Készült: 2020.08.06.18:40:58 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

195. ülésnap (2009.03.10.), 30. felszólalás
Felszólaló Dr. Baráth Etele (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 20:00


Felszólalások:  Előző  30  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. BARÁTH ETELE (MSZP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Három fő részre osztanám azt, amit szeretnék elmondani. Az egyik a jelenlegi gazdasági helyzet és hozzá kapcsolódóan az építőipar pillanatnyi válsága, arról néhány szót szeretnék szólni, majd magának az előterjesztésnek a főbb tartalmát, célkitűzéseit ismertetném, és végül tennék egy általános, olyan módosító eljárási javaslatot, amelyik az előzetes egyeztetésekben merült föl, és énszerintem természetszerűleg egy jó megoldást is tud adni a következő napokra, hetekre, hónapokra.

Az egyik, amit mindenki tud, és egyáltalán nem szükséges ebben a Házban túlhangsúlyozni, de egy rendkívül mély válság van a világban, mély válság van Magyarországon is. Teljesen feleslegesnek tartanám, hogy azt elemezzük, hogyan jutottunk idáig, sokkal, de sokkal fontosabbnak tartom azt megvitatni, hogy milyen módon lehet ebből a válságból az országnak kikerülnie. Az utóbbi hetekben nagyon sok, rendkívül mély és komoly vitára alkalmat adó javaslat születtek. A kormány is beterjesztette a maga reformjavaslatát - az úgynevezett reformszövetségi javaslat -, és más kiemelkedő személyiségeknek is elhangoztak a javaslatai a válság kezelésére vonatkozóan. Ennek sincs most itt tulajdonképpen a helye és időpontja, hogy ezt megvitassuk, de én valamennyit ismervén, és elismerve a mögöttük lévő elengedhetetlenül végrehajtandó szándékok sokaságát, mégis három olyan témára hívnám föl a figyelmet, ami mindenképpen ki kellene hogy egészítse ezeket a javaslatokat. Így tehát tulajdonképpen a kormányzat számára is egyúttal, amit mi elkészítettünk, egyfajta kiegészítő javaslattal bír.

Az egyik és legfontosabb, amit az öt párt képviselői által aláírt javaslat is tartalmaz - persze ilyen már volt a magyar parlamentarizmus történetében, de mégis az -, hogy a válság kezelésére vonatkozóan van közös javaslatunk. Ez egyfajta újszerű eljárást is mutat, arról nem is beszélve, hogy e mögött a javaslat mögött van a kormányzati erők előkészítő szándéka, ami szintén nagyon nagy mértékben támaszkodott a legszélesebb körben a szakmai szervezetek javaslataira, elképzeléseire. Tehát itt már eleve van egyfajta összefogás, ahol a politika, a kormányzat és a szakma megpróbál egy adekvát választ adni a jelenlegi helyzetre.

Ennek a legfontosabb része tehát az, hogy nem lehet egy reformot csak kizárólagosan a fiskális politika, az elosztási rendszerek, az új elosztási rendszerek megreformálásával megoldani, hanem a mi megítélésünk szerint, akik ezt az előterjesztést elkészítettük, egyértelműen szükséges egyes ágazatoknak, méghozzá az adott országban, az adott helyzetben kiemelhető legnagyobb multiplikátorhatással, azaz továbbgyűrűző pozitív hatással rendelkező ágazatnak a kiemelése, szükséges ezeknek az ágazatoknak a különböző preferenciákkal történő támogatása. Ez nemcsak a mi gondolatunk, hanem az Európai Unió, az OECD és más különböző szervezetek egyértelműen azt az ajánlást teszik, hogy a reálszféra különböző gondjainak föltárása és azoknak a közvetlen támogatása is szükséges ahhoz, hogy a gazdasági mélységből egy-egy ország és együttesen teljesen természetesen Európa és maga a globalitás is ki tudjon törni; ez egy fontos elem. Tehát minket itt az is határozottan sarkallt, hogy javaslatot és kissé mintát is adjunk egy kiemelkedő ágazat - és megítélésünk szerint az országban több ilyen van, de most a leginkább fontos ágazat - válságkezelésének megoldására.

Több indokot föl lehet hozni, hogy miért az építőipar az, de nem mennék bele a részletekbe, és nem mondanám el, hogy az elmúlt években milyen mértékben veszít teret tulajdonképpen az építőipar, a megrendelések számát tekintve, a belső szerkezetét, rendjét tekintve mennyi küzdelmet folytat a közbeszerzési eljárások, általában a megrendelések elnyerésével kapcsolatos eljárások területén. Azt mindenképpen hangsúlyoznám, hogy sok adat, sok számadat bizonyítja azt, hogy itt most olyan helyzet van, ami egyértelműen ennek a továbbgyűrűző pozitív hatásnak az eredményességét biztosíthatja. Milyen ilyen tényezők vannak?

Az egyik és legfontosabb, amikor a legnagyobb hatással rendelkezik egy ilyen beruházási folyamat, egy keresletélénkítő folyamat, amelynek a jövedelemtermelésre való visszahatása a legszélesebb körben gyűrűzik tovább, ez olyankor adódik, amikor normális gazdasági, piaci viszonyok vannak, normális gazdasági rendben dolgozunk; olyankor, amikor termelési kapacitásban jelentős feleslegek vannak - azt kell mondani, hogy ez Magyarországon kiugróan jelen van ma az építőipar területén -; akkor, amikor a foglalkoztatás helyzete olyan, hogy szabad munkaerőt találhat egy ágazat, szabad munkaerőt találhat az ágazat. És természetesen nagyon fontos az, hogy itt egy relatíve alacsony importhányadú ágazatról van szó, ezáltal tulajdonképpen a továbbgyűrűző hatás egy adott szerkezeten belül marad, és nem hagyja el az országot, továbbá alacsony infláció szükséges ahhoz, hogy egy multiplikátorhatás eredményes legyen.

Ezek majdnem mind jelen vannak, és jelen van tehát egy olyan ágazat, amely Magyarországon több mint 340-360 ezer embert foglalkoztat - tehát durván másfél millió ember életére hat ki az ott meglévő vagy nem meglévő piaci körülmény -, egy olyan ágazat, amely képes arra, hogy az elmaradott térségekben, a legkülönbözőbb, alacsony képzettségűek táborában is képes legyen, tehát a szociális gazdaság területén is megfelelő hatást tudjon kifejteni. Sorolhatnám tovább azokat a pozitív tulajdonságait ennek az ágazatnak, amelyek mindenféleképpen elsődlegesen és az azonnali megmentésükre szóló intézkedések sorát kellene hogy elindítsák.

Egyetlenegy kis kitérőt még hadd tegyek ehhez a bevezető részhez! Én nagyon szeretném, hogy aki ezt hallgatja, és aki foglalkozik az építőiparral mint olyannal, most elfelejtené ezt a fogalmat, az építésgazdaság teljes egészével foglalkozna, hiszen az előterjesztésünk sem egyetlenegy ágazatot és annak egy részágazatát veszi elő, hanem a tervezéstől, a kutatás-fejlesztéstől, a minőségvédelemtől, a kivitelező ipartól kezdve a beruházáson át egészen a különböző anyagi-ipari, hozzá tartozó egyéb más ágazatokon át a szolgáltatási szféráig a teljes spektrumot kívánja átfogni, így az egészre vonatkozóan próbál egy komplex javaslatcsomagot fölvázolni.

Előterjesztésünk nagyon fontos eleme, hogy az építőipar még azért is kivételezett helyzetben van, mert ma a magyar gazdaságnak szabad forrása, pontosan a gazdaság élénkítésére, a kereslet élénkítésére vonatkozóan szabad forrása az úgynevezett Új Magyarország fejlesztési tervben, a II. nemzeti fejlesztési tervben van. Ha megnézzük azokat a számadatokat, amelyekkel Magyarország rendelkezik e téren, és euróban rendelkezik szabad forrásként, döntően fejlesztési és beruházási célokra, akkor ez egy egészen kiváltságos és fantasztikusan fontos történelmi helyzet. Természetesen sorolhatnám, hogy '90-től kezdve mikor jelentek meg ezek a nagyságrendek a privatizációtól kezdve mostanáig, de egy 24-25 milliárdos - most leveszem a mezőgazdaságban meglévő eszközöket - forrástöbblet olyan roppant nagy, hogy csak egyet mondjak összehasonlításként: a Magyar Nemzeti Banknak most, az utóbbi időben szinte kötelező érvénnyel megjelenő beavatkozása 500 millió euró nagyságrendben már a kijelentése is pozitívan hat, akkor gondoljunk arra, hogy mit jelenthet 24 milliárd euró beruházási forrásként, ami nagyjában azonos azzal, amit Magyarország most a válságkezelés kapcsán a különböző külföldi forrásokból egyébként is kaphat.

Ennek a forrásnak a felhasználása elképesztően fontos figyelmet érdemel, és mindenféleképpen végig kell gondolnia - és ez az egyik javaslatunk lényege - a kormányzatnak azt, hogy az I. nemzeti fejlesztési terv, a már befejezettnek tekinthető fejlesztési terv fölhasználásából milyen olyan alapvető következtetések vonhatók le, amelyek itt most tényleg a gazdaság dinamizálását szolgálhatják. Az egyik és legfontosabb, hogy ebben az időszakban és az egész építőiparra vonatkozóan a legfontosabb, és ez az első nagy baja az építésgazdasági összefüggéseknek, hogy nincs megfelelő megrendelés, miközben az I. fejlesztési tervben végrehajtott beruházásokból és fejlesztésekből kifejezetten az építőipar számára és azon keresztül realizált fejlesztési források azok, amelyek ma is működnek, és továbbgyűrűző hatásukban tetten érhetők.

A gazdaság számára is - és ezt nagyon sok gazdasági szakember elmondja -, a foglalkoztatás megtartása és bővítése szempontjából is mi a legfontosabb? A piac. A legfontosabb a megrendelés. Ez az első, ami ma jelentős mértékben csökkent, és ennek a megoldására kell hogy a kormányzat megfelelő javaslatokat tegyen. Államtitkár úr el fogja mondani nyilvánvalóan az eddigi kormányzati intézkedések többségét, el fogja mondani azt, hogy igenis megjelent 1800 milliárdos forráskínálat a piacon. Azt is el fogja mondani, hogy több mint 1600 milliárd forint értékben van aláírt szerződés már, tehát ezek mind-mind itt pozitívan hathatnak.

(10.40)

De ennek a felgyorsítását és átrendezését abba az irányba, amely valóban a lehető legkisebb későbbi költségnövelő működtetési feltételeket, igazán a folyamatosan működtetett beruházások irányát jelentené, ezt mi itt, akik előterjesztők vagyunk, nagyon fontosnak tartanánk.

Zárójelben azt a kis érdekességet hadd mondjam el, hogy az előterjesztő hat név, aki lefedi a politikai palettát a parlamentben, közülük öt jelentős önkormányzati pozícióban van, illetve múltjában benne volt az önkormányzati vezetői, polgármesteri pozíció. Ebből adódóan elég érdekes az, hogy azok, akik emberközelben, a társadalom, az épített környezet, a kultúra és mindennek a közelében vannak, és leginkább érzik a társadalmi felelősséget fizikai értelemben is, mert mindennap szembesülnek vele, ők azok, akik ennek aláírói, én ezt azért figyelemfelhívásként mindenképpen fontosnak tartanám.

Tehát összefoglalólag az első részre, úgy gondoljuk, a válságkezelés egyik legfontosabb eleme és területe lehet az építőipar válságainak azonnali és gyors intézkedésekben történő megoldása.

Említettem már, hogy az első és legfontosabb a piac megteremtése. A második, ami szintén idetartozik, ez tulajdonképpen a hitelforrások, a pénzügyi források, a likviditás megteremtése. Az előterjesztés széles körben foglalkozik azzal, hogy milyen módon lehet lekötött forrásokat felszabadítani, milyen javaslatok vannak arra, hogy a beszűkült hitelekkel szemben egyes bizonyos területeken lévő állami és önkormányzati garanciákkal előrébb lehessen lépni, hogy lehet csökkenteni azokat a különböző, jóteljesítési garancia által lekötött fedezeteket, amelyek mobilizálnák még a vállalkozói építőipart is. Megjelenik az egyéb más már elköltött, például a PPP-beruházások kapcsán lekötött eszközök felszabadításával kapcsolatos javaslatsora is. Tehát a második fő blokk tulajdonképpen azt jelenti, ha van piac, akkor a piacon működő szereplőknek biztosítsuk azt a lehetőséget, hogy a saját hozzáadott értéküket mozgósítani tudják, és az egyébként is feltétlenül fontos forrásokkal rendelkezhessenek, hogy végrehajtsák a feladatot.

A harmadik tulajdonképpen a legnehezebb része, ez az egész ágazat belső rendjének a kialakítása. Ez a fogalom a vállalkozói körből származik, de kétségkívül a teljes vertikumban végig kell tekinteni azt, hogy melyek lehetnek azok az intézkedések, amik egy meglévő piac, egy kialakuló pénzügyi támogatási rendszer mögött alkalmassá teszik ezt a szektort arra, hogy a belső rend kialakuljon.

Itt gondolhatunk arra is - és mindenki a hétköznapokból vegye a példát -, a lánctartozástól a körbetartozáson keresztül mindazt a problémát gondoljuk végig, ami ma sújtja ezt az ágazatot. De hogy az ágazatot sújtja, még rendben van, bocsánatot kérek tőlük; de ez sújtja azokat a megrendelőket, azokat az embereket, akik lakást akarnak építeni, vagy egy intézményt akarnak létrehozni. Tehát itt nemcsak egyszerűen egy gazdasági ágazatról van szó, hanem egy össztársadalmi alapérdekről van szó.

Egy adatot itt is azért hadd mondjak el, ami aránylag tényszerű adat. Magyarországon mindegy 95 ezer vállalkozás van. Ugyanehhez a teljesítményhez képest Ausztriában durván 7-7,5 ezer vállalkozás van. Ez egyértelműen mutatja azt a teljesen lehetetlen struktúrát, ami ma ezen az ágazaton belül van. Sőt, kollégáink elmondták azt is, hogy van olyan 11 ezer lakosú település, ahol majd' ezer bejegyzett építőipari vállalkozás van. Teljesen abszurd az, ami ma Magyarországon a kényszervállalkozások, a feketegazdaság szabadra engedése kapcsán ezen belül kialakult.

Általános vita révén túlzottan nem érdemes belemenni a részletekbe, de az a javaslatunk, hogy a fő tématerületek végiggondolása kapcsán jöjjön létre egy olyan munkacsoport-sorozat - nevezzük így -, amelyik az összefüggő belső tartalmakra építkezve, a kormányzat, a politika és a szakma képviselőivel együtt egy rendkívül záros határidőn belül a határozatijavaslat-tervezetünkben megfogalmazott ajánlásokat végigvitatja, és megpróbál egy teljes konszenzust teremteni.

Az első ilyen, ami a határozati javaslatban természetesen megjelenik, ez az ágazat jelenlegi helyzetének végigtekintése, az építési piac megerősítése, a közberuházások rendszerének áttekintése, az európai fejlesztési források lebonyolításának, eredményességének, hatékonyságának elemzése, felülvizsgálata, a piacra vitel gyorsítása, a pályázati eljárások lehetőség szerinti optimalizálása. Ezen belül nagyon sok olyan részletkérdés van, amit innen-onnan vitatni lehet, de éppen annak érdekében, hogy a lehető legszakszerűbbek legyünk, kikértük a véleményét nagyon jeles, e témakörben illetékes szervezeteknek, mint adott esetben a Versenyhivatal vagy a Közbeszerzések Tanácsa, Magyar Fejlesztési Bank és más ilyen szervezetekét is. Hiszen az ő hozzájárulásuk is nagyon fontos volna ahhoz, hogy ezek a pályázati eljárások és az ott megjelenő kiírási feltételek a lehető legoptimálisabban működjenek. Ebben az első fejezetben van szó még ezekről a különböző garanciákról, és azoknak a csökkentési lehetőségeiről.

A második sorozatban tulajdonképpen a vállalkozások stabilitásának a létrehozásáról és annak további erősítéséről teszünk említést és javaslatokat. Itt a kifizetésekkel kapcsolatban adott esetben a faktorálási lehetőségre, a hitelgaranciákra és más egyéb kérdésekre térünk ki.

A harmadik főcsoportban olyan intézkedési javaslatokat teszünk, amelyek a beruházási tevékenység és az energiahatékonyság összefüggéseiről szólnak. Nagyon fontos tudni azt, hogy igen jelentős források vannak szintén az Európai Uniótól jövet, de más intézkedések kapcsán is, amelyek lehetővé tennék azt, hogy olyan komplex építésfelújítások következzenek be, amelyek egyúttal az energiahatékonyságot is szolgálják.

A negyedikben a legvitatottabb részre térnék ki, ez a lakásépítéssel kapcsolatos. Tudjuk jól, hogy a jelenlegi intézkedéseknél komoly vitát válthat ki az a javaslat, hogy a lakásfelújítások területén például mi 5 százalékos áfát javaslunk. Az Európai Unióban még miniszterségem idején magam is harcoltam akkor ennek érdekében, hogy ez jöjjön létre. Azt tenné lehetővé, hogy a feketegazdaság kifehéredik, hogy olyan munkák is elvégzésre kerülnek, amelyek egyébként a piacon nem jelennének meg. Talán egy nem lényegtelen számot szeretnék mondani: a lakásépítés területén a lakásépítés költségeinek mintegy 50 százaléka közvetlen költségvetési bevételt jelent. Általában az építési beruházások területén 35-55 százalék között állami költségvetési bevételt jelent a beruházásra fordított költségkeret.

Ezen a területen belül a lakásmobilitási alap és más részkérdések mellett nagyon fontos, szinte elengedhetetlen kérdésekre is kitérünk. Itt megjelenik a későbbiekben majd azoknak a megoldási lehetőségeknek a sorozata, amelyek a hiteleken túlmenően adott esetben például a lízingrendszerek bevezetését is felgyorsíthatnák.

Az ötödik csoport a hatósági eljárásokra vonatkozik. Szintén azt gondolom, hogy sok-sok vitát fog kiváltani ennek a kérdéskörnek a végigvitele, de tudni kell, hogy az építési beruházási eljárásoknak egyik legnagyobb gátja az, ha elhúzódnak - a különböző fellebbezések, adott esetben a bírói eljárási utak elhúzódása -, sokszor érdemtelenül, és azoknak elbírálása után újra indítandók, még az egész közbeszerzésre is visszahatóan.

Az utolsó, a hatodik munkacsoportra pedig azokat a középtávú javaslatokat terjesztenénk elő, amelyek már nem annyira az állami és politikai szférára, hanem természetesen az építés területén dolgozó szervezetek saját felelősségi körébe tartozhatnak, ilyenek például az önszabályozó rendszerek kiépítése, az ipari ágazati clusterek kialakítása, a képzéssel kapcsolatos ügyek megemlítése.

Egy biztos, hogy az átfogó javaslatunk az, hogy a magyar kormány az általánosan meghozott válságkezelő intézkedéseihez integrálja, abba építse be azokat az ágazati politikákat, amelyek igazán keresletet képesek teremteni, ennek kapcsán és a munkák és a beruházások, fejlesztések kapcsán munkahelyet hoznak létre, és a munkaerők számára jó feltételeket tudnak biztosítani.

Benne van az Új Magyarország fejlesztési tervben ezen stratégiák sokasága. Mi most csak az építésről és az építésgazdaságról beszélünk, de ez a turizmustól, a mezőgazdaságtól, a logisztikától egészen a biotechnológiáig nagyon széles körben, komplex programonként felvázolható. Ennek egy mintáját szeretnénk idetenni, és az a véleményünk és az a vágyunk itt az előterjesztő frakcióknak, hogy a kormányzattal nagyon szoros szimbiózisban, a lehető leggyorsabb időn belül, szakmai szervezetek bevonásával a vitákat zárjuk le, és hozzunk létre egy olyan konszenzuspolitikát, amely ebben mintát adhat kifelé is, a magyar társadalom szélesebb rétegei számára.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP, szórványos taps a Fidesz soraiban.)

(10.50)




Felszólalások:  Előző  30  Következő    Ülésnap adatai