Készült: 2020.02.21.05:28:07 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 147 2012.02.20. 2:00  146-149

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Hónapok óta folyik az agrár Start-közmunkaprogram előkészítése, miközben a mezőgazdasági munkák jelentős részét már februárban el kell kezdeni legalább előkészíteni, amennyiben eredményeket is szeretnénk az idén. Az ősz óta folyó tervezés feltételrendszere viszont állandóan változik, beleértve az egy főre eső dologi költségeket, és nem világosak a kisebb települések közötti együttműködés feltételei sem.

Az értékteremtő mezőgazdasági tevékenységeket néhány növényre és állatra korlátozták, kizárva például az erdészeti tevékenységet, teljességgel figyelmen kívül hagyva a helyi adottságokat, elképzeléseket és a kezdeményezőképességet. Azt sem lehet tudni, hogy a megtermelt áru hogyan lesz értékesíthető, és hogyan lehet ezt a közétkeztetés alapanyagaként egyáltalán felhasználni.

Az LMP szerint kiemelten fontos, hogy az ilyen típusú programokban a helyi adottságokhoz és lehetőségekhez illeszkedő terveket alakíthassanak ki a települések. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a jól működő programok nélkülözhetetlen eleme a részvételiség elve. Abban hiszünk, hogy csakis a közösséget partnerként kezelő, a családokkal és a vállalkozásokkal szorosan együttműködő munkaszervezéstől remélhető a ma még gyakran kilátástalannak tűnő helyzet megváltoztatása a falvakban.

(16.20)

Azonban a helyi közösségek véleményének figyelembevétele nélkül, kapkodva kidolgozott és felülről vezérelt program előre láthatóan nem fogja elérni a célját. Ez igazán nagy kár lenne, mivel maga az elképzelés, amely a települések saját lábra állását célozza, nagyon helyes és támogatandó.

Államtitkár úr, gondolom, egyetértünk abban, hogy ez egy kiemelten fontos lehetőség a kistelepüléseken élők számára. Ezért az a kérdésem, mikorra várható egy működőképes program elindítása. Sem a természet, sem a magyar emberek nem tudnak sokáig várni.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 168 2012.02.27. 2:00  167-170

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A munkahelyteremtés és a munkahelyek megőrzése nem lehetséges megfelelő közösségi közlekedés fenntartása, fejlesztése és az igénybevétel támogatása nélkül, hiszen a munkavállalók jelentős része nem ott dolgozik, ahol lakik.

A hatályos munka törvénykönyvének 153. §-a a munkába járással összefüggő költségek megtérítését írja elő 86 százalékos arányban.

(16.30)

Ez a rendelkezés - bár jog szerint kötelező - a jelenlegi gazdasági helyzetben a kis- és közepes vállalkozások számára valójában betarthatatlan. Ráadásul a béren kívüli juttatásokra vonatkozó szabályok idei változása szerint jelentősen, 19 százalékról 30,95 százalékra nő a helyi közlekedési bérlet adóterhe, és tudjuk, hogy a közösségi közlekedési eszközzel ingázók jellemzően igénybe veszik a helyi közlekedési eszközöket is.

Az utazási költségek támogatására vonatkozó jelenlegi szabály tehát a munkáltatók és a munkavállalók szempontjából egyaránt fenntarthatatlan. Véleményünk szerint a betarthatatlan szabályt valójában hatékony, célzott és betartható intézkedésekkel kell kiváltani. Például előremutató lenne, ha a cégek az alkalmazotti létszámnak megfelelő közösségi közlekedési bérletet költségként elszámolhatnák, vagyis a cég minden egyes munkavállalónak megvehetné a bérletét, és ehhez nem kellene adóznia, és az áfát is visszaigényelhetné.

Mindezek alapján kérdezem tisztelt államtitkár urat: milyen lépéseket kíván tenni a kormány az ingázó munkavállalók munkaerő-piaci helyzetének javítása, illetve az olyan térségek felzárkóztatása érdekében, amelyekben a munkavállalók nagyobb számban kényszerülnek lakóhelyüktől távolabb eső helyen munkát vállalni? Továbbá mikor hoznak a munkavállalók közösségi közlekedési eszközök használatát legalább a cégautók használatával megegyezően támogató intézkedéseket?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 44 2012.03.06. 13:14  19-45

DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő személyszállítási törvénytervezet kétségkívül előreviszi az egységes közösségi közlekedés keretszabályozásának ügyét. Véleményünk szerint azonban a törvény jelenlegi formájában, különös tekintettel arra, hogy a nagy sietségre végül több hónap késlekedést követően benyújtották azt, kizárólag az 1370-es EK-rendeletnek való formai megfelelést szolgálja, nem pedig a rendelet által képviselt szellemiség átültetését a magyar gyakorlatba.

A törvény egyik legnagyobb hibája az, hogy a jelenlegi formájában nem szolgálja a vasúti és az autóbusz-szolgáltatások párhuzamosságának megszüntetését, ráadásul a finanszírozás kérdése korántsem átlátható. Az LMP módosító javaslatokat fog benyújtani, amelyek többek között német mintára közös közlekedési szövetségek létrehozását javasolja. Végső támogatásunkat attól tesszük függővé, hogy a kormány miként viszonyul az általunk kidolgozott módosító javaslatokhoz. Egyvalamiben azonban biztosak lehetnek: egy zöld párt igazán a szívén viseli a közösségi közlekedés sorsát, és mind szakmai, mind politikai téren mindent meg fogunk tenni annak fejlődéséért. (Babák Mihály: Konkrétan?)

És most következnek a konkrétumok. A törvénytervezet hibái közül viszont kettőt mindenképpen ki kell emelni. Egyrészt a finanszírozás kérdése, mint mondtam, továbbra is átláthatatlan és zavaros, illetve a szerkezetet változatlanul hagyják, s ezzel egy nagy lehetőséget szalasztanak el mind a szolgáltatási színvonal, mind a pénzügyi megtakarítás terén. Az egyik fő probléma tehát a finanszírozás átláthatatlansága. Mindannyian ismerjük, micsoda káosz uralkodik a MÁV pénzügyei körül, de nehéz átlátni az egyéb személyszállítási ágakat is. Elég utalni a most felálló volános vizsgálóbizottságra. Éppen ezért nagy hiba, hogy ez a törvénytervezet sem szolgálja a közösségi közlekedés finanszírozásának átláthatóságát, részletesen a következők miatt. Egyrészt a törvénytervezet meghagyja a menetdíjbevételek beszedésének és kezelésének jogát a közlekedési szolgáltatóknál, egyúttal feloldhatatlan ellentmondást kódol a díjtételek megszabásának módjába azáltal, hogy egyszerre írja a következőket. Először is a menetdíj a hatékonyan működő közlekedési szolgáltató közlekedési közszolgáltatásokkal felmerülő indokolt költségeire és a működéséhez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson - ez a 31. § (5) bekezdése -, valamint hogy az egyes közlekedési módok tekintetében a díjak rendszere biztosítsa az egyéni közlekedéssel szembeni versenyképességét. Ez pedig a 32. § (1) bekezdésének c) pontjában található.

Ezzel továbbra is abba a hazugságba ringatja magát a törvényhozás, hogy egy olyan közlekedési szférában, mint a magyar, ahol az egyéni, vagyis autós közlekedés ezernyi módon jut nyílt vagy burkolt állami szubvencióhoz, a közösségi közlekedés pénzügyileg nyereségesen működő vállalkozásként működhetne. Nincs a fejlett világban olyan közösségi közlekedési rendszer, de a fejlődőben sem nagyon, ahol legalább a regionális, elővárosi és helyi közlekedés ne részesülne az állam szükséges és a környezet állapotában, az egészségben és a város élhetőségében sokszorosan megtérülő normatív támogatásában.

Második kritikánk az, hogy a törvénytervezet félreértelmezi az 1370-es EK-rendelet célját a közlekedési szolgáltató veszteségfinanszírozásáról, hiszen míg a rendelet ezzel a közösségi közlekedés kiszámítható normatív támogatását igyekszik rendezni, addig a törvénytervezet az indokolt költségek megtérítésére mint egy utolsó lehetőségre gondol.

(12.00)

Ezzel, mint ahogy az imént is hangsúlyoztam, abba a téveszmébe ringatja magát, hogy egy közösségi közlekedési rendszer kizárólag a menetdíjakból pénzügyileg nyereségesen kifizethető lenne. A normatív támogatásokról rendelkezve viszont átesik a ló túlsó oldalára, és nemcsak a szolgáltató veszteségeinek megtérítését, hanem bizonyos szintű nyereség közpénzekből való kifizetését is garantálja. Összevetve azt, hogy a közösségi közlekedési szolgáltatás kizárólag menetdíjbevételekből való finanszírozása önmagában reménytelen feladat és azt, hogy az állam garantálja a szolgáltató nyereségességét, a törvénytervezet gyakorlatilag engedélyezi, motiválja a szolgáltató felelőtlen működését, és felveti a közösségi közlekedési szektor állami pártkifizető hellyé alakításának lehetőségét is. Mindezek mellett bebetonozza a szektor finanszírozásának előretervezhetetlenségét, amely meghatározó oka volt az elmúlt évtizedekben a fejlesztés tömeges elmaradásának, a közösségi közlekedés járműparkja végzetes elöregedésének.

A harmadik kritikánk szerint a törvénytervezet átláthatatlan elszámolási viszonyokat hoz létre a közlekedési szolgáltatók között, amellett még továbbra is maguk kezelhetik a menetdíjbevételüket, de kötelesek egymás számára is menetjegyet értékesíteni, és egymás bérleteit is kölcsönösen elfogadni. Ez egy olyan bonyolultságú informatikai rendszerrel támogatott országos elektronikus jegyrendszer azonnali bevezetését írja elő, amely az e téren a Magyarországénál jóval nagyobb tapasztalatokkal rendelkező és jóval kisebb szolgáltatási területen próbálkozó közlekedésszervezőknek is egy évtizedébe telt, és amelynek költségeiből a végletesen elamortizálódott járműpark megújításával jóval nagyobb társadalmi haszon származhatna.

A további kritikáink jelenleg a szerkezet változatlanul hagyására irányulnak. Ugyanis a törvénytervezet nem készíti elő a közösségi közlekedés pénznyelő vonásainak megszüntetését, nevezetesen, mint már említettem, a túlzott busz-vasút párhuzamosságok felszámolását. Így lemond arról a lehetőségről, hogy a szolgáltatási színvonal csökkenése nélkül, sőt annak növelésével elérhető évi százmilliárdos nagyságrendű költségcsökkenés. Hiszen egyrészt a törvénytervezet azáltal, hogy a közlekedési szolgáltatóknál hagyja a menetdíjbevételek kezelésének jogát, természetességgel ösztönözi arra a különböző ágazatok szolgáltatóit, hogy egymással versengjenek, és mindent megtegyenek annak érdekében, hogy az ágazatok közti átjárhatóságok a minimális szinten, a minimális színvonalon maradjanak.

A párhuzamos, kétszeresen államilag finanszírozott busz- és vasúti univerzum továbbra is fenn fog maradni, nem fognak közelebb kerülni egymáshoz a vasúti és buszpályaudvarok, nem fogják egymást bevárni a buszok és a vonatok. A törvénytervezet által előírt együttműködési kötelesség nem fog érvényre jutni, mint ahogy a jelenlegi szabályozás mellett sem jutott érvényre a közpénzek ésszerű elköltésének kötelessége, amíg a közlekedési szolgáltatóknál a menetdíjbevételekből kitermelhető legnagyobb nyereség dominál. A törvénytervezetben elővezetett, de későbbi jogszabályban specializálandó egységes egyeztetési eljárás egy olyan gumiszabály-gyűjtemény rémképét vetíti elő, amelybe kódolva van a részérdekek, a részoptimumok, a politikai részelőnyök érvényesüléséből származtatható közpénzpazarló eredmények születése.

Ismét felsejlik az előző kormányzat által alapított regionális közlekedésszervező irodák rémképe, amelyek a szakmaiság álcájába bújva szolgáltak a politikai távvezérlés végrehajtóiként és bűnbakjaiként. Különösen érvényes ez a vasúti vonalbezárások esetén, valamint az előremutató ütemes, kínálati szolgáltatások bevezetésének szisztematikus szabotálásával a vasúti szektor kivéreztetése alkalmával, azzal az egyetlen céllal, hogy az akkori kormányzat gazdasági holdudvarához közeli buszos szolgáltatókat előnyhöz juttassák. A közlekedési szolgáltatókat függetleníteni kell a menetdíjbevételektől, az államigazgatás politikai apparátusát pedig a szolgáltatások megrendelésétől. Mindehhez egy új szakmai szintet, a közlekedési szövetségek szintjét kell életre hívni.

Erről az LMP be is ad egy módosító javaslatot, a német mintára létrehozott regionális közlekedési szövetségek szakmai kompetenciájukkal közvetítő szerepet játszanak az utas, a szolgáltatók, a finanszírozó állam és az önkormányzatok, valamint az országos közlekedési törzshálózat között. A nemzeti közlekedési szövetség pedig egy ernyőszervezetként gondoskodna az egységes országos törzshálózat, valamint a regionális közlekedési szövetségekkel le nem fedett területek ellátásáról. Egyedül a javasolt rendszer képes megvalósítani a közlekedési ágazatok valós, üzemi szintű összefonódását, azt, amit a nemzeti közlekedési holding halva született elképzelése pénzügyi szinten nem volt képes megteremteni.

Felhívnánk a figyelmet arra, hogy a regionális közlekedési szövetséghez hasonló intézmény, a Budapesti Közlekedési Központ már ma is működik, alapvetően kedvező tapasztalatokkal Magyarországon. Kihangsúlyozandó, hogy a BKK által 2011 decemberében az 1370. számú EK-rendelet kapcsán szervezett konferencia tanulságai is a közlekedési szövetségi rendszerek nemzetközileg egységesen elismert előnyeire világítottak rá. A közlekedési szövetségi rendszereknek rengeteg előnyük van, ezt a módosító javaslatunk indoklásában részletesen tárgyaljuk, kérem, vegyék figyelembe. Ha valamiben biztosak lehetnek, mint említettem, az az, hogy egy zöldpárt igazán szívén viseli a közösségi közlekedés fejlesztésének sorsát, és minden szakmai és politikai támogatásunkra számíthatnak. Kérem, vegyék figyelembe az általunk javasolt módosításokat.

A továbbiakban a munkába járás és az utazási kedvezmények körének kérdéseit fogom feszegetni. A személyszállítási törvénynek kifejezetten a munkába járás támogatásával összefüggő rendelkezései kapcsán ugyanis azt látjuk célravezetőnek, ha egy viszonylag egységes, a munkaadó, a munkavállaló és az állam között rendre 50, 20, illetve 30 százalékos tehereloszlást lehetővé tevő rendszert léptetünk érvénybe, ahol a munkaadók terheit a társasági adóból leírhatóvá kell tenni. Itt azt javasoljuk, hogy amennyiben a munkavállaló igényli, a munkáltató legyen köteles gondoskodni a munkavállalónak a lakhelyéről való munkába járásának, illetve hétvégi hazautazásának közösségi közlekedéssel való megszervezéséről. A munkáltató ekkor tehát köteles saját költségén biztosítani a munkavállaló számára az ehhez szükséges jegyeket, bérleteket, ugyanakkor ebben az esetben egyéb jogcímen munkába járási támogatás, például cégautó vagy benzinpénz nem juttatható. A bérletköltség a munkáltató dologi költsége, így a társasági adóból leírható, utána az áfa visszaigényelhető volna.

Kiemelem, hogy itt járulékos haszon, hogy a szolgáltatók így tetemes mennyiségű bérletet közvetlenül a munkaadóhoz, munkavállalóhoz, bérletigazolvány-számmal előre ellátva juttathatnak el, így kevesebb pénztárat kell fenntartani, és csökken a csereberés bliccelések mennyisége is. Másrészt javasoljuk, hogy a munkáltató legyen jogosult a munkavállaló számára megvett közösségi közlekedési szolgáltatások nettó költségének legfeljebb 20 százalékát a munkavállaló béréből levonni. A minimálbér felett keresőknél jobban jár a munkaadó, ha a teljes költséget fizeti ki, de a munkavállaló mindenképpen jobban jár, hiszen a bruttó ár 14 százaléka helyett kell a nettó ár 20 százalékát kifizetnie.

Harmadrészt javasoljuk, hogy a munkáltató a minimálbér egy meghatározott többszöröse alatt keresők esetében munkavállalói után jogosult legyen munkába járási támogatásra pályázni az államtól a nettó költségek maximum 30 százalékának erejéig. Javasoljuk, hogy az állam biztosítson erre a költségvetésben egy külön keretet, a keret elosztásának szempontjai pedig egyrészt a bérlet vásárlására fordított összeg, másrészt a munkáltató gazdasági helyzete, valamint a munkavállalás helyének és a munkavállaló lakhelyének gazdasági helyzete legyen. A pályáztatás pontos szabályait a közlekedésért felelős miniszter rendeletben határozza meg.

Szintúgy javasoljuk, hogy kerüljön bevezetésre egy utazási kedvezményt biztosító kártya, amely szociális méltányossági szempontokat vesz figyelembe. Ez a kártya ugyanakkor maximum 90 százalékos kedvezményre jogosítana fel, a teljes díjkompenzációt nem tenné lehetővé. Mi azt javasoljuk, hogy a 65 éven felüliek ingyenessége is 90 százalékos kedvezményre csökkenjen, mert fontosnak tartjuk a fogyasztói tudatosság jegyében a saját, még méltánylandó, csupán kis terhet jelentő önrész megfizetését. Az utazási kártyára vonatkozó módosító javaslatainkat benyújtjuk, de a koncepciónkat hadd ismertessem röviden.

A kedvezményezettek körének meghatározásához alapvetően két szociálpolitikai elvet alkalmazunk. Egyrészt bizonyos csoportokat kedvezményezünk, akik esetében élethelyzetükből kifolyólag méltánylandó az utazási kedvezmény megállapítása. A csoportos célzás kiterjedne többek között a gyermekekre és a diákokra, a 65 éven felüliekre, a gyermeket nevelő kismamákra, illetve a fogyatékkal élőkre. Másrészt mindenki számára biztosítanánk a kedvezményeket, akiket a jogszabály rászorulónak tekint. Ebben az esetben jövedelmi rászorultságot vizsgálunk, ahogy ez a segélyezés esetében is történik. Előbbi kapcsán ugyanakkor a különböző segélytípusoktól függően felmerül a kérelmező vagyonának vizsgálata is, amitől a mi javaslatunkban eltekintünk.

A kedvezményezetti csoportok körének módosításával párhuzamosan a kedvezménykulcsokat is újra kell gondolni. A kedvezményeket jelenleg a 85/2007. számú kormányrendelet tartalmazza, amely 43 jogcímet sorol föl. Mi alapvetően megtartanánk a pontos szabályozást kormányrendeleti hatáskörben, de törvényben írnánk elő a kategóriákat és az azokhoz tartozó kedvezménykulcsokat. Az a rászorultsági alapú utazási kedvezmények esetében a következőképpen nézne ki: lenne egy szociális I. kategória, 33 százalékos kulccsal, a szociális II. 50, illetve a szociális III. kategória 90 százalékos kulccsal. Mi tehát változtatnánk a rászorultságot figyelmen kívül hagyó kedvezmények rendszerén, a 100 százalékos kedvezménykulcsot pedig csak a 6 éven aluli gyermek esetében tartanánk fenn.

Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 105 2012.03.06. 12:25  82-146

DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatok, amelyeket most tárgyalunk, immár sokadszorra nem másról szólnak, mint hogy a kormány is felismerte, elhibázott lépés volt az egykulcsos adórendszer, az annak szerves részét képező adójóváírás kivezetésével együtt. Nos, önök még mindig nem akarják nyíltan beismerni, hogy az elképzelésük megbukott, ezért inkább az adójóváírást nevezik át leleményesen bérkompenzációvá. Ennek eredményeképpen azok a munkavállalók, akiket hátrányosan érint az adórendszer változása, egy teljesen fölösleges adminisztrációs kör rendszerbe való beiktatásával csak részben és mindenképpen késve kapják meg a kompenzációt, vagy egyáltalán meg sem kapják; nem tudhatjuk még.

A minisztérium helyettes államtitkára a tegnapi foglalkoztatási bizottsági ülésen elmantrázta azt a már a kormányfő által is unalomig ismert nézetet, miszerint a kormányzati gazdaságfilozófia értelmében nem szabad szociális szempontokat érvényesíteni az adórendszerben. A kormányfő úgy szokott fogalmazni, hogy el kell választani egymástól a szociál- és a gazdaságpolitikát, és hogy az adó- és jövedelempolitika márpedig az utóbbi része, amelybe nem keveredhetnek szociális szempontok. Nos, az előttünk fekvő törvényjavaslatok pontosan ennek az elvnek mondanak ellent azzal, hogy nem a szociálpolitika részeként hajtanak végre korrekciót egy, az adórendszeren belül véghezvitt változtatás követelményei miatt.

Az adórendszer okozta jövedelemcsökkenés kompenzációja nem más, mint szociális jellegű, az alacsony keresetűek nettó bérének szinten tartását elősegíteni hivatott intézkedése, nullaszázalékos adókulcs alá eső adójóváírás, forradalmi nevén "bérkompenzáció" címen. Ehhez hasonló intézkedés az egykulcsos adórendszer másik kulcsa is, azaz a szuperbruttósított jövedelem utáni adózás megtartása a bruttó 202 ezer forint felett keresők esetében. A helyettes államtitkár szerint ez a lépés is az arányos adórendszert dicséri, ami az alacsony keresetűek arányos közteherviselését biztosítaná 2012-ben. Ezzel szemben a szuperbruttóküszöb nem más, mint az arányosság korrekciója szociális megfontolások alapján, hiszen a 202 ezer forint feletti jövedelemrészt valójában 20 százalékos jövedelemadó terheli. A kormányzat még a kommunikációjában is elismeri, hogy fontos, sőt elkerülhetetlen az adópolitika korrekciója a kiskeresetűek esetében, amikor azt hangoztatja, hogy senki sem jár rosszabbul. Mi ez, ha nem a szociális szempont érvényesítése adó- és jövedelempolitikai eszközökkel, és annak beismerése, hogy ennek hiányában az adórendszer igazságtalan lesz.

Nem fogok újdonságot mondani azzal, hogy az LMP szerint elfogadhatatlan az egykulcsos, bár valójában kétkulcsos adó a jelenlegi formájában. Az általunk javasolt progresszív szja-rendszer esetében a kompenzációra nem lenne semmi szükség sem, ezért ennek az újabb, kétségbeesett finomhangolásához nem fogunk asszisztálni. Az igazságossági szempontok érvényesítésének sokkal átláthatóbb, egyszerűbb, kiskapuktól mentes formáját javasoljuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz által kialakított torzszülött szja-rendszer tökéletes lenyomata a jelen törvényjavaslat indoklásának legelső mondata, amely szerint a 2012. évi adóváltozások miatt elvárt béremelések minden munkavállalója vonatkozásában eleget tevő munkáltató számára 2012-ben levonhatóvá válik a szociális hozzájárulási adóból a béremelések 5 százalékot meghaladó részének költsége. Semmi szükség nem lenne ilyesmire, ha egy mindenki számára érthető, progresszív szja-tábla lenne érvényben.

Amit mi javasolunk, és ami az alacsony keresetűeknek egyértelmű helyzetjavulást jelentene, valamint ami a munkavállalóknak, a munkáltatónak lehetővé tenné azt, hogy új munkahelyeket hozzanak létre, az egy többkulcsos személyi jövedelemadó-rendszer, kiegészítve egy járulékcsökkentéssel és egy ökológiai adóreformmal. Az szja-törvényhez benyújtott módosítókban ennek megfelelően a 2012-re meghatározott adóalap mellett 16, 36 és 40 százalékos kulcsra tettünk javaslatot az adójóváírás 2011-es rendszerének megtartása mellett, ami gyakorlatilag negyedik kulcsnak felelne meg. Az alsó sávhatár félszuperbruttó alap mellett 3,5 millió forint, a felső, a nyugdíjplafon fölött 7 millió forint lenne. A 2011-es 1000 milliárd forintra becsült szja-bevétel így számításaink szerint 188 milliárd forinttal bővülhetne, amelyet száz százalékban járulékcsökkentésre fordítanánk. Ez valódi megoldás lenne, és nem egy hegesztése a rendszernek, amit önök prezentálnak, ráadásul úgy, hogy úgy tesznek, mintha a bérkompenzáció nem szociális szempontú jövedelempolitikai lépés lenne. Az egész rendszer alapjaiban rossz az LMP szerint.

A javaslat annak a kétségbeesett intézkedéssorozatnak a része, amellyel a kormány legigazságtalanabb és legnépszerűtlenebb intézkedéseinek hatásait próbálja kompenzálni, de ezekkel az intézkedésekkel csak olajat önt a tűzre. Az egykulcsos adó bevezetésének állítólagos, önök által hangoztatott célja a vállalkozások terheinek csökkentése volna, plusz a versenyképesség növelése. Ehhez képest a kormány most vállalkozások sorát juttatja csőd közeli helyzetbe. Egyértelművé vált, hogy a kormány elhibázott gazdaságpolitikájának árát a munkavállalókkal és a kisvállalkozásokkal kívánja megfizettetni. Ráadásul a kis- és közepes vállalkozások sokkal sérülékenyebbek, érzékenyebbek a munkaerőköltséget érintő külső sokkokra, és alkalmazottaik jellemzően 300 ezer forint alatt keresnek.

Az, hogy a kormány voluntarista módon rendelettel határozhatja meg a béremelés mértékét a magánszférában, kifejezetten árt az ország versenyképességének. Elgondolkodtak-e a beterjesztők vajon azon, hogy milyen üzenete van egy ilyen lépésnek a Magyarországon munkahelyeket létrehozni kívánó cégek felé? Ez lenne Európa legversenyképesebb adórendszere?

Tisztelt Képviselőtársaim! Előre lehetett látni, és az LMP már a 2010-es adóvitában is elmondta, hogy az egykulcsos adórendszer bevezetését a munkaadók is meg fogják szenvedni, és a kis- és középvállalkozások járnak majd a legrosszabbul. Tehát amit önök most csinálnak, az az adójóváírás álcaruhában, ez a bérkompenzáció. Kapkodva kitaláltak egy tervgazdasági, és a végletekig túlbürokratizált, folyamatos korrekcióra szoruló rendszert, aminek egy jelentős részét a versenyszféra foglalkoztatóival kívánnak megfinanszíroztatni. Az elvárt bruttó béremelések végrehajtása, amely sok esetben nem jelent nettó béremelkedést, nagyon bizonytalan. Az történt, hogy egyszerűen későn szembesültek a problémával, és nem tudtak egy működő rendszert felállítani.

Nos, ez nemcsak azért nem sikerült, kedves képviselőtársaim, mert négy és fél hónap nem volt elég, hanem azért sem, mert a működő rendszert adójóváírásnak hívják, és minden más csak egy fércmunka. Azt gondolom, hogy részben ennek beismerése ez az újabb módosított és kiegészített bérkommandótörvény, amely néhány apróbb technikai problémát megold, és törvényi garanciát ad a közszféra dolgozóinak, hogy lesz forrás az ő kompenzációjukra, de a versenyszféra esetében ennek maradéktalan megvalósítása egy merő illúzió.

Önök egy tervgazdasági logikával akarják a piac szereplőit irányítani, akik számára ez rendkívül bonyolult, a kézivezérlés pedig elfogadhatatlan, piacidegen, ide a söralátétek ezrei kellenek, hogy valaki lekövesse az előírt adminisztrációt. A kormányzat ilyen nagyságrendű egyoldalú beavatkozása a bérek alakításába példátlan a demokratikus piacgazdaságokban, és csak negatív következményekkel járhat az egész gazdaság versenyképességére.

Ejtsünk pár szót a rendszer komplikáltságáról! Az elvárt béremelés mértékét egy rendelet szabályozza, a 2011. évi 299. kormányrendelet a munkabérek nettó értékének megőrzéséhez szükséges béremelés 2012. évi elvárt mértékéről és a béren kívüli juttatás ennek keretében figyelembe vehető mértékéről, amely rendelet fizetési kategóriánként határozza meg az elvárt béremelés mértékét.

(15.20)

A kötelező béremelés kiszámítása olyan mértékben bonyolult, hogy a NAV 18, azaz tizennyolc oldalas útmutatót tett közzé a honlapján. Mivel a 18 oldalas útmutató nem volt elég, a NAV ezen felül még egy 13 oldalnyi gyakran ismételt kérdéslistát is összeállított. A bérszámfejtők szerint azonban vannak olyan esetek, amelyekre ebből sem kaptak választ, ilyen esetekre maguk próbáltak választ találni.

A fennmaradó özönnyi kérdés kezelésére létrejött az NGM bérkompenzációs ügyfélszolgálatának hivatala. A zavaros törvényi szabályozás nem teremt tiszta helyzetet. Egy cégnél munkaügyi ellenőrzés kapcsán a vita tárgya az, hogy a béremelést kafetériában adta meg a cég, mivel ezt éppenséggel nem szabályozta egyértelműen a törvény, azonban még a munkaügyi ellenőrök sem biztosak abban, hogy ez szabályszerű-e, vagy sem. Vagyis az egyszerű adójóváírás eltörlése és kompenzálása ezzel a végtelenül bonyolult algoritmussal, nem utolsósorban pedig zsarolásjellegű intézkedéssel van rendbe hozva, amely teljesen értelmetlen, és irtózatos adminisztrációs terhet jelent a cégek számára.

A NEXON bérprogram éves frissítéséhez az eddigi években elegendő volt egy 4-5 oldalas leírás; most január elején 25 oldal volt ez, és a bérkompenzációs módosítást egy későbbi, január 18-ai frissítésben küldték ki, mert olyan bonyolult volt, hogy addig tartott megcsinálni. És még ezek után is vita a munkaügyi ellenőrzésnél, hogy lehet-e például béremelést kafetériában megadni, vagy sem.

A bérkompenzáció fedezetéről szólva, az önök elhibázott gazdaságpolitikájának következtében fedezetet sem látunk arra, ahonnan majd a költségvetés a teljes forrást garantálná. Azt már csak halkan jegyezném meg, hogy nem lehet tudni, mennyibe kerül, mivel nincsenek kereseti és gyermekszám-keresztadataink, a családi adókedvezményt a KSH apparátusa sem tudta kezelni. Mindössze annyit lehet tudni, hogy az egykulcsos és a családi adókedvezmény bevezetése mintegy 250 milliárdos lyukat ütött a költségvetésbe, ami jelentős részben a nettó 300 ezer forint alatt keresők zsebéből került ki. Körülbelül 1,2 millió embert érint az, amiről most beszélünk, a magyar munkavállalók legalább egyharmadát. Önök azt kockáztatják, hogy ezek az alacsonyabb keresetű munkavállalók esetleg nem tudják kifizetni a számláikat.

További szépséghibája a rendszernek, hogy a kompenzáció csak nominálértéken tartja a béreket, és az infláció, illetve a fogyasztói kosár áremelkedésére nem reagál. Számos alkalommal elmondtuk, hogy az LMP szerint a bérek elinflálása tarthatatlan, és azt is, hogy ebben a kormány aktív szerepet játszik, hiszen a bérkompenzáció kigazdálkodása után a cégek jelentős része nem engedheti majd meg magának, hogy további béremelést hajtson végre. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy igenis rosszabbul járnak még azok is, akik a tavalyi évhez képest megőrizték a nettó pozíciójukat, az elmaradt reálbéremelés miatt ugyanis rosszul járnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez alkalommal sem lehet szó nélkül elmenni az OÉT megszüntetése mellett. Az OÉT megszüntetése, valamint amiatt, hogy a Nemzeti Gazdasági és Szociális Tanácsban nem alakult meg a munka világával kapcsolatos albizottság, a munkaadók és munkavállalók képviselői attól a lehetőségtől is elestek, hogy a kormány bérekkel kapcsolatos döntéseit bármilyen szinten befolyásolni tudják. A tavalyi bérkommandós törvényhez hasonlóan a mostani javaslatot sem előzte meg semmilyen intézményesített egyeztetés a munkaadókkal, sem a munkavállalókkal.

Végül szólnék pár szót a javaslat munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó, nyakatekerten fogalmazó részével kapcsolatban is, és örömmel hallottam azt, hogy ezen még dolgozni kívánnak. A szabályozás bizonyos engedményeket tesz a munkaerő-kölcsönzőknek, tekintettel arra, hogy miközben ők alkalmazzák a kölcsönzött munkavállalókat, nincs ráhatásuk a bérük alakulására az őket foglalkoztatóknál. A bérkompenzáció kudarca a kölcsönzöttek esetében is világosan látszik: mivel nem számítanak bele a kölcsönvevő statisztikai állományi létszámba, így a cég anélkül teljesítheti az elvárt béremelést minden munkavállalója tekintetében, hogy a kölcsönzött dolgozói bérét megemelné. A kölcsönző pedig hiába akarja végrehajtani a béremelést, ha nincs rá saját forrása, illetve semmilyen eszközzel nem tudja arra kényszeríteni a kölcsönvevőt, hogy emelje meg a kölcsönzött munkavállaló bérét is.

A törvényjavaslat nem kezeli azt a problémát sem, ha a kölcsönvevő nem emeli meg a saját munkavállalójával hasonló munkakörben dolgozó kölcsönzött bérét. A javaslat az adókedvezmény igénybevételének feltételéül szabja meg azt a kölcsönző számára, hogy a cég hasonló munkakörben dolgozó alkalmazottjának béréhez igazítsák a kölcsönzött bérét. Miközben ha ez nem történik meg, akkor nem érvényesül az "egyenlő munkáért egyenlő bért" munka törvénykönyvében foglalt elve, vagyis ennek végrehajtása kötelező, míg az állam csak feltételesen járul hozzá a bérek kiegyenlítéséhez abban az esetben, ha a kölcsönvevő ezt nem teszi meg. Összefoglalva: a kölcsönzött munkavállalóknak mindenképpen gyengébbek a kilátásaik a nem kölcsönzött társaiknál a bérkompenzációra.

Az LMP aggódva figyeli ezt a fércmunkát, és nagyon várja, hogy mikor ismeri be végre nyíltan is a kormány, hogy megbukott az egykulcsos adórendszer, és teszi meg a szükséges hathatós intézkedéseket.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban. - Dr. Józsa István: Jó volt!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 236 2012.03.20. 0:00  189-283

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előttünk fekszik a szövetkezetekről, illetékekről és a közfoglalkoztatásról szóló jogszabályokat módosító törvényjavaslat. Ahogy mi látjuk, a kormány célja egy új szövetkezeti forma létrehozásán és elterjesztésén keresztül a munkaerő-piaci helyzet javítása, közelebbről pedig a vidéki foglalkoztatás felpörgetése.

Kissé csodálkozva állunk ez előtt a javaslat előtt, hiszen a kormány szándékai szerint hamarosan, bár pontos időpontot nem tudunk, egy teljesen új szövetkezeti törvényt terjeszt be a Házhoz. De már most fontosnak tartják a jelenlegi jogszabály megváltoztatását, egy új szociális szövetkezeti forma megalkotását. Kérdés azonban, hogy megéri-e ez a kapkodás, hiszen sok előzményét vagy előkészületét most se láthattuk a javaslatnak. Sajnos megszokhattuk már mi is és az érintettek is, jelen esetben pedig a szociális szövetkezetek, hogy kihagyják őket az érdemi egyeztetésekből. Gondoljunk csak a Szociális Szövetkezetek Országos Szövetségének mai állásfoglalására, amely az itt napirenden lévő javaslat szinte minden lényeges pontját kritikával illeti.

Abban egyetértünk, hogy valóban szükség van a foglalkoztatási helyzet javítására, hiszen mára már teljesen nyilvánvaló - és erre már többször felhívtuk a figyelmet -, hogy elbukott a kormány munkanélküliség ellen indított háborúja. A KSH február végi adatai szerint már egy éve nem csökken érdemben az állás nélküliek száma. Tartósan csaknem félmillió dolgozni akaró embernek nincs munkája ebben az országban. Hiába ígértek tíz év alatt egymillió új munkahelyet, folyamatosan 11 százalék felett van a munkanélküliség.

Persze tudjuk, hogy mindez egyenes következménye a kormány elhibázott gazdaságpolitikájának, amelyhez továbbra is rögeszmésen ragaszkodik a kabinet, hiába nem produkál pozitív eredményeket. Ugyanis a pozitív eredményekhez valódi gazdasági és foglalkoztatáspolitikai fordulatra lenne szükség, amelynél bár a szociális szövetkezetek megfelelő szabályozás esetén segítségünkre lehetnek, önmagukban biztosan nem lesznek elegendőek, hiába tekint most a kormány egyfajta csodafegyverként az új szociális szövetkezeti formára. A foglalkoztatási célok elérését természetesen támogatjuk, de számunkra kérdés, hogy a megfelelő eszközt választja-e a kormány ezek eléréséhez az új ötletével, az új szövetkezetek ebben a formában hozzák-e majd a várt foglalkoztatási hatást.

Tisztelt Ház! Az eredményes, az embereket az inaktivitásból kiemelő, a munkanélkülieknek valódi megélhetést biztosító foglalkoztatáshoz más eszközök is kellenek. Gondolok itt többek között az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökre, a különböző képzési programokra, a kis- és középvállalkozások valós támogatására vagy a minél inkább személyre szabott munkaerő-piaci szolgáltatásokra. Ezek erősítése helyett azonban az idei költségvetés szerint csökkennek az e célokra fordítható kiadások. Mindez a szintén súlyos megszorításokat elszenvedő szociálpolitikával együtt azt eredményezi, hogy többek között a vidéki, leszakadó térségekre egyre súlyosabb teher nehezedik. Az LMP költségvetési koncepciójában mi egy átgondolt javaslatot tettünk ezeknek az aktív eszközöknek a megerősítésére, nélkülük nem látjuk a foglalkoztatási fellendülés valódi esélyét. Joggal gondoljuk, hogy jelen helyzetben egy új szövetkezeti forma egyedül nem fog csodát tenni.

Ráadásul a jelenlegi törvényjavaslattal több problémánk is van. Tartunk attól, hogy nem a jelenlegi szövetkezeti formát tervezik életképesebbé tenni, annak lényegi elemeinek megtartásával, hanem a gyakorlatban egy szinte működésképtelen új formát kívánnak létrehozni.

Egyszerűen nem értjük, hogy az új foglalkoztatási szövetkezeti forma létrehozásánál miért alapfeltétel a minimum 500 fős taglétszám. Úgy gondoljuk, hogy az 500 szövetkezeti tag bevonása nem indokolt, 500 tagot eleve lehetetlen bevonni a kisebb településeken. De ha létre is jönnek ezek az új szövetkezetek ekkora taglétszámmal, szerintünk ez komoly működési problémákat generálhat. Hiába akar a kormány minden jel szerint minél nagyobb és központosítottabb szervezeteket létrehozni, nem biztos, hogy pusztán méretgazdaságossági megfontolásokkal ez alátámasztható. Ekkora taglétszám sok esetben már kezelhetetlennek számít. A helyi tapasztalatok szerint egy 100 fős szövetkezet még ideális lehet, de ennek ötszöröse túlságosan megerőltető a szervezet működése szempontjából. Arról nem is beszélve, hogy milyen külső feltételekre van szükség ahhoz, hogy ezt a mostaniakhoz képest óriás szervezetet ki lehessen szolgálni. Gondolok itt például a logisztikai, beszállítási feltételekre. Félő, hogy ez a kritérium ellehetetleníti a szövetkezetek belső önfenntartását, a fenntartható hosszú távú működést.

El kell mondanom még, hogy a foglalkoztatási szövetkezetre vonatkozó rendelkezések egyéb részeit is fenntartásokkal szemléljük. Gondolok itt a szövetkezet létrehozásának további feltételeire. Számomra evidencia, hogy olyan szövetkezeti formát kell létrehozni, amelyből senki sem szorulhat ki a törvényi előírások miatt, hiszen a cél pont a foglalkoztatás segítése, a vidéki mélyszegénység enyhítése. Ebből a szempontból nagyon fontos a romák bevonása, csak kérdés, hogy ez milyen módon, milyen formában történik.

Nem szeretnénk, ha helyben olyan szövetkezeti felállások, szituációk fordulnának elő, miszerint az új szövetkezetek nem teljes mértékben a helyi érdekeket szolgálják. Mi azt szeretnénk, ha a létrejövő szövetkezetekben mindenki egyforma eséllyel vehetne részt.

A javaslat szerint szociális szövetkezetnek ezentúl nemcsak természetes személyek lehetnek tagjai, hanem helyi vagy nemzetiségi önkormányzatok, illetve ezek társulásai is. A hatályos szabályozás szerint a nem szociális szövetkezetekben tag lehet gazdasági társaság is. A szociális szövetkezet volt eddig a kivétel azzal, hogy csak természetes személy tagja lehetett.

Az LMP egyetért azzal, hogy a szociális szövetkezetek elterjedése és életképességének erősítése érdekében a helyi kezdeményezésen túl szükség van a helyi önkormányzatok segítségére is. Egyetértünk az előterjesztővel abban, hogy az önkormányzatoknál rendelkezésre álló szakmai tapasztalat, szervezési képesség, más munkáltatókkal és a potenciális felvevőpiaccal kiépített kapcsolati rendszer, valamint az önkormányzat saját vagy pályázatból származó pénzügyi és eszközök formájában megjelenő forrásai jelentősen hozzájárulhatnak a szociális szövetkezetek működőképességének növeléséhez, a szükséges humán erőforrás és anyagi bázis biztosításához, valamint önmagához a munka megszervezéséhez.

(21.00)

Mindez azzal együtt így van, hogy már eddig is lehetősége volt a helyi polgármesternek részt vennie olyan szociális szövetkezetek létrehozásában és működtetésében, amelyek a helyi munkanélküliség csökkentését és a helyi önfenntartás növelését célozták.

Számos jó példa mutatja, hogy az önkormányzatok formális szövetkezeti tagsága nélkül is vezető szerepet játszhattak a polgármesterek a szociális kezdeményezések elindításában. A javaslatot ezért inkább úgy értelmezzük, hogy az lehetőséget ad a szociális szövetkezetek elterjedésére, az önkormányzatok stabilizáló részvétele mellett. Ennek eddig jelentős akadálya volt, hogy hiányzott az ilyen szervezet alapításához és vezetéséhez szükséges kompetencia, amelyet az önkormányzatok most bevihetnek a szövetkezetekbe. Emellett nincs mindenhol annyi önszerveződés, alulról jövő kezdeményezés, ami külső segítség nélkül létrehoz és működtet ilyen önsegítő szövetkezeteket.

Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy a szövetkezetekre vonatkozó általános rendelkezések - például, hogy minden tagnak egy szavazata van, illetve a befektető tagok aránya nem haladhatja meg a szövetkezeti tagok 10 százalékát - kellő biztosítékot nyújtanak arra, hogy azt ne lehessen az egyéb tagok érdekeivel ellentétesen működtetni.

Nagyon fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a szövetkezetiség egyik alapelve az egyenlő döntési jogok és sikerek megosztása, aminek az önkormányzatok belépése után is érvényesülnie kell. Az önkormányzat mint tag is egyenlő, nem több és nem kevesebb jogot kell hogy gyakoroljon. Nem indíthatja el olyan alkuk sorozatát, hogy kikényszeríti a saját érdekeivel ellentétes működést a tagok érdekeivel szemben.

A kormány elképzelése szerint az önkormányzatok szövetkezeti tagsága mellett szól, hogy az önkormányzat ezzel a hagyományos közfoglalkoztatási tevékenységek mellett számos egyéb területre is bevezeti a programban részt vevőket. Ezt azonban mi nem tartjuk nyomós indoknak az önkormányzatok szövetkezeti tagsága mellett. A közfoglalkoztatásról szóló törvény szerint közfoglalkoztatási jogviszony alapvetően olyan munkára létesíthető, amely az önkormányzati törvényben meghatározott kötelező vagy önként vállalt feladat, illetve a közhasznú szervezetekről szóló törvényben meghatározott közhasznú tevékenység körébe tartozó feladat ellátására irányul, és annak ellátására törvény nem ír elő közalkalmazotti, közszolgálati vagy kormány-tisztviselői jogviszonyt.

A törvény szerint közfoglalkoztató lehet a szociális szövetkezet is, amennyiben a közmunka közhasznú tevékenység végzésére irányul. Azaz jelenleg sincs semmi akadálya annak, hogy a szociális szövetkezet közfoglalkoztatást végezzen, és ehhez az önkormányzathoz hasonlóan megkapja a 70-100 százalékig terjedő állami bér- és járuléktámogatást. A szociális szövetkezetek ezen túlmenően feladatellátási, szolgáltatási szerződést köthetnek az önkormányzattal kötelező helyi feladatok ellátására. Ez esetben a szövetkezet részt vehet a helyi közfeladatok ellátásában, segítésében, az önkormányzat pedig forrást adhat neki ehhez.

Problémát jelenthet a helyi önkormányzatokról szóló törvénnyel és a nemzeti vagyonról szóló törvénnyel való összhang is. A módosítás 12. §-a lehetőséget ad arra, hogy a magyar állam vagy az önkormányzat tárgyi eszközöket, ingatlanokat, épületet, termőföldet adjon ingyenesen a szociális szövetkezetek használatába. A nemzeti vagyonról szóló törvény szerint a nemzeti vagyon ingyenesen kizárólag közfeladat ellátása céljából adható használatba, a közfeladat ellátásához szükséges mértékben. A szociális szövetkezetek márpedig nem közfeladatot látnak el elsősorban, hanem gazdasági tevékenységet folytatnak.

Az LMP szerint ugyanakkor támogatható az ingyenes használatba adás lehetősége a köz számára hasznos, saját önellátást célzó agrártevékenység céljára, azonban ehhez meg kell teremteni a törvényi összhangot. Emellett az állami vagyon védelme érdekében olyan garanciális szabályokat kell alkotni, amelyek kellő biztosítékot jelentenek az ingó, illetve ingatlan vagyonelemek rendeltetésszerű használatára.

Problematikus ugyanakkor, hogy az önkormányzatok már most is eszközhiányosak és nem rendelkeznek földtulajdonnal. Ha a közfoglalkoztatás során használt eszközeiket átadják a szociális szövetkezeteknek, akkor félő, hogy nem lesz lehetőségük további résztvevőket bevonni a foglalkoztatásba, illetve alacsonyabb állami eszköztámogatás esetén felhasználni azokat az eszközöket, amikhez korábban jutottak hozzá.

Összességében tehát üdvözöljük azt, hogy a kormány végre segíteni kíván a mélyszegénységben élők foglalkoztatási helyzetén, ugyanakkor a fenti kritikáink megfontolását elengedhetetlennek tartjuk ahhoz, hogy ez a cél ne csak ábránd maradjon, továbbá érdeklődéssel várjuk a megvalósítás konkrét lépéseit, például a pályázat részleteit.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 48-50 2012.04.10. 3:22  47-55

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A kormány folyamatosan azzal büszkélkedik, hogy nő a foglalkoztatás Magyarországon. KSH-adatokra hivatkoznak, amely szerint 2010 és 2011 negyedik negyedéve között 47 ezerrel nőtt volna a munkahelyek száma. Na most, tegyük hozzá, hogy ha éves átlagot nézünk, akkor máris csak 31 ezer új munkahelyet találunk. Az igazság azonban nem itt olvasható, hanem a Nemzeti Munkaügyi Hivatal jelentésében, amely rámutat arra, hogy a növekmény jelentős része a közfoglalkoztatás hatását tükrözi, miközben a nem támogatott munkahelyek száma majdnem 18 százalékkal csökkent az előző évhez képest ebben az országban.

Hozzá kell tennem, hogy a közmunkaprogramjuk sem egy kifejezett sikertörténet. 2011-ben átlagosan 60 ezer fő dolgozott közmunkában, szemben a 2010-es mintegy 100 ezer emberrel. Ráadásul a közfoglalkoztatottak száma sem a jelenlegi, sem az előző ciklus alatt nem mutatott összefüggést a foglalkoztatás alakulásával, ami komoly probléma, hiszen azt jelzi, hogy közmunkaprogramból nehéz visszatérni a valós munkaerőpiacra.

Na most, a mennyiségi ismérvek után nézzük meg a minőségieket! Mint már többször elmondtuk, a BM által koordinált közmunkaprogramból a józan ész is hiányzik. Jellemző rá a szakmai előkészítés és a hozzáértés hiánya, a koncepciótlanság, a felülről diktált munkaszervezés és a több érintett ágazattal, szereplővel való párbeszéd teljes hiánya. Komoly problémát vet fel például a mindenáron a vízügyben elvégzendő közmunka kérdése. Az történt, hogy hirtelen a belügyhöz került a vízügyi igazgatóságok köre, és be kellett vállalniuk 1500-1800 fő foglalkoztatását, mindezt a vízügyben teljesen járatlan vezetők parancsára, anélkül, hogy ezeknek az embereknek a tervezésbe bármilyen beleszólásuk lett volna. Ennek következménye volt többek között, hogy a hetibérutalások adminisztrációs fennakadásai nyomán olykor csak másfél hónapos késéssel történt meg a pénzek kifizetése, és ez jelentős problémát okozott a közmunkások körében.

Milyen körülmények között dolgoztak ezek az emberek? Munkaruha nélkül, jobb híján kéziszerszámokkal dolgoztak, és az volt a feladatuk, hogy a vízfolyások medrét kitisztítsák, ami a természetvédelemben való egyeztetést és komoly szakértelmet igényelne. Miért is? Ugyanis a vízfolyások partját cserjés, nádas területek kísérik, amelyeknek komoly szerepe van egyrészt a mezőgazdaság számára a biológiai kártevő-mentesítésben, másrészt a halgazdálkodásban, harmadrészt pedig - vadászati szempontból - a régóta gondokkal küszködő apróvad-gazdálkodás kaphat újabb sebet azáltal, hogy a közmunkások szakértő vezetés híján egész egyszerűen letarolják ezeket a folyópartokat, csermelypartokat; sok helyütt találkoztunk azzal, hogy még le is betonozzák őket. Számunkra teljesen érthetetlen, hogy a medertisztítási munkálatokat szakértelem nélkül, szinte vandál módon végzik el, az érintett természetvédelmi intézmények, a civil szervezetek, a hozzáértő emberek bevonása nélkül. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Mindezek miatt kérdezzük az államtitkár urat: milyen intézkedéseket kíván tenni annak érdekében, hogy az értékteremtőnek beharangozott közmunkaprogramban ne kerülhessen sor az említett természetkárosításra...

ELNÖK: Köszönöm szépen.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): ...és egyáltalán meddig kell várnunk arra, hogy egy szakmailag megfelelően előkészített közmunkaprogram folyhasson ebben az országban?

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 54 2012.04.10. 1:06  47-55

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnos nem tudom elfogadni a választ (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: El se hisszük!), bár őszintén örülök annak, hogy Tállai államtitkár úrnak sikerült megfejtenie a kérdést, már csak a megoldást meg a választ szerettem volna hallani, úgyhogy igazából azért sem tudom elfogadni, mert se megoldást, se választ nem hallottam az elmúlt egy percben. Viszont a tapsot mindenképpen megérdemelte az államtitkár úr, mert egy ilyen népszavazási kezdeményezés a Fidesznek biztos, hogy díszére válna.

Mi azonban azt gondoljuk, hogy a közmunkaprogram kapcsán nagyon fontos az, hogy azok az emberek, akik bekerülnek a programba, és egyéb lehetőség híján ott dolgoznak, értelmes munkát végezzenek, és az értékteremtés valóban megvalósuljon - megvalósuljon az, hogy ezeknek az embereknek az önbecsülése valóban meg tudjon maradni, és valóban egy olyan szakmai kontrollt kapjanak, amelynek a segítségével a közösség javára tudják a közmunkát végezni, mert, államtitkár úr, a közmunkának ez a lényege, hogy a közösség javára dolgozzunk. És abban, amit én elmondtam, benne volt a mezőgazdaság érdeke, benne volt a természet érdeke, és benne volt a közösségek érdeke. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ön, ha így leszólja az interpellációmat, akkor ezekről feledkezik meg. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 133 2012.04.10. 1:56  132-139

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Aggódva figyelem, hogy a jelek szerint a kormány újabb kétséges intézkedésre készül, amelynek könnyen a családok, kiváltképpen a nélkülöző családok lehetnek a kárvallottjai. Jelenleg fontolgatják ugyanis a családi pótlék, valamint a segélyek utalvánnyal történő biztosításának lehetőségét. Önmagában problémásnak látom, hogy a szükséges jogszabály-módosításokat már most, áprilisban szeretné íróasztalán látni a kormányfő. Hogy lehet az, hogy ismét az érintettek és a szakma érdemi megkérdezése nélkül merül fel egy ilyen kaliberű kérdés a parlamentben? Miért kapkodnak ennyire, miniszter úr?

Azért is fontos ez, mert egyáltalán nincs szakmai konszenzus a kérdésben. Külön kérdés emellett, hogy hol vannak azok a boltok, például a kis falvakban élők számára, ahol beválthatnák az utalványukat. Nem tartható, hogy csak a kormány kiváltságát élvező üzletekben lehetne használni ezeket az utalványokat. Innentől kezdve egy kiló krumplit sem tudnának venni a nélkülözők a piacon, mert ott nem használható az utalvány. Ezt a helyzetet miként kívánják önök kezelni? Felmerül továbbá a másodlagos piac kialakulásának veszélye, hiszen nemcsak ennivalóra, hanem cipőre, orvosra, gyógyszerre, rezsire is kellenek a szociális juttatások. Mi a válaszuk erre? És azt hogyan gondolják kivédeni, hogy egyes csoportok, visszaélve a nélkülözők helyzetével, érték alatt megvásárolják tőlük az utalványukat?

Ki veszít ilyenkor, ha nem a szegények? És ki nyer? Ugye, nem azok, akik kinyomtatják az utalványokat? Ugye, nem arról van szó, hogy Fidesz közeli üzleti köröknek kedvezve önök erőszakosan átrendezik a piacot? Nem látják problémásnak, hogy még a Gazdasági Versenyhivatal is vizsgálatot folytat az ötlettel kapcsolatban?

Tisztelt Miniszter Úr! Ebben az országban már most is sokan éheznek, és bármennyire is masszírozgatják a statisztikákat, a foglalkoztatási mutatók és a lakosság többségének életkörülményei folyamatosan romlanak. Önök komolyan gondolják, hogy egy ilyen helyzetben a jegyrendszer bevezetése lehet a megoldás?

Köszönöm. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 137 2012.04.10. 1:00  132-139

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm szépen a választ, miniszter úr. Nagyon örülök neki, hogy azt hallom, hogy önök megvalósíthatósági tanulmányt készülnek írni. Bízom benne, hogy a többi hasonló kaliberű kormányzati intézkedéssel kapcsolatban is egy ilyen életpályát fognak majd megvalósítani, legalábbis a jelenlegi kormány hátralévő ciklusában, merthogy eddig ezzel ellentétes gyakorlatot vettünk észre sokszor.

Engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy abban biztosak lehetnek, hogy Magyarországon, amire szükség van, az a pénzügyi tudatosság fejlesztése és a felelős gazdálkodás tanítása. Azt gondolom, és sokan gondolják még ezt, hogy ez egy olyan alapvető kritérium, ami nélkül nem lehet előrelépni, ha komolyan gondolkodunk a szegény, nélkülöző polgártársak felemeléséről. A másik pedig az, hogy egy segélyezési rendszer átfogó reformjának mindenképpen szakmai konszenzuson kell alapulnia. Az idő semmiképpen nem lehet egy olyan tényező, amelyre akkor hivatkozunk, ha a szakmai konszenzust el akarjuk felejteni.

Köszönöm. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 150 2012.04.16. 2:23  149-156

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Igen, köszönöm, elfogadom. A kormány szereti emlegetni, hogy tíz év alatt egymillió munkahelyet fog teremteni. Ez, ahogy elnézünk Magyarországot, sajnos nem fog sikerülni, pedig van olyan ország, ahol ez igenis lehetséges.

Németországban konkrétan a zöldenergia-iparban egymillió állás fog létrejönni a következő évtizedben. Mindez abban az ágazatban, amely sajnos idehaza, az Orbán-kormány első két évében egy tapodtat sem fejlődött, és amelynek Bencsik János távozása után immár képviselője sincsen a kormányzatban.

Pedig önök a választási programjukban 80 ezer új munkahelyet teremtő energiahatékonysági programot hirdettek meg. Mind ez idáig a fejlesztésekből semmi nem valósult meg. Holott a lakóépületek hőszigetelésének, a fűtőrendszerek modernizálásának vagy a szélenergiára alapozott helyi energiatermelésnek valóban lenne munkahelyteremtő hatása. Ráadásul zömében pont az alacsonyan képzettek körében és a tudományos szférában.

Ehelyett önök mire készülnek? Újabb atomerőművet akarnak építeni. Mint tudjuk, az előkészítés PR-jára 13 milliárd forintot már elő is irányoztak, bár a civilek és az LMP addig perelték az MVM-et, amíg ország-világ megtudhatta, hogy ebből 1,5 milliárd forint máris Simicska Lajos érdekkörébe került. A zöldenergia-fejlesztés pedig pontosan a Fidesz közeli érdekkörökben van tartva. A jobbára uniós forrásokból gazdálkodó tendereken Simicska Lajos, Nyerges Zsolt és Baji Csaba nevével is összefüggésbe hozható cégek akkor is nyernek, ha éppen a legdrágább ajánlatot adják be.

A kisemberrel eközben egyáltalán nem sokat foglalkoznak. Alig 2-3 milliárd forintot fordítottak a lakossági energiahatékonysági és a megújulópályázatokra, és a minimális forrással meghirdetett pályázatokon a pénz jellemzően hetek alatt elfogy, ám az elbírálás hónapokat késik. A nyerteseknek ugyanakkor még évek múlva is sokszor nem fizetnek.

Lássák be végre, hogy önök idejétmúlt elvek alapján akarnak gazdálkodni, és egy múlt századi energiagazdálkodási rendszert akarnak létrehozni ebben az országban, miközben a zöldenergiát Fidesz közeli oligarchák számára meghagyják terített asztalként. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Hadd kérdezzem meg akkor, államtitkár úr, hogy mikor kezdik el végre az energiahatékonysági program megvalósítását, mikor írják ki végre a többször elhalasztott szélerőműtendert például (Az elnök ismét csenget.), és mikor szándékoznak érdemleges állami forrásokat biztosítani (Közbekiáltások a kormánypárti padsorokból: Idő! Idő!) lakossági energiahatékonysági és megújulópályázatokra.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 154 2012.04.16. 1:05  149-156

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Az LMP nagyon boldogan támogatná azokat a kezdeményezéseket, amelyek valóban a megújuló energiák térnyerését segítenék elő, de azzal, hogy önök előírtak egy olyan energiastratégiát, amelyben utolsó helyre tették a megújulókat, világossá tették mindenki számára azt, hogy önök milyen elvek szerint kívánnak gazdálkodni.

Már a Kovács Pál államtitkár úr által elmondottak alapján is érzékeltem, hogy önök teljes tévedésben vannak, mert aki extenzíven befektet a nukleáris iparba, az a megújulók alatt vágja a fát. Egész egyszerűen ez a két rendszer csak egymás rovására építkezhet. És értsék meg, hogy az atom a múlt, a megújuló a jövő, és mi azt várjuk önöktől, hogy önök a jövő energiájába fektessenek be.

Annak, hogy önök 160 milliárdot éppen átcsoportosítottak, nagyon örülünk, bár ez még nincs lezárva, és egyébként ezt mi már két éve mondjuk.

(16.20)

A lényeg, az, hogy azt kérjük önöktől, hogy ne fojtsák meg a megújulókat például azzal, hogy a szabályozási környezetet folyamatosan változtatják. Másfél év alatt tizenegyszer megváltoztatni a szabályozási környezetet; hát így hogyan lehet befektetni bármit, bármifajta megújuló szektorba koncepciózus módon?!

Köszönöm a választ, államtitkár úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 147 2012.05.14. 2:07  146-153

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyian látjuk, hogy egyre nehezebb helyzetben vannak a megváltozott munkaképességű emberek ma Magyarországon. A kormány az első Széll Kálmán-tervtől kezdődően azt a látszatot kelti, mintha csalók, az ellátórendszer potyautasai lennének, kollektíven megbélyegzi őket. Mi sem mutatja ezt jobban, mint Soltész Miklós államtitkár úr korábbi kijelentése a felülvizsgálatra nem jelentkező, megváltozott munkaképességű állampolgárokról, akiknek úgymond amnesztiát ad a kormány azzal, hogy ha nem jelentkeznek, akkor a múltjukat nem fogják kérdezni. Azaz a kormány minden tényszerűséget mellőzve kegyelmet gyakorol azokkal szemben, akik ismeretlen okból kifolyólag nem kérték a felülvizsgálatukat.

Az, hogy a kormány törekvései nem a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának elősegítésére irányulnak, abból is látszik, hogy a foglalkoztatásukhoz igénybe vehető bértámogatásokban részesülő szervezeteket a kormány épp most lehetetleníti el. Információink szerint 1500 szervezet mintegy 30 ezer munkavállalójának helyzete került veszélybe az elmúlt hónapokban.

De miről is van szó? A január 31-e után esedékes éves támogatási szerződések megkötése ugyanis csak április közepén történt meg, de a bértámogatás visszamenőleges folyósítása a mai napig nem kezdődött meg. Ezek a vállalkozások ördögi körbe kerültek. Bár az állam hibájából csúszik a bérek kifizetése, a bértámogatásra vonatkozó szabályok szerint elesik a támogatástól az a foglalkoztató, amelyik nem fizeti a dolgozók bérét. Eközben a foglalkoztatókra az elvárt béremelés is vonatkozik, de oly módon, hogy ki vannak zárva a bérkompenzációs pályázatból, ráadásul az adókedvezményt sem vehetik igénye. Mindezek tetejébe, ha nem tartják szinten a béreket legalább a dolgozók kétharmadánál, akkor két évre eleshetnek a költségvetési támogatásoktól, beleértve ebbe természetesen a bértámogatást is.

Kérdezem, tisztelt államtitkár úr, hogy az új és remélhetőleg a nyílt foglalkoztatás indikátorát jobban érvényesítő támogatási rendszer létrejöttéig mi a szándéka a kormánynak ezekkel a szervezetekkel és a benne dolgozó mintegy 30 ezer emberrel. Tényleg végig akarják nézni önök a páholyból, ahogy az utcára kerülnek ezek az emberek? (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 151 2012.05.14. 1:06  146-153

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm, elnök úr. Ígérem, hogy tartani fogom az időt. Nagyon sajnálom, hogy nem kaptam választ arra a kérdésre, amit feltettem, és ön, tisztelt államtitkár úr, a bértámogatásról egy szót sem beszélt az elmúlt két percben.

Még egyszer felhívom rá a figyelmét, hogy itt 30 ezer emberről van szó. Azt kéri öntől az LMP, hogy egy összegben utalják át a támogatott szervezeteknek a június 30-ig járó bértámogatásokat, és utána pedig tájékoztassák ezeket a szervezeteket arról, hogy milyen támogatási rendszert kívánnak bevezetni január 1-jétől, és egyáltalán jó lenne, ha megkezdenék az érdemi konzultációt a támogatott szervezetekkel, nem pedig arra hagyatkoznának, hogy folyamatosan bizonytalanságban tartják mind a foglalkoztatókat, mind a benne dolgozó embereket.

Másrészt nagyon köszönöm, hogy ön tájékoztatott a múltról. Én ezeket az információkat pontosan tudtam, viszont valószínűleg amit ön nem tud vagy nem tart észben, az, hogy amikor ön azt mondja, hogy a megváltozott munkaképességű emberek 10 százaléka nem jelentkezett a felülvizsgálatra, akkor ön 9 ezer emberről beszél, és ez a 9 ezer ember Magyarországon rendkívül rossz helyzetben van, és egyáltalán nem szokványos módon zajlottak a felülvizsgálatra való berendelések.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 48 2012.05.21. 3:10  47-53

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Tisztelt Államtitkár Úr! A foglalkozatási és munkaügyi bizottság tagjaként figyelemmel kísérem a közmunkaprogramok megvalósulásának körülményeit. Információkat gyűjtök, adatokat kérek, és ha valami visszásságot tapasztalok, akkor önökhöz fordulok - általában nem járok sikerrel.

(14.40)

Tapasztalásom szerint nehezen férek hozzá helyi adatokhoz, és korábban is, hogy ha problémáim voltak, akkor a Belügyminisztérium elhajtotta a kéréseimet, az anomáliákat, amiket jelentettem, figyelemre se méltatta, holott a kormánynak és minden egyes helyi oligarchának figyelembe kell vennie azt, tudomásul kell vennie azt, hogy a közmunkaprogramok közpénzből működnek és a köz érdekében. Innentől elkezdve minden egyes helyi oligarchának minden egyes pillanatban tökéletesen elszámoltathatónak kell lennie azzal kapcsolatban, hogy mire költi az adóforintokat. A helyi programoknak meg egész egyszerűen mentesnek kell lenni mindenfajta önkényeskedéstől.

Múlt héten Pusztaottlakán jártam. Itt hiteles forrásból megtudhattam, hogy miként dolgoztatják rabszolga módon, emberhez méltatlan módon a közmunkásokat. A helyiek elmondása szerint súlyosan beteg, egészségkárosodott és emiatt útkarbantartásra felvett közmunkások robotolnak a pusztaottlakai földeken. Krónikus magas vérnyomásban, gerincsérvben szenvedő emberek végeznek hajolással, fizikai megterheléssel járó munkákat a túlhevült fóliasátrakban. Ha nem bírják, jön a fenyegetés: aki kilép, segélyt sem fog kapni.

Bár a kormány a szervezés diadalaként könyvelte el azt, hogy a közmunkások jellemzően nem mennek táppénzre, és maga Réthelyi miniszter úr is a meghallgatásán mondta, hogy milyen kellemes meglepetés volt, hogy nem nő a táppénzre menők száma a közmunkaprogramokból, én Pusztaottlakán megtudhattam, hogy miért van ez. Ez azért van, mert az üzemorvosok nemes egyszerűséggel nem írják ki az embereket táppénzre. Úgynevezett lábadozásra teszik őket, ami azt jelenti, hogy otthon maradhatnak, amíg jobban nem lesznek, de amint jobban vannak, visszamennek dolgozni, és amíg lejár a szerződés, ezeket a napokat ingyen és bérmentve ledolgoztatják velük.

Információim szerint, ha nagy a hideg, akkor nem tudnak melegedőbe menni, ha meg hőség van, nincs ivóvíz. Mintegy ötven-hatvan munkás használ egyetlen takarítatlan pottyantós budit. Kezet sem tudnak mosni, tiszta ivóvízzel való ellátás híján a vegyszerezéshez használt öntözőrendszerből fogyasztanak vizet a kitikkadt munkások. Hiányos a védőfelszerelésük is, ha van egyáltalán. A kézi trágyázáshoz, vagyis a tyúkürüléknek kézzel a palántákra történő szórásához sem kapnak védőkesztyűt. Ahogy az egyik munkás, a családja, a gyermeke érdekében mindenre hajlandó édesapa fogalmazott: "nyomorúságos helyzetben vagyunk, és ezt gyalázatos módon kihasználják".

Erre a közmunkaprogramra büszkék önök, államtitkár úr? Nem hunyhatunk szemet afelett, hogy az önök kormányzása alatt a polgármesterek, akik sok esetben országgyűlési képviselők is, élet és halál urai lettek a kiskirályságukként kezelt településeken, helyi oligarchákká váltak. Ők dönthetik el, hogy kit vesznek fel a közmunkaprogramba (Felzúdulás, zaj a kormánypárti sorokból.), ők dönthetik el, hogy kit fognak elbocsátani (Az elnök csenget.), hatalmukban áll ezeket az embereket megfosztani mindentől. Mikor kívánnak intézkedni, tisztelt államtitkár úr, hogy ez másképpen legyen? (Taps az LMP és az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 52 2012.05.21. 1:05  47-53

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót. Válaszolni és érdemben válaszolni két különböző dolog. (Zaj. - Az elnök csenget.) Sajátos módon ön rendszerint nem tud érdemben válaszolni. Számomra ezt most is így történt. (Taps az LMP padsoraiból.) Nem tudom elfogadni a válaszát.

Egyrészt szeretném megkérni arra, hogy ne hamisítsa meg az interpellációm szövegét, nagyon fontos, hogy a jövőben kerülje el ezt a fajta gyakorlatot, mert ez a fajta hatásvadászat nem fog segíteni azon, hogy önök védhetetlenek azzal kapcsolatban, ahogy a közmunkaprogramok ebben az országban zajlanak. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból.)

Én nagyon örülök neki, hogy az elmúlt hetekben sikerült erre ráirányítani a figyelmet, és nem fogjuk abbahagyni a küzdelmet a közmunkások érdekében, méltóságot és átláthatóságot kívánunk a közmunkaprogramokban biztosítani. (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Hajrá!)

Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy a Belügyminisztérium asszisztál ahhoz a szomorú folyamathoz, hogy helyi oligarchák eltitkolják a valóságot az emberek elől. Az LMP részéről biztosítani tudjuk önöknek, hogy ez a folyamat nem fog ennyiben maradni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 106 2012.05.29. 2:09  105-114

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már látszik, hogy milyen hibákat követett el a kormány a béren kívüli juttatások rendszerének átalakításakor. Ezek eredménye a felhasználói szempontok háttérbe kerülése, átláthatatlan lobbiérdekek mentén kialakított diszkriminatív szabályozás és kilátásba helyezett uniós kötelezettségszegési eljárás. Kérdés az, hogy önök ezt mennyire látják be, és mit kívánnak tenni a jövőben annak érdekében, hogy ezt elkerüljék. De nézzük tételesen is!

Kezdjük a SZÉP-kártyával, mert ott a kritikáim sora rövidebb lesz. A kártya januári bevezetése után az EB vizsgálatot indított, mert a kártya kibocsátására vonatkozó feltételrendszer a diszkrimináció gyanúját vetette fel. A munkavállalóknak is számos kellemetlenséget okoz, hogy gyakorlatias módon kevésbé tudják a kártyájukat használni. Lehet hallani olyan híreket, hogy vannak olyan kibocsátók, akiknek a kártyájukon jelenleg jóformán csak hamburgert lehet venni.

Az Erzsébet-utalvánnyal kapcsolatban már számtalan kritikát fogalmaztunk meg itt a parlamentben is és a Házon kívül is, de nemcsak mi, hanem az Unió is, hiszen az állami monopóliumot megvalósító szabályozás és tiltott állami támogatás gyanúja miatt küszöbön áll az újabb bizottsági eljárás. További probléma az állami kibocsátó diszkriminatív szerződési gyakorlata, amely az utalvány használóit is kedvezőtlen helyzetbe hozza. Mivel a kormány láthatóan csak néhány kormányközeli céget akar helyzetbe hozni, a munkavállalók csak bizonyos helyeken tudják beváltani az utalványaikat, és ezek a helyek nem biztos, hogy számukra a legmegfelelőbbek. Mondanom sem kell, ez még nehezebb helyzetbe hozza a rászorulókat, vagyis azokat, akik egyes szociális ellátások egy részét utalványban kapják majd ezt követően.

Szóba kell még hozni itt a Nemzeti Üdülési Alapítványt is, az utalvány egyetlen kibocsátóját, a forgalmazásból származó tetemes hasznot, amelyet elvileg szociális célokra fordít, de kérdéses az, hogy ez mennyire lesz átlátható, nyomon követhető és valóban e célt szolgáló, hiszen a hírek alapján már lehet látni, hogy ezek az üdültetések sokszor többe kerülnek.

Sok kérdés merül fel: mi alapján válogatta be a kormány a beváltóhelyeket? (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) Ki húz hasznot mindebből? Hogyan és mikor fogják önök orvosolni ezeket a súlyos problémákat?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 110-112 2012.05.29. 1:24  105-114

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Hát, nem csodálom, tisztelt államtitkár úr, hogy két percet szánt a SZÉP-kártyára és egy percet pedig az Erzsébet-kártyára, mert úgy látszik, ön is elismeri azt, hogy az Erzsébet-kártya úgy, ahogy van, tragikus, főleg a rászorulók számára ebben az országban. Az alapvetéseket tisztázni kell, hogy a készpénzellátások csökkenése a legszegényebb rétegekben nemhogy csökkenti, de inkább növeli az uzsorától való függést. Ezt a Magyar Szegénységellenes Hálózat és a Nagycsaládosok Országos Egyesülete is megerősítette. Nekem nem lesz lehetőségem utólag majd egy percben újra válaszolni önnek, úgyhogy ezt most fontosnak tartottam elmondani.

Továbbra sem értem, hogy hová tűnnek itt a pénzek. A kormány becslése szerint 100 milliárd forintról lesz szó. Hogyha azt nézzük, hogy szociális nyári üdültetésen kívül mire szeretnének önök pénzt költeni, akkor szeretném, ha beszámolna arról, hogy pontosan hogyan szándékozzák beosztani ezt a pénzt. Engedje meg, hogy megjegyezzem azt, hogy itt láthatóan volt egyfajta sorrendiség. Először realizálták önök, hogy különféle szociális juttatások utalványban folyósítása nyilván csak akkor lehetséges vagy akkor jutott önök eszébe, amikor meglátták, hogy az EB milyen érzékenyen reagált arra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy gyakorlatilag államosították az utalványpiacot, és ezt követően próbálják önök ezt fügefalevélként (Az elnök ismét csenget.) maguk elé tartani, amikor erről a történetről beszélünk.

ELNÖK: Képviselő asszony!

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Én ezt nagyon sajnálom. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 189 2012.05.29. 1:57  186-192

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Joggal számítunk a kormánypártok támogatására, de legalábbis a vitában való érdemi részvételükre Ertsey Katalin képviselőtársam indítványa kapcsán, hiszen minden mértékadó nemzetközi és magyar tudományos kutatás a szülők osztott felelősségét és a gyermekgondozásban való együttes részvételét javasolja mind családpolitikai, mind demográfiai szempontból. Be kell látnunk azt, hogy ahol az édesapának érdemi jelenlétre van lehetősége a gyermekszobában, ott tudnak a családok összetartani, és ott születik több gyerek. A gyermekek érdeke is azt kívánja ráadásul, hogy az édesapáknak legyen lehetőségük már a korai életkorban velük lenni.

A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság ülésén érdemi ellenvélemény igazából nem hangzott el a kormánypártok részéről, máshonnan sem nagyon, mert azt nem igazán tudjuk komoly politikai érvként elfogadni, hogy valamifajta felsőbb akarat, isteni beavatkozás nyomán alakult így a családpolitika Magyarországon, ahogyan alakult. Ez egy társadalmi konstrukció, és ezt lehetőségünk van megváltoztatni itt és most az Országgyűlésben.

Arra szeretném önöket kérni, hogy hallják meg Ertsey Katalin érveit, hallják meg azt a fajta közgazdaságtani érvelést, amellyel gyakorlatilag lebontottuk azt a képzetet, hogy így a magyar családok rosszul járnának, és hallják meg azokat az érveket, amelyek a gyermekek érdekeiről szólnak, és egy olyan Magyarországról szólnak, ahol a családok több időt tudnak együtt tölteni. Már a gazdasági világválság is begyűrűzött, és rámutatott arra, hogy a családokat nagyon nehéz egy keresővel eltartani, és nagyon fontos lenne az, hogy a nők a munkaerőpiacról ne szoruljanak ki, hanem valamilyen módon vissza tudjanak kapcsolódni, amellett, hogy édesanyai felelősségüket ellátják.

Én arra kérem önöket, hogy adjanak lehetőséget a magyar családoknak a választásra. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 309 2012.06.04. 8:51  280-350

DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Semmi gond, elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A július 1-jén hatályba lépő új munkajogi kódex átmeneti rendelkezéseit június 1-jén benyújtani több mint rossz kormányzásból eredő hiba. A törvények végrehajtásáért felelős kormány példátlan mulasztásával olyan helyzetbe hozta az Országgyűlést, amelyből alkotmányosan most már nemigen tudunk szabadulni. Hiszen ha jól megnézzük, akkor az új munkajogi kódex alkalmazásához való felkészüléshez mindössze csak napok maradtak számunkra.

Ugyanez a helyzet az ágazati törvénymódosításokkal, míg az alacsonyabb szintű joganyag felülvizsgálata meg sem kezdődik a hatálybalépésig. Azzal, hogy most terjesztették be a munka törvénykönyve átmeneti rendelkezéseit a parlament elé, tisztában kell lenniük azzal, hogy totális káoszt teremtenek a munka világában. Ígéretüknek megfelelően április óta várunk erre a törvényre. Ehhez képest június 1-jén kaptuk meg, és önök most három nap alatt át akarják vinni a Házon. Ez nemcsak azért probléma, mert képtelenség 2-3 nap alatt ilyen munkát elvégezni. Mi itt mindannyian megpróbáljuk a legjobbat, amit tudunk nyújtani ezzel kapcsolatban, de önök 66 törvényt változtatnának meg. Ez azért is probléma, mert a munkavállalók és a munkáltatók sem tudnak felkészülni az új helyzetre, amely július 1-jével kialakul.

Ahogy Schiffer András képviselőtársam mondta, a minimum, hogy ebben a helyzetben a felelős, azaz Czomba Sándor államtitkár úr lemond, hiszen ő a politikai felelőse annak, hogy a kormánypártok több millió munkavállalót bizonytalanságba taszítanak. A kormánypártok által benyújtott módosítások nagy része ráadásul nem is azt a célt szolgálja, hogy az átállási időben segítse a jogalkalmazást, harmonizálja az Mt.-t más jogszabályokkal vagy éppen pontosításokat tegyen. E módosítások igen alattomos módon számos helyen érdemben módosítják nemcsak a munka törvénykönyvét, de más törvényeket is, mint ahogy említették már korábban a felszólalók is, a közfoglalkoztatásról szóló törvényt, a közalkalmazottak jogállásáról vagy a munkaügyi ellenőrzésekről szóló törvényeket, de akkor nézzük konkrétan, hogy mire készülnek itt most önök.

A közfoglalkoztatásról szóló törvény újabb módosítása: további kivételeket tesz a munka törvénykönyve a közfoglalkoztatottakra is kiterjedő hatálya alól. De most én kérdezem, hogy miért a közmunkásokat sújtják már megint, miért pont a legszegényebb, a legkiszolgáltatottabb társainkról akarnak újabb bőrt lehúzni suttyomban, fű alatt, három nap alatt itt a parlamentben. Számtalanszor elmondtuk, hogy elfogadhatatlan, hogy a kormány másodrendű munkavállalóként kezeli a közmunkásokat, miközben például azzal, hogy adókötelessé tették a közfoglalkoztatotti bért, a közfoglalkoztatási jogviszonyt a munkaviszonyhoz közelítették, ugyanakkor, ha munkajogról van szó, akkor pedig a lehető legmesszebb lökték őket.

De mit látunk itt? A javaslat egységesen 20 nap szabadságban határozza meg a közfoglalkoztatottaknak járó éves szabadságot, azaz őket ezentúl nem illeti meg az életkor alapján járó pluszszabadság, mint a többi munkavállalót. Hát jól van ez így? De említhetnénk itt még a táppénzre vonatkozó új szabályt is, amely szerint a közmunkások a közfoglalkoztatási bér 70 százalékát kapják meg a betegszabadság ideje alatt. Na most persze hozzátehetem, hogy ha egyáltalán betegszabadságra engedik őket, táppénzre engedik őket, mert mindannyian tudjuk, hogy ritkán részesülnek ebben a kegyelemben a beteg közmunkások.

Szintén káros, hogy a javaslat értelmében immár közhasznú kölcsönzés keretében is foglalkoztathatók lennének a közmunkások. Mi eleve ellenezzük azt, hogyha az Mt.-től eltérő szabályokat hoznak létre, mert ezek jellemzően konkrét megrendelésre történnek, konkrét megrendeléseket elégítenek ki ezzel, csak sajnos pontosan nem látjuk, hogy milyen megrendelők vannak a háttérben.

Akkor itt van a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosítása. Ezt mi nem büszkeségnek látjuk, hanem egész egyszerűen abszurdnak tartjuk, kiváltképpen annak az indoklását.

(20.50)

A javaslat nemes egyszerűséggel túlszabályozott, szükségképpen bürokratikus és rugalmatlan intézménynek minősíti a fegyelmi eljárás jogintézményét, és egész egyszerűen megszünteti azt. Helyette a rendkívüli felmondás eszközét ajánlja a munkáltatók figyelmébe. Hát, a rendkívüli felmondás reklámozása elég furán veszi ki magát, és számunkra a sakkban tartható, kiszolgáltatott, cserélhető munkavállaló képét erősíti. Egyáltalán, miért akarják önök folyamatosan félelemben tartani a munkavállalókat, és miért kedveznek ilyen egyoldalúan a munkáltatóknak?

Szomorú, hogy azt is törvény szerint akarják lehetővé tenni, hogy a kereskedelemben, turizmusban vasárnap rendes munkaidőben robotolhassanak az alkalmazottak. Ezt még az új Mt. sem tartalmazta, ez valami új kreálmány, tehát nyilvánvaló, hogy a módosítással az élelmiszer-kereskedelmi boltok vasárnapi nyitva tartásának ágyaz meg alaposan, bár az előterjesztő az indoklásban erről szemérmesen hallgat, és azt mondja, hogy ez azért van, mert a lakosság így vásárol. Hát, ne a lakosság vásárlási szokásai határozzák meg azt, hogy ezeknek az embereknek hány órában kell dolgozniuk vasárnaponként! A munkáltatók felé egyoldalúan kedvező szabály, már csak az azonnali bevezetésre tekintettel is egy igazi akna, és nincs helye egy technikai módosításokat tartalmazó és a jogalkalmazási helyzeteket tisztázni hivatott jogszabályban. Az rendes érdekegyeztetést feltételezett volna, ha önök egy ilyen jogszabályt behoznak a Ház elé.

De persze van egy másik csoport is, akik teljes munkaidőben robotolhatnak a pihenőnapon, ezek persze megint a közmunkások. A javaslat ugyanis a közfoglalkoztatottak esetében is lehetővé teszi ezt, ha az társadalmi közszükségletet elégít ki. Miért folytatják ezt a káros gyakorlatot, hogy a kis számú dolgozó embert terhelik agyon, ahelyett, hogy munkát teremtenének, ahogy ígérték?

A javaslat közben újraalkotja a munkaügyi szankciók rendszerét is, és ha figyelembe vesszük az iromány benyújtásának körülményeit, látható, hogy ez is érdemi indoklás nélkül, nyilvánvaló adatok és hatásvizsgálat nélkül került be a Ház elé, holott egy normális törvényalkotási menetrendben ez nem fordulhatna elő. Konkrétan önök megszüntetik a munkaügyi ellenőrzések során kiszabható bírságok eddig kategóriáit, és helyette aszerint differenciálnak, hogy egy vagy több munkavállalót érintenek. A korábbi felszólalások során is elmondták, hogy ez túl nagy teret enged a korrupciónak, ráadásul a jogsértések megítélését ugyanis, az érintett munkavállalók számának meghatározását a bírság mértékének megállapítása szempontjából az eddigiekkel ellentétben mérlegelési jogkörbe utalják.

Véleményünk szerint a munkaügyi szankciók eddigi gyakorlata egyáltalán nem azt mutatja, hogy ne kellene a törvényalkotónak konkrét szempontokkal segíteni a jogsértés súlyának értékelését. De ha szükség lenne is a munkaügyi szankciók újragondolására, hangsúlyozom, az csak érdemi indoklással, adatok, hatásvizsgálat alapján, normális törvényalkotási menetrendben lehetne megtenni, nem így fű alatt, éjszaka a parlamentben.

Azt pedig, ugye, önök sem gondolják elfogadhatónak, hogy a releváns ET-irányelv következetes alkalmazása helyett a gyermekek után járó plusz szabadnapokat akarják a szülők osztott gyermekgondozásaként elszámolni? A foglalkoztatási és munkaügyi bizottságban már értesültünk arról, hogy önöknek mik az elképzeléseik ezzel kapcsolatban. Most önök ezt a salátatörvényben elrejtve akarják elfogadtatni a parlamenttel, és nem mérlegelik Ertsey Katalin képviselőtársam indítványát, amely szellemében is és megvalósításában is méltóan követi az európai elvárásokat? Ezt hogy gondolják konkrétan?

De van itt más is. Nem a mi választási ígéretünk volt az, hanem a Fideszé, hogy önök véget vetnek a pofátlan végkielégítéseknek, a Hagyó Miklósok és Szalainé Szilágyi Eleonórák korszakának. Most ezzel szemben miről beszélünk? Ezzel szemben újra lehet majd olyan hallgatási megállapodásokat kötni a közszféra cégeinél, ami 10 milliós kifizetésekhez vezet. Újra lehet majd egyéves felmondási időt és százmilliós végkielégítéseket kikötni. Ugye, nem gondolják komolyan, kedves képviselőtársaim, hogy ez ellenzéki riogatás? Ez a valóság, amit önök itt prezentálnak a Ház előtt. Ettől lesz több és biztonságosabb munkahely ebben az országban? Hát ez az egyik legarcátlanabb rendelkezés az egész törvénytervezetben, amellyel feloldanák a BKV korrupciós botránya nyomán bevezetett korlátozásokat.

Önök eltörölnék a végkielégítések felső korlátozását, a különféle prémiumok és bónuszok maximális határát és a hatáskörből fakadó visszaélések adta lehetőségeket is. Ezt konkrétan hogy gondolják? Legyenek kedvesek, majd a válaszban erre térjenek ki, mert a mi számunkra ez teljes mértékben elfogadhatatlan.

De összességében is mély felháborodásunkat szeretnénk kifejezni, egyrészt amiatt, ahogy önök ezt az eljárást alattomos módon itt kivitelezték, másrészt azért, hogy láthatóan ebben a salátatörvényben is folytatják a dolgozó magyar emberek ellehetetlenítését és kiszolgáltatottságuk fokozását. De hogy mentsük, ami menthető, a jogbiztonság szempontjából legkevésbé rossz megoldásként azt javasoljuk, hogy az új Mt.-t és az azt megalapozó törvénymódosításokat, minden egyes rendelkezést 2013. január 1-jével léptessenek hatályba, az átmeneti rendelkezésekben meghatározott egyéb határidőket is ezzel összhangban, fő szabály szerint, szintén féléves átmenettel javasoljuk meghatározni.

Én őszintén bízom abban, hogy meghallották az elmondottak üzenetét, és köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 28 2012.06.06. 4:10  3-56

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat 85. § (7) bekezdéséhez javasoltunk módosításokat. Az egyik konkrétan a közfoglalkoztatásban dolgozó emberek érdekeit szolgálná. Én a magam részéről ezer okot látnék arra, hogy a közfoglalkoztatási törvényt gyorsan és hatékonyan módosítsuk, de biztos nem szerepel ezen okok között, hogy diszkriminatív módon éljünk vissza ezeknek az embereknek a kiszolgáltatott helyzetével. Maga az a tény, hogy az ő szabadságukat húsz napra csökkentjük, felháborító. Ők nem kényszermunkások, nem rabszolgák, bárhogyan is tekint rájuk a belügyminiszter úr, nekik ugyanúgy szükségük van pihenésre és feltöltődésre, mint minden dolgozó embernek ebben az országban.

A másik az, hogy ezek az emberek fokozottan kiszolgáltatottak a munkaerőpiacon. Számukra nem a munkavállalói jogokat kellene gyengíteni, hanem pontosan erősíteni kellene, de ez a törvénytervezet ez ellen megy. Feltétlenül kérjük a különböző frakciók támogatását abban, hogy megszűnjön ez a méltatlan állapot.

Nagyon hasonló helyzetet vettünk részre a vasárnapi munkavégzés kapcsán is. Látható volt, hogy a kormánypártok hosszú ideig kacérkodtak azzal, hogy szabad vasárnapot vezessenek be. Mostanra eljutottunk odáig, hogy a munkavállalók egy részét vasárnap munkára kötelezik rendes munkarendben, és még a bérpótlékot is elveszik tőlük. Hogy van ez így? Ez biztos, hogy nem egy normális törvényhozási folyamat, amelyben ilyen gyorsan ilyen drasztikus változásokat át lehet vinni, amely ennyi munkavállalót érint ebben az országban, hiszen mind a kereskedelmi tevékenységben dolgozó, mind a kereskedelmi tevékenységet kiszolgáló munkavállalókról szó van, de a turizmusban dolgozó embereket is érinti ez a szabályozás.

Ez már megint egyfajta kényszer, egyfajta olyan szabályozás, ami nem volt rendesen megbeszélve, és úgy látom, most itt a Házban sincs megfelelő keretünk arra, hogy ezt alkalmasan megbeszéljük. Kérdezem a kormánypártokat, akkor hogyan sikerült egy ilyen momentumot szerepeltetni ebben a törvénytervezetben. Hogy lehet az, hogy a munkáltatókat ilyen egyoldalúan kedvező helyzetbe akarják hozni? Erre mindenképpen szeretnék magyarázatot kérni.

A harmadik pedig, amit kiemelek, az az, hogy a 69. § (3) bekezdésében különböző szövegelhagyásokat kezdeményezünk, pontosan azért, mert ez az a hely a törvényben, amely az emlékezetes BKV-s önjutalmazási botrány kapcsán élt eddig a magyar jogrendben. Ezeket előkelően kivennék a törvényből. Szerintem egyetért velem Lázár János is, aki 2010. október 28-án konkrétan azt mondta, hogy csaknem 3 millió ember annak tudatában adta szavazatát az országgyűlési választásokon a Fideszre, hogy a párt kormányra kerülése esetén vissza fogja szerezni az MSZP kormányzása idején állami és önkormányzati cégeknél pofátlan módon kifizetett több tíz millió forintos végkielégítéseket.

Kérdésem a következő. A normaszövegben olvasható indoklás nagyon rövidre és semmitmondóra sikerült, de a legfontosabb az, hogy ha ez az indoklás, akkor biztosan nem a célnak megfelelő szabályt fognak hozni, erre szeretném felhívni a figyelmüket. Schiffer András képviselőtársammal együtt azt kérjük, hogy vegyék ki ezt a teljes részt a törvénytervezetből, mert ha alaposan megnézik ezt az indoklást, akkor maguk is belátják, hogy ezzel nem azt a célt fogják elérni, amit a szöveg szerint szerettek volna. Konkrétan azt írják, hogy nagyobb lehetőséget biztosít az alapítói jogok gyakorlójának a vezetők javadalmazási feltételeinek megállapításában, illetve erőteljesebb állami beavatkozást tesz lehetővé a többségi köztulajdonban álló munkáltatók működésébe, korlátozva az egyéni és kollektív megállapodások lehetőségét. Ehhez képest ami a törvénytervezetben látható, az a Hagyó Miklósok visszatérését vetíti elő, s én azt gondolom, hogy ez egy felelős kormánypártnak semmiképpen nem lehet a célja.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

(9.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 46 2012.06.06. 1:20  3-56

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bertha Szilvia képviselőtársam nyomán én is hangsúlyoznám a 39. § (8) bekezdésének a fontosságát, amelyre mi is módosító javaslatot nyújtottunk be. Ugyanis láthatóan a törvény most visszatérne egy 2007. január 1-je előtti állapothoz, amikor is megszüntetné a bírságkategóriáknak az eddigi jogsértésenként és az érintett munkavállalók szerinti csoportosítását, és alapvetően aszerint menne a megkülönböztetés, hogy egy vagy több munkavállalót érint az egyes jogsértés.

Beszéltünk az érintettekkel; mindenki tudja azt, hogy a munkaügyi szankciók eddigi gyakorlata nem azt mutatja, hogy relativizálni kellene ezt a kérdést. Tehát elengedhetetlen az, hogy a törvényalkotó konkrét szempontokkal segítse a jogsértés súlyának az értékelését, és ne engedjen túl tág teret a mérlegelésnek. Mindenesetre, ha úgy is vélik a kormánypártok, hogy szükség van az eddigi szabályozás újragondolására, akkor adatokra van szükség, hatásvizsgálatokra van szükség és érdemi konzultációra van szükség minden oldalról. Úgyhogy javasoljuk, és kérem, mérlegeljék azt, hogy ezt a teljes bekezdést hagyják ki a törvénytervezetből. Önök ezzel tudnák a munkavállalókat segíteni, az biztos.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiból. - Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 436 2012.06.06. 7:27  417-461

DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! "Elég a kiszolgáltatottságból!" Ez volt a népszavazási kezdeményezésünk jelszava. Hangsúlyozom azt a szót, hogy kezdeményezésünk, mert az LMP volt az a párt, amely Magyarországnak ebben a sötét időszakában - amelyet önöknek köszönhetünk, tisztelt kétharmad - talpra tudott állni. Talpra tudott állni, mert minket lehet iskolázni, minket lehet regulázni, de minket nem lehet megtörni, és nem lehet a kezdeményezőkészséget elvitatni tőlünk.

Mi azt gondoljuk, hogy 1980 forint állampolgáronként van akkora költség, amelyet érdemes beruházni a demokráciába. Mi azt gondoljuk, hogy nem ezen kell spórolni. Lehet spórolni a Közgépen, lehet spórolni Nyerges Zsolton, Simicska Lajoson. (Taps az LMP soraiban.) Lehet spórolni az önök által intézményesített iparszerű korrupción a közpénzek kiszivattyúzásában, de nem 1980 forinton állampolgáronként.

Egyébként, ha már a pénzek kerültek előtérbe, akkor hadd mondjam el önöknek, hogy mennyibe került volna az, ha azokat a rendelkezéseket, amelyeket mi foganatosítottunk ebben a népszavazási kezdeményezésünkben, tényleg megtenné az ország. Azt lehetett olvasni, igen, a Magyar Nemzet állítása volt, hogy akár 100 milliárdos kiesést is okozhat a 2012-es büdzsében, ha sikerrel jár az LMP által kezdeményezett népszavazás. Ez, kérem szépen, egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Négyből kettő kérdésnek semmiféle költségvetési hatása nem lenne. Egyszerűen a munkavállalók embernek éreznék magukat, sokkal inkább embernek, mint teszik azt most.

A másik az, hogy megpróbáltuk megbecsülni azt, hogy az álláskeresési járadékot, ha meghosszabbítanánk, akkor az körülbelül 60 milliárd forintot tenne ki. A tankötelezettség módosításával kapcsolatos költség egyébként 22 milliárd forintra tehető a kormány titkos háttéranyaga alapján. Éves szinten és 2013-tól így mintegy 65-82 milliárd forintos kiadásnövekedéssel lehetne számolni akkor, ha a népszavazási kezdeményezésünk sikeres lenne, és a parlament megszavazná azt, hogy ezeket a kérdéseket demokratikus módon fel lehessen tenni népszavazásra ebben az országban.

Tehát semmiképpen nem igaz az, hogy 100 milliárd forintos átcsoportosításra lenne szükség, és hasonlóképpen téves az a beállítás, hogy a legfeljebb 89 milliárd forintos befektetés az oktatásba és a foglalkoztatásba mindenképpen rontaná hazánk felzárkóztatási esélyeit. És különben is, de tényleg, ez itt az alapvető kérdés, hogy miért ezeken a dolgokon akarunk spórolni. Miért pont az egészségügyön? Miért pont az oktatáson, és miért pont a dolgozó embereken? Miért ezeken a kérdéseken akarunk spórolni?

Itt a valódi tét teljesen más. Itt a valódi tét arról szól, hogy felzárkózunk vagy végletesen leszakadunk; hogy Skandinávia, Szlovénia, Csehország példáját követjük, vagy megyünk Malajziába és Bangladesbe. Nézzék, Európában nálunk a legdrágább a foglalkoztatás. Itt a legmagasabb a munkabérre rakódó adó- és járulékteher. Egész egyszerűen ezért nem éri meg ebben az országban foglalkoztatni. Ezen ugyanakkor nem a kizsákmányolás növelésével kell változtatni, nem az a fajta rugalmasságnövelés - amit itt mantraszerűen ismételgetnek folyamatosan - a helyes válasz arra, hogy hazánk foglalkoztatási problémáit megoldjuk. Nem ebben kell versenyezni a világgal, itt jó oktatásra van szükség, jó egészségügyre, magasan képzett munkavállalókra, és nem pedig eldobható, alacsonyan képzett munkaerőre. Nem ez a munkaerő alapú társadalom!

Ha konkrétan a kérdésekbe bele akarunk menni, akkor hadd emeljem ki azt, hogy az álláskeresési járadék meghosszabbítása miért lenne fontos. Miért lenne fontos az, hogy egy olyan országban - ahol 18 hónap alatt lehet állást találni, ahol kígyóznak a sorok, hogy az embereknek munkájuk legyen; és én, aki az országot járom most már több mint egy hónapja, síró embereket látok, hogy bár kapnának munkát, bármilyen munkát, csak kapnának; ebben az országban 18 hónap, még egyszer mondom, egy állást találni - önök ne három hónapig biztosítsák nekik azt, hogy ember módjára el tudjanak menni, fizikálisan meg tudják közelíteni az állásinterjút, és úgy nézzenek ki, mint ahogy egy munkavállalónak kinézni kell: tiszták legyenek, jól tápláltak legyenek, és egyáltalán legyen erejük arra, hogy állásra pályázgassanak.

Kinek az érdeke az - tegyük fel ezt a kérdést -, hogy az emberek rövidebb ideig keressenek munkát, és hosszabb ideig legyenek munkanélküliek? Ki áll emögött? Mi azt szeretnénk, ha senki nem állna, és mi azt szeretnénk, hogy az embereknek legyen ereje ahhoz, hogy munkát tudjanak keresni, ha már munkahelyet senki nem teremt nekik ebben az országban.

A másik az, hogy ez a szabadság kérdése nem annyira lényegtelen, mint amilyennek tűnik. A harmadik pedig az, hogy három hónapnál tovább ne lehessen próbaidőn tartani a munkavállalót. Nézzék, nagyon kevés olyan munka van, ahol indokolt az, hogy hat hónapig megfigyeljék azt, hogy az illető hogyan dolgozik, illetve ha a kölcsönösséget nézzük, akkor ő is meg tudja nézni azt, hogy mennyire megfelelő számára az a munkáltató. Nagyon indokolatlan az, hogy hat hónapig, fél évig az embereket próbaidőn lehessen tartani, amikor még szabadságra sem tudnak menni, és egyáltalán a munkavállalói jogaikat korlátozottan tudják érvényesíteni.

Ráadásul itt merül fel az a kérdés megint: kinek az érdeke az, hogy ennyire eldobhatóak legyenek az emberek? Kinek az érdeke az, hogy folyamatosan cserélhetők lehessenek? Azt gondolom, hogy egy felelősen gondolkodó kormány semmiképpen nem gondolkodhat abban, hogy a Keletre nyitást ilyen sajátosan értelmezve, egy tál rizsért dolgoztat embereket, akiket bármikor lecserélhet. Egy felelősen gondolkodó kormány és egy parlament olyan, amely támogat egy olyan Magyarországot, ahol mindenki megtalálja a helyét, jól érzi magát, és nem elvándorol az országból, hogy a lehető legmesszebb kerüljön ettől a borzalomtól, amit ők itt megtapasztalnak; az igazából abban gondolkodik, hogy itt jól képzett emberek, megbecsülten munkát találhassanak, és ott a legjobb tudásuk szerint dolgozhassanak.

Mi akármerre járunk az országban, azt látjuk, hogy a magyar emberek erre készek. A magyar emberek tudnának dolgozni, jól dolgozni, ha kapnának erre lehetőséget, és amikor ott álltunk a standokon - esőben, szélben, ahogy szoktunk, vagy éppen napsütésben -, akkor olyan emberekkel találkoztunk, akik nagyon sok üzenetet adtak át nekünk. Az egyik és a legfontosabb üzenet a csalódásé volt. Ők nem ilyen országot akartak. Ők nem ilyen irányba akarnak menni. Ők dolgozni akarnak, ők családot akarnak, ők életet akarnak ebben az országban. Az LMP szerint is egy élhetőbb, egy igazságosabb Magyarországra van szükség, ahol nem kiszolgáltatottak vagyunk, és nem pedig félelemben élünk.

Nagyon tanulságos volt azt számunkra látni, hogy hány ember mondta azt: aláírnám, képviselő asszony, de nem merem aláírni. Miért nem mernek aláírni? Egy kicsit gondolkodjanak el azon, legyenek kedvesek, hogy miért félnek ezek az emberek annyira?! Miért féltik azt a keveset is, ami van? Nem ér a gazdasági világválsággal, mint egy fügefalevéllel takarózni folyamatosan! Önök felelősek azért, hogy ez az ország milyen irányba megy. Önök felelősek mindenért, amit megtesznek, és önök felelősek mindenért, amit elmulasztanak megtenni. Mi most önöknek felkínáltunk valamit, és az önök legjobb belátására bízzuk, hogy hogyan szavaznak.

Tudniuk kell arról, hogy az az embertömeg, aki aláírta ezt a népszavazást, az konkrétan vállalta névvel, címmel, mindennel, hogy ő szeretne egy olyan országban élni, amely élhető, és amely a családja számára is élhető lehetőségeket kínál. Ez a döntés van most az önök kezében.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 442 2012.06.06. 2:08  417-461

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Czomba Sándor államtitkár urat idézem, azt mondta, hogy veszíteni emelt fővel kell. De kérem szépen, itt nem mi veszítünk, hanem az ország veszít, és ez egy nagyon nagy különbség! Ha önök azt állatják, hogy azok az emberek, akik tényleg tanulni akarnak, észre sem fogják venni, hogy 16 évre csökkent a tankötelezettség felső korhatára, akkor én felhívnám a figyelmüket arra, hogy ebben az országban nagyon sok és egyre több olyan ember van, aki akar tanulni, de nem tud tanulni. Ebben az országban gyermekek éheznek! Ebben az országban családok éheznek! Önöket ne tévessze meg az, hogy itt, az aranyborítású falak között az arányok pillanatnyilag ilyenek. Ott kint már nem így néz ki a világ.

Amikor kint álltunk a standokon, és hangsúlyozom, én és képviselőtársaim ott álltunk a standunkon, az egész párt ott állt a standokon, mi beszéltünk emberekkel, és világosan látjuk, mivé lett ez az ország az elmúlt két évben.

(20.10)

Ma tartottunk egy kétéves évértékelőt, és világosan elmondtuk, hogy még két ilyen évet ez az ország nem fog kibírni.

De hogy visszatérjek arra, hogy önök sorra európai analógiákat sorolnak fel, és azt állítják, hogy Finnországban és Dániában tökéletesen működik az, hogy 16 év a korhatár, elmondom önöknek, a munkaerőpiac folyamatos rugalmasítása csak akkor működne, ha a szociális hálót kifeszítenék mellé. De ami itt zajlik, az a munkaerőpiac rugalmasítása mellett a szociális háló lebontása. Ezt az ország nem fogja kibírni! Ez egy olyanfajta csúsztatás, amely sorozatosan visszatér, éppúgy, mint a statisztikákkal való különböző mágiázás.

Én láttam olyan statisztikákat, amiket Czomba államtitkár úr említett, de ő is biztos látta, hiszen Vásárosnamény környékén is világosan látható, hogy az országban hatalmasak a regionális különbségek. A munkanélküliség ott a legfájóbb, ahol a leghosszabb ideig tart, ott az emberek duplán és triplán szenvednek, és ott a problémák halmozottan jelentkeznek az oktatásban, az egészségügyben és a munkaerőpiacon is. Egy ilyen országban élünk, és ezt figyelembe kell vennie az államtitkár úrnak is.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 450 2012.06.06. 2:00  417-461

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Hát igen, az önök számára ez erről szól, számunkra viszont arról szól, hogy elég bátor-e a kormány és a parlament ahhoz, hogy bevállaljon egy valós nemzeti konzultációt. Mert amikor odamegyünk és megkérdezzük, hogy te, kedves állampolgár mit szeretnél, ez a nemzeti konzultáció. Ezt nevezhetjük népszavazásnak, de ez valóban arról szól, hogy ténylegesen megkérdezzük az embereket arról, hogy mit szeretnének. Nagyon szép visszajelzés lenne ez az önök számára a ciklusfelezőn arról is, hogy vajon jó irányba viszik-e az országot vagy nem.

Az, hogy ennyire szeretnék elkerülni ezt a fajta visszajelzést, számomra nem azt jelenti, hogy meg vannak róla győződve, hogy nem jó úton járnak. Ez számomra azt jelenti, hogy önökben kétségek vannak, és a kétség mindenképpen üdvös, ha arról van szó, hogy egy ennyire félrement gazdaság- és társadalompolitika után egyaránt képesek arra, hogy valamilyen szinten hangot adjanak a kétségeiknek. Úgyhogy én ezt a vitát itt a parlamentben annak fogom fel, hogy a kormánypártok megfogalmazták a kétségeiket azzal kapcsolatban, hogy vajon saját gazdaság- és társadalompolitikájuk hiteles-e és jó irányba megy-e.

Azért egyet szeretnék önöknek elmondani. Napfényre került egy olyan irat, amelyből világossá vált, hogy önök 70 ezer diák lemorzsolódásával számolnak 2015-ig még az érettségi előtt. Legyenek kedvesek, indokolják meg nekem, hogy miért pont az oktatással csinálják ezt. Mindannyian egyetértünk abban, amit Széchenyi István óta tudunk, hogy egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik. Akkor miért azzal példálóznak, hogy az oktatásból kell elvenni a pénzt, miért számolják ki ezt konkrétan, miért ebből akarnak megtakarítani? Ezzel párhuzamosan miért mondják azt, hogy 1980 forint egy bátorságpróbára az önök részéről sok lenne, pénzkidobás, egyáltalán miért előlegezik azt meg, hogy ez a népszavazás biztosan érvénytelen lenne? Attól tartok, hogy önök tudják, valószínűleg nem lenne érvénytelen, és ettől félnek.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 176 2012.06.11. 2:15  175-178

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Semmi nem minősíti hitelesebben azt, hogy az ország mit gondol a Fidesz kormányzati teljesítményéről, mint az, hogy a fiataljaink fele külföldön képzeli el a jövőjét. Az is tanulságos, hogy a kormánypártok mit kezdenek ezzel a helyzettel. Czomba államtitkár úr egy múlt heti nyilatkozatában azt mondta, hogy addig lesz kísértés arra, hogy a fiatalok külföldön próbálkozzanak jobb megélhetést keresni, amíg nem állnak rendelkezésre jól fizető munkahelyek.

Kérdezem én, hogy önök, akik a munkahelyteremtést maximum szlogenszinten használják a kormányzati politikájukban, mit gondolnak a jól fizető munkahelyekről. Azt a körülbelül 49 ezer forintos pályakezdő minimálbért, amelyet önök a fiataljainknak szánnak?

(16.20)

Komolyan gondolják, hogy a fiatalok emiatt fognak itthon maradni? Mert nézzük a számokat! A Tárki tavaszi adatai szerint a 18-29 évesek közel fele gondolkodik abban, hogy elhagyja ezt az országot. Az elmúlt 20 évben soha nem volt ilyen magas ez az arány, és önök sem tudnak már sokáig a gazdasági válsággal mint fügefalevéllel takarózni. Elő fog bukkanni az a rossz kormányzati teljesítmény, amelyet hosszasan lehetne sorolni.

Mi történik az országban? A fiatalok szomorúan belátják, hogy ha tanulni akarnak, ha tisztes munkát akarnak és ha családot akarnak, akkor egy másik ország után kell nézniük. És ezen az aggasztó valóságon az sem segít, hogy a Központi Statisztikai Hivatal rendre hurráoptimista címmel adja ki a munkaerő-piaci jelentéseit, hogy legalább a cím azt hitesse el a statisztikában kevésbé járatos emberekkel, hogy itt, ebben az országban minden rendben van.

Nem, kérem, ebben az országban a munkaerőpiacon sok minden nincs rendben. Kérdezem én, hogy mit tesznek önök azért, hogy azok a bizonyos, Czomba államtitkár úr által mondott jól fizető munkahelyek létrejöjjenek? Miért nem olyan munkaerőkereslet-ösztönző intézkedéseket hoznak, amelyek a munkaadók és a munkavállalók számára is kedvezőek? Miért nem csökkentik a kkv-k terheit? Miért helyettesítik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) közmunkaprogrammal a célzott munkahelyteremtést? És egyáltalán hogy gondolják önök, hogy a 49 ezer forintos bérrel itthon fogják tudni tartani a fiatalokat?

Köszönöm. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 24 2012.06.14. 2:12  3-171

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Navracsics miniszter úrnak igaza van abban, hogy a magyar emberek szegények. A probléma az, hogy ha önökön múlik, tisztelt kormánypártiak, akkor azok is fognak maradni. (Zaj a Fidesz padsoraiból.)

Orbán Viktor és Matolcsy György kormányzása ugyanis gazdasági növekedéssel meg 1 millió munkahely ígéretével indult, de mára ebben az országban már csak a Közgép virágzik. Miért takaródznak önök állandóan a gazdasági válsággal akkor, amikor önök folyamatosan rossz válaszokat adnak a gazdasági válság kihívásaira? Miért teszik ezt? Folyamatosan kapkodnak, már önök sem látják át a rendszert.

Önök elvették a nyugdíjpénzeket; káoszt teremtettek a gazdasági élet jogi szabályozásában; kivéreztették a kis- és középvállalkozásokat. S amikor mindezek ellenére nem tudtak elég pénzt összehordani, akkor különféle különadókat vetettek ki. Ez önöknek a siker, erről beszélnek önök?

Vegyék végre le a rózsaszín szemüveget, és nézzenek körbe! Amíg önök itt színpadias módon a szocialistákkal vitatkoznak, mi csökkenő reálbéreket, romló életszínvonalat, magas munkanélküliséget, elvándorolni vágyó fiatalokat, otthonukat vesztő devizahiteleseket, recesszió közeli gazdaságot, romokat látunk az önök ténykedése nyomán. Ez a két év mérlege!

Önök egy válsághelyzetben lépték meg az egykulcsos jövedelemadó bevezetését, ami nemcsak egy téves gazdaságpolitikai intézkedés, hanem egyenesen embertelenség, hiszen pont a nélkülözőktől, a kiszolgáltatottaktól vették el a pénzt. Kompletten elbántak a munkavállalókkal, és kifejezetten a megváltozott munkaképességű emberekkel; megszüntették az Országos Érdekegyeztetési Tanácsot (Pálffy István közbeszól.), és visszásságokkal teli a közmunkaprogram, bármit is állítanak vagy vélnek KDNP-s képviselőtársaink.

Miközben önök államosították a magánnyugdíjpénztárban felhalmozott vagyont, de hol van az új rendszer, amit ígértek? Ki védte meg itt a magán-nyugdíjpénztári vagyont? És mi a biztosíték arra, hogy a nyugdíjak értékállóak maradnak? Eközben önök teljesen álszent módon politizálnak. A családi gazdaságok mellé álltak, de csak szlogenszinten, a (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) gyakorlatban virágzik a korrupció ezen a téren is. Nem lesz könnyű önök után eltakarítani a romokat, de mi készek vagyunk rá.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiból. - Derültség és közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 138 2012.06.18. 2:13  137-144

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnos ezt a szót, hogy kiszolgáltatottság és a legkiszolgáltatottabbnak lenni ebben az országban, egyre többen tanulják meg Magyarországon.

Mély döbbenettel olvastuk a pénteken beterjesztett szociális salátatörvény tervezetében, hogy a kormány a harmadik csoportos rokkantak felülvizsgálata után most az első és a második csoportos rokkantakat is felülvizsgálatra kötelezi, amennyiben dolgozni akarnak. Persze dolgozni szeretnének, mert muszáj nekik, mert különben miből élnének meg. De világosan látszik az önök tervezetéből, hogy most a foglalkoztatásba bevonhatók számának csökkentésével akarnak manipulálni, márpedig az új foglalkoztatási támogatási rendszerről szóló terv is már bőven elég lett volna arra, hogy ellehetetlenítse egzisztenciális és emberi értelemben is a megváltozott munkaképességű, legszerencsétlenebb sorsú embertársainkat.

Én azt látom, önök itt rendre azt állítják, hogy mindenkivel konzultálnak, mielőtt egy törvénytervezetet beterjesztenek. De kérem, erre most ne hivatkozzon, mert maguk az érintettek jelezték nekünk - mégpedig elég elkeseredve -, hogy önök a végleges változatot nem köröztették meg az Országos Fogyatékosügyi Tanáccsal, önök nem hívták össze az Országos Fogyatékosügyi Tanácsot abból a célból, hogy konzultáljanak a végleges változatról. De meg is lett az eredménye, mert a tervezet előkészítésébe bevont civil szervezetek rendre elutasítják ezt a rendeletet. De őszintén, miért is ne tennék ezt, amikor az új támogatási rendszer nemhogy növeli, de még stagnálás szintjén sem tudja tartani a megváltozott munkaképességű embereket a foglalkoztatásban.

Világosan látható az is, hogy teljesíthetetlen terhet raktak a kisvállalkozások és a nonprofit szervezetek nyakába, radikálisan megvágják a foglalkoztatáshoz nyújtott támogatásokat.

Ez a rendszer nagyon kevés megváltozott munkaképességű embernek tudna munkát biztosítani, legfeljebb csak a szakképzettséget nem igénylő, részmunkaidős, nagyobb szervezeti keretek között való foglalkoztatást tudja ösztönözni, de másokat nem.

Államtitkár úr, önök szerint ez a rendelet konkrétan hogyan fog új munkahelyeket teremteni? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Milyen módszerrel fog ez a rendelet dolgozni? (Az elnök ismét csenget.) És kérdezem, hogy miért a legkiszolgáltatottabb emberekkel bánnak el önök újra és újra. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 142 2012.06.18. 1:03  137-144

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm. Államtitkár úr, lehet, hogy egészen egyszerűen azért nem jelentkeztek, mert nem tudtak róla, ugyanis a korábbi gyakorlattól eltérően nekik maguknak kellett észrevenni azt, hogy egy ilyenfajta eljárásrendet hoztak létre a számukra.

Nézze, én szívesen használom azt a szót is, hogy leszámolnak, ha ez ön szerint közelebb áll az igazsághoz, de a tényeken nem változtat. Itt 226 ezer emberről van szó.

Miért nem válaszolt arra a kérdésemre, ami arra vonatkozik, hogyan fognak önök új munkahelyeket létrehozni, hogyan fognak ezek az emberek visszatérni a nyílt munkaerőpiacra? Maga a rendelet azt a célt tűzi ki, hogy ezek az emberek vissza tudjanak térni a nyílt munkaerőpiacra.

Én gyakorlatilag azt látom, hogy a rendeletnek ezek a legkevésbé kidolgozott részei. Ráadásul, ha megnézzük azt, hogy az akkreditációs rendszert önök hogyan változtatták meg, hogy milyen sűrű ellenőrzések lesznek, a beruházási és a személyi költségek milyen magasak lesznek, amihez semmiféle támogatást nem kapnak a foglalkoztatók, az egyértelműen azt vetíti előre, hogy önök ezekkel az emberekkel leszámolnak.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 116 2012.06.19. 2:43  107-132

DR. SZÉL BERNADETT, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ellenzéki pártok több okból sem támogatták a törvénymódosító javaslatot a foglalkoztatási és munkaügyi bizottságban.

Először is teljesen méltatlannak találtuk azt a helyzetet, amibe a fideszes törvénygyár kényszerítette az ellenzéki pártokat. Csupán néhány napja, pénteken este kaptuk meg azt a szöveget, amelyet a hét végén feldolgozva a bizottságban 9 óra 30 perctől együtt ülve tudtunk ezzel a témával foglalkozni. Tegnap aztán gyorsan le is zártuk a bizottsági szakaszt, és máris általános vitán van a javaslat. Azt gondoljuk, ez a rohanás újabb selejttörvényekhez fog vezetni.

Például már az ülésen külön rákérdeztünk a gyermekvédelmi lakhatás alapszabályozására is. Ez ugyanis, bár a kormány elé kerülő előterjesztésben még szerepelt, a parlament által tárgyalt törvényszövegből kimaradt, holott a jövő évi költségvetésben pedig már megint szerepel, utalnak rá. Szeretnénk minél hamarabb tisztábban látni a gyermekvédelmi gondoskodásból kikerülő fiatalok számára lakhatást biztosítani hivatott új alap kapcsán, és szeretnénk olyan szövegeket olvasni, amelyekben ilyen slendriánságok nem fordulnak elő.

Azt gondoljuk, hogy ehhez mindenképpen több idő szükséges, nemcsak az ellenzéki pártoknak, hanem a kormánypártoknak is.

Tartalmi kifogásként megfogalmaztuk azt is, hogy hiába értünk egyet a támogatott lakhatás mint a fogyatékkal élők számára biztosítandó új szolgáltatás bevezetésével, jelenlegi formájában ez mégsem támogatható, hiszen pontosan azok a garanciák hiányoznak a leendő szabályozásból, amelyek nélkül félő, hogy a támogatott lakhatás nem fogja elérni minden esetben az amúgy dicsérendő célját. Nem fogja az ellátottakat a jelenlegi izoláló intézményi környezetből kiszakítani, és innentől kezdve nem szolgálja a valódi integrációt. Továbbra is jelen van ugyanis a szövegben az akár 50 fő együttélését lehetővé tevő lakhatási formához kötődő szöveg. Egész egyszerűen nem érthető számunkra, hogy miért nem fogadják el végre a fejlett országokban is évtizedek óta evidenciaként kezelt tény, hogy társadalmi részvételt csak a valóban kisebb lakhatás tesz lehetővé, egy ilyen formát nem szabadna megengedni.

Ráadásul ez a salátatörvény számol le a megváltozott munkaképességű emberekkel is. A korábbi állításokkal ellentétben a szövegben az olvasható, hogy a III. csoportos rokkantak mellett most az I. és a II. csoportos rokkantak, illetve a III. csoportos rokkantak idősebb emberei is teljes mértékben felülvizsgálatra terelhetők, amennyiben ezek az emberek tartós foglalkoztatásban kívánnak vagy kényszerülnek részt venni.

(14.00)

Ezzel gyakorlatilag megnyílik a lehetőség arra is, hogy ezeknek az embereknek az amúgy is csekély ellátásai tovább csökkenjenek. Az ellenzék ezt a javaslatot egyhangúlag leszavazta.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 128 2012.06.19. 11:44  107-132

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én a szóban forgó törvénynek a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvényt érintő módosításairól szeretnék részleteiben beszélni. Az indoklás szerint a törvény módosítása a végrehajtás során szerzett tapasztalatokra tekintettel válik szükségessé. Immár kezdjük megszokni önöktől, hogy ez csupán csak a módosítások egy részére igaz; ez ebben az esetben is így van. A javaslat ugyanis olyan jelentős érdemi módosításokat is tartalmaz, amelyeknek egyszerűen semmi közük nincs a törvény hatálybalépése óta felmerült eljárásbeli dilemmákhoz, gyakorlati tapasztalatokhoz. Ezek teljesen új szabályozási elemek, amelyek itt előttünk a salátatörvényben hevernek.

Rögtön kezdem a legjelentősebb és egyben legvérlázítóbb módosítással, amit a kormány becsempészett a szociális salátatörvény paragrafusai közé. Ez nem más, mint a kormány azon korábbi állításainak meghazudtolása, hogy a korábbi rokkantnyugdíjasokat érintő változások nem fogják érinteni az I. és a II. rokkantsági csoportba tartozókat, valamint a III. osztályos rokkantsági csoportba soroltak közül a 57. évüket betöltött idős embereket. A jelen törvénymódosítás a bizonyíték arra, hogy őket is elérte a végzetük, a kormány célkeresztjébe kerültek. Ez roppant sajnálatos, majdhogynem kegyetlen önöktől.

(14.50)

A kormány ugyanis gyakorlatilag kiterjesztené a felülvizsgálati kötelezettséget a 80-100 százalékos egészségkárosodással élő, súlyosan fogyatékos rokkantakra is, abban az esetben, hogyha tartós foglalkoztatásban akarnak részt venni, vagy szükségük van arra, hogy tartós foglalkoztatásba kerüljenek.

A módosítás ráadásul megnyitná a lehetőséget ellátásuk csökkentésére. Rokkantsági ellátásuk jelenlegi összegére csak akkor lennének ugyanis jogosultak a továbbiakban, ha a komplex felülvizsgálat során nem kapnának a korábbinál enyhébb minősítést. A tapasztalatok azonban mást mutatnak. Ráadásul a foglalkoztatásuk ezt követően is bizonytalan volna, hiszen az új támogatási rendszer rendkívül megnehezíti azon cégek akkreditációját, amelyek a megváltozott munkaképességű emberek fogadására készek, emellett radikálisan csökkenti a maximálisan igénybe vehető támogatások összegét is.

Így a súlyosan fogyatékos rokkantak tulajdonképpen egy kettős szorításba kerülnek: ha jelentkeznek felülvizsgálatra, félő, hogy enyhébb súlyúnak ítélik meg a fogyatékosságukat, és ezáltal csökkenni fog az ellátásuk; ha ezt azonban nem kockáztatják meg, mert bizonytalan, hogy egyáltalán munkához jutnának-e, akkor marad ez a csekélyke ellátás, ami eddig is volt nekik, de esélyük sem lesz arra, hogy az ellátásuk mellett némi pluszjövedelemre tegyenek szert, ami sokszor a víz felett tartotta őket.

Ezt a segélycsapdát és egyben szegénységi csapdát tartalmazza ez a salátatörvény, és teljesen szembemegy a kormánynak azzal az állítólagos céljával, miszerint növelni akarja a megváltozott munkaképességűek jelenlétét a munkaerőpiacon. Kérem, ez a törvény ezzel a szándékkal tökéletesen ellentétes.

Tisztelt Ház! Már most borítékolható, hogy a jogszabály hatálybalépésével biztosan csökkenni fog a foglalkoztatottsága a megváltozott munkaképességű embereknek, de nemcsak ezeké a csoportoké, hanem az összes megváltozott munkaképességű emberé, akinek a foglalkoztatása csak úgy kifizetődő a munkáltató számára, ha kap hozzá bértámogatást.

A jelenlegi foglalkoztatók közül nagyon sokaknak kell majd végiggondolniuk, hogy az új feltételek mellett egyáltalán vállalni tudják-e majd a foglalkoztatását ezeknek az embereknek. Ezt mi pontos visszajelzésekből tudjuk, ugyanis elég sok visszajelzést kaptunk azzal kapcsolatban, hogy ellehetetlenülnek azok a foglalkoztatók, akik a legnagyobb szándékuk szerint készek lennének arra, hogy méltó körülmények között foglalkoztassák megváltozott munkaképességű embertársainkat.

De azok sem lesznek egyébként könnyebb helyzetben, akik eddig ilyet nem tettek, mert ők is kétszer meggondolják majd, hogy ilyen feltételek mellett felvállalják-e a bürokratikus és rengeteg költséggel járó terhet. Ismerem a tárca álláspontját, hogy ez nem lenne rengeteg költséggel járó, és hogy önök csökkentették a bürokráciát. Én jelzem, hogy a salátatörvényben nem ez szerepel. Tehát akkor meg kellene változtatni a szöveget, hogyha ezt a célt kívánják elérni.

Soltész államtitkár úr a tegnapi napon azonnali kérdésemre adott válaszában a következőket mondta: "Az egész országnak az az érdeke, hogy azok az emberek, akik valóban több százezren vannak, minél többen munkahelyet találjanak, minél többen ne segélyből, ne támogatásból éljenek, hanem saját magukat is el tudják tartani." De idézhetnénk kereszténydemokrata képviselőtársaink közül is például Nagy Kálmánt. A képviselőtársunk azt mondta, hogy "a módosítások vezérgondolata, hogy nem élhet teljes értékű életet, aki nem tesz a másikért, ezért hangsúlyozzuk a munka fontosságát".

Őszintén szólva, ez most már kezd egy ilyen unalomig ismételt kormányzati mantra lenni, csak most már fel kell ismerniük, hogy attól még, hogy önök többször elmondják ezt, a dolgok önmagukban nem fognak változni. Attól nem lesz több munkahely, hogy a Széll Kálmán-terv értelmében három év alatt 217 milliárd forintot akarnak megspórolni a rokkantakon. Attól meg végképp nem lesz több munkahely, ha a kormány minden, munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű csoport foglalkoztatását a közmunkaprogramban akarja megoldani.

A Soltész államtitkár úr által mondottakhoz hasonlóan, miszerint a felülvizsgálatok korábbi módszerének segítségével munkaügyi problémát próbáltak a nyugdíj oldaláról megoldani, mi most azt mondhatjuk, hogy a kormány a nyílt munkaerő-piaci foglalkoztatás problémáját próbálja az erre teljesen alkalmatlan közmunkával megoldani. Ez ugyanolyan elhibázott, a valódi problémára egy álmegoldással reagáló lépés, mint az előbbi, és ez különösen igaz a megváltozott munkaképességű emberekre. Az ő esetükben még kevésbé alkalmas eszköz a közmunka arra, hogy foglalkoztathatóságuk és munkaképességük javuljon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bár nem túl udvarias dolog nekünk felróni azt, hogy méltánytalannak tartjuk, hogy mindössze egy hétvégét adnak arra, hogy az amúgy elég terjedelmes és - mivel salátatörvény - nagyon sok információt tartalmazó törvényt megismerjük, én hadd jelezzem önöknek, hogy önöknek is szükségük lett volna az időre ahhoz, hogy alaposabban elő tudják készíteni ezt a törvényt, mert én most tételesen végig fogok menni több olyan paragrafuson, amely ellentmondásokat tartalmaz, és amely megnehezíti a megváltozott munkaképességű emberek alkalmazkodását az új helyzethez. Így, kérem, nem lehet felkészülni egy új élethelyzetre, hogy maga a törvényjavaslat is hibákat tartalmaz.

De akkor nézzük konkrétan a paragrafusokat! A 30. § egy ellentmondást visz a törvény eljárási szabályaiba. A módosítás indokolása szerint ugyanis a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy szükséges rendelkezni a megváltozott munkaképességű személyek ellátása tekintetében arról, hogy az esetlegesen visszamenőlegesen járó összegbe be kell-e számítani azt az ellátást, amely a jogosultat nem illette volna meg, az ezen felül kiutalt összeget pedig vissza kell követelni.

Ezzel a kiegészítéssel egymásnak ellentmondó eljárási szabályok kerülnek bele a törvénybe, ugyanis a megváltozott munkaképességűek ellátásairól szóló törvény 7. § (2) bekezdése szerint, amennyiben a rehabilitációs ellátásra jogosult azon a napon, amelytől a rehabilitációs ellátás megállapításra kerülne, rendszeres pénzellátásban részesül, a rehabilitációs ellátás a rendszeres pénzellátás megszüntetésének napját követő naptól állapítható meg. Világosan látszik, hogy ez egy ellentmondás, hiszen a törvény egyszerre mondaná ki, hogy az ellátás csak a más rendszeres pénzellátás megszüntetésének napját követő naptól állapítható meg, és azt, hogy a megváltozott munkaképességűek ellátása élvez úgymond elsőbbséget, és ha a jogosultság kezdetének visszamenőleges időpontjában már fennállt egy másik pénzbeli ellátás, ami magasabb összegű volt, mint az új rokkantellátás, akkor a különbözetet vissza kell fizetni. Szóval, ilyen kaliberű tévedéseket nem szabadna hagyni egy javaslatban.

A 31. § pedig lehetővé teszi az ellátott kérelmére való felülvizsgálatot. Ez a módosítás csak azért került bele a törvénybe, hogy a komplex felülvizsgálatra eddig nem kötelezett rokkantak is kérhessék felülvizsgálatukat a támogatott foglalkoztatásban való részvételük érdekében. Ezt az indokot mi mélyen elítéljük.

Ahelyett, hogy olyan szabályozást hozna a kormány, miszerint az eddigi I. és II. csoportos rokkantaknak a korábban az ORSZSZI által kiállított szakhatósági állásfoglalása is elegendő lenne a bértámogatással való foglalkoztatáshoz, őket is felülvizsgálatra kötelezi. Önmagában támogatható az, hogy az ellátottak kérhessék a felülvizsgálatukat, de nem így, ez ugyanis lehetővé teszi, hogy ne például csak az előírt felülvizsgálati napokban vagy tartós állapotrosszabbodás esetén lehessen elmenni felülvizsgálatra, hanem egyéb időpontokban is. De így, hogy a tartós foglalkoztatásban való részvételhez köti, ez nyilvánvalóan más szándékot és nem humánus szándékot tükröz a kormányzat részéről.

Ez alatt a paragrafus alatt szerepel az a módosítás is, amely kimondja, hogy a felülvizsgálat során megállapított állapotváltozás esetén az új ellátást a megállapítást követő második hónap első napjától lehet igénybe venni. Ez egyébként megint egy ellentmondás, mert a 33. § (7) bekezdése mást tartalmaz.

A 35. § szerint 2011. december 31-ig a rehabilitációs hozzájárulás vonatkozásában csak azt a személyt lehetett megváltozott munkaképességűnek tekinteni, akit munkaszerződése szerint legalább napi négy órában foglalkoztattak. Végre valami jó rendelkezést is olvastunk, ezt ugyanis támogatni tudjuk, hiszen a 2011. évi január 1-jétől hatályos, a megváltozott munkaképességűek ellátásáról szóló törvény ezt a paragrafust kivette, de mi indokoltnak látjuk visszatenni önökkel egyetértésben, tisztelt kormánypártok, ugyanis a jelenlegi szabályozás szerint olyan alacsony óraszámú foglalkoztatás is elegendő a rehabilitációs hozzájárulás kiváltásához, amely valójában nem szolgálja a munkavállaló rehabilitációját.

Akkor ott a 36. §, amely megint csak az I. és a II. csoportos rokkantakkal kapcsolatos változást érinti. A törvény szerint nincs semmi garancia arra, hogy a felülvizsgálatot végző hatóság nem írja felül a korábbi szakhatósági minősítést. Ezzel a kormány gyakorlatilag megnyitja a lehetőséget az előtt, hogy az eddig védettséget élvező, korábbi I. és II. csoportos megváltozott munkaképességűeket is az új minősítési rend szerint bírálják el, és új ellátási típusba sorolják. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozunk. Ismétlem, semmi más magyarázat nincs arra, hogy miért ne lehetne ezekre a csoportokra vonatkozóan egy olyan praktikus szabályt beiktatni, ami a korábbi ORSZSZI-állásfoglalás alapján teszi lehetővé a támogatott foglalkoztatásban való részvételt.

Még egy rész van a törvényben, ami mellett nem mehetek el szó nélkül. A 42. § indokolása szerint ugyanis az ellátásokat átalakító törvény januári hatálybalépése óta eltelt gyakorlati tapasztalatok alapján indokolt az ellátások összegének megállapítására vonatkozó szabályozás pontosítása. Az, amit itt módosít a törvény, gyakorlatilag a felülvizsgálat során rokkanttá minősítettek közti ellátásbeli differenciálás bevezetése.

Ez semmiképpen nem tekinthető a gyakorlati tapasztalatok alapján előálló pontosításnak, ugyanis csak az lehet a hátterében, hogy a kormány számol a felülvizsgálatra eddig nem kötelezettek felülvizsgálatra jelentkezésével, és ezért akar módosítani a szabályokon, és differenciálni akar köztük. Ugyanis ezentúl, ha a négy rokkantsági kategória szerinti besorolásban enyhébb besorolást kap az illető, lehetővé válik a korábbi rokkantnyugdíj összegének a csökkentése. Csak abban az esetben kaphatja valaki tovább a korábbi összeget, ha ugyanolyan minősítést kap, azaz pontosan ugyanakkora százalékot, mint korábban, aminek viszont elég kicsi a valószínűsége, hiszen az új minősítés szabályai más százalékokkal számolnak. Ha enyhébb kategóriába kerül, akkor rá is az új megállapításúakat illető minimálbérplafonok fognak vonatkozni. Ez azért több mint pontosítás a korábbi gyakorlati tapasztalatok alapján. Ismétlem, ez egy teljesen új szabályozási hely ebben a törvényben.

Ezzel ráadásul az LMP maximálisan nem ért egyet, mert nem gondoljuk azt, hogy a korábbi I. és II. csoportos rokkantakat felül kellene vizsgálni, mint már többször hangoztattam. Emellett ez egészen biztosan foglalkoztatás-ellenösztönző hatással fog bírni, hiszen minden rokkant marad inkább a biztos magasabb összegű ellátásban, mint hogy ezt kockára tegye azzal, hogy jelentkezik egy bizonytalan kimenetelű felülvizsgálatra a bizonytalan jövedelemszerző tevékenység érdekében.

(Hegedűs Lorántnét a jegyzői székben
dr. Lenhardt Balázs váltja fel.)

Tehát hangsúlyozom, itt kétszeres bizonytalanság van, hogyha a megváltozott munkaképességű ember szemszögéből szemléljük a világot, amit bátran ajánlok az illetékes tárcának is. Ezzel a kormány ugyanis a foglalkoztatás támogatásához rendelkezésre álló alacsony források miatt mesterségesen alacsony szinten akarja tartani a támogatott foglalkoztatásban részt vevők szándékát, ez pedig elfogadhatatlan, és ráadásul ellentétes azzal a korábbi szándékkal is, amit a kormánypártok kommunikáltak a korábbiak során.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiból.)

(15.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 18 2012.07.02. 5:07  17-20

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bármilyen szép szólamokat is hallhattunk az imént a munkahelyek védelméről, én a napirend előttimben azzal szeretnék foglalkozni, amit a kormánypártok az elmúlt két évben letettek az asztalra, és ez pedig az új munka törvénykönyve, amelynek a szomorú aktualitását az adja, hogy tegnap hatályba lépett.

Ez az új munka törvénykönyve a dolgozó emberek számára egy szép új világ ígéretét tartalmazza, hiszen kevesebb pénzért fognak többet dolgozni, viszont könnyebben felmondhatnak nekik, kevesebb lesz a szabadságuk, és véleménynyilvánításért a személyiségi jogaikban is korlátozni fogják őket a jogszabály tartalma szerint. Úgyhogy akármennyire is irtóznak a kormánypártok attól a kifejezéstől, hogy kiszolgáltatottság, ezt a munka törvénykönyvét lehetetlenség anélkül értékelni, hogy egy kicsit szóba hozzuk azt, hogy milyen szemlélettel vezették be ezt a kormánypártok.

Az új munka törvénykönyve ugyanis azt tükrözi, hogy a kormánypártok egész egyszerűen nem vesznek tudomást arról a különbségről, amely a munkavállaló és a fölötte lévő munkáltató között egy egyensúlytalanságban jön létre. Ahhoz, hogy ez a függőségi viszony ne fajulhasson kizsákmányolássá, egyértelmű, hogy az államnak a munkavállaló oldalán kell beavatkozni, és törvényi garanciákat kell teremtenie. Önök ezt tagadják meg akkor, amikor olyan szellemiségben hoznak törvényeket, mint az új munka törvénykönyve. Ráadásul a helyzetet az is súlyosbítja, hogy mindezt egy olyan országban teszik, ahol már a korábbi munka törvénykönyve sem adott kifejezetten erős munkavállalói jogokat a dolgozó emberek számára. Önök egész egyszerűen ehhez a rossz gyakorlathoz igazították az aktuális szabályozást, vagyis úgy gondolkodtak, hogy ha már nem tudták megvédeni a munkavállalói jogokat, akkor nemes egyszerűséggel szentesítették ezt a rossz gyakorlatot. Ez, tisztelt képviselőtársaim, egész egyszerűen elfogadhatatlan. Ráadásul az indoklás is felháborító, hiszen önök állítólag a foglalkoztatás növeléséért teszik mindezt. Önök szerint a munkahelyteremtést leginkább az olcsóbb és könnyebben cserélhetővé tett munkavállalókkal lehet ösztönözni, és nem átallják azt állítani, hogy így versenyképesebbé lehet tenni ezt az országot.

Az új munka törvénykönyve ugyanis azt tükrözi, hogy önök arról ábrándoznak, hogy ha könnyebben lecserélhetővé, olcsóbbá teszik a munkavállalókat és letörik a munkavállalói jogokat, és ezzel párhuzamosan a szociális jogokat leépítik, akkor a munka világában majd a munkáltatók meg a munkavállalók könnyebben fognak egymásra találni. Ennek a gondolkodásnak a jegyében csökkentették Európa-szerte példátlan szintre az álláskeresési ellátás időtartamát. Ennek a szellemében csökkentették a segély összegét a korábbi törvényességi minimum alá, és ennek jegyében üresítették ki a munkavállalói jogokat egy az egyben ebben az országban; holott minden egyes országban, gazdaságban, ahol válság volt, mindig azt láttuk, hogy azok a modellek voltak válságállóak és sikeresek, amelyek a munkavállalókat megerősítették a jogaikban, és egészen egyszerűen befektettek az emberi tőkébe, és nem abba, amely gyakorlatilag az embereket mint munkavállalókat ellehetetlenítette. A rugalmasságot és a biztonsági rendszert kellett volna önöknek egyszerre garantálni, önök ehelyett bevezették a rugalmasságot, és a biztonságot egy az egyben kidobták. Ez, kérem szépen, elfogadhatatlan és nagyon kontraproduktív is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük konkrétan, hogy mit hoztak ezek az új szabályok! Önök beszélnek itt a kétkezi munka becsületéről, amikor világosan látható, hogy mit csináltak a pótlékok rendszerével? Megszüntették a délutáni műszakpótlékot, és a munkáltató 30 százalékos pótlékot csak 18 és 6 óra közti munkára lesz köteles fizetni. Rosszul járnak tehát azok, akik mondjuk, reggel 9-től 19 óráig dolgoznak, hiába vannak délután is munkarendben, ráadásul a bérpótlékot is csak azok számára fogják kifizetni, akik mindig más munkakezdéssel dolgoznak; akik például rendszeresen éjszaka dolgoznak, azok nem fognak ilyen pótlékot kapni. Ráadásul a bér mellett többet kell dolgozni, hiszen megváltoztatták a szabadságolások rendszerét is január 1-jétől, eddig háromévenként nőtt, most ötévenként fog nőni, és nem 45, hanem majd 50 éves kortól jár a maximális 30 napos szabadság. De túlórázni bezzeg lehet, mert az önök aktív közreműködésének köszönhetően a jelenlegi 200-ról 250-re növelték a túlóra éves korlátját, de kollektív szerződésben akár 300 órát is ki lehet kötni. Viszont az látható, hogy egy ilyen munkarendben könnyebben el fognak használódni a dolgozók, de semmi probléma, hiszen az önök aktív közreműködésével őket majd könnyebben ki lehet rúgni. A munkavállalónak ráadásul különböző homályos magatartási elvárásoknak kell megfelelnie, ez is elfogadhatatlan, és a technikai ellenőrzés szintén elfogadhatatlan.

Tisztelt Ház! Ezek az új szabályok nem fognak változtatni azon, hogy Magyarországon nagyon kevés ember dolgozik rengeteget. Bár egyes jobboldaliak nem átallnak elkényelmesedett, ellustult dolgozókról beszélni, a tények mást mutatnak. OECD-szinten is, Európa-szinten is, minden téren a magyar munkavállalók, kiváltképpen a nők rengeteget dolgoznak. Miért akarnak önök újabb (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) bőröket lehúzni ezekről az emberekről? Kinek tettek önök szívességet már megint?

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 212 2012.07.06. 1:24  69-321

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szabó Timeához és Babák képviselőtársamhoz csatlakozva én is a gyermekszegénységnek egy aspektusát szeretném felvetni, mivel látom, hogy számottevő aggodalmak vannak azzal kapcsolatban, hogy valóban hogy tudnak a gyermekek a lehető legóvottabb környezetben, de mégis a fejlődésüknek a legmegfelelőbb képzést kapva felnőni.

Felhívom a figyelmet arra, hogy Magyarország számos statisztikában sajnos nagyon szomorú helyet foglal el, de a három év alatti gyermekeket nevelő édesanyák tekintetében, hogy hányan tudnak ténylegesen eljutni a foglalkoztatásba, ebben szintén hátul kullogunk az Európai Unióban. Ez ugyanis nálunk az EU-átlag egyharmada, és a legalacsonyabb az egész Unióban.

Tudományos kutatások bizonyítják, hogy nagyon fontos hatása van a gyermekszegénységre annak, hogy a szülők tudnak-e dolgozni és kiváltképpen, hogy az édesanyák tudnak-e dolgozni. Úgy csökkenthető a gyermekszegénység - kutatások bizonyítják -, hogyha az édesanyák el tudnak jutni a munkaerőpiacra. Ezért azt gondolom, hogy minden lehetséges eszközzel segítenünk kell azt, hogy a kisgyermeket nevelő nők vissza tudjanak térni a munkaerőpiacra, és ezzel kapcsolatban pedig mi javasoltuk a Start Bónusz kártyára fordítható támogatások további növelését. Kérem ennek megfontolását, mert úgy gondolom, hogy ez egy olyan kérdés, amely mind a családok számára, mind az oktatás számára számos pozitív hozadékkal járna.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 224 2012.07.06. 2:03  69-321

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a lehetőséget. Én is Babák képviselőtársam hozzászólására szeretnék reagálni, mert egyértelműen úgy fogalmazott, mintha a Start-közmunkaprogram egy univerzális megoldást jelentene azoknak a családoknak a számára, amelyek hátrányos helyzetűek lévén vidéken próbálnak meg valamilyen módon boldogulni. (Babák Mihály: Ilyet nem mondtam!) Úgy fogalmazott, hogy minden sarkon van már Start-közmunkaprogram. Ez nem így van, egyrészt; másrészt pedig nem mindenhol olyan üdvös a közmunkaprogramnak a végrehajtása, mint ahogy azt a kormánypárti képviselők remélik.

Ezért is fogalmaztunk meg olyan módosító javaslatokat, amelyek egyrészt arra vonatkoznak, hogy sokkal alaposabb, a munkakörülmények részleteire is kiterjedő munkaügyi ellenőrzésekre lenne szükség, és ezért az LMP a munkaügyi felügyelőségek mint megerősített munkajogi és munkavédelmi ellenőrző szerepét javasolja ezen a téren, és erre úgy gondoljuk, hogy költségvetési forrásokat is méltó lenne biztosítani. Idén 132 milliárd forint, jövőre 150 milliárd forint van erre a programra betárazva.

Úgy gondoljuk, nagyon fontos az, hogy ez megfelelően legyen elkötve. Azt remélem, hogy önök is így gondolják, és akkor, ha meg tudunk győződni arról, hogy ez így zajlik, én abban bízom, hogy akkor ilyen kijelentések könnyebben elfogadhatóak lesznek minden oldalról.

(15.20)

A másik pedig az, hogy korántsem egyenlően motiváltak arra a különböző települések, hogy csatlakozzanak a programhoz, és épp ezért javasoljuk egy közösségi gazdaságfejlesztő alap létrehozását, amely kifejezetten segítséget kíván nyújtani abban, hogy ne ragadjanak be az emberek a közmunkaprogramba, hanem onnan a nyílt munkaerőpiacra tudjanak átlépni, és itt helyben, tehát ennek ellenében helyben lehetne elsődleges munkaerőpiacot teremteni. Mind a helyi élelmiszer előállításában, mind a helyi piac megteremtésében, akár a humán szolgáltatások terén vagy pedig a helyi energiatermelésben lehetne működőképes vállalkozásokat létrehozni, és ezért is kérem önöket, hogy nézzék meg ezt a javaslatunkat, és amikor majd revideálják a kapcsolódó rendeletet, akkor fontolják meg, hogy ezeket az intézkedéseket hajtsák végre, szavazzák meg, mert úgy gondoljuk, hogy ezek azok a módosítások többek között, amelyek segítségével működő programot lehetne letenni, amely valóban a családok érdekét szolgálná.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 232 2012.07.06. 2:06  69-321

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, és akkor röviden reflektálok mind Kara Ákos, mind Babák képviselőtársamnak a közmunkával kapcsolatos reflexióira.

Azt gondolom, egyrészt nagyon fontos lenne, hogy a kormánypártok tényleges számok alapján fogalmazzanak meg sommás véleményeket. Én magam írásbeli kérdéssel fordultam a releváns minisztériumhoz, és nem tudtam meg, hogy pontosan milyen számokra alapozva osztják a szegényeket tisztes szegények és lumpen szegények kategóriájába. Én azt gondolom, amíg ezzel kapcsolatos számokat érdemben nem tudunk kapni a minisztériumtól, sokkal óvatosabban kell fogalmaznunk, hogyha a szegényekről beszélünk, illetve családokról beszélünk, illetve arról, hogy ők a jövedelmüket milyen helyeken és mire költik el. Az én tanulmányaim során mindvégig arról szereztem tanúbizonyságot, hogy a családok többsége, döntő többsége mindent megtesz, az utolsó falatról is lemond azért, hogy a gyerekének legyen, inkább magától veszi el az utolsó falatot, semmint hogy a gyerekének ne adjon. Én azt gondolom, hogy egy családbarát kormánynak az ilyenfajta statisztikákat is meg kell tudni látni, és nem pedig csak a saját szemüvegén keresztül általánosítania.

Magáról a közmunkaprogramról pedig, tisztában van vele az LMP, hogy vannak olyan térségek, ahol valóban ez az utolsó szalmaszál, és ahol nincsen más lehetőség ahhoz, hogy az emberek munkához jussanak. Mindazonáltal nagyon fontos, hogy a jelenlegi körülmények alapján én nem látok semmifajta optimista feltételezést arra vonatkozóan, hogy ez a program hogyan tudna az eredeti céljának megfelelően a nyílt munkaerőpiacra átjárót teremteni. Értem, hogy közösségfejlesztés, értem, hogy értékteremtés, én ezeket nagyon méltányolom, de nem lenne szabad megfeledkezni arról, hogy ennek a befektetésnek az a célja, hogy munkahelyek jöjjenek létre.

A következő: a javaslataink teljesen konstruktívak, és egyaránt arra vonatkoznak, hogy hogyan lehet a visszásságokat megszüntetni, illetve hogyan lehet ösztönözni az önkormányzatokat arra, hogy befektessenek ebbe a programba, hogy részt vegyenek abban a családok, az ott lévő közösségnek a javára. Azért kérem, hogy a helyben adaptálható tudást létrehozva ott egy hosszú távú virágzást tudjanak az adott régióban létrehozni. A mi javaslataink ezt szolgálják, és én nagyon örülök, hogyha a kormánypárti képviselők meghallják a szándékunkat.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 242 2012.07.06. 1:52  69-321

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Én nagy sajnálattal hallom azt, hogy Babák képviselőtársam nincsen tisztában azzal, hogy a közmunkaprogramnak mi az a célja, amit a kormányzat maga is kommunikált a programok létrehozásával.

Igenis azt kommunikálták, hogy ezáltal a nyílt munkaerőpiacra kívánják visszavezetni azokat az embereket, akik abban részt vesznek. Úgyhogy, legyen kedves, ne vádoljon minket azzal, hogy nem készültünk fel, inkább ön nézze meg ezt a programot olyan alapossággal legalább, ahogy mi az elmúlt hónapokban ezt megtettük. Ha ezt önök nem értik és nem kommunikálják így egységesen, akkor valóban nem fogunk tudni beszélni erről.

Innentől kezdve teljesen mindegy, hogy én bejárom a fél országot vagy a Belügyminisztériumba megyek el, vagy a foglalkoztatási és munkaügyi bizottságban beszélek, vagy itt beszélek önökkel, tisztelt képviselőtársaim, egész egyszerűen, hogy ha a célt önök nem fogadják el, azt a célt, amelyet önök előzetesen kitűztek, akkor valóban nem fognak minket megérteni. De nagyon furcsának tartom azt, hogy akárhányszor kimondjuk azt a szót, hogy "közmunkaprogram", valami hihetetlen felhördülés kezdődik. Tehát akkor biztos, hogy érzik önök, hogy itt valami nincsen rendben, mert egész egyszerűen ez a reakció, amit önök tanúsítanak, eltúlzott.

Értékelem Sira Magdolna képviselőtársamnak a pozitív példáját. Máshol is vannak még az országban működő közmunkaprogramok, de ez nem jelenti azt, hogy az országban mindenhol működik a közmunkaprogram, sőt nagyon sok helyen nagyon durva visszaéléseket tapasztaltam. A benyújtott módosító indítványok, amelyek a jövő évi költségvetést kívánják befolyásolni, azok csupa olyan konstruktív megoldásokat tartalmaznak, amelyek segítségével ezek a visszásságok mérsékelhetőek, megszüntethetőek.

Úgyhogy még egyszer kérem önöket, hogy a vádaskodások és a mi hozzáértésünknek a bírálgatása helyett inkább nézzék meg a közmunkaprogramról szóló rendeletet, illetve vizsgálják meg a módosító javaslatainkat, és hogyha vitára kerül a sor, akkor fogadják el azt, hogy szakmailag kompetens, megalapozott irományokat tártunk önök elé.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 254 2012.07.06. 0:40  69-321

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Nemzetünk egyik prominens politikusa azt mondta, hogy aki sértődős, az ne menjen politikusnak. Babák Képviselőtársam! Én ezután, jelentem önnek, nem vagyok egyáltalán sértődős, és egyáltalán nem vagyok hajlandó arról lemondani, hogy a közmunkaprogramot a magam szerény eszközeivel befolyásoljam olyan irányban, amilyen irányban azt a benne lévő emberek érdekei kívánják.

Az LMP az ezzel kapcsolatos módosító javaslatokat a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban letette az asztalra. Ön is olvashatja, más is olvashatja, én a továbbiakban ehhez nem kívánok hozzászólni. És ha önnel nem tudok zöld ágra vergődni azzal kapcsolatban, hogy ez a közmunkaprogram hogyan működik, és hogyan kellene, hogy működjön, akkor mással fogok próbálkozni.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 264 2012.07.06. 2:10  69-321

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm. Józsa képviselőtársam említette a jóléti kiadások csökkentését és a gyógyszerkassza kiüresítését. Én szeretném még egy olyan veszteségre felhívni a figyelmet, amelyet ez alkalommal a költségvetés vitájában, illetve az azt követő szavazásokban lehetőség lenne megjavítani. Mi a rehabilitált, tehát a megváltozott munkaképességű emberek életének több dimenzióját érintő két szervezet költségeinek a csökkentését szeretnénk megváltoztatni. Egyrészt az Országos Fogyatékosügyi Tanácsról beszélek. Az LMP nagyon fontosnak tartja, hogy legalább a 2011-es költségvetési forrásokat biztosítsuk számára, és külön soron megjelenjen a költségvetésben az Országos Fogyatékosügyi Tanács, és tudja végezni azt a tevékenységet, amelyet már meggyőzően tesz hosszú időszak óta.

A másik pedig az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége, amely már 31 éve bizonyítja rátermettségét. Egy országos lefedettségű szervezetről van szó, amely fontos érdekérvényesítő tevékenységet végez, és különböző szolgáltatásokat nyújt. Nagyon fontosnak tartanánk, hogy a költségvetés méltóan tükrözze ezeknek a szervezeteknek a tevékenységét.

(16.00)

Másrészt fontos lenne az NFA rehabilitációs alaprészének a visszaállítása és a rehabilitációs hozzájárulások NFA-ba való visszaáramoltatása. Egész egyszerűen nem elfogadható az, hogy az alternatív munkaerő-piaci szolgáltatók támogatottsága teljesen kiszámíthatatlan, így az érintettek nem tudnak tervezni. Ha ezen nem változtatunk, akkor a területi lefedettség fogja ezt megsínyleni, a kapacitásbővítés elmarad, az érzékenyítő programokat nem lehet finanszírozni. De ha ezen változtatunk, akkor akár a munkahelyi gyakorlat program is tudna folytatódni, ami nagyon sokat jelent az érintettek számára.

Külön kiemelem azt is, és módosítót is adtunk be azzal kapcsolatban, hogy a rehabilitációs foglalkoztatást elősegítő bértámogatásokat is növelni kell. Amíg a helyzet érdemben a rehabilitáltak körében nem változik, akkor nem tudunk eltekinteni attól, hogy ezt a megoldást propagáljuk a parlamentben. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 54 2012.07.09. 1:19  51-63

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Összességében elmondható, hogy ez a salátatörvény a megváltozott munkaképességű embereket még nehezebb helyzetbe hozza. Egyrészt megnehezíti azt, hogy támogatott foglalkoztatásban hosszú távon részt vegyenek, hiszen már az I. és a II. csoportos rokkantak esetében is felülvizsgálatra kell menni abban az esetben, hogyha munkát akarnak. Ez mindenképpen egy kockázat, hiszen ha ez az ember elmegy, akkor jó eséllyel csökkenni fog a károsodása, viszont munkát egyáltalán nem biztos, hogy kap. Innentől elkezdve egy rizikó számára az, hogy elmenjen-e vagy ne menjen el.

A másik pedig, hogy ha megállapítják, hogy újra ellátást kap, akár visszamenőlegesen is csökkenteni lehet ezt az összeget, a különbözetet pedig vissza kell fizetni a rokkantaknak. Miért pont velük babrálnak már ki önök, tisztelt képviselőtársaim? Miért megint a megváltozott munkaképességű emberekről kell egy újabb bőrt lehúzni még egy szociális salátatörvényben is?

Ráadásul önök azok, akik leszavazták az egyetlen előrevivő gondolatot, ami ebben a törvényben volt, azt, hogy a rehabilitációs ellátásban részesülők mintájára a rokkantaknál is csak szüneteltessék és ne megszüntessék keresőtevékenység végzése esetén az ellátását. Ezt önöknek, tisztelt kétharmad, sikerült leszavazni, és ezzel egy újabb rossz pontot szereztek önök a rokkant embereknél. Én nagyon sajnálom, hogy legalább ezt az egy dolgot nem hagyták benne ebben a salátatörvényben, amely minden más szempontból negatív a megváltozott munkaképességű emberek szempontjából.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 82 2012.07.09. 2:56  73-93

DR. SZÉL BERNADETT, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A kisebbségi véleményben is maradéktalanul értékeljük az erőfeszítést, hogy ez a jelentés elkészült, ugyanakkor azt kevésbé értékeljük, hogy ez több mint egy év késéssel történt meg. Kifejezett kérést fogalmaztunk meg azzal kapcsolatban, hogy ilyen többet ne forduljon elő, hisz ez a téma túl fontos ahhoz, hogy a tények megismerésére ilyen hosszú időt várni kelljen.

Alapvető problémánk a jelentéssel az, hogy nem tudja beteljesíteni azt a célt, hogy a jövőre vonatkozóan ajánlásokat fogalmazzon meg, illetve a vizsgált időszaknak mély kritikáját adja. Az ok alapvetően az, hogy egy felsorolásszerű anyagot kaptunk kézhez, amelyben sem a célok megvalósulása, sem az előrehaladás kritikai értékelése megfelelő alapossággal nem szerepel.

Tulajdonképpen a "jelentés" szó használata egy ilyen anyag esetén nem is igazán indokolt. Az ülésen konkrét példaként nevesítésre került az akadálymentesítés helyzete. Többen kiemelték már itt is, hogy 2010-ben a törvény alapján lejárt a határidők egy része, a közlekedés tekintetében pedig 2013-ban végleg le fog járni az akadálymentesítés határideje.

A valóságban ugyanakkor nagyon sokszor figyelhető meg az, hogy látszólag történik akadálymentesítés. Konkrétumként nevesítettük a közlekedési eszközökre való fel- és leszállást, illetve a Nyugati aluljárórendszerét, ahova lejutni le lehet, följutni viszont már nem. Ez semmiképpen nem nevezhető akadálymentesítésnek.

Külön kiemelem azt is, hogy a vizsgált időszakban a megváltozott munkaképességű, ezen belül pedig a fogyatékkal élő emberek foglalkoztatottsága rendkívül alacsony volt, kevesebb, mint 10 százalék. Mint ahogy képviselőtársaim az előbbiekben elmondták, közülük is a legtöbben védett munkahelyeken, támogatott munkahelyeken dolgoztak. A védett foglalkoztatóknak pedig semmiképpen sem érdekük az, hogy fejlesszék a megváltozott munkaképességű emberek képességét, sokkal inkább az, hogy megtartsák őket. Ha ezzel párhuzamosan csökkentjük a költségvetési támogatást, akkor mindenképpen csökkenni fog a foglalkoztatás is, ezt az ördögi kört mindenképpen meg kell törni.

Összességében tehát elmondhatom azt, hogy hiába késett egy évet az anyag, nem sikerült mélyenszántó munkára, értékelésre alkalmas dokumentumot készíteni, sem az ajánlások, sem a kritikák szintjén nem tudok pozitív anyagról beszámolni. Azt pedig engedjék meg, hogy megjegyezzem, hogy egyenesen botrányosnak tartom, hogy több mint egy évet késik ez az anyag, és utána a mai napon, kivételes sürgős eljárásban kerül a Ház napirendjére.

Ezt az anyagot háromnegyed 1-kor ismerhette meg a plenáris ülés közössége, és ez is mutatja azt, hogy most pedig 4 óra 15 perc sincs még, és máris a plenáris ülésen tárgyaljuk az anyagot. Azt gondolom, hogy ez az eljárás világosan mutatja azt, hogy önök sem a téma súlyának, sem a parlamentáris demokráciának megfelelő súlyt nem képesek megadni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 121 2012.07.12. 2:11  120-127

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy rendkívül fájdalmas ügyben kívánok ismét felszólalni, mégpedig a késő költségvetési támogatások kapcsán. Ennyire rossz ugyanis még soha nem volt a helyzet. Késő szerződéskötések, csúszó kifizetések, teljes bizonytalanság uralkodik mind a fogyatékosszervezetek, mind a támogatással működő, megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató szervezetek körében.

2012 közepénél járunk, és a költségvetésből elvileg támogatásban részesülő fogyatékos-érdekvédelmi szervezetekkel még meg sem kötötte a minisztérium a szerződéseket. Ezek a szervezetek fél éve egyetlen fillért sem láttak a minisztériumtól. Hasonló helyzetben vannak a támogató szolgálatok, a látássérültek rehabilitációját végző intézmények és a szenvedélybetegek ellátását végző intézmények is.

Hadd olvassam fel egy, a véleményét hozzám eljuttató szervezet álláspontját, mely szerint a szervezet még mindig nem kapta meg a szerződést az idei évre, ennek következtében a költségvetési támogatást sem. "Vagyis kénytelenek voltunk az első félévi munkánkat előfinanszírozni. Az előző években is előfordult már, hogy késett a kifizetés, de ennyire rosszul még sosem álltunk. A hónap végére elfogy az összes forrásunk. Az EMMI-től hivatalos tájékoztatást nem kapunk, belső információnk szerint július végére várható az aláírás. Ezt egy hónappal korábban ígérték legutóbb."

Hasonló helyzetben vannak a rehabilitációs foglalkoztatás támogatásával működő intézmények is. Áprilisban megkötötték a szerződéseket, május végén egyhavi pénzt kaptak - a februári bért tudták belőle kifizetni -, az EMMI-től nem kapnak hivatalos tájékoztatást, holott június 30-án lejártak ezek a szerződések, és elvileg pont a mai napon kell leadniuk az első félév összes elszámolását.

Gondolom, államtitkár úr tisztában van vele, hogy ez mit jelent az érintettek számára, és tisztában van azzal is, hogy a folyamatos megszorítás és forráskivonás mellett önök ezzel a magatartással a szervezetek lassú, de biztos kivéreztetését valósítják meg. Azt gondolom, ez egy újabb bizonyíték az érzéketlenség mellett, és ezért kérdezem államtitkár urat, hogy mikor cselekszik végre a kormány.

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 125 2012.07.12. 1:17  120-127

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Tisztelt Államtitkár Úr! Ön nincs tisztában azzal, hogy mit jelent ez, amit ön felsorolt, az érintettek számára. Tény, hogy ebben az évben, az első félévben jogos pénzükhöz nem juthattak hozzá a támogatott szolgáltatások, a fél országban leállt a látássérültek rehabilitációja. Tény egyrészt, hogy súlyos egészségügyi kockázatot jelent az önök magatartása, másrészt pedig tény, hogy a szakembergárda veszélybe került a foglalkoztatás szempontjából is. A megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató szervezetek kapcsán pedig tény, hogy az állam úgy vár el megbízható partnerséget, hogy maga nem teljesíti azokat a feltételeket, amelyekre szerződik.

Kérem, hogy a támogató szolgáltatások kiszámítható működését haladéktalanul biztosítsák, de ha erre nem képesek, legalább a hivatalos tájékoztatást tegyék meg, az ugyanis nem kerül pluszköltségbe. Haladéktalanul kössenek szerződést, vagy pedig - mint a megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató szervezetek kapcsán lehetséges lenne - hosszabbítsák meg a szerződéseket ez év végéig.

(11.50)

Egész egyszerűen elfogadhatatlan, és kérem, vigye ezt az üzenetet haza magával, amit egy levélben kaptam. (Az elnök csenget.) Sajnos, ha rövidesen nem tudunk meg a bértámogatással kapcsolatban bármilyen információt, nem tudunk lépni az ügyben, kénytelenek leszünk a finanszírozás hiányának (Az elnök csenget.) indokával embereket elküldeni.

Köszönöm a türelmet, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 216 2012.07.12. 4:33  211-230

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Először is nyomatékosítanom kell, hogy az előttünk fekvő köznevelési törvény módosítását és a másik két oktatási törvényt a szokásos rohamtempóban tolták át a törvényhozáson, ráadásul egyéni képviselői indítvány formájában, amely a Fidesz-KDNP szokásos eszköze, amellyel megkerülhetik az egyeztetéseket és a társadalmi vitát. Ezt a megjegyzést nem tudjuk megspórolni, mert ez az egyik legfontosabb probléma, ami miatt úgy néz ki ez a szöveg, ahogy kinéz.

Jelen esetben azért különösen szomorú, mert az oktatási ágazat lényegét érintő szabályozás kerül elfogadásra. Arról van ugyanis szó, hogy pontosan mit fog jelenteni az iskolák államosítása, végre kiderült, hogy milyen szerepet kap az állam, és milyen feladat marad az önkormányzatoknál. Egy ilyen horderejű döntést egyeztetések nélkül, egyéni indítvánnyal átnyomni igazán arcpirító. Főleg akkor arcpirító ez, tisztelt államtitkár asszony, ha ön nemrég azt nyilatkozza nekünk, hogy lázasan dolgoznak az államosítás részleteinek kidolgozásán az államtitkárságon.

Az LMP már a köznevelési törvény tavalyi elfogadását is egy igazi vakrepülésnek vélte, egy olyan, hazugságokra és tévhitekre épülő jogszabályt sikerült a pedagógusszakma nagyarányú tiltakozása ellenére kétharmaddal átnyomni, amiről már az elején tudták, hogy nem fog működni. Nemhiába kellett most módosítani azt, a hatálybalépése előtt néhány héttel.

(14.30)

Egészen eddig teljes bizonytalanságban volt mindenki. Többféle koncepció és elképzelés keringett arról, hogy mit fog jelenteni az államosítás. A települések szintjén mindez úgy merült fel, hogy viszi-e az állam az iskolát. Ettől a bizonytalanságtól, folyamatos sötétben tapogatózástól aztán sokan megijedtek. Megijedtek attól, hogy az oktatási feladatokat, az oktatási kérdésekbe való érdemi beleszólás jogát elveszik tőlük, ellentétben a működés költségei ott maradnak számukra kötelező feladatként. A legtöbben az egyházakkal egyeztettek, és nekik adták át az iskoláikat, gondoljunk csak itt többek között Ajka, Velence, Pécs, Vác, Kisújszállás és Hajdúsámson példájára.

De milyen új rendszert fognak most megszavazni a kormánypárti képviselőtársak? Mi azt mondtuk a törvény vitájában, hogy egy hármas osztatú rendszer fog kialakulni. Az oktatásszakmai feladatok ellátására ott lesznek az intézményfenntartó központok, az iskolaépületek biztosításáért majd az önkormányzatok lesznek továbbra is felelősek, és az államtitkárság pedig majd dirigálja a folyamatokat, beavatkozik, kontrollál, belenyúl, befolyásol. Nemhiába hangoztatja azt az államtitkár asszony, hogy kerettörvényeket alkotnak, így minden részletkérdés saját hatáskörben rendelettel szabályozhatóvá válik, még akkor is, ha ez néha alkotmányellenes, a másik napirenden lévő szabályozás kapcsán ugyanis erről van szó. (Németh Szilárd István: Mit kiabálsz?)

Ez az egész elfogadásra szánt koncepció sajnos egyáltalán nem mutatja egy áttekinthető, egyértelmű rendszer képét. Ez egész egyszerűen úgy, ahogy van, nem koherens. Mi is mondtuk, hogy hiába rögzít néhány működtetési feladatkört az önkormányzatok számára az új törvény, ha a konkrét feladatokat külön szerződés keretében rendezheti a település az állami intézményfenntartó központtal.

Hogy mennyire ingatag lábakon áll az egész elképzelés, ezt jól mutatják a hozzá beadott módosító javaslatok, gondolok itt a fideszes képviselő és egyben polgármester urak lobbijára, ami az egész törvénykezésen tetten érhető volt. Jól mutatja az egyeztetések hiányát ugyanis, hogy abban is nehezen tudtak megegyezni, mekkora lélekszám alatt mondhatja azt egy település, hogy nem képes vállalni a megmaradó működtetési feladatokat. Arról nem is beszélve, hogy folyamatos kétkedés és bizonytalanság övezi még a kormánypárti padsorokban is a Hoffmann-féle államosítási tervet.

A koncepció bizonytalanságát mutatja az is, hogy még a legutolsó pillanatban is számos zárószavazás előtti módosító javaslatot kellett hozzá benyújtania magának az államtitkár asszonynak, hogy működjön ez az egész tákolmány. Ebből is látszik, hogy nem kellene egyéni képviselőkre bízni a kardinális kérdések szabályozását, mert azért az nem túl biztató (Németh Szilárd István: Kibírjuk valahogy, már csak egy perce van!), hogy zárószavazás előtt kell rendezni számos fontos kérdést, ami nélkül bizonyos rendelkezések törvényi szabálytalanságok miatt nem léphetnek hatályba, ami nélkül jogszabályi hiátus keletkezhetne, ami nélkül nem harmonizálna a köznevelési törvény más jogszabályokkal. Mindez persze a kapkodás, a rohamtempó, az oda nem figyelés, az egyeztetési kötelezettségek semmibevételének a következménye.

Tisztelt Ház! Az előttünk lévő javaslat a kétharmados selejttörvénykezés újabb mintapéldánya. Egy 160 ezer fős oktatási ágazattal ezt nem lehet megcsinálni. Ha önök ezt megszavazzák, óriási felelőtlenséget követnek el.

Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
216 149 2012.09.10. 2:04  148-155

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Igazából ezt a beszélgetést ott folytatjuk, ahol anno a rendkívüli ülésszak utolsó napján abbahagytuk. Azért is fontos ez, mert információim szerint az eltelt időszakban, nyáron semmiféle pozitív változás nem következett be a rehabilitációs foglalkoztatáshoz nyújtott bértámogatások ügyében. Ön akkor arról biztosított engem, hogy a kérdést hamarosan rendezik, és az új rendszer életbe lépéséig átmeneti szabályokat fognak életbe léptetni annak érdekében, hogy gördülékenyen működjön a rendszer.

Információim szerint azonban augusztus végén semmi nem történt ezen a téren. Ekkor a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal azt a tájékoztatást adta egy érintett szervezet megkeresésére, hogy már csak napok kérdése és a szerződéshosszabbítás zöld utat kap. A levélből kiderült viszont, hogy a kormányhivatalok hátráltatják a folyamatot, gyakorlatilag blokkolták a szerződéshosszabbítások ügyét, és még mindig nem írták alá azt a megállapodást, amely lehetővé tenné, hogy a június 30-án lejárt támogatási szerződések meghosszabbításra kerüljenek. Azóta nem tudni, hogy mi történt, rendeződött-e a folyamat vagy sem.

Van egy súlyos további mulasztás is a kormány részéről, mégpedig az, hogy 2013-tól önök szeretnének egy teljesen új foglalkoztatási támogatási rendszert életbe léptetni. Sajnálattal látom, illetve sajnálattal nem látom, hogy az ehhez kapcsolódó rendelet bárhol megjelent volna, így tisztelettel kérdezem, hogy önök a rendelkezésünkre álló további pár hónapban szeretnék ezt a rendeletet napvilágra hozni és minden érintettet arra kényszeríteni, hogy villámgyorsan alkalmazkodjon az új feltételekhez.

Egy további fájdalmas pont ezen a kérdésen pontosan Bernáth Ildikó megüresedett széke, világosan látható, hogy még nem került betöltésre. Tisztelettel kérdezem tehát az államtitkár urat, hogy egyrészt mi a helyzet a szerződések meghosszabbításával. Még mindig ilyen megbízhatatlan szerződéses partnernek mutatkozik az állam ebben a kérdésben? Mi a helyzet a betöltetlen székkel? És mi a helyzet azzal, hogy jövőre a foglalkoztatási rendszert hogyan kívánják újrakalibrálni, újra bevezetni? (Taps az LMP soraiból.)

(17.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
216 153 2012.09.10. 1:10  148-155

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, akkor én viszont újra felteszem azt a két kérdést, amire nem sikerült válaszolnia. Tehát egyrészt Bernáth Ildikó megüresedett székével mi lesz? Önök a kormányprogramban prioritásként vállalták azt, hogy ezt a területet első helyen kezelik. Ha megüresedik a szék, és nem kerül betöltésre, akkor én joggal gondolhatom azt, hogy önök lemondtak erről a prioritásról. Igaz ez, államtitkár úr?

A másik kérdésem pedig arra vonatkozik, hogy hogyan óhajtják önök 2013-ban bevezetni az új rendszer, ha még mindig nem látjuk azt, hogy a rendeletben, amely még meg sem született, pontosan milyen szabályozási környezetet kívánnak létrehozni, és ehhez semmifajta elegendő időt, információt nem biztosítanak az érintetteknek, hogy alkalmazkodni tudjanak.

Azt pedig hadd tegyem hozzá, hogy ön jövő időben beszélt arról, hogy majd az utcára kerülnek megváltozott munkaképességű emberek. Én a nyáron rengeteg szervezettel találkoztam, és szomorúan láttam, hogy már utcára került sok ember, mert pontosan azért, mert az állam egy rendkívül megbízhatatlan szerződéses partner volt, nem tudták ezek a szervezetek garantálni azt, hogy kivárják, mire önök a kormányülésen végre meghozzák azokat a szabályokat, amelyeket már hónapokkal előbb meg kellett volna tenni. (Dr. Józsa István: Igaza van!)

Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 62 2012.09.11. 2:14  41-237

DR. SZÉL BERNADETT, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban foglalkoztatáspolitikai fordulatról beszélünk, ahogy Matolcsy miniszter úr is elmondta, de itt igazából a Fidesznek van a saját háza táján söpörgetnivalója. Hiszen önök voltak azok, akik 2010-ben és 2011-ben a munka terhelését minden bérkategóriában egységesen növelték. Önök voltak azok, akik 2011-ben a nyugdíjjárulékot 0,5 százalékkal megnövelték, és önök voltak azok, akik 2012-ben az egészségbiztosítási járulékot 1 százalékkal megnövelték. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)Szóval, ezt tekintve örömmel halljuk azt, hogy végre belátták, hogy az élőmunkán való terhelés nagyon magas Magyarországon, és az lenne a kívánatos az egész országnak, ha ez csökkenne.

Ebben a tekintetben viszont ez kevés lesz. Önmagában a járulékcsökkentés, tisztelt képviselőtársaim, nem fogja megoldani a problémát, a foglalkoztatási válságot, komplex megközelítésre van szükség, és ahogy Nemény képviselőtársam is mondta, mind a tartós foglalkoztatás reményében, mind a tartós munkanélküliek esetében nem lesz elég a járulékokat csökkenteni.

A másik pedig valóban a finanszírozási problémák köre. Önök úgy terjesztettek be egy javaslatot, hogy egyáltalán nem látjuk megalapozottnak azt, hogy az valóban kivitelezhető is lenne. Megkérdeztük önöket a bizottsági ülésen, hogy miből lesz pénz. Erre a tárca képviselője értelemszerűen azt mondta: neki nincs mandátuma, hogy erre válaszoljon. De olyan szerencsénk volt, hogy reggel volt a miniszter úr meghallgatása a bizottságban, és tőle is megkérdeztük, miből lesz pénz. Ő kitérő vagy éppen nem megalapozott választ adott, hiszen azok a források, amiket megnevezett, nagyon gyenge lábakon állnak. Az biztos, hogy ebből önök ezt a nagyszabású tervet nem fogják tudni kivitelezni. Az pedig, hogy mert mi akarjuk, nem válasz, kérem szépen, mert nyilvánvalóan azért terjesztették be a javaslatot, hiszen önök ezt akarják.

Mi is sok mindent szeretnénk ebben az országban, de elvárható az, hogy ha egy jelentős finanszírozási igénnyel érkező törvényjavaslat érkezik, amelynek nagyon jelentős költségvetési hatásai vannak, akkor azokat indokolják meg, hogy mit miből szeretnének finanszírozni. Azt gondoljuk, egy tiszta kormányzás alapvetően ilyen lábakon kell hogy álljon, és ebben kérjük önöknek a vitában a hozzájárulásukat, hogy végre meg tudjuk, ki fizeti a révészt.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 88 2012.09.11. 12:03  41-237

DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy tűnik, az őszi ülésszakban a szokottnál is alaposabban megismerhetjük a kormánypártok álmait, vagy ahogy ők mondják, tündérmeséit.

Tegnap Matolcsy miniszter úr bizottsági meghallgatásán szembesültünk először azzal az elképzeléssel, hogy 2020-ra teljes foglalkoztatottság lesz hazánkban, ma pedig már egy általános vitán tárgyalhatjuk az ambiciózus munkahelyvédelmi akciótervet, amely bár egyes irányaiban jó, de nem hoz létre új munkahelyet, nem elég összetett, és a finanszírozás megoldatlansága miatt pedig még mindig az álom kategóriájába tartozik. Pedig Magyarországon foglalkoztatási szempontból már van olyan rossz a helyzet, hogy hatékony és megalapozott stratégiával kell fellépnünk honfitársaink érdekében.

Magyarországon EU-viszonylatban, de szűkebb pátriánk, a visegrádi országok viszonylatában is nagyon alacsony a foglalkoztatottság, ezért minden kormány felelős, amelyik a rendszerváltást követően az országot vezette. Az elmúlt 20 plusz 2 év következménye, hogy már 2010-ben az EU 27 országából 55,4 százalékkal a legalacsonyabb szinten voltunk, 9 százalékkal az átlag alatt, de akár 20 százalékkal is elmaradva az éllovas Dániától, Hollandiától vagy Svédországtól.

Azóta a helyzet igazából semmit sem javult. Sajnos hiába kezdte a mostani kormányzat is ambiciózus tervekkel, 1 millió munkahely ígéretével, amihez most már a teljes foglalkoztatás álma is hozzáadódik, a valóságot bemutató statisztikák mást mutatnak. Különösen szívfájdító az, ahogy önök bánnak a statisztikákkal, kedves kormánypárti képviselőtársaink. A valóság az, hogy a munkahelyek száma a nyílt munkaerőpiacon csökkent az országban. A versenyszférában a legalább 5 főt foglalkoztató vállalatoknál jelenleg átlagosan több mint 21 ezer fővel dolgoznak kevesebben 2012 első félévében, mint 2011 hasonló időszakában. A foglalkoztatási statisztikák javulása egyfelől az 5 fő alatti vállalatoknál történt, ahol azért a foglalkoztatás meglehetősen bizonytalan körülményeket jelent, pár fős cégekről van szó, kiszolgáltatottabb emberekről. Másfelől pedig a közfoglalkoztatásban 100-200-300-400 ezer közfoglalkoztatottról beszélünk; csak röpködnek a százezrek meg a számok, hogyha közmunkában dolgozó emberekről beszélünk.

Mindenesetre tény, hogy a közfoglalkoztatottak száma a nyári hónapokban meghaladta a 100 ezret, és 2012 első felében több mint négyszerese volt a 2011-es azonos időszakinak. Ehhez képest az NGM háttéranyagaiban rendszeresen olvassuk, hogy a közfoglalkoztatás csak kismértékben járult hozzá a foglalkoztatás emelkedéséhez. Nem, kérem, ez kiválóan alkalmas arra, hogy önök a statisztikákat kozmetikázzák, de a problémákat alapvetően nem oldja meg, és ebben hasonlít a mostani munkahelyvédelmi akciótervhez is, mert bármennyire is szeretnék azt hinni vagy azt elhitetni másokkal, ez sem fogja megoldani a foglalkoztatáspolitikai problémáinkat.

Egy ilyen helyzetből ugyanis csak rendszerszintű gondolkodással lehet kitörni. Nézzük tételesen, hogy miről van szó! Ha az alacsony iskolai végzettségű emberek foglalkoztatásáról beszélünk, akkor minden mértékadó kutatás arról számol be, hogy egyrészt a kis- és középvállalkozások, családi vállalkozások támogatására van szükség, emellett pedig a közoktatás minőségének a növelésére van szükség. Ha korcsoportok szerint hasonlítjuk össze a magyar munkavállalókat az EU-s országok munkavállalóival, akkor láthatjuk, hogy valóban a szélső értékeknél, a fiataloknál és az idősebb munkavállalóknál nagyon komoly a probléma. De hogyha megnézzük, mondjuk, az édesanyák helyzetét, akik megpróbálnak visszatérni gyermekszülés után a munkaerőpiacra, akkor ott különösen szembetűnő a bölcsődei, óvodai férőhelyek hiánya, illetve az a fajta rugalmatlanság, ahogy a munkahelyek többsége viszonyul az ilyesfajta foglalkoztatáshoz.

És egyáltalán ha ránéznek arra a juttatási struktúrára, amely Magyarországon jelenleg működik, az is világosan látszik, hogy ez a hosszú távú otthonmaradásra sarkallja az édesanyákat, ami szintén nem előnyös hatású a foglalkoztatás szempontjából.

Ha tehát a dolgozók meghatározott csoportjainak a helyzetét vizsgáljuk, akkor valóban szükség van arra, hogy a fiatalokkal, idősekkel, nőkkel, tartósan munkanélküliekkel, édesanyákkal, alacsonyan képzettekkel kiemelten foglalkozzunk, de ahogy az eddigi beszédemből is kiderült, az világosan látszik, hogy a járulékcsökkentés önmagában nem elegendő ahhoz, hogy valós eredményeket tudjunk elérni.

Tisztelt Ház! Az LMP tehát úgy látja, hogy ez nem lesz elég, amit önök megpróbáltak letenni az asztalra, önmagában nem fogja megoldani a válságot. Szembe kell nézniük azzal, be kell látniuk azt, hogy amíg nem jönnek létre munkahelyek a nyílt munkaerőpiacon, tehát nincs valós munkahely-teremtési ambíció a kormánynál, és azért, mert nincs bizalom, nincsenek beruházások, a kkv-szektor nem fejlődik, és még sorolhatnánk, hogy mennyi probléma van, addig hiába a bérköltségcsökkentés, az kevésbé valószínű, hogy ebből bármifajta foglalkoztatási növekedést el tudunk érni. Hogy egy egyszerű példával szemléltessem, előbb kell beindítanunk az autót, és utána kell a gázpedált nyomnunk, és nem fordítva.

Most itt egy olyan tervről van szó ráadásul, amelynek a költségvetési hatása, hogy úgy fogalmazzak, ismeretlen. Ugyanis egyrészt nem tudjuk, hogy önök hogyan számolták ki azt a 300 milliárdos végösszeget, aminek a fele elmenne járulékcsökkentésre, illetve nem tudjuk az egyes részek összegeit sem, és egyáltalán azt sem látjuk, hogy önök ezt pontosan miből szándékoznak kifizetni.

Tegnap a bizottsági meghallgatásán a tárca képviselője elmondta, hogy kategóriák szerint önök az alábbi részvételre számítanak: a 25 évesnél fiatalabb munkavállalóknál 200 ezer fő, 50 fölött 500 ezer fő, FEOR 9-ben 250 ezer fő, tartósan munkanélkülieknél 30 ezer fő, édesanya 30 ezer fő. De önök ezt mi alapján számolták ki?

(13.40)

Főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy már most a munkaerőpiacon működő emberekről van szó, plusz még az új belépőkről is. Semmifajta háttérszámítást nem láttunk. Itt hívom fel a tisztelt kormánypártok figyelmét arra, hogy ha pár nagyobb tétel borul a költségvetésben - például az MNB-től nem lehet beszedni a sárgacsekk-adót, nincs IMF-EU-hitelmegállapodás miatti kamatmegtakarítás -, akkor egyáltalán nem lesz meg ennek a járulékcsökkentésnek a fedezete. A kormány eddig nem mondta meg, hogy konkrétan melyik pluszbevételt melyik pluszkiadáshoz kötné, miközben látható, hogy a bizonytalanság rendkívül nagy.

Nézzük konkrétan! Ha az MNB-re nem sikerül kiterjeszteni a sárgacsekk-adót, az mínusz 110 milliárd forint, ha az EU-IMF-tárgyalások húzd meg, ereszd meg jellege folytatódik tovább, akkor 100 milliárd forinttól esnek el, megalapozatlan adószedés hatékonyságnövelését és az akcióterv visszacsatolási hatását látva 162 milliárd, plusz 40 milliárd. A még nem létező e-útdíjrendszer 100 milliárd forint, túlbecsült növekedés 80 milliárd forint. Mindezt ha összeadjuk, azt láthatjuk, hogy összességében olyan mértékű a bizonytalanság a 2013-as költségvetés egészét illetően - 600 milliárd forintról van szó körülbelül -, hogy erős kétség támad bennünk, hogy egyáltalán valós dologról beszélünk-e itt most a parlamentben vagy egy újabb teljes fikcióról van szó.

Tisztelt Ház! Talán nem meglepő, hogy ilyen kilátásokkal folyamatosan azt kérdezzük a kormánytól, hogy ki fogja mindezt kifizetni. Választ eddig nem kaptunk, pedig egy jelentős költségvetési hatású törvényjavaslatot tárgyalunk. Még egyszer mondom: ha nem tudjuk, ki fizeti a révészt, akkor még mindig a mesék és az álmok világában járunk, de abból az édesanyáknak, a fiataloknak, az időseknek, a munkanélkülieknek, a tartós munkanélkülieknek és egyáltalán az alacsonyan képzetteknek vajmi kevéssé lesz jobb az életük. Márpedig ez mindannyiunk célja, ugyebár.

A finanszírozás bizonytalansága mellett is vannak komoly szakmai problémák a tervezetben. Egyrészt nem látható pontosan, hogy a helyettesítési hatást miként próbálja kivédeni a kormány, vagyis nem látjuk, hogy egész pontosan az intézkedések hatására, ha beindul az, hogy a 25 év feletti alkalmazottakat vagy épp az 50 év felettieket preferálják a most meglévő munkavállalókkal szemben, akkor mi fog történni. Tehát erre mi az orvosság?

Kivédhető lenne ez a nemkívánatos hatás olyan módon, ha például akkor lenne elérhető a kedvezmény, ha a foglalkoztatotti létszám az előző évihez képest növekedne, de ilyenfajta kontrollok egyáltalán nincsenek benne a törvényben. A tartósan álláskeresők járulékcsökkentése pedig az eddigi gyakorlatot viszi tovább egy nagy problémával, amit ugyancsak továbbvisz. A közmunkát végzők ugyanis megint nincsenek benne a támogatott körben, tehát valóban megint az látszik, hogy önök a regisztrált álláskeresőkre máshogy gondolnak, mint a közmunkásokra, holott a közmunkások nagy részének nem életcélja az, hogy közmunkában ragadjanak, és nagyon fontos lenne, hogy esélyegyenlőség legyen abban a tekintetben, hogy nyílt munkaerő-piaci munkához a regisztrált álláskeresők és a közmunkások ugyanolyan eséllyel juthassanak.

Az LMP kiáll azért, hogy minden, nem az elsődleges munkaerőpiacon dolgozó ember azonos esélyekkel keressen állást, vagyis fel akarjuk számolni a jelenleg sokféleképpen meglévő közmunkacsapdát, és ezért azt kérjük, hogy a tartósan állást keresők mellett a közmunkásokra is terjesszék ki ezt a kedvezményezetti kört.

Az anyasági ellátásban részesülők járulékcsökkentése kapcsán pedig kiemeljük, hogy az érintettek munkaerő-piaci problémáinak megoldásához a járulékcsökkentés egész biztosan kevés lesz, szükség van a rugalmas munkavégzési formák további erősítésére, támogatására, mert a gyermekvállalás után visszatérők számára nehézséget okoz az általánosan elvárt fix, 8 órás munkavégzés, amikor is csak az esetek kis részében kerülhet sor arra, hogy alternatív időbeosztásban, egy helyszínen történhessen a munka elvégzése.

További probléma, ahogyan a rendszer a Start-kártyák rendszeréhez viszonyul. Az új rendszer és a létező Start-rendszer kompatibilitása sem világos. Látható, hogy a Start Plusz, Extra bónuszkártyák mind 2013. december 31-ei kifutásúak, de nem látható az, hogy mi a kormány elképzelése, hogy 2013 folyamán ez a két rendszer hogyan működne párhuzamosan. A Start-kártyákkal már rendelkezőkre az új rendszer automatikusan vonatkozik, ha a munkáltató kiszámolja, hogy ez több támogatást jelent neki? Vagy mi az elképzelés?

Az is látható, hogy az LMP már sokkal már korábban letette azt a javaslatot, ami túlmutat ennek a mostani, munkahelyteremtő akciótervnek a kaliberén, hiszen mi nemcsak a járulékcsökkentést, hanem az szja-rendszernek a megváltoztatását is szorgalmaztuk, progresszív kulcsokat bevezetve, zöldadót bevezetve, hiszen az ebből származó bevétel számításaink szerint teljes egészében a munkát terhelő járulékok csökkentésére lehetne fordítható, és ezzel nagyon komoly eredményeket tudnánk elérni. Egyrészt a nyugdíjjárulékot vissza tudnánk állítani a 2010-es szintre, másrészt pedig az egészségbiztosítási járulékot 1 százalékponttal csökkenteni tudnánk, és célzott intézkedéseket tudnánk bevezetni az új munkahelyek érdekében, tehát lenne egy általános része, egy célzott része, sokkal komplexebb, és valóban az is látható, hogy biztos forrásai lennének az általunk tervezett intézkedéseknek.

Az is teljesen világosan látható, hogy a depressziós térségekben és az alacsonyan képzettek körében nagyon sok segítségre van szükség. Mi 33 kistérségben gondolkodtunk, ahol 3 évre biztosítottunk volna kedvezményeket. A legfeljebb szakmunkás végzettségű embereknek a közterhek 50 százalékát, a munkáltatóiknak a közterhek 50 százalékát engednénk el, a 8 általános iskolával rendelkezők számára pedig a 100 százalékát. Ezzel elérnénk azt, hogy az egész országban a munkáltatók egy évig mentesülnének a közterhek megfizetése alól minden olyan új alkalmazott után, aki maximum 8 általánost végzett és a második évben is komoly kedvezmények járnának osztályrészül. Ez egy olyan akcióterv, ami azt gondolom, kellőképpen komplex azokhoz a foglalkoztatási problémákhoz, amelyekkel jelenleg Magyarország szembenéz, ezt az önök akciótervéről sajnos nem tudom most elmondani.

Összességében úgy látjuk, hogy nagyon nehéz olyan törvénymódosításokat felelősen elemezni, értelmezni, amelyeknek jelentős költségvetési vonzatai vannak, de semmilyen munkaanyagot, háttérszámítást, modellt, szcenáriót, hatástanulmányt, semmit nem nyújtottak be amellé, hogy legalább egy halvány képünk lehessen arról, hogy miből szeretnék önök mindezt kifizetni.

Fontos lenne, sőt mindennél fontosabb, hogy segítsünk a legérzékenyebb helyzetben lévő honfitársainkon, de ahhoz rendszerben kell gondolkodni, mert a járulékcsökkentés önmagában nem elég, a számok terén pedig a valóság talaján kell maradni, mert még mindig nem tudjuk, hogy ki fizetné ki ezt a programot. Amíg nem látjuk, nem lehetünk biztosak abban sem, hogy meg tud-e valósulni egyáltalán, hogy úgy fogalmazzak, az óriásplakátoktól a valóságig hosszú az út, tisztelt képviselőtársaim.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Átadom a szót Ertsey Katalin képviselőtársamnak, aki folytatja vezérszónoki körünket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 142 2012.09.11. 1:09  41-237

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én pontosan tudom, hogy miért jöttem a parlamentbe. Emlékszem rá, nem is volt az olyan régen, de arra mondjuk, nem voltam felkészülve, hogy önök ilyen jól elbeszélgetnek egymással, és közben pedig pont az emberekről nem beszél senki. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.)

Nézze, itt önök most már 400 ezer közmunkásról beszélnek, és megint letettek egy olyan törvényjavaslatot az asztalra, amelyikből kifelejtik őket; amelyikből kifelejtik, hogy ezek az emberek beleragadnak a közmunkába, ha nem segítjük őket abban, hogy visszataláljanak a nyílt munkaerőpiacra. Ők nem segélyen akarnak élni, tisztelt képviselőtársaim, ők dolgozni akarnak, de nem 8 órában 47 ezer forintért. Ezért kérem önöket, hogy majd támogassák azt a módosító javaslatot, amelyikben kiterjesztjük a támogatások körét rájuk is, mert nekik nagyon nagy szükségük van rá.

A másik pedig, akkor beszéljünk szakmai kérdésekről. Beszéljünk arról, hogy mi lesz a helyettesítési hatással! Hogy fogják önök azt kivédeni? Hogy fogják azt kivédeni, hogy a 25-50 év közötti munkavállalókat ne cseréljék le 25-nél kevesebb, illetve 50 év fölötti munkavállalókra? Mi erre a megoldás, hol van erre a szakpolitikai javaslat? Ebben itt most nem szerepel. Beszéljünk akkor erről!

Köszönöm. (Dr. Józsa István: Így van! - Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Éles taps!)

(15.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 154 2012.09.11. 0:30  41-237

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm. Fideszes képviselőtársaimnak szeretnék reagálni, mert azt hiszem, itt volt egy alapvető félreértés. Tehát pillanatnyilag a közmunkások nincsenek benne a kedvezményezettek körében, hiszen ők nem minősülnek regisztrált álláskeresőnek. A módosítóm lényege pont az, hogy belekerüljenek, és ezáltal megvalósuljon az az esélyegyenlőség, ami mindenképpen szükséges.

De örülök, hogy az alapján, amit önök mondtak, vélhetően támogatni fogják ezt a módosító javaslatot, hiszen úgy vettem észre, hogy nagy vonalakban egyetértenek azzal, amit felvázoltam.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 165 2012.09.17. 1:55  164-167

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány tavaly azzal a céllal vitte le a közmunkásoknak járó bért 47 ezer forintra, hogy a közmunkabér összege úgymond ösztönözze az érintettek piaci munkavállalását, azaz legyen alacsonyabb a minimálbérnél, de magasabb a segélynél. Itt aztán meg is állt a kormány a közmunkások piaci munkavállalására való ösztönzésében, az álláskeresésből a nyílt munkaerőpiacra való visszatérést elősegítő támogatásokhoz ugyanis már nem biztosított számukra hozzáférést. Mivel a közmunkások közfoglalkoztatásuk idejére kikerülnek az álláskeresők nyilvántartásából, automatikusan kizáródnak a foglalkoztatást ösztönző támogatásokra való jogosultak köréből, így gyakorlatilag csapdába kerülnek: ha otthagyják a közmunkát, nemcsak a segélytől esnek el, de úgy kell nekivágniuk a munkaerőpiacnak, hogy foglalkoztatásukhoz nem vehetnek igénybe támogatást. Jelenleg tehát a közmunkaprogram paradox módon nem esélyt, hanem esélytelenséget jelent a munkaerőpiacon való elhelyezkedés szempontjából.

Matolcsy György bizottsági meghallgatásán felvetettem ezt a problémát, és a miniszter úr elismerte, hogy valóban nem elég rugalmas a szabályozás. Ezután módosító javaslatot adtam be a munkahelyvédelmi akciótervhez, amely a tartósan álláskeresők közé sorolta volna a közfoglalkoztatottként nyilvántartottakat is. Azonban a tárca nem támogatta a javaslatomat, holott a foglalkoztatási és közfoglalkoztatási adatbázisban külön nyilvántartás van a közfoglalkoztatottakról, azaz nincs adminisztratív akadálya annak, hogy külön jogosulti csoportként őket is elérjék ezek a támogatások.

A miniszter úr ezzel kapcsolatos írásbeli kérdésemre adott válaszából kiderült, hogy csak olyan változtatást tart elképzelhetőnek, amely a közmunka idejének lejárta után venné csak figyelembe álláskeresési időként a közmunkában töltött időt. Mi ezzel messzemenőkig nem értünk egyet.

Tisztelettel kérdezem tehát, hogy milyen lépéseket fognak tenni annak érdekében, hogy az éppen közmunkában dolgozókat is elérjék ezek a támogatások. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 272 2012.09.17. 2:00  261-286

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én a 13-as és a 22-es ajánlási számú módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni, ezek mellett szeretnék érvelni.

Kezdem a 13-assal, amely amellett emel szót, hogy a kedvezményezett foglalkoztatást megelőző kilenc hónapon belül összesen legalább hat hónapig álláskeresőként vagy közfoglalkoztatottként nyilvántartott embereknek járjon a kedvezményezett foglalkoztatás. Ez azért nagyon fontos, mert egy teljesen másfajta szemléletet tükröz a közmunkásokhoz való hozzáállásról, mint amit a kormánypárt oldaláról eddig megszoktunk, méghozzá azt, hogy a közmunkásokat álláskeresőként egyenlő jogok illetnék meg a munkaerőpiacon, és ilyen módon ők is könnyebben tudnának visszatérni a nyílt munkaerőpiacra.

Sajnálatosan látom azt, hogy ezt a módosító javaslatot a tárca nem támogatta, holott maga Matolcsy György miniszter úr a bizottsági meghallgatáson biztosított arról, hogy azt a fajta szemléletet, amelyet az LMP vall ezzel kapcsolatban, és amely a közmunkásokat és az álláskeresőket azonos eséllyel ruházná fel a munkaerőpiacon, ha munkahelykeresésről van szó, azt alapvetően támogatja. Ennek ellenére már az írásbeli kérdésre adott válaszban is azt tapasztaltam, hogy nincs meg az a szükséges nyitottság kormányoldalról, amely ehhez a felfogáshoz kell, és a bizottsági ülésen is bizonyos adminisztratív problémák okán indokolta a tárca azt, hogy nem támogatja ezt az elképzelést, holott a foglalkoztatási és közfoglalkoztatási adatbázisban külön nyilvántartás van a közfoglalkoztatottakról, így adminisztratív akadálya nincs annak a kérdésnek, hogy miért ne lehetne a közmunkásokat és a regisztrált álláskeresőket ugyanolyan eséllyel felruházni a munkaerőpiacon. Úgyhogy kérem, ezt vegyék figyelembe akkor, amikor erről a módosítóról beszélünk.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 282 2012.09.17. 1:39  261-286

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyrészt támogatni szeretném a magam és az LMP nevében azt a módosító javaslatot, amely nem 6, hanem 3 hónapnyi álláskeresői tevékenységet vár el a kedvezményezettől, a kedvezményezett foglalkoztatást megelőző 9 hónapján belül. Én is azt gondolom, és az LMP is, ugye, elég markánsan hangot adott annak a véleményének, hogy azt az Európa-szerte egyedülálló példát, hogy 3 hónapra csökkentette ez a kormány a lehetőséget, azt, hogy az álláskeresők méltó keretek között kereshessenek állást ebben az országban, úgy lehet valamilyen szinten jóvá tenni, hogyha egy ilyen hangzatos akciótervet bevezet a kormány, akkor megpróbál ezzel összhangban egyfajta méltányosságot tükrözni, és ezeknek az embereknek lehetőséget biztosítani arra, hogy a kedvezményezett foglalkoztatásba könnyebben tudjanak bekerülni és így az elvárásokat valamilyen szinten csökkenteni. Mondom ezt úgy persze, hogy a mai napig nem ismerjük pontosan azt, hogy milyen háttérszámítások előzték meg ennek az anyagnak a kialakítását, így nem tudhatjuk, hogy van-e lehetőség arra, hogy a kedvezményezettek körét kibővítsük, viszont ha van erre lehetőség, akkor nagyon fontosnak tartanám, hogy ez bekövetkezzen.

A másik: fontosnak tartom azt is, hogy a tanulást elismerjék azáltal is, hogy a kedvezményezettek körébe magasabb összeggel könnyebben tudjanak bekerülni azok, akiknek felsőfokú képesítése van. Azt gondolom, ez is egy nagyon fontos jelzés lenne a kormány részéről, hogyha ezt megtenné.

Köszönöm. (Dr. Józsa István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 284 2012.09.17. 0:53  261-286

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Még szeretnék a 22. ajánlási számú módosítónk mellett érvelni, ugyanis ez is egy nagyon fontos és az LMP elképzeléseivel összhangban lévő módosító, hiszen a feketegazdaság elleni fellépés jegyében nyújtottuk be ezt a módosítót, amely arról szól, hogy a házipénztárban tartható készpénzmennyiség felső határát ne töröljék el. Azt gondoljuk, hogy a limit eltörlése súlyos veszteséget rejt magában akkor is, ha a készpénzes tranzakció összegét limitáljuk, ráadásul a szabályozás valódi adminisztratív könnyebbséget nem jelent az érintettek számára, hiszen az adminisztratív kötelezettségeket nem érinti, ugyanakkor a jövedelemeltitkolás irányába tud utat nyitni.

Kérem ennek figyelembevételét és szíves támogatásukat ehhez a módosítónkhoz. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 6 2012.09.24. 5:11  5-8

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Orbán Viktor múlt pénteken Rómában, a Kereszténydemokrata Internacionálé plenáris ülésén a következőket mondta: "Európának be kell látnia, hogy a jóléti társadalmak helyét a munkaalapú társadalmaknak kell átvennie. A cél az, hogy minél többen dolgozzanak az Unió országaiban, mert a válságot csak így lehet leküzdeni."

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem először hallottuk ezt a miniszterelnök úrtól, de sokadszorra is meg kell állnunk, és emlékeztetnünk kell arra a kormánypártokat, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr teljes félreértésben él a jóléti állam fogalmát illetően. A jóléti állam lényege, tisztelt képviselőtársaim, az aktív állampolgár ideája. Ez azt jelenti, hogy a legfőbb célja az, hogy bővítse az állampolgárok lehetőségeit arra, hogy a munkából tudjanak megélni, vagyis növelje a munkaerő-piaci részvételüket. Fontos törekvése, hogy az embereknek ne csak munkája legyen, hanem olyan munkája, ami képességeiknek megfelelő is, és olyan munkája, ami értéket teremt.

Az északi országok esetében például nem azért alacsony a jövedelmi egyenlőtlenségek szintje, mert széles körűek és bőkezűek a szociális ellátások, hanem egész egyszerűen azért, mert a piaci jövedelmek elosztása egyenlőbb. Ez konkrétan azt jelenti, hogy kisebbek a bérek közti különbségek, szélesebb a munkaerő-piaci részvétel, több ember van jelen a munkaerőpiacon, és magasabb a lakosság iskolai végzettségének szintje.

A jóléti politika középpontjában tehát pontosan a foglalkoztatáspolitika áll, és ezek az államok egytől egyig elkötelezettek a magas foglalkoztatottság mellett. Ennek nemcsak olyan praktikus okai vannak, mint hogy elő kell teremteni az adópénzeket a jóléti szolgáltatások finanszírozásához, hanem ezeknek az államoknak van egy nagyon fontos mögöttes szándéka, mégpedig az, hogy fenntartható közösségeket akarnak teremteni.

Mikor fenntarthatóbb egy társadalom? Mikor fenntarthatóbb egy állam? Mikor erősebb egy gazdaság? Akkor, ha egyenlőbb és igazságosabb a közteherviselésben való részvétel, és az egyénnek minél kisebb esélye van arra, hogy a társadalmon kívül, kirekesztve találja saját magát. A jóléti állam fenntartása szempontjából ezért pontosan egy alapvető érdek, hogy minél több aktív korú, munkaképes ember dolgozzon, legyen adófizető, és egyáltalán érdekelt legyen abban, hogy a munkaerőpiacon találja meg a megélhetését. Ezen célok elérését az állam azonban elősegíti azzal, hogy jó minőségű közszolgáltatásokat biztosít; ilyen például, hogy elegendő számú és minőségű bölcsődei és óvodai férőhelyeket hoz létre, illetve aktív segítséget nyújt abban, hogy ha valaki kikerül a munkaerőpiacról, akkor minél hamarabb vissza tudjon találni oda.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném felhívni a miniszterelnök úr és a kormánypártok figyelmét arra, hogy pillanatnyilag Európában szó sincs olyanfajta korszakváltásról, amelyről a miniszterelnök úr Rómában beszélt, hiszen miközben a jóléti politika szempontjából kezdetektől fogva meghatározó cél a magas foglalkoztatottság elérése, az utóbbi időben még erősebb elmozdulás volt megfigyelhető ebbe az irányba, még inkább azt akarják elérni ezek az államok, hogy az emberek visszataláljanak a munkaerőpiacra, jelen legyenek ott.

Ha önök tanulni akarnak, akkor nem kell szégyellni, van kitől, más nemzetek már szolgáltak jó példával országunk számára is. Nézzük meg például a skandináv modellt, amely nagyon jó példát mutat arra, hogy még a globalizáció és a válság körülményei között is versenyképes tud maradni egy kicsi és nyitott gazdaság úgy, hogy a szolidaritást nem adja föl, nem dobja oda prédául különböző homályos gazdaságpolitikai célkitűzések oltárán.

Hogyan tudták ezt a skandináv országok megtenni? Kitartóan és nagymértékben befektetettek a humán tőkébe - ez azt jelenti, hogy az oktatásba, az egészségbe -,s a társadalmi felemelkedés csatornáit szélesre nyitották, és emellett pedig megfinanszírozták azt - a tehetősebb emberek és a tőke fokozottabb adóztatásával -,s hogy a közszolgáltatások jelen legyenek és magas minőségben legyenek jelen a társadalomban.

Látható tehát, hogy itt egy igazságosabb és a munkát kevésbé megterhelő rendszert sikerült kialakítani, és eközben ezek a társadalmak azt is elérték, hogy a kisebbségben lévő csoportok, a kisgyermekes szülők, a kisgyermekes édesanyák vagy éppen a megváltozott munkaképességű emberek is meghatározott arányban jelen tudjanak lenni a gazdaságban. Talán az sem meglepő, hogy ezek igazából zöldgazdaságok, hiszen megfigyelhető, hogy a beruházásaik között jelentős a zöldbefektetések aránya, ami azt jelenti, hogy az energiahatékonysági beruházásoktól kezdve a megújuló energia fejlesztéséig mindenben próbálkoztak, ami zöldenergiát jelent, zöldgazdaságot hoz létre. Egy ilyen országban, tisztelt képviselőtársaim, senki nem marad az út szélén.

Látható tehát, hogy a munkahelyteremtés és a szociális biztonság egymást erősítik a fejlett jóléti országokban. Sajnos, az önök kormányzásának köszönhetően Magyarországon most egyik sincs jelen, nincsen érdemben munkahelyteremtés és nincsen szociális biztonság sem, önök az "is-is" helyett a "vagy-vagy"-ot választották, és tulajdonképpen ott tartanak, hogy egyikben sem sikerült előrelépni. Ráadásul Orbán Viktor és az Orbán-kormány azt az emberellenes ideológiát tűzte ki a zászlajára (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy vagy munkahelyteremtés, vagy szociális biztonság - ez az LMP számára elfogadhatatlan.

Köszönöm a szót. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 160-162 2012.09.24. 1:59  159-168

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ebben az esetben elhangzik a kérdés. Kettő perc áll rendelkezésére.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A 2012-es paralimpiai játékon az úszó Sors Tamás, valamint az asztaliteniszező Pálos Péter, fantasztikus teljesítményt nyújtva, első lett Londonban. Ezenkívül a magyar csapat további kiemelkedő eredményeket ért el, hiszen 6 ezüst- és 6 bronzérmet is nyertünk.

Gömöri Zsolt, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke múlt hét kedden sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a londoni paralimpia aranyérmesei 23 millió, a második helyezettek 18 millió, a bronzérmesek pedig 14 millió forint jutalomban részesültek. Az olimpiai csapatban az aranyérmesek idén a Magyar Olimpiai Bizottság javaslata alapján 35 millió forintot kapnak, a második helyezettek 25 millió, a bronzérmesek pedig 20 millió forint jutalomban részesülnek. Az aranyéremért járó jutalom tehát az olimpikonok esetében másfélszeresére nőtt.

Nem értjük ugyanakkor, hogy az óriási erőfeszítéseket és eredményeket elismerő jutalmak idén miért maradtak el az ép sportolóink elismerésétől, akiknek a jutalma 2008-hoz képest jelentősen, másfélszeresére nőtt. Az emelést persze senki sem vitatja, fantasztikus teljesítmény, óriási munka áll már az olimpiára való kijutás mögött is, csak azt nem értjük, hogy ha 2004 és 2008 után, vagyis Athén és Peking után még ugyanakkora volt a pénzjutalom mértéke a két csapat esetében, akkor idén miért nem tartotta fontosnak a kormány, hogy ugyanolyan elismerésben részesítse a paralimpiai sikereket, mint az ép sportolók által elért eredményeket. Ez ugyanis egy fontos elvi és egy fontos gyakorlati kérdés is.

Kérdezem tehát az államtitkár urat, hogy miért nem ér ugyanannyit egy olimpiai arany-, ezüst- és bronzérem, nem is beszélve a helyezésekről? Miért tesznek önök különbséget a teljesítmények, a sikerek között? Miért tesznek önök különbséget a paralimpiai és az olimpiai sportolók között?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 166 2012.09.24. 1:01  159-168

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a választ, de nem tudom elfogadni, ugyanis hozzám teljesen más információk jutottak el, konkrétan az érintettek, hogy úgy fogalmazzak, tiltakoztak az ellen, hogy ilyen döntés szülessen.

Én továbbra is azt kérdezem, hogy önök miért léptek vissza. Miért léptek vissza, amikor az előző olimpiákon ugyanannyi pénzzel jutalmazták a teljesítményeket, idén pedig nem tették ezt.

Amit ön felhozott érvet, azt én sajnos nem tudom elfogadni. A mostani felszólalásomra készülve is konzultáltam az érintettekkel, és a mai napig nincs elrendezve ez a kérdés, hogy miért kaptak kevesebbet a paralimpiai sportolók, mint az ép sportolók.

Ráadásul - és ezt hadd emeljem itt most ki pluszkörülményként - ezek az emberek a felkészülési körülményekben sem kaptak ugyanannyi segítséget, mint az ép sportolók, gyakran nyolc óra munka mellett kell hogy erre az embert próbáló erőfeszítésre felkészüljenek. Ennek ellenére születtek Londonban kiemelkedő eredmények, amelyek már csak ennek okán is megérdemelnék az egyenlő bánásmódot, ugyanazt az elismerést, mint az olimpiai sportolók. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 261 2012.09.24. 4:07  248-266

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A ma reggeli bizottsági ülésen magam is támogattam a törvénymódosítási javaslatot, és az LMP megszavazta a napirend-kiegészítést is, mert úgy gondoljuk, hogy a lehető leghamarabb rendezni kell azoknak a helyzetét, akiknek a kormány hibájából mintegy a felére csökkent az özvegyi nyugdíja. Az eljárás ellen azonban ismételten és határozottan tiltakozunk, és ahányszor önök így fognak egy törvényjavaslatot előterjeszteni, mi tiltakozni is fogunk. Az iromány ismételten pénteken délután került fel a parlament honlapjára, ma reggel már a kijelölt bizottságok foglalkoztak vele. Ez az eljárás egyszerűen elfogadhatatlan, mert nem teszi lehetővé azt, hogy azt ellenség... (Derültség a Jobbik soraiban.) ...az ellenzék tisztességesen végezze a munkáját, és megalapozott véleményt fogalmazzon meg a kormány által benyújtott javaslatokkal szemben. Az LMP-s képviselőtársaim nevében mondhatom, hogy nem kívánunk asszisztálni a selejt törvények futószalagszerű gyártásához és a parlamenti munka ilyen mértékű lerombolásához.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor most térjünk rá konkrétan az előttünk fekvő javaslatra. Mint mondtam, konkrétan támogatjuk a módosítást, azt azonban nem hisszük el, hogy itt egy egyszerű eljárási hiba volt, vagy ahogy Asztalosné Zupcsán Erika egyrészt a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság ülésén, másrészt a szociális bizottság ülésén fogalmazott, itt amolyan törvény-összefésülési hiba történt. Az államtitkár asszony arra hivatkozott, hogy mivel olyanok is beléptek a rendszerbe, jobban mondva társadalombiztosítási ellátottakká váltak, akik 2012. január 1-je előtt nem saját jogú nyugellátásban, hanem nyugdíjszerű ellátásban részesültek, és így más szabályok vonatkoztak rájuk, mint a saját jogú nyugdíjasokra, ezért olyan átmeneti szabályokat kellett alkotni, amelyeknek az lett volna a feladata, hogy zökkenőmentessé tegyék az új rendszerre való átállást. És az államtitkár asszony véleménye szerint ebbe az összefésülésbe csúszott volna be a hiba. Csakhogy mi megnéztük azt a júliusban elfogadott nyugdíj-salátatörvényt, amely tartalmazza ezt az ominózus rendelkezést, és azt olvashattuk a törvény indoklásában, konkrétan a 102. § e) pontjában, amely szeptember 1-jei haladékot adott a korábban rendszeres szociális járadékban vagy átmeneti járadékban részesülő személyek özvegyi nyugdíjának csökkentésére, tehát itt egy olyan indoklást olvashattunk, amelyből sokkal inkább az derült ki, hogy a kormány úgy szándékozta összefésülni a szabályokat, hogy az új rendszerben tb-ellátottakká vált korábbi járadékosokra is ugyanazon szabályok vonatkozzanak. Csak éppen egy kis haladékot adott itt, mint a volt rokkantnyugdíjasokra, akikre január 1-jéig a járadékosoktól eltérő szabályok vonatkoztak.

Az indoklásban olvasható mondat tehát igazából nem egy egyszerű bakinak tünteti fel a szóban forgó rendelkezést, sokkal inkább arról lehet szó, hogy a kormány ez után a változtatás után, amellyel körülbelül 2400 fő özvegyi nyugdíját csökkentette volna, nem hangoztathatta volna azt, hogy a kormány nem nyúl az özvegyi nyugdíjakhoz, senkinek sem csökken az özvegyi nyugdíja.

Ráadásul van itt még egy fontos részlet, amit fontosnak tartok megemlíteni, amikor azt hangoztatja Soltész Miklós, hogy nem nyúlnak az özvegyi nyugdíjakhoz, és hogy ezt ugyanolyan feltételekkel igényelhetik meg a megváltozott munkaképességű emberek, akkor elhallgatja azt a tényt, hogy közben jelentősen megváltozott a korábbi rokkantnyugdíjasok státusza és a státusszal együtt az ellátásuk. A rehabilitációs és a rokkantsági ellátás jóval alacsonyabb összegű, mint a korábbi rokkantnyugdíj, a rehabilitációs ellátás legkisebb összege ma 27 ezer forint, ami sok esetben drasztikus csökkenést jelent az érintett korábbi ellátásaihoz képest. De a lényeg mégis az, hogy ezek az ellátások immár nem minősülnek saját jogú nyugellátásnak, márpedig a korábbi szabályozás az özvegyinyugdíj-ellátások nagysága tekintetében csak a nyugellátásban való részesülés szerint tett különbséget és határozott meg 30 vagy 60 százalékos ellátást. Ha a kormány valóban nem változtatott volna a szabályokon, akkor a megváltozott munkaképességűek ellátásairól szóló törvényben nem emelte volna be a rokkantsági és rehabilitációs ellátottakat abba a körbe, akik csak a 30 százalékos özvegyi nyugdíjra jogosultak. Tehát ismétlem, az ő státuszuk idén alapjaiban változott meg, ezért egyáltalán nem tartjuk igazságosnak azt, hogy úgy kezeljük őket, mint rokkantnyugdíjasok.

Köszönöm szépen a szót.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
223 187 2012.10.01. 2:56  184-204

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A kormány ismét egy olyan zárószavazás előtti módosítóval kínálta meg a parlamentet, amely annyi jogtechnikai és fogalmi pontosítást hajt végre a törvényjavaslatban, amit egy célszerűen és hatékonyan működő kormányzat nem ebben a stádiumban hajt végre. Ezeket az alapvető fogalmi problémákat ugyanis már a tárcaközi egyeztetést követően, a törvény beterjesztésekor ki kellett volna szűrni.

Az eljárás okán - az eddigi tapasztalatokra építve - sajnálattal megint azt mondhatjuk, hogy ismét lettek hibák a törvényben, és ha itt kiemelt fontosságú stratégiai törvényről van szó, akkor úgy gondoljuk, hogy illett volna ezt precízebben előkészíteni.

Mindazonáltal azt is elmondhatjuk, hogy elkerülhetetlen, hogy Magyarországon olyan megalapozott stratégiával lépjenek fel a kormányban annak érdekében, hogy a foglalkoztatás növekedjen, hiszen most már annyira rossz a helyzet. Már a vitában elmondtuk, hogy valóban szükség van az érzékeny helyzetben lévő csoportok segítésére, és nagyon fontos az, hogy egy komplex intézkedésre kerüljön sor. Sajnos ez a terv nem kifejezetten erről szól, ugyanis a járulékcsökkentés önmagában nem fogja tudni megoldani a problémákat, a hosszú távú javuló tendencia eléréséhez ez nem elegendő.

A másik, amit a kormány képtelen belátni, az láthatóan az, hogy amíg recesszióban van az ország, amíg önök recesszióba döntötték az országot, és nem jönnek létre a nyílt munkaerőpiacon végre munkahelyek, mert nincs bizalom, nincsenek beruházások, nincs a kkv-szektorban fejlődés, még sorolhatnánk, hogy mennyi minden hiányzik, addig hiába a bérköltségcsökkentés, kevéssé valószínű, hogy ez foglalkoztatásnövekedést fog okozni.

Ráadásul számunkra továbbra sem látható, hogy önök miből kívánják ezt a programot finanszírozni. Ugyanis amennyiben a sárgacsekk-adót nem lehet kiterjeszteni az MNB-re, máris 110 milliárd forinttal kevesebbel tudnak gazdálkodni. Ha nincs IMF-megállapodás, 100 milliárd forint kamatkiadás-megtakarítástól esnek el.

Az adószedés hatékonyságának növelésétől önök 162 milliárd forintot remélnek, ez véleményünk szerint egy kicsit túlbecsült; a visszacsatolási hatástól 40 milliárdot, a még nem létező e-útdíjrendszertől 100 milliárdot, a túlbecsült növekedéstől pedig 80 milliárdot. Ezekből a reményekből kívánják önök finanszírozni a programot? Mert nem ebből kellene, hanem a költségvetésből, amely sajnos még mindig nincsen elfogadva.

Sajnálattal látjuk azt is, hogy a 7954-es módosítóval önöknek sikerült úgy felpuhítani a rendszert, hogy a keresztbeszámlázás előtt további kívánatos terepet tudnak gerjeszteni. Semmiképpen nem ez lenne a követendő irány, úgy látjuk. Úgyhogy minden olyan érintett, aki ezt az akciótervet látva elkezd abban bizakodni, hogy talán jobb idők jönnek rá, nem árt, ha tisztában van azzal, hogy önök pillanatnyilag egy lufit kínálnak föl számukra, ugyanis addig, amíg nincsen a 2013-as költségvetés elfogadott állapotban, addig a munkahelyvédelmi akcióterv csak egy papírra vetett álom.

(18.20)

A logikus sorrend ugyanis az volna, hogy először van egy költségvetése egy országnak, és utána kezdjük el költeni a pénzt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 52 2012.10.02. 10:48  27-53

DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elsőként nézzük meg azt, hogy a foglalkoztatáspolitikára milyen hatással volt a 2011. évi költségvetés, amely ugye, indoklásában alapvetően a foglalkoztatás bővítését és a munkahelyteremtést jelölte meg prioritásként. Mindazonáltal a költségvetés tanúsága szerint önök kizárólag az egykulcsos jövedelemadóra építették a teljes foglalkoztatáspolitikát. Persze, meg lehet említeni itt még a közfoglalkoztatást is, azonban mindenki tudja, hogy ott nem az elsődleges munkaerőpiacon létrehozott munkahelyekről van szó. Gyakorlatilag önök azt gondolták, hogy az egykulcsos jövedelemadóval majd a munkavállalási hajlandóság nőni fog, és ezen keresztül majd nőni fog a foglalkoztatás. Most már ugye önök is látják, hogy ez nem következett be, hiszen képviselőtársaim akkor nem hivatkoztak volna itt folyamatosan a közfoglalkoztatásra.

Gyakorlatilag azonban a foglalkoztatáspolitikát a megszorítások sora jellemezte 2011-ben. Egyrészt ugye alapvetően már csökkentett forrású volt a 2011. évi zárolás következtében a munkaerő-piaci eszközök köre, gyakorlatilag stabilitási tartalékképzés címszó alatt zároltak összegeket, amelynek végleges elvonásakor 25,3 milliárd forinttal csökkentették a Munkaerő-piaci Alap kiadási előirányzatát. A fűnyíróelv-szerűen elvont összeg közel fele kifejezetten a munkaügyi központok által nyújtott foglalkoztatási és képzési szolgáltatásokat érintette, ez pótolhatatlan veszteség, mi úgy látjuk. Az előirányzat-módosítások végrehajtásával ráadásul a foglalkoztatási alaprész összege 40,5 milliárdról 28,6 milliárd forintra csökkent, jelesül ebből csak 25,8 milliárd forint kiadás realizálódott. Itt is egy hatalmas elvonásról van szó - egy újabb megszorítás. Így a 2010-ben felhasznált forrásokhoz képest mintegy 10 milliárd forinttal kevesebb pénz jutott 2011-ben a munkaerő-piaci elhelyezkedést elősegítő támogatásokra. Ez egyébként meg is látszik a foglalkoztatási adatokon.

Összességében pedig elmondható, hogy a munkaerő-piaci kiadások szempontjából egy fekete év volt 2011, a közfoglalkoztatási forrásokat, ugye, önök minden átmenet nélkül megfelezték, az aktív munkaerő-piaci szolgáltatásokat húsbavágóan zárolták, és az álláskeresési ellátásokat pedig drasztikusan csökkentették, és megszüntették a Munkaerő-piaci Alap rehabilitációs alaprészét is, ami kifejezetten a megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjára fordított kiadásokat csökkentette még tovább. Ez az önök valós mérlege, ha a foglalkoztatáspolitikáról beszélünk 2011-ben.

(A jegyzői székben dr. Tiba Istvánt dr. Szűcs Lajos váltja fel.)

Ha áttérünk a szociálpolitikára, akkor sem sokkal fényesebb, amit láthatunk. És azt kell mondanom, hogy az LMP nem tud támogatni egy olyan zárszámadást, amely szerint a szociális területet érintő megszorítások politikája az elmúlt évek súlyosan negatív tendenciáját követte. Mit mondanak a számok? A számok azt mondják, hogy az összes jóléti funkcióra 2010-ben a GDP 31,11 százalékát költötte az államháztartás, míg a 2011. évi teljesítés már csupán 29,84 százalékot mutat. Gyakorlatilag az államháztartási összes kiadást tekintve 61,5 százalékról 57,6 százalékra csökkent a jóléti kiadások aránya. Ezek ismét súlyos elvonások. Ráadásul ezek a folyamatok teljes mértékben ellentétesek az LMP által vallott társadalompolitikai célkitűzésekkel.

Az LMP korábban is kifogásolta már, igazából folyamatosan kifogásoljuk, hogy bár a szociális célú kiadások a sorozatos megszorítások terhét viselik, az eleve visszafogottan tervezett kiadási előirányzatok így is több alkalommal alulteljesültek. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy még a szűkös lehetőségeket sem sikerül teljeskörűen kiaknázni a magyar államnak akkor, amikor a szociálpolitikai elvek érvényesítéséről van szó. Gyakorlatilag azt is láthatjuk, hogy az anyagi biztonság megőrzésében segítő pénzbeni támogatások összegei évek óta nem emelkedtek, esetenként a jogszabályváltozások miatti kifizetésük feltételei és körülményei az ellátásra jogosult számára kifejezetten kedvezőtlenebbek lettek. Tehát kevesebb van, és azt a kevesebbet is nehéz lehívni, nehéz vele élni. Többek között ez okozta például a korábbiakban említett álláskeresési ellátások előirányzatokhoz viszonyított jelentős alulteljesítését. Sokat bíráltuk önöket a passzív munkaerő-piaci ellátások rendszerében 2011. szeptembertől hatályos módosításával kapcsolatban is. Gyakorlatilag a szociális biztonsági rendszerek leépítésének ez volt ebben az évben az egyik legjellemzőbb példája.

Folytathatjuk a sort az oktatáspolitikával is. Gyakorlatilag a 2010-es 11,6 százalékról tovább csökkentették a finanszírozás arányát. Gyakorlatilag azt látjuk, ha a kiadásokat tételesen vizsgáljuk, akkor is az oktatásra szánt kiadások veszítettek a reálértékükből.

A fogyasztóvédelem tekintetében is, azt gondoljuk, két negatívumot mindenképpen említeni kell, ami számunkra azt mutatja, hogy a Fidesz-KDNP új állam modellje egyszerűen nem felel meg a fogyasztói érdekvédelem általános elveinek. Meg kell arról emlékeznünk, hogy a 2011-ben az Alkotmánybíróság már nem vizsgálhatott közvetlenül olyan ügyeket, amelyekről népszavazást sem lehet kezdeményezni. Ráadásul ugye, azt is elmondtuk, hogy az Ab jogkörének korlátozása megfosztja az állampolgárokat attól, hogy az Ab jogvédőként eljárhasson olyan területeken, például adóügyekben, amelyekben adófizetőként a kormányzat esetleges jogsértésével szemben kiszolgáltatottak az emberek. Ha megnézzük a fogyasztóvédelem finanszírozását, ott is láthatóvá válik az erőforrások csökkenése, vagyis a megszorítások.

De nézzük az egészségügyet: ismételt csökkenés látható 2010-ről 2011-re vonatkozóan. Az államháztartás összes kiadását tekintve 9,1 százalékról 8,8 százalékra csökkent az egészségügyi kiadások aránya. Ha a közegészségügyi kiadások arányát, a GDP 0,15 százalékáról 0,12 százalékára való csökkentését nézzük, akkor itt egy 20 százalékos csökkentésről beszélünk, gyakorlatilag az előző évhez képest önök 20 százalékkal csökkentették ezt a tételt, mindezt egy olyan országban, ahol a népegészségügyi mutatók kifejezetten elmaradnak Európa többi részétől, a fejlett országokétól. Ez biztos, hogy nem segíti azt, hogy Magyarország egészségesebb legyen.

Ugye, már többször hangsúlyoztuk, hogy az egészségügyi kiadások beruházást jelentenek hosszú távon a gazdasági-társadalmi fejlődésbe. Önök ezzel az egészségpolitikával ezt a fejlődést nagyon komolyan aláássák. Ráadásul súlyosbítja a helyzetet, hogy ezekkel az intézkedésekkel pont a legkiszolgáltatottabbakkal, a betegekkel, a magatehetetlenekkel, az ellátásra szorulókkal bánnak a legrosszabbul, de nem beszélünk, ugye, az orvosokról, a szakdolgozókról, akik terhei egyre növekednek, és gyakorlatilag ez egy olyan humányerőforrás-krízist idézett elő, amely az önök számára kezelhetetlen. Ez mind jól látszik ebből a zárszámadásból, ez mind kiolvasható a számokból.

A 2011-es év azonban a kulturális intézményrendszer számára is egy fekete év volt. Csak néhány példát említve a véleményünk szerint káros változásokról: ilyen volt például számos kulturális közalapítvány megszüntetése, a külföldi magyar intézetek átszervezése, a film finanszírozásának teljes centralizálása vagy az artmozihálózat teljes, lassú kivéreztetése. Ez is világosan látszik a zárszámadásban. Vagy vegyük például a határon túli magyarságot. Az LMP azért sem tudja elfogadni a beterjesztett zárszámadást, mivel a kormányzati retorika ellenére sem a költségvetésben, sem annak végrehajtásában nem érhető tetten a határon túli magyarság érdekeinek valódi képviselete. Fájó hiányosság, hogy sem 2010-ben, sem 2011-ben, de úgy tűnik, idén sem jut elég pénz arra, hogy a magyar-magyar kapcsolattartás legfelsőbb fórumának, a MÁÉRT-nak és szakbizottságainak egy honlapja legyen.

(14.00)

Nem tartjuk elfogadhatónak azt sem, hogy a Belügyminisztérium fejezet intézményi szektorát érintő évközi zárolásért maradványtartási kötelezettség a rendőrséget hogyan érinti. A rendőrség amúgy is súlyosan alulfinanszírozott, ehhez képeset ott volt a februári zárolás, majd annak a háromnegyedét elvonták pont a rendőrségtől, amit ugyan a rendkívüli kormányzati tartalékból, valamint a céltartalékokból kiutalt támogatáskiegészítés enyhített, de összességében az ilyen mértékű forráskivonás nem elfogadható, mindeközben úgy, hogy hatalmas költségvetési források mennek teljesen feleslegesen a Terrorelhárítási Központhoz. Különösen megemlítve azt is, hogy a rendőrség 2011. évi eredeti kiadási előirányzata is csak a 90 százaléka volt a 2010-es teljesítésnek. Ezek is újabb elvonások, újabb megszorítások.

Ha áttekintjük az intézményi fejezeteket, a szakpolitikai részeket, akkor megerősödik bennünk az az általános kép, hogy az Orbán-kormány alapvetően társadalomellenes politikát folytat. Semmiképpen sem az emberekért, semmiképpen sem fenntarthatóan, semmiképpen sem a jövőért politizálnak önök, tisztelt képviselőtársaim. Önök olyan politikát folytattak, amely bizonyos szűk csoportérdekek mentén kevesek jólétének növelése érdekében feláldozza a közösségi intézményeket, feláldozza a közszolgáltatásokat, és feláldozza a társadalom túlnyomó részének jólétét és az alapvető életminőségét is. Ez a politika tükröződik a 2011-es zárszámadásban, ez a politika tükröződött már a költségvetésben is.

Azt látjuk, hogy az Orbán-kormány pont azokat hagyta cserben, akik gyakorlatilag a hátukon viszik ezt az országot. Azt láttuk, hogy az oktatás és a kultúra lezüllesztésével az életesélyeket rontották, az egészségügy kivéreztetésével pedig az életminőséget rombolták és rombolják a mai napig. A koncepciótlan fejlesztési politika szintén Magyarország kárára válik, és a munkaerő-piaci esélyeket nem javítják, hanem gyakorlatilag a foglalkoztatáspolitikában az esélytelenséget konzerválják, csakúgy, mint a szociálpolitikában.

Gyakorlatilag azt látjuk, hogy önök nagyon szép retorikai elemeket tudnak használni, és nagyon jó propagandalevelezéseket tudnak folytatni, de gyakorlatilag semmit nem tudnak kezdeni azzal, hogy ebben a társadalomban széles rétegek szolidaritásra szorulnak, és komoly segítségre lenne szükségük ahhoz, hogy az életesélyeik növekedjenek, és a hosszú távú életminőségük legalább szinten maradjon és ne romoljon.

Újra és újra bebizonyosodik számunkra az, hogy önök pont ott folytatták, ahol az elődeik abbahagyták. Szavakban magukat önök szociálisan érzékenynek tekintik, szeretik azt mondani, hogy önök családbarátak, illetve hogy az ország érdekeit képviselik. Önök is többször elmondták ezt az előzetes felszólalások során, de valójában itt egy nagyon álszent politizálásról van szó, és ez a zárszámadás pontosan a számok elvén tükrözi az önök politizálását.

Köszönöm. (Vágó Gábor tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 188 2012.10.10. 13:40  183-201

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP júliusban tiltakozását fejezte ki az országos fogyatékosügyi program végrehajtásáról szóló jelentés általános vitájában, ugyanis - ahogy képviselőtársam is elmondta - a kormány negyedórával az ülés kezdete előtt találta ki, hogy a jelentés egyáltalán napirendre kerüljön. A jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslatot önök a szociális bizottság ülése közben szövegezték, amiről az egyik képviselőnő nagyon találóan azt mondta, lassan már ott fogunk tartani, hogy először szavazunk valamiről, és csak utána fog megtörténni a javaslat benyújtása. A jelentést tehát botrányos körülmények között tűzték önök napirendre, és mi ennek megfelelően tiltakoztunk a fogyatékossággal élőkhöz ennyire méltatlan és az egész ügy súlyának kormányzati megítélését jól tükröző eljárás ellen, még júliusban. A nagy sietség ellenére végül le sem zárta a parlament a jelentés általános vitáját, így átcsúszott erre az ülésszakra a vita, és ez még inkább tükrözi azt a kapkodást és komolytalanságot, amivel a kormányoldal egyáltalán a parlamenti munkához mint olyanhoz viszonyul.

A jelentésről ugyanakkor nem csak eljárási szempontból lehet kritikusan vélekednünk, tartalmilag ugyanis az előttünk fekvő dokumentum nem nevezhető jelentésnek a szó szoros értelmében, sokkal inkább egy fércmunkának. Ahhoz képest, hogy a minisztériumi illetékes a bizottsági üléseken nem győzte hangsúlyozni, hogy azért késett egy évet a jelentés, mert az Országos Fogyatékosügyi Tanács javaslatára egy második körös, az elmaradt intézkedések, mulasztások beépítését célzó beszámoltatásra is sort kerítettek, ennek semmilyen nyomát nem látjuk a jelentésben. Így sajnos egy összecsapott, kidolgozatlan anyagot vizsgálhattunk meg, amelyben kritikai számvetés, a célok teljesülésére vonatkozó átfogó értékelés vagy a jövőre vonatkozó bármiféle ajánlás, javaslat nem olvasható. Az anyagból gyakorlatilag nem derül ki, hogy az országos fogyatékosügyi programban vállalt célokban történt-e egyáltalán valamilyenfajta előrehaladás a vizsgált időszakban. Bár ez nem meglepő annak fényében, hogy a kormányzat miként viszonyul a monitoringhoz, az eredményértékeléshez és a hatásvizsgálathoz, így nyilvánvalóan nem lepődtünk meg. És itt kell megemlítenem, hogy az előző kormány is elmarasztalható ebben a tekintetben.

De térjünk rá most magára a jelentésre, annak megállapításaira. Mint a foglalkoztatási bizottság rehabilitációs albizottságának elnöke elsősorban az országos fogyatékosügyi program foglalkoztatásra vonatkozó céljainak a teljesülését fogom értékelni, ha már a jelentés ezt nem teszi meg.

Az új országos fogyatékosügyi program foglalkoztatási célkitűzései között prioritást kapott az integrált foglalkoztatás elősegítése, összhangban az európai fogyatékosügyi stratégiával. Az OFP 4.3. pontja egyértelműen megállapította, hogy a társadalmi életben való aktív részvétel elsősorban a foglalkoztatással érhető el. Ha az új országos fogyatékosügyi program végrehajtásáról adunk értékelést, akkor tehát a konkrét lépéseken, programokon túlmenően azoknak a foglalkoztatásra gyakorolt hatásáról is vélekednünk kell, beszélnünk kell a célok konkrét teljesüléséről. Igazából csak így tudjuk megítélni azt, hogy az intézkedések eredményesek, hatékonyak voltak-e egyáltalán.

Nézzük meg, hogy a 2007 és 2010 közötti időszakban mi valósult meg ebből a tervből. Az OFP végrehajtására irányuló középtávú intézkedési terv alapvetően négy feladatot határozott meg a foglalkoztatás terén, ebből én most háromra szeretnék kiemelten kitérni. Az egyik legfontosabb a nyílt munkaerő-piaci munkavállalást ösztönző szolgáltatási program kidolgozása volt, aztán beszélni fogok még a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló fogyatékos személyek munkaerő-piaci kirekesztettségének a megszüntetéséről, végül pedig a munkaügyi referensek képzéséről.

A fogyatékos személyek nyílt munkaerő-piaci munkavállalását ösztönző személyre szabott alternatív munkaerő-piaci programok, mint például a 4M-programok kapcsán pár ilyet említ a jelentés, ami azonban nagyon kevés, ha figyelembe vesszük azt, hogy itt három év teljesítményéről van szó. Ráadásul sajnos egyik programnál sem kaptunk valamifajta jelentést azzal kapcsolatban, hogy milyen eredményei vannak ennek a projektnek, tehát milyen programok születtek ezekből az összegekből, az alkalmazott módszertanok hova épültek be, és legfőképpen milyen további teendőink vannak. Alapvető kritérium az, hogy ha egy jelentés kapunk, akkor a jövőre vonatkozó útmutatást nyerjünk belőle. E programok kapcsán sajnos ezt elmulasztották. Ráadásul itt egy kritikus területről van szó, mert egyértelmű, és máig érvényes az, hogy kiszámíthatóvá kell tenni és növelni kell ezeknek a munkaerő-piaci szolgáltatásoknak a finanszírozását, sőt ezeket hozzáférhetővé kell tenni az ország egész területén, és az eddigi modellprogramok és módszerek közül ki kell választani a sikereseket. Hogyan tudjuk ezt megtenni, ha nincs valamilyenfajta korrekt értékelés? Ráadásul standardizálni kell és elérhetővé kell tenni a munkaügyi központok, pontosabban most már a rehabilitációs hatóságok, valamint a velük szerződésben álló szolgáltatók számára az eredményeket, ehhez viszont első lépésben nyilván látni kellene, hogy mely programok voltak sikeresek a célok teljesülésében. Ezt azonban ebből az anyagból nem tudjuk megállapítani.

Most rátérek a másik foglalkoztatást érintő pontra, az intézkedési terv ugyanis kimondja, hogy a támogatott döntéshozatal modelljét alapul véve át kell alakítani a gondnokság alatt álló fogyatékos személyek foglalkoztatásával kapcsolatos jogszabályokat, pontosan a kirekesztettségük megszüntetése érdekében. Ennek az egész témának hosszú története van. 2008. december 31-e volt a határidő erre az intézkedési terv szerint. Na most, eddig a határidőig, sőt a teljes 2007-2010-es időszak alatt nem történt előrelépés ezen a téren. A támogatott döntéshozatali intézmények hiánya ugyanakkor eleve illúzióvá tette a foglalkoztatással kapcsolatban álló joghátrány megszüntetését. Az ÉFOÉSZ 2006-ban beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, hogy az mondja ki a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet amiatt, hogy hiányoznak a gondnokság alatt álló személyek munkavállalásához szükséges törvényi garanciák. Az Ab 2011. május 30-án hozott egy határozatot, ebben kimondta a mulasztásos alkotmánysértést, és 2011. december 31-ig adott határidőt az Országgyűlésnek az alkotmánysértés megszüntetésére, de csupán az intézményi rehabilitációs foglalkoztatáshoz, és nem a rendes munkaviszonyon alapuló foglalkoztatáshoz való jog kimondását várta el a törvényhozóktól.

A munka törvénykönyve 2011-es módosítása ennek megfelelően a cselekvőképtelen személyek esetében nem teremtett garanciát a munkaviszony-létesítés lehetőségére, az azóta életbe lépett új munka törvénykönyve pedig megismételte a korábbi rendelkezést, amely így szól: "A cselekvőképtelen munkavállaló csak olyan munkakörre létesíthet munkaviszonyt, amelyet egészségi állapotánál fogva tartósan és folyamatosan képes ellátni." Azaz a kormány nyíltan szembemegy a fogyatékkal élők jogairól szóló törvény és az országos fogyatékosügyi program célkitűzéseivel, amikor megerősíti a fogyatékkal élőket is megillető alapvető jogok korlátozását. Itt erről van szó. Támogatott döntéshozatalról pedig - mint azt tudjuk a jelenleg a parlament előtt fekvő Ptk.-tervezetből - csak az említés szintjén szól a javaslat.

Összefoglalva: mind a munka törvénykönyve, mind a Ptk. tehát szembefordulást jelent az európai és a hazai fogyatékosügyi irányelvekkel, amelyek kimondják a fogyatékkal élők társadalomban való aktív részvételének, integrációjának az elősegítését.

Végül az intézkedési terv egy nagyon fontos célt említ, a fogyatékkal élőket a munkaerőpiacra felkészítő humánerőforrás-menedzserek és -referensek képzését. Ezen a területen valóban történt előrelépés a vizsgált időszakban, több új közép- és felsőfokú képzést biztosító oktatási intézmény kapcsolódott be a rehabilitációs szakemberképzésbe. Erről a kapcsolódó bizottsági ülésen magam is számot adtam és örvendetesnek tartottam. Ugyanakkor 2006-ra létrejött a rehabilitációs információs centrumok hálózata is, amit 2007-től a regionális munkaügyi központok a megyei kirendeltségek keretében működtettek tovább, viszont 2012. július 1-jétől teljesen más struktúrában működik a munkaügyi rehabilitáció az államigazgatáson belül. Az történt, hogy a megyei kormányhivatalok szakigazgatási szerveként, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal kirendeltségeiként működnek a rehabilitációs hatóságok. Akkor itt a kérdés az, hogy nem látjuk és nem is hallottunk érveket arra vonatkozóan, hogy ennek az egész átszervezésnek tulajdonképpen mi értelme volt, milyen minőségi változás várható a szolgáltatások szempontjából, amiket eddig a munkaügyi központban nyújtottak, gyakorlatilag ugyanazok a szakemberek. A kérdés nyitva áll, az anyag erre választ nem ad.

De menjünk tovább! A jelentés beszámol az intézkedési terven túl megtett lépésekről is, ami a foglalkoztatási támogatási rendszerrel, az ellátásokkal kapcsolatos változásokat illeti. Látni kell, hogy a támogatási rendszer a mai napig igazságtalan, átláthatatlan és bürokratikus, mert a kormány két éve halogatja a szükséges reformokat. Ha ennyire világosan látszottak a korábbi rendszer anomáliái az önök számára, akkor miért várt az átalakításokkal a kormány egészen mostanáig? Ráadásul Bernáth Ildikó miniszteri biztos leköszönésével egyben megszűnt a fogyatékosügyi miniszteri biztos intézménye is, bármennyire is gondolják azt többen, hogy nem ez történt. Tulajdonképpen arról van szó, hogy Bernáth Ildikónak utódja, aki hatáskörben, feladatkörben őt követné, a mai napig nincs.

(16.10)

Az ő elsődleges feladata az új foglalkoztatási támogatási rendszer koncepciójának kidolgozása volt. Ezt a kormányoldalon két évig nem sikerült tető alá hozni. Nyilván ennek is megvan a maga oka, a kormány tehetetlenségét és felelőtlenségét mutatja. Hasonlóképpen ahhoz, hogy ez a támogatási reform a mai napig nem valósult meg, holott már számos egyéb kutatás mellett az Állami Számvevőszék is megállapította, hogy a támogatási rendszer az eddigiekben nem biztosította a megváltozott munkaképességű munkavállalók növekvő részvételét a foglalkoztatásban, a munkaerőpiacra való visszavezetéshez nem járult hozzá kellőképpen, nem járult hozzá a források hatékony, eredményes felhasználásához, tehát nagyon sok probléma van vele.

A támogatáshoz jutás folyamatában az esélyegyenlőség elve sem érvényesült. A mára nyilvánvalóvá vált kudarcok ellenére a kormány még mindig nem volt képes elfogadni az új támogatási rendeletet. Ha még ebben az évben elfogadja és januártól lépteti hatályba, akkor viszont az érintett szervezeteknek nem lesz idejük az átállásra, ami újabb munkahelyek megszűnéséhez fog vezetni.

Az intézkedési tervben foglaltak megvalósulásán túl egy átfogó képet is kell adni a foglalkoztatási helyzetről, célszerű lett volna erről is részleteiben olvasni a jelentésben. Én ki szeretném emelni azt, hogy a 2007-10 közötti időszakban a megváltozott munkaképességű, ezen belül a fogyatékkal élő emberek foglalkoztatási aránya rendkívül alacsony maradt, tehát érdemben nem változott, a 10 százalékot sem éri el. Közülük is legtöbben nem nyílt munkaerő-piaci, hanem védett körülmények közt, támogatott munkahelyeken dolgoztak. Az állami támogatás mértékét ráadásul a munkáltató szervezeti besorolása és nem a megváltozott munkaképességű emberek egészségi állapota szerint határozták meg.

Ráadásul a támogatási rendszer nem ösztönzött az egyén munkaképességének javítására, magára a rehabilitációra. Az évi 60 milliárd forintnyi költségvetési támogatás legnagyobb része a nyílt munkaerőpiactól elzárt, védett foglalkoztatásra jutott. A 2009-es költségvetésben a védett szervezetek támogatása az össze rehabilitációs támogatás több mint felét tette ki.

A költségvetésből nyújtott támogatások emellett folyamatosan csökkentek, veszítettek az értékükből a vizsgált három év alatt, ami szintén hozzájárult a foglalkoztatás visszaeséséhez, tehát itt abszolút nem egy dicsőséges történetről van szó. A jelentésben ennek a szellemét is olvasnunk kellett volna.

Jelentős változások történtek a rokkantnyugdíjrendszerben, a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi törvény egy új pénzbeli ellátási formát hozott létre, a kormány egy új minősítési rendszert is bevezetett. Ennek akkor lett volna értelme, hogyha egy komplex rehabilitációs rendszert hoznak létre, amely egymásra épülő elemekből áll, ez azonban nem valósult meg. Ráadásul a foglalkoztatási rehabilitációs szolgáltatások rendszere is csak később kezdett el kiépülni a munkaügyi központokban, így összességében elmondható, hogy a munkaerő-piaci integráció irányába való elmozdulás 2008-10 között nem ért el eredményeket a foglalkoztatás növelése terén, ráadásul a támogatási rendszer mint olyan kifejezetten akadályozta ezt a folyamatot.

Úgyhogy, miközben az Orbán-kormány szavakban a rehabilitáció és a munkavállalás középpontba állítása mellett kötelezte el magát, ismételten azt láthatjuk, hogy egy megszorítást hajtott végre, méghozzá a rokkantak ellátásának rendszerén. Konkrét megtakarítási irányszámokat határoztak meg, és ez alapján csökkentették a rokkantak támogatását, illetve szigorítottak a komplex minősítés rendszerén.

A csökkentett ellátások mellett azonban a munkavégzést kvázi ellehetetlenítették, illetve korlátozták, és a korlátozással ellenérdekeltté tették a megváltozott munkaképességű embereket a munkakeresésben, amellett, hogy önök egy szegénységi csapdába is taszították őket, miközben a rehabilitációs szolgáltatások terén semmilyen mértékű szemléletváltásra nem került sor. A szolgáltatások standardizálása, a kapacitások bővítése, a hozzáférés javítása nem történt meg, ezekre a mai napig nem került sor.

A megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásához nyújtott támogatásokat a kormány egyenesen visszatartotta, és csak nagymértékű elbocsátásokat maga után vonó késedelemmel folyósította. Erről meglehetősen sokat beszélgettünk itt az ülésteremben is az elmúlt fél évben. A munkaerőpiacra kitett rokkantak számára jelenleg egyetlen perspektívát kínál az állam, a közfoglalkoztatásban való részvételt, ez minden, amit ők kaphatnak.

Mindezeket úgy értékeljük, hogy a kormány gyakorlatilag szembemegy a fogyatékosok jogairól és esélyegyenlőségükről szóló törvényben, illetve az országos fogyatékosügyi programban foglaltakkal, nem az integrációt és a társadalomban való aktív részvételt segítik elő esélykiegyenlítő lépésekkel, hanem éppen a társadalmi kirekesztettséget erősítik, ami a kormánynak egy újabb végzetes hibája. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
229 38 2012.10.15. 2:22  37-43

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben különböző elképzelések kerültek napvilágra, mégpedig a legszegényebb, leginkább nélkülöző családok és állampolgárok ellátásainak a megnyirbálásáról, konkrétan a segélyplafon összegéről van itt szó. Az államtitkárság érvelése szerint azért kell bevezetni a segélyplafont Magyarországon, hogy ne lehessen nagyobb bevételre szert tenni a segélyekből, mint a munkából. Ez, kérem szépen, egy teljes szakpolitikai nonszensz. Az esetek döntő többségében itt egyhavi 20-30 ezer forintos ellátásról van szó, és ahhoz, hogy a minimálbér szintjét egyáltalán elérje ez a juttatás, az kell, hogy a különböző hónapokra ütemezett összegek valamilyen okból kifolyólag összetorlódjanak, és egy hónap alatt érkezzenek meg.

Sokkal inkább egy olyan indoklást lenne célszerű önök által megadni, amely arról szól, hogy Matolcsy György asztalfiókjából újabb megszorítás ugrott elő, hiszen szerepel is a legújabb csomagban, hogy 10-20, egyesek szerint 8 milliárdos megszorítást szeretnének azzal elérni, hogy a legszegényebb, a legnélkülözőbb emberektől elveszik a segélyek egy részét. Itt a tárca egy nagyon rosszindulatú és szakpolitikailag teljesen vállalhatatlan pénzbeszedést kíván végrehajtani, ismét hangsúlyozom, hogy már megint a legkiszolgáltatottabb emberek kárára, és főleg azért irreleváns az, amit önök mondanak, mert itt már választásról egyáltalán nincs szó. Ha valaki tartósan munkanélküli ebben az országban, akkor, ha van közmunka a környezetében, akkor elviszik, ha nem fogadja el, akkor viszont egyáltalán nem kap semmiféle segélyt. Így tehát gyakorlatilag arról van szó, hogy ha van közmunka, ott a segélyezés nem alternatíva, ott, ahol pedig nincsen közmunka és nincsen piaci munka, ott marad a segély. De ugye nem ezektől az emberektől akarják elvenni az utolsó fillérjeiket?

Látva tehát azt, hogy önök mennyire tarthatatlan szakpolitikai érveket sorakoztatnak fel, itt nyilvánvaló, hogy egy leplezetlen pénzbeszedési szándékkal rukkoltak elő. Kérdezem tehát önöktől azt, hogy pontosan kire céloznak. A munkaképtelen emberekre? Azokra, akik betegek és ezért nem dolgozhatnak? Vagy mondjuk, azokra a kisgyermekes anyákra, akiknek nincsen bölcsőde a falujukban, és ezért nem tudnak elmenni közmunkára, mert nem tudják kire hagyni a gyereküket? Vagy olyan emberekre, akiknek a falujában, településén nincsen közmunka, és ha megszakad, konkrétan akkor sem tud találni magának munkát?

Miért nem azon dolgoznak önök ott, a tárcánál, tisztelt államtitkár úr, hogy végre kijussunk a szociális válságból, a nyomorból? Miért ilyen ötletekre futja csak önöktől? (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
229 42 2012.10.15. 1:05  37-43

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm az ön válaszát, de nem tudom elfogadni, mert ennyire demagóg szöveget legalább tíz perce nem hallottam itt a parlamentben, amit öntől itt kaptam. (Moraj a kormánypárti padsorokban.) Az az igazság, hogy ön egy fatális tévedésben van. Önöknek nem a munka becsületét kellene helyreállítani, hanem munkahelyeket kellene teremteniük, mert nem azzal van a gond, hogy itt, ebben az országban az emberek nem akarnak dolgozni, hanem azzal van a gond, hogy önök az asztalfiókból előrángatott ötleteikkel recesszióba döntötték ezt az országot (Taps az LMP soraiban. - Moraj a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Pfuj!), és nincsenek munkahelyek. Két lehetőségük van az embereknek: vagy elmegy külföldre, vagy elmegy közmunkára. (Folyamatos moraj a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget.), és önök ezt képtelenek belátni. Önöknek semmiféle foglalkoztatáspolitikai koncepciójuk nincsen. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ki a populista?) Gyakorlatilag hétről hétre a nemzeti együttműködés rendszerére hivatkozva (Az elnök csenget.) adnak rosszabbnál rosszabb válaszokat a kérdéseinkre.

Még egyszer köszönöm a válaszát, de igazából nem is válaszolt arra a kérdésre, nem válaszolt arra, hogy önök most éppen kiket akarnak megbüntetni. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 104-110 2012.10.29. 2:27  103-118

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm, elfogadjuk államtitkár úr személyét.

ELNÖK: Igen. Megadom a szót, képviselő asszony.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ha számba vesszük a kormány eddigi intézkedéseit, amelyek a fiatalok életét érintették, akkor világossá válik az, hogy a fiatalok leginkább a bizakodásra okot adó jövőkép miatt fontolgatják a tömeges kivándorlást, és pontosan ennek hiánya miatt tervezik azt, hogy külföldön maradnak, nem fognak tudni hazajönni. Mert ugyan mire jöjjenek ők haza? A felsőoktatás kapui bezárultak, nincs munkahely. És hogyan alapítsanak családot ilyen körülmények között, milyen jövőt teremtettek nekik önök kormányon?

A reményteli jövőkép hiánya miatt nem vállalja a felsőoktatási felvételit az a 17 ezer hiányzó elsőéves hallgató, akik nem merik felvenni a diákhitelt a tandíj kifizetésére. A kormány ugyanis hiába nem hívja tandíjnak ezt a költséget, a hallgatókat ilyen egyszerűen nem lehet becsapni. Ilyen munkaerő-piaci kilátások mellett ugyan hogyan mernék felvállalni ezt a sokmilliós hitelt? 20 százalékkal kevesebb elsőéves hallgató kezd el tanulni ősztől az önök rossz oktatáspolitikája miatt.

(15.30)

És hogyha ezt tovább folytatjuk, akkor mi vár a diplomás pályakezdőkre, és egyáltalán mi vár a fiatalokra a munkaerőpiacon? Több mint 25 százalékuknak nincsen munkája, megélhetést biztosító, válságálló, biztos munkahelye. Ilyen körülmények között hogyan tudnák felvállalni azt, hogy felveszik a diákhitelt, és a saját önálló életük megkezdését pedig megalapozzák?

Pedig önök már a válság ismeretében ígérték azt 2010-ben, hogy "az egymillió új munkahely másik részét a frissen végzett, sokszor több idegen nyelvet is beszélő fiatalok elhelyezkedésének megkönnyítésére kell a vállalkozásoknak megteremteniük". Mit tettek önök ezért kormányon? Hogy áll ez az ígéret, tisztelt államtitkár úr?

De hiányzik a vonzó jövőkép, amikor a fiatalok családalapításáról és gyermekvállalásáról beszélünk, pedig a Fidesz 2010-es választási programja szerint "meg kell teremteni a lehetőséget, hogy a fiatalok bátran merjék vállalni a kívánt, tervezett gyermekeiket". Mi lett ezekkel az ígéretekkel? Önök teljesen hibás választ adtak a válságra, rengeteg ember egzisztenciája alapjában rendült meg az önök rossz kormányzása miatt. Hogyan vállaljanak ezek a családok gyermeket, újabb gyermeket ön szerint? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Az eddigi kormányzati intézkedések csupán szépségtapaszt jelentenek, az alapproblémára mindezek nem adnak választ. Kérdezem...

ELNÖK: Képviselő asszony, lejárt...

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm. Kérdezem tehát...

ELNÖK: ...az időkerete!

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Jó, a kérdéseket feltettem. Tisztelettel várom a választ.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 72 2012.11.05. 3:00  71-77

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A KSH legújabb gyorsjelentése szerint a reálkereset a nemzetgazdaság egészében 4,6 százalékkal csökkent, ezen belül pedig a versenyszférában 2,2 százalékkal csökkent, mindezt úgy, hogy magasan van az infláció, 6 százalék feletti.

Sajnos, várhatóan jövőre sem lesz jobb a helyzet, a bértárgyalások jelenleg zajlanak, még nem zárultak le, de az világosan látszik, hogy jövőre nem lesz forrás béremelésre a versenyszférában. Felmérések pedig azt igazolják, hogy azoknál a cégeknél, amelyek valamilyenfajta béremeléssel számolnak, ez az emelés nem fogja elérni az infláció értékét. Idén ráadásul a nettó bérek sem maradtak az egy évvel megelőző szinten a dolgozók nagy részénél, az adójóváírás kivezetése miatt rosszul járt munkavállalók kompenzációja nem történt meg maradéktalanul.

A tárca becslése szerint, merthogy rendes felmérések nem készülnek, körülbelül 90 százalékos a teljesülés aránya, de más független vizsgálatok 66 százalékos teljesülésről beszélnek, ráadásul ezek semmilyen módon nem kalkulálják be az adójóváírás eltörlésével kialakult helyzet miatt bevezetett bérkompenzációnak való olyan megfelelést, amely például a munkaidő csökkentésével járt vagy a teljes munkaidő részmunkaidőre váltásával, amely egyértelműen diszfunkcionális, hiszen ezzel a munkavállalók igazán nagyon rosszul jártak.

A jelenlegi kilátások azt igazolják, hogy a bércsökkenés jövőre is folytatódni fog, legalábbis a kormány munkaadói terheket növelő megszorító csomagjai mind ebbe az irányba mutatnak. Matolcsy György második csomagja immár 40 milliárd forintos bevétellel számol azzal, hogy a kafetériát még jobban megadóztatja, 31 százalékról 51 százalékra kívánják az adóterheket emelni. A munkaadói szervezetek és a szakszervezetek egyöntetű kritikával illették ezt a tervezetet, és gyakorlatilag a béren kívüli juttatások megszűnését látják ebben, ez a nettó bérek 10 százalékos csökkentését vetíti előre.

Tisztelt Államtitkár Úr! Számol a kormány mindezek következményével? Nem valószínű, hiszen pont ön volt az, aki meglehetősen optimistán nyilatkozott a jövő évi béremelésről, ön szerint 2013-ban már csak a bruttó 130-135 ezer forint fölötti sávban lesz értelme egyáltalán az adókedvezményeknek. Ez azonban kisebb ellentmondásban áll, mondjuk, a hatályos adótörvényekkel, miszerint 130 ezer forintos bruttó bér alatt érvényesíthető az adókedvezmény.

Ön bárhogy is gondolja vagy bárhogyan is nyilatkozott ebben a kérdésben, az mindenesetre ez alapján látható, hogy a 130 ezer forint bruttó és 202 ezer forint bruttó között kereső állampolgárok rosszul fognak járni. Jól látjuk ezt a kérdést, államtitkár úr?

És kérdezem önt tisztelettel, hogy lesz jövőre bérkompenzáció vagy nem lesz. Ha lesz, akkor milyen forrásból lesz, és milyen mértékű lesz ez? Ha nem, akkor kérdezem önt, tisztelt államtitkár úr, hogy mégis hogyan akarják növelni a munkaadók mozgásterét a béremelésre.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 76 2012.11.05. 1:08  71-77

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a választ, államtitkár úr, de sajnos nem fogom tudni elfogadni. Ahogy végignézzük a kormány újabb és újabb megszorításait, mi azt látjuk, hogy önök egyáltalán nincsenek tekintettel arra, hogy a bérekre milyen hatással vannak a megszorítások. Így ezek a szavak számunkra már elég hiteltelenül hangzanak.

Az bizony látható, hogy a bérkompenzáció valóban nehéz hadművelet, panaszkodnak is a cégek épp eleget emiatt, viszont az is látható, hogy minderre nem lett volna szükség, ha önök nem vezetik be az egykulcsos adórendszert, az adójóváírást pedig nem törlik el.

A bérkompenzáció nyomon követése teljesen lehetetlen ebben az országban. A NAV adatai szerint 66 százalékos a teljesülés, úgyhogy kérem, tisztelt államtitkár úr, fogadja el ezt a statisztikát hitelesként.

A másik pedig, hogy ön egyáltalán nem válaszolt a kafetériával kapcsolatos felvetésemre. Nonszensznek tartom azt, hogy az egymást követő megszorító csomagokban ilyen szakmaiatlan és megalapozatlan ötletekkel riogatják a vállalatokat és a benne dolgozó embereket.

Ne legyen illúziója a kormánynak, tisztelt államtitkár úr: ha megnövelik a kafetéria adóterhét, azzal a reálbéreket fogják csökkenteni végső esetben.

Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 6 2012.11.06. 5:10  5-8

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány egy régi, egészen a kormányváltásig visszanyúló adósságáról fogok most beszélni önöknek, amelynek kapcsán már sokszor felszólaltam itt a parlamentben. Ez nem más, mint a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásához nyújtott állami támogatások rendszerének átalakítása.

Gyakorlatilag a rendszer számos szereplője, munkáltatók és munkavállalók egyaránt, az Állami Számvevőszék, sőt legutóbb a kormány is elismerte azt, hogy a jelenlegi rendszer, ami 2007 óta van hatályban, számos problémával rendelkezik. Egész egyszerűen itt egy hatékonytalan, diszkriminatív rendszerről van szó, amely teljes mértékben szakmailag elhibázott alapokon nyugszik. Ennek ellenére a kormány immár két és fél éve tétlenül nézi azt, hogy ez a rendszer működjön, számos kellemetlenséget, hatalmas problémát okozva mindazoknak az embereknek, akik vállalják azt, hogy megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztatnak.

Hogy csak egy nagyon kirívó igazságtalanságot említsek a rendszerrel kapcsolatban, az az, hogy az erre szánt költségvetési források 80 százalékát huszonegy védett szervezet kapja, és a rehabilitációban érdemi eredményeket felmutató alternatív munkaerő-piaci szolgáltatásokat is nyújtó szervezetek csak elenyészően kicsi összegekkel gazdálkodhatnak.

Ráadásul az európai fogyatékosügyi stratégiának is ellentmond ez a rendszer, hiszen semmilyen módon nem ösztönzi arra a benne részt vevő munkáltatókat, hogy visszavezessék az integrált munkaerőpiacra a megváltozott munkaképességű embereket. Önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, két és fél éve tétlenül nézik ezt.

Utána valami megváltozott, és hirtelen kaotikus kapkodásba kezdtek, de az új rendszer kialakításába már nem vonták be azokat az embereket, akik érintettek, illetve akik őket képviselik. Számtalanszor tiltakoztunk már az ellen, hogy folyamatosan levelező tagozaton kommunikálnak a civilekkel, az Országos Fogyatékosügyi Tanácsot nem hívják össze, és az úgynevezett társadalmi egyeztetés keretében nagyon korlátozott kommunikációt folytattak le az érintettekkel.

A jelenlegi tervezet kidolgozásába alig vonták be őket, és amikor átírták a rendelettervezetet, akkor még a civileknek kellett a sarkukra állniuk azért, hogy az átírt változatot egyáltalán megnézhessék.

Gyakorlatilag itt egy 36 oldalas szövegről van szó. Önök egyetlenegy napot hagytak arra az érintetteknek, hogy ezt átolvassák. Ez egy tömény szakmai, jogi szöveg, ezt egy nap alatt nagyon nehéz feldolgozni. Ennek ellenére a civilek sikerrel vették az akadályt. Magam is megnéztem azt, és garantálhatom, hogy számos probléma van benne.

Az egyik az, hogy gyakorlatilag az éves keret jelen állapotban a hatórás foglalkoztatáshoz is kevés. Az pozitív, hogy az egy főre jutó konkrét támogatási összegek kikerültek, de hangsúlyozom, hogy a keret nagyon kicsi. Ha ez nem változik, márpedig miért változna, gyakorlatilag mozgástér nincs a költségvetésben, akkor gyakorlatilag a rendszer esetleges új előnyei nem fognak tudni érvényesülni, és egy olyan jövőbeni rendszer sejlik fel a szemeink előtt, amelyben csak a kevésbé sérült személyeket foglalkoztatják alacsony képzettséget igénylő munkában, határozott időre, részmunkaidőben, és semmilyen módon nem motiválják azt, hogy például a magasabb végzettségű megváltozott munkaképességű embereknek is legyen munkája.

Ráadásul ebbe a keretbe bele kell férnie a munkahely átalakításával járó költségeknek is, ami teljesen nonszensz, hiszen az nagyon sokba kerül, és gyakorlatilag még a hatórás foglalkoztatáshoz is kicsi ez a keret. Külön negatívum, hogy az egészségkárosodás mértéke gyakorlatilag nem lesz befolyással arra, hogy milyen támogatást kapnak a munkáltatók. Ráadásul maximum 3 évig lehet majd támogatást igényelni határozott idejű munkaviszony mellett. Kérdezem én, tisztelt államtitkár úr, hogy utána mi lesz ezekkel az emberekkel.

Ráadásul most november 6-át írunk, és önök ezt az új rendszert január 1-jével kívánják bevezetni. Gyakorlatilag ez a rendelet a Közlönyben még nem jelent meg, és az látható, hogy ez a kapkodás számos ember számára, az érintettek számára komoly problémát okoz. Nem lehet gyakorlatilag csettintésre egy ilyen rendszert megváltoztatni, miután önök két és fél évig tétlenül nézték azt, hogy a teljesen hatékonytalan, régi rendszer, amelyet mindenki kritizált, önök maguk is kritizálták, működik.

Szeretném külön felhívni a figyelmet arra, hogy ebben az évben már új pályázatok lebonyolítására nyilvánvalóan nincs idő, hiszen, még egyszer mondom, november 6-át írunk, és ha a pályázati időszak átnyúlik a jövő évre, akkor ki tudja, hogy mikor kerül sor a pályázatok megkötésére. Ez azt jelenti, hogy akkor folytatódik az elmúlt években megfigyelt gyakorlat, hogy késik a pályázatok kiírása, késik a pályázati pénzek kifizetése, és gyakorlatilag légüres térben lebeg az egész, az összes szervezet, amely megváltozott munkaképességű embert foglalkoztat, napról napra él?

Tehát én arra kérem a kormányt, tisztelt államtitkár úr, hogy hagyjon ésszerű időt a foglalkoztatóknak az új rendszerre való felkészülésre, legkevesebb fél évvel tolják el az új rendelet hatályba léptetését, mert csak így lehet elkerülni a hosszabb támogatás nélküli időszakot. Ez nem csak a megváltozott munkaképességű (Az elnök csenget.) emberek érdeke.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 41 2012.11.06. 4:32  18-142

DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is szeretnénk leszögezni, hogy a cél az államadósság fenntartható pályára állítása, illetve hosszabb távon a csatlakozási szerződésben vállalt GDP-arányos 60 százalék alá való csökkentése kell hogy legyen.

Gyakorlatilag, ha megnézzük azt, hogy gazdaságpolitikailag milyen eszközeink vannak és a Fidesz ezeket eddig hogyan használta, akkor az értékelés, a Fidesz-kormány értékelése ebből szinte mindenféle megjegyzés nélkül láthatóvá fog válni. Ha az elsődleges egyenleg szintjén nézzük az államadósságot, akkor olybá tűnhet közgazdaságilag, hogy a Fidesz-kormány mindent megtesz a cél érdekében, és ezt önök a napi kommunikáció szintén ügyesen ki is használják, de ha a kérdést úgy tesszük fel, hogy mindent megtesznek-e azért, hogy ezzel az eszközzel helyesen éljenek, akkor a válasz sajnos egyértelmű nem.

Ugyanis ha a kormány egyértelműen elkötelezett lenne az államadósság elleni harcban, akkor nem a felső és középosztály jólétének növelésére költött volna az elmúlt években több száz milliárd forintot, hanem az államadósság csökkentésére. Ha annyira elkötelezett lenne ezen a téren, akkor nem presztízsberuházásokra költötte volna az ország pénzét, hanem adósságcsökkentésre. Ha önök annyira elkötelezettek lennének, mint amennyire mondják, akkor nem kormányzati kommunikációra költenék, tapsolnák el azt a sok pénzt, hanem abból is államadósságot csökkentenének. Ha önöknek tényleg ez lenne a fontos, akkor úgy viselkednének, mintha ténylegesen ez lenne. Gyakorlatilag ez így nem működik. Vitanapot szervezni önök tudnak, de államadósságot az államháztartás elsődleges egyenlegén keresztül csökkenteni nem tudnak. Ezen a téren az önök teljesítménye sajnos elmarasztalható.

Ha a reálkamatot és a reálárfolyamatot értékeljük - ahogy Vágó Gábor képviselőtársam is érintette az előzőekben -, akkor azt látjuk, hogy ezen a téren önök borzasztó sokat tehettek volna, ám igazából nem csupán nem tették meg, amit meg kellett volna tenni, hanem kifejezetten az ellenkezőjét tették meg. Az EU-val és az IMF-fel szemben folytatott szabadságharcuk, szögezzük le, hogy gyakorlatilag növelte az államadósságot és az adósságrátát. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Vagyis amennyiben tényleg ezt tekintenék önök elsődleges célnak, akkor pontosan az ellenkező hatást érték el. Az elmúlt két évben önök ahelyett, hogy egy kiszámítható, megfontolt, átlátható és valóban okosan a nemzeti érdekeket érvényesítő, esetleg többpárti támogatást élvező tárgyalást folytattak volna a nemzetközi szervezetekkel, sokszorosan bohócot csináltak magukból és sokszor az egész országból is. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Ennek az eredménye az önök hitelvesztése lett minden fronton, itthon is és nemzetközi szinten is. Ez nemcsak a magas reálkamatszinten és rossz kamatfeláron keresztül hat negatívan az adósságrátára, hanem gyakorlatilag mélységbe taszította az országot a beruházási ráta vonatkozásában is.

Itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor a gazdasági növekedéssel együtt próbáljuk megfigyelni azt, hogy önök mit tettek azért, hogy Magyarországon beruházások legyenek, hogy fejlődni tudjon ez az ország, hogy munkahelyek teremtődjenek. Ha összefoglalom, akkor ezen a téren az önök teljesítménye egy katasztrófa. Az MNB minap megjelent jelentése, a jelentés a pénzügyi rendszer stabilitásáról szóról szóra alátámasztja azt, amit az én értékelésemben az előbb megfogalmaztam. Gyakorlatilag a kiszámíthatatlanság, a bizonytalanság és a rögtönzések korát éljük Matolcsy György miniszteri regnálása óta. A megfelelő üzleti környezet nem kapja meg azt a támogatást, amelynek segítségével ezt az országot fejleszteni tudná. A vállalatok nem bíznak önökben, a bankok nem bíznak önökben, az állampolgárok nem bíznak önökben, a beruházási ráta 15 százalékos mélyponton van, a lakosság fogyasztása csökken, a magyar gazdaság pedig recesszióban van. Aki teheti, az egyenesen külföldre menekül, hogy ezt a fajta gazdaságpolitikát ne kelljen neki és a családjának elszenvednie.

Önök ráadásul nem csupán a rövid távú keresletet küldték a padlóra, ha a fogyasztást nézzük, hanem szisztematikusan rombolják a növekedés hosszú távú keretfeltételeit is, amikor forrásokat vonnak ki az oktatásból, az egészségügyből és a közszolgáltatásokból. Az önök gazdaságpolitikája így minden téren, mind a beruházások terén, mind az emberi tőkébe való beruházás terén egész egyszerűen katasztrofális. De úgy tűnik, hogy ha mindezeket végigvesszük, és láthatóan a gazdaságpolitika eszköztára ugyanúgy a kormány szolgálatában van, mint az ellenzék szolgálatában, csak most önök tehetnék meg azt, hogy ezeket okosan használják, és nem holmi retorikai szabadságharcot vívva az országot egyre mélyebben taszítsák a semmibe.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 161 2012.11.06. 6:00  150-174

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden szeretnénk véleményezni a kormánypárti képviselőtársaim által benyújtott törvényjavaslatot, illetve a felhívásnak engedelmeskedve szeretnénk javaslatot is tenni a folytatásra vonatkozóan, mert véleményünk szerint is maradt még fejleszteni való terület ebben a kérdésben.

A foglalkoztatási bizottság júniusi ülésén már magam is támogattam a javaslat tárgysorozatba-vételét, ugyanis fontosnak tartom azt, és pártom kezdetektől fogva fontosnak tartja azt, hogy a kikölcsönzött munkavállalók a saját állományú dolgozókkal azonos jogokat élvezzenek, kiváltképp a munkabérek és a bérezés szempontjából. Ezért nagyon helyesnek tartjuk a csődeljárásról szóló törvény olyan irányú módosítását, amely a felszámolási költségek között elsődlegesen a kielégítendő tartozások körébe sorolja a kikölcsönzött munkavállalók és a diákmunkások bérét, és azt is támogatandónak tartjuk, hogy a felszámoló a Bérgarancia Alaphoz fordulhasson, ha az esedékesség időpontjában nem tudja megfizetni a kölcsönbe adónak a kikölcsönzött munkavállaló után járó díjat. A kezdetektől fogva azon az állásponton vagyunk, hogyha munkaerő-kölcsönzésről van szó, hogy alapvetően ez egy időszakos jellegű, ideiglenes foglalkoztatási forma, amelyhez jellemzően a munkavállaló tartós távolléte esetén kellene folyamodni a munkáltatónak abból a célból, hogy a kieső dolgozót átmeneti időre kikölcsönzött munkavállalóval helyettesítse.

Ugyanakkor azt gondoljuk, és ez összhangban van a vonatkozó európai irányelvvel is, hogy a rugalmasabb munkaerő-alkalmazást lehetővé tevő kölcsönzési szabályok nem teremthetnek nagyobb kiszolgáltatottságot és indokolatlan hátrányt a bérezésben a kölcsönzött munkavállalók körében. A munka törvénykönyve vitájában is elmondtuk, sokszor elmondtuk, hogy kiemelten fontosnak tartjuk az egyenlő bérezés kérdését, és hogy véleményünk szerint a kikölcsönzött munkaerőt a kölcsönzés első napjától azonos bér kell hogy megillesse azonos értékű munka esetén, pontosan olyan bér, mint a saját állományú dolgozót. Ehhez, az egyenlő bánásmód elvéhez szerintünk az is szorosan hozzátartozik, hogy ugyanolyan eséllyel kell hogy hozzájusson a munkabéréhez a kikölcsönzött munkavállaló, mint a saját dolgozó. Ez a törvényjavaslat alapvetően ebbe az irányba mutat, ezért is támogatható.

Ugyanakkor azt látnunk kell, és ezen a ponton meg kell említenünk azt is, hogy a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó hazai munkajogi szabályozás nem minden szempontból felel meg az európai irányelv szellemének. Az európai gyakorlattal ellentétben, például nálunk öt évben maximálja a kölcsönzés időtartamát egy adott munkáltatónál, így értelmezi ugyanis a kormány a kölcsönzés ideiglenességének az elvét.

A másik, ami megítélésünk szerint kifejezetten sérti az egyenlő bérezés és az egyenlő bánásmód elvének az érvényesülését, és növeli a kölcsönzötteknek a kiszolgáltatottságát, az az, hogy a jelenlegi szabályozás a bérezés és az egyéb juttatások tekintetében lehetőséget ad az egyenlő bánásmódtól való eltérésre, a kölcsönzött munkavállaló foglalkoztatásának kezdetétől számított 183. napjáig. Azt gondoljuk, hogy a hagyományosnál rugalmasabb munkaerő-felvételt lehetővé tevő időszakos foglalkoztatás, kikölcsönzés nem járhat együtt alacsonyabb szintű munkavállalói jogokkal; mindig is így gondoltuk, most is így látjuk. Ezen a területen tehát érdemes volna megfontolni a kölcsönzésre vonatkozó szabályok ez irányú módosítását, hogyha komplexebben gondolkodunk erről a kérdésről.

Bár a törvénymódosítás indoklása, ugye, a szociális biztonság erősítése, a munkabérhez való jog és a kölcsönzött munkavállalóval szembeni egyenlő bánásmódot idézi, azt azért még meg kell jegyezni, és nem is ördögtől való gondolat az, hogy itt nemcsak a kölcsönzöttek, hanem a munkaerő-kölcsönzőknek is előnyös, hogyha ez a szabályozás bevezetésre kerül. Tehát hogyha arról beszélünk, hogy ki jár jól ezzel a módosítással, akkor azt kell mondanunk, hogy ez mind a kölcsönzött, mind a kölcsönző számára is jó. Ha ugyanis a szolgáltatói díj részeként kezeli a felszámoló a kölcsönzöttek bérét, mint olyant, és a felszámolás alatt lévő cég vagyona nem elegendő a beszállítói díjak kifizetésére, akkor a kölcsönbe adót mint munkáltatót terheli az elmaradt munkabér kifizetése. Ha emellett a munkabértartozás a kölcsönző jelentős számú munkavállalóját érinti, akkor megtörténhet az, hogy a munkaerő-kölcsönző fizetésképtelenné válik, csődbe megy, és a csődbe ment vállalkozás magával rántja a kölcsönzőt is, és így ezáltal még több munkavállaló tud az utcára kerülni, úgyhogy nagyon fontos, hogy ez a változás minden érdekelt számára pozitív.

Ugyanakkor szeretném megemlíteni azt is, hogy jelenleg is zajlik egy olyan munkabér-kifizetési esemény, konkrétan a Malévról van szó, Kardkovács Kolos helyettes államtitkár a foglalkoztatási ülésén anno azt mondta, hogy a módosítás a jelenleg folyamatban lévő ügyekre is vonatkozna, így azt gondoljuk, hogy elvileg a Malév esetében is alkalmazni lehetne már az új jogszabályt, hogyha elfogadják. Csakhogy a Malévnál, az államtitkár úr tudomása szerint már a kölcsönbe adó kifizette a kikölcsönzött munkavállalók bérét, így ezzel kapcsolatban szeretném megkérdezni azt, hogy abban az esetben is igényelhetné-e a kölcsönzött munkavállaló bérét a Bérgarancia Alapból a felszámoló, ha a kölcsönbe adó közben kifizette a bért az érintett dolgozóknak, vagy sem? Tehát ebben az esetben is megmaradna a bérkövetelés a kölcsönbe adónak, mint kvázi munkavállalónak a munkáltatóval szemben fennálló bérkövetelés formájában, vagy nem?

Végül pedig egy javaslatot szeretnék mondani, ami mind a tipikus, mind az atipikus formában foglalkoztatott munkavállalók szempontjából fontos volna, ugyanis a munkaügyi hatóságok számos esetről be tudnak számolni, amikor olyan rosszhiszemű munkáltatói gyakorlatokat lehet megfigyelni, hogy olyan módon történik meg a cégek felszámolása, a csődje, hogy annak kifejezetten az a célja, hogy a bennragadt munkavállalói követelésektől így megszabaduljon a munkáltató. Nagyon fontos lenne, hogyha erről a kérdésről beszélünk, hogy összegyűjtsük azokat a visszaéléseket, és elemezzük is azokat, amelyek ilyenformán történnek, és ennek kapcsán egy javaslatcsomagot tartanék érdemesnek kidolgozni, amely megfelelő garanciákat nyújtana az ehhez hasonló visszaélések megelőzésére és végleges megszüntetésére ebben az országban.

Köszönöm a szót.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 194 2012.11.07. 13:15  151-229

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kifejezetten az előttünk fekvő törvény három paragrafusával kapcsolatban szeretnék felszólalni, mind a három a megváltozott munkaképességű embereket érinti.

Elsőként foglalkozzunk a 71. §-sal, amely lehetővé tenné a megváltozott munkaképességű munkavállalók határozott idejű munkaviszonyának a munka törvénykönyve szabályaitól való eltérő foglalkoztatását. Ez konkrétan azt jelenti, hogy nézzük meg, mi van a hatályos Mt.-ben, ha arról beszélünk, hogy határozott idejű munkaviszony. Konkrétan azt látjuk, hogy itt maximálva van öt évre ez a munkaviszony, és azt is kimondja, ha egymás után több határozott idejű munkaviszony történik, akkor azokat egybe kell számítani.

Ha azonban megváltozott munkaképességű emberekről van szó, akkor tudnunk kell azt is, hogy hamarosan egy új rendszert vezetnek be az ő támogatott foglalkoztatásukhoz. Jelen állás szerint január 1-jétől fog ez a rendszer hatályba lépni. Azt is láthatjuk, hogy ebben a rendeletben benne van az, hogy bér- és költségtámogatás csak határozott idejű munkavállalás esetén jár.

Ha erről a salátatörvényről beszélünk, ami előttünk van, és megváltozott munkaképességű emberekkel foglalkozunk, akkor látnunk kell azt, hogy emellett a rendeletet is figyelembe kell vennünk. Tehát nem elég ezt a törvényt néznünk megváltozott munkaképességű emberek esetében, hanem folyamatosan szem előtt kell tartanunk azt is, hogy várhatóan január 1-jétől egy teljesen új rendelet fogja az ő támogatott foglalkoztatásukat szabályozni.

Ha ezt a két jogszabályt egybevetjük, akkor látjuk azt, hogy módosítani kell a mostani törvényt ahhoz, hogy öt éven túl is lehessen foglalkoztatni a megváltozott munkaképességű embereket határozott munkaviszonyban, és ez a törvény egy ilyenfajta módosítást tartalmaz.

Én a továbbiakban ezt a kérdést fogom vizsgálni kettébontva és kritikával illetve. Elsőként arról fogok beszélni, hogy mi a baj azzal, hogy a kormány csak határozott idejű munkaviszony esetén nyújtana a jövőben támogatást a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásához, utána pedig rátérek arra, hogy mi a problémánk azzal, hogy a határozott idejű munkaviszony öt éven túli hosszabbítását is lehetővé tennék.

Ha megnézzük az előttünk fekvő törvény indoklását, ott az olvasható, idézem: "A rehabilitáció célját tekintve elsősorban határozott idejű foglalkoztatásban valósul meg. Indokolt biztosítani a lehetőséget arra, hogy a foglalkozási rehabilitáció határozott idejű foglalkoztatás keretében történjen." Ez az indoklás álláspontom szerint félrevezető, mert itt nem arról van szó, hogy a kormány lehetőséget kívánna adni a rehabilitáció határozott idejű munkaviszonyban való megvalósítására, hanem szó szerint arról van szó, tehát gyakorlatilag előírja, kizárólagossá teszi ezt a munkaviszonyt; a határozatlan idejű munkaviszony, mint olyan, teljesen másodlagos szerepet kap, sőt el is tűnik abban az esetben, ha valaki támogatást szeretne igénybe venni megváltozott munkaképességű ember foglalkoztatásához.

Álláspontom szerint ennek inkább csak a tranzit foglalkoztatásban lenne létjogosultsága, és ketté kellene bontani azt, hogy a rehabilitálható emberekre, akik tranzit foglalkoztatásban vesznek részt, más szabály kellene hogy vonatkozzon, mint azokra az emberekre, akik nem rehabilitálhatóak. Ezzel kapcsolatban módosító indítványt is megfogalmazunk.

Tehát így általánosságban kezelve azt mondhatjuk, hogy ez egy hátrányos, megkülönböztető előírás a megváltozott munkaképességű munkavállalókkal szemben, hiszen gyakorlatilag így általánosságban kizárja annak a lehetőségét, hogy a munkáltató határozatlan időre foglalkoztasson valakit, ha e megváltozott munkaképességű ember után támogatást akar igénybe venni. Ezt nagyon komoly problémának látjuk, elfogadhatatlannak tartjuk.

Elfogadhatatlan az, hogy a kormány gyakorlatilag egyformán kezeli a rehabilitációra épülő tranzit foglalkoztatást, és a nem rehabilitációs célú tartós foglalkoztatást ebben az értelemben. Ha ezt megvizsgáljuk, akkor látni kell azt a rendeletet, amit jelen állás szerint január 1-jétől be fog vezetni a kormány. Ebben megkülönbözteti a tranzit foglalkoztatást és a tartós foglalkoztatást.

Röviden elmondom azt, hogy a tranzit foglalkoztatás, mint olyan, egy alkalommal igényelhető, és három évig tart, és ide alapvetően rehabilitálható embereket sorolnak. Ezzel szemben egy alap támogatási időszakként egy hároméves időszakot jelöl meg, de ez korlátlanul meghosszabbítható, megnyújtható, és ezek az emberek, akik viszont idetartoztak, ők nem rehabilitálhatóak. Itt olyan fogyatékos, egészségkárosodott emberek lesznek az érintettek, akik foglalkoztatási rehabilitációja kifejezetten nem javasolt, illetve egészségiállapot-romlásuk mértéke miatt csak folyamatos támogatással foglalkoztathatóak.

Az új szabályok tehát az utóbbiak, a tartós foglalkoztatásban részt vevők foglalkoztatásának támogatását is határozott idejű munkaviszonyhoz kötnék, holott az esetükben világosan látszik, hogy egyáltalán nem áll meg a kormány fent idézett érve, hiszen a foglalkoztatás időtartama alatt semmiféle rehabilitáció nem zajlik, így kérdezem én, hogy miért kell az ő foglalkoztatásukat is belekényszeríteni a határozott idejű foglalkoztatásba. Miért kell arra ösztönözni ilyen módon a munkáltatókat, hogy egymás után kössenek akár határozott idejű szerződéseket a munkavállalókkal, ha támogatásban kívánnak részesülni?

Igazából ez egy költői kérdés, amely átvezet a másik problémámhoz, ami a határozott idejű munkaviszony öt éven túli újabb határozott időre szóló meghosszabbíthatóságát teszi lehetővé a jogszabály értelmében. Ugyanis, mint ahogy említettem is, a hatályos szabályok alapján van egy objektív akadálya annak, hogy újabb és újabb határozott idejű szerződések köttessenek. Ez a már idézett Mt.-nek az ötéves felső plafonja. Pontosan emiatt nem lehetne öt éven túl ugyanazon a cégnél támogatással foglalkoztatni a megváltozott munkaképességű munkavállalókat, ezért is látják önök szükségesnek azt, hogy ezt a jelen módosítást bevezessék.

A törvényjavaslat indoklásában önök kitérnek arra, hogy a módosítás tekintettel van a határozott idejű munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló EK-irányelv rendelkezéseire, amely kimondja, hogy az államilag támogatott beilleszkedési programok esetén lehetőség van az irányelvtől eltérő szabályozásra.

Ha a tartós foglalkoztatásról beszélünk - hiszen egyáltalán öt éven túli támogatott munkaviszony csak ott jöhet szóba, hiszen a tranzitnál hároméves maximum van -, ezt semmiképpen nem nevezhetjük egy beilleszkedési programnak, hiszen nem átmeneti időre szóló foglalkoztatásról van szó, és egyáltalán nem célja az integrált foglalkoztatásra és a nyílt munkaerőpiacra való kivezetés. Alapvetően az a célja, hogy a meglévő munkaképességet és az egészségi állapotot védett körülmények között őrizzük, lehetőség szerint fejlesszük olyan személyek esetében, akiknek a foglalkoztatási rehabilitációja nem javasolt. Az ő foglalkoztatásuk sem a jelenben, sem a belátható jövőben nem valószínű állami támogatás nélkül. Tehát ez egy meglehetősen álságos hivatkozás, beilleszkedési kérdésekre hivatkozni egy ilyen esetben.

Ugyanakkor paradox módon pontosan az EK-irányelv lenne irányadó arra vonatkozóan, hogy hogyan kellene eljárni, és itt még szeretném azt is elmondani, hogy gyakorlatilag egy álságos hivatkozásról van szó, és az ettől eltérő szabályozás gyakorlatilag azzal az alapelvvel megy szembe, miszerint a határozott idejű munkaszerződés a munkaviszonyok általános formája. Tehát gyakorlatilag a szabályozás ennek mond ellent egyrészt azzal, hogy kizárólagossá teszi a határozott idejű munkaviszonyt a támogatott foglalkoztatás esetén, másrészt nem szab korlátot a határozott idejű munkaviszony meghosszabbításának sem.

Összességében tehát az LMP kifejezetten rossz, védhetetlen és a megváltozott munkaképességű munkavállalókat hátrányosan megkülönböztető lépésnek tartja mindazt, hogy önök általánosan, minden foglalkoztatás esetében határozott idejű munkaviszonyt írnak elő, és azt is, hogy öt éven túl pedig ezt korlátlanul meghosszabbíthatónak tartják.

Visszatérve tehát az EK-irányelvekre, idéztem az előbb, hogy arra, hogy milyen szabályozásra volna szükség ahelyett, mint amit itt olvashatunk, pontosan az említett EK-irányelvben kaphatnánk meg a megfelelő választ, ebben ugyanis az áll, hogy a kötelességszegés miatti jogszerű elbocsátás kivételével a fogyatékossággal élő munkavállalók bizonyos időre folyamatos foglalkoztatásra jogosultak.

Itt kell megint kitérnünk a tervezett rendeletre, ami január 1-jétől lép érvénybe, s amely mellett érveltem, hogy miért szükséges azt is figyelembe venni, hogy erről a törvényről beszélünk, mert ha a tervezett rendeleti szabályozás éppen ezt a folyamatos foglalkoztatást nem fogja biztosítani, hiszen nem ír elő meghatározott időre kötelező foglalkoztatást, mint az eddigi szabályozás, ami korábban 12 hónap volt; tehát gyakorlatilag eddig 12 hónapi foglalkoztatáshoz kötötték a támogatás igénybevételét, ez most eltűnt. Emellett, szemben a korábbi szabályozással, nem zárják ki azt, hogy a munkaviszony megszűnjön a munkáltató működésével összefüggő okból. Gyakorlatilag csak az azonnali hatályú felmondással szemben nyújt garanciát.

Itt ismét figyelembe kell venni azt, hogy az új munka törvénykönyvének a határozott idejű munkaviszony megszüntetésére vonatkozó rendelkezései miatt már jóval könnyebben elbocsáthatóak az emberek, sokkal könnyebb tőlük megszabadulni, mint eddig. Ezentúl elbocsátható lesz a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatott munkavállaló akkor is például, ha a munkaviszony fenntartása elháríthatatlan külső ok következtében lehetetlenné válik. Magyarán, ha itt határozott idejű munkaviszonyról beszélünk, akkor azt látjuk, hogy nem ad garanciát a foglalkoztatásra, hanem pontosan egy garanciát helyettesít úgy, hogy közben semmiféle ésszerű előnyt nem nyújt sem a munkavállaló, sem a munkáltató számára. Ezért is érthetetlen az, hogy minden esetben miért ragaszkodnak önök a határozott idejű munkaviszonyhoz.

(16.20)

Rátérve a 72. §-ra, itt ugye, a mai módosítás, amely 2012. december 31-ről 2013. december 31-ig tolja ki azon megváltozott munkaképességű támogatottak foglalkoztatásának a határidejét, akik még nem estek át a komplex felülvizsgálaton. Ezt mi támogatni tudjuk, ésszerű, hiszen van rengeteg ember, akik önhibájukon kívül nem tudtak megfelelni annak a szabálynak, amely 2013. január 1-jével lép életbe, mely szerint csak a komplex felülvizsgálaton átesett személyek után vehető igénybe támogatás. Itt azonban mindenképpen meg kell említenem, hogy van két ok, ami miatt az LMP szerint összességében elfogadhatatlan ez a szabályozás. Ugye, ezeket korábban is már sokat kritizáltuk.

Az egyik az, hogy ez a módosítás azon korábbi első és második csoportos fogyatékosok és rokkantak esetében gyakorol úgymond kegyet, akiknek azért kell önként kérniük a felülvizsgálatokat, mert különben nem vehetnek részt a támogatott foglalkoztatásban. Gyakorlatilag ez a kvázi kötelező felülvizsgálat álláspontunk szerint a súlyosan fogyatékos személyek esetében teljesen indokolatlan lesz, ezt már korábban is többször elmondtuk. A mostani módosítás ugyan haladékot ad nekik 2013 végéig, egy évvel későbbre tolva a korábbi határidőt, azonban semmiféle garanciát nem nyújt az ellen, ha önhibájukon kívül addig sem tudnak átesni a felülvizsgálaton. Információim szerint az NRSZH már jelenleg sem győzi határidőben elvégezni az új igénylők, a soros felülvizsgálatra várók, valamint az önkéntes felülvizsgálatra jelentkezők igényét, úgyhogy figyelembe kell venni azt, hogy a korábbi szabályozás ráadásul tartalmazott egy garanciát, amit önök fű alatt kivettek a nyáron a szociális salátatörvényből, méghozzá azt, hogy a kérelem benyújtását követő 60 napon belül a felülvizsgálatnak meg kellett történnie. Ez most már nincs benne a törvényben, így gyakorlatilag egy nagyon aszimmetrikus, egyenlőtlen állapot jött létre. Bár a törvény kötelezi ezeket az embereket arra, hogy a támogatott foglalkoztatáshoz azt a feltételt teljesítsék, hogy átestek a komplex felülvizsgálaton, de lehetőséget nem garantál ehhez.

Összességében tehát azt gondolom, vagy eltöröljük a határidőt, azaz erre a személyi körre is alkalmazzuk azt a szabályt, hogy a felülvizsgálat időpontjáig igényelhető a bértámogatás utánuk, vagy garantáljuk azt, hogy aki akarja, tudja is teljesíteni az előírt feltételt, azaz a 2013. december 31-ei határidőt az NRSZH-ra is vonatkoztatjuk, nem csak a felülvizsgálandó emberekre.

Végül az utolsó módosításra térek át, amivel szintén messzemenőkig nem értünk egyet. Ugye, itt a 72. § kapcsán arról beszéltünk, hogy a komplex minősítés megszerzésének a határidejét a súlyosan rokkant emberek esetében kitolta egy évvel, a 73. § viszont kimondja, hogy januártól, amennyiben még nem rendelkeznek új minősítéssel a korábbi első és második csoportos súlyos fogyatékossággal élő rokkantak, az ő foglalkoztatásukkal nem váltható ki a rehabilitációsjárulék-fizetési kötelezettség. Ez, kérem, egy nagyon nagy probléma, mert ez súlyosan visszavetheti a foglalkoztatásukat, sőt egyenesen ellenösztönzést jelenthet az ő foglalkoztatásukra. Módosítót fogunk beadni ehhez kapcsolódóan is, mert kezdeményezni kell azt, hogy 2013 végéig komplex minősítés nélkül is minősüljenek megváltozott munkaképességűnek ezek a munkavállalók, és amint az előző esetben is mondtam, legyen garancia is arra, hogy lehetőségük van a komplex felülvizsgálaton átesni.

Gyakorlatilag összességében azt tudom elmondani, hogy az LMP nem tudja támogatni a törvényjavaslat megváltozott munkaképességű emberekre vonatkozó módosításait. Módosító javaslatokkal kíséreljük meg ezt a törvényt jobbá tenni. Köszönöm. (Szabó Timea tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 140 2012.11.12. 1:58  139-146

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Önök a nemzeti együttműködés programjában azt vállalták, hogy éves szinten a lakásállomány 10 százalékát újítják fel, és azt kalkulálták, hogy évente 80 ezer új munkahelyet fognak teremteni csak ezzel az építőiparban.

Röviden és tömören azt szeretném önöktől kérdezni, hogy mit tettek le az asztalra ezzel kapcsolatban az elmúlt két és fél évben. Hol tartanak ezzel a programmal, tisztelt államtitkár úr? Mi úgy látjuk, hogy sehol, és a gazdaság jelenlegi állapotában viszont kiemelten szükség lenne arra, hogy végre belekezdjenek a kampányígéreteik megvalósításába, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a növekedés egyik motorja a zöldberuházás lenne. Az épületek energiahatékonyságának a javítása pedig az egyik leggyorsabban megtérülő ráfordítás lenne. Magyarul: hőszigeteléseket és ablakcserét kellene végrehajtani a lakóházakon, tisztelt államtitkár úr.

(16.00)

Szeretném önt emlékeztetni arra, hogy Magyarország teljes energiafelhasználásának egyharmada lakóépületekben történik. Általunk elfogadott modellek azt mutatják, hogy már 50 milliárd állami támogatással, pár év megtérüléssel 55 ezer új munkahelyet lehetne létrehozni, és 25 év alatt 700 ezer új munkahely jöhetne létre Magyarországon. Külön kiemelem, hogy éves szinten 23 milliárd forint tudna a magyar lakosságnál maradni a rezsicsökkentés miatt.

Röviden tehát: csökkenő energiafüggőség, kisebb rezsi és új munkahelyek állnának Magyarország rendelkezésére abban az esetben, ha a kormányprogramjuknak ezt az elemét végre elkezdenék megvalósítani. Épp ezért az LMP 200 milliárdosra duzzasztaná a zöldberuházási alapot, de mivel most önök vannak kormányon, és az önök kampányígéretéről van szó, muszáj megkérdeznem azt, hogy hol van a lakásállomány 10 százalékának felújítása évente, tisztelt államtitkár úr. Nem gondolja, hogy stadionépítések helyett inkább azokat a milliárdokat épületfelújításokra, -korszerűsítésekre kellene fordítani? Nem gondolja, hogy épp ideje annak, hogy nekiálljanak a kampányígéret megvalósításának?

Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 144 2012.11.12. 1:08  139-146

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a válaszát, államtitkár úr, és őszintén remélem, hogy a kampányígéretekről bármely tárca el tud számolni az ellenzéknek, így köszönöm válaszát.

Őszintén meg vagyok lepve azon, hogy ön a megújulókról kezdett el beszélni, amikor én energiahatékonyságról, szigetelésről és nyílászárócserékről kérdeztem önt. Azt gondolom, a legalapvetőbb tudás, amit ebben a pozícióban tudni kell, az az, hogy a legolcsóbb energia az, amit el nem használunk. Gyakorlatilag Magyarországon a lakások egy nagy része még mindig az utcát fűti, és kevés kis pénzéből rengeteget ad ki rezsire, és önök számottevően az elmúlt években nem segítették hozzá őket, hogy a nyílászáróikat le tudják cserélni.

Mint említettem, nemcsak a rezsiről, hanem új munkahelyekről és az energiafüggőség csökkentéséről van szó. Ön megemlítette az energiastratégiát, mi arra egyáltalán nem vagyunk büszkék, hiszen az az energiastratégia egyáltalán nem a megújulókról szól, hanem vizionálnak abban Paks II.-től elkezdve nagyon sok olyan korszerűtlen gondolatot, amely egy 2012-es Magyarországon egyáltalán nem számít haladó gondolatnak.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 209 2012.11.12. 2:04  204-216

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A munka törvénykönyvének 205. § (2) b) pontja kimondja, hogy a köztulajdonban álló munkáltatóval fennálló munkaviszonyban nem lehet eltérni attól a jogszabálytól, hogy nem számít munkaidőnek a munkaközi szünet és a lakhelytől a munkahelyre való beutazás időtartama. Ehhez tudni kell azt is, hogy bár az Mt. fő szabályként ezt mondja ki a versenyszféra esetében is, ott a kollektív szerződés révén, mint ahogy képviselőtársaim, akik előbb felszólaltak, ezt ki is emelték, ezt meg lehet tenni, el tehet térni a munkavállaló javára. Ugyanez tehát nem lehetséges a közszférában, ami teljesen érthetetlen aszimmetriát teremt a versenyszféra és a közszféra vonatkozásában.

Képviselőtársam, Bertha képviselőtársam módosító javaslata alapvetően ezt a kikötést törölné a törvényből, és ezzel mi messzemenőkig egyetértünk, hiszen nincsen semmi épkézláb indokunk arra vonatkozóan, hogy miért pont a közszférában dolgozóknál ne lehessen ugyanúgy megállapodni a munkáltatóval, hogy a munkaközi szünet, illetve a tényleges munkavégzés helyére való eljutás beleszámítson a munkaidőbe.

Ha például a megszakítás nélküli munkarendben dolgozó tömegközlekedési járművezetőkről beszélünk, ahogy Bertha képviselőtársam is mondta, ott számtalanszor előfordul, hogy a kiinduló állomáshoz, önhibájukon kívül, hosszabb ideig kell utazniuk. Gyakorlatilag ők már ez alatt az idő alatt is a munkájukat végzik, és jelen állás szerint nem lenne lehetséges az, hogy ezt méltányoljuk, és hogy a munkaidőbe ez beleszámítson.

De ha például a tűzoltókról beszélünk, akkor ott azt látjuk, hogy ott legalább a munkaközi szünet beleszámít a munkavégzés időtartamába, de ad absurdum ez azt jelentené, hogy a tűz kiütésének a helyére a tűzoltóknak nem számítana bele az az út, amíg oda eljutnak, csak effektíve az az idő, amíg a tűzoltást végzik? Ez teljesen abszurd helyzet lenne.

Nem világos tehát számunkra, hogy mi a különbség a köz- és a versenyszféra között, ami miatt az egyik esetben el lehet térni a fő szabálytól, a másikban pedig nem. És erre az indítvány bizottsági vitáján sem kaptunk épkézláb választ.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 325 2012.11.12. 1:46  292-333

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én a megváltozott munkaképességű emberekhez kapcsolódóan a 66-68., a 70-72. ajánlási számú pontokhoz kívánok hozzászólni.

Alapvetően a módosító javaslataink két gondolati körbe rendezhetőek. Az egyik szerint a tartós foglalkoztatás, mint ahogyan az általános vitában elmondtam, nem minősül beilleszkedési programnak, ezért nem tudjuk támogatni azt, hogy 5 éven felüli határozott idejű szerződéssel foglalkoztassanak megváltozott munkaképességű embereket. Azt javasoljuk, hogy a támogatás feltétele ne kizárólag a határozott idejű foglalkoztatás legyen, hanem a tartós foglalkoztatás esetében határozatlan idejű foglalkoztatási szerződéssel rendelkező embereknek is, az ő munkáltatójuknak is járjon a támogatás. Itt jegyzem meg azt, hogy a tranzit foglalkoztatás esetében el tudjuk fogadni, hogy indokolt a határozott idejű munkaszerződés, de a tartósnál ugyanezek az indokok számunkra nem állnak meg.

A másik gondolati kör, amelyben a módosítóinkat megfogalmaztuk, arra vonatkozik, hogy a 2013. év végéig kaptak haladékot a súlyosan fogyatékos emberek arra, hogy a felülvizsgálatra eljussanak, azonban semmiféle garancia nincs arra, hogy az NRSZH be fogja tudni hívni őket. Az aggályunk annál is inkább megalapozott, mert információink szerint kapacitásproblémák léptek fel az intézménynél. Ezért egy életszerű javaslattal éltünk: vagy azt mondjuk, hogy eltöröljük a határidőt, vagy azt mondjuk, hogy a 2013 végi határidő legyen az NRSZH határideje is arra, hogy elvégezze a kapcsolódó vizsgálatokat. Mi a módosító javaslatunkban az előbbi megoldást javasoltuk. Köszönöm.

(20.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 144 2012.11.19. 2:11  143-150

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Két hete interpellációban tárgyaltuk Czomba államtitkár úrral azt, hogy az egykulcsos szja hogyan hat a reálbérekre. Ekkor az államtitkár úr arról nyugtatott meg, hogy szerinte 3 évet együtt kell vizsgálni, és abban fejezte ki a reményét, hogy a tavalyi év növekedését, az idei év csökkenését jövőre növekedés fogja követni, és ha 3 év eredményét együtt nézzük, akkor bizony növekedésről lesz szó Magyarországon.

Az interpellációra kapott állampolgári visszajelzések azonban számomra azt mutatták, hogy mindenképpen folytatnunk kell ezt a témát. A válaszok egy része arra szorítkozott, hogy őket egyáltalán nem nyugtatja meg az, hogy elemzői szinten beszélgetünk 3 éves adatokról. Ha egy ember napról napra, hétről hétre él, akkor egyáltalán nem megnyugtató számára, ha a tárca felelős államtitkára csak ilyen választ tud adni erre a fontos kérdésre; főleg akkor, ha az okok és körülmények vizsgálata egyáltalán nem támasztja alá azt, hogy itt jövőre reálbér-emelkedéssel számolhatunk.

Egyrészt szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy az augusztusi inflációs adatok 6 százalékot mutattak, a nettó keresetek 1,1 százalékkal nőttek, ez azt jelenti, hogy körülbelül 5 százalékos reálbércsökkenést szenvedett el az ország. Az októberi, ugyanígy KSH-adatok azt mutatták, hogy egy év alatt 6 százalékkal emelkedtek az árak. Ez az EU 27 országában a legmagasabb növekedést mutatja, és ha a várakozásokat nézzük, akkor a magas inflációs várakozások mindenhol láthatóak. Ez főleg a Matolcsy-féle adóemelések, illetve új adófajták miatt borítékolható, de az élelmiszerár-emelkedést sem szabad kihagyni ebből a vizsgálatból.

Összességében azt látjuk, hogy ez a gazdaság recesszióban van, a beruházási ráta régiós szinten a legalacsonyabb, és kiemelem, hogy országspecifikus problémáról van szó, hiszen 2008-hoz viszonyítva itt 25 százalékkal csökkentek a beruházások, míg az EU 27 országában csak 15 százalékkal.

A kormányzatot figyelve azt látjuk, hogy a tárgyalások során önök számolnak a minimálbér és a garantált bérminimum inflációt követő emelésével. Kérdezem önt, tisztelt államtitkár úr, hogy mire alapozzák azt, hogy növekedni fog a reálbér, ha gyakorlatilag (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) minden intézkedésük ez ellen hat. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 148 2012.11.19. 1:02  143-150

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm, elnök úr. Ez a vállalkozások számára egyáltalán nem olyan nyilvánvaló, tisztelt államtitkár úr, hiszen pont ők nyilatkozzák azt, hogy a realitásokat tekintve egyáltalán nem fogják tudni az inflációkövető béremelést megtenni a következő évben. Gyakorlatilag a szakszervezetek az inflációnál is magasabbat szeretnének. Önök folyamatosan azt kommunikálják, hogy legalább az inflációt követő béremelkedések legyenek meg, de ha pont a munkaadókat meg a vállalkozásokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy erre semmifajta reális esély nincsen.

Hogy is lehetne, ha a gazdasági kormányzat intézkedései folyamatosan újabb terheket tesznek a lakosság vállára? Nevesíteném itt a tranzakciós illetéket, az energiaszektort, a közműadót. Hiába kapják a szolgáltatók ezeket a terheket a vállukra, egy az egyben továbbhárítják a lakosságra, és az embereknek kell kifizetni azt a pénzt, ami az önök hibás gazdasági intézkedései következtében a költségvetésben hiányként jelentkezik.

Gyakorlatilag, ha a tárgyalásokat nézzük, világosan látjuk, államtitkár úr, hogy az ön válasza nem volt megalapozott. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 176 2012.11.19. 2:00  175-178

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Wildhorse ausztrál projektcég újra uránt kíván bányászni a Mecsekben, részben Pécs városa, a szülővárosom alatt. A tervek érthetően aggodalmat keltenek a lakosságban a környezeti kockázatok miatt, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a város a mai napig nem heverte ki a korábbi uránbányászat környezeti kárait.

(16.30)

A napokban Finnországban történt eset, amely során egy uránbányában gátszakadás történt, pedig világosan megmutatta, hogy még a legfejlettebb technológia sem tud garanciát adni a balesetek elkerülésére.

Egy ilyen magas kockázatú tevékenységnek a legnépesebb dunántúli város közelében, illetve részben alatta történő telepítése teljes felelőtlenség, ráadásul világosan tudjuk - mivel kihelyezett frakcióülésünk is volt Pécs városában -, hogy a beruházás a gazdasági gondokat sem fogja megoldani, számszerű foglalkoztatási hatása, hogy úgy mondjam, a jelenlegi becslések alapján elhanyagolható.

A Wildhorse stratégiai megállapodásokat kötött két magyar állami céggel, így az uránbányászat most már kormányzati szintű stratégiai projekt lett. A kormány megrendelésére október 15-ig el kellett volna készülnie annak a megvalósíthatósági tanulmánynak, amely az uránbányászat újrakezdéséről szólna, de ez máig nem született meg, azt viszont tudjuk, hogy a tanulmány készítésében független szakértők nem vesznek részt.

A pécsiek az eddigi fejleményekről semmilyen érdemi tájékoztatást nem kaptak. Kovács Pál államtitkár azt ígérte, hogy a helyiekkel minden információt megosztanak, Orbán Viktor pedig azt állította, hogy a pécsiek akaratán múlik, hogy mi lesz az uránbányászat sorsa. Ehhez képest még a pécsi önkormányzat és a benne ülő kormánypárti parlamenti képviselők, köztük a közgyűlés és a polgármester által megbízott uránügyi biztos sem rendelkezik érdemi tudással az előkészületekről, miközben a cég már próbafúrást készít elő Pécs területén.

Kérdésünk az, hogy mikor készül el a megvalósíthatósági tanulmány, és a beruházással kapcsolatos döntést kizárólag e tanulmány alapján kívánják-e meghozni, vagy tervezik független szakértők és a pécsi lakosság bevonását is a döntésbe.

Várom megtisztelő válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 44 2012.12.10. 2:48  43-49

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy hete Hoffmann Imre közfoglalkoztatásért felelős helyettes államtitkár úr is részt vett az obudsman által szervezett konferencián, amelynek egyik témája a közfoglalkoztatási programok megvalósulásának értékelése volt. A helyettes államtitkár úr tájékoztatta a résztvevőket, hogy kétszer is áttekintették az elmúlt egy év tapasztalatait, és bizonyos javaslatokat is megfogalmaztak a közmunkaprogramok javítása végett.

Sajnálattal azonban azt láthatjuk, hogy ezek érdemi változást nem hoztak, ugyanis a legsúlyosabb rendszerszintű problémák továbbra is érintetlenek, és hatalmas károkat okoznak a résztvevők számára. Én a mai napig körülbelül ugyanazokat a megkereséseket kapom, mint az elmúlt fél évben, és kizártnak tartom, hogy ezekkel a jól beazonosítható problémacsoportokkal a Belügyminisztérium ne találkozott volna.

Innentől kezdve teljesen érthetetlen számomra, hogy miért nem foglalkoznak ezekkel a felülvizsgálat során, miért hagyják ezeket a rendszerszintű problémákat bent a rendszerben. Ez egy olyan helyzet, tisztelt államtitkár úr, hogy az ellenzék nagy része, a szakmai szervezetek, az érintettek, számtalan független kutató és maga az ombudsman is ugyanazokat a kritikákat mondják folyamatosan. Október elején ombudsmani jelentés is született, amely részletes javaslatcsomagot is tartalmazott a Belügyminisztériumnak és az EMMI-nek kidolgozva. A kormány oldaláról azonban sajnálatosan mély hallgatás övezi ezeket a felvetéseket.

Milyen rendszerszintű problémákról van szó? Egyrészt a heti bérezés rendszere, az most már világos mindenki számára, hogy egyik érintettnek sem jó. Nem jó a közmunkásnak, és nem jó annak sem, aki folyósítja, hiszen rengeteg adminisztratív problémát okoz. A közmunkásokat ráadásul sok helyen nem tájékoztatják arról, hogy a bérükből hogyan vonják le a pénzeket, milyen címszó alatt és mennyit. Nem tudják a közmunkások, hogy egyik héten miért 200 forintot kapnak, a másik héten 2000-et, a harmadik héten 8000-et. Így nem lehet kiszámítani, a családi kasszát így nem lehet beosztani.

Folyamatosan látjuk azt, hogy a munkavédelmi és a munkabiztonsági szabályok ellenőrzése nem jól működik, és a szankciók is hiányoznak. Az ugyan látható, hogy ha egy országgyűlési képviselő megjelenik valahol, akkor utána bizonyos erőfeszítések történnek annak érdekében, hogy az emberek nagyobb biztonságban dolgozhassanak, de azért csak nem mehetünk el minden faluba, ahol közmunkaprogram működik.

Ráadásul a közmunkacsapda továbbra is erősödik. Pont a hét végén adtam be egy törvényjavaslatot azzal kapcsolatban, hogy a fiatalok, a közmunkás fiatalok zavartalanul tudják folytatni a tanulmányaikat. Ezeken a konkrét területeken semmifajta változást nem látunk, és ezért kérdezem a tisztelt államtitkár urat, hogy ezeken a konkrét területeken önök milyen változásokat terveznek a közeljövőben.

Köszönöm. (Taps az LMP, szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 48 2012.12.10. 1:03  43-49

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Én feltettem önnek négy konkrét kérdést, ön ezekre a kérdésekre egyáltalán nem válaszolt. Ön beszélt arról, hogy fegyelmet akarnak tanítani az embereknek, akiknek a munkájának az eredményét akarják megmutatni; sikerélményt akarnak nyújtani az embereknek, és értékteremtést akarnak véghez vinni - ebből semmi nem valósult meg az elmúlt egy évben.

Ráadásul, tisztelt államtitkár úr, nem tisztem, hogy önnek foglalkoztatáspolitikát tanítsak, de ön folyamatosan összekeveri a foglalkoztatáspolitikát a szociálpolitikával. Ami hiányzik, az egy koherens foglalkoztatáspolitika a Fidesz részéről, ami eljuttatná az embereket a nyílt munkaerőpiacra. Tisztelt államtitkár úr, 47 ezer forintért közfoglalkoztatásban robotolni nem olyan, mint a nyílt munkaerőpiacon minimálbérért dolgozni vagy annál többért.

Az, hogy önök folyamatosan a statisztikákat mágiázzák, nem jelenti azt, hogy önöknek ez a programja sikeres lett volna. Nem, államtitkár úr, ez egy teljes kudarc, már ami a mostani állapotokat illeti.

Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 10 2012.12.11. 5:09  9-12

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jelen felszólalásom egyik aktualitása az, hogy lassan már egy éve, hogy hatályba lépett a rokkantellátások átalakításáról szóló törvény, majd nem sokkal azután a komplex minősítésekre vonatkozó új rendelet is.

Az első Széll Kálmán-terv bejelentése óta tény, hogy a kormány komoly költségvetési megtakarítást remélt a rendszer gyökeres átalakításától. Az előzményekről annyit szeretnék elmondani, hogy a korábbi rokkantnyugdíjak egészségbiztosítási ellátássá átalakítása és a rokkantsági ellátások drasztikus csökkentése után jelentősen megszigorították a komplex minősítésekre vonatkozó szabályokat is. A minél gyorsabb kiadáscsökkentés elérése végett ráadásul kötelező felülvizsgálatokat rendeltek el az enyhébb egészségkárosodással élő, mintegy 195 ezer rokkant, megváltozott munkaképességű ember számára. Az erőltetett menetben véghezvitt intézkedések szükségességét ugyanakkor önök azzal támasztották alá, hogy nagyon sok a potyautas a rendszerben, akiket ki kell szűrni, és vissza kell terelni a munkaerőpiacra.

Na most, nézzük meg, hogy állnak konkrétan ezek a felülvizsgálatok, mit mutatnak a számok jelen pillanatban: a felülvizsgáltak közül a korábbi 1 százalékról 11-12 százalékra nőtt azoknak az aránya, akik teljes egészében elveszítették juttatásaikat, egészségkárosodásuk nem érte el a jogszabályban előírt 40 százalékos mértéket. Ezek az emberek a mai napon teljes mértékben ellátatlanok.

További csoportot alkotnak azok, akiket rehabilitálhatónak minősítettek. Az utóbbi években a rokkantaknak körülbelül 10-15 százaléka lett rehabilitálható, most viszont körülbelül a duplája ez a szám, 28-30 százalék. A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal beszédes adatai csakis azzal magyarázhatók, hogy az új minősítési rendszerben ugyanaz az egészségkárosodás enyhébb megítélés alá esik. Az új szabályok tehát nyilvánvalóan nem a csalók, a potyautasok kiszűrését célozzák, hanem azt, hogy lehetőleg minél kevesebb egészségkárosodott ember minősüljön megváltozott munkaképességűnek, és közülük is minél többen váljanak jogosulttá minél kisebb összegű ellátásra, mégpedig a lehető legrövidebb út alatt.

Megfontolásra javaslom azt, tisztelt államtitkár úr, hogy önöknek egy teljes koncepcionális tévedése van, hiszen a csalók, a potyautasok kiszűréséhez nem a minősítési szabályokon kellett volna tovább szigorítani, hanem sokkal inkább a meglévő szabályok betartásának az ellenőrzésén. Bár önök és az NRSZH következetesen elhárítják azokat a vádakat, amelyek a felülvizsgálatok szakszerűségére és a bizottságok által hozott határozatok megalapozottságára vonatkoznak, én e helyütt szeretném önt emlékeztetni arra, hogy a rokkantak tapasztalatai továbbra is mást mutatnak. Ezt az ellentmondást, ami az érintettek tapasztalatai és a kormány állításai között feszül, a mai napig nem sikerült hitelt érdemlően feloldani önöknek. Én azt kérem öntől, államtitkár úr, hogy ezt próbálja meg, tegyen erre kísérletet a viszonválasz alkalmával.

Szeretném elmondani önnek, gyakori panasz az, hogy az egészségkárosodás mértékének megállapításánál az érintettek beszámolói alapján nem veszik számításba a rokkant ember minden betegségét. Hallani olyan esetről is, amikor irreális mértékben javul valakinek az egészségi állapota, eddig 100 százalékban rokkant embert minősítenek rehabilitálhatónak, 40-50 százalékkal kisebb egészségkárosodást állapítva meg nála. Egy rokkant férfi írta, hogy egészségkárosodását 80 százalékról 45 százalékra minősítette vissza a bizottság, az ellátását pedig 25 ezer forintra csökkentették - 25 ezer forintra! A rezsiszámlákat nem tudta fizetni ebből az összegből, ezért a villanyt kikapcsolták nála, és a legszomorúbb az, hogy ezek az emberek még örülhetnek annak, hogy egyáltalán a hideg lakásukban maradhattak, és nem rakják ki őket a lakásból. Többen már öngyilkosságba menekültek a teljes kilátástalanság elől.

Mit tesznek önök az ilyen tragédiák megelőzése végett, tisztelt államtitkár úr? Ilyen és ehhez hasonló esetek jutnak el hozzám nap mint nap, a kormányoldal mindeközben mélyen hallgat, holott a mai napig nem látni tisztán azzal kapcsolatban, hogy van-e nyomás a felülvizsgálatokat végző bizottságokon, vagy nincs. Mi a garanciája annak, hogy kevesebb visszaélés történik az új rendszerben? Számos megválaszolatlan kérdés van, amire a kormány, önök ismételten a mai napig nem tudnak elfogadható választ adni.

Az a válasz ugyanis, amelyet Székely Ildikó, az NRSZ Orvosi Módszertani Ellenőrzési Igazgatóságának vezetője az egyik interjújában kifejtett, elég zavaros. Szerinte nem az orvosokkal, hanem a betegek hozzáállásával van a baj, akik azért panaszkodnak, idézem: "mert nem akarnak visszamenni dolgozni". A rendszer szigorítására szerinte a csalók miatt került sor. A felülvizsgálatokat végző orvosokról egy nyilatkozatában pedig azt mondta, szó szerint idézem: "lehet, hogy van egy-két megtévedt kolléga, vagy volt a múltban, de nem ez a jellemző, hanem az, hogy nagy klinikai tapasztalattal rendelkező, elismert orvosok végzik a szakértői tevékenységet".

Ha ez így van, tisztelt államtitkár úr, akkor eddig a magukat úgymond betegnek hazudók mégis hogy tudtak a rendszerben maradni? A tisztánlátás végett várom államtitkár úr megtisztelő és rendkívül korrekt válaszát.

Köszönöm. (Taps az LMP, szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 242 2013.02.12. 12:08  225-279

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Alapvetően a jelentésre szeretnék szorítkozni a felszólalásomban, de megütötte a fülem a Jobbik részéről érkező bagatellizáló, a valós kockázatot és áldozatokat semmibe vevő hangnem. Léteznek olyan tanulmányok, olyan felmérések, amelyek azt mutatják, hogy több ezer ember maradt Fukusima területén a sugárszennyezés miatt ellátatlanul, és hogy tragikus véget értek ezek az emberi sorsok. Az LMP egyáltalán nem tudja elfogadni azt a szemléletet, hogy egy katasztrófáról, egy tragédiáról úgy beszélünk, hogy az ritkán fog bekövetkezni, és épp ezzel próbáljuk bagatellizálni annak az esélyét, hogy amikor ez mégis bekövetkezik, mégpedig rendszeres időnként ez igenis bekövetkezik, akkor széttárjuk a karjainkat, és azt mondjuk, hát, komolyan, ez nem is akkora probléma.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő jelentés gyakorlatilag több problémát is hordoz. Az egyik alapvető problémám az, hogy ha valakinek évente van jelentéstevési kötelezettsége, akkor nem egészen értem, hogy miért három év múlva adja oda a jelentést, ahogy államtitkár úr mondta, egybeszerkesztve. Ez nagyon elegánsan hangzik, de itt igazából arról lenne szók, hogy ezt a jelentést évente kell megkapnia a parlamentnek, a megfelelő bizottságoknak, és azt érdemben meg kell tudni tárgyalni.

(19.00)

Gyakorlatilag azonban maga a jelentés nem üti meg minőségileg azt a minimális kritériumot, ami ennek a területnek alapvető funkciója kellene hogy legyen. Egész egyszerűen több probléma nincs benne feltárva, vagy teljesen hiányzik belőle, vagy nem kellő alapossággal került kialakításra. Mi azt gondoljuk, hogy ha nukleáris biztonságról van szó, akkor az ezzel kapcsolatos jelentésnek kőkeményen ki kell térnie minden, az atomenergia használatával kapcsolatos összes problémára.

Nézzük elsőként a nagy aktivitású hulladék tárolásának és feldolgozásának kérdését, amely úgy, ahogy van, hazánkban továbbra sem megoldott kérdés. Jelenleg az a gyakorlat, hosszú távon azt célozzák önök, hogy Magyarországon tudják ezeket a hulladékokat elhelyezni, mert a '90-es években ezt kivitték Oroszországba, és az nyilván nem tekinthető egy fenntartható megoldásnak, hogyha ezeket a hulladékokat összegyűjtjük és külföldre visszük. Jelenleg azonban így, hogy itthon vannak ezek az anyagok, éves szinten mintegy félmilliárd forintot költünk arra, hogy ezeket a fűtőelemeket tároljuk. Azt már most tudjuk, hogy a 2003-as üzemzavarban megsérült fűtőelemeket 2014-ben ki akarják vinni az országból, bár ez a kérdés nyilvánvalóan majd a következő jelentésben fog szerepelni, hiszen ez már a következő év feladata lesz. Én azért azt jelzem, hogy ez önmagában is egy nagyon érdekes gyakorlat.

Hozzáteszem azt, hogy a reprocesszálást a '90-es években végző Majak a világ egyik legszennyezettebb területe, halmozott egészségügyi és környezeti károkkal terhes, és itt az is egy fontos szempont, hogy ott hiába reprocesszálják az elemeket, az ott megmaradó szennyezést vissza kell hozni Magyarországra. Tehát itt ezzel még lesz Magyarországnak dolga. Ez a kérdés a véleményem szerint a jelentésben nincs kellőképpen megvizsgálva.

Önmagában is azt mutatja mindaz, amit elmondtam, hogy a nukleáris energia mint olyan a mai napig olyan problémákat termel ki, amellyel a jelenkor társadalma, gazdasága nem tud egyszerűen mit kezdeni. Amíg ez az ország atomot használ energianyerés céljából, a minimum lenne, hogy azoknak a kutatásoknak, amelyek a kiégett fűtőelemek biztonságos elhelyezésére szolgálnak, a támogatását a többszörösére kellene növelni, egész egyszerűen azért, mert itt egy nagyon veszélyes kérdésről van szó, amelynek a megoldására jelenleg Magyarország nem tudott adekvát választ adni.

Azt persze őszintén remélem, hogy nem fogják sokáig erőltetni az atomenergiát, hiszen túl azon, hogy számos hatékony és tiszta megoldás létezik arra, hogy ne a jövő nemzedékek kárára próbáljuk a saját megnövekedett energiaszükségletünket fedezni, én nagyon szomorúan látom, hogy a jelenlegi parlamentben minden erő, minden párt arról beszél, hogy ez elkerülhetetlen ahhoz, hogy ez az ország működni tudjon.

Számos nyugati példa létezik arra, hogy fel lehet használni úgy, olyan módon a megújuló energiákat, amelyekkel kiváltható fokozatosan az atomenergia, és ebből a társadalomnak nemhogy kára, de inkább haszna származik, mert csökkennek a rezsiköltségek, részt tudnak venni az energiatermelésben. Az a fajta gondolkodásmód, amit itt korábban Fónagy államtitkár úrral már sikerült többször ilyen kétszemélyes dialógusban megbeszélnem, hogy van az atomerőmű, sőt még meg is növeljük, és mellette majd támogatjuk a megújulókat, kérem, ez egy nonszensz, ez nem működik.

Az országban azzal, hogy önök az atomenergiát erőltetik - és ez az egész parlamentnek szól jelenleg -, gyakorlatilag folyamatosan elvágják a megújulók útját, és önöknek ezt teljes felelősséggel figyelembe kell venni, hogy az önök jelenlegi viselkedése ezt fogja okozni hosszabb távon.

Rátérve a kis- és közepes aktivitású hulladékokra, én ezzel sem vagyok túl optimista. Jelenleg Tolna megyében, Bátaapátiban tárolják ezeket, részint még mindig a felszínen. Ráadásul a folyamatot egyes területeken ésszerűtlen spórolás, más területeken pedig a hanyag költségtúllépés jellemzi. Ha a kormány végre észrevenné, hogy ez a XXI. század, és meghozná azt a politikai döntést, hogy Magyarország energiaellátását nem veszélyes múlt századi energiahordozókra kell alapozni, hanem végre zöld utat adnának a tiszta energiának, pár évtized múlva talán már kevésbé kellene azért aggódnunk, hogy a dédunokáinknak, sőt az ükunokáiknak is szembesülniük kell azzal, hogy mi itt és most felelőtlenül dolgoztunk és felelőtlen döntéseket hoztunk a nukleáris energiával kapcsolatban.

Említette államtitkár úr a stresszteszteket. Ezeket valóban elvégezték. Viszont én kérdezem öntől, hogy a szükségesnek ítélt javításokkal kapcsolatban pontosan milyen alapon állították fel a rangsort, hogy melyiket mikorra kell megcsinálni. Én ezt a mai napig nem látom, és szeretnék erre választ kapni.

Sok szó esett itt a függetlenségről és nemzetközi előírásokról. Jelenleg Magyarországon az Országos Atomenergia Hivatalt az a miniszter felügyeli, aki személyesen is részt vesz az erőmű bővítését koordináló háromfős testületben. Ez nyilvánvalóan nonszensz, mert egy teljesen nyilvánvaló összeférhetetlenségről van szó, hiszen miniszterként neki az a feladata, hogy a bővítési projektnek az idejét és a költségeit kontrollálja. Az OAH-nak azonban elsődlegesen a nukleáris biztonság megteremtése a célja. Ez egy nyilvánvaló ellentmondás. A hazai nukleáris ipar belterjességét és megbízhatatlanságát jelzi, hogy egy ilyen abszurd helyzet ebben az országban egyáltalán előállhatott.

Pedig azért Paks korántsem működik annyira megbízhatóan, mint azt sokan sok pénzért hirdetni óhajtják. Most is éppen büntetőeljárás alatt vannak az erőmű és az MVM korábbi vezetői különféle korrupciós vétkek miatt. Mindeközben úgy látjuk, hogy a felelős vezetők mindent megtesznek azért, hogy mossák kezeiket, ha valami probléma adódik.

Beszéltek itt sokan a csillebérci radioaktív szivárgásról. Hozzáteszem, hogy ez 2010-től több ízben is mérgezte hazánk és fél Európa légkörét és mindenkit, aki benne tartózkodik, és feketén-fehéren megmutatta, hogy sem az észlelés, sem a hatósági ellenőrzés és sem a szankcionálás nem működött megfelelően.

A legszomorúbb ebben az egész történetben az, hogy gyakorlatilag a mai napig nincs semmiféle intézményi akadálya annak, hogy ilyen és ehhez hasonló esetek megismétlődjenek, és ez a jelentés sem rendezi megnyugtatóan ezeket a kérdéseket.

Szomorúan kell hogy megállapítsam, hogy a csillebérci esetet önöknek sikerült elbagatellizálni, folyamatosan arra hivatkozva, hogy itt egy kismértékű szennyezés történt.

De továbbra is megdöbbentő az a cinizmus, amivel ezt az ügyet kezelik mind a mai napig itt a parlamentben is. Látható, hogy a Sugárbiológiai Intézet több ízben is megsértette a jelentéstevési kötelezettségét, és az is látszik, hogy az intézet mérte a kibocsátásokat, de nem tett semmit. Ezt a dolgot nem jelentette senkinek, és nem igyekezett kideríteni a kibocsátás forrását. Ez egész egyszerűen elképesztő. A jód-131 izotóp nem vicc, még ha kevés is került be a levegőbe. Azonnal csörögnie kellene a vészcsengőnek, mert a jód-131 izotóp akár reaktorbalesetből is származhat. Elképesztőnek tartom, hogy azt olvashatjuk a jelentésben, hogy a hatóságok egymás között megállapodtak az eset után, hogy egységesen, sőt megfelelően kell kommunikálniuk, és ennek értelmében tájékoztatják a sajtót, illetve egymást. Ők ezt pusztán egy kommunikációs malőrnek tekintik. Nem, kérem, ez annál jóval több volt! Én budakeszi édesanya vagyok, két gyermekemet nevelem ott. Rendszeresen járunk arra sok édesanyával, szülővel. Pontosan tudjuk, hogy nekünk, a helyi közösségnek mit okozott az, hogy önök ezt az esetet nem tudták megfelelően kommunikálni.

Azonkívül ez nem csak egy kommunikációs probléma volt. Egész egyszerűen emlékeztetnem kell önöket arra, hogy külföldről kellett a vészcsengőnek megszólalnia, hogy Magyarország rádöbbenjen arra, hogy nem tussolhatja el ezt az ügyet. Én úgy gondolom, hogy az egész országra szégyent hozott az, hogy így működött a jelzőrendszer Magyarországon, vagyis inkább így nem működött.

Továbbra is csapnivalónak tartom a kormány atomenergia alkalmazásával kapcsolatos jogi szabályozását. Nem is csoda egyébként, mert ilyen törvényalkotási sebesség mellett kevés idejük jut arra, hogy megfelelő hatástanulmányokat végezzenek vagy éppen szakmai egyeztetések menjenek. Gyakorlatilag ez most már odáig vezetett, hogy 2013 elején egy teljes hónapra jogszabály-alkotási hiba miatt megbénult a sugárvédelmi ellenőrzési rendszer.

Itt hozzá kell tennem, hogy a sugárvédelem vagy a sugáregészségügy 80 százalékában egészségügyi munkavállalók dolgoznak. Röntgendiagnosztikáról van szó, műtőről, sugárterápiáról, ilyen munkahelyekről van szó. Sajnos sötét idők járnak az itt dolgozó emberekre, mert munkaadóik - jellemzően az egyetemek és a kórházak - az ellentmondásos jogszabályokra hivatkozva sorozatosan visszavonják munkaköri pótlékaikat, munkaidő- és nyugdíjkedvezményeiket, ami drámai elvándorlást okoz ezekből a minőségi követelményeket támasztó szakmákból.

Külön terhet jelent az egészségügyi intézmények számára pedig az, hogy a nyakukra rakták az Országos Atomenergia Hivatalt mint fő ellenőrző szakhatóságot, és ily módon teljesen felesleges párhuzamosságok alakultak ki a regionális népegészségügyi szakmai szervezetek sugár-egészségügyi decentrumaival.

Az ÁNTSZ munkáját minisztériumi rendeletek, az OAH munkáját pedig kormányrendeletek szabályozzák, és ezek között jelenleg semmiféle összhang nincs, ami a jelentés időszakának új kormányrendeleténél teljesen nyilvánvalóvá vált.

Így például a 2011. évi 190. kormányrendelet teljesen feleslegesen külön nyilvántartási adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő a radioaktív sugárzó anyagot nem tartalmazó röntgenkészülékekre az OAH számára, holott ugyanezt az ÁNTSZ már régóta megteszi. Kérdezem én, hogy mi köze van az atomipar felügyeleti szervének, mondjuk, a fogorvosi röntgenekhez. Ez nyilvánvalóan nonszensz.

Botrány a nevezett rendeleteknek a sugárforrások úgynevezett fizikai védelmi tervéről szóló része. Ez ugyanis a katonai létesítményekhez illő komoly védelmi ismereteket feltételező külön haditerv elkészítését követelné meg például egy kórháztól, úgy, hogy ehhez az OAH igazából nem ért, nem az ő területe. Ugyanakkor a valóban illetékes hatóság - mint például a rendőrség, nemzetbiztonság - semmilyen szerepet sem kap, holott ezeket a terveket épp nekik kellene elkészíteniük.

Leszögezem, hogy a XXI. század energiája nem az atom lesz, hanem a megújuló energia, és felelős politikusok egy ilyen helyzetben nemzetközi példákat használva váltanának át biztonságos, tiszta és egyre gazdaságosabb megújuló energiaforrásokra. Addig azonban, amíg ebben az országban olyan politikusok vannak kormányon, akik képtelenek felismerni ennek a korszakváltásnak a lehetőségét és a szükségességét, legalább azt elvárjuk, hogy a nukleáris energia használatával kapcsolatos döntések teljes átláthatósággal, a szakmai szervezetek és a társadalom bevonásával történjenek, valamint időről időre vizsgálják felül a jogszabályokat hozzáértő szakemberek bevonásával.

(19.10)

Hozzáteszem, az átláthatóság nem azt jelenti, hogy gondosan átfésült szövegeket időről időre, mondjuk háromévente megmutatnak, és rengeteg embernek meg gyakorlatilag perelni kell azért, hogy közérdekű adatokhoz hozzáférhessen. Az is minimum, hogy a jelentések teljes körűek és alaposak legyenek.

Ez a jelentés sajnálatos módon nagyon messze van ettől az elvárásrendszertől, így az LMP nem tudja azt támogatni. Köszönöm a lehetőséget.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 246 2013.02.12. 0:52  225-279

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm. Alapvetően az a diskurzus, ami arról szól, hogy vannak emberek, akik értenek valamihez, és az összes többi pedig nem ért hozzá, az maximálisan kerülendő és vissza is utasítható abban az esetben, ha nukleáris energiáról van szó. Ha nukleáris energiáról beszélünk, az a társadalom egészét érinti, és abban a társadalomban nemcsak környezetmérnökök vannak meg különböző szakemberek, hanem rengeteg ember van, aki együtt viseli annak a felelősségét, ha valamilyen kockázatos esemény a nukleáris területen bekövetkezik.

És szeretném nyomatékosan kijelenteni, hogy én itt a parlamentben nem szociológus vagyok vagy közgazdász, vagy egyéb más, hanem politikus vagyok, méghozzá zöldpolitikus. És a magam részéről ennek megfelelő minőségemben emeltem szót az ellen a jelentés ellen, amely nem tartalmazza azokat a minimálisan szükséges tényeket, amelyek ahhoz lennének szükségesek, hogy ezt a 3 évet a nukleáris biztonság szempontjából megfelelően át tudjuk világítani.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 258 2013.02.12. 2:11  225-279

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bevártam egy-két hozzászólást, mert eléggé úgy látom, hogy gyakorlatilag egy LMP versus az egész magyar parlament helyzete alakult itt ki a nukleáris biztonságról szóló jelentés kapcsán. Ez abszolút nem probléma számomra, mert büszkén vállalom, hogy legalább egy olyan párt van a magyar parlamentben, aki nem Magyarország elmaradottságát akarja konzerválni az energiastratégia éljenzésével, hanem bátran kimondja azt, hogy ez egy múlt századi gondolkodásmód, amelyet önök itt szépen, baloldal-jobboldal összefogva, a Jobbik támogatásával átmentenek a következő évszázadba, mert tulajdonképpen itt erről van szó.

Önök két dolgot itt folyamatosan összemosnak, az egyik a paksi bővítés kérdése, a másik pedig a különböző reaktorok élettartama meghosszabbításának a kérdése. (Göndör István: Így van, mi is ezt mondjuk.) Ezt mondom, tisztelt képviselőtársam, hogy ez két külön dolog. Az LMP határozottan azt mondja, hogy nem szabad ennek az országnak belevágni abba, hogy Paksot tovább bővítsük, egész egyszerűen azért, mert legelőször is szükség lenne egy olyan stratégiára, ami kimondja, hogy nem feltétlenül szükséges növekvő energiafelhasználással számolni. Egész egyszerűen a technológiának és a technikának már vannak olyan modern eszközei, amelyekkel nem lenne az elérhetetlen, hogy Magyarország egy ilyen szcenárióval számoljon. Jelenleg önök ezzel nincsenek tisztában, ezzel önök nem számolnak.

Másrészt mondják, hogy kis létszámú, magasan képzett ember tud ebben a szakmában elhelyezkedni. Ez így van, de ha a mi zöldmunkahely-teremtési koncepciónk tudna politikai támogatást nyerni ebben az országban, akkor nagyon sok embernek lenne munkája. Az, hogy konkrétan mennyi, azt tavasszal meg fogjuk jelentetni a kiadványunkban, benne lesz, és helyben tudnánk munkát teremteni azoknak az embereknek a részvételével, akik pillanatnyilag otthon vannak egyedül, munka nélkül, segélyen vagy éppen közmunkán.

Németország megugrotta ezt. Én nem értem, hogy miért Németországnak a '90-es évekbeli példáját hozzuk fel 2013-ban a Magyar Országgyűlésben, azóta Németország egy gyökeres koncepcióváltáson ment keresztül, pontosan azért, mert nem félt szembenézni azzal a ténnyel, amivel önök félnek, hogy ez egy elavult energiaforrás, akárhogy is nézzük.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 264 2013.02.12. 2:13  225-279

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik provokációjára nem kívánok reagálni. Az, hogy ők az én komputerembe belelesve miket vélnek felfedezni, ez egész egyszerűen nevetséges, és úgy gondolom, méltatlan ahhoz, amiről itt beszélgetünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt alapvetően van egy szakmai probléma, meg van egy politikai probléma. Amit én felhoztam, az alapvetően egy politikai kérdés. Egész egyszerűen az, hogy Magyarországon 2013-ban egy olyan energiastratégia van érvényben, amely első helyre az atomot teszi, ez önmagában abszurd. Gyakorlatilag Európában és Európa országaiban, sőt az egész világon, tőlünk Nyugatra ellenkező trend érvényesül. Ha Magyarország végre elismerné azt, hogy ezt a 2-3 ezer milliárd forintot, amit az atombővítésbe, az atomerőmű bővítésébe kíván ez az ország beleölni, bár azt pontosan nem tudjuk, hogy miből szeretné finanszírozni, de aggasztó előrejelzések vannak a különböző utazásokat nézve, hogy mégis ez miből fog fedezésre kerülni, ha tényleg bekövetkezik. Szóval, hogyha ezt a pénzt arra költenénk, hogy a megújuló energiákat promotáljuk az országban, és végre ott teremtenénk munkahelyet, ahol a legszűkösebb, helyben, akkor gyakorlatilag teljesen máshogy nézne ki ennek az egész országnak a jövőképe.

A másik pedig az, hogy Magyarországon - az LMP is már világosan elmondta - a szélerőmű ára már jelenleg is versenyképes. Szélenergiával, napenergiával hatalmas eredményeket tudnánk elérni, fokozatosan ki tudnánk váltani az atomerőmű használatát. Ez nyilván nem két perc alatt tudna bekövetkezni, hanem hosszabb idő alatt. A különböző zöldszervezeteknek is vannak eltérő becslései erre vonatkozóan, de itt a kérdés nem az, hogy konkrétan mikorra következik be, hanem miért nincs meg az a politikai döntés, amikor végre a magyar parlament és mindenki, aki a kormánynál van, azt mondja, hogy most váltunk, és végre meglépjük azt a lépést, ami a világon bizonyítottan jobb irányba terelte a problémákat.

Németországban, én pont ellentétesen tudom, tisztelt képviselőtársam, gyakorlatilag már helyben tudnak az emberek energiát termelni, és ezzel gyakorlatilag a saját rezsijüket is tudják csökkenteni. (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) Magyarországon ezzel szemben az önök mesterséges intézkedéseivel kell rezsit csökkenteni, s nem pedig ilyen természetes módon.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 276 2013.02.12. 1:17  225-279

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök vagy többen nem hallják, amit mondok, vagy szándékosan félreértik. Én olyat nem mondtam, hogy azonnal ki kell szállni az atomenergiából, azt viszont mondtam, hogy hiányzik egy olyan politikai döntés, hogy fokozatosan kivonuljunk ebből a veszélyes energiaforrásból. Ez egy olyan alapvető összemosás, mint ami az előbb történt, hogy összekevertük a bővítést, vagy egyesek összekeverték a bővítést és a különböző blokkok élettartamának a meghosszabbítását. Nukleáris területen ilyen tévedéseket nem lehet megengedni magunknak, és vigyázni kell arra, hogy az egyik képviselő mit mond, mert utána különböző, egészen rossz logikai folyamatok tudnak életre kelni.

Úgyhogy alapvetően ezt szeretném tisztázni, hogy az LMP-nek teljesen világos álláspontja van abban, és zöldpártként ez teljesen vállalható, és mint említettem, több országban sikerült megvalósítani megfelelő politikai és gazdasági támogatással, és önök sem politikailag, sem gazdaságilag jelen állapotban nem tudják ezt támogatni, mint ahogy az elmúlt vitából világosan is kiderült, hogy végre lemondjunk arról, hogy atomenergiára alapozzuk Magyarország energiaellátásának a jövőjét. Ez itt egy alapvető tévedés, és ebben nem értünk egyet, láthatóan nagyon nem értünk egyet.

Mindenesetre számomra örömmel szolgált, hogy megismertem a különböző pártok álláspontját ezzel kapcsolatban. Ilyen szempontból nekem ez borzasztóan tanulságos volt.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
254 169 2013.02.19. 0:50  138-222

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr! Egy rövid megjegyzést szeretnék tenni Gruber képviselőtársam felvetésére. Gyakorlatilag azt már világosan látom, hogy nincs olyan társadalompolitikai terület, ahol a Fidesz a statisztikákat ne a saját kényére-kedvére manipulálná. De azért azt az ülésteremben le kell szögezni, hogy még mindig azok a diákok, illetve azok az emberek tudnak a munkaerőpiacon jól elhelyezkedni és magas hozzáadott értékű munkát végezni, akiknek van szakképesítésük, van diplomájuk, felsőfokú végzettségük.

Innentől kezdve az ön érvelése egyáltalán nem áll meg. Az, hogy ön folyamatosan túlképzésről és folyamatosan felesleges diplomákról beszél, gyakorlatilag teljes félreértelmezése a munkaerő-piaci folyamatoknak és innentől kezdve a teljes felsőoktatásnak is. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
254 215 2013.02.19. 13:36  138-222

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Vissza szeretnék térni abba a mederbe, ahol Schiffer András képviselőtársam a felszólalások sorát abbahagyta, azzal a mondattal, hogy a Fidesz társadalompolitikáját nagyon jól jellemzi, hogy nem az okokat, hanem inkább a következményeket kezeli. Én hozzáteszem, hogy azokat is sok esetben félrekezeli.

Vegyük például most górcső alá a szociális területet, én két részterületről szeretnék beszélni. Az egyik alapvetően a lakhatáshoz való jog, a másik pedig a családfogalom. Már az alaptörvény megszületése és hatálybalépése kapcsán többször elmondta a Lehet Más a Politika, hogy jelentős visszalépést látunk a szociális jogok érvényesítése szempontjából. Gyakorlatilag azt látjuk, hogy korábban garantálták ezeket a jogokat, most pedig sokkal inkább arról van szó, hogy Magyarország legfeljebb csak törekedni tud ezeknek a biztosítására. Mi ezt végtelenül problémásnak látjuk.

Éppen ezért tavaly ősszel és már előtte tavasszal is olyan módosító csomagot nyújtottunk be az alaptörvényhez, amely egyrészt a társadalmi szolidaritás, másrészt a szociális biztonság elveinek a helyreállítását szolgálta. Amit mi kimondanánk, az az, hogy mindenkinek legyen a lakhatáshoz joga, és mindenkinek legyen a közszolgáltatásokhoz joga, méghozzá az egyenlő hozzáférés elvét, jogát vezetnénk be az alkotmányban.

Amikor arról volt szó, hogy önök az ércnél is maradandóbbnak gondolt alaptörvényt újra módosítani fogják, akkor abban reménykedtünk, hogy a szociális jogokat erősítő, de legalábbis a korábbi állapotokat helyreállító javaslatokat fognak tenni. Ehelyett viszont elképedve azt tapasztaltuk, hogy újabb szociális jogállamot romboló intézkedéseket tartalmaz az az irományszöveg, amelyet az összes kormánypárti képviselő a nevével szignált.

Osztolykán képviselőtársam már elmondta a Lehet Más a Politika álláspontját a hallgatói szerződésekről, Schiffer képviselőtársam már érintette a közterületen tartózkodást és ezzel összefüggésben a hajléktalanügyet érintő szakaszokat. Én bővebben ezt a kérdést szeretném megvizsgálni. A kormányt novemberben egy alkotmánybírósági pofon érte gyakorlatilag, amikor az Ab azon határozata született meg, amelyet idézek, hogy a hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelni. Ekkor az Alkotmánybíróság megállapította, hogy sem a hajléktalanoknak a közterületekről való eltávolítása, sem a szociális ellátások igénybevételére való ösztönzése nem tekinthető olyan alkotmányos indoknak, amely megalapozná a hajléktalanok közterületen élésének szabálysértéssé nyilvánítását.

Ebből világosan látszik, hogy a hajléktalanság egy szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelnie. Ha az állam önmagában azt bünteti, hogy valaki kényszerűségből, lakhatását valamely okból elveszítve a közterületen él, az az alaptörvényben szabályozott emberi méltóság védelmével teljes mértékben összeegyeztethetetlen. Ez kőkeményen egy tartalmi vélemény, nem pedig egy formai kifogás, és így hiába hivatkozott többek között Gulyás Gergely is arra, hogy csupán az Ab korábbi formai kifogásait kell most orvosolni, nem, kérem, itt ez abszolút egy tartalmi kérdés.

Visszatérve az Ab érvelésére, mi korábban is, régóta azt mondtuk, azt vártuk, hogy végre a kormány szociális problémaként és nem rendészeti kérdésként fogja kezelni a hajléktalan emberek ügyét, annál is inkább, mert mint ahogy Schiffer képviselőtársam is említette, maga Orbán Viktor miniszterelnök úr is egy korábbi ülésen azt válaszolta, hogy köteles tiszteletben tartani az Alkotmánybíróság döntését. Idézem: "Életszerűtlennek tartom az Alkotmánybíróság döntését, de köteles vagyok tiszteletben tartani." Ami most zajlik jelen módosítással, gyakorlatilag a korábbi Ab-döntéssel mennek gyökeresen szembe, és ennyit miniszterelnök úrnak arról, hogy ő tiszteletben kívánja tartani ezt a döntést.

A módosítás alapján is egyértelmű, hogy a Fidesz-KDNP célja nem a hajléktalanságnak mint szociális krízishelyzetnek a visszaszorítása, ennek a szociális problémának a megoldása, hanem továbbra is magukat a hajléktalan személyeket akarják visszaszorítani, üldözni. Tehát a Fidesz társadalompolitikája megint jól tetten érhetően nem az okokat, hanem a következményeket akarja visszaszorítani, üldözni és büntetni, ahelyett, hogy az okokat kezelné. Az is bizonyítja ezt egyébként, hogy továbbra sem történik semmi a hajléktalanság kialakulásának megelőzése érdekében, továbbá a hajléktalanságból kivezető utak kiépítése ügyében. Említettük éppen a szociális bérlakásokat, ezek továbbra sem állnak rendelkezésre.

Tisztelt Ház! A Lehet Más a Politika véleménye szerint a következők mentén lehetne orvosolni a hajléktalanság problémáját. Itt alapvetően négy területet szeretnék megjegyezni, amely kapcsán módosító javaslatokat is adunk be.

Először is a szabálysértési törvény számos önálló tényállást állapít meg mások jogait sértő, illetve a közrendet veszélyeztető magatartások büntetésére, szankcionálására. Itt említeném például a tiltott szerencsejátékot, a kutyával történő veszélyeztetést, a közerkölcs megsértését, garázdaságot s a többi, tehát nagyon sok ilyen kitétel van. Vegyük észre azt, hogy a novemberi Ab-határozat indoklása is kiemeli ezt. Amit pedig aktuálisan beemelnénk mi itt az alaptörvénybe, az az, hogy a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében van szükség az új szabályozásra. Ezekre tehát már most is van szabályozás. Tudjuk jól, hogy a Fidesz-KDNP értelmezésében már alapból a hajléktalan személyek közterületen tartózkodása sérti az előbbi értékeket, a hajléktalan személyek társadalmi megjelenése sérti a többség érdekét, mi azonban ezt nem tudjuk elfogadni.

Másodszor pedig a hajléktalanügyet alapvetően szociális kérdésnek tekintjük, amit elsősorban a szociálpolitikának és a lakáspolitikának az eszközeivel kell kezelni, megoldani és segíteni, hogy ezek az emberek ki tudjanak kerülni ebből a helyzetből.

Harmadszor pedig: sokszor elmondtuk már, hogy a szociális ellátórendszer kivéreztetése, a folyamatos megszorítások, azzal, hogy a működésképtelenség szélére sodorták az egész intézményrendszert, itt természetesen nem lehet fellépni sem a hajléktalanság eredményes kezelésére, sem más szociális problémára. Ez teljes mértékben diszfunkcionális, amit önök ezen a területen művelnek.

Azt is elmondtuk már sokszor, hogy a Fidesz hajléktalanpolitikája alapvetően a tömegszállásokra épít. Értsék meg, kérem, hiába építenek önök óriási hajléktalanszállókat, növelik itt-ott a férőhelyeket, ettől még önmagukban nem fognak betérni az utcáról a hajléktalan emberek a szállóra, ehhez a szolgáltatások minőségét is javítani kellene, és a kapacitásbővítésnek ráadásul amúgy is van egy területi egyenetlensége. Azt látjuk, hogy a fővárosban valósult meg maga a kapacitásbővítés, de vidéken sok helyen nincs elegendő férőhely.

Ebből a szempontból jól hangzik, hogy beemelnék az alaptörvénybe, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani, csakhogy ezt a törekvést nehéz felfedezni akkor, amikor a szociális ellátórendszert kivéreztetik. Szeretném megjegyezni, hogy a minőség javítása mellett már a meglévő intézményrendszer szereplői munkájának hatékonyságát az is növelné, ha eredményesebben koordinálnák, szerveznék őket, egyrészt a szociális és egészségügyi ellátókat, közterület-fenntartókat, és ez az adott önkormányzatnak a felelőssége.

Végül hadd említsem meg, hogy az LMP továbbra is hangsúlyozza a megelőzés és a hajléktalanságból kivezető utak fontosságát is. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy közösségi bérlakásszektorra van szükség, ezt létre kell hozni, jogi szempontból pedig a lakhatáshoz való jogot az alaptörvénybe kell emelni, mi ezt javasoltuk korábban is.

Tudjuk jól, nálunk 3 százalék az önkormányzati bérlakások aránya, holott ez semmire sem elég. A hozzánk hasonló helyzetben lévő országokban is sokkal nagyobb ez az arány. Olyan országos hajléktalanellátásra lenne szükség, ami a tömegszállókban való elhelyezésen túlmutatóan munkához és bérlakásokhoz is hozzá tudná juttatni az embereket, tehát egy valódi rehabilitációs folyamat tudna megvalósulni az országban. Ha a hajléktalan személyek iránti szolidaritást és társadalmi felelősségvállalást a kormány valóban erősíteni kívánja - ahogy ezt önök egyébként az indoklásban ki is fejtik -, akkor ebbe az irányba kell elmozdulniuk, nemcsak az alaptörvényben, hanem a gyakorlatban is.

A másik kérdéskör, amelyről beszélni szeretnék, az a valóságellenes családfogalomnak az alkotmányba emelése. Itt a KDNP torzszüleményéről van szó, azaz a család szűkített definíciójáról, amit egyébként december 17-én visszadobott az Alkotmánybíróság, és önök ezt most az alkotmányban kívánják rögzíteni.

Nyilván csak ezzel lehetett elkerülni egyszer s mindenkorra, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálhassa a kirekesztő családfogalom alkotmánnyal való összhangját. Ezzel egyébként egyszerre ad pofont a kormány az Alkotmánybíróságnak és a magyar családok többségének is, amelyek a valóságban saját szabad akaratuk szerint élnek családként és nem a KDNP farizeus definíciója szerint.

A mostaninál családellenesebb és valóságellenesebb lépés nem volt az eddigi két és fél évben. Szeretnék önökkel egy példát végigvenni. Vegyünk például egy olyan családot, ahol él egy férj és egy feleség, és valamilyen okból kifolyólag, sok év házasság után a férj elhalálozik. Az özvegy egyedül marad, sok évet magányában tölt, de találkozik egy olyan férfival, akivel együtt szeretné folytatni az életét, de mondjuk, elhunyt férje emlékére nem kíván vele összeházasodni, hanem úgymond élettársi kapcsolatban szeretne vele élni. Ezt a családot a KDNP erőszakos magatartása miatt ma Magyarországon a törvény nem tekinti családnak.

Az erőszakos kisebbségi kormánypárt, a KDNP ideológiai nyomására Magyarországon egy szűkítő családértelmezéssel valódi családok százezreitől tagadja meg a jogrendszer a család státust, és nem átallanak olyan véleményeket felhozni itt, miszerint a házasságban felnövekvő gyerekek intelligenciája magasabb lenne, mint az élettársi kapcsolatból származó gyerekeké. Ezek teljes mértékben a hajánál fogva előrángatott statisztikai manipulációk, amelyeknek egyébként semmi közük nincsen a valósághoz. Ha kell, akkor ezt részletesebben meg is indokolom, de itt akkor továbblépnék arra, hogy mit tudunk kezdeni ezzel a szűkített családértelmezéssel.

(19.10)

Ugye, korábban mi üdvözöltük az Alkotmánybíróság családvédelmi törvénnyel kapcsolatos állásfoglalását, ami alapvetően nem engedte, hogy a valóságtól elrugaszkodott családfogalom alapján hátrányosan különböztessenek meg egyes állampolgárokat. Mi úgy látjuk, ez a törvény gyakorlatilag a KDNP valóság elleni harcának a szimbólumává vált. A törvény köszönő viszonyban nem áll a valósággal. Ha megnézzük a statisztikákat, akkor azt látjuk, hogy egyre inkább növekszik az élettársi kapcsolatban élő emberek száma. A fiatal felnőttek mintegy 70 százaléka élettársi kapcsolatot alakít ki első tartós párkapcsolatként, és a gyermekek mintegy 40 százaléka születik élettársi kapcsolatban, akiknek a jogait szintén sértette ez a családvédelmi törvény. Egyébként hozzáteszem, hogy nagyon sok gyermek azért születik már családban, mert már a várandósság alatt házasodnak össze a szülők. Tehát az, hogy itt statisztikákkal manipuláljanak, semmiképpen sem elfogadható. Tény az, hogy a magyar társadalomnak egy meghatározó része az élettársi kapcsolatot preferálja a házastársi kapcsolattal szemben.

A házassághoz kötött családstátus az azonos nemű párokat is kirekesztően kezeli, holott az európai uniós jog bizonyos rendelkezései is igazolják azt a növekvő tendenciát, hogy az azonos nemű párokat a család fogalma alá kell vonni. Mesterséges és súlyosan diszkriminatív álláspontunk szerint az az álláspont, hogy a családi élet fogalma nem foglalja magában az azonos neműek közötti párkapcsolatot, vagyis a bejegyzett élettársi kapcsolatot. Ez ellen is már többször felléptünk. A Lehet Más a Politika úgy gondolja, hogy ez nem helyénvaló, önöknek haladniuk kellene a korral, és az európai uniós jog szellemiségében kellene ezt az egész helyzetet kezelni itt Magyarországon is.

Az élettársi kapcsolatok kirekesztése a családfogalomban, azon túl egyébként, hogy egy arculcsapás és egy diszkrimináció, súlyos anyagi veszteséget is jelent a családok számára. Az élettársi kapcsolatban élő gyermekeket, mármint az élettársi kapcsolatban élő emberek gyermekeit a szociális és az adórendszer is ugye megkülönbözteti. Vannak számítások, amelyek azt mutatják, hogy a korábbi kapcsolatokban született gyermekeket integráló mozaik családok három év alatt összesen több mint 2,6 millió forint családi pótlékot, illetve adókedvezményt veszítettek el akkor, ha a szülők nem házasságban, hanem élettársi kapcsolatban élnek. Azt gondolom, nagyon méltatlan így bánni ezekkel a családokkal.

Az LMP világosan látja, hogy a családformák rendkívül változatosak, minthogy a társadalom is nagyon sokszínű, és ezt a valóságot nem hagyhatja figyelmen kívül a jogalkotó sem. Önök, ha ezt teszik, akkor gyakorlatilag másodrendű állampolgárnak nyilvánítják az élettársi viszonyban élőket, a mozaikcsaládokat, a közös szülői felügyeletben gyermeket nevelőket, és mindazokat, akik változatos együttélési formákban valósítják meg azt az érzelmi és gazdasági életközösséget, amit családnak hívnak.

Akármit tesz is a jogalkotó, egy biztos: önök a valóságot ezzel a törvénnyel nem fogják legyőzni. A Lehet Más a Politika továbbra is a valóságból indul ki, mindazokat a családokat támogatja és elismeri, amelyek egymás iránt elkötelezett, szeretetteljes kapcsolatot tartanak fenn. Ennek megfelelően a legmesszebbmenőkig elutasítjuk a kormánypárti többség erőszakos és fundamentalista, a keresztény elvekkel éppen hogy szembemenő alaptörvény-módosítását a család szűkítő értelmezése terén is.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 165 2013.02.26. 1:55  120-198

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Érdeklődéssel hallgatom ezt a beszélgetést. Szeretném emlékeztetni önöket, hogy az LMP már jóval korábban, immár egy éve letette a javaslatát, amely a zöldberuházási alap névre hallgat. Gyakorlatilag ez egy olyan pályázati rendszerben működő alap lenne, amely részlegesen tudna támogatást nyújtani a családoknak ahhoz, hogy kevesebb pénzből tudják kifűteni a házukat.

Fontos emlékeztetnem önöket arra, hogy vidéken jóval kevesebbet keresnek az emberek, mint a nagyvárosokban, és arra, hogy gyakorlatilag hazánk egyhatoda 600 főnél kisebb településeken él jelenleg. Nagyon fontos, az idén télen is láttuk, hogy ezeken a településeken kihűlnek emberek, és gyakorlatilag a kormányzat az elmúlt három évben erre a problémára nem tudott érdemben reflektálni.

Világosan látszik az is, hogy gyakorlatilag a fenntarthatóság érdekeit is az szolgálja, ha leszigeteljük a házainkat, az épületek energiahatékonyságán javítunk. Kiszámoltuk, hogy körülbelül évente százezer új válságálló munkahelyet tudnánk ilyen módon teremteni, és emellett persze a havi számlák is jelentősen csökkennének. Úgy számoltuk, hogy minden család évente körülbelül százezer forintot tudna ilyen módon megtakarítani.

Azt gondolom, ez olyan kérdés, amely mind rövid, mind hosszú távon hatalmas megtérüléssel lenne az ország számára. Nagyon örülnék, ha végre megfontolnák azokat a javaslatokat, amiket már évek óta mondunk, és amelyek nemcsak vidéken, városban, de minden családnál nagyon meg tudnák könnyíteni a helyzetet. Ezek valós megoldások lennének, szemben a pillanatnyi javaslatokkal, bár természetesen a Lehet Más a Politika is egyetért azzal, hogy egy ilyen gazdasági helyzetben, amibe önök lavírozták ezt az országot, minden egyes családnak segíteni kell abban, hogy talpon tudjon maradni, és a tönk széléről vissza tudjon térni az életbe.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 187 2013.02.26. 5:18  120-198

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr, és igen, én vissza fogok térni az eredeti javaslathoz. A Lehet Más a Politikának határozott véleménye, hogy az adminisztratív szabályozás változtatásán túlmenően fontos lett volna a rezsihátralékosok problémáját kiemelten kezelni, és itt, ebben a törvényjavaslatban lett volna mód arra, hogy konkrét lépéseket tegyünk az ő érdekükben. A Lehet Más a Politika már benyújtott ennek érdekében javaslatokat, ilyen volt az adósságkezelési szolgáltatás vagy a lakásfenntartási támogatás megerősítése és kiterjesztése. Régóta szorgalmazzuk, és igazából nem értjük azt, hogy a kormány miért vesztegeti az időt, hogy ezeket a lépéseket végre megtegye.

Tudjuk jól, és a mai nap folyamán is volt erről szó, hogy Magyarországon több mint egymillió embernek van jelenleg rezsihátraléka, és azt tudjuk, hogy a probléma nem egyformán jelentkezik a különböző rezsiköltségek esetében, de a helyzet mindenhol súlyos. Hogy pár szemléltető adatot mondjak a Nemzetgazdasági Minisztérium korábbi közlése alapján, jelenleg a rezsitartozások összege 143 milliárd forint, és 36 ezer lakossági fogyasztónál kapcsolták ki a villanyt, több mint százezernél pedig a gázszolgáltatást szüntették meg. Nagyon sajnálatos, és fokozott gondoskodást igényel, hogy ez a kör most gyorsan tovább bővülhet, hiszen majdnem kétmillióan tartoznak jelenleg villannyal, és egymillió fő pedig a gázszámlájával van elmaradásban. Látható az is, hogy a kezdetben nem jelentős 1-30 nap közötti tartozások nagyon könnyen tudnak 30 napon túliakká válni, és ezáltal nagyon nehezen visszafordítható folyamatokat elindítani.

Láthatjuk tehát, hogy a jelenlegi támogatási rendszer ezt a folyamatot nem tudja megfékezni, és ezért mi kiemelten támogatnánk a kártyás mérőórák felszerelését is. Ez egy nagyon hatékony eszköz a rezsihátralék-probléma újratermelődésének kezelésében, de akár a megelőzésében. Szerintünk akár rendkívüli segéllyel is fel kell lépni annak érdekében, hogy ezek a felszerelések elérhetővé váljanak. Tudjuk azt, hogy a kormánynak van erre vonatkozóan egy programja, de mi ezt felgyorsítanánk, és tavaly költségvetési módosító javaslatot is benyújtottunk pont ennek érdekében. Továbbra is tartjuk, amit akkor leírtunk, ezekre a kártyás órákra nagyon nagy szükség van.

Az egész javaslat legfájóbb hiányosságát én az intelligens mérőórákban látom. Gyakorlatilag, ha egy olyan közműtörvényről van szó, amely korszerű, és ennek lenne itt az ideje, akkor az intelligens mérőórák ebből nem hiányozhatnak. Ezt az egész leolvasási hercehurcát, amiről itt a mai vitában is elég sok szót ejtettünk, gyakorlatilag az intelligens órák feleslegessé tennék, másrészt nagyon hatékony takarékossági lehetőséget biztosítanának például azzal is, hogy kisebb energiafogyasztású, úgynevezett völgyidőszakok felé terelik a fogyasztást. Ráadásul tudatosabbá is teszik az embereket az áram valós árával kapcsolatban, hiszen jelzik a fogyasztónak a pillanatnyi energiafelhasználás költségeit. Fájón hiányolom azt, és a Lehet Más a Politika úgy gondolja, hogy ha a kormány egy korszerű közműtörvényt szeretne letenni az asztalra, akkor ilyen órákban gondolkodnia kell.

Megfontolandó szintén a légvezetés erőltetése, ugyanis vannak kifejezetten olyan területek, ahol a talaj, a növényzet jelentenék a védendő értéket, és nem a tájkép egésze. Azt gondolom, hogy inkább egy olyan szabályra lenne szükség, amely a lehető legkisebb ökológiai lábnyomú, minimális környezeti hatással járó megoldást részesíti előnyben, rugalmasan, és célszerű lenne a területi illetékes zöldhatóságot is bevonni, vagy legalábbis kikérni az ő véleményüket, ajánlásait a változtatás előtt. Arról nem is beszélve, hogy új balesetforrásokat is létrehozhatunk ilyen módon, például a markoló átvágja a vezetéket. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy nincsenek általánosságban vett jó megoldások, alkalmazkodni kell a helyi környezeti viszonyokhoz, és igazából itt sem lehet megspórolni az egyedi mérlegelést.

Az is látható, hogy a kormány átalakította az energiaár-támogatási rendszert, és ez többek között azt jelentette, hogy a lakásfenntartási támogatásba integrálták a korábbi fogyasztói ártámogatásokat, és keményen megváltoztatták a lakásfenntartási támogatás hozzáférési szabályait is. Sajnálatos módon azonban ez azt is jelentette, hogy több százezer fővel kevesebb ember jutott támogatáshoz ahhoz képest, amennyivel a minisztérium még korábban számolt, és sajnos nem látjuk azóta sem, hogy önök ennek a korrekcióján dolgoznának, gondolkodnának. A Lehet Más a Politika a jelenlegi irományszöveg helyett, vagy akár mellett erre vonatkozóan is szívesen látna egy kormánypárti módosítási szándékot.

Még egyszer, összefoglalva tehát, világosan látható, hogy a jelenlegi lakásfenntartási támogatási rendszer jelenleg nem tudja kezelni a lakásfenntartás elszabaduló költségeit még a rezsicsökkentés életbe lépése után sem. Kérdés az, hogy itt mi lesz a 30 vagy 60 napon túli rezsitartozásokkal, mi lesz a leginkább bajban lévőkkel, rajtuk miért nem segítenek most sem érdemben. A javaslat és végtére a kormány továbbra is adós marad tehát az adósságproblémát kezelő valós megoldással, és a Lehet Más a Politika örömmel látná, hogyha erre vonatkozóan is látnánk kormányzati szándékot és leginkább irományokat.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 221 2013.02.26. 9:23  198-226

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényhez kapcsolódóan először a szűken vett szociális vonatkozású módosításokról fogok beszélni. Itt elsősorban negatív hangvételű lesz a mondandóm, hiszen a Fidesz társadalom- és szociálpolitikájában már megszokhattam, hogy inkább tüneteket kezel és nem okokat. A gyermekvédelmi résznél azonban lesznek olyan helyek, ahol majd méltatni fogom a szándékot, és nekem is lesznek kérdéseim idevonatkozóan.

Ott kezdem, hogy a szociális szféra ágazati törvénye az egyik leghányatottabb sorsú törvénye a rendszerváltás utáni Magyarországnak. Ezt a szegény jogszabályt a megszületése óta körülbelül száznaponta módosították, és módosítják mind a mai napig. Úgy számoltuk, hogy jóval több, mint félszáz módosítás és sok ezer átvezetett szövegváltoztatás után nem csoda, hogy egyre bonyolultabbá, homályosabbá és érthetetlenebbé vált a törvény. A problémánkat jól szemlélteti például, hogy hiába ez a szociális ellátórendszer alapvető jogforrása, ha maga a szociális rászorultság mint olyan, a kategória sem egyértelmű benne, hiszen többféle különböző értelmezést lehet ennek tulajdonítani a törvényszöveg alapján.

Most ennek az ellentmondásos és zavaros jogszabálynak maga az az igénye, hogy lecseréljük ezt, már sokszor előkerült, ez mind a szociális szakmában, mind a kormányzatok részéről megfigyelhető. Sajnálatosan látjuk azt, hogy a Fidesz-KDNP-kabinet sem kezdett semmit ezzel a helyzettel, holott létezett a nemzeti szociálpolitikai koncepció, amelyet a Lehet Más a Politika egy vitára jó, kiindulási alapnak tekinthető dokumentumnak tartott. De hát hiába volt a megrendelője ennek maga a kabinet, mégis valamelyik minisztériumi fiók mélyén pihen. Ideje lenne elővenni ezt a dokumentumot, akkor talán hatékonyabban tudnánk beszélgetni szociálpolitikai kérdésekről. Mondjuk, hozzáteszem, hogy ismerve a kormány módszereit, és magát azt, hogy inkább a tüneteket kezeli és nem az okokat, lehet, hogy örülnünk kellene, hogy a szociális ágazat gyökeres reformjára mindeddig nem került sor, és hogy továbbra is egy teljesen összekuszált jogszabályt toldozgatunk és foldozgatunk a kabinet részéről.

Mindenesetre a Magyary egyszerűsítési programra rátérve, magát a szándékot indokoltnak látjuk, és az adminisztratív terhek csökkentését, a közérthetőség növelését, az egyértelműség növelését magát mint olyat üdvözlendő célnak tartjuk.

Negatívumként tudom máris felhozni, utalva az előttünk fekvő módosításra, hogy teljesen abszurd megoldás az, hogy nincs egy olyan kormánypárti szociális jogszabály-módosítás, amelyben a szociális jogokat valamilyen módon nem sértik meg. Itt elsősorban arra utalok, hogy a szabálytalanul felvett, a támogatás jogszerűtlenségét megállapító határozat ellen a jövőben már nem lenne helye közigazgatási jogorvoslatnak.

Az indokolásból nem derül ki, hogy erre a korlátozásra mégis miért volt szükség. De nehogy valakinek esetleg kétsége maradjon, ezt még hozzáteszik, hogy a fellebbezési jog kizárása a járási hivatal által gyakorolt méltányosság esetére is irányadó. Most tekinthetjük úgy is ezt a kérdést, hogy a fellebbezési jogtól való megfosztás a hivatali adminisztrációt csökkentő tényező, a Magyary-program pedig ilyen módon egyszerűsíteni akar, de hát semmiképpen nem látjuk ezt a helyes útnak, sőt kifejezetten abszurdnak tartom, hogy egy ilyen változtatás belekerülhetett ebbe a jogszabályba.

Tisztelt Ház! Ennek a törvénynek a preambulumában megfogalmaztak célokat, és én azt gondolom, hogy önöket ezek a célok kellene hogy vezéreljék. Ha azonban ez tényleg így lenne, akkor egy olyan törvénymódosítást terjesztenének be, ami első körben a jelenlegi kormányzat megszorító, korlátozó és büntető intézkedéseit korrigálná vissza, de azonnali hatállyal. Gondolok én arra, hogy önöknek vissza kellene pótolnia a csökkentett segélyösszegeket, hiszen már azok eddig is csak jóval a létminimum alatti megélhetést teszik lehetővé; megszüntetnék az ellátások befagyasztását, ami még a Bajnai-érának egy öröksége, amelyet önök szemrebbenés nélkül folytatnak; visszaállítanák a törvényszövegből kitörölt ellátásokat, ilyen például a helyi lakásfenntartási támogatás; és visszafordulnának a szociális támogatások elerzsébetkártyásításának útjáról.

Hozzáteszem azt, hogy vissza kellene hozni azt a szabályozást is, amikor még nem lehetett valakitől a támogatásokat csak azért megvonni, mert valamifajta szubjektív mérce alapján nem volt megfelelő a lakókörnyezete. Ennek persze semmilyen köze nincs az égvilágon az illető szociális biztonságához és megélhetéséhez, de arra rendkívül alkalmas, hogy vegzálják és megrendszabályozzák a rászoruló embereket.

Követelhetnénk a részben további forráskivonási céllal államosított szakosított szociális intézmények államosításának a visszaállítását is, csakhogy félő, hogy ezt sajnos már végleg elrontották, és a korábbi állapotok visszaállítása nem lesz lehetséges. Arról nem is beszélve, hogy a valódi munkahelyteremtés helyett erőltetik a közmunkaprogramot, és láthatjuk, hogy egyáltalán a szociális hálót tovább szaggató lépéseknek meglett az eredményük. Ezt nem feltétlenül kell nekem mondani önöknek. A számokat önök is látják: növekszik a szegénységi arány, az egyenlőtlenségek teljesen elszabadultak, négymillió ember él létminimum alatt ebben az országban.

Nagyon furcsa azt hallgatni most kormánypárti képviselőktől, hogy pont a Fidesz szociálpolitikáját próbálják meg menteni. Pont ez az a terület, amin önök nagyon szégyenben maradtak. Ezek egyértelműen az önök hibás társadalompolitikájának a következményei, egyértelműen az önök felelőssége. Ezzel önök a mai napig nem néztek szembe, pedig ezt meg kellene tenniük. Sokkal jobb lenne mindenkinek, ha megtennék azt, hogy egyszerűen szembenéznek azzal, hogy három év alatt mit tettek le az asztalra. Nézzék meg a számokat, tisztelt képviselőtársaim! Ha ezt megtették, akkor viszont elő lehetne állni egy teljesen új törvényi szabályozással, és akkor hadd idézzem megint a nemzeti szociálpolitikai koncepciót. Remélem, nem megboldogult, mert mondom, ezt vitára alkalmasnak látjuk, vegyék elő, porolják le, és beszéljünk róla itt a parlamentben.

Összességében tehát azzal van itt bajunk, hogy ha már megint hozzányúlnak a szociális területhez, akkor miért nem végeznek teljes munkát, és miért nem állnak neki ezeknek a kérdéseknek. Nekünk konstruktív ellenzéki pártként egyszerűen muszáj felhívnunk a figyelmet arra, hogy ilyen társadalmi, ilyen gazdasági környezetben, a szegénység és az egyenlőtlenségek növekedésekor egész egyszerűen elkerülhetetlen szembenézni azzal, hogy önök mit tettek társadalompolitikai téren az országban.

(18.30)

Rátérve a gyermekvédelmi részre, azt gondolom, hogy a helyzet kicsit jobb. Egyrészt nemcsak a terjedelem okán, hanem a változtatások mélysége és minősége kapcsán is jobbnak gondolom ezt, mint a szűken vett szociális vonatkozású módosítók esetében. Jó irányú változásokat lehet látni, kedvezőnek is lehet mondani. De lássunk tisztán ezen a területen is! Amikor Magyarország különböző gyermekszegénységi és deprivációs mutatóit nézzük és ezt európai összehasonlításban vizsgáljuk, azt látjuk, hogy szégyenkezésre van okunk. Hiába finomítják itt-ott az ellátórendszert, mielőbb gyökeres fordulatra lenne szükség. Amikor azt mondják kutatások - és itt az UNICEF legutóbbi jelentésére is gondolok -, hogy a magyar gyermekek fele valamilyen szempontból nélkülöz, akkor az LMP szerint egyértelmű, hogy nemcsak a kormányzati szociálpolitika, de a családpolitika is - önök szeretik ezt a két dolgot szétválasztani - megbukott és kudarcot vallott. Önök egyszerűen nem tudták megvédeni a családokat, nem tudták megvédeni a gyermekeket, a számok erről tanúskodnak. Olyan ugyanis nincs, hogy a családok jelentős részéről, a gyermekek feléről lemondunk, pedig jelenleg ez történik.

Amit a szociális törvény kapcsán elmondtam, hogy egy teljesen új jogszabályi és intézményi környezetre lenne szükség, azt a gyermekjóléti, gyermekvédelmi ellátórendszer esetében is igaznak tartom. A jelen módosítás részterületeket érint, többnyire jó irányba mutat, egyszerűsítésekkel és pontosításokkal operál. Pozitívumként tudom elfogadni, hogy az örökbefogadási eljárás konkrétabb, az utógondozói ellátás szabályozása pedig egyértelmű lett. Jó iránynak tartom azt is, hogy az óvodáztatási támogatás eljárási szabályai is egyszerűsödtek. A Jobbikkal ellentétben én még jobb iránynak tartanám, ha esetleg kedvezőbbé válna a támogatásokhoz való hozzáférés oly módon is, hogy a jelenleginél magasabb iskolai végzettségű szülő esetén is járna. Gondolok itt arra a gyakori esetre, amikor mondjuk, az egyik szülőnek csak nyolc általános iskolája van, a másik szülő esetleg már elvégzett valamilyen szakiskolát. Azt gondoljuk, hogy ez a fajta élethelyzet is indokolná a támogatást.

Továbbá jelentős segítséget jelentene a családoknak, ha az első pár hónapban, amikor az óvodába megy a gyermek, és az egy konkrét javaslat, egyszerűen megnövelnék a támogatás összegét. Ez egyrészt pluszösztönzőt jelentene, másrészt a felmerülő plusz családi kiadások hatékonyabb kompenzálását is segítené, jelentené. Egyszerűen ez megint megkönnyítené a családok helyzetét; óvodakezdéskor, iskolakezdéskor, azt gondolom, ez járna a családoknak.

Ismét elmondhatom, hogy az LMP örül a gyermekvédelmi gyám megjelenésének és a jelenlegi pontosításoknak. Ugyanakkor újra hangot kell adnom annak a kétkedésünknek is, hogy amennyiben akár harminc gyerek is tartozhat egy gyermekvédelmi gyámhoz, az nem jelent-e túl nagy terhet. Ha valaki lelkiismeretesen szeretné ellátni ezt a feladatot, gyermekvédelmi gyámként akar tevékenykedni, akkor azt gondoljuk, ez a harmincas szám túl magas.

Összefoglalóan tehát így vélekedünk erről a javaslatról, és bízunk benne, hogy pontosításokkal ez az irány előrevihető, de mielőbb szeretném sürgetni a gyökeres reformot mind szociálpolitikai, mind gyermekvédelmi tekintetben. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 235 2013.02.26. 10:19  232-308

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! A Lehet Más a Politika alapító nyilatkozatában foglalt célja, hogy szeretnénk jobb állapotban továbbadni az országot utódainknak, mint ahogyan azt elődeinktől megörököltük. Az LMP gyakorlatilag azt az ökopolitikai alternatívát kínálja Magyarország számára, amelyben a fenntarthatóság egy teljesen alapvető fogalom. Innentől kezdve nekünk, zöldpolitikusoknak egyáltalán nem kérdéses, hogy századunkban a fenntarthatóság fogalma jelöli ki a fenntartható és a felelős politizálás kereteit. Innentől kezdve a politikai kérdések többsége tulajdonképpen erkölcsi kérdés, arról szól, hogy az emberi méltóság tiszteletével és egymás iránti felelősségünkkel összhangban hogyan helyes a közügyeket intézni, a társadalmi együttműködés eredményeként létrejött javakat pedig hogyan méltányos elosztani. Ehhez olyan közpolitikákat és intézményeket kell alkotni, amelyek az egyéni jólét mellett a közjó megvalósulását is biztosítják.

Sajnálatosan ma Magyarország mindettől nagyon messze van. Ebben az országban jelenleg ezrek alszanak fagyban, hidegben az utcán, százezrek éheznek, és sajnos az Orbán-kormány kudarcos szociálpolitikája nagyon sokat rontott milliók helyzetén. A tömegek számára nem a felemelkedés, a méltóbb élet, sokkal inkább a kilátástalanság leküzdése, a napról napra, hónapról hónapra való túlélés a tét. A kormány korábbi szép ígéretei árnyékában elnéptelenedő falvakat látunk, bezárt üzemeket és lepusztult külvárosokat. Szélesedik a jövedelmi szakadék, a kulturális szakadék, megteremtődnek a társadalmi szélsőségek, a jövedelemkülönbségek mellett pedig nőnek az ismereti szakadékok, nő az információhoz, az erőforrásokhoz, a munkához, az egészséghez, az iskolázottsághoz, a művelődéshez való hozzáférés esélyegyenlőtlensége. Ez azt jelenti, hogy emberi, társadalmi, természeti és gazdasági erőforrásaink folyamatosan csökkennek, így a közös jövőnk alapjai az elmúlt évtizedekben kormányról kormányra haladva egyre bizonytalanabbá válnak.

Az LMP következetesen vallja azt, hogy ahhoz, hogy megfelelő választ tudjunk adni a kor égető kérdéseire, egy új látásmódra van szükségünk, együttműködésre és összehangolt cselekvésre van szükség. Nem a régi rendszert kell toldozgatnunk-foldozgatnunk, hanem közmegegyezés kell a fenntarthatósági értékrend mellett, erre kell egy koherens politikai filozófiát alakítanunk, és a társadalmi berendezkedést is ennek megfelelően kell kialakítanunk.

A tárgyalt dokumentum igen sajátos műfajt képvisel, hiszen a fő céljai szerint ez a fenntarthatóság felé való átmenet nemzeti koncepciója, az alcím alapján azonban a 2012 és 2024 közötti időszakra szólóan egy keretstratégiáról van szó. A tervezet tartalma is, ha megvizsgáljuk, egyfajta kettősséget tükröz. Az alapfelvetés a jövőkép bemutatása mellett főként szövegesen megfogalmazott irányokat, célokat vázol fel, sajnos azonban anélkül, hogy mindezek a fenntarthatóság lényegét megragadva koherens és következetes rendszert alkotnának, valamint hogy láthatnánk, miben rejlik az az átmenet, egyáltalán honnan és hová szeretnénk eljutni mindezen megjelölt időtáv alatt. Ez az átfogó kritikánk a tervezettel kapcsolatban, emellett azonban konkrét kritikákkal is készültem, hogy elmondjam önöknek, abban reménykedve, hogy ezek a változtatások a szöveg javára fognak válni.

Egyrészt hozzá kell tennem azt, hogy itt egy viszonylag komplex, korszerű szemléletről van szó, és a helyzetelemzések bizonyos esetekben valóban alaposak, de nagyon pontatlan fogalomhasználatot lehet megfigyelni. Először is nagyon zavaró, hogy megpróbálnak olyan meghatározásokat újraértelmezni, amelyek a nemzetközi és a magyar gyakorlatban is elfogadottak, általánosan használt jelentésük van. Ilyen kulcsfogalom maga a fenntarthatóság is. Ennek általában három pillérét szoktuk megkülönböztetni, a környezetit, a gazdaságit és a társadalmit, a magyar keretstratégia viszont ezek helyett következetesen négy forrást használ, megkülönböztetve a fenntarthatóság humán és társadalmi aspektusát is. Most ehhez hozzáteszem, hogy ezt igazából ilyen magyar specialitás nem indokolja, másrészt ez a megközelítés az, ami igazából újra tudja termelni az egyén jogai és a társadalom érdekei közötti, mostanság itt mesterségesen felerősített feszültségeket. Ezt nem tartjuk helyesnek. Észre kell venni, hogy a társadalmi és az ökológiai válság, mint olyan, egyáltalán nem független egymástól, és a gazdaságot a természetes környezet működési folyamatába kell beágyaznunk, ott kell vizsgálnunk.

A másik konkrét kritikám az, hogy hiányoznak a konkrét, mérhető célok, és a korábbi felszólalásokhoz is csatlakozom: egész egyszerűen a célok elérését szolgáló stratégiai megközelítés, az alternatívák számbavétele hiányzik a tervezetből. Sajnálatos módon a stratégia nem azonosítja és vizsgálja meg kellőképpen a fenntarthatatlanság alapvető hajtóerőit, így azután a kardinális kérdések megoldási módjának bemutatására sem vállalkozhat ez a szöveg így, ahogy van. Nagyon hiányosnak, kimunkálatlannak látjuk a stratégia indikátorrendszerét, egyáltalán, ha így vesszük ezt, akkor honnan fogjuk tudni, hogy a fenntarthatóság irányában haladunk, hiszen még olyan alapvető eszközöket sem használunk, mint az ökológiai vagy az energia- és a karbonlábnyom. Itt mindenképpen fejlesztésekre lenne szükség.

Ráadásul hozzá kell tennem azt, hogy információim szerint a stratégia tervezetének az elfogadása is elgondolkodtató körülmények között történt. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsban a civil zöldek az LMP képviselőivel együtt tartózkodtak a szavazáskor, vagyis látható, hogy az ökopolitikához leginkább értő civilek és politikusok nem tudták ezt a szöveget támogatni, nem tartották elég meggyőzőnek a tartalmát.

Üdvözölendő ugyanakkor, hogy a tervezet a fenntartható fejlődési pályára való átállás alapfeltételeként kiemeli a megfelelő értékrend fontosságát. Ezt nagyon fontosnak tartjuk, mert ez arra is rámutat, hogy a jelenlegi értékrendünk nem a fenntartható fejlődést szolgálja. A Jövőkép úgy fogalmaz: "A fenntarthatóság felé való átmenet végén egy olyan harmonikus, értékkövető és értékőrző magyar társadalom sejlik fel, amelyben a boldogulás alapja az értékteremtő munka..." és itt folytatódik a szöveg. Érdemben azonban sajnálatos módon éppen ahhoz nem ad fogódzót a tervezet, hogy miképpen lehet, sőt kell-e ilyen értékrendet és új viszonyrendszert, sajátos kultúrát első lépésként kialakítani. Ráadásul nem tudunk elmenni szó nélkül amellett, hogy számos ponton a tervezet összeütközésbe kerül az aktuális kormányprogrammal és a kormányzati politikával, s ez annál is inkább problémás, mert a kormánynak leginkább példamutatással kellene egy ilyen esetben elöl járni, a fenntarthatósági célok elősegítésében gyakorlatilag neki kellene egyfajta ikonként működnie, tehát ettől nagyon távol áll a kormányunk.

(19.20)

A tervezetnek talán nem véletlenül ez az egyik legkevésbé jól kidolgozott része, a fenntartható pályára állás intézményi feltételeivel és garanciáival foglalkozó fejezete. Idézném itt szövegszerűen: "A növekedés legnagyobb része a gazdaságilag hasznosítható tudás bővülésének, a műszaki fejlődésnek köszönhető. Egyértelmű, szignifikáns korreláció figyelhető meg egy társadalom tagjainak tudásszintje, iskolázottsága, valamint a gazdaság fejlettsége között." Nem világos számunkra, hogy mindez hogyan egyeztethető össze a kormánynak a felsőoktatás leépítését és a közoktatásból történő forráskivonást célzó törekvéseivel, amelyek ezt az országot generációkon keresztül tudják teljes sötétségbe taszítani.

Folytatom tovább itt a szövegszerű idézetet: "A fenntarthatóság felé való átmenet célja olyan politikai kultúra kialakítása, amelyben a választók által a képviselőinek adott mandátum valamilyen mértékben eleve tartalmazza a nemzeti erőforrások gondozásának igényét, a közpolitikai döntések pedig releváns módon mindig magukban foglalják a hosszú távú hatások elemzését és mérlegelését." Erről hallott már Matolcsy György, Németh Lászlóné vagy Orbán Viktor?

Folytatom: "A kormányzat, az önkormányzatok, a civil szervezetek és a gazdasági érdekképviseletek, továbbá a vállalatvezetők, vállalkozók közötti párbeszéd eredményezhet olyan átfogó megállapodásokat, közös célok kitűzését, ami erőteljes lépés lehet a fenntartható társadalom létrejötte, megerősödése felé." - írják a stratégia szerzői, miközben nálunk maga a kormány tördeli szét ennek a társadalmi érdekegyeztetésnek a kereteit. Az LMP évek óta ezt kritizálja. Ez a diszkrepancia, ez az ellentmondás nagyon fájdalmas. Egész egyszerűen úgy beszélni egy szövegről, hogy közben az a testület, aki az országot kormányozza, teljesen máshogy viselkedik, ez egy nagyon sajátos és abszurd helyzetet idéz elő.

Konkrét javaslataink itt következnek, ugyanis fájdalmasan hiányzik itt a szövegből több dolog, itt tudok csatlakozni az előttem felszólalóhoz is. Egyrészt beszélek itt az anyag- és energiahasználat részletes fenntarthatósági szempontú elemzéséről is; arról, hogy egyszerűen nem azonosítottunk olyan problémákat, amelyek speciálisan Magyarországra jellemzőek, ilyen a pazarlás, alacsony energiaintenzitás. Nincs elég kívánatos jövőkép megfogalmazva a szövegben, és ugyanez az elemzés hiányzik a hulladékkörforgás és az élelmiszer-termelés területén is. Ugyanis ezek olyan területek, amelyeken a szemlélet, a szabályozás és az erőforrás-felhasználási gyakorlat megváltoztatása nélkül egy tapodtat nem fogunk közelebb kerülni a fenntarthatósághoz.

De nemcsak helyi léptékű hiányosságok akadnak a tervezetben, egy átfogó kritikával is kell hogy éljek, ugyanis a szöveg nem tárja föl elég alaposan a fenntarthatatlan globális termelési, fogyasztási, népesedési, környezethasználati folyamatokat. Egész egyszerűen nem mondja ki kategorikusan, hogy a jelenlegi állapot és ezek a trendek fenntarthatatlanok. Nem szögezi le, hogy a jelenlegi struktúrák és intézmények alkalmatlanok arra, hogy a fenntartható társadalom felé közelítsünk. Nem deklarálja azt, hogy paradigmaváltásra van szükség az emberi társadalom és a környezet viszonyában, és nem elemzi az okokat, amelyek idevezettek. Innentől kezdve honnan fogjuk tudni, hogy hogyan fogunk a saját javunkra tanulni az elmúlt időszak elkövetett hibáiból?

Ráadásul a természeti és a humán szektor az emberekre helytelenül egy erőforrásként tekint, nem jelenik meg benne az a szemlélet, hogy az emberi társadalom mint olyan, a természet része, inkább olybá tűnik a szöveg alapján, mintha a környezet az ember alkotta világ függeléke lenne. A zöldgondolkodástól nagyon távol áll ez a gondolat. Mi azt szeretnénk, ha egy ilyenfajta szemlélet köszönne vissza ebben a stratégiában, amit mi is el tudunk fogadni.

Ráadásul a jólét fogalmát gazdasági értelemben a fogyasztási javakkal történő ellátottság kívánatos szintjeként kezeli, és az életminőség egyéb szempontjai - mint az egészséges környezet, a biztonság, a szolidaritás, amik hatalmas jelentőségűek lesznek a következő időszakokban - kevésbé jelennek meg. A szegénység, illetve a leszakadt társadalmi csoportok problémáira nem reflektál. Az LMP számára teljesen alapvető, hogy a fenntarthatóságnak nemcsak környezeti, hanem társadalmi, gazdasági vetületei is vannak. Nagyon sajnáljuk, hogy ez a fajta átfogó szemlélet, az ökopolitikának ez a struktúrája nem köszön vissza ebben a tervezetben.

Köszönöm. (Taps a függetlenek soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 289 2013.02.26. 2:06  232-308

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót. Muszáj reagálnom egypár mondatban a kormánypárt oldaláról érkező kritikára vagy felvetésekre. Gyakorlatilag örömmel látom azt, hogy most itt a teremben vannak többen is, akik el tudják képzelni hazánk energetikai fejlesztését az atomenergia messzemenő expanziója nélkül. Pár hete, amikor volt a jelentés vitája, akkor egész egyedül voltam ebben a pozícióban.

Szeretném most is és ismételten leszögezni azt, hogy itt szakmai kérdésekről nem kell vitatkozni. Egy politikai döntést kell meghozni. Hazánknak egész egyszerűen az energiaellátását ne becsüljük le, tehát bőven lehetne megújuló, tiszta energiából fokozatosan kialakítani egy olyan energiarendszert, amely nemcsak a saját körülményeinket, de az utódaink életkörülményeit is megkönnyítené, és a fenntarthatóságért messzemenően sokat tenne ebben az országban.

Itt Bányai képviselőtársam a fenntarthatóság megélésére hozott változatos nemzetközi példákat. Én szeretném kiegészíteni ezt azzal, hogy jelenleg országjáráson vagyok, amelyben helyi gazdaságokat látogatok, és nem egy ilyen gazdaság maximálisan a fenntarthatóság keretein belül működik. Ezek azok a térségek, ahol a népességet meg tudják tartani, ahol a természettel harmóniában tud élni ember, fejlődni tud a gazdaság, és egyáltalán mikroszinten azt a paradigmaváltást megtették ezek a közösségek, amelyet makroszinten az ország még nem tudott megtenni.

Nagyon fontosnak tartom, hogy miközben külföldre tekintünk, ne felejtsük el azt, hogy itthon már működnek ezek a kisközösségek, és akárhányszor fenntarthatóságról beszélünk itt a parlamentben, emlékezzünk meg arról, hogy vannak olyan helyek, ahol már tökéletesen egyensúlyba tudtak kerülni ezek a különböző rendszerek.

Én azt gondolom, hogy kormányoldalról is szükséges szembenézni azzal, hogy ezek léteznek, és ez után a szembenézés után lehetne megtenni azt a szemléletváltást, ami ha megtörténne, akkor nem hallanánk ilyen fals gondolatokat, hogy a fenntarthatóság és az atomenergia adott esetben megfér egymással, ez ugyanis sajnos nem igaz.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 297 2013.02.26. 1:40  232-308

DR. SZÉL BERNADETT (független): Annyit szeretnék hozzátenni, mert az előbb kifutottam az időből, hogy egész egyszerűen ennek a kormánynak a legfontosabb ígérete egy foglalkoztatáspolitikára vonatkozó vállalás volt. Gyakorlatilag ott állunk, hogy a ciklus utolsó évében vagyunk, és folyamatosan csökken a munkavállalók száma. Gyakorlatilag azt látjuk, hogy ha a közmunkásokat nem számítjuk be, akkor eben az országban egyre több ember van állás nélkül.

Azt látjuk az intézményi statisztikák alapján, hogy Magyarországon csökken az öt fő feletti cégeknél dolgozó emberek száma. Ezek jellemzően a stabilabb munkahelyek, ahol kevésbé kiszolgáltatottak az emberek, ahol növekedés van, ott a szürke zónát, a fekete zónát is magukban foglaló adatok vagy adott esetben a külföldre távozó magyarokat is beszámító statisztikák alapján. Tudom, hogy erre a minisztérium nagyon büszke, de nem kellene, hogy az legyen.

Az a kérdésem, hogy hol van a paradigmaváltás a kormány részéről, amely végre el tudná hozni azt a fajta fejlődési lehetőséget ennek az országnak, hogy legyen munkája az embereknek, a vidék meg tudja tartani a népességét, és hol vannak azok a tervek, amelyek ezt ki tudnák szolgálni. Gyakorlatilag látjuk, hogy a közmunka mint rendszer, ezt nem fogja tudni szolgálni. Világosan látható, hogy 216 ezer közmunkásból ha 15 ezer vissza tudott kerülni a nyílt munkaerőpiacra. Tényleg az a probléma, hogy ha paradigmaváltásról és ennek szükségességéről beszélünk, akkor az összes olyan rendszerben kell látnunk azokat a törekvéseket, amelyek elkötelezettséget mutatnak abba az irányba, hogy ezt az országot minden egyes szektorban a fenntartható pályára tudják állítani. Felsoroltunk elég sok szakterületet, elég sok problémát is. Tényleg örömmel venném, ha ezekre is megoldásokat láthatnánk a következő egy évben.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
258 59 2013.03.05. 4:43  48-82

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Érdeklődéssel figyelem ezt a vitát, ugyanis számunkra a törvényjavaslatnak ez a jóindulatú olvasata nem volt lehetséges, sokkal inkább bizonyos szkepticizmusomnak kell itt most hangot adnom a parlamentben.

Kezdek a lápokkal, de egyébként van még két olyan momentum ebben a javaslatban, amely számunkra szintén problémát jelent. Gyakorlatilag azt világosan látjuk, hogy az ex lege védettség egy nagyon komoly fegyvertényező a természetvédelem számára, és gyakorlatilag azt is láttuk, hogy bizonyos szabályozási problémák miatt ez nem tudott megfelelően érvényesülni az elmúlt időszakban. Azt gondoljuk, azt látjuk, hogy ez a javaslat sokkal inkább arról szól az itt elmondottakkal szemben, hogy nem ezt az ex lege védettséget szeretnék megfelelően alkalmazni, hanem sokkal inkább megszüntetik a védettséget, és ezzel olyan teret tudnak nyitni a gazdasági spekuláció számára, amely több mint problémás, és amelyre az elmúlt évtizedben Magyarországon számos példa volt.

Gyakorlatilag azt látjuk, hogy folyamatosak a konfliktusok a láphasznosítók és a zöldek között, illetve minden olyan ember között, aki fontosnak tartja azt, hogy Magyarország természeti érdekeit, természeti kincseinket meg tudjuk védeni. Azt is látjuk, hogy a lápokon történő tőzegbányászat mint olyan, egy hatalmas biznisz Magyarországon, nagyon sokan húznak belőle hasznot. Azt is látjuk, hogy ez a fajta gazdasági érdek nemegyszer a médiában is megjelent módon képes volt rossz irányba vinni a folyamatokat, nagyon sokat kellett küzdeni azért, hogy úgymond szikes, homokos területnek nyilvánított vagy annak tartott helyeket lápként kezeljenek, és ne csapolják le.

Azt is látjuk, hogy a megoldás - és ezt már régóta mondjuk - igazából egy lápkataszter létrehozása lenne. Egyébként ezek a felmérések, amelyek a lápkataszter kialakításához szükségesek, már a Natura 2000-es besorolások idején megtörténtek. Ezeknek a felméréseknek az adatait kellene a tulajdoni lapokra felvinni.

(11.10)

Gyakorlatilag mi most inkább azt látjuk, hogy önök megnyitják az utat annak, hogy lápokat lecsapoljanak, és visszaélnek a természettel ilyen módon. (Sebestyén László: Szép volt.)

A másik pont, amit problémásnak tartunk, az konkrétan a zöldhatóságok közreműködésével kapcsolatos. Méghozzá az, hogy egy újabb sarcot vezetnének be, egész egyszerűen azt, hogy pénzbe kerüljön a zöldhatóság közreműködése. Hangsúlyozom, hogy itt tulajdonképpen egy alkotmányos jog intézményi garanciájáról van szó, és a Lehet Más a Politika nonszensznek tartja, hogy ezért megsarcoljanak embereket. Mint ahogy képviselőtársam is mondta, valóban forráshiányos ez az intézmény, de akkor nem az embereket kell megsarcolni, hanem ellenőrzéseket kell tartani, és megbüntetni azokat az embereket, akik környezetet károsítanak, akik a természeti értékeinket tönkreteszik. Mi azt látjuk, hogy ennek a sarcnak az lesz a következménye, hogy a hatóságok még kevésbé lesznek bevonva az engedélyezési eljárásba, hiszen pénzbe kerül, innentől kezdve aki teheti, el fogja kerülni, hiszen nagyon rosszak az anyagi viszonyok jelenleg Magyarországon.

Ráadásul kifejezetten hamisnak és erkölcstelennek tartjuk azt, hogy önök igazgatási szolgáltatási díjnak hívják ezt a tételt. Gyakorlatilag azt látjuk, hogy az összes bevételt elvonják a hatóságoktól, a zöldhatósági rendszer már régóta nettó befizetője a magyar költségvetésnek. Ahogy önök ellenzékben mondták, ez egyszerű pénzbehajtás, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim.

A harmadik módosítással sem vagyunk elégedettek. Ugye, itt arról van szó, hogy miniszteri rendelet alapján történne a barlangok kezelése. Itt a képviselőtársak egy jóindulatú értelmezést mondtak el az elmúlt időben, mi azonban szintén arra tudunk hivatkozni, hogy nemegyszer került médiába az, hogy hogyan élnek vissza a barlangokkal, egy hatalmas üzletről van szó. Na most, nem értem, hogy ha önök védeni akarják a barlangokat, akkor miért egy átláthatatlan, a minimális társadalmi kontrollt sem engedélyező rendeleti szinten akarják azt szabályozni. Tehát itt ez rendeleti szintű, átláthatatlan, minimális társadalmi kontroll sem tud megvalósulni.

Nem értem, hogy ha tényleg jelentős természetvédelmi értékekről van szó - barlangokról van szó, ahogy önök is elmondták -, azt is tudjuk, hogy nagyon sok ember szereti a barlangokat mint természeti értékeket, nagyon sokrétű felhasználása van, és azonkívül pótolhatatlanok ezek az ország számára, akkor miért kell ezt kivinni rendeleti szintű szabályozásra. Azt meg végképp nem értem, hogy önök ezt hogyan próbálják, vagy miért mondják, hogy ez pozitívum, hiszen gyakorlatilag nézzék meg, hogy az elmúlt időszakban hány botrány volt ezzel kapcsolatban.

Köszönöm, ennyit szerettem volna elmondani. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
258 71 2013.03.05. 1:46  48-82

DR. SZÉL BERNADETT (független): Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy kell írni a törvényeket, hogy azokat egyértelműen lehessen értelmezni, mert ha itt a Házban legalább egy képviselő máshogy értelmezi, ha mégoly jó szándékú is lenne, akkor lesznek olyan gazdasági erők az országban, akik ezt máshogy fogják értelmezni, és ezzel vissza fognak élni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ne adja itt, legyen szíves, a ma született bárányt! Teljesen világos, tele volt a sajtó azzal, hogyan próbáltak Simicska-érdekeltségbe átjátszani barlangokat hasznosításba. Ne mutogasson vissza, mutogasson saját magukra! Három éve itt vannak kormányon, miért nem cselekedtek? (Dr. Schiffer András: Úgy van!) Akkor miért nem szólalt fel, és miért nem mondta el itt a véleményét erről?

A másik pedig: nagyon köszönöm, hogy burkoltan, de elismerte, hogy itt arról van szó, hogy megint az embereket akarják megsarcolni azzal, hogy a zöldhatóságokat fizetőssé teszik. Nagyon szeretném kérni öntől, ha mégoly pozitív is az ön szándéka, akkor a kodifikáció is valósuljon meg úgy. Nem ez az első törvény, amit sokféleképpen lehet értelmezni; nem ez az első törvény, amit különböző pártok, különböző emberek többféleképpen látnak. Én arra szeretném önt kérni, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt arra, hogy minőségi munka kerüljön be a parlamentbe, és ne sértődjön meg azon, ha valaki kritikával illeti az önök munkáját. Azért egyelőre ez az ország még nem tart ott, hogy minden teljesen pozitív lenne.

És világosan látszik, hogy ahol tőzegbányákról van szó, ahol arról van szó, hogy természeti értékeket kiaknázunk, és azokat utána jó pénzért eladjuk, és emberek megszedik magukat rajta, meg arról van szó, hogy lemegyünk a barlangokba, és ott mindenféle üzleti tevékenységet folytatunk, tehát teljesen egyértelmű, hogy az ilyen helyzeteknél kodifikálni nagyon pontosan kell. Tisztelt Államtitkár Úr! Ez a törvény pillanatnyilag nem üti meg ezt a szintet. (Taps a függetlenek soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 40 2013.03.12. 2:57  21-54

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásomban alapvetően pár konkrét kérdésre fogok szorítkozni, nem a rendszer átfogó kritikájára vagy véleményezésére, hiszen maga a törvényjavaslat sem arról szól, hogy az egészségügyi rendszerrel kapcsolatos problémáknak egy átfogó rendezését vagy megoldását megtegyük, sokkal inkább arról van szó, hogy ezek, amik itt leírásra kerültek a törvényben, egyfajta módon szükségszerűen következtek az eddigi intézkedésekből, feladatok és felelősségi körök világossá tételéről van szó. Az államtitkár úr úgy fogalmazott a bizottsági ülésen, hogy az egészségügyi szakellátási feladatok ellátásával kapcsolatos felelősség megosztásáról és tisztázásáról van szó, ami önmagában fontos, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a betegek érdekében a garanciák előírtak legyenek, és ez részünkről támogatható is.

Magával az államosítással kapcsolatban nagyon sok vita volt, a Lehet Más a Politika is hangoztatta ezzel kapcsolatban a véleményét. Azt is láttuk, hogy a szakmai kollégium menedzsment- és egészség-gazdaságtan tagozata és tanácsa nem támogatta az önálló járóbeteg-szakellátók államosítását, pontosan ennek következtében enyhült a szabályozás, így végül az önkormányzatok nyilatkozhattak arról, hogy ellátják-e továbbra a feladatot, vagy átadják az államnak.

Beszéltünk arról is, hogy most egy olyan helyzetben vagyunk, hogy a kórházi ambulanciák és 11 vagy 12 önálló járóbeteg-ellátó intézmény került állami kézbe, a többi 250 intézmény pedig maradt az önkormányzatoknál - annál is fontosabb akkor most azt tisztázni, hogy ki milyen felelősséggel van benne ebben a rendszerben.

Azt is láthattuk, hogy itt hat törvénynek a módosításáról van szó, és pár konkrét kérdést szeretnék feltenni az államtitkár úrnak a tisztánlátás érdekében. Én azt gondolom, hogy ezek elég súlyosan érinthetik a betegnek az ellátáshoz való jogát, illetve az ellátás minőségét, ezért tartom fontosnak itt az ülésteremben megkérdezni ezeket.

Azt hallottuk, hogy nem az a helyzet van többségben, hogy az önkormányzat önhibáján kívül nem tud megfelelni az ellátási kötelezettségeknek, de azért csak tudjuk azt, hogy a kényszernyugdíjazás hatására csökkent az orvoslétszám, és lehetnek olyan önkormányzatok, amelyek bizony önhibájukon kívül kerülnek olyan helyzetbe, hogy nem tudják az elvárt feladatokat teljesíteni. Úgyhogy tisztelettel kérdezem az államtitkár urat, hogy ezekben a helyzetekben, ezeknél az önkormányzatoknál mi fog történni.

A másik eset, amit szeretnék megkérdezni, az, hogy mi történik akkor, hogyha az államhoz került járóbeteg-szakellátóban alapellátás is működik. Ez nyilván egy technikai kérdés, de ennek is lehetnek következményei a betegek ellátására.

A harmadik pedig a privatizációval kapcsolatos, sokszor beszéltünk már erről, az államtitkár úr is többször tisztázta, de szeretném megkérdezni, hogy ugye az nem fordulhat elő konkrétan, hogy az önkormányzat kiszervezi ezt a tevékenységet egy profitorientált gazdasági társaságnak, és mondjuk, egy beteg, aki rendesen, tb-jogon jogosult lenne az ellátásra, csak ezen a profitorientált intézményen keresztül tud hozzáférni pénzért, fizetett pénzért az ellátáshoz.

Nagyon köszönöm, várom megtisztelő válaszait.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 110 2013.03.12. 15:05  89-161

DR. SZÉL BERNADETT (független). Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Alapvetően nagyon szerencsétlennek tartom azt, hogy egy téma kapcsán két olyan helyet nyitunk meg, konkrétan a szociális szövetkezeteket és a közfoglalkoztatást is, amelyben az egyik területen vannak olyan intézkedések, amelyeket támogathatunk, és előrelépésnek gondolhatunk, a másik helyen viszont gyakorlatilag azt látjuk, hogy egy újabb pusztítás következik be. Így még azt a jobbító szándékot, amit én felfedezni vélek ebben az anyagban, azt is agyoncsapják azzal, hogy teljesen életképtelen és kritizálásra abszolút alkalmas törvényt nyitnak meg. Ráadásul annak is egy olyan helyét, ami gyakorlatilag elfogadhatatlan mind a magyar családok, mind a gyermekek szempontjából.

Kezdem a történet pozitív részével, amit a szociális szövetkezetekkel kapcsolatban alkottak. Nem tudom osztani Patay képviselőtársamnak azt a véleményét, hogy itt korszakváltás következne be. Mert mi pont azt reméltük, hogy az elmúlt 3 évben önök fölkészültek arra, hogy közmunka után nekiállnak végre azzal foglalkozni, hogy hogyan lehet a közmunkából visszakerülni a nyílt munkaerőpiacra. Ennek megfelelően mi régóta mondtuk önöknek, hogy a szociális szövetkezetekkel foglalkozni kell. Bevallom őszintén, hogy amikor elkezdtem itt a törvényt olvasni, azt reméltem, hogy ezt a bizonyos korszakváltást leteszik az asztalra, és végre akkor arról tudunk beszélni, hogy amit önök megígértek, hogy a közmunka megteremti az utat vissza a nyílt munkaerőpiacra, az hogyan fog a szociális szövetkezeteken keresztül megvalósulni.

Sajnos, azt látom, és az önök távlati elképzeléseit továbbra sem ismerem, de ez a törvény erre a fajta korszakváltásra nem alkalmas, inkább egy toldozgatásnak-foldozgatásnak tűnik. De mind minden toldozgatásnak-foldozgatásnak, ennek is vannak pozitív elemei, úgyhogy azokat méltányolni tudom. Ilyen például, a Lehet Más a Politika végül is támogatni tudja azt, hogy a szociális szövetkezet első szakaszában lehetőséget adnak arra, hogy a tagok természetbeni juttatás formájában kapják meg a munkájuk ellentételezését, és hogy az állam átvállalja a tb-járulékokat egy meghatározott ideig. Ez így önmagában jó.

De kérdezem én tisztelt államtitkár urat, hogy az évnek abban a részében, amikor nincs termény, miből fogják megkapni ezt a juttatást. Mi lesz idényen kívül? Hogy lesz lerendezve a szociális szövetkezetekben és a tagokkal? A másik az, hogy ugye, ismerem azt a könyvet, amit a közfoglalkoztatásban használnak oktatásra, bár sajnálattal hallom, hogy az oktatások mindig késnek. Az ismeretek átadása mindig későbbre tevődik, ahol egyáltalán megtörténik. Szóval, a Start-közmunkaprogramban létezik egy könyv, ami növénytermesztésről, tartósításról, kártevő elleni védekezésről szól. Itt lehet olvasni hagymákról, burgonyákról, káposztákról, uborkákról és sok minden másról, ami teljesen rendjén van. De kérdezem én, hogy itt, a szociális szövetkezetekben ki fog ismeretet adni azoknak az embereknek, akik részt vesznek benne.

Egyáltalán, gondolkodnak önök abban, hogy valamilyen képzést lehetővé tegyenek a szövetkezeti tagok számára? Régóta beszélünk arról, hogy magát azt, hogy egy ilyen szociális szövetkezet létrejöjjön, és ez elkezdjen gazdálkodni, mentorhálózattal és tanácsadói hálózattal kell megtámogatni. Ráadásul az mindig egy kritikus kérdés, hogy az értékesítést hogyan fogják megszervezni, tehát a piacra jutást hogyan lehet elősegíteni. Ez a versenyszférában egy önálló szakma. Ha elkezdünk mérvadóan foglalkozni szociális szövetkezetekkel, akkor elkerülhetetlen az, hogy az értékesítésre vonatkozó megfelelő ismeretek elkerüljenek ezekre a helyekre. Sajnálattal látom, hogy ez most ebben a javaslatban nem szerepel.

Megnéztük a nyugati szövetkezeteket is, és azt látjuk, hogy a termeléstől az értékesítésig az áru vagy a szolgáltatás teljes életciklusát átfogóan tartalmaznak rendelkezéseket, tehát a működést. Most azt látjuk, hogy ez, amit önök letettek az asztalra, sokkal inkább az önellátásra fókuszál. Kérdezem én, hogy mi lesz a maradék esetleges értékesítésével, a tőkefelhalmozással, vagy egyáltalán hogyan segítik önök a szociális szövetkezeteket abban, hogy a későbbi sikereiket meg tudják alapozni. Ez mind hiányzik ebből a törvényből. Sajnálattal láttam, és végeztem egy kis kutatást is ezzel kapcsolatban, hogy a szövetkezeti érdekvédelmi szervezetek véleményét sem igazán csatornázták be ebbe a javaslatba, holott azt gondolom, hogy ezek a konstruktív kritikák jótékony hatással lettek volna erre a normaszövegre.

Egy következő kritikám vagy kérdésem és félig-meddig kritikám az, hogy azzal önmagában egyet tudok érteni, hogy a gazdasági értéktermék előállításában való részvétel mértéke meghatározó a tagok juttatásainál. Azt gondolom, hogy ez így rendben van. Ami viszont ezután történik, a törvényben az szerepel, hogy az alapszabály rögzíti azt, hogy a munka ellentételezésének mi a szabálya. Na most, felmerül itt a kérdés, hogy ha szövetkezetről szövetkezetre vándorolunk, ahol mindegyiknek van egy saját alapszabálya, akkor hogy fog ez kinézni. Az egyik szövetkezetben ugyanazért a munkáért többet lehet majd kapni, a másikban meg kevesebbet? Mi tehát itt a zsinórmérték, kérdezem én. Ez tehát a szövetkezetekkel kapcsolatos kritikám, kérdéseim, észrevételeim köre.

Akkor térjünk át a dolog rázósabb részére, méghozzá konkrétan arra, hogy rászabadították a belügyminisztert ismét erre a törvényre, és megint egy szociálpolitikának álcázott intézkedést pakoltak bele ebbe a javaslatba. Azt gondolom, ez teljesen felesleges volt, és teljesen méltatlan is. Sokkal jobb lenne itt a Házban erről beszélni, hogy a szociális szövetkezetek helyzetét hogyan oldjuk meg, hogyan segítjük. Nem tudom, miért kellett a közmunkának és a közmunkásoknak ilyen módon nekirongyolni? Itt 261 ezer ember dolgozott közmunkásként a statisztikák szerint. Önök ezt néha kicsit többnek mondják, néha egy kicsit máshogy értelmezik, de az biztos, hogy rengeteg emberről van szó. Nem is beszélünk ebben az esetben arról a 340 ezer emberről, akikről tudjuk, hogy ellátatlanok.

Szóval tudjuk, hogy itt több százezer emberről van szó, akiket érint ez a módosítás, amit itt sikerült megint beterjeszteniük. Én nem restellettem, és nemcsak a saját bizottságomban, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottságban, hanem a szociális bizottságba is bementem és végighallgattam az ezzel kapcsolatos előterjesztést. Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy maga a tárca, ha már eszébe jut még ilyen ötlet, hogy gyermekeket, szülőket foszt meg a jövedelmüktől egy olyan országban, ahol ilyen mértékű gyermekszegénység van, gyakorlatilag a családok szájából veszik ki az utolsó falatot, hogyan gondolják önök ezt megvédeni.

Alapvetően hét érvvel találkoztam, bár az egy kicsit túlzás, hogy érvet hallottam, inkább ilyen reflektálatlan gondolatok, képzetek, meggyőződések terjengtek ott a teremben. Az első érv például, amit önök említettek, hogy ez miért fontos, miért jó ez önöknek, az volt, hogy gyakorlatilag semmi új nincs ebben a törvényjavaslatban, eddig is voltak olyan szankciók, amelyek arra vonatkoztak, hogy ha a gyerekek nem járnak iskolába, akkor azért bizony büntetés jár. És említették itt a családi pótlékot, hogy évek óta él a szabály, csak iskoláztatási kötelezettség teljesítése esetén jár az ellátás. Na most, kérdezem én, ha önöknek ez a büntetőpolitikája, amit eddig folytattak, annyira sikeres volt, akkor miért kellett ezt újra elővenni.

Ugye, első lépésben önök a családi pótlékot átalakították iskoláztatási támogatássá, és azt mondták, hogy ha a gyermek nem jár iskolába, akkor ezt felfüggesztik. Egy ideig ezt a felfüggesztést, ha a gyermek elkezdett újra iskolába járni, akkor visszaadták a családoknak, utána megvonták ezt a támogatást. A következő szigorítás az volt, hogy egy szabálysértési kategóriává tették a szülői mulasztást, ha a tanköteles korú gyermek 30 órát meghaladó igazolatlan hiányzása következik be. Ugye, megszületett az iskolakerülésről szóló törvény, amely lehetővé tette azt, hogy rendőr vezesse az igazgatóhoz a lógó diákot. Azt látjuk gyakorlatilag, hogy nagyon kétséges eredményeket tudtak ezzel elérni.

Világosan és régóta mondtuk azt, hogy az, ha valaki nem jár iskolába, nem egyedül a szülők felelőssége. Minden normális ember persze azt akarja, hogy a gyermek iskolába járjon, de most komolyan, egy olyan kormány hoz fel ezzel kapcsolatban érveket, és kezd egy olyan folyamatos szankcionáló, büntetőpolitikába átcsapni, amelyik 16 éves korra csökkentette a tankötelezettség felső korhatárát?

(14.30)

Komolyan önök beszélnek aggódással a jövő nemzedékek iránt, amikor gyakorlatilag szétverték a teljes oktatást, több generációt fosztottak meg attól, hogy a mobilitás csatornáit tágra nyitva feljussanak egy jobb életbe? Hát tüntetnek kint az emberek a röghöz kötés miatt! Gyakorlatilag tegnap lángokban állt a város, forradalmi hevület volt mindenhol, pontosan azért, mert önök alkotmányosan ellehetetlenítették az oktatást. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból.) Önök aggódnak a gyerekekért, tisztelt képviselőtársaim?!

Ráadásul a konkrét szabályok, amik eddig voltak, eddig is nagyon kétségesek. Nagyon látszik az, hogy szórványos eredményt hoztak, nagyon sok tanuló át tudott kerülni magántanulói státusba, és onnantól kezdve nem látszik a rendszerben az, hogy iskolakerülő vagy sem. Tehát lehet, hogy statisztikaszinten van valamifajta javulás, de az biztos, hogy ezzel a problémák gyökerét nem tudták megszüntetni. Ez a baj az önök társadalompolitikájával. Soha nem azt érzik, de soha, hogy mi a probléma, mindig csak azt érzik, hogy hogyan lehet azt kezelni. És ki kezel? Egy belügyminiszter kezel, nem egy hozzáértő szociálpolitikus kezel. Ebből jönnek ki ezek a vadhajtások, ebből jönnek ki ezek a teljesen elfogadhatatlan törvények.

A másik érv az volt, hogy már a közszférában most is vannak olyan szabályok, hogy a munkakörnek megfelelő magatartást várnak el az alkalmazottaktól. Ez teljesen abszurd. Én voltam köztisztviselő. Az én hátsó udvaromban senki nem jelent meg megnézni azt, hogy az hogy néz ki, és senkinek nem jutott eszébe az, hogy ezért a fizetésemet elvegye. Tehát ráadásul, ha arról van szó, hogy munkakörrel összefüggő viselkedésről beszélünk - kérem, az, hogy egy közmunkásnak hogy néz ki a háza, ami azért nagymértékben egy anyagi kérdés, mert festéket venni kell, maltert venni kell, csomó mindent venni kell, az pénzbe kerül, tehát ha erről van szó -, az nem egy munkakörrel összefüggő viselkedés, hogy hogy néz ki a házam. Az, hogy rendezett valakinek a megjelenése, hogy munkára képes állapotban jelenik meg, vagy az, hogy a köz szolgálatát szem előtt tartja, miközben munkát végez, az összefügg vele. De a lakókörnyezet, a lakás? Sőt, esetleg be is lehet kukkantani? Nézzék meg a törvényt! Talán még a szekrénybe is be lehet nézni? Nem tudom, ezt hogy gondolták önök.

A következő érvük az volt, hogy mivel közpénzből finanszírozzák a közmunkát, ezért jogosan kötik feltételekhez a benne való részvételt. Nézzék, gyakorlatilag ez teljes beismerése annak, hogy képtelenek a mélyszegénységet, a hátrányos helyzetet és a leszakadó rétegek problémáját kezelni. Ebben az országban rengeteg mindent finanszíroznak közpénzből, és azonkívül rengeteg minden van már feltételekhez kötve, hogyha a közmunkásokról van szó vagy a szegénységről, akkor is. Gyakorlatilag azt látjuk, hogy ez az érv egyáltalán nem állja meg a helyét.

Az ötödik érvük az volt, hogy éppen az alacsony iskolázottság és a mélyszegénység ellen kívánnak hatni. Ezt az előbbiekben már kibontottam valamennyire; most egy kicsit folytatom, mert nekem mindig az volt az álláspontom, és a Lehet Más a Politika is mindig úgy gondolta, hogy amennyiben egy területen problémát észlelünk, akkor azt azzal a szakpolitikával kell kezelni. Vegyük például a hulladékok esetét: én nem restelltem, és megnéztem azt, hogy ha mondjuk, szemetes valakinek a háza vagy az udvara, akkor milyen törvények vannak már most, amik alkalmasak arra, hogy ha ezeket megfelelően foganatosítják, érvényesítik, akkor ezt a problémát kezelje. Tehát gyakorlatilag, ha a lakókörnyezettel önöknek gondja van, akkor a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény a veszélyes hulladékok tárolására vonatkozó szabályokat tartalmazza. Tisztelt kormánypártok, ki kell kényszeríteni. Nézzenek utána, csinálják meg!

Akkor ott van a köztisztasági és a települési szilárd hulladékkal összefüggő tevékenységről szóló 1986. évi együttes rendelet, ami az ingatlan előtti járdaszakasz tisztán tartásáról szól. Vagy ott van a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, ami az avar és a kerti hulladék égetése. De akár ott van a légszennyezés, a levegő lakosságot zavaró bűzzel való terhelésének az esete vagy a parlagfű-mentesítés. Van egy csomó szakpolitikai törvényük. Miért nem azokkal foglalkozunk? Mert önök büntetni akarnak. Kit akarnak büntetni? A szegényeket, a nélkülöző embereket akarják büntetni, és ez egy hatalmas bűn önmagában, egy hatalmas bűn a kormány részéről.

A kritikáimat még tudnám folytatni hosszú ideig, de azt gondolom, hogy ez egy olyan pont, amelyben önöknek tényleg meg kell állni; meg kell állni, és végig kell gondolniuk azt, hogy abban a kormányzati teljesítményben, amit az elmúlt három évben önök nyújtottak, minden embernek, aki ebben az országban anyagi problémákkal küzd és nélkülözni kényszerül, ez a törvény, amit önök letettek az asztalra, ezeknek az embereknek a végső arculcsapása.

Tehát az, hogy önök megvonnák a közmunkásoktól azt, hogy közmunkában részt vegyenek, azért, mert nincs rendben a hátsó udvar, az teljesen abszurd és teljesen elfogadhatatlan. Még egyszer hangsúlyozom, hogy ezen emberek nagy részének gyereke van. Az még rendben van, hogy a felnőtteket büntetik - szerintem nincs rendben, de az még valahogy indokolható, mert önök azt gondolják vagy a belügyminiszter úgy gondolja, hogy ezt érdemli a magyar ember, ez is önmagában nagyon támadható. De az, hogy gyerekektől elveszik az utolsó betevő falatot a szájukból!

Tehát ha megfosztják a szülőket attól a nyomorúságos közmunkabértől, attól a 49 ezer forinttól, vagy amennyit éppen kapnak, ha 8 óránál kevesebbet dolgoznak, akkor miből fognak ezek a családok megélni? Ezt a kérdést, hogy miből fognak ezek a családok megélni, hogyha kirakják őket a közmunkából, nem csak én tettem fel. Tegnap bizottsági ülésen a szociális bizottságban kormánypárti képviselő szájából is elhangzott ez a kérdés. A saját pártjuk is kérdezi önöket, hogy akkor miből fognak ezek a családok megélni. Vagy önöknek teljesen mindegy, hogy most 340 ezer ember ellátatlan, akikről tudunk, és még hozzátesznek 340 ezret? Ez önöknek teljesen nem számít? (Horváth Zoltán közbeszól.) A másik, amit ezzel kapcsolatban... - az én demagógiám? Az önöké. Ne ordítozzon, legyen kedves, nyomjon kétpercest, beszélgessünk úgy!

Ráadásul hozzátéve azt, hogy miből fognak ezek az emberek megélni. Nagyon fontos azt látniuk, hogy itt gyermekekről van szó, szülőkről van szó, családokról van szó, nem politikai statisztikáról van szó. Önöknek most már tényleg be kellene azt fejezni, hogy folyamatosan az adatokkal játszanak, és mindahányszor kijön egy számsorozat, kiállnak és kiadnak egy győzelmi jelentést arról, hogy Magyarországon hány ember tud dolgozni, és ahhoz mennyit tettek hozzá.

Az önök legfontosabb választási ígérete, a munkahelyteremtésre vonatkozó egy hatalmas smafu volt. Önök nem tudtak munkahelyet teremteni ebben az országban, viszont szociálpolitikát se tudtak csinálni, és ez a kettő halálos elegy, önök ezzel családokat tettek ki az út szélére. Mi már nagyon régóta megmondtuk önöknek, hogy térjenek le erről a veszélyes útról, de ez, amit itt letettek az asztalra, mindennek a teteje, tisztelt képviselőtársak! (Harangozó Gábor tapsol.)

(Dr. Tiba István elfoglalja jegyzői helyét.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 134 2013.03.12. 0:44  89-161

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm, és egyben tiltakozni szeretnék képviselőtársam megjegyzése ellen, mert engem összemosott itt más képviselőkkel, konkrétan egy jobbikos képviselő véleményével, és olyan válaszokat adott a számba, amiket én nem mondtam. Én három kérdést tettem fel az államtitkár úrnak: ezek egyrészt a kormányzat távlati elképzeléseire vonatkoztak, az oktatás és az ismeretátadás problémáira, meg arra, hogy idényen kívül mit fognak kapni azok az emberek, akik a szociális szövetkezetekben tagok, ha a munkájukért cserébe abból kapnak terményeket.

Másrészt meg hadd jegyezzem meg, hogy abszurdnak tartom azt a megjegyzését, hogy azt mondja, hogy aki a kormányt kritizálja, az kvázi a szociális aktorokat kritizálja. Azt hiszem, ez egy olyan mondat volt, ami nagyon szerencsétlenül sikeredett.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 144 2013.03.12. 1:50  89-161

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most közvetlenül tudok csatlakozni Nagy képviselőtársam mondatához.

Nézze, képviselő úr, a Lehet Más a Politika, amikor ebbe a parlamentbe bejutott, már akkor egy olyan programot tett le az asztalra, ami arról szólt, hogy igazságos társadalmat akarunk, és arról szólt, hogy hogyan kívánjuk azt elérni.

Nekünk volt egy olyan oktatáspolitikánk és a mai napig van, és egyre inkább arról szól, hogy hogyan lehet ebben a társadalomban, Magyarországon a társadalmi felemelkedés csatornáit tágra nyitni, és feljutni azokba a székekbe akár, ahol mi most vagyunk, azokból a falvakból, ahonnan például képviselőtársaim származnak. Önök ezeket a csatornákat bezárták.

Nézze, itt arról van szó, hogy ön beszél jogokról és beszél kötelességekről. Önök már az eddigi kormányzás alatt is nagyon kemény kötelességeket írtak elő, az egyik a 30 napos munkavégzés, amit a segélyhez igazolni kell, a közmunkát el kell fogadni, az udvart így is rendben kell tartani, mert jöhet az önkormányzat és ellenőrizhet, azonkívül a szülőknek is be kell tartani a gyermek iskolába járatásával kapcsolatos kötelezettségüket.

De van itt egy összemosás - amit azért nem kellene megtenni - a családi pótlék és a közmunkáért járó munkabér között. A családi pótlékot azért kapja egy család, hogy a gyermekkel járó pluszkiadásokat fedezze, a közmunkabér pedig egy munkának a bére. Innentől elkezdve kérdezem én tisztelt államtitkár urat vagy a tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat főleg, az alaptörvény 16. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy minden gyereknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Hogyan fog az a közmunkás szülő gondoskodni a gyermekéről, akitől önök az utolsó fityingjét is elveszik, hiszen ha közmunkából kerül ki, akkor 60 nap, mire be tud jelentkezni segélyre, és egy évet együtt kell működnie? Mit fog az alatt a 14 hónap alatt csinálni?

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 156 2013.03.12. 2:02  89-161

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm, elnök úr. Nem tudom megállni, hogy Spaller képviselőtársam megjegyzésére ne reagáljak, bár most nincs itt a teremben, de nagyon fontosnak tartom, hogy tisztázzuk. Tehát képviselőtársam azt mondta, hogy ő azt kívánja, és a Fidesz is ezt kívánja meg a KDNP is, hogy az emberek maguk is tegyenek valamit a sorsukért, felemelkedésükért. Kérem szépen, eddig mi teljesen rendben vagyunk, mi is ezt kívánjuk. Csak itt van egy nagyon fontos véleménykülönbség köztünk, ugyanis más a kényszer és más a támogatás, az aktiválás, az ösztönzés. Amit önök csinálnak, az megvonás, elvonás és büntetés, amiben pedig mi hiszünk, és a nemzetközi tapasztalatok, az elmúlt 50 év szociálpolitikai hagyománya is ezt igazolja, az pontosan az aktiválás és az ösztönzés.

A '90-es évek elején azok a neoliberális modellek, amelyek alapvetően a kényszerítésen és a büntetésen alapultak, megbuktak, nem tudtak vele egyszerűen eredményeket elérni emberek; más országokban sem sikerült. Miért pont önöknek sikerülne ez? Miért erőltetik ezt? Más országok, amikor bekövetkezett a világgazdasági válság, akkor rögtön arra figyeltek, hogy a szociális hálót betoldozzák-befoltozzák, és segítsenek az embereknek a víz felett maradni, ösztönző eszközöket vezettek be. Nézzék meg, hogy ezek az államok most hol tartanak, és az önök rossz reakciója során mi történt a magyar emberekkel! Ez, amit önök itt csinálnak, egy ilyen '70-es, '80-as évekbeli ötlet, vagy még a Távol-Keleten tudunk ilyet találni, de semmiképpen sem az a XXI. századi megoldás, ami elvárható lenne Magyarországon.

Ha Spaller Endrének tényleg ez a célja, akkor kérdezem én, amit Kiss Péter is még a vita elején felvetett, hogy akkor gyakorlatilag miért építette le az önök kormánya az aktív munkaerő-piaci támogatásokat. Ha a Fidesz szeme előtt tényleg a saját sorsát a kezében tartó ember képe lebeg, akkor az óvodáztatási támogatás, a szűrővizsgálatok és ezen kívül rengeteg olyan eszköz létezne, amibe ha beletennének pénzt, akkor az embereknek jobb lenne.

Miért erőltetik a közmunkaprogramot, és miért nem foglalkoznak ilyen aktív munkaerő-piaci támogatásokkal?

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 204 2013.03.12. 10:06  189-207

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nekünk nem volt lehetőségünk arra, hogy a vezérszónoki körbe bekapcsolódjunk, így most szeretném a Lehet Más a Politika koncepcióját, a törvénnyel kapcsolatos álláspontját bemutatni önöknek. Egyrészt úgy gondoljuk, hogy a magyar szakképzési és felsőoktatási rendszerről nagyon sokat elárul, hogy itt, Magyarországon kísérleteznek ezzel a rendszerrel a legtöbbet. Azt látjuk, hogy állandó és választási ciklusonként újra éleződő koncepcióváltások következnek be az országban. És sajnos azt látjuk, hogy a politikai és a szakmai konszenzus mindig is hiányzott a rendszer változtatásainál.

A mostani javaslattal kapcsolatban egy hétpontos diagnózist állítottunk fel, ennek sok részét itt említették már képviselőtársaim. Hadd emeljem ki azt az álláspontunkat, amely szerint Magyarországon sokkal kevesebben vesznek részt a felnőttképzésben, mint európai centrumországokban. Ezt nagyon nagy problémának látjuk, mert a már munkában állók továbbképzése, átképzése ma kardinális fontosságú a munkaerő-piaci hatékonyság, a foglalkoztatás szempontjából. Emellett szintén jelentősen alacsonyabb azoknak a cégeknek a száma, amelyek képzést nyújtanak alkalmazottaiknak. Azt látjuk, hogy Magyarországon egy 37 százalékos adatunk van, ami messze elmarad az európai uniós átlag 57 százalékától, pedig a legmagasabb foglalkoztatású északi országokban szinte a 100 százalékot közelíti ez a mutató. Mi mindig előtérbe helyeztük az északi modell vizsgálatát, és most is meg szeretném említeni önöknek, hogy az északi modell központi eleme az, hogy már az iskolarendszerű képzésből kikerült korosztályok is folyamatos képzésben vesznek részt ahhoz, hogy tudásukat megújítsák és korszerűsítsék.

Na most, a diagnózist követően, mondom, amiről már volt szó az előbbiekben, alapvetően azt szeretném megvizsgálni itt, hogy hogyan reagál ezekre a problémákra az előttünk fekvő törvénymódosítás. Ugye, azt látjuk, hogy változik a felnőttképzési akkreditáció rendszere, bár a jelenlegi rendszer, elismerhető, hogy valóban nem vált be, de a helyette létrejövő hatósági engedélyezési rendszer részleteit nem ismerhetjük. Nem látjuk, hogy mi hozná el a felnőttképzés minőségi szelekcióját, ami nagyon komoly probléma. Nincs átfogó, az összes szereplő által elfogadott minőségbiztosítási és ellenőrzési folyamat, nem látjuk, hogyan kezelnék azt a gyakori problémát, hogy a felnőttképzés ideje túlságosan rövid, ami a minőség egyértelmű rovására megy. Úgy látszik, arra sincs koncepciója a jogalkotónak, hogy a szakiskolák és a szakközépiskolák demográfiai okokból felszabaduló kapacitásait valahogy kihasználják a felnőttképzés segítségével. Pedig azt gondolom, ezek igazán fontos és tisztázásra váró kérdések.

(19.00)

A mi terápiánk szintén több elemből áll, egyrészt meg kell teremteni a piaci és állami szerepvállalás egyensúlyát, de államosítás nélkül, a jelenlegi törvényjavaslat ugyanis nem orvosolja a hatályos felnőttképzési törvény hiányosságait, rendszerszintű problémákat nem is lehet orvosolni ezzel a túl későn jött és sajnos eleve túl keveset tartalmazó módosítással. És ismét bebizonyosodik számunkra, hogy a kétharmad nem elég a minőségi kormányzáshoz, a szankcionálás önmagában nem fog rendet teremteni. Sokkal inkább ajánljuk figyelmükbe, hogy inkább egy ösztönző rendszert kellene létrehozni, az állami szerepvállalást egyszerűen nem szabad abszolutizálni, a piaci szereplőket pedig nem szabad démonizálni. Az állam feladata az lenne, hogy egy átlátható szabályozási rendszert alkosson, hogy a piac magával tudja hozni az innovatív készséget és a tőkét, a forrásokat.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara monopolhelyzetbe hozása nem vezet célra, erről már sok szó esett itt a korábbiakban, ahogy a szakképzés terén, itt sincs ennek fő kapacitása és felkészültsége a kamaráknak. Az, hogy a kamara szerepet kap, önmagában nem probléma, a felnőttképzés sokkal inkább cégekhez köthető, mint a szakképzés, de ahogy azt a szakképzési vitákban is elmondtuk, a kamara sem anyagi, sem infrastrukturális, sem szakmai szempontból nem felkészült arra, hogy meghatározó szereplője legyen akár a szak-, akár a felnőttképzésnek. Másrészt a kamarának vissza kellene térnie a saját mandátumához, ez az érdekvédelem, nem pedig a különböző hatósági jogosítványok gyakorlása; a versenyképesség megteremtése, nem pedig annak rontása, befolyásolása vagy torzítása lenne a célja. Ráadásul a kamara megerősítése és hatósági jogkörökkel való felruházása egy káros szerepzavart is elő tud idézni, a hatósági jogkörök és szabályozás keverednek a versennyel és annak fokozásával, ez így biztosan nem fog jól működni.

Másrészt meg kell állítani végre a készségvesztés folyamatát a munkaerőpiacon. Magyarországon ma úgy néz ki, hogy minél erősebb egy magyar munkavállaló, annál kevésbé van hozzáférése bármilyen képzéshez. Ugyanakkor az a készség, amit szakmája elsajátításakor még anno a szakközépiskolában, szakiskolában megszerzett, az nagyon gyorsan amortizálódik. A felnőttképzéshez való alacsony hozzáférés automatikusan hozza a magas munkanélküliséget, a foglalkoztatásból való lemorzsolódást. Ezt céltudatosan meg kellene állítani, a nehezen foglalkoztathatók - például idősebb munkavállalók - készségeinek megerősítésével, nem is beszélve a felnőttképzés előtti képzések fontosságáról.

Álláspontunk szerint az élethosszig tartó, a köznevelésben megalapozott készségfejlesztésekre többet kellene fordítani. De ma mi folyik? Az alapjait bontja le az állam a készségfejlesztésnek, csökkentett óraszámokat látunk, csökkentett tankönyvkínálatot, csökkentett finanszírozást, a leghátrányosabb helyzetű diákok számára szegregáló, zsákutcás Híd-programokat. Sajnos, nem is tudunk sikeres felnőttképzésről ilyen körülmények között álmodni. Éppen ezért a felnőttképzésben az alapkészségekre is nagy hangsúlyt kell helyezni, és széles merítésű alapozó programokra van szükség már a képzés keretein belül, amelyek elvégzése után sok irányba lehetne továbbhaladni. Ráadásul itt végre egy átfogó koncepció kellene, egységes keretezés, egységes szakpolitika-alkotás a közneveléssel, felsőoktatással összhangban, keretben.

Tisztelt Ház! Összefoglalva mindezt, mire van szüksége Magyarországnak? Mi azt gondoljuk, hogy minél kevesebb funkcionális analfabétára, és egy, a jelenben még nem is sejtett szakmát hamar elsajátítani tudó dolgozóra és vállalkozni is képes új generációra van szükség. Ebből a szempontból már a felnőttképzés előtti képzés és az iskolarendszer is alapvető fontosságú. Éppen ezért nagy baj az, és ezt nem tudjuk eleget hangsúlyozni, hogy már az alapokkal is komoly baj van, hiányzik hozzá az alap, amire egyáltalán ráépíthetne a felnőttképzés. A munkaerőpiac hektikus változásaira rövid távon még mindig a felnőttképzés tudja a legjobb választ adni, ezért is kulcsfontosságú, hogy ezt a rendszert jól kezeljük. Az egész életen át tartó tanulás célja az egyén képességeinek tudatos fejlesztése, ezáltal foglalkoztatási esélyének növelése, az emberi erőforrások leghatékonyabb fejlesztése révén.

Tehát mi azt gondoljuk, hogy államosítás helyett a piaci és az állami szerepvállalás egyensúlyát meg kell teremtenünk, a monopolhelyzet pedig, mint ahogy többen mondták, és szerintünk is elfogadhatatlan, ahogy a szakképzésben, itt sincsen megfelelő kapacitás, és legfőképpen meg kell állítani a készségvesztés folyamatát a munkaerőpiacon. Úgy gondoljuk, hogy egy átfogó koncepció kell egységes keretezéssel, egységes szakpolitika-alkotással. Sajátos módon az előttünk lévő törvény ezt ilyen módon nem tudja kielégíteni, ennek nem tud megfelelni.

Hozzáteszem még, ha kifejezetten esélyegyenlőségi, tehát társadalmi esélyegyenlőségi és foglalkoztatáspolitikai szemszögből vizsgáljuk ezt a törvényt, ha a 2011-es adatokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy a 25-64 éves magyar népesség 27 százaléka vett részt iskolarendszeren belüli, illetve azon kívüli oktatásban, képzésben. Ebből 2011-ben 720 ezer fő vett részt felnőttképzésben, és a képzésben részt vevők száma ugyanakkor még továbbra sem mond semmit arról, hogy nagyon sok ember nem találja meg a helyét a munkaerőpiacon. Abban mindannyian egyetértünk, hogy a felnőttképzés sikerét és eredményességét abban tudjuk és abban kell mérni, hogy mennyire segíti hozzá az embereket, hogy el tudjanak helyezkedni a munkaerőpiacon, és hogy megszerezzék az ehhez szükséges tudást.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az eddigi rendszert, már mondtuk, hogy súlyos kritikák érték. 2010-ben az Állami Számvevőszék is javasolta a felnőttképzési törvény átfogó módosítását, pontosan egyrészt a felnőttképzés szerkezeti problémái miatt, hogy a gazdaság munkaerőigényeihez nem tud illeszkedni, a másik kritika pedig kifejezetten arra szorítkozott, hogy a rendszer nem segítette semmilyen módon a hátrányos helyzetűek képzését, a leszakadó régiók felzárkózását. Véleményünk szerint az alapvető probléma továbbra is az, hogy a közoktatásból ma egy-egy csoportnak körülbelül harmada lép ki úgy, hogy nem rendelkezik a foglalkoztathatósághoz szükséges alapvető készséggel sem.

Ki szeretném emelni itt a szociálisan hátrányos helyzetben lévők bevonását, és ezen túlmenően az államnak a fogyatékossággal élők képzésében való nagyobb részvételét is álláspontunk szerint célul kellene tűznie, ugyanis a fogyatékossággal élők gazdasági aktivitása rendkívül alacsony ebben az országban, és ez nemcsak a társadalmi részvételt illetően meglévő korlátozottságukból, hanem jellemzően alacsony iskolai végzettségi szintjükből is adódik.

Tehát nem elég az, hogy az állam támogatást nyújt a munkáltatók részére, hanem a képzésbe is nagyobb arányban be kell tudni vonni őket, ehhez viszont speciális tudású szakemberre van szükség, az ő képzésük is elengedhetetlen.

Külön ki szeretnék térni a közfoglalkoztatással kapcsolatos problémákra is, ugyanis egy jól működő minőségi és a helyi munkaerő-piaci igényeknek megfelelő képzéseket nyújtó felnőttképzési rendszer sokkal jobb eredményeket tudna felmutatni a munkanélküliek munkaerő-piaci reintegrációja terén, mint a jelenlegi közfoglalkoztatási rendszer. Már most sokkal jobbak az elhelyezkedési arányok a felnőttkori képzésben részt vevő álláskeresők körében, mint a közmunkások körében. Bár kétségtelenül vannak pozitívumai a közfoglalkoztatásnak is, hiszen lehetőséget adnak az álláskeresők munkaképességének fenntartására, de eközben a foglalkoztathatóság nem javul. Ennek legfőbb oka az, hogy nagyon kis szerep jut a képzéseknek, a képzések eleve csak a Start-agrárprogramokban és az országos erdőgazdálkodási közmunkaprogramokban indulnak, ezek azonban nem javítják az alapvető készségeket, nem kapcsolódnak hozzájuk kompetenciafejlesztő képzések, és a legtöbb esetben nem is adnak hivatalosan elismert végzettséget. Azt gondoljuk, hogy a közmunkaprogramok nem tudják betölteni azt a szerepet, amit a kormány vállalt, és semmiképpen sem azt, amit számukra, az aktív munkaerő-piaci eszköz számára a kormányzat kijelölt.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 232 2013.03.12. 2:31  231-234

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két javaslatot adtam be a törvényhez, és emellett szeretnék érvelni mostani felszólalásomban. Nagyon fontosnak tartanánk azt, hogy mivel védett területekről lévén szó, semmiképpen se történhessen futószalagon, mérlegelés nélkül a visszaminősítés, éppen ezért a hatóságok leterheltségére hivatkozva adtam be módosító javaslatot.

Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy 2011-ben történt egy zöldombdusmani vizsgálat, amit az LMP kezdeményezett, és itt a jövő nemzedékek biztosa megállapította, hogy a kiemelkedő természeti értékeket hordozó lápterületek helyzete országosan rendezetlen, a védelmi célt a jogszabályok és a hatóságok nem képesek érvényesíteni, az értékes hazai lápok területén rendszeres a természetvédelmi törvénnyel ellentétes gazdasági tevékenység. Tehát az ombudsmani jelentés szerint egyértelmű, hogy nem a lápstátusokat, hanem a lápterületeken folytatott gazdálkodásra vonatkozó engedélyeket kell felülvizsgálni. A Lehet Más a Politika akkoriban sürgette az ex lege védettség törvényi pontosítását, ami egyébként azóta sem történt meg, és azt is, hogy töröljék el a hatósági eljárási díjakat a lápvédelem alá helyező eljárásokban. Szintén nagyon fontos, hogy az ombudsman azt is megállapította, hogy a természetvédelmi törvény célját sérti a kiemelten védendő értékeket pusztító gazdálkodási gyakorlat, mindenekelőtt a több hazai lápterületen folyó tőzegbányászat is. A Zala megyei lápokon figyelhettük ezt meg. Kérem ezek mérlegelését akkor, amikor a módosító javaslatról van szó.

A másik javaslatom a barlangok nyilvántartásának, látogatásának rendjére vonatkozott. Itt egy rendeleti szabályozást kívánna a kormány bevezetni. Mi ezzel rendkívül szkeptikusak vagyunk, már csak azért is, mert láttuk, hogy az állami földbérletek esetén mit jelentett a rendeleti szabályozás. Gyakorlatilag egy átláthatatlan pályáztatási rendszert hívott életre, ahol még a bírálók személye és a bírálat sem nyilvános, a pályázatokat nem lehet megismerni, nincs lehetőség érdemi jogorvoslatra sem. Tehát gyakorlatilag itt egy kézi vezérelt politikai földosztásnak lehetünk szemtanúi, hűbérbirtok-építésnek, és semmiféle társadalmi kontroll nem tud érvényesülni. Mi pontosan erre számítunk a barlangok esetében is, ha ez megvalósul. Ezért kértük azt, hogy a rendeleti szabályozás ne valósuljon meg a barlangok látogatásának és használatának kapcsán.

Köszönöm.