Készült: 2020.09.25.03:29:18 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 183 2001.03.07. 6:35  182-220

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati törvény 1994-es módosítása a kerületi önkormányzatokat több szempontból is nagyon hátrányosan érintette. A szavakban liberális elveket hangoztató SZDSZ nyomására egy centralizált, a kerületeket valódi jogaiktól megfosztó törvény került végül elfogadásra; a kerületek érdekérvényesítő képessége minimálisra csökkent a Fővárosi Önkormányzattal szemben. Ez nem csak egy ponton történt meg a törvény módosítása során, például kikerültek a Fővárosi Közgyűlésből a kerületi delegáltak is.

Ez is ahhoz vezetett, hogy a kerületi érdekérvényesítő képesség csökkent, másrészt - a magyar közjogi rendszerben szokatlan módon - a Fővárosi Önkormányzat és a Fővárosi Önkormányzathoz tartozó feladatok esetében nincs felelős személy, akihez az állampolgár fordulhat. Ezért áll elő az a helyzet, hogy országgyűlési képviselői fogadóórámon általában vagy nagyon sokszor olyan kérdésekkel keresnek meg, amelyek igazából a fővárosi ügyeket érintik, és nagyon sokszor a helyi önkormányzati képviselőket is ezekkel az ügyekkel keresik meg, sőt tapasztalataim szerint a kerületekben a közmeghallgatások mintegy 50 százalékát is olyan ügyek teszik ki, amelyekhez a kerületi önkormányzatoknak igazából nincs közük. Panaszok pártállásra való tekintet nélkül érkeznek. Teljesen mindegy, hogy jelenlegi kormánypárti vagy szocialista többségű kerületek, ezek a kerületek egységesen úgy érzik, hogy hátrányba kerültek a Fővárosi Önkormányzattal szemben.

Az önkormányzati törvény kétharmados törvény, én ezzel tisztában vagyok. Mindenképpen szükségesnek tartanám átgondolni ezt a törvényt, nemcsak ezen az egy ponton, hanem több ponton is. A jelenlegi politikai légkörben azonban a szocialista többségű kerületek érdekeinek ellenére kevés esélyt látok arra, hogy egy átfogó törvénymódosításban sikerüljön itt megegyezni, úgy, hogy ahhoz a parlament kétharmados támogatást tudna biztosítani.

Ezért fogalmaztam meg ezt a javaslatot, amely egy nagyon egyszerű, egy egymondatos javaslat, amellyel az 1990-94 közötti állapotokat állítanám vissza. Ez a rendszer már működött 1990 és 1994 között, és ha megnézzük, hogy most, 2001 januárjában-februárjában milyen viták voltak a fővárosban a forrásmegosztás körül, akkor látjuk, hogy az 1990 és '94 közötti időszakban sem voltak ennél nagyobb viták.

Arról van szó, hogy a fővárost és a kerületeket közösen megillető bevételek megosztását a Fővárosi Közgyűlésen túl a kerületi képviselő-testületek többségének is el kell fogadnia - aki demokratikusan gondolkodik, annak a számára ez nyilvánvalóan nem okozhat problémát. Teljesen abszurd azonban az a helyzet, amely ma van, hogy az önkormányzatokat közösen megillető bevételeket most egyedül a Fővárosi Önkormányzat osztja el. Azt hiszem, mindenki számára elég abszurd az a helyzet, hogy vannak források, esetleg az élet más területein, amelyek több résztvevőt közösen illetnek meg, és utána azt mondjuk, hogy csak az egyik résztvevő osztja el ezeket a bevételeket, az összes többi meg esetleg elmondhatja a véleményét.

Hogy ez mennyire nem pártpolitikai kérdés, és hogy mennyire nem a Fidesz problémájáról van szó, engedjék meg, hogy nagyon röviden ismertessem itt Hajdu László MSZP-s polgármester véleményét, aki a következőket mondja:

"Pillanatnyilag az a helyzet, hogy udvariasságból megkérdez bennünket a főváros, majd pedig saját maga dönt. Tehát például a forrásmegosztást évek óta általában egy vagy két kerület szokta támogatni, 20-21-22 pedig elveti, mégpedig indoklással veti azt el. Ezt az indoklást nem veszi figyelembe a főváros, nem is köteles, tehát függetlenül attól, hogy 20-21 kerület nem fogadja el a fővárosi forrásmegosztási javaslatot, a Fővárosi Közgyűlés azt csinál, amit akar, tehát nincs semmilyen partneri, sőt törvényi kényszer sem arra, hogy ő velünk tárgyalásba bocsátkozzon. A parlamentben is talán meg kellene szavazni mindegyik oldalról azt, hogy Budapest nem a Városháza utca 9-11-ből áll, hanem Budapest a 23 kerülettel együtt Budapest, és ezt együtt kell finanszírozni. Pillanatnyilag az van, legalábbis a gyakorlat mindenképpen az, hogy az önkormányzatunk a forrásának, a budapesti kerületek esetében, körülbelül 30-32 százalékát a forrásmegosztás szerint kapja. Biztonságot jelentene a '90-94-es állapot visszaállítása, hogy egy időben, tehát a fővárosi forrásmegosztás esetében meg kell egyeznie a fővárosnak és a kerületeknek, elegendő az 50 plusz 1 százalék, és ez korrekt dolog. Azt érnénk el vele, hogy egyenlő partnerek ugyanabból a büdzséből érkezett pénzt egyenlően osztanák el ugyanazon település polgárai javára, azaz Budapest javára. Pillanatnyilag ez nem így történik."

Ezt, tisztelt Országgyűlés, nem egy fideszes politikus, hanem a Fővárosi Önkormányzat, illetve a főváros területén működő egyik kerületi szocialista polgármester mondta.

Azt gondolom, ebből is érezhető, hogy az a fajta előterjesztés, amit én tettem, nem egy pártpolitikai előterjesztés, hanem valóban a kerületi önkormányzatok működését, stabil működését, kiszámíthatóságát szolgálja, és én nagyon remélem, hogy e mellé a javaslat mellé a parlament kétharmada csatlakozni tud, ezt támogatni tudja. És abban az esetben, hogy ha van rá lehetőség, akkor a Fidesz szívesen támogat - a főváros esetében is - egy olyan tárgyalássorozatot, amely esetleg több ponton is előrelépést jelenthetne a jelenlegi önkormányzati törvényhez képest.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 189 2001.03.07. 1:58  182-220

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, az Országgyűlésben sokan ismerik azt a viccet, amikor egy szovjet és egy magyar munkás kincset találnak munka közben, és azt mondja a szovjet munkás, hogy testvérem, osszuk el elvtársiasan. Mire a magyar munkás azt mondja: nem, egyenlő arányban.

Valami ilyesmi a helyzet most ebben a pillanatban a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok között is. Hogy ez mennyire így van, hadd olvassam fel szintén Hajdú Lászlónak egy mondatát: "Végül is egy úr a Fővárosi Közgyűlésben megadja a direktívát, mi aszerint kapjuk meg a pénzt, amit számítógépen a szobájában, egyes-egyedül, minden tanácsadó nélkül egy éjszaka alatt kiszámol. Másnap reggel faxon küldi, én pedig délután a testület elé terjesztem a költségvetésünk 20 vagy 30 százalékát kitevő tételt." Ezt mondja Hajdú László MSZP-s polgármester úr, de azt hiszem, az én ismereteim szerint meglehetősen sok kerületi polgármester és kerületi képviselő-testület ezzel az állásponttal ért egyet, mert ezt tapasztalja nap mint nap.

Bauer Tamás számsora egy ponton egyébként sántít, nevezetesen, hogy a Fővárosi Önkormányzat az elmúlt években egyre több dologra mondta azt, hogy beletartozik abba a bevételbe, amit el kell osztani a főváros és a kerületek között. Egyetlen példát hadd mondjak: a Fővárosi Önkormányzat például most kitalálta nem olyan régen, hogy a telek- és építményadót is be kellene tenni abba a kalapba, amely bevételeket utána el kellene osztani.

 

 

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

 

 

Ez azt jelenti, hogy például a telek- és építményadóból Kőbányának 1 milliárd forintja van, ami eddig csak Kőbányához folyt be. Ha ez bekerül a kalapba, és ebből adnak 600 millió forintot Kőbányának, 400 milliót eltesz a Fővárosi Önkormányzat, ez azt jelenti, hogy az a statisztika, amit Bauer képviselő úr említett, az javulni fog a kerületek javára, ugyanakkor Kőbánya például 400 millió forinttal rosszabbul jár.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 199 2001.03.07. 2:32  182-220

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Képviselő Úr! Ez a módosító javaslat igazán nem olyan hosszú: két paragrafusból áll, a 2. § a hatályba léptetés pontos időpontját tartalmazza - úgyhogy szerintem érdemes ezt elolvasni. (Bauer Tamás közbeszólása.)

Visszatérek még egyszer arra, amit Bauer képviselő úr az előbb elmondott. Azzal a számsorral, amit ismertetett, az a gond, hogy közben módosult a forrásmegosztásba bevont tételek köre. És a Fővárosi Önkormányzat ezt a jövőben is módosítani akarja. Ez a fő gond. Ezért azok a százalékok, amelyeket a képviselő úr említett, önmagukban nem mondanak semmit. Ezt, azt hiszem, az előbb elég nyilvánvalóan elmondtam. Ha bekerül a telek- és építményadó, és azt utána ugyanolyan arányban vagy a kerületek számára akár kedvezőbb arányban elosztjuk, mint addig, akkor is az történik, hogy százalékosan látszólag emelkedik az arány, de ezzel egyidőben a kerületektől súlyos százmillió forintokat vonnak el.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt hiszem, hogy ez egy teljesen demokratikus javaslat, több szempontból. Egyrészt a parlament kétharmada szükséges hozzá; másrészt azt mondja, hogy azoknak a kerületeknek, amelyeknek egy bizonyos bevételből részesedés jár, mondhassák el a véleményüket, állhassanak oda egy forrásmegosztási javaslat mögé, és ebben az esetben lépjen hatályba. Ön ezzel szemben azt támogatja, hogy a 23 kerületet, 24 önkormányzatot megillető bevételről egyedül a Fővárosi Önkormányzat döntsön. Azt hiszem, ha a Fővárosi Önkormányzat egy ilyen forrásmegosztást tisztességesen megcsinál, akkor nem kell félnie attól, hogy nem lesz 12 olyan kerület, aki e mögé a forrásmegosztás mögé odaáll. Ez a 12 kerület mindig megvolt, és ha a szocialista képviselői többséggel rendelkező kerületekkel önmagában sikerül megállapodnia a Fővárosi Önkormányzatnak, akkor kiiktathatja akár a polgári többségű kerületeket is. Semmiféle kormánypárti ármány nincs itt; egyszerűen arról van szó, hogy szeretnénk, ha a Fővárosi Önkormányzat megegyezne azokkal a kerületekkel, amelyekkel közösen kapják a pénzt.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 213 2001.03.07. 1:17  182-220

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy semmiféle finanszírozásról, új alapokra helyezésről itt nincs szó. Itt egyszerűen arról van szó, hogy az a fajta vélemény, amelyet a törvény szerint jelenleg is a Fővárosi Önkormányzatnak elméletben ki kell kérnie - ugyan ez nem sikerült, nem adott rá például az idei évben sem elegendő időt a Fővárosi Önkormányzat -, ez a vélemény erőteljesebben jelenjen meg, és igenis a fővárosi kerületek fele értsen egyet azzal a fővárosi forrásmegosztással, amely róluk szól.

 

 

(21.50)

 

Igazából csak arról van szó, tisztelt képviselő asszony, hogy a véleményezési jog egy kicsit erősebb legyen, és nem hiszem, hogy ehhez feltétlenül meg kellene várni a feladat- és hatáskörök átalakítását, mert ha a feladat- és hatásköröket átalakítjuk, akkor is az a helyes, ha egy demokratikus rendszerben azok, akiknek a pénzét osztják, beleszólhatnak abba, hogy hogyan osztják el a pénzt. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 84 2001.03.28. 4:31  81-89

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egyszerű helyzetben vagyok, ugyanis három módosító javaslat érkezett, a három módosító javaslat közül egyet szívesen támogatok - ez pontosítást jelent -, a másik kettőt ellenben nem támogatom.

Nem támogatom Perlaki Jenő országgyűlési képviselő úr javaslatát, mert én nagyon konkrétan csak arra igyekszem szorítkozni, hogy az 1990-94 között egyszer már fennálló állapotot visszaállítsuk. Bizonyára emlékszik rá a tisztelt Országgyűlés, ennek az állapotnak a megváltoztatására úgy került sor, hogy nagyon rövid idővel, egy hónappal az önkormányzati választások előtt, parlamenti konszenzus nélkül megváltozott az önkormányzati törvény. Mindenkinek ajánlom figyelmébe, hogy idézze vissza az akkori pillanatokat: akkor bizony az történt, hogy az ellenzék - mivel ezzel a változással nem értett egyet - kivonult, és az MSZP és az SZDSZ fogadta el ezt a változtatást, még egyszer mondom, nagyon csekéllyel az önkormányzati választások előtt, és nem konszenzusos alapon.

Úgy gondolom, hogy ez a rendszer 1990-94 között bebizonyította, hogy működőképes. Továbbra is mondom, arról van szó, hogy vannak bevételek, amelyek osztottan illetik meg a Fővárosi Önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat, és véleményem szerint nem igazságos az az elosztás, hogy ezek után az egyik részvevőnek azt mondjuk, ossza el úgy, ahogy jónak látja, a többi részvevő pedig esetleg elmondhatja a véleményét. Ez körülbelül olyanfajta osztozkodás, mint ami a KGST-időszakban volt a Szovjetunió és a KGST-államok között; azt gondolom, aki demokrata, nem gondolja, hogy ennek a dolognak így kell működnie. Semmi mást nem kívánunk, mint hogy az egyszer már működő rendszert végre állítsuk vissza. Azért nem támogatom Perlaki Jenő képviselőtársam javaslatát, mert eltér ettől a rendszertől, bonyolult szabályozást kíván bevezetni azzal kapcsolatosan, hogy hogyan kell számolni a forrásmegosztás során.

Bauer képviselő úr javaslatát sem támogatom, hiszen elhalasztaná ennek a rendszernek a bevezetését vagy visszavezetését. Azt hiszem, a demokráciához hozzátartozik az - és nyilván sok kerületi polgármester, pártállásra való tekintet nélkül, tehát nemcsak fideszes, hanem szocialista polgármesterek is támogatnak abban -, hogy igazából az a tisztességes megoldás, ha a kerületek is elmondhatják a véleményüket és megfogalmazhatják az álláspontjukat. Egyébként ebben az esetben még mindig erősebb a Fővárosi Önkormányzat pozíciója, hiszen ő tudja változtatni azt, hogy melyik tizenkét kerülettel akar megegyezni, és mindig nagyobb lehetősége van ebben az esetben a Fővárosi Önkormányzatnak, mint a kerületeknek.

 

(14.40)

 

Támogatom viszont Hajdu László képviselő úrnak a javaslatát. Hajdu László képviselő úr pontosította azokat az elképzeléseket, amelyek szerintem is benne vannak az általam benyújtott törvényjavaslatban. Hajdu László azt mondja, hogy ezeket az eljárásokat először a 2002. évi költségvetés elkészítésénél kell alkalmazni. Ezzel én messzemenőkig egyetértek, én is azt gondolom, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy a 2001. évi költségvetés elkészítésén már túl vagyunk, a törvényeket a 2002. költségvetési év elkészítésénél alkalmazni kell.

Azt gondolom, hogy ha a szabad demokraták is elolvassák a saját programjukat, amelyben a szubszidiaritás elvére helyezik a hangsúlyt, akkor szerintem ezt a javaslatot nekik is támogatni kell, hiszen itt egyszerűen arról van szó, hogy a döntések a megfelelő szinten szülessenek meg. Márpedig, ha a Fővárosi Önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat közösen illetnek meg bevételek és annak elosztásáról van szó, én azt hiszem, az az igazán demokratikus megoldás, ha ebben a döntő szót nemcsak a Fővárosi Önkormányzat, hanem a kerületi önkormányzatok is ki tudják mondani, illetve a döntő szót a kerületi önkormányzatok egyetértésével lehet kimondani.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 88 2001.03.28. 1:30  81-89

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden azért hadd mondjam el, hogy soha olyan későn nem fogadták el a forrásmegosztást és a költségvetést, mint az idei évben, úgyhogy arra gondolok, hogy ez azért némiképpen ellentmond Bauer képviselő úr szavainak. Még egyszer mondom, hogy az az alapvető elgondolás, és ezt alá szeretném húzni, hogy ha több résztvevőt közösen megillet egy bevétel, amiről közösen dönteni kell, akkor igenis legyen joga minden résztvevőnek ebben a döntésben részt venni.

És felhívnám Bauer Tamás képviselő úr figyelmét arra, hogy ebben a pillanatban a fővárosban azért az a helyzet áll fenn, hogy a Fővárosi Közgyűlés összetétele és a kerületi képviselő-testületek többsége megegyezik. Tehát nem egy pártpolitikai javaslatról van szó; egyszerűen elég az is, ha Demszky Gábor azokkal a kerületekkel, ahol hasonló pártállású többség van, mint a Fővárosi Önkormányzatban, meg tud egyezni. Sajnos Demszky Gábor, úgy tűnik, ezekkel a kerületekkel sem szívesen egyezne meg. Tehát aláhúznám, hogy itt nem pártpolitikai kérdésről van szó.

Az elmúlt időszakban egyébként Hajdu László képviselő úr hozzászólását és javaslatát az önkormányzati bizottsági ülésen hosszan idéztem, és azt hiszem, hogy az is az én érveimet támasztja alá.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 14 2001.04.19. 3:24  1-39

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási és tudományos bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt határon túlról érkezett Vendégeink! Az oktatási bizottság 18 igen szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül, egyhangúlag általános vitára javasolta a törvénytervezetet. Természetesen voltak észrevételek és voltak vitatott pontok. Többen elmondták azonban: fontos, hogy a pártok közös álláspontot tudjanak kialakítani. Fontos, mert a politikai konszenzus a társadalmi közvéleményt is befolyásolja, és fontos azért is, mert erősíti a magyarok érdekérvényesítő képességét a határon túl is.

Felvetődött azonban néhány vitatott pont is. Felvetődött például az, hogy túlzott várakozások fogalmazódtak meg az elmúlt időszakban a határon túl. A bizottsági ülésen azonban elhangzott, hogy a törvény előkészítése során a kedvezmények köre nem szűkült, hanem bővült. Hónapról hónapra több kedvezmény szerepelt a törvénytervezetben, mint azt megelőzően. Példaként hadd említsem a tankönyv- és taneszközvásárlást, amely februárban került be a törvénybe vagy a családtámogatási rendszerre vonatkozó szabályozást, amely csak az utolsó változatban szerepel.

Többen megfogalmazták a bizottsági tagok közül, hogy nem elég konkrét néhány támogatás megfogalmazása. Többen kifogásolták, hogy a határon túl bizonyos támogatásokhoz csak pályázati úton lehet hozzájutni. Ugyanakkor a vitában a bizottság tagjai tudomásul vették, hogy a Magyarországra szóló kedvezmények alanyi jogon járnak, a határon túli támogatásokra pedig pályázni kell. Ez azért fontos, mert külföldről teljesen támadhatatlan megoldás.

A bizottság tagjai ugyanakkor szükségesnek látják, hogy a pályázatok elbírálása normatív alapon kell hogy megtörténjen. Erre vonatkozóan felvetődött, hogy talán módosító javaslatok is szükségesek lesznek, mindenki szeretné azt látni, hogy nem egyedi elbírálás, hanem normatív elbírálás alapján fog megtörténni a családi támogatás, tankönyv-, taneszköz-támogatás és még sok minden egyéb.

Az is szóba került a bizottsági ülésen, hogy a törvényjavaslat összefogja azokat a határon túlra irányuló támogatásokat, amelyek már jelenleg is működnek. Itt némi vita bontakozott ki abban a tekintetben, hogy minden benne van-e ebben a törvényben, vagy vannak olyan, jelenleg is működő támogatások, amelyek ebben a törvényben nem szerepelnek. Felvetődött az oktatási bizottságban is az, hogy mennyire eurokonform ez a törvény. Elhangzott számos európai ország példája, elhangzott számos európai ország gyakorlata. Vannak kedvezmények a határokon túl élő németek, írek, spanyol ajkúak számára, úgyhogy Európában nem lesz egyedi a magyar gyakorlat.

A bizottság több tagja megállapította, hogy a törvényjavaslat nem old meg minden problémát, de jelentős lépés lesz. Az oktatási bizottsági vitában úgy tűnt, hogy megfelelő egyeztetések, módosítások után a törvény konszenzus közeli többséggel elfogadható.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 57 2001.05.08. 1:09  56-58

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A vita alapján kikértem a kerületi polgármesterek véleményét. Mintegy tizenegynéhány vélemény érkezett vissza hozzám. Azt kell mondjam, a kerületi polgármesterek többsége a javaslatot támogatja. Akik ellene voltak, azzal indokolták az ellenkezésüket, hogy az önkormányzati törvényt nem ezen az egy ponton, hanem több ponton kellene módosítani, és nem látják értelmét, hogy mindössze egy ponton változtassunk.

El kell mondjam, a törvényjavaslat továbbra is arról szól, hogy álljon vissza a '94 előtti állapot, azaz a kerületeknek is legyen beleszólása a kerületeket és a fővárost közösen megillető bevételek elosztásába.

Sokan emlegetik a parlamentben a szubszidiaritás elvét. A szavazásnál most kiderül, hogy a parlament igazságosan megadja-e a jogot a kerületeknek az őket megillető pénzeszközök elosztásra, az ebbe való beleszólásra, vagy a parlamenti többség továbbra is a főváros túlhatalmát tartja fent.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 212 2001.05.08. 2:49  211-216

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kőbánya és a XVII. kerület a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz tartozik. A tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a kőbányaiak és a XVII. kerületiek hátrányos helyzetben vannak azokhoz képest, ahol két-három kerületenként működik egy bíróság. Ez ügyben egyszer már kérdéssel fordultam Dávid Ibolya miniszter asszonyhoz. Írásbeli kérdésemre adott válaszában a miniszter asszony is megerősítette, hogy az egy bíróra jutó ügyek száma jóval meghaladja a kerületi bíróságok bíráira jutó ügyszámot, és a Pesti Központi Kerületi Bíróságon hatalmas ügyhátralék halmozódott fel.

Mondok néhány példát. A II. és a III. kerületben külön bíróság működik, a IV. és a XV. kerületben, a XVIII. és a XIX. kerületben, a XX., XXI., és XXIII. kerületben is külön bíróság működik. Emiatt a Pesti Központi Kerületi Bíróságon hosszabb az ügyek átfutási ideje is.

Nem tudjuk azt sem, hogy hogyan döntötték el, hogy mely városrészek esetén lehet önálló bíróság, és mely kerületek tartoznak a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz. Földrajzilag nem indokolható, hiszen például a IV. és a XV. kerület közelebb van a Markó utcához, mint a X. és a XVII. kerület. A népességgel sem lehet ezt magyarázni, hiszen a XVIII. és XIX. kerület lakóinak száma 165 ezer fő, a XX., XXI. és a XXIII. kerületben 170 ezer fő lakik, míg a X. és a XVII. kerületben összesen 166 ezer lakos él. Mindent összevetve, a kerületünk lakosai nem látják indokoltnak ezt a minket hátrányosan érintő helyzetet, és szeretnénk, ha egy önálló kerületi bíróságon gyorsabban intézhetnénk el ügyeinket.

Tudom, hogy 1988 őszén már a XVI. és a XVII. kerületi önkormányzatok képviselő-testületei is kezdeményezték egy XVI-XVII. kerületi bíróság létrehozását, ami elbukott, mert a javasolt ingatlan felhasználásával ez nem volt megoldható.

Tisztelt Államtitkár Úr! A probléma súlyos és sok embert érint. Kérdezzük ezért: lát-e esélyt az államtitkár úr arra, hogy a X., XVII. kerületben vagy a X., XVI., XVII. kerületben egy önálló kerületi bíróság kezdje meg működését?

A második kérdésem az, hogy mit tudnának tenni az önálló kerületi bíróságok érdekében az érintett önkormányzatok.

Várjuk államtitkár úr megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 414 2001.05.09. 10:53  344-445

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Itt a vita vége felé vissza akarok térni arra a kérdésre, hogy miért van szükség Magyarországon erre a törvényre. Ha ezt a kérdést feltesszük, akkor erre alapvetően két választ tudok adni. Úgy gondolom, a kérdésre adott válasz morális szempontokkal is indokolható, és úgy gondolom, Magyarország gazdasági érdekével is indokolható.

Aki járt már a határon túli magyarlakta régiókban, járt már Erdélyben, Kárpátalján, a Vajdaságban, úgy gondolom és ez az általános tapasztalatom, hogy másképp látja ezt a kérdést, megváltozik a szemlélete. Elég ehhez átélni kisebb történeteket is, elég szembesülni azzal, hogy néhányan több tíz kilométerrel többet hajlandóak csak azért autózni, hogy magyar MOL-kútnál tankoljanak, vagy elég elmenni, mondjuk, Kallós Zoltán népzenegyűjtő válaszúti kúriájába, ahol látjuk azt, hogy beépítették a tetőteret, elég puritán körülmények között ágyakat helyeztek el hihetetlen sűrűséggel egymás mellett, azzal a szándékkal, hogy hamarosan oda gyermekek fognak költözni. Igazán akkor szívszorító ez a történet, amikor megtudjuk, hogy ide 6 és 10 év közötti gyerekeknek kell költözniük, azért és csak azért, hogy magyar nyelven, az anyanyelvükön tanulhassanak. Nagyon sok hasonló történet van; Kőhalomban például szintén egészen hasonló a helyzet, de nagyon sok helyen Erdélyben és másutt is szembesülhetünk azzal, hogy például a magyar hagyományok, a magyar népzene, a magyar néptánc mit jelent a határainkon túl élő magyarok számára.

Déván van egy ferences árvaház, tulajdonképpen az egyetlen magyar nyelvű árvaháza Erdélynek. Itt is hihetetlen dolgokat tapasztalunk, de az egyik legszomorúbb történet, amikor elmondja a szerzetes atya azt, hogy aki nem ide kerül magyar nyelvű árvaként, az gyakorlatilag minden kapcsolatát elveszíti az anyanyelvével, és rengeteg magyar anyanyelvű árva gyerek van a különböző román nyelvű árvaházakban, és bizony az a szomorú helyzet, hogy sok gyerek érkezett ezekből az árvaházakból hozzájuk, akik már elfelejtettek magyarul, és románul sem tanultak meg. Nos, aki ilyen történetekkel találkozik, az azt hiszem, mindenképpen érzi azt, hogy valamit itt Magyarországon tenni kell, és morálisan mindenképpen indokolható ennek a törvénytervezetnek a benyújtása. Sőt Böjte Csaba ferences szerzetes atya arra is felhívta a figyelmemet, hogy minden magyar székely falu közepén ott áll az első és második világháborúban elesett hősi halottak emlékműve, és igazán nem ők tehetnek arról, hogy a határ túloldalára keveredtek. Tehát aki ezekkel a történetekkel találkozik, átéli ezeket, az indokoltnak találja ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztését.

A mai világban azonban ez nem elég. Ha hallgatjuk a rádióadásokat, olvasunk egy-két újságban megjelent olvasói levelet, akkor látjuk azt, hogy nagyon gyakori az a kérdés, hogy miért erre fordítjuk a pénzt. Nincs Magyarországon szegénység? Nincsenek Magyarországon problémák? Miért a határon túli, más országok állampolgáraira fordítjuk a magyar költségvetés pénzét?

Én úgy gondolom, hogy ennek a törvénytervezetnek a benyújtása gazdaságilag is indokolható. Alaposan végig kell azonban gondolni; a kiadások nagyon könnyen számíthatók. A Külügyminisztériumban készült egy becslés, hogy ez milyen összegbe kerül, és kijött az, hogy két év alatt körülbelül 8-9 milliárd forintba. De abból, hogy a szomszédos országokban élnek magyarok, rengeteg gazdasági haszna is van Magyarországnak. Ha példát akarnék mondani, akkor kicsit hasonlít ez a Forma-1-re. Ott is nagyon könnyű kiszámítani, hogy a Forma-1-es versenyfutam megrendezése Magyarországnak mekkora összegbe kerül, mennyit áldoz erre a költségvetés, és sokkal bonyolultabb kiszámítani, milyen hozadéka van a többlet turistabevételnek, hogyha elfoglalják a szálláshelyeket ezek a vendégek, több százezren itt töltenek el néhány napot Magyarországon. Ha alaposan utánaszámolunk, akkor kijön az, hogy ez a versenyfutam nem ráfizetéses, és érdemes megrendezni. Azt gondolom, érdemes utánaszámolni annak, milyen hozadéka van Magyarország számára, hogy a szomszédos országokban élnek magyarok.

Azt gondolom, nagyon sok számítás lát napvilágot Magyarországon például az agyelszívásról, hogy a képzett munkaerő külföldre, Nyugat-Európa, az Egyesült Államok irányába távozik Magyarországról, ez milyen gazdasági hátrányokat jelent Magyarországnak. Próbáljuk ennek a költségeit megbecsülni, és általában nem kis szám jön ki. Ha végiggondoljuk, akkor itt a Kárpát-medencében bizony ennek a folyamatnak a nyertesei vagyunk. Nagyon sok magasan képzett munkaerő áramlik be a Kárpát-medence országaiból Magyarországra. Ha megbecsülnénk azt, hogy ez mit jelent Magyarországnak, láthatnánk, hogy ez nem elhanyagolható. De nemcsak a magasan kvalifikált munkaerő esetében kell számolnunk, hanem egyéb képzett munkaerő is érkezik ezekből az országokból Magyarországra. Én azonban azt gondolom, mégsem az agyelszívás Magyarországnak a gazdasági érdeke, hanem Magyarország első számú gazdasági érdeke az, hogy ott maradjanak a magyarok azokban az országokban, ahol születtek, meg tudjanak maradni a szülőföldjükön.

 

(22.50)

 

Ha belegondolunk az elmúlt évek adataiba, a magyar vállalkozások egyre izmosodnak, egyre erősödnek, és ha megnézzük az adatokat, akkor évről évre növekszik a tőkekivitel aránya is, ha nem is minden évben egyenletesen, de ez a növekedés azért folyamatosan bővül.

Ezekben az országokban azért tudjuk mindannyian, hogy nem mindig az európai normáknak megfelelő az ügyintézés, és bizony, itt hatalmas gazdasági versenyelőnyt jelent az, hogy a magyar vállalkozások, amelyek elindulnak a határon túli országokba, anyanyelvünkön jól beszélő, képzett, ottani viszonyokat jól ismerő munkaerőt találnak. Ez olyan versenyelőnyt jelent, ami, azt hiszem, talán valamilyen mértékben ellensúlyozza azt, hogy a magyar vállalkozások, amelyek elindulnak Románia, Ukrajna, a Vajdaság, Jugoszlávia irányába, azok talán kevéssé tőkeerősek, mint nyugat-európai társaik, hiszen van egy nagy versenyelőnyük. Ez a versenyelőny az, hogy anyanyelvükön beszélő, ottani viszonyokat jól ismerő embereket találnak.

Azt gondolom, hogy ez hosszú távon mindenképpen pozitív hatással van, nem elhanyagolható pozitív hatással van Magyarország gazdasági életére. Ebből Magyarország profitál, a magyar vállalkozók profitálnak, és mindezeken túl hozzájárul a térség gazdasági fellendüléséhez.

Ha ezt elfogadjuk, hogy ez Magyarországnak gazdasági érdeke, akkor azt gondolom, mindenki számára egyértelmű, hogy kulcskérdés az oktatás. Itt egy paradigmaváltást kellett végrehajtani, vagy paradigmaváltásra van szükség.

A szülőföldön való tanulásra kell fordítani a források nagy részét, arra kell fordítani az energiát. Több mint tízezren tanulnak itt Magyarországon határon túli magyarok. Az a tapasztalat az elmúlt tíz év alapján, hogy akik itt tanulnak, itt végzik egyetemi, főiskolai tanulmányaikat, azok számára nincs visszaút, azoknak a nagy része itt marad Magyarországon. Tulajdonképpen ebből az adatból is következik az, hogy ha megnézzük a statisztikákat, akkor azt tapasztaljuk, hogy szinte kivétel nélkül, az összes környező országban a fiatalabb generációkban a diplomával rendelkező magyarok aránya körülbelül fele vagy a felét alig haladja meg a többségi nemzetben lévő diplomások arányának.

Még egyszer mondom: ennek két oka van. Egyrészt nehezebb magyarul tanulni, a magyar anyanyelvűek hátrányban vannak az oktatási rendszer folyamán, másrészt viszont aki a tanulmányait Magyarországon fejezi be, azoknak a döntő része itt marad. Tehát itt mindenképpen azt a kormány által követett helyes utat kell folytatni, hogy igenis, a környező országokban kell megteremteni az oktatás alapfeltételeit. Ha ezt nem tesszük meg, akkor probléma van.

Fel kell építeni az egyetemet, fel kell építeni a magyar nyelvű felsőoktatás lehetőségét az összes környező országban egytől egyig, mert nem megoldás, hogy Magyarországon tanulnak. Sokat javult a helyzet, de probléma még most is rengeteg van, sokkal kevesebben tanulnak magyarul, mint azt a népességarány indokolná.

Mondok egy-két példát. Gyergyószentmiklóson Kolozsvárról egy kihelyezett tagozat kezdte meg a működését, az ottani törvényeknek megfelelően évfolyamonként három csoportban, a három csoportból kettő magyar, egy pedig román nyelven tanul. Az a probléma, hogy Gyergyószentmiklós majdnem színmagyar település, és a románul tanuló csoportokba is magyar diákok járnak. De elmehetünk más irányba is, például az utolsó népszámlálás adatai alapján Párkány lakosságának 73 százaléka magyar, de ha megnézzük, az általános iskolában milyen arányban tanulnak magyarok... (Az elnök jelzi az idő leteltét.), akkor látjuk, hogy az arány ennél sokkal rosszabb.

Azt gondolom, hogy a státustörvény lelke az oktatás, és itt nagyon jelentős előrelépések vannak, és bízhatunk abban, hogy lényegesen többen fognak magyar iskolába iratkozni, mint ahányan eddig jártak.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 64 2001.05.10. 5:10  1-67

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! 1990-ben egy korosztály 8 százaléka járt felsőoktatási intézménybe, 2000-ben ez a szám 34,6 százalék volt. Ezzel párhuzamosan egyébként csökkent a szakképzésben részt vevők létszáma is, és több szakképző intézmény gimnáziumi osztályokat kénytelen indítani, hogy a férőhelyeit valahogy megtöltse.

Azt gondolom, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy milyen változások történtek az elmúlt tíz évben, és tegyük hozzá azt, hogy a szakképzési alap összege, mint arról már szó volt, jelentősen növekszik. Reálértékben szinte évről évre növekszik, és ez idén is valószínűleg így lesz, sőt talán minden eddiginél nagyobb mértékben növekszik, hiszen a KSH adatai szerint a bérnövekedés valahol 18 százalék körül volt az első két hónapban 2000 első két hónapjához képest. (Csige József: Infláció!) Azt gondolom, ha ezeket a mozaikokat egymás mellé rakjuk, akkor alapvetően eljuthatunk oda, hogy átgondolhatjuk, a megváltozott körülményekre való tekintettel végiggondoljuk-e ezt a törvényt avagy sem.

 

 

(11.20)

 

Úgy gondolom, helyes döntés született, hiszen ez a folyamat, amelyre céloztam, nem állt meg. Tehát ez a 34,6 százalék, aki 2000-ben felsőoktatási intézményben tanult, a következő években tovább fog növekedni. Nem hiszem, hogy helyes az az elgondolás, hogy egy törvényt, ami teljesen más körülmények között született, fenntartunk annak ellenére, hogy teljesen átalakultak a körülmények.

Itt vetődött fel az a kérdés, hogy a középfokú szakképzésre jutó összeg mily mértékben fog csökkenni és mily mértékben fog ebből a tortából szeletet hasítani magának a felsőoktatás. Ha minden lehetséges forrást a felsőfokú oktatás irányába terelünk, amire a törvény lehetőséget ad, akkor az összes forrásnak körülbelül egyharmada, egyharmadnál valamivel nagyobb mértéke irányulna a felsőoktatásba. Nyilvánvaló, hogy nem lesz ennyi, nem fog ennyi a felsőoktatásba áramlani. Azt hiszem, az a reális szám, hogy a rendelkezésre álló összeg mintegy 10-15 százaléka fog az elkövetkező évben a felsőoktatás irányába elmozdulni. Azt hiszem, ha ezt összevetjük azokkal az adatokkal, ami az oktatási struktúra átalakításából adódik, akkor ez a szám semmiképpen nem túlságosan magas.

A szakképzésnél képviselőtársaim említették, hogy előny a szoros gazdasági kapcsolat a középfokú szakképzésnél. Én azt gondolom, hogy ez a felsőoktatásnál pontosan ugyanígy van, a felsőoktatásra is igen pozitív hatással lesz, ha szoros kapcsolatot alakít ki éppen a szakképzési alapon keresztül a gazdasággal. Tehát erre a pontra összefoglalóan én azt tudom mondani, hogy mindenképpen, az elmúlt tíz év változásait figyelembe véve itt volt az idő ennek a törvénymódosításnak a beterjesztésére.

A második gondolat, amihez hozzászólnék, a regionalitás. Sok érv pro és kontra elhangzott, és én azt hiszem, azon túl, hogy az EU elsősorban régiókban gondolkodik, van egy nagyon fontos érv, ami az oktatási bizottság ülésén elhangzott: megyei szinten nem építhető fel a teljes szakképzési rendszer, tehát meghaladja ezt a szintet. Ha valamilyen módon a szakképzést megfelelő módon koordinálni szeretnénk, összehangoltan szeretnénk működtetni, akkor ebben az esetben igenis szükség van egy megyénél nagyobb hatókörű szervezetre, minden megyében nem építhető ki - még egyszer mondom - a teljes szakképzési rendszer.

A harmadik probléma, amire utalni szeretnék, hogy 3 százalékról 5 százalékra növekszik a működési költség, és én abban egyetértek az ellenzékkel, hogy ez a 2 százalék nem kis pénz. És elméletben egyet is lehetne érteni azokkal a felvetésekkel, amelyeket ellenzéki képviselőtársaim megfogalmaztak, ugyanakkor szerintem - és ajánlom a parlamentnek, hogy vizsgáljuk meg, a pénz mire megy - a mai helyzet az, hogy nincs a gyakorlatban semmilyen ellenőrzés. Az APEH ellenőrizheti, hogy pénzügyileg rendben költötték-e el ezt a pénzt, más ellenőrzés nincs, szakmai ellenőrzés nincs. Ha a 2 százalékot - úgy, ahogy a törvény beterjesztői ezt elképzelik - az indokolja, hogy a pénz felhasználását szakmai alapon is ellenőrizni lehet, akkor én azt gondolom, hogy ez egy helyes irány, és a 2 százalék olyan költség, amely többszörösen megéri, hiszen ha a hatékonyság ennél jelentősebb mértékben javul, márpedig ha van valamiféle ellenőrzés, akkor a hatékonyság javulni fog, akkor biztos, hogy ezt a pénzt az intézmények hatékonyabban fogják elkölteni, és azt hiszem, hogy ez mindenkinek az érdeke.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 68 2001.05.10. 1:03  67-127

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr; rövidebben fogok szólni. Tisztelt Országgyűlés! A kormány törvényjavaslatot nyújtott be az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem megalapítására. Ezt már régebben megkapták a parlamenti képviselőtársaim. Bár az Oktatási Minisztérium jogászai szerint jogilag ez a beterjesztett törvényjavaslat megállja a helyét, én úgy gondolom, hogy jogilag mindenképpen tisztább helyzetet, átláthatóbb viszonyokat teremt, ha ezt a kérdést a felsőoktatási törvényen is átvezetjük. Ezért nyújtottam be ezt a törvénymódosító javaslatot. A bizottsági ülésen felvetődött egy-két probléma. Úgy gondolom, hogy e problémák egy része jogos, és ezeket a problémákat orvosolni lehet a módosító javaslatokban.

Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a módosító javaslataikkal, jobbító szándékú észrevételeikkel ezt a javaslatot támogassák. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 122 2001.05.10. 0:35  67-127

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Hadd javasoljam, hogy ennél a vitánál most zárjuk le ezt a Bokros-csomagot, de Balla képviselőtársam mentségére azért hadd mondjam el, hogy ez nem teljesen úgy kezdődött, hogy ő felállt és erre hivatkozott, hanem Bauer Tamásnak volt egy olyan hozzászólása, aminek az égvilágon semmi köze nem volt a témához, és erre született ez a válasz.

De én egyetértek mindazokkal, akik azt mondják, hogy lehetőleg a témáról beszéljünk, és azt, hogy az alkotmányosság hogy állt ebben a ciklusban meg az előző ciklusban, meg kell vitatni, csak nem ennek a keretében, ha kérhetem.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 126 2001.05.10. 2:52  67-127

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ez az általam benyújtott törvénymódosító javaslat nagyon szorosan kapcsolódik egy másik törvényhez, amelynek a tárgyalását bizottsági ülésen mintegy négy héttel ezelőtt kezdtük meg. Négy héttel ezelőtt a bizottsági ülésen Pálinkás József államtitkár úrhoz az volt az első kérdés, hogy miért nem a felsőoktatási törvény keretében próbálja a kormány megoldani ezt a problémát. Akkor úgy értelmeztem, hogy Pálinkás József államtitkár úr körülbelül azt a választ adta, amit most elmondott, tehát hogy ez egy olyan egyetem, egy olyan felsőoktatási intézmény lesz, amely szoros értelmezésben a felsőoktatási törvényben levő kritériumoknak nem felel meg, ezért gondolják, hogy ezt a jogi problémát egy külön törvényben kívánják megoldani.

A mai vitában nagyon sok dolog összekeveredett. Összekeveredtek olyan vélemények, amelyek igazából nem ehhez az átvezetéshez, hanem egyáltalán a német nyelvű egyetem létrehozásához kapcsolódnak. Én mindössze arra próbáltam megoldást találni, amit ellenzéki képviselőtársaim is felvetettek, hogy mindenképpen szerencsés lenne átlátható kapcsolatot teremteni a felsőoktatási törvény és a kormány által benyújtott törvény között.

 

(12.40)

 

Ezért született meg ez az indítvány, és ahogy a vitából most is kitűnik, és mint ahogy már az előterjesztésemben jeleztem, bizony ez az előterjesztés egy-két ponton módosításra szorul. Ezzel együtt úgy gondolom, megoldható, hogy a parlament a felsőoktatási törvényt úgy módosítsa, hogy az mindenféle alkotmányossági próbát kiálljon. Biztos vagyok abban, hogy ezek a módosítások meg fognak születni.

A bizottsági ülésen mintegy négy héttel ezelőtt, amikor először foglalkoztunk ezzel a problémával, az ellenzék részéről többször is elhangzott, hogy elméletben nem ellenzik, elméletben nincs kifogásuk az ellen, hogy létrejöjjön egy német nyelvű egyetem, de mindenképpen szükségesnek látják, hogy ez valamiféleképpen a felsőoktatási törvényen is keresztül legyen vezetve. Az én javaslatom ezt a célt szolgálta. Köszönöm az észrevételeket, a szükséges módosításokat meg fogjuk tenni és remélem, hogy a részletes vitában már kicsit kisebb lesz a vita közöttünk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
208 44 2001.05.11. 1:42  1-109

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy ha visszagondolunk a Bokros-csomagra, nem hiszem, hogy erről helyes túlságosan sokat beszélni (Szabó Sándorné közbeszólása.), de azért az az állítás, kedves Bauer képviselő úr, hogy a Bokros-csomag a szegényeket támogatta, azért mégiscsak erős.

Mert gondoljuk végig, mi lett a Bokros-csomagnak, mondjuk, az egyik eredménye!. Nézzük meg, hogyan változtak például a nem túlságosan gazdagnak tekinthető nyugdíjasok nyugdíjai! Bizony az egyik legnagyobb árat a nyugdíjasok fizették a Bokros-csomagban. Nézzük meg, hogyan változott a nyugdíjuk - a nyugdíjak elvesztették-e reálértékük körülbelül 15 százalékát? Vagy nézzük meg, hogy a közalkalmazottak bérei, a pedagógusbérek hogyan alakultak a Bokros-csomag következtében! Bizony, kedves Bauer képviselőtársam, egyáltalán nem igaz az az állítása, hogy a Bokros-csomag elsősorban a gazdagabb rétegeket terhelte - ez nem igaz!

Nézzük meg, hogy a születések számában az ön által említett Bokros-csomag mit okozott! Nézzük meg, hány gyerek született '94-ben, '95-ben, '96-ban, és akkor lehet látni, hogy a Bokros-csomagnak milyen következményei vannak. Való igaz, kedves Bauer képviselő úr és ellenzéki képviselőtársaim, hogy az MSZP-SZDSZ-kormányzás 9. hónapjában előállt egy olyan helyzet, hogy bizonyos megszorításokra szükség volt. De ezeket a megszorításokat önök úgy hajtották végre, hogy a legnagyobb vesztesei a szegényebb társadalmi rétegek közül kerültek ki. És ennek a következménye volt az, hogy az (Bauer Tamás: Olvasd el a Tárkit!) olló a leggazdagabb rétegek és a legszegényebb rétegek között az önök kormányzása alatt igen jelentősen növekedett. (Béki Gabriella: Ez tényleg nem igaz! - Bauer Tamás: Olvasd el a Tárkit!)

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
208 92 2001.05.11. 10:31  1-109

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is hadd kezdjem azzal, hogy Hegyi Gyula képviselőtársam önmagával keveredett ellentmondásba. Ha keményebben akarunk fogalmazni, akkor önmagát leplezte le, hiszen a második idézet teljesen másról szólt, mint amit először mondott.

A második idézetben benne volt az, kedves képviselőtársam, hogy a felhalmozott tudás is például a polgárság egyik ismertetőjele lehet, és úgy gondolom, hogy már csak az, aki írni-olvasni tud, egyértelműen valamiféle tudással rendelkezik, sőt ellenzéki képviselőtársaim sem vitatták, hogy a szegénység felszámolásának egyik legfontosabb lehetősége éppen a tanulásban rejlik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen túl valóban úgy gondolom, hogy komoly különbség van a jobbközép és az előző kormány szociálpolitikája között. Hegyi Gyula szavaival: nyugdíjasoknak, szegényeknek, diákoknak, munkavállalóknak, azt hiszem, egyértelműen kedvezőbb az a fajta szociálpolitika, amit ez a kormány folytat. Elég csak megnézni a statisztikákat: mi történt például a nyugdíjasokkal az előző négy évben, és hogyan változtak a nyugdíjak ebben az évben?

Persze, lehet azt mondani, tisztelt képviselőtársam, hogy más volt a gazdasági helyzet, de az az igazság, hogy ha mondjuk, a GDP-növekedéssel vetjük össze, azzal állítjuk arányba azt a nyugdíjcsökkenést, a nyugdíjnak azt az értékcsökkenését, ami az önök kormányzása alatt bekövetkezett, meg a mostani GDP-növekedéssel állítjuk arányba a nyugdíjak növekedését, ezzel korrigáljuk, akkor is teljesen egyértelműen látszik a különbség.

De filozófiai különbség is van. Az előző kormány a segélyezésben látta a szegények felemelésének egyetlen lehetőségét, és valóban a legszegényebb rétegekre koncentrálva próbált valamiféle segélyezési rendszert kialakítani. Mi ebben nem hiszünk. Legalább három fontos problémát látunk pusztán a segélyezéssel kapcsolatban: egyrészt visszafogja a gazdaságot, hiszen abban teszi érdekeltté az embereket, hogy ne dolgozzanak többet, hiszen ha a család egy főre jutó jövedelme véletlenül átlépi a 15 500 forintot, abban a pillanatban elesik a családi pótléktól; vagy a feketegazdaság irányába irányítja a jövedelmeket, hogy rejtse el, és akkor még az állami támogatásokra is igényt tarthat. Ráadásul még társadalmi feszültségeket is gerjeszt, hiszen a társadalom egyes rétegei azt élik meg, hogy bizony egyes rétegek kerülőutakon részesülnek azokból a javakból, amelyeket ők megtermeltek.

 

(14.30)

 

Én azt gondolom, hogy a két társadalomfilozófia között a különbséget nagyon jól szimbolizálja az a vita, ami a családi pótlék iskoláztatási támogatása környékén lezajlott. Az ellenzék azt mondta, hogy ne alakítsuk a családi pótlékot iskoláztatási támogatássá, mert azok a szerencsétlen gyerekek, ahol a szülők nem járatják iskolába a gyermekeket, elesnek a családi pótléktól, és ebből milyen problémák lesznek.

A kormánypártok, a koalíció azt mondta, hogy nem megoldás, ha a gyermeket 18 éves koráig segélyezzük, és ez alatt elvégzi a harmadik vagy negyedik osztályt, hiszen iskolába se kellett járnia, mert utána ez a gyermek miből tud megélni. Meg tud élni továbbra is segélyekből, vagy meg tud élni lopásból, rablásból - egyáltalán nem megoldás ilyen módon a segélyezés.

De ugyanezt a vitát folytattuk le, mondjuk, az önkényes lakásfoglalók esetében is. Az ellenzéki padsorokból többen felháborodtak, hogy azokat, akik feltörtek egy lakást, és önkényesen elfoglalták, nemcsak bírósági úton, hanem ennél rövidebb úton is ki lehetett lakoltatni. Mi azt mondjuk, hogy azok a megoldási módok, amelyeket ellenzéki képviselőtársaink felvetettek, nem megoldások a szegénységre.

A tanulásra ösztönzés, a munkára ösztönzés az elsődleges feladat, hiszen hosszú távon csak a tanulással és a munkával lehet kitörni a szegénységből. Átmenetileg szükség van a segélyezésre, ezt nem vitatja senki, de az igazi kitörési pontot nem ez jelenti. A tanulás, az én szakterületem ebből kifolyólag különösen fontos. S ha megnézzük, hogy milyen folyamatok történtek a rendszerváltás óta a magyar társadalomban, mondjuk, az oktatás területén, akkor egy különösen szomorú statisztika az, amire például Szabados képviselőtársam is utalt. Ma a kistelepülési iskolában a nyolcadik osztályt elvégzett gyermekek tudásszintje nem éri el a fővárosban végzett nyolcadik osztályosok tudásszintjének 60 százalékát. És itt az igazán nagy probléma, mert ez a polarizáció az oktatási rendszeren belül évről évre növekedett, legalábbis a monitorvizsgálatok szerint.

Azt hiszem, hogy abban egyetérthetünk, hogy ennek a tudásszintkülönbségnek a szétnyílása mindannyiunk közös érdeke, mert így is látjuk (Bauer Tamás: Összezáródása.), bocsánat, a szétnyílás megállítása mindannyiunk közös érdeke, ezért én azt hiszem, hogy ha megvizsgáljuk, hogy milyenfajta oktatáspolitikát folytatott a mostani kormány, és milyenfajta oktatáspolitikát folytatott a Fidesz, akkor látszik, hogy nyugat-európai értelemben ez többé-kevésbé egy baloldali oktatáspolitikával írható le. Mert mi is a nyugat-európai értelemben vett baloldali oktatáspolitika lényege? Nézzük meg például a skandináv országokat! Hosszú ideig, 8-9 évig egységesen, egyben kívánják tartani a gyerekeket, mégpedig azért, mert a társadalmi mobilizáció lehetősége így sokkal nagyobb.

Mit történt Magyarországon? Egy rosszabb rendszer alakult ki, mint az a rendszer, amikor négy osztály után különválnak a gyerekek életútjai, hiszen sajnos már az első osztályt úgy választják a gyermekeknek a szülők, hogy amelyik iskola nem tudja megtartani ötödik osztályban vagy hetedik osztályban a gyermekeit - mert a legjobbakat elviszik egy jobb iskolába, hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumba -, oda már be sem íratják a gyerekeket. Olyan mértékű szegregáció zajlott le a magyar oktatási rendszerben, ami szinte egész Európában példa nélküli. Ez sajnos hosszú távon nagyon nagy problémát fog jelenteni, hiszen már a gyerek beiratkozási pillanatában eldől az, hogy milyen életesélyekkel vág neki az életnek. Éppen ezért próbáltunk több lépést is tenni.

A kistelepülések irányába volt kedvező lépés a normatívák emelése. Az ellenzék többször kifogásolta, hogy ez a személyi jövedelemadó rovására történt. Való igaz, korlátozott források álltak rendelkezésre, de a kistelepülések mindenképpen jól jöttek ki ebből. Az 1200 fő alatti településeknél kiegészítő normatívát vezettünk be, 46 ezer forint volt ez az előző évben. Azt gondolom, hogy ez is próbálta csökkenteni azokat a különbséget, amik a kistelepülési és a városi iskolák között fennálltak.

Tehetséggondozó programokat indítottunk, ilyen az Arany János-program. Mi is láttunk benne problémákat, javasoltunk is változtatásokat; ilyen a roma program, a Bursa Hungaricáról már volt szó, de itt is az önkormányzati forrásokkal növekedett a diákok támogatására szolgáló források nagysága.

Engedjék meg, hogy a romákról néhány szót még szóljak, a mai vitában is több szó esett róluk. A rendszerváltozás után kiderült, hogy nincs valódi integráció, szinte nincs értelmiség, a munkaerőpiacon nincs eladható képzettségük. Sajnos, hasonló a helyzet Csehországban, Szlovákiában, Romániában, Jugoszláviában. Ha végignézünk a rendszerváltás után az országokon, elmondhatjuk, hogy ez valószínűleg nem a most uralkodó, most regnáló kormányok bűne, ez a szocializmus cigányságpolitikájának a csődje. Látens integráció volt, nem volt értelmiség, nincs eladható végzettség, és az az igazság, hogy segélyezéssel ugyanezt az állapotot tudnánk kitölteni, kihúzni.

Azt gondolom, hogy itt is az egyetlen lehetőség... - és ebből a szempontból örvendetes, hogy az ösztöndíjjal támogatott roma diákok száma többszörösére nőtt. Saját tapasztalatom szerint azt kell hogy mondjam, hogy ahol én megfordultam, és ezt említettem, a társadalomban mindenütt pozitív fogadtatása volt ennek, hiszen a társadalomban mindenki tudja, hogy ezt a problémát kezelni kell. Azt hiszem, hogy a társadalomban érzik azt, hogy ez egy olyan kezelési út, amely valós társadalmi integrációhoz vezethet.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a közoktatásról már elég sokat beszéltünk, az iskolarendszerről még szólnék néhány szót. Az iskolarendszerben nagyon sajnálatos problémák alakultak ki, de itt is hadd hívjam fel a figyelmet, hogy nagyon sokan a parlamenti ellenzékben a hátrányos helyzet problémáiról tesznek említést, ugyanakkor, amikor az iskolarendszer olyan sajnálatosan alakult át Magyarországon, nem emelték fel a szavukat, holott az iskolarendszer átalakulásának egyik következménye az, hogy a hátrányos helyzetű rétegek ma sokkal hátrányosabb helyzetben vannak, mint a rendszerváltozás pillanatában voltak. Azért volt szükség, tisztelt képviselőtársaim, a kerettantervek bevezetésére is, hogy a szétnyíló ollónak a nyílását valamilyen módon visszafogjuk és megállítsuk.

Még nagyon röviden néhány mondatot a felsőoktatásról. Szóba kerül már a tandíj eltörlése, nagy vita volt róla. Lamperth Mónika képviselőtársam említette a diákhitelrendszerrel kapcsolatos problémákat. Valóban van probléma, lehetne erre nagyobb összeget is áldozni, ugyanakkor én azt hiszem, hogy mivel limitálva van, és 6 százaléknál többet a fizetésből nem lehet levonni, én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy nagyon-nagyon sokan igénybe fogják venni ezt a kedvezményt.

Költségtérítéses képzés, gyesen, gyeden lévő kismamák ingyenesen tanulhatnak. Azt gondolom, hogy ez mind pozitív.

Még egyszer azt akarom kiemelni, hogy átmeneti megoldásokat szolgáló segélyezéssel szemben a valódi társadalmi integrációra, a szegénység valódi csökkentésére a Fidesz szerint csak a tanulással és a munkával lehet tartós eredményeket elérni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 66 2001.05.28. 1:06  25-89

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igazán rövid leszek. Tisztelt Ház! Itt sokszor elmondhatjuk egymásnak, hogy mi szerepelt az előző törvényben meg az előző törvényekben, de az az igazság, hogy a szakképzési törvényben pontosan ez a megfogalmazás szerepelt, onnan vették át, és pontosan úgy van itt is megfogalmazva, mint ahogy meg van fogalmazva a szakképzési törvényben.

Tehát itt igazán sorolhatjuk egymásnak a pro és kontra érveket, de Csizmár úr az előző ciklusban választott parlamentben is benne volt, s ha ezt a megfogalmazást homályosnak találta, akkor ott is jelezhette volna, de azt hiszem, nincs ennek különösen sok értelme.

A miniszter úr is egyértelműen elmondta, és valóban ez az igazság, hogy pontosan az a fajta megfogalmazás, amelyet önök is alkalmaztak, került át ebbe a törvénytervezetbe is. Szerintem ezt a vitát le lehet zárni. Lehet azt mondani, hogy ez nem volt így jó, lehet erre példákat mondani. Ez nem történt meg, de itt nincs változás, tehát semmiféle centralizációról és egyébről nem érdemes beszélni. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 70 2001.05.28. 1:27  25-89

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Göndör István Képviselő Úr! Azt mondta, ha jól értettem, hogy az MSZP és a Fidesz filozófiailag különbözően áll a problémához.

Csak hát még egyszer hadd húzzam alá, hogy amikor az MSZP kormányon volt, pontosan ugyanezeket a megfogalmazásokat tette a törvénybe, és pontosan ugyanezen filozófia mentén dolgozott. Hadd kérdezzem meg, hogy ha a törvénytervezetben ezen a területen nincs változás, egy új szervezet bejön és ugyanolyan módon áll fel, ahogy önök megfogalmazták, s ugyanolyan módon születnek a döntések, mint eddig, akkor én szeretném látni, hogy mi a filozófiai különbség. Lehet mondani, hogy az MSZP-nek abban a pillanatban, ahogy ellenzékbe kerül, megváltozik a filozófiája, és szeretné decentralizáltan meghozni a döntéseket. De amikor önök közül ült például Kiss Péter a miniszteri poszton, ahol ezekről a pénzekről döntöttek, akkor az MSZP filozófiája semmiben, de semmiben nem különbözött a mostani törvénytervezet filozófiájától. Tehát szerintem nem jó, ha így vitatkozunk egymással.

Ez a rész igazából, még egyszer aláhúzom, nem változott az eddigi gyakorlathoz képest, úgyhogy nem kell mögémagyarázni semmit. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 84 2001.05.28. 1:58  25-89

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ezt a vitát a bizottsági ülésen egyébként már lefolytattuk, de még egyszer hadd emeljem ki azokat a vitában elhangzott érveket, amelyeket ott elmondtunk.

Gyakorlatilag semmilyen, de semmilyen ellenőrzés, semmilyen szakmai ellenőrzés nem volt. Olyan, hogy az APEH ellenőrizte a számlákat és megnézték, hogy benyújtottak-e számlákat, olyan valóban volt; de szakmailag, hogy úgy használták-e fel a pénzt, arra használták-e fel és valóban szükség volt-e arra úgy, ahogy arra a pénzt igényelték, azt az ég egy világon senki nem nézte. Azt hiszem, mivel itt nem kis összegről van szó - ha megnézzük az egész alapot, akkor az valóban több tízmilliárd forint, az idén talán még a 40 milliárd forintot is eléri ez az összeg összességében -, feltehetjük azt a kérdést és fel is kell tenni, el szabad-e költeni ezt a pénzt úgy, hogy gyakorlatilag senki nem néz utána, senki nem ellenőrzi, hogyan költjük el ezt a pénzt. Az a válasz született, hogy nem, ekkora összegnél mindenképpen szükség van valamekkora ellenőrzésre, ez elhangzott a bizottsági ülésen. És ha elfogadjuk, hogy szükség van ellenőrzésre, akkor nyilvánvaló, hogy abból a 3 százalékból, ami eddig csak a pénzosztásra biztosította a fedezetet, ezt nem lehet megtenni.

Azt mondom, hogy ha ez a pénz ellenőrzötten, szakmai módon ellenőrzötten kerül kiosztásra, akkor ebben az esetben ennek a pénznek a felhasználási hatékonysága erőteljesen megnövekszik, ami a szakképzésnek összességében sokkal-sokkal többet használ, mint amennyit ezen a 2 százalékon veszít.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 112 2001.05.28. 3:09  89-112

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt kell mondanom, hogy a vitán részben túl vagyunk, illetve már teljesen, sőt a vitán már akkor túl voltunk, amikor ezt a vitát megkezdtük, ugyanis a tisztelt Ház elé már került egy törvény, amely az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem megalapításáról szól.

Ennek a benyújtott törvénytervezetnek, módosító javaslatnak, amelyet a felsőoktatási törvényhez benyújtottam, egyetlen célja volt, hogy ne bonyolult jogszabály-hierarchiai elemzések után lehessen eldönteni, hogy mi is a helyzet az Andrássy Gyula Egyetemmel, hiszen - ahogy Sáringer professzor úr utalt rá - ellentmondás volt a felsőoktatási törvény és a benyújtott törvény között. Az egyetlen célja az volt, hogy ezt az ellentmondást megszüntessem, és mindenki számára egyértelmű legyen a felsőoktatási törvény áttanulmányozása során is, hogy hol helyezkedik el a magyar jogstruktúrában az Andrássy Gyula Egyetem.

Holnap az Andrássy Gyula Egyetemről szavazni fogunk, és azok a kérdések, amelyek most is előkerültek, már eldőltek. Szinte természetes, hogy a mai napon ezek a kérdések újra előkerültek, és lefolytattuk ugyanazokat a vitákat, mint a másik törvény esetében, de ezek a viták értelemszerűen már meghaladottak. Ha holnap a parlament szavaz az Andrássy Gyula Egyetem megalapításának ügyében, akkor lehet persze itt felvetni, hogy jó lett volna a felsőoktatási törvényben ezt elhelyezni, ott megfogalmazni, ugyanakkor már túl vagyunk rajta, a kormány más jogi megoldást támogat, más jogi megoldást talált ki az Andrássy Gyula Egyetem megalapítására. Az én elképzelésemtől egyébként nem állt volna távol, hogy a felsőoktatási törvényben ezt szabályozzuk, de még egyszer mondom Bazsa képviselő úrnak, hogy most már, ebben a pillanatban, úgy tűnik, ezen túl vagyunk.

Arra hadd hívjam fel a figyelmet, hogy Weszelovszky Zoltán képviselő úr javaslatát mindenképpen támogatom. Van benne néhány pontosítás, tehát a szerződést, amelyet Bazsa képviselőtársam is felvetett, állam- vagy kormányközi megállapodásnak definiálja, és ez, azt hiszem, jobb, mint ami az általam benyújtott törvénytervezetben szerepelt. És van egy nagyon fontos passzusa még ennek a módosító javaslatnak: a hatályba léptetés, és ez a hatálybaléptetési rész elrendezi azokat a problémákat, amelyeket a képviselőtársaim ellenzéki és kormányoldalról egyaránt jeleztek.

Én minden képviselőtársamnak, ellenzéki és kormánypárti képviselőnek meg szeretném köszönni a hasznos javaslatait, és remélem, hogy ezekkel a módosításokkal egy olyan törvényt tudunk elfogadni, amely mindenképpen használható lesz, és kiállja az idő próbáját.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 42 2001.05.29. 2:09  23-125

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Egészen röviden szólnék. Bauer Tamás említette az alapszerződéseket a két ország között. Azért egy dologra fel szeretném hívni a figyelmet: mind Szlovákia, mind Románia esetén ez az ottani magyar kisebbség politikai szervezetének egyet nem értésével született meg. Ezeket az alapszerződéseket önök éppen a választások előtt kötötték mind Iliescuval, mind Mec iarral, úgy, hogy a magyar szervezetek ezt nem támogatták. Ez a törvénytervezet, amely előttünk van - szeretném felhívni a figyelmet -, folyamatosan a Magyar Állandó Értekezlet kontrollja, javaslatai alapján született, és egyszerűen nem igaz az az állítás, amit önök többször elmondtak a parlamentben és a parlamenten kívül is, hogy a határon túli magyar szervezetek nem voltak bevonva a törvény előkészítésébe. Pontosan az igaz, hogy itt be voltak vonva, és amikor önök kötötték az alapszerződést, akkor pedig nem vették figyelembe a politikai véleményüket.

Az előző körben mondta, hogy nem eurokonform ez a gyakorlat. Engedjenek meg egy-két rövid bepillantást az Európai Unió gyakorlatába, képviselőtársaim. Spanyolország és Portugália esetén a latin-amerikai országok számára különleges munkavállalási lehetőség van biztosítva. Németországban a repatriálási törvény körülbelül ugyanúgy fogalmazza meg a "ki a német?" gondolatot, mint ahogy ebben a törvényben van megfogalmazva. Ausztria például a Romániában élő német kisebbségek számára nagyon kedvező elbírálást ad, be lehet telepedni, ha valaki igazolni tudja, hogy német. Írországnál az, aki igazolja, hogy az egyik felmenője ír volt, abban a pillanatban megkapja az ír útlevelet.

Azt hiszem, meg lehet vitatni azt is, hogy az Európai Unióban milyen gyakorlatok vannak ezekben a kérdésekben - nincs egységes gyakorlat -, de igazából nem lehet azt mondani, hogy az, amit itt a magyar kormány a státustörvény kapcsán elképzelt, példátlan lenne, és nincs rá semmilyen gyakorlat.

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy nagyon helyes lenne (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ha a magyar kormány a tárgyalásokon ezeket az elképzeléseket az Európai Unióval szemben próbálná érvényesíteni.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 446 2001.05.29. 7:01  431-494

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Csatlakoznék Göndör István képviselőtársamhoz, a szülőföldön való maradás szempontjából azt gondolom én is, hogy kulcskérdés az oktatás. Az oktatási bizottság ülésén szakmai vita volt, és az egyetlen komoly problémát az jelentette, hogy a kormány képviselői jelezték, hogy több módosítást támogatni tudnának kisebb módosításokkal, viszont nem sikerült ott a bizottsági ülésen végigbeszélni, hogy ez hogyan is történne, milyen módosításokra lenne szükség a kormánytámogatás érdekében.

Két pontot külön is ki szeretnék emelni, mert azt gondolom, a szülőföldön való megmaradás szempontjából ebben a két pontban, a 71. és a 80. pontban benyújtott javaslatom kiemelt fontosságú. A 71. pontban benyújtott módosítás arra irányul, amikor azt fogalmazta meg a törvényjavaslat, hogy támogatás akkor célozható meg, ha egy háztartásban két kiskorú gyermeket nevelnek, és ezek mindegyike közoktatási intézménybe jár. El tudok képzelni olyan családi helyzetet, amikor az egyik gyermek valóban jár magyar nyelvű óvodába, iskolába, de a másik gyermek még nagyon pici, otthon van vele az édesanyja, vagy esetleg hárman is vannak testvérek, és azért nem íratja be éppen az óvodáskorú gyermekét óvodába, mert a legkisebb gyermekkel otthon van. Azt hiszem, méltánytalan lenne ezeket a kettő vagy több gyermeket nevelő családokat kizárni a támogatás köréből csak azért, mert még nem járnak magyar nyelvű oktatási intézménybe ezek a gyermekek életkoruknál vagy családi helyzetüknél fogva. Azt hiszem, ez mindenképpen fontos javaslat.

A 71. pontban még szükség van egy olyan módosításra is... - azt mondja a törvény szövege, hogy "magyar nyelvű oktatási intézményben gondoskodik". Ez nem pontos megfogalmazás, mert vannak olyan oktatási intézmények, amelyekben magyar nyelven is folyik oktatás, más nyelven is folyik oktatás, így nehéz azt mondani, hogy ez magyar nyelvű oktatási intézmény. Pontosabb az, ami a következő bekezdésben szerepel, hogy "az oktatásáról magyar nyelven gondoskodik" - ez a helyes kifejezés. Azt kell mondanom, örömmel láttam, hogy van ilyen kapcsolódó módosító indítvány, amelyet közösen be tudtunk nyújtani, és az első és a második észrevételemet is tartalmazza.

A 80. pontban egy meglévő támogatási rendszert szeretnék beépíteni a törvénybe. Ez pedig arról szól - az Apáczai Közalapítványnál és máshol is történtek erre kísérletek -, hogy ma is működik a határon túli, a szülőföldön történő ösztöndíjazás rendszere. Azt gondolom, ez megint egy olyan fontos és lényeges kérdés a szülőföldön való maradás szempontjából, hogy itt a helye ebben a törvényben, és azt kell mondanom, örömmel láttam, hogy némi pontosítás után egy kapcsolódó módosító indítványban - ami, úgy tűnik előzetesen, a kormány támogatását is maga mögött tudja - ez szerepel.

Ezenfelül még egyetlen olyan módosító javaslatra hívnám fel a figyelmet, amihez sajnos úgy láttam, hogy nem készült kapcsolódó módosító indítvány, ám az oktatási bizottsági ülésen ezt indokoltnak láttuk. A 49. §-ban Bazsa György képviselőtársam beadott egy javaslatot, délelőtt ez a javaslat már szóba került. Több kormánypárti képviselő a bizottsági ülésen úgy látta, hogy ezt mindenképpen célszerű lenne megfogalmazni, hiszen itt nemcsak a Magyar Tudományos Akadémia tagságáról, hanem az előzetes tudományos fokozatokról is helyes lenne a törvényben rendelkezni, a törvénybe ezt beemelni, úgyhogy nagyon remélem, hogy egy ilyen irányú módosító javaslatot még el fog fogadni a tisztelt parlament és a kormány is.

Ezenkívül két apróbb észrevételem van. Az oktatási bizottsági ülésen teljesen egyértelműen elhangzott, hogy az ajánló szervezet egy olyan szervezet lesz, amely most még nem létezik. Egy szervezet lesz minden országban, és ebbe a szervezetbe pártok, egyházak, különböző társadalmi szervezetek, civil szervezetek fogják a tagokat delegálni. Nehéz ezt pontosan megfogalmazni a törvényben, hiszen minden egyes országban külön-külön kell szabályozni, minden egyes országban más a helyzet, de arról van szó, hogy egy olyan ajánló szervezet fog létrejönni, amely az adott országban lévő szervezeteket, egyházakat, civil szervezeteket, érdekvédelmi egyesületeket összefogja.

Nagyon röviden még a három hónapra, illetve a hat hónapra szeretnék egy gondolatot elmondani. Pontosan azt látjuk, hogy nincs visszaút azoknak a fiatal tanulóknak, akik hosszabb időt eltöltenek Magyarországon, és azt érzem, hogy ez a munkavállalók esetében is igaz lesz. Minél hosszabb időt töltenek itt magasabb életszínvonalon, jobb kereset reményében, jobb keresettel Magyarországon, annál nehezebb lesz a visszaút, és ez a hat hónap már magában hordja ezt a veszélyt. Ha itt valóban stabil munkahelye van, stabil munkahelyet tud magának teremteni, akkor úgy sejtem, igenis nő a migráció veszélye, különösen a magasabban kvalifikált rétegek elindulnak Magyarország irányába, és a törvénytervezet pontosan azt próbálja elérni, hogy a szülőföldön maradjanak meg. Értem a képviselő asszony érvelését, de azt hiszem, ez a veszély mindenképpen növekszik, ahogy emeljük a munkavállalás időtartamát. Pósán képviselő úr elmondta, hogy indokolt esetben viszont van lehetőség arra - ha nem is generálisan, hanem egyéb módon -, hogy ezt a három hónapot növelni lehessen.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 198 2001.06.12. 3:00  197-202

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! A kerékpáros közlekedés nálunk, Magyarországon nem tudja betölteni ugyanazt a szerepet, mint amit betölt az Európai Unió országainak többségében. Ez pedig környezetvédelmi, egészségügyi, gazdasági szempontból egyaránt fontos lenne. Ennek alapvetően három fő oka van: 1. kevés a bicikliút, 2. a meglévő kerékpárutak egy része használhatatlan, 3. nincsenek megfelelő színvonalú kerékpártárolók.

Az első probléma nyilvánvaló, sokkal több kerékpárútra lenne szükség. Másodszor: a kerékpárút-építés nem kipipálandó feladat, hanem valóban használható bicikliutakra van szükség. Ma a kerékpárutak egy része használhatatlan és veszélyes. Kőbányáról ma kerékpárral jöttem be, és meg kell mondanom, hogy a helyzet elszomorító. Az utak nincsenek karbantartva, benőtte őket a gaz, a növényzet, és sok eleve rosszul is lett megtervezve.

Hadd mondjak néhány példát! Gödöllő felé az utat telerakták egy méter magas oszlopokkal, ezek mára elferdültek, kidőltek, így hihetetlenül balesetveszélyesek. Az Óhegy utcát egy jól tervezett kerékpárút négyszáz méter alatt háromszor keresztezi, a gyerekek számára ez veszélyesebb, mintha az út szélén kerékpároznának. A Kőbányai úton a kerékpárút több helyen átvezet a buszmegállón, a buszra várakozók között kell elhaladni. Később ez a kerékpárút a lengyel-kínai piac miatt válik teljesen használhatatlanná.

A példákat lehetne még folytatni. Bevallom, néha csak azt kívánom, hogy az kerékpározzon ezeken az utakon, aki ezeket tervezte. Fontosnak tartanám, hogy a kerékpárutak megvalósítása előtt kérjék ki a témával foglalkozó civil szervezetek véleményét, és javaslataikat a kerékpárutak építésénél vegyék figyelembe.

 

(16.10)

 

A harmadik probléma az, hogy a vasútállomások, buszpályaudvarok, metrómegállók, bevásárlóközpontok mellett nincs megoldva a kerékpáros parkolás. Lényeges, hogy ezek megközelíthetőek legyenek kerékpárral. Véleményem szerint jogszabályban kellene előírni, hogy a bevásárlóközpontok legyenek megközelíthetőek, és legyen megfelelő számú esővédett, biztonságos biciklitároló.

Tapasztalatból mondom, hogy ezek a felvetések nem irreálisak, megfordultam már kerékpárral igen sok országban, Angliától Hollandiáig, Olaszországtól Svájcig. Ha nem lépünk előre, nem tud normális kerékpáros kultúra kialakulni Magyarországon.

Kérdezem ezért miniszter urat:

1. Kívánják-e támogatni új kerékpárutak építését?

2. Lát-e lehetőséget arra, hogy a megfelelő színvonal érdekében a támogatás odaítélésénél figyelembe vegyék a kerékpáros civil szervezetek véleményét?

3. Létezik-e bármilyen elképzelés arra, hogy hogyan lehetne elérni azt, hogy a városokban, bevásárlóközpontoknál, fontos tömegközlekedési csomópontoknál legyen megfelelő számú, biztonságos kerékpártároló?

Várom miniszter úr megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 202 2001.06.12. 0:45  197-202

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! A válaszát elfogadom, de azt hiszem, a pályázatok odaítélésénél figyelembe kell venni, hogy az előzőleg támogatott bicikliutakat milyen módon, milyen mértékben tartják karban a támogatottak, hiszen az az egyik fő probléma, hogy ezek a bicikliutak nagyon gyorsan lepusztulnak.

Nagyon támogatom miniszter úrnak azt a felvetését - és szerencsés lenne ezt még ebben a ciklusban elfogadni -, hogy jogszabályban szabályozzuk, hogy milyen négyzetméterhez mekkora számú, mekkora mennyiségű kerékpártárolóra lesz szükség. Azt hiszem, hogy ez a környezetvédő szervezetek egyetértésével maximálisan találkozni fog.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 76 2001.09.25. 4:27  23-115

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási és tudományos bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A zárszámadási törvény és az Állami Számvevőszék jelentésének tárgyalásánál az oktatási bizottság az oktatásra próbált koncentrálni. Megállapítottuk - és ebben ellenzéki képviselőtársainkkal egyetértettünk -, hogy a zárszámadási törvény és az Állami Számvevőszék jelentése alapján az oktatásra fordított pénzek körül rend van, ezt viszonylag kis mértékben érinti a zárszámadási törvény. Vita igazából a 2000. év költségvetési folyamatairól bontakozott ki.

Ellenzéki képviselőtársaink azt állították, hogy a felsőoktatás területén az állami támogatás növekedése elmaradt az inflációtól. A zárszámadási törvény alapján megállapítható volt, hogy az állami támogatás mértéke 11,3 százalékkal növekedett, de ami még lényegesebb, hogy a bevételek a felsőoktatásban 32,5 százalékkal nőttek, és ez tette lehetővé, hogy a felsőoktatás kiadásai ennek következtében - működési kiadásokról beszélek - 22,5 százalékkal növekedtek az elmúlt évben. Ez a szám önmagáért beszél.

Vita bontakozott ki azon, hogy a bevételeket szabad-e ide számítani vagy nem. A bevételeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen állami eszközzel, állami vagyontárggyal érték el az intézmények ezeket a bevételeket.

Elhangzott a bizottsági ülésen az is, hogy a 2000. év nem volt kiemelkedő, de ha folyamatában nézzük a dolgot, akkor mind 1999-ben, mind 2001-2002-ben lényegesen nagyobb az állami támogatás növekedése a felsőoktatás területén.

Kritika fogalmazódott meg a világbanki hitel felhasználásával kapcsolatban is. Több forrást valóban nem használtak fel. Az Oktatási Minisztérium részéről elmondták, hogy fejlesztési terveket kellett készíteni, ezek elkészítése meglehetősen bürokratikusan ment. A pénz nem veszett el, maradványként felhasználódott; az idei évben folytatódik a munka, több mint 40 milliárd forintnyi beruházás folyik abból a pénzből, aminek felhasználása tavaly elkezdődött.

A közoktatás területén az az állítás hangzott el, hogy 4,8 százalékról 4,4 százalékra csökkent a GDP-nek az oktatásra fordított költségek aránya. A zárszámadási törvényben ezután megkerestük a pontos adatot, és a teljesítés 2000-ben 4,9 százalék volt, amelyből a felsőoktatás 1,5 százalékban részesült.

Elhangzott az is, hogy az állami újraelosztás mértéke 48 százalékról 38 százalékra csökkent 1990 és 2000 között.

Örömmel fogadtuk, hogy a zárszámadási törvényben 14 milliárd forint szerepel bérkompenzációra a magasabb infláció miatt. Úgy gondoljuk, hogy ez helyes, és azoknak a személyeknek, akiknek a fizetésemelkedése a magasabb infláció miatt alacsony volt vagy elmaradt az inflációtól, ebből a keretből a bérkompenzációra futni fogja.

Az ellenzék ebben a bizottságban is felvetette, hogy a demokráciával nem tartja összeegyeztethetőnek, hogy a zárszámadási törvényben rendelkezik a kormány több mint 200 milliárd forint bevétel elosztásáról.

Tisztelt Ház! Ez a gyakorlat 1996 óta folyik, azóta a zárszámadási törvényben lehetőség van erre, és a parlament évente döntött hasonló módon. Itt kiemelném, hogy minden tételről a parlament dönt a zárszámadási törvény esetében.

A kormánypárti képviselők felvetették, érdekesnek tartják, hogy az MSZP-SZDSZ-koalíció három éven keresztül védte azt a metrószerződést, amit egy hónappal a választás előtt kötött Medgyessy Péter és Demszky Gábor, és ebben parlamenti felhatalmazás nélkül közel 200 milliárd forint elosztásáról rendelkeztek. Gyökeresen más az eset, ugyanis a zárszámadási törvény keretében a parlament dönteni fog erről a kérdésről; ebben az esetben, amit önök nem tartottak a demokráciával összeegyeztethetetlennek, viszont fel sem vetődött a parlamenti döntés szükségessége.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 342 2001.09.25. 1:40  339-345

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Egy teljesen értelmetlen píárjavaslat fekszik előttünk. A javaslat azt mondja, a kormány tekintse át, hogy a költségvetés milyen pénzeszközöket biztosított az Agrárinnovációs Kht.-nek. A költségvetési bizottság elnöke, aki az egyik előterjesztő, nem vette észre, hogy ilyen pénz nem szerepel a költségvetésben. Ebből kifolyólag, ha nem szerepel, akkor a maradékot sem lehet elvonni. Ez az elsődleges probléma.

A másodlagos probléma a következő: ha lenne ilyen pénz a költségvetésben, a költségvetési bizottság elnökének tudnia kellene, hogy határozattal nem lehet a költségvetést módosítani. (Felzúduás, derültség és taps az MSZP soraiban.) Ha egy képviselő egy tévéműsor alapján tesz egy ilyen javaslatot, az elmegy; de ha ezt Szekeres Imre, a költségvetési bizottság elnöke teszi, és egy ilyen határozati javaslatot aláír, azt gondolom, ez több mint kínos. Itt nem másról van szó, mint hogy ez egy népszerűség-hajhászó píárjavaslat.

Az idei évben első ízben a kormány elérte, hogy tanévkezdés alkalmából plusz egy havi kiegészítő családi pótlékot kapnak a rászorultak. Az ellenzék vagy MSZP-s képviselőtársaim úgy érzik, hogy mindenképpen felül kell licitálniuk ezt a plusz egy havi családi pótlékot. Ezért terjesztették elő, azt hiszem, minden megfontolás nélkül ezt a módosító határozati javaslatot, aminek az égvilágon semmi realitása és semmi értelme nincsen.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

 

(19.00)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 96 2001.09.28. 1:42  1-254

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Igazán zavarban vagyok, amikor arra kell gondolni, hogyan is kell értelmezni Medgyessy Péter szavait, hiszen Keller László azt állítja, hogy nem azt mondta, amit mondott. Medgyessy Péter egészen konkrétan azt mondta, hogy piaci viszonyokat kell teremteni a gázárak esetében, és emellett tört lándzsát. Ez nem jelenthet mást, mint azt, hogy 40-50 százalékkal bizony fel kell emelni a gázárakat. Egyébként Keller László érdekes módon most pontosan ugyanezt mondta el.

Itt azért van némi ellentmondás. Pontosan az, hogy ha 40-50 százalékkal felemeljük a gázárakat, akkor adhatunk kompenzációt, de ezek a kompenzációk eddig mindig úgy sültek el, hogy senkit nem kompenzáltak olyan mértékben, mint amilyen mértékben emelkedtek a költségei.

 

(10.40)

 

Egyetlen szempontra hadd hívjam fel a figyelmet: ha a gázár megemelkedik 40-50 százalékkal, ez megrántja felfelé az egész inflációt, ettől magasabbak lesznek az élelmiszerárak, magasabb lesz minden. Az MSZP egyébként azért bírálja a kormányt régóta, hogy az inflációt nem sikerült kellő gyorsasággal lefelé szorítani, ezután olyan lépéseket kér számon a kormánytól, amelyek az inflációt gerjesztik, mind a gyógyszeráremelés ügyében, mind pedig a gázáremelés ügyében.

Én azt javasolnám a tisztelt MSZP-s képviselőtársaimnak, hogy gondolják végig, mit mondanak, egyik állításukkal ne üssék a másikat, rendezzék egy koherens elképzelésbe a mondanivalójukat, és azután mondják meg, hogy mi a legnagyobb probléma: a gázár vagy pedig az infláció. A kettő együtt ellentmondásban van, erre mindenképpen fel szeretném hívni a képviselőtársaim figyelmét. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 106 2001.09.28. 2:13  1-254

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Először a fogyasztói kosárhoz szeretnék hozzászólni. Göndör képviselőtársam vádként említette, hogy egy évvel ezelőtt Varga Mihály azt mondta, hogy a nyugdíjas fogyasztói kosár nem különbözött... (Göndör István: Jegyzőkönyv!) Így van. És az az igazság, hogy ha belegondolunk az egy évvel ezelőtti állapotokba, Varga Mihálynak tökéletesen igaza volt akkor. Ugyanis az, hogy egy fogyasztói kosár hogyan változik és hogyan nem, éppen függ az aktuális folyamatoktól, az infláció tekintetében is.

 

(10.50)

 

Göndör képviselőtársam éppen olyan jól tudja, hogy igazán a nyugdíjasok fogyasztói kosara (Göndör István: Ami nem változik.) és az átlagos fogyasztói kosár ebben az évben távolodott el egymástól, akkor, amikor tavaly augusztustól kezdve, tavaly júliustól kezdve az élelmiszerárak elkezdtek jóval az átlag felett, az inflációs átlag felett emelkedni. Tehát ha egy évvel ezelőtt Varga Mihály miniszter úr azt mondta, hogy nincs különbség a fogyasztói kosár és a rendes kosár között, akkor Varga Mihály ezt igazából jogosan mondta.

És előállhat az a helyzet is, tisztelt képviselőtársam - és talán valamennyi idővel ezelőtt volt is ilyen helyzet Magyarországon, amikor az élelmiszerárak kisebb mértékben emelkedtek az átlagos inflációnál -, hogy az a fogyasztói kosár, amit a nyugdíjasokra kiszámolunk, kisebb mértékű inflációt jelzett volna, mint amekkora a valós infláció volt. Sajnos, ebben az évben egyébként nem ez a helyzet, mert valóban az élelmiszerárak ebben az évben messze meghaladták az átlagos inflációt, de azt mondom, hogy egy évvel ezelőtt az az állítás, hogy elkülönült a nyugdíjasok fogyasztói kosara meg az átlagos infláció, ez az állítás nem teljesen igaz.

Én továbbra is azt érzékelem a gázáremeléssel kapcsolatban, hogy az MSZP azt mondja, fel kell emelni a gázárat, ezután kell olyan társadalmi rétegeket találni, amelyek 50 százalékkal kevesebbet fizetnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kell elmondanom, hogy ez is a piaci folyamatokba valamiféle beavatkozás. Mi ezzel a beavatkozással nem igazán értünk egyet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mert mindig rossz eredménye van, ha különböző összeget fizetnek valamiért az emberek.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 122 2001.09.28. 1:48  1-254

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Göndör képviselő úr szerintem szándékosan félreértette a szavaimat, én ugyanis nem mondtam azt, hogy a fogyasztói kosár évről évre változik. Ilyet nem állítottam. Én azt mondtam, hogy a nyugdíjas fogyasztói kosár és az átlagos infláció aránya változik. Tehát nem törvényszerű az - előbb képviselőtársam célzott is rá -, hogy a nyugdíjas fogyasztói kosár mindig az átlagos infláció felett legyen. Ebben az időszakban így volt. Tavaly év végére - ezt képviselőtársam pontosan idézte - igaz volt, hogy a nyugdíjas fogyasztói kosár meghaladta az átlagos inflációt, mégpedig azért, mert augusztusban nagyon jelentős élelmiszerár-emelkedés indult be. De az ezt megelőző időszakban - s azt gondolom, tisztelt képviselőtársam ezt pont olyan jól tudja, mint én - a nyugdíjas fogyasztói kosár alapján számított infláció nem különbözött lényeges módon az inflációtól.

Én üdvözlöm a kormánynak azt a lépését, hogy most, amikor érezhetően elkülönült egymástól a nyugdíjas fogyasztói kosár alapján számított és a normál infláció, megtette azt, amire szükség volt, és azt mondta, hogy a nyugdíjasoknak a nyugdíjemelést a fogyasztói kosár alapján számított inflációhoz képest biztosítja. Ha ez megtörtént - s ebben a pillanatban önök is egyetértenek vele, hogy ez indokolt volt, és a kormány is megtette -, akkor különösebb nagy vita nem lehet közöttünk, mert az előző években nem volt értelme nyugdíjas fogyasztói kosár alapján számított inflációról beszélni.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 128-130 2001.09.28. 1:50  1-254

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Akik a Házból járnak nyugdíjasfórumokra, azok között nem lehet vita abban, hogy a nyugdíjasok helyzete rossz, kimondottan nehéz. De én azért azt hiszem, hogy ellenzéki képviselőtársaimtól egy kis visszafogottságot lehetne kérni, mert el kellene gondolkodni azon, hogy ez a helyzet vajon hogyan alakult ki.

Ez a helyzet, képviselőtársaim, úgy alakult ki, hogy amikor önök kormányon voltak 1994-98 között, abban az időszakban a nyugdíjak 12 százalékot - nem tévedés, 12 százalékot - vesztettek a reálértékükből. (Bauer Tamás: És a reálbérek?) Önök nagyon gyakran azt mondják, hogy a GDP lendületesen növekszik az országban... (Bauer Tamás folyamatosan beszél.)

 

(11.10)

 

Ha Bauer képviselő urat meg lehetne fegyelmezni, az nem lenne olyan helytelen, mert mióta bejött a terembe, azóta nem nagyon lehet tőle hozzászólni.

 

ELNÖK: Próbálkozom a fegyelmezéssel, az elnöknek pedig ne adjon javaslatokat az ülés vezetésére vonatkozóan!

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Jó, köszönöm szépen. Tehát önök mindig azt mondták, hogy a GDP most, ebben a pillanatban folyamatosan növekszik, és a GDP-növekedés arányát nem éri el a bérek és a nyugdíjak növekedése. De az önök '94-től '98-ig tartó időszaka alatt szó sem volt arról, hogy a GDP 12 százalékkal csökkent az országban, '94 és '98 között csekély mértékű GDP-növekedés volt (Kertész István közbeszól), ennek ellenére a közalkalmazottak bére 15 százalékkal, a nyugdíjasok nyugdíja pedig 12 százalékkal csökkent. Úgyhogy azt hiszem, ez mindenképpen indokolttá teszi, hogy önök az ellenzék padsoraiban egy kicsit visszafogottabban nyilatkozzanak erről a témáról.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 225 2001.09.28. 2:02  1-254

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy abban különösen nagy vita nincs itt a tisztelt Házban, hogy a gazdaság állapota jó, és 2000-ben sem volt ok panaszra.

Abban van igazán vita közöttünk, ahogy Bauer képviselő úr elmondta, hogy ő ezt úgy látja, hogy ezt kizárólag a Bokros-csomag alapozta meg, és hosszú okfejtést mondott erre. Tulajdonképpen azt állítja, hogy ennek a kormánynak semmi, de semmi érdeme nem volt; a Bokros-csomagnál lerakták az alapokat. És annak ellenére, hogy három évig önök folyamatosan támadtak minket - hogy mindent rosszul csináltunk, elég végiglapozni az elmúlt évek jegyzőkönyveit -, annak ellenére a helyzet jó. Sőt most már rájöttek arra, hogy igazából a kormány azt a gazdaságpolitikát folytatta, amelyet önök elkezdtek.

Azért egy-két dologra érdemes visszagondolni. Például 1999-ben önök végig megszorításokat követeltek a kormányon. Ha végrehajtjuk azt a pótköltségvetést 1999-ben, amelyet önök követeltek, akkor hogy 2000-ben a gazdasági növekedés nem éri el az 5,2 százalékot, az teljesen biztos. Ez csak egyetlen példa. De 2000-nél sem sokkal jobb a helyzet; 2000-ben azt mondják önök, hogy a legnagyobb probléma az infláció, mert magasabb a tervezettnél. És mit követelnek? Azt kérik számon a kormánytól, hogy miért nem emelte fel 30, 40 vagy még annál is nagyobb százalékkal a gázárat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha 2000-ben megtörtént volna ez a fajta gázáremelés, akkor hány százalék lenne az infláció? Tizenhárom, tizennégy?

Az Európai Unió jelentése egyébként pontosan az infláció mértékét kifogásolja most is, úgyhogy én csak azt javasolnám most is az ellenzéki képviselőtársaimnak, hogy gondolják végig és rendezzék egy koherens rendszerbe azokat a vádakat, amelyekkel a kormányt támadják. Azt hiszem, akkor a vitának is több értelme lenne.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 231 2001.09.28. 1:58  1-254

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Arra azért szeretném felhívni a figyelmet, hogy a GDP 1994 és '98 között nem csökkent - növekedett. Ennek ellenére a nyugdíjasok nyugdíjának a reálértéke ez alatt a négy év alatt 12 százalékkal csökkent - növekvő GDP mellett. (Bauer Tamás közbeszólása.) De megnézhetjük egyébként a közalkalmazottak bérét is. Növekvő GDP mellett a közalkalmazottak bére mintegy 15 százalékot vesztett értékéből az önök kormányzása alatt. Ha '94-et és '98-at összevetjük, '98-ban magasabb volt az ország GDP-je, úgyhogy egy kis önmérsékletet kérnék itt is, hogy amikor a gazdasági növekedést GDP-ben kifejezzük, akkor milyen bérnövekedést követelünk mellé.

Ha a Bokros-csomag szóba került, röviden hadd említsem, hogy a születésszám elkezdett visszaesni - ennek is van időbeli eltolódása -, növekedett az abortuszok száma; az infláció '94-ben 18-19 százalék környékén volt, ez közel 30 százalékra felugrott. (Dr. Wiener György: 28,2-re!) Így van, de éves átlagban sosem volt 30 százalék fölött; és mindehhez még nyugodtan hozzávehetjük azt, amit nemrég olvastam a Népszabadságban és engem is meglepett, hogy 1997 volt az az év, amikor a személyi jövedelemadó-bevallások alapján a leggazdagabbak jövedelme a legnagyobb mértékben emelkedett a rendszerváltás óta. Mindez 1997-ben volt a személyi jövedelemadó-bevételek alapján.

Úgyhogy azt hiszem, nem teljesen jó vagy az önök előző kormányzásával nincs teljesen összhangban az a dolog, amit most számon kérnek rajtunk, mert önök alatt nyílt legnagyobb mértékben az olló a legszegényebb és a leggazdagabb rétegek között.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 150 2001.10.17. 2:17  105-183

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Horn Gábor hozzászólására szeretnék reagálni, mivel a végén már szakmai kérdésekkel foglalkozott, az én kétperces hozzászólásom hangvétele is megváltozott a végére. Arra szeretném felhívni Horn Gábor képviselőtársam figyelmét, hogy mindig vannak olyan törvények, amelyeket a parlamenti ciklus végén fogad el a parlament, akárhogy is csináljuk, és ezek a törvények a következő időszakban fognak hatályba lépni; ha nem ez a törvény ilyen, akkor más törvény ilyen.

Mivel nem volt ott, felhívnám képviselő úr figyelmét, hogy a bizottsági ülésen szakmai vita folyt, az első néhány hozzászólás után szakmai vitává alakult a törvény értelmezése, és például olyan kérdéseket is érintettünk ott, amelyeket a képviselő úr felvetett. Ilyen például, hogy miért 2003. január 1-jétől határozza meg a törvény a normatívák bevezetését. A bizottsági ülésen abban vita, hogy valamiféle akkreditációra szükség van, igazából nem volt. Abban, hogy ez az akkreditáció milyen mélységű legyen, hogy a programakkreditáción túl intézményi akkreditációra is szükség van-e, abban már vita bontakozott ki, de azon a területen, hogy szükség van akkreditációra, nem volt vita közöttünk.

Ha szükség van akkreditációra és akkreditált programok kapcsán lehetséges, hogy normatív támogatást kapjanak, akkor, képviselő úr, be kell hogy lássa, hogy ez 2002. január 1-jétől semmilyen módon nem tud működni, erre egyszerűen nincs lehetőség. Hihetetlen mennyiségű programról van szó, és szocialista képviselőtársaink sem vitatták, hogy a programakkreditációra szükség van, és mire ez a programakkreditáció a rendkívül sokféle program esetében végigmegy, az bizony időt vesz igénybe. Legesleghamarabb 2002. szeptember 1-jén lehetne ezt bevezetni, de Benedek államtitkár úr elmondta, hogy ez igen feszes határidő lenne, ezért szerepel a törvényben az, hogy 2003. január 1-jétől létezzen az akkreditált programok normatív támogatása. Mindezt a bizottsági ülésen megbeszéltük. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 204 2001.10.17. 2:52  201-227

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Csak többségi vélemény volt az oktatási bizottságban, ugyanis egyhangúan, ellenszavazat nélkül általános vitára alkalmasnak találta az oktatási bizottság a törvényt.

Nem akarom részletesen elmondani mindazt, amit Pálinkás miniszter úr már elmondott, de többé-kevésbé ugyanezek kerültek szóba a bizottság ülésén, ugyanezek hangzottak el. Mindenképpen ki kell emelni a törvénynek talán a legfontosabb részét: a győri Széchenyi István Főiskolából egyetem lesz, és ez, azt hiszem, az oktatási bizottságnak, illetve a magyar parlamentnek szép sikere. Annak idején a felsőoktatásról szóló törvényben ez nem szerepelt, a kormány ezt a javaslatot első körben nem támogatta, azonban a parlament döntő többsége ezt megszavazta, és ha bizonyos feltételeket teljesíteni sikerül a mostani időpontig a győri főiskolának, akkor egyetemmé válhat. Ez szerepelt ebben a törvényben.

 

(22.10)

 

Az egész oktatási bizottság örömének adott hangot, hogy sikerült a győri főiskolának ezt a lécet átugornia, és ott is elhangzottak gratuláló szavak.

A bizottsági vitában bizonyos tisztázandó kérdések vetődtek fel leginkább, ezekre a válaszokat megkaptuk. Külön üdvözöltük - pártállásra való tekintet nélkül - a doktori ösztöndíjak létrehozásának a lehetőségét. Elhangzott egy olyan javaslat, hogy ezt a kört a továbbiakban ki kell terjeszteni, és magánszemélyeknek is célszerű lenne ezt a lehetőséget biztosítani.

Helyesnek tartottuk azt is, hogy szabályozták a törvényben a képzés megszakításának, felfüggesztésének a lehetőségét. Helyesnek tartottuk a nyelvvizsgával kapcsolatos szabályozást. A rendeletekkel kapcsolatban is csak kérdések vetődtek fel, ellentmondások nem. Az egész oktatási bizottság úgy látta összességében, hogy ez a beterjesztett felsőoktatási törvényjavaslat azokat a problémákat próbálja meg kezelni, amelyek az elmúlt időszakban jelentkeztek, és némi apró módosítás után úgy éreztük az oktatási bizottságban, hogy ezekre a paragrafusokra szükség van, mert javítani fogják a jelenleg hatályos felsőoktatási törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 210 2001.10.17. 2:18  201-227

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Teljes egészében egyetértek Balczó képviselő úrral, hogy nehéz erről a kérdésről általános vita keretében beszélni. Most mégis megteszem a párhuzamos képzés kapcsán, mert úgy hiszem, hogy ez az egész problémakör a mai felsőoktatás egyik legsúlyosabb problémája.

Balczó képviselő úr felvetését teljes egészében jogosnak érzem. Problémát jelent az, hogy ha egy fiatal hallgató érez magában annyi tettrekészséget, hogy egyszerre két egyetemet is végez, akkor ebben az esetben is csak az egyiket finanszírozza számára a magyar költségvetés.

A probléma azonban az, hogy vannak még ennél is súlyosabb problémák. A magyar felsőoktatás ebben a pillanatban nagyon sok, úgynevezett költségtérítéses hallgatót fogad be, és ez azért van, mert az állami források végesek, korlátosak. Ennek az a következménye, hogy nagyon sokszor egymás melletti padokban ülnek olyan fiatal hallgatók, akik közül az egyik az államilag finanszírozott képzésben részesül, a másik pedig saját, illetve szülei pénzéből költségtérítést kényszerül fizetni.

Amennyiben elfogadjuk azt a megoldást, hogy a párhuzamos képzést is fizesse az állami költségvetés - mivel a rendelkezésre álló pénzeszköz korlátos -, ez azt jelentené vagy azt a következményt vonná maga után, hogy akkor viszont a költségtérítéses képzésben részt vevő hallgatók számát növelni kellene az állami finanszírozásban lévők hátrányára.

Azt hiszem, hogy ha ebben a dilemmában gondoljuk végig ezt a helyzetet, akkor, ha igazából nem sikerül lényegesen több pluszforrást szerezni, még rosszabb megoldást generálnánk ezzel. Az első problémának, azt gondolom, a költségtérítéses képzés visszaszorítását kellene tekinteni.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 220 2001.10.17. 0:59  201-227

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Én is Gidai Erzsébethez kívánnék szólni. Arra hívnám fel a figyelmet - szintén a 7. §-ról lévén szó -, hogy a párhuzamos képzésnél egy hallgató hiába egy időben, de egyszerre két képzésben is részt vesz, ez értelemszerűen dupla költséget jelent. Mind a két képzést állami forrásból ki kell fizetni, tehát ez dupla költség. Ebben az esetben, hogyha látjuk azt, hogy valóban a költségtérítéses képzésben részt vevő hallgatók magas aránya nagy problémát jelent a magyar felsőoktatásban - azt hiszem, hogy ebben egyébként sem ellenzék, sem kormánypárt között nincs ellentét -, akkor látnunk kell, hogy pusztán attól, hogy a párhuzamos képzés nem tökéletes finanszírozását megoldjuk netán itt a törvénymódosítás során, az alapproblémát nem oldottuk meg.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 20 2001.10.19. 1:42  1-171

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én egy kicsit csodálkozva, mondhatnám azt is, hogy elképedve hallgattam Kertész István képviselő urat, ugyanis - ha jól értettem - hihetetlen durva vádakat fogalmazott meg. (Bauer Tamás: Megalapozott vádakat! - Sasvári Szilárd: Csönd legyen!) Körülbelül azt értettem, nem tudom, hogy helyesen értelmeztem-e a szavait, hogy az APEH bizonyos okból kifolyólag kétszer annyi - hogy mondjam - áfát utalt vissza, mint ami indokolt lenne, csak azért, hogy eltüntesse azt a költségvetési többletet, ami rendelkezésre állt.

Ha végiggondoljuk, ez azért elég súlyos állítás, nem tudom, hogy szabad-e megfontoltan ilyen kijelentéseket tenni a parlamentben, ugyanis ez az APEH szavahihetőségét is megkérdőjelezi. Ráadásul az, amit a képviselő úr állít, a kormány, a költségvetés szempontjából teljesen értelmetlen és indokolatlan. Ha a kormánynak, a költségvetésnek többletbevétele van, mi értelme lenne azt értelmetlenül visszaszórni? Azt hiszem, az egész jogállamba vetett bizalomnak semmiképpen nem használ, ha a parlamentben ilyen kijelentéseket teszünk.

Azt lehet vitatni, amit képviselőtársaim tettek az előzőekben, hogy helyes-e az az eljárás, ahogy a kormány eljárt a letéti számlák ügyében. Megjegyzem, az ÁSZ egyébként minden évben, nem most, hanem az előző években is kifogásolta ezt az eljárást. Ez helyes. De az, hogy az APEH-et azzal vádoljuk meg, hogy csak azért visszautal pénzeket, hogy a kormány többletbevételét eltüntesse, azt hiszem, ez nem megengedhető, képviselő úr.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 24 2001.10.19. 0:53  1-171

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, így értelmezve az állítás mindenképpen kedvezőbb, de ha jól értem, akkor most Kertész István azt kifogásolja, hogy a vállalkozók, akik az áfát befizették, miért kapták hamarabb vissza az áfát (Kertész István: Előrehozták az átutalást!), tehát miért dolgozott gyorsabban az APEH. Ha jól értem, akkor ez a probléma. (Kertész István: Akkor miért kellett a határidőt módosítani?) Azt hiszem, ez nagyon helyes, és minden évben ez lenne a helyes gyakorlat, hogy a befizetett áfát ha vissza kell igényelni, a lehető legrövidebb időn belül utalja vissza az állam. (Tállai András: És a vecsési számla is benne volt!)

Ha az MSZP képviselői ezt kifogásolják, akkor én ezt problémának tartom. Én a kormány jelen levő képviselőjét is, ha ezt tudja befolyásolni, arra kérném, inteném, hogy ezt a gyakorlatot a következő években is folytassa, hiszen ez jó a vállalkozóknak és jó az országnak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban, közbeszólások: Úgy van!)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 30 2001.10.19. 1:28  1-171

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Egész rövid hozzászólásom lenne a 6. ajánlási ponthoz. Bizonyára mindannyiunkat örömmel tölt el Budapesten az ELTE lágymányosi egyetemi központjának az épülése-szépülése. Az elmúlt hónapban került átadásra az új épülettömb, ez mintegy 15 milliárd forintos beruházás végére vagy nem is teljesen a végére tett pontot, és azt hiszem, ez pártállásra való tekintet nélkül - hiszen a ciklusokon átnyúló építkezésről, infrastruktúra-fejlesztésről van szó - mindannyiunkat örömmel töltött el.

 

 

(9.50)

 

Ezzel kapcsolatos az én 6. ajánlási pontomban benyújtott módosító javaslat, amely a 11. § kiegészítését javasolja. Én azt hiszem, hogy az indoklásban egyértelmű az állásfoglalás. Az Oktatási Minisztérium a szükségesnél lényegesen nagyobb mértékű közműfejlesztést kellett hogy megvalósítson, hiszen itt elmaradt egy-két... (Közbeszólások az MSZP soraiban: Ez le lett zárva, elnök úr! - A 11. is le lett zárva! Miről beszél?) Akkor bocsánatot kérek, elnézést kérek, én erre... (Közbeszólások az MSZP soraiban.) Elnézést kérek, túl vagyunk ezen a vitaszakaszon, az ellenzéknek igaza van, de az álláspont a 6. ajánlási pontnál teljesen egyértelmű.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 44 2001.11.09. 2:48  41-47

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nagyon röviden az 1. pontban felsorolt módosító javaslatról szeretnék szólni, amelyet éppen dr. Bazsa Györggyel adtam be; ezt a javaslatot a kormány támogatta, az Oktatási Minisztériummal együtt. Már az általános vitára bocsátás pillanatában felvetődött ez az igény, és éppen Bazsa professzor úr fogalmazta meg, hogy doktori ösztöndíjakat ne csak a törvényben felsoroltak, hanem magánszemélyekkel szerződésben is lehessen alapítani, és azt hiszem, hogy ez mindenképpen helyénvaló. Máshol, ha szétnézünk Nyugat-Európában vagy az Amerikai Egyesült Államokban, ez a rendszer működik. Én nagyon örülök, hogy mind az oktatási bizottság, mind a kormány egyértelműen támogatta ezt a javaslatot, és reményeink szerint ezzel hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy doktori ösztöndíjak nagyobb mennyiségben legyenek a magyar felsőoktatási intézményekben.

A többi módosító javaslathoz mindössze annyit tennék hozzá, hogy én azt hiszem, lényegesen azok a módosító javaslatok, amelyeket Bazsa képviselő úr említett, nem alakítják át a törvényjavaslatot. Ugyanabba az irányba mutatnak, nem jelent lényeges változást az előterjesztéshez képest. Én úgy érzem, hogy ezt a vitát lefolytattuk a bizottsági ülésen. Azok a javaslatok a törvényben, amelyek megfogalmazásra és beterjesztésre kerültek, éppen az élet, a mindennapi élet során kialakult problémákat kezelik, és én azt hiszem, hogy nincs lényeges különbség például a között, hogy a doktori tanulmányok befejezésének időpontjáig tart, vagy pedig az abszolutórium, végbizonyítvány kiállításának az időpontjáig tart. Tehát én azt hiszem, lehet, hogy ez fontos, hogy bekerüljön a törvénybe a Szocialista Párt képviselői szerint, de azt kell mondjam, hogy gyakorlatilag az életben a törvény megfogalmazása szerint pontosan ugyanaz történik, tehát az életre ezek a megfogalmazások semmilyen különleges hatással nem bírnak.

Végezetül remélem, hogy amikor a kapcsolódó módosító indítványokat az oktatási bizottság megtárgyalja, akkor az oktatási bizottság előző ülésén elhangzottak fényében még fogunk tudni olyan javaslatokat találni, amelyeket mind a bizottság, mind a kormány, mind pedig a parlament támogatni tud.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 297 2001.11.27. 1:59  290-300

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Elmondhatom, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt is egyetért azzal a céllal, hogy a középiskolások közoktatási tanulmányaik során olyan nyelvtudást szerezzenek, ami elegendő egy nyelvvizsga letételéhez. Ugyanakkor ezt az utat, amelyet a Magyar Szocialista Párt képviselői javasoltak, nem látjuk járhatónak, és nem látjuk célravezetőnek.

Azt kell elmondanom, hogy az a fajta elképzelés, ami megfogalmazódott az Oktatási Minisztériumban, nevezetesen, hogy a kétszintű érettségiből a második szint nyelvvizsgát érjen, azt gondoljuk, hogy ez a helyes út, és a gyerekeket a közoktatási rendszeren belül kell eljuttatni a nyelvvizsga megfelelő szintjéig. Azt gondolom, hogy ez az elképzelés, amelyet képviselőtársaink benyújtottak, alkalmatlan abból a szempontból is, hogy a hosszas munkával kialakított kerettantervi óraszámok rendszerét verné szét, és a 6 pluszóra hetente nagyon nagy pluszterhet jelentene a gyermekeknek.

Ugyanakkor azt sem tartjuk elfogadhatónak a javaslatból, hogy a közoktatás kereteibe olyan akkreditált nyelviskolákat vonjunk be, amelyek nem a közoktatás szereplői. Ezt is meglehetősen aggályosnak látjuk.

Az utolsó aggályunk a rendszerrel kapcsolatban az, hogy a szocialista javaslatban az szerepel, hogy ez legyen önkéntes, csak arra nem kaptunk választ a bizottsági ülésen, hogyan képzelik azt, hogy egy osztályban fognak délelőtt tanulni azok a gyerekek, akik csak 3 órában tanulják a nyelvet, és lesznek olyanok, akik délután nem tanulnak, viszont lesznek olyanok, akik délután még plusz 6 órában fognak tanulni. Tehát az egész rendszer átgondolatlan és nem megfelelő.

Úgy gondolom, az alapcélban egyetértés van, de képviselőtársaim nyitott kapukat döngetnek, mert ezt a célt a következő ciklus végére el lehet érni a közoktatás keretein belül is. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 364 2001.11.27. 1:49  345-405

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elnézést, hogy e kései órán kétperces hozzászólásokkal zaklatom önöket a normál hozzászólásom előtt, de hát Füle István olyan pongyola adatokat idézett a parlament elé, hogy kénytelen vagyok ezt megtenni.

Egyetlenegy dolgot szeretnék kiemelni. Előző hozzászólásában azt állította, hogy a kutatás-fejlesztés alulfinanszírozott. Tisztelt Képviselő Úr! Úgy látszik, nem ismeri a kétéves költségvetés számait. Elmondanám, hogy 2000-ben kutatás-fejlesztésre összesen 45 milliárd forint állt rendelkezésre, 2001-ben ez 17,5 milliárd forinttal növekedett, és ez az összeg 2002-ben még további 19 milliárd forinttal növekszik. Tehát a kétéves költségvetés keretében pluszként összesen 53 milliárd forint jön össze a 45 milliárd forintos éves kerethez képest, természetesen két év alatt. Erről azt állítani, hogy a kutatás-fejlesztés alulfinanszírozott, meglehetősen nagy bátorság kell hozzá.

De egy másik adattal is hadd szemléltessem annak az állításnak a képtelenségét, amit mondott. 1996-ban, amikor önök voltak kormányon, a kutatás-fejlesztésre fordított állami kiadások aránya nem érte el a 0,7 százalékot, 0,67 százalékon álltak, és most van esély arra, hogy 2002-ben 1,5 százalék körül álljon.

Ha ön azt mondja, hogy a fejlődés nem elégséges mértékű, és további lépéseket kell tenni a következő időben, akkor igaza van, de azért - hogy mondjam? - azt a nagyon jelentős előrelépést, ami az elmúlt évben történt, ne kérdőjelezzük meg, és ne idézzünk ilyen pontatlan adatokat, de nemcsak ezen a területen, hanem más területen sem. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 372 2001.11.27. 2:16  345-405

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Füle István! Én az ön normál hozzászólására utaltam, amikor egészen egyértelműen és konkrétan azt mondta, hogy a kutatás-fejlesztés alulfinanszírozottsága; ez az előadása végén volt. De egyébként szerintem ez a kör jó volt arra, hogy megint kiderüljön, hogy milyen nagyvonalúan bánunk a számokkal, a statisztikákkal. Szerintem lehet adatokra hivatkozni, de arra kérnék mindenkit, hogy ezt tegyük pontosan.

Nagyon jól látszott, a miniszter úr válaszolta, hogy ez a 17,5 milliárd hogyan ment ki. Ebből rendeztük, tisztelt Bazsa képviselő úr, például a kutatói bérelmaradást, amit mindenki örömmel üdvözölt. Tehát ami pozitívum, azt ne kérdőjelezzük meg, és ne mondjuk azt, hogy a 17,5 milliárdból egymilliárd ment ki, mert komolytalanná tesszük magunkat és a parlament munkáját is.

Füle képviselő úrnak pedig azt mondanám, hogy azon felül, hogy a parlament az idei évben jelentősen növelte a költségvetésben a kutatás-fejlesztésre fordítható állami pénzeszközöket, más területen is jelentős előrelépés történt. Például a kutatás-fejlesztési befektetéseknek ezentúl nem 120 százaléka, hanem 200 százaléka írható le az adóból, és ez mindenképpen segítséget jelent ahhoz, hogy arra ösztönözzük a külföldi multinacionális cégeket, hogy kutatás-fejlesztési kapacitásaikat ide telepítsék Magyarországra. Nyilván ennek a hatása nem jelentkezik egy éven belül, de jelentkezni fog.

Én egyébként nem azt a számot ismerem, hogy 0,9 százalék 2001-ben a kutatás-fejlesztésre fordított arány a GDP-ben, hanem ez a szám valahol 1,2 százalék körül mozog az Oktatási Minisztérium adatai szerint 2001-ben. Ez az 1,2 százalék valós szám, mivel már tavaly is meghaladta a 0,9 százalékot, így azt gondolom, van esély arra, hogy 2002-ben elérjük az 1,5 százalékot. Ezzel még véletlenül sem akarom azt mondani, hogy elég - Finnországban ez a szám 4 százalék körül van -, tehát menni kell tovább ezen az úton. De azt a területet, ahol nagyon nagyot léptünk előre az elmúlt időszakban (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), nem szerencsés megkérdőjelezni.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 384 2001.11.27. 10:22  345-405

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Mielőtt a normál hozzászólásom megkezdeném, engedjék meg, hogy röviden befejezzem azt a mondatot, amit Bazsa képviselőtársam nem olvasott fel. Ugyanis valóban az van a mondat elején, hogy az ország kutatási ráfordításai nőttek 0,8 százalékról 1 százalékra. Csak utána van egy következő mondat, amit ő valami miatt nem olvasott fel: ez a növekedési ütem a Széchenyi-terv megvalósulása során fel fog gyorsulni, a prognózisok szerint a ciklus végére az ország eléri a GDP 1,5 százaléknak megfelelő kutatási ráfordítási arányt.

A Széchenyi-terv még az idei évben nem kezdődött el, ez az 1 százalék, amiről a képviselő úr beszélt, ez valóban adat, de ez a 2000-es adat, és azt hiszem, hogy a korrektség megkívánja, hogy a mondatokat egymás után fejezzük be. Én a 2000-es adatokkal szemben a 2001-es adatról beszéltem, és azt mondtam, hogy 2002-re el fogja érni az 1,5 százalékot.

Ezzel együtt azt gondolom, hogy az alapkérdésekben, még ha itt vitatkoztunk is, van bizonyos egyetértés. Itt éppen az előbb célzott rá Bazsa képviselőtársam, hogy 1990 óta volt egy folyamatos növekedés, a felsőoktatási képzésben részt vevők aránya 8 százalékról mára majdnem 35 százalékra nőtt. 1995-ben 17 százalékon álltunk. És valóban ez jelentett valamiféle veszélyforrást és problémát, hiszen elhangzott, hogy ma az Európai Unióban még mindig magasabb a felsőfokú képzésben részt vevők aránya, mint a mai Magyarországon.

 

(21.30)

 

Ebből az következik, hogy amikor belépünk vagy belépnénk az Európai Unióba, és kíméletlen piaci versennyel találnák szemben magunkat a magyar munkavállalók, eleve hátránnyal indulnának, hiszen a magasan képzett, magas szaktudással rendelkező munkavállalók aránya Magyarországon alacsonyabb, mint a versenytársainknál. Ebben a kérdésben, azt hiszem, egyetértés volt, amit mutat az egyenletes emelkedés. Az az igazság, hogy többször elhangzott a délelőtt és délután folyamán is, hogy ez döntően a költségtérítéses szférában következett be. Tisztelt képviselőtársaim, ez az állítás sem felel meg a valóságnak. 1990-ben 76 ezer volt az államilag finanszírozott képzésben részt vevő hallgatók száma, ez mára 174 ezerre nőtt. Természetesen belépett a költségtérítéses képzésben részt vevők száma e mellé, de nagyon dinamikusan növekedett az államilag finanszírozott képzésben részt vevők száma is. Ezt azért ne felejtsük el!

Felvetődött az, hogy a diplomások nagyon jelentős része nem talál munkahelyet magának. Azt gondolom ezzel szemben, képviselőtársaim, hogy ha a szociológiai felméréseket nézzük, akkor éppen a munkanélküliség ellen az egyik legbiztosabb orvosság a diploma megszerzése. Egy diplomás fiatalembernek vagy leánynak éppen tizennégyszer kisebb az esélye arra, hogy munkanélküli legyen, mint egy nyolc osztályt végzett embernek. Tehát ha valakit diplomához juttattunk, akkor kisebb az esélye annak, hogy munkanélküli lesz, ráadásul még a munkaerőpiacon magasabb értékkel tudja eladni magát. Ezt mutatja az a statisztika, amely azt mondja, hogy egy érettségizetthez képest egy felsőfokú képzettséggel rendelkező az életkereseténél körülbelül kétszeres szorzót tudhat be magának. Ez azt jelenti, hogy egy diplomával rendelkező az élete folyamán kétszer annyit keres, mint a csupán érettségivel rendelkező. Tehát nem tartom megalapozottnak azt a felvetést sem, ami elhangzott, hogy a munkanélküliség áldozatává lesznek tömegesen a diplomások. A statisztikák legalábbis nem ezt mutatják.

Van egy probléma: a felsőfokú szakképzésben részt vevők alacsony aránya. Ha valóban az Európai Unió számaival összevetjük a magyar helyzetet, akkor problémákat látunk. Az Európai Unióban a felsőfokú képzésben részt vevőknek körülbelül 20 százaléka a felsőfokú szakképzésben vesz részt. Ez Magyarországon sajnos lényegesen alacsonyabb, egy-két százalékot tesz ki mindössze. De itt is van egy probléma. Kell látni, hogy évente 40 százalékkal növekedett a felsőfokú szakképzésben részt vevők aránya, ami, azt hiszem, elég dinamikus növekedés. Persze, lehet mondani, hogy messze nem elég, de azért hadd emeljem ki azt az adatot, hogy idén körülbelül 4000 férőhely lett volna a felsőfokú szakképzésben - ez betölthető lett volna -, de sajnos ennek a 4000 férőhelynek a fele sem telt meg. Tehát itt az a helyzet, hogy az oktatási intézményrendszer képes lett volna a felsőfokú szakképzésbe még hallgatókat bevonni, de sajnos társadalmi igény nem jelentkezett erre.

Úgyhogy azt hiszem, komoly marketing- és reklámmunkát kell végezni, mert ha el akarjuk érni azt a kitűzött célt, hogy 50 százalék legyen egy korosztályon belül a felsőfokú képzésben részt vevők aránya, akkor bizony tudomásul kell venni, hogy ezt az arányt csak úgy tudjuk elérni, ha a felsőfokú szakképzésben részt vevők aránya fog nagyon jelentős mértékben növekedni, és ezt a különbséget, ami a 35 százalék és az 50 százalék között van, döntően ez a felsőfokú szakképzés fogja felszívni.

Ezzel együtt azt kell mondanom, hogy igaza van azoknak a képviselőtársaimnak - és ez tulajdonképpen az anyagból is kiderült -, akik azt mondják, hogy ez a nagyon dinamikus, robbanásszerű fejlődés, amely tíz év alatt a hallgatói létszámok területén végbement, rengeteg problémát okozott a felsőoktatás rendszerében. Az oktatói létszám egyrészt nem követte a hallgatói létszám robbanásszerű növekedését, és - hadd mondjam el - míg 1990-ben egy oktatóra 6-7 hallgató jutott, ma ez a szám 14-re növekedett. A 6-7 jóval az Európai Unió átlaga alatt volt, de ez a 14 már legalább ott van, sőt ha jól tudom, kicsit még fölötte is van. Másrészt probléma van a bérekkel is, erre majd még később kitérek.

Inkább most az infrastruktúráról beszélnék néhány szót. Nem igaz az az állítás, hogy az elmúlt időszakban semmiféle infrastrukturális beruházás nem történt. Gondoljunk csak a lágymányosi egyetem fejlesztésére. Bizony nemrég adtak át egy 15 milliárdos projektet, és bizony a lágymányosi egyetemi központ építése lekötötte a kapacitások egy jelentős részét. Ráadásul pontosan a lágymányosi egyetemnél tapasztalhattuk meg, hogy egyáltalán nem számított a költséghatékony tervezés, tehát egyáltalán nem ügyeltek arra, hogy itt a költségekből egy olyan egyetemi központot építsenek, amely a lehető legtöbb hallgató számára biztosítja a megfelelő elhelyezést. Elég nagy problémák voltak most, amikor az északi szárnynál még a különböző szakokat pluszban a tervezethez képest el kellett helyezni.

A világbanki beruházás azt írta elő, tisztelt képviselőtársaim, hogy nagyon konkrét intézményfejlesztési tervek alapján lehetett infrastrukturális beruházásokat tenni, és bizony egy ilyen intézményberuházási terv - ahogy elmondták az Oktatási Minisztérium kollégái - időnként több mint egy évet vett igénybe. Viszont az az előny megvan, ha most ezek a beruházások megkezdődnek, ezek olyan beruházások lesznek, amelyek mindenképpen indokoltak, és megfelelő költséghatékonysággal végiggondoltan vannak megtervezve. Azt hiszem, így lehet a leghatékonyabban elkölteni a rendelkezésre álló pénzkereteket. Hadd mondjam el, hogy majdnem 45 milliárd forintnyi beruházás van most folyamatban. Ezzel kapcsolatban megint Sáringer képviselő úr szavait idézhetem: nagyon-nagyon régen volt példa a felsőoktatásban arra, hogy 45 milliárd forintnyi beruházás - ebbe a kollégiumépítéstől kezdve nagyon sok minden beletartozik - folyamatban van, vagy éppen a szerződés már megköttetett és hamarosan elkezdődik.

Az oktatói bérekről is szólnék. Egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik azt mondják, hogy messze elmaradnak a kívánatostól az oktatói bérek. De nézzük meg azt a problémás helyzetet, ahonnan, mondjuk, '98-ban indult a kormány, és nézzük meg azt a helyzetet, ahol most van. Az első dolog, amit ki akarnék emelni, hogy amikor volt a beszámoló a kutatás-fejlesztésről és a felsőoktatás, tudomány helyzetéről, akkor az Akadémia elnökétől az ellenzéki pártokon keresztül a kormánypártokig mindenki azt mondta, hogy a legnagyobb probléma a fiatal pályakezdő tanársegédek, illetve fiatal pályakezdő kutatók bérhelyzete.

Tavaly, tisztelt képviselőtársaim, egy pályakezdő kutató fizetése 47 ezer forint volt; 47 ezer forint, még egyszer mondom! Ezt a 47 ezer forintot idén 92 ezer forintra növeltük. Lehet azt mondani, hogy ez messze nem elégséges, mint ahogy Takács Imre képviselőtársam mondta. Ez messze nem elégséges, node, tisztelt képviselő úr, majdnem száz százalékkal emeltük a pályakezdő kutatók bérét! Azért nem lehet azt mondani, hogy nem történt semmi. Ráadásul úgy történt mindez, hogy némi feszültséget gerjesztett a felsőoktatási hálózaton belül, összébb torlódtak a bérek. Ez mindenképpen igaz, ezt a problémát a következő időszakban majd orvosolni kell, és ki kell simítani a hullámokat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) De igazán ez volt az első lépés, amelyet mindannyian a legfontosabbnak tartottunk.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 390 2001.11.27. 2:12  345-405

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Azt hiszem, mindenképpen biztatónak tekinthetjük a kutatás-fejlesztés területén azt, hogy nemrég egy angol tudományos lap, azt hiszem, húsz európai ország - vagy nemcsak európai országok voltak benne - összevetésével Magyarországot az igen előkelő 6. helyre sorolta a jövőbeni lehetőségeket illetően. Ez, azt hiszem, mindenképpen bizakodással tölthet el minket.

Ami az előző kérdésre vonatkozik, hogy van-e túlképzés vagy nincs, és a tudásiparban milyen lehetőségekkel indulunk, azt gondolom, nem téveszthetjük szem elől, hogy az Európai Unióban e pillanatban az egy korosztályban felsőfokú képzést szerzők aránya még mindig magasabb, mint Magyarországon. És ha belegondolunk abba, hogy hamarosan az Európai Unió tagjai leszünk, nem gondolhatjuk azt, hogy úgy versenyképesek tudunk lenni, hogy Magyarországon a képzettségi szint alacsonyabb, mint az Európai Unió országaiban. Tehát nekünk mindenképpen el kell érni az Európai Unió képzettségi szintjét, enélkül nem fog menni. Enélkül álom lesz az, hogy Magyarországon is növekedjen a tudásipar termelékenysége vagy a tudásiparból előállított termékek aránya a GDP-n belül. Tehát nincs más út, ezen az úton kell végigmenni.

És még egy kérdésre kitérnék, ha van 30 másodpercem. Elhangzott nagyon sokszor, hogy a hallgatói normatíva nem növekedett az elmúlt időszakban. Ez az állítás igaz, de hadd tegyem hozzá, hogy a hallgatói támogatásokat egységében lehet kezelni. És azért idetartozik egy-két dolog, a Bursa Hungarica, ami pluszpénzt is vont be a rendszerbe, nem is keveset; idetartozik a tandíj eltörlése, de a legnagyobb mértékben a diákhitel.

Bazsa képviselőtársam elmondta, hogy 25-30 ezer forint egy főiskolai, egyetemi hallgató havi rezsiköltsége a tanulmányai során. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) A diákhitel ebből 21 ezer forintot fedez, és éppen a legrászorultabbaknak jelenti a legnagyobb segítséget.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 404 2001.11.27. 2:22  345-405

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én úgy látom, a vita hangulata jó irányban változik, mert egyre több olyan gondolat van, amiben közelíteni tudnak talán az álláspontok egymáshoz. Én is úgy érzem, hogy az a dilemma, hogy túl keveset képzünk vagy túl sokat, elég egyértelműen megoldható. Egyszerűen ebben a pillanatban megnézzük az európai összehasonlításokat: kisebb a magyar felsőfokú képzésben részesülők aránya. Ha versenyképesek akarunk lenni, és nem az alacsony bérekkel akarunk versenyezni, nincs más lehetőség, növelni kell az arányt.

Kitörési pont egyébként a felsőfokú képzés, ott kellene az arányokat megfelelő munkával növelni, ez mindenképpen jó. És mindenképpen igaz az, hogy aki már tanult öt évet főiskolán, egyetemen, még ha nem is az eredeti szakmájában tud elhelyezkedni, de az élethossziglan tartó tanulás és átképzés során könnyebben tesz szert azokra az ismeretekre, amelyekkel a munkaerőpiacon el tud helyezkedni.

A másik, nagyon érdekes kérdés a Bursa Hungaricával kapcsolatos. Örülök képviselő úr hozzászólásának, mert ez szerintem elmozdulás, ebben a kérdésben tudunk együtt gondolkodni. Ugyanis a Bursa Hungarica szerintem nagyon fontos kérdéskör, hogy az önkormányzatokat vonjuk be a lakóterületén lakó fiatalok felsőoktatási támogatásába. Ez helyes. A probléma fennáll, hogy nevezetesen vannak olyan önkormányzatok, amelyek ebbe anyagi lehetőségeik miatt nem tudnak beszállni. Szerintem itt nem az a helyes eljárás, hogy emiatt akkor az önkormányzati forrásokat kirekesztjük a rendszerből, hanem mondjuk, azt kell mondani, hogy az önhibáján kívül hátrányos helyzetű településeknél az Oktatási Minisztérium úgy hirdeti meg a pályázatot, hogy lényegesen kisebb legyen az önrész, vagy a nagyon hátrányos helyzetű települések esetén esetleg ezt az önrészt el is engedheti. De igazából az a cél, hogy egy-két éven belül eljussunk oda, hogy mind a 3200 településen a rászoruló diákokat tudja támogatni az önkormányzat egy Bursa Hungarica-ösztöndíj keretében.

Tehát most az első lépés történt meg ebben az évben. A következő évben reméljük, hogy több önkormányzat tud bekapcsolódni a rendszerbe, és egy-két éven belül reméljük, minden önkormányzat el fog tudni jutni ide, és ez mindenképpen pluszpénzeket fog hozni a rendszerbe.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 345 2001.12.11. 1:40  336-348

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Most már megszokhattuk, hogy amióta megkezdődött a kampány, szocialista képviselőtársaink minden parlamenti ülésen előállnak egy-két "ingyenes" javaslattal, minden sajtótájékoztatón tartanak egy-egy javaslatról hosszú előadást, úgyhogy javasoltak itt már az ingyenes mobiltelefon-osztogatástól kezdve nagyon sok mindent.

Most is egy ilyen jellegű javaslatról van szó; itt a kampányban szocialista képviselőtársaimnak hirtelen eszébe jutott, hogy ingyen kellene osztani a tankönyvet. Szeretném jelezni, hogy annak idején a kormány egyik első intézkedése az volt, hogy eltörölte a tankönyvek áfáját, így azok áfamentesek lettek, ezáltal csökkentette a tankönyvek árát. Minden önkormányzat normatív támogatást kap a gyermekek után, amelyből egyébként éppen a legrászorultabb gyermekeknek ingyenesen tudja biztosítani a tankönyveket minden egyes önkormányzat, hiszen ezt a pénzt a kormány normatív alapon biztosítja az önkormányzatoknak - ez helyes. Azok az önkormányzatok, amelyek úgy érzik, hogy a gond még ennél is nagyobb, nyilván saját forrásaikból hozzátehetnek ehhez a pénzösszeghez.

Egyébként én nem teljesen értem szocialista képviselőtársaimat: amikor a kormány például a családi pótlék esetében azt mondta, hogy ne rászorultsági alapon számoljunk, hanem egységesen minden gyermek után járjon a családi pótlék, akkor tiltakoztak, és a rászorultsági elvet kérték számon. Most pedig úgy érzem, a Szocialista Párt álláspontja ezzel gyökeresen ellentétes. El kellene dönteni, melyik is az az út, amit a Szocialista Párt követni kíván.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 71 2002.02.26. 2:35  70-75

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Úgy tűnik, újból kiújulóban van a vita a felsőoktatási tandíj szükségességével kapcsolatban. Az SZDSZ nem is csinál titkot abból, hogy ha lehetősége lenne rá, újból bevezetné a tandíjat. "A korszakváltás programja" című anyaga a következőket tartalmazza a "Tandíj és diákhitel" című fejezet alatt: "A tandíjak eltörlése csak látszólag szolgálja a diákság érdekeit. Elengedhetetlen, hogy a hallgató közvetlenül is hozzájáruljon képzése költségeihez, tekintse anyagi ráfordításait hosszú távú befektetésnek." Kicsit később: "Etikai kérdés is, hogy a felsőoktatásban részt vevők saját maguk mennyit áldoznak kivételes pillanatnyi és javuló leendő helyzetük érdekében. Elvárható, hogy ne csak elfogadjanak támogatásokat, hanem valamilyen formában személyesen is járuljanak hozzá képzésük társadalmi költségeihez."

Az MSZP ebben a kérdésben egy kicsit szemérmes, tőlük ilyet nyíltan nem hallottunk. Ha azonban figyelmesen végigolvassuk az MSZP oktatási programját, amelyet mintegy 29 oktatási szakértőjük készített, akkor a következő mondatokat találjuk: "Az MSZP biztosítja a tandíjhitel lehetőségét a felsőoktatási intézmények esti, levelező és távoktatási tagozatain tanulók számára."

Tisztelt Országgyűlés! A tandíjat a Fidesz-MDF többség az MSZP ádáz tiltakozása ellenére ennek a ciklusnak az elején eltörölte. Ma Magyarországon tandíj nincs, legfeljebb költségtérítéses képzésről beszélhetünk. Ha az MSZP tandíjhitelről beszél, az azt jelenti, vissza akarják hozni a tandíjat, ami szerintem súlyos hiba lenne. Menjünk tovább! Az MSZP programja ezután a következőket tartalmazza: a személyi jövedelemadóból leírhatóvá teszi az államilag elismert képzésben való részvétel tandíjának jelentős részét. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Micsoda perspektíva! Lesz tandíj, de leírható lesz a személyi jövedelemadóból!

Tisztelt Miniszter Úr! Kérdezem ezért, milyen gyakorlati következményei vannak a tandíj eltörlésének. Mit szól ahhoz, miniszter úr, hogy az SZDSZ és az MSZP újból be akarja vezetni a tandíjat? Szeretném azt is megkérdezni, hogy milyen tapasztalatai vannak a szeptembertől bevezetett diákhitelnek, felvehetik-e ezt azok a hallgatók, akik esti vagy levelező tagozatokon tanulnak. Az utolsó kérdésem pedig az, hogy milyen arányban vannak a diákhitelt igénylők között olyanok, akik költségtérítéses képzésben vesznek részt.

Várom a miniszter úr megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 75 2002.02.26. 0:44  70-75

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Ház! Úgy gondolom, szimbolikus értékű, hogy a ciklus végét ugyanazzal a vitával zárjuk le, amellyel ezt a ciklust elkezdtük.

Azt hiszem, hogy az SZDSZ álláspontja nem lényeges (Derültség a Fidesz soraiban.), viszont az MSZP álláspontja, meg kell mondjam, azért hagy némi kívánnivalót maga után, mert miután ez a vita kirobbant, utána csak olyan érveket tudtak felsorolni, amely érvek nem állják meg a helyüket. Tandíj ugyanis nincs, a diákhitelt pedig mindenki - tanuljon esti vagy levelező tagozaton - igénybe tudja venni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy a választás itt is egyértelmű: választani lehet a következő választásokon a tandíj, illetve a diákhitel, a diákhitelrendszer megerősítése között.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)