Készült: 2024.03.29.05:55:42 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

303. ülésnap (2013.09.17.), 30. felszólalás
Felszólaló Dr. Nyikos László (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó Költségvetési bizottság
Felszólalás oka Bizottság kisebbségi véleményének ismertetése
Videó/Felszólalás ideje 10:07


Felszólalások:  Előző  30  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. NYIKOS LÁSZLÓ, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója, az összegzett kisebbségi vélemények ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. A Házszabály szerint a Jobbik-frakció bizottsági véleményeinek a rezüméjét igyekszem itt tolmácsolni.

Itt az eddigiek során, különösképpen Puskás alelnök úrnak a véleményében, mindenekelőtt a kormány múlt évi gazdaságpolitikai eredményeit vagy gondjait hallhattuk, és kevesebb szó esett, szinte nem is esett szó arról, hogy mi a zárszámadásnak valójában az elsődleges funkciója. Ez nem más, miután itt a kormány pénzügyi beszámolójáról van szó, nem más ez a funkció, mint képet adni, méghozzá hű és valós képet adni az ország pénzügyi és vagyoni helyzetéről.

Ezt a követelményt egyébként az alaptörvény is megfogalmazza, amiben az található többek között, hogy a közpénzeket és a nemzeti vagyont az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni. A közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok. Nos, ennek tükrében azt kell mondanunk, azt mondjuk, a Jobbik-frakciónak az a véleménye, hogy ezeknek a követelményeknek, tehát az alaptörvényben megfogalmazott követelményeknek sem felel meg ez a beszámoló.

Hiszen, hogy csak az egyik lényeges problémát említsem, nem ad számot az állam, az államháztartás, a központi költségvetés vagyoni helyzetéről. Gondoljunk arra, hogy ha egy társasági pénzügyi beszámolóban a mérleg, az eszközök és források kimutatása nem szerepel, akkor az a beszámoló nem beszámoló, és nem is lehet utána miről beszélni. Tehát a teljesség követelményének, a teljesség számviteli alapkövetelményének ez a pénzügyi beszámoló, ez a zárszámadás nem felel meg. Hozzáteszem egyébként, enyhítve némileg az Orbán-kormány efféle teljesítményét vagy annak a hiányát, hogy ez huszonvalahány éve így van. Tehát nem kuriózum, hogy a kétharmados többséggel rendelkező kormányszövetség sem volt képes, tavaly sem volt képes arra, hogy hű és valós képet adjon, egyáltalán bármilyen képet adjon, bármilyen érdemi képet adjon az ország, az állam, az államháztartás, a központi költségvetés vagyoni helyzetéről.

(11.20)

Nem először mondom - és talán nem is utoljára - ebben a Házban, hogy nem készítették el azt az országleltárt, amit 2011 végére ígért a kormány saját határozatában. Ma sincs készen. Ennek hiányában aztán nem lehet tudni, hogy mennyit gyarapodott, mennyit csökkent, mennyit változott az állam vagyona, és ennek hiányában pedig nem lehet a teljesség elvét teljesíteni, nem is teljesítette a kormány a beszámolójával.

Nem sikerült teljesíteni többek között olyan követelményt sem, ami a bevételek és a kiadások ésszerű részletezettségét mutatta volna be. Az alaptörvény szintén utal arra, hogy a költségvetést ésszerűen részletezett formában kell elkészíteni. Azt elismerem, az igaz, hogy ez a struktúra, amiben a múlt évi pénzügyi beszámolót elénk tette a Nemzetgazdasági Minisztérium, megfelel az államháztartási törvény előírásainak, csak a probléma az, hogy az államháztartási törvény előírásai nem felelnek meg a számviteli törvény egyetemes előírásainak, valamint az alkotmány idézett instrukciójának sem, miszerint ésszerűen részletezett költségvetésre és beszámolókészítésre van szükség. Vannak olyan tételek ebben a beszámolóban, ami százmilliárdos tétel, és nincs részletezve. A másik véglet pedig, amikor egymilliós, kétmilliós tételeket viszont tartalmaz ez a kötet. Tehát egy ilyen differenciálatlan beszámolót találunk a kormány pénzügyi beszámolójában.

Így aztán nem lehet azon csodálkozni, hogy ilyen hiányosságok és még sorolható hiányosságok miatt - és konkrétumokat is mondhatnék, de az idő ezt nem fogja lehetővé tenni - a Jobbik frakciója nem tudja elfogadni, általános vitára sem tudja alkalmasnak minősíteni ezt a produktumot, aminek az általános indokolása egyébként egyfajta sikerpropagandára emlékeztet, amit itt Puskás alelnök úr szájából is hallottunk. Jó, megértem én azt, hogy egy kormányoldali képviselőnek lojálisan kell a kormánynak a zárszámadásáról beszélni, azonban ez egy olyan mértékű egyoldalúságot tükröz, ami nem fogadható el.

Ezeknek a kritikáknak a tükrében azon is csodálkozom, hogy az Állami Számvevőszék, amelynek első számú feladata a zárszámadás pénzügyi ellenőrzése, mindjárt az első mondatában szinte azzal indítja a jelentését, hogy a 2012. évi költségvetés végrehajtása a jogszabályi előírásoknak megfelelt, a zárszámadási törvényjavaslat megalapozott, és a törvényjavaslatban szerepeltetett adatok megbízhatók. Ezt itt idézte az államtitkár úr is, én is idéztem volna a helyében, ha én lennék abban a pozícióban; ez egy rendkívül hízelgő vélemény. Ez még nem lenne baj, ha ez a nagyon sommás kijelentés igaz lenne. Itt most hagyjuk azokat az apró hiányosságokat, hogy mindjárt a jelentés elején nem szokás ezt a sommás véleményt mondani, ezt a végére szokták tenni a szakmában, ez a rezüméje, a summázata az ellenőrzési jelentésnek, de ez formalitás, hogy mindjárt ezzel indítja a Számvevőszék a véleményét. Meg még azt sem érdemes itt különösebben feszegetni, hogy a nyelvhasználat, a szóhasználat igen sajátosan magyarított a nemzetközi sztenderdek előírásaihoz képest. Ez megint olyan, hogy azt mondjuk, földet rá. Azonban az a körülmény, hogy a Számvevőszék a kedvező véleményét, elfogadó véleményét vagy hitelesítő záradékát, bárhogy is nevezzük, arra alapozza, hogy nincsenek jelentős hibák a zárszámadásban, maga tünteti fel, hogy 9,9 milliárd forintra rúg azoknak a hiányosságoknak az összege, amiket feltárt az állami számvevőszéki vizsgálat, nos, ez egy relatív dolog.

Tehát azzal indokolja a Számvevőszék, hogy a bevételi vagy kiadási főösszegnek a 2 százalékát nem éri el ez a 10 milliárd forint. Ez teljesen mechanikus, szakmailag teljesen félreértett és elfogadhatatlan módszer. Először is, a mérlegfőösszegre vonatkozik a számviteli törvénynek ez a bizonyos passzusa, hogy 2 százalék alatti hiba nem minősül lényegesnek. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a hiba természete is lehet olyan, ami miatt a hiba lényegesnek minősül. Hadd mondjak egy nagyon egyszerű példát. Ha egy férfi fején öt hajszál van, az kevés, nagyon kevés, de ha a levesben van öt hajszál, az nagyon sok. Ezért a 10 milliárd forint persze hogy kevés akkor, amikor a kiadási főösszegekhez viszonyítjuk - helytelenül, mert ez a mérlegfőösszegre vonatkozik a számviteli törvény szerint és nem a kiadási főösszegekre, hiszen ott nem is lehetne erről beszélni. És különösképpen azért nem lehet ezt elfogadni, mert ha ez a 10 milliárd forint olyan esetleg, hogy nemcsak téves könyvelések miatt lett ekkora hiba, hanem ne adj' isten, valamiféle szándékos hiba történt, esetleg korrupciós cselekmény eredménye ez a közel 10 milliárd forintos hiba, tehát ezt nem lényeges hibának minősíteni, ez szakmailag elfogadhatatlan. A Számvevőszék saját sztenderdjeiben szerepel az az egyébként helyes mondat, hogy a lényegességi küszöböt nem elég számszerűen meghatározni. Nem is lehet globálisan meghatározni, ezt a számvevőnek kell meghatározni, amikor vizsgálódik, hogy ott a konkrét helyen mekkora a lényegességi küszöb.

Összesen száz körüli pénzügyi beszámolót auditáltak. Ez rendkívül kevés, kilencszáz körüli központi költségvetési szerv van a Magyar Államkincstár nyilvántartásában, száz vizsgálatból ezt a konzekvenciát levonni nem megalapozott, és én azt gondolom, hogy ez a sommás vélemény elfogadhatatlan.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.)




Felszólalások:  Előző  30  Következő    Ülésnap adatai