Készült: 2021.06.15.08:28:06 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

142. ülésnap (2000.05.23.), 386. felszólalás
Felszólaló Glattfelder Béla (Fidesz)
Beosztás gazdasági minisztériumi politikai államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utánihoz hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 5:10


Felszólalások:  Előző  386  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőnő! Kétségtelen, hogy a kormány nehéz örökséget vett át a gazdaság és a társadalom minden területén. Hogy csak egyre utaljak: az előbb hangzott el az M5-ös autópálya ügye, amikor Bauer Tamás képviselő úr meglehetősen érthetetlen módon azt vetette fel, hogy más koncessziós szerződések esetében az állam el tudta érni a koncessziós szerződés módosítását. Nem tudom, ezzel a képviselő úr beismerni akarta-e azt, hogy ezek szerint az előző kormányzat alatt megkötött többi koncessziós szerződés hibás volt, hiszen ezt eddig más ellenzéki, SZDSZ-es képviselők még nem tették meg.

Ismeretes, hogy a magyar kormány az M1-es autópálya esetében azért tudta a koncessziós szerződés módosítását, illetve megszűnését elérni, mert az M1-es autópályát üzemeltető koncessziós társaság egyszerűen csődbe ment. Az M3-as esetében pedig ténylegesen az a helyzet, hogy ott a másik oldalon is az állam állt, tehát az államnak önmagával kellett megállapodnia, ami nyilvánvalóan sokkal könnyebben létrehozható egyezség volt, mint most, amikor az államnak egy külföldi tulajdonban levő M5-ös autópálya-koncessziós társasággal kellene valahogy megállapodni annak érdekében, hogy az a rossz koncessziós szerződés, amelyet az előző kormány idején ütöttek nyélbe, módosuljon, és így Szeged környéke és a Dél-Alföld is gazdasági fejlődésnek indulhasson.

Egy dolgot azért engedjen meg, képviselőnő: nem hiszem, hogy Magyarország helyzete ma rosszabb lenne - gyarmatibb állam lennénk például -, mint amilyen volt az orosz megszállás ideje alatt. 1990 előtt semmink nem volt, egy megszállt ország voltunk, amelyet egy külföldi hatalom kénye-kedve szerint irányított közvetlenül, illetve magyarországi kiszolgálóin keresztül. Ehhez képest Magyarország mára szabad állammá vált, amely a választásokon keresztül kinevezett politikai vezetői által határozza meg saját útját. Legalább azt el kellene ismerni, hogy ez az állítása némiképpen túlzás volt. Egyébként a magyar kormány feladata alapvetően az, hogy a jövővel foglalkozzon, természetesen ahol lehet, ott a hibákat ki kell javítani, ahogy ezt tettük például az előbb említett autópálya-koncessziós szerződések ügyében, és másutt is, ahol lehetett, a javítást végrehajtottuk.

Beszéljünk egy kicsit talán a mai helyzetünket jobban tükröző számokról is! 1999 már tényleg jó év volt, és van némi szimbolikus ereje is annak, hogy a múlt év végén a magyar gazdaság teljesítménye elérte azt a szintet, amelyet a rendszerváltást megelőzően 1989-ben, különös tekintettel arra, hogy időközben a lakosság száma sajnálatos módon óriási mértékben csökkent, így az egy főre jutó gazdasági teljesítmény tulajdonképpen még javult is. Tavaly például a foglalkoztatottság 3,1 százalékkal bővült, a munkanélküliség csökkent, 7 százalékos szintet ért el, ami már az idei első negyedév végére 6,7 százalékra csökkent, ami azért különösen fontos, mert az Európai Unió átlagos munkanélkülisége ezt az értéket lényegesen meghaladja. A múlt évben még a tervezett mértéket is meghaladó módon, 4,3 százalékkal mérséklődött az infláció - 10 százalékot ért el -, és minden előrejelzés szerint az idén egész biztosan egyszámjegyű lesz, vagyis olyan alacsony szintű, amilyen alacsony szintű az infláció Magyarországon több mint 13 éve nem volt.

 

(21.10)

 

A magyar gazdaság teljesítménye tavaly az Európai Unió átlagát kétszeresen meghaladó mértékben nőtt, 4,5 százalékkal, és az idei év első negyedévében valahol 4 és 5 százalék, de lehet, hogy 5 és 6 százalék között lesz a gazdaság növekedése.

Magyarország gazdasága tehát fejlődő, jó ütemben halad előre. Úgy ítéljük meg, hogy megdőlt az a korábbi nézet, miszerint Magyarországon jelentős mértékű gazdasági növekedést és gazdasági egyensúlyt egyidejűleg nem lehet megvalósítani, sőt azt gondoljuk, hogy a gazdasági növekedés ma már feltétele lehet az egyensúlynak is. Ennek érdekében alkottuk meg a Széchenyi-tervet, amely kijelöli a gazdaság fejlesztésének fő irányait, amelyek kifejezetten a magyar gazdaság fejlesztésére koncentrálnak, az infrastruktúra fejlesztésére, az otthonteremtésre, a magyar kis- és középvállalkozók támogatására, az idegenforgalomra és az informatika fejlesztésére.

Az időm lejárt, ezért ezt folytatni nem tudom. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmét. (Taps az FKGP padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  386  Következő    Ülésnap adatai