lehet egy települési önkormányzat.

Vagy: a betegeknek okozott kárért való felelősség ritkán derül ki hat hónap alatt, így a szerződés megszűnését követően felmerülő ilyen kártérítések a jogutódot terhelik. Mivel hat hónap után a vagyoni biztosíték már nem áll rendelkezésre, hogy fedezetet nyújtson, amennyiben a jogutódlás nem áll fenn, vagy a fenntartóra hárul ez a kártérítési kötelezettség, vagy a pert indító károsult marad ellátatlan e tekintetben. Ezt akarjuk-e? Ez ellen mik a biztosítékok? Képviselőtársam is emellett szólt.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 90 2003.05.13. 1:14  17-127

TÓTH IMRE (Fidesz): A magyar kórházak többségét tulajdonló önkormányzatok sosem felejtik el a legújabb kori szocialista állam azon cselekedetét, hogy túlígérte magát a közalkalmazotti bérekben, s mikor ezt a terhet nem bírta, illetlenül és jogszabályi alapok nélkül átterhelte az önkormányzatokra. Ugyanez történik a kórházi törvény kifuttatásával. Ez nem más az önkormányzati vagyonra nézvést, mint egy programozott, megtervezett aktív eutanázia, szilárd gazdasági alapjainkat illetően.

Tegyük fel a kérdést: ki a végső kockázatvállaló? A kórháztulajdonos önkormányzat, végső soron pedig az adófizető. Ez a törvénytervezet szolgálja-e az önkormányzatok érdekeit? Nem. Ez a privatizáció veszélyezteti-e az önkormányzat vagyonát? Igen. A többségi betegérdekekre hivatkozással nemcsak egy szűk réteg, régi és új privatizőrök és strómanjaik érdekeit képviseli-e ez az előterjesztés? Sajnos igen. Ezért tehát ez az előterjesztés nem profi rossz, csak dilettáns jó. Köszönöm. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 104 2003.05.13. 1:08  17-127

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Ház! Én Vojnik Máriával szemben kellő komolyságúnak éreztem a közös vitát az egész délelőtt folyamán. A szocialisták kérdésfeltevése az volt, hogy az ellenzék egyáltalán ismeri-e a kórház-privatizációs törvénytervezetet. Nekünk ellenzéki oldalról a kérdésfeltevésünk az volt, hogy vajon az előterjesztők ismerik-e kellő mélységben a szabályozandó kórházi valóságot. S valójában ismerik-e a befektetői tőke profitérzékeny viselkedésének jellemzőit, és ennek kockázatát erre a vagyonra, az önkormányzati vagyonra?

Vojnik Mária egyébként szellemesen emlékezetjavító pirulákat ingyen, és a hangsúlyt ide helyezem, ajánlott föl nekünk. A kórház-privatizáció még nem ment végbe, ingyen csak ezért állt módjában ezt nekünk fölajánlani. Ha így megy végbe a kórház-privatizáció, garantálhatjuk, hogy ezeket a pirulákat csak arcpirítóan magas áron áll majd módjában nekünk fölajánlani.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 247 2003.05.27. 2:13  212-302

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha az önkormányzatok valamikor, akkor most az európai uniós csatlakozás előtt várták azt az ígért 50 milliárdos szabad felhasználású támogatást, éppen azért, hogy önerejüket feltöltsék, amivel a cél- vagy a címzett támogatási körben indulhatnak. De ez a várakozás kielégítetlen maradt. Ezért olyan hamis képzetek is előjöhetnek, ha kevesen pályáznak, hogy az önkormányzatok nem ismerik fel szükségleteiket, vagy talán nincs is nekik olyan. Valójában a kondíciójuk gátolja a települési önkormányzatokat.

Van egy másik probléma, az a következő. Bizottsági ülésen is bátorkodtam fölvetni, hogy meg kell nézni a hasznosulást: 50-60 százalékos a hasznosulás. Ez azt jelenti, hogy visszapörög 30-40-45 százalék a kiosztott vagy kiosztásra szándékolt összegből. Közben pedig eltelik az idő, és a valóságban a szükségletekre ez nem kerül ráfordításra.

Mik ennek az összetevői? Alapvetően két irányból lehet indulni. Az egyik: az önkormányzatok esetleg helyenként rosszul mérik föl saját lehetőségeiket, vagy olyan nem várt akadály jön be, amely a hasznosítást, a szándékot meghiúsítja.

Ehhez képest lehet más összetevő is. Például az, hogy az állam olyan kiírást kreál, amelyben bizonyára tudja, még ki is számolja százalékban, hogy kvázi állami tartalék formájában mit szeretne, hogy visszapörögjön, ami garantáltan visszajön az önkormányzatoktól, nem tudják azt felhasználni; itt a forráskoordinációra utaltak többek és egyebekre. Éppen ezért figyelnünk kell, hogy például ebben a támogatási körben hány százalék lesz a hasznosulás. Gondoljunk egy olyan képzeletbeli futóversenyre, ahol 100 métert lehet megtenni, és 30-40 métert visszafelé futunk, hogy újra kezdhessük.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 275 2003.05.27. 2:09  212-302

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Többen szóba hozták a címzett támogatás irányát. Jelzem, ez szorosan a tárgyhoz tartozik, mert ígéret volt, hogy közömbös, milyen helyi polgármesteri pártállásról van szó. De ha veszem a saját Békés megyei példánkat, úgy, ahogy Babák képviselőtársam is sajnos helytállóan mondta, kizárólag kormányzati oldali települések kaptak támogatást. Ez még nem lenne baj, ha ezzel arányban más önkormányzatok is kaptak volna, de így túlságosan egyszerű és egynemű. Bár nem szabad csodálkozni, mert például a területfejlesztési források - amelyek a kiegyenlítést is célozzák - új időkben való elosztása például közmunkapályázat esetében úgy néz ki, hogy egy szocialista vezetésű 30 ezres város, amelynek polgármestere itt ül egyébként az MSZP soraiban Békés megyéből, 6-7 százalékos munkanélküliségi ráta mellett jelentős összegeket kap, és másik szocialista vezetésű kistelepülés, 2-3 ezres, ahol 35-40-45 százalékos munkanélküliségi ráta van, egy fillért nem kap. Tehát egy szocialista vezetésű kistelepülésért szóltam, analógia az irányokra, makro- és mikrokörnyezetben.

No, és mi van az arányokat illetően? Az arányokat illetően az irányok után Magyarországon hét hátrányos helyzetű, gyönge anyagi feltételekkel működő, élő megye van. Épp az Orbán-kormány hozta be, hogy a költségvetésen kívül e hét megye - korábban ez kevesebb volt - még többlettámogatást kapjon. Talán ebben az elosztási körben, kategóriában is lehetne, kellene figyelni ezekre az arányokra, hogy a hét gyengébb megye (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) problémáival arányosan kapjon, függetlenül attól, hogy milyen, ellenzéki vagy kormánypárti a település vezetése.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 66 2003.10.15. 2:10  1-201

TÓTH IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Egyik szocialista képviselőtársunk azt mondja, hogy az ellenzék a kormányt le akarja járatni. Szerintem biztosítanunk kell őket arról, hogy szó nincs erről, egyszerűen a kormány egy mozgó, működő szervezet, és ha a járása elé egy tükröt állítunk, és ebben bicebóca mozdulatok láthatók, ez a járást mutatja, és nem a lejáratást támasztja alá.

Négy elemi kérdést hadd vessek fel a tárgyilagosság tükrében. Az egyik: a magyar önkormányzatokat, tudjuk nagyon jól, áramütésként érte a villamos energia 9 százalékos augusztusi díjemelése, amelynek forrása helyben nem kigazdálkodható. Jövő évtől az áramot terhelő áfa 12-ről 22 százalékra emelkedik, ez például kisvárosok esetében lélekszámfüggően 20-30 millió forintos éves nagyságrendű többletkiadásra kötelez bennünket.

Mi ennek az ellentételezése, mi biztosítja ennek a forrását? A gázáremelés 5,3 százalékos lesz január 1-től, és a nagyfogyasztóknak 16,4 százalékkal többet kell már most fizetni. Ebben az önkormányzatok, kórházak, óvodák, bölcsődék, minden intézmény beletartozik. Az átállási támogatást meghallottuk, ez jó üzenet. De többek között azt tetszenek üzenni, hogy jövőre viszont az önkormányzatoknak pályázni kell. Miért?

 

 

(11.40)

 

És remélhetjük, hogy annak, aki egy pályázaton nem fog nyerni, a gázszolgáltató majd nem fog számlát küldeni a többletköltségről? Biztos, hogy igen.

Beszéljünk a vízdíjváltozásról! Eddig soha nem látott - 18 százalékos - lesz jövő évtől a víz áremelkedése, hiszen a 12 százalékos áfából 25 százalékos áfakulcsba kerül, még mellé jön egy 4 százalékos áremelés és ennek 1 százalékos áfája. Tehát lehet, hogy az önkormányzatok mégiscsak kenyéren és vízen fognak élni? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mégpedig 25 százalékkal emelt kenyéren és 18 százalékkal emelt vízen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 96 2003.10.15. 1:58  1-201

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Ház! Folytassuk a közös gondolati utat az egyenes MSZP-s ígéretek és az ehhez képest sántító teljesítések közös útján. Meglepő, ha megvizsgáljuk a jövő évi költségvetés tükrében egy sajátos önkormányzati típus esetén, amelyről ma még nem esett szó, a kisebbségi önkormányzatok esetében, hogy önök mit akarnak nyújtani. Nézzük akkor, hogy miről van szó! A működési általános támogatást még csak szinten sem akarják tartani, mondjuk ki, csökkentik. Mi ennek az üzenete az országban a cigány önkormányzatok, a román kisebbségi önkormányzatok vagy más, nemzetiségi önkormányzatok felé?

Más: megszűnik a bérhiki, noha 7 milliárd forintot kellett az idén is 500 önkormányzatnak kifizetni? 1100 önhikis önkormányzat volt, 14,7 milliárdot kellett kifizetni, és a Belügyminisztérium kasszájánál már újra sorban áll több mint 220 önkormányzat. Nem tudom, kormánypárti képviselőtársaim látják-e, hogy mit tartok a kezemben. (Közbeszólások: Nem látjuk.) Nem látják. Na látják, ez egy magyar forint, azért nem látják ilyen távolságból, noha közel ülünk egymáshoz, mert kicsi a fizikai kiterjedése. Amilyen kicsi ez fizikailag, ezzel arányos az értéke. Olyan módon is, ahogy önök mondják, hogy növelték a költségvetést sok helyen. Önöknek igaza van, hadd idézzem az önök beterjesztett költségvetéséből: a 3. számú melléklet szerinti normatívák 98 százaléka változatlan mértékű a 2003. évhez képest, és 1 százalékos - hozzáteszem, nevetséges - az összeg emelése. Tetszenek tudni, egyes tételeknél mennyi van? Egy forint; ilyen kicsi, mint ahogy látják önök, vagyis nem látják.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 122 2003.10.15. 2:10  1-201

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Fogalmazzuk meg a vitában, hogy ma a magyar önkormányzatoknak egységesen mi az igénye a regnáló kormány kapcsán: 2004-ben 200-250 milliárd forinttal többhöz kell hogy jussanak az állami költségvetésből ahhoz, hogy a részesedésük a bruttó nemzeti össztermékből a 2003. évi szinten maradjon. Ez még nem jelent több pénzt az önkormányzatoknak, ahogy Medgyessy Péter ígérte, csak a 2003. évi nemzeti össztermékből való részesedés szintjét tartanánk meg.

És abban sem lehet alku, hogy úgy, ahogy önök ígérték, a központi bérintézkedések által szabályozott közalkalmazotti, köztisztviselői bérnek a teljes pénzügyi fedezetét kérik az önkormányzatok - ez a lényeg, erről kell beszéljünk. Önök ezt nem akarják megadni, noha ezt ígérték. Ezzel szemben egységesültek az álláspontok: egy oldalon ezt a nótát fújják, pártállásra tekintet nélkül, a magyar önkormányzatok, Budapest főpolgármestere, az önkormányzati szövetségek és részben az MSZP koalíciós partnere, az SZDSZ, mert valószínűleg a párt kicsinysége juttatta el ahhoz a nagy gondolathoz, hogy ma már 30-35 milliárddal javasolják emelni ezt a tételt.

 

(12.40)

 

Ezzel ellentétben Medgyessy Péter és Lamperth Mónika mit mond? Nincs 250 milliárd a költségvetésben az önkormányzatoknak. Kész, punktum! Ezzel szemben Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke (Dr. Szabó Zoltán: Elnöke!) a Kossuth rádió egyik hírműsorában mit mond? Azt, hogy oda kell adni az önkormányzatoknak 200-250 milliárd forintot még akkor is, ha a központi költségvetés hiányát növeljük ezzel.

Mi az önkormányzatok részéről vele értünk egyet. És legyünk emelkedettebbek! Ahogy mondani szoktuk: még kér a nép, még kérnek az önkormányzatok. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nosza, most adjatok nekik, ha az ígéreteket teljesíteni szeretnénk!

Köszönjük.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 62-64 2003.11.24. 3:19  61-70

TÓTH IMRE (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Közismert, hogy Brüsszel az agrárium csatlakozásra való felkészítésében bekövetkezett veszélyes elmaradásokért, mulasztásokért meghúzta a magyar kormány, az pedig az agrárminiszter fülét. De ezt megelőzően az Európai Unió mind az intézményrendszer, mind az integrált igazgatási ellenőrzési rendszer fejlesztésére jelentős támogatásokat biztosított, az utóbbira mintegy 2,7 milliárd forintot. Az ellenzék többször, én már 2002 októberében interpelláltam, hogy e nemkívánatos veszélyre idejében felhívjuk az agrárminiszter figyelmét, aki minden válaszában visszautasította észrevételeinket.

Ugyanakkor mit tett, mit mulasztott el tenni? A tenderkiírás szerint a tendergyőztessel 2003. június 7-én kellett volna szerződést kötni, a kivitelezés szerződéses időtartama hat hónap lett volna. Ha ez megvalósul, akkor a magyar agrártermelőknek még lett volna esélyük az uniós támogatások elnyerésére. De nem ez történt, és mára körvonalazódik az a kép, amely szerint 2004-ben jó esélyük van a magyar gazdálkodóknak arra, hogy ne jussanak hozzá az uniós támogatáshoz, az egyszerűsített rendszer miatt jelentős termelői csoportok kiesnek a támogatás lehetőségéből, hogy az adható 30 százalékos magyar költségvetési támogatás csak adható maradhat.

Mire ment el az idő, mi is történt, történik a tenderrel? A tenderbizottság megállapítása szerint a T-Systems konzorcium bennfentes információk felhasználásával tette meg ajánlatát és kezdte meg a rendszer fejlesztését. Ezért a vonatkozó törvények és az eljárásrend megsértéséért, a többi pályázóval szembeni tisztességtelen előnyért kizárták a tenderből. A tender győztesének a francia Communication & Systems konzorciumot hozták ki, amelyről viszont rövid időn belül kiderült, hogy valótlan cégadatok közlésével pályáztak, és ezzel kizárták magukat a tenderből. Ezek után öt hónapig az integrált irányítási-ellenőrzési rendszer tenderével érdemi dolog nem történt.

Minden érintett megdöbbenésére a korábban bennfentesség miatt kizárt T-Systems konzorcium is az ajánlattevők között szerepelt most utóbb. 2003. november 14-én lebonyolították a tárgyalásos eljárást, melynek végén sikerült kiválasztani az egyetlen olyan céget, amely az integrált irányítási-ellenőrzési rendszer fejlesztésében óriási, európai hírű referenciával rendelkezik. Ez a Hewlett-Packard. Ez a világcég múlhatatlan érdemeket szerzett a lengyel igazgatási rendszer padlóra küldésében, a támogatási keret hatékony, ám eredménytelen elköltésében. Ennek következményeként a lengyelek visszafizetni kényszerültek a kapott fejlesztési PHARE-támogatást.

Miniszter Úr! A tender eredményének politikai döntésével lehet, hogy csöbörből vödörbe kerültünk, és a végső eredmény valószínűleg ugyanaz lesz, mint a lengyeleknél?

ELNÖK: Képviselő úr!

TÓTH IMRE (Fidesz): Ön ezzel a politikai döntéssel egyetért-e, részese-e?

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 69 2003.11.24. 1:16  61-70

TÓTH IMRE (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A Népszava fontosnak tartotta, hogy mai számában erről a problémáról egészoldalas cikkben emlékezzen meg. Az ellenzéki vélemény helyett hadd idézzem őket. “A Brüsszel felé tett eredeti határidő napján nemhogy még rendszer sincs, de szakmai elképzelés sem áll rendelkezésre. Ez pedig, akárhogy is nézzük, már a jelenlegi kormány mulasztása.ö És én hozzáteszem, hogy személy szerint az ön mulasztása a 155/1998. számú kormányrendelet értelmében.

Ön többször félrevezette már a gazdákat vidéki körútjain, ezt a Házat is a felkészülést illetően, csak Brüsszelt nem állt módjában. Egy önkormányzat ezért önt már minősített szótöbbséggel nemkívánatos személynek minősítette, kis késéssel Medgyessy miniszterelnök úr is kapcsolódott ide - előrevetítvén az ön esetleges távozását -, és a gazdák tízezrei fognak. Ezért én azt mondom, hogy az agrárium, a gazdák százezreinek érdekében korlátot kellene az agráriumot veszélyeztető szakadék szélére építeni, és nem kórházat a szakadék mélyére.

Ezért nem tudjuk elfogadni az ön válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 245 2004.03.02. 5:21  232-384

TÓTH IMRE, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! A jelentés és a határozat mentén váltak ketté a többségi és a kisebbségi vélemények. Ami a jelentést illeti, abban az egyetértés megvolt kezdettől és egészen idáig, inkább a határozat mentén kezdtek különbözni. Egyébként az önkormányzati bizottságban 10 kisebbségi és 12 többségi nem, illetve igen volt, tehát látható, hogy jelentős az eltérő vélemény a határozatra vonatkozóan.

Az eltérő vélemények közül a kisebbségi vélemény gyakorlatilag tartalmi formai kérdésekkel és főleg rendszertani kérdésekkel próbált foglalkozni. Ilyen rendszertani kérdés volt a közigazgatási átfogó reformban való középtávú szemléleti elhelyezés és ennek a számonkérése, éppen az a kérdéskör, amiről összebeszélés nélkül államtitkár úrral egyetértve ki kell és ki lehet indulni. Ilyenképpen azt kutatta az ellenzéki vagy kisebbségi vélemény, hogy a középfokú intézmények ellehetetlenült állapotukban nagy számban kerülnek át indokolatlanul a megyei önkormányzatokhoz ugyanolyan normativitások mellett, és ez minek vagy kinek az érdekét szolgálja. Nem lenne-e ésszerű, ha a jelenlegi kormányzat végérvényes választ adna önmaga feltett kérdésére, javaslatára - idézem az IDEA-programot -, hogy a megyéknek meg kell szűnni - ezt nem az ellenzék mondja, hanem a kormányzat -, és ergo a megyei fenntartású intézmények is más fenntartási keretbe kerülnek. Egy település egészen másként dönt abban az esetben, ha tudja, hogy ennek mi a kifutása, mint ha ezt nem áll módjában áttekinteni.

Egyébként az Országgyűlés megállapítja a bizottsági határozati javaslat c) pontjában, hogy “az óvoda- és iskolabezárásokat döntő mértékben pénzügyi megfontolások motiváljákö. Nos, ha komolyan vesszük ezt a kijelentést - márpedig komolyan kell vegyük ezt a meghatározást -, akkor joggal tehetjük fel azt a kérdést, hogy most van pénz, ez az üzenete a határozati javaslatnak, és mert van, az oktatás egyenetlenségeinek kiegyenlítésére akarjuk azt fordítani, ezért van szükség erre a határozati javaslatra. Vagy a másik logikai megközelítés: nincs pénz, ezt kell kimondani, függetlenül attól, hogy a szükségleteink vannak, és a pénzügyi hiány, a költségvetés hiányának a foltozására találjuk ki és csomagoljuk sztaniolba ezeket a megközelítéseket, amelyek az átalakítással, az összevonásokkal hozhatók összefüggésbe.

Ugyanakkor kétségünket fejeztük ki a kisebbségi vélemény megfogalmazói részéről, hogy erősen nyílik az olló az oktatási törvényben az oktatási tárca direktívái és az ezzel igen nagy aszinkronban lévő költségvetési lehetőségek között. Nem elhanyagolható - mondjuk - éppen az a 8 milliárdos mínuszolás, amely a nettó 120 milliárdból sajnálatos módon ehhez a tárcához kötődik.

A kondíciókra tekintettel az anyagi igényekkel kapcsolatosan a határozati javaslat arról szól, hogy juttassuk el az Országgyűlés oktatási bizottságának 2004 szeptemberéig a különböző anyagi igényeket. Csak három ilyen csomagról szeretnék szólni: energiaár-emelés, oktatási intézményeket érintő, azaz hogy elmaradó, de ígért energiakompenzáció. Emlékeztetni szeretnék rá, hogy tavaly 3,4 milliárddal volt kénytelen a kormányzat megtoldani ezt a költséghelyet. Ennek körülbelül a duplájára volt ígéret és lenne szükséglet ebben az esztendőben, de sajnos ez nem működik, ez az ígéret nem teljesül.

Az étkeztetési díjak - az oktatási intézményekben milliók étkeznek - 7-8 százalékos emelése válik elkerülhetetlenné, és az ingyenes étkeztetési kötelezvény mentén az önkormányzatok a különbséget nem tudják biztosítani.

S mi van az oktatási intézményekben dolgozó pedagógusok ígért 6 százalékos bérfejlesztésével? Ezt a három csomagot máris el lehetne juttatni és meg lehetne címezni.

Nem szabad azon csodálkoznunk, hogy nőni fog a bezárandó intézmények száma, hiszen míg korábban alacsonyabb létszám volt meghatározva az oktatási intézményeknél, általános iskoláknál - 7 fő egy csoportban -, most 10 fő van. Ez a feltétele annak, hogy önhikis lehessen egy önkormányzat. Ez súlyos probléma, több lesz az önhikis önkormányzat, és éppen most, amikor demográfiai hullámról beszélnek sokan, emelik meg a csoportszámot.

Később szeretném kiegészíteni az elhangzó gondolatokat. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 24 2004.03.17. 5:18  19-191

TÓTH IMRE, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Ház! Úgy tudom, az általános többségi és kisebbségi véleménynyilvánítás gyakorlata és helyes tükrözése abból kell hogy kiinduljon, hogy valójában és ténylegesen mi hangzott el a bizottsági ülésen. Elképzelhető, hogy a többségi vélemény mondójával szemben képletesen szólva nem egy bizottsági ülésen ültünk, mert a kormányzati oldal részéről ezek a megközelítések kevésbé hangzottak el, sokkal inkább a miniszter asszony expozéjának egyfajta másodlagos tükrözése az, ami elhangzott. Ezzel szemben én ragaszkodni szeretnék a kisebbségi vélemény előadásánál szigorúan ahhoz, hogy a kisebbségi vélemények összességében mi módon fogalmazódtak meg.

Az alap-kiindulópont a kisebbségi vélemények egészénél az volt, arra a kérdésre való következetes visszatérés, hogy hol az integráló, szinkronizáló, átfogó közigazgatási, államigazgatási koncepció. Nincs! 2003-ban egész évben ezt kérdezgettük, de érdemi válasz, különösképpen tervezet, anyag nem volt, nincs a kezünkben. Nem csereszabatos ezzel az anyaggal, amelyről most tárgyalunk.

A másik alapkérdés az volt, hogy mi módon van szinkronban a kormányprogrammal ez az előterjesztés, sokkal inkább az aszinkronokra utaltunk. Hol érhető tetten az új pénzügyminiszter által meghirdetett költségcsökkentés? Hol van a miniszterelnök úr értékelő beszédében az e területre vonatkozó kisebb, olcsóbb és hatékonyabb megközelítés? A kormányprogramon túl az IDEA-program, amelyet nevezzünk szakmainak vagy szakmapolitikainak, és ne politikainak, milyen állásfoglalásokat szögez le, és ezzel szöges ellentétben az előterjesztés milyen pontokon áll, lehet, hogy ahhoz képest egy második vagy harmadik út?

A belügyminiszter asszony gondolatai között is elhangzott, és a bizottsági ülésen is, hogy véleménykérések az önkormányzatoktól voltak a tárgyra vonatkozóan, így igaz. Magam is mint polgármester a kezemben tartottam egy ilyen kérdő levelet, amely olyan törvényre is rákérdezett, a többcélú kistérségire vonatkozott, például decemberben, januárban, aminek törvénytervezetét a Ház is csak február végén kapta meg. Tehát a vicc, hogy “Mennyi? 56! Mi 56? Mi mennyi?ö, erre nem lehetett igazán egy komoly választ várni és feltételezni.

Észrevételeztük, hogy három fontos feladatkörben - az önkormányzati közszolgáltatások, a területfejlesztés és az államigazgatási feladatok ellátásában - szándékozik a törvény előrébb lépni. A törekvés, a belügyminiszter asszony törekvése is helyes. Ugyanakkor a területfejlesztési törvény módosítására vonatkozó előkészített anyag beterjesztetett, a koalíciós partnerek közötti vita martalékaként visszavonatott, és most nem tudjuk, hogy átdolgozás alatt van, ebben a változatában kerül-e ide, és főleg azt, hogy mikor, miközben szoros összefüggés van a most előterjesztett három anyag és a területfejlesztési törvény módosítása között. A területfejlesztési törvény módosításánál is vártuk, hogy a kistérségek tigrissé válhatnak, de nem papír- és fogatlan papírtigrissé, amelynek nincs esetlegesen megfelelő pénzügyi alapja, vagy a pénzügyi újraelosztási technikában nem érintettek.

Mit mondott, mit üzent az IDEA-program? - és önök itt vannak aszinkronban. Hogy a megyéket önök meg kívánják szüntetni. Mi ugyan ezzel ellenzéki oldalról nem értünk egyet, de önök az IDEA-programban többek között és más helyen is ezt rögzítették.

(10.20)

Ezzel szemben az önök előterjesztett anyaga a megyei területfejlesztési tanácsok, a megyei önkormányzatok megerősítését jövendöli, mondja. Mi lenne, ha amit önök mondanak hétfőn, kedden ugyanaz lenne a válasz? - vetődött föl a bizottsági ülésen.

A helyettes államtitkár úr jelezte, hogy hiányérzeteinknek jogos alapja van, amikor a konkrét szabályozás helyett kereteket találunk, de azt mondta, hogy ezt fogjuk fel egy kerettörvénynek, egy doboznak, és később kerül feltöltésre, vagyis a beltartam később kerül meghatározásra. Bizony, ez komoly probléma. Éppen ezért az ellenzék nem kívánta támogatni a feladatkirovó, nem önkéntes, a munkáltatói, jegyzői jogokat részben elvonó programot. Inkább egy rozsdás csillogásnak minősítettük az előterjesztést.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 66 2004.03.17. 2:08  19-191

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Ház! A belügyminiszter asszony is, az önkormányzati bizottsági ülésen pedig a helyettes államtitkár úr is szó szerint a következőt üzeni az önkormányzatoknak, nekünk: ez a szabályozás az önkormányzati autonómiát nem csökkenti; majd úgy folytatja, hogy ugyanakkor a kistelepülések megszabadulnak olyan feladatoktól, olyan terhektől, amelyek az eddigi működést akadályozták, és nagyobb figyelmet fordíthatnak az önként vállalt feladatokra.

Vagyis az önkormányzatiság lényegétől, autonómiájuktól, alapküldetéseiktől akarjuk adott esetben megfosztani az önkormányzatokat, nem önkéntes elv alapján, és egyébként periferikus, önként felvállalható feladatokra tereljük figyelmüket.

Vagyis a szülő alapesete a gyerek nevelésére vonatkozik, ha a gyerektől megfosztjuk mint alapfeladattól, akkor közösen örvendhetünk, hogy ezt átadjuk egy kommunának, kezelje gyermekének nevelését szülői alapfeladatként, és foglalkozzon más gyermekekkel önként vállalt módon. Jó vagy rossz a hasonlat, erről van szó. Az önkormányzatiság lényegétől akarjuk megfosztani.

És autonómiáról beszélhetünk a jegyzők jogállását illetően? Kovács képviselőtársam elmondta, hogy okmányiroda, építési hatóság, gyámhatóság. Ezek szakmai hátteret igénylő, jegyzői ismereteket igénylő feladatellátások. Mégsem gondolkodtunk egy percig sem azon, hogy ezzel párhuzamosan és ezért cserébe elvonjuk az önkormányzatok jogállását, a munkáltatói jogállását bizonyos mértékben vagy részben a jegyzőkre vonatkozóan. Akkor lehet, hogy egy önálló jegyzői hivatalt kellene inkább létrehozni, mint ahogy volt már a magyar közigazgatás történetében ilyen.

A többihez később kívánok szólni. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 82 2004.03.17. 2:05  19-191

TÓTH IMRE (Fidesz): Kifejezetten szeretném kérni a magyar jegyzői kar javára, hogy az előterjesztő vonja vissza ezt az írásba adott bizalmatlansági indítványt, amely másként nem fordítható, hiszen a jegyzők az okmányirodai, építéshatósági, gyámhatósági feladatokat így is szabályszerűen ellátták eddig, hogy munkáltatói jogaikban az önkormányzatok a jegyzőkre vonatkozóan nem voltak megkérdőjelezve és megcsonkítva. Ez egy szégyenlős prefektúra kiépítése, máshol már ezt inkább lebontják, mi meg inkább felépíteni szeretnénk.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Én azt mondom tehát - bocsánat a kemény megfogalmazásért -, hogy “el a kezekkel a jegyzőktőlö. Miért ne mondhatnánk, hogy X. település, mondjuk, Pécs jegyzőjéről beszélünk - szemben Ecsődi képviselőtársam állításával -, Gödöllő polgármesteréről beszélünk? Nem szabad az állami akarat alá vonni ezeket, és szégyenlőssé tenni az autonóm önkormányzatokat, amelyeknek van kórházigazgatója, polgármestere, adott esetben jegyzője, elismerve, hogy állami feladatokat is el kell lássanak.

Csakhogy, itt egy összeférhetetlenségi fok is megbújik az önök szándéka mögött: amikor egy jegyző hatáskörében államigazgatási feladatot lát el, a települési önkormányzatnak nincs alárendelve. Ellenben a közigazgatási hivatal másodfokot képez a jegyzői döntéssel szemben adott esetben, és munkáltatói jogkörrel akarjuk megáldani.

A másik a normativitás kérdése. A normatívák - vegyük ki például az oktatási normatívát - adják-e teljes mértékben a helyi finanszírozás lehetőségét? Nem, csak 65-70 százalékban, helyi kondíciókkal kell kiegészíteni. A gyenge kondíciójú kistérségek miből fogják ezt kiegészíteni? A gyengeségeket söpörjük egy csomóba, és nem a kiegyenlítést próbáljuk megcélozni. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 116 2004.03.17. 2:22  19-191

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Ház! Két nappal ezelőtt március 15-e szónokai aktualizálták a kérdést, hogy “Rabok legyünk vagy szabadok?ö - azt hiszem, hogy ide is aktualizálható. Az önkormányzatok már látják, azaz nem látják, hogy egymás rabjai lesznek-e, de azt már tudják, hogy nem lehetnek szabadok a társulásban. Ebben törvényi akadályoztatás van bejelentve, nekünk viszont meg kell üzenni az önkormányzatoknak, hogy legyenek egészen nyugodtak, a parlamenti magyar ellenzék nem fog statisztálni ahhoz, és nem fogja a támogatását adni, hogy önkéntelen kötelező társulások legyenek, mint ahogy ahhoz sem, hogy a jegyzők belügyminiszter asszony magyarázata ellenére való munkáltatói jogának részleges megvonásához társuljanak.

Belügyminiszter asszony egy kiválóan felkészült közigazgatási szakember (Dr. Lamperth Mónika: Köszönöm szépen.), mégis azt mondja, hogy csak úgy látja garanciáját az államigazgatási feladatok ellátásának, ha elvonja egy bizonyos részét a közigazgatási hivatali vezetők javára a jegyzői jogoknak.

 

(13.40)

 

Belügyminiszter Asszony! Ön is tudja nagyon pontosan, hogy most is törvények teszik lehetővé a törvény őreinek, hogy a jegyzőkkel szemben fellépjenek (Dr. Lamperth Mónika: Szó nincs erről!), sőt ön még megtoldja egy olyan magyarázattal is, hogy néhány polgármester befolyásolja a jegyzőket, mondjuk, építéshatósági feladatok kérdésében. Lehetne úgy fordítani, ha rosszindulatú lennék, csak inkább eljátszom a gondolattal, hogy ön ebből a helytelen befolyásból ezzel a javaslattal most részt kér az állam számára, mégpedig a munkáltatói jogok részleges megvonásával. Ez nem lenne helyes dolog.

Másrészt az SZDSZ-nek nyugtalanító az a megközelítése, ami a szószékről hangzott el, hogy közlekedési programon dolgoznak a településközi utaztatásban. Kérdezném, hogy mi ez a közlekedési program. Az élhető települések problematikája? Egyébként ezt a vasúti szárnyvonalak részleges leépítése vagy a tömegközlekedési támogatások többségének Budapestre koncentrálása fémjelzi (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), vagy a GM-től elvont 36 milliárd, ami a közutakat veszi ki a településközi közlekedő járművek alól? Ha ez lenne a cél, az nagy baj.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 144 2004.03.17. 2:12  19-191

TÓTH IMRE (Fidesz): Az előttem szóló képviselőtársam is említette a kiszámíthatóságot, következetességet.

Tisztelt kormányzó Pártok! Most már akkor tényleg színt kellene vallani, hogy ne legyen zavaró az előterjesztés az önkormányzatok számára. A kormányprogramban rögzített céljaikkal szemben vagy szinkronban tessék szíves lenni megmondani, hogy mi az önök végleges célja a megyei önkormányzatokra és a megyei területfejlesztési tanácsokra vonatkozóan. Amit le akarunk építeni, azt általában nem fejlesztjük a leépítést megelőző pillanatokban.

 

(14.10)

Mi a megyékhez nem akartunk nyúlni, és nem ezt támogatnánk, de önök készítettek egy IDEA-programot, amely ebből épül fel. Tehát az MSZP feladja saját IDEÁ-it? Vagy mégiscsak le akarja építeni a megyéket, megyei önkormányzatokat? Nem mindegy, hogy erre a kérdésre igennel vagy nemmel válaszolunk a kistérségekre vonatkozóan, ha a kondíciókat, döntési jogokat, forintokat kell innen, erről, az önök szerint megszüntetendő szintről elhelyezni.

A másik. A kistérségi munkaszervezetekben zavarok vannak. Önök a jegyző jogállását, pontosabban munkáltatói jogát csonkítanák - mi azt mondjuk erre, hogy nem -, ugyanakkor állami alkalmazottakat, kistérségi megbízottat, tourinformiroda-vezetőt, falugazdászt a munkaszervezetbe applikálnának, oktrojálnának. Zavaros, hogy ki a munkáltató, mikor kerülnek ide, és mikor nem.

Még zavarosabb a tulajdoni kérdés. Önök azt mondják, hogy a többcélú kistérségben ha egy település egy alapfeladatot nem tud ellátni, akkor a kistérség kell ellássa, majd úgy folytatják, hogy ezért azt javasolják, hogy a feladatellátás anyagi feltételét, eszközét, megállapodás hiányában a feladat ellátását biztosító vagyon használati jogát a társulásnak kell átruházni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Az Európai Unióba lépés előtt korlátozzuk a tulajdoni jogokat? Ptk.-módosítás nélkül?

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 176 2004.03.17. 2:09  19-191

TÓTH IMRE (Fidesz): A belügyminiszter asszony utóbbi reakciója már majdnem úgy hangzott, hogy a kormánynak figyelni kell arra, hogy meg kell védenie az önkormányzatokat az önkormányzatoktól. (Dr. Lamperth Mónika: Én ilyen butaságot sose mondanék!) Nem biztos, hogy ezért államilag aggódnunk kellene a magyar önkormányzatiság negyedik ciklusában.

A másik megközelítésem: nyugtalanító ebben az előterjesztésben, tehát a többcélú kistérségiben, hogy nem zárható ki sajnos elméletileg sem, gyakorlatilag sem, hogy noha az alapesetnek az egy település egy szavazatot állítja be az előterjesztő, de úgy is folytatja, hogy esetleg lélekszámarányosan, eddig még mindig rendben van - de mi van a következővel? Ha a feladatellátáshoz szükséges költségekhez való hozzájárulás arányában is megoszthatják egymás között a szavazatot, egy anyagilag erősebb kondíciójú település szavazatot tud vásárolni, igaz, hogy limitálva van, hogy maximum 30 százalék erejéig bírhatja ezt az erőt, de van, aki adott esetben ezt fel is vásárolhatja, és ez már nem a kistelepülések érdekeit védi, ez a törvénybeni előterjesztési lehetőség.

Varga képviselőtársam az előterjesztőt többször próbálja kisegíteni abban, hogy magyarázatot próbál adni; amire nem adott magyarázatot, az az, hogy mi az MSZP szándéka a megyékkel mint megyei területfejlesztési tanács és egyebek, ugyanis ez az alkotmánymódosítás azt mondja, hogy a törvény előírhatja, hogy a helyi önkormányzat részt vesz, és a többi, ilyen-olyan kistérségben. Helyi önkormányzat pedig egyenlő - mint gyűjtőfogalom - megyei önkormányzat és települési. Ha önök vissza akarnak az IDEA-programból vonulni, akkor ez egy tiszta beszéd; akkor viszont a megyékre nem szabad gyakorlatilag feladatot tenni az alkotmány módosításával (Az elnök jelzi az idő leteltét.), ha nem akarnak visszavonulni. Meg kellene mondani, mi az önök szándéka.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 188 2004.03.17. 1:59  19-191

TÓTH IMRE (Fidesz): Esküszöm, hogy nem akartam már kétpercesben hozzászólni, viszont lelkiismeret-furdalatlanságunk nem teszi lehetővé, hogy ne szóljunk az iménti fölszólalás kapcsán. Én azt gondolom, hogy az nem rossz, ha a kistérségekkel azonos lelki hullámhosszon vagyunk, mondjuk, az autonómiát, az alapjogokat illetően. Ugyanakkor inkább ismereti és nem lelkiismereti, mégpedig közös önkormányzati, területfejlesztési, kistérség-építési ismereti mélyfúrásokat akarunk a parlamenti patkó mindkét oldaláról közös felelősséggel elvégezni. Az ellenzék hozzászólásából világossá vált, hogy mit tagadunk, és mit szeretnénk igenelni. A kormányzatot képviselők részéről sem a bizottsági ülésen, sem itt, a parlamentben ez idáig a fogadókészség egyetlen részterületre vonatkozóan nem látszott megfogalmazódni.

Úgy tűnik, hogy szocialista vagy SZDSZ-es polgármestertársaink, netán, ha főleg képviselők, már jórészt látják az előterjesztés zavarait, látják, hogy ez nem egy összerendezett program, érzékelik, hogy nincs egy átfogó reformkoncepció, éppen ezért azt is látják, hogy tulajdonképpen nemet kellene erre mondjanak, ha nem ők maguk lennének az előterjesztők. Ez már világosan látható. Azt a helyzetet szeretnék előidézni, hogy esetleg a csúnya ellenzék az egyébként eredendően ilyen minőségben előterjesztett anyagot majd utasítsa el, hogy ez hivatkozási alapot képezhessen. Nem jó, ha az ellenzék ehhez partnernek van invitálva, ehhez nem lehetünk partnerek. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 222 2004.11.03. 2:10  13-469

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Ház! Kis Zoltán képviselőtársunk kormányzati oldalról jó mérsékelt, de határozottan önkritikus megközelítést tett a költségvetési törvény tárgyalása kapcsán, amikor az alap- és az egyik legfontosabb kérdést boncolgatja, hogy a nagy állami, egyébként a jelenlegi kormányzat által a választási ígéretekben határozottan beígért rendszeráttekintés és ésszerű módosítás hol késik a nagy magyar éji homályban. Tulajdonképpen akár ellenzéki padsorban is ülhetne képviselőtársam, ugyanezt kérdezzük, és a költségvetési törvény tervezetéből jól kiviláglik, hogy a nagy elosztórendszereken belül - ön az önkormányzati rendszert említette - sehol nincs a beígért államigazgatási, közigazgatási, önkormányzati reform. Hányszor kérdeztük, hol van a reform az önök részéről például a régiókat illetően.

Hol van a reform a megyéket illetően? A két kormánypárti oldal igen eltérő álláspontot alakított ki például a megyék szerepére vonatkozóan. Az SZDSZ-é ismert, hogy nincs erre szükség - idézem Kuncze urat. Lamperth Mónikát mint belügyminisztert többször kérdeztük, mindig eleresztette a füle mellett, nincs koncepciója erre nézvést. A többcélú kistérségi társulásokkal összefüggésben látjuk, hogy milyen hullámvasút-mutatványt mutattak be.

Ugyanakkor ön említette a vidék, az agrárium népességmegtartó programját. Együtt hiányoljuk ezt a programot. Én emlékszem, hogy ön államtitkár volt a Környezetvédelmi Minisztériumban. Nyilván a környezetvédelmi vagy agrár-környezetvédelmi források nem megfelelő kezelése, felhasználása erősen közrejátszott abban, amiért lemondott. De ön említette a Vásárhelyi-tervet is. Teljesen egyetértünk. Az önök egyik helyettes államtitkára, aki ennek szellemi szülőatyja volt - név szerint dr. Váradi József úr - éppen ennek elégtelenségei okán mondott le. Ezek a mi elvárásaink és kérdőjeleink is.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 238 2004.11.03. 2:02  13-469

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Ház! Tatai képviselőtársunk nem érti, hogy az önkormányzati intézményekkel szemben mit nem értenek az egyházi intézmények, miközben látható, hogy ott több mint százezer gyermek kapna kevesebb támogatást kiegészítő normatívában, tankönyvbeszerzésben, étkeztetésben, kollégiumi elhelyezésben. Ez az előterjesztés így, ahogy van, egyházellenes. Ezt ki kell mondani, ki kell kérni, és meg kell mondani, hogy azok a gyerekek, akik egyházi intézményekbe járnak, semmikor nem voltak és nem lehetnek másodrangúak azokhoz képest, akik önkormányzati intézményekbe járnak. Ha pedig Tatai képviselőtársamnak igaza van, hogy a szocialista frakció ezt nem engedheti meg, akkor viszont azt kell feltételeznünk, hogy nem az önök pénzügyminisztériumi előterjesztéséről van szó, csak nem tudjuk, hogy kiéről.

A közoktatási alapnormatívák mellé illesztett kiegészítő normatíva és az ahhoz szabott létszámfeltétel katasztrofális helyzetet teremt. Aki ezt nem éri el, bezárja az óvodáját, általános iskoláját - sajnos az én választókörzetemben is van három ilyen település -, s ebben az esetben kistelepülés- és kisiskola-rombolásról lehet szó. A volt bankár miniszterelnök, Medgyessy Péter Kínában járt, majd amikor hazajött, azt mondta, hogy kínai iskolát kell nyitni. A jelenlegi miniszterelnök pedig Japánban járt, és amikor hazajött, valami megvilágosodott neki, és azt mondta, hogy japán iskolát kell nyitni. Ez mind nagyra értékelhető.

De Magyarországon magyar óvodákat, magyar iskolákat bezárni a jelenlegi kormányzat javaslatára már nem annyira érdekfeszítő, sokkal inkább felháborító. Ez az, amit nem szabad engednünk.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 258 2004.11.03. 2:02  13-469

TÓTH IMRE (Fidesz): Államtitkár asszonynak nagy szüksége van az egészségügy mentségére néhány mentő gondolatra. Hogy csak maradjunk a mentőknél: önök éppen most, augusztus hónapban a mentőknél a betegszállítást leépítették ahhoz képest, ami korábban volt, csak a maradékelv alapján szállítják a betegeket például a kistelepülésekre.

Másik. Épp a mi és a megye több mentőállomásán is a diszpécserszolgálatokat leépítették, a megyei központokba centralizálják. A kimenő mentők kulcsra zárják a mentőállomást, és sem a telefont nem fogadja senki, sem a beérkező jelentéstevőket vagy segítséget kérőket.

Egyébként önök a többcélú kistérségi társulások esetében azt mondták, hogy az önkormányzatok adott esetben az alapszolgáltatásokat a végeken is biztosítsák, és amikor beadtuk többek között önökhöz az éjszakai és a hétvégi ügyelet kiépítésére vonatkozó pályázatot, ezt visszautasították, mondván, hogy a kistérségi centrumban lehet csak ilyen fejlesztést végezni. Akkor most önök melyik lábukon állnak? Decentralizálunk vagy a végeken is szeretnénk a szolgáltatást biztosítani? Ezt meg kellene válaszolni!

Egyébként a mentőállomások számát illetően úgy látom egy statisztikából, hogy 2000-ről 2001-re kelvén 3 állomás épült, 2001-ről 2002-ig 10, ez összesen eddig 13. Az önök idejében 2002-ről 2003-ra virradóan 1 állomás, tehát 210-ről 211 lett.

Vagyis az eddigi lendület egy új mentőállomást jelentett az önök teljesítményében. Még belegondolni is rossz, ha nincs ez a nagy lendület!

Köszönöm. (Derültség és taps az ellenzéki padsorokban. )

(14.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 278 2004.11.03. 2:14  13-469

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Belügyminiszter Asszony! Összegezzük: az önkormányzatok részesedése a GDP-ből 2004-ről 2005-re virradóan nem változott, 12,3-12,4 százalék. Ennek akár még örülhetnénk is, hiszen azt mondhatnánk, hogy marad, legalábbis nem csökken ez az arány. De tudjuk, az önök által beállított egyensúly bizonytalan papíregyensúly, mert az inflációt önök a 4,5 százalékkal alultervezték, a 4 százalékos gazdasági növekedést pedig a valóság fölé.

Éppen az önök költségvetési törvényi 51. §-a világít rá erre a bizonytalanságra, hiszen önök mondják, hogy államháztartási egyensúlyi kockázatot mérséklő alapot kell gyakorlatilag létrehozniuk az önkormányzatoknak is, és azok részéről ez elfogadhatatlan, tekintettel, hogy ez kellene hogy a forrása legyen a köztisztviselők át nem adott 6 százalékos bérfejlesztésének, plusz a 13. havi bérének, a közalkalmazottak 1,5 százalékos bérfejlesztési kiegészítésének és a dologi automatizmus elmaradásának.

Ilyenképpen tehát összegzően nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a költségvetés a normatívák gazdasági kényszerével és csökkentésével türelmetlen, erőszakos kistérségi társulásba kényszeríti, ugrásszerűen elviselhetetlen helyi adó kivetésére kényszeríti az önkormányzatokat, holott a belügyminiszter asszony mondta, tudják, hogy ez már nemigen növelhető tovább. Mégis, ebben önök oktrojálják ezt a programot.

Munkanélküliség-növelő ez a költségvetés, a kistelepülési, oktatási, óvodai, alapfokú művészetoktatási... - iskolaellenes, egyházellenes, a szabad iskolaválasztás elvét feladó és erősen sértő, a kistelepüléseken és a gyermekeken spóroló. Nem támogathatjuk semmiképp azt, hogy a fejlesztési források csökkenjenek, csökkenjenek a normatívák, az egyensúlyt biztosító tartalék bevezetését nem fogadhatjuk el.

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 52 2004.11.09. 2:15  19-246

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Gőgös képviselőtársunk egy gondolatában azt adta elő, hogy milyen jó lenne, és teljes mértékben igazat kell adjak neki, hogy az élelmiszer-ipari feldolgozók tulajdonosi összetételét valahogy most visszacsinálnánk, és kedvezőbb változatban működne. De hogyan? (Dr. Magda Sándor: Keressük meg közösen.) És hogy került ide, ebbe a helyzetbe? Ebben az előterjesztők szerepe mi volt? Itt szeretném fölidézni, hogy a Horn-kormány idején Békés megyében önök két kiválóan működő cukorgyárat meszeltek ki egy életre, külföldieknek eladták többségi részvényeiket, ezeket a gyárakat lebontották, még akkor ezer embert az utcára tettek, minden erre épülő gazdasági alapot felszámoltak. A helye most Sarkadon, Mezőhegyesen föl van hintve sóval, és azzal indokolták az egész elképzelést, hogy itt a cukortermelésnek nincs alapja, nem lesz jövője.

És mit ád Isten? Ebből a Békés megyéből Romániába megyünk át félárú cukorért, mert a cukor ára itt, Magyarországon az egeket veri. Karsai Békés megyei képviselőtársunk pediglen bőszen fogadkozik, hogy ha a vámszabályokat nem módosítják ott, a határ mellett, mekkora tüntetést fog rendezni. Amikor a cukorgyárakat bezárták, kellett volna Horn Gyula és kormányával szemben ezt a tüntetést elindítani. Békés megyében az önök egyetlen ilyen lépésére, ahol 26 ezer hektáron termett a cukorrépa, szégyen kimondani, most 6 ezer hektáron terem. Ez volt a növénytermesztés nehézipara, az egyik legjobban fizetett növénytermesztői ágazat.

Hogyan akarja ön, képviselőtársam ezt a dupla ballépésüket most a tulajdonviszonyok átrendezésével rendezni?

De egyébként egyetértenék a dolog elvi részében, csak sajnos ez elvi marad.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 80 2004.11.09. 2:02  19-246

TÓTH IMRE (Fidesz): Elnézést kell kérjek, tisztelt Ház, de most egy olyan beszédet hallottunk az iménti pillanatban, amely szeretné azt legalizálni, hogy Magyarországon honos növényre vagy növénytermesztésre épülő feldolgozóipar, amely működőképes, szűnjön meg, kerüljön külföldi tulajdonba, annak érdekében, hogy milyen kiválóan működő ipari parkot lehet annak helyén létrehozni, mint a sarkadi és a mezőhegyesi cukorgyárak helyén. Tehát nem szólt kevesebbről a dolog, mint hogy csak a külföldiek tudnak itt nálunk, Magyarországon cukorrépát termelni és pláne feldolgozni.

Jó tudni a történelmi hűség kedvéért, hogy míg önök nem adták el ezeket a cukorgyárakat például - még egyszer mondjuk ki - a Horn-kormány idején, úgy, hogy egyetlen dolgozót egyetlen forint tulajdonhoz sem juttattak, ámde megtehették volna… - és Gőgös képviselő úr most keresheti a választ, hogy miért nem lettek magyar tulajdonosok, mert dolgozókat kiszorítottak ebből az elméletinek tűnő lehetőségből. Nos, ennek végeredőjeként egyetlen szem cukrot sem termelnek Magyarországon lévő, ámde kizárólag külföldi tulajdonban lévő üzemek.

A kicsi és a nagy kérdését illetően: talán lehetne egy legkisebb közös többszöröst találni, de az önök gyakorlatából ezt visszaigazolva sajnos nem látjuk. Önök a nagyüzemet mint a jót, minősítik, és a kicsit, a kistermelőt, a kistelepülésen lévőt pedig mint a rossz szinonimáját jelentik meg (Gőgös Zoltán: Nem igaz!), pedig egy nagy is lehet rossz, és egy kicsi is lehet jó. Önök egy organikus gazdasági egységből csak az artériát és a vénát fogadják el. És mi van a hajszálerekkel? (Pásztohy András: Jól hangzik, de nagy butaság! - Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 88 2004.11.09. 2:00  19-246

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszter úr expozéjában elhangzott a magyar mezőgazdaság egyik fő bajára való utalás, mégpedig a Magyar Nemzeti Bank árfolyam-politikájára. Lengyel Zoltán képviselőtársam az iménti hozzászólásában ezt alapvetően lereagálta.

De nézzünk most egy másik banki műveletet, hogy az MSZP vezetésével hogyan vettek ki több milliárdot a gazdák zsebéből. Önök azt füllentették a parlamentnek, hogy az ez évi költségvetésben a 30 százalékos magyar állami támogatás benne foglaltatik. De mivel ez nem volt tetten érhető, és ez egyszerűen nem igaz, vagyis valótlan állítás, ebből fakadóan kénytelenek voltak a gazdáknak megígért 8 ezer forintos előleg kifizetése érdekében faktoráltatni, vagyis a kölcsönnek, a hitelnek egy sajátos formájához nyúlni.

Ámde nem a kormány fizette ki ennek a terheit, hanem 4 százalék erejéig ezt a gazdákra terhelték. Mit jelent ez? Durván 8 milliárd forintos nagyságrendű összeget önök a gazdák zsebéből - még egyszer: a magyar gazdák, termelők zsebéből - a bankok, a bankárok zsebébe tettek. Tehát olyan pénzügyi konstrukcióra kényszerülnek - saját füllentésük mentén, mert nem terveztek be egy bizonyos forrást -, amit a gazdákkal fizettettek meg.

Nos, akkor meg kell kérdezni, hogy ha a mai magyar mezőgazdaság egyik fő problémája a bankoktól vagy a bankárpolitikától függ, akkor az ez-e elsősorban, vagy nagyobb mértékben az, amiről én beszéltem, és amit önök elvettek a gazdáktól, vagy az, amit a Magyar Nemzeti Bank árfolyam-politikájaként önök említettek. (Taps a Fidesz padsoraiból. - Közbeszólás ugyanonnan: Úgy van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 100 2004.11.09. 2:06  19-246

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Karsai képviselőtársunk a gazdák által tavasszal fölvett 8000 forintos előlegről beszélt, milyen jó volt, hogy azt a gazdák megkapták. Egyébként a faktorálást ennek a megközelítésnek a mentén felejtsük el, és azt a 4 százalékot is, amit a gazdáknak kellett megfizetni a bankok irányába, amiatt, mert önök nem tették be a költségvetésbe a bizonyos forrást.

Képviselőtársammal szeretnék egyetérteni, és azt mondom nyíltan, hogy igaza van, nagyon kellett a gazdáknak, ezért föl is vették még ezen az áron is. Ha 8 százalék lett volna az őket nyomó faktorálási teher, akkor is fölvették volna, egy fuldokló ugyanis a szalmaszálba is kapaszkodik. És az agrárium tavaszra oly mértékben kivéreztetett, hogy ilyen esetben nem nézik, hogy mi az az ár, amit a túlélésért kell fizetni. Tehát ilyen szempontból egyetértünk.

Sokkal nagyobb probléma a törvénytelenség, amit önök elkövettek. Hadd utaljak két ilyen megközelítésre. Brüsszel részéről jelen pillanatban nem teljesen tisztázott, hogy az általános szabályok szerint a támogatásokat lehet-e ilyen célra fordítani. Alapvetően úgy szólnak a szabályok, hogy kizárólag a rendeltetési célra lehet fordítani, a banki faktorálás pedig, ki kell jelenteni - és szeretném önöktől a cáfolatot jó magyarsággal megfogalmazva hallani -, nem tartozik ebbe a fogalomkörbe. Még egyszer mondom: a faktorálás nem tartozik ebbe a fogalomkörbe. (Dr. Géczi József Alajos: Akkor nem lett volna semennyi, ne beszélj már!) Ebből fakadóan nem lehetetlen, hogy itt akár még visszafizetési problémák is fölmerülhetnek, mert egy törvénytelen eljárást követtek önök.

Nem lesz időm elmondani, de önök megsértették a magyar államháztartás törvényét. A legközelebbi hozzászólásomban ennek konkrét idézetét, passzusát szeretném önöknek adni. (Dr. Géczi József Alajos: Jelents föl bennünket Brüsszelben, jó lesz! - Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 108 2004.11.09. 2:09  19-246

TÓTH IMRE (Fidesz): Államtitkár úr fontos figyelemfelhívást tett az imént a teremben. Arra hívta föl a figyelmünket, hogy elsősorban arra mutassunk rá, hogy az agrárium szervezettségét, erejét milyen eszközökkel lehet növelni. Többféle ilyen eszközt is említhetünk, kettőt hadd ragadjak ki! Az egyik, hogy a kormányzat mondjon igazat a tekintetben, hogy például 2003-ban hova, melyik sorba tervezte be azt a bizonyos nemzeti 30 százalékot. Önök a mai napig adósak itt, a parlamentben és a gazdálkodónak ezzel. Most azt keressük a következő, tehát 2005. évi költségvetés soraiban, hogy önök hová tervezték be, és hány forintot ugyancsak erre az alapra. Segítsenek nekünk, és ha itt megtaláljuk azt a bizonyos sort és főleg az összeget, ebben az esetben ez lehet az egyik alapja annak, hogy az agrárium tőkéhez, támogatáshoz jusson.

A másik kérdés: mi volt az a törvénytelenség a 8 ezer forint faktorálásával, amit a bankárok zsebébe tettek önök ebben az esztendőben, kivéve azt a gazdák, a gazdálkodók zsebéből? Hadd idézzem az államháztartásról szóló '92. évi XXXVIII. törvény 13/A. §-át, így szól: “Az államháztartás alrendszerei részére juttatott, az Európai Unióból származó források, a továbbiakban: EU-források, adományok, segélyek elkülönített elszámolás mellett és kizárólag arra a célra használhatók fel, amelyre az adományozó juttatta. A támogatások jogszabálysértő vagy nem rendeltetésszerű felhasználása esetén a felhasználót - a (8) bekezdésben és a külön jogszabályokban meghatározottak szerint - visszafizetési kötelezettség terheli.ö

Önöket ez a passzus az államháztartási törvényből idézve, mely most is hatályban van, nem zavarja-e faktorálási műveletüknél? Hogy érzik, jogszerű volt ez? A gazdák számára persze szükség volt a 8 ezer forintra. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 131 2004.11.09. 2:17  19-246

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Legmerészebb álmomban sem gondoltam, hogy az MSZP korábbi, ma már tagadott, élhető település programja és fogalma vissza fog köszönni éppen az utóbb szóló Karakas képviselő úr gondolatai közül, miközben Budapestről 30 ezer hajléktalan embert szeretnének a vidéki, mezőgazdaságában, így munkahelyében leépített falvakba önök most visszatuszakolni, miközben Magyarországon a jobbágykorszak óta szabad településválasztás van.

Nézzük csak, hogy ez az életmód hogy is függ ezzel össze! Egy tanulmány azt írja, hogy a nagyvárosi hajléktalanok egy része korábban a hagyományos falusi struktúrában a helyén volt, és gondolom, hogy ezt nem nagyon lehet vitatni. Majd így folytatja. “A falusi közösségek kiüresedésekor marad számukra a nagyvárosi vegetálás, ahol elveszítették ezt az egyszerű szövésű szociális hálót.ö Az agrárkistermelők leépülésével ijesztően magas, iszonyú a munkanélküliség; például Karsai képviselőtársam választókörzetében ez a munkanélküliség néhány településen 35 és 50 százalék között mozog. Szörnyű!

Ezeket az embereket, akik elveszítvén agrárdominanciájukat, munkahelyeiket, följöttek Budapestre, vissza akarjuk most küldeni expressz ajánlva vidékre, és ott pediglen az önök mezőgazdasági politikájának következményeként készül egy sokkal nagyobb menekültáradat, aki már nem épít lakásokat, munkalehetősége nincs, egy-két sertésre sem tud érdemben leszerződtetni, mert nem veszik meg a húskombinátok, és indul a nagyvárosok irányába.

Ez a két kör találkozni fog valahol, és az a kérdés, hogy a mi gondolatainkban ez hol találkozik, és nem hiszem, hogy önöknek fognak igazat adni. Hagyni kellene az embereket ott megélni, ahol szeretnének, születtek, dolgoztak, netán az agráriumból. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Pásztohy András: Te jó isten! - A kormánypártok felé: Ne reagáljatok erre a sok hülyeségre!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 161 2004.11.09. 2:16  19-246

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Biztosak lehetünk abban, hogy ahogy itt az előbb Karsai képviselőtársunk előadta, az ő gazdasága, mezőgazdasága rendben van. De nem ez a téma. A magyar mezőgazdaság, és az nincs rendben, és mi elsősorban pillanatnyilag ezért izgulunk. Egyébként miután önök vannak kormányon, ön komoly befolyását vesse be az agráriumban élők érdekében, a Békés megyei agráriumból élők érdekében, például a következő kérdésekben.

Önök többször szóltak a határátkelőhelyek fejlesztéséről. Most nem tudom pontosan, hogy milyen példákra akarnak utalni, de az Orbán-kormány idején az ön megyéjében, tisztelt képviselő úr, a mi megyénkben, a Gyulánál épített 1,4 milliárdos fejlesztésű határátkelőhelynél nem felejtettünk el mezőgazdasági, növény-egészségügyi kirendeltséget, állomást létesíteni, amit önök most bezártak. Miért? Meddig? Ki engedte meg? Ez a nagy vidékfejlesztés? Ez az agrárium iránti érzékenység? Ez egy tökéletes érzéketlenség. Most az ÁNTSZ-laborokat ugyanebben a megyében privatizálják. Szoros összefüggések vannak. Most önök a környezetvédelmi felügyelőséget ketté akarják Békés megyében vágni, ugyanakkor EU-s határon vagyunk, országhatáron vagyunk, Szolnokra szeretnék vinni a labort. Reméljük, ebből nem lesz semmi. Ön is álljon mellénk, és akadályozzuk meg együtt ezt a komoly problémát!

Önök bezárták a kis tejcsarnokokat Békés megyében. Mondjak számokat? Csak az én választókörzetem 11 településén 12 tejcsarnokot zártak be önök. Ön miért nem állt ki ezzel szemben, és miért nem állt oda a tejesgazdák mellé? És azoknak a tejesgazdáknak, akik megszüntették a tejtermelést, a gyermekük iskolatejet szürcsölget a bizonytalan, lehet, lengyel eredetű tejből. Önök elegánsan azt mondják, hogy az önkormányzatok fizessék ki, ennek kétharmadát önök helyett előlegezzék meg. Pillanatnyilag ez a finanszírozás.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 173 2004.11.09. 2:06  19-246

TÓTH IMRE (Fidesz): Részben 2003-ban is gyökerezően ma a gazdag termés mellett mesterségesen is gabonaválság van, többletek vannak, túltermelés van búzából például. A magyar emberek nagyon nehezen tudják megérteni, hogy ilyen búzamennyiség mellett mi az alapja egy 10-15 százalékos kenyéráremelés bejelentésének, még akkor is, ha tudjuk, hogy ennek egyéb összetevői is vannak, gázár és egyebek. De, ha már a gázárnál vagyok, többen említették, hogy a mezőgazdaságot közvetlenül érintette az önök helytelen és az agráriumot nyomorító szabályozása. Nem említettük a baromfisokat, nem említettük a fóliásokat, akik ettől szenvednek és sorvadnak többek között. Jó, hogy látom Tóth Károly Békés megyei képviselőtársamat, aki titkosszolgálati ügyekben igen tájékozott. Jó lenne kinyomozni, hogy kik adták el a gázüzemágat Magyarországon a magyar emberek kezéből, amely így gyakorlatilag kétszeresen sújtja az agráriumot is. Tudjuk, hogy ez a Horn-kormány idején kis tocsikolásokkal sikerült.

Az agrártermelő vidéki gazdák falvaiban, Karsai úr, a kispostákat leépítik. Ön egy alkalommal egy rendezvényen általam videón rögzítve azt mondta, hogy azonnal leadja a mandátumát, mihelyst bezárnak egy kispostát. Jelentem, már nem az első tíznél és tucatnál tartunk. Ön a mandátumát a kisablaknál ennek ellenére még nem adta le.

De éppen most Magyar Bálint és az önök költségvetése előkészíti a vidéki kisiskolák végleges bezárását, ami bűn. Az ide járó gyerekek többsége lenne a jövő agráriumának a termelő ereje. Önök csak ezt számolják föl. Nos, ez ellen kellene föllépni. Magyar Bálint éppen itt mondta ki a tegnapi napon, hogy nem szeretne a kistelepüléseken látni 10 és 20 fős osztályokat - nem is fogunk. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 209 2004.11.09. 2:11  19-246

TÓTH IMRE (Fidesz): Az MSZP előttem szóló agrárszakembere, aki valóban fölkészült, és jelentősebb gazdaság élén áll, az imént fölvilágosított arról, hogy melyik kormány mikor mit, illetve mit nem adott az agráriumnak. Ezzel a mélytüzű és -fekvésű megközelítéssel kapcsolatban javasolom, ha van is az ellenzékben, velünk az élen, néhány értetlen, mi több, provokatőr, azonos jogállásunkból fakadóan fölhomályosítottak bennünket erről, holott mi az agrárium súlyos helyzetéről szóltunk. Tehát ha van önöknek ilyen anyaguk, indítványozom, hogy november végét megelőzően ismertessék, de ne velünk, hanem a magyar társadalom agráriumból megélő részével, ugyanis éppen novemberben az utcákra fognak vonulni - ezt ma jelentették be a Duna Televízió adásában 7 óra körül -, tekintettel arra, hogy ők nem érzik ezeket az adományokat, és súlyos gondokkal, fizetési és egyéb gondokkal küzdenek.

Ami a SAPARD-ot illeti: többször megkérdeztük, kik hogyan kapták meg, miután ennek nyilvánosságot kellene adni. Miniszter úrhoz, illetve az FVM-hez címzett ilyen leveleink rendre válasz nélkül jöttek vissza, de azért azt láttuk, hogy szinte vagy majdnem kizárólagosan csak a nagyüzemek, elsősorban a nagyüzemek, mindeneket megelőzően a nagyüzemek kapták meg. Ha ez szektorsemlegességet tükröz, akkor ez gond. Megnéztük például a Gyulai Húskombinát esetében, hogy honnan származnak azok a sertések - piacvédelemről beszéltünk -, amelyeket éppen most vágnak. A megyéből mindössze 30-35 százalékban, és tömegével kétes eredetű külföldi forrásokból. Egy későbbi megközelítésemben erre még visszatérek.

 

(16.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 227 2004.11.09. 15:11  19-246

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Rádióhallgatók! Ma úgy 9 óra 30-tól a Házban egészen eddig és még talán néhány percig az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről szóló vita részesei vagyunk, amelynek legelején az ágazat első számú vezetője, Németh Imre miniszter úr expozéjában érintette a terjedelmesebb anyag legfontosabb részeit.

Ennek a beszámolónak a legelején egy figyelemre méltó vagy figyelmen kívül nem hagyható táblázat van, amelynek a miniszter úr sajnos csak az egyik sorát osztotta meg a nézőkkel, hallgatókkal. Én szeretném ezt kiegészíteni, hogy teljes legyen a kép arról az ágazatról, amiről beszélünk, csak 2002 és 2003 összefüggésében. Ez a táblázat címében arról szól - egyébként nagyon tanulságosan -, hogy a mezőgazdaság aránya a nemzetgazdaságban. Így például ez a GDP-termelésben százalékosan - mondta a miniszter úr helyesen - 2003-ban 2,9 százalék volt. Azt elmulasztotta mondani, hogy a viszonyszámként, évként kezelt előző esztendőben, 2002-ben ez magasabb összeg volt, tehát csökkenés mutatható ki; ez 3,3 százalék volt.

Említette azt is, hogy a fogyasztásban a mezőgazdaság részaránya 2003-ban 27 százalék volt. Ez viszont csökkent, kevesebb, mint az előző évi: 27,5 százalék volt a 2002. évi. Az exportból való arányát 6,5 százalékkal lehet 2003-ban jellemezni az agráriumnak. A miniszter úr nem mondta, hogy ez 0,3 százalékkal több volt, mert 6,8 százalék volt.

A beruházásokból 6,2 százalékkal vette ki az agrárium a részét 2003-ban, de ez is kevesebb, mint amennyi 2002-ben volt, tehát csökkent, mert akkor 6,3 százalék volt. A foglalkoztatottságban a legdöbbenetesebb az eredmény, azaz az eredménytelenség, hiszen 2003-ban 5,5 százalék volt a foglalkoztatottságból kivett aránya az agráriumnak, és 2002-ben 6,2 százalék.

Végül a külkereskedelmi forgalom egyenlegében milliárd forintban 303,1 milliárd a 2003-as adat; ez csökkent, kevesebb, mint az előző esztendő 308,9 milliárdja.

Akkor most fordítsuk le a hallgatóságnak, hogy ez a kétes siker - merthogy ez a csökkenés alapvetően nem siker - minden területen kivétel nélkül az anyagban kimutatható, tehát a csökkenés és a romlás virágai láthatók. Tehát, más megközelítéssel, egyetlen rubrikában sincs stagnáló, szinten tartó adat, ebből következően egyik sem nőtt. Ez mi, ha nem leépülés?

Németh Imre miniszter úr ezeket az eredményeket a következőképpen summázta; idézem: “Ebből tartós növekedési pálya alakulhat ki.ö

 

(17.30)

 

Gondolom, hogy minden, ami csökken, abból csak tartós növekedés hámozható ki, noha a gazdák és a gazdálkodók természetesen nem így fordítják ezt, és egészen másként látják. Azt gondolják, hogy ha a jelenlegi kormányzatnak ez a falusi népességfelzárkóztató programja, akkor ez a program káros, akkor ez a program eldobandó, akkor ez a program nem vezet sehová. Ebben az esetben tehát a kormány szavai és ezek a számok, amiket nem tudtak felszorozni kettővel, és mi sem osztottuk el hárommal, igen erős ellentmondásban vannak, tehát a számok, a tettek és a szavak.

Elég komoly vita volt a mai délelőtt-délután folyamán, és becsületére legyen mondva kormánypárti képviselőtársaimnak, erősen védték, komoly kitartással, a védhetetlent, tehát ennek a trendnek a bemutatását. Az még hagyján, ha válság van a gazdaságban, ezen belül a mezőgazdaságban, de ha álság is társul ehhez - nem kifejezetten szójátékként használva -, az már komoly gond. Márpedig az előző táblázat miniszteri értékelését csak álságosnak lehet fordítani. (Pásztohy András: Ez az álságos, ez!)

Nézzük, egy termelő hogyan látta 2003-at! Ebből következően ez az esztendő agrárgazdaság szempontjából a 2003. évben gyökerező, mint az a búza, amit az idén arattunk, de tavaly vetettünk el. Ki tudja megmondani, hogy miből él a magyar gazdálkodó most a magyar falvakban és vidéken? Napi és termelési kiadásait miből rendezi? A búzát tárolja, napraforgóját nem fizették ki, kukoricája eladatlan, állatot nem tart, egyre kevesebbet, ismert okok miatt. Ez a sorsa gyakorlatilag ma Magyarországon 243 ezer főfoglalkozásúnak, 198 ezer családi munkaerőnek és 1,9 millió fő töredék munkaidőben mezőgazdasági tevékenységet végzőnek. Ez, ugye, nem csekély!

Káosz vagy némi szándékosság is van a dolog mögött? - kérdezik a vidéken élők. Tény, hogy a kialakult körülmények úgy körbezárták a gazdálkodókat, hogy elveszti szerepét, amire hivatott, amire vállalkozott, amiért falun él, amiért oda született, és nem utolsósorban, amiből meg is kellene élnie. A falvak tönkremenésének, elvándorlásának ez az igazi fő oka. (Gőgös Zoltán: Meg ha ilyen hülyeségeket beszélsz!) Szociológusok, egyéb ágazati miniszterek minden mással magyarázzák, de egyszerűen nem lehet falusi életet élni falun, kivéve néhány agrár-nagyvállalkozónak, akik a SAPARD-ból szinte kizárólagosan kapják a támogatást (Dr. Magda Sándor: Széchenyi-terv!), ma is.

Súlyos megélhetési gondokkal küzd több ezer milliárd értékű földtőke mellett a vidék. Ki érti ezt? Mindennapos gondokra nincs válasz, nehéz is ilyen környezetben élni, amikor a kormányzat és annak agrárpolitikáját értékelők a következőkkel hitegetnek - magvas gondolatok -: “Holnap meglátjuk!ö, “Bízunk benne!ö, “Nem tudom!ö, “Lendületben az ország!ö, “Megvédjük a vidéket a lecsúszástól!ö, “Esélyt a falunak és a magyar vidéknek!ö - idéztem a Gyurcsány-kormány agrárium alapjait meghatározó téziseit. (Gőgös Zoltán: Jó lesz, ha megtanulod!)

Főbb ágazati gondjainkból néhányat: a sztrájkkal például néhányan elérték, hogy 8 ezer forint előrehozott támogatást kapjanak. Ma már kiértékeltük, hogy 4 százalékkal csökkentett értékkel, mert faktorálni kellett, és a bankok zsebeit kellett megtömni, vagyis egy milliárdoskormány megtömte a korábbi bankárkormány partnereinek a zsebét a gazdák zsebéből. Ezt többször el kell mondani a gazdáknak; ez tételesen az államháztartási - általam már idézett - törvény (Gőgös Zoltán: És el is hitték ezt a baromságot?) passzusába ütközik. Ezt a szakmaiságot nem tulajdonította magának a most (Dr. Magda Sándor: Hagyjátok békében, úgysem tudja, miről beszél!) bekiabáló kormányzati oldal, hogy valójában ez miért törvénysértő.

Az első nagy bevételt a vidéken élők a búzából várták egyébként, azonban látható, hogy a termés 20-30 százaléka kényszereladásra szánt, 17-21 ezer forint/tonnával (Dr. Magda Sándor: 2003-ról beszélünk!), ezt kényszerből adták csak el a gazdálkodók, már nem tudták kivárni az intervenciós lehetetlenséget (Dr. Magda Sándor: Ez 2004!), vagyis hogy november 1-jétől indul egy ilyen irányú program. Az intervenciós ár, ami 25 ezer forint/tonna körüli ár lesz, bizony nagyon nehezen megszerezhető, hiszen gondoljunk bele, hogy milyen kiadások is csökkentik ezt (Dr. Magda Sándor: Ez 2004!), ha belegondolunk a szállítás, tisztítás, tárolás költségeibe, ami tonnánként 3800 forinttal rakódik itt rá. (Dr. Magda Sándor: Ez 2004! - Közbeszólás az MSZP soraiból: Tisztán kell venni!) Kié lesz ez a költség? - kérdezik vidéken, és sokan ezt már fel sem tudják vállalni.

A kukorica helyzete hogyan alakul? A betakarítás közben vagyunk, 7-8 tonna között lesz hektáronként, magas a víztartalom, 22-24 százalék, ebből adódik, hogy sokba kerül a szárítás. Nem lesz a gazdáknak ezen sem haszna. Sem raktár, sem ár. 17-20 ezer forint/tonna, a 7-8 százalékos vízelvonás pedig 3000-3500 forint/tonnát jelent. Nincs állat, ami megegye ezt a termelvényt, és kényszereladás fakad ebből is. Szabadulni akar mindenáron ettől is a gazda.

Az állattenyésztés helyzetéről pedig jobb nem beszélni, hiszen ha úgy vetjük fel ok-okozati összefüggésben a kérdést, hogy miért van gabonaválság: mert gyakorlatilag az állatállomány úgy alakult, csökkent, ahogyan alakult, ez pedig azért történt, mert a feldolgozóipar sajátos tulajdonosi körbe, kézbe került. Ez pedig azzal a céllal történt, hogy végeredményként a magyar föld bizonyos körök kezébe kerüljön kizárólagosan.

Sertésterületen: a falusi ember szent állata volt, tudjuk, a sertés, minden falusi porta velejárója volt a sertésól, nevelt, hizlalt, tenyésztett. No persze, ez a múlté. Miért is kellett a sertéshizlalás vidéken? Azért, mert megélhetési forrás volt, azért, mert alacsony nyugdíjjal rendelkezők, jövedelempótlón lévők, munkanélküliek fontos jövedelemkiegészítője volt, és azért, mert minden falusi ember számára adottság volt. Mi a helyzet most? A kistermelőktől a szegedi Pick szinte egyáltalán nem vásárol. A Gyulai Húskombinát 10-15 százalékos arányban vásárol; kezemben tartom annak vezérigazgatója nekem ebben a témában címzett kimutatását. Gondoljunk bele, hogy mit jelent ez a vidék számára!

Szarvasmarha: eltűntek a falvakból a tehenek, nincsenek tejcsarnokok, oda ez a megélhetési forma is. A tejet a parasztember a mindennapos pénzbevételének tekintette. Előző hozzászólásomban elmondtam, hogy az önök ideje alatt most éppen választókörzetemben 11 településen 12 tejcsarnok szűnt meg, zárt be, és ez már nem fog visszatérni.

Válasz: álljon át húsmarhára a magyar paraszt. Nem tud! Pár darabos tartás húsmarhából nem megoldás. Erre azt mondja a szakma: hizlaljon bikát. De tehénszaporulat helyett, közismert, nincs bika. Ezt a tornamutatványt eddig még senki nem mutatta be.

A baromfisok - tojás, csirke, lúd, kacsa, toll - problémája mindenki előtt világos. Itt van a békéscsabai Barnevál ügye, itt van a Hajdú-Bét elhúzódó ügye, mely családok ezreit érinti, amelyek már tönkrementek és még fognak is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem esett szó a mai napon olyan zavaró tényezőről, mint a Natura 2000 program, senki nem szólt róla. Potom kétmillió hektárt érint Magyarországon, amit kvázi kivonunk termelés alól. Ebből durván 700 ezer hektár az, ami a tíz nemzeti park területét adja, és 1,3 millió hektár pedig ide kerül besorolásra. Erősen korlátozott lesz a termelés ezeken a területeken. Nem tudjuk, e korlátozással milyen arányban fognak majd állni az ellentételezések. Semmit nem tudnak erről a gazdák, ebbe nincsenek bevonva. Megengedheti egy agrárdominanciájú ország, hogy kétmillió hektárt kivonnak így a forgalomból vagy korlátozzák a használatát? Végül is ez hova fut ki? Védettség van vagy lesz bejegyezve a nyilvántartásba a tulajdoni lapok mellett? Elővásárlási jogot fog majd valakinek biztosítani? És végül vezethet kisajátításhoz? Ezekre a kérdésekre a gazdálkodók a mai napig nem kaptak választ.

Kis Zoltán képviselőtársunk nagyon helyesen hozzászólásában is önkritikusan kormánypárti politikusként felvetette, hogy egységben kellene kezelni a magyar tájat, az embert, a magyar mezőgazdaságot, a vidék megtartóképességét.

 

(17.40)

 

És felvetette azt is, hogy a falugazdász-hálózat és a vidékfejlesztési hivatal néha mintha szembemenne egymással - zavarba ejtő -, és önök azt mondják, hogy esélyt a falunak, a magyar vidéknek. Az pedig egyszerre agrárium, növénytermesztés, állattenyésztés, az erre épülő, ebből kiinduló, ebből gyökerező magyar falusi életmód, amely nem nélkülözheti az iskolát, amit önök most bezárni szándékoznak normatívacsökkentés okán, a templomot, a boltot, a vasutat. Éppen Békés megyében hihetetlen kalandozásba szeretnének kezdeni, vasúti szárnyvonalak leállítását, önkormányzatoknak való átadását tervezik. (Gőgös Zoltán: 2003-as a jelentés!) A kis postákat bezárják vidéken. A vidék egészét, amikor kistermelésről, agráriumról beszélünk, ebben a komplexitásban vidékfejlesztésként kellene felfogni, de aki ebben a jelentős anyagban ebből a témakörből egyetlen sort is talált, az egy Jelky Andrással ér fel vagy egy Kolumbusz Kristóffal, és a nagy felfedezők közé fog kerülni - ebben értünk egyet Kis Zoltánnal is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Javaslom, hogy álságot a mezőgazdaság válságához semmiképpen ne tegyünk. Javaslom, hogy hagyjuk meg a magyar táj, a magyar vidék hajszálgyökereit, ami kicsi az agráriumban, az következésképp nem rossz az önök értelmezése szerint, és attól, hogy egy gazdaság nagy, még nem alapvetően jó.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 237 2004.11.09. 2:15  19-246

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szándékoztam már hozzászólni, de Gőgös képviselő úr egy részben vagy alapvetően nekem címzett finom kérdést tett itt föl az előbb, félig hallhatóan, aminek a lényege az volt, hogy csak nem hiszik el képviselőtársaim, amit itt a polgármester az agráriumról és a vidékről mond. (Gőgös Zoltán: Nem ezt mondtam.) Azt szeretném mondani, hogy nem szabad elhinni. Tapasztalati úton kell ezt megnézni. Én mint polgármester, éppen vidéki területről megtisztelem önt azzal, hogy megosztom az ilyen irányú tapasztalatomat.

Úgy látom az elmúlt hetek, hónapok, néhány év gyakorlatából, hogy nő ebben a pillanatban is igen jelentős arányban a mezőgazdaság munkanélküli-kibocsátó trendje. Tételesen az itt elhangzó volt tehenes, baromfiágazatban dolgozó, sertéstenyésztő s a többi, kisgazdálkodó, kisparaszti érából. Ezek az emberek ellehetetlenednek, és a magyar vidék szegénységét adják. A polgármesteri hivatalok szociálpolitikai folyosóján tolonganak, és azt mondják ki egészen világosan, hogy ők nem könyöradományból akarnak megélni, hanem munkából, de mégis rászorulnak erre.

Egy másik megközelítés: kérem, megnéztük, a vidék megtartóképessége, mondjuk, az építkezések mentén a következőképpen néz ki. 2002-ről 2003-ra virradóan az építéshatósági engedélyek száma 50 százalékkal csökkent a magánerős építésű lakások esetében. Ez pillanatnyilag a vidék megtartóképessége. Nem csodálom, hogy néhány finnyás orrú fővárosi szeretné, ha az a 30 ezres populáció hajléktalanfalvára kiköltözne. Néhány embert még ki lehet így vidékre küldeni, ahol most születik meg a jövő munkanélkülije és fővárosba költözője. Bár Londonból nem küldik el ezeket az embereket, a nyomort gyakorlatilag, néhány nyomorgót így el lehet távolítani, de pillanatnyilag a magyar falvakból vagy Budapestről a nyomort sajnos nem.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 243 2004.11.09. 2:07  19-246

TÓTH IMRE (Fidesz): Biztos, hogy nem a mi kettőnk pillanatnyi vitája két percben oldja meg ezt a problémát, de ha már megkérdezte képviselőtársam; mindennap minden lehetőt megtettek azok, akik szívükön viselték egy-egy település, egy-egy kistérség gondját. Azért már megtanultuk a rendszerváltást követően, hogy az önkormányzatok nem képzelhetik magukról, mint a rendszerváltást megelőzően, hogy a gazdaság helyett gazdaság kellene hogy legyenek, párt helyett párt kellene hogy legyenek, és plusz a helyi közigazgatást is vigyék.

Nem képzelve tehát az elképzelhetetlent magunkról a rendszerváltás után, csak az önkormányzat eszközeivel tiltakozhatunk, például - elmondtam egy előző kétpercesben -, amikor a Horn-kormány időszaka alatt Mezőhegyesen és Sarkadon is bezárták a cukorgyárakat, mert önök eladták többségi állami részvényeiket. Bizony ezt megcímezhetnék néhány önkormányzatnak, az ott dolgozóknak, a jelenlévőknek, de nem erről van szó. Az a kormány volt akkor felelős, megválaszthatta volna, hogy ezeket az élelmiszer-ipari feldolgozó üzemeket nem adja maradéktalanul, kivétel nélkül, kizárólagosan külföldi kézbe, hanem a dolgozók többségi tulajdona, a települések többségi tulajdona, a termelők többségi tulajdona kellett volna, hogy legyen.

Az önkormányzatok és én magam is, amikor ebben az időszakban voltunk, minden tiltakozást a törvényes eszközök tárában és annak keretén belül megtettünk. Ilyenképpen jó lelkiismerettel mondhatjuk, hogy az ön kérdésére igen a válasz, de jogállamban tudomásul kell vegyük azt, az igazi bölcsesség talán az, ha valaki tudja, fölméri, hogy az ő határai, korlátai, lehetőségei mint egyénnek, mint egy társadalmi posztot betöltőnek, hol vannak. Tehát ezen túl nem tudtunk terjeszkedni, de jó lelkiismerettel igen a válaszom, megtettünk mindent.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 112 2004.11.16. 1:15  17-328

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Gál Zoltán képviselő úr jelezte azt, hogy komolyan kellene venni egymást és magunkat. Igaza van, sőt megtoldom egy lépéssel: komolyan kellene venni a költségvetési tervszámainkat, és azt, hogy mi a valóság.

Ha ebben egyet tudunk érteni, akkor például a rendőrségre vonatkozó megközelítéséhez szólva, lehet, hogy nem is kellene többletforrást erre a területre kalkulálni, csak egyszerűen élni kellene vagy kellett volna azokkal az ígéretekkel, amelyek bizonyos belső ésszerű átcsoportosításokat próbáltak indukálni, például a végeken, a kis őrsökön a látható rendőrség megteremtése érdekében, a nagy vízfej megyei rendőr-főkapitányságokról vagy az Országos Rendőr-főkapitányságról való megfelelő átcsoportosítással.

De komolyan kellene venni azt az inflációt is, amely az általános úgynevezett dologi automatizmus elmaradása okán fog komoly gondokat okozni, többek között például a rendőrségnél, például az önkormányzatoknál. Ha csak az energiaár-emelkedésekre figyelünk, akkor egy költségvetés csak akkor tudná magát komolyan venni, ha ezeket a dologi automatizmusokat betervezte volna és odaadná a településeknek.

Végül pedig, államtitkár úr mondja, hogy súlycsökkentést nem terveznek az önkormányzatoknál. Most nincs jelenleg a teremben. (Dr. Katona Tamás az ülésterem bejáratánál jelzi jelenlétét.) Ezt a szándékot úgy is lehet kivitelezni, hogy nem adom oda azt a bizonyos összeget, amivel a 13. havi bért, a bérfejlesztés 6 százalékát, a köztisztviselői béralapot kellene növelni. Ki kell mondani: nincs az önkormányzatok büdzséjében ma már olyan összeg, amivel ezt ellensúlyozni lehetne. Mi van az időközben megkapott pluszfeladatokkal, amelyek a létszámok mellett szólnának, és mi van a többlet európai uniós elvárásokkal, amelyek ezeket a rendszereket, például az önkormányzatokat is érintik?

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 192 2004.11.16. 2:01  17-328

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! A kultúra területéhez tapadónak mondhatjuk az alapfokú művészetoktatást, amelyről a kormánypártok elmondták - egyébként pozitív előjellel szeretném szóvá tenni -, hogy a zeneművészeti ágban az alapfokú művészetoktatási intézményekben a tervezett 105 ezer forintos normatívát szeretnék megtartani, szemben az eredeti előterjesztés 95 ezres normatívájával. Ez rendben van, úgy tűnik, hogy a kormánypártok nem hiába adtak be ilyen módosító indítványokat, önök is figyelnek erre, az eredmény a fontos.

De mi van például ugyanennek az oktatási intézménynek a képző- és iparművészeti, táncművészeti, szín- vagy bábművészeti részével, ahol önök a normatívát szintén 10 ezer forint/gyermekkel csökkentik vagy csökkentenék. Az üzeneteik már nem érintik ezt a részt, ami aggályos, hiszen ebben az esetben mégiscsak a térítési díjakat ki kell vetni, amit mi ellenzünk, hiszen ez 23 750 forint vagy 14 500 forint lenne. Gondoljunk bele, hogy magyar átlagfizetésű családok egyébként jó képességű gyermekeiket ilyen térítési díjak mellett, tehát a képző-, iparművészeti, szín-, bábművészeti ágazatban nem tudják oktatni.

Ilyenképpen ki kell mondjuk, hogy ezek meg fognak szűnni, és ilyen irányú művészeti alapképzésre csak a fővárosban, tehetősebb településeken, tehetősebb családok tudnak eredményt elérni, és gyermekeket ide küldeni, de a kistelepülések, kisvárosok és alacsony jövedelmű családok nem, ha mégoly tehetségesek a gyermekeik, akkor sem, és mindez Bartók Béla, Kodály Zoltán és Munkácsy Mihály országában.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 204 2004.11.16. 2:13  17-328

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Ház! A Margit hídról beszéltünk, amely fontos örökségünk, és meg kell őrizni. De föl kell vetni a kérdést, hogy ez a költségvetés a marginális vonalra kerülő településeket és intézményeket milyen helyzetbe hozza. Az MSZP-s képviselőtársaink olyan pozitív híreket hoznak, hogy frakcióülésük után - melyen különböző pontjait tarthatatlannak tekintették ennek a költségvetésnek, mellyel mélységeken egyetértünk - jó híreik vannak. Vigyázzunk, az oktatási intézmények feje felől, a kistelepülések feje felől ezek a viharfelhők, amiket a költségvetési törvény sajnos a fejük fölé visz, még nem tűntek el. A művészeti iskoláknál - változatlanul mondom, a képző-, iparművészeti, táncművészeti, szín- és bábművészeti ágazatnál - önök változatlanul mínusz 10 ezer forinttal szerepeltetik a számokat a gyermekek esetében, ami tarthatatlan. Mi az üzenete ennek? A művészeti iskoláknak az egyik felét már nem akarjuk bezárni - eddig az egészet be akartuk zárni -, csak a másik felét szeretnénk bezárni, miután az nem tudja magát fenntartani.

A másik kérdéskör: a kistelepülések esetében az pozitív hír, hogy az alap- és a kiegészítő normatívát - majdhogynem pallérozzák önök a saját Oktatási Minisztériumukat, egyébként helyesen - eltörölni szándékoznak, és egységes normatívaként kívánják kezelni. De a probléma változatlan - kell mondani az iskolaigazgatóknak, a kistelepülések polgármestereinek -, ha ehhez tapadóan fenntartják a betervezett létszámkorlátokat, hiszen ebben az esetben be lehet zárni az általános iskolákat, és az oktatás által a szomszédos településekre exportált gyerekek lesznek a legnagyobb... - vidék, falu vagy jövendőbeli agrárium dolgozói közül annak elhagyói...

Ezeket kell elmondani, és ennek kell közösen megtaláljuk az ellenszerét. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 66 2004.11.17. 2:13  1-133

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP-SZDSZ-kormány infrastruktúra-politikája sokféleképpen jellemezhető, én azt mondom, hogy erősen hasonlít a Békés megyei körösi közúti-vasúti hidak állagára, amelyeken a következő táblák vannak kitéve: szélességkorlátozott, súlykorlátozott, magasságkorlátozott. Már csak egy korlát hiányzik, hogy itt átmenni és közlekedni nem lehet. És amikor e hidak tervezésére az igényt benyújtottuk, még a tervezést is elutasították.

Ugyanakkor emlékezzünk rá, hogy Békés megyében az Alföld egyik fő ütőerének, a 44-es útnak a fejlesztése, négysávosítása Gyula és Békéscsaba között elindult egy több mint 10 milliárdos programmal, határátkelőhely épült 1,4 milliárdos programmal Gyulánál, ahova növény-egészségügyi állomást is építettünk - az MSZP pedig bezáratta. Tehát építi az infrastruktúrát az MSZP, de leépíti, mint ahogy ez történt. Ugyanakkor tegyük hozzá, hogy Medgyessy Péter Gyula városában határozott ígéretet tett a 44-es út további építésére, de ahogy ő maga, úgy füstbe ment terv maradt a 44-es is, tizenöt éves távlatba kitolva.

De mit hallunk? Azt, hogy önök a vasúti szárnyvonalakat épp az én választókörzetemben az önkormányzatoknak szeretnék átadni. A történelmi Alföld-Fiume vasútvonal egy részéről van szó, a gyula-sarkad-vésztői vonalról. Tehát az önkormányzatok kénytelenek bezárni az alapfeladatba tartozó iskolákat, óvodákat, ugyanakkor működtessék a vasúti szárnyvonalat önhikiből, nagy hozzáértéssel.

No és mi van az infrastruktúránál a kispostákkal? Mit olvashatunk a legfrissebb lapokban? Azt, hogy eddig 750 község csatlakozott az ország valamennyi térségéből a falusi kispostahivatalok megmentéséért. Igen, a vidék lassan visszasírja az egykori galambpostát és a gyorsan működő lovasfogatos postát. Éppen ezért nem bíznak a kormányzat ilyen irányú politikájában, zarándoklatot indítanak a kispostákért Budapestre. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 100 2004.11.17. 2:13  1-133

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Szekeres Imre képviselőtársam gondolataival szeretnék egyetérteni és támogatni a megközelítéseket, aminek a gondolati lényege a jövőbeni várományos romániai európai uniós csatlakozás, ilyenképpen az Alföld sansza ahhoz, hogy Erdély, a Partium megközelítésével egy közös fejlesztés indulhat el.

Viszont meggyőződésem, hogy szavaink, vágyaink és tetteink egységét eme célrendszer érdekében célszerű szinkronizálni, olyanképpen például, hogy a vasúti vonalat, ami legalább megvan, és apáink, nagyapáink Nagyváradon, Nagyszalontán, Sarkadon, Gyulán át, Szegeden keresztül és így tovább, megépítették az Alföld-Fiume vasútvonalat, amely hivatott volt a hegyvidék, az Alföld és a tengerek kincseit kicserélni - mély szociológiai, szakmai feltáró munka után építették ezt -, ezt legalább ne építsük le és vissza, és ne tekintsük leépítendő szárnyvonalnak. Ebben és csak ebben az esetben lehetnek a szavak a tettekkel szinkronban. Ne a nagyváradiaknak, nagyszalontaiaknak, határ mellett élőknek kelljen ezért aggódni! Ha ez így valósulhat meg, és nem az az elképesztő gondolat, hogy önhikis önkormányzatoknak adjuk át működtetésre, akkor szinkronban lehetnek gondolataink, mint ahogy a 44-es utat is gyorsforgalmi autóúttá kellene építeni. De Románia vélhető, három év múlva való csatlakozása, ami a mi reményeinket is kifejezi, nem azt indokolja, hogy 15 éves távlatba toljuk ezt el, és az ebbe az irányba vezető körösi hidakat és egyéb közúti létesítményeket is fejleszteni kellene, hiszen ezek matuzsálemek, és gyakorlatilag azt mutatják, hogy ez a hídrendszer, ez a fejlesztési elképzelés nem vezethet a jövőbe, különösen Európába nem, és az Európa jövőbeni részét képező (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) román területek irányába sem.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 167 2004.11.17. 2:05  134-240

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Kétpercesem mottója: minden magyar felelős minden magyarért. Mi lenne, ha ebben a témában és ebben a Házban egyszer fölülemelkednénk azon, hogy mi a mi belső szociális, egészségügyi ügyünk, mi az egymás bántása és megbántottsága ügye, és a határon kívül - Trianon által amputáltan fájó végtagok mentén - lakók bajaira koncentrálnánk a magunk baja helyett? Miniszterelnök úr azt kérdezte, hogy magyarnak lenni jó-e, és mondta, hogy magyarnak lenni jó és nehéz. Igaza van ebben. Csakhogy Trianon által amputáltan sok évtizeden keresztül helyenként nem volt jó magyarnak lenni - az igaz, hogy nehéz volt. A miniszterelnök úr nem szavazna nemmel, ha Erdély egy kis falvában élt volna, nőtt volna fel, nem lennének milliárdjai, és nem hívna fel arra, hogy a magyar nemzet nemmel szavazzon.

(16.10)

Éppen ezért azt gondolom, hogy ennek a tanácskozásnak egyetlen szava lehet; úgy, ahogy Vitányi Iván emelkedetten mondta: a szeretetről kell hogy szóljon; de a szeretetről nem mint emócióról, hanem mint cselekvő szeretetről. Az a szeretet, amely tettekben nem nyilvánul meg, nem szeretet, hanem önzésünk jóindulata. S aki arra hív föl, hogy nemmel szavazzunk, a külhonban rekedt magyarságnak mit ad? Önzése jóindulatát, vagyis a cselekedet nélküli szeretetét, ehelyett pediglen cselekedjünk: menjünk el szavazni, és igenis mondjunk igent! Erre hívjuk fel a magyar önkormányzatokat, külön napirendre - mint polgármester is fölhívom polgármester kollégáimat -, megyei önkormányzatok, helyi önkormányzatok külön napirendre tűzzék a kérdést, vitassák meg, és helyben tegyék közzé, és hívjanak föl az egyértelmű igenre.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 209 2004.11.17. 1:27  134-240

TÓTH IMRE (Fidesz): Korózs Lajos képviselőtársunk megkérdőjelezte a Magyarok Világszövetségét, megkérdőjelezte a MÁÉRT-en a külhoni magyarok minden szervezetét, amelyek igent mondtak a jól vagy rosszul feltett kérdésre. Tételezzük föl, hogy nemzettestvéreink nem akarják az anyaországot romokban látni és romokba dönteni. Ön azt mondta, Korózs úr, hogy demagóg, aki számításokat nem végez. Nemzettestvéreink - ha szabad a költő szavaival szólni - Góg és Magóg fiai, és nem demagóg fiai, ilyenképpen az egész szavazás 5-én szerencsére nem jobb- és baloldalról fog szólni, hanem arról fog szólni, hogy ki az, aki látja, hogy a határon túl hogyan élnek magyar testvéreink.

A Ceauşescu-rendszerben ott élő magyarok mondják azt, hogy jó volt az a rendszer azért egy szempontból, mert beléjük épített egy jó, barát- és ellenségfölismerő rendszert, egy szóban kifejezve: egy tartást, egy jó magyarságtartást. Ez az, amit belőlünk hiányolnak, és tartok tőle, hogy bennünket együttvéve annyi sérelem nem ért, mint akár egyetlen székely családot. Erre kell figyelemmel lennünk.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 63 2005.05.17. 3:18  62-68

TÓTH IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Önök három évvel ezelőtt programjukban a magyar népnek egy átfogó egészségügyi reformot ígértek. Szögezzük le: ebből semmi nem valósult meg, üres ígéret maradt. Hacsak nem abban merült ki az önök reformja, hogy éppen a harmadik egészségügyi minisztert fogyasztjuk az ön személyében, tehát úgy évente átlagban egyet. Az ütemes, lihegő és izzadó hároméves helyben járásukat önök elunták, és a Gyurcsány-kormány száz kis lépés megtételére szánta el magát. Nos, lássuk, e tárgyban mi a krémes ígéret, és ehhez képest mi a rémes valóság csak a mentőszolgálatokra vonatkozóan! (Dr. Géczi József Alajos: No, új szövegíród van?)

Miniszterelnök úr ez év április 22-ei gyulai egészségügyi fórumán a következő két évre, tehát 2005-2006-ra 275 rohamkocsi, 400 mentőgépkocsi beszerzését ígérte, teljes felszereléssel. Ehhez képest a 21 lépés program már csak 40 darab rohamkocsiról és 80 darab mentőkocsiról szól. Melyik szám az igaz?

Cseppben a tenger - lássuk lendületes leépítő lépéseiket a sarkadi mentőállomás példáján! Ez a mentőállomás az Orbán-kormány idején, 2002-ben indult, és 22 500 fő számára biztosított valóban 15 perces elérhetőséget. Ekkor még 29 fővel indult, majd egy esetkocsival, két mentőkocsival, teljes felszereléssel és létszámmal zavartalanul működött - eddig. Mígnem önök 2004. X. hó 1-jétől az addig éjjel-nappal, munkaszüneti napokon is működő diszpécserszolgálatot megszüntették. Ezzel egyidejűleg két és fél fővel csökkent a dolgozói állomány, azt a létszámot átirányították egy másik városba. Ha a mentősök tehát elhagyják az épületet, az oda bekopogó zárt ajtót talál. A mentővel történő betegszállítás korábban kötelező volt, önök ezt az ellátást fellazították, ez már nem kötelező. Hétvégén az eddig 12 órával működő mentő most már csak 10 órával működik, az eddig 24 órában működő esetkocsi már csak 12 órában, a három autóból egyet éppen most terveznek elvinni a településről.

Mindezen intézkedések ellentmondanak a miniszterelnök meghirdetett programjának, mások a szavak, mások a tettek. Kérdezem tehát: ha a legnagyobb érték az élet, akkor ahol tehát leépítik a már működő mentőállomásokat, ott ez már nem működő szempont? Fejlesztés-e valójában, ha a mentők területén összességében eddig működő mentőállomásokat erősen csonkolunk, és másik településre visszük annak alkatrészeit, s mindezt még növekedésnek is kiálthatjuk ki? Végezetül: várható-e a sarkadi, Békés megyei és más mentőállomásokon az eredeti kapacitások indokolt visszaállítása, amit önök leépítettek, vagy tovább csonkolják a már létezőt? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Várom miniszter úr mentő ötleteit, azaz megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 67 2005.05.17. 1:13  62-68

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Ön az egészen konkrét válaszokat kerülte. (Derültség az MSZP soraiban.) Tájékoztatom önt: csak hab a tortán, de inkább keserű pirula, hogy hétvégén Békés megyében Mezőkovácsházán nem működik az esetkocsi, önök leállították.

 

(15.30)

 

A megyében megtiltották a hétvégi betegszállítást. Ilyen még nem volt! Békés megyében 15 mentőautóval kevesebb működik ez évben. Miért? Ez a lopakodó privatizáció? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Igen!)

És egyébként zavarban vagyunk. A miniszterelnök füllentett Gyulán, ön esetleg falaz neki itt a parlamentben - valamelyik szám hamis. Gyulán 225 rohamkocsit, a programjukban itt már csak 40-et írtak, 400 mentőt, itt már csak 80-at. Ha ekkorát sorvadt három hét alatt ez a szám, mi lesz a következő három hétben és három hónapban?

Ez a lufiprogram az önök részéről az, amikor a minden dimenziójában semmi a valami látszatát akarja kelteni. Ezért fenntartom állításomat, és az önök egészségügyi fejlesztési ballépéseit túlélni akarók nevében nem fogadom el az ön válaszát. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 150 2005.06.27. 2:08  149-156

TÓTH IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Választókörzetem legnagyobb településétől, Gyula városától mért húsz kilométer sugarú körön belül mintegy hat hónap alatt több mint 1200 dolgozót bocsátottak el. Nem a teljesség igényével, de kegyelettel említsünk néhány ilyen munkahelyet: Békéscsabai Barnevál 400 dolgozó, békéscsabai István-malom 60 fő, KSH 45 fő, Gyulai Tejporgyár 100 fő, gyulai Kövizig 30 fő, megyei falugazdász-hálózat 27 fő, környezetvédelmi felügyelőség 11 fő, ÁNTSZ 36 fő, növény-egészségügyi állomás 10 fő, gyulai-sarkadi Folkart Co-op Szőnyegszövő Kft. 100 fő, Sarkadi Keverőüzem első lépésben 20 fő.

Az 1093. számú kormányhatározat, mely a Békés megyei foglalkoztatási feszültségek kedvezőtlen hatásait lett volna hivatott ellensúlyozni, megbukott. A kihelyezett kormányülésen tett ígéretbuborékok után a nagy hírű Gyulai Húskombinát vezérigazgatója bejelentette, hogy dolgozóik egyharmadát, mintegy 350 főt elbocsátanak. Még belegondolni is rossz, hogy mi lesz a sok ezer beszállító és háztáji sertéstartó sorsa, hiszen ennek következményeként a vágósort leállítják.

Ezért kérdezem, ha hat hónap alatt születik több mint 1200 elbocsátott munkanélküli csak egy választókörzetben vagy megyében, miközben lendületben az ország, a gazdaság, akkor mennyi születik a következő hat hónapban, ha netán alábbhagy a lendület. Ha a hátrányos helyzetű térségek megkülönböztetett megsegítését ígéri a kormány, akkor miért nem tesz a bezárásokat, elbocsátásokat felismerő, megelőző gazdasági szabályozó lépéseket? Konkrétan a folyamatban lévő húskombináti, háziipari szövetkezeti, bútoripari, gyulai, sarkadi munkahelyek elbocsátás helyetti megtartásáért tud-e tenni, akar-e tenni és mit a kormány? És ha mégis megszűnnek e munkahelyek, az elbocsátott ezreknek milyen holnapot, jövőt ígér, ad a felelős kormány? - ha felelős. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 154 2005.06.27. 1:09  149-156

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Az ön stílusában folytatva: jó estét kívánunk! Önök az események után kullognak, hiszen mit ígértek: munkahelyet, munkahelyet, munkahelyet. Ennek hogy cseng az akusztikája Békés megyében az 1200 elbocsátott ember fülében? Megszüntetni, megszüntetni, megszüntetni. Ez a probléma. A húsipari cégek sorra dőltek be, Zalahús, Ringa Rt., Pick ceglédi üzeme. Most a Gyulai Húskombinát egyharmada következik, az üzemi tanács hat hónappal ezelőtt mindegyik minisztériumnak írt, a miniszterelnöknek írt. Önök válaszra sem méltatták őket, meghívásuknak nem tettek eleget. Egészen egyszerűen, ahogyan ők fogalmaznak, önöknek rájuk nincs szükségük, ezért demonstrációs bizottságot alakítottak.

Békés megyében összecsúszik a gabonatermés, nem kell a sertés, tucatjával zárnak be a munkahelyek, ezrével küldik el az embereket. Ez a tény. Sajnos, tudjuk, hogy a teher, a baj közös, de a felelősség valószínű, hogy nem.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 200 2005.07.04. 2:12  199-203

TÓTH IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Önök ez év márciusában tájékoztatták az Országgyűlés önkormányzati bizottságát arról, hogy terveik szerint Balassagyarmat és Vésztő térségében a vasúti szárnyvonalakon kísérleti programot indítanak el. Ennek lényege abban állna, hogy átadni kívánják ezeket a vasúti szárnyvonalakat az érintett önkormányzatoknak fokozatosan a vasút tevékenységére. Tudjuk, emögött az áll, hogy a tartósan ellehetetlenült, 70 milliárdos hiánnyal küszködő MÁV Rt.-t az állam részéről helyzetbe akarják hozni.

Ugyanakkor valóban szükséges az EU vasúti rendszerébe integrálni a magyar vasúti rendszert is. A leggyengébb vasúti szárnyvonalakat ezért akarják az érintett önkormányzatoknak átadni. Az önkormányzatok ilyen szándékot, hogy átvegyék ezeket a szárnyvonalakat, nem jeleztek, miután alapfeladataikkal is alig tudnak megbirkózni, az önkormányzati intézmények tucatját vonják össze, zárják be. A vésztői kísérleti terepasztalon 18 önkormányzatot érintene ez a páratlan lehetőség, melynek több mint 80 százaléka önhibáján kívül hátrányos helyzetű önkormányzat.

Ezért kérdezem tehát önt, nem az-e az eltervezett állami cél, hogy a kísérleti vasúti szárnyvonalak lebontását az érintett és gyanútlan önkormányzatokkal mondassák ki a későbbiekben.

Amennyiben pedig valóban jó szándék vezérli a kormányzati tervet, úgy miért nem részeltetik az összes önkormányzatot a vasúti vagyonban? Vagy a kísérletet miért nem a jobb állagú vasúti pályák és a jobb adóerő-képességű önkormányzatok területén kezdik el? A tartósan ellehetetlenült, lerobbant MÁV-területek, vasúti pályák házassága az önhikis önkormányzatokkal nem eleve csőd-e?

Végül: hogyan akarják a programot jogszerűen kivitelezni, amennyiben az érintett kíséreti területen az önkormányzatok többsége deklarálja, kimondja, hogy nem fogadókész az ügyre, köszönjük, nem kérjük?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 187 2005.09.12. 2:17  186-189

TÓTH IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A nyár folyamán Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter úrhoz fordultam egy egyszerűnek tűnő kérdéssel: mi lesz a körösi leszakadó hidak sorsa? Hozzáteszem: egy leszakadó megyében, Békés megyében, és két leszakadó kistérség között, Gyula és Sarkad kistérsége között.

Érdemi választ is kaptunk, mégis néhány kérdést most szóban is meg kell ismételni, mert aktualitása van. A kérdésem tételesen: az új híd miért nem került megtervezésre az elmúlt három évben a Fehér- és Fekete-Körösökön, a két közúti és két vasúti hídra vonatkozóan?

A másik kérdésem: az önök megítélése szerint van-e esély a körösi közúti hidak belátható időn belüli újjáépítésére? A harmadik, hogy foglalkoztak-e önök azzal, hogy ilyen szeszélyes folyókon, mint a Fehér- és a Fekete-Körös, ahol ezek az érintett százéves hidak az oldalnyomástól nincsenek védve, belelógnak a víz szintjébe árvíz, magas vízszint esetén, az átépítést ezzel indokolják. Tehát ezzel a műszaki problémával foglalkoztak-e?

És végül mikor lesz e hátrányos helyzetű, leszakadó térség a 20 tonnánál nagyobb súlyú közúti és vasúti járművekkel végre megközelíthető a két elaggott köz- és vasúti hídon keresztül?

És az előzményről röviden annyit, hogy én három évvel ezelőtt önöknek jeleztem - szóban és írásban - a közút, a vasút és a vízügy megyei vezetőivel ezt a problémát. Korrekt volt a válaszuk: elindítjuk a tervezést. Ehhez képest nulla volt a cselekvés, egy tollvonás nem történt.

A fekete-körösi híd ezzel nem foglalkozott, nemes egyszerűséggel leszakadt, és pillanatnyilag ez a helyzet. 600 millióba kerül az önök kalkulációja szerint az építés, az új híd építése, és mindössze 250 millióért újítják fel. Lehet, hogy ez pénzkidobás, kérdezem, hiszen csak 350 milliót (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) kellett volna hozzátenni ahhoz, hogy egy új híd születhessen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 100 2005.10.04. 2:07  17-179

TÓTH IMRE (Fidesz): Miniszterelnök úr az igazságosság, hitelesség gondolataival indította bevezetőjét, és utalt arra, hogy szent ígéret van a kormány részéről a területi kiegyenlítések irányába, vagyis a halmozottan hátrányos helyzetű térségek különböző területfejlesztési forrásokból nagyobb támogatást kellene hogy kapjanak ebben az évben és a következő esztendőben. Ezzel ellentétben például az elmúlt hetekben jelent meg a sajtóban egy összegzés, amely fényesen bizonyítja, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű kistérségek halmozottan hátrányosan kevesebb forrást kaptak ebben az esztendőben a szocialista vezetésű területfejlesztési tanácstól és a régiótól is. Mi van az ígérettel? Mi van az igazságossággal, ha a gyöngébbet erősebbé szeretnénk tenni, a tények és a számok ez évi tükrében? (Közbeszólás az MSZP soraiból: Majd Deutsch Tamás válaszol.)

Medgyessy Péter a gyulai vár tövében a 44-es út gyorsforgalmi autóúttá való építését ígérte, ha a kormánykerék a kezébe kerülhetne - volt akkor feltételesen a gondolat. Majd tény lett belőle, az is tény, hogy ebből az útból nem lett sem gyorsforgalmi autóút, sem autópálya. Igazságosság és hitelesség kérdése, nyilván a jelenlegi kormányzat jogutód.

Mi van a kisposták ügyével? Az én választókerületemben is bezártak működő kistelepülési kispostát, éppen Újszalonta településen. Éppen a legnehezebb sorsú, a legalacsonyabb jövedelmű, a legrosszabb intézményi ellátottságú településeket, családokat és lakosságot sújtja ez a probléma. További kispostabezárásokból már nem szabad hogy kérjünk. Másnak a nyomorát át kell tekinteni, és azon segíteni kell. A jelenlegi kormányzati kis lépések nem segítik a kistelepüléseket.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 293 2005.11.02. 2:05  272-420

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Ház! Érdekes volt hallgatni a délután folyamán és az előző pillanatokban, hogy kormánypárti parlamenti képviselőtársaink szerepzavarba kerülnek, ámde helyes, jó önkritikával is fogalmaznak. Hiszen például Lendvai Ildikó tüsténkedett, amikor elmondta, hogy végig kell gondolni az önkormányzatok szerepét, helyzetét, jövőbeni fejlesztését, hasonlóan beszélt az MSZP-ből most Halmai Gáborné vagy Jüttner Csaba az SZDSZ-ből.

De hát azt kell kérdeznünk ellenzéki oldalról, hogy így a ciklus végén, annak negyedik évében nem kellene-e a végiggondolás helyett végiglépkedni azon a pályán, úton, amit önök - nagyon helyesen - a kormányprogramjukban átfogó államigazgatási, közigazgatási és önkormányzati reformként meghirdettek, majd elfelejtettek beterjeszteni a parlamenthez. Egyetlenegy olyan törvénytervezet sem volt, amelyet módja lett volna az ellenzéknek megvitatni az államigazgatási, önkormányzati reform címmel. Ugyanakkor százmilliókat fizettek ki olyan programokra, amelyek erről szóltak, például az Idea-program, amelyből semmi sem lett, szélbe szórt pénz, az adófizetők pénze, szélbe szórt energia.

Többen szóltak a kiegyenlítés elvéről, ami nagyon helyes területfejlesztési elv. Van is mit kiegyenlíteni, hiszen egy beszédes adat: 574 milliárd forint az összbefektetési terhe az önkormányzatoknak most, ami jó súly, ebből viszont 370 milliárd a fővárosé, mindössze 204 milliárd forint a befektetése 3186 önkormányzatnak Magyarországon. Tehát főváros-vidék ellentét helyett figyeljünk ezekre az adatokra, és mindjárt rájövünk arra, hogy nagy szükség van a kiegyenlítésre.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 309 2005.11.02. 2:09  272-420

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Minden gondolkodó ember a költségvetés hiányaiból visszakövetkeztet okokra, hiszen a hiány egy bizonyos része okozat. Az ÁSZ világossá teszi, hogy a nagy rendszerek át nem alakítása, üres ígérete - az egészségügyi reformra, az államigazgatási reform elmaradására utal -, bizony megalapozta azokat a hiányokat, amiről beszélünk.

Wiener képviselőtársam jelezte, hogy feltett szándékuknak, miszerint mindenképp szerették volna benyújtani ezeket a nagy törvénytervezeteket, a kétharmados törvény állta útját, előtte magasodott. Kérdezem én, hogy amikor önök a programjukat meghirdették, elhitették az országgal, hogy szeretnék meglépni ezeket a lépéseket, akkor miért nem voltak ennek az ismeretnek a birtokában, ami a kétharmadra vonatkozik?

De fordítsuk meg a kérdést! Ha már ennek az ismeretnek a birtokába jutottak, és úgy gondolták, hogy mégsem terjesztik be a parlament elé ezeket a törvényeket… - mert szögezzük le, nem készült ilyen törvénytervezet, nincs neki száma, nem került a parlament elé, nem volt módunk megvitatni, és nem utasítottuk vissza. Önök egy feltételezésből indulnak ki, és a feltételezés szintjén elvetették azt a lehetőséget, ami négy évig önöknek megadatott; most már három-négy hónapban egészen biztos, hogy nem.

Node, hogyha önök ilyen ismeret birtokába jutottak utólag, akkor miért tetszettek százmilliókat kifizetni olyan kutatásokra, amelyekre úgy sincs szükség, mert a kétharmados törvényelfogadási feltétel abszolút akadályt jelent? Ez bizony egy kicsit logikailag bukfenc, tehát ez a négy év nem volt más a nagy rendszerek átalakítási szándékában, mint egy négyéves ütemes, ruganyos, ritmikus, izzadságos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) helyben járás.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 331 2005.11.02. 2:14  272-420

TÓTH IMRE (Fidesz): Az időközben a teremből távozó Csabai Lászlóné polgármester asszony, aki egyébként jó gyakorlattal rendelkezik, a költségvetés felelősségéről beszélt és a felelős költségvetésről. Szerintem mélységesen igaza van. És éppen ezzel van a legfőbb bajunk, hiszen azt kérdezzük, hogy például ebben az esztendőben hol volt ez a felelősség, amikor a nagyarányú energiaár-emeléseknek semmilyen kompenzációját az önkormányzatok nem kapták meg. Ugyanakkor nem szabad ezt a kérdést leértékelnünk, hiszen 3187 önkormányzat több mint 13 ezer intézményt tart fenn, tehát mindaz, amit önök nem adnak oda az önkormányzatoknak vagy intézményeiknek, kórházakban lévő beteg embereket, szociális otthonban fekvő időseket, óvodásokat, bölcsődéseket, közép- és általános iskolásokat és kollégistákat érint. Ez a lényeg!

A belügyminisztert kérdeztük, hogy mikor lesz kompenzáció, felelős költségvetés, felelősség az intézményekben lévő emberekért. A válasz az volt, hogy már 1,8 milliárdon gondolkodnak a Pénzügyminisztériummal. Ez év közepén volt. Most egy levelet kaptam tőle, hogy 500 millió már lesz. Ez egyharmada az iménti számnak. Decemberben mi lesz ebből az egyharmadból nulla forint kompenzációban? De hol volt ez a felelősség? Az állam ígéri a köztisztviselők bérfejlesztését, de ti, önkormányzatok fizessétek. Hol volt ez a költségvetési felelősség a köztisztviselők ez évi 12 százalékos összes bérfejlesztési fedezetének visszatartása, utóbb 3 milliárdocskával való, beismerő vallomásnak is számító odaadása mellett? És hol lesz a felelősség, amikor zároltuk a 21 milliárdot, amit az önkormányzatok ebben az évben epedve vártak, hogy önök feloldjanak, most pedig megüzenték, hogy szó nincs erről? Erre már hideg vizet ihatunk. Ez viszont felelőtlenség. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 341 2005.11.02. 2:07  272-420

TÓTH IMRE (Fidesz): Szabó Zoltán képviselőtársunk az előző percekben azt vetette föl és azt állította, hogy az önkormányzatok az utóbbi években több állami támogatást kaptak. Nos, fogadjuk el az ő gondolatát egy pillanatra, de ugyanakkor az országos önkormányzati érdekszövetségek ezzel összefüggő, tartalmában pedig ezzel ellentétes gondolatát szeretném idézni.

Az önkormányzati szövetségek vezetői politikai hitvallásukat tekintve úgy aránylanak egymáshoz, hogy talán hat kormánypárti és egy nem kormánypárti van közöttük. Ennek ellenére egységesek, és a következőt állítják; Szabó Zoltán képviselőtársamnak idézem most ezt. Tehát mondják, hogy 2005-ben és 2006-ban a forráskivonás együttes összege mintegy 69 milliárd forint. Igen mélyen alulbecsülik, de maradjunk a 69 milliárdnál. És ebből ők úgy ítélik meg számításaik alapján egyébként, hogy a jövő évi költségvetésből mintegy 48 milliárd forint az, amely kivonásra kerül. Tehát nem többet, hanem ennyivel kevesebbet kapnak az önkormányzatok. Szabó képviselőtársamnak mondom, hogy ha tehát ezt vitatja, akkor az önkormányzati szövetségek jeles szakembereit kell perbe és haragra hívja vitájában ezzel a túlzó állásponttal.

Ami azonban a felelősség kérdését illeti, szeretném folytatni a költségvetés kapcsán, hiszen nemcsak arról van szó, hogy a mostani 21 milliárdot önök nem oldják fel - tehát erre hideg vizet ihatnak az önkormányzatok, noha nagyon várták -, hanem a 2006. évi költségvetésükben ezt megtoldják még egy lépéssel, mégpedig hátrafelé lépnek: 28,3 milliárdot kívánnak zárolni. Ez egy olyan szaloncukor egy papírban, ami egy üres papír, és nincs benne cukor.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 345 2005.11.02. 2:06  272-420

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Felelősség és felelőtlen költségvetési előterjesztés: 3 és 4 százalékos bérfejlesztésre készülnek önök. Valószínű, hogy ennek alapja van, és most folynak ezek a tárgyalások.

A gond csak az, hogy 1 százalék bérfejlesztés csak a közalkalmazotti szféránál 8 milliárd forintnak felel meg. 4 százalék esetén legjobb esetben ez 32 milliárd.

(19.30)

Az Állami Számvevőszék is és a hétköznapi gyanútlan olvasója a költségvetésnek keresi, de nem találja ennek a 32 lehetséges milliárd forintnak a lábát a költségvetésben. Nincs rá fedezet. Felelős-e ezért a költségvetés előterjesztője? Önök esetleg megint azt üzenik a közalkalmazottak többségét munkáltató önkormányzatoknak, hogy önök ígérnek, egyébként felelőtlenül, pontosítok: forrás nélkül, amely nincs a költségvetésben, tehát bért fejlesztenek, de nincs forrás, és az önkormányzatok fizessék ki? Akkor igaza van az önkormányzati szövetségeknek, hogy óriási összeget vonunk ki ismét az önkormányzatok költségvetéséből, például fedezet nélküli megígért és majdan önkormányzatokkal kifizetendő bérfejlesztés formájában. És mi van, ha ehhez még a köztisztviselők további iksz milliárd bérfejlesztése is hozzájön? Egyébként az ÁSZ azt jelzi, hogy több ponton nem felel meg a költségvetés a hatályos törvényeknek. Épp erről beszélünk, tehát az önkormányzatoknak is olyan feladatokat lehet adni alkotmány szerint, önkormányzati törvény szerint, amely feladatokkal adekvát, tehát azt fedő, azzal egyező feltételrendszert is adunk, például bérben.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 361 2005.11.02. 2:25  272-420

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Ház! Az előttem szóló Fazakas Szabolcs európai uniós képviselő úr gondolataival teljes mértékben egy hullámhosszra lehet helyezkedni. Többek között ő arról beszélt, hogy új, jobb Európát új, bővülő eszközökkel kell építeni. Aki viszont a célt, mondjuk, ezt a célt akarja, annak az eszközöket is akarnia kell.

No, nézzük, a magyar költségvetés eme nemes célhoz milyen eszközöket rendel! Például a nem magyar nyelven folyó nevelés és oktatás, valamint a roma kisebbségi oktatás normatívája 45 ezer forint/főről 41 ezer forint/főre csökken, tehát mintegy 10 százalékkal, 4 ezer forinttal. Mi ennek az üzenete az új és a jobb Európa-építés célja irányába? Vagy a nemzetiségi nyelvű, két tanítási nyelvű oktatás nyelvi előkészítő oktatása 76 500 forintról 61 500 forintra csökken; mínusz 15 ezer forint. Mintha most léptünk volna be az Európai Unióba, amelynek újnak, jobbnak és többnek kellene általunk, velünk lennie, hiszen karátjainkat is vinnünk kellene, például a nyelvtudásunkat. Ezzel szemben úgy tűnik, a nyelvi képzés szisztematikus leépítés előtt áll, ha a támogatási arányokból indulunk ki, amelyek tehát nem azonosak az ideivel, nem növekvőek, hanem igen erősen csökkenőek. Mi következik ebből? Mit üzenünk egy új, szebb és gazdagabb Európának?

Végezetül a helyi kisebbségi önkormányzatok, amelyek az itt élő nemzetek meghosszabbított kezei, jó kulturális és nyelvi híd, nos, tehát a kisebbségi önkormányzat működésének általános támogatása, amely eddig 714 ezer forint volt, most 640 ezer forintra csökken. Mennyi a különbség? Nem kell számolni, durván 10 százalék mínuszban és nem pluszban, ez mínusz 74 ezer forint. Ennek a lépésnek mi az üzenete a nemzetiségiek irányába, a kisebbségi önkormányzatok irányába, Európa irányába?

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 399 2005.11.02. 13:45  272-420

TÓTH IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Minden ember településen él, ezért nem mindegy, hogy miből, hogyan, csökkenő vagy növekvő arányban és színvonalon, vagyis sokan szóvá tették, hogy a költségvetés sorsok, emberi sorsok, egész települések meghatározója. Elhangzott a vitában, hogy 3187 önkormányzat 13 ezer intézményt tart fenn, ennek rendkívül nagy a súlya, a költségvetési súlya is.

A 2006-os költségvetés betegségének egyik fő oka a nagy elosztórendszerek beígért reformjának elmaradása, amit mind a két oldalról megvitattunk. 2006-ban is elmaradt, és úgy néz ki, ebben a ciklusban el fog maradni az önkormányzatok gazdálkodásának átfogó reformja, de ne felejtsük el, ígéret volt. A feladat- és hatáskörök rendszer lényegi változtatására nem került sor, a gazdálkodás szabályozási feltételrendszere alapvetően változatlan, a pénzügyi feltételei pedig romlanak - mondja többek között az Állami Számvevőszék is.

Az önkormányzatok központi forráslehetősége 2006-ban 1274,5 milliárd forint, a 2005. évi költségvetési törvény szerint az önkormányzatokat 1349,8 milliárd forint központi forrás illeti meg. A jövő évi forráslehetőség több mint 5 százalékkal kevesebb az ez évinél. A központi számítások ennél kedvezőbb forrással kalkulálást mutatnak annak függvényében, hogy a 2005. évi kiinduló adatokat milyen tényezőkkel korrigálják. A 2006. évi költségvetési törvényjavaslat az 1274,5 milliárd forint központi forrásból a fentiek mellett még 28,3 milliárd forint tartalék képzésének kötelezettségét is előírja. A kisebb, olcsóbb, de hatékonyabban működő állam megvalósításának indokával a 2006. évi központi forráslehetőség meghatározásánál indulásként 19 milliárd forint megtakarítással számol a törvényjavaslat az önkormányzati szférában. Így 2006-ban az önkormányzatok finanszírozásából közel 48 milliárd forint kerül kivonásra, vagyis 2005-ben és 2006-ban a forráskivonás együttes összege 69 milliárd forint.

A normatív állami hozzájárulások továbbra sem fedezik a személyi juttatások, azok járulékaival kapcsolatos kiadásokat. A korábbi években javasolt, végrehajtott létszámcsökkentésekből felszabaduló megtakarítások mellett jelentős saját forrás bevonására van szükség, Évek óta nem volt dologi fejlesztés, automatizmus, így nem került sor az inflációs hatás ellentételezésére sem. Mind az oktatási, mind a szociális területen a törvényjavaslatban szereplő normatívák még a szinten tartáshoz sem nyújtanak fedezetet. A költségvetési törvényjavaslat szerint az oktatási kiegészítő normatívák megszűnnek.

Nem szerepel a javaslatban az étkezés általános támogatása, amely a rezsiköltséghez nyújtott hozzájárulást. Ennek hiányában jelentősen növekednek az önkormányzatok terhei. Nem tartalmazza a törvény a diáksporttal, a minőségfejlesztési feladatokkal, a pedagógiai szakmai szolgáltatással, a gyermekjóléti szolgálattal kapcsolatos feladatok ellátásával kapcsolatos normatívákat. Drasztikusan csökken a kollégiumi ellátással kapcsolatos normatíva. A költségvetési törvény 3. számú mellékletében az alapfokú oktatás, óvodai nevelés, általános iskolai oktatás 1-4. osztálya jogcímeknél az átlaglétszám után igényelhető kiegészítő normatív hozzájárulás teljes mértékben megszűnik. A tanulók kulturális, egyéb szabadidős, egészségfejlesztési feladataira, diáksporttal kapcsolatos feladatokra a tervezet nem tartalmaz állami támogatást, ami a tanulók egészséges neveléséhez feltétlenül szükséges lenne.

A törvényjavaslat és így az önkormányzatok központi forrásai nem tartalmazzák a 2006. évi központi bérintézkedéseket, illetve ezek pénzügyi fedezetét. Nem számol a törvénytervezet a dologi kiadásoknál várható 3,5-4 százalékos infláció és gázáremelkedés miatti többletkiadással. Az áfakulcs 5 százalékos csökkentése nem eredményez akkora megtakarítást, mint amennyit az előbbi többletkiadások okoznak.

Alapvetően a kötelező tartalékképzés, az olcsó állam miatti forráskivonás, a 2005. évi központi bérintézkedések fedezetének részbeni hiánya, a 2006. évi központi bérintézkedések fedezetének biztosítása hiányában az önkormányzatok működőképessége 2006-ban veszélybe kerül. Nincs elfogadható szakmai és politikai érv amellett, hogy a nemzetgazdaság állítólagos dinamikus, 4 százalékos növekedése ellenére az önkormányzati szférában a központi források összességükben csökkennek 2005-höz képest. Kérdezzük tehát: miért, miért és miért?

A bérekkel összefüggésben kívánatos, hogy a 2006. évi központi bérintézkedések központi forrásfedezete az érdekegyeztetés során meghatározott összegben vagy arányban kerüljön megállapításra. A bérfejlesztés fedezete külön tételként és teljes egészében kerüljön be a költségvetési törvénybe! Egyedül ez vagy ez lehet a tisztességes. Minden olyan összeg, minden olyan forrás, amit a települési önkormányzatoktól elvonunk, azt jelenti, hogy az önkormányzatok először fejlesztéseiket csökkentik, fejlesztéseikkel nem tudnak pályázati síkon lépni, önerőt nem tudnak produkálni, majd pedig szorosan ezt, tehát a fejlesztésekben való visszalépést követi az alap-, kötelező feladatok nem megfelelő elvégzése, vagyis azok elmaradása.

Az a javaslatunk, hogy az ez évi normatívák átlagát, számait, ahol nincs szervezeti változtatás, tehát nem indokolt, funkcionál továbbra is az az ellátási forma, minimum a 2005. évi szinten, az ez évi szinten tartsuk meg. Az volt a kérdés, mi a javaslatunk lényege. Ez a lényege, és mintegy 2,5 százalékos inflációnövekedéssel is számolva meg kell azokat emeljük, hogy minimum a szinten tartást meg tudjuk célozni. Egyéb esetben az fordul elő, ami talán nem is titkolt kormányzati szándék, hogy a központi költségvetési hiány palástolására a konfliktuspontokat a települési, megyei önkormányzati szintekre toljuk le, és ez azt jelenti, hogy egymással állítjuk szembe a települési önkormányzatot, képviselő-testületet a lakossággal, a megyei vezetést a megye lakosságával, tehát az embereket az önkormányzatokkal. Nem korrekt, nem tisztességes! Ha pedig az a cél, hogy kevesebb feladatot lássanak el az önkormányzatok, akkor nem szabad több feladatot feltétel nélkül, forrásfeltételek nélkül átengedni, vagyis oktrojálni, kötelezővé tenni feltételek nélkül.

 

(21.20)

Tulajdonképpen ez a költségvetés, ha úgy tetszik, beismerés is, hiszen a jelenlegi állami vezetés beismeri, hamisak azok a szlogenek, hogy dübörög a gazdaság, nagy a jólét, bennünket irigyel ilyen és olyan állam. Tudjuk, ezek lózungok, a valóság a költségvetésben jelenik meg, annak erős visszafogásában. Az önkormányzatoknak tehát pluszfeladatokat nem szabad adni feltételek nélkül.

Ami pedig a bérfejlesztést illeti, valószínűleg kétségtelenül nagy szükség van arra, de csak abban a mértékben ígérje meg az állam, helyezze kilátásba, amilyen mértékben módjában - és nem szándékában, módjában - áll ennek a teljesen elkülönített, tételesen bemutatott fedezetét biztosítani. Minden más hamis megoldás, az ez évi bérfejlesztésekhez hasonlóan, ami láthatóan rossz pályára vitte az önkormányzatokat. Ma is ezt nyögik, ezért kell annyi hitelt felvenniük az önkormányzatoknak, ezért adtak el annyi vagyont, és az eladósodás trendje sajnos tovább nő.

A körzeti igazgatás normatív feladatai furcsa módon - tételesen hármat említek: okmányirodák, gyámügy, építéshatósági feladatok - mind, kivétel nélkül normájában, forintjában csökkennek; a feladat nem, azt állítólag el kellene látni. Kinek a feladata ez? Ez állami feladat, a jegyzőn keresztül látják el az önkormányzatok. Mit mutat a forráscsökkenés erre a konkrét állami feladatra? Azt, hogy ebben a költségvetésben az állam a jegyzőkön, a helyi hatóságokon keresztüli állami feladatellátáshoz sem tudja, így tehát nem akarja biztosítani a feladattal egybeeső adekvát forrást.

Az utak fejlesztésére vonatkozó dübörgő elképzelés, amely ebben az évben 10 milliárd feltételt adott, 50 százalékkal csökkent, vagyis 5 milliárd forintra csökkent, közben pedig az útjaink bajairól beszélünk mind a fővárosban, mind vidéken.

A szociális, gyermekjóléti alapszolgáltatási feladatoknál a szociális étkezésnek 4800 forinttal, a házi segítségnyújtásnak 15 200 forint/fővel csökken a normatívája. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtásnak 12 000 forint/ fővel, a támogató szolgálatoknak 1 millió 278 ezer forint/szolgálattal igen jelentős arányban, gyakorlatilag mintegy 10 százalékkal csökken a támogatása.

És mit hallottunk a miniszterelnök úrtól? Síkra szállt az utolsó három, négy, öt, hat hónapban a szegénység ellen, a szegények érdekében. Szegénység, óh! E mellett az erősen csökkenő költségvetési, szociális tétel mellett más nem juthat eszünkbe, mint az, hogy ez farizeus magatartás: a száj azt mondja, támogatni akarom nagyobb mértékben a szegényeket, a kéz pediglen elveszi az ennek feltételét adó, imént tételesen, normatívánként említett forintokat.

Az időskorúak nappali intézményének ellátása 9000 forint/fővel csökken. Mit csináljanak a szociális otthonokat fenntartó megyei települési önkormányzatok? Ne fűtsenek? Ne szerezzenek be annyi gyógyszert, miközben a gyógyszer ára feljebb megy? Többet fizettessenek a bentlakókkal? A nem egészen jó ütemben növő nyugdíjak ellenére is?

A fogyatékosok nappali intézményi ellátása 465 ezer forint/főről 47 ezer forinttal, tehát 10 százalékkal csökken. Mit akarunk ezzel üzenni? Mit akarunk ezzel elérni? A hajléktalanok átmeneti intézményeire adott támogatás 548 ezer forint/fő volt, ezt önök 30 ezer forinttal csonkolják. A szegények között talán azok a legszegényebbek, akik hajléktalanok.

Így tehát tisztelettel kérjük a kormányzatot, fontolja meg javaslatunkat, hogy az önkormányzatoknak adott, továbbra is kötelezően elvégzendő feladatok körében minden körülmények között minimum a szinten tartást célozzuk meg, ez pediglen csak úgy biztosítható, ha az ez évi normatívákat, azok értékét plusz a 2,5-3 százalék közöttire vélelmezett, inflációval növelt értékét meghagyjuk. A bérek fejlesztésénél pediglen csak addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér.

A települési önkormányzatok a művészeti oktatást különösen fájlalják. A művészetek persze nem halnak meg, ha az iskolák be is zárnak, a művészet tovább él (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.), mert művészek lesznek azok az önkormányzatok, amelyek ebből a költségvetésből ki tudnak jönni.

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
261 24 2005.11.04. 2:10  1-145

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Belügyminiszter Asszony! Az ön állításával szemben, miszerint a települési önkormányzatok lényegesen több forrásból gazdálkodhatnak jövőre, szöges ellentétben áll az a vélemény, amit a települési önkormányzatok szövetségei, hét szövetség önnel szemben megfogalmaz: ne becsüljük le ennek az önkormányzati körnek a szakmai megalapozottságát. Egybehangzóan azt állítják, azt állítjuk, hogy 5 százalékkal kevesebb lesz gyakorlatilag az önkormányzatok lehetősége jövőre, mint ebben az esztendőben volt. Ne becsüljük le azt a durván 30 milliárd forintos kötelező zárolást, amiből önök a béreket akarják fedezni, ahogy az ön szavaiból kiderült, valószínű, ugyanúgy, ahogy az idén, hogy a köztisztviselők 6 százalékos bérfejlesztését önök ígérték, és az önkormányzatokkal fizettették ki. A közalkalmazottak esetében az összesen 12 százalékos bérfejlesztés majdnem teljes mértékben ilyen sorsra jutott. Ez vár az önkormányzatokra a jövő esztendőben is?

És mi van az igen jelentősen megemelt energiaárak kompenzációjával, amit ön írásban az önkormányzati bizottsági ülésen és más nyilvános alkalmakkor leszögezett és megígért, hogy 1,8 milliárd forintot fognak adni az önkormányzatoknak, amelyek több mint 13 ezer intézményt tartanak fenn, óvodákat, iskolákat, kollégiumokat? Nekem írt, néhány héttel ezelőtti levelében már ennek az egyharmadát merte leírni, mintegy 500 milliót. Decemberre ez nulla forint lesz, tisztelt önkormányzatok, így “nőö ebben az évben, és gondoljunk bele - belegondolni is rossz -, hogy jövőre milyen mértékben fog ez nőni. Az oktatási normatívákat keményen nyirbálják, és ezt, ennek a különbségét szintén az önkormányzatoktól várják. Ezt sajnos az önkormányzatok a fogyasztókra, a szülőkre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) fogják átterhelni.

Ez az a plusz, amiről ön beszélt.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
261 38 2005.11.04. 2:15  1-145

TÓTH IMRE (Fidesz): Belügyminiszter asszony a célt meghatározta, így hangzott: az önkormányzatok terheit ne növeljük a jövő évi költségvetésben. A szavak jók, szépek, mellé lehet állni - de most nézzünk a tettek mögé is! Nézzük a települési önkormányzatok feladatai közül a körzeti igazgatási feladatokat, tehát például az okmányirodát, a gyámügyet, az építésügyi feladatokat, amelyek állami feladatok. Önkormányzatokon keresztül látjuk el ezeket a feladatokat. Eddig 25,1 millió forint volt, míg jövőre 21,3 millió forint lesz biztosítva például ezeknek az ellátására, és ez 15 százalékos csökkenést mutat.

Ez tehát mit jelent, belügyminiszter asszony, növeljük-e az önkormányzatok terheit vagy sem? Ezt a 15 százalékot ki fogja kifizetni? Önök tehát már az állami feladatok ellátásához sem tudják és akarják biztosítani a feltételt. Mi, polgármesterek mit csináljunk? Lekapcsoljuk a villanyórát? Az önök számítógépei, a mi számítógépeink nem fognak ebben az esetben működni!

Nézzünk egy másik tételt! A helyi kisebbségi önkormányzatoknak önök lényegesen kevesebb támogatást adnak jövőre, mondhatnám azt is, hogy szimbolikusat, ebből az összegből érdemi működést realizálni nem lehet. Mit jelent, mit üzen ez, mondjuk, a német, a román, a szlovák vagy a roma kisebbségi önkormányzatoknak? Mi gyakorlatilag ennek az üzenete?

A könyvvizsgálatra kötelezett helyi önkormányzatok támogatását, ami 100 millió forint volt korábban, önök nulla forintra változtatják. Tehát egy újabb, további 100 milliós önkormányzati zsebbe nyúlást hajtanak végre a településekkel szemben. Tetten ért a dolog: tehát nem 100 millióval növelik a lehetőséget, hanem csökkentik.

Erre mondhatnánk, hogy ez nem más, mint az önkormányzatok ismételt költségvetési padlássöprése, de ez a hasonlat nem jó, mert ez inkább pincesöprés, ilyen mélyen van a költségvetésünk. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
261 46 2005.11.04. 2:14  1-145

TÓTH IMRE (Fidesz): Horváth Csaba képviselőtársunk jelezte, hogy a jelenlegi kormány a tettek kormánya, a cselekvés kormánya. Szerintem ezt nem szabad kétségbe vonnunk. Ez a kormány az, amely 4300 milliárd forint hitelt vett fel, cselekvően, ámde ennek a jó kihelyezését a fejlesztésekbe sehol nem tudjuk tetten érni. Gondoljunk bele, hogy például a szilárd burkolatú belterületi önkormányzati utak fejlesztésénél ígérték, hogy növelni fogják ennek lehetőségét. Míg ebben az esztendőben 10 milliárd forintot jegyezhettünk ezen a címen, jövőre önök, a cselekvés kormánya, a növekvés jeligéje alapján ezt csökkentik, éppen 50 százalékkal 5 milliárdra. Hogy lesz ebből út, jó közút? - és teszem hozzá, vidéken, hiszen képviselőtársam a budapesti eredményekről beszélt. Másról nem is szólhatott volna, hiszen gondoljunk bele, hogy ez a jövő évi útfejlesztés elosztási tervében úgy alakul, hogy fele Budapestre, ez rendben van, szükség is van rá, de a másik fele az összes többi településre, az ország négyötödére tervezett.

A miniszterelnök úr pedig az igazságosság kormányát, kormányzását is meghirdette, de a négyötöd Magyarország az útügyi fejlesztések kérdésénél joggal teszi fel a kérdést, hogy ez-e az igazi cselekvés, hogy 50 százalékkal csökkentjük ezeket a lehetőségeket. Ez-e az igazságosság, hogy az állítólag felzárkóztatásra váró vidéket gyakorlatilag ilyen mértékben érinti ez a fejlesztés.

De mondhatunk mást is, egy másik témakör a művészeti iskolák kérdése. Tud egy család 19 vagy 22 ezer forintot befizetni, mert ennyivel ad egy gyerekre kevesebbet az állam? Nem tud! A művészeti iskolák így meg fognak bukni. A művészet persze tovább fog élni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mert művészet lesz az önkormányzatoknak ebből a költségvetésből kijönni. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
261 70 2005.11.04. 2:11  1-145

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a kormányoldal arról beszél, hogy csökkentjük az önkormányzatok támogatását, akkor mondjuk meg, hogy a bölcsődésekét, az óvodásokét, az általános iskolába járókét is. És a mögöttük lévő szülők zsebébe nyúl a kormány igen mélyen, miközben a “több pénzt az embereknekö szlogen hamis mondatai hangzanak el, ámde most tetten érhetők.

(12.40)

Nézzünk néhány konkrét számot, hogy Gőgös úr egy kicsit szerényebben szóljon hozzá! (Közbeszólások és derültség az MSZP soraiban.) A szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatásnál önök a szegénység ellen meghirdetett erős harcukban gyakorlatilag például a szociális étkeztetésnél 4800 forinttal csökkentik a normatívát - szegénységi érzékenység, ó! A házi segítségnyújtásnál önök egy eddigi 120 ezer forint/fős normatívát gyakorlatilag 15 200 forinttal csökkentenek. Így segítünk a legszegényebbeken? A házi segítségnyújtásnál egy 62 ezer forint/fős normatívát mínusz 12 ezer forinttal futtatnak tovább. Mi az önök igaz álláspontja, a szavuk vagy a tettük? A költségvetésből ezek a tettek olvashatók ki. A közösségi ellátásnál önök a 7 millió forint/szolgálat összeget 800 ezer forinttal csökkentik. Az időskorúak nappali intézményi ellátását, ahol 200 ezer forint/fő volt eddig az ellátás, mínusz 9 ezer forinttal illetik. Miről beszélnek akkor önök? Ez tehát több vagy kevesebb?

Az önkormányzatok - mint a jó szabó - hozott anyagból dolgoznak, s nem tehetnek róla, nem ez a szándékuk, de az önök oktrojált, erőszakos programja alapján kénytelenek lesznek tehát e terheket a családokra, óvodásokra, idősekre, szegényekre átterhelni. (Taps az ellenzéki, közbeszólások a kormánypárti oldalon. - Gőgös Zoltán: Vagy spórolnak saját maguknak! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Te is leszel öreg! - Dr. Kovács Zoltán Gőgös Zoltánnak: Nyomjál már egy gombot! - Derültség és közbeszólás a Fidesz soraiból: Vigyék ki!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 150 2005.11.08. 10:27  147-280

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy rendkívül fontos törvénytervezet fekszik előttünk, a vasúti közlekedésről szól. Átfogó, és végül is egy rendszergazdálkodást céloz meg, amely, úgy gondolom, feltétlenül hasznos. Fontos azért, mert mint ahogy a felvezetésben maga a törvény is tisztázza, az Európai Unió tagállamainak egy egységes vasúti rendszert kötelessége kialakítani mind a személyszállításban, mind a teherszállításban és különösképpen a biztonsági kérdésekben és a vasúti pályák tulajdonlásában, illetve építésében, működtetésében.

Fontos ugyanakkor ez a törvénytervezet és ez a szabályozás azért is, mert egy stratégiai jelentőségű vonalas rendszerről van szó. Ez legalább olyan fontos, mint a közútjaink, a légi közlekedés háttere és feltételrendszere, vagy a vízi közlekedés egész rendszere. A vonalas rendszerekről, annak birtoklásáról, működtetéséről szereztünk egyre szegényedő gazdag tapasztalatokat, hiszen a Horn-kormány idején, nem elfelejthető, hogy két rendkívül fontos vonalas rendszert, a villamos rendszerünket és egy másik vonalas rendszert, a gázközművagyon-rendszert a Horn-kormány soha vissza nem tapsolhatóan, igen előnyösen véglegesen eladta.

(14.50)

A magyar önkormányzatok, az egész gazdaság nyögi ennek hátrányait. Tehát egy újabb vonalas rendszer tulajdoni kérdése, működtetése indulásánál ki kell indulni ezekből a tapasztalatokból is. Az anyag, a törvénytervezet jó néhány helyen említi, nevesíti az önkormányzatok, a települési önkormányzatok tárgyhoz kötődő, vasút működéséhez kötődő lehetőségeit, nem említi a megyei önkormányzatokat, valamilyen mértékben a régiókról szól, majd nem vezeti végig a gondolatot, és gyakorlatilag az önkormányzati társulásokról szól a települési önkormányzatokhoz hasonló részletezettséggel.

Magam három megközelítésből is szeretnék csak az önkormányzatokat érintő törvényrészekhez hozzászólni, részben úgy, mint 15 esztendeje polgármestere egy kisvárosnak, ahol vagy amelyen egyébként kétszintű vasúti vonal is megy át és találkozik. Az egyik az anyagban is említett úgynevezett törzshálózati vonal, ez a Békéscsaba-Gyula-Sarkad-Kötegyán vonal - régi nevén Trianon előtt Alföld-Fiume vasútnak mondtuk ezt a vasúti vonalat -, és az úgynevezett mellékvonal vagy szárnyvonali kör: Kötegyán-Sarkadkeresztúr-Okány és Vésztő vonal is itt található.

Szólni kívánok mint kistérségi elnök is: 15 évvel ezelőtt Magyarország első kistérségét, többek között a közös közlekedés működtetésének céljával is létrehoztuk, és annak a kísérleti terepasztalnak, lombiknak a tartamát is adja a mi kistérségünk, a sarkadi kistérségünk, ahol a MÁV-vezetés a balassagyarmati kísérleti terepasztal mellett a Gyula-Sarkad-Vésztő vonalat jelölte egy kísérleti terepasztalnak, mielőtt ez a törvény hatályba lép. Vannak tehát előző és jelenlegi, kísérleti időszakba eső tapasztalataink is.

Mi volt a jelenlegi kormányzat által az egyébként logikusan három és fél évvel ezelőtt megajánlott menetrend? A menetrend így hangzott: legfontosabb a nagy elosztó rendszereket, így az államigazgatási, önkormányzati rendszert rendbe tenni, világossá tenni, mi a települések, mi a kistérségek, mi a megyék szerepe, megy-é a megye vagy marad, és a régiók közigazgatási szerepét is a területfejlesztési szerepén túl tisztázni. Miért fontos ez a kérdés? Azért, mert ezek az ígéretek füstbe ment tervek maradtak, nem realizálódtak, noha kategorikusan ígértek voltak, és százmilliókat fordítottak például az Idea program kidolgozására. Hogyan kapcsolódik ez a vasúti törvényhez? Nem mindegy, hogy milyen körnek tesszük föl a kérdést: egy meg sem született, véglegesített régiónak vagy egy félig működő kistérségnek vagy egy “marad-e a megye, vagy megy-e a megyeö közigazgatási képződménynek, hogy tehát a vasúti közlekedésről szóló törvényben megajánlott lehetőségekkel kíván-e élni, tud-e élni, akar-e élni. Egy egészen más gazdasági kör, egy egészen más szavazati háttér kell, hogy erre reagáljon.

A kísérleti nyúl szerepében a balassagyarmati és a sarkadi-vésztői vonalat nevesítette a MÁV, egyébként a települési önkormányzatok megkérdezése nélkül. A települési önkormányzatok, mi - a saját kistérségünkre redukálva innentől a gondolataimat - rettenettel vettük kezünkbe ezt az elképzelést, hiszen tapasztaltuk, hogy az önkormányzatokra milyen nemkívánatos és fedezet nélküli állami programokat oktrojálnak. Mondjunk néhány ilyet! A kisposták bezárása tipikusan ilyen, vagy a kisóvodák és a kisiskolák bezárási programja. De a kisposták esetében erős a hasonlat a vasúttal, hiszen egy nagy rendszer, amely az állam tulajdonában van, az működteti profi módon, laikusoknak, településeknek pótcselekvésként szeretnék odaadni és még választási lehetőséget sem kívántak nyújtani. Nos, ebbe a helyzetbe nem szerettünk volna a vasút esetében kerülni. Megnyugtató, hogy az anyag már nem teszi kötelezővé, nem így helyezi kilátásba az önkormányzatok bekapcsolódását az esetleges vasúti szárnyvonalak működtetésébe, hanem önkéntes, választható változatot ajánl meg. Ez így helyes, csak így helyes, egyébként kivitelezhető sem lenne másképp, hiszen egy kétharmados önkormányzati törvényt érintene, amit a Fidesz részéről semmiképpen nem támogatnánk, hogy az önkormányzatoknak kötelezően ebben a programban részt kelljen venni.

Görget a vasút - az előttem szóló MSZP-s Tóth Gyula képviselőtársam által is említetten - igen jelentős, több mint 70 milliárdos hiányt. Gyakorlatilag a települési önkormányzatok ennek a vagyonrésznek a megajánlásával úgy érezték és úgy éreztük, hogy ezt a szomorú és nehéz örökséget szeretnék nekünk szárnyvonalak formájában átadni. Ezzel persze szárnyalni semmiképpen nem tudnánk. Így megerősödne a leszakadó térségek trendje, hiszen ahol ezeket a vasúti pályákat megszüntetik, nem működtetik vagy éppen az önkormányzatoknak átadva azokkal szeretnék bezáratni, leállíttatni azon a teher- és a személyforgalmat, ezt az önkormányzatok nem tudják és nem akarhatják fölvállalni. Azt kell gondolnunk, hogy főzni esetleg a gazdasági miniszter, a MÁV vezérkara is tud, de azért a tömegétkeztetést bízzuk a szakértő szakácsokra! Így gondolom én, hogy az önkormányzatok helyett nem szabad, hogy az önkormányzatok posta helyett kisposta és nagyposta, MÁV helyett a szárnyvonalakra vonatkozóan pedig vasút legyenek és legyünk. Ez a káosz biztos jele. Az egy más kérdés, hogy az önkormányzatokat eddig is kellett tájékoztatni a menetrendekről, ezt követően is, e törvény hiányában is kellene működtetni, de örömteli, hogy ez a törvény ezt az alapjogát az önkormányzatoknak megerősíti.

Azonban fölvetődnek azok a kérdések, amelyeket a miniszter úrnak, a vasút, a MÁV vezetőinek is többször föltettünk. Nem az-e az eltervezett állami cél, hogy a kísérleti vasúti szárnyvonalak lebontását az érintett gyanútlan önkormányzatokkal mondassák ki, mármint hogy ezeknek a bezárását, működésen kívül helyezését? Amennyiben pedig valóban jó szándék vezérli a kormányzatot, a MÁV vezetését, miért nem részeltetik az összes önkormányzatot az összes vasúti vagyonban? Vagy a kísérleti részt miért nem a nagyvárosoknál, a jól működő rendszereknél kezdik? Vagy a kísérletek miért nem a jobb állagú vasúti pályák, jobb adóerő-képességű önkormányzatok területén kezdődnek? A tartósan ellehetetlenült MÁV-területek, vasúti pályák házassága az önhikis önkormányzatokkal nem eleve csőd-e, két szegény ember találkozása? Mi lesz a jelenlegi MÁV-kézben lévő mellékvonalak sorsa, ha nem kell az önkormányzatoknak? Ha gazdasági befektető nem jelentkezik rá? Ha jelentkezik a vasút programozására, vitelére, azonban busszal, közúton kívánja ellátni ezt a programot? Ebben az esetben vasútról beszélhetünk-e? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) “Eltéved - Illyés Gyulával szólva -, kinek az út az irány és nem a cél.ö Nos, a vasút is egy fontos irány. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 154 2005.11.08. 2:07  147-280

TÓTH IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót. Az önkormányzatok szerepvállalásával szeretném folytatni. Bizony az a kísérlet, ami a balassagyarmati és a sarkad-vésztői vonalra kiíródott, egy füstbe ment terv. A települési önkormányzatok például a mi térségünkben semmilyen mértékig semmibe nem voltak bevonva, semmiben közre nem működtünk, az erről leírt jelentések minden reális alapot nélkülöznek, amennyiben ezt működő rendszerként kívánják bemutatni. Ugyanakkor értelmetlen megfogalmazásokat is mutat. Idézek a kísérleti anyagból: “Települési szinten kitűzték célul, hogy a vasúti infrastruktúrának a település társadalmi életébe való minél sokrétűbb beillesztésére irányuló közös intézkedések megtétele fontos.ö Forgattuk, forgattuk ezt a mondatot, máig nem tudtuk lefordítani. Én tizenöt éve vagyok polgármester, de nem érthető ez. Államtitkár úr biztosan meg tudja ezt majd magyarázni a többi polgármesternek is.

A vasútállomások és környékük kulturált környezetbe illeszkedő kialakítása. Ha ezt úgy fordítjuk, hogy nekünk kellene a vasúti pályaudvarokat rendben tartani, akkor egyet is érthetünk vele meg nem is. Egyetérthetünk akkor, ha a vasutak átveszik a bölcsődék, óvodák és a helyi egészségügy irányítását, működtetését, ebben az esetben mi átvesszük a vasutak szerepét, de ez rothadást generál minden rendszerben, amely egyébként viszi a maga dolgait - helyesen.

Az érintett településkör tizennyolc önkormányzatot számlál, ennek 80 százaléka önhibáján kívül hátrányos helyzetű, az alapfeladatait sem tudja ellátni, nemhogy vasúti ügyekre tudna fordítani. Ezért ezek az önkormányzatok kereken-kategorikusan véglegesen kimondták és kimondják most is általam, hogy köszönjük, ezt a “briliánsö elképzelést nem kérjük, nem kérhetjük, épp a vasút jó megtarthatósága érdekében.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

 

(15.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 158 2005.11.08. 2:07  147-280

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Előző hozzászólásomban Illyés Gyulát idéztem - nem fejtettem ki a lényeget -, aki mondja: “Egy helyen eltéved, kinek az út az irány és nem a cél.ö Nem a vasút a cél, a vasút csak eszköz a személyek, a gazdaság és a dolgok térbeli mozgatására, tehát vidékpolitikáról beszélünk egyúttal, amikor vasúti szárnyvonalakról beszélünk, és ez jusson eszünkbe, ne két vasúti sín, amely valahonnan valahová fut, és azt mondják, hogy a szárnyvonalon a vidékre, a semmibe. A vidék, az valami, és ezért értékként meg kell tartani.

A jelenlegi kormánynak is helyesek a célkitűzései. Azt mondja, hogy a vidékpolitika, a kistelepülések támogatása fontos - a cselekvés és a tettek mutatják ezt. Az önkormányzatoknak kalandként semmiképpen ne adjunk át lerobbanó vasúti vonalakat. 7800 kilométer vasútból körülbelül ez a kérdéses rész 3-4 ezer kilométer, ami szárnyvonal lehet, leépülhet, és a gondot okozhatja. 3200 településből körülbelül ötszáznak van vasútállomása, és a mi térségünkben, ami kísérleti volt, ez a Gyula–Sarkad–Vésztő térség, megnéztük, hogy a vasút saját számításai szerint ez milyen állagú. Tessék elképzelni, hogy a kettő évvel ezelőtti költségvetés 4 milliárd ráfordítást állapított meg, ma ez minimum 5 milliárd. Egy olyan egységet, egy olyan rendszert szeretnének tehát nekünk átadni, aminek az állaga, egy szeletet kiemelve ebből a szárnyvonalból, ez a kísérleti rész, gyakorlatilag olyan, mint egy rossz ló: mind a négy lába sánta, gebe, öreg, alultáplált és kehes, és erre akarják az önkormányzatokat ültetni.

Köszönjük, ezt így nem kérjük. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 30 2005.11.15. 2:09  17-321

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Ház! Kuncze Gábor pártelnök úr, bár elhagyta a termet, de visszahagyta azt a gondolatát, hogy nem érzékelik azt, hogy bárki is tiltakozna a költségvetés bizonyos pontjaival szemben. A kezemben tartok jó néhány ilyen tiltakozó levelet, amit szerintem a teremben többen megkaptak, így például még a 2004-es költségvetést is, de a jövő évit is. Bölcskei Gusztáv, Erdő Péter, dr. Szebik Imre püspök urak kifogásolják, a vatikáni egyezmény be nem tartását kérik számon. Vagy ilyen tiltakozó levél a Kézenfogva Alapítvány minden képviselőhöz eljuttatott levele, amelyben arra hívják föl a figyelmet, hogy a forráskivonást nem kompenzálja más intézkedés, és ellentmond az elmúlt évtizedek hagyományainak, ezzel lehetetlenné teszi a hosszú távú tervezést, végső soron sérti az alkotmány 2. §-ában rögzített jogbiztonsági elvet.

Azt mondják, törvény mondja ki, hogy a normatív hozzájárulások összegei minden évben legalább az évi pénzromlást meghaladó mértékben növekedjenek. Erre azt mondani, hogy az emberek nem tájékozottak, vagy Göncz Kinga a tiltakozóknak azt mondja, hogy önök nem rendelkeznek információval, enyhén szólva is finom csúsztatás. Azért voltak itt ezek az emberek, mert rendelkeznek információval, és a csöppet sem luxus, 15-20 négyzetméteres szociális otthoni férőhelyeiken való jó ellátásukat féltik, és azt megértik, hogy a milliárdos kormány ezt nehezen tudja átérezni. De a Magyar Televízió tiltakozó levele is itt van, tömegesen szűnhetnek meg a művészeti iskolák, több mint 350-400 ezer gyermek nem kaphat megfelelő ellátást; de itt van az önkormányzati érdekszövetségek egységes tiltakozó levele is, csak kell, hogy erre antennáink legyenek.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)