Készült: 2019.10.20.17:33:45 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 234 2006.07.03. 5:06  231-257

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az első szakasz 3., 4. és 6. ajánlási pontjához szeretnék hozzászólni. Úgy vélem, az az eredetileg beterjesztett törvényjavaslat, amely a közalapítványi forma megszűnését célozta - az általános indoklásban is ezt írta a kormány a javaslata indoklásaként -, egy alapvetően elhibázott cél, és elfogadhatatlan ennek társadalmi hatása is. Ezért azt gondolom, nagyon fontos a 3. ajánlási pont, amely azt mondja ki, hogy a helyi önkormányzatok által alapított közalapítványokra ez a rendelkezés ne legyen érvényes. A 2. ajánlási pontban is van erről szó.

Azt hiszem, ez nagyon fontos, hiszen ezek a közalapítványok olyan helyi célokat szolgálnak, amelyekre egyáltalán nem igaz az a kormányindoklás, amely pazarlásról, felesleges feladatkihelyezésről szól. Nagyon sokszor olyan helyi szociális, egészségügyi célokat, helyi környezetvédelmi célokat, kulturális célokat szolgálnak ezek a közalapítványok, amelyek ha nem lennének, ezt a feladatot nem tudja ellátni más ilyen hatékonyan. Én ezért biztatok mindenkit, hogy támogassa azokat a módosító indítványokat, amelyek a helyi önkormányzatoknál meghagyják ezt a lehetőséget.

Egyben szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy micsoda képtelen javaslat érkezett elénk. Láthatóan nem gondolta át senki ezt, senki nem konzultált az érintett önkormányzatokkal, az önkormányzatok szövetségével, a bizottsági ülésen ez számunkra kiderült. Érthetetlen, hogy miért kell ilyen helyzetbe hozni a magyar parlamentet. Meg kell mondanom őszintén, csodálkozom a kormányon, hogy egy ilyen javaslaton keresztül bevallja azt, mennyire nem ért ehhez a területhez, és mennyire alkalmatlan a saját feladata ellátására. Ez a törvényjavaslat, ennek az eredeti beterjesztése egyértelműen igazolja ezt: a tehetségtelenséget, a hozzá nem értést. Örülök, hogy vannak olyan módosító javaslatok, amelyek korrigálják ezt a törvényt.

Úgy hiszem, nagyon fontos a 6. ajánlási pont is, amely a költségvetési bizottság ajánlási pontja. Miről van szó? Arról van szó, hogy a kormány eredeti javaslata hozzá nem értésről és tehetségtelenségről árulkodva azt is tartalmazta, hogy az egyébként 1994 előtt (Derültség az MSZP soraiból.) - nem olyan vicces, képviselő úr! - önkormányzatok által alapított alapítványok, amelyek akkor még törvényi rendelkezés hiányában értelemszerűen alapítványok voltak, hiszen a Ptk. '94. január 1-jétől tette lehetővé, tette kötelezővé is a közalapítványok létrehozását ilyen szervezeteknek, szóval azok, amelyek '94 előtt alapíttattak önkormányzatok által, önök az eredeti törvényjavaslatban ezt is meg akarták szüntetni, kötelezni akarták a korábbi alapítókat, hogy szüntessék meg.

Magyarországon alapítványok százai ilyenek. Nagyon sok olyan alapítvány van Magyarországon nagyon sok településen, amelyet önkormányzat hozott létre '94 előtt, és az működteti például a gyermekjóléti szolgálatot, amely egyébként más törvényben kötelezően előírt feladatellátása az önkormányzatnak, szerződésben áll, ellátási szerződésben ezzel a szervezettel, és sokkal hatékonyabb formában látja el így, mint ha intézményként működtetné. Nagyon sok olyan ilyen alapítvány van, amely családsegítő szolgálatot működtet, törvényileg előírt nagyon fontos helyi feladat.

Amikor ezt önök benyújtották, kedves kormány, tisztelt államtitkár úr, önöknek ez eszébe sem jutott? Magyarázza meg nekem valaki, hogy 2006-ban egy kormány hogyan nyújthat be egy ilyen javaslatot? A költségvetési bizottság kell hozzá és egyéni képviselői indítvány, hogy erre felhívja a figyelmet. Ezt mi megtettük, és örülök, hogy a bizottság is megtette, hogy ez ne fordulhasson elő, hogy ne szűnjön meg a helyi önkormányzatok ilyen ellátásának lehetősége. Egyébként ez az egész forma, ez az egész törekvés, amit önök ebben a javaslatban céloznak, hogy a közalapítványi forma szűnjön meg, szerintem átgondolatlan, és a nonprofit szféra, a harmadik szektor, a magyar civil világ nem ismeretéről árulkodik. Egyébként antidemokratikus lépés az önök részéről, amikor egy olyan szervezeti formát, amely a civil szféra egy fontos szervezeti formája, fel akarnak számolni. Érthetetlen számomra!

Örülök, hogy vannak módosító javaslatok, és ahogy mondtam, a 6. ajánlási pont, a 3. ajánlási pont, a 2. ajánlási pont mind ilyen, amelynek a támogatására biztatom a kedves képviselőtársaimat (Ékes József: A fogyatékosok nappali ellátása!), mert itt már bizottsági javaslatként is vannak olyanok, amelyek a kormány érzéketlenségéről, tehetségtelenségéről, hozzá nem értéséről (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) tanúskodó eredeti javaslatot felülírnák. Remélem, ez sikerül.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

(20.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 238 2006.07.03. 2:06  231-257

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Dr. Géczi József Alajos: De ne a Lajost bántsátok!) Itt van előttem a kormány előterjesztése. A parlamenti demokrácia úgy működik, hogy a kormánynak van egy előterjesztése, ezt Veres János pénzügyminiszter úr jegyzi, nyújtotta be 2006 júniusában. Ez az a javaslat, amiről beszéltem, amely a kormány tehetségtelenségéről, hozzá nem értéséről, érzéketlenségéről tanúskodik, hiszen leírják benne, hogy a közalapítványi rendszert meg szeretnék szüntetni teljes egészében. Az itt lévő javaslatsor, az 1. § bekezdései, összesen hét bekezdése van, mind-mind arról tanúskodnak, hogy a kormány szándéka ez volt.

Aztán persze itt van a magyar parlament, ott ülnek képviselők, kormánypárti és ellenzéki oldalon is, és benyújtanak módosító javaslatokat. Hogy ez javítja a törvényt, az jó dolog, ha ebből vannak javaslatok, amelyeket elfogad a többség, akár közösen is, az is jó dolog, de ez nem mentesíti a kormányt azon hozzá nem értés alól, amelyről tanúskodik az eredeti szándéka. Hát mi történt, kérem szépen? Kedves Szabó Lajos! Most július van. A kormány most megvilágosodott? (Babák Mihály: Kisütött a nap.) Hirtelen értenek hozzá? Dehogy! Egy fenét! Még a legutóbbi bizottsági ülésen is sokszor azt sem tudta szerencsétlen kormányzati képviselő a kulturális és sajtóbizottság ülésén, hogy miről beszél. A jegyzőkönyvet szívesen idézem önöknek.

Nagyon nagy probléma az, hogy a kormány eredeti szándéka, amiről tanúskodott, az az önök igazi arca. Azt nyújtotta be az önök kormánya. Ha mi, képviselők most tudunk ezen bármit is javítani, az csak jó. De miért fordul elő ez a helyzet? Miért nem lehetett ezt megbeszélni az érintettekkel, a feladatellátó szociális, egészségügyi szervezetekkel, önkormányzatok ezreivel? Lehetett volna ezt megtenni így is. De önök erőből politizálnak.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 244 2006.07.03. 4:12  231-257

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a 4. ajánlási ponthoz szóljak. Azt gondolom - ahogy talán ez itt kiderült -, hogy nagyon helytelen a közalapítványi forma megszüntetése. Minden célú közalapítvány, amely közalapítványként működik, értéke lehet egy demokratikus társadalomnak, és Magyarországon az is, tehát nem szabad megszüntetnünk ezt a formát.

Különösen közel állnak a szívemhez a tudományos kutatás, a közművelődési, oktatási és kulturális javak védelmével kapcsolatos feladatok ellátását végző közalapítványok. Mondok egy példát: a Közép- és Kelet-európai Történelem- és Társadalomkutatásért Közalapítvány például ilyen, célrendszerében ez szerepel, és nagyon fontos, hogy vannak közalapítványok, mint ez is, amelyek intézményt is működtetnek; a Terror Háza Múzeumot működteti például egy közalapítvány. Nagyon fontos dolog az, hogy egy ilyen közalapítvány az állami támogatáson túl, amely minden ilyen típusú múzeumnak például jár, a különböző forrásokkal, különböző adományokkal, különböző pályázatokkal és jegybevétellel jelentős összeget, hányadot hozzá tud tenni az állami támogatáshoz. Nem igaz, hogy csak az állami támogatásból él.

A jelenlegi törvény, szeretném fölhívni mindnyájunk figyelmét, a tisztelt Ház figyelmét és talán a közvélemény figyelmét és a kormány illetékeseinek figyelmét is, hogy ha ez így marad, az itt lévő módosító indítványok megszavazásával is, ezt a közalapítványt és a Terror Háza Múzeumot megszüntetheti. Én nagyon bízom benne, nem akarom elhinni, hogy a kormánynak ez célja lenne.

Emlékszünk rá, 2002-ben a kormányváltáskor milyen anyagi ellehetetlenítési folyamat indult a Terror Háza Múzeum ellen. Azután ez megállt. Milyen érdekes, ez a múzeum a nehéz időket is figyelembe véve nagyon jól működött, sőt ezt követően olyan európai kitüntetést kapott, amilyet korábban hazai múzeum talán sosem. Nagyon példaértékűen működik ma is. Én úgy láttam, hogy a béke, a közmegegyezés megszületett ezen múzeum körül, és bizonyította a múzeum, hogy nagyon kiemelkedő szakmai munkát végez.

Nem tartanám szerencsésnek, hogy a kormány átgondolatlan törvénymódosítása kapcsán olyan helyzet állna elő újra, hogy most már nem anyagi, hanem törvényi eszközökkel lehetetlenítenék el a múzeumot fenntartó közalapítványt. Szeretném kérni a kormány kedves képviselőit, az illetékes tárcát és az ellenzéki és kormánypárti képviselőket, hogy majd azt a kapcsolódó módosító indítványt, amely e tekintetben már megszületett és benyújtottam, támogassuk majd, azaz hogy az a közalapítvány, amelyik a Terror Háza Múzeumot működteti, legyen kivétel, és ne szűnjön meg; mert a jelenlegi javaslat sajnos ezt is tartalmazza.

Még egyszer erre szeretném fölhívni külön is a figyelmet, mert egy nagyon fontos értékről van szó. Amikor közalapítványokról beszélgetünk, előfordul az, hogy vannak olyan közalapítványok, amelyek szervezeti rendszere nem működik teljesen jól, de a Terror Házát működtető közalapítvány és önmagában ez a szervezet nem ilyen. Ezt nyilván mindnyájan tudjuk; ezt bizonyította ez a közalapítvány, bizonyította a múzeum, bizonyította az egész gárda, minden szakember, aki ott dolgozik. Szeretném, ha el is tudnánk hárítani ezen ügy felől a politikai támadás gyanúját. Örülnék, ha lenne valaki a kormánypárti oldalról, aki ezt most akár itt helyben megcáfolná, és nagyon örülnék, ha azt mondanák, hogy azt a módosító indítványomat, amely célozza azt, hogy ez az érték megmaradhasson ebben a formában, támogatni fogják. Mi ezért küzdeni fogunk az elkövetkező bizottsági ülésen, a következő szavazásokon is. Remélem, hogy sikerül ezt az értéket is megmenteni, megtartani.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 250 2006.07.03. 2:05  231-257

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tudja, a kormány érzéketlensége és tehetségtelensége a fő probléma. Ahogy ehhez a kérdéshez hozzányúltak, amilyen javaslatot itt beterjesztettek, az egyértelműen rávilágít arra, hogy nem értenek ehhez a területhez. Miért akarták az összes közalapítványt megszüntetni és az összes önkormányzat által alapított közalapítványt megszüntetni? Hát hogy juthatott ez eszükbe? Ezek a közalapítványok '94-ben, a forma is önmagában, nem azért jöttek létre, hogy majd az önkormányzatok, ha létrehoznak alapítványt, ugye, az csak közalapítvány lehet, és az majd úgy működik, hogy oda kihelyezik a forrásokat, és akkor majd ott osztják a pénzt. Sokkal többről van szó, államtitkár úr.

Nagyon sokszor ezek a közalapítványok intézményesülnek, intézményt működtetnek, ahogy mondtam az előbb, családsegítő szolgálatot, gyermekjóléti szolgálatot, tehetséges fiatalokat támogató szervezeteket. Nagyon sokszor ezek a közalapítványok helyi forrásokat, adományokat, támogatást, helyi cselekvést, helyi erőt vonnak be munkájukba, amit egy önkormányzat nem tud megtenni, amit egy költségvetési előirányzat ezután nem fog megtenni. Sérül, hogyha az önkormányzatok nem tarthatják fönn ezeket a közalapítványaikat. Én ezért érvelek amellett, hogy maradjon meg ez a forma.

Egyébként itt van a lista nálam, 44 olyan közalapítvány van, amelyet a kormány hozott létre. Ezek közt, ha van olyan, amely rosszul működik, vizsgálják meg mind a 44-et külön-külön, tételesen. Nem 5625-ról van szó, 44-ről, meg lehet vizsgálni. Amelyik jól működik, maradjon meg, az működhessen tovább, amelyik rosszul, és pazarol, ott tegyék meg a szükséges lépéseket, de ne általánosan akarják megszüntetni akár a kormányzati, a központi kormányzat által létrehozott közalapítványi szférában is ezt a szervezeti formát vagy az önkormányzatoknál. Ne így tegyék! Vizsgálják meg ezt a 44-et, mennyivel egyszerűbb lenne!

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 256 2006.07.03. 1:07  231-257

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt hallottam most az MSZP egyik jeles képviselőjétől, hogy a törvény erejével nem kívánnak közalapítványt megszüntetni. Feltételezem, hogy akkor ez azt jelenti, hogy sem azt a feladatot, amelyet a közalapítvány ellát, a törvény erejével nem kívánják megszüntetni.

(20.30)

Én akkor továbbra is élőnek tartom azt a kérdésemet, amit az imént a Terror Házával és a Terror Házát fenntartó közalapítvánnyal kapcsolatosan feltettem, hogy érvényes-e az önök kijelentése erre a közalapítványra és erre az intézményre. Mert ha érvényes, akkor nagyon szépen kérem, hogy azt a módosító indítványomat, amely egyelőre egyedüliként szerepel a törvényhez benyújtva ilyen célt megfogalmazva, fogadják el, mert ellenkező esetben sajnos ez a törvény jelenleg a törvény erejével meg fogja szüntetni ezt az intézményt. Kérem, ezt nagyon gondolják át!

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 242 2006.10.24. 9:43  231-273

HALÁSZ JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ORTT 2005. évi tevékenységéről szóló beszámolóról vitatkozunk. Sok minden elhangzott már itt. Engedjék meg, hogy én egy szóval próbáljam jellemezni az ORTT 2005. évi tevékenységét. Ez a tevékenység szégyenletes volt. Szégyenletes volt az ORTT ez évi tevékenysége elsősorban amiatt, amit a kereskedelmi televíziók műsorszolgáltatási szerződésének hosszabbításával kapcsolatosan műveltek. Többen beszéltünk már itt a Házban erről. Néhány új adalékkal is szeretnék szolgálni a téma kapcsán.

Egyrészt szégyenletes volt az, hogy milyen gyanús sürgősséggel döntöttek erről a kérdésről. Az ORTT tagjainak nyári szabadsága előtti utolsó ülésen döntöttek, miközben a korábbi hetekben folyamatosan arról volt szó az információk szerint, hogy majd csak ősszel térnek vissza erre a kérdésre. Ráadásul nem úgy döntöttek egy ilyen fontos ügyről, hogy külön kezelték volna a két műsorszolgáltatási szerződéshosszabbítás ügyét, hanem csomagban, legalább 30-40 szerződéshosszabbítást egy szavazattal megerősítve döntöttek az ügyről.

Nagyon érdekes körülmény ez is, amit eddig talán még nem is boncolgattunk, hogy ha maga az ORTT elnöke is ilyen fontos ügynek tartja ezt, akkor hogy lehet ilyen gyanús sürgősséggel dönteni ebben a kérdésben. Szerintem szégyenletes ez, mert nyilván mindenki tudja, hogy egy olyan kérdésről van szó, a kereskedelmi televíziókról, azok szerződéséről, egy olyan ügyről, amely az egész társadalmat formálja és befolyásolja. Látjuk hogy mi történt 1997 óta, milyen hatással van a kereskedelmi televíziózás is a magyar társadalomra. Látnunk kell akkor, hogy ez milyen fontos ügy. Márpedig, ha ezt látjuk, nem lehet ilyen sürgősséggel, ilyen gyanús körülmények között egy csomagban 30-40 más szerződéssel együtt szavazni erről az ügyről.

Az is érdekes, hogy milyen kibúvókat keres akár a kormányoldal egy része, akár az ORTT elnöke ez ügyben. A médiatörvény mögé igyekeznek bújni, és azt mondják, ami Magyarországon már szinte közhely, hogy a médiatörvény nem eléggé szabályozza ezt a kérdést, hogy a médiatörvény rossz, ezt az ügyet sem kezeli kellőképpen, és ez okoz problémát a hosszabbítás kapcsán is.

Szeretnék megmutatni egy képviselői önálló indítványt (Felmutatja.), amit a Fidesz-frakció nevében nyújtottam be a tisztelt Háznak, de ezt nem most nyújtottam be, hanem még 2005. május 9-én. 2005. július 20-án döntött az ORTT a szerződéshosszabbításról. Már május 9-én benyújtottunk egy olyan törvénymódosító javaslatot, amely a médiatörvényt módosította volna több ponton, például a 107. §-ban, ahol a jogosultság időtartamával, a jogosultság megújítására vonatkozóan is módosítottunk, és egzakt szabályokat vezettünk volna be, és ez a súlyos és ismételt szerződésszegés fogalmát is tartalmazta. Lehet, hogy ezt máshogy is meg lehet fogalmazni, de tudják, mi történt ezzel az üggyel? Lesöpörték a bizottságban a szocialisták, még csak tárgyalni sem engedték, még tárgysorozatba sem vették, pedig lett volna idő egy normális törvénymódosításra - kétharmados törvény egyébként is -, amit közösen elhatározunk, megalkotunk, és utána az ORTT dönthetett volna. Mert senki ne feledje el, a szerződések majd csak 2007-ben járnak le, de már 2005-ben módosítani akarták, meg akarták hosszabbítani, és meg is hosszabbították a szerződéseket. Hogy módosították-e, arról majd később.

Azt hiszem, hogy lett volna alkalmunk, és úgy látom, hogy nagyon nagy hiba volt, hogy elutasították a javaslatunkat, és nem lehet most már arra hivatkozni, hogy a médiatörvény rossz volt, és nem szabályozza ezt a kérdést, mert időben felhívtuk a figyelmet arra, hogy ha kell, szabályozzuk. Nem történt meg. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy amit az ORTT művelt a szerződéshosszabbítás kapcsán, az szégyenletes volt, mert akár a törvénymódosítástól eltekintve is érdemes megvizsgálni két olyan ügyet a dologban, amire a médiatörvény értelmében akár most is lett volna alkalom a hosszabbításkor normális szerződést, új szerződést kötni.

Tehát egyrészt a műsorszolgáltatókkal változatlan feltételekkel kötöttek szerződést. Felmerül az elmaradt haszon kérdése. Felmerül, mert igazán köthettek volna olyan új szerződéseket, amiben műsorszolgáltatási díjként magasabb összegeket kérnek. Vélhetően fölmerült ez a kérdés a döntéshozókban is. Az a kérdés, hogy miért nem tették ezt meg, és erre nem kaptunk választ. Kezdeményeztünk rendkívüli bizottsági ülést a döntés után a kulturális bizottságban. Ott sem kaptunk egyértelmű választ az elnök úrtól erre a kérdésünkre. A bizottsági ülésen, amikor erről a beszámolóról tárgyaltunk, szintén elővettük, boncolgattuk ezt a kérdést, nem kaptunk választ.

Mire nem kaptunk választ? Például arra, hogy ha van az ORTT előtt - mert volt - több olyan tanulmány, neves szakemberek tanulmányai, médiapiaci, reklámpiaci elemzései, amelyek arról szólnak, hogy a kereskedelmi televíziók reklámbevételei az elkövetkező években több tíz milliárd forinttal nőni fognak, akkor miért nem vették figyelembe ezt a szerződésmódosításkor a műsorszolgáltatási díj meghatározásánál. Miért kötöttek változatlan feltételekkel szerződést? Így merül fel az elmaradt haszon kérdése, de ez több tíz milliárd forint lehet, kérem szépen.

Tehát arról van szó, hogy az egész magyar médiarendszer finanszírozásának alapjairól lehetne szó, vagy felmerülhet az a kérdés, hogy mivel közpénzzel is finanszírozunk közmédiumokat, ezért, ha előnyös szerződést kötöttek volna, előnyösebbet, mint most, akkor kevesebb közpénzt kellene költenünk a közmédiumok finanszírozására. Súlyos kérdések ezek és megválaszolatlanok. Ezért is mondom, hogy szégyenletes, amit az ORTT művelt abban az évben. Ez a döntés az egész évi tevékenységükre rányomta a bélyegét.

A másik kérdés, ami már itt szóba került, a digitalizáció kérdése. Merthogy igen, arról van szó, hogy a digitális átállás a következő évek nagy kérdése Magyarországon a földfelszíni televíziózás tekintetében. És nyilvánvaló, a két kereskedelmi csatorna érdekelt abban, legalábbis mindenképpen figyel arra, hogy ezen a területen mi történik. De úgy gondolom, hogy Magyarország érdekelt lenne abban, hogy az állam a különböző kereskedelmi médiumokat, amennyiben van rá lehetősége, szorítsa rá arra, hogy ebben az átállásban minél többet vállaljanak magukra. Nyilván ez egy kölcsönös szerződésben megtörténhet. Most, amikor egy szerződéshosszabbításról van szó, egy alkalom, amikor új szerződést lehet kötni - nem kell egyébként, mert a törvény is csak úgy fogalmaz, hogy megújítható a műsorszolgáltatási szerződés, és nem megújítandó, csak megújítható. Tehát ha egy ilyen helyzetben vagyunk, akkor igazán kezelni kellett volna az új szerződésben a földfelszíni digitális átállás kérdését. Mert akkor, ha ezt elmulasztották, mint ahogy most elmulasztották, utólag már igazán nehéz lesz ezeket a csatornákat rábírni arra, hogy ebben az átállásban nagyobb szerepet vállaljanak.

Azt hiszem, hogy ez is egy olyan pont, amely mutatja az ORTT egyes tagjainak felelőtlen hozzáállását az egész ügyhöz. Mivel számtalanszor felhívtuk már a figyelmet döntés előtt is ezekre a problémákra, ezért úgy gondoljuk, hogy így utólag, amikor az egész éves beszámolóról is beszélünk, egy ilyen nagyon-nagyon jelentős ügyben nem lehet e mellett szó nélkül elmenni, és azt mondjuk, szégyenletes volt az ORTT tevékenysége, és az ORTT 2005. évi beszámolóját nem fogadjuk el.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

(19.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 258 2006.10.24. 2:35  231-273

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most már még nagyobb nyugalommal szólok hozzá, mert tudom, hogy Csizmár Gábor nemcsak itt ül, hanem nagy érdeklődéssel is figyel bennünket, és nyilván nagy érdeklődéssel várja, hogy mikor lesz vége a vitának, hogy majd a következő napirendi pontnál, amelynek ő a kormányzati előterjesztője, sorra kerülhessen. De nagyon szépen köszönjük, hogy ilyen tömegesen érdeklődik a kormány a napirend iránt. A bársonyszékeket tekintve ön egyedül van jelenleg, de mindjárt Ujhelyi István is belehuppan a székébe.

Nem tudom, hogy hogyan lesz, de az is lehet, hogy 2010-ben nem lesz sem elterjedt digitális műsorszórás, sem magyar részvétel a foci vb-n. Abban, hogy miért nem lesz olyan nagyon elterjedt a digitális műsorszórás, talán része van annak is, hogy olyan rossz szerződéshosszabbításra került sor a kereskedelmi televíziók esetén, amilyenre sor került 2005-ben.

Jánosi György képviselőtársamnak szeretném mondani, én a hozzászólásomban nem beszéltem arról, hogy kormányzati vagy kormánypárti nyomás lehet a döntés hátterében. Mások beszéltek erről, s ezt így ki is mondták emlékeim szerint, én azonban nem mondtam, de megnyugtatom képviselőtársamat, hogy nem jár távol az igazságtól, amikor azt feltételezi rólam, hogy én ezt így gondolom. Köszönöm, hogy ön ezt szóban is megfogalmazta.

De a helyzet mégiscsak az, hogy egy elhibázott szerződéshosszabbításról van szó, és felhívom a figyelmet arra, amit Tellér Gyula képviselő úr is mondott, hogy ha éreztek is alkotmányossági kérdéseket a mi törvénymódosításunk kapcsán, mégiscsak lehetett volna ezt a kérdést kezelni. Vagy ha önök szerint mi későn nyújtottuk be, mert az igény már ott volt az ORTT asztalán, akkor az ORTT miért nem foglalkozott ezzel a kérdéssel korábban, miért csak itt döbbent rá, hogy probléma van a médiatörvény e pontjaival? Köszönöm, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 268 2006.10.24. 1:58  231-273

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak egy apróság, ami egyáltalán nem apróság, de nem mehetünk el szó nélkül a dolog mellett. Itt szóba került a szocialista képviselőtársak részéről, hogy az ORTT tulajdonképpen - hát mit tehet szegény? - alkalmazza a törvényeket. De azért ne felejtsük már el elmondani azt sem, hogy a kereskedelmi televíziók műsorszolgáltatási szerződéshosszabbításával kapcsolatosan az ombudsman általános helyettese igen komoly kifogásokkal élt, és a Legfőbb Ügyészség is kifogásokat fogalmazott meg. Ha ők ilyen kifogásokat megfogalmaztak, akkor talán jogosan fölmerülhet bennünk az az aggály, hogy a jogi eljárás tekintetében sem volt minden rendben ezen szerződéshosszabbításoknál, mert nem akárkik mondták, jelezték ezt a közvéleményen, illetve a médiákon keresztül a mi részünkre, a képviselők részére is eljuttatták ezeket az anyagokat.

Azt pedig tudjuk különböző helyekről, hogy az ORTT pedig felelősséggel a parlamentnek, az Országgyűlésnek tartozik. Mi itt országgyűlési képviselőkként akkor, azt gondolom, nagyon helyesen és jogosan fogalmazzuk meg a témával kapcsolatos aggályainkat, és jelezzük a szavazatunkkal is, hogy nem fogadjuk el a beszámolót, amiben ilyen elfogadhatatlan és szégyenteljes dolgok vannak, mint például a kereskedelmi televíziók szerződéshosszabbításával kapcsolatos kérdéskör.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 74 2006.11.18. 4:50  1-85

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetés kulturális fejezetét áttanulmányozva szomorúan látom, hogy a kormány folytatja a hazudozást. Mindennek az ellenkezője igaz, mint amit leírtak.

Nézzük meg például, hogy a fejezeti indoklásban mit olvashatunk. Azt írják önök: "Továbbra is kiemelt szempont nemzeti örökségünk megőrzése." De amikor a számokkal összevetjük ezt a dolgot, már baj van. A "Nemzeti örökség" program, amely egyébként rendkívül sikeresen működött a polgári kormány idején, jövőre egy fillér támogatást sem kap. A "Nemzeti örökség" programját lenullázták, közben azt írják, hogy önöknek kiemelt szempont nemzeti örökségünk megőrzése. Mi lenne, ha nem lenne kiemelt szempont ez a terület?

Áttanulmányozzuk a fejezetben a sorokat, a különböző támogatási sorokat, és látjuk, hogy 12 olyan hely van, ahol gyakorlatilag megszüntetik a támogatást, jövőre egyetlen fillért sem szánnak már ezekre a területekre. Ilyen az artmozihálózat fejlesztésének támogatása, az ingyenesen látogatható önkormányzati fenntartású múzeumok támogatása, de ilyen a székesfehérvári nemzeti emlékhely rekonstrukciójának folytatása vagy a világörökségi értékeink bemutatásának támogatása. De a nemzetközi művészeti együttműködésre sem adnak már jövőre egyetlen forintot sem, pedig tavaly erre még jelentős összeget szántak, és a "Nemzeti örökség" program, amiről beszéltem az imént, az is megszűnik, hiszen önök innen is elvonják a pénzt.

De 19 olyan rovatot találunk, ahonnan pénzt vesznek el. Valamit itt még hagynak, ezt még nem nullázzák le, de 19 helyről pénzt vesznek el: csökkentik a közgyűjtemények támogatását, a művészeti intézmények támogatását, a múzeumi rekonstrukciót, a kulturális tevékenységek beruházásait általában, de a Magyar Mozgókép Közalapítvány és a magyar filmszakma is több milliárd forinttal kevesebb pénzt kap, mint korábban; a kulturális intézmények, szövetségek támogatását, a nonprofit szervezetek támogatását, a kulturális alapítványok támogatását is mind-mind csökkentik. A művészeti alkotó tevékenység is jelentősen kevesebb támogatást kap önöktől, mint tavaly.

És vannak olyan rovatok, ahol reálértéken csökkentik a támogatást. Reálértéken csökkentik a támogatást nyolc helyen a költségvetésükben. Ilyen például az egyházi közgyűjtemények és közművelődési intézmények támogatása, de reálértéken csökkentik a Magyar Rádió művészeti együtteseinek támogatását is, és csökkentik a helyi önkormányzatok zenekarainak, énekkarainak támogatását és a helyi önkormányzatok színházi támogatását is.

Itt van előttem a színházi támogatási lista. Harmincöt magyar színház szerepel rajta. Egytől egyig, kivétel nélkül mindegyiknél reálértéken csökkentik a támogatásukat. Önök a magyar színházi kultúrát is ellehetetlenítik. Előadások lesznek, amelyek szegényesebben készülhetnek el, akár előadások maradhatnak el, művészi teljesítmények nem születnek meg az önök pénzelvonó politikája miatt. Azt hiszem, ez elfogadhatatlan. Az alapítványi támogatásokat megvizsgálva különösen érdekes, látjuk, durva támadást intéznek a kulturális alapítványok ellen. 2006-ban még kilenc ilyen alapítványt támogattak. 2007-ben már összevonják a támogatásokat, és egyúttal csökkentik is azokat.

Eddig külön-külön soron kaptak támogatást ezek a szervezetek. Biztos volt, hogy megkapják ezt az összeget, és tudtak működni. Ezután viszont már a miniszter joga lesz, és kénye-kedve szerint dönt arról, hogy melyik szervezetnek milyen támogatást ad. Mi ennek az értelme? Ez antidemokratikus és romboló. Pénzt vesznek el, és a szervezetek önállóságát, kiszámítható működését is veszélyeztetik.

Nézzük meg, melyik szervezeteket érinti, mert tanulságos fölsorolni a szervezeteket: a Magyar Alkotóművészek Közalapítványát, a Magyar Könyv Alapítványt, a Holokauszt Dokumentációs Központ Közalapítványt és a Terror Háza Múzeumot működtető közalapítványt is. Emlékszünk, 2002-ben már durva támadást intéztek a Terror Háza ellen. Talán most is erre készülnek? Csak úgy, hogy most az összes kulturális alapítvány támogatását csökkentik és összevonják? Mert ez történik a költségvetés jelenlegi helyzetében.

(10.50)

De itt minden más alapítvány is sérül. Ez elfogadhatatlan - mint ahogy az egész költségvetésről és a költségvetés kulturális részéről is mit látunk? Azt látjuk, hogy önök pénzt vonnak el, a kultúrát sújtják, tönkreteszik. Ha ez így marad, nem fogadjuk el ezt a költségvetést, módosító indítványainkat természetesen a kulturális fejezettel kapcsolatban is benyújtjuk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 146 2006.12.04. 0:04  145-146

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Én Szilvásy Györgytől várnám a választ.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
42 101 2006.12.11. 0:03  100-101

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Miniszter úrtól kérem a választ. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 80 2006.12.18. 3:16  79-85

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Van egy közös álmunk. Ebben a közös álmunkban osztoznak magyarok milliói is: a MÁV egyik pályaudvarán a vonatunk felé lépdelünk. Amerre nézünk, mindenütt rend és tisztaság van. A kocsikban az ülések kényelmesek és tiszták, az ablakon kilátunk, a kocsi egésze kulturált. A kivilágított szerelvény minden lámpájának minden égője világít. A vécében van vécépapír és kéztörlő, a vonat gyorsan megy, pontosan indul, pontosan érkezik. (Dr. Géczi József Alajos: Hol lehet ez? - Gőgös Zoltán: Japánban!) Az alkalmazottak udvariasak, és precízen ellátják a feladataikat.

Tisztelt Miniszter Úr! Sajnos minden álom véget ér egyszer. Az ébredés ebben az esetben is kiábrándító. Arra ébredünk, hogy hajunk és ruhánk beleragad a mocskos ülésbe, szemünket hiába nyitjuk ki, mert alig világít néhány égő, a félhomályt a szutykos ablakon alig átszűrődő fény sem oszlatja. Amikor kibotorkálunk a vécébe, akkor rádöbbenünk, hogy se víz, se papír.

De van egy jó hírem. Az ön által kinevezett vezérigazgató vagy valamelyik beosztottja megtalálta a megoldást! A MÁV reformját szinte egy csapásra sikerült megoldania, mégpedig egy nagyon egyszerű trükkel. MÁV-parancsot írt vagy íratott, amely így szólt: "Kedves Kollégák! 2006. november 25-én Budapest-Pécs, illetve november 26-án Pécs-Budapest viszonylatban utazik a MÁV vezérigazgatójának fia. Kérem, figyeljünk oda az utazásra, a kocsi legyen kiszerelve - legyen víz, vécépapír, kéztörlő és szappan, égjen minden villanykörte -, illetve a személyzet tudjon az utazásról, valamint arról is, hogy a foglalás hol van."

Tisztelt Miniszter Úr! Ugye, ez nem igaz? Az ön által kinevezett vezérigazgató fia biztosan nem kaphat kitüntetett figyelmet. Ezt az ön liberális bátorsága és demokrata igazságossága biztosan nem engedné. Ilyen nem fordulhat elő a szabad demokrata vezetésű minisztérium alá tartozó cégnél! Vagy ha elő is fordulhatna, biztosan nem maradhatna következmények nélkül. Legalább Tapicska forgalmista ütne néhány pecsétet a vezérigazgató úr képes felire...

Miniszter Úr! Nem, ez nem lehet igaz, inkább a reform új módszeréről lehet szó. Miniszter Úr! Ön szerint is jó megoldás, ha a vezérigazgató fia rendszeresen utazgat majd szerte az országban minden vonalon egy vezérigazgatói parancs védelmében? Ön szerint is így lehetne mindegyik vonat tiszta és felszerelt? Ön szerint is jó kezekben van és jó úton halad a MÁV reformja? És nem lehetne elküldeni a MÁV-vezér fiát vagy legalább valamelyik rokont a megszüntetendő vonalakra is?

Várom az igazság minden részletét kibontó válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Bravó!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 84 2006.12.18. 1:00  79-85

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Hallgattam a miniszter urat, de most is csak az derült ki, hogy ha jól látom, Gyurcsány Ferenc legjobb tanítványa - megint csak hazudozás és hazudozás folyik. Éppen arról nem beszélt, ami a MÁV-reform kapcsán nem reform, hanem bezárás, megszorítás, hiszen 434 kilométeren a síneket is felszedné a miniszter úr. Tizennégy vonalat bezárnak, és 434 kilométeren megszüntetik éppen a vonatközlekedést; közben pedig a MÁV-vezérigazgató fiát szép, kellemes, kényelmes körülmények között utaztatgatják, mint Czinege elvtárs fiát annak idején Kalocsán, legutoljára a hetvenes években.

Hát, miniszter úr, a válasza elfogadhatatlan. Nem fogadom el, és kérem a parlamentet, hogy legalább lehetőséget biztosítson arra, hogy ezt a vezérigazgatói fiúutazgatást kivizsgálhassuk, és ne fogadjuk el a választ.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 98 2006.12.18. 0:26  97-98

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Ha jól látom, a miniszter úr nincs itt. Én tőle szeretném a választ kérni. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Gál J. Zoltánt miniszternek!) Van erre még lehetőségem? Hetek óta nem sikerül itt találnom a miniszter urat, de kérdezném, hogy esetleg legközelebb van-e rá lehetőségem, hogy akkor is megpróbáljuk ezt a személyes találkozást.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 138 2007.02.12. 2:03  137-144

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Azt szeretném kérdezni öntől, hogy ki jut eszébe önnek Balatonőszödről. Önnek is Gyurcsány Ferenc? Mert ha a magyar embereket megkérdezik, ők bizonyára rögtön ezt a nevet mondanák, de lehet, hogy ön kivétel ebből a szempontból, hiszen ön már a '90-es években is dolgozott a Miniszterelnöki Hivatalban. Akkori tevékenysége később talán épp attól vált hírhedtté, hogy állítólag ön felelős volt az állami vagyon Gyurcsány Ferenc tulajdonába juttatásában. A balatonőszödi üdülőre gondolok.

Miniszter Úr! Gyurcsány Ferenc ebben a balatonőszödi üdülőben mondta a balatonőszödi beszédet?

Miniszter Úr! Amióta Gyurcsány Ferenc a miniszterelnök, azóta önök - amint azt ebben a balatonőszödi beszédben is mondták - trükkök százait alkalmazzák, hazudnak reggel, hazudnak este, hazudnak éjjel. Felmerül a kérdés: vajon hány esetben alkalmazták sikeresen a már a '90-es évek elején jól bevált törvénysértő megoldásokat? Ráadásul itt egy új ügy: a 2007. évi költségvetésben a Magyar Televízió és a Magyar Rádió műsorterjesztési költségeire közel 13 milliárd forint szerepel; ennyi pénzt fizetnek a szolgáltatónak a műsorterjesztésért.

De miután megint titkosították a szerződéseket, nem lehet tudni, hogy újból olyan szerződéseket kötöttek-e, amelyekkel az adófizetők rosszul járnak vagy sem. Azt sem tudjuk, igaz-e az, amit mondanak, hogy a közszolgálati csatornákkal ellentétben a kereskedelmi televíziók nagyságrendekkel kevesebbet fizetnek a műsorterjesztésért.

Tisztelt Miniszter Úr! Javaslom, hozzák nyilvánosságra a szerződések tartalmát, különben miért higgye el bárki, hogy nem egy újabb előnytelen szerződésről van szó. Kérdezem, hogy mikor hozzák nyilvánosságra az említett szerződést, mikor ismerhetjük meg a részleteket? Várom válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 142 2007.02.12. 1:11  137-144

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Miniszter úr, egy párbeszéd jutott eszembe, amit minap hallottam a villamoson, két férfi beszélgetett. Az egyik azt kérdezte, hogy hogy működik a kormány. Azt mondja a másik: őszödi üzemmódban. Az milyen? - kérdezi. Előbb lopnak, aztán hazudnak. (Felzúdulás az MSZP soraiban.)

Kérem, miniszter úr, válaszoljon őszintén! Válaszoljon őszintén, hogy ilyen párbeszédeket ne kelljen hallania senkinek. Ez a 13 milliárd forint egy költségvetésben szerepel, amelyet a kormány terjesztett be. Bizonyára van a kormánynak némi köze ahhoz, és ezért jogos a kérdés: miért, milyen szerződés alapján fizet a költségvetés éppen 13 milliárd forintot a műsorterjesztési költségekre? Miért éppen ennyi forintot biztosítanak erre a célra? Ki kötötte a szerződést a szolgáltatóval? Hány évre kötötték a szerződést? Volt-e felhatalmazás a szerződéskötővel? Itt a pénzügyminiszter úr; jogos lehet a kérdés: ellenjegyezte-e a pénzügyminiszter ezt a szerződést? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ki vállalhat egyáltalán ilyen kötelezettséget, és miért jó ez az adófizetőknek?

Várom válaszait. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 152 2007.02.26. 2:10  151-154

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Önök ebben az évben a magyar színházügytől reálértéken közel egymilliárd forintot vesznek el. Eközben Hiller miniszter úr ígéretet tett egy színházi törvény elfogadására. A színházi szakmai szervezetek kidolgozták a minisztérium által megjelölt hat területre vonatkozó javaslatukat, most a minisztérium feladata, hogy elkészítse a jogszabály tervezetét. Schneider Márta szakállamtitkár asszony szerint mindenképpen egy olyan rugalmas jogszabályt kell elkészíteni, ami a finanszírozási problémákon is segít. A szakállamtitkár asszony tájékoztatást adott arról is, hogy a Magyar Színházi Társaság a finanszírozás területére vonatkozó javaslatot is kidolgozott.

Tisztelt Államtitkár Úr! A színháztörvény nemcsak a finanszírozásról szól, de gondolom, egyetértünk abban, hogy a törvény elkészítésének, a színházi finanszírozás átalakításának célja, hogy a szakma és a közönség szempontjai alapján is színvonalas, értékteremtő és működőképes intézmények legyenek a színházaink. Mit fog tenni a minisztérium akkor, ha a szakmai szervezetekkel való egyeztetés után kiderül, hogy indokolt több állami forrást biztosítani a színházak támogatására, hiszen Hiller miniszter úr számtalan esetben és fórumon kifejtette, hogy az elkövetkező években nem áll rendelkezésre kulturális területen több forrás?

Tisztelt Államtitkár Úr! Attól félünk, hogy ha Hiller miniszter úr már eleve meghatározza a kereteket, akkor ezt az egész egyeztetési folyamatot csak azért hívta életre, hogy elterelje a figyelmet a kulturális területen végbemenő negatív gazdasági folyamatokról, többek között a reálértéken több száz millió forinttal csökkenő színházi támogatásról.

Kérdezem államtitkár urat, mikor készül el az egyeztetések alapján a színházüggyel kapcsolatos törvényjavaslat. És ugye nem azért kezdték meg a színházi szakmai szervezetekkel a színházi törvényről az egyeztetést, hogy eltereljék a problémákról a figyelmet?

Várom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 237 2007.03.05. 0:59  222-252

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Ne legyen olyan büszke! Felállt itt az imént, és azt mondta, hogy nincs olyan magyarországi világörökség, amely felkerült volna a veszélyeztetett listára. Hát éppen nincs, de az önök hibás politikája miatt közel álltunk ahhoz, hogy legyen. Már csak ezért se álljon fel olyan nagy mellénnyel, hogy nincs, mert az a baj, hogy az a politika, amit önök művelnek, könnyen oda vezethet, hogy lesz! Ezért kérem, hogy kellő visszafogottsággal és szerénységgel álljon ehhez a kérdéshez, és amikor itt feláll ez ügyben, akkor ne a pillanatnyi eredményről beszéljen, hanem éppen arról a folyamatról, amiről az utolsó mondatában beszélt, és az a folyamat, az az átgondoltság, ami önöket jellemzi e tekintetben, számtalan aggodalomra ad okot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 239 2007.03.05. 10:17  222-252

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a jelentés, ez a beszámoló egyrészt a nemzetközi együttműködést, a kulturális diplomáciai vonatkozásokat domborítja ki, másrészt a kimondottan örökségszakmai tényeket sorolja. Ugyanakkor a világörökségügy gazdaságfejlesztési, társadalmi dimenzióiról kevés szó esik a jelentésben, és akkor is csak általánosságok és konkrétumok nélkül térnek ki erre a területre.

Úgy látom, kevéssé szól arról ez a jelentés, amiről szólhatna, hogy mi a világörökség társadalmi haszna. Én szeretném elmondani a véleményemet, véleményünket három téma köré csoportosítva. Úgy látom, hogy a jelentés néhány ponton szebbre festi a helyzetet, mint amilyen az valójában. Úgy látom, hogy több szempont hiányzik a beszámolóból, és sok kérdés felmerül a jelentés kapcsán.

(19.10)

Nézzük sorba! Több ponton szebbre festik a helyzetet, mint amilyen valójában. Ez ennél a kormánynál persze nem is meglepő, nem mondom ezt csúnyábban, hogy hogyan viselkednek, magáért beszél. Ha elolvassuk ezt az anyagot, és látjuk a valóságos helyzetet, szomorúan kell tapasztalnunk, hogy valóban már megint csak hazudják a szépet.

Például Hollókőt élő faluként mutatják be ebben az anyagban; mint a világörökség egyik kitüntetett szereplője, Hollókő úgy szerepel az anyagban, mintha élő falu lenne, holott az ófaluból gyakorlatilag már kiszorult a természetes élet. Ha nincsenek turisták, a falu halott.

A régi pesti zsidónegyedet csak érintőlegesen említik ebben az anyagban, holott a budapesti világörökségi helyszín védőzónájában végzett rombolásról van szó, amikor erről a témáról beszélünk.

A kezelési tervekről is írnak ebben a jelentésben, de maszatolnak a kezelési tervekkel kapcsolatosan. Magyarország persze, ha csak azt nézzük, hogy van-e kezelési terv, akkor aránylag jól áll e vonatkozásban, mert mind a nyolc világörökségi helyszínünknek van kezelési terve. A régebben felvett külföldi helyszíneknek általában nincs, mivel korábban a kezelési terv megléte még nem volt a listára vétel előfeltétele, ma már az. De a kezelési tervek kapcsán kérdés, hogy ezek mennyire érvényesíthetők. A fő probléma a kezelési tervek jogi státusának, a jogszabályi hierarchiába illeszkedésének kérdése. Jelenleg ugyanis a településrendezési tervek és az önkormányzati rendeletek felülírják őket. Az Erzsébetvárosban is erre hivatkozva bontathatott az önkormányzat.

Írnak ebben a jelentésben az internetes témakörről is. Inkább ne írtak volna! Az internetes megjelenés terén a beszámoló ugyanis finoman fogalmazva, finom megfogalmazás szerint is - hogy is mondjam: vannak még tennivalók ezen a területen. Megnéztem, például a www.vilagorokseg.hu honlapon a legtöbb oldal még feltöltés alatt van. Elegáns dolog írni erről, csak éppen nincsen kész. És a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal honlapjának világörökségi oldalain mit látunk? Még döntően 2002-es adatokat és információkat olvashatunk.

Nagyon sok szempont hiányzik ebből a beszámolóból. Nézzük az állami támogatások, a világörökségi költségvetés kérdését! Persze tudjuk, hogy a 2007. évi költségvetésben világörökség önálló soron az nem szerepel mint támogatás, hiszen 2005 óta már megszüntették ezt a megnevezést. Nem jelenti azt, hogy nem fordít a magyar állam erre az ügyre egy fillért sem. Na de mégis, ha valaki olyan büszke, mint ez a kormány erre a dologra, akkor legalább megadná az ügy méltóságát azzal, hogy kormányon nem szünteti meg a minisztérium költségvetésében önálló soron meglévő ilyen támogatást. De még ezt is megszüntették, az ügy méltóságát sem vették túlságosan komolyan.

Azt hiszem, hogy nagyon nagy hiányok vannak a kormányzat és az érintett önkormányzatokkal kapcsolatos együttműködés terén, és ebben mindenképpen a kormányzaté a fő felelősség. A jelentés erről az ügyről sem szól kellőképpen, ez a szempont is hiányzik a jelentésből.

Nem tér ki ez a jelentés arra, hogy mit profitál a világörökségi helyszínek lakossága abból a tényből, hogy ott világörökség van, és arra sem tér ki a jelentés, hogy ez adott esetben ez milyen hátrányokat, milyen korlátozásokat jelenthet. Hiszen fontos együtt tudni élni ezzel a helyzettel, és ez is felelőssége az államnak, hogy erre felkészítse az embereket.

Nem tudunk ebben a jelentésben arról, hogy mekkora a tényleges támogatottsága ennek az ügynek a közvetlenül érintettek körében. Nagyon fontos lenne az ügy társadalmi elfogadottsága érdekében ezt is vizsgálni. Az érintett civil szervezeteket két sorban megemlítik, de tartalmilag nem foglalkozik a jelentés azzal, hogy ők mit gondolnak erről a kérdéskörről. Nem elég csak megemlíteni és kipipálni a feladatot - elvégeztük, beszéltünk róluk -, hanem érdemben, tartalmilag is oda kellene figyelni a véleményükre, és beépíteni egy ilyen jelentésbe. Ez is hiányzik mint szempont ebből a jelentésből.

Az Andrássy úti paloták ügyében: ezeket sorozatban elkótyavetyélték, és ez húsbavágóan örökségvédelmi érdeket érint. A palotákat persze a kerületi önkormányzat adja el, de kormányzati felelősség is megragadható az ügyben. Az örökségvédelmi törvény 44. § (1) bekezdés b) pont szerint ugyanis minden olyan jogügylethez, amelyben az önkormányzat tulajdonjoga megszűnik a műemlék felett - és innen idézem -: "a hivatal jóváhagyása szükséges, ha a műemlék az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény alapján került önkormányzati tulajdonba". A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tehát a nevezett jogügyletekben érintett, érintett lehet, és így ezen keresztül az ügyben a kormányzati felelősség is megragadható véleményem szerint. Ez a szempont is hiányzik ebből a jelentésből.

Szót sem ejt a beszámoló arról, hogy a világörökségi terület is az egyik szegmense lehetne a határokon átnyúló magyar-magyar együttműködésnek. Mint a határokon átnyúló magyar-magyar együttműködés fontos ügy, meg sem említik ebben a jelentésben, pedig természetesen is adódna Aggtelek ügyében, Fertő tó ügyében vagy a várományosi listán lévő komáromi, esetleges leendő világörökségi helyszín ügyében. Ez is nagyon fontos dolog, ami mint szempont hiányzik ebből a jelentésből. Ezért sem tudjuk elfogadni ezt a jelentést egyébként.

És sok kérdés felmerül a jelentés kapcsán. Például mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy a világörökségi helyszíneken tervezett fejlesztések ne járjanak értékvesztéssel, hanem ellenkezőleg: a valós értékek kibontakoztatását eredményezzék, és így elkerüljük az örökségi értékek pusztulását? Mi az oka annak, hogy az Új Magyarország fejlesztési tervben, a II. nemzeti fejlesztési tervben a világörökség csak bújtatva, a turizmus, a terület- és vidékfejlesztés egyik lehetséges elemeként jelenik meg? Miért nem építettek önálló operatív programot a benne rejlő fejlesztési potenciálra? Lesz-e ilyen körülmények mellett lehetőség arra, hogy az uniós forrásokat a világörökségi helyszínekre fordítsuk?

Nem veszélyezteti-e a világörökséggel kapcsolatos kormányzati feladatok ellátását az a tény, hogy az ezzel kapcsolatos kiadások nem jelennek meg tételesen a költségvetésben mint szemlélet, amire az előbb utaltam, nem probléma-e ez? Mit kíván tenni a kormány a világörökségi helyszínek kezelési tervének tényleges érvényesíthetősége és az önkormányzati jogszabályokkal való összhangjának megteremtése érdekében? Különös tekintettel arra, hogy a 2001. évi LXIV. törvényt, amelyet 2005-ben módosítottunk, a módosítás során bekerült ebbe, hogy a kulturális miniszternek van egy felhatalmazása, miszerint rendeletben állapítsa meg az építésügyért és a természet védelméért felelős miniszterrel egyetértésben a világörökségi területek kezelési tervére vonatkozó részletes szabályokat.

Milyen eszközökkel kívánja a kormány támogatni azt, hogy a szomszédos országokban található magyar örökségi értékek is felkerülhessenek a világörökségi jegyzékbe? Ez is fontos dolog, hogy a szomszédos országokban található világörökségre méltó magyar helyszínek ügyében milyen kezdeményezéseket tud tenni a kormány. Mit kíván tenni a kormányzat annak érdekében, amit az előbb is említettem, hogy Hollókő ne váljon teljesen Patyomkin-faluvá? Tekintettel arra, hogy három világörökségi helyszínnek - Fertőd, Aggtelek, Hortobágy is - egy-egy nemzeti parkunk a kezelője, nem veszélyeztetik-e az értékvédelmet a nemzeti parkoknál véghezvitt tömeges létszámleépítések?

Szeretnénk a válaszokat is hallani, mert jelen állapotában (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a javaslatot nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 249 2007.03.05. 1:28  222-252

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bókay képviselő úr azt kérdezte, mire gondoltam konkrétan, amikor veszélyeztetett világörökségről beszéltem. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökhelyettese úgy nyilatkozott az egyik lapban, hogy ami a Belső-Erzsébetvárosban zajlik a világörökségként számon tartott helyszín védőzónájában, az már nem belügy, a Világörökség Bizottság párizsi titkársága is tud róla, és figyel arra, hogy ott mi történik. Később azt mondja, arról beszélek, hogyan kell és miként nem szabad viselkedni történeti városnegyedben, világörökség-helyszínen. Hallottam már olyat is, hogy na mi van akkor, ha törlik a világörökség jegyzékéről a budapesti helyszíneket. Majd azt mondja, hogy nem szeretném, ha ebben elsők lennénk. Eddig még nem fordult elő, hogy töröltek volna egy helyszínt a világörökség-listáról, de most előfordulhat.

Erről beszéltem, képviselő úr, és ahogy rámutattam a hozzászólásomban, ez a kérdéskör nemcsak önkormányzati - de úgy is igen sok közük van önöknek, szocialistáknak ehhez -, hanem kormányzati felelősséget is fölvet. Erre gondoltam, Bókay képviselő úr, amikor ezt a témát említettem államtitkár úr nagymellényű fölszólalása után. Egy kicsi szerénység!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 273 2007.03.05. 5:05  272-275

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A színházi törvényről szeretnék beszélni, és láthatóan - jellemző - a kormány részéről a szakminisztérium nincs jelen, bár nyilván időben leadtuk, hogy erről a témáról kívánunk szólni.

Érdekes történet ez, és aktualitása is van. Nézzük, hogy mi történt korábban! A szakmai közélet évek óta, mondhatni, hosszú évek óta beszél arról, hogy szükség lenne Magyarországon egy úgynevezett művészek jogállásáról szóló törvényre, a színházi szakma azt mondja, hogy esetleg színészkamara jöjjön létre, van, aki azt mondja mostanában, hogy színházi törvény kell. Szóba kerül ez a dolog, nyilvánvalóan azért, mert a közalkalmazotti státusba szorítottan működő, színházaink művészeti tevékenységet végző, de közalkalmazotti státusban tevékenykedő emberei látják, érzik azt, hogy ebben a formában nem lehet azt a teljesítményt nyújtani, mintha ez egy jobb, szabályozott körülmények között működő rendszer lenne.

Ráadásul miről van szó? A szocialista kormány az elmúlt években évről évre, szinte mondhatjuk azt, hogy már rendszeresen sújtja a magyar művészeti életet és a színházi életet is, elsősorban az adótörvények és a költségvetési törvények elfogadásakor. Minden évben kevesebb és kevesebb pénzt szánnak erre, pedig stratégiai kérdésről van szó, de hát a szocialistáktól ezt megszoktuk: leépítenek, elvonnak, megvágnak, és nem adnak elég pénzt a művészeti életre sem.

2005-ben több mint 2 milliárd forintot vontak el a színházaktól az áfa-visszatérítés megvonásával az adótörvényen keresztül, közben a költségvetési törvényben is megszigorítások voltak. Most, 2007-ben reálértéken közel 1 milliárd forinttal kevesebb pénzt adnak a magyar színházügynek, mint az előző évben tették azt.

És mi történik ekkor? A miniszter 2006. november végén bejelenti, hogy színházi törvény kell, ő elkötelezett ebben az ügyben. Mi jut az embernek eszébe egy ilyen folyamatkor? Hát az, hogy figyelemelterelésről lehet szó. A szocialistáktól egyébként is megszoktuk ezt. Azért, hogy ne a valódi problémákról és a színházi költségvetési gondokról legyen szó, bejelentik a várva várt színházi törvényt, hogy az lesz; összehívják az érintett szakmai szervezeteket, a miniszter ezt megtette. Apró vagy talán nem is apró szépséghibája a dolognak, hogy persze nem hívták el az összes létező szakmai szervezetet, és hogy, hogy nem, éppen olyanokat nem hívtak el, akik az elmúlt években kritizálták a minisztérium munkáját. Ilyen a szocialista egyeztetés.

Az egyeztetést követően a színházi szakmai szervezetek kidolgozták a minisztérium által megjelölt hat területre vonatkozó javaslatukat, most már a minisztériumnál a labda. Én a múlt héten megkérdeztem a minisztérium államtitkárát - ő volt itt, miniszter úr nem volt itt -, azt kérdeztem tőle, viszonylag egyszerű a kérdés: mikorra készül el az egyeztetések alapján a színházüggyel kapcsolatos törvényjavaslat? Mert ha már bejelentették a szocialisták mintegy figyelemelterelésként ezt a dolgot, talán válaszolhatnának erre a kérdésre. Mi történt itt a Házban a múlt héten? Nem válaszoltak. Kikerülte a választ az államtitkár, mellébeszélt, nem mondott igazat. Pedig nagyon egyszerű lett volna erre a kérdésre válaszolni.

Én még most is várom ezt a választ, és ráadásul most kihasználva azt, hogy a kormány egyetlen képviselőjeként az Igazságügyi - vagy éppen hogy is hívják, bocsánat - Minisztérium államtitkára jelen van, azt szeretném kérdezni a tisztelt államtitkár úrtól, hogy lát-e esélyt arra, hogy olyan törvény jöjjön létre, amiben ráadásul minden érintettet megkérdeznek. Mert újabban lehet azt hallani, hogy majd bevonják az érintetteket is, reményeink szerint minden színházi szakmai szervezetet, de remélem, hogy minden önkormányzatot is. Mert újabban csak Budapestről beszélnek, pedig szeretném felhívni a szocialista kormány figyelmét, hogy a magyar színházak egy jelentős részének a fenntartója vidéki önkormányzat, megyei jogú város, és néhány megyei önkormányzat az.

Szeretném jelezni, hogy azt gondoljuk, akkor lenne helyes ez a színházi egyeztető folyamat, ha minden fenntartó önkormányzatot, minden érintett színházi szakmai szervezetet is bevonnának - természetesen a minisztérium - ebbe a törvényelőkészítő folyamatba. Van-e erre remény, és mikorra készül el ez a beígért törvény?

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 173 2007.03.12. 2:27  172-175

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete 2006 szeptemberében öt pontból álló javaslatot fogalmazott meg. A magyar irodalom és minőségi magyar könyvkiadás támogatásának Márai-programja több hónapos széles körű szakmai egyeztetés után nyerte el végleges formáját. A kész tervezetet az egyesület rögtön el is juttatta az Oktatási és Kulturális Minisztérium illetékeseinek.

Tisztelt Államtitkár Úr! A Márai-program pontjai különböző területekre és különböző problémákra próbálnak megoldást kínálni, mégis megállapíthatjuk, hogy a megoldási javaslatok egymással szorosan összefüggő rendszert alkotnak. Nézzük tehát közelebbről, hogy miről is van szó!

A könyvszakma képviselői által benyújtott tervezet biztos egzisztenciális hátteret akar nyújtani a szépírók és az alkotó értelmiség számára, ennek első lépéseként jelentősen bővíteni kívánják a Nemzeti Kulturális Alap keretein belül megpályázható alkotói támogatások összegét. Megoldást kínálnak a hazai olvasáskultúrában jelentkező egyre kedvezőtlenebb tendenciák megfordítására a magyarországi olvasási közalapítvány létrehozásával. Ezzel összefüggésben azt kérik, hogy 2008-at nyilvánítsa a kulturális kormányzat az irodalom évének, és ennek során fordítsanak kiemelt figyelmet a kortárs irodalom népszerűsítésére is.

A Márai-program azt is javasolja, hogy tekintettel a modern és kortárs magyar irodalom külföldi elismertségére, a minisztérium biztosítson nagyságrendekkel nagyobb forrást a hazai irodalom külföldi népszerűsítésére, mindenekelőtt bővítse a Magyar Könyv Alapítvány Fordítástámogatási Irodájának támogatását. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete régóta szorgalmazza és most a Márai-programban is hangsúlyozza az Európa több államában már jól bevált könyvtár-támogatási rendszer, az úgynevezett skandináv modell bevezetését, amely egyszerre stabilizálná a minőségi könyvkiadással foglalkozó könyvkiadók piaci helyzetét, és elősegítené a könyvtárak ellátottságának javulását is.

Kérdezem államtitkár urat, hogy mikor tervezik ennek a modellnek a bevezetését, tervezik-e, hogy 2008-at az irodalom évének nyilvánítják, mikor hozzák létre az olvasás népszerűsítését és az olvasáskultúra fejlesztését szolgáló magyarországi olvasási közalapítványt, és végül hogyan (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kívánja támogatni a kulturális kormányzat a modern és kortárs magyar irodalom, valamint a minőségi könyvkiadás külföldön történő népszerűsítését.

Várom válaszát. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 241 2007.03.19. 13:24  226-262

HALÁSZ JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor a nemzeti hírügynökség egy korábbi évi beszámolójáról tárgyalunk, akkor feltesszük a kérdést, nyugodtan feltehetjük, hogy mit várunk ettől a hírügynökségtől, mit várhatunk az MTI-től.

Röviden összefoglalva talán mondhatjuk, hogy a nemzeti hírügynökségtől azt várjuk, hogy összegyűjti, dokumentálja, mi történt az adott évben Magyarországon és a magyarság életében, és hogy ezt a dokumentációt, azokat a híreket, képeket, amelyeket összegyűjtött, tárja a hazai és a nemzetközi közvélemény elé, és tegye ezt hitelesen és pártatlanul. A kérdés az, hogy a Magyar Távirati Iroda 2005-ben - erről az évről beszélünk - ezt tette-e és így tett-e.

Különleges a mostani napirend, mert a korábbi évektől eltérően a szokásos jelentés és ÁSZ-ellenőrzéssel kapcsolatos jelentés mellett van egy olyan anyag is előttünk a 15/c pontban, amely a Magyar Távirati Iroda alapító okiratának módosításával foglalkozik. Szeretném jelezni - ez nyilván a bizottsági véleményekből is kiderült -, hogy a Fidesz képviselőcsoportja az elnök úr jelentését nem támogatja, ugyanakkor az alapító okirat módosítását támogatjuk. Kicsit érdekes is lehet ez a helyzet, hiszen az elnöki beszámoló támogatásához elég a kormányzati szavazógép és a kormánypárti többség, viszont az alapító okirat módosításához kétharmados többségre van szükség. Biztosítjuk ezt a többséget, hiszen csupa olyan dologról van szó a határozati javaslat mellékleteként létező alapító okirat módosítása ügyében, amely esedékes, indokolt, régóta esedékes és bizonyos pontokon szükséges is ahhoz, hogy a Magyar Távirati Iroda mint részvénytársaság létezhessen, hiszen a gazdasági társaságokra vonatkozó törvény módosítása ezt mindenképpen indokolja. Helyesnek tartjuk azt, hogy olyan az alapító okirat módosítása, amely ezután már nem egy adott évben hozott törvényre vonatkozik, hanem a gazdasági társaságokra vonatkozó törvényre általában, így ha később is változás lesz, legalább ebben az ügyben az MTI alapító okiratát nem kell újra módosítani.

Fontos az, hogy az MTI mint betűszó belekerül ebbe az alapító okiratba, fontos, hogy a Statisztikai Hivatal által kiadott tevékenységekkel kapcsolatos jegyzék is aktualizálódik, és fontos és indokolt, hogy az Állami Számvevőszék jogosítványai a gazdálkodással kapcsolatos ellenőrzés terén is az alapító okiratban is pontosan, egyértelműen szerepelnek ezután. Ez mind-mind olyan változás az alapító okirat tekintetében, amit támogatunk, és így bízunk benne, hogy a parlamentben megkapja a kétharmados többséget, és a Magyar Távirati Iroda legközelebb már nem MTI Rt.-ként, hanem MTI Zrt.-ként jelenik meg itt előttünk. Micsoda bővülés, micsoda előrelépés! Node ez egy technikai típusú változás, igaziból kevés ebben a tartalmi előrelépés. Azok a tartalmi elemek, amelyek egyértelműsítik az igazgatósággal, elnökkel, cégjegyzéssel kapcsolatos ügyeket, azt gondolom, persze tartalmi jellegűnek is minősíthetők, ezek fontosak, ezeket üdvözöljük.

De mi a helyzet a jelentéssel? Először is kapcsolódik ehhez a szokásos, Állami Számvevőszék által készített, gazdálkodásról szóló ellenőrzési jelentés. Ezt tisztelettel köszönjük, a fontos megállapítások most is szerepelnek benne, és ez az ÁSZ-jelentés az Országgyűlésnek is javaslatot tesz három pontban; mindhárom olyan pont, amit mindenképpen érdemes megszívlelnie az Országgyűlésnek, és ebben van egy pont, ami túlmutat a mai vitánkon. Az első pont azt mondja, hogy nemcsak az alapító okirat ilyen típusú szabályozásáról, módosításáról tesz javaslatot az Országgyűlésnek, hanem egy teljesebb körű javaslatot fogalmaz meg, illetve megfogalmazza az Országgyűlés részére az Állami Számvevőszék azt, hogy a nemzeti hírügynökségről szóló törvény módosításával kapcsolatos lépéseket - amelyekről beszéltünk már korábban a Házban is - tegyük meg.

Ebben az ügyben elindult egy munka, és minden tartalmi kifogásunk mellett azt gondolom, azt gondoljuk, hogy a korábban elindult nemzeti hírügynökségi törvénnyel kapcsolatos előkészítő munkák - mármint az ennek a módosításával kapcsolatos előkészítő munkák - jó alapot adnak arra, hogy a törvényt is módosítsuk egy arra alkalmas időpontban.

(20.40)

Hiszen a nemzeti hírügynökség fontossága, bármilyen piaci, új piaci környezet is van, és bármennyire is piacosította az elmúlt időszakban az elnök úr ezt a nemzeti intézményt, azt gondolom, hogy továbbra is indokolja azt, hogy ilyen törvényi környezetben, ilyen szerkezetben történjenek meg azok a módosítások a törvényben, amelyek a további működést, illetve bizonyos értelemben az európai összhangot is megteremtik a törvényben. Tehát ez ügyben szeretném hangsúlyozni és jelezni további nyitottságunkat.

Persze, a 2005. év tartalmi ügyeinek tárgyalásakor már nem ilyen nagy az egyetértés. És miért is lenne? Hiszen ami történt és amiről tájékoztatott az MTI, az legalábbis furcsa. Két elemet szeretnék én kiemelni, csak kettőt az éves jelentésből, bár egyikről sem írnak a jelentésben, és ez nagy probléma.

Évről évre, mióta Vince Mátyás az elnöke az MTI-nek, én minden évben szóba hozom itt a parlamentben is a vidéki tudósítói hálózatot, hangsúlyozom annak fontosságát, ezt szeretném tenni most is. Én azt gondolom, a nemzeti hírügynökséget megkülönbözteti más hírügynökségektől az is, hogy működtet egy olyan, az ország lehetőleg egészét lefedő tudósítói hálózatot, amely nem megvett hírek alapján, hanem hitelesen, a nemzeti hírügynökség sztenderdjeinek megfelelően működve látja el az MTI-t a vidéki Magyarország híreivel is.

Az elmúlt években, amikor ennek fontosságát szóba hoztuk, néha kaptunk választ az elnök úrtól arra, hogy persze ez nagyon fontos, ezzel ő is egyetért, de azt kell tapasztalnunk, hogy évről évre visszaszorulás tapasztalható ezen a területen, merthogy a vidéki hálózat az elmúlt években, mióta az elnök úr az elnök, gyengült, és ez nem helyes. Most, hogy a ciklusa végén tart Vince Mátyás, hátha itt a végén egy kicsit lábra kap ennek az ügynek a segítése az elnöki munkában is.

Én nagyon szeretném, hogyha nemcsak szavakban történne ennek a hálózatnak az erősítése, hanem ténylegesen meg is látszódna ez az MTI üzleti tervében is és a napi szakmai munkákban is. Ráadásul egy olyan felkészült tudósítói hálózat áll rendelkezésére az MTI-nek, ahol igazából nem is arról van szó, mint amilyen problémával küzdöttek 2005-ben, hogy egy új csapatot kellene építeni, mint ahogy például a parlamenti tudósítói hálózatnál ezt meg kellett tenniük. Szóval, én újra ösztönözném a tisztelt elnök urat a frakciónk nevében, hogy erre az ügyre figyeljen oda.

Szeretném idézni az elnöki jelentésnek egy mondatát, a szakmai tevékenység elemzésekor azt írja az elnök úr, hogy a múlt év a legnagyobb változást a belpolitikai főszerkesztőségben hozta. Nyilván valamikor 2006-ban írták ezt, és 2005-re vonatkozik, most meg 2007 van. Szóval, nagy változás volt a belpolitikai főszerkesztőségben. De nemcsak ott volt változás, hanem mint megtudtuk utólag, így 2006 szeptemberében, a magyar politikában is nagy változás volt, mert kiderült, hogy a magyar kormány ebben az időszakban mit is csinált. Szeretném pontosan idézni, azt mondta a miniszterelnök: "Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna, ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este." Aztán másutt azt mondta - persze mind a kettőt Balatonőszödön -: "Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz."

Kedves nemzeti hírügynökség, önök erről az évről - ez a 2005. január 1-jétől december 31-ig teljesen beleértendő a miniszterelnöki idézetekbe, nyilatkozatokba - önök tudósítottak folyamatosan a miniszterelnök különböző hazugságairól, a kormány különböző félrevezető akcióiról, mindenről. Na most, ennyire felkészületlenek, hogy nem vették észre? Pedig mondta a miniszterelnök is, hogy nyilvánvaló, hogy hazudtak állandóan, bocsánat, nem pontosan idéztem, nem állandóan, hanem hazudtak reggel, éjjel meg este. Szóval, ennyire nem vették ezt észre, vagy észrevették és önök is elhallgatták? Mi a helyzet ebben? Mert amennyiben ez így van, márpedig a miniszterelnök ezt mondta, hogy így volt, önök pedig az egész éves tájékoztatási politikájukban ezt nem tudták fölfedni, akkor nagy a baj az MTI-nél, és már csak ezért sem fogadható el, vagy talán - mondjam pontosabban? - ezért is elfogadhatatlan az elnök úr jelentése.

Tehát oly mértékben nem veszi figyelembe a jelentés a magyar valóságot, mint ahogy nagyon sokszor vélhetően az önök munkája sem azt vette figyelembe. Épp ezért, amikor azt kérdeztem, hogy mit is várunk, és azt várjuk, hogy hiteles legyen és pártatlan legyen a tájékoztatás, akkor azt gondolom, hogy az elmondottak alapján világos, hogy a hiteles tájékoztatás hibádzott ebben az évben jócskán, ezért sem tudjuk támogatni és elfogadni az elnök úrnak a 2005. évről szóló jelentését.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 247 2007.03.19. 1:30  226-262

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szóba került a tartalmi beszámoló és a gazdasági, az éves beszámoló különválasztása. Mivel még egyelőre együtt tárgyalunk róla, nem tudunk mást csinálni, mint az általunk megkapott anyagot olvassuk. Elnöki beszámoló, két pontból áll: a gazdasági helyzetről értekezik, és a szakmai tevékenységről értekezik. Ez egy négy és fél oldalas anyag. Ebben, amikor a szakmai tevékenységről értekeznek, szó sincs a 2005. év hazugságairól.

Pető Iván azt mondta, hogy szerinte nem kell az MTI-nek minősítenie a különböző híreket, a különböző politikusi megnyilatkozásokat. Én azt gondolom, hogy azért az MTI nem egy mikrofonállvány vagy nem egy hangszóró a miniszterelnöki pódiumon, de ha túllépünk ezen a vitán, akkor legalább most, amikor a 2005. évről szakmai beszámolót ír elnök úr, legalább legyen annak az elnöki beszámolónak a szakmai tevékenységről szóló részében egy mondat, hogy bocsánat, nem vettük észre. De még csak ez sincs benne, kedves Pető Iván.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 255 2007.03.19. 2:03  226-262

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt szeretném kérni Jánosi képviselő úrtól, hogy ne legyen igazságtalan velem. Megfogalmaztam egy véleményt, egy MTI éves beszámolóról van szó, amiben szakmai jelentést is találtam, és ön nem ért egyet az én véleményemmel. Persze, ilyen van. De azt szeretném kérni alelnöktársamtól - a kulturális bizottságban mindketten alelnökök vagyunk -, ne mondja azt, hogy amikor én nyilvános szerepléshez jutok, akkor mindig ilyen rosszindulatúan mondom el a véleményemet. Ugyanis ezt tetszett mondani, képviselő úr. Azt tetszett mondani: amikor Halász János nyilvános szerepléshez jut, akkor mindig ilyen.

Múlt héten hétfőn - lehet, hogy képviselő úr nem volt itt, legalább akkor olvassa el a parlamenti jegyzőkönyvet - a Márai-programról kérdeztem a kulturális minisztert. Kétségtelenül nem voltam ilyen éles a fogalmazásban, mint most, talán még az ön ízlésének is megfelel, amikor a könyvkiadók, könyvterjesztők olvasást népszerűsítő programjáról beszéltem; lehet, hogy arra már nem mondaná azt, hogy én mindig így szoktam. Vagy azelőtt egy héttel a színháztörvényről kérdeztem a kulturális minisztert, akkor sem voltam ennyire éles talán. Ha azt is megnézi, hátha még azt mondja, ezután még inkább azt tudja mondani, hogy tényleg nem mindig szoktam ilyen lenni.

Na, de amikor beszélünk egy Magyar Távirati Irodával kapcsolatos anyagról, és az egy ilyen típusú anyag, én így fogalmaztam meg a véleményemet. De nyitottam én már meg kiállítást Vince Mátyás elnök úrral közösen, ahol szintén nem beszéltem ilyen dolgokról, mert nem ez volt a napirend. De amikor ez a napirend, engedtessék meg, hogy ezt elmondjam, és én is tisztelettel fogadom mindnyájuk véleményét, és nem mondom, ha nem értek azzal egyet, utána azt, hogy önök mindig ilyenek, nem is érdemes odafigyelni önökre. Ez nem helyes, és ön nem is szokott ilyet tenni. Remélem, hogy ez most a késő estének köszönhető.

Tisztelettel köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 203 2007.04.23. 2:03  188-222

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy látom, hogy Tóth Károly egy kicsit keveri a szezont a fazonnal, most ugyanis egy másik törvényről beszélünk, képviselő úr. S ha már a nagy dohányos elragadtatásában szót kért, arra azért szeretném felhívni a tisztelt figyelmét, hogy a nemdohányzók a nemdohányzó magatartásukkal nem szokták zavarni a dohányosokat, ugyanakkor a dohányosok a dohányzással igenis nagyon komolyan - mondom én, mert engem is nagyon zavar a dolog - zavarják a nem dohányosokat. Ez azért bizonyos értelemben egyfajta alapvetés a dologban, s függetlenül attól, hogy dohányosok vagy nemdohányzók vagyunk, ez a fajta megközelítés igaz. Úgy érzem, hogy ön a felszólalásában ezt egyáltalán nem vette figyelembe, az ön megközelítése, hozzáállása, a témában való szocializációja egészen más jellegű, ezért nagyon ide nem valónak vélem, és kérem szépen, ha lehet, eszerint gondolja át a dolgot.

Egyébként pedig ha az a problémája a sok utazással, hogy nem tud jóízűen dohányozni az IC-ken, mert már nincs olyan számú kocsi, amely korábban dohányzókocsi volt, akkor arra biztatom, hogy ha nem is interpellációval, de legalább írásbeli kérdéssel forduljon Kóka Jánoshoz, hogy ezt a skandalumot rendezzék. Bár szerintem az nagyon rendben lenne, hogy - ahogy nemdohányzó repülők vannak, amelyeken, például egy tengerentúli járaton hosszú-hosszú órákig utaznak - itthon, Magyarországon nemdohányzó vonatok is lennének. Persze, nem oly nagyok a távolságok, de sokszor itt is hosszú-hosszú órákat tud utazni az ember.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(18.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 209 2007.04.23. 1:55  188-222

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Tóth Károly Képviselő Úr! Tudja, mégiscsak a dohányzók-nemdohányzók oldaláról kellene ehhez a kérdéshez közelíteni, és legyen kedves, ne ecsetelje azt, amit nem tud pontosan, hogy én személy szerint hogyan utazom és mint. De ha már ezt ön szóba hozta, ami jellemző az ön stílusára - jegyzem meg - és az ügyekhez való hozzáállására, szeretném elmondani önnek, hogy én speciel ma is arra készülök, hogy a hetes IC-re felülök, és hazamegyek Debrecenbe. Képzelje el, azon az IC-n is a 20-as kocsi - messziről elkerülöm - a dohányzásra kijelölt kocsi. Itt még van 20-as kocsi Kóka úr jóindulatának köszönhetően, vagy lehet, hogy valami másnak. De legyen már kedves, ne erről beszéljen, és ne beszéljen butaságokat velem kapcsolatban. Én sem teszem, bár biztos vannak, akik szívesen megnézik a másik képviselő utazási szokásait, és hogy őt kitől hogyan óvják meg.

De itt mégiscsak arról van szó, hogy a nemdohányzók érdekeit kell védeni a dohányzókkal szemben. Igen, képviselő úr. És ha ez fordítva van, és ön ezt mondja, ezt mondta el itt, a tisztelt Házban, akkor az egy olyan szemlélet, amely ellen küzdenünk kell itt, a parlamentben és Magyarországon.

Nem azért kell küzdeni, mert egy szocialista képviselő mondta, hanem azért, ahogy Gógl Árpád is mondta, mert ez nem progresszív - és nagyon finom és eufemisztikus volt a hozzáállás. Kérem, inkább maradjon csendben, haladjunk előre, és tegyünk valamit közösen a jövő nemzedékéért, a gyerekeinkért, a nemdohányzás ügyéért. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 94 2007.05.14. 3:09  93-99

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Ön még mindig azt hiszi, hogy ön a Szocialista Párt elnöke? Szeretném felhívni figyelmét, hogy ez már nincs így, és nagyon kérem, hogy ne úgy viselkedjék kulturális miniszterként, mint szocialista pártelnökként. Pártelnökként ön a "támogasd vagy hallgass" elvet képviselte, erről sokszor nyilatkozott. Ez pártelnökként sem elfogadható, de miniszterként megengedhetetlen. Az ön vezetési stílusa, az ön "támogasd vagy hallgass" elve miatt nem jutottak ki fiatal magyar filmesek Cannes-ba.

Tisztelt Miniszter Úr! "Hiller nyomulása fúrta meg a magyarok cannes-i szereplését" - ezzel a címmel adtak hírt a sajtóban az ön legutóbbi botrányáról. Úgy tűnik, hogy ön nem volt képes megérteni azt az üzenetet, amit a cannes-i filmfesztivál szervezői többször is igyekeztek elmagyarázni önnek.

(15.50)

Tisztelt Miniszter Úr! Magyarország lehetőséget kapott, hogy filmiparát megismertethesse fiatal magyar filmeseinek alkotásain keresztül. A hírek szerint ön azonban mindenáron kitartott amellett, hogy Andy Vajna filmjét küldjék ki, illetve a Korda Stúdiót hívják meg egy prominens amerikai sztárral. Ehhez talán még a francia magyar nagykövet közbenjárását is igénybe vették. Janis Attila, a Magyar Filmszemle igazgatója szerint is helytelen, ha a politika beleszól egy autonóm, jól működő fesztivál szervezőinek döntésébe.

Tisztelt Miniszter Úr! Ön azt gondolta, hogy ugyanolyan módon viselkedhet, mint itthon? Ön összetévesztette Európát Balatonőszöddel. (Moraj az MSZP soraiban.) Ezért megint súlyos árat kell fizetnünk - no, nem önnek, hanem a magyar filmeseknek és az adófizetőknek, hiszen azzal büntették a szervezők az ön értetlenségét, hogy Magyarország helyett Lengyelország került fel a meghívott országok listájára.

Bollók Csaba, az idei szemledíjas "Iszka utazása" rendezője úgy fogalmazott: "Nagyon sajnálom azt, ami most történt. Ha lengyel filmes lennék, most a cannes-i közönség is láthatná a filmemet." Azt is mondhatnánk, ha nem Hiller és a Gyurcsány-kormány lenne hatalmon, akkor Bollók Csaba és több fiatal filmes mutathatná be filmjét Cannes-ban.

Tisztelt Miniszter Úr! Ön megint feláldozta a magyar kultúrát egy elúszott reklámlehetőségért. Ön elhíresült teátrális bejelentéseiről vagy - ahogy a Népszabadság nevezi, annak idején ezt írták erről - bazi nagy bejelentéseiről. Önt a kultúra látványmenedzsereként tartják számon a kulturális élet szereplői, ám az ön bejelentéseiből semmi nem valósul meg, de a botrányai miatt súlyos károk érik a magyar kultúrát és a magyar adófizetőket.

Kérdezem a miniszter urat, ki a felelős ezért a botrányért. Ha ön, akkor mit kíván tenni? Ön is vizsgálatot indít önmaga ellen, ahogy Szilvásy György szokta tenni? Mikor tudhatjuk meg, ki a felelős? És végül: hogyan képes garantálni, hogy a jövőben nem fordul elő hasonló botrány?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 98 2007.05.14. 1:18  93-99

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Miniszter Úr! (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Tarr Béla szereplésének, esetleges sikerének nyilván együtt örülünk, de ön nincs abban a helyzetben egy demokráciában, hogy megmondja nekem, hogy én mit mondjak egy interpellációban vagy mit ne. (Moraj és derültség az MSZP padsoraiban.)

Ugyanakkor a négyperces válaszában egy másodpercet nem tudott szentelni a fiatal magyar filmesek bemutatkozásának. Arról egy mondatot nem mondott, hogy az ön cannes-i szereplése... - mert nem egyszer volt Cannes-ban, hanem többször, egy évvel korábban azt ígérte, hogy Székesfehérváron egy nagy-nagy nemzetközi filmfesztivált fog rendezni. Megkérdeztem írásbeli kérdésben, hogy na, és akkor mivel fogja támogatni, válaszolta, hogy egy fillérrel sem, mert egy újabb bazi nagy bejelentése volt. Mint ahogy az óbudai gázgyárnál azt mondják, hogy építenek egy nagy múzeumi negyedet - egy fillért sem adnak rá. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Mellébeszélsz!) A magyar filmeseknek négy év múlva is kevesebb pénzt akarnak adni egy most megkötött szerződésben, mint amit az idén adtak.

Miniszter Úr! Ne legyen olyan büszke magára! Magának semmi köze nincs Tarr Béla filmes teljesítményéhez (Felzúdulás az MSZP soraiban.), ezért javaslom, hogy egy kicsit szerényebben válaszoljon, és mondja el az igazat, mert amíg hazudozik, addig nem fognak hinni önnek a magyar kultúra szereplői. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 192 2007.05.14. 2:06  191-194

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Az önök minisztériuma módosította a régészeti feltárásokat szabályozó rendeletet: a nagyberuházásokat megelőző feltárásokra speciális szabályozást léptettek életbe, majd ennek nyomán létrehozták a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatot. Ezt a rendeletmódosítást ismét nem egyeztették a szakmával, pedig a módosításnak 2006 tavasza óta létezik egy széles körű szakmai egyeztetés során kidolgozott változata is.

Kinek állt érdekében, hogy a szakmát megkerülve új módosítással álljanak elő? Az érintett intézmények és szervezetek a jogszabály előkészületeiről miért nem tudtak, miért csak az utolsó fázisban, egy hónappal a megjelenés előtt kapták meg azt véleményezésre? Önök nem elégedettek a régészet eddigi eredményeivel, államtitkár úr? Ha ez így van, akkor a problémát nem sikerült megoldaniuk, hiszen a módosítás legfőbb hiányossága, hogy a korábbi tervezettel ellentétben ebből kimaradtak azok a rendelkezések, amelyek a leletanyag feltárás utáni sorsára vonatkoztak, és velük együtt eltűntek a pénzügyi garanciák is.

(A jegyzői székben Szűcs Lajost Móring József Attila váltja fel.)

Tisztelt Államtitkár Úr! Kinek állt érdekében a rendelet módosítása? Ha lesz az új szabályozásnak egyáltalán nyertese, akkor csak egyetlen nyertese lehet: a nagyberuházó. Az örökségvédelmi szolgálattal nem az a legnagyobb baj, hogy létrehozzák, hanem az, hogy csak a nagyberuházóknak hozzák létre, hiszen épp a nagyberuházók fizetik ki viszonylag könnyen a megelőző feltárások költségeit. A régészeti feladatok például egy családi ház építésénél arányait tekintve sokkal jobban megemelik az összköltséget, azaz épp a kisberuházóknak lenne szükségük viszonylag mérsékelt, szabott áron dolgozó szakemberekre. Fel kell tehát tenni a kérdést, hogy miért pont a nagyberuházók kapnak szabályozott állami szolgáltatást. A kormány gazdaság- és társadalompolitikájának egésze arra irányul, hogy a nagyvállalkozásokat hozza helyzetbe, ez a rendelet is ezt a célt szolgálja.

Kérdezem az államtitkár urat, hogy kinek áll érdekében ez a módosítás. Ha már módosításra kerül sor, az miért nem az átláthatóságot szolgálja, miért csak a káoszt és a bizonytalanságot növeli?

Várom válaszát. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 161 2007.05.29. 2:05  160-163

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! A Gyurcsány-kormány a 2118/2006. számú, a kulturális intézmények átalakításáról szóló kormányhatározatában létrehozta a kulturális intézmények, elsősorban múzeumok gesztorszervezetét, de nem határozta meg a feladatát sem, és az érintett intézmények körét sem.

Tisztelt Államtitkár Úr! A kormányhatározatot tavaly júniusban hozta a kormány, de Hiller István miniszter úr az idén áprilisban még nem tudta, hogy pontosan milyen szolgáltatásokat nyújt az intézményeknek ez a szervezet, ahogy azt sem tudta megmondani, hogy mennyi támogatást vonnak el a múzeumok költségvetéséből. Ahogy ő fogalmazott, végleges adatokkal még nem szolgálhatunk. Az írásbeli kérdéseimre küldött miniszteri levelekből derül ez ki.

Tisztelt Államtitkár Úr! A legnagyobb baj, hogy az intézmények, múzeumok vezetőit is teljes bizonytalanságban tartják. Ők sem tudják, hogy mekkora költségvetési támogatást fognak elvonni az intézményektől, és milyen szolgáltatásokra. Ráadásul az előzetes tájékoztatás alapján azzal is szembesült néhány intézményvezető, hogy olyan címen akarnak elvonni támogatást az intézményüktől, amire ők nem is költöttek volna egyetlen fillért sem az idei évben.

Államtitkár úr, tisztában van ön azzal, hogy a legtöbb intézményvezetőnek komoly fenntartásai vannak a végrehajtás módjával, illetve a működés hatékonyságával kapcsolatban is, ahogy nem tudnak egyetérteni az intézmények jogi, szakmai, gazdasági önállóságát veszélyeztető tervezetekkel sem? Ezt az érintettek a nálam lévő leveleikben írják le.

Kérdezem államtitkár urat, mikor tud végleges adatokkal szolgálni, közel egy évvel a kormányhatározat után végre meg tudja-e mondani, hogy a gesztorszervezet milyen szolgáltatásokat fog nyújtani a múzeumoknak, az intézményeknek. Az intézmények költségvetésének hány százalékát vonják el a szolgáltatások fejében? Mekkora költségvetési támogatásból fog működni ez az összevont szervezet?

Várom válaszait. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 248 2007.06.04. 4:26  241-274

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A kistérségek kialakítása során a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvény során egy sajátos helyzet alakult ki. A törvény megalkotása során a mellékletben Debrecen önállóan, vonzáskörzete nélkül került besorolásra. Ez a döntés nem vette figyelembe, hogy nem célszerű elszakítani a centrumtelepülést természetes vonzáskörzetétől. Erre tekintettel indokolt a debreceni kistérség létrehozásának változtatása.

Debrecen a korábbi döntés miatt nem tudott többcélú kistérségi társulást alakítani, így a célhoz kötött forrásokat sem tudta igénybe venni. Ezen szerettünk volna változtatni, hisz a helyi közösség érdeke ezt kívánja. Az ezzel kapcsolatos egyeztetések lefolytak, és az érintett közösségek, települések a testületi döntéseket meghozták, eszerint készült előterjesztés, javaslat, kérés a minisztérium számára, amelyben szerepelt egy bővebb változat, miszerint Debrecen kistérséghez tartozzon ezentúl Mikepércs, Sáránd, Derecske, Konyár, Nádudvar és Nagyhegyes.

A minisztérium elkészítette a javaslatát. Ez a javaslat szűkebb, mint az eredeti kérés, de azt kell mondanom, hogy egy, a kormány által is átgondolt és indokolt javaslat van előttünk. Ez a javaslat az, amelyet egyébként az érintett települések is el tudnak fogadni. Itt, a Ház előtt a 6. számú módosító indítvány ugyanakkor ezen a helyzeten változtatna. Hajdu Attila képviselő úr nyújtott be egy módosító indítványt, miszerint Mikepércs, Sáránd, Derecske és Konyár ne tartozzon Debrecenhez, ellentétben tartozzon oda Bocskaikert. Nagyon érdekes javaslat ez, hiszen a helyi közösségek véleményének kikérése nélkül történt, ami, azt gondolom, elfogadhatatlan hozzáállás, a képviselő úr ez ügyben nagyot hibázott, ráadásul tartalmi hiba is van a formai mellett. Hiszen például Mikepércs, Sáránd, Derecske és Konyár települések a Derecske-Létavértesi Többcélú Kistérségi Társulásban vannak, jelenleg is egymáshoz szorosan kötődnek, ráadásul az ott lévő három mikrotérség egyike ez a térség, és ezek a települések Debrecenhez természetesen tartoznak, Debrecen természetes vonzáskörzetéhez sorolhatóak.

Ez a jelenlegi kezdeményezés, amit a kormány támogatott, amire mondtam, hogy átgondolt és elfogadható, ráadásul megoldja azt a problémát, amely a jelenlegi Derecske-Létavértesi Többcélú Társulásban kezdetektől fennálló probléma, olyan probléma, amely a feladatellátást is akadályozza, olyan ellentétek vannak ott, ahogy a kormány előterjesztésében is szerepel.

Ezért azt szeretném kérni a tisztelt Háztól, hogy a 6. számú módosító indítványt, amely azt szándékozza elérni, hogy ne legyen ilyen teljes körű ez az új kistérség, illetve, hogy új településként Bocskaikert kerüljön ide, ne támogassa a tisztelt Ház. Már csak azért sem, mert ahogy az az előterjesztésben szerepel, és azt gondolom, mindnyájunknak egy fontos érv, ahogy az előbb Göndör úrtól is hallottuk, a kistérségek közötti átsorolási kérelmek elbírálásánál nagyon helyesen elsődleges szempontként szerepel a település azon szándéka, hogy más kistérségbe kíván-e tartozni.

Ezt a kérdést például Bocskaikertnél sem lehetett feltenni a módosító indítvány esetén, illetve az új befogadó kistérség esetén is, például Debrecennél sem lehetett erről a kérdésről dönteni. Azt gondolom, akkor hozunk helyes és jó döntést, ha a helyi közösségek által elfogadott és egyébként a kormány által szakmailag is áttekintett döntés esetén a kormány eredeti előterjesztését az előbb említett Hajdu Attila által beterjesztett módosító javaslat nélkül fogadjuk majd el, ezt szeretném kérni a tisztelt Háztól.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 34 2007.06.19. 15:12  19-41

HALÁSZ JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor a nemzeti hírügynökség egyik éves beszámolójáról vagy bármelyik év beszámolójáról is beszélünk, akkor érdemes elgondolkoznunk azon, hogy mit várunk a nemzeti hírügynökségtől, az MTI-től.

Röviden összefoglalva talán mondhatjuk, hogy azt várjuk a nemzeti hírügynökségtől, hogy összegyűjti, dokumentálja, mi történt az adott évben Magyarországon és a magyarság életében, és hogy ezt a dokumentációt, a híreket, a képeket, amelyeket összegyűjtött, a hazai és a nemzetközi közvélemény elé tárja, és azt várjuk, hogy tegye ezt hitelesen és pártatlanul. A kérdés az, hogy a Magyar Távirati Iroda 2006-ban így járt-e el. Az elnök úr a beszámolójában úgy fogalmazott, hogy legyen az MTI betűszó a hitelesség és a megbízhatóság szimbóluma. Én úgy látom, hogy még nem tartunk itt. Nem tartunk itt, van mit tenni még, és a beszámoló, az ÁSZ-jelentés is sok-sok ponton erősíti ezt a véleményt.

Természetesen az MTI is dolgozott 2006-ban, látjuk a benyújtott jelentésből, és több olyan terület van, ahol eredményeket ért el. Alapvetően nagyon fontos eredmény az, amely a cég üzleti eredménye, hogy immár 2005 után 2006-ban is nem veszteséges a Magyar Távirati Iroda Zrt. Ez nagyon fontos dolog, de nyilván nagy ára volt ennek: komoly leépítések voltak 2004-ben, az ott dolgozóknak több mint egynegyedét elbocsátották, ez a szakmai munka színvonalán is meglátszott, máig érződik a hiány. Azt hiszem, önmagában az, hogy üzletileg eredményes a cég, persze szép dolog, de nem szabad elfelejtenünk, hogy milyen áron sikerült ezt elérni.

Persze, az elnök ebben az esetben sok mindent nem tehet, a parlament megszavaz egy költségvetést, amely nem mindig volt annyi, mint amit az MTI kért, és kénytelen eszerint dolgozni. Ez ügyben a parlament felelősségét is említenünk kell, hiszen a mindenkori költségvetési törvényben, amíg a finanszírozási rendszer kevéssé EU-konform, de ilyen Magyarországon, addig oda kell figyelnünk arra, hogy ne felesleges gazdasági kényszerek működtessék a Magyar Távirati Irodát, hanem a szakmai munka kiteljesedhessen.

Voltak persze jó példák így is. Az egyik ilyen példa, ami részben talán kiegészítő tartalmi tevékenység, de nagyon fontos, az MTI Fotó ügye és kérdése. Most volt ötvenéves 2006-ban, tehát ez eleve egy jó emlékező időpont volt, és ahogy az elnök úr is mondta, kiléptek a nyilvánosság elé sok mindennel, egyébként már a korábbi években is, fotóalbumok készülnek évről évre, felhasználva azt a komoly nemzeti kincset, ami az MTI-ben van fotógyűjteményként, és kiállítások is készültek, amelyek az országot körbejárják, ami külön fontos dolog.

Azt is láthattuk, hogy a Fotó üzleti eredménye 2006-ban sokkal jobb volt, mint az előző években, nyilvánvalóan köszönhetően az 1956-os forradalom ötvenéves évfordulójának és az ezzel kapcsolatos, MTI-ben meglévő anyagnak. Most persze a 2007-es év jön, én szeretném biztatni a Magyar Távirati Irodát, hogy attól függetlenül, hogy e tekintetben üzletileg visszaesés lehet, a Fotót, az MTI Fotót és az ott dolgozókat ugyanúgy becsülje meg, mint ebben az évben tette, mert nagyon felkészült emberek dolgoznak ott, és nagyon jó munkát végeznek a fotósok. Nem szabad, hogy ez a terület tisztán üzleti szempontok alapján ítéltessen meg a cégen belül, mert ennek kultúrtörténeti értéke is van. Ahogy én az elnök úr munkáját ismerem, joggal remélem, hogy erre oda fog figyelni még ebben az utolsó évben is.

(10.40)

A másik nagyon fontos tartalmi kérdés a megyei hálózat kérdésköre. Emlékszem, amikor a 2004. évi beszámolóról beszéltünk, most a 2006-os évről van szó, 2004-ben volt először komoly vita itt a parlamentben arról, hogy rendben van-e a Magyar Távirati Iroda vidéki tudósítói hálózata. Én azt mondtam, hogy nincs rendben. Vitatkoztunk elnök úrral ez ügyben, a 2005-ös beszámoló kapcsán is beszéltünk erről, már kisebb volt a vita, és 2006-ban pedig örömmel láttam a tartalmi beszámoló 3. oldalán, hogy az MTI egyik legnagyobb, komoly piaci erővel is bíró értéke a megyei tudósítói hálózat. Érdemes volt beszélni erről, nagyon örülök, hogy ez a mondat végre bekerült az írásos anyagba is, de még nincs minden rendben ezen a területen.

És most nem a kiadott hírek számáról akarok beszélni. Azt az MTI mindig nagyon szépen bemutatja, nyilván statisztikát nem is nehéz készítenie, de komoly munka folyik ott, van mire alapozni ezt. Mindig bemutatják, hogy a vidéki hírkiadás milyen nagy számú, és semmi visszaesés nincs. Na de ezt a munkát ott kollégák végzik, és az ő megbecsülésük, a munkakörülményeik javítása nagyon fontos. Persze, az imént említett 2004-es év ebből a szempontból is elhibázott volt. Mert miről beszélünk most? A megyei tudósítói hálózat nagy érték, így van, támogatnunk kell, és azt halljuk, hogy közben az adminisztrációs munkatársak leépítése, esetleg egy-egy iroda eladása történik, nyilván ez átgondolt, ennek megvannak az okai, és ezt a forrást a megyei hálózat erősítésére fordítják. De ez nem elég; nem öncsonkításból kell erősödni.

Azt hiszem, hogy például 2004-ben, amikor a 27 százalékos leépítés volt, ott hibázták el, hogy akkor a több száz elküldött dolgozó esetén nem léptek olyat a vidéki tudósítói hálózat esetén, hogy csak 10-15 kollégával erősítették volna, gyakorlatilag mindenütt két tudósító lehetett volna. Az egy elszalasztott lehetőség volt az átalakításkor, mert akkor még sajnos nem gondolták ennyire fontosnak a megyei tudósítói hálózatot, úgy vélem. Ösztönözni szeretném a Magyar Távirati Iroda vezetését arra, hogy figyeljenek oda jobban erre a területre, mert valóban a nemzeti hírügynökségnek különlegessége, hogy minden megyében ott van a tudósítója, és a vidéki Magyarországon történtekről is be tud számolni, ami kulcskérdés. Hovatovább ma már más médiaszereplőtől ezt nem nagyon várhatjuk sajnos. Az MTI viszont ez ügyben nagy tapasztalatokkal rendelkezik, ha jól látom, vállalásaiban elkötelezett, de ezért, azt hiszem, mindenképpen tenni kell még. Az eddigi előrelépéseket e területen egyúttal üdvözlöm, ezt szeretném leszögezni, de remélem, még nincs vége ennek a fejlesztési folyamatnak.

Hiteles és megbízható-e a Magyar Távirati Iroda? Ez a betűszó a hitelesség és a megbízhatóság szimbóluma-e? - ahogy elnök úr itt felvetette. Én azt mondom, hogy nem. Persze, látnunk kell, hogy nincs olyan hírügynökség, amely ne hibázna. Nincs olyan ember, aki nem hibázik, négy lába van a lónak, mégis megbotlik. Sok minden történhet, ami nem jól sikerül. Csak az nagyon fontos, hogy ilyen esetekben az, aki hibázik, ha az a nemzeti hírügynökség, akkor a nemzeti hírügynökség tudja beismerni a hibáját, tudjon elnézést kérni, tudjon helyesbíteni. Azt hiszem, ez joggal elvárható a nemzeti hírügynökségtől. És úgy látom, ez nem mindig következett be megnyugtatóan.

Menjünk tovább! Ha azt mondjuk, hogy a magyar állam - mert az alkotmányban is szerepel - nemzeti hírügynökséget működtet, ha a mindenkori költségvetés többmilliárdos támogatást ad a Magyar Távirati Irodának, a nemzeti hírügynökségnek, akkor egy ilyen hírügynökségtől joggal várjuk el, hogy arra törekedjen, hogy ne hibázzon, egyáltalán ne hibázzon. De az elmúlt évben sok-sok hiba volt, ha beszélt róla a pártdelegáltakból álló ORTT, ha nem. Két egyszerű példa, az egyik még egy dicséret is lehetne: 125 éves volt az MTI, 50. évfordulója volt az 1956-os szabadságharcnak, forradalomnak. Készített az MTI a 2006. októberi napokról egy olyan különleges kiadványt, amit sem előtte, sem utána - egy hírlapot, ez az MTI Hírlap. Ezt el is küldte sokaknak. Ez egy szép kezdeményezés, a 2006. októberi MTI-hírekből összeállított hírlap.

Csak egy apróság: október 21-22-23-áról szól ez az összesítés, de 24-éről már nem. Tudjuk, hogy milyen dolgok történtek Magyarországon 23-án és 24-én is, mi minden derült még ki, a rendőri brutalitás, ami példátlan 1989, 1990 óta, ez itt kicsúcsosodott, de az MTI olyan szerkesztési elvet választott, hogy már nem nagyon fért bele ebbe a kiadványba, ebbe az újságba. De 21-e belefért, amikor a legnagyobb kormánypárt kongresszust tartott, és arról szép képes beszámoló is szerepel az újságban. Szóval, ezek a szerkesztési elvek azok, amelyek szerintem nincsenek rendben egy nemzeti hírügynökségnél. Ennél sokkal érzékenyebbnek és figyelmesebbnek kellene lenni.

Vagy még egy példa: 2006 decemberében az emberi jogok világnapján éppen csak a magyar parlament emberi jogi bizottságának elnökét nem kérdezték meg, pedig sajtónyilvános eseményeken is szerepelt, de az ő megjelenése ezen világnap alkalmából nem szerepelt az MTI hírei között, míg más politikusé szerepelt. Azt hiszem, ez is olyan ügy, ráadásul a parlament egy jelentős bizottságával kapcsolatosan, ami nem helyes és nem megengedhető.

A tartalmi problémákon kívül pedig hallottunk már itt arról, hogy az Állami Számvevőszék bizonyos kifogásokkal is élt. Nem feltétlenül alapvetőek ezek, de nagyon fontosak. Akkor, amikor az ÁSZ azt írja, hogy a Magyar Távirati Iroda működése és szervezeti és működési szabályzata több ponton nincs összhangban, az azért nem megnyugtató. Nem megnyugtató, ugyanis nyilvánvalóan úgy kell működnie a cégnek, hogy a napi működése a szervezeti és működési szabályzatával teljesen összhangban legyen.

Amikor azt olvashatjuk az Állami Számvevőszék jelentésében, hogy a Magyar Távirati Iroda elnökét kéri, javasolja neki, hogy alkossa meg a társaság egységes ingatlangazdálkodási szabályzatát, és készítse el az egységes középtávú ingatlangazdálkodási tervet, akkor az nem megkerülhető. A parlamenti bizottsági tárgyaláson, amikor ezt felvetettem, elnök úr azt mondta, hogy ő már ezt nem akarja megcsinálni, majd meglátjuk, ki lesz az új elnök. 2007 végén lejár az elnök úr mandátuma, a pályázatot már az arra illetékes szervezet kiírta, nyilván a folyamat zajlik, majd az új elnöknek kellene ezt elkészíteni. Én nem osztom ezt a nézetet. Ha az Állami Számvevőszék 2006 első felében azt mondja, hogy ezt el kell készíteni, akkor ne várjunk tovább, merthogy ez nem személytől függő kérdéskör. Nem attól kell ingatlangazdálkodási szabályzatot készíteni az MTI-ben, hogy ki az elnök, hanem a szervezet normális működése miatt van erre szükség.

Azt hiszem, hogy ezek a pontok és a bizottsági ülésen ezekre kapott válaszok nem megnyugtatóak számunkra. Ezek miatt, valamint a hibák és hiányosságok miatt nem tudjuk támogatni ezt a beszámolót. Egyúttal szeretném azt is jelezni, ami már itt elhangzott, tisztában vagyunk vele, hogy a működési körülmények, a törvényi környezet idejétmúlt, új nemzeti hírügynökségről szóló törvényre van, lesz szükség. Ez nem új keletű felismerés egyik parlamenti pártnál sem, hiszen már két évvel ezelőtt elkezdtünk egy olyan munkát a kulturális bizottság egyik albizottságában, ami előkészíti ezt az új nemzeti hírügynökségről szóló törvényt, ahol tárgyaltunk az európai finanszírozási normákról, a közszolgálatiság fogalmáról, egyáltalán arról, hogy milyen szerkezetű törvényre van szükség.

(10.50)

Most, hogy a média-jogalkotás egy bizonyos területén túl vagyunk - a digitális szabályozásra gondolok -, abban bízom, hogy ősszel hozzákezdhetünk a nemzeti hírügynökséggel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kapcsolatos törvény előkészítéséhez is. Nem rajtunk fog múlni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 162 2007.09.24. 1:53  161-164

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Szeretném az államtitkár úrtól kérdezni, hogy szerinte biztos, hogy Pécs 2010-re Magyarország képviseletében méltó lesz az Európa kulturális fővárosa címre. (Egy hang az MSZP soraiból: Igen!) Mióta Pécs elnyerte a címet, azóta nem látható, hogy sikerül-e felkészülnie a városnak. Az sem látható, hogy elkészül-e az autópálya, képesek lesznek-e a szükséges beruházásokat befejezni. Teljesen kaotikus a kép, ami az előkészületekből látszik.

Pedig a kulturális és sajtóbizottság vidékfejlesztéssel foglalkozó albizottsága igyekezett megtudni mindent az előkészületekről Tasnádi polgármester úrtól és Csák miniszteri biztos úrtól. A polgármester úrnak is több kérdésben voltak kétségei. Vannak aggályaim, fenntartásaim - mondta, és csak intenzív munkát tudott ígérni, sikert nem. Az akkori programvezetők már távoztak - vagy lemondtak, vagy leváltották őket -, mert ők is csak a zűrzavart látták. Nem lehet véletlen, hogy egyikük azt mondta: a józan ész elhagyta Pécset.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az ország tekintélyét mindenképpen meg kell őrizni. Ha Pécs elpuskázza ezt az esélyét, az nemcsak Pécsnek, de Magyarországnak is kárára lesz. Az ügy fontossága miatt kezdeményezésünkre az Országgyűlés illetékes bizottsága még az idén a helyszínen fog tájékozódni. Miniszter úrtól már írásban is véleményt kértem, és most kérem, hogy néhány kérdésre itt is válaszoljanak.

Államtitkár Úr! Ön szerint 2009-re elkészülnek a beruházások, az új hangversenyterem, az új kiállítótér? Ön szerint 2010-re elkészül az autópálya? Tudja ön azt garantálni és segíteni, hogy az esetleg elkészülő létesítményeket 2010 után is képes lesz működtetni a város?

Várom válaszait. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 120 2007.10.26. 1:24  1-257

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz mit kezdeni a képviselő asszony iménti szavaival; beszél arról, hogy a 2008-as költségvetésben a kulturális területen mi minden valósul majd meg. De engedjék meg, hogy most ne ezzel vitatkozzam, csak a hitelesség kérdését vessem fel.

Beszélt arról is a képviselő asszony, hogy a filmtörvény, jaj, de jól sikerült, és azt mondta, hogy az ott garantáltak beépülnek például a mostani költségvetésbe.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Nézzék meg, mi van a filmtörvényben és a hozzá kapcsolódó kormányrendeletben! Abban tervezték azt, hogy felfutó rendszerben 2004-től egészen 2006-ig, már 2006-ra 10 milliárd - 10 milliárd! - forint jut a Magyar Mozgókép Közalapítványon keresztül a filmszakmának. Ehhez képest sem addig, sem most nem adják oda ezt a támogatást. Most is 4,7 milliárd szerepel a 10-zel szemben.

Tehát amikor a képviselő asszony azt mondja, hogy jaj, de jól sikerült, mert az ott garantáltak benne vannak most a költségvetésben, az igazság ezzel szemben az, hogy a fele sincs benne. Ettől félek én, és ez a mostani költségvetés ezt mutatja egyébként, hogy továbbra is nem odaadják és emelik a kulturális támogatásokat, hanem reálértéken jelentősen csökkentik.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 122 2007.10.26. 11:36  1-257

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Önmagáért beszél az, hogy a 2008-as költségvetés elfogadása melletti legfőbb érv a kormány részéről az, hogy végrehajtható.

De milyen intézkedés volt az, amit a szocialisták nem hajtottak végre, bármennyire őrültség is volt, akár az oktatást, akár az egészségügyet vagy a szociális területet, akár a kultúrát nézzük. Olyan rendeleteket hajtottak végre, amik szociális válsághoz és káoszhoz vezettek, ám ez egy szemernyit sem zavarta a szocialistákat.

Ez a kormány valóban úgy működik, ahogy a hírhedt balatonőszödi beszédben bevallotta Gyurcsány Ferenc. Akkor is beismerte, hogy fogalma sincs, hova vezetnek azok az intézkedések, amelyeket minden előzetes számítás, hatástanulmány nélkül megtesznek.

Ezért azt nem lehet a 2008-as költségvetés érdemének tartani, hogy végrehajtható, mert például kulturális területen az elmúlt években végrehajtották a jogtalan áfavisszatartást, a különböző csomagokat, a pénzelvonást, a maradványképzéseket is.

A másik érve a kormánynak a 2008-as költségvetés elfogadása mellett, hogy illeszkedik a konvergenciaprogram követelményeibe. Azt is mondják, hogy a konvergenciaprogramról akkor döntött az ország, amikor az Európai Unióba beléptünk; akkor vállaltuk azt, hogy előbb-utóbb az eurózónába is belépünk. Ez a kijelentés egész egyszerűen felháborító, hiszen amikor erről döntött az ország, akkor nem volt több, mint 11 százalékos GDP-arányos hiány, mint a Gyurcsány-kormány tevékenységének köszönhetően például 2006 végén. Amikor az EU-ba lépésről döntöttünk, akkor nem tudta senki, hogy a szocialista kormányok a magyar adófizetők megsarcolásával akarják helyrehozni azt, amit elrontottak.

Nézzük a 2008-as költségvetés elfogadása melletti harmadik érvet, amit a kormány hangsúlyoz! Eszerint reformokra van szükség, mert jelenleg feszültség van a valós szükségletek és a valós lehetőségek között. Ezért kell felülvizsgálni azt, hogy az állami feladatok finanszírozhatók-e a beszedett adókból, azaz a költségvetés tudja-e finanszírozni az egészségügyet, a szociálisan rászorulók ellátását, az oktatást, a kultúrát és a többit. Ez a munka a Gyurcsány-kormány szerint elkezdődött. Nézzük meg, hogy kulturális területen mit értenek hatékonyabb működésen, és vizsgáljuk meg, hogy mit ért azon a kormány, hogy elkezdődött a munka!

A kormány kiadott egy határozatot, amely a következő címet viseli, ez "az államháztartás hatékony működését elősegítő szervezeti átalakításokról és az azokat megalapozó intézkedésekről" szóló kormányhatározat. Ez célul tűzi ki a kulturális intézményrendszer átszervezését, hogy hatékonyabban, jobban, költségkímélően működjön. Ezzel szemben a Magyar Országgyűlés kulturális bizottságának ellenzéki és kormánypárti tagjai megállapították, hogy a kormányhatározat veszélyezteti a kulturális alapfunkciók ellátását, a kulturális intézmények működését, és a minisztérium számára sok területen végrehajthatatlan.

Megkaptuk a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökének, a Széchényi Könyvtár vezetőjének, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum vezetőjének, illetve az Országos Idegennyelvű Könyvtár vezetőjének a levelét is, amely világosan fogalmazza meg, hogy a tervezett intézkedések ahelyett, hogy csökkentenék a költségeket, inkább meg fogják növelni azokat. Ezért azt mondtuk a kulturális bizottság ülésén, hogy vonják vissza a kormányhatározatot. A kulturális tárca vezetésének pedig javasoltuk, hogy ne hajtsák végre, mert megjósolhatatlan károkat okozna, a jelenlegi formájában ugyanis nem szolgálja sem a hatékonyabb, sem a költségtakarékosabb működést.

A kulturális miniszter mégis hozzákezdett a végrehajtásához. Nézzük, eddig milyen eredménnyel! Mára kiderült, hogy a végrehajtandó intézkedések legalább fele nem hajtható végre, mert drágább és kevésbé hatékony működés lesz az eredménye. A maradékot csak a kormányhatározat módosításával lehet végrehajtani, és amit eddig végrehajtottak, annak az eredménye erősen kétséges. Például nem látható, hogy a Műcsarnok, melyet a piacgazdaság viszonyai közé vezetett a minisztériumi kényszer, hogyan lesz képes működni.

Arra a pénzügyminisztériumi tisztviselő adott világos választ a kulturális bizottság ülésén, hogy akkor miért csinálták az egészet. A tisztviselő így foglalta össze az eredményt, szó szerint idézem a jegyzőkönyvből: "Tehát amikor nem végigvihető döntéseket hozott a kormány, akkor azt nyilván visszarendezzük, de összességében ez nem tud megtörténni. Tehát a pénz már nincs benne a rendszerben, illetőleg 2008 folyamán jön ki a rendszerből" - mondta ez a kormányilletékes.

Most itt van előttünk a 2008. évi költségvetés tervezete, és ebből az látszik, hogy pontosan fogalmazott a pénzügyminisztériumi tisztviselő, mert kivették a rendszerből a pénz egy részét, magyarul tovább csökkentik a kulturális támogatásokat.

Mit kellene tennie a magyar kormánynak, ha tényleg reformokat akarna bevezetni, és nemcsak a pénzkivonást tartaná szem előtt? Az államnak aktív szerepet kellene vállalnia a művészeti intézményrendszer létrehozásában és működtetésében. Nem bízhatja azt sem kizárólag a spontán piacgazdasági folyamatokra, sem pedig kizárólag az önszerveződésekre.

Első lépésként vissza kell adni azokat a milliárdokat, amit elvettek a kultúrától. Ahelyett, hogy pénzt vonnának el a kultúrától, inkább fokozottan kellene támogatni például a kulturális beruházásokat. Az Európai Unióban már közhely, hogy a kulturális örökségben - műemlékek, régészeti lelőhelyek, leletek, műtárgyak - rejlő fejlesztési potenciál kiaknázása számtalan előnnyel jár.

(15.10)

Ezért az Unióból érkező pénzek fogadásához a kulturális örökségre alapozott nemzeti léptékű fejlesztési terveket kell kidolgozni. Az eddigi gyakorlatot, amely a lobbiérdekektől tette függővé mind a pályázatok kiírását, mind a pénzek elosztását, egy átfogó fejlesztési terv keretén belül kidolgozott programokkal kell felváltani.

A kormány a közgyűjteményi területen sem térhet ki a fokozottabb állami szerepvállalás elől, vonatkozzék ez akár a fenntartóra, akár a szakmaiság érvényesítésére. A közgyűjteményeknek - mint a kulturális örökség befogadó- és bemutatóhelyeinek és mint közösségi tereknek - társadalomszervező erejük van. A múzeumok társadalmi szerepének átalakításában való közreműködés mellett segíteni kell a megfelelő struktúra kialakítását és a legjobb támogatási formák megteremtését az önkormányzati intézményekben. Nem megfojtani kell az intézményeket.

Könyvtáraink is olyan közösségi teret biztosítanak, amelyek a települések számára a fejlődés egyik sarokkövét jelentik. Nemcsak kulturális, de szociális szempontból is fontos, hogy programokkal töltsük meg könyvtárainkat is. A hazai levéltári hálózatban őrzött írott kulturális emlékek pótolhatatlan jelentőséggel bírnak a nemzeti emlékezet és identitás számára. Éppen ezért a kulturális kormányzatnak biztosítania kellene az állami, önkormányzati, egyházi, magán- és szaklevéltárak számára az állományvédelemhez és a restauráláshoz, informatikai fejlesztéshez, illetve a raktározáshoz szükséges központi forrásokat és pályázati pénzeket.

Mit tesz ehelyett a Gyurcsány-kormány? Kulturális területen már a 2005-ös évben - főleg a maradványképzési kötelezettség miatt - az elfogadott költségvetés számai és a tényleges folyamatok között hatalmas volt a szakadék. Ez a tendencia tovább folytatódott, 2007-ben már majdnem minden kulturális költségvetési tétel csökkent, ráadásul felgyorsult az infláció, így tovább romlott az intézmények és szervezetek költségvetési helyzete. Závecz Ferenc szakállamtitkár elismerte, hogy az évről évre ismétlődő maradványképzéssel az egyszeri forráskivonás összege eltűnik a tárcától és így az intézményektől is. Ezzel súlyos forintmilliárdokat vettek el a magyar kultúrától. 2006 előtt évekig jogtalanul vonták meg a kulturális intézményektől és szervezetektől az áfa-visszaigénylés lehetőségét, így évi körülbelül 3 milliárd forinttal rövidítették meg a magyar kultúrát.

Mit mutat a 2008. évi költségvetés tervezete? A 2008. évre benyújtott költségvetés jórészt változatlanul hagyja a 2007. évi megszorításokat. És ez a legnagyobb baj. A kormány állítása szerint vannak a költségvetésben előremutató elemek. Szerintük ilyen, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány, a Magyar Állami Operaház, a Nemzeti Színház több évre előre meghatározott támogatást kap. Ám a támogatás összege gyakorlatilag változatlan, azaz az inflációt is számítva garantáltan csökken.

Ma a kulturális intézmények azt tarthatják legnagyobb eredményüknek, hogy biztosan csökkenni fog a költségvetésük az elkövetkező években. Így becsülik meg a szocialisták a magyar kultúrát. Ráadásul fontos kérdés, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány a törvényekkel, köztük a filmtörvény szellemiségével nem összeegyeztethető módon működik.

Én átgondolnám azt, hogy érdemes-e ilyen nagy összeggel támogatni egy olyan közalapítványt, amely nem tartja magát a törvény betűjéhez és szelleméhez sem. A magyar film ügyét támogatni kellene, csak nem biztos, hogy ezen a struktúrán keresztül.

Fontos döntés, hogy a Nemzeti Kulturális Alap bevételeit garantálja a kormány 2008-ra - ez benne van most a költségvetésben -, de teszi mindezt azért, mert képtelen volt időben átalakítani a járulékoltatás rendszerét, hiszen 2005 óta már világosan látszik, hogy a fogyasztói szokások átalakulása és a technikai fejlődés következtében csökken a beszedhető járulék összege. Ám a kormány nem tett semmit azóta, így újabb milliárdoktól esett el a kulturális terület.

A megyei önkormányzatok és a települési önkormányzatok kulturális célú támogatása kevesebbet fog érni. A költségvetési törvény 3. számú mellékletében megtalálható normatívák és az 5. számú mellékletben, az ÖTM-fejezethez tartozó mellékletekben meglévő normatívák nem változnak, azaz reálértéken legalább 4 százalékkal csökkennek; hasonlóképpen az önkormányzatok színházi célú támogatásainak előirányzata, ahogy a zenekarok és az énekkarok támogatása is. Ilyen módon, ezzel a költségvetési szerkezettel gondolva nemcsak a kulturális, hanem más területek támogatásával is önkormányzati területen tulajdonképpen az történik, hogy nemcsak az önkormányzatokat, hanem egyúttal az önkormányzati kulturális intézményrendszert is magára hagyja a kormány.

Nagyon súlyos folyamatok zajlanak. Csak idézek egy interjút: "Tulajdonképpen senki nem tesz semmit, pedig ha az ország első zenekarának nincs pénze, és mi nem kaphatjuk meg azt, amit 2001 végén birtokoltunk, és ami egyébként nem volt olyan nagy összeg, akkor csődeljárást kell indítani" - mondja Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar vezetője a most megjelent Zenekar című újság egyik interjújában. Amiért idézem ezt a gondolatot, az az, hogy úgy gondolom, a magyar kultúrát költségvetési értelemben is konszolidálni kell, részben erről szól ez a gondolat is.

A polgári kormány időszakában, például 2001-ben jelentős támogatáshoz jutottak a magyar kulturális élet szereplői. Ezzel ellentétben 2004-ben csak lopakodó, azóta pedig durva, szemérmetlen pénzkivonás történik a magyar kulturális életből. Ezt nem engedheti tovább az Országgyűlés, ezért mondom azt, hogy konszolidálni kellene a területet. Van miért, az elmúlt évek hibás folyamatai miatt. De ennek a konszolidációnak sajnos, nyoma sincs a 2008-as költségvetési javaslatban, ezért átfogó módosító indítványokat nyújt be a Fidesz-frakció, hogy a kultúra visszakapja azt a támogatást, ami jár neki.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 53 2008.03.31. 2:58  52-58

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az önök politikai döntése Pécsnek adta meg a lehetőséget, hogy Európa kulturális fővárosa legyen 2010-ben.

A kulturális fővárosi címet Pécs városa nyerte, de az ország számára is egy esély, ami 2017-ig nem ismétlődhet meg. A pécsi európai kulturális főváros 2010 előkészületeivel kapcsolatban szinte naponta olvasunk aggodalomra okot adó cikkeket a magyar sajtóban. A beruházások ütemezése az eddigi hibák miatt rendkívül feszített, bármilyen csúszás azt eredményezi, hogy 2010 közepére vagy akkor sem lesznek kész az objektumok, az épületek. Ráadásul még 2010-re szóló kulturális koncepció sincs. Szinte hetente értesülünk arról, hogy mi épül meg, milyen felújítás marad el, vagy milyen kulturális esemény nem valósul meg.

Tisztelt Államtitkár Úr! Önök sem bújhatnak ki a felelősség alól. Most már határozott és gyors intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy Magyarország nemzetközi tekintélye ne szenvedjen újabb csorbát a Gyurcsány-kormány elhibázott döntéseinek köszönhetően. (Dr. Ujhelyi István dr. Hiller Istvánnal konzultál.) Ahogy éppen a most önnel konzultáló Hiller István ezt mondta, mostantól kevesebbet kell beszélni és többet tenni Pécsért.

Tisztelt Államtitkár Úr! A hírek szerint a nagy kiállítótér, ami egy új galéria lenne, az önök döntése következtében nem épül meg. A Zsolnay kulturális negyed fejlesztése az egyik legfigyelemreméltóbb kezdeményezés a programban, azonban ez van a legnagyobb csúszásban.

A szakemberek aggódnak a konferencia- és koncertközpont várható működési költségének mértéke miatt, és állítólag ez sem készül el 2010 elejére. A regionális könyvtár és tudásközpont beruházás is késik. Ez az egyetem a város és a megye közös fejlesztése, de máig nincs megfelelő megállapodás a felek között. Nagyon aggasztó Pécs megközelíthetőségének problémája is.

Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnálatos a jelenlegi lemaradás. Mostantól nem az az elsődleges kérdés már, hogy kinek vagy kiknek a hibái vezettek ide. A kérdés ma már az, hogy 2010. január 1-jén elkezdődhetnek-e a programok a megvalósult épületekben, vagy a Gyurcsány-kormány alkalmatlansága, tehetetlensége következtében csak jelentős csúszással indulhat el a program.

Kérdezem államtitkár úrtól: ön felelősséggel kijelenti, hogy időben tudják teljesíteni a pécsi kulturális főváros pályázatban vállaltakat? Nem lesz abból baj, ha nem valósítják meg azt, amit a Brüsszelbe is elküldött pályázat tartalmazott? Teljesítik vállalásaikat?

Várom válaszát, államtitkár úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 57 2008.03.31. 1:05  52-58

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Nem politikai gáncsoskodásról, hanem az önök tehetetlenségéről van szó, államtitkár úr. Debrecenről egy szót se mondtam, pedig beszélhettem volna, de másról van most szó, a programért kell aggódnunk.

És van is miért aggódni. Az elmúlt időszakban hat vezető távozott a programból: a stratégiai főtanácsadó, a menedzsment központi igazgatója, a főigazgató, az építészeti igazgató, a művészeti vezető, legutóbb pedig az arculattervezésért felelős vezető, aki azt mondta, hogy általánossá vált a fejetlenség, a kapkodás és a dilettantizmus. Mi lesz így ezzel a programmal, államtitkár úr?

Egyébként 2007 a kulturális főváros programban a tanítás, tanulás tematikus felvezető éve volt Pécsett.

(14.50)

Pécsett ebben az évben bezártak és összevontak iskolákat, és elbocsátottak körülbelül kétszáz pedagógust. Új hír, hogy a tervezett kórusolimpia helyett egy kórusverseny lesz, a világesemény helyett egy provinciális rendezvény. Ennyire futja önöknek, államtitkár úr; itt a parlamentben, meg egy semmitmondó válaszra.

Nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 168 2008.04.15. 10:28  151-221

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jó, hogy végre a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvény ilyen irányú módosítása itt van előttünk. A tartalmáról majd később beszélek. Szeretném leszögezni, hogy ezt a módosítást már sokkal korábban a parlament elé kellett volna hoznia a kormánynak. Azt halljuk most, hogy úgy tűnik, a különböző kulturális járulékokból befolyó összeg kevesebb, mint korábban volt, mert a fogyasztási szokások megváltozásával, átstrukturálódásával értelemszerűen a termékek köre, a fogyasztási mennyiség változott, és így kevesebb összeg folyik be, mint amennyi korábban befolyt.

De, kedves képviselőtársaim, ez nem 2008-as tudás! Ha a kormány képviselői mondjuk, 2005-ben, amikor legutóbb tárgyaltunk egy törvényt a nemzeti kulturális alapprogram Nemzeti Kulturális Alappá válásáról, akkor éppen itt, a Házban jómagam és még más képviselőtársaim a Fidesz padsoraiból elmondták, hogy már látszik, bekövetkezik, bekövetkezhet az a probléma, egyre nagyobbá válhat az a probléma, hogy nem folyik be a fogyasztási szokások változása miatt akkora összeg a Nemzeti Kulturális Alapba, mint ahogy azt tervezik, mint ahogy az korábban történt.

Már igazából 2004-ben látszott ez a veszély. 2005-ben ez nyilvánvalóvá vált - már akkor beszéltünk erről. A törvényt nem módosították akkor sem, 2006-ban sem, 2007-ben sem, csak most van itt előttünk. Szerintem késésben van a kormány e tekintetben.

(16.40)

2006-ban mit lehetett látni? Azt lehetett látni 2006-ban, hogy az akkori tárgyévi 1,1 milliárd forintos tervezett összeggel szemben a tényleges járulékbevétel 8,2 milliárd forint, alig több mint a tervezett 81 százaléka volt. Én most idéztem a 2006. évi költségvetési zárszámadási törvényből. Itt volt ez a Ház előtt, már akkor nyilvánvaló volt, hogy csak a 80 százaléka folyt be az összegnek. Hát mit tetszettek eddig csinálni? Miért nem előztük meg ezt a helyzetet? Mit lehetett látni a támogatási összegekből? 2004-ben mi is történt? 8,7 milliárd forint volt a pályázaton megítélt támogatás összege a nemzeti kulturális alapprogramtól. 8,7 2004-ben, 8,4 volt 2005-ben, majd pedig 7,5 volt 2006-ban. Folyamatosan csökkent a megítélt támogatás összege évek óta, és most, 2008-ban vitatkozunk erről a dologról, ahelyett, hogy elébe mentünk volna a problémának.

Hogyan szólt most a 2008. évi költségvetési törvény egy mondata? Szerepel benne az a mondat, hogy "felhatalmazást kap a kormány, hogy a központi költségvetés terhére a Nemzeti Kulturális Alap 2008. évi bevételeit kiegészítse". Odáig jutottunk - derék dolog, hogy legalább kiegészítik, de már odáig jutottunk -, hogy már ehhez a mondathoz kellett folyamodni, hogy a nemzeti kulturális alapprogram, amely egyébként a magyar kulturális élet, intézményrendszer finanszírozásának egyik alappillére, odáig jutottunk, hogy kell ez a mondat, hogy megkapja a szükséges támogatást. Mert már világos volt ezek szerint 2007-ben, amikor a költségvetési törvényt önök elfogadták, hogy nem fog befolyni ez az összeg, mint ahogy már az előző évben sem folyt be. De miért nem hozták ide akár ezt a törvényjavaslatot már 2007-ben? Már fél évvel előbb járhatnánk, és nem a tüzet kéne oltani, nem amiatt kellene aggódnunk, hogy egyre kevesebb forrás jut az önök jóvoltából a magyar kulturális élet szereplőinek, hanem megelőzhettük volna ezt a bajt. Persze tipikus szocialista magatartás, ezt én tudom, de akkor sem helyes, akkor is szóvá kell tennünk.

Ami nagyon fontos dolog, hogy ha egy helyzetben legalább elkezdik a problémát megoldani, akkor viszont egyeztessenek kellő érzékenységgel. Tehát késtek, és a késés után pedig én azt látom, hogy nem végezték el azt a kellő egyeztető munkát, amire szükség van. Szomorú, a kultúra finanszírozására tekintettel szomorú az, hogy ott tartunk, hogy a szocialista frakció is azt mondja, hogy kéri, hogy a kormány eredeti szándékával ellentétben ne zárjuk le ma az általános vitát, hanem folytathassuk. Azaz nyilván most jöttek rá arra, hogy talán érdemes lenne többet is egyeztetni, mert nagyon nagy vitát látszik kiváltani az, hogy az internet-hozzáférést, -ellátást, -szolgáltatást is járulékoltatni szeretnék, szeretnék bevonni ezt a szolgáltatást a járulékkörbe.

Nem gondolom azt, hogy bármiről is ne lehetne beszélni, hogy a járulékkörbe bevonjuk, ezek közül biztos van, amelyeket helyből el lehet vetni, de ha valamit komolyan gondolunk, hogy törvényjavaslatként a parlament elé hozunk, akkor nem tehetjük meg azt, hogy az érintettekkel nem folytatunk kellő egyeztetést. Én éppen ezért úgy látom, hogy ezt a járulékformát kivéve, illetve ezt a munkát elvégezve esetleg vagy ezt kivéve egyébként a törvény egésze fontos problémára adhat választ.

Merthogy mi is ez a Nemzeti Kulturális Alap? Most ugye alap már, nem alapprogram. Mindenképpen egy olyan támogatási rendszer, amelyhez évente több mint tízezren pályázati formában fordulnak. Jól értik, több mint tízezren. Rengeteg civil szervezet, közösség, intézmény, kisebb településről, nagyobb településről, a fővárosból, nagyon sokszor miniszteriális intézmény is kap támogatást ebből az alapból, mert egyébként persze odáig jutottunk, hogy a kultúrafinanszírozás problémái miatt sokszor a Nemzeti Kulturális Alap a gyógyír sok-sok feszítő támogatási témában. Például a számok mutatják azt, hogy támogatott pályázat volt 2004-ben 8100, 2005-ben 6400, 2006-ban 6300; megjegyzem, ez is egy csökkenő tendencia, nyilván a rendelkezésre álló összeg problémája miatt is. Ezzel együtt nem lehet szó nélkül elmenni az ügy mellett, mert ott, amikor sok ezer támogatott pályázatot tudunk felmutatni egy ilyen alap vagy alapprogram által, akkor az nyilvánvaló, sokkal érzékenyebb megközelítést kíván akár az új finanszírozási területek bevonása kapcsán is.

Én azt látom, ami nagy probléma az egész üggyel, mert nemcsak a Nemzeti Kulturális Alap támogatási összegéről van szó, hanem egyáltalán a kultúra finanszírozásáról. Én azt látom, a kormány képtelen volt végiggondolni, hogy igazából mi tartozik az állam, a kulturális költségvetés feladatai közé, és mi az, ami a nemzeti kulturális alapprogram pályázatai révén valósítható meg. A nemzeti kulturális alapprogram és az egyéb állami támogatási források között nincs meg ez az egyértelmű különbségtétel, nincs rendben ez az ügy.

Szerintem az NKA szerepének újragondolása e tekintetben is megkerülhetetlen. Nem egyszerűen csak azzal kellene foglalkozni, hogy milyen új járulékbővüléssel foglalkozunk, hanem egyúttal szerintem általában a kultúrafinanszírozás teljes rendszerének áttekintésére lenne szükség. Annál is inkább, mert tulajdonképpen mit látunk már? Mivel az állami és az önkormányzati források folyamatosan csökkennek kultúratámogatás területén - a kormány hibás politikája miatt -, tulajdonképpen az NKA az, amely egyre inkább kénytelen szerepet vállalni a meglévő kulturális intézményrendszer finanszírozásában. Ez a megközelítés sincs rendben, mert ezt sokkal inkább oldani kéne, és nem rátolni a finanszírozási feladatokat erre a szervezetre.

Én úgy látom, hogy ilyen gondolkodás a kormány részéről nincs is, hogy egy új, előremutató kultúrafinanszírozási modell és azzal kapcsolatosan szükséges törvényi háttér idekerüljön elénk, de az az igazság, hogy egy ilyen kisebbségbe törekvő kormánytól ezt persze ne is várjuk el. Nyilvánvaló, új kulturális politikára van szükség, és abban a kultúra finanszírozásának helyzetén is változtatni kell. Mi úgy látjuk a Fidesz oldaláról, hogy a törvényt a módosító indítványaink figyelembevételével támogatni tudjuk, de vannak módosító indítványaink, amelyek nagyon fontosak ahhoz, hogy frakciónk teljes egésze ezt a törvényt támogatni tudja.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 176 2008.04.15. 2:11  151-221

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha jól értettem, Bókay képviselőtársam elégedett a kormány kultúrafinanszírozásával. Szerintem pedig az nincs rendben. Évről évre azt látjuk, hogy a nemzeti kulturális kiadásokra fordított összeg reálértéken csökken. Ez még az idei költségvetési törvényben is benne volt, és a bizottsági általános vitában a minisztérium gazdasági szakállamtitkára is elismerte. Nem tudott nagyobb számokat mondani, az inflációt is tekintve, reálértéken a kultúrára fordított tárcaköltségvetés most is csökkent. Ez azért mégsem siker. Ha ez az önök új kulturális finanszírozási elképzelése, akkor ez szerintem nem helyes.

A magántőke erősítéséről is beszéltek mint elvről. Igen, én is tudom, hogy a miniszter úr ez ügyekben bejelent, csak az a probléma, hogy másnap itt a parlamentben, amikor az adótörvényekről szavazunk, éppen megszavazza az adókedvezmények szigorítását. Itt voltak olyan javaslatok a Ház előtt, amelyek szerint a magánadományok, amelyek akár kulturális célokra is érkeznek, magasabb adókedvezményt kapjanak, azaz ösztönözzük ezt a folyamatot. És itt Hiller István is, Arató államtitkár úr is, mindenki, a szocialisták is ezt leszavazták. Persze, előző nap nagy hanggal azt mondják, hogy ők barátai a magántőke bevonásának. De egyszerűen hazudnak; ez nem igaz, másnap máshogy szavaznak.

Kérem szépen, ezt a magatartást ne kövessék, mert ez nem segít a kultúrának, mint ahogy az sem segít, hogy csak most jött ide az NKA-törvény kapcsán a módosítás, holott évek óta 2 milliárd forint hiányzik a befolyt összegből. Ami meg a működő filmtörvényről elhangzott, egyébként ott is eredetileg az önök javaslata 10 százalékos adókedvezmény volt, és mi voltunk, akik ezt 20 százalékosra emeltük, és azóta működik. Ezt elismerem, de az is a mi módosító javaslatunk kapcsán történt meg.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
145 174 2008.05.13. 2:29  173-176

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az ön minisztere körülbelül két hónapja jelentette be, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium megállapodást kötött a Kogart Alapítvánnyal egy kortárs művészeti gyűjtemény közös támogatásáról. A gyűjteményt három évig, minden magánmillióhoz félmilliót adva, évi legfeljebb 50 millió forinttal támogatja majd a minisztérium.

Tisztelt Államtitkár Úr! A megállapodás ellen több szakmai szervezet tiltakozott. A Műkritikusok Nemzetközi Szövetségének magyar tagozata nyílt levelet írt miniszter úrnak. Ebből idézek. "A nemzetközi színtéren az arts and business politika felett álló, a művészet és az üzleti világ hatékony és sikeres együttműködését elősegítő forma. Törvényszerűségeit tekintve e két fél kölcsönös érdekeit szem előtt tartó, üzleti alapú viszony. Gyűjteményt természetesen bárki építhet Magyarországon, ha azt a saját pénzéből teszi. Úgy gondoljuk, hogy a kulturális tárca elsődleges kötelessége a rábízott közpénzből a közgyűjtemények támogatása, nem pedig ezek ellehetetlenítése. Különösen elképesztőnek tartjuk, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium 50 millió forinttal támogat egy magánalapítványi gyűjteményt, miközben évente mindössze 27 millió forintot fordít az összes hazai közgyűjtemény kortárs művészeti vásárlására. A állam a művészetet és műgyűjtést közvetett úton természetesen több csatornán is támogathatja, anyagilag is hozzájárulhat cégek és magánemberek műtárgyvásárlásaihoz, ha azok közgyűjtemény részére adományozzák az alkotásokat, de közpénzt magánértékek felhalmozásához nem adhat. Egy nem közgyűjteményi státusú magánalapítvány gyűjteménye magángyűjteménynek számít, amely kincsképző erejénél fogva a tulajdonos vagyonát növeli. Megengedhetetlennek tartjuk, hogy az állam művészettámogatás címén közpénzből támogassa egy magánszemély vagy magánalapítvány vagyonát gyarapító műgyűjtemény felhalmozását."

Azt írja tehát erről a témáról a Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége, hogy a minisztérium 50 millió forinttal támogat egy magánalapítványt, miközben csak 27 millió forintot fordít a hazai közgyűjtemény kortárs művészeti vásárlására. Igaz ez, államtitkár úr? És miért csak a Kogart Alapítvánnyal kötött megállapodást a minisztérium, miért nem kaphatnak erre mások is lehetőséget? Ön szerint az állami közgyűjtemények nem tudnának magántőkét megmozgatni a Kogart és a minisztérium szerződésében foglalt feltételek alapján?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
150 78 2008.05.26. 1:05  73-80

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Önök jóvátehetetlen dolgot romboltak le. Említette ön azt, hogy a törvényt, az örökségvédelmi törvényt a polgári kormány idején fogadta el a Ház, egyébként nagyon nagy többséggel. Igen, akkor, és nem is történtek akkor ilyen jóvátehetetlen hibák, ilyen rombolások. Egyébként az Örökségvédelmi Hivatalt, a magyar örökségvédelmet önök az elmúlt években megengedhetetlenül leértékelték, kellő támogatás híján hagyták, a minisztériumban is szétverték az ezzel kapcsolatos szervezetet.

Nyilvánvaló, hogy ilyen rombolás után ilyen hibák következnek be, de mi azt szeretnénk, garanciát szeretnénk, hogy ne történjen ilyen, évszázados emlékeket ne rombolhassanak le állami engedéllyel.

Kérem, nyugtasson meg bennünket, hogy odafigyelnek erre jobban, nem hiszem el, hogy önnek most itt az a tiszte, hogy megmagyarázza azt, ami megmagyarázhatatlan. Legyenek megfontoltabbak, államtitkár úr! (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 26 2008.05.27. 4:58  21-77

HALÁSZ JÁNOS, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kulturális és sajtóbizottságban - mert ez a bizottság tárgyalta ezt a törvénytervezetet, ezt a módosítástervezetet - megfogalmazódott kisebbségi vélemény is. Önmagában már az érdekes megnyilatkozása volt a kisebbségi kormánynak, ahogyan ennek az ügynek az elfogadását kezelte, ahogy a bizottsági vita bevezetőjében próbáltak érvelni amellett, hogy ugyan későn nyújtották be, de csak akkor lehet végszavazás a parlament mostani időszakában erről a törvényről, ha módosító indítványokat nem nyújtunk be, hát ezért azt kérik, hogy módosító indítványok inkább ne kerüljenek az asztalra.

Megfogalmazódott a bizottsági ülésen az, hogy ha van egy kormánynak ilyen bátorsága ezeket mondani és így hozzáállni egy törvényalkotáshoz, akkor nyilván ezt akkor tehetné meg, ha a kialakított módosító javaslatot legalábbis előzetesen egyeztette volna a parlamenti pártokkal. De ez nem történt meg. Senkit meg nem kérdeztek közülünk, az ellenzék közül, talán még az SZDSZ-t sem, hogy mi is a helyzet ebben az ügyben. De itt azt kérik, hogy ne nyújtsunk be módosító indítványt. Hát az a minimum lenne, hogy ha ezt kérik, akkor előzetesen konzultáljunk erről, és akkor persze, meg lehet fontolni, ha ez egy szakma által támogatott, helyes, jó javaslat. De ez meg sem történt.

Úgy hiszem, hogy ez már önmagában is fölvet kérdéseket, és érthető, hogy a bizottságban igenis komoly kisebbségi vagy legalábbis akkor kisebbségben maradt véleményt fogalmaztunk meg.

A törvénnyel kapcsolatosan, a támogatási programmal kapcsolatosan nagyon sok bizonytalanság van már régóta, hiszen tudtuk régen, és ezt a bizottsági ülésen a kormány képviselője is elmondta, hogy 2007. december 31-én lejár a magyarországi filmtámogatási program, tehát ez egy régen tudott dolog volt, a kormány által is tudott dolog volt, hogy kellene kezdeni valamit.

Ahogy itt hallottuk, az úgynevezett ellenőrző albizottságban is foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Igen, már 2005-ben, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a filmtörvény elfogadásakor lehetett látni azt, hogy bizonyos akkor meglevő európai gyakorlatok... - amikor elfogadtuk, még nem voltunk az Unió tagjai, 2003 decemberében fogadtuk el, 2004. április 1-től lett hatályos a törvény, tehát tudni lehetett, hogy valamilyen módosításra biztosan sor kell hogy kerüljön majd, valamilyen jogharmonizációs típusú módosításra.

2006-ban volt is egy nagyobb lélegzetű módosítás, és érdekes módon ez akkor elmaradt, pedig beszéltünk róla. Azt hiszem, ez a kormány felelőssége, hogy akkor már nem foglalkozott ezzel. De nézzük meg, mit mondtak 2007 novemberében, amikor egy ellenőrző albizottsági ülésen erről beszéltünk. Akkor azt mondták, és azzal nyugtattak bennünket, hogy már 2007. október 16-án elküldték azt a hivatalos levelet, amely az Európai Bizottság kérdéseire, minden kérdésére választ adott, és ők várják, hogy 60 napon belül majd dönt a bizottság. Ez 2007 novemberében hangzott el. Nem döntött a bizottság, elmúlt a 60 nap, telt az idő.

Most 2008 májusa van. Most megint azt mondják, hogy a bizottság előtt van, majd döntenek, mi fogadjunk el törvényt. Most miért is kellene elhinnünk, államtitkár úr, azt, hogy időben most tényleg ott tartunk, ahol önök mondják? Tavaly októberben is ugyanezt mondták, hogy most már ott tartunk, 60 napon belül rendben lesz. Mégsem nyújtották be a törvényt, mégsem lett rendben, hiszen itt van egy brüsszeli bürokrácia is, és még most sem tudjuk, hogy mikor és mit fog mondani Brüsszel. Ez azért - hogy is mondjam - megkerülhetetlen dolog. Nem értem, hogy miért biztat minket a törvény elfogadására ebben a helyzetben, vagy hogy így fogalmazzunk, miért próbál motiválni bennünket, hogy fogadjuk el ezt a törvényt. Szerintem ez helytelen magatartás, sokkal inkább meg kellene nézni, hogy mi az, ami a törvény egyéb pontjaiban is probléma, melyek azok a gondok, amelyek már láthatóak a törvény hatályosulása kapcsán, és ezekről is kellene beszélnünk.

Remélem, ma egyébként majd erre is lesz alkalmunk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 30 2008.05.27. 13:43  21-77

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hogyan is kezdődik a kormány részére készített előterjesztés? Ezt írják a tartalmi összefoglalóban: "Az Országgyűlés 2003 decemberében egyhangú szavazati aránnyal fogadta el a mozgóképről szóló törvényt, amely 2004. április 1-jén lépett hatályba. A törvény teljes szakmai és politikai konszenzuson alapulva szabályozta a mozgóképkultúra és a mozgóképipar támogatásának rendszerét, rögzítette a mozgóképszakmai, hatósági eljárások alapjait, és rendelkezett a nemzeti filmvagyon védelméről." Így kezdődik a vezetői összefoglaló, és ez így is igaz.

Sokat dolgoztak, sokat dolgoztunk azon, hogy ez a törvény így kerüljön elfogadásra, azonban az még valamikor 2003-ban volt. A törvény azóta létezik, szabályozza ezt a területet, és rengeteg tapasztalatunk van arra vonatkozóan, hogy hogyan hatályosul. Ezen tapasztalat alapján nyugodtan megállapíthatjuk, hogy kiderült erről a törvényről, hogy a hatályosulása problémás. Nagyon-nagyon sok pontja a törvénynek nem érvényesül, nem úgy érvényesül, ahogy kellene.

Nézzünk egy-két véleményt, ami a törvény, az itt sokat dicsért törvény elfogadása óta a filmszakmai szereplők által fogalmazódott meg! Mit mondanak a magyar dokumentumfilmesek? Azt mondják a Magyar Dokumentumfilmes Műhelyek és Gyártók Szövetsége által leírtak szerint, hogy ők megállapították, hogy a törvényben foglaltak a Magyar Mozgókép Közalapítvány elosztási gyakorlatában nem valósultak meg, az alapítvány tevékenységében diszkrimináció érvényesült, és ezért javasolták, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány szüntesse meg törvénysértő pályáztatási gyakorlatát. Ezt a filmszakma egyik jeles képviselő szervezete mondta erről a törvényről, írták le, tették közzé.

Mit mondott például a Magyar Producerek Szövetsége? Azt mondták: "A közalapítvány tevékenysége legalább három pontban bizonyítottan ellentétes a közhasznú szervezetekről szóló törvény előírásaival." Tudni kell, hogy a filmtörvényben a Magyar Mozgókép Közalapítvány egy nagyon központi helyen szerepel, és nagyon fontosnak tartja mindenki ennek a szervezetnek a szerepét. Még az hagyján, hogy fontosnak tartja, de szerintem nagyon tévesen azt is mondják, hogy milyen példaértékűen működik, pedig egyáltalán nem. Mert például mit mond róluk a Producerek Szövetsége egy másik pontban? Azt mondják, hogy "A közalapítvány közvetlenül és közvetve nagy összegekkel támogatja saját alapítóit." Mit mondanak még szintén a producerek? "Tarthatatlan a közalapítványnak az a gyakorlata, hogy a közhasznú szervezetekről szóló jogszabály szellemével ellentétes profitszerző tevékenységet folytat." Ezt is ők írták. Vagy: "A közalapítvány rendszeresen és számos vonatkozásában megszegi, és figyelmen kívül hagyja a mozgóképről szóló törvény rendelkezéseit és előírásait."

Na, így hatályosul ez a törvény. A filmszakma szereplői mondják azt, hogy nagyon nagy problémák vannak a törvénnyel. Az animációs filmesek, a természetfilmesek, szövetségeik mind-mind tiltakoztak az elmúlt években a filmtámogatások elosztási módja miatt. Mindez odáig jutott, hogy a parlamentben is foglalkoztunk az üggyel sokszor, és a parlament illetékes szakbizottságában is. Államtitkár úr volt oly kedves, már megemlítette ezt a bizottságot és az ott folyó munkát. Ez tulajdonképpen úgy zárult, hogy készült a parlamenti albizottságban egy jelentés, és a parlament kulturális és sajtóbizottsága ezt a jelentést elfogadta. Ebben a jelentésben is nagyon sok kritikai pont illette az illetékeseket, elsősorban a kormányt és a Magyar Mozgókép Közalapítványt is a törvény hatályosulásával kapcsolatosan.

Nézzünk egy példát! Volt egy nagyon érdekes és nagyon láttató dolog, azért is hozom ezt elő most, mert ez is a határidőkről szól. Most is, amikor beszélünk a mostani törvénymódosításról, arról beszélünk, hogy vajon Brüsszel mikor mond valamit, mert jó lenne, hogyha minél előbb mondaná, hiszen akkor a támogatási rendszerünk újra működhetne. De azért, hogy a dolgok megvalósuljanak, a kormánynak is tennie kellene valamit. Legutóbb, amikor például egy ilyen határidős munkája volt a filmtörvénnyel kapcsolatosan a kulturális tárcának, akkor nagyon rosszul sikerült ez a dolog.

Mit mond a filmtörvény 35. § (4) bekezdése a nemzeti filmvagyonról? "A nemzeti filmvagyonba tartozó filmalkotások többcsatornás és hatékony terjesztésének részletes szabályait, valamint a terjesztésből befolyt bevétel felosztásának módját a miniszter rendeletben állapítja meg." A miniszter rendeletét meg kellett volna hozni 90 napon belül. A törvény 2004 áprilisában lépett hatályba, valamikor 2004 nyarára illett volna elkészíteni ezt a rendeletet. Nem fontatlan dologról van szó, sokmilliárdos, a nemzeti filmvagyon kérdéskörébe tartozó olyan alkotások sorsáról, amelyek kapcsán ez a késlekedés szerintem nagyon sok kárt okozott Magyarországnak és a magyar film ügyének.

Szóval, 2004 nyarára el kellett volna készíteni, amikor először kérdeztük, mondták, hogy készül. 2005 tavaszán volt egy albizottsági ülés, megkérdeztük az illetékes államtitkárt, azt mondta, hogy őszre elkészül 2005-ben. Tényleg elkészült 2006 őszére. Ilyenkor áll az ember, és gondolja azt, hogy az a baj, hogy azt nem kérdezte meg az államtitkár úrtól, hogy de melyik őszre. Most is úgy látom, hogy itt határidőben nagy problémái vannak a kormánynak, mert már tavaly novemberben azt mondták az albizottsági ülésen, hogy már csak 60 nap, meglesz a brüsszeli válasz, és minden rendben lesz, és ahogy az imént is említettem, most itt vagyunk 2008 májusában, és még most is ki azt mondja, hogy június első felére lesz brüsszeli vélemény, ki azt mondja, hogy június végére. De akkor én még azt is megkérdezném, és melyik év júniusára tetszenek gondolni?

Én úgy hiszem, hogy a filmtörvény hatályosulásával kapcsolatos tapasztalataink kellően óvatossá kell hogy tegyenek bennünket ebben az ügyben, én épp ezért használnám föl a lehetőséget, hogy ezt a törvényt megnyitottuk, hogy beszéljünk a törvény általánosabb tapasztalatairól is, és ne csak a jogharmonizációs kérdésekről. Időnk is van, nem sietünk sehová, nyugodtak lehetünk ebben az ügyben, mert nagyon sok pozitívum történt, de az, ami rossz ebben, mert a filmszakma képviselői elég súlyos véleményt is mondtak, azokat a kérdéseket próbáljuk meg orvosolni.

(10.30)

Úgy hiszem, hogy a filmtörvény nem változtatta meg a hazai filmgyártás strukturális működését, holott a szakmai konszenzus elsősorban annak volt köszönhető annak idején, hogy a nemzeti filmgyártás is meg tud újulni majd a filmtörvény által kialakított új rendszerben. Szerintem ez nem történt meg. Továbbra is igaz az, hogy nem rendelkezik a törvény a nemzeti film védelméről, így a magyar film hátrányos helyzetbe kerül hazánkban. Annak idején is szóba került ez a kérdés, és most sem megnyugtató a helyzet, mivel ehhez az ügyhöz nem nyúltunk hozzá a filmtörvényben. A törvény például előírta, hogy normatív támogatási rendszer is legyen, hogy ezt be kell vezetni. Ezt be is vezették, de azáltal, ami történt, hogy évente ennek a normatív támogatásnak az összegét csökkentették, tulajdonképpen oda jutottak, hogy hiába van most már normatív támogatási rendszer, az oly alacsony, hogy a támogatás struktúrája ugyanazon a rossz kiindulóponton van, ahol a törvény hatálybalépése előtt volt. Azt hiszem, erről is beszélni kellene, nem elég kipipálni egy feladatot, hanem meg kell nézni, hogy a hatályosuláskor tényleg segíti-e az a magyar film ügyét. Én úgy látom, hogy ez ügyben is teendőnk lenne.

Azt hiszem, ezek alapján nyugodtan mondhatjuk, erről a törvényről kiderült, hogy a hatályosulása problémás. Pedig a kezdet tényleg nagyon szép volt. Olyan dolgokat mondtunk itt a parlamentben, amelyekről úgy gondoltuk, ha ez a törvény tényleg úgy működik, úgy hatályosul, ahogy szerettük volna, az nagyon sokat segít a magyar film ügyének. Ezért is támogatta minden politikai erő itt a parlamentben. De én úgy látom, hogy van egy olyan kérdés, amit azóta nem mertünk vizsgálni, és nem is vizsgáltunk igazán, pedig már akkor is mondtuk, támogatjuk, hogy az állami támogatási rendszer működtetése során a közpénzek felhasználása hatékony és eredményes, átlátható és ellenőrizhető legyen úgy, hogy közben folyamatosan nőjön a magyar filmek nézettsége. És akkor azt mondtuk - én legalábbis ezt mondtam, de többen egyetértettünk azzal -, hogy ezek a gondolatok is, s nyilván mások is, a filmtörvény tervezetének sarokpontjai.

S mit látunk ma a nézőszámnál? Egy induló emelkedés után az utóbbi években folyamatos csökkenése van a magyar filmek nézettségének. Ha ez a filmtörvény sarokpontja, akkor nem járunk most jó úton, ha ilyen folyamatok zajlanak. Sajnos, zajlanak ilyen folyamatok is. És az átlátható, ellenőrizhető támogatás a Magyar Mozgókép Közalapítványon keresztül szerintem nem biztosított. Nem biztosított, ezért gondolom azt, hogy fontos lenne visszatérnünk oda, amit már egy korábbi módosításkor is hangsúlyoztunk, hogy a közalapítvány működését legalább kétévente vizsgáljuk felül, vizsgálja felül a parlament kulturális és sajtóbizottsága is. De hát ezt nem engedték, nem engedik, nincs igazán lehetőség ennek a munkának az elvégzésére. Pedig én úgy látom, elkerülhetetlen a Magyar Mozgókép Közalapítvány szerepének átgondolása a magyar filmtörvényben és általában a magyar filmügyek kapcsán.

Azt hiszem, most olyan késlekedést látunk, ahol persze a magyar kormány és a Magyar Mozgókép Közalapítvány egymásra talál. Arról van szó, hogy kellene módosítani ezt a törvényt, a szakma teljes mértékben a kormány mögött áll, mert hát mégiscsak, ha ez a mostani módosítás, ami inkább csak jogharmonizációs célú, nem születik meg, akkor nincs támogatás. Elhiszem, hogy a szakma a mostani javaslat mögött áll, hiszen fontos, hogy egyébként a kormányzat lassúsága miatt veszélybe került támogatások ügyét megoldják. De ha igaz, hogy a kormány folyamatosan egyeztetett a Magyar Mozgókép Közalapítvány vezetőivel, akkor úgy hiszem, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány vezetőit is hasonló felelősség terheli, mint a kormányt, mindketten alkalmatlannak bizonyultak a feladat időben való végrehajtására; és hangsúlyoznám az időben való végrehajtást. Mert ha most is egy olyan törvényt fogadunk el még a brüsszeli állásfoglalás előtt, akkor miért ne fogadhattuk volna el ugyanígy a brüsszeli állásfoglalás előtt ezt a törvényt korábban? - úgy, hogy megfelelően megbeszéljük, úgy, hogy mi is tudunk róla, úgy, hogy nem kényszerítenek bele bennünket abba, hogy még módosító indítványt se adhatunk be, mert akkor nem lesz meg időre ez a törvény. Ez az eljárás azt mutatja, hogy a kormány ennek az ügynek a vitelére is alkalmatlan.

Azt szeretném, ha tényleg lenne alkalmunk a problémákat megbeszélni, mert a magyar film ügyét támogatnunk kell. A magyar parlamentnek továbbra is támogatnia kell a magyar film ügyét, viszont a kormány felelősségében nem kívánunk osztozni. A kormány a hibájáért viselje a felelősséget! Azt remélem, ahogy 2008 januárja óta is még működik a magyar filmszakma, ezután is, függetlenül attól, hogy ilyen problémákat tud okozni a jelenlegi kormány, sikeres alkotások születhetnek, és nem törik meg az a jó folyamat, amit itt közös munkával, és elsősorban nyilván a filmesek munkájával megvalósított Magyarország.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 34 2008.05.27. 2:12  21-77

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Jánosi Képviselő Úr! Félreértette a szavaimat. Természetes az is, hát dolgozunk együtt azon, hogy a filmtörvény hatályosulását folyamatosan vizsgáljuk, és e munka kapcsán nyilvánvalóan a Magyar Mozgókép Közalapítvány tevékenysége is terítékre kerül, napirenden van. De hát ez nem kétévente, hanem folyamatosan zajlik. Amire én utaltam, az az, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány munkája kapcsán, a tevékenység szabályozása kapcsán a törvényben mondjunk olyan dolgokat, amelyek garanciák lehetnek. Azt hiszem, a kétévente a Magyar Mozgókép Közalapítvány testületeinek megújítására, a parlamenti bizottság előtti kötelező beszámolójára s a többi vonatkozik. Ez nincs benne a törvényben, és szerintem mégiscsak jobb lenne, a törvény szelleme ezt kívánja, hisz más területen ilyen dolgokat enged. Erre gondoltam a "kétévente" alatt.

Egyetértek önnel abban, hogy nem a törvény betűje a felelős - én így mondanám - elsősorban vagy kizárólagosan a törvény hatályosulásának problémáiért. De én úgy látom, már vannak tapasztalataink a problémák kapcsán, olyan tapasztalataink, amelyek alapján mondhatjuk, hogy a törvény betűjén is kell változtatni, hogy ezek a problémák megoldódhassanak.

(10.40)

Egyetértek azzal is, hogy igen, a szereplők sok tekintetben, és ezzel kapcsolatban idéztem is, nem végzik jól a munkájukat. De meg kell jegyeznem, nem látom a következményeit. Tehát annak, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány évekig sokak szerint szabálytalanul vagy törvényellenesen osztott támogatást, problémák voltak ezen a területen, nem látom a személyi következményeit. Mindenkit megerősítettek újabb évekre. Persze, ilyenkor azt szokták mondani, hogy az alapítók döntése ez. De akkor is, ha a filmtörvényben ilyen kiemelt szerepet kap ez a szervezet, akkor legyen következménye a problémáknak. Egyelőre következmények nélkül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) múltak el ezek az idők.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 40 2008.05.27. 2:11  21-77

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örülök Schiffer János legutóbbi megjegyzésének, amely a törvény és a közalapítvány viszonyára vonatkozik. Szeretném fölhívni a figyelmét arra a képviselő úrnak, hogy egy ilyen vizsgálatkor ehhez nem feltétlenül úgy kell hozzáállni, hogy a törvény jó, nem változtatható, és nézzük meg, a közalapítványnak és mindenkinek ezt be kell tartani. Azt hiszem, hogy tényleg van olyan többéves tapasztalat a birtokunkban, hogy nyugodtan, ha szükséges, a törvényen is változtassunk.

Én biztatom, és remélem, partnerre találok önben is, hogy akár a kulturális bizottságban vagy ottani albizottságokban ezt a munkát végezzük el, mert meggyőződésem, hogy több ponton hozzá kell nyúlni a törvényhez. És én a mostani alkalmat igenis fölhasználom arra, hogy ezt a véleményemet elmondjam. Igaz, hogy most nem azok a pontok vannak előttünk, amire én gondolok, de szerintem nagyon fontos és helyes, ha ezt is el tudjuk mondani a mostani tárgyalás kapcsán.

A mostani ügyhöz pedig annyit szeretnék hozzátenni, ahogy hallottuk a közvetlen, közvetett támogatások kérdését, hogy persze néha azt gondoljuk, hogy nem is olyan nagy a baj, de higgyék el, hogy van terület, ahol nagyon nagy problémát okoz ez a mostani késlekedés. Én ezért szembesítem a kormányt mindig azzal, hogy késlekedett, és meg kellett volna hoznia hamarabb ezt a törvényt, mert egy bizonytalanság alakult ki ezen a területen, és a bérmunkák már 2007-ben is és most 2008-ra sokkal kisebb arányban jöttek Magyarországra, mint korábban, pontosan a bizonytalanság miatt. Ez nagyon sok befektetőnek egyébként, akik itt új gyárakat, filmgyárakat hoztak létre, nagyon sok magyar munkavállalónak, aki itt dolgozott, problémát okoz ebben az évben. És ha ez így marad, ez ugyanígy problémát fog okozni jövőre.

Azt hiszem, hogy ezt elkerülhettük volna, ha a kormány ez ügyben felelősségteljesebb, és nagyobb figyelemmel tekint a területre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ezt elkerülhettük volna, és ez a kormány felelőssége.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 46 2008.05.27. 1:45  21-77

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Szabó Zoltán! Velünk ellentétben, mármint önnel és velem, aki matematikus, Lukács képviselő úr jogász, higgye el, hogy tisztában van a jogharmonizációs célú módosításokkal. Velünk ellentétben ő egyébként már az első ciklusban is parlamenti képviselő volt, tehát van némi tapasztalata annak kapcsán, hogy hogyan is történik a jogalkotás.

A személyes részen túl, merthogy ön kezdte ezzel, mégse feledjük már el, hogy miről van szó. Arról van szó, hogy van egy brüsszeli vizsgálat, amely nem zárult le, nem tudjuk az eredményét. Még azt sem tudják megmondani pontosan, hogy mikor kapunk választ onnan. Egy le nem zárult vizsgálat nem tudott eredményéhez akarunk igazítani egy jogharmonizációs célú törvénymódosítást. Ez valahogy nem normális. Előbb meg kellene várni a brüsszeli végleges választ - ahogy most mondják, az itt lesz június végén -, és utána kellene lezárni a törvénymódosítást, hátha abban a válaszban vannak olyan dolgok, amelyek fontosak, és igazodni kellene azokhoz. Én is azt mondom, hogy igazodjunk ehhez, csak itt valami időbeli probléma van, képviselő urak. Nem értem ezt a dolgot, hogy miért is ilyen ez az eljárás.

Ha pedig tényleg el kell fogadni a törvényt, ahogy most mondják, akkor pedig - ezt is mondtam már - sokkal korábban meg kellett volna hozni, hogy még megnyugtatóbb legyen a helyzet. Valami nincs rendben az önök munkájával, úgy látom. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 52 2008.05.27. 2:24  21-77

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A pontrendszer kérdéséhez jutottunk el. Polemizáltunk azon, hogy milyen előkészítési fázisokkal került ide hozzánk ez a törvény, és beszéltünk arról, hogy van egy konszenzussal, mindnyájunk által elfogadott alaptörvény, amelynek létrehozásában nagyon sokan részt vettünk.

Most képzeljék el azt a helyzetet, hogy tényleg van egy törvény, amelyet elfogadtunk együtt, közös sikernek értékeljük. Azóta a magyar filmszakmában is történtek pozitív folyamatok is, és ahogy beszéltünk róla, sok probléma is van. Szeretnénk - azt mondják önök is - megőrizni ezt a konszenzust. Lukács képviselő úr utalt arra, hogy nemcsak megteremteni, hanem megőrizni is kellene. Önök is azt mondják, hogy szeretnék. Na de hát most, amikor beterjesztenek ehhez a filmtörvényhez egy módosító javaslatot, a törvényt módosítják, és tartalmi értelemben például ezzel a szempontrendszerrel egy nagyon érdekes, izgalmas, fontos, szakmailag új részt helyeznek el a törvényben, egy ilyen munka előkészítése során már elfelejtik az ellenzéket megkérdezni. Pedig számtalan alkalmunk lett volna erre a bizottságban, az albizottságban.

Remélem, megértik, hogy hibáztak ebben legalább, mert higgyék el, nagyon nagyfokú önmérséklet kell ilyenkor ahhoz, hogy az ember ne nyújtson be módosító javaslatokat például a szempontrendszerhez, mert lehet, hogy itt vagyunk többen, akik ezzel az üggyel nagyon régóta foglalkozunk, és van gondolatunk a dologról, lehet, hogy éppen olyan, amelyben egyet is tudnánk érteni, csak kifelejtettek bennünket ebből, és most szeretnék, ha nem is tennénk ilyet, merthogy az akkor nehezíti az elfogadás ütemtervét. Na, hát ez nagyon nagy probléma.

Szeretném, ha egy kicsit átéreznék önök is, hogy ez mivel jár. Szeretném, ha később, ha kiderül erről a törvényről, hogy a szempontrendszeren mégis kicsit finomítani kell, akkor ne ragaszkodjunk, ne ragaszkodjanak majd mereven ehhez, hanem adott esetben legyünk partnerek akár később ennek a módosításában. Ha én ezt itt hallom, ez is megnyugtató lenne.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 58 2008.05.27. 1:56  21-77

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 10-15 százalék - mondta Jánosi képviselő úr, ilyen arányú visszalépés lehet a területen az ezután elinduló új rendszer kapcsán. De azt nem tudjuk pontosan, hogy mit jelent ez a 10-15 százalék. Például koprodukciós területen 10-15 százalékkal kevesebb ilyen bérmunka érkezik, vagy az eddig beérkezett bérmunka volumenének 10-15 százaléka nem érkezik ezután be - egyáltalán nem mindegy. Van, aki azt mondja, hogy ilyen pontrendszer, ilyen mostani módosítás után félő az, hogy több olyan, egyébként nem értéktelen munka nem jön Magyarországra, amely korábban itt dollármilliókat költött el, és lehet, hogy ez az eddig megvalósult koprodukciók 10 százaléka, de összegszerűségében lehet, hogy magyar forintban több tíz milliárd forintos kieséshez vezethet. Ez az, ami aggályos ebben a pontrendszerben. Ne higgye azt senki, hogy értéktelen filmek Magyarországon készüléséért aggódunk, vagy annak elvesztéséért; nem, hanem olyan nagy produkciókért, amelyek viszik Magyarország hírét, a magyar filmesek jó hírét is.

Már az idén a visszaesés miatt nem érjük el ez ügyben sem azokat az eredményeket, amelyeket tavaly, és én nem látom megnyugtatónak ebben a szempontrendszerben, hogy jól fog működni. Ezért is köszönöm, hogy mondták, hogy ezen tudunk módosítani, ha kell, mert a tapasztalatok birtokában ez egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy majd hozzá kell nyúlnunk. De akkor tegyük is ezt meg.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 70 2008.05.27. 1:19  21-77

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bókay képviselő úr már kétszer is kísérletet tett arra, hogy fölhívja a figyelmünket, hogy 2009-ben úgyis tárgyalnunk kell erről a törvényről, de ha megengedik, én most nem is az ügyben polemizálnék, hogy majd milyen összetételű parlament teszi ezt meg, nyilván a Magyar Országgyűlés megteszi, de szerintem nem kell addig várnunk. Én nagyon örültem az itt kibontakozott vitának, mert mind Schiffer János, mind Jánosi György, ha jól értettem, arról beszélt, és Csapody képviselő úr is elmondta ennek kapcsán az állásfoglalását, hogy a törvényhez hozzá lehet nyúlni, hozzá is kellene, akár már ősszel, hiszen megérett a helyzet rá. Nem kell várnunk, Bókay képviselő úr, 2009-ig. Tudom, hogy vannak ilyen nézetek meg magatartásminták, hogy ej, ráérünk arra még, de szerintem nem.

Azért hozom ezt szóba, mert az MSZP-frakció ez ügyben nem tűnik túl egységesnek, de remélem, hogy a szakpolitikusok véleménye lesz majd ebben a döntő, és nem odázzuk el ezt az egyébként elodázhatatlan feladatot 2009-re.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 74 2008.05.27. 1:39  21-77

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Már sokadjára halljuk azt, hogy a szakmával milyen nagy egyeztetés zajlott, s ez ügyben megnevezik a Magyar Mozgókép Közalapítványt, és másról nem is nagyon beszélnek a szocialista képviselők. Szögezzük le, hogy a filmszakma nem a Magyar Mozgókép Közalapítvány, hanem egy sokkal bővebb, tágabb, sokkal több szervezettel rendelkező ágazat. A Magyar Mozgókép Közalapítványt a filmszakma - hogy is mondjam - egyedüli szakmai letéteményesének tekinteni véleményem szerint nagyon nagy hiba, pontosan azért, mert óriási problémák vannak a közalapítvány működésében, lenne is mit ott rendbe tenni. Remélem, hamarosan el is jön az az idő, amikor az a közalapítvány a törvény betűje és szelleme szerint fog működni. S ahogy Jánosi képviselő úrtól is hallottuk, ha nem működik jól, akkor meg kell nézni, hogy milyen személyes konzekvenciákat kell levonni egy-egy szervezetnél.

A másik kérdés pedig, amit Bókay képviselő úr mondott, hogy önök nem mondták sosem, hogy ötpárti egyeztetést folytattak ezen törvénymódosítás előkészítése kapcsán. Ilyet én sem hallottam önöktől. De az igazi probléma nem az, hogy mondták vagy nem mondták, hanem az a probléma, hogy ezt nem művelték, hogy nem történt ilyen egyeztetés. Jó lenne, ha legalább ennek a mostani folyamatnak lehetne az a tapasztalata, hogy legközelebb ilyen típusú módosításkor sem fordul ez a hiba elő.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 126 2008.09.22. 3:18  125-131

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Európa kulturális fővárosa címet 2010-re Pécs városa nyerte, de ez az ország számára is esély, vagy inkább esély volt. Önök azt mondták, mindegy, melyik pályázó város nyeri el a címet, hiszen ez nem egy város, hanem egy ország programja. Ha ez így van, akkor a Gyurcsány-kormány felelőssége az, hogy minden rendben elkészüljön 2010 elejére.

Az előkészületekkel kapcsolatban mégis szinte naponta olvasunk aggodalomra okot adó cikkeket a magyar sajtóban arról, hogy mi nem épül meg, milyen felújítás marad el, vagy milyen kulturális esemény nem valósul meg. Legutóbb az épülő autópálya, az M6-os alagútjának beomlása, illetve az Állami Számvevőszék Európa kulturális fővárosa előkészítettségéről szóló jelentése döbbentette meg a közvéleményt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Engedje meg, hogy idézzek ebből az ÁSZ-jelentésből néhány sort önnek: "A fejlesztési projektek megvalósítása késésben van. A projektek megvalósítása feszített, nagyon feszített, valamint extrém módon feszített határidejűnek tekinthető. A Zsolnay kulturális negyed fejlesztési projekt megvalósításának ideje a feladat összetettsége miatt nehezen prognosztizálható, valószínűsíthető, hogy annak egyes részei csak 2010 közepére vagy még később készülnek el." Szóval jó, ha 2011-re elkészülnek, már ha elkészülnek a beruházások.

Tisztelt Államtitkár Úr! Pécs megközelíthetősége is problémás. Jelenleg autóval több mint háromórás az út Budapest és Pécs között. Vasúton ma fél órával tovább tart eljutni Pécsre Budapestről, mint 1994-ben. Az M6-os autópálya átadását csak 2010 kora tavaszára ígérik, ráadásul ott, ahol hegy sincs, alagutat építenek, ami meg beomlik. Pécsnek nincs nemzetközi forgalomra alkalmas, úgynevezett schengeni akkreditációval rendelkező repülőtere sem.

Államtitkár úr, hiába készül el valami, ha el sem jutnak a látogatók Pécsre, mert nem jutnak ki a beomlott alagútból, vagy leszállnak a lassan döcögő vonatról. Egyébként is: miért is kell alagút és miegymás plusz 40 milliárd forintért erre a magasságra?

Tisztelt Államtitkár Úr! Pécsett már szinte mindenki lemondott, aki a győztes pályázat megírásában az előkészítő munkában részt vett. Nem lehet véletlen, hogy egyikük azt mondta a vezetők alkalmatlanságára utalva: a józan ész elhagyta Pécset. Ám, ha az Európa kulturális fővárosa program nemcsak egy város, hanem az ország programja - ahogy önök is mondták -, akkor a józan ész Magyarországot hagyta el, utalva a Gyurcsány-kormány tehetetlenségére és alkalmatlanságára. Amit eddig önök, a szocialista Gyurcsány-kormány tagjai, illetve a szocialista pécsi vezetők ígértek, abból semmi nem bizonyult igaznak.

Kérdezem államtitkár úrtól: tudja ön azt garantálni, hogy 2010 elejére maradéktalanul elkészülnek a beruházások? Tudja garantálni, hogy 2010-re elkészül az autópálya? Tudja garantálni, hogy lesz Pécsnek 2010-re nemzetközi forgalom bonyolítására alkalmas repülőtere?

Várom a válaszát. (Taps a Fidesz, a KDNP és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 130 2008.09.22. 0:36  125-131

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Eddig csak aggódtam, de most már félek is a válasza után, hogy mi lesz itt. (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.) Az első mondatával egyet tudok érteni: mit is tudna ön garantálni? Láthatóan semmit nem tud garantálni. Próbál bennünket megnyugtatni, hogy elkészülnek a beruházások, türelemre int bennünket, de államtitkár úr, ne türelmet kérjen, hanem bocsánatot. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Bocsánatot azért, mert önök elpuskázzák az Európa kulturális fővárosa adta lehetőséget is.

A válaszát nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 175 2008.11.06. 20:27  156-180

HALÁSZ JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyetértek azokkal, akik fontosnak tartják egy olyan törvény parlamenti elfogadását, amelyik szabályozza azokat a kérdéseket, amelyek az előadó-művészeti területet érintik, de más törvények nem szabályoznak. Törvényre szükség van, mert vannak olyan kérdések, amelyeket csak egy új törvény tud szabályozni.

Ám nem értek egyet azokkal, akik azon a véleményen vannak, hogy egy rossz törvény is jobb, mintha egyáltalán nincs törvény. Szerintem egy rossz törvény rosszabb, mint az, ha nincs törvény, és ez a törvénytervezet rossz, silány munka.

Előadó-művészeti törvényre szükség van, csakhogy ez igazából nem az. Ha elfogadunk például egy színházi törvényt, akkor meg kell állapodnunk az alapelvekben, és elvárjuk a törvénytől, hogy pontos és egyértelmű választ adjon azokra az alapkérdésekre, amelyek a magyar színházak helyzetét meghatározzák. Nézzük azokat az alapvető kérdéseket, amelyek a jelenlegi színházi világot meghatározzák.

1. A törvénynek olyannak kell lennie, hogy a jelenlegi struktúra alapelemeinek széles körű védelmét szolgálja, miközben biztosítja minden szervezet lehetőségét a támogatások megszerzéséhez. 2. A tervezetnek tisztáznia kell, hogy fontos-e számára a társulati rendszer és a repertoárjátszás fennmaradása. 3. pontként azt is tisztáznia kell, hogy az állam a színházak számának növekedésén hajlandó-e finanszírozni, azaz évről évre az új színházak számára megemeli-e a költségvetési támogatást, és hogy hajlandó-e végre súlyának megfelelően támogatni az új, az alternatív kezdeményezéseket. S végül, 4. pontként világos választ kell adnia a színházi infrastruktúra, a sokszor évszázados színházi épületek megőrzésének kérdésére is.

Ezekre a kérdésekre nem ad valódi választ, válaszokat a tervezet. Nincs válasz, ezért a törvényjavaslat helyett most próbálok egyértelmű választ adni, és elmondani az álláspontunkat a témával kapcsolatban.

1. A törvénynek tehát olyannak kell lennie, hogy a jelenlegi struktúra alapelemeinek széles körű védelmét szolgálja. Ezért fontos, hogy megőrizzük az ország és ezen belül a főváros színházi hálózatát. Fontos, hogy működjenek vidéken a városok, nagyvárosok sokszor többtagozatos színházai, hiszen itt nagy létszámú közönség igényének kell megfelelni. Az nem fogadható el, hogy az országban csak Budapesten lehessen operákat és balettelőadásokat látni. Az is fontos, hogy ezeknek a színházaknak a kamaraszínházai is működjenek. Ezekhez természetesen az államnak hozzá kell járulnia. Ha a törvény nem rendelkezik ezekre vonatkozó megnyugtató válaszokkal - és nem rendelkezik -, akkor rossz a törvény.

A 2. pont: a tervezetnek tisztáznia kell, hogy fontos-e számára a társulati rendszer és a repertoárjátszás fennmaradása. A jelenlegi struktúra egyik alapeleme a repertoárjátszás. Ennek hosszú távú haszna, hogy igényes közönséget nevel. Társulatot fenntartani, repertoárrendben játszani gazdasági, pénzügyi kérdés is. A törvénynek garantálnia kellene az ehhez szükséges támogatást, de a törvény rendelkezései ellentmondanak ennek. Például az operajátszás és a nagyszínpadi próza helyzetét nagyban nehezíti a tervezet a vidéki többtagozatú színházakban. A törvénytervezet nem definiálja markánsan, következésképpen nem preferálja a többtagozatú színház formációt. A többtagozatúság elismerését kiváltani hivatott teljesítményszorzó viszont rendkívül alacsony értéken ismeri el az operaművészeti és a nagyszínházi drámajátszó tevékenységet, tehát a magas művészi fajsúlyú teljesítményeket.

Látható, hogy a színház életben maradásához egyébként vidéken és Budapesten sem elég az önkormányzat, az önkormányzatok fenntartói hozzájárulása. A megoldás egyik módja az volna, hogy ne egyedül Budapesten tartson fenn előadó-művészeti szervezeteket az állam, hanem vonja be a fenntartott intézmények körébe a kiemelt vidéki városok színházainak operatagozatait, nagyszínpadi drámák bemutatására vállalkozó társulatait is. Ez egy új modell, a részlegesen központi költségvetésből fenntartott előadó-művészeti szervezet törvénybe foglalását igényli. Ilyen vagy ehhez hasonló megoldás nem szerepel a tervezetben.

3. pontként azt is tisztázni kell, hogy az állam a színházak számának növekedését hajlandó-e vitatkozni, és hogy hajlandó-e végre súlyának megfelelően támogatni az új, az alternatív kezdeményezéseket. Fontos, hogy az elmúlt évtizedekben kialakult struktúra mellett az újonnan alakuló színházak is valódi támogatást kapjanak. Ahogy fontosak voltak és maradtak az egyetemi színházak, ugyanúgy fontosak a magánszínházak is, rajtuk kívül az 1990 után megalakult együttesek is fontosak, amelyek nem rendelkeznek önálló épülettel. Fontos, hogy az állam a bővülő színházak körét évről évre egyre nagyobb támogatásban részesítse, az újak ne a rendszer régebbi tagjai támogatásának rovására kapjanak támogatást. Az a törvény, amelyik ezt nem tisztázza, az gyáva.

A 4. pont az épületek kérdése. A magyar színházi rendszer jelentős értéke az épületállomány. A magyar színház rendelkezik a működéséhez szükséges infrastruktúrával, bár jelentős része felújításra szorul. 1992 és 2006 között az önkormányzati törvényi szabályozás a címzett támogatások körébe sorolta a színházi rekonstrukciók állami támogatásának ügyét. Ezt a Gyurcsány-kormány megszüntette. Ilyen módon is milliárdokat vett el a színházi területtől. Erről sem szól egyetlen szót sem a javaslat, ezért is rossz a tervezet.

Tisztelt Ház! Egy színházi törvénynek pontos és határozott választ kell adnia az elhangzott kérdésekre, és el kell dönteni, hogy az előadó-művészeti intézményrendszert meg kívánja őrizni, ezért megvédi, vagy veszni hagyja, esetleg eladja, felszámolja, szétveri. Választ kellene adnia ennek a törvényjavaslatnak arra a kérdésre is, hogy hajlandók vagyunk-e elfogadni azt, hogy jelentős állami támogatás nélkül ma Magyarországon nem lehet színházat működtetni.

A magyar színházi élet támogatásra szorul és támogatásra érdemes. Egy felelős kormánynak erre is határozott választ kell adnia. Nem azért, hogy minden így maradjon, ahogy van, hogy ne változzon semmi, hanem azért, hogy a változások révén meg lehessen őrizni a jelenlegi struktúra értékeit. Azt, hogy egy gazdag és viszonylag színvonalas kínálat lehetőség szerint még szélesebb körben találkozhasson a közönséggel.

Tisztelt Ház! Az elmúlt négy év alatt több mint 4 milliárd forintot kivontak a magyar színházi ágazatból a szocialisták. Azért mondom a 4 milliárdot, mert most, ahogy halljuk, állítólag az a nagy szám, hogy 4 milliárd többletfinanszírozásra számíthat az ágazat, amihez mindjárt hozzáteszik természetesen, hogy persze, az nem úgy igaz, mert az nem mind a színházügyhöz kerül, hiszen ott vannak a zenekarok is, az énekkarok is. Ám ha csak a színházügyet nézzük, és azt tekintjük, hogy az állam finanszírozása évente - a tárcaszínházakat is beleszámítva - inkább a 20 milliárd forinthoz közeli összeg, és az elmúlt négy évben egy fillérrel sem emelték ezt, és hol 8, hol 6, hol 4 százalékos infláció volt, ha ezt kiszámolják a 20 milliárdra vetítve, akkor régen 4 milliárd forint fölött van az elvonás, amivel a szocialisták sújtották az elmúlt években ezt az ágazatot.

(18.10)

Előtte évekig az áfa-visszaigénylés lehetőségének a jogtalan megszüntetésével is sújtották a színházakat, és ez érződik is a magyar színházi világon. Jobbára felélték tartalékaikat, mind anyagi, sokszor emberi értelemben is, és egy ilyen legyengített színházi struktúra esetén akarnak most ezzel a törvénnyel nagy változást hozni a magyar színházi világba. Én úgy gondolom, ilyen helyzetben ez nagy felelősség és nagyon nagy kockázat.

Tisztelt Ház! Különösen figyelemre méltó és feltűnő az a sietség, ami szeptember óta jellemzi a kormány munkáját ezen a területen. Hosszú előkészítő munka után, sokak nagyon tiszteletre méltó erőfeszítése eredményeként elkészült egy törvénytervezet-szöveg, ezt nevezik augusztus eleji változatnak, mert akkorra készült ez el. A kormány ezt eljuttatta a színházakhoz, ennek hatására írta meg egyébként szeptember 3-án négy neves színházi szakember, Zsámbéki Gábor, Pintér Béla, Mácsai Pál és Marton László azt az elhíresült levelet, amiben elmondták a véleményüket erről a tervezetről. Szerintük a tervezet sem preambulumában, sem szellemében nem jó, ezért nem teremt olyan színházi közeget, amely megfelelően reagálhatna a jelen és a jövő hatásaira. Úgy látták, hogy a legfontosabb problémákra nem ad megfelelő választ, hosszan sorolják ezeket: a különböző típusú színházak szétválasztása, működési és finanszírozási differenciálás, a színházi képzés anomáliái, az új hivatalok és testületek felállítása felesleges, írják, a munkajogi szabályok szerintük azonnali működési zavarokat eredményezne.

Na, ekkor a kormány húsz nap alatt előállt egy újabb tervezettel, és ünnepélyes körülmények között átadtak valamit a Magyar Színházi Társaság elnökének. Ebben a tervezetben, illetve a két nap múlva ténylegesen átadottban van néhány kisebb változás, de amit egy Zsámbéki Gábor, Pintér Béla, Mácsai Pál és Marton László kifogásolt, azok benne maradtak, illetve az új dolgok nem kerültek bele. 2008. október 15-én tizenhat színházi, illetve művészi, előadó-művészettel foglalkozó szakember aláírt egy újabb nyilatkozatot, amelyben támogatják a törvény parlamenti elfogadását, mert szerintük ez növelné a szakmai biztonságérzetet, és a színházat szerető többmilliós magyar közönség érdekeit szolgálja. Arra később visszatérek, hogy a szakma biztonságérzetét növelheti-e egy olyan törvény, amely több pontján teljességgel kiszolgáltatja a színészeket és muzsikusokat a vezetők ízlésének, szimpátiáinak.

Nézzük meg most, vajon miért változhatott meg a szakma véleménye egyetlen hónap alatt, annak ellenére, hogy érdemben nem módosult a tervezet. Egy dologban biztosak lehetünk: Hiller István megzsarolta a szakmát, amikor a tervezet ünnepélyes - ha egyáltalán átadott valamit - átnyújtásakor kijelentette, a költségvetés néhány nap múlva benyújtandó tervezetében 4 milliárd forint szerepel az előadó-művészeti törvény végrehajtására. Ez az eddig meglévő összegeket semmilyen módon ki nem váltja, nem átcsoportosítás, hanem plusz 4 milliárd forint a magyar előadó-művészeti életnek, tette hozzá, majd megjegyezte: ez az összeg csak abban az esetben áll majd rendelkezésre, ha az előadó-művészeti törvényt az Országgyűlés elfogadja. Hiller István, a Magyar Köztársaság oktatási és kulturális minisztere tehát nyíltan megzsarolta a színházi szakmát. Akkor lesz meg a plusztámogatás - mondta ő -, ha a törvényt majd elfogadják. Ez az eljárás teljességgel megengedhetetlen, demokráciában legalább is megengedhetetlen.

E miatt az eljárás miatt nagyon félek attól, mit fog a kormány tenni ezen a területen, mert ez a belépő elég beszédes. A szakmai biztonságérzetet az sem növeli, hogy az úgynevezett modellszámításokat titkosította a kormány. Már lassan két éve kértük először a kulturális bizottság által meghirdetett nyílt napon, hogy a törvénytervezettel egy időben adja át a kormány azokat a modellszámításokat, amelyek megmutatják a szakma képviselőinek - igazgatóknak, fenntartóknak -, hogy milyen hatással lesz majd a magyar színházak, zenekarok, énekkarok költségvetésére ennek a törvénynek az elfogadása. Mivel titkos a modellszámítás, így nem árulhatom el, hogy mi van benne, de annyit talán elmondhatok, hogy a szakma képviselői nem fognak örülni. Ezeknek a számításoknak az alapján értem én, hogy miért titkolóznak. Ami néhány színházra vár a modellszámítás alapján, az nem nagy öröm nekik.

Ha előfordulhat az, hogy az önök, szocialisták által bevezetésre kerülő modellben a színházak java része kevesebb támogatást kap, mint korábban, pedig több pénzt ígérnek, akkor itt nagy a baj. De ha megnézzük a változatokat, nagyon sok helyen visszaesés, pénzelvonás van, mínusz 12 millió, mínusz 46 millió, mínusz 28 millió, egy másik táblázatban mínusz 17 millió, mínusz 51 millió, mínusz 29 millió. Nem tudom, hogyan lehet úgy elfogadtatni egy törvényt, hogy közben pénzt vesznek el a színházaktól.

Nem csodálkozom, hogy a szakma képviselői nem láthatják ezt az anyagot. Azt ígérik önök, hogy több pénz lesz. Itt volt plusz 4 milliárd forint, amelyből 500 milliót egyébként már egy javaslattal most elvettek, elvesznek, persze csak akkor, ha a törvényt elfogadja az Országgyűlés, és közben itt van a modellszámítás, ami mutatja, hogy vannak, akiknek több támogatást adnak, vannak, akik többet kapnak, vannak, akik pedig kevesebbet, ahogyan a tavalyi költségvetésben is megtették, hogy néhány szocialista vezetésű város színházának emelték a támogatását, a többiekét pedig nem. Szerintem ez elfogadhatatlan.

Olyan törvényt hozni, amely után egyes színházak rosszabb helyzetbe kerülnek, mint most vannak, az árulás, elfogadhatatlan. Önök, kedves szocialisták, pedig erre készülnek, ezért azt gondolom, hogy ezt a törvényt ebben a formájában nem lehet elfogadni. Küzdeni kell ellene, és ha lehetőség van rá, meg is kell változtatni, mert így ez nem segít a magyar színházi rendszernek. Egy olyan tervezet, amelyik a kormány részéről azt igényli, hogy a zsarolás mellett még titkosítsák is az anyagokat, nem jó üzenet a szakmának. Nem tartom elfogadhatónak, hogy a színházak, zenekarok vezetői és fenntartói nem tudhatják meg, milyen költségvetési hatásai lehetnek a törvény elfogadásának.

Önök azt mondták, milyen izgalmas és szép folyamat volt az elmúlt két év, amikor mindenkivel egyeztettek; de kérdés, hogy mindenkivel-e. Bizonyára az utóbbi időben olyan gyorsan változott a helyzet, és úgy felpörögtek az események a minisztériumban, hogy elfelejtettek egyeztetni a Megyei Jogú Városok Szövetségével, olyannyira, hogy a Megyei Jogú Városok Szövetsége novemberben a következő közgyűlésén kénytelen lesz napirendre tűzni ezt a témát és véleményt mondani róla.

A vidéki színházak elsöprő többségének a fenntartói a megyei jogú városi önkormányzatok. Azoknak nem megmondani, hogy mit hozhat a törvény nekik, azokkal, akiket ez érint, nem egyeztetni az utolsó változatot, az elfogadhatatlan. És nem egyeztették ezt a változatot a Megyei Jogú Városok Szövetségével, ezért ezt be sem szabadott volna nyújtani. De ha már benyújtották, és nem vonják vissza, az a minimum, hogy nem zárják le az általános vitát november 14-éig, a Megyei Jogú Városok Szövetségének következő közgyűléséig, mert ott tárgyalják ezt a témát, és így az ott megfogalmazott javaslatok esetleg, ha nincs lezárva az általános vita, módosító indítványokkal még a törvényhez bekerülhetnek.

Tisztelt Ház! Egyébként én úgy látom, hogy a szakma egy nem jelentéktelen része sem támogatja a törvénytervezetet. Nemcsak Zsámbéki Gáborék levelére gondolok, hanem a vidéki színházak igazgatóinak többsége sem támogatja ezt, bár a nevükben aláírta a miskolci igazgató a támogató nyilatkozatot. Aláírást lehet gyűjteni tizenhat embertől, neves, tiszteletre méltó, nagy tudású és elismert emberektől, de lehet, hogy ők úgy írták alá ezt a nyilatkozatot, hogy a tagjaikat meg sem kérdezték arról, hogy mit írnak alá, ezért egy ilyen dolog nem jelenti azt, hogy a szakma egésze támogatja ezt a javaslatot. Tarthat itt a miniszter úr névsorolvasást, de ettől még nincs széles körű szakmai egyetértés a javaslat mögött.

Például az is most derült ki, hogy bár a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége is aláírta a támogató nyilatkozatot, miközben egyik díjfizető tagja, a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara szerint őket a jelenlegi tervezet nem létezőnek tekinti, ráadásul a tervezet nem veszi tekintetbe azokat a sajátosságokat, amelyek az operai munka következtében alakultak ki. A törvény, bár ezeket célként megnevezi, nem alkalmas arra sem, hogy átláthatóvá tegye a támogatások mértékét, rendszerét, hiszen kaotikus, melyik zenekar, milyen címen, mennyi támogatást kap.

Tisztelt Ház! Olyan ez a törvény, mint a legrosszabb tanár: büntetni mindenkit egyformán büntet, de jutalmazni csak a kedvenceket hajlandó. Erre példa az operai muzsikusok helyzete, akiknek a sajátos szempontjait csaknem teljesen figyelmen kívül hagyja, ugyanakkor a törvény alkalmazását számukra is kötelezővé teszi. Olyan szabályokat rögzít, amelyeken már rég túllépett az idő, hiszen sok, régen a kollektív szerződésben szabályozott probléma megoldását megnehezíti, valószínűleg lehetetlenné teszi. Úgy tűnik, mire a törvény hatályba lép, nem sok szervezet marad a törvény támogatói mögött.

(18.20)

Tisztelt Ház! Végül nézzük az alapokat! A törvény jelenlegi tervezetében szerepel ugyan a törvény alapelvei cím, de a szöveg nem az alapelveket tisztázza. Szerintem ebben a részben a következőket kellene szerepeltetni. Mivel az alkotmány biztosítja a művelődéshez való jogot, ezért le kellene szögezni, hogy az előadóművészeket kiemelt védelem illeti meg. Ezzel szemben a törvény a művészeket mindenkinél, minden más közalkalmazottnál és foglalkoztatottnál kiszolgáltatottabb helyzetbe hozza akkor, amikor kiszolgáltatja az igazgatók kénye-kedvének, hisz mind az úgynevezett minőségi csere, mind az a rendelkezés, amely kimondja, hogy ha valakit nem tudnak 50 százalékig foglalkoztatni, akkor elküldhetik, ez hátrányos rájuk nézve, és ez a társulati rendszer egészét is kikezdi.

Ezek a pontok véleményem szerint egyébként alkotmányossági aggályokat is fölvetnek. Ez a törvény nem lehet az igazgatók törvénye, szemben a művészekkel. A tervezet leírja, hogy hozzájárul az állam az előadó-művészeti tevékenységhez alkotmányos kötelezettségből, de azt nem említi, hogy milyen elvek alapján. Ha alapelve ennek a tervezetnek a művészeti élet szabadsága, akkor szerepelnie kéne az önrendelkezés, önszabályozás területeinek is, de ezek egyáltalán nincsenek benne. A szakmai döntéshozás és szakmai érdekképviselet helyett csak javaslattevő szerepet szán a tervezet a szakmának. Ebből adódóan a szakmai érdekütközések kezelését a miniszterre bízza. Megállapíthatjuk tehát, hogy az alapelveket sem tisztázza a törvény.

Tisztelt Ház! A már itt idézett szándéknyilatkozat arról ír, hogy az aláíró szakmai szervezetek fontosnak tartják azt, hogy a törvényjavaslatról szakmapolitikai konszenzus szülessen, mert ezzel megteremtődhetnek a törvény végrehajtásának hosszú távú feltételei és garanciái. Az általam itt felsorolt érdemi szakmai kifogások bizonyítják, hogy a javaslatról nincs szakmai, így szakmapolitikai egyetértés sem.

A miniszter úr említette, hogy már 2007. április 3-án volt egy kulturális bizottsági ülés a témáról. Igen, én kezdeményeztem, hogy legyen egy nyílt ülés, nem is nyílt ülés, hanem egy nyílt nap, amikor meghallgatjuk a szervezeteket. De az ott elmondott véleményünket, amit a jegyzőkönyvben most is elolvashatnak, nem vették figyelembe, hogy egész pontos legyek, amit én ott elmondtam, azt teljesen figyelmen kívül hagyták a törvény megszövegezésekor. Legutóbb is tárgyalt a kulturális bizottság erről a dologról, de ott sem vették figyelembe a véleményünket, ötpárti előzetes egyeztetés sem volt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Épp ezért én azt javasolom és kérem, hogy a törvénytervezetet vonják vissza, szülessen egy új, a szakma döntő része által ténylegesen támogatott javaslat, történjen egy újabb széles körű szakmai együttmunkálkodás, ezután induljon egy ötpárti egyeztetés erről a javaslatról, és az így készült anyag kerüljön újra az Országgyűlés elé. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Addig pedig kérem, hogy vonják vissza ezt a javaslatot.

Köszönöm a türelmüket, köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 40 2008.11.11. 1:34  35-159

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is az adókedvezmény kérdéséhez szeretnék kapcsolódni. Tóth Gyula képviselőtársam említette, hogy úgy gondolja, hogy az adókedvezmény majd később tehermentesítheti a költségvetést. Ha jól értem, arra gondolt, képviselő úr, hogy az adókedvezmény bevezetésével majd az állam ezután annyival kevesebb támogatást ad a magyar színházügynek, amit az adókedvezményből a magyar színházügy igénybe tud venni. Hát ez elfogadhatatlan, képviselő úr! Nem erről volt szó.

A kormány képviselői több mint kétéves előkészítő munka után, amiben részt vettünk mi is, a kulturális bizottság, mindig azt mondták, hogy ez nem így lesz. Mi történt, hogy most hirtelen kivonulnak, hirtelen az adókedvezménnyel majd még utána csökkenteni akarják a színházak támogatását? Képviselő úr, ha ez igaz, amit ön mond, ez elfogadhatatlan. Bízom benne, hogy államtitkár úr, aki itt ül, cáfolni fogja önt, és elmondja, hogy szó sincs erről, a kormánynak épp az a szándéka, hogy a magyar színházügynek, az előadó-művészeti szervezeteknek még külön támogatásként úgymond ez az adókedvezmény-rendszer álljon rendelkezésre, és az állam nem kívánja, a kormány nem kívánja csökkenteni a támogatást semmivel sem, akkor sem, amikor az adókedvezmény életbe lép.

Várom államtitkár úrnak ezt az állásfoglalását. Remélem, ahogy eddig is így volt, ez ezután is így lesz. Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 46 2008.11.11. 2:05  35-159

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen Schiffer János értelmező felszólalását. Hogy majd így lesz-e, meglátjuk, de értem, képviselő úr, amit mond, az átcsoportosítás kérdését, csak tudja, azért is kell erről beszélni, mert Tóth képviselőtársa ezt nem mondta ilyen világosan, illetve ne feledjük el, hogy mit csináltak önök. Régi szocialista lemez az, hogy megígérnek valamit, majd pedig nem teljesítik.

A nemzeti civil alapprogramról szóló törvényt elfogadta a tisztelt Ház 2003-ban. A parlamenti jegyzőkönyvekben visszakereshető az, hogy arról beszélgettünk, hogy amikor majd elindul a nemzeti civil alapprogram, és oda a civil szervezetek pályáznak, ezzel együtt ne csökkenjen majd a különböző minisztériumoknál a civil szervezetek részére rendelkezésre álló támogatási keret, hiszen a nagy országos civil szervezetek ágazati tevékenységet is végezve szociális, kulturális, oktatási területen jogosan vannak kapcsolatban az adott tárcával, és már évtizedes hagyománya van, hogy támogatást kapnak onnan pályázati kereteken keresztül.

Mi történt 2003 óta? A nemzeti civil alapprogram elkezdett működni, most azt hagyjuk, hogy hogyan, de a tárcáknál lévő, a civil szervezetek, az országos civil szervezetek részére rendelkezésre álló támogatási kereteket mára gyakorlatilag lenullázták a szocialisták, költségvetésről költségvetésre csökkentették, pedig ott a parlamenti vitában épp erről beszéltünk, és azt ígérték önök, hogy nem így lesz. Most megint elkezdtünk egy témát, itt van az adókedvezmény a színházügyben, már az egyik képviselőjük nem egyértelműen fogalmazott, már azt mondta, hogy majd tehermentesítheti a költségvetést. Ez pénzkivonást jelent.

Államtitkár úrtól várom a választ még inkább, nem Schiffer képviselő úrtól, akinek egyébként még egyszer köszönöm az értelmezését.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz és az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 52 2008.11.11. 2:13  35-159

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem úgy van, ahogy Schiffer János mondja, ez a törvény a színészeknek hátrányos. Hátrányos, mert olyan lehetőségeket ad az intézményvezetők, az igazgatók kezébe, amely lehetőség eddig a színészek eltávolítására nem állt rendelkezésükre, nem áll jelenleg sem rendelkezésükre, és a kényük-kedvüknek szolgáltatja ki őket. Az, hogy egy "minőségi csere" elnevezést hoznak a törvénybe, ami tulajdonképpen csak az igazgatóra tartozik, hogy mit gondol minőségi cserének, a törvényalkotás szempontjából is legalábbis furcsa és elfogadhatatlan. Ez az egész, a színészek elbocsátásával kapcsolatos rész alkotmányossági aggályokat is fölvethet szerintem.

Én úgy látom, hogy nem szabad ennek a törvénynek az igazgatók törvényévé válni a művészek törvénye helyett. Egyébként, akit eddig én megkérdeztem, nem igazgatót arról, hogy mit tud az előadó-művészeti törvényről, hát semmit sem tudott, mert nem tájékoztatták őket. Majd utána lesz érdekes helyzet, majd néznek nagyot, amikor jönnek a szerződéskötések, és évtizedes közalkalmazotti jogviszonyukat tudják csak egy minőségi csere vagy "mert az igazgatónak nem tetszel" kitétellel megszüntetni, mert ez a törvény ezt a lehetőséget is magában hordozza. Én azt gondolom, hogy például ez is olyan rész, amely miatt elfogadhatatlan, és ez is mutatja, hogy nem történt kellő egyeztetés a törvény ügyében.

Nem véletlen az, hogy színházak, sok-sok színház, a vidéki színházak döntő többsége azt mondja, hogy ezt a törvényt nem kéri, újabb egyeztetést kér. Újabb egyeztetésre lenne szükség szerintem is, a fenntartókkal is, mert azt a munkát se végezték el. A magyar színházügy egyik fele vidéken van, a vidéki színházak fenntartói döntően a megyei jogú városok, és a Megyei Jogú Városok Szövetsége ezután tárgyal még a dologról, és igényli azt, hogy a parlament ezt a törvénytervezetet, ennek a vitáját most ne zárja le. A szocialisták pedig le akarják zárni, és nem akarják figyelembe venni ezen fontos kör véleményét sem, ez megengedhetetlen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 60 2008.11.11. 2:08  35-159

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elevenítsük már föl, hogy hogyan kezdődött ez a dolog. A parlament kulturális bizottságában beszéltünk az előadó-művészeti törvény, a művészek jogállásáról szóló törvény, egész pontosan én így vetettem föl, mikor ez fölvetődött: annak a szükségességéről. Kezdeményeztünk ellenzéki képviselőkként, a Fidesz képviselőcsoportja egy parlamenti nyílt napot. A parlamenti nyílt napon ott voltak a színházi szakma képviselői, beszéltünk arról, hogy ez milyen fontos dolog. Nagyon hosszan beszéltünk többen is arról, hogy milyen alapelveket tartunk elfogadhatónak egy ilyen törvénynél.

Elkezdődött annak kidolgozása, abba már nem vontak be bennünket, pedig ott megígérték, és azokat az alapelveket, amelyeket ott én elmondtam, nem dolgozták bele, tudatosan kihagyták, azt kell mondanom a mostani álláspontjuk alapján. Nem gondoltam eddig, de kérem szépen, miért kell ragaszkodni önöknek ahhoz, hogy előadó-művészeti tanács legyen a törvényben meg előadó-művészeti iroda? Miért csak így fogadható el az önök számára ez a törvény? Miért ragaszkodnak ehhez ennyire? Mi elmondtuk az alapelveket, ha közösen, közös alapelvek mentén szeretnénk egy törvényt létrehozni, akkor elvártam volna önöktől, hogy az alapelveinkből figyelembe vegyenek dolgokat, hogy azokat közelítsük, és utána számon kérhetnék itt tőlünk, hogy miért mondjuk azt, hogy ez így nem jó.

De akkor, amikor kihagyják a mi véleményünket - volt közös fórum, persze, csak amiket elmondtak véleményt a színházigazgatók vagy mi is, azt nem vették figyelembe. Na most ezután ne kérjék már számon, hogy újra elmondjuk a véleményünket! Éppen önök viselkednek úgy, mint ahogy viselkedtek 1990 előtt is, hogy ha önöknek nem tetsző véleményt hallottak, akkor rögtön tettek valamit. Most is, ha elmondunk egy véleményt, hogy szerintünk itt probléma van az alapelvekben és a törvényben, akkor rögtön azt mondják, hogy miért tereljük politikai síkra, milyen csúnyák vagyunk mi, hogy egy színháztörvénynél, egy előadó-művészeti törvénynél mindenféle politikát hozunk ide be. Nem hozunk be politikát, továbbra is tartjuk magunkat az alapelveinkhez, és azt szeretnénk közelíteni az önökéhez. De ehhez adják meg az esélyt, ezt kérjük.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 66 2008.11.11. 2:03  35-159

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Részben megnyugtatom Fedor képviselő urat, én is ugyanezt mondtam. Úgy látszik, hogy nem figyelt, amikor beszéltem arról, hogy egy fontos előkészítő munka zajlott. Egyébként múlt héten a vezérszónoklatomban is megemlékeztem erről, hogy tulajdonképpen több mint kétéves előkészítő munkája van ebben a törvényben sokaknak, nagyon tiszteletreméltó munka ez, és az imént mondtam, mi kezdeményeztük ezt a Delegációs teremben megtartott ülést, erről beszéltem én is, ahol nemcsak Schneider Márta tartott kiegészítést, hanem többen, képviselőtársaim, elmondtuk a véleményünket. Ez az ülés azért volt, hogy a színházvezetők véleményét, mert ők is elmondhatták és a mi véleményünket hallgassa meg a tárca, és azoknak az irányait dolgozza bele továbbra is a törvénytervezetbe.

(11.40)

Csak az a probléma, hogy kimaradtak azok a vélemények, amelyeket mi mondtunk, képviselő úr, erről beszéltem. És ez szerintem elfogadhatatlan.

Azt szeretném kérni, hogy ezután legalább indítsuk újra ezt a törvényt, ne rontsuk el azt a kétéves munkát, ami eddig közös volt ebben. Nagyon sok szervezet azt mondja, hogy ez így nem jó, látjuk, hogy finanszírozási oldalról már régen nem arról van szó, amit a kormány ígért, régen nincs plusz négymilliárd forintos támogatás. Ha figyeljük azt, hogy az előző években a költségvetésben a kőszínházak működési támogatása egy fillérrel sem emelkedett, azaz reálértéken közel kétmilliárd forinttal csökkent, az idei költségvetésben is 700 millió forintos csökkenés szerepel a működtetési támogatásnál, és ennek ellentételezéseként csak egy 1,7 milliárdos művészeti támogatás szerepel a költségvetésben, az az egymilliárd forint hiányzik. Nem plusztámogatást kapnak a színházak, a modellszámításokat is megkaptuk nagy nehezen, hosszú kérésünk után, csak önök titkosították, ezért nem mondhattam el múlt héten sem, meg most sem, hogy sok színházat hogyan érint hátrányosan ez az új törvény.

Azt gondolom, ha új törvény van és új finanszírozási rend, az legyen előnyös mindenkinek, próbáljunk egy olyan törvényt hozni, ez közös dolgunk lenne.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 72 2008.11.11. 2:11  35-159

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Schiffer János képviselő úr rólam beszélt meg az én bizottsági hozzászólásomról, és félrevezette a Házat, ezért kénytelen vagyok elmondani, ténylegesen hogyan is volt azon az áprilisi bizottsági ülésen.

Képviselő Úr! Lapozza fel a jegyzőkönyvet! Nálam itt van, nem tudom, önnél itt van-e, szívesen odaadom. Kétszer szóltam hozzá. Az egyik hozzászólásom azon a törvény-előkészítő szakmai bizottsági ülésen éppen arról szólt igen hosszan, hogy milyen alapelveket tartok fontosnak a törvényben, milyen tisztázandó kérdéseket, a mai magyar előadó-művészeti világnak milyen feszítő kérdései vannak szerintem, és a törvénynek hogyan kellene ehhez viszonyulni. Lezárult a hozzászólásom, és Schneider Márta államtitkár asszony azt mondta - nem tudom, hogy erre büszke legyek-e vagy sem, elnézést, hogy erről kell beszélnem, a képviselő úr hozta föl -, üdvözöl a törvény-előkészítő bizottságban, hiszen amiket elmondtam, azok milyen fontos és beépítendő dolgok. Így volt, képviselőtársaim bólogatnak, ott voltak.

Csak aztán meg sem hívtak, egyik ilyen ülésre sem. Hiába mondta azt az államtitkár asszony, hogy hív bennünket, üdvözöl bennünket az előkészítő bizottságban, sőt azokat az elveket, amelyeket ott elmondtunk, kihagyták a törvényből azokat az alapelveket. Ez a probléma, Schiffer képviselő úr.

Az alkotmánybíróságos beadványt az ülés végén, egy másik hozzászólásomban tettem. Kérem, ne mossa össze ezt a két dolgot, amikor ilyen fontos dologról van szó.

És én a következőt látom, képviselő úr. Önöknek az, hogy egyeztessenek egy-egy kérdésben, nagyon sokszor csak egy kipipálandó dolog, hogy megvolt az egyeztetés, kész. De az egyeztetés nem azért van, hogy meglegyen, képviselő úr.

Ezt csak a szocialisták hihetik. Az egyeztetés azért van, hogy ott az álláspontjainkat ütköztessük, hogy az álláspontjainkat esetleg közelítsük, találjunk közös pontokat benne. Ugyanis ha azt akarjuk, hogy ez a törvény már középtávon is működjön, ahhoz igenis figyelembe kellene vennünk és venniük önöknek a mi véleményünket és a szakma azon véleményét is, akik azt mondják, hogy ez a törvény így nem jó. Mert egyébként ez a törvény nem fog jól hatályosulni.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 76 2008.11.11. 2:23  35-159

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hallottuk az imént szocialista képviselőktől, hogy milyen nagy szakmai egyetértés van a törvény mögött, és hogy nem értik, mi történt az utóbbi időszakban.

Ha megengedik, én felolvasok egy nyílt levelet, amelyet minden kulturális bizottsági tag megkapott. Marton László, Mácsai Pál, Pintér Béla, Zsámbéki Gábor írta 2008. szeptember 3-án, gyakorlatilag arról a törvénytervezetről, ami most előttünk van.

(11.50)

"Kedves Kollégák! A színházi törvénnyel kapcsolatban írjuk ezt a levelet. Elismerjük mindazok munkáját, akik az előadó-művészeti törvény előkészítésében részt vettek, ám a Színházi Társaság által szétküldött utolsó tervezetet nem érezzük megfelelő alapnak a törvény benyújtásához. A tervezet sem preambulumában, sem szellemében nem érzékelteti a jelen és a jövő, azaz a XXI. század szellemi környezetének hatásait, ezért nem teremt olyan színházi közeget, amely azokra megfelelően reagálhat. A jelenlegi legfontosabb problémákra, a színházi kultúrából kimaradó területek kérdésére, a különböző típusú színházak szétválasztására, működési és finanszírozási differenciálásukra, a vezető kiválasztására, a színházi képzés növekvő anomáliáira nem ad reményt keltő javaslatot. Komoly problémának érzékeljük, hogy a gyenge ideológiai felvezetéshez túlburjánzó munkajogi szabályrendelet-tervezet párosul, amelynek bevezetése a kollektív szerződések helyett azonnali működési zavarokat okozna. Új hivatalok és testületek felállítása több kiadást és bürokráciát biztosan okoz, megnyugtató megoldást aligha. Véleményünk szerint a kultúrpolitikusok és a színházi szakemberek között további egyeztetésekre van szükség." Ezt írta Marton László, Mácsai Pál, Pintér Béla és Zsámbéki Gábor 2008. szeptember 3-án.

Mivel a törvény azóta egy kicsit a preambulumában változott, de az összes többi tartalmi kifogás nem változott meg, ezért úgy gondolom, ez most is érvényes, még akkor is, ha esetleg az aláírók vagy mások támogatják ezt a javaslatot, amit most újra benyújtottak. Nagyon kíváncsi lennék, hogy miért, mert pontosan azokat az elemeket, amiket itt írnak az új hivatalokról, ugyanúgy felállítják, ugyanúgy nem tisztáz alapkérdéseket ez a törvény, mint akkor, szeptemberben.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 88 2008.11.11. 2:11  35-159

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Javul a helyzet, mert Schiffer János legalább a mostani hozzászólásában nem személyeskedett. Nincs is sok értelme, képviselő úr, arról beszélni, hogy ki mikor nincs ott a bizottsági ülésen. Én sem vetem fel, hogy amikor ön nincs ott, vagy meg sem érkezik, akkor vajon éppen hol jár, mert gondolom, bizonyára más feladatait teljesíti, például itt van a parlamentben. Azon az ominózus bizottsági ülésen, amire ön utalt, ne haragudjon, ha már szóba hozta, el kell mondanom, elmondtam a jegyzőkönyvbe, de azt megint elhallgatta itt, hogy azért jövök el, nem udvariatlanságból, mert itt, a Házban folyt egy másik törvény vitája, ami éppen a kulturális bizottság hatáskörébe tartozott, a szerzői jogról szóló vita. Ott ezt el is mondtam.

De ön most ezt nem mondta el, hanem úgy állította be, mintha én csak odamennék, mondanék valamit, figyelembe sem veszek semmi mást, és eljövök. Pedig a színháztörvény vitája során egyszer fordult ez velem elő, mert torlódott a munka, és akkor más munkám volt, amit ott bejelentettem. Képviselő Úr! Ne csinálja ezt, mert ez egy nagyon-nagyon csúnya magatartás. Amikor én szakmai érveket mondok, elkezd személyeskedni. Nem a szakmai érvek tartalmáról beszél. Amikor azt mondjuk, hogy szerintünk milyen alapelvek nincsenek benne a törvényben, a vezérszónoklatomban a múlt héten 20 percen át soroltam, majd még most is sort kerítek rá, mert úgy látom, mert nem árt az ismétlés önnek, utána mit mondanak itt, hogy micsoda durva politikai vitát folytatunk, mert merészelünk egy kicsit másképp gondolkodni a magyar színházügyről, mint önök. Igenis demokrácia van, képviselő úr, nekünk van más véleményünk, és szeretnénk is, ha ez az önök véleményével együtt közös vélemény lehetne.

Azt szeretnénk, hogy olyan törvény legyen, ami közép- és hosszú távon a magyar színházügyet szolgálja. Én, képviselő úrral ellentétben, részt vettem a filmtörvény meghozatalában, amit közösen fogadott itt el a parlament, egyhangúlag. Nagyon sokat dolgoztam abban is, és szeretném, ha ez is hasonló folyamat lenne. Nagyon nyitott lennék erre, csak önöknél nem tapasztalom ezt a hozzáállást. Még most is azt mondom, kérem, hallgassák meg a véleményünket és a szakma azon véleményét is, amely nem tartja ezt a törvényt jelen formájában jónak. Van időnk, lehet olyan törvényt hozni, ami hosszú távon is működni tud.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 104 2008.11.11. 2:17  35-159

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az imént, amikor Bókay képviselő úr felszólalt, először azt hittem, hogy az előadó-művészeti szervezetek helyzetéről beszél és esetleg arról, hogy Pécsen milyen helyzet van, vagy milyen változást hozhat ez a törvény, lévén ő pécsi képviselő, és esetleg az Európa kulturális fővárosa előkészítő zűrzavarban, amiben Pécs leledzik, segít ez a törvény. De nem ezt tette, nem ezt a változatot választotta, hanem tanúbizonyságot tett arról, hogy milyen éberen figyeli a Fidesz padsorait.

Köszönjük szépen, képviselő úr, de mégiscsak kellene arról beszélni, hogy milyen állapotban is vannak Magyarországon az előadó-művészeti szervezetek, a színházak. Ugyanis az a helyzet, hogy az elmúlt években, ahogy már ma itt szóba került, a szocialisták a költségvetéssel reálértéken több milliárd forintot kivontak ebből az ágazatból, egyre nehezebben működnek a színházak, zenekarok, énekkarok, vidéken különösen így van ez. Abban a helyzetben, amikor strukturálisan és pénzügyi értelemben is legyengítették ezeket a szervezeteket, akarnak egy nagy változást hozó jelentős törvénymódosítást hozni.

Azt gondolom, ezt csak akkor szabad, ha már ilyen a helyzet, ha abban széles körű egyeztetés van egyrészt az érintettek, másrészt a fenntartók, harmadrészt pedig a szakpolitikával foglalkozók között. De én azt látom, hogy az érintettek egy jelentős része, a vidéki színházak döntő többsége azt mondja, hogy ez a törvény így nem jó. A fenntartók jelentős része ugyanezt mondja, és itt is beszélünk arról, hogy milyen viták vannak általános kérdésekben közöttünk.

Képviselőtársaim, engedjék már meg, hogy az általános vitában ezekről beszéljünk. Az általános vitában erről kell beszélni. Ha önök majd erőltetik ezt a törvényt tovább, mert azt gondolják, hogy nem szükséges a valódi egyeztetés, és majd a részletes vitára sor kerül, majd beszélünk a módosító indítványokról. De ne rohanjanak már annyira előre! Schiffer képviselő úr mondta, hogy a módosító indítványok milyen jók, amelyek itt elhangzanak. Ez az általános vita, és igenis azt a véleményt, amit mondunk, szerintem a törvény érdekében, a hosszú távú hatályosulás érdekében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) figyelembe kellene venni.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 112 2008.11.11. 2:14  35-159

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szerintem itt a Házban is, de Magyarországon is mindenki érti, mit jelent az, hogy reálértéken csökkentik a támogatásokat, csak Schiffer János nem akarja érteni.

Ha az történik Magyarországon, hogy egy nehéz sorban lévő nyugdíjas nyugdíját nem emelik, de közben a gáz árát emelik, akkor nagyon jól tudja az érintett, hogy neki rosszabb lesz. Ugyanez a helyzet a színházaknál, Schiffer úr! A helyzet az, hogy 2006-2007-ben nem változtatták a támogatást, ez azt jelenti, mivel közben 8 százalékos infláció volt, reálértéken 8 százalékkal kevesebből tudott gazdálkodni az adott ágazat, és ez a helyzet azt jelenti, hogy az elmúlt három évben reálértéken majdnem 2 milliárd forinttal csökkentették a magyar színházügy támogatását.

Persze, most lehet azt mondani, hogy ugyanannyit kaptak, de közben drágább lett az áram, felemelkedett a gáz ára, minden olyan költség, ami a színházcsináláshoz kell, többe került, ezért a színházak nehezebb pozícióba kerültek. Nem véletlen, hogy előadások maradtak el emiatt, mert nem tudtak három vagy négy bemutatót csinálni, hanem csak eggyel kevesebbet, ráadásul nyilván tudja - mert ön megszavazta, mi nem -, hogy az áfa-visszaigénylés lehetőségét is két évre megvonták a színházaktól, ami szintén többmilliárdos csökkenést idézett elő ebben az ágazatban. A korábbi években még számíthattak erre a bevételre a színházak, de az önök és az ön döntése miatt nem számíthattak. Azt mondták, ezt majd teljeskörűen ellentételezik a színházaknál, de nem ellentételezték teljeskörűen. És aki foglalkozik színházüggyel, tudja, hogy ez is nehezebb pozícióba hozta őket. Ez nem helyes.

Tényleg legyengültek ezek a szervezetek strukturális és gazdasági értelemben is (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.), és ilyenkor nagy felelősség, nagy kockázat ilyen horderejű rvényt hozni, ahhoz tényleg együtt kellene gondolkodnunk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 122 2008.11.11. 2:09  35-159

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kránitz képviselő úr említette a Megyei Jogú Városok Szövetségének ülését, amely pénteken lesz Sopronban, és valóban ott téma lesz az előadó-művészeti törvény. Én a vezérszónoklatomban is azt kértem, ma is igyekeztem ezt tudatosítani képviselőtársaimban, még a múlt héten kértem azt, hogy ma az általános vitát ne zárjuk le pontosan amiatt, hogy pénteken lesz a Megyei Jogú Városok Szövetségének közgyűlése, ott vannak a jelentős színházfenntartó önkormányzatok, ott van a szakállamtitkár asszony, nyilván ott sok olyan kérdés fölmerülhet a témával kapcsolatban, akár ezzel a törvénnyel kapcsolatban is, amely ügyek esetleg módosító indítványként kerülhetnének ide. De ha ma az általános vitát lezárjuk, akkor bizonyos értelemben ennek gátat szabunk. Nagyon örülök, hogy képviselő úr ezt szóba hozta, és említette is, hogy az ott megfogalmazódott javaslatok esetleg beépíthetők, de ehhez az kell, hogy ne rohanjanak a képviselőtársak, hanem ezt az egyeztetést vegyék komolyan.

Egyébként pedig én azt tartom, hogy ha egy törvény rossz, akkor azt nem szabad elfogadni, és ez a törvény szerintem rossz. Egy rossz törvény ártani tud egy területnek.

(12.40)

Én nem osztom azt a nézetet, hogy a rossz törvény is jobb, mintha nincs törvény. A rossz törvény az rossz törvény, nem foglalkozik kellően az alapelvekkel, nem figyel az igazi alapkérdésekre, nem tisztáz dolgokat. Ez a törvény ilyen, ezért rossz, s azt hiszem, hogy emiatt nem érdemes támogatni, hanem új eljárást kell indítani.

A szakma széles körű bizalmát meg kell szerezni, a fenntartók véleményét figyelembe kell venni, ötpárti egyeztetést indíthatnánk az ügyről - ami most nem volt, ha lett volna, a véleményünket talán komolyabban vették volna -, és utána jöhetne újra a Ház elé. Mert mi is színháztörvényt, előadó-művészeti törvényt szeretnénk. Csak ez nem felel meg annak, ami a közös elveink alapján elfogadható, a magyar színházi társadalomnak megnyugvást hozó törvény lehetne. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 128 2008.11.11. 2:00  35-159

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Fedor Vilmos említette, hogy nem kellene-e gátat szabni a Megyei Jogú Városok Szövetségének közgyűlésén szóba kerülő módosító javaslatoknak. A múlt héten csütörtökön ezt én is elmondtam, képviselő úr. Jó lett volna, ha egy picit hamarabb ébred a szocialista frakció, és akkor az ugyanilyen tartalmú javaslatom elfogadják, s az e heti ülésrend elfogadásakor ezt figyelembe vették volna, és nem úgy szerepelne az ülésrendben - amit önök elfogadtak, mi pedig többek között ezért nem -, hogy az általános vitát ma lezárják. Ha az általános vita ma lezárul, akkor ma lehet benyújtani a módosító indítványokat. De ismervén a helyzetet bízom benne, ha máshogy nem, képviselő úr, de egy későbbi szakaszban bizottsági módosító indítványként a megyei városok közgyűlésén megfogalmazottakat, esetleg a bizottsággal közösen be tudjuk nyújtani, és ezzel a technikával élve mégis figyelembe lehet venni azt a véleményt, amivel ez a törvény egyáltalán javítható.

De ez a törvény szerintem rossz. Ez a törvény további egyeztetéseket kívánna. Ahogy bebizonyosodott erről a javaslatomról, hogy jó lett volna, ha meghallgatják és nem zárják le a vitát, és - ahogy Fedor képviselő úr is mondta és Kránitz képviselő úr is utalt rá - a Megyei Jogú Városok Szövetségének közgyűlésén szóba kerülő véleményt befogadhatnánk, lehet, hogy ugyanígy a törvény egészével kapcsolatos véleményünk is igaz lesz. Ebben az esetben egy új összetételű parlament megalakulása után ezen a törvényen rögtön javítani kell, hogy azok az alapelvek is, amiket fontosnak tartunk, majd belekerülhessenek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 132 2008.11.11. 2:07  35-159

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Számomra Schiffer képviselő úr iménti véleménye is azt mutatja, hogy önöknek az egyeztetés csak egy kipipálandó valami. Nem az a lényeg önöknek, hogy ott elhangzik-e valami, és az esetleg bedolgozandó a törvénybe, ami a törvényt javíthatja, hanem az, hogy megvolt-e az egyeztetés. Képviselő úr, lehet, hogy elküldték a javaslatot a Megyei Jogú Városok Szövetségének, de ők azért nem küldtek vissza véleményt, mert - mint tudvalévő mindannyiunk számára - a következő közgyűlésükön november 14-én Sopronban ez napirenden lesz. Erre államtitkár asszonyt is meghívták, aki ott is lesz. Miért nem lehet ezt az egész eljárást úgy folytatni, hogy azt megvárjuk? - hiszen nyilván ott születik meg a válasz. Képviselő úr, kérem, hogy ne kipipálandó egyeztetés legyen ez!

Egyébként nézze meg, a Pécsi Nemzeti Színház, a Miskolci Nemzeti Színház, a Szegedi Nemzeti Színház, a debreceni Csokonai Színház, a kecskeméti, a kaposvári, a győri, a veszprémi, a szolnoki színház megyei jogú város területén működik, az önkormányzat a fenntartója vagy a támogatója. Ez a magyar színházügy egyik fele. Ha az ő véleményüket, illetve az ő fenntartóik véleményét önök csak annyira veszik komolyan, hogy elküldtük a levelet, de nem válaszoltak - egyébként egyeztetnek, majd lesz valahogy -, akkor hogy gondolhatunk arra, hogy önök egy olyan törvényt akarnak megalkotni, amely majd hosszú éveken keresztül segíti a magyar előadó-művészeti ügyet?

Úgy látom, önöknek ez csak egy kipipálandó feladat. Inkább azt akarják bizonyítani, hogy a parlament így is működik, a kisebbségi kormány létezik, tud dolgozni, és egy ilyen törvényt is el tudnak fogadni. De nem lenne szabad ezt az ügyet feláldozni egy ilyen napi politikai érdekért! Félek attól, hogy önöket sokszor ez is mozgatja ebben az ügyben. Szeretném, ha nem így lenne.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 138 2008.11.11. 2:10  35-159

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Schiffer János iménti felszólalásából esetleg, akik figyelték, azt gondolhatják, hogy itt az egyeztetések teljesen rendben vannak, de ő megengedi, hogy ez még ezután is folytatódjék. A helyzet az, hogy ha a Megyei Jogú Városok Szövetségének elküldték ezt a törvényjavaslatot, és ő azt gondolja, hogy ez rendben van, akkor most miért tartanak egy olyan ülést, ahol ez külön napirend lesz? Ez nem szokás. Azért, merthogy - a szövetség alelnökétől tudom - véleményük és problémájuk van ezzel a törvénnyel.

Egyébként pedig, képviselő úr, ön mond itt 2006-os egyeztetéseket meg 2007-es egyeztetéseket, és hogy az ügyben ki hogy mondta, hogy az elfogadható javaslat. Én az előbb fölolvastam egy véleményt, négy neves színházi szakemberét - Marton László, Mácsai Pál, Pintér Béla, Zsámbéki Gábor -, ez 2008. szeptemberi. Valószínű, hogy pont azokról a javaslatokról szól, azokról a kidolgozott törvényjavaslatokról, amire ön nagy büszkén mondta, hogy az önkormányzati szövetségek, mondjuk, a Falusi Önkormányzatok Szövetsége - nyilván nem színházfenntartó önkormányzatok - támogatja esetleg. De itt a szakma azt mondta, hogy nem támogatja, és a következőt mondták ebben: azt mondták, hogy a tervezetet nem érzik megfelelő alapnak a törvény benyújtásához, és ezt alapként használva, alig változtatva azon a tervezeten van előttünk most az, amit tárgyalunk. Én azt gondolom, hogy igazuk volt akkor, és az ott megfogalmazott súlyos kérdésekre valódi választ kellene adnunk.

Reméljük, hogy a Megyei Jogú Városok Szövetségének ülésén sikerül majd néhány ügyet ez ügyben tisztázni, mert még egyszer mondom, magyar színházügy nemcsak Budapesten van, nemcsak a tárca tart fenn színházakat, és nemcsak tárcaszínházak vannak, nemcsak Nemzeti Színház van, nemcsak Operaház van, hanem nagyon sok színház működik vidéken, nemzeti színházak egyébként, és nagyon fontos a magyar színházügy szempontjából és a magyar kultúra szempontjából az ő véleményük is. Önök most ezt figyelmen kívül akarják hagyni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 148 2008.11.11. 15:02  35-159

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a törvényjavaslat, amit most tárgyalunk, rossz. Ahogyan itt többször, többen elmondtuk, azt tanácsoljuk, azt javasoljuk, azt kérjük a szocialistáktól, hogy ezt vonják vissza.

Ez a törvényjavaslat, ami előttünk van, persze egy hosszú előkészítő folyamat eredménye, ha lehet ezt mondani, de ez az eredmény rossz eredmény. Mi is dolgoztunk az előkészítés folyamatában, tettünk érte, hogy legyen előadó-művészeti törvény, sőt azt gondolom, előadó-művészeti törvényre szükség van, csakhogy ez nem az, amire szükség van.

Amikor már körülbelül két éve a parlamenti bizottságban a Fidesz kezdeményezte, hogy legyen nyílt nap, ahol a színházszakma képviselőit is meghallgatjuk, a kormányzati képviselőket is meghallgatjuk, akkor már elmondtuk világosan a véleményünket, hogy milyen alapelveket, alapkérdéseket kellene tisztáznia a törvénynek, de sajnos az ott elhangzott véleményünket figyelmen kívül hagyták, nem dolgozták be ebbe a javaslatba, márpedig így közösen törvényt alkotni nem lehet. Azt gondolom, a mostani folyamat is ezt mutatja.

Mi is történt? Ma már elolvastam itt a Házban egy még szeptemberi javaslatot, egy korábbi javaslatot, amelyet több neves színházi szakember úgy minősített, hogy az alkalmatlan alap a törvényhez, és az nem jó. Ezután önök azt mondják, változtattak rajta - szerintem egyébként nem eleget -, és most már ezek a szakemberek, akik akkor támadták a törvényt, most elfogadják. Tegyük fel, önök változtattak rajta, de közben pedig sokan mások ennek az új változatnak mondanak ellent, erről az új változatról mondják azt, hogy ez nem helyes, nem jó. Ha valakik egyszer egy javaslat ellen voltak, megváltoztatják a javaslatot, és ugye, nyugodtan belefér az is, hogy mások pedig ezen új javaslatról mondják azt, hogy szerintük nem elfogadható. A kérdés az, hogy a szakma milyen súlyú része mondja ezt; a múltkori állapotban is jelentős szakemberek mondták azt, hogy ez nem jó, és a mostani állapotban is az a helyzet, hogy a magyar színházi világ egy nagyon nagy szelete, a vidéki színházak döntő többsége mondja azt, hogy kérem, tessék egy új törvényt hozni, mert nem értenek ezzel egyet, és ugyanezt mondják a fenntartóik is.

Azt gondolom, ezt meg kellene hallaniuk a szocialistáknak, főleg azért, mert nyilván önök is olyan törvényt szeretnének, a színházak, az előadó-művészeti szervezetek pedig különösen olyant, hogy az hosszú távon hatályosuljon, érvényesüljön. Márpedig, ha ez így marad, ez nem lesz hosszú távú, ennek már most sincs meg a szükségesen széles körű szakmai háttere, és a szakmapolitikai egyetértés sincs meg a törvényben. Ahogyan ezt a filmtörvénynél meg tudtuk csinálni, szeretném, ha itt is megtudnánk. Szeretném, ha ebben a folyamatban is ahhoz hasonlóan kellő felelősségérzetet és az alapvéleményünk figyelembevételét tapasztalhatnánk a szocialisták részéről, mert egyelőre ez nincs így.

Miről is van szó? Már a vezérszónoklatban is említettük, most is szeretném elmondani: van néhány olyan alapkérdés, amely a jelenlegi magyarországi előadó-művészeti és színházi világot meghatározza, és ezen alapkérdésekre szerintem a törvénynek választ kellene adnia. Például a törvénynek olyannak kell lennie, hogy a jelenlegi struktúra alapelemeinek széles körű védelmét szolgálja, miközben biztosítja minden szervezet lehetőségét a támogatások megszerzéséhez. De ez a törvény nem ilyen, nincsenek benne a szükséges garanciák, ezen alapelvet nem tudja teljesíteni ez a törvény.

Azt gondolom, egy tervezetnek tisztáznia kell, fontos-e számára a társulati rendszer és a repertoárjátszás fennmaradása. Ez ügyben sem ad világos választ ez a törvény, márpedig a magyar színházügyben ez a kérdés olyan alapkérdés, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Világos választ kellene adnia a törvénynek arra - amiről ma talán itt még nem is volt szó -, hogy a színházi infrastruktúrát, a sokszor évszázados színházi épületeket hogyan kívánja megőrizni, fejleszteni, karbantartani, színházi játszásra, közösségi térré alkalmassá tenni a továbbiakban is. Ez szintén olyan fontos dolog, amellyel foglalkoznia kellene a törvénynek, de nem foglalkozik a törvény ezzel a kérdéssel sem.

De nézzük a finanszírozás ügyét! Támogatási oldalról is világos helyzetet kellene teremtenie a törvénynek. Látható, hogy a színházak működéséhez nem elegendő az önkormányzatok fenntartói hozzájárulása. A megoldás egyik módja az volna, hogy ne egyedül Budapesten tartson fenn előadó-művészeti szervezeteket az állam, hanem vonja be a fenntartott intézmények körébe a kiemelt vidéki városok színházainak operatagozatait, nagyszínpadi drámák bemutatására vállalkozó társulatait is. Ez egy új modell, a részlegesen központi költségvetésből fenntartott előadó-művészeti szervezet modellje, ezt kellene törvénybe foglalni, de ilyen vagy ehhez hasonló megoldás nem szerepel a tervezetben.

A részlegesen központi költségvetésből fenntartott vidéki többtagozatú színházak regionális ellátó tevékenységet folytathatnának, valódit, lehetőséget kapnának erre, aminek a megteremtése szintén ennek a törvénynek a feladata lenne. A jelenlegi vidéki színházak mellé mintegy ötven település tekinthető potenciálisan partnernek egy befogadó színházi program megvalósításában, ezért a tájolás nagyon fontos lenne ahhoz, hogy új nézőkhöz jussanak el a társulatok. A törvény által erre fordított támogatás szintén nem elegendő, nem foglalkozik kellő súllyal ezzel a kérdéssel, a magyarországi vidék színházi hozzáférésével. Egy törvény, ha ezzel nem foglalkozik, akkor az rossz.

Azt gondolom, ez a javaslat a teljesítménykötelezettségben is diszkriminálja a társulatos színházakat, hiszen e szerint a tárgyalt tervezet szerint a produkciós színház ugyanakkora teljesítménnyel magasabb kategóriába kerülhet. Miért harmadik kategóriás száz előadással a társulatos színház, ha ugyanakkora teljesítménnyel a produkciós színház szintén száz előadással már első kategóriás, ráadásul éppen azt a társulatos színházat hozza hátrányos helyzetbe a törvény, amely a produkciós színház színészének nagy valószínűséggel a kenyéradója? A törvény nem dönti el, hogy fontos-e számára a társulattal rendelkező színház. Azt gondolom, ez is tarthatatlan.

Választ kellene adnia ennek a törvényjavaslatnak arra a kérdésre is, hogy hajlandók vagyunk-e elfogadni azt, hogy jelentős állami támogatás nélkül ma Magyarországon nem lehet színházat működtetni.

(14.00)

A magyar színházi élet támogatásra szorul és támogatásra érdemes. Nem azért, hogy minden így maradjon, ahogy van, hogy ne változzon semmi, hanem azért, hogy a változások révén meg lehessen őrizni a jelenlegi struktúra értékeit, azt, hogy egy gazdag és viszonylag színvonalas kínálat lehetőség szerint még szélesebb körben találkozhasson a közönséggel.

Hazánkban az előadó-művészeti szervezeti világ több mint 30 milliárd forintos költségvetésből gazdálkodik évente. Magyarországon évente körülbelül ötmillió néző vált jegyet színházi előadásra. Az ötmillió nézőből származó jegybevétel körülbelül 6 milliárd forintot tett ki az elmúlt években, tehát átlagosan 1200 forintba került egy jegy. Közpénztámogatás nélkül akkor tudnának működni a színházak, ha a helyárakat több mint ötszörösére, körülbelül 6600 forintra emelnénk. A nézőszám-statisztikákból tudjuk, hogy jelenleg körülbelül százezer néző, az összes nézőnek körülbelül 2 százaléka fizet ennyit, több mint 6000 forintot egy jegyért vagy esetleg valamivel többet, akkor, amikor neves külföldi vendégszínházak előadásaira vált jegyet. A közönség tehát egy színházat el tudna tartani úgymond, de a jelenlegi struktúrát érthetően nem.

A központi költségvetésből jelenleg szinte a teljes színházi állomány hozzájut támogatáshoz. Néhány szervezet kér, de nem kap támogatást, illetve néhány olyan van, amelyik nem is kér semmilyen támogatást. A kérdés persze leginkább az, hogy kik kapnak garantált támogatást, és kiknek kell évről évre pályázni.

Ha már a pályázatoknál tartunk, ennek a törvénynek a pályázati rendszerre is garanciákat kellene tartalmaznia, a pályázaton elérhető források elosztásának garanciái kellene hogy szerepeljenek a törvényben. Nyoma sincs! Miért mondom ezt? Mert például milyen a jelenlegi helyzet, amin változtatni kellene? A Nemzeti Kulturális Alap színház-támogatási kollégiumának összes pályázati elosztott támogatása a korábbi időszakban úgy alakult, hogy több mint kétharmada Budapestre érkezett, egynegyede érkezett a vidéki színházakhoz, és körülbelül 8 százaléka érkezett a határon túli magyar színházakhoz. Aránytalan a dolog. Ha a Budapest-vidéki színházszámokat, előadásszámot és az embereket, akik elérhetik ezeket a színházakat vesszük figyelembe, teljesen aránytalan ez a helyzet.

Garanciák kellenének, kérem szépen, ebben a törvényben arra, hogy a most esetleg bevezetendő újabb támogatási rendszer... - nem új pénz lesz ez, csak a régit osztják el máshogy, gondolom, majd megint a barátoknak. Azt hiszem, hogy garancia kellene, hogy hány százalék juthat ilyen típusú színháznak, hány százalék juthat vidéki, budapesti színháznak. Színházi típusok szerint, területek szerint, előadási jellegek szerint lehetne ezt kidolgozni. De amikor azt mondjuk, hogy ilyen típusú garanciákat kérünk, annak nyoma sincs a törvényben, és azt várják tőlünk, hogy egy ilyen törvényt fogadjunk el. Kérem szépen, ez nem elfogadható, rossz a javaslat. Számos, számtalan hely van, ahol módosítani kellene ezen a javaslaton.

Nézzük meg az alapokat! A törvény jelenlegi tervezetében szerepel ugyan a törvény alapelvei cím, de a szöveg nem az alapelveket tisztázza. Szerintem egészen másra lenne szükség a törvény alapelvei paragrafusban. Mivel az alkotmány biztosítja a művelődéshez való jogot, ezért le kellene szögezni az alapelveknél, hogy az előadóművészeket kiemelt védelem illeti meg. Ezzel szemben mit látunk a törvényben, amiről itt képviselőtársam is szólt az imént? Azt látjuk, hogy a művészeket mindenkinél, minden más közalkalmazottnál és foglalkoztatottnál kiszolgáltatottabb helyzetbe hozza majd ez az új javaslat akkor, amikor kiszolgáltatja az igazgató kénye-kedvének, hiszen mind az úgynevezett minőségi csere, mind az a rendelkezés, amelyik kimondja, hogy ha nem tudja 50 százalék erejéig foglalkoztatni az illetőt, akkor elküldheti, ezek olyan rendelkezések, amelyek egyébként szerintem a társulati rendszer egészét is kikezdik, ami szintén egy nagyon rossz folyamat lehet, és egyébként alkotmányossági kérdéseket is fölvetnek a tervezetnek ezen pontjai.

A tervezet leírja, hogy hozzájárul az állam az előadó-művészeti tevékenységhez alkotmányos kötelezettségből, de azt nem említi, hogy milyen elvek alapján. Az előbb is utaltam a pályázati összegek elosztására. Ez is egy hasonló kérdés, itt is tisztázni kellene az elveket. Nem tisztázza ezt a törvény.

Ha alapelve ennek a tervezetnek a művészeti élet szabadsága, akkor szerepelnie kellene az önrendelkezés, önszabályozás területeinek, de ezek egyáltalán nincsenek benne. A szakmai döntéshozás és szakmai érdekképviselet helyett csak javaslattevő szerepet szán a tervezet a szakmának. Azt gondolom, ez sem helyes. Megállapíthatjuk tehát, hogy az alapelveket sem tisztázza ez a törvény.

Azt hiszem, hogy az itt fölsorolt kifogások mind érdemi kifogások voltak. Egy hosszú vita zajlott már a Házban ma is erről a kérdésről, és kiderült, hogy érdemi, szakmai kifogások vannak. Világos már ma, hogy a benyújtott törvényjavaslat mellett sem szakmai, sem szakmapolitikai egyetértés sincs. Ezért azt mondom továbbra is, amit javasoltam már önöknek, hogy egy új folyamatot kell elkezdenünk, annál is inkább, mert a törvényben voltak előremutató jelek, de hát éppen azokat hagyták ki, amiket benne kellett volna hagyni.

Miről is van szó? Előadó-művészeti tanácsról beszéltünk. Fölállítanak egy új szervezetet meg egy előadó-művészeti irodát és előadó-művészeti tanácsot, ami majd besorolja a színházakat, kategorizálja őket, pénzbe kerül ennek a szervezetnek a fenntartása, újabb hivatalt hoznak létre. Annak idején még volt a törvényben emellett egy előadó-művészeti járulékrész is, ami pedig segített volna azoknak a színészeknek, akik esetleg időlegesen munka nélkül maradnak. Mi történt ebben az új javaslatban a kedves szakszervezet támogatásával? Ezt a részt kihagyták, ez már nincs benne, azaz az előadó-művészeti járulék, ami jó lenne a művészeknek, ami juttatást jelentene, persze az előadó-művészeti iroda, a besoroló, a rangsoroló, az előadó-művészeti tanács benne maradt. A hivatal épül, a művészek szegényednek. Kérem szépen, ez egy ilyen javaslat. Amikor arról beszélnek itt, hogy a javaslatnak milyen története van, hát ilyen története is van, mert vannak dolgok, amiket elhagytak belőle.

Továbbra is azt gondolom, hogy pontosan azért, hogy olyan törvény szülessen, ami a magyar színházi szakmát hosszú távon is segíteni tudja, újra el kell kezdeni egy szakmai egyeztetést, hogy a szakma széles köre tudjon támogatni egy törvényjavaslatot, mert nyilván van olyan javaslat, amit széles körben tud támogatni a szakma, ezt a munkát el kell végezni, utána egy ötpárti egyeztetésre van szükség, majd pedig hozhatjuk ide a Ház elé a javaslatot. Azt gondolom, egy ilyen eljárás lenne az, ami megnyugtató helyzetet hozna, mert csak áterőltetni ezt a törvényt, kedves szocialisták, azért, hogy utána majd egy új összetételű parlamentben meg kelljen változtatni, semmi értelme nincs. Csak azért áterőltetni, mert önök így gondolják, annak semmi értelme nincs.

Hallgassák meg a mi véleményünket is! Az előkészítő folyamat arról is szól, hogy a másik véleményét is meghallgatva beépítjük a tervezetbe. Ezt önök nem tették meg, tudatosan figyelmen kívül hagyták a véleményünket, ezért ezt a javaslatot alkalmatlannak találjuk általános vitára.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 156 2008.11.11. 2:12  35-159

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jóízűen sem lehet mosolyogni Arató Gergelyen, el tudom képzelni, amint idejövet a tévét nézte. Gratulálok, államtitkár úr, hogy ilyen szépen figyelemmel kísérte ezt a vitát a televízióból. Örömmel is látjuk itt mint kulturális szakmai gigászt, nagyon fontos, hogy jelen van ennél a vitánál, mert megjegyzem, a vitát azért nem tudtuk elkezdeni, mert nem volt kormányzati szereplő jelen ennél a vitánál, történetesen egyik politikai államtitkáruk sem tudta venni a fáradságot, hogy időben ideérjen, Gulyás Dénessel vagy velem szemben, mi itt voltunk, és itt vártunk, míg önök ideérnek. Biztos tévén kísérték figyelemmel akkor is a vitát.

De hogy térjünk vissza az érdemi részhez, Schiffer képviselő úr, a számokat, amikor a Nemzeti Kulturális Alap színházi támogatásáról beszélt, hogy is mondjam, én összeadtam a 170 milliót, a 224-et meg a 14-et, amit ön mondott, de az csak 415, ön meg alapösszegként ötszáz-valamennyit említett. Bizonyára elfelejtett különböző támogatásokat még, mert a Színházi Szakmai Kollégium nemcsak egyfajta támogatást oszt, hanem oszt például színházszakmai kiadványokra vagy külföldi rendezvényekre, külföldi együttesek magyarországi vendégszereplésére, ahol egyébként pedig tízszeres eltérés van Budapest és vidék között szintén az általam, az NKA-tól kapott számokban. Lehet, hogy nem ugyanazt küldik önnek, mint nekem, majd vessük össze ezeket a számokat. Az aránytalanság egyébként sajnos adott.

Ön azt mondja, hogy a zenekarok ezzel a törvénnyel egyetértenek. Ez nem igaz. Már több zenekar vezetőjével beszéltem az országban, igaz, hogy ezek vidéki zenekarok voltak, de nagyon jelentősek. Elárulom önnek, van olyan énekkarvezetés is, aki azt mondja, hogy ez a törvény egy rossz törvény. Egyébként a modellszámításokat nem küldték el máig, titkosították azt az adatsort, ami azt mutatná, hogy melyik színház, melyik énekkar és melyik zenekar hogy jár az új finanszírozási rendszerben. Ezt várhatjuk önöktől! Egy titkosított modellszámítás, egy titkosított háttér a törvényben. Nyilván félnek valamitől, mert önök is tudják a szívük mélyén, hogy ez a törvény rossz, ezért kellene ezt visszavonni.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 75 2008.12.08. 2:17  74-81

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A Magyar Nemzeti Vagyonkelező Zrt. nyilvános pályázatot hirdetett a Hunnia, az Objektív és a Budapest Filmstúdió megvásárlására. Emlékszünk, hogy a filmvagyont eddig is milyen gyanús módon kezelték a szocialisták. Éveket késtek azzal, hogy végrehajtsák a filmtörvény rendelkezését, miszerint a nemzeti filmvagyonba tartozó filmalkotásokat a Nemzeti Filmarchívumhoz kell átadni. Ráadásul gyanús körülmények között mozgott 900 millió forint a filmstúdiók között ekkor. Most itt az újabb probléma, a három stúdió eladása. A stúdiók eladásának körülményei ellen tiltakozik a Magyar Producerek Szövetsége is.

Tisztelt Miniszter Úr! A Magyar Producerek Szövetsége szerint a pályázati kiírás nem biztosítja az esélyegyenlőséget, minden szakmaisággal és üzleti szemponttal ellentétes, hiszen a Magyar Mozgókép Közalapítvány alapítói jogát gyakorlók óriási előnyt élveznek az alapítás óta alakult, üzleti alapon működő cégekkel szemben. Pedig ezek az új filmes cégek sokkal meghatározóbb szereplői a magyar filmes világnak ma, mint azok, akiket a pályázat előnyben részesít. Már megint bennfentes, látszatnyilvános pályázat keretében akarják eldönteni a magyar filmvagyon sorsát. Ráadásul a pályázati kiírás ellentétes a későbbiekben megkötendő szerződés tartalmával, és például a szerződéstervezet teljesen értelmetlen, megvalósíthatatlan értékcsökkentő feltételeket ír elő az új tulajdonos számára.

Tisztelt Miniszter Úr! A kiírásból a filmes szakma számára egyértelmű, hogy a Hunnia Filmstúdiót, a Budapest Filmstúdiót és az Objektív Filmstúdiót csak a jelenlegi vezetők vehetik meg. Ön szerint is így van ez? Csak ők vehetik meg az említett társaságokat? Ráadásul a három társaság privatizációjával a Magyar Mozgókép Közalapítvány alapító jogait is eladják, így adhatóvá-vehetővé válik ez a jog, ami beláthatatlan következményekkel jár a magyar filmszakma jövőjére.

Miniszter Úr! Haladéktalanul vonják vissza ezt a privatizációs pályázatot! (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 79 2008.12.08. 1:12  74-81

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Ön most nem is beszélt a mostani pályázatról. Én úgy látom, hogy nem is olvasta a most kiírt pályázatot. De addig is idézem önnek a Magyar Producerek Szövetsége elnökének véleményét. A magyar filmvagyonnak a filmtörvény értelmében a Nemzeti Filmarchívumba kellett kerülnie, de csak részben tudjuk, hogy ez a vagyon miből áll, milyen filmek milyen értékben szerepelnek benne. Mivel ezek a filmek nemzeti kincseink, tudnunk kell, milyen feltételek mellett kerülnek magánkézbe, hogyan jutnak el a kereskedelmi csatornákhoz, és a forgalmazás haszna kié lesz. Sajnos, olyan hírek szivárogtak ki, hogy ezeknek a műveknek a forgalmazási és hasznosítási jogait azok a hajdani állami, de most magánkézbe kerülő stúdiók kapják, amelyek a filmeket valaha gyártották. Azonban, ha ez megvalósul, akkor ezek a stúdiók jóval többet fognak érni, mint a privatizációs pályázatban most szereplő, tízmillió forint körüli ár.

Mit gondol erről a felvetésről, miniszter úr? Kérem, válaszoljon erre. De, amit látunk: a szakma tiltakozik, szerintük is gyanús ez az egész ügy. Ezért mondom, hogy vonják vissza ezt a pályázatot. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 58-60 2008.12.15. 1:10  53-61

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Miniszter Úr! A témával kapcsolatosan az az igazi kérdés, hogy önök a szakmának segíteni akartak, vagy egyszerűen csak lopni akartak újra. (Felzúdulás az MSZP soraiban.) Azt ígérték, hogy az örökségvédelmi szakszolgálat olcsóbb, gyorsabb és szakszerűbb lesz, mint a múzeumok. (Nagy zaj, közbeszólások. - Az elnök csenget.) Ehelyett drágább, lassabb és szakszerűtlenebb, mint a múzeumok. Ezt ékesen bizonyítja a honlap, ahol leírják az adatokat. Ráadásul ezen a honlapon kiemelt helyen szerepel néhány érdekes díjtétel. (Szűcs Erika: Fogd már be a szádat!)

ELNÖK: Képviselőtársaim! Folytassa!

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Mit írnak ezen a honlapon? Ez az intézet már foglalkozik cserjeirtással és bozótirtással is, nagy díjtételekkel. Miniszter úr, a régészeti szakmát semmibe vevő magatartása után azon sem csodálkoznék, ha átnevezné ezt a szakszolgálatot bozótirtási szakszolgálatra. Lehet, hogy több köze lenne a valósághoz az egésznek. (Dr. Magda Sándor: Ülj le!)

Nem válaszolt semelyik kérdésünkre, nem tudom elfogadni, amit mondott. (Nagy taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Közbeszólások ugyanott: Úgy van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 138 2008.12.15. 1:55  137-144

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. nyilvános, kétfordulós pályázatot hirdetett a Hunnia, az Objektív és a Budapest Filmstúdió Kft. megvásárlására. A pályázati kiírás szerint ezzel kívánták biztosítani a három stúdió működésének folyamatosságát, hatékony és hosszú távú tevékenységét. Értesüléseim szerint most visszavonták a pályázatot. Ezek szerint önök vagy nem kívánják biztosítani a három stúdió működésének folyamatosságát, hatékony és hosszú távú tevékenységét, vagy a pályázati kiírásban nem mondtak igazat, és egészen más okból írták ki a pályázatot.

Tisztelt Miniszter Úr! A múlt héten még a pályázat visszavonása előtt kérdeztem önt a témáról, ám az elhangzott kérdésemre adott válasza gyanút keltő volt, hiszen hosszan sorolta a filmvagyon helyzetével kapcsolatos - évekkel, hónapokkal ezelőtti - adatokat, tényeket, de nem beszélt a három filmstúdió pályázatáról. Miért? Milyen hátsó szándékaik voltak a három stúdió eladásával?

Tisztelt Miniszter Úr! A három társaság privatizációjával a Magyar Mozgókép Közalapítvány alapítói jogait is eladták volna, így adhatóvá-vehetővé vált volna ez a jog, ami beláthatatlan következményekkel járt volna a magyar filmszakma jövőjére. Ezért is örülök, hogy visszavonták a pályázatot. Visszavonták a pályázatot, de miért? Mert igaz volt, hogy ezen filmstúdiók jelenlegi helyzete bizonytalan, de a később kiírandó, a nemzeti filmvagyont értékesítő pályázatokon behozhatatlan előnyre tettek volna szert ezek a társaságok? Mert igaz volt, hogy a filmek forgalmazási és hasznosítási jogait ezek a hajdani állami, de most magánkézbe kerülő stúdiók kapták volna? Mert igaz volt, hogy ezek után a most 11 millióért meghirdetett stúdiók sokszorosan többet értek volna?

Várom válaszait. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 142 2008.12.15. 1:04  137-144

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Ma ön új arcát mutatta a Házban: érzékeny és mimózalelkű. Nincs ez mindig így, de úgy látszik, ma ilyen napot fogott ki. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Vegyél vissza!)

De nem nyugtatott meg a válaszával. (Dr. Veres János: Nem is az volt a szándékom.) A stúdiókat most nem adják el - mondja -, de később sem szabadna eladni őket. Később sem szabadna eladni őket, kedves szocialista képviselők, mert a magyar film helyzete kerülhet olyan válságba, amit nem akarhat ebben a Házban senki.

A Fidesz ezért törvénymódosító javaslatot nyújt be, miniszter úr, amelyben azt akarjuk elérni, azt javasoljuk, hogy ne is lehessen elkótyavetyélni a magyar nemzeti filmvagyont, azaz ezeket a stúdiókat és ezáltal a Magyar Mozgókép Közalapítvány alapítói jogait se lehessen magánkézbe adni. Ezért kérem, hogy a törvénymódosító javaslat elfogadásáig ne is írjanak ki újabb pályázatot, és ne adják el a filmstúdiókat. A szakma is ezt kérte a kulturális bizottság illetékes albizottsági ülésén. Kérem, tartsák ehhez magukat addig is. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 170 2009.02.23. 2:00  169-172

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A kulturális bizottság ellenőrző albizottságának december 11-ei ülésén több kérdést tettem föl Grunwalsky Ferencnek, a Magyar Mozgókép Közalapítvány elnökének. Többek között arra a kérdésre sem tudott pontos választ adni a bizottsági ülésen, hogy az adófizetők pénzéből hány forintot fizetett ki banki kamatra a közalapítvány 2005 óta.

Ezért megkértem Grunwalsky urat, hogy írásban juttassa el válaszát a bizottsághoz. Nem tette meg. Türelemmel vártunk, közben lezajlott a filmszemle is. Ilyenkor év elején máskor is volt már, hogy késlekedtek a válaszadással a filmszemlére hivatkozva. Ezért a filmszemle után a parlamenti bizottság munkatársai telefonon újra felhívták a figyelmét arra, hogy elmulasztotta a válaszadást. Erre a közalapítványnál azt mondták, hogy nem tudják, pontosan mire is kellene válaszolniuk, pedig a bizottság írásos jegyzőkönyvét is átolvasták.

Itt van előttem a jegyzőkönyv. Államtitkár úr, ebben a következő szerepel: tisztelettel kérem önöket, hogy körülbelül nélkül az elmúlt négy évre visszamenőleg minden évre nagyon pontosan mutassák ki, és írásban küldjék el ezt az elemzést, azaz azt, hogy 2005 óta hány forintot költött a Magyar Mozgókép Közalapítvány banki kamatra. Én úgy vélem, hogy a közalapítvány adatszolgáltatási kötelezettségének nem tett eleget.

Kérem tisztelettel államtitkár urat, hogy a szükséges lépéseket tegye meg, mert nem normális az, hogy arra kényszerít minket, önt is, és engem is a közalapítvány, hogy itt kelljen erről beszélnünk, de mivel ez a kényszer előállt - most is megkérdeztem még délután, máig nem jött válasz -, ezért kénytelen vagyok itt a parlamentben kérdezni önt, államtitkár úr, hogy 2005 óta hány forintot fizetett a Magyar Mozgókép Közalapítvány banki kamatra az állami támogatásból.

Várom szíves válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 44 2009.04.27. 2:46  43-49

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Én már öntől nem akartam kérdezni semmit, de ha a miniszterelnöke önt jelölte ki, akkor próbáljuk meg.

Tisztelt Miniszter Úr! Mindannyian emlékszünk arra a felvételre, amelyen Gyurcsány Ferenc lejtette miniszterelnöki táncát - tette ezt akkor, amikor a saját bevallása szerint hazudott reggeltől estig, és trükkök százaival csapott be mindenkit. (Moraj az MSZP soraiban.)

Tisztelt Miniszter Úr! Gyurcsány tánca súlyos áldozatokat követelt a magyar polgároktól. Míg ő táncolt, addig az emberek elszegényedtek. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Mi van?!) Míg ő táncolt, addig a magyar vállalkozók egyre kilátástalanabb helyzetbe kerültek. Míg ő táncolt, addig Magyarország évtizedekre eladósodott. (Moraj az MSZP soraiból.)

Tisztelt Miniszter Úr! Ön állítólag egy szakértői kormány tagja. Ha ez igaz, akkor engedjék azokat táncolni, akik tudnak táncolni. Nem miniszterelnökök táncát szeretnék látni a színházba járók, hanem a Nemzeti Táncszínház táncosaiét. Ehhez azonban meg kell akadályozni, hogy privatizálják a Várszínház épületéhez tartozó volt karmelita kolostort. A Nemzeti Táncszínház jelentős részét a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. hasznosításra 2009 áprilisában megpályáztatja. Szóval már megint el akarnak adni valamit. Most a Nemzeti Táncszínházat. Ez ellen tiltakozik a magyar táncművészeti szakma egésze, Kiss János, a Győri Balett igazgatója, Novák Ferenc koreográfus, Mihályi Gábor, a Magyar Táncművészek Szövetségének elnöke. Az önök szándéka példátlan és elfogadhatatlan. A táncszakma képviselői azt mondják, ez kulturális gyilkosság.

Tisztelt Miniszter Úr! Ha ön tényleg egy szakértői kormány tagja lenne, akkor tisztában lennének azzal, hogy színház nem működhet öltöző, titkárság és más kiszolgáló helyiségek nélkül, amit most önök el akarnak adni. Ha ön tényleg egy szakértői kormányban lenne kultuszminiszter, akkor nem tenné meg, hogy 2008-ban megalkot egy előadó-művészeti törvényt, majd 2009-ben a Nemzeti Táncszínházat olyan helyzetbe hozza, amivel tönkreteszi, ellehetetleníti a táncszakma szervezeteit. A szakma képviselői elmondták, hogy velük senki nem egyeztetett a Táncszínház eladásáról. Ha ön tényleg egy szakértői kormány tagja lenne, akkor a szakmával egyeztetve hozna döntéseket.

Kérdezem a miniszter úrtól, milyen lépéseket tesz azért, hogy a Nemzeti Táncszínház zavartalanul működhessen a jövőben is. Bajnai Gordon, aki most nem válaszol, mert önt jelölte ki, vajon hajlandó ígéretet tenni, hogy ideiglenes miniszterelnöksége alatt a kormány nem privatizál állami tulajdont, nem adnak el további kulturális intézményeket?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 48 2009.04.27. 0:55  43-49

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Ön itt nem tanár, hanem miniszter, önnek nem értékelnie kell, hanem válaszolnia. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) A válaszából nem derült ki világosan, hogy el akarják-e adni a táncszínház felét vagy sem. Miniszter úr, az jutott eszembe, hogy vajon ön-e még a miniszter. Tudja-e, mi történik a minisztériumában? Tudja, már márciusban az ön szakállamtitkára a táncszínház igazgatójának jelezte, hogy el kell költözniük, készítsük elő, készítsék elő a terveket, mert költözni fognak a Várszínházból.

Miniszter úr, ha most ön arról beszél, hogy majd egyeztetnek a vagyonkezelővel, akkor mi lett volna, ha mi most nem szólunk? Nem is egyeztet? Mikor ébredt volna föl? (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Mikor fog a táncszakmával egyeztetni erről? A döntés után, ami már megszületett? Miniszter úr, ön vagy nem alkalmas a feladatára, vagy megint hazudott.

A válaszát nem fogadom el. (Taps a Fidesz és KDNP soraiban. - Közbeszólások.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 28 2009.06.22. 1:15  27-29

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A szocialisták már megint el akarnak adni valamit. Most a nemzeti filmstúdiókra fáj a foguk. A Budapest, a Hunnia és az Objektív filmstúdiók eladására pályázatot írtak ki. Ezek a filmstúdiók sok jó filmet készítettek az elmúlt évtizedekben, és a magyar filmgyártás fontos műhelyei, a nemzeti filmvagyon fontos részei, olyannyira, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítványnak is alapítói. Ez a közalapítvány jelenleg a magyar mozgóképszakma központi szereplője, évi több mint 5 milliárd forinttal gazdálkodik. Ennek az alapítói jogait gyakorolják az említett filmstúdiók.

Véleményünk szerint megengedhetetlen a stúdiók nyílt és egyúttal a közalapítvány burkolt magánkézbe adása. Javaslatunk azt célozza, hogy a stúdiók kerüljenek be a kizárólagos állami tulajdonba tartozó gazdasági társaságok körébe. Magyarul: azt javasoljuk, hogy ne lehessen eladni ezeket a filmstúdiókat.

A sürgősséget pedig azért javasoljuk, mert a pályázatot már kiírták, de sürgős parlamenti döntéssel még megakadályozhatjuk az állami filmstúdiók eladását. Kérjük, hogy támogassák a javaslatunkat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 56 2009.11.30. 3:00  55-61

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A választók 4,6 százaléka szavazott a Magyar Szocialista Pártra a csornai időközi országgyűlési választáson. A választók olyan döntést hoztak, mely egyértelművé teszi, hogy nem kívánnak olyan vezetőket, akiket a szocialisták neveztek ki. Nem kívánnak együttműködni önökkel és az önök által kinevezett szocialista párttagokkal.

Ezek után ön anélkül, hogy szakmai véleménnyel alátámasztotta volna a döntését, a Magyar Nemzeti Galéria élére egy aktív szocialista pártkatonát nevezett ki, a Magyar Országos Levéltár élére pedig egy megbízható régi elvtársat, aki a Magyar Levéltárosok Egyesületének elnöke szerint nem felel meg azoknak a kritériumoknak, amelyeket ma a levéltár vezetőjével szemben támasztani kell.

Tisztelt Miniszter Úr! Hogy mennyire szűk látókörű az ön kinevezési politikája, és mennyire csak a párthoz való hűség számít önnek, azt jól mutatja, hogy ön nem törődik sem a jogszerűséggel, sem a szakmai szempontokkal, hiszen Monok Istvánt, az Országos Széchényi Könyvtár vezetőjét szakmai felháborodást kiváltva, a jogszabályokat megsértve váltotta le. De ugyanígy tett az Iparművészeti Múzeum vezetőjével, Takács Imrével is. A Széchényi Könyvtár igazgatói pályázata esetén a jelöltet meg sem hallgatták. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának a kinevezése is példátlan, ugyanis még sosem fordult elő, hogy ne régészt bíztak volna meg az intézmény vezetésével. Tudja, miniszter úr, aki jó munkát végez a Római Magyar Akadémia élén, nem biztos, hogy jó vezetője lesz a Magyar Nemzeti Múzeumnak, de majd meglátjuk.

Tisztelt Miniszter Úr! A legnagyobb botrány azonban a Magyar Nemzeti Galéria vezetőjének kinevezése. Ön olyan helyzetet teremtett, hogy el sem indult más a pályázaton. Már hónapokkal a pályázat kiírása előtt mindenki arról beszélt, hogy nem érdemes pályázni, mert úgyis az önök embere, Csák Ferenc győz. És így is lett.

De ki is az a Csák Ferenc, akit ön a Magyar Nemzeti Galéria élére kinevezett? Gyurcsány Ferenc politikai komisszárja. A soproni országgyűlési választáson az MSZP jelöltjeként leszerepelt, mivel a szavazatok 17,7 százalékát szerezte meg. Igaz, ez manapság jelentős szocialista támogatásnak számít. Persze, Gyurcsány Ferenc kinevezte, nem hagyta pozíció nélkül Csák Ferencet, hiszen Gyurcsány megbízottjaként a Miniszterelnöki Hivatalban a nyugat-pannóniai együttműködés koordinátora lett, majd az Európa kulturális fővárosa Pécs 2010 miniszteri biztosa, abban az időben, amikor semmi nem épült Pécsen. Majd Gyurcsány Ferenc Csák Ferencet az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkárának nevezte ki. Ezután szakállamtitkár lett, és ebből a pozícióból pályázta meg a Nemzeti Galéria főigazgatói posztját.

Kérdezem miniszter úrtól, miért jelent előnyt az MSZMP- vagy az MSZP-tagsági könyv a nemzeti kulturális intézmények vezetői megbízásánál. Miért nem szakmai szempontok alapján döntött a nemzeti kulturális intézmények vezetői kinevezésekor?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 60 2009.11.30. 0:51  55-61

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Miniszter úr, már megszoktuk, hogy ön sosem a kérdésre válaszol igazán. De tudja, ami példátlan, az, hogy egy politikai államtitkárt neveznek ki nemzeti kulturális intézmény élére, ez tagadhatatlan. Azok a párhuzamok, amiket ön húzott, nem igazak, egyszerűen nem igazak. De megszoktuk öntől, hogy hazudik. (Felzúdulás az MSZP padsoraiban.)

Elhallgatta most azt is, hogy alig találtak embert a bizottságba, amely meghallgatta volna a jelölteket. Volt olyan neves művészettörténész, aki írásban utasította vissza azt, hogy őt fölkérjék erre a munkára, hogy véleményt mondjon a pályázatról, mert tudta, hogy előre lejátszott dologról van szó.

Miniszter Úr! Önből elfogyott a demokratikus érzés, de bízom abban, hogy az önök politikai kinevezettjeiben van még annyi tisztelet a demokrácia iránt, hogy ilyen pályázati körülmények után az álláshelyeiket nem foglalják el.

Válaszát nem fogadom el. (Taps a Fidesz padsoraiban - Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 163 2010.02.22. 2:01  162-165

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Ha jól látom, ön válaszol. (Arató Gergely: Igen.) Köszönöm szépen.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az ön minisztere sokszor és sok helyen elmondta, hogy mennyire fontosnak tartja a szakmai egyeztetést. Ennek jegyében jött létre a Táncművészeti Kerekasztal. 2004 óta többször egyeztetett a szakma a minisztériummal, ám a táncosok szerint lényeges eredmény a mai napig nem született a táncművészetet érintő kérdésekben. Ráadásul az utóbbi években drasztikusan csökkentették a Nemzeti Táncszínház támogatását, 2009-ben 121 millió forinttal kapott kevesebbet ez az intézmény, mint 2005-ben. Ezért is petíciót adtak át Kossuth-díjas táncművészek a kulturális bizottságnak. Ebben a következőket írják: "Alulírott Kossuth-díjas művészek a táncművészet létét veszélyeztető, sértő és felelőtlen bánásmód miatt fordulunk a kulturális bizottsághoz. A kulturális tárcánál közömbösséget, a tényeket és tapasztalatokat semmibe vevő, nagyfokú, igazságtalan leépítési és ellehetetlenítési szándékot tapasztaltunk." Érti, államtitkár úr? Legismertebb táncművészeink mondják azt, hogy az önök minisztériuma semmibe veszi a véleményüket, ráadásul ellehetetleníti a tevékenységüket.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezhetném, hogy mi volt az önök válasza erre, de nem kérdezem, mert tudjuk a választ: 2010-ben újabb pénzeket vontak el a Táncszínháztól, s így mára, 2010-re 33 százalékkal kevesebb a támogatásuk, mint 2005-ben volt. A Nemzeti Táncszínházban az önök támogatáscsökkentése miatt is 2009-ben 117 előadással volt kevesebb, mint 2006-ban. Az önök kultúrpolitikája a magyar táncművészetet is ellehetetleníti.

Ezért azt kérdezem államtitkár úrtól, hogy ön szerint hogyan tud működni 2010-ben a 33 százalékkal csökkentett támogatás miatt a Nemzeti Táncszínház. Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)