Készült: 2020.03.30.22:39:12 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 117 2003.03.25. 5:33  67-132

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gondban vagyok, hogy én most mit is tegyek, hiszen miniszter úr fogta magát, felállt és elment. Ráadásul ezzel szétverte a vitát, azóta itt egészen másról folyik a szó, mint igazából kellene. Azt hiszem, hogy ez nem igazából tisztességes, jó lett volna, ha ezt megvárja - mármint a kétperceseket.

Azt gondolom, ráadásul arra hivatkozni, hogy a kormányt bántja az ellenzék néhány véleményével, nem feltétlenül jó, főleg akkor nem, ha az MSZP vezérszónokait nem utasítja rendre, hogy be kellene fejezni a kampányolást onnan fentről, és igazából azt is el kellene mondani, hogy dolog van ebben az országban, nem is kevés, és azt gondolom, ezt a dolgot kellene egy kicsivel komolyabban venni és dolgozni az ország érdekében.

Ráadásul miniszter úr elment innen, igazából olyan témakörről, amelyet végre itt a Ház előtt lehetett volna feszegetni neki is, egy kicsit a minisztérium erejét, érdekérvényesítő képességét bemutatni, neki, mint miniszternek elmondani azt, hogy mi is a véleménye konkrétan erről az anyagról. 15-16 percet beszélt bevezetőként az anyagról, azt gondolom, hogy egy kicsit többet is lehetett volna, hogy végre az ország nyilvánossága lássa azt, hogy ez a terület, amiről ma beszélünk, mennyire fontos, hiszen egy olyan témakörről beszélünk, amely a jövőt valóban meghatározza. Itt a tisztelt Ház előtt sok mindenről beszéltünk; beszéltünk autópályákról, beszéltünk háborúról, békéről, Unióról, sok minden másról, most beszélünk először az igazi jövőről, az ifjúságról, arról a korosztályról, aki valóban az uniós csatlakozás kapcsán majd ezt az országot építgeti tovább. Úgy látszik, miniszter úr ezt nem tartotta igazából fontosnak, itthagyott minket, de Mesterházi Attila államtitkár úr egészen biztos, hogy fog tudni még néhány dolgot mondani e kérdéskörben.

Tehát azt gondolom, megint méltánytalan az a helyzet, amit a minisztérium első számú vezetője végez azzal a területtel, amit neki képviselnie kell. Ezt a sportbizottságban többször elmondtuk már, azt gondolom, hogy itt is éppen itt volt az ideje, hogy erről szó essen.

Egyébként én egy egészen más területről szerettem volna beszélni; arról a területről, amelyet itt a bizottsági előadók is csak félve érintettek, arról a területről, amelyet az ifjúsági és sportbizottságban is csak nagyon kevesen érintettek - Fehérvári képviselőtársam egy kicsit bővebben -, az egészséges életmód és sport területéről, amely, azt gondolom, ennek az anyagnak az egyik legfontosabb része, mondjam úgy, az alapja. Sok mindenről beszélhetünk, de tessenek akkor elolvasni azt a részt, azt a közel ötven oldalt, ami erről szól. Néhány adatot mondanék: a ma Magyarországon születettek várható élettartama a férfiaknál 68 év, a nőknél 75 év. Ebben az országban sikerült olyan eredményeket elérnünk a keringési rendszeri, az érrendszeri problémák, a szívinfarktus kérdéskörében, de a daganatos betegségeknél is, hogy európai elsők vagyunk, de az idegrendszeri problémákkal küszködők száma is kimondottan magas.

Azt gondolom, azt sem baj, ha elmondjuk, hogy a felmérések arról szólnak, hogy a 15-29 év közöttieknél az izom-, a kötőszövet-, a csontrendszer állapota olyan állapotban van, ami tarthatatlan, és ez a rendszeres testmozgás hiányának köszönhető. Erről a kérdéskörről azért szeretnék egy kicsit többet beszélni, mert egyszerűen nem normális az a helyzet, ami évtizedek óta működik ebben az országban - sok más országban kevésbé -, mondjuk, a falra hányt borsó szindrómát említhetem, hogy elmondja a szakma, hogy mennyire fontos az, hogy az életesélyek jelentősen növekedhessenek ebben az országban, mennyire fontos ehhez az egészséges életmódon belül a rendszeres testmozgás, az egészséges táplálkozás, hogy a terhelés-pihenés arányát megfelelően vegyük - a terhelést, mondjuk, a munka jelentse, a pihenést pedig a kikapcsolódás, a szabadidő hasznos eltöltése -, de mintha nem igazából mennénk előre ebben a kérdésben.

Hogy a mostani kormányzatról én is mondjak néhány negatívumot, ezt csak azért teszem, hogy lehessen az elmúlt ciklusból egy kicsit meríteni, és nemcsak azt mondani, hogy minden rossz volt, amit az elmúlt négy év csinált, hanem azt is mondhassuk, hogy az értékeket próbáljuk átmenteni és kövessük azokat a gondolatokat, amelyeket az elmúlt ciklus hozott be ebbe az országba például a sport, az egészségügy, az oktatás területén, a mindennapos testnevelés kérdésében. Vagy ha egy kicsivel kijjebb megyünk, azt gondolom, a szabadidősport támogatásának kérdésében, a létesítményfelújítás és rekonstrukció kérdésében, ezen belül a labdarúgó-stadionok rekonstrukciója területén azt gondolom, érdemes gondolkodnunk, de nem baj, ha egy kicsit többet beszélünk arról, hogy ma Magyarországon a működő mindennapos testnevelés kérdését is az előző kormány indította be.

Nem feltétlenül hiszem azt, hogy ezeket a programokat abba kellene hagyni, hiszen ha visszaemlékszünk a bizottsági, illetve a parlamenti munkánkra, amikor sok-sok módosító indítvánnyal szerettük volna továbbvinni ezeket a programokat, önök nem segítettek ebben. Sajnálatos módon nagyon sok mindent visszavontak, leszavaztak, nem tudunk továbbmenni az előbb említettekben, amit elmondtam.

Azt gondolom, hogy ez felelőtlenség. A későbbiekben ezzel majd el kell számolni, hiszen a nemzet egészségi állapota önökön is múlik, és azt hiszem, minden olyan kormányon, aki ebben felelősen gondolkodik, már csak azért is, hiszen mindenképpen fontos lenne az, hogy a későbbiekben ez az ország azért egészségesen tudjon az előbb említett Unió felé haladni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 92 2003.10.06. 3:01  91-97

SZALAY FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Múlnak a hónapok, az évek, s az önök 2002-es választási ígéreteit a múló idővel egyenes arányban próbálja feledni a Medgyessy-kormány. Abban reménykednek a szocialisták, hogy az emberek emlékezete rövid, s szépen eliszkolhatnak a fogadkozások teljesítése elől. Jelzem, nem, az emberek nem felejtik el az önök kánaáni ígéreteit, s élénken él mindenki fejében, hogy Medgyessy Péter az ígéretekre szavát adta.

Nos, akkor nézzük szépen sorjában, hogy mivel is kecsegtették az önkormányzatokat 2002-ben, s mi is az egyszerű valóság ma. Emlékezzünk a következő mondatokra! “2002-ben az önkormányzatoknak mintegy 50 milliárd forint kompenzációra van szükségük, ezen túl 2003-tól minden további évben 50 milliárd forint fejlesztési forrás biztosítása is szükséges. A magyar önkormányzati rendszerbe bevitt 100 milliárd forint lehetőséget teremt a beruházási arányok megtartására, sőt növelésére.ö S folytassuk: “Egyet biztosan ígérni tudok, annak a közalkalmazotti béremelést illető csomagnak, ami most az Országgyűlés asztalára kerül, minden egyes forintja az önkormányzatok számára a központi költségvetés által fedezve lesz.ö - mondta Lamperth Mónika az önkormányzati bizottság előtt 2002 májusában.

“Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak!ö - hirdette a szocialista propaganda óriásplakátja az önkormányzati választási kampányban. “Megerősítjük az önkormányzatok pénzügyi, gazdasági önállóságát.ö - fogadta meg Medgyessy Péter a Pilvax kávéházban. S a kormányprogram: “A jövőben új vagy többletfeladat előírásakor a teljes fedezetet biztosítani fogjuk az önkormányzatok részére.ö

És mi is történt? Az önkormányzati rendszerbe egyetlen fillér sem érkezett, nemhogy 100 milliárd forint. A valóságban a kormány a közalkalmazotti béremelés forrásait nem biztosította az önkormányzatok számára. Soha nem fordult elő, hogy az önkormányzatok többsége nem tudja kigazdálkodni a béremelések fedezetét, és a gazdasági ellehetetlenülés szélén tengődik. Mi várható 2004-ben? Medgyessy Péter már bejelentette, hogy az önkormányzatok ne is álmodozzanak a béremelések központi fedezetéről 2004-ben sem. Ma már nemcsak ellenzéki politikusok tiltakoznak a szocialista kormány politikája ellen. Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere a következőket mondja: “Ha nem kapnak elég pénzt az önkormányzatok, visszaállhat a tanácsrendszer, és nem lesznek többé autonóm önkormányzatok.ö

Tisztelt Miniszter Asszony! Idáig jutottunk, ez a valóság. Pál Tibor, a Belügyminisztérium szocialista államtitkára pedig megbékélésre szólít fel. Kérdezem, mivel békéljenek meg a települések: azzal, hogy a létük kérdőjeleződik meg? Azzal, hogy nincs és nem is lesz anyagi forrásuk fejlesztésekre, az útjaik, járdáik karbantartására? Azzal, hogy tanárokat, óvónőket, más közalkalmazottakat kell elbocsátaniuk, iskolákat, óvodákat bezárniuk? Azzal, hogy az uniós csatlakozás évében olyan szegénységi szintre jutottak, hogy semmi esélyük nincs uniós pályázatokon részt venni? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 96 2003.10.06. 0:47  91-97

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Ön is tudja, én is tudom, hogy sajnos nem teljesen igaz, amit tetszett mondani, hiszen az önkormányzati szövetségek, mind az öt 250 milliárd forint pluszt kér, és talán 100-at kap meg.

Azt gondolom, hogy ez valamit csak jelent, és azt gondolom, hogy lassan ki kell majd állni az emberek elé és elmondani, hogy minden forintot, amit elveszünk az önkormányzatoktól, azt az ő zsebükből vesszük el, mert kevesebb jut iskolára, óvodára, bölcsődére, útra, járdára, kultúrára és sportra. (Dr. Szekeres Imre: Plusz 9 százalékot kaptak.)

Azt gondolom, ez eléggé komoly feladat, hogy ezt ki merje mondani egyszer a Szocialista Párt, hozzátéve azt is, hogy félreértelmezhetjük a választási ígéretek azon részét, ami arról szólt, hogy több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak, mert valószínű arról szól, hogy több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak - nem adunk.

Nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 64 2003.10.15. 2:00  1-201

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Jót vitatkozunk itt, és azt gondolom, nem baj, ha ez így történik, és valóban a végén aztán együtt tudunk gondolkodni. De menjünk vissza a legelejére a dolgoknak. Önök rendszerint visszamutogatnak; visszamutogatnak az elmúlt ciklusokra, ciklusra, csak elfelejtik azt, hogy igazából aki visszamutogat, valószínűleg ezt azért teszi, mert igazából a saját jelenjével nem tud elszámolni.

Azt gondolom, menjünk az elejére a dolgoknak, nézzük meg azt, honnan indult ez a mostani helyzet az önkormányzatoknál vagy az országban. Onnan, hogy önök a választások során olyan dolgokat ígértek, amelyeket nem tudnak betartani. Ezt még egyszer nem mondták el. Nem mondták el azt, hogy például azt ígérték, túl azon, hogy több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak, hogy minden plusz önkormányzati feladatot állami forrásokból finanszírozni fognak - nem történik meg. Azt gondolom, hogy ez így nem feltétlenül jó.

Az Orbán-kormány idejében az önkormányzatok ennyit nem panaszkodtak, mint amit most ma az országban hallani lehet. Másfél év alatt az önkormányzatok oly mértékű problémákat jeleztek, hogy az valami hihetetlen. Önök nem akarják ezt meghallani, Gémesi úr ezt elmondta. Elmondta, hogy az öt önkormányzati szövetség miről beszél ebben az országban. Arról, hogy az önkormányzati autonómia megszűnhet. De nemcsak ő mondja ezt, Demszky Gábor is ezt mondja, hogy nagy baj lehet, visszatérhet a tanácsi rendszer. Miért nem lehet ezekből a gondolatokból egy kicsit is tanulni?

Tegnap Szolnok megyében jártam, Szolnok megyében a Fidesz-szövetség önkormányzati tagozata nem kevés polgármesterrel arra a megállapításra jutott, hogy mondjuk már el itt, hogy ők úgy látják, hogy valóban nagy a baj. Mi itt azt szeretnénk ezáltal elmondani önöknek - és a baloldali polgármesterek nevében is, ha megengedik -, hogy tényleg nem kicsi a probléma. Tényleg alulfinanszírozottak az önkormányzatok, és a jövőjük megkérdőjeleződik.

Engedjék meg, hogy ezt megtegyük. Lehet, hogy önök nem igazából akarják, merik ezt belátni és elmondani. Ennyi kis segítséget hadd ajánljunk fel önöknek.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 92 2003.10.15. 2:04  1-201

SZALAY FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Sajnálom, hogy a galérián nem ülnek itt polgármesterek jó néhány százan, ha elférnének, hiszen csodálkoznának, hogy mi itt mennyire el tudunk egymás mellett beszélni, és azt gondolom, hogy ezek a polgármesterek itt hangos vagy kevésbé hangos tetszésnyilvánítással követnék az eseményeket.

Például ők is elmondhatnák azt, hogy a dolog honnan indult. Előbb beszéltem az ígérgetésekről, most hadd mondjam el azt, hogy önök elköltötték az ország tartalékait, azokat a forrásokat, amely forrásokra szüksége lenne most az országnak, például az önkormányzatoknak. Valahonnan ezeket a pénzeket vissza kell szedni. Beszélt itt már sok mindenki arról, hogy az áfanövekedés, az adónövekedés, az energiaár-növekedés milyen mértékben sújtja az önkormányzatokat, és természetesen azt gondolom - ezt önök is tudják -, hogy ezt valahogyan az önkormányzatoknak pótolni kell. Beszéltünk arról, hogy a hitelállományukat kétszeresére növelték egy év alatt az önkormányzatok. Arról is beszéltünk, hogy a privatizációs bevételeik is jelentősen nőttek, 208 milliárd forint lett 2002-ben.

Akkor megjelenik a költségvetési törvényben az, hogy 6 százalékos bérfejlesztés a közszférában, egy kellemes cinikus megjegyzéssel, hogy ezt a bérfejlesztést az intézményfenntartóknak kell majd valamilyen módon kigazdálkodni. Hogyan gazdálkodják ki? Az előbb elmondtam, hogy mivel élnek az önkormányzatok; most majd elbocsátanak? Azért jó, ha tudják - nyilván tudják -, hogy ez a közszféra nem feltétlenül csak a minisztériumi vagy az önkormányzati alkalmazottakat jelenti; ez jelent tanárt, óvónőt, dadust, egészségügyi alkalmazottat és sorolhatnám.

Önök bejelentették, hogy hozzávetőleg 50 ezer embert kell elbocsátani a közszférából. Hogy is lesz ez a végén? Nem hiszem, hogy ez nagy örömöt fog okozni lent az embereknél, mert valóban az önkormányzatok az emberekről szólnak és ez mind-mind - egyetértek Ecsődi képviselő úrral - visszacsapódik az egyes emberre.

Önök az egyes emberen keresztül próbálják az önkormányzat közbeiktatásával ezeket a pénzeket visszavenni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 112 2003.11.18. 1:15  29-457

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt ellenzéki Képviselőtársak! Azt gondolom, hogy Soltész úr belevágott az elevenjébe e törvénytervezetnek - mindig rá hivatkoznak. Én csak egy olyan tételre hivatkoznék, ami önöket állandóan zavarja: zavarja önöket az, ha az ígéreteikkel szembesítjük önöket. Még kettőt mondanék, és ez nem szerepel a törvénytervezet mellékletében, ez a törvénytervezetről szól.

Azt tetszettek ígérni, hogy Szolnok és Budapest között 2004 végéig megtörténik a 4-es út fejlesztése, gyorsforgalmi úttá fejlesztése, és azt tetszettek még ígérni, hogy az M8-as, M4-es Szolnokot elkerülő szakasza megépül 2006-ig. Semmi nem látszik az anyagban. (Moraj a kormánypárti padsorokban.) Azt gondolom, hogy eléggé fontos lenne, hogy ez a kérdés megoldódjon, azonban ez itt nem szerepel. Kérem, hogy egyszer szerepeljen ebben az anyagban ez a megoldás, már csak azért is, mert önök beszéltek arról, hogy ez a törvénytervezet az úthálózat fejlesztésével összeköti Magyarországot az Adriával, Olaszországgal, a Baltikummal; sok helyét az országnak az országgal nem köti össze, azt gondolom, hogy erre is kellene figyelniük.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 38 2004.03.16. 3:04  37-43

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A 2000-es tiszai árvíz bebizonyította, hogy a folyó partján élő emberek, az ország polgárai képesek az összefogásra, arra, hogy egymást minden körülmények között segítsék, értékeiket megvédjék.

Ezekben a napokban mindenki vért verítékezve dolgozott a gátakon, és nagyon sokat jelentett, hogy a polgári kormány miniszterelnöke és az Országgyűlés akkori elnöke nemcsak politikai állásfoglalásokkal, hanem személyes munkával is kivette a részét a kárelhárításból. Tiszteletet érdemelnek azok, akik az embert próbáló munkában részt vettek. Az árvíz megmutatta, hogy a gátak megerősítése nemzeti ügy, hiszen több százezer ember életéről, otthonáról, vagyontárgyai biztonságáról van szó.

A választások idején sokat lehetett hallani arról, hogy a szocialistáknál kiemelt ügy a gátépítés, és hogy a Vásárhelyi-tervet végig kívánják vinni. A miniszterelnök úr mindig arról beszélt, hogy 2004 végéig a kormány megoldja a Tisza-völgy árvízvédelmi gondjait, s mindenki egyetértett ezekkel az elgondolásokkal. Ma már egyre többen csak mosolyognak vagy csóválják a fejüket, ha Medgyessy Péter mond valamit. Az egyik hónapban még ezt mondja, a másikban már teljesen mást, és sajnos a gátak csak nem akarnak maguktól megépülni.

És akkor nézzük a tényleges töltéserősítésre, gátépítésre szánt összegeket a Draskovics-csomag fényében! Az új Vásárhelyi-terv beruházásának főösszegéből a kormány, minden fogadkozása ellenére, 271 millió forintot zárolt. A Környezetvédelmi Minisztériumtól összesen 2,9 milliárd forintot vont el a pénzügyminiszter úr, Persányi miniszter úr asszisztálásával.

Ez az elvonás elsősorban a vízügyi ágazatot érinti, hiszen mintegy 2,7 milliárd forint, a főösszeg 92 százaléka erről a területről került elvonásra. A Felső-Tisza-vidék árvízvédelmi rendszerének fejlesztése is áldozatul esik a fűnyírónak: innen 833 millió forintot vonnak el. A Közép-Tisza-vidék árvízvédelme 123 millió forinttal kap kevesebbet. Ezek az adatok meghökkentőek, hiszen az utóbbi évek árvizei ezeket a területeket sújtották a leginkább. A csökkentés miatt a Felső-Tisza-vidéken várhatóan elmaradnak a 2004-es töltéserősítések, és nem lesz forrás az 5,5 kilométer hosszú töltéskorona burkolására, a Tiszakerecseny és Zemplénagárd közötti szakasz szabályozására. Az önök elvonásai eredményeképpen elmarad Tószeg község belterületi árvízvédelmi töltésfejlesztésének harmadik és negyedik üteme, továbbá a szolnoki Gutenberg téri védelmi vonal átépítésére sem marad pénz.

Tisztelt Miniszter Úr! Azt kérdezem, hogyan kívánja a kormány teljesíteni az ígéreteit, amikor a fűnyíróelv hatására több milliárd forintot vonnak el a vízügyi ágazattól. A megszorítások hatással vannak-e Medgyessy Péter úr ígéretére, mely szerint 2004-re elvégzik a Tisza-völgy árvízvédelmi rendszereinek a kiépítését? S az utolsó kérdés: kinek áll érdekében a vízügyi ágazat és szakma presztízsének ilyen mértékű lerombolása?

Köszönöm szépen, kérem a válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 42 2004.03.16. 1:07  37-43

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Ha én tájékozatlan vagyok, akkor a vízügyi igazgatóságok is tájékozatlanok, nem szeretném azt mondani, hogy ön tájékozatlan, mert ezt én innen nem mondhatom, de kérem, hogy azért nézzen utána, hiszen a pénzekre ön sem reagált. Tehát amiket én a pénzekkel kapcsolatban elmondtam, azok úgy vannak; ezek az elvonások összegszerűségében ezt jelentik, amiről beszéltem.

Ezen túlmenően azt szeretném mondani, és arra nem válaszolt, hogy a vízügyi szakma presztízse miért csökken, miért és kinek áll érdekében ezt elérni, azért önök azt sugallják az országnak ezzel az intézkedéscsomaggal, hogy a vízügy igazából a visszafejlesztése által nem fog tudni helytállni az esetleges problémáknál, az a felkészültség, az az árvízvédelmi készültség, ami eddig jellemezte az országot, nehogy kárt szenvedjen. Az emberek biztonságát, biztonságérzetét csökkentik önök ezáltal, hogy a vízügyi szakma presztízsét csökkentik ‑ azt gondolom, hogy ez nem jó. De gondolja végig, hogy hány vízügyi szakember jött el a minisztériumtól, hány vízügyi szakember jött el a vízügyi igazgatóságoktól azért, mert nem értettek egyet az önök átszervezési gondolataival.

Köszönöm szépen. Nem fogadom el a válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 55 2004.04.19. 2:54  54-60

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A két éve hatalomra került kormány a kamrában egy eldugott polcon talált 320 milliárd forint elosztható költségvetési forrást. Azóta is sokat hallani a szocialista politikusok szájából, hogy a gazdaság gondjaiért, a pénztelenségért az Orbán-kormány a felelős. A talált pénzről persze mindenki tudja, hogy a polgári kormány gazdaságpolitikájának köszönhető.

A közalkalmazotti bérek emelését a Fidesz is támogatta, hiszen a kormányprogram azt ígérte - idézem -: a közszférában jelentős bérkiigazítás valósul meg a közalkalmazottak körében. Ezt követően folyamatos felzárkóztatásra kerül majd sor, melynek során a közszféra keresetei minden évben a GDP-t meghaladó mértékben emelkednek.

Az ellenzéki oldalról megfogalmazódott esetleges jövőbeli gondok felemlegetésére a belügyminiszter asszony így válaszolt: “Egyet biztosan ígérni tudok: annak a közalkalmazotti béremelést illető csomagnak, ami most az Országgyűlés asztalára kerül, minden egyes forintja az önkormányzatok számára a központi költségvetés által fedezve lesz.ö

Mára a bérfejlesztés teljesen eltűnt a drasztikusan növekvő gázszámlák, az energia- és élelmiszerárak, a gyorsan emelkedő infláció következtében. A közalkalmazotti bérek vásárlóértéke folyamatosan csökken 2002 óta. Az önkormányzatok pedig joggal érezhetik becsapva magukat, hiszen a dolog úgy fest, hogy a kormány nem biztosított forrásokat a közalkalmazotti bérek kötelező kifizetéséhez.

Az elmúlt két év azt mutatja, hogy önök a werberi szavazatgyűjtés oltárán bármit képesek feláldozni. A gazdaság állapota a kormányváltás idején a kormánypárti politikusok bevallása szerint is kiváló volt, ez tette számukra lehetővé az osztogatást. Az azóta eltelt időszak pedig azt mutatja, hogy a kormányzati intézkedések, az egyértelműen halovány gazdaságpolitikai teljesítmény a polgárok mindennapi életét érintik hátrányosan. Két éve nem emelkedett a közalkalmazotti és köztisztviselői illetményalap, az infláció szárnyalása pedig teljesen ellehetetleníti a bérből és fizetésből élő embereket. Mára mindenki számára világossá vált, hogy Medgyessy Péter kormánya kirakatpolitizálást folytat, szólamokban az emberek érdekeire hivatkozik, ténylegesen pedig súlyos gazdaságpolitikai baklövéseit velük fizetteti meg.

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem: mikor emelkedik a köztisztviselői és a közalkalmazotti illetményalap? Mikor akar a kormány ténylegesen segíteni a bérből és fizetésből élőkön? Miért akarják azokat lejáratni, becsapni és ellehetetleníteni, akik kapcsolatban vannak, oktatják, nevelik, gyógyítják a társadalom jelentős részét? Miért az önkormányzatokkal fizetteti meg a kormány saját vállalásait?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 59 2004.04.19. 1:18  54-60

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Sohasem beszéltünk arról, hogy nagyon-nagyon rosszul érezné magát a közalkalmazotti társadalom, hogy 50 százalékos bérfejlesztést kapott. Mint mondtam, mi is megszavaztuk, és egyetértettünk ezzel a bérfejlesztéssel. Csak önök azt is mondták, hogy minden évben szinten tartják ezt a fizetést, ezt a bérfejlesztést, és minden évben biztosítja a kormányzat ennek forrásait. A pedagógus-szakszervezetek nemrég tettek ilyen nyilatkozatot, hogy májusra elvárnák az ígért 6 százalékos fejlesztést. Valószínűnek tartom, hogy azért ők egy kicsit jobban látják ezt a kérdést, és nem egészen úgy van, ahogy ön mondja, hogy biztosítva van a forrása ennek a bérfejlesztésnek.

Azt kértem, és arra kérdeztem rá, hogy mikor fogják ezeket a forrásokat biztosítani, mikor kapják meg ezek az emberek - közel 800 ezer emberről van szó - az ígért bérfejlesztést, az ígért bérkiegészítést. Erre ön nem válaszolt nekem. Azt gondolom, hogy igazából nem is várhatom, hogy ön ezt pozitív módon megválaszolta volna. Azt hiszem, annyit tehetek még hozzá, hogy volt önöknek egy pénzügyminisztere, Bokros Lajos úr, aki azt mondta, hogy nincs olyan béremelés, nyugdíjemelés, amit ne lehetne nagyon gyorsan elinflálni. Csak ő ezt bevallotta, mondjuk úgy, becsületesen. Önök erről egy szót nem szóltak, és szerintem megint nem tudnak a pedagógus- és közalkalmazotti társadalom szemébe nézni, hiszen becsapták őket.

A válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 36 2004.04.20. 2:53  29-95

SZALAY FERENC, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bizottságunk kisebbségi véleményeként elmondható, hogy a törvény bizonyos módosításával egyetértünk, már csak azért is, mert úgy gondoljuk, hogy jogharmonizációs hiányosságokat pótol, illetve vannak olyan feltételek, amelyeknek a mai világban eleget kell tennünk. Azonban olyan módosítások is bekerültek a törvényjavaslatba, amelyek nem teljesen egyértelműek, illetve véleményünk szerint túlzott lobbiérdekeket is szolgálnak, mint ahogy az az előbb is elhangzott.

(11.00)

A formai, illetve megfogalmazási hibák közé soroljuk az “elpusztult élő szervezetö kifejezést, vagy azt, hogy az elmúlt év őszén államigazgatási szervezeti egyszerűsítés címén létrehozott bonyolult területi szervezetek államigazgatási feladatai a törvénytervezetben pontosítást igényelnének. Így a vízügyi hatóság vagy az igazgatóság megnevezéséről nem mondhatjuk, hogy teljesen konkrét módon tájékoztatja az ügyfeleket, nem feltétlenül ügyfélbarát.

Fontos eleme a tervezetnek, hogy a környezetállapot értékelését az önkormányzatok számára kiszélesíti a stratégiai zajtérkép elkészítési feltételeit előírva, azonban úgy gondoljuk és valószínűsíthető, hogy ezt a feladatot az önkormányzatok külön forrásokkal nehezen tudják majd ellátni, viszont valószínűsíthető, hogy alacsonyabb rendű jogszabályokkal tovább kívánják önök ezt pontosítani, így reményeink szerint helyreállítható ez az anomália, mert azért azt gondolom, fontos, hogy az egyébként is forráshiányos önkormányzatok hogyan és miképpen tudják kezelni ezt a kérdést.

A természetvédelem területén újragondolandó az ökológiai vízmennyiség megállapításáról szóló paragrafus, ez több pontban is pontatlan. Egyrészt vízügyi hatóságot említ ügydöntő hatóságként, az igazgatóságot szakhatóságként nevezi meg. Amikor a tárca több területi hatósági szervezetet hozott létre, pontosítandó, hogy mikor melyikre gondol. Másrészt nem érthető, hogy ökológiai kérdésben miért a vízügy az ügydöntő hatóság, miért nem a természetvédelmi hatóság.

A zöldfolyosók kialakításánál úgy gondoljuk, lobbiérdekeket vett figyelembe a zöld tárca, amennyiben nem a természetvédelem érdekei alapján határozza meg a zöldfolyosót. A gazdasági érdekeket, feladatokat kellene átalakítani a természetvédelem érdekeihez, nem pedig fordítva. Az infrastrukturális fejlesztés, illetve a kivitelező lobbiérdeke nem lehet elsődleges a természetvédelmi érdekekkel szemben.

Fontos szempontnak tartjuk, hogy a hasznosításra vonatkozó korlátozás tényének ingatlan-nyilvántartásba vételét is pontosítsa a tervezet, mert nem szabályozza, hogy mit tartalmazzon ez a nyilvántartás.

Összességében: a későbbiekben beadandó módosító javaslatainkkal kívánjuk jobbá tenni ezt az előterjesztést.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 166 2004.05.11. 2:08  133-191

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A hármas egységre hívnám fel a figyelmet, ami alapvetés volt a Vásárhelyi-terv elkészítése kapcsán, ami Szolnokon a vizignél született gondolatként, aztán a megvalósítás is ott történt. A hármas egység a gátépítés, a tározók kialakítása és a hullámterek rendezése, karbantartása.

Én a Közép-Tisza-vidékről beszélnék kicsit, mert azt gondolom, hogy a Közép-Tisza vidékét nagyon komolyan érinti a nagyvízi meder kérdésének komolyabb kezelése. Az itteni problémákat jelentős mértékben felerősítheti az, hogy a nyári gátak elbontása nem szerepel a tervezetben, nem szerepel a nagyvízi meder akadályainak elbontása, és nem szerepel a nagyvízi meder hasznosítási módjai kialakításának konkrét megvalósításának lehetősége. Ezenkívül a nagyvízi meder vízszállító képességének biztosítása is kívánnivalókat hagy maga után. Az a hidraulikai folyosó, aminek a kialakítása szükséges ahhoz, hogy a vízszállító képesség jelentős lehessen, nem igazából jelenik meg a törvénytervezetben, de a környezetvédelmi és természetvédelmi törvényben sem jelenik meg ez a terület a nagyvízi vízszállító képesség növelésének kapcsolatában.

A másik kérdéskör, ami szintén ezt a területet érinti, a gátak kérdése. A magas partokról nem esik szó a tervezetben. A Közép-Tisza-vidéken több település magas partokkal bír, gátak nincsenek rajtuk, de a magas partok állapota kívánnivalókat hagy maga után; gondolom, ezzel is foglalkozni kell a későbbiekben. Ráadásul van két gát ebben a térségben - az egyik a tiszadobi, a másik a szolnok-tiszaligeti gát -, amelyek nem állami kezelésben vannak, hanem városi tulajdonban lévén nem igazából kapcsolódnak a mostani tervezethez; gondolom, erről is kell a későbbiekben beszélnünk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 172 2004.05.11. 1:49  133-191

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Területfejlesztési kérdésekről szólnék röviden. Az árvízi tározóknál hármas cél jelent meg annak idején a Vásárhelyi-tervben. Az egyik, hogy elárasztás esetén a károk minimálisan jelentkezzenek, a másik, hogy az eltartó képessége nőjön a területnek, a harmadik, hogy a természeti és tájértékek nőjenek. A jelentős tiltások ebben a tervezetben, úgy gondolom, nem szolgálják ezt a hármas egységet.

Azt gondolom, hogy mindenféleképpen szükséges lenne a tiltás helyett olyan szabályozókat kialakítani, amelyek lehetővé teszik a megváltozott körülmények közötti művelését ennek a területnek, vagy akár építési engedélyek kiadását is, hiszen a világ sok helyén ezekben a tározókban olyan létesítmények születtek meg, amelyek a vadászat, a halászat, az idegenforgalom és különböző feladatok ellátását szolgálják. Nem akadálya az árvízi tározók akár vízzel teli állapota sem annak, hogy ezek a feladatok működhessenek.

A másik: a Tisza mentén megalakult egy szövetség, a Vásárhelyi-terv Önkormányzati Szövetség. Ez 30 település polgármestereiből áll. Ennek van egy öttagú választott tanácsa. Ezek az emberek megválasztották Nagykörű polgármesterét vezetőjüknek, és ígéretet kaptak a minisztériumtól, hogy mindenféleképpen kikérik a véleményüket a térség- és területfejlesztési kérdésekben. Nincs velük fölvéve a kapcsolat, nem tudják elmondani a véleményüket a polgármesterek, bizonytalanságban van a térség. Kérem a miniszter urat, hogy ezt a testületet legyenek szívesek keresni - ők keresték már önöket -, hogy mindenféleképpen lássák önök is, mi a meglátásuk ezeknek az embereknek ebben a térségben. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 178 2004.05.11. 0:28  133-191

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Röviden, Herbály képviselő úr: én azért szeretném, ha ezzel az önkormányzati szövetséggel tárgyalna a minisztérium, hogy gyorsuljanak a dolgok, mert megmakacsolhatják magukat az emberek. Azt gondolom, hogy ez nem tenne jót az egésznek, hiszen így ki lehet tolni a megvalósulás határidejét, ha majd mindenkivel külön csatákat kell vívni.

Tehát én javaslom, és azt gondolom, hogy bölcs gondolat, ha ez a szövetség be lesz vonva az előkészületi munkába. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 113 2004.06.21. 3:03  112-120

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Június első hetében heves esőzések, viharok söpörtek végig az országon. Jó pár éve nem élhettünk át ilyen hűvös nyárelőt, és sajnos az egyik legnagyobb égszakadás súlyos, több száz millió forintos elemi kárt okozott országszerte.

A baj - szokták mondani - nem jár egyedül. Ha vicces kedvében lenne az ember, hozzátehetné: Demszky Gáborral jár kézen fogva. Június 11-én reggel ugyanis a főpolgármester úr katasztrófát jósolt péntek délutánra. A közleménye nemcsak tájékozatlanságról, hanem felelőtlenségről is tanúskodik.

Hadd idézzek néhány mondatot: “Az előrejelzések szerint a mai napon ismét tornádó erejű vihar várható Budapesten. Aki teheti, ne induljon útnak! A gépkocsivezetőket arra kérem, hogy lehetőleg ne parkoljanak autójukkal fák alá, mert nagyobb faágak letörése is valószínű. A villanyvezetékek esetleges megrongálódása miatt fel kell készülni áramkimaradásokra is.ö

A katasztrófafilmek hangulatát idéző felhívás több száz budapesti és vidéki embert tartott otthon, nyugalmát zavarta meg, sőt pánikhangulatot keltett. Számos budapesti és környékről bejáró dolgozó szabadnapot vett ki, vagy elkéredzkedett munkahelyéről, a szülők aggódtak gyermekeikért, az idősek nem merték kitenni lábukat lakásaikból, sokan attól tartottak, újabb áramkimaradások lesznek. Mindez azért történt, mert Demszky Gábor, aki a Fővárosi Védelmi Bizottság elnöke is, sokak szerint nem túl ízlésesen kampányfogásnak használta fel az időjárás viszontagságait. Utólag a főpolgármester sajtóirodáján beismerték, hogy a felhívást egy újságcikkre alapozták, meteorológus véleményét nem kérték ki.

A veszélyérzetet azonban tovább fokozta a belügyminiszter asszony közvetlen irányítása alatt álló Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság hasonló közleménye is, amely az Országos Meteorológiai Szolgálatra hivatkozott. Az Országos Meteorológiai Szolgálat azonban közölte, hogy nem adott ki és nem is adhatott ki ilyen szakvéleményt, hiszen a tornádó csak kialakulása előtt 2-3 órával jelezhető előre. Érthetetlen, hogy felelős pozícióban lévő, tapasztalt emberek hogyan képesek megfelelő szakmai megalapozottság nélkül valótlanságot állítani, akár pánikhangulatot gerjesztve az egész országban.

Ezért kérdezem, tisztelt miniszter asszony, hogyan értékeli Demszky Gábor nyilatkozatának jogszerűségét és megalapozottságát. Ön mint a Kormányzati Koordinációs Bizottság elnöke, milyen intézkedést tett a felelőtlen nyilatkozat korrekciójára, a pánik elkerülésére?

Mi az oka annak, hogy az ön közvetlen irányítása alatt álló Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság közleményében Demszky Gáborhoz hasonlóan tornádóval riogatott, majd sem azt, sem a főpolgármesteri nyilatkozatot nem cáfolta, nem igazította helyre? Nem gondolja-e, hogy a belügyminiszter feladatai közé tartozna az is, hogy a hasonló pánikkeltések ellen fellépjen és a polgárok nyugalmát, biztonságérzetét szem előtt tartva felelősségteljesen nyilatkozzon?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 119 2004.06.21. 0:56  112-120

SZALAY FERENC (Fidesz): Miniszter Asszony! Önnek igaza van teljesen, tehát mindenféleképpen szükséges hasonló tájékoztatás akkor, ha van mögötte szakmai tartalom - nem volt mögötte, függetlenül attól, hogy 9-én, 3-án vagy bármikor előtte voltak problémák az időjárással. Tehát nem lenne baj, ha a főpolgármester úr a kaptafánál maradna, és, mondjuk, a kátyúkat javítaná ki a városban, nem pedig riogatná az embereket.

Egyébként nekünk a Tisza mentén nem kis tapasztalatunk van abban -2000-ben árvizekkel, 2001-ben ciánszennyeződéssel -, hogy csak az igazat lehet az embereknek mondani. (Derültség és közbeszólások az MSZP padsoraiban.) Mert utána, amikor újra el kell mondanunk, hogy mi vár rájuk és milyen problémájuk lesz, olyan bizonytalanságba kerülnek, amely kapcsán aztán nem lehet rájuk számítani, és nem lehet igazából bevonni őket a megelőző munkálatokba.

(15.30)

Arra kérem önt, ha lehet, mint a fővárosi védelmi bizottság elnökével, tisztázza ezt a kérdést. Nem hiszem, hogy káros lenne a későbbiekben.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 46 2004.09.06. 3:16  45-51

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az athéni olimpiai játékokon a magyar sportolók nagyszerű sikereket értek el, Magyarország megtartotta helyét a legeredményesebb sportnemzetek sorában. Sportsikereink híréhez mérhető visszhangot keltettek azonban sajnos idehaza és szerte a világon a magyar olimpiai csapat doppingügyei is.

Tisztelt Miniszter Úr! A sporttörvény, amelynek módosítását itt, az ön előterjesztésében fogadta el a tisztelt Ház, a Sportminisztérium felügyelete alá rendeli a doppingvizsgálatokkal kapcsolatos teendőket. A törvény értelmében megalkotott 55/2004. számú kormányrendelet által életre hívott nemzeti doppingellenes koordinációs testületet a minisztérium egyik tisztviselője vezeti. A jogszabály értelmében a sportminiszter feladata a doppingellenes tevékenység szervezése és kivitelezése, a tevékenységhez szükséges költségvetési források biztosítása. A testület feladatkörébe tartozik a doppingellenes tevékenységgel kapcsolatos teendők kijelölése, a doppinggal kapcsolatos sportpolitikai kérdések eldöntése.

Miniszter Úr! A MOB már 2003-ban jelezte, hogy az az összeg, amellyel önök támogatják a szervezet doppingellenes munkáját, kevés. Erre az volt a válasz, hogy a minisztérium 2004-től úgyis átveszi a doppingügyek teljes körű kezelését, és megoldják a problémákat. Amíg azonban az elmúlt években a sportkormányzat nagyobb felelősséggel, a Magyar Olimpiai Bizottság nagyobb hatáskörrel látta, láthatta el a feladatát, a doppingellenőrzés feladatait, nem volt ilyen kínos helyzet, mint most Athénben.

Mindannyian tudjuk, hogy sajnos a nemzetközi sportéletet immáron hosszú évek óta áthatja a tiltott teljesítménynövelő szerek használata. Vélhető az is, hogy a magyar sportolókat is megkísértheti ennek lehetősége. Lett volna önnek dolga e téren éppen elég. Az ön és az ön által vezetett minisztérium bűnös hanyagsága igen komolyan csorbította Magyarország nemzetközi tekintélyét.

Miniszter úr, ön tetézte a problémákat azzal, hogy kijelentette: azoktól a sportágaktól, amelynek doppingoló sportolóját rajtakapják, meg kell vonni az állami támogatást. Az ilyen kijelentések arról tesznek tanúbizonyságot, hogy ön soha nem érezte át igazából a magyar sportolók és a magyar sport helyzetének komolyságát. Ön ismét rossz úton jár. A doppinggal kapcsolatos feladatai ellátása során is bebizonyította alkalmatlanságát. Ennek az egész magyar sport és Magyarország nemzetközi megítélése látta kárát.

Tisztelt Miniszter Úr! Mit tett az ön által vezetett tárca az elmúlt években azért, hogy fokozza a doppingszerek esetleges használatának ellenőrzését? Mit tett azért, hogy világossá tegye a sportolók és sportvezetők előtt, hogy az athéni játékok során a korábbinál lényegesen több és szigorúbb ellenőrzésre számíthatnak? Megfelelő módon ellenőrizték-e az olimpiára készülő sportolókat? Mit tett azért, hogy világossá tegye: az a sportoló, aki megbukik a vizsgálatokon, hazája becsületével is játszik?

Várom államtitkár úr válaszát. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 50 2004.09.06. 1:10  45-51

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Nem fogadom el a választ, már csak azért sem, mert először is szerettem volna a miniszter urat hallani. Megtisztelő, hogy az államtitkár úr válaszolt a kérdésekre, de korántsem teljességében, ugyanis két dologról nem tett említést; mondjuk, arról a kettőről, ami talán egészen fontos.

A miniszter úr meghallgatásakor elmondta, hogy 800 millió forintért nemzetközi szintű doppinglabort hoznak létre Magyarországon. Ez nem történt meg. Ha ez megtörténik, valószínű, hogy kisebb a probléma.

A másik - és a napirendek megszavazásánál önök is hallhatták -, Szijjártó Péter és képviselőtársai most már nem tudom, hányadszor akarnak beadni a doppingproblémák kezelésére előterjesztést, amely a Btk.-ban szabályozná ezt a kérdést, de ezt is elutasítják. Nem tudom, miért van ez. Jó lenne, ha komolyan vennék a javaslatainkat, biztos, sokat segítene.

Egyébként úgy érzem, hogy ha kommunikációból lenne olimpiai sportág, akkor még egy érmet hozhattunk volna akár Athénból is, de nem beszélni kell a dolgokról, hanem tenni, cselekedni, hiszen a miniszterelnök-jelölt úr épp az előbb beszélt erről. De mi lesz akkor, ha ugyanígy fog dolgozni a későbbiekben, mint tette ezt sportminiszterként?

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 278 2004.09.29. 4:44  1-321

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Erről a programról - ezt olvasva - az embernek egy történet jut eszébe, amely arról szól, hogy egy eléggé kezdő és eléggé magabiztos pilóta leszáll, a repülőgép majdnem összetörik, csörögve-csattogva ér földet, aztán kimegy a folyosóra és fogadja az utasokat leszállás előtt.

Egy öreg mama megkérdezi tőle, hogy tessék már megmondani, kedves uram, mi leszálltunk vagy lelőtték a gépet. Körülbelül hasonló trauma ért, amikor elolvastam a programot, hiszen nem tudtam eldönteni, hogy önök ezt a programot írták vagy találták valahol. (Dr. Géczi József Alajos: Végre egy szellemes mondat. - Taps a Fidesz padsoraiban.)

Miniszterelnök-jelölt Úr! Tisztelt Ház! Ön bátor kormányzásról beszél. Ha ön valóban bátor lenne, akkor kimondaná azt, ami a programból látszik, hogy önnek nem fontos az ifjúság, tehát önnek nem fontos a jövő. Azonban nincs mit ezen csodálkozni, hiszen közel másfél éves minisztersége pont erről szól: ön nem foglalkozott a gyermekek, az ifjúság, a sport és a drogprevenció ügyével. Persze, ön ezt cáfolhatná, de mindennél beszédesebb az, hogy a korábbi tárcájához kapcsolódó területek és az, hogy ön most elmegy - 15 sort leszámítva -, nem jelennek meg az ön kormányprogramjában.

Nagy bátorság kell valóban ahhoz, hogy bevallja: kedves ifjúság, azért nem szerepel az ifjúság szó egyetlenegyszer sem a programomban, mert nem vagytok fontosak a számomra. S ahhoz is nagy bátorság kell, hogy ne foglalkozzon ez a kormányprogram a fogyatékosok sportjával, a drog elleni küzdelemmel. S nagy bátorság kell ahhoz is, hogy még csak ne is említse a 2002-es program azon ígéreteit, melyeket most már csak reményvesztetten várnak szülők, gyermekek, fiatalok, sportolók és sportvezetők.

Nem beszélve arról, hogy a fiatalok ingyen szerezhetnének jogosítványt, szó sincs arról, hogy a tanulók ingyen utazhatnának, szó sincs már 300 új házi gyermekorvosi körzet kialakításáról, szó sincs már a diákhitel-törlesztés átvállalásáról. Hol van már a 10 ezer új kollégiumi férőhely, s hová tűnt az albérlők háza program, a vidéken letelepedő fiataloknak ígért kölcsön és támogatás?

A program nem tartalmazza a sportlétesítmények akadálymentesítését, amiről pedig ön sport címszó alatt beszél, az nem több, mint a Medgyessy-kormány egyik határozata, de az is olyan, amelyre forrást csak 2006-tól terveznek. S nincsen Bozsik-program, nemzeti atlétikai program, létesítményfejlesztési program, sportiskolák és az utánpótlás-nevelési műhelyek támogatási programja, és nincsen a mindennapos testnevelés az iskolákban. Sajnos, hosszú még a sor. Önnek nem fontos sem a jövő, sem az egészséges nemzet, sem gyermekeink, sem a magyar ifjúság.

Hogy lehet az, hogy önök nem látják: a nemzet jövőjét egy testileg és szellemileg egyaránt egészséges fiatal nemzeték tudja csak biztosítani. A program arról szól, hogy az ifjúság és a sport ügye az önök számára egy felesleges kolonc, mellyel nem tudnak igazából mit kezdeni. Hogy lehet, hogy önök nem látják például azt, hogy a magyar emberek várható élettartamának növelése - ez szerepel a programban - egy következetesen végrehajtott ifjúsági és sportstratégiával sokkal olcsóbban és könnyebben, hatékonyabban lenne elérhető.

(18.20)

Ön azt mondja, cselekvő kormányzásra készül, és ön nem fog hezitálni. Talán a jelen lévő képviselők nem tudják, ezért megemlítem, hogy a 2003-as évben több ezer iskola, ifjúsági szervezet csak a tél beállta után kapta meg a nyári táborozáshoz beígért támogatásokat, mert ön több mint két-három hónapig hezitált a kifizetések aláírása előtt. Most pedig ugyanez a helyzet a műfüves labdarúgópályák építésének finanszírozásával.

Persze, van olyan terület, ahol ön nem hezitált. Amikor a sporttörvényt módosították, és ön össze akarta ugrasztani a MOB-ot a Nemzeti Sportszövetséggel, megnyirbálva a MOB hatásköreit, azonnal tudott dönteni; és akkor sem hezitált, amikor a magyar demokrácia történetében egyedülálló módon, közpénzből közel 800 ezer forintért miniszteri bemutatkozó koktélpartit tartott. Ön cselekvő kormányzásra készül, de az elmúlt másfél évben ifjúsági és sportminiszterként nem tett semmit, pedig ha valami beépülhetett volna ebbe a programba, az nem más, mint az ön eddigi teljesítménye.

Miniszter Úr! Ön a következő, a ciklus negyedik (Sic!) gyermek-, ifjúsági és sportminiszterét hihetetlenül nehéz helyzetbe hozza, ugyanis úgy kell miniszterének tizennyolc hónapot a kormányban tölteni, ha egyáltalán lesz még minisztérium, hogy nem fogja tudni, miért is ül ott.

És végezetül, miniszter úr, ön az olimpia előtt egy héttel lemondott, cserbenhagyta a magyar sportélet legjobbjait, a magyar sportolókat. Vajon ezek után miniszterelnökként mit várhat öntől az ország?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 122 2004.10.04. 0:03  121-122

SZALAY FERENC (Fidesz): Nem fogadom el, megvárom a miniszterelnök urat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 64 2004.10.11. 2:47  63-69

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter úr! Pénz helyett eddig csak bizonytalanság jutott a Tisza mellett élőknek a Vásárhelyi-tervből. A 2000-es árvíz után a polgári kormány kezdte el kidolgozni a tervet annak érdekében, hogy a Tisza-parti településeknek oltalma legyen az áradásokkal szemben.

“2004-ben befejezzük a Tisza és mellékfolyói teljes körű árvízvédelmi rendszerének megépítését.ö - szólt az önök ígérete 2002-ben. Azóta sok víz lefolyt a Tiszán, de a gátak csak nem akartak maguktól megépülni. Hol is tartunk most?

2004-re holtpontjára jutott a Vásárhelyi-terv. Sok bába közt elvész a gyermek, tartja a közmondás, az önök kormányának szakértelme abban nyilvánul meg, hogy a minisztériumok egymásra mutogatnak a tervre szánt pénz, elsősorban a vidék- és településfejlesztésre szánt 65 milliárd forint kapcsán.

Egy nemrégiben megjelent kormányhatározat a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert nevezi meg felelősként, ám a hírek szerint neki semmi dolga sincs az üggyel kapcsolatban. A Miniszterelnöki Hivatal illetékesei is úgy vélik, nekik sincs hatáskörük az intézkedésre. A vízügyi tárca csupán az árvízi biztonságot szolgáló beruházásokban érzi magát illetékesnek.

Amíg a minisztériumok egymásra mutogatnak, elhatalmasodik a zűrzavar, húzódik a tározók és a gátak építése, a terv végrehajtása. Egy azonban biztos: a '99-es, 2000-es tiszai árvízi védekezés, majd helyreállítás 200 milliárd forintos költségéhez képest a Vásárhelyi-terv megvalósítására a programban jelölt mintegy 130 milliárd forintot nehezen fogják tudni 2007-ig biztosítani. Miközben a kormány állandóan fejlesztésekről, modernizációról beszél, terveket szövöget, semmi nem mozdul. Minden marad a régiben a Tisza partján.

A folyó mellett élő, családjukat, értékeiket féltő emberek még a munka előkészületeit sem látják. A Vásárhelyi-terv körül kialakult mizéria arra alkalmas, hogy feszültséget keltsen, de így egy kilométernyi gát, egy négyzetkilométernyi víztározó megépítésére sincs esély.

 

(15.10)

 

Sajnos, eddig nem történt meg a hullámterek rendezése sem a tiszai szakaszon. Mi szükségeltetik ahhoz, hogy a kormány végre rájöjjön: a megelőzés, a gátak építése sokkal kisebb ráfordítást igényel, mint a katasztrófa elhárítása és a károk enyhítése?

Tisztelt Miniszter Úr! Ön szerint ki a felelős a Vásárhelyi-terv árvízvédelmi, illetve vidékfejlesztési részeinek megvalósításáért?

Ki fogja elmondani a Tisza menti településeken élőknek, hogy a vidékfejlesztésre szánt pénzeket uniós pályázatokból 10-50 százalék körüli önerő biztosításával nyerhetik el? Kinek áll érdekében az, hogy ne jusson pénz az érintett önkormányzatokhoz? S végül: mikor fejezi be a kormány a Tisza és mellékfolyói árvízvédelmi rendszerének fejlesztését?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 68 2004.10.11. 1:10  63-69

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Valóban bízom abban, hogy meg fognak győzni engem a fejlesztések és a beruházások, de talán sokkal fontosabb, hogy ne engem győzzenek meg erről, hanem azt a több százezer embert, aki a Tisza mentén él, és akik nem látják, hogy elindultak volna ezek a beruházások.

Ráadásul az az ígéret, ami arról szólt, hogy 2004 végéig a Tisza és mellékfolyói árvízvédelmi rendszereinek fejlesztése megtörténik - erre nyilván nem tetszik tudni válaszolni, mert 2004. év vége van, nehéz lesz ezt ebben az évben elvégezni.

A harmadik, hogy 65 milliárd forintról szól a területfejlesztési és vidékfejlesztési program, amit önök sem tudtak pontosan elmondani a térségben élőknek, hogy honnan származik majd ez a pénz, illetve azt mondták, hogy majd EU-forrásokból meg lehet szerezni, azokból a forrásokból, amelyekhez a vidéken élők nem tudják, hogyan lehet hozzájutni. Nem tudják, és az ott élő polgármesterek egyre kínosabb helyzetben vannak, hogy hogyan magyarázzák el az embereknek, hogy semmi nem történik úgy, ahogy önök ezt megígérték nekik annak idején.

Örülnék annak, ha a válaszát el tudnám fogadni, de nem tudom megtenni. Majd még megkérdezem ezt egyszer-kétszer menet közben, amikor is a munkafolyamatok talán elindulnak.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 122 2004.10.18. 1:48  121-128

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Magyarországnak ma olyan miniszterelnöke van, aki az első munkanapján olyan döntést hozott, amellyel végzetes kárt okozott. Nem tudom, tudják-e, hogy ezt az ítéletet ki fogalmazta meg a miniszterelnök úrral szemben. Hadd mondjam el: Gyurcsány Ferenc volt az. Egy idézetet hadd mondjak a Nemzeti Sport augusztus 14-ei számából: “A Sportminisztérium megszüntetése szakmailag és politikailag is hibás döntés lenne. A magyar sportnak erős képviseletre van szüksége a kormányban. Nemcsak hiba lenne a minisztérium megszüntetése, hanem végzetes kárt okozna.ö Erre mit látunk, hallunk? A miniszterelnök úr megszünteti a Sportminisztériumot.

A régi reflexek, a régi, de a martfűi munkavállalók számára még nem feledett gyakorlat éled újjá. Hiszen mi is történt a martfűi cipőgyárral? Gyurcsány Ferenc jött, tönkretett, felszámoltatott. És mi történt a Sportminisztériummal? Gyurcsány Ferenc ment, tönkretette, és most felszámolja.

(A jegyzői székben Balogh Lászlót Németh Zsolt váltja fel.)

Önnek annak ellenére született ez a döntése a Sportminisztériummal kapcsolatban, hogy alig másfél hónapja azt állította: “A magyar sportnak erős képviseletre van szüksége a kormányban.ö Érdekes! Miniszter hölgyek és urak, tessék jól vigyázni, mert a kormányfő szerint ez egy olyan kormány, ahol egy hivatalvezető erősebb képviseletet jelent, mint egy miniszter. Tagadhatatlan, hogy olyan minisztériumra és olyan miniszterkedésre, amit ön bemutatott, nincs szükség.

 

(15.50)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Meddig tart az ön szavahihetősége? Miért okozott végzetes kárt saját szavai alapján is a magyar sportnak?

Bízom abban, hogy a többi kijelentése nemcsak két hónapig marad érvényben ebben az országban.

Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 126 2004.10.18. 1:00  121-128

SZALAY FERENC (Fidesz): Köszönöm a választ, miniszterelnök úr. Tartottam attól, hogy ezt tetszik majd válaszolni. Ha kicsit mást tetszik mondani, akkor nem kellett volna elmondanom azt, amit most fogok mondani: ön sportminiszterként sem állt a helyzet magaslatán. Ön sportminiszterként elérte azt, hogy 3,5 milliárddal csökkent a sporttámogatás 2004-ben. Ön sportminiszterként lemondott, és cserbenhagyta az olimpiai csapatot. Ön prioritásokról beszél, és nem látta, hogy a sport nem az olimpikonokról szól, nem a labdarúgókról szól, hanem az egészséges életmódról szól, ami kapcsán sokkal többről van szó, mint ön gondolná. Tehát a magyar sport presztízsvesztesége, amit ön most okoz a minisztérium megszüntetésével, sokkal több, mint amire ön bármikor is gondolt. Ezért azt gondolom, hogy a '99-ben megalapított Sportminisztérium legnagyobb erénye azt volt, hogy visszaadta azt a társadalmi megtiszteltetést a sportnak, ami jár neki, mert egy olyan területről van szó az országban, ami, azt hiszem, sok más területtel is versenyezhet. Úgy gondolom, ön ezt nem értette meg.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 102 2004.10.29. 8:17  5-227

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Előbb Turi-Kovács Béla képviselő úr boldog volt, hogy az újságokban, ha időlegesen is, első helyen volt a környezetvédelem. Hadd mondjam, hogy az újságokban általában utolsó helyen van a sport, de ott az a nagy szerencsénk van, hogy ha nem érdekel igazából például a vezércikk, akkor valóban csak megfordítjuk az újságot, és elolvassuk a sporthíreket.

Most ebben a költségvetésben is utolsó helyre sorolódott az ifjúság- és a sportpolitika, ha másért nem, akkor azért is, mert ha itt körülnézek, senkihez nem fogok tudni szólni ez ügyben a kormánypárti képviselők közül. Nincs itt az ifjúsági és sportbizottságból senki. Senkit nem érdekel a kérdés, mint ahogy a sportbizottságban sem érdekelt senkit ez a kérdés. Ott is elmondtuk a problémáinkat. Felsoroltuk önöknek azokat a történéseket, amelyeket most már lassan két és fél éve tudunk, hogy ezen a területen hogyan zajlanak. Nem volt semmiféle válasz, maximum három mondat, ami arról szólt, hogy tudjuk, hogy vannak problémák, majd kicsit segítünk azon, hogy módosítjuk, hogy kicsit jobb lehessen ez a költségvetés ezen a területen.

Ma beszéltünk arról, hogy hány vesztese van ennek a költségvetésnek. Ebben a versenyben, a vesztesek versenyében nem szeretnénk az élre törni, de sajnos, azt gondolom, oda fogunk kerülni. Mondok néhány számot. Amíg 2002-ben a gyermek-, ifjúsági és sportköltségvetés - akkor még csak ifjúsági és sportköltségvetés - 25,6 milliárd forintot kapott, most ez a tárca, illetve két tárca, vagy nem is tudom, hány tárca 16,7 milliárd forintot kap.

Igen komoly vesztese ennek a költségvetésnek a drogmegelőzés, a kábítószer-fogyasztás megelőzése, jóformán nem jut rá forrás.

Ellehetetlenül a fogyatékosok sportja. Most volt a paralimpia. Nagyon büszkék voltunk, amikor az olimpikonokkal együtt vették át ők is a megérdemelt jutalmukat a Parlament kupolatermében; mindenki büszke és boldog volt. Most pedig nem kapnak pénzt a következő évre a felkészülésre, de az akadálymentesítésre sem kerül igazából forrás. Eléggé képmutató ez az álláspont!

De beszéljünk egy kicsit a gyermekekről is, mondjuk, egy tételben: a játszótér-felújításban és -fejlesztésben. Nem lesz rá forrás. Nem lesz rá forrás, pedig mindannyian tudják: 25 ezer játszóteret kellene ebben az országban csak felújítani ahhoz, hogy az európai normáknak megfeleljünk ezen a területen. Kétségbeejtő, azt gondolom.

A sport területén pedig: 2002-ben 22,5 milliárd forint jutott a sportra, 2005-ben 13,5 milliárd jut a sportra. Az előbb Gémesi képviselő úr elmondta, hogy a 13,5 milliárdon belül van 3 milliárd forint a Hungaroringre, 420 millió forint a rendezvények biztosítására. Azt gondolom, hogy ha ezt levonjuk, borzasztó kevés ez a költségvetés.

Honnan indultunk? 2002-ben, amikor parkolópályának minősítették a miniszteri széket az Ifjúsági és Sportminisztériumban, akkor Jánosi miniszter úr azt mondta, hogy nem lesz rosszabb, mint volt, igyekszünk megtartani azokat az eredményeket, amelyeket önök hoztak; persze, vannak problémáink, de azokat majd kiküszöböljük. Ez egy évig tartott.

Utána Gyurcsány Ferenc úr lett a sportminiszter, és a következőket mondta: szeretnénk azt, ha éves szinten 5-10 milliárd forinttal nőne az ifjúsági és sporttárca támogatása. A sport hihetetlenül fontos, ezt a területet nem is tudja igazából minősíteni, annyira sokat jelent neki.

 

(16.30)

Azt gondolom, minősíti őt, hogy hogyan viselkedett utána - utána? Közben! -, hiszen az olimpia előtt egy héttel lemondott, cserbenhagyta az olimpikonokat, nem képviselte a sportot. Ebben az időszakban egy virtuális miniszter is megjelent a Sportminisztérium élén, Baráth Etele úr személyében, aki körülbelül egy napra megkapta a felkérést, hogy legyen minisztere ennek a minisztériumnak. Tessék végiggondolni, három minisztere van ennek a minisztériumnak, és talán ez az egyik legfontosabb területe az életünknek. Ma már beszéltünk sok mindenről, adókról, autópályákról, fejlesztésekről és még sok mindenről, arról azonban nem beszéltünk, hogy egészséges lesz-e az a nemzedék, amely majd Európában képviseli ezt az országot. Ugyanis ez a tét.

Az ifjúság és a sport területe nem arról szól, hogy hány olimpikon vagy hány futballcsapat van, hanem arról, hogy tudunk-e olyan példát mutatni vagy mutattatni az olimpikonokon keresztül, hogy el tudjuk hitetni a szülőkkel, a társadalommal, a gyerekeknek nap mint nap mozogniuk kell, az egészséges életmódjuk érdekében szükségük van a rendszeres testmozgásra, és csak ezen keresztül javulhat az egészségi állapotuk.

Azok a mutatók, amelyek ott vannak önök előtt is, mert olvasnak újságok, borzasztók, de mintha ez nem jelentene semmit. Sokan vagyunk itt ötven év körüliek. Az ötven év felettiek életkilátásai katasztrofálisak ebben az országban. De menjünk lejjebb egy kicsit: az általános iskolai korosztály 70 százaléka valamilyen testi deformitással küszködik, lúdtalpas, mozgásszervi problémái vannak, gerincferdülése van, s még sorolhatnám a problémákat. De elmondhatjuk azt is, hogy az egyetemi és főiskolai hallgatói állomány fittségi állapota gyengén közepes. Nem tudom, tudják-e, hogy mit jelent ez. A gyengén közepes azt jelenti, hogy a harmadik emeletre szuszogás nélkül nem tud felmenni ma a huszonéves korosztály.

Hol tartunk ma? Önök a kormányprogramban azt mondták, ez a terület olyan fontos, hogy a GDP 1 százalékával kell tudni támogatni. A GDP 1 százaléka 220 milliárd forint. Ma szóba került, hogy hozzávetőleg mintegy 800 millió forintot fordítunk az egészségügyben a megelőzésre és a gyógyítás különböző területeire. Ez a szám nem nagy, de ha összehasonlítjuk a kettőt, és elgondoljuk, hogy milyen eredményt lehetne a 220 milliárd forintból elérni, akkor bizony elgondolkodtató ez a kérdés.

Lehet, hogy azok a példák, amiket elmondtam, megmosolyogtatják önöket, ez nincs kizárva, de azért szeretném, ha ezeket komolyan vennék, mert igencsak fontos kérdésről van szó.

E törvényjavaslat kapcsán még eszembe jut, hogy meddig lehet elmenni álliberalizmusban. Ennek a törvénynek egy része arról szól, hogy a testnevelésórán való teljesítményt ne lehessen osztályozni. Önök már elérték azt, hogy ne lehessen osztályismétlésre kötelezni a gyereket az első négy osztályban; elérték azt, hogy ne feltétlenül szaktanár tanítson ötödik-hatodik osztályban; elérték azt, hogy titoktartási kötelezettségük legyen a tanároknak; elérték azt, hogy a drog bekerülhessen az iskolába bármiféle következmény nélkül. Most pedig itt van ez a kérdés. Mi jöhet még? Mit akarnak még elérni? Azt, hogy a diákok állítsák majd össze a tanrendet a későbbekben? Vagy ha a tanár nem viselkedik megfelelően, akkor nem mehet be az iskolába? Hova fogunk eljutni? Nem az a probléma, hogy osztályozunk, vagy nem osztályozunk, hanem az, hogy önök azt gondolják, olyan jogokat kell adni a gyereknek, ami neki jó. Pedig nem így van! Nem így van, nem erről van szó. Ezt a korosztályt még igen komolyan kell nevelni!

Jó lenne megkérdezniük a Testnevelő Tanárok Országos Szövetségét! Ők elmondták a véleményüket a bizottsági ülésen, ami nem hízelgő önökre nézve. Olvassák el! De nem véleményeztették ezt a költségvetést a Nemzeti Sporttanáccsal sem, azzal a Nemzeti Sporttanáccsal, amelyet azért kreáltak, hogy a MOB kezéből, a sportágak országos szövetsége kezéből kivegyenek különböző költségelosztó lehetőségeket. Nos, ez a szervezet sem véleményezte ezt a költségvetést.

Úgy gondolom, hogy ez a költségvetés átgondolatlan, tudatosan árt a sportnak, tönkre akarja tenni a magyar sportot, de hogy miért, azt még pontosan nem tudom, hacsak azért nem, hogy Gyurcsány Ferenc bebizonyítsa, nála rosszabbul ezt a területet nem lehet vezetni, nem lehet ezt a feladatot ellátni. Átgondolatlan, rossz, nem elfogadható költségvetésről van szó.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 150 2004.10.29. 1:25  5-227

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én a Vásárhelyi-tervről szóltam volna miniszter úrnak, és adtam volna egy kis időt, hogy válaszoljon, de most már mindegy. A következőt szeretném elmondani a költségvetésben foglaltakról. 2004-ben kellett volna 8 milliárdot felhasználni a Vásárhelyi-tervre, ebből 1 milliárd forintot sikerült. Azt mondta a miniszter úr, hogy 2005-ben 13 milliárd forint lesz erre. Azt gondolom, ha csak a számokat adjuk össze, akkor át kellene vinni a 7 milliárdot és a 15 milliárdot hozzáadni, mert ennyi kéne. De nem lehet, mert csúsznak a Vásárhelyi-terv munkálatai. Egy-egy tározó elkészítése hozzávetőleg két-három év. Ezért is született az első ütem 2004 és 2007 közé. Azt szeretném kérni önöktől, hogy ha lehet, gyorsítsák fel ezeket a folyamatokat, mert - ahogy Turi-Kovács Béla úr mondta - nem lesz a Vásárhelyi-tervből semmi, ha nem indul el.

Van a Vásárhelyi-tervnek egy másik része is, a vidékfejlesztési és területfejlesztési egység, amely szintén 65 milliárd forintos. Ennek a tételeit is szeretnénk látni a költségvetésben, ahol nem igazán szerepelnek. Jó lenne, ha mondanának róla valamit, hiszen ahogy mondják, uniós pénzekből lehet megszerezni ezeket a forrásokat 25 százalékos önerővel. Azt gondolom, erre is gondolniuk kéne, hiszen a települési polgármesterek nagyon aggódnak azért, mert ezek a feladatok pénz hiányában nem tudnak megvalósulni időre.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 280 2004.11.03. 1:44  13-469

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Javasolom, tessék elolvasni az önkormányzati bizottság jegyzőkönyvét. Abban a jegyzőkönyvben egy kormánypárti polgármester úr mondta el a véleményét erről a költségvetésről, ugyanazt, amit Bóka képviselő úr elmondott az előbb. Ebben az a szörnyű, hogy úgy látszik, ön nem ismeri az önkormányzatok problémáit. Egy szót sem beszélt az önkormányzati szövetségek véleményéről.

Nagy a kérés ön felé: jó lenne, ha egy kicsit a sarkára állna, és azt a feladatot látná el, amellyel önt megbízták, az önkormányzatok képviseletét. Ami ma az önkormányzatokról szól ebben a költségvetésben, az katasztrofális. Tessék majd megkérdezni a saját polgármesterétől is!

Talán van egy olyan probléma ez ügyben, hogy önöknek, az önök polgármestereinek ki kell majd állniuk az emberek elé. Nagyon sok településen önök adják a polgármestert. Hogyan fognak az emberek szemébe nézni akkor, amikor el kell számolni arról, hogy az önkormányzati normatívák csökkenése miatt, a bérfejlesztések fedezetlensége miatt újból az önkormányzatoknak kell megtermelni azokat a forrásokat, amelyeket a saját feladataikra, de esetenként a kötelező feladataikra kell fordítaniuk?

Az önkormányzatok a tehervállalásuk végére értek. Nincsenek olyan forrásaik, olyan lehetőségeik, amelyekből pénzt tudnak csinálni. Kevesebb hitelt tudnak már felvenni, elfogytak a vagyonok, nem tudnak mit értékesíteni, tehát valóban az marad, hogy el kell bocsátani, intézményeket kell bezárni. Önnek ezt jó lenne tudnia, és jó lenne, ha ennek érdekében tenne. Ön nem teljesíti azt a feladatot, amire önt megkérték, illetve amit ön vállalt.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 88 2004.11.08. 2:46  87-93

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! “Továbbra is számítunk a közszolgálatban dolgozó szakemberek munkájáraö - mondta Medgyessy Péter 2002 tavaszán a választási kampányban. “A kormány folytatni kívánja a köztisztviselői életpályák és illetmények rendezésére irányuló lépéseketö - olvasható a 2002-es kormányprogramban. “Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknakö - emlékszünk a veretes mondatra az önkormányzati kampányból.

Dicséretes elképzelések. Csakhogy szomorú tény, hogy a mögöttünk hagyott két és fél év tapasztalatai szöges ellentétben állnak a szocialista programnyilatkozatokkal. 2002 óta egy fillérrel sem nőtt a köztisztviselői és közalkalmazotti illetményalap, sőt a beterjesztett 2005-ös költségvetésben, eddig sosem látott módon, nem szerepelnek összegek ezen a soron.

Az elbocsátásokat azonban rekordösszeggel támogatja az önök kormánya. A tavalyihoz képest ötszörös összeget, 25 milliárd forintot szánnak a költségvetésből arra, hogy önkormányzati dolgozókat, tanárokat, óvónőket, szociális munkásokat bocsássanak el. A kormány ráadásul a bérek szinten tartásának fedezetét sem hajlandó biztosítani, inkább - felháborító módon - a teljesen elszegényedett településekre hárítaná azt. Tehát újból a kormány rendelné a nótát, de a számlát az önkormányzatokkal fizettetné meg.

Ez a településeket teljesen kisemmiző, 2005-ös költségvetés alapelve. Egyértelmű, hogy a 2005-ös év legnagyobb vesztesei a falvakban, a városokban élő emberek. Két és fél év alatt az önök kormánya összeroppantotta a településeket; azóta megduplázódott az önkormányzatok adósságállománya; óvodákat, iskolákat kellett bezárni; mindennapossá váltak az elbocsátások, leépítések; és a települések sorra adják el még meglévő ingatlanaikat, vagyonukat. De nincs már mit eladni, felélni, nem lehet már több hitelt felvenni. Gyurcsány Ferenc pedig megvonja a vállát, és folytatja azt, amit Medgyessy Péter elkezdett: leépíteni a magyar önkormányzati rendszert, ellehetetleníteni a kistelepüléseket.

Mindezért senki más, csak ő, illetve önök, a szocialista-szabad demokrata kormány a felelős. Tisztelt Államtitkár Úr! Ön szerint miből fogják kigazdálkodni a présbe fogott, fuldokló önkormányzatok az újabb kötelező feladatok forrásait? Hány dolgozó elbocsátására számít az önkormányzati intézményekben?

S végül: érez-e személyes felelősséget ön és a miniszter asszony azért, mert a Gyurcsány-kormány megszorító intézkedéseinek első számú célpontja a magyar önkormányzati rendszer, és az intézményekben dolgozó több tízezer óvónő, tanár, önkormányzati dolgozó? Várom válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 92 2004.11.08. 1:14  87-93

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm a válaszát. Hadd olvassam fel önnek a hat önkormányzati érdekszövetség megállapításait néhány mondatban, válaszul arra, amit ön mondott: “Az elvégzett számítások alapján megállapíthatjuk, hogy az önkormányzatok gazdálkodását érintő átfogó reform 2005-ben is elmarad. A törvénytervezet nem biztosítja az önkormányzatok kötelező feladatainak ellátásához szükséges működési feltételeket, így fennáll az önkormányzatok ellehetetlenülésének veszélye. Az ágazati szakmai jogszabályok olyan követelményeket támasztanak, amelyek végrehajtására sem az állami költségvetési támogatás, sem a saját bevételek nem nyújtanak fedezetet. Az országos önkormányzati szövetségek továbbra is elutasítják a kormány által ajánlott 2005-ös bérpolitikai javaslatokat.ö Folytathatnám tovább.

Azt gondolom, hogy ha közös a felelősségünk, akkor önöknek ezzel a hat önkormányzati szövetséggel fokozottan meg kellene állapodni, és a véleményüket figyelembe kellett volna venni egy kicsit hamarabb. Nem egyeztettek velük, és ez a hat szövetség, pártállástól függetlenül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), elmondta azt, hogy ez a költségvetés tönkreteszi az önkormányzatokat.

Nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 72 2004.11.22. 2:59  71-77

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Gyurcsány Ferenc ismét csúcsot döntött, ugyanis nem volt még olyan költségvetés, amelynek mindenki vesztese lenne, neki sikerült összerakni egy ilyet.

A jövő évi költségvetésnek a sport is nagy vesztese. Vesztese lesz a versenysport, mert a kormány az olimpiai felkészüléstől, a sportműhelyektől, a világ- és olimpiai bajnok versenyzőket kinevelő műhelyektől óriási mértékben elvon pénzeket, a polgári kormány időszakában létező források 80 százalékkal csökkentek: ami a polgári kormány időszakában 10 forintot jelentett, jövőre már csak 2 forint. Vesztese lesz a szabadidősport is. A polgári kormány szabadidősport-támogatásának már csak 13 százaléka létezik. A Gyurcsány-kormány a szabadidősportban érintett fiatalokra havonta 12 forintot költ.

A jövő év legnagyobb vesztesei a sérült sportolók. Gyurcsány Ferenc kormánya egyetlen fillért sem tervez a sérült sportolók támogatására. Megszüntette a sportlétesítmények akadálymentesítését, ezzel még azt is meggátolva, hogy a sportolók eljussanak a pályákra, a csarnokokba.

2005-ben több mint egy tucat kiemelt sportesemény rendezési jogát nyerte el hazánk, számos Európa- és világbajnokság kerülhetne megrendezésre, amely valódi országimázst jelenthetne, de erre a kormány nem szán egy fillért sem. Azonban Gyurcsány Ferenc imázsára milliárdok lesznek jövőre.

A jövő év ki fogja ütni a vidéki sportot, azokat a lelkes szakembereket, fiatalokat, sportolni vágyó felnőtteket, akik az eddigi mostoha körülmények mellett is életben tartották az adott kisváros, falu sportéletét. A kormány megvonja a Wesselényi Sport Közalapítványtól azokat a forrásokat, amely forintok az egyetlen esélyt jelentették a kis egyesületek, a diák sportcsapatok életben maradásához.

De mindennél beszédesebb a kormánypárti képviselők megalkuvó magatartása. A költségvetési vita során a kormányoldal ugyanis mindent megtett annak érdekében, hogy bebizonyítsa, az elvesz valójában azt jelenti, odaad, a kevesebb azt jelenti, hogy több. Azonban a sportköltségvetés annyira szánalmas és szégyellnivaló, hogy sem a szocialista, sem a szabad demokrata képviselők egyetlen szóval sem vették védelmükbe sem itt, sem a bizottsági üléseken.

Miért teszi ezt a kormány? Miért akarja kiéheztetni a magyar sportot? Mi lehet a valódi indok? Sok mindenre nem tud az ember gondolni, tán egyre: Gyurcsány Ferenc elment az olimpikonok fogadására, ott azonban csak az olimpikonokat és a sportvezetőket fogadta taps, a miniszterelnöknek készülő Gyurcsány Ferencet füttykoncert. Csak nem megsértődött a miniszterelnök úr a sportolókra, a sportot kedvelő emberekre? Csak nem arról van szó, hogy a miniszterelnök úr megsértődött, és ezért akarja büntetni az egész magyar sportot?

Tisztelt Miniszter Úr! Mi indokolja, hogy jövőre az éhenhaláshoz is kevesebb pénz jut a magyar sportra?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 76 2004.11.22. 1:19  71-77

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Igazából sajnálom önt, nem önnek kellett volna egy ilyen kérdést feltenni, hanem egy sportminiszternek, aki valójában tájékozott is az ügyben, amiről beszél. Itt látszik a hiánya a sport kormányzati szintű képviseletének és annak, hogy legyen egy olyan ember, aki pontosan tudja, hogy hol és mint tart ez az ágazat Magyarországon.

Tessenek összeülni a különböző sportszervezetekkel, legyen ez az Olimpiai Bizottság, a Szövetségek Szövetsége, a Testnevelő Tanárok Országos Szövetsége, sportiskolák és sorolhatnám - esetleg az ön képviselőtársaival sem lenne hátrány, akik a sporttal foglalkoznak -, és ők elmondják önnek azt, hogy amit ön most mondott, sajnos mellébeszélés, és a sportban dolgozók ezt a választ nem tudják elfogadni.

Két számot mondok: 288 millió forint van most szabadidősportra, ebből el van költve 243 millió forint. Marad negyvenvalahány millió forint szabadidősportra. Önök 850 millió forintot versenysportra szánnak. Ez a pénz tavaly 3,2 milliárd forint volt, nem beszélve arról, hogy igazából a polgári kormány mit adott ezekre a területekre. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Önök sajnos nem tudják kezelni ezt a területet, nem tudják az értékét, nem tudják értékén kezelni.

Köszönöm a válaszát, de nem fogadom el. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 74 2004.11.29. 2:34  73-79

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarország ma szabad, de igazságtalan - állítja Gyurcsány Ferenc két és fél éves szocialista kormányzás után. Igaza van. A szocialista kormány tevékenységének köszönhetően 2002 óta soha nem látott módon, ám lendületesen kerülnek kilátástalan helyzetbe falvak, városok, tehát fokozódik az igazságtalanság. A 2005-ös költségvetés viszont önök szerint igazságos. Nézzük szép sorjában, hogy milyen is a szocialista igazságosság a településen élő, dolgozó emberek szempontjából!

A költségvetési tervezet, ahogy sajnos 2002 óta már megszokhatták a polgármesterek, nem tartalmaz forrásokat a köztisztviselők és csak részben a közalkalmazottak kötelezően járó 13. havi fizetésére. Nem elég, hogy a kormány saját gazdaságpolitikai hibáinak köszönhetően, az utóbbi években megszokottaktól eltérően a 2003 decemberében járó juttatást csak 2004 januárjában fizette ki a köz szolgáinak, a 2005-ös költségvetés egy fillért sem tartalmaz erre a tételre vonatkozóan. Tehát önök a 13. havi illetmény kifizetését egy lezser mozdulattal a teljesen kivéreztetett önkormányzatokra hárítják.

Így jövőre a dolgozóknak járó 13. havi fizetés fedezetét a falvaknak, városoknak kell szűkös költségvetésükből kigazdálkodniuk. Ez lehet szervezeti átrendezés, a munkafolyamatok átgondolása vagy éppen létszámcsökkentés - állítja Draskovics Tibor, hozzátéve, hogy jövőre az előirányzatok pénzeszközei 5 százalékkal csökkennek. A pénzügyminiszter szavait megfejtve mindenki tudja, hogy itt elsősorban létszámcsökkentésről lesz szó. Ez azt jelenti, hogy annak érdekében, hogy jövőre a bérek szinten tartásához szükséges pénzt, továbbá a 13. havi fizetést is megkapják a dolgozók, a Gyurcsány-kormány 10 százalék körüli leépítésre kényszeríti a településeket. Nincs itt szó másról, csak arról, hogy 2005-ben tanárok, óvónők, önkormányzati dolgozók maradnak munka nélkül, a lendületes, bátor és igazságos kormányzati tevékenységnek köszönhetően.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem, mi az oka annak, hogy a kormány az igazságosság jegyében nem vagy csak részben biztosítja az önkormányzatok számára a 13. havi bérek kifizetésének fedezetét. Mi az oka annak, hogy 2005-ben tovább folytatódik a falvak, városok kivéreztetése, anyagi ellehetetlenítése? Ön szerint a dolgozók elbocsátása nélkül, a munkahelyek megóvásával hogyan tudják a települések kigazdálkodni ezeket a forrásokat?

Kérem megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 78 2004.11.29. 1:09  73-79

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Kedves államtitkár úr, mert ön is így szólított engem, hadd mondjam, hogy amit ön mondott, több okból érdekes. Az egyik, hogy ön elismerte, hogy igen, az önkormányzatokat arra kényszerítik, hogy bocsássák el közalkalmazottaikat, köztisztviselőiket. Hozzáteszem, ez már megint nem teljesen igazságos, hiszen minden évben a közszférában az önkormányzatoknál volt elbocsátás, az állami szférában kevésbé.

Aztán meg egyet hadd mondjak: ön azt mondta, hogy január 16. után lesz kifizetve a 13. havi bér. Számoljunk: négyéves egy ciklus, önök egy 13. havi bért elvesznek gyakorlatilag a közszférától. Négy év alatt hármat tetszenek kifizetni, tehát egy 13. havi bér elveszik valamiért a szférából.

 

(15.00)

Ezt majd tessenek megmagyarázni; aztán azt is, hogy az önkormányzati szövetségek - Toller László úr nyilatkozata szerint is - nem fogadják el ezt a költségvetést, ennek a bérfejlesztési gondolatait. Össze kellene rakni ezt a költségvetést, én szívesen segítek benne, mi is, csak olyat tessenek az asztalra rakni, ami elfogadható.

Nem tudom a válaszát elfogadni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 62 2004.12.13. 2:46  61-67

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Se pénz, se posztó - szól a népi bölcselet arról az esetről, ha a szépen csengő ígéretek nem akarnak valósággá válni. “2004-ben befejezzük a Tisza és mellékfolyói teljes körű árvízvédelmi rendszerének megépítésétö - harsogott a választási ígéret 2002-ben. Hol is van a pénz? Hol is van a posztó?

2004. december 13-a van, már csak tizennyolc napja van hátra az önök kormányának, hogy a fenti árvízvédelmi rendszert megépítse, és időarányosan teljesítse a Vásárhelyi-terv első ütemét.

A kormány szakértelme immár két és fél éve abban nyilvánul meg, hogy a minisztériumok egymásra mutogatnak az elsősorban vidék- és településfejlesztésre szánt 65 milliárd forint kapcsán. Amíg a minisztériumok egymásra mutogatnak, elhatalmasodik a zűrzavar, húzódik a gátak építése, a terv végrehajtása. Egy azonban biztos: a '98-99-2000-es tiszai árvízi védekezés, majd helyreállítás 200 milliárd forintos költségéhez képest a Vásárhelyi-terv megvalósítására a programban jelölt mintegy 130 milliárd forintot sem fogja tudni a kormány 2007-ig biztosítani.

A falvak polgármesterei tanácstalanul állnak a kormányzati tehetetlenkedés előtt. A rendezési tervek majd mindenhol elkészültek, ám a kormány - ígéretével szemben - még mindig nem utalta át a Vásárhelyi-terv forrásait az önkormányzatoknak. Az egyik nap azt hallani, hogy megvan a Vásárhelyi-tervre szánt pénz, másnap meg azt, hogy nincs. A Vásárhelyi-tervhez kötődő kormányhatározatban pedig az szerepel, hogy az érintett települések rendezési terveihez kormányzati eszközöket biztosítanak. Mondanom sem kell, egy árva fillér nem érkezett meg a településekhez a kormánytól, pedig ezeket a terveket módosítani kellene december 31-ig.

A Tisza partján élő embereket nem érdekli már az, hogy nyilvánvalóan nem épül ki a teljes árvízvédelmi rendszer 2004 végéig, de azt igenis követelik, hogy Gyurcsány Ferenc ne hagyja őket félelemben és bizonytalanságban.

A víz a Tisza környékén a legnagyobb úr. Ha újra elszabadulna, csakis a megerősített gátrendszer, a tartalék tározók és a hozzá kapcsolódó rendszerek tudnák kordában tartani. Ehelyett viszont csak kormányzati ígéretek hangzanak el, azokkal pedig még egyetlen árvizet sem sikerült feltartóztatni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Miért nem áll sarkára a minisztérium és a miniszter a Tisza partján élő emberek biztonsága érdekében? Mikor kapják meg az érintett önkormányzatok a nekik jogosan járó, a kormányhatározatban foglalt összegeket? Egy esetleges nem kívánt tavaszi árvíz után Gyurcsány Ferenc, ön, önök és a szocialisták vállalják-e a felelősséget a több mint két és fél éves tehetetlenkedésért, tétlenkedésért?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 66 2004.12.13. 1:10  61-67

SZALAY FERENC (Fidesz): Köszönöm a választ, államtitkár úr. Az már tényleg elég szörnyű, hogy ebben a kérdésben is visszafelé tetszenek mutogatni, nemhogy lenne egy olyan kérdés, amelyben együtt lehetne gondolkodni.

Igen, elkészült a Vásárhelyi-terv, ezt módosítani kellett, önökre marad a megvalósítása, aztán a következő kormányra a befejezése. Így kellene ezt gondolni, nem úgy, hogy ön elmondja, mi megcsináltuk, és nem valósítottuk meg. Azt gondolom, ez borzasztó.

A másik kérdés szintén borzasztó, hogy ön összemossa a két kérdést. A választási ígéretek arról szóltak, hogy a Tisza és a Zagyva mellékfolyóinak összes árvízi rendszerét 2004 végéig megépítik, és van a Vásárhelyi-terv. Ez két különböző dolog. Mindenki tudja, hogy a Vásárhelyi-terv nem csak arról szól, hogy gátak… - ahogy ön elmondta, az teljesen igaz, de az egyik ígéret 2004 végéig szól, a Vásárhelyi-terv első üteme meg 2007 végéig szól.

A harmadik: 2000 régen volt, 10 méter 41 centi volt a víz. Akkor mindenki megijedt, és mindenki elkezdett dolgozni azon, hogy a problémát megoldjuk. Ahogy telik az idő, és messzebb kerül 2000, egyre kevésbé gondolják önök fontosnak ezt a feladatot. Jó lenne, ha felelősségük teljes tudatában döntenének ez ügyben.

Nem fogadom el a válaszát. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

(15.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
201 86 2005.02.22. 9:50  71-111

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház vagy Házrész! Itt vagyunk tízen a sportügyeket figyelve. A bizottsági ülésen többen voltunk, és ahogy Birkás Tivadar úr elmondta, önök egy szót nem szóltak a kérdésben. Egész egyszerűen érthetetlen, hogy hova került ma már a sport Magyarországon, milyen megítélése van. A napirendek közül az utolsó előtti ma, ennél eggyel kevésbé fontos a drogügyekkel foglalkozó téma az utolsó napirendként. Mintha szégyellnék azt, hogy evvel a területtel foglalkozni kellene ebben az országban. Egészen egyszerűen elképesztő, hogy önök hogyan kezelik ezt a területet. Mintha nem éreznék a fontosságát.

Vannak felmérések, vannak kimutatások, mondok néhányat, amelyek arról szólnának, hogy mindennél fontosabbnak kellene lennie a népegészségügynek, az egészségügyi prevenciónak ebben az országban. Önök ezt a dolgot próbálják háttérbe szorítani. Mondok néhány dolgot. Ma Magyarország lakosságának 50 százaléka túlsúlyos vagy kifejezetten elhízott. A halálozási okok 50 százalékáért a szív- és érrendszeri betegségek felelnek. Magyarországon a férfiak esetében 68,2 év, nőknél 76,5 év az átlagéletkor, 28. helyen állunk ezzel a mutatóval, 13 évvel élünk kevesebbet, mint az előttünk lévő többi országban. Azt gondolom, hogy igen fontos kérdések ezek. Vagy elmondhatjuk azt, hogy a felsőoktatásban részt vevő hallgatók általános fittségi állapota gyengén közepes, erről az tesz tanúbizonyságot, hogy a harmadik emeletre szuszogás nélkül nem tudnak fölmenni; vagy az általános iskolai korosztálynak - döbbenetes a szám! - közel 70 százaléka valamilyen testi deformitásban szenved. Ezek, amiről beszélek, a rendszeres testmozgás hiányára vezethetők vissza.

A sportot pedig hogyan kezeljük? Itt már több képviselőtársam elmondta, önök azt mondták, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium fontos, továbbvisszük. Ez önöknél azt jelentette, hogy kineveztek egy minisztert, aki ugródeszkának használta a minisztériumot, akiből miniszterelnök lett, aztán ez a miniszterelnök gyorsan megszüntette a saját minisztériumát, létrejött a Nemzeti Sporthivatal. Ez a sporthivatal bekerült a Miniszterelnöki Hivatalba, onnan most a Belügyminisztériumba. Egy hihetetlen nagy bizonytalanságot okoznak evvel az országban, hihetetlen nagyot a sporttársadalomban! Nem tudják a sporttársadalom résztvevői, hogy hol a helyük ebben az országban. Gondolják végig azt, mit gondol ezek után egy szülő, hogy az ő gyerekével ki fog foglalkozni az ügyben, hogy egészségesen éljen, az egészséges életmód fontos legyen a számára.

 

(13.20)

 

Ő fizeti a gyerek sportszereit, ő fizeti a gyerek versenyeztetését, felkészítését, étkeztetését, ha versenyekre mennek.

De mit gondol a testnevelő? A testnevelő azt gondolja, hogy önök ebből a költségvetési törvényből szerették volna megvalósítani, hogy ne lehessen osztályozni a testnevelést. Hála istennek, ez nem sikerült, de elérték azt, hogy a diáksport eddig kötött normatívája nem kötött normatívává változott, bekerül a nagy büdzsébe, lehet, hogy a Belügyminisztérium majd tud ez ügyben tenni, hogy újra kötött normatíva lesz, talán ennyi esélye lehet a Belügyminisztériumnál ennek a területnek. Ebből az következik, hogy nincsen pénz a diáksportra, el fogják költeni egyébként intézményműködtetésre. Megkérdőjelezték a testnevelés szakmai presztízsét azzal, hogy egyáltalán fölmerült, hogy lehessen-e osztályozni, tehát a testnevelő bizonytalanságban van, hogy ő dolgozzon, ne dolgozzon ebben a kérdésben. Számon is kérik tőle egyébként a szülők, nem tud mit válaszolni.

A sportvezetők mit mondanak? Nem tudjuk, igazából ki vezeti, miért vezeti, hogyan akarja vezetni a sportéletet ebben az országban. A sporttörvény módosításánál a MOB hatásköreit megnyirbálták, a hatáskörében levő forrásokat elvették, összeugrasztották a sport különböző területeit, határtalan bizonytalanságot gerjesztettek ezen a téren.

Azt gondolom, hogy végig kellene gondolniuk, hogy mit okoznak ezzel. Presztízsveszteséget a magyar sportban, a diáksportban, a szabadidősportban, az utánpótlás-nevelésben, az élsportban, mindenhol. Kiszámíthatatlan az önök tevékenysége ezen a területen.

Mi lehet a célja egy ilyen átszervezésnek? Ha van valami komoly dolog, azt gondolom, az egyik az, amit képviselőtársam mondott, valóban a létesítményhelyzet megoldásában talán az önkormányzatok többet tudnak tenni. De a mai helyzetben, amikor az önkormányzatok a túlélésért játszanak? Vagy reméljük, hogy a diáksport-normatívát az önkormányzatok, valóban mind az 1300 forintot gyerekenként, oda fogják adni az intézményeknek? Bízzunk benne. Vagy az lehet az ok, hogy nem jól működött a Miniszterelnöki Hivatal? Nem ellenőrizte igazából a Nemzeti Sporthivatalt? Kiss Péter miniszter úr nem volt képes ellátni a feladatát? Ezt is akkor mondjuk ki. De ha nem így van, és átkerül a Belügyminisztériumhoz, talán a lobbierőt akarják növelni, hogy egy nagyobb lobbista legyen a sport mögött, egy olyan miniszter asszonnyal, aki az önkormányzatok érdekeit sem tudja teljes lendülettel és mellszélességgel képviselni?

Az önkormányzati normatívákat önök ugyanúgy ismerik, mint én. Ez a minisztérium pont a sportért fog harcolni? Pont a sport lesz az a terület, amit majd kiemelten fog kezelni? És elnézést kérek, hogy nem bízom abban, hogy ezt meg tudják tenni, de a tények erről szólnak. Jó lenne ezt úgy helyre tenni a saját fejükben, hogy mégis mit akarnak ezzel a területtel. Volt egy jól működő Sportminisztérium, talán vissza kellene térni erre a gondolatra.

Vagy beszéljünk, mondjuk, a Nemzeti Sporttanácsról. Milyen feladata van ennek a Nemzeti Sporttanácsnak? Véleményezni kellett volna a költségvetést, gondolom, ezt az elképzelésrendszert is. Nem láttuk a véleményét a Nemzeti Sporttanácsnak. Miért nem? A költségvetésről sem láttuk a véleményét. Minek kellett akkor létrehozni egy ilyen szervezetet? Hogy elmondhassák magukról, hogy mégis foglalkoznak a sporttal?

Szóval, egy nagyon szörnyű helyzetet érzek én itt, és a bizottsági ülésre visszatérve, ugyanezt éreztem ott is. Urbán képviselő úr, biztos vagyok benne, hasonlókat mondana, mint amit én most elmondok, hogyha szabadna ilyet mondania. Mert egészen biztos, hogy nem lehet sportkérdésben máshogy látni a világot, mint ahogy most egységes egészében elmondtam, elmondtuk erről az oldalról. Önöknek is nyilván van igazságuk, de ez az igazság nagyon-nagyon részigazság, nagyon-nagyon. Be kellene látniuk, hogy ezt a területet nem tudják igazából a helyén kezelni. A sportnak nincs meg az önök gondolatvilágában a megfelelő helye, képviseleti rendszere, nincsenek elképzelések arról, hogy ez hogyan működhetne. Ha lenne, akkor nem lenne ez a kilátástalan helyzet ebben az országban.

Nézzék meg, a rendszerváltás óta mások, a körülöttünk levő országok hogyan kezelik a sportjukat! Sehol nem merül fel az, hogy egy labdarúgó sportág, vagy az utánpótlás-nevelés rendszere, az iskolai testnevelés vagy a szabadidősport milyen helyet kell hogy elfoglaljon ezekben az országokban. Csehország, Szlovákia, Lengyelország, bármelyikről beszélhetünk, mindenki sokkal, de sokkal előrébb helyezi ezt. Ha a tengerentúlra megyünk, az egy külön példa. Az Egyesült Államok elnöke ott van a jégkorongdöntőkön, a kosárlabdadöntőkön, mindenféle sporteseményen, ő személyesen.

Nálunk ez hogy működik? Ott egy gimnáziumban egy százméteres folyosón 80 méteren a sporteredményeket hirdetik büszkén, és megneveznek két jó tanulót. Nálunk a sport egész egyszerűen nincs jelen a közgondolkodásban sem. Ahelyett, hogy azon dolgoznánk, hogy elérnénk, hogy a rendszeres testmozgás minden gyereknek alapigényévé váljon, majd felnőttként evvel élve egészségesen éljen, mi az ellenkezőjét tesszük.

Nagyon ronda a feltételezés, amit a végén elmondok. Csak nem az a jó, ha a fiatal generáció számítógép előtt ülve, kocsmáról kocsmára járva, diszkóból kijőve, diszkóba bemenve élje az életét? Akire igazából az a jellemző, hogy nem foglalkozik semmivel? Mintsem azokkal a gyerekekkel, azokkal a fiatalemberekkel, akik közösségben nevelkedve, legyen ez sportközösség, legyen ez egy tánckar, legyen ez egy énekkar, nevelkedve komoly közösségi értékeket tudhatnak magukénak és komolyan gondolkodnak a világról? Ezeket nyilván egy kicsit nehezebb kezelni, ezeknek a gyerekeknek a fejével gondolkodni kicsit bonyolultabb, mint az előbb említettekkel. Bízom benne, hogy nincs igazam, bízom benne, hogy nincs igazam. Nagyon ronda feltételezés, még egyszer mondom, amit én elmondtam. De gondolják végig, hogy hova vezethet az, ami most ebben az országban működik.

Tegnap a Danubius Rádiót nem tudom, hallgatta-e valaki este. Egy 11 éves kislány betelefonált, egy számot, egy dalt kért, és megkérdezte tőle a műsorvezető, hogy miért kéred ezt a számot, ezt a dalt. Azt mondja, azért, mert hétvégén a diszkóban ezt hallottam, és ez nagyon jó volt. Milyen diszkóban voltál? Hát azt mondja, egy diszkóban Székesfehérváron. És mégis mikor mentél el oda? Azt mondja, már 10 órára ott voltam. És meddig voltál ott? Azt mondja, egy óra, két óra magasságban mentem haza. 11 éves lánygyerek! Csak nem fiúztál? - volt a másik nagyon okos kérdés. Nem, mert már komoly barátom van.

Szóval, hol van ez a világ? Ennek a gyereknek hol a helye? És miért nem azt az értékrendet mutatjuk meg neki, hogy rendszeres, napi akár mozgással, akár más kulturált foglalkozással töltse az idejét. Nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel sajnos, én úgy látom. Bízom benne, hogy ez megváltozik a későbbiekben. Bízom benne, hogy vissza lehet térni egy normális útra, bár a nemzeti sportstratégia még mindig nem készült el, bár vannak alapanyagok már a kérdésben három évvel a kormányváltás után. Az elsőnek kellett volna lenni, a másodiknak meg az ifjúsági törvénynek.

Azt gondolom, hogy nagy baj van. Bízom benne, hogy belátják. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
201 94-96 2005.02.22. 2:14  71-111

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Parlament! Nem véletlenül mondtam én ezt a 11 éves kislányt. Nem mintha ez mindenkit érdekelne, nem erről van szó, hanem ez egy szemlélet.

Én szoktam járni az éjszakát, nem azért, mert diszkóba járok, hanem mert szeretem látni, hogy mi történik Szolnokon. Temérdek hasonló korú gyerek van az éjszakában, mert nem mondták el nekik, nem szoktatták rá arra, hogy nem ez az életforma a normális. A család szerepe ebben a mostani világban sajnos egy kicsit hátrébb húzódott - tudjuk az okait. Itt lenne a szerepe az iskolának, a sportnak, az egyéb feladatoknak - ezt hiányoltam én, de nagyon-nagyon.

A másik, hogy milyen oka lehet annak, hogy most a negyedik helyre kerül egy minisztérium. Varga képviselő úr hozzávetőlegesen elmondta, néhány dologgal egyet is értek természetesen. De miért nem stabil ez a dolog? Baj volt a sportminisztériummal? Nem volt baj, valljuk be. Ha baj volt, az az volt, hogy rossz ember vezette az utolsó időszakban, nem foglalkozott vele. Még Jánosi miniszter úr is kicsivel többet tett, mint Gyurcsány miniszter úr, ezt magunk közt elmondhatjuk. De ettől még maga a minisztérium felépítése, működési rendje, rendszere elfogadott volt a sporttársadalomban.

Az államtitkár úr, Mesterházy államtitkár úr ott ül fönt, gondolom, ilyenkor még egyet is érthetünk ebben a kérdésben. Miért kellett ezt megcsinálni? Máig nem értem, de önök majd egyszer elmondják valamikor, az annalesekben megjelenik. Szóval, nem tudom. Én elmondhatom azt is, hogy négypárti egyeztetést kezdeményeztünk a sportfinanszírozás kapcsán, körülbelül három hete. Az 1 milliárd 200 millió forint plusz sporttámogatás azért született, mert azt kezdeményeztük, hogy plusz 836 millió forinttal támogassuk a sportot, és ebben legyen négypárti megegyezés. Mi történt? Bejelentés hétfőn, és szerdán meglépte a kormányfő, mert érezte, hogy baj van.

Miért nem lehet ezt egységessé tenni? Üljünk össze, átülünk a másik oldalra, vagy jöjjenek ide hozzánk egyszer, aztán ezt gondoljuk végig közösen. Döbbenet, hogy ezen a területen is lehet politikai vitákat csinálni, generálni! Olyan helyzetbe hozták... - még egy kétpercest, vegyük úgy, hogy megnyomtam a gombot, és akkor elmondom. Lehet ilyet, elnök úr?

ELNÖK: Álljunk sorba!

SZALAY FERENC (Fidesz): Akkor majd folytatom. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
201 106 2005.02.22. 2:05  71-111

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Körülbelül ott hagytam abba - de lehet, hogy most már nem is teljesen aktuális - a sportfinanszírozásnál, hogy hogyan és miképpen kerül be az az 1200 milliárd forint.

Ha egy olyan stratégiát viszünk, hogy valamely rendszert kiéheztetünk, azután olyan helyzetet teremtünk, hogy úgy érezze, hogy ha kap, az neki nagyon nagy boldogság legyen, akkor el tudjuk érni, hogy a mindenkori hatalom úgy tud hatni erre a rendszerre, hogy az olyan gondolatot fogalmazzon meg bennük, hogy hú, ezek mégiscsak figyelnek a mi gondolatainkra. Az állandóság hiányára próbáltam volna célozni az utolsó mondatommal, amikor vége lett a két percnek. Tehát ezt nagyon hiányolom önöknél, nagyon hiányolom. Azt gondolom, az állandóság sok területen megváltja a világot.

Egy másik gondolat: Urbán képviselő úr azt mondta, szurkol annak, hogy a sport területén jobb legyen a közgondolkodás - nem tudom, pontosan hogyan fogalmazott. Én ez ügyben nem szurkolni szeretnék, hanem tenni szeretnék. Tessenek elhinni, Urbán képviselő úr is biztosan elhiszi, nekünk sem mindegy, hogy merre halad az ország, nekünk sem mindegy, hogy önök hogyan kormányoznak. Nekünk, bár lehet, hogy nehéz elhinni, de ugyanaz az érdekünk ez ügyben: Magyarország haladjon előre az ilyen, olyan, amolyan területeken. Itt is azért aggódunk, mert nem látjuk azt a biztonságot, átgondoltságot, stratégiai gondolkodást, amely szükséges lenne ahhoz, hogy az életnek ez a területe normálisan működjön - de ehhez, Urbán képviselő úr, szurkolni kevés. Ön annak idején mondta a bizottsági ülésen, hogy higgyük el, jót akarnak. Elhisszük, csak tessenek egyszer megmutatni, hogy ez a jó egyszer valóban tárgyiasul, és akkor azt gondolom, nem lesz közöttünk különösebb vita.

Egyébként ezek után én az Esélyegyenlőségi Minisztériumba gondolom a sport területét, hogy egy kis esélye legyen arra, hogy továbbélje ezeket a mostani időket. Ezt nem viccnek szántam, hanem igen-igen komoly dolognak. Gondoljuk végig, hogy a későbbiekben mit csinálunk ezzel a területtel!

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
201 126 2005.02.22. 0:26  111-137

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Javaslom, hogy ezt így hagyjuk abba. A bizottságot támogatjuk, részt veszünk a munkájában, meglátjuk, mit hoz ez a bizottság, és utána vitatkozzunk a kérdésekről. Ha ez idáig fajul, akkor nem lesz vége, és akkor megint azt fogjuk mondani a végén, hogy na, kérem szépen, ez így nem lesz tökéletes. Ha nem értenek vele egyet, nem baj, de nekem ez a javaslatom.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 79 2005.03.07. 3:05  78-86

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! 2004-re befejezzük a Tisza és mellékfolyói teljes körű árvízvédelmi rendszerének megépítését, harsogta a szocialista propaganda 2002-ben. Azóta csak mellébeszélést, fogadkozásokat, időkérést hallunk a szocialista-szabad demokrata kormánytól. Szöveg, szöveg, szöveg, mellébeszélés, de tettek persze nem követték a híres, hírhedt kormányzati kommunikációt. (Kuncze Gábor: Beszél, beszél, beszél!)

Nézzük akkor, hogy mire futotta eddig a szocialisták és az önök lendületéből, Kuncze úr!

A 2003. évben sikerült 19 kilométer, majd 2004-ben 8 kilométer védműfejlesztési munkát elvégezni a gátakon. A hosszú munkához idő kell, mondogatják ma már a Tisza partján élők elkeseredetten. Emlékeztetőül: a polgári kormány 203 kilométer fővédvonal fejlesztését hajtotta végre 1998-2002 között. Tehát a polgári kormány 203 kilométerével szemben a szocialista-szabad demokrata kormány nagyon nehezen csekélyke 22 kilométer védműfejlesztést tudott elvégezni eddig.

A kormány 2003 októberében döntött a polgári kormány által indított Vásárhelyi-terv első ütemének megvalósításáról. A teljes programra 2007-ig 130 milliárd forint felhasználását irányozták elő. Szeged mellett 3,5 kilométer töltéserősítés 266 millió forint fenntartási munkáit 2004. november végén ünnepélyes keretek között indította el Persányi Miklós. Ügyes, mondhatni, hiszen a vízügyi előírások szerint november közepétől gátépítési munka nem végezhető. Az ünnepség szép volt, de a gátak építésére szánt pénz így a kasszában maradt. Azóta sem történik semmi.

Tisztelt Miniszter Úr! Tény, hogy a kormány nem váltotta be a Vásárhelyi-tervvel kapcsolatos 2002-es ígéretét sem. Tény, hogy a Tisza teljes vízgyűjtő területén a hóban tárolt víz mennyisége a jelenlegi állás szerint mintegy 7,3 milliárd köbméter. Tény, hogy 2000-ben ennél kisebb hóban tárolt vízkészlet minden idők legnagyobb árvizét eredményezte. Az emberek ma már nem a szocialista-szabad demokrata kormány szavahihetőségében reménykednek, hanem a szerencsében bíznak. Reméljük, hogy a felmelegedés, a hóolvadás, illetve a csapadékviszonyok kedvezően alakulnak, s nem történik semmi komolyabb baj.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérem, a Tisza mellett élő több százezer ember érdekében pontosan válaszoljon a kérdésekre: miért nem teljesítették a 2002-es ígéretüket? Miért csak beszélnek, és nem cselekszenek? Mikor épül ki teljesen a tiszai gátrendszer? Biztos ön abban, hogy a lassító eljárások mellett tartani tudják az ígért és szükséges építési ütemet?

És végül: Gyurcsány Ferenc és ön biztosak abban, hogy mindent megtettek a Tisza-völgyben élőknek a 2005. évre megígértek szerinti biztonsága érdekében? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 85 2005.03.07. 0:48  78-86

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Én nem riogattam, ön viszont viccelődött másfél millió ember sorsával. Kétszer is viccelődött a válaszában, azt gondolom, hogy ez méltánytalan. Másfél millió ember biztonságáról van szó a Tisza mentén, és ön arra nem válaszolt, hogy a lelkiismerete tiszta-e az ügyben, hogy a gátak megépültek-e, a Vásárhelyi-terv elindult-e. A válaszából kiderült: nem indult el a Vásárhelyi-terv, majd 2005-ben elindul. Gátakat nem építettek, ezt is elismerte.

Úgyhogy valóban, én nem feltétlenül szeretem ezt állandóan mondani, hogy szöveg, szöveg, szöveg, meg duma, duma, duma, de amit most produkált ön, ne haragudjon, miniszter úr - Kuncze úr, figyeljen -, duma volt sajnos, megint mellébeszélés (Közbeszólások.), pedig önnel mindig tudtunk normálisan beszélni erről a kérdésről.

Nagyon sajnálom, hogy így válaszolt, nem fogadom el a válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 159 2005.04.11. 1:31  158-165

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Azért kérdezem öntől, amit kérdezni fogok, mert ön a Medgyessy-Gyurcsány-kormányok negyedik sportminiszterének államtitkára, és kíváncsi lennék a véleményére az ügyben, mit szól ahhoz, hogy így, 2005. április 11. magasságában a Nemzeti Sportszövetség, a Magyar Olimpiai Bizottság, a sportági szakszövetségek támogatásai eddig még csak igen kis mértékben lettek kifizetve. Mi a véleménye arról, hogy nagyon sok egyesület és szakosztály a saját forrásait esetleg hitelekkel, kölcsönökkel egészíti ki, ebből élnek, ebből dolgoznak - a csőd szélére sodródtak -, ezekből a forrásokból biztosítják a versenyekre való felkészülés, az utánpótlás-nevelés feladatait?

Kérdezem, mi a véleménye arról, hogy a 2002 óta több mint 7 milliárddal csökkent sportfinanszírozás kapcsán a ki nem fizetett pénzek és a csökkenő sportfinanszírozás hogyan és miképpen rendezhetők össze az önök gondolkodásában. Várható-e, hogy ennél még rosszabb lesz? Várható-e az, hogy esetleg ez a sportmegoldás, a sportfinanszírozási kérdés, a sport az önök fejében esetleg egy kicsit jobb helyre kerül? Lesz-e esetleg megoldás arra, hogy az előbb említett szervezetek megkapják a pénzüket? Tud-e erre ön nekem választ adni, mert igen sokan várják erre a kérdésre a választ.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 163 2005.04.11. 1:10  158-165

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Segítek: 2002-ben 22,5 milliárd volt a sport támogatása, 2005-ben 15,052 milliárd forint. Ez 7,5 milliárd forint mínusz - ez 46 százalékkal kevesebb támogatás. Ezen belül 80 százalékkal kapott kevesebbet az élsport.

Én nem voltam rest, utánanéztem, hogy a sportegyesületek, szakosztályok, szakági szakszövetségek finanszírozása hogyan áll, de kíváncsi vagyok az ön véleményére is erről. Ez nagyon rosszul áll, 50 százaléka sincsen kifizetve, és a fennmaradó 50 százaléknak szerződése sem nagyon van a finanszírozásra. De tessék majd utánanézni, hogy ez mit jelent.

A másik: nem az a fontos valóban, hogy hol van a sport, hanem hogy foglalkoznak-e vele. Önök nem teszik ezt sem a Belügyminisztériumban, sem a Miniszterelnöki Hivatalban, de sajnos még a sportminisztériumban sem. Tehát az ön válasza valószínű, hogy jó ez ügyben - nem tudják pontosan, hogy mit csináljanak ezzel a területtel.

A múltkor is ezt mondtam, most is ezt mondom: aki megszünteti, majd nem tudja, hogy mit csináljon vele, ott nagyon nagy a baj.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
223 2 2005.05.10. 5:18  1-4

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A napokban, május 6-án volt a magyar sport napja. Nem tudom, mennyire tudják, mennyire nem, 1875. május 6-án a Magyar Atlétikai Club egy rendezvényt szervezett itt, Budapesten. Ez a rendezvény azért fontos, mert Európában - az angol szigetet kivéve - az első szabadtéri sportesemény volt. Ennek a napja 2000-től a magyar sport napja. Úgy gondoltam, hogy ennek kapcsán nem lenne baj, ha szólnék. Már csak azért is, mert bajt érzek, bajt érzünk a magyar sport területén.

A baj tegnap kicsit tetéződött is, kicsit kulminálódott, hogy így mondjam, hiszen tegnap Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr bejelentett a száz lépésből huszonegy lépést az egészségügyben. Ebben a huszonegy lépésben a prevenció, a megelőzés egy területen jelent meg: a daganatos betegségek vizsgálatai kapcsán. Egyébként “csakö gyógyítás, gyógyítás. Ennek a programnak szólni kellett volna a megelőzésről is. A megelőzésről úgy, mint a testnevelés, a sport, az egészséges életmód alapjaként számítható rendszeres testmozgás. Nem jelent meg.

Nem jelent meg, ellenben tegnap olvasni lehetett az újságokban, hogy a szocialista-liberális kormány nem szól ellene, sőt a liberális része támogatja a kendermagos egyesületet, támogatja a droghasználatot, támogatja azt, hogy a fogyasztók esetleg ne is szenvedjenek semmiféle szankciótól. Hát ez a különbség! Ez a különbség, hiszen annak idején, 1998-tól 2002-ig a sport sokkal komolyabb szerepet töltött be ebben az országban.

Mit is tettek önök három év alatt sportügyekben? Megszűnt a Sportminisztérium. A megszűnése óta három minisztériumban - négy miniszterrel, egy államtitkárral működik - felügyelik önök a sportot vagy koordinálják a sport területét. Annak ellenére, hogy Gyurcsány Ferenc mostani miniszterelnök úr, akkori sportminiszter végzetes károkozásnak nevezte a Sportminisztérium lehetséges megszüntetését, hát sikerült megszüntetni. Sikerült, és ezzel bizonytani azt, hogy ez a terület nem igazából sajátja a Szocialista Pártnak.

A költségvetésről. 2002 óta 6,1 milliárd forinttal kevesebb a sport támogatása. Nem a bevételekről és nem az igazgatási költségekről beszélek, hanem a támogatásáról. Ez határtalan mennyiség. Hihetetlen gond és probléma, hiszen a benne élők, a sportban élők mind, a testnevelő tanároktól, a szabadidősport-szervezőktől, az egyesületi vezetőktől, az edzőktől egészen a sportolókig mindenki érzi ennek problémáját. Ráadásul ezek a csökkentett források nem igazából értek el április 14-éig azokhoz a szakosztályokhoz, szövetségekhez, amelyekhez kellett volna.

Önök a mindennapos testnevelésbe is belerondítottak egy jó nagyot, hiszen az alsó tagozatban, ahol már lehetőségük volt a gyerekeknek öt órában “testnevelniö, háromra csökkentették, és a játékos testneveléssel, a játékos órával próbálják kiváltani a mindennapos testnevelést. A diáksport-normatívát megszüntették. Az eddigi kötött diáksport-normatíva most nem kötöttként, szabadon felhasználhatóként kerül az intézményekbe, azokba az intézményekbe, ahol egyébként az önkormányzatok sanyarú helyzete miatt egyre kevesebb a forrás az intézményműködtetésre is. Nagyon-nagyon komoly a gond - hiszen a testnevelő tanárok mit éreznek? Az eddigi forrásokat nem tudjuk felhasználni, az eddigi források, amelyeket a gyermekek egészséges életmódjára fordítottak, nem kerülhetnek hozzájuk.

Aztán sportdiplomáciai problémák és gondok. Azt hiszem, ha csak az arab világ megsértéséről beszélünk, az arab labdarúgó-válogatottról, nem is kellene nagyon tovább forszírozni a dolgot - hacsak nem lett volna a doppingprobléma, hiszen ebben a kérdésben a 2004-ben változott sporttörvény a sportminiszter és a kormányzat felelősségévé teszi a doppingellenőrzést. Ezt nem vállalták fel, rányomták a problémát a MOB-ra. S utána hihetetlen feszültséget és gondot jelentett önöknek maga a MOB, állandó támadásokkal a szervezet és az elnöke felé. Öröm az, hogy a sporttársadalom kicsit bölcsebb volt, és megválasztotta újra a MOB elnökének Schmitt Pált. (Dr. Bőhm András tapsol.)

A legnagyobb gond ebben az egészben, amit elmondtam, hogy ezekkel a ténykedésekkel hihetetlen bizonytalanságot és presztízsveszteséget okoztak a magyar sportnak. Mert mit érez egy egyszerű ember ebben az országban, ha a kormányzat nem találja a sport helyét? Biztosan azt, hogy nincs helye, nincs fontossága, nincs igazából megfelelő helye ebben az országban a sportnak, az egészséges életmódnak. A testnevelő tanár, az edző, a sportvezető ugyanezt érzi.

Mit kellene tenni? Vissza kellene szerezni a társadalomban eddig meglévő bizalmát a sportnak. A sporttársadalom bizalmát is vissza kellene szerezni. Azonnal be kellene vezetni a mindennapos testnevelést, megemelni a sportműhelyek támogatását, s ezzel bizonyítani, hogy a sport a nemzeti kultúra teljes jogú része, részese, mint bármely más kulturális terület. A létesítményfejlesztést be kellene indítani, hiszen ezzel munkahelyeket lehetne teremteni. És be kellene fejezni az áskálódó, megosztó, “hogyan nem lehetö politizálást, hiszen nincs jobboldali egészség, nincs jobboldali sporteredmény, nincs jobboldali nemzet. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.)

Azt gondolom, hogy erre nagyon figyelni kellene. Mi, a Fidesz mindenféleképpen partnerek kívánunk lenni abban, hogy ez a kérdés megoldódjon ebben az országban. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 75 2005.05.17. 2:49  74-80

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy tűnik, hogy az idő múlásával a miniszterelnök úr egyre feledékenyebbé válik. Az emlékezetét frissítsük fel néhány ígérettel, melyet három év szocialista kormányzás után már nyugodtan számon kérhetnek rajta a falvakban, városokban élő emberek.

“2002-ben az önkormányzatoknak mintegy 50 milliárd forint bázisba beépülő kompenzációra van szüksége. Ezen túl a felhalmozási bevételek kifutása miatt 2003-tól további 50 milliárd forint fejlesztési forrás biztosítása is szükséges.ö - olvashattuk a 2002-es választási programban. A “Jóléti rendszerváltásö című ígérethalmazból a következőket idézhetjük: “A jövőben új vagy többletfeladat előírásakor a teljes fedezetet biztosítani fogjuk az önkormányzatok részére, megerősítjük az önkormányzatok pénzügyi, gazdasági önállóságát.ö A kormányprogram nem állított mást, mint hogy a kormány megvalósítja az anyagilag független önkormányzati rendszert, mely az autonóm önkormányzat feltétele. És a klasszikus mondás: “Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak!ö

Ma már látjuk, hogy ezekből az ígéretekből a ciklus végéig semmi nem valósul meg. Mindezt Gyurcsány Ferenc saját szavai bizonyítják a legjobban, áprilisban egy konferencián a következőket mondta: “Az önkormányzati finanszírozás rendszerének újragombolásától senki ne várjon több pénzt, így kizárólag a rendelkezésre álló források belső szerkezetének átrendezésére van lehetőség.ö

Az önkormányzatok, tisztelt államtitkár úr, beleroskadtak a három év szocialista kormányzásába, Gyurcsány Ferenc pedig újra kormánya tehetetlenkedését magyarázza. Olyan három év van mögöttünk, amikor is a megyei jogú városok 8,5 milliárd forintos vagyonuktól voltak kénytelenek megválni. Olyan három év van mögöttünk, amikor is a települések hitelállománya megkétszereződött, amikor is minden harmadik település önhibáján kívül kerül hátrányos helyzetbe. Olyan három év van mögöttünk, amikor is teljesen elszegényedtek falvaink, városaink, kistelepüléseinken kispostákat, iskolákat, óvodákat zártak be, a kormány körzetesítési politikája miatt pedig teljes falvak válhatnak életképtelenné.

Tisztelt Államtitkár Úr! A polgári kormány alatt, amikor is az önkormányzatok helyzete évről évre javult, önök azt mondták, minden romlik. Most, amikor évről évre egyre szegényebbek, azt mondják, minden rendben van. Nem arról van-e szó, hogy önök a minél rosszabb, annál jobb filozófiáját képviselik?

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, adjon számot az ígéretek időarányos teljesítéséről. Hol van a százmilliárd forintos többletforrás? Hol van az önkormányzati többletfeladatokhoz rendelt sok-sok pénz? Hol vannak az anyagilag autonóm önkormányzatok?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a függetlenek soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 79 2005.05.17. 1:11  74-80

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Néhány tény, mondjuk, az önkormányzati érdekszövetségek állásfoglalása: “A törvénytervezet nem biztosítja az önkormányzatok kötelező feladatainak ellátásához szükséges működési feltételeket, így fennáll az önkormányzatok ellehetetlenülésének veszélye. Az ágazati-szakmai jogszabályok olyan követelményeket támasztanak, például az intézmények létszámellátottsága, a tárgyi minimumfeltételek vagy egyéb más területek vonatkozásában, amelyekre a saját bevételek nem nyújtanak fedezetet.ö

Lenkovics Barnabás mondta 2005. április 19-én az önkormányzati bizottság előtt: “Hangsúlyozni kell, és ezt évről évre megtesszük, hogy a hatályos jogrendszer által az önkormányzatokra hárított feladatokhoz képest lényegesen alulfinanszírozottak, és működőképességük határán vannak olykor.ö Aztán az ÁSZ-jelentés: “Az állami támogatások, hozzájárulások, valamint az átengedett személyi jövedelemadó továbbra sem nyújt fedezetet a kormányprogramból adódó bér- és szociálpolitikai többletkiadások fedezésére.ö

Azt gondolom, hogy ezek a tények. Tehát önöknek jó lenne nem új programokat alkotni, hanem az ígéreteket teljesíteni, nem csak mellébeszélni, mint ahogy szokták.

Köszönöm szépen. A válaszát nem fogadom el. (Taps a Fidesz és a függetlenek padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 112 2005.06.01. 7:42  1-141

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Török Zsolt úr, nagy boldogság valóban, hogy az MSZP ilyen hatással van a gyermekszületés számára, ez tényleg nem semmi. Örülünk egyébként a dolognak, örülünk a dolognak, de ezt azért mégsem kellett volna kisajátítani, azt gondolom. Mert azért ebben az országban van néhány olyan kérdés, amiben jó lenne, ha egy kicsit máshogy tetszenének vélekedni.

De miért is van ilyen vitanap? Azt szeretném elmondani önöknek, hogy nagyon nagy kínban lennénk mi itt az ellenzéki oldalon, ha önök igazából annak tekintenék ezt a vitanapot, amit Burány Sándor képviselőtársuk mondott, hogy elmondhatják azt, hogy mi történt a három évben. Kis kiegészítéssel, mondjuk, úgy kezdve, hogy hogyan kezdték önök, milyen ígéreteket tettek le az asztalra, mi volt a kormányprogram, mi volt a választási stratégia. Abban a pillanatban mi itt nem tudnánk miről vitatkozni önökkel, hiszen valószínű, hogy ennek mentén haladva meg is valósítottak volna néhány dolgot.

A probléma az, hogy ma nem történt meg ez! Nem teszik le azt, hogy honnan indultak, hova jutottak, és hova szeretnének még egy év alatt jutni. Ebből állandóan vita van.

Mátrai Márta elmondta: önök nem hajlandóak, nem képesek arra válaszolni, hogy igazából mi is kellett volna, hogy történjen a három évben. Ha egy ígéretüket teljesítik, azt az ígéretüket, hogy ami jó, azt továbbviszik, akkor nem lenne miről beszélni, mert akkor mi is mellé állnánk különböző dolgoknak. Nem tették, sőt ellene mentek sok mindennek, ami jól működött az elmúlt időszakban, és azt gondolom, hogy ez így nem jó.

Hihetetlen bizonytalanságot gerjesztettek ezzel az országban. Sok mindenki beszélt sok területről. Bizonytalanságban vannak szülők, gyerekek, családok, önkormányzatok, mindenki. Azért, mert azt látják önöktől, hogy ígéretek ígéretek hátán, megvalósítatlan ígéretek, és még fokozzák egyébként ezzel a száz lépés programmal, még ráfejelnek a dolgokra. Teljesen úgy gondolják, hogy ez az ország mindent elfelejt.

Miről szól ez? Azt gondolják, hogy három év alatt elfelejtette az ország azt, hogy önök miről beszéltek három évvel ezelőtt - majd most megismétlik újra. Bizonytalanságot, céltalanságot, kilátástalanságot okoztak az országban. Céltalanságot. Nincsenek közös célok az országban! Az emberek nem tudják azt, hogy merre megy az ország, mi az az egyenes vonal, ami mellé mindenki csatlakozhatna. (Tatai-Tóth András: Pokorni ezt szebben mondta.) Jól indultak egyébként, jól indultak. A jóléti rendszerváltás programját elmondták, és mi is azt mondtuk, hogy ez viszonylag rendben van. Az első száznapos programot még mi is megszavaztuk - utána szanaszét esett az egész. Nem tudják, hogy merre megy a világ, a stratégiák nem működnek.

Az én feladatom, és örömmel vállaltam egyébként, hogy az ifjúságpolitikáról beszélek egy kicsit, és az ifjúságpolitika még bizonyítja is ezt a kérdést, egy kicsit jobban megvilágítja.

Mesterházy államtitkár úr elmondta, hogy leteszik az asztalra ebben az évben az ifjúsági stratégiát. Három éve tetszenek ezt ígérni. Három év alatt sikerül letenni egy ifjúsági stratégiát az asztalra. Nem biztos, hogy jó.

Nézzük meg, hogy az ifjúság, a fiatalság mit érez ebben az országban akkor, amikor a pályakezdők munkanélkülisége növekszik. A tegnapi ifjúsági és sportbizottsági ülésen Török Zsolt úr is ott volt, ugye? Mit mondott a minisztérium? 2003 óta két egész valahány tized százalékról huszonvalahány százalékra nő a pályakezdő munkanélküliek száma. Hol tartunk ebben az országban?

A lakáshoz jutás feltételeit igen-igen szigorú módon és nagyon-nagyon - mondjuk úgy - galád módon elvették az ifjúságtól. Sokkal, de sokkal nehezebben juthatnak hozzá, és sokkal kevesebben a lakáshoz. Mit éreznek? Nem foglalkozik velük az ország.

A bérek színvonaláról ne is nagyon beszéljünk. A felsőoktatás átszervezése szintén bizonytalanságot hozott. Nem tudják, mire vállalkoznak azok, akik most egyetemre és főiskolára jelentkeznek; a kábítószer-problémáról nem is beszélve. Ugyancsak Mesterházy úr elmondta, hogy a legnagyobb gond a 2004-es ifjúságkutatásban az, hogy a kábítószer-probléma mekkora az országban. Ez az ifjúság legnagyobb gondja és baja. Mit tettek önök kábítószerkérdésben? Föllazították a szabályozókat. Ma Magyarországon ezért nagy probléma a kábítószer kérdése az ifjúságon belül, mert nem tudják, hogy pontosan mire számítsanak, és milyen veszélyekkel kell majd szembenézniük a későbbiekben. Ez felelőtlenség, azt gondolom.

Bizonytalanok a házasság intézményében. Ez is ebből a 2004-es ifjúságkutatásból jön elő. Nem értékelik igazából a házasságot mint intézményt. Mi következik ebből? Az következik belőle, hogy a család szerepe megkérdőjeleződik a mai ifjúság gondolkodásában, és Pokorni úr erre a kérdésre elég szépen rávilágított. Hol van az a felelős országvezetés, aki arról beszél, hogy a nemzeti öntudat, a magyarságtudat erősödjön, és ennek kapcsán a család szerepét erősítsük, erősítsük a magyarság szerepét? Nem ezt csinálják önök, borítanak föl mindent! Azt gondolom, hogy nem jó.

Konkrét ígéretek: ingyenes utazás az oktatás helyére a lakóhelytől; a diákhitelek kamata csökkenni fog; az otthonteremtési támogatást könnyítik; ingyenes jogosítvány lesz; 10 ezer kollégiumi férőhely fog születni; játszótereket építenek. Tessenek megmondani, hogy ebből mit tetszettek megcsinálni! Ezekből mit tetszettek megcsinálni?! Ne én mondjam már meg, mondják meg önök! És még nagyon sok minden nem valósult meg.

Azt hiszem, hogyha az ifjúság szemszögéből nézzük ezt az országot, nem biztos, hogy nagyon boldognak kell lenni a mai ifjúságnak a kilátástalanság miatt.

Három gondolatot mondanék a sportról. A sportról mint a kultúra részéről szeretnék beszélni, amelyet önök messze nem tekintenek ennek a területnek a részének - messze -, talán ez a terület az, a sport területe, amiben csak ártottak három év alatt. Kizárólag ártottak! A többi területen biztos lehet pozitívumokat is mondani. Elmondtam már többször, most csak slágvortokban. Megszüntettek egy minisztériumot, a minisztériumok között tobzódik a sport, már csak az Esélyegyenlőségi Minisztériumba nem került be. Olyan államtitkára van ma a sportnak, aki azt mondja a sportbizottsági ülésen, hogy nem az MSZP sportkoncepciójának, sportstratégiájának megvalósítására szerződött. Önök is elgondolkodtak ezen a bizottsági ülésen. Mit jelent ez? Hogy a kinevezett államtitkár sem tudja pontosan, hogy mi a feladata, nemhogy még önök!

6,1 milliárd forinttal csökkent a sporttámogatás. 6,1 milliárd forinttal. Pokorni úr elmondta, 60 százalékkal kevesebb a reálértéke ennek a támogatásnak, mint 2002-ben volt.

 

(13.30)

 

A MOB jogosítványait elvették, a MOB hatásköreit elvették, forrásait elvették. (Tatai-Tóth András közbeszól.) A diáksport-támogatást, az eddigi kötött normatívát nem kötött normatívává tették, és az oktatási szakemberek majd elmondják, hogy ez mit jelent az oktatási intézményekben, amelyek az önkormányzatoktól nem kapják meg a megfelelő forrásokat a működésükre; majd világítanak belőle, takarítanak belőle, meg nem lehet tudni, hogy mit csinálnak belőle ahelyett, hogy az egészséges életmód feltételeit biztosítanák. Azt gondolom, ez megint csak nem normális dolog. A mindennapos testnevelés lehetősége öt óra volt hetente alsó tagozatban. Önök ezt háromra csökkentették, és ezt is játékórának nevezik. Az ígéreteik persze arról szóltak, hogy az oktatási rendszer egészében a mindennapos testnevelést bevezetik.

A szabadidősporttól 50 százalékot vettek el, a Wesselényi Közalapítványt nem támogatják - kivéve természetesen az ösztöndíjakat -, de erről sem szeretnék többet beszélni, mert az ember egészen egyszerűen rosszul érzi magát, hogy nem tud jót mondani. Aki ezt a műsort nézi, azt látja, hogy két teljesen különböző vonulat él ebben a parlamentben. Az egyik azt mondja, hogy minden jó, a másik azt mondja, hogy nem jó, és önök nem képesek azt megérteni, hogy ha egy picit is önkritikusak lennének, akkor lehetne valóban úgy szólni az emberek felé innen, a parlamentből, hogy valóban a megvalósítás irányába menjünk. Úgyhogy nem örülök ennek a vitanapnak. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem kellett volna kezdeményezni!) Jobb lett volna, ha tényleg önkritikusan értékelik a három évet.

Köszönöm szépen. (Közbeszólások. - Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 118 2005.06.01. 0:34  1-141

SZALAY FERENC (Fidesz): Nem akartam szólni, de az a nevetséges, Szabó úr, hogy ön még mindig itt tart. Az a nevetséges, hogy ön nem látja az országot. Beszél ön emberekkel - szülőkkel, gyerekekkel - itt, Magyarországon kábítószerügyben? Szégyenteljes, hogy ezt most el merte mondani. Szégyenteljes! A fő problémájuk az a gyerekeknek - nem tudom, hány ilyen fórumon vett részt -, hogy igazából hogyan tudják majd kikerülni, a szülőknek az, hogy a gyereküket hogyan tudják megmenteni a kábítószertől.

Döbbenetes! Ha erről lehet beszélni ebben az országban, kérem, Szabó úr, nem tudom, hogy ezt ön hogyan fogja a lelkiismeretével elszámolni. Szégyen! (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 57 2005.06.13. 2:59  56-62

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Hív a vasút, vár a MÁV! - szólt jó pár évvel ezelőtt a vasúttársaság reklámja. A legnagyobb állami vállalat bizony ma már nem hív senkit, inkább leépítésektől tartanak az emberek, s bizony jobb napokra vár a MÁV. Közben Kóka János a vállalat privatizációjáról beszél, az egyes ágazatok kiszervezésének lebegtetésével lepi meg nap mint nap az állásuk elvesztésétől tartó több ezer munkavállalót.

Ismerjük meg a Gyurcsány-kormány felszámolási és végkiárusítási receptjét! Elsőként bízz meg olyan vezetőket, akiknek nincs kötődésük a céghez, sőt, szakterületük se legyen a vasút! Mindezért adj nekik milliós fizetéseket! Gondoskodóan járj kedvében a szakszervezetek felső vezetésének különböző nagyságú juttatásokkal! Szeleteld fel a vállalatot állandó öncélú átszervezésekkel! Ügyelj arra, hogy a dolgozók bizonytalanságban éljenek: létszámleépítésekkel, kiszervezésekkel tarts állandó félelmet bennük!

Nézzük akkor, miként működik mindez a gyakorlatban! A MÁV Rt. központi irányításába az elmúlt évben 227 külsős munkatárs került. A 2005-ös évre tervezett létszámleépítés majd 5 ezer dolgozót érint, amely a hírek szerint csak az első része az eltervezett óriási, 10-12 ezer embert érintő elbocsátásnak. A 12 órás üzemidő bevezetésének terve is összefügg az említett leépítésekkel. Annak ellenére történnek mindezek, hogy az emberi erőforrást kiváltó technikai fejlesztések sajnos nem valósulnak meg.

Amióta az önök által favorizált válságmenedzserek irányítják a MÁV-ot, a 2004-ben mért hosszú lejáratú hitelállomány 123 milliárd forintról a duplájára, 246 milliárd forintra nőtt. A 2004. évi drámai, 50,7 százalékos eladósodottsági mutató 2005-re 80,6 százalékra nő, amely már minden banki kockázatvállalási hajlandóságot meghalad. A MÁV hiánya 2005-ben már akkorára dagad, amely szinte kezelhetetlen lesz. A dolgozók úgy sejtik, hogy a hatalmas összegek felhalmozásának egyetlen, jól körülhatárolható oka van, mégpedig a cég teljes kiárusításának megkönnyítése.

Tisztelt Államtitkár Úr! A dolgozók a következő kérdéssel fordulnak önhöz. Ön szerint mely haladó, lendületes, bátor és igazságos szociáldemokrata gondolatban szerepel az, hogy szabadítsd meg az egyszerű embert a munkahelyétől? Hány embert érintenek majd a Gyurcsány-kormány leépítései a MÁV-nál? Mi a valós oka a 12 órás üzemidő bevezetésének? Mi az oka a hitelállomány egy év alatti megduplázódásának s az eladósodottság ilyen mértékű növekedésének? A MÁV az elmúlt években közel ötven, százszázalékos tulajdonú leányvállalatot alapított, további ötvenben pedig üzletrésszel van jelen. Az elmúlt három évben mennyi munkavállalót érintett mindez, s hány milliárdjába került ez az adófizetőknek?

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 61 2005.06.13. 1:14  56-62

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Ma reggel a vonaton egy jegykezelővel beszélgetvén megkérdeztem, hogy mi a véleménye arról, amit én ma el fogok mondani. Azt mondta, hogy teljesen mindegy, hogy elmondom vagy nem, úgysem fognak rá érdemben válaszolni igazából.

Ön nem válaszolt a 12 órás üzemidő megvalósításának lehetőségére és okára, nem válaszolt a hitelállomány megduplázódására, nem válaszolt az eladósodottságra. Beszélt valamiről, ami megint nem fogja megnyugtatni az embereket, akik bent dolgoznak a MÁV-ban, mint ahogy nem nyugtatja meg az egyik reprezentatív szakszervezetet sem, amely május 11-én felhívta az önök figyelmét, a miniszterelnök úr figyelmét is arra, hogy szüntessék meg a bizonytalanságot a MÁV-on belül, és a kormányzat teljesítse a kötelezettségét az EU-jogszabályoknak megfelelően, fizesse ki a megfelelő költségtérítéseket.

Sőt, Gaskó István áprilisban a következőt mondta: “Sztrájkot kellett volna hirdetni már tavaly is, hiszen a MÁV vezetésének a tevékenysége a MÁV vagyonával való sáfárkodás helytelenségét mutatja, és ezt nem hagyhatjuk.ö Azt gondolom, hogy jelzi a válaszom azt, hogy ön megint nem arról beszélt, amiről kellett volna. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Nem fogadom el a választ. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 52 2005.07.04. 2:52  51-57

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Lassan mondom, hogy mindenki megértse: nem lesz gázáremelés. Lendvai Ildikó 2002-es kampánymondatát bizonyára már mindenki kívülről tudja ebben az országban. Tavaly szeptemberben Gyurcsány Ferenc a következőkről beszélt Székesfehérvárott: “Szerintem az ellenzék akar gázárat emelni, oly sokat beszél róla.ö Aztán suttogva hozzátette: “Nem lesz gázáremelés.ö

Nézzük akkor a tényeket! 2002 óta a távhőszolgáltatás díjai átlagosan 23 százalékkal nőttek, s ez év elejétől újból emelkedett a gáz ára. A közelmúltban pedig a napilapok címlapján nagybetűkkel szerepelt a feledhetetlen mondat: nem lesz gázáremelés. A hírek tehát újra 2002-re emlékeztetik az embereket; mielőtt azonban megnyugodnának, kiderül az igazság: drasztikus, 7 százalékos gázáremelés lesz augusztus 1-jétől. Ez a gázáremelés leginkább a nagyfogyasztókat, tehát a településeket, a települési önkormányzatokat érinti. A gázáremelések pártállástól függetlenül érintik az önkormányzatokat, így a közelmúltban már kormánypárti politikusok is éles kritikával illették a Gyurcsány-kormány eljárását. “Kritikus helyzetet teremt az önkormányzatok számára, hogy az idén már másodszor emelkedik a gáz ára, hiszen a pluszköltség mellett a dologi kiadásokra szánt normatíva változatlan maradt.ö - mondta Dióssy László, Veszprém SZDSZ-es polgármestere.

A 2002 óta magunk mögött hagyott esztendőket a gáz árának emelkedése szempontjából a következőképpen jellemezhetjük: szocialista garanciavállalás arra, hogy egy fillérrel sem emelkedik a gáz ára, aztán nagyarányú emelés. Elégtelen kompenzáció; aztán újabb ígéretek az emelés elmaradására; majd újabb drágulás; végül a legutóbbi 7 százalékos emelés.

Mit is jelent a gyakorlatban ez a falvaknak, városoknak? Azt, hogy a tönk szélére juttatott önkormányzatokat a Gyurcsány-kormány még inkább a víz alá nyomja. A polgármesterek pedig nem tudják, hogy melyik ujjukat harapják meg, honnan vegyék el az újabb gázáremelés forrásait. Talán a nyári szünetben ne festessék ki az iskolák tantermeit? Talán a több éve húzódó járda- vagy útfelújításokra elkülönített pénzekhez nyúljanak? Talán az idősek otthonától vegyenek el pénzeket? Vagy bocsássanak el több tanárt, óvónőt, önkormányzati dolgozót?

 

(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön szerint az önkormányzatok miből gazdálkodják ki ezt a 7 százalékos gázáremelést? Hogyan fordulhat elő, hogy egyik mondatával az ön minisztere még az emelés elmaradásáról, a másikkal a 7 százalékos emelésről beszél? A drasztikus gázáremelés mellé miért nem társították az önkormányzatok dologi költségnormatívájának emelését?

Szeretném, ha konkrétan válaszolna államtitkár úr, mert ezt várják önöktől az önkormányzatok. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 56 2005.07.04. 1:08  51-57

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Külön kértem államtitkár urat, hogy ha lehet, konkrétan válaszoljon a kérdésekre - hát ezt nem sikerült megtenni. Én 7 százalékos áremelésről beszéltem, 23 százalékos áremelésről a távhőszolgáltatásnál, és azt kérdeztem, hogy az önkormányzatok hogyan fogják kigazdálkodni ezt a pluszköltséget. Ön azt mondta, folyik a felmérés arra vonatkozóan, hogy kinek mekkora igénye lesz. Azt gondolom, hogy az önkormányzatok, amelyek vagyonuk feléléséből vagy hitelállományuk jelentős növeléséből élnek, nagyon nehezen fogják ezt a 7 százalékos tételt kigazdálkodni. Jó lenne, ha a bátor és igazságos kormányzat megkérdezné, mondjuk, az ön bátyját, testvérét, hogy Veszprém városa hogyan gondolkodik ebben a kérdésben, és utána döntene az ilyen kérdésekről.

Attól tartok, az ön válasza - hasonlóképpen a mai nap polémiájához - arról szól, hogy önök rájöttek arra, hogy az országban nem fogadják el azt, amit csinálnak, ezért kiállnak az emberek elé, és próbálják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, hogy mégis rendben van minden ebben az országban. Sajnos nem így van, csak jó lenne szembenézni a tényekkel!

Nem fogadom el a választ. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 42 2005.10.04. 1:40  17-179

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! - nincs benn, akkor államtitkár úr. Én egy olyan területről szeretnék beszélni, amiről három éve, de a Gyurcsány-kormány egy éve alatt sem esett szó, ez a testnevelés és a sport.

Arra nem méltatták önök ezt a területet, hogy legalább mellébeszéljenek róla, úgy beszéljenek róla, mintha legalább érdekelné önöket. Annak ellenére nem tették ezt, hogy a miniszterelnök úr sportminiszterként indult, és annak ellenére sem, hogy a mozgásszegény életmódból fakadó problémák ebben az országban egyre súlyosabbak, egyre nagyobbak.

Nézzük az önök ígéreteit a teljesség igénye nélkül! A 2004. évi költségvetés egy százalékát sportra fogják fordítani állami és önkormányzati szinten egyaránt - jelzem, ez most, 2005-ben hozzávetőleg 70 milliárd forint lenne -, az általános iskola alsó és felső tagozatában kötelezővé teszik a mindennapos testnevelést, évente 5-10 milliárd forinttal növelik a sporttámogatást, száz új tornatermet és tanuszodát építenek, megyénként öt műfüves, villanyvilágításos sporttelepet építenek és megtartják a Sportminisztériumot.

A fentiekből semmit nem tartottak be, sőt szétzúzták a mindennapos testnevelést, megszüntették a diáksport-normatívát, 60 százalékkal csökkentették a sportfinanszírozást 2002 óta, megszüntették a Sportminisztériumot. Ezek után hogyan tud ön, miniszterelnök úr, de az egész kormány sportügyekben bármit mondani ennek az országnak? Hogyan bízhat meg önben, önökben a sporttársadalom, hiszen minden ígéretüket megszegték ebben a témakörben?

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
254 2-6 2005.10.11. 5:01  1-8

SZALAY FERENC (Fidesz): Jó reggelt kívánok! (Nem szól a mikrofonja.)

ELNÖK: Kártya esetleg?

SZALAY FERENC (Fidesz): Bent van.

ELNÖK: Bent van. Kollégák, kártya is van - megjött a hang. Parancsoljon!

SZALAY FERENC (Fidesz): Jó reggelt kívánok! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A gyermekekkel a pedagógusok olykor-olykor asszociációs játékot játszanak. Elhangzik egy szó, egy fogalom, majd megkérdezik a gyermeket, miről mi jut eszükbe. A kisgyerekek válaszai sok mindenről árulkodnak, mit gondolnak a világról, szüleikről, családjukról. Az önök kormánya is sokszor játssza ezt a játékot az emberekkel. Így lehet az, hogy furcsa asszociációk alakultak ki ma már a társadalomban. Például, amikor hallják, hogy a kormány azt mondja, csökkentjük, ők már emelésre gondolnak, például a diákhitel kamata. Amikor önök azt mondják, hogy kibővítik, akkor ők már tudják, hogy szűkítik; ilyen az otthonteremtési támogatás például. Ingyenessé teszik, vagy azt mondják, nem lesz - már tudják, hogy drágább lesz, vagy többször is várható az emelés, az utazás, a gázáremelés, gondoljanak erre vissza.

De sajnos Gyurcsány Ferenc miniszterségének időszakához köthetően egy korábbi jó és nemes asszociációt is sikerült elrontani. Korábban, ha a világban azt hallották az emberek, hogy Magyarország és olimpia, akkor sikerre, tisztességes küzdelemre, erőn felüli eredményekre gondoltak. Azonban immár több mint egy éve, ha a világban azt hallják, hogy Magyarország és olimpia, akkor sokan a doppingra, a csalásra, a káoszra gondolnak. És gondolhatunk mi is joggal, mert még mindig, a mai napig nincs válasz arra a kérdésre, hogy ki a személyi felelőse a doppingbotránynak, hogyan történhetett meg, hogy olyan laboratóriumot, doppinglaboratóriumot adtak át, amelyet a WADA nem akkreditált. Történt-e valamilyen felelősségmegállapítás? Egyáltalán ki a felelős ezért a területért? Mind a mai napig nem kaptunk választ ezekre a kérdésekre.

De miért kell lehajtanunk a fejünket, miért kell új témát keresnünk a beszélgetés közepette, ha az olimpia szóba kerül? Azért, mert volt egy sportminiszter, aki előtt más cél nem lebegett, csak az, hogy mindenáron a hatalom csúcsára jusson, de semmit sem törődött azzal, amivel kellett volna, a gyerekekkel, a fiatalokkal, a magyar sportélettel. Gyurcsány Ferenc sportminiszterként - ma már nem csodálkozunk ezen, hiszen nagyban csinálja -, ígért, ígért, és folyamatosan ígért évente plusz 5-10 milliárd forinttal növelt sporttámogatást, úszósapkával a fején Lágymányosra uszodát, kétmilliárdos ifjúsági létesítményfejlesztést, és ígért 800 milliót akkreditált doppinglaborra és még sok-sok mindent.

Gyurcsány Ferenc úgy módosította a sporttörvényt, hiába minden szakmai ellenállás, hogy többek közt a doppingügyek kezelése, a doppingellenőrzés az ő felelőssége legyen, ilyen egy bátor sportminiszter. Majd ezt a felelősséget leadja egy testületnek, ilyen egy igazságos sportminiszter. Majd nem tudni, miért, két héttel az olimpia előtt lemond miniszterségéről, ilyen egy lendületesen megfutamodó sportminiszter. Majd az olimpia után Gyurcsány Ferencet hosszú füttykoncert fogadja. Vajon milyen jelzőt használnánk erre? Nincs és nem is volt a világon olyan sportminiszter, aki az olimpia előtt két héttel mondana le, nincs, hacsak nem a felelősség elől menekült. De hiába minden szőnyeg alá seprés, több mint egy évvel az olimpia után még mindig nem csitulnak a hullámok, és egyre több látszik abból a káoszból, amit Gyurcsány Ferenc a magyar sport területén okozott. Egy ilyen botrány után nincs olyan miniszterelnök, aki ne mentené fel ennyire alkalmatlan sportminiszterét, hacsak ez a miniszterelnök személyében nem egyezik meg az alkalmatlan sportminiszterrel.

Gyurcsány Ferenc maradt, és lendületesen folytatta a végzetes károkozást, immár miniszterelnökként. Bizonyára érzékenyebb kormánypárti politikustársaink felszisszennek, hogy miképpen lehet a Magyar Köztársaság miniszterelnökét végzetes károkozónak titulálni. Ha ez valakinek bántó, akkor kérem, forduljon panasszal a miniszterelnök úrhoz.

Azt, hogy Gyurcsány Ferenc károkat okozott a magyar sportnak, a sportélet szereplői és a sportért aggódók már miniszter korában is látták: elvont utánpótlásra fordítandó pénzek, a sportiskolás támogatás megszüntetése, a sportlétesítmény-fejlesztési programok befagyasztása, a sport presztízsének látványos csökkentése, az egészséges életmód háttérbe szorítása, a diáksport-normatíva megvonása és a többi, és a többi, és a többi. De a végzetes károkozást magasabb fokozatra Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején kapcsolta. Gyurcsány Ferenc mondta azt, a Sportminisztérium megszüntetése végzetes károkozás. Igaza van, ne vitatkozzunk vele. Erre mit tett első lépései egyikeként? Megszüntette azt. Ma már nincs Sportminisztérium, a sport támogatása most nem éri el a 2002-es szint 70 százalékát, de van doppingbotrány, egy újabb, ami sajnos kapcsolódik az athéni olimpiához.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kíváncsi lennék, a kormány, de legalább az MSZP sportmunkacsoportja hogyan értékeli a súlyemelők körül kialakult, esetleges politikai szálakat is feszegető helyzetet. Már csak azért is kérdezem, mert ha Lothar Matthäus kapitánysága ügyében volt véleményük, elvárható lenne ebben az egyre kínosabb helyzetben is.

A magyar társadalomra ma már kialakult egy újabb asszociáció. Ha azt hallják, Gyurcsány Ferenc, akkor arra gondolnak, a végzetes károkozó.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 8 2005.11.03. 4:40  7-10

SZALAY FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Pénteken, október 28-án kiderült, hogy miniszterelnök úrban nincs meg a bátorság, amelyről manapság annyit beszél, sőt nemhogy bátor, egyszerűen gyáva; gyáva, mert nem mert a szemébe nézni azoknak a polgármestereknek, akik a Tisza völgyében élők képviseletében elhozták azok panaszait. Megfutamodott, mint annak idején sportminiszterként, két héttel az olimpia előtt; megfutamodott, és Turi-Kovács Béla, a bizottság ellenzéki elnöke vette át a demonstrálóktól a petíciót. Hogy is van ez? A tüntetők kérését nem meri senki átvenni a szocialista kormányból? Már ez is az ellenzék feladata lenne? Nem vagyunk még kormányon; de ez után a bátor, felkészült, felelősségteljes kormányzati viselkedés után, amelyben a duma, az ígérgetés, a mellébeszélés, a hitegetés, majd a megfutamodás a jellemző, nem igazából érthető a viselkedés.

Miért is szervezték a demonstrációt? A Vásárhelyi-terv megvalósulását kérték számon a polgármesterek a kormányzaton. Melyek is voltak ezek az ígéretek? Medgyessy Péter, “Egyetértésben a nemzettelö: “2004-re befejezzük a Tisza és mellékfolyói árvízvédelmi rendszereinek teljes körű kiépítését.ö Mit is tettek? Építettek 18 kilométer gátat, a polgári kormány 208 kilométerével szemben, húzzák-halogatják a Vásárhelyi-terv megvalósítását, azt a tervet, amelynek 65 milliárd forintot kellene felhasználnia 2007-ig különböző árvízvédelmi feladatokra, 50 milliárdot vésztározókra, gátakra, 15 milliárd forintot a nagyvízi mederrendezésre, a másik 65 milliárd forintot pedig vidékfejlesztésre és az érintett települések infrastrukturális fejlesztéseire, és mindezt 2004-től kellett volna elkezdeni.

Mi is történt? 2004-ben 8 milliárd forint volt a költségvetésben, de csak a töredéke lett felhasználva; 2005-ben a szükséges 15 milliárd forint helyett 8 milliárd, és szintén alig használtak fel belőle valamit; és most, 2006-ra 5,7 milliárd forint. Infrastruktúrára és vidékfejlesztésre a tervezett 65 milliárd 1,1 százalékát költötték el eddig - ez megmagyarázhatatlan. És mit is jelent mindez? Az ígért beruházások a költségelvonás miatt belátható időn belül nem teljesülnek, a feladatteljesítés költségeinek túlnyomó részét a következő kormányra testálják át, és saját kormányhatározatukat nem veszik komolyan.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Felháborító, ahogy önök viszonyulnak a mindennapok problémáihoz! Mindegy, mit mondanak az önök kormányzati munkájáról szakértők, elemzők, politikusok, polgármesterek, civil szervezetek, egyszerű emberek a Tisza mentéről, lepereg önökről. Nem zavarja az önök kormányát, hogy mára 1,2 millió (Sic!) forint az ország eladósodottsága, nem zavarja, hogy az Állami Számvevőszék jelentős kritikát fogalmaz meg a 2004-es költségvetési beszámolóhoz, hogy az önkormányzatok majdnem összeroppannak a terhek alatt, hogy egekbe szökött a megélhetés költsége, hogy négyszázezer munkanélküli van az országban, és soha nem látott bizonytalanság jellemzi a hétköznapokat, de - és talán ez a legdöbbenetesebb - nem érdekli önöket másfél millió ember sorsa sem. Mert másfél millió ember él a Tisza völgyében, ennek a másfél millió embernek a vagyonával és életével szórakoznak, amikor évről évre tolják odébb a Vásárhelyi-terv megvalósítását. És önök nem akarják látni, mert felelőtlenek, érzéketlenek, hogy ma a Kárpát-medencében csak a víz okozhat természeti katasztrófát, bár be kell látnom, hogy innen, a budapesti kényelemből, a milliárdokon kucorogva nem olyan égető ez a kérdés.

De miért is lenne ez önöknek fontos probléma? Önök nem költöztettek ki saját kezűleg embereket házaikból a víz elől, melyben hetven-nyolcvan év munkája halmozódott fel; el sem tudják képzelni, mekkora csapás egyik napról a másikra hajléktalanná válni. Emlékezzenek: nemhogy nem értékelték az árvíz utáni újjáépítést a Beregben, a gátépítést Tarpán vagy Szolnokon, a 2002-es választási kampány során próbálták elbagatellizálni, lekicsinyelni a polgári kormány teljesítményét. Most pedig nem mernek az emberek elé állni. Érthető. Nehéz is megmagyarázni, hogy autópályákat lehet építeni 3,5 milliárd forintért kilométerenként, másféllel drágábban, mint Horvátországban, és kettővel drágábban, mint az Orbán-kormány idején. Nehéz elhitetni az emberekkel, hogy fontosabb 6 milliárd forintért mobiltelefonokat venni, 8-ért lecserélni az autóparkot, mintsem gátat és infrastruktúrát építeni a Tisza völgyében.

Pácin polgármestere tegnap befejezte az éhségsztrájkot; nem bírta kiböjtölni, hogy egyértelműen nyilatkozzanak a Vásárhelyi-tervről. Tisztelt Polgármester Úr! Nyugodjon meg! Az illetékesek a költségvetés számain keresztül egyértelműen nyilatkoztak: nem érdekli őket sem a Tisza mentén élő másfél millió ember biztonsága, sem a vidékfejlesztés, sem az infrastrukturális beruházások. Hazardíroznak. Azt hiszik, a természettel bármeddig kukoricázhatnak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
261 108 2005.11.04. 6:03  1-145

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én egy olyan területéről szeretnék beszélni a költségvetésnek, amely soha nem kerül ide a parlament elé vagy csak nagyon ritkán, ez a testnevelés és a sport, és annak ellenére tesszük mindezt, hogy pontosan tudjuk, a civil prevenció legfontosabb eszköze a testnevelés és a sport.

Előbb tetszettek vitatkozni egészségügyről, arról, kit hogyan lehet meggyógyítani, arról nem, hogyan lehet megőrizni az egészséget. Tehát betegségügyről tetszettek beszélni, nem egészségügyről. Mindezt annak ellenére teszi a mostani költségvetés és önök itt a vitában, hogy mindenki pontosan tudja, hogy az ország egészségügyi mutatói hihetetlen rosszak, nem igazából lehetünk rájuk büszkék. Folyamatosan öregszik az ország, romlik az egészségügyi állapot, a korai halálozás hihetetlen mértékben nő, a keringési rendszerek, a légzőszervi rendszerek megbetegedésének száma szintén határtalan mértékben növekszik.

Azt gondolom, ha két számot ez ügyben mondok, akkor az eléggé mutatja a helyzetet: '78 óta - és 2003-ban volt a második mérés - 4,5 százalékkal romlott a fiatalok egészségi állapota, illetve a fiatalok fizikai teljesítőképességének állapota. Ez azt jelenti, hogy nem foglalkozunk ezzel a kérdéssel igazán. De mondhatok még egyet: Magyarországon százezer főből 260-an szenvednek valamilyen keringésirendszer-problémával, míg az Európai Unióban ez 100-130 között van.

Igen fontos lenne tehát a rendszeres testmozgás kérdését komolyan venni ebben az országban, mégsem tesszük, mégsem teszik, pedig tudjuk azt, hogy minden a sportba, testnevelésbe fordított egy forintra, illetve egy egységre hat forint vagy hat egység juthatna az egészségügyben. Hat forint megtakarítást is mondhatnék ebben a kérdéskörben - itt van pénz. Azt gondolom, amikor azt kérdezi Kárpáti képviselő asszony, hogy miért mondjuk, hogy több pénzt kellene adni - itt van, lehetne kevesebbet adni a testnevelésre és sportra, és több jutna az egészségügy más területeire.

Tudjuk, hogy a rendszeres testmozgásra való igényt csak gyermekkorban, 6 és 18 éves kor közötti időszakban lehet kialakítani, mégsem figyelünk rá. Mit tetszettek tenni? A diáksport-normatíva kötött normatíva volt két évvel ezelőtt. A tavalyi költségvetés ezt már eltörölte, beépítette az oktatási normatívába, most pedig már ez sem szerepel, hogy a diáksport egyáltalán valamiféle olyan támogatást kapjon, amivel a testnevelő tanárok, az iskolák külön élhetnének.

Ígérték, hogy a mindennapos testnevelés megvalósul az országban alsó és felső tagozatban. Nem történt benne semmi, sőt a polgári kormány rendszerét visszafejlesztették, az öt órát három órára. Azt gondolom, hogy pont azért nem kellene tenni, mert önöknek is tudni kell, hogy a tanulók 40 százaléka igen gyenge vagy gyenge fizikai állapotban van, a fiúk 20, a lányok 35 százaléka elhízott; a testnevelésórán kívül nem mozog a lánygyermekek 70 százaléka, a fiúgyermekek 63 százaléka; a 6 és 18 év közötti korosztály 35 százaléka valamilyen testi deformitással küzd és szenved. És egy nagyon érdekes tény: a felnőtt lakosság 16 százaléka végez sporttevékenységet, 9 százalék végzi ezt heti két alkalommal. Ez az északi országokban 50-60 százalék körül van. Azt gondolom, az is egy érdekes mutató, ha ezt a 16 százalékot 24 százalékra emelnénk, akkor 6 milliárd forintot tudnánk megtakarítani a táppénzekre való kifizetésekből. Azt gondolom, itt is van pénz, el kellene rajta gondolkodni.

Ezek tények, önök is tudják, de nem segítenek ebben a kérdésben, sőt, ha megnézzük a költségvetés számait, azt látjuk, hogy a 2002-es sportköltségvetéshez képest 5,1 milliárd forinttal kevesebb jut 2006-ban.

 

(14.40)

 

Azt látjuk, hogy megszűnik egy Sportminisztérium, egy olyan minisztérium, amely az előbb említett területtel kiemelkedően foglalkozott. Azt látjuk, hogy van egy olyan államtitkára az országnak, a sportügyekkel foglalkozó államtitkár, aki ki meri jelenteni a bizottsági ülésen, hogy őt nem az MSZP sportpolitikájának, sportprogramjának megvalósítására alkalmazzák. Nem véletlen, hogy mellé állították Gyenesei István urat, a Somogy megyei közgyűlés elnökét tanácsadónak. Nem lehet tudni, hogy Suchman Tamás úrnak mi a feladata a sportügyekben, hiszen most a száz tornaterem, ötven uszoda megvalósítása feladatainak koordinálásával bízták meg. Egy nagy kavarodás látszik ebben az egészben, nem hiszem, hogy szerencsés lenne.

Látványos a sportra vonatkozó ígéretek be nem tartása. Az önök részéről milyen ígéretek fogalmazódtak meg? És most azokat mondanám el, amelyek nem is valósultak meg.

Azt mondták, a költségvetés 1 százalékát szeretnék vagy akarják sportra fordítani. Jelzem, 7 ezer milliárd most a költségvetés, 70 milliárdot kellene sportra fordítani, és az önkormányzatoknak is 1 százalékot kellene erre a területre adni. Gyurcsány Ferenc mondta a meghallgatásán, még sportminiszterként, hogy 5-10 milliárd forintot kellene a sportba tenni. Arról is beszéltek, hogy az áfa jelentős részét, ami a sportban képződik, vissza kéne rá forgatni. Nem történt semmi, sőt most, hogy az adók és járulékok törvényeinek módosításánál hasonló javaslatokat tettünk, önök leszavazták mind a három javaslatunkat. Azt mondták, bevezetik a sportra a címzett és céltámogatásokat. Nem lett belőle semmi. Száz tornatermet, ötven tanuszodát építenek - szintén nem tették meg. Az előbb elmondtam, hogy a mindennapos testnevelés kapcsán nem igazából haladtak előre.

Azt gondolom, ez vagy tudatos, vagy hihetetlenül nagy tudatlanságot takaró döntések sorozata. Nem gondolom, hogy ebben az országban ennyire felelőtlenül kellene gondolkodni sportügyekben, ennyire felelőtlenül kellene gondolkodni a primér prevenció ügyeiben, főleg akkor, még egyszer mondanám, amikor az ország egészségi állapota kritikán aluli, és a testnevelés, a sport lehetne az az eszköz, amivel az önök egészségügyi politikáját vagy az ország egészségügyi politikáját segíteni lehetne.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 26 2005.11.08. 10:27  13-147

SZALAY FERENC, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány gondolattal az előbb elhangzottakhoz mondjak néhány mondatot. Mesterházy Attila államtitkár úr az ifjúsági törvény kapcsán mondta el, hogy örülne neki, ha hasonlóképpen, mint a kisebbségi törvény, ez is konszenzussal elfogadott törvény lenne. Hadd kérjem az államtitkár urat arra, hogy mi is hadd örüljünk, hogy jöjjön már be ez a törvény, hogy tárgyalhassunk róla. Évek óta ez az ígéret, és még nem sikerült. Hadd mondjam azt, hogy mindenképpen azon leszünk, hogy ezt közösen tudjuk elfogadni.

A másik, amit szintén államtitkár úr mondott, hogy megtartják, ami jó volt. Tegnap a családi adókedvezményt sikerült eltörölni, és nem hiszem el, amit Török Zsolt úr mond, hogy a családi adókedvezmény megmarad; mondjuk úgy, hogy hiszem, ha látom. Tessenek ezt bizonyítani! Tegnap le tetszettek szavazni. Azt gondolom, hogy ez így nem jó, mint ahogy a lakástámogatási rendszer is úgy alakult át, ami igazából nem lett kedvezőbb, kicsit hátrányosabb lett.

Török Zsolt mondta: elmondom, amit tettünk, és higgyék el, jót akarunk. Én elhiszem, hogy jót akarnak, képviselő úr. Én pedig azt fogom elmondani, hogy mi az, amiről úgy gondoljuk, hogy önök megígértek és nem teljesítették, márpedig ezeket az ígéreteket, azt gondolom, illett volna teljesíteni, már csak azért is, mert három és fél évvel ezelőtt mi is azt hittük, hogy 2005 végére a magyarországi fiatalok boldogabbak lesznek. Boldogabbak, mert már jó pár éve ingyen, busz- és vonatjegy-vásárlás nélkül juthatnak el iskoláikba, azokba az iskolákba, amelyek nem lakóhelyeiken vannak. Aztán boldogok azok a felsőoktatási hallgatók is, akiknek csökkent a diákhitel kamata, és ennek visszafizetése biztosított, mert ők is részesedtek abból a 400 ezer munkahelyből, amit önök ígértek, hogy teljesítenek. Aztán örülnek azok a felsőoktatásban tanuló hallgatók, akik abba a 10 ezer új kollégiumi férőhelybe költözhettek be, amiről szó volt néhány évvel ezelőtt.

Azt hittük, hogy boldogok lesznek 2005 végén azért is, mert 1-2 százalékos kamattal vehetnek fel lakáshitelt, és a hiteltörlesztésük után több százezer forint adókedvezményt kaphatnak, és így könnyebben teremthetnek otthont maguknak. S örülnek a szülők, a fiatal szülők, mert stressz és idegeskedés nélkül engedhetik le a gyermekeiket a játszóterekre, mert ezek a játszóterek megfelelnek az európai szabványnak és biztonságosak. S azért is örülhetnek ezek a szülők, mert a gyermekeiket ingyen megtanították úszni, s aztán boldogok a kicsit idősebbek, mert ingyen szereztek jogosítványt és azok is, akik a felsőoktatás új rendszerébe kerültek be, mert ez kinyitotta előttük a lehetőségek kapuját.

(10.30)

S aztán örülnek a gyermekek és a fiatalok közösségei, akik a felsőoktatás új rendszere mellett számtalan olyan programot kaptak ettől az országtól sok-sok támogatással, amelyeket használhatnak is. Csak az apukák és az anyukák boldogtalanok egy kicsit, hiszen nekik kellett hitelezniük ezeket a támogatásokat. S aztán azok az anyukák és apukák is, akik a gyermekeiket el akarják vinni új rendelőkbe, abba a kétszázba, amelyeket az elmúlt évben nyitottak nekik - és sorolhatnám még. Ezt hihettük volna, mert annyi volt a fiataloknak, a gyermekeknek szóló ígéret, hogy Dunát lehetett volna velük rekeszteni.

De tudják, a fiatalság reménység, a fiatalok még nem vesztették el a jókedvüket, csak már tudják, ha önök azt mondják, hogy adnak, akkor vigyázni kell, mert el fognak venni, ha bővítést emlegetnek, akkor szűkítésről beszélnek. De ők mégis boldogok! Bár nincs ingyenes utazás, de ők már annak is örülnek, hogy hajnalban felférnek a buszra, amely az iskolába viszi őket sok-sok kilométer távolságra, mert az önök kormánya számos iskolát zárt be. 2005 végén kisiskolás gyermekeink fagyoskodnak tömött buszokra várva, hogy eljussanak az iskoláikba. Sötétben indulnak, sötétben érkeznek, hidegben indulnak, hidegben érkeznek. Nincs ingyenes utazás, bár ezt ígérték. De legalább legyen hely a vonatokon és a buszokon. Zsúfolt osztályokba kényszerítették őket. A sajátos nevelési igényű gyerekek nem kapják meg azt a szolgáltatást, amit ha megkapnának, nem termelnék újra azt a réteget, ahonnan kikerülnek.

A fiatalság reménység. Egyetemistáink boldogok, persze nem azért, mert csökkent a diákhitel kamata, mert az csak nőtt, hanem azért, mert reménykednek abban, hogy nem ők lesznek az a bizonyos minden ötödik. Ugyanis 2005 végén minden ötödik pályakezdő fiatal a munkanélküliséggel néz szembe. S találnak örömöt a kollégisták is, bár nem épültek meg az ígért kollégiumi férőhelyek, nemhogy 10 ezret, de néhány százat sem tudnak felmutatni. Bár persze Debrecenben valóban vannak olyanok, amelyeket néhány tízezer forintért lehet használni, de ezek a fiatalok általában nem abból a rétegből kerülnek ki, akik ezt megengedhetik maguknak. De azért találnak örömöt is, mert örülhetnek annak, hogy a repedések nem nőttek a kollégium falain, s öröm az, hogy a kollégiumi fejlesztések időszakában, a jövő évben talán egy hűtőszekrényt is kaphatnak arra a folyosóra, ahol laknak.

A fiatal szülők is el-elmosolyodnak. Bár önök nem építettek egyetlen biztonságos játszóteret sem, nem költöttek azok felújítására, így továbbra is bátor kaland, igazi kihívás a gyerekeket játszótérre vinni. De azért mosolyra is van ok, mert Gyurcsány Ferenc és Csillag István - a fényképet bizonyára látták - libikókáznak egy játszótéren, és mutatják, hogy ez milyen határtalanul jó program önöktől. És ígérgetnek, ígérgetnek továbbra is.

Persze, nem tanították meg a fiatal szülők iskolás korú gyermekeit ingyen úszni sem. De azt gondolom, ezek a gyerekek annak örülhetnek, hogy bár nincs ötven új tanuszoda - mert ez sem épült meg sem PPP-módszerben, sem egyéb más módszerben -, de azért van ebben az országban olyan, akinek sok tíz millió forintos medencéje van, és ő ezt használhatja.

A fiatalok azért örülhetnek, mert bár nem kaptak ingyen jogosítványt, de így legalább nem terheli őket a méregdrága benzin- és üzemanyagár.

A felsőoktatás és a felvételi új rendszerétől sem lettek boldogabbak a fiatalok, mert bizonyára rosszul esett sokuknak, hogy 120-130 ponttal nem nyertek felvételt a választott iskolába. A mai napok híre, hogy van olyan, akinek sikerült érettségi nélkül bekerülnie a Színművészeti Egyetemre; csak jó helyen kell lenni jó időben.

A gyermekcsoportok, az ifjúsági szervezetek némelyike is boldog. A többség nem, mert bosszantja, hogy a nyári táborozásra elnyert néhány százezer forintnyi támogatás és pénz csak jövő tavasszal kerül hozzájuk. S nem értik, miért a pedagógusoknak, a szülőknek, az ifjúsági munkásoknak kell ezt hitelezniük. De azért van olyan civil szervezet, amelynek szintén van oka az örömre, csak egy kicsit közel kell tudni lenni Göncz miniszter asszonyhoz. Aztán az Úttörő Szövetség is örülhet annak a 6,5 millió forint támogatásnak, amit Gyurcsány Ferenc egyedi döntése juttatott el hozzájuk.

2005 végén a helyzet hihetetlen volta miatt kénytelenek kínjukban elnevetni magukat a kisgyerekes szülők, mert egy sem épült meg a beígért kétszáz új gyermekorvosi rendelőből, de ha szerencséjük van, akkor négy hónapos előjegyzéssel helyet kapnak gyermekük mandulaműtétjéhez, mert a kórházak csak életmentő beavatkozásokat tudnak végrehajtani. A kétszáz új gyermekorvosi rendelővel egyszerre ígérték meg az egészségügy nyomorának felszámolását. Hát az egészségügy felszámolását elkezdték!

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök is tudják, milyen katasztrofális a nemzet egészségi állapota, mennyire nagy gond a mozgásszegény életmód, s milyen mértékben szaporodtak el az ebből származó betegségek. Csökkentek a magyarság életkilátásai, az egészségben megélt átlagos élettartam. A fiatalok jelentős része valamilyen testi deformitásban szenved, igen komoly az elhízottság és a neurotikus betegségek mértéke. Mégis megszüntették az eddig kötött felhasználású diáksport-normatívát, ígéreteik ellenére nem vezették be a mindennapos testnevelést, 2002 óta 5,1 milliárd forinttal csökkentették a sport támogatását, és nem használják a primer prevenció legfontosabb eszközét, a rendszeres mozgást.

Ha az ország egészségügyi állapota ilyen mértékben romlik, ki fogja működtetni azt a jövőben? Ki fogja eltartani a nyugdíjasokat, ki fogja megvívni a harcot az európai országokkal a nemzet érdekében? Azokkal az országokkal, ahol a legfontosabb a felnövekvő generáció jövője, az ifjúság oktatása, egészsége, egészséges világlátása, erős nemzettudattal felvértezve. A világnak azon a részén nem állítják le a játszótér-építési programokat, hanem balesetmentes, multifunkciós közösségi tereket építenek. A világnak azon a részén nem törlik el az iskolák sportnormatíváját, hanem a diáksportra támaszkodva erősítik az ország sportéletét, a nemzet egészségi állapotát. A világnak azon a részén nem lehetetlenítik el a határon túl élő, az anyaország nyelvét beszélő és tanuló fiatalok szervezeteit, hanem támogatják őket. A világnak azon a részén nem ígérgetik a kollégiumi helyeket a felsőoktatásban, hanem felépítik őket.

Önök ígértek ingyenes utazást, ingyenes jogosítványt, ingyenes úszásoktatást, a diákhitel kamatainak csökkentését, ingyenes tankönyvet, ingyenes étkeztetést, 10 ezer kollégiumi férőhelyet, 400 ezer új munkahelyet és még megannyi mindent. A kormányzati ciklus a végére jár, s az ígéretekből alig valósult meg valami. Viszont amit önöktől kaptak, az egy 200 forintos vörös CD; no, ettől sem lettek boldogabbak a fiatalok. De tudják, a fiatalság reménység. Ezt a kis időt most már a tömött buszokon fél lábon állva is kibírják, kibírják a repedezett falú kollégiumokban, a zsúfolásig telt gyermekrendelőkben.

De azért hadd kérdezzem meg önöktől az ő nevükben: miért nem teljesítették a fiataloknak tett ígéreteiket? Miért ez az érzéketlenség, hiszen a fiataloké a jövő és önök között is rengeteg fiatal ember van. Már csak ezért is kérem önöket, hogy fogadják el - a fiatalok miatt, a fiatalok nevében - módosító indítványainkat, amelyeket a költségvetési törvényhez nyújtottunk be.

Köszönöm, hogy meghallgattak. S a felszólalásom végén is hadd mondjam Mesterházy államtitkár úrnak, nagyon várjuk, hogy az ifjúsági törvényt behozzák ide elénk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 98 2005.11.08. 2:11  13-147

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Néhány rendkívül egyszerű összefüggést hadd mondjak el önnek, mert ön is erről beszélt! Az egyik rendkívül egyszerű összefüggés az, hogy tegnap önt és az önök kormányát Orbán Viktor miniszterelnök úr felkérte egy garanciatörvény megalkotására. Én azt gondolom, tegnap önök azt már bizonyították, hogy nem feltétlenül veszik komolyan, a gyermekek utáni adókedvezményről való szavazás kapcsán önök úgy döntöttek, hogy mégsem támogatják, hogy ez benne legyen a garanciatörvényben. Ez a gyermekek utáni családi adókedvezmény a családok teljes körének 85 százalékát érintette, Magyarországon másfél millió családot. Önök ezt szüntették meg.

Aztán egy másik rendkívül egyszerű összefüggésről hadd beszéljek! A Fészekrakó-program 16 ezer családnak adott lehetőséget - ez öröm, mondtuk, hogy természetesen ezt mi is nagyon nagy örömmel fogadjuk -, de 270 ezernek a Fidesz lakásépítő és lakáshoz jutó programja. Ezt azért nem lett volna baj elmondani.

Még egy rendkívül egyszerű összefüggés az ifjúságpolitikával kapcsolatban. Ön is, és önök is rendszeresen elfelejtik azt, hogy ennek az ifjúságnak az egészségével is kellene foglalkozni. Nem tudom, hányadszor mondom el ezt önnek - miniszterként is, miniszterelnökként is -, gondolják végig, hogy mit tesznek a mai fiatalsággal akkor, ha nem figyelnek az egészségükre. Akkor az összes program, amiről ön beszél, előbb-utóbb idejét múlja. Aki nem tud olyan életkilátásokat maga mögött, mint más ebben a világban, annak erre nem lesz sansza a későbbiekben, és önök megszüntetik a mindennapos testnevelést, elveszik a diáksport kötött normatívájú támogatását. Ez nem jó. Lássa be, miniszterelnök úr, hogy ha erről a területről vesznek el sok-sok pénzt, az nagy baj!

A maradék tíz másodpercben: a kultúráról beszélt, a punk programról. Beszéljen egy kicsit miniszterelnök úr a művészeti alapiskolák támogatásáról! Beszéljen egy kicsit arról a sok százezer gyerekről, aki a kultúrát, a magyar kultúrát ezeken az iskolásokon keresztül ismerheti meg és kapja meg. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Önök ezt elfelejtik. Tehát azt gondolom, miniszterelnök úr, ön megint beszélt egy valami gyönyörűséges dologról (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.), csak a lényegi kérdésekről nem esett szó. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 136 2005.11.08. 2:05  13-147

SZALAY FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Köszönöm az MDF-nek a lehetőséget, hogy kaptunk egy kis időt, bár azt gondolom, hogy mindent elmondtunk, ami a szívünket nyomta, amiben segíteni szerettünk volna, amit mindenképpen a tudomására szerettünk volna hozni az országnak. Azért azt hadd mondjam el így a végén, hogy érdekesek ezek a vitanapok, és lehet, hogy tényleg több kéne belőlük, mert ennyire elbeszélni egymás mellett, ez gyönyörű. Az, hogy önök elmondják, Csige képviselő úr, hogy minden jó, minden rendben van, nézzem meg a játszótereket akárhol, aztán elmondják, hogy a felsőoktatás tökéletes, a drogprevenció megint csak rendben van - szóval hihetetlen. Az egész úgy néz ki, mintha a patkó két oldala között egy betonfal is lenne, mintha nem is látnánk egymást. Nem hiszem el, hogy önök komolyan gondolják azt ilyenkor, amit mondanak. Én elfogadom, hogy arról kell beszélni, hogy mi a szép és mi a jó. Persze, festeni kell mindig mindent, zöldebbre a füvet, kékebbre az eget, ez rendben van, de lássák, hogy nem azért szólunk, mert unatkozunk, hanem azért, hogy elmondjuk azt, mivel kéne előremenni. Tán Török Zsolt képviselő úr kezdte azzal, hogy jót akarunk. Higgyék el nekünk is, hogy mi is jót akarunk.

(14.10)

Még akkor is, hogyha Gusztos képviselő úr nekem elmagyarázza, hogy demagóg vagyok, mi akkor is jót akarunk, és a kisiskolák kérdésében is, kicsit lehet, hogy más a véleményünk, de vidéken máshol is élnek emberek, nemcsak ott, Salgótarján környékén, és más a véleményük. Még akkor is, hogyha miniszterelnök úr elmondja nekünk azt, hogy milyen határtalan dolgok történtek az ifjúságpolitikában, de nem beszélt, és nem beszéltek önök sem a művészeti alapiskolákról - a kultúra alapvető szegmensei, amelyek átadják egyébként a gyerekeknek -, nem beszélnek a kollégiumokról, a felsőoktatásból a 35 milliárd forintos kötelező tartalékképzésről.

Valami hihetetlen, hogy így egymás mellett elbeszélve ebben a parlamentben nem megyünk előre! Pedig jó lenne, mert közel van 2006, hogy ez az ország lássa azt, hogy vannak gondolataink, amelyeket közösen is meg tudunk fogalmazni az ő javukra, nemcsak az ifjúság, hanem az egész ország javára.

Köszönöm, elnök úr.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 114 2005.11.14. 2:16  113-120

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Az előző kérdéshez kapcsolódik végül is a kérdésem, hiszen én sem az egészségügy azon területéről beszélnék, amely a kórházat, a gyógyítást jelenti, hanem a megelőzésről, illetve ez ügyben kérdeznék. A Magyar Diáksport Szövetség elnöke, Deák György úr egy levéllel fordult hozzám, de lehet, hogy többekhez is, és azt kérdezte, mi lehet az oka annak, hogy ebben az évben a diáksport-normatíva a költségvetésben már nem jelenik meg, és hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ez a normatíva szolgálja továbbra is az oktatás ügyét és közvetve az egészséges életmódra nevelés ügyét.

Talán ez az egyik legfontosabb része a kérdésemnek, és egy kicsit erről beszélnék, hogyan is van az, hogy ma beszél miniszterelnök úr a 111. lépésben gyermek- és csecsemő-egészségügyről, ami nagyon fontos, beszélünk különböző egészségügyi programokról, de a megelőzésről és ennek a primer prevencióval jellemezhető részéről, amelynek a mozgás az egyik legfontosabb eszköze, olyan nagyon kevés szó esik.

Ráadásul, ha összekapcsoljuk a diáksport-normatíva megszűnésével, akkor azt is mondhatjuk, hogy hozzávetőleg 1 millió 400 ezer gyermek lehetőségét csökkentjük azáltal, hogy ez a forrás nem jelenik meg az ő iskolai oktatásukban, a nevelésükben. Ez az összeg egyébként hozzávetőleg 2 milliárd forint lehet, tehát nem gondolom, hogy a pénz lehet az oka annak, hogy ez a probléma ilyetén módon jelenik meg a költségvetési törvényjavaslatban.

(16.20)

Már csak azért sem, mert a diáksport-normatívát a Horn-kormány indította el, és a polgári kormány tette kötötté ezt a normatívát. Aztán kimondottan érdekes volt a tavalyi vita, amikor a Gyurcsány-kormány ezt a kötött normatívát nem kötötté varázsolta, és ezek után nem feltétlen érthetetlen a Gyurcsány-kormány tevékenysége, hogy miért is kerül ki most a normatívák közül egyáltalán a diáksport ilyetén támogatása. Valószínű, hogy nem igazából veszik komolyan a mutatókat, miniszter asszony, amelyek a mai magyarság egészségi állapotáról szólnak, és ezen belül a gyermekek egészségi állapotáról is.

Úgyhogy nagyon szeretném kérdezni öntől, hogy mondjon valami megnyugtató választ, mit mondhatok én a Diáksport Szövetségnek, illetve önök mit mondanak a gyerekeknek, hogy az a normatíva miért szűnik meg.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 118 2005.11.14. 1:07  113-120

SZALAY FERENC (Fidesz): Nagyon bízom abban, miniszter asszony, hogy nem hiszi el, amit most elmondott, és tényleg utána tetszik menni annak, hogy mi a valóság; 5,1 milliárddal kevesebb van sportra 2002 óta. A Diáksport Szövetség, a különböző szövetségek, de a Wesselényi Alapítvány is mind-mind arról beszél, hogy kevesebb a forrásuk, alig tudnak élni és működni. Nem véletlenül kérte tőlünk, tőlem Deák György úr, hogy a normatíva kötött módon legyen benne a költségvetésben, mert úgy érzik, úgy tapasztalják, hogy ezek a pénzek az önkormányzatok sanyarú helyzete miatt nem jutnak oda közvetlenül a gyerekekhez.

Szolnoki példa: mi tavaly kötötté tettük az egyébként nem kötött normatívát azért, hogy Szolnokon ezt ki lehessen fizetni. A mai napon tárgyalnak a testnevelők és az igazgatók a szolnoki hivatal gazdasági részével, hogy mégiscsak fizesse ki nekik az egyébként kötött normatívát, mert nincsen megfelelő forrás - mondja ezt a hivatal. Tehát nem jó, amit tetszik mondani, nincs annyi pénz benne, nem adják oda a gyerekeknek, jóval kevesebb jut nekik, és ez sajnos még közvetve sem szolgálja a diáksportot. Ellenkeznem kell a miniszter asszonnyal, nem úgy van, ahogy mondani tetszett.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 116-118 2005.12.05. 2:08  115-124

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelettel elfogadom, és örülök, hogy visszajött miniszter úr.

ELNÖK: Képviselő urat illeti a szó.

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan kérdésről szeretném kérdezni miniszter urat, amely az elmúlt héten, bár nem sok, de valamelyes felületet kapott a sajtóban, ez pedig a Tiszán újra megjelenő ciánszennyeződés. Mint tudjuk, annak idején, 2000. február 1-jén egy igen komoly szennyeződés érte el a Tiszát Romániából, Nagybánya környékéről, és ez a Tisza mentén élőknek igen komoly problémát okozott. Sokáig nem tudtuk, hogy milyen ökológiai katasztrófát okozott ez a nagyméretű szennyeződés; biztosan sokan tudják, hogy 100 ezer köbméter cián érte el a Tiszát. Nagyon sok hal pusztult el, az élővilágnak komoly problémái lettek, máig nem lehet tudni, hogy milyen genetikai változást okozott ez a nagy szennyeződés.

Egy másik része ennek a problémának közvetlenül Szolnokot érintette, hiszen Szolnok és környéke az ivóvizét közvetlenül a Tiszából kapja. Amikor ez a ciánszennyeződés elérte a várost, nem lehetett tudni, hogy milyen időtartamon keresztül megy át a Tiszán, a városnak 8 órára lévő tartalék ivóvize van, aztán 14 órát ment ez a határtalan csóva le a vízen Szolnok előtt. Nagyon sokan nem tudták pontosan, mire is számíthatnak a későbbiekben.

Azt szeretném kérdezni öntől, miniszter úr, hogy valóban mire számíthatnak a Tisza mentén élők, így a Szolnokon és környékén élők a későbbiekben, hiszen ez a mostani hír arról szól, hogy a Nagybánya melletti zagytározó nem működik úgy, ahogy kellene. Szivárog, szivárgott belőle a cián, szivárog belőle az a szennyező anyag, ami az előbb említett problémát okozta.

Azt szeretném kérdezni, miniszter úr, milyen intézkedéseket tettek önök azért, hogy ez a probléma a későbbiekben ne érje el Szolnokot, illetve a Tiszába ne kerüljön ilyen szennyeződés; illetve Szolnoknak milyen lehetőséget tudnak kínálni, hogy ha mégiscsak valamilyen probléma éri el az ivóvízbázisát, valamilyen tartalék megoldást lehessen kialakítani a Szolnokon és térségében élő mintegy 120 ezer ember ivóvizének biztosítására.

Köszönöm szépen, miniszter úr. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 122 2005.12.05. 0:51  115-124

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Ez az előbb említett egymilliárd kétszáz-egynéhány millió forintos fejlesztés majdnem mindegy, melyik kormány időszakában történt, valóban, de az Orbán-kormányéban történt - de mindegy. Ez csak annyit tudott biztosítani, hogy az alcsi Holt-Tisza mintegy egy hónapra elég tartalék ivóvízbázisát összekösse a szolnoki ivóvízadó rendszerrel. De maga az alcsi Holt-Tisza vízminősége nem alkalmas arra, hogy tartalék ivóvízbázis lehessen. Ezért adtam be most már harmadszor módosító indítványt a költségvetéshez, hogy ezt meg lehessen valósítani.

A másik kérdés, ha már van közös román-magyar kormányülés, akkor sokkal határozottabb fellépést várnék el önöktől, hogy ezt a kérdést kezelni lehessen, mert az nem válasz, hogy dolgoztak rajta. Szivárgott a cián. Ne szivárogjon, és soha ne fenyegesse többet Magyarországot ilyen környezetvédelmi katasztrófa!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon. - Közbekiáltások ugyanott: Úgy van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
281 84 2005.12.14. 2:15  15-137

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány szám. A mi országunk reprodukciós képessége 2,2 gyermek/anya lenne, ha a 10 milliós létszámot tartani akarnánk. Ma ez 1,5 gyermek/anya. Ez egyébként Németországban 0,9, tehát a németeknél jobban állunk. A feladatunk tehát az lenne, hogy ezt a számot növeljük.

Hogyan is lehetne növelni? Sok minden elhangzott. Mondjuk, fontos a családok biztonságát növelni. Úgy látom, a családok biztonsága növelésének igen komoly eszköze, hogy a munkahelyek biztonságát garantáljuk. Ma Magyarországon mit látunk? 400 ezernél több munkanélkülit és növekvő munkanélküliséget. Azt hiszem, így nagyon nehéz arra rávenni egy családot, hogy több gyermeket vállaljon.

Ha ebből a kérdésből egy másik részt nézünk: nem baj, ha az anyuka otthon marad a gyerekeivel, nem baj, ha minél többet foglalkozik velük; a főállású anyaság kérdéséről beszélnénk, vagy a részmunkaidős anyaságról beszélnénk.

Ebben a kérdésben találtak-e, találtunk-e megoldást? Nem igazán. Azt hiszem, efelé is el lehetne menni.

Vagy vegyük az oktatást: mit látunk az oktatásban? Mit látunk az oktatáspolitikában? Ma már a szülők festik ki a tantermeket, a szülők viszik a papírt, az írószert az iskolába. Mit sugallunk ezzel? Azt sugalljuk, hogy a gyerek nincs biztonságban. Amikor kikerül az oktatási rendszerből, Katona képviselő úr, a gyerekek 20 százaléka nem találja meg a munkahelyét, mert ekkora a pályakezdő-munkanélküliség. Ezen is változtatni kell.

Érdemes talán ebben a kérdésben az Ifjúságkutatás 2004 adatait nézni. Mit mondanak az adatok? 8 ezer fiatalt néztek meg. Azt mondják, ebben az országban a bizonytalanság és a kilátástalanság a legnagyobb problémájuk, és az, hogy ennek az országnak nagyon sok területén nem tudják ugyanúgy megtalálni a számításukat, mint sok más helyén. Tehát nem lenne baj, ha Magyarország esélyeit a keleti és a nyugati országrészen is követnénk, és biztosítanánk az esélyegyenlőséget.

Majd kicsit később folytatom, mert lejárt a két perc. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
281 100 2005.12.14. 2:01  15-137

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Rendszeresen el szoktam mondani, most is elmondom, mert a vitanapokon és bármely más felszólalásban a testnevelés, az egészséges életmód, a sport egy kicsit háttérbe szorult, így ezen a vitanapon is, azt gondolom, jó szólni arról, hogy ebben a kérdésben mit és hogyan tettek önök; egy olyan kérdéskörben, amelynek a mutatóit nagyon sokan ismerik már ebben az országban.

A 6-18 éves gyerekek az iskolákban nagyon-nagyon komoly fizikai problémákkal küszködnek: 35 százalékuk valamilyen testi deformitástól szenved; 40 százalékuk elhízott, és lehet sorolni. Fittségi állapotuk kimondottan katasztrofális és borzasztó. Ennek ellenére önök a diáksport kötött támogatását az elmúlt évben nem kötötté varázsolták, ebben az évben pedig megszűnt.

Gyakorlatilag valóban esélyegyenlőség van, hiszen egy gyereknek sem biztosítják az eddigi 1300 forintot, de azt gondolom, hogy ez inkább egy kicsit negatív tétel, mint hogy pozitívnak mondhatnánk, de ugyanígy a mindennapos testnevelésről is elmondhatjuk: amíg a polgári kormány öt lehetőséget biztosított, addig önök három lehetőségre visszacsökkentve biztosítják ezt a mozgásformát, lehetőséget a gyerekeknek - azt gondolom, hogy nem jó.

Egy másik kérdéskör: ha abban gondolkodunk, hogy egy nemzet hogyan és miképpen akarja túlélni önmagát, hogyan akarja igazából - ahogy az előbb mondtam - reprodukálni önmagát, ha ezt nem egészségben teszi, akkor nagy baj van. Márpedig a mi életesélyeink, életkilátásaink kimondottan gyengék, és ha a gyerekeinket nem szoktatjuk hozzá ahhoz, hogy a rendszeres testmozgás az egészséges életmód alapvető része, fontos, hogy megjelenjen az életükben, akkor kimondottan nagy kárt okozunk mindenkinek ebben az országban: szülőnek, nagyszülőnek, gyereknek, mindenkinek. Sem önök, sem mások nem igazából képesek fölfogni, hogy ez mekkora nagy probléma, és hogy mivel szórakozunk ebben az országban ezzel.

Gondolják végig, hogy az elmúlt három és fél évben mit tettek ennek érdekében - nem sokat, sajnos. Ezt egy ilyen vitanapon jó lenne önöktől is hallani, hogy hogyan gondolják a későbbiekben.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
281 104 2005.12.14. 0:50  15-137

SZALAY FERENC (Fidesz): Fél percet szeretnék csak. Jó lenne, Tatai képviselőtársam, ha visszaemlékezne valóban az elmúlt négy évre. Programok működtek, rendszerek működtek (Tatai-Tóth András: Papíron!), az iskolák és az ország fontosnak tartották a testnevelést és sportot, mert volt Sportminisztérium, volt érdek-képviseleti szervezet, kormányszinten lehetett sportról, testnevelésről beszélni. Most nem erről van szó. Most önök megszüntettek egy ilyen minisztériumot.

Azért tudunk szólni Gyurcsány Ferencről, mert ő sportminiszter is volt, és úgy döntött, ezt a területet megszünteti, pedig azt mondta, hogy végzetes károkozás, ha valaki ezt a minisztériumot megszünteti. Megszüntette, végzetes károkat okozott egyébként. Reméljük, hogy azért nem annyira végzetesek, hiszen lesz még polgári kormány újra ebben az országban, amely vissza fogja állítani a testnevelés és a sport értékeit ebben az országban.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
281 116 2005.12.14. 2:01  15-137

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Szűcs Erika Képviselőnő! - aki az önkormányzatokról beszélt. Hadd mondjam el, hogy ma az önkormányzati bizottságban Lamperth Mónika asszonyt hallgattuk meg, és ő is úgy beszélt az önkormányzatokról, mintha valami hihetetlen jólétben élnének, hihetetlen jó finanszírozással bírnának. Hadd mondjam el, hogy az önkormányzatok költségvetéséből hiányzik a legtöbb, azokról a területekről, amelyek a kötelező feladataik ellátásáról is szólnak. Az oktatási normatívák csökkentése például - mit tesznek az önkormányzatok, hogy pótolják a kieső támogatásaikat? Eladják a vagyonukat, hitelt vesznek fel, vagy iskolákat, óvodákat zárnak be, pedagógusokat bocsátanak el, összevonnak osztályokat, iskolákat.

(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ennek kapcsán a sajátos nevelési igényű gyerekekről néhány mondatot hadd szóljak: egyre nő ezeknek a gyerekeknek a száma is. Az előbb beszélt Nyul képviselő úr a devianciáról és annak különböző formáinak növekedéséről. Tessék végiggondolni, hogy ma Szolnokon - szolnoki példát tudok mondani, de kiterjeszthető az országra is - 870 gyerek óvodától az általános iskola végéig sajátos nevelési igényű, különböző részképesség-zavarokkal küszködik. Nő ez a szám. Most, hogy iskolákat, osztályokat vontak össze, nagy létszámú osztályokba bekerülnek ezek a gyerekek, sem velük nem tud foglalkozni a pedagógus, tehát a fejlesztésre szorulókkal, sem pedig a tehetséggondozásra igényt tartókkal.

Mi lesz ebből? Senki nem kapja meg azt a szolgáltatást, amire igazából vágyik, újratermelődik az a réteg, akire nem igazából lenne szükség az országban, mert a képességei megvannak, de a pluszlehetőségeket, a kiegészítő lehetőségeket nem biztosítjuk a fejlesztő pedagógiával. A nagy létszámú osztályokban ezt még nehezebb megtenni. Egészen egyszerűen egy olyan lehetetlen helyzet alakul ki, amikor sem a felzárkóztatás, sem pedig a tehetséggondozás nem működik. Kinek teszünk ezzel jót? Senkinek. Az önkormányzat ráadásul nem tudja teljesíteni a kötelező feladatát, nem tud helytállni ebben a kérdésben.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)