Felszólalás adatai

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Szabó képviselő úr egy előző kétpercesében arra hívta fel a figyelmet, hogy tankönyveket ne dobáljunk ki. Talán ez az egyetlen dolog lesz, amiben a mai napon egyetértünk. Valamelyik nap nekem is a kezembe akadt egy egyetemi történelmi jegyzet, amelynek az volt a címe, hogy Magyarország történelme 1918-tól 1990-ig. Ha megengedik, a következő pár mondatot szeretném a figyelmükbe ajánlani.

A meglévő fejlődési lehetőségeket is derékba törte az 1973-as olajárrobbanás, amelynek hatására a világgazdaságban hatalmas átalakulások mentek végbe. A magyar gazdaságirányítás elmulasztotta a megfelelő válasz megadását e folyamatokra. Arra számítottak osztályharcos logikával, hogy a gazdasági válság a szocialista világrendszert nem érintheti, a válság nem gyűrűzik be, hatásai Hegyeshalomnál megállnak. Megindult az ország nagymértékű eladósodása. Az eladósodás öngerjesztő folyamattá vált, végül a törlesztések részleteire is hitelt kellett már felvenni, így a gazdasági átalakulás elmaradt, viszont az ország generációkra béklyóba záró adósságállományt halmozott fel.

Mindebből kitűnik, hogy a baloldal, a baloldali politika még önnön hibáiból is képtelen tanulni, viszont képes többször is tönkretenni egy országot. Mi történt 2008 őszén, amikor az egyesült államokbeli bankválság hírére beindultak a különböző események Európában is? Előállt a miniszterelnök, és azt mondta: Magyarország gazdasága stabil, a magyarországi bankok szilárdak, az amerikai bankválság nem fog begyűrűzni az országba, esetleg az oldalszele fog érinteni minket. Az oldalszél helyett pedig most államcsődről, szociális válságról, recesszióról és a foglalkoztatottság csökkenéséről hallunk. A generációkra béklyóba záró adósságállományt viszont teljesítették 2008 végére. A Kádár-rendszer több évtizede alatt felhalmozott államadósság nagyságrendjét a felvett IMF-hitellel sikerült beérni. Miközben más országok növekedési programokon dolgoznak, a magyar kormány ezzel a költségvetéssel az emberek zsebében turkál: elvesz az óvónőktől, dajkáktól, tanítóktól, tanároktól, elvesz egyhavi bért, elvesz 32 milliárd forintot az oktatásból, 32 milliárd forintot vesz el gyerekeinktől.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ígéretekből, hazugságokból persze az idén sem volt hiány. Ígértek differenciált bérpótlékot a pályakezdő pedagógusoknak, hogy vonzóvá tegyék a tanári pályát. Ígértek bérpótlékot az intézményvezetőknek, ígértek bérpótlékot a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozóknak. Csak azt nem lehetett tudni, hogy honnan lesz minderre majd fedezet, ha a támogatások csökkennek. Ígértek óvodai férőhelybővítést, hiszen 2010-től minden jelentkezőt fel kell venni az óvodába - a forrása nem látszik ebben a költségvetésben. Terveztek PPP-konstrukcióban megvalósuló kollégiumfejlesztést, de itt sem lehet tudni, ki és miből állja a számlát, hasonlóan a középiskolai nyelvi előkészítő évfolyam általános kiterjesztéséhez.

Az oktatáspolitikában az idei évben a legnagyobb reklámkampány az "Új tudás" programot övezte. Erről itt megelőzően Tóth Tiborné képviselőtársunk is szólt, szinte tovább dübörgött itt ez a kampány a már nem létező "Új tudás" program mellett, hiszen ebben mára alig maradt valami a meghirdetett pillérekből. Így többek között eltűnt a pályakezdők pótléka, eltűnt az intézményvezetők beígért pótlékemelése, köddé vált az egész program, mint a miniszterelnök sok más, az elmúlt hat évben nagy dérrel-dúrral bejelentett programja.

Mi is történt itt az "Új tudás" program körül az ősszel? 2008. október 1-jén a Magyar Távirati Irodánál a következők jelentek meg: Jelentős források a közoktatásnak az "Új tudás" programon keresztül. Ezek a források az elmúlt ötven év legnagyobb fejlesztéseit teszik lehetővé - összegezte Gyurcsány Ferenc. Hozzátette: a közoktatás az egyetlen olyan területe a költségvetésnek, amely arányaiban többet kap jövőre.

A mi számításaink szerint 32 milliárddal kevesebb ez, mint az előző években. Mondta ezt október 1-jén - már akkor sem volt ez igaz. Akkor is látható volt, hogy nem lesz igaz, hogy a közoktatás az egyetlen olyan területe a költségvetésnek, amely többet fog kapni.

2008. október 27-én, akkor, amikor már az újabb változatot is beterjesztették, néhány órával azután, hogy a megszorításokat közölte a miniszterelnök, az OKM egy közleményt adott ki: Az "Új tudás - műveltség mindenkinek" program továbbra is egyike a kormány legnagyobb prioritást élvező programjainak. A program kiemelt eleme továbbra is a tanári pálya presztízsének emelése, a tanári hivatás fokozottabb megbecsülése. Mondom, tette ezt akkor az Oktatási Minisztérium, amikor már eldőlt, hogy nem lesz 13. havi bér, és a bérek be lesznek fagyasztva.

(12.20)

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium mindent megtesz annak érdekében, hogy a pénzügyi válság ellenére a program minden egyes eleme megvalósuljon - mondták ezt akkor, hazudtak akkor, amikor már egyébként mindezeket a bérelemeket törölték a költségvetésből.

Tulajdonképpen feltehetnénk a kérdést, hogy miben is nyilvánul meg az "Új tudás - műveltség mindenkinek" program, a kormány legnagyobb prioritást élvező programja. Miben nyilvánul meg, amikor a legfőbb pillérei eltűntek? Mennyiben szolgálja az a tanári hivatás fokozottabb megbecsülését, hogy az eddigi juttatásokat megvonják, és egyhavi bért elvonnak? Pontosan mit jelent az, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium majd mindent megtesz? Mit fog csinálni?

Ezt a pedagógustársadalmat, akiről itt szólt az "Új tudás" program, különösen egyébként annak a kreatív és innovatív részét becsapták. Ezek az emberek rengeteget dolgoztak, lelkesek voltak, újat alkottak, ugyanakkor anyagilag rosszul jártak. Ma a pedagógus-átlagkereset a nemzetgazdasági átlagkereset alatt van. Nem ezt ígérték, nem a középosztály és nem a pedagógustársadalom lecsúszását ígérték.

Nézzük a költségvetés harmadik változatát, amelyet a pénzügyminiszter mint módosító javaslatot nyújtott be, abból is a közoktatási alaptámogatások alakulását. Az új teljesítményalapú finanszírozás bevezetése 2007-től az érintett évfolyamokon már 20-25 százalékos csökkenést eredményezett. A számítás alapjául szolgáló összeg 2 millió 550 ezer forint volt az elmúlt két évben, és az elmúlt két évben nem változott, így vettek ki évente 25 milliárd forintot az oktatásból, eddig a konvergenciaprogramra hivatkoztak. A benyújtott módosítás szerint ez a 2 millió 550 ezer forint tovább csökken 2 millió 450 ezer forintra, és ez alapján jön ki az óvodásokra, iskolásokra szánt normatíva.

Csak emlékeztetőül: a 2006-2007. tanévben egy első osztályos normatívája még 204 ezer forint volt, ez 2008-ban már csak 145 700 forint volt, 25 százalékos csökkenés, és 2009-re tovább csökken, olyan 140 ezer forintra, egyébként sorolhatnám a további évfolyamokat is. Hogyan és miként fogják az iskolafenntartók, közöttük a legtöbb iskolát, óvodát fenntartó önkormányzatok fenntartani majd ezeket az intézményeket, miközben az önkormányzatoktól is 150 milliárd forintot vonnak el?

A kormányzó erők az idén kampányt indítottak a bölcsődék mellett is, ehhez képest 45 ezer forinttal csökkentik a bölcsődei normatívát. A sajátos nevelési igényű gyerekek oktatása az óvodákban, iskolákban mínusz 32 ezer forint, de elvettek a korai fejlesztésből, gondozásból, fejlesztő felkészítésből is. A kollégiumi diákotthoni normatívát 33 ezer forinttal csökkentették. Ebből is látszik, hogy a legrászorultabb gyerekektől, a legrászorultabb rétegektől, családoktól von el a kormány.

A többcélú kistérségi társulásokba kényszerítették a kisebb önkormányzatokat adminisztratív és pénzügyi eszközökkel, ugyanakkor erre most lecsökkentik a támogatásukat 20-30 százalékkal. Levesznek a bejáró gyermekek támogatásából, az iskolabusz-támogatásból, a tagintézményi támogatást, és sorolhatnám tovább. A fejezeti költségvetésből pedig szinte teljesen kikoptak a szakmai feladatok, nyoma sincs az oktatás minőségét szolgáló szakmai fejlesztéseknek.

Szólnom kell még a korai óvodáztatás támogatásáról. A kormányzati kommunikációban ez kiemelt helyet kapott, különös tekintettel a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek óvodáztatására. Itt ma már hallottuk szinte diadalittas bejelentésként, hogy erre 760 millió forintot szán a kormány, ez mindösszesen csak hat-hétezer gyerek támogatására elegendő. Azt gondolom, ez az alacsony szám önmagáért beszél. De alacsonynak tűnik az óvodai férőhelyek felújítására szánt 4,35 milliárd forint is, hiszen ebből érdemi bővítésre nem nagyon fog jutni, hiszen az elnyerhető összeg maximum 20 millió forint.

Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az Állami Számvevőszék véleménye szerint a nagyvárosi agglomerációkban, Budapesten és a Budapestet övező agglomerációban 36 300 gyerek ma nem részesül óvodai ellátásban, tehát helyet kell biztosítani ahhoz, hogy 2010-re meg tudjanak felelni az önkormányzatok, meg tudjon felelni az ország a meghozott törvényeknek. Ma ennek nincs meg a fedezete.

Végezetül: azt gondolom, ma már többször elhangzott az, hogy gazdasági növekedésre és nem megszorításokra volna szüksége ennek az országnak; gazdasági növekedésre, hiszen ha növekedés van, akkor jutna egyébként az oktatásra is, és nem kellene a közoktatásnak ismét egy ilyen mérvű csapást elszenvednie. Önök szinte minden felszólalásukat úgy fejezték be, hogy összefogásra szólítanak fel minket, összefogásra szólítják fel az országot, volt olyan miniszter, aki közös sírást kért tőlünk. Azt gondolom, egy ország tönkretételében nem vagyunk hajlandóak összefogni senkivel. Olyan ez, mint amikor a bűnös összefogásra szólítaná fel az áldozatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)