Készült: 2020.07.11.23:10:29 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 184 2011.05.10. 1:23  159-352

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Őszintén szólva mindig örülök annak, amikor önök nyolcéveznek, gyurcsányoznak és hasonló Fidesz-paneleket vesznek elő, mert akkor tudjuk, hogy olyat mondtunk, amire önök nem tudnak válaszolni.

Akkor szokták ezeket elővenni, amikor érdemi válaszuk nincs arra a felvetésre, amit mi megfogalmazunk. Mivel belügyminiszter úrnak ma volt a bizottsági meghallgatása, és tőle azt hiszem, ötig vagy hatig számoltam, hogy hányszor mondta azt el, hogy a rendet az országban helyre kell állítani, meg hogy mindenkit megbüntetnek, aki bűncselekményt követett el - szóval, ezt hallottuk sokszor.

Én arra az egyszerű összefüggésre szeretném felhívni a figyelmüket - és az önét is, államtitkár úr -, hogy attól, hogy sokszor elismétlik ezt a mondatot vagy ezt a két mondatot, attól még az nem lesz úgy, meg attól még az nincs úgy. Önök hetekig nem tettek rendet Gyöngyöspatán, önök két hét alatt közbiztonságot és rendet ígértek, semmi nem valósult meg belőle, és azt gondolom, hogy ezt azzal kiváltani, hogy visszamutogatnak az elmúlt 8 évre és azzal kiváltani, hogy napjában ötször-hatszor, tízszer-húszszor elismétlik, hogy önök pedig a rendet helyreállítják az országban, nem fogja kiváltani és megmásítani azt, hogy nem történt semmi.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 228 2011.05.10. 2:07  159-352

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szót kértem, az elnök úr intelmeit megfogadva. Először is, szeretném megköszönni azt, hogy érdemben válaszolt Kocsis képviselőtársam a felvetéseinkre. Ez ritka jelenség manapság a kormányoldalon, hiszen általában a végén kerül erre sor, amikor már nem tudunk válaszolni.

Csak slágvortokban: a szociális felvetésekre azért nem fog tudni reagálni a bizottsági ülésen sem a képviselő úr, merthogy nem tartalmazza ezt az előterjesztés mint feladatot. Ugyancsak a háttér vonatkozásában, tehát hogy milyen hátterei vannak ennek a jelenségnek: szintén nem fog tudni vitába bocsátkozni, képviselő úr, mert ezt megint csak nem tartalmazza az előterjesztés.

A vizsgálóbizottság, eseti bizottság problémakörére utalva: szóval, attól, merthogy el kíván egy jelentést fogadni, és ebben a jelentésben a kormánynak vagy az Országgyűlésnek további javaslatokat tesz a bizottság, ettől még lehet vizsgálóbizottság is. Vizsgálóbizottság nem egyszer tette ezt. Annak a vizsgálóbizottságnak, ami a természeténél fogva egyébként paritásos volt, amiben én voltam az elmúlt ciklusban, sikerült jelentést elfogadnia, annak ellenére, hogy paritásos bizottság volt, annak ellenére, hogy az ellenzék és a kormánypárt ugyanolyan számban képviseltette magát. És tettünk is javaslatot az Országgyűlésnek és a kormánynak, hogy mi legyen a teendő a problémakört illetően.

Én úgy gondolom, hogyha a paritásos bizottságban a kormányoldal és az ellenzék egyenlő arányban képviselteti magát, ott nem kell a Jobbik, az MSZP és az LMP egyetértése egy jelentés elfogadásához, elég, ha egyetlen képviselőt bármelyik pártból meggyőznek, és máris megvan a jelentés. És mondom, erre példa is van.

Végül pedig, hogy milyen állapotban vették át a közrendvédelmi területet: én arra emlékszem, hogy önök még rosszabbat vizionáltak, mint amivel utána találkoztak, és miniszterként ígérte már meg Pintér Sándor (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), hogy rendet fog tenni, ezt nem győzöm hangsúlyozni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 174 2011.05.24. 0:50  19-185

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Elég lesz ez, csak egy kérdést szeretnék föltenni. Remélem, az előterjesztők válaszolnak is majd nekem.

Az Állami Számvevőszék költségvetési támogatása a jogszabály szerint nem lehet kevesebb az előző évinél - rendben van. A bíróságoknál az alkotmányozás folyamatában felmerült ugyanez a javaslat az igazságszolgáltatás vonatkozásában. Ott a Fidesz nem támogatta ezt a javaslatot. Az lenne a kérdésem, hogy mi az elvi alapja ennek a különbségtételnek. Azt értem, érteni vélem, hogy az ÁSZ-t már elfoglalták, a bíróságokat még nem, de őszintén szólva más elvi lehetőséget arra, hogy különbséget tegyenek két ilyen szervezet között, nem nagyon érzek. Sőt mi több, azt gondolom, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége talán még az ÁSZ függetlenségnél is előbbre való.

Köszönöm, és várom a választ. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 214 2011.05.24. 3:13  205-240

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Szintén a 2., 3., 6., illetve 7. pontban megfogalmazott módosító indítványokhoz, illetve ajánlási pontokhoz kívánok hozzászólni.

Ahogy az alkotmányügyi bizottság ülésén is jeleztem már - és ha Gyüre képviselőtársam nem szólal fel most, akkor én sem teszem, mondtam ezt ott is, és mondom ezt most is -, a felszólalásra az késztetett tehát, hogy megmagyarázzam azt, hogy miért támogatjuk, illetve képviselőtársaim miért terjesztették elő a jelzett ajánlási pontokban megfogalmazott módosító indítványokat.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az általános vitában mind a bizottsági ülésen, mind a plenáris ülésen elmondtuk azt, hogy alapvetően azzal a szemléletmóddal nem értünk egyet, ami meghúzódik e mögött a Btk.-módosítás mögött. Tulajdonképpen ezt az érvelést foglalja magában a módosító indítvány, amit négy ajánlási pontra bontottak.

Azt nem tudjuk elfogadni, hogy a kormányzat az elhibázott gazdaságpolitikája és az igazságtalan adórendszer miatt létrejövő problémákhoz bizonyos társadalmi csoportokat bűnbakként jelöl meg. És akkor megjelöli először a táppénzcsalókat, utána a szociális juttatással visszaélőket, és a többi. A büntető törvénykönyvnek ez a módosítása gyakorlatilag ezt a kormányzati kommunikációt segíti elő.

Egyébként nem lett volna indoka annak, hogy egy egyébként támogatható és akár elgondolkodtatásra is alkalmas javaslatot megtárgyaljon az Országgyűlés, hiszen a büntető törvénykönyv kodifikációja most folyik. Miért nem lehetett annak a keretében ezt megtenni? Azért, mert ennek egészen más a célja.

Ha valaki elolvassa az indokolást, akkor abból is az derül ki, hogy alapvetően nem ezeket a magatartásokat kívánjuk menteni és mentegetni azzal, hogy ezt a törvényi tényállást hatályon kívül helyezni, illetve hatályba léptetni nem kívánjuk, hanem pontosan az előbb általam elmondott érvelés jelenik meg abban: az, hogy nem szeretnénk asszisztálni ahhoz, hogy a hibás kormányzati döntések miatt bizonyos társadalmi csoportokat felelőssé tesz, ezért csökkenti a szociális ellátások volumenét, ezért módosít a társadalombiztosítási rendszeren.

(17.00)

Egyébként ellenzéki képviselőtársaim is támogatják az ezzel kapcsolatos felvetett aggályainkat, csakúgy, mint a szakszervezetek, és ennek az egyik megnyilvánulási formája az elénk terjesztett Btk. Szeretném tehát jelezni, hogy alapvetően nem szakmai, hanem általam kifejtett politikai indokai vannak a módosító javaslat beterjesztésének, és ezáltal is jelezni kívánjuk azt, hogy a teljes törvényszöveg céljával - tehát alapvetően nem a tartalmával, hanem a mögöttes céllal - nem tudunk egyetérteni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 224 2011.05.24. 2:03  205-240

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tényleg nem szeretném az általános vitát ismételni, de egy gondolatot szeretnék nyomatékosítani. Ha nem lett volna az a megelőző kommunikáció, amit folytattak, ha nem lett volna annak a kommunikációnak, annak a bűnbakkereső kommunikációnak a része az, hogy a büntető törvénykönyvet e vonatkozásban fogják módosítani, akkor önnek még igaza is volna, csak a helyzet az, hogy volt ilyen. Ha a Btk. módosításával párhuzamosan szakmai indokok alapján, szakmai meggyőződésük által vezérelve terjesztették volna ide ezeket a javaslatokat, akkor valóban kellene és lehetne erről érdemben vitatkozni, azonban én úgy gondolom, hogy a mögöttes politikai szándék feltárása az ellenzéki képviselők kötelessége; kötelessége akkor is, ha alapvetően egy szakmai törvényjavaslatról van szó.

Államtitkár úrral öt éve vitatkozunk a büntetőjog témakörében itt a parlamentben - Babák Mihály képviselőtársammal ellentétben nekem ebben a tárgykörben még tudományos fokozatom is van -, nagyon szívesen teszem, tenném ennek a javaslatnak a kapcsán is, csak éppen úgy gondolom, hogy jelen pillanatban éppen hogy a mögöttes politikai szándékra kell az ellenzéki képviselőknek rávilágítani. Egyébként, államtitkár úr, az objektív felelősséggel - amit felhozott, és ehhez hasonlította - a hasonlatot nem tartom egészen jónak, de azt elmondtam már akkor is, amikor mi kormányon voltunk, és elmondom most is itt a parlamentben, hogy nem értek egyet vele, és akkor sem értettem vele egyet, hogy ez bevezetésre kerüljön.

(17.10)

Akkor a mi frakciónkban én ebben alulmaradtam, én ezt tudomásul vettem, de sem most, sem akkor nem tudok, és nem is tudtam egyetérteni azzal, hogy a büntető törvénykönyvet kizárólag politikai okokból és politikai kommunikáció alátámasztása céljából használjuk és módosítsuk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 248 2011.05.24. 3:22  241-267

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kisebbségi vélemény meglehetősen korlátozott formában fogalmazódhatott meg, ugyanis a bizottság elnöke gyakorlatilag belefojtotta a szót az ellenzéki képviselőkbe. Azt tudom mondani, hogy ha röviden mégis a kisebbségi vélemény tartalmi összefoglalását kell adni, akkor az körülbelül úgy foglalható össze, hogy a kisebbségbe szorult képviselők kétségbe vonták, kétségbe vontuk az előterjesztők hivatalos indokolásának a hitelességét, és azt a véleményünket fogalmaztuk meg, amely szerint ennek a javaslatnak a célja nem más, mint hogy a Fidesz a bírósági szervezetet, amelyet eddig nem tudott, most végre maga alá tudja gyűrni.

Egy felszólalást engedélyezett az elnök úr - fejenként persze, ez természetesen némi engedékenységre vall -, a vita azonban nem alakulhatott ki, hiszen ismételt hozzászólásra nem adott lehetőséget, hanem gyakorlatilag önkényesen lezárta azt. Azért mondom, hogy önkényesen, mert a Házszabály 59. § és a 77. § értelmében az én megítélésem és a mi megítélésünk szerint szót kellett volna adnia a jelentkező képviselőnek vagy képviselőknek. Nem tudom, hogy rajtam kívül volt-e még, aki szólásra kívánt jelentkezni.

Szólásra én a vita közben jelentkeztem, az előterjesztői zárszó elhangzása előtt jelentkeztem, és nem indítványozta senki a vita lezárását. Ekkor pedig - úgy ítéljük meg - az elnök nem dönthetett volna úgy, hogy nem ad szót a fölszólalni kívánó ellenzéki képviselőnek.

Sajnos azt kell hogy mondjam, hogy nem először fordul elő az, hogy a bizottság elnöke ilyen módon zárja le a vitát a kormányzatnak egyébként kínos ügyekben, holott a mi meglátásunk szerint a szakbizottságnak éppen az lenne a feladata, hogy részletes szakmai és politikai vitát folytasson le az adott témakörben.

A bevezetőben elmondott érveknél tehát nem mondhatok többet, mert azok nem hangozhattak el, és őszintén szólva én szeretem betartani a Házszabályt, bár ez manapság már nem divat, én mégis tartom ehhez magam. Tehát azokat az érveket, amelyeket például azokra a véleményekre szerettem volna már a bizottsági vitában mondani, amiket államtitkár úr elmondott a bírák függetlenségének a kétségbe vonásával kapcsolatban, jelen felszólalásomban nem mondhatom el, mert nem hangozhatott el ez a bizottsági vitában, de természetesen a felszólalásom során erre sort fogok keríteni, és nagyon részletesen fogok reagálni arra, amit államtitkár úr elmondott.

Egyébként egy szóval én annyit tudok erre mondani, hogy nem a bírák függetlenségében nem bízom, hanem a Fideszben nem bízom, ez a probléma (Dr. Répássy Róbert: Én pedig az MSZP-ben nem bízom!), erről szólt az én felszólalásom és erről fog szólni a rendes felszólalás is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 258 2011.05.24. 15:09  241-267

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnos, azt kell mondani, hogy újabb állomásához érkezett a Fidesz-kormány hatalomkoncentrációját elősegítő, a kormányzati fékek és ellensúlyok lebontását lehetővé tevő jogalkotási folyamat.

Azt gondolom, nem kell senkit emlékeztetni bővebben, csak talán felvillantásszerűen, hogy a Fidesz az elmúlt egy évben gyakorlatilag az alkotmányos szervek mindegyikét maga alá gyűrte, a Költségvetési Tanácsot szétrombolta, és saját embereivel töltötte fel, a médiafelügyeletben csak a Fidesz emberei, a Fidesz delegáltjai ülnek, az OVB-t szétrombolta, és a saját embereivel töltötte fel.

(18.40)

Az Állami Számvevőszékről éppen ma folyt vita. Nem elég, hogy elnökének a saját képviselőtársukat választották meg (Dr. Répássy Róbert fideszes képviselőtársaihoz: Neki nem képviselőtársa?), de gyakorlatilag a számvevőket is meg fogják tizedelni az elfogadott új sarkalatos törvény után.

Az ügyészség élére volt képviselőjelöltjüket állították ismét. Hozzányúltak a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsához, és a Magyar Köztársaság elnöke is fideszes képviselő lett, aki beiktatásakor nem győzte hangsúlyozni, hogy ő bizony nem lesz fék és ellensúly, hanem a kormányzati munka motorja lesz.

Ezek után gyakorlatilag egyetlen ilyen szervezet maradt, amelyik még független, és ez a bírói szervezet, amelybe eddig a kormánypártok bicskája bizony-bizony beletört. Támadást persze indítottak vele szemben, és itt utalok arra a próbálkozásra - remélem, hogy próbálkozás marad csak -, amit Schiffer András felemlegetett, az úgynevezett semmisségi törvényre. Tudjuk, hogy a bírák közül nem egy Alkotmánybírósághoz fordult, és felfüggesztette az ezzel kapcsolatos eljárást. Őszintén remélem, hogy az átalakított és további átalakításnak alávetendő Alkotmánybíróság valóban szakmai érvek alapján fog majd ebben dönteni, és alkotmányellenesnek fogja nyilvánítani a semmisségi törvényt.

Azonban látjuk azt is, hogy az alaptörvény szintjén legalábbis már megkezdődött a bírósági önigazgatási modell leépítése, hiszen azt gondolom, sokatmondó az, ami nincs benne ebben, méghozzá az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, amit önök valahogy kihagytak belőle. Nyilván, ha fontosnak gondolták volna, akkor beemelik, hiszen ha a nyugdíjkorhatár helyet tudott kapni az alkotmányban, akkor úgy gondolom, hogy az OIT is helyet kapott volna, ha valóban önök meg kívánják tartani.

Aztán a különböző, parlamentben és parlamenten kívül elhangzott fideszes nyilatkozatokból teljesen egyértelművé vált, hogy a bírósági vezetők kinevezése a jövőben kormányzati kézbe fog kerülni. Olyan államokban, ahol betartják a demokrácia alapszabályait, ott akár még működőképes is tud lenni egy ilyen rendszer, bár megjegyzem, hogy visszalépés a mi magyar bírósági rendszerünkhöz képest, tehát az önigazgatási rendszerhez képest, amelyet egyébként számos állam másolt le és vett át a saját igazságszolgáltatási rendszerének alapjául.

De ha ezen túllépünk, és azt mondjuk, hogy demokratikus berendezkedésű országokban ez elfogadható lehet, én azt tudom mondani, hogy az önök felfogása mellett csak a kormányzati befolyás erősítésére jó és alkalmas. És ha ezt a feltételezést eddig nem támasztotta volna alá számos érv, akkor a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslat biztosan megtenné. Ugyanis ebből látszik, hogy önök azt sem tudják elfogadni, hogy az önök rendelkezései, korábbi rendelkezései miatt most mandátumát vesztő tizen-egynéhány bírósági felső vezetőt ne önök nevezhessék ki. Ha ez nem lenne olyan fontos önöknek, akkor sem biztos, de akkor nagyobb eséllyel hinnék el önöknek azt, hogy nem csupán a kormányzati befolyás, az igazságszolgáltatáson belüli kormányzati befolyás megnövelése az, ami önöket célként vezérli.

A bírói tisztségekre jelölésbe is lesz kormányzati beleszólás, ez is - azt gondolom - egyértelművé vált a korábbi fideszes nyilatkozatokból. És mielőtt még megkérdeznék, vagy azt mondanák, hogy én honnan gondolom és tudom ezt, és csak feltételezés - tudják, azt tudom mondani, hogy Isten adja azt, hogy tévedjek ebben, és a következtetéseim ne bizonyuljanak igaznak. (Dr. Répássy Róbert: Ez nagyon erős érv volt.) Azt gondolom, hogy erre sajnos nem fog sor kerülni. Én örülnék a legjobban annak, ha ebben egyébként tévednék.

Azt gondolom, hogy az elképesztő, és az arra való hivatkozás meg még inkább az, hogy önök azt sem tudják, hogy mit akarnak csinálni a bírósági szervezettel. Önök kétharmados többségben vannak ebben az Országgyűlésben, önök ebben az évben kívánják elfogadni a bírósági szervezetrendszer átalakítására vonatkozó nagyon nagy horderejű és átfogó szabályozást, és most fogalmuk sincsen róla, hogy mit akarnak. Azt gondolom, hogy ha ez valóban így van, akkor ezt mélységesen titkolniuk kellene. Márpedig az önök nyilatkozatai... - bár jót derülnek rajta, én látom, és sajnálom, megmondom őszintén, szóval, ha a miniszterük nem tudja, és önök sem tudják, az nagyon nagy baj. Már réges-régen társadalmi és szakmai egyeztetésen kellene lenni ezeknek a javaslatoknak, csak éppen nincsenek ott, vagy ha ott vannak, akkor önök nem mondanak most itt igazat, hogy fogalmuk sincsen, hogy mi lesz. Valamelyik e két állítás közül, azt gondolom, hogy igaz.

A jelenlegi bírói vezetők java részének a mandátuma túlnyúlna a kormányzati cikluson. Ki kellett hát valamit találni önöknek, amivel ezt ellensúlyozni tudják. Ki kellett találni valamit, és a megoldás az lett, hogy kényszernyugdíjazzák őket, hogy önök újakat nevezhessenek ki a helyükbe. Erről szól gyakorlatilag a nyugdíjkorhatár leszállítása és semmi másról. Egy dologra azonban nem gondoltak, és ez látszik, hogy a jelenlegi elnöke az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak kiírhatja most a pályázatot a megüresedő pozíciókra, s most még ő nevezné ki ezeket a bírósági vezetőket, nem pedig önök. Ez ellen meg valamit tenni kellett. Ez tehát a tárgyalt javaslat benyújtásának a valódi oka. Kinevezési moratóriumot vezetnek be, nehogy elhappolják önök elől a döntés jogát. A jelenlegi vezetők mandátumát pedig meghosszabbítják, hogy mégse legyen vezető nélkül a bíróság. Bár megjegyzem, hogy talán a legfontosabb megyei bíróság, a Fővárosi Bíróság most is elnök nélkül van, és az önök áldásos tevékenységének hála, fél évig még biztosan elnök nélkül marad a Fővárosi Bíróság.

Külön érdekessége ennek a javaslatnak, hogy ellentétes még a Fidesz pártalkotmányával, a kizárólag önök által megszavazott alaptörvénnyel is. Ugyanis ennek a 26. cikke azt mondja, hogy a Kúria elnöke kivételével a bíró szolgálati jogviszonya az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn. Ez, ugye, ma 62 év. Ezzel pedig, azt gondolom, nem vitathatóan ellentétes az a rendelkezés, hogy a javaslat szerint 2012. júniusig, illetve decemberig ezen is túlnyúlhat.

Az eddig 70 éves felső korhatár miatti felmentés során a felmentésre vonatkozó előterjesztést olyan időpontban kellett megtenni, hogy a felmentési idő még a korhatár betöltése előtt járjon le. Mivel a felső korhatár az alaptörvény erejénél fogva 2012. január 1-jétől megváltozik, a jogalkotónak azt kellene biztosítania, hogy mindazoknak a bíráknak és ügyészeknek, akik a kötelező nyugdíjazással érintettek, 2012. január 1-jéig lejárjon a felmentési idejük, ugyanis a szabályozás csak ekkor felelne meg az új alaptörvény eltérést nem engedő szabályainak.

Ha jól tudom, odáig még nem fajult a fülkeforradalom, tisztelt képviselőtársaim, vagyis az alkotmánnyal más jogszabály ellentétes nem lehet, kivéve, ha a Fidesz másként akarja. Ha pedig ez így van, akkor legalább ennek az alaptörvénynek nevezett, belföldön és külföldön egyaránt vállalhatatlan fércmunkának a rendelkezéseit legyenek szívesek legalább betartani, annak, amit önök szavaztak meg és amit önök hoztak. (Dr. Répássy Róbert: Még nem lépett hatályba.)

Vélhetően egyébként a jelenlegi alkotmánnyal is ellentétes a javaslat, hiszen szerzett jogot von el megfelelő felkészülési idő nélkül, és bizony az is felvet alkotmányossági kérdéseket, hogy a törvényalkotó egy másik hatalmi ág vezetőjének kinevezési jogkörét korlátozza ideiglenes jelleggel. Az önök hivatalos indokai pedig álságosak. Egyrészt indokolhatnám ezt a korábbi gondolatmenettel, másrészt pedig azt gondolom, hogy ha meg akarnak szüntetni, és önök erre hivatkoznak, egy bírósági szintet, az ítélőtáblát, gondolom én, hiszen erről beszélnek folyton-folyvást, akkor megszűnik a mandátum is, tehát ez problémát nem fog okozni. Ha összevonják, átszervezik, akkor úgyszintén ez a helyzet. A vezető ennek tudatában fog most pályázni majd.

Az átszervezések miatti elbocsátások a határidőre kinevezett vezetők vonatkozásában eddig nem jelentettek egyébként gondot önöknek, lássuk az OVB és a Költségvetési Tanács esetét. Kíváncsi vagyok, hogy most ez miért okoz gondot, ha eddig ez nem volt probléma, legalábbis az önök számára. A többség pedig megyei bírósági tisztségviselő. A megyéket pedig, úgy gondolom, és úgy tudom, hogy nem kívánják megszüntetni, sokszor beszéltek erről. Gondolom, a megyei bíróságokat sem kívánják megszüntetni vagy más struktúrában felállítani. Ha lesz hatáskörváltozás, akkor a kinevezett vezető hatásköre meg fog változni.

(18.50)

Az, amit az általános indokolásban meghatároztak, legfeljebb az ítélkező bírákra, a tanácselnökökre igaz, de semmiképp sem igaz az önök számára fontos bírósági vezetőkre. Az érvek tehát látszatérvek, átlátszóak és álságosak. Amikor pedig átnézünk és átlátunk rajtuk, akkor jól kirajzolódnak a valós indokok, ez pedig semmi más, mint ismételten a kormányzati térhódítás. A javaslat tehát politikailag és szakmailag is vállalhatatlan.

A bizottsági ülésen, ahogy jeleztem már előző felszólalásomban, államtitkár úr azt hányta a szememre, és most is egyébként a plenáris ülésen, hogy tudva azt, hogy bírósági vezető csak bíró lehet, megkérdőjelezem a bírák pártatlanságát azzal a kijelentésemmel, hogy a kormány kinevezési gyakorlatának megváltoztatásával maga alá akarja gyűrni az igazságszolgáltatást. A bizottsági ülésen, ahogy mondtam, az elnök nem adott rá lehetőséget, hogy reagáljak, úgyhogy ezt most teszem meg.

Először is, ahogy mondtam korábban is, nem a bírákban nem bízom, hanem a Fideszben nem bízom. A kinevezési és az elbocsátási gyakorlatuk semmi másról nem szól, mint ki a jó káder, és ki az önök számára lojális vezető, lojális munkatárs. Erre utal az is egyébként, hogy minden kinevezést gyakorlatilag egy embernek, Gál András Leventének kell jóváhagynia, márpedig biztosan nem történhet ez szakmai alapon, mert gondolom, nem ért a mezőgazdasági igazgatástól a tűzrendészetig Gál András Levente mindenhez (Dr. Répássy Róbert: A képesítési feltételeknek megfelel.), egyhez biztos ért, ahhoz, hogy ki a megfelelő és a jó káder. Gondolom, a bírósági vezetőknél is majd valami hasonló lesz, ha formálisan nem is, de informálisan biztosan.

A bíró a jogászi, sőt az értelmiségi pálya egyik csúcsa az én meglátásom szerint. Őszintén csalódott lennék akkor, hogyha nem lenne véleményük a világról, hogyha nem lenne véleményük a közéletről. Az más kérdés, tisztelt államtitkár úr, hogy mindez befolyásolja az objektivitásukat az ítélkezéskor. Azt gondolom, nem. Ügyvédként persze volt, hogy ennek az ellenkezőjét tapasztaltam sajnos, de kiemelem, hogy ez az elenyésző kisebbség - az elenyésző kisebbség. A személyes ismeretségek útján természetesen sokakról tudható, hogy ki jobb- és ki baloldali érzelmű, még akkor is, ha ez az ítélkezési tevékenységet alapvetően nem befolyásolja. Azonban nem szeretném azt, hogyha önök miatt ez lenne majd a vezető kiválasztásának az egyetlen szempontja. Nem a bírói kart sértem ezzel meg tehát, hanem önökben nem bízom, szeretném újra elmondani.

Sajnos, azt kell hogy mondjam, mindezeken felül negatív példák is vannak, ugyanis olyan még nem volt, hogy szocialista rendezvényen, de olyan már volt, hogy fideszes rendezvényen vett részt egy bíró, és ezért fegyelmivel elmarasztalták. Olyan is volt, hogy fegyelmi eljárás indult bíró ellen, méghozzá bírósági vezető ellen azért, mert egy jobboldali napilapban több esetben - nem egy esetben, több esetben - a baloldali kormányt bíráló cikket írt. (Dr. Répássy Róbert: Ezeket nem mi neveztük ki!) És nem egy olyan bíró van, aki korábban jobboldali politikus volt, például az önök képviselője vagy államtitkára. És az is köztudott, tisztelt államtitkár úr, hogy kinevezhető valaki bíróvá, és utána egy hónap múlva bírósági vezetővé. Ez a gyakorlat biztos, hogy nem állna önöktől távol. Ezek alapján a félelmem, azt gondolom, hogy nem alaptalan, nem azért, mert kétségbe kívánom vonni a közel 3 ezer bíró függetlenségét és pártatlanságát, szerintem ez, amit elmondtam, abszolút logikus, és csak az magyarázza félre, aki szándékosan félre kívánja érteni mindazt, amit elmondtam.

A javaslatukat tehát a bíróságok bedarálásához szükséges egyik eszköznek tudjuk tekinteni, módosító javaslatot pedig azért nem érdemes benyújtani hozzá, mert azt csak házszabályellenesen lehetne tenni, az olyan módosító javaslat ugyanis házszabályellenes, hogy az egész javaslatot vonják vissza, viszont ezt tudom javasolni önöknek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 227 2011.06.06. 4:41  216-261

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szóval, Józsa képviselőtársam úgy kezdte, hogy a Fidesz átlépett egy határt. A Fidesz már elég sok határt átlépett. Én azt gondolom, az egyiket például akkor, amikor ehhez hasonlóan egy zárószavazáskor, egy egészségügyi tárgyú törvényhez benyújtott zárószavazás előtti módosító javaslat keretében menesztették a Költségvetési Tanács elnökét. Nagyjából ekkor jártunk a Balkánnál. Ezzel a módosító javaslattal most körülbelül Kazahsztán táján járhatunk, de még egy-két ilyen jó lépés, és biztosan eljuthatunk Fekete-Afrikáig is. (Zaj a kormánypártok soraiban.) Azt tudom mondani, hogy sajnos ez az, amit erről a javaslatról mondani lehet.

Most azon kellene vitatkoznunk esetleges módosító javaslat keretében, hogy mondjuk, Szijjártó Péternek jár-e a 2 millió forint feletti fizetés vagy nem jár, esetleg ennél kevesebb jár-e, de biztos, hogy nem az energetikai szektorról vagy a gázszektorról. Ha fideszes képviselőtársam úgy gondolja, hogy ezek technikai jellegű problémák és kifogások, akkor azt gondolom, a probléma lényegét nem érti, hiszen én úgy hiszem, nem technikai jellegű probléma az, ha nem nyílik lehetősége, mondjuk, az Országgyűlés szakbizottságának megvitatni az előttünk fekvő, egyébként igen komoly módosítást eszközlő törvényjavaslatot, és megítélésem szerint ugyancsak nem technikai probléma, ha a plenáris ülésen normális vita keretében, nem pedig egy zárószavazási eljárás keretében, a záróvita keretében lehet megvitatni egy ilyen súlyú és egyébként az alapjavaslattól tökéletesen eltérő tárgyú törvényjavaslatot.

Őszintén szólva én nem kívánom azokat az érveket ismételni, de azóta valóban mi is forgattuk ezt a javaslatot, amióta a kezünkbe kaptuk. Egyébként a javaslat előterjesztőjének 5 perccel a határidő lejárta előtt jutott eszébe, hogy benyújtsa egy másfél oldalas törvénymódosító javaslathoz ezt a 12 oldalas zárószavazás előtti módosító javaslatot. Még szerencse, hogy eszébe jutott, mert nyilvánvaló, ha ez nem történik meg, akkor az alapjavaslat rendelkezései vagy az alkotmányba ütköznének, vagy ez a két paragrafus, ami itt van - ebből az egyik a hatályba léptető rendelkezés -, egymással nem lenne koherens. Tehát szerencse, hogy ez eszébe jutott.

Persze, csodálkozunk picit azon, hogy Szijjártó Péter és a mögötte álló stáb - itt nyilván egy komoly apparátusról van szó - hogyan lehetett ilyen slendrián; hogyan lehetett olyan slendrián, hogy nem vette észre azt, hogy nem csökkentheti a saját fizetését anélkül, hogy közben ne szabályozná a földgázpiacot és az energetikai szektort (Derültség az MSZP soraiban.), mert tulajdonképpen erről szól ez a javaslat - ezt csak együtt lehet szabályozni, hiszen nyilvánvaló, ha ez nem így lenne, akkor egy külön törvényjavaslat keretében tárgyalnánk meg mindezt.

Én azt javasolom, azt gondolom, indokolt lenne, ha legalább az előterjesztő megpróbálná nekünk ezt megmagyarázni, mert ha ezt nem teszi, akkor sokan azt találják majd gondolni, hogy önök házszabálysértően, jogszabálysértően, a parlamentarizmust semmibe véve, visszaélve a hatalmukkal járnak el. Nyilván nem erről van szó, csak mi értjük félre, vagy mi nem értünk valamit. Egy egyszerű jogász számára ez így, első ránézésre elég nehezen követhető, de azt gondolom, egy beavatott fülkeforradalmár érti ezt, és tudja erre a választ. Őszintén szólva remélem azt, hogy önök elő fogják terjeszteni, mi is erre a megfelelő válasz, és azt is, hogy ez hogyan egyeztethető össze az önök nemzeti együttműködési programjával, mert hiszen ha ma 12 óra előtt 5 perccel nyújtják ezt be, akkor meglehetősen nehéz erről társadalmi és szakmai vitát folytatni, márpedig azt gondolom, nem lett volna fölösleges.

(20.10)

Nos, ha erre nem tudnak magyarázatot adni, akkor nagyon nagy probléma van. Miniszterelnök úr valószínűleg azt a kijelentését, ami a bohócügyi államtitkárra vonatkozott, viccnek szánta; megjegyzem, az én meglátásom szerint elég ízléstelen és oda nem illő viccnek. De ha ez a javaslat átmegy az Országgyűlésen, akkor a valóságban is sok képviselő, sőt megjegyzem, államtitkár is lesz, akiknek vezérük majd bohócsipkát húz a fejére.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps és derültség az MSZP és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 244 2011.06.06. 2:07  216-261

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én szakmai szempontból nem szólnék hozzá a javaslathoz több okból, egyrészt, mert nem az én szakterületem, másrészt pedig azt várom, hogy a gazdasági bizottság valamilyen állást foglaljon, de egypár felvetésre muszáj válaszolni. Az egyik, hogy önök azt mondják, ez az eljárás nem elegáns. Én azt gondolom, hogy ez erős megszépítése a valóságnak, hiszen a valóság nagyjából úgy foglalható össze, hogy önök hibáztak, önök elaludtak, hiszen ez a problémakör valószínűleg nem derült égből villámcsapásként merült fel, hanem nem vették észre, hogy ezt szabályozni kell, és most így próbálják saját hibájukat helyretenni. De azt tudom mondani, hogy a saját hibájukat jogsértéssel orvosolni annak ellenére nem helyes, hogy valójában az előterjesztés még akár lehet jó is.

Úgy gondolom, hogy akkor, amikor önök Házszabálytól eltéréssel alkotmányt tudtak módosítani, az Országos Választási Bizottságot tudták megváltoztatni egyetlen nap alatt, akkor nem feltétlenül kéne ezzel az eszközzel élni. Ez az eljárás tehát nem nem elegáns, hanem ez az eljárás házszabálysértő és jogszabálysértő, márpedig én úgy hiszem, hogy ha az Országgyűlés nem tartja be a Házszabályt, és nem tartja be a jogszabályokat, akkor az elvi kérdés, nem elegancia, vagy nem elegancia kérdése, és még csak nem is hasznosság vagy haszontalanság kérdése, hanem egy elvi kérdés. Én úgy hiszem, hogy ha elvárjuk az állampolgároktól, hogy a jogszabályokat megtartsák, és joggal mondjuk azt, hogy nem kifogás egy állampolgár részéről, hogy ugyan jogsértést követtem el, de hát másként nem ment, másként nem tudtam megoldani ezt a problémát, akkor az Országgyűlés is tartsa magát ehhez a logikához, és bizony tartsa be a Házszabályt és a jogszabályokat. Én úgy gondolom, hogy ez egy elvi és tartalmi kérdés, és messze nem formai, ahogy önök ezt be próbálják állítani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 214 2011.06.14. 2:24  211-219

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szakmai alapon szeretném az előterjesztést megközelíteni. Azt tudom rá mondani, hogy ami ide le van írva, az nem az, amiről képviselőtársam az előterjesztésben beszélt, hiszen önök annyiban kívánják módosítani a jogos védelem törvényi tényállását, hogy az a tulajdon, a birtok vagy a haszonélvezet tárgya ellen intézett jogtalan támadás elhárításához legyen szükséges. Tehát az, amiről ön beszél, most benne van már a Btk.-ban.

Mi egyébként teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy a jogos védelem lehetőségeit egyre inkább tágítani kell, hiszen valóban nagyobb érdek fűződik ahhoz, tehát több joga kell hogy legyen a védekezőnek, mint a jogtalanság talaján állónak. Ezzel egyetértünk, ezért is egyébként alakul és számunkra elfogadhatóan és üdvözlendően alakul a bírói gyakorlat, amely egyre inkább a védekező oldalára áll. De egyébként mi is eszközöltünk olyan törvénymódosítást az elmúlt időszakban, ahol például a jogos védelem minőségi túllépése esetén, ha az menthető felindulásból származik, akkor a korábbival ellentétben már nem a korlátlan enyhítés lehetősége áll fenn, hanem nem büntethető a védekező.

Ugyanígy én nagyon komolyan érveltem a kodifikációs bizottságban annak idején amellett, hogy a szükségesség fogalma helyett vagy mellett ne kerüljön be az arányosság a büntető törvénykönyvbe mint kritérium, hiszen ez szűkítené egyértelműen a védekezés lehetőségét. Azonban úgy gondolom, hogy a szükségesség fogalma lehetővé teszi azt is, amiről ön beszél, képviselő úr, hogy az arányosnál lényegesen erősebb elhárító magatartást tanúsítson a védekező, azaz egy tulajdon elleni akár például szabálysértés esetén a testi épség ellen irányuló elhárító magatartást tanúsítson.

Azt azonban elvi alapon utasítjuk el, hogy erősebb joga legyen a jogos védelemre annak, aki mondjuk, a tulajdonát védi, mint akit testi sértés miatt támadnak meg, tehát ilyen szándékkal, vagy mondjuk, erőszakos közösülés szándékával támadnak meg. Tehát a lehetőség most is fennáll, ez pedig, én azt gondolom (Az elnök csenget.), hogy érdemi előrelépést nem jelent. Ha ön úgy gondolja (Elnök: Köszönöm szépen.), hogy egy más módosítóval szakmailag megalapozottabban (Az elnök csenget.) ezt tudja javasolni, akkor azt fogjuk támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 485 2011.06.14. 3:58  482-502

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Én tartanám magam ahhoz a házszabályi előíráshoz, hogy valóban az elhangzott véleményeket foglalom össze, amelyek a bizottságban különböző ellenzéki képviselőktől elhangzottak, és nem a saját véleményem mondom, ezt majd egy következő felszólalásomban fogom megtenni, ezért most rövid tudok lenni.

Azt emelném ki elsősorban is, hogy az alkotmányügyi bizottságban azután került sor a javaslat tárgyalására, hogy mindössze egy órával korábban kapták kézhez az előterjesztést a képviselők, ezért azt gondolom, és ez kisebbségi véleményként megfogalmazódott a bizottságban, hogy a parlamentarizmushoz nem méltó az, hogyha egy átfogó büntetőeljárás-jogot és polgári perrendtartást módosító javaslatot, amely egyébként, ha a mennyiségét vesszük alapul, 22 oldal, erre a képviselőknek egyetlen órájuk legyen áttanulmányozni. Ez értelemszerűen azt a problémát is magában rejti, hogy sem szakértőkkel nem tudták átbeszélni a bizottság tagjai az előterjesztést, sem pedig a frakcióban nem lehetett szó arról, hogy bármelyik képviselőcsoport is megvitassa. Egyébként megjegyzem, ugyanez igaz a kormánypárti képviselőkre is.

Egy órán át tartott az alkotmányügyi bizottságban a javaslat vitája. Itt Mátrai Márta fideszes képviselő asszony javaslatára lezárták a vitát. Önmagában ez is kritikaként fogalmazódott meg, speciel ezt én mondtam el, hiszen ennek utána csak egyetlen felszólalásra van lehetőség a Házszabály szerint. Úgyhogy én mondom most is, azt gondolom, az a módszer, amit a Fidesz alkalmaz, alkalmazott az alkotmány-előkészítő eseti bizottságban is, a plenáris ülésen is többször, hogy ha megunja a vitát, vagy valami miatt sietni kell, akkor lezárja azt. Én úgy gondolom, az lett volna a minimum, hogy ha már csak egy óra volt a javaslat megtárgyalására, akkor legalább arra megkaptuk volna a lehetőséget, hogy annyit kérdezzünk, és olyan terjedelemben nyilvánítsunk véleményt, amilyen terjedelemben csak kívánunk, hiszen a szakbizottságnak az a feladata, hogy érdemben vitassa meg az elé került előterjesztéseket.

Tartalmi szempontból felmerült az a kérdés, hogy alkotmányos-e egyáltalán ez a javaslat. Itt jellemzően, egyébként az államtitkár úr aggályaihoz hasonlóan, amit szintén elmondott a bizottsági ülésen, a védelemhez való jog korlátozását tekintették sokan alkotmányba ütköző rendelkezésnek.

Kritikaként fogalmazódott meg az, hogy valójában az ügyészség nyújtotta be ezt az indítványt, a bizottság tulajdonképpen csak elszenvedte a benyújtást, tehát az ügyészség javaslatát továbbította a parlament felé, hiszen az ügyészségnek törvénykezdeményezési jogköre az alkotmány értelmében nincsen.

(5.00)

Kritikaként fogalmazódott meg az, ahogy az előbb említettem, és talán kikövetkeztethető abból, hogy a képviselők azt sem tudják, hogy miről szavaznak a bizottsági ülésen, és ez igaz a kormánypárti támogató szavazatokra is, hiszen nekik sem volt több idejük elolvasni, illetve kritika érte még a vádelhalasztási, illetve a poligráfos vizsgálat új szabályozási rendszerét.

Ebben tudom nagyon röviden és vázlatosan összefoglalni azt, ami a bizottsági ülésen az ellenzék részéről kritikaként megfogalmazódott, a frakcióm álláspontját pedig a következőkben fogom elmondani.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 489 2011.06.14. 15:45  482-502

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Egypár szót azért ejtenék a benyújtás körülményeiről egy picit bővebben annál, mint amit az előző felszólalásomban tettem, és a tárgyalás körülményeiről.

Én azt gondolom, és ezt a részét nem bontanám ki, hiszen már megtettem, hogy méltatlan dolog az, hogy a döntés előtt egy órával kapunk kézhez egy ilyen javaslatot, ami, azt gondolom, hogy a benyújtók hibája most és nem a kormány hibája.

Az, hogy milyen körülmények között vitatjuk meg, LMP-s képviselőtársam az előző napirendi pont kapcsán felvetette, hogy ez méltatlan, és Illés államtitkár úr ennek kapcsán megjegyezte, hogy nagyon is méltó, hiszen most is el tudja mondani a véleményét mindenki. Én azt gondolom, hogy LMP-s képviselőtársammal kell hogy egyetértsünk.

Tisztelet azoknak, egyetértek Cser-Palkovics képviselőtársammal, akik itt vannak ebben a vitában. De ebben a vitában, ahogy én körülnézek itt az Országgyűlés épületében, négyen veszünk részt a 386 képviselőből. Azt gondolom, hogy még ha szakkérdésről van is szó, és ha nem is lenne ennek politikai jelentősége - pedig egyébként van -, még akkor is nagyon csekély ez a szám.

(5.10)

Úgy hiszem, igaza volt annak a kollégámnak, akivel ma beszéltem, és mondtam, hogy én hajnali 4 vagy 5 órakor még ezt a törvényjavaslatot fogom tárgyalni, azon kívül, hogy sajnálkozását fejezte ki, azt mondta, hogy kikéri magának ezt az eljárást. És igaza van. Mert kikéri magának ezt az eljárást egy elcsigázott, 20-24 órája talpon lévő képviselő, hogy vitassanak meg fontos szakmai kérdéseket, és döntsenek arról ennyi idő után. Teljes mértékben osztom ezt az álláspontot. A tárgyalásnak ez a módja nem felel meg a parlamentarizmus alapkövetelményeinek. Nincs rendkívüli állapot, nincs szükséghelyzet, ami miatt hajnali 5 órakor kelljen egy olyan javaslatot megtárgyalni egyébként, amit ma nyújtott be, bocsánat, helyesbítek, a tegnapi napon nyújtott be - hiszen most már hajnal van - az alkotmányügyi bizottság. E mellett, azt gondolom, nem lehet szó nélkül elmenni. Márpedig itt egy átfogó javaslatról van szó, ahogy államtitkár úr is mondta, kiemelt jelentőségű ügyekre gyakorlatilag megteremti a külön vagy különleges eljárás kereteit.

Ami a társadalmi igényt illeti, azt gondolom, a társadalomnak az az igénye, hogy általában az eljárások felgyorsuljanak. Higgyék el nekem, tisztelt képviselőtársaim, alapvetően az állampolgárok arra gondolnak, amikor ezt az igényt magukban vagy nyilvánosan megfogalmazzák, hogy a saját ügyeik gyorsuljanak föl. A polgári és a saját büntető ügyeik gyorsuljanak föl, nem pedig azoknak az ügyei, akik kiemelt súlyú ügyeket követtek el, vagy esetleg politikusként, közszereplőként követnek el bűncselekményeket. Az egész gondolatkörben a paradoxon az, hogy a büntetőbíróságok az eljárás elhúzódását, ami nem felróható a vádlottnak, enyhítő körülményként szokták feltüntetni az ítéletben. Hiszen ahhoz fűződik érdek, hogy minél hamarabb lezáruljon valaki ügyében a büntetőeljárás. Ebben az esetben pedig önök azt indítványozzák, hogy azok, akik közszereplőként, politikusként kiemelt súlyú, a közélet tisztasági elleni bűncselekményt követnek el, annak ügye előbb intéződjön el, mint bárki másé. Nem hiszem, hogy az állampolgárok ezt akarják.

Magyarán egy privilegizált helyzetbe fogják hozni azokat, kevesebb ideig fognak büntetőeljárás hatálya alatt állni azok, akik politikusként súlyos bűncselekményeket követtek el. Azt gondolom, hogy ez a gondolatmenet önmagában nem támogatható.

Azonkívül, nyilván az elmúlt 20 órában semmilyen lehetőség nem volt sem szakmai, sem társadalmi egyeztetésre. Márpedig azt gondolom, hogy illene betartani legalább az önök által hozott jogszabályokat, annak tartalmi részét is, még ha tudom, hogy erre az lesz a válasz, hogy formálisan, amikor az alkotmányügyi bizottság nyújtja be a törvényjavaslatot, akkor erre nincsen szükség.

A másik, ami még az eljárás menetéhez tartozik, hogy úgy zárjuk le az általános vitát, hogy a kormánynak egyébként nincs álláspontja róla. Tisztelem államtitkár úr véleményét, szakmai tudását sokra értékelem, de nem kormányálláspont. És lezárjuk úgy ezt az általános vitát ma itt hajnalban, hogy a kormány nem alakított ki véleményt, álláspontot a kérdésben.

Félig eljárási, félig tartalmi kifogás, hogy formálisan ez a javaslat az alkotmányügyi bizottság javaslata volt, azonban éppen a javaslatot jegyző, aláíró elnök úr, Balsai István mondta azt a bizottság ülésén, hogy az ő legjobb tudomása szerint ezt a javaslatot az ügyészség dolgozta ki. Nos, tisztelt Országgyűlés, ez alapvető probléma, és azt gondolom, ez már több annál, mint hogy eljárási problémaként értékeljük. Az ügyészségnek ugyanis nincs törvénykezdeményezési joga. Ehhez képest két verzió létezik, egyik rosszabb, mint a másik. Az egyik, hogy az ügyészség megrendelést ad a törvényhozónak, a törvényalkotónak, ráadásul arra, hogyan akarja saját hatáskörét kibővíteni, és saját javaslatát benyújtatja az alkotmányügyi bizottsággal. A másik lehetőség, hogy a Fidesz vagy a kormány tanácsadó és jogszabály-előkészítő testületének használja az ügyészséget. Egy biztos, hogy szereptévesztésben van e vonatkozásban mind a bizottsági többség, mind az ügyészség. Viszont nagyon jól mutatja azt az összefonódást, amit mi már nagyon régen jeleztünk, amely fennáll a Fidesz-kormány és a legfőbb ügyész személye között.

Tisztán tartalmi kérdésekre rátérve. Úgy gondoljuk, hogy ez a javaslat alkotmányellenes, és a koncepciós büntetőeljárás alapjait rakja le. 72 óráról 120 órára nő az őrizetbe vétel tartalma ezekben a különleges ügyekben. Az európai trend, tisztelt Országgyűlés, éppen ennek a fordítottja: még szorosabb bírói kontrollt követel meg ezekben az ügyekben. Ami azonban a legfontosabb vagy a legkomolyabb kritikai észrevételünk, hogy az első 48 órában a javaslat szerint a vádlott nem találkozhat a védőjével, sőt, ha ez alatt a vádlottat kihallgatják, akkor nem lehet jelen a védő a kihallgatás során.

Tisztelt Országgyűlés! Talán nincs olyan emberi jogokkal foglalkozó nemzetközi egyezmény, ami ne nevesítené a védelemhez fűződő jogot, méghozzá az eljárás teljes tartama alatt. Államtitkár úr most már óvatosabb volt, az alkotmányügyi bizottságban még alkotmányos aggályokról beszélt, azt gondolom, teljes joggal, a rendelkezést illetően. Hiszen a jelenleg hatályos alkotmány a következőképpen rendelkezik az 57. § (3) bekezdésében: a büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. De ha ez csak január 1-jétől lépne hatályba, akkor az önök által elfogadott alaptörvény 28. cikk (3) bekezdése rendelkezik a következőképpen: a büntetőeljárás alá vont személyeknek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez. Úgy gondolom, ez elég egyértelmű. Minden szakaszában, tehát az első 48 órában is.

Azt gondolom, nem kell túlozottan komolyan elmélyülni az alkotmányok tudományában ahhoz, hogy ezt a mondatot értelmezni lehessen, és azt lehessen mondani, hogy az önök által javasolt rendelkezés ellentétes mind a jelenlegi alkotmánnyal, mind az önök által elfogadott alaptörvény rendelkezésével. Ez a javaslat, azt kell mondjam, nem is a Kádár-, hanem egyenesen a Rákosi-rendszerhez hasonlítható, legalábbis ezt a rendelkezését illetően biztosan. Hiszen a '49-es alkotmány, az önök által oly sokszor kommunista alkotmánynak nevezett alkotmány - de egyébként igazuk van - 40. §-a azt mondja ki, hogy a bírósági eljárásban van joga a védelemhez a vádlottnak. Nagyjából ezt a szemléletet tükrözi ez is, tehát legalábbis a nyomozás első 48 órájában ezt a jogot megtagadja az eljárás alá vonttól, a gyanúsítottól.

A 60-as évek végén, a 70-es évek elején ez az álláspont már nem volt tartható. Szeretném önöket erre emlékeztetni. Azaz, már a szocializmusban sem. Ugyanis az alkotmányt módosító és egységes szövegét megállapító 1972. évi I. törvény átveszi ezt az alkotmányos rendelkezést a 49. § (2) bekezdésében, és a következőképpen szól: a büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. Ez azt jelenti tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök most vissza kívánnak lépni egy 1972 előtti korszakhoz, legalábbis ami a büntetőeljárás terrénumát érinti.

Aztán tartalmi kérdésként fölvetődhet, hogy egyáltalán mire kell önöknek és az önök ügyészségének ez a 48 óra. Mi olyan fog ott történni, amit a védő szeme nem láthat, a védő füle nem hallhat? Verésre csak nem készülnek, ezt én sem feltételezem. Zsarolásra, fenyegetésre talán szintén nem ebben a 48 órában. Akkor pedig valami titkos vádalkufélére? Segítsenek, kérem, megfejteni, hogy miért van erre szükség! A vádelhalasztás lehetőségének kibővítése legalábbis ez utóbbira utal. Hiszen önök arról beszélnek, hogy csökkentik az adminisztratív terheit a vádelhalasztás alkalmazhatóságának, illetve nagyobb tárgyi súlyú ügyekben is lehetővé teszik ennek az intézménynek az alkalmazását.

Úgy lehet ezt lefordítani, hogy beviszik a kisebb halat, egy napig, mondjuk, altatják ott a fogdán, majd az esetleges segítőjétől, védőjétől elzárva alkut fognak ajánlani az ügyészségen, és a vádelhalasztás egy eszköz lesz.

(5.20)

Azt mondják, hogy "kérem szépen, ha rá tetszik a nagyobb halra vallani, akkor a vádelhalasztás eszközével tudunk élni", és gyakorlatilag valós joghátrány nélkül tud kikerülni az eljárásból.

A vádalku egyébként lehet jó dolog, csak ahol van, ott a törvény kifejezetten szabályozza, és mindenhol a védő jelenlétében zajlik. Az önök által javasolt modell viszont, azt gondolom, hogy jogellenes, és hadd mondjam azt, sunyi változat. Vagy ha nem ez a cél, amit most én elmondtam, akkor segítsenek megfejteni, hogy miért van erre a 48 órára és a vádelhalasztás kiterjesztésére szükség, mert eddig nem hallottunk erről.

És hamarosan eljön, ahogy az államtitkár úr egyébként a felszólalásában beharangozta, a rendszerváltáskor felszámolt külön bíróságok vagy speciális bíróságok kora. Én javaslom elolvasni azokat a jegyzőkönyveket, amelyekben a rendszerváltó pártok annak idején harcosan kikeltek a külön bíróságok intézményével szemben, és azt nem minősítették demokratikus intézményrendszerrel összhangba hozható modellnek. Most a Fidesz, úgy tűnik, hogy ezt kívánja bevezetni. Egyelőre ez a része feltételezés szintjén marad.

Én azt gondolom, hogy ha az ügyész, aki egyébként a tárgyaláson az ügyfél státusában van, meghatározhatja, hogy hol folyjék az eljárás, akkor majdnem ide jutunk el anélkül, hogy konkrétan erre javaslat születne. Ha valamelyik bíróság, mondjuk, kedvezőtlen döntést hoz majd zsinórban az ügyészség számára, mondjuk, túl enyhe a bírói gyakorlat, akkor mint egy megunt éttermet, ott lehet hagyni azt a bíróságot, és választani egy másikat, ahol az ügyészség igényeinek inkább megfelelő ítélkezési gyakorlat zajlik. Úgy gondolom tehát, hogy ez, hogy az ügyészségnek lesznek majd preferált bíróságai, nem támogatható.

Vagy ha éppen egy olyan védővel... - aki a nemzeti együttműködés rendszerének szellemével ellenétesen viselkedik a büntetőeljárás során, és mondjuk, nyíregyházi illetőségű a védő is meg a vádlott is, akkor majd átteszik Zalába az ügyét, hogy egy kicsit térjen észhez, és működjön kedvezőbben és jobban együtt az ügyészséggel. Nem tudom, hogy lesz-e ilyen, de ezeket a lehetőségeket ez a módosítás mind felkínálja, és úgy gondolom, hogy az ügyészég ennek kapcsán óhatatlanul egy picit átpolitizálódik, és politikai ízű döntéseket hoz, vagy legalábbis ez a vád érheti őt.

Az, hogy elvonják az ügyet az állampolgárok törvényes bírájától, és tetszés szerinti helyre csoportosítják át, szintén nem a nyugati típusú demokráciák jogrendjének a jellemzője.

S ha így sem sikerül kellőképpen eredményesnek lenni, ott lesz majd a poligráfos vizsgálat, aminek a tanú ezekben az ügyekben köteles lesz alávetni magát. Úgy tűnik, hogy ezekben az ügyekben a tanú jogkorlátozását sem tartják önök elkerülhetőnek. Én azt gondolom, és ezt önök is tudják, hogy meglehetősen vitatott eljárás, hitelességét tekintve sok szakember kérdőjelezi meg a poligráfos módszert.

Azokban az államokban egyébként, ahol lehet erre kötelezni tanút vagy terheltet, ott is állandóan vita tárgya ennek a létjogosultsága, Magyarországon viszont biztosan nincs hagyománya ennek a módszernek. Legalább ennek a bevezetésére, tisztelt képviselőtársaim, jó lett volna egy hatástanulmányt vagy egy szakmai egyeztetést lefolytatni, és nem úgy behozni a büntetőeljárás rendszerébe, hogy teljes mértékben mellőzik ezt a folyamatot.

Összefoglalva tehát azt tudom mondani, hogy az az előterjesztés, ami most a parlament asztalán fekszik, nem egy jogállamnak, hanem inkább egy nem demokratikus államnak a büntetőjogrendszerét tükrözi, és ezért nem támogatható. Úgy sem támogatható, hogy módosító indítványokkal - ahogy szokták mondani (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.) - jobbítjuk azt. Az egésznek a szellemisége az, ami miatt ezt el kell utasítanunk.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 493 2011.06.14. 2:09  482-502

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedje meg, hogy két dologra válaszoljak.

Az egyik, hogy igen, biztos vannak olyan országok, én Európában egyébként nem tudok olyanról, de ez lehet, hogy az én műveltségemnek a hiánya, ahol kötelező lenne a poligráfos vizsgálat. Én az Egyesült Államokról hallottam, ahol egyes államokban ez így van, de ez persze nem zárja ki, hogy önnek legyen igaza.

Azt tudom mondani, hogy ennek ellenére azért a magyar alkotmány és a magyar - későbbi - alaptörvény rendelkezéseit kéne és illene szem előtt tartani. Tehát ha a magyar alkotmány ezt nem teszi lehetővé, akkor nem kéne bevezetni, vagy előtte alkotmánymódosítást kell javasolni az Országgyűlésnek.

Ugyanezt tudom mondani az őrizet tartama alatt a 48 órás szabályra, ami szerint a védővel ez idő alatt nem találkozhat. Lehet, hogy ezt Belgium alkotmánya lehetővé teszi, én akkor sem tudok vele egyetérteni, de ez az én szubjektív véleményem, és az én büntetőjogi felfogásom vagy büntetőpolitikai felfogásom. De ha a magyar alkotmány rendelkezése kifejezetten ellentétes ezzel, akkor akár van ilyen európai példa, akár nincs, Magyarországon ezt bevezetni nem lehet.

A másik megjegyzésem pedig az lenne, hogy óriási különbség van aközött, hogy a bíróság dönt az általános illetékességi szabályok megváltoztatásáról eseti ügyekben, és egész más, ha az ügyészség teszi ezt. Ugyanis a bíróság e döntésében is független, a bíróságnak semmilyen érdeke nem fűződik ahhoz, hogy az ügy milyen módon dől el. A bíróságon az ügyész a tárgyalási szakaszban ügyfél, és nem szerencsés, ha az egyik - idézőjelbe teszem - "ügyfél" meghatározhatja, hogy ő az eljárást hol kívánja lefolytatni. Tehát ami a lényeg, nagyon nem mindegy, hogy a bíróság vagy az ügyészség dönt arról, hogy az általános illetékességi szabályoktól el lehessen térni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 58 2011.06.20. 3:07  57-63

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A szabálysértési törvénynek a kormány, a belügyminiszter előterjesztése alapján elfogadott 2010. évi LXXXVI. törvénnyel történt módosítása értelmében a tulajdon elleni szabálysértések értékhatártól függetlenül elzárással is sújthatók, így valamennyi tulajdon elleni szabálysértés esetén a tettenéréskor az elkövető őrizetbe vehető gyorsított bírósági eljárás lefolytatása céljából. A módosítás tehát lehetőséget teremt arra, hogy akár kirívóan alacsony elkövetési érték esetén is, akár fiatalkorúval szemben is sor kerüljön az eljárás, illetve az őrizet alkalmazására, a személyi szabadság korlátozására, ez pedig aránytalanul súlyos jogkorlátozást jelent.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Sajnos, a módosítással kapcsolatban jelzett aggályainkat a gyakorlat visszaigazolta.

Az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága ellenőrző albizottságának elnökeként a hasonló ügyekkel leginkább érintett Pesti Központi Kerületi Bíróság elnökéhez intézett megkeresésemre a következő tájékoztatást kaptam: a gyakorlatban csak - hangsúlyozom: csak - őrizetben lévő személyt állítanak elő gyorsított eljárásra, s a módosítás 2010. augusztus 19-ei hatálybalépésétől 2011. március 30-áig a gyorsított eljárás keretében elbírált lopások esetén a 308 ügyből 174 esetében, tehát az ügyek 54 százalékában nem haladta meg a 3000 forintot az elkövetési érték, ebből 24 esetben nem érte el a 300 forintot sem.

Példaként álljon itt néhány, az elkövető őrizete mellett elbírált ügy történeti tényállásának az összegzésére. Az elkövető a Tesco áruházban 52 forint értékben egy horgászhorgot tett a zsebébe, a kárt megtérítette. Az OBI áruházban az elkövető egy 70 centiméter hosszúságú, 69 forint értékű rézkábelt rejtett a zsebébe, a kár szintén megtérült. A 19 éves szakközépiskolai tanuló az Árkád üzletházban egy 1890 forint értékű női sálat rejtett a táskájába, szintén megtérült a kár.

Tisztelt Államtitkár Úr! A törvénymódosítás célja csakugyan az volt, hogy akár egy 52 forint értékű dolgot eltulajdonító és az okozott kárt megtérítő elkövetőt 72 órán át őrizetben tartsanak? Arányosnak tartja-e ezen elkövetők szabadságának, emberi méltósághoz való jogának ilyen mértékű korlátozását, az elérni kívánt bűnüldözési, bűnmegelőzési céllal? Valóban a tulajdon elleni szabálysértések elleni hatékonyabb fellépés arányos és alkalmas eszközének tartja az ilyen szabálysértések elkövetőinek őrizetbe vételét és eljárással fenyegetését? Komolyan gondolja, államtitkár úr, hogy ezzel a megoldással a visszatartó erő fokozódik, és a gyorsított eljárás lehetősége okán a felderítési eredményesség is számottevően növekedhet?

És végül talán a legfontosabb: indokoltnak tartja-e, hogy a rendőrség automatikusan minden esetben a szabálysértési őrizetet elrendeli, s ha nem tartja szükségesnek, akkor szükségesnek tartja-e ennek a gyakorlatnak a felülvizsgálatát?

Várom az államtitkár úr válaszát. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 62 2011.06.20. 1:12  57-63

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Elképesztő, hogy ezt a gyakorlatot jónak tartja. (Moraj a kormánypárti padsorokban.) Tudja, államtitkár úr, ha húsz év járna a gyorshajtásért, akkor 40-nél senki nem hajtana gyorsabban, csak kicsit aránytalan lenne, ahogy a 72 óra is aránytalan egy 50 forintos szabálysértésért.

Tudja, államtitkár úr, a demagóg és a populista büntetőpolitika, amit önök képviselnek, az nem vezet sehova. Bűnüldözési érdekekre hivatkozva önök megsértik az alkotmányt, önök megsértik az emberi méltóságot, önök megsértik majd' az összes büntetőjogi, büntető eljárásjogi alapelvet. És erre hivatkozva - hogy egy kicsit távolabb is nézzünk - eltiltják a védőt a terhelttel való találkozástól, gyakorlatilag, azt lehet mondani, hogy a korábbi ÁVH-hoz méltó jogköröket adnak a Központi Nyomozó Ügyészségnek (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.), aránytalan szankciórendszert vezetnek be. És ebbe a sorba illik, hogy 50 forintért, azaz egy darab nemzeti konzultációs levél árának feléért börtönbe zárnak valakit.

Tisztelt Államtitkár Úr! A válaszát nem tudom elfogadni. Az elfogadhatatlan gyakorlat kivizsgálása érdekében pedig össze fogom hívni az alkotmányügyi bizottság ellenőrző albizottságát.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 270 2011.06.20. 6:02  267-315

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Azonnal mondom, hogy mihez: a 4., az 5. és a 7. ajánlási ponthoz kívánok hozzászólni.

Az előterjesztésben az szerepel, hogy a nyomozási bíró az eljárásában köteles figyelemmel lenni a nyomozó hatóság és az ügyész speciális, kizárólag a nyomozás során érvényesíthető nyomozástaktikai szempontjaira. Erről lehetne persze külön vitát nyitni, hogy vajon a bírói függetlenséget mennyire érinti ez a javaslat, de mégis a mondat második felében foglaltakra szeretnék reagálni, ami így folytatódik: "Így különösen arra, hogy a gyanúsított és a védő a nyomozás adatait, tényeit és bizonyítékait csak a nyomozásra irányadó szabályok alapján ismerheti meg."

Tisztelt Országgyűlés! Én ennek a javaslatnak a javaslatból történő elhagyására teszek indítványt. A tervezett módosítás: az előzetes letartóztatottak vonatkozásában ellentétben van azzal a büntetőeljárási irányelvtervezettel, amelynek elfogadását a magyar uniós elnökség az egyik prioritásaként határozta meg. Az irányelv tervezetének 7. cikke ugyanis kimondja: amennyiben egy terhelt személyi szabadságát az eljárás bármelyik szakaszában elvonják, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a terhelt vagy védője megismerhesse azokat az ügyiratokat, amelyek a fogva tartás megalapozottsága szempontjából relevánsak.

Szintén ellentétes a rendelkezés az Emberi Jogok Európai Bíróságának állandó gyakorlatával, amely szerint annak az eljárásnak, amelynek során az előzetes letartóztatásról döntenek, kontradiktóriusnak kell lennie, és mindig biztosítania kell az úgynevezett fegyveregyenlőség elvének érvényesülését a felek, vagyis az ügyész és a fogva tartott viszonylatában. A fegyveregyenlőség elve nem biztosított akkor, ha a védő nem férhet hozzá azon nyomozati iratokhoz, amelyek ismerete alapvetően fontos ahhoz, hogy az ügyfele fogva tartásának jogszerűségét cáfolni tudja. Erre egyébként példa a Nikolova kontra Bulgária ügy, amely a bíróság előtt zajlott, és gyakorlatilag ez a bíróság véleménye ezzel kapcsolatban, amit én idéztem.

Mindezek mellett szeretnék itt a plenáris ülésen is utalni arra, hogy közös elhatározással döntöttünk annak idején arról - és ebben minden párt egyetértett -, hogy szükséges felülvizsgálni az előzetes letartóztatások rendszerét, a jogi szabályozását és gyakorlatát. Ezért az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság ellenőrző albizottsága három ülést tartott, amelyre meghívtuk az ügyészség képviselőjét, meghívtam a bíróságok képviselőjét, jelen voltak ezen a tárgyaláson a büntetés-végrehajtás képviselői, szakmai szervezetek, civil szervezetek egyaránt.

Ezen az ügyészséget leszámítva - akitől egyébként, mint tudjuk, ez az eredeti indítvány származik - az volt az álláspont, hogy a jelenlegi szabályozáshoz képest bővíteni kell a védő iratbetekintési jogát. Az albizottsághoz eljuttatott véleményéhez a Legfelsőbb Bíróság elnöke egyébként mellékelt egy büntetőkollégiumi véleményt is, amelyben a büntető kollégium a hatályos jogszabályi rendelkezések kerete között bővítette a védő iratbetekintési jogát.

A kormány egyébként az egyetlen volt, ahogy ezt már többször elmondtam, aki az ülések során nem nyilvánított véleményt ebben a kérdésben. Az a módosító javaslat, amelyet önök benyújtottak és amelyet én elhagyni javasolok, gyakorlatilag szembemegy mindezekkel az elvekkel és az ügyészség véleményét leszámítva mindenki más véleményével ebben a szakmában.

(20.20)

Úgy hiszem, kifejezetten azt írni egy módosító javaslatba, hogy az előterjesztő nem ért egyet azzal az állásponttal, amit a büntetőbíróság büntető kollégiuma képvisel, és még egyébként más szervezetek és szakmai szervezetek, önmagában is elég sok kérdést vet fel. De úgy hiszem, hogy az általam idézett nemzetközi dokumentumok és az emberi jogi bíróság gyakorlata pedig nem hagy kétséget afelől, hogy ez a javaslat nem fogja kiállni a nemzetközi jog próbáját, hogy analógiát mondjak az alkotmányossági próbára.

Szeretnék érvelni még a mellett a javaslat mellett nagyon röviden, de gondolom, ezt ő maga meg fogja tenni, amit Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam nyújtott be. Hiszen Gaudi képviselő úr javaslata nemcsak megtartani kívánja a jelenlegi szabályozását a védői iratbetekintési jogkörnek, hanem azt abba az irányba kívánja fejleszteni, amely irányról én az előbb beszéltem, és amely irányt egyébként - mondom, az ügyészséget leszámítva - ebben a szakmában mindenki más képvisel. Nem kívánom az övét ennél jobban megindokolni, csupán szeretném jelezni azt, hogy mi ezt a javaslatot maximális mértékben támogatni fogjuk.

Tekintettel arra, hogy az idő nem teszi lehetővé azt, hogy a vádelhalasztásról beszéljek még, ismételten szót fogok kérni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 282 2011.06.20. 4:17  267-315

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Akkor folytatnám, ahogy ígértem. A vádelhalasztás kibővítésének intézményéről szeretnék beszélni. Ez is egy olyan pont, amit az ügyészség a megrendelésében előterjesztett, tehát hogy a vádelhalasztás lehetőségeit az Országgyűlés bővítse ki.

Ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntethető cselekményeknél lehetővé válik a vádelhalasztás intézménye. Ez gyakorlatilag egy olyan intézmény, amelyben az ügyészség a bíróság kihagyásával valós joghátrány okozása nélkül mentesíthet valakit a büntetőjogi felelősségre vonás alól. A gyakorlatban ez ezt jelenti.

Látni kell azonban az összefüggést, mert ha önmagában ez egy különálló javaslat lenne, akkor érdemes volna szakmailag erről beszélni. Azonban pontosan ahhoz a gondolatmenethez csatlakozva, amit Ipkovich képviselőtársam megkezdett, sajnos látnunk kell azt, hogy ez nem erről szól, hanem nagyjából a Központi Nyomozó Ügyészség hatáskörbővítésének egyik eleme. Nem más ez, mint - együtt a következő szakaszban tárgyalható ajánlási pontokban foglalt módosításokkal - gyakorlatilag egy burkolt vádalku, illetve egy burkolt vádalkunak a lehetősége. Nagyjából arról szól, hogy valakit, aki nem olyan magas beosztásban dolgozik egy állami vagy egy önkormányzati szervnél - ez csak példa, amit mondok -, hajnali három órakor hat rendőrautóval bevisznek, az ágyból kirángatják, bilincsbe verik, beteszik a fogdára, majd reggel az ügyész, természetesen a védő távollétében, hiszen ebben az időszakban a védőjével még nem érintkezik, gyakorlatilag ajánl neki egy alkut arra, hogy ha egy nála magasabb pozícióban lévő és az ügyészség valódi célpontját jelentő közszereplőt vagy állami vezetőt terhelő vallomással illet, akkor őneki lehetősége van a vádalku keretében mentesülni.

Nincs is ezzel semmi probléma, akkor, ha valóban az igazat mondja, és valóban úgy történt, ahogy azt az ügyészség feltételezi, illetve ő a vallomásában állítja. Csak, tisztelt Országgyűlés, azért azt tudni és látni kell, hogy lehet olyan körülményeket teremteni, amikor valaki azt is bevallja, amit nem csinált meg, hát még olyan körülményt teremteni, amikor valaki azért, hogy ebben a - azt tudom mondani - sokkos állapotban mentesülni tudjon, menekülni tudjon esetleg az alól, amit ő valóban elkövetett, ezért tesz egy valótlan tartalmú tanúvallomást vagy terhelti vallomást valaki másra.

Nem véletlen, tisztelt Országgyűlés, az, hogy a vádalku folyamata védő jelenlétében szokott zajlani. A vádalku egy jó dolog, én a magam részéről nagyon pártolnám, ha ez bevezetésre kerülne a büntető eljárásjogi törvénybe, hiszen ha a védő is, a terhelt is, az államhatalmat, a bűnüldöző hatóságokat képviselő ügyész is megfelelőnek talál egy megoldást, akkor én azt gondolom, hogy azt el kell fogadnunk jónak, de ennek ezek a feltételei. Tehát a vádalkuhoz meg kell teremteni a megfelelő feltételeket, és ennek az egyik alapvető követelménye, hogy a védő jelen legyen. Másként fogalmazva, ez a megoldás egy valóban törvénytelen és megengedhetetlen vádalkufolyamatot tesz lehetővé az ügyészség számára. És mondom, ami a legcsúnyább és a legelfogadhatatlanabb ebben az egészben, hogy mindezt maga az ügyészség rendeli meg az Országgyűléstől. Azt gondolom, ezt nem lehet elégszer elmondani sem itt, sem a sajtóban, sem ennél szűkebb nyilvánosság előtt, hogy ez egész egyszerűen megengedhetetlen, visszatetsző és visszataszító dolog.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 284 2011.06.20. 6:13  267-315

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Ismételten köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A 19. és a 21. ajánlási ponthoz kívánok először hozzászólni, és ha még marad idő, akkor a 16. és a 17. ajánlási ponthoz.

Nem ismételném meg azt a vitát, amit az általános vita során hajnali 6 óra környékén lefolytattunk itt az Országgyűlésben, azaz nem ismételném azokat az érveimet, amelyek miatt azok a rendelkezések, amelyeket a 19., illetve 21. pontban elhagyni javaslok - megjegyzem egyébként, hogy többek között kormánypárti képviselőtársaimmal -, miért alkotmányellenesek, miért alaptörvény-ellenesek, miért ellentétesek a nemzetközi jog szabályaival.

Továbbra is kíváncsian várnám az előterjesztőnek vagy az államtitkár úrnak a válaszát arra, hogy vajon abban a 48 órában, amíg nem találkozhat a gyanúsított - mármint a gyanúsított, aki fogva van - a védőjével, és a védő nem vehet részt a kihallgatáson, vajon abban a 48 órában mi olyat akar az ügyészség csinálni a fogva lévő gyanúsítottal, amit a védő füle nem hallhat, és a védő szeme nem láthat. Erre még mindig nagyon kíváncsi lennék. Remélem, hogy végre megkapom egy hét után a választ rá.

A kormánynak - és ezt erősen nehezményezem - nincs véleménye a javaslatról, de nemcsak a kormánynak, hanem még a szaktárcának sincs, legalábbis a módosító javaslatokról biztos nincs. Én azért elég érdekesnek, sőt meglepőnek tartom azt, hogy úgy folytatunk le egy parlamenti vitát, nemcsak a bizottságban, nemcsak az általános vitát, nemcsak a részletes vitát a bizottságban, hanem úgy zárjuk le a teljes vitát erről a javaslatról, hogy a kormánynak és a szaktárcának egyébként nincs róla véleménye. Én örülök, ha majd egyszer ennek utána kialakítják, és talán majd a szavazásokra véleményt is fog nyilvánítani a kormány, természetesen úgy, hogy arra mi már reflektálni nem fogunk tudni.

Tisztelt Országgyűlés! E két ajánlási pontban foglalt javaslatok vonatkozásában én úgy gondolom, hogy az előterjesztőnek illene legalább megfontolnia azokat a véleményeket, amelyeket saját párttársaik fogalmaztak meg. Úgy gondolom, hogy amikor az államtitkár úr, az igazságügyért felelős államtitkár azt mondja valamiről, hogy alkotmányellenes, ugyanezt mondja egyébként az az alkotmányügyi bizottsági kormánypárti tag, akit önök az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsba delegáltak, és javasolja ennek a szakasznak az elhagyását, akkor talán érdemes lenne érdemi megfontolást tenni arra, hogy ezt elhagyjuk.

(20.50)

Szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy Rubovszky képviselő úr nem a Cser-Palkovics András által javasolt 24 órára való módosítást támogatja, hanem a teljes szakasz elhagyását, méghozzá azon okból, mert szerinte a 24 óra is alkotmányellenes, és azt gondolom, hogy ezt teljes mértékben világossá tette az elmúlt bizottsági vitában.

Ami Lázár János mai kirohanását illeti, én azt gondolom, hogy nem lehet emellett szó nélkül elmenni. Gyakorlatilag a frakcióvezető e törvényjavaslat kapcsán, és pontosan az általam elhagyni javasolt rendelkezések kapcsán fejtette ki azt, hogy gyakorlatilag az ügyvédek a bűnözők, a politikus bűnözők oldalán állnak, méghozzá pénzért, a Fidesz pedig ehhez képest a másik oldalon áll.

Én azért szeretném azt megkérdezni önöktől, hogy államtitkár úr, aki maga is ügyvéd volt, vagy éppen Balsai elnök úr, aki nagyon hosszú ideig ügyvéd volt, az alkotmányügyi bizottság elnöke, vagy Salamon képviselő úr, aki itt ül a teremben, és szintén ügyvéd volt, vajon, ezt hogyan tudják önök helyre tenni saját magukban, hiszen akkor most önök ügyvédek, akik a bűnözők oldalán állnak, vagy pedig most már nem ügyvédek, hanem fideszes politikusok, akik a másik oldalon állnak?

Szóval, azt gondolom, hogy ez egy elfogadhatatlan hozzáállás. Azt mondja frakcióvezető úr, hogy a védőügyvédek azért dolgoznak, hogy a politikus bűnözők megússzák. Ahogy mondom, a Fideszben is van ezek szerint legalább 20-30 ilyen képviselő, aki ügyvéd, majd nyilván helyre teszik ezt saját magukban, és megbeszélik a frakciótársukkal, a frakcióvezetőjükkel. Azt tudom azonban mondani, hogy ennél ócskább, populistább és cinikusabb érvelést régen hallottam már. Ez a felfogás, amit Lázár képviselő úr ma előadott ezzel a javaslattal kapcsolatban, ez a felfogás nagyjából a Rákosi-rendszer felfogása, az ügyvéd az parazita, aki gyakorlatilag hátráltatja az igazság kiderítését. Erről szól az, amit ő elmondott.

Gyakorlatilag már a Kádár-rendszerben ez a felfogás nem volt uralkodó, azt kell mondanom, sőt mi több, a rendszerváltozás előtt elértünk addig, hogy az ügyvéd az eljárás minden szakaszában jelen lehetett. Sőt mi több, 24 óra, de egy perc sem volt, amikor nem érintkezhetett a védő az ügyfelével, és hangsúlyozom: ez nem a rendszerváltozás eredménye, ez még bőven a Kádár-rendszer eredménye. Nos, önök ehhez képest lépnek hátrébb, ha nem fogadják el ezt a módosító javaslatot. Azt gondolom, hogy Európában ez a felfogás, ahogy az alkotmányügyi bizottságban is mondtam, jobb példa most sem jut eszembe, nagyjából a harmadosztályú krimik nyomozóinak a fejében fogan meg.

Önök lebontották a kormányzati fékeknek a jelentős részét. Ezekkel a módosításokkal, mármint ha ezeknek a szakaszoknak a kivételét nem fogadják el, nagyjából egy új ÁVH-t is létrehoznak.

Úgy gondolom, hogy a 24 óra semmivel nem jobb, mint a 48 (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de úgy tűnik, hogy a további érvelésre a következő felszólalásomban kell majd kitérnem.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 288 2011.06.20. 2:55  267-315

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is befejezném az előző két ajánlási ponthoz fűzött érvelésemet, amit az előző felszólalásomban idő hiányában nem volt lehetőségem. Pár szót még ennek a javaslatnak a nemzetközi vonatkozásairól, természetesen csak a két érintett ajánlási pontnak.

A védő elzárása a kiemelt jelentőségű ügyekben érintett terhelttől egyértelműen ellentétes a most előkészítés alatt álló büntetőeljárási irányelvtervezet 3. cikkével, ami rögzíti, s idézem: "A tagállamoknak garantálniuk kell a terhelt haladéktalan hozzáférését egy ügyvédhez, amely hozzáférés nem lehet későbbi, mint a) a rendőrség vagy más hatóság általi kihallgatás kezdete, illetve c) a személyi szabadság elvonásának kezdete."

A 4. cikk a hozzáférés és a védelem tartalmát határozza meg, amikor kimondja a következőt: "A terheltnek joga van találkozni az őt védő ügyvéddel.

A 2. pont: "Az ügyvédnek joga van jelen lenni bármely kikérdezésen és kihallgatáson, joga van kérdéseket feltenni, tisztázást kérni és észrevételeket tenni, melyet a nemzetközi joggal összhangban jegyzőkönyvezni kell."

Tisztelt Országgyűlés! Őszintén szólva nem tudom, és látom a fideszes passzivitást a vitában, ahogyan egyébként már ezt nagyjából eddig is megszokhattuk, hogy egyáltalán érdemes-e még szakmai érvekkel előhozakodni, vagy egyáltalán előfordulhat-e, hogy összességében több órányi felszólalás után végre érdemi válaszokat kapunk azokra a kérdésekre, amelyeket az aggályokkal kapcsolatban felvetettünk. Nem kívánok hosszan kitérni arra, hiszen képviselőtársaim már érveltek amellett, miért nem helyes az, hogyha az ügyészség tudja megválasztani, egyébként megjegyzem, a módosítás szerint nemcsak a kiemelt jelentőségű ügyekben, hanem az összes ügyben azt, hogy melyik bíróság elé kívánja vinni az adott büntetőügyet. Őszintén szólva ez nem esik túl messze attól, hogy majd az ügyész választja ki azt is, hogy ki legyen a védő egy bizonyos ügyben, és akkor nagyjából eljutunk oda, amilyen élethelyzeteket A tanú című filmben láttunk, ami azokban elevenedik meg, csak éppen itt majd a főszereplők mások lesznek, tisztelt Országgyűlés.

Azt gondolom, ezen az úton nem érdemes továbbhaladni, és egészen addig, amíg legalább kormánypárti válaszokat nem kapok, teljes mértékben feleslegesnek érzem, hogy további szakmai érveimet kifejtsem a többi módosító javaslatról, mert valóban, a jegyzőkönyvnek beszélni gyakorlatilag felesleges.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 292 2011.06.20. 2:24  267-315

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Egyébként ha összesen egy olyan javaslatot fogad el a kormány és támogat, ami ellenzéki, már ez is előrelépés.

Másrészt azt szeretném a felszólalásához hozzáfűzni, hogy mi nagyon konkrét nemzetközi jogi és alkotmányossági kérdéseket vázoltunk fel, és ehhez képest az államtitkár úr általános válaszokat adott. Egyetlenegyre, amit mi felvetettünk, nem tért ki, nemcsak tartalmilag - tehát, hogy mit csinál az ügyész 48 órán át a gyanúsítottal, amíg nincs ott a védő -, hanem kifejezetten jogi kérdésekre nem tért ki.

Egyetlenegy dolog volt, ami kihallható volt az államtitkár úr válaszából, hogy a bűnüldözési érdekekre hivatkozik. Ez természetesen egy legitim hivatkozási alap, hiszen az valóban állami érdek, hogy a bűnt megfelelőképpen lehessen üldözni, azonban mi arra hívtuk fel a figyelmet, hogy ezt csak az alkotmánnyal és a nemzetközi jogszabályokkal összhangban lehet megtenni. Tehát nem a bűnüldözési érdeket kell nekünk elmagyarázni, hogy az létezik és van, hanem azt kifogásoljuk, hogy egyébként nem állnak ezek a jogszabályok sem az alkotmánnyal összhangban, sem a nemzetközi kötelező jogszabályokkal összhangban. Ez a mi problémánk.

A másik, amit az államtitkár úr felvetett az enyhítő körülményekről: szeretném önt tájékoztatni arról, hogy abban az esetben, hogyha a terheltnek felróható okból húzódik a büntetőeljárás, az nem minősül enyhítő körülménynek, soha, semmilyen esetben a bíróságok ezt nem állapítják meg. Az eljárás elhúzódása, és az, hogy hosszú ideje áll valaki büntetőeljárás hatálya alatt, akkor minősül enyhítő körülménynek, hogyha az nem felróható az elkövetőnek, tehát például ülnökváltozás történik, bíróváltozás történik, és a többi.

Én azt gondolom, hogy elég téves logika, és erre tettem utalást az általános vitában is, hogy ha hátrány az, hogy hosszan húzódik egy büntetőeljárás, nyilván ezért enyhítő körülmény, akkor pontosan pozitív diszkriminációt alkalmazunk azokkal szemben, akik a legsúlyosabb bűncselekményt közszereplőként követik el, vagy közfunkciót betöltő személyekként követik el, és mindenki másnak egyébként az eljárása ugyanolyan hosszan fog tartani, mint eddig. Magyarán: ezek lesznek, ha úgy tetszik, a kivételezett emberek a többihez képest. Én nem nagyon tudom megérteni ezt a logikát.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 302 2011.06.20. 2:12  267-315

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Először is köszönöm a korrektségét, mert valóban nem volt lehetőség megnézni még ezeket a javaslatokat. Érdemi választ akkor tudunk nyilván adni rá, ha elolvasni is el tudtuk.

Azt gondolom, mindenképpen előrelépés az, hogy legalább kihallgatni nem lehet a terheltet, de úgy hiszem, hogy ezzel együtt nem válik még alkotmányossá és a nemzetközi joggal összhangba hozhatóvá a javaslat. Hiszen például, amit idéztem az Országgyűlés előtt, ez a büntetőeljárási irányelv tervezete, amiből pillanatok alatt valóság válik, itt egy-két hétről, hónapról beszélünk, amíg ebből Magyarország számára is kötelező érvényű dokumentum lesz, ez azt mondja, hogy a védőhöz való haladéktalan hozzáférést biztosítani kell, egyrészt a kihallgatás kezdetéig. Ennek nyilván meg fog felelni most már az új javaslat.

Azonban a személyi szabadság elvonásának kezdete ugyancsak egy ilyen határvonal, ami azt jelenti, hogy hiába biztosítják a védő jelenlétét a kihallgatáskor, ha a személyi szabadságtól való megfosztással egyidejűleg ezt nem teszik lehetővé a terhelt számára, akkor még mindig ütközni fog ezzel a büntetőeljárási irányelvvel, ami hamarosan elfogadásra kerül. Meglátásom szerint továbbra sem felel meg majd a jelenleg hatályos és a jövőben hatályossá váló alkotmánynak, illetve alaptörvénynek.

Egy dolgot szeretnék kiemelni, bár őszintén szólva jobb szerettem volna, ha nem kell megélnem egy ilyen felszólalást az Országgyűlésben, amit Lázár frakcióvezető úr elmondott. Pont azért, mert egy kicsit hitetlenek voltunk, hogy jól hallottunk-e, kikértük szó szerint a jegyzőkönyvet, amit mondott, és amit én idéztem, az ebből a szó szerinti jegyzőkönyvből van. Úgyhogy legnagyobb sajnálatomra azt kell mondjam, hogy amit én elmondtam, az úgy hangzott el. Remélem, hogy többet ilyen nem fog történni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 49 2011.06.21. 2:07  38-90

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem szokásom gazdasági tárgyú törvényekhez hozzászólni, de most mégis megteszem, és nem is tartalmi kérdésekről szeretnék beszélni.

Azt azonban, azt gondolom, ki kell emelni, hogy ennek a képviselői önálló kezdeményezéshez pont annyi köze van, mint amennyi, mondjuk, az Országos Választási Bizottság átalakítására vonatkozó képviselői előterjesztéshez, magyarán semmi. Ez egy burkolt kormány-előterjesztés, ahogy képviselőtársam elmondta, hiszen azt gondolom, hogy egy ilyen kérdésben így kívánták megkerülni a szakmai és társadalmi egyeztetést, ami önök számára kötelező lett volna. Ha egyébként az lenne a cél, ami le van írva az indokolásban, akkor, gondolom, hogy ez nem okozott volna önöknek problémát, annál is inkább, mert a végrehajtásra vonatkozó szabályrendszer még nem áll rendelkezésre. Tehát arra, hogy ezt gyorsan alkalmazni lehessen, gyakorlatilag semmi esély nincsen.

Ezzel szemben viszont annak lehetünk tanúi, hogy a valós okok egészen mások, semmi más, mint a totális központosításnak az egyik eleme és jele ismét ez a törvényjavaslat. Önök megszállták az alkotmányos szerveket, nem kívánom sorolni, sokszor megtettem már itt a Ház falai között, és most arra törekszenek, hogy a magánszférát is a befolyásuk alá hajtsák. Ennek az első jele Rogán Antalnak a bérkommandója volt, amelyik gyakorlatilag az államnak egy meg nem engedett beavatkozása a magánszférába. Egyébként ezt a javaslatot fejlesztgetik és csiszolgatják tovább most, és ez, ami most előttünk fekszik javaslat, ez nem más, mint ennek a folyamatnak a folytatása.

Én nagyon kérem önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy picit gondolkodjanak el azon, hogy helyénvaló-e ez. Szóval, nem mindig lesznek önök hatalmon, és nem gondolom, hogy az egész állami berendezkedést és állami rendszert úgy kéne átalakítani, hogy az állam mindenható legyen, és mindenre rátegye a kezét. Ez a javaslat erről szól, tisztelt képviselőtársaim. Ha arról szólna, ami az indokolásban megfogalmazásra került, bizonyosan mi is támogatnánk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 53 2011.06.21. 2:04  38-90

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Azt kérdezi ön, hogy mi félnivalónk van egy állami felszámolóbiztostól. Elfogadom, önök nem szeretnek minket, de olvassák el a Transparency Internationalnek a... (Moraj a kormánypártok és a Jobbik soraiban. - Kontur Pál: Ti írtátok!) Olvassák el!

Tisztelt Képviselő Úr! Talán ezt a szervezetet nem vádolják azzal, hogy hozzánk kötődik. Elég sokat vitatkoztunk mi annak idején a mi kormányzásunk alatt velük, elég sokat vitatkoztunk.

Én azt gondolom, azokat az érveket, amiket ők fölhoznak - és egyébként hangsúlyozom, egy nemzetközileg elismert szervezetről van szó -, ezeket talán érdemes megfontolni és meghallgatni. Persze, én értem, amit mondanak, semmi probléma ezzel. Elbírjuk mi is, elbírja a Ház is, ha önök szeretnének még egyet az MSZP-be belerúgni. Tegyék! Semmi gond ezzel, megszoktuk önöktől. Pont annyira érdekel minket, el tudják képzelni, csak én azt gondolom, hogy néha az érveket is érdemes lenne meghallgatni.

Tudják, kedves képviselőtársaim (A jobbikos képviselők felé fordulva.), hogyha önök felülnek annak az indokolásnak, amit hivatalosan a Fidesz hangoztat, és ezt elhiszik, akkor önök ugyanúgy kárát fogják szenvedni, mint ahogy nagyon sok ember itt Magyarországon. És talán, azt gondolom, hogy nem éri meg csak azért, hogy egyet még itt a parlamenti vitában belénk lehessen rúgni, nem éri meg támogatni egy olyan javaslatot, amelyik egyébként senkinek nem lesz utána jó. Én ezt kérem, hogy ezt fontolják meg.

És mondom még egyszer, ne nekünk higgyenek, higgyenek azoknak a társadalmi szervezeteknek, higgyenek azoknak a gazdasági szervezeteknek, higgyenek azoknak az érdek-képviseleti szerveknek, akik egészen másként látják ezt, mint önök és a Fidesz. Én nem kérek mást, csak hogy legalább fontolják meg, és ne egyetlen cél vezérelje önöket, hogy kibe, milyen politikai ellenlábasukba hogyan lehet egyet belerúgni. Én azt gondolom, hogy ennél egy kicsit felelősségteljesebb magatartás lenne önöktől is elvárható.

Köszönöm szépen. (Közbeszólás az MSZP részéről: Így van! - Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 57 2011.06.21. 0:51  38-90

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Legalább, látja, egyvalami van, amiért dicséretet kaptam, a politikai rutin, ezt is köszönöm, önöktől még ez is jólesik. Azonban engedje meg, hogy azt mondjam arra, ön felrótta nekem, hogy csak utalok a Transparency jelentésére: képviselőtársam, ez azért történik, mert egy meglehetősen hosszú elemzése van ennek a szervezetnek. Először is nem gondolom, hogy ezt föl kéne olvasni és itt ismertetni a Parlament falai között (Moraj a kormánypártok soraiban.), másrészt meg azt azért még feltételezem, hogy minden országgyűlési képviselő rendelkezik az olvasás képességével (Közbeszólás a Fidesz részéről: Higgadtabban!), ezért úgy gondolom, hogy talán elég utalni egy ilyen dokumentumra, és önök is el tudják olvasni, már ha egyáltalán igényük van rá.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 257 2011.06.27. 0:44  256-274

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Őszintén szólva délután talán nem csak én gondolkodtam azon, hogy miért ragaszkodik ahhoz a Fidesz, hogy a villamos energiáról és a földgázellátásról szóló törvényről szóló módosító javaslatokat mindig egy teljesen más témájú törvényhez benyújtott, zárószavazás előtti módosító javaslatban nyújtsa be, és ilyen formán öltsön ez testet az Országgyűlés előtt. Persze, lehet, hogy valamilyenfajta fogadást kötöttek erre, és az a kérdés, hogy ki tudja a legabszurdabb törvényt kiválasztani. Emlékeztetem a tisztelt Országgyűlést arra, hogy...

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 265 2011.06.27. 3:54  256-274

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Most már jó helyen, és tekintettel arra, hogy a képviselőtársaim sok mindent elmondtak, a körítéseket abszolút mellőzni fogom.

Azonban hadd utaljak arra, ami az alkotmányügyi bizottság ma reggeli, délelőtti ülésén történt. Szeretnék ebből a jegyzőkönyvből az önök számára olvasni valamit. Azért tanulságos, mert önök sokszor vitatják, hogy valóban koherenciazavarról van-e szó, vagy nincs, az ellenzék ezt jól értékeli, vagy nem. Nos, álljon itt egy idézet!

Amikor megkérdeztem a bizottság ülésén a helyettes államtitkárt, aki képviselte a kormány álláspontját, hogy tehát ez egy olyan javaslat-e, amely az atomenergiáról és a villamos energiáról szóló törvények közötti koherenciazavart küszöböli ki, vagy pedig önmagában a villamos energiáról szóló törvényben és a földgázellátásról szóló törvényben mutatkozó koherenciazavarokat küszöböli-e ki, és ehhez hozzátettem, hogy ha netán itt az első esetről lenne szó, akkor egy-két mondattal megvilágítaná-e nekem az államtitkár úr azt, hogy hol vannak ezek a pontok, amik a koherenciazavart jelentik. Erre az államtitkár úr átadta a szót a főosztályvezetőnek, aki a legilletékesebb őszerinte ebben a témában a minisztériumban. Ő pedig a következőt válaszolta, szó szerinti idézet: "Köszönöm. Én erre annyit mondanék, hogy a másodikról van szó, és nem szeretnék ehhez többet hozzátenni."

Nos, tisztelt Országgyűlés, ez nem jelent mást, mint hogy a kormány maga, a kormány képviselője maga ismeri el azt az alkotmányügyi bizottság ülésén, hogy szó sincs koherenciazavarról. Éppen ezért ismét egy olyan javaslattal állunk szemben, amelyet házszabályellenesen terjesztettek elő, és csak a többség szavazata, mondhatnám azt is, arroganciája teszi azt lehetővé, hogy az alkotmányügyi bizottság egy, az előterjesztő által is házszabályellenesnek ítélt javaslatra mégis azt mondja, hogy házszabályszerű. Én azt mondom, hogy ez a gyakorlat tarthatatlan.

És nem fogok felszólalni, de van egy 22. napirendi pontunk is, ugyanez a helyzet történt ott is, annyi különbséggel, hogy ott 12 előtt 30 másodperccel, tehát a határidő előtt 30 másodperccel nyújtottak be egy zárószavazás előtti módosító javaslatot, egészségügyi tárgyú törvényben a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényt módosítják. Egy alkotmányügyi bizottsági ülésen három ilyen esettel találkoztunk, amiből ez az egyik. Én azt gondolom, hogy ez tarthatatlan.

Azt is gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy önöknek kötelességük lenne most, a kormánypárti képviselőtársaimnak, de legalább a kormány képviselőjének megindokolni azt, hogy önök szerint miért házszabályszerű ez a javaslat és miért kérik elfogadtatni. Vagy, hogyha belátják azt, hogy ahhoz hasonlóan, egyébként pontosan ugyanebben a témában, ahogy Göndör István képviselőtársam szintén elmondta már, a Szijjártó Péter fizetéséhez benyújtott javaslathoz csatolták hozzá az energiaszektornak és a gázszektornak az átszabályozását, akkor önök összehívtak egy gazdasági bizottsági ülést. Én azt gondolom, hogy ha az akkor helyes volt, akkor az most is helyes, ugyanis ezt a javaslatot nem a záróvitában és főleg nem az alkotmányügyi bizottságnak kell megtárgyalni, hanem a gazdasági bizottságnak, amely e témakörben szakbizottság.

Úgyhogy én arra teszek indítványt, tisztelt Országgyűlés, hogy az elnök úr, a gazdasági bizottság elnöke hívja össze a bizottságot most, és addig tartsunk szünetet. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 223 2011.07.04. 9:50  222-228

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Alapvetően a javaslattal kapcsolatban is elmondható, de hozzákapcsolva, a zárószavazás előtti módosító javaslatokkal kapcsolatban, na pláne, hogy önök jól láthatóan ismételten azt a taktikájukat követik, hogy két lépést tesznek előre, és utána egyet hátra. Beterjesztenek egy tudhatóan közfelháborodást kiváltó javaslatot, majd egyet az úgymond "kritikák" hatására visszalépnek. Sokan talán önöket ezért kompromisszumkésznek hiszik, de a lényeg azért ott marad. Ugyanezt csinálták egyébként az Alkotmánybíróság jogkörcsorbítása esetében is. Arra pedig már szót sem érdemes ejteni és vesztegetni, hogy vajon ezek a javaslatok egyáltalán házszabályszerűek-e.

Kezdeném a 2. ajánlási pontban megfogalmazott javaslattal. Az ügyész a zárószavazás előtti módosító javaslatok értelmében már csak a kiemelt ügyekben választhatna bírót. Na, ez egy olyan visszalépés, amiről az előbb beszéltem.

Hadd idézzek önöknek a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának a 32 oldalas állásfoglalásából, amely erre az ajánlási pontra és az önök javaslatára vonatkozik. Azt írja a Legfelsőbb Bíróság: "A törvényes bíróhoz való jog megkívánja, hogy bármely, jogvita eldöntésére köteles bíróság a törvény alapján előre meghatározott absztrakt szabályok alapján alakuljon meg. Ezt az elvet a javasolt szabályozás megtöri. Ezen elv érvényesülésének egyik előfeltevése a bírák függetlensége és egyenlősége. Azzal, hogy a konkrét ügyben eljáró bíróság illetékességét nem a törvény, hanem a legfőbb ügyész határozza meg, és e döntésének szempontjai még a bírói szervezet és a bíróságok szakmai és igazgatási vezetése előtt sem ismertek, sérül a bírói függetlenség és a bírák egyenlőségének elve is, ezenkívül beláthatatlan következményei lesznek egyrészt az eljárásban részt vevő személyek, másrészt a bírósági igazgatás számára is."

Tisztelt Országgyűlés! Mindezek az érvek - higgyék el - akkor is érvényesek, ha csak a kiemelt ügyekre vonatkoznak.

Áttérnék a 8. ajánlási pontban szereplő módosításokra. Kétségtelen tény, bár azt gondolom, ez is az előbbi, általam felvetett, a kettő lépés előre, egy hátra kategóriába tartozik, jó az, hogy védő nélkül nem lehet a jövőben sem kihallgatni gyanúsítottat. Ez talán az egyetlen olyan pont, amit a korábbi javaslathoz képest pozitívumként lehet megjegyezni. De azt kell önöknek megérteni - és értsék meg, kérem -, hogy ez nem állítja helyre a javaslat alkotmányosságát.

Ismét engedjék meg, hogy az előbbi terjedelemben körülbelül - picit talán hosszabban - idézzek ugyanebből a legfelsőbb bírósági véleményből, ami a következő mondattal kezdődik: "A javaslat szerinti 554/H. § egyértelműen alkotmányellenes. Egyrészt ellentétes az alkotmány 55. §-ának (2) bekezdésével, amely szerint a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül vagy szabadon kell bocsátani, vagy bíró elé kell állítani. A bíró köteles az elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni. Másrészt ellentétes az alkotmány 57. § (3) bekezdésével, amely szerint a büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában - hangsúlyozom önöknek, minden szakaszában - megilleti a védelem joga. Nem szorul különösebb magyarázatra - írja a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma -, hogy amennyiben a terhelt az őrizet első 48 órájában nem találkozhat védőjével, amelyet megerősít a törvényjavaslat szerinti 554/L. § is, a materiális védelem nem valósul meg."

Ezzel kapcsolatban utalnak egyébként a Helsinki Bizottság álláspontjára, és osztják az abban foglaltakat, amely szerint: "A védő elzárása a kiemelt jelentőségű ügyben érintett terhelttől egyértelműen ellentétes a most előkészítés alatt álló büntető-eljárásjogi irányelvvel, amelynek 3. cikke rögzíti: "a tagállamoknak garantálniuk kell a terhelt haladéktalan hozzáférését egy ügyvédhez, amely hozzáférés nem lehet későbbi, mint a) a rendőrség vagy más hatóság általi kihallgatás kezdete." Ennek a követelménynek eleget tesznek a mostani zárószavazás előtti módosítóval, csakhogy van egy c) pont is, tisztelt Országgyűlés, ami úgy szól, hogy "a személyi szabadság elvonásának a kezdete", ennek viszont már nem fognak eleget tenni.

A 4. cikk egyébként a hozzáférés és a védelem tartalmát határozza meg, amikor kimondja: a terheltnek joga van találkozni az őt védő ügyvéddel. Tehát nemcsak a kihallgatáskor, hanem annak előtte is, ahogy önök ezt nem fogják lehetővé tenni. Az ügyvédnek joga van jelen lenni bármilyen kikérdezésen és kihallgatáson, és kérdéseket is föltenni. A Legfelsőbb Bíróságnak tehát ez az álláspontja.

Ugyanakkor önök a korábbi, egyébként fideszes módosító javaslattal kicsit kevésbé rosszá tett helyzetet most visszaalakítják az eredeti, ennél rosszabb helyzetre, 24 óráról ismét felemelik 48 órára azt az időtartamot, amíg a védő nem találkozhat a terhelttel vagy a terhelt a védővel természetesen, megközelítés kérdése. Azonban egy hang indokolást nem fűznek a javaslathoz, tisztelt képviselőtársaim, hogy vajon miért nem. Vajon mi az oka annak a javaslatnak, hogy most a 24 óráról ezt az időszakot ismét 48 órára kívánják fölemelni. Azon kívül, hogy nyilvánvalóan ez koherenciazavart nem okoz, sokkal érdekesebb lenne a tartalmi válasz erre a kérdésre.

(19.40)

Ha nem hallgatják ki - ismételten fölteszem a kérdést önöknek, mert a kihallgatáskor már ott lehet a védő - az első 48 órában, akkor mi a fenét terveznek vele csinálni ott 48 órán keresztül? Mondják meg nekem, tisztelt képviselőtársaim! Vagy megint eljön a titkos és füstös kihallgatószobák kora az arc felé fordított lámpával, asztali lámpával (Felzúdulás és zaj a kormánypárti padsorokban.) és az asztalra tett lábú vizsgálóval, tisztelt képviselőtársaim? (Közbeszólások a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget.) Segítsenek nekem abban, hogyha nem ez, akkor mi más az oka, mint egy tisztességtelen vádalku kikényszerítése és elérése; mondják meg, mert egyébként, ha a kihallgatás az ok, akkor ott már ott lehet a védő. Előtte miért nem?

Tisztelt Országgyűlés! Ellenzéki pártok képviselői, szakmai és társadalmi szervezetek, valamint független szakemberek hetek óta hangoztatják, hogy a törvényjavaslat demokrácia-, alkotmány- és jogellenes. Ellentétes például mind a hatályos, mind a jövőre hatályba lépő alkotmánnyal - ahogy erre már utaltam -, az emberi jogok európai egyezményével avagy az elfogadás előtt álló büntetőeljárási irányelvvel. Mindezt egyébként egyes kormánypárti szakpolitikusok is belátták, mások mellett az igazságügyi államtitkár is alkotmányosan aggályosnak nevezte a javaslatot, és pontosan ezeket a szakaszokat, amiket én most kiemeltem a záróvitában. És az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsba önök által delegált KDNP-s képviselő is ugyanezen a véleményen van, aki egyébként az én módosítómmal szó szerint megegyező módosító javaslatot terjesztett elő. A Legfelsőbb Bíróság ilyen komoly és éles kritikát soha nem fogalmazott meg, egyetlen törvényjavaslattal szemben sem.

Ilyen helyzetben a kormánynak és a Fidesznek komolyan kéne vennie a kritikát meglátásom szerint, és szégyenkezve vissza kéne vonni a törvényjavaslatot, nem pedig hazánkat sokadszor lejáratva, visszalépni a diktatúra büntetőjogi rendszerébe.

Engedjenek meg még egy megjegyzést, tisztelt képviselőtársaim, hiszen azt gondolom, ez is fontos itt, a záróvitában is. Köztudott, és a javaslat beterjesztői által hivatalosan is elismert tény, hogy a törvényjavaslatot az ügyészségen írta meg valaki - ha egyébként jól tudjuk, akkor a legfőbb ügyész úr kedvenc helyettese -, és a szervezet gyakorlatilag megrendelte saját hatáskörbővítését az Országgyűléstől. Erre a hatályos jogszabályok szerint nincsen lehetősége, tisztelt Országgyűlés.

A legfőbb ügyész úrnak egyébként el kéne végre döntenie, hogy az általa vezetett, jogszabályok szerint független állami szervnek képes-e valóban megőrizni a függetlenségét, avagy a Fidesz-kormány kiszolgálójává, esetleg netán motorjává kívánja zülleszteni. Belátom, hogy ennek eldöntése a kormánypárt volt országgyűlési képviselőjelöltjeként bizony nem könnyű feladat.

Egy ilyen legfelsőbb bírósági kritika után pedig azoknak az ügyészeknek, akik egy ilyen színvonalú, a demokratikus államok jogi felfogásával mindenki szerint ellentétes, nemzetközi jog- és alkotmányellenes jogszabályt kidolgoztak, fel kellene tenniük magukban a kérdést, vajon alkalmasak-e arra, hogy a jövőben egy demokratikus jogállam ügyészeként dolgozzanak.

Ezeknek a megfontolását kérem, és a javaslat visszavonását, illetve most már, jelen eljárási szakaszban a leszavazását.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 162 2011.09.12. 2:18  161-168

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Bár talán jobb lett volna, ha államtitkár asszony válaszol, hiszen a levél tőle származik.

Nem szokatlan az, hogy a kormányzó pártok a valódi társadalmi és gazdasági problémákat szimbolikus gesztusokkal vagy lépésekkel fedik el. Az alaptörvény asztala minden eddigi hasonló ötletet felülmúl. Az ötlet szerint Magyarország Alaptörvényét Kövér László, az Országgyűlés elnöke személyes aláírásával a Magyar Közlöny különkiadásaként lehet igényelni, teljesen díjmentesen, az önkormányzatoknál elhelyezett, úgynevezett alaptörvény asztalánál.

Az asztal felállítására pedig éppen államtitkár asszony egy vicclapba illő levélben kötelezte a jegyzőket. Egy porszívó összeállításához hasonló részletességgel és sajnos stílusban írja le az asztal összeállításának a módját. De nézzünk néhány példát ebből! "Kérem, biztosítson egy asztalt és mellé egy széket. Az asztalon kerül elhelyezésre majd az alaptörvény. Kérem, szerezzenek be dekorációt, mely az asztalon elhelyezhető, majd helyezzék el az asztalon a dekorációt. Az igénylőlap a település lélekszámához igazodóan fénymásolással sokszorosítható." Vagy ami az egyik legszebb: "Kérem, szerezzenek be nemzeti színű zsinórt és tollat." Most a tollnak is nemzeti színűnek kell lenni vagy csak a zsinegnek? Nézzék, arra emlékeztet ez a pontatlan megfogalmazás, mint amikor egy önkormányzat rendeletében a következőt olvashattuk: "A lámpást az istállóban olyan magasra kell elhelyezni, hogy azt se az ember, se az állat a farkával le ne verhesse." (Derültség.) Szóval, sajnos viccbe illő.

De komolyra fordítva a szót, tisztelt Országgyűlés. A magyarságtudat összes létező szimbólumának elhelyezése mellett mégsem bíznak annyira saját állampolgáraikban, hogy esetleg nem lopnák el az asztalon elhelyezett tollat? Rögzítik, tisztelt államtitkár úr, kikötik, na, persze nemzeti színű zsinórral.

Tisztelt Államtitkár Úr! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Valóban az-e a helyes, hogy egy ilyen stílusú levelet küldenek körbe a jegyzőknek, és valóban helyes-e az, hogy 50 millió forintot áldoznak minderre?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 166 2011.09.12. 1:08  161-168

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Én a levélről beszéltem, ön meg nem. Ezt talán tényként kijelenthetjük. Egy mondatot nem pazarolt arra, hogy a kérdésemre megpróbáljon érdemben reagálni.

Az, hogy az alaptörvény ismerete vagy az alkotmány ismerete jó és helyes, ez önmagában egyébként így van, valószínűleg és reményeim szerint ez az alaptörvény és ennek az ismerete csak arra a kis rövid időre, amíg ez hatályban lesz, remélem, nem nagyon sokáig. De én a levél stílusára kérdeztem rá.

De ha már erre nem válaszol, akkor legyen szíves, arra válaszoljon nekem, államtitkár úr, hogy az államtitkár asszony levele szerint minden településen ki kell egy munkatársat arra jelölni, hogy az alaptörvény asztalát - szó szerint mondom - "szolgálja és gondozza". Hadd kérdezzem meg, hogy azoknál az önkormányzatoknál, ahol mondjuk, van két-három alkalmazott, ott valóban az-e a fontos, hogy az alaptörvény asztalát szolgálják, vagy az-e a fontos, hogy az ott élő emberek érdekeit szolgálják. A kettő ugyanis, ha két-három alkalmazott van, elég nehezen lesz összeegyeztethető.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 48 2011.09.20. 3:02  43-93

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, fogalmazódott meg kisebbségi vélemény is az alkotmányügyi bizottság ülésén. Gyakorlatilag ez úgy nézett ki, hogy Gaudi képviselőtársam és én elmondtuk az ellenérveinket. Tekintettel arra, hogy nagyjából egyetértettünk az ellenérvek vonatkozásában képviselőtársammal, ezeket érdemben majd felszólalásom során fogom kifejteni.

(14.00)

Most csak utalok arra, hogy melyek voltak azok a csomópontok, amelyekben nem értettünk egyet. Először is kifogásoltuk azt, hogy a motivációja ennek a törvényjavaslatnak és az azt megelőző alaptörvényi rendelkezésnek egész egyszerűen elfogadhatatlan számunkra, egészen más, mint ami annak és ennek a törvényjavaslatnak az indokolásában szerepelt; tehát a valós motiváció.

A másik, szintén elfogadhatatlan számunkra a jogalkotás menete és a jogalkotás módszere, ahogy ezt keresztül kívánják vinni. Egész konkrétan azt a rendelkezést érinti a most elénk terjesztett törvényjavaslat, mármint alkotmányos rendelkezés, amelyik a bírák nyugdíjkorhatáráról és az ebből adódó problémákból ered. Papcsák képviselőtársam akkor is, és most is megemlítette a bírák nyugdíjkorhatárára vonatkozó európai uniós szabályokat. Ebben sem mutatkozott egyetértés közöttünk az alkotmányügyi bizottság ülésén, most is utalok rá, de majd mondom bővebben is, ennyit talán megér a nyugdíjkorhatár vonatkozásában, hogy ez nem igaz, amit képviselőtársam állít, nem igaz az, hogy Európában ugyanez a modell létezik. Óriási különbség az, hogy a bíró kérésére elmehet nyugdíjba 62 vagy 65 éves korban, ahhoz képest, mint ami Nyugat-Európában egyébként valóban számos országban létezik, hogy a bíró, hogyha nem kéri, hogy elmehessen nyugdíjba 62-65 éves korban, akkor ezek után is végezhet ítélkező tevékenységet. Tehát, ha ő akar dolgozni, akkor dolgozhat, és azt gondolom, hogy ez egy óriási különbség, Magyarországon meg ha akar tovább dolgozni, akkor sem dolgozhat tovább.

Én azt gondolom, hogy ezért nem igaz, amit képviselőtársam e vonatkozásban mond és állít. Tehát magyarán, egy lehetőség a nyugdíjba vonulásra, de nem kötelesség, Magyarországon viszont kötelesség. Ez felmerült mint ellentét közöttünk a bizottsági ülésen is.

Ezek alapján, amelyeket, hangsúlyozom, most csak egészen vázlatosan ismertettem, úgy ítéltük meg, akik a kisebbségi véleményen maradtunk, hogy a javaslat ezen okokból nem támogatható.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 52 2011.09.20. 12:34  43-93

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Előterjesztői expozéjában Papcsák Ferenc képviselőtársam azzal kezdte - úgy emlékszem, azzal kezdte - a fölszólalását, hogy kétharmados felhatalmazást adtak az emberek az igazságszolgáltatás átalakítására. Úgy gondolom, hogy ez nem igaz. Kétharmados politikai felhatalmazást kaptak önök a kormányzásra. De hogy az emberek az igazságszolgáltatás átalakítására külön biztos hogy nem adtak kétharmados felhatalmazást, az tényként megállapítható, ugyanis én azt gondolom, hogy arra lehet felhatalmazást adni előzőleg, amiről tudják, hogy micsoda. Na már most az önök programjában egyetlen szóval nem utal senki az igazságszolgáltatás mikénti átalakítására, de még csak arra sem, hogy szükség lenne az igazságszolgáltatási rendszer átalakítására.

Én a választási kampányban meglehetősen részletesen olvastam el az erre vonatkozó, az én szakterületemhez tartozó programrészleteket az önök kampányprogramjából, pártprogramjából, egy árva megveszekedett szó nincs arról, hogy az igazságszolgáltatási rendszert maguk át kívánják alakítani.

Ehhez képest, hogy ezt a véleményt még inkább alá tudjam támasztani, utalnék az igazságügyi államtitkárnak, azt hiszem, talán tavasszal vagy nyáron tett egyik nyilatkozatára, amelyikben azt mondja, hogy igazából még nincs kialakult koncepció arra vonatkozóan, hogy hogyan kívánják önök az igazságszolgáltatás rendszerét átalakítani. S hadd kérdezzem meg, hogy ha a kormányuk felállása után egy évvel nincs kialakult koncepció az igazságügyi államtitkár szerint arra, hogy hogyan kívánják az igazságszolgáltatás rendszerét átalakítani, akkor hogyan mondhat ön olyat, hogy erre maguk felhatalmazást kaptak másfél évvel ezelőtt? Azt gondolom, hogy ez a formállogika legalapvetőbb szabályainak sem felel meg.

A magyar bírósági rendszer egyébként Európa-szerte elismert és követett. Nem az, amit önök akarnak csinálni, hanem az, ami most van. Van olyan európai ország - több is, például Portugália -, ahol a magyar Országos Igazságszolgáltatási Tanács mintájára állították föl az ő igazságszolgáltatási tanácsukat. A magyar példa Nyugat-Európában követett. Húsz éve ez a rendszer elismert, és biztosítja az ítélkezés függetlenségét. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból.) Az állampolgároknak az állami szervekbe vetett bizalmát illetően az Országos Igazságszolgáltatási Tanács felmérése szerint az Alkotmánybíróság és a bíróságok az első két helyen állnak e bizalom tekintetében; legalábbis álltak, amíg én ennek a tanácsnak tagja voltam. Most, hogy az önök kormányzása után ez hogyan néz ki, azt én nem tudom megmondani. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

A bírói függetlenség Magyarországon mindenki által elismerten - egyébként önök által is elismerten, sokszor hivatkoztak erre - a legteljesebb mértékben érvényesül. Hadd kérdezzem meg: miért kell ezt a rendszert akkor átalakítani? Mert eddig minden rossz volt? De most, hogy önök kormányra kerültek, önök mindent átírnak és átrendeznek. Mert más oka nincsen. Ez a bírói és bírósági szervezetrendszer jól működő és elismert Európa-szerte. Azt gondolom, azt állítani, hogy ez húsz évig rosszul működött, és a szerepét nem töltötte be, hát, legalábbis érdekes. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Ez az igazság.)

A közjogi rendszert, ahogy képviselőtársam mondta, egyébként valóban átrendezték. Romboló munkájukat úgy lehet jellemezni, hogy a kormányzati hatalom koncentrálása érdekében gyakorlatilag lebontották a fékek és ellensúlyok rendszerét. Elég sokszor volt már szó erről a Házban. Egyrészt tették ezt önök hatáskörelvonásokkal, például az Alkotmánybíróság esetében, ahol amikor önöknek rossz döntést hozott, akkor megnyirbálták az alkotmánybírósági jogköröket; illetve tették úgy, hogy lojális vezetőket neveztek ki más hatalmi ágak élére vagy független alkotmányos szervek élére. Ilyen volt például - csak hogy ne a levegőbe beszéljek - az ÁSZ-elnök, aki az önök parlamenti patkójából, az önök padsoraiból ült át az új beosztásába. (Dr. Papcsák Ferenc dr. Bárándy Gergelyhez: Az alelnök meg onnan!) Ilyen a legfőbb ügyész, aki önöknek képviselőjelöltjük volt. Ilyen a köztársasági elnök, aki egyébként hitvallásának tekinti, hogy nem kíván ellensúly lenni, hanem a kormányzati munka motorja kíván lenni. Elég érdekes szerepfelfogás. De lehetne a Médiatanácsot említeni, lehetne azt említeni, hogy szétverték az OVB-t, és csak a saját jelöltjeiket ültették be a réginek a helyére. De megemlíthető az is, hogy az alkotmánybírák jelölése szabályainak a megváltoztatása után hat új alkotmánybíróból hat új fideszes jelölt került megválasztásra a testületbe.

Igen, ez az a hatalomkoncentráció, ez az a közjogi újítás, tisztelt képviselőtársaim, amit maguk végeznek! És egy dolog zavarja önöket, és én ezt megértem, az, hogy a bíróságokat még nem sikerült bedarálniuk. Majd most erre is sor kerül, úgy tűnik. Ugyanis ezt a javaslatot, ami most előttünk fekszik, úgy lehet jellemezni, hogy egy rossz, átgondolatlan és valódi célját tekintve elfogadhatatlan alaptörvényi rendelkezés utáni kapkodás normatív megjelenési formája.

De nézzük ezt picit bővebben! A javaslat célja, azt gondolom, enyhíteni azokon a következményeken, amelyeket a Fidesz-kormány a legtapasztaltabb bírák idő előtti nyugdíjba kényszerítésével okozott. Az új alkotmányhoz önök az utolsó pillanatban nyújtottak be egy módosító javaslatot, amely a bírák nyugdíjkorhatárát 70 évről 62 évre szállította le. Ezzel gyakorlatilag lefejezték a bírói kart. A megyei vezetők, a megyei elnökök többsége így nyugdíjba kényszerül január 1-jétől, a Legfelsőbb Bíróság állományának pedig mintegy egyharmada kényszerül nyugdíjba vonulni az önök áldásos tevékenysége miatt.

S mindezt mi motiválta, képviselőtársaim? Érdekes módon a Legfelsőbb Bíróság elnöke, amikor az önök egyik jogalkotási termékét bírálta - és ezt nemcsak ő tette, hanem a megyei elnökök, mindahányan, ahogy az ítélőtáblák elnökei is aláírták azt a levelet, amelyben elfogadhatatlannak nevezik a maguk jogalkotási termékét, nagyjából erre válaszul jött ez a rendelkezés, ez az előterjesztés.

(14.20)

Azt lehet erre mondani, hogy jött a szokásos, kicsinyes fideszes bosszú, ami mindenkit elér, aki kritikus mer lenni önökkel szemben, gyakorlatilag kirúgják a más véleményt formáló bírókat. Erről van szó! Az fel sem merülhet az én meglátásom szerint, hogy más volt a cél.

Majd' egy évig voltunk tanúi annak, ahogyan az alkotmányozás folyamata tartott. Fel sem merült ebben az egy évben ennek a lehetősége. Ha önök komolyan gondolták volna, és ez valóban egy koncepcionális változtatás lett volna, akkor mondják meg nekem, legyenek szívesek, miért nem merült fel sem az alkotmány-előkészítő eseti bizottságban munkacsoport szinten sem, és a bizottságban sem, miért nem merült fel végig a parlamenti vitában az, hogy a bírók nyugdíjkorhatárát 70 évről csökkenteni kell 62 évre. Ez az utolsó pillanatban benyújtott egyik módosító indítványuk eredménye lett. Koncepcionális elképzelésről biztos tehát, hogy nem lehet beszélni, és mondom, mindez nagyjából egybeesett azzal a levéllel, amelyet a megyei elnökök és az ítélőtáblák elnökei aláírtak, amelyben önöket merték kritizálni.

A Fidesz most rájött arra, baj lesz abból, hogy a bírói kar nagyjából 10 százaléka hirtelen nyugdíjba megy, ezért ezzel a javaslattal önök gyorsított pályáztatást kívánnak lehetővé tenni, azonban ezzel két probléma adódik. Az egyik, hogy önök ezzel éppen az objektív bírókiválasztás garanciáit bontják le, ami egyébként jogszabályban elő van írva. A másik pedig: tudják, ez nem lesz megoldás arra a problémára, amit önök okoztak, ugyanis a legnagyobb ügyeket vivő bírók mennek nyugdíjba, a legkomolyabb beosztásokat betöltő bírók mennek nyugdíjba, azok a bírók, akiknek olyan ügyeik vannak, amelyek iratanyaga akár több tízezer oldal/darab. Azt gondolom, hiába a gyors kinevezés, akkor sem lehet ezeket az ügyeket egyik hétről a másikra megtanulni.

Mindehhez képest azt gondolom, nem fogják elérni azt az eredményt, hogy az ügyek zökkenőmentesen menjenek tovább, ezért az igazságszolgáltatás üteme lassulni fog, nem pedig gyorsulni, ahogyan önök egyébként szavakban ezt mindig hangoztatják. Ez a javaslat tehát az én meglátásom szerint nem változtat azon a helyzeten, hogy a kormány kicsinyes bosszúja miatt az igazságszolgáltatást taglózó ütés érte, s ennek a jogkereső állampolgárok látják majd leginkább a kárát.

Ha már szó esett a kisebbségi vélemény ismertetésekor arról, hogy az én meglátásom szerint téves az önök által a közvéleménybe átvinni megpróbált szabály, amely szerint Nyugat-Európában ugyanilyen nyugdíjazási szabályok vannak, hogy egy konkrét példát is említsek: az alkotmányügyi bizottság éppen nagyjából fél évvel ezelőtt járt Svédországban, ahol egyébként felvetettük ezt a kérdést, hogy ott hogyan van ez. A tárgyalópartnerünk őszintén szólva meg is döbbent azon, hogy miért kérdezünk mi olyat, hogy a bírónak kötelessége-e nyugdíjba menni, ők örülnek, ha tapasztalt bírák maradnak a testületben. Természetesen, ha a bíró kívánja, nyugdíjba mehet, ha nem kívánja, és tovább kíván dolgozni, akkor maradhat. Azt gondolom, ez egy helyes szemlélet, ez egy helyes modell. A bíró munkáját nem lehet összehasonlítani, mondjuk, a vaskohász munkájával. Míg az egyik komoly fizikai erőnlétet kíván, a másik sokkal inkább komoly elméleti tudást és gyakorlati tapasztalatot. Ha a bírói munka nem végezhető 62 éves kor fölött, azt gondolom, ez a szabály nem válik hasznára a magyar társadalomnak.

Szóval, ez a rendelkezés ezt a nagyon is elfogadhatatlan motivációból eredő és nagyon elhibázott alaptörvényi rendelkezést kívánja korrigálni, csak sajnos haszna nem lesz.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 66 2011.09.20. 2:09  43-93

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Meglehetősen nehéz volt követni államtitkár úr felszólalásának ívét (Dr. Rétvári Bence: Majd megismétlem.), de két dologra mindenképp szeretnék belőle reagálni. Az egyik az, hogy a felhatalmazással kapcsolatban, hogyha valami nincs benne a programban, akkor szerintem, a logika alapján arra elég nehéz felhatalmazást kapni. Vagy önök úgy kell hogy értelmezzék ezt a rendszert, hogy ha önök egyszer kaptak egy politikai felhatalmazást, akkor onnantól kezdve azt csinálnak, amit akarnak. Sajnos úgy tűnik, hogy ez az önök értelmezése, persze e vonatkozásban akkor felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán mi a fenének kell olyan, hogy választási program vagy kormányprogram, mert önök egy általános felhatalmazás alapján úgyis azt csinálnak, amit majd csak akarnak.

A másik, ami megragadott engem az ön felszólalásából, hogy önök összeszednek különböző közjogi megoldásokat innen-onnan, más-más európai uniós államoknak vagy esetleg tengeren túli országoknak a jogrendszeréből. Egyetlen cél vezeti önöket, és ez jól látszik, számtalanszor rámutattunk erre, hogy hogyan lehet ezek által lebontani a fékek és ellensúlyok rendszerét Magyarországon, hogyan lehet központosítani a kormányzati hatalmat, és önök ezt mindig azzal magyarázzák, hogy ez máshol jól működik. Igen, csak tudják, önök kiragadják abból a rendszerből azt az egy elemet, kiveszik, meg kivesznek máshonnan egy másik elemet, amely vonatkozásban az adott országban valóban a koherens rendszerben, annak részeként ez rendben van, csak amikor így összeszedik, akkor már nincs rendben.

Olyan ez, az jutott eszembe, gyerekkoromban olvastam egyszer egy mesét, vagy talán akkor mondták nekem, amelynek az a címe, hogy "Micsoda madár ez?" Amikor egy madár elirigyelte a pávának a tollát, elirigyelte a kacsának a csőrét, a papagájnak más tollait, és a végén lett belőle egy torzó - na, önök ilyen közjogi rendszert építenek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 76 2011.09.20. 2:10  43-93

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szalay képviselőtársamtól kérdezném, milyen logikai gondolatmenet alapján gondolja úgy, hogy egyáltalán mutatkozik esély arra, hogy ha 300 tapasztalt bírót kényszernyugdíjaznak - ne használjunk csúnya szót: nyugdíjba küldenek idő előtt -, és őket fölváltja másik 300, és lehetőség szerint még zökkenőmentesen is történik a váltás, ez miért eredményez eljárásgyorsítást. Hogyan eredményezheti az eljárás gyorsulását az, hogy ezeknek az új bíróknak ezeket az ügyeket meg kell tanulnia, ráadásul például a büntetőeljárás-jog szabályai szerint ilyenkor az egész eljárást meg kell ismételni? Ha a bírói tanácsban változás áll be, akkor az eljárás megismétlendő.

A puding próbája valóban az evés. De ha nem tudok olyan logikai ívet vázolni, amely alapján eljutok oda, hogy az általam kívánatosnak tartott eredmény egyáltalán bekövetkezhet, akkor szerintem azt a megoldási javaslatot nem is érdemes megpróbálni vagy kipróbálni. Én tehát azt kérdezem, hogy 300 tapasztalt bíró nyugdíjazása hogy a fenébe' eredményezheti, milyen gondolatmenet mentén eredményezheti az eljárások gyorsulását. Mert őszintén szólva, én nem tudok ilyen gondolatmenetet felvázolni.

A másik megjegyzésem, hogy természetesen egy pártprogram, egy választási program, de még egy kormányprogram sem tartalmazhat minden részletre kiterjedő javaslatot vagy javaslatcsomagot. De azért azt gondolom, nem túlzott elvárás egy kormányprogram vagy egy választási program részéről az, hogy ha át kívánom alakítani az igazságszolgáltatás rendszerét, akkor legalább ezt az egy mondatot - nem többet, ezt az egy mondatot -, hogy át kívánom alakítani az igazságszolgáltatás rendszerét, tartalmazza ez a program. Na, nem tartalmazza a Fideszé! (Dr. Papcsák Ferenc: El kellene olvasni!)

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 80 2011.09.20. 2:13  43-93

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Föltett államtitkár úr egy kérdést, szeretném megválaszolni. Nagyon egyszerű az okfejtés, ugyanis más-más szakmákhoz és más-más szakmák gyakorlásához más képességek és más tulajdonságok szükségesek, ezt talán az államtitkár úr sem vitatja. Míg egy vaskohásznak az állóképessége igen fontos, addig például egy bírónál, aki egy fűtött teremben hozza meg az ítéleteit, ez nem annyira fontos. Míg egy tűzoltó 60 évesen nem feltétlenül tud valakit kimenteni az égő ház harmadik emeletéről, mert olyan fizikai erőnlét kell hozzá, amivel a 60 éves ember már nem rendelkezik, addig egy bíró, azt gondolom, a pulpituson ülve a tollat még tudja forgatni.

Azt is gondolom, hogy 60 évesen szellemileg sem lehet kifogása senkinek, mondjuk, egy értelmiségi pályát gyakorló embernél, így egy bírónál sem. A bíróságoknál és a bíráknál a tapasztalat és a szakmai tudás igen sokat számít. Ennek a megszerzéséhez pedig idő kell. Úgy hiszem, ez okozza azt a különbséget, amit mi jónak látnánk, hogyha a jogszabályokban is testet öltene, hogy bizony más-más szakmák esetén más-más nyugdíjkorhatárt kell a jogalkotónak meghatározni. Tehát egy tűzoltót, aki a házból ment, nem lehet összehasonlítani egy bíróval, aki ítélkezési tevékenységet végez.

A másik pedig: természetesen lehet a pártprogram vonatkozásában ilyen elnagyolt ígéreteket tenni, ez olyan, mintha nem is lenne, azt tudom mondani. Tehát az, hogy az eljárásokat gyorsítani kell, rendben van - és ez magában foglalja akkor a teljes bírósági szervezetrendszer átalakítását is önök szerint. Akkor persze elég egypár programot leírni néhány - vagy egy - oldalban: jobbá kell tenni az igazságszolgáltatást, jobbá kell tenni az egészségügyet, jobbá kell tenni az oktatásügyet. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Körülbelül ezen a színvonalon maradt az önök programja.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 263 2011.09.26. 4:29  258-282

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Annak ellenére úgy gondolom, hogy egy általános vitában azért illik hozzászólni a benyújtott törvényjavaslathoz, hogy a túloldalról már hallom azokat a bekiabálásokat, hogy szavazzunk, szavazzunk. (Közbeszólások a Fidesz soraiból, többek között: Ilyet nem mondott senki. A lényegről beszélj!) Tudom, hogy ennyire érdekli önöket a törvényjavaslatok érdemi része, ennek ellenére pár dolgot ezzel kapcsolatban ki kell emelni.

Először is azt, hogy ez azt a szégyenteljes törvénycsomagot módosítja, állítólag a gyakorlatban felmerült problémák mentén - zárójelben mondom, hogy ez maximum egy-két hónap lehet, hiszen azóta hatályos ez a törvény, amit önök elfogadtak -, amit a teljes jogászi szakma bírált. Ez azt a törvénycsomagot módosítja, amely kapcsán a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiuma egy több mint 30 oldalas állásfoglalásban írta le, meglehetősen részletesen, hogy az önök által beterjesztett és egyébként elfogadott törvény hol, hány ponton alkotmányellenes és egészében miért alkotmányellenes. Amikor pedig elfogadták, akkor a Legfelsőbb Bíróság elnöke az alkotmányellenesség megállapítása érdekében az Alkotmánybírósághoz fordult.

Ez azt a néhány hónappal ezelőtt elfogadott törvényjavaslatot kívánja módosítani, ahol önök alkotmányos és büntetőjogi alapelveket sértettek meg, amelyben létrehozták a kiemelt jelentőségű ügyeket, ahol súlyosan korlátozták a terhelti és védői jogokat. S tették mindezt azért, Lázár János indokolása szerint, mert önök szerint a védők a bűn pártolói, önök pedig nem ezen az oldalon állnak. Nagyjából így lehet összefoglalni az önök hozzáállását. Elkapkodva nyújtották be akkor is ezt az elfogadhatatlan javaslatot, és sajnos az a helyzet, hogy ma az Országgyűlés a második olyan jogszabályt tárgyalja, amit azért kell most napirendre venni, mert önök az eredeti előterjesztést elrontották. Csak a mai napon ez a második. Ez egy elég szégyenteljes gyakorlat, úgy tűnik, hiszen mindössze egy-két hónappal ezelőtt fogadták el a most módosítandó törvényjavaslatot.

Amit érdemben ezzel kapcsolatban kérdezni szeretnék az előterjesztőtől, tekintettel arra, hogy nem sok időt hagytak arra, hogy akár mi, akár más utánanézzen az ebben indítványozott rendelkezéseknek, hiszen a mai napon nyújtották be a javaslatot, és a mai napon kívánják lezárni is az általános vitát, megint csak lassan azt tudom mondani, hogy szokásuknak megfelelően. Ezért hadd kérdezzem meg az előterjesztőtől, mert utánanézni nem tudtam annál bővebben, mint ahogy az indokolásban szerepel, hogy például mi indokolja a büntető eljárásjogi törvényben azt, hogy a kiemelt jelentőségű ügyekben a sértetti hozzászólásokat eltérően kívánják szabályozni, mint ahogy az a Be. 314. §-ában szerepel.

Szeretném kérni azt is, tekintettel arra, hogy az alkotmányügyi bizottság ülésén meglehetősen érdekes válasz születetett, hiszen én a büntető eljárásjogi törvény rendelkezésére kérdeztem rá, majd szemrebbenés nélkül a javaslat egyik előterjesztője a polgári perrendtartásról kezdett beszélni, ezt a kettőt persze illik nem összekeverni, az elnök pedig meggátolta azt a bizottsági ülésen, hogy ezt a kis félreértést lehessen tisztázni. Úgyhogy legalább akkor most tegye meg az előterjesztők valamelyike, hogy válaszol erre a kérdésre. Ugyanis megint csak szokásuk szerint az általános, illetve a részletes indokolás gyakorlatilag érvrendszert nem tartalmaz, úgyhogy nem lehet kitalálni, hogy mit miért javasolnak.

Így, ebben a formában, és tekintettel arra, hogy milyen tarthatatlan, vállalhatatlan és alkotmányellenes alapjavaslatot kíván ez módosítani, nem fogjuk tudni támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 269 2011.09.26. 2:02  258-282

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm Papcsák Ferencnek a próbálkozását arra, hogy valamit megmagyarázzon, de egyrészt olvasni én is tudok, tehát a leírtak ismertetése nem szükséges, másrészt pedig újra azzal állunk szemben - és most már másodszor kell hogy ezt mondjam, sőt harmadszor -, hogy nem keverendő össze a Pp. és a Be. Más a polgári eljárás és más a büntetőeljárás. A 400 millió forint a polgári eljárásban létező kategória, a büntetőeljárás ilyen módon nem tud kategorizálni, és nem is így kategorizálja a kiemelt ügyeket az önök javaslata szerint sem. Azt gondolom, ezt a kettőt jogásznak azért nem illik összekeverni.

Azt kérdezem - a büntetőjog fogalomrendszerében tehát nem létezik ez a 400 millió, egészen más alapján strukturálódik -, hogy az alapján a strukturáltság alapján, azon indokrendszer vagy érvrendszer alapján miért kell a sértettnek kiemelt megszólalási lehetőséget adni a más büntetőeljárásokban szabályozotthoz képest. Egyetlenegy indokot tartalmaz az önök indokolása ebben a törvényben, azt, hogy a magánfelet megillető jogok erősítése az európai szabályozási irányelvekkel összhangban indokolt. Önök nem szeretnek egyébként Európára hivatkozni, mert hogyha az irányelveket figyelembe vették volna, akkor látnák, hogy teljes mértékben ellentétes az egész javaslat ezekkel az irányelvekkel - mármint az eredeti -, de hadd kérdezzem meg, melyek ezek az irányelvek, amelyek alapján az önök által kreált kiemelt jelentőségű ügyekben ezek alapján az irányelvek alapján önök szerint egészen más szabályozást kell alkalmazni a sértetti megszólalásra, mint mondjuk, egyéb büntetőeljárásokban. Szeretném, ha segítenének ebben nekem, hogy mik ezek az irányelvek, illetve milyen további indokok motiválták önöket arra, hogy ezt így legyen.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 100 2011.09.27. 15:33  79-175

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A felszólalásom elején szeretném már most kijelenteni, hogy nem szállok be abba a hangulatkeltő versenybe, hogy ki utálja jobban az uzsorásokat, és ki talál több pejoratív jelzőt rájuk. Most elmondom, hogy rendkívüli módon megvetem őket, és mindig eggyel jobban, mint aki majd a következőkben rám fog licitálni. (Derültség.) Az önök miniszterelnöke mondta tegnap, ha jól emlékszem, a plenáris ülésen, egy olyan összefüggésben, amivel egyetérteni semmiképpen nem tudok, de idézném az ő mondatát: "A tettek minősítik az embert és nem az, amit mond."

Azt gondolom, mi sem minősíti a mi hozzáállásunkat ehhez a témához jobban, mint hogy a mi kormányzásunk alatt, 2008-ban került egyáltalán bevezetésre az uzsora-bűncselekmény. Tehát ez a magatartás a rendszerváltozás óta akkor vált először bűncselekménnyé. Éppen ezért őszintén remélem, hogy nem fogunk a vitában olyan mélységekbe süllyedni, hogy egymásról azt feltételezzük, hogy az uzsorásokat pártolnánk, és nem kívánjuk a szerencsétlen és kiszolgáltatott embereket megvédeni ettől.

(A jegyzői székben Göndör Istvánt Nyakó István
váltja fel.)

A komplex megközelítéssel egyébként egyetértek, és itt elhangzott, és még a bevezetőmben reagálnék arra, amit Vas Imre képviselőtársam mondott, és egy mondatot nekem tulajdonított az alkotmányügyi bizottságban elhangzottakkal kapcsolatban. Továbbra is azt mondom, hogy igen, a bankok, ha a jogszabályok mentén végzik tevékenységüket, a jogszabályok felhatalmazásával, akkor bizony a Btk. tényállása megítélésem szerint nem vonatkozhat rájuk. Ezért szükséges az, hogy ezeket kiegészítsék egyéb olyan jogszabályok, amelyek a banki tevékenységet is olyan keretek közé szorítják, amelyek meggátolják azt, hogy uzsorás jellegű, tehát feltűnően értékaránytalan hitelszerződéseket, kölcsönszerződéseket kössenek az adósokkal.

E vonatkozásban mi is tettünk annak idején intézkedéseket, és nem vitatom azt, hogy a továbbiakban is, tekintettel a kialakult helyzetre, szükségesek további ilyen intézkedések, további ilyen jogszabály-módosítások. Egyebek között egyébként ezt hiányolom a mostani előterjesztésükből. Azonban arra is fölhívom a figyelmet még így elöljáróban és ehhez a témához kapcsolódva, hogy ha a banki tevékenységet irracionálisan súlyos korlátok közé szorítom, akkor az minden jó szándék ellenére - hangsúlyozom, mert én feltételezem az összes parlamenti pártról a jó szándékot, e vonatkozásban biztos, minden jó szándék ellenére - éppen az uzsorástevékenység elősegítésére fog szolgálni.

Hiszen gondoljanak bele, hogy azok a szerencsétlen emberek, akik nem tudnak mit enni, és ezért veszik fel az uzsorakölcsönt, mondjuk, nem a játékgépre, azok valahonnan pénzt fognak szerezni, ha a bankoktól vagy esetleg az államtól segély formájában ezt nem tudják megtenni, nem találnak munkahelyet s a többi, ezerféle okot lehet erre mondani, akkor az uzsoráshoz fognak fordulni. Tehát magyarán, egy ilyen átgondolatlan szabályozással bizony nem visszaszorítjuk, hanem elősegítjük az uzsorástevékenységet. Tehát azt mondom, hogy igenis kell ezért tenni, kell ilyen jogszabályokat alkotni, de nagyon átgondoltan kell ezeket a jogszabályokat megalkotni.

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a kormány gazdasági problémákért való felelősségét eltakarni és e célból a kialakult helyzetért más és más társadalmi csoportokat mint bűnbakokat kijelölni hivatott kormánypárti propaganda véletlenül jelen esetben egybeesik a szakmai kívánalmakkal.

(14.10)

Egyrészről tehát elutasítjuk a módosítás valódi indokát, azt, amiért egyáltalán előkerült ez a téma, másrészt hiányoljuk a büntetőjogon kívüli intézkedéseket, leszámítva azt az egy kis polgári törvénykönyvbeli módosítást, amit a javaslat tartalmaz. Ezenkívül többek közt utaltam már rá a bevezetőmben, hogy mire gondolok. Ugyanakkor szakmailag indokoltnak tartjuk a büntető törvénykönyv e szakaszának a módosítását. Helyesnek tartom az irányt, és helyesnek tartom a javaslatokat. Kiegészítésre szorulnak azonban. Erre tettünk javaslatot, és a felszólalásomban indokolni is fogom, hogy melyek ezek és mire gondolok.

Kezdeném azzal, amivel nem értek, nem értünk egyet. Ez, ahogy mondtam, alapvetően a benyújtás indoka. Miniszterelnök úrnál gyakorlattá vált, hogy minden nagy parlamenti beszédében kijelöl egy-egy társadalmi csoportot, akik a legfőbb felelősei az emberek bajainak. Ennek persze állandó eleme, nagyjából kifejezésszinten egybeírva az elmúlt nyolc év kormányzása és kormányai, de emellé hol ezt, hol azt hozzárendeli mint bűnbakot. Ilyen volt, ha emlékeznek rá, a táppénzcsalók, a naplopó rendőrök, a bankok, az Európai Unió, de ilyenek voltak a rokkantnyugdíjasok, most meg éppen az uzsorások azok, akik minden bajnak az okozói. Visszautalok a bevezetőmben mondottakra: senki nem szereti őket. Ezek ellen tehát a miniszterelnök úr harcot hirdet, amely attól függ, hogy éppen ki ellen. Kisebb-nagyobb visszatetszést kelt, ha az Uniónak oszt kokikat és sallereket, ha pedig a bankok ellen hirdet harcot, akkor a gondolkodó emberek kicsit elhúzzák a szájukat és - megállapítván, hogy egy kormányfőhöz méltatlan ez a stílus - felteszik a kérdést, hogy ez vajon milyen kárt okoz hazánknak, mennyivel romlik a forint s a többi. Ha éppen a táppénzcsalókkal vagy az uzsorásokkal kíván harcolni, az persze önmagában támogatható.

A probléma csak az, tisztelt Országgyűlés, hogy e bűnbakkeresésnek az egyetlen célja az, hogy megpróbálja elhitetni az emberekkel, hogy a bajaikért pontosan ezek a csoportok, sőt csak ezek a csoportok felelősek, esetleg még az előző kormányok, nem pedig a kormány elhibázott gazdaságpolitikája, például az egykulcsos adórendszer, amely éppen a jómódúaknak teremtett többletbevételt, bevételkiesést pedig azoknak, akik már eleve sem kerestek jól. Ennek természetesen szolgálatába áll a fideszes médiabirodalom. Érdekes módon én évekig nem hallottam annyi esetről, hogy uzsorást fogtak és vittek el bilincsben, mint az elmúlt héten. Ez semmi más, tisztelt Országgyűlés, mint egy kormányzati propaganda. Azt gondolom, hogy ezzel, tehát a probléma felvetésének az okaival egyetérteni nem lehet, ezt a módszert határozottan vissza kell utasítani.

Hiányoljuk továbbá - erről már beszéltem, ezért most csak utalok rá -, hogy ha már átfogó harcot kívánnak indítani az uzsorásokkal szemben, hiszen minden bajnak az eredője ez a társadalmi csoport, ez a bűnözői csoport, akkor a többi jogalkotási javaslat hol van. Sajnos megint azt látjuk, hogy egy társadalmi problémát önök csak a büntetőjog eszközrendszerével kívánnak kezelni. Pedig köztudott, hogy az ilyen jellegű bűncselekmények mikénti alakulása alapvetően nem a büntetési tételkeret szigorításától függ, hanem a gazdaság állapotától, a társadalom állapotától és még sok mindentől. Nyilvánvalóan nem kell önöknek magyarázni, hiszen köztudomású tény, hogy ahol sokan élnek mélyszegénységben, ott bizony sok lesz az uzsora-bűncselekmény. Ahol nincs megfelelően szabályozott banki ügymenet, ott is meg fog nőni az uzsorások száma. Ha szétfoszlik a szociális háló - amire önök most egy elég komoly kísérletet tesznek -, akkor bizony az uzsorásokra ismételten csak igény lesz - sajnos. Kérdezem tehát, hogy hol van a többi javaslatuk, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim.

(Földesi Gyula elfoglalja a jegyzői széket.)

De térjünk át a javaslat szakmai részére. A törvényjavaslat megalkotásakor is látható volt - és ebben csak a frakcióm és az elmúlt időszak kormányzati politikáját megvalósító előterjesztők nevében tudom megkövetni az embereket és a tisztelt Házat, a magam nevében nem annyira, mert meg kell mondjam őszintén, én akkor is vitatkoztam ezekkel, csak akkor kisebbségben maradtam a saját frakciómon belül -, hogy léteztek bizonyos szakmai és kodifikációs hibák, ezektől nem volt mentes a javaslat. Azt gondolom, hogy hiba volt eredmény-bűncselekménnyé tenni ezt a tényállást, alaki bűncselekménnyé kellett volna tenni, de legrosszabb esetben is veszélyeztetési tényállást kellett volna kodifikálni.

Egyetértek önökkel abban, hogy kiveszik az üzletszerűséget az alaptényállási elemek közül. Ha megnézzük az uzsora-bűncselekmény 1989 előtti történeti fejlődését, akkor azt látjuk, hogy egyik esetben sem volt része az üzletszerűség az uzsora-bűncselekménynek. Helyes, hogy ez mostantól minősítő körülménnyé válik. Meglátásom szerint a nehezen bizonyítható jogfogalmak is korrigálásra szorulnak, és helyes a sértetti kör pontosabb meghatározásának az igénye is. Ebből másfelet pozitívan változtat meg a törvényjavaslat, az üzletszerűséggel messzemenőkig egyetértek, a sértetti kör kibővítésével pedig részben.

De nézzük meg konkrétan! Az uzsorára vonatkozó magyar szabályozások tehát megegyeztek abban, hogy nem eredmény-bűncselekmény az alapeset, vagyis a bűncselekmény megvalósulásának nem feltétele a sértett anyagi helyzetének tényleges megromlása. Jelenleg a törvényi tényállás eredmény-bűncselekményként definiálja az uzsora-bűncselekményt. A büntetőeljárásokban szinte lehetetlen bizonyítani - és ez egy következő probléma -, hogy az elkövető magatartása súlyos nélkülözésnek tette ki a sértettet, vagy további nélkülözésnek fogja majd kitenni. Ennek megfelelően álláspontom szerint indokolt a törvényi tényállást például a garázdaság törvényi tényállásához hasonlóan alaki bűncselekménnyé változtatni, méghozzá a Btk.-ban már megszokott "alkalmas arra" kifejezéssel.

A törvényi tényállás megfogalmazásával azonban más probléma is felmerül. Bár definiálatlan fogalom a "súlyos nélkülözés", de a Btk. 196. §-a már használja, és a sok évtizedes bírói gyakorlat kialakította a helyes értelmezést. Persze, még mindig kérdés a "súlyos nélkülözés" és a "nem súlyos nélkülözés" közötti különbség mibenléte, hiszen a törvényi tényállás mindkét fogalmat használja. Ha azonban ezen túllépünk, és a bírói gyakorlatra bízzuk e fogalmak értelmezését, meglátásom szerint akkor sem lehetünk elégedettek. A sértettek jellemzően éppen a "súlyos nélkülözés" miatt vesznek fel uzsorakölcsönt, így az elkövető magatartása már csak ronthat a helyzeten, súlyos nélkülözésnek nem ő fogja kitenni a sértettet. A magánuzsorázók által nyújtott meghatározott összegű kölcsönök a társadalom legszegényebb rétegeit, a leginkább rászorultakat érintik. Ha tehát már eleve ilyen helyzetben veszi fel a kölcsönt vagy köt más uzsorásmegállapodást, legfeljebb a "további nélkülözésnek teszi ki" fordulat jöhet szóba. Ám ekkor a jogszabály szerint elég a büntethetőséghez, ha az elkövető a súlyos nélkülözésben élő sértettet további "enyhébb nélkülözésnek" teszi ki. Ezt pedig véleményem szerint sehogy sem lehetséges - még elméleti síkon sem, nemhogy gyakorlati úton - bizonyítani. De ha nem súlyos nélkülözésben él, hanem csak olyan kisebb félében, akkor persze elvileg ki lehet tenni további nélkülözésnek, feltéve ha bizonyítom, hogy az uzsoramegállapodás teljesítése nélkül nem maradt volna ugyanebben a helyzetben. A hatályos törvényeknek azt a szándékát persze lehet feltételezni, hogy az elkövetőt akkor kelljen megbüntetni, ha a sértettet az elkövető magatartása a korábbinál még rosszabb helyzetbe hozza. Ez azonban, azt gondolom, hogy már-már a jogszabály kiterjesztő értelmezéséhez vezetne, ami a büntetőjog terrénumán belül tilos.

De lépjünk eggyel tovább! Úgy vélem, hogy egy, már a kölcsön felvétele előtt súlyosan nélkülöző sértett esetén nem lehet bizonyítani azt, hogy az uzsorás tette ki őt további nélkülözésnek, és az uzsorakölcsön elmaradása esetén ennek az embernek az életminősége olyan kedvezően alakult volna, hogy a nélkülöző életmód megszűnt volna. Márpedig, ha ez az okozati összefüggés nem bizonyítható, tisztelt Országgyűlés, akkor a befejezett bűncselekmény sem bizonyítható, legfeljebb annyi, hogy erre valamiféle szándéka az elkövetőnek kiterjedt. Éppen ezért javaslom - s egy módosító indítvány formájában ezt formálisan is megtettem -, hogy a törvényi tényállásból el kell hagyni a "súlyos vagy további nélkülözésnek teszi ki" fordulatot, s felcserélni azt a "megélhetés veszélyeztetésével". Ennek eredményeképpen a törvényi tényállás lényegesen könnyebben és lényegesen szélesebb körben lesz alkalmazható.

(14.20)

Tehát ezek a változások kifejezetten azt a jogpolitikai irányt szolgálják, amelyet az előterjesztő megjelölt az általános indokolásban.

Egy mondat még a sértetti kör kibővítéséről: egyetértek, hogy vagy túl szűken, vagy túl tágan volt meghatározva, és azt tudom mondani, hogy azzal az iránnyal nagyjából egyetértek, amit a kormány javasol. Álláspontom szerint a büntetőjognak a kötelezettel közös háztartásban élő hozzátartozók megélhetését fenyegető magatartást kell szankcionálnia egyfelől, másfelől pedig azt az esetet is kezelnie kell - ellentétben az előterjesztéssel -, amikor az uzsoraszerződés annak a személynek az eltartását lehetetleníti el, akinek a tartására az adóst bírói döntés kötelezi. (Az elnök csenget.)

Az idő lejártával, egy mondattal összefoglalva azt tudom mondani, hogy az indokokat elutasítjuk, azonban a törvényi tényállásra tett módosító javaslatokat az általam indokolt szakmai megfontolásokból támogatni fogjuk, s kérem azt, hogy az ugyanez irányba mutató, miáltalunk beterjesztett módosító javaslatokat a kormány támogatni szíveskedjen.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 112 2011.09.27. 2:10  79-175

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Megfogadva elnök úr intencióit és egyben válaszolva Sneider képviselőtársam felvetéseire, maradnék a témánál.

A módosító javaslat, amit képviselőtársam, Simon Gábor benyújtott, kapcsolódik az eredeti előterjesztéshez, és szeretném felhívni arra képviselőtársam figyelmét, hogy az eredeti előterjesztés tartalmazza a korlátlan enyhítés lehetőségét. Ezt Simon Gábor annyiban kívánja módosítani, hogy ezt csak akkor lehessen megtenni, ha egyébként a kárt is megtérítette. Tehát ha úgy tetszik, az eredeti előterjesztéshez képest a mi javaslatunk egy szigorúbb szabályozásra vonatkozik: a kár megtérítésére. De azt tudom mondani, hogy önmagában ez a rendelkezés valóban megérdemli azt, hogy megvitassuk, hiszen az én meglátásom szerint nyugodtan lehetne ebben az esetben alkalmazni azt az általános büntethetőséget megszüntető okot, amit úgy hívnak, hogy tevékeny megbánás; ez minden bűncselekményre vonatkozik, akkor is, ha ide beleírjuk, akkor is, ha nem. Ez gyakorlatilag arról szól, hogy három évig terjedő bűncselekmény esetén büntethetőséget kizáró okot képez, egyébként öt évig terjedőnél pedig korlátlan enyhítést tesz lehetővé. Csak annyiban több ez annál, mint ami ide le van írva szerintem, hogy a tevékeny megbánás esetén egyrészt a bíróság hozzájárulása vagy az ügyészségé kell hozzá, másrészt - és ami ennél sokkal fontosabb - a sértett beleegyezése. Tehát a sértett döntheti el, hogy ő azt kéri, hogy inkább térítse meg a kárát, de ne büntessék meg, vagy pedig azt mondja, fontosabb neki az, hogy az elkövetőt megbüntessék. Megmondom őszintén, én elgondolkodnék ezen. Hallgatnék még szívesen érveket erről.

Egy mondatot engedjen még meg az egyéb intézkedésekkel kapcsolatban. Egyetértek egy részével annak, amit képviselőtársam mondott; mi benyújtottuk a vidék felemelkedéséről szóló országgyűlési határozati javaslatot, támogassák annak a megvitatását; nyilván mi is fogjuk az önökét, ha erre benyújtanak egy előterjesztést.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 219 2011.10.03. 5:51  218-267

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Először az 1. és a 2. ajánlási pontokban szereplő módosító indítványokhoz kívánok hozzászólni. Azt gondolom, hogy ezeket feltétlenül együtt kell kezelni, és együtt kell ezekről beszélni, hiszen mind az általam javasolt 1. ajánlási pontban részletezett módosító indítvány, mind pedig a 2. ajánlási pontban a Vas Imre képviselőtársam által beterjesztett módosító indítvány ugyanazt akarja, ugyanazt célozza.

Az általános vitában már elmondtam, ezért csak utalok rá, de kifejteni nem fogom, hogy miért indokolt az 1. ajánlási pontban megfogalmazott módosítások átvezetése a jogszabályba. Alaki bűncselekménnyé kell alakítani meglátásom szerint a törvényi tényállást, indokolt a sértetti kör pontosítása, illetve a bűncselekmény eredményének átfogalmazása, az erre vonatkozó törvényi tényállási elemek átfogalmazása szintén indokolt. Örülök annak, ahogy a bizottsági vitában is elmondtam, hogy Vas Imre képviselőtársam is vagy olvasta a 2009-ben megírt tanulmányomat a Magyar Jogban, és meggyőztem ebben, vagy pedig hasonló tudományos álláspontra jutott a tanulmány elolvasása nélkül is. Ugyanis nagyon hasonló és az ott szereplő érveket felvonultató módosító indítványt nyújtott be önálló képviselői indítványként.

Annak is örülök, tisztelt Országgyűlés, hogy ezeket a javaslatokat a kormány támogatja. Csak egy technikai felvetésem lenne, hogy nem kellett volna egy saját módosító indítványt beterjeszteni képviselőtársamnak. Ha kapcsolódó módosító indítvánnyal korrigálja azt a pár ellentétet, ami az én módosítóm és az övé között fennáll, akkor is a kormánypárti indítványt fogadtuk volna el, és még véletlenül sem az ellenzékit, tehát ezért nem kellett volna egy önálló indítványt benyújtani.

De nézzük a különbségeket a két javaslat között, valóban ne akadjunk fenn a formalitásokon ebben a körben. Érvelnék amellett, hogy ami különbség, ott az általam javasolt irány miért jobb. Először is javasoltam a "rászorult" kifejezés helyett a "kiszolgáltatott" kifejezés jogszabályba iktatását. Úgy gondolom, hogy ellentétben azzal, amit a bizottsági ülésen a kormány képviselője mondott, ezek nem rokon értelmű szavak. Úgy hiszem, hogy a "kiszolgáltatott" kifejezés lényegesen tágabb kategória, mint a rászorultság. Szerintem a kiszolgáltatottba a rászorult mindenképpen belefér, tehát indokolt volna ezt a kifejezést használni. Bár belátom, hogy ennek igazából túl nagy gyakorlati jelentősége nincs és nem is lesz.

Másrészt a "súlyos vagy további nélkülözés" kifejezés helyett a "megélhetés veszélyeztetését" javasolnám a jogszabályba iktatni. Hiszen meglátásom szerint ez a bizonyítási nehézségeket még inkább eliminálná, tehát könnyebbé tenné, magyarán szólva, a bizonyítást a jogalkalmazó számára. Ez, ellentétben azzal egyébként, amit a bizottsági ülésen helyettes államtitkár úr mondott, az általam is javasolt változtatásnak, miszerint az eredmény-bűncselekményből alaki bűncselekménnyé alakítsuk ezt a jogszabályt, egyáltalán nem mond ellent. Hiszen nem teszi veszélyeztetési tényállássá az uzsora-bűncselekményt. Azonban nem kellene a sértő mivoltra való alkalmasságot bizonyítani, csak a veszélyhelyzetre való alkalmasságot. Azt gondolom, azt pedig könnyen beláthatjuk, hogy ez tovább könnyítené a jogalkalmazó dolgát, könnyebb lenne bizonyítani.

Ha már ez nem így alakult, akkor viszont üdvözlöm Vas Imre képviselőtársam javaslatában azt, hogy a "súlyos nélkülözésnek vagy további nélkülözésnek" kifejezés helyett a "súlyos nélkülözésnek vagy további súlyos nélkülözésnek teszi ki" fordulatot használja. Tehát a továbbinál is beiktatja a súlyos jelzőt, azt gondolom, nyilván képviselőtársam is azon logika mentén haladt, amiben én a tanulmányomban, tehát lényegesen könnyebbé teszi nemcsak a bizonyítást, hanem, mondjuk úgy, nem kívánna meg lehetetlent a jogalkotó a jogalkalmazótól, illetve nem kívánná meg lehetetlen körülmények bizonyítását.

Ami viszont a legfontosabb e két ajánlási pont kapcsán, hogy a kormány elfogadta, és ezt üdvözlöm és köszönöm, a tényállás koncepcionális átalakítását, azaz azt, hogy az eredmény-bűncselekményből alaki vagy magatartási bűncselekménnyé válik a tényállás. A további ajánlási pontokhoz idő hiányában, mert azt hiszem, 6 perc áll rendelkezésemre, egy későbbi felszólalásomban fogok kitérni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 231 2011.10.03. 6:25  218-267

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Akkor folytatnám a többi ajánlási ponttal. A 3. és a 4. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, itt a Jobbik két indítványáról van szó.

Azt gondolom, itt, már a parlamenti vitában, beleértve a bizottsági vitát és a plenáris ülésen elhangzott vitákat is, ebből megállapítható és kirajzolódik, hogy az uzsorástevékenység megítélésében a frakciók között gyakorlatilag nincsen különbség. A kérdés tehát az, hogy a tételkeret emelését lehet-e indokolni, és egyébként indokolt-e önmagában az, hogy az eredeti előterjesztésben szereplő súlyosító körülményekhez képest még tovább változtassunk ezen.

Én úgy hiszem, hogy a tételkeret további emelése meg fogja bontani a büntető törvénykönyv belső arányosságát. Csak egy példát szeretnék itt is említeni, ugyanazt, amit a bizottsági ülésen említettem: 5-től 15 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetné az uzsora-bűncselekmény súlyosabb formáját a Jobbik frakciója, azonban fel kell hívni arra a figyelmet, rá kell mutatni arra, hogy ma 5-től 15 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti a Btk. az emberölést. Tehát ez azt jelenti, hogy ha ezt a módosító indítványt elfogadja az Országgyűlés, akkor a jogalkotó szerint az uzsora-bűncselekmény súlyosabb változata azonos megítélésű az emberöléssel, én pedig úgy gondolom, ez nem helyes. Lehet ezen gondolkodni, hogy a Btk. szankciórendszerét, főleg a különös részben meghatározott szankciókat újraértelmezze a jogalkotó, de az biztosan nem jó, hogy egyes tényállásokat így ötletszerűen megváltoztatunk, és mondom, a Btk. belső arányosságának a megbontása elég sok problémához vezetett eddig is, és vezetne továbbra is, ha ezt a javaslatot elfogadnánk.

Egy mondattal kitérnék még arra, amire, azt hiszem, Staudt képviselőtársam utalt, de utána Gyüre Csaba képviselőtársam is vitába keveredett Vas Imre képviselő úrral, nevezetesen, hogy mit lehet halmazatban elbírálni, és mely bűncselekmény az, ami szubszidiárius, tehát magába olvasztja. Igaz, és ebben tényszerűen igaza van Gyüre képviselőtársamnak, hogy a kényszerítés szubszidiárius bűncselekmény, csak az én értelmezésemben az önök által javasolt minősítő körülmény nem a kényszerítéssel konkurál, hanem a zsarolással, márpedig a zsarolás nem szubszidiárius bűncselekmény. Ráadásul én azt gondolom, hogy ha az uzsora-bűncselekményt valósítja meg valaki úgy, hogy az uzsoraszerződés megkötéséért - mert itt, ugye, erről van szó - vagy ennek érdekében súlyos fenyegetést alkalmaz, élet és testi épség elleni vagy más súlyos fenyegetést alkalmaz, akkor szóba sem jön az uzsora-bűncselekmény, hanem akkor eleve zsarolást valósít meg valaki, aminek a büntetési tételkerete egyébként lényegesen súlyosabb, mint az uzsora-bűncselekményé.

(19.00)

Ha pedig valaki a megkötött uzsorásszerződés esetén a teljesítés időpontjában alkalmazza ezeket a fenyegetéseket, abban az esetben pedig halmazatban kell elbírálni a bűncselekményt. És még egy, ott már viszont a kényszerítéssel az én értelmezésem szerint igenis állhat halmazatban, mert nem ugyanaz az elkövetési magatartás. Tehát először büntetem az uzsora-bűncselekmény miatt, majd később büntetek kényszerítés miatt, vagy általában egyébként ahogy sajnos szokott lenni, ennél lényegesen súlyosabb bűncselekmények miatt. Mondjuk, ilyennek tekintem az önbíráskodást, ilyennek tekintem később a zsarolást, ilyennek tekintem, mondjuk, a testi sértés különböző változatait. Itt viszont már valóban halmazatban tudjuk megállapítani.

Tehát azt gondolom, hogy egyrészt az arányosság miatt nem érdemes ezeket a módosító javaslatokat elfogadni, másrészt pedig azért, mert a büntetőjog bizony tartalmaz megoldásokat ezekre az élethelyzetekre. És nagyon helyesnek tartom egyébként azt, hogy ilyenkor a bíróságok halmazatban állapítsák meg. Semmilyen látszólagosság nem áll itt fenn, tehát nem látszólagos halmazatról, hanem igenis valóságos anyagi halmazatról beszélünk.

Egy ajánlási pontra térnék még ki - részben Varga képviselőtársam ezt már megtette -, Simon Gábor képviselőtársunk javaslatára, amelyben a korlátlan enyhítést abban az esetben tenné csak lehetővé, ha a sértett kárát az elkövető megtéríti. Én úgy hiszem, hogy elég nehéz lenne indokolni bármilyen jogpolitikai szándék hangoztatásával azt, hogy vajon egy ilyen súlyú bűncselekménynél, mint az uzsora-bűncselekmény, miért kívánom korlátlan enyhítésben részesíteni azt, aki mondjuk, akár csak a saját cselekményét feljelenti vagy a saját cselekménye vonatkozásában tesz feltáró vallomást. Megmondom őszintén, hogy nem találok indokokat ehhez, hiszen itt a generál és speciál preventív hatását vagy célját a büntetésnek, amit nevesít a büntető törvénykönyv, biztosan nem fogja felülírni az eredményes nyomozás iránti társadalmi érdek.

Éppen ezért én ezt nem tartom reálisnak és racionálisnak, de ha már egyszer egy ilyen szabályt behozunk, ami szerintem szükségtelen és káros, akkor már legalább tegyük azt mellé, hogy csak azokban az esetekben alkalmazható ilyen, amikor legalább annyit megtesz az elkövető, hogy megtéríti a sértett kárát. Tehát őszintén szólva én a legjobb megoldásnak azt tartanám, ha ez az egész kikerülne a javaslatból, de ha már bennmarad, akkor azt gondolom, hogy legalább azt követeljük meg, hogy az elkövető a kárt megtérítse. Erről szól a 6-os ajánlási pont.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 237 2011.10.03. 2:09  218-267

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha már a képviselőtársam az 5-ös ajánlási pont kapcsán fölvetett dolgokat, én is folytatnám részben azt a gondolatmenetet, de nem értek teljesen egyet a képviselőtársammal.

Először is, én úgy hiszem, hogy a hivatalos személy kategóriát teljesen hiábavaló és értelmetlen dolog szűkíteni, tehát hogy egy szűkebb kört határozzunk meg. A büntető törvénykönyv egyébként számtalan törvényi tényállásban határoz meg súlyosabb büntetési tételkeretet akkor, ha valaki a bűncselekményt hivatalos személyként követi el.

(19.10)

Megnézhetjük például a kábítószerrel visszaélés bűntettét, vagy megnézhetjük akár a rablás törvényi tényállását. Tehát azt gondolom, éppen hogy benne kellene hagyni, hiszen azok a hivatalos személyek, akiket képviselőtársam említett, persze helyes, hogy részei legyenek ennek a minősítésnek, azonban én azt gondolom, hogy például a körzeti megbízott szintén bele kell hogy essen ebbe a kategóriába, és még sorolhatnék több más hivatalos személyt is.

Úgy hiszem, és persze nem láttam, kár, hogy nincs itt a javaslat előterjesztője, mert így csak találgatni tudunk, de azt gondolom, hogy igen, lehet jogpolitikai célja és indokoltsága annak, hogy itt súlyosabban minősüljön a bűncselekmény, hiszen valóban ezek a hivatalos személyek lényegesen nagyobb befolyással és tekintéllyel rendelkeznek ezeken a településeken, lényegesen könnyebben győzik meg a sértetteket arról, hogy megkössék az uzsorásszerződést. Tehát indokoltsága van.

Én őszintén szólva, azt szeretném hallani esetleg a kormány képviselőjétől, hogy miért nincs indokoltsága egy ilyen megfogalmazásnak. Hogy a megfogalmazás jó-e vagy pontos-e, azt gondolom, erről kár vitát nyitni, mert máshol szerepel a büntető törvénykönyvben így és ezen a módon megfogalmazva, tehát ebben probléma nem lehet, merthogy nálunk meg az alkotmányügyi bizottságban ezzel indokolta (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a helyettes államtitkár úr, hogy nem támogatja.

Az lenne a kérdésem, hogy miért nincs a kormány szerint kiemelt társadalomra veszélyessége ennek.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 253 2011.10.03. 2:12  218-267

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Magam is egyetértek azzal egyébként, ami itt elhangzott, és ezt az általános vitában elég hosszan ecseteltem nemcsak én, hanem képviselőtársaim is, hogy jórészt a motivációja e törvényjavaslat benyújtásának a kormányoldalról a bűnbakkeresésről vagy a felelősség hárításáról szól. Ezt nem kívánom megismételni.

(19.30)

Egyetértek azonban azzal - és erről is elég hosszan beszéltünk az általános vita során is -, hogy ez önmagában, tehát a Btk. módosítása biztos, hogy nem fogja megoldani ezt a problémát.

Az alkotmányügyi bizottságban a 8. ajánlási pont vonatkozásában felmerült a vita, hogy vajon házszabályszerű-e, vagy sem. Végül a bizottság erről egyébként nem szavazott. Megoszlanak a vélemények, és én is azt gondolom, hogy a házszabály-ellenességgel kapcsolatban az szól érvként, hogy ez a törvény és ez a szakasz sincs megnyitva, ugyanakkor pedig a Házszabály rendelkezik arról, hogy a módosító javaslattal érintett törvényjavaslaton belül más szakaszt nem lehet megnyitni, de hogy azzal összefüggésben más törvényt meg lehet-e nyitni vagy törvény más szakaszát meg lehet-e nyitni, erről viszont nem rendelkezik, tehát lehet akár még házszabályszerű.

Azt tudom mondani, hogy a félreértések elkerülése végett tartalmilag ezt a javaslatot mi tudjuk támogatni. Ha és amennyiben az alkotmányügyi bizottság nem minősíti akár a későbbiek során házszabályszerűnek, akkor egy pontosan ugyanilyen javaslat már elkészült a mi frakciónkban is, de az lehet természetesen akár jobbikos előterjesztés is, tehát az a lényeg, hogy a vagyonosodási vizsgálatot ezekben az esetekben a mi meglátásunk szerint is le kell folytatni. Az pedig, hogy technikailag (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ez a módosító javaslat önálló képviselői indítványként vagy módosító javaslatként kerül majd elfogadásra, teljes mértékben irreleváns.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 298 2011.10.10. 4:40  289-355

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 9. és a 36. ajánlási pontokban megfogalmazott módosító javaslatokhoz kívánok hozzászólni.

Az eredeti előterjesztés - helyesen - kifejezetten szűkre szabja azoknak az állatoknak a körét, amelyeket a prémjükért lehet tenyészteni. A módosító javaslat azonban kinyitja ezt a kört, és lehetővé tenné, hogy ezt a kört miniszteri rendelet szabályozza. Úgy vélem, hogy míg a táplálékul szolgáló állatok esetében indokolható az életük kioltása, addig a hideg elleni védekezés ma már másképp is megoldható. Jogszabály mondja ki - éppen az a jogszabály, amelyet módosítani kíván a jogalkotó -, hogy az állat érzelemre, szenvedésre, örömre képes lény. Tisztelt Országgyűlés, ez igaz a haszonállatokra is. Törekedni kell tehát arra, hogy a jogszabály valóban csak indokolt esetekben tegye lehetővé állatok életének a kioltását.

Megjegyzem, azért kell különösen megbecsülni a húsételeket, mert azok előállítása érdekében egy állat elpusztul, és ez minőségi különbség minden más élelmiszerrel szemben. Úgy vélem, hogy feladatunk ennek a szemléletnek az általánossá tétele. Mielőtt még megvádolnak azzal képviselőtársaim, hogy túlzottan érzelgős vagyok, nos én úgy hiszem, hogy ez nem érzelgősség, hanem egy helyes gondolkodásfejlődési folyamat, egy helyes hozzáállásban megmutatkozó fejlődési folyamat. Egyébként ezt példázza az állatvédelmi törvény is, amely több mint tíz éve került elfogadásra, de erről árulkodik a büntető törvénykönyvnek az a viszonylag új rendelkezése, amely az állatkínzást bűncselekménnyé nyilvánította. Tehát a társadalom eljutott oda, hogy az állatot már nem tárgyként kezeli, nem egy szinten kezeli az élettelen vagyontárgyakkal, hanem kiemeli ebből a körből. Úgy gondolom, hogy ennek a szemléletnek máshol is meg kell mutatkoznia. Egyébként megjegyzem, ezért javasoltuk annak idején, hogy az állatokat, az állatvilágot az új alaptörvény nevesítse és szabályozza.

Ahogy az előbb említettem, a hideg elleni védekezés ma már másként is megoldható, mint az állatok megölésén keresztül. A prém ma már nem más, mint luxustermék. Kiváló minőségű műszőrmék és egyéb anyagok állnak rendelkezésre a hideg elleni védekezéshez. A luxus iránti vágy pedig, tisztelt Országgyűlés, véleményem szerint nem elegendő indok az állatok elpusztításához. Ezért helyes az eredeti javaslatnak az a törekvése, hogy kifejezetten szigorúan korlátozza a prémjükért tenyészthető állatok körét. Őszintén remélem, egyszer eljutunk majd oda - s úgy tűnik, errefelé mutat a fejlődés és a gondolkodás iránya -, hogy erre egyáltalán nem lesz lehetőség semmilyen állat tekintetében.

A módosító javaslat éppen ezt az eredetileg helyes törekvést annullálja, mégpedig azáltal, hogy lehetővé teszi: ezt a kört miniszteri rendelet szabályozza. Mint tudjuk, a színfalak mögött sokkal könnyebb módosítani és ezt a kört kibővíteni, mint amikor itt, az Országgyűlés plénuma előtt kell megvédeni ezt az álláspontot. Vélhetően - ezt tudom csak leszűrni a módosítás igényéből - folyik még az alkudozás a vonatkozásban, hogy mely állatfajok kerüljenek ebbe a körbe, és mely állatfajok maradjanak ki ebből a körből.

Én tehát azt tudom mondani és javasolni, tisztelt Országgyűlés, hogy a 9. és 36. ajánlási pontokban szereplő módosító javaslatokat ne fogadja el az Országgyűlés, ne támogassa a kormány. Tudom, hogy voltak más módosító javaslatok is, amelyek szintén ezt a célt kívánták szolgálni, csak azokat az előterjesztő, hál' istennek, nem támogatta. Azért ezt a kettőt emeltem ki, mert az előterjesztő ezt a két javaslatot támogatta.

Tekintettel arra, hogy a másik téma, amely szintén ebbe a vitaszakaszba tartozik, nem férne bele a számomra nyitva álló másfél percbe, egy ismételt felszólalásra fogok jelentkezni. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 334 2011.10.10. 6:18  289-355

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először a 33. ajánlási pontban szereplő módosítóhoz szeretnék hozzászólni. Itt a képviselőtársaimmal azt indítványozzuk - nagyjából hasonlóan egyébként Kiss Sándor és Gyenes Géza indítványához -, hogy akkor lehessen és kelljen az állat életét kioltani, ha az állat tartója ismeretlen, és ez a módosítás: és a hatóság az állat elhelyezését megkísérelte, de nem járt sikerrel. Azt gondolom, ez annyival több annál, mint amit Kiss Sándor javasol, hogy itt a hatóságnak kötelezettsége lenne megkísérelni az állat elhelyezését, és természetesen az új tartó lehet magánszemély is és mondjuk, lehet egy alapítvány is.

Úgy gondolom, hogy akkor, amikor tudjuk azt, hogy vannak olyan alapítványok, menhelyek, amelyek ezeket az állatokat el tudják helyezni - bár tudom azt is, hogy túltelítettek ezek a menhelyek -, akkor miért ne lehetne megadni ezeknek az állatoknak azt az utolsó esélyt az életre, mielőtt kioltják az életüket, hogy esetleg ezek a menhelyek befogadnák. Kecskeméten például található egy ilyen, ott kifejezetten stratégiai megállapodást kötött velük az önkormányzat, és évente több mint ezer kutyát adnak örökbe belföldön és külföldön egyaránt. Úgy hiszem, hogy ez helyes irány, és lehet, hogy a jövő az, hogy ezek az alapítványok, ezek a menhelyek veszik át ezeket a most még állami feladatokat, ezekkel az alapítványokkal és menhelyekkel meg lehet kötni az együttműködési megállapodást. De amíg ez nincsen, addig azt gondolom, az nem egy olyan kívánalom, ami teljesíthetetlen volna, hogy mielőtt a hatóság az állat életét kioltja, legalább megkísérelje azt, hogy el tudja-e helyezni ezeket az állatokat, megadva még az utolsó esélyt nekik az életben maradásra.

Sok érv hangzott el, én mégis nem kétpercest nyomtam, hanem most reagálnék a prémtenyésztéssel összefüggésben felmerült aggályokra és vitára. Azt gondolom, hogy az alapvető különbség ott van köztünk, mondjuk, az LMP-s képviselők között, a felszólaló jobbikos és a fideszes képviselők között, hogy míg én is és az LMP képviselője is alapvetően elvi kérdésként kezeljük ezt, önök alapvetően inkább gazdasági kérdésként kezelik ezt a problémát. Úgy gondolom, a szemléletváltásnak pont az a lényege, hogy a döntésekben legalább annyira az állatjóléti és elvi szempontok dominálnak, mint amennyire a gazdaságiak.

Ugye akkor fel lehet tenni azt a kérdést, hogy mi az elvi alapja annak, hogy szükségtelenül pusztítsanak el állatokat. Tudom, a családok megélhetése. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy nincs semmi nagyobb kárára az állatvédelemnek, mint amikor az állatvédelem szempontjait hangoztatva veszélyeztetnek családi megélhetéseket, veszélyeztetik a családok megélhetését. Messzemenőkig elítélem az ilyen magatartást, messzemenőkig elítélem azt, amit a magyar libatenyésztőkkel csináltak, azonban úgy hiszem, hogy nemcsak ez a két végpont létezik, hanem van egyfajta átmenet. Állatvédelmi okokból tiltották be például a bikaviadalokat Spanyolországban, holott itt is hagyomány, sőt abból lényegesen több ember élt meg, mint Magyarországon a prémtenyésztésből, lényegesen több ember élt meg. (Font Sándor: Nem tiltották be, tévedés!) Font képviselőtársam el fogja tudni mondani, ha jól láttam, ő a következő felszólaló (Az elnök csenget.), úgyhogy én megtiszteltetésnek venném, ha végighallgatná, amit most mondok. (Font Sándor: Ekkora tévedés...) Akkor majd kiegészít, ha tévedésnek tartja.

Azt gondolom, a lényeg az, hogy az irányt kéne megjelölni, és ez az irány és ez a cél az, hogy előbb-utóbb ilyen célból állatokat elpusztítani ne lehessen. Nem vagyok annak híve, hogy egy ilyen szabályozást egyik pillanatról a másikra alkosson meg a jogalkotó, nem vagyok ennek híve, de annak igen, hogy legalább a még nem létező iparág vonatkozásában, tehát azoknál az állatoknál, amelyek vonatkozásában még ez a gyakorlat, ez az iparág nem alakult ki, ott ne is alakítsuk ki, és ne is teremtsünk lehetőséget arra, hogy ez kialakuljon.

Tehát azt gondolom, ha valóban szemléletváltást gondolunk jónak és helyesnek - és én feltétlenül ezt gondolom helyesnek az állatvédelem területén -, akkor ne pusztán a gazdasági szempontokat, sőt azt mondom, hogy ne elsősorban a gazdasági szempontokat tessenek nézni, hanem elvi alapokra helyezkedve állatjóléti és egyéb szempontokat vegyenek elsősorban figyelembe. Ha ez így van, és ha ezt a célt és irányt megjelöljük, akkor természetesen a mikénti jogszabályi háttér kialakítása csak részletkérdés. Én azonban örülnék, ha ez a szemlélet uralkodóvá válna itt, az Országgyűlés falai között.

Egy mondatot szeretnék még szentelni annak, amit Szili Katalin képviselő asszony vetett fel, hogy ne csak az elpusztulás esetén, hanem az eltűnés esetén is bejelentési kötelezettsége legyen az állattartónak. Azt gondolom, hogy ha abban gondolkodunk, és én feltétlenül ezt teszem, hogy az állatkínzás törvényi tényállását, amely a büntető törvénykönyvben került megfogalmazásra, tovább kell differenciálni - én egyébként erre egy albizottsági ülést össze fogok hívni, és ebben már egyeztettem is a témát képviselő államtitkár úrral -, akkor ahhoz bizonyos egyéb feltételeket meg kell teremteni. Tehát ha büntetni kívánom akár szabálysértés útján, akár büntetőjogi eszközökkel azt, ha valaki (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) kiteszi vagy megöli az állatát, akkor ahhoz ezt a kötelezettséget, azt gondolom, elő kell írni. Ezért javaslom annak megfontolását, amit Szili Katalin mondott.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 338 2011.10.10. 1:27  289-355

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak egy mondat Ódor képviselőtársamnak a felvetésére. Abszolút így gondolkodom én is, tehát az ember és az állat érdekeit összhangban kell kezelni. Azt gondolom, hogy hiba az, amikor az állatok vagy az állatvilág érdekeit az emberi érdekek elé helyezik, abszolút, tehát ezzel a szemlélettel messzemenőkig egyet tudok érteni.

Konkrétan a felvetésére és a problémára: arra, hogy a most létező 100 ezer állattal, kutyával mi lesz, nem tudok választ adni, de arra igen, hogy ha a szabályozás olyan módon módosul, amiről én beszéltem, illetve Szili Katalin beszélt, és mellérendeljük a büntető törvénykönyvnek, illetve a szabálysértési törvénynek a megfelelő szabályait, nem is mellérendeljük, hanem kialakítjuk ezt a szabályozást - ez a kettő egyébként meglátásom szerint csak együtt tud működni, mert ha nincs nyilvántartási és bejelentési kötelezettség, akkor a nyomozó hatóság nem fog tudni mi alapján eljárni -, tehát ha ezt a kettőt be tudjuk vezetni, akkor a jövőben nem fog kialakulni ennyi gazdátlan állat, nem lesz. Tehát az, hogy a mostani helyzetet kezelni kell, ez ténykérdés. Nem vagyok a téma szakértője e vonatkozásában, de azt tudom mondani, hogy a jövőre nézve egy ilyen szabályozással és a mellérendelt büntetőjogi és szabálysértési szabályozással meg lehet akadályozni, hogy még egyszer ilyen helyzet alakuljon ki.

Köszönöm szépen.

(21.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 352 2011.10.10. 1:43  289-355

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon rövid tudok lenni. A 30. ajánlási ponthoz kívánok hozzászólni. Ebben összefoglalva arra teszünk javaslatot, hogy kerüljön ki a normaszövegből a "közegészségügyi" kifejezés, és kerüljön be az "állattartó menhelyek", az "állattartó menhelyeket működtető civil állatvédelmi szervezetek" kifejezés. Magyarán: az ebrendészeti hozzájárulás összegének a másik felét az ebtartással kapcsolatos állatjóléti és az általam idézett célok finanszírozására kelljen fordítani.

Ennek a javaslatnak egyetlen indoka van: szeretnénk elejét venni, főleg a jelenlegi gazdasági helyzetben annak, hogy az - egyszerűen fogalmazva - ebadóból, az ebrendészeti hozzájárulásból befolyt összeget egyéb, az ebtartással össze nem függő költségvetési lyukak befoltozására tudják felhasználni. Gyakorlatilag erről szól az indítvány. Nem szeretnénk például, ha ennek az összegnek a felét a közterületek tisztántartására fordítanák azzal az ürüggyel, hogy a kutyapiszkot onnan el kell takarítani, mert az társadalmi érdek. Támogatjuk és helyesnek tartjuk - én a magam részéről biztosan - az ebrendészeti hozzájárulás bevezetését, és ezzel a módosító javaslattal azt kívánjuk elérni, hogy valóban arra is fordítsák, amire beszedték.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 160 2011.10.11. 7:40  21-165

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hallgatva most már - ha jól számoltam - hatodik órája az Alkotmánybíróságról szóló törvény vitáját, nagyjából azt lehet mondani, hogy kirajzolódtak az álláspontok, és kirajzolódott a kommunikáció iránya is mind kormánypárti, mind pedig ellenzéki oldalon.

A kormánypárti hozzászólások igyekeztek a vitát a törvényre leszűkíteni, elválasztva azt a társadalmi környezettől, az elmúlt időszak jogalkotási termékeitől, mondván, hogy ezek már mind adottak. Ezt egyébként szinte tökélyre Kozma Péter képviselőtársunk fejlesztette, aki tulajdonképpen egy részletes vita stílusában megjelölte, hogy a 7., a 13. és azt hiszem, a 18. §-okhoz kíván hozzászólni.

Ezzel szemben az ellenzéki megszólalások a prioritásnak ez utóbbit tekintették, tehát elsősorban a társadalmi környezetet és az elmúlt időszak jogalkotási folyamatát elemezték. Persze felvetődhet a kérdés, hogy vajon melyik álláspont a helyes.

Azt gondolom, és nem azért, mert az ellenzéki oldalon állok, hanem érvelni is fogok emellett, hogy ez utóbbi. A kormánypárti képviselők elénk, és legfőképpen a vitát nyomon követők elé kívánnak egy jó nagy fát állítani, hogy még véletlenül se lehessen az erdőt látni attól. Jogászként számomra is természetesen nagyon nagy volt a kísértés, hogy szakmai részletességgel elemezzem az előttünk fekvő alkotmánybírósági törvényt. Nem teszem, ugyanis a meglátásom szerint nem érdemes.

Persze arra is nagy késztetést éreztem, hogy a 15 perces időkeretet arra használjam fel, mint például Schiffer képviselőtársam a 30 percest, vagy Lamperth Mónika is hasonló felszólalással élt, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerébe illesztve, annak egyik elemeként elemezzem az előttünk fekvő törvényt. Aztán ezt sem teszem, ezt megtettem egy hároméves, több mint 30 oldalas tanulmányban, tehát ezt még egyszer nem fogom megtenni itt az Országgyűlés előtt. Ráadásul ezeket az érveket hallottuk, és meg kell mondanom, hogy többségében egyet is értek velük.

Alkotmánybírósági elnök úr egy hasonlattal élt, még körülbelül öt órával ezelőtt a felszólalásában. Azt mondta - ha nem szó szerint idézem, azért elnézést kérek -, hogy az alaptörvény a váz, a sarkalatos törvények képezik majd az izmokat, és a gyakorlat tölti meg élettel ezt a rendszert.

Én egy picit más hasonlattal élnék. Az alaptörvény egy alap, amire - nevéhez hűen - minden ráépül. Amikor azonban, tisztelt Országgyűlés, az alap rossz, amikor az alap silány, akkor nem lehet rá jó házat építeni. Ezt a törvényt tehát nem lehet az alaptörvénytől elvonatkoztatva értékelni. Amikor tehát azt keressük, hogy melyik álláspont a helyes, úgy gondolom, hogy ezt mindenképpen érdemes figyelembe venni. Futóhomokra épült házban akkor sem jó lakni, hogy ha mégoly kiválóak a fürdőszoba csempéi vagy a nappaliban lefektetett parketta.

Az Alkotmánybíróságnak egy olyan alaptörvény rendelkezései alapján kell a döntéseit meghoznia, ami az Alkotmánybíróság jogkörét súlyosan korlátozza, például gazdasági ügyekben. Megjegyzem, hogy ezt alkotmánybírósági elnök úr is nehezményezte most itt, a parlament plenáris ülésén is a hozzászólásában.

Az Alkotmánybíróságnak egy meglátásom szerint avítt, vállalhatatlan stílusú, múltba révedő, önellentmondásos preambulum tükrében kell értelmeznie az alkotmányt.

Az Alkotmánybíróságnak egy olyan alaptörvény alapján kell a döntéseit meghoznia, ami súlyosan korlátozza az emberek szociális jogait, a hatalommegosztás elvét, az emberi jogokat, a tulajdonhoz való jogot, felrúg és megszüntet évtizedek óta fennálló garanciális jogokat, de egyébként ez a sor meglátásom szerint még folytatható lenne.

Az Alkotmánybíróságnak egy olyan alaptörvény alapján kell a döntéseit meghoznia, amely alkotmánybírósági elnök úr szavaival élve, radikálisan szűkre szabta az indítványozói kört. Erről nagyon sok ellenzéki felszólalást és kritikát hallottunk már a mai vita során, nem kívánom ezt részleteiben újra megismételni.

Az Alkotmánybíróságnak egy olyan alaptörvény alapján kell majd a döntéseit meghoznia, amely elveti azt az elvet, hogy mindenkinek érdeke, és ezzel együtt mindenki felelős azért, hogy ne legyenek alkotmányellenes jogszabályok Magyarországon, azaz megszünteti az úgynevezett actio popularist, ezt az intézményt.

Az Alkotmánybíróságnak egy olyan alaptörvény alapján kell majd a döntéseit meghoznia, amelyet és amelynek megalkotási módját Európától az Egyesült Államokon keresztül a nemzetközi szervezetekig mindenki bírálja. Egy olyan alaptörvény alapján kell meghoznia a döntéseit, amellyel kapcsolatban a Velencei Bizottság, amelynek egyébként az Alkotmánybíróság elnöke egyben alelnöke, súlyos tartalmi kritikát fogalmazott meg, s részben, aminek elfogadása miatt az Európa Tanács monitoringeljárást fontolgat Magyarországgal szemben. Erre az Európai Unió tagállamainak esetében még soha nem volt példa. (Dr. Rétvári Bence: Ausztria esetleg?)

Mindezt, tisztelt Országgyűlés, egy olyan testületben kell megtenni, amiben a hatalomkoncentráció jegyében a jelölési eljárások megváltoztatásával hat, politikailag elkötelezett, több esetben oda nem való embert delegált a Fidesz. S megjegyzem, hogy amíg lesz a Fidesznek egyharmada legalább az Országgyűlésben, addig ezeknek az embereknek az elmozdítását mandátumuk lejárta után is meg tudja akadályozni.

Lehetne még hasonló példákat említeni. Mindezek után azonban szinte feleslegessé válik a törvény elemzése. Lehet természetesen, csak éppen nem érdemes. Ha rossz az alap, tisztelt Országgyűlés, akkor szinte mindegy, hogy milyen a felépítmény. Ha rossz az alaptörvény, akkor teljesen mindegy, hogy a sarkalatos törvények egyébként miként épülnek majd rá egy elfogadhatatlan, silány minőségű, vállalhatatlan alaptörvényre.

(15.10)

Ezért azt tudom csak mondani, hogy őszintén sajnálom az elnök urat, és őszintén sajnálom, hangsúlyozom, a több mint egy éve megválasztott kollégáit, hogy nap mint nap az általam elmondottakkal kell majd szembesülniük. Komoly szakembereknek ez megalázó lesz.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 238 2011.10.17. 2:09  221-419

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Első körben kérdezni szeretnék az előterjesztőktől, hiszen Papcsák Ferenc képviselőtársam is azt mondta, hogy nem rendészeti ügy, Csizi Péter is azt mondta (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban.), elsősorban nem rendészeti ügy; ugye, ha jól értem, elsősorban nem az, ezt mondta, képviselőtársam. Majd megmondja, ha nem így gondolja. Keresztes Monika azt mondja, nem a börtöncellákban látják a megoldást; persze akkor nehezen tudom értelmezni, hogy miért is támogatják ezt a javaslatot.

Szóval az lenne a kérdésem, önök milyen más törvényhozási eszközzel éltek, hogy ez a helyzet megváltozzon. Tehát amit Csizi Péter mondott, rendben van, egyetértek vele, és nagyon örülök, hogy van ilyen például Pécsett; gondolom, máshol is az országban. Van-e olyan törvényhozási kezdeményezésük, amelyik rendezni kívánja ezt a helyzetet, vagy pedig a törvényhozás szintjén csak a szabálysértési jog keretei között látják a megoldást? Én úgy hiszem, amiről Csizi Péter beszélt, ha abban a körben gondolkodnának, ezeknek a jobbá tételében és kibővítésében, az egy sokkal humánusabb és talán célravezetőbb megoldás lenne, mint a szabálysértési törvény módosítása.

Szintén kérdezem az előterjesztőket: mindenkinek van helye a hajléktalanszállásokon? Tehát ha az összes hajléktalan úgy döntene, hogy élni kíván ezzel a lehetőséggel, akkor van lehetőség arra, hogy mindenki elhelyezést nyerjen? Ráadásul olyan elhelyezést, ami mondjuk, méltó emberi körülményeket tud garantálni, hiszen számtalanszor hallani, én legalábbis néha beszélgetek ilyen emberekkel, meg néha a lapjaikat is olvasom, hogy azért nem mennek be például, mert ezeken a szállásokon ellopják a tulajdonukat. Van-e tehát méltó körülmény, ahová tudnak menni?

És még egy gondolatot engedjenek meg. Azt mondja Csizi Péter, muszáj azokon segíteni, akik nem tudják gyakorlatilag, hogy mi az érdekük; erre utalt képviselőtársam. Úgy gondolom, ez egy paternalista felfogás, ami elég nehezen támogatható.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 256 2011.10.17. 1:47  221-419

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Akkor megkérdezném Papcsák képviselőtársamat, hogy mit értettem félre. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mindent.) Ugyanis én annyit mondtam, és ezt egyébként egy abszolút pozitív kicsengéssel próbáltam hangoztatni és hangsúlyozni, hogy ön szerint sem pusztán rendészeti kérdés a hajléktalanprobléma és annak a megoldása sem. Én ennyit mondtam, és ennyit mondok most is, ha ezt félreértettem, akkor ne haragudjon, ezek szerint ön csak rendészeti kérdésnek tekinti. Ennek már kevésbé örülök. Úgyhogy legyen szíves akkor elmondani, hogy mit értettem félre.

A másik: örülnék neki, ha az első kétperces felszólalásomban felvetett kérdésekre az előterjesztő adna választ. Nem kívánom azokat megismételni, de föltettem néhány kérdést, azt gondolom, hogy nem olyan, amire ne lehetne választ kapni, az önök részéről pedig választ adni.

A harmadik megjegyzésem pedig államtitkár úr felszólalásához kapcsolódik. Az első ránézésre a vitához nem túl érdemi módon hozzászóló államtitkár úr második megközelítésben, azt kell mondjam, hogy érdemi hozzászólást tett, hiszen államtitkár úr szavaiból az derül ki, hogy ön kizárólag rendészeti aspektusból kíván beszélni erről a problémáról. Mi pedig pontosan arról beszélünk, hogy más megközelítést igényelne ez, ezért nem feltétlenül jó az önök javaslata. Úgy hiszem, hogy ez bőven belefér az általános vita keretei közé, ez egy kicsit sem házszabálysértő, de egy biztos: ezek szerint az ön álláspontját ebben a kérdésben hűen tükrözi.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 288 2011.10.17. 2:10  221-419

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engem még szintén, mint sokakat, Keresztes Monika képviselőtársamnak a néhánnyal ezelőtti felszólalása ihletett, hogy én is nyomjak egy kétpercest. Én nagyon sokszor mondtam el itt, a Ház falai között, és hánytam az önök szemére - biztos még fogom is -, hogy elfogadhatatlan a szándéka az előterjesztőknek. Most nem ezt nem mondom. Most azt mondom, hogy a szándékuk vélelmezhetően jó, csak éppen rossz eszközt választottak a céljuk elérése érdekében.

Azt mondja képviselőtársam, nézzük azt, hogy itt valakikért tenni kívánnak önök. Igen, tudják, ha fölépül egy új szociális otthon, mondjuk, akkor tesznek azokért az emberekért, akik majd oda beköltöznek, csak ennek a javaslatnak az a hátulütője, hogy miközben önök valakikért tesznek, azzal párhuzamosan valakik ellen is tesznek valamit, ez a probléma az ön érvelésével, azt gondolom.

A jelenség visszaszorítása, tisztelt képviselő asszony, szerintem is üdvös, tehát tenni kell érte. Mi egész végig erről beszéltünk, gondolom, ez önöknek is feltűnt, de mi azt mondjuk, hogy nem mindenáron és nem minden eszközzel lehet és szabad ez ellen föllépni. Tudja, van egy ismert régi mondás, ami úgy szól, hogy a cél szentesíti az eszközt. Én egy picit ezt érzem ennél a javaslatnál, viszont ezzel kapcsolatban fölhívom a figyelmet arra, hogy ez a mondás már meghaladottá vált, én azt gondolom, hogy elég régen. Egy biztos, hogyha börtönben lesznek ezek az emberek, akkor nem lesznek az utcán, ez tény, de remélem, hogy ezt nem fogják önök eredményként értékelni.

Még egy dolog: a picit cinikus mivoltára szeretnék ennek a javaslatnak rávilágítani, arra, hogy csak ismétlés esetén lehet elzárást alkalmazni. Tisztelt Képviselőtársaim! Mondják már meg nekem, mitől fog megváltozni a helyzet. Egy hajléktalan ember az első elkövetés után majd lakást vesz? Vagy bemegy azokba az intézményekbe, amikben kevés a hely és elfogadhatatlanok a körülmények? Erre szeretnék választ kapni önöktől.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 298 2011.10.17. 1:53  221-419

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Úgy tűnik, hogy valamit nagyon félreértett avval kapcsolatban, amit mondtam. Távol álljon tőlem, hogy támogassam ezt a javaslatot, azt kell hogy mondjam. A szándék a jó - én ezt mondtam -, az a szándék, amelyik a hajléktalanügyet megpróbálja valamilyen módon kezelni; de az eszköz rémes. Én ezt mondtam és nem mást, tehát arra kérem, hogy olyat ne adjon a számba, amit nem mondtam. Nem támogatom ezt a javaslatot továbbra sem, tehát a vita biztos, hogy erről nem győzött meg, azt elfogadhatatlannak tartom.

Nagyjából hasonlóan, és csatlakozva ahhoz, amit Gúr Nándor képviselőtársam mondott, szóval azt mondja ön, hogy mindennek az alapja a rend. Szerintem minden felszólalásában vagy minden másodikban biztos elhangzik az a félmondat, hogy "rendet kell tenni". Államtitkár úr, szeretném azért felhívni arra a figyelmét, én értem azt, hogy ön rendészeti államtitkár, és ezért a "rend" szót gyakran kell kimondani, de azért nem az egyetlen érték a rend, államtitkár úr. Vannak még más értékek is a társadalomban a renden kívül, és bizony vannak olyan értékek, amelyeknek a rendteremtéssel összefüggésben való korlátozása bizony hibás és rossz megközelítés. Tehát azt gondolom, hogy nem érdemes és nem szabad a rendet legfőbb értéknek tartani és egy olyan szabályozónak, ami a társadalom alapja. Igen, rendnek kell lenni, de azt gondolom itt is, hogy más megfontolások és más értékek figyelembevételével kell a rendteremtést is végrehajtani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 332 2011.10.17. 2:08  221-419

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én is utalok arra, Wintermantel képviselőtársam azt mondja, hogy a demagógiát hagyjuk. Ha nem is a teljes felszólalása volt az, mert tény, hogy tartalmazott szakszerű elemeket, én is ezt gondolom, és így látom, de az viszont, és az az eszmefuttatás vagy az eszmefuttatásának az a része, amely szerint vázolok egypár mindenkit felháborító esetet, és hozzáteszem, hogy ezt szeretnék? Mert a mi javaslatunk pont ez ellen hat, tehát támogassák akkor, ha nem ezt szeretnék.

(21.10)

Tisztelt Képviselő Úr! Ha valami demagógia, akkor ez az. Ugyanis a probléma természetesen valós, és erről beszéltünk elég hosszan, csak éppen az az eszköz, amit önök javasolnak, az a hibás. Úgy hiszem, nem lehet ezt félreérteni, akkor érti valaki félre, hogyha félre akarja értelmezni. Ehelyett azt gondolom, érdemes volna például megkeresni annak az okát, hogy ha vannak ilyen hajléktalanszállók, akkor miért nem megy be valaki ezekre a szállókra. Ez valóban egy olyan kérdés, amire meg kell keresni a választ, és ha megtaláltuk, akkor ezzel kapcsolatban érdemes olyan törvényjavaslatokat tenni - vagy akár nem törvényben rendezni, hanem más, mondjuk önkormányzati intézkedést tenni -, ami valóban ez ellen a probléma ellen hat.

Mert azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy senki nem passzióból él télen az utcán, senki nem passzióból fagy meg kint télen az utcán, hanem ennek valami oka van. Ezt az okot kellene feltárni, és erre megoldást találni. Nagyon rossz példának tartom azt, képviselő úr, amikor az autóhoz hasonlította, hogy aki az 50 kilométer/ órás határt túllépi, azzal van a baj, nem azzal, aki autót vezet. Igen, ez lehet valamire példa, de erre biztosan rossz példa. Hadd mondjam azt, hogy ez olyan, mintha előírnánk azt, hogy 120 kilométer/órával muszáj közlekedni, de annak az illetőnek az autója csak 100-zal tud menni. Azt gondolom, ez jobban kifejezi ezt a gondot, amivel itt szemben állunk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 346 2011.10.17. 2:14  221-419

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Két dologról szeretnék szólni. Az egyik - és ez persze az aláírók névsorából is nagyjából látszik -, hogy önök a saját tapasztalataikat osztják meg most az Országgyűléssel. Önök többségében budapesti kerületek polgármesterei, mármint azok, akik előterjesztették ezt a törvényjavaslatot. Örömmel hallom egyébként, hogy vannak olyan kerületek, ahol a hajléktalanszállókat illetően vannak jó körülmények is, azonban felhívnám a figyelmüket arra, hogy önök most nem önkormányzati rendeletet, hanem törvényt alkotnak, azaz nemcsak a saját kerületükben lesz ennek hatása, hanem Magyarországon mindenhol.

Azt kérdezném, azon kívül, hogy természetesen mint polgármesterek fel tudják sorolni, hogy mi van a saját kerületükben, azon a területen, ahol 100-120 ember él - ami, félreértés ne essék, nem elhanyagolható -, de vajon tájékozódtak-e, hogy milyenek a viszonyok máshol az országban, például a hajléktalanszállókat illetően. Tájékozódtak-e arról, hogy ott vajon miért nem veszik igénybe a hajléktalanszállókat? És ismét feltenném azt a kérdést, tisztelt képviselőtársaim, hogy van-e minden hajléktalan számára hely ezeken a szállókon, nem az önök kerületében, hanem országosan. Kérdezem ezt azért, mert hozzám más információk jutottak el. És kérdezem ezt azért is, mert Vágó Sebestyén képviselőtársam, aki maga mondta el, hogy hosszú éveket töltött ezen a területen, azt állítja, ha jól értettem, hogy nincs elég hajléktalanszálló mindenki számára. (Dr. Kontrát Károly: Nem ezt mondta!)

Éppen ezért kérdezem, tisztelt képviselőtársaim, hogy tájékozódtak-e a lehetőségekről, az állapotokról. Hangsúlyozom, a problémát meg kell oldani, csak azt kérem, úgy oldják meg a problémát, hogy ne a hajléktalanok kárára legyen másnak jobb, hanem mindenki számára jobb legyen, a többség számára is, és a kisebbség számára is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 120 2011.10.19. 15:22  113-135

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Varga István képviselőtársam lendületes beszédében, amit az imént elmondott, hallottunk az MNB-elnökének off-shore ügyeiről, a költségvetési bizottság ügyeiről, a rendőri túlkapásokról, a Balsai-jelentésről, az őszödi beszédről, a jóvátételről, a bulvársajtóról, a saját ügyéről, sátánistákról, sőt még a sátán ügyvédjéről is, és hát, mi tagadás, néhány olyan bűncselekményről is, amely benne van a javaslatban, meg néhány olyanról is, amely nincs benne.

Hadd térjek vissza és beszéljek egy kicsit magáról erről a javaslatról! Az előttünk fekvő törvényjavaslat két jól elkülöníthető részre oszlik. Az egyik különböző nemzetközi egyezmények átültetését végzi el a büntető törvénykönyv, a rendőrségi törvény, a Bvtvr. és más jogszabályok módosításával. Ezek többségével, egy részével egyet tudunk érteni, vagy lehet, hogy majd egyet fogunk tudni érteni. Ezt később részletezem és kifejtem, mire is gondolok. Ezek az európai jogfejlődés irányát mutatják. Az e javaslatokhoz fűzött indoklások komoly, megalapozott érvrendszert tükröznek. Van köztük szigorító, enyhítő rendelkezéseket tartalmazó és pontosító jellegű jogszabály is.

Az ügyek második csoportjába vagy a rendelkezések második csoportjába azok sorolhatók, amelyeket a kormány csak úgy magától akar. Jellemzően ezek a rendelkezések, úgy fogalmazott Varga képviselőtársam, hogy drákói módon szigorú büntetőpolitikáról, én inkább úgy fogalmaznék, hogy egy ultrakonzervatív és retrográd stílusú büntetőpolitikáról tesznek tanúbizonyságot. E csoport legnagyobb részét egyébként a büntetőeljárásról szóló törvényt módosító rendelkezések alkotják. Ezek a rendelkezések további elemekkel gazdagítják a büntető eljárásjog védői jogokat csorbító és ügyészi jogokat megnövelő szabályait.

(15.00)

Jól látható, tisztelt Országgyűlés, a legfőbb ügyész a kormányfő stratégiai partnerévé vált. Státusát megerősítették, sőt tovább tervezik azt erősíteni. Ez látszik az új ügyészségi törvényből, ami a KIM honlapján már olvasható. Már a harmadik törvénycsomaggal igyekeznek az általa vezetett szervezet mozgásterét a lehető legjobban kibővíteni. Így a szervezet úgy tudja majd hatékonyan szolgálni a kormányzati érdekeket, hogy mindeközben a demokratikus működés látszatát kelti.

Ezzel párhuzamosan pedig egyre csökkentik a védői és terhelti jogokat, amelyek kétségkívül az ügyészi munka ellensúlyai. Ne higgyék, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, hogy ezt nem látja mindenki! És mindezt a hatékonyság és a gyorsaság demagóg felmagasztalásával magyarázzák. Bűnbaknak, hivatásos bűnpártolónak bélyegzik a védői kart, akik a bűnözőkkel összejátszva gátolják az igazság kiderítését.

Erre az egyik legjobb példa egyébként Lázár János emlékezetes kirohanása mellett a törvényjavaslat 70. §-ához fűzött indokolás első mondata, amely a következőképpen hangzik: "A javaslat a kiemelt jelentőségű ügyekben meg kívánja akadályozni azt, hogy a tanú érdekében eljáró ügyvéd, aki ez esetben valójában - és itt figyeljenek! - nem a tanú érdekeit tartja szem előtt, és esetleg csak formailag jár el az ő megbízásából, azért vegyen részt a kihallgatáson, hogy értesüljön a tanúvallomás tartalmáról, és arról tájékoztatni tudja a terheltet vagy más olyan személyt, akinek ez érdekében áll." Tisztelt Országgyűlés! Ezzel nem azt a néhány becstelen ügyvédet bélyegzik meg, hiszen ez a jelenség kétségkívül létezik, akik visszaélnek a jogaikkal, hanem sommás véleményt mondanak a teljes védői karról. Volt persze már ilyen, tisztelt Országgyűlés, volt már ez a hivatalos állami álláspont és vélemény, '49 és '89 között Magyarországon.

A másik, ami erre készteti önöket, az a paternalista felfogás, amely egyre nagyobb állami befolyást követel az állampolgárok életében, és egyre kiszolgáltatottabbá teszi őket az állammal szemben, és - hangsúlyozom - nemcsak a büntetőjog területén, hanem az élet minden területén. Ez a javaslat - folytatva az előző két büntetőjogi tárgyú törvénycsomag által megkezdett utat - megint kizárólag a védői jogokat csökkentő és ügyészi jogokat növelő rendelkezéseket tartalmaz. Ha ez nem igaz, kérem, hogy kormánypárti képviselőtársaink mutassanak rá ebben a javaslatban vagy akár az előző kettőben arra, hogy hol találunk benne olyat, hogy védői jogokat növel és ügyészit csökkent. Én nem találtam ilyet, sem ebben, sem a másik kettőben.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ezt az irányt a szakma teljes spektruma elutasítja. Konferenciákon nem volt olyan felszólaló, aki pozitívan nyilatkozott volna az önök elmúlt két javaslatáról, és valószínűleg nem lesz olyan, aki erről a javaslatról pozitívan fog nyilatkozni. Volt ügyészek bírálták a hasonló témában és hasonló szemlélettel megfogalmazott büntetőeljárást módosító javaslataikat. Ha jól emlékszem, az egyik volt fővárosi főügyész az "aljasság" kifejezést használta az önök javaslatával kapcsolatban és összefüggésben. A Legfelsőbb Bíróság elnöke e miatt a hozzáállás miatt és az ezt tükröző normatív tartalom miatt az Alkotmánybírósághoz fordult. Nem emlékszem, hogy ilyenre lett volna példa. Ennek ellenére önök kitartóan és makacsul haladnak tovább ezen a megkezdett úton.

Éppen ezért, tisztelt Országgyűlés, a büntetőeljárási törvény módosítására tett indítványaikat, mert a legtöbb ilyen, amiről most beszéltem, nem támogatjuk, szégyenteljesnek, elfogadhatatlannak, alkotmánysértőnek, nemzetközi jogokat sértőnek gondoljuk, és ezért azt elutasítjuk.

De vizsgáljuk meg egy picit a többi rendelkezést is, ami ebben a törvényben található. Meglehetősen sok technikai jellegű módosító javaslatot tartalmaz a javaslat, ezekről nem szólnék bővebben. Ilyenek, mondjuk, a 19., 20., 23, 24., 32-35., 76., 79., 81-84. §-okban foglalt rendelkezések - lehet hogy valamit kihagytam.

Azonban vannak - és ezt is szeretném kiemelni - általunk is támogatható javaslatok. Egyetértünk például az elítéltek szavazati jogával kapcsolatos változtatásokkal, amelyek 4., 7., 29. és 31. §-okban kerültek meghatározásra. Egyetértünk a 8. §-ban megjelölt új bűncselekmény bevezetésével, valamint a 72., 73., 74. §-okban foglalt módosításokkal. A közélet tisztasága elleni (Sic!) rendelkezések közül a 10. §-ban részletezettet támogathatónak tartjuk.

Kifejezetten jónak és előremutatónak tartjuk az áru hamis megjelölése és a rossz minőségű termék forgalomba hozatala elnevezésű bűncselekmények minősített eseteinek a bevezetését, az erre vonatkozó szabályozást. Ez a 17-18. §-ban található. A rendőrségi törvényben a 36-48. §-ban egy uniós kerethatározatot vezet át, erről bővebben nem kívánok szólni.

Támogatjuk a 85. §-ban a sértetti jogok kibővítését. De itt megjegyezni kívánom - és annál is inkább indokolt, mert ezt államtitkár úr a felszólalásában is kiemelte -, hogy kár volt az indokolás komoly és magas szintű érvelését a végéhez passzintott, kormányprogramból átemelt, primitív stílusban megfogalmazott gondolattal lerontani.

Támogatható lehet, tisztelt Országgyűlés, a következő néhány rendelkezés. A közélet tisztasága elleni rendelkezések közül a 11., 13. és 14. §-ban részletezett, a kábítószerek hatóanyag-tartalmának számítását módosító 21. §-ban foglalt rendelkezés, a 75., 78. és 80. §-ban foglalt rendelkezések. Azonban azért nem tudok erről mit mondani most, mert ezek megfontolására kellett volna idő, kellett volna idő arra, hogy ezt szakértőkkel tudjuk egyeztetni. Ezek a javaslatok végre nem átpolitizált javaslatok, hanem komoly szakmai javaslatok, amelyekre nem volt idő, hogy megnézzük, hogy indokoltak-e, vagy sem, szükséges-e módosító javaslatot ezzel kapcsolatban benyújtani, vagy esetleg támogathatók-e úgy, ahogy az előterjesztő elénk tárta. Ezt a rohamtempójú jogalkotást egyébként többek között ezért nem tudjuk támogatni, Mert ha jönnek végre olyan szakmai javaslatok, amelyekről érdemes lenne érdemi vitát folytatni, arra meg nincsen idő.

Nem támogatható részünkről az előbb elmondott büntető eljárásjogot módosító javaslatcsomagon kívül a 9. §-ban foglalt bűncselekmény személyi körének a kibővítése. Úgy gondolom, hogy hiba volt az alapjavaslat is. Emlékeztetem önöket, hogy itt arról van szó, hogy kiemelt védelmet kaptak a pedagógusok az őket ért támadások miatt. Mi akkor is elmondtuk, és egyébként több frakció értett ezzel egyet, hogy önkényesen húzták meg ezt a kört. A mentőápolók miért nem részesülnek ugyanilyen kiemelt védelemben? Ha ezt tovább cizellálják, akkor sem lesz jobb ez a javaslat, úgyhogy ezt nem támogatjuk.

A 6. §-ban a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés egyes rendelkezéseiről szólnak. Úgy gondolom - és itt ismétlem -, hogy hiba volt az alaptörvénybe emelni a rendelkezést, hiba volt az alaptörvénybe büntetőjogszabályt elhelyezni, hiszen a büntetőpolitika alakítása a mindenkori kormány kompetenciájába tartozik, és ez igaz az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén is. Az alaptörvény mindazonáltal annyit mond, hogy csak a szándékos és erőszakos bűncselekmények esetén lehet ezt a büntetési nemet alkalmazni. Úgy gondolom, hogy az alaptörvénnyel nem lett volna ellentétes az sem, ha ezt a valóban legsúlyosabb és majdnem a halálbüntetéssel egyenértékű büntetési nemet csak azokkal a cselekményekkel kapcsolatban lehet alkalmazni, amelyek személy elleni erőszakos cselekmények, tehát a dolog elleni erőszakos cselekményeket nem sorolták volna ebbe a körbe. Én ezt őszintén szólva hibának tartom.

Nem tudjuk támogatni az 5., 22. és 25. §-okban foglalt rendelkezéseket, amelyek az enyhébb végrehajtási fokozat szabályait módosítanák.

(15.10)

Önök azt írják az indokolásban, hogy ezt visszaélésszerűen kezdeményezik. Én úgy hiszem, hogy nem az a probléma, ha így kezdeményezik, hanem hogyha ezeket a kezdeményezéseket nem lehet elutasítani. Én úgy hiszem, hogy a jelenlegi jogszabályok lehetővé teszik, hogy a visszaélésszerűen benyújtott kezdeményezéseket ne bírálja el a büntetés-végrehajtási bíró pozitívan, és ez, azt gondolom, elég garancia.

Ráadásul azok a feltételek, amiket megkívánnak vagy azon feltételeknek egy része, amit most pluszban megkívánnának ahhoz, hogy ez alkalmazható legyen, nem a büntetés-végrehajtási bíró kompetenciájába tartozik, hiszen a személyiséget, az előéletet, az elkövetett bűncselekmény jellegét, illetve mondjuk, a szabadságvesztés tartamát azt a perbíróság fogja meghatározni. Ott egyszer ez értékelésre kerül. Ezen szempontok, többek között ezen körülmények alapján dönti el a perbíróság, hogy milyen végrehajtási fokozatban rendeli el a büntetés letöltését. A jogszabály erre ad iránymutatást, de ettől fölfelé és lefelé eltérhet a bíróság. Tehát itt a bv-bírónak még egyszer kell erről dönteni, ami, azt gondolom, hogy teljesen fölösleges és igazságtalan is, hiszen a perbíróság ezeket már egyszer értékelte, akár az elkövetőnek a terhére.

Végül egy fontos szabályról szeretnék szót ejteni, ez pedig a büntetés-végrehajtási intézetben a munkavégzésre kötelezés. Alapvetően nem kinyilatkoztatok, hanem kérdezek; kérdezem az államtitkár urat, hogy kellőképpen mérlegelték-e azt, hogy nem ütközik-e ez a kényszermunka nemzetközi tilalmába. Ugyanis mi egyetértünk azzal, hogy törekedni kell minden eszközzel arra, hogy munkára bírjuk a büntetés végrehajtását töltő elítélteket. Csak mi azt láttuk egészen eddig, hogy bármilyen furcsa és paradoxonnak hangzik, de a munka, a munkavégzés lehetősége jutalom, azért az, mert nincs elég munkahely. Tehát sokkal inkább arról van szó, hogy az elkövetők dolgoznának, csak nincsen meg a lehetőségük rá.

Kérdezem tehát amellett, hogy nem ütközik-e a kényszermunka tilalmába az államtitkár úr szerint esetleg ez a rendelkezés, hogy a végrehajtás feltételei biztosítottak-e, tehát tudnak-e az elkövetőknek, minden elkövetőnek megfelelő munkát biztosítani a büntetés-végrehajtási intézeten belül. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Összességében - és egy mondatot engedjen még meg zárásképpen az elnök úr -, mivel vállalhatatlan szemlélet alapján vállalhatatlan rendelkezéseket is tartalmaz az előttünk fekvő javaslat, azt támogatni nem fogjuk, hacsak ezeket nem veszik ki belőle.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 36 2011.11.03. 30:00  21-127

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt legfelsőbb bírósági Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az expozét tartó államtitkár úrhoz és legfelsőbb bírósági elnök úrhoz, illetve az ő felszólalásukhoz hasonlóan a bírósági igazgatás koncepcionális kérdéseiről kívánok most szólni. Több oka is van ennek.

Egyrészt szinte mindenben egyetértünk azzal a 30 oldalas, kritikai észrevételeket tartalmazó irattal, amelyet a legfelsőbb bírósági elnök úr a házelnök úr részére megküldött. Tehát az abban foglalt felvetésekkel szinte kivétel nélkül egyetértünk. Másrészt, bár előre jelzem, hogy kifejezetten silány minőségűnek tartjuk és ítéljük a normaszöveget, anélkül, hogy belemennék tartalmi kérdésekbe, eddig több mint ötven módosító indítványt nyújtottunk be, illetve nyújtunk be ehhez a javaslathoz. Azonban azt gondolom, hogy ezeknek a megtárgyalása a részletes vita témáját kell hogy képezze, nem pedig az általános vitáét.

A legfelsőbb bírósági elnök úr alkotmányossági szempontból és tisztségéhez méltó módon kizárólag a bírósági szervezetben beálló koncepcionális változásokról beszélt. Én a javaslatot szeretném beilleszteni a Fidesz eddigi jogalkotási és kormányzati működési rendszerébe, ami jól tükrözi a demokráciáról alkotott felfogásukat.

Az előterjesztésben foglalt célokkal ellentétben, amelyeket az államtitkár úr is meglehetősen részletesen taglalt és utána a képviselő úr is, sok helyen szó szerint idézve egyébként a törvényjavaslat indokolását mint saját véleményét, szóval, az előterjesztésben foglalt hangzatos célokkal ellentétben az én meglátásom szerint két oka van, két valódi oka van az előterjesztésnek.

Egyrészt a bírói önkormányzati rendszer megszüntetésével és egy kormányhoz hű helytartó, akit a törvény egyébként majd az országos bírósági hivatal elnökének nevez, kilenc, de valójában ennél hosszabb időre való kinevezésével, akinek egyébként széles körű és valódi kontroll nélküli egyszemélyi döntési hatáskört adnak, a Fidesz alá akarja gyűrni az eddig még független hatalmi ágat, az igazságszolgáltatást. Eddig nem sikerült, most vélhetően sikerülni fog önöknek. Egy-két év alatt pedig az önök helytartója, akit majd az Országgyűlés decemberben meg fog választani, azaz az OBH elnöke, lojális vezetőkkel tölti majd fel a rendszert, és megfelelő személyzeti politikát folytat majd a bírák kinevezésénél is. A hatalomkoncentrációnak, a kormányzati fékek és ellensúlyok lebontásának egyik fontos előterjesztése az a javaslat, ami most előttünk fekszik.

A másik ok, tisztelt Országgyűlés, az az önök által, mármint a Fidesz által folytatott kultúrkampf, aminek jegyében önök törölni kívánnak hatvan-hetven évet a magyar történelemből. Erről szólnak a miniszterelnöknek a beszédei az átmeneti évtizedekről. Erről szólnak, tisztelt képviselőtársaim, a közintézmények nevének az átkeresztelései, természetesen minden nemzeti lesz, amit a nemzeti együttműködés kormánya jóvoltából tudunk elfogadni ebben az Országgyűlésben. Erről szólnak a közterületek átnevezései, a hidak átnevezései, erről szól az alaptörvény nemzeti hitvallása, erről szól a hatályos alkotmányunk érvénytelenítése, azaz el nem ismerése. Erről szól, tisztelt Országgyűlés, a Kossuth tér '44 előtti állapotának visszaállítása, amelynek keretében Károlyi Mihály és József Attila szobrát kívánják eltávolítani a Kossuth térről, és persze erről szól a bírósági szervezetrendszer egyes intézményeinek az átkeresztelése is.

Fontos természetesen az önök számára, hogy mindez szintén a Horthy-korszakot idézze: Legfelsőbb Bíróság helyett legyen ismét Kúria, megyei bíróságok helyett legyen törvényszék, városi bíróságok helyett legyenek járásbíróságok, bár persze járások még nincsenek, de ha Horthyéknak jó volt, akkor biztos nekünk is jó lesz ez a kifejezés. Az ítélőtábláknak egyetlen szerencséjük van, hogy tekintetes táblabírákról már írtak a háború előtt is, ezért ezek megtarthatják ezt a nevet.

Egy hibát elkövettek ebben a körben, tisztelt képviselőtársaim: országos bírósági hivatalról és országos bírói tanácsról beszélnek, nem pedig nemzeti bírósági hivatalról és nemzeti bírói tanácsról, de biztosan még egy-két fideszes módosító javaslattal ez a hiba kiküszöbölhető.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kultúrkampf megbukott mindenhol, önöknél is meg fog bukni. Erről e körben, azt gondolom, nem érdemes több szót ejteni, ennyit azonban kellett, ellentétben a bevezetőben vázolt másik okkal, amely a struktúra tartalmi átalakításával kapcsolatos.

A kormányzati fékek és ellensúlyok lebontásának több technikája is létezik. A hatalomkoncentráció egyik legegyszerűbb, de kétségtelenül leghatékonyabb módszere, ha a végrehajtó hatalom más hatalmi ágak, a kormányzatot felügyelő szervek vagy önálló alkotmányos szervek számát csökkenti, esetleg jogköreit a kormányzati jogkörök javára átstrukturálja. De ugyanígy klasszikusnak és kétségtelenül az egyik leghatékonyabbnak tekinthetjük azt a módszert, hogy a hatalmi ágak vagy alkotmányos szervek élére a végrehajtó hatalomhoz biztosan lojális vezetőt neveznek ki. Ha pedig ez utóbbi nem lehetséges, jogszabály-módosítással ezt lehetővé teszik, ahogy most ez a javaslat is teszi.

Az önálló hatalmi ágak vagy alkotmányos szervek megszüntetésére vagy jogkörének csökkentésére, bár volt példa erre is az Alkotmánybíróság és a Költségvetési Tanács esetében, viszonylag csekély lehetőség mutatkozik az Európai Unió tagjaként, amely tény szerencsére már nem egy esetben pótolta az önkontroll hiányát Európában.

A lojális vezetők kinevezésére azonban széles körű lehetőségek állnak rendelkezésre a kétharmados parlamenti többséget magáénak tudó kormánynak. Ennek a technikának pedig a vezető kinevezésén vagy megválasztásán túl talán senki által nem vitatott része a kinevezett megbízható vezető működési kontrolljának csökkentése - egyébként a legfelsőbb bírósági elnök úr erre célzott például -, hatáskörének bővítése, különösen a humánpolitikai döntéseket illetően - ez is megvalósul ebben a javaslatban -, hiszen egy szervezet lojalitását stabilizálni lehet megfelelő személyzeti döntésekkel.

(10.10)

Ugyanide tartozik a vezető státusának minél biztosabb alapokra helyezése. Ezekhez általában párosulnak még törvényesnek nem nevezhető, azonban nehezen tetten érhető technikák, és végül következik ebből, hogy a lojálisnak tartott vezető által tartott vezetett intézmény jogköreit megnöveljék, hiszen az ilyen intézmény úgy tud segíteni a kormányzati tervek megvalósításában, hogy független státusával mégis a demokratikus állami működés látszatát kelti.

Mindezt, tisztelt Országgyűlés, már megvalósították Magyarországon az intézmények szinte kivétel nélkül mindegyikében. Az Állami Számvevőszék elnökévé kinevezték saját képviselőtársukat, nyilvánvalóan független lesz. A köztársasági elnök az önök volt pártalelnöke lett, nyilvánvalóan ő is teljesen független lett hirtelen a kinevezése másnapján. (Dr. Répássy Róbert: És Szili Katalin nem felelt meg ennek?) Az Országos Választási Bizottság tagjai kizárólag a Fidesz jelöltjei lettek. A legfőbb ügyész az önök volt képviselőjelöltje lett. Az Alkotmánybíróság új tagjai kizárólag a Fidesz jelöltjei lettek, bár bocsánat, hozzá kell tennem, mert egyszer talán Rubovszky képviselőtársam javított ki, egy közülük KDNP-s jelölt volt és nem fideszes, tehát itt a demokrácia már legalább egy ilyen megmosolyogtató szinten, de érvényesül.

A Költségvetési Tanácsot gyakorlatilag fölszámolták, majd újraalakították kibővített hatáskörökkel, természetesen úgy, hogy az önök emberei, az önök komisszárjai alkotják a Költségvetési Tanács kétharmados többségét. A Médiatanács élére kinevezték saját volt országgyűlési képviselőjüket. Az önkormányzati szektorban a politikai komisszárok kinevezésével, akiket egyébként önök kormányhivatal-vezetőnek neveznek, ugyanígy megvalósult a központosítás. Most ugyanebbe a sorba illeszkedik majd az új bírósági struktúra, élén egy biztos státusú, egyszemélyi vezetővel.

Érdekesek - és érdemes erről szólni - a benyújtás körülményei is. Köztudott, a híradások erről szóltak hosszú időn, heteken, talán hónapokon keresztül, hogy Áder János volt az, aki megírta ezt a tervezetet. Itt szeretném megjegyezni azt - persze kis cinikus éllel -, hogy Áder János iPadjének biztosan a Nemzeti Múzeumban van a helye, valami ilyesmi aláírással: e szerkezeten írta egy európai parlamenti képviselő Magyarország néhány évig hatályban volt új alkotmányát és az igazságszolgáltatásról szóló sarkalatos törvényt, ezt e-mailen továbbította az Országgyűlésnek - az pedig várhatóan ugye, el fogja fogadni.

Szokásos, és megszoktuk az elmúlt másfél évben, tisztelt képviselőtársaim, hogy képviselők strómanként nyújtanak be tervezeteket az Országgyűlésnek. Néha a képviselő azt sem tudja, hogy mi szerepel a törvénytervezetben, a törvényjavaslatban, amit egyébként saját nevével jegyez. Úgy hiszem, ez sem jó. Most azonban megtanulhatunk, tisztelt Ház egy új fogalmat, ez pedig a stróman miniszter fogalma, ugyanis a miniszter - köztudottan - más helyett, Áder János helyett nyújtja be ezt a javaslatot. Önök úgy fogalmaznak, hogy közös munka eredménye, hát erről csak az utolsó egy-két napban beszéltek, eddig mindig Áder János javaslatáról volt szó.

Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban így kéne működni a jogalkotásnak Magyarországon? Valóban helyes és jó állami működés az, hogy a miniszterelnök annyira nem bízik az igazságügyért felelős miniszterében, hogy az ő minisztériumában dolgoztassa ki legalább a sarkalatos törvényeket, és ne az ügyészség dolgozza ki az eljárási törvényeket, és egy európai parlamenti képviselő dolgozza ki a bíróságról szóló sarkalatos törvényt vagy éppen az alaptörvényt, vagy éppen a választási eljárásról szóló törvényt? Úgy gondolom, ez messzemenőkig elítélendő, és követésre nem méltó gyakorlat az önök kormányzásában.

A következő probléma még a benyújtással kapcsolatban - erről egyébként a legfelsőbb bírósági elnök úr is beszélt a megszólalásában -, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvénytervezetet az önök véleménye alapján, tehát az önök elmondása alapján és az alkotmánybírósági elnök úr elmondása alapján közösen dolgozták ki és közösen fogalmazták meg. Tudomásom szerint az ügyészség is látta az ügyészségről szóló törvénytervezetet, mielőtt az benyújtásra került. Ehhez képest - és talán megengedik nekem, hogy ne vonjam kétségbe és hitelt adjak annak, amit a legfelsőbb bírósági elnök úr mond - a Legfelsőbb Bíróságnak még csak meg sem küldték véleményezésre ezt a javaslatot. Az egy dolog, hogy ez tökéletesen ellentétes az önök által elfogadott és beterjesztett jogalkotási törvénnyel, amely alapján az ilyen jogszabályokat bizony a szakmai szervezetekkel kötelességük megvitatni. Ezt tehát nem tették meg, azonban azt gondolom, hogy tartalmi szempontból és a demokrácia működésének a szempontjából tartalmilag is igen nagy jelentősége van annak, hogy a bírósági szervezetet teljes mértékben átalakító törvényjavaslatról maguk nem egyeztetnek a Legfelsőbb Bíróság elnökével. Hadd kérdezzem meg, államtitkár úr, mi annak az oka, hogy ezt nem tették meg. Vannak olyan állami vezetők, vannak olyan független hatalmi ágak és azok vezetői, akik az önök számára barátiak, és vannak olyanok, akik nem? Az Alkotmánybíróság elnöke méltó arra, hogy közösen dolgozzanak ki egy törvényjavaslatot, a Legfelsőbb Bíróság elnöke pedig nem méltó erre?

Persze, meg kell jegyeznem, államtitkár úr, hogy igazuk volt, abszolút. Hiszen ha elolvassa valaki azt a 30 oldalas kritikát, amit a Legfelsőbb Bíróság elnöke megfogalmazott, akkor valóban, az önök szemszögéből bizalomra nem méltó az elnök úr. Hiszen koncepcionálisan támadja azt a tervezetet, amit önök most az Országgyűlésnek benyújtottak. Nem apróbb szakmai kifogásai voltak azzal kapcsolatban, hanem magát a koncepciót nem tartja alkalmasnak tárgyalásra, természetesen hivatalából fakadóan sokkal elegánsabban fogalmazta meg, mint én most itt a pulpituson.

Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő javaslat megszünteti a bírói önkormányzatot. Megszünteti az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, amely testület kétharmad részét a bírák közvetlenül választották meg. Ez a modell etalonnak számított az Európai Unió több országában, és alkalmazzák ma is. Kétségtelen tény, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot több kritika érte, az én meglátásom is az, hogy ezek között volt jogos kritika, és volt olyan, ami nem volt jogos kritika. A megoldatlan gondok egy jó része azonban - és erre szintén elnök úr utalt, és én is osztom ezt az álláspontot - nem a bírósági igazgatás kompetenciájába tartozó kérdés volt, hanem jogalkotási kérdés. Önök pedig az elmúlt néhány évben - és ezt tapasztalatból tudom - egyetlen olyan kétharmados törvény elfogadásához sem voltak partnerek, ami ezeket a problémákat megoldotta volna vagy kezelni tudta volna. Több ilyen előterjesztésünk volt, önök semmit nem voltak hajlandók ebből támogatni, és egyébként ahogy önök szokták, valódi érvek nélkül utasították el a javaslatokat.

Nem egészen egy éve a bírósági rendszernek egy átfogó módosítását hajtották végre önök, tisztelt fideszes képviselőtársaim. Azt gondolom, mielőtt elvetették volna annak helyességét - a saját maguk javaslatáét -, azelőtt indokolt lett volna egy kis időt megvárni, és megnézni azt, hogy az új struktúra vajon működik, avagy nem működik. Önök ezt az időt sem várják ki, ezt az időt sem várják meg. Megoldásuk az önöktől szokásos módon radikális és átgondolatlan. Nem megreformálni szeretnék a bírói önigazgatást, hanem szétverni, megszüntetni azt. Erről szól ez a javaslat, és arról, hogy helyette egy egyszemélyi vezetőt válasszanak meg.

Tisztelt Országgyűlés! Azzal sem értettünk egyet a korábbi javaslat kapcsán, amire utaltam már, mint ami a bírósági rendszert átalakította mintegy egy évvel ezelőtt, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács testületi hatásköréből az OIT elnökének a hatáskörébe kerüljenek bizonyos bírói státust érintő döntések.

(10.20)

Elmondtuk már akkor, hogy az új rendszerben motiváltabbá válik a mindenkori parlamenti többség, hogy egy hozzá lojális, jó esetben szakembert válasszanak meg az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének, ez pedig lerontja a bírói függetlenség garanciáit.

És végül: elmondtuk azt is, hogy mindez azt is eredményezi, hogy e döntésekben megszűnik mind a legfőbb ügyésznek, mind pedig az Ügyvédi Kamara elnökének az addig legalább szűk befolyást engedő beleszólási joga, ez pedig semmiképpen sem lesz pozitív hatással a jogászi szakmák átláthatóságára. Mindazonáltal valóban volt egy olyan korlát ebben a javaslatban és a jelenleg hatályos rendszerben, amiről a legfelsőbb bírósági elnök úr beszélt, nevezetesen: csak akkor nevezheti ki egy személyben a bírósági vezetőt, illetve a bírót, ha a véleménye egyezik a bírói szakmai szervezetek véleményével. Most pedig ez a rendszer, amit önök javasolnak, ahogy szokták - megint csak ezt mondom -, a fékeket és ellensúlyokat kiveszi a rendszerből.

Ugyanezt a véleményt képviseli egyébként az Európai Bírói Egyesület, amely szerint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács bírósági vezetők kinevezésére vonatkozó hatásköreinek egy személyre történő átruházása nem áll összhangban az európai szinten elismert sztenderdekkel, és visszalépést jelent a korábbi szabályozáshoz képest. Márpedig, úgy gondolom, ezt a rossz elképzelést fejleszti tökélyre ez a javaslat: minden státusdöntést korlátozás nélkül az országos bírósági hivatal elnökének jogkörébe utal.

Tisztelt Országgyűlés! A bírói függetlenségnek két attribútuma van: egyrészt az, hogy a bíró nem utasítható döntése meghozatalakor; a másik ilyen, hogy státusát tekintve független. Márpedig e másodikat sérti súlyosan az a javaslat, amit most tárgyalunk.

A mi javaslatunk egy egészen más modellt tükröz, ezt az alkotmányozás vitájában is elmondtuk, és később is nemegyszer beszéltünk róla a parlamentben. Egyetértünk abban, hogy az igazságszolgáltatásban tapasztalható párhuzamosságokat meg kell szüntetni, és a bírói státust érintő döntések kivételével - még egyszer mondom, a bírói státust érintő döntések kivételével - az igazgatási jogkört legnagyobb részben a kormányhoz kell telepíteni. Teljesen felesleges, hogy az OIT hivatalában egy több mint százfős, amúgy a munkáját szakszerűen és pontosan ellátó apparátus és ezzel párhuzamosan a minisztériumban is sok ember foglalkozzon szinte ugyanazzal.

A bíróságok igazgatásának általam helyesnek vélt iránya tehát az, hogy az igazgatási kompetencia a kormányhoz kerül, megteremtve ezzel az igazságszolgáltatás működéséért való formális kormányzati felelősséget: az OIT-ból - amely testület kizárólag a bírói státussal kapcsolatos döntéseket hozta volna meg - kikerült volna az igazságügyért felelős miniszter és a két országgyűlési képviselő. A kormányzat, illetve a törvényhozó hatalom és a bíróságok párbeszédét pedig nem kell formális keretek közé szorítani, hiszen semmi és senki nem tiltja a rendszeres kapcsolattartást és egyeztetést a hatalmi ágak képviselői között, ráadásul számos más jogszabály, például a képviselők jogállásáról szóló törvény avagy a jogalkotási törvény is tartalmaz rendelkezéseket erre vonatkozóan.

Ez a modell, amelyet tehát mi alternatívaként állítottunk és egyébként állítunk most is, felesleges adminisztratív terheket vett volna le a bírói igazgatásról, a bíróságokról, megteremtette volna a kormányzati felelősséget a bíróságok működtetéséért, és még inkább biztosította volna a bírói függetlenséget, azaz a végrehajtó hatalmat még inkább eltávolította volna a bírák függetlenségét befolyásoló döntésektől. Ez azonban - megértem - az önök demokráciafelfogásába nem fér bele. Önöknek a bírói önkormányzat helyett egy egyszemélyi vezető kell, akit maguk állítanak oda jó hosszú időre, és akitől elvárhatják majd a miniszterelnök iránti lojalitást.

De nézzük, ki is lesz ő, és mi lesz ennek a vezetőnek a jogköre! A törvényalkotáson kívül az igazságszolgáltatással kapcsolatos összes fontosabb döntést ő fogja meghozni. Egyszemélyi döntésén múlik az, hogy kiből lesz bíró vagy bírósági felső vezető, kit helyeznek át, kit osztanak be máshova és a többi. Talán emlékeznek még arra a mondatra, amit a hatalomkoncentrációval kapcsolatban mondtam a személyi döntések kiterjesztését illetően. Nos, itt ez meg is jelenik: ő dönt az összes igazgatási és szervezeti kérdésben. A törvényjavaslat három és fél oldalban sorolja a feladatköröket, megjegyzem: a Kúria elnökéé egyoldalnyi. Persze, ez önmagában nem lenne probléma, de ha megnézik a tartalmát, hogy ez a három és fél oldal miről szól, az már viszont gond: tőle függnek majd a bírósági elnökök, hiszen a testület helyett ő maga felügyeli őket, sőt, vizsgálatukat, személyüket érintő vizsgálatukat is ő fogja elvégezni; nemcsak az igazságszolgáltatás vezetőit, hanem a szakmai vezetőket is ő nevezi ki, és ő is vizsgálja majd; egy személyben dönt az összeférhetetlenségről.

Lehetne még sorolni egyébként a jogköreit, de ennyiből is látszik, hogy a bíróvá válás, illetve a bírói előmenetel, a jutalmazás, a fegyelmi eljárás kezdeményezése bizonyos esetekben, a teljesítmény vizsgálata, a munka értékelése felső vezetők esetében egy, az Országgyűlés által kinevezett vezetőtől fog majd függni; nem testülettől, hanem személytől, olyantól ráadásul, akiről a bírói kar, azaz a bírói hatalmi ág tagjai még csak véleményt sem mondhattak kinevezése előtt. Az első ilyen vezető kinevezése előtt - tehát amit majd önök tesznek meg - a bírói tanács sem fog tudni véleményt mondani, hiszen addig még az föl sem fog állni.

És hogy a státusa is bombabiztos legyen, tisztelt Országgyűlés, kilenc évre választják meg, és amíg nem választanak újat, addig hivatalban fog maradni, ahogy a legfőbb ügyész is. Ez tehát azt jelenti - ezt már akkor is elmondtuk -, hogy amíg önöknek egyharmada van ebben az Országgyűlésben, addig nem lesz új bírósági vezető, akkor sem, ha lejár egyébként a kilencéves mandátuma. Ezenkívül egy olyan bíró lesz Magyarországon, egyetlenegy, akinek ha megszűnik a bírói szolgálati viszonya, akkor is hivatalban marad. A Kúria elnöke nem marad hivatalban, szeretném hangsúlyozni. Egyetlen bíró és bírósági vezető sem marad hivatalban, miután megszűnt a bírói szolgálati viszonya. Az országos bírósági hivatal vezetője lesz az egyetlen, aki viszont marad; kell persze a saját emberüknek a biztonság, én ezt megértem.

A végeredmény viszont az lesz, hogy lesz egy olyan időszak, vagy elképzelhető, hogy lesznek olyan időszakok, amikor a bíróságokat nem bíró fogja igazgatni, mert az már nem lesz bíró, akinek a bírói szolgálati viszonya megszűnt. Úgy gondolom, hogy ez erősen aggályos, méghozzá alkotmányosan is, tán még az önök fércmunkát képező alaptörvényével is ellentétes.

A kinevezéséről is érdemes talán egy gondolatot említeni. Minden bírói vezető kinevezése esetén követelmény az, hogy határozatlan időre legyen kinevezve, azaz azt jelenti, hogy legalább hároméves bírói szolgálati viszonnyal kell rendelkeznie. Az országos bírói tanács tagjainál feltétel az, hogy ötéves bírói gyakorlattal rendelkezzenek; egyedül az országos bírósági hivatal elnökénél nem tartalmazza ezt a kritériumot a törvény, ott csak annyit említ, hogy bírónak kell lennie. Én pedig úgy gondolom, hogy ez olyan rossz érzésekre tud alapot adni. Tudják, amikor egyik nap kineveznek valakit bírónak, utána meg megválasztja majd másnap vagy a következő héten az Országgyűlés bírósági vezetőnek, és ők azt fogják mondani: de tisztelt hölgyeim és uraim, hát nem bíró? Hát bíró, igaz, hogy csak egy napja vagy egy hete, de bíró. Azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan.

A cinizmusuk normatív megnyilvánulási formája pedig - talán így tudom összefoglalni - az országos bírói tanács. Az OBT hivatott ellenőrizni az országos bírósági hivatal elnökének igazgatási tevékenységét, és ha nem tetszik neki, akkor jelezheti is egyenesen neki, magának. És ha ő erre megrántja a vállát, hogy oké, és akkor mi van, akkor körülbelül ennyiben is maradtak, mert ennyi a jogköre a bírói tanácsnak.

(10.30)

Legfeljebb a státusukban az elnöktől függő tagok izgágábbik fele kicsit lassúbb előmenetelre számíthat. Ez biztosan lehet egy pozitív hatása annak, ha valaki ilyen tisztséget vállal. Évente véleményezheti az OBH elnökének vezetői kinevezési gyakorlatát is, de a törvény természetesen tartalmazza azt a kitételt, hogy ez a legkevésbé sem befolyásolja az elnök kinevezéseit. Vétójogot viszont egyetlenegy ügyben sem kap, tisztelt Országgyűlés, érdemi hatásköre nincs. Ez tehát az önök bírósági modellje: központosított, a bírói függetlenséget súlyosan sértő, az Európai Bírói Egyesület szerint visszalépést jelentő és az európai standardokkal összeegyeztethetetlen modell.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Sajnos el kell mondjam a legnagyobb sajnálatomra, hogy a bűnük, bocsánat, a művük - de a bűnük is, freudi elszólás - bevégeztetett. Január 1-jével nem marad egyetlen hatalmi ág vagy független állami szervezet, amit ne gyűrtek volna maguk alá, amelynek az élén ne a saját komisszárjaik ülnének, jól bebiztosított pozícióban. Önök lerombolták a magyar demokratikus intézményrendszert, ez a javaslat pedig e mondat végére tesz pontot. Nem véletlenül nincs itt miniszter úr. Hadd kérdezzem meg: a Magyar Köztársaság igazságügyért felelős miniszterének mi fontosabb dolga lehet annál, mint hogy egyébként a bírósági rendszert alapjaiban átalakító sarkalatos törvénytervezetet előterjessze? Mi fontosabb dolga lehet ennél a Magyar Köztársaság igazságügy-miniszterének? Azt gondolom, hogy nem véletlenül bízta ezt a hálátlan feladatot államtitkár úrra, akit őszintén sajnálok ezért. Tudja, államtitkár úr - és ezt tudja miniszter úr is -, minden véget ér egyszer, az önök kormányzása is. Miniszter úr hátrébb lépett, nem kíván egy dicstelen kor dicstelen főszereplője lenni.

Összefoglalva az álláspontunkat: a javaslat elfogadhatatlan, vérlázító, szakszerűtlen, ellentétes az európai trendekkel, bizonyos helyeken alkotmány- és alaptörvény-ellenes, ezért elfogadhatatlan, és nem fogjuk támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 46 2011.11.03. 2:12  21-127

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr 15 perces hozzászólására két percben biztos nem tudok reagálni, úgyhogy majd fogok kérni további szót.

Államtitkár úr, én jó véleménnyel vagyok önről, bár lehet, hogy ez önnek nem fog használni (Derültség az ellenzéki oldalon.), és azt tudom mondani, hogy nem tartom ostobaságnak, amit mond, hanem más véleménynek tartom. Nem minősítem populizmusnak vagy demagógiának, hanem egy más véleményként kezelem az ön által elmondottakat.

Elhiszem, hogy önök szerint nincsenek standardok, de nem velem vitatkozik, államtitkár úr, hanem az Európai Bírói Egyesülettel, amely szerint meg vannak standardok, és ennek meg kellene tudni felelni.

Másik: elfogult bírók. Tisztelt Államtitkár Úr! Mondok önnek konkrét példákat, ha ezt kéri. Először is volt olyan megyei bíró, nemrég ment nyugdíjba, akit kétszer marasztaltak el fegyelmi vétség miatt, mert kifejezetten politikai indíttatású és politikai tartalmú cikket publikált a Magyar Nemzet című napilapban. Volt olyan bíró, akit azért vontak fegyelmi eljárás alá, mert az önök pártrendezvényén személyesen jelen volt, márpedig a bírósági törvény alapján ezt nem tehette volna meg.

Tisztelt Államtitkár Úr! Igen, vannak politikailag elkötelezett bírók. Én is merem remélni azt, hogy elenyésző számban, nagyon kevesen, és a munkájukat többségében nem befolyásolják. De azt tudom mondani, hogy ebből az elenyésző számból önök bizonyosan meg fogják találni azt, akit ki lehet nevezni erre a pozícióra. Ahogy a legfőbb ügyésznél és egyes vezető ügyészi pozícióknál önöknek sikerült megtalálni ezeket az ügyészeket, a bíráknál is sikerülni fog.

Tisztelt Államtitkár Úr! Amit a Horthy-korszakkal kapcsolatban mondott, arra azt tudom mondani, ha a szövegkörnyezetből egy mondatot kiragad, akkor persze lehet önnek igaza. Talán nem figyelte meg, hogy a felszólalásomban hány elemet soroltam fel, amelyek egy része és egy elemeként említettem meg a bíróságok átnevezését. Ez a folyamat az, ami az önök szándékát igazolja. Persze ha kiragadja a szövegkörnyezetből, akkor eljuthatunk oda, amit ön mondott.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 54 2011.11.03. 2:18  21-127

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatnám az államtitkár úr szavaira a reakciókat, a reagálást.

Azt mondja államtitkár úr, hogy miért minősítek én valami olyat fércmunkának, amit a Bírói Egyesület hozott össze és támogatott. Államtitkár úr, lehet, hogy tévedek, de úgy tudom, hogy a törvényszöveget nem a Bírói Egyesület kodifikálta. Én úgy tudom, hogy egyetlen mondatot a normaszövegből nem írt le a Bírói Egyesület, hanem koncepciót fogalmazott meg. A koncepció vonatkozásában azt tudom mondani egyébként, ha már itt tartunk, hogy az OBH elnökének a kinevezési jogkörét a Bírói Egyesület egyébként aggályosnak tartja. Tehát nem igaz az, hogy egyetértene vele. Ezzel például nem ért egyet.

De visszatérve a normaszövegre, én azt állítom és azt mondom, hogy maga a megfogalmazás, a kodifikátori munka olyan fércmunka, ami vállalhatatlan. Mi a magunk részéről, mondom, több mint 50 vagy 60 módosító javaslatot csak a nyelvtani, a szövegpontosításra fogunk benyújtani.

Kíváncsi leszek arra, mert természetesen azt tudom, és ez már gyakorlattá vált, hogy ellenzéki módosító javaslatokat nem fognak támogatni, hogy maguk hány szövegpontosító javaslatot fognak benyújtani. Összeszámolom, és majd megpróbálom sorba venni és számba venni a részletes vitában, és mondjuk, azt is meg fogom nézni, hogy adott esetben hány egyezik meg tartalmilag teljes egészében a mieinkkel. Tehát kíváncsi leszek erre. Államtitkár úr, azt gondolom, hogy majd akkor vissza lehet térni arra, hogy silány minőségű vagy nem silány minőségű az a munka, az a törvényjavaslat, amit beterjesztettek.

Végül még egy megjegyzésére szeretnék reagálni, hogy meg kellene hallgatni az érintettek véleményét. Igen, egyetértek, meg kellett volna hallgatni a Legfelsőbb Bíróság véleményét, amit önök nem tettek meg, ugyanis a jogalkotási törvény értelmében önöknek nem a Bírói Egyesülettel, hanem a Legfelsőbb Bírósággal kell tárgyalni, ahogy nem az ügyészségi egyesülettel vagy ügyészi egyesülettel beszélik meg a jogszabály-alkotási terveiket, hanem a Legfőbb Ügyészséggel. (Az elnök csenget.) Úgyhogy tisztelettel azt mondom, önök hallgassák meg az érintettek véleményét.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 62 2011.11.03. 2:16  21-127

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Papcsák Ferenc képviselőtársam felvetésére hadd erősítsem meg azt, amit Gúr Nándor mondott, hogy nem azért nincs a Fővárosi Bíróságnak elnöke, mert a rendszer működésképtelen, hanem azért nincsen, mert önök bevezettek egy kinevezési moratóriumot. Azzal egyidejűleg vezették ezt be - Papcsák képviselőtársam ezek szerint nem emlékszik erre -, amikor a bírák nyugdíjkorhatárát 62 évben vonták meg, ezzel párhuzamosan január 1-jéig tartó kinevezési moratóriumot vezettek be. Tehát valóban a Legfelsőbb Bíróság elnökének formálisan jogkörébe tartozna a bírósági elnököt kinevezni, csak éppen január 1-jéig nem tudja megtenni az önök állal elfogadott és beterjesztett törvényjavaslat miatt.

Azt gondolom, hogy ezt kár vitatni, nézze vissza Papcsák képviselőtársam a vitákról szóló jegyzőkönyveket, meg fogja benne találni. Óvnám attól, hogy meggondolatlanul azt mondja most a válaszában, hogy ilyen törvény nem volt vagy ilyen szabály nincs életben.

A másik, amit Rubovszky képviselőtársam korábbi vezérszónoki felszólalásában tett felvetésére reagálnék, hiszen úgy látszik, úgy érzem, hogy félreértett valamit abból, amit mondtam.

Nem azt mondtam, képviselő úr, hogy a Kúria elnöke mandátumának lejárata és az országos bírósági hivatal elnöke mandátumának lejárata ne lenne ugyanolyan, ami a 9 év utáni meghosszabbítást illeti. Én azt mondtam, hogy míg a Kúria elnökénél addig tart a megbízatás, és ezt a törvényjavaslat - még egyszer megnéztem - tartalmazza, ameddig a bírói szolgálati viszonya tart, addig az OBH elnökénél a szolgálati viszony megszűnése után is megmarad a vezetői pozíciója. Tehát nem bíró vezeti majd a bírósági testületet. Ez egyetlen bírósági vezető esetében sincs így, csak és kizárólag az OBH elnökének esetében. Ezt mondtam, talán félreértette az előzőt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 70 2011.11.03. 2:06  21-127

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Papcsák képviselőtársam éppen az én egyik gondolatmenetemet támasztja alá, amikor a kétharmados elmozdítási lehetőségről beszél. Pontosan az a problémánk ezzel, hogy önök azt teszik, mint sok más független hatalmi ág vezetőjénél vagy független alkotmányos szerv vezetőjénél, hogy hosszú távra, közel egy évtizedre vagy annál hosszabb időre betonozzák be a saját emberüket. Pontosan erről van szó. Önök most rendelkeznek kétharmados többséggel az Országgyűlésben. Schiffer képviselőtársam mondatait nem kívánom megismételni, egyetértek vele, amit mondott, hogy ez a kétharmad, amit egyébként demokratikus választás útján kaptak meg önök... - attól még ezzel lehet visszaélni, és önök ezt teszik. Kineveznek tehát kétharmaddal egy vezetőt 9 évre, amely vezetőnek a személye egészen addig nem fog megváltozni, ameddig önöknek egyharmados többsége van az Országgyűlésben, hiszen ha 9 év után nem sikerül újat választani, ebben az esetben posztján marad. Nyilvánvalóan önök nem fognak hozzájárulni, amíg egyharmaduk van, hogy más, az önök által kinevezettől eltérő vezetője legyen majd az OBH-nak.

Tehát az, amit ön mond, és fontos garanciális elemként kíván fölmutatni, az gyakorlatilag nem más, mint az önök kinevezendő komisszárjának a bebetonozása. Semmi mást nem jelent, ahogy eddig is volt. (Dr. Papcsák Ferenc nevet. - Zaj a Fidesz soraiban.) Nem hallotta, talán Papcsák képviselőtársam nem volt jelen az én vezérszónoki felszólalásomnál, talán azért nem tudja, és én ennek ellenére nem akarom megismételni azokat a gondolatokat, amelyeket ott elmondtam, úgyhogy én azt gondolom, hogy pontosan problémás, nem jó és nem szerencsés az, hogy abszolút kétharmaddal (Az elnök csenget.) lehet megválasztani és ugyanígy elmozdítani.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 84 2011.11.03. 2:11  21-127

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt rótta fel nekem Vas Imre képviselőtársam, hogy tényadatokkal nem támasztottam alá azt a véleményt, amely szerint önök bebetonoznák az önök által kinevezetteket, illetve ők lojálisak lennének önökhöz, meg hogy én honnan tudhatom, hogy kit fognak kinevezni.

A jóstehetségemet, amiben persze én magam azért ilyen biztos nem lennék, de azért az alátámasztja, hogy az ügyészségi törvény vitájánál, amikor még egyébként erre messze nem került sor, jegyzőkönyv bizonyítja, hogy én megjósoltam azt, hogy a legfőbb ügyész Polt Péter úr lesz, akit tisztelettel köszöntök itt az ülésteremben, és úgy tűnik, hogy be is igazolódott ez a feltevésem. Ugyanakkor, ha a konkrétumokra kíváncsi a képviselőtársam, akkor azt tudom mondani önnek, hogy törvények és országgyűlési határozatok bizonyítják azt, amit én mondok, törvények bizonyítják azt, hogy önök 9-12 évre nevezik ki most azokat a vezetőket, akiket kétharmaddal megválasztanak itt az Országgyűlésben. Én ezt úgy értékelem, hogy - populáris módon megfogalmazva - ez a bebetonozása valakinek.

Azt tudom mondani, tisztelt képviselőtársam, hogy felsoroltam a vezérszónoki felszólalásomban azt, hogy konkrétan kikre gondolok. Például a köztársasági elnökre, aki az önök pártalelnöke volt; például az ÁSZ elnökére, aki az önök képviselőtársa volt; például az Alkotmánybíróság egyes tagjaira, akik közül van olyan, aki a képviselőtársuk volt (Dr. Rétvári Bence: Meg az öné!), és van olyan, aki a Fidesz állandó ügyvédje volt (Dr. Rétvári Bence: Meg az MSZP képviselője volt!), és lehetne még sorolni a Költségvetési Tanácsot, ahol az önök egykori pénzügyminisztere és egy képviselőtársuk kapott helyet. De lehetne sorolni még más intézményeket is, például az Országos Választási Bizottságot, ahova kizárólag az önök emberei kerültek be, olyan is, aki fontosnak tartotta akkor az önéletrajzában például kihangsúlyozni (Az elnök a csengő megkocogatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy a fia évek óta Fidesz-tag. Hát ezek a bizonyítékok.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 94 2011.11.03. 2:03  21-127

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha nem lett volna bizonyítéknak elég az, amit én soroltam, illetve amit Schiffer képviselő úr sorolt, talán azt el tudja már fogadni - és közelebb kerültünk Vas Imre képviselőtársammal -, azt nem vitatja, hogy hosszú időre betonozzák be ezeket az embereket, de ha igen, akkor majd felszólal ezzel kapcsolatban. (Dr. Vas Imre: Választják!) Bocsánat, választják meg ezeket az embereket.

Azt gondolom, az is tényként elfogadható, hogy milyen módon kötődnek önökhöz ezek az emberek. Talán ezt sem vitatja, mert az internetről leolvashatóak ezek az adatok, mármint hogy Schmitt Pál az önök alelnöke volt, vagy hogy Domokos László, az ÁSZ elnöke éppen megválasztott országgyűlési képviselőjük volt, tehát ezek tények, ezek objektív adatok. Azt gondolom, hogy ez talán nem igényel több bizonyítást. Az sem igényel bizonyítást már, hogy megválasztották őket, erről országgyűlési határozatok rendelkeznek, és az se, hogy ennyi időre, arról törvények rendelkeznek.

Akkor nézzük meg, hogy valójában elfogultak-e! Hadd mondjak egy-két példát rá, képviselőtársaim! A köztársasági elnök úr eddig mindent aláírt. Az egyetlen köztársasági elnök az elmúlt huszonvalahány évben, aki egyetlen javaslatot, egyetlen törvényjavaslatot nem küldött még vissza az Országgyűléshez, és egyetlen törvényjavaslatot nem küldött el az Alkotmánybírósághoz. A köztársasági elnök eddig, úgy tűnik, hogy mindent... (Dr. Rétvári Bence: Hányat kellett volna?) Tudják, képviselőtársaim (Az elnök csenget.), viccek születtek már erről.

Az Alkotmánybíróság, amióta önök kinevezték az Alkotmánybíróság új tagjait, nem tudok róla, hogy az önök számára hozott volna-e igazán kedvezőtlen döntést. A Költségvetési Tanács nagyon nagy bizonytalanságot látott a költségvetési tervezetben, de természetesen nem élt a vétójogával, hanem egyébként támogatta a költségvetés-tervezetüket. De lehetne még folytatni, sajnos lejárt az időm, a képviselőtársam talán megelégszik ennyivel, de ha nem, akkor folytatom.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 108 2011.11.03. 1:50  21-127

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Szerintem kár ezt a személyeskedést tovább folytatni. Én azt gondolom, hogy nem én voltam az, aki az expozém során fel se néztem a gépelt papíromból, és nem én voltam az, mint az ön képviselőtársa, akinek a vezérszónoki felszólalása és a törvényjavaslat általános indoklása között igen nagy átfedés volt, szó szerinti átfedések voltak. Ha megnézi, nekem ilyen kusza, kézzel írott (Felmutatja.), nyilazott, összevackolt jegyzeteim vannak, amiket én magam írok meg, de szerintem ezt a témát kár folytatni.

Viszont én nagyon nyomatékosan szeretném azt kérni, államtitkár úr, hogy ne ismételje meg ugyanazt. Én azt gondolom, egyszer megbeszéltük. Hogyha megteszi, akkor én is újra elmondom önnek, csak hogy világos legyen, és annak is, aki hallgatja ma ezt a vitát. Ha ön kiragadja azt az én mondandómból, hogy a bíróságok elnevezésének a változása miért szükséges vagy miért indokolt, akkor persze eljuthat oda, arra a következtetésre, amit ön levont.

(13.20)

Csakhogy én nem ezt mondtam, én egy összefüggés keretei közé helyeztem. De az ön kedvéért újra megismétlem: önök hatvan-hetven évet szeretnének a magyar történelemből kitörölni. Erről szólnak a miniszterelnök beszédei az átmeneti évtizedekről, a közintézmények nevének az átkeresztelése, a közterületek, a hidak átnevezése, az alaptörvény Nemzeti hitvallása, az alkotmányunk érvénytelenítése, a Kossuth tér '44 előtti állapotának a visszaállítása, ennek keretében Károlyi Mihály és József Attila szobrának az eltávolítása a Kossuth térről. (Dr. Répássy Róbert: Ez hogy jön ide?) És ennek a folyamatnak a része - és így egyben igaz - a bírósági szervezetrendszer egyes elemeinek az átkeresztelése. Államtitkár úr, így értse, amit mondok, és ne kiragadva! És ezt vállalom is.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 120 2011.11.03. 2:08  21-127

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden egy gondolatot hadd emeljek ki a Turi-Kovács Béla képviselőtársamnak, azt tudom mondani, hogy végre szakmailag is és stílusában is nagyon is elfogadható és jó hozzászólásából.

Nem ismétlem azokat az érveket, amelyeket a vezérszónoki felszólalásomban elmondtam a hivatal elnökének, illetve a hivatal elnöki jogkörének korlátozásával, illetve korlátozhatatlanságával kapcsolatban, azokat fenntartom, és azt tudom mondani, hogy majd a közvélemény, illetve a szakma eldönti, hogy melyikünk álláspontját osztja, inkább az önét, képviselő úr, vagy az enyémet, a miénket.

Egy dolog, amit szeretnék kiemelni és hangsúlyozni, azt tudom mondani, hogy ismét elmondani, megismételni: messzemenőkig osztom azt a modellt, illetve pártolnám azt a modellt, amit Turi-Kovács Béla felvázolt. Erről beszéltem, és szeretném itt még egyszer kiemelni. Tehát az igazgatási, a bíróságok működtetésével kapcsolatos hatásköröknek szerintünk is át kellene kerülni az igazságügyi kormányzathoz. A státusdöntésekkel kapcsolatban viszont olyan testületnek kellene a döntést meghozni, amely testület tagjait kizárólag a bírák választják meg. Talán ezt az elemet képviselő úr nem mondta hozzá, én hadd tegyem hozzá még ezt az elemet is.

Magyarán, ha önök mondjuk, hajlandóak egy olyan módosításra - és elismerem, ez egy koncepcionális módosítást igényel az előterjesztett törvénytervezethez képest -, hogy átcsoportosítják, átstrukturálják az igazgatási, a bíróságok működtetésével kapcsolatos feladatköröket az igazságügyért felelős miniszterhez, és viszont a státusdöntéseket egy független bírák által választott bírói testülethez helyezik, vagy azt tudom mondani, hogy a bírói hivatal elnökének és egy (Az elnök csenget.) ilyen testületnek a közös döntéséhez kötik, azt mi támogatni fogjuk tudni.

Köszönöm szépen. (Gúr Nándor tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 124 2011.11.03. 2:07  21-127

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő úr, én egyetértek, és osztom az ön álláspontját, illetve mindazokét, akik azt mondták, hogy bizonyos belterjes elemek felfedezhetőek az OIT kinevezési gyakorlatában, illetve a bírák kinevezési gyakorlatában. Ténykérdés, képviselő úr, ez igaz, és megmondom őszintén, hogy én magam is megtapasztaltam ezt, amikor a testület tagja voltam, legalábbis rossz érzéseim néha támadtak. De azt tudom mondani, hogy ez a modell, amit most viszont javasolnak, a lónak a másik oldala, és ahogy szokták mondani, nem érdemes az egyik oldalról a másikra átesni.

Én el tudok képzelni egy olyan rendszert, ahol nem kizárólag a bírák önálló döntésén múlik a kinevezés. Megjegyzem, hogy formálisan eddig sem azon múlt, hiszen az OIT-nak van öt külsős, illetve most már hat külsős tagja, tehát a döntést bizony befolyásolhatják, sőt mi több, én tapasztaltam olyat, hogy befolyásolták is. De azt kell hogy mondjam tehát, hogy egy vegyes rendszerben, ahol mondjuk, ezek a külsős tagok vagy bármilyen más struktúrában a nem bíró tagok nagyobb beleszólást kapnak a kinevezésbe, ezt én el tudom fogadni. Viszont azt, hogy a bírói testületeknek a kinevezési gyakorlatba gyakorlatilag semmilyen beleszólása ne legyen ebben az új rendszerben, már nehezen tudom elfogadni.

A korábbi rendszerben ugyanis - és ezt is az igazság kedvéért meg kell említeni, ha már belterjességről beszélünk - az OIT mind a vezetők kinevezésének a vonatkozásában, mind pedig a bírói státusra való felterjesztés vonatkozásában - tehát hogy kiből legyen bíró és kiből ne - elfogadta a szakmai kollégiumok, illetve az összbírói értekezletek véleményét. Tehát azt tudom mondani, hogy nagyon ritka volt az ettől való eltérés.

Tehát még egyszer összefoglalva, egyfajta vegyes modellt, ahol van beleszólása, el tudok fogadni, de azt nem, hogy ne legyen beleszólása vagy érdemi (Az elnök csenget.) beleszólása ne legyen a bíráknak közvetlenül.

Köszönöm szépen. (Gúr Nándor tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 160 2011.11.03. 13:30  127-177

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem célom senkit sértegetni, bár az államtitkár úr erre most a bekiabálásában tett némi célzást. Azt gondolom én is - és ha már itt tartunk, kezdem ezzel -, hogy bár a legfőbb ügyész úr objektivitásáról különböző vélemények léteznek, és sokan hangot is adtak bizonyos aggályaiknak, igen, én magam is, de jelen ülés keretében egyetlen olyan mondat nem hangzott el, ami erre utalt volna. Tehát én azt kérem mindazon képviselőtársaimtól, akik ezt felróják nekünk, hogy akkor róják fel, amikor ennek aktualitása van; ezen ülésen speciel nincsen.

A másik, amit elöljáróban szeretnék mondani - egy gondolattal kapcsolódva ahhoz, amit Budai Gyula képviselőtársam elmondott -, hogy mintegy nekem címezve meséli el Budai Gyula képviselőtársam a pártállami múltat. Emlékeztetném arra, képviselő úr, hogy a rendszerváltozáskor, azt hiszem, 13 éves voltam, tehát egyetlen ügyészt sem kívántam rábírni arra, hogy a pártba lépjen be, sőt azt is biztosan állíthatom önnek, hogy a rendszert sem én támogattam.

Állandó elem, tisztelt képviselőtársaim - és itt rátérnék már ennek kapcsán a dolog lényegére -, állandó elem az önök érvelésében az, hogy összehasonlítják a pártállami múltban létező rendszereket a ma létező rendszerekkel; azért, tisztelt Országgyűlés, mert az nem volt jó és jogállami, és én ezt készséggel elismerem önnek, Budai képviselő úr. De attól még nem biztos, hogy ez, ami most van, az az. A kettő ilyen viszonyban biztosan nincs egymással az én meglátásom szerint. A vita arról szól, én úgy ítélem meg, hogy azon a két modellen kívül, azaz ami a pártállami múltban létezett - és megjegyzem, hogy én sem nagyon örülnék neki, ha ez valamikor visszajönne -, és azon a modellen kívül, amit most önök ide elénk terjesztettek és el kívánnak fogadtatni az Országgyűléssel, esetleg létezik-e olyan harmadik vagy negyedik megoldás vagy modell, amelyik jobb ezeknél. Ez a kérdés, tisztelt képviselőtársaim, és nem az, hogy a mostani rendszer-e a jobb vagy pedig a pártállami rendszer a jobb.

A rendszer kritikája, azt gondolom, legitim; legitim egy olyan vitában, ahol az ügyészség közjogi helyzetéről és közjogi szerepéről vitázunk. Természetesen, amit Budai Gyula mond, tehát hogy az ügyészek jól dolgoznak, az ügyészek munkáját segíteni kell, az ügyészek valóban azért dolgoznak, hogy Magyarországon közbiztonság legyen, Magyarországon rend legyen, ezt én elismerem, csak azt gondolom, ennek a hangoztatásának nem most van itt az ideje. Meg lehet említeni ebben a vitában, csak hangsúlyoznám, hogy ez a vita nem erről szól. Erről szól, mondjuk, az ügyészek napján egy felszólalás, az erről szól, méltatom azt, hogy az ügyészek milyen munkát végeznek, és egyébként én is elismerem. Valóban ismerek jó pár ügyészt, sőt azt tudom mondani, hogy némely ügyésszel szinte baráti kapcsolatban vagyok. Na és? Attól még a rendszer kritikáját itt ezen az ülésen, azt gondolom, meg kell fogalmazni, és azok az érvek, amelyeket elmondtak, képviselőtársaim, kritikai érvek, többségében megállják a helyüket.

A legfőbb ügyész státusának, jogkörének, ellenőrizhetőségének szabályait egy korábbi törvényben módosították már, ahogy sokan a képviselőtársaim közül elmondták. Ők is és én magam is ott elég hosszan érveltünk amellett, hogy miért elfogadhatatlan az az új modell, amit a kormánypártok végül sajnos elfogadtak. Miért nem helyes az, ha csökken a legfőbb ügyész ellenőrizhetősége? Például megszűnik az interpellálhatósága - zárójelben azt tudom mondani, hogy emellett természetesen szólnak érvek -, de ehelyett nem lép be más hatékony, a legfőbb ügyészt ellenőrző módszer, nem lép be más olyan ellenőrzési mód, aminek segítségével a legfőbb ügyész munkáját, a legfőbb ügyész tevékenységét az Országgyűlés ellenőrizni tudná. Azt is megjegyzem, tisztelt képviselőtársaim, hogy e vonatkozásban egyetértettünk az alkotmány-előkészítő eseti bizottság illetékes munkacsoportjával, hogy bizony a legfőbb ügyész ellenőrizhetőségét növelni kell. Én nem látom ennek nyomát sem az elénk terjesztett javaslatban.

Elég sokat érveltem amellett, hogy miért nem helyes, illetve miért gond az, hogy a legfőbb ügyésznek 9 évre nőtt meg a mandátuma. Ugyancsak érveltem hosszan amellett, hogy miért elfogadhatatlan az, hogy a mandátuma meghosszabbodik egészen addig, ameddig az utódját meg nem választják, de erről egyébként viszonylag hosszan beszéltem az előző napirendi pont kapcsán is. Nem kívánom mindezt megismételni, úgy hiszem, hogy ennek nem most és nem ebben a vitában van helye, hanem olyan értelemben van most helye, hogy felelevenítsük azt, hogy ez probléma, ez bizony továbbra is probléma.

Azt is elmondtam, és most is egy mondatban utalok rá, hogy mindez hogyan szolgálja a Fidesz központosító törekvéseit. Akit ez érdekel, az én felszólalásomat is, a korábbiakat, az ellenzéki képviselőtársaim felszólalásait is megtalálja a jegyzőkönyvben, bár itt a jelenlévők közül ezt az érdeklődést legfeljebb a legfőbb ügyész úrtól és helyettesétől gondolom, mert a kormánypárti képviselőket akkor se érdekelte, és most se érdekli, hogy mi az ellenzék álláspontja és kritikája.

Továbbá három, büntető eljárásjogot módosító javaslattal kapcsolatban szintén elmondtuk már az érveinket, elmondtuk azt, hogy miért elfogadhatatlan az, hogy az ott meghatározott módon bővült az ügyészség jogköre. A három, büntetőeljárást módosító javaslat közül egyetlenegy olyat nem tudtam találni, egyetlenegy olyan rendelkezést nem tudtam ezek között találni, amelyben az ügyész jogköre csökkent volna, a védőé nőtt volna, viszont számos olyat tudtam találni, ahol az ügyésznek a jogköre a büntetőeljárásban megnőtt, a védőé pedig csökkent. Ez, úgy gondolom, nem helyes, de ennek az érveiről részletesen akkor már beszéltem.

(16.20)

Elmondtuk azt is számtalanszor, miért elfogadhatatlan az, hogy e közül a három, büntető eljárásjogot módosító javaslat közül az egyiket a Legfőbb Ügyészség dolgozta ki, és hogy gyakorlatilag a Legfőbb Ügyészség megrendelte ez esetben a saját hatáskörbővítését az Országgyűléstől. Ez egészen nyilvánvalóvá vált az elmúlt időszakban. Ha bárki vitatja ezt, akkor nagyon szívesen sorakoztatok mögé érveket, hogy miért gondolom ezt így.

És talán elgondolkodtató, vagy legalábbis annak kellene lennie, a jelen lévő legfőbb ügyész úr számára is és hangsúlyozottan a legfőbbügyész-helyettes úr számára is, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke 30 oldalas tanulmányt írt, nyilván ezt a büntetőkollégium tette meg, nem ő személyesen, és körülbelül ugyanezekkel az érvekkel fordult az Alkotmánybírósághoz, hogy egyébként az ügyészség által kidolgozott törvénytervezet miért, mely pontokon alkotmányellenes és egészében miért az.

Az előző napirendnél pedig felvázoltam azt, hogy ezek és a hasonló jogalkotási módszerek hogyan bontják le a fékek és ellensúlyok rendszerét. Mindezek az érvek, tisztelt Országgyűlés, a jelen vitában is érvényesek. Jól látható tehát, hogy az elmúlt másfél évben a legfőbb ügyész státusa biztosabb lett, hatásköre pedig egyre bővült. Ezt pedig, ahogy mondtam, rendkívül káros folyamatnak tartom.

Ezt a modellt, ezt az elvet, ezt a hozzáállást vezeti át a tárgyalt javaslat, azaz stabilizálja azt. E körben egy érdemi vagy talán egy fontos érdemi változás van. A javaslat tovább emel a legfőbb ügyész státusán, gyakorlatilag egy szintre emeli a Kúria elnökével. Az igazságszolgáltatás mint független hatalmi ág, szeretném hangsúlyozni, a bírói hatalmat jelenti, s nem úgy általában az igazságszolgáltatás szereplőit értjük ez alatt. A Legfőbb Ügyészség, már ami a jogszabályokat illeti, kétségkívül független, de önálló hatalmi ágnak nem mondható. Nem az, tisztelt Országgyűlés. Igazságszolgáltatási államhatalmi jogosítványokkal felruházott szereplő. Lehet, hogy ezt talán ennél szabatosabban össze lehet foglalni, de azt gondolom, hogy ez nagyjából a lényeget tükrözi. Tehát az igazságszolgáltatás államhatalmi jogosítványokkal felruházott szereplője.

A közjogi méltóságok, akik úgy nagyjából egy szinten vannak, persze a sorrendiségét meghatározzák, a független hatalmi ágak vezetői: a törvényhozó hatalomnak az Országgyűlés elnöke, a kormánynak, a végrehajtó hatalomnak a miniszterelnök, új hatalmi ág az Alkotmánybíróság, annak az elnöke, és természetesen első a sorban a köztársasági elnök. Én nem gondolom, hogy ezzel kellene egy szintre emelni a legfőbb ügyész státusát. A javaslat ezen részét tehát elvi alapon, de gyakorlati okokból is ellenzem.

Tisztelt Országgyűlés! Van olyan része is a javaslatnak, és ez az egy talán, amit szeretnék kiemelni a sok közül, ami kifejezetten alkotmányellenes, mármint legalábbis az én meglátásom szerint; hozzáteszem egyébként, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke szerint is. Ez pedig az, és sokan kárhoztatták már, hogy a legfőbb ügyész eldöntheti, hogy kiemelt ügyekben hol kíván vádat emelni.

Azt hiszem, ha gyakorlati megközelítésből szemléljük a dolgot, talán érdemes oda egyszerűsíteni, hogy az eljárás egyik szereplője, mert a bírósági tárgyalások esetében az ügyész nem több ennél, eldöntheti, hogy ki bírálja el az ügyet. Ez körülbelül olyan - és mondom, általánosságban nem akarom összehasonlítani az ügyészség és az ügyvédi kar státusát, de egy bírósági eljárásban ugyanolyan felek mindketten, hozzátéve, hogy az ügyész a vádelejtésnek, értelemszerűen a -kiterjesztésnek és -szűkítésnek a lehetőségével rendelkezik, ennyivel több, mint a védő, ez kétségtelen tény -, de ez olyan, mintha a felperes eldönthetné, hogy ki bírálja el az ügyét, az alperes meg nem, vagy fordítva. Én úgy gondolom, hogy ez abszolút indokolatlan.

És nem indokolják még praktikus szempontok sem, hiszen úgy hiszem, ha valaki tudja, hogy melyik bíróság igazán leterhelt, akkor az a bírói szervezet, és nem az ügyészi. Tehát ha a bíróságoknál ezt a jogkört megkapják, ha és amennyiben ezt alkotmányosan meg lehet tenni, az sokkal inkább magyarázható, mint hogy ezt a jogkört a legfőbb ügyész kapja meg. Mindazonáltal a Legfelsőbb Bíróság elnöke általában tartja ellentétesnek az alkotmánnyal és az alaptörvénnyel, és megjegyzem azt is, hogy az új bírósági törvénnyel is, amely tartalmazza azt a kitételt, hogy senkit nem lehet elvonni a törvényes bírájától. Márpedig az én értelmezésemben - aztán majd meglátjuk, hogy az Alkotmánybíróság ezt hogyan értelmezi - ez a rendelkezés lehetővé teszi azt, hogy a legfőbb ügyész valakit elvonjon a törvényes bírája elől.

Ha mélyebben mennék bele a javaslatok elemzésébe, akkor ismételnem kellene azokat a mondataimat, amelyeket más törvényjavaslat kapcsán elmondtam. Így még egyszer utalok az ott elmondottakra. Ezzel együtt én a magam részéről ezt a törvényjavaslatot, módosítások elfogadásával vagy anélkül, biztos, hogy nem fogom tudni támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 164 2011.11.03. 2:05  127-177

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, harminc perc talán elég volt arra, hogy indokát adjam, mi a bizalmatlanságom oka, s azt gondolom és továbbra is tartom, hogy szerintem alapos. Most mivel erre idő nincs, nem tudom önnek megismételni. Ha nem figyelte annyira, el tudja olvasni, hogy mi a bizalmatlanság oka, tehát indokoltam, mintegy félórában.

Amit pedig hasonlításként elmondott, hogy ki hogyan elfogult és hogyan nem. Államtitkár úr, ha egy ügyvéd mond valamit, az lehet elfogult. Egy ügyvéd miért ne lehetne elfogult? Egy közjogi méltóságot viselő független hatalmi szerv vezetője - bárki is legyen az, egy ÁSZ-elnök vagy épp a legfőbb ügyész - nem lehet elfogult és nem lehet részrehajló. Egy igazságügy-miniszter hogyne lehetne részrehajló! Szerintem ön is elkötelezett a Fidesz iránt. Vagy nem? Nincs ezzel semmi probléma, ön politikus. Ön államtitkár. A minisztere is elkötelezett egy párt irányában. Azt gondolom, hogy ezt a kettőt összevetni és összehasonlítani erős csúsztatás, hogy az ön szavaival éljek.

A kétharmadról és az egyeztetésről: azt hiszem, a Jobbikból talán Novák Előd - de nem akarok olyat a szájába adni, amit nem mondott - pár hónappal ezelőtt nagyjából azt mondta, annál még Horn Gyula is demokratább volt, mint most önök. Nem hiszem, hogy Novák Előd nagyon szeretne minket vagy Horn Gyulát, de azt gondolom, hogy ez a mondat viszonylag sokat mond.

S még egy dolog, államtitkár úr: hogy különösebb változás nincs, csak status quót rögzít a mostani törvény? Igen, ténykérdés, én is ezt mondtam el a felszólalásomban, csak éppen nem az elmúlt huszonkét évben kialakult status quót, hanem az elmúlt másfél évben kialakult status quót. Ez a probléma vele, és ezért voltam viszonylag rövid a felszólalásban, és nem fogok többet hozzászólni, mert az ellenérveket több képviselőtársamhoz hasonlóan, akik szintén céloztak erre, már elmondtuk az előző törvények vitájában. A status quo tehát igaz, csak az elmúlt másfél évre és nem huszonkét évre. Ez a status quo pedig borzalmas.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 172 2011.11.03. 2:09  127-177

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Már unom mondani, hogy elmondtam már ezt százszor. (Balla György: Mi is!) Megint ezt kellene mondanom, de tudja mit, elmondom és megválaszolom önnek ismét azt, amit kérdezett.

Hogy miért elfogadhatatlan ez a kétharmados szabály? Azért, tisztelt államtitkár úr, mert önöknek az a gyakorlata, hogy ezeknek a szervezeteknek vagy hatalmi ágaknak az élére valóban kétharmados többséggel választanak meg egy vezetőt. Ennek a vezetőnek a mandátuma addig nem jár le, ameddig az újat meg nem választják, az utódját meg nem választják. Azért azt is tudja, államtitkár úr, és azt gondolom, hogy talán ennyire nem kell egymást butának néznünk, hogy a kétharmad ma egyáltalán nem nagyobb garancia, mint a feles többség, hiszen önöknek megvan egyedül a kétharmaduk mindenféle egyeztetés nélkül.

Tehát arra hivatkozni, hogy ez a garanciális elemeket növeli, francokat növeli a garanciális elemeket! Önök ugyanúgy egyedül fogják megválasztani mindenféle egyeztetés nélkül ezeket az embereket. Viszont ha esetleg egy változás történik, valószínűleg nem lesz még egyszer kétharmada, bár ki tudja, lehet, hogy lesz, lehet, hogy nem lesz, de jó eséllyel nem lesz kétharmada a következő politikai formációnak, ami azt jelenti, hogy ezzel a szabállyal, ameddig önöknek egyharmada az Országgyűlésben van - de ezt már elmondtam százszor -, addig azt a vezetőt, akit most kineveznek, önök státusban tudják tartani, mert nem járulnak hozzá az utód megválasztásához, addig pedig ez a vezető hivatalában fog maradni.

Azt gondolom, ez elég indok arra, hogy vajon miért tartjuk mi rossznak és elfogadhatatlannak ezt a szabályrendszert, amit önök kialakítottak. Nemcsak a legfőbb ügyész esetében, hanem mondjuk, az alkotmánybírák esetében is, de mondhatnék más példát is.

A jogalkotási törvényt pedig, államtitkár úr, nem tartják be, ugyanis a bíróság, a Kúria, most még Legfelsőbb Bíróság elnökével nem egyeztettek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), a jogalkotási törvény szerint pedig vele kell egyeztetni, és nem az egyesülettel.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 176 2011.11.08. 6:07  173-196

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Elnök úr kérésének megfelelően először mondom, hogy majd az 5., 6., 16., 29., 82. szakaszokhoz biztosan, illetve a 74.-hez is hozzá kívánok szólni.

Elöljáróban hadd mondjam el, és ez az összes ajánlási ponthoz illeszkedik, minthogy a kormány nem egyeztetett a Legfelsőbb Bíróság elnökével, ahogy egyébként kötelessége lett volna, a Legfelsőbb Bíróság elnöke nem tehetett mást, mint hogy benyújtott egy 30 oldalas véleményt, amelyben a kritikáit az előttünk fekvő törvénnyel kapcsolatban részletesen kifejtette. Azonban ez a levél nem több annál, mint hogyha bárki levelet írt volna az Országgyűlés elnökének, és sajnos egyébként a kormány is - ahogy tudom - nagyjából így és ennek megfelelően kezelte azt.

Mi, annak érdekében, hogy ezeket a javaslatokat az Országgyűlés tárgyalni tudja, ezért módosító és kapcsolódó módosító javaslatok formájában az abban foglalt felvetéseket benyújtottuk az Országgyűlésnek, többek között azokban a pontokban részletezett módon, amiket én ismertettem az elnök úr kérésére. Saját javaslatokat is nyújtottunk be, ennek egy része nyelvtani hibákat küszöböl ki, más része pedig tartalmi vonatkozású.

Az általános vitában én jeleztem, hogy meglátásunk szerint rettenetes színvonalú az előttünk fekvő törvényjavaslat kodifikációs szempontból, és ezt a részletes vita fogja majd bizonyítani, hogy mennyire igazam van, igazunk van ebben. Mi a magunk részéről több tucat módosító indítványt nyújtottunk be, amelyek nyelvtani hibákat küszöbölnek ki; e vitaszakaszban is találhatók ilyenek. Kormánypárti képviselők szintén nyújtottak be ilyen irányú módosító javaslatokat, illetve a bizottsági módosító javaslat, amelynek egy része ebben, más része pedig más vitaszakaszokban részletezett, szintén tele van nyelvtani korrekcióval, nyelvtani javításokkal, rossz és szakszerűtlen megfogalmazások javításával. Hadd mondjam azt, hogy ez már nem csupán nyelvtani kérdés és stilisztikai kérdés, hanem bizony tartalmi problémákat vet fel.

Konkrétan rátérnék tehát az ajánlási pontokra. Felszólalásomban, ebben is és a következőkben is a legfontosabb tartalmi módosító javaslatokra fogok koncentrálni.

Az 5. pontban az LMP, illetve a 6. pontban az én módosító javaslatom a költségtérítést érinti. Mindketten javasoljuk azt, hogy a bíróságok költségvetését úgy határozzák meg, hogy az ne lehessen kevesebb az előző évi központi költségvetésben megállapított összegnél. Ez egyébként a Legfelsőbb Bíróság elnökének javaslata, tehát ez például egy olyan pont, amelyre utaltam.

(14.30)

Mi kiegészítenénk még ezt egy úgynevezett (3) bekezdéssel, amely azt szavatolná, hogy a bírósági útra tartozó ügyek körét törvény csak a feladat ellátásához szükséges pénzügyi fedezet egyidejű biztosításával bővíthesse ki. Ez a javaslat, amit mi itt előirányoztunk, az Állami Számvevőszék esetében már megvalósult, és javasoltuk egyébként az alkotmányozás vitájában is, hogy a bíróságok vonatkozásában ezt szintén meg kellene valósítani, itt utalok újra arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke szintén ezt indítványozta. Úgy hiszem, hogy a függetlenség biztosítását szolgálja, a bírói függetlenségnek azt a biztosítását, hogy anyagilag sem kerül kiszolgáltatott helyzetbe az Országgyűléstől és a kormánytól, hanem magyarán, ha a kormánynak vagy az Országgyűlésnek, ne adj' isten, nem tetsző módon ítélkeznek a bírák, akkor sem lehet őket költségvetési megvonásokkal büntetni.

Másrészt, ami az általunk javasolt új (3) bekezdést illeti, magyarán ismétlem, tehát a feladat ellátásához új feladatot úgy lehessen csak adni a bíróságoknak, hogyha ahhoz hozzárendeljük a megfelelő anyagi forrásokat is, ez pedig megakadályozná azt, hogy a nem átgondolt jogalkotás során hozzá nem rendelt források nélkül új feladatokat lehessen a bíróságoknak adni és ezzel gyakorlatilag ellehetetleníteni a működésüket.

A 16. ajánlási ponthoz szólnék még. Ha már, úgy gondolom, lesz közigazgatási bíróság - és ezt mi is helyesnek véljük, szintén elmondtuk az alkotmányozás vitájában is, elmondjuk most is, és elmondtuk mindig is -, akkor indokolt, hogy ezek önállóak legyenek és ne a munkaügyi bíróságokkal együtt határozzon róluk a törvény, a státusukat ne így definiálja, hanem önállóan.

A 29. ajánlási pont vonatkozásában úgy gondoljuk, hogy rendezni szükséges a katonai tanácsoknak és a katonai ügyeknek a sorsát az ítélőtáblán is, ezért a javaslatunk rögzíti, hogy a táblákon, azon belül is a Fővárosi Ítélőtáblán működjön katonai tanács, és ez bírálja fölül majd a megyei bíróságok, a megyei tanácsok által hozott döntéseket. Azt hiszem, hogy ez az egyetlen pont, tartalmi módosító javaslat, amelyet a kormány az enyéim közül támogat, ezt köszönöm szépen.

Folytatom egy következőben. Köszönöm, elnök úr. (Dr. Lamperth Mónika tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 180 2011.11.08. 5:49  173-196

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Akkor folytatnám az ehhez a vitaszakaszhoz tartozó ajánlási pontok taglalását. A 82., illetve a 106. ajánlási pontokban foglaltakról szeretnék beszélni.

Teljesen egyetértünk az LMP képviselőcsoportjával, hiszen ezek a módosító javaslatok tőlük származnak, hogy más bíróságok kijelölése az arányos munkateher megteremtése érdekében, ahogy erről a törvény eredeti verziója rendelkezik, elfogadhatatlan. Egyedi ügyekben teszi ezt lehetővé vagy tenné lehetővé a jogszabály, ez pedig, azt gondolom, hogy sérti a törvényes bíróhoz való jogot. Úgy gondoljuk, hogy csak törvény rendelkezhet arról, hogy ki az illetékes és hatáskörrel rendelkező bíró. Úgy gondoljuk, hogy sérti az alkotmányt és sérti az alaptörvényt is, sőt, mi több, képviselőtársaim, jelen törvényt is sérti az, hogy erre mondjuk, az országos bírósági hivatal vezetője lehetőséget kap.

Úgy fogalmaz ez a törvény, hogy senki nem vonható el a törvényes bírájától. Úgy gondolom, hogy ez a rendelkezés pedig ennek ellentmond, hiszen az OBH elnöke elvonhat bárkit a törvényes bírájától. Úgy hisszük, hogy az alkotmányellenességen felül ez önkényre ad lehetőséget. Az országos bírósági hivatal elnöke eldönti ugyanis, hogy hol folyjon az eljárás. Eldönti azt is az országos bírósági hivatal elnöke, hogy kik legyenek a megyei bíróságok és a táblabíróságok elnökei, és kik legyenek a kollégium vezetői vagy azok helyettesei. Eldönti azt is egy személyben, mindenféle kontroll nélkül az országos bírósági hivatal elnöke, hogy egyáltalán kiből legyen bíró. Mindehhez képest a kollégiumvezető fogja eldönteni azt, hogy melyik tanácsra szignálja majd az ügyet, vagy esetleg mondjuk egy járásbíróságon melyik bíró tárgyalja konkrétan az adott ügyet.

A rendszerben, úgy gondolom tehát, benne van az önkény lehetősége. A hivatal elnöke tehát kijelöli a bíróságot, az őáltala kinevezett kollégiumvezető pedig megmondja azt, hogy konkrétan melyik bíró fogja ezt az ügyet elbírálni. Természetesen másodfokon, mondjuk, az ítélőtáblán vagy a megyei bíróságon, hogyha járás... - bocsánat, most már törvényszékeknek hívják, vagy pedig a törvényszékeken, hogyha a járásbíróságon indul az eljárás, akkor ugyanez a helyzet: annak az elnökét és kollégiumvezetőjét szintén az OBH elnöke nevezi ki, és az majd kijelöli az illetékes tanácsot.

Ismerem a választ, tisztelt Országgyűlés, megkaptam már százszor az államtitkár úrtól, hogy nem bízom a bírák pártatlanságában és őket sértem meg. Hadd éljek egy hasonlattal! Nem kell akkor ezen logika mentén az Országgyűlés sem, nem kell a kormányt ellenőrizni, mert ha valaki ezt mondja, akkor ezzel azt is mondja, hogy korrupt a miniszterelnök. Hát ha nem az, akkor miért kéne ellenőrizni? Akkor mi szükség az Országgyűlés kormányt ellenőrző szerepére? Vagy semmiféle szükség nincsen az ügyvédekre - egyébként ez a mentalitás nem áll távol önöktől -, hiszen a hatóság tisztességes. Miért gyanúsít bárki tisztességtelenséggel bármilyen hatósági személyt, aki majd vigyáz a vádlott vagy a gyanúsított jogaira is? Mi szükség van tehát akkor az ügyvédre? Minek az Állami Számvevőszék? Azt feltételezzük, hogy a kormány tisztességtelen, ezért ellenőrizni kell?

Tisztelt Országgyűlés! Körülbelül ehhez hasonló logika az, amit egyébként az államtitkár úr mondani szokott. Veszélyes logika elbagatellizálni a garanciális jogokat. Nem feltételezek - és most szeretném ezt kijelenteni - egyetlen bíróról sem rosszat, de ha a rendszer magában hordozza az önkény és az irányított döntés lehetőségét, akkor az a rendszer rossz, függetlenül attól, hogy vannak vagy nincsenek elfogult bírók. Márpedig, azt gondolom, hogy ezt a rossz rendszert nem szabad törvényerőre emelni. Ez a módosító javaslat pedig ezt kívánja megakadályozni.

Hangsúlyozom tehát, nem a bírák függetlenségében nem bízom, hanem az önkényre és irányított döntésekre alkalmas rendszert mint rendszert kritizálom. Óriási a különbség, államtitkár úr, szeretném erre most fölhívni a figyelmét, hogy ne kelljen utána kétpercesekkel szétbombázni a vita menetét.

A 74. ajánlási ponthoz szeretnék még hozzászólni. Az eredeti előterjesztésben a gyorsítás érdekében sorra ritkítják önök a jogorvoslattal megtámadható döntéseknek a körét. Ez egy közülük, de egyébként ez a gondolatmenet igaz az összes többire is. A garanciális jogok csorbítása a gyorsítás érdekében, ez önöknek a filozófiája, mi ezt messzemenőkig elutasítjuk, és nagyon kérjük, hogy gondolják át ezt a hozzáállást még egyszer, és támogassák ezt a módosító javaslatot is.

Köszönöm szépen. (Dr. Lamperth Mónika tapsol.)

(14.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 184 2011.11.08. 2:08  173-196

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Varga István és a kormány szerint a bírók véleményét nyilván az képviseli, aki azt a véleményt fogalmazza meg, ami önöknek tetszik.

Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy a Bírói Egyesület egy civil szervezet, a Legfelsőbb Bíróság az, amellyel a jogalkotó hivatalosan a jogalkotási törvény értelmében kapcsolatban áll. Én örülök annak, hogy találtak a bírói szervezetrendszeren belül egy olyan fórumot, amely osztotta az önök véleményét, de csak részben, mert Baka elnök úr véleményében benne van az, hogy egyébként egy fontos rendelkezéssel a Bírói Egyesület sem értett egyet.

Megjegyzem, hogy ha már a civil szervezeteknek a véleményét vizsgáljuk, akkor az Európai Bírói Egyesület viszont a törvénynek elég sok rendelkezésével nem értett egyet, és az egészet a nemzetközi sztenderdekkel ellentétesnek tekintette, és visszalépésnek minősítette (Babák Mihály: Magyarország!) a korábbi rendszerhez képest. Ha már egyesületekről beszélünk, képviselőtársaim, akkor érdemes megemlíteni ezt is, de hangsúlyozom, hogy önöknek mint jogalkotónak és a kormánynak nem egy civil szervezettel kell kapcsolatban állni és az ő véleményére alapozni, hanem a Legfelsőbb Bírósággal köteles ezt megtenni, ezt pedig önök nem tették meg.

Én úgy hiszem, hogy biztos, hogy tudnak találni még más civil szervezeteket is - bár őszintén szólva ilyet nem nagyon láttam az elmúlt időszakban, mert mindenki csak bírálta az önök előterjesztését -, amelyek esetleg még egyetértenek azzal, ami ebben a törvényben foglaltatik, de speciel a Legfelsőbb Bíróság, amellyel önöknek egyeztetni kellett volna, nem ért egyet ezekkel a javaslatokkal, a törvénynek a koncepciójával sem tud azonosulni. Önök nem az ügyészek egyesületét kérdezték meg, hanem a Legfőbb Ügyészséget az ügyészségi törvény kapcsán; nem az alkotmánybírák egyesületét kérdezték meg, hanem az Alkotmánybíróság elnökét kérdezték meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az alkotmánybírósági törvény kapcsán. Ezt kellett volna tenni a bíróságok esetében is.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 186 2011.11.08. 1:44  173-196

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 41. pontban foglalt módosító javaslathoz kívánok hozzászólni.

Itt arról van szó, hogy ki az, aki kérheti a joggyakorlat-elemző csoport vizsgálatát. Ennek az ajánlási pontnak az alapulvételével szeretnék rámutatni egy picit általánosabb problémára, ami egyébként sok helyen megjelenik ebben a törvényjavaslatban, többek között ennél az ajánlási pontnál is, hogy önök nem választják külön, mondhatnám azt is kicsit rosszmájúan, hogy szándékosan összemossák a bírósági igazgatási jogköröket a szakmai vezetői jogkörökkel. Az országos bírósági hivatal elnökének igazgatási kompetenciákat kell hogy adjanak, a Kúria elnöke pedig a szakmai vezető szerepet kell hogy ellássa. Ehhez képest például ebben a javaslatban is az jelenik meg, hogy nem a Kúria elnöke kérheti meg a joggyakorlat-elemző csoportot a vizsgálatra, hanem az országos bírósági hivatal elnöke. Miért? Szeretnék választ kapni erre. Tehát ha szakmai kérdésről van szó, akkor miért nem a Kúria elnöke az illetékes? Ha igazgatási kérdésről van szó, akkor természetesen a bírósági hivatal illetékes. Baka elnök úr egyébként a felszólalásában szintén erre mutatott rá általános jelleggel az általános vitában, hogy önök nagyon sok helyen ebben a javaslatban e két szerepkört összemossák. Én szeretném hinni, hogy egyszerűen szakmai hozzá nem értésből teszik ezt, és nem pedig valami más okból.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 190 2011.11.08. 6:13  173-196

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 87., 88., 89., 93., 125., 128. pontokhoz szeretnék hozzászólni. Először a 87., 88., 89. pontokhoz; ez három különböző képviselőcsoport javaslata. Abban közösek, hogy mind a három módosító javaslat az országos bírósági hivatal elnökének a státusára vonatkozó jogszabályokat érinti. Én azt gondolom, mindegyik módosító javaslat célja, ezt meg lehet bátran fogalmazni, hogy ne lehessen hosszú kormányzati ciklusokon átnyúlóan bebetonozni egy állami vezetőt Magyarországon, jelen esetben a hivatal elnökét.

Ez a javaslat azt szeretné elérni, hogy a törvény ne a hatalomkoncentrációt szolgálja, ne egy eszköz legyen arra, hogy a Fidesz a bíróságokat is maga alá tudja gyűrni. Úgy gondolom, nem helyes az, hogyha az országos bírósági hivatal elnökét felemeljük a legfőbb közjogi méltóságok szintjére, azaz az Országgyűlés nagy kétharmaddal választja meg. Én javaslatot tettem arra, hogy a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadával válasszuk meg. Ez egy szimbolikus módosító javaslat, valójában nem érdemi és nem tartalmi; annyiból tartalmi, hogy jelzésértéke van.

Egyet szeretnék még kiemelni, amit helyesnek tartok a bizottsági módosító javaslatból, és az alapjavaslatban szereplő, erre vonatkozó megfogalmazást hibának tüntettem fel a vezérszónoki felszólalásomban, nevezetesen, hogy olyan bírót is ki lehet nevezni a hivatal elnökévé, aki mondjuk, két napja bíró. Ezt az alkotmányügyi bizottság módosító javaslata helyes irányba mozdítja, hiszen csak határozatlan időre kinevezett, azaz legalább három éve bírói jogviszonnyal rendelkező bírót lehet kinevezni a hivatal elnökének, ugyanúgy, ahogy egyébként minden más vezető bírói állásnál ez így van és indokolt.

A 93. §-hoz szeretnék még néhány gondolatot fűzni. Ez egy nagyon fontos és nagyon is tartalmi módosító javaslat. Elvetné azt a lehetőséget, hogy az országos bírósági hivatal elnöke akkor is megtartsa a tisztségét, hogyha egyébként lejár a bírói szolgálati jogviszonya, megszűnik a bírói szolgálati jogviszonya. Ha ez így marad, és ezt a módosító javaslatot vagy valami más hasonlót nem fogad el az Országgyűlés, akkor előállhat bizony az a helyzet nagyon könnyen, hogy a bíróságokat hosszú ideig nem bíró fogja igazgatni.

Megint egy hasonlattal hadd éljek: ez olyan, mintha az Országgyűlés elnöke hivatalban tudna akkor is maradni, amikor már megszűnt a képviselői mandátuma, tehát nem országgyűlési képviselő lenne az Országgyűlés elnöke, vagy mondjuk, nem alkotmánybíró lenne az Alkotmánybíróság elnöke. Előállhat tehát az a helyzet, hogy a bírósági egyik legfelsőbb vezető nem bíró. Azt gondolom, ez hiba és megelőzendő. Úgy hiszem, ez tartalmában is súlyosan sérti a bírói függetlenséget.

Persze, értem a lojális vezető bebetonozására irányuló egyik szabályt, és látom ebben a javaslatban, vagy látom ebben a rendelkezésben, hiszen önök a 62. életévük betöltése esetén minden más foglalkozási ágtól eltérően nyugdíjba kényszerítik a bírákat. Valószínű, hogy az országos bírósági hivatal vezetője nem a huszonéves vagy harmincéves bírák közül fog kikerülni. Éppen ezért félnek vagy tartanak attól, hogy esetleg ez a személy a jogviszony megszűnésével elveszíti ezt a pozícióját, és az önök által kinevezett személy helyett egy következő parlamentnek majd egy másik embert kell megválasztani. Én azt gondolom, és azt kérem önöktől, hogy egy picit próbáljanak meg felelősségteljesebben gondolkodni, és ne csak az aktuális hatalmi érdekeiket nézni, hanem ezen egy picit túltekinteni. Tehát valahogy, vagy ezzel a módosító javaslattal, ennek az elfogadásával, vagy egy önök által benyújtandó módosító javaslattal, kérem önöket, zárják azt ki, hogy az országos bírósági hivatalt egy olyan személy vezesse, aki nem bíró.

A 125. és 128. ajánlási pontról szeretnék még beszélni. Egyébként ezt a témát még sok más is rendezi, például a 144. ajánlási pont, ez egy másik vitaszakasz része. E javaslatok erősítenék meg az országos bírói tanács ellenőrzési jogkörét. Ma, a jelenlegi előirányzat szerint, az én meglátásom szerint ez a testület nem más, mint egy kirakattestület. Az általános vitában, azt hiszem, úgy fogalmaztam, hogy a cinizmus egyik normatív megjelenési formája, és ezt most is tartom.

A korlátozatlan és ellenőrizhetetlen hatalom, azt gondolom, hogy egyikünk szerint sem jó. Ennek a testületnek pedig nincs valódi hatásköre. Én azt gondolom, hogy indokolt legalább a bírói státust érintő döntések vonatkozásában, hogy ne hozhasson meg egy személy egyedül egy döntést, hanem legalább e tekintetben legyen egy valós kontrollszerepe (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) az országos bírói hivatalnak. Ezek a javaslatok ezt indítványozzák, kérem tehát ezek elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 200 2011.11.08. 6:10  197-221

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 3., 10., 16., 42. és 46. ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni.

Az államtitkár úr az előző vitát lezáró beszédében megemlített egy gondolatot, ami szervesen kapcsolódik egyébként ezekhez az ajánlási pontokhoz, hiszen itt is nem egy olyan javaslat szerepel, amellyel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság elnöke ellenvéleményt fogalmazott meg, és mi ezt beterjesztettük módosító indítványként. Engedjék meg, hogy két szóban reagáljak arra, amit az államtitkár úr mondott, mondom, idetartozóan.

Azt mondta, hogy nem tudtunk időt szakítani arra, hogy meghallgassuk a bírák véleményét a Bírói Egyesület ülésén. Államtitkár úr, ennek egy nagyon egyszerű oka van: nem kaptunk rá meghívást, sem a frakciónk, sem én magam, nem kaptunk erre az ülésre meghívást. Úgy tűnik, hogy a Bírói Egyesület vagy annak egy része, az, amelyik az önök javaslatait részben támogatja, úgy gondolta, nem szükséges egyetlen ellenzéki pártot sem meghívni, csak a kormánypártokat. Ezt persze majd egyeztessék össze az ő saját alapszabályukkal, de ez nem a mi dolgunk. Nem arról van tehát szó, hogy nem lett volna időnk, ha meghívást kapunk, akkor örömmel ott lettünk volna ezen az összejövetelen, és elmondjuk a véleményünket mi is.

A másik, hadd kérdezzem meg még egyszer: az alkotmánybírósági törvény vitájában miért nem az Alkotmányjogászok Egyesületével egyeztettek? Miért az Alkotmánybíróság elnökével? Miért a legfőbb ügyésszel egyeztetnek és nem az Ügyészek Egyesületével? Mondja meg nekem, államtitkár úr! Most önök találtak egy olyan társaságot, merthogy egyébként a jogalkotási törvényben előírt szervezetrendszerben ilyet nem tudtak találni, amely esetleg támogatja az önök javaslatait, összejönnek ellenőrizhetetlen zárt üléseken, ahová önökön kívül senki nem kap meghívást, és ott állítólag sokan gondolnak valamit, ami hasonló ahhoz, amit önök gondolnak. Azután meg sokan mást gondolnak, merthogy ez is kiderült az államtitkár úr szavaiból, hiszen ha sokan egyetértenek valamivel, akkor, úgy gondolom, sokan meg nem értenek egyet ugyanazzal. Tökéletesen ellenőrizhetetlen fórumokon folyik mindez, ezzel nehezen tudunk mit kezdeni, államtitkár úr. Jó lett volna, ha akkor ezt legalább nyilvánossá teszik, ha már a jogalkotási törvényt nem tartják be.

Hadd mondjak akkor néhány konkrét gondolatot az ajánlási pontokhoz! A 3. ajánlási pontban szereplő módosító javaslat azt irányozza elő, hogy ne lehessen kinevezni olyan személyt bírónak, aki a foglalkozástól eltiltás hatálya alatt áll, tehát a foglalkozástól eltiltották. Mi itt azt indítványozzuk, és ez az újdonsága ennek a javaslatnak, hogy ne csak az egyetemi jogi végzettséghez kötött foglalkozástól eltiltás hatálya alatt álló személyt, hanem általában a foglalkozástól eltiltás hatálya alatt álló személyt ne nevezhessék ki. Én úgy gondolom, egy bírónak jó esetben feddhetetlennek kell lennie, rossz esetben azért egy ilyen megoldást ennek ellenére is indokolt előírni, nem feltétlenül kell leszűkíteni erre, hiszen lehet abszurd és kevésbé abszurd példákat hozni. De azt tudom erre mondani, tisztelt Országgyűlés, hogy ha mondjuk, valakit eltiltanak a könyvelői tevékenységtől, hiszen egy ember rendelkezhet közgazdasági és jogi végzettséggel egyaránt, mondjuk, eltiltják a szervezett bűnözésben való részvétel miatt a könyvelői tevékenységtől, akkor az ne lehessen bíró. Lehet, hogy egyébként ezt egyéb szabályok kizárják, ezt nem tudom, ezt valóban meg kellene nézni, de egy biztos, sorolhatóak olyan példák, ahol nem zárja ki a jelenleg önök által előterjesztett rendelkezés.

A 10. és a 12. ajánlási pontban benyújtott módosító javaslataim azt zárnák ki, hogy pályáztatás nélkül lehessen bizonyos tisztségekre vagy bíróvá kinevezni jelölteket. Végigvonul a javaslaton, tisztelt Országgyűlés, hogy sok esetben elhagyják a pályáztatást. Egyébként nemcsak ezen a területen, tehát az igazságszolgáltatással kapcsolatban teszik meg mindezt, hanem a közigazgatás területén is megtették, és ez a módszerük láthatóan jól bevált, és szeretnék átültetni az igazságszolgáltatás világába is, hiszen növeli majd a lojális vezetőjük hatáskörét a személyi döntések esetében az, hogy nem kell pályáztatni, pályázat nélkül lehet lojális emberekkel feltölteni a rendszert olyan emberekkel, akik egyébként a pályázati kiírásoknak vagy nem felelnének meg, vagy más, jobb paraméterekkel tudnának az adott állás betöltésére pályázni.

Emlékeztetem önöket, hogy mi még a fogalmazók esetében is, tehát ahhoz, hogy valaki egyáltalán a bíróságon dolgozzon mint jogász, a fogalmazók esetében is bevezettük az úgynevezett versenyvizsgát, ami egy lényegesen objektívebb kiválasztási lehetőséget tett lehetővé, és továbbra is csak azt tudjuk támogatni, hogy objektív szempontrendszer alapján kerüljenek kiválasztásra a bírák, illetve a bírósági vezetők, tehát a pályáztatásnak vagy a pályáztatási rendszernek a kiiktatását, azaz ennek a garanciának a kiiktatását a rendszerből biztos, hogy nem fogjuk támogatni. Úgy gondoljuk, ez sérti a bírói függetlenséget, a bírák státusában megnyilvánuló függetlenséget, ezért kérjük, hogy ezt a módosító javaslatot fogadják el.

A többiről akkor egy következő felszólalásomban beszélek. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 204 2011.11.08. 5:39  197-221

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy mondattal hadd reagáljak államtitkár úrra, és utána folytatom az ajánlási pontok szerint. Azt gondolom, hogy az ég egy adta világon semmivel nem vádoltam a Bírói Egyesületet. Tényként közöltem azt, hogy mi nem kaptunk meghívást, önök meg kaptak meghívást erre az összejövetelre. Ilyenformán érdekelte őket a kormánypártok véleménye, az ellenzéké pedig nem. Azt gondolom, ez tény. Egyébként én is sokra tartom ezt az egyesületet, kiváló munkát végeznek. Azt gondolom, szükség van a munkájukra és arra is, hogy egyébként konferenciákon a bírákat érintő törvényjavaslatokat megvitassák.

De azt tudom mondani ismételten, hogy az önök partnere nem ez az egyesület. De egyet biztosan tudok mondani, hogy nem kizárólag ez az egyesület. Az, hogy ennek ürügyén megkerülik a Legfelsőbb Bíróságot, na ez nem tartható. Egyébként önök meghallgathatnak még számtalan civil szervezetet, köthetnek önök partnerségi megállapodást lényegesen több társadalmi szervezettel. Köthettek volna a Transparency Internationallel, csak ez éppen önöket meglehetősen keményen bírálja, úgy általában, meg ennek a javaslatnak a kapcsán is. Nem tették. Ezzel kötöttek. Szívük joga természetesen, de az biztos, hogy ennek ürügyén nem kerülhették volna meg a Legfelsőbb Bíróságot. Én erről beszélek, államtitkár úr, és nem szeretem, amikor mindig bele kíván szorítani abba a pozícióba, hogy én bárkit meggyanúsítok vagy vádolok. Úgy gondolom, ez nem méltó sem önhöz, sem az Országgyűléshez, hogy ezt megtegye. Legyen szíves a szavaimat úgy értékelni, ahogy elmondtam, és nem azt kiforgatva. Köszönöm.

A 16. ajánlási ponthoz folytatnám tehát az érdemi hozzászólást. Úgy gondolom, hogy méltánytalan a rendszerben az, hogy a korábbi munkáltató véleményét figyelembe kell venni a bírói kinevezéskor a rangsor kialakításánál.

Tisztelt Országgyűlés! Az rendben van, hogy a bírói szervezeten belül, amikor valaki egy bírói álláshelyre pályázik, akkor a munkahelynek, tehát a bíróságnak a véleményét értelemszerűen figyelembe kell venni. Az a bírói munkát vagy a fogalmazói vagy titkári munkát fogja majd minősíteni. De az, ha valaki, mondjuk, dolgozott egy csomagolóiparral foglalkozó cégnél mint jogász, és ott valamilyen összetűzésbe került ennek a vállalatnak a tulajdonosával, és az ad róla egy rossz minősítést, azt gondolom, messzemenőkig méltánytalan, ha ennek alapján fogják majd a rangsort kialakítani, hogy ki az, aki bíró lesz majd, értelemszerűen a rangsor figyelembevételével, és kiből nem válik bíró. Tehát mi ennek a rendelkezésnek az elhagyására tettünk javaslatot.

A 42. ajánlási pontban azt kifogásoljuk, hogy a bírót a hozzájárulása nélkül más beosztásba és más szolgálati helyre lehet kirendelni, persze csak egy évre. Úgy hiszem, hogy ez méltánytalan is és alkotmányellenes is. Ezenkívül egy újabb olyan rendelkezés, ami súlyosan sérti a bírói függetlenséget.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ez azért sérti, mert megint csak a bíró státusával összefüggő szabály felpuhítása révén vagy a garanciális szabályok felpuhítása révén sérti a bírói függetlenséget. Hiszen lehet olyan helyzet, nem feltételezek, megint mondom, előre mondom, hogy érthető legyek, nem feltételezek egyetlen konkrét bírósági vezetőről sem semmi rosszat. A rendszer viszont lehetővé teszi azt, hogy ha ellenkezik egy bíró, vagy nem ért egyet az elvárásokkal, vagy nem ért a szóból, akkor mondjuk, egy Békés megyei bírót át lehessen helyezni Vas megyébe vagy Zala megyébe, természetesen csak szolgálati érdekekből. Vagy pedig arra is lehetőséget ad, hogy lefokozzák, ha úgy tetszik, mondjuk, egy megyei bírót, ideiglenesen persze, csak egy évre, szolgálati érdekből, a járásbíróságra osszanak be; bocsánat, törvényszéki bírót járásbíróságra osszanak be.

Nem szólnak majd bele - természetesen megint csak a rendszert kritizálom, nem személyeket -, nem szólhat bele, mondjuk, egy bírósági vezető abba, hogy milyen döntéseket hozzon. De ha nem hozza az elvártat, akkor majd jön a fontos szolgálati érdek, és a bíró áthelyezhető, lefokozható. Az is erősen aggályos, hogy egy ilyen bíró, mondjuk, egy évig az ítélőtáblán ítélkezzen, ha járásbíróságról rendelik be. De ez már csak a kisebbik baj a történetben.

A 46. ajánlási pontban egyébként Rubovszky képviselő úr javasolta azt, hogy legalább ne lehessen a táblabírót járásbíróvá lefokozni, ha csak egy évre is, csupán eggyel alacsonyabb szintű bíróságra lehessen a bírót beosztani szolgálati érdekből. Nem tudom, mi az oka annak egyébként, hogy az alkotmányügyi bizottság ülésén ezt a kormánypárti képviselőtől származó, abszolút méltányolható javaslatot a kormány nem támogatta. Ha már az általam előterjesztett 42. ajánlási pontban foglalt javaslatot nem támogatják, akkor tegyék meg, hogy Rubovszky képviselő úrnak a nagyon rossz rendszert kicsit kevésbé rosszá tevő javaslatát támogatni fogják.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 208 2011.11.08. 1:51  197-221

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megmondom őszintén, nem teljesen értem, mit jelent az, hogy felülről kezelem, majd nyilván államtitkár úr meg tudja magyarázni, mert ezt a mondatot nehéz hová tenni. Ha azt jelenti, hogy kritizálom, akkor igen, ez ténykérdés, hogy így van. De úgy hiszem, hogy egy országgyűlési képviselő bármilyen véleménnyel kapcsolatban kritikát megfogalmazhat az Országgyűlés falai között, akár még egyes bírák véleményével szemben is. Tehát ez a felülről kezelés számomra, megmondom őszintén, értelmezhetetlen. Bár egyébként biztosan jól hangzik.

A másik az, hogy nem az a gond, tisztelt államtitkár úr, hogy önök nem értenek egyet a Legfelsőbb Bíróság elnökének véleményével. Úgy hiszem persze, hogy a tőle származó véleményeket különös súllyal kell latba vetni a mérlegeléskor, de természetesen el lehet utasítani, és lehet más koncepció alapján megfogalmazni a tervezetet. Egyet nem lehet tenni, hogy nem egyeztetnek vele. Én nem mondok mást, csak ennyit. Meg lehet még számtalan más embert hallgatni, azoknak a véleményét is el lehet fogadni, meg el lehet vetni, a Legfelsőbb Bíróság elnökének a véleményét is el lehet fogadni és el lehet vetni. Egyet nem lehet csinálni, hogy nem egyeztetnek vele. Gondolom egyébként, hogy mondjuk, az Alkotmánybíróságról szóló sarkalatos törvénynél szintén volt jó néhány alkotmányjogász, akinek más volt a véleménye, mint az Alkotmánybíróság elnökének, mégsem azokkal egyeztettek, hanem az Ab elnökével. És tudom azt, hogy voltak olyan javaslatok, amiket azokból megfogadtak, és volt, amit nem.

(15.40)

Tehát még egyszer mondom: az egyeztetésből kihagyni az LB elnökét, ez az, ami elfogadhatatlan, és szerintem ellenkezik is a jogalkotási törvénnyel.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 210 2011.11.08. 1:18  197-221

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Látom kormánypárti képviselőtársaim türelmetlenségét, úgyhogy ígérem, röviden fogok szólni. A 67., illetve a 68. ajánlási pontokban foglaltakhoz szeretnék hozzászólni. Először is szeretnék érvelni mellette. A Kúriára beosztott bíró felett a munkáltatói jogokat a Kúria elnöke gyakorolja. Szerencsére, és ennek örülök, hogy az államtitkár úr már a bizottsági vitában kifejtette azt, hogy ezt a javaslatot tudja támogatni, ezt köszönöm szépen. Ugyanakkor megjegyzem ezzel kapcsolatban, hogy szó szerint ugyanaz volt a javaslatunk Rubovszky képviselő úrral, az ellenzéki javaslatról eggyel előtte szavazott a kormánypártinak, és az egyik támogatotti sorba kerül, a másik nem, tehát az egyiket támogatta, a másikat pedig nem támogatta. Meglehetősen érdekes a gondolkodásmód. Azt gondolom, hogy ha valami szó szerint megegyezik, akkor érdemes mind a kettőt támogatni, még akkor is, ha az ellenzéki képviselőtől származik. De mindegy, félretéve ezt, és nem szeretnék valóban kicsinyes vitába bocsátkozni, kérem azt a kormány képviselőjétől, hogy továbbra is támogassa, ezek szerint Rubovszky képviselő úr javaslatát a 68. pontban.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 214 2011.11.08. 0:08  197-221

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Megkövetem államtitkár urat, önnek ebben igaza van. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 248 2011.11.18. 18:14  197-287

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Be fogok szállni én is ebbe a vitába, de majd ott, ahol ennek helye lesz.

Hadd kezdjem viszont azzal, hogy Stágel képviselőtársam - sajnálom, hogy nincs már az ülésteremben - a felszólalását azzal kezdte, vagy első mondatai közt mondta el legalábbis, hogy a szabálysértési jog valahol a közigazgatási jog és a büntetőjog határán mozog.

Én azt gondolom, és e tekintetben egyetértek a javaslat irányultságával és szellemiségével, hogy egyértelműsíti ezt a helyzetet, és a szabálysértési jogot egyértelműen a büntető jogrendszer részévé teszi, és kiemeli azt a szabálysértési jog keretei közül. Én úgy ítéltem meg tehát, hogy az a vita, amely arról szólt, hogy melyikhez tartozik inkább, vagy mondjuk, egyetemi berkekben arról szólt, hogy a szabálysértési jogot a közigazgatási jogi tanszéken tanítsák-e vagy a büntetőjogi tanszéken, azt gondolom, ennek a vitának a végére most pont kerül, és egyértelműen a büntetőjog terrénumába utalja a szabálysértési jogot.

Az is előremutató, hogy viszonylag pontosan szabályozza a szabálysértési eljárásra vonatkozó rendelkezéseket, tehát az eljárásjogi rendelkezéseket. Elég sokat küzdöttek gyakorló jogászok korábban azzal, hogy a szabálysértési eljárásban tulajdonképpen a büntetőjog bizonyos elveit próbálták alkalmazni. Én azt gondolom, hogy teljes mértékben nem oldja meg ezt a problémát, de e tekintetben is ez a szabálysértési törvényjavaslat jó irányba halad.

Aztán sok szó esett még a parlamenti vitában arról, Szabó Timea képviselőtársam is beszélt róla, ha jól emlékszem, Stágel Bence is, hogy hogyan alakult a szabálysértési jog körébe tartozó cselekmények megítélése a jogtörténelemben az elmúlt időszakban, a XIX-XX. században. Valóban megfigyelhető az, hogy hol úgynevezett dichotóm rendszerű, hol trichotóm rendszerű büntető anyagi jogi szabályok érvényesültek, tehát büntető törvénykönyvek léptek hatályba. Ebből kétségkívül a Csemegi-kódex, ahogy Szabó képviselőtársam elmondta, a trichotóm rendszerben működött.

Én azt látom, és azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat ebbe az irányba kívánja mozdítani a jelenlegi büntetési rendet, rendszert. Mondom, a magam részéről ezzel egyetértek.

Egy felvetésem van, hogy ha már ez így van, akkor vajon miért nem várták meg önök a büntető törvénykönyv kodifikációját, hiszen elképzelhető, hogy szerencsésebb lett volna, ha már ezt az irányt választják - és mondom, ezt az általam is egyébként jónak tartott irányt -, akkor ismételten helyreállítani ezt a trichotóm rendszert a Btk.-n belül, vagy legalábbis a szabálysértési jogot hozzáilleszteni, méghozzá szervesen az új büntető törvénykönyvhöz, azaz az abban található rendelkezéseket úgy kezelni, mintha azok, ha úgy tetszik, kihágások volnának a korábbi szóhasználat szerint. Tehát erre kíváncsi volnék például, hogy miért nem lehetett megvárni ezzel a törvényjavaslattal a Btk.-t, ha már ezt az új rendszert és felfogást választották sajátjuknak.

A korábbi felszólalásaimban más törvényjavaslatoknál elég részletesen szóltam arról, és kifejtettem, hogy milyen mértékben elutasítom azt, hogy a büntető törvénykönyvben az úgynevezett eljárási garanciákat, azoknak a körét szűkítsék, hogy szűkítsék sorozatosan a védői és a terhelti jogokat, és ezzel párhuzamosan megnöveljék az ügyész jogkörét.

Három eljárásjogi törvényben köszön vissza ez a szemlélet, méghozzá azt tudom mondani, töretlenül, mert megnéztem ezeket a törvényjavaslatokat, egyetlen olyan nem volt, ahol védői jogkört növeltek volna ügyészi kárára, viszont elég sok olyan volt, bőven tízen felüli, talán húszon fölüli annak a száma, ahol ügyészi jogkört növelnek a védői, illetve a terhelti jogok rovására, illetve a garanciális jogokat építik le ezekben a törvényekben. Ezzel akarják önök elérni azt, hogy az eljárások gyorsuljanak.

Hogy kapcsolódik mégis ez ehhez a törvényjavaslathoz? Egyetértek azzal, hogy az úgynevezett bagatell bűncselekmények esetében, kisebb tárgyi súlyú, hogyha szeretnék pontosabban fogalmazni, tehát kisebb tárgyi súlyú bűncselekmények esetében nincs szükség a büntetőjog teljes garanciarendszerére. Ezért én a magam részéről teljes mértékben egyetértek vele és üdvözlöm azt, hogy önök 20 ezer forintról 50 ezer forintra emelik a bűncselekményi értékhatárt, hiszen az eljárások gyorsításának szerintem az egyik, egyébként jogállami és sokkal célravezetőbb módja az lenne, hogyha lényegesen több cselekmény kerülne át a szabálysértési jog terrénumába a büntetőjogból, meghagynák a büntetőjogi garanciarendszert, és ezeket a kisebb súlyú cselekményeket viszont egy lényegesen kevesebb garanciát tartalmazó szabálysértési eljárás keretében bírálnák el. Tehát ez egy jó szemlélet az én meglátásom szerint.

Igazából azt nem értem csak, hogy eddig éveken keresztül miért ágáltak akkor az ellen, hogy fölemeljük a bűncselekményi értékhatárt. Én emlékszem arra, hogy az elmúlt ciklusban meglehetősen markáns felszólalásaik voltak önöknek arról, hogy miért nem szabad 10 ezerről 20 ezer forintra felemelni a bűncselekményi értékhatárt. Most önök 20-tól 50-re emelik. Mondom, nekem nem változott a véleményem; örülök, hogy az önöké viszont megváltozott.

Persze mondják rossz nyelvek, hogy ennek nem ez az oka, hiszen ez a rendelkezés egyértelműen ellentétesen hat a konzervatív büntetőpolitika felfogásával, ez tulajdonképpen nem jelent mást, mint egy dekriminalizációt, azaz, hogy jó pár bűncselekményt kivonok a büntetőjog területéről, és átteszek egy enyhébb megítélésű szabálysértési jog keretei közé.

(18.50)

Tehát ezt kifejezetten az önök számára annyira elutasított liberális büntetőpolitikai irányzatnak a részeként tudom csak értékelni. Tehát e tekintetben, mondom, örülök, hogy megváltozott a véleményük, bár rossz nyelvek egészen mást mondanak; én szeretnék hinni az önök szemléletváltozásában. Bár azért meg kell említeni azt, hogy kritikaként elhangzott, hogy ezzel semmi más céljuk nincsen, mint a bűnügyi statisztikák kozmetikázása, azaz elérni azt, hogy mivel ezek a cselekmények már nem bűncselekmények többé, hanem szabálysértések, ezért ennyivel majd csökkenni fog önök szerint a statisztikákban az elkövetett bűncselekmények száma. Tehát az elkövetett jogellenes cselekmények száma az égvilágon semmit sem fog változni, de a statisztikákban a bűnözés mégis csökkenni fog. Sokan azt mondják, hogy önöknek ez a céljuk.

Azt tudom mondani, hogy ez viszont biztosan célravezető lesz, hiszen tudjuk azt, hogy vagyon elleni bűncselekmények alkotják az összes bűncselekménynek a több mint 90 százalékát, tehát ha abból levesszük a kisebb súlyú bűncselekményeket, akkor a bűnügyi statisztikák javulni fognak. De emelkedjünk felül ezeken a rossz érzéseken, és azt gondolom, örüljünk annak, hogy e tekintetben önöknél egy szemléletváltásnak lehetünk tanúi.

Másrészről azonban azt tudom mondani, hogy azok a rendelkezések, amelyeket megvalósítani kívánnak, kifejezetten rosszak és nem támogathatóak. Azt gondolom, hogy más vonatkozásban - leszámítva azt a vonalat, amit most kifejtettem - egészen szélsőségesen konzervatív büntetőpolitikai irány az, ami megjelenik ebben a törvényben. Az én meglátásom szerint eszetlen, esztelen és embertelen szabályokat is tartalmaz az elénk terjesztett javaslat.

Hadd idézzek egy interpellációból, éppen az államtitkár urat interpelláltam akkor - és a szabálysértési jog ezen szabályára már többen utaltak a mai vitában -, hogy gyakorlatilag szabálysértési őrizetbe lehet venni mindenkit, aki vagyon elleni szabálysértést követ el, legyen az fiatalkorú vagy legyen az felnőttkorú. Akkor én csak a kíváncsiság kedvéért - természetesen a szakmai és kötelező kíváncsiság kedvéért - az alkotmányügyi bizottság ellenőrző albizottságának elnökeként a PKKB elnökét megkérdeztem levélben arról, hogy hogyan is alakultak a gyakorlatban ezek az esetek. Akkor a PKKB elnöke levélben azt válaszolta - ez még egy jó pár hónappal ezelőtt volt -, hogy a 3 ezer forint alatti ügyek száma 54 százalékát teszi ki azoknak az eseteknek, amikor őrizetbe vettek valakit vagyon elleni bűncselekményért, tehát 308 ügyből 174 esetben az elkövetési érték kevesebb volt, mint 3 ezer forint, az illetőt mégis becsukták a börtönbe három napra.

Azt gondolom, hogy ez nem feltétlenül arányos, és két-három példát írt is az elnök úr számomra, és tájékoztatott arról, hogy az egyik esetben például egy 52 forintos horgászhorgot tulajdonítottak el, a másik esetben pedig egy 69 forintos rézkábelt próbált ellopni az egyik áruházból, és a helyzet az, hogy még a kár is megtérült ugye, mert megtalálták nála tettenéréskor; tehát ilyen esetért őrizetbe vettek bizony embereket. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Képviselőtársaim, hallom újra a bekiabálásaikat és a megjegyzéseiket, Pócs képviselőtársamnak is, ami legalább olyan rossz, mint amit elmondott egyébként a felszólalása kapcsán, és legalább annyira elfogadhatatlan. Tudjuk, tudjuk a szlogent, elmondom, ha akarják, én is, hadd hallják még egyszer a tévénézők: a Fidesz a rend pártja. (Csampa Zsolt: Képviselő úr, nincs tévéközvetítés már!) Ismerjük ezt a szlogent természetesen.

Azt gondolom, azon, hogy legyen szigorú a szankció, mert minél szigorúbb, annál jobb, és ha lehet, akkor mindenkit minden bűncselekményért csukjunk börtönbe, mert annak van visszatartó ereje, tisztelt képviselőtársaim, az én tanítványaim az első év végére túl vannak; kár, hogy önök nem. Azok a megfogalmazások pedig (Közbeszólás a Fidesz soraiból.), hogy a megélhetési bűnözés fogalmát korábban vezették be... Hallgassanak meg nyugodtan, nem hiszem, hogy ilyen indulatosnak kéne lenni. (Németh Szilárd István: Cinikusnak se kellene lenni, Gergely!) Szóval, hogy a megélhetési bűnözés fogalmát mi vezettük volna be; képviselőtársaim, nem kellett bevezetni (Az elnök csenget.), mert a megélhetési bűnözés fogalma sajnos létező fogalom, az van, azt nem kell bevezetni, azt meg kéne próbálni megszüntetni. A kérdés az, hogy milyen eszközökkel lehet ez ellen fellépni. (Németh Szilárd István: Szét kell osztani a vagyonotokat!) Senki nem mondta azt, hogy ez elfogadható. Azt mondtuk, hogy ez nem elsősorban a büntetőpolitika területére tartozó kérdés, hanem annál sajnos sokkal több: a büntetőpolitikára is tartozik, és egyébként azonkívül még rengeteg más megoldást kíván, hogy ez megszűnjön.

Azt mondják a képviselőtársaim - és egészen elképedve hallgatom -, hogy az egy eredmény, az egy nagy dolog, hogy 80 százalékkal nőtt az őrizetbe vételek száma. Képviselőtársaim, hát milyen eredmény ez? Az az eredmény, hogy több embert vesznek őrizetbe, vagy az, hogy csökken a bűnözés? Meglepődve hallom - biztosan igaz is -, hogy az országban vannak olyan területek, ahol ez igaz, de azért azt remélem, önök sem vitatják - eddig legalábbis még nem tette senki -, hogy országos szinten a bűnelkövetések száma nőtt, minden statisztika ezt mutatja. Én azt gondolom tehát, hogy nem az az eredmény, ha több embert tudnak őrizetbe venni, hanem az volna az eredmény, ha a bűnügyi statisztikák azt mutatnák, hogy a bűnelkövetések száma csökken, nem pedig azt, hogy nő; sajnos ma pedig ez nem így van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért én elgondolkodnék azon, hogy vajon jó- e az a modell, amire Gaudi-Nagy Tamás az alkotmányügyi bizottság ülésén, ha jól emlékszem, úgy fogalmazott, hogy nem támogatja, mert ő az emberséges szigor pártján áll. Magyarán, fordíthatnám úgy is ezt a mondást, hogy olyan ez a javaslat, ami még a Jobbiknak is sok. Hát azért én úgy hiszem, hogy ezen legalábbis önöknek érdemes volna elgondolkodni. És érdemes volna túljutni azon az egyszerű gondolkodásmódon, amit, azt gondolom, ma már az átlagember sem fog akceptálni, és nem fog elhinni: önök százszor hangoztatják azt, hogy önök a rend és nem a rendetlenségnek a hívei. Úgy gondolom, hogy azért ennél talán egy kicsit több kell, vagy ha ennél a gondolkodásmódnál maradnak, akkor természetesen fölöslegesek az ehhez hasonló nemcsak hogy szakmai, de még politikai viták is, mert azt gondolom, hogy ezt a gondolkodásmódot nem fogják áttörni szakmai érvek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A pénzbírság összegének növelése - a mi megítélésünk szerint - aránytalanságot fog okozni a büntetőjog és a szabálysértési jog között. Nem véletlen az, hogy az elmúlt időszakban - és egyébként ezzel, ha jól emlékszem, még önök is egyetértettek a parlamenti vitában - megemeltük mintegy tízszeresére a bűncselekmény miatt kiszabható pénzbüntetésnek az összegét. Ez nemcsak azért volt fontos, mert megváltoztak a társadalmi viszonyok, és indokolt az, hogy ma 100 millió forintos pénzbüntetés kiszabható legyen a korábbi 10 millió helyett, hanem azért is, mert furcsa volt az, hogy szabálysértésért lehetett 150 ezer forintot kapni mint bírságot, és ehhez képest volt olyan eset, amikor bűncselekményért lehetett kapni 3 ezer forintot. Ma ez nincs így, ehhez a megfelelő arányok meg lettek állapítva. Ha most önök ezt feljebb emelik, akkor ezek az arányok ismét meg fognak borulni. Azt gondolom, hogy helytelen az, ha ezt nem veszik figyelembe.

Ami miatt azt mondom, hogy aránytalan és embertelen a javaslat egy része - nem fejteném ki bővebben, hiszen LMP-s képviselőtársaim már megtették, és Harangozó Tamás képviselőtársam is utalt rá, nevezetesen az elzárásra vonatkozó szabályokra -, az az, hogy úgy hiszem, komoly vívmány volt az, hogy ilyen szankciót csak bíró szabhat ki, és az is, hogy fiatalkorúval szemben még bűncselekmény elkövetése esetén is csak kivételes jelleggel lehetett ezt a szankciót alkalmazni. Ehhez képest önök bagatell bűncselekményekért nem bíró által kiszabhatóan lehetővé teszik azt, hogy fiatalkorúakat becsukjanak a börtönbe. És higgyék el, képviselőtársaim, ez nem moralizálás, ez azt jelenti, hogy önök most is - ahogy eddig is - éppen szembemennek azzal a büntetőjogi trenddel, ami Európában érvényes és elfogadott.

(19.00)

Nem találnak még egy olyan országot az Európai Unióban, amelyik ezt a szemléletet osztja, amit maguk most már a többedik törvényjavaslattal idehoznak az Országgyűlés elé.

És végül egy gondolat: szóval, félretéve a szakmai és a politikai érveket, bár ez talán politikainak minősül, mi őszintén reméljük, bár persze egy picit félünk tőle, hogy nem így van, de őszintén reméljük azt, hogy ez a javaslat nem azt a célt kívánja majd szolgálni, képviselőtársaim, hogy a tragikus gazdaságpolitikájuk miatti várható és komoly elégedetlenségi mozgalmakat és eseményeket rendészeti eszközökkel próbálják meg majd kezelni (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Ez a ti stílusotok! Ezt ti csináltátok!), és ezek a rendelkezések a jogi hátterét teremtik meg az ilyen fellépéseknek. Nagyon remélem, hogy ez nem így van. Ha csupán a jó szándék vezeti önöket, és miért ne feltételezzünk jót másfél év rossz után is akár, akkor is azok az érvek viszont, amelyeket az előbbiekben elmondtam és elmondtunk, azok megállják a helyüket.

Én azt kérem, hogy ezeket gondolják át, képviselőtársaim, és mielőtt az előre megírt beszédeiket fölolvassák ugyanúgy és ugyanabban a formában, mint ahogy az elkészült tegnap vagy ma, vagy tegnapelőtt, próbálják meg ezeket az érveket is felhasználni és beleépíteni. Hálás lennék, ha legalább reagálnának rá.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 254 2011.11.18. 2:05  197-287

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megint egy olyan párosításra szeretném felhívni a figyelmet, vagy szembeállításra, ez a jobb fogalom, amit most már nem először hallok fideszes képviselőtársaimtól. Nevezetesen, hogy valaki meg akarja büntetni vagy nem akarja megbüntetni azt, aki elkövet egy akár kisebb súlyú bűncselekményt vagy szabálysértést.

Azt gondolom, hogy nem igazságos és nem méltányos ez a szembeállítás, már ha ezt a kormánypártok és az ellenzék véleménykülönbségeként kívánják aposztrofálni, illetve ezzel azt kívánják alátámasztani. A kérdés, azt gondolom, akörül kell hogy kirajzolódjon, és talán érdemes lenne errefelé menni a vita során, hogy az arányosság és az igazságosság szempontjait is figyelembe kell venni, amikor meghatározzuk a szankciót.

Ha tehát valaki 52 forint értékű horgászhorgot lop el, nem az a kérdés, hogy azt megbüntetem-e vagy sem; hát persze, hogy meg kell büntetni! Nyilvánvaló, hogy nem szabad 52 forintot sem lopni, de kettőt sem. A kérdés az, hogy mire és milyen szankciórendszer alapján. Mi azt mondjuk, hogy az, hogy valaki 52 forintos értéktárgy eltulajdonításáért 3 napra a börtönbe kerül, az elég aránytalan. Ez az aránytalanság nemcsak egy erkölcsi fogalom, vagy elméleti, hanem egy alkotmányos fogalom, tisztelt képviselőtársaim. Az Alkotmánybíróság számtalanszor kimondta azt, hogy a büntetőjognak és ezen keresztül egyébként - zárójelben mondom - a szabálysértési jognak arányosnak és igazságosnak kell lennie, akkor van jogállami büntetőjog. Ha ez nincs így, akkor a büntetőjog nem jogállami.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 258 2011.11.18. 1:55  197-287

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Asszony! Azt kell hogy mondjam, hogy ön abszolút nyitott kapukat dönget, és ahhoz, hogy megvalósuljon az a szabály, illetve az a rendszer, amit ön megkíván, ahhoz ezt a törvényt egyáltalán nem kell elfogadni sem. Ugyanis az elmúlt ciklusban a kormány és az Országgyűlés elfogadta az úgynevezett érték-egybefoglalás szabályát, ami pontosan arról szól, amit ön mond, és pontosan a hatékony fellépés érdekében tette ezt meg.

Ez tehát arról szól, hogy ha valaki egy éven belül többször követ el szabálysértést, olyan értékre, olyan értéket lop például, amire ön célzott, hogy egy tyúkot, de azt annyiszor követi el ezt a cselekményét, hogy ez a szabálysértési értékhatár fölé kerül, ha az értékeket összeadjuk, tehát arról van szó, amiről ön beszél, akkor az nem is szabálysértés, hanem bűncselekmény ma már. Ráadásul ha ez a szabály nem is létezne, akkor is a Btk. tartalmazza az úgynevezett üzletszerűség fogalmát, és ez az üzletszerűség mint fogalom a büntetőjog rendszerében a szabálysértési értékre elkövetett vagyon elleni bűncselekmények vonatkozásában úgynevezett felminősítő körülménynek számít, azaz ha valaki rendszeres haszonszerzésre törekedve követ el egymás után többször szabálysértési cselekményeket, az megint csak bűncselekménnyé válik.

Azt tudom mondani, hogy azt a célt, amit ön szeretne ettől a jogszabálytól megkapni, az már megvan a hatályos büntető törvénykönyvben és a hatályos szabálysértési törvény rendelkezései között. Tehát e tekintetben újat ez a jogszabály nem fog hozni, ezt mi már megoldottuk.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 274 2011.11.18. 4:56  197-287

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én egyetlenegy érdemi választ hallottam, egyetlenegyet az egész vitában kormánypárti oldalról, ami az ellenzék kérdéseire próbált valamilyen választ adni, az épp az imént Tóth József képviselő úr válasza volt, van, aki egyetért vele nyilván, van, aki nem, de legalább válasz volt. Mástól ilyet, az a baj, hogy nem hallottam.

Viszont Tóth képviselő úr az előző felszólalásában - és én ezért kértem szót - úgy kezdte, hogy egyfajta zárszóként kívánja ezt mondani. Úgy gondolom, hogy ameddig ebben a mai vitában eljutottunk, ez a Fidesz részéről nem lehet egy adekvát felvetés az én meglátásom szerint, hogy zárszót kellene mondani, ugyanis eddig a kérdéseinkre nem kaptunk önöktől választ, még csak meg sem próbálták, hogy ezt megadják. Én azt értem és látom, bár az elnök úr az előbb megrótt érte, hogy az a helyzet, hogy én azt gondolom, ennek helye van egy vitában ezt elmondani, úgy látom és úgy gondolom, hogy ügyesen felolvasták azt, amit önöknek leírtak. Ez kétségtelen tény. Az is tény, hogy ennek minden mondatában vagy legalább minden második mondatában szerepelt a rend, ahogy egyébként ez önöknél szokott lenni. Természetesen a vitában volt két gyakorló polgármester is, elmondta, hogy nála ez hogy van, ő már csak tudja (Folyamatos közbeszólások a Fidesz soraiból.), hiszen az ő településen hogy van, ez egy állandó vitaeleme, egy állandó vitaeleme az önök... Nézzék, ez így van, attól ez még tény. Nem tudom, mit kiabál be, képviselőtársam, szóljon hozzá, legyen szíves, és akkor legalább megpróbálhatna választ adni egy-két kérdésre. Örülnék annak, ha ezt megtenné, de sajnos így, ilyen távolról bekiabálva nem értem és nem hallom, amit mond.

Elmondták azt is a képviselőtársaim, hogy mindez a gyors és eredményes eljárás érdekében történik, továbbá gépiesen ismertették a törvényjavaslat egy-egy részét, amit kiosztottak önökre, képviselőtársaim. Ez a helyzet sajnos. Azt azért hadd mondjam, hogy ez nem az önök dolga lenne egyébként, hanem az államtitkár úré, aki az expozéjában ismerteti a törvényjavaslatot. Ezt meg is tette. Tehát hogy önök újra felolvassanak egy-egy részt belőle anélkül, hogy egyébként bármi érdemi értékelést vagy indoklást ehhez fűznének, én azt gondolom, hogy felesleges. Tehát ezért valóban kár itt ülni. Ez tény, és ezzel egyetértek.

Azonban még egyszer mondom, egy olyan érdemi mondat nem volt, amikor esetleg felnéztek volna az előre megírt papírjukból, és választ adtak volna esetleg azokra a felvetésekre, amelyeket akár LMP-s, akár jobbikos, akár MSZP-s képviselőtársaim felvetettek.

Ami számomra még rosszabb ennél, hogy az államtitkár úr úgy követte végig a vitát, hogy egyetlenegyszer nem érezte úgy, hogy szükséges lenne beleavatkoznia vagy beleszólnia. Úgy hiszem, hogy igaza van Szabó Timea képviselőtársamnak, amikor nehezményezi azt az eljárási rendet és módot, hogy a kormány képviselője tökéletes passzivitást mutat a teljes vita során, majd a zárszóban elmondja azt, amit gondol, és a Házszabálynak megfelelően természetesen ezután már arra reagálni nem lehet. Tehát nem azt a módszert választja, hogy mond valamit és azt egy ellenzéki képviselő kritikával tudja illetni, hanem kivárja a zárszót, addig nem mond semmit, utána majd mond valami kinyilatkoztatást. Feltételezem azt, ami ilyenkor szokott lenni, hogy majd megköszöni az államtitkár úr a hozzászólásokat, elmondja még egyszer azt, hogy a bűnözőket meg kell büntetni és a Fidesz a rend pártján áll, és ezért kéri a javaslat támogatását.

Azt gondolom, hogy szerencsésebb lenne, ha inkább beszállna az államtitkár úr a vitába és a rengeteg felvetésre, amit tettünk, több órányi felvetésre, amit tettünk vagy legalább azok egy részére reagálna az államtitkár úr, vagy reagálna bárki más a fideszes képviselőtársaim közül, és nemcsak azt mondaná el, amit leírtak neki, nemcsak a törvényjavaslat egy-egy részét gépiesen ismertetné, mondaná el még egyszer, hogy a rend milyen fontos, hanem azokra az érdemi szakmai és politikai felvetésekre, amelyeket tettünk, mondana valami érdemit. Én úgy hiszem, hogy addig hiba az a mondat, amit elmondott Tóth képviselőtársam, hogy mintegy zárszóként kíván valamit elmondani.

Kérem önöket, hogy ne zárszóként mondjanak valamit. Az államtitkár urat is arra kérem, hogy ne zárszóként mondjon valamit. Mondjon valamit most, amire reagálni tudunk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 284 2011.11.18. 2:16  197-287

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Polgármester Úr! Nem az a probléma, félre ne értsenek engem, én ezt egy ilyen színházi elemnek mondtam, hogy mindig van, és mindig ezzel a szöveggel, hogy polgármesterek megszólalnak, sőt, helyes, azért választották meg őket képviselőnek, hogy hozzászóljanak a vitához. Én is egyetértek ezzel.

De én úgy hiszem, hogy érvként az, hogy önök polgármesterek, önök látják, önök tudják, hogy ez probléma, és rendet kell tenni és szigorúan kell fellépni, azt gondolom, hogy nem elégséges érv. Ugyanis egy szót nem szólnak arról, hogy ezt szakmai szempontból milyen módon lehet megtenni, milyen módon kívánják megtenni, és ehhez képest az ezzel szemben támasztott ellenzéki érvek miért nem helytállóak, hanem mégis miért jó az, ami önök mondanak.

Magyarán, én azt kifogásolom önöknél, hogy csupán a tapasztalatokról, a rosszról beszélnek, arról beszélnek, hogy ezt meg akarják oldani, ami helyes egyébként önmagában, hiszen valóban, ezeket a problémákat kezelni kell, csak éppen azt nem mondják el, hogy pontosan hogyan. Tehát azt gondolom, egy parlamenti vitához bizony hozzátartozik a szakmai érvelés is, és ezt is valakinek meg kellene tenni, és a szakmai ellenérvekre szintén kellene valakinek szakmai szempontból is válaszolni. Itt helye van a politikai vitának, helye van a példáknak, de helye van a szakmai érvelésnek is. Ha ebből a háromból bármelyik hiányzik, akkor úgy gondolom, hogy nem járunk jó úton, és én ezt tettem szóvá.

Értem én a példákat, értem én, hogy rendet kell tenni, de ezek olyan általános megfogalmazások, mint hogy a gazdaságot rendbe kell tenni, meg az egészségügyet rendbe kell tenni. Csak fölmerül a kérdés, hogy igen, csak aztán hogyan. S ha mondanak egy megoldást, és arra mondanak egy komoly ellenérvet, és azt nem tudják cáfolni, az szerintem baj, és én ezt rovom fel önöknek. (Az elnök csenget.) Én azt szeretném, ha ezt megtennék.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 331 2011.11.21. 1:58  300-360

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy persze lehet elegánsan felülemelkedni azon, hogy újra és újra megsértjük a Házszabályt, de ha már megsértjük, illetve megsértik önök a Házszabályt, azért indokolt, hogy újra és újra elmondjuk azt a tényt, hogy ez így van.

Azt gondolom, hogy Rogán elnök úr hozzászólásánál komolyabb bizonyítéka annak, hogy itt házszabálysértés történt és történik, nem kell, és nem is lehet. Hiszen a bizottsági elnök úr 3 percben - néztem az órát, több mint 3 percben - arról beszélt, hogy ebben a javaslatban milyen tartalmi módosításokat javasolnak az előterjesztők.

Márpedig tudjuk azt, hogy a zárószavazás előtt ilyen jellegű tartalmi módosításokat benyújtani nem lehet, mert az házszabálysértő. Azt indítványozom, illetve azt javaslom Rogán elnök úrnak, hogy tekintettel arra, hogy ilyenre már volt példa, és ilyen esetben megszakítottuk az ülést, és összehívta a gazdasági bizottság ülését, tegye most is ugyanezt. Úgy gondolom, nem helyes az, ha egy ilyen horderejű javaslatot, amiről elnök úr is beszélt egyébként, ilyen tartalmi módosításokat a hozzá nem értő, ehhez a témához nem értő alkotmányügyi bizottság tagjai vitatnak meg.

Úgy hiszem, nem helyes ilyenkor a gazdasági bizottság ülésének kikerülése. Éppen ezért tehát tisztelettel javaslom elnök úrnak azt, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően vagy a korábbi példának megfelelően hívja most is össze a gazdasági bizottságot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 371 2011.11.21. 3:48  366-380

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Technikainak semmiképp nem minősíteném ezt a rendelkezést, hiszen az, hogy ez a szabály egy kiegészítő szabálya egy másiknak, azaz úgy is fogalmazhatnék, hogy nem egy jogszabály, hanem két jogszabály együtt teremti meg azt a helyzetet, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökét menesztik, azt gondolom, nem tekinthető technikai rendelkezésnek.

A javaslat egész egyszerűen úgy foglalható össze - de hogy korrekt legyek, más rendelkezésekkel együtt és közösen -,s hogy önök a mandátumának lejárta előtt menesztik a Legfelsőbb Bíróság elnökét. A helyzet az, hogy az alaptörvény elfogadásakor még nem tudták, hogy mitévők legyenek, ezért abba nem írták bele ezt a rendelkezést. Meglehetősen sokan, többek közt egyébként maga az elnök úr is szóvá tette, hogy jó volna erről rendelkezni, most, hogy már az alaptörvény hatálybalépése szinte egy hónapon belülre került, jó lenne tudni azt, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke marad vagy megy. Most már tudjuk, hogy menni fog.

Miután az elnök nagyon markánsan bírálta a bíróságok átalakítására vonatkozó kormányzati előterjesztést, úgy véljük, úgy látjuk, hogy megpecsételődött a sorsa. Jelen törvényben és egy másikban ez együttesen erről szól; ugyanúgy egyébként, mint ahogy annak idején a Költségvetési Tanács elnökének, amikor bírálni merte az önök költségvetését, megszüntették a mandátumát annak lejárta előtt egy egészségügyi törvényhez benyújtott zárószavazás előtti módosító javaslat elfogadásával. Ez legalább egy fokkal jogtechnikai szempontból elegánsabb, mint az volt, azonban a hatását tekintve semmivel nem jobb, mint az.

Ugyanis a Fidesz, úgy tűnik, és most már ezt bátran kijelenthetjük, és ez nem előítélet, hanem utóítélet, nem tűri a kritikát, azt, aki mégis ilyet fogalmaz meg, elbocsátja, kirúgja (Szatmáry Kristóf: Kilövi a szemét.) de egy biztos, hogy valamilyen módon megbosszulja. Példát statuál mindenkivel szemben, aki nem megfelelően paríroz.

(22.10)

Nem szokatlan persze önök számára az, hogy mandátum lejárta előtt bocsátanak el valakit vagy valakiket, hiszen az OVB-t testületileg robbantották szét, mert az önök számára nem megbízható emberekből állt.

Miért kell mennie a Legfelsőbb Bíróság elnökének? Megkérdezem most is, és meg fogom kérdezni ott is, ahol nem az újraválasztásról van szó, hanem valóban a menesztésről van szó. Azért, mert megváltozik a testület elnevezése? Önmagában az, hogy a Legfelsőbb Bíróságról Kúriára változik, az indok arra, hogy annak a vezetőjét elbocsássák? Hadd éljek egy olyan példával, ami talán érzékelteti azt, hogy önök valójában semmi mást nem akarnak, mint hogy egy olyan vezetőt, aki önök felé nem lojális, azt eltávolítsák. Az ombudsmannak is megváltozik a titulusa, megváltozik a rendszer, ő mégis marad a helyén. A Legfelsőbb Bíróság Kúriára változik, annak az elnöke nem marad a helyén. Ez ilyen egyszerű, tisztelt képviselőtársaim. Az tehát, hogy most technikai módosításnak titulálják ezt a javaslatot, azt gondolom, nem állja meg a helyét, azért nem állja meg a helyét, mert egy másik javaslattal összhangban kell értelmezni, és így már nagyon is tartalmi.

Ezt a javaslatot az MSZP nem fogja támogatni, ahogyan a másikat sem. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 211-215 2011.11.28. 5:54  210-256

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen mindkettőt, elnök úr.

Mivel ajánlás ehhez a napirendi ponthoz sem áll rendelkezésemre, ezért megmondom őszintén, hogy nem tudom azt, hogy a jó vitaszakaszban szólalok-e meg és szólok hozzá a törvényjavaslathoz. Úgyhogy elnök úrtól ezért elnézést kérek (Dr. Fónagy János: Összevont, megszavaztuk!), illetve kérem elnök urat, hogy ha rossz vitaszakaszban szólalok meg, akkor szóljon, és a megfelelő időpontban fogom ezt megtenni. (Folyamatos zaj.)

ELNÖK: Képviselő úr, az a rossz hírem van, hogy nekem sincsen, tehát jól el fogunk beszélgetni egymással, de csak ketten figyelünk erre, úgyhogy tessék nyugodtan mondani.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Akkor tehát általánosságban egyébként az mondható el a záróvitában, azon kívül, hogy egyébként a fideszes képviselőtársaim közül pont senki nem figyel oda arra, ami itt a parlamentben zajlik... (Felzúdulás a kormánypártok soraiban. - Dr. Répássy Róbert: Halljuk!) Legalábbis a hangzavarból ez volt eddig tudható. Örülök, ha ez nem így van (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Halljuk!), örülök, ha tévedtem.

ELNÖK: Elnézést, képviselő úr. A következő a javaslatom, hogy vegyünk komolyan a munkánkat. Egyik oldalról vegyük úgy, hogy a kormánypárti képviselők a születésnapjához gratuláltak a bekiabálással, és most pedig mostantól kezdve, egy percet visszaadva az idejéből, mert elvettük az időt mással (Soltész Miklós: Ő vesz el a miénkből!), azt javaslom, hogy tessék nyugodtan hozzászólni. (Moraj, közbeszólások.) Lemaradtak az elejéről. Képviselő úr kezében nincs bizottsági ajánlási lista. Tehát szeretné betartani a Házszabályt, de nem tudja, ezért egyeztünk meg abban, hogy mondja el úgy, hogy nem mond ajánlási sorszámot hozzá.

Tessék folytatni, képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen még egyszer, elnök úr. Szóval, természetesen nem újranyitva sem az általános, sem a részletes vitát, mindössze felidézve egy gondolatkört abból, szeretném nyomatékosítani az ott elhangzott érveinket, amelyek szerint a törvényjavaslat mind a bíróságok vonatkozásában, mind egyébként az ügyészségek vonatkozásában előkészítetlen volt, és kodifikációs szempontból silány munka. Semmi nem bizonyítja egyébként jobban ezt annál, mint hogy a zárószavazáshoz összesen több mint 40 oldalnyi zárószavazás előtti módosító javaslatot nyújtottak be, és ha az indokolását megnézik ezeknek a javaslatoknak, tisztelt képviselőtársaim, akkor látni fogják azt, hogy önök éppen a nyelvtani hibák korrigálására hivatkoznak. Akkor azt mondták, hogy ez az ellenzéki felvetés, amely szerint silány a munka, nem állja meg a helyét. Azt gondolom, hogy mi sem bizonyítja jobban azt, hogy ezek a kritikák igenis megállták a helyüket, minthogy önöknek 40 oldalon keresztül kellett megkísérelni kijavítani azt azok után, hogy egyébként számos nyelvtani és nyelvhelyességi vagy stiláris hibát, vagy éppen rossz megfogalmazásokból adódó hibát már a módosító javaslatokkal együtt, illetve a kapcsolódó módosító javaslatok elfogadásával kijavítottak. Összeadva tehát, nemcsak ez a 40 oldal, amiről szó van, hanem ennél jóval több, tisztelt képviselőtársaim.

Módosító javaslatot nyújtott be a törvényjavaslathoz Papcsák Ferenc képviselőtársam is. Ez gyakorlatilag nem más, mint a másik lába annak a három részből álló, három törvény módosításából álló javaslatsornak, amelyik arról szól, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökét hogyan kell elmozdítani a pozíciójából; természetesen a mandátumának lejárta előtt, ahogy ezt önök szokták tenni.

És hogy mi sem bizonyítja jobban azt, hogy ez nem egy koncepció része, hanem egy kicsinyes bosszú, azt pontosan ez a zárószavazás előtti módosító javaslat bizonyítja. Hiszen, tisztelt képviselőtársaim, ha önöknek szándékában állt volna az, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökét elmozdítsák mandátumának lejárta előtt, másként fogalmazva, szebben fogalmazva, az új Kúria felállításával egy új elnököt is szerettek volna, szóval, ha ez koncepcionális elképzelés lett volna, akkor miért nem írták bele az eredeti előterjesztésbe, ebbe és a többibe is? Mert azt lehet mondani, tisztelt Országgyűlés, hogy a többi törvény, az önálló javaslat, ez viszont zárószavazás előtti módosító javaslat. Bár tudom, hogy különös vonzalmat éreznek, hogy független hatalmi ágak vezetőit zárószavazás előtti módosító javaslatokkal távolítsanak el a pozícióból - ilyen volt a Költségvetési Tanács elnöke, és most részben ilyen lesz a Legfelsőbb Bíróság elnöke is.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, ha önök nem azért kívánnák ezt az intézkedést meghozni, mert a legfelsőbb bírósági elnök úr igen éles kritikát fogalmazott meg az önök igazságszolgáltatással kapcsolatos törvényjavaslatával kapcsolatban, az igazságügyi reformjukkal kapcsolatban, akkor ezt az eredeti előterjesztésbe írták volna bele. De mivel ennek ez az oka, ezért kellett zárószavazás előtti módosító indítványban tisztázni ezt a helyzetet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tökéletesen elfogadhatatlan ez a módszer, és sokadszor sajnos és valószínűleg nem utoljára kell elmondanunk, hogy önök bizony a demokratikus értékrend, a demokratikus normák lebontására törekednek, és kivétel nélkül mindenhova a saját pártkatonáikat kívánják beültetni, minden bizonnyal majd az új Kúria élére is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van! - Taps az MSZP, szórványos taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 229 2011.11.28. 1:21  210-256

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy persze lefolytathatjuk újra, csak nem érdemes, azt a vitát, amit az általános vitában már megtettünk, hogy miért rossz az a bírósági rendszert, amit önök javasolnak.

Én egyébként osztom Schiffer képviselőtársam nézeteit, és egyetértek vele, egyetértettünk már az általános vitában is.

Viszont ha már itt tartunk, ennél a javaslatnál: Gulyás Gergely képviselőtársam azt mondja, hogy önök ezt nem személyi kérdésként kezelik. Akkor egyet válaszoljon meg nekem, tisztelt képviselőtársam! Azt, hogy ha ez nem személyi kérdés, és önök koncepcionális alapon gondolkodnak úgy, hogy Baka Andrásnak mennie kell, akkor mondják meg nekem, legyenek szívesek, hogy miért nem tudták beleépíteni ezt az alaptörvénybe, miért nem tudták beleépíteni ezt már legalább a bírósági törvénynek az eredeti megfogalmazásába, és miért most, egy zárószavazás előtti módosító javaslattal kell ezt behozni.

Ha ez nem személyi kérdés, hanem valamiféle, általam nem ismert koncepcionális elképzelés, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökének menni kell, akkor miért nem az eredeti szövegben kapott ez helyt? Miért kell most egyébként a kiegészítő szabályok közt nekünk ezt elfogadni? Erre szeretnék választ kapni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 237 2011.11.28. 2:14  210-256

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! Csak a miértre adjon választ nekem, legyen szíves. Én értem az önök modelljeit, értem azt is, sőt az a baj, hogy sajnos tisztán látjuk, mi az a modell, amit önök jónak tartanak, mi pedig ezt a modellt igen rossznak tartjuk. Ez nyilván egy szemléletbeli különbség kettőnk között, egyébként meg önök között és Európa összes más állama között. (Zaj a kormánypártok soraiban.) Ezt természetesen még érdemes hozzátenni.

De hadd kérdezzem meg, hogy attól, mert elmozdítják az elnökhelyetteseket is, miért jobb, hogy elmozdítják a Legfelsőbb Bíróság elnökét is. Tudom, csináltak már ilyet. Amikor például a bírákon akartak bosszút állni a kényszernyugdíjazásuk vonatkozásában, és először előterjesztették azt a javaslatukat, amely szerint a bírák kénytelenek elmenni 62 éves korban nyugdíjba, majd miután ezen mindenki felháborodott, utána hozzátették, hogy ja, egyébként még az ügyészek is. Tehát az ügyészek sajnos ennek látták a kárát, körülbelül erről van itt is szó. Önök el akarják mozdítani a Legfelsőbb Bíróság elnökét, és falból még hozzáteszik azt, hogy ja, egyébként még menjenek az elnökhelyettesek is.

Azt mondja meg nekem, képviselőtársam, legyen szíves, egy: amit kérdeztem Gulyás képviselő úrtól, csak ő nem válaszolt nekem: akkor miért nem az eredeti előterjesztésbe építették be? Miért egy zárószavazás előtti módosító javaslattal kell ezt behozni, ha önök eleve így akarták? Tehát ha ez nem a bosszúról szól, hanem a koncepció része, akkor miért nem része ez az eredeti előterjesztésnek, és miért nem része az alaptörvénynek?

A másik: mi a koncepcionális eltérés, mondjuk, az ombudsman és a Legfelsőbb Bíróság elnöke között? Ott ugyanez a helyzet, hogy megváltozik az intézmény neve, ő mégis maradhat. A Legfelsőbb Bíróság neve Kúriára változik, ott az elnök nem maradhat. És képviselőtársaim, tökéletesen, teljesen független ez attól, hogy szétválasztják az igazgatási és egyébként a szakmai vagy ítélkezési funkciókat. (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) Én ugyanis azt gondolom, ha kineveznek egy új elnököt, az OBH elnökét, miért nem maradhatna egyébként a Kúria elnöke ugyanaz, mint az LB-elnök?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 241 2011.11.28. 1:55  210-256

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Szóval, nem volt egy elegáns válasz, képviselő úr, ráadásul kicsit téves is, hiszen nem én vagyok az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja most már mintegy két éve, hanem az ön két frakciótársa. Tehát, ha mutyiról beszél, akkor ővelük beszélje meg, ne énvelem, mert engem már nem érint. Tehát ezt azért szeretném előrevetni. (Derültség az MSZP soraiban. - Taps az LMP soraiban. - Nagy zaj, derültség a kormánypártok soraiban.) Nézzék, nem tudom, minek örülnek, de biztos van rá okuk.

Másrészt, képviselőtársam, nem válaszolt arra... (Zaj a kormánypártok soraiban.) Értem, mire gondolnak; kicsit egyszerű a gondolkodásmódjuk, képviselőtársaim. Nem érint a mandátum, de gondolom, ez viszonylag egyértelmű önökön kívül mindenki más számára. (Zaj. - Az elnök csenget.)

Képviselőtársaim! Ugyanakkor nem kaptam választ arra, hogy akkor miért nincs ez ugyanígy az ombudsman esetében. Tehát ott miért nem kell újra pályázni? Ott ugyanígy változnak a viszonyok, és ott mégsem kell újra pályázni.

Még egyet szeretnék kérdezni Papcsák képviselő úrtól. Baka András, ha jól emlékszem, akkor körülbelül három és fél éve bíró, de cáfoljon meg, ha ez nem így van. Ha jól emlékszem, képviselő úr, akkor az önök, egyébként szintén nem alapjavaslatban szereplő rendelkezése alapján, hanem módosító javaslat alapján olyan ember pályázhat erre a pozícióra, aki legalább öt éve bíró. Mondja, ha nem így van, mert én így emlékszem. Ehhez képest, tisztelt képviselő úr, nemcsak a mandátumát szüntetik meg a Legfelsőbb Bíróság elnökének, hanem az én legjobb tudomásom szerint azt is kizárják, hogy újra pályázhasson.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 249 2011.11.28. 0:15  210-256

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Őszintén szólva, a nagyapám iránti tisztelet okán méltatlan lenne, ha én erre válaszolnék.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 259 2011.11.28. 5:13  256-278

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyjából hasonló témakörben, mint Gyüre Csaba képviselőtársam fölszólalt, szeretnék én is hozzászólni ehhez a vitához, hiszen elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy míg a béremelés, ez a látszólagos béremelés, amiről Gyüre képviselőtársam is beszélt, a bíráknál és az ügyészeknél ugyanúgy jelenik meg, de ez korántsem igaz, hiszen a bíráknál a 13. havi juttatások elvonása az, amelyik, ha úgy tetszik, kiütötte ezt a béremelést. Így tehát az ügyészeknél megint egy valódi béremelkedés volt nyomon követhető. A bíráknál már eleve nem ezt tervezték.

Viszont meg kell hogy mondjam, meglehetősen károsnak és visszatetszőnek tartom, hogy önök nem azokra a kritikákra válaszoltak például a sajtóban, amiket mi megfogalmaztunk a bírósági szervezetrendszer átalakításával kapcsolatban, hanem egyrészről beszéltek az eljárások gyorsításáról mint mindenható és legfontosabb elérendő célról, másrészt pedig beszéltek arról, hogy megemelik a bírák fizetését. Tehát ez volt a kommunikációjuk egyik központi eleme.

Ehhez képest most azt látjuk, hogy önök visszavonni tervezik mindazt, amiről eddig kommunikáltak. Ez pedig, én azt gondolom, hogy az emberek átverése, becsapása, főleg annak a néhány ezer bírónak, akit ez érint, és akik ebben bíztak. Mert megmondom őszintén, én sem vagyok meggyőződve arról, tisztelt képviselőtársaim, hogy majd a költségvetési törvényben valóban viszontlátjuk ezeket a rendelkezéseket. Hadd legyek ennyi idő után ennyire rosszhiszemű. De természetesen és persze majd meglátjuk. De egy biztos, hogy nem elegáns dolog, ha már tartalmi jelentősége nincs is, de nem elegáns dolog, tisztelt képviselőtársaim az, hogy egyszer valamit adnak, azt lekommunikálják, majd utána egy zárószavazás előtti módosító javaslattal visszavonják.

S még egy megjegyzést, egy gondolatkört engedjenek meg, tisztelt képviselőtársaim. Én természetesen nem várom el azt egy magasságos igazságügyi minisztertől, így Navracsics Tibor úrtól sem, hogy ismerje egy egyszerű képviselő gondolatmenetét és nézeteit, már amit a bírósági modellről vall és alkotott. Nem várom el azt, hogy miniszter úr ismerje azt a számtalan parlamenti felszólalásomat, amelyekben ezeket részleteztem. Azt sem várom el, hogy elolvassa azokat a tanulmányokat, amiket én erről megírtam az elmúlt időszakban, és azt gondolom, hogy egy viszonylag konzekvens álláspontot alakítottam ki. De egyet viszont elvárhatok, tisztelt miniszter úr, hogy ne adjon olyat az én számba, amit én sose mondtam. Ugyanis én sose mondtam azt, hogy a bíróságokat alá kéne rendelni a kormánynak. Én azt mondtam, tisztelt miniszter úr, és ha figyelt volna erre, akkor kiderül az ön számára is, hogy a bíróságok működtetésével kapcsolatos adminisztratív jogköröket igen, valóban a kormányhoz kéne visszautalni, és azokat a döntéseket, amelyek a bírói függetlenséget érintik, úgymint az ítélkezési függetlenség és kiemelten a státusdöntések, azokat pedig egy kizárólag bírói fórumhoz kell utalni. Nem egy személyhez, miniszter úr, hanem egy fórumhoz, több személyből álló tanácshoz. Azt gondolom, hogy az elmúlt egy-két-három évben ez a véleményem viszonylag világos volt mindenki számára. S még egyszer mondom, nem azt várom el miniszter úr, hogy ezeket ismerje, de azt viszont joggal várom el, hogy ne próbáljon nekem olyat tulajdonítani, amit sose mondtam.

S még egy megjegyzést engedjenek meg, tisztelt képviselőtársaim. Ha igaz az, amit miniszter úr a kincstári vastaps előtt közvetlenül mondott, hogy Baka Andrást nem tartják alkalmas jelöltnek és alkalmas főbírónak, hiszen az önök által támasztott feltételrendszernek nem felel meg, akkor hadd kérdezzem meg tisztelettel, hogy mi a fenéért szavazták meg annak idején. Miért szavaztak meg egy olyan főbírót, akit nem tartanak alkalmasnak? Vagy most már nem tartják alkalmasnak, korábban pedig annak tartották? Miniszter úr, hát szerintem ez egy elég furcsa gondolkodásmód, de nagyon szívesen hallgatnám a véleményét. És nagyon megtisztelne azzal, miniszter úr, hogy úgy mondja el a véleményét, hogy utána reagálni lehessen rá, mert az utóbbi időben sajnos az vált szokássá és divattá, hogy a kormány képviselője passzív marad a vitában, majd a zárszóban mondja el a véleményét, amire az ellenzéki képviselők nem tudnak reagálni. Most hál' istennek, mivel egymás után olyan napirendek következnek, ahova, ha úgy tetszik, a válasz éppúgy jó, mint az előző napirendhez lett volna, erre van lehetőség. De arra kérem miniszter urat, tiszteljen meg minket annyival, hogy a vita közben mondja el a véleményét, hogy arra reagálni lehessen, és például az ilyen tárgyi tévedéseket javítani tudjam.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 718 2011.11.30. 2:08  701-938

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden két dologról szólnék. Az egyik, hogy azt gondolom, senki nem vitatja, hogy a probléma adott, csak éppen a megoldási javaslat az, amivel nekünk problémánk van.

A megoldási javaslat ugyanis hűen tükrözi az önök központosító és paternalista felfogását, nevezetesen azt és jelen esetben azt, hogy ha egy önkormányzat működésképtelen, ha egy önkormányzat döntésképtelen, akkor önök szerint itt a Fidesznek meg a parlamentnek kell rendet tenni. Tehát ez az, amit mi biztos, hogy nem fogunk tudni támogatni és elfogadni.

Ahogy Lukács képviselőtársam egyébként elmondta, volna erre megoldás, tisztelt képviselőtársaim, hogyha egy képviselő-testület működésképtelen, hogyha egy képviselő-testület nem tudja ellátni azt a feladatát, amit neki el kellene látnia, vagy akár egy polgármester, akkor azt a képviselő-testületet fel kell oszlatni. Erre van lehetőség.

Ez a képviselő-testület, ha akarná, akkor fel tudná magát oszlatni, erre volt is indítvány, a fideszes képviselők azonban nem támogatták ezt. Márpedig én azt gondolom, hogy ha nekik fontos lenne a városuk sorsa, ha látják és belátják azt, hogy ez így nem működik, ha látják azt, hogy a választópolgárok bizalma bennük megrendült, akkor megszavazták volna azt, hogy a képviselő-testület magát feloszlassa. Utána egy választáson meg lehetett volna kérdezni az esztergomiakat arról, hogy vajon kit tartanak felelősnek a kialakult problémákért, és ezt a választási eredmény nyilvánvalóan tükrözte volna. Ha a polgármestert, akkor nem választják újra, hogyha az ellenzéki pártokat, akkor megint kormánypárti többség kapott volna bizalmat Esztergomban, ha pedig a kormánypártokat, az ottani kormányzó pártokat, akkor pedig ők nem kaptak volna többséget. Ennek a választásnak meg kellett volna esnie.

A másik pedig: igen, azt gondolom, hogy jelentősége van annak, hogy mikor van tévéközvetítés. Nem véletlen, hogy nyilvános a parlament ülése. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Önök ezt a törvényt el akarták dugni, ahogy a közoktatásit is. Ezt viszont nem hagyjuk!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 744 2011.11.30. 2:04  701-938

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én az előterjesztő képviselő asszonynak arra az okfejtésére szeretnék reagálni, amiben kifejtette, hogy milyen nehéz egy képviselő-testületet föloszlatni, az mennyi ideig tart, milyen bonyolult. Igaza van önnek, képviselő asszony, de ilyenformán önmaga érvelt amellett, hogy a képviselő-testület saját magát oszlassa föl, az nagyon gyors, az azonnal meg tud történni. Márpedig én azt gondolom, hogy egy olyan pártban, ahol - azért lássák be önök is, és azt gondolom, ezt köztudomású tény - az van, amit az önök vezére mond, azt gondolom, a vezérüknek most azt kéne mondania, hogy ennek a képviselő-testületnek saját magát fel kéne oszlatni, és megkímélhetik az esztergomiakat és mindazokat, akiket a helyzet hátrányosan érint, attól, hogy ez egy hosszú folyamat legyen. Ilyen egyszerű a megoldás, képviselő asszony. Mondom, önmaga érvelt emellett.

Szintén fölhozta az intézményvezetők véleményét, akik azt mondják, hogy szeretnék ezt a jogszabályt. Képviselő asszony, persze, először is én azt gondolom, hogy a működésképesség biztosítása érdekében annál, ami most van, nyilván szerintük már bármi jobb. Ez nem azt jelenti, hogy ez a megoldás a jó, gondolom, azt gondolják, hogy a semminél, a legrosszabbnál eggyel talán ez is jobb.

A másik, tisztelt képviselő asszony, azt gondolom, azért fenntartással fogadja, hogy valóban ez-e a véleményük az intézményvezetőknek, mert azok után, miután azt látják, hogy önök a legmagasabb közjogi méltóságokat, mint a Legfelsőbb Bíróság elnökét vagy éppen a Költségvetési Tanács elnökét képesek jogszabály-változtatás árán is meneszteni akkor, amikor a kormánynak egy nem megfelelő véleményt mond, amikor nem támogatja a kormányzati elképzeléseket, akkor mégis hogy gondolják azt, hogy ezek az intézményvezetők majd őszinték lesznek önökhöz. Azért ezt is gondolják át, kedves képviselő asszony.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 782 2011.11.30. 2:09  701-938

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Igazából nehezen tudom értelmezni, amit Michl József képviselőtársam elmondott, és próbált amellett érvelni, hogy miért nincs szükség arra, hogy itt legyen Meggyes Tamás a parlamentben és képviselje a saját véleményét illetve a képviselő-testület véleményét; meg hogy nem fog azért idejönni, mert mi hívjuk.

Képviselő úr, ne azért jöjjön ide, mert mi hívjuk! Mi arra a figyelmet felhívjuk, hogy probléma, hogy nincs itt. Nehezen tudom elképzelni azt, Michl képviselőtársam, hogy ha mondjuk, Tatával kapcsolatban lenne egy ilyen törvényjavaslat itt a Házban, akkor ön ne ülne itt. Hadd kérdezzem azt meg akkor, és legyen szíves válaszoljon nekem arra konkrétan: ön itt ülne? Látom, képviselőtársaim már arra biztatják a képviselő urat, hogy ne válaszoljon. Valóban erre jó választ nem lehet adni, mert ha azt mondja, hogy itt ülne, ez a tisztességes válasz, akkor fölvetődik a kérdés, hogy Meggyes Tamás miért nem ül itt.

Ha azt mondaná, hogy nem ülne itt, azt majd gondolom, magyaráznia kéne a választópolgárainak, hogy miért nem ül itt. Hadd kérdezzem meg, képviselőtársaim, jelen pillanatban csak gondolkodjunk egy picit el ezen, milyen fontosabb ügye lehet Meggyes Tamásnak annál, mint hogy itt üljön a parlamenti vitában, amikor egyébként az ő választókörzetéhez tartozó 30 ezres város sorsáról kíván a parlament döntést hozni. Mi fontosabb? Értem azt, hogy miért nem ül itt. Nyilván önök is tudják, mi is tudjuk, csak éppen azt tudom mondani, hogy elfogadhatatlan.

Azért nem ül itt, mert mindenki tudja, hogy ez az egész probléma abból állt elő, hogy ez a volt polgármester nem képes megemészteni azt, hogy az esztergomiak úgy gondolták, hogy többé nem akarják őt polgármesternek látni és nem választották meg, ezért mindent megtesz azért, hogy az önkormányzat működésképtelen legyen. Ezt nem tudja itt megmagyarázni, ezért nincs itt. De azt gondoljuk, hogy ettől még helytelen, hogy nincs itt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 848 2011.11.30. 2:08  701-938

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is hadd mondjam azt, hogy nyilván sok esztergomi polgár van, és más-más véleményen vannak; én a saját tapasztalataimról tudok beszámolni. Hozzám egyébként - követhetően, névvel - három olyan álláspont érkezett meg, amelyben viszont a mi álláspontunkat osztják ebben a kérdésben, és az esztergomi polgárok a képviselő-testület feloszlatásában látják megoldást, nem pedig abban a törvényjavaslatban, amit önök most idehoztak. Ha már képviselő asszony beszámolt a sajátjáról, akkor úgy gondolom, hogy azért illendő az, hogy ezt én is megtegyem az én tapasztalataimról.

A másik gondolatkör, hogy én azt gondolom, hogy büntetőfeljelentést tenni Esztergom vonatkozásában nem érdemes, mert önök, képviselőtársaim, számtalanszor bizonyították be, hogy hiába indult volna meg a volt polgármesterrel szemben az eljárás, önök nem adják ki a mentelmi jogát. Mi értelme van még egy feljelentést tenni? Azért, hogy önök ismét ne adják ki a mentelmi jogot? Gondolják meg! Ezek a cselekmények, amik miatt az ügyészség a volt polgármester mentelmi jogát kikérte, messze nem évültek még el. Ha önök most tesznek egy olyan szándéknyilatkozatot, amely szerint kiadják, akkor gondolom, semmi akadálya nem lesz annak, hogy az eljárás meginduljon a korábbi ügyek vonatkozásában, és akkor valóban érdemes elgondolkodni arról, hogy érdemes-e további büntetőfeljelentést tenni vagy nem, azonban az én szakmai álláspontom szerint addig biztosan nem.

Ha már elnök úr javasolta azt, hogy bármelyik frakció bárkit meghívhat erre az ülésre, akkor én tisztelettel bejelentem a Háznak, hogy az én kollégáim most fogalmazzák meg ezekben a percekben azt a levelet, és s.k.-s aláírással küldik el az esztergomi önkormányzathoz, amelyben Meggyes Tamást mint önkormányzati képviselőt az MSZP nevében meghívom erre a mai ülésre, hogy ha már képviselőként nem akar jelen lenni, akkor legalább a páholyból hallgassa meg, hogy mi folyik itt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 886 2011.11.30. 2:04  701-938

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Nagyjából ott folytatom, ahol Szanyi képviselőtársam abbahagyta. Államtitkár asszony, úgy érzem, egy kicsit eltévedt. Tudja? Nem tudom, minek képzeli magát, főnökünknek vagy netán tanárunknak? Tudja, az a helyzet, államtitkár asszony, hogy nem a minisztériumában vagyunk, ahol megfélemlített és megfélemlíthető kormánytisztviselők vannak, akik öntől függenek. Nem erről van szó.

Itt országgyűlési képviselők vannak, és megmondom önnek őszintén, hogy pont nem érdekel és pont hidegen hagy, hogy mi az ön véleménye az én stílusomról, az én felszólalásomról. Nagyon szépen mosolyog és bólogat, nyilván el fogja ezt mondani. Őszintén szólva annak örülnék, ha nem hangszínemről mondaná el a véleményét, meg nem arról mondaná el a véleményét, hogy nekem mint ellenzéki országgyűlési képviselőnek mit kéne mondanom, azt majd mondja el az apparátusának és követelje meg tőlük, államtitkár asszony. Én azt mondok, amit akarok most is és a jövőben is!

Azt meg én kérem ki magamnak, hogy ön a kormány képviseletében engem mint képviselőt minősítgessen! - az én stílusomat. Ezt majd megteszi más, nem az ön dolga.

Viszont arra nagyon jó lenne, ha a hangszínemen felül még válaszolna, hogy miért ellenzik például azt, hogy előrehozott választások legyenek Esztergomban. Mi erre konkrét javaslatot tettünk, benne van a jogszabályban. Államtitkár Asszony! Ön a kormányt képviseli, nem pedig magánvéleményt mond. Ehhez képest az érdemi felvetésekre kéne érdemi válaszokat adnia. Mondja meg nekem, államtitkár asszony azt, hogy mindazon intézkedések mellett, amiket ön el tud ismételni még néhányszor meg a képviselőtársai is el tudnak néhányszor ismételni, mi az oka annak, hogy egy olyan képviselő-testületet, amiben az emberek bizalma, a helybeliek bizalma megrendült, önök ott akarnak tartani a hatalomban. Azért, mert fideszesek, vagy miért? Ez egy konkrét javaslat tőlünk, konkrét választ kérek. És én elvárom öntől a konkrét választ.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 912 2011.11.30. 1:50  701-938

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mátrai Márta képviselő asszony föltette nekem azt a kérdést a végén, hogy mit képzelek magamról, majd leült teátrális módon. Azt gondolom, hogy helyes lenne, ha a képviselő asszony pontosítaná, hogy mire gondolt (Wittner Mária: Sok mindenre!), mert őszintén szólva, én nem tudom, hogy a képviselő asszony mire célzott és mire gondolt. Tudják, a patetikus kioktató és lesajnáló mondatok nem érvek. Úgy gondolom, hogyha valamire céloz a képviselő asszony, akkor álljon fel, és mondja meg, hogy mi nem tetszett abban, amit én elmondtam, mi az, amire gondolt. Mert én úgy hiszem, hogy ha az a baj, hogy kikérem magamnak azt, hogy az államtitkár asszony minősítgesse az ellenzéki képviselőket, ezt a mondatot vállalom, és azt gondolom, hogy ebben nekem igazam van. Ha az a baj, hogy elmondom, hogy ez a minősítgetés engem pont nem érdekel, azt gondolom, ez sem probléma és ez sem baj. Ha elmondom azt, hogy problémásnak tartom és megengedhetetlennek, hogy az államtitkár asszony elő akarja írni és meg akarja mondani, hogy mik a fontos kérdések, nekünk is mi kéne, hogy fontos kérdés legyen, más szóval, az ellenzéki képviselők miről beszéljenek és miről ne beszéljenek, azt gondolom, ezt is jogosan kérem ki magamnak.

Sőt mi több, képviselő asszony, azt tudom mondani, hogy én nem egy magánember vagyok itt a Házban, hanem a Magyar Köztársaság ellenzéki országgyűlési képviselője, ebben a minőségben pedig, tisztelt képviselő asszony, ezeket a megnyilvánulásokat és ezt a hozzáállást a kormánypártok részéről igenis kötelességem kikérni magamnak, úgyhogy azt gondolom, ezt képzelem magamról, és azt gondolom, hogy ezt helyesen képzelem magamról, hogy ezt nekem meg kell tenni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
145 12-14 2011.12.01. 29:32  1-125

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy egy felszólalást úgy illik kezdeni, ha már kérdést intéztek hozzánk, akkor azt megválaszolom Rétvári államtitkár úrnak, hiszen valóban, a kérdés fontos.

Államtitkár úr ismeri azokat az érveket, és értelemszerűen nem fogom újra elismételni, hogy miért nem vettünk részt az alaptörvény vitájában. Én ezt a döntést ma is helyesnek tartom, és azt gondolom, hogy határainkon belül és határainkon kívül szintén egyre többen tartják helyes döntésnek ezt.

Felhívom államtitkár úr figyelmét arra, hogy az alaptörvényt önök elfogadták, ezzel az alkotmányozás folyamata, már ami legalábbis az alaptörvényt illeti, azt gondolom, lezárult. Annál is inkább igaz ez, mert önök felállították az alaptörvény asztalát, egy meglehetősen érdekes államtitkári utasítás keretében, és Kövér László saját kézjegyével ellátva küldte meg ezt az alaptörvényt a magyar állampolgároknak, akik igényelték ezt. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.)

Azt gondolom, hogy ez azt jelenti, hogy az alaptörvény vitája lezárult. Ami most előttünk van, az az alaptörvény módosítása. Államtitkár úr, ön is tudja, és mint jogászembernek, ráadásul egy egyetemen végeztünk, úgyhogy professzoraink is azonosak voltak, azt gondolom, nem kell magyarázni, hogy mi tehát a különbség a kettő között. Azt gondolom, vagy azon el kellene gondolkodni, és az talán nem a számunkra szégyenteljes, hanem az önök számára szégyenteljes, hogy az alaptörvényt most már második alkalommal, illetve a mai napon kezdeményezik, hogy két alkalommal módosítsák, mielőtt még az egyáltalán hatályba lépett volna. Tehát az, amit Kövér László kiküldött a magyar állampolgároknak, az soha nem volt, és soha nem lesz hatályban olyan módon, ahogy azt az állampolgárok megkapták.

Tehát azt gondolom, hogy ezt a kérdést kár firtatni, és semmilyen logikai törést a mi hozzáállásunkban és álláspontunkban e vonatkozásban kimutatni nem lehet.

Azonban szeretnék rátérni a törvényre, ha már megindokoltam, hogy miért gondolom úgy, hogy mint képviselő, helyes az, hogy ennek a javaslatnak a vitájában részt veszek.

Önök azt állítják, hogy ez a törvény a múlt felelőseiről szól, a múltról szól, a múlt felelőseinek felelősségre vonásáról és az áldozatok segítéséről. Kétségtelen tény, hogy az elénk terjesztett törvényjavaslat tartalmaz erre utaló rendelkezéseket is, azonban elsősorban nem erről szól, tisztelt képviselőtársaim, sajnos nem erről szól.

Ez a mai magyar baloldalnak a megbélyegzéséről, hiteltelenítéséről, a mai magyar baloldali politikusok, de talán azt kell hogy mondjam, hogy szándékaikon túl több millió magyar ember megbélyegzéséről szól. (Balla György: Hazugság!) És mi sem támasztja ezt jobban alá, mint amit Varga képviselő úr mondott az expozéban, vagy amiről államtitkár úr is beszélt, hogy ennek a törvényjavaslatnak, és azt hiszem, Wittner képviselő asszony is ezeket a passzusokat idézte a javaslatból, amelyek arról szólnak, hogy hogyan kötődik össze az MSZMP és az MSZP. (Babák Mihály: Eléggé!) Nem azokat a paragrafusokat emelték ki képviselőtársaim, hogy milyen módon lehet jóvátenni azokat a bűnöket, amiket elkövettek, nem azt emelték ki, hogy milyen lehetőségeket biztosít ez a törvényjavaslat arra, hogy az áldozatok kárpótlása megtörténjen, és milyen módon történjen meg, hanem éppen azokat a szakaszokat emelték ki, amelyek a mai magyar baloldalról szólnak, és a párhuzamot kívánják megvonni és érzékeltetni... (Általános zaj a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Elnézését kérem, képviselő úr. Megkérem azokat a képviselőtársaimat, akik itt ültek és végighallgatták az eddigi vitát, annak volt egy emelkedett légköre. Arra kérek mindenkit, hogy ugyanilyen légkörben próbáljuk meg meghallgatni a másik oldal véleményét is. Köszönöm szépen.

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Szóval erről a kötésről beszélnek önök, nem pedig másról, ami ebben a törvényben van.

Ezek a rendelkezések pedig sajnos annak a jogi alapját teremtik meg, hogy mivel a legnagyobb ellenzéki pártot a politikai eszközrendszerrel nem sikerült megsemmisíteniük, adminisztratív eszközökkel tehessék tönkre politikai ellenfelüket, a párt vagyonát pedig elkobozhassák. És ez nem csak deklaráció, tisztelt képviselőtársaim, mert sokan kérdezték ezt a nyilvánosság előtt is tőlem, tőlünk, hogy nem gondoljuk-e úgy, hogy ez pusztán egy deklaráció.

Ha kétségei lettek volna e tekintetben bárkinek, akkor az előterjesztő képviseletében Varga István képviselő úr megadta erre a választ, hogy bizony, nem az. Volt már ilyen, csak én úgy vélem és úgy gondolom, hogy az a korszak nem a demokráciák történetének a része lett, nem így emlegetik. Nem így emlegetik azokat a korokat, amikor a politikai ellenfeleket adminisztratív eszközökkel kívánják megsemmisíteni, vagy legalábbis, mert ne menjünk ilyen távolra, talán idáig nem fog kelleni menni, de ennek a jogi alapját megteremtik. Megteremtik annak a jogi alapját, hogy erre bármikor lehetőség nyíljon.

Önök azt állítják, hogy a javaslat az '56-os bűnösök felelősségre vonhatóságáról és az áldozatok megsegítéséről szól. Hadd kérdezzem meg: akkor miért szól másról vagy másról is? És javítsanak ki, tisztelt képviselőtársaim, én sajnálom, hogy Gulyás Gergely képviselőtársam nincs itt a teremben, hiszen ő jegyzi azt a javaslatot, amit a közvéleményben lex Biszkunak ismernek, és ami valóban erről szól. A lex Biszku lehetővé teszi tehát ezeknek a bűnösöknek a felelősségre vonását, és megjegyzem, hogy abszolút osztom Gulyás Gergely képviselőtársam álláspontját, amely szerint a nemzetközi jog és a nemzetközi jogi normák közvetlenül lehetővé tették volna a felelősségre vonást. Gulyás képviselőtársam azt mondta, hogy ezt az ügyészség nem alkalmazta, pedig alkalmazhatta volna. Én is egyetértek ezzel az állásponttal.

Tehát ezt a lehetőséget nem ez a törvény adja meg, hanem Gulyás képviselőtársamnak az önálló javaslata.

Szeretném világossá tenni, hogy aki el nem évülő bűnöket követett el, aki embertársai megkínzásában bűnös, azt a mi álláspontunk szerint is el kell ítélni, akár a Horthy-korszakban tette, akár a Rákosi-korszakban tette, akár máskor követte el ezeket a bűncselekményeket.

Tisztelt Országgyűlés! Elítélem és elítéljük, többes számban is tudok bátran beszélni, a Lenin-fiúkat. Elítélem és elítéljük Prónay bandáját, elítéljük a nyilas és ávós verőlegényeket, s mindazokat, akik nekik az utasításokat adták. Elítélem azokat, akik az '56-os megtorlásokban szerepet játszottak mint politikai vezetők, bírák vagy ügyészek. Igen, képviselőtársaim, ezeknek az embereknek a Terror Háza falán a helyük, a képüknek természetesen.

Sem lelki, sem szellemi, sem pedig politikai közösséget nem vállalok Biszku Bélával. '56 kapcsán régóta hangoztatjuk és hangsúlyozzuk, hogy Nagy Imrét véljük hősnek, s nem a másik oldalt. Azt gondolom, hogy ez az '56-os forradalomról és szabadságharcról alkotott nézetrendszeremet is elég pontosan leírja.

Mi megalapítottuk a Nagy Imre-érdemrendet. Egyben kérdezem is, hogy önök egyébként miért kívánják azt most megszüntetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! De a maguk javaslata sajnos nem csak róluk szól. Önök is idézték azt, fideszes felszólaló képviselőtársaim, hogy az MSZMP kiszolgálására létrehozott minden politikai szervezetet bűnözőszervezetnek minősít a törvény. Például a KISZ-t is, amibe egyébként legjobb tudomásom szerint kötelező volt belépni. Így a mi meglátásunk szerint több millió embert bélyegeznek bűnözőnek, gondolom, akaratuk ellenére, de ettől még a törvény így szól, hiszen egy bűnözőszervezet tagja az én meglátásom szerint maga is bűnöző.

(20.30)

S ha már ilyen kifejezéseket használunk, akkor nyugodtan a büntető törvénykönyv fogalomrendszerét vehetjük alapul: aki bűnszervezet tagja, az biztos, hogy bűnöző. Azt gondolom, ebben nincs vita közöttünk. E szervezetek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak az elnyomó rendszer fenntartásáért, irányításáért, az elkövetett jogsértésekért és a nemzet elárulásáért. Ezt deklarálják önök. Érdemes lenne tudni, hogy kire gondolnak ebből a körből. Érdemes lenne tudni, hogy ki az a kör, aki ebbe beleesik. Gondolom, nem esik bele az, aki egyszerű KISZ-tag volt. Gondolom, nem esik bele talán még az sem, aki egyszerű párttag volt.

De milyen szintű vezető esik bele, tisztelt képviselőtársaim? A KISZ-titkár már igen? Vagy az MSZMP valamilyen vezető tisztségviselője már igen? Vagy csak az esik ebbe bele, aki kimutathatóan el nem évülő bűncselekményeket követett el? Mert erről nem szól a törvény, sőt mi több, még a törvény indoklása sem. Ha sorra vesszük azt, hogy egyébként az önök frakciójában kik azok, akik beleeshetnek ebbe, akkor egy nagyon hosszú listát fogunk találni. Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy néhány nevet említsek, néhány nevet említsek egy olyan gyűjtésből, amely egy hozzánk nem igazán lojális újságban, a Heti Válaszban jelent meg. Feltételezem, hogy az itt leírtak igazak: Stumpf István MSZMP-tag, a Hazafias Népfront alelnöke; Járai Zsigmond MSZMP-tag, kormánytag és a Heti Válasz szerint III/II-es együttműködő; Matolcsy György MSZMP-tag, III/II-es együttműködő; Martonyi János MSZMP-tag, kormánytag, III/II-es együttműködő. Ez a három ember tehát például Varga képviselőtársam szerint hazaáruló - ezt mondta az emelvényről. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Igen, ezt mondta.)

Ugyancsak hazaáruló Szita Károly, aki III/III-as együttműködő, az önök kaposvári polgármestere. De említhetném Pintér Sándort, aki MSZMP-titkár volt, vagy Boross Pétert, aki szintén önöknek segít és MSZMP-tag volt, vagy Pozsgay Imrét, aki MSZMP KB-tag volt, Szűrös Mátyást, aki szintén MSZMP KB-tag volt, Schmitt Pált, aki miniszterhelyettesi rangban szolgált '89 előtt, Kerényi Imrét, aki MSZMP alapszervezeti titkár volt, Mikola Istvánt, aki a Hazafias Népfront tagja volt, Fónagy Jánost, aki MSZMP-tag volt; Varga Mihályt, aki KISZ-titkár volt; Deutsch Tamást, aki KISZ-titkár volt, és magát Orbán Viktort is, aki szintén KISZ-titkár volt, édesapja pedig párttitkár, de ezt természetesen senki nem rója fel, mert úgy gondolom, hogy mindenki a saját tetteiért felel, nem pedig a felmenője tetteiért. És hadd említsem Kövér Lászlót, az Országgyűlés elnökét, aki szintén KISZ-titkár volt, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága alá tartozó Társadalompolitikai Intézetnek a munkatársa. De egy másik újságban fellelhető névsor szerint Turi-Kovács Béla képviselő urat is említhetnénk, aki MSZMP-tag volt, de említhetnénk Hoffmann Rózsa államtitkár asszonyt, aki szintén MSZMP-tag volt, akárcsak Harrach Péter képviselő úr, aki szintén MSZMP-tag volt. Ezt a listát tehát, azt gondolom, lehetne még folytatni, én magam is tudok más neveket, akik nincsenek ilyen vezető pozícióban a Fideszben, és bizony tisztséget töltöttek be, és nem csak egyszerű tagjai voltak a KISZ-nek vagy a Magyar Szocialista Munkáspártnak.

Őszintén remélem, tisztelt képviselőtársaim, ha komolyan gondolják a saját javaslatukat, akkor a fideszes párttagkönyv nem jelent majd mentességet. És hadd kérdezzem meg: ezeket az embereket is egyébként felelősségre kívánják vonni? És hadd kérdezzem meg azt is, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezek után mégis hogyan kell értelmezni azt, hogy az MSZP többek között a pártvezetést is jellemző személyi folytonosság okán osztozik mindazon felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető, csak merthogy az MSZP elnökségének tagjai közül hadd említsek néhányat, Mesterházy Attilát, Szabadkai Tamást, Harangozó Tamást, Kunhalmi Ágnest vagy éppen saját magam, akik ma tehát tagjai vagyunk az elnökségnek, és a rendszerváltozáskor egytől egyig gyerekek voltunk még. Hol van tehát az a személyi összefonódás?

Úgy hiszem, hogy az általam felsorolt nevek, amelyek ma a Fidesz-kormány tagjai vagy a Fidesz vezető politikusai, biztos, hogy nagyobb bűn terheli őket az állampárt dolgaiért, viselt dolgaiért, mint mondjuk minket, akiket szintén felsoroltam. A Fideszben tehát a pártvezetést jellemző személyi folytonosság sajnos éppúgy megvan, mint az MSZP-ben, ha nem jobban.

Amit leírtak tehát, vagy amit mondanak most sok esetben, a legnagyobb tisztelet mellett azt mondom, hogy nem mindig igaz. Önök pontosan tisztában vannak azzal, és ön is, Rétvári államtitkár úr, csak mert ezt külön kiemelte, hogy a békés rendszerváltás záloga volt, hogy az MSZMP jogutódja legyen az MSZP. Ez akadályozta meg, hogy egy erős kommunista párt maradjon meg, amely a békés átmenetre komoly veszélyt jelentett volna. Ezt ön is tudja, Rétvári államtitkár úr, ez egy megállapodás része volt, ezt ma kiemelni a történelmi kontextusból megint csak téves következtetésekre fog alapot adni.

Politikai értelemben tehát az MSZP bűnössé nyilvánításával ezt a tényt tagadják, a békés átmenetnek a jelentőségét értékelik le. S teszik mindezt, tisztelt képviselőtársaim, 22 évvel a rendszerváltozás után - vagy 21-gyel, megközelítés kérdése, hogy '89-et vagy '90-et tekintjük-e annak -, és persze felmerül az a kérdés, amit önök is hangoztattak, hogy miért maradt el. De ez a levegőben is maradt, mert erre választ önök nem adtak, tisztelt képviselőtársaim, hogy miért maradt el a felelősségre vonás - azután, hogy a Fidesz húsz éve elvi alapon nem támogatta a Zétényi-Takács-féle törvényjavaslatot, amely tartalmában gyakorlatilag az volt, mint ami most itt előttünk fekszik.

Aztán volt Orbán Viktornak egy első miniszterelnöki periódusa, akkor sem tartotta ezt szükségesnek, sőt annak idején, az első Orbán-kormány idején a miniszterelnök úr a rendszerváltozás lezárásáról szónokolt. Aztán hadd emeljem ki, hogy közeledjünk a mai naphoz, hogy önök másfél éve kormányoznak. Biztos a Jobbik beszélni fog arról, hogy a Jobbik számtalanszor terjesztett elő ehhez hasonló javaslatot az Országgyűlésnek, és önök mindannyiszor leszavazták. Akkor nem volt fontos? És most, másfél évvel a kormányra kerülésük után hirtelen azzá vált? Miért? Akkor válaszolják meg, kérem, önök, képviselőtársaim, hogy miért csúszott ez 22 évet!

Egy ok biztos, hogy figyelemelterelésnek is szánják ezt a javaslatot. Beszélünk erről, és beszélnek a sajtóban is erről. Nyilvánvaló az is, hogy több olyan törvényjavaslat fekszik a Ház előtt, ezt is beleértve, amelynek az időzítése nem véletlen. Nem véletlen az, hogy a költségvetés elfogadásának az idejére esik, nem véletlen az, hogy az IMF-fel való kapcsolat újrafelvételének az idejére esik, és még sorolhatnám, de nem szeretném azt állítani, és nem is állítom, hogy csupán és csak figyelemelterelésről szól ez a törvény - jó lenne egyébként, ha ez csak így lenne.

Ez a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy legyen jogi alap az MSZP betiltására, ha önöknek úgy diktálja az érdekük. Azt a pártot ugyanis, képviselőtársaim, vagy civil szervezetet, amelyik bűnözőszervezet - és hát a jogutód az, és önök szerint is felelőssé teendő minden állampárti bűnért -, a hatályos jogszabályok alapján fel kell oszlatni, a működését meg kell tiltani. A törvénytelenül felhalmozott vagyont, amelyről szintén beszél az önök javaslata, azt pedig értelemszerűen a hatályos jogszabályok alapján annak örökösétől is el kell kobozni. Erről beszélek, amikor az adminisztratív megsemmisítés eszközeiről beszélek. Ezt a módszert szokták a történészek a diktatúrák kialakulásának korai stádiumában a politikai ellenfél adminisztratív eszközökkel való felszámolásának nevezni. Ráadásul köztudott, képviselőtársaim - bár bizonyosan lehet majd kivételeket találni, biztos vagyok benne, de köztudott -, hogy az MSZMP-vagyon visszaszállt az államra, és azt egy jobboldali kormány szétosztotta a demokratikus választáson a parlamentbe került pártok között.

(20.40)

Így lett például székháza a Fidesznek, és amikor eladta, így lett abból székházbotrány. A mai kormánypártok tehát, ha így nézzük, akkor éppúgy örökösei az MSZMP-pártvagyonnak, mint az MSZP. Persze, tudom, ez kicsinyes jogászi szőrszálhasogatás, és ez senkit nem érdekel akkor, amikor önök egy szép, új rendszert építenek ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, azt is érdemes lenne önöknek meggondolni, hogy amikor pálcát törnek a Magyar Szocialista Párt fölött, akkor véleményt mondanak egy kicsit a szavazópolgárokról vagy az ő irányultságukról is, ugyanis ezt a pártot három alkalommal juttatták kormányzati pozícióba a választópolgárok, és hat alkalommal juttatták demokratikus választáson a Magyar Országgyűlésbe. Én úgy hiszem, hogy ezt a tényt illene figyelembe venniük, értékelniük és elfogadniuk.

A javaslat az előbbieken kívül sajnos szolgál még egy célt is, és ki kell mondanom, hogy a történelemhamisításét, tisztelt képviselőtársaim. Beszéltünk itt már sok törvény kapcsán arról a folyamatról, amit én is és sok más képviselőtársam is Kulturkampfnak aposztrofált, amelynek a célja az, hogy kiírja a magyar történelemből az elmúlt 60-70 évet. Olyan ez, persze, mint amikor az ókori Egyiptomban kivájják a falon a korábbi fáraó szemét, hogy akkor ő nem is létezett, de persze ettől még létezett. És aki ezt a törvényt megalkotta, meg a Nemzeti hitvallást, Orbán Viktor PR-osai, mert ez legalább eljutott hozzánk információként, és azt gondolom, hitelesként, az ókori kőművesekhez hasonlóan biztos úgy gondolják, hogy történelmi tettet hajtanak végre.

De hiába deklarálják, tisztelt képviselőtársaim, a Nemzeti hitvallásban, hogy ez a korszak nem is létezett, nem is volt - volt! Hiába nevezik át a tereket, a hidakat és a bíróságokat, hiába állítják vissza a Kossuth-tér '44 előtti állapotát, hiába száműzik József Attila szobrát, hiába érvénytelenítik a rendszerváltozás alkotmányát, s most hiába bélyegzik meg és nevezik bűnözőnek a baloldali embereket, azok még léteznek, és létezni is fognak, ahogyan az elmúlt 60-70 év is létezett, annak minden jó és rossz eseményével együtt.

Teljesen világos, a szocializmus és a rendszerváltozás utáni 20, önök szerint, képviselőtársaim, legalábbis a miniszterelnök úr szerint átmeneti év után össze akarják csúsztatni Orbán Viktor országlását a '44 előtti világgal. Csak őszintén szólva nem egészen értem, képviselőtársaim, hogy miért. Miért éreznek rokonságot azzal a korral, azzal a korszakkal?

Ahogy azt sem értem, ha már az Országgyűlés történészi feladatokat vállal magára, miért állunk meg 1944-nél. Ugyanis úgy gondolom, előtte sem volt minden rendben. Miért nem mondunk ítéletet, és miért nem határolódunk el, mondjuk, Prónay és Héjjas tetteitől, vagy a zsidótörvényektől, amelyek '44 előttiek? Miért nem mondunk ítéletet azokról, akik felelősek a második világháborúba belépésünkért Hitler oldalán? A zsidók deportálásáért? Szálasi hatalomra jutásáért? A doni tragédiáért, amiről egyébként szó volt itt már ma az ülésteremben? Vagy egy polgárosodott Európában a cselédvilág fenntartásáért vagy az egymillió zsellérért? Miért nem 1918-tól kezdjük, mondjuk, a magyar történelem számítását, mármint értelemszerűen visszafelé? Miért nem onnan tekintünk Magyarországra? Azt az időszakot tudjuk tolerálni? A kommunista időszakot nem?

Nem is tudom, ki mondta, talán épp Wittner képviselő asszony, hogy ki meri mondani, ez a két korszak ugyanolyan. Én is azt gondolom, hogy Rákosi és Szálasi között (Wittner Mária: Sztálin!) nem sok különbség van, egyetértünk képviselő asszony, abszolút egyetértünk, pedig azt is tudni kell, hogy nem volna anakronizmus ezt a korszakot is megítélni és megbélyegezni, ha a kommunista korszakkal ezt megtesszük, ugyanis szerencsére élnek még a '44 előtti világ kárvallottjai is. Úgy gondolom, azokkal is kellene foglalkozni, azokról is kellene szólni. Nem tudom, tehát, hogy miért éreznek valamilyen különös vonzódást önök a '44 előtti világhoz; úgy hiszem, az sem volt minden szempontból követésre méltó.

De azt gondolom, most nem is ez a fontos. Ha a célunk valóban az, hogy az el nem évülő bűncselekményt elkövetőket felelősségre lehessen vonni, akkor hozzanak, legyenek szívesek, arról törvényt. Ha a célunk vagy az önök célja valóban az, hogy a kommunista vezetőknek, akik súlyos bűncselekmények elkövetéséért felelősek, a nyugdíját csökkenteni lehessen, akkor hozzanak arról törvényt, akkor tartalmazza a törvény azt. De a mai politikai riválisaikat és rajtuk keresztül több százezer, sőt millió baloldali érzelmű embert megbélyegezni, azt gondolom, helyesnek semmiképpen sem minősíthető.

Tisztelt Képviselőtársaim! Annyit még engedjenek meg, bár erről más képviselőtársam a frakcióból fog bővebben szólni, hogy említést tegyek még másik két rendelkezésről. Az egyikről csak érintőlegesen, mert két törvényjavaslat vitájában is kifejtettük erről az álláspontunkat, ez a Legfelsőbb Bíróság elnökének az elmozdítása. Úgy gondoljuk, ez beleillik abba a sorba, amivel önök a független intézményeket a saját befolyásuk alá kívánják hajtani. Ott ezeket az érveket elmondtam, nem ismétlem meg; azonban hadd olvassak fel egy olyan cikket, amelyre talán csak az államtitkár úr hívta fel a figyelmet, senki más a megszólalók közül, vagy legalább is én nem vettem észre, hogy szólt volna, ez az úgynevezett 28. cikk a javaslatból, hadd olvassam fel ezt a cikket.

"Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, ha az Alkotmánybíróság vagy az Európai Unió Bírósága döntéséből az állam által teljesítendő olyan fizetési kötelezettség fakad, amelynek teljesítésére a központi költségvetésről szóló törvényben e célra előzetesen meghatározott összeg nem elegendő, és a hiányzó összeg a kiegyensúlyozott költségvetési gazdálkodás követelményeinek sérelme nélkül a központi költségvetésről szóló törvényben más célra meghatározott összeg terhére sem pótolható, tartalmában és elnevezésében is kizárólag és kifejezetten az e kötelezettség teljesítéséhez kapcsolódó közös szükségletek fedezéséhez való hozzájárulást kell megállapítani."

Én azt gondolom, hogy aki végighallgatja, már az is érti, miről van szó, de azért hadd tudatosítsam még egyszer. Ez nem szól másról, mint hogy az önök hibás döntéseit az emberekkel fizettessék meg. Nem szól másról, mint hogy ezen rendelkezés alapján adót lehet kivetni, le lehet foglalni a bankszámlákon elhelyezett betéteket, vagy éppen államosítani lehet magánvagyonelemeket, abban az esetben, ha ez a helyzet előadódik. Például amikor a nyugdíjvagyont államosították, akkor sokan az európai fórumokhoz fordultak. A javaslat értelmében, hogyha ezek az európai fórumok igazat adnak a kérelmezőknek, akkor a nyugdíjvagyont úgy kell visszaszerezni, hogy arra külön adót vetnek ki, vagy esetleg bankszámlákat zárolnak. Ez a 28. § tehát ennek a lehetőségeit nyitja meg, tisztelt képviselőtársaim.

A végére mondanék egy, önök közül biztosan sokak felháborodását kiváltó mondatot, de vállalom most is, és fogom vállalni a jövőben is. Van olyan párt, amelyik jogi értelemben jogutódja az MSZMP-nek, és van, amelyik felfogását és módszereit tekintve az. Én, őszintén szólva, szívesebben tartozom az előzőkhöz.

És mielőtt akár az államtitkár úr, akár más azt mondaná, hogy nyújtsunk be módosító javaslatokat, és a jobbító módosító javaslatokat szívesen fogadják, most bejelentem, nem nyújtunk be módosító javaslatokat, ugyanis úgy gondoljuk, hogy egy torzszülöttet nem érdemes plasztikázni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 8 2011.12.14. 17:45  3-56

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Elsőként azokról a módosító javaslatainkról szeretnék én is beszélni, amelyeket Harangozó képviselőtársam már említett, de némi kiegészítést, azt gondolom, nem baj, ha hozzáfűzök én is.

Elsőként az ajánlás 21. pontjában szereplő módosító javaslatról beszélnék. Itt a módosító javaslat a hatályos szabályozás szerint állapítaná meg a pénzbírság összegét. Az általános vitára szeretnék visszautalni, illetve az ott elmondott érveimre, miszerint - és ez túl van azon, tehát amellett mondom még, amit Harangozó képviselő úr elmondott - nem szerencsés az, amikor összecsúszik a büntetőjogi szankció a szabálysértési szankcióval.

A büntető törvénykönyvben mintegy két évvel ezelőtt állapítottuk meg azt, hogy a pénzbüntetés mértéke gyakorlatilag a tízszeresére emelkedik, tehát a maximum 10 millió 800 ezer forint helyett most 108 millió forint, és az alsó határ is felemelésre került 3 ezer forintról 75 ezer forintra. Ennek részben az indoka, természetesen egy nagyon nyomós érv volt, hogy a bűncselekmények elkövetőit valóban visszatartó erejű pénzbüntetéssel lehessen büntetni, ilyen szankciót lehessen kiszabni, hiszen főleg a vagyon elleni bűncselekményeknél vagy a gazdasági bűncselekményeknél a pénz elvonása legalább olyan komoly visszatartó erőt jelent, mint maga a szabadságvesztés büntetés, hiszen sokan gondolkodnak úgy, hogy: leülöm, aztán legalább, ha kijövök, akkor ott vár engem a pénz.

De legalább ilyen súlyos érv volt emellett, hogy bizony a külső arányosság követelményének nem tesz eleget az, ha szabálysértésért, ami, ugye a bűncselekménynél értelemszerűen lényegesen kisebb súlyú jogsértés, sokkal súlyosabb szankciót lehet kiszabni, mint bűncselekménynél. Akkor a pénzbírság felső határa 150 ezer forint volt, a jelenleg hatályossal egyezően, és pontosan azt teremtette meg a jogalkotó, hogy viszonylag kicsi legyen az átfedés a szabálysértési bírság és a büntetőjogban alkalmazott pénzbüntetés között.

Ha a mostani javaslatot elfogadjuk, akkor ez a közös halmaz vagy részhalmaz - nem tudom már, hogyan mondják pontosan, mert matematikát régen tanultam, és sokat felejtettem belőle - megint lényegesen nagyobb lesz, mint amilyen most. Én azt gondolom, hogy ez nem szerencsés. Ha önök a szabálysértési pénzbírság felemelésén gondolkodnak, akkor bizony érdemes lett volna egyeztetni a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium büntetőjogi főosztályával, hogy vajon nekik mik a terveik a Btk. kodifikációja kapcsán a pénzbüntetés vonatkozásában, hiszen az én legjobb tudomásom szerint nem tervezik a pénzbüntetés mértékének az emelését. Ha pedig ez így van, akkor megint összecsúszik a szabálysértési szankció a büntetőjogi szankcióval. Én azt gondolom, hogy ez elvi alapon nem helyes.

Tehát azon túlmenően, amilyen érveket Harangozó Tamás képviselőtársam ezzel a rendelkezéssel kapcsolatban megfogalmazott, én még a külső és belső arányosságát, de főleg a külső arányosságát is említeném mint érvet a módosító javaslat elfogadása mellett, amelynek meg kell jelennie mind a büntetőjog rendszerében, mind a szabálysértési jog rendszerében. Ezt a két jogágat, azt gondolom, érdemes lenne ismét harmóniába hozni egymással a szankciórendszer tekintetében is, úgyhogy én javaslom, hogy a 21. pontban megfogalmazott módosító indítványunkat támogatni szíveskedjenek.

Nagyon röviden utalok arra is, amit Harangozó képviselőtársam viszonylag részletesen elmondott. Ez a 113. ajánlási pontban a tettenérésre vonatkozó szabályok. Már amikor behozták ezt a jogrendszerbe, hogy a tettenérés az első 48 órában is annak minősül, elmondtuk, hogy ez igazából fából vaskarika, merthogy az nem tettenérés. Ha 48 óra eltelt, akkor nem érték tetten az elkövetőt, hanem egy olyan szabályt kreálnak, ami igazságtalan, egyébként - ahogy Harangozó képviselőtársam említette - más jogszabályokban foglalt rendelkezésekkel ellentétben áll, a mentelmi jogot kiüresíti, ráadásul az önök kormánya sem alkalmazza.

Hadd utaljak arra, amikor a tőlünk balra ülő frakcióban a frakcióvezető gárdamellényben jelent meg. Mindenki elmondta, és önök sem tagadták, tisztelt államtitkár úr, hogy szabálysértést valósított meg ezzel, mégsem léptek föl, semmit nem tettek, holott a képviselő úr elhagyta az üléstermet 48 órán belül. Ha önök komolyan gondolták volna azt, hogy ezt a rendelkezést alkalmazni kell, akkor a szabálysértési eljárást tettenérés címén meg kellett volna indítani, hiszen itt már nem alkalmazható a képviselőre vonatkozó mentelmi jog. Önök ezt nem tették meg, hanem mindenféle buta kifogásokat találtak, hogy ez az Országgyűlés épületében történt, mintha az Országgyűlés épületében egyébként a szabálysértési jog vagy a büntetőjog nem volna érvényes. Én azt gondolom, hogy ha komolyan gondolták volna ezt a rendelkezést és ennek az alkalmazhatóságát, akkor föl kellett volna ebben az esetben lépni, de látják, önök sem gondolják komolyan, holott ezzel, én azt gondolom, kifejezetten jogsértést követett el a rendőrség, hogy nem lépett fel.

De azt tudom mondani, hogy én ezzel nem amellett szeretnék érvelni, hogy ezt a rendelkezést meg kell tartani, hanem mindössze szerettem volna rámutatni annak a tarthatatlanságára. Ahogy Harangozó képviselőtársam elmondta, nyilvánvalóan itt elsősorban nem az országgyűlési képviselők érdekesek, bár azt tudom mondani, hogy ennyire ne legyünk álszerények, igen, az országgyűlési képviselők is ebbe a körbe esnek, és igenis náluk is fontos, hogy a mentelmi jog e tekintetben érvényes maradjon, mert ilyenformán, ha azt kiüresítik, akkor valóban a büntetőeljárásokat innentől kezdve lehet majd, akárcsak a szabálysértési eljárásokat, a politikai eszköztár részévé tenni, sokkal inkább, mint ahogy ezt most önök megtették.

De valóban a bírák mentelmi jogát is említeni kell itt, az alkotmánybírák mentelmi jogát, az ombudsman mentelmi jogát s a többi, s a többi, ahol bizony visszaélésszerűen lehet ezt a rendelkezést alkalmazni, hiszen kitalálnak egy szabálysértést, 48 órán belül pedig a mentelmi joggal rendelkezőt úgy viszik el bilincsben, ahogy önök akarják. Én úgy hiszem, hogy ez semmiképpen sem helyes, és megjegyzem azt, hogy kétharmados törvényekben foglalt rendelkezésekkel ütközik ez a szabály.

Emiatt fordultunk - ahogy Harangozó Tamás mondta - az Alkotmánybírósághoz. Én remélem, hogy még az elkövetkező egy hónapban vagy két hétben az Alkotmánybíróság hoz erről egy határozatot, és nem azt a megoldást választja, hogy kifuttatja január 1-jéig, amely időponttól kezdve már csak az Országgyűlés egynegyede tud kezdeményezni eljárást az Alkotmánybíróság előtt. Reméljük, hogy nem adminisztratív eszközökkel kívánja kikerülni az Alkotmánybíróság a döntést ebben az ügyben.

A következő javaslat, amihez szeretnék szólni csak egészen röviden, az ajánlás 2. pontjában megfogalmazott javaslat. Én azt gondolom, alapvető jelentőségű kérdés az, hogy hogyan definiáljuk azt a jogellenes cselekményt, amiről egy egész törvény szól. Hadd emlékeztessem az államtitkár urat arra, hogy a büntető törvénykönyv korábbi kodifikációs munkálatai során óriási vita alakult ki nemcsak a kodifikációs bizottságban, hanem alapvetően az elméletben, a jogtudomány területén arról, hogy egyáltalán milyen bűncselekmény-fogalmat kellene megfogalmazni, ez legyen formális bűncselekmény-fogalom, vagy legyen materiális bűncselekmény-fogalom, azaz a társadalomra veszélyesség, vagy más kifejezéssel élve a materiális jogellenesség legyen-e része a bűncselekmény fogalmának, vagy sem.

(8.30)

Hiszen ha kikerült volna, akkor egészen más lett volna a teljes szankcionálási rendszer, más elvek alapján lehetett volna megállapítani például a büntethetőséget kizáró okok körét. Mindegyiket nevesíteni kellett volna; hogyha bent marad a társadalomra veszélyesség, akkor pedig nem kell minden büntethetőséget kizáró okot nevesíteni, ott maradhat a jelenlegi rendszer. Én emellett érveltem, és örülök, hogy így is marad.

De magyarán, azt tudom mondani, hogy a jogellenes cselekmény fogalma, annak a pontos meghatározása óriási jelentőséggel bír, nem vehető félvállról. Én pedig azt gondolom, ez jelen pillanatban nincs megfelelőképpen megfogalmazva, nincs megfelelőképpen kifejtve a szabálysértési törvényjavaslatban, és ennek a pontosítását javasoljuk mindenféleképpen.

Szeretnék szólni én is néhány szót az ajánlás 191. pontjában megfogalmazott, "közterületen életvitelszerű lakhatás tilalmának megszegése" alcímet viselő szabálysértési tényállásról. Szóval azon túl, megint csak így kezdem, amit Harangozó Tamás képviselőtársam elmondott, ha önök komolyan úgy gondolnák, hogy ezt csak akkor akarják bevezetni, hogyha a feltételek valóban rendelkezésre állnak, tehát egy önkormányzat csak akkor vezeti majd be önök szerint, hogyha van megfelelő hajléktalanellátás azon a területen, akkor én úgy gondolom, hogy beleírták volna a törvénybe. Tehát akkor, azt gondolom, úgy érdemes megfogalmazni a jogszabályt, hogy abban az esetben büntethető csak, hogyha van ilyen ellátás, és abban az esetben büntethető csak, hogyha az illetőt felhívták annak az igénybevételére.

De én azt gondolom, hogy ezen túlmenően nem elég ennek a követelménynek formálisan eleget tenni. Hiszen az általános vitában, és megint csak visszautalok rá, nagyon sokan elmondtuk, elmondták azt, hogy nem az a probléma mindösszesen, hogy szám szerint nincs elég férőhely - nagyon sokszor ez is probléma, sőt, azt mondom, a legtöbbször ez is probléma -, hanem az legalább ilyen nagy gond, hogy nincsenek megfelelő körülmények, hogy nem tudnak olyan körülményeket teremteni ezeken a hajléktalanszállásokon, ahol a hajléktalanokat nem verik meg, nem fosztják ki, ahol nem történnek sorozatosan jogellenes cselekmények, ahol nincsenek csótányok, ahol megfelelő higiénés körülmények állnak rendelkezésre. Én azt gondolom, tisztelt államtitkár úr, hogy nem elég az, hogy szám szerint megfelelő férőhely legyen, hanem olyan körülményeket is teremtsenek, ahova az emberi méltóságot meg nem sértve lehet bemenni. Ha ilyen van, akkor lehet ilyen szabályt alkotni.

De én úgy hiszem, hogy előbb kell a körülményeket megteremteni, és utána kell ilyen törvényi tényállást megalkotni, ha már muszáj ilyet megalkotni, de higgye el, államtitkár úr, hogyha lennének megfelelő körülmények, hogyha valóban nem olyan módon kényszerülnének ott lakni emberek, ahogy az imént vázoltam, akkor lényegesen többen mennének be szabálysértési tényállás nélkül is, maguktól ezekbe az intézményekbe. Higgye el, államtitkár úr, senki nem szeret megfagyni.

Én úgy hiszem, hogy az, aki nagyon fázik, utolsó lehetőségként választja azt, hogy télen, télvíz idején a hóban, egy padon vagy az aluljáróban alszik. Én úgy hiszem, ő bemenne egy intézménybe, ha ott kulturált körülmények lennének. Szomorú az, hogy az aluljáróban vagy a híd alatt jobbak a körülmények őszerinte, mint a hajléktalanszállón. Mert ha ez fordítva lenne, akkor nem lenne olyan ember szerintem, vagy nagyon kevés olyan ember lenne, aki nem venné igénybe ezeket a szolgáltatásokat.

Tehát összefoglalóan én azt mondom, hogy előbb tessenek megteremteni a feltételrendszerét annak, hogy legyenek ilyen intézmények, azokba be lehessen menni, méltó körülmények között lehessen ott az időt eltölteni, és utána alkossanak ilyen jogszabályt, ne pedig előbb a jogszabályt, előbb a tiltást, majd a körülményeket esetleg később ráér hozzáigazítani. Azt gondolom, ez egy hibás szemlélet, úgyhogy addig, ameddig ez nincs meg, addig én azt gondolom, hogy ennek a jogszabályhelynek az alkalmazhatóságát legalábbis érdemes volna felfüggeszteni, vagy érdemes volna olyan módon átfogalmazni, ahogy én javasoltam, nevezetesen, hogy bizonyos feltételek megléte esetén lehet csak büntetni ezeket az embereket, nem pedig úgy általában.

A 11., az 54., az 56., az 58., a 61., a 63. ajánlási pont az elzárás büntetés alkalmazásának lehetőségeit szabná szűkebbre. Én nem kívánom megismételni egyébként az arra vonatkozó észrevételeimet, amiket a szabálysértési őrizettel kapcsolatban elmondtam, de nagyjából hasonló érvek igazak ide is. Én azt gondolom, hogy bizonyos szint alatt, bizonyos súlyú szabálysértési cselekmények elkövetése esetén nem szabad alkalmazni elzárást, nem szabad lehetővé tenni ennek a szankciónak az alkalmazhatóságát. Én azt gondolom, hogy ez bizony ütközni fog az alkotmányos elvekkel, hiszen a szükségesség-arányosság elvének semmiképpen sem felel meg. A szabadságelvonással járó szankciót vagy intézkedést megfelelő súlyú jogellenes cselekmény elkövetése esetén lehet alkalmazni, ezért kívánjuk szűkíteni ezt a kört, nem teljesen kizárni, de lényegesen szűkíteni.

Végezetül, legalábbis a mostani felszólalásomnál végezetül, szeretnék egypár szót szólni most nem a saját javaslatunkról, hanem egy LMP-s javaslatról, ez pedig a közvetítői eljárás, amiről Dorosz Dávid képviselőtársam szintén beszélt. Én azt gondolom, hogy ha a kormány megint csak komolyan gondolja azt, hogy a büntetőeljárásokban és a szabálysértési eljárásokban az áldozatok érdekeit kívánja egyik első szempontként szem előtt tartani, akkor bizony érdemes kiterjeszteni a büntetőeljárás mintájára a közvetítői eljárást.

Szeretném azt hangsúlyozni, államtitkár úr, hogy a büntetőeljárásokban is kifejezetten a csekély súlyú, a kicsi tárgyi súlyú bűncselekményeknél lehet alkalmazni a közvetítői eljárást, és ilyenformán abszolút logikusan következik ebből, hogy a szabálysértési eljárásoknál is lehessen. A büntetőeljárások kapcsán ez egy kifejezetten sikeres új intézkedésnek, új szabályozásnak bizonyul, hiszen viszonylag nagy számban választják a közvetítői eljárást.

Szeretném azt hangsúlyozni mindenki számára, hogy a közvetítői eljárásra akkor van csupán lehetőség, hogyha a sértett ezt maga akarja. Tehát olyan nincs, hogy a sértett a megbüntetését kívánja inkább az elkövetőnek, és a hatóság vagy a bíróság mégis úgy dönt, hogy közvetítői eljárásra utalja az ügyet. Ez csak akkor lehetséges, ha a sértett kifejezetten kéri. És hogy miért hasznos ez, államtitkár úr? Hát egy nagyon egyszerű és hétköznapi példát hadd mondjak önnek: ha valakitől ellopnak egy tyúkot, akkor valószínűleg az az illető jobban örül annak, hogy ha visszakapja a tyúkot, mint hogyha elzárják azt, aki ellopta. Hogyha valakinek a kerítését megrongálják, akkor én azt gondolom, hogy jobban örül a porta tulajdonosa annak, hogyha helyreállítják a kerítését, mint hogyha kap mondjuk az állam részére befizetendő, mit tudom én, 50 ezer forint pénzbírságot az elkövető. A kerítés, mármint ha helyreállítják, az ő haszna lesz, az 50 ezer forintból, amit pénzbírságként kiszabnak, mondjuk, meg semmit sem fog látni, az az államkasszába folyik be.

Én úgy hiszem, hogy méltányos és nagyon is pártolható elképzelés, amit az LMP megfogalmazott. Azt tudom mondani, sajnálom, hogy nem nekünk jutott eszünkbe, hogy egy ilyen tartalmú módosító javaslatot benyújtsunk. Úgyhogy a 74. ajánlási pontban Dorosz Dávid, Mile Lajos és Szabó Timea képviselőtársaim javaslatát mindenképpen megfontolásra ajánlom.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 34 2011.12.14. 3:24  3-56

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjenek meg egy megjegyzést nekem is a hajléktalanüggyel kapcsolatban. Államtitkár úr, pont erről beszéltem, amiről ön is, csak más előjellel, ugyanis én azt mondtam, ha megfelelő körülményeket teremtenek, akkor el lehet gondolkodni egy ilyen javaslat bevezetésén. Államtitkár úr éppen arról beszélt, hogy már van egy ilyen helyiség, már van egy ilyen szálló, ahol megpróbálják megteremteni ezeket a feltételeket, de az is lehet, hogy akár még több ilyen szálló is van, de én azt mondom, ha az ország minden területén ezek a helyiségek és a méltó körülmények rendelkezésre állnak, akkor lehet egy ilyen jogszabály bevezetésén gondolkodni, nem pedig fordítva.

A másik, amihez hozzá kívánok szólni, a 181. ajánlási pontban szereplő javaslat; Farkas Zoltán képviselő úr a Fidesztől nyújtotta be, a rendzavarás tényállásának a kiegészítése. Itt mindössze csak egy kérdést szeretnék feltenni, hogy mikor változott meg és miért a véleményük, mert én még emlékszem arra, amikor az elmúlt kormányzati ciklusban a gyülekezési joggal kapcsolatban megpróbáltunk mi is egy hasonló szabályt bevezetni, illetve természetesen ennek lettek volna más szankcionálási formái is, akkor önök azt mondták, az, hogy megtiltsák azt, hogy csuklyában lehessen megjelenni a demonstrációkon, ez abszurdum, mert ez tulajdonképpen azt kívánja akkor előírni, hogyan ruházkodjanak az egyes rendezvényeken. Őszintén szólva nem készültem, hogy név szerint idézzek, emlékszem nevekre, de a biztonság hiányában nem mondom, de nagyon sok politikus önök közül elmondta ezt az elmúlt kormányzati ciklusban. Most, úgy tűnik, megváltozott a véleményük, mert Farkas képviselő úr pontosan ugyanezt a javaslatot terjesztette elő. Kíváncsi lennék egyrészt arra tehát, hogy mi a véleményváltozás oka, másrészt, hogy a kormány támogatja-e ennek megfelelően Farkas képviselő úr javaslatát.

Általában a vitával kapcsolatban hadd említsem meg, képviselőtársaim, hogy én azért nyomtam normál felszólalást, mert szerettem volna elkerülni azt, hogy bárki azt mondja utána, hogy kérem szépen, én kértem volna szót - mármint a kormánypártok soraiból -, és egy órája vagy két órája várok a megszólalási lehetőségre. Én több mint egy órával a vita megkezdése után kértem normál szót, ami azt jelenti, hogy több mint egy órán keresztül a Fideszből senki nem érezte szükségességét annak, hogy hozzászóljon a vitához.

Egy kétperces reagálást leszámítva a Fidesz képviselői ehhez a vitához nem szóltak hozzá. Én azt gondolom, hogy ez nem helyes, és azokra a felvetésekre, amiket mi itt megtettünk most már közel háromnegyed órás időkeretben, egyetlen érdemi reakció nem érkezett sem fideszes képviselőtől, sem államtitkár úrtól. Azért tartom ezt furcsának, mert épp az imént, az előző felszólalásában államtitkár úr azt fejezte ki, hogy egyetért azzal a módosító javaslattal, amit fideszes képviselőtársa benyújtott, azonnal megköszönte neki, és azonnal a támogatását fejezte ki. Mi több tucat módosító javaslatról beszéltünk, államtitkár úr, akkor nyilatkozzon, legyen szíves, hogy melyekkel ért egyet, még most, amíg van időkeretünk válaszolni erre.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 74 2011.12.14. 5:49  57-126

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Azzal kezdem, hogy sosem gondoltam volna, hogy valaha, akár itt az Országgyűlésben, akár máshol elhagyja a számat az a mondat, hogy támogatom Kövér László házelnök úr módosító javaslatát, most mégis ezt teszem.

(11.20)

Kicsit szégyellem is magam miatta (Gulyás Dénes: Ne szégyelld magad!), de hát ez a helyzet.

Ugyanis Kövér László egy olyan módosító javaslatot nyújtott be, amely a kormány által benyújtott és előttünk fekvő javaslatot lényegében érinti, és lényegében változtatja meg. Azt eredményezi, hogy az eredeti előterjesztéssel ellentétben nem jön létre egy - egyébként már sokak által talán használt volt ez a fogalom - szuper-titkosszolgálat a belügyminiszter ellenőrzése alatt. Nem jön létre - és ezt is használták már más képviselőtársaim, akik előttem felszólaltak - egy klasszikus értelemben vett Nagy Testvér, ami mindent figyelni tud, minden információhoz hozzáfér, bárhol is szerezték azt be és rögzítették a Magyar Köztársaság keretein belül, és bármelyik szerv is tette ezt. Helyette egy elemző központ jön létre, ami, azt gondolom, ilyen szempontból teljesen indifferens, hogy létrejön-e, vagy nem, feláll-e, vagy sem.

Azt tudom mondani, és erre is utaltak már a képviselőtársaim előttem, hogy ez nem más, mint a Fideszen belüli hatalmi harc és annak leképeződése itt az Országgyűlésben, a Kövér-csapat és a Pintér-csapat közötti harc látható jele. Én annak örülök, hogy végre egyszer a történelem során a Fidesz belső konfliktusai az ország javát fogják szolgálni, hiszen ha Kövér László javaslatát elfogadja az Országgyűlés, akkor - ahogy mondottam volt - nem fog felállni, nem fog létrejönni ez a szuper-titkosszolgálat.

Hozzá kell tenni, és ha ezzel a javaslattal kapcsolatban érvelünk, akkor nem mehetünk el amellett, hogy említést ne tennénk arról, hogy a bűnügyi titkos információgyűjtés szabályait önök körülbelül egy éve vagy fél éve szinte korlátlanná tették, tehát bármilyen bűncselekmény vonatkozásában, bárkivel szemben folytatható ilyen tevékenység. Megjegyzem, akkor is csupán a bűnüldözési érdekekkel magyarázták azt a lépésüket, amelyik gyakorlatilag egy jó csomó alkotmányos és jogállami elvet sértett meg és lépett át. Hogy alkotmányosnak bizonyul-e ez a rendelkezés, azt majd meglátjuk, mindenesetre jelenleg hatályban van.

Utólag tettek, ha úgy tetszik, annyi engedményt, hogy ezeket a korlátlan módon beszerezhető és beszerzett információkat későbbi bírói engedélyhez kötötten lehet felhasználni. De, tisztelt képviselőtársaim, mindenki tudja, én is ismerek a titkosszolgálatban dolgozó vagy korábban ott dolgozó munkatársakat, nyilván önök is sokakat, és köztudott az, hogy aki beszerzett információt megsemmisít, az biztos nem lesz hosszú távon tagja bármelyik titkosszolgálatnak, akár a jogszabály kötelezi erre, akár nem. Tehát információt titkosszolgálatok nem semmisítenek meg. Nyilvánvalóan ezt az államtitkár úr majd cáfolni fogja, hiszen kötelessége ezt cáfolni, hiszen ez nem jogszerű, de attól még mindenki tudja, hogy ez így van, tisztelt képviselőtársaim.

Márpedig ha az adatok beszerzésére ilyen széles körű lehetőségeket biztosít a büntető eljárásjogi törvény, akkor különösen veszélyes egy ilyen szervezetnek a létrehozása, ami az eredeti kormány-előterjesztésben szerepel. Kövér László javaslatának elfogadása, azt gondolom, ezért különösen indokolt.

Látható az, hogy önök az állampolgárok és az állam viszonyát újraértékelték számos területen. Én feldolgoztam kicsit közvetlenebbül, vagy inkább azt mondom, bővebben a büntető eljárásjogi törvény ilyen irányú módosításait. Majdnem kéttucat olyan rendelkezést találtam az elmúlt másfél évben csak a büntetőeljáráson belül, hangsúlyozom, ahol önök garanciális jogokat csorbítottak, illetve a magánélethez fűződő jogokat vagy garanciális jogokat biztosító jogszabályokat változtattak meg.

Újraértékelik tehát ezt a viszonyt. Önök egy paternalista felfogást követnek és vallanak, amely párosul egyébként az önök politikájában a központosítás igényével. Szisztematikusan építik le a magánszférát védő és az állampolgárok kiszolgáltatottságát mérsékelő szabályokat.

Zárásul azt tudom mondani, hogy hál' istennek, a mostani előterjesztéshez képest, amiben szintén egy ilyen lépésnek lehettünk volna tanúi, Kövér László házelnök javaslata ezen enyhít, ezen tompít, úgyhogy én mindenképpen javaslom annak elfogadását.

Köszönöm szépen a figyelmüket.