Felszólalás adatai

Az imént már elhangzott mind államtitkár úr részéről, mind pedig a bizottság álláspontját ismertető képviselőtársam részéről, hogy a javaslat által előirányzott módosítások többségének célja az, hogy az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól szóló jogszabályokat, az európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültesse a hazai gyakorlatba, az irányelv rendelkezéseit a magyar joggyakorlat, a magyar törvényhozás, a magyar törvények részévé tegye.

De valójában miről is szól itt a korábban meghatározott árva művek kifejezés, és egyáltalán milyen jelentősége van számunkra ennek a kicsit elhanyagolt, jogi szabályozásban kevésbé részesült kérdés megoldásának?

(16.50)

Az árva művek - mint elhangzott - olyan alkotások, amelyek jogosultja ismeretlen, vagy ha ismert is a személy, ismeretlen helyen tartózkodik. Az Európai Unióban a becslések szerint mintegy 3 millió könyv lehet az árva mű. Ez a szerzői jogvédelem alatt álló könyvek 13 százaléka. Pusztán ebből a számból is láthatjuk, hogy nem elhanyagolható kérdésről beszélünk.

Az Európai Bizottság által kidolgozott úgynevezett digitális menetrend az ésszerű, fenntartható és inkluzív fejlődés érdekében létrehozott Európa 2020 stratégia hét kiemelt kezdeményezésének az egyike. Ebben célkitűzésként szerepel a digitális tartalmakhoz való széles hozzáférés biztosítása, amelynek pontosan ez a gátja, az egyik gátja: az eltérő tagállami szabályozás. Ezért merült fel, hogy ezek a szabályozási kérdések a közeljövőben minél gyorsabban, a teljes tagállami háttérrel rendezésre kerüljenek, nemcsak a magyar, hanem az Európai Unió valamennyi tagországának jogrendszerében is.

A kulturális, média- és kreatív tartalmak digitális terjesztésének olcsóbbá és gyorsabbá válása révén e tartalmak szerzői és közreadói szélesebb közönséget érhetnek el, és e cél elérése érdekében kulcsintézkedésnek tekintik többek között a digitális menetrend, a Digital Agenda alapján a szerzői jogok tisztázását, az árva művekről szóló irányelv kidolgozását az európai kultúra részét képező művek digitalizálására és terjesztésére vonatkozó jogi keretek megalkotása érdekében, valamint a szerzői jogi adatbázisok létrehozását.

Láthatjuk tehát, hogy két problémával állunk szemben. Az egyik az eddig elnagyoltan kezelt olyan árva művek, amelyek esetében, mint említettem, vagy a jogosult ismeretlen, vagy pedig ismeretlen helyen tartózkodó ismert jogosultságról van szó, és a korunk egyre gyorsabb és egyre pontosabb és egyre áttekinthetőbb információszerzési, -kezelési változásaiban keresendő. Így a fentiek, a kettős szorítás okán született meg az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól szóló 2012/25-ös EU-irányelv, amely az árva művek felhasználásának a tagállamokban letelepedett, nyilvánosan hozzáférhető könyvtárak, oktatási intézmények, illetőleg múzeumok, valamint archívumok, mozgóképörökség-védelmi vagy hangzóörökség-védelmi intézmények és közszolgálati műsorszolgáltatók által a közérdekű feladatokkal kapcsolatos célok elérése érdekében végzett egyes módjaira vonatkozik.

Az irányelvet a fent felsorolt intézmények gyűjteményében található, kiadott szöveges, filmművészeti, audiovizuális művekre és hangfelvételekre kell alkalmazni. Láthatjuk tehát, hogy nem egyszerűen csak a könyvek, az általunk korábban ismert adathordozók, hanem egészen új, a XX-XXI. század során született új, adatot rögzítő, adathordozó eszközök, felületek is beesnek ebbe a keretbe.

Az előbb idézett irányelv preambuluma szerint a szerzői jog a kreatíviparágak gazdasági alapját képezi, mivel serkenti az innovációt, a kreatív tevékenységet, a beruházást és az új alkotások létrejöttét. A művek tömeges digitalizálása és terjesztése tehát Európa kulturális öröksége megőrzésének egyik eszköze. A szerzői jog fontos eszköz annak biztosítására, hogy a kreatívágazat ellenszolgáltatásban részesüljön munkájáért. Ez az irányelv is azt a célt szolgálja, hogy ezek az elemek, ezek az új típusú, digitalizálásra érdemes elemek a szerzői jog tekintetében biztos és megkérdőjelezhetetlen alapokká váljanak.

Ezért az irányelv kötelezővé teszi a gondos jogosultságkutatást. Tudjuk jól, hogy ebben a látszólag információkkal teli világban is jelentős kérdés az, hogy ezek az ismert és ismeretlen jogosultak lehetőség szerint hozzájáruljanak ezeknek a szerzői joggal és tartalommal bíró műveknek a felhasználásához. Az elmúlt időszakban számtalan olyan magyarországi projekt is megvalósult, ahol a digitalizálást valósították meg - gondoljunk csak akár a könyvtárakban lévő jelentős mennyiségű könyv, illetőleg egyéb okirat, dokumentum digitalizálására -; ezek a munkák ne torpanjanak meg, ne keletkezzenek a későbbiekben felesleges jogviták.

Az említett szervezetek kizárólag közcélú feladataikkal kapcsolatos célokra használhatnak fel árva műveket, a gyűjteményükben található művek megőrzését és helyreállítását, valamint a művelődési és oktatási célú hozzáférhetőséget szolgálva. Ez is mutatja, hogy nem öncélú ez a jogszabály, nem öncélú felhasználást biztosít, hanem a köz érdekében, fokozott jogi biztonság mellett lehessen ezeket a műveket felhasználni.

Megjegyzem, hogy az árva művek részleges jogi szabályozása 2011-ig az európai uniós tagállamok közül Csehországban, Franciaországban, Magyarországon, Hollandiában és a skandináv államokban történt meg. Úgy vélem, ez is egy adalék ahhoz, hogy Magyarország e tekintetben kellő gondossággal és egyfajta úttörő szerepet játszva töltötte be feladatát.

Minden egyes esetben, akár Magyarországról, akár az Európai Unió tagországairól beszélünk, a jogosultságkutatás hihetetlen nagy költségekkel jár. A költségek természetesen eltérőek akár egy film, akár egy írott, hagyományos írott mű esetében, de meg kell jegyezni, hogy például a 2010-ben végzett felmérés szerint a 24 európai nemzeti filmarchívumban őrzött több mint egymillió film körülbelül 21 százaléka, tehát 225 ezer film minősül árva műnek. Ez az adat is azt mutatja, mennyire fontos ennek a kérdésnek a mielőbbi biztos, jogszerű rendezése.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr.