Felszólalás adatai

DR. HARGITAI JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési bizottság a T/3206. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága kapcsán két kérdéskört vizsgált. Az elsőt talán úgy lehet megfogalmazni, hogy szükség van-e egy ilyen típusú törvény megalkotására most. A másik kérdéskör pedig az, hogy az a megoldási mód, amit Perlaki képviselő úr választott, lehetséges megoldási mód-e, s ha itt igenlő a válaszunk, akkor ez egy szerencsés megoldási mód-e.

Az első kérdéskör, hogy szükséges-e egy ilyen típusú törvény. Azt érzékeltem, hogy ebben a költségvetési bizottságban egyetértés mutatkozott. Nem is lehetett más álláspontra helyezkedni, hisz a törvényjavaslat indokolásában megfogalmazott számok elég beszédesek. Közismert mindannyiunk előtt, hogy ez a címzett és céltámogatási rendszer, amit a '92. évi LXXXIX. törvény hívott életre, már indulásakor is döcögősen működött, mára meg, azt gondolom, hogy egy teljesen berozsdásodott rendszer. Már itt kitértünk arra és csak egy példát hozok: céltámogatási kör, szennyvízberuházás; rendkívül sok alapot kell sikeresen megcéloznia egy települési önkormányzatnak, hogy egy beruházást végig tudjon vinni. Nyilvánvalóan a legizgalmasabb, hogy megszerezze az e törvény alapján járó pénzeket, hogy a Környezetvédelmi Alaphoz sikeresen pályázzon, hogy a lehetséges vízügyialap-támogatást megszerezze, hogy sikeresen pályázzon most már a megyei területfejlesztési tanácsoknál vagy regionális alapoknál, de a lakosság is általában - kicsi településeken mindenképp - pénzt helyez a rendszerbe egy ilyen beruházás során, és ha ezek együtt összeállnak, akkor van remény arra, hogy ezeket az irdatlan nagy pénzigénnyel járó beruházásokat egy települési önkormányzat sikeresen végigmenedzselje. Egy sikertelen pályázat a rendszerből már ellehetetleníti a rendszert. Tehát egy kicsit törvényszerű egy így működő rendszerben, hogy ma már 144 olyan érintett települési önkormányzat van, amely valamelyest szenvedő alanya ennek a rendszernek. Ezt kell megmozdítani. Nem lehet senkinek érdeke az, hangzott el a költségvetési bizottság ülésén, hogy 3,5 milliárdnyi forrás meg nem mozdításával ennél sokkal nagyobb értékek vannak veszendőben, hisz sokkal nagyobb értékeket költöttek már el a települési önkormányzatok, az adott beruházás mégsem hasznosul. Tehát azt gondoljuk, hogy ez a törvény szükséges.

Hogy lehetséges-e ez a megoldás? Nyilvánvalóan egy képviselőnek joga van törvénymódosításra javaslatot tennie. Igazán más megoldást nem is látunk. Persze a kormány is benyújthatott volna egy ilyen típusú törvényjavaslatot, de hogy csak egy ilyen megoldás képzelhető el, ezt a többség képviselőjeként mi a bizottsági ülésen kifejtettük. Ugyanis ebben a törvényjavaslatban kellő garancia van arra, hogy indokolatlanul ne kapjanak majd pénzt azok a települések, ahol egy ilyen torzó létrejött, de azzal a rendszerrel, amit Perlaki képviselő úr megcéloz, hogy tárcaközi bizottság lenne gyakorlatilag az, amely áttekintené ezeket a beruházásokat, hivatalból menne utána ezeknek a beruházásoknak, és ha lehetőség adódik arra, akkor ezekkel a kisegítő forrásokkal ezeket a beruházásokat meglódítaná.

Igazán más megoldást elképzelni sem lehetne. Egy kicsit hasonló cipőben járunk, mint a gázközművagyon rendezése során. Ugyan ott egy törvénnyel rendezzük ezt a kérdést, itt most törvényi kényszer nincs, tehát mi lehetséges és szükségszerű megoldásnak tekintjük azt, hogy a tárcaközi bizottság előkészítése alapján a belügyminiszter dönthessen arról, hisz mindannyiunknak érdeke az, hogy gyorsan lerendeződjenek ezek a kérdések, mert legalább 144 településen már közhangulatot mérgező az a helyzet, ami ott évtizedek alatt kialakult egy elrozsdásodott rendszer eredményeként.

A két címzett támogatási döntést pedig azért lehetett most megelőlegezni az Országgyűlésnek, mert ezek kellően előkészítettek. Én a Baranya megyei kórház példáját hozom itt szóba; a pápai nyilvánvalóan ugyanilyen fontos. A Baranya megyei önkormányzat 200 millió forintos támogatása egy központi kormányzati beruházással is összefügg, mert önök bizonyára jól tudják, hogy az Országos Vérellátó Szolgálat, ami egy félkatonai szervezet, az egész országban ma már kiépült, csak annak dél-dunántúli egysége nem működik, és ez a 200 millió forint a Baranya megyei kórház továbbépítése kapcsán azért kell, hogy egy ingatlan felszabaduljon, amit így a megyei önkormányzat fel tud szabadítani, és ebben az ingatlanban valósul meg majd a vérellátó szolgálat dél-dunántúli részlege.

Tehát a költségvetési bizottság többségi álláspontját képviselő képviselőként én azt tudom mondani, hogy nemcsak szükséges ez a törvényjavaslat, hanem csak így látunk lehetőséget arra, hogy gyorsan lerendezzük ezeket a kérdéseket.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)