Felszólalás adatai

SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 1. pontja akár támogatható is lenne, hiszen arról szól, hogy a korábbi lehetséges közfoglalkoztatók, az önkormányzatok, a kistérségi társulások, az önkormányzati és állami többségi tulajdonú társaságok, közhasznú feladatkörükben a civilek, egyházak, valamint vállalkozások mellett milyen új szereplőkkel egészülhetne ki a közfoglalkoztató mint munkáltató. Nyilvánvalóan valamennyien - a javaslat szerint - inkább helyi kötődésűek, legyen szó szociális szövetkezetről vagy vasúti pályafenntartóról, vagy erdőtulajdonosról.

Azt gondolom, hogy ez természetes, hiszen a 2009 áprilisában indult, jelentős létszámot elérő közfoglalkoztatás gyakorlati tapasztalatai alapján ez egy logikus továbblépés, azonban olvasva az előterjesztést, az erdőgazdálkodó feladatkörében a következő tevékenységekről lehet olvasni: erdészeti sétautak, turistautak, tanösvények kijelölése, karbantartása, kommunális hulladék gyűjtése, elszállítása, erdőterület kommunális szennyeződéstől való tisztítása.

És akkor csodálkozva kérdezem, hogy vajon miért érveltek és érvelnek olyan hevesen az önkormányzati bázisú közfoglalkoztatás ellen mint értéktelen seprés, gereblyézés ellen. Miért érvelnek úgy, hogy a közösség javára végzett településrendezés értéktelen, a magántulajdonos erdejében végzett meg értékteremtő? Szerintem itt azért egészen másról van szó: leginkább arról, hogy valamilyen módon legitimitást kell annak teremteni, hogy a közfoglalkoztatás rendszerében egy nagyon jelentős átalakításra készülnek, mégpedig arra, hogy nem a helyi társadalom és gazdaság segítését szolgálja a közfoglalkoztatás, hanem a kormány propagandaberuházásainak a munkaerőigényét minél olcsóbban tudják előállítani.

És a második szakaszban tárgyalandó két másik módosító is erről szól. Önöknek nem az a fontos, hogy legyen gondozó az idősotthonban, pedagógiai asszisztens az iskolában, dadus az óvodában, karbantartó az önkormányzati intézményekben, hanem az, hogy legyen megfelelő munkaerő, mégpedig a munkanélküliek megrendszabályozásával, azokat táborszerű körülmények között dolgoztatva gépek helyett. Mindehhez állítólag egy 4 milliárd forintos képzési program is tartozik, csak azt nem tudom, hogy mire fogják képezni ezeket az embereket; gondolom, a lapátolás technikájára, ami persze nagyon fontos, ezt saját magam tudom, mert igen meg tud fájdulni az ember dereka, ha nem megfelelően csinálja.

És különösen árulkodó, hogy önök a szociális konzultáció keretében feltettek egy kérdést az állampolgároknak, hogy a kormány vajon hogyan cselekedjen, segélyt adjon az embereknek vagy pedig segély helyett munkát. Nos, kérem szépen, 2009. január 1. óta az aktív, munkaképes korú emberek ellátása ezen az elven épül föl, hogy segélyt csak a munkaképtelen vagy nem foglalkoztatható emberek kaphatnak, mindenki másnak munkára készen kell állnia, és a felajánlott munkát el kell fogadnia; amikor dolgozik, munkabért kap, amikor pedig nem, akkor fix összegű pénzbeli ellátást, amit eredetileg rátnak, rendelkezésre állási támogatásnak, jelenleg bérpótló juttatásnak, ezután pedig foglalkoztatást helyettesítő támogatásnak neveznek.

De hát akkor hogy is került megint a cipő az asztalra? Mert ez egy sunyi kérdés volt, hiszen a létező valóságot megkérdezték, hogy vajon így cselekedjen-e a kormány. Hát úgy, hogy erkölcsileg kell legitimálni azt, hogy a helyi társadalom igényeit kielégítő, azt segítő támogatás helyett a kormányzati, nagy központi elképzelések támogatására kívánják átcsoportosítani a forrásokat, és ily módon szervezik meg az irányítást és a szervezeti rendszert is. Ebből az elképzelésből nem tudunk következtetni egy olyan társadalompolitikai célra, ami az indulásakor a rendszernek kirajzolódott.

Amikor mi ezt elindítottuk, akkor azért gondoltunk arra, hogy minden vita ellenére vállaljuk a jelentősebb létszámot elérő közfoglalkoztatást, hogy minden családban mindig legyen legalább egy nyolcórás kereső. Ez egy nagyon világos társadalompolitikai cél, és a szabályozás ezt segítette. Nem véletlenül éppen egyébként fideszes módosító indítványra lett 90 napos egybefüggő foglalkoztatási kötelezettség - minimum hatórás, de egyébként a gyakorlatban 80 százalékban nyolcórás foglalkoztatás - minimálbérrel. Ez igen, ez a munka becsületét emelte, mert érdemes volt dolgozni 28 500 forint helyett minimálbérért.

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Asszony!

SZŰCS ERIKA (MSZP): Önök...

ELNÖK: Elnézését, képviselő asszony, kis türelmét kérem. Jelenleg a 3500/64. számú ajánlás 1. és 2. pontjait kell vitatni. Mindkét pont - türelemmel vártam, hogy mikor tér rá - csupán helyesírási hibákat javít. (Derültség és taps.) Nézze meg! Tehát feltételezem, képviselő asszony...

SZŰCS ERIKA (MSZP): Elnézést, elnök úr.

ELNÖK: Feltételezem, feltételezem, feltételezem, hogy... (Folyamatos moraj.) Bocsánat, feltételezem, hogy a vita második szakaszában érdemi, tartalmi módosító javaslatokhoz hozzá tudja fűzni a gondolatait, de sajnálatos módon, nézze meg, itt csupán mindkettőben helyesírási hiba javítása van. Úgyhogy...

SZŰCS ERIKA (MSZP): Én az "ajánlás a záróvitához" című történet 1. pontjához szóltam hozzá.

ELNÖK: Képviselő asszony, én kellő türelemmel hallgattam, de ilyen szinten be kell tartanom a Házszabályt, tehát javaslom, hogy...

SZŰCS ERIKA (MSZP): Elnök úr, akkor ha ideérünk, még azt az egy percet kérem, amiben befejezem.

ELNÖK: Természetesen, természetesen.

SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm szépen.