Felszólalás adatai

Formabontó módon én is azzal szeretném kezdeni, hogy ha azok a mondatok hangoznának el most a számból, hogy nem volt szükség a sporttörvény módosítására és nem volt szükség a finanszírozás megreformálására, akkor az éppen úgy nem lenne igaz, mint ahogy azoknak nem igaz szavak hagyják el a száját, akik arról beszélnek, hogy az elmúlt nyolc évben nem történt semmi, hogy az elmúlt nyolc évben csak arról beszéltek, hogy milyen fontos és stratégiai ágazat a sport, de ennek érdekében nem tettek semmit. Ezt csak azért hangsúlyozom ki így, mert mindenkinek szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy a sporttörvény módosítása van előttünk. Annak a sporttörvénynek a módosítása, amelyet 2004-ben teljes körű egyetértéssel fogadott el akkor az Országgyűlés. Természetesen számos ponton lehet bírálni, és én magam is azt gondolom, hogy az elmúlt időszakban - mivel ma már 2011-et írunk - nagyon sok minden megérett arra, hogy módosításra kerüljön, mint ahogy ezt jelentős részben tartalmazza is az előttünk fekvő javaslat, de arról beszélni, hogy az elmúlt időszakban nem történt semmi, finoman szólva is túlzás.

Azt gondolom, azt sem lehet vitatni, hogy a sporttörvény átfogó módosításának célja a jelenlegi struktúra egyszerűsítése, és azt sem, hogy a tagoltságot is megszünteti. S még azt is elfogadom, hogy a sport civil jellegének erősítését tartja fontosnak, csak szeretném felhívni a figyelmet, hogy a civil jelleg erősítése abszolút tetten érhető a Magyar Olimpiai Bizottság szintjén, de oda kellene figyelni arra is, hogy mi történik a kicsi civil egyesületekkel, nehogy ott ellentétes hatást érjünk el.

Számos pozitívumot tartalmaz a törvényjavaslat, amely mindenképpen támogatandó: a versenyzői kötelezettségtől elkezdve a sportolói igazolványon át a dopping elleni fellépésig, vagy a doppingvétség, az ellenőrzés és a büntetések, eltiltások szabályainak a megfogalmazásáig. S én magam még azt is fontosnak tartom, hogy rendezni próbálja a hivatásos sportolók fizetését, bevezeti a sportszakember fogalmát. Tehát jó néhány olyan dolgot tartalmaz, ami általunk is támogatható.

Én is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a fogyatékos-sportszövetségekre - amelyeket mostantól már nemcsak a szakszövetségek jogosítványai illetnek meg, hanem kötelezettségeik is - egy kicsit nagyobb figyelmet fordítsanak, tisztelt elnök úr, mert egyrészt megérdemlik a nagyobb figyelmet, másrészt nehogy az élsportolók, az olimpia és a versenysport keretében - most nem a fogyatékos olimpiai sportra gondolok - kisebb figyelem forduljon feléjük. Megérdemlik azt, hogy a MOB-on belül is kiemelt figyelmet fordítsanak rájuk.

A javaslat szerint a totójáték adóját szintén sportcélokra fordítják, ez is mindenképpen támogatandó. És mi is örülünk annak, hogy az Európai Unió is jóváhagyta a társaságiadó-kedvezmény olyan módon való felhasználását, ami a sportterületnek segít. De azt is el kell mondani, az aggályunk továbbra is megvan, hogy ez csak az öt látványsportágra vonatkozik, és előfordulhat, hogy az öt látványsportág olyan mértékben elhúz a többiekhez képest, hogy utána évek hosszú során sem lehet majd ezt a különbséget behozni.

Mégis ha ennyi jót elmondtunk, akkor mi a problémánk a javaslattal kapcsolatban? Az, amit már elmondtak az előttem szólók: attól tartunk, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság szerepe tovább erősödik, és a MOB egyeduralkodóvá válik a sport területén - ennek nyilván vannak pozitív elemei is -, és hogy a gyakorlatban a sportállamtitkárság elveszíti a szerepét, és egy báb marad a sportirányítás rendszerében, s államtitkár úrnak nem lesz majd más dolga, mint hogy ezt a vitát végighallgassa, és szerényen ránk nézzen, képviselőkre; ez nem minden tekintetben jó. Azt gondolom, továbbviszi az átalakítást ez a törvény arra, hogy az, ami az egycsatornás finanszírozási rendszerrel kezdődött, most egy egycsatornás döntési rendszer kialakításával folytatódjon.

(23.10)

Ebben bizony fennáll az a veszély, amelyről már szóltam, hogy az olimpiai sportágakkal és a versenysporttal szemben kevésbé érvényesülnek majd a többi sportágak, a diáksport, a szabadidősport, vagy éppenséggel a főiskolás vagy az egyetemi sport is. Ebben a formájában még nem ad garanciát ez a törvény arra, hogy a sport működési rendszerének és a sportra szánt támogatások átláthatóságának, ellenőrizhetőségének a garanciáját is megteremtse. Ki ellenőrzi majd a Magyar Olimpiai Bizottságot? Természetesen az az aggályunk az egész beterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban - a pozitív elemei mellett -, hogy elmondható lesz, ha majd elfogadjuk, hogy a sport területén is ugyanaz a centralista rendszer kialakítása történik majd meg, mint az élet más területein is, a különbség csak annyi, hogy itt az egész a Magyar Olimpiai Bizottság mögé lesz berakva.

Szóltak a képviselőtársaim már eddig arról, hogy indokolatlannak tartják azt is - az állami tulajdonú ingatlanokról, a sportpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium vagyonkezelésében lévő ingatlanokról beszélek -, hogy ezeknek a vagyonkezelői joga térítésmentesen kerülhessen át költségvetési szervhez vagy a MOB-hoz, vagy nonprofit gazdasági társasághoz. Ezzel kapcsolatban is azért vannak aggályaink, amit már az előttem szólók is elmondtak, mert nagyon sok olyan sportingatlan van, amely jelenleg fenntartási gondokkal küszködik, de viszont olyan értékes területen helyezkedik el, amely, örülünk neki, hogyha jobb hasznosítással, de állami tulajdonban maradva lehetőséget ad a sportolóknak arra, hogy minél szélesebb körben igénybe vehessék. Például azon is megmérettetődik majd a sporttörvény hatása, hogy vajon ezen ingatlanok esetében biztosítja-e ezt a lehetőséget.

Tudom, hogy Czene Attila államtitkár úrnak ugyanúgy szívügye a Balaton Uszoda, mint ahogy nekem is, például tudjuk, hogy a Balaton Uszodánál évek óta fenntartási gondok vannak, és fenntartási gondok voltak abban az időszakban is, amikor mi kormányoztunk, hogy egészen pontos legyek. Nyilván, hogyha sikerül kialakítani egy olyan támogatási rendszert, amelyben a Balaton Uszoda is majd részesülhet a megnövekedett forrásokból, és a vízilabda-válogatott ugyanúgy oda jár le felkészülő edzésekre, mint ahogy azt eddig tették - vagy az úszóválogatott is -, akkor azt gondolom, hogy a sporttörvény az általam már említett pozitívumokkal együtt az ingatlanfenntartás és a sportintézmények hasznosítása területén is betöltheti a feladatát.

Azért hoztam ezt a példát, hogy mindannyiunk számára érzékelhető legyen, hiszen az uszoda a Balaton környékén van, hozzá csatlakozó értékes területtel rendelkezik, és nyilván Veszprém megyei képviselőként az az érdekem, hogy minél jobban lehessen hasznosítani a jövőben is. Ha ez a sporttörvény hozzájárul ahhoz, akkor önökkel együtt örülni fogok neki, és mindenben támogatni fogom, hogy ezek a törekvések sikeresek legyenek. Ha viszont ez a módosítás azt szolgálja majd, hogy ez a centrális irányítási rendszer nem kellően és nem átlátható módon használja majd fel az ugyanúgy centrálisan rendelkezésre álló forrásokat, akkor azt gondolom, nagyon sokat fogjuk bírálni.

Bízom abban, hogy egyikünknek sem az az érdeke, hanem egy olyan tiszta, átlátható finanszírozási és döntési rendszer kialakítása, amely a 2004-es sporttörvényre alapozva a mostani és az előző módosításokkal együtt megteremti a sport működtetésének és finanszírozásának hosszú távon biztosítható alapjait. Mert igaz, hogy a sport stratégiai ágazat, az is igaz természetesen, hogy nagyon sokat jelent Magyarország imázsának formálásában. Igaz az is, hogy nagyon sokat jelent az egészséges életmódra nevelésben, és még egyben, amiről nem beszéltünk, és amelyben, azt gondolom, nekünk is van mit tanulni a sporttól, nemcsak a sporttörvény vitája során, hanem máskor is, ez a fair play, amit ajánlok minden képviselőtársam és mindenki figyelmébe.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)