Készült: 2021.04.20.02:06:28 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

200. ülésnap (2017.02.21.), 28. felszólalás
Felszólaló Dr. Staudt Gábor (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:06


Felszólalások:  Előző  28  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ahhoz, hogy ezt a javaslatot meg tudjuk ítélni, egy kicsit a múltba vissza kell mennünk, és az egész közigazgatási rendtartást, perrendtartást és a kormány igényét a különvált közigazgatási bíróságokra fel kell idéznünk. És pont nem az általános vitát szeretném ehhez a javaslathoz megismételni, de ahhoz, hogy megérthessük, hogy mit és hogyan fogunk szavazni a zárószavazáson ‑ ami egyébként nem lesz könnyű, majd el is fogom mondani, hogy miért, tehát nehéz ilyen helyzetben jó szavazatot leadni ‑, azért néhány gondolatban vissza kell mennünk, és látnunk kell azokat az irányokat, amelyeket a kormány a közigazgatási bíráskodással és a közigazgatási joggal megpróbált meghatározni. Illetőleg ez úgy pontos, hogy az Igazságügyi Minisztériumnak és az igazságügyi miniszternek volt egy egyébként támogatható elképzelése, hogy valami történjen a közigazgatási bíráskodás és a közigazgatási jog megreformálása körül. Ebben még olyan elemek is voltak, amelyek a jelenlegi rendszerben, hogyha akár a polgári, büntető, közigazgatási bírósági igazgatás egységes rendszerét vesszük alapul, és itt az OBH-nak, OBT-nek a csúcsszervekként való megjelenésére gondolok, ahhoz képest bizonyos hibákat megpróbált korrigálni a rendszer. Igen ám, de ezt nem úgy tette volna, hogy az egész bírósági rendszernek az ellenzék által régen problémaként felvetett pontjait próbáltuk volna meg közösen orvosolni, hanem hagyta volna a többi ágat, és a közigazgatási bíráskodásnál bizonyos részben kiemelte volna az OBH elnökének hatásköréből, akár ami a kinevezéseket illeti, és egy különálló rendszert hozott volna létre. Most itt beszélek azokról a javaslatokról is, amelyek egyébként benyújtásra sem kerültek, de egy csomagban készültek azzal, ami itt előttünk fekszik, és így külön került egyébként benyújtásra.

Annak ellenére, hogy nagyon sok támogatható pont volt ebben, mi elmondtuk, ahhoz nem járulunk hozzá, hogy a bíráskodás rendszere egy széttagolt rendszer legyen abban a tekintetben, hogy problémákat csak bizonyos részeken korrigálunk, és akár a büntető, polgári irányokat hagyjuk ugyanazokban a problémákban, és ott nem nyúlunk bele a rendszerbe. Egy sarokpontja volt ennek a dolognak, és ezt elmondtuk többször, és el fogjuk mondani a jövőben is, hogy ameddig ez a rendszer fennáll, mármint az, hogy gyakorlatilag az OBH-nak a mindenkori elnöke megteheti azt, hogy úgy kerüli meg a jogszabályokat, úgy kerüli meg a kinevezési szabályokat, amelyek esetében pont a Velencei Bizottság eljárása és Nyugat felől Magyarországra, a magyar kormányra nehezedő nyomás miatt némileg meg lett változtatva, ami a kinevezési sorrendek cseréjét, illetve a teljes szabadságnak némi korlátozását jelenthette, mármint az Országos Bírói Tanácsnak a hozzájárulásához kötve bizonyos kinevezéseket, illetve a ranghelyes cserét, nos, ebben benne maradt egy pont, amire már akkor felhívtuk a figyelmet, és ez az eredménytelenné nyilvánítás. Hogyha meg lehet tenni azt, hogy pályázatokat nem ranghelycserével bírál el az OBH mindenkori elnöke… ‑ azért mondom, hogy mindenkori elnöke, hiszen a kísértés mindig nagy lesz, és ha ezek a szabályok maradnak, akkor ez mindig és továbbra is fennálló, tehát Handó Tünde elnöklete után is fennálló probléma lesz egyébként, biztos vagyok benne, de a lényeg az, hogyha ezeket megkerülve egy pályázatot, hiába érkezik több alkalmas pályázó, eredménytelenné lehet nyilvánítani, félre lehet tenni, és azt lehet mondani, hogy akkor senki se töltse be ezt a pozíciót, és ki lehet nevezni, meg lehet bízni átmeneti időre, ami akár több év is lehet, bárkit, akár a saját baráti körből, a saját ismeretségi körből, akkor nyilvánvalóan az az ember évek alatt azért kellő ismeretet szerez a helyi bíróságon, kellő támogatást is tud szerezni a bírák körében, vagy beletörődnek abba, hogy úgysincs változás, hiszen több alkalmas jelölt közül nem lehetett kiválasztani, akinek végül is a vezetői pozíciót be kellene tölteni, és ezután ‑ mit ad isten ‑ jobb pozícióban tud akár egy korábban külsős emberként odatett bíró a vezetői pályázatra majd a jövőben pályázatot benyújtani. Szóval, így játsszák ki a szabályokat.

Egyébként ezt a nagyon minimális és kodifikációs szempontból is minimális módosítást kértük, és mit ad isten, az LMP és az MSZP részéről is az volt a felvetés, hogy ha ez korrigálásra kerül, akkor akár az a rendszer, amit akkor már sikerült egy elfogadhatóbb irányba terelni, az egész bírósági rendszerre ráhúzható lesz, és akkor tényleg tettünk valamit, korrigáltunk a bírósági működésen. Nos, nem ez történt, az igazságügyi miniszternek nem volt mandátuma arra, hogy a bírósági igazgatási és az igazságszolgáltatás rendszeréről tárgyaljon. Hogy ez hogy lehet, azt nem tudom, mi elmondtuk ott, hogy akkor kérjen mandátumot attól, aki erre jogosult, hogy megadja. Ez nem történt meg, és inkább félre lett téve az egész javaslat. És ez azzal járt, hogy kétharmados támogatás hiányában valahogy meg kellett próbálni önöknek kitágítani a kétharmados kereteket. Ezt egyébként elmondtuk akkor is, amikor részlegesen ezek a javaslatok benyújtásra kerültek, tehát lett, ami el lett vetve, és maradtak olyan javaslatok, amiket idehoztak, de még így sem sikerült a sarkalatosságot teljes mértékben megkerülni, és az Alkotmánybíróság nagyon helyesen kimondta, hogy ezeket a korrekciókat, amik most bejönnek, bizony meg kell tenni.

(10.20)

S önök ezt megint nem úgy tették meg, hogy mondjuk, egy egyeztetésen átbeszélték volna az ellenzékkel, hogy mely pontokhoz lehet a sarkalatosságot biztosítani, hanem egészen egyszerűen biztosra menve minden részt, ami sarkalatosságot tartalmazott, visszamódosítanak, és tulajdonképpen ezáltal is ezekben a pontokban a régi rendszer áll helyre még az elnevezésekben is. Úgyhogy azért nem lehet máshogy szavazni erre, mint mondjuk, egy tartózkodással, hiszen a kétharmados, beleerőltetett módosítások megbuktak. Viszont ez a része akár még igen is lehetne, de mégse lehet igennel szavazni, hiszen már egy korábban az ellenzék által elmondott és tudatosított történet volt, hogy ez lesz a vége, tehát nehogy már úgy nézzen ki, minthogyha itt a kormány kivételével mindenki bűnös lenne, hogy ez a helyzet előállt, úgy a köztársasági elnök, mint az Alkotmánybíróság vagy az ellenzék, miközben a kormány mindent megtett, hogy a közigazgatási bíráskodást előremozdítsa.

Én egyéb olyan részletkérdésekbe nem mennék bele, amelyek az általános vitákban és az egyeztetéseken elhangzottak. Talán egy dolgot, egy fontos dolgot aláhúznék, ami a jövőben is előkerülhet, hogy mi nem támogattuk azt, hogy messze kerüljön az emberektől ‑ és ez főleg a vidéki emberek szempontjából fontos ‑ a bíráskodás, mert itt olyan tendenciák vannak, hogy olyan szakmai ügyek vannak, amiket csak régiós központokban lehet elbírálni. Az ügyek java része nem ilyen, és sajnos olyanokat hibáznak akár az önkormányzatnál vagy egyéb helyeken a közigazgatási szervek, hogy ezt akár helyi bíróságokon is helyre lehet tenni, tehát nem állja meg a helyét az az érvelés, hogy akár száz kilométert kelljen menni egy átlag állampolgárnak, hogy ő ott majd ‑ feltételezve ‑ megfelelő szaktudással fog találkozni; sok esetben nem így van, illetőleg akkor már elég problémás, ha egy egyszerűbb vagy közepesen nehéz ügyben ilyen messze, akár régiós központba, még nem is csak megyei központokba kell elutazni.

Úgyhogy ennélfogva sajnos az elhibázott rendszerre így csak tartózkodni tudunk. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  28  Következő    Ülésnap adatai