Készült: 2021.03.03.00:20:48 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 2 1998.07.06. 9:38  2

DR. ÁDER JÁNOS, az Országgyűlés elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Senkire sem lehet rábízni, hogy helyettünk emlékezzék. Mégis könnyen félreismerhetjük a múltat, ha megértését csupán kötelességnek tekintjük, hiszen a múlt megértésére való törekvés nem választható el a jövőért viselt felelősségtől. Felelősséggel tartozni a jövőért pedig több, mint közös kötelesség: személyes feladat is egyben.

A hétköznapok sodrásában, a körülmények fogságá

ban bizony gyakran megfeledkezünk erről. Az ünnepek viszont éppen arra nyújtanak alkalmat, hogy néhány pillanatra újra és újra megtorpanjunk az időben, hogy elidőzzünk emberi, közösségi, nemzeti létünk kérdéseinél.

Tisztelt Országgyűlés! Július 4-e nagy nap a magyar demokrácia történetében. Nagy nap, hiszen az első m

agyar népképviseleti országgyűlés képviselőháza 150 esztendővel ezelőtt ezen a napon tartotta alakuló ülését. Az évfordulóról való megemlékezés számunkra több, mint formális kötelesség. Ha ugyanis március 15-ét méltán tekintjük a magyar szabadság és függetlenség ünnepének, akkor az első népképviseleti országgyűlés megalakulását jó okkal nevezhetjük a magyar polgári demokrácia születésnapjának. E történelmi napok egyik fontos pillanatát örökíti meg s idézi nap mint emlékezetünkbe Vajda Zsigmondnak az elnöki emelvény bal oldalán látható freskója is.

A demokrácia 150 esztendővel ezelőtt - miként a ren

dszerváltozás idején is - vértelen küzdelmek eredményeként, de nehéz körülmények között született meg. Ezt tanúsítják azok a szavak is, amelyek az országgyűlés megalakulására jelentek meg Kossuth Hírlapjában: "Országot kormányozni ily körülmények között nem gyermekjáték. Zavarni könnyű, csomót oldani nehéz. Teremteni pedig és nem csalatkozni csak Isten képes. Mi nem kérkedünk istenség tulajdonával, de sok csomót oldánk, minek nehéz művére nemes önérzettel tekintünk vissza."

Tisztelt Ház! Minden ünnep és minden megemlékezés arra is jó alkalmat teremt, hogy párhuzamot vonjunk múl

tunk és jelenünk között. Az imént idézett szavak pedig számomra - és meggyőződésem szerint sokunk számára - nemcsak közös múltunkról, hanem közös jelenünkről is szólnak. Mert a magyar történelemben különös sorsuk van a szavaknak és a gondolatoknak, miként különös, gyakran tragikus sorsuk van a történelmi személyiségeknek és a történelmi idők hétköznapokban helytálló ismeretlen szereplőinek. Hiszen a polgárosodás és a szabadság ügye mellett elkötelezett elődeink sem március 15-én, sem április 7-én, a gróf Batthyány Lajos vezette első felelős magyar kormány kinevezésének napján, sem a demokratikusan megválasztott országgyűlés megalakulását követő hetekben nem tudhatták és nem is sejthették, hogy alig másfél év múlva, 1849. december 31-én Pest város tanácsa nem Széchenyit és nem is Kossuthot, nem Petőfit és nem is Bem apót, nem Batthyányt és nem is Deákot, hanem Julius von Haynau táborszernagyot, Joszip Jellasics altábornagyot és Ivan Paszkjevics tábornagyot választja majd díszpolgárává.

Sokatmondó jellegzetessége történelmi tudatunknak, hogy a '48-as forradalmat és szabadságharcot mindennek elle

nére kizárólag és megfellebbezhetetlenül dicsőségesnek őriztük meg emlékezetünkben. Hiszen biztosak lehetünk abban, hogy elődeink, ha mégoly világosan is látták volna küzdelmük végkimenetelét, akkor sem adták volna fel elveiket, akkor sem riadtak volna vissza a nehézségektől - mert az 1848-as polgári vívmányokat ők maguk is kiindulópontnak és nem végcélnak tekintették. Amit Kossuth az áprilisi törvények kapcsán mondott, az ma egész '48-hoz való viszonyunkra is igaz: "Nem minden ez, mi az egész nemzet jövendőjét magában foglalná, hanem alapja jövendő kifejlődésünknek."

A kormány és az országgyűlés tagjai 150 esztendővel ezelőtt tisztában voltak feladatukkal. A

reformkor évtizedes tapasztalatai alapján korrigálni akarták a rendszert ott, ahol korrekcióra szorult. De abban is elszántak voltak, hogy szakítsanak a múlt beidegződéseivel, hogy új megoldásokat keressenek ott, ahol az egyszerű javítgatás már nem oldott volna meg semmit.

"Szabadság és tulajdon, haza és haladás." Ezek voltak a kor meghatározó jelszavai. Hazát akartak, tehát a nemzeti érdekek következetes képviseletét és érvényesítését.

 

 

(17.10)

 

Haladást akartak, tehát a polgári szabadságjogok kiterjesztését. A polgári szabadságjogok mellé polgári tulaj

dont akartak, tehát olyan fejlődést szorgalmaztak, amely a szerzett vagyoni előjogok helyett a polgárok kezdeményezőkészségére és alkotóerejére épít.

E jelszavak és gondolatok a reformkor emlékezetes vi

táiban értek valódi eszmékké. 1848-ban egy ország fogott össze a közösen kitűzött célok megvalósításáért. A kor uralkodó eszméi pedig egyesítették és egy táborba tömörítették a különböző reformnemzedékekhez tartozókat. Osvát Ernő egyik aforizmája szerint jó az, aki jobb akar lenni. Ennek alapján is bátran kijelenthetjük tehát, hogy 1848-ban jó kormánya és jó országgyűlése volt a hazának.

A Batthyány-kormánynak bár biztos többsége volt az új országgyűlésben, de korántsem volt könnyű dolga. A belső gondok megoldása, a polgári átalakulás kereteinek kialakítása önmagában is komoly kihívást jelentett. A kormány tagjai és a törvényhozók egyarán

t tudták, hogy Magyarország pillanatai drágák. Tudták, hogy sok kérdésben a kapkodás éppúgy végzetes lehet, mint a tétovaság. Tudták, hogy döntéseiken a nemzet jövője múlik. Tudták, hogy a polgári átalakulást sok külső és belső veszély fenyegeti.

Az ország 1848 őszén belesodródott egy olyan háb

orúba, amelyet nem keresett, de amelyet önfeladás nélkül nem kerülhetett el. Az új állam erejét és életképességét azonban jól mutatja, hogy a háborús időkben is megmaradt népképviseleti alapon működő parlamentáris demokráciának, hogy a honvédelem nemzetet próbára tevő ügye sem szorította háttérbe a polgári átalakulás ügyét, és az is, hogy az ország 1849 tavaszára minden nehézség ellenére képes volt megvédeni szuverenitását. I. Ferenc József ezt a teljesítményt - a reformpolitikusok, a márciusi ifjak, a népképviselők és a honvédek teljesítményét - ismerte el akkor, amikor a magyar szabadságharc elfojtására küldött kétszázezer katonát megköszönve Varsóban féltérdre ereszkedett I. Miklós cár előtt.

Tisztelt Országgyűlés! Ma más a helyzetünk, mint e

ddig bármikor. Most először érezhetjük úgy, hogy valóban rajtunk, a magyar állam polgárain múlik, tudunk-e élni lehetőségeinkkel. Feladatunk a szabadság és a jólét feltételeinek megteremtése és a demokrácia kiteljesítése Magyarországon. Az 1848-as népképviseleti országgyűlés a merre és miért kérdéseiben a nemzeti egység, a mit és a hogyan kérdéseiben pedig a komoly viták és ütközetek országgyűlése volt.

A választók ma nem azt várják tőlünk, hogy félret

együk vitáinkat, s hogy a szőnyeg alá söpörjük nézetkülönbségeinket. De azt igenis joggal várják el mindannyiunktól, hogy következetesen képviseljük a polgárok, a családok, az ország és a nemzet érdekeit.

Az európai demokráciák közössége vár bennünket. Most végre valóra válthatjuk másfél évszázados álmainkat. Ez a mi közös nemzeti vállalkozásunk tétje és értelme az új évezred küszöbén.

Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps. - Dr. Áder János elfoglalja helyét a patkóban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 309 1998.12.22. 0:18  297-331

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni. Arnóth Sándor neve jelent meg a monitoron, ezenkívül még Kökény Mihály és Danka Lajos a felszólalók sorrendje.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 263 1999.06.01. 1:55  261-263

ELNÖK: Megkérdezem a képviselőcsoportokat, kíván-e valamelyik képviselőcsoport a felszólalás lehetőségével élni. (Nincs ilyen jelzés.) Nem jelentkezett senki sem.

Közben Wiener György képviselő úr jelzi, hogy nincs bekapcsolva a szavazógépe, úgyhogy kérem szavazógépét bekapcsolni majd. Tóth András képviselő úr, MSZP, szavazógépét is kérném bekapcsolni.

Tehát mivel nem jelentkezett senki sem az ügyrendi kérdést illetően, megkérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e az ügyrendi indítványt. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az ügyrendi indítványt elfogadta.

Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy az előterjesztés tárgyalására várhatóan még az ebédszünet előtt sor kerül.

Most, mielőtt rátérnénk a zárószavazásokra, négy elutasított indítvány tárgysorozatba-vételéről kell döntenünk.

A Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportja az Országgyűlés döntését kérte a Béki Gabriella és Magyar Bálint képviselők által H/1096. számon benyújtott, a fogamzásgátló eszközök társadalombiztosítási támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslatának tárgysorozatba-vételéről, amelyet az egészségügyi bizottság 1999. április 27-ei ülésén elutasított.

Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem az előterjesztőket, melyikük kíván felszólalni.

Béki Gabriella képviselő asszonynak adom meg a szót, ötperces időkeretben.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 369 2000.03.21. 1:41  349-371

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ügyrendi javaslat Házszabály szerinti tárgyalásának a végére értünk, tehát most a határozathozatal következik.

Kovács László frakcióvezető úr azt javasolta - most a szándékot szeretném pontosan megfogalmazni -, hogy az Országgyűlés halassza el a szavazást. Ahogy ő fogalmazta meg, az nem házszabályszerű megfogalmazás, de ettől most tekintsünk el. A javaslat lényege az, hogy halassza el az Országgyűlés a szavazást ebben e kérdésben.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e azzal a javaslattal, hogy a szavazást a médiatestületek megválasztásáról elhalassza az Országgyűlés. (Moraj.) Tehát a kérdést úgy fogalmaztam meg, hogy egyetért-e az Országgyűlés azzal, hogy elhalassza-e a döntést, a határozathozatalt az Országgyűlés.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 126 igen szavazattal, 210 nem ellenében, 9 tartózkodás mellett az ügyrendi javaslatot nem fogadta el.

Újabb ügyrendi javaslat fog elhangzani. Megadom a szót Kuncze Gábor frakcióvezető úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
145 2 2000.06.05. 11:48  2-6

DR. ÁDER JÁNOS, az Országgyűlés elnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ebben az esztendőben, a magyar államalapítás ezredik évfordulóján volt kereken tíz esztendeje annak, hogy Magyarország polgárai az első szabad választásokon új utat jelöltek ki hazánk számára.

Tíz évvel ezelőtt született meg fiatal demokráciánk. Tíz éve annak, hogy hozzáláthattunk a polgári demokrácia jogállami kereteinek és új gazdasági alapjainak a megteremtéséhez.

A mai napon a magyar alkotmány értelmében pedig az a feladatunk, hogy megválasszuk a Magyar Köztársaság 2000 augusztusában hivatalba lépő új elnökét.

A törvényes jelölési eljárás szerint a közeli percekben dr. Mádl Ferenc akadémikus köztársasági elnökké választásáról kell felelős döntést hoznunk az ország nyilvánossága előtt saját lelkiismeretünk és legjobb meggyőződésünk szerint. Bevallom, nehéz helyzetben vagyok, amikor dr. Mádl Ferenc életútját néhány percben kell ismertetnem. Nehéz helyzetben vagyok, mert magam is azok közé tartozom, akinek dr. Mádl Ferenc akadémikus egy életművel hitelesített emberi példája mindössze két egyszerű szóba sűríthető: tanár úr. Nem véletlen, hogy a jogászhallgatók sok nemzedéke őt nemes, emberi egyszerűséggel hívja így.

Tisztelt Országgyűlés! Mádl Ferenc a mindennapi boldogulásáért keményen megdolgozó, hatgyermekes földműves család sarjaként született 1931. január 29-én egy Veszprém megyei kistelepülésen, Bándon. Szülei a legnehezebb körülmények között is becsülettel nevelték gyermekeiket, és minden erejüket azok boldogulására, taníttatására áldozták. Öt testvére közül ketten jogi egyetemet, egy közgazdasági egyetemet, ketten bölcsészettudományi egyetemet végeztek. Nős; fia eddig három unokával ajándékozta meg.

Elemi iskoláit Bándon és Szentkirályszabadján, gimnáziumi tanulmányait a veszprémi piarista gimnáziumban végezte. A család nehéz helyzete miatt tanulmányai alatt több helyen vállalt segédmunkát. Volt üzemi munkás, dolgozott segédvájárként, és segédmunkás volt útépítésnél és gyárban.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán 1957-ben summa cum laude eredménnyel avatták doktorrá. 1961 és '63 között Strasbourgban a Nemzetközi Összehasonlító Jogi Egyetemen folytatott tanulmányokat, majd összehasonlító jogi diplomát szerzett.

1964-ben kandidált, és 1974-ben a tudományos érdeklődés figyelmétől kísérve védte meg nagydoktori értekezését. 1971-től az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar docense, 1973 óta egyetemi tanár. 1978-tól a Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatója. 1985-től tíz éven át a nemzetközi magánjogi tanszék vezetője. 1984-től 1990 júniusáig a Tudományos Minősítő Bizottság titkára.

A Magyar Tudományos Akadémia 1987-ben levelező, hat évvel később rendes tagjai közé választotta. Magyarországon először ő kapta meg a Jean Monnet professzor kitüntető címet, és több nemzetközi elismerés mellett a francia Becsületrend birtokosa.

Számos külföldi egyetem vendégprofesszora. 1967-ben, majd 1979-ben a kaliforniai Berkeley Egyetem, 1979-ben a sacramentói McGeorge Jogi Egyetem, 1995-től pedig a Müncheni Egyetem vendégprofesszora. 1986-tól a Harvard Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Akadémia, 1990-től a londoni Európai Tudományos Akadémia, 1991-től a genfi Nemzetközi Jogi Intézet, 1992-től a bécsi székhelyű Európai Művészeti és Tudományos Akadémia tagja.

1985-től a hamburgi kiadású Nemzetközi Összehasonlító Jogi Enciklopédia társfőszerkesztője. 1988-tól a washingtoni nemzetközi beruházási viták választottbíróságának, 1989-től pedig a római nemzetközi polgári jogi jogegységesítés intézet kormányzó tanácsának is tagja.

1990. május 23-tól az első szabadon választott magyar kormány tárca nélküli minisztere. Kormányzati munkája során többek között a Duna törvénytelen elterelésével kapcsolatos nemzetközi jogi és diplomáciai feladatokat lát el.

 

 

(16.10)

 

 

1990 augusztusától a Tudománypolitikai Bizottság és a Tudománypolitikai Tanács elnöke.

1993. február 22-étől az első szabadon választott kormány mandátumának lejártáig művelődési és közoktatási miniszter.

1995-ben elfogadja a Polgári Szövetség köztársasági elnöki jelölésre vonatkozó felkérését.

1996-ban a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület alapító elnökévé választja.

Eddig több mint kétszáz tanulmánya jelent meg a hazai és nemzetközi szakfolyóiratokban, és csaknem két tucat szakkönyvet és tudományos monográfiát írt magyar és idegen nyelveken. Munkáiban - Magyarországon a legelsők között - már 1974-ben felismerte az Európai Gazdasági Közösség létrejöttének jogtudományi jelentőségét; akkor, amikor a hivatalos magyar külpolitika még az Európai Közösség önálló létét sem ismerte el. Európával és az európai integrációval foglalkozni a szocialista diktatúra idején olyan időszerűtlennek tűnt, hogy egy nyugatnémet professzor elismerő csodálkozásának adott hangot, hogy valaki ilyen, minden gyakorlati jelentőséget nélkülöző témával foglalkozik odaát, a vasfüggönyön túl.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Biztos vagyok benne, hogy mindannyian egyetértenek velem abban, hogy ritka és felemelő pillanat az - és ez a pillanat csakugyan keveseknek adatik meg az életben -, amikor egy tudós témaválasztásának és munkásságának helyességét a történelem is igazolja. 1991-ben ez történt, amikor Mádl Ferenc jelen volt Magyarország és az Európai Unió társulási szerződésének aláírásánál.

Tisztelt Országgyűlés! Mádl tanár úr tanítványait megtalálhatjuk a gazdaság, a kultúra, a tudomány és az államigazgatás legkülönfélébb területein. És tanítványainál jobban aligha tudhatja jobban bárki is, hogy Mádl tanár úr professzor - a szó igazi értelmében. Tanárként sohasem egyszerűen csak a tananyagot, hanem a jogról és erkölcsről, hűségről és értékekről, közösségről és társadalomról vallott hitvallását tárta hallgatói elé.

Tanárként és emberként mindig hű maradt meggyőződéséhez és hazájához. Nem véletlen, hogy a rendszerváltoztatás évei előtt vendégprofesszorként akárhogy is marasztalták, ő mindig hazatért. Itthon azonban sohasem mulasztotta el, hogy angol, amerikai, francia és német tudósoktól idézzen, hogy a nyugati törvényhozási gyakorlat elemzésére és a külföldi szakirodalom olvasására buzdítson.

Rendkívüli alapossággal és hatalmas összehasonlító jogi anyag birtokában írta meg egyik fő művét, a "Forradalom a jog útján" című munkáját, amelyet egy nemzetközi enciklopédia számára készített. Ez a könyv mára a rendszerváltoztatás kézikönyvévé vált, amelyben Mádl Ferenc a tudományosan tényszerű jogelméleti rendszerezés mellett olykor a vallomásosságig személyes hangon is szól. Ilyen vallomásnak kell tekintenünk azt is, amikor az átalakulás kihívásairól így ír: "Nem létezett konyhakész recept. De a válság mély volt, a régi struktúra felszámolása folyamatban volt. Azok számára, akik országunkért és a jövőért felelősséget éreztek, az egyetlen lehetséges emberi hozzáállás az volt, hogy fellépjenek a fedélzetre, és olyan manőverekbe kezdjenek, amelytől azt remélhetik, hogy a hajó jó irányba tart."

De tudós tanárként példát mutatott emberségből és önzetlenségből is. Olyan embert ismerhettünk meg benne, mint akinek csakugyan lámpást adott kezébe a Teremtő; aki önmaga sohasem akart fényleni, de mindig törekedett a világosságra. Rengeteget tett tanítványai és fiatalabb munkatársai szakmai pályájának egyengetése érdekében. Úgy biztosított számukra külföldi tanulmányutakat és teremtett publikálási lehetőségeket, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. És tőle ez csakugyan ez volt: a világ lehető legtermészetesebb dolga.

Tudományos tekintélyével, fáradhatatlan együttműködési készségével igazi szakmai műhelyt, emberi közösséget teremtett. Soha nem szeretett irányítani másokat, de tettei és szavai mégis mindig pontos és érzékeny iránytűként szolgáltak környezete számára. Munkáról vallott hitvallását a Bakonyalján meghúzódó bándi szülői házból hozott apai jó tanács határozta meg. E szerint: "Ha valaki úgy érzi, hogy már semmi teendő nem akad, akkor se tétlenkedjen, hanem legalább vegyen föl egy kővel teli zsákot, és sétáljon vele az udvaron." Ez az a hitvallás, amely a szegény földműves család gyermekét, a tanulmányai folytatása érdekében segédmunkásnak is elszegődő fiatal joghallgatót az évtizedek során nemzetközi hírű, köztiszteletben álló akadémikusig emelte.

Személyében most egy olyan köztársasági elnök megválasztásáról döntünk, aki ismeri a szegénység minden gyötrelmét, aki mindig kiállt az emberi méltóság és szabadság eszméje mellett, aki minden helyzetben nyitott maradt mások gondjai iránt, aki mindig a jövő útjait kutatta, aki emberi példájával bizonyította a polgári demokrácia értékrendje iránti elkötelezettségét, és aki szakmai és tudományos teljesítményével nemcsak maga, hanem szülőföldje és hazája számára is méltán vívott ki nemzetközi megbecsülést és tekintélyt.

Tisztelt Országgyűlés! Dr. Mádl Ferenc élete és munkássága nyitott könyv mindenki számára. Az előttünk álló percekben a Magyar Köztársaság alkotmánya értelmében az ő köztársasági elnökké választásáról kell döntenünk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 198 2000.12.05. 1:00  198

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az azonnali kérdések és válaszok órájára kerül sor.

Filló Pál, az MSZP képviselője, kérdést kíván feltenni a miniszterelnöknek. A miniszterelnök halaszthatatlan közfeladat ellátása miatt válaszadásra dr. Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert jelölte ki. Megkérdezem Filló Pál képviselő urat, hogy elfogadja-e a válaszadó személyét. (Jelzésre:) Megvárja a képviselő úr a miniszterelnök urat.

Akkor a következő MSZP-s képviselő Keller László képviselő úr, aki szintén a miniszterelnökhöz kíván kérdést feltenni. A miniszterelnök az előbb említett okok miatt ugyancsak Torgyán József miniszter urat jelölte ki válaszadó személynek. Kérdezem, hogy elfogadja-e a válaszadó személyét.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 356 2001.06.19. 3:18  346-367

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki szólni. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván senki sem szólni.

Elhangzott egy javaslat. A javaslat lényege az, hogy az Országgyűlés (Dr. Avarkeszi Dezső: Házszabályszerűen döntsön! - Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van!) más eljárási formában döntsön. (Dr. Avarkeszi Dezső: Házszabályszerűen!) Szeretném még egyszer elmondani, hogy mik a törvényi szabályok - lehet, hogy valaki nem figyelt. (Vancsik Zoltán: Nem a törvényről van szó! - Dr. Avarkeszi Dezső: Házszabályszerűen!) A Házszabályon kívül kérem, hogy a Magyar Távirati Irodára vonatkozó törvény rendelkezéseit és az Alkotmánybíróság ide vonatkozó döntését vegyék figyelembe.

Világosan és egyértelműen szól a törvény arról, hogy valamennyi frakciónak legalább egy képviselőjét kell megválasztani.

Világosan szól arról is, hogy a két oldalnak, a kormányoldalnak és az ellenzéki oldalnak azonos mandátumszámmal kell rendelkezni.

Világosan szól az Alkotmánybíróság döntése arról is, hogy ha nem erre a minimális létszámra terjesztettem volna elő javaslatot, akkor közös jelölést kellett volna mind a kormánypárti, mind pedig az ellenzéki oldalon produkálni, aminek a feltételei jól láthatóan - erre a házbizottsági egyeztetés is világosan és egyértelműen választ adott - nem voltak meg. Tehát ilyen értelemben ezen indokok alapján és a törvényi rendelkezések alapján született meg az előterjesztés.

Lendvai Ildikó képviselő asszony javaslata az, hogy halasszuk el későbbre a döntést, és egy országgyűlési határozati javaslat vitáját követően térjünk vissza e kérdés eldöntésére. Ez a javaslat lényege, ezt teszem fel szavazásra.

Megkérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy ki az, aki Lendvai Ildikó képviselő asszony javaslatával egyetért. Kérem, szavazzanak! (Szavazás. - Közbeszólások: Nem működik a szavazógép! - Rövid szünet.) Most már tudnak szavazni, úgy látom. (Szavazás.)

Az Országgyűlés 101 igen szavazattal, 190 nem ellenében, 6 tartózkodás mellett a képviselői javaslatot nem fogadta el.

Most akkor kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e azzal, hogy a Tulajdonosi Tanácsadó Testület 6 főből álljon. Kérem, szavazzanak! (Szavazás. - Vancsik Zoltán: Elnök úr, ügyrendi javaslatom van! - Dr. Veres János: Szóbeli előterjesztésre?! - Zaj az MSZP soraiban.)

Az Országgyűlés 193 igen szavazattal, 6 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett a javaslatot elfogadta.

(Vancsik Zoltán: Ilyen jogosítványa nincs az elnöknek! Nincs a Házszabályban ilyen jogosítvány!)

Újabb ügyrendi kérdésben kért szót Tóth András képviselő úr. Megadom a szót. (Tóth András gépe nem működik.) Egy pillanat, tisztelt képviselő úr, egy kis türelmét kérném. Kérem Tóth András képviselő úr gépét bekapcsolni, szocialista frakció. Köszönöm szépen. (Az SZDSZ képviselői közül többen elhagyni készülnek a termet.)