Készült: 2024.03.29.16:25:01 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

263. ülésnap (2013.03.19.),  509-561. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:24:32


Felszólalások:   473-509   509-561   561-579      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, a részletes vitára nem kerül sor. Következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Potápi Árpád János, Fidesz, képviselő önálló indítványát T/10373. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Potápi Árpád János úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

Öné a szó, képviselő úr.

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy örömmel számoljak be arról, hogy immár 410 ezer külhoni magyar folyamodott magyar állampolgárságért az egyszerűsített honosítás keretében, és közülük több mint 330 ezren tették le az állampolgári esküt. Ez időarányosan azt jelenti, hogy hetente közel 4000 kérelem érkezik, ugyanennyien szerzik meg vagy szerzik vissza a magyar állampolgárságot. Az érdeklődés pedig töretlen.

A magyar állampolgárrá válás iránti igény ilyen nagy mértéke felemelő érzés, nagy siker, a magyar állampolgárság megszerzésének lehetősége ugyanis nagyban hozzájárul a magyar nemzeti összetartozás, a magyar identitás megerősítéséhez, valamint a magyar nemzet közjogi értelemben vett egyesítéséhez.

Szeretném megragadni az alkalmat amiatt, hogy elismeréssel adózzak azoknak, akik az ügyintézést ilyen odaadással végzik. A gördülékeny ügyintézésnek, az igazságügyi, a belügyi, a külügyi és a nemzetpolitikai területek közti kiváló együttműködésnek köszönhetően az emberekben nagyfokú bizalom alakult ki az egyszerűsített honosítás iránt.

Honosítási kérelmet eddig 77 külképviseleten, 1325 polgármesteri hivatalban, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal 23 ügyfélszolgálatán és a kormányablakoknál nyújtottak be. Úgy vélem, hogy az eljárásban közreműködők alázata és elhivatottsága méltón teljesíti az alaptörvényben deklarált alapelvet, amely Magyarországnak a külhoni magyar közösségek iránt viselt felelősségéről szól.

Az alaptörvény Alapvetés D) cikkének szellemisége a magyar kormány nemzetpolitikájának alapja. Engedjék meg, hogy ezt idézzem. "Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal."

Új alaptörvényünk tehát megerősíti és kiterjeszti a külhoni magyarság iránti felelősségünket, a magyar nemzeti közösségek elválaszthatatlan egységét.

Annak érdekében, hogy az alaptörvény szellemiségét folyamatosan érvényesíteni tudjuk és a bizalomnak továbbra is megfeleljünk, az elmúlt két évben az állampolgárságra vonatkozó szabályok tovább egyszerűsödtek, könnyítve mind a kérelmezők, mind az eljáró hatóságok helyzetét. Többek közt bővült a kérelmet átvevők köre, valamint a honosítottak hivatalból kerülnek a polgárok személyiadat- és lakcímnyilvántartásába. Vagy említhetem azt is, hogy a Magyary egyszerűsítési program eredményeként az anyakönyvi, az állampolgársági eljárások, valamint a polgárok személyiadat- és lakcímnyilvántartásával kapcsolatos eljárások jelentősen egyszerűsödtek, és ügyfélbarát eljárások bevezetésére került sor.

Bár nem az egyszerűsített honosítás részeként, de fontos fejlemény az is, hogy az állampolgárság megállapítása jóval egyszerűbbé és rövidebbé vált a diaszpóra magyarsága számára.

Az egyszerűsített honosítás sikere azonban nem kizárólag a zökkenőmentes és hatékony adminisztráción múlik. Ezért van nagy szükség jelen törvényjavaslatra, az állampolgársági törvény módosítására. Célunk az, hogy az állampolgársági kérelmekkel összefüggő, a kérelmezők állampolgárság szerinti megoszlására és az állampolgársági kérelmek benyújtásának földrajzi helyére vonatkozó adatokkal ne lehessen visszaélni, azok illetéktelenek számára hozzáférhetővé tételével súlyos károkat okozni.

Erre a módosításra elsősorban azért van szükség, hogy megvédjük nemzettársaink biztonságát. Ez alkotmányos, emberi és nemzeti kötelességünk egyszerre. Bizonyos adatok megismerése és közzététele ugyanis nemzetbiztonsági érdeket, illetve a zavartalan külügyi kapcsolatok fenntartásához fűződő külpolitikai érdeket sérthetne vagy veszélyeztethetne. Különösen ott szükséges megvédenünk állampolgárainkat, ahol az európai és nemzetközi normákkal és trendekkel ellentétben a lakóhelyük szerinti állam nem ismeri el a kettős állampolgárság intézményét, mint például Szlovákiában és Ukrajnában.

Ehhez kapcsolódóan az elmúlt időszakból szeretnék feleleveníteni néhány olyan esetet, amelyek indokolttá teszik a törvénymódosítást.

Daniel Lipšic volt szlovák belügyminiszter például fenyegetőleg kijelentette, hogy a hatóságok az információk begyűjtésénél különböző módszerekkel léphetnek fel, megvannak az eszközeik. "Van rá lehetőségünk, nem mondom, hogy százszázalékosak. A törvény érvényes." Később azt mondta: "Úgy vélem, helyes lenne, ha információkat cserélnénk azon állampolgárainkról is, akik más állampolgárságért folyamodnak." Az ukrán biztonsági szolgálat, SZBU pedig elismerte, hogy kihallgattak olyan ukrán állampolgárokat, akik a gyanú szerint az egyszerűsített honosítási eljárás keretében magyar állampolgársághoz jutottak.

A magyar állampolgárok védelme elsőrendű feladat. A magyar állam semmikor nem cselekszik és nem cselekedhet úgy, hogy egy meghozott döntést követően nem tesz meg mindent annak felelős érvényesítéséért. Ismétlem, elengedhetetlenül szükséges ez a magyar állam, a magyar állampolgárok és a magukat magyar nemzetiségűnek valló személyek biztonsága, valamint a diplomáciai kapcsolatok védelme érdekében.

Remélem, hogy az említett célok és szempontok jelentőségével a tisztelt képviselőtársaim is egyetértenek, és mindenekelőtt a magyar állampolgárok iránt viselt felelősségüknél fogva támogatják a javaslatomat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem a kormány jelen lévő képviselőit, hogy kívánnak-e felszólalni. (Jelzésre:) Igen. Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak, 10 perces időkeretben.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! A kormány a javaslatot támogatja. Ennek elsősorban az az indoka, hogy nagyon fontos, hogy azok a határon túli magyar nemzettársaink, akik élnek a lehetőséggel, a kettős állampolgárság lehetőségével, és kérik az egyszerűsített honosítási eljárást, a lehető legnagyobb biztonságban érezzék magukat.

Magával az állampolgársággal kapcsolatos adat minden országnak a belügye, olyan adat, amelyet nem hoz más államok tudomására, sem név szerint, sem semmifajta bontásban. Az állami szuverenitásnak nagyon fontos része, hogy az államok maguk kezeljék ezeket az adatokat, és senki más részére semmilyen más részadatot, akár még statisztikai adatot se adjanak ki.

(23.00)

Mint tudjuk, mint ismerjük, pár szomszédunknál ez nyilvánvaló zaklatásnak tenné ki az ott élő magyarokat, a kettős állampolgárság miatt akár inzultus érhetné őket, vagy meg is vonnák az ő szlovák vagy ukrán vagy más állampolgárságukat, tehát az ottani adójukból befizetett tb-juttatástól vagy egészségügyi juttatástól esnének el, vagy akár más hátrány is érhetné őket tulajdoni és egyéb viszonyaikkal kapcsolatban.

Éppen ezért fontos, hogy Magyarország minél több megelőző lépést is tegyen, és ne kerülhessenek olyan helyzetbe ezek a határon túli magyarok, hogy akár csak a veszély fenyegesse őket, hogy bármi módon kiderül, hogy kik azok, akik pontosan ilyesfajta állampolgárságot igényeltek.

Nyilván egy statisztikai adat, hogy hányan nyújtanak be ilyesfajta kérelmet, ez önmagában senkire nézve személyes információt nem tartalmaz, és senkire nézve nem jelent semmifajta konkrét és közvetlen veszélyt. Ugyanakkor láthatjuk, hogy egyes politikai erők ezt a határon túl - ottani, nyilván nem magyar politikai erők - kihasználhatják és a magyarok elleni hangulatkeltésre ez alkalmas lehet, vagy annak a veszélynek a felnagyítására, amit a kettős állampolgárság jelez. Holott jól láthatjuk, hogy a kettős állampolgárság már semmifajta problémát nem jelent, az Európai Unió 27 országából 22 tagországban, a világ országai közül pedig közel 150 országban fennáll a lehetősége a kettős állampolgárságnak.

Ugyanakkor fontos, hogy minden úton és módon, akár ilyesfajta megelőző lépésekkel is igyekezzünk a határon túli magyarok biztonságérzetét növelni, igyekezzünk a támadásoknak mindenfajta felületét kiiktatni, hiszen ez mind nemzetpolitikai szempontból, mind szomszédságpolitikai szempontból, mind külügyi szempontból fontos érdeke lehet Magyarországnak.

Ez a nagyon rövid javaslat tehát ezt a kérdést kívánja megtenni, nem egy konkrét veszélyt hárít el, hanem igazából megelőző módosítás annak érdekében, hogy senki se érezzen támadásnak semmifajta ilyesfajta kettős állampolgársági igényt, azoknak a számosságából ne tudjon politikai hecckampányt építeni. Azt hiszem, mindnyájunknak érdeke az, hogy a lehető leginkább békés körülmények között zajlódjék le a kettős állampolgárság ügyintézése.

Itt a parlamentben példamutató és a korábbiakban szinte példátlan egység alakult ki a kettős állampolgárság megszavazásánál, az azóta az MSZP-ből kivált pár képviselőn kívül, illetőleg az egyik mutogató képviselőn kívül, ha jól emlékszem, más igazából nem szavazott ezen javaslat ellen, úgyhogy bízom benne, hogy itt is érzékelni fogják ennek a súlyát, és támogatják ezt a javaslatot. A kormány mindenesetre támogatja, és bízik benne, hogy minél előbb hatályba is léphet.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Zsiga Marcellnek, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadójának.

DR. ZSIGA MARCELL, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága a 2013. március 18-ai ülésén tárgyalt a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatról, és rövid vita után 22 igen szavazattal, 4 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést.

Itt szeretném megjegyezni azt, hogy több városi tisztségviselő található a bizottságban, akár polgármesterek vagy alpolgármesterek, akik számára egyértelműen egy megható és felemelő pillanat egy-egy állampolgársági eskü vagy fogadalom tétele, amikor a határon túlról, Felvidékről, Kárpátaljáról, Délvidékről vagy Erdélyországból érkező nemzettestvéreink válnak ismét magyar állampolgárokká. Hisszük azt, hogy ez az előterjesztés igazán szolgálja az alaptörvényben foglalt nemzetpolitikai célokat, a nemzet újraegyesítését és azt, hogy minél többen jutnak ismét magyar állampolgársághoz.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Csóti György úrnak, a nemzeti összetartozás bizottsága előadójának.

Öné a szó.

CSÓTI GYÖRGY, a nemzeti összetartozás bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Potápi Árpád mint előterjesztő és Rétvári Bence államtitkár úr a kormány nevében részletesen kifejtették, hogy miért indokolt, miért fontos ez a törvénymódosítás. Ezért a késői időpontra és a gyér érdeklődésre való tekintettel én most ezt nem részletezem tovább, nem egészítem ki, hanem azt szeretném a tisztelt Ház tudomására hozni, hogy a nemzeti összetartozás bizottsága 2013. március 18-ai, azaz tegnapi ülésén megtárgyalta a T/10373. számú törvényjavaslatot, és 8 igen szavazattal, 1 nem szavazattal és 3 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

Ezt a döntést megelőzően egy rövid vita volt, melyben az egyik ellenzéki párt kevesellte a törvényjavaslatba foglalt védelmet, a másik ellenzéki párt pedig az egészet feleslegesnek tartotta. Úgy gondolom, hogy ők majd az általános vita során kifejtik ebbéli nézetüket.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Köszöntöm képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Steiner Pál képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport. Öné a szó, képviselő úr.

DR. STEINER PÁL (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban későre jár, ezért én is megpróbálok csatlakozni azokhoz a képviselőtársaimhoz és az előterjesztőhöz, akik nem használták fel azt az időt, ami a rendelkezésükre állt.

Ugyanakkor van néhány olyan kérdés, amelyet függetlenül attól, hogy ilyen kevesen vagyunk, de a jegyzőkönyv rögzíti, és előfordult már, hogy másnap nagy nyilvánosság elé került egy kijelentés, ami hajnali 3-kor hangzott el, tehát azért van utóélete egy-egy ilyen vitának is.

Azt szeretném az elején rögzíteni, hogy azzal a szándékkal természetesen egyetértünk, hogy minden magyart, aki a határainkon túl él, és függetlenül attól, hogy a világ melyik részében, mert nyilvánvaló, hogy nemcsak közvetlenül a határ mentén élnek magyarok, hanem élnek magyarok akár Kanadában, Amerikában vagy a világ bármely más pontján, minden magyar megérdemli azt a védelmet, amelyet az anyaország elsősorban külügyi eszközeivel nyújtani tud.

Az elmúlt időben például elég negatív hírek érkeztek Szerbiából, a magyarlakta területekről, magyarverésekről és más atrocitásokról, én nem nagyon találkoztam azzal - de lehet, hogy az én figyelmemet kerülte el -, hogy a magyar kormány külügyi szervei megfelelőképpen felléptek volna ezek ellen a rendkívül káros és negatív jelenségek ellen.

Az is nyilvánvalóan rendkívül fontos, és egy kormányzatnak ez komoly felelőssége, hogy mind a külföldi, mind a belföldi nemzetbiztonsági és hírszerzési tevékenységét úgy végezze, hogy megfelelő ismeretek álljanak rendelkezésre annak érdekében, hogy ha veszélyhelyzet áll fenn, akkor legyen megoldási lehetőség.

Tehát ezeket az érveket, amelyeket Potápi képviselő úr elmondott az elején, nyilvánvalóan nem lehet és szükségtelen vitatni, és nyilvánvaló, hogy a tényeket sem kell vitatni, miszerint hányan nyújtottak be állampolgársági kérelmet, és hányan kapták meg az állampolgárságot.

Azt kell azonban látni, hogy a Potápi képviselő úr által jegyzett egyéni képviselői indítvány, amellyel a kormány egyetért, az nincs szoros összhangban azzal az érveléssel, ami itt elhangzott. Ugyanis az indítvány Magyarországon korlátozza ezeknek az adatoknak a megismerését. Azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, bár hajlamos lennék itt este kissé cinikusabban vagy ironikusabban fogalmazni, de azt kell mondanom, hogy nyilvánvalóan Potápi képviselő úr is, aki gyakorló polgármester, és mások is, akiknek van ilyen ismeretük, pontosan tudják, hogy azokban az országokban, amelyeket például megemlített, ha valaki állampolgárság iránti kérelmet nyújt be, akkor különösebb hírszerzési cselekmény nélkül annak az országnak a hatóságai ezt megtudják, hiszen olyan eljárási cselekményeket kell neki teljesíteni, amely miatt nyilvánvalóan ismeretbe kerülnek a hatóságok.

(23.10)

Ebből következően az nem egy releváns érv, hogy Ukrajnában egy Magyarországon elhangzott beszámolóból megtudják, hogy hányan nyújtottak be kérelmet. Az ukrán hatóságok pontosan tudják, eddig is tudták, ezután is fogják tudni. Az ukrán rendszer állami vezetőinek a felfogásától függ az, hogy ezt a tényt mennyire tolerálják, és mennyire tartják tiszteletben polgáraik más állampolgárság iránti kérelmeinek a benyújtását.

Éppen ezért azokkal az érvekkel, amiket itt meghallgattam, azért nem tudok az előterjesztéssel összefüggésben vitatkozni, mert nem tartoznak az előterjesztéshez, mondhatnám, hogy ez egy kommunikációs köret az előttünk fekvő indítványhoz. Ugyanis a konkrét kiváltó oka nyilvánvalóan az, hisz a magyar sajtóban megjelent, hogy az egyik hetilapunk kérte ezeket az adatokat, és e kérés kapcsán jelent meg váratlanul a parlament előtt ez az indítvány. Nem hiszem, hogy tudnak olyan érvet mondani, amelynek alapján ennek a hetilapnak és bárki másnak nem lenne joga megtudni, hogy az állampolgársági kérelmek számszerűen hogyan alakulnak, milyen statisztikai következtetéseket lehet ebből levonni, annál is inkább, mert Rétvári államtitkár úr most ismerte el, ebben a pillanatban az előterjesztésében, hogy ezek a statisztikai adatok a kérelmezőkre semmiféle veszélyt nem hordoznak.

Ebből következően azt kell megkérdeznem nagy tisztelettel, hogy mi ennek az indítványnak a célja. Ezt kérdezi a magyar sajtó, ezt kérdezik más képviselőtársaim is, és lényegében mindenki ezt kérdezi, akit ez a kérdés bármilyen oknál fogva izgat. Miért van erre szükség? Mert az az érvelés, amit önök ismertettek, az - még egyszer mondom - semmilyen releváns összefüggésben nincs ezzel az indítvánnyal.

A mi álláspontunk az, hogy erre az előterjesztésre annak az érvelésnek az alapján, amit itt elmondtak, nincs szükség. Sőt, a mi álláspontunk az, és erre fogunk módosító indítványt benyújtani, hogy ezeket az adatokat Magyarországon bármely kérelmező, legyen az sajtóorgánum vagy bárki más, megismerhesse. A védelmet nem a titkosítással kell megoldani, a védelmet megfelelő külügyi és megfelelő nemzetbiztonsági tevékenységgel kell megoldani.

Ugyanakkor változatlanul nem válaszolnak például arra a kérdésre, hogy megkérték-e az információs hatóság elnökének a véleményét, és az elnök a véleményét megfogalmazta-e, támogatja vagy nem támogatja ezt az indítványt. Nem derül ki az indítványból sem, az érvelésből sem, hogy milyen szempontok alapján fogja majd a felhatalmazott szerv, a KIM vagy más hatóság eldönteni, hogy éppen az az adatszolgáltatás hordoz-e magában nemzetbiztonsági vagy külügyi veszélyeket, és milyen szempontok alapján fogják ezt eldönteni.

Végezetül még egyszer hangsúlyozom - hogy mondjak egy extrém példát -, ha kiderül, hogy Észak-Koreában - nagyon pici a valószínűsége, ezért mondom - egy koreai állampolgár, aki magyar származású, vagy bármely más oknál fogva magyar állampolgársághoz folyamodik, és az nyilvánosságra kerül, akkor annak milyen nemzetbiztonsági, illetve külügyi kockázata van. Meg kell mondjam, sokan arról beszélnek, hogy egészen más szándékok vezetik önöket ennek az indítványnak a beterjesztésével, nevezetesen az is elképzelhető - mondják, nem akarok senkit vádolni -, hogy adott esetben a választási eredmények manipulálásáról is szó lehet ezeknek az adatoknak az eltitkolásával.

Ebből következően én még egyszer azt javaslom nagy tisztelettel a kormánypártnak - amelynek, nincs kétségem, hogy megvan a politikai ereje, hogy ezt az indítványt áterőltesse a Magyar Országgyűlésen -, hogy ettől az indítványtól tekintsen el, mert ennek az előterjesztésnek gyakorlati értelme nincs, ez csak a hangulatkeltéshez tartozik, vagy valami más olyan szándékhoz, amit nem kívánnak feltárni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Szávay István képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Öné a szó, képviselő úr.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt meglehetősen megfogyatkozott Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tegnap hosszabban beszélgettünk erről a javaslatról a nemzeti összetartozás bizottságában, mint ahogy azt Csóti képviselőtársam is elmondta. Én nagyon figyeltem az államtitkár úr által elmondottakra és arra is, amit Potápi elnök úr előterjesztett, hátha kiegészül az érvelésük a tegnapi naphoz képest, de sajnálattal tapasztaltuk, hogy nagyon sok új elemet nem hallottunk, ami arról győzne meg minket, hogy mennyire feltétlenül jó, szükséges és főleg elégséges ez az előttünk fekvő javaslat.

Vegyük akkor sorjában! Bennünk is felmerül számos kétely, van egy-két kérdőjelünk, és van egy elég határozott és markáns véleményünk erről az ügyről. Menjünk sorban. Az első kérdéssel kapcsolatban nem volt időm, de nem is volt célszerű mindent a bizottsági ülésen kifejteni, de most, ha nem is túl nagy érdeklődés mellett, vegyük végig.

Egyrészt felmerül az kérdésként, államtitkár úr, hogy amikor az állampolgársági törvényt módosították - illetve több olyan jogszabályt módosítottunk, amely a kedvezményes honosítással volt kapcsolatban -, akkor miért nem jutott eszükbe az, hogy itt ilyen nemzetbiztonsági kockázat fennállhat. Mi indokolja azt, hogy a kedvezményes honosítást lehetővé tevő különböző jogszabályok elfogadását követő két évvel kelljen éjjel negyed 12-kor egy pusztán néhány soros javaslatról vitatkozni? Miért nem jutott ez akkor eszükbe? Ha tényleg csak arról van szó, hogy határon túli magyar állampolgárokat akarunk megvédeni, akkor miért nem kezeljük ezt az egész kérdést egy jóval nagyobb összefüggésben? Miért nem beszélünk akkor arról, hogy hogyan akarja Magyarország megvédeni a magyar állampolgárságot kapott külhoni állampolgárait? Merthogy egyrészt erről nem beszélünk, másrészt meg önök az égvilágon semmit nem tettek az elmúlt két és fél évben, hogy azokat megvédjék, akikről viszont nyilvánosságra került, hogy magyar állampolgársággal rendelkeznek, akik ezáltal a szülőföldjükön jogfosztottá váltak vagy különböző hátrányokat szenvedtek. Ez ügyben nem nagyon jeleskedett se a kormány, se a kormánypártok, a magyar diplomácia pedig főleg nem.

Az egész javaslat gyakorlatilag csak azt kívánja kizárni és semmi másra nem utal, hogy ezzel kapcsolatban ne lehessen statisztikai adatokat nyilvánosságra hozni. Pontosabban úgy fogalmaz, hogy az adatkezelő megtagadhatja bizonyos adatok rendelkezésre bocsátását, miközben nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozik. Szili Katalin képviselőtársam is felhívta a figyelmet arra az érdekes ellentmondásra a bizottsági ülésen, hogy egyrészt nemzetbiztonsági kockázatról beszélünk, másrészt pedig egy olyan megfogalmazás van a törvényben, ami lehetőséget ad az adatkezelőnek arra, hogy megtagadja bizonyos adatok nyilvánosságra hozását. Nos, ha nemzetbiztonsági érdeket sértő dologról van szó, akkor nem gondolom, hogy ebben a kérdésben mérlegelésre van szükség. Tehát a javaslat célja pusztán azon adatok nyilvánosságra hozásának a megtagadása, ami arról szól, hogy például bármelyik szomszédos országban - vegyük most Erdélyt, mert egyrészt az a legkevésbé problémás, másrészt meg vélhetően ott van a legtöbb igénylő - hány állampolgár van.

Ezek után következik egy teljesen érthetetlen érvelés az önök részéről, amit megismételtek itt mind a ketten, hogy ez az egyes igénylőknek jelenthet valamilyen kockázatot olyan országokban, ahol a magyar állampolgárságot az adott ország kormánya vagy a törvényei tiltják.

(23.20)

Sehol nem látom egyébként azt, hogy hol lehet egyénre konkrétan levetíteni azt, ha nyilvánosságra kerül egy olyan statisztika, hogy Romániában 320 ezren, Ukrajnában 80 ezren, Szlovákiában - mit tudom én - 2 ezren vagy 1500-an vagy akárhányan igényelték az állampolgárságot. Ebben a formában, képviselőtársaim, ez a javaslat szemfényvesztés, egy kommunikációs trükk, figyelemelterelés. Nem szeretnék odáig elmenni, ahova Steiner képviselőtársam elment, bár lehet, hogy néhány mondatot egyébként az általa felvetettekkel való eljátszadozás vagy elgondolkodás is megérne, de erre inkább hadd térjek ki később.

Önök összemossák a tömeget az egyénnel. Statisztikai adatokról beszélnek, majd utána arról - és szeretném idézni, mit mondott Potápi elnök úr -, hogy megvédjük nemzettársaink biztonságát. Nem tudom konkrétan, hogy ezzel kinek a biztonsága lesz megvédve. Az államtitkár úr meg úgy fogalmazott, hogy az a cél, hogy a lehető legnagyobb biztonságban érezzék magukat a külhoni magyar állampolgárok. Hol fogja megtudni a szlovák hatóság, hogy Kovács II. Géza meg Nagy Mariska felvették a magyar állampolgárságot? Hol tudja meg abból, ha nyilvánosságra kerül egy olyan adat, hogy nem tudom, hány száz állampolgárságot igénylő van? Nem ezzel kellene foglalkozni, kedves képviselőtársaim! Hanem azzal kellene foglalkozni, hogy Boldoghy Olivér, Gubík László, meg Fehér István, Dolnik Erzsébet meg még egy jó páran, felvették az állampolgárságot, akik vállalták, akiket meghurcoltak, akiket megfosztottak a szlovák állampolgárságuktól, akiket megfosztottak a lakcímüktől, az egészségbiztosításuktól meg a választójoguktól, és önök ezeknek az embereknek az érdekében két és fél év alatt az égvilágon semmit nem tettek! Semmit, képviselőtársaim!

Nagyon sajnálom, hogy Martonyi János külügyminiszter úr elment. Titokban reméltem, hogy hátha még ezt a következő napirendi pontot megvárja, mert amikor Martonyi külügyminiszter úr hangosan arról beszél, hogyan védik a nemzeti érdeket, arra mindig érdemes odafigyelni, mert akkor mindig valami gyanús van az ügyben. Martonyi külügyminiszter úr nemegyszer találkozott a szlovák kollégájával. Orbán Viktor miniszterelnök úrnak legalább három kétoldalú találkozója és megbeszélése volt Robert Ficóval az újabb hivatalba kerülése óta. Miért nem kerülnek elő egyetlenegyszer sem az állampolgársági ügyek? Ha önöknek tényleg az a fontos, mint amiről most ennek a törvényjavaslatnak a vitájában vagy az előterjesztésükben beszélnek, hogy védjük meg a külhoni állampolgárainkat, akkor miért nem védik meg azokat, akiket már ténylegesen ért jogsérelem, jogsértés, sőt jogfosztás az elmúlt hónapokban és az elmúlt években? Most erre lehet azt mondani, és nyilván ez lesz a válaszuk, bizottsági ülésen is arról beszéltünk, hogy jaj, jaj, nem erről szól a javaslat, és ebből nem kellene politikai kérdést csinálni. Ebből önök csinálnak politikai kérdést, mert ezt úgy fogják kommunikálni, és majd úgy fog széltében-hosszában lejönni az önökhöz barát határon túli magyar sajtóban, hogy most aztán milyen jól megvéd minket a magyar kormány, mert nem fogja nyilvánosságra hozni, hogy hány állampolgár van Szlovákiában, ettől leszünk biztonságban. Önök ezzel fognak kommunikálni. Miközben egyébként megint nem csinálnak az égvilágon semmit. És azoknak az embereknek továbbra sincs állampolgársága, lakcímkártyája, egészségbiztosítása és választójoga.

Mikor fognak ezek a kérdések előkerülni, képviselőtársaim? Hányszor, de hányszor kérdeztem Németh Zsoltot is, Martonyi Jánost is ebben a kérdésben. Félrebeszélnek. Megy a parasztvakítás, Ipoly-hidakról, Duna-stratégiáról, európai uniós együttműködésről, meg nem tudom, hogy miről. Az Ipoly-hidak egyébként külön megérnének egy misét, amelyek egyébként el sem készültek. Ezek a nagy eredményeink folyamatosan. És eljön Robert Fico Magyarországra, felavat a Pilisben egy szlovák házat, amivel semmi gond nincs, természetesen legyen a helyi szlovákoknak szlovák háza, de ezt nevezi Orbán Viktor nemzetpolitikai sikernek. Majd még meg is dicséri Robert Ficót a kiváló válságkezelésért. De arról egy szót nem ejtenek, akkor sem és máskor sem, hogy mi van azokkal, akik már most nincsenek biztonságban, képviselőtársaim! Önök tömegeket akarnak statisztikai adatokkal megvédeni, hogy ne helyezhesse őket, mondjuk, Ukrajna vagy Szlovákia retorzió alá. De emberek vannak, nem egyen, nem ketten, hanem sokan, akik most is tartanak a retorziótól, vagy önként vállalták, példamutatóan önként vállalták, hogy talán ezzel meghátrálásra késztessék ezt a soviniszta szlovák hatalmat, amely minden állampolgári joguktól őket megfosztotta. Nyilván joggal vártak valamilyen segítséget Magyarországtól. De nem ez a segítség, képviselőtársaim, hogy nem lehet kiadni, hogy Szlovákiában hányan jutottak magyar állampolgársághoz!

Látszólag nem ide tartozik a kérdés, de hadd hozzam ide, ha már a biztonságról van szó. Önök szerint tehát biztonságban lesznek a felvidéki magyarok, ha a szlovák hatóságok nem tudják meg, hogy 150-en vannak. Mert ha megtudják, ahogy bizottsági ülésen elhangzott, akkor Pozsonytól Királyhelmecig majd be lehet azonosítani. Mi lesz akkor a szavazással, képviselőtársaim? Ugyanis arról, hogy a felvidéki magyar állampolgárok részt vehetnek a magyarországi választáson, levélben fognak értesítést kapni Magyarországról. Névre szóló levelet kapnak. Na, onnantól kezdve aztán baromi egyszerűen össze lehet írni egyébként mindenkit! Nem fognak névtelen levelet kapni. Nem névtelen levél lesz. Névre szóló, címzett levelet fognak kapni. Teljesen mindegy, hogy fel fogják-e írni a feladóhoz, hogy Országos Választási Iroda, vagy sem. Amikor önök ezeket a leveleket ki fogják küldeni a határon túlra, mindenkinek világos lesz, a román, a szerb, a szlovák meg az akármelyik postának is, hogy kiknek, melyik háztartásokba és milyen embereknek viszik ezt a levelet. Ezen kellett volna elgondolkodni annak idején! Ez sokkal nagyobb kockázatot jelent, mint statisztikai számokkal bűvészkedni, utána meg kiállni, és telekürtölni vele a Kárpát-medencét, hogy milyen jól megvédtük a határon túliakat, mert módosítottunk egy törvényt, és a statisztikai adatok kiadását megszigorítottuk.

S ha már szóba került, visszatérnék még erre a másik kérdésre. Inkább csak kérdésem lenne ezzel kapcsolatban, és örülnék, ha államtitkár úr nem azt játszaná, amit általában szokott ezzel kapcsolatban, hogy kérdések elhangoznak, és a végén közli, hogy nem kíván válaszolni, hanem majd egyszer valamikor, amikor már egyáltalán nem lesz érdekes, mert nem figyel rá senki, vagy nem lesz ott senki, aki a kérdéseket feltette. Nem szeretnék úgy fogalmazni még feltételesen sem, ahogy MSZP-s képviselőtársam tette a választási manipulálásokkal kapcsolatban. Mindenesetre, azt hiszem, megnyugtató lenne, ha az államtitkár úr néhány szót szólna azzal kapcsolatban, hogy ezeket a sajtóban felmerült kétségeket mégis hogyan lehet eloszlatni. Tehát mi lesz a garancia arra, hogy senki semmilyen számokkal és adatokkal ezzel kapcsolatban nem fog manipulálni? Bocsánat, nem az, hogy nem fog, hanem nem fog tudni, nem lesz rá lehetősége. Végiggondolták-e egyáltalán, hogy amikor a választások lesznek, pontosan milyen menetrend szerint, milyen ellenőrzés mellett, milyen garanciák mellett, kinek a betekintésével lesznek a választásokkal kapcsolatos információk kipostázva az érintett külhoniaknak, kik fognak ezekhez az adatokhoz hozzáférni, lehet-e ezt ellenőrizni valakinek? A pártok képviselőinek, mondjuk, minden párt egy-egy képviselőjének, vagy nem tudom, valamilyen formában. Hogy akkor világos legyen, hogy végül is hány állampolgárról beszélünk. Mert azt valakinek látni kell! Oké, hogy nem lehet kiadni a sajtónak, vagy mondjuk, egy képviselő írásbeli kérdésére nem lehet megjelentetni, de amikor a választásokat szervezzük, akkor látni kell, hogy melyik országba mennyit, sőt nem azt, hogy melyik országba hányat, hanem azt is fogja majd néhány ember látni, hogy konkrétan kinek fogunk levelet küldeni, először értesítést, azt követően pedig szavazólapot. Szóval ezeket a kérdéseket kellene egymás mellé rakni.

Egyébként ezzel együtt is, ez legyen világos, ezt elmondtam bizottsági ülésen is, nem mondom azt sem, hogy nem értjük azt a szándékot, ami e mögött a javaslat mögött meghúzódik. Lehet azon elgondolkodni, hogy adott esetben tényleg előfordulhatnak olyan esetek, amikor bizonyos statisztikák... Én nem nemzetbiztonsági érdekekről beszélek, és nem is arról, hogy ezáltal egyvalaki beazonosítható legyen. De nem vagyunk egyébként konkrétan, szövegszerűen a javaslatban megfogalmazottaknak határozottan ellene. Meg tudjuk érteni, hogy lehetnek ilyen esetek. Csak szerintünk ez a javaslat nem erről szól. Nem erről szól. Egészen másról szól, egy kommunikációs trükkről szól. Másrészt pedig nagyon súlyos kérdéseket és kérdőjeleket felvet, amit itt már képviselőtársam is megfogalmazott, bizottsági ülésen is elhangzott más képviselőtársaimtól, és még lehet, hogy el fog hangozni. Ezeket el kellene oszlatni. Másrészről pedig, amivel viszont egyáltalán nem tudunk egyetérteni - egyébként ezért is fogunk tartózkodni, szerintem elég sok mindent elmondtam, ami egyértelművé teszi, hogy tartózkodunk -, az az, ahogyan önök ezt az egészet tálalják és körítik. Ne arról beszéljenek, hogy ezzel lesznek megvédve a magyar állampolgárok! A magyar állampolgárokat önöknek már az elmúlt két és fél évben is meg kellett volna védeni. Ez nem fog olyan túl nagy biztonságot nyújtani X. Y. magánszemélynek. Hiába mondják, nem lehet visszakövetni. Statisztikai adatokból egyetlenegy állam semmilyen formában senkire nem fogja visszakövetni, hogy te felvetted-e a magyar állampolgárságot vagy nem.

(23.30)

Sokkal jobb lett volna, ha már egyébként mindenképpen be szerették volna hozni ezt a javaslatot, ha ezzel kapcsolatban egy kicsit világosabban beszélnek, mert saját magukkal is ellentmondásban vannak. Egyrészt statisztikáról beszélnek, utána meg egyes állampolgárokról, akiket meg kell védeni. Nem nagyon áll ez össze.

Lehet, hogy jobb lett volna, ha világosabb lenne - és lehet, hogy az ellenzék egy részének a támogatását is megszerezhették volna, bár ez önöket túl sokszor soha nem érdekelte ezekben a kérdésekben, meg nyilván másban sem -, ha egyrészt világosabban fogalmaztak volna, ha arról beszélnének ennek a javaslatnak a kapcsán, amiről valóban szól, és ha már ekkora ívet kell neki keríteni, hogy megvédjük a külhoni magyar állampolgárainkat, akkor ezt az egész kérdést át lehetett volna gondolni ennél jóval nagyobb összefüggésben is, és elgondolkodni azon, hogy akkor ténylegesen egyébként is hogyan védhetjük meg azokat, akiket nem a jövőben fog esetleg jogsérelem érni valamilyen magyarországi adatszolgáltatás vagy bármi kapcsán, hanem akiket már az elmúlt időszakban is igenis jogsértések értek.

Tartózkodni fogunk a javaslat kapcsán, és várom államtitkár úr vagy esetleg az előterjesztő képviselőtársam válaszát ezekre a kérdésekre, illetve a felvetett problémák, kérdőjelek kapcsán.

Köszönöm szépen, és köszönöm a türelmet, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Csóti György képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

CSÓTI GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is szeretném a leghatározottabban visszautasítani Steiner Pál képviselőtársamnak azt a felvetését, hogy itt a választási eredmények manipulálására használná fel a kormány ezt az adatvédelmi elképzelést vagy rendszert, az adatok kezelését, még akkor is, ha ezt a feltételezést más szájába adta. Erre én csak annyit tudok mondani, hogy mindenki önmagából indul ki.

Mindkét ellenzéki képviselőtársamnak, Szávay Istvánnak is meg Steiner Pál képviselőtársamnak is azt szeretném csak mondani ezzel kapcsolatban, részben megértve a felvetett aggályaikat, hogy ez valóban nem egy teljes védelem, ez egy kis védelem, egy kis lépés, és ilyen értelemben nem kommunikációs trükk, hanem valóban egy jó szándékú védelmet kíván adni, akkor nevesítsük, Szlovákiával és Ukrajnával kapcsolatban az ott élő nemzettársainknak.

És azt a felvetést, hogy külpolitikai eszközökkel kell megvédeni - amit szó szerint Steiner képviselőtársam mondott, de utalt erre Szávay István is -, akkor mondják meg, hogy mivel. A diplomáciai jegyzéktől kezdve a hadüzenetig? Az első semmit nem ér, nulla, tudjuk. A második pedig nem járható út a XXI. században, és a mi esetünkben biztos, hogy nem sikeres.

Viszont, hogy semmit nem tett a kormány, azt is szeretném visszautasítani, mert ez egyszerűen nem igaz. A kormány sok mindent tett, a jogsegélyszolgálat-támogatástól kezdve a kétoldalú kapcsolatokban igenis nevesítve van ez a téma. Szávay képviselőtársam nézze át az elmúlt két év külpolitikai eseményeit, ez igenis napirenden van Szlovákiával kapcsolatban, sőt még nemzetközi színtéren is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Szávay István képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Megismétlem, Csóti képviselő úr: két és fél év alatt a jogsérelmet szenvedettek érdekében a magyar diplomácia semmit nem tett.

Ezt határozottan még egyszer és sokadszorra ennek a Háznak a falai között megismétlem.

Önök Ipoly-hidakkal meg Duna-stratégiával meg a jóisten tudja, mivel foglalkoztak. A kétoldalú találkozók napirendjén, képviselő úr, nem volt rajta az állampolgársági kérdés, egyszer sem. Sem a három Orbán-Fico-találkozó napirendjén, sem a két Martonyi-Lajčák-találkozó napirendjén nem szerepelt az állampolgársági jogfosztás ügye. És sorolhatnám még egyébként, hogy milyen ügyek nem szerepeltek a napirenden: Malina Hedvig, dunaszerdahelyi szurkolóverés kivizsgálása, zászlóügy, nyelvtörvény et cetera. Tudnám sorolni, hogy mik nem szerepeltek.

Németh Zsolt el is mondta egyébként itt a múltkor egyfajta ilyen fideszes coming outként, hogy az elmúlt két évben valóban azokon a területeken kerestük az együttműködést meg a párbeszédet... - ez a mitikus, önök által mitizált szó, a "párbeszéd", de hát ugye azokban a kérdésekben keresték, amikben könnyen szót értenek, ez pedig a gazdasági együttműködés ügye. És majd talán valamikor el fog jönni itt az emberi jogi kérdésekkel kapcsolatos problémafelvetés is. Néhány héttel ezelőtt beszélt erről Németh Zsolt képviselő úr. Tehát megismétlem: nem volt a kétoldalú találkozóknak, nemhogy kiemelt témája, témája sem volt az állampolgársági jogsértések ügye.

Sőt még felírtam magamnak egy nagyon vicces mondatot, ezt államtitkár úr mondta, csak erre elfelejtettem az előbb reagálni. A zavartalan külpolitikai kapcsolatainkra utalt itt a szomszédos országokkal a javaslat kapcsán. Ezt csak egy ilyen vicces félmondatként értékeltem, államtitkár úr, hogy zavartalan külpolitikai kapcsolatokról beszélünk akkor, amikor, ha körbenézünk a Kárpát-medencében, akkor most éppen az elmúlt hetekben, azt hiszem, hogy mind a négy szomszédos régióban van bőven téma, amiről lehetne beszélni (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy milyen magyarellenes incidensek vannak, amelyekkel kapcsolatban önök szintén nem álltak ki elég markánsan.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Steiner Pál képviselő úrnak.

DR. STEINER PÁL (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csóti képviselő úrnak mondanám, hogy az nem a legjobb módszer, ha valamelyik ellenzéki képviselőtársa megfelelő kérdéseket tesz fel, és sértegetésekkel válaszol. Egyébként nem is így ismerem képviselőtársamat, tehát meglepő nekem ez az indolencia, amit most tapasztalok. Ez valószínűleg a fél tizenkettes időpontnak tudható be.

Ami ennél rosszabb, hogy Csóti képviselő úrnak van külügyi tapasztalata. Ha jól emlékszem, még MDF-es időszakában is komoly külügyi tisztségeket töltött be. Ebből következően azért lepődtem meg azon, amit mondott, mert azt tetszett most elmondani, hogy a magyar Külügyminisztérium tehetetlen, nem tudja elvégezni a feladatát, ha pedig nem tudja elvégezni a feladatát, akkor minek van. Tehát ezért vagyok egy kissé meglepődve, mert jogos a kérdés, hogy például mit tett a Külügyminisztérium a vajdasági magyarverések esetében.

És még sorolhatnék ilyen példákat, mert Bonyhádon nyilván nincsen magyarverés, de azt nem tudom, hogy Bonyhádon miért ne lehetne megtudni, ahol Potápi képviselő úr polgármester, hogy egyébként hányan folyamodtak, mondjuk, Szlovákiában állampolgárságért.

Tehát arra próbáltam rámutatni - és a sértegetésnek ebből a szempontból semmilyen értelme nincsen -, hogy önök nem kifelé csinálnak valamilyen törvényjavaslatot, hanem befelé. És az a nagy kérdés, hogy miért akarják előlünk eltitkolni, nem Steiner Páltól, hanem a magyar közvéleménytől, egy újságtól, hogy egyébként hogyan alakulnak ezek a számok. Nyilván akkor az ember különböző feltételezéseket elkezd végiggondolni. Egyébként a hipotézis egy bevett eszköz, és abban semmiféle olyan dolog nincs, amiért Csóti úrnak (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ennyire meg kellene sértődnie.

Köszönöm szépen. (Dr. Schiffer András tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Szávay István képviselő úrnak.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Kezd egy kicsit humoros irányba elmenni ez a vita, amikor Steiner képviselő úr a szocialisták részéről aggódik a külhoni magyarokért, és közben határozott külpolitikai fellépést követel, amelyet egyébként meg visszautasít a Fidesz képviselője. Egy kicsit itt szerepzavarban vagyunk, azt hiszem. Bármennyire is nehezemre esik kimondani, azt hiszem, hogy jogosak itt a képviselőtársam által felvetettek.

Amire Csóti képviselő úr reagált, egészen elképesztő módon, hát ne haragudjon, ki beszélt itt hadüzenetről, meg nem tudom, mi volt a másik, amit mondott. Arról beszéltünk, Steiner képviselő úr azt kérdezte, hogy a Külügyminisztérium miért nem lép fel ezekben a kérdésekben, én meg azt hiányoltam, hogy a kétoldalú diplomáciai kapcsolatokban ezek az ügyek miért nem jelennek meg.

Képviselő úr, ott kezdődik az egész ügy, ha itt lenne, akkor fel tudnék olvasni egy-két ilyen igen veretes kormányzati megnyilatkozást azzal kapcsolatban csak, ami az elmúlt néhány hétben történt. A Vajdaságban megöltek egy magyar fiatalt. Nem megverték, megölték, képviselőtársaim. Megy a székelyzászlós mizéria Székelyföldön. Felvidéken minden hétre jut éppen valamilyen magyarellenes incidens. Kárpátalján 13 éves magyarországi magyar diákokat támadnak meg ukrán szélsőségesek, szorítanak a korláthoz, és tépik le a kokárdájukat, és a magyar Külügyminisztériumnak - nem a Külügyminisztériumnak, Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős államtitkár asszonynak - annyira futja ebben a kérdésben, hogy megdöbbenéssel értesült róla. Na, ezt jól megmondtuk az ukránoknak! Meg hogy reményét fejezi ki, hogy ilyen nem fog többet előfordulni.

(23.40)

Ne haragudjanak, képviselőtársaim, ezt nevezik önök diplomáciai fellépésnek meg védelemnek? Nem határon túli magyarokról van szó, magyarországi kisgyerekeket támadnak meg Kárpátalján, amire a kormány azt mondja, hogy reméli, többet ilyen nem fog előfordulni! Ne haragudjanak, erről beszélek, ezekben a kérdésekben kellene legalább valamilyen némi erőt vagy határozottságot felmutatni. Senki nem beszél hadüzenetről, hanem arról van szó, hogy tegye már Magyarország világossá, mi az, amit eltűr, és mi az, amit nem, és ez az a kategória, amit nem lehet eltűrni, önök meg eltűrik!

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalások következnek. Megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak, független képviselő.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Az a helyzet, hogy tulajdonképpen én csak csatlakozni tudok Steiner és Szávay képviselőtársaimhoz. Azt, ugye, nem gondolják komolyan, hogy itt bárkinek a védelméről van szó. Ez már csak azért is komolytalan, mert ha normálisan működne a kormány, amit tudjuk persze, hogy nem működik normálisan, hogyha valóban külpolitikai és nemzetbiztonsági érdekeket szolgálna egy ilyen módosító javaslat, akkor azt a minisztérium terjesztené ide. Önök rendszerint akkor élnek a frakciókormányzás módszerével, akkor bíznak meg egy kormánypárti képviselőt, hogy terjesszen be állítólagos külpolitikai és nemzetbiztonsági érdekekből ide valamit, hogyha valamilyen nettó fideszes hatalompolitikai érdekről van szó. Ismerjük ezt a játékot, ilyenkor vagy összeállnak bokorban százan, kétszázan, és beterjesztik egyéni képviselői indítványként, vagy találnak valakit a soraikban, aki idehozza. Ez teljesen világos, itt nem nemzetbiztonsági érdekekről, nem az érintett határon túli magyar állampolgárok érdekéről van szó, ezt képviselőtársaim világosan elmondták.

Az önök kormánya nem élt azokkal az eszközökkel az elmúlt két évben, amelyekkel valóban hatékonyan lehetne lépni annak érdekében, hogy akár a Délvidéken, a Felvidéken vagy Kárpátalján meg lehessen védeni a magyarokat. Ehhez képest mit csinálnak? Anonim adatokat akarnak titkosítani. És miért? Azért, mert egy újság pert indított annak érdekében, hogy megtudjuk pontosan azt, hogy mely ország területéről, pontosan hányan kérelmeztek az adott időszakban magyar állampolgárságot. Komolyan gondolják azt, hogy ilyen összesített anonim adatokból bárkinek a személyi biztonsága veszélybe kerülhet? Ez teljesen komolytalan és vicces, amit itt művelnek!

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Zakó László képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Volner János frakcióvezető-helyettesünk február 11-én kérdést intézett a belügyminiszterhez, a címe: "Hányan kérelmezték és hányan kapták meg eddig az egyes országokból az egyszerűsített honosítási eljárás keretében a magyar állampolgárságot?" A 15 napos válaszadási határidő rég lejárt. Ilyenkor a gyakorlat az, hogy az internetes felületre felteszik a választ. A válasz nem olvasható. Tehát kapott választ a képviselőtársam: a válasz nem elérhető.

A Házszabály 65. §-a értelmében a jegyzőkönyv része az írásbeli kérdésekre adott válasz is. Gondolom, ez azért valahol az irattárban fellelhető. Kérdezem: egy most tárgyalt törvényjavaslat, még hogyha utána majd titkosítja is ezt a számot, amit válaszban kért Volner János, miért nem elérhető, amikor most még csak a törvényjavaslat általános szakaszában járunk? Úgy gondolom, amikor majd következnek a választások, igenis, egy kicsit kisarkítva elképzelhető az a helyzet, hogy este egy tévéadásban, éjfél után a szavazat-összeszámláláskor az van, hogy a Fidesz kapott iksz szavazatot, de ezzel ugyan nem nyerte meg a választást, de kaptunk egy titokban tartott pár százezres szavazatot, amivel megnyertük a választást, köszönjük szépen, taps, és akkor kihirdetik győztes pártnak a Fideszt. Ez a diszkréció egy nagyon érdekes dolog. Ahogy itt elhangzott, az egyik felét kell diszkréten kezelni, másfelől meg már nyílt titok lesz, hogy ki az, aki kérte ezt az állampolgárságot.

Bizonyára önök előtt is ott van az a karikatúra, amikor egy futárszolgálat futárja csönget egy ajtón, és ajtót nyit egy hölgy, diszkréten átad egy csomagot, mert a diszkréció nagyon fontos, miközben a furgonon óriási méretekben ott van a reklámja annak, amivel foglalkozik ez a webáruház. Körülbelül ehhez a futárszolgálathoz hasonlítanak önök is a diszkréciójukat tekintve.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Folytatnám, ahol képviselőtársam elkezdte. Szóval az a helyzet, hogy amikor Navracsics miniszter úr február 26-án válaszolt Volner Jánosnak, akkor a miniszterelnök-helyettes úr azt mondta, hogy a kormányzat, tehát az Állampolgársági Hivatal nem gyűjt adatokat arról, hogy milyen országokból származnak a 2011 eleje óta kedvezményesen honosított állampolgárok. Ha nem gyűjtenek ilyen adatokat, akkor mire van ez a nagy sietség? Akkor mit akarnak titkosítani? De hogy a szégyen teljesebb legyen, az történt, hogy a hvg.hu 2013. január 14-én fordult közérdekű adatkéréssel a KIM-hez, hogy megtudják azt, hogy mely országokból, hányan kérték és kapták meg a magyar állampolgárságot, illetve hány kérelmezőt és milyen okból utasítottak el. Teljesen abszurd módon az igazságügyi tárca azzal utasította el a kérelmet, hogy döntés-előkészítést szolgáló adatokról van szó. Milyen döntés? Meghozott döntések iránt érdeklődött az újság, önök meg egész egyszerűen arcátlanul hazudtak!

Nagyon messzire vezet az, államtitkár úr, ha önök azt a kormányzati gyakorlatot vezetik be, és az már messze nem nemzetpolitikai kérdés, hogyha egy sajtószerv közérdekű adatokat akar megtudni, akkor önök gyorsan betolnak valakit, itt fognak valakit a frakciójukban, betolnak egy törvényt arról, hogy azt az információt nem lehet megismerni. Ráadásul arról van szó, hogy ugye, nemzetbiztonsági érdekeket, sőt zavartalan külügyi kapcsolatokat emlegetnek. Ilyent a 70-es, 80-as években emlegettek! Hogyan van képük ehhez? És ráadásul az információszabadság-törvénnyel ez tökéletesen ellentétes. Az információszabadság-törvény, korábban az Ávtv. azt mondta, hogy akkor lehet külpolitikai vagy nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozni, ha ez a konkrét törvény meghatározza azt, hogy milyen szegmensben, milyen területen korlátozza az adatok megismerését. Ennek a követelménynek (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) nem tesznek eleget, így ráadásul alkotmányellenes módon csorbítják az információszabadságot is.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Szávay István képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Most egyébként megint az van, amit önök rendszeresen eljátszanak a különböző javaslatok tárgyalásakor, hogy az ellenzék különböző képviselői egymást heccelik a saját igazukkal, mint ahogyan most megint teszi Steiner, Schiffer képviselő úr, s önök pedig nem hajlandóak semmire sem válaszolni. Na, most így, ne haragudjanak, nem lehet vitát folytatni! Ha mi felállunk, elmondjuk, mi a bajunk, mi a kérdésünk, és a többi, önök ülnek, megvárják baromi türelmetlenül, ahogyan látom, most már az egyikük elterpeszkedik, a másikuk újságot olvas, a harmadik a laptopját bújja, hagyjuk most már abba, aztán lehessen hazamenni, de nem hajlandóak válaszolni a felvetett kérdésekre. Itt komoly aggályok és problémák megfogalmazódtak!

Potápi képviselő úr, legyen olyan kedves, nyomjon egy gombot, válaszoljon egy-két bármire, válaszoljon arra, hogy mi lesz a választásokon, válaszoljon arra, hogy hol van itt a biztonság, vagy csak mondja meg azt, hogy éppen a képviselőtársamnak, tényleg az ő fejéből pattant-e ki. Hadd legyek ezzel kapcsolatban egy kicsit szkeptikus. Miért pont most jutott eszébe, hogy ezt a javaslatot be kell adni? Szóval bármi olyan kérdésre lehetne itt a kormánypárti padsorokból valamit válaszolni arra, amit mi felvetettünk, és akkor lehet, hogy egy kicsit előrébb jutnánk, de önök megint azt csinálják, hogy hagyják, hogy ameddig mi itt kipuffogjuk magunkat, önök közül nem válaszol senki, az államtitkár a végén nem válaszol vagy csak nagyon ritkán, és akkor utána meg majd lesz egy végszavazás vagy esetleg még egy részletes vitában lehet még egy kicsit pörgetni a dolgot. Csak a vitának tényleg akkor lenne értelme, ha előrébb jutnánk, de nem jutunk előrébb. Itt 4-5 nagyon fontos kérdés lenne ennek a javaslatnak a kapcsán, ami innen nagyjából - most akkor itt mutatok mind a hármunkra vagy akárhányunkra - felmerül, de nem válaszolnak.

Képviselő Úr! Ön, aki ezt előterjeszti, nincsen ezekre a kérdésekre válasza itt most az általános vitában? Akár olyan válasz, ami megnyugtat minket, akár olyan válasz, ami nem nyugtat meg, vagy egy olyan válasz, hogy most így nem akar erre válaszolni. Zárszó után most már nagyon nincsen miről vitatkozni, és akkor nagyon szomorúan, tájékozatlanul, és lehet, hogy még egy picit aggódva is fogunk innen erről a vitáról hazamenni, és így egyébként viszonylag nehéz politikai konszenzust építeni, amire önök általában szoktak és szeretnek hivatkozni. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Csóti György képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

CSÓTI GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Most Szávay képviselőtársam mégiscsak felszólalásra késztetett két okból, nem akartam már hozzászólni. Az egyik. Nem szeretném eljátszani azt, amikor Schiffer András és Pősze Lajos képviselőtársaim egymás után ugrottak fel, nincs ennek értelme. Kettőnk között vita most azért nem lehet lefolytatható, mert én azt mondom, hogy igen, ön meg azt mondja, hogy nem, és egyikünk sem teszi le az asztalra a bizonyítékot. Arról beszélek most, hogy a külügy vagy a magyar kormány tett-e lépéseket a határon túli magyarokat ért sérelmek ügyében az ő védelmükben. Igenis, hogy tett. Ön azt mondja, hogy nem tett, ez a vita terméketlen, és nem folytatható tovább.

A másik. A feltett kérdések egy része pedig olyan, amelyekre csak a Külügyminisztérium tud válaszolni. Tessék akkor interpellálni vagy azonnali kérdést feltenni ezzel kapcsolatban. (Zaj a Jobbik soraiban.)

Köszönöm szépen.

(23.50)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces hozzászólásra megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm szépen. Ez egy egészen új helyzet. Eddig azt gondoltam, hogy ha egy törvény vitája van, akkor a törvénnyel kapcsolatos aggályokat itt kell megbeszélni, azért ül itt elvileg a kormány képviselője, és nem pedig interpellációval elintézni.

Szávay képviselőtársammal ellentétben én azzal is simán megelégednék, ha Potápi képviselő úr arra válaszolna, hogy kinek jutott eszébe, hogy pont neki most kell beterjesztenie ezt a törvényjavaslatot. Számomra ez is kielégítő információ lenne.

Csóti képviselő úr, arra adjon világos választ, hogyan van az, hogy önök olyan határon túl élő magyar állampolgárokat kívánnak megvédeni a zaklatástól azzal, hogy anonim adatokat - tehát összesített anonim, személyre szólóan nem visszafejthető adatokat - el akarnak zárni a nyilvánosság elől, hogy közben pedig címzett küldeményt kapnak a magyar államtól ugyanezek az állampolgárok. Nem érzi furcsának, hogy ön meg kíván védeni magyar embereket a Felvidéken, Délvidéken attól, hogy itt Magyarországon egy újság kikérhesse azt, hogy összesen, mondjuk, Szlovákiából hányan kérelmeztek kedvezményezett honosítást, miközben a magyar állam címzetten a felvidéki magyaroknak küld egy értesítést a választásról? Nem érzi a problémát? Nem érzi, hogy teljesen groteszk, hogy közben meg itt arról szavalnak, hogy önök a felvidéki vagy a délvidéki magyarokat meg kívánják védeni? Erre az ellentmondásra várunk választ.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Normál időkeretben kért szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Szomorúan vesszük tudomásul, hogy valóban, továbbra sem kapunk érdemi válaszokat a feltett kérdésekre, és ennek a vitának számomra a legnagyobb tanulsága az, hogy képes-e és kész-e arra a kormányzat, hogy valóban érdemi védelmet adjon az elcsatolt területen élő magyar testvéreinknek, akik ugye - hála istennek - a magyar állampolgárságot egyre nagyobb számban veszik fel, és erre ugye hivatalos kormánypropaganda is irányul, és ezt egyébként mi is támogatjuk. Legutóbb, mikor Kézdivásárhelyen jártam Zagyva Gyula képviselőtársammal, éppen akkor ott, egy magunkkal hozott országos magyar napilapban szerepelt egy részletes bontású tájékoztatás arról, hogy egyes elcsatolt területeken hányan igényelték vissza a magyar állampolgárságot. Meggyőződésem az, hogy ennek az adatnak az ismerete - mint egyébként általános adat és személyre szabhatóan, konkrétan visszafejthetően valóban hátrányokat nem jelentő adatnak - igenis nemzetstratégiai jelentősége is van egyúttal.

Tehát egy államot az tesz igazán komollyá, hogyha egyértelművé teszi a világ minden állama számára, hogy hol élnek állampolgárai, hány állampolgára él, és ezeknek az állampolgároknak képes és kész garantálni azt a védelmi rendszert, amit minden normális állam megtesz. Nyilván egy Amerikai Egyesült Államoknak más a védelmi és beavatkozási potenciálja, mint Magyarországnak, de azt gondolom, hogy nekünk nem az az út, hogy az ilyen államok gyakorlatával ellentétben, tehát a teljesen defenzív és teljesen lemondó irányt kövessük, hanem nekünk szellemében és módszereiben igenis követni kell azokat az államokat, amelyek harciasan és keményen kiállnak az állampolgáraikért.

Tényleg megdöbbenéssel hallom azt, hogy jelenleg ezek szerint a kormányzó pártoknak igazából külpolitikai, diplomáciai eszköztárak tekintetében nincs megoldásuk arra, hogy hogyan lehetne az ebben a szorongatott helyzetben élő honfitársaink számára segítséget nyújtani, ahol a legélesebb a helyzet most egyébként Délvidéken, ahol nemrég jártam szintén. Ott Baráth Zsolt képviselőtársammal tájékozódtunk a délvidéki magyarverésekkel kapcsolatban, Temerinben is. Sajnálatos módon valóban nemrégiben egy haláleset is történt, ahol magyar áldozat szenvedett halálos sérülést, az adatok jelenlegi állása szerint szerb támadóktól. És nem hallottunk valóban azonnali, hatékony magyar intézkedéseket, a nagykövet berendelését, elszámoltatását arra vonatkozóan, hogy hogyan és milyen intézkedéseket kívánnak tenni annak érdekében, hogy a magyarellenes atrocitások álljanak le Délvidéken, Szerbia területén. De ugyanezt valóban nem hallottuk Felvidék esetében a magyar állampolgárság felvétele miatti állampolgárságtól való megfosztások vagy a Beneš-dekrétumok kapcsán.

A határon túli magyarokkal kapcsolatos kormánytevékenységről szóló jelentés múlt heti vitájában is már erőteljes kritika alá vontuk ezt a hatékonysághiányt. Nyilván nincs vita abban - és azért ezt Potápi Árpád képviselő úr tevékenységéből ismerjük -, hogy tényleg elkötelezettje annak az ügynek, hogy segítsük hozzá az elcsatolt területeken élő honfitársainkat az önrendelkezési joguk kibontásához, de valóban, egy ilyen jellegű törvényjavaslat benyújtásával, ahol ráadásul tényleg nemcsak szóbeli indokolás, hanem a normaszöveg szól arról, hogy megtagadási, tehát adatkiadás-megtagadási ok például a zavartalan külpolitikai kapcsolatokra való hivatkozás, hogyan lehet egy ilyen mondatot leírni egy olyan jelenlegi helyzetben, ahol minden elmondható, főleg a négy nagyobb lélekszámú magyar közösséget jelenleg a területén tudó állam vonatkozásában - ugye Szerbia, Ukrajna, Románia és Szlovákia esetében -, amikor egyszerűen mindennek nevezhető, csak zavartalannak nem ez a kapcsolatrendszer?

Tehát egy olyan norma beépítését javasolja képviselőtársunk, amely egy fikció jelenleg, és inkább ehhez képest a realitásokkal kellene szembesülni, és határozott és egyértelmű lépéseket tenni annak érdekében, hogy az olyan jellegű esetek, amelyekről Szávay István képviselőtársam is beszélt, ne fordulhassanak elő, és minden állam érezze azt, hogy ha egyetlenegy ujjal egy magyar állampolgárhoz vagy a magyar közösség magyar állampolgársággal nem bíró tagjához hozzányúl, akkor annak mind a kétoldalú kapcsolatok terén, mind a nemzetközi fórumok terén Magyarország kőkeményen hangot fog adni. Ugyanúgy, mint ahogy Dél-Tirol esetében tette és teszi Ausztria, és ugyanúgy, mint ahogy kiáll adott esetben például Svédország a Finnország területén élő svédek érdekében.

Tehát nem lehet tovább folytatni ezt a defenzív politikát, ezt a struccpolitikát, ennek soha nem volt jó vége. Arra kérem önöket, hogy tegyék egyértelművé és világossá, hogy a magyar kormány nem pótmegoldásokat akar, hanem határozott, egyértelmű és kézzelfogható védelmet kíván adni, mint ahogy ezt egyébként az állampolgárságból fakadóan az állampolgárok elvárhatják, hogy védelmet szeretnének. Nagyon örvendetes, hogy egyre nagyobb számban veszik föl - most már ugye közel 350 ezren - a magyar állampolgárságot, de ez nemcsak egy adott esetben választásokon érvényesíthető előny kell hogy legyen a kormányzó pártok számára, hanem egy kötelesség és feladat arra, hogy számukra biztonságot, garanciát adjanak. Egy ilyen jellegű törvényjavaslattal ezt nem lehet elérni, hanem azzal a szisztematikus munkával kellene véghezvinni, amelyet jelenleg viszont hiányolunk, és amelynek átütő eredményei eddig még elmaradtak.

Az, hogy a Kárpát-medencei Magyar Jogsegélyszolgálatra vonatkozó javaslatomat fölkarolta a kormányzat, és az Országgyűlés megszavazta módosító javaslatom nyomán a támogatást ennek a szervezetnek, és végül is másfél év után most már felállt a szervezet, és lassan elkezdi a működését, azért az örvendetes dolog, de azért ez még önmagában gyógyírt nem fog adni. Az az elvárható, hogy a magyar szervezetrendszer ezt a jogvédő hálózatot tegye még jobban kiterjesztetté, még jobban megszervezetté, és hozzáférhetővé minden magyarsága miatt üldözött magyarnak.

Azonban az ilyen és ehhez hasonló javaslatok, törvényjavaslatok nem előrelépést szolgálnak, hanem inkább valóban a lényeg elkendőzését, ezért nem tudjuk ezt a javaslatot támogatni, és tartózkodást kell hogy kifejezzünk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Csóti György képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

(0.00)

CSÓTI GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Schiffer képviselőtársam olyan kérdést tesz fel nekem, ami részben nem tartozik a tárgyhoz, legalábbis közvetlenül nem, részben nem vagyok kompetens rá válaszolni, hogy majd leveleket fog küldeni a kormány a felvidéki magyaroknak a választással kapcsolatban. Én nem tudom, hogy fog-e küldeni.

A személyes véleményemet el tudom mondani. Abban az esetben, ha a két ország között a választási kiírás időpontjáig nem történik megállapodás a kettős állampolgárság kérdésében, akkor én nem küldenék levelet. Hogy a kormány fog-e küldeni, azt nem tudom.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Szávay István képviselő úrnak.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Csóti képviselő úr, egészen elképesztőnek tartom, amit ön most mondott, ne haragudjon. Egyrészt hogyne tartozna ehhez a tárgyhoz egy, egyébként más jellegű ügy, ami ugyanúgy a külhoni magyarok biztonságáról és arról szól, hogy ne lepleződjenek le adott esetben az előtt a hatóság előtt, amely előtt ők nem akarnak. Hiszen így érvelnek a törvény mellett.

De akkor hadd mondjak önnek valami egészen mást, képviselő úr. És erről kellett hogy tudjon. Ha nem tud róla, akkor az elég szomorú. Orbán Viktor a határon túli magyar állampolgárokkal nemzeti konzultálni akar.

Képviselőtársaim! Hát miről beszélünk? Egyébként 160 millió forintért. Most kaptak levelet a határon túli magyarok, most kaptak miniszterelnök úrtól levelet. Szépet, csicsásat, felolvasták mindenhol a templomokban, rendezvényeken, s a többi. Ott van a címjegyzék önöknél. Használják. Már most használják. Már most mennek ki a levelek a határon túli magyar állampolgároknak. Maguk szerint a román meg a szerb meg az ukrán posta már nem ugrott rá erre a témára? Élek a gyanúperrel, hogy igen.

Én most már megértem, hogy miért nem akar se államtitkár úr, se Potápi képviselő úr ebbe a kérdésbe beleszállni. Ön megtette, képviselőtársam, de minél többet beszél erről a kérdésről, annál jobban belebonyolódnak ennek az egésznek a lehetetlenségébe. Miért kell akkor Orbán Viktornak 160 millió forintért nemzeti konzultálni a határon túli magyarokkal? Akkor erre a kérdésre legyenek olyan kedvesek, és válaszoljanak! Névre szóló levelet fog kapni minden határon túli magyar állampolgár a miniszterelnöktől.

Most hadd ne minősítsem ezt az egész nemzeti konzultációt, mert ez az egyik legnagyobb blöff, amit önök itt az elmúlt 2,5 évben csináltak, hogy kitalálják, milyen kérdések vannak, azokra valószínűleg milyen válaszokat fognak adni, és akkor azt önök majd hogyan fogják tudni lekommunikálni. Semmilyen érdemi kérdésről nem kérdezték meg az embereket. Ha ennyire fontos a nemzeti konzultáció, akkor például az alkotmányt kellett volna népszavazásra bocsátani, de ez már egy másik kérdés.

Tehát van lista, van címjegyzék, és azt önök már most is használják. És ez már most sértheti azok biztonságát, ami ellen elvileg ez a törvény az önök indoklása szerint szól.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Csóti György képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

CSÓTI GYÖRGY (Fidesz): Remélem, Szávay képviselőtársam is tudja, hogy Romániában, Szerbiában és néhány más országban, leszámítva Szlovákiát és Ukrajnát, nincs probléma, ki lehet küldeni leveleket, teljesen nyilvános, hogy ki kettős állampolgár. Itt csak Szlovákiáról és részben Ukrajnáról van szó. Folytathatjuk ezt a vitát holnap reggelig is, de azt a tényt, amit most elmondok, legyen olyan szíves tudomásul venni, hogy csak Szlovákiáról és részben Ukrajnáról van szó.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Egyrészt, ha a kormánynak nem lehet, akkor Szávay képviselő úrnak reagálnék. Tehát én minősíteném ezt a nemzeti konzultációt. Tudniillik az LMP beterjesztett egy törvényjavaslatot a Ház elé. Mi szeretnénk elérni azt, hogy akkor, amikor a kormányzat közpénzből pártpropagandát folytat, amikor közpénzből pártpropagandát folytatnak önök, menjenek börtönbe. A közpénz nem arra van, hogy bújtatott pártfinanszírozásra használják. Ha kormányzati kommunikációra van pénz, azt arra kéne felhasználni, amire nem használták például a múlt héten, hogy vészhelyzet esetén az állampolgárok tájékozódni tudjanak. Nem arra kell elkülöníteni pénzeket, hogy bújtatott pártpropagandát, bújtatott pártfinanszírozást folytassanak innen, a miniszterelnöki irodából! Szégyelljék magukat, Potápi képviselő úr!

És hogy gondolják azt, ha mondjuk, Szlovákiába vagy Kárpátaljára elmegy egy levél, a feladó Orbán Viktor, akkor a szlovák meg az ukrán titkosszolgálat, a különböző ottani állami szervek nem ugranak rá azokra a magyar emberekre, akik történetesen pont egy Orbán Viktor nevű magyar állampolgártól kapnak levelet? Ez önöket nem érdekli, ez rendben van, ez hozzátartozik a Habony-művek normális üzemmódjához. Ugyanakkor, amikor magyar újságok információt akarnak megtudni arról, hogy pontosan mely államokból hányan kértek kedvezményesített honosítást Magyarországon, akkor ezeket az információkat önök valamiért el akarják titkolni. Miért? Ne ott röhögcséljenek, hanem nézzenek ide a szemünkbe, és valljanak színt! Valljanak színt! (Dr. Aradszki András: Nyugi!) Gyere! Nyomjál gombot, mondd meg azt, hogy miért van szükség erre a törvényre! Miért kell eltitkolni a magyar emberek elől azt, hogy pontosan mely országokból hányan kértek kedvezményesített honosítást az elmúlt két évben?

Azt gondolom, ez nem vicces. Mert önök viccet csinálnak a Magyar Országgyűlésből, mert nem vitatkoznak. Nagyon világosan képviselőtársaim is leleplezték azt, hogy szó nincs a határon túl élő magyar állampolgárok érdekeiről, valami egészen másról van szó.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Csak jelezni szeretném, hogy van a Háznak egy stílusa, ahol, azt gondolom, eddig megadtuk egymásnak a tiszteletet. Tartsuk meg ezt a következőkben is!

Szávay István képviselő úr következik, kétperces időkeretben.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Nekem nem tisztem megvédeni Schiffer képviselőtársamat, de nem érzem, hogy azt a stílust, amit elnök úr mondott, átlépte volna. Nagyobb problémának érzem azt, ha már egyszer a Ház stílusáról, kultúrájáról beszélünk, hogy itt elvileg egy törvényjavaslat vitája zajlik, és e vita kapcsán se az előterjesztő, se a kormány, se a kormánypárti képviselők, tisztelet Csóti György képviselőtársamnak, akinek a kivételével gyakorlatilag nem hajlandóak ebben a kérdésben semmire válaszolni, semmiben álláspontot nyilvánítani.

Képviselő úr, kénytelen vagyok visszatérni ahhoz, amit mondott, bár már kicsit nehezemre esik ez a vita. Ne Romániával meg Szlovákiával vagy Romániával meg Szerbiával példálózzon, képviselő úr! Akkor beszéljünk világosan Ukrajnáról és Szlovákiáról. Ukrajnába és Szlovákiába is mennek ki a magyar kormánytól, Orbán Viktortól levelek, felvidéki magyar állampolgárhoz. Akkor ezek szerint ezt most nem tartja problémásnak képviselőtársam? Jól értem? Összeegyeztethetőnek tartja-e ön az ebben a törvényjavaslatban megfogalmazott szándékkal, ami ráadásul tömeget akar védeni, nem is az egyént, hogy Orbán Viktor egyébként közpénzen, mint ahogy Schiffer képviselőtársam, sajnos nagyon helyesen, megfogalmazta, választási kampányt folytat, sőt már most elkezdte az egy év múlva esedékes választások kampányát?

Miről tájékoztat? A magyar kormány álláspontjáról, feladatáról, helyzetéről? (Dr. Schiffer András: A hóhelyzetről.) Hóhelyzetről? Na jó, ne vicceljük azért el a dolgot, Schiffer képviselő úr! Na de hát itt semmi másról nincsen szó, mint a Fidesz szavazóbázisának minél erősebb szélesítéséről, amihez bevetik azt a lehetőséget, és bevetik azt az eszközt, hogy a külhoni magyarokról, akik már magyar állampolgársághoz jutottak, ezzel kapcsolatban már önöknek, illetve az állami szerveknek megvan az adatbázisa, amihez egyébként nyilván a kormányon kívül senki más nem fér hozzá. És ebből közpénzen folytatnak kormánypropagandát a választásokra készülve.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Steiner Pál képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport. Öné a szó.

DR. STEINER PÁL (MSZP): Pillanat! Nem találom a mikrofonomat, elnök úr.

ELNÖK: Képviselő úr, meg kell hogy legyen.

DR. STEINER PÁL (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr, meg a türelmét is. Én egy közös nevezőre szeretném felhívni a figyelmet, egy pillanatra elszakadva a konkrét témától. Tegnapi sajtóhír, hogy a bíróságok elhalasztották az ítélethozatalt azokban az ügyekben, amiket a nagy energiaszolgáltatók indítottak az energiaárakkal kapcsolatosan. Nyilvánvalóan azért halasztották el, mert közben a kormány beterjesztett egy javaslatot. Korábban egy másik, nagyon ismert büntetőügyben az eljáró bíróság elnöke megköszönte a védőügyvédnek, hogy beadványt terjesztett elő az Alkotmánybírósághoz, mert addig volt neki ideje megkonzultálni a kialakult helyzetet a Bírósági Hivatal elnökével. És most itt ez a javaslat.

(0.10)

Az a közös nevező, hogy Magyarország sajnos megy egy olyan világ felé, ahol a mindenható, omnipotens miniszterelnök ma már közvetlenül irányítja a sajtószabadságot, irányítja a független bíróságot, és irányítja mindazokat a szerveket és szervezeteket, intézményeket, amelyeknek egyébként az lenne a feladatuk, hogy korlátozzák, vagy ahogy most divatos mondani, fékek és ellensúlyok rendszerét alakítsanak ki.

Az én időmben, amikor még egyetemre jártam, akkor ezt hatalommegosztásnak hívták. Mindenesetre az látszik, hogy megyünk egy olyan világ felé, amikor megszűnik a független bíróság, és nem mondom tovább a sort. Most éppen az látszik, hogy megyünk egy olyan folyamat felé, amikor meg fog szűnni a független választási bizottság, nem véletlenül hívják Nemzeti Választási Bizottságnak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, hogy kíván-e még valaki szólni az adott napirendhez. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Potápi Árpád János urat, kíván-e a válaszolni a vitában elhangzottakra.

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS (Fidesz): Igen.

ELNÖK: Igen. Megadom a szót, képviselő úr.

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, a kései óra kapcsán is szeretném megköszönni mindannyiuknak a hozzászólásukat.

A törvény "A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról" címet viseli, ezzel szemben itt az általános vitában jóval tágabb és nagyobb kört érintettek a hozzászólások. Szeretném még egyszer kiemelni, hogy mire vonatkozik ez: a kérelmezők állampolgárság szerinti megoszlására, valamint az állampolgársági kérelmek benyújtásának földrajzi helyére. Erre a két apró módosításra vonatkozik ez a törvény, illetve gyakorlatilag a törvénymódosítás.

Önök itt a vitában egy jóval tágabb kört, gyakorlatilag az egész nemzetpolitikát érintették, és a kritikák, amelyek elhangzottak, nemcsak a törvénymódosításra, hanem a kormány elmúlt két és fél éves tevékenységére vonatkoztak, amely vitát egyébként hasonló körben néhány héttel ezelőtt már lefolytattunk az Országgyűlésben. Akkor a címe ennek az volt, hogy "A magyar kormány 2011-es nemzetpolitikai tevékenységéről szóló jelentés vagy beszámoló" - elnézést, hogy a pontos címet így negyed egykor már nem tudom idézni, de köszönöm szépen a hozzászólásaikat, a felvetéseiket is. Azt gondolom, a későbbiekben az itt elhangzott felvetéseket egyéb más törvényekben, például a választási eljárásról szóló törvényben kell rendezni, illetve az ahhoz kapcsolódó rendeletekben ezt nyilvánvalóan mind a kormány, mind pedig az Országgyűlés meg fogja tenni.

Szeretném eloszlatni a kételyeket, illetve azokat a félelmeket, amelyek arra vonatkoznak, hogy a Fidesz ez által az apró módosítás által kívánna a határon túli területeken választási csalásokat elkövetni. Erről szó sincsen.

Szeretném önöknek megköszönni a tartózkodó szavazataikat a bizottságokban, legalább ennyit szeretnék kérni majd itt az Országgyűlésben is, és akkor azt gondolom, ezáltal is hozzájárultak ahhoz, hogy ez a törvénymódosítás a parlament egészén átmenjen, és a parlament ezt elfogadja.

Még egyszer köszönöm szépen a hozzászólásaikat. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Az általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett. A részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a 2009-2010. évi nemzeti éghajlat-változási programról szóló jelentés, valamint az ennek elfogadásáról szóló, a fenntartható fejlődés bizottsága által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. A jelentést J/6926. számon, a határozati javaslatot pedig H/7619. számon megkapták.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Kovács Pál úrnak, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.




Felszólalások:   473-509   509-561   561-579      Ülésnap adatai