Készült: 2024.03.29.07:14:48 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

105. ülésnap (2011.06.28.),  5-8. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 10:37


Felszólalások:   1-4   5-8   9-12      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Lezsák Sándor képviselő úr, a parlament alelnöke: "A parlamenti és a kormányzati munka éves értékelése" címmel. Öné a szó, alelnök úr.

LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A választások előtt drámai sorskérdés volt, hogy akarunk-e önállóságában megerősödött magyar államiságot, nemzeti érdekeinket és értékeinket előtérbe helyező és azokat képviselni tudó erős kormányzatot, igazságosabb társadalmi elosztást, tisztességes népképviseletet, keresztény templomot és nevelő iskolát, teljesebb, igazabb jogállamiságot, és képesek vagyunk-e a közös cél érdekében közösen cselekedni és építkezni, Kölcseyt idézem: "egy pontra vonulni". Ebben a szellemben, ezzel az elszánt akarattal gyülekeztünk annak idején, '87-ben Lakiteleken Bíró Zoltánnal, Csengey Dénessel, Csoóri Sándorral, Csurka Istvánnal, Fekete Gyulával, Für Lajossal, Joó Rudolffal, Kiss Gy. Csabával és másokkal. Akkor más szándékok és érdekek erősebbnek bizonyultak, nagyrészt más útra terelték a változásokat. Most bebizonyosodhat, hogy ezrek és tízezrek helyi, közéleti erőfeszítése, áldozata nem volt hiábavaló.

A kétharmados történelmi felhatalmazás az elmúlt év tavaszán arra adott rendkívüli lehetőséget, hogy a '80-as évek végének lendületével, az elmúlt két évtized fegyelmező tapasztalataival formáljuk újjá Magyarországot. A kormányzati munka egy éve nyilvánvalóan nem eshet azonos elbírálás alá a kormánypártok és az ellenzéki képviselők részéről. Van azonban egy felső fórum, amelynek ítélkezése a mieinknél fontosabb, ez pedig a társadalom többségének az akár ki nem mondott minősítése a kormány és személy szerint a kormányfő munkájáról.

Úgy érzékelem, hogy az emberek többsége még rossz anyagi helyzete, gyengébb életminősége ellenére is belátja ennek a kormánynak súlyos terheit, és méltányolja erőfeszítéseit. Valószínűleg megéreznek valamit abból a magyar választók, hogy az új Orbán-kormány fellépésével, Magyarország Alaptörvényének elfogadásával új korszak vette kezdetét, és ennek a korszaknak a főbb jellemzőit kell látni és láttatni ahhoz, hogy meg tudjuk becsülni a jelentőségét.

Számos jele van ennek abban a külpolitikai irányváltásban is, amely mindenki számára jól láthatóan, a korábbiaknál sokkal tágasabb kaput nyitott a Nyugat után a keleti kapcsolatok számára is. Felismerve, hogy erős nemzetközi pénzügyi és politikai szorítások közepette is van egyfajta harmadik út, ha élni tudunk és akarunk Magyarország sajátos kelet-közép-európai helyzetével és történelmi adottságaival.

Kiemelkedően fontosnak tartom a népi mozgalom eszméinek követésében azt a hangsúlyt, amelyet ez a kormányzat helyezett a falu és általában a vidéki Magyarország, a mezőgazdasági termelés, a gazdatársadalom és mindezzel együtt a magyar vidék kulturális, erkölcsi értékeinek újraélesztésére és támogatására vagy a családpolitikai intézkedésekre. Mintha emlékeztetne többek között a múlt század '20-as éveinek lendületére, Prohászka szociális tanításaira, Klebelsberg szellemi honvédelmére, tudatos építkezésére vagy a Bartha Miklós Társaság Fábián Dániel és József Attila szerkesztette "Ki a faluba!" című kiáltványának a szándékára.

Felidézem magamban Kodolányi János egykori kétségbeejtő ormánsági látleletét vagy amit Illyés Gyula írt a pusztuló magyarságról, vagy a Puszták népe egyik-másik jellemző képét a magyar élet mélységeiről. De felidézem egyszersmind a népi írók magyar jövendőre vonatkozó terveit és látomásait: Németh László minőségi forradalmát, a Kert-Magyarország ideáját, az 1943-as szárszói találkozón elhangzott gondolatokat, Veress Péternek a paraszti jövendőről szóló elképzeléseit. Ezek egy része változott körülményekhez igazítva, de mintha korszerű formában visszaköszönne ebben az új korszakban az Orbán-kormányzat számos törekvésében.

Úgy vélem, hogy ez az egy év egy nagy előrelépést és jó alapozást jelent a következő esztendőkhöz. Úgy vélem, hogy mi, magyarok most mintát adunk ahhoz, hogy ne tévelyegjünk tovább a különféle labirintusokban, hanem találjuk meg a magunk útját, legyünk ebben kezdeményezőek akkor is, amikor átadjuk az uniós elnökség megtisztelő feladatát Lengyelországnak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr kíván felszólalni. Megadom a szót, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szó. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! Alelnök úr itt az iménti percekben egy elég részletes elemzését adta több szempontból az elmúlt bő egy év kormányzatának, akár a szakpolitika irányát tekintve, főbb prioritásait tekintve, minőségét tekintve, és valóban Magyarország két fő problémáját igyekezett a kormányzat az elmúlt egy évben megoldani, egy rövidebb távút és egy hosszabb távút. Egy rövidebb távút, ami az államadósság miatti óriási elszegényedést, a kormányzati mozgástér csökkenését jelentette, és egy hosszú távú problémát, amelyik a népesedési folyamatok negatív voltát igyekezett megfordítani.

Az elsőre nyilvánvalóan az államadósság múlt heti 4 százalékos csökkentése jó példa, és azok az intézkedések, amelyek az államadósságból fakadó terheket minél kevésbé a munkavállalókra és minél kevésbé a nyugdíjasokra próbálták terhelni, hanem inkább a Magyarországon lévő és termelő tevékenységet nem folytató vállalatokra, szolgáltató szektorra, bankszektorra.

(8.20)

Másrészről a népesedés terén pedig arra törekedett, hogy bevezesse a családi típusú adózás rendszerét, ezzel megteremtve azt, hogy senkinek ne kelljen választania a szegénység és a gyermekvállalás dialektikájában, nevezetesen a gyermek vállalása ne jelentse egyúttal a szegénység vállalását is, mint ahogy ezt sok esetben le is szögezte a magyar kormányzat. Ezt majd a későbbiekben a családokról szóló sarkalatos törvény rendelkezései is kifejtik, hogy ez volt az egyik legrosszabb tendencia az elmúlt években.

A kormányzat aktivitásához, azt hiszem, nem fér kétség, aki itt volt tegnap a szavazások végéig, az láthatta, míg a Gyurcsány-Bajnai-korszakban a parlament hétfőnként 5-6 óra felé befejezte a munkáját, hát most ez nem így zajlott, 11 felé értek véget a szavazások is. És nemcsak mennyiségében, de minőségében is igyekszünk jobbat, újabbat létrehozni, hiszen a kormányzati működésben egy új hatásvizsgálati rendszer lépett életbe, amely nem puszta formalitásnak tartja azt, hogy a kormányzati előterjesztések megalapozottak legyenek, hanem nyilvánvalóan ezek mögött számítások vannak.

Ha a vidék Magyarországáról beszélünk, az elmúlt közel egy évtizedben leginkább csak postabezárásokról, összevonásokról, elnéptelenedő falvakról érkeztek hírek vidékről. Az új kormányzat számára filozófiai váltás kellett hogy bekövetkezzen, hogy a vidéken élő magyar emberek ugyanolyan fontosak, mint a városiak, és az SZDSZ logikájával szemben, miszerint milyen jó lenne, ha az egész Magyarország csak Budapestből állna, ehhez képest igyekeztünk a vidéki emberek életét is javítani. Éppen ezért indult el a vidéki iskolák újranyitására egy 300 millió forintos program, amelyre lehetett pályázni, pontosan azért, hogy a kistelepüléseken legalább az alsó osztályok elinduljanak, és ki-ki helyben tudjon iskolába járni, vagy tudja gyerekét iskolába járatni.

De ugyanígy a nemzeti vidékstratégiának is zajlott a társadalmi vitája meghosszabbított ütemben is, amely pontosan azt kívánja elérni, hogy a vidéki munkahelyeket megőrizzük és gyarapítsuk, erre Győrben és más városokban is nagyberuházásokat láthatunk, illetve tartsuk meg vidéken a népességet; a városokba és az országon kívülre se vándoroljanak. De ha ki-ki ismeri a kormányzatnak az új önkormányzati törvényre vonatkozó vitairatát, illetőleg a közszféra átalakítására vonatkozó elképzeléseket, amelyeket már hónapok óta megismerhetnek, és egy éve a kormányzat is nyíltan ezeket felvállalja, akkor láthatja, hogy a kormányhivatalok, a járások rendszere pontosan azért alakult ki, hogy 3200 önkormányzat megmaradjon, hogy minden vidéki településen az önkormányzatiság alapjai megmaradhassanak.

Vannak olyan funkciók, amelyeket az állam közvetlenül jobban, hatékonyabban el tud látni, fölösleges bürokratikus lépéseket, időt és energiát tudunk ezzel megspórolni, de minden vidéki településnek meg kívánjuk őrizni a jogát arra, hogy saját önkormányzatot tartson fenn. Arra szolgál többek között a 3200 önkormányzat tekintetében a közigazgatás átalakítása, hogy mind a 3200 helyen ki-ki meg tudja őrizni az önkormányzatiságát területfejlesztési, kulturális és egyéb olyan helyi közösségi kérdésekben, amelyeket ott lehet a legjobban megoldani, és csak azok a funkciók kerüljenek át máshova, az állam kormányhivatali rendszeréhez, amelyek ott oldhatók meg jobban.

Szerintem ezzel is egyértelművé tette a kormányzat, hogy a vidéki emberek életét próbálja könnyíteni, és helyben próbálja könnyíteni, nem kívánja nekik megmondani, hogy hol és hogyan éljenek, hanem ott próbál nekik munkahelyet, lehetőséget teremteni, ahol megszülettek, hogy ott tudjanak egész életükben méltósággal élni, dolgozni és megöregedni, és mindeközben gyermeket vállalni, családot alapítani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:   1-4   5-8   9-12      Ülésnap adatai