Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

Tisztelt Képviselő Úr! Az első, amit szeretnék önnek tájékoztatásul elmondani, hogy soha nem volt a Házszabálynak olyan előírása, mely szerint pontosan, részleteiben ismertetni kell és fel kell olvasni a Ház előtt a napirenden kívüli felszólalások jegyzékét; ez egy gyakorlat.

Felhívom arra is a figyelmét, hogy a napirenden kívüli felszólalásokra vonatkozóan a Házszabály 51. § (4), illetőleg az ebben az (1) bekezdésre utaló első fordulat úgy szól (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mi volt a címe?), hogy a tárgyát és okát kell megjelölni a napirenden kívüli felszólalásnak. Az ön napirenden kívüli felszólalásának tíz sorból és összesen négy-öt mondatból áll a tárgya. Én arra kérem a képviselő urat, hogy ha önnek kifogásai vannak, úgy azt tegye meg az ügyrendi bizottságnál erre vonatkozóan, a Házszabály (Felzúdulás a függetlenek soraiban. - Font Sándor: Ezt ismerjük! - Balogh László: Törvénytelen!) ismeretében is. És kérem, hogy az ezzel kapcsolatos vitát és az intelligens megoldást válassza, ne azt, amit egyébként a Ház előtt választott. Köszönöm szépen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyen!)

Tisztelt Képviselőtársaim! 14 óra 44 perc van, áttérünk az interpellációk tárgyalására. (Folyamatos zaj.)

Pánczél Károly és Sági József képviselők, a Fidesz képviselőcsoportjából, interpellációt nyújtottak be a miniszterelnökhöz (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ne tessék felolvasni!): “Kollégium vagy szegényház?ö címmel. Az interpellációra a miniszterelnök úr megbízásából a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Magyar Bálint oktatási miniszter úr válaszol.

Sági József képviselő urat illeti a szó.

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! A kormánypártok választási ígéreteik, kormányprogramjaik és nyilatkozataik szerint mindennek elé helyezik a gyermekeket. Önöktől elmondásaik alapján aggodalmas kisgyerekek kérdezik meg a jövőjüket. Ezt elhisszük, mert valóban elég nagy a baj ahhoz, hogy már a kisgyerekek is aggódjanak, és főleg a falura született kisgyerekek. Sokuknak ugyanis már vagy megszűnt, vagy megszűnés előtt áll óvodájuk és iskolájuk, bár ön nemrég azt ígérte, megtarthatják azokat. Nem így történt, ezért kisgyerekek tízezrei utazhatnak hajnalban, fizethetik egyre dráguló bérleteiket, amiről egyébként önök azt ígérték, hogy ingyenes lesz.

Most a kollégiumaik kerülnek sorra. A 2006. évi költségvetés során arról folyik a vita a kormánypártok között, hogy gyerekenként 60 ezer vagy csak 40 ezer forintot vegyenek-e el tőlük. Önök szerint tehát a kérdés az, hogy minden tizedik vagy minden hatodik kollégista pénzét vegyék-e el. A választások után született kormányprogram az évtizedek óta csak pusztuló közoktatási kollégiumok fejlesztéséről is szólt. Ezt mostanában már olyannyira szeretnék elfelejteni, hogy ön egy írásbeli kérdésre adott válaszában egyenesen letagadta, ami a kormányprogramban feketén fehéren ott áll.

Persze, van is okuk a szégyenre. Éveken át egy fillért sem adtak a Nemzeti Kollégiumi Közalapítványnak, ami egyetlen forrása volt a kollégiumok fejlesztésének; nemrégiben az alapítványt is megszüntették. Pedagógusok helyett felügyelőket akarnak a kollégiumokba; most pedig csökkenteni tervezik a kollégiumok állami támogatását. Ez azt jelentené, hogy a költségvetés már csupán a kollégiumok fenntartási költségeinek 60 százalékát támogatná. Tudja-e, miniszter úr, hogy ez az arány 2000-ben még 93 százalék, 2001-ben 96 százalék volt, de még 2002 végén is a költségek 86 százalékát állta a költségvetés?

Tisztelt Miniszter Úr! Ön, aki arra kényszeríti a diákokat, hogy minél kisebb korban a szüleiktől távol nevelkedjenek, a családi élet biztonságáért cserébe mindössze ennyit tud kínálni a kollégista diákoknak? A polgári kormány a kollégiumok működési kiadásait csaknem százszázalékosan biztosította, és több milliárdos kollégiumi fejlesztést indított el. Ez már a múlté sajnos.

Miért sajnálja ön a pénzt a kistelepülésen élők gyermekeitől? Ön igazságos vagy igazságtalan cselekedetnek tartja, hogy a gyengéktől vesznek el? És végül: ön, aki szinte luxuskörülmények között él, emberségesnek tartja-e az ön elképzeléseire formált kollégiumba adni a gyerekeit? Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Válaszadásra megadom a szót Magyar Bálint miniszter úrnak. A miniszter urat illeti a szó.

DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársam! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) A közoktatás 2006. évi finanszírozásának tervezésekor alapkövetelmény volt a rendszer finanszírozhatóságának biztosítása. A benyújtott költségvetési törvényjavaslat ennek megfelel, még akkor is, ha szigorú és takarékos gazdálkodást kényszerít ki a javaslat, emellett is biztosítja az ágazat a jövő évi finanszírozáshoz szükséges forrásokat.

A közoktatás normatív állami támogatása az idei tényleges támogatáshoz képest mintegy 2 százalékkal csökken, ezzel egyidejűleg azonban nő az önkormányzatok részére átengedett és helyben maradó bevétele. Figyelembe véve az általános forgalmi adó és az egészségügyi hozzájárulás csökkentésének hatásait, összességében ez a finanszírozás szinten maradását biztosítja.

A 2006. évi normatívák megállapításánál érvényesített alapelv az úgynevezett bérhordozó alapnormatívának a szinten tartása volt, hogy ezek a normatívák semmiképpen se csökkenjenek. Ennek következtében egyéb feladatok támogatásánál érvényesül sajnos a támogatáscsökkentés. Ilyen feladatok körébe tartozik a kollégiumi ellátás is; ugyanakkor nem helytálló a képviselő urak azon megállapítása, hogy a kollégiumi ellátás ellehetetlenülne.

A kollégiumi szövetség adatait arra vonatkozóan, hogy a tervezett kollégiumi normatíva csupán a fenntartási költségek 60 százalékát fedezi, az intézményi beszámolók tényadatai nem támasztják alá. A 2004. évi zárszámadási törvényjavaslatból is kiderül, hogy a kollégiumi feladatellátás tényleges éves ráfordítása 20 milliárd forint körül alakult.

(14.50)

Ez egy főre vetítve 335 ezer forintot jelent. Ez lényegesen kisebb, mint a Kollégiumi Szövetség által kalkulált 500 ezer forint, ugyanis a zárszámadás a tényleges ráfordítási adatokat közli.

A benyújtott törvényjavaslat 20,5 milliárd forint feletti támogatási előirányzattal számol. Összességében egyébként az alap kollégiumi normatívák, a sajátos nevelési igényű gyermekek után járó kollégiumi normatívák és az Arany János tehetséggondozó programban részt vevő kollégisták után járó támogatás átlagban 346 ezer forint/fő támogatásnak felel meg, ami az előzőekből adódóan egyébként az önkormányzati bevételek növekvő részével a kollégiumi feladatok ellátását a jövő évi finanszírozásban biztosítani kívánja.

Meg kívánom jegyezni, hogy a költségvetési törvényjavaslathoz időközben benyújtott, illetve a tervezett módosító indítványok eredményeként a közoktatási normatív támogatások, ezen belül a kollégiumi támogatás várhatóan még nőni fog.

A benyújtott tervezethez képest az alap kollégiumi normatíva 292 ezer forintról várhatóan a költségvetési bizottság által benyújtandó módosítóindítvány-csomag keretében 308 ezer forintra fog nőni. Így egyébként az összes normatíva átlagos értéke is 361 ezer forintra nő, és így már az áfa- és az ehocsökkenés hatásait figyelembe véve a finanszírozás a szinten maradást biztosítani tudja majd.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Most megkérdezem Pánczél Károly képviselő urat, hogy elfogadja-e a miniszter úr válaszát.

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A múlt héten képviselőtársaim egy interpellációt nyújtottak be az alapfokú művészeti oktatási intézmények normatívái kapcsán, és azt gondolom, viszonylag kedvező választ kaptak, hiszen akkor önök felmérték a helyzetet, és legalább az idei szinten biztosítják ezeknek az intézményeknek a jövő évi támogatását. Nos, joggal remélhettük, hogy képesek lesznek egy újabb kedvező döntésre a kollégiumok esetében is. A válaszából az derül ki, miniszter úr, hogy ez nem így történt, önök kormányzati szinten továbbra is csak arról vitatkoznak, hogy 60 vagy 40 ezer forintot vegyenek el a kollégiumoktól.

Miniszterelnök úr itt ma napirend előtt bátorságról és igazságosságról beszélt. Azt gondolom, miniszter úr, hogy az önök bátorsága abban merül ki, hogy a legrászorultabbaktól, a legvédtelenebbektől, a gyerekektől vegyenek el pénzt.

Tudnia kell önnek azt, hogy a kollégiumba járó gyerekek 40 százaléka halmozottan hátrányos helyzetű, így a választ elfogadni nem tudjuk. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Így kérdezem az Országgyűlést, hogy elfogadja-e a választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 139 igen szavazattal, 105 nem ellenében, tartózkodás nélkül a miniszteri választ elfogadta.

Gy. Németh Erzsébet, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszterhez: “Hogyan tudunk segíteni az utcán élő embereken?ö címmel. A képviselő asszonyt illeti a szó. (Zaj. - Csenget.)