Felszólalás adatai

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Képviselőtársaim persze nehezményezik, hogy erről a kérdésről hosszasan beszélünk, de nem egyszerűen arról a néhány milliárd forintról vagy százmillió forintról van szó, amit adott esetben ide vagy oda lehet tenni, bár azt gondolom, hogy a védelmi költségvetésben az is egy nagyon jelentős összeg, és annak hiánya nagyon sokszor fájdalmas. Különösen fájdalmas akkor, amikor egyébként van politikai egyetértés abban, hogy ilyen és ilyen feladatot el kell látnia a hadseregnek, csak eközben, ha az Országgyűlés felelős képviselője nem nyújt hozzá megfelelő támogatást, akkor nagyon nehéz ennek a követelménynek megfelelni.

Mi gyakorta szeretünk, ellenzéki képviselőtársaim is, elmenni Brüsszelbe, mi több, Amerikába, és az atlantizmusról beszélni tárgyalópartnerekkel. Hát bizony tudni kell, hogy ennek van egyfajta kötelezettségvállalási része is, amit nem lehet egyszerűen kihagyni.

Járvás képviselő úr, ha azt mondja, hogy az én választókerületemben és más választókerületben nagyon fontos ez az út és sok minden más, akkor azt kell mondani, hogy igen, rendben van, képviselő úr, önnek igaza van, és előbb-utóbb figyelni kell arra, hogy segítsünk ezekben a kérdésekben. De gyakorlatilag azzal a farizeus magatartással ideállni, hogy ilyen módon akarok segíteni a honvédelmi miniszternek, aki önmagában a költségvetés szorításában sokszor alig kap levegőt, és azt mondani, hogy öreg, vedd el a saját tárcádtól, mit neked annyi, és akkor tedd oda a saját választókerületedbe, ez egy olyan kis politikai technika, amit nem tudom, hogy a választók értékelnek-e, de azt gondolom, a saját munkánkat és a saját tekintélyünket viszont jelentősen leértékeljük vele.

Kíméljük meg ettől egymást, uraim! Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)