Felszólalás adatai

Öné a szó, képviselő úr.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Vegyes érzésekkel hallgattam itt Csóti képviselőtársam, fideszes képviselő felszólalását, mert miközben nagyon fontos ügyek mellett, az autonómia mellett tett hitet, sajnos ismét ráerősített arra a teljesen félreértelmezett, rosszul értelmezett tévképzetre, amit önök 1920. június 4-éről és erről a mai napról gondolnak. Önök ünnepet, vidámságot, vásári komédiázást csináltak nemzetünk legnagyobb tragédiájának a napjából. És akkor is így van ez, ha hozzáteszik, hogy persze emlékezni kell, és tudomásul kell vennünk azt, hogy mennyire fájó dolog volt ez a magyar történelemben. Ez akkor is a történteknek egy rossz, egy hamis és az érintettek egyetértésével és véleményével messze nem találkozó értelmezés.

Országszerte ünnepi rendezvényeket, megemlékezéseket, koszorúzásokat tartanak a nemzeti összetartozás napja alkalmából a hétvégén, már a keddi ünnepnap előtt - tudjuk meg az MTI híreiből. A XI. kerületi önkormányzat határon túli magyar testvérvárosával együtt családi programmal ünnepel a Feneketlen-tónál. Tarlós István főpolgármester a József Attila Színházban tartandó ünnepi megemlékezésen mond köszöntőt. Az Ópusztaszeri Történeti Emlékparkban az ünnepnapon Lázár János beszél. De ünnepséget szervez a KDNP budapesti szervezete is. Este hatkor az Országház Kupolatermében pedig ünnepi koncertet tartanak.

Továbbmegyek, bepalizták erre a témára még az erre kapható határon túli szövetségeseiket is: a délvidéki Királyhalmán ünnepi szentmisén emlékeznek meg a nemzeti összetartozás napjáról, majd Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke köszönti a megjelenteket. Itt és a Szabadkán folytatandó ünnepi rendezvényen is beszédet mond Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár. Mindkét helyszínen elhangzik az összetartozás dala.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi, jobbikosok ezen a napon két dolgot csinálunk ehelyett: egyrészt a fővárosban a mai napon "Magyar önrendelkezés, emberi jogok és jogvédelem a Kárpát-medencében" címmel szervez konferenciát a Nemzeti Jogvédő Szolgálat. Magyarországi tagjaink és nemrégiben alakult külhoni jobbikos csoportjaink pedig szerte a Kárpát-medencében megemlékeznek nemzeti sorstragédiánkról, a 93 évvel ezelőtt megkötött és a mai napig is szétdaraboltatásunkra emlékeztető trianoni gyásznapról.

És ha már itt járunk, a nemzeti összetartozás dalánál: "Álmodtam egy barackfáról, ami alatt mindenki táncol." A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium ezzel a veretes szöveggel kívánja a nemzeti összetartozást megjeleníteni. Továbbmegyek: "Kezeink egymáshoz értek, talpaink egymásra léptek." Ezzel az idióta, primitív, debil szöveggel, aminek az eléneklésére egyébként Kállay-Saunders Andrást, valamint a dalt megrendelő Közigazgatási Minisztérium államtitkárának a feleségét találták a legalkalmasabbnak, akik eközben egyébként hit gyülekezetes, vidám vasárnapos hangulatban, tapsikáló gyermekek előtt énekelnek az úgynevezett összetartozásról. Ha csinálnánk egy közvélemény-kutatást, és meghallgattatnák a magyar emberekkel ezt a dalt, hogy ez miről szól, ha százból egyet találnának, aki a nemzeti összetartozásra, Trianonra meg a határon túli magyarságra asszociálna, akkor azt hiszem, hogy kiváló eredményt tudnának elérni.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Tucatjával kaptuk a tiltakozó és felháborodott leveleket külhoni és magyarországi tagjainktól, szimpatizánsainktól, de továbbmegyek, az önök szimpatizánsaitól is, akik fel vannak háborodva azon, hogy önök ünnepet csináltak június 4-éből. Higgyék el, a magyar emberek szívében június 4-ét soha, de soha nem fogják tudni ünnepnappá varázsolni.

Nincs okunk ünnepelni azért sem, mert Trianon a mai napig is velünk él. Ha szertenézünk a Kárpát-medencében, megnézzük azt, hogy élnek a mai magyar közösségek, és mellévesszük azt a teljesen eredménytelen, semmire nem mutató és semmilyen lényegi előrelépést felmutatni képtelen magyar külpolitikát, magyar nemzetpolitikát és diplomáciát, amit önök az elmúlt három évben követtek; ha megnézzük azt, hogy van-e bármilyen olyan kérdés, beszéljünk akár a felvidéki nyelvtörvényről vagy az állampolgárságról, beszéljünk akár a délvidéki autonómiáról, a temerini fiúkról, beszéljünk a Kárpátalján a magyar többségű választókerület kialakításáról vagy a nyelvtörvény elszabotálásáról, akkor azt látjuk, hogy Trianon a mai napig is velünk él, és azt látjuk, hogy ezekben az ügyekben, azokban a kérdésekben, amelyek a határon túli magyarságot a mai napig is sújtják, az elmúlt három évben semmilyen lényegi előrelépést nem sikerült elérni. Ünnepségre tehát ezúton sincs okunk.

Engedjék meg, hogy szavaimat kicsit magunk helyett is Rakovszky István, a Képviselőház elnökének 1920. június 4-én elmondott beszédével fejezzem be: "A tőlünk elszakított országrészeknek pedig azt üzenjük: ezerévi együttlét után válnunk kell, de nem örökre! E pillanattól kezdve minden gondolatunk, éjjel-nappal minden szívdobbanásunk arra fog irányulni, hogy régi dicsőségben, régi nagyságban egyesülhessünk velük."

Adjon az Isten szebb jövőt! (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr fog válaszolni az elhangzottakra.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azért szerintem lenne mit eredményként felmutatni, és lenne minek örülnünk is, túl azon, hogy nyilvánvalóan ez egy nemzeti gyásznap, ahogy ezt nagyon sokszor elmondtuk, a XX. század legnagyobb csapásainak egyike, ami Magyarországot érhette, az, hogy a magyarság harmada a határon túlra került, és a magyar állam területe pedig visszaszorult korábbi területe egyharmadára, és volt olyan ország, amely többet kapott Magyarországból, mint amennyi Magyarországnak végül is területként megmaradt és mind a mai napig létezik.

Azért azt eredményként igencsak nehéz lenne eltagadni, hogy 440 ezren kérték a kettős állampolgárság megadását, és ebből 360 ezer emberrel már nagyobb is a közjogi közösségünk, hiszen ennyien megkapták a kettős állampolgárságot.

Szintén fontos elmondanunk, hogy a Magyar Állandó Értekezlet újra működik, a szakbizottságai újra felálltak. Létrejött a Magyar Diaszpóra Tanács. A nemzeti regiszteren, hírlevélen keresztül immáron sokkal többen értesülnek magyarul is, angolul is a Magyarországon történő eseményekről, így nincsenek annyira elszakítva, még ha több száz vagy több ezer kilométerre élnek is Magyarországtól, a magyarországi hírekről értesülni tudnak, ha ők ezt kérik és igénylik.

Fontos a külhoni magyar óvodák éve, hiszen ezzel sikerült többeket rávenni arra, hogy magyar óvodába írassák a gyermekeiket. Fontos a külhoni magyar egyetemek támogatása. Fontos volt a MOGYE ügyében a határozott kormányzati fellépés. Fontos a Határtalanul-program, amelyben évente körülbelül 17 ezer magyar fiatal látogat el egy határon túli magyar közösséghez tanáraikkal együtt. Szintén több ezer tanár volt már így határon túli, székelyföldi, felvidéki, vajdasági vagy más magyar közösségeknél. Ez szintén jobban összefogta a magyar nemzetet, még szálakat épített ki a nemzeti összetartozásban. És nyilvánvalóan ezeknek a látogatásoknak egy részét viszonozták is.

Fontos volt a határozott magyar kiállás a vajdasági magyarok ügyében a kárpótlási törvénynél, hiszen mondjon egy másik példát, tisztelt képviselő úr, az elmúlt 23 év magyar történetében, amikor egy magyar kormányzat ilyen élesen állt ki, és ilyen, viszonylag gyors eredményt tudott elérni, mint ott a magyar kormány, amelyik azt mondta másfél évvel ezelőtt decemberben, hogy amennyiben nem rendezi ezt a kérdést Szerbia, és nem törli azt a jogszabályt, amely kizárta a magyarokat mint ott megbélyegzett kollektív bűnösöket a szerbiai kárpótlási folyamatból, nem támogatjuk az Európai Unióban Szerbia tagjelölti státusát.

Magyarország egy nagyon erős lehetőségével élt akkor az Európai Unión belül, és ez a lehetőség végül megváltoztatta a szerb álláspontot is, és a magyarok számára is kiterjesztette a kárpótlás lehetőségét. Én ugyan nem emlékszem, hogy lett volna hasonló erélyes kiállás határon túli magyar közösségekért, mint itt, de ha a képviselő úr tud, akkor mondja el, mert szerintem mindannyian örülnénk, ha több ilyen lenne.

Az alapkérdésével kapcsolatban, tisztelt képviselő úr, nyilvánvalóan egy Karinthy-idézet is eszembe jutott: "Magyar az, akinek fáj Trianon - a többi csak állampolgár!" Öten csak állampolgárok voltak ma reggel és nem voltak magyarok, ha Karinthy Frigyes szavait így rájuk vetítjük. Nyilván Gyurcsány Ferencre és párttársaira vagy tettestársaira gondoltam, akikkel kivonult az imént. De ettől függetlenül szerintem nemcsak az a jó, ha a múlton búslakodunk; a múltunkat meg kell ismerni, nyilván tanulni kell belőle.

(9.40)

Szerintem ön is, én is és az itt lévők többsége is, aki politikai pályára ment, a történelem iránt igencsak fogékony és fokozottan érdeklődik. Nyilván mindenki számára jó, hiszen a múltból tud tanulni, a múlt alapján tudja a jelen politikai helyzeteket, közállapotokat is jobban értelmezni, tudja értékelni, hogy a magyar politikai élet lehet, hogy megosztott, de azért hasonló golyónyomok nem ütődnek a szószékbe, mint ami itt van most ebben az ülésteremben.

Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy mindennek ellenére itt egy olyan Magyarország létezik, amely - ahogy már elmondtam a korábbi felszólalásomban is - tudományban, sportban, művészetben igencsak sokat letett az asztalra. Nem lehet elmenni anélkül, hogy az elmúlt 93 évben számtalan magyar nemzettársunk, aki állampolgártársunk nem volt, mert a határokon túl élt, és vállalta a magyarságát, ő ezért akár kész volt szankciókat is vállalni, kész volt a karrierjét derékba törni, kész volt az anyagi jólétét veszélyeztetni, mert büszke volt a magyarságára, és a nemzeti összetartozás annyira fontos volt számára, hogy ezért akár az anyagi jólétről vagy az anyagi lehetőségekről is lemondott vagy a társadalmi presztízsről, és vállalta akár a bebörtönzést is vagy a megvetést is.

Ezeket az embereket a nemzeti összetartozás napján, ezeket a bátrakat ünnepelnünk kell, ezért a megemlékezés és valóban a szomorú tények és a gyásznap megemlékezése mellett 93 év magyarságért kiálló büszke magyarjait érdemes ünnepelnünk a nemzeti összetartozás jegyében.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   5-8   9-12   13-16      Ülésnap adatai