Készült: 2020.02.20.09:12:42 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
262 191 2013.03.18. 2:03  190-195

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a zárószavazás előtti módosító szokás szerint érdemi változtatásokat tartalmaz, amelyeket illett volna korábban megvitatni. De nemcsak az eljárással, hanem a módosító tartalmával sem tud a Lehet Más a Politika egyetérteni.

Az egyik eleme arról szól, hogy a kiszervezési tilalmat a korábbinál még szigorúbbá teszi. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy egy átgondolatlanul és általános érvénnyel bevezetett kiszervezési tilalom egyetlen kiszámítható következménye az, hogy munkahelyek és egzisztenciák kerülnek veszélybe tömegével. És ez megint kisvállalkozásokat, illetve magánvállalkozókat fog érinteni.

Szeretném felhívni a tisztelt figyelmüket arra, hogy a közműcégek rendszerint nem jókedvükben vagy adótrükkök miatt alkalmaznak ilyen megoldásokat, hanem azért, mert vannak olyan időszakosan jelentkező feladatai, ellenőrzés, karbantartás és őrzés terén, amiket így lehet a legcélszerűbben elvégezni. Ilyen tipikus feladat például a közterületi fák gallyazása, hogy egy kicsit megfoghatóbbá tudjam tenni az önök számára ezt a problémát. Ha ezt nem tehetik meg, hogy ezeket a feladatokat kiszervezzék, akkor hogyan fognak az ármérséklési és a versenyképességi elvárásoknak eleget tenni? Ha önök megszavazzák ezt a változtatást, akkor egy nyilvánvaló következmény lesz az a jelenlegi adótörvények ismeretében, hogy ezek a szerződések meg fognak szűnni, így ezeket a munkákat ritkábban, alacsonyabb színvonalon, illetve esetlegesen fogják elvégezni. Láthatjuk tehát itt, hogy nemcsak az ellátásbiztonsággal lesz probléma, hanem ennek a szavazatnak komoly foglalkoztatáspolitikai hatásai is lesznek.

A másik, amire szeretném felhívni a figyelmüket, az egy nonszensz, ami a törvényben van, hogy a negyedéves leolvasást az okosmérők alkalmazása nem váltja ki. Na most, ez viszont szakmai alapokon nem állja meg a helyét, ugyanis az okosmérőket teljesen felesleges a helyszínen leolvasni, hiszen pont azért hívjuk ezeket okosmérőknek, mert továbbítják a központba a fogyasztási adatokat, és az esetleges manipulációs kísérleteket is jelentik. (Taps a függetlenek soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 166 2013.03.19. 2:04  25-347

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A Fidesztől egyáltalán nem szokatlan, hogy nem szokta meg azt, hogy számon kérik rajta azt, hogy a kormányprogramban mit ígértek, de ezt a Lehet Más a Politika meg fogja tenni, mert ebben az esetben önök a kormányra kerülés előtt teljesen mást ígértek, mint amit végül itt letettek az asztalra. Úgyhogy ne sértődjön meg ezen, hanem sokkal inkább nézzen önmaga szemébe és a választói szemébe, és hasonlítsa össze, hogy amit anno megígértek, az köszönő viszonyban van-e azzal, amit most letettek az asztalra.

De hogy visszacsatlakozzak itt arra a kérdésre, hogy a jövedelmek és az energiaárak Magyarországon milyen viszonyban vannak egymással, akkor én szeretném elmondani önöknek, hogy az áram és a gáz ára, hogy ha megnézzük uniós szinten, akkor a jövedelmekhez viszonyítva Magyarországon az unióshoz képest másfélszeres áron van, és ez azért van, mert Magyarországon ennyire keveset keresnek az emberek, egyrészt; másrészt azért van, mert Magyarországon ekkora a munkanélküliség. Ez az, amivel a kormány egyáltalán nem tud mit kezdeni. Ez az önök legfontosabb választási ígérete volt, és most ide-oda kapkodnak, hogy eltereljék a figyelmet az alapvető problémáról, arról, amit megígértek, és amit egyáltalán nem tudtak teljesíteni.

Ideje lenne, hogy belássák, hogy a szénhidrogén alapú energiaforrások ára megállíthatatlanul emelkedik, folyamatosan nő. Ezzel egyfajta gazdaság tudja felvenni a versenyt, az, amely az alternatív energiaforrásokban gondolkodik, és azoknak teret ad a nemzetgazdaságban. Ezt egyébként az Unióban megtették, Németországtól Romániáig folyamatosan látjuk, hogy alternatív energiahordozókban gondolkodnak, és a lakosságot is bevonják abba, hogy a rezsijüket csökkentve bekapcsolódjanak az energia-előállításba. Magyarországon önöknek ez nemhogy a szellemi horizontjukon nem merült fel, de gyakorlatilag még üldözik is ezt a gondolkodást. Emlékszünk arra a parlamenti vitára, ahol egyedül kellett nekem ilyen érvekkel a fél Házzal vitatkoznom. Gyakorlatilag azt látjuk, hogy Magyarország itt is a sorban kullog, és ezzel ismételten lemond nemcsak a valós rezsicsökkentésről, de arról is, hogy munkahelyeket hozzon létre ebben az országban. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 214 2013.03.19. 2:02  25-347

DR. SZÉL BERNADETT (független): Engem is megdöbbent ez a hozzáállás, amit a kormánypártok részéről tapasztalunk. Én egyáltalán nem értem azt, hogy mire számítottak. Az, ahogy egy ilyen tiszavirág-életű javaslatot bedobnak a közvéleménybe és a parlamentbe, az nem elég. Az nem oldja meg azokat a problémákat, amelyek ebben az országban az energiával kapcsolatban már évtizedek óta jelen vannak.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az LMP többször elmondta, hogy az egy kulcskérdés, hogy a profit-visszaforgatási ráta ebben az országban miért csak 20 százalék, ha energiaszolgáltató cégekről van szó, holott ez más országokban akár 40 százalék is lehet. Itt nyilván strukturális problémák vannak, amiket sem önök nem kezeltek, sem az önök elődei nem kezeltek, és ezzel ideje lenne végre szembenézni. Attól, hogy egy ilyen tiszavirág-életű javaslatot bedobnak, és azt várják, hogy mindenki tapsoljon hozzá, attól ezek a kérdések nem fognak megoldódni, és egy általános vita pontosan arra való, hogy végre beszéljünk azokról a problémákról, amelyek itt vannak, és amelyhez a kormányok rendre nem akarnak, nem mernek, nem tudnak hozzányúlni.

A Lehet Más a Politika az önök figyelmébe ajánlott egy olyan javaslatot, amit az elmúlt 40 évben minimum 30 országban alkalmaztak több vagy kevesebb, különböző mértékben, és ez pontosan azzal a profittal variál, annak a profitnak a megadóztatásával, amelyet a szerint differenciál, hogy itthon befektetjük, ne adj' isten energiahatékonysági beruházásokra, vagy kivisszük az országból. Ez teljesen más elbírálás alá kell hogy essen.

A másik, amit már régóta mondunk, az a zöldberuházási alap, ami közvetlenül tudna segíteni azoknak a családoknak, amelyek rászánják magukat arra, hogy leszigetelik a házukat, és kicserélik a nyílászáróikat, és ezzel nem az utcát fűtik, hanem akkor végre a meleg bennmaradna - meg a hideg is - a házban, ugye, ha nyárról van szó, akkor a klíma, ha télről, akkor pedig a fűtés. Ráadásul ott vannak a szegények, a nélkülöző családok, amelyekről folyamatosan, immár négy vagy öt órája beszélünk itt a parlamentben, akiken ez a 10 százalékos csökkentés nem fog segíteni. Bizonyára látják önök is azokat a visszajelzéseket, amelyek rendre érkeznek a nélkülöző családokról, őrajtuk ez a 10 százalék, kérem, nem fog segíteni!Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 234 2013.03.19. 1:34  25-347

DR. SZÉL BERNADETT (független): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Azért ott még nem tartunk, hogy a Fidesz engem iskolázzon szociális igazságosságból, mert amit önök itt az elmúlt három évben letettek az asztalra ezzel kapcsolatban, az sokkal inkább kritizálható, mint bármi más, amit én az elmúlt időszakban elmondtam itt a teremben.

Tisztelt Ékes Képviselőtársam! Egyrészt szeretném a figyelmébe ajánlani a zöldberuházási alapunkat, amit már nem egy kiadványban jelentettünk meg. Mi 200 milliárd forintot tennénk egy olyan alapba, amelyből közvetlenül segítséget tudnánk nyújtani nemcsak intézményeknek, hanem családoknak is ahhoz, hogy ezeket a munkákat elvégezzék, de mi befognánk az energiaszolgáltató cégeket is a munkába. Külföldön is létezik az a gyakorlat, amelyben a cégek felmérik azt, hogy milyen állapotban van egy ház, javaslatot tesznek arra, hogy milyen szigetelési és korszerűsítési munkák elvégzésére van szükség, és utána ezeket a javításokat elvégzik. Ezt követően a család egy ideig ugyanannyi rezsit fizet, mint korábban, de mivel jobb minőségű a ház, jobb a hatékonysága, az ő rezsije csökkenni fog. Ezt a különbözetet visszaadja a szolgáltató cégnek, és miután lerótta ezt a javítási számlát, utána végig, hosszú ideig alacsony rezsit fog fizetni, mindezt úgy, hogy közben nem teszi tönkre a nemzetgazdaságot.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az LMP aktivitására azért ne mondjon ilyen szavakat! Csak tegnap "letartózkodták", illetve leszavazták kettő törvényjavaslatunkat, tárgysorozatba sem vették: az egyik a csecsemőkről, a másik pedig a kis- és középvállalkozásokról szólt.

Köszönöm. (Taps a függetlenek padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 125 2013.03.26. 1:52  44-181

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársak! Alapvetően egyetértek azzal a vonallal, amit Vágó Gábor és Józsa képviselőtársam felvázolt, abban az értelemben, hogy nagyon fontos lenne végre az előremutató javaslatokról beszélni, illetve arról, hogy konkrétan ezt a törvényt hogyan lehet jobbá tenni.

Az előbbihez csatlakozva: az LMP régóta mondja, hogy egy olyan otthonteremtési programra van szükség, amely a közösségi bérlakások rendszerének a megteremtését hozza létre Magyarországon. Ezzel nemcsak az ingatlanpiacot tudnánk felélénkíteni, hanem az építőipart is, ami kulcsfontosságú ebben a helyzetben, ebben az országban.

Hosszú távon - többször mondtuk már - nem fog működni az a rendszer, ami az egyéni tulajdonra összpontosít, sokkal inkább a mindenki számára lakhatást nyújtó bérlakásrendszer az előrelépés. Ráadásul felhívom a figyelmünket arra, hogy itt Magyarország jelentős elmaradásban van, hiszen A Város Mindenkié csoport adatai szerint 3 százalék körüli az önkormányzati bérlakások aránya ebben az országban, szemben az uniós átlaggal, ami 30-35 százalék, és ráadásul sajnos annak a 3 százaléknak is a 6 százaléka üresen áll.

A másik, amire fel szeretném hívni a figyelmet, az az, hogy azzal is jelentős eredményt lehetne elérni, ha a rászorulókat a bankok hatékonyabban tájékoztatnák, méghozzá a Nemzeti Eszközkezelő nyújtotta lehetőségekről is, főleg azokra az adósokra gondolok, akiknek a bankok negyedévente kényszerértékesítési kvótájuk keretében kényszerértékesítik a lakásukat. Az LMP korábbi javaslata is az volt, hogy a bankok minden potenciális érintettet tájékoztassanak a NET-ről. A cél az, hogy az adós és a NET közvetlen kapcsolata révén tisztázódhasson az, hogy az adós jogosult-e a NET-re vagy sem.

Úgy gondoljuk, hogy a rászorultak különösen tájékozatlanok ezekben a kérdésekben, és közös felelősségünk az, hogy biztosítani kell azt, hogy mindenki egyenlően tájékoztatva legyen a lehetőségekről. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 141 2013.03.26. 1:30  44-181

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót. Ékes képviselőtársam által elmondottakra kell röviden reagálnom, mert olybá tüntette fel a Lehet Más a Politikát, mintha itt folyamatosan évek óta nem azon fáradoznánk, hogy ez a helyzet, ami most kialakult, ne alakulhasson ki.

Régóta kritizáltuk, hogy önök túl szűkre szabták a feltételeket. Most azt látjuk ebben a javaslatban, hogy most végre kibővítik. Ahogyan utánanéztem, a helyettes államtitkár a bizottsági ülésen úgy fogalmazott, hogy fokozatosan előrelépve lehet az ideális működést megvalósítani. Ez számomra azt jelenti, hogy a kormány kvázi előre tudhatta, hogy egy ilyen helyzet fog kialakulni. Magyarul a kormány mások kárán tanult. Ez nagyon szomorú, mert sok mindent láthattak volna előre, mi is láttunk sok mindent, ahogy zajlik.

Szeretnék Ékes képviselőtársam szavaira reagálni. Mi 2011 nyarán egy határozati javaslatot nyújtottunk be kifejezetten a devizaadósok érdekében. Azóta ebből számos elem előkerült itt a napirenden. Tehát jól látszik, hogy helytállóak voltak a javaslataink, és elkezdték azokat megvalósítani. Itt volt 2011 ősze, saját törvénymódosítási javaslatunk volt a nemzeti ingatlanalap létrehozásáról, 2012. év végén pedig a cserbenhagyottak érdekében nyújtottunk be egy törvénymódosítási javaslatot, ezzel 7000 embert tudtunk volna ettől a helyzettől megmenteni.

Tehát van annak előélete, hogy idáig eljutottunk. Az előző hozzászólásomban pedig egy nagyon konkrét javaslatot is mondtam arra vonatkozóan, hogy a bankok a tájékoztatással - magával a tájékoztatással - hogyan tudnának embereken segíteni. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 202 2013.03.26. 8:38  181-222

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Lehet Más a Politika nagyon szomorúnak tartja, hogy ebből a jelentésből alapvetően az derül ki, hogy az államnak nincs kapacitása arra, hogy privatizációs szerződésekben foglalt környezeti és természetvédelmi előírások teljesítését egyáltalán nyomon kövesse, az adatokat gyűjtse és ezeket ellenőrizze. Sajnálatos ez egy olyan országban, amelyben a zöldügyeknek nincs egy önálló tárcája, és az zöldhatóságok a folyamatos kormányzati megszorítások nyomán gyakorlatilag működésképtelenek.

Azt látjuk, a jelentés egyértelműen azt is bizonyítja, hogy a privatizáció végrehajtása során a környezetvédelem mint olyan egy huszadrangú szempontnak sem számított. Talán abból is adódhatott, hogy az állam ebben az adatgyűjtési és elemzési problémával nem is tudott megbirkózni a saját hatáskörében. Mi is detektáltuk, hogy 110 millió forintért négy külső ügyvédi irodát bízott meg a privatizációs ügyletek feltételeinek ellenőrzésével, és ennek a vizsgálatnak az eredményét eredetileg tavaly, 2012. június 15-ig kellett volna az Országgyűlés elé terjeszteni. Ez értelemszerűen elmaradt.

Számunkra az, hogy ez a jelentés mostanra készült el, alapvetően két dolgot tud jelezni. Az egyik az, hogy valójában ezeket az adatokat úgy kellett összevadászni, és ebben a minden korábbinál szétziláltabb hatósági rendszerben ezen nem is nagyon csodálkozunk. A másik az, hogy a tekintélyes díjazásért felbérelt kormány közeli magánvállalkozások alapvetően nem tudtak megbirkózni ezzel a feladattal, pedig a feladat jelentős részét már korábbi parlamenti vizsgálóbizottságok elvégezték, ilyen például a MAL, a cukoripar vagy a Malév ügyeiben vizsgálódók. Úgyhogy azért ez egy elég kétséges teljesítmény az ügyvédi irodák részéről.

A következő kritikám arra szorítkozik, hogy alapvetően semmiféle újdonságot sem sikerült ebben a jelentésben feltárni a korábbi vizsgálóbizottsági jelentésekhez képest, sőt a hasonló célú, utólagos privatizáció-ellenőrzések tapasztalataihoz képest sem. A jelentés legfontosabb konklúzióját lehetett előre látni, méghozzá azt, hogy az ellenőrzés gyakorlatilag nem történt meg. Na most, a jelentés alapvetően úgy fogalmaz, hogy a privatizációs szerződésekben vállalt vevői kötelezettségek teljesítésének ellenőrzése körében átadott iratok szinte kizárólag a vevőktől, illetve a vevők befolyása alatt álló társaságtól kapott tájékoztatásra hivatkoznak. Itt még, ugye, folytatódik a jelentés.

Számunkra ebből két következtetés vonható le. Egyrészt ez azt jelzi, hogy az állam a magas fizetésű állásokban dolgozó privatizációs apparátusa, amelybe korábban Matolcsy György és Martonyi János is beletartozott korábbi pozícióikban, vétkes hanyagsággal bánt a rábízott vagyonnal. Másrészt pedig megmagyarázhatatlan számunkra, hogy a vizsgálók a kérdéseiket miért nem a zöldhatóság illetékesének tették fel. Pontosabban, erre egy magyarázat mindenképpen létezik, méghozzá az, hogy a folyamatos pénzügyi, személyi és hatásköri megszorításokkal sújtott környezet- és természetvédelmi hatóságok sem a privatizáció idején, sem azóta nem voltak egyszerűen olyan állapotban, hogy érdemben foglalkozhattak volna a környezet- és természetvédelmi vállalások betartásának ellenőrzésével.

A harmadik kritikánk pedig arra utal, hogy egyszerűen nem találunk magyarázatot arra, hogy bár a privatizáció során néhány magáncég országos jelentőségű természeti kincsekkel gazdagodott, a privatizációs apparátus ezekben az esetekben sem járt el nagyobb körültekintéssel.

(16.50)

Tulajdonképpen ezekben az esetekben máig nem tudjuk azt, hogy az érintettek hogyan is bántak el a rájuk bízott zöldvagyonnal. Én is kiemelem az egész Fertő tavi medence nádállományát tulajdonló Fertő-tavi Nádgazdaságot; ebben a nádgazdaságban, amit alig 35 millióért adtak el, miközben ennek az összegnek a többszörösét kapja meg a tulajdonos a birtokába jutott nádas után uniós területalapú támogatásként. Ebben a körben, amelyről beszélünk, és amelybe ez a nádgazdaság is beletartozik, az állami vagyon elkótyavetyélését is szóvá tehették volna az elemzők, de sajnálatos módon ezt nem tették. Ez hogy fordulhat elő?

A negyedik kritikánk arra vonatkozik, hogy a vizsgálatból az derül ki összességében, hogy a privatizációs szerződésekben vállalt környezet- és természetvédelmi kötelezettségek teljesítése zömmel egyszerűen elmaradt. A szerződésekben foglaltak legfeljebb olyan beavatkozásokat eredményeztek, amelyek forrása vagy a vételár, vagy a vételár egy része, esetleg uniós támogatás, de az, hogy a friss magántőkét érdemben környezeti rehabilitációra fordították volna, azt nem látjuk. Ha történt is esetleg környezeti kármentesítés, vagy helyreállítás - de mondom, ezt mi nem látjuk -, annak ellenőrzése, a ráfordítások hasznosulásának monitoringja egyszerűen nem történt meg. Jó példa egyébként erre a MAL Zrt. esete, ahol a zöldhatóságok kizárólag a számlák bekérésére szorítkoztak, ennyi volt a tevékenység ezzel kapcsolatban. Ahol pedig valamilyen véletlen folyamán ugyan kiderült az, hogy a vállalások teljesítése elmaradt, ott sem követte semmi érdemi szankcionálás vagy más hatósági kikényszerítő eszköz alkalmazása ezt az esetet.

Ugyanakkor számunkra a vizsgálati jelentés legfájóbb hiányossága az, hogy semmiféle olyan jövőbe mutató megállapítást, ajánlást nem tartalmaz, amelyet tapasztalatként hasznosítani lehetne. Nem foglalkoznak például a hatósági intézményrendszer megerősítésének kérdésével, holott nyilvánvaló, hogy ez mekkora probléma ebben az esetben is.

A környezeti szempontból kiemelt kockázatú tevékenységek esetében pedig a biztosítékadás és a kötelező felelősségbiztosítás bevezetése lenne célszerű; egyébként az első Orbán-kormány erre tett is egy ígéretet, most itt vannak újra, de ezzel kapcsolatban sem látunk semmiféle fejlődést. Azt látjuk, hogy ezek az észrevételek, ha történnek is, a kormányzat jogalkotó munkájába egyszerűen nem tudnak beépülni. Jó példa erre egyébként az új polgári törvénykönyv, ezek a környezeti garanciális eszközök ebből is kimaradtak, pedig mi magunk, a Lehet Más a Politika is módosítót nyújtott be arra vonatkozóan, hogy a veszélyes üzemi tevékenységre jellemző módon bánjanak ilyen esetben is a cégekkel, vagyis ne fordulhasson elő az, hogy úgy marad ott egy adott terület összeszennyezve, hogy utána az államnak kell kifizetnie azt az összeget, ami igazából egy privatizált cég tevékenységével kapcsolatban történt; természetesen ezt a módosítót nem támogatták.

Azt is látjuk, hogy a jelentés összeállítói nagyon kevés figyelmet szenteltek az 1998-2002 közötti privatizációs ügyletekre. A néhány kivétel ugyanakkor azt bizonyítja, hogy az állam hivatalnokai és hatóságai az első Orbán-kormány időszakában sem fordítottak nagyobb gondot a környezet- és természetvédelmi követelmények teljesíttetésére a privatizáció során, mint elődeik a baloldali kormányok alatt. Van jó pár tanulságos példa, de érdemes megemlíteni a tiszavasvári Alkaloida magánosításának esetét. Ez egy olyan aktus volt, amelyben a privatizációs folyamatnak csak az utolsó fázisa zajlott az Orbán-kormány felügyelete alatt, ám éppen az utolsó 25 százalékos részvénycsomag megvásárlása után, 2000 novemberében történt, hogy az adásvételi szerződésben az ÁPV lemondott a vevővel, illetve a társasággal szembeni igényeinek érvényesítéséről. Pedig ez mit jelent? Ez azt jelenti, hogy ezzel együtt a környezet- és természetvédelmi elvárások érvényesítéséről is lemondott; ez bizony az első Orbán-kormány idején volt.

A hetedik és egyben utolsó kritikánk arra vonatkozik, hogy a "Javaslatok" címet viselő fejezetben igazából egyetlen garanciális jellegű ajánlást találtunk, ami a vevői kötelezettségek teljesítésére vonatkozik. Tehát azt látjuk, hogy ez a feltételrendszer, amelyet megneveztek, tulajdonképpen teljesen hatástalan, mert ha belegondolnak a tiszai ciánszennyezés esetébe, ott sem az anyavállalaton, sem a tulajdonosokon nem sikerült behajtani a kárelhárítás költségét. Tehát van itt egy garanciális jellegű ajánlás, de teljesen és bizonyítottan hatástalan.

A Lehet Más a Politika úgy gondolja, hogy a valódi megoldás nyilvánvalóan a kötelező felelősségbiztosítás és a biztosítékadás lenne, amik egyébként a privatizációs szerződésekben ugyanúgy kiköthetőek lennének, mint például a működési engedélyek kiadásánál. Ráadásul speciálisan ha privatizációs ügyletekről van szó, akkor egyfajta környezetvédelmi zálogjogot is működőképesnek tartanánk. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a szerződésekben rögzíteni kellene, hogy egy meghatározó tulajdoni hányad csak akkor száll át a vevőre, amikor az állami zöldhatóság már igazolta, hogy a vevő már eleget tett a szerződésben szereplő környezet-, illetve természetvédelmi vállalásainak. Ez, tisztelt képviselőtársaim, valódi haladás lenne.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 195 2013.04.08. 3:00  194-198

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Lehet Más a Politika ugyancsak furcsállja, hogy miután a bizottságok sorra leszavazták Patay Vilmos javaslatát, és maga a tárca is nemmel szavazott, utána szinte kottára ugyanazt a javaslatot nyújtják be zárószavazás előtt, arra lehetőséget sem adva a parlamentnek, hogy érdemben is vitatkozzon róla.

Egyébként maga a javaslat is furcsa, de természetesen mi az egész törvényre a zárószavazásban nemmel fogunk szavazni, ugyanis ez már megint egy olyan törvény, amit alaposan nem gondoltak önök végig, láthatóan nem tudják felmérni, hogy milyen jövőt szánnak azoknak a családoknak, akiket ezzel a javaslattal önök ismét mélybe taszítanak. Arról van szó, hogy e törvényben van egy olyan kitétel, amely szerint a közmunkásokat, amennyiben nem minősítik rendezettnek a lakókörnyezetüket, vagy iskolakerüléssel kapcsolatos szabálysértést állapítanak meg náluk, három hónapra kirakják a közfoglalkoztatásból.

Tisztelt képviselőtársaim, ez most már a sokadik szankció, amellyel a Fidesz a szegény embereket ebben az országban sújtja. A Fidesz társadalompolitikájával kapcsolatban már megszoktuk, hogy egyáltalán nem képesek az okokat kezelni, ehelyett inkább a következményekért büntetik az embereket. Tisztelt képviselőtársaim, ha valaki ezt a törvényt megszavazza, legyen tudatában annak, hogy az a közfoglalkoztatott ember, aki három hónapra kikerül a közmunkából, cirka egy évig jó eséllyel semmiféle jövedelemre nem fog tudni szert tenni, mert ennyi együttműködés szükséges ahhoz, hogy egyáltalán segélyt kaphasson.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben az országban jelenleg 400 ezer gyermek él szegénységben. Ezeknek a gyermekeknek egy jelentős része közfoglalkoztatott családokban él. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Mi lesz ezekkel a gyermekekkel, tisztelt képviselőtársaim? Tudják önök? Tudják önök ezek után, hogy ezt megszavazzák?

Nekem nagyon régóta nagyon rossz előérzetem van, ha a Pintér Sándor-féle szociálpolitikát nézem. Amikor a Belügyminisztériumban látogatást tettem, elég vastag paksamétát kaptam, amelyben szerepelt egy nem nyilvános kormány-előterjesztés is. Ez megvilágította számomra azt, hogy honnan merítenek önök szellemi muníciót ahhoz, hogy ezt a programot gründolják. Ebben a nem nyilvános kormány-előterjesztésben szerepel az Országos Nép- és Családvédelmi Alap, amire - amint utána megnéztem - maga Pintér Sándor is hivatkozott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudják, hogy önök merre mennek? Tudják azt, hogy maga Gömbös Gyula volt, aki '32-ben a nemzeti munkatervet megírta, és ez az önök ősforrása, és önök ezt vállalják? Önök pontosan ezzel a névvel illették az első átfogó programot, amit a közfoglalkoztatás során mondtak. Utána pedig a Horthy kormányzósága alatt kidolgozott ONCSA alapján kezdték el a közfoglalkoztatott emberek megregulázását. Szeretném önöknek elmondani, hogy ez egy nagyon megterhelő szellemi múlt e program számára. Biztosak abban, hogy ebbe az irányba akarnak menni, tisztelt képviselőtársaim? (Taps a függetlenek padsoraiból. - Közbekiáltás a Fidesz padsoraiból: Vastaps!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
267 54 2013.04.09. 12:46  35-83

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Lehet Más a Politika nevében (Babák Mihály közbeszól.) a legmélyebb kritikámat tudom megfogalmazni ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Mi alapvetően a vízre mint egy olyan erőforrásra tekintünk, amely több száz évig kell hogy szolgáljon minket ebben az országban, mi azt szeretnénk, hogy a gyermekeink is élvezzék ezt a termálvizet, mi azt szeretnénk, hogy ez az ország képes legyen megőrizni a természeti erőforrásait, és nem pedig rövid távú lobbiérdekeknek vagy én nem tudom, milyen hátsó szándékoknak köszönhetően feláldozni azt nagyjából a semmiért. Tisztelt képviselőtársaim, mi ennek a szellemében vizsgáltuk meg ezt a törvényjavaslatot, és azt megígérhetem önöknek, hogy szakmai érveket fogok mondani a felszólalásomban, mint Farkas Sándor fideszes képviselőtársam, aki azzal kezdte a törvény népszerűsítését, hogy elmondta, hány éves korában látott először termálvizet.

A szokásos fideszes kapkodásra jellemző az, hogy folyamatosan egymásnak ellentmondó jogszabályok kerülhetnek ki az ülésterembe, és elképesztőnek tartom, hogy 2012-ben a kormánytöbbség elfogadta azt a szabályozást, amely éppen ellentétes ezzel a módosító javaslattal, amit önök itt letettek az asztalra. A hatályos szövegben ugyanis az szerepel, hogy annak kell engedélyt kérni, aki ki akar bújni a visszasajtolási kötelezettség alól, most pedig valami történt, nem tudjuk, micsoda, de ennek az ellenkezőjét tették le az asztalra. (Babák Mihály közbeszól.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Vajon mi történt tavaly óta, ami ennyire megfordította az önök gondolkodásmódját? Az indoklásból nem derül ki, hogy önök egyszerűen meggondolatlanok, tavaly nem gondolták végig, vagy épp ellenkezőleg, helyesnek tartják az akkori megközelítést, esetleg valamilyen lobbiérdekek megtalálták önöket, és szokás szerint engedtek a kísértésnek. Azt viszont eddig is tudtuk, hogy a kormány nem vizsgálta meg, és nem szabályozta le a mai napig sem a termálvizek visszasajtolásának a kérdését.

Én is idézni tudom azt a mondatot - én nem tudok elmenni szó nélkül amellett, amit az előbb képviselőtársam is idézett -, ez a badarság így szól: "A kizárólag energiahasznosítás céljából kitermelt termálvíz visszatáplálására kérelemre a vízügyi hatósági feladatokat ellátó szerv ad engedélyt." Na most ez elképesztő! Önök is nagyon jól tudják, hogy azok, akik kitermelik a termálvizet, ha nem kötelező, akkor nem fognak ilyen kérelmet benyújtani a hivatalhoz. Önök ezzel a módosítással gyakorlatilag nem egy kiskaput teremtenek, hanem egy nagykaput, amely alatt mindenki kényelmesen át tud sétálni. Borítékolható, hogy amennyiben nem lesz leszabályozva ez a kérdés, akkor visszaélések lesznek, ezt mindenki tudja, aki Magyarországon él. A visszasajtolás elmaradása esetén pedig joggal merül fel a fenntarthatóság kérdése, és a Lehet Más a Politika mint zöldpárt azért van a parlamentben, hogy ilyenre felhívja az önök figyelmét, hiszen senki nem gondolhatja azt komolyan, hogy a felszín alatti vizek korlátlanok, és nem csappannak meg akkor, hogyha kiveszünk bármennyit, és nem követi azt a mennyiség visszajuttatása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük meg, hogy mit mond a szakma erről! Önök is biztos tudják, hogy komoly szakmai szervezetek, egyetemi tanszékek egy petíciót indítottak azért, hogy az itt ülő képviselők, a jelenlegi Magyar Országgyűlés tagjai ne szavazzák meg ezt a törvényjavaslatot. A geotermikus és hidrogeológus szakértőket tömörítő szakmai szervezetekről van szó. Azért, hogy ne hivatkozhassanak arra, hogy valamiféle politikai támadásnak teszem én ki önöket, felolvasom, hogy a Magyar Hidrológiai Társaság, a Nemzetközi Hidrogeológiai Szövetség magyarországi tagozata, a Magyar Termálenergia Társaság, a Dél-alföldi Termálenergetikai Klaszter, a Geotermikus Koordinációs és Innovációs Alapítvány, az Eötvös Loránd Tudományegyetem általános és alkalmazott földtani tanszéke (Babák Mihály közbeszól.), a Miskolci Egyetem Környezetgazdálkodási Intézete, a Szegedi Tudományegyetem ásványtani, geokémiai és kőzettani tanszéke és a Debreceni Egyetem ásvány- és földtani tanszéke véleménye szögesen más, gyökeresen eltér attól, ami ebben a törvényjavaslatban szerepel. Én most fel szeretném olvasni önöknek ezt a levelet, hogy biztosak legyenek abban, hogy mielőtt tovább folytatják ezt a vitát, maradéktalanul ismerik azt, hogy ennek az országnak a véleményformáló szakmai közössége mit gondol erről a kérdésről.

Így szól a levél: a törvényjavaslat "elfogadása akadályozná az egészségturizmus hosszú távú stratégiai céljainak megvalósulását, a geotermikusenergia-hasznosítás fejlesztését, gátolná a Vidékfejlesztési Minisztérium által társadalmi véleményezésre bocsátott nemzeti vízstratégia céljának megvalósulását". A nemzeti vízstratégia 61. oldaláról vett idézet pedig így szól: "A fenntartható erőforrás-gazdálkodással összhangban az új kapacitások kialakítása során különös figyelmet kell fordítani a geotermikus energiát hordozó felszín alatti vízkészleteink egyensúlyi állapotának megőrzésére, amely alapvetően a csak hőhasznosítást követően a visszasajtolást teszi szükségessé."

"Véleményünket - folytatják így a szakmai szervezetek - hosszú távú üzemi tapasztalatokra, az azokon végzett kutatás-fejlesztési eredményekre, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Földtani Tudományos Bizottság hidrogeológiai tudományos albizottsága összefoglaló anyagára alapozzuk. Ez tartalmazza a hévíz-visszasajtolás kérdéseiben 2012. november 28-án megtartott ülés következtetéseit, és tükrözi a szakértők véleményét az alábbiak szerint. Egyetértünk a visszasajtolást előíró jogszabály módosításának szükségességével, de nem a T/10516. számú javaslatban leírtak szerint. A kizárólag energetikai célra használt termálvíz esetében jogi lehetőséget kellene biztosítani a visszasajtolási kötelezettség feloldására, de csakis egyedi elbírálás, előzetes hatósági mérlegelés alapján."

A levél így folytatódik: "A mérlegelés alapja a termálvízkészletek egyensúlyának megóvása, az elfolyó használt termálvizek elhelyezésével kapcsolatban a felszíni vizeket terhelő problémák megoldása lehetne, a kitermelés hatásait követő monitorozással. Termálvízkészleteink végesek, a gyógyvíztengeren úszó ország félrevezető, a médiában gyakran megjelenő képének elfogadása sok kockázatot rejt. Ez a szemlélet sajnos a törvényjavaslat szellemiségéből is visszaköszön - írják a szakmai szervezetek. - A termálvizeket tároló felszín alatti térrész sokkal inkább hasonlítható egy vízzel telt léggömbhöz, beláthatják, ha a léggömbből sok helyen kifelé csorgatjuk a vizet, és nem töltjük vissza, akkor az leereszt. A jelenleg előterjesztett javaslat következményei ma még be sem láthatók, aminek a termálvízre épülő fürdő- és egészségturizmus és a jelenleg már üzemelő geotermikus vízhasználatok, valamint a környezetünk látja kárát. Ezzel egész Magyarország hosszú távon csak veszíthet - mondják a szakmai szervezetek. - Minden túlzás nélkül súlyos környezeti kockázat prognosztizálható nemcsak a termálvizekre, hanem a használtvizeket befogadó felszíni vizekre is. Nyomatékosan indítványozzuk, ne szavazzanak meg olyan törvényjavaslatot, amely hasonló hatású lehet, mint amikor néhány évtizede a fokozott víztermelés miatt számos karsztforrásunk elapadt, és a Hévízi-tó is veszélybe került. Csak a víztermelés befejezése segített a folyamat megfordításában.

Tisztelettel kérjük a Magyar Országgyűlés demokratikusan választott tagjait, szakmai kérdésekben fogadják meg a szakértők, a szakmai társadalom véleményét, és ne fogadják el a T/10516. számú törvénymódosítási javaslatot. Gazdálkodjanak felelősen az ország egyik legértékesebb természeti kincsével, a termálvízzel. Készséggel állunk e munkában egy új törvényjavaslat kidolgozásában rendelkezésükre."

Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a szakmai szervezetek teljesen egyértelműen fogalmaztak e levélben, és az önök felelőssége lesz, hogyha ezt mind figyelmen kívül hagyják. A probléma csak az, hogy ez az egész ország fog szenvedni a következményei miatt, és nemcsak mi, hanem mindenki, aki utánunk következik. Ha pedig munkahelyteremtésről beszélnek, akkor én két dolgot tudok a figyelmükbe ajánlani. Egyrészt Magyarországon jelenleg két kézenfekvő lehetőség van arra, hogy munkahelyeket teremtsünk, önök jelenleg egyiket sem használják. Az egyik az energiahatékonyság növelése lenne, ehelyett kapunk önöktől 10 százalékosnak mondott rezsicsökkentést, a másik a helyi gazdaság fejlesztése lenne, hogy ne csak a külföldi tőkét próbáljuk ide behozogatni, hanem a helyi tőketermelés felélesztésével küzdjünk az emberekért, a munkahelyekért. (Babák Mihály közbeszól.) Ehhez szövetkezetek kellenek - hol késik például a szövetkezetek átfogó szabályozása? Tehát ha önök munkahelyteremtésről beszélnek, akkor miért nem azzal foglalkoznak, ami a dolguk, és miért gondolják, hogy egy ilyen ökológiai katasztrófát előrevetítő szabályozás segíteni fog ezen a helyzeten? Ez teljes nonszensz, kedves képviselőtársaim. Ráadásul helytelennek tartjuk azt is, hogy egy általános szabályozást akarnak ráhúzni az érintettekre, holott a visszasajtolást teljesen más hatékonysággal lehet megoldani az ország különböző részein.

Épp ezért én egy olyan törvénymódosítást fogok benyújtani, amely több fronton differenciál - ez a kérdés az ellenzéki pártoknál már előbb előkerült, mi is ezen az úton járunk. Mi gyakorlatilag különbséget teszünk kis-, középvállalkozások és a nagytőke között a kitermelésnél támogatási alapon, különbséget teszünk a termálvíz földrajzi elhelyezkedésének és visszasajtolásának a nehézségi foka szerint, de a bekerülési érték alapján is és az ásványianyag-tartalom alapján is. Azt gondoljuk, hogy egy ilyen átfogó szabályozást nem lehet pótolni ezzel, de mindenképpen segítünk azon, hogy ez a rendkívül rossz törvénymódosítás valamiféle jobb irányt vegyen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök is többször elmondták, hogy alapértelmezésben a geotermikus energia akkor számít megújulónak, hogyha visszasajtolásra kerül sor, a visszasajtolás egyébként a vízpazarlásnak is egy nagyon hatékony ellenszere. De a másik hasonlóan fontos kérdés - nehogy azzal vádoljanak engem, hogy a gazdasági számításokat nem veszem figyelembe -, hogy a kérdés az, van-e a magyarországi körülmények között fenntartható módja a visszasajtolásnak. Ismereteink szerint van, az első gazdaságosan fenntartható termálvíz-visszasajtoló kutat ugyanis 1998-ban indították el, méghozzá a hódmezővásárhelyi geotermikus rendszerben. (Babák Mihály: Szűzanyám!)

(12.30)

Azóta több mint kétmillió köbméter vizet sajtoltak vissza alacsony nyomáson, kis energiabefektetéssel.

Ritkán kerül szóba, de fontos azt is elmondani, hogy a felszíni elhelyezésnek is vannak költségei, méghozzá nem is kevés. A szennyvízbírság és a különböző járulékok miatt körülbelül 50 forintba kerül köbméterenként. Ha szakmai számításokat nézünk a hódmezővásárhelyi geotermikus rendszerre, akkor 31 forintos köbméternek látjuk a visszasajtolás átlagos költségét. Maga a visszasajtoló rendszer 245 millió forintba került, amiből 200 millió a kút megfúrása. Tehát világosan látszik az, hogy létezik gazdaságos megoldás. Tehát csak merő gazdasági szempontok alapján sem szabad teljes körű felmentést adni a visszasajtolás kötelezettsége alól, ha meg mégis meg akarják tenni, akkor ugyan ne hivatkozzanak már gazdasági érvekre.

Azt kérem önöktől, hogy akkor koncentráljunk a megoldásra, mert az, amit itt letettek az asztalra, nem megoldás, hanem egy ökológiai katasztrófának az előképe. Hangsúlyozom, hogy a legtöbb esetben, és ennek a törvénynek a kapcsán is, lehetséges az, hogy a munkahely-teremtési, a gazdasági és a környezetvédelmi érdekeket összehangoljuk. Mi a módosító javaslatunkban erre tettünk kísérletet.

Lehet-e olyan szabályozást készíteni, ami fő szabályként továbbra is kötelezővé teszi a visszasajtolást - és ebben teljesen egyetértek az ellenzéki felszólalókkal -, de megenged kivételeket? Ilyen például, hogyha a víz sótartalma nem haladja meg a 2 gramm/liter értéket, vagy hogyha a bevezetés felszíni vízfolyásba vagy mesterséges kútba történik, vagy akkor, ha egy kút vízhozama 500 liter/percnél kisebb, hogy szakmai számításokat idézzek. Megoldást jelenthetne egyébként a szlovák gyakorlat átvétele is. Ott a vízhasználók termálvíz-hasznosítási adót fizetnek, és a befolyó bevételekből támogatja az állam a visszasajtolást ott, ahol ez önmagában pontosan a geológiai adottságok miatt nem kifizetődő. Tehát van nemzetközi példa is egy ennél jobb megoldásra, mint amit itt erőltetnek.

Mindent összevetve tehát azt kérjük a kormánytól, hogy álljon el ettől a tervétől, mondjon le erről a teljesen hibás irányról, fogadja el az LMP által javasolt differenciált irányt, és tényleg ne érveljenek azzal, legyenek kedvesek, hogy a felszín alatti vízkészletek korlátlanok és nem omlanak össze (Babák Mihály közbeszól.), hogyha nem követi a tényleges mennyiség visszajuttatása. Ez a törvény jelenleg, mondom, nem kiskapukat nyit, hanem nagykapukat, ami alatt bárki bejuthat, és ezzel Magyarország számára a következő évtizedeket nagyon jelentősen megnehezíti. (Babák Mihály közbeszól.)

Vigyázzunk a vízkincsünkre, ne engedjünk kapzsi lobbiérdekeknek, és kérem önöket, ne fosszák meg ezt a természeti kincsekben gazdag országot nemes értékeitől. Hallgassák meg a szakmai szervezetek véleményét, felolvastam előbb a levelet, ne gondolják ezt politikai támadásnak, és gondolják végig ennek a módosító javaslatnak az elfogadását, amit beterjesztek. (Babák Mihály: Jaj!)

Köszönöm. (Babák Mihály: Senki nem tapsolt, észrevette.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
267 78 2013.04.09. 1:07  35-83

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Babák Képviselőtársam! Én arra bátorítom önt, hogy olvassa el az LMP-s módosító javaslatot, vagy nézze meg a parlament honlapján a felszólalásomat, mert úgy tűnik, hogy amit elmondtam, azt önnek nem sikerült megértenie. És én szeretném hozzátenni, hogy a nevekkel való viccelődés a négyéves gyermekem óvodai csoportjában is ciki, úgyhogy kérem, ne tegye, legalábbis hogyha énrólam van szó.

A Fidesznek pedig a figyelmébe ajánlom azt, hogyha munkahelyteremtésen fáradozik, akkor van két hely, ahol rögtön elkezdheti a munkát: az egyik az energiahatékonyság növelése, ezért cserébe kapott az ország egy 10 százalékosnak mondott rezsicsökkentést, a másik pedig a helyi gazdaság fejlesztése. Úgyhogy akkor álljanak neki, és adjanak már egy átfogó módosítást a szövetkezeti törvényre. Ha mindezt megteszik, akkor valóban el fogom hinni, hogy önök itt tényleg a munkahelyekért aggódnak. Ameddig ezt nem teszik meg, és ilyen törvényeket tesznek le az asztalra, addig viszont azt fogom gondolni, hogy már nem kiskapukat, hanem nagykapukat akarnak nyitni Magyarországon, ahol bárki, boldog-boldogtalan átbújhat, és az ország természeti értékeinek a kárára, a társadalom rovására pénzt kereshet ebben az országban. (Ertsey Katalin tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 48 2013.04.16. 8:20  33-65

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A felszólalásom első részében alapvetően szakmai szempontokból fogok közelíteni ehhez a javaslathoz, utána viszont a Lehet Más a Politika is meg fogja fogalmazni a kritikáit, illetve kérdéseket fog feltenni a releváns minisztériumnak.

Ha szűkebben nézzük ezt a törvényjavaslatot, akkor azt látjuk, hogy a népmozgalmi adatgyűjtés keretében a jövőben a magyarországi bejelentett lakcímmel rendelkező anyák külföldi szüléseiről is számbavétel fog történni abban az esetben, ha a gyermeket Magyarországon is anyakönyvezik. Tehát gyakorlatilag azt látjuk, hogy a magyarországi népesség számát bizonyos feltételek között külföldön született magyar csecsemők is gyarapítanák. Ha megnézzük az indoklást, akkor abban az olvasható, hogy ezzel a módosítással Magyarország csak egy készülő uniós rendeletet követ, és itt szándékosan hangsúlyoztam azt a szót, hogy készülő. Az indoklás szó szerint úgy szól, hogy "A most készülő, demográfiára vonatkozó uniós rendelet tervezetében is szerepel a magyarországi lakcímmel rendelkezők külföldön történt szülésének és halálozásának számbavétele. A tervezet jelenleg az európai parlamenti szavazásra vár."

A javaslatot benyújtó igazságügyi miniszter és az itt felszólaló államtitkár úr szerint a módosításhoz Magyarországnak kiemelt érdeke fűződik, hiszen a népességi adat képezi hazánk uniós szavazati arányának megállapítási alapját is, tehát ezért is fontos az, hogy a lehető legszélesebb körben gyűjtsünk adatokat. Azt is tudni kell, hogy a tagállami népességi adatokat az uniós döntéshozatali folyamat során is felhasználják, ez képezi alapját a minősített többségi szavazásnak az Európai Unió Tanácsában is, és azt is látjuk, hogy a jövőben még nagyobb jelentősége lesz annak, hogy pontos adataink legyenek. Jelenleg ugyanis az EU-tanácsi minősített többséghez opcionális a népességszám, ez azt jelenti, hogy bármely tagállam kérésére vizsgálandó, hogy legalább az össz EU-népesség 62 százalékát kiteszi-e az adott többség. Jövő novembertől azonban a népességi adatok jelentősége még jobban meg fog nőni, hiszen minden esetben nézni kell, hogy az adott többség mögött áll-e az EU népességének legalább 65 százaléka. Tehát még egyszer mondom, kiemelten fontos lesz Magyarország számára, hogy pontos adatokat tudjunk szolgáltatni.

Ha megnézzük ezt az európai demográfiai statisztikákról szóló rendelettervezetet, akkor abban az szerepel, hogy a szokásos lakóhellyel rendelkező népesség fogalma állampolgárságtól függetlenül méri az adott tagállam területén huzamosabban tartózkodókat. Tehát a népességre vonatkozó adatok személyi körét az Unió szempontjából állampolgárságtól függetlenül, valóban az adott tagállam területén tartózkodók alapján határozzák meg, de a minősített többség számolása ez alól viszont kivételt jelent, a tagállami súlyt kifejezetten a saját állampolgárok alapján mérik.

A magyar állampolgár gyermeke, akár az apa, akár az anya után, a születésével a törvény erejénél fogva automatikusan magyar állampolgár lesz, azaz a magyar állampolgárság keletkezése független a születési helytől, ezt mondja ki a vérségi elv. A külföldön született gyermekek azonban csak azt követően élhetnek állampolgári jogaikkal és kötelezettségeikkel, miután a születésüket Magyarországon anyakönyvezték. A fenti adatban is csak akkor jelennek meg, ha az anyakönyvezés ténye, azaz az állampolgárság úgymond aktiválása a KSH-nál megjelenik. A miniszter azt állította, hogy az uniós rendelettervezetben szerepel a magyarországi lakcímmel rendelkezők külföldön történő szülésének és halálozásának számbavétele. Mi a rendelettervezetben ezt explicit módon nem találtuk meg, a teljes népesség fogalmába ugyanakkor valóban beletartozhatnak ezek a népmozgalmi események is.

Alapvetően a Lehet Más a Politika egyetért azzal, hogy a külföldön született, de születésénél fogva magyar állampolgár, amennyiben Magyarországon is anyakönyvezik, beleszámítson a népesség körébe. Eddig a KSH valóban csak a Magyarországon történő népmozgalmi eseményeket vette számba, és nem történt adatgyűjtés a nem Magyarországon született, de itthon is anyakönyvezett gyermekekre vonatkozóan. Ha ezentúl ezen adatok is a KSH látóterébe kerülnek, azzal teljesebb képet fogunk tudni kapni a magyar népesség számáról, így az adatgyűjtés véleményünk szerint ilyen módon nem aggályos, ezzel nem látunk problémát.

A Lehet Más a Politika egyetért azzal, hogy a lehető legpontosabb és legjobb minőségű adatokra van szükség a népességszám, illetve a népmozgalmi események vonatkozásában; fontosnak tartjuk azt is, hogy megszülessen az európai demográfiai statisztikáról szóló rendelet, ami európai szinten egységes szabályozást ad a demográfiai csoportok gyűjtésére. Ami számunkra kérdés, az sokkal inkább az, hogy miért kell ezt a szabályozást, ezt a módosítást most elfogadni, miért nem lehet megvárni azt, hogy elkészüljön a rendelet végleges formája, és azt elfogadja az Európai Parlament. Mire ez a nagy sietség, tisztelt képviselőtársaim, illetve tisztelt miniszter úr, államtitkár úr? Egyszerűen nem emlékszem olyan esetre, hogy a kormány ilyen nagy buzgalommal, még a tényleges elfogadás előtt akarta volna harmonizálni a magyar jogot az európaival. Maga a szó is, hogy harmonizálni, az is azt mutatja, hogy egy már meglévő jogszabályhoz igazítunk egy magyar jogszabályt, tehát igazából itt egy fogalmi képtelenség zajlik: harmonizálni akkor lehetne, ha már megszületett volna az európai rendelet; ez még nem történt meg.

(12.20)

Akkor igazából mi nem harmonizálni akarunk, hanem megint kapkodni. A józan ésszel szembemegy az, hogy egy még készülőben lévő rendelet egyes, közelebbről egyelőre meg nem határozott rendelkezéseit ültetjük át a magyar jogba. Itt igazából kilóg a lóláb, ez az a pont, ahol meg kell állnunk egy pillanatra, és meg kell néznünk, hogy mi lehet a kormány politikai szándéka azzal, hogy most idehozta számunkra ezt a tervezetet.

A Lehet Más a Politika igazából azt látja, hogy itt a siralmas népesedési adatokat akarja a kormány minél előbb, minden lehetséges eszközt megragadva, statisztikai eszközökkel javítani. Mivel magam is statisztikával foglalkoztam, mielőtt politizálásra adtam a fejem, különösen háklis vagyok arra, ha azt látom, hogy a politikusok visszaélnek a jó minőségű statisztikákkal. Szűkebb szakterületemben, a foglalkoztatáspolitikában ezt nagyjából heti szinten érzékelem, és igazából felháborítónak tartom, hogy a kormány most láthatóan a születésszámokkal is ugyanezt tervezi tenni. Azt látjuk - és ezek KSH-adatok -, hogy 2013 januárjában kevesebb gyermek született, mint egy évvel korábban, a születésszám hosszabb ideje negatív tendenciát mutat; volt egy rövid emelkedés, utána pedig újra csökkenőbe fordult.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ha hallja, amit éppen mondok, akkor szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy ilyen adatgyűjtéssel nem lehet elkerülni azt a tényt, hogy egyre kevesebb gyermek születik ebben az országban, és azt a tényt sem lehet elfedni, hogy egyre többen kényszerülnek elhagyni Magyarországot annak érdekében, hogy boldogulást reméljenek maguk és családjuk számára. Attól még, hogy a külföldön született gyermekek, akiket itthon anyakönyveznek, a statisztika részét képezik innentől kezdve - ha elfogadják ezt a javaslatot -, Magyarország nem lesz élhetőbb, és nem lesz egy olyan ország, ahol a gyermekvállalási kedv javulni fog. Nem, ezek az adatok nem erről fognak tanúskodni, tisztelt államtitkár úr.

Még egyszer mondom, hogy régóta bosszant az a tény, hogy a kormány minden lehetőséget megtalál arra, hogy számmisztikával foglalkozzon. A Lehet Más a Politikának az a meggyőződése, hogy ahhoz, hogy több gyermek szülessen, munka kell ebben az országban. Van két kézenfekvő terület, ahol lehetne rögtön munkahelyet teremteni: az egyik az energiahatékonyság növelése - ehelyett kaptunk önöktől egy álságos rezsicsökkentést -, illetve a helyi gazdaság fejlesztése, hogy a belső tőkeképző képességet ez az ország végre meg tudja erősíteni, és végre helyben tudjanak az emberek munkát találni. Önök ezzel sem foglalkoznak, hiszen a szövetkezeti törvény átfogó módosítása rendre késik. Folyamatosan ígérgetnek, folyamatosan húzzák az időt, de nem lépnek se energiahatékonyság terén, se a szövetkezeti törvény kapcsán.

Két nagy ígéretük volt önöknek, tisztelt államtitkár úr: az egyik a munkahelyteremtés volt, a másik pedig az, hogy családbarát módon fognak kormányozni. Ehhez képest egyre kevesebb ember tud dolgozni ebben az országban, egyre több ember hagyja el magát az országot, és egyre kevesebb gyermek születik.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azzal még, hogy ilyen törvényeket idő előtt idehoznak a Magyar Országgyűlés elé, egész egyszerűen nem fog a helyzet javulni Magyarországon, ez az ország nem lesz élhetőbb, és ettől önmagában nem lesz több gyerek ebben az országban. Kérem önöket, végre kezdjenek el a dolgukkal foglalkozni, és ne idejekorán hozzanak ide még el nem fogadott európai uniós határozatokat, hanem kezdjenek el munkahelyeket teremteni, és biztosíthatom önöket, hogy ez sokat fog segíteni abban, hogy a gyermekvállalási kedv ténylegesen megnövekedjen ebben az országban.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 62 2013.04.16. 1:33  33-65

DR. SZÉL BERNADETT (független): Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem tudom elfogadni Aradszki képviselőtársunknak azt az észrevételét, hogy kvázi irrelevánsnak minősíti a Lehet Más a Politika által megfogalmazott aggályos részeket. Egész egyszerűen itt nem egy olyan kormányról van szó, amely rendszeresen, még az európai rendelettervezetek elfogadása előtt kiáll bizonyos ügyekért. Több mint meglepő az, ami itt történik, ugyanis rendszeresen az uniós irányelveket nemhogy az elsők között nem szoktuk átvenni, de sokszor csak a fő szabálytól eltérő kivételeket használják ehhez hivatkozásként.

Tehát önök most itt nagyon előreszaladtak egy bizonyos folyamatban, felszólalásomban meg is világítottam, hogy emögött milyen vélt, általunk megalapozottnak vélt politikai szándékok húzódnak meg. De másrészt pedig világosan látszik az is, hogy kétszer fog dolgozni a parlament, mert most harmonizálunk egy még nem létező európai rendelettervezethez, és amikor az majd megszületik, akkor majd újabb kört fogunk futni annak érdekében, hogy teljes mértékben harmonizálni lehessen a magyarországi jogszabályt az európaihoz.

Egész egyszerűen az a szó, hogy harmonizálunk valamit, azt jelenti, hogy már egy létező, elfogadott rendelethez harmonizáljuk a magyar jogszabályt. Önök ezt most megfordították. Előbb csináljuk meg a magyarországi jogszabályt, mintsem az Európai Unió megcsinálta volna az uniós rendeletet. Ez mindenképpen egy szokatlan eljárás, hogy finoman fogalmazzak, és mint a felszólalásomban is elmondtam, erősen kilóg a lóláb, hogy önök itt a romló születési statisztikákat próbálják meg majd kozmetikázni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
270 261 2013.04.22. 5:31  256-264

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Lehet Más a Politika már az általános vitában is azt a célt tűzte ki, hogy a lehető leghatékonyabban vegyük figyelembe azt, hogy Magyarország vízkincse, a vízkészlet nemcsak jelen korunk, hanem a jövő generációknak is alapvető szükséglete. Ahogyan az általános vitában is elmondtam, van olyan megoldás, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, amelyben az önök által említett munkahely-teremtési vagy munkahely-megőrzési célok és a környezet értékei, érdekei nem egymással szemben állnak, hanem egymást kiegészítik, egymással harmóniában állnak.

Az általunk benyújtott módosító javaslat is egy olyan célt szolgál, hogy a lehető legdifferenciáltabban tudjunk ehhez a kérdéshez a termálvizek esetében is közelíteni. Egy nagyon hasonló szabályozást nyújtottunk be, mint amelyet azok a szakmai szervezetek is javasoltak, amelyeknek a levelét itt az általános vita folyamán felolvastam önöknek. Ennek a szabályozásnak pontosan az a lényege, hogy 2 gramm/liter sókoncentrátum alatt a mi esetünkben, ami tehát egy környezeti számításban korábban is szerepel, egy létező határértéket von be az engedélyezésbe, tehát ha ez alatt a sókoncentrátum alatt, illetve ha 500 liter/perces vízhozamú kutakról van szó, illetve ez alatt van a vízhozam, tehát kifejezetten kis vízhozamú kutakról van szó, akkor a visszasajtolástól eltekintenénk. Ez azért nagyon fontos, mert például azok a kertészetek, amelyek ilyen módon aggódnak azért, hogy a visszasajtolási kötelezettséget nem tudnák teljesíteni, így könnyítést kapnának.

Szeretném ugyanakkor megemlíteni, hogy most már Mórahalmon és Hódmezővásárhelyen is működik visszasajtolás. Itt homokkőről van szó, és ez azért is nagyon fontos, mert többen azt mondták, hogy homokkövön nem lehet hatékonyan visszasajtolást csinálni, de lehet, megbizonyosodhattam róla magam is, hogy erre van lehetőség ebben az országban.

A másik az, hogy felmerül ugyanakkor a probléma, vajon elég-e ez a differenciált megközelítés, ez vajon elég kötöttséget jelent-e, nem lehet-e esetleg így is valamilyen módon visszaélni a kutakkal, és problémát okozni mind a jelen - hiszen egyes problémák már a nagyon közeli jövőben is jelentkeznének -, mind a jövő számára. Erre az általunk benyújtott módosító javaslatban alapvetően a hatósági engedélyezés és a folyamatos monitoring hivatott garanciát adni, vagyis amennyiben vannak olyan kutak, amelyek mentesülnek a víz-visszasajtolási kötelezettség alól, de jelentkeznek olyan problémák, amelyek arra utalnak, hogy mégis belenyúltunk úgy abba a víztestbe, amelyet az már nem tud fenntartható módon javítani, akkor igenis meg kell tenni az ezzel kapcsolatos beavatkozásokat, és a monitoringfolyamat lehetőséget is adna arra, hogy ez bekövetkezzen.

Még egyszer mondom: a szakmai szervezetek által megfogalmazott javaslathoz hasonlító, magához a problémához differenciáltan közelítő javaslatot tettünk le az asztalra. Azt gondolom, az összes benyújtott módosító javaslat közül ez az, amelyik a lehető legnagyobb mértékben próbálja figyelembe venni azt, hogy itt csak akkor tudunk fenntartható gazdálkodásról beszélni, hogyha ezt a kérdést a legnagyobb gondossággal szabályozzuk. Nagyon fontosnak gondolom azt is, hogy 2015-ig eredetileg moratórium vonatkozott erre a kérdésre, nagyon fontosnak tartom, azt is támogatom, amit a szakmai szervezetek kérnek, hogy akkor visszatérünk, és legyen átfogó szabályozás erről, az megtörténhessen. Egész egyszerűen teljesen váratlanul került ez a szabályozás jelenleg az ülésteremben az országgyűlési képviselők elé, nem is számítottunk rá, hogy az ülésteremben erről a kérdésről ilyen mélységben szó lesz, hiszen önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, pontosan tavaly fogadtak el egy olyan szabályozást, amely homlokegyenest ellentétes volt azzal, amivel most idén előhozakodtak. A mai napig nem egészen értem, miért volt erre szükség, arra viszont felhívom a figyelmüket, hogy egy ilyen horderejű kérdésben a szakmai álláspontot nem figyelembe venni, nem kellő mélységben megszívlelni és társadalmi, szakmai egyeztetéseket korlátozottan vagy sehogyan sem lefolytatni megbocsáthatatlan vétek.

Arra kérem önöket, fontolják meg most legalább azt, hogy a Lehet Más a Politikának a dolog súlyához mérten árnyaltan, differenciáltan benyújtott javaslatát megfontolják, adott esetben támogassák, bár hallottam én is, hogy a bizottsági szakaszban másfajta véleményeket fogalmaztak meg, de mégis kérem önöket, hogy ezt mérlegeljék. Arra is kérem önöket, hogy ha bármilyen problémát látnak a megváltoztatandó szabályozással kapcsolatban, akkor monitorozzák a folyamatot, és vegyék észre, ha a környezetünk, a természet vészjelzéseket küld, mielőtt még túl késő lenne, és mindenképpen nyúljanak bele a szabályozásba annak érdekében, hogy a természeti kincseink, a vízkészletünk nemcsak számunkra, hanem tényleg az unokáink számára is egy valóság legyen, ne pedig egy múltbeli nosztalgikus élmény.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
271 54 2013.04.23. 14:44  31-63

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányprogramban az az ígéret szerepelt, hogy kiemelt ügyként fogják kezelni a fogyatékkal, fogyatékossággal élők helyzetét, amennyiben kormányra kerülnek. Sajnálattal látom, hogy önök ezt nem tették meg, önök hazudtak a választóiknak, és ez a törvényjavaslat, amelyik most a Ház elé került, ismét egy bizonyíték arra, hogy önök ezt egyáltalán nem gondolták komolyan.

Közelednek a választások, tehát nyilvánvalóan lesznek osztogatások még a következő időszakban, és én nagyon sajnálom, hogy egy kormánypárti képviselő is képes arra hivatkozni ebben a Házban, hogy mire van pénz és mire nincs pénz ebben az országban, ha arról van szó, hogy rászoruló emberektől, ha arról van szó például, hogy fogyatékkal élő emberekről beszélünk. Önök világosan tudják, hogy egy elhibázott adórendszert vezettek be, hogy gazdaságpolitikájuk egy csőd, hangos a média attól, hogy milyen botrányok vannak a korrupció terén az oligarcháikkal kapcsolatban. Ezek után hogyan képes bárki ebben az ülésteremben kormányoldalról arra hivatkozni, hogy nincs ebben az országban elég pénz arra, hogy csak ennyi, ilyen kevés összeggel tudják megemelni a járandóságát olyan embereknek, akiknek a mindennapi megélhetés sokszorosa egy egészségügyi problémával nem küzdő ember megélhetésének. Nagyon sajnálom, tisztelt képviselőtársaim, ezt az indoklást nem tudom elfogadni.

Nagyon sajnálom ezt a törvényjavaslatot, egy teljes módosító javaslatot, egy komplex módosító javaslatot fog a Lehet Más a Politika letenni az asztalra, amelyben azt a két elemet, amely ebből a javaslatcsomagból elfogadható, benne hagyjuk, de minden mást megpróbálunk belőle kivenni, és pontosan a fogyatékkal élő emberek érdekében. Önök is pontosan tudják, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezt a javaslatot a civilek szinte egyként támadták meg számos elemében. Nem sikkes képviselőknek arra hivatkozni, hogy ez a javaslat megállja a helyét az érintettek és a civilek körében. Nézzük tematikusan, hogy mi történt itt!

A legfontosabb üzenetem ezzel a javaslattal kapcsolatban az, hogy itt alapvető garanciák megszüntetésére készülnek. Ez egy nagyon nagy probléma, és ez egy olyan probléma, amely hosszú távon fogja a fogyatékos emberek ügyét visszavetni Magyarországon. Mondhatnám azt is, önök úgy szoktak fogalmazni, hogy az élethez igazítják a javaslatokat. Amióta képviselő vagyok, én ezt számos alkalommal hallottam, és világosan látom, ez úgy működik, hogy hiába van kétharmaduk, bizonyos dolgokat nem tudnak megváltoztatni, legfőképpen azért, mert nagyon rossz eszközökhöz nyúlnak, és amikor belátják a saját kudarcukat, akkor széttárják a karjukat, azt mondják, hogy ilyen az élet, és megszavaztatnak a kétharmaddal egy olyan szabályozást, ami folytatja a korábbi tehetetlenségi nyomaték szerint működő rendszert.

Önök három éve szajkózzák ugyanazokat a betanult paneleket az akadálymentesítés terén, beszélnek önök a közszolgáltatásokhoz való általános és egyenlő esélyű hozzáférésről, három éve hivatkoznak önök arra, hogy a civilekkel milyen gyakran egyeztetnek. Kérem, én egyeztetek a civilekkel, de akkor valamelyikünk más mozit néz, akkor azt gondolom, hogy valami itt nagyon nincsen rendben ezzel kapcsolatban. Mivel elég áldozatosan a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság rehabilitációs albizottságának elnökeként is számtalanszor van lehetőségem, és keresem is azokat a lehetőségeket, hogy civilekkel konzultáljak, én bizton állíthatom, hogy a kormányoldal nem használja föl az összes lehetőséget arra, hogy az érintettek véleményét behozza, becsatornázza a törvényhozásba.

Nézzük, hogy hol hazudtak ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán! Az EMMI korábbi államtitkára, Halász János volt az, egy interpellációra válaszolva azt nyilatkozta, hogy a kormány komolyan veszi a "semmit rólunk, nélkülünk" elv alkalmazását. Ennek jegyében kialakítottak három munkacsoportot, az államtitkári expozéban meghallgathattuk ennek a rendszerét, és a folyamat végén dr. Juhász Péter, az EMMI fogyatékosügyi főosztályának vezetője azt az ígéretet tette, hogy a javaslatok alapján összeálló tervezetet megküldik a résztvevőknek véleményezésre. Kár volt arra várni, hogy ez ténylegesen megtörténjen, nemhogy nem küldték meg, de ráadásul a szervezeteknek egyrészt nem volt módjuk véleményezni, másrészt az ő javaslataik nem köszöntek vissza abban az anyagban, amely viszont elkészült.

Szeretném, ha tudnák, kedves kormánypárti képviselőtársaim, és örülnék, ha ezt nem politikai támadásnak tudnák be, mert nem annak szánom, hogy ez az eljárás mélységes megdöbbenést váltott ki a civilekben.

(12.40)

Én itt voltam az egyik éjszakai vitán, amikor az önök egyik államtitkára nyomdafestéket és a parlament méltóságát sértő szavakkal illette a civil egyeztetésnek a folyamatát. Őszintén remélem, hogy ez nem a kormány álláspontja, bár azóta ezt az államtitkár urat nem hallottam bocsánatot kérni e kifejezésért, sőt meg is erősítette azt, hogy ő ezt miért gondolja így. Én nagyon remélem, hogy most nem erről van szó, hogy önök a civileket folyamatosan és szisztematikusan ki akarják hagyni a folyamatból.

Menjünk végig a javaslat egyes pontjain! Sok szó esett róla, és azt hiszem, ellenzéki oldalról viszonylag egységes volt annak a támogatása, hogy az ENSZ-egyezmény definíciójához hozzáigazítják a fogyatékos személy fogalmát. Ezt szeretném megerősíteni, ezzel egyetértünk. Itt arról van szó, hogy a pszichoszociális fogyatékossággal élőkre is kiterjesztik, kiegészítik a fogalmat, viszont itt is van egy probléma, és ez önmagában nem elég, végig kellett volna vezetni a törvényen. Ráadásul a CEDAW-jelentésben is felvetették, hogy szó van fogyatékossággal élő lányokról, nőkről, és szó van súlyos, halmozottan fogyatékosokról, magas támogatási szükségletű személyekről, ezek nem szerepelnek a törvényben. Ha már egyszer hozzányúlnak, akkor miért nem végeznek alaposabb munkát? - kérdezem én.

Nézzük a 2. §-t! Itt az akadálymentesítésről számos szó esett a vita korábbi részében. Önök azt mondják, hogy ez technikai, meg hogy a civilek is támogatják. Kérem szépen, a civilek azt mondták, hogy ez kimehet, mert úgyse tudják betartani, viszont emeljünk be valamit, és egy nagyon erős garanciát emeltek volna be: egy általános kötelezettséget az egyenlő hozzáférés biztosítására, ez bekerült volna a törvénybe. Ebből viszont semmi nem lett, az történt, a végső változatban jelenleg az szerepel, hogy az akadálymentesítési határidőket eltörlik, és semmilyen törvényi garancia nincs. Kíváncsian várom az itt megígért kormánypárti módosítókat, hogy hogyan fogják ezt a helyzetet némiképpen enyhíteni, mert ez így minimum botrányos, ez a lehető legrosszabb kombináció, amit a kormány ebből a helyzetből kihozhat, úgy gondolom. Gyakorlatilag nem történik itt semmi más, mint hogy a határidők eddigi rossz rendszere végül is így fennmarad, csak ezentúl szűkebb kört fog érinteni, nem lesz kikényszeríthető, nem lehet bírósághoz fordulni, és ezzel a megoldással, úgy gondolom, a lehető leghátrányosabb megoldás van jelenleg, ez szerepel a törvényben. Mondom, én is adok be módosítót, a Lehet Más a Politika is ad be módosítót, több módosító még érkezni fog. Jelzem, hogy erre itt hatalmas szükség van, mert ez homlokegyenest ellentétes mindazzal, amit csinálni kellene Magyarországon a fogyatékos emberek érdekében.

Menjünk tovább! Itt van a fogyatékossági támogatás és a vakok személyi járadéka összegének a megemelése, méghozzá az éves nyugdíjemelés mértékével. Ez egyrészt örvendetes, ezt szeretném leszögezni, mert nem tudom, most már hány éve, körülbelül három éve várunk rá, hogy ezt megtegyék, végre ezt megtették, de egy megkésett intézkedésről van szó. Ráadásul ezek az összegek, amikről beszélünk, alapvetően nem alkalmasak arra, hogy érdemben mérsékeljék a hátrányt, nagyobb emelésre lenne szükség, itt nagyon súlyos hátrányt kell ledolgozni, speciális segédeszközökről van szó, ezeknek az embereknek meg kell tudni venni olyan alapvető dolgokat, amelyek a mindennapi élethez szükségesek. Nagyon fontos lenne, hogy a kormány visszaemlékezzen arra, hogy mit ígért a kormányprogramban, és végre elkezdjen érdemben foglalkozni ezzel a kérdéssel.

Az is nagyon fontos, hogy tétlenül nézték önök kormányon, hogy 2008 óta nem emelkedik a nyugdíjminimum, és az ehhez kötött támogatások egy forinttal sem nőnek. Kérdezem: mikor várható az egyéni támogatások, ellátások emelése? Mikor emeli a kormány végre a 2008 óta befagyasztott nyugdíjminimum összegét? Ehhez ugyanis számos segély jellegű ellátás, családtámogatás kötődik. Mikor ismerik végre fel annak a szükségességét, hogy nemcsak elvenni, hanem adni is kell? Ráadásul Magyarországon egyre több olyan ember van, akinek erre hatalmas szüksége van.

Végül pedig két, szintén elfogadhatatlan módosításról szeretnék én is megemlékezni. Egy nagyon súlyos visszalépésre készülnek: az országos fogyatékosügyi program végrehajtásának a garanciáját vennék el a parlamenttől. Ha ez a kétévenkénti jelentéstételi, beszámolási kötelezettség is megszűnik, ne beszéljünk mellé, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy önök a parlament kezéből kiveszik az ellenőrzésnek a lehetőségét. Azt, hogy lehet interpellálni, eddig is tudtuk, de ahogy a képviselőtársaim az ellenzéki oldalon megemlítették, ez azért nem ugyanaz, nem ugyanarról van szó. Tehát ne csináljunk már úgy, hogy végrehajtunk egy hatalmas változást, és azt mondjuk, hogy az nem is annyira komoly! Akkor miért csinálják? Miért nem hagyják úgy, ahogy van? Miért nem jó úgy önöknek, ahogy az eddig is működött?

Ráadásul még ennél is továbbmennek, mert eltörlik az Országgyűlés azon kötelezettségét is, hogy felülvizsgálja négyévenként a programot. Ez megint nagy probléma, ugyanis nem véletlenül volt az a rendszer kialakítva, nem véletlenül kell ezt a programot négyévenként felülvizsgálni. Itt arról van szó, hogy a fogyatékosságnak folyamatosan változik a megközelítése, egyre többet tudunk erről a kérdésről, a társadalom is gondolkodik róla, egyszerűen szükséges az, hogy ne egy avítt programról beszéljünk, hanem négyévenként foglalkozzunk vele. Ennek a Háznak ez feladata, miért akarják önök elvenni tőle?

Ráadásul itt van az Országos Fogyatékosügyi Tanács kérdése. Nézzék, ez gyakorlatilag a törvényi és rendeleti szabályozás - ha ezt felszámolják, azzal a társadalmi egyeztetés jogszabályi garanciális rendszerét számolják fel. Én értem azt, hogy önök azt gondolják, és azt próbálják elmondani a Háznak, hogy ez nem úgy van, de ha megnézik a jogszabályt, abból gyakorlatilag ez derül ki. A testület megszüntetése és egy új testület összetételének a tervei, ami változik, mert a kormányoldalt kizárólag a társadalmi esélyegyenlőség előmozdításáért felelős miniszter képviselné, gyakorlatilag megszüntetné a hivatalos, érdemi, magas szintű, a fogyatékosügyet komplexitásában megközelítő egyeztetési lehetőséget a fogyatékos emberek és a tárca képviselői között. Az OFT a jövőben kormányhatározat alapján működne, és szó sem esik arról, hogy milyen szerepe van a fogyatékos embereket érintő jogszabályoknak a véleményezésében. Annyit sem ír a törvényjavaslat, még egy felhatalmazó rendelkezést sem tartalmaz, amely kimondaná azt, hogy például a kormány felhatalmazást kap, hogy megalkossa az Országos Fogyatékosügyi Tanács új szabályozásának megalkotásáról szóló határozatot. Tehát ilyen se szerepel benne, innentől kezdve semmi garancia nincs arra, hogy lesz egyáltalán egy új OFT-szabályozás, és hogy ez az intézmény egyáltalán fennmarad az érdekegyeztetésnek a rendszerében.

Bocsánat, tisztelt képviselőtársaim kormányoldalon, nagyon sokat ígértek nekünk. Én az önök ígéreteit alapvetően teljes szkepticizmussal fogadom. Ha a törvénybe beépítik a garanciát, az már valami, akkor azzal tudunk érdemben mit kezdeni, de az, hogy itt ígérgetések mennek, láttuk, hogy a kormányoldalnak az ígéretei mit érnek, nagyon sok területen láttuk. Itt egy nagyon súlyos érv van: minden, az egyeztetésbe bevont szervezet egyöntetű álláspontja az, hogy vissza kell vonni a törvényjavaslat összes olyan pontját, amelyik a jelenlegi helyzethez képest visszalépést eredményezne. A Lehet Más a Politika is ezt javasolja, a módosítót beadjuk, és arra kérjük a kormányt, hogy vonja vissza a javaslatát, azokat a pontokat, amelyek károsak és rosszak a fogyatékkal élő embereknek, és a törvényjavaslatnak a civil munkacsoportok által kidolgozott változatát terjessze be a Ház elé. Azzal tudunk érdemben dolgozni, arról történt társadalmi egyeztetés, azzal végre előre tudnánk lépni egyről a kettőre, és nem visszalépnénk, még ha önök úgy is próbálják ezt a vita során elmondani, mintha ez nem lenne visszalépés.

Itt meg szeretném említeni azt, hogy gyakorlatilag egy biztos: a Magyarország által is ratifikált ENSZ-egyezményben, valamint az egyezmény végrehajtását felügyelő ENSZ-bizottság legutóbbi országjelentésében megfogalmazottak a fogyatékosügyi törvény lényegi és átfogó módosítását teszik szükségessé. Az, amit a civilek csináltak, és ami a munkacsoportokban történt, erről szól. A javaslatok kiterjedtek olyan, a törvényben eddig nem szabályozott csoportok jogaira is, amelyeket feltétlenül meg kell említenünk ennek a törvénynek a vitájában - ilyenek a fogyatékossággal élő nők, a magas támogatási szükségletű személyek és a fogyatékos gyermekek is például. De érintettek olyan területeket is, amelyeket az elmúlt évek fejleményei kívántak meg, ilyen például az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, a támogatott döntéshozatal, a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés és a támogatott lakhatás, a segítő technológiák alkalmazása. Vagy ha hozzányúlnak ehhez a törvényhez, és harmonizálni akarnak, akkor miért nem veszik figyelembe azoknak az érintetteknek és azoknak a szakmai csoportoknak az ajánlását, akik érdemben képesek foglalkozni ezzel a kérdéssel, és meg is tették?

Önök mondták itt a vita elején, hogy nem szeretnék ezt politikai támadásoknak kitenni, hogy ne legyen túlpolitizálva ez a téma. Kérem, ez nincs túlpolitizálva, de ha önök kihagyják a civileket ebből a folyamatból, és a szakmai szervezeteknek a véleményét nem veszik figyelembe, akkor mit gondoljak arról, hogy mi az önök szándéka ezzel a törvénnyel? Azt gondolom, hogy a nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy az államok szerte a világban, Európában igyekeznek minél magasabb szintre emelni a fogyatékos emberekkel és a szervezeteikkel való együttműködést, a fogyatékos emberek jogaival átfogóan foglalkozó törvényeket pedig gyakorlatilag magához az egyezményhez igazítják. Kérdezem én, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim és tisztelt államtitkár úr: Magyarország miért nem ezen az úton jár? A Fidesz-kormány miért nem tekinti egyenlő jogú állampolgároknak a társadalmi részvétel terén valamilyen korlátozottsággal, hátránnyal, fogyatékkal élő embertársait? Miért hoznak ilyen törvényeket a Ház elé, amelynek egy-két pontja támogatható, a legtöbb része viszont súlyos visszalépést eredményez, és miért próbálják önök elhitetni velünk, az ellenzékkel vagy Magyarországgal, a magyar társadalommal azt, hogy önök jó irányba viszik a dolgokat? Nem, kérem, itt számos fenyegető pont van, önök garanciákat készülnek megvonni, önök hosszú távon tudnak a helyzetnek ártani azzal, ha ezt a törvényt ilyen formában hagyják, és módosító javaslatokkal nem segítenek a helyzeten.

(12.50)

Mi itt ellenzékből, a Lehet Más a Politika meg fogja tenni az ügy érdekében, amit tud, de azt kérem, mérlegeljék a korábbi álláspontjukat, nézzenek szembe a tényekkel, és adjanak be olyan módosító javaslatokat, amelyek végre érdemben foglalkoznak a civilekkel és a szakmai szervezetek véleményével.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 189 2013.04.29. 3:01  188-198

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden a szocialista képviselőtársaink módosító javaslatához szeretnék hozzászólni, ugyanis egy fontos változást tártak a Ház színe elé. Egyrészt fontosnak tartom elmondani azt, hogy ha a fogyasztás mennyisége alapján húzunk egy határt, az egy nagyon fontos pont, hiszen így elkerülhető az, hogy a rezsicsökkentéssel a pazarlást jutalmazzuk. Egy kicsit problémásnak látjuk azt, hogy ez egy konkrét pontra vonatkozik, és például nem veszi figyelembe azt, hogy mondjuk, ha egy háztartásban többen élnek, akkor törvényszerű az, hogy több energiát használjanak el. De mindent összevetve ez így is sokkal jobb, mint az a rezsicsökkentési javaslat, amit a kormány a Ház elé letett.

Németh Szilárd képviselőtársam alapvetően egy technikai módosítót nyújtott be. Ezt konkrétan nem szeretném taglalni. Viszont fontosnak tartom elmondani azt, hogy a Fidesz rezsicsökkentése láthatóan egy fenntarthatatlan megoldás, ideiglenes megoldás. Az is látszik, hogy ezt önök is csak rövid távra tervezik, hiszen például a víz és a hulladék esetében 2014 ősze a hatályban tartás. Na most, innentől elkezdve kérdezem önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy a választásokat követően akkor ezt nem szeretnék folytatni? Vagy mit jelent konkrétan ez a határérték? Láttunk már ilyen figurát 2006-ban, amikor az MSZP hirtelen lecsökkentette, majd aztán meg is emelte az áfát. Azt gondolom, hogy nem ez az út vezet előre, ha arról van szó, hogy ebben az országban a családoknak szeretnénk kedvezni, és korrektebb megoldásokat ajánlunk nekik. Ugyanis mindeközben világosan látjuk, hogy az MVM százmilliárdos profitokat tud magánál tartani. Gyakorlatilag ez az a pénz, amivel megrövidítjük a családokat, ez az a pénz, amellyel gyakorlatilag elvonunk a családoktól, ennyivel terhelik meg önök a családokat.

Valódi megoldást kellene keresni, tisztelt képviselőtársaim. Az egyik legkézenfekvőbb megoldás az energiatakarékos építkezés és a lakásfelújítás lenne. Ezzel nemcsak ideiglenesen és nemcsak 10 százalékot, hanem hosszú távon akár 40-50 százalékos rezsicsökkentést is el lehetne érni. Ezzel együtt az orosz gáztól való függést is csökkenteni lehetne, mert az már mégiscsak luxus, hogy importgázból fűtjük az országot Magyarországon.

Szeretném azt is külön a figyelmükbe ajánlani, hogy a víz és a hulladék esetében gondosabb és takarékosabb tervezésre van szükség. Részben az EU-s elvárások is hibásak azért, hogy erőn felül építjük a különböző szennyvíztisztítókat, sokkal takarékosabb és sokkal környezetbarátabb megoldások is léteznek. Ilyen például a hulladék esetében a megelőzés és a szelektív gyűjtés. Na most, önök amit az elmúlt három évben letettek az asztalra, az az a hulladékgazdálkodás területén, hogy központosították a rendszert, és szétosztották a haveroknak. Világosan látjuk és nyomon követjük a Közgép tevékenységét. Több kultivációs projektet nyertek mostanság. Ez nyilván nem véletlen, tisztelt képviselőtársaim.

Összességében azt látjuk, hogy a Fidesz rossz gazdaként bánik az erőforrásainkkal, felelőtlen a kormány és felelőtlen a rezsicsökkentési javaslat is. (Taps a függetlenek soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 207 2013.04.29. 4:15  198-230

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Lehet Más a Politika már az általános vita során elmondta alapvetően azokat a nézeteit, amelyeket az itteni törvényjavaslattal kapcsolatban fontosnak tart. Azt is jeleztem, hogy módosító javaslatot fogunk benyújtani, ezt meg is tettük.

Látható, hogy azt a stratégiát választottuk, hogy azt a két támogatható intézkedést, amely ebben a javaslatban szerepel, meghagytuk, de minden mást kivettünk; kivettük azért, mert a garanciák megvonását semmiképpen nem tudjuk támogatni. Az általános vita óta eltelt időben konzultáltam továbbra is civil szervezetekkel, szakmai szervezetekkel, és megerősítettek abban, hogy ez az irány, amit én képviseltem itt az ülésteremben, érdekeik szerint való.

Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy mielőtt kormányra kerültek, akkor önök is azt mondták, hogy kiemelt ügyként fogják kezelni a fogyatékkal élők helyzetének javítását, úgyhogy én is azt szeretném kérni - még nem késő -, gondolják végig, hogy biztosan ezt akarták-e, biztos, hogy az a jó irány-e, amit önök akarnak, dacára annak, hogy számos ellenzéki párt és maguk a szakmai szervezetek is ennek az ellenkezőjét állítják.

Fontosnak tartom még egyszer elmondani, hogy az akadálymentesítési határidők eltörlése - anélkül, hogy bármifajta garanciát beépítenénk arra, hogy a hozzáférés biztosítása megtörténjen - nagyon komoly hiba. Hiba ez azért, mert egyrészt itt szűkebb körre lesz ez majd érvényes, és nem lesz kikényszeríthető az, hogy végre ez megtörténjen.

Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy jó ideje húzódik ez a program Magyarországon, de nem jelenti azt, hogy ezt el lehet felejteni. Nagyon fontos lenne, hogy végre megtörténjen, mindannyian tudjuk ezt. Ha önök ezt megszavazzák, és nem veszik figyelembe a módosító javaslatokat, akkor alá fogják ásni azt, hogy Magyarországon végre az akadálymentesítés megtörténhessen mindenféle tekintetben.

Fontosnak tartom azt is, hogy az országos fogyatékosügyi programnál a kétévenkénti jelentés kötelezettsége megtörténjen itt az ülésteremben. Ha ez nincs, akkor egész egyszerűen sokkal kevesebb lehetőség van arra, hogy a tartalma meghallgatásra találjon, kivitelezhető legyen, véleményezhető legyen. Egész egyszerűen, amit önök itt említettek, hogy interpellációval és a többivel ez kezelhető lenne, az nem igaz. Ez egy nagyon fontos jogosítvány, nagyon fontos garancia éppúgy, mint az, hogy négyévente felül kell vizsgálni magát a programot. Maguk a szakmai ajánlások is azt javasolják - tehát muszáj aktualizálnunk az adott programot, muszáj, hogy ebben a körben erről beszéljünk.

Fontosnak tartom azt is megjegyezni, hogy az Országos Fogyatékosügyi Tanács törvényességi garanciáját semmiképpen nem szabadna megvonni. Egész egyszerűen az az elv, amit szocialista képviselőtársam is említett, a "semmit rólunk, nélkülünk" nagyon erős elv, és ezt erősíteni kellene ebben az országban. Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy hiába adnak önök itt kétszer ezer forint emelést, ez nem jelenti azt, hogy maga a törvény egésze megállná a helyét, és az érintettek érdekeit képviselné. Inkább az látszik, hogy ez fontos lépés, hogy a járandóság emelkedik, bár továbbra is azt gondoljuk, hogy ez nem elegendő. Az általános vitában a felszólalásomban elmondtam, hogy a fogyatékkal élő embereknek a mindennapi élet sokkal többe kerül, mint egy nem fogyatékkal élő ember számára. Fontosnak tartom azt, hogy önök ezt méltányolják, és hogy ez egész egyszerűen pénzben is konkrétan kifejezhetővé váljon.

(18.20)

Azt gondolom, hogy ha ehhez a törvényhez hozzányúlnak, akkor nagyon fontos lenne, hogy a maga teljességében tekintsenek rá erre a problémára, vegyék figyelembe azt, amit a civil szervezetek, amit a szakmai szervezetek mondanak, vegyék figyelembe azt, amit az ellenzék mond, hiszen láthatóan ez az ügy mindannyiunknak fontos. Azt gondolom, hogy ha ennyien bent vagyunk ezen a részletes vitán - és az általános vitán elhangzott számos felszólalás -, ez azt mutatja, hogy ez az ügy mindannyiunk számára fontos.

Önök most a kétharmaddal megtehetnék azt, hogy ezt jó irányba viszik. Megtehetnék azt, hogy ezeknek az embereknek, a fogyatékkal élő embereknek az életét megkönnyítik. Ne nehezítsék meg azt! Kérem önöket, vizsgálják felül az álláspontjukat, fogadják be a módosító javaslatomat, és tegyünk együtt a fogyatékkal élő emberek javára.

Köszönöm. (Taps a függetlenek padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
273 78 2013.04.30. 1:45  57-125

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP mindig érdeklődéssel hallgatja, amikor a Fidesz és az MSZP arról beszélget, hogy melyik felelős a jelen helyzetért. Mi általában úgy látjuk, hogy mindkét párt, hiszen mindkettőjüknek volt lehetősége bizonyítani az elmúlt 23 évben, ezt nem tették meg.

Viszont most egy olyan törvényt tárgyalunk, amely jelentős mértékben tudná a helyzetet javítani, mi is úgy látjuk, és jelen esetben arról sem szabad elfeledkezni, mielőtt nagyon átpolitizálnánk ezt az egész helyzetet, hogy a színesfém ára nagyon nagy mértékben függ a világpiaci áraktól is. Tehát ha 2008-ról beszélünk, akkor ott volt egy világgazdasági válság, aminek jelentős hatása volt arra, hogy a színesfémek ára csökkent, utána pedig emelkedett. Tehát ha politikáról beszélünk, akkor azért az alapvető gazdasági törvényeket ne hagyjuk figyelmen kívül.

A másik az, amit mondani szeretnék - de ahhoz az írásban előre jelzett felszólalásomban majd ki fogok erre térni bővebben -, hogy itt egy olyan kérdésről van szó, amit Magyarország a maga hatáskörében kell hogy kezeljen. Tehetünk nagyon erős, nagyon határozott erőfeszítéseket annak érdekében, hogy javuljon a helyzet, de nem tudunk anélkül előrejutni, hogy valamilyen szintű uniós harmonizálást, uniós szintű egyeztetéseket ne folytatnánk a témában. Ez úgy biztosan nem fog működni, hogy Magyarországon meghozzuk a szabályokat, de teljesen figyelmen kívül hagyjuk azt a gazdasági térséget, amelyben a színesfém-kereskedelem tulajdonképpen zajlik.

Visszatérve, a kettőpercest azért tartottam fontosnak elmondani, hogy ne menjünk bele egy olyan utcába, amelyben önök egymást felelőssé teszik olyan dolgokért, amelyeknek most a javításán kellene együtt dolgoznunk, ne azzal menjen az idő, hogy éppen ki hozott rosszabb törvényeket. Beszéljünk arról, hogy hogyan lehet ezt az emberéleteket követelő, tragikus állapotot itt ebben az országban megszüntetni! (Taps a függetlenek soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
273 90 2013.04.30. 10:57  57-125

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Lehet Más a Politika úgy látja, hogy Európa egyik legszigorúbb fémkereskedelmi törvénye volt vagy van jelenleg még mindig hatályban Magyarországon, probléma ugyanakkor, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján ez nem elég ahhoz, hogy a problémákat kezelje. Nem elég az, hogy a legfontosabb szabályozási célt, a kábellopásokat és egyéb közveszélyt okozó fémlopási cselekményeket megakadályozza ez a törvény. A kormány érzékelte a kudarcot, és emlékszünk rá, hogy először az államosítás irányába próbált elmenni, ez azonban nem is oldotta volna meg egyébként az alapproblémát, másrészt egy elég magas európai szintű tiltakozás látszott az állami térnyeréssel kapcsolatban. Most jelenleg úgy látom, hogy inkább az ésszerűsítés irányába próbál a kormány a szabályozáson változtatni. Örömmel láttam, hogy a legnagyobb ágazati szervezetek, mint a már emlegetett HOE, tehát a Hulladékhasznosítók Országos Egyesülete vagy a Fémszövetség bizonyos mértékű támogatását is kifejezte a törvényjavaslat irányában.

Elég sokat beszéltünk arról, hogy mennyiben változtatja a javaslat a mostani hatályos törvényt, összességében azt látjuk, hogy vannak jó és támogatható elemei, de sokkal több olyan elem van, ami nem elégséges vagy nem kellően hatékony. A felszólalásom következő részében ezekkel kívánok foglalkozni.

Marad az a fő szabály, hogy magánszemély szabadon adhat el fémkereskedőnek fémet, azonban ehhez a kormányrendeletben meghatározott, felismerésre alkalmas jellemzővel rendelkező anyagoknál külön előzetes hatósági engedélyt kell kérni. Nyilvánvaló, hogy itt például a kábel, szobor vagy egyéb ilyen vonalra találták ki ezt a szabályozást. Sok szó esett még arról, hogy természetes személy ingatlanán 3 köbméternél több fémet nem lehet tárolni. Alapvetően ez ötletnek nem rossz, de itt egy törvényjavaslatról van szó, sajnos ez kevés. Mert ki fogja ezt ellenőrizni, hogyan lesz ez végrehajtható konkrétan? Ugye, említették már képviselőtársaim, hogy mi a szankció, hogyha 3 köbméternél több fémet találnak valakinek az udvarában. Jelenleg semmi, tehát ez egy nagyon komoly probléma. Ugye, még ha jó is a javaslat, ha nem ellenőrizhető, nem végrehajtható, akkor semmire se lesz jó, úgyhogy ezzel mindenképpen érdemes továbbfoglalkozni.

Van itt még egy olyan vonal, amit fontos megemlíteni. Egyrészt beszélünk nagyon sokat az illegális színesfém-kereskedelemről, de ott van a lomizás mint kérdés. Ahogy megvizsgáltam ezt a törvényt, látható, hogy itt a lomtalanításra vonatkozóan is lesznek különböző módosítások. Bekerül az a szabály, hogy ilyenkor a közszolgáltató értékesíthet a fémkereskedőnek. Ebből ugyan nem következik, hogy tilos lenne lomizni, de egy végrehajthatatlan tiltást látunk, amivel igazából egy ilyen szürkezónába tolják be a lomtalanításban részt vevő embereket. Tehát körülbelül azt látom most, hogy ebből az következik, hogy jogszerűen nem lehet lomizni, cserébe önmagában a kirakott fém begyűjtése nem lesz egyértelműen törvénysértő, és ez azt az alapvető problémát, amit sokan érzékelnek egy lomtalanítás környékén, nem fogja megoldani. Hogyha erre a problémára is választ szerettek volna adni ebben a törvényjavaslatban, az biztos, hogy nem fog sikerülni.

Szeretném azért megjegyezni, hogy itt a dilemmának nemcsak egy bűnözési vagy bűnüldözési, de egy nagyon komoly szociális vetülete is van. Ebben az országban jelenleg megélhetési lehetőség híján családoknak a sora próbál minimális egzisztenciális biztonságot a fémgyűjtésből szerezni, de nyilvánvalóan semmilyen anyagi szükséglet nem adhat felmentést az emberéleteket és anyagi javakat egyaránt veszélyeztető cselekmények ellen. Ilyen például, amit már sokat emlegettünk, a vasúti biztosítóberendezések kábeleinek az elvágása vagy a fémsorompó akkumulátorának az ellopása. De nyilvánvalóan azt látni kell, hogy ezeknek a cselekedeteknek a büntetése, amit ebben a törvényben kiszabnak rá, az kevés. Tehát mi is szigorítanánk a szabályozáson. Ugye, említették a kormánypárti képviselők, hogy maximálisan egy-két milliós, kivételes esetben ötmilliós büntetésekkel lehetne számolni. Tehát álláspontunk szerint máshogy kellene ezt a tételt megközelíteni.

Nem az illegális fémfelvásárlással elérhető hasznot kellene a bírságolás alapjának tekinteni, hanem pontosan fordítva, a potenciálisan okozott kárt, például, hogyha egy vasúti balesetről van szó vagy egy híd leszakadásáról. Egyszerűen fontos az, hogy a bírságmaximum ezzel legyen arányos, mert csak akkor van valódi visszatartó ereje. Tehát önmagában ez az emelés ezt a kérdést nem fogja kezelni, sokkal inkább egy másfajta szemléletet javaslok. Nem annak kellene megszabnia az irányt, hogy mennyi haszonra lehet ezzel valakinek szert tenni, hanem pontosan ellenkezőleg: hogy mekkora kárt okoz ezzel az, aki elköveti ezt a tolvajlást, ezt a lopást, ezt a bűncselekményt.

Talán látszik abból is, amit az eddigiekben elmondtam, hogy itt egy nagyon körültekintő szabályozásra van szükség. Itt van társadalmi, szociális, létesítménybiztonsági, gazdasági és környezetvédelmi szempont is, és most utóbbi kapcsán szeretnék igazából egy kérdéssel élni a miniszter úrhoz vagy ahhoz, aki most figyeli azt, amiről beszélek, kormányoldalról, mert ha jól látom, most nincs itt a teremben. De ez egy nagyon fontos kérdés, és erről még senki nem ejtett szót. A 2. § (1) bekezdésének az 1. pontja tartalmaz egy olyan kitételt, ami azt jelzi, hogy az előterjesztők a fémkereskedelmi engedélyköteles anyagok sorából, idézem: "csak a csomagolóanyagként betöltendő funkcióját még őrző csomagolást" emelik ki kivételként. Ha én jól értelmezem, és ugye kérdés, hogy én ezt vajon jól értelmezem-e, ez nagy valószínűséggel ellehetetleníti azt a gyűjtést, ami iskolákban, óvodákban és közintézményekben zajlik. Itt konkrétan a fém italosdoboz gyűjtéséről beszélek, hiszen ezek az anyagok önmagukban nem őrzik a csomagolóanyag-funkciójukat. Itt nem egy többutas csomagolásról van szó, és az is nagyon valószínű, hogy az óvodák, iskolák és egyéb közintézmények nem a fémkereskedőkhöz fognak menni ezekkel a csomagolóanyagokkal.

Jól értem-e én ezt a dolgot? Mert ha igen, akkor ezen változtatni kell, hiszen a környezeti nevelésnek egy nagyon fontos kérdése az, hogy a szelektív hulladékgyűjtés kapcsán már iskolákban, óvodákban zajlanak az ilyen gyűjtések. Ha most ez a törvény így átmegy, és én ezt jól értelmezem, akkor emellett el lehet menni, ami nagyon fontos, nagyon nagy probléma lenne, és nyilvánvalóan azt gondolom, hogy ez nem szándékolt a kormányzat részéről, hiszen, ha a színesfémtolvajlásról van szó, akkor nem gondolom, hogy egy ilyet szeretnének benne hagyni a szövegben.

A másik, ami szintén problémás, az egy olyan rendelkezés, amely szerint nem minősül fémkereskedelmi tevékenységnek a vállalkozónak a hulladékká vált gépjárművek, motorkerékpárok megvételére, átvételére irányuló tevékenysége. Na most, ez nyilván sokak kérését teljesíti a szakmában, de megint felvet egy problémát, mert Magyarországon az autólopások egyik fő tényezője a használt autók alkatrész-utánpótlásának a biztosítása, vagyis ezeket az autókat ellopják, darabokra szedik, és utána így-úgy értékesítik. Ugye, 50 százalék körül van a szürke- és a feketebontók aránya. Én azt gondolom, hogy itt nem kevesebb, hanem erősebb hatósági kontrollra van szükség, és ebben a törvényjavaslatban nem ezt látom visszaköszönni.

Nagyon fontos az is, hogy - ugye, miniszter úr is megemlítette pár szóban - itt van munkahely-teremtési lehetőség. Én azt gondolom, hogy ebben az országban a mostani állapotban minden alkalmat meg kell arra ragadni, hogy munkahelyeket teremtsünk. A kormány ebben sajnos egyáltalán nem jeleskedik, de azért próbálok egy tippet adni, hogy itt mit lehetne tenni. Ha a fémkereskedőket érdekeltté tennénk abban vagy akár a lomtalanítást szervező közszolgáltatókat, hogy legálisan alkalmazzák a lomizó embereket, akkor már egy lépést lépnénk a fehérítés irányába, és sokkal inkább ellenőrizhető lenne ez a tevékenység, jobban kontrollálható lenne, ráadásul kikerülne ebből a most már egyre inkább a szürkezónába tolt helyzetből, és azok az emberek, akik nagyon komoly szociális, egzisztenciális problémával küszködnek, talán egy kicsit jobb helyzetbe kerülnének. És még egyszer mondom, hogy kontrollálhatóbb lenne az egész tevékenység ilyen módon.

Szeretnék még egy nagyon fontos szempontot behozni, mert azt gondolom, bár ez ellenzéki oldalról már előkerült, hogy papíron ezt az egész jelenséget, amit a színesfémtolvajlással kapcsolatban érzékelünk, ezt a tragikus helyzetet papíron nem elég megoldani, hanem kint kell lenni a terepen, és a terepen kell tenni azért, hogy ez a helyzet megváltozzon. Egyszerűen papírmunka alapján nem lehet lebuktatni például azt a hulladékfeldolgozót, aki ha lát egy lopott vasúti kábelt, akkor nem a feljelentést teszi meg, hanem azt javasolja a kuncsaftnak, hogy vágja 30 centis darabokra, mert úgy már nem ismerhető fel, hogy miből származik.

(15.20)

Azt gondoljuk, hogy jelentős forrásokat kellene biztosítani a terepmunkára. Jelenleg erre nincs elegendő kapacitás, pedig ez létfontosságú lenne egy jó törvény mellett ahhoz, hogy ez valóban végrehajtható legyen.

A másik, ami szintén nagyon fontos lenne, hogy megvalósuljon - már utaltam rá az előbbi kétperces felszólalásomban is -, hogy csak összefogással, szomszédainkkal és nemzetközi szervezetekkel uniós szinten tudjuk ezt az egész kérdést hatékonyan kezelni. Kérdezem a kormányt, hogy tett-e lépéseket ebben az irányban, gondolkodik-e ebben. Az expozéban hallottam egy fél mondatos utalást arra, hogy uniós egyeztetések kellenek, vagy hasonló megfogalmazást. Vajon arra gondolt-e a beterjesztő, hogy felismerték ezt a helyzetet, és kezdeményeznek egy uniós régiós, a szomszédokkal együttműködő szabályozást ebben a kérdésben. Ez azért is nagyon fontos, mert minden más szakismeretet nem igénylő bűncselekmény közül messze a fémlopás éri meg a legjobban, hiszen ezek a fémhulladékok külföldi kohókban kötnek ki. Több ország is ismert mint jelentős felvásárló. Egész egyszerűen akkora haszon van ennek a rendszernek a végén, hogy a bűnözői láncnak megéri ezt működtetni, a lebukás kockázatát csak uniós szintű szabályozással lehet növelni. Ezért nagyon fontos kérdésnek tartom, hogy a nemzeti szabályozáson túlmutatóan egy uniós szintű együttműködés tudjon kialakulni, pontosan azért, hogy ezt a tragikus helyzetet, ami jelenleg Magyarországon van, meg tudjuk változtatni.

Összességében tehát nagyon fontosnak tartom, hogy beszélünk erről a kérdésről. Ez egy hatalmas társadalmi probléma. Ez a törvény így egy szál magában azonban nem lesz elég ahhoz, hogy ezt a helyzetet kezelje, viszont a jelenlegi felszólalások többsége azt célozza, hogy hatékonyabban és eredményesebben tudjunk küzdeni az illegális színesfém-kereskedelem ellen, és önmagában én ezt a szándékot értékelni tudom.

Köszönöm. (Taps a Fidesz mögött ülő függetlenek soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
273 110 2013.04.30. 2:02  57-125

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt sokat beszéltünk a színesfém-kereskedelemmel kapcsolatos bűnözés melegágyáról - ezt a kifejezést használták többen. Na most, alapvetően, ha tényleg ez a cél, akkor két karakteres váltásra biztosan szükség van ebben a törvényben, és ezt úgy is mondhatnám, mint már a felszólalásomban is említettem, hogy itt egy szemléletváltásra van szükség a szankcionálásban. Nagyon fontos lenne, hogy nem a remélt vagy megkapott haszon, hanem az okozott kár arányában büntessék meg azokat az embereket, akik például olyan szörnyűséget csinálnak, hogy ellopják egy vasúti átkelőhely akkumulátorát, és ezzel emberéletek sokaságát veszélybe taszajtják. Gyakorlatilag itt 1-2-5 milliós tételekről van szó. Azt kell mondjam, hogy ez mindig kevés, ha arról van szó, hogy mekkora károk keletkeztek ebből, és azt gondolom, hogy ha az lenne a szemlélet, hogy nem a remélt haszon, hanem az okozott kár az, amihez viszonyítunk, akkor sokkal nagyobb lenne az elrettentő ereje, és ebben az esetben nagyon fontos lenne, hogy ez megtörténjen.

A másik váltás, ami nagyon szükségszerű lenne, az az, hogy ugye beszéltem itt arról, hogy önök a szürkezónába tolják át a lomtalanítással szerény egzisztenciára szert tevő embereket. Itt világosan látható, hogy egy szociális problémáról van szó, és nem célszerű egy törvényjavaslatban kettő különböző fókusztémára lőni úgy, hogy az egyikben is egy picit próbálunk előrehaladni, de a másikat visszavetjük, és pont fordítva, tehát a kettő nyilvánvalóan összefügg.

Erre javasoltam azt, és sokan mondtuk, hogy itt az ellenőrzés és a végrehajtás egyszerűen esszenciális fontosságú, hogy megtörténjen. Ha ilyet tapasztalunk manapság, akkor ugye, nagyon sok ember próbál telefonálni a hatóságokhoz, próbál valamit tenni azért, hogy megakadályozzon nagyon szörnyű és tragikus kimenetellel végződő dolgokat, és azt mondják, hogy nincs ember, nem tudnak kimenni, ott kell hogy legyenek az irodában, nekik erre nincs felhatalmazásuk. Szóval, legyenek kedvesek, a terepmunkára is fordítsanak nagyon sok figyelmet, mert innen a Házból a papírmunkát tudjuk befolyásolni, de a terepmunkára, úgy látom, ebben a törvényben nem igazán gondoltak.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
273 114 2013.04.30. 1:45  57-125

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm. Igen, itt világosan látható, hogy két különböző dologról van szó, és nagyon fontos, hogy ha egy törvényjavaslatban két dolgot próbálunk szabályozással változtatni, akkor nagyon körültekintően járjunk el. Ugye, egyrészt szó van olyan emberekről, akik járják az utcákat, amikor lomtalanítás van, és próbálnak egy minimális egzisztenciára szert tenni abból, hogy összeszednek onnan pár dolgot, vagy szó van olyan emberekről, akik berikkantanak családi házakba, és azt mondják, hogy elvinnének egy radiátort. Ez teljesen más, mint hogyha van egy maffia, ami arra szövetkezik, hogy színesfémet lopjanak el, és ezzel károkat okozzanak.

Én arra hívtam fel az önök figyelmét többek között, hogy ezt a kettőt nem szabad összemosni. Teljesen más a működési alapja, és teljesen más következményekkel jár a két viselkedés a társadalomra nézve. Nagyon fontos lenne, és nagyon szeretném, ha ennek az országnak végre egy olyan kormánya lenne, amely a szociális körülményeket olyan mértékben tudja befolyásolni, hogy ne kelljen ebben az országban senkinek sem lomizni, ne kelljen senkinek sem más emberek eldobott holmijából összeszedni azt, amire neki szüksége van. Itt még nem tartunk.

Önök azzal, hogy a szürkezónába tolják át - megítélésem szerint - ezt a cselekedetet, az ebben a törvényben nem egy helyes dolog. Én ezt így értelmeztem, és várom majd miniszter úr válaszát, hogy jól értelmeztük-e ezt a helyzetet, mert ez viszont problémás. Ami viszont szintén problémás, és ami viszont nagyon fontos lenne, hogy változzon, hogy azokat az embereket, akik maffiaszerűen együttműködve színesfémet visznek el ebben az országban, és más embereket veszélyeztetnek, azokat megállítsuk ezekben a cselekedetekben. Ez egy közérdek. Viszont az önök által javasolt büntetések sajnos - megítélésünk szerint - nem elegendően szigorúak ehhez.

Ezért javaslom, hogy legyen egy szemléletváltás, ha hatékonyabb lenne, azt gondolom, emberéleteket tudnánk vele megmenteni. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
275 52 2013.05.07. 2:08  17-113

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm, tisztelt elnök úr. Szerencsésebb lenne, ha itt tudnám folytatni, de előbb muszáj az államtitkár úrra reagálnom. Államtitkár úr, szerencsés lenne, ha előbb megvárná az írásban előre jelzett hozzászólásomat, mielőtt elkezd engem itt provokálni, annak viszont őszintén örülök, hogy észrevette azt, hogy a Lehet Más a Politika kiáll azokért az emberekért, akik ebben az országban szegénységben élnek. Nézze, évről évre százezres nagyságrenddel nő ezeknek az embereknek a száma, a létminimum alatt több mint négymillió ember él ebben az országban, közülük egymillió gyermek, félmillió gyermek él mélyszegénységben - szomorú számok ezek. És most megint itt van egy törvény, amikor arról beszélhetünk, hogy hogyan tudunk segíteni ezen a helyzeten. Szerintem nem ildomos, hogy ön ilyenkor nekiáll engem provokálni, hanem szerintem az lenne a feladat, ahogy szocialista képviselőtársam is mondta, hogy a megoldáson gondolkodjunk.

Viszont Szólláth Tibor képviselőtársamhoz szeretnék kapcsolódni, mert két dolgot is mondott, amivel én messzemenőkig egyetértek. Az egyik az, hogy ideje lenne újragondolni a szociális rendszert. Önöknek egyébként volt egy nagyon jó koncepciója, mármint hogy vitaalapnak jó volt az NSZK, a nemzeti szociálpolitikai koncepció, amit viszont valamelyik minisztériumnak az asztalfiókjában pihentetnek. Szerintem érdemes lenne elővenni, és végignézni azt, hogy abban önök hogyan gondolkodtak erről a kérdésről, mielőtt még kormányra kerültek. A másik pedig az, hogy én is bejártam az országot, és láttam ilyen rendszereket, és én is azt szeretném, hogyha ebben az országban senkinek nem kellene segélyből élni, de itt még nem tartunk, és azért nem tartunk itt többek között, mert a kormánynak nem sikerült munkahelyeket teremteni olyan mértékben, ahogy azt megígérte. Az LMP kiáll azért, hogy helyben teremtsünk munkahelyeket, kiállunk a helyi gazdaság fejlesztéséért, a zsákutcás közmunkaprogram nem fog minket oda elvezetni, ahova önök gondolják. Egyszerűen a szövetkezeti törvényt is most már végre módosítani kellene, pontosan azért, hogy az emberek ki tudják magukat venni abból a mély gödörből, ahol vannak vidéken.

Államtitkár úr, ön a szomszéd faluban lakik hozzám képest. Miért mondja nekünk állandóan azt, hogy budapestiek vagyunk, amikor gyakorlatilag a pártunk egy nagy része vidéki, és bejártuk ezt az országot? (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Egy kicsit a rögeszmékkel szerintem menjünk hátra, és szolgáljuk itt az ország érdekeit.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
275 76 2013.05.07. 12:44  17-113

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem akkor rögtön egy pozitív példával, mert az államtitkár úr apokalipszist fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy LMP-s polgármesterek ellepnék az országot. Na, ez még valóban nem következett be, de képviselőnk valóban van, és azon a településen, ahol ez a képviselő aktív, ott sikerült a cigány társait felemelni egy olyan helyzetből, ahol nagyon mélyen voltak, sikerült jó példával elöl járni, és sikerült beintegrálni őket a közösségbe. Tehát igenis vannak sikeres példák, vannak jól működő példák, amelyek nem erőszakosak, nem agresszívak, nem lehúzóak, hanem pontosan azon a szolidaritáson és azon a hozzáértésen alapulnak, amiről itt többen beszéltek ebben az ülésteremben.

(Göndör István elfoglalja a jegyzői széket.)

Azt gondolom, mindent támogatni kell, ami arról szól, hogy ez az ország előremenjen, és azt gondolom, e törvényjavaslat kapcsán most újra van itt a Házban egy lehetőség arra, hogy minden ideológiai különbség ellenére arról beszéljünk, ami a lényeg, hogy egy folyamatosan elszegényedő országban hogyan lehet az embereknek olyan helyzetet teremteni, hogy ne éhezzenek, ne fázzanak, és hozzájussanak azokhoz a minimális közszolgáltatásokhoz, ami egy XXI. századi Magyarországon, azt gondolom, minden egyes polgárnak jár.

Ugye, a konkrét törvényjavaslat valóban arról szól, hogy három segélytípust, három meglévő támogatást összevonnak. Most azt mondanom kell, hogy a Lehet Más a Politika a javaslat alapvető irányával egyetért, tehát azzal, hogy legyen egy egységesített krízissegély, azt tudjuk támogatni, mert magunk is egyetértünk azzal, hogy nem jó egy széttagolt segélyezési rendszer. Sokkal inkább valljuk azt, hogy kevesebb, de hatékonyabb segélyre van szükség, olyan segélyekre, amelyek tényleg elérik azokat az embereket, akiknek erre szükségük van, amelyek kellően átláthatóak arra, hogy egyáltalán megtalálják őket azok az emberek, akiknek segélyre van szükségük. Én magam is éppen közhasznú munkán vagyok a kistelepülésemen, és világosan látom azt, hogy nagyon sok ember, akinek segélyre van szüksége, egyszerűen nem mer vagy nem tud kérni segélyt. Azt gondolom, ha egy átláthatóbb rendszer működik, akkor az információ is jobban tud terjedni, és azok az emberek, akiknek szükségük van rá, felismerik, hogy van lehetőségük arra, hogy kérjenek szorult helyzetükben.

Most, hogy megint a szakma oldaláról induljak el, szeretnék felvázolni egy olyan segélyezési rendszert, ami hatékony lehet. Azt egyébként már több dokumentumban láttam visszaköszönni, úgyhogy nem árt, ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy vélhetően ez egy olyan kategorizálás, amellyel több párt is egyet tud érteni. A főbb segélykategóriák valahogy így néznek ki egy jól működő rendszerben: lenne mondjuk, a munkaerőpiacról kiszorult munkaképes emberek ellátása, lenne a fogyatékkal élők és a megváltozott munkaképességű emberek ellátása, a gyermekek ellátása, pontosan a gyermekszegénység csökkentése érdekében, a lakhatással, adóssággal kapcsolatos erős támogatás, nagyon erős támogatás, és az egyéb kategória, amelyben mondjuk, a krízissegély szerepelne. Azt gondolom, amiről most beszélünk, ez a konkrét törvényjavaslat az utóbbi kategóriába illeszkedne, ha ez valóban erős lábakon állna.

Ami viszont probléma ezzel a törvénnyel, az itt szocialista képviselőtársaim oldaláról már elhangzott többször is, de muszáj nekem is elmondanom, mert valóban erős aggályaink vannak, és ezért mi is módosító javaslatokat nyújtunk be. Most két alapvető probléma van. Az egyik az, hogy ha arról beszélünk, hogy krízishelyzetbe jutnak rászoruló emberek, akkor a támogatás feltételeit meg kell ahhoz erősíteni, hogy krízistámogatásról beszélhessünk. Most a támogatási összegek sajnos erre nyilvánvalóan nem alkalmasak, tehát egy nagyobb ugrást, egy nagyobb segítséget ez a törvényjavaslat önmagában nem fog jelenteni. Ugye, mind Fülöp Attila, mind az államtitkár úr elmondta, hogy azok a változások, amelyek ebben a törvényjavaslatban szerepelnek, a szűkítést, a hozzáférés csökkentését véleményük szerint nem fogják okozni, viszont mi azért mégis azt gondoljuk, hogy itt felmerül annak a lehetősége, hogy így csökkenjen a hozzáférés. Az, hogy kevesebb ember kapjon segélyt, kevesebbszer, szerintünk ez egy reális kockázat, és pontosan azért nyújtunk be módosító javaslatokat, hogy ez véletlenül se forduljon elő, hiszen mind a helyettes államtitkár úr, mind az államtitkár úr arról tájékoztattak minket a bizottsági ülésen, illetve itt az ülésteremben, hogy nem az a kormányzat célja, hogy ez csökkenjen.

Problémásnak látom, hogyha az alapvető problémákról van szó, akkor valóban, amit itt már többen is említettek, hogy elsősorban a jövedelemjogosultsági kritériumok kedvezőtlenül változnak, és ezért például az egyedül élő emberek esetében csökkenne, módosulna a jogosultsági jövedelemplafon. Azt gondolom, ez semmiképpen nem lehet cél. Itt például gondolok azokra a tanyasi idős asszonyokra, akik jellemzően kihűlnek, ha télen hideg van, és olyan élethelyzeteket élnek át napról napra, ami igazán végletesnek nevezhető. Azt gondolom, mindenképpen változtatni kell azon, hogy például az ő hozzáférési esélyeik ne csökkenjenek.

Van itt még egy konkrét probléma: megjelent a kamatmentes kölcsön. Mi azt gondoljuk, hogy sem a temetési segély, sem a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás esetében ez ne váltsa ki semmi esetben sem a segélyt, mert az probléma lenne, ha mondjuk, segély helyett kamatmentes kölcsön kerülne az emberekhez. Nem tudom, ez mennyire reális vagy mennyire szándékolt a tárca részéről, de nagyon megnyugtató lenne, ha az államtitkár úr tudna reflektálni, hogy ez ugye, nem fog bekövetkezni.

Mi is, a szocialistákhoz hasonlóan, növelni szeretnénk, tehát enyhíteni szeretnénk a szabályozást, méghozzá a módosító javaslatban azt fogalmazzuk meg, hogy az egy főre számított havi családi jövedelemhatár az önkormányzati rendeletben ne lehessen alacsonyabb az öregségi nyugdíjminimum 150 százalékánál. Pontosan azért látjuk ezt garanciának, hogy ne tudjanak emberek elesni a segélyektől. Egyszerűen az ország, az emberek nincsenek most olyan helyzetben, hogy bármifajta nehezítést el tudnának viselni. Azt gondolom, a szerencsés az, hogyha minden képviselő, aki ebben az ülésteremben ül, és minden párt azt gondolja, hogy ez most nem is aktuális, de azért van abban valami pikáns, ha a központosításaira jellemző Fidesz a szubszidia... - szubszidiaritásról beszélt, bocsánat. Igen, szóval egy kicsit érdekes volt ezt látni, hogy amikor itt arról beszélünk, hogy hogyan kellene ezt az országot vezetni, akkor teljesen megvolt az egyetértés a képviselők részéről, és amikor meg arról van szó, hogy egy olyan módosítót kell támogatni, ami jó eséllyel ezeknek - nem tudom - az elhangzott mondatoknak a szellemében változtatta meg a törvényt, akkor hirtelen mindenki tartózkodni meg nemmel szavazni kezd a kormányoldalon.

Nagyon remélem, hogy azok a képviselők, akik a kormányoldalról felszólaltak, és arról beszéltek, hogy milyen fontos a szolidaritás, meg hogy egymásra támaszkodjunk, meg hogy a szegény embereket kiragadjuk a nehézségekből, azok emlékezni fognak ezekre a mondataikra akkor, amikor szavazni kell az LMP módosító javaslatairól, ami - még egyszer mondom - azt a célt szolgálja, hogy egy ilyen nehéz körülmények között lévő országban emberek ne essenek el a segélytől. Viszont ez nem jelenti azt, hogy a Lehet Más a Politika azt célozná, hogy az embereknek segélyen kelljen élniük, sőt mi azt szeretnénk, hogy ebben az országban senkinek ne kelljen segélyen élnie, viszont azt látjuk, hogy amit a kormányzat az elmúlt években munkahelyteremtés kapcsán produkált, az nem teremtette meg annak a reális lehetőségét, hogy ezeken a segélyeken csökkentsünk. Egész egyszerűen a közmunkaprogram nem vált be, ezt még lehetett tudni az elején is. Nem véletlenül nincsenek nemzetközi szinten ilyen közmunkaprogramok, nem azért, mert ezt más még nem találta ki, több dél-amerikai ország is kísérletezett vele, de rögtön abbahagyták, mert látták, hogy ezzel nem sikerül a nyílt munkaerőpiacra visszavezetni az embereket.

(11.40)

Én magam most már nagyon sok polgármesterrel beszéltem, nagyon sok közmunkással beszéltem, és azt látom, hogy valamennyire még az épületszigetelés terén lehet visszavezetni embereket a nyílt munkaerőpiacra, de egyébként pedig egy zsákutcás programról van szó. Ahogy többen is említették már itt a teremben, olyan szociálpolitikai szigorításokat csinált a kormány, illetve a kormánypártok az elmúlt időszakban, ami most már ad absurdum a közmunka lehetőségét is elveszi az emberektől, abban az esetben, ha például nincs helyben a hátsó kiskert rendbe téve.

Fontosnak tartom azt is, hogy a Lehet Más a Politika amellett tette le a voksot, hogy helyben teremtsünk munkahelyet, hogy végre ne a külföldi tőke idevonzásán fáradozzon az ország, mint teszi azt már 23 éve, hanem sokkal inkább a belső tőkeképző-képességet erősítsük meg, és az embereknek a helyi szükségletekre reflektálva teremtsünk munkahelyet.

Két kézenfekvő lehetőség mindenképpen van itt és most ebben az országban arra vonatkozóan, hogy munkahelyet teremtsünk. Az egyik kifejezetten az energiahatékonyság terén van. Említettem is, hogy beszéltem olyan közmunkásokkal - nem voltak sokan -, akik kaptak a nyílt munkaerőpiacon munkát, miután épületet szigetelni megtanultak. Azt gondolom, hogy mind az építőiparon, mind a kis- és középvállalkozásokon, mind a szakképzettséggel nem rendelkező embereken segítene az, ha a Fidesz emlékezne arra, hogy mit mondott, mielőtt most kormányra került, és elkezdené ezt az országot leszigeteltetni. Erre vonatkozóan a Lehet Más a Politika több törvényjavaslatot is benyújtott. Azt gondolom, hogy sokkal perspektivikusabb lenne, mint mondjuk, a segélyekben gondolkodni. Ez valós munkahelyteremtés lenne.

A másik, amit már kétperces hozzászólásomban is említettem, hogy ha önök tényleg vissza szeretnék vezetni az embereket a munkaerőpiacra, akkor nagyon fontos lenne, hogy a szövetkezeti törvényben ennek a lehetőségét megteremtsék. Mindazonáltal azt látjuk, hogy ebben az országban egyre kevesebb ember tud a nyílt munkaerőpiacon dolgozni, és azt is látjuk, említették kormányoldalról is, hogy ugyancsak lyukas a szociális háló. Nagyon fontos lenne, hogy a szociális tárgyú törvényt akkor végre egyszer átfogóan módosítsuk.

Az egyik leghányatottabb sorsú törvényünkről van szó. Amióta megszületett, nagyjából száznaponta módosítgattuk ezt a törvényt. Több mint ötszáz módosítás volt, sok ezer szöveghely változott meg benne, egy nagyon bonyolult, nagyon áttekinthetetlen törvény. Sok embernek problémát okoz az, hogy ezt értelmezze. Nem jó ez sem az Országgyűlésnek, se helyben. Azt gondolom, hogy a Fidesznek fel kéne vállalnia azt a munkát, hogy tényleg áttekinti azt, hogy ezzel kapcsolatban milyen restanciái vannak. Ez a mostani kis lépés, ami tényleg arról szól, hogy egy konkrét dolgot egyszerűsítenek, mindenképpen azt mutatja, hogy azért valamennyire látják azt, hogy mennyire bonyolult ez, és hogy mennyire áttekinthetetlen. De fontosnak tartanám, hogy magáról a rendszer egészéről is pártok közötti egyeztetéssel, érdemi társadalmi egyeztetéssel, a szakértői szervezetek, a civil szervezetek bevonásával folyjon diskurzus.

Nyilván az NSZK kapcsán - most már ugye, többször szóba került a nemzeti szociálpolitikai koncepció - nagyon sajnálom, hogy arról nem tudunk vitatkozni, mert például az egy olyan iromány, ami egy jó vitaalapot teremthetne, és aminek kapcsán tényleg minden párt el tudná mondani, hogy mit gondol erről a kérdésről.

Összességében azt tudom mondani, hogy maga az irány a törvényjavaslat kapcsán jó, de messze nem elegendő. Ez a szociálpolitikai rendszert mint olyant, nem fogja helyre tenni, és leginkább nem fog munkahelyeket teremteni. Úgyhogy azt kérem a kormánypártoktól, hogy emlékezzenek vissza arra, hogy mit vállaltak fel, amikor ez az ország önöket megválasztotta és kormányra küldte, és próbáljanak az ígéreteiknek megfelelően cselekedni, mert az álságos rezsicsökkentéssel és a közmunkaprogrammal nem fog ez az ország előbbre jutni.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
275 86 2013.05.07. 2:06  17-113

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Én ehhez azt szeretném hozzáfűzni, hogy százezres nagyságrendben vannak ebben az országban segélyügyintézések, és durva általánosításnak tartom azt, hogyha fukszokról és merdzsókról beszélünk ennek kapcsán.

Viszont az államtitkár úrral szeretnék inkább beszélgetni, mert végiggondoltam, amiket az előzőekben mondott, és azért néhány kérdésem maradt még. Nem tudom, lehet, hogy egyes kérdéseket majd a részletes vitán kellene alaposabban megbeszélni, de ez a kamatmentes kölcsön nem hagy engem nyugodni, mert most a hatályos törvény szerint itt átmeneti segélynél van ez a lehetőség, de hogyha összevonjuk a segélyeket, a háromfajtát, és kiterjesztjük ennek... - akkor automatikusan kiterjesztődik ennek a gyermekekre meg a temetési segélyre való lehetősége, és ezt látom én erősen problémásnak.

A másik az, hogy szóba került ez a segélytípusok történet, vagyis az, hogy én azt szeretném, és a Lehet Más a Politika azt szeretné, hogyha egy áttekinthető, átlátható segélyezési rendszer lenne ebben az országban. Én az államtitkár úrnak azt a válaszát, hogy bizonyos szempontból így működik, részben pozitívnak értékelem, mert akkor ezek szerint önök is valami hasonlóban gondolkodnak, de azért ez a bizonyos szempont még erősen ott van, tehát azért még nagyon messze állunk attól, hogy ez így megvalósuljon. Most van mindenféle segély, mindenféle jogosultsági kritérium, mindenféle feltétel, mindenféle korlátozás, de hát itt az a probléma, hogy önmagában egyik sem képes azt a funkciót betölteni, hogy az embereket olyan állapotban tartsa, hogy adott esetben mondjuk, munkát tudjanak keresni, és elfogadható fizikai és lelkiállapotban meg tudjanak jelenni egy állásinterjún; gyakorlatilag egy mélyen létminimum szint alatti életfeltételeket képes biztosítani.

Ebből adódik az önkormányzatok nagyon sok nehéz helyzete, én magam is látom most, mondom, közhasznú munkán vagyok, és látom, hogy hogyan sakkoznak, hogyan kártyáznak a különböző támogatási formákkal, hogy legalább egy keveset tudjanak juttatni az embereknek, és tényleg azért, hogy egy állásinterjúra el tudjanak menni tisztességes öltözetben és megfelelő lelkiállapotban. Én azt gondolom, hogy itt a kategóriákon belül egy egységesítésre lenne szükség, persze megfelelő rugalmassággal.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
275 106 2013.05.07. 1:33  17-113

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Szinte a számból vette ki a szót Pál Béla képviselőtársam. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Tudtam! - Derültség a Jobbik soraiból.) Én magam is nagyon sajnálatosnak tartottam, hogy a vita ilyen irányt vett. Azt gondolom, hogy ha egy törvényjavaslatról beszélünk, akkor minden párt saját rögeszméjét háttérbe kell szorítani annak érdekében, hogy képviselői munkánkat végezni tudjuk ebben a parlamentben. Azt gondolom, hogy az Országgyűlés képviselőinek példaképpen kell előállnia a magyar társadalom előtt, és nem megengedhető az, hogy mind államtitkári oldalról - és most nem a jelen lévő államtitkárokra gondolok, hanem egy korábbi éjszakai vitára -, mind képviselői oldalról olyan kifejezések és olyan minősítések hangozzanak el, amelyek méltatlanok nemcsak ehhez a Házhoz, hanem azt gondolom, a témához is és egyáltalán mindahhoz, amiről beszélünk.

Az is méltatlan volt, engedjék meg, hogy elmondjam, ahogyan az ezt kifogásoló képviselő asszonyra több párt részéről egy támadás érkezett. Azt gondolom, hogy itt mindenkinek joga van elmondani ebben a Házban a saját véleményét, és aki egy ilyen provokatív felszólalást elmond a magyar parlamentben, az számítson rá, hogy reakciót fog rá kapni.

Kedves képviselőtársaim, ez minimum az, hogy vállalni kell a következményt a szavainkért. Egyáltalán nem érzem aránytalannak Lamperth Mónika véleményét. Én magam is azt gondolom, hogy a szakmaiságot és a jó ízlést mellőző felszólalás hangzott el, és azt gondolom, hogy mindannyiunk érdeke és az egész magyar társadalom érdeke az, hogy visszatérjünk ehhez a törvényjavaslathoz, és arról beszéljünk, ami itt az asztalon hever, és nem arról, ami az egyes pártok rögeszméje.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 205 2013.05.13. 3:06  202-210

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az itt ismertetett ellenzéki módosítók abszolút támogathatóak, és támogatni is kell őket annak érdekében, hogy maga a törvény egésze jobb minőségű legyen.

Mielőtt azonban szavaznak erről a törvényről, szeretném felhívni az önök tisztelt figyelmét egy nagyon fontos tényre. Nem tudom, hányan tudják önök közül azt, hogy pontosan miért került sor az 1998. évi fogyatékosügyi törvény módosítására éppen most. Azért került sor, mert a fogyatékosügyi ENSZ-alapelveket vizsgáló bizottság - amely azt vizsgálja, hogy Magyarországon mennyire sikerül megvalósítani a jelentés alapvető alapelveit - elmarasztalta az országot azért, mert nem sikerül Magyarországot a fogyatékosok érdekében jobbá tenni, és innentől kezdve ez az elmarasztalás volt az, ami kiváltotta a kormányban azt a szándékot, hogy végre foglalkozzunk újra ezzel a törvénnyel.

A kérdés alapvetően tehát nem az, hogy emelkedik vagy nem emelkedik-e mintegy 1000 forinttal a fogyatékossággal élő emberek támogatása, hanem az, hogy sikerül-e az itt említett jelentés hibáit korrigálni avagy sem. Sajátos módon az látszik, hogy összességében a törvény nem korrigálja azokat a hibákat, amelyeket a jelentés is szóvá tett, sőt igazából visszalépés a fogyatékosügyi ENSZ-egyezmény szellemiségétől.

Az, amit képviselőtársam is ismertetett, hogy a fogyatékos személyek fogalma kibővült, mindenképpen örömteli, de maga az, hogy ilyen kevéssel emelik meg a járandóságot, az azonban nagyon szomorú. (Folyamatos zaj.) Önök voltak azok, akik mielőtt kormányra kerültek, még a szocialista kormányt bírálták azért, hogy befagyasztották azokat a támogatásokat, amiket a nyugdíjminimumhoz kötöttek. Önök 3 évig voltak úgy kormányon, hogy nem nyúltak hozzá ezekhez a támogatásokhoz, és most hirtelen, a kampány megkezdésekor 1000 forinttal megemelték.

Kérdezem önöket: tudják-e önök azt, hogy pontosan mekkora támogatásokról beszélünk? Az egyik támogatás jelenleg 18 525 forint, a másik, a vakok járadéka pedig 15 360 forint. Azt gondolom, hogy mivel itt egy 5 éve elmaradt reálérték-korrekcióról van szó, ez a csaknem 1000 forint nagyon kevés ahhoz, hogy érdemben is változtassanak a fogyatékos emberek helyzetén, főleg akkor, ha hozzátesszük, hogy amióta önök kormányon vannak, az infláció 13-14 százalékos. Ha ezzel szembeállítjuk, ez egy 5,4 százalékos emelés. (Folyamatos zaj.) Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez egyértelműen kevés.

És azt is gondolom, hogy az, hogy garanciákat vonnak meg, garanciákat vonnak meg önök például a parlamenttől azzal, hogy az országos fogyatékosügyi programot nem tudjuk kétévente megvitatni, azzal, hogy magát a programot nem kell négyévente felülvizsgálni és maga az, hogy az Országos Fogyatékosügyi Tanácsot teljes mértékben ellehetetlenítik, és most már semmi nem fogja arra kötelezni önöket, hogy egyáltalán konzultáljanak velünk, azt gondoljuk, hogy mindez egyértelmű visszalépés. (Taps a függetlenek padsoraiban. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Az idő lejárt!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 245 2013.05.13. 2:57  238-246

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretném megismételni azokat az érveket, amiket ellenzéki oldalról hallottunk, hiszen már az általános vitában is kiderült, hogy nagyon hasonlóan gondolkodunk erről a kérdésről. Nagyon tartunk attól, hogy a hozzáférés szűkülni fog a magyar családok esetében, és azért, hogy ez ne következhessen be, a Lehet Más a Politika is módosító javaslatokat nyújtott be.

Van egy olyan módosító javaslat, amely mellett külön ki szeretnék állni. Ugyanis a Lehet Más a Politika folyamatosan tiltakozott és a mai napig tiltakozik az ellen, hogy jövedelempótló támogatásokat természetbeni segélyezés formájában biztosítsanak. Egész egyszerűen ez nagyon nem hatékony, és nagyon nem méltó. Ha arról van szó, hogy egy kiegészítő támogatásra kerül sor, akkor azt bizonyos esetekben elfogadhatónak tartjuk. De ha jövedelempótló támogatásról van szó, akkor ez számunkra teljes mértékben elfogadhatatlan.

A másik javaslat - már az általános vitában is említettem, hogy minket továbbra is aggaszt az a felvetés, hogy kamatmentes kölcsön formájában temetési önkormányzati segély nyújtható legyen. Eddig három különböző formáról volt szó, volt, aminél ezt megengedték, volt, aminél nem. Viszont ha összevonják ezeket a segélyezési formákat, akkor jelenleg ebben a szövegben nincs garancia arra, hogy a segély adott esetben átváltható legyen kamatmentes kölcsönre. Azt gondolom, ez nagyon fontos problémát vet fel, hiszen semmiképpen nem szabad azt gondolnunk, hogy egy vissza nem térítendő segély, illetve egy kamatmentes kölcsön ugyanaz a kategória lenne, ha szegény, rászoruló családokról van szó.

Ami mellett pedig még érvelni szeretnék, egy nagyon egyszerű javaslat, és azt gondolom, itt akár a kormánypártok is egyetértenek velünk. Most már több forrásból is hallottuk, Fülöp Attila helyettes államtitkár úrtól is, államtitkár úrtól is, hogy a minisztérium nem számol a hozzáférés szűkülésével. Ugye, úgy gondolják, hogy attól még, hogy megváltoztatják az értékhatárt, az nem jelenti automatikusan azt, hogy az önkormányzatok ehhez alkalmazkodnának is. Mi azonban azt gondoljuk, hogy ha egy törvénybe azt foganatosítjuk, hogy lehet kevesebbet is adni, akkor nehéz helyzetben lévő önkormányzatok meg fogják ragadni azt a lehetőséget, hogy kevesebbet is adjanak.

Azt gondoljuk, hogy ennek lehetőségét ki kell zárni, ezért a mindenkori öregségi nyugdíj 150 százalékában húznánk meg azt a határt, ami most eltérő módon 130 százalékban szerepel. Kérem önöket, hogy támogassák a javaslatokat annak érdekében, hogy valóban ne csökkenjen a hozzáférés, annak érdekében, hogy a magyar családok életszínvonala ne csökkenjen még jobban, mint amennyire az elmúlt években csökkent.

Köszönöm. (Szórványos taps a függetlenek soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
281 154 2013.05.23. 9:28  137-163

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ritkán fordul elő, hogy valamit örömmel hallok itt az ülésteremben mostanában, de most örömmel hallottam azt, hogy Ékes József és Bencsik János képviselőtársaim Németországba utaztak azzal a céllal, hogy a német energiafordulatról, az Energiewendéről tájékozódjanak, ha jól értettem Bencsik képviselő úr felszólalását. Annak is nagyon örülök, hogy ezek szerint a kormányoldalban van nyitottság azzal kapcsolatban, hogy tanuljon azokból a pozitív nyugati példákból, amelyekkel már sikerült ezen a földrészen előállni.

Fontosnak tartom azt is megemlíteni, hogy én magam is részt vettem egy konferencián, ahol most már sokadszorra ismerkedtem meg az Energiewende tanulságaival és aktuális állásával. Én magam is tisztában vagyok azzal, hogy hol vannak nehézségek. De őszintén, ha ekkora változtatást tervez egy ország, akkor hol nincsenek nehézségek?

Viszont az is tény és az is tanulságos lehet a kormányoldal számára, hogy a németek tíz év alatt 400 ezer munkahelyet teremtettek ezzel. Tíz év alatt 400 ezer munkahely jött létre az Energiewendével, és ezek válságálló munkahelyek, ráadásul pont azokban a szektorokban születtek, ahol a legnagyobb a probléma. Ezek már perspektívát tudnak kínálni a válság különböző utóhatásainak. Azt gondolom, hogy ne legyen nekünk savanyú a szőlő, tanuljunk attól és azoktól, akiktől lehet.

Fontosnak tartom azt is megjegyezni, az egyik tanulság ebből pont az, hogy arról beszélünk, atomenergia vagy megújuló energiaforrások, hiszen az LMP zöldpártként pontosan tudja, hogy a kettőt egyszerre favorizálni nem lehet. Mindig a politika dönti el, hogy melyik menjen előre erőteljesebben. Szomorúan látom, hogy ebben az országban még mindig többségben vannak azok a hangok, amelyek úgy gondolják, hogy sokkal inkább az atomenergia biztosít perspektivikus jövőképet a magyar társadalom számára. Én úgy gondolom és a pártom is úgy gondolja, hogy ez pont fordítva van, egész egyszerűen a politika oldaláról kellene érkeznie egy olyan hívó szónak és olyan feltételeket kellene tudnunk kialakítani - ráadásul a mostani kormánynak erre minden felhatalmazása meg is van a kétharmadjával -, amelyben kedvező környezetet tudunk teremteni a megújuló energiaforrásoknak.

Azt látom, hogy ha megújulókról beszélünk, akkor egy olyan energiaforrásról beszélünk, ahol a gazdasági racionalitás, a munkahelyteremtés és a környezeti-ökológiai elvek egymással teljesen szoros közösségben vannak. S azt is gondolom, hogy ez az az út, ahogyan Magyarország külföldi energiafüggőségét csökkenteni tudjuk. Ez az az út, amellyel a magyar embereknek munkát tudunk biztosítani helyben, ott, ahol élnek, és ez az az út, amellyel véglegesen nemet tudunk mondani olyan környezetpusztító energiaforrásokra, amelyeket sem magunknak nem szeretnénk hosszú távon fenntartani, mi, zöldgondolkodású emberek, se a gyerekeinknek nem szánunk.

Hogy konkrétan a törvényjavaslatról is beszéljek: én megint ki fogok lógni abból az örömteli beszélgetésből, ami eddig zajlott. Továbbra is azt látom, hogy itt számos aggályos pont van, de megköszönöm és megtiszteltetésnek veszem, ha önök tételesen cáfolni tudják azt, hogy az a fajta visszalépés a nyilvánosság kárára, amit észrevettem ebben a szövegben, nem valós félelem. Ennek van egy hosszú előtörténete. Beszéltünk itt a társadalmi közbizalomról meg arról, hogy olcsón termel az atomerőmű energiát. Én nem tudom azt társadalmi közbizalomnak nevezni, ha a zöldcivileknek folyamatosan perelni kell az atomerőművet azért, hogy alapvető adatokhoz hozzáférjenek. Én nem tudom azt társadalmi közbizalomnak nevezni, ha egy olyan energiaforrással kapcsolatban, amelynek vannak nagyon súlyos negatív ismérvei is, folyamatosan hurráoptimista sikerpropagandát folytat a kormány, és nem tájékoztatja megfelelően a lakosságot az atomenergia használatával kapcsolatos nehézségekről és problémákról.

Az, hogy mennyire olcsón termel Paks, egy örökké vitatott kérdés. Bencsik képviselőtársam mondta azt, hogy az egész világon nem megoldott a kiégett fűtőelemek végleges és biztonságos elhelyezése. Honnan tudunk addig árat mondani, amíg nem tudjuk, hogy ez mennyibe fog kerülni nekünk? Mennyibe fog kerülni az egész Földnek, az egész bolygónak az, hogy ezt az energiaforrást használjuk? Juszt is telnek el az évek, kormányok mennek egymás után, és semmi nem változik ezzel kapcsolatban. Mindenki ugyanolyan vakon hisz az atomenergiában, holott sorra történnek katasztrófák a világban, és pontosan tudjuk, hogy ez egy olyan rizikófaktor, amit nem tudunk előre kalkulálni, egész egyszerűen bármikor megtörténhet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Biztonságos atomenergia nincs. És ha a nyilvánosságtól megvonunk bizonyos adatokat, akkor talán elérjük, a társadalom nem fog tudni arról, hogy mennyire kevésbé biztonságos ez az energiaforrás, de az biztos, hogy ettől még a problémát nem fogják megoldani.

Ebben a szövegben megjelent egy új elem, amelyben kimondják azt, hogy a radioaktív és a nukleáris anyagok központi nyilvántartásában szereplő adatok nemzetbiztonsági érdekből nem nyilvánosak. Javítsanak ki, ha tévedek, de eddig ilyen előírás nem volt, és Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit eddig sem érte semmiféle sérelem azért, mert a nukleáris hulladékainkra vonatkozó adatok nem tartoztak ebbe a kategóriába. Nem tudom, hogy mi az önök szándéka ezzel, de én ezt egy megfoghatatlan szabályozásnak gondolom. Ugyanakkor persze számos oldalról megfogható, mert például ez egy titkosítás, ami súlyosan sértheti a környezeti adatok nyilvánosságáról szóló aarhusi egyezményt is, ráadásul ha ezt bevezetik, akkor megint el tudnak vele kendőzni számos tényt, például annak a megítélését is, hogy hulladékkezelési szempontból mekkora kockázatot jelent az atomerőművek működése. Ebből a szempontból nemcsak a konkrét adatoknak lenne fontos szerepük, hanem a tendenciákat is nézni kellene. Ha ez a titkosítás most bekerül, akkor azt gondolom, hogy egy ilyen lehetőség megint el fog zárulni, és a társadalomnak még kevesebb lehetősége lesz arra, hogy pontosan megtudja az információkat.

Több előttem felszólaló is próbált érvelni amellett, miért van szükség arra, hogy az atomenergia-felügyeleti szerv a kijelölt miniszter alá kerüljön. Ez a szerv a jövőben kormányhivatalnak fog minősülni, és gyakorlatilag arról van szó, hogy van egy miniszterünk, Németh Lászlóné, aki el fogja látni egyrészt az atomerőmű, másrészt a nukleáris hatóság, harmadrészt pedig az atomenergia-felügyelet kormányzati kontrollját is, tehát ugyanaz a személy, ugyanaz a miniszter ül abban a háromfős bizottságban is, amely a mostani atomerőmű bővítéséért felelős csoportot alkotja. Ez egy nagyon koncentrált befolyás, és azt gondolom, hogy erre máshol nincs példa. Egyszerűen nem értem, hogy miért kell egy személy kezébe ekkora hatalmat tenni, ha atomenergiáról van szó. Ráadásul itt van a Nukleáris Pénzügyi Alap kezelőszervezete is. Én most meghallgattam az érveket pró, hogy miért kell ezt a szóban forgó minisztériumba betagozni a jövőben.

(15.20)

Én konkrétan mégis azt látom ezzel kapcsolatban, hogy a tárca mostantól saját magát fogja ellenőrizni ebben a kérdésben. És hallottam a kormányoldalról a cáfolatokat is vagy a vélt cáfolatokat is, hogy a pénzek elköltését nem fogja kontroll nélkül megtenni, de ha szikáran a törvény szövegét nézzük, akkor erre lehetősége van. Innentől elkezdve számunkra ez nagyon problémás, hogy ennyire koncentrálják a hatalmat egy meghatározott kör kezében, sőt egy konkrét, meghatározott személy kezében.

Nagyon problémásnak látom azt is, hogy nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva titkolnak el adatokat. És itt nem csupán arról van szó... - én konkrétan, mondom, példát nem tudok arra, hogy eddig nemzetbiztonsági sérelem érte volna az országunkat azért, mert ez a szabályozás nem volt hatályban, hanem mondjuk, olyanról tudok, hogy amikor izotópfelhők kerültek hirtelen Budapest ege fölé, a sztratoszférába, akkor számos ember észrevette azt, hogy itt bizony egy nukleáris létesítmény működik. És ilyenkor mindig előkerül az a kérdés, hogy maga a lakosság, a magyar emberek mennyire tájékozottak abban a kérdésben, hogy hol működnek ilyen létesítmények, hová kerülnek azok az anyagok, amelyek ebből kikerülnek, és egyáltalán ki a felelős azért, konkrétan melyik intézmény, hogy nem tájékoztatják megfelelően a lakosságot bizonyos alapvető kérdésről, hogy ők maguk nagyobb biztonságban tudják érezni magukat. Emlékeznek rá, amikor megvolt ez az eset? Nagyon nehéz volt egyáltalán visszakeresni azt, hogy ki a felelős azért, hogy teljes mértékben eltitkolták vagy félretájékoztatták a lakosságot arról, ami történt.

Én végső soron ezt is kormányzati felelősségnek gondolom, kormányzati felelősségnek látom, és én örülnék neki, ha ilyen törvények kerülnének a Ház elé, akkor a kormányzat egy kicsit magába nézne, és végiggondolná, hogy még milyen cselekedeteket nem tett meg eddig annak érdekében, hogy ha önök biztonságosnak tartják az atomenergiát, akkor a lakosság pontos képpel rendelkezzen azzal kapcsolatban, hogy milyen érvek és milyen ellenérvek vannak az atomenergia használata mellett. Ugyanis az, hogy milyen érvek vannak mellette, azt világosan látjuk, a kamion megy az országban, ezt mondják mindenkinek. És az ellenérvek? Arról miért nem beszélnek?

Köszönöm a szót.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
282 233 2013.05.27. 3:05  228-240

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP-s képviselőtársunk szájából egy nagyon fontos módosító mellett érvelt a kolléga, amit az LMP is jó szívvel tud támogatni. Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy itt egy olyan törvényről van szó, a szociális és gyermekvédelmi törvényről, amely az egyik leghányattatottabb sorsú törvény előttünk. Gyakorlatilag a megszületése óta átlagosan száznaponta módosítgatjuk. Ez azért nagyon fontos, mert ha tényleg a kormányzatnak az a célja, hogy egyszerűsítse ezt a törvényt, és átláthatóbbá tegye azt, hogy egy magyar állampolgár adott esetben mennyi segélyben részesül, akkor nem elég azt csinálni, amit önök általában itt csinálnak, hogy egyszer-egyszer belenyúlnak a törvénybe, hanem sokkal inkább egy átfogó szociálpolitikai reformra lenne szükség. Ez azonban az elmúlt három évben elmaradt, és vélhetően most már a választásokig nem fogják megtenni.

Egyébként az nem is biztos, hogy baj, elnézve ezeket a parciális módosításokat. De hozzá szeretném tenni azt, hogy arról egyáltalán nem vesznek tudomást, hogy 2007 óta, vagyis az álbaloldali kormányok óta folyamatosan csökken az az összeg, amit a legszegényebb sorsú 10 százaléka a magyar állampolgároknak kézhez tud kapni. Ez különösen fontos, néhány hete került napvilágra egy olyan tanulmány, amelyben külön kiemelik ezt a tényt, ugyanakkor azt is kiemelik, hogy pontosan az egyedülálló emberek és az egyedül élő emberek azok, akik a leginkább kitettek a szegénységi kockázatoknak.

Azt gondolom, hogy az LMP beadott egy nagyon hatékony módosítót, ami egységesen 150 százalékon tartotta volna ezt a bizonyos plafont, azonban sajnos ezt nem támogatták kormányoldalról, holott ez valóban garancia lett volna arra, hogy ne csökkenjen az a hozzáférés, amelyről egyébként Fülöp Attila helyettes államtitkár és Soltész államtitkár úr maga is azt mondta, hogy a kormányzati szándék szerint nem fog csökkenni.

Ugyanakkor kérdezem én: ha nem szavazzák meg ezt a módosítót, akkor ha van egy önkormányzat, amelyben úgymond erőforrás-problémák vannak, és a törvény szövege lehetővé teszi azt, hogy csökkentsék a hozzáférést, csökkentsék a kiadott összeget, akkor vajon nem fognak vele élni? A törvény szerint megtehetik.

Ezért nagyon fontos az, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezt a módosítót megszavazzák, mert ha ezt megteszik, akkor a törvény nem fog ilyen kiskaput nyitva hagyni, és nem fordulhat elő az, hogy pont a legszegényebb állampolgárok körében kell még jobban összehúzni a nadrágszíjat. Hozzáteszem, hogy nem kevés emberről van szó. Számításaink szerint 162 ezer olyan ember él ebben az országban, akik jelenleg fht-t kapnak és egyedül élnek. Összegszerűen nem nagy összegről van szó, 37 ezer forintról beszélünk egy ember esetében. Ez az az összeg, amit egy nélkülöző megkap, és ha ennél többet kapna, akkor nem kaphatna semmiféle támogatást az önkormányzattól. Nyilvánvaló, hogy 37 ezer forintból sem lehet megélni, és különösen rosszul venné ki magát, ha - mint említettem - a pár héttel korábban megjelent, a magyar helyzetet, a Magyarországon élő szegény emberek helyzetét plasztikusan leíró kutatás nyilvánosságra hozatala után az Országgyűlés elfogadna egy olyan törvényt, ami nyilvánvalóan csökkentheti pont a legrászorulóbb emberek hozzáférését. (Taps a függetlenek soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
282 243 2013.05.27. 3:06  240-244

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat már megint egy példa a teljes kormányzati irracionalitásra. Tavaly teljesen állást foglaltak egy út mellett, idén újra előhozták ezt a kérdést, ami szöges ellentétben áll azzal, amit önök tavaly akartak.

Mindenkiben felmerült az a kérdés, hogy miért van erre szükség, főleg, mint ahogy képviselőtársam is említette, elvileg 2015-ig moratórium van a kérdésben. Nyilván a választások előtti osztogatásról van szó megint, és ez viszont most már nemcsak a mi bőrünkre megy, hanem az egész magyar termálvízkincs bőrére és a jövő generációkra is, hiszen olyan energiahordozó a termálvíz, ami hosszú idő alatt tudott összegyűlni Magyarország alatt, és önök ezzel a törvénymódosítással gyakorlatilag utat engednének annak, hogy villámgyorsan kizsákmányolják ezt a felbecsülhetetlen értékű erőforrást.

Magyarországon eddig volt egy olyan fő szabály, ami azt írta elő, hogy gondoskodni kellett arról, hogy a termálvizet, amit kiveszünk a földből, azt visszasajtoljuk. Most azonban nagyon parázs parlamenti vita volt - annak a sok képviselőnek mondom, aki nem volt jelen - arról, hogy akkor hogyan álljunk ehhez a törvényjavaslathoz, és még kormánypárti oldalról is érkeztek módosító javaslatok - volt racionális is köztük -, önök ezt mind elsöpörték, és maradt egyetlenegy szem módosító, amit a mezőgazdasági bizottság nyújtott be. Gyakorlatilag önök úgy döntöttek a javaslat szerint, hogy kiveszik a parlament kezéből a döntés jogát, és egy rendeletben fogják szabályozni ezt a kérdést, ami fölött nekünk, parlamentnek semmifajta kontrollunk nem lesz a jövőben.

Gyakorlatilag azt látjuk, hogy önök megnyitják a terepet a pazarlás és a visszaélések előtt, és ahogy korábban is fogalmaztam, nem kiskaput, hanem nagykaput nyitnak az oligarcha barátaik előtt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy olyan kérdés, amelyben a munkahelyteremtés, az ökológiai érdekek és a gazdasági érdekek nagyon jól összeegyeztethetőek lennének. Kérdezem én, hogy miért nem képesek egy olyan javaslat mellett letenni a kétharmados voksukat, ami végre azt a célt szolgálja, hogy ezt a természeti erőforrásunkat, ezt az energiahordozónkat, ezt a felbecsülhetetlen kincset át tudjuk menteni a jövő generációknak is. Nyilvánvalóan vannak bizonyos érdekkörök, amelyek önök mögött állnak, és amelyek nagyon örülnek annak a javaslatnak, ami most meg fog születni a Házban, viszont felhívom a tisztelt figyelmüket arra, hogy ez semmiképpen nem vág egybe azzal, ami Magyarország érdeke, és semmiképpen nem vág egybe azzal, ami a magyar természet és a természeti erőforrások érdeke.

Ez az ásványkincs, ez a természeti erőforrás csak addig minősíthető megújuló energiahordozónak, amíg fenntarthatóan gazdálkodunk vele. Sehol a világon nincs olyan gyakorlat, hogy kiszívjuk a földből a termálvizet, és utána majd valaki rendeletben gondoskodik arról, hogy adott esetben vissza kell sajtolni, más esetben nem.

Miért adnak tisztelt képviselőtársaim, miért kívánnak ilyen nagy hatalmat adni a parlamenten kívüli erők kezébe, a kormánynak, adott esetben pontosan olyan szakmai szervezeteknek, amelyeknek a botrányaitól hangos volt a sajtó heteken keresztül? Miért nem tartjuk ezt a szabályozást a mi kezünkben?

Köszönöm. (Taps a függetlenek padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
282 275-277 2013.05.27. 2:14  266-284

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Lehet Más a Politika is számtalanszor rámutatott arra a visszásságra, hogy a legfőbb áremelő tényező pont az, hogy az MVM magasan tartja a nagykereskedelmi árat, annak ellenére, hogy a piaci árak alacsonyak. Így tudott tavaly is az MVM egy 100 milliárdos extraprofitra szert tenni. Mondjuk, ebből van lehetőség olyan halva született ötletekben gondolkodni a kormánynak, mint az állami mobiltelefon-társaság. Ha a kormány valóban rezsicsökkentésben gondolkodik, és alacsony rezsit szeretne, akkor elkerülhetetlen, hogy hozzányúljon a nagykerárakhoz.

Emellett viszont szorgalmazzuk azt is, hogy az energiahatékonysági irányelvet minél előbb ültesse át a gyakorlatba. Szocialista képviselőtársaimtól azért kicsit bajos, ha erre hivatkoznak, hiszen pont a Gyurcsány-Bajnai-rezsim alatt romlott meg leginkább a lakások energiahatékonysága. Így azt látjuk, hogy amikor kormányon voltak, ők is inkább az árcsökkentésben, az ártámogatásban gondolkodtak és nem a valós megoldásokban. Most meg ellenzékben, úgy látszik, felnyílt a szemük, és komplexebben látják a kérdést. Ez azért örömteli, és magát a javaslatot mi is tudjuk támogatni.

Ugyanakkor a Lehet Más a Politika beadott több javaslatot, ilyen volt például az energiahatékonysági program a valós rezsicsökkentésért, amiben pontosan arra hívtuk fel a kormányzat figyelmét, hogy miért van az, hogy nemzetközi szinten az energiaszolgáltató cégek profit-visszaforgatási rátája körülbelül 40 százalék, Magyarországon meg ez mindössze 20 százalék. És megkérdeztük, hogy vajon mik azok az akadályok, amelyek Magyarországon olyan helyzetet idéznek elő, hogy nem tudnak ezek a profit-visszaforgatási tendenciák ilyen arányban megvalósulni, holott nagyon nagy szükség lenne rájuk.

Emellett fölhívtuk arra a jó nemzetközi példára a figyelmet, amelyben pontosan magukat a szolgáltatókat tesszük érdekeltté abban, hogy elemezzék azt, hogy az egyes lakóingatlanoknak, illetve középületeknek miért olyan rossz az energiahatékonysága. Végezzék el ezt a felmérést, tegyenek konkrét javaslatot arra, hogy milyen javításokat kell elvégezni, és utána ezeket a javításokat végezzék is el, amit hitelből...

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony.

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm szépen. Ez csak két perc?

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
283 96-98 2013.05.28. 1:21  19-187

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a lehetőséget. Schmidt Csaba képviselőtársamtól szerettem volna kérdezni, illetve rá szerettem volna reagálni, de sajnos már elment, úgyhogy ebből nem lesz egy érdemi beszélgetés.

ELNÖK: Képviselő asszony, bocsánat, de kettőpercesre kért szót; most a kettőpercesnél vagyunk.

DR. SZÉL BERNADETT (független): Igen, így van. Ezért is mondtam, hogy Schmidt Csabával szerettem volna egy kicsit beszélgetni, mert megütötte a fülemet polgármester úrnak, képviselőtársamnak az a mondata, hogy biomassza-erőművekről beszélt Tatabányán, és arról is beszélt, hogy a közösségnek kell eldöntenie azt, hogy milyenfajta erőművekben érdekelt.

Nem tudom, tudja-e képviselőtársam, hogy Szegeden éppen milyen folyamatok indultak be ezzel kapcsolatban, hogy konkrétan egy lakótelep közepére kívánnak fideszes kollégái egy biomassza-erőművet telepíteni, és erről sem a közösséget, sem az ott lakó embereket nem kérdezték meg érdemben. Jelenleg már zajlik egy népi kezdeményezés, és én örültem volna (Babák Mihály: Szegeden nem is fideszes polgármester van. Botka a polgármester.), ha ő azt a gondolatot, amit az előbb elmondott, gyakorlatilag szegedi fideszes kollégái tudomására hozza, hiszen nagyon fontos az, hogy ha neki ez az álláspontja, akkor a kormánypártokon belül is elterjedjen az a nézet, ami véleményem szerint is természetes, hogy a lakóközösségek megkérdezése nélkül semmiben nem lehet dönteni az őket érintő kérdésekről.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
283 112 2013.05.28. 0:00  19-187

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a lehetőséget. Én még akkor nyomtam gombot, amikor államtitkár úr arról értekezett, hogy Szegeden vajon mi zajlik. Államtitkár úr, gyakorlatilag 2012 szeptemberében a Fidesz-KDNP-frakció volt az, amelyik ezt a lehetetlen tervet beterjesztette. Két elemből áll. Az egyik az, hogy biomassza-erőművet szeretnének egy lakótelep közepére telepíteni úgy, hogy sem vasút, semmiféle megoldás nincsen, kamionok szelnék át a lakótelepet, hogy vigyék az anyagot bele, másrészt pedig, és ez a tegnapi zárószavazáshoz szorosan kapcsolódik, gyakorlatilag számításaink szerint 800 ezer köbméter termálvíz kerülhetne nyilván bele a Tiszába, pontosan a miatt az ötlet miatt, hogy a Fidesz-KDNP-frakció a szegedi termálvizet gyakorlatilag befolyatná melegvíz-felhasználásra.

Ez a terv nem az ellenzéktől jött, hanem kifejezetten önöktől, és én nagyon örültem, amikor itt a Házban egy fideszes képviselő arról értekezett, hogy a helyi közösségeknek van valamifajta beleszólása abba, hogy mi történik a lakókörnyezetükben. Ezzel messzemenőkig egyetértek, és javaslom államtitkár úrnak is, hogy itt szerintem nem egy helyi érdekről van szó, hanem egy országos példáról, egy szégyenről, mert ha ez Szegeden megtörténhet, akkor ez egy nagyon súlyos helyzet. Úgyhogy én kérem államtitkár urat, hogy nézze meg, hogy mi zajlik Szegeden, és tájékozódjon alaposan arról, miszerint nagyon súlyosan fognak környezeti érdekek is sérülni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
283 118 2013.05.28. 12:33  19-187

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. És akkor most itt a terep, hogy erről a törvényről is beszéljek. Nem szeretném Ádámnál és Évánál kezdeni, hiszen ez a törvényjavaslat épp elég muníciót ad arra, hogy a felszólalásomban részletezzem. Ugye, már többen mondták, hogy nagyon félrevezető az a gyakorlat, amikor érdemben módosítanak egy adott törvényt, és a címben ezt nem tüntetik fel. Ez nagyon problémás, hiszen a felületes néző számára ez azt jelenti, hogy itt csak a minősítésről van szó, holott közben itt önök számos javaslatot benyújtottak az éppen csak most hatályba lépett hulladékgazdálkodási törvényhez, ami érdemben változtatja meg azt, hogy hogyan folyik ez a dolog Magyarországon.

(13.00)

Na most ugye, ha arról beszélünk, hogy a hulladékgazdálkodásban részt vevő közszolgáltatók minél magasabb színvonalon tudják a tevékenységüket végezni, és ezért, mondjuk, legyen egy törvénybeli minősítési rendszer, ami ezt szabályozza, ez önmagában egy üdvözölendő dolog, ezzel semmi probléma nincsen.

A problémák mindig akkor kezdődnek, amikor a törvényjavaslat megszületik, és konkrétan felsejlik az, hogy ezt a kormány hogyan képzeli el. Önmagában azzal van itt probléma, ahogyan ez a modell működik. Elvileg az elmúlt több órában - nem tudom, most már itt vagyunk lassan négy órája - gyakorlatilag sokat hallottunk arról, hogy a kormány meg szeretné védeni az embereket a gaz multiktól. Hát akkor tegyék meg! De ebben a javaslatban nem ezt teszik.

Ez egy nagyon komoly probléma, és erre mondok is egy példát. Elvileg arról van szó, hogy a közszolgáltató minősítésre kerül, ami A/I-től C/III-ig tarthat, és hogy magasabb szintű minősítés teljesítését teljesítse, ahhoz folytonos minőségjavulással járó vállalásokat kell tennie. Ha az van, hogy a közbeszerzésen indul egy közszolgáltató, az lehet adott esetben A/I. minősítésű is, az alvállalkozója viszont lehet egy külföldi többségi tulajdonú cég is. Innentől kezdve az alvállalkozóval szemben már nincsen semmifajta minőségi követelmény. Tehát miről van szó? Arról van szó, hogy van az önkormányzat, és van a közszolgáltatást ténylegesen elvégző alvállalkozó, ami közé bekerül egy többségi állami, nonprofit tevékenységet nem végző A/I. minősítésű közszolgáltató szervezet, és ennek az a következménye, hogy a modell így nem fogja arra ösztönözni a hulladékgazdálkodás területén működő közszolgáltatókat, hogy minél magasabb színvonalat nyújtsanak, a multik viszont ott maradnak, viszont a háttérben fognak tevékenykedni.

Innentől kezdve az ő felelősségük csökken, az adminisztráció és a bürokrácia ezzel egyszerre azonban nő. Innentől elkezdve ez a törvényjavaslat arra a célra, amit itt államtitkár úr meg itt többen kormányoldalról próbáltak mondani, nem alkalmas. Ez a fajta minősítés így nem fogja azt a célt szolgálni. Ráadásul a hulladéktörvény módosításában számos lényeges változás történt. A lényegtelenekről nem fogok beszélni, csak azokról, amelyek valamilyen szempontból fontosak vagy az ország számára, vagy az önkormányzatok számára, de leginkább az emberek számára.

Arról volt szó, hogy a gyűjtőt a régi törvény nem definiálta, most önök ezt megpróbálták megtenni. Én megnéztem civil szervezetek kapcsolódó véleményét, és egybehangzóan azt állítják, hogy ezt nem sikerült pontosan megtenni. Ez így probléma mindenképpen. Másrészt van itt komoly környezeti kockázat is, ha arról beszélünk, hogy amikor a szennyvíziszap komposztálásra kerül, akkor abban az esetben nem kell lerakási járulékot fizetni, ha ezt talajtakaróként használják. Ezzel nem tudunk egyetérteni.

A másik az, hogy önök folyamatosan arról beszélnek, amióta kormányon vannak, hogy az adminisztrációt csökkenteni fogják. Ez a törvényjavaslat megint nem erről szól, hanem arról szól, hogy az adminisztrációra és a bürokráciára fordított költségeket növelni fogják. Konkrétan itt van ez a példa, hogy a lerakási járulékból befolyik egy összeg, és annak a 10 százalékát, maximum 2 milliárd forintot a felhasználás adminisztrációjára kívánják fordítani. Beszéltem számos szakértővel, az OHÜ-nek működési engedélyekre ekkora összeget senki szerint sem célszerű odaadni, egész egyszerűen ennek töredékéből meg lehet oldani a pályáztatást, akkor miért akarnak ennyi pénzt elvenni, ez érthetetlen. Legfőképpen azért érthetetlen, mert megszoktuk, hogy ha az önök rezsicsökkentéséről van szó, akkor általában a lakosság fogja ennek a kárát látni, és mindezt úgy teszik meg ebben a javaslatban, hogy a multik felelőssége vagy adott esetben a cégek felelőssége csökkenni fog. Eközben viszont dőlnek a bürokráciára és az adminisztrációra szánt költségek. Innentől kezdve ez egy nagyon komoly logikai gubanc is.

Amivel viszont egyet tudunk érteni, az az, hogy ha a lerakók működését nézzük, akkor egy elektronikus térfigyelő rendszert javasolnak, ez messzemenőkig támogatható.

Én most nagyon szeretném önöket arra emlékeztetni, hogy mielőtt kormányra kerültek, akkor milyen vállalásaik voltak. Szerintem ez ellenzékből fontos is, mert ilyenkor próbálunk, ellenzéki pártok egyfajta tükröt tartani önök elé. Nem tudom, hogy önök mennyit olvasgatják a gazdasági programjukat, én elég sokszor szoktam, és örömmel láttam, hogy egy nagyon impresszív gazdasági programot tettek le annak idején az asztalra. Utána majd elmondom, hogy milyen pontokra gondolok itt pontosan, és utána azt is el fogom mondani, hogy miért vagyok szomorú, ha ezt összehasonlítom azzal a törvényjavaslattal, amit viszont most letettek az asztalra.

Ugye, önök azt ígérték a gazdasági programjukban, hogy csökkenteni fogják az adminisztráció gerjesztette költségeket - ezt szó szerint idéztem. Önök azt ígérték, hogy programot indít a gazdasági bürokrácia és az adminisztráció csökkentésére; csökkenteni kell a vállalkozások adatszolgáltatási kötelezettségét, megszüntetni azt a gyakorlatot, hogy az államigazgatásban rendelkezésre álló információkat a vállalkozóktól kéri be újra és újra egy állami intézmény. Ez az önök gazdasági programja.

Leírták azt, hogy elektronikus platformokat szükséges létrehozni, és ugyanebben a programban írják azt is, hogy a jogalkotás átláthatóságának, előkészítettségének növelésével és az előzetes hatásvizsgálatok általánossá tételével javítják a gazdasági szabályozás minőségét, felszámolják a szabályok gyakori módosításának gyakorlatát. Tehát ez négy olyan pont, ami nagyon ígéretes, és ez négy olyan pont, amit ebben a javaslatban önök megszegnek.

Úgy is mondhatnám, némiképpen pátosszal, hogy ez is egy olyan ígéret, amit az utolsó szóig elfelejtettek akkor, amikor kormányra kerültek, pedig ennél nagyobb felhatalmazást, mint amit ez a kétharmad jelent, nehezen lehet kapni ebben az országban.

Azt látjuk, hogy ez a törvényjavaslat gyakorlatilag semmifajta problémát nem old meg - azokról a problémákról beszélek, amelyekről itt több mint három órán keresztül beszéltünk már a parlamentben. Nem csökkenti, sőt növeli a bürokráciát, és gyakorlatilag ennek a folyamatnak a végén mindig a lakosság, mindig az emberek fogják a rövidebbet húzni, az ő rezsijük fog nőni, és egy idő után már nem lesz elég a kormányzati propaganda. (Kőszegi Zoltán közbeszól.)

Azt különösen problémásnak látom, hogy én azért elég sok törvényben fel szoktam szólalni, és mindig elmondom, hogy önök elfelejtenek hatásvizsgálatot mellékelni. Mondom, kétharmaddal, ekkora adminisztrációval az önök háta mögött ez meglehetősen problémás, meglehetősen kellemetlen, és mindig az emberben felvillan egy piros lámpa, hogy vajon miért nem csinálnak hatásvizsgálatot. Nyilván nem azért, mert nincs elég pénzük hozzá, nyilván nem azért, mert nincs elegendő szakértői hátterük. Vajon miért van az, hogy rendre úgy kerülnek ide törvényjavaslatok ebbe a Házba, hogy nincsen hozzájuk hatásvizsgálat? Vajon kinek az érdeke ez?

Kinek az érdeke az, hogy most is pár nap alatt átvernek a parlamenten egy törvényt, gyakorlatilag végigolvasni nincs ideje szakmai szervezeteknek, de azért megteszik és véleményezik ezt lelkiismerettel, de megint itt vagyunk gyakorlatilag, és akkor felmerül a kérdés, hogy vajon kinek az érdeke ez. (Kőszegi Zoltán közbeszól.) Szerintem nyomjon képviselőtársam két percet, ha hozzá szeretne szólni. S akkor azt láttuk, hogy gyakorlatilag kinek a felelőssége lesz az, hogy ezt az új jogszabályt végrehajtsa. Csak Vámosi Oszkárhoz jutottunk, aki korábban az Imsys Kft. vezetőjeként dolgozott a Fidesz-kormány új termékdíj-szabályozásának a kidolgozásán, jelenleg pedig az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség vezetője. Gyakorlatilag azt látjuk, hogy ez a személy állami színekben használja és működteti a gyakorlatban ezt a jogszabályt.

Milyen termékdíjtörvényről van szó? Ez egy olyan termékdíjtörvény, amely legalább egy, de egyes források szerint két uniós kötelezettségszegési eljárást indukál, és gyakorlatilag nagyon alaposan hátravetette a szelektív hulladékgyűjtés ügyét ebben az országban. És most sajnos megint egy olyan modellt látunk, most ugye, ez a törvényjavaslat az OHÜ-re és annak vezetőjére még nagyobb felelősséget osztana. Gyakorlatilag az ügynökség, ahogy már többen elmondták itt ellenzéki oldalról, közigazgatási jogkörben eljárva minősítené, osztályozná a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás szereplőit. Mondjuk ki, itt arról van szó, hogy kényére-kedvére rostálhatja a piacot.

Tehát akkor miről van szó itt most? Biztos, hogy önök a környezet védelme érdekében aggódnak? Biztos, hogy önök az emberek pénztárcája miatt aggódnak? Mert ebből a javaslatból és ebből a háttérből, ebből a személyi gárdából nem ez derül ki.

Ráadásul önök azt ígérték a gazdasági programban, hogy próbálják az elektronikus platformokat bevezetni ott, ahol lehet. Most itt meg olvassuk, hogy a minősítő eljárás elektronikus úton nem bonyolítható le, csak személyesen. Most gyakorlatilag azt látjuk, hogy itt semmifajta hozzáadott értéket, illetve új információt nem jelentő aktaszaporítás fog zajlani, és ezért az OHÜ tetemes konzultációs és eljárási díjakat fog legombolni a cégekről, és a lánc végén, még egyszer mondom, kik állnak: a lakosság áll, az emberek állnak.

Egy normális országban a XXI. században ez az egész pont fordítva működik. Ott úgy működnek a dolgok, hogy az állam előírja azt, hogy mik az egyértelmű követelmények. Leírja, és ehhez tartja magát. A szolgáltatók igazolják, hogy ennek megfelelnek, dokumentumokkal lehetőség szerint - ugye, XXI. század, elektronikus úton -, és mindenféle füstadók nélkül. Ez is megint nem így zajlik.

Ráadásul fölfedeztünk itt egy érdekes mellékszálat is. Önök elvárják azt, hogy legyenek környezetirányítási tanúsítványok, de ezt csak bizonyos tanúsítóktól fogadják el, ezt viszont őszintén nem értem, hogy ezt miért teszik. Ugye, arról van szó, hogy előírják azt, hogy legyen egy érvényes ISO 9001-es és 14001-es tanúsítvány, de valami gondjuk lehet a legnagyobb környezeti tanúsító, a norvég Det Norske Veritas tanúsítványaival. Hogy ezzel mi a probléma, az a szövegből nem derül ki, viszont én értékelném, ha államtitkár úr erre kitérne, mert a jelenlegi javaslatban ez úgy néz ki, hogy akkor az ő tanúsítványukat nem fogadnák el. Vagy én félreértem? Nem tudom, beszéljünk róla.

(13.10)

Viszont az egyértelműen látszik a javaslatból, hogy mi a valódi célja ennek. És itt most muszáj idéznem a szöveget, azt írják, hogy a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződést a települési önkormányzat a polgári törvénykönyvben meghatározott felmondási okokon túlmenően e törvény alapján akkor mondhatja fel, ha a közszolgáltató nem rendelkezik érvényes hulladékgazdálkodási közszolgáltatási engedéllyel és az OHÜ által kiállított minősítő okirattal. Magyarul, miről van szó? Arról van szó, hogy lesznek olyan vállalkozások, amelyek valamilyen módon fenn fognak akadni ezen a rostán; és az állam akkor is kiszelektálhatja őket a hulladékgazdálkodási piacról, ha ők jogszerű szolgáltatási szerződéssel rendelkeznek, méghozzá olyan jogszabályi kritériumok alapján, amelyek akkor, amikor a szerződést megkötötték, abban az időpontban még nem léteztek. Tehát ez most megint a visszamenőleges hatályú jogalkotás egy klasszikus példája. Ezzel megint a kiszámíthatóság és a szolgáltatásnyújtás biztonsága fog veszélybe kerülni.

Ne felejtsék el, hogy minden egyes bizonytalanság után mindig az emberek fognak rosszabbul járni. Tehát az nagyon impresszív dolog, hogy önök itt lépten-nyomon felállnak, és azt mondják retorikai szinten, hogy önök kiállnak azért, hogy a rezsi csökkenjen ebben az országban, de egyrészt minden alkalommal lesöpörnek minden olyan javító szándékú módosító javaslatot vagy akár törvényjavaslatot, ami a valós rezsicsökkentésről szólna, másrészt pedig beküldenek ilyen javaslatokat a Ház elé, amelyek tényleg három perc alatt születnek, szóval, tényleg napok alatt hozzák létre ezeket az irományszövegeket. Mint ahogy többen is mondták, maguk a kormánypárti képviselők is szét fogják módosítózni, mert annyira nem tudtak saját berkeken belül sem egyeztetni.

Azt mondják, hogy önök egyeztettek a civilekkel meg a szakmával, holott mi rendre látjuk, hogy ez nem történt meg. És utána akkor elvárják, hogy mindenki hősként ünnepelje a Fidesz-KDNP-t, mondván, hogy önök az emberekért harcolnak a gaz szolgáltatók ellen. Nem, kérem, itt arról van szó, hogy megint beiktattak egy olyan ellenőrzési helyet ebbe a törvénybe, ami indokolatlanul magas áron fog sarcot jelenteni, amelynek a végén mindig az emberek látják a dolgok kárát, az ő nadrágszíjukat kell majd jobban meghúzni.

Köszönöm. (Taps a függetlenek soraiból. - Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
283 130 2013.05.28. 1:31  19-187

DR. SZÉL BERNADETT (független): Nagyon örülök neki, hogy az államtitkár úr elismerte, hogy az adminisztrációs terhek erőteljesen nőni fognak. Nagyon sajnálom, hogy ő azt mondta, szükséges növelésről van szó. Én többször ellenőriztem, és úgy látom, hogy csak olyan adatokat kérnek be, amelyek az államigazgatás valamely intézményében valahol már leadásra kerültek. Itt forgalmi engedélyekről, tulajdoni lapokról van szó, környezetbiztosítási tanúsítványokról. Akkor most miért a cégekkel fizettetik meg, hogy önök nem tudják a rendszereiket megfelelően kiépíteni? Ez számomra egyébként teljesen érthetetlen. De nem a cégeket védem, abszolút nem. Én végig a felszólalásomban arról beszéltem, hogy minden egyes kormányzati káosznak az emberek isszák meg a levét, ennél is így lesz. Ez elkerülhetetlen, ezt látom most már az elmúlt három évben.

Még egyszer elmondom: maradni fognak a cégek, csak éppen csökkenni fog a felelősségük, csökkenni fog az elszámoltathatóságuk, és növekedni fog a bürokrácia, az adminisztráció, és előbb-utóbb megint arról lesz szó, hogy ez, amit önök retorikailag elmondanak, nem lesz köszönő viszonyban sem azzal, ami a valóságban megvalósul. Nagyon sajnálom, hogy ezeket önök mindig támadásnak veszik. Egyébként nincs is nagyon más lehetőségünk, hiszen ha ennyi nap alatt vernek át egy törvényt a parlamenten, akkor nagyon lehetőségünk sincs arra, hogy elmondjuk a véleményünket, holott ha kicsit több időt hagynának arra, hogy beszéljünk ezekről a kérdésekről, akkor jobb minőségű irományok születhetnének.

A másik pedig az, hogy ha önök ezt direkt csinálják, tényleg megmarad az a kérdés, hogy kinek az érdeke, hogy ez így menjen. Hogy nem a magyar embereké, az biztos.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
286 98 2013.06.04. 5:58  59-104

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Előterjesztők! A Lehet Más a Politikának is az a véleménye, hogy ez a törvényjavaslat aknák sorozatát tartalmazza. Az itt elmúlt órák során alaposan megvitatták ellenzéki oldalról azt, hogy a kisajátítási törvény módosítása konkrétan mit tud eredményezni ebben az országban. Szó volt arról is, hogy retteghet a Kossuth tér, hogy itt mi fog történni.

De egyáltalán nem is értem, hogy hogy tudnak önök egy olyan törvényjavaslatot beadni, ami kisajátításról beszél olyan kontextusban, hogy egyáltalán nem kell mérlegelni azt, hogy a kisajátítással megszerzett jogok közösségi előnye egyáltalán milyen viszonyban van az okozott kárral. Elképesztő és önkényeskedésre ad alkalmat az, hogyha valaki ilyen törvényjavaslatot egyáltalán előterjeszt, és azt gondolom, hogy a pátosszal előadott, nem tudom én, gyermekekről és mindenféle másról szóló kormányzati, kormánypárttól érkező felszólalások nem tudják ellensúlyozni azt, hogy valójában itt ebben a törvényjavaslatban is felsejlik a mutyi. Felsejlik a mutyi, nem is egy téren, hanem több területen is, és én konkrétan hozzászólásomban az 500 milliárdos piaccal rendelkező Erzsébet-utalvánnyal kapcsolatos mutyiveszélyre szeretném az ország figyelmét felhívni.

Szóval, nagyon érdekes, azt hiszem, képviselőtársaim, hogy önök megint betolnak ide egy salátatörvényt, amelyet ha tematikusan végignézünk, akkor tényleg elképesztő, hogy mit érez egy ellenzéki képviselő, hogyha ilyet lát. Tehát amikor az Erzsébet-programról önök felszólalnak, akkor ilyen családokat vizionálnak, boldog gyermekeket, akik játszanak, elmondják, hogy ott még a nyári szociális gyermekétkeztetésre is van lehetőség, és egyáltalán azt is elmondják, hogy önök milyen szép országot építenek.

Mi meg azt látjuk, hogy önök most két ponton is módosítják az Erzsébet-programról szóló törvényt. Az egyik egy fogalmi pontosítás, az utalvány meghatározását a tavalyi módosításához az szja-törvénynek hozzáigazítják, de a másik módosítás viszont nagyon csúnya, nagyon problémás, ugyanis ott az információszabadság korlátozásáról van szó álláspontunk szerint. Gyakorlatilag önök megint szűkíteni kívánják az állampolgárok lehetőségét arra, hogy ellenőrizzék azt, hogy a közpénzeket hogyan költik el önök. Itt konkrétan én az utalvány reklámozására kötött szerződésekre gyanakszom, hogy azokat próbálják most éppen eltakarni a nyilvánosság elől, de általánosságban az is látszik, hogy önök megpróbálják elterelni, eldugni a közvélemény figyelme elől azt, hogy az Erzsébet-utalványból befolyt összegeket konkrétan hogyan használják föl.

Ráadásul egy nagyon kínos előzménye is van ennek, mert nem véletlenül a mostani törvénybe szuszakolták bele álláspontom szerint ezt a változtatást. Nyolc nappal azelőtt, mielőtt az egyéni képviselők beterjesztették az indítványukat, a Fővárosi Törvényszéknek született egy elsőfokú döntése, és ez az elsőfokú döntés arra kötelezte a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány 100 százalékos tulajdonában álló Erzsébet Utalványforgalmazó Kft.-t, hogy az Erzsébet-utalvánnyal kapcsolatos gazdálkodási adatokat hozza nyilvánosságra.

Ezt követően volt az, hogy kormánypárti képviselők beterjesztettek egy olyan javaslatot nem sokkal ezt követően, amely gyakorlatilag hatályon kívül helyezné azt a rendelkezést, amelyen ez az ítélet alapul. (Babák Mihály közbeszól.) Babák képviselőtársam biztos tudja, hogy hol a gomb, nyomja meg, hogyha szeretné kommentálni azt, amit elmondok. Én viszont tovább fogom folytatni ezt a rendkívül csúnya történetet.

Eddig teljesen egyértelmű volt az, hogy az Erzsébet Utalványforgalmazó Kft. tevékenysége és az ehhez kapcsolódó gazdálkodás közérdekű adat-e vagy sem. A törvény ezt teljesen egyértelműen szabályozta, kimondta, hogy a MNÜA az Erzsébet-programmal kapcsolatos feladatai ellátásához közreműködőként alapított egy 100 százalékos kft.-t, amely 100 százalékban tulajdonában áll, ez volt az Utalványforgalmazó Kft., és a bíróság is azt a döntést hozta, hogy ezeket az adatokat nyilvánosságra kell hozni.

Önök nyolc nappal azt követően, hogy ez a döntés megszületett, ezt a salátát beterjesztették, és ebben a salátában egy törvénymódosítás megszüntetné ezt a teljesen egyértelmű és szerintem abszolút logikus helyzetet, és csak annyit hagynának bent a törvényben, hogy a MNÜA feladatai végrehajtásában együttműködhet más szervezetekkel, és nem említi meg azt, hogy az alapítvány 100 százalékos tulajdonában áll egy kft., ez a társaság. Sőt, hogyha megnézik az indokolást, akkor az még egyértelműbbé teszi azt, hogy itt miről van szó és hogy mi az önök igazi szándéka ezzel kapcsolatban.

Pontosan azt mondja ki, hogy az együttműködés keretében létrejött szerződéses viszonyok az együttműködő szervezetek oldalán nem keletkeztetnek közfeladat-ellátási kötelezettséget. Vagyis eljön a pillanat, amikor a törvényből kikerül az a garancia, amely eddig azt biztosította, hogy az Utalványforgalmazó Kft. mint közfeladatot ellátó szervezet gazdálkodása teljesen nyilvános legyen azoknak az embereknek a számára, akiknek az adóforintjaiból ez az egész megvalósul. Ezt, kérem, hogy gondolják?

Nem lehet egyszerűen nem felfedezni azt a szándékot, hogy gyakorlatilag önök eltakarják a nyilvánosság szeme elől az Erzsébet-utalvány pénzeit, és gyakorlatilag csak azt jelentheti, hogy ezzel valami sanda szándékuk van, ami egész egyszerűen elfogadhatatlan, hogy ilyen módon, ilyen törvényjavaslatban, salátában ezt így idetolják.

Én arra kérem önöket, hogy érdemben reagáljanak arra, hogy miért nyolc nappal a bíróság döntése után kívánják azt a törvényi garanciát megszüntetni, ami pontosan arról szól, hogy az emberek, akik befizetik az adóforintjaikat, megismerhessék azt, hogy mi is zajlik az Erzsébet-utalvány reklámozása körül és egyáltalán az Erzsébet-utalvány körül ebben az országban.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
287 247 2013.06.10. 2:02  230-276

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha Rogán képviselőtársunk annyira biztos lenne a dolgában, akkor nem itt az éj leple alatt, árvíz közepén kellene erről a javaslatról tárgyalni. De hogy megnyugtassam önt, még Varga Mihály is másképp fogalmazott. Egész pontosan, amikor a T/10903. számú törvényjavaslatot tárgyaltuk - amikor az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról volt szó -, akkor maga Varga Mihály is azt írta egy konkrét feladat kapcsán, hogy az EU lehetővé teszi a jelenlegi felosztás fenntartását, és azt meg is kell tenni. Rá pár napra jöttek elő az összeolvasztás gondolatával. Tehát teljesen nyilvánvaló, hogy házon belül a Fideszben is voltak bizonyos kérdések, amiket még tisztázni kellett. S az, hogy ilyen rekordsebességgel került ide a parlament asztalára, azt mutatja, hogy valami miatt nagyon sürgősen szeretnének túlesni ezen az összevonáson.

Egyébként úgy szakmai, mint gazdaságpolitikai és politikai szempontból egyaránt támadható javaslatról van szó. Politikai szempontból különösen veszélyessé teszi a kérdést, hogy egy olyan ember kezébe fog kerülni minden hatalom, akinek a legutóbbi cselekedetei százmilliárdos károkat okoztak az országnak. Gondolok itt az elektronikus útdíj bevezetésére vagy a pénztárgépek elektronikus bekötésére. Tehát innentől kezdve kétségbe vonható az, hogy Matolcsy György mennyire képes előre tervezni folyamatokat és előre felmérni bizonyos következményeket.

Ezenkívül gazdaságpolitikai szempontból is tökéletesen látszik az, hogy ez a törvényjavaslat természetesen alkalmas arra, hogy az önök cimboráinak az üzleti környezetét kedvezőbbé tegye, de gyakorlatilag a világon ez nem ezt a célt szokta szolgálni. Teljesen világos, hogy a pénzügyi rendszer felügyelete egy az egyben semleges kell legyen, és az, hogy önök a pénzügyi stabilitást fontosabbnak tartják, mint az inflációs célt, világosan mutatja az önök hozzáállását ehhez a kérdéshez, ami egy nagyon nagy szakmai hiba, ugyanis ez azt jelenti, hogy önök nem vonták le a 2008-as pénzügyi válság következményeit ebben az országban. Most újra bele fogunk lépni abba a hibás folyóba, tisztelt képviselőtársaim?

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
290 283 2013.06.17. 2:38  258-386

DR. SZÉL BERNADETT, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP már többször beadott egy törvényjavaslatot, amelynek az volt a lényege, hogy megpróbáljuk végre ebben az országban elkerülni azt, hogy év közben adóemelések és új adók bevezetésével sokkoljuk a gazdaságot. A Lehet Más a Politika úgy gondolta, hogy erre csak akkor lehetne lehetőséget adni, ha közvetlen veszélyben van az ország.

Tisztelt Képviselőtársaim! Közvetlen veszélyben van most az ország, hogy ilyen csomagokkal kelljen sokkolni a magyar embereket és a magyar gazdaságot? Úgy látjuk, hogy a kormány egy nagyon komoly hibát vétett a tervezésnél, hiába figyelmeztette őket mindenki, és most sokmilliós, milliárdos lyukakat próbálnak betömködni mindenféle kényszerintézkedésekkel.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági ülésen elhangzott, hogy ha tranzakciós illetékből többet szeretnének kormányoldalról beszedni, akkor az első lépés pontosan az lenne, hogy töröljék el az összegszerű felső határt az átutalásoknál, mert ez direktben a kisvállalkozókat sújtja. Hasonlóan a családi gazdálkodókat terhelik meg még jobban azzal, ha növelik a pénzkivétel utáni illetéket. Miért pont ezt a réteget akarják sújtani ezzel a törvénnyel? Maga Varga Mihály mondta két hónapja, hogy a kormány azzal számol, hogy újraindul a növekedés, és 3 százalékos GDP-hiány lesz, és azt mondta, hogy ehhez nincs, nem lesz szükség újabb intézkedésekre.

(19.10)

Mégis van? Nyilván, hisz azok a problémák, amelyek a több száz milliárdos hiányt okozták, már akkor is láthatóak voltak, amikor a miniszter úr ezeket a szavakat elmondta. Az Állami Számvevőszék - éppúgy, mint a Költségvetési Tanács - figyelmeztette erre a kormányt.

Úgy látjuk - és a bizottságban is elmondtam ezt a véleményemet -, hogy itt zajlik a mismásolás a kormány részéről, a problémák eltagadása és a tények szelektív figyelembevétele. Hogyan fogja visszaszerezni ez a kormány a szükségszerű bizalmat a gazdaságban, ami nélkül nincsen növekedés, nincsen fejlődés? Kifogásoltuk azt is, hogy nincsenek hatástanulmányok, amelyek pontosan megmutatják azt, hogy mi alapján hozták meg azokat a döntéseket, amelyek ebben az irományban szerepelnek.

Arra kérem önöket, hogy fontolják meg a Lehet Más a Politika javaslatát, és ne nyúljanak adóemelések és újbeli adók bevezetéséhez év közben, mert ezzel pontosan a gazdaság hosszú távú kiszámíthatóságát vágják alá, ami nélkül nincsen befektetés és nincsen fejlődés.

Most pedig átadom a szót a másik kisebbségi véleményt ismertetőnek. (Taps a függetlenek soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
299 174-176 2013.09.09. 2:02  173-184

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm, elnök úr. Elfogadom az államtitkár urat válaszadóként.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Öné a szó, képviselő asszony.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatás bővítésével kapcsolatban meglehetősen vehemens kormánypropagandát hallunk már jó ideje, és ennek a szívós propagandának a legújabb eleme múlt héten került napvilágra. Önök most már egyenesen azt állítják, hogy ennek az önök által realizált növekedésnek a nagy része a versenyszférából érkezik.

Mindenki látja most már Magyarországon, hogy a Fidesz-kormány legfontosabb választási kampányígérete csúfosan megbukott. Egymillió új munkahelynek a közelébe sem került Magyarország (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Tíz év alatt!), sőt folyamatosan csökken azoknak az embereknek a száma, akik a nyílt munkaerőpiacon, bejelentett állásban, határozatlan idejű munkaszerződéssel dolgozni tudnak, hogy ellássák magukat és a családjukat. Önök ezt az ígéretet csúfosan megszegték, és látható az, hogy ezt nem merik beismerni, ezért képtelenséget képtelenségre halmoznak.

Fél éve hallgatom most már, hogy önök milyen nagy mértékben növelték meg a számát a munkaerőnek, a foglalkoztatottaknak, de három bizonyíték is van arra, hogy ez teljes mértékben képtelenség. Jelzem, államtitkár úr, 2011 óta csökken az alkalmazásban állók száma. A többsége az új munkahelyeknek támogatott állás és kifejezetten közmunka. Ráadásul most megtörtént az a csúfság is, hogy 2004-ig visszamenően soha ilyen kevés ember, miután lejárt az álláskeresési támogatása, nem tud munkát találni, hanem ők egyenesen a partvonalra kerülnek. 2013 első félévi negatív rekordról beszélek most. Ezeket az embereket önök egyenesen az út szélére lökik.

Kérdezem tisztelt államtitkár urat, hogy marad-e a fideszes kormánypropaganda a foglalkoztatással kapcsolatban, tervezik-e azt továbbra is, hogy a közmunkásokkal kozmetikázzák a statisztikákat, vagy pedig számíthatunk végre érdemi munkahelyteremtésre, érdemi cselekvésre önöktől. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
299 182 2013.09.09. 1:01  173-184

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Tisztelt Államtitkár Úr! Sokak számára nem világos ebben az országban egyébként, hogy miért pont a Belügyminisztérium diszponál a közfoglalkoztatás fölött, amikor önök munkaügynek tartják. Örömmel látom, hogy önök is belezavarodnak ebbe a furcsa felosztásba; ne csodálkozzanak, ha más számára is kérdéseket vet fel! (Németh Szilárd: Lassabban!)

Viszont ha már arról van szó, hogy miket nézegetünk alaposan, és mi tartozik az ön asztalára és mi nem, akkor hadd olvassam fel önnek azt a kampányígéretet, amelyet önök ezeknek a választóknak, akik most figyelik ezt a közvetítést, tettek. Azt értékeljük, hogy ezt önök hogyan teljesítették. Önök azt ígérték a közmunkarendszerrel kapcsolatban: ha a Fidesz kormányra kerül, mindent megtesz azért, hogy a foglalkoztatás, a munkahelyteremtés egészen más pályára álljon az elkövetkezendő időszakban.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ebben az országban jelenleg 300 ezer ember van teljesen ellátás nélkül. Százötvenezer közfoglalkoztatott, félmillió ember álláskereső és mintegy félmillió ember külföldre távozott. Ezt ígérték önök? (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
299 204 2013.09.09. 2:13  203-206

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány mintegy 190 ezer rokkant embert kötelezett komplex felülvizsgálatra. Ezeknek a megváltozott munkaképességű embereknek alig több mint egyharmadát, 68 ezer főt vizsgáltak meg eddig másfél év alatt. Ez azt jelenti, hogy a következő, mintegy másfél évre körülbelül 120 ezer embert terveznek megvizsgálni. Ez nyilvánvaló képtelenség. Azt látjuk, hogy számos probléma látható az NRSZH háza táján. A vizsgálatok erőltetett menetben zajlanak, és a szakemberhiány állandósult.

Erre önök már többféle megoldásféleséget körvonalaztak. Egyrészt felmerült az, hogy megemelik a rehabilitációs hatóságnál az orvosszakértői munkakörben foglalkoztatott kormánytisztviselők munkaköri pótlékát, de szó volt már arról is, hogy mintegy 100 új orvos szakértőt alkalmaznak, arról is hallhattunk már, hogy uniós forrásokat vonnak be annak érdekében, hogy legkésőbb jövő év végéig elvégezzék a felülvizsgálatokat.

Eközben viszont az is látható, hogy mintegy 300 millió forintot zároltak az NRSZH-nál, így ennek az egész gondolkodásnak a kerete mintegy erősen megkérdőjelezhető, tehát most nem látszik, hogy önök pontosan hogyan akarnak kijönni ebből a helyzetből.

(17.20)

Azt is látjuk, és ez is egy folyamatos probléma, hogy a határozatokkal az NRSZH állandó késésben van, a betegeknek nagyon sokat kell várniuk a hatóság döntésére. A közigazgatásban van az érvényes 30 napos határidő, ehelyett a betegek azzal kerestek meg engem, hogy nemritkán több hónapot, 120, 150 napot várnak, és amíg nincs meg a határozat, a beteg nem is kap ellátást, és ezen igazából nem változtat az a tény, hogy utólag, visszamenőlegesen így megkaphatja a pénzt, hiszen így is hosszú időszakig maradnak ezek az emberek teljesen ellátatlanul. Az NRSZH tapasztalataink szerint erre annyit mond, hogy majd megerősíti az adminisztrációval foglalkozó munkatársak számát, ez azonban így édeskevés.

Egy biztos, hogy a pótlékok megemelésével, további szakértők bevonásával (Az elnök csenget.) lehetetlen és értelmetlen elvégezni ennyi felülvizsgálatot. Kérdezem a tisztelt államtitkár urat, hogyan kívánják ezt a 120 ezer embert megvizsgálni jövő év végéig.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
299 229 2013.09.09. 3:23  228-236

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Lehet Más a Politika teljesen értetlenül áll a most benyújtott zárószavazás előtti módosító javaslat előtt. Eredetileg még tavasszal terjesztették be az irományt, és bőven rendelkezésre állt idő ahhoz, hogy átgondolják annak több elemét, elsősorban az általános megrökönyödést kiváltó szociális temetés morbid ötletét. Mi arra számítottunk, hogy belátják javaslatuk teljes képtelenségét, és egy zárószavazás előtti módosító formájában végleg eltörlik azt a javaslatból. Sajnos nem ez történt.

A szociális temetéssel kapcsolatban önök annyit akarnak lényegében változtatni, hogy amennyiben nincs az önkormányzat tulajdonában köztemető - nyilván megvizsgálták a helyzetet, és rájöttek arra, hogy számos helyen nincs -, ott azokban a vallási közösségek tulajdonában lévő temetőkben kell majd kijelölni a szociális parcellákat, amelyek aztán köztemetőként funkcionálnak az önkormányzattal kötött megállapodás értelmében. Sajnos azonban a szociális temetés teljesen morbid ötletének az eltörlésére nem került sor.

Hangsúlyozom, az a kormányzati szándék, hogy a leginkább rászorulók számára biztosítani akarják azt, hogy lehetőségük legyen az elhunytjaikról gondoskodni, megoldható lenne máshogy is. Nem kellene ilyen morbid ötletekkel bombázni Magyarországot. Lehetne például a temetési segély összegét megemelni vagy később az önkormányzati segélyhez való hozzáférés bővítésében segíteni, de akár a társadalombiztosítás rendszere is alkalmas lenne arra, hogy ha tényleg ez lenne a kormányzati szándék, akkor ezt megtegyék. Itt azonban egy teljesen más helyzet van. Azt látjuk, hogy ha szociálpolitikáról van szó, akkor a kormány mindenféle támogatást és segítséget egyszerűen feltételhez akar kötni, s most már láthatóan nincsenek gátlásai a tekintetben, hogy mit illik és mit nem illik csinálni ezzel kapcsolatban.

Június 4-én az Országgyűlés önkormányzati és területfejlesztési bizottságában került sor ennek a törvényjavaslatnak a megvitatására, és ott Farkasné Gasparics Emese, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára a következőket mondta: "Az a gondolat vezérelt minket, hogy ne mindent az államtól várjanak el az emberek, igenis működjenek közre családtagjaik végtisztességének a megadásában." Ezzel szemben mindenki számára nyilvánvaló, hogy az elhunyt hozzátartozójától aktív közreműködést elvárni egyszerűen súlyosan beleavatkozik a családok intim szférájába. Ez egy rendkívül tapintatlan felvetés, tisztelt képviselőtársaim, ez egy rendkívül morbid ötlet.

(18.20)

Rendkívül morbid ötlet feltételhez kötni ezt a segítséget. Ráadásul önök nem vesznek tudomást arról, hogy itt temetési szolgáltatásokról van szó, és ez szakemberek közreműködését igényli. Megvan annak az oka, hogy miért szakemberek végzik ezeket a procedúrákat. És ráadásul nem vesznek önök tudomást arról sem, hogy milyen kulturális szokások vannak egyes területeken, milyenek a temetkezési szokások. Itt, e ponton súlyosan beavatkoznak a családok intim életébe is.

Azt gondolom, a Lehet Más a Politika azt gondolja, hogy ilyen segítség teljes mértékben elfogadhatatlan. Kérjük önöket, gondolják végig azt, hogy ezzel kapcsolatban ilyen morbid ötleteket egyáltalán az Országgyűlés elé hogyan képesek terjeszteni.

Köszönöm. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
300 10 2013.09.10. 5:09  9-14

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): (A képviselő és dr. Schiffer András "Mentsük meg Verespatakot!" feliratú pólót viselnek.) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ha a befektetőkön és a román kormány eredeti tervein múlott volna, akkor hamarosan legalább kettő ciános fémkinyerési technológiát alkalmazó aranybánya is működne Magyarország közvetlen szomszédságában. Az egyik Verespatakon, a másik pedig Nagybányán. Bár a friss hírek szerint elképzelhető, hogy a verespataki bányanyitáshoz nem lesz meg a parlamenti többség Romániában, ez maximum átmeneti megkönnyebbülést jelenthet. Ráadásul eközben Nagybányán tovább folyik a készülődés. Nyilvánvaló ugyanis mindannyiunk számára, hogy tartós megoldást csak a ciános fémkinyerési technológiának az európai szintű betiltása jelenthet. Amíg ez meg nem történik, addig csak legfeljebb átmeneti sikereknek örülhetünk.

A fenyegető veszély ellen az elmúlt hetekben egész Európa tiltakozott. Szomorú, hogy egyedül a leginkább érintett állam, Magyarország hivatalos vezetése volt az, amelyik hallgatott és kivárt, és ezt most már egyre kevésbé tudjuk mire vélni.

Különösen értelmezhetetlenné teszi az önök viselkedését az, hogy a magyar kormányt ma ugyanaz az ember vezeti, aki 2000-ben az emlékezetes nagybányai ciánkatasztrófa idején is miniszterelnök volt. Orbán Viktorról van szó. Orbán Viktor a saját bőrén tapasztalhatta, ilyen esetekben a politikai ígéreteknek és a politikusok közötti magánalkuknak az égvilágon semmi haszna nincsen, itt csakis a szilárdan körülbástyázott jogi, pénzügyi és környezeti garanciákban lehet bízni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mit tettek önök azért, hogy befolyásolják az eseményeket? Mit tettek önök azért, hogy Magyarország ne váljon martalékává egy újabb ciánkatasztrófának? Önöknek ugyanis komoly eszközeik vannak arra, hogy az eseményeket befolyásolják. Egyrészt Magyarország az EU tagállama, másrészt számos, a határokon átterjedő környezeti hatásokra vonatkozó nemzetközi egyezmény aláírójaként van mozgásterünk. Az elsődleges felelősség ilyenkor természetesen a miniszterelnöké. Posztjából adódóan neki van a legtöbb tennivalója és cselekvési lehetősége.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a helyzet jelenleg továbbra is több mint aggasztó. Itt a Tiszának és a mellékfolyóinak a vízgyűjtő medencéjéről van szó, ezért, ha megvalósulnak a verespataki, a nagybányai és a nagymuzsalyi tervek, akkor gyakorlatilag olyan szennyező forrásokkal építik körbe ezt a vízgyűjtő területet, amely akár egy helyi katasztrófa esetén is teljesen elszennyezheti a Kárpát-medence teljes keleti felét. Ha létezik olyan egyértelmű nemzeti érdek, amelynek érdekében akár a kétoldalú konfliktust is fel kell vállalni, akkor a ciános technológiájú aranybányászat megakadályozása a Tisza vízgyűjtő medencéjében, az ez.

Orbán Viktor és kormánya azonban a teljes magyar diplomáciával együtt semmilyen formában nem lépett fel eddig az említett beruházásokkal szemben, és erre önöknek aligha létezik megfelelő magyarázata. Elképzelhető, hogy egész egyszerűen nincs a kormány háza táján senki, aki fel tudná mérni ezeket a veszélyeket. Önök szétverték az önálló környezetvédelmi tárcát, a nemzetközi kitekintésű szakemberek nagy részét elküldték, innentől kezdve elképzelhető, hogy egész egyszerűen nem érzékelik a veszélyt. De az sem kizárt, hogy ez az ügy egyszerűen a Fidesz határon túli kampányszempontjainak lett alárendelve.

Mindenesetre érthetetlen a kormány tétlensége, az, hogy a nemzetközi környezetvédelmi jogi eszközöket egyáltalán nem használja, hogy fellépjen Magyarország érdekében. Önöknek lehetőségük lenne arra, hogy kikérjék a dokumentációkat, a hatástanulmányokat, véleményezzék ezeknek az iratoknak a tartalmát, bekapcsolódjanak az engedélyezés folyamatába, és kikényszerítsék azt, hogy a környezeti garanciák érvényesüljenek. Önök ezt nem teszik.

Az LMP felfogása szerint a kormányzás elsősorban nem arról szól, hogy megragadjuk a hatalmat és megtartjuk, hanem mindenekelőtt az ország érdekeit szolgáljuk, bátor és előretekintő döntések felvállalásával. A ciános bányák kérdésében mi ehelyett csak sunnyogást, dilettantizmust és a jövő könnyelmű áruba bocsátását tapasztaljuk az önök részéről. Ez nem méltó egy magát nemzetinek nevező kormányhoz.

Kérjük és elvárjuk, hogy a magyar miniszterelnök haladéktalanul utasítsa kormányának illetékes tagjait az eddiginél hatékonyabb, célszerűbb és a magyar érdekeknek megfelelő fellépésre a hazánkat is veszélyeztető ciános bányák ügyében. Ellenkező esetben egy újabb ciánkatasztrófa esetén senki nem mossa le Orbán Viktorról a bélyeget, hogy nem tett semmit Magyarországért egy ilyen állapotban.

Azt is elvárjuk önöktől, hogy vessék latba befolyásukat és kapcsolataikat, hiszen önök az Európai Néppárt tagpártja. A legsúlyosabb pártról van szó az európai színtéren. Kezdeményezzék azt, hogy az Európai Parlament lépjen fel a ciános technológiák ellen, és mindenekelőtt az összes uniós tagállamban tiltsák be ezt a rendkívül veszélyes technológiát. Látniuk kell, hogy ez a legolcsóbb bányászati technológia, a cégek abban lesznek érdekeltek, hogy ezt használják, hiszen az ő szempontjuk a profit, az önök szempontja ez nem lehet. Mind Magyarországon, mind Európában elvárjuk azt, hogy fellépjenek a technológia ellen, és számíthatnak arra, hogy a román nép progresszív közvéleménye is támogatni fogja önöket, hiszen ők már a korrupt politikusokban nem bíznak. Tetteket várunk, államtitkár úr! (Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
301 166 2013.09.11. 9:01  153-189

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ismét elég nehéz helyzetben vagyunk, mert ez megint egy olyan törvény, amit ha egyre többet néz az ember, akkor egyre inkább elgondolkodik azon, hogy itt megint mi készülődik, és egyre inkább kevésbé tetszik neki az, amit maga előtt lát. Itt az előttem hozzászóló ellenzéki képviselő asszony nagyon sok fontos problémát végigvett, és azt gondolom, hogy ezeket mind meg lehet erősíteni, és nekem is inkább kérdéseim vannak ezzel a tervvel kapcsolatban.

Igazából azon is gondolkodtunk, hogy módosító javaslatokat kellene beadni, hogy egy kicsit javítsuk a minőségét ennek a törvényjavaslatnak, de igazából arra jutottunk a végén, hogy nem lehet ezt szétmódosítózni, mert úgy rossz az egész, ahogy van. Tehát ha valaki egy ilyen projektet szeretne a Normafán csinálni, akkor annak nem így kell nekiállni, és nem ilyen körülmények között, nem ilyen egyeztetések után, és nem ilyen kilátásokkal kellene hogy az Országgyűlés elé kerüljön.

Fontos azt látni, hogy itt a Normafáról van szó, ami az egyik legutolsó zöldterület itt Budapest környékén. Rengeteg ember él ebben a városban, egyre rosszabb a levegőminőség, és mindannyian látjuk, hogy a legutolsó talpalatnyi zöldterületet is családok sokasága keresi fel, pontosan azért, hogy egy kis friss levegőt szívjon a hétvégeken, vagy ha egy kicsit kisüt a nap, akkor meg mindenhol ott ülnek az emberek.

Önök most egy olyan irományt tettek le az asztalra, ami a beépíthetőséget növeli. Tehát ha önöknek az a célja, hogy a budapesti családoknak egy alternatívát nyújtsanak színvonalas feltöltődésre a természetben, akkor nem egy olyan javaslatot kellene letenni az asztalra, ami növeli a beépíthetőséget, hanem olyat, ami vagy szinten tartja vagy csökkenti, és ráadásul elérhető alternatívákat kínál. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.) Ezen természetesen lehet vitatkozni, és azt hiszem, az ülésteremben ennek meg is van a rendje, hogy hogyan kell erről beszélgetnünk egymással.

A másik az, hogy számomra az is nagyon furcsa, amiről szintén szó volt itt az előző hozzászólásban, hogy ez egy olyan projekt, aminek a kedvéért egy csomó törvényt hatályon kívül helyeznek vagy korlátozottan alkalmaznak. Szóval, azért itt van az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény, az erdőtörvény, a Nemzeti Földalapról szóló törvény, az országos településrendezési és építési követelményekről szóló szabályzat, a településfejlesztési koncepció, az integrált településfejlesztési stratégiáról és településrendezési eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről szóló kormányrendelet, tehát még egy kormányrendelet is itt van. Önök ezeket mind korlátozni akarják azért, hogy ez a projekt megvalósulhasson.

Ráadásul azt látniuk kell, hogy a beépíthetőségnél az is aggályos, hogy itt bármit lehetne építeni lakóépületen és szálláson kívül. Lehetne vendéglátó, turisztikai szállást, sport-, szabadidős, oktatási, nevelési, hitéleti, biztonsági, közlekedési építményt építeni, és csak hogy egy kis képe legyen a jelenlévőknek meg akik minket néznek arról, hogy mégis hogy nézne ki a Normafa az átalakítás után, akkor azoknak elmondom, hogy ez úgy nézne ki - ez a törvényjavaslatban részletesen leírásra kerül -, hogy lennének sípályák, azokhoz kapcsolódnának felvonók és hóágyúk. Hozzáteszem, hogy a hóágyúk úgy működnek, hogy azoknak föld alatti víztározójuk van, merthogy önök egy olyan területen akarnak síelést biztosítani, ahol az évnek csak egy nagyon pici időszakában van hó. Tehát azt azért meg kellene fontolni, hogy a múlt század óta történt-e valami változás esetleg az éghajlatban, és egy kicsit kevesebb hó van. Tehát biztos, hogy a síelés az, amivel fel kellene lendíteni itt a Normafa állapotát? Mert szerintem nem az.

Akkor lesz szánkópálya, kerékpárút, játszótér, erdei tornapálya, futópálya, nyári bobpálya, downhill-kerékpárpálya és lenne két síklubház, fogadó és bruttó 800 négyzetméteren elterülő, 15 méter magas engesztelő kápolna, zarándokszállás, kemping. Tehát rengeteg fejlesztés megvalósulna. Ha jól látom itt a számokat, akkor a kerület egy 5 milliárd forintos összeget kapna a beruházásra, ebből három új sílift épülne, és ebből még felújításokat végeznének. Szánkópályát alakítanának ki, bobpályát, és egy ezer autó befogadására alkalmas parkolóház is kialakulna a Budai-hegységben. A logikus megint az, hogy ha valaki a Normafán fejleszteni akar, akkor miért nem a tömegközlekedési rendszert fejleszti úgy, hogy az emberek oda el tudjanak jutni közösségi közlekedéssel.

Nagyon problémás az, hogy önök ezt az egész elképzelést azzal próbálják levédeni, ilyen társadalmi igényekkel, mintha ez a fővárosi emberek elképzelése lenne. Önök kit kérdeztek meg erről? Mert én nem tudok semmilyen társadalmi egyeztetésről, nem tudok semmilyen közvélemény-kutatásról, sőt még hatásvizsgálatot sem végeztek, mielőtt ezt a törvényjavaslatot benyújtották.

Ami pedig kiemelten probléma, az pontosan a Natura 2000 kérdés. Egyszer már belefutottak, pontosan a győri Audi kapcsán egy kötelezettségszegési eljárásba, amikor egy Natura 2000-es területet próbáltak más célra használni. Azt látni kell, hogy a Normafánál ez a terület nem véletlenül került Natura 2000-es oltalom alá. Önök most akkor ezzel mit óhajtanak kezdeni? Biztosak abban, hogy Natura 2000-es területen hóágyúzott sípályákat kell építeni? Arról nem is beszélve, hogy ez a hóágyúzás korántsem problémamentes. Tehát ez nem sima víz, amit odalöknek, és akkor azon lehet síelni, hanem ez kőkemény vegyszerezés, és a vegyszereknek mint olyanoknak egy természetvédelmi területen különösen problémás a használata.

A másik pedig az, hogy fenntarthatatlannak tűnik a projekt. Tehát itt már beszéltünk arról, hogy az építtető az önkormányzat. És ki fogja ezt fenntartani? Nagyon sok olyan építményt látunk szerte Magyarországon, és egyébként a kerületben is, hogy veszteséges sportcentrumokat építettek például. Megépítik nagy garral, büszkék rá, hogy mekkora fejlesztést hajtottak végre, aztán nincs, aki fenntartja, onnantól kezdve pedig az épület az enyészeté lesz. Mi lesz a sorsa ennek a centrumnak, amit önök a Normafán ki akarnak alakítani?

Azt gondolom, hogy több sebből vérzik ez a projekt, és külön fájdalmas az, amit szintén itt pedzegettünk a korábbiakban, hogy ha valaki itt kivágná az erdőket, akkor pontosan mi garantálná azt, hogy oda újra zöldfelület kerüljön? Mi ugyanis azt látjuk, hogy az erdőtörvény hatálya alá tartozó ingatlanok esetében még az erdővédelmi járulék megfizetése, illetve a csereerdősítés alól is mentesülne az ingatlan mindenkori tulajdonosa, tehát még az is, akinek esetleg bérbe adják ezt a majdani területet.

Szintén az eljáráshoz tartozik, ami különösen pikánssá teszi az egészet, hogy gyakorlatilag mindez ingyenesen kerülne a kerülethez, a hegyvidéki önkormányzathoz egy sarkalatos törvénnyel, akárhogy is nézzük, ami kvázi azt jelenti, hogy ez elvehetetlen. Tehát azt gondolom, hogy ez az eljárásrend önmagában számos negatív asszociációra ad lehetőséget, teljesen logikátlan, teljesen ésszerűtlen, ahogy ezt megcsinálják, és igazából nem is tudom, hogy erre mi az önök magyarázata.

A történelmi sportterület elnevezés arra utal, hogy ezt a területet 1914 előtt, tehát a múlt században sportolási célra használták. Önök a síelést tartják minden sport közül a legalkalmasabbnak arra, hogy a Normafán megtörténjen. Azt írják, hogy a vendéglátás és a szállodák fellendülésével erősítse a munkahelyteremtést és a belföldi turizmust.

Ez különösen problémás abban a tekintetben, hogy közben a törvény összes rendelkezése meg arról szól, hogy gyakorlatilag aláássák azt a mindenki számára elérhető lehetőséget, amit most a Normafa biztosít. Világosan látszik az, hogy önök nem abban gondolkodnak, hogy adott esetben kispénzű állampolgárok is fel tudjanak menni valamilyen módon a Normafára, és ott rekreációt leljenek, hanem itt valamifajta teljesen a földtől elrugaszkodott projekt megvalósítására készülnek.

(16.10)

Ráadásul különösen problémás, hogy mind a fővárosi szabályozási keretterv, illetve az építési keretszabályzat előírásait figyelmen kívül lehet hagyni. Nem igazán értem, hogy ennek mi az indoklása, mert ez körülbelül annyit jelent, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak az égvilágon semmi beleszólása nem lesz abba, hogy mi történik a Normafán.

Azt gondolom, hogy ez az általános vita az az alkalom, amikor tudjuk az érveket ütköztetni. Én inkább kérdéseket tettem fel. Nagyon remélem, hogy önök meggyőző válaszokat tudnak adni erre, mert amit itt most látok, ez nagyon negatív javaslat, és azt gondolom, számos ponton aláássa azt a szép szándékot, amit itt kormánypárti képviselők az elején felvázoltak a Normafára vonatkozó jövőképpel kapcsolatban.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
301 182 2013.09.11. 0:53  153-189

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Polgármester Úr! Én is köszönöm ezt a vitát, azt gondolom, hogy valahogy így kellene zajlani a parlamentben az általános vitáknak meg általában a kommunikációnak a képviselők között.

Én is a fakivágások kapcsán szeretnék pontosítást. Tehát polgármester úr úgy beszélt, mintha az most fixre vehető lenne, hogy kizárólag a Fogaskerekű miatt vagy pedig a tömegközlekedés, közösségi közlekedés fejlesztése végett kerülhetnének sorra fakivágások. Tehát kérdezem: ez már tény, ez el van döntve vagy ez az ön kívánsága? Tehát mennyire tekinthető ez faktumnak, és mennyire tekinthető ez egy kívánságnak?

És ezzel kapcsolatban van-e valamifajta megállapodás vagy valamifajta olyan részletkérdés, amelyről itt tudnunk kellene a Házban, csak esetleg valami miatt elkerülte a figyelmünket?

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
302 194 2013.09.16. 1:51  193-196

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Klinghammer Úr! Az utóbbi időben több egymásnak ellentmondó információ jelent meg a sajtóban a Pető Intézet finanszírozási helyzetével és a használatban lévő ingatlanok sorsával kapcsolatban. Felmerült, hogy a kormányzatnak konkrét tervei vannak az intézet tulajdonában lévő három nagy értékű budai ingatlannal kapcsolatban, gondolok itt a Villányi úti villaépületre, a Kútvölgyi úti központra és a központ szomszédságában lévő beépítetlen telekre. Az egyik épületbe például tudomásunk szerint a minisztérium egyik háttérintézményét költöztetnék.

A minisztérium korábban határozottan cáfolta ezt az értesülést, a GYEMSZI pedig egyenesen azt állította, hogy soha ilyen elképzelés nem merült fel a különböző sajtóorgánumokban az intézet költözésével kapcsolatban, az időről időre közölt értesülések közül pedig egyik sem bizonyult igaznak.

Eközben a Pető Intézet fenntartója, az állami tulajdonban lévő Nemzetközi Pető András Közhasznú Nonprofit Kft., a főiskola és az EMMI közt megy a jogi huzavona az ingatlanokról. Az ingatlanok ugyanis nem a közalapítvány könyveiben voltak bejegyezve, hanem az intézet tulajdonát képezték, így a fenntartóváltás után azok nem szálltak át automatikusan a jogutód kft.-re. Nemrég állítólag a főiskola szenátusa jóváhagyta az ingatlanok átadását, ennek ellenére az épületek helyzete a mai napig nem rendeződött. Intézet közeli források szerint az ingatlanok mielőbbi megkaparintásával az EMMI szándéka az, hogy azokba más intézményeket költöztessenek, azaz a Pető Intézettől elvegyék jelenleg használt épületeit.

Mivel az EMMI váltig állítja, hogy nincsenek és nem is voltak tervek az ingatlanok más célú felhasználására, az a kérésem, hogy erősítse meg, Klinghammer úr, nincsen semmiféle dokumentum, terv, kalkuláció, különösen az ingatlanok értékbecslésére vagy az esetleges kiköltözéssel járó költségekre vonatkozóan az ingatlanok más célú felhasználására.

Válaszát köszönettel várom. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
303 84 2013.09.17. 9:26  53-91

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A helyzet az, hogy a Lehet Más a Politika mindenképpen úgy látja, hogy ha egy társadalom demokratikus elköteleződését akarjuk mérni, akkor egy alapvető fokmérő az, hogy miként viszonyulunk azokhoz a csoportokhoz, amelyek érdekérvényesítő képessége gyengébb. Azt gondolom, ilyen szempontból is nagyon fontos minden egyes olyan alkalom, amikor olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, ahol mentális vagy intellektuális károsodással élő embertársainkról van szó. Jelen esetben az szerepel a fókuszban, hogy az érintett emberek társadalmi részvétele van valamilyen módon korlátozva. Ez azt jelenti, hogy például vagyoni, személyi viszonyaikban nem tudnak teljeskörűen részt venni.

A helyzet Magyarországon, le kell szögeznem, korántsem rózsás. Ugye, jövő márciusban fog hatályba lépni az új Ptk., ami több tekintetben is alapvető és progresszív fordulat a hatályos Ptk.-hoz képest, de sajnálatos, hogy mégsem követi az ebben az értelemben mindenképpen forradalmi, hatályba nem lépett 2009-es Ptk. újításait. Ez lett volna az, ami alapvetően humanizálta volna a korlátozó, illetve kizáró gondnokság alatt élő embertársaink alapvető viszonyait. Azt világossá kell tennem, hogy a Lehet Más a Politikának az az alapvetése, hogy amikor a jogalkotó a cselekvőképességi szabályokhoz az új Ptk. elfogadásával hozzányúlt, akkor első helyen kellett volna tekintettel lennie a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, különösképpen annak 12. cikkelyére, ami azt rögzíti, hogy a fogyatékossággal élő állampolgárok számára biztosítani kell azt a jogot, hogy cselekvőképességüket másokkal azonos alapon gyakorolják.

Alapvető problémánk továbbra is, akkor is ez volt, ezt továbbra is fenntartjuk, hogy az új Ptk.-ban fennmaradt a teljes korlátozás intézménye, innentől kezdve alapvető átalakulásról, humanizálásról nem tudunk beszélni. Sajnálatos módon az a helyzet, hogy a mostani törvény is azt húzza alá, hogy a gondnokságnak annak ellenére, hogy a támogatott döntéshozatal bevezetésre kerülne, ilyen módon nem lesz alternatívája a támogatott döntéshozatal intézménye. Ugyanis nagyon csekély vagy marginalizált szerep látszik így kibontakozni e törvényjavaslat kapcsán. Azt látjuk, hogy a gondnokság dominanciája továbbra is megmarad, pontosan a támogatott döntéshozatallal szemben abban az esetben, ha többek között az általunk is benyújtott módosító javaslatok nem kerülnek majd méltányolásra a kormánypártok részéről.

Azt gondolom, megérdemelné ez az intézmény, amely messzemenőleg támogatható általunk is, hogy egy valódi alternatívát biztosítson. Tulajdonképpen, ha ez így megvalósulna, akkor nem az történne, hogy a fogyatékossággal élő személy helyett hozunk döntéseket, hanem megkönnyítjük, hogy a fogyatékossággal élő személy a saját maga döntését ő maga tudja meghozni. Egy teljesen más szemléletet tükröz a jelenleg itt tárgyalt törvény, meg amire például Tapolczai képviselőtársam is utalt külföldi példák kapcsán, ahol alapvetően nem a fogyatékossággal élő személyben keressük a problémát, hanem sokkal inkább az ő és környezete viszonyrendszeréből próbáljuk elhárítani azokat az akadályokat, amelyek őt megakadályozzák abban, hogy el tudjon járni a saját érdekeinek megfelelően. Ez egy olyan szemlélet, ami nem eredményezhetné azt, hogy az egyén gondnokság alá helyeződjön, és így folyamatosan helyette döntsenek.

Szintén vissza kell utalnom Tapolczai képviselőtársamnak arra a megjegyzésére, hogy úgymond lelketlenség lenne, ha most erről a javaslatról itt nem beszélnénk. Azt gondolom, hatalmas hiba lenne, pontosan azért, mert az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogainak bizottsága 2012 őszén, talán pont szeptemberben vizsgálta meg Magyarország országjelentését, és pontosan a záró észrevételeiben egyértelműen arra hívta fel hazánk figyelmét, hogy szüntesse meg a teljesen korlátozó gondnokság intézményét. Ugyanez a bizottság ugyanekkor arra kérte Magyarországot, hogy 12 hónapon belül írásban számoljon be arról, hogy az általa ajánlásban megfogalmazottaknak mennyire sikerült eleget tennie. Hozzá kell tennem, hogy a bizottságnak volt egy olyan érvelése, amely szerint a teljesen korlátozó gondnokság intézményének megszüntetése alapvető fontosságú. Ez szerinte magában foglalja azt, hogy az egyén jogát tiszteletben tartjuk, így például, hogy saját maga tájékozott beleegyezését tudja adni vagy éppen visszavonni egy orvosi kezeléssel kapcsolatban, vagy gyakorolja az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését, a választójogot, a házasságkötéshez való jogot, a munkához való jogot vagy hogy a lakhelyét megválassza.

Nagyon fontos az, hogy most itt tárgyalunk erről a törvényjavaslatról, és bármennyire is tudom én is a Lehet Más a Politika nevében üdvözölni azt a tényt, hogy a támogatott döntéshozatalról egyáltalán beszélni tudunk, de sajnálatosan rögtön hozzá kell tennem, hogy ha ez ilyen módon kerül bevezetésre, ahogy önök kidolgozták, akkor a gondnokság dominanciája meg fog maradni egyértelműen, és pontosan azért, mert a teljesen korlátozó gondnokság intézménye nem kerül kivezetésre. Innentől kezdve erre a 12 hónapos határidőre adott írásbeli reakcióban a magyar kormány nem fog tudni beszámolni arról, hogy jelentős előrelépés történt volna. A pártom egyértelműen osztja a szakmai szervezetek véleményét, és ilyen módon nem tartjuk alkalmasnak a mostani javaslatot a támogatott döntéshozatal eredeti céljainak megvalósítására.

Azt gondolom, hogy itt az idő, hogy pár konkrét észrevételt is mondjak a javaslathoz, hozzátéve rögtön azt, hogy több módosító javaslatot is be fogunk adni annak érdekében, hogy megkíséreljünk javítani a jelenlegi helyzeten. Az első megjegyzésem arra vonatkozik, hogy ha ilyen módon vezetik be ezt az intézményt, akkor kvázi a gondnokság alá helyezés előszobájaként fogják értelmezni a támogatott döntéshozatalt, pontosan azért, mert a fogyatékosság súlyossága alapján korlátoznak, korlátozzák a támogatott döntéshozatalhoz való hozzáférést. Ez, jelzem, nem egyeztethető össze a támogatott döntéshozatal nemzetközileg is elismert fogalmával. Ugye, hallottunk itt külföldi példákat, magunk is ismerjük ezeket. Tényleg az a trend, hogy a támogatott döntéshozatal egy általános támogatói forma, nem pedig egy olyan jogintézmény, amely kisebb mértékű fogyatékossághoz kapcsolódik. Azt javaslom, mérlegeljék, hogy Magyarországnak inkább ehhez a nemzetközileg is elismert definícióhoz kellene csatlakoznia, semmint egy újfajta kategóriát létrehozni.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A másik megjegyzésem kicsit kapcsolódik ehhez a lelkesség kérdésén kibontakozott beszélgetéshez. Ugyanis azért van itt egy olyan dimenzió, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni, méghozzá a bizalom és a szabad választás lehetősége. Mi is azt látjuk, hogy ha a gyámhatóság ennyire erőteljesen szerepel, például itt hivatalból kirendelt támogatókról van szó, akkor pontosan a támogatott döntéshozatal lényegi eleme, a bizalom és a szabad választás fog eltűnni ebből a törvényből. Azt gondolom, ez hatalmas kár lenne, pontosan a szándék pozitív jellege miatt. Egész egyszerűen látniuk kell azt, hogy ha egy támogatott döntéshozatal kialakul, annak van egy teljesen evidens előfeltétele, hogy a támogatott személy rendelkezzen bizonyos társadalmi szociális kapcsolatokkal. Hatósági úton nem lehet létrehozni egy olyan kölcsönös bizalmat, ami eredetileg nem jött létre.

A másik az, hogy a támogatók számának viszont nem érdemes felső határt húzni. Úgy látjuk, abból, hogy a támogatók száma egy személy esetében emelkedik, semmilyen káros jogkövetkezmény véleményünk szerint nem származik. Annál inkább szükséges a másik oldalon korlátozni a támogatott személyek számát. Ugyanis itt ezeket a garanciális szabályokat javasoljuk kiegészíteni. Már a Ptk. vitájában is elmondtuk azt, hogy hivatásos támogató maximum 20 személy tekintetében láthasson el gondnokságot. Azt gondoljuk, ez egy racionális felső határ kellene hogy legyen. A másik pedig az, hogy mekkora távolságot kell ennek a személynek megtenni ahhoz, hogy a feladatát elvégezhesse. Mi 50 kilométert nem meghaladó távolságot javasolunk, pontosan annak érdekében, hogy a lehető leghatékonyabban és legmegfelelőbben tudja ellátni a személy a munkáját.

(15.10)

Összességében tehát azt tudom mondani, hogy a Lehet Más a Politika a támogatott döntéshozatalnak mint intézménynek a bevezetésével teljes mértékben egyetért, de kapcsolódva a korábbi megszólalásainkhoz, amelyeket már az új Ptk.-val kapcsolatban kifejtettünk, ezt a támogatott döntéshozatali modellt, amelyet önök itt felvázoltak, ebben a formában nem tudjuk támogatni, viszont megkíséreljük módosító javaslatokkal azt jobbá tenni.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
303 106 2013.09.17. 7:23  91-111

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Lehet Más a Politika nagyon kritikusan szemlél minden olyan törekvést, amikor kormányoldalról próbálnak hatalmas adatbázisokat létrehozni azzal a szándékkal, hogy utána ezeket még össze is kapcsolják, és ebből olyan következtetéseket vonjanak le, amelyekről most pontosan nem tudom, mit szeretnének megállapítani. Ez nem azért van, mert nem figyelem elég közelről és elég intenzíven az önök munkáját, hanem azért, mert az utóbbi időben nagyon sok magyarázatot hallottam arra, többek között itt a mai ülés kapcsán is, hogy miért kell önöknek ez az adatbázis, de igazából világosan nem látható az, hogy a Fidesz-KDNP mit szeretne kezdeni ezzel az adatbázissal.

Szeretném, ha tudnák, nekem az a véleményem, hogy önmagában egy adatbázis létrehozása nem lehet cél. A cél mindenképpen ezen túlmutat, önök valamit szeretnének csinálni ezzel az adatbázissal, és ahhoz, hogy önök párhuzamosságokat szeretnének megszüntetni, illetve visszaéléseket szeretnének felszámolni, nem kell ez az adatbázis. Ahogy itt már előttem is elmondták, a mostani törvények garantálják azt, hogy ezek a párhuzamosságok kiiktathatók legyenek. A mostani módosításban, az iromány 3. §-ában úgy fogalmaznak, hogy a kormány által kijelölt szerv az ellátásokra való jogosultság fennállásának ellenőrzése céljából országos nyilvántartást vezet.

A szociális törvénynek már most van egy olyan felhatalmazó kitétele, amely úgy szól, hogy a települési önkormányzati képviselő-testület rendeletben szabályozza a hatáskörébe tartozó pénzbeli ellátások megállapításának, kifizetésének, folyósításának, valamint ellenőrzésének szabályait. Látni kell azt, hogy egyik oldalról ott van, hogy a jegyző, a fővárosi és a megyei kormányhivatal járási hivatala, valamint a települési önkormányzat képviselő-testülete jogosult arra, hogy meghatározza az ellátásokat, ők megvizsgálják és meghatározzák a jogosultságot, és ellenőrzik a felhasználást. Most ehhez kapcsolódóan a törvények már most megszabják azt, hogy az egyes szerveknek milyen nyilvántartásokat kell vezetniük szerte az országban, pontosan azért, hogy kiszűrjék ezeket a párhuzamosságokat.

Igazából nem tudom, hány olyan eset történik, amikor valaki akarva vagy akaratlanul visszaél a rendszerrel. Nem tudom, önök tudják-e, mert szeptember elején, amikor készültem erre a vitára, akkor feltettem egy írásbeli kérdést, de az EMMI-től már megszoktam, hogy az utolsó pillanatig kihasználja a 15 napot, ami a rendelkezésére áll, sőt néha még rá is tesz 24 órát, tehát most itt a mai napon, szeptember 17-én nem tudom megmondani, mi lesz az EMMI válasza. De ha már itt mindannyian együtt vagyunk, akkor esetleg szeretném, hogyha önök elmondanák, hány visszaélésről tud a kormány akár a segélyezés, akár a személyes szociális szolgáltatások esetében éves szinten, illetve ellátási típusokra lebontva, ugyanis azt látni kell, hogy a mostani törvények alapján erről önöknek kell hogy legyen információjuk. Az nem magyarázat, hogy nincs vagy nem lehet, a törvényekre ezt nem szabad ráfogni, ugyanis e nélkül a nyilvántartás nélkül is meg lehet ezt a kérdést válaszolni.

Most azt látni kell, hogy a nyilvántartás önmagában nem cél, hanem egy eszköz valamire. Ha megnézzük a kormánypártok eddigi teljesítményét a szociálpolitikában, akkor teljesen jogosnak látható az ellenzéknek... - itt most konkrétan a Lehet Más a Politikáról beszélek, mert az ellenzék ilyen szempontból megosztott, tehát a Lehet Más a Politikáról beszélek; hogy miért van averziónk azzal kapcsolatban, hogy ez a kormány bármifajta adatbázist is létrehozzon, hogy a szegények, a szegény emberek, a rászoruló emberek juttatásait sorolják fel. Az államtitkár úr a bevezetőjében, ugye, tételesen sikerként sorolta fel azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyeket a pártom a legnagyobb kritikával szemlél, és nagyobb kritikával tud csak kommentálni. Van köztünk egy olyan vita, amely, azt hiszem, nem felszámolható vagy nem megszüntethető, teljesen máshogy látjuk a megoldást előre. Nagyon negatívan állunk ahhoz, ahogy önök állnak a rászoruló emberekhez. Amit ön itt sikerként vagy előremutató intézkedésként mutat fel, arról azt látom, hogy ez egy olyan ideológia eredménye, amely már nemzetközi szinten is megbukott, egész egyszerűen ezzel a szociálpolitikával társadalmat egybetartani nem lehetett, válságból, szegénységből kijönni senki sem tudott. Önök ezt most megpróbálják a kétharmados felhatalmazással, de előre borítékolható ennek a kudarca.

Muszáj kitérnem, az államtitkár úr is kitért rá, úgyhogy nekem is muszáj erre kitérnem, említette itt a 30 napos szabályt. Én elég sokat foglalkoztam azzal, hogy ez a 30 napos szabály mit okozott a magyar embereknek, hogyan váltak emberek teljesen talajtalanná, hogyan maradtak bármifajta ellátás nélkül azért, mert önök ezt teljesen meggondolatlanul és gyorsan bevezették, és a mai napig nem tudnak emberek arról, hogy egyáltalán ez létezik. Világos, hogy komplett társadalompolitikai területekről százmilliárdokat vontak ki, a segélykassza tízmilliárdokkal csökkent, mélyen a létminimum alatti ellátásokról van szó, amelyek a reálértékükből rohamosan veszítettek. Önök sikerként értékelik azt is, hogy kiterjesztették a természetbeni segélyezést. Mi pontosan ennek a kudarcát látjuk. Pontosan azt látjuk, amivel indokolta anno Pintér Sándor is, hogy ezzel az uzsorát majd felszámolja, ez nem valósult meg, viszont rengeteg problémát az emberek nyakába varrtak.

Szóval, az államtitkár úr is a bevezetőjében azt idézte, hogy ez a mostani adatbázis kísérlet, ez kapcsolódik a korábbi lépésekhez. Ha most ez az adatbázis ahhoz kapcsolódik, ahogyan a Fidesz-KDNP a szociálpolitikához viszonyul, akkor itt nagyon rossz idők fognak jönni, úgyhogy ennek megfelelően nagyon kritikusan szemlélem ezt a törekvést, és osztom azt az aggodalmat is, hogy önök most úgy hoznak létre adatbázisokat, hogy a párhuzamosságok megmaradnak benne, de nem az igénybevétel párhuzamosságai, hanem pontosan az adatgyűjtés párhuzamosságai, és innentől elkezdve itt nem az adminisztratív terhek csökkentéséről kell majd beszélni, hanem azoknak a növekedéséről. Ugye, hallgattam a bevezetőt, és ott is a fokozatosságról beszélt az államtitkár úr. Kíváncsi vagyok, hogy ennyi idő alatt, amennyi rendelkezésre áll, ezt hogyan fogják tudni megvalósítani.

(16.10)

Fontosnak tartom azt is megjegyezni, az aggodalmamat azért is érzem jogosnak, mert egy korábbi vitában ebben az ülésteremben, amikor a Jobbikkal beszélgetett az államtitkár úr, akkor egyáltalán nem tért ki az elől a kérdés elől, hogy a szociális kártyát a Fidesz-KDNP-kormány be akarja-e vezetni vagy sem. Sokkal inkább nem megnyugtató volt a válasza számomra, mintsem azt igazolta volna, hogy a Fidesz-KDNP képes reálisan gondolkodni ebben a kérdésben, és végre abbahagyja azt a politikát, ami bünteti a szegény embereket ahelyett, hogy valós felemelkedési lehetőséget adna számukra.

Mindezeket az aggodalmakat figyelembe véve, biztosíthatom arról az államtitkár urat, hogy továbbra is nagyon nagy aktivitással fogom figyelni a kapcsolódó tevékenységüket, de támogatni ezt így nem tudom.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
304 18-22 2013.09.23. 5:41  17-26

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha végignézünk a Fidesz kétharmados kormányzásán, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy önök ugyan gazdasági szabadságharcról beszélnek, de a valódi célpont nem a multinacionális vállalati szektor, hanem sokkal inkább a magyar lakosság. Nem azzal foglalkoznak önök, tisztelt képviselőtársaim, hogy nekünk, magyaroknak jobb legyen. (Moraj a Fidesz soraiból.) Sokkal inkább arra megy ki a játék, hogy az Orbán-klán barátainak és üzletfeleinek gazdasági érdekeit senki ne keresztezhesse. Ennek érdekében önök bármire képesek. Önöknek nem számít sem a jogalkotás rendje, sem a logika, de még a látszat sem. Gazdasági és hatalmi érdekeik mentén teljesen gátlástalanok, átlépnek bárkin és bármin. Úgy is mondhatnám, hogy önök először ütnek, utána kérdeznek. (Moraj a Fidesz soraiból.)

Jó példa a Fidesz normafás kalandja, amely bármelyik banánköztársaság becsületére válna. Mire is készül a Fidesz a Normafán? Önök közpénzből stafíroznák ki a XII. kerületet, hóágyúzott sípályákból álló sportcentrumot építenének Natura 2000-es területen, és ahol ma ingyen lehet pihenni és ingyen lehet sportolni, azt önök fizetőssé tennék. Mindezt egy teljes jogalkotási nonszensszel kísérve, egyrészt a kapcsolódó törvényjavaslatban számos jogszabályt egyszerűen kiiktatnak, zárójelbe tesznek, figyelembe sem vesznek, csak azért, hogy ez a projekt megvalósulhasson. Másrészt először szavaztatják a parlamentet, utána csinálják a hatásvizsgálatot, és közben eszükbe jutott, hogy azért meg kellene kérdezni az állampolgárokat is. A Normafa kapcsán önök még a jogalkotási törvénynek is fittyet hánynak. Elvileg ugye szükség lenne egy hatásvizsgálatra, szükség lenne felkészülési időre, és szükség lenne tájékoztatásra. Gyakorlatilag a helyiek többsége egyáltalán nem tud az önök terveiről, nem tudnak arról sem, hogy önök szembemennek a legalapvetőbb alkotmányos előírásokkal is, hiszen az egészséges környezet biztosítása és a természeti értékek megőrzése szerepel az alaptörvényben, és önök egy fokozottan védett területen környezetpusztító beruházásokat készülnek engedélyezni. (Moraj a Fidesz soraiból.)

Felkészülési időről pedig egyáltalán nincsen szó. Ez az Országgyűlés napokon belül elfogadhatja azt a törvényt, amely az ilyen esetekben kötelező Natura 2000-es hatásvizsgálatot meg sem várja. Hogy Pokorni polgármester úr az utolsó pillanatban kilátásba helyezett egy népszavazást, az azon nem változtat, hogy ez a jogalkotás meg fog történni. Utána ennek a hatása már ugyancsak csekély lehet. Az "előbb ütünk, utána kérdezünk" típusú rögtönítélő kormányzás tipikus példája az, ami Normafán történik. Ugyanakkor látni kell, hogy ez nem egy egyedi eset. Ugyanezt csinálja Debrecenben Kósa Lajos a Nagyerdővel is. (Felzúdulás a Fidesz soraiban.) Ott szintén egy Natura 2000-es területről van szó (Zaj. - Az elnök csenget.), ott egy strandot...(Zaj. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Kérném szépen a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy őrizzék meg a nyugalmukat, és hallgassák végig a képviselő asszonyt.

Parancsoljon!

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Ugyanezt csinálja Debrecenben Kósa Lajos is. Ott a Nagyerdő esetében szintén Natura 2000-es területről van szó, ott is a strandot bővítenék, fizetőssé tennék... (Dr. Ujhelyi István: Sípályát Debrecenbe! - Kósa Lajos: Olyan hegy lesz!)...

ELNÖK: Kósa Lajost is kérném, hogy ha lehetne, akkor csöndben hallgasson. Köszönöm.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): ...a mindenki számára elérhető közterületet csökkentenék. De önök voltak, akik itt nem messze tőlünk "A nemzet főtere" projekt kapcsán gyakorlatilag egy nap alatt kivégezték a Kossuth téri fákat. Önök ugyanezt csinálják kicsiben, ugyanezt csinálják nagyban is. (Kósa Lajos: Kövér is sípályát csinál!) Ott van a Paksi Atomerőmű-beruházás, ezt önök kiemelt beruházássá tették, az összes kapcsolódó fejlesztést. Ennek köszönhetően nincs még egy EU-tagállam, ahol ilyen alacsony külső kontroll mellett lehetne atomerőműblokkokat egyrészt építeni vagy felújítani, másrészt hatalmas probléma, hogy ez a biztonsági garanciákra is igaz.

De hogy folytassam ezeket a példákat, hasonló hozzáállást kapunk a 4-es metró befejezése kapcsán is, ahol önök kifejezetten az engedélyezési és az ellenőrzési eljárást csökkentenék. A biztonság csökkentése sem elég drága ár önöknek, hogy elkészüljenek a kampányhajrára.

Ezeknek az ügyeknek a közös jellemzője, hogy szó sincs bennük a helyi pénztőke és a kormány harcáról. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Az egyik oldalon itt gazdasági érdekek vannak, a másik oldalon pedig ott vannak az emberek érdekei és a természet érdekei. Önök sosem haboznak, ha arról van szó, hogy a gazdasági érdekeket kiszolgálják. Önök mindig a gazdasági érdekek mentén döntenek, kegyetlenül átlépve az embereken vagy éppen a természeten. Önök teljesen tudatosan gondoskodnak arról, hogy mindez így mehessen. Ugye, emlékszünk mindannyian arra, hogy a kiemelt beruházásokról szóló törvényben önök voltak azok, akik minimálisra szűkítették az átláthatóságot. Kiiktatták a civil közreműködést, és teljesen jelképessé tették a hatósági ellenőrzést.

(13.40)

Mindezt úgy, hogy önöknek pont ezzel ellentétesen kellett volna szabályozni, hiszen ez még az előző kormányok öröksége. De önök, amikor kormányra kerültek, nemhogy helyrehozták volna ezt a hibát, hanem még egy lapáttal rátettek erre az egészre. (Demeter Zoltán: Köszönjük, Emese! - Németh Szilárd István: Lejárt az idő!) Bármit mondanak is önök, itt már tisztán látszik az önök kormányzásának mérlege: önöket nem érdeklik sem az emberek, sem a fák, sem a jogszabályok (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), mennek, és először ütnek (Közbeszólás: Csak téged!), utána kérdeznek. (Taps az LMP padsoraiban. - Szilágyi György: Válaszol Illés Zoltán.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
304 164-166 2013.09.23. 2:04  163-172

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Igen, elnök úr, elfogadom.

ELNÖK: Igen. Megadom a szót, képviselő asszony.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Állami Számvevőszék zárszámadási jelentése szerint milliárdokat pazarolt el a kormány azzal, hogy az elmúlt két évben a magyar kvótavagyonból minden alkalommal rossz időzítéssel és a lehetségesnél sokkal rosszabb áron értékesített szén-dioxid-kvótákat. Az ÁSZ azt állapította meg, hogy a 2008-2012-es időszakban alig akadt valaki, aki gyengébb eredményt ért el az eladások terén, mint a magyar kormányzat. Nyilvánvaló, hogy önök e téren osztoznak a felelősségben az előző kormánnyal, de ahogy mi látjuk, önök semmit nem tettek meg a javítás érdekében, amióta kormányon vannak.

Ez egy gyalázatosan rossz teljesítmény, tisztelt államtitkár úr, és az egyik oka ennek mindenképpen az időhúzás. Önök megörököltek egy kvótakereskedelmi rendszert, amit szétvertek, aztán hosszú ideig - úgy is mondhatnám - marakodtak a koncon, vagyis a potenciális kvótabevételeken, utána pedig Bencsik János és munkatársai kényszerű távozásai miatt akadtak meg az eladási folyamatok.

De hogy a tényeket még jobban kidomborítsam, konkrétan azt látom, hogy 2010-11-ben még 15 euróért is el lehetett volna adni a kibocsátási egységeket, de még 2011 végén is sokáig tartotta magát a 10 euró körüli ár. Azzal, hogy önök 2012-ig vártak az eladással, több mint 5 milliárd forintnyi közpénzt dobtak ki az ablakon.

Mint említettem, osztoznak a felelősségben az előző kormányzattal is, hiszen a Gyurcsány-Bajnai-kormányok gyakorlata ezen a téren egységesen rossz volt. Egyrészt volt, aki semmit nem tett az ügy érdekében, mások pedig az értékesítést rosszul szervezték meg. De az semmiképpen nem mentség az önök számára, hogy az előző kormány rosszul teljesített ezen a területen.

Ezért kérdezem tisztelt államtitkár urat, mit kívánnak tenni azért, hogy a kvótavagyonnal történő felelőtlen és ésszerűtlen gazdálkodásnak elejét vegyék, és lesz-e személyi felelőse a kormányzatban a sokmilliárdos pazarlásnak. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
304 170 2013.09.23. 1:00  163-172

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Tisztelt Államtitkár Úr! Ön velem vitatkozhat, de az Állami Számvevőszék zárszámadási jelentésével nem tud vitatkozni, és abban a tények magukért beszélnek. Az, hogy a kormányzat nem ismeri el, hogy elkótyavetyélték ezt a nemzeti vagyont, én tudomásul veszem, és sajnálattal hallom, hogy a felelősségre vonásra ezek szerint nem fog sor kerülni; mint ahogy arra sem hallottam választ, milyen garanciák vannak arra nézve, hogy a jövőben ez nem fog megismétlődni.

Az előjelek annál is rosszabbak, mint előzetesen gondoltam, ugyanis egy olyan klímapolitikai államtitkárunk van, aki off-shore kapcsolatokkal rendelkezik. Nagyon fontos lenne, hogy a klímapénzek elosztását kikezdhetetlen szakemberekre bízzák. A kvótavagyon eltőzsdézése helyett a megújuló energiaforrásokba való befektetésre van szükség, épületszigetelésre van szükség, tisztelt államtitkár úr, és kormányzati klímapolitika kell, aminek a részleteiről a mai napig sem tudunk megfelelő információkat. Azt gondolom, ez a XXI. században egy felelős magyar kormánytól minimális elvárás kellene hogy legyen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
304 190 2013.09.23. 2:10  189-192

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tavasszal jelent meg az EMMI honlapján a rendelettervezet, amely azt a célt tűzte ki, hogy hosszú évek után jogszabályi szintre emeli a gyermekek egészséges fejlődéséhez és a betegek megfelelő gyógyulásához szükséges, a közétkeztetésben nyújtott tápanyagtartalomra vonatkozó előírásokat.

A tervezet óriási vitákat váltott ki mind szakmai, mind finanszírozási szempontból, mivel a minisztérium nem egyeztetett szakmai szervezetekkel, élelmezésügyi szakértőkkel, illetve érdekképviseletekkel. A felzúdulás hatására az EMMI egyeztetésekbe kezdett még a nyár folyamán, és azt az ígéretet tette, hogy augusztusra elkészíti a rendelet végleges formáját. Azóta semmi hír a rendeletről, a kormány mélyen hallgat, holott a nemzeti vidékstratégia szerint a kormány stratégiai célja a közétkeztetés minőségének javítása az életkori és egészségi szempontok figyelembevételével.

Ehhez képest a mai napig nincs jogszabályi szintű előírás, amely meghatározná a minőségi közétkeztetés feltételeit; nincs átfogó, gyermekétkeztetésre vonatkozó jogszabály, amelyet egyébként már az ombudsman is sürgetett egyik jelentésében, és amelyik komplex módon rendezné a közétkeztetés mai napig szabályozatlan területeit. Például nincsen központi szabályozás a közétkeztetési normákra, a térítési díjak megállapítására, a minőségi és mennyiségi követelményekre vagy a speciális igényű gyermekek étkezésére vonatkozóan. Mivel pedig a gyermekek számára feltálalt étkezéseknél a kiadagolt ételek mennyiségére és minőségére nincsenek ilyen kikényszeríthető előírások, csak tiszti főorvosi ajánlások, a minőség ma a közétkeztető cégek kvázi önkontrollján múlik és azon, hogy az önkormányzat az elvárt minőséget megfelelően szabályozza-e a közétkeztetési szolgáltatásról szóló szerződésben, illetve hogy hatékony ellenőrzést hajt-e végre.

A gyakran öt-tíz évre kötött közétkeztetési szerződések sokszor nagyon gyenge garanciákat tartalmaznak, és sok esetben még a meglévők betartását sem ellenőrzi az önkormányzat, így a gyermekek egészséges fejlődéséért aggódó szülők kezében semmiféle eszköz sincsen a minőség kikényszerítésére. Ez a helyzet tarthatatlan.

Kérdezem az államtitkár urat, hogy meddig kell várni még a közétkeztetésben alkalmazandó táplálkozás-egészségügyi előírásokról szóló rendeletre.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
308 48 2013.10.07. 2:57  47-53

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A múlt héten kérdést tettünk fel az NFÜ-ben zajló állapotokról. Itt 3 milliárd forintról van szó, amit fantomcégeknek sikerült kiosztani. Ugyan az eredményt megsemmisítették, de úgy tettek, hogy ezzel minden rendben van. Pedig egyáltalán nincs rendben, a rendszer sokkal mélyebb szinten romlott.

Itt konkrétan újabb botrányok kerülnek napvilágra, most éppen a szegedi egyetem napelemprojektjéről van szó. Hozzá kell tennem, hogy már 2011-ben felszólaltunk, mert botrányos volt maga az elindulás is. Itt egy uniós pénzből finanszírozott tenderről van szó, amelyet az E-OS Innovatív Zrt. nyert el, lényegében csalással; egy Közgép-leányvállalatról van szó. Tudniuk kell, hogy az E-OS 10 százalékkal, 85 millió forinttal drágábban vállalta el a munkát, mint a magyar versenytársak, tehát önmagában ez a 85 millió forint már a magyar állam vesztesége, ez már mindannyiunk vesztesége.

Az atlatszo.hu szerint a projekt befejezését követően, most két év után is ugyanolyan botrányos a tender, mint amikor elindult. Jelenleg bírósági per is folyik az ügyben, és EU-s vizsgálatot is lefolytatnak. Arról van szó, hogy bírósági perre azért került sor, mert időközben Eliosra átnevezték, átkeresztelték a céget, de nem fizettek ki 200 millió forintot az elvégzett munkáért, a tulajdonosok viszont ezt a 200 millió forintot kivették a cégből osztalékként. Ha megnézzük, hogy ennek a 200 millió forintnak mennyi az áfarésze, 82 millió forintot kapunk, tehát ez már önmagában a magyar állam vesztesége, most már tehát 167 millió forintnál tartunk.

Vannak itt még további cifraságok is. Arról is lehet tudni, hogy az E-OS, amikor elnyerte a tendert és a vele járó EU-s pénzt, részben off-shore tulajdonú volt, 22 százalékban egy ciprusi cég birtokolta. Arról is tudni kell, hogy a fővállalkozó a munka 90 százalékát elvégző alvállalkozót egyáltalán nem alvállalkozói státusban tette be a projektbe, hanem egyszerűen beszállítóként, így nem vonatkozott rá az EU-s pénzeknél egyébként nagyon helyesen bevezetett és elvárt, az alvállalkozókat védő fizetési garancia, gyakorlatilag így a Közgép-leányvállalat kijátszotta a rendszert.

Államtitkár úr, mindannyiunk érdeke az, hogy az EU-s pénzek környékét és a közbeszerzéseket egy az egyben megtisztítsuk a korrupciótól, a körbetartozástól, a visszaosztástól. Amíg ezt a kormányzat nem végzi el, addig senki nem fogja elhinni önöknek, hogy a magyar népet szolgálják. Mit tesznek önök, hogy ne lehessen az alvállalkozókat beszállítónak feltüntetni és így kikerülni a védő szabályozás alól? Mit tesznek azért, hogy olyan cégek nyerjék el a munkákat, akik azokat el is tudják végezni? Mit tesznek azért, hogy a pályáztatás tisztán menjen, és ne lehessen mondvacsinált indokokkal kizárni a pályázókat?

Ezekre a kérdésekre, államtitkár úr, mind választ várok, ugyanis a legfontosabb, hogy 2010 előtt is botrányos állapotok voltak, de 2010 után folyamatosan romlik a helyzet, most már napi, heti szinten derülnek ki olyan botrányok, amiben a kormányzat felelőssége egy az egyben megkerülhetetlen. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
308 52 2013.10.07. 0:53  47-53

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a válaszát, államtitkár úr, de sajnos nem tudom elfogadni. Az iratbetekintés lehetőségével mindenképpen élni fogok. De ha ennyire nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy az LMP-nek milyen tevékenysége van, és ennyire adnak a véleményünkre, akkor meg tudná nekem magyarázni, miért nem vették tárgysorozatba sem azt a törvényjavaslatunkat, amely arról szólt, hogy az összes fejlesztési forrásból az off-shore lovagokat söpörjük ki? (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ez butaság volt, azért!) Hogy van ez, hogy az egyik pillanatban van egy botrány, és akkor rögtön szerényebben kommunikálnak, míg ha ez nincs, akkor tárgysorozatba sem veszik azokat a javaslatokat, amelyek arról szólnak, hogy végre a korrupciót felszámoljuk ebben az országban?

Tisztelt Államtitkár Úr! Ezen a projekten, amit mondtam, a negyede volt korrupciós felár. De ez száz százalék lesz, ha az Uniónak vissza kell fizetni. Úgyhogy nagyon sok munkájuk van még önöknek, és addig az ilyen kitérő válaszokat nem tudom elfogadni. Már három éve kormányon vannak, ennél gyorsabban kellett volna dolgozniuk. (Taps az LMP padsoraiból.)

(14.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
308 184 2013.10.07. 2:05  183-186

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Mint azt a sajtóban is olvashattuk, egyre több település csatlakozik a belvárosból indult idősügyi programhoz, a "Segítő kezek az idősek otthoni biztonságáért értékteremtő közfoglalkoztatással, közösségi szolgálattal és önkéntes tevékenységgel" elnevezésű projekthez. Ennek lényege, hogy önkénteseket, közmunkásokat és kortárs időseket alkalmaznak a nyolcvan év felettiek mindennapi problémájának megoldásában. A lépést azzal indokolja Rubovszky Csilla idősügyi miniszteri biztos asszony, hogy ezzel elkerülhető az intézménybe kerülése azoknak a magányos időseknek, akik még nagyrészt önellátók, de segítségre van szükségük önálló életvitelük fenntartásához, magányérzetük enyhítéséhez.

A programmal akár még egyet is lehetne érteni, ha abból indulunk ki, hogy kívánatos az, hogy a szociális ellátások, szolgáltatások nyújtásában szerepet kapjanak nem professzionális segítők, civilek és önkéntesek. A munkanélküliek számára is hasznos lehet bevonásuk a helyi szociális intézményrendszerbe, aktív kapcsolattartásuk a szociális szakemberekkel, a családsegítővel. Csakhogy mindez nem helyettesítheti a szociális alapellátások, mint a házi segítségnyújtás, otthonápolás, azaz a professzionális segítőrendszer fejlesztését. Nem látni, hogy mi lesz ezeknek a szolgáltatásoknak a fejlesztésével és finanszírozásával.

A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás terén például teljes a bizonytalanság. A jelenlegi szolgáltatók nem tudják, hogy jövőre egyáltalán szerződik-e velük a Szociális Főigazgatóság, akihez az új rendszerben átkerült e feladat. A települések sem tudják, hogy a területükön lesz-e egyáltalán ilyen ellátás jövőre. Az időssegítő közmunkaprogram nem pótolhatja azokat a lépéseket, amikkel adós a mindenkori kormány. Elsősorban az idősek számára elérhető szociális és egészségügyi gondozói, ápolói szolgáltatások minőségi fejlesztésére, kapacitásbővítésre volna szükség. Az idősek magányának enyhítése felolvasásokkal, napi telefonhívásokkal vagy sakkjátékokkal legfeljebb csak kiegészítheti ezeket az ellátásokat.

Ezért azt kérdezem államtitkár úrtól, hogy a futótűzként terjedő közmunkás idősgondozással akarja-e letudni a kormány az otthon közeli szolgáltatások fejlesztését, kiterjesztését.

Megtisztelő válaszát köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
309 2 2013.10.08. 5:13  1-6

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Szakértők és nemzetközi tapasztalatok igazolják, hogy létezik hatékony eszköz az abortuszok, az újszülöttgyilkosságok és a várandós nők öngyilkosságának megelőzésére. Ez az anonim szülés. Tudniuk kell, hogy hazánkban mintegy száz csecsemő válik áldozatává minden egyes évben a saját édesanyjának. Tehát nyilvánvalóan nagy a baj, itt segítségre van szükség. Segítségre van szükségük ezeknek az anyáknak és ezeknek a gyermekeknek, hiszen itt iszonyatos tragédiákról van szó.

Hogy teljesen konkrét legyek, példaképpen elmondom: nyáron adott hírt a sajtó arról, hogy meghalt egy újszülött a Győr-Moson-Sopron megyei Börcs községben. Gyilkosság áldozata lett, a szülést követően az árnyékszékben végezte. Hasonlóan szörnyű halált halt az a balassagyarmati csecsemő is, akinek holttestére egy erdős területen bukkantak. Olyan esetekről is tudunk, amikor az apa haragjától való félelem miatt vált az újszülött saját anyja áldozatává. Az ilyen tettet elkövető nők nagy része teljesen kiszolgáltatott, félelemben tartott ember. Segíteni kell nekik, hogy a tragédiákat megelőzzük. Hiszen annak ellenére, hogy ezek az asszonyok titokban akarják tartani terhességüket, nincs lehetőségük arra a mai rendszerben, hogy a gyermeküket megfelelő kórházi ellátás mellett, de a szülés kitudódása nélkül hozzák a világra. Innentől kezdve tragikus események sorozata indulhat el.

Államtitkár Úr! Önöknek van lehetőségük tenni annak érdekében, hogy ezek a tragédiák ne következzenek be. Az anonim szülés intézménye ugyanis nemzetközi tapasztalatok szerint erőteljesen csökkenti az újszülöttgyilkosságok számát, sikerrel alkalmazzák számos európai országban. Hangsúlyozom, hazánkban, évente, becslések szerint körülbelül száz újszülött hal meg ilyen tragikus módon. Ezt ne kezeljék tabunak, ez a jelenség létezik, van, és attól, hogy a kormány a homokba dugja a fejét, nem szűnik meg.

Államtitkár Úr! Én joggal kritizálom önöket, mert láthatóan nem hajlandóak érdemben cselekedni. A Lehet Más a Politika eddig két alkalommal nyújtott be javaslatot annak érdekében, hogy végre előrelépjünk. Először egy törvényjavaslatot nyújtottunk be Ertsey Katalin képviselőtársammal, leszavazták, mondván, két képviselő kevés ahhoz, hogy ezt az intézményt leszabályozza. Tudomásul vettük, de nem hagytuk annyiban a dolgot, országgyűlési határozati javaslatot nyújtottunk be, ami a szabályozást teljes mértékben a szaktárcára és a kormányra bízta volna. És ha önök a bizottságban ezt megszavazzák, akkor felvállalják, hogy ez az ügy önöknek fontos, és lépni fognak - de leszavazták.

Pedig nem a levegőbe beszélünk, tisztelt államtitkár úr. Számos szabályozást megvizsgáltunk annak érdekében, hogy a lehető leghatékonyabb és legemberibb megoldást javasoljuk. A javaslatunk lényege az volt, hogy a szülést titokban tartani akaró és gyermeküket megtartani nem kívánó anyák kapjanak lehetőséget arra, hogy kórházban szüljenek anélkül, hogy a szülés ténye kiderülne. Ez úgy lehetséges, hogy az anya kórházi adatlapján egy fiktív név szerepel, valódi adatait egy lezárt borítékban bizalmasan kezeli a kórház. A gyermek 6 hetes korában örökbe adhatóvá válik, és leghamarabb 14 éves korában válik jogosulttá arra, hogy származását megismerje. Ezzel a megoldással mind az anya névtelenséghez, mind a gyermek származáshoz való joga érvényesülhet.

A folyamatos leszavazás ellenére ígéretet kaptunk önöktől, és most azt várom, tisztelt államtitkár úr, hogy betartsák ezt az ígéretet. Azt ígérték, hogy szakértők bevonásával őszre kidolgozzák az anonim szülést lehetővé tevő törvénytervezetet. Erre a mai napig nem került sor, pedig már ugyancsak ősz van. Nyárra is kifogásokat soroltak, ha jól emlékszem, egy minisztériumi alkalmazott tanulmányi szabadságára való hivatkozással sorolták hátra ezt az ügyet, ősz elején pedig arra hivatkoztak, hogy még nem érkezett meg a minisztériumhoz az egészségügyi szakmai kollégium állásfoglalása.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ez azt jelenti, hogy az EMMI nem tartotta be az ígéretét. Holott időközben már az ombudsman is sürgette jelentésében, idézem: "A szakminiszter a szakmai és civil szervezetekkel együttműködve tegyen intézkedéseket az anonim szülés bevezetésére, szakmai szabályozásának kidolgozására, és ennek keretében álljon fel egy munkacsoport." - mondta az ombudsman úr.

Államtitkár Úr! Nincs mire várnunk. A jelenlegi inkubátorrendszer a statisztikák alapján nem tudta csökkenteni az újszülöttgyilkosságok számát. Ezzel szemben külföldi példák sora igazolja, hogy az újszülöttgyilkosságok, sőt a terhességmegszakítások és a várandós anyák öngyilkossági kísérletei megelőzésében a leghatékonyabb eszköz az anonim szülés vagy titkolt szülés. Az Unió számos országában vannak erre működő, sikeres modellek, elég, ha Ausztriát említem vagy Németországot, a közelünkben itt van Szlovákia, Csehország, de Franciaországban is rendelkezésre állnak pozitív tapasztalatok.

Államtitkár Úr! Nem értem, hogy tudnak ennyire nemtörődöm módon viselkedni, amikor arról van szó, hogy létezik egy hatékony intézmény arra, hogy kisbabák életét megmentsük. Önöknek mindenük megvan ahhoz, hogy ezt az intézményt bevezessék, pénz, paripa, fegyver, minden adott a kormányzat számára. Ennek ellenére folyamatosan kitérnek az egyértelmű válaszadás elől, az ígéreteiket nem tartják meg.

Pedig a Lehet Más a Politika nem fog meghátrálni. Én itt leszek, és folyamatosan emlékeztetni fogom önöket minden rendelkezésemre álló eszközzel arra, hogy itt önöknek egy kőkemény adósságuk van. (Szórványos taps az LMP és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
309 120 2013.10.08. 1:56  109-195

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm. Nyilván nem lehet azt reakció nélkül hagyni, ha egy fideszes képviselő arról beszél, hogy Magyarországon a munkanélküliség szintje milyen alacsony vagy milyen magas. Egész egyszerűen önök egy olyan ténnyel büszkélkednek, amire semmi okuk nincsen, hiszen csak akkor lenne korrekt a tájékoztatás, ha rögtön hozzátennék, hogy hány ember van ma teljesen ellátás nélkül. Nézzék, attól még, hogy a munkaügyi központok homlokteréből kikerülnek emberek, és teljesen ellátás nélkül maradnak, az nem azt jelenti, hogy a munkanélküliség csökkent, hanem azt jelenti, hogy itt rengeteg ember van, aki kikerült a rendszerből és akinek már egy fillér jövedelme sincsen.

Nézzék, attól még, hogy rengeteg ember ezt az országot elhagyja azért, mert itt nem tud megélni, és máshol van munkahelye, amit önök nem tudnak neki biztosítani, az nem ad okot a kormányzatnak arra, hogy büszkélkedjen, hanem sokkal inkább arra kellene hogy okot adjon, hogy inkább magába nézzen és megvizsgálja, hogy mit rontott el az elmúlt három és fél évben.

Azonkívül hozzá kell tenni azt is, hogy önök rendszeresen a közfoglalkoztatással dicsekszenek, itt is meghallgattuk, hogy ez mennyire jó rendszer, most már azt kell látni, hogy itt, Magyarországon beállt egy olyan ciklus, amelyben az emberek egy része vagy közfoglalkoztatott, vagy pedig segélyen van, vagy pedig azt is elveszik tőle. Teljesen világosan látható, hogy ezt nem egy munkahely-teremtési produkcióként kell előadni, hanem sokkal inkább ismételten egy magábanézési lehetőséget kínálna a kormány részére annak érdekében, hogy megvizsgálja, hogy az az ígéret, amit önök megtettek és a legfontosabb ígéretük volt, mielőtt beültek ezekbe a székekbe, az munkahelyteremtésről szólt.

Önök beszélnek itt nemzeti együttműködés rendszeréről, most már nemzeti közfoglalkoztatás rendszeréről kellene beszélni, mert itt, Magyarországon a legtöbb ember, ha elveszíti a munkáját, akkor már attól kell hogy féljen, hogy közfoglalkoztatott lesz, és bekerül egy olyan rendszerbe, amelyből nem lesz visszatérési lehetősége a nyílt munkaerőpiacra. Tényleg gondolják meg, legyenek szívesek, ha a statisztikákkal büszkélkednek, vagy ismertessék a másik körét is a statisztikáknak, ami teljes képet ad az önök kormányzati tevékenységéről, ha foglalkoztatáspolitikáról van szó.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
309 132 2013.10.08. 2:05  109-195

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm. Teljesen meddő az a vita, ami a kormánypárt és az ellenzék között folyik azzal kapcsolatban, hogy a közmunkaprogramnak milyen az eredményessége, mert egész egyszerűen a kormányoldal nem hajlandó tudomást venni a tényekről.

Orbán Viktor miniszterelnök tegnap azt mondta, hogy az ÁSZ-jelentésekre lehet hagyatkozni sok kérdésben. Tegnap jött ki az ÁSZ jelentése a közfoglalkoztatásról, ami egyértelműen és feketén kimondta, hogy nincsenek arra adatok, tehát teljesen mérhetetlen annak az eredményessége, hogy hányan térnek vissza a közmunkaprogramból a nyílt munkaerőpiacra. Ennek a mérése nem zajlik Magyarországon 2011 óta. Vagyis fogalmunk nincsen arról, de sejtéseink nyilván lehetnek, hogy hány ember tér vissza a közmunkából a nyílt munkaerőpiacra, ami ennek az egésznek a célja lett volna.

A Lehet Más a Politika is úgy gondolja, hogy a közmunkaprogramnak akkor és ott van értelme, ha nincsen más foglalkoztató, mint adott esetben az állam, de önök nem ezt csinálják. Önök azt csinálják, hogy felmérték azt, hogy munkahelyteremtést nem tudnak produkálni, és ehelyett elkezdtek egy tömeges közmunkaprogramot megvalósítani ebben az országban, és gyakorlatilag teljesen feladták a munkahely-teremtési elképzeléseiket.

Hiába mondanak itt a fideszes polgármesterek bármit, maga Czomba államtitkár úr is elismert sok dolgot ezzel kapcsolatban, és elképzelhetetlen az, hogy... Ugye, államtitkár úr mondta azt, hogy egy olyan országban, ahol nem dübörög a gazdaság, és nincsenek jelentős előremozdulások a befektetésekben, nagyon korlátosak a munkahelyteremtés határai.

Sőt, emlékeim szerint azt is elismerte államtitkár úr, hogy a vállalkozásoknak nagyon szerény a teljesítőképessége ezzel kapcsolatban. Mert ez is a kormányzás felelőssége.

Úgyhogy nagyon meghatóak ezek a felszólalások a polgármesterek részéről, hogy náluk mennyire rendben van minden a faluban, az országos számok egyrészt nem ezt mutatják, másrészt pedig mérési problémák is vannak ezzel kapcsolatban, de amiket lehet hallani az emberektől, azoktól, akik nekem írnak, és akik közmunkások, és akik őszintén leírják a problémáikat, az egyáltalán nem arra utal (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy itt önök közmunka területén valami nagyot alkottak volna.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
309 138 2013.10.08. 1:54  109-195

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Elképesztőnek tartom azt, hogy mennyire kiforgatják itt kormányoldalról az ember szavait, bár egyáltalán nem ér meglepetés, hiszen nem először csinálják, feltehetően nem is utoljára. Másrészt pedig az sem meglepetés számomra, hogy az Orbán-kormány minden egyes tagja, illetve úgy a képviselők nem bírják a kritikát, hiszen egész egyszerűen nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy megmondják nekik az igazságot. Egész egyszerűen elfogadhatatlan az, kedves képviselőtársam, hogy ön olyan szavakat ad a számba, amiket sosem mondtam, és nem vesz tudomást eközben egy tényről. Például független szakmai szervezetek is kiszámolták azt, hogy egy közmunkás álláshelyének megteremtése többe kerül a magyar államnak, mint egy valós munkahely-teremtési program megkezdése.

Ne beszéljünk akkor arról, hogy a közfoglalkoztatással önök milyen sikereket értek el. Azt gondolom, erről nincs is nagyon sokat mit beszélni, meglehetősen szerények ezek a sikerek. Elérték azt, hogy közmunkacsapda alakult ki Magyarországon, és egy csomó embernek, főleg a szakképzetlen, kiszolgáltatott embereknek nem maradt más lehetőségük, mint az, hogy közmunkában vannak, segélyen vannak, vagy abból is kiestek, elmennek, és teljesen egy fillér nélkül maradnak. Miért nem ezekről az adatokról beszél, tisztelt képviselőtársam? Ezek ilyenkor hol vannak, amikor beszámolnak arról, hogy milyen sok embernek biztosítottak önök közfoglalkoztatással helyet? És hol vannak azok az esetek, amikor munkavállalókat küldenek el azért, hogy utána közmunkásként visszavegyék őket?

Ezekről miért nem számolnak be? Mert ez is a fideszi közmunkarendszer része. Ezek mind megtörténnek ebben az országban, és ezeket az embereket senki sem védi meg. Az ön felszólalásai sem védik meg ezeket az embereket. Csak olyan munkahely-teremtési programmal lehetne a helyzetet elrendezni, amelynek részleteit önök megígérték, mielőtt kormányra kerültek, hiszen azt mondták, hogy energiapolitikában szeretnének előrehaladást, és le szeretnék szigetelni ezt az országot. Na, ott lehetne munkahelyet teremteni. Miért nem azzal foglalkoznak?

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
309 148 2013.10.08. 1:50  109-195

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Nem voltam rest, ezért előkerestem egy számot, ami arra vonatkozik, hogy a közmunkások hány százalékban tudnak visszatérni a nyílt munkaerőpiacra. Ez a szám 7,4 százalék, és ezek a Belügyminisztérium adatai. Ezek a Belügyminisztérium adatai, úgyhogy így legyenek önök büszkék erre a programra meg arra, hogy önök mit ígértek ezzel kapcsolatban! És ezzel kapcsolatban nagyon fontos volt, hogy Czomba államtitkár úr 2010-ben mit mondott. Ugyanis amikor a szocialista kormány volt még hatalmon, akkor ők az "Út a munkába" programot pontosan azért vezették be, hogy a gazdasági válság hatásait enyhítsék. Önök ellenzékben ezt a programot támadták. Czomba államtitkár úr azt mondta, ha a Fidesz kormányra kerül, mindent megtesz azért, hogy a foglalkoztatás, a munkahelyteremtés egészen más pályára álljon az elkövetkezendő időszakban. Ez így hangzott. Ehhez képest önök semmi mást nem csináltak, mint egy tömeges közmunkaprogramot hoztak létre, csak sokkal kevesebb pénzért és sokkal nagyobb kiszolgáltatottsággal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Aki ma közmunkás ebben az országban, az nincs a regisztrált álláskeresők körében. Elhiszem, hogy az önök statisztikáinak ez nagyon megfelel, de ez azt jelenti, hogy ezek az emberek elesnek szolgáltatásoktól, elesnek olyan szolgáltatásoktól, ami mindenki másnak megvan, akinek regisztrált munkanélküli-álláskereső státusa van. Ráadásul, tisztelt képviselőtársam, itt nem az az alternatíva, hogy adok segélyt vagy nem adok segélyt. Munkahelyet kell adni! Munkahelyet kell adni, és ez az, amit önök nem adtak. Komplett térségi fejlesztési programok, ott van a szociális gazdaság, ott van rengeteg példa, nemzetközi példa, mind arra vonatkozik, hogy hogyan lehet egy gazdasági válság után egy gazdaságot és benne a társadalompolitikát megszervezni, és foglalkoztatáspolitikai lendületet adni az országnak. Önök ezekből semmit nem tanultak! Önök egyedül létrehozták ezt a tömeges közmunkaprogramot, és azóta folyamatosan azt hallgatjuk itt a parlamentben, hogy önöknek ez mekkora siker. 7,4 százalék! Ekkora siker!

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
309 154 2013.10.08. 13:32  109-195

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Lehet Más a Politika minden olyan intézkedést tud támogatni, ami a megalapozott és a tényadatokon alapuló foglalkoztatáspolitikai döntéshozatal irányába tudja előremozdítani a törvényhozást, és azzal is messzemenőkig egyetértünk, hogy minden intézkedés előtt szükséges hatásvizsgálatot végezni, pontosan azért, hogy lássuk, milyen foglalkoztatási hatása van egy-egy lépésnek. Az, hogy ez eddig nem így történt, egyrészt kőkeményen az Orbán-kormány felelőssége, másrészt pedig ez is arra utal, hogy itt a kormánynak kőkemény restanciája van. Egész egyszerűen maga a foglalkoztatáspolitika felfogása, ahogy a kormány látja, jár tévúton.

Azt látjuk, hogy ez a törvény az egyik oldalról világosan értelmezhető úgy is, mint egyfajta beismerő vallomás a kormány részéről. Konkrétan azt látjuk, hogy a módosítások elviekben lehetőséget adnának a kormánynak arra, hogy a munkaerő-piaci folyamatokat megfigyeljék, alaposan mérlegeljék, és ezáltal a saját foglalkoztatáspolitikai intézkedéseik mérésére egy alkalmas mutatószámot dolgozzanak ki. Azt írták az indoklásban, hogy a jelenleg alkalmazott többmutatós széttagolt rendszer egyszerűen nem alkalmas arra, hogy teljes képet adjon a kormányzati célkitűzések teljesítéséről. Azt írják, hogy nem alkalmas, mert a két adatforrás, a munkaerő-felmérés és az intézményi statisztika eltérő képet ad a foglalkoztatásról. Ez elég furcsa hozzáállás, már csak azért is, mert teljesen szükségszerű az, hogy ez a két adatgyűjtés egyszerre működjön és egyszerre jelen legyen a mérésekben és a különböző következtetések levonásában. Inkább az az érdekes, hogy a kormány egész egyszerűen nem vonja le azokat a következtetéseket, amelyek egyértelműen látszanak abból, amilyen tendenciát ezek az adatsorok leírnak. Egész egyszerűen nem foglalkoznak azzal, hogy évekkel ezelőtt, amikor kormányra kerültek, ez a két adatsort szétnyílt. Nem azzal foglalkoznak, hogy mi ennek az eltérésnek az oka, hanem megpróbálják elmagyarázni azt, hogy rosszak a statisztikák. Ez valami egészen elképesztő!

Az is érdekes, hogy miért pont három évvel a kormányra kerülésük után jut eszükbe ez a felvetés. Egész egyszerűen a választások előtt vagyunk nem sokkal. Ilyenkor az ember azért valóban nagyon alaposan megnézi, ha kormányoldalról valamilyenfajta új mutatót akarnak bevezetni. Én is szkepszissel figyelem, azért is, mert - emlékszem - az idén január 1-jén sajtótájékoztatót tartottak arról, hogy önöknek mekkora sikereik vannak a foglalkoztatásban. Azóta rendszeresen különböző fideszes szóvivők állnak ki és számolnak be arról, hogy Magyarországnak mennyire kellene örülnie és az embereknek is mennyire kellene örülniük, hogy itt milyen jó a helyzet. Ez azért is elképesztő, mert azt minden egyes magyar ember érzi, hogy számára a munkaerőpiacon milyen körülmények vannak. És itt lehet mondani az új munka törvénykönyvét, lehet mondani a közfoglalkoztatást, lehet itt sok mindenről beszélni, de az világosan látszik, hogy önök egy teljesen más párhuzamos valóságban élnek ezzel kapcsolatban.

Önök szerint az intézményi statisztikát nem érdemes nézni. Azt mondják, hogy ezt azért nem érdemes nézni, mert ez a munkajövedelem megfigyelésére irányul, és az adatfelvételben a létszám megfigyelésére csak azért kerül sor, mert ez az átlagbérszámításhoz nélkülözhetetlen. Az idén év elején, ha jól emlékszem, vagy körülbelül fél évvel ezelőtt a KSH ki is vette egy idő után a kereseti statisztika szöveges értékeléséből az alkalmazásban állók számára vonatkozó adatokat, holott korábban az mindig is a része volt. Hát nem baj, azért ezt meg lehet találni. Nyilvánvalóan tévedésben van a kormány, amikor ezt mondja. Az intézményi statisztika pont azt mutatja, hogy a stabilabb munkahelyeken hány ember dolgozik ebben az országban.

A munkaerő-felmérésben viszont azt a kérdést teszik fel az embereknek, hogy az elmúlt héten végzett-e legalább egy óra jövedelemszerző tevékenységet. Ebben minden benne van, benne van a fehérmunka, a feketemunka, minden. Sok esetben a külföldi munka is benne van. Hogy mondhatják azt, hogy az intézményi statisztikát nem érdemes nézni? Ez teljesen érthetetlen! Egész egyszerűen azt látjuk, hogy a MEF-adatokat, tehát a munkaerő-felvétel adatait tekintették úgymond egy megkérdőjelezhetetlen adatforrásnak, más mutatókról nem is voltak hajlandók tudomást venni, és ezeket az adatokat is teljesen félreértelmezték, egyfajta fideszes mázzal öntötték le, aminek az volt a célja, hogy egyszerűen eltakarja az emberek szeme elől a valóságot. De nem baj, mert azért nagyon sok ember - én is tanúsíthatom - világosan látja, hogy mi folyik ebben az országban.

Azt is látjuk, hogy amikor egész egyszerűen minden más, a gazdasági helyzetről szóló adat tragikus képet fest a magyar gazdaságról, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között egy munkaerőpiac nem is szárnyalhat. Gazdasági recesszióról van szó, a versenyszféra munkahelyteremtő képessége nulla, alig jöttek létre a piacon új munkahelyek - tehát nem a támogatott, hanem piaci munkahelyek -, a beruházási ráta történelmi mélypontra jutott. Gyakorlatilag azt látjuk, hogy a magyar vállalkozások nem tudnak fejleszteni, nem tudnak beruházni, és a kkv-szektor is kifejezetten gyengélkedik, holott a magyar munkavállalók 70 százaléka ott dolgozik. Ezért is furcsa az, hogy ilyen helyzetben győzedelmi jelentéseket olvashatunk az NGM részéről. Még emlékszünk arra, amikor Matolcsy György a foglalkoztatási válság kellős közepén egy gyökeres foglalkoztatási fordulatról vizionált. Én magam is ott voltam azon a bizottsági ülésen, amikor odáig ragadtatta magát, hogy 2020-ra már teljes foglalkoztatottságot prognosztizált Magyarországra.

Mi is számtalanszor elmondtuk, és független szakértők is számtalanszor elmondták, leírták, hogy azért festhet ilyen pozitív képet a felmérés a foglalkoztatásról, tehát konkrétan a munkaerő-felvétel, mert egész egyszerűen a megnövekedett gazdasági migráció adatait is tartalmazza, vagyis azoknak az embereknek egy része is benne van, akik ezt az országot elhagyják, mert itthon már nincs nekik semmilyen megélhetésük. Elképesztő, hogy önök ezeket az embereket is, akik tényleg az utolsó próbálkozásként elhagyják az országot, hogy valahol máshol keressék meg a betevőt, felhasználják arra, hogy a statisztikájukat magyarázzák velük.

(15.30)

Azt is látjuk, és ez is nemrég történt, hogy a KSH kiadott egy elemzést, ami konkrétan leírta, hogy a foglalkoztatás bővüléséből mi mennyit magyaráz. Azt írták le a szakemberek, hogy 2012-ben volt egy 66 ezres növekedés, ennek a fele közmunka, a harmada pedig a külföldön dolgozóknak a növekvő száma, és azt is leírták, hogy a közmunka és a migráció hatása tovább erősödik. Azt írták, hogy a második negyedévben 20 százalékkal nőtt a külföldön dolgozók száma, és a közmunka is rekordszámokat produkált. Tehát egész egyszerűen nyári időszak volt, ilyen magas számok soha nem voltak még Magyarországon, mint idén nyáron, és az is láthatóvá vált ebből a felmérésből, hogy a hazai vállalkozások sem tavaly, sem idén nem tudtak érdemben hozzájárulni a foglalkoztatás bővüléséhez. Azt figyeltük meg, és az vált láthatóvá, hogy amióta ezek az adatok napvilágra kerültek, azóta azért önök is visszavettek a kommunikációból. Itt volt az, hogy Czomba államtitkár úr is elismerte, hogy a versenyszféra érdeme a foglalkoztatásbővülésben elég csekély. Tényleg sajnálatos az, hogy három év után tudunk erről beszélni, miután idén gyakorlatilag már újévtől fogva folyamatosan kapjuk a győzedelmi propagandát önöktől.

Ez a törvényjavaslat, amivel itt teljesen hirtelen és váratlanul előjöttek, és nagyon kevés időt hagytak az ellenzéknek arra, hogy alaposan átvizsgálja, de ezt már nem is mondom, mert ezt már megszoktuk önöktől, egyfajta beismerő vallomásként teljesen felfogható. Egész egyszerűen önök ezek után, hogy mindezt a győzedelmi propagandát lefolytatták, és a számokat az önök kénye-kedvére értelmezték, bejelentették, hogy egész egyszerűen nincs egy olyan foglalkoztatási mutatószám, amivel megbízhatóan lehet nézni a folyamatokat. Akkor eddig miről beszéltek? Nem is értem.

Nézzék, én azzal egyet tudok érteni, hogy olyan mutatószámokra szükség van, amelyek hitelesen tudják a valóságot bemutatni, de én azt gondolom, hogy olyan politikusokra is szükség van, akik a statisztikát képesek a maga teljességében értelmezni. Azt gondolom, hogy önök itt eltöltöttek most már lassan négy évet, és semmit nem tettek az adatgyűjtés terén, semmit nem tettek annak érdekében, hogy a nagyon súlyos kiadásokkal járó foglalkoztatáspolitikai lépéseknek a hatását felmérjék, konkrétan a közfoglalkoztatásról is beszélek, bár azért az előbb a kétpercesek során már mondtam, hogy a BM egy 7,4-es rátát mért arra vonatkozóan, hogy a közmunkásoknak hány százaléka tud visszatérni a nyílt munkaerőpiacra. De ha már közfoglalkoztatottakról beszélünk, akkor azért itt van az Állami Számvevőszéknek a jelentése is, amit önöknek is el kell ismerni, hogy muszáj megvizsgálni, mielőtt bármit is kommunikálnának a közfoglalkoztatásról. Az ÁSZ egyértelműen leírja, hogy önök nem vizsgáztak jól ezen a területen, a közmunkára fordított százmilliárdok tekintetében, gyakorlatilag nem lehet pontosan megmondani, hogy a tartósan állás nélkül lévők mennyiben tudtak visszatérni a munkaerőpiacra. Azt látjuk, és ezt mondtam már a korábbiakban is, hogy 2011-ig voltak erre mérések, de valamilyen okból kifolyólag 2011-től ezt nem mérik. Egész egyszerűen a kormány a programoknak a vizsgálatát nem tartotta fontosnak, nem dolgoztak ki mérőszámokat, nem tűztek ki célokat, monitoringrendszert nem állítottak fel, ehelyett viszont vannak szóvivőik, akik újabb és újabb jelentéseket, győzedelmi propagandát mondanak el a nagyközönségnek.

Az is világosan látszott, hogy önök azt tekintik a közmunka sikerének, ha valaki bekerül a rendszerbe. Én mindig elmondtam önöknek, hogy nem az a siker, ha valaki bekerül, hanem az a siker, ha valaki visszakerül a nyílt munkaerőpiacra, mert egész egyszerűen egy országnak a foglalkoztatáspolitikáját nem lehet közmunkára építeni. Sehol a világon nincs ilyen rendszer, ami itt működik, és úgy látszik, hogy korábban ezt önök is tudták, hiszen anno, nem is olyan régen még maga Czomba államtitkár úr mondta azt, hogy "az ablakon dobnak ki 117 milliárd forintot, képviselőtársaim", ezt most idézem konkrétan. Tehát mielőtt még kormányra kerültek, gyakorlatilag 117 milliárdot is sajnáltak erre (Dr. Czomba Sándor: Így van!), és most már 180 milliárdnál tartunk. Tehát egész egyszerűen egy olyan fejlesztésnek indult ez az alap, aminek nem tudni, hol lesz a vége, viszont azt látjuk, hogy az eredményessége sok helyről megkérdőjelezhető. Az is látszik, hogy ennek így sok értelme nincs, a közmunkának az értelme pont az lenne, amire önök nem használják, hogy azokon a helyeken, ahol nincs - mert nem lehet - munkahely-teremtési programot hatékonyan csinálni, átmenetileg adjon megoldást, arra az időre, amíg ezt nem sikerül megcsinálni. De önök ezekkel a komplex gazdaságfejlesztő elképzelésekkel nem is foglalkoztak.

Önök elmondták, még ellenzékben nagyon jól tudták, hogy energetikai fejlesztésekkel ebben az országban nagyon sok munkahelyet lehetne teremteni, kiszámoltuk, hogy egy év alatt százezer munkahelyet lehetne teremteni. De ott van a helyi gazdaság fejlesztése. Önök pontosan a családi gazdaságoknak vágtak alá nem is olyan régen a földtörvény zárószavazásakor, ez nagyon látványos volt. Arról beszéltünk és önök is arról beszéltek, hogy a családi gazdaságoknak lesz jövője, most meg már ott tartunk, hogy már Kishantostól, a mostani biogazdaságot művelő emberektől is elvették a földet, és november 1-jétől már az se lesz. Gyakorlatilag önök tönkreteszik a mezőgazdaságot, a helyi gazdaságfejlesztéssel nem foglalkoznak, nagybirtokos embereknek adják oda a földet, és miközben ezt a tevékenységet nem tudják megmagyarázni, statisztikákat gyártanak annak érdekében, hogy ezzel hihetőbb legyen az egész.

Ez a törvényjavaslat, ami előttünk van, megint úgymond ártatlannak látszik, de azért itt tényleg komolyan felmerül a kérdés, hogy önök biztos, hogy nagyjából fél évvel a választások előtt és három és fél év kormányzás után akarnak egy új statisztikai mutatót bevezetni annak érdekében, hogy a saját foglalkoztatáspolitikai lépéseiket monitorozzák?

Úgyhogy önmagában azzal egyet tudok érteni, hogy pontos és megbízható adatokra van szükség. Azt írják magában az indoklásban, hogy egy hatósági adminisztratív nyilvántartás lesz, a NAV-nak a havi járulékbevallásait értik ez alatt, és azt gondolják, hogy itt a bejelentett foglalkoztatásról pontosabb képük lesz. Ami viszont ennél sokkal fontosabb, az az, hogy ha előállnak ezek az adatok, akkor önök mire fogják ezeket használni, arra fogják-e használni, hogy a saját, nagyon kétséges foglalkoztatáspolitikai eredményeiket megindokolják vele, vagy tényleg elkezdenek úgy politizálni, ahogy ez az ország megérdemli, és a valóságról beszélnek ebben az ülésteremben. Megemlíthetem itt a munkahelyvédelmi akciótervet is, megemlíthetném azt is, hogy a három év mérlege milyen szempontból tragikus; a piac munkahelyteremtő képességét már fejtegettem, hogy mennyire alacsony. Nézzék, ezen kellene változtatni. Azt gondolom, hogy fél évvel a választások előtt nem azzal kellene foglalkozniuk, hogy újabb statisztikákat hoznak létre, hanem sokkal inkább azzal, hogy elkezdjék az egyik, sőt a legfontosabb választási ígéretüket megvalósítani: a munkahelyteremtést. Sajnos megint nem erről beszélünk.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
309 168 2013.10.08. 2:15  109-195

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Ön a munkanélküliségi rátáról beszélt, de én most kinyitottam az Eurostat legfrissebb adatait, amelyek egyértelműen a foglalkoztatási rátát nézik. Nézze meg, képviselőtársam, érdemes!

A térségben a legrosszabb helyen állunk, és amúgy is eléggé a sor végén kullogunk. (Spaller Endre közbeszólása.) Így van, így van, tisztelt képviselőtársam, nézze meg, itt vannak, oszlopdiagram, többféleképpen lekérheti, vizsgálja meg, hogy hogyan áll Magyarország az európai színtéren; és nem sokan vannak alattunk, ami aztán különösen problémás.

Nézze, képviselőtársam, onnantól kezdve, hogy Magyarországon emberek, akiknek nincsen munkája, elmennek külföldre; vagy emberek, akik munkanélkülivé válnak, de egy idő után nem lesznek regisztrált munkanélküliek; vagy emberek, akik munkanélkülivé válnak, de nem lesznek közfoglalkoztatottak, kiesnek a rendszerből és nem mérik őket, akkor csökkenni fog a munkanélküliségi ráta. Ez így néz ki. De attól ők még ott vannak. És ebben az országban soha nem volt ennyi ellátatlan ember, mint amennyivel most szembesülünk. Ezek az emberek mind ott vannak, ezekről miért nem beszél?

A másik az, hogy ön feltett nekem több kérdést, miközben a felszólalását mondta. Szeretnék utalni arra, hogy ilyenkor nekem nincs lehetőségem válaszolni, tehát ha lehet, akkor ne tegye föl ilyen módon a kérdéseket, és ne várjon válaszra, mert nem fogom tudni megtenni, de most megteszem. Ugye, azt kérdezte, hogy ki hiszi el a Lehet Más a Politikának, hogy lehet teremteni munkahelyeket, mondjuk, megújulókkal vagy energiahatékonysággal vagy helyi fejlesztési, gazdaságfejlesztési programokkal. Nézze, szakértők vizsgálták meg a kérdést, jelenleg 10 ezer ember dolgozik Magyarországon a megújulószektorban. Ezt 2020-ra 50-60 ezer főre lehet felvinni. Csak közvetlenül az építőiparban 67 050 munkahelyet tudnánk teremteni. A helyi gazdaságfejlesztési programok révén - például ott van Hollandia példája, akik a gazdasági válságot követően pontosan a szövetkezeti rendszer révén tudtak kijönni a válságból, és nem önfenntartási szinten, hanem már profitot termelő gazdaságként -, helyi fejlesztési ügynökségekkel, ahol állami, piaci és civil szereplők együtt dolgoznak a megoldáson. A közmunkaprogram ennek egy kis része lehet. Na, itt hibázták el önök, hogy az egészet rátették a közmunkára, és semmi másban nem gondolkodtak! Ezt higgye el nekem!

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
309 180 2013.10.08. 0:55  109-195

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm. Három dolog. Egyrészt Spaller Endre képviselőtársamnak: a 7,4 százalék közvetlenül a Belügyminisztériumtól származó információ.

A másik pedig az, hogy a munkanélküliségi és a foglalkoztatási rátát ne keverje össze. Én a foglalkoztatási rátáról beszéltem, és ennek kapcsán említette a munkanélküliségi rátát, úgyhogy akkor az Eurostat foglalkoztatási rátával kapcsolatos adatait nézze.

Tilki képviselőtársamnak pedig az elmúlt évek történései egy kicsit összekavarodtak a fejében, mert konkrétan az történt, hogy én szerettem volna egy sajtótájékoztatót tartani egy szép kis faluban az ő birodalmában, ő mindent elkövetett, hogy ne tartsuk meg, de mi megtartottuk a sajtótájékoztatót, és nem sértődtünk meg egyáltalán, hanem még napokig a megyében tartózkodtunk. Úgyhogy, ha példákat szeretne a múltból hozni, akkor arra kérem, hogy azt helyesen tegye, a történteknek megfelelően.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
310 148-150 2013.10.14. 2:07  147-156

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Elfogadom, köszönöm.

ELNÖK: Szél Bernadett képviselő asszonyt illeti a szó.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A Kishantosi Vidékfejlesztési Központ és Népfőiskola egy igazi nemzeti büszkeség, egy Európa-szerte ismert és elismert hely, a hazai ökogazdálkodás egyik fő szellemi bölcsője és gyakorlati műhelye. A német-magyar kormányközi együttműködéssel létrehozott központ már több mint két évtizede biogazdálkodással műveli a földet. Az ország érdeke, hogy Kishantos virágozzon. Európa érdeke, hogy Kishantos virágozzon. Önök ezt a helyet viszont felszámolják.

A történetnek két olvasata van, államtitkár úr, a kiindulás mindkettőben azonos: a kormány tíz pályázatot hirdetett meg a központ által művelt 452 hektáros területre, és a kishantosiak végül egyetlen talicskányi földet sem nyertek. A történet innentől kezdve kétfelé ágazik. A hivatalos kormányálláspont szerint Kishantos eddig nagybirtok volt. Csak emlékeztetőül mondom el, hogy itt a tájbarát és kis léptékű ökológiai gazdálkodás bölcsőjéről és tanműhelyéről beszélünk, de - idézem -: "Az NFA nyolc kisebb helyi gazda gondjára bízta Kishantos sorsát, a nemzeti vidékstratégiai elveknek megfelelően."

Ezzel szemben a valóság az, tisztelt államtitkár úr, hogy a kisebb helyi gazdák között van például egy salgótarjáni építési vállalkozás, amelyik az égvilágon semmilyen mezőgazdasági tevékenységet sem végez, meg a Simon Kft., vagyis a megye egyik legnagyobb agrárüzeme tulajdonosának felesége is. Ráadásul olyannyira gondjaikra bízták ezt a földet, hogy még azt is elfelejtették nekik előírni, hogy vegyszermentesen gazdálkodjanak, így egyetlen permetezéssel több mint húsz év munkáját teszik tönkre.

Kérdezem tehát az államtitkár urat, hogy fenntartja-e a képtelen hazugságokat, vagy bevallja végre az igazat, hogy a fideszes cimboráknak megint megtetszett valami, és elvették erővel, ahogy szokták, átlépve emberen, átlépve természeten, és átlépve a nemzet érdekein.

Megtisztelő válaszát előre is köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
310 154 2013.10.14. 0:57  147-156

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Tisztelt Államtitkár Úr! Hiába próbál akármilyen ékesszólóan fogalmazni, a mutyi az mutyi, és önnek pedig nincs igaza abban, hogy helyi gazdák nyertek. Nézze meg a térképen, hogy Salgótarján milyen messze van Kishantostól, és utána adjon nekem ilyen válaszokat.

(16.10)

A másik az, hogy a valódi nyertes az a nagyüzem, amelyik több mint kétszeresen haladja meg a pályázati maximum 1200 hektárját. Ön ne beszéljen nekem arról, hogy mi mit gondolunk a nagybirtokról, meg önök mit gondolnak! Hajtották volna végre azt a vidékfejlesztési stratégiát, amit előzetesen mindenkinek megígértek ebben az országban!

Nézze, államtitkár úr, engem nem tud becsapni, és mást sem tud becsapni. Önök hol politikai fegyverként, hol pedig a csókosok jutalmazásaként használják a megélhetést jelentő termőföldet ebben az országban. Önök ezzel a szülőföldön való hosszú távú boldogulás lehetőségét veszik el a nemzettől. Önök Kishantossal keresztülzúzzák a nemzet érdekeit, keresztülzúzzák a magyar emberek érdekeit, és úgy osztogatnak, ahogy kényüknek-kedvüknek megfelelő; ez elfogadhatatlan. (Közbeszólások az ellenzéki sorokból: Így van! - Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
310 174 2013.10.14. 1:51  173-176

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A Heves megyei Abasáron október 7-én be kellett szüntetni az ivóvíz-szolgáltatást, mivel egy régóta ismert szennyező forrásból szerves oldószerek kerültek az ivóvizet biztosító kutakba. Az intézkedés 1100 háztartást, mintegy 2500 embert érintett közvetlenül, de felmerült, hogy Gyöngyös, Markaz, Visonta, Pálosvörösmart és Halmajugra települések ivóvízbázisait is elérheti a szennyezés. Mindez nem valamilyen váratlan természeti vagy ipari katasztrófa következtében történt, hanem egy olyan szennyező forrás miatt, amelyről az illetékes szakhatóságoknak legalább három éve tudomásuk van.

A mostani eset hasonló, bár lokális hatását tekintve lényegesen súlyosabb, mint amit a kormány az arzénes ivóvizű településekkel művel. A szennyezés ténye, illetve a megoldást kikényszerítő határidő ott is ismert volt, ennek ellenére semmi nem történt a lakosság egészének megvédése érdekében, ma is lajtos kocsival és zacskós vízzel történik a vízellátás számos településen. A jelek szerint a kormány ingerküszöbét csak akkor érik el a környezeti kockázatok, amikor katasztrófahelyzet van, a XXI. századi környezetvédelem azonban a megelőzésről szól.

Ezért is tartjuk érthetetlennek, hogy a 2014-es költségvetés tervezetéből hogyan hiányozhat az országos környezeti kármentesítési program, amely éppen az ismert szennyező források felszámolását szolgálná.

(16.30)

A fentiek miatt kérdezem államtitkár úrtól, miért veszélyezteti a kormány a lakosság egészségét és környezeti biztonságát a szisztematikus kármentesítési munka elszabotálásával. Mit tesz a kormány azért, hogy az Abasár környéki lakosság ivóvízellátása mielőbb helyreálljon, és a térség többi településén ne okozhasson károkat a szóban forgó szennyeződés? Lesz-e felelőse az államigazgatásban és a hatósági szektorban a hevesi kármegelőzés lemaradásának?

Megtisztelő válaszát előre is köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
311 2 2013.10.15. 5:14  1-4

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A fehér bot világnapja alkalmat ad arra, hogy ráirányítsuk a figyelmet a látássérültek magyarországi helyzetére. Mit tett a kormány az elmúlt években a látásukat elvesztőket önálló életvitelre felkészítő elemi rehabilitáció, a látássérültek oktatása és foglalkoztatása terén? Ami biztosan elmondható a látássérültek elemi rehabilitációjáról, az az, hogy évről évre egyre kisebb kapacitásokkal, egyre szűkülő szolgáltatásokkal működik. A 2005-től létrejövő rehabilitációs központok uniós finanszírozása megszűnt, az állami támogatási rendszer pedig ezer sebből vérzik. Évről évre sajnos egyre többet késik a pályázatok kiírása. Azt kell mondanom, hogy 2011-ben még pár hetet, 2012-ben már hónapokat késett, több központ ideiglenesen vagy véglegesen be is zárt. 2013-ban újra késtek a pályázatok, a támogatások kiutalása pedig példátlanul hosszú ideje késik. Az idei évi támogatás első részlete a mai napig nem érkezett meg, államtitkár úr.

Azt látjuk, hogy a kormány folyamatos bizonytalanságban tartja a szolgáltatókat a kiszámíthatatlan támogatási rendszerrel. Állandóak a működési problémák, folyamatosan apad a szakemberállomány. Mára jelentősen beszűkültek a kapacitások, és pusztán a késedelmes pályázatok és utalások miatt körülbelül feleannyi látássérültnek van esélye az elemi rehabilitációra. Több rehabilitációs központ be is zárt, a megyékben a Vakok Állami Intézete nyit kirendeltségeket, az uniós forrásokat a kormány ugyanis gyakorlatilag elzárta a civilek elől. A TÁMOP 5.4.7 keretében a Vakok Állami Intézete építi ki az ellátást azokban a megyékben is, ahol hiányos a szolgáltatás. A civilek teljesen kimaradnak ebből a fejlesztési körből, holott korábban ígéretet kaptak a minisztériumtól arra, hogy ők is részesülhetnek a TÁMOP-forrásokból. Azt láthatjuk, hogy ezzel a támogatási politikával az állam éppen a látássérültek lakóhelyéhez közel tevékenykedő civileket lehetetleníti el. Ez pótolhatatlan veszteség, államtitkár úr.

A súlyos fogyatékos látássérült személyek foglalkoztatása terén is kedvezőtlen változtatások történtek. A látássérültekre, a többi fogyatékos csoporthoz hasonlóan, nagy csapást jelentett a foglalkoztatási támogatási rendszer átalakítása. Az új szabályozás, egyszerűsítésre hivatkozva, egyszerűen eltörölte a fogyatékosság súlyosság szerinti különbségtételét, így a súlyos fogyatékosak esetében a támogatások is jelentősen csökkentek. Azt láthatjuk, hogy a változtatással a súlyosan fogyatékos munkavállalók, köztük a vakok is még hátrányosabb helyzetbe kerültek. Hogy konkrét számokat is mondjak, a korábbi rendszerben egy súlyosan fogyatékos, felsőfokú végzettséggel rendelkező munkavállaló után mintegy 220 ezer forint támogatást kapott a munkáltató havonta, ehhez képest az új rendszerben ez az összeg 95-100 ezer forint között van. A csökkenés tehát több mint 60 százalékos, de egy középfokú végzettséggel rendelkező dolgozónál is 30 százalék fölött van.

Az új, egységes támogatási összegek csak a napi 4 órás foglalkoztatás finanszírozását teszik lehetővé. Számos olyan konkrét esetről tudok, ahol a súlyosan látássérült munkavállalókat az új támogatási szabályok miatt csak 4 órás minimálbéren foglalkoztatják, noha korábban ettől hosszabb munkaidőben és magasabb bérért tudtak munkát vállalni. Az ehhez a foglalkoztatáshoz párosuló minimálbér nagyjából 50 ezer forint bruttó, tehát 40 ezer forintos nettó bért jelent. Nagyon sok olyan látássérült munkavállaló van, aki tavalyról idénre jelentős bércsökkenést szenvedett el, és ezért az önök által kialakított támogatási rendszer felelős.

Végül a látássérültek oktatásáról is szólnom kell pár szót, ami az egyenlősítő, a speciális igényekre és szükségletekre teljesen közömbös oktatáspolitika áldozatává vált. Nézzünk egy konkrét példát! Nemrég levelet írt Hoffmann Rózsa államtitkár asszonynak a Gyengénlátók Általános Iskolájának pszichológusa, Fazekas Ágnes, mivel az iskolája működésében súlyos problémák keletkeztek. A levélben leírja, hogy anélkül kezdték meg a tanévet, hogy biztosat tudhattak volna a pedagógiai munkát segítők pontos létszámáról. Úgy kellett felvenniük a munkát, hogy nem tudhatták, hányan dolgoznak még a következő héten. Holott a pedagógiai asszisztensek jelenléte a sérült gyerekek oktatásában létszükséglet; nem nélkülözhető, csakúgy, mint az ápolóké, a gyermekfelügyelőké vagy a pszichológusoké. A köznevelési törvény ehhez képest olyan keretszámokat határozott meg, ami mellett egy gyógypedagógiai intézményt nem lehet tovább működtetni.

Államtitkár Úr! A kormány úgy tesz, mintha a halmozottan sérült gyerekeket oktató, országos hatókörű, bentlakásos iskola szükségletei egyenlőek volnának egy normál iskola szükségleteivel. Ha ez így megy tovább, rövid időn belül ellehetetlenül a sérült gyermekek speciális oktatása. Azt látjuk tehát, hogy egyre nehezebb helyzetben vannak a látássérültek, és egyre kevesebb segítségre, támogatásra számíthatnak a kormány részéről, akár a rehabilitációt, akár az oktatást vagy a foglalkoztatás helyzetét nézzük. A látássérültek mintegy 83 ezres csoportjára kevés figyelem hárul, pedig őket minden erőnkkel segíteni kellene. Kérem önöket a fehér bot világnapja kapcsán, változtassanak ezen.

Köszönöm. (Mile Lajos tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
311 68 2013.10.15. 12:01  47-78

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a lehetőséget. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Előttünk már megint egy salátatörvény fekszik, mint annyiszor az elmúlt években, és a kormány jó szokásához híven olyan javaslatokat, módosításokat pakol egymás mellé, amelyek egymással nincsenek semmilyen kapcsolatban.

Nem meglepő módon ezek között olyan módosítások is vannak, amelyek az elsietett, elkapkodott, selejt törvényhozás számlájára írhatóak, és ha az ellenzék nem figyelne, akkor nagyon könnyen azt gondolhatnák a kormányoldalról, hogy nem tesszük szóvá azt, amit például a közfoglalkoztatottakkal műveltek a szeptember 1-jén hatályba lépett törvénnyel kapcsolatban, és hogy most hogyan próbálnak visszakozni az elhibázott, elsietett törvény kudarcait látva.

Hogy teljesen a konkrét dolog szintjére menjek, rögtön kiemelem, hogy ez a javaslat két nagyobb ponton módosítja a közfoglalkoztatásról szóló törvényt. Egyrészt - ahogy itt már többen mondták a felszólaló képviselők - elhárítja az akadályokat az elől, hogy a közfoglalkoztatottakat be lehessen vonni katasztrófaelhárítási és -megelőzési munkákba abban az esetben, ha balesetről, elemi csapásról, súlyos kárról van szó, vagy az egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély van jelen az országban. Ezt úgy oldják meg, hogy a munka törvénykönyvét módosítják, mégpedig a közfoglalkoztatotti jogviszonyra kiterjedő hatályának egyes részeit.

Ennek a javaslat szerint az az eredménye, hogy bár továbbra sem lehet rendkívüli munkaidőben, azaz túlmunkában foglalkoztatni a közmunkásokat, lesz lehetőség erre abban az esetben, ha katasztrófahelyzet van. Ugyanígy a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás is lehetővé válik ilyen esetekben.

A Lehet Más a Politika alapvetően nem lát abban kivetnivalót, hogy rendkívüli helyzetekben át lehessen irányítani az egyébként is a vízügyben vagy vízgazdálkodásban dolgozó közmunkásokat elhárítási munkálatokra. Ugyanakkor nem igazán látjuk annak az értelmét, hogy ennek a lehetőségét minden egyes közmunkásnak a szerződése tartalmazza. Látni kell, hogy a védelmi, megelőzési és elhárítási munkálatok elsősorban az országos közmunkaprogramban dolgozó közmunkásokat fogják érinteni. Ha ennél is nagyobb létszámú közmunkásra van szükség, akkor továbbiakat is be lehet vonni, hiszen a törvény ezt a lehetőséget nem zárja ki. Egyébként a katasztrófavédelmi törvény a mai napon is kimondja, hogy fennáll a polgári védelmi kötelezettség abban az esetben, ha emberi életről van szó, vagy létfenntartáshoz szükséges anyagi javakról, így minden állampolgárnál van arra lehetőség, hogy ez megtörténjen.

Tehát azt mondhatjuk, hogy katasztrófahelyzetben most is megvan a lehetősége az államnak arra, hogy a védekezésben való közreműködésre kötelezze a közmunkásokat. A törvény tételesen felsorolja azt is, hogy ki mentesül a kötelezettség alól bizonyos állapotok miatt, ilyen például a várandós nő vagy a gyermekét egyedül nevelő szülő, vagy olyan emberek, akik súlyosabb egészségkárosodásban szenvednek. Ezért nem igazán látom annak a szükségét, hogy ezt a munkavégzési lehetőséget minden közmunkásnak a szerződésébe belefoglalják, úgyhogy ezért kérem majd államtitkár úrnak a magyarázatát arra vonatkozóan, miért kell, hogy ez így történjen.

Most áttérek a javaslatnak a másik, közmunkával összefüggő módosítására, és ez az, ami nagyon súlyos kritikát kapott még eredetileg tőlünk, amikor behozták azt kormányoldalról, hogy a közmunkásoktól el lehet venni a munkát abban az esetben, ha nincsen rendben a lakókörnyezetük vagy a gyermeküknek az óvodáztatása, illetve iskoláztatása. Nagyon sok ellenzéki kritikát kaptak akkoriban, hiszen a józan észnek is ellentmond, hogy családoktól elveszik a közmunka lehetőségét, tudvalevőleg ekkor sérül a segélyekhez való hozzáférésnek a lehetősége is. Ha a családoknak nincsen munkájuk, mert munkahelyteremtés az országban nem zajlik a kormányoldalról, a közmunkát elveszik, és a segélyre való jogosultság pedig sérül, akkor miből fognak élni ezek a családok? Ezt a kérdést tettük fel akkoriban; megjegyzem, volt fideszes képviselő is, aki feltette ezt a kérdést.

Arról van szó, hogy akkoriban egy olyan módosítást fogadtattak el a parlamenttel, ez szeptember 1-jén lépett hatályba, hogy három hónapra kizárják a közmunkából azokat az álláskeresőket, akik ellen szabálysértési eljárás volt vagy van folyamatban az említett okok miatt. Most egy olyan módosítást szeretnének átvinni a parlamenten, hogy azok az emberek, tehát azok a közmunkások, akik ellen még a szabálysértési eljárás nem zárult le, tehát folyamatban van, azok kikerüljenek ebből a körből. Ezt a részt igazából csak üdvözölni tudom, hiszen az egész szabályozás, amit önök áterőltettek, annyira rossz, hogy azon egy enyhítés egy fokkal való visszalépés a jó irányba. De hozzá kell tennem, hogy nem hiszem, hogy önszántukból szánták rá magukat arra, hogy ezt megcsinálják, hiszen az Alkotmánybíróság alkotmányellenességre hivatkozva megsemmisíthette volna ezt a jogszabályt, hiszen még ombudsman úr is felhívta a figyelmet arra, hogy itt nagyon problémás intézkedésről van szó.

Van itt még egy módosítás, ami a közmunkából való kizárásról rendelkező szabályt érinti. Arról van szó, hogy a kormány megkönnyítené annak a hatósági ellenőrzését, hogy a közmunkába bevonandó személy nem esik-e a kizáró szabály hatálya alá.

(12.20)

Ez azt jelenti, hogy a korábbiakkal szemben a munkaügyi kirendeltség nem adatigénylés útján jutna hozzá ezekhez az információkhoz, hanem közvetlenül vehetne át adatot a szabálysértési nyilvántartásból. Nem nehéz azt megtippelni, hogy miért került ez a módosítás ebbe a salátatörvénybe. Valószínűleg arról van szó, hogy a Belügyminisztérium belátta, hogy hamarosan indulnak a téli több százezres közmunkaprogramok, és ez a közmunkaprogram kerülhet veszélybe akkor, ha a munkaügyi központok tömeges adatigényléssel lepik el a szabálysértési hatóságot. Mivel ezek a közmunkaprogramok novemberben indulnak, nincs sok idő arra, hogy ezeket az ellenőrzéseket lefuttassák ezek a hivatalok, ezért van szükség arra, hogy ezen a szabályozáson egyszerűsítsenek. Én, ugye, elég sokat kritizálom a Belügyminisztériumnak a munkáját - ami a közmunkaprogramot érinti, azt főleg -, mert társadalmilag rossz és káros szabályozásoknak az elfogadása történik rend szerint a kétharmad részéről, de ez a salátatörvény megint rámutat arra, hogy nemcsak tartalmilag rossz, amit csinálnak, hanem még a minősége sincs rendben. Ugyanis ez a tavasszal megszavazott törvény már megint azoknak a törvénymódosításoknak a sorába illeszkedik, amelyek pár hónapot éltek meg úgy, hogy ne kelljen hozzájuk nyúlni, mert egy elkapkodott és életszerűtlen, a gyakorlati szempontokat teljes mértékben figyelmen kívül hagyó szabályozás született meg. Ráadásul itt egy minisztérium, a Belügyminisztérium, amely illetékes mind a közmunka-, mind a szabálysértési ügyekben, tehát ez aztán különösen meglepő, hogy nem látták előre azt, hogy amikor elindulnak a tömeges közmunkaprogramok, ami egyébként nemcsak télen, hanem tavasszal is megtörténik, akkor ez az ellenőrzési procedúra milyen módon hátráltatja a programoknak az elindulását. Tehát látszik az, hogy ez a szabály sem volt kellően előkészítve, nem volt megalapozva. Ez a dolognak csak az egyik oldala.

Végigvettük azokat a szabályokat, amelyeket önök beírtak ebbe a törvényjavaslatba, ebbe a salátába, de nyilvánvalóan azzal kapcsolatban sem folytattak le semmilyen hatásvizsgálatot a minisztériumban, hogy mi lesz a következménye, a hatása annak, hogy a munka nélkül lévő gyermekes családokat nemcsak a családi pótléktól, hanem a közmunkától is megfosztják, sőt bizonyos esetekben akár a segélytől is megfosztják őket. Közeledünk a szegénység elleni világnaphoz, amikor nagyon sok szó fog esni arról, hogy az ország milyen állapotban van, és hogyan nyílt ki az a társadalmi olló az önök kormányzása alatt, ami azt eredményezte, hogy ebben az országban a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények pedig egyre szegényebbek lettek. Azt látjuk, hogy önök rendszerint hoznak olyan szabályokat, amelyek egész egyszerűen embertelenek. Tehát ez a szintű embertelen törvényhozás, ami a társadalmi szolidaritás, az összetartás, a szociális biztonság alapelveivel megy szembe, teljes mértékben elfogadhatatlan, és akárhányszor ez a szabály, hogy önök megvonják a közmunkásoktól a munkát azért, mert nincs rendben a kiskert, én ezt elő fogom hozni önöknek itt az ülésteremben, mert ez egy iskolapéldája annak, hogy önök hogyan gondolkodnak az emberekről. (Babák Mihály közbeszólása.) A kormány folyamatosan a családok megsegítéséről papol, a támogatásokról, a felemelésükről, valamilyen okból kifolyólag azonban ez az odafordulás nem vonatkozik a szegény családokra meg a szegény gyermekekre. Önök büntetik azokat a szülőket, akik szegények, és ezért munka mellett, mondjuk, nem tudják a kiskertet rendben tartani. Ez teljes mértékben elfogadhatatlan. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból. - Babák Mihály tapsol.)

A kormányváltás óta egyébként egymást érik a szegénységet egyre súlyosabban szankcionáló intézkedések, és mondom, ez az iskolapélda, amit önöknek itt felhoztam, tényleg jól rámutat arra, hogy milyen mértékben rendszerszintű problémáról van szó. (Babák Mihály közbeszólása.) A szegénység elleni világnaphoz közeledve tehát hangsúlyozom, hogy minden olyan intézkedés, amely tovább szigorítja a jelenlegi szabályokat, már a színtiszta öncélú szegényellenes büntetőpolitika kategóriájába tartozik, amely nem a problémának a megoldásához vagy kezeléséhez, hanem sokkal inkább az elmélyüléséhez járul hozzá. Nagyon tapsoltak nekem itt a fideszesek, bár nem igazán értem, hogy miért, mert inkább jó lenne, ha lehajtanák a fejüket, és végiggondolnák azt, hogy mit tesznek ezzel az országgal.

Én magam nyújtottam be egy olyan törvényjavaslatot (Babák Mihály közbeszólása.), amely arról szól, hogy azoknak az embereknek, akiknek orvosi papírjuk van arról, hogy nem képesek munkát végezni, de még nem rokkantak, legalább ne kelljen azt a harminc napot ledolgozni, ami arról szól, hogy segélyt kaphassanak. Önök ezt bizottsági szakaszban elkaszálták, pedig teljesen nyilvánvaló, hogy munkaképtelen embereknek harminc napot dolgozni lehetetlenség. Önök folyamatosan ezt csinálják, nem kezelik a problémák gyökereit, hanem állandóan megbüntetik azokat az embereket (Babák Mihály: Ne tessék idegesnek lenni! Higgadtabban!), akik nem úgy viselkednek, ahogyan a Fidesz elvárja. Ez teljesen elfogadhatatlan, ráadásul még egyszer mondom, hogy a közmunkából kizáró szabály nemhogy csökkenti, de várhatóan növelni fogja a szegénységet, a hátrányos helyzetűeknek a leszakadását, és az iskolázottság sem fog egyébként önmagában ettől javulni. Ez tovább fogja növelni a gyermekszegénységet. Újra felhívom az önök figyelmét arra, hogy végre nem azzal kellene foglalkozni, hogy ha láthatóan most már majdnem Alkotmánybíróság elé kerül az a produktum, amit önök letettek az asztalra, akkor gyorsan visszamennek egy lépést, és megpróbálnak (Babák Mihály: Micsoda?) valamit javítani rajta, hanem végre kezdjenek el azon gondolkodni, hogy hogyan kell egy országot olyan módon kormányozni, hogy a társadalom együtt tudjon maradni, és ne pedig szétessen szegényekre és gazdagokra.

Fontos még elmondanom, hogy maga az ombudsman úr is alkotmányellenesnek találta a közmunkából való kizárást lehetővé tevő szabályt, és ő maga volt az, aki az Alkotmánybírósághoz fordult. Az alapvető jogok biztosa megállapította, hogy a munkavállalóknál eleve kiszolgáltatottabb helyzetben lévő közfoglalkoztatottaknak alapvető fontosságúak az egyenlő bánásmódot szavatoló szabályok, így például a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó rendelkezések. (Babák Mihály: Miről beszél?) Esetükben tehát ezzel nem fér össze külön erkölcsi vagy életvezetési szabályok megállapítása. A jogbiztonság követelményének sem feleltek meg a kizárási szabályok, ráadásul az automatikus döntéshozatallal aránytalan mértékben korlátozták az érintettek tisztességes eljáráshoz való jogát is.

Mindezek alapján tehát a Lehet Más a Politika úgy gondolja, hogy ezt a szabályt továbbra is el kell törölni, és hogy ennek hangot adjunk, ezért módosító javaslatot fogunk benyújtani ehhez a törvényhez. És mondom, amíg én itt vagyok, addig ezt mindig meg fogom tenni, ha önök a közmunkához ilyen módon hozzányúlnak, mert azt gondolom, hogy amit önök a közmunkásokkal csinálnak, ez a fajta kizárás, ez a fajta büntetés, ez a fajta szankcionálás, ez a fajta ellehetetlenítés teljesen elfogadhatatlan ebben az országban.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
313 2 2013.10.21. 5:05  1-4

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Magyarország és a magyar vidék előtt kettő út áll. Az egyik út egy olyan országhoz vezet, ahol hatalmas, több ezer hektáros, rengeteg gépet és vegyszert használó hűbérbirtokok épülnek ki. Az állam a földbérletek odaítélésénél rendre a nagyoknak kedvez, így a helyi gazdákat egyre inkább kiszorítják a földjeikről. A vidék így kopottas lesz, az emberek szegények, nem találják a helyüket a földjük nélkül, a városi ember pedig eszi a drága és silány, messzi földről ideutaztatott élelmiszert.

A másik úton viszont a kormányfő ránéz a térképre, és feltűnik neki, hogy Európában van, azon belül is az Európai Unióban, ahol az átlagos birtokméret 5 és 60 hektár között van, és nem véletlenül - így tudnak virágzó családi gazdaságok gondoskodni a szükséges élelmiszerek megtermeléséről, így életképes a vidék, helyi és jó minőségű a termény.

A Fidesz minden ígéretét meghazudtolta, amikor az első utat választották. Önök a szemükbe hazudtak azoknak, akik azt remélték, hogy önök betartják a nemzeti vidékstratégiát - azt a stratégiát, amely kormányra segítette önöket. Önök elárulták ezeket az embereket, most pedig arra készülnek, hogy az utolsó morzsáit is felszámolják annak a helynek, ami egyértelműen bizonyítja: a családi gazdaságoké a jövő, vegyszerek és hűbérbirtokok nélkül is lehet gazdálkodni, fenntarthatóan és versenyképesen. A Kishantosi Vidékfejlesztési Központ és népfőiskola egy igazi nemzeti büszkeség. Európa-szerte ismert helyről van szó, a hazai ökogazdálkodás egyik fő szellemi bölcsőjéről és gyakorlati műhelyéről. A német-magyar kormányközi együttműködéssel létrehozott központ több mint két évtizede jó gazdálkodással műveli a földet. A központ pótolhatatlan munkát végez. Évente több száz gazdának adja tovább a fenntartható és versenyképes mezőgazdaságra vonatkozó különleges tudást.

Európa-szerte híres helyről van szó, egy nemzeti büszkeségünkről, arról a helyről, amely világítótoronyként mutatja, merre van az előre a magyar vidék számára. Európa érdeke, hogy Kishantos virágozzon. Magyarország érdeke, hogy Kishantos virágozzon. A Fidesz viszont Kishantos földjét tíz részre szabdalta, és Fideszhez közeli cégek és agrárvállalkozók között szétosztotta a pályázat során. Hogyan juthatott eszükbe, államtitkár úr, hogy pont ezt a helyet tegyék tönkre? Hogyan veszik a bátorságot, hogy ezt a nemzeti értéket bedarálják? A múlt heti felszólalás során végig kellett hallgatnom, amint önök arról beszéltek, hogy a gazdaság földjeit helyi gazdáknak osztják szét. Mégis miről beszélt, államtitkár úr? Arról a salgótarjáni építési vállalkozóról, akinek az égvilágon semmilyen mezőgazdasági tevékenysége nincsen, és 190 kilométerre van Kishantostól? Milyen helyi gazdákról beszélnek itt, államtitkár úr, miközben a legnagyobb nyertes egy asszony, akinek a férje és az apósa a 2900 hektáros Simon Kft. tulajdonosa, tehát a valódi nyertes egy nagyüzem? Szintén nyertes a mezőfalvi polgármester, aki a feleségével együtt éppen ennek a cégnek a felügyelőbizottsági tagja, és a másik cég tulajdonosának a főnöke.

A legsötétebb mutyit produkálják önök a pályáztatásnál, államtitkár úr. Az is csak kormányzati hazugság, hogy a központ jelentős bérletidíj-hátralékot halmozott volna fel. A központnak semmilyen elmaradása nem volt, átláthatóan és nonprofit jelleggel gazdálkodott. Nem véletlen, hogy a kormányzati rágalomhadjáratot hallva maga a központ fordult bírósághoz a jó hírneve megsértése miatt.

Azt is felhozták önök, hogy saját bizonyítványukat elmagyarázzák, hogy Kishantos nagybirtok volna. Ez, kérem, egy teljes mellélövés. Ennek kapcsán hadd elevenítsem fel az ország legilletékesebb szakemberének, Ángyán Józsefnek a szavait, idézem: "Aki a családi gazdaságokat az őket segítő, hagyományos kincstári birtokfeladatokat ellátó, közhasznú intézménnyel, a nonprofit tájközponttal összekeveri, ezért a földet alóla kihúzza, az nemcsak hozzá nem értéséről tesz tanúbizonyságot, hanem mindannyiunk érdekében jobban teszi, ha távol tartja magát a vidéktől, a falutól és a földtől." Az LMP számára a magyar föld, a magyar vidék pótolhatatlan erőforrás. Mi tiszteljük a földet, és tiszteljük azt az embert, aki belőle él. Tudjuk, hogy nélküle Magyarországnak nincs jövője.

Államtitkár Úr! A Lehet Más a Politika felháborítónak és elfogadhatatlannak tartja, hogy önök politikai zsákmányszerzés áldozatává tették a magyar földet, és most azt a Kishantost is sóval hintenék fel, amely létezésében mindannyiunkat arra emlékeztet: erre van a magyar vidék jövője. Kishantos azt üzeni: lehet versenyképes, ami fenntartható, lehet a magyar családoknak, a helyi gazdálkodóknak tere a magyar vidéken, lehet tisztán termelni, vegyszerek nélkül, gazdaságosan a XXI. századi Magyarországon.

Államtitkár Úr! Kishantos egy kicsit mindannyiunké. Igazi nemzeti érték, amelyet egy nemzeti kormány ne kótyavetyéljen el.

Államtitkár úr, figyelünk. November 1-je közeleg. Rengeteg ember és rengeteg szervezet figyeli, hogy mi lesz Kishantos sorsa. Egy biztos: Kishantos tönkretétele rá fog égni a Fideszre. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A szégyen örökre ott marad az önök arcán. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
313 185 2013.10.21. 2:16  184-187

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! "Ma a szociális és gyermekvédelmi, gyermekjóléti területen dolgozók megbecsültsége a leggyengébb. Társadalmi megítélésük és jövedelmi helyzetük sokszor még alacsonyabb, mint a rájuk bízott, ápolást és gondozást igénylő, segítségben részesülő rászorultaké. A jövő szociális biztonságának mértéke és minősége rajtuk is múlik, munkájuk becsületét haladéktalanul vissza kell adni." Találja ki, államtitkár úr, honnan idéztem ezeket a mondatokat! Az önök kormányprogramjából.

A kormány három év alatt sem tette meg és a 2014. évi költségvetés szerint jövőre sem tervez béremelést a saját bevallása szerint is az összes nemzetgazdasági ág közül a legméltatlanabb jövedelmi helyzetben lévő szociális ágazatban. Ezzel immár hatodik évébe lép az az időszak, amikor ezek a 70-80 ezer nettóért dolgozó emberek nem kapnak béremelést, miközben az elmúlt években körülbelül egyötödével csökkent a bérük vásárlóértéke.

A humán tárca magyarázkodása egyre kínosabb. Még a nagy fogyatékosintézmények kitagolását is a szociális dolgozók helyzetének javítására tett lépésként próbálják eladni, csak hogy ne kelljen kimondani: nem volt és nem is lesz béremelés. Holott az ország gazdasági teljesítőképességére való hivatkozás minimum cinikus. Ha megnézzük a költségvetést, azt látni, hogy hemzseg a tárca érveire rácáfoló kiadásoktól. Legalább 200 milliárd forinttal nőnének a felesleges, káros kiadások az önök tervei szerint. Plusz 9 milliárdot kap a Miniszterelnökség kamu kommunikációs költségekre, háttérintézményekre. Plusz 20 milliárd jut az olyan rendkívüli kormányzati intézkedésekre, mint a felcsúti vasút. 84 milliárd stadionépítésre, 50 milliárd sporttámogatás a taóból, ami ugyan nagy cégek magánadója Orbán személyes elképzeléseire. 4,5 milliárd jut a Magyar Művészeti Akadémiának, plusz 17 milliárd pedig a Kossuth tér rekonstrukciójára, ami így már 37 milliárd forintnál jár. Így néz ki a 2014-es költségvetés. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Kérdezem tehát a tisztelt államtitkár urat, hogy valóban ezt érdemlik a szociális dolgozók a kormánytól, hogy köszönjük, majd értesítjük. Számíthatnak még arra, hogy a költségvetési módosítóban talál forrást a kormány a mintegy 30 milliárdot igénylő béremelésükre, vagy tegyenek le róla?

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
317 2 2013.10.28. 4:52  1-4

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt kormánypárti és ellenzéki Képviselőtársaim! Szomorúan mondom, hogy önök együtt tették tönkre az ünnepet. Október 23-a, nemzeti ünnepünk egy ürüggyé vált, hogy az egyik oldal hadba szólítson, a másik pedig belháborút vívjon a saját színpadán.

Október 23-án mi, ennek az országnak a lakói, akikről mindkét oldal teljes mértékben megfeledkezett, a pesti srácokra és a valódi hősökre akartunk emlékezni. Mi valódi forradalomra emlékeztünk, és nem fülkeforradalomra. Mi a szabadságharcra emlékeztünk, és nem rezsiharcra. Eközben nem kértünk az összefogásban tolakodók színjátékából sem, akiknek kerek egy éve nincsen semmi érdemi mondanivalója az ország számára, csak egymást ütlegelik a pozíciókért.

Persze a nemzeti ünnepnek mindig megvan a maga aktualitása, de önök közös erővel ismét felhasználták '56 emlékét, és együtt tették ezt a napot az acsarkodás és az agresszió ünnepévé, pedig ha valamiről szól 1956, az a nemzet egysége. Nehéz eldönteni igazából, hogy melyik gyülekezet volt a kiábrándítóbb. Az ország miniszterelnöke katonai sorfal előtt állva pártgyűléssé alakította az állami ünnepet; a másik színpadon pedig a saját maroknyi közönsége nem hagyta szóhoz jutni az egyik szónokot, mert egy magából végképp kifordult exminiszterelnök és hívei meghekkelték azt az eseményt, amire meghívást kaptak. Mindenkinek elment az esze? Önök mindent a feje tetejére állítanak. Ma Magyarországon az összefogás széthúzást és pozícióharcot jelent, a békemenetet háborúba küldi a hadvezér, az adócsökkentés adónövelés, a korszakváltás pedig egy restauráció.

Az egyesült baloldal eközben egyetlenegy mondatot sem pazarol arra, hogy mit tenne ezzel az országgal, és a bukott miniszterelnökök nem tanulnak a hibáikból, hogy milyen felelősségük van abban, hogy a jogállamot végképp tönkretevő masszív kétharmadot a nyakába kapta ez az ország. A jelenlegi miniszterelnök eközben középkori hadi viszonyokat próbál újjáéleszteni a XXI. században, lázasan keresi, hogy ki ellen lehet még a katonai sorfal előtt állva hadat üzenni. Ha ellenségnek az ellenzék kevés a számára, nosza, ott vannak a külföldiek, ott van Brüsszel, aki szerinte Moszkva, és neki üzen hadat.

Eközben tudják, tisztelt képviselőtársaim, hogy mit csinált az ország október 23-án? Az emberek kirándultak. Ott volt a Normafa, amelynek a ma még szabadon élvezhető ösvényein családok és baráti társaságok mentek, a Pilisben bicikliző és gyalogos turisták élvezték a napnyugalmat.

(13.10)

Így próbálta meg önöket kipihenni a nép, legalábbis az a része, amelynek maradt még pénze egy biciklizésre, vagy egy kávéra, vagy pedig egy buszjegyre.

Kérem, vegyék már észre, hogy nincsen háború! Október 23-án indítottak egy harcot, de azt nem kell újrakezdeni, azt a harcot már megvívta a magyar nép. (Wittner Mária közbeszólása.) Nem ellenségek, hanem ellenfelek vagyunk, és nem gyűlöletkampányra, hanem a magyar emberek életét közvetlenül segítő megoldások bemutatására van szükség. Türtőztessék magukat, tisztelt képviselőtársaim! Türtőztessék magukat, és ne vigyék ezt az országot katasztrófába! Ide nem agresszió és acsarkodás kell, hanem jó kormányzati teljesítmény és konstruktív ellenzéki kritika, így jut el ez az ország egyről a kettőre.

A 2014-es választás ugyanis a legtöbb embernek nem azt jelenti - ahogy a számok is mutatják -, hogy a szoborépítők vagy a szobordöntők táborába álljanak be, egyáltalán nem. Igenis van olyan út a mai Magyarország előtt, amely valós válaszokat ad azokra a problémákra, amelyeket önök az elmúlt huszonhárom évben váltógazdálkodásban idéztek elő. Egyre több ember látja, hogy amíg önök acsarkodnak, addig továbbra sem foglalkoznak az emberek valós problémáival, azzal, hogy egy helyben toporog a gazdaság, miközben a régió összes országában valóság és nem propagandaszöveg az, hogy jobban teljesít a gazdaság. Menekülnek a fiatalok, zuhannak a születésszámok, és csúsznak lefelé a családok - így állunk ma Magyarországon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy önök bár menthetetlenek, de a választóknak mi azt üzenjük: senki ne hagyja magát megvezetni! Lesz jövő tavasszal egy vasárnapi nap, amikor felkerekedhetünk, és nemet mondhatunk erre a színházra és az összes bukott társulatára. Jövő tavasszal igenis lehet úgy dönteni, hogy véget vetünk a magyar politikai elit fenyegető, felelőtlen, erőszakos és kártékony uralmának, amely idén október 23-án sokadszorra is bebizonyította, hogy nem alternatíva. E napon végre teret nyithatunk értelmes vitáknak, a normális jelenre, a tervezhető jövőre, a gyerekekre és unokákra vágyó milliók képviseletének.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy biztos: a Lehet Más a Politika ebben társa lesz minden magyar embernek és minden magyar fiatalnak. (Taps az LMP padsoraiban. - Közbekiabálások és taps a Fidesz soraiból: Bravó! - Szép volt! - Zaj.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
317 44 2013.10.28. 3:05  43-51

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A miniszterelnök úr nemrég Indiában azt állította, hogy négy-öt év múlva a legalacsonyabb áron lesz kapható Magyarországon az elektromos áram az egész Unióban - persze ennek az a feltétele, hogy ő kormányon maradjon, és az atomkapacitásokat ez az ország növelni tudja. Ez a viselkedés, ezek a mondatok az iskolapéldái annak, ahogy az Orbán-kormány viszonyul a magyar lakossághoz, amikor atomügyben kommunikál - ez az információk visszatartására és a hazugságokra épül.

Többen világosan tudjuk, hogy nagyon sok dokumentumot kellett már perelni különböző időszakokban azért, hogy a legalapvetőbb információkhoz hozzájussanak a civilek és a szakértők a magyar atomproblémákkal kapcsolatban. Emlékszünk mindannyian a Gyurcsányék által megrendelt 40 milliós, Esplanade Kft. által készített copy-paste tanulmányra, amit most, az önök idejében sikerült már végre az MVM-től kinyerni, de mindez azt mutatja, hogy önök, ha atomról van szó, akkor képtelenek az igazságot elmondani. Ugyanis ha az igazsághoz ragaszkodnának, akkor azt kellene mondaniuk, hogy önök atomerőműveket fognak építeni, mégpedig azért, mert a Fidesz holdudvarában már sokan nagyon vágynak azokra a zsíros feladatokra, amik a 3-4 ezer milliárdos beruházásból csurrannak-csöppennek, feltehetően úgy a Közgép-féle társaságnak, mint az Eliosnak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ha atomot akarnak, akkor én arra kérem önöket, hogy mondják meg az igazat. Mondják meg az igazat, hogy a Fidesz el fogja ezt az országot adósítani, mert egész egyszerűen nincs annyi pénz ebben az országban (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), hogy ezt a 3-4 ezer milliárd forintot kifizessük. Vagy mire készülnek önök pontosan ezzel kapcsolatban? De már tíz éve szoktuk ezt a viselkedést, hiszen tíz éve volt az, hogy amikor a 2003-as, a magyar nukleáris ipar történetében előfordult legnagyobb baleset történt, gyakorlatilag önök alapvető információkat hallgattak el előlünk, és a mai napig ezt teszik. Ebben az országban senki nem tudja, hogy pontosan mennyibe került ez az üzemzavar ennek az országnak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ezért én tényszerűen kérek tájékoztatást most arról, hogy a 2003-as nukleáris üzemzavar mennyibe került Magyarországnak. Egyrészt szeretném tudni azt, hogy Pakson a baleset miatt pontosan mekkora volt a költség, ami keletkezett, ezért az üzemzavarért ki felelős, és pontosan szeretném tudni, hogy a Framatome mennyit fizetett ebből, és mennyit a biztosító. Legyen szíves, ne próbáljon mindenféle üzleti titkok mögé bújni, tudom azt, hogy ellenzéki oldalról már voltak kérdések, és önök azt válaszolták, hogy ezek a költségek az üzleti titok kategóriájába esnek. Ha önök védeni szeretnék a francia atommultinak az érdekeit, akkor az egy dolog, de akkor vallják be. De ha itt arról van szó, hogy a magyar költségvetés fizetett ebből az összegből, akkor mondják meg, hogy az mennyi volt.

Tisztelt államtitkár úr, azt is látni kell, hogy ki és mennyiben felelős ezért az üzemzavarért, pontosan látnunk kell azt, hogy kit terhel ezért felelősség. Tehát egyrészt szeretném tudni, hogy ez mennyibe került a magyar költségvetésnek, mennyit fizetett ebből egy atommulti, mennyit fizetett ebből a biztosító, és szeretném tudni, hogy ki felelős azért, hogy 2003-ban egy ekkora baleset történt Pakson. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
317 48-50 2013.10.28. 1:14  43-51

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Tisztelt Államtitkár Úr! Én azt egyáltalán nem tartom irracionális kérdésnek, hogy mennyibe került egy üzemi baleset, egy nukleáris üzemi baleset ennek az országnak. Ráadásul mielőtt megnyugodnék, azért azt szeretném tisztázni, hogy a mai napig Magyarország területén vannak azok a sérült elemek, amelyek ebben a nukleáris balesetben keletkeztek. Tehát mielőtt ön még itt nagyon megnyugtatná a magyar lakosságot, azt is mondja el nekik, hogy konkrétan nem történt meg a kár maradéktalan helyreállítása. Az nagyon szép és dicső dolog, hogy ön megpróbál környezetbarát nukleáris energiáról értekezni, de ilyen sajnos egyáltalán nincsen.

Kormányok óta szenvedi meg ez az ország azt, hogy képtelenek a hidegháborús szemléletből elmozdulni, és egy XXI. századi energiastratégiát előállítani ezen ország számára. Önöknek egyszerűen nem tűnik fel az, hogy egész Európa nem azért megy ellentétes irányba, mert nem tudom, ott nekik éppen olyan hangulatuk van, hanem azért, mert az a racionális és az a megbízható. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Idő! Idő!) Ha önök még itt az atomenergia-kapacitás bővítését tervezik, akkor nem számolnak azzal, hogy minimum háromszoros lesz az ár, a villamos energia ára a mostani paksi áramhoz képest (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), és kétszerese lesz magának az energiának a költsége.

ELNÖK: Köszönöm szépen.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Ez is hozzájárul ehhez a folyamathoz. Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
317 100 2013.10.28. 1:52  99-106

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ön a múlt alkalommal kifejezte azon óhaját, hogy jó lenne, hogyha az LMP nem firtatná tovább Kishantos ügyét. Megértjük, hogy kínos az ön számára a fideszes földrablásokat védelmezni, de van itt mit tisztázni, úgyhogy nem tudjuk abbahagyni ezt a munkát.

Ön azt a képtelenséget állította, hogy a kishantosi ökológiai gazdaság egy nagybirtok, egy tőkés társaság. Én szeretném, ha végre megjegyezné azt, hogy itt egy nonprofit tájközpontról van szó, ami a családi gazdaságokat segíti, gyakorlatilag kiszolgálja. A kettő nem egy és ugyanaz, ezt ne keverje, legyen szíves, össze.

A másik pedig, hogy szeretném cáfolni azt, amit ön mondott, hogy nonprofit kft.-nek ne lehetne állami földbérletet juttatni. Igenis lehetett, 700 hektárt, konkrétan a Dél-cserháti Ökológiai Tájközpont Nonprofit Kft. 700 hektárt kapott, tehát lehet ilyen célra állami földet adni, csak valami miatt Kishantosnak önök nem akarnak adni földet.

Ön számon kérte azt is, hogy milyen közhasznú társaság az, amelynél a bevételek és a kiadások egyensúlyban vannak. Én elárulom önnek, hogy ez a nonprofit közhasznú társaság.

És az pedig egy nettó hazugság, hogy helyi gazdálkodók kapták meg a földeket. Kire gondol? A 190 kilométerre lévő salgótarjáni építési vállalkozóra, akinek semmi köze nincs a mezőgazdasághoz? Vagy a 9 ezer hektáron termelő Mezőfalvai Mezőgazdasági Zrt.-re? Mi egy közös vonást látunk a nyertesekben, azt, hogy Fidesz közeliek, akik kormányzati segítséggel kapták meg a földeket.

Na most, ön azt is mondta, hogy bioboltokban sétálgatva nem talál hantosi termékeket, pedig Hantos nagyon is jelen van a bioboltokban, úgy itthon, mint külföldön egyébként, mert a biogazdaság vetőmagokat, kenyérgabonát, napraforgót, takarmánynövényeket termel. Gyűjtöttem is belőle egy kosárnyit, és szeretném, hogyha államtitkár úr megízlelné ezeket a finom péksüteményeket vagy a hantosi tönkölyből készült biokenyeret, hogy a saját szemével is lássa azt, mekkora képtelenségeket állít, amikor ön azt mondja, hogy bioboltokban nem lehet Hantosról származó élelmiszert kapni. (Az államtitkár asztalára helyez egy péksüteményeket tartalmazó kosarat. - Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
317 104 2013.10.28. 1:10  99-106

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Államtitkár úr, igazán ne tekintse a gyűlölet egy megjelenésének azt, hogy én most itt kosarat adtam önnek, ugyanis (Felzúdulás, derültség a kormánypártok soraiból. - Dr. Budai Gyula: Ez szexizmus!) ez a kosár tele van olyan termékekkel, amelyek mind Kishantosról származnak egytől egyig, és annak a budapesti biopékségnek, amely a kishantosi tönkölybúzából süt pékárut, januárig áll rendelkezésére alapanyag, utána már forrást kell keresnie annak érdekében, hogy az emberek számára el tudja juttatni azt a bioélelmiszert, amire szükségük van. De Kishantos ennél sokkal több, Kishantoson bebizonyították azt, hogy lehet nagy méretben is vegyszerek nélkül termelni.

Ez a probléma, tisztelt államtitkár úr, hogy gyakorlatilag a jó minőségű, tiszta élelmiszer, amire szüksége lenne a magyar lakosságnak, hogy ne messziről ideutaztatott termékeket fogyasszanak az asztalnál, ezt Kishantos mintája bizonyítja, hogy ezt meg lehetne tenni.

Nézze, államtitkár úr, én csak azt kérdezem öntől, mert látom, hogy nem nagyon tudunk zöldágra vergődni: mire fognak az emberek emlékezni Orbán Viktornak a mezőgazdaság-politikájából? Arra, hogy önök az állami földeket odaadták fideszes kiskirályoknak, elfogadtak egy olyan földtörvényt, ami lehetővé teszi azt, hogy EU-tagok Magyarországon földet vásároljanak, a zsebszerződéseket legalizálják, és szétdúlták Kishantost.

Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon gyászos teljesítmény. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
317 201 2013.10.28. 2:00  196-206

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. (Zaj a kormánypárti oldalon. - Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Ne bántsátok őt!) Tisztelt Képviselőtársaim! Abban, hogy környezeti tudatosságra való nevelés gyermekkorban megkezdődjön, talán mindannyian egyetértünk, és ennek Magyarországon valóban egy fontos intézménye volt az erdei iskolák rendszere. De talán fideszes képviselőtársaim sem tagadják, hogy ez a program bár létezett, de aztán ellehetetlenítették, mégpedig pontosan anyagi természetű problémák mentén.

Azt gondolom, hogy a jelenlegi gazdasági viszonyok között sem a szülőktől, sem az önkormányzatoktól nem lehet elvárni, hogy erőn felül költekezzenek. Amit az LMP kér, hogy minden egyes 8-12 év közötti gyermek egy ilyen intézményben öt napot eltölthessen, több mint jó befektetés az ország számára, ugyanis a XXI. század kifejezetten a környezeti problémák százada lesz, olyan ökológiai kihívások várnak ránk, amilyenekkel korábban nem szembesült az emberiség. Nagyon fontos, hogy a gyerekek felkészültek legyenek erre, és megismerjék azokat a készségeket, amelyek ilyen folyamatok közben is segítenek nekik sikeres emberként létezni.

Az erdei iskolák nagyon nemes küldetést töltenek be ebben, és minden támogatást megérdemelnek. Amit Osztolykán Ágnes képviselőtársam kidolgozott, az nem egy hatalmas kérés. Azt gondolom, öt nap minden gyermeknek jár, és azt gondolom, a kormánypártoknak is lehetne annyi belátása, hogy a mostani gyermekeket látva ekkora forrásról gondoskodjanak a számukra.

Nagyon fontos látniuk, hogy ez a program mindenképpen támogatásra érdemes. A kérdés az, hogy önök valóban támogatni akarják-e azt, hogy a gyermekek környezeti tudatosságra való nevelése létező gyakorlat legyen ebben az országban, vagy ugyanúgy csak beszélnek róla, mint például a családbarát Magyarországról, a családbarát kormányzásról. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
317 211 2013.10.28. 2:05  206-214

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Tisztelt Képviselőtársaim! A Lehet Más a Politika maximálisan tudatában van annak, hogy addig a magyar gazdaságnak a teljesítőképessége nem fog tudni növekedni, amíg az átláthatatlanság és ezzel a korrupciós kockázat maximálisan jelen van ebben a rendszerben. (Zaj.) Ez zajlik már kormányok óta, és ez akadályozza a gazdaság működését, és akadályozza a társadalom fejlődését is. Mi a Lehet Más a Politikában fáradhatatlanul küzdünk azért, hogy a magyar gazdaság teljesítőképességét (Zaj. - Az elnök csenget.) és a magyar emberek foglalkoztatását lehetővé tevő folyamatok beindulhassanak a korrupciós kockázat csökkentésével is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök érdeke az, hogy ezt a javaslatot támogassák, hiszen egyrészt nyilvánvalóan jótékony hatással lenne az adóbevételekre és a foglalkoztatásra. Kormányon ez főleg egy nagy érdek, hiszen az önök legfontosabb választási ígérete, az egymillió új munkahely megteremtésének a közelébe sem tudnak úgy kerülni, ha a kormányok óta zajló korrupciós kockázatot nem fogják vissza. Jelen javaslatunkban a Lehet Más a Politika teljes átláthatóságot akar egyrészt az uniós támogatások megítélésénél, másrészt a nemzeti vagyon hasznosításánál és a közfeladatok ellátására vonatkozó szerződések megkötésénél. Ez azt jelenti, hogy a teljes pályázati dokumentációt látni szeretnénk, ez magába foglalja a nyertes és a vesztes pályázatokat, magába foglal minden olyan dokumentációt, ami a részletes értékeléssel kapcsolatos. Ha ez elmarad, akkor a mi értelmezésünkben az a támogatási szerződés nem lenne megköthető. Ez azért is nagyon fontos, mert a közelmúltban különböző visszalépések is megfigyelhetőek voltak, hiszen korábban az NFÜ-nél például a pontszámok nyilvánosak voltak, most már nem azok.

Még egyszer mondom, az egész magyar gazdaságnak és a társadalomnak a létérdeke az, hogy ebben az országban végre csökkenjen a korrupciós kockázat. Önök ezért sokat tehetnek, maguknak már ki se kell dolgozni törvényjavaslatokat, elég, ha a mieinket támogatják, hiszen folyamatosan nyújtjuk be, és folyamatosan küzdünk érte. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
317 263 2013.10.28. 5:16  256-271

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon jól hangzik, amiket elmondtak, de ugyanakkor itt van számos kérdés, amit meg kellene válaszolni, mielőtt bárki eldönthetné, hogy mennyire tudja támogatni ezt az indítványt.

(20.30)

Ugyanis itt egy újabb egyéni képviselői indítvány formájában jött be egy olyan módosító, ami meglátásom szerint tovább fokozza azt a zavart, ami az Erzsébet-program körül már így is kialakult.

A Zánkai Üdülőcentrum, ahogy a javaslat fogalmaz, az Erzsébet-program balatoni bázisa vagyonkezelőinek az Erzsébet Vagyonkezelő Kft.-t jelölte ki, és egyúttal azt is kimondja, hogy a vagyonkezelői jog létesítése ingyenesen történik.

Ha kicsit visszatekintünk az elmúlt időszakra, akkor azt látjuk, hogy az Erzsébet Utalványforgalmazó által idén alapított Erzsébet Vagyonkezelő Kft. a folyamatosan terjeszkedő Erzsébet-cégbirodalom egyik újabb darabja, működéséről és létrejöttének okáról semmi nem lehet tudni. Annyi biztos, hogy 2013 februárjában az MNV Zrt. igazgatósága jóváhagyta azt a bérleti szerződést, amely szerint a Zánka-Új Nemzedék Központ Nonprofit Kft. vagyonkezelésében lévő Zánka Gyermekváros ingatlanon négy darab létesítmény és az azokat körülvevő zöldövezet 15 évre az Erzsébet Vagyonkezelő Kft.-hez kerül. Azt látjuk, hogy a zánkai ingatlanok most a kft. vagyonkezelésébe kerülnek ingyenesen, ami sokkal komolyabb jogosítványokat jelent, mint a bérlői jogok.

A javaslat indoklása azt mondja ki, hogy a vagyonkezelővé történő kijelöléssel a törvény az Erzsébet-program balatoni bázisa megteremtésének biztonságos, a hosszú távú hasznosítását megalapozó jogi keret. Számomra érthetetlen, hogy a 15 évre szóló bérleti szerződés miért nem adott eddig elég biztonságot és hosszú távú hasznosítást megalapozó jogi keretet, így ez az indoklás önmagában, azt gondolom, hogy nem igazán hihető.

A zavart csak fokozza, hogy mindeközben a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő által az Erzsébet-program részére átadott ingatlanok vagyonkezelője az Erzsébet Szállodák, Táborok és Vendégházak Nonprofit Kft. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. eddig már több lépcsőben adott át ingatlanokat az Erzsébet-programnak, idén a Közigazgatási és Igazságügyi Hivataltól, valamint a Somogy Megyei Intézményfenntartó Központtól összesen 13 üdülő került be a programba, szintén ez év márciusában a fonyódligeti Erzsébet-gyermektábor, valamint az ahhoz tartozó ingóságok is az ESZTV Kft.-hez kerültek. Azaz csak idén 17 ingatlan került be a programba, ezzel együtt a kft. vagyonkezelésébe.

Számomra az is érthetetlen, hogy ha az Erzsébet-ingatlanok vagyonkezelője az Erzsébet Szállodák Kft., akkor miért van szükség egy újabb vagyonkezelő kft.-re is, a programba került ingatlanvagyont miért más és más társaság kezeli, szeretnék erre a kérdésemre választ kapni.

Amúgy meg azt gondolom, hogy az egész Erzsébet-programmal és a körülötte burjánzó cégbirodalommal a legnagyobb probléma az, hogy a működésről és a gazdálkodásról igazából semmit nem lehet tudni. Az atlatszo.hu portál nemrégiben adatigénylési pert is indított az Erzsébet Utalványforgalmazóval szemben, amely során az Utalványforgalmazó alulmaradt. A bíróság tehát arra kötelezte, hogy hozza nyilvánosságra a gazdálkodási adatait. A cég fellebbezett, azóta semmi hír. Mindenesetre nyolc nappal a Fővárosi Törvényszék elsőfokú döntését követően kormánypárti képviselők egy olyan indítványt terjesztettek be, ami hatályon kívül helyezte azt a törvényi rendelkezést, amin az ítélet alapult. Ez egy elég problémás sorrendnek tűnik így, ilyen módon, addig ugyanis egyértelműen fogalmazott a törvény a tekintetben, hogy az Erzsébet Utalványforgalmazó Kft. tevékenysége közfeladatnak minősül-e vagy sem.

A törvény kimondta, hogy a MÜA az Erzsébet-programmal kapcsolatos feladatai ellátásához közreműködőként egy általa alapított és százszázalékos tulajdonában álló gazdasági társaságot vesz igénybe, ami nem más, mint az Utalványforgalmazó Kft. És akkor volt tavasszal ez a törvénymódosítás, ami ezt az egyértelmű helyzetet szüntette meg azzal, hogy csak annyit hagyott benne a szövegben, hogy a MÜA feladatai végrehajtásában együttműködhet más szervezetekkel.

Tehát gyakorlatilag azt érték el, hogy kikerült a törvényből az a garancia, ami addig azt biztosította, hogy az Utalványforgalmazó Kft. mint közfeladatot ellátó szervezet gazdálkodása ebben a körben nyilvános legyen. Már akkor is elmondtuk, hogy emögött nem lehet nem felfedezni azt a szándékot, hogy a kormány el akarja takarni a nyilvánosság szeme elől az Erzsébet-utalvány körül forgó pénzek sorsát. Ez pedig csak azt jelentheti, hogy van takargatnivalója, azaz érdeke, hogy ne legyen átlátható az Erzsébet-utalvánnyal kapcsolatos pénzeket kezelő szervezetek gazdálkodása.

Itt van ez a mostani módosítás, és ennek során is felmerül ugyanez a gyanú. Miért kell az ingatlanoknak az Erzsébet Vagyonkezelőhöz kerülnie? A tavaszi módosítás értelmében annyi biztos, hogy nem egyértelmű a jogi helyzet a tekintetben, hogy közfeladatokat lát el a vagyonkezelő vagy sem. Így a cég gazdálkodásának átláthatósága, a közérdekű adatokhoz való hozzáférés lehetősége erősen kétséges lesz.

Mivel teljesen átláthatatlan és zavaros az egész Erzsébet-program és vele a közpénzek felhasználása, én arra kérem előterjesztő képviselőtársamat vagy államtitkár urat, hogy adjon választ azokra a kérdésekre, mi az oka annak, hogy gomba módra szaporodnak az Erzsébet-program körüli társaságok; miért jött létre az Erzsébet Vagyonkezelő, ha az ingatlan vagyonkezelésére már létezik egy másik társaság - ugye az Erzsébet Szállodák Kft.-re gondolok -; mi a valódi indoka annak, hogy a zánkai ingatlanok a vagyonkezelőhöz kerültek. Van ez a 15 éves bérleti szerződés, ami elég hosszú távúnak tűnik ahhoz, hogy ne állja meg a helyét az erre vonatkozó érv. Azt látjuk, hogy itt több százmillió forintos nagyságrendű értéknövelő felújítást terveznek.

Kérdezem én, hogy a vagyonkezelőnek is ez a célja a zánkai ingatlanokkal, vagy ezen túlmutató céljaik is vannak.

Köszönettel várom válaszukat. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
317 269 2013.10.28. 0:17  256-271

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Államtitkár Úr és Képviselőtársam! Én feltettem pár kérdést. Szerintem ennyi idő alatt, ha tudtak volna rá válaszolni, akkor biztos megtették volna. Sajnálom, hogy ezt nem tették meg. Azt hiszem, ezek teljesen tényszerű kérdések voltak, három-négy kérdés hangzott el. Sajnálom, hogy nem kaptam rájuk választ. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
318 234 2013.10.29. 19:40  187-315

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében a Lehet Más a Politika úgy látja, hogy háromévnyi kormányzás után már nem álmokról, hanem a valóságról kellene beszélni abban az esetben, hogyha a költségvetést tárgyaljuk. Mi azt látjuk, hogy beharangozott, de meg nem valósított projektekről van szó, soha nem átgondolt ígéretekről, kommunikációs blöffökről az elmúlt időszakban, és most pedig a valóság ezzel szemben teljesen más. Ugyanis ami ebben a költségvetésben nincs benne, de amit önök megígértek korábban, az már nem fog az önök kormányzása alatt megvalósulni, tehát láthatóan önök adósak fognak maradni a választóknak.

Miről is van szó, hogyha adósságlistáról beszélünk, Orbán Viktor kormányának az adósságlistájáról? A tágabban értelmezett zöldügyek terén meghökkentően hosszú az önök adósságlistája, ugyanis amikor a kabinetük megalakult, akkor Orbán Viktor azt ígérte, hogy a zöldtárca rendszerváltás óta töretlen önállóságának a megszüntetése nem fog a környezet- és a természetvédelemnek a leértékelődésével járni. Ehhez képest pedig azt láthatjuk, hogy a vidékfejlesztési tárcának tulajdonképpen az egyik alügyosztályaként működő környezetügyi államtitkárságnak olyan kardinális környezeti és természetvédelmi dilemmákról sincsen hallható véleménye, mint például a Paksi Atomerőmű bővítésének a kérdése vagy a nemzeti parki védett földek szétosztogatása Orbán Viktor és a Fidesz-vezérkar barátai között, vagy a Kishantosi Ökológiai Centrumnak a bezárása, vagy éppen a Normafa beépítése. Azt látjuk, hogy ezen a téren a legrosszabb sejtéseink váltak valóra: az Orbán-kormányban jelenleg nincsen senki, aki a környezeti szempontokat kellő súllyal, akár más tárcákkal vagy a Fidesz-holdudvarral szemben képviselni tudná.

Beváltatlan ígéret maradt az is, hogy egy projekt, amit még otthonzöldítésnek neveztek el, volt a Nemzeti ügyek politikája című légvárgyűjtemény, Matolcsy György írt egy gazdasági fejezetet ebben a gyűjteményben, és szó szerint azt írta, hogy egy országos energiahatékonysági program fellendítené az építőipart, évente a lakásállomány 10 százalékának felújítása 80 ezer építőipari munkahelyet teremtene, és ez a befektetés az országnak kevesebb mint tíz év alatt megtérülne.

Igaz, a program költségigényét nem mellékelték, de mi kiszámoltuk, és azt számoltuk, hogy körülbelül 70-100 milliárd forintra lenne szükség ahhoz, hogy egy érezhető volumenű, később már nagyrészt önfinanszírozó, komplex épületenergetikai program el tudjon indulni ebben az országban. Jelzem önöknek, hogy a választások után a kormánykommunikációban szerepelt a zöldberuházási rendszer és a fejlesztési eszközöket kezelő zöldbank is. Forrásként legtöbbször az uniós támogatásokat jelölték meg vagy éppen a kvótabevételeket.

Na most, azt látjuk, hogy az elmúlt három évben a lakások energiahatékonyság-növelési és zöldberuházásaira adott összes költségvetési támogatás kevesebb volt mint 5 milliárd forint. Az látható ebből, hogy ez a kevés pénz körülbelül néhány ezer lakásra volt elegendő, a zöldbanknak ugye, híre-hamva sincsen, a zöldberuházási rendszer potenciális forrása, a kvótabevételek pedig folyamatosan nyom nélkül tűnnek el a központi büdzsében, nem arra fordítva őket, mint amire valók lennének, és ahol nagyon jól megtérülnének az ország számára, és munkahelyeket is tudnának teremteni.

Külön ki szeretném emelni a tanyafejlesztésre szánt minimális és egyre zsugorodó keretet. Ugye, azt látjuk, hogy több mint 300 ezer honfitársunk él tanyasi viszonyok között, és korábban 1,9 milliárd forint állt rendelkezésre az életkörülmények javítására, ez már - azt gondolom - így is botrányosan kevés, most jövőre már csak 1,4 milliárd forintot szánnának erre a célra. Ez azért is felháborító, mert az látható, hogy a Fidesznek kedves agrároligarchák sorra kapnak pénzeket, ott van például a Csányi-tehenészet, ami milliárdokat kapott, holott néhány új munkahelyet hozott létre. De hogyha akár azzal vetjük össze, hogy például van a tervezett szilvásváradi lovas központ, ők ugye, pontosan 1,4 milliárd forintot kapnának, és ha ezeket összevetjük egymással, akkor azt mondhatjuk, hogy Orbán Viktor kormánya még a lovak számára is több komfortot biztosít, mint a tanyasi emberek számára. Azt gondolom, hogy ez így elég vállalhatatlan az önök szempontjából is.

Van itt egy másik súlyponti terület, amit fontos megemlíteni akkor, hogyha zöldpolitikáról beszélünk. Ilyen konkrétan az energiapolitika. Azt látjuk, hogy a kabinet folytatja az átláthatatlanságnak és a trükközésnek a gyakorlatát a szén-dioxid-kvótabeli bevételekkel kapcsolatban is. Holott nagyon fontos, hogy pont ezek a bevételek lehetnének a lakossági energiahatékonysági programoknak a fő forrásai. Ezek keservesen hiányoznak ma Magyarországon. Ráadásul, hogyha megnézzük a 2014-es költségvetésnek a tervezetét, akkor azt látjuk, hogy a kormány jelentős kvótabevétel-növekedéssel számol. Idézem szó szerint: "az üvegházhatású gázok kibocsátási egységének értékesítéséből származó bevétel emelkedését az okozza, hogy a 2013. évhez képest csaknem kétszeresére nő az értékesítendő kvótamennyiség, mivel a villamosenergia-szektor már nem részesül ingyenes kiosztásban". Nos, mégis azt látjuk, hogy az így szerzett pénznek csak az 50 százalékát, tehát a felét folyatnák be a zöldgazdaság-finanszírozási rendszer jogcímcsoport-előirányzataiba. Hogy pontosan mennyi pénzről van szó, és mi az oka a felezésnek, arról nem szól a javaslat, holott azt gondolom, hogy ezt mindenképpen érdemes lenne megtudni.

Ott van szintén az épületenergetikai és energiahatékonysági célelőirányzat. Úgy is fogalmazhatnék, hogy bohózatba illő összeg: 743,7 millió forinttal fog gazdálkodni. Tavaly egy kicsit több volt, az is elenyészően kevés a feladat kaliberéhez viszonyítva, de hogy mi a magyarázat a csökkentésére, az számunkra végképp érthetetlen.

Azt látjuk, hogy a teljes zöldgazdaság-finanszírozási rendszer 9,25 milliárd forintból működik majd, de azt is láthatjuk, hogy az eddigi tapasztalatok szerint szinte kizárólag cégek és közületek energetikai beruházásait támogatnák, és ugye azt nem felejtjük el, hogy legutóbb a botrányba fulladt és visszavont pályázatoknál kiderült, hogy milyen nyertesek vannak. Tehát azt is láthatjuk, hogy a vállalkozások nagy része kormány közeli, úgyhogy én azt gondolom, hogy összességében ez aligha fog változtatni a magyar háztartások helyzetén, amiknek ugye regionális viszonylatban is kiugróan magas az energiafogyasztása, és ez pontosan azért van, mert ezek a házak nincsenek kellően leszigetelve. A magyar lakosság ezt nem tudja megfinanszírozni. Azt gondolom, hogy a magyar emberek megérdemelnék, hogy ebben segítsen nekik az állam.

Ott látható még a "hozzájárulás a lakossági energiaköltségekhez" címen szereplő 100 millió forintos tétel is, ami, azt gondolom, hogy eltörpül az energiaadókból beszedett százmilliárdokhoz képest, de hogyha összehasonlítjuk akár az energia-nagykereskedő MVM szintén százmilliárdos profitjával, akkor azt gondolom, hogy ez szánalmasan alacsony összeg. Ez az a forrás, amit a kormány saját forrásból biztosítana arra, hogy a legrászorultabb embereknek az energiaköltségét leszorítsa. Azt gondolom, hogy ez méltatlanul kevés.

Hasonlóan kevéssé izgatja kormányerőinket a környezetbiztonság is. Itt konkrétan a szállópor-szennyezésre gondolok. Ez a szennyezés évente több ezer ember életébe és tízezrek egészségébe kerül. A probléma nagyságrendjét jól mutatja, hogy jelenleg uniós kötelezettségszegési eljárás is folyik hazánk ellen, pontosan azért, mert a problémát olyannyira elodázták az elmúlt időszakban. Úgyhogy nem igazán értem, hogy ilyen körülmények között és ilyen kilátásokkal hogy lehet az, hogy még a tavalyinál is kevesebbet, tehát 72 helyett 54 millió forintot terveznek erre a célra elkölteni. Úgy is fogalmazhatnék, ha már itt az előbb ilyen sokat szóba kerültek a stadionok, hogy Orbán Viktornak a stadionjaiban még a focikapuk hálója is többet ér, mint az, amit önök a szállópor-szennyezés enyhítésére kívánnak költeni. Én azt gondolom, hogy ez a kormányzat értékrendjét jól tükrözi.

(17.40)

Hozzáteszem, hogy van itt még felfoghatatlannak látszó költésterv is. Itt van például a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, amelyik 7 milliárd forint működési költséget kap, aminek a fele kifejezetten személyi kifizetésekre fog elmenni. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon beszédes szám.

Megint az LMP-re mint zöldpártra maradt az a feladat, hogy módosításokkal igyekezzen korrigálni a legkirívóbb és a fenntarthatóság követelményeinek száz százalékig ellentmondó elképzeléseket a kormány költségvetési törvényjavaslatában. Mindenképpen foglalkozunk a tanyaprogram kiadásaival, illetve a szállóporszennyezés elleni küzdelmet szolgáló pénzügyi keret megnövelésével. Azt gondolom, ha százezrek életminőségén javítunk ilyen minimális összegekkel, az borzasztóan fontos, de ezek eltörpülnek például a Simicska-cégbirodalom napi bevételei mellett, amelyek nagy része szintén közpénzből származik.

Szintén fontos számunkra a civil zöldszervezetek költségvetési támogatása. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert ezek az egyesületek és alapítványok olyan állami természet- és környezetvédelmi feladatokat vállalnak át és végeznek el rengeteg önkéntes munkával, minimális anyagi segítséggel, amiket valójában a kormánynak kellene ellátnia, ha egyáltalán érdekelnék kormányunkat a környezeti értékek. A legalapvetőbb feladat lenne, hogy ezt a költségvetési sort, a civil zöldszervezetek költségvetési támogatását megemeljék, hogy ezt a fontos feladatot továbbra is el tudják látni. Így is rengeteg önkéntes munkára és áldozatkészségre van szükség a részükről.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most pedig át fogok térni a költségvetésnek a szociális szférát érintő kiadásaira. Itt is nagyon fontos, hogy ha költségvetésről beszélünk, előtte megvizsgáljuk, milyen az a valóság, ami fogad minket, ha végignézünk a magyar társadalmon. Azt látjuk, hogy amióta Orbán Viktor és kormánya hatalomra került, azóta folyamatos az elszegényedés és az egyenlőtlenségek növekedése. Nem igazán lehet másként értelmezni a "Magyarország jobban teljesít" szlogent, mintsem egy egyszerű kormánypropagandaként, hiszen azt látjuk, hogy folyamatosan nő a szegény emberek száma az országban. Jelenleg a társadalom 17-18 százaléka minősül hivatalosan is szegénynek. Azt mondhatjuk, hogy néhány év alatt harmadával nőtt a szegények száma ebben az országban. Azt gondolom, hogy a kormánynak ezért viselnie kell a felelősséget.

Ha a létminimum-számításokat nézzük, azt látjuk, hogy jelenleg a társadalom 40 százaléka létminimum alatt él, és az arányuk szintén növekedett. A tények makacs dolgok. Ebben az országban a szegények egyre szegényebbek, a gazdagok pedig egyre gazdagabbak lesznek, és a társadalom egyre inkább kettészakad. Azt gondolom, hogy a XXI. században egy felelős kormánynak fel kell tudnia vállalni azt a feladatot, hogy a társadalmat egyben tartsa. Én azt látom, hogy az Orbán-kormány ebben a vállalásában csúfosan megbukott. Igazából úgy is mondhatnám, hogy önök nem a szegénység elleni harcban, hanem a szegénység újratermelésében teljesítettek jobban. Ennek az is az oka, hogy bár 2010 után szegénységellenes intézkedések sorát vezették be, de sajnos azt látom, hogy a mostani költségvetés semmilyen tekintetben nem gondolkodik máshogy, mint ahogy önök korábban gondolkodtak. Annak ellenére, hogy világosan látszik, mennyivel nőtt a probléma, az országban mekkora a probléma, önök ebben a költségvetésben ezt egyáltalán nem korrigálják.

De vizsgáljuk meg a jóléti funkciókat! Például a társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások költségvetési főcsoport finanszírozása GDP-arányosan nézve tovább csökken és újabb mélypontra kerül. Egyre több a szegény, egyre kevesebbet véd a szociális háló. Itt fontosnak tartom megemlíteni, hogy a családi adókedvezmény ugyan szóba került, de azt fontos látni, hogy ennek a kismértékű kiterjesztése a létminimum alatt élő embereket, a szegényeket továbbra sem fogja érinteni. Ellenben vannak a rászoruló családokhoz bizonyíthatóan elérő családtámogatások és szociális juttatások, de ezek összege 2008 óta nem emelkedett, sőt önök bizonyos támogatásokat kifejezetten csökkentettek vagy a hozzáférésüket szigorították. Azt látjuk, hogy a jövő évi költségvetés ezeket a befagyasztott ellátásokat változatlanul hagyja, így azok reálértéke tovább fog zuhanni. Így ez a költségvetés arról szól, hogy jövőre a szegény embereknek még nehezebb élete lesz, mint eddig volt, pedig eddig is már - ahogy a számok is mutatják, és ahogy a mindennapi tapasztalat is mutatja - nagyon keserves körülmények vannak ebben az országban.

Összességében azt látjuk, hogy nemcsak ezeket a káros folyamatokat megakadályozó, azokat megfordító lépések hiányoznak, hanem azok a speciális programok, támogatások vagy segítségnyújtás sem látszik ebben a költségvetésben, ami a nélkülözésből és a szegénységből való kikerüléshez szükséges lenne. Azt látjuk, hogy önöknek van ez a közfoglalkoztatási programja, a közmunkaprogram, ami gyakorlatilag az egyetlen válaszuk arra, hogy próbáljanak valamit tenni a munkaerő-piaci integrációval kapcsolatban, holott most már világosan látható, hogy ez a program nem fogja az embereket a nyílt munkaerőpiacra visszasegíteni. Megismerhettem a Belügyminisztérium álláspontját is, ők 7 százalékossá tették azt a rátát, ami a közfoglalkoztatásban lévő emberek nyílt munkaerő-piaci visszavezetését érinti, tehát a közfoglalkoztatottak 7 százaléka tud visszakerülni a nyílt munkaerőpiacra. Ez a program sokkal inkább a folyamatos segély, közmunka, esetleg a segélyből való kikerülés, ellátatlan státus körforgást hozta létre a szegény lakosság körében. S azt is látjuk, hogy olyan emberek is a szegények közé kerülnek, akik korábban még nem számítottak annak, nem érezték magukat annak. Ez is az önök kormányzásának az idején történt meg.

Ezek elég elkeserítő folyamatok. Számomra főleg az a felfoghatatlan, hogy önök ebből semmit nem érzékelnek. Ez a költségvetés világosan mutatja, hogy önök 2010-ben látták valamilyennek a világot, de azóta egyszerűen nem néztek ki, nem nézték meg, hogy mi történik. Folyamatosan van két-három jó szlogenjük, amelyekkel megpróbálják a társadalmi problémákat elfedni, de ha számokról van szó, a társadalmi igazságosságról van szó, és arról, hogy hogyan lehet felosztani a közös javainkat úgy, hogy a lehető legjobban járjon az ország egésze, önök ebben képtelenek előrehaladni.

Különösen fájó, és engedjék meg, hogy ezt személyesen is nagyon nehezményezzem, mert nagyon sokat foglalkoztam a nyári szociális gyermekétkeztetés programjával, és sokszor elmondtam, hogy amikor nyáron véget ér az iskola és az óvoda, akkor a rászoruló gyermekek négyötöde nem kap naponta egy tál meleg ételt. Már elmondtam önöknek, hogy ezen nagyon egyszerűen tudnának segíteni: 10-12 milliárd forintra lenne szükség - be is adtam ehhez egy országgyűlési határozati javaslatot -, sem azonnal, de mondjuk, három év alatt el lehetne jutni odáig, hogy ez rendelkezésre álljon. Vagy ki lehetne dolgozni egy olyan támogatási formát, amelyben az önkormányzatok valóban tudnának pályázni. Az egyik probléma ugyanis az, hogy kicsi a költségvetési forrás, és ebben a költségvetési javaslatban sem növelik ezt meg jelentősen. Az összes kiadáshoz képest gyakorlatilag egy láthatatlan tétel. Kiszámoltam, hogy az összes költés alig több mint tizenhárommilliomod százaléka az, amit önök a gyermekéhezés felszámolására juttatnak a nyári időszakban. Én azt gondolom, hogy a gyerekek ennél sokkal többet érdemelnének, főleg egy olyan országban, ahol a szegénység ilyen ütemben növekszik. Azt látom, hogy 2013-hoz képest önök csupán 240 millió forinttal növelték meg ennek a programnak a keretösszegét. Önök ezt abból vették, hogy az idén ennyi többlettel lehetett volna az összes pályázó önkormányzatot támogatni. De én már többször elmondtam önöknek, és nyilván még nagyon sokszor el fogom mondani, hogy a pályázati rendszert úgy kalibrálták, hogy az önkormányzatok jelentős része nem is tud pályázni erre a programra, ezért is maradt alacsony az igények száma. Önöknek azon kellene dolgozniuk, hogy az önkormányzatok segítséget kapjanak, hogy tudjanak pályázni és tudjanak élni ezzel a lehetőséggel. Egy ilyen programnak országszerte nagy támogatottsága lenne, mert ezek közvetlenül tudnának segíteni, viszonylag gyorsan az egyik legégetőbb szociális problémán ebben az országban, méghozzá a gyermekéhezésen.

Végezetül engedjenek meg egy átfogó gondolatot. Nagyon sokat hallom a fideszes képviselőtársaktól a szociálpolitikát mint egy mostohagyermeket emlegetni. Önök azzal büszkélkednek, hogy azt akarják, hogy az emberek munkából éljenek meg és ne segélyből, ezért az a szociálpolitika, amit gyakorolnak, ehhez megfelelő. Én azt gondolom, hogy önök sem a szociálpolitika súlyával, se a funkciójával nincsenek tisztában, ugyanis egy erős szociálpolitika pontosan arról szól, hogy az egyes emberek foglalkoztathatóságát növeli. Pont arról szól, hogy az egyes egyének tulajdonsága, képessége jobbá válik annak érdekében, hogy a társadalomban a lehető legjobban tudjon boldogulni - úgy gondolom, ez mindannyiunk érdeke -, és ugyanúgy, mint az oktatásügy vagy az egészségügy, ez egy beruházás a társadalomba, ami képessé teszi az embereket arra, hogy részt vegyenek a mindennapokban, hogy életben maradjanak akkor is, amikor a körülmények rosszra fordulnak. A szociális támogatások és a szociális munkások is ezeknek a különböző akadályoknak a leküzdését szolgálják és az emberek foglalkoztathatóságát növelik.

Önök az emberekről úgy beszélnek, mint akik lusták és csak a segélyre várnak. Szerintem ez egy nagyon méltatlan megközelítés. Azt gondolom, hogy ebben az országban az önök gazdaságpolitikájának és az önök teljesen hibás társadalompolitikájának köszönhetően folyamatosan egyre újabb és újabb rétegek kerülnek az út szélére, és önök az égvilágon semmit nem tettek azért, hogy ezen változtassanak. Hadd említsem meg, hogy önöknek volt az az ígérete, hogy rengeteg munkahelyet fognak létrehozni, 1 millió munkahely megteremtéséről értekeztek tíz év alatt. Azt gondolom, észre kellene venniük, hogy jelenleg csak közmunkahelyeket teremtenek, a mai KSH-adatok is azt bizonyítják, hogy egyértelműen a közfoglalkoztatás, a közmunka számának a növekedése az, ami előrehúzza a statisztikákat.

(17.50)

Ez az a program, ami többe kerül, mint egy valós munkahely-teremtési program. Ha önök végre megállnának ezen a lejtőn lefelé vezető úton, amivel az egész országot magukkal rántják, akkor végre elkezdenének munkahelyet teremteni. Ebben például az általam itt elmondott szociálpolitikának nagyon fontos szerepe lenne, egy valós, erős szociálpolitikának. Ugyanilyen fontos szerepük lenne a tágan értelmezett zöldkiadásoknak is, például az épületenergetika megfinanszírozásának. Nagyon sok munkahelyet tudnának azzal teremteni, ha végre ezt az országot leszigetelnék, és nem orosz gázzal fűtenénk az utcákat.

Egyébként ez önöknek választási ígéretük is volt, éppúgy, mint az önök elődjének. Érdekes, hogy minden kormány, amikor ellenzékben van, tudja, hogy hogyan lehet munkahelyet teremteni, amikor kormányra kerül, akkor ezt a tudást elfelejti, és elkezd teljesen más elvek szerint politizálni. Sajnálattal látom, hogy ez a költségvetés nem javulást, hanem rosszabbodást fog hozni azoknak a szegény embereknek, akiknek már eddig is nagyon sokat kellett önöktől eltűrniük. Azt pedig zöldpárti képviselőként sajnálattal látom, hogy önöknek a fenntarthatóság mint olyan az égvilágon semmi nem jelent.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
319 18 2013.10.30. 12:47  1-125

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi felszólalásomat is azzal kezdtem, és most is fontosnak tartom elmondani, hogy háromévnyi kormányzás után, a ciklus utolsó büdzséjének elfogadásakor már sokkal inkább arról kell beszélni, ami megvalósult ebben az országban, konkrétan a választási ígéretekből, és nem arról, amiről önök álmodoznak, hogy meg szeretnének itt valósítani. Ugyanis számos be nem váltott ígéret kötődik az Orbán-kormányhoz, és ennek a kormánynak az egyik leginkább kardinális és úgy is mondhatnám, hogy megbocsáthatatlan, be nem váltott ígérete a munkahelyteremtésre vonatkozó, sokat hangoztatott ígéret.

Ugye, önök sok mindent ígértek a foglalkoztatás terén, ígértek kiszámítható és vállalkozásbarát gazdaságpolitikát, erős és stabil költségvetést és kevesebb bürokráciát. Azt is ígérték, hogy a zöldiparágakat fogják fejleszteni, energiahatékonysági programokat fognak megvalósítani ebben az országban, és a képzetlen munkaerő foglalkoztatását elősegítik. Nem utolsósorban pedig - sőt talán ez az egyik legfontosabb ígéretük volt - a helyi gazdaság fejlesztését is megígérték, azt, hogy a kis- és közepes családi gazdaságokat fogják erősíteni. Mindebből nem sok valósult meg, sőt igazából számos területen az ellenkezőjét valósították meg annak, amit megígértek.

Ha körbenézünk az országon, akkor azt látjuk, hogy a kisvállalkozókat és az önfoglalkoztatókat egészen egyszerűen agyonnyomja a rengeteg kisadó, a változtatás, a bürokrácia, az adóemelések az áfától a járulékadókig, a telefonadó, az ilyen adó, az olyan adó. Ilyen gazdasági környezetben a kkv-szektor nem tudja beteljesíteni a küldetését, hiába dolgozik ott a magyar foglalkoztatottak 70 százaléka, a benne lévő potenciált nem tudja kihasználni. Azt látjuk, hogy önök a bürokráciát növelték a sok kisadóval, a mindenféle bevallásokkal, és teljesen kiszámíthatatlanná tették az adózást. Ilyen körülmények között ki tud fejleszteni, tisztelt képviselőtársaim?

Nagyon fontos hibájuk az is, hogy számos esetben csak néhány kiválasztott cég juthatott megrendeléshez, munkához, teljesen függetlenül attól, hogy milyen feltételekkel tud dolgozni, milyen áron vagy milyen minőségben tudja a munkát vállalni. Összességében önök egy olyan bizonytalan környezetet teremtettek, amelyben nem tudnak beruházni a cégek, nincsen fejlesztés, nincsen munkahelyteremtés, az emberek nem látják a jövőt.

Egyszóval ennyit tudok mondani a kormánynak arról az ígéretéről, hogy a kiszámítható környezetben működő vállalkozások teremtik meg az egymillió új munkahelyet. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezek a vállalkozások nem fogják megteremteni, mert egészen egyszerűen nem biztosítanak számukra olyan feltételeket, hogy nyugodtan tudjanak dolgozni.

Ami zöldpárti képviselőként számomra különösen fájdalmas, hogy a zöldiparágak fejlesztésére vonatkozó ígéretük valóban puszta ígéret maradt. Önök is kiszámolták, hogy körülbelül 80 ezer munkahelyet lehet teremteni energiahatékonysági programok indításával. Ezzel elértük volna azt is, hogy az ország energiafüggősége csökkenjen, és nem orosz gázzal fűtenénk az utcát.

Önök 500 milliárdot ígértek épületfelújításra, energiahatékonyságra, évente a lakások 10 százalékának a felújítását és ezáltal azt a bizonyos 80 ezer munkahelyet. A valóságban viszont az történt, hogy 5 milliárd forint lett a valós magyar kormányzati kiadás három és fél év alatt, amíg önök kormányoztak, és mindössze néhány ezer lakást sikerült bevonni az intézkedési körbe. Ez egy nagyon fájdalmas adósság, mert ezzel egyszerre adtak pofont a munkahelyteremtésnek, illetve annak, hogy az ország energiafüggősége csökkenjen. Érthetetlen, hogy kormányok sora követi el azt a hibát, hogy ellenzékben megígéri azt, hogy a zöldgazdaságot fejleszteni fogja energiahatékonyság terén, úgy a magyar lakások, mint a vállalkozások és az intézmények előre tudnak lépni, és amikor pozícióba kerülnek, akkor ezt a tudást rendre elfelejtik, és valami teljesen mást kezdenek el csinálni.

Úgyhogy az Orbán-kormány az ígéreteiből, mondjuk, 1 százalékot, ha meg tudott valósítani. Azt mondanom se kell egyébként, hogy mindeközben az energiaköltségek csökkentését egy olyan módját választották, ami nemhogy munkahelyeket teremtett, de igazából tömegek vesztik el az állásukat a kormány intézkedéseinek köszönhetően.

Nagyon súlyos adóssága maradt a kormánynak a helyi gazdaság fejlesztése is, pontosan a kis- és közepes családi gazdaságok támogatása, a vidéki megélhetés feltételeinek a javítása, amire nemcsak a kormányprogramban, de még a nemzeti vidékstratégiában is ígéretet tettek.

(8.50)

Önök hitet tettek amellett, hogy az igazságtalan és a nagybirtoknak kedvező politikával szakítanak, ennek ellenére pontosan ezt csinálták, és gyakorlatilag bebizonyították, hogy nem érdekli önöket a családi gazdaságok és a kisegzisztenciák sorsa, folytatják azt a rossz gyakorlatot, ami már jó ideje megy ebben az országban. Az történt, hogy ahelyett, amit megígértek és a családi gazdaságoknak adták volna a földet, alig burkoltan azoknak a nagy- és óriásbirtokosoknak adták, osztották ki, akiktől foglalkoztatásbővítés nem várható, csak ennek a fejlesztési modellnek, termelési módnak a folytatása, ami már eddig is nagy kárára vált ennek az országnak. Miért nem csinálták azt, ami valóban munkahelyeket tud teremteni, és amit önök is megígértek.

Összességében azt látjuk, hogy mivel a munkahely-teremtési ígéreteikkel elbuktak, a keresetek és a bérek növekedésével nem tudnak elszámolni, mert ezek nem történtek meg, elkezdtek hát a közmunkások számával zsonglőrködni. Már jó ideje zajlik egyfajta számháború a kormány részéről, és mindenféle szlogenekkel és nyilatkozatokkal próbálják a keserű valóságot takargatni, ami azért is érthetetlen, mert ebben az országban az emberek nagy része pontosan tudja, hogy mi zajlik a valóságban, és nem fogja ezt önöknek elhinni. Ugyanis a keserű valóság pontosan az, hogy nem jöttek létre azok a munkahelyek ebben az országban, amit önök megígértek, és ha ezen a költségvetésen múlik, amit most tárgyalunk, akkor ezek nem is fognak létrejönni.

A legfrissebb adatok szerint 14 ezerrel kevesebben dolgoznak a gazdaságban, mint a kormányváltás idején, úgyhogy hiába álmodoznak önök történelmi tettekről meg mindenféléről, azt látjuk, hogy gyakorlatilag 25 ezres a csökkenés, ha a vállalkozásokat nézzük. Tehát az a növekedés, amiről beszélnek, tulajdonképpen csökkenés. Ráadásul az állásban lévő embereknek is rosszabb lett a helyzetük, kivétel talán a felső 10 vagy 20 százalék. Pontosan 3,3 millió ember esett el 360 milliárd forinttól az adójóváírás megszüntetése miatt. A minimálbéresek esetében pedig szembetűnő az, hogy a jövedelmük mekkora részét fizetik ki az államnak.

Sokkal igazságtalanabb ez a rendszer, mint ami a kormányváltás idején volt. Azt látjuk, hogy míg 2010-ben a 73 500 forintos bruttóból 13 264 forint ment az államnak, vagyis 18 százalék, az idén ez az összeg már 33 810 forint, ami azt jelenti, hogy a bruttó 34,5 százalékát vonja el az állam adó és járulék formájában. Ha pedig összeadjuk az állam kasszájába kerülő munkaadói és munkavállalói járulékokat, akkor az látható, hogy a minimálbéresek esetében a teljes állami elvonás aránya a 2010-es 36,2 százalékról közel 50 százalékra emelkedett.

De nézzük meg most azt, hogy a jövő évi költségvetés, az, amiről most beszélünk, vajon korrigál-e valamit az eddigi hibás és káros kormányzati döntésekből. Azon igazából már nem lepődünk meg, hogy a költségvetés - a szokásokhoz híven - nem ad reális helyzetértékelést a foglalkoztatásról, hiszen abból indul ki, hogy a foglalkoztatottak és az aktívak száma jelentősen meghaladja a válság előtti szintet. Csakhogy a kormányon kívül ebben az országban mindenki tudja, hogy a foglalkoztatási adatok egyrészt azért festenek ilyen jól, mert a közfoglalkoztatási számokkal bűvészkednek, másrészt meg azért, mert azokat a munkavállalókat is tartalmazzák, akik az itthoni kilátástalan helyzet elől külföldre menekültek, mert itthon nem találtak munkát. A külföldön dolgozók beszámítása nélkül egyhamar nem fogja elérni a foglalkoztatási szint a 2008-as válság előtti szintet, és ha a kormány ezt nem veszi figyelembe, akkor olyan bővülést könyvel el saját sikerként, aminek az oka pontosan az, hogy sokan ebben az országban már nem tudnak megmaradni az önök kormányzása, a hibás gazdaságpolitikájuk miatt.

Persze, ha hibás a helyzetértékelés, akkor hibás a következtetések levonása is. Önök folyamatosan azt hangoztatják, most már napok óta ezt hallhatjuk, hogy a foglalkoztatáspolitikai lépéseik mennyire eredményesek, és hivatkoznak a munkahelyvédelmi akciótervre is, holott ez a két csodafegyver, amit használnak, a munkahelyvédelmi akcióterv és a közmunkaprogram, semmiképpen nem alkalmas arra, hogy azt a foglalkoztatási krízist, amiben az ország jó ideje van, megváltoztassa. Azt látjuk, hogy az álláskeresési ellátás átalakítása, az álláskeresési idő 90 napra csökkentése nem eredményezte azt, hogy többen tudtak volna elhelyezkedni. Az egy nagyon fájdalmas adat, hogy 2012-ben is és az idén is folyamatosan csökkent azok száma, akik azért léptek ki az álláskeresési ellátásból, mert sikerült munkát találniuk. Ezek az emberek gyakorlatilag teljesen az út szélén maradnak, hiszen befejeződik az az időszak, amíg az államtól valamifajta segítséget kapnának ahhoz, hogy állást találjanak, utána ők végképpen az út szélén maradnak. Azt látjuk, hogy a munkanélküli embereknek már több mint a fele tartozik abba a körbe, akik bármiféle ellátás nélkül maradtak ebben az országban. És az nagyon fájdalmas, hogy ez a költségvetés, amiről most tárgyalunk, még a korábbinál is kevesebb forrást irányoz elő az álláskeresési ellátásokra egy olyan országban, ahol már az idei költségvetés is jelentősen alul volt tervezve.

A másik ilyen állatorvosi ló a közmunkaprogram, amelynek az eredményességét nem tudom, hogy miben mérik. Nyilván abban, hogy mennyi pénzt lehet beletenni ebbe a programba. Én viszont abban mérem, hogy hány ember tud visszatalálni a nyílt munkaerőpiacra a közmunkaprogramok következtében. Belügyminisztériumi információk alapján ez 7,4 százalék. Ha megnézzük, hogy mennyit költenek erre a programra, azt látjuk, hogy az idén 153 milliárdot szántak erre, jövőre pedig 184 milliárd forintot fordítanának a közmunkaprogramra. Önök ezt úgy mondják, hogy átmeneti foglalkoztatás. De most már nézzünk szembe a tényekkel: ez a közmunkaprogram annyit csinál, hogy amint az ember kikerül belőle, ott van a segély, ha meg az sincs, mert annyira megszigorították a hozzáférést, akkor ott van a teljes ellátatlanság. És van a magyar embereknek egy jelentős rétege, aki ebben a ciklusban mozog, és egyre többen vannak. Most jöttek ki a legújabb számok, a legújabb statisztikák. Arról miért nem beszélnek, hogy hány szegény ember él ebben az országban? Semmi más nem történik, mint hogy az önök hibás foglalkoztatáspolitikája miatt elmarad a munkahelyteremtés ebben az országban, és emberek tömegét kényszerítik bele olyan méltatlan helyzetbe, amelyben nem tudnak dolgozni, mert nincs munkahely, viszont segélyt alig tudnak kapni, közmunkaprogram vagy van, vagy nincs, de vissza nem vezet semmiféle nyílt munkaerőpiacra, és ott maradnak ellátatlanul. Mi lesz velük? Mi lesz a családjukkal?

Ha megnézzük a Nemzeti Foglalkoztatási Alap kiadási szerkezetét, akkor azt látjuk, hogy a közfoglalkoztatás egyre nagyobb teret nyer, és hogy nagyon súlyos a forráskivonás az aktív munkaerő-piaci eszközök vonatkozásában is. Sajnos, az az aránytalanság, ami eddig is létezett, a jövő évi költségvetésben is fennmarad, sőt tovább fokozódik. A közmunka önmagában képzések és mindenfajta integrációs erőfeszítések nélkül csak fokozni fogja azt, hogy az emberek a nyílt munkaerőpiactól távol maradnak. Azt látjuk, hogy ez semmiképpen nem út kifelé a szegénységből, a tartós munkanélküliségből.

A Lehet Más a Politika szerint ebből a költségvetésből az olvasható ki, hogy a kormány a munkahelyteremtést elhanyagolta. Önök ezt a problémát nem oldották meg. Nem látunk forrásokat a beígért munkahelyteremtő programokra, a beterjesztett adótörvényekben sem látjuk a feltételeit egy valóban munkabarát adórendszernek, ezért a pártom módosító javaslatokat fog benyújtani a költségvetéshez egyrészt az energetikai beruházások beindítására, a zöldiparágak fejlesztésére, a helyi gazdaság fejlesztésére, ugyanis mi azt gondoljuk, hogy nagyságrendekkel több erőfeszítést kellene tenni kormányon azért, hogy ezekben a szektorokban előremozdulás legyen.

Nagyon fontosnak tartom azt is elmondani, hogy javítani kell a szegény térségek közlekedésén is, és egy általános kormányzati politikával kell megfékezni a kivándorlást, csökkenteni kell a korrupciót, és csökkenteni kell a pénzek osztogatását a fideszes háttéroligarcháknak. Értsék meg, minden fillér, amit ezeknek az embereknek adnak, egy munkát kereső embertől veszi el a bevételt. Azt gondolom, a ciklus végéhez közeledve érdemes lenne szembenézni azzal, hogy az önök legfontosabb választási ígérete, az 1 millió új munkahely teremtése megbukott, nem kerültünk közelebb hozzá, és ez a költségvetés sajnos nem ad reményt arra vonatkozóan, hogy ebben valamiféle előremozdulás legyen, ha önök kormányoznak a továbbiakban is.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
323 135 2013.11.12. 7:09  25-325

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én a következő ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni. Az 1373., 1374., 165., 1045., 1161., 1069., 573., 574., 1519., 1520., 1521. és 1522. pontokról lesz szó. Ez meglehetősen soknak tűnik, de én igazából két alapvető területet szeretnék itt most a felszólalásomban kidomborítani.

(12.10)

A Lehet Más a Politika számára igen fontos a munkahelyteremtés és a foglalkoztatás kérdése, így az általunk beadott módosítók egy része kifejezetten az ezzel kapcsolatos aránytalanságokat próbálja kiküszöbölni, illetve további lehetőséget kíván biztosítani az ország számára. A másik pedig a fenntarthatóság megfinanszírozására vonatkozik, illetve az ezzel kapcsolatos emberi kitettségre.

Már többször felszólaltam azzal kapcsolatban, hogy ebben az országban a rászoruló gyermekek négyötöde az iskolaidőn kívül nem kapja meg a szükséges étkezést a nyári szociális gyermekétkeztetés programjából. Azt gondoljuk, hogy a XXI. században ez egy fenntarthatatlan állapot, a nyári szünetben is minden rászoruló gyermeknek meg kell tudni kapni legalább egyszer a napi meleg étkezést. Azt látjuk, hogy ez most már kormányok óta adottság, mert a finanszírozás egész egyszerűen úgy van kialakítva, hogy még ha pályáznak is az önkormányzatok, még ha minden önkormányzat tudna is pályázni - mert azért rendszerhiba is van -, még akkor se lenne elég a forrás. Itt az idő, hogy egy kormány végre felvállalja annak a feladatát, hogy ezt a szomorú örökséget leteszi. Én abban a reményben adtam be a módosítómat, hogy azt a 7 milliárd 600 ezer forintot, ami szükséges ahhoz, hogy a 10 milliárd forint rendelkezésre álljon, az Országgyűlés meg fogja szavazni, és jövő nyáron már egyetlen rászoruló gyermek sem fog éhes maradni ebben az országban. Kérem képviselőtársaimat, hogy ezt támogassák, mert ez egy olyan adósság, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül.

A másik, amiről szeretnék beszélni, az kifejezetten a szociális dolgozók béremelésének a kérdése. Mindannyian tudjuk ebben az országban, hogy például a bölcsődei dolgozók nettó 70 ezer forintért dolgoznak, és azt is tudjuk, a kormánypárt ígérete volt, hogy azt az áldatlan állapotot, azokat az alacsony béreket, ami ebben a szektorban van, felszámolja. Arról, hogy ez nem történt meg, az is tanúskodik, hogy ma délután lesz petícióátadás a szociális dolgozók részéről, illetve egy nagygyűlés. A Lehet Más a Politika beadja ezt a módosítót, ami egy nagyon szerény növelést tesz lehetővé, mindössze annyit, hogy az egészségügyi dolgozók szintjére megemelkedjen a szociális dolgozók bére, viszont ez egybevág azzal a kéréssel, amivel a szociális dolgozók maguk is a kormányhoz fordultak. Arra kérem önöket, hogy ne az én módosítómat támogassák, hanem támogassák a saját eredeti kormányprogramjukat, és hallják meg a szociális dolgozók szavát, illetve azt, hogy Magyarországon azok az emberek, akiket ezek az emberek ellátnak, milyen helyzetbe fognak kerülni, ha ez az állapot fennmarad. Hallják meg ezt, legyenek szívesek, és támogassák ezt a módosítót, vagy támogassák az önök eredeti kormányprogramját!

Szintén a foglalkoztatáshoz kapcsolódik az, hogy úgy látjuk, 2012-ben nagyon súlyos aránytalanságok történtek az aktív eszközök rovására. Azt látjuk, hogy a kormány elindult egy olyan irányba, amelyben azokat az eszközöket, amelyek ténylegesen segítik a munkanélküli embereket abban, hogy visszakapcsolódjanak a munkaerőpiacra, csökkentették, és elkezdték növelni a közmunkaprogram kiadásait. Azt gondoljuk, hogy ez nem helyes irány, erről az útról vissza kellene fordulni, és ehhez kapcsolódóan adtunk be módosítókat.

Fenntartjuk azokat a korábbi elképzeléseinket is, amiket évek óta mindig mondunk. Az egyik kifejezetten a zöldberuházási alaphoz kapcsolódik, amely egy 100 milliárd forintos alap. Arra kérem önöket, úgy tekintsék ezt az alapot, mint egy olyan lehetőséget, amely ha bekerül a gazdaságba, akkor további pénzeket tud megmozgatni, és pont a zöldgazdaságban tud munkahelyeket teremteni, számításaink szerint 100 ezer munkahelyet, míg az önök kormányprogramja - bár abban a forrást nem jelölték meg - körülbelül 80 ezer új munkahelyről beszél. Úgy látom, a kormánypártok elviekben értik, miért lenne fontos az, hogy egy ilyen fejlesztés elkezdődjön a zöldgazdaságban. Sajnálom, hogy ez a költségvetés még nem tükrözi ezt a szemléletet, de a Lehet Más a Politika módosítójával vissza tudnának térni arra az útra, hogy végre a zöldgazdaság fejlesztésében és ne a teljesen meddő közmunkaprogramban lássák a lehetőséget a foglalkoztatás növelésére.

Hasonlóan szót szeretnék emelni még a helyi gazdaságfejlesztési alapért is. Mi a korábbiakban is kiálltunk ezért. Amikor először kiálltunk ezért az alapért, az volt a filozófiánk, hogy a közmunkaprogramra szánt összegek felét kellene beletenni, és ebből lehetne egy tartós kiemelkedést biztosítani a vidéki Magyarországnak. Azóta még nem igazán sikerült meghallani ezt a jelzésünket, holott úgy tudom, elvi szinten egyetértenek azzal, hogy a vidéki Magyarország alapvető érdeke az, hogy a belső tőkeképző képesség megerősödjön ebben az országban, és a helyi gazdaság fejlődésnek induljon. Az eszköz itt van ebben a módosítóban, támogassák, legyenek szívesek!

Amiről még szólni szeretnék, az kifejezetten a zöldszektorra vonatkozik. Azok az emberek, akik sokszor a kormányzattól átvéve a munkát, nagyon jelentős hozzáadott értéket adnak ennek az országnak azzal, hogy kiállnak a természeti értékeinkért, kiállnak azért, ami Magyarország sajátja, a példátlan körülményeinkért, amire vigyázni kellene és tovább kellene fejleszteni, nos, ezeknek a szervezeteknek a támogatását az elmúlt években méltatlanul csökkentették. Mi most 1 milliárd forintot megjelöltünk a költségvetésben azért, hogy legalább egy részét visszakapják annak, amit elvettek tőlük. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon szerény kérés, legyenek szívesek, támogassák!

A másik, ami miatt még szót szeretnék emelni, az kifejezetten egy népegészségügyi kérdés, méghozzá pontosan a szállópor-szennyezés kérdése. Ez a súlyos probléma Magyarországon százezreket érint, és annyira nem sikerült teljesíteni az ezzel kapcsolatos vállalásainkat, hogy még uniós kötelezettségszegési eljárás is indult az ország ellen. Ez alapvetően politikai akarat kérdése, és a politikai akaratot pénzben kell kifejezni. Ha önök felvállalják azt, hogy ezt a szennyezést végre csökkentik, és ezáltal több százezer ember egészségi állapotának a javulásához járulnak hozzá, akkor legyenek kedvesek, támogassák ezt a módosítót! Kiszámoltuk pontosan, és azt gondoljuk, ez jó indulás lenne ahhoz, hogy végre előrelépjünk ebben a kérdésben.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
324 16 2013.11.13. 2:45  7-57

DR. SZÉL BERNADETT, a fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A fenntartható fejlődés bizottságában hétfőn három ellenzéki képviselő fogalmazott meg komoly aggodalmakat az itt tárgyalt törvénnyel kapcsolatban, és mivel a vitában nem kaptunk megnyugtató válaszokat a felmerült kérdésekre, így tartózkodással adtunk hangot a véleményünknek.

Összességében azt hallhattuk, hogy a szubszidiaritásra hivatkozva próbálják meg ezt a törvényt keresztülvinni, de azt látjuk, hogy a szakhatóságok és az önkormányzatok jogkörét kívánják csökkenteni, s ezzel párhuzamosan pedig a kormányét növelik. Úgy is mondhatjuk, hogy a területrendezés egyfajta kormányzati megszállásának vagyunk a tanúi, és ebbe a menetbe illeszkedik az, hogy a törvény most szentesíti a főépítész lefokozását.

Hozzáteszem, hogy a Fideszre jellemzően nem egy meglévő rossz gyakorlat korrigálása történik, hanem sokkal inkább ennek a törvényessé tétele. Ez különösen problémás, főleg akkor, ha olyan bagatellizálva próbálják beállítani, hogy ez már eddig is így volt, ezért az életszerűségre hivatkozva ezt most akkor emeljük törvényerőre. Azt látjuk, hogy megszűnik az állami főépítész területrendezési tervek megvalósulását figyelemmel kísérő feladatköre is, és azt is látjuk - ami egy külön probléma volt, és hangot adtunk ennek az aggályunknak -, hogy hatékonyságra hivatkozva gyakorlatilag kihagyják a civileket az Országos Területfejlesztési Fórumból. Az Országos Területfejlesztési Érdekegyeztető Fórum egy olyan képződmény lesz, amelyben a kormánypártok akaratának megfelelően a civilek véleményét nem kell majd becsatornázni, ami egy hatalmas hiba, egy hatalmas szellemi potenciálról és erőforrásról való lemondás.

Azt látjuk - és ez szóba került az ülésen -, hogy ráadásul az Országos Területfejlesztési Érdekegyeztető Fórum összetételénél nem is egyértelmű a megfogalmazás. Ezt majd a további felszólalásomban ki fogom fejteni, de már a kisebbségi vélemény megfogalmazásakor is hangot kell adnom annak, hogy bár ez a törvény korábbi koherenciaproblémákat próbál kiküszöbölni, és ez önmagában nem lenne probléma, de már tartalmaz olyan homályos megfogalmazásokat, amelyek a későbbiekben fognak majd újabb problémákat felvetni, és megint az lesz, hogy azért kell ezt a törvényt újratárgyalni, mert nem volt egyértelmű a megfogalmazás.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
324 38 2013.11.13. 1:15  7-57

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm, elnök úr. Én is László képviselőtársamra szeretnék reagálni. Mert képviselőtársunk azt mondta Lengyel Szilviának... - ugye, ez a törvény nem a részvételi demokráciáról szól. Képviselőtársam, pontosan ez a baj. Minden egyes ilyen törvény, ami egy korábbi, teljesen hibás utat megerősít, egy elveszett lehetőség az ország számára. Egy elveszett lehetőség, hogy meghaladjuk az elmúlt 23 év összes problémáját, és akár a területfejlesztésekben merjünk új utakat kipróbálni. És ez ilyen szempontból egy elveszett lehetőség.

A helyzetet súlyosbítja, hogy önök átpolitizálnak bizonyos területeket. Erről fogok majd beszélni a felszólalásomban. A helyzetet súlyosbítja, hogy önök azt állítják, ha valamilyen problémát felvetünk, hogy ki miből indul ki. Képviselőtársam, mi a törvényből indulunk ki. És ebben a törvényben komoly problémák vannak, olyan problémák, amelyek egyrészt megfogalmazásból adódnak, másrészt nem lehet tudni, hogy pontosan milyen helyzeteket fognak eredményezni akár az OTÉF-fel kapcsolatban. Úgyhogy kérem, vegye azt figyelembe, hogy itt semmi másról nincsen szó, mint erről a törvényről, arról a lehetőségről, amit az ország elveszít azzal, hogy ez a törvény ilyen irányba megy, illetve arról, hogy megint lesz egy olyan fórumunk, amely nem lesz érdemben képes befolyásolni a kormányzati döntéseket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
324 46 2013.11.13. 5:06  7-57

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Akárhányszor a területfejlesztéshez nyúlunk, az mindig egy alkalom arra, hogy a korábbi hibákat kiküszöböljük. Mint elmondtam, akár arra is van lehetőség, hogy ilyenkor az ország ügyeit egy magasabb minőségi pályára tereljük, tehát mindig egy lehetőségről van szó, ami kinyílik. S amikor egy ilyen törvény lezárul és láthatóan nincs előrelépés, hanem maradunk a régi rossz utakon, akkor azt látjuk, hogy egy újabb lehetőséget veszített el az ország.

Sajnálatos módon azt látom, hogy ez a törvény, ez a módosítás megint nem lesz alkalmas arra, hogy a korábbi hibákat kiküszöbölje, sokkal inkább egy további csorbításokkal és jogfosztásokkal teli törvényről van szó. Összességében úgy tudom ezt megfogalmazni, hogy önök most már tényleg kampányszóként használják a szubszidiaritást, de itt ennek az ellenkezőjéről van szó, megint az fog bekövetkezni, hogy a helyi érdek háttérbe fog szorulni. Másrészt meg egy nagyon durva átpolitizálása történik az egész területnek, és most ennek szeretném néhány példáját bemutatni.

A 6. § szerint miniszteri hatáskör lesz javaslatot tenni a kedvezményezett települések besorolásának feltételrendszerére és besorolására. Már ma is arról van szó, hogy az önhikis támogatások háromnegyedét gazdag nagyvárosok teszik zsebre. Teljesen egyértelmű, hogy normatív törvényi szabályozásra lenne szükség, és nem egy olyanfajta átpolitizálásra, ami itt megjelenik.

Sok szó esett már arról, hogy az állami főépítész szerepe hogyan fog változni. Még egyszer szeretném alápontozni, mi kifejezetten fájlaljuk azt, hogy az állami főépítészt ilyen módon lefokozzák. Egész pontosan az kerül ki a törvényből, hogy "az állami főépítész előzetesen véleményezi illetékességi területén a területi és településrendezési terveket, folyamatosan figyelemmel kíséri azok megvalósulását, és indokolt esetben kezdeményezi e tervek módosítását". László képviselőtársam azt mondta, ő bízik abban, hogy ha a főépítész kimond valamit, akkor az szent. Képviselőtársam, én azt szeretném, hogy ha ez így van, akkor ez kerüljön be a törvénybe. De ami most ebben a törvényben szerepel, az nem arról szól, hogy az állami főépítész kimondott szava szent lenne, hanem arról, hogy csak később és csökkentett befolyással fog tudni a főépítész bármiféle észrevételt tenni.

Ugyanezt a tendenciát, ezt a kormányzati megszállást erősíti az is, hogy a javaslat alapján a kedvezményezett területfejlesztési statisztikai kistérségek és települések besorolásának feltételrendszerét is rendeletben állapíthatja meg a kormány. Ismereteim szerint eddig csak maga a besorolás volt kormányzati hatáskör, tehát itt a kormányzati hatáskör jelentősen bővülni fog.

Nagyon fontos, hogy sokat beszéltünk már az OTÉF-ről. Az eddig elhangzottakat időtakarékosság miatt nem fogom megismételni, de azt nem tartom egészen egyértelműnek, ahogy a törvény konkrétan a szavazási metódusról rendelkezik. Egész egyszerűen arról van szó, hogy az OTÉF-nak van egy elnöke, aki miniszter, a tagjai miniszterek és a megyei közgyűlések elnökei, illetve a főpolgármester. Ha jól látjuk, a főépítésznek nincs szerepe a döntés-előkészítésben, tehát neki itt helye nincs. A szöveg úgy szól, hogy az OTÉF ülésén egy szavazattal rendelkeznek a kormányzati és egy szavazattal rendelkeznek az önkormányzati tagok. Az OTÉF - ahogy már korábban is volt róla szó - konszenzussal hozza meg a döntéseit. Ez az én észrevételem szerint - s majd kérem államtitkár úr reakcióját erre - legalább háromféle szcenáriót vázol föl konkrétan a döntések előkészítésére. Az első szcenárió szerint van három szavazat, egy kormányoldali, egy önkormányzati és egy elnöki, tehát itt egyértelmű kormányzati túlsúly van. Van egy másik szcenárió, amely szerint két szavazat merül fel, a kormányoldali és az önkormányzati oldali, de akkor miért van elnök, az elnöknek milyen szerepe lesz. Vagy pedig húsz szavazatról beszélünk.

Azt tudjuk és többször el is mondtuk, hogy az OTÉF-nek önmagában nem lesz a kormányzati döntést érdemben befolyásoló szerepe, de azért azt fontos lenne tudni, hogy maga a szavazás hogyan fog lezajlani ebben a testületben. Ha úgy, amire én gondolok, akkor viszont a pontos megfogalmazásnak úgy kellene kinéznie, hogy egy-egy szavazattal rendelkezik, már ha ez volt a jogalkotó szándéka, de mint mondtam, ez ebből a megfogalmazásból nem derül ki egyértelműen.

Összességében nagyon sajnálom, hogy megint kapkodva, rapid módon hozzányúl a Magyar Országgyűlés egy törvényhez, s ha már ezt teszi, akkor nem jelentősen előreviszi a dolgokat, hanem olyan újabb területeket nyit meg, amelyek a közeljövőben potenciális veszélyként fognak az országra leselkedni. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
324 64 2013.11.13. 2:23  57-99

DR. SZÉL BERNADETT, a fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottságban szintén kormánypárti és ellenzéki tengely mentén alakultak a vélemények. Ennek megfelelően a kisebbségi vélemény alapvetően az ellenzék véleményét fogja tükrözni.

Azt láttuk, hogy a javaslat lehetővé tesz olyan területhasználatokat, amelyek környezeti szempontból kifejezetten fenntarthatatlanok, biztonsági szempontból pedig minimum kockázatosak, ráadásul a természeti örökség felélését jelentik. Valóban nagyon erős kritikánk volt, hogy maga a javaslat Paks II. lopakodó engedélyezésének is megágyaz. Ugye, a törvény 1/8. melléklete az atomerőmű és egyéb erőművek címszó alatt nevesíti Paks II-t., ami egy, még tervezés alatt sem álló, politikai döntés előtt lévő nukleáris projekt, így elfogadhatatlan az, hogy ilyen módon tényként kezelik a szövegben.

Most hangsúlyozom, hogy az indoklás szerint Paks II. a 2009/25. országgyűlési határozatra tekintettel a tervezett új Paksi Atomerőművet jelenti, tehát így szerepel. Csakhogy az említett határozat úgy szól, hogy a Paksi Atomerőmű telephelyén új atomerőművi blokkok létesítésének előkészítését szolgáló tevékenység megkezdéséhez szükséges előzetes elvi hozzájárulás megadásáról van szó, vagyis hangsúlyozottan előkészítésről és nem létesítésről beszél. Így ebből semmiképpen sem vezethető le egy olyan törvény, amely erőművi övezetként említi a nem létező Paks II. feltételezett helyét. Tehát ez egy teljes jogi abszurdum és jogalkotási nonszensz, amit ebben a törvényben Paks II. kapcsán csinálnak.

Ráadásul ez a törvényjavaslat szélesebbre tárja a rendeleti szabályozás hatósugarát is. Ugye, itt a területrendezési hatósági eljárás részletes szabályainak megállapítása vonatkozásában, sztráda, főút, vasútvonal, távvezeték-hálózat s a többi kerül nevesítésre. Azt gondoljuk, hogy ezeket a törvényben kellene szabályozni, mert így az eredmény a hatósági és a civil kontroll csökkentése lesz. Azt hozzáteszem, hogy a kormánynak erre jelentősen van hajlama, már a kiemelt beruházásokról szóló törvény többszöri módosításánál is láthattuk ezt.

Úgyhogy összességében ezt a törvényjavaslatot nagyon problémásnak tekintettük, az itt felsorolt pontok mentén.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
324 78 2013.11.13. 7:48  57-99

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Összességében, tekintve, hogy most általános vitán vagyunk, muszáj arról beszélnem, hogy ez egy nagyon átlátszó törvény, méghozzá az látszik át rajta, hogy itt nagyon sok mindenre készülnek, aminek az árnyvonalai már felsejlenek, de a múltból és konkrétan az önök múltjából is következik az, hogy ez a jogszabálytervezet éppolyan központosító, a korábbi önkormányzati és hatósági jogköröket begyűrő logikára épül, mint korábban ezt önöktől megtapasztaltuk.

Nagyon nem szerencsés az, hogy önök a szakhatóságok és az önkormányzatok jogosítványait bevonják, ezeket áttelepítik a kormányhoz, ráadásul most már azt látjuk ebben a jogszabálytervezetben, hogy egyre több olyan területfelhasználási kategóriát fogalmaznak meg, amelynél az engedélyezés egész egyszerűen kikerüli a bevett hatósági ügymenetet.

Azt látjuk, hogy az Orbán-kormány időszakában az állami hatóságok rendre kézi vezérléssel működnek, de összességében ez a tendencia meglehetősen aggasztó, és ez egy újabb példája annak, hogy mire készülnek a területrendezés kapcsán. Tartunk tőle, hogy épp ezért az eredmény is az lesz, mint amit a múltban láttunk, hogy a döntéseket nem szakmai szempontok mérlegelése és sorba rendezése alapján, hozzáértő és független hatósági személyek fogják meghozni pártatlanul, hanem politikusok, pillanatnyi politikai szempontoknak megfelelően, ahol a közérdek fog elveszni a magánérdekeknek az útvesztőjében.

Engem most már tényleg a hideg ráz, ha meghallom azt, hogy önök fenntarthatóságról beszélnek, főleg egy olyan törvény kapcsán, mint a Paks II. beruházás, ami egy tervezés alatt sem álló nukleáris projekt, ezt konkrétan nevesítik ebben a törvényben, ott van a mellékletben. Ennek kettő magyarázata lehet. Az egyik esélyes magyarázat az, hogy most már ott tartunk, hogy a jogalkotásban fiktív projekteket lehet nevesíteni, és erre törvényeket lehet építeni; vagy valóban arról van szó, hogy ilyen módon, lépésről lépésre haladva, a társadalmi egyeztetéseket és a szükséges szakmai konzultációt megkerülve, próbálják ezt a nukleáris fejlesztést áterőltetni a magyar parlamenten. Más magyarázatot egyszerűen nem látok erre.

(12.40)

Egyáltalán a tervezet legsúlyosabb hibájának pontosan azt tartjuk, hogy a fenntarthatóság szempontjából nagyon kifogásolható területhasználatokat engedélyez, s azt látjuk, az emberek most már kezdenek hozzászokni ahhoz, hogy városi területeket milyen könnyű kézzel dobnak oda, ha beruházói érdekekről van szó. Említhetném itt a Ház előtti Kossuth teret vagy a Normafát. Tényleg arról van szó, hogy ugyanígy bánnak a kormányzat számára állítólag rendkívül fontos, szavakban mindig is nemzeti értéknek tekintett termőfölddel is, de közben láthatóan az sem zavarja önöket, hogy még a saját maguk által elfogadott termőföldvédelmi törvénnyel is szembemennek.

Itt szeretném a 15. § (2) bekezdését idézni, azzal a szándékkal, hogy valamifajta reflexiót kapjunk erre az ellentmondásra. Itt az szerepel, hogy "kiváló termőhelyi adottságú szántóterületi övezetben külszíni bányatelket megállapítani és bányászati tevékenységet engedélyezni a bányászati szempontból kivett helyekre vonatkozó szabályok szerint lehet". Ez egy nagyon jelentős könnyítés, ami fenntarthatósági szempontból értelemszerűen elfogadhatatlan. Hiába beszél itt államtitkár úr arról, hogy ez a törvény a fenntarthatóságot szolgálná, ez ugyanis tele van aknákkal. Itt konkrétan arról van szó, hogy kiváló termőföldet külszíni bányászattal egész egyszerűen tönkretennének, ráadásul tételesen ellentmond a termőföldvédelmi törvénynek, konkrétan a 15/B. § (3) bekezdésének, amelyben az szerepel, hogy "cél-kitermelőhely létesítése céljából kizárólag átlagosnál gyengébb minőségű termőföld végleges más célú hasznosítása engedélyezhető."

Egy másik ilyen akna, ami szintén a fenntarthatóságot veszi semmibe, pontosan a földtani veszélyforrás területének övezetében engedélyezné új beépítésre szánt terület kijelölését a bányászati hatóság hozzájárulásával. Ez konkrétan azt jelenti, hogy ez egy tipikusan olyan hely, ami új római-parti ügyek sorozatát eredményezhetné. Ez teljes nonszensz. Ennek az lenne az eredménye, hogy majd az állammal fogják megfizettetni ezeknek az ingatlanoknak a megvédését és a kártérítéseket. Teljes mértékben nonszensz, hogy egy ilyen paragrafus bekerülhet egy törvénybe.

Korábbi hozzászólók már említették, hogy az országos területrendezési terv felülvizsgálata az elképzelések szerint hétévente történne. Én ennek a szakmai indokát egyáltalán nem tudom felfedezni. Jelenleg ötéves határidőről van szó, és a változások tempója gyorsul, a kormány pedig egyre gyakrabban akarja felülírni a meglévő szabályokat. Nyilvánvalóan nem szakmai szempontok érvényesülnek a 31. §-nál.

Már említettem, de még egyszer meg kell hogy említsem a 33. § egyik aknáját, amely a rendeleti szabályozás előtt nyitna teret. Sztrádák, főutak, vasútvonalak és távvezeték-hálózatok vonatkozásában például ez megvalósulhatna. Ha ezt megteszik, és ez nem törvényi, hanem rendeleti hatáskörben megtörténhet, akkor úgy a hatósági, mint a civil kontroll csökkenhet. S az - mint már mondtam is -, hogy a kormányzatnak megvan a maga hajlama, a kiemelt beruházásokról szóló törvény egyértelműen bizonyítja.

Hozzáteszem, hogy ez a törvény, ahogy van, rengeteg módosításra szorul annak érdekében, hogy ne súlyosbodjon a helyzet. Pontosan ezért módosító indítványokat fogunk ehhez beadni, ugyanis ha ez a jogszabály ebben a beterjesztett formában kerül elfogadásra, akkor az gyakorlatilag azt jelenti, hogy akár a legjobb minőségű szántókat is gond nélkül be lehet majd dózerolni, mondjuk, egy külszíni bánya érdekében. Hozzáteszem, ha már a fenntarthatóságról van szó, akkor az eredeti állapot majdani helyreállítása, a termőréteg újjáélesztése garantáltan többe fog kerülni, mint amennyi bevételt az állam ettől a bányászattól valaha is realizálhatna. De ha ezt nem veszik észre, akkor ez önöket egyáltalán nem aggasztja, úgyhogy innentől kezdve az ország problémája, hogy miként lehet egy ilyen nonszensz ebben a javaslatban. Ráadásul az a tény is itt van ebben a javaslatban, hogy éppen arra készülnek felhatalmazást kérni, hogy a tájképi örökség legértékesebb elemeit is le lehessen tarolni, ami szintén nem az ország érdeke.

Szóba kerültek itt a szélerőművek is. Azért azt én hozzáteszem, hogy ez a készülő szabályozás területrendezési szempontból még mindig lényegesen komolyabb akadályt állít egy szélerőműpark építése elé, mint amivel a tervezett új atomerőművi blokkok építőinek meg kell majd küzdeniük. A szöveg, mint már többször említettem, kész tényként kezeli a paksi bővítést. Én most szeretném a kormány figyelmét felhívni arra, érvényes parlamenti határozat van arról, hogy az esetleges bővítést országgyűlési, társadalmi és szakmai vitának kell megelőznie. Tehát az ilyen sunyin becsempészett módosításokkal ezt nem fogják tudni megkerülni, erről mi gondoskodni fogunk.

Elnök úrtól szeretném még kérni tisztelettel, mivel módosító javaslatokat szeretnék beadni, de azok még nem készültek el, hogy az általános vitát ne most zárja le, hanem halasszuk el a nap végéig. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
325 54 2013.11.18. 2:57  53-59

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarországon 2010-ben a munkanélküli emberek 40 százaléka volt ellátás nélkül. Ez akkor volt, mielőtt önök kormányra kerültek. Most, három és félévi kormányzás után azt látjuk, hogy már a munkanélküli emberek 55 százaléka van ellátás nélkül. Ez azt jelenti, hogy legkevesebb 300 ezer emberről tudunk, akiknek nincsen egyetlen fillér bevétele sem. A családok szintjén pedig ez körülbelül 1 millió embert jelent, 1 millió koldusbotra jutott embert. Ez egy nagyon gyászos folyamat, államtitkár úr, amelyben egy mérföldkő volt 2011 januárja, amikor a segély feltételeként előírták a 30 napos munkát. Munkát, de hol?

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Hiba volt, államtitkár úr, hogy önök úgy küldtek embereket munkába, hogy nem volt hol munkába állniuk még 30 napra sem. Hiba az is, hogy önök 1 millió munkahelyet ígértek, de nem hozták ezeket létre, kiváltképpen nem hozták létre a hátrányos helyzetű régiókban. Hiába öntik önök a pénzt a közmunkaprogramokba, abból nem lesz munkahely, és nem is az a célja, azt gondolom, hogy 30 napos munkaidőtartamra feltételként segélyért cserébe dolgoztassanak embereket. Nem átallanak még a munkavégzésre képtelenektől is 30 napot kérni. Ugye, önök voltak azok, akik bizottságban lesöpörték azt a javaslatomat, amely olyan embereknek biztosított volna felmentést a 30 napos törvény alól, akik az orvos szerint munkavégzésre nem alkalmasak, ugyanakkor rokkantellátást még nem kapnak. Ma jelenleg ebben az országban ezeknek az embereknek is 30 napos munkát kell végezniük azért, hogy a segélyt megkaphassák.

A 30 napos rendszer egy fából vaskarika, de nem én mondom ezt egyedül, az ombudsman is így gondolja, hiszen az ő állásfoglalása volt korábban, hogy segélyt csak akkor lehet ilyen feltételekhez kötni, ha ezek a feltételek teljesíthetők. Ez azt jelenti, hogy ha vannak munkahelyek; és ha nincsenek munkahelyek, akkor ez azt jelenti, hogy ezek az emberek az önhibájukon kívül esnek ki az ellátásból, ez pedig kőkeményen alkotmányellenes. Az ombudsman úr pontosan ezért felülvizsgálatot kért.

Államtitkár úr, önök elvégezték ezeket a felülvizsgálatokat? A saját kutatásaim szerint ugyanis meglehetősen rossz a helyzet az országban, számos helyen az érintettek egyharmada esik ki az ellátásból azért, mert ez a szabály jelenleg él a rendszerben. A Lehet Más a Politika szerint nem az embereket kellene koldusbotra juttatni, nem alkotmányellenes gyakorlatot kellene folytatni, hanem be kellene tartani azt, amit önök ígértek, munkahelyeket kellene teremteni ebben az országban.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem öntől, hogy mit tett az elmúlt évben a kormány azért, hogy mindenki teljesíteni tudja a feltételt. Mit tesznek önök azért, hogy a közelgő éves felülvizsgálatnál ne kerüljön újra emberek tömege az út szélére? Miért nem látják be, hogy ha nincs munkahely, akkor nem lehet dolgozni, és kormányzati pótcselekvések helyett miért nem a munkahelyteremtésre koncentrálnak, ahogy ígérték is azt a választóiknak?

Válaszát előre is köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

(14.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
325 58 2013.11.18. 1:03  53-59

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a válaszát, államtitkár úr, de nem tudom elfogadni, mert egész egyszerűen nem válaszolt a kérdéseimre. Nem válaszolt arra, hogy mit tett a kormány azért, hogy a következő évben ne kerüljön annyi ember a partvonalra, az út szélére, amennyi az elmúlt években odakerült, pontosan az önök 30 napos szabályának köszönhetően.

Azért azt szeretném hozzátenni, hogy ne lásson már mindenben liberális felfogást. Az konkrétan teljesen racionális, hogy ha nincs munkahely, akkor nem lehet dolgozni, ha valaki meg beteg, akkor nem tud dolgozni. A Lehet Más a Politika azt szeretné, ha helyi gazdaságfejlesztés lenne, ha szociális gazdaságfejlesztés lenne, ha energiahatékonysági beruházásokat fejlesztenének ebben az országban. És ennek az egésznek az a paradoxona, államtitkár úr, hogy ezeknek a dolgoknak egy részét önök meg is ígérték, mielőtt kormányra kerültek, csak aztán ahogy teltek az évek, önök ezt mind elfelejtették.

Nem maradt más, mint a pótcselekvés, nem maradt más, mint a 30 napos törvény, nem maradt más, mint a közmunka, nem maradt más, mint a statisztikákkal való dobálózás. Ez nagyon szomorú, államtitkár úr. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
325 184 2013.11.18. 1:43  183-186

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány márciusban stratégiai együttműködési megállapodást írt alá az elektronikai alkatrészeket gyártó Jabil Circuit Kft.-vel, ami akkor a 16. ilyen megállapodás volt a stratégiai megállapodások hosszú sorozatában. A cég ebben a dokumentumban azt vállalta, hogy további beruházásokat és fejlesztéseket fog végrehajtani, és új munkahelyeket hoz létre. Ehhez képest információim szerint a tiszaújvárosi gyárban december 11-ig közel 700 főt terveznek elbocsátani, sőt már a megállapodás aláírása után nem sokkal leépítésekre került sor.

A csütörtökön megjelent hír szerint a szintén stratégiai partner Tesco is elbocsátásokra készül, annak ellenére, hogy a kormányzattal kötött megállapodásban 2013-ra és 2014-re jelentős foglalkoztatásbővítést vállalt.

(16.40)

Az NGM rögtön sietett hozzátenni, hogy ezek a megállapodások nem jelentenek garanciát a munkahelyek megőrzésére, csak afféle szándéknyilatkozatok, amelyek jogi kötelezettségvállalást nem tartalmaznak. A sorozatos leépítések viszont mégiscsak rámutattak arra, hogy a nagy felhajtások közepette megkötött megállapodások nem jelentenek többet egy darab papírnál, és jól mutatják azt a pótcselekvést, ami munkahelyteremtés címszó alatt zajlik ebben az országban.

Minek köt a kormány ilyen látvány megállapodásokat, tisztelt államtitkár úr? Próbál-e egyáltalán érvényt szerezni a megállapodásokban foglaltaknak például a Jabil esetében? Ha azt nem is tudja elérni, hogy ezek a cégek munkahelyeket hozzanak létre, tesznek-e valamit azért, hogy legalább ne rakjanak százával utcára embereket? Ezenkívül jó lenne látni, hogy hány új munkahelyet köszönhetünk ezeknek a megállapodásoknak összességben. Vannak erről adatai az NGM-nek?

Köszönettel várom megtisztelő válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
326 2 2013.11.19. 5:07  1-4

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A mai napra egy rendhagyó felszólalással készültem. Rendhagyó abban az értelemben, hogy közmunkarendszerről lesz szó, amiről én elég sokat beszélek, de ennek a felszólalásnak egy nagy részét közmunkások írták, ugyanis a Lehet Más a Politika a "Szólalj fel!" programba kezdett, aminek a célja a valódi demokráciának, a valódi képviseletnek a megteremtése. Hús-vér emberek hangját akarjuk behozni a parlamentbe, és abban reménykedem, hogy államtitkár úr, ha már az én felszólalásaimból nem hallja meg a lényeget, akkor az övékből meg fogja hallani azt a segítségkérést, ami minden sorukból árad.

A "Szólalj fel!" programban szeretnénk megadni a lehetőséget az állampolgároknak, hogy újra bízhassanak egy olyan politikában, amely értük van, amely tényleg őket szolgálja. Most a kormány legsúlyosabb adósságáról, a beígért munkahelyteremtés kudarcáról lesz szó, és arról, hogy ehelyett létrehoztak egy olyan közmunkarendszert, amely a segélyezés és a közmunka körforgásában tartja az embereket, kivétel akkor, hogyha kiesnek a rendszerből, és egyetlen fillér ellátás nélkül maradnak.

Nemcsak én és nemcsak az LMP, hanem maguk az állampolgárok mondják azt, hogy a kormány tevékenysége központjában nem az ember áll.

Ipacs János forgácsoló, esztergályos és fazekas, jelenleg közmunkás szavait idézem. "Az egész közmunkarendszer nem az 'értékünk az ember' eszmére épül, ami minden munkaügyi központra ki van írva. Attól, hogy fényezik magukat, még a közmunka és a szociálpolitikai intézkedéseik csak fokozzák a nincstelenség borzalmait. A közmunkában más elbírálás ér bennünket, mint a többi, nem közmunkás munkavállalót. Megalázóan kevés a bér, 49 ezer forint, amiből nem lehet félretenni, hiába is jön a karácsony. Csak a rezsi 20 ezer forint.

Most a legújabb téli foglalkoztatásban kötelező a tanfolyam. Én jeleztem, hogy nekem már van szakmám, kettő is, és nem akarok motorosfűrész-tanfolyamra járni. Miért kötelező? Miért kényszerítenek valakit olyan szakmára, amit nem akar megtanulni? Nem itt és nem kényszerből kellene ezt. Senki meg nem kérdezte tőlem, hogy mi lenne jó nekem.

A munkaügyi központ szinte gépiesen tölti ki a papírt, jogaim nincsenek, csak kötelességeim. Ha ellentmondok, a klasszikus válasz ez: akkor elvesszük a segélyt. A közvetítőlap már ott van az asztalon, meg sem kérdezik, hogy akarom-e a munkát vagy sem."

Gotyár Marianna közmunkás tanár 1983-tól 2004-ig folyamatosan dolgozott tanárként. Közmunkára 2006-ban került először, pedagógusasszisztensként alkalmazott lett egy iskolában közmunkában, annak ellenére, hogy 21 éves munkaviszonya és képzettsége magasabb volt, mint a hasonló munkakört betöltőknek. Most idézem az ő szavait. "Akkor még azt gondoltam, hogy ugródeszkának jó lesz. Tévedtem. Sorozatosan hívtak be, általános helyettesítési feladatokat kellett ellátnom, sokszor egy hiányzó tanár teljes órafelosztását megkapva. Mindig csak néhány hónapra utaltak ki, de státusban nem akartak foglalkoztatni. A közmunkák között mindig segélyezetti státusba kerültem vissza. 21 év munkaviszony után immár kilencedik évem megy el úgy, hogy nem tudok a nyugdíjasévekhez szükséges munkaviszonyt produkálni. Hiába is vagyok szakmával, tapasztalattal, megfelelő tudással, munkamorállal megáldva, ha egyszer maga a közmunka teszi lehetetlenné, hogy állást találjak.

Azt gondolom - folytatom az idézetet -, hogy a közmunkaprogram amellett, hogy önmagában károkat okoz, még el is von minden erőforrást a foglalkoztatási problémák hatékony megoldásától, és ezzel mélyíti a szociális válságot. A közmunka, mivel új munkahelyeket nem teremt, sőt kifejezetten gátolja azok létrejöttét, egyértelműen kidobott pénz. Az átképzési és az időszakos foglalkoztatási pénzek nem térülnek meg. Lenyeli azt a képző intézmény vagy a munkaadó, de nem kerül be a foglalkoztatott a körforgásba, nem válik termelő vagy fogyasztó egységgé. Problémái nem oldódnak meg, a közfoglalkoztatók viszont sok kiadást spórolhatnak meg az olcsó munkaerő révén. A közmunkás pedig sehogy nem jut ki a segélyezettség köréből, ha néhány hónapos foglalkoztatása után ugyanoda kerül vissza, a munkaügyi központba. A közmunkaprogram tehát teljességgel alkalmatlan a foglalkoztatási gondok megoldására. Alapjaiban rossz az a rendszer, ami azokat, akik munkában töltött többéves tapasztalattal és szakértelemmel rendelkeznek, pusztán csak állásuk nincs, közmunkásként gúzsba köti, és megfosztja őket a felemelkedés lehetőségétől."

Tisztelt Államtitkár Úr! Mikor érti meg végre a Fidesz, hogy ha nincs munkahely, akkor az emberek nem tudnak dolgozni? A közmunkában azt látjuk, hogy az emberek a tétlenségből kiszolgáltatottságba kerülnek, a kiszolgáltatottságból pedig vissza a kilátástalanságba. A közmunkaprogram drága, nem hatékony, szegénységben tart és méltatlan emberi helyzetek sorát idézi elő. Önök az elmúlt évben tízszer annyi pénzt költöttek közmunkára, mint munkahelyteremtésre. Nem ezt ígérték. Önök munkahelyeket ígértek. Ellenzékben még tudták, mi a teendő, a kormányprogramban is még tudták, hogy mit kell csinálni. Ne az embereket taszítsák méltatlan helyzetbe, államtitkár úr, hanem tartsák be, amit ígértek!

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
326 144 2013.11.19. 7:18  125-153

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat megint egy salátatörvény, úgyhogy meglehetősen sok lehetőséget kínál arra, hogy véleményezzük a benne foglaltakat.

Az energetikai szabályozáson túlmutatóan szó van benne víziközmű-szolgáltatásokról, hulladékgazdálkodásról, kéményseprésről, atomtörvényről, tehát mindent beletettek, ahogy egy salátába is szoktak. Én ezt meglehetősen problémásnak látom, hozzátéve azt is, hogy milyen körülmények között sikerült ezt a törvényt beterjeszteni, de természetesen, ahogy eddig is, most is vettük az akadályokat, és véleményeztük a törvényt, már hétfőn, a bizottsági ülésen is alaposan megbeszéltük annak tartalmát.

Mi meglehetősen kritikusan szemléljük a törvény egyes vonatkozásait. Ezen szeretnék röviden végigmenni.

A törvényjavaslat 14. §-a, ahogy a bizottsági ülésen is elmondtam, meglátásunk szerint burkoltan készíti elő a víziközmű-szolgáltatás - úgy az ivóvíz, mint a szennyvíz - állami, önkormányzati kézbe adását. A Lehet Más a Politikának az az álláspontja, hogy alapvető közszolgáltatásokat alapvetően szoros közösségi ellenőrzés alatt kell tartani, ami jelenthet tulajdonba vételt is.

A gond azonban az, hogy a Fidesz rendszeresen elfelejt számolni vagy rosszul számol akkor, hogyha államosításról beszél. Elég, hogyha megnézzük az eddigi akciókat, a MOL, a gáztározók vagy egyes vízművek esetét, mind azt jelzik, hogy egész egyszerűen nem gazdálkodnak jól a közvagyonnal, mindig van egy nagy nekibuzdulás az elején, a végén pedig általában az a vége, hogy nagyon túlárazottan vesszük meg ezeket az eszközöket.

Ráadásul azt is látni kell, hogy maga a működtetés sem lesz egyből olcsó, mert az ugyan igaz, hogy a profitkivétel csökken, de állami kézben magának a működtetésnek a hatékonysága is csökken. Jó példa erre Pécs, ahol miután a Sueztől megváltak, most egy száz százalékban önkormányzati tulajdonú cég szolgáltat, és szinte a legdrágább a víz az egész országban.

Úgyhogy automatikusan ez nem jelenti azt, hogy a dolgok jobbra fordulnak, sőt lehet, hogy rosszabbra fordulnak. Mindig számolni kell, figyelni kell, úgyhogy innentől elkezdve ez, amit leírtak, ez önmagában nem garancia arra, hogy jól fognak menni a dolgok.

Arról nem is beszélve, hogy maga a törvény szövege is bizonyos olyan intézkedéseket fogalmaz meg, amelyek arra utalnak, hogy önök is készülnek a krízishelyzetre. Itt van a hulladékos-közszolgáltatás, amelyben a törvényjavaslat rendelkezik az ideiglenes ellátásról, és ott van a kéményseprés is, ahol közérdekű szolgáltató kijelöléséről rendelkeznek. Tehát egyértelműen arra utalnak ezek, hogy maga a kormány is nagyon tisztában van az elmúlt időszak különböző intézkedéseinek a kockázatos voltával, és kvázi arra készül, hogy ezek a közszolgáltatások összeomlanak. És azt kell látni, hogy ez a vészhelyzet pontosan a kormányzati beavatkozások miatt jött létre, ilyen a rezsicsökkentés, az új adók, a mindenféle díjak, tehát ezek miatt várható az, hogy ilyen krízishelyzetek be fognak következni. És azt is látni kell, hogy sem a kéményseprésben, sem a lakossági hulladékkezelésben nem volt az elmúlt másfél évtizedben semmiféle vészhelyzet; ha most lesz, akkor az a kormány hibája lesz.

Többen is utaltak rá, hogy várhatóan kritizálni fogom a törvényjavaslatnak azt a részét, ami az atomtörvényt módosítja. Egész konkrétan azt gondolom, hogy ennek a törvényjavaslatnak ez a legrosszabb része, és sem a mostani felszólalások, sem a bizottsági ülés, sem az időközben eltelt olyan munka, amit én külön elvégeztem, és direkt arra a célra szolgált, hogy megpróbáljam kideríteni itt a mögöttes szándékokat, nem győzött meg arról, hogy ez a rész ebben a törvényben rendben lenne. Ugyanis itt arról van szó, hogy önök úgy módosítják az atomtörvényt, hogy a nukleáris létesítménynek a hatásterülete maga a telephely és annak az 500 méteres körzete, ami gyönyörű fenyőerdőket jelent.

Na most, a kérdés az, hogy van-e olyan ember Magyarországon, aki elhiszi azt, hogy az atomerőmű építésének és működtetésének a hatása csak 500 méteres körzetben érzékelhető; nyilvánvalóan nem erről van szó. Tehát a módosítás felveti annak a kockázatát, hogy itt arról lesz szó, hogy az engedélyezési eljárásokban nem lehetnek majd ügyfelek, senki, tehát sem a lakosok, sem a szélesebb közvélemény. Hiszen van ez az 500 méter, ami maga a biztonsági övezet, és azon belül nyilván senki sem lakhat. Az indoklásban az szerepel, hogy a nukleáris létesítmény telephelyének vizsgálatához és értékeléséhez, telephelye jellemzőinek és alkalmasságának megállapításához, valamint a nukleáris létesítmény létesítéséhez szükséges engedélyezési eljárásokban az ügyfélként részt vevők köre egyértelmű meghatározást nyer.

Önök azt állítják - és itt a metakommunikációból az ülésteremben arra következtettünk, hogy továbbra is fenntartják ezt a vélekedést -, hogy ugye jelenleg is 500 méter a biztonsági zóna, ami egyszerűen nem igaz, mert korábban ez három kilométer volt, ami egyébként szintén nagyon kevés, és ezt azért csökkentették le, mert ezen belül telekalakításokra, közművezetésre, s a többi, nincsen lehetőség; és azt mondják, hogy most ehhez igazítják a hatásterületet, állítólag azért, hogy az új telephely kialakításánál egy egyértelmű helyzetet teremtsenek.

Viszont azt szeretném kiemelni, hogy az eddigi szabályozás a hatásterület kérdését és az engedélyezést meg az ügyfélkénti jogosultságot nem kapcsolta ilyen szorosan össze. A mostani törvényjavaslatban viszont van egy egész bekezdés, ami egyértelművé teszi, hogy kifejezetten az ügyfélkérdéskör miatt nyúlnak hozzá ehhez a helyzethez. Ki tudja, mire lesz ez jó önöknek a jövőben? Én azt is látom, hogy elvileg a Ket. és a környezetvédelmi törvény is szabályozza azt, hogy ki lehet ügyfél, és ezek alapján nemcsak a hatásterületen belül lakó jöhet szóba. Csakhogy itt, ennek nyomán akkor mindenképpen egy ellentmondás fog a jogszabályok között keletkezni egyrészt, másrészt meg semmi sem garantálja, hogy ezt a két másik törvényt nem fogják módosítani, hogyha épp a Paks II. bővítéséről van szó annak kapcsán.

Tehát semmire nincsen garancia, ez egy újabb nyugtalanító változás, amiről pontosan nem tudni, hogy mi lesz a végeredménye, viszont azt megnézve, hogy pontosan ezen a bizottsági ülésen, hétfőn sikerült a kormánypártoknak leszavazni azt, hogy egy bizottsági ülésen téma legyen Paks II. bővítésének kérdése szakmai szempontból, az meglehetősen negatív előjeleket vetít előre bármi olyan témában, ami atomtörvény és a Fideszhez kapcsolódik.

Engedjék meg ráadásul azt a kritikámat is, hogy az elmúlt évszázad során az állam irányításában végbementek bizonyos változások, rájöttek arra már elég sokan, hogy érdemes bevonni az érintetteket a kormányzásba, egész egyszerűen azért, mert az érintettektől függ a beruházásnak a sikere, és minél hosszabb távú a projekt, annál inkább. Ha egy atomerőmű építéséről van szó, akkor egy meglehetősen hosszú távú projektről kell beszélnünk, és egész egyszerűen most már kezdem azt gondolni, hogy a Fidesz nem érti, talán azért, mert ez a párt belső kultúrájából hiányzik, hogy az érintettek bevonása a döntésbe nem valami fölösleges dolog, amit egy bekezdéssel vagy egy salátatörvénnyel gyakorlatilag el kell felejteni, hanem a jó kormányzásnak az alapfeltétele; de azt gondolom, hogy ez egy másik vitának a tárgya kell hogy legyen.

(15.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
326 168 2013.11.19. 7:35  153-171

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a törvénynek azt a címet adták, hogy egyes törvények vízgazdálkodási tárgyú módosításáról, de nyugodtan adhatták volna azt a címet is, hogy törvényjavaslat a víztársulatok államosításáról. Ugyanis ami ebben a törvényben szerepel, az a víztársulatok eszközeinek elvétele. Emellett rendelkeznek arról is, hogy ezentúl az önkormányzati és magán belvízi vagy öntözési célú vízfolyásokat is fel kell ajánlani az államnak üzemeltetésre és fenntartásra. A vízügyi hatóság a vízügyi igazgatóságot, amely a Belügyminisztériumhoz tartozik, jelöli ki kezelőnek, a kijelölő döntés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.

Ezen a javaslaton tulajdonképpen az érezhető, mint amit az előző törvénynél is elmondtam, hogy itt önök teljesen eltévesztették a célt, és most már abszolút az eszközben gondolkodnak. Úgy is mondhatnám, hogy a kalapácsos ember mindent szögnek néz; a kormány most már láthatóan azt hiszi, hogy ha valamit államosít, attól minden mindjárt jobb lesz. Na most, a tapasztalatok nem ezt igazolják, szerintünk sokkal jobb lenne a víztársulatok autonómiáját megtartva egységes koordinációt kialakítani, egységes célokkal, mégpedig a víz keretirányelv mentén, a vízmegtartás, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, az árvízvédelem, a természeti erőforrások megőrzése és a tájgazdálkodás érdekében. Ezek azok a célok, amelyekben egy XXI. századi felelős kormányzatnak gondolkodnia kell.

Az államosítás ténye mellett itt van egy másik probléma, amiről már szó volt az előbbiekben is, hogy a vízügy a kormányzaton belül szét van szabdalva, van a vízgazdálkodás, a vízhasznosítás, ami a VM-hez tartozik, a vízelhárításért és a vízügyi igazgatásért pedig a BM felel. Ez a mostani intézkedés, amit tárgyalunk, az utóbbit, tehát a BM szerepét erősíti a vízgazdálkodás kárára. Számomra most már olyan csatornatisztító közmunkások rémképét vetíti előre, akik az eddigi szakemberektől és dolgozóktól megszabadulva dolgoznak. Tehát azt gondolom, hogy itt megint egy teljesen rossz irányba kezdenek a kormány részéről elmenni.

Ráadásul ez a kettős politikai vonulat a teljes kormányzati időszak alatt érzékelhető a vízügyben, egyrészt az államosítás, a másik pedig a BM-hez való folyamatos átszervezés. Ez a javaslat, amiről tárgyalunk, nagyon látványosan megjeleníti ezeket a tendenciákat. Egyrészt arról van szó, hogy az állami tulajdonú vízlétesítmények, tehát a csatornák, a zsilipek, az árapasztók és a többi vagyonkezelői jogát átveszik helyben az önkormányzó módon működő, a gazdálkodók által létrehozott víztársulatoktól, és ezt odaadják a BM-hez tartozó vízügyi igazgatóságoknak. Na most, ebben az olvasatban ez úgy áll, hogy a BM továbbra is beszedi a hektáronkénti vízgazdálkodási hozzájárulást a gazdáktól, jellemzően többet, mint amennyit korábban a társulatok szedtek, csak éppen a gazdáknak a továbbiakban már semmi beleszólásuk nem lesz a vízgazdálkodásba, illetve a pénzfelhasználásba. Tehát ez a képlet úgy néz ki, hogy a feladatot az állam átveszi, de a finanszírozást nem, az továbbra is a gazdálkodók vállát fogja nyomni, csak éppen nem szólhatnak bele a részletekbe.

Az eredmény tehát egyrészt a víztársulatok kiüresedése és megszűnése lesz, másrészt az állam itt benyomul most egy olyan területre, amely nagyjából kétszáz éve nem állami hegemóniával működik. Egyetlenegy rövid szakaszról tudunk, ami kivétel volt, 1948-ban államosították a társulatokat, de a 60-as évek elején rögtön vissza is adták az önállóságukat, mert az állami irányítás és a tervgazdálkodás itt is csődöt mondott. Ráadásul azt látjuk, és ez különösen aggályos, hogy itt a BM fog erősödni a kormányváltáskor még az egységes környezetvédelmet, vízügyet átvevő VM-hez képest, hiszen a vízügyi igazgatóságok, mint mondtam, a BM-hez tartoznak.

Ha a BM előtérbe kerül, akkor rögtön felsejlik az a szándék, hogy a vízügyből hiányzó forrásokat majd közmunkával fogják pótolni. Vagyis egy olyan képet látunk itt magunk előtt, hogy közmunkára alapozott, katasztrófaelhárítási logikájú vízgazdálkodást fognak önök itt kialakítani, miközben az Orbán-kormány készülő vízstratégiájából fehéren-feketén kiderül, hogy a profi szakemberekre épülő, tervszerű árvízvédelemre és megelőzésre alapuló rendszer sokkal olcsóbb és hatékonyabb volna. A BM előtérbe tolása ráadásul azért sem érthető, mert a kormány az elmúlt három és fél évben igazából semmit nem tett az öntözés előmozdítására. Ez pedig teremthetett volna rendes munkát a kertészetekben. Ehelyett az történt, hogy a vidékfejlesztési tárcától átkerült a BM-hez a vízgazdálkodás, mert a termelés helyett olcsóbb közmunkásmunkahelyeket létrehozni a csatornatisztítás során.

(16.40)

Azt gondolom, tisztelt államtitkár úr, hogy ez nem a fenntarthatóság felé vezető út, semmifajta értelemben.

Ráadásul a mostani átalakításnál az sem látszik, és ezért tisztelettel kérdezem államtitkár urat, hogy erre mi a megoldásuk, hogy az állam vajon belerakja-e majd a szükséges forrásokat a vízgazdálkodásba vagy sem. Kétséges ugyanis a jelenlegi javaslat alapján, hogy meglesz-e a szükséges vízügyi szakértelem az állami fenntartáshoz. És fájdalmasan ironikusnak is tartom, és ezt már többször elmondtam, hogy Magyarország minden évben elkölt vagy 30-40 milliárd forintot arra, hogy megvédje az országot az árvíztől, és ezt követően úgy nagyjából másfél hónappal pedig rendre jelentkezik az aszályos időszak.

A képet tovább árnyalja, hogy a világon talán nincs még egy olyan ország, amely olyan mélységű és tradicionális tudással rendelkezne a vízgazdálkodásról, mint Magyarország. Ezt a tudást azonban valahogyan csak az árvízvédelemnél hasznosítjuk, a többletvizek tárolásánál, öntözésfejlesztésnél pedig semennyire sem kamatoztatjuk. Pedig erre is lenne pénz a költségvetésben. Szerintünk ez sokkal fontosabb, mint például a Kossuth tér átépítése vagy új stadionok felépítése.

Tehát összességben azt tudom mondani, hogy ez az egész törvényjavaslat egy fals célrendszeren alapul, jobban mondva, igazából nincs is célrendszere, mert a vízügy valódi célja a vízmegtartó, erőforrás-megőrző és biztonságot garantáló vízgazdálkodás kellene hogy legyen. Ehhez kellene rendelni az eszközöket, a helyi, járási és a regionális kezelési jogosítványokat, a tudást, az eszközöket. A víz kezelése és hasznosítása ráadásul sokkal inkább helyi ügy, mint hogy egy központból, Budapestről irányítani lehessen.

Szeretnék is egy jó példát mondani erre államtitkár úrnak, és nemcsak a történelemből, hanem a jelenből is. Vannak olyan helyi kezdeményezések, amelyek a helyes irányba viszik a vízgazdálkodást. Ilyenek például a somogyi patakgörbítők. A somogyi természetvédelmi szervezet ugyanis átvett olyan területeket, amelyekből sivatagot csinált a kádári központosított, nyílegyenes csatornákat vágó, nagyüzemi gazdálkodást méltató központ. Ők ebből a területből csináltak húsz év küzdelemmel egy vizes, élettel teli élőhelyet, amely halgazdálkodásra és tájgazdálkodásra is alkalmas. Azt látom, hogy pontosan ez az, ami megmentheti az országot a közelgő klímaváltozás, a kiszáradás és a természeti erőforrás pusztulása közepette. Ez a jövő útja, és egy felelősségteljes XXI. századi kormányzatnak ilyen irányba kellene továbbfejleszteni a törvényeket, nem pedig visszafele, teljesen rossz irányba.

Úgyhogy azt gondolom, hogy a Fidesznek összességében fel kellene hagynia azzal, hogy mindent központosít, államosít, felszámol minden autonómiát, önigazgatást és közösségi önszerveződést. Sokkal tágabb teret kellene engedni az öntevékenységnek. Azt gondolom, hogy ez gazdaságilag és társadalmilag is megtérülne, és ez lenne az az út, ami a fenntartható Magyarország céljait szolgálná.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
326 174 2013.11.19. 5:05  171-179

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mind az öt ajánlási pontot érinteni fogja a felszólalásom. Igazából nem vagyok meglepődve, hogy újra előttünk van ez a törvényjavaslat, miután a zárószavazást többször elhalasztották, és egy bizottsági módosító miatt kellett részletes vitára bocsátani a javaslatot. Számomra itt a legnagyobb probléma az, hogy ennek a javaslatnak az útjai teljes mértékben kifürkészhetetlenek, csakúgy, mint az Erzsébet-program körüli cégcsoport ingatlanügyei.

A törvényjavaslat általános vitájában egy ilyen hétfő esti szeánszon hiába tettem fel számos tisztázó kérdést a javaslat előterjesztőjének, választ egyik kérdésemre se kaptam. Közölték velem, hogy ne kampányoljak itt az ülésteremben, és ezt követően viszont nem kaptam választ semmire, ami kérdést feltettem.

Rétvári Bence államtitkár úr hangsúlyozta, hogy nem kell ellenséget vagy bármiféle visszaélést keresni ott, ahol nincs, hiszen csupa olyan cégről van szó, amely százszázalékos állami tulajdonban vagy vagyonkezelői tulajdonban van. Tehát úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogy önök szerint minden rendben van, hiszen az Erzsébet-cégek állami bevételből, állami tulajdonú üdülőben szociálisan rászorult embereket támogatnak. Én irigylem az államtitkár úr optimizmusát. Én nem gondolom azt, hogy százszázalékos állami tulajdon és működtetés, valamint a szociális célok önmagukban bármifajta garanciát jelentenének az átláthatóságra és a közpénzek felhasználásának a tisztaságára, nyomonkövethetőségére, ez sajnos nem jelenti azt, hogy egyetlen fillér sem kerül ki a közszférán kívülre, egyetlen fillér sem kerül ki a különböző állami tulajdonú cégek közé.

Ahhoz, hogy erről megbizonyosodhassunk, mindenekelőtt átláthatóságra lenne szükség, arra, hogy lássuk, hogy pontosan mire és hogyan használják fel ezek a cégek az Erzsébet-utalványok forgalmazásából származó milliárdos nagyságrendű bevételeket. Azt látjuk, hogy az atlatszo.hu által indított adatigénylési per pontosan arra mutatott rá, hogy erre nincs sok esély, hiszen az utalványforgalmazó nem hajlandó kiadni ezeket az adatokat, és az is számomra több mint gyanús, hogy a bírósági fellebbezés kellős közepén sikerült a parlamentnek úgy módosítania az Erzsébet-törvényt a kétharmaddal, hogy ne legyen egyértelmű, hogy az Erzsébet Utalványforgalmazó Kft. tevékenysége közfeladatnak minősül-e vagy sem.

Ez a mostani törvényjavaslat és a hozzá beadott módosító is erősíti a félelmünket, hogy itt az ingatlanok átjátszása az Erzsébet Vagyonkezelőhöz nem másnak ágyaz meg, mint a társadalmi kontroll gyengítésének. Erre mondhat az államtitkár úr bármit, amíg nem válaszolnak világosan a kérdésekre, addig minimum gyanúsak lesznek az ilyen lépések, és azért vagyok kénytelen felszólalni újra és újra, hogy akkor most megtudjam, hogy pontosan hányadán állunk ezzel a kérdéssel.

A most szóban forgó módosító javaslat további fonyódi, siófoki, balatonvilágosi, balatonberényi, nyíregyházi, balatonőszödi és balatonszemesi ingatlanokat helyez az Erzsébet Vagyonkezelő vagyonkezelésébe, minden különösebb indokolás nélkül. Nem tudni, hogy mi történhetett az elmúlt pár hétben, ami miatt most további balatoni, sőt nyíregyházi ingatlanok vagyonkezelői jogai cserélnek ingyenesen gazdát. Az eredeti javaslat indokolásában még az állt, hogy a zánkai üdülőközpont vagyonkezelői jogai átadásának célja az Erzsébet-program balatoni bázisának a megteremtése és a hosszú távú hasznosítást megalapozó jogi keret biztosítása. Akkor feltételezem, hogy a nyíregyházi ingatlanokkal a nyíregyházi bázis megteremtése lenne a cél.

Ami pedig a hosszú távú hasznosítást illeti, figyelmesen követtem, amit Rétvári Bence államtitkár úr az általános vitában is elmondott, az az volt, hogy az ingatlanokat szeretnék jobb állapotba hozni, felújítani. Jelzem, hogy ehhez nem kellene vagyonkezelésbe adni az ingatlanokat. Tehát ha ez a cél, akkor ezt máshogy is meg lehet csinálni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a februárban kötött 15 évre szóló bérleti szerződés is elég volt ahhoz, hogy az Erzsébet Vagyonkezelő tavasszal felújíttassa a négy zánkai létesítményt, megjegyzem, Mészáros Lőrinc cégével mintegy 1 milliárd forintért. Tehát semmilyen jogi akadálya nincs annak, hogy ezeket az ingatlanokat bérleményként hozzák jobb állapotba. A vagyonkezelés ráadásul teljes körű tulajdonosi jogokat jelent, és nincs rá magyarázat, hogy erre miért van szükség. Ha van rá magyarázat, akkor ezt nagyon megköszönöm, hogyha meghallhatom.

A zavart csak fokozza, hogy mindeközben az Erzsébet-program részére az MNV által átadott ingatlanok zömének vagyonkezelője az Erzsébet Szállodák, Táborok és Vendégházak Nonprofit Kft., korábbi nevén ez a Humán-Jövő 2000 Kft., amely tulajdonosa a KIM. Ettől teljesen független a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány égisze alatt burjánzó cégbirodalom, benne az idén januárban gründolt Erzsébet Vagyonkezelővel. Tehát érthetetlen számomra, hogy ha az Erzsébet-ingatlanok vagyonkezelője az Erzsébet Szállodák Kft., akkor miért van szükség egy újabb vagyonkezelő kft.-re, és a programba került ingatlanvagyont miért más és más társaság kezeli, amely ráadásul más és más minisztérium alá tartozik.

Tehát továbbra is kérdezem a tisztelt államtitkár urat, hogy miért kell az ingatlanokat az Erzsébet Vagyonkezelőhöz áttenni, mi az oka annak, hogy gomba módra szaporodnak az Erzsébet-program körüli társaságok, miért jött létre az Erzsébet Vagyonkezelő, ha az ingatlanvagyon kezelésére már létezik egy másik társaság, az Erzsébet Szállodák Kft., és mi a valódi indoka annak, hogy a zánkai és most további ingatlanok a vagyonkezelőhöz kerülnek.

Megtisztelő válaszát előre is köszönöm. (Dr. Józsa István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
327 124 2013.11.20. 0:53  99-145

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Képviselőtársam! Szeretném megerősíteni azt, hogy ami itt az ellenzék oldaláról felmerült problémaként, egy létező és valós jelenség ebben az országban. Értékelem azt, hogy önök megpróbálnak most valamit visszalépni abból a hatalmas kárból, amit okoztak a megváltozott munkaképességű embereknek ebben az országban az elmúlt években, de ez édeskevés. Ne felejtsék el, hogy amikor a rokkantnyugdíj rendszerét önök felszámolták, és ahogyan önök felszámolták, azzal önök emberek tömegeit taszították teljes mértékben az út szélére.

Ezzel a törvényjavaslattal nem fognak tudni ezen változtatni, bár láthatóan én is örülni tudok neki, hogy egyáltalán vitát lehet erről nyitni itt az ülésteremben. Viszont kérem, és úgy mondom, mint a rehabilitációs albizottság elnöke, hogy tekintse azokat nagyon releváns problémáknak, amiket mi itt folyamatosan felhozunk, elmondunk a megváltozott munkaképességű emberek védelmében.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
327 140 2013.11.20. 8:13  99-145

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igazából, amikor erről a törvényről beszélünk, akkor muszáj megemlékeznünk arról, hogyan jutottunk el odáig, hogy ezekről az intézkedésekről kell most beszélnünk. A Fidesz már három és fél éve van hatalmon, és az egyik első intézkedése volt, amellyel gyakorlatilag a rokkant és a megváltozott munkaképességű embereknek hatalmas károkat okozott. Lassan két éve van annak, hogy hatályba lépett a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvény.

(15.40)

Ez volt az a törvény, amelyik tulajdonképpen egy tollvonással felszámolta a rokkantnyugdíjrendszert, helyébe pedig egy szociális ellátási formát állított, a rokkantsági és a rehabilitációs ellátást.

Az, hogy Európában az egy minimumelvárás, hogy legyen rokkantnyugdíjrendszer, egy dolog. Az, hogy Magyarország ezzel szakított, ez viszont felháborító, és az is felháborító, ahogy ez itt Magyarországon megtörtént. Nem lehet elégszer felidézni azt, ahogy a kormány megtette ezt, ahogyan véghezvitte ezt a lépést. Ugye, mivel nyilvánvalóan alkotmányellenes volt ez, hogy a rokkantnyugdíjat mint szerzett jogot megvonják, a kétharmados többség ezt egész egyszerűen beleírta az alkotmányba, hogy a korhatár előtti ellátások csökkenthetők, szociális ellátássá alakíthatók, illetve munkaképesség esetén megvonhatók. Tehát az történt, hogy önök úgy tették alkotmányossá ezt az alkotmányellenes intézkedést, hogy egész egyszerűen beleírták az alkotmányba, és sajnos nem először és nem is utoljára alkalmazták ezt a módszert.

Ha rátérünk a megváltozott munkaképességűek ellátásáról szóló törvényre, nagyon jól mutatja ennek a törvénynek a minőségét, hogy a hatálybalépése óta számtalanszor módosították, és nem is akárhogy. Amióta én itt vagyok és figyelem ezeket az eseményeket, azt látom, hogy mindig jött valamilyen salátatörvény, és csak-csak fel lehetett fedezni rendre olyan dolgokat eldugva, amelyek a rokkant embereket jellemzően hátrányosan érintik. Tele van ilyen módosítással; meghozták ezt a törvényt, és utána salátatörvényekkel folyamatosan módosították. A Lehet Más a Politika nem volt rest, és folyamatosan beadta azokat a módosító javaslatokat, amelyekkel megpróbálta ezeket a káros hatásokat megszüntetni, sőt még egy törvényjavaslatot is benyújtottam, amelyet a szociális bizottság kormánypárti többsége a megszokott módon leszavazott, méghozzá tartózkodással; tehát kényelmesen letartózkodták az én jobbító javaslataimat.

Az EMMI-től mindig az a válasz érkezett, hogy önök nyomon követik a törvény megvalósítását a gyakorlatban, és ha azt látják, hogy szükséges a módosítás, akkor neki fognak állni és módosítani fognak rajta.

Nos, emlékezzünk arra vissza, hogy az első egyik ilyen lényegesebb módosítás pontosan akkor történt meg, amikor az ombudsman beadványára az Alkotmánybíróság megállapította, hogy alkotmányellenes az a szabály, amely bármely, akár minimális jövedelemmel járó keresőtevékenység végzése esetén kizárja a rehabilitációs ellátás folyósítását. Gyakorlatilag az történt, hogy az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a szabályozás nem segíti elő, sőt akadályozza a rászorulók munkába állását. Ennek a hatására módosította a kormány a rehabilitációs ellátásra vonatkozó szabályokat, de ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy évig alkotmányellenesen vonták meg az amúgy is egyébként szégyenletesen alacsony ellátást azoktól, akik csak pár óra munkát vállaltak rokkant emberként. És utólag ezek az emberek persze nem kaptak semmifajta kárpótlást, nem kapták meg azt a támogatást, amelyet alkotmányellenesen megvontak tőlük. Tehát a visszamenőlegességet, amelyet anno a rokkantnyugdíjrendszer felszámolásánál alkalmaztak, ezt most már nem alkalmazták ugyanolyan előszeretettel.

Idén februárban volt az, hogy egy komplex törvényjavaslatot nyújtottam be a megváltozott munkaképességűek ellátásáról szóló törvény legkirívóbb méltánytalanságainak a megváltoztatására, de itt is kényelmes tartózkodás volt a válasz. S ez, amiről most beszélünk, ez a törvényjavaslat egyébként több ponton emlékeztet azokra a tendenciákra, amelyeket én javasoltam volna bevezetni, de én azért sokkal erőteljesebb intézkedéseket vártam el a kormánytól, sokkal erőteljesebb, az érintettek életét számottevően javító javaslatokat fogalmaztam meg. De hozzáteszem, még mindig csak a legkirívóbb méltánytalanságokra szorítkoztam, pontosan azért, mert reménykedtem abban, hogy meghallják azt a segélykiáltást, ami hozzám nap mint nap beérkezik, a postafiókomba, a leveleken keresztül, a telefonokon, az érintett szervezeteken keresztül, és amelyek önöket is ugyanúgy elérik, csak éppen úgy látom, nem hallják meg ezeket a segélykiáltásokat.

Az én javaslatom ebben az ötpontos törvényjavaslatban az volt, hogy egyrészt legyen magasabb a kereseti korlát, és hogy más kereseti szabályok vonatkozzanak a magasabban kvalifikáltakra, s hogy a rokkantsági ellátás miatt ne szűnjön meg, csak szüneteljen az ellátás. Azt látom, hogy ebben a törvényjavaslatban, amelyet önök most előterjesztettek, ebből semmi nem valósul meg. Én javasoltam az előzetes biztosítási idő szabályainak életszerűbbé tételét - ehhez most már önök is hozzányúltak. Az én célom az volt, hogy ne zárjon ki annyi embert az ellátásból. Ez a törvény némiképpen, mondom, hozzányúl ehhez, de túl szigorúnak tartom még mindig azt, amit önök itt előterjesztettek.

Végül arra is benyújtottam egy módosítót, hogy azok is vehessenek részt a támogatott foglalkoztatásban, akik még nem szerezték meg a komplex minősítést. S pontosan azért tettem ezt, mert folyamatosan érzékeltem azt, hogy a komplex felülvizsgálatok borzasztóan lassan zajlanak ahhoz a menetrendhez képest, amelyet önök a saját maguk számára kijelöltek. Nagyon sokszor felszólaltam a parlamentben, államtitkár úrral nagyon sokszor beszélgettem erről, hogy lassítsanak már le egy kicsit, hogy tudja a rendszer legalább azt a tempót garantálni, amit önök elvárnak tőle, és ne az emberek, ne a rokkant, a megváltozott munkaképességű emberek jöjjenek ki duplán rosszul ebből a hibából, ami alapvetően a kormány felelőssége. Azt látom, hogy ez a javaslat, amelyet most tárgyalunk, nem javít érdemben ezen a helyzeten, ugyanis önök most csak azt mondják ki, hogy aki fogyatékossági támogatásban részesül, az komplex minősítés nélkül is dolgozhasson támogatással. De akkor most kérdezem én, hogy a többiekkel mi lesz; mi lesz azokkal az emberekkel, akik december 31-éig nem szerzik meg a minősítést; mi lesz azokkal az emberekkel, akik betegség vagy baleset következtében váltak megváltozott munkaképességűvé?

Továbbra is hiányzik ebből a javaslatból, és fájóan hiányzik, mert azt hiszem, ez lenne a minimum, hogy tényleg tudjunk arról beszélgetni, hogy itt valamifajta változás áll be, ez az, hogy a rokkantnyugdíjban töltött évek is számítsanak be a nyugdíj-jogosultsági időbe. Látniuk kell, és nagyon szeretném, ha ezt végre megértenék, nem a rokkant emberek hibája volt az, hogy nem fizették a járulékot - a rendszer volt ilyen. Egy rendszernek a hibáját számon kérni sok évvel később azokon az embereken, akik ilyen nehéz helyzetben vannak, én azt gondolom, az nem méltányos dolog. Úgy gondolom, a kormánynak kötelessége lenne, hogy ezen változtasson.

S kérdezem, továbbra is ez a legfájóbb kérdés - és nem csökkent azoknak a leveleknek a száma, nem csökkent azoknak a segélykiáltásoknak a száma, amelyeket az elmúlt években kaptam -: mi lesz azokkal az emberekkel, akik kiestek az ellátásból? Valamilyenfajta gondoskodást kellene hogy kapjanak, mert önök voltak azok, akik felszámolták a rokkantnyugdíjrendszert, önök voltak azok, akik ezt az egész új rendszert kitalálták, önök kényszerítették ezeket az embereket ebbe a helyzetbe - azt gondolom, az önök feladata kell hogy legyen, hogy valamilyen módon kivezessék őket a kátyúból.

Szeretném önöket emlékeztetni arra, ebben az országban - ma jöttek ki a legfrissebb KSH-adatok - 21 ezer fővel kevesebben dolgoznak nemzetgazdasági szinten, mint amikor önök kormányra kerültek. Ez tehát egy olyan ország jelenleg, ahol még az ép embereknek is nagyon nehéz munkát találni, nagyon-nagyon rosszak a statisztikák, bármit mondjanak is a kormánypropagandában. Nos, kérdezem: önök hova akarják visszaküldeni ezeket az embereket dolgozni? Még az ép embereknek is nehéz munkát találni! A minimum az lenne, hogy gondoskodunk a legelesettebb embertársainkról. Úgy gondolom, a Fidesz kormányzásának az egyik legnagyobb hibája az, hogy ezt elmulasztotta; és hogy ilyen hangzatos szólamokkal próbálják itt a parlamentben ezt retorikailag korrigálni, ez inkább csak ront a helyzeten, mert nagyon álságos és nagyon méltatlan.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
328 2 2013.11.25. 4:04  1-4

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy tűnik, hogy Magyarországon ma megfordult a mondás, és pandúrból lett a legjobb rabló. A NAV korrupciós botrányáról van szó, kedves képviselőtársaim, ami az alapoknál ingatta meg az állam és az állampolgárok közötti amúgy is törékeny bizalmat. Az illetékesek hetek óta lapítanak, és önök között, kedves képviselőtársaim, komplett frakciók mondanak nemet arra, hogy végre elkezdődhessen az érdemi vizsgálat.

Pedig ma egy újabb szereplő lépett a történetbe, újabb volt adóellenőr állítja, hogy az adóhatóságnál konkrét vizsgálatokat állítottak le, amelyek kifejezetten a kiemelt adózók áfacsalásaival voltak kapcsolatosak. Sőt, az elmúlt években felszámolták azt az elitcsapatot is, amely kifejezetten az áfacsaló hálózatok leleplezésére szolgált. Ez a botrány nem ül el, kedves képviselőtársaim, ne gondolják, hogy ezt ki lehet bekkelni. A Lehet Más a Politika a tettek mezejére lépett, és mindent elkövettünk azért, hogy érdemi vizsgálat legyen. Ehhez képest immár harmadik hete állunk itt érdemi vizsgálat és érdemi magyarázat nélkül, pedig a tét korántsem kicsi. Pénteken azokkal és azokért tüntettünk, akik szerint ez elfogadhatatlan. Mert ki kell állni, ki kell állnia mindenkinek, akinek fontos a tiszta Magyarország. A tiszta Magyarországért harcolni, küzdeni kell - a Lehet Más a Politika ezt teszi. Csatlakozzanak!

Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Itt átvert és meglopott magyar emberek tömegéről van szó. Itt konkrétan valakik évek óta minden egyes magyar állampolgár zsebébe benyúlnak, és kivesznek onnan százezer forintot. Mindenki, aki megnehezíti ennek az ügynek a kivizsgálását, ehhez asszisztál. Ezermilliárd forintról van szó, tisztelt képviselőtársaim! Ez az összeg a rendszerváltás óta eltelt dicstelen évtizedekre visszatekintve bármelyik brutális megszorítással összemérhető. Fel kell tennünk azt a kérdést, hogy itt ma Magyarországon ki az, aki egy ilyen rablóhadjáratot levezényelhet. Ki a felelős és kik a bűnsegédek? És itt, ebben a Házban mégis kit képviselnek azok, akik nem tesznek meg mindent annak érdekében, hogy ez a botrány minél előbb kivizsgálásra kerüljön?

Akik önöket megválasztották, tisztelt képviselőtársaim, a pénzük felét hagyják ott az adóhatóságnál, mielőtt egyáltalán látnák azt. Ha bemennek a boltba, akkor egyharmadát hagyják ott. És miközben kiderül, hogy eközben ezermilliárd forintok tűnnek el az államkasszából, önök közül, tisztelt képviselőtársaim, sokan lapítanak, összevissza beszélnek ahelyett, hogy mindent megtennének azért, hogy az igazságot felderíthessük.

A botrányt kirobbantó volt adóellenőr, Horváth András a pénteki tüntetésen úgy fogalmazott, hogy az LMP az ő ügynöke. Azt kérdezem önöktől, tisztelt képviselők, akik lapítanak, akik relativizálják a felelősséget, és sóvárogva várják azt, hogy ez az ügy végre-valahára elüljön: önök kiknek az ügynökei? A kétharmad hallgatása beszédes. Az is beszédes, hogy a szocialisták reflexből csak fasisztázni tudnak, mint évek óta bármikor, meg összevissza beszélni, hogy már senki sem tudja, hogy ki és mit támogat. Pontosan olyan beszédes ez az egész, mint Varga Mihály zavartsága, amikor a NAV-ról kérdezik. Pedig most itt van a lelepleződés ideje! Túl vagyunk azon a ponton, ahonnan nincs és nem is lehet visszaút, ahol minden egyes újabb tétova kísérlet az ügy eltussolására csak egyre mélyebbre löki a hazudozókat, és hozzáteszem: magát a parlamentet is, ahol jelenleg olyan képviselők tömege működik, akik mindenfajta kifogásokkal akadályozzák a tisztánlátást.

(13.10)

Mégis hogyan gondolják azt önök, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezt az emberek beveszik? A NAV-botrányt fel kell deríteni. Aki ezt akadályozza, az a tolvajoknak dolgozik.

A Lehet Más a Politika tiszta Magyarországot akar. Tiszta Magyarországot akarunk, ahol az állam nem a magyar munkavállaló és a magyar vállalkozó ellen van. Tiszta Magyarországot akarunk, ahol a választott képviselők az embereket képviselik és nem az őket meglopó oligarchákat. Tiszta Magyarországot akarunk, ahol nem azoknak kell félni az adóhivataltól, akik becsületesen dolgoznak és becsületesen adóznak, hanem az adócsalóknak.

És igazából az a legfurcsább az egészben, hogy semmi olyat nem akarunk, ami nem teljesen magától értetődő egy tisztességesen működő országban. Tisztességes emberekként ezért vagyunk és ezért leszünk eltökéltek a végsőkig.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
328 112 2013.11.25. 2:04  111-118

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt héten a Jabil ügyében szólaltam föl, egészen konkrétan közel 700 fő elbocsátása miatt beszélgettem pont államtitkár úrral itt az azonnali kérdések órájában. Tegnapi információim szerint most már 1200 fő leépítése miatt kell beszélgetnem önnel. Ugyanis arról informáltak engem tegnap a Jabilnél dolgozók, hogy most már 1200-ra nőtt azoknak a dolgozóknak a száma, akiknek a tömeges leépítésére sor kerül a Jabilnél.

Emlékeztetni szeretném államtitkár urat, hogy nem egyedi esetről van szó, a Tesco is hasonló mértékű leépítést tervez az év végéig. És ha feltesszük a kérdést, hogy mi a közös ebben a két vállalatban, akkor azt kell mondjam: az, hogy mind a két cég a kormány stratégiai partnere. A kormány is megerősítette, hogy a stratégiai megállapodásoknak keresztelt PR-fogások az égvilágon semmire nem kötelezik a vállalatokat, nem jók sem a munkahely megőrzésére, és láthatóan a tömeges leépítéseknek sincsen semmi akadálya. Normális esetben természetesen nem ilyen egyedi megállapodásokkal kellene elérni azt, hogy a munkahelyek biztonságban legyenek, hogy munkahelyteremtés valósuljon meg, vagy éppen a beruházások és a fejlesztések elinduljanak ebben az országban, de mostanra már az is kiderült, hogy az ilyen megállapodások sokkal inkább arról tanúskodnak, hogy a kormány nem képes kiszámíthatóságot és bizalmat teremteni a vállalatok számára, és azt ilyen PR-fogásokkal próbálja meg pótolni.

(15.50)

A Jabil és a Tesco esete jól mutatja, hogy a kormány egy béna kacsa, amikor munkahelyek megvédéséről van szó, amikor nem sikerkommunikációt kell folytatni, hanem kőkemény harcot kell vívni azért, hogy több száz kiszolgáltatott ember munkája megmaradjon, a családja megélhetése megmaradjon.

Úgyhogy, tisztelt államtitkár úr, én most arról kérdezem önt, hogy ezen tragikus események után mit fog lépni a kormány, mit fog tenni annak érdekében, hogy a stratégiai megállapodásokat tartalommal töltse meg. Mit tesznek önök azért, hogy ne kerüljön sor többé ilyen mértékű elbocsátásra? Kérem, államtitkár úr, mondja el nekem végre, hogy mikor fejezik be a pótcselekvést, és mikor váltják tettekre a munkahelyteremtésre vonatkozó választási ígéretet. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
328 116 2013.11.25. 1:02  111-118

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Tisztelt Államtitkár Úr! Én most itt nem gazdaságpolitikai órát szeretnék, hanem én azért a több száz emberért álltam ki, akit ez az elbocsátás itt és most, karácsony előtt érint. Ráadásul az intézményi statisztikák szerint 21 ezer emberrel kevesebb dolgozik ebben az országban, mint a kormányváltás idején. Az, hogy a kormány a két rendelkezésre álló statisztikából mindig csak az egyiket hallja meg, az szintén nem rólunk szól, hanem sokkal inkább önökről szól.

Én viszont akkor zárszóként hadd kérjem öntől azt, hogy legalább azt figyelje meg a kormány, hogy milyen módon zajlanak az elbocsátások a Jabilnál. Azt kérem öntől - amivel engem is megkerestek a dolgozók, és amiről a hírek is szólnak -, hogy nézzenek oda pontosan, ezek hogy mennek, hogy harmincasával rúgják ki az embereket, hogy mondvacsinált okokra hivatkozva zajlanak az elbocsátások, hogy nincsenek tekintettel az emberek élethelyzetére. Többgyermekes, egyedülálló asszonyokról van szó, háromgyermekes családapákról, és nyugdíj előtt álló emberek kerülnek az utcára.

Azt kérem és azt várom önöktől, államtitkár úr, hogy figyeljék meg azt, és lépjenek oda, hogy a stratégiai partnerük milyen módon rúgja ki ezeket az embereket az állásukból. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
329 2 2013.11.26. 5:05  1-4

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy közeledünk a 2014-es választásokhoz, úgy hatalmasodik el a kormányon a kapkodás és a pánik. Láthatóan az oligarchák nyugtalanok, ezért a miniszterelnök is nyugtalan, mert a kétharmados többségnek hamarosan vége van, és a jövőben majd nem lehet társadalmi kontroll nélkül dönteni a legfontosabb ügyekben, ahogy azt 2010 óta már megszokhattuk.

Pedig egy nagy falat még hátravan, még el kell önöknek intézni egy legalább 3-4 ezer milliárd forintos beruházást, és ez egy olyan összeg, amely mellett az összes nagypárti mutyi a Gripenektől a 4-es metróig szinte csak kisvárosi panama.

A Paksi Atomerőmű bővítéséről van szó, amelyet az MVM máris az évszázad beruházásának tart. Ebben igaza is van, bár nyilvánvalóan más értelemben, mint ahogy most azt önök gondolják. Itt ugyanis egy finanszírozhatatlan, szükségtelen és fenntarthatatlan reaktorépítési tervről van szó, amely a következő száz év összes beruházási forrását felszívná ebben az országban. Éppen ezért, bár a Lehet Más a Politikának nagyon határozott véleménye van az atomenergia kérdésében, szeretném hangsúlyozni, hogy itt most nemcsak erről van szó, hanem még többről van szó. Ez a hazánk és a következő száz évünk eladásáról szól.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Önök ebben az országban négy évre kaptak kormányzati felhatalmazást, nem százra, akármennyire is az ellenkezőjét hiszik. Önöknek sem elvi, sem gyakorlati értelemben nincs felhatalmazásuk a paksi beruházásra. Elvi értelemben azért nincs, mert sem a választási, sem a kormányprogramjukban egyetlenegy szót sem ejtettek az atomerőmű bővítéséről, innentől kezdve a választóktól önök nem kértek felhatalmazást erre a projektre.

Azt tudjuk, hogy nemzetstratégiai kérdésekben a Fidesznek persze bármikor rendelkezésére áll az a fordulat, hogy bár teljes pálfordulást produkál, ha pillanatnyi érdek, vagy mondjuk, Simicska Lajos első füttyentése úgy kívánja, de azért ez nyilvánvalóan több már a soknál.

Mindenesetre azt leszögezhetjük, hogy itt elvi kérdésekről már nincs értelme, nem lehet vitatkozni önökkel, de akkor nézzük meg, hogy mit mond a gyakorlat, van-e a kormánynak joga belevágni a bővítésbe.

Létezik még a hatályos atomtörvény, amely szerint az előkészítő tevékenység és a bővítés egyértelműen két külön tevékenység, amelyről a parlamentnek külön kell dönteni. Ez akkor is igaz, ha az MSZP-vel összekacsintva önök évek óta együttműködnek és az ellenkezőjét bizonygatják. De még az MVM szerint is csak az előkészítő tevékenységről volt parlamenti döntés, és csak ez szerepel a kormányhatározatként elfogadott energiastratégiájukban. Ráadásul ez az energiastratégia környezetvédelmi és társadalmi megalapozásról rendelkezik, és az Országgyűlés teljes körű, részletes és jóval előre történő tájékoztatását írja elő.

Ehhez képest friss élményem az, hogy még a fenntartható fejlődés szakbizottságának sem sikerült napirendre venni ezt az ügyet, a kétharmad azt is megakadályozta, pedig Orbán Viktor miniszterelnök úr most már a fél világot körbeturnézta az atomterveivel. Legutóbb éppen Japánról szóltak a tudósítások, ahol a miniszterelnök úr arról értekezett, hogy Magyarországra japán technológiai segítséget akarna hozni az atomerőmű bővítéséhez, ami teljes egészében nonszensz, hiszen Japán épp most küszködik egy hatalmas nukleáris katasztrófával, és Japán az, amely nemzetközi segítséget kér azért, hogy ezt a katasztrófát, ami az egész bolygót fenyegeti, meg tudja oldani. Komolyan gondolják azt önök, hogy Japánból kell ide most technológiai segítséget hozni?

Ráadásul itt minden titokban zajlik, önök folyamatosan szabotálják a válaszadást arról, hogy eddig milyen titkos döntéseket hoztak meg. Láthatóan arra készülnek, hogy ezermilliárdokat lapátoljanak ki az országból, száz évre kötelezzék el az országot egy amúgy is teljesen rossz fejlődési irány mellett, és még ahhoz sem veszik a bátorságot, hogy mindezt nyilvánosan felvállalják.

Nézzük meg, mik azok a kérdések, amiket most már jó ideje mondunk, és amelyre sem Orbán Viktortól, sem mástól nem kapunk válaszokat.

Van-e olyan prognózis, államtitkár úr, a válság óta, amely szerint Magyarországnak szüksége van Paks II. áramtermelésére, és azt éppenséggel nem lehet más forrásból finanszírozni? Mennyi pénzébe fog ez kerülni a magyar embereknek? Figyelembe veszik-e azt, hogy a fukusimai katasztrófa óta az atomenergia sokkal drágább lett? Milyen áramárak mellett és mennyi idő alatt tudna ez az erőmű egyáltalán megtérülni? Él-e még bárki, aki most itt ül ebben a teremben, vagy netán azok gyerekei és unokái akkor, amikor megtérül ez a beruházás? És az egyik fő kérdés az, hogy ki és milyen konstrukcióban finanszírozná meg ezt a minimum 3-4 ezer milliárd forintos beruházást. Kinek a hűbéresei leszünk egy fölösleges erőmű kedvéért, államtitkár úr?

Önök az üzleti titokra hivatkoznak folyamatosan, én azonban nem ismerek olyan törvényi előírást, amelyre hivatkozva a Fidesz üzleti érdekében meg lehet tagadni az Országgyűlés előtti számadást. Ráadásul hozzá kell tennem azt, hogy zajlik folyamatosan egy agymosó propaganda ebben az országban, hiszen a magyar emberek Fukusima óta még kevésbé lelkesednek az atomenergiáért, mint előtte.

Önök rezsicsökkentésről papolnak, és eközben eladják az országot az orosz energiaiparnak és Oroszország érdekeinek. Nyilvánvaló, hogy az oroszok már a spájzban vannak, a Roszatom már jóval ezelőtt irodát nyitott Budapesten, és egyedül az oroszok adtak be információim szerint olyan pályázatot, ami a finanszírozásra és az építésre is vonatkozik. Hány évre akarják (Az elnök csenget.) önök eladósítani Magyarországot (Az elnök csenget.) az oroszoknak, államtitkár úr?

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
329 56 2013.11.26. 3:50  43-57

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is úgy gondolom, hogy ez egy olyan kérdés, amely pártok felett áll. Nagyon sok embertársunkról van szó, akik nagyon méltatlan helyzetbe kerültek az elmúlt években. Én annak örülök, hogy egy kicsit ebből most visszavenne a kormány, viszont egy kicsit fájlalom azt, sőt nagyon fájlalom azt, hogy nem adna többet ezeknek az embereknek.

A módosító indítványok mellett szeretnék érvelni, amiket benyújtottam. Teszem ezt azzal a szándékkal, hogy bár bizottsági szinten nem kaptak támogatást kormányoldalról, én még itt egy utolsó kísérletként szeretném meggyőzni önöket arról, hogy ha ezeket a módosítókat támogatják, akkor önök egy jó ügy mellett állnak ki. Konkrétan arról van szó, és az egyik módosítóm kifejezetten arról szól, hogy azok a felülvizsgálatok, amelyek folyamatosan zajlanak, és amelyek ütemezése túl szorosnak bizonyult, és egész egyszerűen szakhatósági szinten nem bírják ezt a fajta tempót, ez hoz embereket olyan hátrányos helyzetbe, amelyből ők jönnek ki a legrosszabbul. Tehát önhibájukon kívül kerülnek olyan helyzetbe, amely a mindennapi életüket súlyosan megnehezíti, sőt ellehetetleníti.

Ez a módosító indítványom pontosan azt a célt szolgálja, hogy a kormány ne bánjon méltatlanul azokkal az emberekkel, akik önhibájukon kívül az elhúzódó felülvizsgálatok miatt nem tudják megszerezni határidőre a hatósági bizonyítványt, és ehhez adok be egy könnyítést. Azt gondolom, hogy ha önök ezt támogatják, akkor igazából a saját korábbi döntésük felülvizsgálatát végzik el, tehát még az a probléma sem merülhet fel, hogy egy ellenzéki módosítót kell támogatni.

A másik pedig, amit benyújtottam, arra vonatkozik, hogy van ez a bizonyos 1095 napos biztosítási jogviszony, amelyet még mindig túl szigorúnak érzünk, sőt a mostani könnyítést sem gondoljuk elég méltányosnak. Ugyanis a szabályok szerint a korábbi rokkantnyugdíj ideje beleszámít a biztosítotti időbe - de mi történik az új megállapítású megváltozott munkaképességű emberekkel? Ők nagyon sok esetben nem tudnak felmutatni három év biztosítotti jogviszonyt az elmúlt öt évben.

(11.20)

Hozzám is érkeznek levelek, tudom az ellenzéki pártoktól, hogy ők is rengeteg levelet kaptak, én feltételezem, hogy önök is megkapták ezeket a leveleket. Ezek mind arról számolnak be, hogy ez egy teljesíthetetlen akadály ezeknek az embereknek a számára. Arra kérem önöket, hogy csökkentsék a felére az elvárásokat. Engedjenek egy kicsit a józan ész szavának, vegyenek egy kicsit vissza ebből a szabályozásból.

A harmadik módosítóm szintén nem egy hatalmas innováció, nem is ez a cél, ugyanis itt most a legméltánytalanabb helyzeteket próbáljuk meg megszüntetni. Itt van egy olyan helyzet, ami szintén problémás, hiszen arról van szó, hogy van a keresetkorlátozásra egy szabály, ami három egymást követő hónap jövedelméhez köti az ellátás fenntartását. Ebben az országban jelenleg a próbaidő akár hat hónapot is tarthat. Azt gondolom, hogy mindenkinek az lenne az érdeke, hogyha ez a szabály is igazodna ahhoz, ami például a hat hónapos próbaidőt kimondja, és én arra kérem önöket, hogy ne egymást követő három hónapra, hanem legalább hat hónapra javasolják emelni ezt az időszakot, ami alapján az ellátás megszüntetésére vonatkozó szabály életbe lép.

Ezek könnyítések ahhoz képest, amit önök könnyítésként gondolnak. Hangsúlyozom: a Lehet Más a Politika szerint ez messze nem elég ahhoz, hogy a megváltozott munkaképességű emberek helyzete alapvetően megváltozzon.

Azt gondolom az elmúlt három és fél év tapasztalatai alapján, hogy önöket erről meggyőzni nem lehet, viszont azt gondolom, arra még talán van lehetőség, hogy egy kicsit újragondolják a helyzetet, és belássák azt, hogy mind az életszerűség, mind a humánum azt követeli önöktől, hogy engedjenek ebbe az irányba, és egy kicsit többet adjanak, mint amit önök most előirányoztak.