Felszólalás adatai

ELNÖK: Megköszönöm az előterjesztői választ, az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslatok érkeztek, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a jövő heti ülésünkön kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Lázár János és Kocsis Máté, Fidesz, képviselők önálló indítványát új változatban T/676. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Lázár János úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó.

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbi vita kapcsán nem szerettem volna ügyrendi jelzéssel élni, csak néhány képviselőtársam figyelmébe ajánlhattam volna azt, hogy az előterjesztés az alapján is készült, amit Balczó Zoltán házalelnök úr előterjesztésként megfogalmazott, a nemzeti együttműködés nyilatkozata, illetve az emléknappá nyilvánítás vitájában, június 4-ére készülve. Akkor köttetett egy kompromisszum a házalelnök úr részvételével annak érdekében, hogy a magyar oktatási rendszerbe a trianoni megemlékezés bekerüljön. Ezt a jegyzőkönyv miatt szerettem volna rögzíteni.

Most a napirendi előterjesztésre rátérve - megköszönve elnök úrnak a szót - az alkotmánymódosítással kapcsolatban az előterjesztői expozé kapcsán az alábbiakra szeretném felhívni igen tisztelt képviselőtársaim figyelmét. Ha a társadalomtól megkérdezzük, hogy mit is vár el a magyar államtól, és általában azoktól az államközösségektől, államoktól, amelyben adófizető polgár, akkor valószínűleg a válaszok sorában az egyik legfontosabb válasz lesz, hogy az adófizetők az esetek döntő többségében azt várják minimumfeltételként az államtól - a magyar államtól például -, hogy védje meg őket.

(15.30)

Ez a téma az elmúlt másfél-két esztendőben fölértékelődött Magyarországon, számos olyan politikai párt, mozgalom ül ma a parlamentben, képviselteti magát, amely fontosnak tartotta a közbiztonság ügyét, a védelemhez való jog ügyét. Ez egy széles társadalmi vitára bocsátott kérdés, amely áthatja mai munkánkat is. Hiszen a közbiztonság kérdésében nemcsak arról kell beszélnünk, hogy a jogkövető magatartást nem tanúsító polgártársaink milyen szankcióban részesülnek, s a Btk.-t hogyan szigorítja az Országgyűlés, mint ahogy megtette "három csapás" formájában, hanem arról is kell beszélnünk, hogy a kialakult helyzetben milyen szerepük van a rendészeti szervezeteknek. Az állami erőszak-monopólium képviseletére képesek-e a rendészeti szervek, a fegyveres testületek? Az állami erőszak-monopóliumot képviselő szervek iránt van-e kellő bizalom? És ha nincs netán bizalom, aminek néhány jelét érzékelhettük, hiszen a társadalom több formában is tiltakozott az elmúlt években a rendőrség, a titkosszolgálat tevékenysége ellen, sőt alternatív mozgalmakat is szervezett ezen tevékenységek hiányának pótlására, akkor vajon ennek mi az oka?

Jól teszi az Országgyűlés és a kormány, ha szembenéz azzal, hogy a magyar rendészeti szervezetek, fegyveres testületek iránt csökken a bizalma a magyar társadalomnak, ami részben azzal van összefüggésben, hogy ezek a szervezetek, ezek a struktúrák nem tudtak elszakadni az elmúlt hosszú évtizedekben a politika világától, és korlátozás nélkül teljesítik a mindenkori politikai megrendelést. A Fidesz választási programjának és a nemzeti együttműködés rendszerének egyik fontos eleme egy új rendőrség szervezése. Az új rendőrség szervezésére pontosan azért van szükség, hogy képes legyen az adófizetői igények kiszolgálására, már ami az állami erőszak-monopólium és a védelem jogának biztosítását garantálja.

Szeretném fölhívni a figyelmüket, történelmi példák azt bizonyítják, hogy a politika és a fegyveres testületek viszonya ennek az országnak és Kelet-Közép-Európának az életében nem tudott egymástól elszakadni, sőt szervesen összefonódtak, és egymásra kölcsönhatást gyakoroltak. Az előbb Trianont említették képviselőtársaim a napirendi pont kapcsán. Tanulságos történet annak vizsgálata, hogy 1920 és 1944 között a magyar hadseregben például milyen szerep jutott a politikának. Tanulságos történet megvizsgálni a most publikálásra került dokumentumok alapján, hogy az akkori magyar politikai elhárítással is foglalkozó titkosszolgálatok milyen elhárító munkát kellett végezzenek a magyar hadseregen belül, olyan tisztek kiszűrése érdekében, akik idegen hatalmak érdekeit szolgálták a Magyar Honvédségben, a Magyar Királyi Honvédségben. Jól láthatóak ezek a törekvések a húszas évek végén, a harmincas években. És ha a második világháború elbukásához vezető utat keressük, akkor ebben fontos szerepe van a húszas évek végén Gömbös Gyula honvédelmi államtitkárságának, aki kinyitotta a politika közvetlen behatási lehetőségét a Magyar Királyi Honvédség felé. És fontos szerepe van annak a Werth Henrik vezérkari főnöknek, aki szintén megteremtette annak lehetőségét, hogy nemcsak a politika, hanem idegen politikai hatalmak komoly pozíciókat foglaljanak el a magyar hadseregben, a Magyar Királyi Honvédségben. Ennek közvetlen társadalmi következményei lettek.

Az talán külön is figyelemre érdemes, hogy 1945 után a magyar kommunisták első és legfontosabb törekvése volt a magyar belügyi szervek megszállása és a magyar katonai szervezetek fölötti azonnali ellenőrzési jog átvétele. Az 1945-ös koalíciós tárgyalások legfontosabb kérdései közé tartozott a kommunista párt számára, hogy ki ellenőrzi, ki tartja kézben a rendvédelmi szerveket, ki fogja ellenőrizni a titkosszolgálatokat, és ki fogja a Belügyminisztérium fölött a hatalom jogát gyakorolni. Ismerjük ennek következményeit, amikor a kommunista párt eggyé lett és összefonódott a Magyar Honvédséggel, szétverte, szétzilálta azt. Ismerjük azokat a katonai pereket, amelyek koncepciós eljárásként a negyvenes évek végén zajlottak, és pontosan tudjuk, hogy Rajk László és Kádár János belügyminisztersége mit jelentett a magyar rendőrség és a magyar társadalom életében.

Szeretném nyomatékkal figyelmükbe idézni azt, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc után a magyar rendőrség újjászervezésének kereteiben a politika töltötte be a legfontosabb szempontot; Biszku Béla életútja és a mai hétköznapok vitája ezt pontosan dokumentálta az elmúlt egy hónapban. A magyar rendőrség ma ugyanabban a struktúrában működik, mint 1963-ban, amikor az akkori alapítók, részben Biszku Béla közreműködésével fölállították. Az elmúlt, az 1963 óta eltelt időszakban nem történt a rendőrség szervezeti struktúrájában, sőt személyes meggyőződésem, mentalitásában és gondolkodásmódjában sem sok és érdemi változás. Ennek az az oka, hogy szinte politikai rendszerektől függetlenül a magyar rendőrség, a magyar katonai szervezetek és fegyveres testületek ki voltak szolgáltatva a politika önkényének.

Ajánlom becses figyelmükbe Ungváry Krisztián kiváló munkáját, aki földolgozta a III-as főcsoportfőnökség és a belügyi vezetés történetét, alaposan, fényképekkel dokumentálva. Rávilágít arra, hogy 1990 tavaszáig a Magyar Szocialista Munkáspárt a Központi Adminisztrációs Osztály vezetőjén keresztül - aki Tóth András képviselőtársunkban személyesült meg utoljára, aki nem olyan rég még a magyar parlament tagja volt -, közvetlenül politikai megrendelésre irányította a rendőrséget. A belügyminiszter szerepe virtuális volt, és a magyar rendészeti szervek vezetői az MSZMP Politikai Bizottságának megrendeléseit teljesítették még 1989 őszén is.

1990-ben megítélésem szerint egy táblacsere történt a magyar rendőrségnél és a titkosszolgálatoknál is. Pontosan tudja, illetve aki a demokratikus ellenzéki mozgalmakban részt vett, tudhatja, hogy a Duna-gate váltotta ki azt a mozgalmat, amely a III-as főcsoportfőnökség struktúráját szétverte, és megpróbált létrehozni egy új titkosszolgálatot, nem sok sikerrel és nem sok eredménnyel. Más kelet-európai országokban az ottani rendészeti szerveknél következetes munka zajlott annak érdekében, hogy demokratikus értékrendet megtestesítő személyek kerüljenek a rendőrség vezetői pozíciójába, és megtörjék a kommunista hatalom kontinuitását. Érdemes megnézni, hogy a '90-es években rendőri vezetői tisztséget betöltő magyar rendőrtisztek, katonai vezetők, titkosszolgálati vezetők hol és mikor szerezték diplomájukat. Néhány évvel ezelőtt még a NATO-nak is tiltakozni kellett egy titkosszolgálati vezető iskolázottsága és iskolai összeköttetése, becsatornázottsága okán.

Érdemes megnézni, hogy a '70-es, '80-as években a rendőrtiszti képzés hogyan zajlott, és a rendőrtiszti képzést kik vezették. Nagyon tanulságos ebből a szempontból számos kordokumentum. Felhívom figyelmüket, ezzel több újság is foglalkozott kellő alapossággal, hogy a '90-es évek rendőri vezetőinek, egyes számú rendőri vezetőinek iskoláját kivétel nélkül a '70-'80-as években olyan rendőr főtisztek vezették, akik a fiatal korukat ÁVH-s előmenetellel kezdték. Magyarul a mai rendőr főtisztek egy részének, a '90-es évek rendőr főtisztjei nagy részének kiképzői és iskolázói az ÁVH-ban szocializálódtak, és ennek gyümölcse volt a '70-es, '80-as és '90-es évek rendőrsége személyes meggyőződésem és hitem szerint.

Mi úgy gondoljuk, hogy Magyarországnak egy új rendőrségre és egy új típusú rendőrmorálra van szüksége, ezért végérvényesen, ha húsz év késéssel is, de a politikát és a rendészeti szervek világát egymástól teljes egészében el kell vágni. Ez azt jelenti, első, de nem utolsó lépésként, hogy az alkotmánynak azt a rendelkezését, amely az elmúlt húsz esztendőben konzekvensen tiltotta a fegyveres testületeknél szolgálatot teljesítők politikai szerepvállalását, pontosítani és erősíteni szükséges.

Önök előtt ismert az, hogy a fegyveres testületek belső világa egy sajátos világ, másképp érvényesül az ügy és az állami erőszak-monopólium gyakorlása miatt az egymás iránti szolidaritás, az egymás iránti felelősségvállalás.

Nagyon sajátos értelmezésbe helyezhető ennek jegyében mindaz, ami történt 1990 után. Itt említhetnék különböző ügyeket. Legutóbb, ami miatt vizsgálóbizottság is dolgozik ma az Országgyűlésben, 2006 őszének eseményei, amikor nyilvánvaló politikai megrendelésre, bevallott és nyílt politikai megrendelésre teljesített szolgálatot a rendőrség, a Magyar Televízió székházának ostromát nem akadályozták meg a rendőrök, holott a környékbeli utcákon kellő mennyiségű rendőrjárőr állt rendelkezésre - ezt megállapította Ignácz István rendőr tábornok a jelentésében -, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök pedig közvetlenül politikai utasítást adott a magyar rendőrségnek. Tudjuk azt is, hogy október 23-án hasonló típusú visszaélésekre került sor.

Azt is tudjuk, hogy - nem véletlenül - a korábbi titkosszolgálatokat felügyelő miniszterrel kapcsolatban büntetőeljárás van folyamatban; ez az UD Zrt. ügye. A politika közvetlen befolyásolásának világába vezetnek ezek a szálak. Azt gondolom, ennyi dokumentálás arra, hogy a politika nem hagyta békén az elmúlt nyolc esztendőben, de nyugodtan mondhatom, az elmúlt évtizedek egyikében sem a rendőrséget, nem hagyta békén a hadsereget - lásd a hadsereg korrupciós ügyeit, amelynek számos politikai leágazása létezik, mint azt tudjuk, csak nem mondjuk -, világosan rávilágítanak arra, hogy Közép-Európában más vagy szigorúbb játékszabályok szükségesek ahhoz, hogy a hadsereget, a titkosszolgálatokat és a rendőrséget megújításuk, megújulásuk, a társadalmi bizalom elnyerése érdekében új alapokra szervezzük. Mi nem szeretnénk mást, csak azt, hogy a politikai világát, közép-európai helyzetünkre és sajátos XX. századi történelmünkre és az elmúlt gyurcsányista időszak történetére is hivatkozással, világosan elvágjuk a politikától.

(15.40)

A rendészeti szervek világát el kell vágni a politika világától egyszer és mindenkorra. Ehhez szeretnénk megszerezni a teremben jelen lévő és jelen nem lévő képviselőtársaim támogatását, amikor azt mondjuk, hogy nézetünk szerint politikai szerep vállalására azoknak, akik esküt tesznek a magyar alkotmány megtartására és megtartatására, és ennek érdekében fegyveres szolgálatot vállalnak, és azt vállalják, hogy az életüket is feláldozzák a magyar adófizetők közösségéért, számukra, amikor esküt tesznek, és vállalják ezt a szolgálatot, ez egy lemondással is jár, a politika világáról mondanak le, ha nem is életük végéig, de életük egy jó részére.

Ennek jegyében azt javasoljuk, hogy az alkotmány egyértelműen és világosan tiltsa meg a politikai szerepvállalást. Erre utaló jel ma is van, de pontosan tudjuk, hogy ez nem érvényesült a gyakorlatban sok alkalommal. Világos és egyértelmű megfogalmazás legyen a politikamentesség tekintetében, és igenis választójogi diszkriminációt javasolunk a politikamentes, civilek által felügyelt és civilek által kontrollált rendőrség, hadsereg és titkosszolgálat érdekében. Úgy gondolom, ez egy nagyon fontos elve a modern demokráciáknak, hiszen azt kérjük az Országgyűléstől, támogassa azt, hogy a választásokon a szolgálati jogviszony befejezése után legalább három esztendőig ne indulhassanak (Közbeszólás az MSZP és a Jobbik részéről: Öt évig.) volt katonák, volt rendőrök és volt titkosszolgák.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amit még fontosnak tartok és figyelmükbe ajánlok, hogy ez nem több annál, mint hogy a jelenlegi alkotmányos rendelkezések továbbfejlesztését javasoljuk a tisztelt Háznak. A tisztelt Ház, egyébként kevesen tudják, de az elmúlt négy esztendőben is foglalkozott a politika és a rendőrség, a politika és a hadsereg viszonyával. A honvédelmi és rendészeti bizottság és a kormány többször egyeztetett például az egyenruha-, a nyilvános egyenruha-viselésnek mint állami szimbólumnak a körülményeiről. Rengeteg tisztázatlan kérdés van e tekintetben.

Szeretném azt is figyelmükbe ajánlani, hogy egy bajtársiasságra és szolidaritásra alapuló közösségnek kellene lennie a magyar rendészeti szerveknek, ahol az egymás iránti szolidaritás, mint azt a való életből mindannyian tudjuk, megmarad a szolgálati viszony után. Ez alkalmas a befolyásolásra, ezek az emberek egymással jó vagy rossz értelemben, politikai és üzleti értelemben, jó vagy rossz értelemben, de sokszor egy életen át tartó szövetséget kötnek és tartanak.

Szeretném arra fölhívni a figyelmet, hogy a rendőrség egy olyan kérdés, ahol fölmerül - és a honvédségben is - még a szakszervezetek és az érdekképviseletek kérdése. Én úgy gondolom, hogy a rendészeti és honvédelmi ágazatban különös figyelmet érdemel az érdekképviseletek erősödése. Azt gondolom, ma Magyarországon olyan folyamatoknak lehetünk tanúi, amikor a rendőrség és a hadsereg belső válságának legjobb példája, legjobb iránytűje és visszamutatója az, hogy az elmúlt években nőtt azoknak a száma, akik érdekvédelmi szervezetbe tömörültek, érdekvédelmi szervezeteket alapítottak. Azt gondolom, hogy az érdekvédelmi szervezeteket is és az érdekvédelmi szervezetek vezetőit is ki kell zárni honvédként, katonaként vagy tikosszolgaként a politikai tevékenységből azért, hogy még hitelesebben tudják képviselni azokat, akik a sorsukat rájuk bízták.

Ha van erős és van társadalmi jelentőséggel bíró szakszervezeti mozgalom, akkor a rendészeti szerveken belüli szakszervezeti mozgalom mindenféleképpen az, figyelemre és támogatásra érdemes. Az elmúlt években új szakszervezetek alakultak a fegyveres testületeknél. A Magyar Országgyűlésnek meg kell hallania a szavukat, pontosan tudnia kell, hogy az új szakszervezeteknek minden kritikája figyelmet érdemel, figyelemre érdemes, sőt megalapozott. Észre kell venni azt, hogy ezekbe a szakszervezetekbe olyan rendőrök tömörültek, olyan katonák tömörültek, akik elsősorban tiszthelyettesi beosztásban vagy alacsonyabb rendfokozatban teljesítenek szolgálatot, és ez valódi strukturális problémákról ad tanúbizonyságot. Azért kell a szakszervezetek számára is világossá tenni, hogy nincs politikai szerepvállalás, hogy még inkább tudják szolgálni a rendőrök és a katonák érdekeit, és tudják az érdekeket érvényesíteni. Ezt egy különösképpen fontos rendező elvnek tartom és gondolom.

Szeretném arra is fölhívni a figyelmüket, hogy nem példátlan a szolgálati viszony utáni úgymond diszkrimináció, választójogi diszkriminációnak az alkalmazása. A Német Szövetségi Köztársaságban, igaz, gazdasági területen, de alkalmazzák volt katonákra az ilyen típusú diszkriminációkat; talán nem véletlenül van ilyen nyugati tapasztalat.

Az is egy érdekes dolog, hogy vajon a civil kontroll hogyan érvényesülhet. Nyugat-Európában elképzelhetetlen az, hogy a hadsereget felügyelő politikai vezető a hadseregből jöjjön, és elképzelhetetlen az, hogy a belügyi területet vagy titkosszolgálatot felügyelő vezető ezekről a területekről aktív tiszti pozícióból üljön át belügyminiszteri székbe vagy honvédelmi miniszteri székbe.

A NATO-nak kifejezetten van ilyen elvárása, szeretném fölhívni a figyelmüket, hogy a civil kontrollt erősítse. Ennek jegyében egyébként az előző nyolc év kormányai is számos nyilatkozatot tettek. Fontosnak tartom azt, hogy a civil kontroll a következő időszakban, a politikai kontrollal ellentétben, erősödjön a rendészeti szervek tekintetében. Ehhez szükség van arra is, hogy világos legyen a rendészeti szervezetek, fegyveres testületek felé az, hogy a politikával milyen viszonyban állnak. Először a politikát kell elvágni a rendészeti szervezetektől, és utána egy más mentalitásra van szükség, ami világossá teszi azt, hogy aki fegyveres testületnek tagja, rendészeti szervezetnél szolgál vagy titkosszolgája ennek az országnak, az nem végezhet semmiféle politikai tevékenységet. Ez azt jelenti, hogy választójoggal rendelkezik, azonban nem választható polgármesternek, országgyűlési képviselőnek, európai parlamenti képviselőnek vagy helyi képviselőnek.

Ami pedig az időkorlátot jelenti, szeretném arra fölhívni a figyelmüket - nagy érdeklődéssel olvastam Borkai képviselőtársam közéleti pályafutása iránti érdeklődésüket -, hogy a Fidesz-frakcióban, miután a Fidesz véghez vitte a jelölési folyamatokat más politikai pártokkal és jelölő szervezetekkel együtt, sok kritika illette ennek a törvénynek a moratóriumbeli hatályát, már hogy meddig nem tölthet be valaki, meddig nem jelölheti magát, meddig nem jelöltetheti magát ilyen tisztségre, ezért a tegnapi frakcióülés után nyújtottuk be az alkotmánymódosításra vonatkozó változtatásunkat, és az öt évet három évre javasoljuk módosítani. Ez nem azt jelenti, félreértés ne essék, nem azt jelenti, hogy az öt év nem lesz aktuális. (Zúgolódás, derültség az MSZP soraiban.) Én úgy gondolom, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében...

Szocialista képviselőtársaim, akik az elmúlt nyolc esztendőben szétverték a magyar titkosszolgálatokat, meggyöngítették a rendőrséget, és korrupcióba hajszolták a rendőrséget, azt gondolom, nagyobb felelősséggel kellene viseltessenek a rendészeti szervek iránt. És ne gondolják azt, hogy az alkotmányozást vagy a törvényhozást Borkai Zsolthoz igazítjuk, aki egyébként, ha jól láttam a távirati irodai nyilatkozatát, azt mondta, hogy ha rá vonatkoznak a szabályok, akkor természetesen ezeket figyelembe veszi és betartja, tehát ha szükséges, akkor Győr polgármestereként nem vesz részt a választási kampányban és a jelölési eljárásban. (Dr. Lamperth Mónika: Betartja a törvényeket? Akkor én most meghatódtam.)

Ezt csak azért tartottam fontosnak világossá tenni az önök számára, hogy a vitának, azt hiszem, arról kell szólnia és arról kellene szólnia, hogy vajon milyen távolságot tartott az elmúlt esztendőkben egymástól a politika és a fegyveres testületek világa, milyen távolságtartásra lenne szükség, és támogatják-e azt önök, hogy egy új rendőrsége legyen Magyarországnak. Egy olyan új rendőrsége legyen Magyarországnak, amely tiszteletben tartja az adófizető állampolgárokat, egy olyan új rendőrség legyen, amely szolgáltat és nem uralkodik, egy olyan rendőrség legyen, amely a nemzeti ünnepek alkalmával az embereket megvédi, és nem rájuk lövet, nem kardlapoz, hanem megvédi az embereket és biztosítja a szabadságjogukat, és egy olyan rendőrség legyen, amely pontosan tudja, hogy a politikával nem kokettálhat, és a politikai szándékok kiszolgálásának kormányoktól függetlenül, minden demokratikus választást követően, minden kormánytól függetlenül ellen tud állni a politikai megrendelésnek, ellen tud állni a politika behatásának.

Ahhoz, hogy ebben kellő hatékonysággal tudjunk föllépni, és ahhoz, hogy ebben érdemi változás legyen, úgy gondolom, az első lépés az, hogy az alkotmányban az összeférhetetlenségi szabályokat pontosítsuk. Ez azonban nem az utolsó, hanem az első lépés, kérem ehhez mindannyiuk támogatását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr expozéját, és megkérdezem Rétvári Bence államtitkár urat, kíván-e a kormány nevében fölszólalni. (Dr. Rétvári Bence feláll.) Államtitkár úr, öné a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, rövid leszek. Csak annyit mondanék, hogy a kormány maga az egyéni képviselők indítványát támogatja, csak röviden kiegészíteném - hiszen egy alkotmánymódosításnak a nemzetközi jog a próbája -, hogy milyen más országokban lévő szabályozással vág egybe az itteni szabályozás. Egy példát már említett Lázár János frakcióvezető úr, én még hoznék párat, ahol összeférhetetlenséget jelent az ilyesfajta fegyveres testületben vagy rendvédelmi szervben való tagság és a képviselőség vagy a választásokon való indulás. Én az Egyesült Királyságot említeném, ahol mind a parlamenti, mind az európai parlamenti választásokra ez vonatkozik, Franciaország, Luxemburg, Szlovákia esetében parlamenti vagy európai parlamenti választásra vonatkozik ez a moratórium. Ennél még szigorúbb a következő országokban a szabályozás, ahol a jelöltséggel is összeférhetetlen, tehát a passzív választójoga teljesen korlátozva van a különböző fegyveres rendvédelmi szervi tagoknak, ez Észtország, Görögország, Lettország, Litvánia, Málta és Spanyolország.

Külön még arra az egyedi jogesetre hívnám föl a figyelmüket, a Melnyicsenyko-ügy Ukrajnával szemben. Ebben az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy egyértelműen a választhatóságra szigorúbb követelményeket lehet bevezetni, mint a szavazáshoz való jogra. Úgyhogy évek óta a nemzetközi joggyakorlat ebben egyértelmű álláspontot fogalmazott meg - bár bizonyára lesz, aki ezt majd vitatja a vitában -, éppen ezért a kormány a jelenlegi javaslatot támogatja, mert a nemzetközi normáknak is megfelel.

Köszönöm szépen.

(15.50)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint öt-öt perces időkeretben.

Megadom a szót Cser-Palkovics Andrásnak, az alkotmányügyi bizottság előadójának. Öné a szó.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Magam az alkotmányügyi bizottság többségi álláspontjának ismertetésére vállalkoztam, hiszen megosztott hozzászólásként a kisebbségi vélemények, amelyek elhangoztak az alkotmányügyi bizottság ülésén, itt is meg fognak történni.

Természetesen abban egyetértett az alkotmányügyi bizottság, hogy alkotmányjogilag az mindig egy érzékeny javaslat, hogyha a passzív választójogot egy társadalmi csoport tekintetében korlátozzuk. Mindig meg kell tehát vizsgálni azt, amikor ezt tesszük, akkor azt indokkal tesszük-e, és az az indok arányos-e, illetve önmagában magyarázza-e, indokolja-e azt, hogy a passzív választójog adott esetben egy adott társadalmi csoportra tekintettel korlátozásra kerül.

A többségi véleményt megfogalmazók azt láttuk az alkotmányügyi bizottságban, az előterjesztést olvasva annak indokolását is megismerve, hogy itt, ebben az esetben ez az indokoltság mindenképpen fennáll, a passzív választójog indokolt mértékű korlátozása történik. Egyébként önmagában ez a tény is bizonyítja ezt, hogy ma is rendelkezik erről az alkotmány. A mostani benyújtott javaslat ennek a mai rendelkezésnek a pontosítását tartalmazza, egyértelműbb határvonalakat húz, és gyakorlatilag pontosítja azt a kérdést, amiről egyébként itt ez az előterjesztés is szól, ez az előterjesztés is beszél. Ez pedig nem más, mint az államhatalmi ágak elválasztásának biztosítása, az alkotmány szintjén való garantálása, annak érdekében, hogy a Magyar Honvédség, a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai mint a végrehajtó hatalom gyakorlásában részt vevő tisztségviselők egyben ne lehessenek a törvényhozó hatalmat gyakorló Országgyűlés tagjai. Ezt tágítja ki az önkormányzati választásokra, az európai parlamenti választásokra is a javaslat.

Fontos és elhangzott a vita során az, hogy a magyar jogrendszer természetesen ismeri a szabad tisztségviselés jogát, de azt más esetekben, más állami tisztségek esetében is korlátozza, vagy éppen összeférhetetlenség alá vonja. Ezek az esetek mind a magyar jogrendszer, mind a nemzetközi példák tekintetében itt, az előterjesztő előterjesztésében és egyébként a bizottsági ülésen is elhangoztak. Kérdésként felmerült az is, hogyan lehet ezt majd ellenőrizni. Természetesen mindenki pontosan tudja, hogy amikor valamilyen választás során valaki jelöltté válik, akkor összeférhetetlenségi nyilatkozatot tesz, azaz arról nyilatkozik, hogy fennáll-e vele szemben olyan összeférhetetlenségi ok, amely akár a jelöltségét, akár később a megválasztását egyébként kizárja. Amikor tehát ezt a nyilatkozatot megteszi, akkor ez egy olyan nyilatkozat, amelyben ő, ha nem a valóságot állítja, akkor részint vele szemben a jogi következmények fennállnak, másrészt pedig vele szemben az összeférhetetlenségi eljárás egyébként megindítható, kezdeményezhető. Tehát azt gondolja az alkotmányügyi bizottság többségi véleményét megfogalmazó képviselők csoportja, hogy ez a probléma sem áll fenn ezzel az előterjesztéssel kapcsolatban.

Összességében tehát az előterjesztés kellő indokkal szól arról, hogy miért történik meg a passzív választójog korlátozása, ezért az alkotmányügyi bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartotta, és támogatja az előterjesztést és a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a felszólalást. Az alkotmányügyi bizottság kisebbségi véleményét két előadó megosztva ismerteti, összesen ötperces időkeretben. Elsőként megadom a szót Lamperth Mónikának.

DR. LAMPERTH MÓNIKA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottságban szóvá tettem, és a Magyar Szocialista Párt álláspontjaként elmondtam, nehezményezzük, hogy mintegy másfél hónap alatt hatodszor módosítunk alkotmányt, és ennél az alkotmánymódosításnál egyetlenegy alkalommal sem volt módunk köszönteni az előterjesztőt az alkotmányügyi bizottság ülésén; sem Lázár képviselő úr, sem Kocsis képviselő úr sem az ötéves változatnál, sem a hároméves változatnál nem tette tiszteletét.

Azt gondoljuk, amikor alkotmányt módosít az Országgyűlés, no pláne egy olyan alkotmánymódosítást tesznek az Országgyűlés asztalára, amelyben alkotmányos alapjogokat, politikai alapjogokat korlátoz az előterjesztő szándéka szerint majd a döntéssel az Országgyűlés, akkor az a legkevesebb, hogy az előterjesztő az érveit és az indokait ott elmondja. Úgyhogy nagy empátiával voltam Répássy államtitkár úr iránt, akire Balsai elnök úr ott ráosztotta a feladatot, közölte vele, hogy ő mint államtitkár nyilván mélyen ismeri az előterjesztők szándékát.

De hozzá kell tennem, tisztelt Országgyűlés, hogy amit itt Lázár képviselő úr, frakcióvezető úr előterjesztőként elmondott, ez az érvek között ott, a bizottság vitájában nem jelent meg, úgyhogy egy kicsit setesuta bizottsági ülésre került sor, nem ismerhettük meg az előterjesztő valódi szándékát. (Lázár János: Jobb későn, mint soha!) Ha Lázár frakcióvezető úr ezt értéknek tartja, hogy végre a plenáris ülésen megtudhatom, hogy mi a szándékuk, mert a bizottságban nem derült ki, az előterjesztésből nem derült ki, a jobb későn, mint soha beszólása a képviselő úrnak nagyon szellemesnek tűnik, azonban azt hiszem, az az elvárás, amit az önök miniszterelnöke támasztott, hogy a cinizmust ki kell irtani a politikából, ez úgy súrolja a határát.

Összefoglalva tehát: a Magyar Szocialista Párt képviselői nem látják bizonyítva azt, hogy az alkotmánymódosítás tervezetében a politikai jogot korlátozó rendelkezés arányban áll - és szükséges - azzal a védendő társadalmi céllal és érdekkel, amelyet egyébként itt az expozéban az előterjesztő megfogalmazott. Ennek részletes indokait a vitában el fogjuk mondani.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most megadom a szót Gaudi-Nagy Tamásnak, a másik kisebbségi vélemény megfogalmazójának. Öné a szó.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. A Jobbik-frakció képviseletében mondtam el a véleményemet a mai, valóban eléggé furcsa bizottsági ülésen, amely tulajdonképpen a tegnapi bizottsági ülés egy megismételt változata volt, csak most már öt év helyett hároméves változattal kellett megvizsgálnunk az előterjesztést.

Nem találtuk általános vitára alkalmasnak, és kifejezetten nemzetközi egyezményekbe ütközőnek találjuk ezt az előterjesztést, tekintettel arra, hogy ez a hároméves tilalom, tehát az aktív rendvédelmi, honvédelmi vagy nemzetbiztonsági tevékenység utáni teljes körű eltiltás a politika minden területétől, helyesebben: leszűkítve a képviselői tevékenységre - kisebbségi önkormányzat, országgyűlési választások, európai parlamenti választások, helyi önkormányzati választások -, tehát gyakorlatilag olyan körből rekesztik ki, a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik, az európai emberi jogi konvenció 11. cikke szerinti előírásba, egyidejűleg a 10. cikkbe is, amely a véleménynyilvánítás szabadságáról szól, illetve az emberi jogi konvenció később született, a szabad választások garantálására vonatkozó kiegészítő jegyzőkönyvébe ütközik, egyébként pedig nem is alkalmas arra, hogy megvédje az általunk helyeselt célt. Azt a célt mindenképpen helyesnek tartjuk, a jelenleg hatályos alkotmány is tökéletesen biztosítja a rendvédelmi, honvédelmi, nemzetbiztonsági szervek mentességét, legalábbis a jogszabály erejénél fogva jelenleg is biztosítja a mentességet.

Nem a jogszabály betűjével volt a baj, hanem azzal, hogy mi történt az elmúlt nyolc évben, hogyan használták kézi vezérléssel a rendőrséget, mondjuk, a honvédséget szerencsére nem, ez megtörténhetett volna, de szerencsére nem, viszont azért az ügyészségek területén és a bíróságok területén is észleltünk olyan jelenségeket, amikor bizony jele volt a politikai beavatkozásnak, tehát a strasbourgi emberi jogi teszt törvényes, szükséges, arányos-e. Ugye, a törvényes és szükséges - azt gondolom, beleférhet a szükségességbe az úgymond politikamentes rendőrség, honvédelem, nemzetbiztonság működtetése, de semmiképpen nem arányos, és nem is védi, alkalmatlan az eszköz. Mert mi lesz négy év után azzal a kedves bajtárssal? Akkor megszűnik a bajtársi kapcsolat? Négy év után már nem fognak köszönni egymásnak? Nem fognak titkokat kiszedegetni a nemzetbiztonsági szolgálattól? Tehát nem alkalmas az eszköz, majd én is a vitában fogom részletesebben kifejteni az érveinket.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

(Szilágyi Péter elfoglalja a jegyzői széket.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most megadom a szót Borbély Lénárdnak, a honvédelmi bizottság előadójának. Öné a szó.

BORBÉLY LÉNÁRD, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A honvédelmi és rendészeti bizottság a tegnapi napon, illetve a mai napon tárgyalta ezt az előterjesztést, tegnap a 649., ma a 676. számon. Volt egy kis számmisztika ebben a történetben, de hála istennek, a honvédelmi és rendészeti bizottság üléséből az derült ki, hogy ez azért igazából nem lényeges, mert az alapértékkel, az alapelvvel mindenki, minden párt képviselője egyetért.

(16.00)

Ezzel így volt a Magyar Szocialista Párt, illetve a Jobbik képviselői is az alapelvvel egyetértettek: azzal az alapelvvel, hogy a hivatásos állomány tagjait a legtávolabb kell tartani lehetőség szerint a politikától.

Elhangzott az is, amiben szintén - úgy gondolom - a többségi álláspont egyértelmű, de talán más pártoknál is társra találtunk ebben a megközelítésben, hogy ez egy olyan kívánalom, amely húszéves adóssága a magyar társadalomnak, amelyet végre most módunkban áll teljesíteni. Azzal is egyetértettünk, illetve a többségi vélemény azon az állásponton van, hogy egy politikusi pályafutás - legyen az országgyűlési képviselő, helyi önkormányzati képviselő vagy európai parlamenti képviselő - nem onnan kezdődik, hogy az ember leteszi a képviselői esküjét, onnantól gyakorolja képviselői jogait, hanem már sokkal korábbról, hiszen készül a képviselőségre, készül a politizálásra, mindazonáltal ebből következik, hogy a politikai befolyástól nem semleges.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Összegzésként annyit szeretnék tehát elmondani, illetve kiemelni, hogy az alapelvvel mindenki egyetértett, a hivatásos állományt minél távolabb kell tartani a politikától, így van ez a honvédelemnél, a rendőrségnél, illetve a nemzetbiztonsági szolgálatoknál; ezért a törvényjavaslatot, az alkotmánymódosítási javaslatot általános vitára alkalmasnak tartjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Harangozó Tamás képviselő úrnak.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, a honvédelmi és rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő alkotmánymódosítás az eddigi kormánypárti jogalkotás legszégyenletesebb darabja, azt hiszem, ezt nyugodtan ki lehet jelenteni; tekintve, hogy a szabályozás aránytalanul kívánja korlátozni a választójogot; tekintve, hogy sem az előterjesztő, sem a kormány nem tudott olyan példát mondani, hogy más demokratikus országban hasonló korlátozást vezetnének be nem aktív állományú honvédekkel, rendőrökkel, titkosszolgákkal kapcsolatban; és Rétvári Bence államtitkár úr sem azt mondta most el nekünk, hiszen amiket elmondott, azok a szabályozások kizárólag aktív állományú tagokra vonatkoznak minden egyes országban. Sehol nem büntetik őket azzal, hogy a jogviszonyuk megszűnése után is korlátoznák választójogukat.

Tekintve egyébként azt is, hogy a tegnapi honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén történt az a bizonyos közjáték, tudniillik, hogy kiderült, hogy a bizottság egyik fideszes tagja is érintett lenne, ha ez a szabályozás az ötéves időtartamra vonatkozna, és a nagy tanácskozási szünet után a kormánypárt képviselői mind a honvédelmi és rendészeti bizottság, mind az alkotmányügyi bizottság ülésén az eredeti, ötéves javaslatot tárgyalta végig, tisztelt Országgyűlés, és vitatkozott annak helyességéről. Egyébként konkrétan elhangzott a honvédelmi bizottság ülésén az is, hogy lám-lám, ez a javaslat egyébként Borkai Zsoltra is vonatkozik, hiszen a Fidesz a saját képviselőjére természetesen nem tesz kivételt, és ez is mutatja, hogy ennek a javaslatnak ilyen politikai indíttatásai nincsenek.

És tekintve azt is, hogy lám-lám, mára már egy olyan javaslatot tárgyal itt az Országgyűlés, ahol egyetlenegy ember miatt a kormányzó többség alkotmányt módosít, illetve a saját, eredetileg beterjesztett alkotmánymódosítását megváltoztatja egyetlen ember polgármesterré választása tekintetében, illetve ennek érdekében. Az expozéban hallhattuk, hogy természetesen kilátásba helyezik, hogy amint ezen túl vagyunk, az őszi önkormányzati választásokon majd vissza fogják hozni az 5 évet, hiszen az eredeti tervük erről szólt.

Végül, hogy ezt még alátámasszam, tekintve leginkább azt, hogy a ma reggeli honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén a nagy vita hevületében egyébként az érintett képviselő maga is beismerte a vitában elhangzott hozzászólásában, hogy bizony-bizony ez a hároméves javaslat csak és kizárólag arról szól, hogy Győr városában ő tudjon elindulni polgármesternek.

A többi tartalmi megjegyzés már elhangzott, illetve a vitában el fog hangozni. Az összes körülményt és ezt a bohózatot, ami ezen alkotmánymódosítás kapcsán az elmúlt két napban az Országgyűlésben történt... - természetesen általános vitára alkalmatlannak találta a bizottsági kisebbség ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót 15-15 perces időkeretben; elsőként Kocsis Máté képviselő úrnak, az előterjesztőnek, Fidesz.

DR. KOCSIS MÁTÉ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Harangozó képviselőtársam hozzászólása picit áttematizálta az általam elmondani kívántakat. Ahogy Lamperth képviselő asszony hiányolta a koherenciát az itt elhangzott előterjesztői expozé és az alkotmányügyi bizottságban elhangzottak között, úgy én is egy picit hiányolom a koherenciát a Harangozó képviselő úr által elmondottak és a honvédelmi és rendészeti bizottságban elhangzottak között.

Nem tisztem, hogy megvédjem Borkai Zsoltot annak ellenére sem, hogy az elmúlt két napban az önök - hogy mondjam? - önös politikai céljaiból jelentősen meghurcolta őt a magyar sajtó. Ma az hangzott el a honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén, tisztelt képviselő úr, hogy Borkai úr annyit mondott, hogy ha vonatkozna rá a szabály, ő természetesen vállalná annak a következményeit; nem hangzott el olyan, hogy ez kizárólag miatta módosult volna.

Amit még szeretnék elöljáróban elmondani, tekintettel arra, hogy ez is elhangzott - és ezt is tévesnek ítélem -, hogy a honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén az elnök akkor rendel el szünetet, amikor éppen kedve van hozzá. Ez elég rosszul hangzik, én ezt tudom, tekintettel ara, hogy nem önök adják az elnököt, de ettől függetlenül ez még így van. (Dr. Harangozó Tamás dr. Varga Lászlóval beszélget.) Ha figyelne most rám a képviselő úr, akkor nem hibázná el ezeket.

A T/676. számon benyújtott, a frakcióvezető úr által és általam jegyzett javaslat az alkotmány 40/B. pontját módosítaná. Azért térjünk ki az indokló rész néhány kiegészítésére és néhány pontjának kiemelésére! Mint ahogy a frakcióvezető úr is utalt rá, nem új keletű gondolat ez, hogy a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjai és a szervek tevékenysége kerüljön minél inkább távolabb a politikától, a politika világától. Az elmúlt évek eseményei is azon túl, hogy ismételni akarnám - hiszen az előterjesztői expozéban rendkívül sok minden elhangzott, és talán inkább majd a vitának kell nagyobb időbeni teret adni -, elhangzott az, hogy az elmúlt évek eseményei is azt bizonyítják, hogy bizony szükség van arra, hogy alkotmányos szinten garantáljuk a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjainak a politikai pályától való egyre inkább való távolítását, hovatovább a depolitizálását.

Azt is tisztáznunk kell - mint ahogy elhangzott a bizottsági ülésen -, hogy nyilvánvaló és életszerűségét vizsgálva, gondolom, egyetértenek önök azzal is, hogy akik várhatóan vagy az eddigi tapasztalatok szerint politikai felkérést kaptak, azok általában magas rangú rendvédelmi szervezetek vagy szervezetek vezetői magas rangban.

Az indokló rész utal rá ugyan, de nem bontja ki jobban, hogy akik ilyen rendvédelmi vagy fegyveres testületeknél magas rangú pozíciót töltenek be, utána politikai felkérést kapnak, hovatovább még közben is politikai felkérést kapnak, és ilyen szervezetek hivatásos állományú tagjaiként előkészületi folyamatokat vagy feladatokat látnak el a politikai pályájukra, olyan információkkal rendelkeznek, amelyek azon túl, hogy félelmet kelthetnek, még bizonyos szempontból biztonsági kockázatot is jelentenek a rendvédelmi szerv szempontjából. Nem garantált az, hogy magas rangú rendvédelmi vezető felhasználja-e még hivatásos állományúként, de már politikai pályára készülve ezeket az információkat.

Nem kívánom hosszúra fogni a felszólalásomat, hiszen nyilván a vitában még számos szempont majd elhangzik, amelyre inkább szeretnék válaszolni, arra azonban felhívnám a figyelmüket, hogy a honvédelmi és rendészeti bizottságban valóban így van, ahogy Borbély Lénárd képviselőtársam is elmondta, konszenzus mutatkozott abban, hogy a rendvédelmi szervek tevékenységét és hivatásos állományú tagjainak tevékenységét minél inkább depolitizálni kell.

Itt pusztán a mikéntjéről volt vita. Mi továbbra is fenntartjuk azt a javaslatot, amely frakcióvezető úr számára is számos megkeresésben megfogalmazódott, hogy az öt év konszenzust igényel. Ekképpen három évben döntött tegnap a frakcióülés, ezt a javaslatunkat fenntartjuk, az irányától pedig eltántorodni semmiképpen sem szeretnénk az előbb elhangzottak és a most elhangzottak miatt. Ennek szellemében kérném, hogy egy tartalmas vita után a módosító javaslatot támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

(16.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre Szilágyi György képviselő urat illeti a szó, Jobbik.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elég furcsának tartom a törvényjavaslatnak azon rendelkezését, hogy a leszerelés után három évig megbüntessük azokat az embereket, akik mondjuk, becsülettel szolgáltak, hiszen ez úgy néz ki, mintha - ugye, köztörvényes bűnözőknél szokták alkalmazni a közügyektől való eltiltást.

Egy közügyektől való eltiltást adunk olyan embereknek, akik mondjuk, becsülettel szolgáltak bármilyen testületben, és azt mondjuk, hogy akkor innentől kezdve ti három évig nem végezhettek semmi olyan tevékenységet, ami a közügyeket... (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Miniszter lehet!)

És ha már itt tartunk, akkor ennyi erővel menjünk tovább, határozzuk meg azt is, hogy mondjuk, ezeknek az embereknek a családtagjai sem politizálhatnak, hiszen ha találkoznak a munkatársakkal, akkor befolyásolhatják őket, és akkor megtilthatnánk még ennek a törvénynek a keretein belül azt is, hogy a kollégák, tehát akár a katonaság, akár a rendőrség berkein belül ne hívhassák meg egymást, mondjuk, egy családi partira, hiszen ott érintkezhetnek azzal a családtaggal, aki mondjuk, indult képviselőként.

Tehát én nagyon-nagyon rossz tendenciának tartom, hogy ez benne legyen a törvényben, hiszen ez egy büntetés, még egyszer hangsúlyozom, a közügyektől való eltiltás intézményét akarják önök szinte alkalmazni olyan emberekre, akik ezt nem érdemlik meg.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre megadom a szót Gulyás Gergely képviselő úrnak, Fidesz.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szilágyi képviselő úr egy túlzással kezdte, hogy aztán további túlzásokba essen, ez pedig a közügyektől eltiltásnak a kategóriája volt. A közügyektől eltiltás valamennyi közügytől való eltiltást jelent, tehát nem vehet részt választáson, nem kezdeményezhet, mondjuk, népszavazást. Itt ebben az esetben kizárólag a választójog egyik oldalának a korlátozásáról van csak szó, méghozzá a passzív oldalának korlátozásáról van szó.

És azért azt érvként mégiscsak érdemes lenne figyelembe venni, amit az előterjesztők elég részletesen elmondtak, hogy gondoljunk abba bele, hogy az a rendőri vezető, aki már politikai pályára készül, és legfeljebb a jelenlegi törvényi szabályozás annyit kíván meg, hogy a jelöltsége alatt ezt a tevékenységet függessze fel, az utána milyen mértékben fog pártatlanul eljárni, akár ha nem választják meg, abban az esetben is. Tehát úgy gondolom, hogy valamilyen mértékű elkülönítése a politikai pályának, illetve ezeken a területeken a különböző vezetői megbízatásoknak igenis indokolt.

Egyébként pedig ezt az egyezmény - Gaudi képviselőtársam hivatkozott rá - 11. cikke is megengedi közbiztonságra, nemzetbiztonságra vonatkozó területeken. Kétségkívül, azon lehet vitatkozni, hogy hol van az arányosság és szükségesség határa, de azt mondani, hogy ez a közügyektől eltiltással megegyező súlyú szankció, az úgy gondolom, olyan túlzás, amilyen utána ennek a családtagokra való kiterjesztésére vonatkozó ironikus javaslat is volt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kétpercesek következnek, elsőként Harangozó Tamás képviselő úr, MSZP.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elképesztő volt az expozé. Lázár János ma itt hadat üzent a teljes magyar rendőri és katonai állománynak, vezetésnek. Nem elég, hogy ellenzékből ezt tette egyébként a szakbizottság elnökeként, de kormányon is folytatja ezt a gyakorlatot. Ez, ami itt ma elhangzott, a teljes állomány becsmérlése, a vezetői kar szakmai tekintélyének sárba tiprása volt, tisztelt képviselőtársaim. Azt kérem Lázár Jánostól, hogy nyilvánosan kérjen tőlük bocsánatot.

Érdekes volt hallgatni ezt az előadást akkor, amikor Pintér Sándornak hívják a belügyminisztert, akinek ezek szerint szintén - mint minden az ő korában levő rendőri és katonai vezetőnek - az a bűne, hogy az előző rendszerben született, és akkor kezdte el szakmai pályáját.

Önök szerint, illetve Lázár János szerint - itt ez hangzott el - ma Magyarországon egy kommunista rendőrség működik. Mondja már meg nekem, legyen kedves valaki az önök frakciójából, hogy mit csináltak maguk '98 és 2002 között ebben az országban, kormányon, ha ma még mindig kommunista rendőrség működik az országban. És kérném szépen, ne papoljanak itt a parlamentben a civil kontroll fontosságáról, főleg ne annak a pártnak a frakcióvezetője, amely húsz év után újra egy kézbe adta a titkosszolgálatokat és a rendőrséget ugyanúgy, mint ahogy az előző, állítólagos átkos rendszerben, '90 előtt volt.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Szilágyi György képviselő úr, Jobbik.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő úr nem érezte az iróniát, úgy néz ki, a szavaim között. Nem egy az egyben gondoltam a közügyektől való eltiltást, csak egy hasonlatot próbáltam felhozni.

Az pedig, hogy MSZP-s képviselőtársam azt mondja, hogy kommunista rendőrség vagy nem kommunista rendőrség; vonhatunk párhuzamokat, önök az MSZMP utódpártja, tehát akkor mondhatjuk azt, hogy kommunisták, és az elmúlt időszakban, az elmúlt években sajnos a rendőrség teljes mértékben az önök hatása alatt volt, önök irányították a rendőrséget.

És itt akkor kapcsolódva ehhez, azt is el lehetne mondani és el kell mondani, hogy nem ilyen törvényekkel kellene a rendőrség függetlenségét megteremteni, nem félteni kellene a rendőrség függetlenségét attól, hogy valaki, mondjuk, kilép onnan és utána politizál, hanem valóban meg kellene teremteni a politikától független rendőrséget, és ezt már önök megtehették volna az elmúlt időszakban. És javasolom önöknek, kormánypárti képviselőknek, hogy járjanak az utcán, járjanak olyan rendezvényekre, ahol a rendőrök megjelennek. Semmi különbséget nem fognak találni az elmúlt, pár hónappal ezelőtti rendőrség működése és a jelen pillanatban a rendőrség működése között. Ez a rendőrség ugyanúgy politikai érdekeket szolgál ki, és nem a törvényeket próbálja betartatni az állampolgárokkal, hiszen az lenne a cél ebben az országban, hogy olyan független magyar rendőrség működjön Magyarországon, amely betartja és betartatja a törvényeket mindenféle politikai ráhatás nélkül.

Ezen kellene munkálkodni, és ezt kellene figyelembe venni, hogy végre tényleg egy olyan rendőrségünk legyen, amely független a politikától, és amely a magyar nemzet és a magyar állampolgárok érdekében működik ebben az országban. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Lamperth Mónika képviselő asszony felszólalása következik 15 perces időkeretben.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy Lázár frakcióvezető úr nem várta meg a vita folytatását, mert azt hiszem, hallott volna néhány olyan megfontolásra érdemes érvet, ami - hát - reményeink szerint talán jobb belátásra bírja a fideszes képviselőket. Bár az eddigi jelek nem nagyon biztatnak bennünket ilyennel.

Megértem én azt, hogy az előterjesztő Lázár frakcióvezető úr nagyon magasra hangolta ezt az expozét, nagyon hangzatos kijelentéseket tett, és Biszku Bélától Rajk Lászlóig, meg még előtte a horthysta tisztekig bezárólag mindent és mindenkit idehozott, merthogy el akarja vonni a figyelmet arról a skandalumról, ami az alkotmánymódosítás tekintetében ebben a Házban most már az elmúlt két hónapban folyik.

Egy idézettel szeretném kezdeni: "Roppant hatalom összpontosul most az önök kezében. Demokratikus keretek között szokatlan, és a mi alkotmányos ízlésünktől távol álló koalíció az önöké, amelynek legitimitását sem szándékunkban, sem módunkban nem áll elvitatni. Csupán most a kezdetnél szeretnénk önöket figyelmeztetni arra a mérhetetlen felelősségre, amely hatalmukból fakad. Abból a hatalomból, amelynek ma gyakorlatilag nincs intézményes korlátja. Önök kényükre-kedvükre változtathatják az alkotmányt és az alkotmányos alapintézményeket, változtathatják meg a választójogi törvényt, a köztársasági elnök jogkörét, az önkormányzati rendszert és az Alkotmánybíróság hatáskörét, nevezhetnek ki bárkit alkotmánybírónak, bankelnöknek és így tovább."

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt nem szocialista politikus mondta most az Orbán-kormánynak, hanem 1994. július 14-én Kövér László, leendő házelnök mondta a Horn-kormány programjának vitájában. És akkor az alkotmánymódosításra való tekintettel vagy ilyen szándékra tekintettel a későbbiek során az a kormány elfogadott egy négyötödös önkorlátozó szabályt, mert azt gondoltuk, hogy az a mérhetetlen felelősség, ami az alkotmányozó többségnek rendelkezésére áll, az önmérsékletre kell hogy intsen, és az alkotmányt nem lehet ide-oda rángatni. Nem lehet hatodszor az elmúlt másfél hónapban úgy a Ház elé terjeszteni egy alkotmánymódosítást, hogy annak a tisztességes előkészítésére sem önöknek nincs idejük, sem a parlamenti vitában, no pláne, a bizottsági vitában nincs rá mód részletesen fölkészülni. És ezt az állításomat bizonyítani is fogom a hozzászólásomban.

(16.20)

Ha most ironikus akarnék lenni, akkor mondhatnám azt, hogy ha péntek, akkor alkotmánymódosítást hoz a posta, ha kedd, akkor nem Belgium, mint a népszerű film, hanem alkotmánymódosítás a Házban. Tehát ezen a hétvégén is megörvendeztettek bennünket egy olyan alkotmánymódosítással, amelyről azt gondoltuk hétfőn (sic!), hogy érdemes abban a rövid hétvégi időszakban, ami rendelkezésre áll, alaposan fölkészülni. Aztán hétfőre meg kiderült, Harangozó Tamás képviselőtársam nagyon szemléletesen elmondta, hogy nem is arra az alkotmánymódosításra kell készülni, amit megtárgyaltunk a bizottságban, hanem egy másikra, mert közben kiderült, hogy ez az alkotmánymódosítás problematikus lesz Borkai Zsolt szempontjából, és ezért benyújtottak egy újat, kicserélték, és hozzáigazították egy vezető fideszes politikusnak, Győr polgármesterének a fazonjához.

A hétfői parlamenti ülésen a kereszténydemokraták politikusa, Pálffy István egy nagyon hangzatos hozzászólást mondott az Országgyűlés méltóságáról, a Ház méltóságáról.

Képviselőtársaim! Hogyha az önök kormánya valami olyasmit csinál, ami igazán iróniát érdemel - mert ennek a nyilatkozatnak a kifüggesztése azért mégiscsak furcsa időket idéz -, arra lehet, hogy megkérdőjelezhető, de egészen biztos, hogy adekvát válasz egy ilyen szándékosan túlzó, ironikus törvényjavaslat benyújtása, mint amit Pálffy István úr kritizált a hétfői napirend előtti hozzászólásában.

De higgyék el nekem, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésének a méltóságát sokkal jobban sérti ez az eljárás, amit önök az alkotmánymódosítással csinálnak. Az az eljárás, hogy hétfőn, a bizottságban derül ki, hogy az egyik képviselőtársukkal elfelejtettek egyeztetni vagy elfelejtették az ő szempontját figyelembe venni, és utána gyorsan ki kell cserélni, és azt kell a Háznak itt - meggyőződésem szerint egyébként házszabálysértően - megélni, hogy olyan témát veszünk vagy olyan előterjesztést veszünk napirendre, amelyet még előtte a bizottság nem is tárgyalt.

De hogy ezt milyen cinikusan teszik, ezt hadd idézzem. Az indokolás, ami egyébként hihetetlenül pongyola, semmiféle olyan előzetes vizsgálódásra vagy hatásvizsgálatra, vagy a lehetséges hatások bemutatására, amit egyébként a jogalkotási törvény előír, és amit önök ellenzékben mindig - hozzáteszem, nagyon helyesen - igényeltek a kormánytól, itt erre nézve egyetlenegy mondat sincsen, sőt. A következőt olvashatjuk az első előterjesztésben: "A javaslat elfogadása esetén azonban kétség sem férhet ahhoz, hogy az ötéves időtartam lejártával jelöltként elinduló és esetleg megválasztott egykori hivatásos állományú tag ennyi idő elteltével még bármilyen befolyással is lehetne korábbi munkatársaira." Na, mit gondolnak, a háromévesnél mi van? "A javaslat elfogadása esetén azonban kétség sem férhet ahhoz (Derültség az MSZP soraiban.), hogy a hároméves időtartam lejártával jelöltként induló és esetleg megválasztott egykori hivatásos állományú tag ennyi idő elteltével még bármilyen befolyással is lehetne korábbi munkatársaira." Szó szerint ugyanazt írták be, csak az öt évet kicserélték háromra. Arra sem vették a fáradságot, hogy saját magukat komolyan vegyék!

Képviselőtársaim! Miért nem lehet akkor ide beírni, hogy hat vagy hét, vagy kettő, vagy egy, vagy négy? Ez egyszerűen komolytalan! És így alkotmányt módosítani, azt gondolom, sokkal inkább sérti az Országgyűlés tekintélyét, mint az ironikus törvényjavaslat.

Azon már nem is csodálkoztunk, hogy az érintettekkel nem egyeztettek. A nemzeti együttműködés rendszerébe az nem fér bele, hogy egyeztessenek azokkal a szakszervezetekkel, a rendészeti szervek szakszervezeteivel, amelyek egyébként képviselik azt - mondjuk, a Bárdos Judit főtitkár asszony által vezetett és egyébként az egyenruhások körében tekintélyes szakszervezettel vagy a többiekkel -, hogy egy társadalmi csoport jogait alkotmányosan korlátozzák, méghozzá a mi megítélésünk szerint indokolatlanul, és még arra sem veszik a fáradságot, hogy egy egyeztető megbeszélésre őt meghívják. És amikor ezt szóvá tettük egyébként az országgyűlési bizottságban, akkor Répássy államtitkár úr erre a felvetésre azt mondta, hogy Magyarország nem korporatív állam, és a beterjesztő képviselő majd eldönti, hogy egyeztet vagy nem. És hogyha a szakszervezetnek meg valami mondanivalója van, akkor jöjjön ide a bizottsági ülésre, és mondja el. Hát, én azt gondolom, hogy ez a megközelítés iszonyatosan távol van a nemzeti együttműködés szándékától.

A tartalomról. Ez az előterjesztés az érintett állománynak, és már a passzív időszakban is öt vagy három évre - majd valószínűleg a három lesz elfogadva - egy olyan korlátozását, a passzív választójog egy olyan korlátozását akarja megvalósítani, ami egyébként egy alkotmányos politikai alapjog korlátozása, ahol semmilyen kísérletet nem tesz arra, hogy a szükséges mértéket és az arányos módot bemutassa. Mert szeretném, ha azt világosan látnák képviselőtársaim, hogy azt a célt, hogy a katonák, a rendőrök és a titkosszolgálatok hivatásos állománya pártpolitikai befolyásolástól mentesen lássa el a feladatát, mi egy fontos célnak tartjuk.

Tehát a Magyar Szocialista Pártnak azzal, hogy a hivatásos állományt, amelyik éppen még szolgálatban van és a hivatásos jogviszonya fennáll, a pártpolitikai tevékenységtől távol tartsuk, ezt egyébként a mai alkotmány is, az alkotmány 40/B. §-a világossá teszi. Tehát ezzel nekünk nincsen problémánk. És hogyha azt a szándékot jelenítenék itt meg, hogy szeretnék precízebbé tenni a szabályozást - hiszen hogy az alkotmánynak ezt a rendelkezését hogyan kell végrehajtani, ebben tényleg van bizonytalanság -, ha ez a szándék, akkor erről lehet értelmesen tárgyalni. Csakhogy itt nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy visszamenőlegesen öt vagy három évre - kinek melyik tetszik éppen a fideszes oldalon, most a háromnak látunk nagyobb esélyt - visszamenőleg is ilyen korlátozást akar megvalósítani.

Az előterjesztésben arról sem hallottunk, és azt hiszem, hogy jogosan föl lehet tenni ezt a kérdést, hogy ha a védendő érték az, hogy ezek a szervezetek pártpolitika-mentesen lássák el a feladatukat, akkor miért csak erre a területre kívánja ezt korlátozni. Hozzáteszem még egyszer: mi azzal nem értünk egyet, hogy visszamenőlegesen a passzív állománynál is ilyen súlyos korlátozásra kerüljön sor, az alkotmányos politikai alapjogok korlátozására. De akkor joggal föltehető a kérdés, hogy miért pont a katonáknál és a rendőröknél. Hiszen a Magyar Köztársaság hatályos alkotmánya az alkotmánybírók, a bírók, az ügyészek esetében is tiltja a politizálást. És hogyha igazak azok az érvek, amelyeket önök itt kifejtettek, akkor azért azt mégiscsak indokolást érdemel, hogy az ügyészek tekintetében ezt miért nem tartják ugyanilyen fontos érdeknek.

És azt is szeretném elmondani, hogy az volt az érzésünk, amikor pénteken benyújtották, hétfőn kicserélték ezt az alkotmánymódosítást, minthogyha egy lakmuszpapírt akarnának a magyar társadalomhoz érinteni, hogy megvizsgálják, hogy meddig tart az a terület, ahol még nem mozdulnak meg érzékenyen. Most megpróbálják ezzel a lakmuszpapírral megmérni a társadalmi érzékenységet a rendőröknél, a katonáknál, aztán majd jönnek utána a bírók, az ügyészek, aztán jönnek a köztisztviselők, aztán a közalkalmazottak. Hol lesz vége ennek a sornak? És nem vették arra sem a fáradságot, hogy egy tisztességes indokolást rakjanak mellé, amiből mindezek nyilvánvalóan kiderülnek.

Tehát én azt gondolom, hogy a legfontosabb kérdés az a probléma, hogy a védendő érték, hogy az alkotmányos jogok korlátozása és a visszamenőlegesség, tehát a katonák, titkosszolgálati állományban lévők, rendőrök tekintetében az öt vagy három évre való visszamenőlegességnél hogyan és miként áll fönn az a társadalmi érdek, amit védeni akarnak. Mert ha valakitől meg akarják vonni az alkotmányos jogát vagy korlátozni akarják az alkotmányos jogát - hozzáteszem, ezt meg lehet persze tenni -, ahhoz a másik oldalon egy nagyon fontos társadalmi érdeket kell fölmutatni, és azt is be kell mutatni, hogy ez szükséges mértékű és arányos módon végrehajtott.

(16.30)

Ez egyébként más alkotmányos jogok korlátozására vonatkozó alkotmánybírósági döntésekből világosan kiderül.

Tehát összegezve: a Magyar Szocialista Párt azt gondolja, és az az álláspontja, hogy a választójog korlátozásának az előterjesztés mértékét tekintve nincs világos oka, nincs olyan erős társadalmi érdek, ami miatt egy jelentős társadalmi csoport alkotmányos politikai jogait - és itt a visszamenőlegességre szeretnék hangsúlyt fektetni, mert ez egyértelműen erre vonatkozik - bemutassa.

Komolytalan is ez az előterjesztés. Ez a lex Borkai-féle módosítás megmutatta, hogy ez sem rendesen előkészítve, sem rendesen végiggondolva, sem rendesen végigegyeztetve nem volt. Így alkotmányt módosítani a mi felfogásunkban nem lehet. És arra épít, hogy megméri a társadalmi mozdulást és rezdülést, és ha úgy gondolja, hogy ez nem mutat jelentős nagyságrendet, akkor majd - az a félelmünk - próbálkozik más társadalmi csoportokkal is, próbálkozik esetleg a bírókkal, az ügyészekkel, a köztisztviselőkkel vagy másokkal. Ezért a Magyar Szocialista Párt ezt nem támogatja.

Köszönöm szépen a figyelmet (Taps az MSZP, szórványos taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő felszólaló Volner János képviselő úr, Jobbik.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét egy alkotmánymódosítás fekszik előttünk. Nem először és nem utoljára nyúl hozzá a polgári kormány az alkotmányhoz, amit én egyébként különösen azért fájlalok, mert az alkotmány módosítása lassan már egy zoknicsere gyakoriságát idézi bennem, márpedig ennek a jogi alapokmánynak nem az lenne az alaprendeltetése, hogy ilyen hányattatott sorsa legyen, ha valakinek valami eszébe jut, akkor elkezdi toldozgatni-foldozgatni az alkotmányt.

Többször felhívtuk a fideszes képviselőtársak figyelmét arra, hogy nagy örömmel látnánk egy jogalkotási ütemtervet, amely tükrözné a kormányzat jogalkotási elképzeléseit, egy menetrendet lenne képes adni ennek a Háznak a működéséhez, és egyben iránytűként szolgálhatna a jövő jogalkotási munkájára. Erre sajnos nem került sor.

Most ismét egy olyan módon nyúlunk az alkotmányhoz, ami, úgy gondoljuk, szerintünk megengedhetetlen. Ezúttal a honvédség, a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak a jogkorlátozását célozza az alkotmánymódosítás, először öt, majd pedig a módosítás nyomán három évre zárná ki ezeket a hivatásos állományú tagokat a közéletből. És itt szándékosan nem csak a politika világát mondom, hiszen néhány száz lelkes kisfalu önkormányzati képviselő-testületébe nem bejutni nem azt jelenti, hogy kizártuk az illetőt a politikából, kizártuk a közéletből, és kizártuk őt abból az esélyből is, hogy egyáltalán a szűkebb közösségének az életét pozitív irányba próbálja meg befolyásolni.

Azok számára, akik nem voltak ott, bár az erre vonatkozó információk megjelentek, el szeretném mondani, hogyan folyt le a honvédelmi és rendészeti bizottság aznapi ülése. Először találkoztunk egy javaslattal... - egyéni képviselői előterjesztés formájában lett benyújtva ez is, mint annyi minden más, hogy ne kelljen ezt az egyébként törvény betűje szerint kötelező egyeztetést megtenni az érintettekkel, azaz ebben az esetben elsősorban természetesen a fegyveres testületek szakszervezeteivel. Öt évről szólt ez a bizonyos korlátozás, aztán akkor, amikor Borkai úr szembesült azzal, hogy ez az öt év kihathat esetleg több ember karrierjére is, még akár az övére is - abban a pillanatban számára az általa feltett kérdésből nyilvánvalóan kiderült, hogy nem volt világos, hogy ő is a hatálya alá esik-e ennek a rendelkezésnek -, akkor egy kis zavar támadt a Fidesz soraiban. Kocsis Máté úr azonnali szünetet rendelt el, és jó néhány fideszes képviselőtársunk kivonult megtanácskozni ezt a váratlan és igen kellemetlen fejleményt.

Mi akkor ismét rácsodálkoztunk arra, hogy a nemzeti együttműködés rendszerét nemhogy a pártok között és nemhogy a nép egészére nem tudja kiterjeszteni a kormány, de még a saját pártján belül sem, a saját frakcióján, sőt továbbmegyek, a saját honvédelmi és rendészeti bizottságán belül sem sikerült megtárgyalni ezt az egyébként csekély számú előterjesztést, amely annak a bizottságnak a napirendjére tudott kerülni az elmúlt időszakban. Én arra biztatnám a képviselőtársakat, ha velünk nem is állnak érdemben szóba, legalább egymással tegyék ezt meg, mert az ilyen párbeszéd, az ilyen jellegű információcsere mindig hatékonyabbá lesz képes tenni a jövőbeli munkát. (Taps a Jobbik, szórványos taps az LMP padsoraiban.) Ebben az esetben ez az öt év három évre lett módosítva.

Képviselőtársaim, azért felhívom az önök figyelmét arra, hogy akkor, amikor rendszert váltottunk, nemcsak arról szavaztunk, hogy többpártrendszer legyen, hanem arról is szavaztunk, hogy a politikában egy politikai erő önkénye, gátlástalansága a jövőben ne érvényesülhessen, és ilyen módon egy demokratikus átmenettel korlátot szabjunk az efféle törekvéseknek. Ez az előterjesztés ugyanis most miről szól? Látszólag annyi csupán a tét, hogy ítéletet mondunk a fegyveres testületek hivatásos állományú tagjairól, és azt mondjuk, ha megszakad a szolgálati viszonyuk, utána öt vagy három - vagy ki tudja, hány év lesz a végleges változatban - évig kirekesztjük őket a közéletből, ez gyakorlatilag inkább arról szól, hogy eltűrjük-e szó nélkül, rossz demokrataként a kormánypárttól azt, hogy kétharmados parlamenti felhatalmazással megpróbálja a jogot a saját kénye-kedve szerint, a saját érdekeinek megfelelően a saját képére formálni.

Képviselőtársaim, én arra hívom fel a figyelmet, hogy minket a magyar emberek bizalma azért juttatott ide az Országgyűlésbe, hogy honatyaként, honleányként, ha úgy tetszik, megtaláljuk azt a józan középutat, azt az optimumot, amely a közélet alakításában a magyar nemzet érdekeit szolgálja. Az, ha kihasználja egyetlen politikai párt arra a jelenleg meglévő hatalmát, hogy a jog betűjét olyan módon alakítsa, amely ezt az elvet háttérbe szorítja a pártérdekekkel szemben, akkor minden magyar demokrata dolga az, hogy hangosan tiltakozzon az ilyen meghonosodófélben lévő gyakorlat ellen.

És ki kell térnem rá, most sajnos nem látom itt sem Harangozó Tamást, sem Lamperth Mónikát, az MSZP módosító javaslatait benyújtó országgyűlési képviselőket, hogy egy ilyen javaslattal nem úgy kell szembeszállni, hogy módosító javaslatokat írunk hozzá, és megpróbáljuk toldozgatni-foldozgatni az egyébként számukra is elfogadhatatlan előterjesztést, ezt az alkotmánymódosítást, hanem úgy, hogy demokrataként egy óriási nemet mondunk a hasonló szándékra.

Ha most a gyakorlati oldalát szeretnénk megnézni ennek a törvényalkotói célnak, amit az előterjesztő megfogalmazott, akkor meg kell mondjam önöknek, hogy a legnagyobb szamárság azt gondolni, hogy a párttagság fogja majd a hivatásos állományú testületben dolgozó tagokat attól visszatartani, hogy a pártokkal összehangolják a tevékenységüket, ne adj' isten, pártpolitikai célnak rendeljék alá a munkájukat. Ugyanis nem erről van szó. Azt a rendőrtisztet, aki gátlástalanul kiszolgálta Draskovicsék diktatúráját, senki nem biztatta arra, hogy lépjen be a Szocialista Pártba. Miért is tették volna? Egyszerűen megmondták neki, hogy mi az elvárás: akkor tarthatja meg az állását, akkor számíthat valamilyen szintű előmenetelre, ha teljesíti a neki kiszabott penitenciát. Önök úgy tesznek, mintha ez csupán egy párttagság kérdése lenne. Nem erről van szó, már nagyon régóta nem erről van szó.

A rendőrséget olyan módon kell függetleníteni a politikától, hogy ne fordulhasson elő az a gyalázatos eset, hogy egy kézben összpontosulnak a titkosszolgálatok és a rendőrség, mint ahogy a polgári kormány tette a nemzeti együttműködés jegyében. A rendőrséget olyan módon kell függetleníteni a politikától, hogy az országos rendőrfőkapitányt ne közvetlenül a belügyminiszter nevezze ki a volt alkalmazottai közül, mert számomra az az ember mindennek tűnik, csak függetlennek nem. És utána a lefejezések, amit ez az ember ilyen módon továbbgörget, mintegy lánclavinaként végighaladnak a testületen, ez, kérem, a kézi vezérlését eredményezi a rendőrségnek. És, még egyszer mondom, nem párttagkönyvek kérdése az egész.

(16.40)

Tehát ez az előterjesztői cél teljesen nyilvánvalóan nem megfelelően szolgálja az itt hangoztatott célokat, és nem megfelelő eszközöket alkalmaz ennek érdekében.

El kell mondjuk azt is, hogy amikor a hivatásos állományú tisztek, tiszthelyettesek a politikával együttműködnek, kiszolgálják azt, akkor egyrészt jellemzően nem párttagkönyv alapján működnek együtt a politikával, másrészt pedig nagyon gyakoriak az olyan esetek, amikor a politika maga is szentesít bizonyos tevékenységeket. Itt gondolok arra, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal - a korábbi, az önök által a közelmúltban megszüntetett, illetve beolvasztott Nemzetbiztonsági Hivatal - műveleti igazgatója az az ember, aki a Magyar Gárdát büntetni rendeli, az az ember, aki rámutat a Magyar Gárdára, és politikai ízlése, szimpátiája alapján azt mondja, hogy ez egy üldözendő, a demokráciára veszélyt jelentő szélsőjobboldali szervezet, ezért engedélyezzük vele szemben a titkos információgyűjtést, a lehallgatásokat, a megfigyeléseket, és vélhetően ennek a következménye az is, hogy a jobbikos honvédelmi és rendészeti bizottsági tagok nem mennek át a C típusú nemzetbiztonsági átvilágításon.

Ennek sincs köze, uraim, a politikának a párttagkönyvi részéhez, amit önök megpróbálnak itt a törvényjavaslatban nevesíteni. Ennek semmi köze hozzá. Ennek ahhoz van köze, hogy a politika teljesen nyilvánvalóan egy fontos, nemzetbiztonsági szempontból különösen fontos titkosszolgálatra teljesen nyilvánvaló és erőteljes nyomást gyakorol, és ennek nyomán a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója, illetve műveleti igazgatója úgy határoz, hogy ez a szervezet holnaptól egy üldözendő szervezet lesz, és amikor a napi gyakorlatot nézzük itt a tisztelt Házban, akkor önök beállnak a sorba, és ezt a szekeret segítenek tolni. Egészen biztos, hogy ezzel egyetlen magyar demokrata sem azonosulhat, bármilyen pártállású legyen, akár fideszes is. Ugyanis a párthűség nem pártérdekek és nem párttagkönyvek kérdése, hanem egész egyszerűen ebben az esetben is utasításon, illetve érdekeken alapuló szövetséget jelent.

Amikor a szakszervezetek véleményének a hiányát, illetve az érdekegyeztetés hiányát rójuk fel hibaként a kormánynak, akkor nyilvánvalóan gondolhatunk arra, hogy miért nem egyeztettek erről a több tízezer rendészeti dolgozót érintő fontos kérdésről a szakszervezetekkel, miért ismét arról van szó, hogy egyéni képviselői beadványként nyújtják be ezt, ilyen módon megkerülve az egyeztetés folyamatát. S el kell mondjam önöknek azt is, hogy ha végignézek a politika elmúlt húsz évén, akkor nagyon sok olyan embert látok, aki korábban rendőr, katona vagy éppen titkosszolgálatnál dolgozó ember volt, később pedig szakemberként beépült különböző kurzusok kormányaiba, ott államtitkárként, miniszterként vagy egyéb más vezetőként hasznos tagja volt az ottani rendszernek, a későbbiek folyamán pedig akár a társadalomnak is. Hozzáteszem egyébként, hogy nem feltétlenül értünk mindenkit oda, akit önök oda szeretnének sorolni.

Amikor arról beszél az előterjesztő, hogy új rendőrsége legyen Magyarországnak, ez a cél és ez a törvényalkotói munka ezt szolgálja. Uraim, a rendőrség nem attól fog megújulni, hanem attól, hogy önök leveszik róla a mocskos kezüket. Amikor elkezdenek gárdistákat üldözni, elkezdenek politikai okokból motiváltan a rendőrség fölött rendelkezni, akkor el kell távolítani ezeket a mocskos kezeket a rendőrségtől, el kell különíteni a rendőri munkát a politikusitól (Taps a Jobbik soraiban.), és annak a terrornak, aminek 2006 őszén tanúi voltunk, nem lesz megismétlődése még egyszer a történelem folyamán.

Zárszóul arra biztatnám önöket, hogy járják a tisztesség, az emberi tisztesség útját, a törvény szerint is kötelező érdekegyeztető fórumokat rendesen járják végig. Ezek olyan megkerülhetetlen lépcsőfokok a demokráciában, amiket nem szabad átugrani még kétharmados parlamenti felhatalmazással sem.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Schiffer András frakcióvezető úr, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elsőként szeretnék egy pillanatra eltérni a tárgytól. Ha már többféle jogsértésről megemlékeztünk ma is meg az elmúlt hetekben is e Házban, akkor szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy jegyző képviselőtársunk, Szilágyi Péter ma az autós terror áldozata lett, miközben biciklivel próbálta megközelíteni az Országházat. Azt gondolom, hogy a jogsértéseknek és az intoleranciának erre a metszetére is oda kellene figyelnünk.

Tisztelt Országgyűlés! Először is ott szeretném kezdeni, ami az egész törvényjavaslat előterjesztésének a procedúráját illeti. Már több alkalommal elmondtam, hogy amennyiben önök úgy gondolják, hogy miközben - és itt nem értünk egyet, mert szerintünk nincs alkotmányozási szükséghelyzet, önök szerint meg van - szükség van egy alkotmányozó folyamatra, ennek ellenére az alkotmány hatályos szövegében vannak olyan részek, amiket mindenképpen meg kell változtatni, ezt tegyék meg egy lépésben. Függetlenül a konkrét javaslat tartalmától, az önmagában tarthatatlan egy demokratikus jogállamban, hogy tényleg már paródiát csinálnak a parlament működéséből, paródiát csinálnak az alkotmányból, és hetente hoznak be alkotmánymódosító javaslatokat.

Én úgy értettem a miniszterelnök úr szavait, hogy az önök számára elsődleges érték az alkotmányosság, és ennek a mércéjén keresztül ítélnek meg önök más pártokat. Helyes! Csak ha az alkotmányosság az önök számára elsődleges érték, akkor annak, hogy az alkotmány szövege stabil, és nem lehet csak úgy hozzányúlni, az is legyen az önök számára érték, és akkor ne merészeljenek idejönni az Országgyűlésbe hetente különböző ad hoc, aktuálpolitikai érdekeket szolgáló alkotmánymódosító javaslatokkal. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.) Mondom ezt a törvényjavaslat tárgyától függetlenül. Májusban megtehették volna - hiszen nyolc évük volt arra, hogy előkészüljenek -, hogy betolnak az Országgyűlés elé egy nagyobb alkotmánymódosító csomagot, ahol jelzik azt, hogy a véleményszabadságtól kezdve a fegyveresek passzív választójogán át a parlament létszámáig mi az, amit hónapokon belül revízió alá akarnak vetni az alkotmányban. Erről lehet beszélni. De azt nem lehet csinálni, hogy folyamatos bizonytalanságban tartják az országot, az egész jogrendszert.

S még valami: önökkel szemben én azt vallom, hogy az, ami láthatatlan alkotmányként elsősorban az Alkotmánybíróság jogfejlesztő munkája folytán kiépült Magyarországon 1990 után, az igenis érték. Alkotmányosságról akkor lehet beszélni, ha az alkotmány különböző rendelkezései mögött kialakul egy stabil joggyakorlat, egy stabil jogi kultúra. Ez nem történik meg akkor, ha folyamatosan bizonytalanok vagyunk az alkotmányos rendelkezéseket illetően, ha az alkotmányt körülbelül úgy módosítgatják, mint ahogy - szintén nem helyesen - a csődtörvénnyel vagy a polgári perrendtartással szokták tenni ebben az Országgyűlésben. Egyszerűen arról van szó, hogy az alkotmány akkor stabil, és Magyarországon akkor van alkotmányos rend, ha a különböző alkotmányos szakaszok logikus rendben egymásra épülnek. Ez ellen hat az ilyen típusú aktuálpolitikai célzatú alkotmányozás.

S még egy dolog, ami szintén az eljárással kapcsolatos; ellenzéki képviselőtársaim már szóvá tették, de én sem tudom megállni: az, amit itt az öt év, három év dolgában műveltek, egyfelől groteszk, de én azt mondom, hogy szégyenletes. Szégyelljék magukat! Ilyet nem lehet csinálni egy demokratikus ország országgyűlésében. Önmagában is az ötéves moratórium mögött valós fajsúlyos indok ebben a laza féloldalas indokolásban nem olvasható.

Ha egy alkotmányozási folyamatot, ha egy mégoly kicsi alkotmánynovellát komolyan vesznek, akkor azt, hogy öt évről három évre vetnek vissza valamit az alkotmánymódosító javaslat szövegében, tessék külön megindokolni. Tessék megindokolni alkotmányos érvekkel, hogy miért nem öt év a három év! De hát pontosan tudjuk, hogy miről van szó. Arról van szó, amit képviselőtársaim az imént már elmondtak, hogy önök nem néztek szét a nemzeti együttműködés keretén belül a saját házuk táján. Az a szomorú hírem, hogy ebben az értelemben - hasonlóan ahhoz, ahogy tegnap napirend előtt elmondtam - önök folytatói a Gyurcsány-Kóka-kormány jogalkotási programjának.

(16.50)

Arról van szó, hogy az elmúlt 6-8 évben volt szokás az, hogy a kormányzó oldal a saját képviselőtársai promt üzleti, egzisztenciális érdekeihez próbált különböző jogalkotási lépéseket hozzávarrni. Most ez a dolog már alkotmányos szintre emelődik, hiszen nekik szerencsére nem volt kétharmados többségük, önöknek az ország szerencsétlenségére van. Most már az történik, hogy az alkotmányba nyúlnak bele aszerint, hogy egy-egy képviselőtársuk egzisztenciális érdekét mi szolgálja. Ilyet nem lehet tenni!

Kocsis képviselő úr, van-e bármilyen jól argumentált indokolás amögött, hogy miért nem 5 év a 3 év? Én ilyet nem láttam. Az van, amit Lamperth Mónika az imént felolvasott. Szó szerint ugyanazt a mondatot tették bele, meg sem kísérelték indokolni. Ez nem az első eset. Amikor azt a bizonyos maradék négyötödös szabályt kivették az alkotmányból néhány héttel ezelőtt, akkor még fukarabbul jártak el, mert akkor azt egyáltalán nem indokolták meg. Egy betű indokolás nem volt, Salamon László itt indokolt.

Ami a törvényjavaslat tárgyát illeti, odáig egyetértünk, hogy adott esetben igenis elvárható, sőt valóban van számos európai gyakorlat arra, hogy a hivatásos állomány politikai aktivitását teljes egészében ki kell zárni. Van erre példa, és egy liberális jogállamban lehet jól érvelni amellett, hogy a hivatásos jogviszonyban állók politikai aktivitását miért kell korlátozni. Nem szeretném ezeket újra elsorolni, ezeket részben ön, részben Lázár frakcióvezető úr elmondták, azonkívül vannak strasbourgi döntések, ahol valóban érvelnek amellett, hogy egy liberális jogállammal az fér össze, hogyha a fegyveres testületek politikai semlegességéhez valóban nem fér kétség, ha valaki az egyenruha tekintélyével nem avatkozik bele a különböző közéleti viszonyokba és a többi.

Azt látom, hogy itt két jogelv kollíziója van: egyrészt egy alapvető liberális jogállami elv a fegyveres testületek politikai semlegessége, és a politikai közélet megóvása attól - bár erre, azt gondolom, Magyarország esetében talán kicsit humoros hivatkozni, de mondjuk, Görögország esetében ez már kevésbé humoros -, hogy mondjuk, fegyveres testületek rátelepedjenek a politikai közéletre.

A másik oldalon viszont egy konkuráló jog, konkuráló jogelv, hogy itt mégiscsak velünk egyenjogú polgártársak egyik politikai szabadságjogát, egyik részvételi jogát, a passzív választójogot korlátozzuk. Az a problémám, hogy ebben a törvényjavaslatban nincs igazán megmondva az, hogy mi az a pillanat - azon kívül, hogy tudom, itt forradalom volt, meg új rendszer van, de hogy ezen kívül konkrétan mi az a sürgető szükség -, ami miatt most ezt a dilemmát újra fel kell vetni.

Mondom, ez egy létező vita lehet, de bocsánat, önök nagyon sok mindent nem mondtak el a saját választóiknak a választási kampányban. Többek között nem emlékszem arra, hogy a Fidesz választási propagandájában lett volna arról szó, hogy a fegyveresek passzív választójogát korlátozni akarják. Lehet erről tisztességgel beszélni. Önök ezt nem mondták meg a választási kampányban, tehát most arra ne hivatkozzanak, hogy a választási kampányban önök ezt ígérték, mert ez nem igaz.

Sejtem a valós okokat, és ez is elég szomorú, hogy ilyen konkrét pártpolitikai küzdelmek indukálnak alkotmánymódosítást. Önök, feltételezem, közelednek az önkormányzati választások, és úgy gondolják, hogy egyes ellenzéki pártokon lehet ütni akkor, hogyha a fegyveresek passzív választójogát korlátozzák. Feltételezem, hogy nem az LMP-re gondolnak. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Az LMP-gárdára. - Derültség a Jobbik soraiban.) Igen.

De azzal tudom önöket meglepni, hogy a mi sorainkban valóban nincsenek számosan fegyveresek vagy volt fegyveresek, de egy volt rendőrtiszt van a sorainkban, úgy hívják, hogy Rekvényi László, és itt van az a strasbourgi ítélet, amely az ő kezdeményezésére született még annak idején, 1990-ben. Gondolom, önök erre óhajtanak hivatkozni, de mielőtt nagyon megörülnének ennek a strasbourgi döntésnek, azért szeretnék ebből idézni, de mielőtt idéznék, nagyon röviden összefoglalnám ennek a végeredményét.

Akkor, amikor bekerült ez a 40/B. §, akkor a Független Rendőr Szakszervezet akkori vezetője, Rekvényi László párttársunk elsősorban azt kifogásolta, hogy az akkor hatályba lépett alkotmányos rendelkezés a politikai tevékenységet mint olyat korlátozza. Zárójelben megjegyzem: nemcsak a fegyveres testületek, de a bírák, ügyészek esetében is. Akkor a Rekvényi-indítványt a bíróság azzal utasította el, hogy szigorúan tekintettel volt arra a rendkívüli helyzetre, ami 1990 után Magyarországot jellemezte. Tehát arra, hogy Magyarországon 1989. október 23-áig olyan pártállami rendszer volt, ahol át voltak politizálva az erőszakszervezetek, sőt az uralkodó párt egy kvázi magánhadsereget is fenntartott. A fegyveres testületek fogalmába akkor a Munkásőrség is beletartozott.

Egy ilyen helyzetben tartotta tolerálhatónak - és ez kiderül a döntésből - ezt a korlátozást, és arra hivatkozik, hogy még egy ilyen esetben is azzal lesz arányos ez a korlátozás, hogy továbbra is joguk van olyan tevékenységek végzésére, amelyek képessé teszik őket arra, hogy politikai véleményüknek és preferenciájuknak hangot adjanak, és hogy a rendőröknek joguk van - idézet a strasbourgi döntésből - országgyűlési és helyi önkormányzati képviselő- és polgármester-választáson jelöltként indulni. Tehát erre a most létező, és most korlátozásra kerülő jogra figyelemmel... (Dr. Kocsis Máté közbeszól.) Jelöltként indulni? Dehogynem. Az önök javaslata szerint fel kell számolni, erről szól szerintem ez, amit itt önök beterjesztettek, hogy fel kell... (Dr. Kocsis Máté közbeszól.)

Bocsánat, képviselő úr, ez két irányba vág. Egyrészt összeférhetetlennek mondja ki a szolgálati jogviszonyt és a jelöltséget, és azt mondja, hogy ráadásul aki elhagyja a köteléket az utána 3 évig - eddig 5 évig, most 3 évig - nem lehet jelölt. Pontosan a jelenlegi helyzet, hogy ma még ez nincsen, mert még a parlament nem fogadta el, erre a jelenlegi helyzetre figyelemmel, és a '94-es történelmi körülményekre figyelemmel tartotta az egyezménnyel összeegyeztethetőnek a 40/B. §-nak az akkor hatályba lépő szövegezését a strasbourgi bíróság. Pusztán csak arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy Magyarország nagyon könnyen belefuthat egy pofonba; ha nem is háromba vagy kettőbe, de egybe biztosan nagyon könnyen belefuthat Strasbourgban.

Amiről, azt gondolom, van értelme vitatkozni, az valóban az, hogy a szolgálati jogviszony és maga a jelöltség mennyiben összeférhető. Itt lehet jól érvelni ellene és mellette is. Mi állnánk elébe egy ilyen vitának. Az előbb jeleztem, hogy súlyos érvek szólhatnak amellett, és erre önök is utaltak, hogy adott esetben nem szül jó vért, hogy valaki, még ha fel is van függesztve a szolgálati jogviszonya, jelöltködik, elindul egy választáson, nem jut be, majd utána visszamegy, miközben helyi rendőr, nyilvánvalóvá válik a pártállása. Ebben önnek igaza van, képviselő úr. Semmiféle ilyen indokolás ezzel a lényeges jogpolitikai vitával kapcsolatban a törvény indokolásában nem olvasható.

És még valami: ami a moratóriumot illeti. Az, hogy egy leszerelt ember ne indulhasson képviselőválasztáson, ezzel kapcsolatban végképp érthetetlen és aránytalan az a korlátozás, amit önök be tudnak vezetni. Egyetlen egy műfaj van, ahol elképzelhetőnek tartom, hogy jogállami indokolást tudunk egy ilyen alkotmánymódosítás mögé tenni, az a nemzetbiztonsági szolgálatok. Mert ott valóban az van, hogy törvénynél fogva olyan kapcsolatrendszerrel rendelkezik az illető, ami adott esetben, ha ő jelöltté válik, ténylegesen - és mondom, a nemzetbiztonsági törvénynél fogva - korlátozhatja a választópolgárok demokratikus ellenőrzési jogát, adott esetben információs jogait. Egyébként erre utalva egy módosító javaslatot elő is terjesztettünk.

A másik: kizárják az EP-, országgyűlési, helyi képviselő-választáson való indulás jogát, de kizárják a kisebbségi önkormányzati képviselő-választáson indulás jogát is. Miért? Pontosan tudjuk, hogy a kisebbségi önkormányzatok a hatályos jogrendben nem összehasonlítható közhatalmat gyakorolnak a másik három képviseleti szervvel. Miközben a másik oldalon nem pusztán a passzív választójogot korlátozzuk, hanem korlátozzuk a kisebbségi identitásválasztás szabadságából eredő jogokat is. Ezt azért vagyok kénytelen elmondani, mert hiába alkotmányt módosítunk, ebben az esetben is nagyon szigorúan tekintetbe kell venni azt, amit az Alkotmánybíróság gyakorlatában kifejlesztett első alapjogvédelmi teszt sugall, tehát a szükségesség-arányosság zsinórmértékét egy ilyen alapjog-korlátozásnál igenis tekintetbe kell venni.

(17.00)

Tehát nem kell elnagyolni differenciálatlanul a honvédség, rendőrség, titkosszolgálatok, illetve a népképviseleti szerv választásával kapcsolatos jogosítványokat, hanem minden egyes képviseleti szerv és minden egyes homogén csoport esetében ezt külön meg kell vizsgálni. Ezt a mérlegelést önök nem végezték el, így ebben a formában nem fogjuk tudni támogatni a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólások következnek; elsőként Lamperth Mónika képviselő asszony, MSZP.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy az első LMP-s megszólalásban Schiffer képviselő úr nagyon jól rávilágított egy másik fogyatékosságára az előterjesztésnek, jelesül a differenciálatlanságra. Amikor alkotmányos jogot korlátoz az Országgyűlés, akkor patikamérlegen kell azt kimérni, hogy az arányosságot és a szükségességet hogyan tudja bizonyítani. Azt hiszem, helyénvaló az a megkülönböztetés, amelyet a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állománya, a katonaság és a rendőrség tekintetében a képviselő úr elmondott. Annál is inkább, mert az elmúlt 20 év tapasztalata is azt mutatja, hogy a pártpolitikai nyomásgyakorlás leginkább talán a két utóbbi területen jelenik meg, és kevésbé a honvédség esetében.

De ez egy olyan kérdés, amit érdemes megvitatni. És ha valaki veszi azt a felelősséget, nem azt mondom, hogy bátorságot, szándékosan mondom, hogy felelősséget, hogy egy társadalmi csoport alkotmányos jogát korlátozza, akkor az arányosság és a szükségesség kérdését, ahogy az előbb is mondtam, patikamérlegen kimérve be kell mutatni, hogy az egyes szolgálati csoportoknál, az egész társadalmi csoportnál mi az az érdek, az a társadalmi érdek, szükségesség, ami ezt a korlátozást indokolja. Többek között ebben az iszonytató és egyébként indokolhatatlan tempóban ebben a kérdésben ezt mulasztotta el az előterjesztő. Szerintem még ebben a vitában is érdemes erről beszélni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Zakó László képviselő úr, Jobbik.

ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt előterjesztő Képviselőtársam! 1978-ban bevonultam Marcaliba katonának egy tüzérdandárhoz, és irányzó voltam egy D20-as ágyútarackos dandárnál. Fejünkbe verték, utána meg sürgősen ki akarták verni a fejünkből, hogy hány milliméter az átmérője ennek a taracknak. Most is emlékszem, 32 év után, hogy 152 milliméteres. Azt is tudom, hogy 17 410 méterre hordott el ez a fegyver, megnéztem az interneten, és igazam volt, annyira visz. Amikor kiengedtek minket eltávozásra, tilos volt szóba elegyedni bárkivel is, mert megtudják, hogy mekkora vajadagot kaptunk reggelire, és a abból ki tudják számítani, hogy ha negyed vajat kaptunk, akkor a vajgyárban megtudják, hogy hány fő tartózkodik a laktanyában.

Ezt csak azért meséltem el, mert az ember nem felejt. Én még most is emlékszem, 31-32 év után ezekre a számadatokra. Nem felejtem el a barátaimat sem. Ha az egyetemi társaimmal, akikkel adott esetben 26 évvel ezelőtt találkoztam utoljára, most összefutnánk, akkor beszélgetnénk, 26 év után. És nemcsak ülnénk a pohár bor mellett, és némán vedelnénk, hanem beszélgetnénk, és egymásra hatást gyakorolnánk. Tehát ily módon egymás véleményét tudjuk formálni.

Önök fordítva ülnek a lovon. Önök végül is nem azokat féltik, akik jelöltként indulni akarnak, hanem azokat, akik ott maradnak a fegyveres testületben, és befolyás alá kerülnek. Ők, akik amúgy családos emberek, este hazamennek, a tévét bekapcsolják, és 26 tévéhíradót néznek, meg 36 folyóiratot tudnak olvasni. Ezek a médiumok ugyanúgy befolyásolják a véleményüket, mint egy régi barát, aki esetleg 3 év után már nem tud rájuk hatást gyakorolni. Nevetséges! Kérem, hogy álljon föl, és vonja vissza az egész törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Endrésik Zsolt képviselő úr, Jobbik.

ENDRÉSIK ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A bizottságban egyetlenegy dologban értettünk egyet a törvényjavaslattal, hogy az aktív fegyveres szolgálatok dolgozói ne folytassanak politikai tevékenységet. Ebben természetesen egyetértünk. De hogy milyen körülmények között zajlott a dolog? Egy nap alatt az 5 évből lett 3 év, reménykedem, lehet, hogy péntekre már csak egy fél év lesz ebből az időszakból, ha így haladunk. Viszont én is azt mondom, amit Zakó László mondott. Ezt a bizottsági ülésen hangoztattam, legokosabb lett volna, ha visszavonják ezt a törvényjavaslatot. Nekem is rengeteg hivatásos katona, rendőr barátom, ismerősöm van. Most vonjam meg a baráti kapcsolatunkat? Tegyem félre, és felejtsük el egymást? Szerintem nem erről szól a dolog.

Sajnálom azért a választópolgárokat, főleg azokat, akik a Fidesz-KDNP-re szavaztak. Szerintem a nagy részük nem ezt akarta. És tanácsként mondom, ha még jó néhány ilyen törvényjavaslatot, sőt alkotmánymódosítást akarnak végrehajtani, akkor ez az 53 százalék nagyon gyorsan el fog olvadni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre Lamperth Mónika képviselő asszonyt illeti a szó.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A hozzászólásomban igyekeztem néhány provokatív kérdést is föltenni, és abban bíztam, hogy a fideszes képviselőtársaim majd erre reagálnak, de ezt még nem tették meg. (Dr. Kocsi Máté iratokat lenget dr. Lamperth Mónika felé.) Képviselő úr nyugtató mozdulatokat tesz nekem. Roppant nyugodt vagyok, csak azt gondolom a parlamenti vitáról, hogy vannak olyan kérdések, amelyeket itt meg kell beszélni. Ezért ülünk itt, ez a parlamenti vita funkciója. Ebből az egyik kérdés az volt, amire szeretném újra ráirányítani a figyelmet, hogy ez egy lakmuszpapír. Megpróbálják megmérni a társadalom tűréshatárát, és utána, ha úgy látják, hogy nem rezonál elég erősen, akkor esetleg kiterjeszthetik másokra is.

Az aggodalmat e tekintetben erősítette az is, hogy az expozéban Lázár képviselő úr, aki halaszthatatlan közfeladatai ellátása miatt csak rövid ideig tartózkodott az ülésteremben, azt mondta, hogy most oké, 3 év, mert közben a Fidesz-frakció meggyőzte saját magát arról, hogy nem 5 év kell legyen, hanem 3 év - egyelőre. És utána nem fejezte be ezt a mondatot. Ha már ilyen kutyafuttában módosítanak alkotmányt, legalább azzal tiszteljék meg az Országgyűlést, hogy mondják meg, mit jelent ez az egyelőre. Most 3 év, aztán ha halad az idő előre, és Borkai Zsolt belecsúszik az 5 éves stallumba, akkor újra visszaállítják 5 évre? Vagy mit jelent ez az egyelőre? Legyenek szívesek elmondani!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Balla Gergő képviselő úr, Jobbik.

BALLA GERGŐ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a Fideszt és képviselőit is megosztó dolgokat tárgyalunk, akkor mindig olyan időpontban kerül napirendre, hogy kevesen legyenek kormánypárti képviselők, és a választópolgárok is majd később, csak a saját sajtóorgánumokból tudjanak értesülni a saját álláspontjukról. Én azt mondom, fontos az, hogy ne legyenek a hivatásos állományú rendvédelmi szervek tagjai jelöltek, de ezt már az alkotmány 40/B. 4. pontjában rögzítettük. Teljesen fölöslegesnek tartjuk ezt a 3 éves szigorítást, és nagyon jól láttuk, akárhogy is mondják, hogy nem arra a személyre vonatkozik a dolog, aki miatt így kirobbant és ennyire elfajult ez a vita, de sajnos be kell látnunk, és szerintem ezt mindenki tisztán látja, hogy ez a kártya is benne van a pakliban.

Schiffer képviselőtársunk emlegette, hogy Strasbourgban esetleg emiatt még érheti egy pofon a kormányt. Itt az egyik fideszes képviselőtársunk megrántotta a vállát, és azt mondta, hogy kit érdekel. Én azt mondom, hogy azért ennyire ne menjünk el ebbe az irányba, direkt nem akarok mondani nevet, nem akarom azt, hogy rosszulessen neki. Úgyhogy mi azt mondjuk, legyenek szívesek, ezt vonják vissza, mert ha a politikát el akarjuk választani a rendőrségtől, a katonaságtól, a titkosszolgálattól, akkor ahhoz az kell, hogy a politika ne gyakoroljon nyomást a rendőrségre, pontosan ugyanúgy, mint ahogy ezzel a törvénnyel ezt meg is teszik majd.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Szanyi Tibor képviselő urat illeti a szó, MSZP.

(17.10)

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Én csak szeretném egy picit tisztába tenni, vagy hozzájárulni a tisztába tevéshez abban a tekintetben, hogy amiről mi most itt beszélgetünk, ez azért a Magyar Országgyűlés újkori történelme, a magyar demokrácia történelmének eddig, azt hiszem, első igazi kirekesztő törvényhozási szándéka. Igazi kirekesztésnek vagyunk itt tanúi, és tulajdonképpen persze, nyilván én magam is azt szeretném, hogyha ezt az egészet szépen a kormányoldal visszavonná, mindenesetre azért fölhívom arra a figyelmet, hogy valószínűleg rossz helyen kereskedik a Fidesz. Sokkal egyszerűbb lett volna, hogyha az álláspontját nem alkotmánymódosítás formájában, hanem a büntető törvénykönyvbe helyezi, hiszen a közügyektől való eltiltás vagy részleges eltiltás, az egészen konkrétan egy büntetőjogi kategória, a bíróságok szoktak ilyeneket kiróni.

Ez az egész alkotmánymódosítás most azt az üzenetet hordozza - elsősorban a fegyveres erők vagy a fegyveres testületek tagjai számára, hogy tehát, ha te ilyen szolgálatot vállalsz, akkor utána, ezek szerint most éppen három évig a közügyektől részlegesen el vagy tiltva egyelőre, aztán majd még meglátjuk, hogy ki mindenki jön itt sorra. Én azt hiszem, a demokráciának az az alaptétele, hogy mindenki választó és választható, és csak egy nagyon-nagyon szűk körben érvényesülhetnek korlátozások, ez itt, ebben a parlamentben szeretném, ha nagyon-nagyon világos lenne, hogy ez egy megengedhetetlen gyakorlat, hogy ilyen alapjogokat próbáljunk meg bárkitől is megvonni, arról nem is beszélve, hogy önök ezzel az összes magyar fegyveres testületet en bloc lekommunistázták. Egyébként szeretném elmondani azt is, hogy ezen az alapon a baloldali szavazóktól is előbb-utóbb majd meg lehet vonni a választójogot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Schiffer András képviselő úr.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak arra szeretnék még reagálni, hogy azt szeretném megerősíteni, természetesen értjük azt a szándékot, hogy amennyiben, mondjuk, egy hivatásos rendőr helyben elindul jelöltként, és utána ott továbbszolgál, mondjuk, az önkormányzati választások után, az valóban teremthet egy furcsa helyzetet. Erről lehet korrektül beszélni, de itt nem ez történik. Sem korrekt beszéd nincsen, elnézést, tehát ez a visszavonjuk-visszatoljuk ezt a törvényjavaslatot, ez önmagában ennek nem felel meg, másrészt nincs egy kimunkált érvelés.

Azt vegyék tekintetbe, hogy itt alapjogot korlátoznak, ezzel kell ezt a másik jogelvet - tehát hogy adott esetben helyben, egy kistelepülésen is a rendőrség pártatlan működése csorbítatlan legyen - egyensúlyba hozni. Itt kéne arra is magyarázatot találni, mert szerintem ez nem eleve elrendeltetett, hogy a honvédséget és a rendőrséget minden esetben egy tekintet alá kell venni ilyen jogkorlátozások tekintetében is; ez nem magától értetődő.

És azért még valamit hadd mondjak! Most már ez nem az első olyan törvény, ahol önök bedőlnek annak a politikaellenes hangulatnak, sőt annak elébe mennek, amivel gyakorlatilag a tágabb értelemben vett közszolgálatban részt vevők helyzetét bizonytalanítják el, jogait korlátozzák. Gondolok itt a múlt heti alkotmánymódosításukra meg a 98 százalékos adóra visszamenőleg, gondolok itt a kormánytisztviselőkről szóló törvényre és a többi. Annak a felelősségét gondolják végig, hogy egy ilyen jogi keret kialakítása után kik lesznek azok, akik egyébként a Magyar Köztársaság kötelékében szolgálni fognak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Mile Lajos képviselő úr.

MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tegnap este, tegnap éjszaka az előterjesztők megítélése szerint történelmi jelentőségű jogszabályt tárgyaltunk, ez a sporttal volt kapcsolatos. Be kell számoljak, hogy történelmileg körülbelül 15-en voltunk a teremben. Most alkotmánymódosításról beszélünk, megint széjjel kell nézni a Házban, hogy miféle súlyt ad a kormányzati oldal a saját előterjesztéseinek. Ráadásul az előző éjszaka szintén egy elég hányatott előéletű előterjesztést tárgyaltunk, ott is ez a "beterjesztjük, kivesszük, ismét beterjesztjük, ismét visszavonjuk", és itt is ugyanazt lehet tapasztalni. Ez valóban egy olyan minőségromlás a parlamenti munkában, ami már komoly aggályokat vet föl a jövőt tekintve, és az emberben fölvetődik a kérdés, hogy mi az oka.

Amikor árvízről, katasztrófahelyzetről van szó, amikor gazdasági kényszerekről van szó, és gyors intézkedéseket, gyors beavatkozást igényel a kialakult helyzet, akkor az ember ezt abszolút normálisnak gondolja, hogy alkalmasint, eltérve a megszokott üzemmódtól, az egyeztetéseket megkerülve és gyorsan kell a kormányzatnak vagy a kormánytöbbségnek reagálnia a kialakult helyzetre.

Ebben az esetben, sem a sporttörvény esetében, sem most én semmi ilyesmit nem látok, hanem sajnos az előterjesztők és a kormányzati oldal olyan megoldásokat választ, amelyek nemcsak az ő renoméjukat, az ő megítélésüket ronthatja, hanem az egész parlament munkájára is rossz fényt vethet. A közbizalom visszaszerzését éppen hogy nem szolgálja az ilyen természetű eljárás, sőt azt gondolom, hogy a politika iránti ellenszenvet vagy elutasítást tovább erősíti. Nagyon kérem önöket, hogy gondolják ezt meg, hogy amikor nincs tényleges oka, vagy csak önös oka van, önös érdek van a sietés mögött, akkor ne tegyék ezt, és ne ilyen eljárásokkal próbáljanak megoldásokat találni. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Kiss Sándor képviselő úr, Jobbik.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Ne legyen senkinek illúziója azzal kapcsolatban, hogy ezt az alkotmánymódosítást a kétharmados kormányoldal megszavazza, nekem sincs ezzel kapcsolatban illúzióm. Azt, hogy ez az alkotmánymódosítás ilyen ad hoc jelleggel történt, mi sem bizonyítja jobban, hogy egyszerű gyakorlati kérdésre nem gondoltak. Mint már az előttem szólók elmondták, képzeljünk el egy 500 lelkes kis falut, ahol egy leszerelt őrmester szeretne akár polgármester, akár önkormányzati képviselő lenni, és nem lehet. Tehát ilyen triviális dologra nem gondolni egy alkotmánymódosítás során, ez elképesztő.

Tehát még egyszer mondom, mindenképpen megszavazza ez a kormánytöbbség ezt a módosítást. Én arra kérem a kormánytöbbséget, hogyha mást nem, akkor a módosító javaslatainkat vegye figyelembe, hogy ilyen módon is csiszolhassunk ezen az alkotmánymódosításon. Tehát erre kérném önöket.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Bödecs Barna képviselő úr, Jobbik.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mivel már kezd itt eléggé paródiába fordulni a dolog, hogy az indoklásból idézzek, és utána mellé tegyek egy másik idézetet: "A hároméves időtartamot indokolja, hogy az érintett szolgálatok tagjai szolgálati jogviszonyuk megszűnését követően még nem szakadnak el egyik napról a másikra korábbi munkatársaiktól, barátaiktól, így megszűnő jogviszonyukat követően az általuk akár csak jelöltként képviselt politikai nézetek befolyással lehetnek korábbi, jelenleg még aktív állományú munkatársaikra." Ez tényleg félelmetes, ezért én javaslom, hogy egy másik alkotmánymódosítással az orvosokat is tiltsuk el a szolgálati jogviszonyuk megszűnése után legalább három évig.

Ez egy idézet nem olyan régről, 2010. február 3-án a Magyar Nemzettől: "Nem akarok olyan országban élni, ahol az alapján kell iskolát választanom a gyermekemnek, hogy ott milyen a hovatartozása, a pártállása az iskolaigazgatónak" - jelentette ki, na ki, hát Mesterházy Attila, aki tudomásom szerint nem a Fidesz-frakcióban ül. "Nem olyan helyre akarom vinni apámat orvoshoz, ahol attól kell félnem, hogy ha egy jobboldali orvoshoz kerül, akkor nem kapja meg ugyanazt az ellátást" - közölte. Én nem kívánok ehhez többet hozzáfűzni, és kérem, hogy vonják vissza ezt a javaslatot.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Lamperth Mónikát illeti a szó.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem pontosan értem, hogy Mesterházy Attila idézete most hogy került ide, a szövegkörnyezetből egyébként kiragadva, mert ő egy olyan fideszes tervezett intézkedésre reagálta ezt, ami fölkeltette azt az aggodalmat, hogy olyan hihetetlen módon benyomul a politika a társadalom minden szelvényébe, amit szerintem Magyarországon nem akarhatunk. És az igenis nagyon helyénvaló és rendjén való, hogy a gyerekek az iskolában semmilyen módon ne ítéltessenek meg azáltal, hogy a szülei esetleg ide vagy oda szavaztak, itt vagy ott politizálnak.

De igazából, ami miatt én szót kértem, az az, hogy készülve a mai parlamenti vitára megnéztem, hogy az alkotmányosságról, a jogbiztonságról miket mondtak korábban. A Fidesz választási programjából idézek: "A Fidesz húsz éve következetesen képviseli azt a politikát, amelynek alappillére a szolidaritás, a szabadság - és mond még néhány dolgot -, valamint a jogbiztonság."

(17.20)

Kedves Képviselőtársaim! Ez az alkotmánymódosítás a hatodik, amit a másfél hónap alatt idehoztak.

Ez hogyan felel meg az önök választási ígéretének? Hogyan felel meg a jogbiztonságnak, hogy eszükbe jut valami, és utána idehoznak egy alkotmánymódosítást? Jó néhány idézet van még, ameddig telik a parlamenti vita idejéből, el fogom itt mondani, hogy nem igaz, hogy erre kaptak felhatalmazást, mást ígértek, és most mást csinálnak, kifejezetten pártpolitikai célból és érdekből. Azt gondolom, ez elfogadhatatlan.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A Jobbik részéről Gyüre Csaba képviselő úr felszólalása következik, 15 perces időkeretben.

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt már rengeteg hozzászólás elhangzott, úgyhogy azért nagyon nem szeretném megismételni, és nem húzom el az időt az időkeret végéig, igyekszem rövidebb lenni.

Nagy-nagy élvezettel hallgattam végig itt, vagy másfél órával ezelőtt Lázár János frakcióvezető úr történelmi felvezetőjét, hogy miért is van szükség erre az alkotmánymódosításra, és akkor az ember szeme előtt úgy leperegnek ezek a történelmi események. Első olvasatra és az indokolás alapján azt is gondolná az ember, hogy hú, ez tényleg egy jó javaslat, támogatni is kellene. Ez a felszín, ez az ember első gondolata, először ez fogalmazódik meg. Aztán ahogy elkezdi emésztgetni a gondolatot, a felvetést, akkor az embernek eszébe jutnak olyan problémák, amelyek ebben az esetben felvetődnek, és elgondolkodik, valóban szabad-e támogatnunk ezt az alkotmánymódosítást, ezt a törvényjavaslatot.

Ha megnézzük, mi az indoka annak, hogy ez a törvényjavaslat, ez az alkotmánymódosítási javaslat most idekerült, akkor azt mondom, a Fidesz-KDNP-t, illetve az előterjesztőket valahol a jó szándék vezérli. A jó szándék vezérli, mert mit láttunk - és itt utalnék a Lázár János frakcióvezető úr által elmondott történelmi bevezetőre -, azt valóban láttuk, hogy Magyarországon valami nagyon nincsen rendben.

Hiába beszélünk arról, hogy volt egy állítólagos rendszerváltás vagy rendszerváltozás ez előtt 20-21 esztendővel, de ez valahogyan mégsem ment végbe ebben az országban. Igazándiból az 1990-es években, 1989-ben valahogyan kinyílt a lelkünk, és azt gondoltuk, hogy itt Magyarországon megváltozik a társadalom, megváltozik a politika, ezzel együtt minden megváltozik ebben az országban, és valahogyan jó irányba megyünk el. Azután 2006. szeptember 18-án - ha jól emlékszem a dátumra - kaptunk ebben egy óriási nagy pofont, amikor is a Gyurcsány-kormány igyekezett visszaütni az emberek eszébe azt, hogy gyerekek, még nem nőttünk ki a kommunizmus, a szocializmus korszakából, itt nincs társadalmi, nincs politikai változás, ugyanaz a rendszer van, amely volt a Kádár-rendszerben vagy a Rákosi-rendszerben, amikor a politika tökéletesen kézi vezérléssel fogja irányítani a végrehajtói hatalmat, kézi vezérléssel irányítja a rendőrséget, és néhány esetben még rosszabb dolog is előfordulhatott volna, ha továbbgyűrűznek az események.

Ha ezt nézzük, akkor megértem azt, valóban szükség van a változásra, hiszen azt gondolom, Magyarországon az emberek nagyon nagy többsége demokratikus értékrendet képvisel, nem úgy, mint az ezt megelőző két kormány tette, amelyek azért erre egyáltalán nem voltak tekintettel, de az embereknek megvan a demokrácia iránt érzett vágyuk. Ennek része, az egyik legalapvetőbb része az, hogy az emberek azt érezhessék, hogy a politika nem direkt irányítja a rendőrséget, nem direkt irányítja a titkosszolgálatokat, nem direkt irányítja a honvédséget, tehát nem a politika, hanem a megfelelő garanciális népképviselet által irányítottak ezek a szervezetek, nem pedig a politika vagy adott esetben a miniszterelnök, a kormány kézi vezérlése által működik.

Sajnos azt láttuk, hogy folyamatosan, éveken keresztül a rendőrség a munkája során nem a törvényeknek volt alárendelve, hanem a politikai iránynak volt alárendelve. S ha ezt a történelmi előzményt nézzük végig, akkor azt mondjuk, nagyon helyes, ha a jelenlegi kormánypárt vagy a parlamentben bárki azt mondja, ami nagyon helyes, és már ma is hallottam a Szocialista Párt padsoraiból azt a kifejezést, hogy nagyon helyes, hogy a politika nem irányíthatja a rendőrség munkáját, ugyanúgy nem irányíthatja a honvédséget. Ezt elvileg ők is elismerik, de sajnos nem ezt tapasztaltuk a Gyurcsány-kormány működése idején.

Bennem megvolt az a félelem, hogy ha Magyarországon kialakul egy rendszer abban, hogy éveken keresztül ez a politikai iránymutatás érvényesül, akkor sajnos egy újabb hatalomnak, egy újabb hatalomra kerülő kormánynak is érdekében fog állni az, hogy ezt a kézi vezérlést, ezt a politikai irányú vezérlést a rendőrség tekintetében, a honvédség tekintetében, a nemzetbiztonsági szolgálatok tekintetében továbbra is fenntartsa, hiszen ez minden esetben a hatalom központosítását, a hatalom koncentrációját, a hatalom egy kézben való tartását szolgálja, azaz legkevésbé nem szolgálja a demokráciát. Sajnos az ember gyarló, és ez alapján bármikor származhatnak, keletkezhetnek benne olyan gondolatok, hogy ha már ez egy kialakult gyakorlat, akkor én is tovább fogom folytatni. Nagyon félek attól, hogy ez az intézkedés, ami most idekerült a parlament elé alkotmánymódosítás formájában, csak egy látszatintézkedés lenne, hiszen úgy látom, hogy jelen pillanatban az előterjesztők egy abszolút fordított megoldást találtak ki, ami nem azt szolgálja, ami a célja lenne, amit végre akarnak hajtani.

Eddig azt tapasztaltuk, hogy a politikusok vagy egy politikus irányította a rendőrséget kézi vezérléssel, és ez bizony probléma. Most mi történik? Azt akarja, hogy egy rendőr ne irányíthassa a politikát, tehát ha egy volt rendőr kerül be a Magyar Országgyűlésbe, ő ne befolyásolhassa a politikát vagy ne befolyásolhassa a rendőrséget. De nem ez a megoldás. Én azt látom, ez egy fordított megoldás, és ez a folyamat nem vezet jó irányba. Éppen ezért van az, amit elkezdtem a legelején, hogy első ránézésre ez egy jó gondolat, mert amikor végignézzük azt - és számtalan hozzászólótól hallottam itt a mai napon is -, hogy azok, akik többletjogokkal rendelkeznek egy társadalomban, tehát arra is fel vannak jogosítva, hogy fegyveres kényszerítő eszközzel hassanak oda, hogy valami történjen vagy ne történjen, azoknak valamilyen szinten nyilván többletjogaik vannak, hogy azok az emberek ne kerüljenek olyan helyzetbe, hogy befolyásolják a politikát a parlamentben.

Erre vonatkozóan csatlakozom ahhoz - azt hiszem, Balla Gergő képviselőtársam hívta fel a figyelmet rá -, hogy az alkotmány jelenleg is a 40/B. § (4) bekezdésében ezt már tartalmazza, és önmagában ez elegendő. Schiffer frakcióvezető úr is kifejtette itt a hozzászólásában azt, hogy nem azt kellene néznünk, hány évig kellene ezt a bizonyos védelmet, vagyis az alkotmányos jogok alapvető megvonását biztosítani bizonyos állampolgárokkal szemben, hanem arról lehet tárgyalni, hogy valóban, addig, amíg aktív, hivatásos állományban vannak a tisztek, akkor végezhetnek-e politikai tevékenységet vagy nem végezhetnek, tehát ez valóban jogos, azonban az már nem, hogy utána mennyi ideig történik ez.

Ha már itt tartunk, hogy mennyi ideig, majdnem mindenki szóba hozta ezt a három évet, öt évet. Megmondom őszintén, engem is megdöbbenéssel töltött el, amikor az alkotmányügyi bizottsági ülésen éppen Lamperth Mónika képviselőtársam hívta fel az előterjesztő figyelmét arra, hogy tudomása szerint van olyan fideszes, aki ebbe beleesik, így már nem fog tudni indulni a választásokon, és akkor, utána került sor arra, hogy akkor lehet, hogy beadunk egy módosító javaslatot. Tényleg döbbenetes, amikor azt látjuk, hogy egyik nap öt év, mert addig tartja szükségesnek az előterjesztő, a következő nap már csak három év, és tényleg, valóban semmivel nincs megindokolva, hogy miért. Ha ilyen alapon nézzük, akkor talán azt is mérlegelhetnénk, hogy akkor a nulla év lesz a jó megoldás, mert ha egy nap alatt már két évet csökkent ez a kihordási idő, akkor három nap alatt, a negyedik napon ez már a nullára is lecsökkenhet, mivel valóban semmi indokát nem adta az előterjesztő annak, hogy miért kell leszállítani. Sajnos nekem is az a benyomásom, hogy ebben az esetben kizárólagosan az egyéni érdek szolgálja az alkotmánymódosítást, nem pedig a közös társadalmi érdek.

(17.30)

De ha már a közös társadalmi érdeknél járunk, akkor szintén elgondolkodtató, hogy valóban kiknek az érdeke ez az alkotmánymódosítás. Illetve én nagyon kíváncsi lennék arra, hogy megkérdezték-e azokat, akiket személyében érint ez a változás, meg lettek-e kérdezve a rendőrtisztek, meg lettek-e kérdezve katonatisztek, a nemzetbiztonsági szolgálat tisztjei arra vonatkozóan, hogy nekik mi a véleményük arról, hogy megvonják tőlük azt a jogot, a passzív választójogot három évig vagy adott esetben öt évig az előző tervezet szerint.

Azt gondolom, illetve az előterjesztésből egyértelműen az látszik, hogy nem lettek megkérdezve erről azok, akiket leginkább érint, és azért egy elég széles réteg mindazok a rendőrök és katonák, akik hivatásos állomány tagjai, és a nemzetbiztonságiak is egy elég széles réteg.

Még egy nagyon fontos dolog, végigolvasom az indokolást, itt mindenki szemezgetett belőle. De az indokolásban szerepelt az is - és pontosan idézem -, hogy az államhatalmi ágak elválasztásának biztosítása érdekében születik meg ez a törvény, ez az alkotmánymódosítás. Én is elgondolkodtam azon, hogy ha ilyen módon akarjuk elválasztani a hatalmi ágakat, akkor bizony a következő lépés az lesz, hogy a bírák sem indulhatnak majd bizonyos évekig a választásokon, aztán majd a végrehajtói hatalom, akik minisztériumokban dolgoztak, mert azok is tudnak hatni valahol a politikára, akik köztisztviselők voltak, és ezt a kört szélesíthetjük nagyon széles rétegre. Hiszen ha az államhatalmi ágakat ilyen módon próbáljuk meg szétválasztani, akkor nagyon-nagyon nagy zsákutcába fogunk kerülni, vagy pedig olyan szélesre nyitjuk, hogy gyakorlatilag kirekeszthetünk - és itt hallottunk egy szót, pontosan a "kirekesztés" szót hallottuk, ami talán nekem is eszembe jutott rögtön az első olvasatra, hogy bizony itt egy alkotmányos alapjogból rekesztjük ki a társadalomnak egy részét. Ráadásul úgy, hogy ő már nem tölti be a hivatásos állomány tagjaként azt a funkciót, amit eddig betöltött, hanem utána is három évig tulajdonképpen ki van rekesztve a politikai közélet egy bizonyos részéből.

Bizony ugyanígy egyetértettem Szilágyi György képviselőtársammal, aki ezt még sokkal súlyosabban fogalmazta meg, némi iróniát belevive abba, hogy kvázi ez bizony azt is jelenti, hogy a közügyek gyakorlásának az egyik részétől ezek az emberek el vannak tiltva. A társadalom megítélésében bizony egy nagyon negatív dolog a közügyektől való eltiltás, nem véletlenül kell alkalmazni a súlyos bűncselekményeknél mellékbüntetésként a közügyektől való eltiltást.

Mindezek alapján a Jobbik Magyarországért Mozgalom nem tudja támogatni az alkotmánymódosításnak ezt a jelenleg benyújtott variációját, és mi ezzel kapcsolatosan biztosan nemmel fogunk szavazni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Gulyás Gergely képviselő urat illeti a szó.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hogy a vita egyébként nagyon tág kereteit egy kicsit szűkítsük, azért azt vegyük figyelembe, hogy itt a nemzetközi jogi hivatkozások és az emberi jogi egyezmény 11. cikkelyével voltak kapcsolatosak, ami azt mondja - rövid, ezért felolvasom -, hogy "mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való egyesülés szabadságához, beleértve érdekei védelmében a szakszervezetek alapítását, az azokhoz való csatlakozás jogát".

Ezek után mondja azt ugyanennek a cikkelynek a második bekezdése, hogy "e jogok gyakorlását csak a törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban nemzetbiztonság vagy közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megakadályozása, a közegészség, az erkölcs, illetőleg mások jogai és szabadsága védelme érdekében szükségesek". Ez a cikk nem tiltja, hogy e jogok a fegyveres erők, a rendőrség vagy az államigazgatás tagjai által történő gyakorlását a törvény korlátozza. Tehát az, hogy mely területeken indokolt ez a korlátozás és mely területeken nem, ennek nemzetközi jogi alapjai is vannak.

Ezt követően van a hatályos magyar alkotmány, ami világossá teszi, a most módosítandó 40/B. §, hogy mely személyi kör az, amelyre ez a korlátozás kiterjed. Tehát azzal kapcsolatosan, hogy melyik ez a személyi kör, illetve mi ennek a nemzetközi jogi, illetve alkotmányos alapja, szerintem fölösleges vitatkozni. Kizárólag arról szól ez a vita, hogy további három évre e megbízatás megszűnését követően kiterjeszthető vagy nem terjeszthető ki.

Mi úgy gondoljuk, hogy pontosan az elmúlt évek tapasztalatai - és igazán a jobbikos képviselőtársaimmal talán a tekintetben nem kell vitatkoznunk, hogy a 2006 őszén történtek milyen mértékű átpolitizáltságát bizonyították ezeknek a fegyveres szervezeteknek (Közbeszólás a Jobbik soraiból.), és milyen kézi vezérlés, de milyen rendőri vezetők azok, akiket ilyen kézi vezérléssel lehet egyébként jogellenes utasításokkal... (Közbeszólás a Jobbik soraiból.)

Ebben az esetben mi úgy gondoljuk, hogy indokolt a korlátozások bevezetése, pontosan ettől óvja meg a nyilvánosságot. Ha szabad, akkor még egy kétpercest kérek.

ELNÖK: Köszönöm szépen. De előtte Schiffer András képviselő úr kétpercese következik.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Tisztelt Országgyűlés! Gulyás Gergely képviselőtársam szerintem egy kicsit tévesen értelmezi itt az egyezmény rendelkezését. Ez a bizonyos Rekvényi-ügy, amire már hivatkoztam, ebben a döntés eléggé világosan szól.

Arról van szó, hogy a strasbourgi bíróság úgy tartotta elfogadhatónak a saját mércéje szerint a 40/B. hatályos szövegezését, hogy egyrészt hivatkozott arra, amit az előbb már említettem, hogy akkor és még ebben a pillanatban fennáll az a lehetőség, hogy többek között a passzív választójogával élhessen, tehát jelölt lehessen, jelenleg még. Ez volt az egyik körülmény. A másik pedig, hogy arra a konkrét történelmi helyzetre volt figyelemmel a strasbourgi bíróság, amikor elutasította Rekvényi László beadványát.

Ezek után - idézek - azt mondja a strasbourgi bíróság ítélete: "Ezen körülmények között a kérelmező véleménynyilvánítási szabadságát érintő korlátozások terjedelme és hatása nem túlzott." Tehát eleve a jelenleg hatályos szöveget sérelmezte, és arra figyelemmel nem egyezménysértő a hatályos szöveg, hogy adott például a passzív választójog, és ráadásul a kilencvenes évek elején még igen közel voltunk a rendőrséget, katonaságot átpolitizáló diktatórikus időszakhoz.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kétpercesek. Borbély Lénárd, Fidesz.

BORBÉLY LÉNÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gulyás Gergőhöz hasonlóan én is annak lennék a híve, hogy visszatereljük a vitát az eredeti medrébe. Most ugye, általános vitáról beszélünk, és amint azt elmondtam a bizottsági álláspont ismertetésénél is, illetve a bizottsági ülésen is elmondtam, és többen is ezt elmondták, az alapkérdéssel egyetértünk.

Itt több felszólaló részéről elhangzott az a kívánalom, hogy esetleg vonjuk vissza ezt az alkotmánymódosítási javaslatot. Ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy akik ezt javasolják, talán ők sem gondolták komolyan, hogy vonjuk vissza, hiszen ők maguk is beadtak már több módosító javaslatot. Átnéztem ezeket a módosító javaslatokat, a mostani időpontig hat módosító javaslat érkezett ehhez az előterjesztéshez, és gyakorlatilag mindegyikkel kapcsolatban azt lehet mondani, hogy az alapszellemmel, hogy szétválasszák a politikát és a hivatásos állomány tevékenységét, mindenki egyetértett.

Csak hogy egy-két példát kiemeljek, és tévedés ne essék, mert nem szeretnék a részletes vitába belefolyni egyáltalán, de az MSZP részéről Harangozó Tamás képviselő úr például a szigorításból csak annyit venne ki, hogy a hároméves korlátozás kerüljön ki ebből az egészből. Tehát ilyen részletekbe menő vitát javasol.

Lamperth Mónika képviselő asszony ezzel szemben továbbszigorítaná az általunk beterjesztett javaslatot, az állami vezetőkre is kiterjesztené. Balla Gergő képviselő úr a Jobbiktól, illetve Kiss Sándor képviselő úr, szintén a Jobbiktól, benyújtott módosító javaslatot. Az egyik teljesen elutasítja az általunk javasoltat, a másik pedig csak annyi módosítást javasol, hogy az önkormányzati választáson engedjük elindulni a volt hivatásos állományú embereket.

Két dolgot még röviden hadd mondjak! Az MSZP-nek azzal az álláspontjával (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy alkotmányos alapjogot csorbítunk, nem értek egyet. Azzal értek egyet, hogy alkotmányos kívánalmat erősítünk meg. Még egy dolgot engedjenek meg, ha tetszik, ezt ügyrendben. Kifejezetten visszautasítanám, amit a Jobbik képviselője, Volner Gábor képviselő úr mondott, hogy a Fidesz vegye le... (Közbeszólás a Jobbik soraiból: János!) - bocsánat, Volner János! -, hogy vegyük le a mocskos kezünket a rendőrségről.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Hét kétperces következik. Gulyás Gergely, Fidesz.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Folytatva ott, ahol abbahagytam: tehát természetesen egyetértek Schiffer Andrással abban, hogy ezt a korlátozást, ennek a korlátozásnak a szükségességét és arányosságát az Emberi Jogok Európai Bírósága vizsgálhatja.

(17.40)

Egyelőre az általa is hivatkozott Rekvényi-ügyben egy olyan példa van előttünk, ahol az adott helyzetre, a rendőrség átpolitizáltságára tekintettel egy ennél valamivel enyhébb korlátozást az egyezménnyel összeegyeztethetőnek tartott az Európai Emberi Jogi Bíróság. Mi úgy gondoljuk, és én erre hivatkozom is az előbb, hogy súlyos érvek állnak most amellett - nyilván nem a diktatúra rendőrségéről van szó, de az elmúlt évek rendőrségi működéséről már szó lehet -, tehát ezek miatt súlyos érvek szólnak amellett, hogy ezt a jogkorlátozást megtegyük, és a jogkorlátozás ne minősüljön szükségtelennek vagy aránytalannak.

Még egy dologra szeretnék reagálni, mert ez a 3-5 év lehet, hogy nem a legszerencsésebb kronológiával került a törvényjavaslatba, de mégis szól egy érv a 0-tól 10 évig való tippeléssel szemben, hogy mindenféleképpen olyan időt érdemes találni, ami egy parlamenti cikluson belüli. A parlamenti politika mégis négyéves ciklusokban működik, az önkormányzati politika szintén. Ha valakinek ilyen tervei vannak, akkor e tekintetben a 4 éven belüli határidő mindenféleképpen indokolható azzal, hogy egy cikluson belül sokkal jobban lehet előre látni.

Úgy gondoljuk, hogy ez indokolhatja az 5 év 3 évre történő csökkentését (Dr. Schiffer András: Az előterjesztő is így gondolja?), egyébként pedig az előterjesztő is így gondolja, hiszen ilyen irányú módosítások vannak. Köszönöm szépen.

Még annyit, ha elnök úr megenged, hogy van olyan fideszes politikus, akit ez ebben a formában is érint és Fidesz-jelöltként indult volna kisebb településeken, tehát az ellenzéknek nincs oka azt gondolni (Dr. Schiffer András: Meg kell találni rá a megoldást!), hogy a Fidesz saját magával szemben tesz kivételt.

Ahogyan az MSZP-nek pedig nincs oka arra hivatkozni, hogy mit ígért a Fidesz és mit tesz, mert mi (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az alkotmánymódosítással kapcsolatosan nyilatkoztunk a választások előtt is.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre Hegedűs Tamás képviselő urat illeti a szó.

DR. HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Gulyás Gergely képviselőtársam szavaira szeretnék reagálni, ahol egy logikai ellentmondást vélek felfedezni az érvelésében, amikor hivatkozik a 2006. őszi, valóban szörnyű eseményekre, amikor a közvetlen politikai irányítás legvisszataszítóbb példáit tapasztalhattuk.

Ez az eset pontosan azt bizonyítja, hogy nem a pártoktól vagy a pártpolitikától való függés okozta ezeket a visszásságokat, hiszen a tilalom abban az időben fennállt, mint ahogy fennáll most is, hanem a kormánytól, a kormányzattól jött ez a direkt politikai irányítás, ami pontosan azt bizonyítja, hogy abban az esetben is, hogy ha fennáll a politikai pártoktól való távoltartása, a párttagságtól való távoltartása a fegyveres szerveknek, a kormánynak akkor is megvan az eszköze ahhoz, hogy közvetlen politikai megrendelést adjon akár a rendőrségnek is.

Tehát azok az események, amire hivatkozik, a 2006. őszi események, ha ez az a példa, amit el akarunk kerülni, annak a megakadályozására ez a törvénytervezet, ez a javaslat nem alkalmas.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Pál Béla képviselő úrnak adom meg a szót, MSZP.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ember minél tovább hallgatja a vitát, egyre inkább meggyőződik arról, hogy ez a benyújtott törvénymódosító javaslat pontos tükörképe a Fidesz kormányzásának. Pontos tükörképe annak a kapkodásnak, ami jellemzi a törvénykezési munkát, hiszen itt is az történt, hogy először benyújtottak egy 5 évre szóló, majd egy 3 évre szóló javaslatot, és bár mindannyian örülünk, hogy Borkai Zsolt közéleti pályáját nem sikerült megtörni - főként a Fidesz képviselőinek -, de azt gondolom, hogy ez pontosan mutatja azt a véletlenszerű törvénykezést, ami ebben folyik. Mert kérdezném tisztelettel, hogy ha 6 év illett volna bele a koncepcióba, akkor most 6 év lenne? Vagy ha 2, akkor 2? Ez pontosan mutatja ezt az átgondolatlanságot.

A másik pedig. A jelenlegi vita alapján, ahogyan ellenzéki képviselőtársaim véleményére reagáltak, világosan látszik, hogy itt nem nemzeti együttműködésről van szó ezen a területen sem és ebben az esetben sem, hanem egy nemzeti szemfényvesztésről. Mert hogyan illethetnénk más szóval azt, ami az indoklásban is úgy zajlik - és komolytalan és nevetséges -, hogy az ötéves időtartamot vagy a hármat, kinek-kinek melyik tetszik, az indokolja, hogy még nem szakadnak el egyik napról a másikra a korábbi munkatársaktól, munkahelyi barátoktól, így a megszűnő jogviszonyukat követően az általuk akár csak jelöltként képviselt politikai nézetek befolyással lehetnek korábbi, jelenleg még aktív állományú munkatársaikra. Tisztelettel kérdezem: hogy ha mondjuk, egy mély, őszinte barátságról van szó, és ha mégsem szűnik meg 3 év időtartam alatt, akkor mit fognak tenni? Vagy továbbkérdezem: mi van, ha feleségről van szó vagy családtagról vagy gyermekről van szó? Akkor arra hogyan terjesztik ki ezt a törvényt?

Ezt csak azért hívtam fel példának, mert ez rettenetesen gyenge érvelés, és elárulja a jogalkotó szándékát, hiszen ez nem lehet indok arra, nem is tudja meggátolni azt, amit meg szeretne. És azt gondolom, hogy a jelenlegi szabályozás pontosan alkalmas arra, hogy bármiféle politikai befolyásolást kiszűrjön (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hiszen ha megválasztják képviselőnek, le kell mondania vagy ki kell lépnie a fegyveres testülettől.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő kétperces hozzászóló Schiffer András frakcióvezető úr, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Összesen két kérdés. Az egyik: a moratóriummal kapcsolatban, tehát hogy a szolgálati jogviszony megszűnése után miért maradjon távol a választási procedúráktól, erre nyomós, tehát egy jogkorlátozást megindokoló érvelést továbbra sem hallottunk. Hangsúlyozom még egyszer: egyedül a nemzetbiztonsági szolgálatok esetében látok egy olyan konkurens, fennforgó másik jogot, ami ezt egyébként indokolhatná; nevezetesen, hogy ha valakire szavazni akarok, akkor adott esetben, hogy annak a kapcsolatrendszere megismerhető legyen, legalább a törvény ne zárja ki.

Az, amitől önök adott esetben joggal aggódnak és éreznek hihetetlenül gyors alkotmányozási kényszert, hogy a helyi közéletben legalábbis rossz - valóban -, hogyha egy korábban más párt színeiben vagy az önök pártjának színeiben indult képviselő utána visszamegy rendőrnek, én erről azt gondolom, hogy ezt alkotmány alatti szinten lehet kezelni. Nagyon egyszerű! Ezt a szolgálati törvényekben, rendőrségi törvényben lehet kezelni, hogy egész egyszerűen akkor, ha ő egyszer ott elindult, utána iksz évig ott ne kapjon szolgálati feladatot azon a területen, ahol egyébként képviselőjelöltként elindult. Ez egy lehetőség. Ehhez még alkotmánymódosításra sem lenne szükség.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gyüre Csaba képviselő úr kétpercese következik.

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Még egyetlenegy dologra szeretném felhívni a figyelmet, amelyet kicsit ellentmondásosnak tartok, és ez is az indokolásban található. Mégpedig így szól szó szerint ez a mondat: a módosítást - mármint az alkotmánymódosítást - az indokolja, hogy "nemcsak a megválasztott képviselők, illetve polgármesterek, hanem a jelöltté nyilvánítástól kezdve már az ilyen tisztségre jelöltek sem tekinthetők függetlennek az egyes pártok politikáitól".

Azt gondolom, hogy az elmúlt húsz esztendőben lejátszódó folyamatokban valahogy eltűntek a független jelöltek. Ma már nem tulajdonítunk nekik jelentőséget. Ma már úgy tartjuk - és ez az előterjesztés ezt támasztja alá -, hogy gyakorlatilag mintha független jelöltek nem is indulhatnának a politikai életben, és mintha itt mindenki pártok irányítása és befolyása alatt állna, holott azért ne feledkezzünk meg arról, hogy a törvény lehetőséget biztosít még nemcsak önkormányzati szinten, hanem akár országgyűlési választásokon is képviselőjelöltként elindulni függetleneknek. Az indokolás pontosan arról szól, hogy akkor velük szemben értelmetlen lenne ez az alkotmányjogi szabályozás, mert ők nyilván függetlenek a pártok politikájától, vagy legalábbis sokan tisztességesen és jó szándékkal, abszolút függetlenként próbálnak elindulni. Erre szerintem abszolút semmilyen tekintettel nincsen ez a módosítás.

Köszönöm szépen, csak ennyit akartam elmondani.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre Szanyi Tibor képviselő urat illeti a szó, MSZP.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt gondolom - és csak szeretnék reflektálni egy korábbi kormánypárti felszólalásra -, hogy az, hogy esetleg 6 darab módosító indítvány érkezik egy egyébként kidobni való törvényjavaslathoz, nem jelenti azt, hogy egyébként olyan nagyon széles egyetértés lenne a dolgok környezetében.

Jelzem nagy tisztelettel, hogy én egyike vagyok azoknak, akik azt mondják, hogy ezt az egészet legyenek olyan kedvesek kivinni a kukába, ez teljesen alkalmatlan arra, hogy a XXI. században Magyarországon bármiféle demokratikus látszatot próbáljon kelteni a kormányzó oldal.

De - és ezt is szeretném nagyon világossá tenni - politikailag sem hiszem, hogy egyébként a kormányzó oldalnak túl nagy érdeke lenne ennek az alkotmánymódosításnak az átvitele, merthogy ezzel egyébként tényleg maga ellen fogja vadítani az összes érintettet, még akkor is, hogyha egyébként az életben el nem akarna indulni semmilyen választásokon. Ilyen értelemben a Szocialista Párt szempontjából (Nevetve:) azt tudom mondani, hogy ez még jó is lehet, hiszen maguk ellen fordítanak számos társadalmi réteget.

(17.50)

Én ezt egy percig nem bánnám, egyébként magától is meglesz.

Viszont azért azt szeretném kérdezni, hogy ennek a 3 évnek mi a tulajdonképpeni logikája. Most akkor átnevelőtáborba megy egyébként az állományban maradó társaság, hogy elfelejtse minden korábbi életét, vagy mi lesz ez? És ha letelik ez a 3 év, mondjuk, azt mondjuk, hogy most innentől kezdve, mától számítottan 3 évig már mindenki elfelejti az összes odatartozó dolgot, nyilván nemcsak azok, akik leszereltek, hanem akik még ott vannak, nyilván azok is, akkor most majd 3 év múlva újra módosítjuk az alkotmányt, vagy akkor most már ez nem is olyan szempont, és akkor teljesen minden rendben van?

Szóval, ez ezzel az egésszel a baj, hogy ötletszerű, rángatja tulajdonképpen az egész törvénykezést, és az meg tényleg bohózatba illő, amit itt már többen is szóvá tettek, hogy ha 5 év nem, akkor legyen 3. Holnap majd bejön valaki önök közül, hogy ja, király szeretnék lenni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akkor izé, arra is alkotmánymódosítás. Szóval, egyszerűen ezt kérem, hagyják abba!

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő kétperces Volner János képviselő úr, Jobbik.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Félig-meddig ilyen személyes érintettség okán is Borbély Lénárd képviselőtársamnak. Én azzal támasztottam alá, hogy mi történt 2006 őszén, amikor a mocskos kezekről beszéltem, és Draskovics Tibor miniszteri tevékenységét hoztam föl erre példának. De én kérem önt, hogy ne tekintse ön miniszterének Draskovics Tibort, és az általa ellátott miniszteri tevékenységet ne tekintse zsinórmértéknek. Nyilván nem is erről van szó, egyszerű félreértés lehetett valószínűleg az egész.

Akkor, amikor a politikától való függőségét vizsgáljuk a rendőrségnek, akkor nagyon sokszor elég bugyután - őszintén szólva - a fideszes oldalról több olyan érvelés volt, ami a 2006 őszi rendőri brutalitásokkal magyarázza az alkotmányváltozás szükségességét. Kérem, azok a rendőrök, akik 2006 őszén ezeket a brutális cselekményeket elkövették, a legritkább esetben sem voltak tudomásom szerint az MSZP-nek tagjai, tehát egy ilyen összekötése a kettőnek több mint vicces ebben az esetben. Kérem, hogy az ilyen jellegű érvelést a jövőben kerüljük el.

Illetve arra hívom még föl a figyelmüket, hogy azok az emberek, azok a baráti kapcsolatok, amelyek létrejönnek leszerelt és volt rendőrök között, mondjuk adott esetben, azok nagyon sokszor túlnyúlnak ezen az időszakon, és sokszor egyébként erkölcsi alapon is joggal kifogásolhatóak. Ilyen például az önök belügyminisztere, Pintér Sándor és Gergényi Péter, a 2006 őszi események egyik brutális rendőrattakra parancsot adó parancsnokának a 25 éves barátsága, saját bevallásuk szerint 25 éves barátsága. Én inkább amiatt aggódnék, hogy ezek a kapcsolatok megmaradnak, és ilyen módon rendelődik a rendőrség kézi vezérlés alá, vagy ilyen módon ússzák meg a felelősök a felelősségre vonást.

Tehát én arra kérem önöket, hogy ezt tartsák szem előtt, és ne ezt a 3 éves határt próbálják meg ide-oda tologatni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. A következő 15 perces időkeretben felszólaló képviselő Gaudi-Nagy Tamás, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Türelmesen vártam a soromra, de valóban igen terjedelmes és sok érvet hallottunk az üggyel kapcsolatban. Én már igazából az alkotmányügyi bizottsági kisebbségi vélemény keretében elmondtam a lényegét, sőt a legfrappánsabbja talán az a vélemény volt, amely szerint valóban egyszerűen alkalmatlan ez az eszköz. Ezt kellene tudomásul venni, és tényleg elgondolkodni ezeken az érveken, hogy milyen célt szolgál az, tehát eredményességi oldalról vizsgáljuk meg. Egyébként a demokratikus jogállamokban a jogkorlátozás tesztje, az alapjogi teszt, amit a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság meghúz, az három dolog. Törvényes célt szolgál-e? Demokratikus társadalomban szükségleteket, tehát nyomós társadalmi szükségletet elégít-e ki? Harmadrészben pedig: arányos-e vagy sem? És ennek az arányosságnak egy másik kritériuma, hogy alkalmas-e.

Tehát azt, amitől végül is mindannyian szeretnénk megóvni a rendvédelmi szerveket, jelesül, hogy pártpolitikai befolyástól megrészegülve például 2006 őszén lődözzék ki az embereket szemét, azt nem szolgálja ez az előterjesztés; azon nemes egyszerűségnél fogva, hogy ez egy post festa helyzetet szabályoz csak. Tehát nem arról szól, hogy hogyan kellene viselkednie a rendvédelmi dolgozónak, amikor állományban van, egyébként csak halkan teszem hozzá, az 1996. évi, a fegyveres rendvédelmi szervek hivatásos állományú szervekhez tartozó személyekről szóló jogszabály nagyon határozottan és részletesen szabályozza azt, hogy egy jelenleg állományban levő rendőr, vámos vagy éppenséggel, mondjuk, egy tűzoltó gyakorlatilag milyen módon kell viszonyuljon a politikához, milyen távolságot kell tartson, mennyire kell valóban pártpolitikától mentesen kifejteni a tevékenységét.

De ez a szabályozás csak arra szolgál, hogy ha már megszűnt a jogviszony, akkor a jogviszony megszűnését követő három évig nem vehet részt a közügyek intézésében a passzív választójogát gyakorolva az adott személy. De ezzel - kérdezem - elérjük azt a célt, hogy az aktív állományának időszaka alatt pártpolitikától mentesen folytassa tevékenységét? Semmilyen célt nem érünk el.

Úgyhogy, ha arról az oldalról nézzük, hogy kivisz információkat, ezt tudtam volna elfogadni logikailag érvelésként, de nem láttam leírva ezt. Látom, Kocsis Máté bólogat, hogy valami hasonló érvet sikerült találni, csak nem tudom, miért nem írták le ezt az indokolásban. Erre sem alkalmas. A szolgálati és államtitokra vonatkozó szabályok kőkeményen fennállnak akkor is, ha az a katona, amikor leszerel, elhagyja a laktanya épületét, vagy elhagyja a rendőrség épületét, és onnantól kezdve őt köti fővesztés terhe, illetve a vonatkozó büntetőjogi jogszabályok terhe mellett igenis nem árulhatja azokat a titkokat, amelyeket egyébként úgymond megszerzett.

Itt csak halkan jegyzem meg vagy teszem fel magunknak, hogy remélem, hogy ez a bizonyos jogalkotási sorozat, amely valóban ebben az alkotmányozási inflációban kezd most már egyre inkább túldagadni, remélem, hogy nem fogunk szembetalálkozni nemsokára a lex Lázár törvénykoncepcióval, amely a választások véghajrájában keringett a különböző honlapokon. Nyugtassanak meg, kormánypárti képviselőtársaim, hogy nem fogunk egy olyan Btk.-módosítással találkozni jövő hét pénteken, mondjuk, vagy e hét pénteken, amely szerint a harcászati ismeretek birtoklása is vétséget fog jelenteni. És akkor nem tudom, mi lesz szegény Zakó László képviselőtársammal meg velem mint volt katonával, meg sok más katonával, akik nagyon jól tudjuk, hogy milyen harcászati eljárásokban kell az ellenséget megsemmisíteni, mert erre képeztek ki minket, csak éppenséggel ez már egy vétséget fog megvalósítani ezek szerint.

Tehát meg kell állni ezen az úton, és ez valóban egy totális tévút. Egyébként a Rekvényi-ügyből, amit Schiffer András képviselőtársam hivatkozott, abszolút mértékben levezethető, hogy ez a fajta nyomós társadalmi szükséglet a kilencvenes évek közepén a meg nem tisztított rendőrség, pártállami befolyású rendőrség tekintetében igenis indokolt volt. Azért mondjuk el, hogy például a honvédség tekintetében 1960-ban tulajdonképpen az MSZMP Politikai Bizottságának irányítása alá helyezték gyakorlatilag az akkori Néphadsereg irányítását, tehát valóban teljes mértékben kézi vezérléssel működött mind a honvédség, mind pedig a rendőrség. Táblacsere történt, hogy idézzem Lázár Jánost. Persze hozzá kellene tenni, hogy vajon ez miért történt így, miért fuserálódott el ez a rendszerváltás, az elvtársak miért maradtak a helyükön, és miért történhetett meg az, hogy gazdasági befolyási övezetekbe tudtak kerülni, utána lényegében a multinacionális tőkével összejátszva lényegében az állam vagyonát jelentős mértékben elvonták, és utána reprodukálva magukat már politikai erőként tudtak megint ránk köszönni- mint egy idézőjelesen szebb jövő.

Ez valóban egy nagyon gyászos dolog, de ez a jelenlegi alkotmánymódosítás teljesen alkalmatlan arra a célra, amire szánják. Csupán annak tökéletes demonstrációja, hogy lényegében le akar számolni, és sajnos mondjuk ki: ez egy leszámolási kísérlet az egyik legkiválóbb magyar rendőr szakszervezettel, a Tettrekész Magyar Rendőr Szakszervezettel. Én ezt gyakorlatilag ennek tekintem, de nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel, hanem Szima Judit, a Tettrekész Magyar Rendőr Szakszervezet főtitkára, sokat támadott főtitkára is ezen a véleményen van, és én most engedelmükkel röviden idéznék néhány fontos gondolatot a tőle hozzám intézett levélből, amelyből, azt gondolom, egyértelműen levezethető, hogy itt miről van szó.

Nemrégiben egy újsághír volt, hogy rendőr szakszervezetek képviselői találkoztak nemrégiben, köztük van egy RKDSZ nevű szakszervezet, amely nem kizárható módon, akkor inkább így adom tovább az információt, Lázár János személyes ügyeként jött létre azzal a nem titkolt céllal, hogy a veszélyesen dagadozó és veszélyesen népszerű Tettrekész Magyar Rendőr Szakszervezet befolyását megpróbálja visszaszorítani.

Ezen a júniusi egyeztetésen nem kevesebbet kezdeményezett az RKDSZ képviselője, mint hogy a TMRSZ-t zárják ki ebből az egész egyeztetési folyamatból, merthogy elviselhetetlen módon járnak el, és különben is eljárások tömegei folynak Szima Judit ellen.

(18.00)

Csak azért halkan hadd kérdezzem már meg, nem is halkan, inkább erőteljesebben: koncepciós eljárásokat indítottak Szima Judittal szemben azért, mert ő bírálta a politikai befolyásoltság alatt eljáró rendőri vezetők bűneit, és napirendre hozta ezeket folyamatosan, és ezért ítélték el első fokon, lefokozták, 150 ezer forint pénzbüntetésre ítélték, nem utolsósorban engem mint védőjét a legutóbbi botrányos tárgyaláson 100 ezer forint rendbírsággal sújtottak, immáron jogerősen, a jogállam legnagyobb dicsőségére. Tehát jelenleg egy ilyen helyzetben vagyunk.

Úgyhogy azt gondolom, Szima Judit nagyon jogosult azt mondani, hogy a következő gondolatai vannak. A Magyar Köztársaság rendszerváltását követő 20. évben, amikor az MSZP megkezdte a gondolatrendőrség kiépítését, mindenkit örömmel és bizakodással töltött el, hogy a választópolgárok akaratából új kormány alakult, amely kétharmados többségének birtokában nyugodt, de egyben felelősségteljes körülmények között kezdhette el a kormányzást. Az Országgyűlés legnagyobb frakciójának vezetését a Fidesz legfőbb vezetése üstökösként emelkedő politikusára, Lázár Jánosra bízta. Arra a Lázár Jánosra, akit sokan a belügyminiszteri bársonyszék legfőbb várományosának tartottak, de aki lemaradt erről a megtisztelő megbízatásról.

Itt szakítom meg egy pillanatra az indokolást vagy az ismertetést. Azért mondjuk ki határozottan és egyértelműen - és csatlakozom Hegedűs Tamás képviselőtársamhoz, aki ösztönösen jól rátapintott a lényegre -: nem a szabályozással van itt a probléma. Az alkotmány jelenlegi szövege és a jelenlegi Hszt. tökéletesen biztosítja a pártpolitikailag mentes működését a rendvédelmi szervezeteknek.

Itt a végrehajtással volt probléma, azzal, hogy pártpolitikai irányítás alá vetették a rendőrséget azért, hogy a gyurcsányi hazugság ellen tiltakozó emberek lényegében felkelését leverjék. Erről van szó röviden és velősen. De szerencsére nem sikerült, mert végül is a forradalom csak győzött, bár a forradalmárok közül néhányan még mindig börtönben vannak, Budaházy György és három társa, mert egyébként a Hunnia csoport két tagját nemrégiben házi őrizetből visszaszállították előzetesbe, a demokratikus jogállam tomboló szabad napjai közepette, ami egyszerűen elképesztő. Ezt Torkos Matild a Magyar Nemzetben is megírta egyik cikkében, pont a kifüggesztéssel kapcsolatos cikkében, a bizonyos nyilatkozattal, a nemzeti egyetértési nyilatkozattal kapcsolatos cikkében, amelyet el is marasztal. Azt mondja, hogy kérem, valóban milyen furcsa forradalom az, ahol egyetlenegy ember, vagy néhány ember, akik valóban forradalmat akartak, tényleg rácsok mögött vannak.

De visszatérve erre a gondolatkörre, igenis ez egy vezetési feladat, és azért ragadtam itt le, mert Lázár János lehetett volna egy alkalmas belügyminisztere annak az országnak, amelyben valóban jól lehetett volna bemutatni azt, hogy végre civil kontroll alá kerül a rendőrség, és adott esetben ő tényleg megállíthatná azt a folyamatot, ami például a múlt hét előtti hét vasárnapján oda torkollott, hogy lényegében a gyurcsányi rendőrség logikáját követve vagy azon reflexektől vezérelve egy békés, bejelentett tüntetés tagjai közé berontott 40-50 felfegyverzett rendőr, lefújt mindenkit, aki az útjába akadt, félrelökték az embereket, és erőszakkal előállítottak olyan embereket, akik nem követtek el semmit, majd félrelökték Pörzse Sándor képviselőtársamat is, aki pedig képviselői minőségét igazolta.

Tehát igenis egy erőskezű, tisztességes, felkészült miniszteri vezető gyakorlatilag képes lenne megtisztítani; uraim, hölgyeim, meg kell tisztítani ezeket a rendvédelmi szerveket azoktól az elemektől, akik ilyen módon működtették, akik kiszolgálói voltak a politikai akaratnak. Ennyi a csoda, semmi több. Nem hiszem, hogy én kellettem most hozzá, hogy ezt elmondjam, hogy önök rájöjjenek, ez a megoldás. Egy nagyon kemény tisztogatás kell, és ha ezt nem hajtják végre, akkor a világ legszebb alkotmánymódosításai születnek, hogy mi lesz majd három év múlva...

Egyébként hangsúlyozom, Répássy államtitkár úr ma az alkotmányügyi bizottsági ülésen határozottan megnyugtatott - bár ebben az alkotmány-előterjesztés szövege is megerősít -, hogy ez egy nem visszaható hatályú szabályozás. Tehát minden félreértést elkerülve, ez arra vonatkozhat legrosszabb esetben is - ha egyáltalán elfogadják, de nagyon remélem, hogy nem -, hogy ha valakinek megszűnik a hatálybalépést követően a jogviszonya, akkortól számítva indulhat el a három év, és nem a tegnap leszerelt honvédtiszt vagy rendőrtiszt esetére fog ez vonatkozni. Tehát rossz hírem van: adott esetben, ha olyan potenciális gárdistajelölt rendőrökre szabták volna ezt a jogszabályt, akik úgymond most ezáltal elesnek a lehetőségtől, hogy országgyűlési képviselők vagy helyi önkormányzati képviselők legyenek, nem sikerül ez, mert amíg hatályba lép a jogszabály, ők villámgyorsan ki tudnak lépni az állományból, és immáron rájuk nem fog vonatkozni ez a jogszabályi tilalom. De még ezt a célt sem, tehát még a politikai célt sem szolgálja a jogszabály, nemhogy az alkotmányosan egyébként nem létező célt.

Szima Judit azzal folytatja, hogy de Lázár Jánost keményebb fából faragták, mintsem hogy beletörődjön ebbe a ténybe, és bizony, még a rendészeti bizottság vezetését is átengedte, frakcióvezető lett, és mindig is tanújelét adta, hogy szívügyének tekinti a magyar rendészet és a rendészeti munkavállalók helyzetét. Most azonban, mintha megfeledkezett volna minden eddigi óvatosságáról, és személyesen adta a nevét egy olyan alkotmánymódosításhoz, amely akár politikai selyemzsinórt is tartogathat számára - mondja Szima Judit velem együtt.

Tovább folytatja a sort, és elmondja azt, hogy bizony, 200 ezer magyar választópolgárt érinthet ez az alkotmánymódosítás, ha elfogadják. Tehát itt egy nagyon széles körről van szó, rendőrökről, tűzoltókról, vámosokról, katonákról és ezen hivatásos állományt betöltő nyugállományú személyekről van szó. Ez egy megalázó és méltatlan helyzet számukra, és komolyan felmerül a kérdés - mondja Szima Judit -, hogy bizony ez most adott esetben egy egyéni ambíció vagy egy szakszervezeti konkurenciaharc egy része, vagy pedig a Fidesz legbelső vezetésének tudtával előkészített, kvázi lakmuszpapírszerű lépés, mint ahogy Lamperth Mónika utalt erre. És ő is egyetért abban velünk, hogy az állampolgárok választhatósághoz való joga olyan alapvető demokratikus alkotmányos alapjog, amelynek korlátozása csak akkor helyénvaló, ha az adott személy a közügyekben való érdemtelenségről tesz tanúbizonyságot, és ezt jogerős bírói ítélet megállapítja. Tehát itt visszautalunk arra, hogy itt bizony a közügyektől való eltiltás esetköre vagy pedig adott esetben valamiféle fegyelmi, katonai fegyelmi, rendvédelmi fegyelmi cselekedet lehet az, amivel bizonyítja, hogy méltatlan arra, hogy részt vegyen a közügyekben.

Megkérdezem én: mi van például azzal a cigány emberrel, aki bekerül a honvédségbe hivatásos állományú katonaként? Vonzó pályának tartja, találkozik sok érdekes dologgal, közügyekkel, közélettel, hiszen közjogot és alkotmányjogot is tanulnak, meg egy olvasó-hallgató ember, aki hazamegy, tévét néz s a többi, tehát gondolkodó ember. Mi van, ha ő azt mondja, hogy szeretne a cigány kisebbségi önkormányzat keretén belül egy megtisztulást létrehozni? A régóta várt megtisztulást, hiszen a cigány kisebbségi önkormányzatok jelenleg teljesen alkalmatlanok a feladatuk ellátására, ezt még az érintett cigányok is jórészt elismerik. Mi van vele akkor? Három évig ő sem vehet részt a saját identitásmegválasztása keretén belül a saját közössége kulturális autonómiája ügyeinek intézésében? Teljesen abszurd ez a szabály.

Megkérdezem én például: ha eltiltjuk a jelöltségtől, akkor miért nem tiltjuk el a miniszterségtől adott esetben azokat az embereket, akik ilyen leszerelt pozícióból fenyegetnék a pártpolitikailag semleges működést? Miniszterként vagy bármilyen állami vezetőként - úgy tudom, van előterjesztés ebbe az irányba.

Nem győzött meg minket - nincs itt most - Réthelyi (sic!) államtitkár úr. Megkérdeztem volna tőle, hogy még egyszer mondja már el pontosan azt a friss strasbourgi esetet, amely egyértelműsítette volna azt, hogy miért lenne jogszerű ez a tilalom. Ez igenis az emberi jogi konvenció 10., 11. és 14. cikkébe ütköző szabályozást jelent, sőt mi több, kifejezetten a kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikkében a szabad választásokkal kapcsolatos, strasbourgi bíróság által betartatott egyezmény szabályait is számon kéri, és ez bizony ebben az esetben nem felel meg ennek a mércének. De el is mondta volna nekünk Répássy államtitkár úr a bizottsági ülésen, ha lett volna ilyen nemzetközi példa, de nincs ilyen példa. Ebből fakadóan ez az előterjesztés nem állhatja meg a helyét. Ezért a legjobb, amit lehet tenni, valóban annak visszavonása.

Én egy rövid felszólalásra még fogok majd lehetőséget kérni, mert még egy gondolatkört nem tudtam elmondani. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre Schiffer András képviselő úrnak adom meg a szót.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, létező probléma és létező kollízió jogelvek között, hogy adott esetben egy képviselőjelölt utána visszamegy a rendőrség vagy akár a katonaság kötelékébe szolgálni, miközben mindenki tudja, hogy néhány héttel, hónappal korábban ő egy párt - de akár csak független képviselőjelöltként is indult, de főleg egy párt - képviselőjelöltje volt. Mondom, ez egy létező probléma, azt gondolom, de ennek elsősorban az alkotmány-előkészítő folyamatban lenne helye. Erről érdemes vitatkozni. Hangsúlyozom, nem érzem sürgető szükségét annak, hogy ezt a dilemmát itt és most oldjuk föl, miközben mondom, az ilyen irányú érvelést én abszolút akceptálom.

A moratóriumra ugyanakkor már ilyenféle egyensúly az elvek és alkotmányos jogok között nincsen. Én arra szeretném tisztelettel kérni önöket, hogy azt gondolják végig, hogy ha valóban az az elsődleges politikai cél, hogy attól tartanak, hogy elsősorban a helyi közéletben átpolitizálódik a rendőrség egy önkormányzati, de akár egy időközi országgyűlési képviselő-választás miatt, tehát hogy egy bukott jelölt visszatér oda közrendőrnek s a többi, akkor van lehetőség az alkotmány 40/B. § alatt - tehát konkrétan a szolgálati törvényre utalok -, akkor tessék a szolgálati törvénnyel kapcsolatban olyan kreatív megoldásokat találni, ami lehetővé teszi alapjog-korlátozás nélkül, hogy azt a helyzetet megelőzzék, hogy valakiről a helyi társadalom tudja azt, hogy ő nyíltan egyik vagy másik párt mellett lándzsát tör, és utána visszatér a szolgálati helyéhez.

(18.10)

Ha valóban ez az önök problémája, erre lehet találni alkotmányos megoldást az alkotmány módosítása nélkül. Ami pedig az alkotmányos konfliktust, a jogok kollízióját illeti, ennek az alkotmány-előkészítő folyamatban van helye, hogy ezt rendezzük.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Gaudi-Nagy Tamás képviselő urat illeti a szó.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. A gondolatívemet befejezve ismét felidézném Szima Judit hozzánk intézett szavait, akit az előző időszakban nagyon súlyosan meghurcoltak szakszervezeti tevékenysége miatt. Egyébként pont a Rekvényi-ügy bizonyítja, hogy nyugodtan megteheti, ezt biztosítja számára a jelenleg hatályos jogszabály is, a véleménynyilvánítása miatt mégis meghurcolták. Azt mondja ez a bizonyos indítvány a megfogalmazottakkal ellentétben, hogy a rendőrség politikai befolyásoltságának látszatát például azáltal lehetett volna elkerülni, ha az országos rendőrfőkapitányt az Országgyűlés választja meg adott esetben négyötödös többséggel, és akkor így teljes mértékben elkerülhető lenne annak a látszata is, hogy valamifajta politikai kézi vezérlés uralná a rendőrséget. Ezzel szemben ez a bizonyos előterjesztés szerinte az ötvenes éveket idézi, tiltakozását fejezi ki a TMRSZ ezzel szemben, és felhívja a figyelmét minden polgárnak arra, hogy ezzel szemben tiltakozzanak, mert ez a diktatúra felé vezető út.

Egy történelmi példát szeretnék még felhozni, egy nagyon szép történelmi dokumentumból szeretnék idézni. Kezemben van a Katonai Zseblexikon 1939-es kiadása. Akkor született egy nagyon szép honvédelmi törvény, amely a mai napig is mintaértékű lehet számunkra. Lázár János azt mondta, hogy abban az időszakban át volt politizálva a honvédség, és ezért szörnyű sorsra jutott az országunk. De hát nézzük már meg, hogy mi volt a honvédelmi eskü lényege! A mai napig is bőven elég lenne ezt a szempontrendszert számon kérni a rendvédelmi és honvédelmi dolgozókon, illetve állományban levőkön. "Haza- és nemzetellenes vagy olyan irányzat szolgálatába, ami a honvédség vagy az ország más fegyveres testületének fegyelmét aláásni igyekszik, nem lépünk, semmiféle titkos társulatnak tagjai nem vagyunk és nem leszünk, minden szolgálati titkot híven megőrzünk."

Azt gondolom, ezek az alapelvek a mai napig is vállalhatók, és olyan nagyformátumú honvédelmi minisztereink voltak, mint nagybaconi Nagy Vilmos vagy Lakatos Géza; Mészáros Lázárt már nem is említhetném. Ezek a történelmi alakok megmutatják számunkra, hogy igenis lehet tisztességgel, becsülettel szolgálni a hazát úgy is, ha mellette az ember egyfajta elkötelezettséggel bír a nemzet felemelkedése érdekében, és ehhez nem kell ilyen alkotmánymódosítás, amit előterjesztettek.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő felszólaló Bárándy Gergely képviselő úr, MSZP.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem kívánom megismételni mindazokat az érveket, amelyeket frakcióm tagjai és más frakciók tagjai is megtettek. Utalás szintjén arra, hogy mi módon vérzik ezer sebből ez a javaslat, lehet arra hivatkozni, hogy nincs olyan uniós ország - legalábbis Répássy államtitkár úr a bizottsági meghallgatás során többszöri kérdés után sem tudott ilyet találni, két különböző napon tartott meghallgatása során sem -, amelyben ilyen megoldás szerepelne. Éppen ezért sorolt magyar példákat arra, hogy hol milyen kizárási szabályok léteznek, csak azt felejtette el hozzátenni, hogy a felsorolásban egyetlenegy olyan elem sem szerepel, amelyik népképviseleti szerv lenne, tehát a példa mindenképpen rossz volt.

Másrészt utalnék arra, hogy - ahogy már szintén sokan megfogalmazták - egyfajta kollektív felejtés vélelmét állítja fel a jogalkotó, illetve az előterjesztő szeretné, ha a jogalkotó ezt megtenné - egyelőre még itt tartunk, és remélem, ennél nem is megyünk tovább -, hogy három év, öt év múlva a titkosszolga elfelejti az információt. Természetesen arról híresek, hogy olyan embereket válogatnak ebbe a testületbe, akik könnyen felejtenek. Ugye ezt önök sem gondolják komolyan, tisztelt előterjesztők?

A harmadik olyan igazán problémás pont, amit szintén csak az említés szintjén mondanék - ez is elhangzott már a vitában -, hogy miért csak a rendőrségre vagy a honvédség hivatásos állományú tagjaira vonatkozik ez a jogszabály. Hadd kérdezzem meg, hogy mennyivel fűződik kevesebb érdek az igazságszolgáltatás pártatlanságához: az ügyészekre és a bírákra vajon miért nem terjed ki ez a javaslat? A közigazgatásban dolgozó tisztségviselőkre, alkalmazottakra vajon miért nem terjed ki ez a javaslat? Őszintén remélem, hogy az előterjesztő képviselője választ fog adni erre majd a vita lezárását követően. Mert én úgy gondolom, az, hogy valaki egy fontos közigazgatási eljárásban hogyan dönt - pártatlanul-e vagy sem -, épp olyan fontos, mint hogy egy rendőrségi eljárásban hogyan dönt. Azt gondolom, vélelmezhetően egy kicsit fontosabb az, hogy egy bíró vagy egy ügyész milyen módon dönt. Rájuk vajon miért nem terjed ki? Azt hiszem, nem az a megoldás, hogy rájuk is ki kell terjeszteni, hanem az, hogy az előttünk fekvő javaslatot visszavonja az előterjesztő.

Sokan említették már meg, hogy vajon miért csökkent az ötéves időtartam három évre. Természetesen én is beszélhetnék erről hosszan, de mi egy más megoldást választottunk képviselőtársammal. Úgy gondoljuk, hogy az ötéves időtartam - bármit is mond az előterjesztő, hogy mi volt ennek a változásnak az oka - azért csökkent háromra, mert ez az önök képviselőjét, Borkai Zsoltot érintette hátrányosan. Erről szól a történet és nem másról. Úgy hiszem, ha már ez az egyetlen oka az időtartam csökkenésének, a kollektív felejtés öt évről három évre történő módosításának, akkor egyszerűbben is megoldhatjuk ezt a problémát. Ezért az előttünk fekvő javaslathoz képviselőtársammal - nagyon pontosan hivatkozva a rendészeti bizottság mindkét ülésén elhangzottakra - egy módosító javaslatot nyújtunk be, amely szerint az ötéves időtartam maradjon meg, kivéve a Győr megyei jogú város polgármesteri tisztjéért indulókat. Ott változhatna ez három évre. Úgy hiszem, hogy ha már a jogalkotói szándéknál tartunk, akkor ez pontosabban fejezi ki a jogalkotói szándékot. S mielőtt azzal vádolnának minket tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy az Országgyűlés munkájából viccet csinálunk, hát nem, önök csinálnak viccet az Országgyűlés munkájából, méghozzá nagyon rossz viccet. Mi a módosító javaslatunkkal mindössze annyit teszünk, hogy a valós előterjesztői szándékot foglaljuk dokumentumba, és ezt tárjuk az Országgyűlés elé. Őszintén remélem, hogy a módosító javaslatunk benyújtása talán önöket is jobb belátásra bírja, talán sikerül a kimondott szón felül egy dokumentummal is elősegítenünk azt, hogy ráébredjenek arra tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, micsoda abszurd magatartás az, amit önök most tanúsítanak. Önmagában a javaslat is, de az öt évről három évre történő módosítás minden bizonnyal. Úgy hiszem, hogy ez visszaélés az országgyűlési képviselői helyzetükkel, visszaélés azzal a bizalommal, amit önök Magyarország választópolgáraitól kaptak. Úgy hiszem, hogy ezt ellenzéki képviselőként minden eszközzel ki kell nyilvánítanunk és tudatnunk kell.

Őszintén remélem, tisztelt képviselőtársaim, hogy a módosító javaslatunk abszurditása rávilágít majd az eredeti javaslat még nagyobb abszurditására, és meggondolják, hogy az eredeti előterjesztést visszavonják.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni kettő percben vagy tizenöt percben. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Megadom a szót Kocsis Máté képviselő úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Öné a szó.

DR. KOCSIS MÁTÉ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Az elmúlt néhány órában rengeteg kérdés, javaslat érkezett, ezek rendesen feltornyosodtak a végére, de megígérem tisztelt képviselőtársaimnak, hogy tiszteletben tartva az önök felvetéseit, a legjobb hiszemben megpróbálok mindenre válaszolni. Ha mégsem így lenne, akkor a részletes vitában - nézve a módosító javaslatokat - még úgyis találkozunk, és azt majd akkor pótolom.

(18.20)

Először is Szilágyi képviselő úrnak jobbulást kívánok, hogyha történt vele ma valami, azt mondja, az autós terror áldozata lett, nem tudom ez mit jelent pontosan, ha netán valami rosszat, akkor mindenképpen tegye meg, hogy átadja neki a frakcióvezető úr.

A vita során itt azért megint csak bontsuk ketté - mint a múlt héten - a felvetéseket. Az egyik csoport megint csak politikai indulatokkal tűzdelt, ezt kár lenne tagadni. Ekképpen be is lett hozva a legvégén a politikai vonal, Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam felszólalása világított rá erre.

A felvetések másik csoportja inkább alkotmányossági vagy egyéb törvényi garanciákat firtat, leginkább Schiffer frakcióvezető úr hozzászólásait jellemzi ez. Hozzáteszem, a többi hozzászólás nagy része is a rá való hivatkozással telt, ekképpen ezekről lehet érdemben beszélni. Hovatovább be kell ismerni azt is, és talán Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam örömmel fogja hallani, és meg fogja érteni a heves bólogatásomat is, hogy valóban az indokoló részben fogalmazhattunk volna pontosabban. Ez tényszerű, igaz, ezt kár lenne tagadni, és azt is megmondom majd, hogy mely ponton. Remélem, el fogja tudni fogadni a képviselő úr.

Az esetleges Szima-Lázár-konfliktust, amely egy magánlevelezésből kiderül, nem tartom indokoltnak ezen alkotmánymódosítás vitájának a tárgyalásán felhozni. Kétlem egyébként, hogy Lázár frakcióvezető úr - távollétében is mondhatom - valami személyes sérelmét próbálná rendezni egy röpke alkotmánymódosítással, hovatovább vissza is kell a nevében ezt utasítanom, hiszen erről szó sem lehet.

Jegyzeteltem, igyekeztem sorrendben írni a felvetett aggályokat. Most ezen nyilván nem megyünk végig, hiszen akkor pont annyi lenne a válasz, mint amennyi ideje itt ülünk, csak összefoglalóan néhány gondolatot engedjenek meg. Több képviselőtársam felvetette, hogy nem így kell megteremteni a független rendőrséget, sőt ehhez kapcsolnám azt is, hogy nem ígértük meg a választási kampányban ennek az alkotmánymódosításnak a behozatalát. Azt viszont megígértük, hogy egy új rendőrséget kell létrehozni, és azt hiszem, az előterjesztői expozéjában frakcióvezető úr ezzel kezdte. Ezzel kezdte, hogy egy új rendőrség létrehozásához vezető útnak ez az első lépése, és ezzel még nyilvánvalóan nincs vége.

Itt szeretném kiküszöbölni, illetve megválaszolni Lamperth képviselő asszonynak - aki most ugyan nincs jelen, de biztosan eljut hozzá reményeim szerint az információ -, hogy mit jelentett az a frakcióvezető úr expozéjában, hogy egyelőre. Tekintettel arra, hogy többféle verzió érkezett az időtartam vonatkozásában, engedjék meg, hogy a legvégén válaszoljam meg, hogy ez mit jelentett.

Néhány olyan dolog is elhangzott, ami a politikai indulatokra utal. Köszönjük szépen Volner képviselő úrnak a pontosítást, magam is úgy hallottam először, hogy mi vegyük le a mocskos kezünket a rendőrségről. Ha nem így volt, akkor valóban félreértettük, én is szóvá akartam tenni, főleg úgy, hogy ugye, ön is tagja volt - legjobb tudomásom szerint - korábban egy ilyen szervezetnek, és pontosan tudja, hogy nem Borbély Lénárd vagy az én kezem van rajta a rendőrségen, és főleg nem mocskos. De félreértettük egymást, tehát ezt köszönöm, hogy sikerült tisztáznunk.

Az is elhangzott, hogy kényünkre-kedvünkre módosítjuk az alkotmányt. Nyilvánvalóan az elmúlt hetek politikai kommunikációjának egy állandó panelje - és még az is lesz, hiszen emlékszünk akár Lamperth Mónika képviselő asszonynak is a napirend előtti felszólalására, "A fideszes törvénygyár selejtjei" címmel -, tehát ez egy koncpeciózus kommunikációs eljárás, hogy a Fidesz kapkodva alkotmányt hoz. Itt szeretném felhívni a figyelmet azért arra a választási kampányban elhangzott és betartandó ígérvénycsomagra, amely aztán megerősítésre került a kormányprogram vitájában, és amely aztán, azt hiszem, kicsúcsosodott a miniszterelnök úr által ismertetett 29 pont tárgyalásánál is.

Ugye, senkinek nem okoztunk azzal meglepetést, hogy gyorsan és hatékonyan igyekszünk törvénykezni, és helyrehozni az elmúlt 8 évnek azokat a visszásságait, amelyeket minél előbb helyrehozandónak tartunk. Ha ezzel mégiscsak meglepetést okoztunk, akkor természetesen van mód arra, hogy továbbra is a múlt heti, Lamperth képviselő asszony által elmondott napirend előtti felszólalásoknak teret engedjünk, de azt kérem, hogy ezen ne lepődjenek meg. Nyilván olyan alkotmánymódosítások és jogszabály-módosítások kerülnek manapság nagy iramban a parlament elé, amelyeket szükségesnek, indokoltnak és egyébként arányosnak is tartunk. A szükségességről és arányosságról megint csak a válasz vége felé - ígérem, nem lesz ilyen hosszú, mint ahogy tűnik.

A bizottság munkájáról, hogy ott mi hangzott el, mi nem hangzott el; a bizottság az általános vitára való alkalmasságról döntött. Lévén, hogy kezdő képviselő vagyok, nem szeretném régi képviselőknek magyarázni, hogy mit jelent az általános vitára való alkalmasságról szóló döntés. Igazából nem folyt részletes vitája az ügynek, ekképpen, akik azt hiányolják, hogy miért nem folytattunk részletes vitát, engedjék meg, hogy ezzel a válasszal rövidre is zárjam.

A döntéshozatali mechanizmusok. Akkor térjünk itt ki: szegény Borkai Zsolt. Tehát azért amikor már átfordult a vita, illetve az ellenzéki felvetések odáig fajultak, hogy tulajdonképpen már nem is csak a módosítás, hanem az egész alkotmánymódosítási javaslat Borkai Zsolt miatt van, ott már szerintem picit túlmentünk még az önök által meghatározott kereteken is. Ha önök azt állítják, hogy a módosítás Borkai Zsolt miatt történt, hát ám tegyék, lelkük rajta. Nyilvánvalóan kényelmesebb megint csak egy politikai mezőbe bevinni egy olyan alkotmánymódosítást, amelynek egyébként az indokoltságát sem a bizottsági ülésen alapjait tekintve, sem itt nem vitatták.

Ugye, a döntéshozatali mechanizmusban, mondhatom azt is, hogy én vagyok az egyik előidézője ennek a hibának, hiszen előbb volt a bizottság ülése, mint a frakció ülése. Engedjenek meg egy kulisszatitkot: volt olyan javaslat is a frakcióülésen, amely 10 évben határozta volna meg ezt, és akkor itt térnék rá a szükségesség és arányosság kérdésére. Szükségesség: szükségesnek tartjuk, azt gondolom, ezt a frakcióvezető úr is elmondta az expozéjában, utána én is elmondtam. Az arányosság tekintetében pedig igenis azt gondoljuk - valamelyest csatlakozva Gulyás Gergő képviselőtársamhoz -, hogy a három év az arányosságot nem sérti.

Reményeim szerint Schiffer Andráséhoz hasonlóan olyan módosító javaslatokkal még találkozunk - ugye, most már néhány percig lehet ezt csak benyújtani -, amelyek elgondolkodtatók, és valóban beszélhetünk arról, hogy indokolt-e, vagy akár fogalmazzunk úgy, arányos-e a kisebbségi önkormányzati választásokból kizárni ezeket a szereplőket, a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjait. Ott már valóban felmerül az arányosság kérdése, hiszen olyan döntési pozícióba egy kisebbségi önkormányzatban a jelen pillanatban Magyarországon nem lehet kerülni, amely egyébként indokolttá tenné ezt. Tehát amennyiben ilyen módosítókat, és nem a politikai indulatokkal tűzdelt módosítókkal találkozunk, azt gondolom, ha az iránya nem változik ennek, akkor mindenképpen partnerek tudunk lenni ennek a rendezésében.

Elnézést, hogy néha megakadok, csak rendkívül sok papírt jegyzeteltem tele az önök felvetéseivel. Az önös érdek, ha jól emlékszem, Mile Lajos képviselő úrtól hangzott el. A jelen pillanatban azt gondolom; reggel Harangozó Tamás képviselőtársam a bizottsági ülésen elmondta, hogy ő körülnézett az MSZP háza táján, és úgy néz ki, hogy őket az őszi jelölteket tekintve nem érinti ez a módosítás. Jobbikos képviselőtársaim ugyan erre nem tettek utalást, de azt gondolom, talán Szima Judit kivételével - akit ma konkrétan előhozott Gaudi képviselőtársam - őket sem, bár nem tudom, mi a tervük vele.

Úgy néz ki - akkor az önös érdekre itt hadd reagáljak -, hogy jelen pillanatban ez az előterjesztők frakciószövetségét vagy pártszövetségét érinti a legjobban, a Fidesz-KDNP-pártszövetséget, ahol számtalan megyében találunk olyan embert. Tehát ha önös érdekről beszélünk, akkor bizony nemhogy Borkai Zsoltot nem citálnánk ide, hanem az egész alkotmánymódosítást nem citáltuk volna ide, ha nem egy általunk fontosnak tartott társadalmi célt megvalósító jogszabály-módosításnak gondolnánk, hanem önös érdekeinknek rendelnénk alá, akkor elkerültük volna nagy ívben ezt a mai vitát.

(18.30)

Ennél sokkal fontosabb, azt gondolom, ma is azt mondom, és higgyék el, hogy így van, hogy az önös érdekeinknél jóval fontosabb volt az a közvélemény által már jóval korábban megfogalmazott cél, amit rendezni kívánunk ebben az alkotmánymódosításban.

Pál Béla képviselőtársam beszélt barátságról, családi viszonyokról, és hogy hány év után még barátok az emberek. Ez valóban így van. Na, erre mondom azt, hogy az indokló részben, és ezt kellő tisztelettel elismerem, hogy picit fogalmazhattunk volna pontosabban, itt nem a baráti viszonyokról van szó. Hovatovább elhangzott az is, hogy 2-3 évtized távlatából még emlékszik az ember az átmérőkre, a lőtávolságra és mindenre. Nyilván nem erről van a szó, hanem, ezt említettem a vezérszónoki felszólalásomban, hogy aki politikai felkérést kap, az általában magas rangú vezető, és ez életszerű is, az alá-fölérendeltségi viszonyok kényes mivoltáról, nem annyira a baráti viszonyokról. Ez az a pont, ahol azt mondom, hogy az indokló részben ezt talán nem ártana helyesbíteni. Ugyanakkor kérném, szóbeli elmondás alapján fogadják el, hogy itt tulajdonképpen az irány leginkább ebben a formában fogalmazódhatott volna meg.

Jobbikos képviselőtársaimnak mondom, talán Gaudi-Nagy Tamástól hangzott el, hogy a szolgálati és államtitkok "továbbkezelésének" is szigorú szabályai vannak, szerintem pont ön az, aki tudja, hogy ott azért még további garanciális elemeket lehetne beépíteni a szolgálati és államtitkok őrzése tekintetében. Azért teljesen nyugodt nem vagyok még a mai napon sem efelől. Nyilvánvalóan a későbbiekben ez is vita tárgyát képezi. Ez az ön felvetése volt. Borkai Zsolt képviselőtársunkat egy komplett alkotmánymódosítással vádolták meg. Ha így lenne, alkotmányozó, nagy hatalmú fejedelmünk lenne Borkai Zsolt, azért ez nincs így. A politikai szál abban a pillanatban ért be szerintem egy alkotmánymódosításba, az érvelések abból az irányból jönnek, amikor elkezdjük firtatni, hogy várhatóan kik nem kerülnének be az őszi önkormányzati választásokon a képviselő-testületekbe, ha ezt elfogadnánk.

Ilyen szempontból a legnagyobb tisztelettel, és nem bántásként, csak kerülném az előbb említett Lázár-Szima Judit-konfliktust, ami a levélből kiviláglott. Nem gondolom egyébként, hogy ez áll a hátterében. Higgye el, jól ismerem frakcióvezető urat, azért ennyire nem kicsinyes, hogy alkotmányt módosítson egy-egy esetleges vitája miatt. Bárándy képviselő úrnak szeretném mondani, mert feltette a kérdést, igyekszem rá válaszolni, hogy miért nem terjesztjük ki másokra. Az eredeti normaszöveg a honvédség, rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjairól szól. Ettől függetlenül, ez felmerülhet kérdésként, hogy miért nem szól a határőrökről, a vámosokról, a bv-sekről, bírókról, ügyészekről, amiket ön is mondott. Nyilvánvalóan erről is lehet beszélni, de az eredeti alkotmány-normaszöveg, ami most módosításra kerül, ezt tartalmazta. Azt gondolom, ez még szélesebb körű vitát indukálna és tenne indokolttá, ha most ebbe az eddig nem használt társadalmi csoportokat is beletettük volna.

Az állami vezetők: itt a végrehajtás és döntéshozás szerepének szétválasztása szerepel az indokolásban is. Az állami vezetőkre való kiterjesztés ekképpen szerintem még átgondolásra szorul mindenképpen.

Átmeneti befejezésként, ismervén a módosító javaslatokat, még esetleg annyit engedjenek meg, hogy azon túl, hogy szükségesség és arányosság mint valós felvetés és nemzetközi egyezményekbe való ütközés felmerültek, azt gondolom, és azért is figyeltem viszonylag türelmesen kis kivétellel az ellenzéki felvetéseket, mert megint csak nem arról szólt a vita, mint ahogy délelőtt sem, hogy tulajdonképpen ennek a létjogosultsága teljesen megkérdőjelezhető lenne. Még mindig azt érzem, hogy itt inkább a módjáról van a vita, semmint arról, hogy a rendvédelmi szervezetek, fegyveres testületek depolitizálása akár lehet közös cél is.

Ekképpen egyfajta zárszóként fogadjanak el válaszadásként ennyit. Természetesen abban bízva, hogy a módosító javaslatok kapcsán még további érdemi vitát folytathatunk, kérném, hogy egyelőre fogadjanak el ennyit válaszként.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslatok érkeztek, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára jövő heti ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a sporttal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Bánki Erik, Szalay Ferenc, Csizi Péter, Fidesz, és Soltész Miklós, KDNP, képviselők önálló indítványát T/573. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/573/36. számon kapták kézhez.

Közben egy ügyrendi javaslat érkezik. Megadom a szót Szalay Ferenc képviselő úrnak ügyrendben.