Készült: 2020.07.13.01:57:14 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
2 16 2010.05.17. 9:26  1-95

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban, két részletben fejtenénk ki képviselőcsoportunk álláspontját. Én az alkotmánymódosításról, tehát arról a témakörről szeretnék elsőként beszélni, amiről Répássy képviselőtársam tette.

(14.10)

Kis terjedelmű, de annál nagyobb jelentőségű az előttünk fekvő törvénymódosítás, éppen ezért gondolom úgy és gondoljuk úgy: méltatlan, hogy mindehhez egy egyoldalas indokolást fűznek. Azon kívül, hogy ez méltatlan, nem is derül ki belőle a jogalkotói szándék. Lehet persze következtetést levonni erre a mostani felszólalások alapján, lehet következtetést levonni azokból a kapcsolódó törvényjavaslatokból, amelyeket a mai napon sikerült a kezünkhöz eljuttatniuk kormánypárti képviselőtársainknak, de magából az alkotmánymódosításból nem. Kiderül persze belőle, hogy a kormánypárti képviselőknek mi a véleményük, mi a meglátásuk a kormányzati túlhatalommal kapcsolatban, és mi a véleményük az Országgyűlés és a kormány jövőbeni együttműködésével kapcsolatban. Hát, ez nem túl biztató.

Három témáról rendelkezik a törvényjavaslat. Az egyik a 200+13 fős parlament, a másik a miniszterelnök-helyettesi intézmény bevezetése, a harmadik pedig a kormány alá rendelt szervek alkalmazottaira vonatkozó rendelkezések. Lehet azt mondani, amit Répássy képviselőtársam mondott, hogy minek ide hosszú indokolás, hiszen ezt hosszú társadalmi vita előzte meg. Hát, ez igaz, de a törvényhozás már csak ilyen; én úgy gondolom, a törvényjavaslatban illik megjeleníteni a jogalkotó nézeteit.

Először a kisebb parlamentről! Navracsics képviselő úr felhánytorgatta nekünk azt, hogy hányszor utasítottuk el a Fidesz 200 fős parlamentre vonatkozó javaslatát, és ezt biztosan presztízsokokból tettük. Akkor hadd kérdezzem meg - és erre nyilván lesz lehetőség válaszolni a vitában -: ugyancsak presztízsokokból utasította el a Fidesz annak idején az MSZP-nek a 200 fős parlamentre vonatkozó javaslatát? Én azt gondolom, talán egyik sem igaz. Az igazság ott van, hogy nem volt konszenzus a pártok között ebben a témában.

A létszám csökkentése, azt gondolom, elsősorban szimbolikus intézkedés. Annak, hogy tízmillió, legalább tízmillió embert hány másik képvisel az Országgyűlésben, 100, 200 vagy 400, hát, olyan túl nagy jelentősége, azt gondolom, nincsen. Ha költségvetési kihatásait nézzük, egy számot szeretnék mondani, nagyságrendileg természetesen, hogy a költségvetési kiadásoknak az egyezred része az, ami a törvényhozás költsége összesen, a Parlament fűtését, az alkalmazottakat és az irodaház fenntartását is beleszámítva. Lehet, hogy ez csökkenthető 20-30 százalékkal, de talán nem ez ennek a lényege.

Azonban látnunk kell azt, hogy ha a társadalomban bármi miatt is komoly igény mutatkozik arra, hogy a képviselők létszámát csökkentsük, akkor ennek eleget kell tenni, ezt meg kell tenni, ez a mi véleményünk is. Ha ez bármennyire is a jogalkotói munka becsületét, a jogalkotói munka, az Országgyűlés presztízsének a helyreállítását szolgálja, meg kell lépni ezt. De megjegyzem, és itt a bizottsági vitában volt képviselőtársam, aki utalt arra, hogy a lakossági fórumokon ez volt az egyik központi téma, hogy a parlament kisebb legyen. Nyilván más lakossági fórumokon jártam, de azokon nem ez volt az elsődleges probléma, hanem a parlamenti stílus kérdése, az, hogy hivatalban levő miniszterelnökről olyan hangnemben beszéltek a képviselők, ahogy ezt tették, vagy miniszterekről, az, hogy alpári stílusban sikerült megnyilvánulni (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), ez sokkal nagyobb probléma volt, mint az, hogy 200 vagy 386 fő a Magyar Országgyűlésnek a létszáma.

Tartalmi kérdés viszont az, hogy hogyan kerül be az a 200 vagy akárhány képviselő az Országgyűlésbe. A létszámmal nagyjából egyet tudunk érteni. Azonban a másik része a tartalmi kérdés. Hadd mondjak egy nagyon aktuális példát. A Fidesz képviselőcsoportja a KDNP-vel együtt ma 68 százalékát teszi ki az Országgyűlésnek. (Egy taps a Fidesz soraiból.) Meg lehet tapsolni, ez valóban tény. De a választópolgároknak - és itt most csak azokról beszélek, akik részt vettek a szavazásban - mindössze 52 egész valahány tized százaléka szavazott a Fidesz-KDNP listájára. (Zaj, közbeszólások a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) Ez tény, tisztelt képviselőtársaim! Nem kívánom elvitatni az önök győzelmét, de egy biztos, hogy ez jelzi azt az aránytalanságot, ami a választói akarat és az elnyert mandátumok között húzódik.

Kíváncsiak lennénk arra, hogy vajon a Fidesz javaslata - amit mondom, átfutni sikerült ennyi idő alatt, hiszen ennyire veszik ők komolyan, úgy tűnik, a parlamenti munkát - vajon ezt az aránytalanságot növelni kívánja vagy pedig csökkenteni kívánja. Éppen ezért az alkotmány módosítása körében képviselőtársaimmal beterjesztünk egy javaslatot, amely azzal egészítené ki a Fidesz által beterjesztett törvénymódosító javaslatot, hogy az arányosság megteremtése az Országgyűlésnek kötelessége. Erre természetesen meglesz a szövegszerű javaslat.

Másrészről, ha a Fidesz úgy gondolja, hogy a demokrácia jegyében az ellenzéki pártokkal és a társadalommal is tárgyalnia kell arról, hogy miként csökkentse az Országgyűlés majd a parlamenti képviselők létszámát, akkor hadd tegyem fel azt a kérdést, hogy vajon miért nem lehetett az alkotmánymódosítást a választójogi törvénnyel együtt benyújtani. És hosszú idő óta, de először egyetértek egyébként Schiffer képviselőtársammal, én is így gondolom, a tárgyalások eredményeként meg lehetett volna ezt tenni, nem kellett volna elémenni a dolognak.

A mi javaslatunk egyébként, amelyet szintén benyújtunk önállóan is az Országgyűlés elé, egy arányos és komplex rendszert kíván megteremteni.

A kisebbségek képviseletéről csupán egy szót. Igen, ez a javaslat gyakorlatilag semmivel nem megy túl azon, ami már most az alkotmányban szerepel. Ugyanis a kisebbségek parlamenti képviseletére vonatkozó kötelezettség ma is szerepel az alkotmány rendelkezései között. Annyit tesz hozzá ez a javaslat, hogy hát akkor legyen ez a szám 13. Hogy miért pont 13, azt én nem tudom megmondani. Jó lett volna, ha ez is nyitva tudott volna maradni a tárgyalások során, mert én azt gondolom, hogy ez lehetne akár egy ennél nagyobb szám is.

Egy vonatkozásban egy másik rendelkezés, túlmenve a parlamenten és a parlamenti összetételen. A miniszterelnök-helyettes intézményének bevezetése szintén itt szerepel. Egy kérdést szeretnék föltenni, amire az általános vita során tud válaszolni nyilván a Fidesz képviselőcsoportja. Itt talán elsősorban Balsai elnök urat kérném erre, vagy utalnék arra, ami talán éppen négy évvel ezelőtt hangzott el az alkotmányügyi bizottságban mint vélemény, hogy azért nem támogatják a miniszterhelyettesi intézménynek a bevezetését, merthogy az egy pártállami múltú fogalom, intézmény. Nos, ez a két intézmény együtt élt, tisztelt Országgyűlés, miniszterelnök-helyettesi és a miniszterhelyettesi. Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy ha az egyiket nem tartja támogathatónak a Fidesz képviselőcsoportja, akkor miért tartja támogathatónak és üdvözlendőnek ezt a másik jogintézményt, amelyek - hangsúlyozom - együtt éltek.

A kormányzati struktúrával kapcsolatban az MSZP álláspontját Lamperth Mónika képviselőtársam fogja kifejteni, de az alkotmányügyi bizottság ülésén volt egy nagyon érdekes vélemény, ha jól emlékszem, éppen Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam utalt erre, hogy azért nem kárhoztatja ezt az elképzelést, és ezért tetszik neki a Fidesznek ez a javaslata - de talán képviselőtársam ki fogja majd fejteni -, mert Európában ennek van hagyománya, és igen jól működött a harmincas és negyvenes években valamely országban. Hadd segítsek annyit, hogy ez nem egy demokratikus berendezkedésű ország volt.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
3 10 2010.05.18. 2:42  1-13

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kiegészíteni szeretném mindössze Lamperth Mónika és Göndör István képviselőtársaim felszólalását, ugyanis az alkotmányügyi bizottság ülésén a mai napon felmerült az, hogy ezek szerint azért, mert az arányosságot szeretnénk beépíteni az alkotmányba szövegszerűen, ez azt jelenti, hogy csak és kizárólag listás országgyűlési választási rendszerben gondolkodunk.

Nos, szeretném ezt cáfolni itt a plenáris ülésen is. Nem erről van szó. Az MSZP-nek volt javaslata az arányosabb rendszer kidolgozásának a szem előtt tartásával egy tisztán listás rendszerű választási törvényre is, és ugyanígy volt egy vegyes rendszert megtartó választási törvénymódosító javaslata is.

Egy biztos: szólnak érvek az egyéni rendszer megtartása mellett is, hiszen az emberek szeretnek személyekre, saját képviselőre szavazni. De szólnak érvek egyébként a tisztán listás választások mellett is, hiszen látjuk azt, hogy legalább 90-95 százalékban aki személyre adja le a szavazatát, tulajdonképpen az is pártra adja a szavazatát, hiszen a személyek és a pártlisták közötti különbségek szavazat tekintetében 1-2-3 százalékos eltérést mutatnak. Ez tehát például a listás választási rendszer mellett szól, a tisztán listás mellett. Azt gondolom, a tárgyalások során erről lehet és kell is vitatkozni.

(11.20)

Egy biztos azonban, hogy semmi nem szól amellett, hogy a választói akaratot ne pontosan tükröző választási rendszer kerüljön kidolgozásra.

Éppen egy fideszes képviselőtársam tegnapi megszólalására, Pósán Lászlóéra utalnék, és utaltam az alkotmányügyi bizottság ülésén is, aki azt mondta, hogy nyilvánvalóan a választási rendszert érdemes megváltoztatni, és nem lehet ugyanaz a választási rendszer most, mint száz évvel korábban. Nos, én azt mondom, hogy nem lehet ugyanaz a rendszer most, mint húsz évvel korábban. Ami akkor indokolt volt, nem biztos, hogy most is az. Akkor indokolt volt, és szóltak érvek amellett, hogy ez az aránytalanság megjelenjen a választójogi törvényben. Húsz év elteltével azt gondolom, hogy emellett most nem szólnak indokok. Úgyhogy a javaslatunk célja tehát mindössze ennek a rögzítése, és távolról sem annak a rögzítése és amelletti elköteleződés, hogy mi csak és kizárólag egy tisztán listás választási rendszert tartunk elképzelhetőnek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 69 2010.05.21. 12:12  48-105

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Áldozatok! Először is engedjék meg, hogy szolidaritásomról biztosítsam önöket és mindazokat, akik a rendőri jogsértések miatt sérelmet szenvedtek, s kifejezzem reményem az iránt, hogy mielőbb kárpótolják őket. Ha kártérítés jár, akkor az mihamarabb jár, ez így helyes. De engedjék meg, hogy szolidaritásomról biztosítsam azokat a rendőröket és családjukat is, akiket a közrend védelmében végzett munkájuk ellátása közben sebesítettek meg magukat tüntetőnek nevező utcai huligánok, bűnözők.

Nagyon sok megfontolandó, szép, igazságot tartalmazó gondolatot hallottunk Lázár képviselő úrtól is, Balog képviselő úrtól is, és mindazoktól, akik az előttünk fekvő határozati javaslat érdemeit méltatták. Én csak kerestem az összefüggést a dokumentum és a felszólalások között, és az az igazság, hogy néha nem találtam meg. Hallottuk azt is, természetesen egészen más konstellációban, mint ahogyan én szólok most erről, ki kulturáltabb formában a felszólalása során, ki kicsit kulturálatlanabb formában, bekiabálással, de a kettős mércét emlegette. A problémám pontosan ez ezzel az előttünk fekvő dokumentummal, a kettős mérce. Ha ez a dokumentum csupán a kártérítésről szólna, ahogyan Lázár képviselőtársam mondta, akkor azt tudom mondani, hogy támogatnám is a magam részéről, mert ahogyan mondtam, és ahogyan kezdtem a felszólalásom, ha valakinek jár a kártérítés, akkor az mihamarabb jár.

Ebben a körben egy gondolatot engedjenek csak meg. Az, hogy bíróság elé kerülnek ezek az ügyek, nem meglepő, és nem csak ezekben az ügyekben van így, ugyanis közpénzből csak akkor lehet kifizetni kártérítést, hogyha a jogalap nem vitatott, akkor, hogyha a tényállás egészen bizonyos. Az én meggyőződésem is az, hogy azokban az esetekben, amikor ez így van, akkor az államnak peren kívül meg kell egyeznie. Nem tudom, hogy azokban az eljárásokban, amelyek most a bíróság előtt vannak, mi a helyzet. Nem tudom, hogy ott vitatott-e a követelés, ugyanis ha valaki vitatott követelést fizet ki közpénzből, akkor az hűtlen kezelést követ el. Azt gondolom, ezt senki nem várhatja felelős állami tisztségviselőktől.

Ha a dokumentum arról szólna, amiről Schiffer képviselőtársam szintén beszélt, hogy a büntetőeljárás-jogi törvény egyes rendelkezéseinek felülvizsgálata szükséges, és ezt tegyük meg, messzemenőkig támogatnám. Különösen mondom ezt az előzetes letartóztatás intézményére, amellyel maximálisan egyetértek, hogy nincs jól szabályozva a büntetőeljárás-jogi törvényben.

(16.50)

Ha ez a dokumentum arról szólna, hogy vizsgáljuk meg azt, amit egyébként évek óta vizsgál a kormány, a parlament, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, hogy hogyan lehet felgyorsítani a bírósági eljárásokat, akkor is támogatnám azt, ami ebben a dokumentumban szerepel, illetve magát a dokumentumot, a határozati javaslatot, mert úgy gondolom, hogy itt bizony adósságai vannak a Magyar Országgyűlésnek. Nem csak ezekben az eljárásokban húzódnak el az ügyek, tisztelt képviselőtársaim. Aki gyakorló jogász - és most hadd utaljak én erre, jómagam is, Schiffer képviselőtársam is, és vagyunk itt még néhányan ebben a teremben -, azok nagyon jól tudják, hogy az, hogy az ügyek sajnos három évig elhúzódnak, az egyáltalán nem kirívó eset, az, hogy öt-hat évig elhúzódnak, még talán az sem, de volt olyan ügyem ügyvédként, amelyik két vagy három évvel ezelőtt fejeződött be, és '89 előtt kezdődött el, tisztelt képviselőtársaim, tehát ebben a vonatkozásban igenis van hátralékunk és van adósságunk. A bírósági eljárások felgyorsítása közös felelősségünk, de nem erről szól a határozati javaslat. A határozati javaslat beszél arról, hogy milyen tömeges emberi jogsértések történtek a rendőrség oldaláról.

A jogsértések tényét, tisztelt Országgyűlés, én magam sem vitatom, történtek ilyenek, sőt annak ellenére, hogy volt, aki ezt kétségbe vonta, ugyanakkor egy másik mondatában még példát is mondott erre, saját magát talán felülbírálva: nem egy eljárás végződött tudomásom szerint jogerősen is úgy, amelyik rendőröket marasztalt el ezekben az ügyekben, tehát a felelősségre vonás megkezdődött. Nekem még az ellen sincs kifogásom, hogy ez tovább folyjon, sőt az ellen sincs kifogásom, hogy ez kiterjedjen akár felsőbb vezetőkre is, de ez nem az Országgyűlés, hanem az igazságszolgáltatás feladatköre, erről nem országgyűlési határozatot kell hozni, hanem ezzel kapcsolatban rendőrségi, ügyészségi és bírósági eljárást kell indítani, ha szükséges.

Az előttünk fekvő javaslat azt a látszatot kelti, és engem talán ez zavar a legjobban vagy nagyon, hogy volt egy szituáció, amiben vannak békés tüntetők, és ezekre brutálisan rátámadnak a rendőrök. Nos, hát ez nem igaz; ez nem igaz, mert úgy gondolom, hogy azt a több tucat rendőrt, aki megsérült, nem a társaik verték meg, legalábbis én így gondolom, és így tudom. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Volt olyan is!) Úgy gondolom, hogy nem a rendőrök gyújtották fel a rendőrautót és a vízágyút, úgy gondolom, hogy nem ők szedték fel az utcaköveket, úgy gondolom, hogy nem ők emeltek barikádokat, úgy gondolom, hogy nem ők ostromolták meg a TV-székházat, úgy gondolom, hogy nem ők fosztották ki igen méltón a Televízió büféjét; nem, nem ők voltak. Úgy gondolom, hogy nem miattuk nyújtotta be az önök képviselőtársa, Rogán Antal fideszes színekben azt a javaslatot, ami a rendbontók megfékezéséről, a felelősségük kiterjesztéséről szól. Úgy gondolom, hogy ezt se a rendőrök miatt nyújtotta be, és úgy gondolom, hogy biztosan nem téves az összes bírói ítélet, amiben tüntetőket marasztaltak el azért, mert rendőrökre támadtak, azért, mert megrongálták a közvagyont vagy éppen magánvagyont, márpedig erről a dokumentum, a határozati javaslat egy árva szót nem szól, és ez hiba, mert úgy gondolom, hogy meghamisítja az eseményeket, a történteket. A másik, ami komoly problémám, és ezzel kapcsolatban Schiffer képviselőtársam véleményét osztom: nem feladata a Magyar Országgyűlésnek véleményt mondani egy másik hatalmi ág tevékenységéről.

Tisztelt Képviselőtársaim! Olvasnék egy mondatot ebből a határozati javaslatból: "Tovább súlyosította a helyzetet, hogy az előzetes letartóztatások indítványozásakor és elrendelésekor első fokon az ügyészi és a bírói szervezet sem volt képes alkotmányos rendeltetésének megfelelni, és személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedésekre az esetek többségében megfelelő szakmai indok hiányában a büntetőeljárás alapelveinek semmibevételével került sor." Nos, hát azt sem tartom helyesnek, ha egy másik hatalmi ág képviselője bírálja az igazságszolgáltatást, ezt sem tartom helyesnek, azt viszont példátlannak tartom - és őszintén remélem, hogy legalább ezt megfontolják az előterjesztők -, hogy az első hatalmi ág, a törvényhozó hatalom hivatalos határozatban mondja ki azt, hogy nem jól és nem helyesen jár el a bíróság. Az megint egy más kérdés, hogy természetesen, ha úgy látom, vagy úgy látjuk, hogy nem jó a törvény, és rossz törvények miatt jár el helytelenül, ebben az esetben megvan a lehetőségünk a jogszabályalkotásra, de arra, hogy arról véleményt mondjunk, hogy a meglévő törvényeket rosszul alkalmazza a jogalkalmazó, azt gondolom, hogy nincsen lehetőségünk; nincs lehetőségünk, főleg nem egy hivatalos határozatban. Úgy gondolom, hogy ez a felfogás a hatalmi ágak elválasztásának súlyos félreértelmezése kormánypárti képviselőtársaim részéről. A parlament feladata a jogalkotás.

Szeretnék két gondolatot mondani evvel kapcsolatban. Úgy gondoltuk, pontosan az események kapcsán, hogy szükség van jogalkotói közbelépésre, ezért számos ponton módosítottuk a büntető törvénykönyvet, ez ugyanis a parlament feladata és jogköre. Súlyosabban minősülnek a garázdaság egyes esetei, súlyosabban minősülnek azok a bűncselekmények, amikor hivatalos személyt támadnak meg, amikor intézkedő hivatalos személyt támadnak meg, itt viszont mi nem mértünk kettős mércével, tisztelt képviselőtársaim, mert minden esetben mellétettük azt, hogy ugyanakkor az is súlyosabban minősül, amikor valaki a hivatali hatalmával visszaélve, egyébként arra nem érdemes embereket jogszerűtlenül bántalmaz. Melléemeltük ugyanis a büntetési tételkeretek vonatkozásában e bűncselekményeknek a "bántalmazás hivatalos eljárásban" elnevezésű vagy alcímet viselő bűncselekményt és a kényszervallatást is, ugyanis ezek is súlyosabban minősülnek, mint korábban minősültek, tehát a kettős mércét mi nem alkalmaztuk a jogalkotás során. Ugyanígy nemcsak a hivatalos személy elleni erőszak előkészülete vált bűncselekménnyé, hanem a bántalmazás hivatalos eljárásban és a kényszervallatás előkészülete ugyanígy. Ez a parlament feladata, és nem az, hogy tanácsot adjon, és véleményezze a jogalkotót.

Ezen indokok alapján én a magam részéről biztos, hogy nem tudom támogatni ezt a javaslatot (Moraj a KDNP padsoraiban. - Szászfalvi László: Szégyen!), annak ellenére, hogy megismétlem, hogy ahol nem vitatott a kártérítés jogalapja, ott egyezzen meg az állam.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 80 2010.05.21. 1:27  48-105

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy amit Balog Zoltán most mondott, az nem önmagában stiláris probléma, hanem annál sokkal több. Azt látom - és ezt már érzem -, hogy a bírói függetlenség tiszteletben tartása, úgy tűnik, meglehetősen távol áll tőle, de azt azért, hogy egy héttel azután, hogy megtörténik az alakuló ülése az Országgyűlésnek, kétségbe meri vonni képviselőtársam az ellenzék hozzászólási jogát az Országgyűlésben bármilyen témában, hát ezt felháborítónak tartom, tisztelt képviselőtársam! (Általános zaj. - Balog Zoltán: Nem az ellenzékét, hanem az MSZP-ét!) Teljesen mindegy, milyen témáról van szó, az Országgyűlésben ami napirenden van, ahhoz az ellenzék hozzászólhat, bármilyen téma is legyen az.

Úgy gondolom, hogy a felszólalásomban azt a célt, amit önök szeretnének elérni ebben a határozati javaslatban, meglehetősen megtámogattam. Attól, mert a határozati javaslatban olyanok szerepelnek, ami miatt nem tudom elfogadni, annak ellenére, hogy egyébként azzal egyetértek, hogy mielőbb kárpótlást kapjanak azok, akik sérelmet szenvedtek, nem gondolom, hogy megfelelő és adekvát reakció az, amit képviselőtársam most elmondott, még akkor sem, ha érzelmileg ez így érinti önt.

Az ellenzék jogát a felszólaláshoz kétségbe vonni, 1990 óta erre nem volt példa, és őszintén remélem, hogy nem is lesz.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 116 2010.05.21. 20:20  105-175

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kezdem azzal, hogy a múltban is, most is és a jövőben is minden olyan intézkedést támogatunk és támogatni tudunk, ami a közbiztonság javítását szolgálja.

(18.50)

Nagyon sokszor ér minket és ért minket az a vád, hogy túlzottan megengedő büntetőpolitikát folytattunk az elmúlt években. Ha megnézik az elfogadott törvényeket, az elfogadott büntető jogszabályokat, akkor azt fogják látni, hogy szinte csak súlyosabb intézkedések kerültek megállapításra, megszavazásra az elmúlt időszakban. Hogy utaljak egy csekélyebb súlyra és egy súlyosabb bűncselekményre, ugye az általános rész köréből és a különösből is egyre, például tízszer nagyobb pénzbüntetést lehet kiszabni ma, mint lehetett korábban. Vagy a fegyveres rablás büntetési tételkerete lényegesen szigorúbb lett.

A súlyosabb bűncselekmények esetén tehát kizárólag szigorúbb büntetéseket fogadtunk el az elmúlt időszakban, és sok új büntetni rendelt magatartást - például uzsora-bűncselekmény vagy zaklatás - kodifikáltunk. A kisebb súlyú bűncselekmények esetén azonban a sértettek érdekeinek fokozottabb figyelembevételét tartottuk szem előtt, és igen, előtérbe helyeztük például a kár megtérülésének a követelményét, az állam feltétlen büntető hatalma érvényesítésének elvével. Az egyéniesítés lehetőségeinek megteremtése volt az, ami még a büntetőpolitikánkat jellemezte. Ezt bárki megnézheti az Országgyűlés honlapján, ezek tények.

A jól átgondolt szigorítás tehát a mi meglátásunk szerint is lehet hasznos. Azonban aláhúzom azt, hogy a jól átgondolt szigorítás. Ha valakinek nincs ötlete a bűnözéssel szembeni fellépésre, de népszerű akar lenni, akkor válogatás nélkül mindent megszigorít a Btk.-ban. Azt gondolom, hogy ez nem helyes, és ezzel állunk most szemben.

A javaslat semmiféle büntetőpolitikai elképzelést nem türköz, az én meglátásom szerint csupán populista, semmi más. Válogatás nélkül kívánja szigorítani ugyanis az összes bűncselekményt a közúti baleset okozásától a határjelrongálásig, a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetéstől a testi sértésig, a becsületsértéstől a rongálásig, de mondhatnék más kategóriákat, a gondatlan bűncselekményeket éppúgy, mint a szándékos bűncselekményeket. Kérdezem, miféle jogpolitika ez. Mi áll emögött, milyen szándék? Mindent egységesen szigorúbbá tenni? Márpedig a középmértékes büntetéskiszabás elve ezt jelenti, semmi mást.

Úgy gondolom, hogy ez a jogintézmény tizenkét éve már egyszer levitézlett, kár visszahozni újra. A jogalkalmazói szakma már ekkor is, annak a túlnyomó többsége ellenezte. Sőt, hadd mondjam azt, hogy amikor tudták azt, és számítottak arra, hogy 2002 után ez a rendelkezés hatályon kívül helyezésre kerül, akkor én azt tapasztaltam gyakorló jogászként, hogy szinte mesterségesen húzták el az ügyeket azért, hogy ezt a rendelkezést és más hasonlókat ne kelljen alkalmazni. Lehet, hogy ebben tévedek, ez egy szubjektív megállapítás volt. Lehet az is, hogy ez csak az én hiányosságom. Felvilágosíthatnának képviselőtársaim, ha másként tudják, de azóta sem olvastam egy olyan publicisztikát sem, tudományos cikket sem, amelyben bárki visszasírta volna a középmértékes büntetéskiszabást.

A Fidesz szerint fontos a szakmai és a társadalmi párbeszéd. Nem tudom, hogy a szakma vajon mely képviselőivel beszélték meg ezt a törvénymódosító javaslatot. Én azt gondolom, hogy egyikkel sem.

Most is megerősítette Répássy képviselőtársam a vezérszónoki felszólalásában, és tette ezt az alkotmányügyi bizottság ülésén is, hogy vélhetően azért nem szeretik ezt a büntetőbírák, merthogy - ott ezt mondta - nem szeretnek igazán indokolni, sőt még hozzátette azt is, hogy dolgozzanak meg a pénzükért. Érdekes mindenesetre ez a hozzáállás. Nem volt lehetőségem erre ott válaszolni, úgyhogy ezt most megteszem.

A tételkeret felső határához közeli büntetést kirívóan súlyos esetekben szabnak ki. A büntetési tételkeret középső harmadában a súlyos büntetéseket értékelik, és a büntetési tételkeret alsó harmadában értékelik az általánost. Ami tehát azt jelenti, hogy a bírói szakma nem azért emelt kifogást ez ellen, mert nem akart indokolni - mert az gondolom, hogy ennyit azért el lehet várni a bíráktól, és talán ennyit feltételezni is lehet tőlük, hogy meg tudnak írni két mondatot indokolásként -, hanem azért, mert ez egyértelműen egy súlyosító rendelkezés. Ezt egyébként nemcsak én mondom, hanem utalok Wiener Imre professzor véleményére, aki ezt kidolgozta. Nem Wiener György, mielőtt összekeverné bárki, Wiener Imre büntetőjogász professzor. A középmérték tehát általános súlyosító körülmény, amivel, azt gondolom, hogy egyetérteni az előbb említett okokból nem lehet.

A másik: akkor vajon kivel beszélték meg? Talán azt lehet mondani, hogy a lakossággal? Hogy a lakosság szigorításpárti? Hát persze. Mi más lenne? Ez természetes dolog. Ha az emberektől tíz éve megkérdezték azt, hogy egyet tetszenek érteni azzal, hogy az az átkozott bűnöző súlyosabb büntetést kapjon, akkor azt mondják, hogy hát hogyne. Ha ma megkérdezzük, hogy önök szerint elég súlyosak a büntetések, vagy jó lenne, ha a bűnözők még súlyosabban bűnhődnének, azt fogják mondani, hogy természetesen súlyosítani kell. És higgyék el képviselőtársaim, hogy ha két év múlva, akármit is fogadunk ma el, megkérdezik, hogy önök szerint elég súlyosak-e most a szankciók, vagy pedig szeretnék, ha súlyosabb lenne, két év múlva is azt fogják válaszolni, hogy igen, szeretnénk, ha súlyosabb lenne. Ezért azt gondolom, hogy elvárható annyi józanság a Magyar Országgyűlés képviselőitől, hogy ne érzelmek alapján alkossanak jogszabályokat, főleg pedig nem büntető jogszabályokat.

Nem alkotmányellenességre hivatkozom tehát a középmértékes büntetéskiszabás kritikájánál, hanem megalapozatlanságra. Arra, hogy ez a jogintézmény nem vált be, és ennek ellenére kívánja most a Fidesz képviselőcsoportja visszaállítani; egyébként pedig valóban az nem egyezik a mi igazságügyi politikánkkal és jogpolitikánkkal, hogy a bírói szabad mérlegelési jogot, bár alkotmányos, de korlátozzuk a mainál jobban.

Áttérve a három csapás elnevezésű törvényjavaslatra: ennek a lényege, hogy a harmadik erőszakos bűncselekménynél a büntetési tételkeret felső határát a duplájára kell emelni; ha ez a megemelt tételkeret a húsz évet meghaladná - a generális maximumot -, akkor kötelező életfogytig tartó szabadságvesztést kiszabni, abban az esetben is egyébként, ha a harmadszorra elkövetett bűncselekmény ezt lehetővé teszi, tehát ez a büntetési nem kiszabható egyébként is. De akkor kötelező, nemcsak kiszabható.

Nyilvánvaló, és nem akarom elvitatni önöktől mint előterjesztőktől, hogy a társadalom védelmét kívánják szolgálni ezzel a javaslattal, de úgy gondolom, hogy ezzel inkább veszélybe sodorják a társadalmat, mint hogy a javát szolgálnák. Hadd mondjak egy példát. Ha valaki harmadszorra is elkövet egy ilyen cselekményt, akkor tudja azt - és ne legyen az az illúziójuk önöknek, hogy nem tudják, hogy mit kaphat. Az, aki többszörös erőszakos visszaeső, kétszer ült már a börtönben, jobban tudja a büntetőeljárás-jogi törvényt meg a Btk.-t, mint mi itt. Pontosan tudni fogja, hogy innentől kezdve nincs vesztenivalója. Mert ha őt ezzel megfogják, akkor mindenképpen a Magyarországon kiszabható legsúlyosabb büntetést fogja kapni. Tessenek megmondani nekem, mi fogja őt visszatartani a további bűnelkövetéstől? Mi lesz neki a vesztenivalója a továbbiakban? Innentől kezdve csinálhat, amit akar, mert így is ezt kapja, és úgy is azt kapja. Ugyanúgy, ahogy óriási problémát okoz a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetettek fegyelmezése a bv-intézeten belül, mert nekik sincs vesztenivalójuk; ha megöli a fegyőrt, akkor is ugyanannyi ideig ugyanabban a cellában fog ülni, mint ha nem teszi ugyanezt. Az ilyen gát nélküli embereket nem szeretném a társadalomban látni. (Harrach Péter: Erről van szó!)

Másrészt az arányosságról. Abban kétségtelenül igaza van Répássy Róbertnek, hogy ha mondjuk, valakit kétszer elítélnek halált okozó testi sértésért, és harmadszorra pedig egy kirívóan súlyos nemi erkölcs elleni bűncselekményért vonják felelősségre, s ekkor ő életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést kap, az nem aránytalan. Csak a probléma ezzel az, hogy vannak olyan esetek, amelyekben viszont igenis ez a kirívó aránytalanság megállapítható.

(19.00)

Hadd mondjak én is egy példát: valakit elítélnek kétszer súlyos testi sértésért - ezt akkor is megkaphatja, ha valakinek egy ujja törik vagy az orrcsontja -, utána harmadik esetben egy fegyvernek látszó tárggyal, mondjuk, egy vízipisztollyal elrabol valakitől egy mobiltelefont. Úgy gondolom, ebben az esetben az, hogy valaki kötelezően életfogytig tartó szabadságvesztést kapjon, igenis aránytalan. Ennek az embernek végrehajtandó szabadságvesztést kell kapnia, akár hosszabb távút, de ezért talán egy kicsit túlzás lenne életfogytig tartót adni. Úgy gondolom, ez már túl van azon a határon - vagy túl lehet, de gondolom, az Alkotmánybíróság majd meg fogja állapítani, hogy igen vagy nem -, ami alkotmányosnak minősül. Az elkövetett cselekmény tárgyi súlyának és a kiszabott büntetésnek az Ab töretlen gyakorlata szerint arányosnak kell lenni, ha feltűnő az aránytalanság, akkor az a rendelkezés nem alkotmányos. Ezért gondolom, hogy itt bizony alkotmányossági aggályok is felmerülnek a célszerűségi problémákon felül.

Az erőszakos többszörös visszaeső fogalmát és a rájuk vonatkozó szigorú szabályrendszert egyébként az MSZP-kormány már bevezette, és a tételkeret alsó határát valóban megemelte. Azt gondolom, ez ésszerűbb, mint a felső határt emelni, és ez egy új rendelkezés. Érdemes lett volna megnézni és megvárni, hogy mi ennek a hatása. Ugyanis az egy lehetőség, hogy mennyit lehet kiszabni, mi a teteje, de hogy minél kevesebbet nem lehet kiszabni, az viszont kötelező. Hadd mondjam azt, hogy ez nem ugyanaz, mint a középmérték, ugyanis a középmértéktől indokolási kötelezettség mellett lefelé el lehet térni, ettől viszont nem lehet eltérni lefelé. Főleg nem az erőszakos többszörös visszaesőnél, ahol minden kedvezményből a jelenleg törvényes hatályok alapján is kizárt.

Meggyőződésem, hogy el kell választani az erőszakos bűncselekményt elkövetőket minden más bűncselekményt elkövetőtől, és aki erőszakos cselekményt követ el, azt sokkal súlyosabban kell büntetni, és sokkal súlyosabb szankciórendszernek kell rá vonatkoznia, mint minden más bűnelkövetőre. Amikor a hatályos Btk.-t elfogadták, ez így is volt. Csak ugyanilyen, a mostani javaslathoz hasonló populista érvek miatt, amikor éppen a gazdasági bűncselekményekből volt sok, vagy amikor éppen a vagyon elleni bűncselekményekből volt sok, akkor az Országgyűlés felemelte ezeknek a büntetési tételkeretét, és szépen melléemelkedett az erőszakos bűncselekményeknek. Azt gondolom, hogy megérett a különös rész - tehát ahol az egyes bűncselekményeket szabályozzák a büntető törvénykönyvben - egy átfogó módosításra, gyakorlatilag újrakodifikálásra, hogy ezeket a problémákat valóban rendezni lehessen. Azt gondolom, még akár az is elfogadható lehet és az is meggondolásra érdemes, hogy azokban az esetekben, ahol a tételkeret felső határa - most a három csapásról beszélek - húsz év fölé emelkedne, ott a bírónak lehetősége legyen az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabására, de ne kötelessége. Azt gondolom, hogy ezt a verziót akár még el is lehetne fogadni, hiszen azok az érvek, amik ez ellen szólnak és amiket elmondtam, kiküszöbölhetők, s ezek a problémák kiküszöbölhetők ezzel.

A tanárveréssel, szakmailag megfogalmazva a közfeladatot ellátó személy elleni erőszakkal kapcsolatos módosító javaslatra: természetesen nincs olyan Magyarországon - és ezzel mi is így vagyunk -, aki ne ítélné el súlyosan a tanárveréseket. Nincs olyan, aki ne pártolná a tanáremberek védelmét. Ugyanúgy, ahogy pártoljuk a tűzoltók védelmét, ugyanúgy, ahogy pártoljuk az egészségügyi alkalmazottak védelmét, ugyanúgy, ahogy pártoljuk a BKV-ellenőrökét, a mentős tisztekét, a pénzes postásokét vagy a taxisokét, akiknek a sérelmére az elmúlt időszakban szintén meglehetősen sok bűncselekményt valósítottak meg. Nem gondolom azt, hogy ebből a kategóriából - amely kategórián belüli személyek mind egytől egyig kiemelt védelmet érdemelnek - szerencsés az egyiket kiemelni.

Az, amire Répássy Róbert utalt, hogy a hivatalos személy elleni erőszaknál az intézkedő rendőrt vagy a pénzügyőrt megtámadó személy súlyosabban büntethető, nem egy kategóriát emel ki a jogszabályból, hanem egy élethelyzetet. Nem mondja azt, hogy a rendőrt jobban védem, mint az ügyészt, hanem azt mondja, hogy abban az élethelyzetben védem jobban a rendőrt, és ez szerintem óriási különbség. S azt is gondolom, hogy nem jó az, ha a pedagógusoknak - bármennyire is rászorulnak a védelemre - nagyobb védelmet biztosítunk, mint például a maffiaügyekben eljáró ügyészeknek vagy bíráknak. Nekik miért nem jár a nagyobb, kiemeltebb védelem? Hadd mondjam azt, ha valaki elkövet egy ilyen cselekményt, akkor általában halmazatban kell értékelni az ő magatartását, ugyanis ha valaki megver egy közfeladatot ellátó személyt vagy egy hivatalos személyt, akkor például súlyos testi sértés esetén már halmazatban kell megállapítani ezt a két bűncselekményt - ez a bírói gyakorlat -, azaz a közfeladatot ellátó személy elleni erőszakot a súlyos testi sértéssel vagy egy annál súlyosabb bűncselekménnyel. Azt gondolom, hogy ez megfelelő védelmet nyújt ezeknek az embereknek.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Rátérve a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadásáról szóló paragrafusra, a 6. §-ra: hadd emlékeztessek arra, hogy a mi eredeti javaslatunk ez volt. Amikor az alkotmánymódosításról szóló javaslatot benyújtottuk, akkor szó szerint vagy majdnem szó szerint az a szöveg szerepelt benne, mint ami most Répássy képviselő úr javaslata. A Fidesz akkor ezt nem támogatta. Tudom, megvan az érv rá, hogy miért nem. Azért nem, mert mellétettük még a gyülekezési joggal és a gyalázkodással kapcsolatos törvénymódosító javaslatot is. Ezeket most is szükségesnek tartjuk. De volt egy módosító javaslata épp talán Répássy képviselő úrnak, amelyik ezeket kivette, és meghagyta volna az alkotmányban csak ezt az egy szakaszt. És hogy, hogy nem, mielőtt elfogadhattuk volna - mert elárulom, képviselőtársaim, hogy elfogadtuk volna, és ezt jeleztük is -, az előterjesztő visszavonta a módosító javaslatot. Mire hivatkozva? Arra hivatkozva, hogy majd benyújtják ők maguk - tehát a Fidesz egy külön javaslatot -, és majd szavazzunk arról. Mondtuk, rendben van, akkor szavazzunk arról. Az alkotmánymódosításhoz a kétharmados többség nem volt meg. A Ház előtt volt még Répássy képviselő úr javaslata ugyanezzel a szöveggel. Hogy, hogy nem, mielőtt szavazhattunk volna róla, az előterjesztő ezt a javaslatot is visszavonta. Vajon miért? Ezek után terjesztettük be a holokauszttagadásról szóló törvénymódosító javaslatot, és ekkor megkaptuk mellé módosító javaslatként azt, ami most itt előttünk fekszik.

Tisztelt Országgyűlés! Szemünkre vethető-e az, hogy ezen előzmények után, amiket az imént elmondtam önöknek, úgy gondoltuk, hogy ugyanilyen technikai oka van a módosító javaslat beterjesztésének? Ugyanis ha mi ezt a módosító javaslatot akkor elfogadjuk, akkor az Országgyűlés a korábbi ciklusban nem szavazhatott volna a holokauszttagadásról, az átcsúszott volna mostanra, és vélhetően megint nem lenne belőle semmi. Ez volt a célja ennek a javaslatnak. Nem tartalmi okokból nem támogattuk. Azért nem támogattuk, mert már sokszor át lettünk verve ebben a témában, és úgy értékeltük, hogy most is ez a cél.

A javaslat tartalmi részével tehát nincs problémánk. Én nagyon örülök annak, hogy most ott tartunk, hogy nem arról vitatkozunk, hogy kell-e a szólásszabadságot ilyetén módon korlátozni, hanem azon vitatkozunk, hogy a holokauszttagadást esetleg ki kell-e bővíteni más elkövetési magatartásokkal. Bővítsük! De egyet kérnék, hogy ha már a holokauszttagadás bekerült a jogszabályba - és ez nagyon sok embernek lelki megnyugvást okozott -, továbbá azért, mert úgy gondolom, hogy egy ilyen szervezett népirtás nem hasonlítható semmi máshoz, emeljük be szó szerint ebbe a javaslatba a holokauszttagadást is a többi mellé. Én erre tettem egy módosító javaslatot, és nagyon kérem a tisztelt Házat, hogy támogasson ebben.

A törvényjavaslat többi részét illetően pedig arra kérem az előterjesztőket, tekintettel arra, hogy azok még tárgyalásra sem igazán alkalmasak, vonják vissza.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

(19.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 166 2010.05.21. 14:03  105-175

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kaufer képviselő asszony, mi se vitatjuk, és ha megnézi azokat a törvényjavaslatokat, amiket elfogadtunk az elmúlt négy évben, akkor kiderül az is, hogy tettünk is érte, hogy ne így legyen. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Nem látszik!) Tehát mi sem vitatjuk, kezdeném ezzel.

Folytatnám azzal, hogy nagyon sok olyan érv hangzott el a vitában, amire mindenképpen szeretnék reagálni. Az első egy igen régi, több évre visszanyúló vita Schiffer képviselő úr között és köztem, azt gondolom, még a képviselő úr TASZ-os múltjából, hogy mennyire szabad vagy nem szabad a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozni, illetve hogy korlátozható-e az emberi méltóság védelme érdekében a szólásszabadság olyan módon, hogy a gyalázkodást, a holokauszttagadást büntetendővé nyilvánítjuk, tehát a Btk. részévé tesszük. Nagyon sokat érveltem már ebben a témában ebben a Házban, és a képviselő úrral is elég sokat vitatkoztunk erről. Nem szeretném megismételni ennek a vitának még csak a főbb elemeit sem, néhányat azonban kiemelnék közülük.

Az Európai Unióban igen sok helyen büntetendő cselekmény a holokauszttagadás, és az Európai Unióban igen sok helyen büntetik a gyalázkodást is. Az is tény, azt gondolom, hogy sorra marasztalja el Magyarországot az Európa Tanács, az ECRI azért, mert olyan kötelezettségeinek nem tesz eleget, miszerint is ezeket a cselekményeket bűncselekménnyé nyilvánítja. Épp legutoljára most egy fél éve vagy egy éve volt itt az ECRI delegációja a Magyarország-jelentést megtárgyalni, ahol egyértelműen ez volt a nemzetközi szervezet véleménye, méghozzá az ENSZ emberi jogi egyezmény alapján, amelyet Magyarország aláírt mint számára kötelező dokumentumot. De egyébként nem ez az egyetlen dokumentum, amely Magyarország számára kötelezővé teszi ezeknek a cselekményeknek a pönalizálását.

A választási kampányban került elfogadásra, igen, ez a javaslat, ez igaz, képviselő úr, de pontosan olyan jól tudja az előzményeket, mint én, hogy nagyon sok próbálkozás volt erre irányuló, és az, hogy végül a köztársasági elnök úr ezt írta alá, tény, de ez nem azt jelenti, hogy a választási kampányra készült volna ez a javaslat. Ez azt jelenti, hogy évek óta próbáljuk ezt a problémát megoldani, most sikerült - ez ezt jelenti.

A szólásszabadság aránytalan korlátozása-e? Nem szeretném végigelemezni azt a négy alkotmánybírósági határozatot, ami konkrétan erről szól, és azt a másik kettőt-hármat, ami áttételesen erről szól, és egyébként érintőlegesen még jó csomó született meg ebben a témában. Arra viszont utalnék, hogy az utolsó alkotmánybírósági határozat, amely a gyalázkodás tervezett törvényi tényállását hatályon kívül helyezte és az alkotmányellenességét megállapította, már egy szemléletváltást is tükröz. Tükrözi azért, mert két alkotmánybírónak egyrészt más volt a véleménye, illetve háromnak, egy különvélemény és két párhuzamos indokolás kapcsolódik az alkotmánybírósági határozathoz, és három alkotmánybíró veti fel azt, hogy húsz év után - mert mindig az 1992-es Abh.-ra hivatkozunk vissza - ideje újragondolni a véleménynyilvánítás szabadságáról alkotott gyakorlatát az Alkotmánybíróságnak. Ezek az alkotmánybírók azt fejtik ki, hogy mielőtt meghozták volna ezt a döntést, az előtt ezt meg kellett volna tenni.

És egyébként Kovács Péter, aki nemzetközi jogász professzor és alkotmánybíró, erősített meg minket abban, hogy Magyarországnak igenis nemzetközi jogi kötelezettsége ezeket a cselekményeket pönalizálni, és ha nem teszi, akkor egyetlen másik lehetőség van, hogy felmondja ezeket az egyezményeket, kilép ezekből a szervezetekből. Képviselő úr, ha elolvassa Kovács Péter párhuzamos indoklását, ez van benne. Vagy a saját jogrendszerünket igazítjuk hozzá, vagy felmondjuk. Azt hiszem, még ezzel a fordulattal is fogalmazza meg, hogy a "számunkra terhes" nemzetközi egyezményeket.

Másrészt, illetve harmadrészt, vagy fene tudja, hanyadrészt már: a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság joggyakorlata felülírja azt az elvet, ami úgy szólt, és valóban a rendszerváltozáskor Európa-szerte élt, hogy a véleménynyilvánítás joga annak tartalmára tekintettel korlátozható. A strasbourgi Emberi Jogi Bíróság gyakorlata most már azt mondja, hogy igenis korlátozható, ezt teszi a magyar jogalkotó is akkor, amikor a holokauszttagadást bűncselekménnyé nyilvánítja.

Egyébként a köztársasági elnök úr, ugye, arra hivatkozik, hogy az önkényuralmi jelképekkel kapcsolatban meghozott alkotmánybírósági határozat alapján gondolja ő alkotmányosnak a holokauszttagadást, ami az én meglátásom szerint is ellentétben áll egyébként az Ab közösség elleni izgatással kapcsolatban meghozott határozataival, ebben biztos, hogy egyetértünk egymással, és ezt az ellentmondást kellene feloldani. De ezt az ellentmondást - nyilván ebben véleménykülönbség van köztünk - abban az irányban kéne feloldani, hogy a közösség elleni izgatással kapcsolatban megfogalmazott érvek kerülnek felülbírálatra. Lehet, hogy erre sor fog kerülni, ha valaki beadja az Alkotmánybírósághoz normakontrollra ezt a javaslatot.

Én úgy gondolom, és természetesen ez megint csak az én véleményem, hogy ha a köztársasági elnök a holokauszttagadást nem találta alkotmányellenesnek, akkor nincs az a logika, ami alapján ezt a módosítást alkotmányellenesnek találná. Én ezt akkor is mondtam, és most is ez a véleményem róla. Úgy hiszem, hogy ez egy helyes irány, ezen kell továbbhaladnunk.

Egyébként olyan gondolkodók és olyan jogászok, akik korábban nagyon kiálltak amellett, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága az ön véleményéhez hasonlóan kerüljön meghatározásra, illetve fenntartásra ez az álláspont, mozdulnak el már a másik irányba. Itt hadd utaljak Halmai Gábor professzorra például. (Derültség a Jobbik padsoraiban.) Azt hiszem, hogy erről talán ennyit ebben a körben elég, de gondolom, hogy még fogjuk folytatni ezt a vitát különböző fórumokon, akár itt a plenáris ülésen is.

Néhány más képviselői megjegyzésre szeretnék szintén reagálni. Rubovszky képviselő úr azt kérdezi, hogy hová lehet szigorítani akkor, ha már eleve lehetővé teszi a törvény az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását. Egyszerű a válasz, tisztelt Ház, sehova. Van egy határa a szigorításnak, nem lehet valakit kétszer kivégezni, nem lehet valakit kétszer életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélni. Van egy határa. Ha valaki tíz emberölést követ el vagy húszat, sajnos ezt a büntetőjog nem tudja kezelni. Ezt a határt tudomásul kell venni, nem lehet máshova emelni.

Még egy félreértést szeretnék tisztázni. Én nem mondtam, és nem azt mondtam, hogy ne lehessen életfogytig tartó szabadságvesztést kiszabni, és azt sem, hogy ez biztosan aránytalan a három csapás esetén, tehát hogy csak olyan eseteket tudunk találni, amelyiknél aránytalan. Természetesen arányos lehet, ha hazaárulásról beszélünk, aránytalan lehet, ha kémkedésről beszélünk, és nem tudom, még melyik állam elleni bűncselekményeket sorolta Rubovszky képviselőtársam. Kétségtelen, hogy a különös résznek ez szerepel az elején, ezt lehetett talán a leghamarabb elolvasni.

(21.00)

De azt tudom mondani, hogy ha van olyan lehetőség - ha van olyan lehetőség, tisztelt Ház! -, amikor aránytalan, akkor nem szabad bevezetni. Márpedig van ilyen lehetőség, és nagyon érdekes... Nagyon őszintén mondom, hogy nem beszéltünk össze LMP-s képviselőtársammal, hogy pontosan ugyanazt vagy nagyon hasonló példát mondtuk. Szóval lehet találni ilyet, és nemcsak ezt az egyet, hanem lehetne keresni mást is, ami viszont aránytalan - és ez teszi valószínűleg alkotmányellenessé ezt a javaslatot.

Volner János képviselő úr felszólalásával kapcsolatban, hogy szállítsuk le az értékhatárt, merthogy mi voltunk azok, akik 20 ezer forintra emeltük fel a bűncselekmény szabálysértési értékhatárát: ezt megoldottuk, képviselő úr, megoldottuk (Dr. Gaudi-Nagy Tamás közbeszól.), ugyanis bevezettük az úgynevezett érték-egybefoglalás rendszerét, szabályát. Az érték-egybefoglalás azt jelenti, hogy ha valaki egymás után, egy éven belül, több olyan szabálysértést követ el, amelynek az összértéke a 20 ezer forintot meghaladja, tehát, ahogy képviselőtársam említette, hogy tőle tyúkokat loptak el, hogyha a tyúkok összértéke meg fogja haladni a 20 ezer forintot, akkor az már bűncselekménynek minősül. Tehát a bagatell bűncselekményeket mi sem kezeljük félvállról, és mi is úgy gondoljuk, hogy ezt a társadalmi problémát igenis kezelni kell; látjuk, értjük, és megpróbáltunk tenni is érte. De azt, hogy az értékhatárt leszállítsuk, én azért nem tudom pártolni, mert büntetőeljárások sorát indítjuk el, ami fölöslegesen a büntetőjog teljes garanciarendszerét alkalmazza, borzasztó hosszú ideig tart, leterheli a bírákat, és az összes többi ügynek, aminek gyorsabban kellene mennie - és ma már volt egy olyan napirendi pont, ahol erről beszéltünk, hogy az eljárások gyorsítása -, a kárára megy, annak a kárára menne. Hozzáteszem azt is, hogy a 20 ezer forintos érték-egybefoglalás szabálya mellé kötelezővé tettük a rendőrségnek azt, hogy ha a jegyző segítségét kéri, avagy a rendőrséghez fordul a sértett, akkor köteles legyen segíteni, köteles legyen eljárni. Én azt gondolom, hogy ez mindenképpen előrelépés az úgynevezett bagatell, de egyébként nagyon sokak életét megkeserítő bűnözéssel kapcsolatban.

A börtönviszonyokról egy mondatot engedjenek meg. Aki luxusbörtönnek gondolja a magyar börtönöket, az valószínűleg nem járt ott még. Nem... (Közbeszólás a Jobbik soraiból.) Nem jó hely, azt tudom mondani. Több börtönt látogattam végig különböző minőségemben, nem mondhatnám, hogy luxuskörülmények közt élnek, és azt sem mondanám, hogy én azt az étrendet szeretném fogyasztani, amit ott esznek a rabok. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Tasnádinak kóser menüje volt!) Egyébként abban egyetértünk, hogy hasonló börtönöket szeretnénk, mint Nyugaton, hasonló börtönöket szeretnénk színvonalban is, és hasonló börtönöket szeretnénk olyan vonatkozásban is és a vonatkozásban is, hogy igen, az elítélteknek legyen meg a lehetőségük arra, hogy dolgozzanak. Én is visszás helyzetnek tartom azt, hogy ma az, hogy dolgozhassanak a börtönökben, az jutalmazási eszköz, nem pedig magától értetődő dolog. Teljes mértékben egyetértünk ebben. Hogyha van erre jó ötletük, akkor mi biztosan vevők leszünk annak a támogatására. (Dr. Répássy Róbert közbeszól.)

Közfeladatot ellátó személyek. Ez az, amire a vezérszónoki felszólalásomban utaltam, hogy persze, az orvosokat is, teljesen igaza van Gyenes képviselőtársamnak, őket is megilleti a kiemelt védelem, a mentőápolókat is megilleti, és mindazokat, akikről én is beszéltem. De hadd emeljem ki azt, hogy a közfeladatot ellátó személyek védelme egyébként már megvan a Btk.-ban, mert a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak már bűncselekmény, tehát ezeknek a többi állampolgárhoz képest kiemelt státusuk van a védelem tekintetében. Úgy hiszem, hogy ezt fokozni nem érdemes, illetve ebből kiemelni senkit nem érdemes.

És végül egy picit másként arról, amit Kovács Péter képviselő úr felvetett, és azzal érvelt, hogy a három csapás elnevezésű törvény rendszeréhez hasonló már Szent István törvényeiben is megtalálható. Nos, igen, ez igaz. Az 1700-as évektől léteznek Magyarországon különböző büntető törvénykönyvek, amelyeket vagy becikkelyeztek, vagy nem cikkelyeztek be, de egy biztos: hogy odáig körülbelül ez az érvelés még stimmelhet. Azonban eltelt azóta egy kis idő, azóta a nemzetközi porondon - hogy csak két nevet említsek - Beccaria vagy Franz Liszt letette a különböző büntetőjogi iskolák alapjait. És hogy Szent Istvánon kívül magyar neveket is említsek, mondjuk, Deák Ferenc vagy Csemeghy Károly, Finkey Ferenc vagy Angyal Pál egy picit továbbfejlesztette a büntetőjog-tudományt annál, mint ahol Szent István korában tartott; kétségkívül, akkor, ezer évvel ezelőtt egy fejlett törvénykönyvnek számított. Hogyha úgy érti Kovács Péter képviselőtársam, hogy a három csapás törvényjavaslat színvonalát tekintve nagyjából az ezer év fejlődéstörténetét nélkülözi, akkor így egyetértek vele.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 170 2010.05.21. 1:37  105-175

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Ígérem, a magam részéről ígéretet teszek rá, hogy még egyszer ezt a vitát nem folytatjuk le Schiffer képviselőtársammal. Egy dologra szeretnék azonban rámutatni. Amikor mi ezt a témát először felvetettük - és azt gondolom, hogy ez dokumentálható -, az 2001-ben volt a saját részemről, képviselőtársaim jóval korábban megtették ezt, már az 1990-es évek közepén, ami azt jelenti, hogy biztosan nem az elmúlt nyolc év kormányzásának az eredményeként gondoltunk arra, hogy - hogy fogalmazott képviselőtársam? - ezt a kártyát előhúzzuk. Én úgy gondolom, hogy ez komolyabb dolog annál. Úgy gondolom, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésének és kormányának biztosítania kell minden ember emberi méltóságát, biztosítania kell a holokausztot túlélt emberek emberi méltóságát is, és biztosítania kell minden olyan emberét, akit gyaláznak.

Egy mondat még ezzel kapcsolatban: képviselőtársam, a rágalmazás és a becsületsértés bűncselekmény. Ha valakit személy szerint rágalmaznak meg, vagy sértik meg a becsületét, az bűncselekmény. Miért nem lehet bűncselekmény az, amikor egész társadalmi csoportokat, bizonyíthatóan sok embert gyaláznak meg? Biztos, hogy én csak ezt a szemléletet tudom követni, és mást nem tudok elfogadni.

És most ígérem, hogy bármi lesz is a válasz, nem szólok hozzá többet. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 31 2010.05.25. 3:51  24-42

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Rövid leszek, ahogy Répássy képviselő úr is mondta a felszólalása kapcsán, de nem azért leszek rövid, hogy ahogy szokták mondani, az önök drága idejét kíméljem, hanem azért, mert az érdemi vita e témakörben már az alkotmány módosítása során lefolytatott vitában lezajlott, az álláspontunkat ekkor kifejtettük. Úgy gondolom, a továbbiakban akkor kell hosszan beszélni erről a javaslatról, amikor majd a konkrét, a választójogi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat fekszik a Ház előtt, a Ház asztalán.

Röviden tehát: egyetértünk azzal, hogy a választójogi reform előkészítésére az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság albizottságot hozzon létre. Az albizottság munkájában részt kívánunk venni, és érdemi, konkrét javaslatokkal fogjuk azt segíteni.

A javaslat tartalmával tehát egyetértünk, azonban szeretnék emlékeztetni arra, hogy a folyamat elemeinek sorrendiségével azonban nem, amelyben ez az egyik elem. Ugyanis úgy gondoljuk, és erre is csak utalok, hiszen hosszan kifejtettem már a korábbi vitában az alkotmánymódosítás kapcsán, hogy egyetértünk a 200 fős parlamenttel is, egyetértünk azzal, hogy az országgyűlési képviselők létszáma drasztikusan csökkenjen, de úgy gondoljuk, hogy a megbeszélésnek, a vitának meg kellett volna előznie az alkotmány módosítását, meg kellett volna előznie azt is, hogy a Fidesz a saját javaslatát benyújtsa az Országgyűléshez, ami a választójogi törvény módosítását illeti. Úgy gondolom, az önök kétharmados többsége garancia lett volna arra is, hogy ha esetleg nincs megegyezés, a 200 fős létszámot akkor is tartani lehet, tehát semmi nem indokolta azt, hogy ez korábban kerüljön benyújtásra.

Szintén azt gondolom, vitát kellett volna folytatni arról, hogy a kisebbségek képviselete valóban 13 főben kerüljön maximalizálásra, avagy ez a szám lehet esetleg egy kicsit magasabb is ennél. Én azt gondolom, indokolt lett volna ezt meggondolni.

A bizottság működésével kapcsolatban bízunk abban, hogy a bizottság nemcsak egy hosszú színielőadás lesz, hiszen majd' egy évig tervezik működtetni az előterjesztők, nemcsak egy olyan fórumnak szánják, amelynek az egyetlen feladata az, hogy bizonyítsák a társadalomnak azt, hogy önök demokraták, önök meghallgatják az eltérő véleményeket is, hanem valóban nyitottak lesznek más javaslatok megfontolására is ebben az albizottságban.

(16.40)

Mi a mi javaslatunkat be fogjuk terjeszteni. Ismerjük az önök javaslatát a választójogi törvény módosítására. Nagyon kíváncsi leszek arra, hogy végül a bizottságnak a javaslata, ha egyáltalán lesz konszenzusos javaslat, mennyiben fog eltérni az önök eredeti javaslatától. Őszintén remélem, hogy el fog térni, mert ez bizonyítja majd azt, hogy valóban hajlandóak önök más vélemények befogadására is. Ugyanis eddig az Országgyűlés alakuló ülése óta egyetlen érdemi javaslatunkat nem fogadták be, és még a bizottságban sem tették lehetővé azt, hogy egyáltalán tárgyalja azt az Országgyűlés. Remélem, hogy ennél nagyobb nyitottságot mutatnak majd az albizottság munkája során.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 119 2010.05.26. 4:57  1-192

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Téma szempontjából ott folytatnám, ahol képviselőtársam az imént abbahagyta, és nagyon szívesen venném, ha szakmai alapon lehetne hozzászólni a közbiztonságról és a büntetőjog-politikáról szóló fejezethez, sajnos azonban ez lehetetlen.

A konzervatív büntetőpolitika is természetesen egy legitim irány, ahogy úgy gondolom, a miénk is az. Azonban ez az írás, ami előttünk fekszik, sajnos még egy bulvárlap színvonalát sem éri el ezen a területen. Az én megítélésem szerint szakmaiatlan, buta és torz. Meglehet természetesen az önök véleménye az elmúlt nyolc év szakmapolitikai eredményeiről, de aligha hiszem, tisztelt Országgyűlés, hogy épeszű ember komolyan gondolhat olyasmit, hogy bármely kormánynak is az volna a célja, ami ide le van írva, hogy bűnelkövetők jogait szélesítse, az áldozatokét pedig ne (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), hogy elvtelenül azon dolgozzon, hogy a bűnelkövetők luxusbörtönökben élhessenek és ne kelljen dolgozniuk, vagy éppen hogy a szocialistáknak fontosabbak voltak az elkövetők, mint az áldozatok. (Dr. Kövér László: Ez történt!) Én azt gondolom, hogy aki ilyeneket állít, az nemcsak valótlanságokat állít, de nélkülözi a józan ész minimumát is. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ugyan már!)

A program e fejezetének célja láthatóan semmi más, mint az, hogy hangulatot keltsen, és közben ne szóljon az égadta világon semmiről. Ne szóljon semmiről, ami a jövőt illeti, viszont jó sok minden valótlanságot tartalmazzon a múltra vonatkozóan. Egy megjegyzést engedjenek meg, tisztelt képviselőtársaim. Azt gondolom, nagy kár volt ilyen silány minőségű anyagot benyújtani az Országgyűléshez, amikor ugyanis már lehúzták róla azt a bőrt, hogy az MSZP kormányába lehet még egyet rúgni, akkor ez a szégyellni való dokumentum megmarad az utókornak az önök nagyobb dicsőségére.

Ha mégis néhány gondolatot kiemelünk belőle, néhány állítást találunk benne. Ilyeneket például, hogy Magyarország nem tűrheti el, hogy rendőrökre következmények nélkül támadjanak. Hadd világosítsam fel önöket: most sem lehet a hatályos jogszabályok alapján. Ezenkívül mi benyújtottunk több olyan törvényjavaslatot is - és el is fogadtunk, hála istennek -, amely a rendőröket kiemelten védi. Önök elfelejtették ezt támogatni az elmúlt ciklusban. Sőt, nem siettek elítélni egyetlen esetben sem a rendőrökre támadó csürhét.

A büntetési tételkeretek növelése - hangzik az önök következő állítása - meg fogja fékezni a bűnök elkövetőit. Akkor tessék megmondani nekem, miért nem tetszettek támogatni az ilyen irányú javaslatainkat.

Különös gonddal kell védeni a gyermekeket és az időskorúakat. Teljes mértékben egyetértek. Ezeket a javaslatainkat sem támogatták az elmúlt ciklusban.

Azt írják, hogy sokkal több esetben kell alkalmazni a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést, börtönbüntetés intézményét. Nos, ez meg nem képezheti egy kormányprogram részét, azt gondolom, mert ez meg bírósági hatáskör, erről dönteni a bíróságok jogköre, nem pedig a kormányé. Tisztelt Képviselőtársaim! Semmilyen ráhatása erre nincs sem a kormánynak, sem az Országgyűlésnek.

Gyorsabb bírósági eljárásokra van szükség? Abszolút egyetértek. Egymilliárd forintot költött arra a magyar állam az elmúlt időszakban, hogy a Pest megyei és a fővárosi bírák ügyterheit csökkentse, és ez az ügyteher valóban kiegyenlítődjön a vidéki bíróságok és a fővárosi, illetve Pest megyei bíróságok vonatkozásában. A bírák ezt megköszönték, tisztelt képviselőtársaim.

Az áldozatvédelemről egyetlen szót engedjenek meg még nekem. Azt írják, hogy az áldozatokkal senki nem foglalkozott. Számos olyan intézkedésünk volt, ami éppen az áldozatvédelemről szól. Ilyen volt a közvetítői eljárás, a sértettek kötelező kártalanítása a szabálysértési eljárásokban, a pártfogó felügyelői rendszer fejlesztése, a nép ügyvédje fejlesztése. Egyetlenegy ilyet nem támogattak, tisztelt képviselőtársaim, viszont az egyetlen dolog, ami erről szól, hogy az áldozatvédelemmel kitűnően, európai szinten elismerten foglalkozó Igazságügyi Hivatalt most tervezik éppen szétbombázni, ott egy külön osztály foglalkozott az áldozatvédelemmel.

Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim: nem elnagyolt, hanem nem létező ez a büntetőpolitikai program. Az állítások pedig, amelyek a fejezetben szerepelnek, hiteltelenek, főleg az önök részéről azok.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 206 2010.06.07. 15:26  197-253

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Előterjesztők! Azért is jöttem föl a pulpitusra, mert úgy ítélem meg - bár első ránézésre nem biztos, hogy mindenkinek ez a véleménye -, hogy egy igen nagy jelentőségű törvényjavaslat az, ami előttünk fekszik. Megjegyzem azt is, éppen ezért sajnálom, hogy nemhogy a miniszterelnök úr vagy az igazságügyért felelős miniszter úr, de egyetlen miniszter vagy egyetlen államtitkár sem tartotta fontosnak a kormányból azt, hogy a törvényjavaslat tárgyalásánál jelen legyen. (Dr. Fónagy János a képviselői helyéről: Itt vagyok!)

Ha először ránéz valaki erre a tervezetre, akkor azt gondolhatja, a szónokoknak majd arról kell beszélniük, hogy a mandátumok frakciók közötti elosztása vajon méltányos-e, arról kell beszélniük, hogy vajon a bizottság jogköre vagy működési rendje hogyan néz ki, vagy esetleg ki hány alelnököt delegálhat, ahogy Balsai képviselő úr is ezt tette az expozéjában. Azt gondolom azonban, hogy ez a javaslat - hangsúlyozom - jóval több ennél. Ez a javaslat az alkotmányozási folyamat megkezdéseként értelmezhető és értelmezendő, annak első, kézzelfogható eleme.

Ebben a ciklusban ez az első olyan törvényjavaslat a Ház előtt, amelyet az alkotmányozással összefüggésben terjesztettek be. Ezért elöljáróban - ahogy egyébként Mátrai Márta képviselőtársam is tette a felszólalásában, ugyanezt teszem én most az enyémben - le kell szögezni néhány dolgot. Csak olyan új alkotmányt tudunk támogatni majd, amelyik a világnézeti semlegesség talaján áll, amelyik nem a Fidesztől eddig megismert rendszerépítő szándékot kodifikálja, amelyik nem akar gyökeresen új alkotmányos berendezkedést teremteni, amelyik nem számolja fel, sőt nem is gyengíti a végrehajtó hatalom demokratikus kontrollját, amelyik erősíti az emberi és a szociális alapjogokat, a szabadságjogokat és a munkavállalói jogokat.

Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt igent vagy nemet mondanánk és mondhatnánk az előttünk fekvő, látszólag - ahogy mondtam - csupán egy technikainál alig nagyobb jelentőségűnek látszó, egy eseti bizottság felállításáról szóló javaslatról, néhány kérdést fel kell tenni magunknak, és meg is kell próbálni rá természetesen válaszolni. Ilyenek: van-e szükség egyáltalán új alkotmányra? Miért van szükség új alkotmányra? Ha szükség van erre, akkor vajon milyen fórumokon kell kidolgozni az új alkotmány szövegét? Végül el tudunk jutni oda, hogy megválaszolhassuk azt - bár előrevetem, hogy az én ismereteim szerint ezt most még nem tudom megtenni -, hogy vajon ebbe a folyamatba hogyan illeszthető be a felállítandó eseti bizottság. És azt is meg kell említeni, hogy mielőtt válaszolunk erre a kérdésre, bizony meg kell nézni - hiszen nem választható el a folyamattól -, hogy eddig milyen bejelentéseket tett a Fidesz vagy éppen maga Orbán Viktor.

Szükség van-e új alkotmányra? Igen, szükség van rá. Azért van rá szükség, mert az elmúlt 20 év társadalmi fejlődéstörténetének meg kell jelennie az alaptörvényben, valamint azért is, mert az elmúlt 20 év során felmerült problémák olyan sok ponton teszik szükségessé a módosítást, hogy sokkal elegánsabb egy új törvényt alkotni, mint módosítani azt. És egyébként osztom azt is: zavaró az, hogy az alkotmány szövegében az az ideiglenes jelző ott szerepel. Ez igaz.

Az Orbán-Torgyán-kormány idején, amikor egy felvételiző a vizsgán azt mondta, hogy Magyarországon még nem történt meg a rendszerváltozás, mert még mindig a szovjet típusú kommunista alkotmány van hatályban, hát nem mondom, kissé meglepődtünk a válaszon. Az elnök, a bizottság elnöke, aki egyébként felvállaltan és köztudottan jobboldali beállítottságú ember volt, elmagyarázta ennek a tudatlan aspiránsnak azt - ugyanazt egyébként, amit Hack Péter most nemrég írt meg -, hogy szinte semmi nem maradt változatlan az alkotmányban, talán csak az, hogy a Magyar Köztársaság fővárosa Budapest. Minden más lett ezen kívül. A mondat egyébként bekerült, nem kell mondanom, az aranyköpések közé, mondjuk, két olyan mondat közé - megnéztem ezt az egyetemi lapot -, hogy a '48-49-es szabadságharc fő célkitűzése az volt, hogy a '67-es Monarchiából kilépjünk, ez volt előtte, és utána pedig, hogy Svájc hivatalos nyelve a svéd, merthogy Svájc Svédországgal határos. Nos, úgy gondolom, körülbelül ide is illik ez a mondat, és nagyon szomorú lennék, ha egyszer valaki komolyan megkérdezné: de hát miért?

Azt gondolom, nem ok nélkül asszociáltam erre az esetre. Nem ok nélkül, ugyanis a Magyar Köztársaság miniszterelnökétől egyszer azt hallom, hogy az igazi rendszerváltozás még nem történt meg, ez csak amolyan átmeneti 20 év volt, de majd most, majd most megtörténik. Máskor pedig azt hallom tőle, igaz, akkor még csak miniszterelnök-jelölt volt, hogy ő az alkotmányt egy technokrata szabályhalmaznak tekinti, ennek tartja, amely dokumentumban nincs semmi, amit az ember szívével érinthetne meg, tisztelhetne benne.

Nos, tisztelt Országgyűlés, mi ezt nagyon másként gondoljuk. Tiszteljük benne a '89-90-es demokratikus átmenet jogszabályi lenyomatát. Tiszteljük benne a plurális, többpárti demokrácia garanciális elemeit. Tiszteljük benne a hatalommegosztás, a bírói függetlenség elvének a deklarációját. Tiszteljük benne az emberi jogok katalógusát. Tiszteljük benne a Himnuszt és a nemzeti lobogót. Tiszteljük benne az esélyegyenlőség elvét, a megkülönböztetés tilalmát faji, vallási vagy nemi alapon. Tiszteljük benne a szólásszabadságot, az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a vallásszabadság, a lelkiismereti szabadság deklarálását, és még folytathatnám ezt a sort. Ezt mindig tiszteljük benne.

Nagyon sajnáljuk, hogy a miniszterelnök úr ezekből semmit sem tud tisztelni, hogy a miniszterelnök úr szívét ezek közül semmi nem érinti meg. Nem értjük. Nem értjük, hogyan lehet ezt egy technokrata szabályhalmaznak nevezni.

De másként gondolkodik erről az önök által is tisztelt köztársasági elnök úr is. Sólyom László az Alkotmánybíróság megalakulása 20. évfordulóján mondott beszédének a befejező mondatai a következőképpen hangoznak: "Az alaptörvény szilárd és adott, amelyre köztársasági elnökként krízishelyzetekben is tudtam támaszkodni. Van egy olyan közös alapnorma, amelynek talaján a Magyar Köztársaság állami keretében szabadon folytathatjuk gazdag és sokféle örökségünket, azaz élhetjük meg és tarthatjuk fenn magyar nemzet mivoltunkat és egyéni emberi méltóságunkat. A szerkezet, az alkotmány tehát szilárd és adott."

(17.20)

Ezt mondta Sólyom László köztársasági elnök úr is mintegy öt nappal korábban, mint ahogy a miniszterelnök úr technokrata szabályhalmaznak nevezte az alkotmányt.

Az új alkotmányra tehát szükség van, de nem azért, amiért a Fidesz szükségesnek tartja vagy éppen Orbán Viktor szükségesnek tartja. A miniszterelnök úr egyszer azt nyilatkozta, azt mondta: a lengyel alkotmány invokációszerű részét tartja célravezetőnek. Tisztelt Országgyűlés! A lengyel alkotmány egyetlen körmondatba foglalt preambulumában három helyen is tartalmaz vallási utalást. Az elképzelés beleillik abba a sorba, amely a nemzeti összetartozásról szóló törvénnyel kezdődött, amelyből szintén egy fél mondat úgy hangzik, hogy "mi, a Magyar Országgyűlés tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura".

Tisztelt Országgyűlés! Én magam, és itt is elmondom, hiszen büszkén vállalom, én hívő ember vagyok, és sokan közülünk azok, ahogy sokan közülünk nem hívő emberek vagy másban hívő emberek. És én úgy gondolom, és úgy tudom, hogy a Fidesz képviselői sem vallási alapon szerveződtek. Amikor Orbán Viktorék megalapították a Fideszt, akkor még biztosan nem, ők is később világosodtak meg e tekintetben. De azt gondolom, hogy az elmúlt 200-300 év legnagyobb vívmányainak tarthatjuk a lelkiismereti és a vallásszabadságot, valamint az állam és az egyház szétválasztását. Ebből visszalépni az én meglátásom szerint bűn.

Ezt a víziót erősíti Szijjártó Péter bejelentése is az alkotmány koncepcióját kidolgozó új testületről, amelyről még nem látjuk, hogy milyen viszonyban áll majd az eseti bizottsággal. A testület a bejelentés szerint kizárólag volt és jelenlegi konzervatív és fideszes pártpolitikusokból áll. Közülük egyeseknek a tudását tiszteljük és elismerjük. De úgy gondoljuk, hogy ha ezt a folyamatot szemügyre vesszük, egy olyan alkotmány képe rajzolódik ki előttünk, amely a társadalom csupán egyik felének az értékrendjét tükrözi. Márpedig az alkotmány minden magyar ember alaptörvénye kell hogy legyen. Az alkotmányban meg kell jelennie mind a konzervatív, mind a liberális, mind a szociáldemokrata értékrendnek, ahogy egyébként meglátásom szerint sok más szempontnak is.

Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a Fidesznek ne lehetne vagy ne kellene hogy legyen koncepciója az új alkotmány tartalmáról; nekünk is van. Vannak olyan elvek, alapelvek, amelyekből nem akarunk, és nem is fogunk engedni. Ilyenek: a parlamentáris demokrácia fenntartása, a parlament befolyásának a megőrzése. Ilyen a kormányzati rendszer megőrzése, és már most mondom: nem leszünk partnerek sem fél-, sem pedig teljesen prezidenciális rendszernek a megalkotásában.

Szintén nem tudunk engedni a hatalmi ágak teljes körű elválasztásának, megosztásának az elvéből. Ezt megtartásra javasoljuk, így a bírói önigazgatásnak a megőrzését, az Alkotmánybíróság jogkörének, feladatkörének, függetlenségének megőrzését, ugyanígy az ombudsmanok esetében. Hangsúlyozom ismét: kiemelkedően fontosnak tartjuk a világnézeti semlegesség megtartását. Fontosnak tartjuk, és fejleszteni javasoljuk az emberi méltóság fokozottabb védelmét, ennek a megteremtését fogjuk javasolni. Fontosnak tartjuk az önkormányzati autonómia megőrzését, és fontosnak tartjuk a szociális jogok szélesítését.

És természetesen vannak és lesznek olyan témák - csak hogy utaljak én is tartalmi elemekre -, amelyeket beemelni javasolunk majd az alkotmányba, hiszen Mátrai Márta képviselő asszony is beszélt ilyenekről a Fidesz részéről. Ilyen például a fékek és ellensúlyok rendszerének a továbbfejlesztése. Ezt például a Gazdasági Versenyhivatal, a PSZÁF, az ORTT vagy a Közbeszerzések Tanácsának alkotmányba emelésével látjuk fejleszthetőnek. Úgy gondoljuk, hogy ezt a kört bővíteni is lehet, például a KSH-val. A kormánytól való függetlenségük alkotmányos garantálása, úgy gondolom, hogy indokolt.

Az alkotmányos alapjogok közül szükségesnek tartjuk jó pár esetben a meglévők pontosítását, sőt egyes kétharmados törvényekben találhatókból egyeseknek az alkotmányba emelését. Szükségesnek tartjuk a közpénzügyek alkotmányos szabályozását, illetve a Magyar Nemzeti Bankra vonatkozó rendelkezések kiegészítését. Úgy gondoljuk, ki kell majd mondani az alkotmányban a közösségi jog elsődlegességét, ugyanúgy, ahogy egyes szakági jogelveket, legfőképpen a büntetőjog és a polgári jog területéről be kell emelni az alkotmányba. Ilyen lehet például a visszaható hatály tilalma vagy éppen az ártatlanság vélelme alkotmányba emelése.

Ma azonban még nem ez a kérdés. Ma a kérdés valóban az, hogy az alkotmányozás folyamatában milyen szerepet szánnak majd ennek a bizottságnak. Ez később derül ki, mert az előterjesztői expozéban erről nem sokat hallhattunk. Amikor ez kiderült, akkor tudjuk megmondani, hogy tudjuk-e támogatni a bizottság felállítását vagy nem. Egyébként nekem nagyon szimpatikus az a javaslat, amit Schiffer András képviselőtársam terjesztett elő, hogy ez a bizottság arról döntsön, hogy hogyan kell az alkotmányozási folyamatot megindítani, ugyanis úgy gondoljuk, hogy az alkotmány, ahogy mondtam, nem a társadalom egyik felének az alaptörvénye, hanem a teljes társadalom alaptörvénye.

Szükségesnek tartunk egy kifejezetten széles körű konzultációt. Egy olyan, valóban nemzeti konzultációt, ahol jogalkalmazók, ahol szakemberek, ahol civil szervezetek bele tudnak szólni abba, hogy merre induljon el ez a folyamat, és milyen tartalmat tartanának helyesnek az új alkotmány megteremtésekor, az új alkotmány bevezetése esetén.

Kérem tehát, kérjük tehát a fideszes előterjesztőket, hogy fontolják meg a széles körű társadalmi vita megszervezését, és kérjük a miniszterelnök urat, aki sajnos nincs jelen, de talán majd informálják róla képviselőtársaim, hogy a kétharmados hatalommal élni és ne visszaélni szíveskedjen.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 218 2010.06.07. 2:06  197-253

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem szót, mert már többen beszéltek a négyötödös szabály kivételéről, amit én is elég aggasztónak találok, ugyancsak beszéltek ebben a körben a sebtében beterjesztett javaslatról, amit a másik előterjesztő még csak aláírni sem tudott. Sőt, vezérszónoki felszólalásomban felhívtam a figyelmet arra, hogy Orbán Viktor, amikor elmondta, ha jól emlékszem, akkor a beiktatáskor mondta el ezt a beszédet, ahol a Fidesz és a KDNP képviselőit kéri fel arra, hogy kezdjék meg az alkotmányozás folyamatát. Valamint megalakít egy olyan bizottságot, amely jelenlegi és volt pártpolitikusokból áll - természetesen fideszes és jobboldali pártpolitikusokból -, amelynek feladata az lenne, hogy az alkotmány szövegét előkészítse.

Egy dologra azonban, ami még nem hangzott el, szeretném mindenképp felhívni a figyelmet. A négyötödös szabályt úgy veszi ki az előterjesztő a törvényből, az alkotmányból, hogy egyébként nem adja indokát, hogy miért. Azt tudom mondani, hogy az indokolásban egyetlen szó nem szerepel arról, hogy miért kívánja kivenni ezt a négyötödös szabályt. Én pedig azt gondolom, hogy akkor nem szerepelteti valaki ezt, ha el akarja sunnyogni a jogszabályhely kivételét. Ha az a terv, hogy lehetőség szerint minél kevesebb esély legyen arra, hogy bárki észreveszi azt, hogy ez a terv, hogy észrevétlenül át tudjon csúszni ez a módosítás.

Azt gondolom, ezzel kiegészítve az előző folyamatot, bizony megalapozottan eljuthatunk arra a következtetésre már most, szinte a kezdet kezdetén, hogy a Fidesz képviselőcsoportja az alkotmány-előkészítő bizottságot semmi másnak nem szánja, csak színháznak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 57-59 2010.06.08. 3:17  52-77

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyjából ott folytatnám, ahol most Lamperth Mónika képviselőtársam abbahagyta, illetve ott, ahol én abbahagytam a tegnapi napon egy egészen más napirendi pontnak a keretében. Ennek azért van jelentősége, az a véleményem, amit egyébként Lamperth Mónika szintén elmondott, hogy egy olyan rendelkezést csempésznek be ebbe a törvénybe, az alkotmánybírák megválasztásáról szóló, egyébként erről szóló törvénytervezetbe, amit egyébként, ha már egyáltalán szabályozni szerettek volna, akkor az eseti bizottságról, az alkotmányt előkészítő eseti bizottságról szóló törvényjavaslatban kellett volna megjeleníteni.

Teszik ezt anélkül, ez szintén elhangzott, de én azt gondolom, nem lehet elégszer utalni erre, hogy egyetlen mondat nem szerepel az indokolásban arról, hogy vajon mi az oka annak, hogy a négyötödös szabályt ki kívánják venni az alkotmányból. (Folyamatos zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Köszönöm szépen, elnök úr. Szóval, erről egy szó nem szerepel. Nem is beszélve arról, hogy egészen érdekes a Fidesz-KDNP-frakciószövetségnek a véleménye vagy a véleménykülönbsége erről a kérdésről, hiszen Mátrai Márta nyilván azért tette bele az előterjesztésbe, mert őszerinte hatályban van ez a rendelkezés. Salamon László tegnap kifejtette, hogy őszerinte meg nincsen hatályban ez a rendelkezés. Hát, nehéz követni, tisztelt képviselőtársaim, hogy akkor mit is gondol a Fidesz erről.

Kétségtelen tény az, hogy ha a különböző értelmezési módokat vesszük alapul, akkor lehet igaza Salamon Lászlónak is, lehet igaza Mátrai Mártának is. Ha a nyelvtani értelmezést vesszük alapul, akkor az én meglátásom szerint Mátrai Mártának van igaza. Ha a jogalkotói szándékot, a teleologikus értelmezést vesszük alapul, és eszerint értelmezzük a jogszabályt, akkor viszont Salamon Lászlónak van igaza. Egy dolog tény, hogy először is a Fideszben el kéne dönteni, hogy melyik álláspontot képviselik.

Éppen ezért tenném föl a kérdést az előterjesztőnek, és nagyon szépen kérem, hogy válaszoljon rá, nagyon szívesen hallanám a válaszát rá, hogy először is miért gondolja azt, hogy hatályban van. De ez a kisebb kérdés. A nagyobb kérdés az, hogy ha már a javaslatában nem indokolta meg azt, hogy miért kívánja ezt a négyötödös szabályt kivenni az alkotmányból, akkor legyen szíves, legalább a zárszavában megtenni ezt, legyen szíves megindokolni azt... (Nagy zaj.) Elnök úr, elnézést, de így tényleg nem lehet beszélni és hozzászólni.

ELNÖK: (Csenget.) Kérem, folytassa, képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szóval, arra kérném tisztelettel az előterjesztőt, hogy indokolja meg azt, hogy mi volt az oka annak, hogy az indoklásban nem szerepelteti, mi volt az oka annak, hogy ebben a külön jogszabályban és nem az előkészítő bizottságról szóló jogszabályban szerepelteti ezt a kérdést, és egyáltalán mi a tartalmi indoka annak, hogy ez kikerül az alkotmányból.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 335 2010.06.14. 3:20  292-338

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Megígérem, hogy nem fogom kihasználni a 15 perces időkeretet még távolról sem, már csak azért sem, mert látom, hogy valóban a focimeccs megtekintésére, azt gondolom, hogy az általam jónak tartottnál is nagyobb igény mutatkozik kormánypárti képviselőtársaim részéről. (Közbeszólás a KDNP soraiból: Már inkább azt néznénk, mint téged! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nézz magad mögé!)

Hadd mondjam azt, és hadd kezdjem azzal, hiszen... (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Egy kis figyelmüket kérném, ha lehetséges! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem lehetséges!)

Hadd kezdjem azzal, hogy az emberi méltóság védelmének érdekében a korábbiakban is többször elmondtuk és most is hangsúlyozom, hogy igenis lehetőséget látunk a szólásszabadság, a véleménynyilvánítás szabadságának a korlátozására, akár egyes embereket ért sérelem esetén, akár pedig társadalmi csoportokat ért sérelem esetén.

A probléma nem ebben áll, azt gondolom, bár természetesen ezt az álláspontot vitatják mind Schiffer képviselőtársam, mind Gaudi képviselőtársam, de a probléma itt nagyobb ennél.

Ennek a kifejtése, azt gondolom, nem ide tartozik, tehát nem most tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, hiszen ennek az általános vitáját elhalasztottuk, de itt a probléma egyébként abban áll, hogy nem magánszemélyek kritizálhatóságát, hanem közszereplők kritizálhatóságát kívánják korlátozni. Nos, ez már óriási gond.

Ami viszont idetartozik: a véleménynyilvánítás szabadsága és a szólásszabadság lehet, hogy sokak számára rokon értelmű szavaknak tűnnek, de nem azok. Ha az értelmező szótárban nézzük, még ott is lehet, hogy az. Ugyanúgy, ahogy például az izgatás és az uszítás is vagy a bujtogatás is ugyanazt jelenti az értelmező szótár szerint, de a magyar joggyakorlat másként alakította ki a fogalmak jelentéstartalmát.

Ahogy az uszításnál azt mondta, hogy az izgatás sokkal kevesebb annál, mert ahhoz, hogy az uszítás legyen, tevékenységre is fel kell hívnia a szónoknak. Ugyanígy kialakult az alkotmánybírósági gyakorlata a véleménynyilvánítás szabadságának és a szólásszabadságnak is. Márpedig, ha ezt tekintjük és ezt vesszük alapul, akkor látnunk kell azt, hogy ha a két fogalmat felcseréljük egymással, akkor valójában szűkítő értelmezést alkalmazunk.

Úgy gondolom azonban, hogy ez nem helyes, és úgy gondolom, hogy nemcsak a szavak elsődleges értelmét kell tekinteni a jogalkotónak, hanem meg kell nézni a jogi fogalmak történeti fejlődését is, azt, hogy ma a magyar joggyakorlatban, ma az alkotmánybíráskodás gyakorlatában ez mit jelent.

Éppen ezen a logikán továbbhaladva, azt gondolom, hogy helytelen lenne támogatni azt a javaslatot, amelyik ezt a két fogalmat az alkotmányban fel kívánja cserélni. Úgyhogy arra kérném a tisztelt kormánytöbbséget, hogy gondolja meg még egyszer ezt, és vonja vissza e tekintetben a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 345 2010.06.14. 7:26  338-396

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szerencsére tudok rövid lenni, mert azt tudom mondani, hogy Schiffer képviselőtársam gyakorlatilag elmondta azt, amit én szerettem volna (Taps a kormánypárti padsorokból.), ettől függetlenül kiegészítem, képviselőtársaim, ugyanezt. Úgy gondolom, valóban lehetne erről szakmai vitát folytatni, és van létjogosultsága ennek a javaslatnak, de a benyújtott törvényjavaslat valóban része annak a folyamatnak, amivel a Fidesz a saját képére kívánja formálni az államrendet. Most éppen Horváth Zsolt képviselő úr volt az, aki váratlanul, egészen váratlanul egyéni képviselőként ráébredt arra, hogy az OVB-tagok választásakor más, a nemzetközi gyakorlatban is ismert módszert kíván bevezetni a jelenlegi helyett.

Korábban Mátrai Márta képviselő asszony volt, aki hirtelen a választások után gondolta úgy, mint szintén egyéni képviselő, hogy az alkotmánybírák választása nincs jól úgy, ahogy az volt. Sőt azt is gondolta, hogy a négyötödös szabály, amiről már olyan sokat beszéltünk, az sincs jól úgy, ahogy volt. Még mindig kíváncsian várnám az indokát, merthogy a törvényjavaslatban ez nem szerepelt, és a teljes vita során erre nem kaptunk választ, hogy ennek mi lehetett az oka, hogy ezt a négyötödös szabályt ki kívánja venni. Még korábban Balsai képviselő úr ébredt rá arra, hogy létre kellene hozni egy alkotmányt előkészítő bizottságot; vagy éppen Rétvári képviselőtársam ébredt rá egyéni képviselőként arra, hogy a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényt kellene módosítani úgy, hogy ezeket az embereket igen könnyen, indoklás nélkül lehessen elbocsátani.

Hát, a konklúzió az, amit Schiffer képviselőtársam is mondott, hogy ez nem másról szól, mint arról, hogy valójában ezek a kormány javaslatai. Odáig még érthető volt, amíg nem volt kormány, amíg nem állt fel, hogy egyéni képviselői indítványokkal próbálnak ilyen kérdéseket tisztázni, de mióta van kormány, azóta azt gondolom, elvárható lenne az, hogy egy ilyen horderejű javaslatot ne egy egyéni képviselőnek írjanak meg, aki utána ellátja kézjegyével és felolvassa azt az indoklást, amit valaki megír, adott esetben még ha szakmailag felkészült, és én feltételezem ezt az ellenzéki képviselőtársamról, hogy ő saját maga írja meg, de a szándék nem az övé. A szándék a kormányé. Azt gondolom, ez egyértelmű. S nemhogy a kormány nem vállalja el ennek az álláspontnak a képviseletét, de még csak a vitában hozzá sem szól, és azt gondolom, hogy ez tarthatatlan.

Ennek az oka valóban nem más, az, amit Schiffer András mondott, hogy nem kívánja lefolytatni a társadalmi és szakmai egyeztetést, azt, amire egyébként a kormány-előterjesztés esetén köteles volna. Egyébként pedig nyilvánvalóan van ezzel egy másik szándék is, az, hogy minél előbb le lehessen darálni ezeket a törvényjavaslatokat. Hogy itt ülhessünk este vagy éjjel 11 órakor megtárgyalni, mert - Horváth képviselő úrnak: - természetesen ez a dolgom, ezért kapom a fizetést, nagyon szívesen vagyok itt, nem ezzel van a probléma. A probléma azzal van, hogy pénteken nyújtja be ezt a javaslatot, valóban nem hagy egyetlen munkanapot sem arra a Fidesz, hogy megtárgyalja ezt az Országgyűlés, illetve az országgyűlési képviselők fel tudjanak rá készülni, még a javaslat terjedelme ezt lehetővé is teszi, de hogy társadalmi szervezetek, szakmai szervezetek ebben véleményt tudjanak nyilvánítani, az kizárt.

Most, este 11 órakor le fogjuk zárni az általános vitát, azon nyomban, azért ülünk itt ennyien, nem azért, mert ilyen nagy a szakmai érdeklődés, hanem azért, hogy részletes vitára tudjuk bocsátani, hogy minél előbb szavazni lehessen róla, azért, hogy ezt a törvényt minél előbb le lehessen darálni. Hát, én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ehhez nem lehet asszisztálni!

Bizonyos az, hogy ahogy mondtam, Horváth Zsoltnak csak az volt a szándéka, hogy egy pontosabb, jogilag egyértelműbb nemzetközi rendszer adaptálására kerüljön sor, hiszen csak erről szólt az indoklás, nem pedig másról. Ha most jutott el a képviselői tevékenységében arra a pontra, amikor ő egyéni képviselőként úgy gondolta, hogy ezt be kell terjeszteni, akkor vajon miért ilyen sürgős ennek az elfogadtatása. Mert biztosan nem azért, tisztelt képviselőtársaim, mert néhány hónap múlva, egy-két hónap múlva önkormányzati választásokra kerül sor, és egy-két hónap múlva ki lehet cserélni az OVB tagjait, biztos, hogy nem ez motivált senkit. Biztos nem az motivált senkit, hogy az OVB-t is a jelenlegi kormánypárt az uralma alá tudja hajtani.

(22.50)

De valóban - és nem sorolom fel mindazokat a rendelkezéseket, amiket az előttem szóló képviselők már felsoroltak - ez egy folyamat része. Ezt csak és kizárólag így lehet értékelni, tisztelt képviselőtársaim, annak a folyamatnak a részeként, amelynek az a célja, hogy a teljes államberendezkedést a saját képére alakítsa a Fidesz, hogy a teljes államberendezkedés úgy nézzen ki, hogy az az ő hatalmát, az ő hatalmon maradását szolgálja, beleértve az önkormányzati rendszert, beleértve az alkotmánybírák megválasztását, beleértve a köztisztviselőkre vonatkozó szabályozásokat, beleértve azt, hogy az ÁSZ elnökének saját képviselőtársukat kívánják jelölni, és beleértve a médiatörvénnyel kapcsolatos szabályozásokat is, amiről szintén ma tárgyalt a Ház.

Azt kell mondjam, tisztelt képviselőtársaim - először mondom ezt, de nagyon remélem, hogy nagyjából utoljára, bár a folyamatok nem erre engednek következtetni -, fájó szívvel tudom azt mondani, hogy Novák Előd képviselőtársammal egyet kell hogy értsek. Fájó szívvel kell ezt mondanom. És nemcsak e miatt a tény miatt, hanem azért is, tisztelt képviselőtársaim, mert a saját érzelmeimen felülemelkedve azt kell hogy mondjam, ha ennyire más ideológiát valló frakciók képviselői ugyanazt gondolják valamiről, akkor az legalábbis érdemes arra, hogy az előterjesztők átgondolják, hogy minden rendben van-e azzal a törvényjavaslattal. Azt gondolom, ha ennyire más felfogást valló képviselők ugyanazt mondják egy törvényjavaslatról, akkor valószínűleg nem a mi rendszerünkben, hanem az önökében van a hiba.

Nagyon kérem önöket, fontolják meg még egyszer azt a törekvésüket, hogy teljesen fel kívánják számolni nemcsak a hatalommegosztás rendszerét, hanem a fékek és ellensúlyok rendszerét is, ami ma megjelenik az alkotmányban, megjelenik a kétharmados törvényekben, és ez teremti meg azt a lehetőséget és azt a helyzetet, hogy Magyarországra azt lehessen mondani, hogy demokráciában élünk, hogy Magyarország demokratikus berendezkedésű. Ne kívánják, tisztelt képviselőtársaim, ezt a folyamatot folytatni és teljesen felszámolni a végrehajtó hatalom ellenőrzésének a garanciarendszerét.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP, az LMP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 351 2010.06.14. 1:30  338-396

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha jól emlékszem, azzal kezdtem a felszólalásom, képviselő úr, hogy lehetne erről a javaslatról szakmai vitát folytatni. A problémánk nem ezzel van! Úgy gondolom, óriási csúsztatás az, amit most a felszólalásában elénk tárt képviselő úr a saját véleményeként, mert egyik frakció képviselőjének sem arról szólt a felszólalása, hogy ezzel a konkrét javaslattal, ennek a szakmai tartalmával lenne az igazi problémánk. Nem ezzel van! Nem lehet egy szövegből egy mondatot kiragadni, mert lehet, hogy annak az egy mondatnak egészen más értelme van, mint ha a szövegkörnyezetben nézzük meg. Ez, ugye, világos és érthető.

Nos, ugyanez a helyzet ezzel a folyamattal is. Nem ez az egyetlen törvényjavaslat, amit tárgyalunk, és amely kétharmados törvény módosítását érinti, hanem ez egy folyamat része. Ezt a folyamatot elemeztem én is, s ezt a folyamatot elemezte a másik két országgyűlési képviselőtársam is, akik felszólaltak ebben a témában. És ha ebbe a folyamatba illesztjük be, képviselő úr, ezt a módosító javaslatot, onnantól kezdve már igaz az, amit én mondok. Tehát nem szerencsés és nem tükrözi a valóságot, ha a felszólalásomat erre az egy javaslatra vetíti ki, mert az nem arról szólt, és ezt nyilvánvalóan ön is érti. Kérem, hogy ne csúsztasson.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 361 2010.06.14. 2:07  338-396

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha eddig valaki nem lett volna meggyőződve arról, hogy a Fidesz visszaél a hatalmával, akkor Kósa Lajos képviselő úr felszólalása után már biztos lehet benne. Úgy gondolom, ha valaki azt mondja - hadd fogalmazzak nagyon durván -, ha valaki azt meri mondani az Országgyűlésben, hogy azért kívánja megváltoztatni a struktúrát, mert valakinek a munkája neki nem tetszik, az elképesztő! (Zaj a kormánypártok soraiban.) Én erre azt tudom mondani, ne haragudjanak, képviselőtársaim, de ha egy testület tagjainak a munkája nem tetszik, ha egy testület tagjainak a munkájával elégedetlenek vagyunk, és erre az a törvényalkotói válasz, hogy akkor a struktúrát változtatjuk meg, azt gondolom, ez minden, csak nem demokratikus. Ez körülbelül olyan, minthogyha azt mondanánk - és itt utalok arra is, amit egyébként Vejkey Imre képviselőtársam mondott -, hogy azért is nagyon indokolt ez, mert az OVB hozott egy olyan döntést a népszavazás során, amit az Alkotmánybíróság megváltoztatott.

Nos, akkor váltsuk le az összes olyan elsőfokú bírói tanácsot, amelynek felülbírálja a döntését a másodfokú bíróság; váltsuk le az összes olyan másodfokú bírói tanácsot, amelynek felülbírálja a döntését a Legfelsőbb Bíróság, vagy éppen váltsuk le azt a minisztert vagy azt az országgyűlési képviselőt, akinek a javaslatát az államfő nem írja alá, hanem visszaküldi megfontolásra az Országgyűlésnek, mert ezen a logikán továbbhaladva akkor ez lenne a megoldás. Én ebben az utóbbiban partner vagyok, de úgy gondolom, nem ez a megoldás. Nem ez a megoldás, képviselőtársaim. Magyarán szólva: az, hogy a törvényalkotó, a törvényalkotás egy tagja azt gondolja, hogy azért, mert neki egy testület tagjainak a munkája nem tetszik (Az elnök csengővel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), megváltoztatja a struktúrát, ez elképesztő!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 391 2010.06.14. 2:25  338-396

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Teljesen mindegy, minek szól az önök részéről ez a nevetés. Teljesen mindegy. Az, ami ma itt történik, azt gondolom, hogy példátlan és botrányos.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt húsz évben tudomásom szerint ilyenre nem volt példa, de az elmúlt négy évben biztosan nem, mióta én országgyűlési képviselő vagyok. Úgy tudom, tisztelt Országgyűlés, hogy Áder János annak idején reggel 7 óráig engedte azt, hogy az általános vita folytatódjék. Az előzményeket figyelembe véve azt, amiről itt már beszéltünk, és nem kívánom elismételni, csupán utalni arra, hogy pénteken nyújtanak be egy törvényjavaslatot, egyetlen munkanapot nem hagynak arra, hogy az Országgyűlés és a képviselők felkészüljenek rá, majd ezek után megakadályozzák azt, hogy az általános vita tovább folytatódjon, én azt gondolom, hogy ez példátlan. Ez, ahogy önök ránk mondták, azt gondolom, tökéletesen igaztalanul, most az önök rovására írható, és úgy tudnám összefoglalni, hogy na, ez igazán a hatalom arroganciája, tisztelt Országgyűlés! Ez az! Az, hogy az általános vitában a képviselői felszólalásokat megakadályozzák, annak az elmondását megakadályozzák egy olyan horderejű döntésben, egy olyan horderejű törvényjavaslatnál, amely ugyan rövid, elég szégyen, hogy ilyen rövid, és erre is történt utalás az indoklás vonatkozásában, de óriási jelentősége van, azt gondolom, ez példátlan.

Ha hozzáveszem azt, hogy nemcsak mi volt ennek a törvényjavaslat benyújtásának az előzménye, hanem milyen módon nyújtották be a hasonló tárgyú törvényjavaslatokat, hogy ha hozzáteszem azt is, hogy itt, az Országgyűlésben pontosan az én felszólalásom kapcsán az önök egyik képviselője azt mondta, hogy nekem ehhez a témához nincs jogom hozzászólni, vagy a mi frakciónknak nincs joga abban a témában véleményt nyilvánítani, hát tisztelt Országgyűlés, én azt gondolom, hogy ez nem az. Nem ez az, amit demokráciának neveznek, nem ez az, amit jogszerű, méltányos és tisztességes hatalomgyakorlásnak neveznek. Ez az, amikor azt kell mondani, hogy igenis önök visszaélnek nemcsak a kétharmados hatalmukkal, hanem általában azzal.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP, a Jobbik és az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 437 2010.06.14. 4:18  432-462

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Először is, egyrészt örülök, hogy a kormány most képviselteti magát a parlamenti vitában, de amit Szávay képviselő úr fölvetett, hogy lehet-e így tárgyalni, igen, a Házszabály szerint lehet, de az előterjesztőktől ennek ellenére nagyon nem illik, hogy egy ilyen törvényjavaslatnál nincsenek jelen. Pláne - és ez most már sokadszor hangzik el, s azt gondolom, lehet, hogy valaki számára szófordulatként unalmas, de attól még a helyét megállja - egy ilyen jelentőségű törvénynél. Úgy hiszem, a minimum az lenne, hogy az előterjesztők itt vannak.

(1.40)

Rátérve a részletes vita érdemi részére, a tartalmára, az 1., 2., 3., illetve a 10. ajánlási pontokhoz, illetve az 5. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. Az 1., 2., 3. és 10. ajánlási pontban Schiffer András képviselő úr javaslata szerepel. Nyilván nem tisztem elmondani, hogy ő miért nyújtotta be, és mi szerepel az indoklásban. Azt viszont igen, hogy mi miért tudjuk támogatni ezeket a javaslatokat.

Úgy gondoljuk - és ezt az általános vitában hangsúlyoztam -, hogy az alkotmány kidolgozása, de az előkészítése is, már az előkészítés szakaszában is egy széles körű társadalmi és szakmai konzultáció keretében kell hogy megtörténjen, nem pedig mindösszesen egy parlamenti bizottság, akár eseti, akár albizottság kell hogy előkészítse, na pláne nem volt és jelenlegi jobboldali pártpolitikusokból álló szakmai előkészítő bizottság.

Éppen ezért úgy hisszük, hogy ha már egy ilyen bizottság, egy eseti bizottság felállítására a Fidesz képviselőcsoportja javaslatot tesz, akkor helyes, ha ez a bizottság nem az alkotmány szövegét és koncepcióját dolgozza ki először, hanem azt az eljárási rendet, amely arra szolgál, hogy valóban társadalmi vita, valóban nemzeti konzultáció előzze meg az új alkotmány előkészítését. Ezért gondoljuk úgy, hogy ha már ez a folyamat nem előbb indult meg, mint ahogy az Országgyűlésbe bármiféle törvényjavaslat bekerült volna, akkor helyes az, ha az eseti bizottság működésének a tartalma az, amit Schiffer András javasol a módosító indítványában.

Másrészt Mátrai Márta képviselő asszony javaslatáról beszélnék egypár szót. Szóval az, hogy összesen egy évet vagy egy bő évet indítványoznak az előterjesztők arra, hogy az eseti bizottság az alkotmány koncepcióját előkészítse és beterjessze az Országgyűléshez, önmagában kevés idő. Gondoljanak arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy akár "csak" egy polgári törvénykönyv vagy egy büntető törvénykönyv előkészítése hány évet vesz és vett igénybe nagyon helyesen, és hány évet vesz és vett igénybe Nyugat-Európában is ezeknek a kódexeknek a megalkotása. Az alkotmány - bár büntetőjogászként az ilyet "nehéz" elismerni - felette áll ezeknek a kódexeknek, így az, hogy néhány év szükséges az alkotmány kidolgozásához, az alkotmány szövegének a kidolgozásához és a társadalmi vita lefolytatásához, azt gondolom, nem meglepő.

Mátrai Márta képviselő asszony még ezt a rövid időt is tovább kívánja rövidíteni. Úgy gondolom, ezt pedig támogatni nem lehet, ezért az 5. ajánlási pontban szereplő javaslatot az MSZP-frakció nem fogja megszavazni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP, a Jobbik és az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 453 2010.06.14. 1:15  432-462

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szinte tényleg csak a jegyzőkönyv kedvéért, de azt gondolom, ennek meg kell jelennie valahol.

Abszolút tiszteletben tartom korelnök úrnak azt az álláspontját, hogy a saját véleményét mondja, de ki kell emelni, hogy ön az egyetlen fideszes képviselő a Magyar Országgyűlés plenáris ülésén, amikor ezt a témát vitatjuk. Így azt gondolom, joggal teszik fel az ellenzéki pártok képviselői önnek a kérdést, hogy akkor mi a Fidesz álláspontja, mert amit korelnök úr elmondott, ellentétben áll a Fidesz álláspontjával.

Ugyanis a Fidesznek az volt az álláspontja, hogy igen, alkotmányjogászokra vagy legalábbis szakértőkre kell bízni, ezért állította fel azt a bizottságot, amelyben részben alkotmányjogászok, részben pedig nem alkotmányjogász szakértők szerepelnek és foglalnak helyet. Úgyhogy azt gondolom, abszolút jogos az a kérdés az ellenzéki képviselők részéről, hogy akkor ki képviseli ma, ebben a vitában az Országgyűlés plenáris ülésén a Fidesz álláspontját.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 459 2010.06.14. 4:07  432-462

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 6. pontban Schiffer képviselő úr javaslatához, illetve az ahhoz kapcsolódó, az általam és képviselőtársaim által benyújtott kapcsolódó módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni.

Az alkotmányügyi bizottság vitája során is azt emelte ki az előterjesztő egyik képviselője, amit most Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr kiemelt Schiffer András javaslatával kapcsolatban, hogy 45 főről 18 főre csökkenti a bizottság létszámát. Én ott is elmondtam, elmondom most is, hogy nagy tévedés, bár talán Schiffer képviselő úr meg tud ebben erősíteni, hogy ennek a javaslatnak ez a lényege. Ennek a javaslatnak az a lényege, hogy a képviselő úr paritásos bizottságot kezdeményez, nem pedig kétharmad-egyharmados arányú bizottságot kezdeményez, mármint ami az eredeti javaslatban szerepel.

Úgy hiszem, és nem ismétlem magam, de ha társadalmi vitáról beszélünk, ha konszenzusról beszélünk, hogyha arról beszélünk, ami az általános vitában tőlem és másoktól is elhangzott, hogy az alkotmánynak nem egy politikai nézetet valló társadalmi csoportot, még ha az oly nagy is, kell képviselnie, az alkotmány nem jobboldali emberek, nem jobboldali politikusok és nem jobboldali szavazók alaptörvénye, hanem minden magyar alaptörvénye. Az alkotmányban tehát meg kell jelennie a jobb- és baloldali értékrendnek egyaránt, a liberális értékrendnek és még egy sor értéknek, amit nem képviselnek egyedül a fideszes és KDNP-s képviselők. Ha ezt vesszük alapul, akkor úgy hiszem, hogy ehhez a konszenzushoz az járul jobban és inkább hozzá, hogyha paritásos ez a bizottság, főleg akkor, ha kiveszi a Fidesz azt az ominózus négyötödös szabályt, amiről már oly sok szó esett itt a plenáris ülésen. Tehát ezt tartjuk leginkább jó megoldásnak.

De ha ezt a javaslatot nem fogadja el a Fidesz képviselőcsoportja, akkor letettünk az asztalra egy másik alternatívát, amelyik megtartja a kétharmad-egyharmados arányt, megtartja az eredeti javaslat szerint a 45 főt, azonban kiegészíti azzal, hogy a pártok szabadon dönthetnek arról, hogy a számukra meghatározott kvótájukat országgyűlési képviselőkkel, szakértőkkel töltik-e fel, illetve ezek milyen arányával. Magyarán: a pártoknak joguk lenne a meghatározott kvótaszám alapján szakértőket is delegálni a bizottságba. Ha jól értettem, akkor Gaudi-Nagy képviselőtársam erről beszélt, úgyhogy vélhetően akkor majd joggal számíthatunk a Jobbik támogató szavazataira is a kapcsolódó módosító javaslat alapján.

Természetesen a javaslat benyújtásának az az oka, hogy a társadalmi párbeszédet szeretnénk hangsúlyozni, a széles körű társadalmi és szakmai egyeztetés szükségességét kívánjuk kifejezni ezzel a javaslattal, legalább itt, a bizottságban, és a szakmai egyeztetés valamilyen szintje meg tud jelenni.

Mindezek alapján, tisztelt Országgyűlés, kérem azt a kormánypárti képviselőktől is, hogy legalább valamelyik javaslatot, vagy a 6. ajánlási pontban megfogalmazott LMP-s javaslatot, vagy az ahhoz kapcsolódó szocialista javaslatot megfontolni és támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 88 2010.06.21. 2:08  87-94

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnos lépten-nyomon bebizonyosodik az, hogy a kormánypártok a parlamentet színháznak, szükséges rossznak tekintik, gátnak, amely az önök remek elképzelései és annak megvalósítása között felesleges akadályként tornyosul. Pénteken benyújtanak egy törvényjavaslatot, azt hétfőn rohamléptekkel éjjel tárgyaljuk, lezárjuk, utána kedden a részletes vita, és nem sorolom.

De mi itt vagyunk, és tartjuk a frontot, dolgozunk, és hajlandóak vagyunk éjjel is vitázni. Azonban úgy tűnik, hogy ezzel szinte egyedül vagyunk, ugyanis sem a Fidesz képviselői, sem pedig a kormány tagjai nem tartják fontosnak a jelenlétet. Például az alkotmányozási folyamat egyik fontos részeként tekinthető alkotmány-előkészítő bizottság felállításáról szóló javaslat tárgyalásakor a kormány egyetlen tagja nem érezte fontosnak, hogy jelen legyen, vagy a vitában részt vegyen. Szeretném megkérdezni államtitkár urat, hogy miért nem tartották fontosnak a részvételt.

Az OVB-tagok választásánál, az erről szóló törvényjavaslat vitájánál a kormány tagjai is, visszaélve az egyébként obstrukcióellenes eszközzel, megszavazták az általános vita lezárását, annak ellenére, hogy egyébként ellenzéki képviselők még felszólalásra vártak. Mindössze kétórányi vita zajlott le, tehát obstrukciónak semmiképpen nem volt tekinthető a helyzet; majd a fideszes képviselők egytől egyig elhagyták a termet. Bocsánat, a korelnök úr itt maradt, aki közölte egy következő napirendi pontnál, hogy sem a kormány, sem pedig a Fidesz álláspontját nem tudja képviselni, a sajátját mondja. Nem mondta egyetlen fideszes képviselő sem, hogy mi a párt álláspontja, egyetlen kormánytag sem, hogy mi a kormány álláspontja ebben a vitában (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), az ellenzéki képviselők monologizáltak.

Rendben lévőnek tartja-e ezt az ügymenetet, államtitkár úr? Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 92 2010.06.21. 1:04  87-94

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Szoktuk mondani, de most is sajnos ez igaz, hogy nem kaptam választ a kérdésre, mert abban az esetben, amire én utaltam, egyetlenegy miniszter és egyetlenegy államtitkár nem volt jelen, amikor az alkotmány-előkészítő eseti bizottságról tárgyaltunk, nemcsak a szakminiszter vagy a szakállamtitkár, hanem senki, egyetlenegy kormánytag és egyetlenegy államtitkár sem.

Másrészt pedig abban a vitában, amire szintén utaltam, való igaz, és ezt megerősítem, hogy államtitkár úr jelen volt a vitában, csak éppen nem reagált egyetlen mondattal sem azokra a felvetésekre, amelyeket az ellenzéki képviselők megfogalmaztak.

Nem kaptam választ arra, államtitkár úr, hogy miért járultak hozzá a vita lezárásához a kormánytagok és egyébként a fideszes országgyűlési képviselők is. Igaz, kérdésként sem tettem föl, de most megemlítem, hátha a viszontválaszban kapok rá választ: helyesnek tartja-e azt, hogy egyébként kormányelképzeléseket önálló képviselői indítványként nyújtanak be a parlamenthez?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 216 2010.07.05. 1:39  197-237

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Lehet persze erről a javaslatról szakmai vitát folytatni, csak nem érdemes. Azt gondolom, hogy a vita ezen szakaszában - úgy, ahogy korábban, és ha erről szó lesz még később, akkor is - ki kell mondani, hogy ez a javaslat nem értelmezhető másként, mint egy folyamat részeként. Annak a folyamatnak a részeként értelmezhető, ami arról szól, hogy a Fidesz mindenhova a saját embereit tudja beültetni, minden fontosabb közjogi pozícióba anélkül, hogy ebbe az ellenzéknek bármilyen beleszólása lenne. Arról szól, amiről az Állami Számvevőszék elnökének a megválasztása szólt, arról szól, mint az OVB-tagok mandátum lejárta előtti kicseréléséről szóló törvényjavaslat, és ennek a részeként értelmezhető a most előttünk fekvő javaslat is. Lehet ezt jobbról nézni, lehet ezt balról nézni, lehet kritizálni a korábbi folyamatokat, a korábbi rendszert, lehet kritizálni azt, hogy a módosító javaslatokat érdemes volna megfontolni vagy nem, tehát lehet beszélni róla szakmailag, csak nem érdemes, tisztelt képviselőtársaim.

Úgy hiszem, itt az Országgyűlés plenáris ülésén ki kell mondani, hogy ez nem egy szakmai javaslat, ez egyetlenegy dologról szól, arról, hogy Orbán Viktor és a Fidesz a saját képére alakítsa a magyar államrendet mind strukturális szempontból, mind pedig a fontosabb közjogi pozíciót betöltő személyek kinevezését tekintve. Azt gondolom, hogy ez ennek a törvényjavaslatnak a lényege és nem más.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 228 2010.07.05. 1:30  197-237

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretnék arra reagálni, amit Rubovszky képviselőtársam elmondott, és azt kell mondjam, hogy most, a vita során maximálisan egyetértek vele. Így van, képviselő úr, hagyjuk ezt az alkotmány-előkészítő bizottság munkája utáni napirendnek, de akkor ebből az is következik, hogy a Fidesz vonja vissza az eredeti előterjesztést. Ebben én biztos, hogy partner vagyok, és feltételezem, bár erről szó nem volt, hogy a frakcióm álláspontját is tudom most ismertetni e vonatkozásban.

Ugyanis azt gondolom, hogy az az érvelés vagy talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy vélhetően tévedek, amikor úgy értelmeztem képviselőtársam szavait, hogy csak az ellenzéki módosító javaslatok vonatkozásában várjunk majd az előkészítő-bizottság munkájának végéig, addig teremtsünk egy olyan rendszert most, ami a Fidesznek jó az eredeti előterjesztés alapján, aztán majd meglátjuk, hogy tudunk-e kompromisszumra jutni. Azt gondolom, hogy ez a gondolatmenet helyes és jó, ezt a gondolatmenetet úgy el lehet fogadni, hogy visszavonják az előterjesztők a javaslatukat, és majd kialakítunk egy újat, addig pedig a jelenlegi hatályos rendszer szerint megpróbálunk alkotmánybírókat jelölni. Én biztatnám erre képviselőtársaimat, hátha mégis sikerül.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 242 2010.07.05. 4:08  237-265

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Azért fogom és tudom röviden megfogalmazni a kisebbségi véleményt, mert igazából odáig nem jutottunk el, hogy a javaslat tartalmáról tudjunk vitatkozni. Általános vitára való alkalmasságot kellett vizsgálnia az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságnak, és e körben azt néztük meg, hogy egyáltalán a javaslat benyújtásának a körülményei alkalmassá teszik-e ezt a javaslatot az általános vitára.

A mi meglátásunk szerint nem, ugyanis azon kívül, hogy ez a javaslat is része annak a trendnek, most már tudom így mondani, amely arról szól, hogy a kormány vagy egy képviselő pénteken benyújt egy javaslatot, és egy munkanapnyi felkészülési időt sem hagyva sem az ellenzéknek, sem a szakmáknak arra, hogy ezt megvitassák, már a hétfői napon tárgyalja, már hétfő délelőtt az alkotmányügyi bizottság határozni kíván róla, ezt mélységesen elítéljük, és igen rossz gyakorlatnak tartjuk.

De ezen kívül azt lehet a javaslattal kapcsolatban kritikaként megfogalmazni, hogy bár a kormány nyújtotta be, nem tartalmaz egyetlen szót sem, amely a hatástanulmányról szólna, amely a társadalmi és a szakmai egyeztetésről szólna. Ez nemcsak egy amolyan kis hiányosság, hanem azt jelenti, hogy a javaslat jogszabálysértően került benyújtásra. Ugyanis a jogalkotásról törvény előírja azt, hogy ha a kormány nyújt be egy javaslatot, akkor köteles azt szakmai és társadalmi vitára bocsátani. Köteles hatástanulmányt készíteni róla, amely szól a várható társadalmi és gazdasági hatásokról. Egyetlenegy mondatot, egyetlenegy rendelkezést nem tartalmaz ez a javaslat erről.

Kifogásoltuk azt, hogy ez egy ad hoc alkotmánymódosító javaslat, egyébként olyan, mint a korábbi másik négy, csak ezt a kormány nyújtotta be, és így aztán azt gondolom, hogy ennek nagyobb a súlya, mint az önálló képviselői indítványoknak, bár azt is tudjuk, hogy mennyire önállóak voltak azok az indítványok.

Kaptunk államtitkár úrtól választ arra, hogy miért nincs társadalmi egyeztetés, legalábbis két mondattal utalt erre. Egyrészt utalt arra, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács véleményezte, csak a probléma az, hogy nem ezt a javaslatot, hanem mondott egy véleményt, ehhez képest készült egy javaslat, azt viszont nem véleményezte, ez nem a jogalkotási törvényben megkívánt társadalmi egyeztetés, és szakmai egyeztetés sem. Másrészt pedig azt fejtette ki az államtitkár úr - kifogásunk volt, hogy nem került föl a minisztérium honlapjára, ahogy azt egyébként a törvény előírja -, hogy fölösleges lett volna, mert úgyis fönt van a parlamenti honlapon. Ez két okból is igen rossz megjegyzés. Az egyik azért, mert ez nem - hogy talán egy picit populárisabban fogalmazzak - kívánságműsor, ez jogszabályi előírás, ennek ott kellett volna lennie.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Másrészt pedig az, hogy olyan sietve nyújtották be ezt a javaslatot, hogy gyakorlatilag nem volt értelme annak, hogy a minisztérium honlapjára fölkerüljön, mert rögtön a parlamenti honlapon megjelent, azt gondolom, ez is a benyújtás körülményeit minősíti.

Ezért úgy gondolom, és mi úgy gondoltuk, hogy innen, amikor általános vitára való alkalmasságot vizsgálunk, nem is kell tovább menni, ugyanis ez már önmagában alkalmatlanná teszi a törvényjavaslatot az általános vitára. A tartalmi kifogásokat pedig és a további formaiakat majd az első felszólalói hozzászólásomban mondom el.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 248 2010.07.05. 15:20  237-265

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy a bizottsági ülésen is mondtam, olyan szerda magasságában már kezdtem egy picit csalódott lenni, hogy erre a hétre nem jut új alkotmánymódosító javaslat, aztán pénteken megnyugodtam, hogy mégis, ugyanis erre a hétre is, illetve múlt hétre tartogatott nekünk ilyet a kormány. Eddig az alkotmánymódosító javaslatokat képviselők nyújtották be, ahogy szintén az imént mondtam, nyilvánvalóan és biztosan valóban önálló képviselői akaratból és nem pedig a Fidesz elnöksége vagy esetleg a kormány hathatós kérése alapján. Itt végre azt az előrelépést meg tudjuk tapasztalni, hogy az alkotmánymódosító javaslatot a kormány nyújtja be.

Azonban úgy néz ki a javaslat, ha az ember a kezébe veszi, mintha egy önálló képviselői indítvánnyal állnánk szemben, ugyanis ahogy a kisebbségi vélemény ismertetésekor is elmondtam, nem tartalmaz hatástanulmányt, nem volt szakmai és társadalmi egyeztetés, nem volt gazdasági hatásvizsgálat, nem volt szervezeti kérdéseket vizsgáló elemzés a benyújtott törvényjavaslatban például arról egyébként, hogy milyen tárgyalóban fogják esetleg a bírósági titkárok lefolytatni ezeket a tárgyalásokat, hiszen most is meglehetős nagy hiány mutatkozik tárgyalótermekben, vagy milyen asszisztenciával ítélkeznek majd. És így arra a következtetésre jutott az ember, hogy azt a felvetést, amely részünkről úgy szólt, hogy a kormány úgy kívánja megkerülni a társadalmi egyeztetést, hogy önálló képviselői indítványok formájában nyújtja be a kormánynak a javaslatait, ezt a kormány egy sajátos módon oldotta meg, kormányjavaslatként nyújtott be, de a társadalmi és a szakmai egyeztetés éppúgy elmaradt, mint az önálló képviselői indítvány esetében.

Megjegyzem egyébként, hogy a jogalkotási törvény kapcsán így is nehezen lehetett volna megkerülni az egyeztetést, ha jogkövető magatartást folytat a kormány, hogy az önálló képviselői indítványok véleményeztetéséről, véleményezéséről a kormány köteles gondoskodni, tehát így is nehéz lett volna megkerülni, illetve nehéz volt megkerülni, de úgy, hogy a kormány nyújtotta be a javaslatot, és ez elmaradt, gondolom, ez példátlan. Egyetlen választ kaptunk, ahogy szintén utaltam már rá és elmondtam, hogy az OIT valami ilyesmit szeretne.

Hadd hangsúlyozzam, hiszen Rubovszky képviselő úr ismét erre utalt kormánypárti képviselőként, hogy ez nem a jogalkotási törvényben megkövetelt egyeztetés. Hogy az OIT szeretne valamit, és valami nagyon hasonlót benyújt a kormány, ez nem jelenti azt, hogy a kormány eleget tett az egyeztetési kötelezettségének. Ha a kormánynak ez az álláspontja, akkor abból az én meglátásom szerint két következtetés vonható le: hogyha jóhiszeműek akarunk lenni, és elnézést kérek előre is a kemény szavakért, akkor a kormány és a szakértői amatőrök és tudatlanok, hogyha rosszhiszeműen kívánok hozzáállni a dologhoz, akkor pedig a kormány és a szakértői arrogánsak és a hatalmukkal élnek vissza.

Úgy hiszem, hogy bármelyik megoldást is választjuk, meglehetősen kedvezőtlen eredményre jutunk. A formalizált egyeztetés tehát, tisztelt képviselőtársaim, nem lehetőség, hanem kötelesség. Aki ezt nem tartja be, az törvénysértően jár el, márpedig úgy hiszem, hogy valós és jogos elvárás az a kormánytól, hogy legalább ő tartsa be a jogszabályokat, tartsa be a törvényeket a működése során.

A konkrét törvényjavaslathoz, mert itt csak az OIT véleményéről volt szó, és szeretném hangsúlyozni, hogy ezen kívül, mert ez a rendelkezés nemcsak a bírákat érinti, kellett volna kérni az ügyészek, a Legfőbb Ügyészség véleményét, ki kellett volna kérni a Magyar Ügyvédi Kamara véleményét (Dr. Répássy Róbert: Az OIT tagjai!), ki kellett volna kérni vélhetően a büntetés-végrehajtás véleményét is ebben a témában, és egyébként illett volna legalábbis az ezzel foglalkozó társadalmi és szakmai szervezeteket megkeresni, és az ő véleményüket is kikérni, ahogyan egyébként ez az elmúlt 4-8 évben történt minden egyes kormány-előterjesztés esetén. A közzététel szintén kötelező, ahogy azt már említettem, nem lehet megspórolni úgy, hogy közben ne sértsen a kormány jogszabályt.

De hadd térjek rá a tartalmi vonatkozásokra, bár kétségtelenül lehetne még elemezni a formai jogsértő rendelkezéseket is. Az 1. szakaszban, az 1. §-ban a tervezet azt teszi lehetővé, ahogy államtitkár úr is elmondta, hogy helyi szinten az egyesbíró helyett, tehát amikor a bíró nem tanácsban ítélkezik, akkor a titkár is eljárhasson. Azt gondolom, hogy feltétlenül érdemes felvetni ezt a kérdést, és feltétlenül érdemes megvitatni. De hadd kezdjem azzal és hadd mondjam azt - ügyvédi praxis, sokan szoktunk erre utalni -, hogy amikor, mondjuk egy ügyfél elolvassa a törvényszöveget, és az a véleménye róla, hogy oda van írva, hogy mit szabad vagy mit nem szabad csinálni, tulajdonképpen minek ehhez a jogász, körülbelül ehhez a mentalitáshoz és ehhez a színvonalhoz tudom hasonlítani a most benyújtott törvényjavaslatot. Ez az ügyfél sem tudja azt, hogy egyébként ahhoz képest, ami mondjuk, egy különös részben le van írva, hogy mit szabad és mit nem szabad, még vonatkoznak rá, az ő ügyére különböző általános részi és egyéb jogszabályok is, akár a törvényen belül, akár a törvényen kívül. Bizony ez gyökeresen változtathatja meg azt a helyzetet, amit ő ott olvas elsőre.

A kormány, azt gondolom, majd' ugyanebbe a hibába esett, ugyanis úgy kívánta orvosolni ezt a problémát, hogy titkár nem ítélkezhet, hogy az alkotmány 46. §-ába beírja azt, hogy mostantól kezdve akkor ezekben az ügyekben a titkár is eljárhat, a titkár is hozhat ítéletet, és úgy gondolja, hogy ezzel megoldotta a problémát. Egyetlenegy dolgot tesz hozzá, és mondjuk, ebben különbözik a viszonylag képzetlen, azonban roppant öntudatos ügyfélhez képest, annyival jobbak ők, mármint a kormány, hogy azt is tudják, hogy ha a titkár eljár, akkor őt sem lehet utasítani a döntése meghozatalakor.

Nos, ez kétségtelen tény, hogy így van, azonban a probléma ennél jóval összetettebb, tisztelt képviselőtársaim. Például - és ezt talán érdemes lett volna szakmai vitában megvitatni - a bíró függetlensége nem csupán ennyiből áll. A bíró függetlenségének az egyik legfontosabb záloga a státusa. A státusa, amely egészen más, mint a titkáré. A titkár egy igazságügyi alkalmazott. Az igazságügyi alkalmazott elmozdítására, munkaviszonyának a megszüntetésére egészen más szabályok vonatkoznak, mint a bíróéra. A bírót az Országos Igazságszolgáltatási Tanács előterjesztése alapján a köztársasági elnök nevezi ki, és nagyon szigorú szempontrendszer alapján szüntethető csak meg az ő bírói státusa.

(Miért fontos ez? Azért, mert ha netán egy bíró olyan ítéletet...)

zse/Lezsák-Nyakó/ (Dr. Bárándy Gergely)/VA

(19.50)

Miért fontos ez? Azért, mert hogyha netán egy bíró olyan ítéletet hoz, ami másoknak nem tetszik, akkor ezért őt nem fogják tudni elmozdítani a pozíciójából. Azaz ezzel szemben, hogyha egy titkár hoz ilyen döntést, akkor összehasonlíthatatlanul, jóval könnyebb az ő státuszát megszüntetni. Azt gondolom, hogy nincsen vita a szakemberek között abban, hogy a bírói függetlenségnek tehát lényegi eleme az, hogy őt a köztársasági elnök nevezi ki, lényegi eleme az tehát, hogy mi az ő státusza, és ezt a titkárok vonatkozásában nem változtatja meg az előterjesztés. Nem tudni tehát, hogy akkor milyen különbséget szán - mert lehet, hogy erre később kapunk esetleg egy módosító indítványt, de egyelőre még nem kaptunk -, milyen státuszbeli különbséget szán a bíró és a titkár között az előterjesztő.

Meg kéne vizsgálni, hogy vajon devalválja-e a bírói hivatás értékét, és ezen keresztül az igazságszolgáltatás tekintélyét, az igazságszolgáltatás tekintélye sérül-e akkor, hogyha a titkárok ezt a széles körű felhatalmazást az ítélkezésben megkapják. Én úgy hiszem, hogy például erre szolgálhatott volna a szakmai és társadalmi egyeztetés, hogy ezeket megvitassuk, ugyanis nekünk sincs ellenünkre. És valóban, az OIT korábbi tagjaként pontosan tudom én is, amit Rubovszky képviselő úr elmondott, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak sincsen ellenére az, hogy a titkárok a jelenleginél szélesebb jogkörben kapjanak felhatalmazást a munkájuk végzésére, azonban nem tudjuk, hogy ez milyen széles körben kell, lenne ildomos, hogy megvalósuljon, és egyébként emellett milyen garanciális elemek beépítésével lehetne ezt megtenni.

Én úgy hiszem, hogy akkor lett volna teljes ez a javaslat, és akkor lehetne egyáltalán most, egy picit megkésve, de szakmai vitát folytatni róla, hogyha mellette szerepelne a bírák jogállásáról szóló törvény módosítása, az igazságügyi alkalmazottakról szóló törvény módosítása, esetleg a büntető eljárásjogi törvény módosítása, esetleg az ügyészségi törvény, ha szükséges - nem tudtam egy nap alatt megnézni, hogy szükséges-e, elképzelhető, hogy az -, annak a módosítása, a szabálysértési törvény módosítása és a többi.

Meg kellett volna azt vizsgálni, hogy vajon minden olyan esetben, ahol egyesbíróként járhat el a bíró helyi szinten, ami azt jelenti, hogy az 5 évig terjedő szabadságvesztések esetén van erre lehetőség, minden ilyen esetben jogot kell-e adni a titkárnak arra, hogy ítélkezzen. Én úgy hiszem, hogy ez egy picit eltúlzott. Hogyha ezt leszűkítjük a szabálysértési ügyekre, ott már azt gondolom, hogy inkább egyet tudok érteni a javaslattal. Vagy felemeljük, mondjuk a 3 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményekre, oda - és itt elvi alapot lehet képezni -, ahol a szabadságvesztés-büntetés mellett a büntető törvénykönyv lehetővé teszi más, alternatív szankció alkalmazását, így, most már, a nemrég módosult büntető törvénykönyv alapján generálisan a pénzbüntetést vagy a közérdekű munka alkalmazását. Ez is lehet egy elvi alap, de én azt gondolom, hogy az 5 évig terjedő szabadságvesztés, ami mondjuk egy különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértést jelent, vagy egy maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés nem biztos, hogy egyébként a bírói státusszal még nem rendelkező, a bírói esküt még le nem tett bírósági titkároknak kellene az ítélkezési munkát ellátniuk.

Meg lehetett volna nézni azt, tisztelt Országgyűlés, hogy inkább a bíró státusza felé akarjuk közelíteni a titkári státuszt, és akkor létrehozunk egy - akár idézőjelbe teszem, akár egy névváltoztatással - egy úgynevezett albírói státuszt, ahol ugyanúgy esküt kell tenni, akit ugyanúgy a köztársasági elnök nevez ki. Akkor valóban lehet szélesebb körű ítélkezési tevékenységet adni a titkárok kezébe, vagy pedig meg kívánjuk hagyni inkább a titkárok mai jogállását és mai feladatkörét - úgy látom, hogy nem ez a törvényalkotónak, az előterjesztőnek a szándéka -, akkor nyilvánvalóan ezeken a garanciális elemeken kevésbé kell változtatni.

Nos, ezek nélkül az információk nélkül meglehetősen nehéz véleményt nyilvánítani erről a javaslatról, még akkor is, hogyha figyelmen kívül hagyjuk egyébként azokat az egyáltalán nem marginalizálható problémákat, amik a benyújtás körül jelentkeztek.

Nagyon röviden pár szóval a 2. szakaszához a törvényjavaslatnak. Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy az első voltam, azaz az első országgyűlési képviselő, aki benyújtottam azt a törvényjavaslatot, amely arról szól, hogy az állami szférában a végkielégítéseket maximálni kell; az a javaslat 6 hónapról szólt egyébként. Mindezzel együtt azt gondolom, hogy az, ami ebben a javaslatban szerepel, nem támogatható. Nem támogatható egyrészt azért, mert szerzett jogokat vesz el. Úgy gondolom, mélységesen igazságtalan, mert nemcsak arra a néhány emberre kell gondolni, aki fél év, egy év munkaviszony után 50-100 milliós végkielégítéssel távozik, hanem azokra is gondolni kell, akik 20-30-40 év munkaviszony után távoznak, mondjuk 4-5 millió forint végkielégítéssel, akik ezt a pénzt megkapták, akik ezt a pénzt adott esetben a családjukra fordították, és most az állam majd visszaköveteli tőle visszaható hatállyal. Én úgy gondolom, hogy ez nem igazságos annak ellenére, hogy az indokolatlanul magas végkielégítések az én meglátásom szerint is igazságtalanok, de ez nemcsak erre vonatkozik, hanem minden másra is, ha jól értem a kormány javaslatát a 2 millió forintos határral.

És ami a legfontosabb e vonatkozásban, hogy európai uniós jogelv (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.) a visszaható hatály tilalma, ez pedig elsődleges és kötelező jogforrás a Magyar Köztársaság kormányára és Országgyűlésére is, és ez az, tisztelt képviselőtársaim, ami még az önök kétharmadával sem írható fölül (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.), ugyanis az Unió polgárai nem önöket választották kétharmaddal. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 262 2010.07.05. 2:10  237-265

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Egyetlen ok miatt kértem szót. Nagyon szeretném tisztázni és nyomatékosítani, hogy nem a titkárok felkészültségét vontuk kétségbe, és nem azt vonom kétségbe. Pontosan tudom én is a kiválasztás módját. Egyébként a fogalmazói versenyvizsgát még az előző kormány vezette be, azt gondolom, nagyon helyesen.

Én is úgy hiszem, hogy mind képzettség, mind kvalitás tekintetében rendelkeznek a titkárok olyan tudással, ami szükséges ahhoz, hogy egy szabálysértési ügyet elbíráljanak. Én a garanciarendszerről beszéltem. A bírói függetlenségről, az ítélkezési függetlenségről, amely a titkárok esetében nem áll fenn ugyanúgy, mint egy kinevezett bíró esetében. Ezt Balsai képviselőtársam pontosan tudja és ismeri, hiszen korábbi igazságügyi miniszterként volt alkalma ezt a rendszert megismerni.

Egy gondolat még Balsai képviselőtársam felszólalásához. Ahhoz, hogy nem igényel plusz tárgyalótermeket. Én azt gondolom, de igényel! Hiszen ugyanúgy, ahogy én, ugyanúgy nyilvánvalóan Balsai István is tisztában van azzal, hogy a bírói dolgozószobákban meglehetősen nehéz lenne ezeket a tárgyalásokat megtartani, hiszen a magyar gyakorlat az, hogy két-három - esetenként négy - bíró dolgozik ugyanabban a dolgozószobában, ami eleve lehetetlenné teszi azt, hogy ott érdemi tárgyalást folytassanak le.

A harmadik megjegyzésem pedig az - és nem hiszem, hogy ez a 1,5 milliárdos költségvetésben benne van, mert nem hinném, hogy a postaköltség fogja majd a legnagyobb kiadást jelenteni -, hogy vajon - és erre utaltam a felszólalásomban - mi lesz az asszisztenciája ezeknek a titkároknak. Ugyanis az ügyek elhúzódásáért az Országos Igazságszolgáltatási Tanács legjelentősebb (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) mértékben az asszisztenciának a hiányát teszi felelőssé. Nem tudom, hogy ezt itt hogy gondolják megoldani. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 286 2010.07.06. 3:08  283-295

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az ajánlás 3. és 4. pontjaihoz kívánok hozzászólni. A 3. pontja az ajánlásnak egy szövegpontosítást tartalmaz, és talán annyi devianciát megenged, elnök úr, hogy egy félmondattal utaljak arra, hogy az előző vitaszakaszban azért nem kértem szót, mert ott is csupán szövegpontosításról volt szó, és e vitaszakaszban indokolnám ezzel a félmondattal ezt is.

A 4. ajánlási pontról azonban egy kicsit bővebben szólnék - no, nagyon bőven nem -, ennek az indoka pedig az, hogy mindössze utalni szeretnék az általános vitában már elmondott érveinkre. A módosító javaslatot LMP-s képviselőtársaimmal, Schiffer Andrással és Szilágyi Péter képviselő urakkal közösen nyújtottuk be, és nagyon röviden a módosító javaslat azt az álláspontunkat tükrözi, amely szerint megítélésünk szerint rossz irány az, hogy az alkotmánybírákat csak kormánypárti jelöléssel meg tudja választani az Országgyűlés. A módosító javaslat arra irányul, hogy ne legyen elegendő a jelölőbizottságban mindösszesen a kormánypárti frakciók igen szavazata ahhoz, hogy valaki alkotmánybíró-jelöltté válhasson, hanem legalább egy frakciónak, ellenzéki frakciónak a támogatása is szükséges legyen ehhez. Mi úgy gondoljuk - és itt tényleg csak utalni szeretnék az általános vitában elhangzottakra -, hogy ez szolgálja a jogbiztonság és ez szolgálja az Alkotmánybíróság függetlenségének az érdekeit, ezzel lehet megóvni az Alkotmánybíróság függetlenségét a kormánytól, a végrehajtó hatalomtól, és megjegyzem egyébként, ha úgy tetszik, az Országgyűléstől is mint első hatalmi ágtól.

Az LMP egyébként igen nagyvonalú volt a javaslat előterjesztésekor, hiszen ő egy tagot delegál az alkotmánybírákat jelölő bizottságba, mégis két ellenzéki képviselő egyetértéséhez kötné az alkotmánybíró-jelöltté válást. Ezt mi csak köszönni tudjuk, és egyébként megjegyzem azt is, hogy ha valakinek a jogbiztonság további előmozdítása érdekében lenne, mondjuk, egy olyan módosító javaslata, hogy ne kettő, hanem három ellenzéki képviselő egyetértése legyen szükséges, mi erre is nyitottak vagyunk.

Egy dolog tehát biztos: hogy mi azt az eredeti előterjesztést, amely azt tartalmazza, hogy csak kormánypárti jelöléssel tudjon valaki alkotmánybíró-jelöltté válni, igen veszélyesnek tartjuk. Ezért kérjük a tisztelt Országgyűlést, hogy a módosító indítványunkat támogatni szíveskedjen majd.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 290 2010.07.06. 1:16  283-295

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Először is szeretnénk előre megköszönni a Jobbik támogatását a javaslathoz (Dr. Puskás Tivadar és dr. Nagy Kálmán tapsol. - Dr. Vas Imre: Összeforr!), és hozzátenni azt, hogy ahogy a Jobbik számos képviselője elmondta, nem az a lényeg, hogy ki nyújtja be a javaslatot, hanem az, hogy ki támogatja. Úgyhogy én továbbra is erre biztatnám, képviselőtársam.

Egy megjegyzést azonban hadd tegyek tartalmi vonatkozásban képviselőtársam felszólalásához. Tévedés az, hogy ezzel a javaslattal a Jobbik bármiből is kizárásra kerül, hiszen hogyha netán az a szituáció adódik elő a módosító javaslatunk kapcsán, hogy a Fidesz és a KDNP jelöltjével csak a Jobbik ért egyet, az LMP és az MSZP pedig nem, akkor ugyanúgy jelöltté válhat valaki. Tehát mivel a Jobbiknak is két képviselője lesz a bizottságban, és az MSZP-nek is két képviselője lesz, így aztán bármelyik pártnak a támogatása elegendő ahhoz - természetesen a kormánypártok egyetértése esetén -, hogy valaki alkotmánybíró-jelöltté válhasson. Tehát szó nincs arról, hogy itt valamilyen diszkriminatív javaslatot terjesztettünk volna elő.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 302 2010.07.06. 2:57  295-307

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Több okból sem tudjuk támogatni ezt a javaslatot, bár egyébként azzal a megállapítással, illetve azzal a törekvéssel, hogy a titkárokra komolyabb garanciarendszer vonatkozzon, mint amennyit az eredeti előterjesztés tartalmaz, azzal maximálisan egyetértünk.

Azonban egyrészt jogtechnikai szempontból azt gondolom, helytelenül került megfogalmazásra ez a javaslat, máshol kéne elhelyezni ezt a rendelkezést az alkotmányban, másrészt ez a rendelkezés önmagában nem elegendő ahhoz a mi meglátásunk szerint, hogy az ítélkezési tevékenység függetlenségét biztosító garanciarendszer teljessé váljon.

De ami a legnagyobb problémánk ezzel a javaslattal, az az, hogy az "egyesbíróként" szót ki kívánja venni a törvényjavaslatból. Márpedig ha ez megtörténik, akkor ez azt jelenti, hogy a helyi bíróság hatáskörébe tartozó összes ügyben eljárhatna bírósági titkár, ami pedig azt is jelenti, hogy nemcsak az 5 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények esetén, hanem mondjuk, egy 2-től 8 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény esetén is bírósági titkár láthatna el ítélkezési feladatot, ami, azt gondolom, helytelen.

Mi úgy gondoljuk egyébként, hogy még az 5 év is nagyon elgondolkodtató. Lehet, hogy csupán a szabálysértési ügyekre kéne szűkíteni ezt a kibővített hatáskört, esetleg el lehet gondolkodni arról, ahogy az általános vita során is megfogalmaztam, hogy a 3 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények körére is kiterjedjen, hiszen itt alternatív szankciók kiszabását is lehetővé teszi a jogszabály. De az, tisztelt Országgyűlés, hogy a bírósági titkár tanácsban, azaz a helyi bíróság elé tartozó legsúlyosabb büntetőügyekben is eljárhasson, úgy hiszem, hogy semmiképpen sem támogatható.

(20.00)

Márpedig ha ezt a módosító indítványt elfogadja így, ilyen formájában az Országgyűlés, akkor ezt teszi lehetővé, ehhez nyitja ki a kaput. És ha egy ilyen, akár egyszerű többséggel elfogadható, de lehet, hogy itt csak a kétharmados törvények teszik ezt lehetővé, hiszen bírósági törvényekről van szó, de azt gondolom, hogy még a büntető eljárásjogi törvény is módosítható vagy módosítása során is sor kerülhet erre, akkor akár az általam felvázolt eset is lehetővé válna, ez pedig semmiképpen sem támogatható.

Arra kérem a törvényjavaslat benyújtóit, illetve a módosító indítvány benyújtóit, hogy fontolják ezt meg, és esetleg legalábbis e vonatkozásban kapcsolódó módosító javaslattal próbálják meg korrigálni ezt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 316 2010.07.06. 6:18  307-344

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Minden tiszteletem az öné, de ahogy elnök úr mondta, én nem úgy gondolom. Nem nyugtat meg, hogy ön képviseli most itt a kormányt, ugyanis úgy hiszem, hogy ez a javaslat van olyan jelentőségű, hogy ha már egyszer a belügyminiszter ezt előterjeszti, akkor legalább vagy ő, vagy az államtitkára itt legyen a parlamenti vita során, és tudja képviselni a tárca álláspontját, hiszen vélhetően olyan kritikai észrevételek érik majd ezt a javaslatot, az én részemről bizonyosan, amire örültem volna, hogy ha az előterjesztő vagy az előterjesztő képviselője válaszol, bár bízom benne, hogy államtitkár úr szintén meg fogja ezt tenni, meg tudja ezt tenni, hiszen fölkészült ebben a témában nyilvánvalóan.

A 18. ajánlási ponthoz kívánok hozzászólni. Ez a tettenérésre vonatkozó szabályok közül a 48 órás szabály elhagyására tesz javaslatot. A tettenérés értelme, hogy a tetten ért elkövető kiléte nem lehet vita tárgya, ezért bizonyos garanciális elemeket nem kell alkalmazni a szabálysértési, illetve a büntetőeljárás során. De kérdezem én, hogy a most beterjesztett javaslatban 48 óra elteltével vajon ki fogja megmondani azt, hogy az elfogott személy valóban azonos-e azzal, aki a helyszínről elmenekült. Ma a hatályos bírói gyakorlat a folyamatos üldözést kívánja meg, tehát vagy azt, hogy valóban szó szerint ott tetten érjék, vagy pedig azt, hogy legalábbis folyamatosan üldözzék, ha úgy tetszik, ne tévesszék szem elől az elkövetőt, így az elkövető kiléte biztos vagy legalábbis majdnem biztos. (Dr. Kontrát Károly belép a terembe, és elfoglalja államtitkári helyét.

Ez a szabály, tisztelt államtitkár urak, és örülök, hogy Kontrát államtitkár úr megérkezett, és immáron tudja a Belügyminisztérium álláspontját képviselni, szóval, ez a szabály azt eredményezi, hogy ha valakit 48 órán belül eljárás alá vonnak, akkor ezzel megkerülhetik az eljárási garanciális szabályok egy részét. Tehát nekem ez a javaslat erről szól. Nem kíván meg ugyanis semmi többletet az előterjesztő, mint hogy 48 órán belül meginduljon az eljárás, ekkor tettenérésnek minősíti a cselekményt. Magyarán szólva, a tettenérés kategóriáját kiterjeszti egy olyan esetre is, ami egyáltalán nem tettenérés. Én úgy hiszem, hogy ez súlyos problémákat vet fel általában is a szabálysértési eljárások során majd, de szeretnék rávilágítani egy ennél talán még komolyabb problémára.

Úgy hiszem, hogy ez a szabály kihatással van más jogszabályokra is, olyan jogszabályokra, amelyek kétharmados többséggel módosíthatók, illetve magára az alkotmányra is. Márpedig azt tudjuk, hogy feles törvénnyel nem lehet kétharmados törvény tárgykörébe tartozó témákat változtatni, módosítani. Ha ezt a szabályt alkalmazzuk, mármint ezt a 48 órás szabályt, akkor mi lesz a helyzet azoknál az embereknél, akiket mentelmi jog illet meg? Nem magunkról beszélek, tisztelt Országgyűlés. Mi lesz az ügyészekkel, mi lesz a bírákkal, mi lesz az alkotmánybírákkal, az ombudsmanokkal? Sorolhatnám még, hogy kik rendelkeznek ma mentelmi joggal. Ezt a garanciális elemet súlyosan sérti a beterjesztett jogszabály.

Vegyünk egy egyszerű példát: ül otthon egy olyan bíró vagy egy ügyész, akinek a tevékenysége, mondjuk, a végrehajtó hatalom számára nemkívánatos, nem tetszik. Milyen visszaélésre ad ez lehetőséget? Kimegy a rendőr, és azt mondja, hogy tisztelt uram, 36 órával, mondjuk, egy eset után azt a bejelentést kaptuk, hogy ön volt az, és mivel a mentelmi jog nem vonatkozik tettenérés esetére, ezért ezt az ügyészt vagy bírót, vagy alkotmánybírót el lehet vinni, őrizetbe lehet venni, és meg lehet ellene indítani az eljárást. Márpedig az alkotmány és a kétharmados jogszabályok pontosan azért teszik lehetetlenné a mentelmi joggal rendelkező személyek őrizetbe vételét, kényszerintézkedés alá vonását, meggyanúsítását, eljárás alá vonását a mentelmi jog felfüggesztése nélkül, mert ez egy fontos garanciális elem a végrehajtó hatalom, esetleg más hatalmi ág, például az Országgyűlés munkájának az ellenőrzésére, vagy éppen az igazságszolgáltatás függetlenségét hivatott megteremteni. Márpedig ezzel a javaslattal megkerüli az előterjesztő a mentelmi jogra vonatkozó kétharmados és alkotmányos szabályokat, és lehetővé teszi azt, hogy mentelmi joggal rendelkező személyt 48 órán belüli eljárás alá vonása esetén a mentelmi jog felfüggesztése nélkül őrizetbe vegyenek, és vele szemben az eljárást megindítsák.

Én úgy hiszem, hogy ez a káros - ha fogalmazhatok úgy - mellékhatása a törvénynek talán nem jutott eszébe az előterjesztőnek. Ezért arra kérem tisztelt államtitkár urat, hogy fontolják meg azt, hogy elfogadják Harangozó képviselőtársam módosító javaslatát, és ezt a szabályt, bármennyire is önök praktikusnak tartják, nagyon súlyos garanciális problémák miatt elfogadják, támogatják, és így ez a (Az elnök csenget.) káros rendelkezés kikerülhet az eredeti javaslatból.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 322 2010.07.06. 2:16  307-344

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mátrai képviselő asszony felszólalása késztetett arra, hogy válaszoljak rá két ponton is.

Először is képviselő asszony azt emelte ki, hogy a fiatalkorúakat használják fel, és ő azt találta megoldásnak, hogy akkor a fiatalkorúakat büntessük meg jól. Úgy hiszem, hogy természetesen nem megdicsérni kell a fiatalkorút, ha szabálysértést követ el, de úgy gondolom, hogy a szabálysértési eljárásban is, úgy, ahogy a büntetőeljárásban, elsősorban arra kell helyezni a hangsúlyt, hogy a fiatalkorúakat az állam megnevelje, ha már a szülei nem tették meg, abból a célból, hogy a társadalom hasznos tagjaivá váljanak. Ezért intézkedésként a büntetőeljárásokban szabálysértés esetén egy, az elzárásnál kevésbé súlyos szankció alkalmazása indokolt. Egyébként megjegyzem azt, hogy ha az a probléma, hogy ezeket a fiatalkorúakat ráveszik a bűncselekmények elkövetésére, akkor talán a szülők vagy a felnőttek vonatkozásában, akik ráveszik, kell a szankciókat súlyosan meghatározni.

Tisztelt Képviselő Asszony! Ez már megvan, ugyanis aki fiatalkorút bűncselekmény elkövetésére vesz rá, vagy törekszik rábírni, az bűncselekménynek minősül, kiskorú veszélyeztetésének hívják a bűncselekményt, aki pedig szabálysértés elkövetésére, az pedig szabálysértést követ el. Tehát azt gondolom, hogy ez esetben sokkal inkább indokolt a felnőttnek a megbüntetése, nem pedig a fiatalkorúnak a felelősségre vonása. Természetesen a fiatalkorúakat sem - ahogy mondtam - megdicsérni kell, de ott a jogszabálynak inkább a nevelő hatását kell előtérbe helyezni, mint a büntetésnek, a szankciónak a represszív jellegét.

(20.30)

Egy mondatot még a 48 órás elfogásra. Természetesen értem én, hogy mi ennek a célja, ugyanakkor megvannak azok a veszélyei, amikre felhívtam a figyelmet. Én úgy gondolom, az, hogy 36 órán belül egy mentelmi joggal rendelkező bírót vagy ügyészt eljárás alá lehet vonni és elő lehet állítani, nagyobb veszély, mint ami társadalmi érdek ahhoz fűződik, hogy mondjuk, a falvakban az elkövetőt hatékonyabban lehessen felelősségre vonni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 326 2010.07.06. 1:52  307-344

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Más stádiumról beszélünk. Természetesen az az ideális, ha a fiatalkorú a nevelése során kap olyan erkölcsi felkészítést az életre, hogy eszébe sem jut elkövetni sem szabálysértést, sem bűncselekményt. Mi viszont jelen pillanatban arról vitatkozunk, amikor már elkövette a szabálysértést vagy akár a bűncselekményt. Én úgy gondolom, hogy ebben a stádiumban is elsősorban a nevelő hatásra kell a hangsúlyt fektetni. Ez nem áll ellentétben egyébként azzal, hogy a sértetti érdekeket bizony szem előtt kell tartani.

A mi korábbi négy, illetve nyolc évben megvalósított büntetőpolitikánk mellesleg éppen a sértetti érdekek előtérbe helyezéséről szólt. Gondoljon képviselő asszony a tevékeny megbánás intézményére, ami arról szól, hogy ha a sértettnek kártalanítást nyújt, akkor vagy büntethetőséget kizáró okot képez ez a magatartása, vagy korlátlan enyhítést tesz lehetővé a kisebb súlyú bűncselekmények esetén, hozzáteszem, ha a sértett ezt akarja, mert erről a sértett dönt. Ha a sértett azt mondja, hogy inkább nekem ez nem kell, de tessék megbüntetni, akkor ez fog történni. De azt gondolom, ez mindenképpen a sértett érdekeit szolgáló intézkedés volt.

De a szabálysértések esetén is tudok ilyet mondani képviselő asszonynak, mégpedig azt, hogy ha megállapítják a szabálysértés elkövetését, az elkövetésének a tényét, akkor a szabálysértési hatóság köteles a sértett kártalanítását elrendelni, azaz a szabálysértési hatóság kötelezi az eljárás alá vontat a kár megtérítésére. Én úgy gondolom, hogy ez sokkal inkább szolgálja a sértettek érdekét, mint hogyha fogdába zárjuk a fiatalkorút.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 336 2010.07.06. 2:10  307-344

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak nagyon röviden szeretnék reagálni Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam felszólalására, hiszen nem először fordul elő a részletes vita során, hogy Volner képviselő úr javaslatára hivatkozik, aki 500 ezer forintra emelné a pénzbírság kiszabható legmagasabb összegét.

Azt kérem a képviselőtársamtól, hogy egy picit legyen ügyvédként, jogászként szakmai, és ne folytassa azt a gyakorlatot, hogy az előterjesztett, egyébként súlyos szankcióra rálicitál, hogy ha annyi, akkor legyen még súlyosabb, ha 500 ezer lett volna előterjesztve, akkor legyen 5 millió.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, a jogrendszeren belül is meg kell bizonyos belső arányosságot tartani, és nyilvánvalóan ön előtt is ismeretes, hogy a büntető törvénykönyv is tartalmaz egy hasonló rendelkezést, amit nem pénzbírságnak, hanem pénzbüntetésnek hívnak. A pénzbüntetésnek pedig a jelenleg kiszabható legalacsonyabb összege 75 ezer forint, a legmagasabb összege pedig 108 millió forint. Ha a szabálysértésért kiszabható értékhatárt felemeljük 500 ezer forintra, akkor ugyanoda jutunk, ahonnan sikerült hál' istennek elmozdulnunk az elmúlt egy-két évben, egy évben, nevezetesen is hogy összecsúszik a szabálysértési pénzbírság összege és a bűncselekményért kiszabható pénzbüntetés összege. Sikerült ezt a káros helyzetet megszüntetni azzal, hogy tízszeresére emelte a jogalkotó a bűncselekményért kiszabható pénzbüntetés maximális összegét, és 3 ezer forintról 75 ezer forintra sikerült felemelni az alsó határt.

Kérem a képviselőtársamat, hogy ne javasolja ennek a korábbi áldatlan állapotnak a visszaállítását. Most előre mondom, hogy talán annak sem, hogy jó, akkor emeljük még magasabbra a bűncselekményért kiszabható pénzbüntetés összegét.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 340 2010.07.06. 6:05  307-344

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A 40. ajánlási ponthoz kívánok hozzászólni, amely a javaslatban a legterjedelmesebb módosító javaslat. Azt kell hogy mondjam, hogy ha már benyújtották a módosító javaslatot előterjesztő képviselők, akkor legalább tették volna az előző törvényjavaslathoz, amely a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló törvénynek a módosításáról szól. Ugyanis tartalmilag odatartozik, és épp annyira nem kapcsolódik ehhez a törvényjavaslathoz, amit most tárgyalunk, mint amennyire nem kapcsolódott volna ilyen szempontból a másikhoz. Legalább tartalmilag kapcsolódott volna ahhoz, ugyanis se ebben, se abban erről a törvényről az előterjesztő nem rendelkezik, de legalább téma szempontjából a korábbi javaslathoz passzolt volna.

A bizottsági vita során kialakult egy polémia arról, hogy házszabályszerű-e ez a javaslat egyáltalán, vagy sem. Én egyébként úgy gondolom, hogy házszabályszerű, de talán nem fölösleges az Országgyűlés falai között azt mondani, hogy nem elegáns - talán ennek még van némi hatása. Nagyon nem elegáns egy olyan módosító javaslatot beterjeszteni, amely törvény egyébként szóba sem kerül az eredeti előterjesztésben, bár kétségtelen, hogy házszabályszerű a javaslat.

Tegnap az általános vita során kifejtettük azt, hogy a legfőbb problémánk az alkotmány módosításával kapcsolatban az, hogy a bírákra vonatkozó garanciarendszernek csak egyes elemei jelennek meg majd a bírósági titkároknál, annak ellenére, hogy ők ugyanolyan ítélkezési munkát végeznek majd, mint a bírák, egyesbíróként eljárhatnak majd a helyi bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben. Az előttünk fekvő módosító javaslat, amely a 40. ajánlási pontban szerepel, némiképp árnyalja a kialakult rossz helyzetet, ugyanis rendelkezik arról, hogy mik a kijelölés részletszabályai, rendelkezik arról, hogy a vagyonnyilatkozat-tétellel kapcsolatban mik a részletszabályok, rendelkezik az összeférhetetlenségről, rendelkezik a titkárok értékeléséről és kiegészítő értékeléséről, azonban a legfontosabbról nem rendelkezik, tisztelt Országgyűlés, mégpedig a titkároknak a jogállásáról.

Ugyanis - szeretném most is hangsúlyozni - meggyőződésünk az, hogy addig, ameddig az ítélkező titkárok jogállását nem teszik hasonlóvá a bíróéhoz, addig az ítélkezés függetlenségének az elve sérül. Ugyanis nemcsak az a lényeg, amire többször utaltak a kormány képviselői is, illetve kormánypárti képviselők is, hogy a titkár, aki ítélkezni fog, az ugyanúgy független lesz az ítélkezési tevékenységében majd, mint a bíró; a bírói függetlenségnek az is része, tisztelt Országgyűlés, hogy elmozdíthatatlanok. Hogyha kritikája van valakinek a munkájukkal, a meghozott ítéletükkel, a döntésükkel kapcsolatban, akkor nagyon-nagyon szigorú szabályok védik őket, és csak kivételes esetekben lehet őket felmenteni. A köztársasági elnök nevezi ki őket, és bírói esküt tesznek.

A titkárok vonatkozásában ez nincs így. A titkárok igazságügyi alkalmazottak, és az összes módosító javaslat szerint, többek között a 40. ajánlási pontban megfogalmazott módosító javaslatot is ideértve, nem változik ez a helyzet, a titkárok jogállása ugyanúgy az igazságügyi alkalmazottakról szóló törvényhez kötődik. Márpedig én úgy gondolom - és ezt nem most találom ki, hanem ez, azt tudom mondani, több száz éve egy elfogadott tény -, hogy a bírói függetlenséget az is szavatolja, hogy nem lehet bírót kirúgni, felmenteni, csak nagyon szigorú szabályok mentén, és ha ez a titkároknál nem jelentkezik, s e nélkül a garanciarendszer nélkül látják el az ítélkezési funkciót, akkor a mi meglátásunk szerint sérül a bírói függetlenség elve. Ezen a 40. pontban foglalt módosító javaslat sem segít. Olyan részletszabályokat tisztáz, amelyek fontosak, fontosak lennének akkor, hogyha egyébként ezek az elvi alapok az alkotmányban rögzítésre kerültek volna.

Ezért ismételten, a részletes vitában is arra kérem a kormány tisztelt képviselőjét, és arra kérem fideszes képviselőtársaimat is, hogy szavazzanak a törvény e rendelkezéseire nemmel, és dolgozzák ki a szakmákkal való egyeztetést követően azokat a módosító javaslatokat, amelyek biztosítani tudják azt, hogy ha a titkár ítélkezik, akkor a bírói függetlenség elve nem fog sérülni. Sajnos, ez a helyzet ma másként látszik. Egyetlen, a vita jelen szakaszában már egyetlen kérést tudok megfogalmazni, tehát azt, hogy vonják vissza a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 233 2010.07.13. 6:01  152-236

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem kívánom megismételni mindazokat az érveket, amelyeket frakcióm tagjai és más frakciók tagjai is megtettek. Utalás szintjén arra, hogy mi módon vérzik ezer sebből ez a javaslat, lehet arra hivatkozni, hogy nincs olyan uniós ország - legalábbis Répássy államtitkár úr a bizottsági meghallgatás során többszöri kérdés után sem tudott ilyet találni, két különböző napon tartott meghallgatása során sem -, amelyben ilyen megoldás szerepelne. Éppen ezért sorolt magyar példákat arra, hogy hol milyen kizárási szabályok léteznek, csak azt felejtette el hozzátenni, hogy a felsorolásban egyetlenegy olyan elem sem szerepel, amelyik népképviseleti szerv lenne, tehát a példa mindenképpen rossz volt.

Másrészt utalnék arra, hogy - ahogy már szintén sokan megfogalmazták - egyfajta kollektív felejtés vélelmét állítja fel a jogalkotó, illetve az előterjesztő szeretné, ha a jogalkotó ezt megtenné - egyelőre még itt tartunk, és remélem, ennél nem is megyünk tovább -, hogy három év, öt év múlva a titkosszolga elfelejti az információt. Természetesen arról híresek, hogy olyan embereket válogatnak ebbe a testületbe, akik könnyen felejtenek. Ugye ezt önök sem gondolják komolyan, tisztelt előterjesztők?

A harmadik olyan igazán problémás pont, amit szintén csak az említés szintjén mondanék - ez is elhangzott már a vitában -, hogy miért csak a rendőrségre vagy a honvédség hivatásos állományú tagjaira vonatkozik ez a jogszabály. Hadd kérdezzem meg, hogy mennyivel fűződik kevesebb érdek az igazságszolgáltatás pártatlanságához: az ügyészekre és a bírákra vajon miért nem terjed ki ez a javaslat? A közigazgatásban dolgozó tisztségviselőkre, alkalmazottakra vajon miért nem terjed ki ez a javaslat? Őszintén remélem, hogy az előterjesztő képviselője választ fog adni erre majd a vita lezárását követően. Mert én úgy gondolom, az, hogy valaki egy fontos közigazgatási eljárásban hogyan dönt - pártatlanul-e vagy sem -, épp olyan fontos, mint hogy egy rendőrségi eljárásban hogyan dönt. Azt gondolom, vélelmezhetően egy kicsit fontosabb az, hogy egy bíró vagy egy ügyész milyen módon dönt. Rájuk vajon miért nem terjed ki? Azt hiszem, nem az a megoldás, hogy rájuk is ki kell terjeszteni, hanem az, hogy az előttünk fekvő javaslatot visszavonja az előterjesztő.

Sokan említették már meg, hogy vajon miért csökkent az ötéves időtartam három évre. Természetesen én is beszélhetnék erről hosszan, de mi egy más megoldást választottunk képviselőtársammal. Úgy gondoljuk, hogy az ötéves időtartam - bármit is mond az előterjesztő, hogy mi volt ennek a változásnak az oka - azért csökkent háromra, mert ez az önök képviselőjét, Borkai Zsoltot érintette hátrányosan. Erről szól a történet és nem másról. Úgy hiszem, ha már ez az egyetlen oka az időtartam csökkenésének, a kollektív felejtés öt évről három évre történő módosításának, akkor egyszerűbben is megoldhatjuk ezt a problémát. Ezért az előttünk fekvő javaslathoz képviselőtársammal - nagyon pontosan hivatkozva a rendészeti bizottság mindkét ülésén elhangzottakra - egy módosító javaslatot nyújtunk be, amely szerint az ötéves időtartam maradjon meg, kivéve a Győr megyei jogú város polgármesteri tisztjéért indulókat. Ott változhatna ez három évre. Úgy hiszem, hogy ha már a jogalkotói szándéknál tartunk, akkor ez pontosabban fejezi ki a jogalkotói szándékot. S mielőtt azzal vádolnának minket tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy az Országgyűlés munkájából viccet csinálunk, hát nem, önök csinálnak viccet az Országgyűlés munkájából, méghozzá nagyon rossz viccet. Mi a módosító javaslatunkkal mindössze annyit teszünk, hogy a valós előterjesztői szándékot foglaljuk dokumentumba, és ezt tárjuk az Országgyűlés elé. Őszintén remélem, hogy a módosító javaslatunk benyújtása talán önöket is jobb belátásra bírja, talán sikerül a kimondott szón felül egy dokumentummal is elősegítenünk azt, hogy ráébredjenek arra tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, micsoda abszurd magatartás az, amit önök most tanúsítanak. Önmagában a javaslat is, de az öt évről három évre történő módosítás minden bizonnyal. Úgy hiszem, hogy ez visszaélés az országgyűlési képviselői helyzetükkel, visszaélés azzal a bizalommal, amit önök Magyarország választópolgáraitól kaptak. Úgy hiszem, hogy ezt ellenzéki képviselőként minden eszközzel ki kell nyilvánítanunk és tudatnunk kell.

Őszintén remélem, tisztelt képviselőtársaim, hogy a módosító javaslatunk abszurditása rávilágít majd az eredeti javaslat még nagyobb abszurditására, és meggondolják, hogy az eredeti előterjesztést visszavonják.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 59 2010.07.22. 5:55  58-64

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Megvan, köszönöm. Köszönöm a szót.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az ajánlás 4. pontjához kívánok hozzászólni, azért, mert egy meglehetősen szokatlan módosító javaslatról van szó, egy olyan módosító javaslatról, amelyik egyébként az egész törvény hiányosságaira és problémájára rávilágít.

Az alkotmányügyi bizottságban ezt a módosító javaslatot, illetve ennek házszabályszerűségét azzal indokolták, hogy valóban koherenciazavart küszöböl ki, hiszen csupán - és itt az indokolásban ez szerepel - az értékelés szempontjait kívánja másként szabályozni, hogy az valóban a jogszabály többi részével és más jogszabályokkal koherens legyen.

(20.10)

Csak arról nem szólt senki - és őszintén remélem, hogy a záróvita során módunk lesz meghallgatni erre a magyarázatot -, hogy vajon miként okozott koherenciazavart az, hogy a 15 százalékos illetménypótlékot el kívánják venni a titkároktól, akik ítélkezési tevékenységet folytatnak. Miért tekinthető koherenciazavart kiküszöbölő módosításnak az, hogy akkor rendelhető ki bírósági titkár ítélkezési tevékenységre, ha a megelőző év végén az egy bíróra jutó, folyamatban maradt ügyek száma meghaladja az országos átlagot, vagy éppen a bírósági titkárt hozzájárulása nélkül háromévenként, ezen belül legfeljebb egy évre lehet kijelölni? Úgy gondolom, hogy ezek igazán tartalmi módosítások, és semmivel nem indokolható az, hogy ez koherenciazavar kiküszöbölése címén került benyújtásra.

Ha hozzáteszem mindehhez azt, hogy mi szerepel az indokolásában ennek a törvényjavaslatnak, akkor még meglepőbb helyzetet fogunk tapasztalni. Így szól az indokolásnak ez az ominózus mondata: "Figyelemmel a tervezett szabályozás hatálybalépésének közeli időpontjára és a módosító javaslat vitája során elhangzottakra, jelenleg csak a bírósági titkár új feladataihoz igazodó, legalapvetőbb részletszabályokat indokolt a törvényben rögzíteni, lehetőséget adva az Országgyűlésnek arra - és itt kezdődik az érdekes része -, hogy a szabályozási kört indokolt esetben, kellő időt hagyva annak megfontolására és megvitatására, a későbbiekben bővítse."

Hát, tisztelt Országgyűlés, akkor ez azt jelenti, hogy az előterjesztők úgy gondolják, hogy a többi részét ennek a jogszabálynak kellő megfontolás nélkül is el kell fogadni, ugyanis ezt indítványozzák. Érdekes az, hogy míg a 15 százalékos illetménynövelést, úgy gondolják, hogy kellőképpen meg kell fontolni, addig például az értékelés abszolút részletekbe menő szabályairól egészen más a véleményük, úgy gondolják, hogy ahhoz nem kell kellő megfontolási idő. Úgy gondolom, hogy ez a javaslat elismeri azt, amit a vitában kezdetektől fogva hangsúlyoztunk, hogy átgondolatlanul és előkészítetlenül nyújtotta be az előterjesztő a törvényjavaslatot. Hozzátéve azt, hogy végig a vitában Rubovszky képviselő úr arra hivatkozott, hogy azért nem szükséges egyébként erről a további egyeztetés - de kijavít képviselő úr, ha ezt rosszul mondom -, mert az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagjaként ő tudja azt, hogy a bíróságok ezzel egyetértenek, és ők is ezt akarják.

Mindehhez képest, képviselő úr, két-három mondatot idéznék Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnökének nyilatkozatából, amiből az én számomra legalábbis nem ez tükröződik. Azt mondja: "A fejlett világ nemzetközi gyakorlata jobbára azt mutatja, hogy a modern államokban a törvényalkotás lényegesen bonyolultabb annál, semhogy nagy rendszereket, alkotmányos alapintézményeket, alapvető jogokat és kötelezettségeket mindenféle társadalmi, szakmai, érdekvédelmi és civil egyeztetés nélkül, elmélyült hatásvizsgálatok nélkül formálják át."

Ezt Baka András mondja, méghozzá konkrétan ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban fogalmazza meg ezeket a gondolatokat. De még egy mondatot, talán kettőt engedjenek meg az elnök úrtól. Azt mondja: "Az Alkotmánybíróság gyakorlatát ismerve aggályos lehet ez az elképzelés abból a szempontból, hogy ítélkező tevékenységet ellátni, emberek alapvető jogait korlátozó szankciókat kiszabni eddig kizárólag csak az államfő által kinevezett, munkájuk során nem utasítható, teljes bírói függetlenséget élvező személyeknek volt lehetőségük. Kérdéses tehát, hogy a törvényalkotó ettől a jogállami gyakorlattól kíván-e most eltérni."

És még egy mondatot engedjenek meg, amit szintén mi is hangoztatunk: "A titkárokra váró új feladatok bírósági szabálysértési tárgyalások megtartását igénylik, az ehhez szükséges eszközök, tárgyalótermek, számítógépek viszont nem állnak a bíróságok rendelkezésére." - mondta a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke.

Ezekből a mondatokból tehát nekem nem az tükröződik, hogy az OIT egyetértene azzal a beterjesztett javaslattal, amiről most éppen zárószavazást kívánunk folytatni.

Tisztelt Országgyűlés! Hogyha megfontolták volna azokat a mondatokat, amiket az ellenzék képviselői a törvényjavaslat vitájában megfogalmaztak - és teszem most is ezen módosító javaslat kapcsán -, megfogadták volna a Legfelsőbb Bíróság és az OIT elnökének javaslatait, amik pontosan ugyanazok, amiket mi mondtunk, és talán nem feltételezik, hogy az elnök úr és a mi frakciónk összebeszélt volna ezen mondatok megfogalmazásakor, akkor talán el kéne azon gondolkodni, hogy szakmailag vajon megalapozott-e ez a javaslat, és el kéne azon gondolkodni, hogy nem az előttünk fekvő, zárószavazást előkészítő - egyébként meglátásom szerint házszabályellenes módosító javaslatot - támogatják, hanem nemmel szavaznak a teljes javaslatra.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 69 2010.07.22. 2:59  64-72

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A morgásból abszolút megértem, hogy nem örülnek annak, hogy ehhez most hozzászólok (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokban.), ugyanis megértem, képviselőtársaim, az indulatukat, ugyanis nem fogják szívesen hallani, amit mondok. Most sem.

Ugyanis ez egy gazdasági tárgyú törvényjavaslat. Ehhez képest az előttünk fekvő 25 oldalas, koherenciazavart kiküszöbölő módosító indítványt a gazdasági, illetve a költségvetési bizottság nem tárgyalta meg. Ezt természetszerűen az alkotmányügyi bizottság tudja megtárgyalni. Meg is tettük a mai nap folyamán - csak véleményt nyilvánítani és szavazni nem tudtunk róla sajnos, mármint a mi frakciónk. Ennek pedig az oka az volt, tisztelt Országgyűlés, hogy egy 25 oldalból álló, több mint 50 pontot tartalmazó javaslatot a szavazás előtt - konkrétan, szó szerint - másfél perccel kaptunk meg.

Tisztelt Országgyűlés! A miniszterelnök úr a józan észre hivatkozott. Azt gondolom, ellentmond a józan észnek, hogy valakit arra kérjenek, hogy másfél perccel a szavazás előtt megkapott javaslatról érdemi véleményt nyilvánítson. Azonkívül ez egy csomó új szakaszt hoz be a jogszabályba, és itt is lehetne persze arról vitatkozni, lehetett volna az alkotmányügyi bizottságban, hogy házszabályszerű-e a javaslat, ha egyáltalán lett volna idő gyorsan átlapozni az alatt a másfél perc alatt.

Meggyőződésem, tisztelt Országgyűlés, hogy számtalan olyan pont szerepel ebben, ami a Házszabály szerint nem tenné lehetővé azt, hogy zárószavazás keretében erről vitát folytassunk.

Úgy gondolom, ezt a javaslatot, ha valóban komolyan veszik képviselőtársaim a miniszterelnök úr szavait, hogy a józan észnek érvényesülnie kell a politikában és a jogalkotásban, akkor önök sem szavazzák meg. Feltételezem, tisztelt Országgyűlés, hogy nemcsak mi, hanem fideszes képviselőtársaim sem tudták végigolvasni másfél perc alatt a bizottság ülésén a javaslatot, nem tudtak kialakítani erről szakmai véleményt. (Folyamatos zaj az ülésteremben.)

Természetesen értem azt, hogy önök gépiesen szavazzák meg, amit az előterjesztő önöknek javasol és mond, de azt is gondolom, talán önök is elgondolkodnak azon, hogy ez a jogalkotási metódus, továbbá az, hogy szükség van arra, hogy az előterjesztő a saját javaslatához egy 25 oldalas, koherenciazavart kiküszöbölő módosítót fűzzön, ez azt jelenti, hogy ez a törvény igen silány színvonalú és átgondolatlan.

Mindezek alapján tehát én azt javasolom önöknek is, hogy a józan ész nevében, tisztelt képviselőtársaim, szavazzanak nemmel erre a javaslatra. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 118 2010.10.19. 4:11  115-148

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A vita e szakaszában a 4. ajánlási ponthoz kívánok hozzászólni. Több módosító javaslatot is adtunk be. Én úgy gondolom, hogy azok esetében elegendő az indokolásban szereplő érvrendszer, nem szükséges azt kiegészíteni.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azonban a 4. ajánlási pont vonatkozásában más a helyzet. Különösen felhívnám a figyelmet a 4. ajánlási pontban a 7/B. § (1) bekezdésére, amely úgy szól - és ezt javasoljuk, hogy az előterjesztő támogassa majd -: a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg új kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el és nem korlátozhat jogot, továbbá nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.

A módosító javaslat azon kívül, hogy egyébként az európai jogállami normáknak megfelel, illetve ha elfogadják, akkor megfelelő szabályozást kapunk a végén végtermékként, meglehetősen aktuális is. Gondoljunk csak arra, hogy ezt az elvet az elmúlt néhány hétben, hónapban a kormány nem mindig tartotta be. Szeretném megkérdezni az államtitkár urat arról, hogy miért nem támogatják ezt a javaslatot. Ugyanis az alkotmányügyi bizottság ülésén, ahol az ön helyettes államtitkárát kérdeztem erről, ő annyit válaszolt erre, hogy az Alkotmánybíróságnak most is ez a gyakorlata.

(Amivel egyébként én magam egyetértek, valóban ez a gyakorlat, csak önök nem tartják be...)

Mse/Latorcai/Erdős-Szilágyi/(Dr. Bárándy Gergely)/bl

(15.30)

Amivel egyébként én magam egyetértek, valóban ez a gyakorlat, csak önök nem tartják be - csak önök nem tartják be!

Amikor megkérdeztem a helyettes államtitkár urat arról, hogy akkor miért nem követik ezt a gyakorlatot, ha ő így értékeli, akkor azt válaszolta - nem tudom szó szerinti idézni, a lényege annyi volt, körülbelül a terjedelme is a válaszának -, hogy ez most nem tartozik ehhez a napirendhez, nem tartozik a tárgyhoz. Államtitkár úr, én azt gondolom, hogy amikor egy képviselő kérdez valamit egy bizottsági ülésen a kormány képviselőjétől, akkor az nem küldheti el - akár kulturált formában is - a fenébe. Én nem tudom megmondani, államtitkár úr, hogy ennek a kiváló szakembernek, akit én nem ismerek, mi volt a neve, a szakma sem nagyon ismeri egyébként, úgy tudom, de legyen szíves, ha legközelebb őt hatalmazza fel arra, hogy az államtitkárság véleményét képviselje, akkor hívja fel a figyelmét arra, hogy egy képviselőt ne küldjön el a fenébe, ahelyett, hogy választ adna a feltett kérdésre. Öntől viszont szeretném majd megkapni a választ arra, hogy ezt a módosító javaslatot miért nem támogatják.

Úgy gondolom, hogy a jogállami működés egyik legalapvetőbb elve a visszaható hatály tilalma az érintettek terhére vonatkozóan, és ugyanígy a szerzett jogok elvételének a tilalma. Ez a módosító indítvány semmi mást nem tesz, mint ennek a rendelkezésnek az alkotmányba emelésére tesz indítványt. Úgy gondolom, a kormány is egyet kell értsen azzal, hogy az európai jogállami jogelveket érvényesíteni kellene. Úgy gondolom, hogy a visszaható hatály tilalma és a szerzett jogok elvételének a tilalma a legalapvetőbb jogállami működés követelménye - a jogállami működés legalapvetőbb követelménye, így helyes a mondat.

Szeretném annak okát és indokát kapni, hogy miért nem támogatja a kormány ezt a javaslatot, és egyben kérem azt, hogy tegye ezt, tehát bírálja felül az eddigi döntését, és támogassa a módosító javaslatunkat, csakúgy, mint a többit.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 126 2010.10.19. 1:23  115-148

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Én azt gondolom, hogy ha az államtitkár úr az álláspontját e vonatkozásban el tudta mondani, akkor ennek a reakciójára is kell hogy legyen lehetőség. Megjegyzem egyébként, hogy ez abszolút szorosan kapcsolódik a 4. ajánlási pontban szereplő témához és annak a parlamenti vitájához.

Úgy hiszem, hogy nem lehet és nem szabad elválasztani a bizottság előtt tett kijelentéseket, illetve semmi akadálya nincs annak, hogy a bizottság előtt történt eseményeket a plenáris ülésen is tárgyalják a képviselők. És azt tudom mondani arra, amit az államtitkár úr ellenérvként felhozott, hogy először is nem így volt, tehát a jegyzőkönyvet el kell olvasni, nem ez volt a helyettes államtitkár úr válasza. De köszönöm szépen, hogy ön kiegészítette most a plenáris ülésen.

Másrészt pedig meglehetősen nehéz reagálni - és ez teszi indokolttá egyébként azt, hogy akár a részletes vita keretei között a képviselő szóvá tegye a bizottságban történteket a plenáris ülésen -, ugyanis akkor a fideszes bizottsági elnök lezárta a vitát, és nem volt lehetőség arra, hogy a reakciót elmondjuk, ezt most tudtam megtenni.

Köszönöm, hogy ennyi kiegészítést megengedett, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 142 2010.10.19. 7:20  115-148

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Olyannyira betartom a figyelmeztetést, hogy mondom is rögtön, hogy a 10. és a 14. ajánlási pontban szereplő módosító indítványunkhoz kívánok hozzászólni.

A módosító indítvány azt tűzi ki célul, hogy a legfőbb ügyész interpellálhatóságának a joga megmaradjon az Országgyűlésnek, illetve azt, hogy kerüljön ki az a szabály, amely szerint a legfőbb ügyészt kétharmados többséggel választja meg az Országgyűlés, a köztársasági elnök javaslatára. Az ügyészséget a jelenlegi státusában az Országgyűlés felügyeli, márpedig a beterjesztett javaslat az ellenőrzési eszközöket csökkenti; csökkenti azzal, hogy az interpellálhatóságot megszünteti.

Én egyet tudok azzal érteni - és ezen persze lehet vitatkozni, és ez az általános vitában tudomásom szerint már meg is történt, úgyhogy csak utalok rá -, hogy az interpelláció-e a legjobb eszköze a legfőbb ügyész ellenőrzésének. De egy biztos, hogy a legerősebb eszköz volt az Országgyűlés jogkörében. El tudom azt fogadni, hogy valami más legyen, csak akkor az előterjesztő tett volna javaslatot valami másra. De nem tett. Mi úgy gondoljuk, hogy csak akkor lehet és szabad az interpellációs lehetőséget megszüntetni, hogyha helyette más hatékony ellenőrzési eszközt léptetünk hatályba.

Én úgy gondolom, és ez az általános vitában még nem volt nyilvánvaló, mostanra lett az, hogy nem lehet függetleníteni ezt a javaslatot más tervezett jogszabályoktól és folyamatban lévő parlamenti munkától. Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság alkotmányvédelmi és jogvédelmi munkacsoportjának az ülésén a fideszes képviselők egyetértettek azzal, hogy az Országgyűlés ügyészséget ellenőrző jogkörét bővíteni kell. Erről szavaztunk. Ehhez képest, szeretném megkérdezni, hogyan fér össze ezzel az állásponttal már az eredeti, beterjesztett javaslat is; és hogyan fér össze az, hogy nem támogatják a módosító javaslatot. Ugyanis ha komolyan gondolná az előterjesztő azt, amit egyébként egyes képviselői a munkacsoport ülésén elmondtak, hogy bővíteni kell az Országgyűlés ellenőrzési jogkörét a legfőbb ügyész vonatkozásában, akkor akár egy kapcsolódó módosító indítvánnyal miért nem tesz javaslatot, ha már az eredeti előterjesztésben nem tette meg, arra, hogy hogyan kívánja ezt megtenni? Ugyanis az interpellálhatóság lehetőségének a megszüntetése az ellenőrzési jogkör szűkítését jelenti, és ezzel a nyilatkozattal, azt gondolom, nem áll összhangban.

Másrészt mi úgy gondoljuk, és ezt tényleg csak egy mondat erejéig mondom, hogy ezeket a kérdéseket az alkotmányozás folyamatában kellett volna és kellene felvetni. A módosító javaslatunk igazából ezt a célt szolgálja. Ugyanis ha meg tudnánk győzni az előterjesztőket arról, hogy támogassák ezt a javaslatot, akkor megnyílna a lehetősége annak, hogy a parlamenti, ügyészséget ellenőrző jogkörről az alkotmány-előkészítés vitájában beszélgessünk, és találjunk ki esetleg közösen egy olyan megoldást, amelyik megfelel ezek szerint mindkettőnk szándékának.

A 14. ajánlási pont a kétharmados megválasztással kapcsolatos. Mi úgy gondoljuk, és ez tudomásom szerint elhangzott az általános vitában, hogy önmagában sem jó a kétharmados szabály, hiszen a legfőbb ügyészt és a Legfelsőbb Bíróság elnökét ezzel, legalábbis e vonatkozásban, egy szintre emeljük. Mi úgy gondoljuk, hogy ez nem helyes. Erről persze lehet és kell majd később is vitát nyitni.

De azt mondom megint csak, hogy nem ez a legnagyobb gond, és itt megint utalok arra, ami az általános vita óta történt. Önök benyújtották ugyanis az ügyészségi szolgálati viszonyról szóló törvény módosítását. Ebben szó van arról, hogy 9 évre emelkedne a mandátum hossza, és szó van arról is, hogy ha nincs megválasztott utód, akkor meghosszabbodik automatikusan, a törvény erejénél fogva, az akkori legfőbb ügyész mandátuma. Ha ezt ismerjük, annál is indokoltabb az, hogy támogassák a mi elhagyásra irányuló módosító javaslatunkat. Ugye, senki nem gondolja komolyan, bármennyire is lenézik talán a mi frakciónkat, hogy azért, mert külön tárgyaljuk a két törvényjavaslatot, nem fog feltűnni nekünk az, hogy mire készülnek, és mi a cél ezzel? Ki akarnak nevezni valakit, aki minden bizonnyal Polt Péter lesz, és hogyha legalább egyharmados támogatottsága marad a Fidesznek, tehát legalább egyharmados parlamenti mandátumaránnyal rendelkezik, akkor egészen addig hivatalban tarthatják a legfőbb ügyészt, amíg egy hasonlóan lojális embert nem javasol majd az akkori aktuális köztársasági elnök. Ez erről szól, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr!

Én azt gondolom, hogy ha már ezt felismertük, és ha már a szándék lelepleződött, akkor ideje, hogy támogassák a mi módosító javaslatunkat, nem az eredeti szándékunknak megfelelő okból, hanem abból az okból, ami ennél sokkal súlyosabb, hogy kiderült az, hogy önök be kívánják a saját emberüket betonozni a legfőbb ügyészi székbe. És ez a 9 év sem elegendő önöknek, hanem egészen addig, amíg egy hasonló lojális embert nem találnak, ez lehet, nem tudom, mikor lesz 70 éves a volt legfőbb ügyész úr, de 15 éve biztosan van. Én úgy gondolom, hogy ezt a szándékot önök sem gondolhatják komolyan és jogállami megoldásnak.

Úgyhogy nagyon kérem, hogy fontolják ezt meg még egyszer, és ne erőltessék a kétharmados szavazati arányt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 214 2010.10.26. 8:49  187-217

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársamhoz hasonlóan szintén az új intézmény bűnügyi főigazgatóságával kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni.

Ahogy Vadai Ágnes képviselőtársam is utalt rá, a javaslat egy korábban már be nem vált modellt állít ismét vissza. 2002-ig már volt az adóhatóságnak nyomozó hatósága. Az akkori ellenérvek pedig ma még inkább igazak.

Alapvető jogállami követelmény, legalábbis az kellene hogy legyen, hogy a sértett, avagy az, akinek az ügyhöz érdeke fűződik, nem nyomoz, nem vizsgál és nem dönt. Ha az adóhatóság adóügyekben vagy adóval kapcsolatos bűncselekmények ügyében nyomoz, akkor pedig ez az elv megsérül. Az eljárás óhatatlanul elfogult lesz. Az eljárások során a hivatal vezetőjének nem az igazság kiderítése lesz az érdeke, hanem a bűncselekmény megállapítása, akár volt olyan, akár nem.

Ha kételkednének ebben, akkor már egyébként, bár egyelőre csak áttételesen, és egy kicsit elszólás jellegűen, de a törvényjavaslat általános indoklásának a legelső mondata is utal erre, amit elmondtam, ami úgy szól, hogy a központi költségvetés bevételi előirányzatainak hatékonyabb és gazdaságosabb teljesítése, az államháztartási érdek hatékonyabb érvényesítése szükségessé teszi ezt a módosítást, az integrációt. És értelemszerűen vele együtt azt is, hogy nyomozati jogkört kapjon az adóhatóság, mert ez erről szól. Eddig ezek csak elvek.

Amivel előbbre vagyunk a tíz évvel ezelőtthöz képest, az pedig a tapasztalat. Az elméletet sajnos igazolva látta a szakma majdnem minden képviselője, ezért került megszüntetésre annak idején az adóhatóság nyomozó hatósága. Igazságtalan, nemegyszer személyeskedő eljárások folytak a nyomozó hatóságnál. A vezetésnek, és ez természetes, tisztelt képviselőtársaim, elvárása volt az egyoldalú eljárás. Nem csoda: hogyha van bűncselekmény, akkor jó eséllyel lesz pénz is. Lesz adóbevétel is, így az adóhivatal sikeresebb évet zárhat majd, mint hogyha ez nem történik meg. Ez a modell, úgy gondolom, hogy zsákutca, nagyon is helyes volt megszüntetni, és nagyon helytelen ezt visszaállítani.

Az adócsalást, a jövedéki visszaéléseket, a pénzmosást természetesen fel kell deríteni, és meg kell büntetni. A helyes jogállami módszer viszont az, ha az adóhatóság a feljelentő, és egy tőle független nyomozó hatóság pedig eljár, együttműködve az adóhatósággal, de mégis objektíven. Az objektivitásra egyébként önök is próbálnak célozni, és lehet, hogy szerencsésebb lett volna, ha kihagyják az indokolásból, mert ez a mondat megmosolyogtató, tisztelt államtitkár úr, legalábbis ha az objektivitást szerették volna ezzel alátámasztani. Ugyanis azt írják, hogy a hatékony bűnügyi szervezet legfontosabb jellemzője és a törvényes működés egyik legfontosabb garanciája az egyéb adó-, vámigazgatási szakterületektől való szervezeti elkülönültsége, és folytatják a mondatot, hogy ez miből áll. Hadd kérdezzem meg, hogy hogyan kell ezt a mondatot értelmezni. Ugyanis a vezetője ugyanaz, ha nem tévedek. Az adóhatóságnak, ennek az új intézménynek, új hivatalnak a vezetője egyúttal vezetője a nyomozó hatóságnak is. Akkor hol itt az objektivitás? Pontosan ez az, ami hiányzik ebből a javaslatból.

Most azonban nemcsak hogy visszaállítják a korábbi rossz modellt, de olyan eszközöket biztosítanak az új hatóságnak, amelyek szinte senki másnak nem állnak rendelkezésére. Az önök jogszabálytervezete szerint provokálják majd az embereket, akik, ha gyengébb jelleműek, de maguktól egyébként nem követnének el bűncselekményt, akkor majd belesétálnak ebbe a csapdába. Ezt egyébként a büntetőeljárás tiltja. (Dr. Cséfalvay Zoltán jelzésére:) Olvassa el, államtitkár úr, mert látom, hogy nem ért egyet azzal, amit mondtam - benne van a törvényben, megtehetik! Provokálhatják az embereket - ez eddig példátlan a magyar büntetőjog történetében.

És aztán természetesen, ha belesétálnak ebbe a csapdába, akkor majd el lehet kobozni a vagyonukat, vagy legalább annak egy részét, és abból ismét van adóbevétel, amit majd eredményként fel tud az APEH mutatni, vagy bánat tudja, hogy hívják majd az új hatóságot, nemzeti adó- és vámhivatal.

És ha kell, és ez a legszebb az egészben, annak érdekében, hogy eredményes legyen a felderítés, a fedett pénzügyi nyomozó bűncselekményt is elkövethet. Ez nem újdonság, ezt természetesen megteheti ma is a fedett nyomozó. Azonban van egy olyan kitétel is, amely szerint nem büntethető, és ennek egyetlen korlátja van, hogy szándékos emberölést nem valósíthat meg. Nos, ezt meg aztán pláne nem tudom sem érteni, sem elfogadni.

Akkor hogy is van ez, államtitkár úr? Tehát gondatlan emberölést megvalósíthat, ugye? És a gondatlanságnak persze vannak olyan alakzatai is, amely már majdnem szándékosság - ezt úgy hívják, hogy tudatos gondatlanság. Hogy egyszerűen fogalmazzak, ennek az a tulajdonsága és a jellemzője, hogy könnyelműen bízik az eredmény, tehát a halál elmaradásában, de ez a bizakodása nem jön be. Ez a tudatos gondatlanság. Szeretné, hogy elmaradjon az eredmény, de a magatartása könnyelmű.

Hadd kérdezzem meg, melyik az az adóbűncselekmény, melyik az a pénzmosás, ami megér egy emberéletet, államtitkár úr? Melyik az? Mert én úgy gondolom, hogy ezzel erősen túlmentek egy határon. Erősen túlmentek egy határon, és úgy gondolom, hogy ez a rendelkezés alkotmányellenes, ugyanis az élethez való jogot sérti. Az élethez való jogot korlátozzák egy törvényben. Itt ez történik, és nem más. Ugyanis csak a szándékos emberölést rendelik büntetni a fedett pénzügyi nyomozó esetén. Persze nincsen kétségem, ahogy a mai napot elnéztem, és ezt már többen megfogalmazták az előttem felszólaló képviselők, hogy ha az Alkotmánybíróság ezt esetleg kimondja, akkor majd vagy megvonnak még egy jogkört tőle, aztán újra előterjesztik a javaslatot, vagy végül is felesleges aprózni - meg kell szüntetni a testületet. Ez egy olyan hozzáállás, egy olyan felfogás és a demokrácia alapelveinek oly mértékben való semmibe vétele, amihez asszisztálni nem lehet. Ezért mielőtt a témában a felszólalásomat tovább folytatom, szeretném bejelenteni, tisztelt Országgyűlés, hogy a Magyar Szocialista Párt a mai napon kilépett az alkotmányozás folyamatából.

Visszatérek a témánkhoz. A pénzügyi nyomozók titkos információt gyűjthetnek, okiratot hamisíthatnak, csapdákat alkalmazhatnak, fedett nyomozókat építhetnek be közhivatalokba, önkormányzatokhoz, fedőszervezeteket hozhatnak létre, provokálhatnak, állami pénzen informátorokat fizethetnek, és ami mindebben a legszebb, hogy mindezt bírói engedély nélkül. Önök úgy gondolják, hogy ezt majd a hivatal vezetője engedélyezi. Nincs szükség itt bírói kontrollra, nincs szükség egy független hatalmi ágra, az emberek életében való ilyetén beavatkozás esetén sem. Ez megint nem jogállami megoldás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Aki ezt a javaslatot támogatja, az rendőrállamot épít. Lelke rajta!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból. - Dr. Vadai Ágnes: Így van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 82 2010.10.27. 8:40  45-115

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Urak! Hasonlóan kezdem, ahogy Ipkovich György képviselőtársam, hogy 24 órával ezelőtt szakmai vitára számítottam, és szakmai érvekkel készültem. Szerettem volna kifejteni azt, természetesen az általános vita keretei között és annak megfelelően, hogy miről szól az a 22 szakmai módosító javaslat, amelyet Ipkovich képviselőtársammal együtt nyújtottunk be a törvényjavaslat jobbá tétele érdekében. Azonban az elmúlt 24 órában történt valami, ami felülírja ezt a szándékot, és úgy gondolom, hogy hiba lenne szakmai alapon megközelíteni az előttünk fekvő törvényjavaslatot.

Az államtitkár urak egy demokratikus állam jogalkotási törvényéről beszéltek, és egy ilyen demokratikus állam jogalkotási gyakorlatáról, de biztosan nem a magyar gyakorlatról, és biztosan nem a kormány valós szándékairól. Mesevilágról vagy külföldi gyakorlatról viszont, úgy gondolom, nem érdemes a magyar parlament falai között beszélni. Érdekes lenne persze megvizsgálni azt, és erre fogok is egy kísérletet tenni a részletes vitáig, hogy vajon van-e olyan rendelkezése az előttünk fekvő törvényjavaslatnak, amit az elmúlt néhány hónapban a kormány, illetve a kormánypártok betartottak volna - nem azt, hogy van-e olyan, amit nem, hanem a kérdés úgy merül föl, hogy van-e esetleg olyan, amit betartottak. Talán találunk majd ilyeneket is.

(13.10)

Rétvári államtitkár úr rezzenéstelen arccal beszélt arról, hogy milyen nagy szükség van a társadalmi egyeztetésre. Azt gondolom, hogy az önök elmúlt időszakának a gyakorlata után ez hiba egy államtitkártól, és nem erényének értékelhető; egy pókerjátékosnál feltétlenül, hogy a rossz lapok esetében is tud ugyanolyan arccal beszélni és viselkedni, minthogyha jó lapjai lennének, itt azonban nem erről van szó. Arról van szó, hogy önök folytatnak egy olyan gyakorlatot, és az államtitkár úr is részese annak a gyakorlatnak, amelynek például eleme az, hogy három hónap alatt akarják ledarálni az új alkotmány koncepcióját, társadalmi vita nélkül. Része az, hogy az elmúlt időszakban, amikor szóvá tettük, hogy az önök által beterjesztett javaslatnak nem volt társadalmi vitája, akkor önök ezt nem tagadták, hanem azt mondták, hogy ilyen nem kell, és azért nem kell, azért nincs szükség rá, mert önöket erre a fülkeforradalom felhatalmazza, a fülkeforradalomban már ezekről a kérdésekről véleményt nyilvánítottak az emberek, ezért a konkrét törvényjavaslat társadalmi vitára bocsátása szükségtelen, hiszen önök azt kodifikálják, amit a fülkeforradalomban az emberek követeltek. Tegnap egyébként Lázár János is erre utalt. Elképesztőnek tartom, államtitkár urak! Azt meg még inkább annak tartom, hogy önök társadalmi vitáról és annak az erényeiről beszélnek, amikor egyébként ilyen gyakorlatot folytat a kormányuk és az önök pártjai.

Hadd kérdezzem meg az államtitkár urakat: amikor az Alkotmánybíróság döntésének tegnapi bejelentése után Lázár János körülbelül egy órával később kiállt, és azt mondta, hogy benyújtják újra a törvényjavaslatot, majd benyújtják azt a törvényjavaslatot is, amely az Alkotmánybíróság hatásköreit nyirbálja meg, majd benyújtják azt a javaslatot is, ami a népszavazási lehetőségeket csökkenti, a népszavazási tárgyak körét szűkíti, akkor vajon egy óra alatt kivel egyeztették ezt le: milyen társadalmi szervezetekkel? Milyen szakmai szervezetekkel? Kik értettek ezzel egyet és kik nem?

Államtitkár Urak! Miért beszélnek társadalmi vitáról akkor, amikor ilyen nincsen az önök gyakorlatában? Ez nem létezik! És azt is hadd kérdezzem meg, hogy mindezt akkor miért írják le a törvényjavaslatban, hogy ez szükséges.

Tudják, diktatúrában szokás az, hogy van szép alkotmány, szép elvekkel, vannak törvények is, csak éppen bolondnak nézik azt, aki hivatkozik rájuk. Önök ezt csinálják, ezt a gyakorlatot folytatják.

Mi is az önök jogalkotási gyakorlata? - mert egy extrém példát már kiemeltem. Nézzünk mást! A kormány - és inkább ezt kellene kodifikálniuk, ha a saját gyakorlatukról beszélnek - csak kivételes esetben nyújt be törvényjavaslatot, akkor sem egyeztet, hanem a fülkeforradalomra hivatkozik, ami felhatalmazást adott rá. A legfontosabb törvényeket, tisztelt fideszes képviselőtársaim, képviselői önálló indítványok formájában nyújtják be, és nem egy esetben - ezt most már precedensnek lehet nevezni - egy nap alatt, a benyújtás napján, Házszabálytól eltéréssel, egy gyorsított vitában még aznap elfogadják. Itt persze értelemszerűen kizárt a társadalmi vita, mert az néhány óra alatt nem valósítható meg. Ha mégis van a parlamenten belül vita, és nem egy nap alatt akarják ledarálni a fontos törvényjavaslatukat, és ez a parlamenti vita kellemetlenné válik az önök számára, akkor ügyrendi javaslattal lezárják, belefojtják az országgyűlési képviselőkbe a szót. Ez is az önök gyakorlata a jogalkotás során. És legutóbb most azt tapasztaljuk, hogy ha bárki szót emel az elképzelésükkel szemben, akkor erre az a válaszuk, hogy a kétharmad birtokában, azzal visszaélve, elvonják a hatáskört, és móresre tanítják azt az államhatalmi szervet, azt a hatalmi ágat, amelyik mert önökkel szembemenni.

Hadd kérdezzem meg: ha ez a gyakorlatuk, akkor miért vacakolnak egy ilyen bonyolult szabályozás megalkotásával? Amit elmondtam, az elfér egy oldalon, egy oldalban összefoglalható, és legalább a valóságot tükrözi, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár urak. Komolyan kérdezem, és komolyan szeretnék erre választ kapni, őszintén remélem, hogy megkapom: miért nem tartják be tehát a saját törvényükben meghatározott formákat? Miért nem ez alapján járnak el és jártak el eddig a jogalkotási tevékenységük során?

Mi bíztunk abban, és bízunk abban is, hogy a kormány és a kormányoldal észhez tér egyszer, és befejezi a jogalkotási és a demokratikus rendünk felszámolására irányuló ámokfutását, s egyszer alkalmazni kezdi majd a saját jogalkotási törvényét, ezért fogalmaztuk meg és tartjuk fenn képviselőtársammal a beterjesztett módosító javaslatokat. Úgyhogy kérjük, legalább a jogalkotás vitájáról szóló parlamenti vitában valóban a jogalkotási törvény szabályainak megfelelően járjanak el, és érdemben vizsgálják meg a módosító javaslatokat, ne pedig erőből verjék le.

Ma azonban sajnos más a helyzet. Hét alkotmánymódosító javaslatot terjesztettek be, és fogadták el azok jó részét, volt, amit - mint mondtam - egy nap alatt, miközben zajlik az új alkotmány előkészítésének a vitája. Az a határozott álláspontunk sajnos mostanra, hogy önök az embereket, a civil szervezeteket és a parlamentet díszletként kezelik, és a legcsekélyebb mértékben sem érdekli önöket a véleményük. Javaslataink beterjesztése után tegnap ezért léptünk ki az alkotmányozás folyamatából.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! A cirkuszhoz bohócokat keressenek, és ne országgyűlési képviselőket! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 98 2010.10.27. 1:00  45-115

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szakács Imre képviselőtársam felszólalása mindig olyan, mint a lakmuszpapír. (Dr. Szakács Imre: Savas vagy lúgos?) Ha az embernek igaza van, és nem tud rá szakmai és tartalmi ellenérveket találni, akkor mindig előkapja ezt az őszödi beszéd témát. Az alkotmányügyi bizottságban is ezt csinálja, a plenáris ülésen is ezt csinálja. Örülök egyébként, hogy igazolást nyertek a szavaim most is, ezt épp Szakács Imre igazolta ezzel a felszólalásával.

Tudja, képviselő úr, volt nyilván egy ön által is ismert ókori római politikus, aki minden beszédét azzal fejezte be, hogy ceterum censeo Carthaginem esse delendam. Kicsit - és nézzük el önnek - egyszerűbb formában, de úgy érzem, hogy próbál a nyomába érni ezzel.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 128 2010.10.27. 14:35  115-159

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Érdeklődve hallgattam Varga képviselőtársam felszólalását, főleg két okfejtését. Az egyik, amit az igazságosságról és a jogbiztonságról, illetve ezek szembeállításáról mondott. Őszintén szólva az a véleményem alakult ki, és azt gondolom, nem alap nélkül, hogy képviselőtársam a sztálini alkotmányt sírja vissza (Egy hang a Jobbik soraiból: Az van hatályban!) vagy a sztálini jogrendszert sírja vissza.

Ott volt ugyanis egy olyan fogalom, ami úgy szólt, hogy társadalomra veszélyesség. Ma már mást jelent ez a büntető törvénykönyvben, és akkor is mást jelentett. Akkor azt jelentette, hogy ha valami nem ütközik a büntető törvénykönyvbe, tehát nem bűncselekmény, de a társadalmat képviselő népbíró úgy érzi, hogy ez mégis az igazságosság eszméjébe ütközik, és ezért a társadalomra veszélyes, akkor elítélték az illetőt akkor is, ha egyébként az nem volt bűncselekménynek nyilvánítva.

Képviselőtársam, ön erről beszél! És ez valami elképesztő! Úgy gondolom, hogy amikor valaki elkezdi a jogszabályokat relativizálni és felülbírálni az igazságosság nevében, az mindent, csak nem jogállami időket idéz. Ezt ajánlom figyelmébe.

Másrészt elég érdekes okfejtés - és aztán rátérnék én is a konkrét törvényjavaslatra -, amit elmondott az ügyvédekkel és az ügyészekkel kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy a szakmán belül általánosan elfogadott - és egyébként ezzel így vannak az ügyészek is, így vannak a bírák és az ügyvédek is -, hogy ezek a szakmák átjárhatóak. Az ügyvéd nem kuruc, az ügyész nem labanc. Az egyik nem jó, a másik meg nem rossz. Mindketten ugyanazt szolgálják, az igazságosságot szolgálják. Az igazságszolgáltatást szolgálják, az igazságszolgáltatás részei, más-más szerepkörben. Az tehát, hogy valaki ügyvédből bíróvá válik vagy ügyvédből ügyésszé válik, természetes folyamat, sőt sok ügyészből lesz bíró. Úgy gondolom, tisztelt képviselőtársam, hogy elég furcsán értelmezi a saját szakmáját akkor, ha ez a véleménye.

Rátérve a javaslatra - és hadd egészítsem ki, illetve hadd folytassam azt a gondolatmenetet, amit Varga képviselőtársam megkezdett, hogy valóban, a keresztneveket nem kéne keverni. Képviselőtársamnak is ajánlom ezt figyelmébe, ugyanis a legfőbb ügyész urat nem Kovács Péternek, hanem Kovács Tamásnak hívják.

És hogy tőle származnak azok a javaslatok, amelyek előttünk fekszenek? Igen, formálisan valóban Kovács Tamás legfőbb ügyész úrtól származnak. De ha elolvasta figyelmesen az előterjesztést, képviselőtársam, akkor Kovács Tamás legfőbb ügyész úr kifejti azt is, hogy ezeket a megállapításokat nem ő teszi, hanem Polt Péter volt legfőbb ügyész úr dolgozta ki, aki ennek a témának a szakértője. S hogy, hogy nem - de mondja, ha tévedek! -, éppen Polt Péter az önök pártjának egyik jelöltje. Két név került szóba: Polt Péter és Belovics Ervin. Hogy, hogy nem, ez a javaslat épp Polt Pétertől származik, és nem Kovács Tamástól, ezt maga a legfőbb ügyész úr írja le. Úgyhogy ezzel azért, azt gondolom, ki kell egészíteni azt, amit ön mondott, és egészen más következtetésre fogunk jutni akkor.

Úgy hiszem, hogy amilyen álságos és amilyen pimasz az előttünk fekvő törvényjavaslat, nem gondolom azt, hogy a parlamenti vitában egymással udvariaskodnunk kéne. Ezért nagyon nyíltan és nagyon őszintén, nem célzások megfogalmazásával, hanem egyenesen mondom el önöknek azt, tisztelt előterjesztők és tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy miért nem fogjuk támogatni az előttünk fekvő javaslatot.

Ez az előterjesztés, ahogy egyébként államtitkár úr is utalt rá és Varga képviselőtársam is, kiegészítve a T/1247. számú alkotmánymódosító javaslattal, nem az ügyészi szervezet független alkotmányjogi státusának a megszilárdításáról szól vagy a magas életkort betöltött ügyészek méltó visszavonulásának elősegítéséről, ahogy az az indokolásban írva vagyon. Ez az önök mérhetetlen és vérlázító cinizmusával megfogalmazott hatalomkoncentrációjáról szól, és semmi másról. Arról, hogy megteremtsék annak a jogszabályi hátterét, hogy az ügyészi szervezetet egy-két évtizedre maguk alá gyűrjék. Szépen illik ez a sorba, kedves képviselőtársaim!

Az Országos Választási Bizottság tagjait mandátumuk lejárta előtt elmozdították, ma már csak fideszesek ülnek a testületben, olyanok, akik szükségesnek tartották az önéletrajzukba beírni a kvázi pályázatukkor, hogy egyébként a fiuk Fidesz-tag régóta, évek óta.

(14.40)

Az Alkotmánybíróság tagjainak jelölési szabályozásait megváltoztatták, amivel azt az eredményt értük el, hogy mindkét újonnan megválasztott alkotmánybíró a Fidesz jelöltje lett. A médiát felügyelő testületben egyetlenegy ellenzéki jelöltet sem választottak meg. A saját képviselőtársukat viszont megválasztották az Állami Számvevőszék elnökének. Persze biztos vagyok abban, hogy a hivatalba lépése után ő már tökéletesen független lesz, és mint független ÁSZ-elnök fogja majd a Fidesz-kormány tevékenységét vizsgálni, ebben én teljesen biztos vagyok, de lehet, hogy másoknak van azért kételyük ezzel kapcsolatban. Minden eszközt bevetnek azért, hogy elmozdítsák a jegybankelnököt. Egyébként Simor András részben ezért a kormánynak köszönheti azt, hogy az év jegybankelnöke lett. Komisszárokat neveznek ki az önkormányzatok felügyeletére, de a sort egyébként még lehetne folytatni - most pedig jön az ügyészség. Erről van szó, tisztelt Országgyűlés. Szépen, sorban számolják fel a demokrácia intézményrendszerét, megteremtve ezzel egy autokratikus államrendet, aki pedig ez ellen szól, az ellenség, az nem része az országra kényszerített nemzeti együttműködés rendszerének, azt el kell taposni, s helyébe megbízható, lojális apparátcsikot kell állítani, aki feltétel nélkül szolgálja az önök szeretve tisztelt Orbán Viktorát. Ezt kívánják önök megteremteni az ügyészi szervezeten belül is, ami persze érthető, hiszen miért pont ott lenne másként. Ezt kívánják önök létrehozni a most előttünk fekvő javaslat elfogadásával.

De nézzük - hogy ne általánosságokban beszéljek - a technikáját is, hogy miként kívánják ezt a célt elérni. Volt képviselőtársuk, a köztársasági elnök úr jelölni fogja, ez talán nem túlzó megfogalmazás, az önöknek örömmel elfogadható legfőbbügyész-jelöltet. Önök majd jól megválasztják a kétharmadukkal, egyedül - persze természetesen tudom azt, hogy a fülkeforradalom erre önöket feljogosítja. De mégis, tisztelt képviselőtársaim, ha valami cinizmus, akkor az az, amit Répássy államtitkár úr megfogalmazott ezzel a kétharmaddal kapcsolatban. Valóban az szolgálja majd a legfőbb ügyész státusának a függetlenségét, hogy a Fidesz nem feles többséggel választja meg, hanem a Fidesz majd egyedül kétharmados többséggel választja meg? Ezt ugye önök sem gondolják komolyan? Legalább ne mondják! Persze, megint csak mondom, a fülkeforradalom biztosan ide is egy jó szó lesz.

Másodszor, arra, hogy önök a cikluson túl gondolkodnak, erre hadd mondjam vagy kérdezzem önöket: van valami tervük a parlamenti ciklus meghosszabbítására? Ugyanis a 6 év ugyanúgy túlnyúlik a cikluson, mint a 9, tehát nem érv a 6 helyett a 9 évre. De egészen más az indoka, egészen más a célja annak, hogy önök ezeket a módosításokat indítványozzák. Az új szabályozás alapján a legfőbb ügyész mandátumának lejárta után vagy a 70. életévének betöltése után a legfőbb ügyészi jogköröket az új legfőbb ügyész megbízatása kezdetéig gyakorolja. Az indok, amit a javaslat indokolása is tartalmaz, és az államtitkár úr is elmondott, nagyjából úgy szól, hogy az ügyészség feladatának folyamatos ellátásához fűződő társadalmi érdek indokolja ezt a módosítást. Hát nem, tisztelt Országgyűlés, nem ez indokolja. A valódi indok az, hogy a folyamat végén eljutunk oda, hogy önök a most megválasztott legfőbb ügyészüket akár 20-30 évig hivatalban tudják majd tartani.

Mi történik ugyanis, ha lejár az önök legfőbb ügyészének a 9 éves mandátuma? Amíg önöknek a parlamentben van egyharmados többségük - előfordulhat, lesz olyan, hogy nem lesz, de egyelőre nem így tűnik -, szóval, amíg lesz önöknek egyharmados parlamenti többségük, addig meg fogják akadályozni az új legfőbb ügyész megválasztását, mert az egyharmaddal vagy a több mint egyharmaddal meg lehet akadályozni azt, hogy kétharmaddal válasszunk majd egy új legfőbb ügyészt a 9 éves mandátum lejártakor, addig pedig az önök most megválasztandó legfőbb ügyésze hivatalban marad. Magyarul, egészen addig, ameddig nem jelöl majd az akkori köztársasági elnök egy olyan legfőbb ügyészt, aki az önök szájízének megfelel, és legalább annyira lojális lesz önökhöz, mint amennyire gondolják, hogy ez a most megválasztandó legfőbb ügyész az lesz, addig nem fognak hozzájárulni ennek az embernek a megválasztásához; és az sem lesz probléma, hogy nemcsak a 9 éves mandátum jár le, hanem a 70. életévét is betölti. Lehet, hogy 80 éves koráig lesz hivatalban. És akkor persze visszakérdezhetnék arra, hogyan is van ez, amit az államtitkár úr mondott: már 65 évnél felmerül a probléma, hogy esetleg nem alkalmas az ügyészi feladatkörének az ellátására, de a legfőbb ügyésznél nem probléma, ha esetleg 80-90 éves koráig hivatalban marad, ő biztosan el tudja látni majd megfelelőképpen a hivatalát. Így aztán azt érjük majd el, hogy továbbra is, a 9 év lejártával is az önök szeretve tisztelt vezére mondja majd meg, hogy ki legyen gyanúsított, ki pedig ne.

Végül talán egy párhuzam az ügyészségi törvény és a nemzeti együttműködés rendszere között. A javaslat azt mondja, hogy önök - itt szeretném idézni a pontos szöveget - a magas életkort betöltött ügyészek méltó visszavonulását segítenék elő azzal, hogy a 65. életévét betöltött ügyészt a legfőbb ügyész felmentheti. Azt kell mondanom, ez a javaslat sem erről szól. Az önök célja ezzel nem más, mint hogy a nemzeti együttműködés rendszerét nem tiszta szívvel támogató, az önök iránti lojalitását az elvártnál talán ritkábban kifejező ügyészi vezetőt 5 évvel a nyugdíjkorhatár elérése előtt ki lehessen rúgni, s helyébe valaki olyant lehessen kinevezni, aki megfelelőképpen tud szeretve tisztelni. Persze, ez nemcsak a 65. életévüket betöltött ügyészekre igaz, hanem minden olyan ügyészt, aki már közel jár a 65-höz, bizony befolyásolni fogja valószínűleg, vagy lesz olyan, akit befolyásolni fog az, hogy ott lebeg a feje fölött az a lehetőség, hogy ha nem megfelelőképpen tisztel szeretve, és nem megfelelőképpen áll hozzá a nemzeti együttműködés rendszeréhez, akkor majd a legfőbb ügyész őt el fogja távolítani a pozíciójából. Ez tehát, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, az önök ügyészi modellje.

A korábbi, a nem jogállami modelltől csupán annyiban különbözik, hogy cinikus, van benne egy csavar. Távolról olyan, minthogyha az ügyészség és a legfőbb ügyész független lenne. Bólogat Varga képviselőtársam, így van, távolról olyan, de közelről már nem, méghozzá nagyon nem az. Önök pedig, kedves kormánypárti képviselőtársaim, vagy azért támogatják ezt a javaslatot, mert híján vannak a belátásnak, és nem látják át, hogy miről is szól valójában az előttünk fekvő javaslat, együtt az alkotmánymódosító javaslattal. Ekkor talán van, volt értelme a felszólalásomnak, talán megértik önök is, hogy ez így van. Avagy látják, hogy miről van szó, és ennek ellenére támogatják ennek a modellnek a bevezetését. Ez esetben pedig ajánlom képviselőtársaim figyelmébe, hogy az ilyen mentalitású politikai csoportosulásoknak először a népszerűtlen társadalmi csoport az ellensége, azután a saját csoporton belüli kicsit másként gondolkodók, végül pedig a csoporton belüli vetélytársak.

Mielőtt igennel szavaznak erről a javaslatról, javasolom önöknek, hogy gondolják ezt át. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 138 2010.10.27. 1:20  115-159

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem ezért kértem szót, de akkor egy mondatot hozzáteszek államtitkár úr jogi okfejtéséhez. A helyzet akkor egy picit rosszabb is, mint amit Gyüre képviselőtársam mondott, mert viszont minimum 3 év, tehát 3 év az általános, az alap (Dr. Répássy Róbert: A büntetési tétel felső határa.), annál kevesebb nem lehet, és valóban egyébként a büntetési tételkeret felső határához kötődik, de sok olyan bűncselekmény belefér ám ebbe a 9 évbe, ami 2-8 évig terjedő. Zárójelbe tettem, és nem kívánom ezt a gondolatkört tovább folytatni.

Ami miatt szót kértem, az szintén Gyüre képviselőtársam felszólalása volt. Én nem emlékszem olyan törvényjavaslatra, amelyet elfogadtunk volna, és a büntetlen előéletet mint kritériumot, mint követelményt kivette volna a jogszabályból. De ha képviselőtársamnak igaza van ebben, és van ilyen, és valóban kikerült a büntetlen előélet mint kritérium az ügyészi kinevezés feltételrendszeréből, akkor én a magam nevében biztosan, és feltételezem, előre tudom bocsátani, hogy a frakciónk is feltétlenül támogatni fogja azt a javaslatát, ami ennek a visszaállítását célozza.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 241 2010.11.02. 1:38  198-328

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Vejkey képviselőtársam felvetésére szeretnék reagálni, ami kicsit meglepett, mert Radbruchra hivatkozik, aki egyébként a jogpozitivizmus kiváló képviselője. Úgy tudom, hogy a KDNP a természetjogban hisz, többször kifejtette ezt az álláspontját, Radbruch pedig nem ennek az elméletnek a híve. Azonban azért lepett meg inkább a felvetése, mert nyilván tudják önök is, kedves képviselőtársaim, hogy Radbruch milyen korszakban és mire alkotta meg ezt a formulát. A náci háborús bűnösök felelősségre vonásával kapcsolatban mondta azt, amit mondott, és bármennyire is elmarasztalják az elmúlt 4 vagy 8 évet, azért azt gondolom, hogy az picit meredek, hogy azt az időszakot az akkorihoz hasonlítják. Márpedig, képviselőtársam, azzal, amit mondott, ezt tette.

Radbruch egyébként arra hivatkozik valóban, hogy nem jog az, ami oly mértékben igazságtalan, hogy nem jog. Önellentmondás, de a formula nagyjából erről szól. Ugyanis a náci háborús bűnösök arra hivatkoztak, hogy azokat a jogszabályokat, amelyeket meghoztak a nép nevében, a nép felhatalmazása alapján, azokat ők betartották, és ezért nem lehet őket elítélni. Nos, tisztelt Országgyűlés, hogyha megnézem a mai viszonyokat, akkor ebben a jogalkotási folyamatban a radbruchi formula kicsit másra emlékeztet, mint amire Vejkey képviselőtársam utalt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 263 2010.11.02. 2:13  198-328

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem beszéltünk össze, de ott folytatom, ahol Lamperth Mónika képviselőtársam abbahagyta. (Zaj, derültség a kormánypártok soraiban.)

Kormánypárti Képviselőtársaim! 263-an ülnek itt, a teremben - sajnos, nem ülnek annyian itt a teremben, de annyian kerültek megválasztásra a nép által, kétharmados többséggel -, azonban összesen ketten szóltak hozzá, a kötelező köröket leszámítva; azon kívül, hogy Lázár János és Szijjártó Péter az előterjesztésben, illetve a vezérszónoki felszólalásban a következő napirendről mondott néhány szót, azon kívül önök még nem mondtak véleményt ebben a vitában. Én szeretném önöket arra biztatni, hogy tegyék meg, ugyanis valóban, a hatsoros indokolásból nem derül ki az, hogy mi az előterjesztésük valós célja és indoka.

A másik, amit szeretnék kérni: a kormány képviselője a vitában bármikor, soron kívül szót kérhet. A kormány képviselője eddig még egyetlenegyszer nem fejtette ki a véleményét az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban, márpedig úgy gondolom, ha valami óriási jelentőséggel bíró törvényjavaslat, akkor az az, ami most előttünk fekszik. Úgy hiszem, tarthatatlan az, hogy erről a kormánynak nincsen véleménye. Persze, értem én, hogy miért nem akar véleményt mondani. Ez egy vállalhatatlan törvényjavaslat; vállalhatatlan törvényjavaslat itthon is, de vállalhatatlan törvényjavaslat az Európai Unióban mindenhol. Éppen ezért nyilván kell valamilyen hivatkozási alap, kell majd az, hogy kérem szépen, ez képviselői önálló indítvány, a kormány erről még nem nyilvánította ki, hogy támogatja-e vagy sem.

Nagyon kérem Navracsics miniszter urat, tegye egyértelművé a kormány álláspontját, támogatják-e ezt a javaslatot vagy nem, ha igen, akkor milyen okok alapján támogatják az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Remélem, nem törekszenek majd arra, hogy ügyrendi javaslattal (Az elnök csengővel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) a vitát lezárják, és később el lehet az érdemi véleményt is mondani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 311 2010.11.02. 12:18  198-328

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Határozottan pozitívnak élem meg azt, hogy az előzetes várakozásokkal szemben a Fidesz frakciója - sajnos azt tudom mondani - szokásától eltérően nem javasolta ügyrendi javaslattal lezárni ezt a vitát. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.)

De hogy a demokráciafelfogásukban csak egy nagyon picit léptek előre, tisztelt képviselőtársaim, az bizonyítja, hogy... (Zaj a kormánypártok padsoraiban. - Az elnök csenget.) Látom, ez önöket is meglepte, hogy valami pozitívat mondok önökről, de ha lehet, akkor miért ne tegyük? Viszont sajnos csak egy kicsit léptek előre, ugyanis látvalevőleg azt a taktikát alkalmazzák és választották, hogy hadd beszéljen csak az ellenzék, egyszer majd csak megunják.

Azt gondolom, hogy ez azért nem vall demokratikus felfogásra, nem vall arra a meggyőződésre, hogy önök valóban tisztelik a parlamentáris demokráciát. Nagyjából egy órával ezelőtt kértem tisztelettel a miniszter urat arra, hogy ha lehet, a kormány álláspontját legyen szíves elmondani ebben a vitában. Úgy tűnik, hogy annyit sikerült elérnem, hogy azóta nemhogy a kormány képviselője, hanem egyetlenegy fideszes vagy KDNP-s képviselő sem szólalt fel, addig legalább volt kettő, aki ezt megtette. (Egy hang a Fidesz padsoraiból: Hagyunk benneteket!)

Amikor Lázár képviselő úr és Szijjártó képviselő úr felszólalt, azt írtam föl magamnak első mondatként a lapra, hogy önök megfogadták azt, hogy egy dologról semmiképpen nem fognak beszélni, és ez az előttünk fekvő törvényjavaslat, de látom, hogy sikerült ezt továbbfejleszteni, mert semmiről nem hajlandóak beszélni, nem csak az előttünk fekvő törvényjavaslatról.

Ennek két oka lehet, tisztelt képviselőtársaim, talán három is. Az egyik, hogy nincsen mondanivalójuk a törvényjavaslatról. Hát, az nagy baj! A másik oka az lehet, hogy megtiltották önöknek az önök pártvezetői, hogy felszólaljanak és hozzászóljanak a vitához. Hát, ez még nagyobb baj, tisztelt képviselőtársaim! Szóval, azt gondolom, hogy ez nem egy parlamentáris demokráciafelfogásra vall, tisztelt képviselőtársak, hanem valami egészen másra. (Nagy zaj a kormánypártok padsoraiban. - Az elnök csenget.)

Beszéljünk akkor a javaslatról! Hallom és értem, hogy önök kiabálni tudnak, de talán gombot nyomni is tudnának és elmondani azt kulturált formában, hogy mi a véleményük erről, ugyanis a bekiabálás természetesen parlamenti műfaj, és azt gondolom, helyes, hogy ez így van, csak annak néha párosulnia kell azzal, hogy formálisan is felállnak és elmondják a véleményüket, nem csak kiabálnak.

Szóval, miről szól ez a törvényjavaslat? Biztosan nem arról, amiről Lázár János és Szijjártó Péter beszélt. Szól a demokratikus intézményrendszer lerombolásáról. Szól arról, hogy ha egy független hatalmi ág nem ért egyet önökkel vagy az önök javaslatával, akkor azt móresre tanítják. Szól arról, hogy el kívánják lopni az emberek pénzét. Szól arról, hogy visszaélnek a választóktól kapott bizalommal. (Folyamatos zaj és közbeszólások a kormánypárti padsorokban.) Szól arról, hogy önök szűkíteni kívánják a népszavazásra bocsátható tárgyköröket. Szól arról, hogy elindulnak azon az úton, ami az önök korlátozhatatlan hatalmának megteremtése irányába vezet. És szól arról, hogy megcsúfolják a saját alkotmányozási folyamatukat.

Eddig megelégedtek azzal, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt kormánytagok, hogy nem az intézményrendszert alakítják, hanem az intézmények élére a saját pártkatonáikat ültetik és helyezik el. Most már az intézményrendszert is alakítják. Persze, én megértem önöket, hiszen azok az alkotmánybírák, akiket önök juttattak be a testületbe, olyan véleményt fogalmaztak meg, ami ellentétes az önökével.

Mit van mit tenni? Hát akkor az intézményrendszer jogkörét módosítjuk, ha a személyek nem jöttek be. Olyannyira nem jöttek be egyébként - és azt gondolom, hogy ezt meg kell jegyezni -, hogy pont az a két alkotmánybíró, aki Fidesz-javaslatra most került megválasztásra, ők azok, akik párhuzamos indokolást fogalmaztak meg, azaz kifejtették azt a véleményüket, hogy nemcsak a többségi javaslatban foglalt okok miatt alkotmányellenes az önök javaslata, hanem még más okok miatt is. Én megértem azt, hogy ettől önök idegesek.

De nézzük a javaslat indokolását! Valóban hat sor. Hat sor, amiből három vagy négy azzal foglalkozik, hogy kötelező módon méltatja az Alkotmánybíróság korábbi tevékenységét. Kettő olyan mondat van, amely arról szól, hogy önök mit szeretnének ettől a törvényjavaslattól. Az egyik így hangzik: "A jogállam megszilárdulásával az alkotmánybíráskodás ilyen széles jogköre mára indokolatlanná vált."

Szeretném azt megkérdezni - és erre néhány órával ezelőtt Gyüre képviselőtársam is utalt a vezérszónoki felszólalásában -, hogy vajon ha önök ezt így gondolják, akkor miért nem vetette fel ezt a gondolatmenetet senki az önök képviselői közül az alkotmány-előkészítő eseti bizottság igazságszolgáltatás, alkotmány és jogvédelem elnevezésű munkacsoportjának ülésein. Ott ugyanis egyetérteni látszottunk abban, hogy az Alkotmánybíróság jogköreit nagyjából a ma hatályos módon tartjuk meg, és javasoljuk az új alkotmányba is.

Ha ez így van, akkor kíváncsi lennék arra, hogy mi annak az indoka, hogy ez két héttel ezelőtt még így volt, majd két hét alatt úgy szilárdul meg a magyar demokrácia, hogy az Alkotmánybíróság jogköreit ilyen módon kell megváltoztatni. Ha pedig nem ez az indok, tisztelt Országgyűlés, akkor miért ezt írják a javaslat indokolásába? Láttam, Lázár képviselő úr valamit mond vagy kíván mondani. Talán azt, hogy ő nem erről beszélt. Hát ez, azt tudom mondani, hogy még nagyobb baj. (Lázár János: Nem, nem mondtam.) Ugyanis azt szokás belefoglalni az indokolásba, ami a törvényjavaslat előterjesztőjének a szándéka, nem pedig azt, ami nem. Ha Lázár képviselő úr arról beszélt, hogy azt a végkielégítések miatt kell változtatni, akkor tessék ezt beleírni az indokolásba, ne pedig azt, ami itt szerepel. (Lázár János: Egyéni képviselői indítvány!)

Egyéni képviselői indítványnak is van indokolása, és úgy gondolom, hogy az egyéni képviselői indítvány indokolásában ugyanúgy annak kell szerepelnie, amiért az egyéni országgyűlési képviselő előterjesztette és javasolja azt elfogadásra. Márpedig nem ez szerepel benne, és éppen ön volt, Lázár képviselő úr, aki ennek az ellenkezőjét állította.

Persze, így megkíméljük a jogalkalmazót attól az elméleti vitától, hogy a jogalkotó akaratának keresése mint jogszabály-értelmezési módnak van-e helye a jogalkalmazás során, hiszen teljesen fölösleges lesz az indokolásokat elolvasni, mert ha valami, az biztos, hogy nem fogja tartalmazni a jogalkotó szándékát. Ha viszont, képviselő úr, elhisszük azt, amit ön mondott, valós indoknak, a törvényjavaslat beterjesztése valós indokának, akkor - többedszer használom ezt a félmondatot - még nagyobb a baj. Ugyanis azt a rendszert, amely az igazságosságra hivatkozva írja felül, negligálja a jogot, a jogszabályokat, nem demokráciának nevezik.

Az elmúlt időszak jogalkotási termékei után megindult az állampolgári levelek dömpingje. Gondolom, önök is kaptak, mi is kaptunk belőle épp eleget. Ez a mostani javaslat azonban a reakciók tekintetében is túlnőtt minden más javaslaton.

Nyilvánvalóan erre is sokan utaltak a vitában, olvasták önök is a publicisztikákat. Én sem szeretnék senki olyanra hivatkozni, akire még csak a baloldaliság árnyéka is vetül, de a jobboldali érzelmű emberektől, gondolkodóktól, jogtudósoktól is számtalan bírálatot olvashattak. Jó lett volna, ha legalább reagálnak erre a parlamenti vitában, mondjuk, Tölgyessy Péter publicisztikájára.

(21.40)

Azóta, amióta önök vannak kormányon, tudom mondani - és ezt valószínűleg sokunk nevében tudom mondani -, hogy ennyien még nem kerestek meg minket, levélben, és speciel engem a bíróságok folyosóin is, ügyvédek, ügyészek, bírák. (Közbeszólás kormánypárti oldalról: És kérdezték, hogy miből utazol Délre? - Közbeszólások, derültség a kormánypárti padsorokban.) Olyanok is, tisztelt képviselőtársaim, akik egyébként nem jobboldali szimpatizánsok. Olyanok is, akik nem jobboldali szimpatizánsok, és mindnek az volt a véleménye, hogy ezt ne. Persze lehet mondani azt, hogy ez egy szűk réteg. Igen, ez így van. Csak talán az a réteg, amely először érti meg, hogy miről is van szó. Valószínűleg a többiek később fogják megérteni, hogy mi is az önök valós szándéka.

Szeretnék az egyik levélből idézni önöknek, egy olyan levélből, amelyiket egy olyan ügyvéd kollégám írt, akiről legalábbis én nagyon régóta tudom, hogy önökkel szimpatizál. Egyébként ez kiderül a leveléből is. Azt írja, és több képviselőnek elküldte, nyilván lesz, aki ráismer erre a levélre:

"Tisztelt Képviselő Urak! Kedves Barátaim! Mivel benneteket személyesen ismerlek, meg kell írnom e levelet. Vicces, hogy pont benneteket, s nem valamely Fidesz-tag képviselőt ismerem személyesen, de Isten útjai kifürkészhetetlenek, így alakult. (Felzúdulás, közbeszólások a kormánypártok padsoraiban.) A magyar alkotmányos berendezkedés biztos nem tökéletes. Az Alkotmánybíróság biztos nem tökéletes, de nem pártérdek, kormányérdek mellett szerveződik. Döbbenten látom, hallom, olvasom, ami manapság az alkotmányos szabályok átrendezéséért zajlik. Ez sérti jogászi és állampolgári értékrendemet. Egy korlátozhatatlan hatalom van kibontakozóban, ami nem lehet helyes, még ha a céljai azok is lehetnének."

Nos, ahogy említettem, ő egy régi Fidesz-szimpatizáns kolléga, és valószínűleg önökre szavazott. Úgy tűnik, hogy az ő akaratát legalábbis nem tükrözi az a javaslat, amit most önök előterjesztettek. De persze lehetséges, hogy őt már árulónak fogják bélyegezni ezek után, úgyhogy a nevét biztosan nem fogom önöknek megmondani.

Tisztelt Országgyűlés! Vannak olyan döntések, amelyek, hogyha abban részt vesz az ember, akkor kísértik az élete végéig. Ez egy ilyen lesz mindazoknál, akik ezt a javaslatot támogatják. Ennek fényében kérem önöket, fontolják meg még egyszer azt, hogy támogató voksukat adják-e az előttünk fekvő és a demokráciát alapjaiban megrengető törvénymódosító javaslathoz. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 253 2010.11.08. 1:09  232-276

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Őszintén remélem, nem csupán nekem tűnt fel az - erre utalt elnök úr kicsit bátortalan közbeszólása is -, hogy legalábbis egy olyan kijelentést tett frakcióvezető úr, ami a határát súrolja vagy talán túl is lépi azt a határt, amit bűncselekménynek nevezünk. Ugyanis ma már, tisztelt Országgyűlés, a holokauszt relativizálása is bűncselekménynek minősül, és úgy gondolom, példátlan az, hogy az Országgyűlés falai között valaki megvalósítsa ezt a cselekményt. És az is példátlan - ez persze bírói mérlegelés kérdése lehet -, hogy annak a határát súrolja.

Éppen ezért tisztelettel arra kérem elnök urat, hogy máskor szóljon közbe az ilyen események kapcsán. Azt gondolom, helyesen és jól járna el az Országgyűlés elnöke akkor (Zaj. - Dr. Gaudi-Nagy Tamás: És veled minden rendben van?), ha megvizsgálná azt, hogy kell-e büntető feljelentést tenni ebben az ügyben.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 332 2010.11.08. 1:42  321-338

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Még a vita előtt szerettem volna azt a véleményem kifejteni, ami már ebben a vitában és az előző szakaszban is elhangzott, nevezetesen, hogy a 4. és 5. ajánlási pontban szereplő javaslatok házszabályellenesek; természetesen jog szerint nem, és erre utalt Vágó Gábor képviselő úr az előbb, de tényszerűen igen.

Az alkotmányügyi bizottság ugyanis hibázott akkor, azt gondolom, amikor nem vizsgálta ennek a két javaslatnak házszabályszerűségét, hiszen a Házszabály 34. § (2) bekezdése egyértelműen azt mondja, hogy "az ideiglenes bizottság létrehozatalára irányuló határozati javaslathoz nem lehet olyan módosító javaslatot benyújtani, amely a vizsgálóbizottság elnevezésére, a vizsgálat tárgyára, az eseti bizottság elnevezésére, a feladatkörébe utalt ügyre vonatkozik". Márpedig mind a 4., mind az 5. számú ajánlási pontban szereplő módosító javaslat úgy kezdődik, hogy a vizsgálat tárgya a következő kérdések tisztázása, tehát egyértelműen a vizsgálat tárgyára vonatkozik. Éppen ezért informálisan jeleztem már a bizottsági elnök úrnak, Balsai elnök úrnak azt, hogy fogom javasolni az ismételt napirendre vételét a módosító javaslatoknak, és ezt meg is fogom tenni az alkotmányügyi bizottság következő ülésén.

Tehát jog szerint természetesen tárgyalható a javaslat, mégis én azt javaslom képviselőtársaimnak, hogy mivel a Házszabály rendelkezése magától értetődő és egyértelmű, ezért érdemben ezt a vitát ne folytassuk le, mert felesleges. (Dr. Kovács Zoltán: Ugyanezt mondtam az előbb.) Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 350 2010.11.08. 5:42  347-360

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Elsősorban azt szeretném jelezni, hogy a képviselőtársammal 22 módosító javaslatot nyújtottunk be, amelynek a többsége szövegpontosításra, illetve a javaslat egyértelműbbé, jobbá tételére irányul.

Először is szeretném megköszönni a kormány jelen lévő képviselőjének, hogy egyes általunk előterjesztett módosító javaslatokat a kormány támogat. Amihez viszont bővebben kívánnék hozzászólni, az az ajánlási pontok közül a 15. és a 8., legalábbis ebben a vitaszakaszban.

(22.00)

Gyakorlatilag két, mondhatjuk úgy, hogy ugyanolyan módosító javaslatról van szó. A 15. ajánlási pont alatt szereplőt Ipkovich György képviselőtársammal közösen terjesztettük elő. Ez úgy hangzik, hogy egy új (2) bekezdéssel egészülne ki a törvényjavaslat 8. §-a, amely szerint a jogszabály más jogszabály jogszabályi rendelkezését csak akkor módosíthatja, ha a módosító jogszabály és a módosuló jogszabály rendelkezési tárgya közötti tartalmi összefüggés áll fenn.

Gyakorlatilag ugyanezt javasolja Schiffer András és Szilágyi Péter a 8. ajánlási pontban, ugyan más helyen, egy (5) bekezdéssel javasolja kiegészíteni a 2. §-t. Ez arról szól, hogy egy jogszabály más jogszabályt csak akkor módosíthat vagy helyezhet hatályon kívül, ha a módosító és a módosuló jogszabály tárgya között szoros tartalmi összefüggés áll fenn.

Tisztelt Országgyűlés! Mindkét javaslat gyakorlatilag a salátatörvények benyújthatóságának a kiküszöbölését tűzi ki célul. Nagyon gyakran találkozunk ilyennel, és eddig legalábbis az volt a tapasztalat, hogy éppen kormánypárti képviselők vetették a szemünkre az elmúlt négy, illetve nyolc évben azt, hogy tárgyát tekintve össze nem tartozó törvénymódosító javaslatokat nyújtunk be. Én azt gondolom, hogy a kritikák túlnyomó többsége alaptalan volt, de volt olyan, amelyik alapos volt, és én magam is úgy gondolom, hogy erre a jövőben jobban oda kellene figyelni, olyannyira, hogy a törvénynek ezt a tilalmat ki kell mondania.

Ki kell mondania a jóhiszeműen előterjesztett - idézőjelbe téve - salátatörvények esetén is, de még fontosabb azoknál a javaslatoknál, amelyet, hadd fogalmazzak így, rosszhiszeműen terjesztenek elő. Ugyanis nem ritkán fordul elő az, és ezt ebben a ciklusban is sikerült megtapasztalnunk, hogy a zárórendelkezések között rejtettek el olyan jogszabályokat, amelyek egészen más tárgykört szabályoztak, mint ami az előterjesztés tárgya volt, viszont nagyon fontos rendelkezéseket jelentettek. Tehát az előterjesztő elrejti ezeket a jogszabályokat a más tárgyú törvényjavaslatok zárórendelkezései között, és így gyakorlatilag érdemi vita nélkül sikerül nem egy esetben az Országgyűlésben megszavaztatni a javaslatot.

És persze felmerülhet az én megjegyzésem kritikája, hogy miért nem olvassák végig az országgyűlési képviselők elejétől a végéig a törvényt, azonban tekintve a jogszabályalkotás ütemét, amely az elmúlt időszakot jellemezte, ez néha fizikai képtelenség és lehetetlenség. Utalok itt egyébként például pont egy rövid jogszabálytervezetre, ott észre is vettük ezt a problémát az alkotmány-előkészítés során, az úgynevezett négyötödös szabály hatályon kívül helyezésére. Ez is egy más törvényjavaslatban, egy más tárgyú törvényjavaslatban volt elrejtve.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Másrészt utalnék itt arra, és azt gondolom, nagyon helyesen és jól fogalmazott Balczó Zoltán képviselő úr, amikor egy más törvényjavaslat vitájában kifejtette azt, hogy bizony, az új alkotmánymódosító javaslat elfogadása után, amely szerint az Alkotmánybíróság a pénzügyekkel, járulékokkal és a többi összefüggő törvényjavaslatot - így a költségvetési törvényt, az adótörvényeket, és nem kívánom teljeskörűen felsorolni az idetartozó jogszabályokat - tehát érdemben gyakorlatilag nem bírálhatja el. Ez pedig azt fogja jelenteni - ebben igaza volt Balczó képviselő úrnak -, hogy ezekbe a törvényekbe bátran be lehet tenni olyan jogszabályokat is, amelyek kényesek az előterjesztő számára, amelyek nem biztos, hogy az alkotmányosság próbáját kiállják, de mivel ebben a törvényben kerülnek elhelyezésre, ezért ezt az Alkotmánybíróság nem fogja tudni majd alkotmányossági szempontból megvizsgálni.

Éppen ezért tehát úgy gondolom, aktualitása is van, és egyébként elvi, dogmatikai alapja is van annak, hogy legalább valamelyiket a kettő közül, a 15. vagy a 8. ajánlási pont alatt szereplő törvényjavaslatot az Országgyűlés támogassa. Én erre biztatnám önöket, és arra kérem a kormány képviselőjét, hogy gondolják meg újra az álláspontjukat, és támogassák ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Mesterházy Attila tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 354 2010.11.08. 3:47  347-360

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Akkor folytatnám az előző hozzászólásomat.

A 49. ajánlási ponthoz szeretnék röviden hozzászólni, hiszen ez Schiffer és Szilágyi képviselő urak közös javaslata, gondolom, ők majd bővebben meg kívánják indokolni. De hadd jelezzem, hogy nagyon egyetértek az abban szereplő módosítással, amely azt tartalmazza, hogy az önkormányzati rendeletet a nemzeti jogszabálytárban ki kell hirdetni, hiszen úgy gondolom, a jogbiztonság megköveteli, és megköveteli ezt az is, hogy ezek az önkormányzati rendeletek nemcsak az ott élőket érintik, tehát nem elég az, hogy a hagyományos módszerekkel a hirdetőfalra vagy más módon az ott élők számára elérhetővé teszik ezeket a rendeleteket, mert hiszen bizony mást is érint. Természetesen van egy - kicsit túlzó fogalmazással - filozófiai természetű vita, amely a kormány, és ha úgy tetszik, köztünk felmerült. Gondolom, erről Schiffer képviselő úr bővebben beszél, úgyhogy nem kívánom az ő módosító javaslatát ennél részletesebben kommentálni.

Kénytelen vagyok viszont egy picit szintén az ő javaslatukról szólni, ugyanis összefügg a mi 59. ajánlási pontban foglalt javaslatunkkal, amely szerint a törvényjavaslat 29. §-a egy új (2) bekezdéssel egészülne ki, amely szerint a nemzeti jogszabálytárban biztosítani kell a jogszabályok, normatív határozatok és normatív utasítások kibocsátójára, számára, címére, valamint szövegében az egyes időállapotok tekintetében történő keresés lehetőségét. Az 58. ajánlási pontban, ha úgy tetszik, ezt a témakört részletezi Schiffer képviselő úr, és szól még arról, hogy ingyenesen kellene hozzáférhetővé tenni a nemzeti jogszabálytárat mindenki számára, és tovább részletezi a kereshetőség szabályait.

Azt gondolom, mindkét javaslat támogatható és támogatandó. Itt egy ugyanilyen általános jellegű vita bontakozott ki az alkotmányügyi bizottságban a kormány képviselője és az előbbi javaslatot előterjesztő képviselők között a vonatkozásban, hogy milyen részletességgel kell a jogalkotási törvényben szabályozni ezeket a kérdéseket. Én úgy gondolom, az, hogy a jogszabályhoz az állampolgárok hogyan és milyen módon tudnak hozzáférni, azaz tulajdonképpen a jogbiztonság, a joghoz való hozzáférés milyen módon, milyen terjedelemben és milyen eszközökkel biztosított a jogkereső állampolgárok számára, ez tulajdonképpen egy elvi kérdés. Ilyenformán tehát olyan jelentősége van, hogy kétharmados jogszabályban, a jogalkotási törvényben kell szabályozni.

Természetesen ennek a valóban részletekbe menő jogszabályi hátterét már lehet akár feles törvényben, akár kormányrendeletben szabályozni, de úgy hiszem tehát, hogy az általunk javasolt rendelkezéseket indokolt a kétharmados törvényben szabályozni, ezért kérem azokat a kormány a bizottsági ülésen kifejtett véleménye ellenére a végszavazáskor támogatni szíveskedjen.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 366 2010.11.08. 6:08  361-386

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 14. ajánlási pontban foglalt módosító javaslathoz kívánok hozzászólni. A módosító javaslatban azt indítványozza Ipkovich György és Lamperth Mónika képviselőtársam, hogy a társadalmi egyeztetésre kötelezően bocsátandó jogszabályok körét a törvényeken, a kormányrendeleteken, illetve a miniszteri rendeleteken kívül ki kell egészíteni a nem kormány által benyújtott javaslatokkal. Egész konkrétan úgy szól a javaslat, hogy a nem kormány által benyújtott, tárgysorozatba vett törvényjavaslatokkal és országgyűlési határozati javaslatokkal, valamint a törvényjavaslatokhoz és az országgyűlési határozati javaslatokhoz benyújtott módosító és kapcsolódó módosító javaslatokkal kapcsolatos kormányzati álláspontról szóló előterjesztés tervezetét is társadalmi vitára, társadalmi egyeztetésre kell bocsátani.

Úgy hiszem, hogy ez egy nagyon fontos kiegészítés lenne. Egyrészt nagyon sok esetben a kormány által beterjesztett és egyeztetésre megküldött törvényjavaslatok a parlamenti vitában, a módosító javaslatok benyújtása után már egészen más tartalommal kerülnek az Országgyűlés elé végszavazásra. Tehát azok a társadalmi vagy szakmai szervezetek, amelyek korábban az eredeti előterjesztésről nyilvánítottak véleményt, már rá sem ismernek a végszavazásra bocsátott egységes javaslatra, mert egészen más tartalommal kerül a Ház elé. Éppen ezért indokolt az, hogy ezeket a javaslatokat, illetve amik a végszavazásra bocsátott egységes javaslatokban foglalt módosítások alapját képezik, tehát ezeket a módosító javaslatokat szintén társadalmi vitára bocsássa a kormány, természetesen az általa megfogalmazott véleménnyel, állásponttal együtt. Ekkor tudnak a társadalmi és szakmai szervezetek megalapozott véleményt nyilvánítani a beterjesztett törvényjavaslatról.

Természetesen ez elhúzza egy picit a jogalkotás folyamatát, és azt hiszem, ez nem is baj. Nem is baj, ha az elmúlt időszak viharos sebességű jogalkotási gyakorlatát vesszük alapul, de itt is azt gondolom, hogy kell hogy mi is önkritikát gyakoroljunk. Ugyan nem ilyen viharos sebességgel, ahogy ebben a ciklusban, de talán volt olyan, amikor kicsit az ideálisnál gyorsabb ütemben kívántunk elfogadtatni komoly változásokat indítványozó jogszabálytervezeteket. Azt gondolom, kicsit lassítja meg a jogalkotás folyamatát, de nem olyan mértékben, hogy ne lehessen ennek a módosító javaslatnak helyt adni. Ugyanis bizony rá kell kényszeríteni a szakmai és civil szervezeteket is arra, hogy ésszerű határidőn belül, hogy ne mondjam, igen gyorsan reagáljanak a kormány által megküldött javaslatokra. Ez egyébként a nagyobb szakmai és civil szervezeteknél különösebb akadályba nem ütközik, hiszen ha egy, mondjuk, bírói szervezetnek megküldenek egy jogszabályt módosításra, ott is egy teljes apparátus áll rendelkezésre, hogy gyorsan reagáljanak erre.

(22.40)

És ugyanez igaz egyébként, mondjuk, a nagyobb szakszervezetekre, és itt nem kívánnám a sort folytatni. Tehát picit lassítja meg a folyamatot, de úgy gondolom, hogy megéri ezt az áldozatot meghozni azért, hogy valóban ismerjük az elfogadandó törvényjavaslatról alkotott véleményét a szakmai és civil szervezeteknek.

Másrészt kiküszöbölné ez a javaslat azt is, hogy azt a gyakorlatot tudja folytatni az Országgyűlés, illetve a kormány, amelyet ebben a ciklusban igen nagy előszeretettel alkalmazott a Fidesz, azt, hogy átfogó és nagy terjedelmű módosító javaslatokat, amelyek egyébként valójában a kormány előterjesztései lettek volna, pont azért és abból a célból, hogy a szakmai és társadalmi egyeztetést és vitát megspórolják, meg tudják kerülni, ezért ezek a javaslatok önálló képviselői indítványok formájában kerültek benyújtásra az Országgyűléshez. Ha és amennyiben a kormánynak kötelezettsége ezeket az önálló képviselői indítványokat a saját véleményének mellékelésével társadalmi vitára bocsátani, akkor ez a - hadd fogalmazzak úgy - visszaélésszerű joggyakorlás megszűnik. Természetesen a normál menetben beterjesztett képviselői indítványoknál ne értsék bele a "visszaélésszerű" jelzőt, de úgy hiszem, hogy nagyon sokszor voltunk olyan jogalkotási folyamatnak a tanúi, ahol bizony bele kell érteni az általam előbb felhívott jelzőt.

Emellett, én úgy gondolom, hogy ha valaki normál menetben és valóban önálló képviselői indítványt nyújt be, ott is indokolt az, hogy az érintett társadalmi és szakmai szervezetek véleményt tudjanak mondani a jogszabályról. Én úgy gondolom, hogy ezt a felelősséget és kötelezettséget nem szabad, nem lehet és nem célszerű a képviselőre bízni, tehát hogy maga a képviselő folytassa le az egyeztetést. Én úgy hiszem, indokolt, hogy ezt a kormány kötelezettségévé tegyük.

A javaslat tehát erről szól. (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.) Kérném a tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 370 2010.11.08. 2:19  361-386

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Először a 20. ajánlási ponthoz kívánok hozzászólni. A törvényjavaslat 5. § (5) bekezdését a következő módon kívánjuk módosítani - most már a teljes szöveget mondanám, tehát az általunk javasolt új szöveget -: "Nem kell társadalmi egyeztetésre bocsátani a jogszabály tervezetét, ha az kizárólag jogot állapít meg vagy jog érvényesítéséhez szükséges eljárást szabályoz, és ezért annak sürgős elfogadásához kiemelkedő közérdek fűződik."

Tisztelt Országgyűlés! A mondat közepe az, ami a mi módosító javaslatunk tárgya, nevezetesen is, hogy csak akkor lehet ilyet tenni, ha jogot állapít meg vagy jog érvényesítéséhez szükséges eljárást szabályoz. Én úgy gondolom, hogy ha ez a fél mondat nem kerül be az előterjesztés eredeti szövegébe, akkor bizony ezt a szakaszt lehet úgy alkalmazni, hogy valójában azoknál a jogszabályoknál, amelyeknél a kormány úgy ítéli meg, hogy a társadalmi egyeztetés számára valami miatt kellemetlen, akkor ezt meg lehet kerülni. Ugyanis az, hogy mit tekinthetünk kiemelkedő közérdeknek, szubjektív fogalom. Márpedig, ha ez az, és a kormányon múlik annak meghatározása, hogy mikor mit ért kiemelkedő közérdeken, akkor elképzelhető, hogy egy kellemetlen jogszabálynál ki fogja találni, hogy annak az előterjesztése és elfogadása vajon miért kiemelkedő közérdek. Mint tudjuk, mindent meg lehet indokolni.

Ha tehát nem kerül bele a jogszabályi szövegbe az, hogy kizárólag olyan esetekben lehet ezt megtenni, amikor az előterjesztésben jogot állapítanának meg, vagy jog érvényesítéséhez szükséges eljárást szabályoznának, akkor bizony lehet ezt a szakaszt visszaélésszerűen alkalmazni.

A mi módosító javaslatunk ennek a lehetőségét kívánja kiküszöbölni, ezért kérem, hogy támogassák azt.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 384 2010.11.08. 3:00  361-386

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden kívánok csak hozzászólni, hiszen úgy tűnik, nagyon egyetértünk - mármint az ellenzék pártjai - egy dologban, és képviselőtársaim kifejtették már az érvek nagy részét, sőt talán majd' az összeset, nevezetesen abban, hogy a stratégiai partnerek kijelölése nem kívánatos ebben a törvényben. Úgy gondoljuk mi is, hogy ez elfogadhatatlan.

Éppen ezért a 24. ajánlási pontban Lamperth Mónika képviselőtársam e rendelkezés hatályon kívül helyezésére, illetve el nem fogadására, a törvénytervezetből való kiemelésére tesz javaslatot. Úgy gondolom én is, hogy gyakorlatilag ez a módszer nem más, mint a finomított módja vagy talán az elegánsabb megfogalmazása a Fidesz-kormány eddigi gyakorlatának; gyakorlatilag azt jelenti, hogy valós társadalmi egyeztetést nem folytat, és nem is kíván folytatni.

Nem jelent mást ugyanis ez a rendelkezés - ahogy az eddig felszólaló képviselőtársaim némelyike is erre rámutatott, mint hogy kiválasztja azokat a társadalmi szervezeteket, amelyek a kormány álláspontját osztják, vagy hadd ne mondjam azt, én még azt is feltételezni tudom, hogy mesterségesen létrehoz ilyen társadalmi szervezeteket, és ezeket vonja majd be a stratégiai partnerek körébe. Így gyakorlatilag ki tudja zárni a nem vagy nem teljesen a kormányhoz lojális társadalmi vagy szakmai szervezeteket a társadalmi egyeztetési metódusból, amivel gyakorlatilag odajutunk, hogy valós társadalmi egyeztetés nincs, csak formális.

(23.20)

Úgy gondolom, hogy ez nem támogatható. Az a 20. ajánlási pontban megfogalmazott módosító indítványunk, ha nem kerül elfogadásra, illetve a 24. ajánlási pontban megfogalmazott módosító indítványunk, ha nem kerül elfogadásra vagy valamelyik más ellenzéki képviselő által hasonló témakörben beterjesztett indítvány elfogadására nem kerül sor, akkor úgy gondolom, hogy a társadalmi egyeztetésről szóló törvényjavaslat gyakorlatilag fabatkát sem ér. Ugyanis ez a két pont a valós társadalmi egyeztetést kizárja, egy formális társadalmi egyeztetési metódust vezet majd csak be, ami, úgy hiszem, nem támogatható, annak azután az égadta világon semmi értelme nincs.

Ezért kérem tehát a kormány képviselőjét, hogy bírálja felül az eddigi véleményét, és támogassa a javaslatok valamelyikét.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 143 2010.11.09. 15:19  132-168

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Külön köszönöm elnök úrnak azt a méltányosságát, hogy a késésem ellenére is a normál menetben adott szót, de azon kívül, hogy elnézést kérek azért, hogy a vita elejétől fogva nem tudok itt lenni, egy picit talán rossz szó, vagy nem a legjobb szó rá, hogy szimbolikus, de éppen az ügyvédi tevékenységem miatt késtem el, hiszen egy bírósági tárgyalásról jöttem a plenáris ülésre.

Úgy gondolom - és talán ennyi személyes megjegyzést megengednek nekem -, az ügyvédi hivatásrend tekintélyének a megóvása, régi fényének a visszaállítása szívügyem. Nagyapám, aki még mindig praktizál, '41-ben lett ügyvédjelölt, és egyébként a dédapám és ükapám is jogot végzett, és jogtanácsosként, illetve ügyvédként dolgoztak. Úgy hiszem, a személyes motivációm az ügyvédi hivatásrend tekintélyének a megóvására talán nem megkérdőjelezhető.

A javaslat céljával is egyetértünk, azonban a konkrét megoldási javaslatot sajnos nem tudjuk támogatni. Nem alaptalanok, és ezzel egyetértek a vitában elhangzottak után, nem alaptalanok azok a vélemények, hogy az ügyvédi kar mind szakmai, mind morális színvonala bizony sajnos kivetnivalót hagy maga után. A mi meglátásuk azonban az, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat nem alkalmas az egyébként az indokolásban megfogalmazott célnak az elérésére.

Először is, ahogy már szintén előttem felszólaló képviselőtársam megjegyezte, egy picit disszonáns a javaslat, már első olvasatra is. Ha megnézik azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha ezt a javaslatot az Országgyűlés elfogadja, akkor egyedül az ügyvédek esetében válik kötelezővé az, hogy legalább egyéves gyakorlatot - hadd fogalmazzak úgy, tudom, hogy nem jó a szó, de talán érthetővé válik -, gyakornoki munkát végezzenek, míg a bírák és az ügyészek esetében ez nem kötelező. Én továbbra is híve vagyok annak, és e vonatkozásban ellentétes az álláspontom, nem a gyakorlati szempontokat szem előtt tartva elsősorban, hanem az elvi szempontokat szem előtt tartva, hogy igenis az ügyvédség és az ügyvédi kar ugyanúgy az igazságszolgáltatás szerves része, mint a bírói vagy az ügyészi kar, köztük hierarchiát fölállítani nem szabad.

Azonban mégiscsak el kell azt ismerni, hogy a közhatalmi jogosítványokkal a bírák és az ügyészek rendelkeznek jellemzően, mert a büntetőtárgyaláson az ügyvéd is. De ha ezt szem előtt tartjuk és elismerjük, akkor látnunk kell azt is, hogy biztosan nem megfelelő egy olyan szabályozás, ami szigorúbb feltételeket ír elő az ügyvédek számára a munkakör betöltése vonatkozásában, mint a bírák vagy az ügyészek számára. Ezért tehát a javaslat már önmagában sem támogatható. Ahogy utaltam erre, egy komplexebb megközelítést igényel a kérdés.

Úgy hiszem, tüneti kezelésnek is kevés a javaslat. Nézzük azt, mi mindenhez kéne az én meglátásom szerint hozzányúlni, és ez csak egy példálózó felsorolás, mert természetesen a sort még lehetne folytatni, és nagyon egyetértek azzal, hogy úgy kell ezt a sort folytatni, és az általam most felsorolásra kerülő szempontrendszerekről is tárgyalni, hogy bevonjuk az érdekelteket, bevonjuk az ügyvédi kamarákat ebbe a tárgyalássorozatba. És tudom, hogy erről már volt szó, van szó, a szakvizsgarendszer megreformálásáról érdemes volna szót ejteni.

Helyes-e az, hogy ugyanazt a szakvizsgát, tehát egységes szakvizsgát tesznek a bírák, az ügyészek és az ügyvédek? Helyes-e az, hogy aki szakvizsgát tett, az ugyanúgy eljárhat polgári ügyben, ugyanúgy eljárhat büntetőügyben, ugyanúgy eljárhat a Legfelsőbb Bíróság előtt, mint helyi bíróság előtt, és ha egyszer valaki ezt a szakvizsgát letette, mondjuk, mint ügyvéd, akkor soha többet nem kell részt vennie semmilyen, mondjuk így, megmérettetésen vagy alkalmassági vizsgálaton, a tudását érintő vizsgálaton, ahogy egyébként ez az ügyészeknél vagy a bíráknál megvalósul a rendszeres teljesítményértékelés kapcsán. Tehát ezt mindenképpen érdemes lenne megvizsgálni.

Érdemes lenne az én meglátásom szerint a munkadíj kérdését is megvizsgálni. Azt gondolom, helyes az, ha ez a megállapodás részét képezi, szabad megállapodás részét képezi az ügyvéd és az ügyfél között. De mégis helyes lenne például a közjegyzők mintájára ügycsoportonként, ügytípusonként bizonyos minimális munkadíjakat megállapítani, ugyanis a 6 ezer ügyvéd - és ez sajnos nagyon erősen a színvonal rovására megy, a 6 ezerről csak Budapest vonatkozásában beszélek, ha jól tudom, ez a létszám országos viszonylatban körülbelül 12 ezer (Dr. Répássy Róbert bólint.) -, szóval ez a 6 ezer, illetve 12 ezer ügyvéd úgy szeretne és sokszor úgy szeretne ügyhöz jutni, hogy aláígér annak, mint amilyen ajánlatot az ügyfél az előző ügyvédtől kapott. Na most, egy bizonyos összegű munkadíj alatt nem lehet az ügyet rentábilisan ellátni.

Mire fog kényszerülni egyébként ezután az ügyvéd? Arra, hogy több ügyet vállaljon, annyi ügyet vállaljon, amit lelkiismeretesen már nem tud elvégezni, mert hiszen nem tud fölkészülni, nincs rá idő, hogy bemenjen a büntetés-végrehajtási intézetbe rendszeresen konzultálni az ügyfelével, azért, mert annyi ügyet kell ahhoz elvállalnia, hogy egyáltalán meg tudjon élni, az irodáját fenn tudja tartani.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ez pedig egyértelműen a színvonal rovására megy.

(17.00)

Én úgy hiszem, hogy nem az a helyes kiválasztási rend az ügyvédek esetén, hogy ki az, aki olcsóbban látja el az ügyet, hanem az, hogy ki az, aki jobban látja el az ügyet. És félreértés ne essék, tisztelt képviselőtársaim, nem a milliós vagy a több tíz milliós ügyvédi munkadíjakról beszélünk! Tudhatják önök is, hiszen Varga képviselőtársam utalt erre, hogy mennyien ülünk itt ügyvédek ebben a teremben, ez így igaz, hogy néha egy-egy peres ügyet vállalnak el 30 ezer forintért. Gondoljanak bele, hogy ezt mennyire lehet rentábilisan megtenni! Semennyire! Úgy lehet megtenni, hogy mindössze a jelenlét az, ami megvalósul a tárgyaláson, de felkészülésről egyébként szó sincsen. Természetesen vannak olyan kollégák, akik ennek ellenére lelkiismeretesen elvégzik, de sajnos ez a kisebbség. Ezt megmondom őszintén, és azt gondolom, ezt ki kell mondani.

A másik: Varga képviselőtársam utalt az oktatás, a továbbképzés szükségességére. Igen, azt tudom mondani, hogy amikor ott ülünk a szakvizsgabizottságban, és azt hallom, egyébként akár ügyvéd, akár ügyész, akár bíró szakvizsgáztatóktól, cenzortársaimtól, hogy van itt két ügyvédjelölt, aki vár a vizsgára, meg van itt még egy bírósági fogalmazó, meg egy ügyészségi fogalmazó, majd azoktól jó színvonalú vizsgát fogunk kapni, az ügyvédjelölteké meg olyan lesz, amilyen. Hát én nem szeretem, hogy ez így van. És nagyon egyetértek azzal, hogy ezen mielőbb változtatni kell.

Az ügyvédi kamara természetesen hangsúlyt fektet, és egyre nagyobb hangsúlyt az oktatásra és a továbbképzésre, de bizonyosan nem elég nagy hangsúlyt. Azt gondolom, itt a jogalkotónak kell majd beavatkoznia, hiszen csak jogszabály által lehet ügyvédet arra kötelezni, hogy oktatásban és továbbképzésben részt vegyen, később a szakmai alkalmassági vizsgálatot vele kapcsolatban esetlegesen el lehessen végezni.

A létszám korlátozásáról is volt szó. Én nem tartom ördögtől való ötletnek azt, hogy ahogy a közjegyzőknél - bár nehezen lehet a két hivatásrendet összehasonlítani, mégis másodszor példálózom ezzel, mert azt gondolom, e vonatkozásban azért némi hasonlóságot mutat a két szakma -, valamilyen létszámkorlátozást be lehet vezetni. Nem tartom azt jónak, hogy az ügyvédség elfekvőpálya. Az ügyvédi hivatásrend nem lehet elfekvőpálya, márpedig sokszor ennek leszünk tanúi. Aki máshol nem tud elhelyezkedni, elvégezte a jogi egyetemet, az elmegy ügyvédnek - ez borzasztó dolog!

És az ügyvédi etika kérdése; azt gondolom, joggal kérik számon az ügyvédi hivatásrenden azt, hogy bizony nagyon sokszor az alapvető etikai szabályok be nem tartásával működik. Lassan hülyének néznek - elnézést a kifejezésért -, amikor felhívok egy kollégát megkérdezni arról, hogy mivel neki előbb volt megbízása ebben az ügyben, van-e kifogása az ellen, hogy társügyintézők legyünk, mert ha van, akkor én ezt nem vállalom. Néha nagy csönd van a vonal másik végén, mert ez már nem megszokott. Tisztelt Országgyűlés! Régen, pár évvel ezelőtt ez evidencia volt, hogy csak akkor vállalja el egy ügyvéd az ügy vitelét, hogyha az őt megelőző ügyvédnek megszűnik a megbízása, vagy hozzájárul ahhoz, hogy társügyintézésben lássák el. Ez nem jogszabályi kérdés, ez etikai kérdés. Azt gondolom, hogy tehát az ügyvédi etikára és az ügyvédek eljárása során alkalmazott etikai normák betartására valóban nagyobb hangsúlyt kell fektetni.

Idesorolom még a problémák közé a kirendelt védői rendszer és a kirendelt védői díjazás megreformálását. Elindultunk egy irányba, amely az úgynevezett nép ügyvédje rendszer bevezetését tette lehetővé. Tehát korábban pártfogó ügyvéd, illetve büntetőeljárásokban büntetővédő ebben a rendszerben kerülhet kirendelésre. Én azt gondolom, hogy mind a polgári jog területén, mind a büntetőjog területén fel kell hogy váltsa ez a rendszer a jelenleg hatályos kirendelt védői rendszert.

Ugyanis mi ma a szokás? Az, hogy azt az ügyvédet rendeli ki, mondjuk, a nyomozó hatóság, és erre nagyon-nagyon sok példa van, akiről tudja, hogy sok vizet nem zavar majd az eljárás során, vagy esetleg olyat, aki korábban rendőr kollégája volt, ügyész kollégája volt, és utána ügyvéddé avanzsált. Míg ebben a rendszerben, tehát az egyszerű és közérthető, vagy köztudott nevén: nép ügyvédje rendszerben az Igazságügyi Hivatalhoz fordulna a hatóság, és az Igazságügyi Hivatal maga rendelné ki azt az ügyvédet, aki egyébként, mondjuk, a rotációs elv alapján, éppen következik a sorban. Ráadásul egy ilyen rendszerben bizony számon lehet kérni azt, hogy az ügyvéd mit teljesít. Ez a hivatal számon fogja tudni kérni. Értelemszerűen se a bíróság, se az ügyészség, se a rendőrség, tehát a nyomozó hatóság nem kérheti számon azt a kirendelt ügyvédtől, hogy milyen munkát végzett az eljárás során.

Egypár példát mondtam, tisztelt Országgyűlés, amiket mind át kellene gondolni ahhoz, hogy az ügyvédi hivatásrend tekintélyét helyre lehessen állítani, vagy legalább javítani lehessen. Ez a javaslat pedig, én azt gondolom, túl kevés, és ezért állítom azt, és ezért mondom azt, hogy tüneti kezelésnek is kevés. Megjegyzem még, hogy nem is méltányos. Ugyanis gondoljanak bele, hogy milyen helyzetet idézhet elő, mondjuk, az, amikor egy megbecsült, köztiszteletben álló, egyébként európai hírű egyetemi professzornak ügyvédjelölti egy évet kell végeznie, mielőtt egyébként ügyvéddé válik. De ugyanígy mondhatom egy komoly közigazgatási szaktekintélyre, aki mondjuk, 4 év, 8 év, 12 év főosztály-vezetői, helyettes államtitkári múlt után kíván váltani - mondjuk a büntetőjogi kodifikációs főosztályt vagy a polgári jogi kodifikációs főosztályt vezette mint főosztályvezető vagy mint államtitkár -, és ennek az embernek egyéves ügyvédjelölti gyakorlatot kell folytatni ahhoz, hogy ügyvéddé váljon. De megjegyzem egyébként, bíró bármikor lehet, akár legfelsőbb bírósági bíró, ahogy volt is erre példa 9 évvel ezelőtt.

És még egy, amit szeretnék megjegyezni; Varga képviselőtársam beszélt a szakmák átjárhatóságáról, illetve az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hozzáállásáról, összekötve azzal, hogy vajon az ügyvédség szerves része-e az igazságszolgáltatásnak. Én azt gondolom, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban, mondhatom, hogy talán már az a szemlélet uralkodik, hogy igen, ezek a szakmák átjárhatóak kell hogy legyenek. Nem mondanám ezt el minden megyei bíróságra. Én magam, amikor az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak tagja voltam, akkor Bánáti elnök úrral nem egyszer léptünk fel olyan ügyekben, ahol például éppen az ön megyéjében, a Békés Megyei Bíróságon az ügyvédeknek át kellett menni az átvilágító kapun, az ügyészeknek meg nem kellett átmenni. Úgy tudom, erősítsen meg, képviselő úr, hogy el is értük azt az eredményt, hogy most már az ügyvédeknek sem kell átmenni. (Dr. Varga István bólogat.) Ez elfogadhatatlan, ez egy rossz szemlélet!

Az ügyvédség az igazságszolgáltatás része. Én úgy gondolom, hogy a színvonal javításával elérhető és javítható ez a szemlélet. Ugyanis ha a bíró nem azt fogja mondani... És én beszéltem erről bíró barátaimmal, akik azt mondják, hogy értsd meg, hogyha ő lehetővé teszi azt, hogy telefonon az ügyvéd felhívja, vagy az ügyvéd bemenjen hozzá, csupán azt megbeszélni, hogy a következő tárgyaláson nem tud megjelenni, utána van olyan ügyvéd kolléga, aki ezzel visszaél, kimegy, és azt mondja, hogy a bíróval le van egyeztetve az ítélet. Hát ezért nem fogadják őket.

Én azt gondolom tehát, hogy ha a morális és szakmai színvonala az ügyvédségnek javul, akkor (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) ilyen probléma nem lehet.

Mindehhez képest, tisztelt Országgyűlés, én azt gondolom, hogy a cél helyes, a cél jó, az eszköz nem, de mindenkor partnerek vagyunk abban, hogy egy komplex megoldásban támogató szavazatot és munkát nyújtsunk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 151 2010.11.09. 2:05  132-168

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is, Rubovszky képviselő úr, segítő hozzászólás volt az enyém, nem gáncsoskodás. S úgy gondolom, hogy ezt a komplex megközelítést és komplex megoldást a kormánynak kell kidolgoznia, és nem egyéni képviselői indítványként kell beterjeszteni.

Azt is gondolom, nagyon sokat dolgoztunk, én magam személyesen is az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban, hogy a bíróságokra vonatkozó reformot, ami egyébként az alapja annak, amiről most önök tárgyalnak, sikerüljön egyszer az Országgyűlés elé terjeszteni. Ezt a két területet és ezt a két témát együtt kell kezelni, és meglátásom szerint ennek valószínűleg most vagy néhány hónap, esetleg fél év múlva jön el az ideje. Egyébként az elmúlt időszakban megalkottuk azt a rendszert, ami az én meglátásom szerint kiváltaná a kirendelt védői, illetve pártfogó ügyvédi rendszert, ez pedig - amint a felszólalásomban utaltam is rá - a nép ügyvédje. Felemeltük ezeknek az ügyvédeknek az óradíját. Ahhoz, hogy ez teljesen átvegye a kirendelt védői szerepkört, bizony pénz kell. Ez volt az egyik oka, amiért ez nem valósult meg.

Másrészt azt gondolom, hogy a "csinálni kéne valamit" félmondat nem magyarázat mindenre, márpedig erre a javaslatra csak ez az egy félmondat illik, hogy ha már jót nem tudunk, azért valamit mégis csinálni kéne, és ha abba valaki beleköt vagy megkritizálja, az rögtön gáncsoskodik. Egyébként megjegyzem, hogy legalábbis az én praxisomban azok az ügyvédek ugyanilyen hibákat, amiről Rubovszky képviselő úr beszélt, etikátlan magatartást, súlyos szakmai hibákat elkövetnek, akik egyébként három évig ügyvédjelöltek voltak, és már iksz éve ügyvédek. Én tehát azt gondolom, hogy nem ettől függ, nem azon az egy éven múlik az ügyvédség színvonalának a javítása.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 27 2010.11.16. 5:21  24-80

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ellentétben Schiffer András képviselőtársammal, mi másként gondoljuk. Úgy gondoljuk, hogy semmivel nem jobb ez a javaslat, mint az eredeti javaslat volt, semmit nem lép előre. Lázár János és a Fidesz azt a taktikát alkalmazza, amit Európában már alkalmaztak a múlt század demokratikusnak éppen nem nevezhető rezsimjei.

A technika lényege a következő: előterjeszt egy társadalmi felháborodást kiváltó javaslatot, majd amikor valóban kialakul a társadalmi botrány, akkor tárgyalást kezd a civilekkel, tárgyalást kezd azokkal, akik ellenzik ezt a javaslatot. Ezt követően az előterjesztő eggyel visszalép a saját javaslatához képest, és így persze rövid távon mindenki roppant elégedett, hiszen azt mondják, lám, a kormánynak mégiscsak van demokratikus érzülete, mégis lehet vele tárgyalni, hallottunk ilyet itt a parlamentben és a bizottsági üléseken is, mégis nyitott a társadalmi kritikára. Sőt, egyeseket még büszkeséggel is tud eltölteni, hogy lám, érdemes volt dolgozni, érdemes volt küzdeni, hiszen meghallgattatásra talált az ő javaslatuk.

Csakhogy, tisztelt Országgyűlés, ez nem más, mint egy aljas csapda, a két lépés előre és egy lépés hátra technikája. Nem egy javaslattal kívánják elérni a célt, hanem két vagy három javaslattal, és mire az embereknek feltűnik, mi is az önök valós szándéka, addigra már késő lesz. A korábbi, általam nem demokratikus rezsimek által alkalmazott javaslatok és eközött azonban van egy lényegi különbség, az, hogy itt még ez az egy lépés visszafelé is csupán látszat. Az Alkotmánybíróság jogkörét látszatra kevésbé csökkenti, hiszen nem teljesen zárja ki a pénzügyekkel kapcsolatos törvények felülvizsgálati lehetőségét.

Ha megnézzük figyelmesen a javaslatot, azonban látjuk, hogy az égadta világon semmi nem változik érdemben. A javaslat ugyanis azt mondja, hogy az Alkotmánybíróság akkor vizsgálhatja felül ezeket a törvényeket, ha az erre irányuló indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez, az emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmét jelöli meg, és nem tartalmaz egyéb okot.

Három dolog következik ebből. Az egyik: ha az indítványozó nem képzett jogász, akkor az Alkotmánybíróság még a felsorolt alapjogok miatt sem vizsgálhat felül, ráadásul kizárja azt a lehetőséget is az indítványozó, hogy az Alkotmánybíróság legalább megvizsgálhassa a törvényjavaslatot, és nem mondja ki az alkotmányellenességét, de megállapíthassa, tehát egyáltalán tárgyalhasson erről. Ha az Alkotmánybíróság előtti indítványozó nem ezeket az alapjogokat jelöli meg konkrétan, akkor a testület nem is foglalkozhat az indítvánnyal. Ez elképesztő, tisztelt Országgyűlés! És minthogyha hiányozna az alapjogok felsorolásából a tulajdonhoz való jog. Az államtitkár úr a bizottsági ülésen egy egészen elképesztő indokot adott elő, azt mondta, azért nincs ez benne, mert az ilyen tárgyú törvények mindenképpen korlátozzák a tulajdonhoz való jogot.

Tisztelt Országgyűlés! Én az államtitkár urat becsülöm, és nem értem, hogy egy ilyen blődséget hogyan tudott felvállalni és elmondani. Hiszen, tisztelt Országgyűlés, persze hogy korlátozza, csak éppen az Alkotmánybíróság ezeket a törvényeket nem úgy vizsgálja felül és nem annak alapján, hogy a tulajdonhoz való jogot korlátozza-e vagy nem, hanem azt vizsgálja felül, hogy alkotmányosan, arányosan korlátozza-e, vagy pedig nem alkotmányosan és nem arányosan korlátozza. Ez az, aminek a lehetőségét most kizárják önök.

A probléma ezzel az, hogy önöknek nem ez a szándékuk és nem ez az indokuk, hanem egészen egyszerűen a magán-nyugdíjpénztári befizetések lenyúlása, semmi más ok nincsen, hogy ezt előterjesztették, és így fenntartották. Ha egyébként büntetőjogászként precíz akarnék lenni, és elhiszem önöknek - én jóhiszemű vagyok -, hogy önök ezt egyszer majd vissza szeretnék adni, legyen így; én örülnék neki, ha tartanák a szavukat, akkor nem lopásról, intézményesített állami lopásról beszélünk, hanem sikkasztásról beszélünk, ugyanis ha a postás sajátjaként kezeli azt a pénzt, amit rábíznak, és el kellene juttatnia a címzetthez, de nem juttatja el, és csak valamikor majd később adja vissza, addig a sajátjaként kezeli, azt úgy hívják, hogy sikkasztás.

Tehát, tisztelt Országgyűlés, önök választhatnak: ha vissza akarják adni, akkor sikkasztást követnek el állami keretek között, hogyha nem akarják visszaadni, akkor lopást. Gratulálok ehhez! Ez a javaslat ezt a tervüket hivatott biztosítani, egy súlyosan antidemokratikus és cinikus javaslat, amit semmiképpen sem tudunk támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 126 2010.11.16. 2:05  119-335

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden szeretnék egypár szót az igazságüggyel kapcsolatos költségvetési számokról szólni. Azt gondolom, az egyetlen, ami pozitívum e vonatkozásban, hogy nem csökken a bírósági fejezet támogatása, de ezután rögtön ki kell emelni, hogy a bíróságok az elmúlt időszakban jelentős többletfeladatot kaptak, jórészt a jelenlegi kormánytól. Tudok itt példaként utalni arra, hogy a szabálysértési eljárásokban az elzárás miatt bírák, illetve bírósági titkárok ítélkeznek. Sajnálom, hogy Kontrát államtitkár úr éppen most ment el, hiszen ha jól emlékszem, éppen ő maga ígérte meg azt, hogy biztosítva lesz ezeknek az eljárásoknak az anyagi fedezete. Ezt nem látom a bírósági költségvetésben, talán a kormány valamelyik képviselője tud erre válaszolni, hogy hol találom meg.

Másrészt eddig is szűkös keretből gazdálkodtak a bíróságok, és azt gondolom, hogy a többletterhek miatt éppen a szakszerű működés kerül veszélybe, tehát igaz, hogy a költségvetési támogatás nem csökkent, viszont a többletfeladatokat figyelembe véve összességében mégis ezt mondhatjuk el.

A másik, amit problémának érzek: hogyha összehasonlítom az ügyészség és a bíróság költségvetési támogatását, akkor azt látjuk, hogy míg az ügyészség a tavalyi évhez képest közel 10 százalékkal kap több pénzt, addig a bíróságok mindössze 1,3 százalékkal kapnak több juttatást, mint a tavalyi évben.

(14.00)

Önök így kívánják jutalmazni az ügyészi szervezetet az elvégzett munkájukkal kapcsolatban? Vagy esetleg a leendő legfőbb ügyészük lehetőségeit kívánják ezzel bővíteni? Ugyanis más indokot nem tudok találni, hiszen az ügyészségek semmivel nem kapnak több feladatot jövő évre, mint a bíróságok kapnak. Indokolatlan tehát a megkülönböztetés, szeretnék erre egy választ kapni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 110 2010.11.22. 2:10  109-116

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! 2010. november 16-án az Országgyűlés elfogadta a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló '49. évi XX. törvény módosítását. Nagy volt a sietség, sürgős volt elfogadni, majd kihirdetni az alkotmánymódosítást, amely a közteherviselés új szabályaként arról rendelkezik, hogy törvénnyel bárkitől öt évre visszamenőleges hatállyal el lehet vonni a megszerzett vagyonát vagy az állami forrásból származó jövedelmét; azt az alkotmánymódosítást, amely az Alkotmánybíróság hatásköreinek szűkítéséről rendelkezik, és azt a törvényt, amely az első Fidesz-kormány tisztségviselőit, kormányzati képviselőit természetesen nem érintő 98 százalékos különadóról szól.

A jelenleg hatályos jogalkotási törvényben és természetesen az önök által előterjesztettben is az áll, hogy kihirdetni az Országgyűlés által elfogadott törvényt kell. Jelen esetben viszont az elfogadott törvény szövege és a kihirdetett törvényszöveg nem egyezik meg egy ponton. Nem lehet tagja pártnak vagy nem lehet tagja a pártnak - ez a kettő nem ugyanaz.

Nem tudom, hogy a hiba szándékos-e vagy gondatlan, feltételezem, gondatlan, de ha ez utóbbi igaz, akkor annak a súlyosabbik változata, hiszen a parlamenti záróvitában előkerült ez a probléma mint a javaslatok egyik kritikája. Kétségkívül jobb a kihirdetett verzió, ezt én magam is így gondolom, de ez persze tartalmi kérdés. Így viszont a törvény formailag alkotmányellenes. Ez semmiképp sem egy névelő elírása csupán, hiszen az ellenzék felhívta a figyelmet a záróvitában erre a problémára.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérem, hogy válaszoljon arra, kinek a hibájából, esetleg, ne adj' isten, kinek a kérésére került kihirdetésre az elfogadottól eltérő szöveggel a javaslat. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 114 2010.11.22. 1:06  109-116

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A beszólás egyébként a képviselőtársaim részéről arra utalt, hogy ma már valóban szinte csak egy párt van, és ezt Fidesznek hívják, de nem ez a lényege a felvetésnek. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) Azt gondolom, jó lett volna - arra való tekintet nélkül, hogy egyébként a bizottság elnöke egyetértett azzal, hogy valóban így lett volna jó ezt tenni -, hogyha válaszolt volna Lázár János a záróvitában ezekre a felvetésekre. Ha ez ennyire egyértelmű az önök számára, akkor nyilván Lázár János az ellenzéki képviselők felvetésére megadta vagy megadhatta volna ugyanezt a választ.

Jó lenne, hogyha a jövőben a jogalkotási dömpingben főleg az alkotmány módosítása esetén jutna legalább arra idő, hogy a zárószavazás előtti módosító javaslatba írásban kerüljenek ezek a módosítások és ezek a javaslatok, és ne adj' isten, esetleg még azt is el tudom képzelni, hogy egy alkotmánymódosítás esetén közvetlenül az eredeti előterjesztés már helyesen tartalmazza a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 22 2010.11.23. 15:20  17-83

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy a bizottság előtti vitában - amire Cser-Palkovics András képviselőtársam is utalt az imént - is megfogalmazódott, és megfogalmaztam azt a véleményemet, a javaslat két jól elválasztható részre oszlik. Az egyik - hadd fogalmazzak így - az anyagi jogi típusú rendelkezések, itt elsősorban értem alatta a Btk.-t, illetve a Btké.-t, illetve az eljárásjogi típusú módosításokat, ideérthető a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló jogszabály, törvény módosítása, a büntető eljárásjogi törvénynek vagy éppen az ügyészségi törvénynek, vagy a Bvtvr.-nek a módosítása.

Az anyagi jogi típusú rendelkezések kapcsán egyet tudok érteni azzal, amit az államtitkár úr mondott, talán most is, de az alkotmányügyi bizottság ülésén bizonyosan, hogy ezek alapvetően technikai jellegű módosítások, tehát az uniós és a jogalkalmazás során felmerült gondok, problémák orvoslására szolgálnak, illetve az új jogintézmények bevezetésével felmerült pontatlanságok tisztázására. Ezt magam is így látom, és ezeket a javaslatokat, vagy a javaslatnak ezeket a részeit mi is támogatni tudjuk.

Mégis, és ezt akkor is hangsúlyoztam, és hangsúlyozom most is, több ez a javaslat számunkra annál, mint hogy technikai jellegű módosításokról tudjunk csupán beszélni, és még mindig az anyagi jogi szabályok körében maradok. Ugyanis az új kormányzatnak ez az első átfogó, büntető törvénykönyvet, illetve más bűnügyi tárgyú törvényeket módosító javaslata, és az látszik belőle, hogy az új kormányzat egyáltalán nem utasítja el a 2009-es büntetőjogi novellában megfogalmazott módosításokat, újításokat, így például a részben felfüggesztett szabadságvesztést. Tehát összefoglalóan azt tudom mondani, hogy a 2009-es büntetőnovella büntetéstani változtatásait, büntetéstani újításait az új kormányzat nem utasítja el eleve. Én azt gondolom, hogy ez helyes.

Bár az államtitkár úr többször utalt arra, hogy egy új büntető törvénykönyv kidolgozásán gondolkodnak, mégis azt gondolom, hogy az a szándék, amely szerint legalább meg kívánják azt vizsgálni, meg kívánják azt nézni, hogy ezek az új jogintézmények miként érvényesülnek a jogalkalmazói gyakorlatban, egy helyes dolog, nem pedig eleve, mondjuk, elvi alapon verik le csak azért, mert az előző kormányzat fogadtatta azt el az Országgyűléssel. Én úgy gondolom, hogy erre van példa, és ha megmaradunk ezen az úton, akkor valóban jobbá tudjuk tenni a büntető törvénykönyvet.

Hadd utaljak egy olyan esetre, amikor ennek, ha úgy tetszik, az ellenkezőjét lehet megfogalmazni, hogy a korábbi Fidesz-kormányzat, az első Orbán-kormány által bevezetett újításokat megtartotta a későbbi szocialista kormányzat. Itt utalok a '98-as büntetőnovellában megfogalmazott egyes elvekre, amiket a 2003-as büntetőnovella megtartott. Ilyen például a kábítószerrel visszaéléssel kapcsolatos rendelkezéseknek egy része vagy éppen a halmazati és összbüntetésre vonatkozó változtatások, a kvázi halmazati elvnek a megkövetelése, vagy éppen a 14. életévét be nem töltött sértett sérelmére megvalósított emberölés minősített esetté való emelése. Tehát van erre példa mindkét oldalon. Én remélem, hogy ez valóban így folytatódik, és az államtitkár úr személye a garancia arra, hogy valóban érdemi és szakmai alapon fognak eldőlni ezek a kérdések.

Egy igazán érdemi módosítást látok én az anyagi jogi rendelkezések között, és talán ezt is fejtette ki az államtitkár úr egy kicsit bővebben, nevezetesen: a fogolyszökés szabályozásának megváltoztatását. Én azt gondolom - ez, ugye, a 14. §-ban foglaltatik a javaslatban -, hogy érdemes még egyszer legalább átgondolni, hogy indokolt-e egy ilyen irányú módosítás. Ugyanis természetesen egyetértünk azzal, hogy az, aki megszökik az őrizetből, az, aki nem vonul be önként - egyébként egy egy-két évvel ezelőtti módosító javaslat orvosolta is ezt a hiányosságot, amit még annak idején mi terjesztettünk be -, ha valaki önként nem vonul be, akkor azt kizárják mindenféle kedvezményből, tehát például a feltételes szabadságra bocsátása lehetetlenné válik a törvény erejénél fogva. Ezek a rendelkezések önmagukban helyesek tudnak lenni, de azt tudom mondani, hogy aki a házi őrizet szabályait megszegi, vagy a lakhelyelhagyási tilalom szabályait megszegi, annak a számára a legnagyobb büntetés az, hogy elrendelik az előzetes letartóztatását. Tehát erre, ha úgy tetszik, megvan a szankció.

Az államtitkár úr is jelen volt azon az albizottsági ülésen, amelyet az előzetes letartóztatás szabályainak felülvizsgálatával kapcsolatban kezdeményeztem mint az albizottság elnöke, és az államtitkár úr is, gondolom, meggyőződött arról most is - és egyébként más alkalmakkor is -, hogy milyenek a börtönviszonyok az előzetes letartóztatottak esetében, tehát azok esetében is, akiket esetleg később a bíróság majd jogerősen fel fog menteni. Ha ezt mérlegre tesszük, és azt mondjuk, hogy ez az igazi szankció, ha valaki a lakhelyelhagyási tilalmat vagy a házi őrizet szabályait megszegi, én azt gondolom, hogy ez elégséges. Tehát fölösleges és egy picit túlzó ehhez még olyan szankciót is rendelni, hogy egy külön eljárás induljon, ahol majd még ezért pluszban büntetést is kap, amellett, hogy egyébként elrendelik az előzetes letartóztatást. Azt gondolom, hogy ezt mindenképpen érdemes megfontolni. Ezt a szabályt én nem tartom feltétlenül előremutatónak.

Viszont nagyon helyesnek és jónak értékelem a Btké. módosítását a vonatkozásban, hogy a kábítószerrel visszaélésre vonatkozó rendelkezések pontosításra kerülnek.

(9.00)

Hadd vessem fel ebben a témakörben azt államtitkár úrnak, hogy érdemes lenne esetleg egy következő átfogó Btk.-módosítás kapcsán elgondolkodni arról, hogy a kábítószerrel visszaélésnél szintén egy kicsit jobban differenciálni az elkövetési magatartásokat. No, csak egy vonatkozásban, mert egyébként meglehetősen differenciált ez a tényállás, sőt egy picit túldifferenciált is ez a törvényi tényállás, pontosabban törvényi tényállások, mert több paragrafusból áll. Abban a vonatkozásban viszont érdemes ezt meggondolni, hogy ahogy a vagyon elleni bűncselekmények esetén is az értékhatároknak sokkal több grádicsa van, ugyanígy a kábítószerrel visszaélésnél is egy picit ezt a hármas felosztást bővíteni, tehát a kvázi normált, a csekély mennyiséget és a jelentős mennyiséget. Hiszen nem normális dolog az, és igazságtalan ítéletekhez tud vezetni, hogy mondjuk, jelentős mennyiségű kábítószernek minősül az is, ha valaki, mit tudom én, száz ecstasy tablettát kíván megszerezni vagy éppen eladni, és az is annak minősül, hogy ha valaki egy fél kamionnyi heroint próbál a határokon átcsempészni. Tehát itt érdemes lenne differenciálni. Ezt csak felvetem a Btké. módosításával nem szoros, de mégis összefüggésben.

Az eljárási típusú szabályok vonatkozásában azonban úgy gondolom, hogy nagyon is érdemi változások vannak. Ilyen például a 25. §-ban megfogalmazott módosítás, ahol a szakértők kizárására vonatkozó rendelkezéseket a korábbi szabályozásnak megfelelően kívánják visszaállítani. Két-három évvel ezelőtt változtak meg a szakértők kizárására vonatkozó szabályok, ugyanis nagyon sokan, szakmai szervezetek, civil szervezetek szorgalmazták azt, hogy ezzel a változással próbáljuk a szakértői munka objektivitását növelni. Ezért ez meg is történt.

A jelenleg hatályos szabályok alapján szakértőként nem járhat el annak a szervezetnek, annak a szervnek az alkalmazottja, ahol az eljárás folyik. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon előremutató rendelkezés volt. Annak idején ez még szigorúbban indult, és úgy nézett ki, hogy ahol ő vagy az ő hozzátartozója dolgozik, ott nem járhat el szakértőként. De kifejezetten a szakértők kérésére, a Szakértői Kamara kérésére jómagam és Hankó Faragó Miklós képviselőtársam benyújtottunk egy módosító javaslatot, amit utána el is fogadott az Országgyűlés, hogy ez ne vonatkozzon a hozzátartozókra, hanem kifejezetten csak a szakértőkre, mármint a kizárási ok. Ezzel a szakértők megelégedtek, tehát a szakértők ezt az újítást el tudták és el tudják fogadni.

Hogy megvilágítsam azt, miért nem szerencsés ezen kívül még visszaállítani az eredeti rendszert, arra egy példát engedjen meg, és ezt a hatályos büntető eljárásjogi törvény szabályozza így. Ha a terhelt egy szakvéleményt kíván benyújtani, illetve nyújt be, mondjuk, a bírósághoz, akkor a bírónak a joga eldönteni azt, hogy ezt a szakvéleményt szakvéleményként veszi-e figyelembe, vagy csak egyébként írásos bizonyítékként veszi figyelembe. Nem véletlen, hiszen annak a szakvéleménynek az objektivitása bizony megkérdőjelezhető, és ezért nemegyszer döntenek a bírók úgy, hogy nem veszik figyelembe szakértői véleményként.

Ugyanez a helyzet, csak a másik oldalon. Ha az érdekelt, az egyik oldalon érdekelt nyomozó hatóság alkalmazottja készíti a szakvéleményt, akkor azzal ugyanez a probléma. A jelenleg hatályos szabályozás ezt a gondot feloldja, és azt gondolom, hogy ezen nem is érdemes változtatni.

Tudom azt, hogy ez bonyolultabbá és drágábbá teszi az eljárást, de az eljárási garanciák már csak ilyenek. Minden eljárási garancia bonyolultabbá és drágábbá teszi a büntetőeljárást, ennek ellenére a jogállamok felismerték azt, hogy ezekre a garanciákra érdemes pénzt és érdemes időt áldozni.

Úgy gondolom, hogy visszafelé tennénk egy lépést, hogy ha ezt a szabályt elfogadnánk, ezért e vonatkozásban módosító javaslatot is nyújtottam be.

A Cser-Palkovics András képviselőtársam által éppen dicsért ügyészségi titkos információgyűjtéssel kapcsolatban nekem egészen más az álláspontom. Ez is egy érdemi módosító, ennyiben egyetértünk képviselőtársammal, de azt gondolom, tekintettel arra, hogy az ügyészségi nyomozás során a hatályos szabályozás teljeskörűen biztosítja a titkos információgyűjtés lehetőségét, az előterjesztő bűnmegelőzési, bűnfelderítési célból kívánja felhatalmazni az ügyészséget a titkos információgyűjtésre. Ez a törekvés pedig nem támogatható, tekintettel arra, hogy az ügyészség nem bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv, hanem a vádhatóságot képviselő szerv, és kivételes esetekben természetesen nyomoz és általában nyomozást felügyel, de a nyomozás és a nyomozás felügyelete nem azonos a bűnfelderítéssel. A bűnfelderítés a rendőrség hatáskörébe tartozik, illetve természetesen vannak még olyan szervezetek, amelyek kifejezetten bűnmegelőzési vagy bűnfelderítési célból jöttek létre. Ide sorolható például az önök által létrehozott AVH, az Alkotmányvédelmi Hivatal, vagy az RSZVSZ, a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata, vagy ilyen az újonnan felállt vagy felálló Terrorelhárítási Központ is. Tehát ezeknél indokolt az ilyen irányú titkos információgyűjtésre való felhatalmazás, de ezek meg is vannak. Az ügyészség esetén viszont nem, hiszen nem ez tartozik a hatáskörébe.

Azt látom és mi azt látjuk, hogy önök egyébként alapvetően az ügyészség jogkörét és lehetőségeit kívánják általában tovább bővíteni. Ez a legfőbb ügyész megválasztásával, státusával kapcsolatos jogszabály-módosításaikból is kiderül. Kiderül abból, hogy a költségvetésben az igazságszolgáltatási szervek között láthatóan tesznek nagy különbséget, például a bíróságok 1,3 százalékos költségvetési támogatási emelést kapnak, míg az ügyészség majd' 10 százalékosat, és még egyébként az alkotmányügyi bizottság eddig is támogatta Lázár Jánosnak azt a javaslatát, hogy még ezenkívül is 410 millió forintot az ügyészségnek átutaljanak.

Azt gondolom, látható és feltűnő sajnos az, hogy mennyire kivételezett státust biztosítanak az ügyészségnek. Őszintén remélem, nem azt remélve, hogy ezzel a lojalitásukat szerzik majd meg, és ezekkel a hatáskörökkel a lojális ügyészség eredményesebben tudja képviselni az önök érdekeit. Őszintén remélem, hogy nem ez a motivációja ezeknek a javaslatoknak.

Végül idő hiányában egy javaslatukat emelném még ki, amit kifejezetten nem jónak tartok. Ez a 45. §-ban szerepel, a tárgyalás mellőzésével kapcsolatos, hogy ha az ügyész indítványozza, akkor a végzést a bírósági titkár is meghozhatja. Úgy gondolom, hogy a bírósági titkár a tárgyalás tartására nem jogosult, ez tény, ezt nem gondolom; viszont úgy gondolom, hogy így nem jogosult annak eldöntésére sem, hogy az adott ügyben tárgyaláson vagy tárgyalás mellőzésével lehet döntést hozni majd a terhelt büntetőjogi felelősségéről. Ennek az ellentmondó szabályozásnak a kiküszöbölésére is benyújtottunk egy módosító javaslatot, kérem, hogy majd támogassák azt.

Tehát összefoglalva azt tudom mondani, hogy az anyagi jogi rendelkezések túlnyomó többségével egyet tudunk érteni, támogatni tudjuk, viszont az egész javaslatot akkor fogjuk tudni támogatni, ha azokat az aggályokat, amelyeket én most felvetettem, főleg az eljárásjogi típusú (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) rendelkezések körében, támogatni tudják, mármint az erre vonatkozó módosító indítványainkat.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 26 2010.11.23. 2:09  17-83

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak reagálni szeretnék két dologra, amit Staudt Gábor képviselőtársam mondott, egyrészt a félreértések elkerülése végett.

Nem állítottam, és most sem állítom azt, hogy száz Ecstasy-tabletta megszerzése, megvásárlása vagy eladása ne lenne bűncselekmény, vagy ne kellene hogy bűncselekmény legyen. Igen, ezt meg kell büntetni, ezzel egyetértünk. Én annyit mondtam, hogy nagy különbség van aközött, hogyha valaki száz Ecstasy-tablettát szerez meg vagy ad el, mintha mondjuk, öt tonna heroint hoz át a határon egy kamionban, és nem jó, ha erre a két magatartásra pontosan ugyanaz a büntetési tételkeret vonatkozik. Én ennyit mondtam. Tehát itt kellene differenciálni, meg kell büntetni az egyiket is, de jobban kell megbüntetni a másikat.

Másrészt pedig azt kell mondanom, több ügyvédkollégám nevében is tiltakoznom kell az ellen, amilyen érvelést használ Staudt Gábor képviselőtársam, ugyanis tudom, szeretik a társadalomban úgy beállítani, mintha az ügyvéd a bűn hivatalos vagy hivatásos pártolója lenne, de azt gondolom, főleg egy ügyvédjelölt kollégától vagy egy volt ügyvédjelölt kollégától ez nem feltétlenül szerencsés megjegyzés az Országgyűlésben. Én azt gondolom, az a több tucat ügyvéd, aki itt dolgozik az Országgyűlésben mint országgyűlési képviselő, köztük egyébként az önök frakciójában Gyüre Csaba vagy éppen Gaudi-Nagy Tamás, vagy az államtitkár úr szintén ügyvédként dolgozott korábban, mindenki a köz érdekében tevékenykedik, mindenki azért fejti ki a képviselői munkáját, hogy a közbiztonság javításáért tegyen, és nem pedig azért, hogy a jelenlegi vagy a leendő ügyfelei érdekében szülessenek meg bizonyos szabályozások.

Egyébként meg kell azt is önnek jegyeznem, hogy nemegyszer, sőt nagyon sokszor érveltem már súlyosító rendelkezések mellett, sőt magam is előterjesztője voltam súlyosító rendelkezéseknek természetesen a Btk.-ban. (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) Én azt gondolom, indokoltam, hogy milyen szakmai okokból tartom ezt fontosnak. Ez lenne a hozzászólásom.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 32 2010.11.23. 2:06  17-83

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék arra reagálni, amit az én reakciómra Staudt Gábor képviselőtársam mondott. Ha figyelte a 15 perces felszólalásomat, akkor, bár nem áll távol tőlem egyébként, de egyetlen olyan pontja nem volt annak a 15 percnek, ami a liberális büntetőpolitikáról vagy annak elemeiről szólt. Hacsak nem az, hogy a most hatályos rendszer helyessége mellett szóltam.

Azonban arra válaszként, hogy miért nem módosítom vagy miért nem javaslom módosítani a kábítószerrel visszaélés törvényi tényállását jelen javaslat alapján, ennek két indoka van. Az egyik az, hogy nincs megnyitva ilyen szakasz. Tehát házszabályszerűen ezt nem tudom megtenni, ugyanis a Btk. kábítószerre vonatkozó paragrafusaiból egyetlenegyet sem nyitott meg az előterjesztő. A Btké.-ben nyílt meg a kábítószerre vonatkozó egyik szakasz, ez pedig nem jogosítja fel a képviselőt arra, hogy a Btk. anyagi jogi, Btk.-ban szereplő módosításait indítványozza.

Másrészt azt gondolom, hogy egy ilyen javaslat kapcsán a képviselőnek az a feladata, hogy a kormány képviselőjének fogalmazza meg azt az igényt, hogy erre oda kéne figyelni. Ugyanis ezt nem lehet egy elkapkodott jogalkotási folyamatban megtenni. Azt gondolom például, hogy hol legyenek a mennyiségi határok, hol húzza meg a jogalkotó, ezt nem szabad önkényesen megtenni. Ezt meg kell előzniük szakértői vizsgálatoknak, meg kell előznie szakmai és társadalmi konzultációnak, már olyan civil szervezetekkel, amelyek értenek hozzá, és ez alapján lehet meghúzni ezeket a határokat. Nem gondolom, hogy egy képviselőnek kéne a hasára ütni, és azt mondani, hogy legyen például itt. De az igényt meg lehet fogalmazni a kormány képviselője felé, és én ezt tettem meg.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 50 2010.11.23. 1:58  17-83

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Süllyedtünk, sőt azt gondolom, megzuhantunk egy kicsit, amikor Apáti István elmondta a felszólalását, legalábbis a hozzászólása színvonalát illetően ezt bizonyosan kijelenthetjük. Én azért szeretném megkérdezni vagy megtudni azt, hogy hol látja azt szakmai változtatást az előzetes letartóztatás rendszerén, amire gondolt, ami súlyosan liberális irányba tolta az előzetes letartóztatás szabályrendszerét.

Egyébként megjegyzem, hogy Gaudi-Nagy Tamás belvárosi ügyvéd, az ön képviselőtársa (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Tiltakozom! - Derültség.) egészen másként... Akkor külvárosi ügyvéd - tán csak ez a különbség, ugye? Szóval, egészen másként gondolkodik az előzetes letartóztatás szabályairól, mint ön. Nemcsak Gaudi-Nagy Tamásnak, hanem mindazoknak a jobbikos képviselőknek egyébként, akik ott voltak azon az albizottsági ülésen, amit az előzetes letartóztatás témakörében tartottunk, az volt a véleményük, hogy nem jó a jelenlegi szabályozás, és - legyen erős, képviselő úr - nem a szigorítás irányába tettek javaslatokat, hanem éppen az ellenkező irányba.

Másrészt azért, képviselő úr, meglehetősen érdekes az, hogy ön Szent László királynak a középkori büntető törvénykönyvéhez kíván visszatérni, mert ez az én számomra azt is jelenti, hogy nyilvánvalóan érintetlenül hagyta az ön tudatát Beccariának vagy Finkei Ferencnek, vagy Deák Ferencnek az elméletei, amiket azóta a büntetőjog területén kifejtettek, és nyilvánvalóan ön visszasírja akkor Szent László törvényeiből a boszorkányok máglyán való megégetését, a kézlevágást, esetleg a kerékbetörést. Gondolom, erre gondolt, képviselő úr. Ne haragudjon, én büszkén vállalom, hogy ezt az irányt nem tudom támogatni. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 54 2010.11.23. 1:57  17-83

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt képviselő úr, megválaszolok a kérdésére. Önökön kívül senki nem támogatja ezt a módosító javaslatot, talán érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon miért maradtak egyedül ezzel a javaslatukkal. Valószínűleg nem azért, mert a társadalom többsége egyébként egyetértene önökkel. Senki, egyetlen parlamenti frakció ezzel nem ért egyet.

Bizonyára az is elkerülte képviselő úr figyelmét, hogy azt a hároméves szabályt, ami egyébként már nagyon-nagyon hosszú ideje hatályban van, és egyébként nagyon-nagyon sokan kárhoztatnak minket az Európai Unióban a vonatkozásban, hogy irreálisan hosszúra nyúlnak az előzetes letartóztatás időtartamai, ennek ellenére nemhogy fenntartottuk ezt a hároméves szabályozást, hanem éppen a szocialista kormányzat alatt emelkedett ez a kirívóan súlyos bűncselekmények esetén négy évre. De hát valószínűleg ez elkerülte képviselőtársunk figyelmét.

Az a helyzet, hogy mi nem a bűnözőket pártoljuk, hanem egy olyan büntetőpolitikát kívánunk és kívántunk megteremteni, amely valóban azt a célt szolgálja, hogy a közbiztonság javuljon, és nemcsak szavakban teszi ezt, hanem valóban olyan rendszert alakít ki, ami alkalmas arra, hogy ezt a célt elérje.

Tisztelt képviselőtársam, az, hogy Szent László-i szigort sír vissza, és az, hogy folyamatosan a liberális büntetőpolitikát kárhoztatja, most már nemcsak minálunk, hanem a Fidesznél is, akire egyébként ez nem volt eddig jellemző, és azt gondolom, hogy most sem jellemző, ez egyetlenegy dologra jó: hogy hangulatot keltsen. Mert az emberek szeretik hallani azt, hogy ha ilyen szigorú, akkor legyen még egy fokkal szigorúbb, aztán a következő hónapban már az sem elég, hanem legyen még annál is szigorúbb. Ezt szeretik az emberek hallani, csak sehová nem vezet, tisztelt képviselő úr. Ez a probléma az önök hozzáállásával.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 60 2010.11.23. 2:12  17-83

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Már-már kezdtem zavarba jönni Volner képviselőtársam felszólalásánál, hogy ezek szerint önök a mi büntetőpolitikánk mellett érvelnek teljes mellszélességgel, hiszen arról, amiről ön beszélt, hogy nyomkövető rendszerek alkalmazásával lehessen a házi őrizetet megvalósítani, ez szintén a mi javaslatunk volt, ami a büntető eljárásjogi törvénybe beépült.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ugyancsak a mi javaslatunk volt az, hogy az előzetes letartóztatást ne mérjék azonos módon különböző bűnelkövetők esetén. Ezért differenciált az időtartama, kettő év, három év és négy év lehet, attól függően, hogy milyen jellegű bűncselekmény az, aminek az elkövetésével vádolják a terheltet. Tehát úgy tűnik, hogy a mi büntetőpolitikánk mellett érvel, ez számomra nagyon jóleső érzés.

Azonban Apáti István ismét tudatosította bennünk, hogy ez azért még sincs így a Jobbik-frakció részéről. Megmondom őszintén, megtisztelő számomra, hogy engem a túlművelt értelmiségiek közé sorol, ez egy teljes mértékben elfogadható státus a számomra. De tudja, képviselőtársam, a túlművelt értelmiségieknek az is tulajdonsága, hogy attól, mert nem élnek ott valahol, attól még információkkal rendelkeznek a terület sajátosságait illetően.

(10.30)

Én nagyon szívesen ellátogatok - ahogy el is szoktam látogatni - például Szabolcs megyébe vagy például Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe, és tájékozódom a továbbiakban is, ahogy eddig is tettem, az ottani állapotokról. Az tehát, hogy nem ott élek, nem ott születtem és nem ott nevelkedtem, nem teszi lehetetlenné azt, hogy ismerjem az ott élő emberek problémáját, tájékozódjak azokról. Azt gondolom egyébként, hogy a közbiztonság javítása vonatkozásában nemcsak a jogszabályaink, az elmúlt négy évben elfogadott jogszabályok tükrözik azt, hogy ez fontos számunkra - erre utalt egyébként Répássy államtitkár úr is, miszerint is bizonyos szigorítások figyelhetők meg; igen (Az elnök csenget.), erre sajnos szükség volt -, hanem az is, hogy a mutatók egyértelműen jobb helyzetet mutatnak, annak ellenére, amit önök állítanak.

Köszönöm szépen. (Juhász Ferenc tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 72 2010.11.23. 2:13  17-83

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Örülök, hogy visszatértünk a szakmai vitához. Két dologra szeretnék reagálni. Az egyik az, amit Volner képviselőtársam mondott, hogy milyen fontos az elkövetők nyomon követése azután, hogy szabadulnak a büntetés-végrehajtási intézetből. Maximálisan egyetértek ezzel. Egyébként volt programunk arra, hogy a pártfogó felügyelői rendszert, akiknek feladata az elkövetők nyomon követése, ezt fejlesszük. Többszörösére növekedett a pártfogó felügyelők száma és támogatottsága is. De ténykérdés, és ebben igaza van képviselő úrnak, hogy ez még mind nem elégséges.

Tehát kell figyelmet fordítani a jövőben is a pártfogó felügyelői rendszer fejlesztésére, akik egyébként magatartási szabályokként megfogalmazhatják és meghatározhatják azt, hogy például szeszes italt árusító helyeken este 6 óra után nem tartózkodhat az elkövető. Illetve nyomon tudják követni azt is a rendőrség közreműködésével, hogy adott esetben, mondjuk, egy zaklatás miatt elítélt személy ne térhessen vissza oda, ahol az általa zaklatott sértett él. E vonatkozásban, azt gondolom, a távol tartás szabályainak felülvizsgálata, korrekciója feltétlenül szükséges. Ezzel én is egyetértek. Az alkotmányügyi bizottság ellenőrző albizottsága, megígérem képviselő úrnak, foglalkozni fog ezzel a témával. Örülök, hogy az önök frakciója is nyitott erre, és várnánk a javaslatukat.

Ugyanúgy, egyébként Gaudi képviselőtársam hozzászólására reagálva, ahogy az albizottság megtartotta ezt a szerintem előremutató és komoly szakmai színvonalat képviselő ülését, még ugyanebben az évben össze fog ülni ismét az albizottság az előzetes letartóztatás szabályainak módosítására. A Belügyminisztériumnak is lehetősége lesz, hogy ne csak a büntetés-végrehajtás országos parancsnokán keresztül, hanem a minisztérium is megjelenjen.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 222 2010.11.30. 5:53  219-297

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általam előterjesztett módosító javaslatokról sem ebben a vitaszakaszban, sem a következőben nem kívánok szólni, hiszen azok indokait az általános vita során már kifejtettem.

(15.30)

Szólni kívánok azonban a 7., illetve a 10. ajánlási pontban megfogalmazott módosító javaslatokról. Kezdeném ez utóbbival. Látom, hogy a 10. ajánlási pontban megfogalmazott módosító javaslat előterjesztője, Nagy Gábor Tamás képviselő úr is jelen van, úgyhogy vélhetően egy vita fog kialakulni közöttünk, hiszen én a magam részéről nem támogatom ezt a javaslatot.

Gyakorlatilag arról van szó, hogy a rongálás törvényi tényállásának a minősített eseti rendszerét ki kívánja egészíteni a falfirka elhelyezésével elkövetett rongálással mint elkövetési magatartással. Azt gondolom, hogy a hivatalos indok, ami szerepel a törvényi tényállásban, nyilván részben igaz csak. Azt gondolom, hogy az elmúlt éveket figyelembe véve, és figyelembe véve azt, hogy képviselőtársamnak, Nagy Gábor Tamásnak, legalábbis mióta én országgyűlési képviselő vagyok, ötödik éve, a büntető törvénykönyv módosításához az én tudomásom szerint semmilyen más javaslata nem volt eddig, mint az, hogy a falfirka súlyosabban minősüljön, mint egyébként más rongálási cselekmény. Tehát nyilván a fülkeforradalom megadhatja azt a nagy lehetőséget képviselőtársamnak, hogy végre valósággá váljon ez a javaslata, amit oly sok éven keresztül változó szakmai színvonalon, néha házszabályellenes javaslattal próbált hatályba léptetni, illetve elfogadtatni az Országgyűléssel.

Persze, tudom, és prognosztizálható a válasz előre, hogy mi az oka ennek, hogy az embereket felháborítja az, hogy frissen felújított épületek falait összefirkálják. Ez kétségtelenül így van. Hogy ez a magatartás tűrhetetlen - ez is így van egyébként. Tehát eddig egyetértek az indokolásban foglaltakkal. Azonban hadd utaljak arra, és itt csak két példát említek, hogy ne járjunk nagyon messze attól az elkövetési magatartástól, amit súlyosabban kíván képviselőtársam szankcionálni, hogy szerintem ugyanígy felháborítja az embereket, amikor megrongálják a köztéri bútorokat. Vagy ugyanígy felháborítja az embereket, amikor a közösségi közlekedési eszközöket rongálják meg. De ezen a két példán kívül egyébként még lehetne számtalan másikat sorolni, amik ugyanúgy felháborítják az embereket, mint amikor falfirkát helyeznek el a falakon.

Persze, értem a motivációt, hogy mint I. kerületi polgármester, ez ott okoz problémát, és ezzel ki lehet állni a választók elé. Csak azt nem értem, hogy miért pont ezt az elkövetési magatartást kell kiemelni az összes többi közül. Van arra példa, és szerepel is a büntető törvénykönyvben, a hatályosban, hogy bizonyos elkövetési magatartások minősített esetnek számítanak. De nézzük meg akkor, hogy melyek ezek. Részben a kulturális javak körébe tartozó tárgyak, régészeti lelőhelyek vagy műemlékek tartoznak ebbe a körbe. Nyilvánvalóan azért, mert itt megjelenik a reparálhatatlanság, az egyediség, illetve az, hogy sok esetben nemzeti kincseket semmisít meg vagy okoz helyreállíthatatlan károkat benne a rongálást elkövető személy. Vagy a vallási tisztelet tárgyát vagy vallási szertartás végzésére szolgáló épületet vagy tárgyat rongál meg. Itt is lehet a károkozáson kívül egyéb szempontokat is felhozni, mint mondjuk, a vallásos emberek érzületét, a vallásuk meggyalázását. Ugyanígy igaz ez a temetkezési hely, temetkezési emlékhely megrongálására vagy a halott emlékére rendelt tárgyak megrongálására. Itt ez a magatartás ugyanúgy sért kegyeleti jogokat is, mint ahogy egyúttal kárt is okoz, illetve nemrég - és ebben egyetértés volt a frakciók között - a nemesfém, illetve nemesfém ötvözet vagy fémkereskedelmi engedélyköteles anyagra elkövetett rongálás is minősített esetté vált. Itt pedig lehet azzal magyarázni, hogy az emberi életet, a testi épséget sértik vagy veszélyeztetik ezek a magatartások, azokban az esetekben, amikor mondjuk, fénysorompó alkatrészeit rongálják meg - ugyanígy a lopásnál is bejött - vagy lopják el, és ide is bejöhet az, hogy műtárgyakat rongálnak meg, tesznek tönkre.

De itt felsorolhatóak ezek az úgynevezett másodlagos jogi tárgyak. De tisztelt Országgyűlés, hol van ez a másodlagos jogi tárgy a falfirka elhelyezésénél? Mi az a jogpolitikai indok, amely ezt a rongálási cselekményt kiemeli az összes többi közül? Őszintén szólva, várnék erre egy választ, mert én magam nem tudtam megtalálni ezt a másodlagos jogi tárgyat, ami indokolhatja azt, hogy ez a magatartás miért több, miért veszélyesebb a társadalomra, mint mondjuk, a köztéri bútorok megrongálása vagy a közösségi közlekedési eszközök megrongálása.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A 7. ajánlási pontban foglalt javaslatról egy későbbi felszólalásomban fogok szólni, mert sajnos az időkeret eddig engedte, hogy beszéljek.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 228 2010.11.30. 2:10  219-297

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A képviselőtársam, Nagy Gábor Tamás felszólalására reagálva szeretnék egyrészt egy kérdést, másrészt válaszként egy véleményt megfogalmazni.

Egyrészt kérdezném azt, hogy ha már csak az általam említett két példánál maradunk, köztéri bútorok megrongálása vagy a közforgalmú tömegközlekedési eszközök megrongálása vonatkozásában van-e összehasonlító adat a képviselőtársamnak arról, hogy melyik okoz nagyobb kárt, tehát a falfirkák elhelyezése vagy ez a többi típusú rongálás. Arra utalt, hogy milliárdos károkat okoz a falfirka. Ez kétségtelen tény, de én azt gondolom, hogy a másik két, általam vázolt magatartás is. Tehát konzekvens akkor lenne, ha ezeket is és még másokat is kiemelni javasolna, minősített esetté tenni javasolna a képviselőtársam. Úgyhogy erre várom a válaszát, hogy van-e erre adata a képviselő úrnak.

Másrészt azt kell mondjam, és sokszor elmondtam már itt a plenáris ülésen is, bizottsági ülésen is, hogy a legrosszabb félmondat a Btk. módosítása kapcsán az, amit Nagy Gábor Tamás képviselő úr elmondott, hogy valamit tenni kellene. Ez mindig akkor hangzik el, amikor nem tudjuk, hogy mit kellene tenni, ez pontosan a tehetetlenséget jelzi.

Én azt gondolom, hogy mindenki egyetért abban, és talán nem feltételezi rólam se senki, hogy egyetértek azzal, hogy frissen felújított köztéri épületeket elcsúfítsanak, és hogy ez ellen ne kellene fellépni, csak ahogy szoktuk, szoktam volt én is mondani és mások is, nem ez a megfelelő eszköz, ennek az ég egy adta világon semmiféle visszatartó ereje nem lesz. Attól, hogy ez ilyetén módosul, a falfirkák száma pontosan ugyanannyi lesz. Én azt gondolom, hogy például nagyon jó megoldás erre a joggyakorlat változása - kétségtelen, hogy erre nincs ráhatásunk -, amely mondjuk, többször szab ki közérdekű munkát az ilyen elkövetőkre, és ezt a jogalkotó jelezheti is, hogy ez így van, vagy éppenséggel a pártfogó felügyelői rendszernek a fejlesztése, amely lehetővé teszi (Az elnök csenget.), hogy ilyen közérdekű munkát vállaljon valaki. Ebben mi mindenkor partnerek leszünk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 250 2010.11.30. 2:11  219-297

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hadd reagáljak két dologra. Talán hadd válaszoljak annak ellenére, hogy konkrétan nem engem kérdezett a képviselőtársam, hogy kell-e tenni valamit. Igen, kell tenni valamit. És hogy mit kell tenni, arra is van válasz: ezt nem. (Derültség a Fidesz soraiból. - Taps az MSZP soraiból.) Azt is megmondom, hogy mit, képviselőtársaim, már ha megengedik. Persze lehet így is véleményt nyilvánítani, csak kevéssé kulturált, ahogy teszik. Szóval lehet tenni, igen, ugyanis lehet fejleszteni például a közérdekű munka kiszabásának a lehetőségét, ezt meg is tettük. Ezt meg is tettük. A bírák sokkal szélesebb körben szabhatnak ki közérdekű munkát, a pártfogó felügyelő jóval szélesebb körben határozhatja meg a közérdekű munka tartalmát, egyébként a pártfogó felügyelet alatt, akárcsak a bíró, azaz ki lehet szabni olyan közérdekű munkát is, és meg lehet határozni úgy is, hogy aki graffitizett, az távolítson el graffitit.

Fejlesztettük, tisztelt képviselőtársaim, a pártfogó felügyelői rendszert. A pártfogó felügyelői rendszer keretében pedig ezeket a közérdekű munkákat végre lehet hajtatni. Ez pedig két célt is szolgál, egyrészt az úgynevezett speciál preventív hatást eléri, tehát jobban visszatartja az elkövetőt a további hasonló bűncselekmény elkövetésétől, másrészt pedig kevesebb lesz a graffiti. Ez tehát például egy megoldás. De az viszont, és azt gondolom, ezt nem kell bizonyítani és megérvelni sem, mert szokták mondani, hogy kriminológiai közhely, tisztelt képviselőtársam, hogy önmagában a büntetési tételkeret megemelése biztosan nem jár azzal a hatással, hogy majd kevesebben fogják azt az adott bűncselekményt elkövetni. Tehát ha nem teszünk mellé más indokokat, és én nem hallottam eddig ilyet, akkor megint csak megmaradunk a "valamit tenni kellene" egyébként tanácstalan álláspont mellett. A mi álláspontunk nem tanácstalan, tehát bárhogy is nevettek, megmondtam, hogy szerintünk mit kellene tenni, és ez valószínűleg célravezető is lenne. Ennél biztosan célravezetőbb.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 270 2010.11.30. 6:11  219-297

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elszakadnék most már ettől a témától, bár nyilvánvalóan lennének még érvek és ellenérvek, de talán jelentőségén jóval túlmutató időkeretben folytatott vitát erről az Országgyűlés.

A 7. ajánlási pontban foglalt módosító javaslatról szeretnék szólni, illetve ha úgy tetszik, arról, hogy miért indokolt a 7. ajánlási pontban megfogalmazott módosító javaslat megszavazása, azaz az eredeti javaslat rendelkezéseinek a törvényjavaslatból való elhagyása.

Az eredeti javaslat a fogolyszökés törvényi tényállását ki kívánja terjeszteni a lakhelyelhagyási tilalom és a házi őrizet megszegésére is, azaz, ha valaki ezeket a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedéseket, illetve ezeknek a szabályait megszegi, abban az esetben mindez büntetőjogi szankciót vonna maga után. A módosító javaslat ennek az elhagyását indítványozza, és én ezzel egyet tudok érteni. A bizottsági vitában már viszonylag részletesen beszéltünk erről. Nagyjából az az alapja az én álláspontomnak, hogy az igazi szankció ezekben az esetekben pontosan az, hogy elrendelik az előzetes letartóztatást. Tehát ha valaki ezekre az enyhébb súlyú kényszerintézkedésekre vonatkozó szabályokat megszegi, akkor a bíróság elrendelheti vagy kötelezően elrendeli az előzetes letartóztatást.

Szem előtt tartva azt, hogy azok, akik lakhelyelhagyási tilalom vagy házi őrizet vagy akár előzetes letartóztatás hatálya alatt állnak, azokra az emberekre még az ártatlanság vélelme vonatkozik, azaz egyetlen bíróság sem mondta ki jogerősen róluk vagy velük kapcsolatban azt, hogy bűnösek. Hadd emlékeztessek arra, és volt egy albizottsági ülés, ahol sokan ott voltunk, és megnéztük azt, hogy milyen körülmények között tartják fogva az előzetes letartóztatásba helyezett terhelteket, akkor láttuk azt, hogy a feltételek gyakorlatilag a szigorított fegyház feltételrendszerének felelnek meg. Azt gondolom, ha ezt elismerjük, akkor azt is el kell ismerni, hogy ha valaki megszegi tehát a lakhelyelhagyási vagy a házi őrizet szabályait, akkor az igazi szankció valóban az, hogy elrendelhetik az előzetes letartóztatást, ami gyakorlatilag, körülményeit tekintve egy szigorított fegyházbüntetéssel ér fel. Éppen ezért egyrészt aránytalan, másrészt szükségtelen, harmadrészt pedig - ezt nem büntetőjogi értelemben mondom, hanem azon túlmutatóan, jogalkotói értelemben - a kettős értékelés tilalmába fog ütközni, ha az Országgyűlés ezt a rendelkezést megszavazza.

Egyetértettünk abban, úgy tűnik, hogy talán nem ez jelentené a valós megoldást; a valós megoldást a büntető eljárásjogi törvényben egyébként már évek óta hatályos szabályozásnak a gyakorlatba ültetése jelentené, a megvalósítása jelentené, azaz az elektronikus műholdas nyomkövető rendszer kiépítése. Most sem túl sok probléma van abból, és ezt igazolják statisztikai tények is, de aki a joggyakorlatban dolgozik, az saját tapasztalása alapján is levonhatja ezt a következtetést, hogy tömegesen megszegnék a házi őrizetet vagy a lakhelyelhagyási tilalmat. Tehát erre nincsen adat. Olyan társadalmi szükség tehát, hogy egy új szankciót kellene bevezetni azért, hogy ezt az elburjánzott jelenséget megfékezzük, nincsen. Éppen ezért azt gondolom, hogy szükségtelen megoldás ez.

(16.30)

Egyetértek avval - és evvel is mindannyian egyetértettünk -, hogy a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések rendszerének az átfogó felülvizsgálatára van szükség. A megoldási javaslatok tekintetében eltérő álláspontok fogalmazódtak meg, de abban mindenki egyetértett, hogy mélyreható változás szükséges mind a jogalkalmazásban, mind pedig a jogalkotás területén.

Én meg úgy gondolom ráadásul, hogy ezeket a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedéseket - a leginkább ezek sorolhatóak ide, amelyek valóban súlyosan korlátozzák a személyi szabadságot: lakhelyelhagyási tilalom, házi őrizet és előzetes letartóztatás - komplex módon érdemes áttekinteni, és valóban, a rájuk vonatkozó szabályrendszert mind a büntető eljárásjogi törvényben, mind egyébként a büntetés-végrehajtásról szóló törvényerejű rendeletben, illetve miniszteri rendeletben érdemes lenne átgondolni és több pontján is a szabályozást módosítani.

Azt tudom csak mondani ezzel az ajánlási ponttal kapcsolatban, az eredeti javaslattal kapcsolatban, amit annullálni kíván a módosító javaslat, hogy ez megint egyfajta pótcselekvés, megint egyfajta olyan válasz, amitől az ég egy adta világon semmiféle eredmény nem várható. Egész egyszerűen a büntetőjog rendszerét tovább bonyolítja, tökéletesen szükségtelenül, anélkül, hogy bármilyen érdemi hatást várhatnánk tőle. Tehát összefoglalva: abszolút partnerek vagyunk abban, hogy az előzetes letartóztatásra, a házi őrizetre, a lakhelyelhagyási tilalomra vonatkozó szabályrendszert felülvizsgáljuk, de ahhoz, hogy megint egy fölösleges büntető törvénykönyvi módosítást fogadjunk el, biztosan nem leszünk partnerek.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 288 2010.11.30. 6:15  219-297

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr és a megértést is. Azért kértem szót ebben a vitaszakaszban, mert úgy gondolom, hogy jó másfél órát vitatkoztunk az előzőben egy módosító javaslatról, ami a mostanihoz képest azonban, bár kétségkívül populáris és hangulatkeltésre alkalmas téma, mégis marginális. A 16., 17., 18. és 25. ajánlási pontokban - ezek összefüggő ajánlási pontok - Cser-Palkovics András képviselőtársunk azt javasolja, hogy a helyi bíróságokon bizonyos megkötésekkel ugyan - azt hiszem, csak az öt évig terjedő büntetéssel fenyegetett bűncselekmények esetén, tehát ami az alatt van -, az ügyészségi fogalmazó is képviselhesse a vádat.

Azt gondolom, hogy ez egy olyan elvet tör át, amit semmiképpen sem szabadna. Felmerült már vita az Országgyűlésben a vonatkozásban, hogy a bírót az ítélkezési tevékenysége során helyettesítheti-e bírósági titkár, azaz bírósági titkár ítélkezhet-e. Azt gondolom, hogy ebben a körben érdemes gondolkodni és kell is gondolkodni, és bizonyos garanciarendszer megteremtése mellett én magam sem ellenzem egyértelműen azt, hogy ez megtörténhessen. A vita egyébként akkor is azon volt, hogy megfelelőképpen garantált-e a titkárok ítélkezési tevékenységének a függetlensége.

Azonban jóval tovább megy ennél Cser-Palkovics András javaslata, ugyanis nem ennek a párját teremti meg, tehát hogy a bírósági titkár ítélkezhet, az ügyészségi titkár pedig képviselheti a vádat bizonyos ügyekben, hanem kiterjesztené ezt a szabályt a bírósági fogalmazókra is. Talán épp államtitkár úr érvelt a bizottsági vitában amellett, hogy ha az ügyvédjelölt eljárhat helyi bíróság előtt, akkor ugyan miért ne képviselhetné a vádat az ügyészségi fogalmazó is, aki ugyanazt az egyetemet végezte el. Ez igaz, de ezt akkor is elmondtam és most is megteszem, az a különbség közöttük, hogy az ügyvédjelölt nem a Magyar Köztársaságot képviseli, az ügyvédjelölt nem dönt érdemben semmiről, nem ő az ügy ura. Talán egy kivételt tudok ez alól mondani, azt, hogy a fellebbezések, a jogorvoslatok rendszerében tudomásul veszi az ítéletet vagy nem veszi tudomásul, ehhez azonban azt is hozzá kell tenni, hogy itt mindenkor önálló nyilatkozattételi jogosultsága van a vádlottnak. Tehát az ügyvéd vagy az ügyvédjelölt önmagában nem veheti tudomásul a döntést a terhelti oldalon, ha - mondjuk - ezt a vádlott nem erősíti meg, tehát ő is tudomásul nem veszi. És természetesen ez a másik két variációra, a három nap gondolkodási időre és a fellebbezésre ugyanúgy érvényes. Tehát ez az egyetlen olyan pont, ahol valódi döntési funkciója van, de itt is eltérő az ügyésztől az előbb említett okokból.

Azonban az ügyész ejtheti a vádat, tehát olyan helyzetet teremthet, hogy a bíró nem is tud ítéletet hozni az adott ügyben, mert ha az ügyész azt mondja, hogy ejti a vádat, akkor a bíróság köteles az eljárást megszüntetni, nincs mérlegelési joga. Az ügyész módosíthatja is a vádat, tehát közhatalmi funkcióval rendelkezik, ami azt jelenti, hogy akár azt is megteheti, hogy az emberölés helyett csalásra módosítja a vádat, és a bíróság ilyenformán nem hozhat ítéletet emberölés bűntettében, csak a csalás bűntettében.

Nem véletlen tehát, hogy eltérő az életpályamodell is. Míg az ügyvédeknél az ügyvédjelölti státust közvetlenül követi az ügyvédi, addig a bírósági fogalmazóknál és az ügyészségi fogalmazóknál a bírói, illetve ügyészi státust megelőzi egy úgynevezett titkári időszak. Nem véletlen ez, tisztelt Országgyűlés. Az ügyvédek természetesen ugyanolyan szereplői az igazságszolgáltatásnak, mint az ügyész vagy a bíró, csak éppen a jogosítványaik nem hasonlíthatók össze.

S még egy markáns különbséget hadd emeljek ki. A terhelt ügyvédet szabadon választhat - s itt hozzáteszem, hogy a megbízást csak ügyvéd kaphatja, ügyvédjelölt nem; nagyon korlátozott esetekben lehet ügyvédjelöltet kirendelni, de egyébként megbízást csak ügyvéd kaphat, és őt helyettesítheti az ügyvédjelölt -, azonban ha a terhelt nincs megelégedve az ügyvédjelölt vagy az ügyvéd teljesítményével, akkor választhat magának egy másik ügyvédet. Ha úgy ítéli meg, hogy mindig az ügyvédjelölt jár el, és ő ezt sérelmezi, mert nem jól dolgozik, akkor felmondja a felhatalmazást, és új ügyvédet választ magának. Ezt pedig értelemszerűen nem teheti meg az ügyész vagy a bíró vonatkozásában. Nem lehet tehát a perbeli szerepüket összehasonlítani az ügyvédeknek, az ügyészeknek és a bíráknak. Éppen ezért azt gondolom, hogy nagyon visszás eredményre fog vezetni és az igazságszolgáltatásban helyreállíthatatlan károkat jelent, ha az egyetemről frissen kikerült jogász egy hónap után már vádat képvisel a bíróságon. Úgy gondolom, hogy ez nem támogatható.

S végül még egy megjegyzést engedjenek meg, tisztelt képviselőtársaim. Őszintén remélem, hogy ebben a valóban fontos témában az előzőhöz hasonló vita fog kialakulni, és kormánypárti képviselők érvelni fognak amellett, hogy ez a modell miért jó.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(17.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 72 2010.12.13. 0:07  71-72

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter úr iránti nagyrabecsülésem ellenére megvárnám a miniszterelnök urat. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 351 2010.12.14. 3:10  346-438

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban fogalmazódott meg kisebbségi vélemény, annak ellenére, hogy a javaslat bizonyos pontjaival a többséghez hasonlóan egyetértettünk.

Először is, és talán elsőként ezt érdemes és kell kiemelnem, nehezményeztük azt, hogy a törvényjavaslat benyújtása és a törvényjavaslat tárgyalása között olyan kevés idő telt el, ez gyakorlatilag nem egészen 20 munkaórát jelentett, tehát nem egészen egy munkanapot, amely lehetetlenné tette azt a képviselőknek, a bizottság tagjainak, hogy megfelelőképpen felkészülhessenek a szakmai vitára. Én úgy gondolom, és úgy gondolták azok, akik a kisebbségi véleményt fogalmazták meg, hogy egy közel 200 oldalas törvénymódosításra nem elég, ha a képviselőknek nem egészen egy nap áll rendelkezésre, hogy felkészüljenek. Ez volt tehát a legalapvetőbb probléma a bizottsági vitában, a mostaniban nyilvánvalóan lesz még sok más is.

Megfogalmazódott a bizottsági vita során az is, hogy vajon szabad-e a javaslatban foglaltak szerinti alapelveket feladni a gyorsítás érdekében. A jogállami garanciák alkalmazása, mindenki számára tudott, evidens, hogy időigényes, azonban nem véletlenül alakult ki. A kisebbségi álláspont megfogalmazói szeretnék hangsúlyozni azt, hogy ezek nem a bűnpártolók lobbijának a termékei, azok egy élhető, egy biztonságos és igazságos társadalom alapkövei. A javaslat pedig a kisebbségi álláspontot képviselők szerint több helyen, több ponton súlyosan sérti ezeket az alapelveket.

A harmadik vitapontot én az igazgatás körében a kormányzati szerepvállalás tartalmában jelölném meg. A kisebbségi álláspontot képviselőknek az a véleményük, hogy nem helyes irány az, amit ez a javaslat e körben megfogalmaz, tehát az Országos Igazságszolgáltatási Tanács igazgatási hatásköreinek egy részét épphogy nem az OIT elnökére kéne telepíteni, hanem annál jóval szélesebb körben, éppen a kormánynak kéne átvennie, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak. Ebben a körben alakult ki tehát a vita. Ezt természetesen majd a vezérszónoki felszólalásomban bővebben ki fogom fejteni.

Éppen ezért és ezekre tekintettel nem tartottuk általános vitára alkalmasnak a benyújtott törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 357 2010.12.14. 30:24  346-438

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom először is, hogy nagyon szerencsés és jó dolog az, hogy a két törvényjavaslatot az Országgyűlés együtt tárgyalja, hiszen tartalmában ez a kettő bizony szoros összefüggést mutat. Ezért én is együtt beszélnék róluk, és együtt tárgyalva mondom azt, hogy a két javaslat együttesen, közösen tulajdonképpen két jól elkülöníthető részre tagolódik.

Azonban itt jegyezném már meg rögtön, hogy sajnos túlságosan is elkülöníthető ez a két része a törvényjavaslatnak, ugyanis ellentétben azzal, amit Cser-Palkovics András képviselőtársam mondott a vezérszónoki felszólalásában, én úgy gondolom, hogy az eljárások gyorsítását szinte kizárólag az ügyvédekre vonatkozó szabályok változtatása útján kívánja az előterjesztő elérni, elismerve azt egyébként, hogy vannak más erre utaló jelek is, de lényegét tekintve az ügyvédekre vonatkozó szabályozás az, amitől várják az eljárások gyorsítását, illetve meggyorsulását. Márpedig én azt gondolom, és ezért lett volna jobb, hogyha kicsit nagyobb és több összefüggés van a két elkülöníthető rész között, hogy legalább annyira figyelmet kellett volna fordítani e körben is a bírósági struktúra alakítására, a bírósági költségvetés mikénti alakítására és adott esetben a bírákra vagy ügyészekre vonatkozó büntető eljárásjogi szabályozás módosítására.

Örülök annak, hogy annak ellenére, hogy annak idején nem támogatta a Fidesz az MSZP-nek azt a kezdeményezését, amely szerint a bírósági reform keretében az Országos Igazságszolgáltatási Tanács megalakításra kerüljön, most már a javaslat az indokolásban elismeri ennek helyességét, fenntartja ezt a rendszert, és egyébként Európában egyedülálló modellnek nevezi. Egyetértek ezzel, kiegészítve azzal, hogy nem egyedülálló, mert a magyar modellről most már több európai ország is mintázta a sajátját, tehát a magyarhoz hasonló rendszernek tanúi lehetünk más országok igazságszolgáltatásában is, amelyeket egyébként a magyar rendszerről mintáztak. Ilyen például a portugál országos igazságszolgáltatási tanács.

Tehát örülök annak, hogy ezt egy helyes megoldásnak tartja a jelenlegi igazságügyi kormányzat is, és annak is örülök, hogy helyesnek tartja azt a szintén a szocialista kormányzás alatt hatályba lépett rendelkezést, amely szerint a bírósági hierarchia az ítélőtáblákkal bővült.

2007-ben az igazságügyi reform tízéves évfordulójának az alkalmából számos konferencián foglalkoztunk azzal, hogy szükséges volna valóban a 10 év gyakorlatának az elemzése és bizonyos módosítások átvezetése a jogszabályokban. Ezért az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elkezdte kidolgozni azt a törvénycsomagot, amely az alapját képezi annak, amelyre alapítja az előterjesztő az általa benyújtott javaslatokat.

(18.20)

A munka az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériummal közösen indult meg, és szerencsém volt nekem is annak idején, mint az OIT tagja, részt venni ebben a munkában. Ekkor kérte fel a tanács, ahogy egyébként ez is szerepel a törvényjavaslat indokolásában, azt a három felsőoktatási intézményt, azt a három egyetemet, amely szintén megfogalmazta az igazságügyi reformmal kapcsolatos elképzeléseit. És jó látni azt, hogy az előterjesztők egyébként alapoztak ezekre a kutatásokra.

Az első verziót még Lomnici elnök úr vitte el Szili Katalin akkori házelnökhöz, de elnök úr mandátumának lejárta után Baka András elnök úr jelezte azt, hogy módosítani kíván, át kívánja dolgozni a korábban a parlament elé nem hivatalos formában - ezt hangsúlyozom - benyújtott javaslatot. Azonban azt kell látni és látnunk, hogy nagy vonalaiban a Baka elnök úr által előterjesztett, beterjesztett javaslat is hasonló elvekre épül, mint annak idején a Lomnici elnök úr által jegyzett javaslat. Talán a legnagyobb eltérés itt az OIT elnökének a feladatkörében érhető tetten. Egyébként ezzel a részével nem is tudok egyetérteni az új javaslatnak. Így került most már tehát az új kormányzat asztalára ez a javaslat, amely azt törvényjavaslat formájában előterjesztette, és erről tárgyalunk most. Azt gondolom, hogy éppen itt az ideje, hogy tárgyaljunk róla, örülök, hogy ez most végre meg tud történni.

Melyek azok a legfontosabb változások, amelyek tetten érhetők ebben a javaslatban? Részben államtitkár úr utalt rá, én azokat emelném ki, amelyek számomra igen fontosak és nagyon nagy jelentőséggel bírnak. Az egyik a jogegységi eljárás szabályozása, természetesen úgy értem a szabályozását, hogy a mostani jogegységi eljárás szabályainak a módosítása. Itt egy gondolatot engedjenek meg, hogy helyes lenne elgondolkodni azon is, hogy a jelenleginél egy kicsit több esetben kerüljön sor és szélesebb körben jogegységi eljárásra, annál is szélesebb körben, mint ahogy egyébként ezt a javaslat lehetővé teszi, természetesen bizonyos határok és korlátok között, hiszen ha szinte korlátlanul lehet jogegységi eljárásokat lefolytatni, akkor az előbb-utóbb a büntetőeljárás vagy akár a polgári eljárás precedensjoggá alakulásához vezethet. De annál viszont, amit a javaslat tartalmaz, érdemes lenne egy kicsit bővíteni a körön.

Nagyon helyes az, hogy bírósági joggyakorlat-elemző csoport áll föl, ahogy egyetértek azzal is, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács működésének jelenleginél részletesebb szabályozása indokolt. Így például a hivatalvezető státusával kapcsolatos részletkérdések is idetartoznak. A bírósági vezetők kinevezési rendjének újraszabályozása is indokolt. Itt lesznek majd kritikai megjegyzéseim azzal kapcsolatban, amit a javaslat elénk tár.

A bírósági épületek rendjének fenntartásáról már az MSZP-kormányzat is előterjesztett és be is nyújtott egy javaslatot. Örülök, hogy most a Fidesz is úgy gondolja, hogy ez szükséges. Akkor nem voltak hajlandóak támogatni. Itt legfőképpen az elnök feladatainak a részletezésére utalnék, ami igen fontos, hogy megtörténjen jogszabályi szinten.

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács összetételének és szavazási rendjének újragondolása is régóta szerepel a napirenden. Azt az irányt, amit képvisel a törvényjavaslat, a legcsekélyebb mértékben sem tartom jónak, erről fogok egy picit bővebben majd beszélni.

Az arányos bírói munkateher megteremtése borzasztóan időszerű. Azt gondolom, hogy annál jóval szélesebb körben kellene ezt megtenni, mint ahogy a javaslat erre javaslatot kínál, azonban előrelépésnek tekintem azt is, ami ebben szerepel. Az aránytalanságok megszüntetése feltétlenül indokolt, tehát ezt tudjuk támogatni.

A bírói kinevezési rendszer újragondolása is szükséges. A többszöri határozott tartamú bírói kinevezés örülök, hogy szerepel a javaslatban; ez néhány évvel ezelőtt az Országos Igazságszolgáltatási Tanács előtt éppen az én javaslatom volt, örülök annak, hogy a kormány ezt magáévá tette. Ugyanúgy szükséges lenne azonban tisztázni az OIT szerepét a bírói kinevezések kapcsán, hiszen gyakorlatilag ma, mondjuk azt, hogy a postás szerepét tölti be, hiszen akire javaslatot tesznek bírói kinevezés tekintetében, azt az OIT köteles kinevezni, tehát köteles igennel szavazni és felterjeszteni a köztársasági elnöknek. Vagy érdemi döntést kellene ebben a tanácsnak biztosítani, vagy pedig ki kellene ebből a folyamatból a tanácsot hagyni. Ez nekem hiányzik a javaslatból.

Egyetértek és támogatni tudjuk a rendszeres bíróvizsgálatot, és nagyon helyesnek tartjuk azt, amit egyébként már régóta mi is hangoztatunk, hogy központi szolgálati, más szóval fegyelmi bíróságok felállítására van szükség, hiszen nem normális dolog az, még ha elismerem azt, hogy a magyar bírói kar valóban kiváló, hogy gyakorlatilag a rendszerváltozás óta egyetlenegy bírót - tudomásom szerint - jogerősen nem zártak még ki. Természetesen nem a Be. szerinti vagy a Pp. szerinti kizárásra gondolok, hanem mondjuk úgy, hogy nem fosztották meg a tisztségétől. Azt gondolom, hogy ennek a rendszernek véget kell vetni, ugyanis érthető és értelemszerű, hogy nem várható el a kollégától, a saját bírókollégájától az, hogy objektíven döntsön az esetleg még távoli vagy szinte barátjának nevezhető bírótársáról is, hogy alkalmas-e a pályára, vagy ki kell zárni, mondjuk, egy fegyelmi ügyben, vagy nem. Tehát azt tudom mondani, hogy a központi szolgálati bíróság felállításával messzemenőkig egyetértünk. Ugyanúgy, ahogy egyet tudok érteni a bírák kötelező képzésével is.

Mindezen rendelkezések tehát alapvetően támogathatóak. Azonban, ha megnézzük együtt a tárgyalt törvényjavaslatot és a nyilvánosságra került alkotmánykoncepciót, az igazságszolgáltatás rendszerének nem az a képe tárul elénk, amit mi helyesnek gondolunk. A bírói státusszal kapcsolatos döntésekben ugyanis nagyobb szerepet kap a végrehajtó hatalom, mint eddig kapott, ahelyett, hogy ez fordított irányban változna, és ezzel nagyon nem tudunk egyetérteni.

Az igazgatási feladatok pedig jellemzően az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnál maradnak, ahelyett, hogy jórészt kormányzati hatáskörbe kerülnének. Itt jegyzem meg azt, hogy az OIT elnökéhez csoportosítottak át jó néhány ilyen feladatkört. Az alkotmányozás kezdetekor pedig még egyetértettünk abban, hogy nem ilyen igazságszolgáltatási rendszert szeretnénk. A bírói függetlenség, az ítélkezési függetlenség, mint tudjuk, alapvetően két pillérre épül. Egyrészt arra, hogy a bíró nem utasítható, másrészt arra, hogy személyében független. Az a fontos tehát, hogy kit neveznek ki bírónak, hogy hogyan bocsátható el, hogy hogyan vonható felelősségre, hogy ki méri a teljesítményét vagy az alkalmasságát a bíráknak; az, hogy ki dönt a bírák előmeneteléről. Tehát az a fontos, hogy a státusszal kapcsolatos döntések kit illetnek meg, ez befolyásolja tehát a bírói függetlenséget.

Ezért úgy gondolom, hogy olyan rendszert kell kiépíteni és kellene megteremteni, ahol az ezekkel kapcsolatban meghozott döntésekre más hatalmi ág képviselőjének nincs ráhatása, nincsen hatásköre. Éppen más azonban a törekvése ennek az előttünk fekvő törvényjavaslatnak. Ugyanis azt indítványozza, hogy 9 helyett 8 bíró tagja legyen az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak, és váljon tagjává a kormány egyik-másik tagja is a bírói tanácsnak. Nem lesz tehát meg a kétharmados bírói többség az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban, és mindehhez még hozzáteszi a javaslat azt is, hogy a vezetői kinevezésekkel kapcsolatban bizonyos döntéseket kétharmados többséghez köt.

(18.30)

Azt gondolom tehát, hogy éppen a bíró státusával kapcsolatos döntésekben kap döntő befolyást a végrehajtó hatalom úgy, hogy ez eddig nem volt így. Azt gondolom, ez egy helytelen irány, tehát a rendszer a végrehajtó hatalmat erősíti az igazságszolgáltatásban.

A másik oldalon azonban nem szünteti meg az igazságszolgáltatás igazgatásával kapcsolatban létrejött párhuzamosságot. Semmi köze a bírói függetlenségnek vagy a hatalommegosztás rendszerének, mondjuk, a Kiskunhalasi Városi Bíróság fűtésrekonstrukciójának második üteméhez. Viccesen hangzik - ezt konkrétan tárgyaltuk annak idején az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban, hiszen az OIT volt döntésre hivatott ebben a komoly kérdésben. Ezért és más hasonló problémák, feladatok miatt kell több mint százfős apparátus az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hivatalának. Ez Portugáliában, azt hiszem, 15 vagy 20 fő, ráadásul mindehhez képest még a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban is nem egy köztisztviselő foglalkozik a bírói igazgatással.

A szervezet igazgatását tehát az én meglátásom szerint a minisztérium hatáskörébe kellene utalni, lényegesen költségkímélőbb lenne. És ami ennél fontosabb, hogy bizonyos kormányzati felelősséget is megteremtene a bíróságok működésével és működtetésével kapcsolatban. Persze a törvény szerint az OIT maga terjeszti elő a költségvetését, de azt mindannyian tudjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a gyakorlatban, a valóságban nem így néz ki, hanem úgy néz ki, hogy a pénzügyminiszterrel egyeztetnek, a pénzügyminiszter pedig megmondja, hogy mennyi az, amit tud kínálni - ez minden évben így van, így volt, és valószínűleg így is lesz, amíg ez a rendszer marad -, ha az OIT azt nem fogadja el, és beterjeszt egy másik költségvetést, akkor rossz esetben még meg is büntetik ezért, és kevesebbet kap, mint ami az eredeti ajánlatban szerepel. Utána az OIT ebből a keretből maga kell hogy megoldja a bíróságok igazgatását. Mivel a költségvetés számai alapvetően a kormányon múlnak annak ellenére, hogy formálisan egyébként az Országgyűlés fogadja el, azt gondolom, helyes, ha a bíróságok működtetésével kapcsolatban jóval nagyobb felelősséget kap a mindenkori kormány.

Látom és láttam most is a parlamenti vitában és látom a bizottsági vitában is, mintha csodálkozást láttam volna az államtitkár úr arcán és a kormánypárti képviselőtársaim arcán is, hogy miért javaslok én olyasmit, hogy a kormány nagyobb hatáskört kapjon. Hát azért, tisztelt Országgyűlés, mert ha struktúrában gondolkodom, lehet, hogy ez az én hibám, akkor ezt igyekszem elválasztani az aktuálpolitikai érdekektől. Azt gondolom, jó lenne, ha más is ezt tenné. Természetesen az én meglátásom szerint jobb lenne, ha nem fideszes politikus vezetné az Igazságügyi Minisztériumot, de ez teljesen független attól, hogy melyik struktúrát tartom helyesnek. Ha most ez így van, akkor ez így van, így döntöttek a választók, de az igazságszolgáltatás rendszere akkor is így helyes az én meglátásom szerint, ahogy felvázoltam.

Az az érdekes, hogy az alkotmány-előkészítő eseti bizottság illetékes munkacsoportjának az ülésén a fideszes és KDNP-s képviselők is így gondolkodtak erről a kérdésről, ahogy én ezt most elmondtam. Meg lehet nézni, ott van a bizottság honlapján, hogy igazam van-e, vagy sem. De higgyék el nekem, hogy így van, ezt a munkacsoportot nekem volt szerencsém egyébként vezetni. Az általam beterjesztett javaslatcsomag alapján történt a szavazás, annak pedig ez része volt, és ezzel mind a Fidesz, mind a KDNP képviselői egyetértettek, azzal tehát, hogy a bírósági igazgatási rendszernek jórészt, javarészt át kell kerülnie kormányzati hatáskörbe.

Aztán persze az alkotmánykoncepció, ami nyilvánosságra került, már nem tartalmazza ezt, és természetesen semmi mást sem tartalmaz, hiszen szűkszavú alkotmányt képzelnek el a fideszes képviselők, amely olyan szűkszavú, hogy még a garanciális elemeket sem nagyon tartalmazza, és arra hivatkoznak, hogy ezt majd az általuk sarkalatos törvényeknek nevezett jogszabályokban, azaz én úgy tudom értelmezni a modern világban, hogy a kétharmados törvényekben kívánják szabályozni, hát ez éppen ilyen törvény, amely most előttünk fekszik. Ebben kellene tehát szabályozni. Ha ez nem így van, akkor azt kell gondoljam, hogy a fideszes és a KDNP-s képviselőtársaimnak ez alatt a néhány hét alatt megváltozott a véleményük. Nagyon érdekelne, hogy mi ennek az oka, mert legalább volt valami, amiben eddig egyet tudtunk érteni a bíróságok igazgatásával kapcsolatban, ami természetesen lényegi kérdés, mert részletkérdésekben most is jó csomó van, amiben egyetértünk.

Áttérnék a büntetőeljárások gyorsításával kapcsolatos rendelkezésekre. Nos, az én meglátásom szerint, hadd mondjam azt, tartalmi elemként határozottan megjelenik ebben a bűnbakkeresés. Megszoktuk ezt már a politikai vonalon, de most az eljárások lassúsága tekintetében úgy tűnik, a kormány a társadalomban is megtalálta a bűnbakot vagy a bűnbaknak kikiáltható társadalmi csoportot, ez pedig nem más, mint az ügyvédi kar.

A javaslatból az tűnik ki az én meglátásom szerint egyértelműen, hogy az eljárások elhúzódásért a kormány alapvetően az ügyvédeket teszi felelőssé, ezért és ennek ürügyén több rendelkezés az én meglátásom szerint a büntető eljárásjog alapelveit, sőt mi több, a nemzetközi egyezményekben foglalt jogokat is sérti.

A büntetőeljárások gyorsításáért, amit mi is nagyon fontosnak tartunk, mi is sokat tettünk, és örülünk annak egyébként általánosságban, ha ezt a mostani kormányzat is fontosnak tartja, de azt gondolom, nem történhet mindez alapvető garanciák rovására. Bizonyára van abban igazság, és én ezt készséggel elismerem, hogy sok esetben a védő perelhúzó taktikája vagy az ügyvéd perelhúzó taktikája polgári perekben hátráltatja az ügy befejezését. Ez azonban nem általános. Beszéltünk itt már a Ház falai között az ügyvédi kar morális állapotáról. Ugyanaz a véleményem erről, mint eddig. Azt gondolom, és ezt határozottan tudom állítani, hogy bizonyosan nem csak ez, sőt azt is határozottan merem állítani, hogy nem ez a legfőbb oka az eljárások elhúzódásának.

Azt láthatjuk, és az OIT-nak számtalan kutatása foglalkozik ezzel, hogy leginkább a nyomozati szakban húzódnak el a büntetőeljárások, ellentétben egyébként azzal, amit az államtitkár úr állított, hogy az elsőfokú bírósági eljárásban. Nem így van. A nyomozati szakban húzódnak el leginkább, alapvetően a felesleges nyomozati cselekmények miatt, a túlbizonyított, túlbiztosított nyomozati eljárások miatt, de gyakoriak a szakértői csúszások is. Hangsúlyozni szeretném, hogy a nyomozati szakban a védőnek gyakorlatilag nincsen lehetősége, semmilyen lehetősége, hogy húzza az eljárást. Ennek ellenére, hogy ezt tudjuk, a nyomozati szakról ez a törvényjavaslat nem szól semmit, holott ha az eljárások gyorsítását tűztük ki célul, főleg a büntetőeljárások gyorsítását, akkor igenis a nyomozati szakról kellene először beszélni és utána minden másról.

De folytatva: az ügy elhúzódása a bíróságokon. Maga a törvényjavaslat indoklása rögzíti azt, hogy 70 százalék feletti a két éven túli ügyek száma a Fővárosi, illetve a Pest Megyei Bíróságon, tehát az összes számból, a 100 százalékból 70 százalék ideesik, az öt éven túliaknak pedig több mint 80 százaléka, ha jól emlékszem, az indoklás 84 százalékot jelölt meg.

Tisztelt Országgyűlés! Nem gondolom azt, hogy pont ebben a két megyében van 600 százalékkal több etikátlan ügyvéd, mint máshol az országban. Valószínűleg akkor nem az ügyvédek perelhúzó magatartása az oka az eljárások elhúzódásának, vagy legalábbis azt mondhatjuk, hogy biztosan nem csak ez az oka. Ezekkel a dolgokkal pedig nagyon szűkszavúan foglalkozik az előterjesztés. Talán egy igazán érdemi, azt tudom mondani, igazán érdemi rendelkezést tartalmaz az arányos ügyteher megteremtése érdekében, azt, hogy a Zala Megyei Bíróság másodfokát a Győri Ítélőtábla illetékességi köréből átteszi a Pécsi Ítélőtáblához.

(18.40)

Ez nagyon helyes, nagyon rendben lévő rendelkezés, de ezen kívül más érdemi, valós hatással járó rendelkezést, megmondom őszintén, nem találtam ebben a javaslatban. Tehát nyomokban tartalmaz rendelkezéseket, de messze nem olyan mennyiségben, ahogyan azt kellene.

Említhetnénk még sok más példát is, mondok még kettőt, remélem, ez megfelel önöknek. Például a bírói tanács összetételének a változása, ami új eljárást eredményez. Ez sem a vádlott, sem az ügyvéd hibája értelemszerűen nem lehet, de hatályon kívül helyezett ítéletek is megismételt eljárást eredményeznek. Ez szintén fogalmilag kizárt, hogy akár a védő, akár a vádlott terhére legyen róható. Lehetne még sok ilyet sorolni, ezekkel azonban a tervezet nem foglalkozik.

Nézzük azonban egypár szóval bővebben, mi az, amiről viszont szól. Megszűnik a lehetősége annak, hogy a védő kimentse magát a tárgyaláson való távolmaradása miatt, objektíve lehetetlenné teszi, tehát a mérlegelést is megtagadja a bírótól. A védő lesz tehát az egyetlen szereplő, aki ezt nem teheti meg. Miért? A szakértő távolmaradása miatt nem húzódhat el az eljárás? Ugyanis a bíró, az ügyész, a szakértő, a tanú, de maga a vádlott is megteheti, kivéve a védőt, és mondom, a bíró nem mérlegelhet. Így ha például egy védő a vidéki tárgyalására lefelé vagy egy vidéki védő fölfelé a fővárosi tárgyalására balesetet szenved, akkor hiába viszik őt kórházba, akkor is rendbírsággal kell sújtani, mert nem mentheti ki magát, objektíve nem teheti meg; vagy ha a bíró azt látja, hogy hóvihar tombol, vagy árvíz van, és objektíve lehetetlen megközelíteni egy nem ott lakó számára a bíróságot, akkor is meg kell bírságolnia, akkor is helyettes védőt kell kirendelni.

Azt gondolom, ez egyrészt nem méltányos, de ami ennél nagyobb probléma, hogy formálissá teszi a védekezéshez való jogot. Ugyanis persze kirendelnek más védőt, de hadd kérdezzem meg: hogyan készül fel? Vagy majd kap öt percet a tárgyalás megkezdése előtt, hogy átnézze az iratanyagot, és beszéljen az ügyfelével? Nem tudom, hogyan gondolják az előterjesztők, hogy ez majd megtörténik. Utána mond egy perbeszédet esetleg? Mert lehet, hogy az következik már a tárgyalás menetében. Hogyan? Akkor a bíróság napol? Akkor miért nem egyszerűbb, hogy napol, és az eredeti védő jön majd el a következő határnapra? A védő és az ügyfél között bizalmi viszonynak kell lennie, ez egy kirendelt más védő és az ügyfele között nem biztos, hogy kialakul. Úgyhogy ez önmagában nem a védőkre nézve problémás, hanem olyan büntető eljárásjogi alapelveket sért, amellyel, azt gondolom, az egész javaslatot jó eséllyel alkotmányellenessé teszi.

Összefoglalva: ezek a rendelkezések azt jelentik, hogy a tervezet a védői fegyelmezetlenséget a vádlott védekezéshez való jogának csorbításával kívánja szankcionálni, erről van szó. A védő akadályoztatása esetén a tárgyalás nem halasztható el. De miért? Ha például a védőnek, aki természetesen nem szólhat abba bele, hogy a bíróság mikorra tűzze a tárgyalást, van három ügye, a három bíró ugyanarra az időpontra tűzi a tárgyalást, nem talál megfelelő helyettest - miért ne lenne elnapolható a tárgyalás? Ez nem a védő hibája, és legkevésbé az ügyfél hibája, akinek az államnak biztosítania kellene a védekezéshez való jogot.

Koncepcionális kérdés a javaslat 26. §-a. A rendszerváltozás óta alapelvként kezeljük, hogy a bírósági eljárásban bizonyítás folyik. Több mint egy évtized óta kimondjuk, hogy az a helyes rendszer, hogyha a nyomozó hatóság bizonyítékokat gyűjt, a bizonyítás pedig a bíróságon folyik. Az új büntető eljárásjogi törvény tiszta rendszert javasolt, de mire hatályba lépett, a régi vegyes rendszer maradt meg; a nyomozó hatóság is bizonyít, a bíróság is bizonyít. Azonban a 26. § az eddigi irányt teljesen megfordítja, és ez a legnagyobb probléma vele: fontosabbá teszi a rendőrségi bizonyítást a bírósági bizonyításnál. Ugyanis ha a bíró és az ügyész úgy gondolja, hogy a tanút nem kell meghallgatni, akkor a vallomása felolvasható. Tudjuk azt, hogy a rendőrségi tanúmeghallgatáskor a védő általában nincs jelen, ugyanúgy, ahogyan a terhelt sem, tehát sem kérdést nem tehet fel neki, sem észrevételt nem tehet a vallomására, és ez a javaslat azt biztosítja, hogy egyébként legyen arra lehetőség, hogy a teljes eljárás során semmikor ne legyen lehetősége sem a védőnek, sem a vádlottnak arra, hogy ezt megtegye. Ez pontosan a kontradiktórius eljárás elvét sérti meg, méghozzá alapjaiban rengeti meg az én meglátásom szerint. A tárgyalás közvetlensége pontosan arra szolgál, hogy a vallomáson kívül egyébként más körülményeket is lehessen mérlegelni, így például, hogy a tanú idegesen mondja el a vallomását vagy nyugodtan, vagy például láthatóan fél-e vagy nem fél a tárgyalóteremben valakitől, akár a vádlottól, akár másik tanútól, akár mástól.

A titkos információgyűjtéssel kapcsolatban képviselőtársam fog részletesen nyilatkozni. Én azt gondolom, cinikus az a javaslat, amely gyakorlatilag azt rögzíti, hogy minden esetben, minden körülmények között felhasználható a titkos információgyűjtés, tehát akkor is, ha a bírói engedély kereteit túllépi, ha más bűncselekmény van, ha másra kérték.

Magyarán szólva teljesen fölösleges egy ilyen rendelkezés beiktatása; sokkal egyenesebb lenne akkor azt mondani, hogy kérem, semmiféle titkos információgyűjtést nem kötünk bírói engedélyhez, mert ez, ami a törvényben szerepel, ezt jelenti.

Tudom azt, hogy nem könnyű megtalálni (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) a helyes formát a statáriális eljárások és a túlbonyolított eljárások között, azonban azt gondolom, ez a javaslat rossz helyen húzza meg a határt, és ezért nem támogatható.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 377 2010.12.14. 2:09  346-438

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Két dologra szeretnék reagálni. Az egyik a kétharmados bírói többség. Államtitkár úr, én arról tudok beszélni, ami a beterjesztett törvényjavaslatban van, ön meg szinte folyamatosan arról beszél, hogy mi a módosító javaslat. Örülök neki, ha ezeket a módosító javaslatokat támogatják, de erre még egyetlen biztató mondatot nem hallottunk, úgyhogy kérdezném, hogy ezeket a módosító javaslatokat ugye akkor támogatják, államtitkár úr, amit Rubovszky György és Cser-Palkovics András nyújtott be. Valóban, ezek bizonyos mértékig kiküszöbölik ezeket a problémákat.

Egyébként, ha a kétharmados bírói többséget az OIT-ben meg kívánták volna tartani, erre lett volna módszer, mert megemelik kettővel a bírák számát, és ugyanúgy megmarad a kétharmados bírói többség. Ha ez nem így történt, csak arra tudok következtetni, hogy ezt a kétharmados bírói többséget önök nem kívánták megtartani, és éppen a státusszal összefüggő kérdésekben bővítették volna a kétharmados támogatottságot igénylő szabályokat.

A másik, amire nagyon röviden szeretnék reagálni. Ön folyamatosan az ügyvédekről, az ügyvédek érdekeiről meg az ügyvédek jogairól beszél. Hát, államtitkár úr, ön is tudja, hogy nem erről van szó. Nem a védői jogokat csökkentik, hanem a védekezéshez való jogot üresítik ki. Ez a probléma. Nem arról van szó, hogy az ügyvédeknek tesznek rosszat, hanem arról van szó, hogy ha nem felkészült védő jár el, mondjuk, az ügyfél ügyében, az rájuk van negatív kihatással.

(20.30)

A védekezéshez való jog egyébként minden állampolgárnak fontos, és nem csak a védőket vagy a vádlottakat érinti. Ön is ismeri azt a levelet, amely mottójául választotta Király Tibor akadémikus úr mondatát, amely szerint a védő nem saját ügyét védi, mindaz, ami érinti az ő helyzetét, kihat a terheltre. A terheltek ügye, mint az igazságszolgáltatás ügye, túlnő egy szakma keretén. Én ennek a megfontolását kérem önöktől.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 381 2010.12.14. 1:42  346-438

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Most mondta ki azt, ami a valós szándék. Rossz lenne, ha úgy kellene értelmeznem és ez az értelmezés helyes lenne, hogy önök kivételes jogsértésekre hivatkozva nyirbálnak meg alapvető jogokat, például a védekezéshez való jogot. Mert az, amit ön említett, hogy az ügyvéd ott adja vissza a megbízást azért, mert nem fizetnek neki munkadíjat, ez kivételes, visszaélésszerű joggyakorlás lenne akkor, ha ezt a törvény szerint megtehetné, mert - ahogy ön is mondta - a mai szabályok szerint az ügyben még 15 napig köteles eljárni. Ezt tehát rossz példa, államtitkár úr, mert a védő a mai hatályos szabályok szerint is köteles lenne ebben az ügyben eljárni. És azt gondolom, hogy egy felkészületlen védő kirendelése biztos, hogy nem lehet az ügyfél érdeke.

Úgyhogy én még egyszer - és remélem, utoljára - tényleg arra szeretném felhívni a figyelmet, ne abból induljanak ki, hogy van néhány etikátlan ügyvéd, aki miatt bizonyos perek elhúzódnak. Erre alapozva alapvető, mondhatom azt is, hogy sok esetben alkotmányos alapjogokat, de azt bizonyosan kijelenthetjük, hogy büntető eljárásjogi alapelveket sértenek meg, és ebben a körben változtatnak jogszabályt. Azt gondolom, hogy ez merőben téves felfogás, merőben téves szemlélet. Nagyon kérem államtitkár urat, hogy ezt még egyszer gondolják át.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 403 2010.12.14. 0:59  346-438

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon komolyan és minden rossz felhang és cinizmus nélkül mondom, hogy őszintén örülök annak, hogy legalább bizonyos kérdésekben konszenzus látszik kibontakozni a Ház falai között. Ilyen a védő kimentésére vonatkozó szabályok megítélése. Én azt szeretném jelezni - tekintettel arra, hogy Rubovszky képviselő úr biztatott minket arra, hogy ilyen javaslatot nyújtsunk be -, hogy ez megtörtént, az 1864/7. módosító javaslat pontosan erre tesz indítványt. Úgyhogy akkor tekintettel arra, hogy nemcsak általános, hanem részletes vita is zajlik, én arra kérném képviselőtársaimat, hogy ezt támogatni szíveskedjenek, és a kormányt is nagy tisztelettel arra kérem, hogy fontolja meg és támogassa ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 419 2010.12.14. 1:27  346-438

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Arra kérem, hogy ne ferdítse, amit mondunk. Nem erről van szó, és nem ezt mondjuk. Csak ön most bűnüldözési érdekre hivatkozik, az indokolás is bűnüldözési érdekre hivatkozik, de tisztelt államtitkár úr, a bírói engedély éppen a bűnüldözési érdek jogállami korlátja. Ezt mondjuk, nem mást. És ezt fönn is tartjuk.

Ha a lehallgatás során nem az ügyre tartozó súlyos bűncselekményről szereznek tudomást, természetesen nyomozhatnak. Természetesen. Sőt, azt tudom mondani, hogy nyomozniuk is kell. De ne tegyük automatikusan felhasználhatóvá az engedély körén minden tekintetben túlmutató információt. Nem mondunk mást, csak ezt. Azt tehát, ami eddig a jogállami korlátja volt a titkos információszerzésnek, ezt gyakorlatilag teljes egészében annullálja az a javaslat, amit most önök ideterjesztettek. Erről van szó, államtitkár úr, és ezért mondom azt, hogy nagyon kérem, hogy ne ferdítse, amit mondunk, mert természetesen nem az évődő párokról van szó, hanem igenis bűncselekményről és bűnüldözési érdekről és azoknak a jogállami korlátjáról.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 425 2010.12.14. 1:13  346-438

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy percbe nem fér bele, hogy elmondjam önnek azt, hogy mi az indoka annak, és miért számít csak az jogállami megoldásnak, hogy a titkos információgyűjtést bírói engedélyhez kötik. Na, most ha ezt a tételt elfogadjuk, én kérem, hogy fogadja el, vagy egy másik fórumon majd vitassuk meg, akkor mondja meg nekem, államtitkár úr, hogy minek egyáltalán a bírói engedélynek az intézményét fenntartani ön szerint, ha a titkos információ felhasználható az engedélyezett személy engedélyezett bűncselekményére, az engedélyezett személy nem engedélyezett bűncselekményére, a nem engedélyezett személy kapcsán az engedélyezett bűncselekmény, a nem engedélyezett személy kapcsán a nem engedélyezett bűncselekmény bizonyítására. Akkor minek a bírói engedély intézménye? Akkor vegyék ki ezt a garanciális elemet a Be.-ből! Kíváncsi leszek arra, hogy egyébként az Európai Unió jogállamai miként fognak erre reagálni, sőt arra is, hogy az Alkotmánybíróság miként fog erre reagálni. Nekem meggyőződésem az, hogy ez abszolút jogállamiságot nélkülöző javaslat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 104 2010.12.20. 0:15  103-104

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter úr iránti nagyrabecsülésem egy hét múltán sem változott, de mivel a miniszterelnök úrnak az alkotmányozással kapcsolatban a saját véleményét szeretném hallani, ezért megvárnám őt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 236 2010.12.20. 1:25  225-251

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sajnos, hagyomány kezd lenni a parlamentben az, hogy ha a Fidesz számára kellemetlen törvényekről vagy kellemetlen módosító javaslatokról folyik a vita, akkor a kormánypárti képviselők nem szólnak hozzá. Szeretném biztatni önöket arra, hogy tegyék meg és szálljanak be ebbe a vitába, ugyanis a parlament pontosan az a fórum, ahol a vitának helye van. Nagyon kérem képviselőtársaimat, hogy valaki, aki támogatta ezt a koherenciazavart kiküszöbölő módosító javaslatot, az legyen szíves és tegye meg, hogy elmagyarázza, az egészségügyi törvényben vajon milyen koherenciazavart küszöböl ki a volt köztársasági elnök által jelölt Költségvetési Tanács-tag eltávolítása, illetve az erre irányuló jogszabály-módosítás.

(19.50)

Melyik az a pont, ami koherenciazavart okoz, és ezzel a jogszabállyal kell ezt a koherenciazavart kiküszöbölni? De biztatom a kormány tagjait is, hogy tegyék meg, hogy válaszolnak erre a kérdésre, ugyanis ezt a módosító javaslatot a kormány képviselője támogatta, nyilvánvalóan azért, mert egyetért vele. Nyilvánvalóan azért, mert tud magyarázatot adni arra, hogy hol van a koherenciazavar, ami miatt ezt a javaslatot elfogadásra ajánlja.

Köszönöm szépen, és várom a válaszukat. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 26 2010.12.23. 4:49  25-27

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlási sor 16. ajánlási pontjában szereplő módosító indítványhoz szeretnék hozzászólni és egy kérdést is feltenni.

A kérdés nagyjából úgy foglalható össze, hogy mi szükség van az ajánlási pontban szereplő módosító javaslatra. Ugyanis a zárószavazás előtti módosító javaslat által módosítani kívánt eredeti módosító javaslatot nagy többséggel fogadta el az Országgyűlés. Az elfogadott módosító javaslat egyébként az égadta világon semmiféle koherenciazavart nem okoz. A javasolt módosító indítvány gyakorlatilag más megoldást kínál az Országgyűlésnek, a törvényalkotónak.

Nem szeretnék azzal foglalkozni, mert már rég túlléptünk azon, hogy vajon házszabályszerű-e egyáltalán ez a módosító javaslat. Tartalmi kérdést szeretnék feltenni, illetve megjegyzést tenni. Az a probléma ezzel - itt a védő kimentési kötelezettségéről, illetve helyettesállítási kötelezettségéről van szó -, hogy az eredeti módosító javaslat, amely szinte példátlan módon konszenzussal alakult ki itt az Országgyűlésben - emlékeztetem képviselőtársaimat arra, hogy mind Varga István, a Fidesz előre bejelentett hozzászólója, mind Rubovszky György a KDNP képviseletében támogatta ezt a megoldást -, arra tett indítványt, hogy abban az esetben, hogy ha elháríthatatlan vagy előre nem ismert akadály merül fel, akkor a védőnek ne álljon be a helyettesítési kötelezettsége. A zárószavazás előtti módosító javaslat mindehhez képest ezt a lehetőségi kört szűkíteni kívánja - általam nem ismert okból egyébként -, és azt javasolja, hogy az előre nem ismert, elháríthatatlan akadály felmerülése esetén álljon csak fenn ez a kötelezettség.

Másként - és hogy egy példát mondjak, és ezáltal szeretnék rávilágítani arra, hogy mennyire rossz megoldást kínál a zárószavazás előtti módosító javaslat -: hogyha tehát, mondjuk, a védő tudja azt két nappal korábban is, hogy azon a területen árvíz van, és nem fog tudni lejutni, akkor ebben az esetben ő köteles helyettest állítani. De hogyan? Ha ő sem tud lejutni, a helyettese sem fog tudni adott esetben odajutni. Nem értem, hogy miért kell ezt a rosszabb megoldást kínálni egy korábban konszenzusos hozzászólásokkal elfogadott és az alkotmányügyi bizottság által is támogatott módosító javaslattal kapcsolatban.

A zárószavazás előtti módosító javaslat be kíván iktatni egy f) pontot is, amely kötelezővé tenné azt, hogy a védő az akadály felmerülése esetén - és itt hangsúlyozom: már az előre nem ismert és elháríthatatlan akadály felmerülése esetén - előre legyen köteles értesíteni a nyomozó hatóságot vagy az eljáró bíróságot arról, hogy ez az akadály az ő részéről felmerült. Tisztelt Országgyűlés! Természetesen a büntető eljárásjogi törvény ezt több ponton is a védő kötelességévé teszi, hogy lehetőség szerint haladéktalanul tegye meg ezt, nemcsak ezekben az esetekben, hanem más esetekben is, amikor akadályoztatva van az eljárási cselekmények során, azonban itt is hadd éljek egy gyakorlati példával.

A bíróság ezen jogszabály alapján köteles lesz a védőt megbírságolni, ha nem tesz eleget a kimentési kötelezettségének vagy a bejelentési kötelezettségének az eljárás megindítása előtt, mondjuk, abban az esetben, hogyha közúti balesetet szenved, és éppen az intenzív osztályon fekszik. Ebben az esetben a védő még egy rendbírságot is kap a nyakába.

Tisztelt Országgyűlés! Én arra szeretnék rámutatni ezzel, hogy bár valószínűleg az esetek csekély számában kerül sor arra, hogy az új javaslat alapján igazságtalan helyzet alakuljon ki, én csupán azt nem értem, hogy egy korábban konszenzussal elfogadott jó módosító javaslatot most miért kell a zárószavazás előtt - egyébként nem házszabályszerűen - rosszabbá tenni.

Én örülnék, hogyha erre a kormányzat képviselőjétől választ kapnék. Illetve arra kérem képviselőtársaimat, hogy a korábbi álláspontjuknak és a korábbi álláspontunknak megfelelő eredeti javaslatot fogadjuk el, azaz szavazzunk nemmel erre az ajánlási pontra.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 166 2011.02.14. 2:12  165-172

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Először is köszönöm, hogy személyesen válaszol a kérdésemre.

Kezdeményezte ön azt, hogy az új Országgyűlés indítsa meg az alkotmányozás folyamatát, mert ön tavaszra egy új alkotmányt szeretne. A sajtóhírek arról szóltak, hogy ön tiszteletre méltó és számomra kevésbé tiszteletre méltó személyeket kért fel erre a munkára egy bizottság keretében, azután a törvények szerint megkezdte működését az alkotmány-előkészítő eseti bizottság. Az első ülésén az eseti bizottságnak arra a kérdésre, hogy vajon mi a két bizottság viszonya egymáshoz, Salamon elnök úr azt felelte, hogy a miniszterelnök tanácsadó testülete, amelyik majd a miniszterelnök véleményét becsatornázza az alkotmány-előkészítő eseti bizottsághoz.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az eseti bizottság honlapja szerint megküldte véleményét a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, az ÁSZ elnöke, és sorolhatnám, ombudsmanok, a Nemzeti Bank elnöke, azonban ön nem. Így az a kérdésem, hogy honnan ismerhető meg az ön véleménye. Azóta a helyzet persze csak romlott, hiszen úgy gondolom, hogy megcsúfolják saját alkotmányozási folyamatukat azzal, hogy Lázár János javaslata szerint az alkotmány-előkészítő eseti bizottság határozati javaslatát gyakorlatilag kidobják, ahhoz a tervek szerint senkinek nem kell majd tartania magát. Ezzel persze - megjegyzem - nemcsak a saját közreműködő párttársaikat alázzák meg, hanem mindazokat a szakembereket, akik a véleményüket megküldték az eseti bizottság számára.

Nos, minthogy máshonnan nem tudom megismerni az ön véleményét, így rákérdeznék, tisztelt miniszterelnök úr, hogy mi az ön álláspontja, viszonya ehhez a dokumentumhoz. Egyetért-e a koncepcióban foglaltakkal, illetve ha netán nem, akkor mivel nem, illetve mivel igen? (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) És komolyan gondolja-e a miniszterelnök úr azt, hogy az önök frakciójából három politikus harminc nap alatt fogja megszövegezni Magyarország új alkotmányát?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 170 2011.02.14. 1:09  165-172

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Elfogadom vagy elfogadnám, hogy ön ezt így gondolja, csak az lenne a kérdésem, hogy akkor miért nem az alkotmányozási folyamat kezdetén mondta ezt, hiszen két nappal az alkotmány-előkészítő eseti bizottság dokumentumának vitája előtt találják ki azt, hogy mégsem a kormány fog kodifikálni, hanem majd a parlamenti pártok. Azt gondolom, hogy ha az ön véleményét elfogadom és tiszteletben lehet tartani, akkor vajon miért nem az alkotmányozási folyamat kezdetén mondta el.

Az alkotmányozás folyamatában azonban felmerült egy-két olyan kérdés, miniszterelnök úr, ahol vita alakult ki a KDNP és önök között, és volt egy-két olyan kérdés, amiről még nem tudjuk az ön álláspontját. Természetesen, ha kívülről is, de figyelni fogjuk az alkotmányozási vitát, de szeretnék választ kapni, ha lehet, ha lehetséges most például arra, hogy mi a véleménye önnek a gyerekek utáni plusz szavazati jogról, mi a véleménye (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) önnek az állam és az egyház szétválasztásáról, illetve a határon túli magyarok választójogáról.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 84 2011.02.15. 2:06  55-147

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Akkor jelentkeztem még felszólalásra, amikor államtitkár úr hozzászólt a vitához, hiszen elég érdekes volt, legalábbis a gondolatmenete számomra. No, ne értsék félre, én egyáltalán nem Gyurcsány Ferenc akkori kijelentését kívánom megvédeni, aki akkor azt mondta, hogy azt a látszatot keltik bizonyos intézkedések, miszerint... - ahogy az államtitkár úr idézte, úgy van. Én magam akkor is és most is egy szerencsétlennek kijelentésnek tartottam. De egy dolog viszont biztos, hogy az még inkább megdöbbentő, hogyha a jelenlegi kormány igazságügyi államtitkára azzal érvel, hogy ha Gyurcsány Ferenc akkor ezt elmondta, akkor most nekik is szabad így csinálni vagy így cselekedni. (Dr. Répássy Róbert: Nem ezt mondtam.) Mert ez körülbelül erről szólt, hogy miért nem védtük akkor.

Tisztelt Államtitkár Úr! (Dr. Répássy Róbert: Miért nem?) Az még nem jogosít fel senkit arra, hogy valaki valamikor egy szerencsétlen kijelentést tett, hogy önök most az igazságszolgáltatás függetlenségét kérdőjelezzék meg ezzel a javaslattal, mert ez gyakorlatilag ezt jelentette, legalábbis ez a párhuzam, ahogy ön elmondta. Ha nem jól értettem, akkor gondolom, hogy ki fog ebben engem egészíteni.

A másik: csak egy megjegyzés a jobbikos hozzászólásokra. Szóval, érdekes a Tanácsköztársasághoz kötni minket. Tudom, hogy önök a tényeknek nem jó barátai, de közel 60 évvel később születtünk meg, Harangozó Tamás is és én is, mint ahogy ez a rezsim uralmon volt, és nem gondolom azt, hogy ellentétben önökkel és Prónayval (Zaj, közbeszólások a Jobbik soraiban.) vagy akik szóba kerültek az akkori korból, mi például nem vállaljuk annak a korszaknak az örökségét, sajnos önök pedig vállalják, az ehhez hasonló berendezkedésű, nem baloldali, hanem jobboldali korszaknak az örökségét, és büszkeséggel tölti el önöket az, hogy ha önöket ahhoz hasonlítják. Hát engem nem, és tökéletesen alaptalannak is tartom.

Gaudi-Nagy Tamás utolsó csapását pedig állni fogjuk, higgyék el. Köszönjük. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 142 2011.02.15. 13:17  55-147

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ha megengedik, akkor én nem általában a 2006-os eseményekről szeretnék beszélni, hanem arról a törvényjavaslatról, ami itt előttünk fekszik. Bár sokkal nagyobb érzelmeket tud kiváltani, ha valaki kilőtt szemű emberekről és eltört lábú rendőrökről beszél, mégsem erről kellene hogy ma ez a parlamenti vita folyjon, ugyanis a törvényjavaslat önmagában nem erről szól.

Azt gondolom, hogy két oldalról lehet megközelíteni a törvényjavaslat kritikáját. Az egyik, hogy vajon szükséges-e, a másik pedig, hogy vajon jó szakmai megoldás-e. A szükségességéről Harangozó képviselőtársamtól meglehetősen hosszú okfejtést hallhattunk, én is ki fogok még a felszólalásom végén egy-két mondat erejéig térni erre is.

(17.10)

Azonban én inkább abból a szempontból vizsgálnám, hogy megfelelő, elfogadható, vállalható megoldás-e az, amit az előterjesztő választ. Az elvi vita e vonatkozásban ott van köztünk, amit úgy tudnék összefoglalni, hogy a cél szentesíti-e az eszközt, más megközelítésben az igazságosság nevében felülírhatók-e a jogszabályok, illetve a jogállami alapelvek. Azt gondolom, hogy nem.

Gulyás Gergely képviselőtársam volt az, aki röviden, de talán a legmarkánsabban megfogalmazta ezt a tételt, bár az államtitkár úr is utalt erre a mondataiban. Ezt körülbelül úgy tudnám összefoglalni, hogy a bíróságok az ügyészséggel karöltve rosszul végezték a munkájukat, és ezért az Országgyűlésnek ezt reparálnia kell. A másik, amit szó szerint kimondott: az igazságosságot a jogbiztonság elé kell helyezni. Én azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy ez viszont tarthatatlan. Sajnos, egyébként ezt nem először tapasztaljuk a kormánypárti oldalról, hiszen ugyanezen az elvi alapon indokolták és magyarázták az Alkotmánybíróság hatáskörének a megváltoztatását, amikor hatályon kívül helyezte az önök által benyújtott 98 százalékos különadóról szóló törvényjavaslatot.

Tisztelt Országgyűlés! Vannak olyan együttélési normák, amelyek egyes konkrét esetekben nem feltétlenül jók. Ilyenek például, hogy ne menjünk messze a témánktól, bizonyos eljárási alapelvek. Nagyon sokszor szokták is őket kárhoztatni, szokták mondani, hogy ezeknek a körét szűkíteni kell, mert a bűnözőt védik, nagyon sokan visszaélnek vele, és elhúzzák az eljárásokat, ezért nem helyes, hogy ilyen mennyiségben előfordulnak a magyar jogrendben. Természetesen a helyes arányt meg kell találni, csak hogyha ezek az eljárásjogi normák nem lennének, akkor eljutnánk oda, hogy a jogszolgáltatás önkényessé válna, márpedig a jogszolgáltatás önkényessé válása egy sokkal károsabb dolog, mint az, hogy bizony egyes esetekben ezek a normák hátráltatják a büntetőeljárás sikerét. Ugyanezt tapasztaljuk akkor, amikor relativizálni kezdjük a jogbiztonságot az igazságosság érdekében.

Ez nem vezet jóra, tisztelt képviselőtársaim. Amikor megkérdőjelezik a jogot az igazságosság érdekében, az igazságosság nevében, visszamenőleges hatállyal módosítják a jogszabályokat, na, innentől kezdve általában nem neveznek egy államot jogállamnak. (Zaj a Jobbik soraiban.) Nagyon sokszor éreztem már én is, tisztelt képviselőtársaim, egyedi esetekben a munkám során azt, hogy bizony egy döntés, legalábbis az én számomra igazságtalannak tűnt. Igen, ilyen van, de ha jogerőssé vált, akkor azt bizony tudomásul vettem, és tudomásul is kell vennie mindenkinek.

Azt gondolom, egy demokratának a kijelölt pályán kell játszania. Talán nem a legjobb hasonlattal, de hogyha gólt lőnek, és a bíró nem veszi észre, hogy ezt szabálytalanul tették meg, akkor is tudomásul kell venni ennek a tényét, nem pedig a bírót elkergetni és érvényteleníteni a gólt. Egy demokrata, jogállamot tisztelő politikusnak pedig tudomásul kell vennie azt, hogy ha neki nem tetsző bírói döntések születnek, akár ilyen döntések sorozata születik meg, az eljárási jogerőhöz fűződő társadalmi érdek, más szóval, hogy ne lehessen felnyitni egy jogerősen lezárult ügyet, az ehhez fűződő társadalmi érdek súlyosabb, mint hogy egyedi jogsértések megtörténtek-e vagy sem. Ehhez hozzájön az, amit egyébként Schiffer képviselőtársam is hangsúlyozott, és nagyon egyetértek vele, nem kívánom ismételni, hogy nem írhatja fölül az egyik hatalmi ág a másik hatalmi ág meghozott döntését. Azt gondolom, ez soha nem vezet jóra. Hogyha ezeket a szabályokat felülírjuk, akkor magát a jogállamot, a jogállami berendezkedést romboljuk le.

Tudom, hogy ezek a szavak nagyon szakmainak tűnnek, azok is, és lehet, hogy nem is populárisak, nem is népszerűek, és biztosan meg lehet majd úgy válaszolni, hogy találkoztam-e én olyan emberrel, akinek a szemét kilőtték, és igazságtalanul elítélték. De én azt gondolom, ez önmagában nem cáfolja meg azokat a mondatokat, amelyeket én mondtam.

És hogy Révész Máriusz képviselőtársamnak - valóban elismerésem - a nagyon higgadt szavaira és elemzésére válaszoljak, azt tudom mondani: nem, biztos vagyok abban, hogy nem minden esetben születtek olyan ítéletek, amelyek az objektív igazságosság feltételének megfelelnek. Olyan nagy számban születtek ítéletek rendőri tanúvallomásokra alapozva, hogy egészen biztos vagyok abban, hogy van olyan köztük, ami nem igazságos. Ahogyan abban is egészen biztos vagyok, hogy ennél nagyobb számban találunk majd olyan eseteket - vagy találnánk, hogyha ezt egyáltalán bármilyen módon meg lehetne ítélni a későbbiek során -, amikor mondjuk, az elfogadott törvényjavaslat által olyanok mentesülnek a büntetőjogi felelősségre vonás alól, akik egyébként elkövették azt, ami miatt elítélték őket. Tehát, ha így marad, akkor is van igazságtalan ítélet, ha megfordítjuk, akkor is lesz igazságtalan ítélet, ahogyan egyébként a büntetőeljárások során ez általában így van.

Senki nem tudja és nem követelheti magának tévedhetetlenül azt, hogy ő az, aki birtokában van az objektív igazságosságnak, legalábbis én a magam részéről ezt bizonyosan nem tenném. Jobb megoldás az, ha tudomásul vesszük, hogy az évszázadok során a jogfejlődésben ezért alakult ki az eljárásjogi jogerő. Ez pontosan azt jelenti, mivel mint emberek, nem vagyunk birtokában annak a képességnek, hogy minden esetben az objektív igazságot kiderítsük, felhatalmazunk bizonyos más embereket arra, hogy ők mondják ki azt, hogy mi az igazság, ha pedig ezt kimondták, akkor azt mi elfogadjuk. Ez egy alapvető jogállami elv és norma, ez a javaslat pedig ezt a normát támadja, ezt írja felül. Én ezért gondolom azt, hogy borzasztóan szerencsétlen jogi megoldás jelen esetben a semmisségi törvény.

Egyébként semmisségi törvényt akkor szoktak hozni - ez Magyarországon is így nézett ki -, amikor egy nem jogállami berendezkedésű rendszert vált fel egy jogállami berendezkedésű rendszer, márpedig akárhogyan is értékelik önök a 2006-os eseményeket, lehet így, és lehet úgy, attól még akkor is jogállam volt Magyarországon. Lehet, hogy az események kapcsán önöknek markáns véleményük van, de a jogállamiságot, a jogállam létét 2006-ban talán önök sem kérdőjelezik meg, ez ezért sem jó megoldás. (Bödecs Barna: De megkérdőjelezzük!)

A másik probléma, hogy önök ezzel a javaslattal nem azt mondják ki, erre is utalt Harangozó képviselőtársam, és itt már a törvényjavaslat céljával van probléma, hogy nem azt mondják ki, amit ki szeretnének mondani vele. Önök ugyanis a parlamenti vita során mindig, konzekvensen a politikai felelősökről, a politikai felelősségről és a politikai utasításokra cselekvők felelősségéről beszéltek.

Ehhez képest ez a javaslat mit mond ki, tisztelt képviselőtársaim? Nem mást, mint hogy az önök által dilettánsnak, szakszerűtlennek minősített ügyészségek és bíróságok munkáját önök felülírják. Önök nem a politikai vezetésről mondanak ebben a határozatban vagy törvényjavaslatban véleményt, hanem azokról az ügyészekről és bírákról, akik önök szerint rossz döntést hoztak, ugyanis sehol nem tartalmazza ez a javaslat - azt gondolom, nagyon helyesen, mert ezt még önök közül sem vitatta senki -, hogy a bíróságok vagy az ügyészségek politikai nyomásra hozták volna meg ezeket a döntéseket. Ha pedig ezt feltételezzük és elfogadjuk, akkor önök nem a politikai vezetésről állítanak ki rossz bizonyítványt ezzel a javaslattal, hanem az ügyészségről és a bíróságokról, noch dazu még azt is mondják, hogy a rendőrök teljes mértékben szavahihetetlenek, és ezt belefoglalják egy törvénybe.

(17.20)

Azt gondolom, hogy ez megengedhetetlen.

És végül egy mondatot, egy gondolatot engedjenek meg, tisztelt képviselőtársaim. Nagyon sokszor hangzott az el, hogy miért nem csináltunk semmit, négy évünk volt rá. Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert úgy gondoljuk, hogy ez nem a Magyar Országgyűlés feladata. Ez feladata az igazságszolgáltatásnak és jogosultsága mindazoknak, akik úgy érzik, hogy őket jogtalan hátrány ért. Nekünk mint képviselőknek nincs lehetőségünk arra, hogy jogorvoslattal éljünk, rendkívüli jogorvoslatokkal éljünk. Nincs lehetőségünk arra, hogy ezek helyett az emberek helyett elmenjünk, mondjuk, Strasbourgba, és ott próbáljuk meg az igazunkat érvényesíteni. Ezért nem léptünk.

Úgy gondolom, a parlamentnek nem feladata az sem, hogy más hatalmi ág döntéseiről véleményt mondjon. Volt már egyébként erre példa, pontosan egy ugyanilyen körben, és lehet, hogy ebben tévedek, de talán pont Balsai képviselőtársam jegyezte azt a törvényjavaslatot is Gulyás Gergellyel együtt, ami a kárpótlásról szólt.

Messzemenőkig egyet tudok érteni egyébként azzal, hogy azokat, akiket jogtalan hátrány ért, kárpótolni kell. Ezt a parlamenti vitában akkor is elmondtuk és elismertük. És ha önök arra gondolnak, hogy ezt megtehettük volna mi is, akkor azt mondom, hogy igen, képviselőtársaim, ennyiből jogosak a kritikák. De azt továbbra sem tenném meg, és önöket is óvom attól, hogy véleményt mondjanak egy másik hatalmi ágnak a tevékenységéről. Óvom önöket attól, hogy felül akarjanak írni olyan jogállami normákat, amelyek az évszázadok során alakultak ki, és hála istennek, Magyarországon is gyökeret vertek.

Schiffer András képviselőtársamnak, illetve az LMP-nek a javaslata, azt tudom mondani, hogy ebből a szempontból szakmailag jóval megalapozottabb. Jóval megalapozottabb azért, mert nem kíván minősíteni egy másik hatalmi ágat és annak a döntéseit. Valóban a közkegyelem gyakorlása az Országgyűlés feladatkörébe tartozik. Én politikai okokból nem értek egyet az ő javaslatával, de azt tudom mondani, ha már ilyen javaslatot terveznek elfogadni, akkor fontolják meg, hogy inkább azt és ne ezt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 271 2011.02.21. 2:30  268-329

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitában kifejtettük az általános aggályainkat a törvényjavaslattal kapcsolatban, most az 1. számú módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni.

Úgy gondoljuk, hogy ez a javaslat még elfogadhatatlanabbá tenné a javaslatot, az alapjavaslatot, hiszen a parlament által annullálni tervezett bírói döntések körét tovább szélesíteni javasolja. Azt, hogy az alapjavaslat, és na pláne, a módosító javaslat nem jogállami megoldás, immáron nemcsak mi mondjuk, hanem Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke is. Engedjék meg, hogy az elnök úrtól idézzek: "A bíróságok és az ítélkezés függetlensége olyan jogállami garancia, amelyet minden pártnak és politikusnak tiszteletben kell tartania. Az Országgyűlésnek ezért törvényalkotási munkája során a bírósági munka alapértékeit, a bizonyítékok szabad bírói mérlegelésének elvét, a jogerős ítéletek tiszteletben tartásához fűződő érdeket maradéktalanul érvényesítve kell eljárnia." Az elnök úr egyébként bízik abban, hogy az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő Magyar Köztársaság Országgyűlése törvényalkotási munkája során tiszteletben tartja az Európai Közösség alkotmányos alapértékeit. Én azt gondolom, hogy illene tenniük azért, hogy az elnök úrnak ez a feltételezése valósággá váljon.

Szeretném még egyszer elmondani azt, hogy ez a javaslat nem a politikai felelősökről és a rendőri vezetőkről szól, hanem a kis rendőrök, a bírák és az ügyészek intézményesen dilettánsnak, hazugnak és elfogultnak minősítéséről, valamint szól egyébként a bírói függetlenség megsértéséről és egy újabb jogállami garancia lebontásáról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt már megszoktuk, hogy az ellenzék érvei csukott fülekre találnak a kormánynál és a kormánypártok soraiban, de a Legfelsőbb Bíróság elnökének véleményét talán még önök is megfontolják és tiszteletben tartják. Ha ezt megtennék, így talán nem alkotnának annyi alkotmányellenes jogszabályt.

Tisztelt Képviselőtársaim, fideszes Képviselőtársaim! Önök szisztematikusan bontják le a jogállami kereteket, és kérjük önöktől, hogy ezt ne tegyék. Ha akarnak valamit, akkor arra jogállami megoldást válasszanak, és kérjük önöket nyomatékosan arra, hogy ezt a javaslatot vonják vissza.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 291 2011.02.21. 1:46  268-329

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Két dolgot szeretnék kérni kormánypárti és rajtunk kívüli ellenzéki képviselőtársaimtól. Az egyik: értem én, hogy érzelmeik által fűtve szólnak hozzá ehhez a javaslathoz és a módosító javaslatokhoz, de kérem, legalább arról beszéljenek, ami a törvényjavaslatban benne foglaltatik és ne másról.

A másik kérésem az lenne, ha már nem is ránk szeretnének reagálni, mert az nyilván dehonesztáló önöknek, akkor tegyék meg - főleg fideszes képviselőtársaimat kérem erre -, hogy arra reagáljanak, amit a Legfelsőbb Bíróság elnöke mondott. Ugyanis a Legfelsőbb Bíróság elnöke - azt talán feltételezik, hogy nem a mi sugallatunkra - minősítette ezt a törvényt nem jogállami megoldásnak. Én úgy gondolom, ha a Legfelsőbb Bíróság elnöke ilyet mond egy jogszabálytervezetről, akkor legalább annyit megérdemel ez a felvetés, hogy az előterjesztő vagy az előterjesztést pártoló képviselők megpróbálják megcáfolni elnök úr állításait. De legalább a kormány jelen lévő államtitkára, az igazságügyi államtitkár mondana pár szót arról, hogy miért nem ért egyet a Legfelsőbb Bíróság elnökének a véleményével. Tehát azt gondolom, hogy a jelen esetben nem velünk kell vitatkozni, hanem a Legfelsőbb Bíróság elnökével.

S még egy szakmai kiegészítés vagy helyreigazítás Mátrai képviselőtársam felszólalásához: csak a perújítás követeli meg azt, hogy új bizonyítékot vonultassanak fel, a felülvizsgálati kérelemnél ez nem szükséges. Tehát nem csak új bizonyíték esetén lehet rendkívüli perorvoslattal élni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 303 2011.02.21. 2:06  268-329

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a választ, államtitkár úr. Nem tudok vele egyetérteni, ugyanis azt az apróságot nem emeli ki államtitkár úr, hogy ugyan valóban jogállami keretek között születtek meg ezek a semmisségi törvények, csak éppen amely időszakról rendelkezik, az nem jogállami rendszer volt. Ehhez képest viszont, ahogy az általános vitában is mondtam, önök sem vitatják azt, hogy egyébként jogállami berendezkedés volt 2006-ban, ami pedig alapvető különbség a semmisségi törvények között mind jogi, mind pedig politikai értelemben.

A Jobbik hozzáállása egyébként az én számomra, bár mélységesen nem értek egyet vele, tisztább, mint az önöké, ugyanis egyértelműen azt mondják ki, hogy ezek koncepciós eljárások voltak 2006-ban. Sehol nem szerepel az önök előterjesztésében az, hogy ezek azok lettek volna. Márpedig semmisségi törvényeket koncepciózus eljárásokra szokás alkalmazni. Én egyetértek önökkel a vonatkozásban, hogy ezek nem voltak azok, de ha önök is így gondolják, akkor viszont óriási és markáns különbség van azok között a semmisségi törvények között, amelyekre önök hivatkoznak, és e között, amelyet most elfogadtatni készülnek.

Nem véletlenül a közkegyelmet nevesíti az alkotmány. Én is azt gondolom, hogy ha már jogállami megoldásban gondolkodunk, akkor ebben kellene, bár hangsúlyozom most is, ahogy az általános vitában is, hogy egyébként nem értek egyet ezzel a megoldással sem. Azonban legalább egyet illett volna és jó lett volna megtenni. Ha a Legfelsőbb Bíróság elnöke fogalmaz meg ilyen mondatokat, akkor legalább le kellett volna ülniük önöknek tárgyalni elnök úrral, hogy mik az érvei, és illett volna legalább megfontolni azokat. Ehhez képest (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) még a vitát sem hajlandóak felfüggeszteni, nemhogy konzultálni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 319 2011.02.21. 1:08  268-329

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy szinte technikai megjegyzés, a számok, amelyekre Szalay képviselőtársam utalt, nem az ügydöntő határozatokra vonatkoztak, szeretném a figyelmét felhívni, hanem az előzetes letartóztatásokra, ahol az időmúlás - természetesen nem ilyen számban, ezt készséggel elismerem - egy ellentétes döntést önmagában meg tud alapozni, nyilván. E vonatkozásban nem szeretnék most vitába szállni.

Azonban őszintén meglepett, és őszinte meglepetésemre szolgált az, hogy Szalay képviselő úr koncepciós eljárásoknak minősítette ezeket az eljárásokat. Őszintén remélem, hogy a Fideszben az ön véleményét nem osztják e vonatkozásban, mert ez olyan mérhetetlen módon dehonesztáló kijelentés a magyar bírói karra nézve, amit őszintén szólva nem tudok - főleg öntől nem tudok - hova tenni. Azt tudom mondani, hogy mivel ők ezt most nem tehetik meg - valószínűleg meg fogják tenni, ha tudomást szereznek a felszólalásáról -, én kérem ki a nevükben ezt a feltételezést.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 181 2011.02.28. 4:36  180-186

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem tartalmi, hanem formai szempontból szeretnék hozzászólni a zárószavazás előtt benyújtott módosító javaslatokhoz. Nem először fordul elő itt a Házban, hogy zárószavazás előtti módosító javaslattal tökéletesen házszabályellenesen kívánnak tartalmilag átírni törvényjavaslatokat. Összesen ötoldalas volt, tartalmi szempontból ötoldalas az a módosító javaslat, amit tárgyalunk, ehhez képest a mai napon helyszíni kiosztású anyagként kaptuk meg az alkotmányügyi bizottságban azt az összességében 14 oldalas anyagot, ami önök szerint koherenciazavart hivatott kiküszöbölni.

Érdekes megnézni ezeknek a javaslatoknak az indokolását, és érdekes két szót ejteni a bizottsági vitában elhangzottakról. Először is az egyik módosító javaslat indokolása úgy szól, hogy ugye, ennek a javaslatnak az a célja, hogy megteremtse a törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó más jogszabályok közötti egységes, koherens, pontos jogalkalmazás lehetőségét.

Nos, tisztelt Országgyűlés, az persze dicséretes, hogy képviselőtársam, Dancsó József tudja azt, hogy mire való a zárószavazás előtti módosító indítvány. Persze, kérdés az, hogy akkor miért nem tartja be a Házszabályban, a jogszabályokban foglaltakat. Azonban szeretném arra felhívni a figyelmet, mivel nem egy zárthelyi dolgozatról van szó, hanem egy módosító javaslatról, ezért az indokolásnak nem a jogszabály és a Házszabály rendelkezéseit kell idéznie, hanem azt kellene leírni, vajon miért felel meg a javaslat ezeknek a követelményeknek, és azt is le kellene írni talán, hogy mi a javaslat lényege. Nos, erről egy szót sem szól az idézett indokolás.

A másik módosító javaslatnál szintén egy egyszerű technikai megoldással ezt a magasröptű mondatot bevágta képviselőtársam, majd kiegészítette azzal, hogy (Folyamatos zaj.) a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap, valamint... - elnök úr, így nehéz beszélni. Szóval, a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap, valamint az Államadósság Kezelő Központ feladatköreinek módosításával biztosítja a jogszabály által elérni kívánt cél maradéktalan, szabályszerű végrehajtásának a feltételeit. Ez egy több mint négyoldalas zárószavazás előtti módosító javaslat indokolása, azonban itt a képviselő úr azt írja, hogy a feladatkörök módosításával kíván célt elérni, tehát kifejezetten tartalmi módosításról ír. Azt gondolom, ahhoz képest, hogy ez abszolút házszabályellenes, az indokolásnak ez a négy sora önmagában mond ellent egymásnak.

(A jegyzői székben dr. Lenhardt Balázst
Hegedűs Lorántné váltja fel.)

Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság vitájában megkérdeztük azt, hogy vajon milyen koherenciazavart küszöböl ki. Ott jelen volt a javaslat egyik előterjesztője, aki elmondta, hogy támogatja egyébként a módosító indítványokat, tehát befogadja azokat, de arra nem adott nekünk választ, hogy egyébként ezek milyen tartalmi módosítások, és vajon milyen koherenciazavart küszöbölnek ki. Megpróbáltuk ugyanezt elérni az államtitkár úrnál is, aki a kormány álláspontját képviselte, és ő is kifejtette azt, hogy a kormány is támogatja ezeket a módosító javaslatokat. Az államtitkár úr tényleg derekasan küzdött azért, hogy valamilyen indokolást tudjon találni, és mondott is talán egy mondatot, de azt is hozzátette, hogy igazából ő nem látja át ezt a javaslatot, és nem igazán ért hozzá.

Én ezt megértem, tisztelt Országgyűlés, csak akkor hadd kérdezzem meg: a kormány milyen elvi alapon támogatja a javaslat befogadását, hogyha gyakorlatilag fogalma sincs arról, hogy miről van benne szó?

(18.00)

Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom - tudom jól, hogy nem fogok választ kapni a felvetéseimre, megszoktuk már önöktől a kétharmados hallgatásnak a gyakorlatát -, hogy egy országgyűlési képviselőnek kötelessége fölszólalni az ellen a gyakorlat ellen, amit önök folytatnak, amit körülbelül úgy lehet összefoglalni, hogy a Magyar Országgyűlést a kormány sleppjének tekintik. Ez pedig, én azt gondolom, hogy szégyenteljes és tarthatatlan.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 205 2011.02.28. 2:04  186-280

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Józsa István képviselőtársam előző felszólalása késztetett arra, hogy megszólaljak. Szeretném azt a kérdést élére állítani, amit képviselőtársam föltett, illetve részben utalt rá.

Szó van itt a Magyar Energia Hivatal, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, illetve a PSZÁF bevételeinek megnöveléséről, illetve az erről szóló kötelezettségről, és képviselőtársam is feltette a kérdést, hogy vajon miből. Valóban, és ez igaz, hogy ezek a hivatalok, ezek a szervezetek vélhetően csak a kiszabott bírságok megnövelésével tudnak pluszbevételre szert tenni. Azonban úgy gondolom, hogy ha eljutunk ide, akkor eljutunk oda is, hogy ez nem feltétlenül, sőt elsősorban nem közgazdasági kérdés. Ha a többletbevétel miatt kell csak bírságolni vagy a bírság összegét megemelni, akkor ezzel eljutunk oda, hogy ha nincs elég ügy, akkor kreálni kell ügyet, amiből majd lehet bírságot beszedni. Meg eljutunk oda is, hogy a bírságok nem az elkövetett jogsértések súlyához fognak igazodni, tisztelt államtitkár úr, hanem ahhoz, hogy mennyi pénzt kell a hivatalnak beszednie.

Úgy gondolom, hogy ha ez igaz, ha ez így van, akkor megint alapelvi korlátokat lépnek át ezzel a technikainak szánt javaslattal, ami azt gondolom, hogy megengedhetetlen, amit úgy lehet összefoglalni, hogy a bírságok összegét megnövelve kell ezt a bevételt megszerezni. A költségvetésben a számokban a legjobb tudomásom szerint a nagyjából várható bírságokból származó bevételek szoktak megjelenni, mint ezeknek a szervezeteknek a bevételei. Ez pedig tapasztalaton alapul, nem pedig egy elvárás arra, hogy mennyi pénzt kell bírságokból beszedni.

Nyugtasson meg, államtitkár úr, hogy másra gondoltak és nem erre.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(19.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 240 2011.03.07. 2:09  237-247

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Remélem, nem én leszek az egyetlen, aki élek ezzel a lehetőséggel. (Derültség és közbeszólások a Fidesz soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Vallom, hogy ha az ember jóhiszemű, attól még nem feltétlenül hülye, sőt szerintem még akkor sem, ha valószínűbb, hogy pofont kap, de még akkor is hiszi, hogy talán nem fog kapni mégsem. Ha viszont megkapja a pofonokat vagy a pofonok sorozatát, és ismét házhoz megy érte, akkor az már nem jóhiszemű, hanem hülye. Na, most mi nem vagyunk azok!

Elhittük önöknek, tisztelt képviselőtársaim, hogy figyelembe veszik majd a javaslataink legalább egy részét, bár megmondom őszintén, hogy sokan óva intettek minket attól, hogy ezt megtegyük. Elhittük önöknek akkor is, amikor az alkotmány-előkészítő eseti bizottság munkájában részt vettünk. Elhittük önöknek akkor is, tisztelt képviselőtársaim, fideszes képviselőtársaim, amikor a munkacsoportokban az összes frakció közül a legrészletesebb munkaanyagot terjesztettük elő. Önök az összes javaslatunkat, ami nem egyezett az önökével, illetve az önök ízlésével, leszavazták, szokásukhoz híven legtöbb esetben érdemi indokolás nélkül. Nos, nem vagyunk hülyék, tisztelt képviselőtársaim! Több ígéretüknek nem fogunk bedőlni; törvényi garanciákat kérünk ebben a javaslatban, aminek a tárgysorozatba-vételét kérjük. Ha komolyan gondolják az egyeztetést és a kompromisszumkészséget, akkor támogassák a javaslatunk tárgysorozatba-vételét. Ha nem teszik, az ékes bizonyítéka lesz annak, hogy a Fidesznél az a fogalom, hogy kompromisszumkészség, nem létezik.

Hozzáteszem, mielőtt elővennék a paktumos message boxukat, hogy a paktum és a kompromisszum nem ugyanaz a fogalom, bár önök persze rendszeresen összekeverik - gondolom, szándékosan - ezt a két fogalmat. Ha nem fogadják el, tisztelt fideszes képviselőtársaim, akkor az bizonyítékul fog szolgálni arra is, hogy az ellenzéknek pusztán azt a szerepet szánják az alkotmányozás során, hogy tartalmi szempontból az önök pártalkotmányát (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) jelenlétükkel legitimálják. Bizonyítsák be, hogy nem így van!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 250 2011.03.07. 2:07  247-253

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy feles törvény vagy akár egy kétharmados törvény a parlamentben leadott megfelelő számú szavazat elnyerésétől válik legitimmé, ez ténykérdés. Az alkotmány azonban ezzel még csak formálisan válik azzá, tartalmi, társadalmi értelemben biztosan nem. Ezt önök is jól tudják, tisztelt fideszes képviselőtársaim, bár természetesen az ellenkezőjét mondják és állítják.

Tudják, és ezért is próbálják oly görcsösen legalább az egyik kilépett ellenzéki pártot visszakényszeríteni az alkotmányozás folyamatába. Ezért próbálkoznak nap mint nap minden lehetséges eszközzel nyomást gyakorolni a kilépett két ellenzéki pártra, hogy térjenek vissza az alkotmányozás folyamatába, és ezért is beszélnek önök nemzeti konzultációról.

(20.50)

Mi lenne akkor, tisztelt képviselőtársaim, hogyha feladnák egy kicsit ezt a kétharmados gőgjüket, és megtárgyalnák a javaslatainkat, például ezt, ami most önök előtt fekszik, sőt akár talán még el is fogadnák ezt? Miért éreznék tragédiának, hogyha a baloldali emberek értékrendje és az általuk fontosnak tartott értékek is kiemelésre kerülnének?

A társadalmi konzultációjuk, tisztelt képviselőtársaim, pont nem jó semmire. Az emberek véleményét nem a 12 pontról kellene kikérni, hanem talán az egész tervezetről. Miért pont arról a 12 pontról?

Miről szól az önök közvélemény-kutatása? Egyrészt a kellemetlen kérdések egy részét itt ezúton tesztelik, másrészt pedig a kormány ebben a 12 pontban kikéri a lakosság véleményét. És a többi? A többi vonatkozásában pedig nyilvánvalóan eldöntik kétharmados többséggel.

Nem lenne helyesebb az, hogyha minden alkotmányos kérdésről véleményt nyilváníthatna a lakosság? Nem az lenne helyes, ha nem gumicsontot dobnának a magyar emberek elé, hogy azon rágódjanak, hanem valóban kíváncsiak lennének a véleményükre? A mi javaslatunk ezt teszi lehetővé, úgyhogy nagyon kérem önöket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy támogassák.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 215 2011.05.02. 8:13  206-236

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Feltétlenül helyes és támogatandó törekvés az, hogy a kormány mindent meg kíván tenni a közbiztonság biztosítása és elősegítése érdekében.

Azt gondolom, helyes az is, ha az ellenzék segíti ezt a munkát, nem pedig hátráltatja. Nem hátráltatja úgy, ahogy egyébként önök tették ezt az elmúlt ciklusban, mi ezt nem fogjuk tenni, mi ezt a munkát segíteni kívánjuk. Érdemes azért, mielőtt a szakmai és politikai érvrendszert felvonultatjuk, néhány szóban a Fidesz választási ígéreteire utalni.

Az hangzott el - és ezt talán épp miniszterelnök úr mondta -, hogy két pofont kell adni az ilyen rendbontóknak és hazazavarni őket. Nem tudom, hogy a két pofon megvalósult-e, de hogy nem mentek haza, azt viszont látjuk és tudjuk. Azt is mondta a Fidesz, hogy két hét alatt rendet tesz a kormány. Úgy tűnik, hogy még sincs rend, és talán nemcsak mi gondoljuk így, hanem a kormány maga is, hiszen éppen ennek az elősegítése érdekében terjesztették elő ezt a törvényjavaslatot. Nem két hét telt el, hanem 52 hét, és még mindig nincs semmi, még mindig közösségeket félemlítenek meg ebben az országban.

Megjegyzem egyébként itt, ha már ebben a témában folyik a vita, akkor ma is volt olyan jobbikos képviselő, aki a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület egyenruháját viselte itt, ebben az ülésteremben. (Moraj a Jobbik padsoraiban. - Közbeszólás ugyanonnan: Lesz is, képzeld el!)

A Fidesz ellenzékben - főleg egyébként és legfőképpen a közrendvédelmi törvénycsomag vitájában - azt állította és amellett érvelt, hogy Magyarországon nem a jogszabályokkal van a probléma, hanem a jogalkalmazással.

(18.10)

Répássy államtitkár úr nagyon sok esetben hívta fel erre a figyelmet. Azt mondták önök, hogy a jogszabályok jók, csak a kormány tehetetlen, a kormány nem akar vagy nem tud rendet tenni. Akkor most mi a Fidesz álláspontja? Mi a kormány álláspontja? Vagy ez változik kormányon és ellenzékben? Persze ennek már nem egy esetben lehettünk tanúi.

Úgy hisszük, hogy a közrendvédelmi törvénycsomag elfogadása után a jelenlegi jogszabályok mindenképpen lehetővé tennék a fellépést. A közösség tagja elleni erőszak előkészülete ezekben az esetekben bizony megállapítható. Az, hogy a magyar rendőrség nem azt jelentette föl és nem azzal a bűncselekménnyel vádolta meg az ügyészség, amelyet elkövetett, még nem jelenti azt, hogy az az érvelés, amit az előbb elmondtam, nem állja meg a helyét. Persze természetesen lehet új jogszabályban is gondolkodni. A döntés, amelyet ma meg kell hoznunk, az önök számára is, de a mi számunkra legfőképpen elsősorban politikai döntés, azonban ennek ellenére is érdemes egy kicsit a szakmai vonatkozásokat megvizsgálni.

Az előterjesztés a mi meglátásunk szerint szakmailag teljes mértékben elhibázott, az eddig támogatott módosító javaslatok pedig tovább rontják az előterjesztést.

De nézzük meg, hogyan is szól az eredeti, és hogyan szól majd a módosítások után. Közbiztonsági tevékenység jogellenes szervezése. Aki olyan, a közbiztonság, közrend fenntartására irányuló vagy annak látszatát keltő tevékenységet szervez, amely másokban riadalmat kelt, vétséget követ el. Ez az eredeti előterjesztés. Ha a bíróságok ezt alkalmazni fogják, akkor jobb, ha önök például a Rebiszt megszüntetik, ugyanis a törvényi tényállásban nincs benne az, hogy mindezt jogellenesen teszik, márpedig a Rebisz tevékenysége pontosan ebbe a törvényi tényállásba fog ütközni. Úgyhogy ha netán nem szüntetik meg, akkor az utasítást adó politikai és szakmai rendőrségi vezetőt majd eljárás alá kell vonni.

Itt szeretném megjegyezni és nagyon nyomatékosan hangsúlyozni most is és a következő érvcsomaghoz is - hiszen az alkotmányügyi bizottságban ez elhangzott érvként -, hogy a jogellenesen törvényi tényállási elem létének vagy nem létének semmi köze nincs a materiális bűncselekmény fogalom materiális jogellenességéhez, azaz a társadalomra veszélyesség fogalmához, annak a létéhez vagy nem létéhez. Ezért azt gondolom, azzal nem lehet indokolni ennek a hiányát, hogy a bűncselekmény fogalomnak ez része, mert egészen másként értelmezendő. Tehát hiányzik a jogellenesség. Ezt Harangozó Tamás képviselőtársam módosító javaslatával lehetne orvosolni; eddig ezt nem támogatták.

Támogatták viszont Vas Imre képviselő úr javaslatát, amely - ahogy mondtam - ha lehetséges, még silányabbá teszi ezt a javaslatot. Képviselő úr javaslata szerint aki a közbiztonság, közrend fenntartásának látszatát keltő tevékenységet szervez, az elköveti a bűncselekményt. Ha ezt nem ebben a törvényjavaslatban olvasom, hanem egy olyan esszében, amelyik arról szól, hogy mit tett a kormány a gyöngyöspatai események kapcsán, akkor ez egy nagyon jó és frappáns mondat lenne, hiszen valóban nem tett mást, mint a közbiztonság fenntartásának látszatát keltő tevékenységet szervezett. Azonban azt gondolom, hogy ha ez egy jogszabályszövegben jelenik meg, akkor egészen más értelmet fog nyerni, ugyanis azt fogja eredményezni, hogy a polgárőr, aki egy szabályos és hivatalos polgárőr-egyesület tagja, körbejár a településen azt ellenőrizve, hogy nem történt-e, mondjuk, betörés, és ezzel a közbiztonság javítására irányuló látszatot kelt, az bűncselekményt fog elkövetni. Ugyanígy bűncselekményt fog elkövetni, aki lakossági fórumot szervez egy olyan területen, ahol a közbiztonság rossz, és arról beszélnek, hogy a közbiztonságot hogyan lehet majd javítani.

De nézzük a másik módosítást! Azt írja képviselő úr, hogy "aki olyan, a közbiztonság, közrend fenntartására irányuló tevékenységet szervez, amire jogszabály nem jogosítja fel". Azt gondolom, itt is előadódhatnak olyan problémák, hogy majd a cserkészparancsnokot, aki megszervezi a tábor védelmét, eljárás alá fogják vonni. De ez egy sokkal problémásabb szemléletről árulkodik, tisztelt képviselőtársaim, arról a kormányzati felfogásról, amely szerint a közbiztonság elősegítése egyes-egyedül rendészeti kérdés. Mert ugyanis nem csak az. Mert ha polgárok, egy utcában lakó emberek összefognak azért, hogy mondjuk, az utcában a közvilágítást javítsák, felszerelnek világítótesteket, az a közbiztonság vagy a közrend fenntartására irányuló tevékenység. Márpedig semmilyen külön jogszabály nincs arra, amely szerint erre jogosultságuk lenne, így ezeket az embereket eljárás alá fogják vonni. Ez bizonyosan nem a közbiztonságot fogja szolgálni.

Tisztelt Országgyűlés! Én büntetőjogászként megkövetem a szakmát, hogy egy ilyen csapnivaló javaslatot megszavazok, de még a látszatát is szeretnénk elkerülni annak, hogy nem adunk meg minden segítséget a kormánynak azért, hogy rendet tegyen az országban. A javaslat támogatásán keresztül tehát a szakmai álláspontunkat háttérbe szorítva, a politikai támogatásunkat adjuk (Taps a Jobbik soraiban.), és számon fogjuk kérni a kormányon, ha ezeket a jogszabályokat visszaélésszerűen gyakorolja, és nagyon keményen számon fogjuk kérni a kormányon, hogy sikerült-e a közbiztonságot megteremtenie, hiszen önmaga kérte ezeket az eszközöket hozzá, amelyeket mi most támogatni fogunk, jobb szakmai meggyőződésünk ellenére.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 225 2011.05.09. 5:18  180-246

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Őszintén szólva, meglehetősen hasonlónak érzem ezt a vitát az elsőhöz és a másodikhoz, amelyet ugyanebben a témában tárgyaltunk, és nemcsak azért, mert az Alkotmánybíróság döntései és az önök konoksága miatt harmadszor is ugyanazt a témát tárgyaljuk, hanem azért, mert az előterjesztés akkor sem arról szólt, amiről a törvényjavaslat, és ebben a témában, úgy tűnik, az is hagyomány, hogy a Fidesz-KDNP képviselői bojkottálják a vitát, gyakorlatilag nem szólnak ahhoz hozzá. Az ellenzéki képviselők ebben a vitában is nagyjából, ahogy a táblára nézek, 60 percet, körülbelül egy órát beszéltek, a Fidesz képviselőcsoportjából nulla percet beszéltek, de egy másodpercet sem, a KDNP-ből pedig bő 4 percet. Azt gondolom, hogy ez nem vall demokratikus érzületre. Vélhetően megint indokolt lenne Lázár János képviselő urat, frakcióvezető urat megkérdezni, ahogy akkor tettem, hogy ő tiltotta-e meg azt, hogy önök hozzászóljanak a vitához, akkor azt kiabálta be nekem annak idején, hogy igen, most is úgy tűnik, hogy ez a helyzet; vagy a másik lehetőség, hogy nincs véleményük, a harmadik, hogy van véleményük, csak azt nem mondhatják el.

Az a probléma az előttünk fekvő javaslattal, hogy megint nem az önök által használt fogalomrendszert alkalmazva a pofátlan végkielégítésekről szól, hanem szól például azokról a kormánytisztviselőkről, köztisztviselőkről, akiket egyébként önök egy alkotmánysértő rendelkezéssel bocsátottak el indoklás nélkül, vagy szól a bányászokról és még sok mindenkiről másról, akikről a képviselőtársaim már szóltak.

Arról is szóltak többen, és egyetértek velük, hogy lehetne olyan jogszabályt előterjeszteni, ami azt a célt érné el és szolgálná, amit önök elérni akarnak. Most vagy az akarat hiányzik önökből, vagy pedig a hozzáértés, de ez megint nem az. A javaslat sajnos megint arról szól, és Nemény képviselőtársam célzott arra, hogy önök képtelenek beismerni azt, hogy hibáztak. Képtelenek ezt a tényt elfogadni. Képtelenek azt belátni, hogy nem lehet mindent erőből átverni. Képtelenek azt belátni, hogy a kétharmados többségnek is bizony vannak korlátai, és képtelenek azt belátni, ami talán a legjobban fáj önöknek, hogy a javaslatot, az önök javaslatait bírálóknak lett igazuk, nem pedig önöknek.

Az eredeti javaslatukról is ugyanis elmondta mindenki, hogy alkotmányellenes, és ráadásul alkalmatlan arra, hogy a célt elérje. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette, ahogy ez köztudott, önök pedig azt a következtetést vonták le mindebből ahelyett, hogy azt tették volna, hogy önök hibáztak, hogy az erkölcs és a jog szembeállítható egymással, és szembe kell állítani. Nem akarok kitérni arra a gondolatmenetre, hiszen tökéletesen egyetértek vele, amit Scheiring Gábor képviselőtársam elmondott, hogy bizony ezt a kettőt össze kell hangolni, és nem pedig egymással szembeállítani, akkor talán pozitívabb és jobb eredményre jutnának. Nem a demokrácia alapintézményeit kellene megtámadni ehhez, és visszaélni a kétharmados felhatalmazással, hanem olyan megoldást találni, amivel mindenki jól jár.

Tisztelt Országgyűlés! Most az Alkotmánybíróság megint a fejükre koppintott önöknek. Ennél lassabban és tagoltabban nem tudná már elmondani a testület, hogy ne tessenek alkotmányellenes jogszabályt alkotni a különadóról, most pedig úgy tűnik, hogy megint erre készülnek. Ezúttal is vélhetően alkotmányellenes lesz, pedig lenne megoldás, például az, amit az LMP javasol, ott is vannak persze hibák, de mégis azt gondolom, hogy egy jogállami megoldás. Önöknek pedig, azt gondolom, jó volna eldönteni azt, hogy valóban a cél elérése fontos, vagy pedig az, hogy igazuk legyen. Úgy hiszem, indokolt lenne, hogy ezt a kérdést átgondolják.

Egy utolsó mondat: talán hitelesebb lenne önöktől a felháborodás akkor, ha a sajátjaik visszafizették volna az önök által pofátlannak tekintett végkielégítéseket, vagy önök csak akkor nevezték volna ki ismét őket az eredeti, a 8 évvel ezelőtt megszűnt pozíciójukra, ha ezt megtették volna.

(19.10)

Szász Károlynak például a 134 millió forintjáról vagy Baranyay Lászlónak a 100 millió forintjáról lehet beszélni, amik elég szép összegek. Ha leosztjuk ezeket arra a 8 évre, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy ők ebben a 8 évben havi 1, illetve 1,4 millió forintból tudtak élni. És most természetesen, hogy visszahelyezték őket az eredeti pozíciójukba, ennél jóval magasabb a fizetésük.

Én azt gondolom, ezt kellene inkább önöknek átgondolniuk, és valóban a cél elérésére alkalmas jogszabályt alkotni, amivel mi is azonosulni tudnánk, és egyet tudnánk érteni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 166 2011.05.10. 11:00  159-352

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy nem olyan régen az Országgyűlés előtt megtárgyalt törvényjavaslat kapcsán, amely a Btk. módosítását célozta, fejtettük ki azt, hogy a kormánynak minden segítséget meg kívánunk adni a rendteremtéshez. Ezért támogattuk tehát azt a Btk.-módosítást is, ami a mi meglátásunk szerint szükségtelen volt, szakmailag rossz megoldást tartalmazott, de támogattuk azért, mert a kormány kérte, és a kormány azt mondta, hogy a rendteremtéshez ő ezt az eszközt szeretné az Országgyűléstől felhatalmazásként megkapni.

Egyetértünk abban, hogy nem tartható állapot az, hogy Magyarországon bármely társadalmi csoportnak félnie kelljen. Nem tartható állapot az sem, hogy egyes, magukat társadalmi szervezetnek nevező vagy jogilag annak is minősülő szervezetek átveszik az erőszak-monopóliumot az államtól, és az állam ezt az elmúlt időszakban legalábbis hagyta, és hagyja.

Jó volna tudni azt is, tisztelt Országgyűlés, hogy mi történt pontosan és miért történt Gyöngyöspatán. Jó volna, ha ehhez kérnék a támogatásunkat. Jó volna, ha ehhez kérnék és nem ahhoz, hogy segítsünk elfedni a kormány tehetetlenségét. Jó volna, ha nem ahhoz kérnék a segítségünket, hogy segítsünk az ellenzéket felelőssé tenni a történtekért, sőt egy kicsit erősebben fogalmazok: csak az ellenzéket felelőssé tenni a történtekért.

Jó lenne, ha nem ahhoz kérnék a segítségünket, hogy A tanú című filmet idézve: bebizonyítsuk azt, hogy az egész incidensért az úszómester felelős. Márpedig az előttünk fekvő törvényjavaslat, határozati javaslat, azt gondolom, ezt a célt tűzte ki maga elé.

Valójában, és kezdeném itt, nem egy eseti bizottságról van szó, legalábbis feladatkörét tekintve, hanem egy vizsgálóbizottságról. Azok a feladatok, amelyeket a bizottság feladataként az előterjesztő megjelölt, nem egy eseti bizottság feladatai, hanem egy vizsgálóbizottság feladatai. Természetesen tudjuk, értjük, és nem kell túl nagy politikai tapasztalat ahhoz, hogy az ember azonosítani tudja a céljukat. Ugyanis a vizsgálóbizottságok hagyományosan paritásos alapon szoktak felállni, az előterjesztés pedig egy kormányzati többséggel működő eseti bizottság felállítását javasolja az Országgyűlésnek. Ha a kérdéseket is megnézzük, akkor világossá fog válni az, hogy miért olyan fontos az előterjesztőnek, hogy ez a bizottság kormányzati többséggel működjön.

De mielőtt erre rátérnék, egy kérdésre, egy problémára szeretném a figyelmet felhívni, általában érinti ez a bizottság feladatkörét, illetve a meg nem határozott feladatköröket. Úgy hisszük, hogy a Gyöngyöspatán történt események, de egyáltalán, ami a címben szerepel, a határozati javaslat címében, tehát az egyenruhás bűnözés - nehezen értelmezhető ez a fogalom persze, de legyünk nagyvonalúak, és lépjük át ezt a problémát -, szóval, ez elsősorban nem rendészeti kérdés. Az is, természetesen, és a rendészeti vonatkozásokat is vizsgálni kell, de úgy gondolom, hogy jóval több ennél. Ez a mi meglátásunk és megítélésünk szerint alapvetően egy társadalompolitikai kérdés, ahogy egyébként a közbiztonság is, és számtalanszor vitatkoztunk már a Ház falain belül arról, hogy a közbiztonságot hogyan kell értelmezni, illetve a közbiztonság elősegítését, rendészeti kérdésként pusztán vagy ennél tágabb körben.

Én most is elmondom, amit mindig el szoktam mondani, hogy ez jóval több annál, mint hogy rendészeti kérdéssé degradáljuk. Hogy egy példát mondjak és nem is túl messze esőt a gyöngyöspatai események eredőjéről: az, hogy például az úgynevezett megélhetési bűnözés egy bizonyos területen nagyobb vagy kisebb, nem attól függ, hogy több rendőr van vagy kevesebb rendőr van, hanem alapvetően attól függ, hogy ott milyen a gazdasági helyzet, élnek-e emberek mélyszegénységben, vagy nem élnek emberek mélyszegénységben. S valószínűleg hatékonyabb módja a kis tárgyi súlyú lopások elkövetése felszámolásának, ha jó gazdasági helyzetet teremtünk abban a térségben, mint ha több rendőrt küldünk oda.

Ezt az egyszerű összefüggést felismerve azonban úgy gondolom, hogy az eseti bizottság feladatkörévé is egy picit többet kellene tenni, mint amennyit az tartalmaz. Ugyanis meg kellene vizsgálni azokat a társadalmi, társadalompolitikai és gazdasági vonatkozásokat, amelyek a kialakult helyzetet előidézték. E vonatkozásban semmit nem tartalmaz az előterjesztés. Olyan megállapításokat viszont tartalmaz tényként elfogadva, vagy tényként kéri elfogadni az Országgyűléstől, amelyek adott esetben a vizsgálat tárgyai lehetnének, illetve a vizsgálat tárgya kellene hogy legyenek.

(13.30)

Másrészt - talán ez a tartalmi szempontból legkomolyabb kritika, és erre utaltam már a bevezetőben is - a kormányzati munka felelősségét kívánná áthárítani szinte az ellenzékre, legalábbis a szellemiségét tekintve a javaslat, és azt a célt szolgálja, hogy a kormányzati munka a rendészeti kormányzat eredménytelenségét fedje el majd a jelentés elfogadásakor.

Ha megnézik a tisztelt képviselőtársaim azt, hogy mik a feladatkörök, akkor azt lehet mondani, hogy a kormánypárti politikusok megnyilvánulásait alapul véve - már ami a különböző ellenzéki pártok magatartásával kapcsolatban megfogalmazott kritikáikat illeti - azt tudjuk mondani, hogy a b) és a c) pont a Jobbik tevékenységét kívánja vizsgálni, a d) és az e) pont nagyjából az LMP felelősségét kívánja majd vizsgálni, a g) pont - elnézést, hogy összekötöm, de a kritikákkal önök kötik össze - az MSZP és a Jobbik együttes felelősségét kívánja vizsgálni, a h) pont pedig az MSZP és az LMP együttes felelősségét kívánja vizsgálni. Ezenkívül egyébként az a) pont nagyjából nem értelmezhető, és az indoklás sem tartalmaz eligazítást, az i) pont pedig a bizottság javaslattételi kötelezettségéről szól. Ez az, ami az előterjesztésben szerepel.

Egyetlen szó nem esik arról, hogy a kormányzat tevékenységét milyen módon kívánja vizsgálni majd ez bizottság. Valószínűleg azért, mert nem kívánja vizsgálni ez a bizottság. Ebből az okfejtésből lehet - azt gondolom - eljutni addig a következtetésig, amit előrevetettem a bevezetőmben, hogy nem szolgál más célt az önök előterjesztése, mint azt, hogy a kormányzati munka sikertelenségéről a figyelmet elirányítsák, és ráirányítsák és tulajdonképpen az ellenzék felelősségévé tegyék azt, hogy mi történt Gyöngyöspatán. Ezért szükséges önöknek az, hogy a bizottságban stabil kormányzati többség legyen, a bizottság határozatképessége miatt is és azért is, hogy el tudjanak a bizottság tevékenysége végén fogadni egy olyan jelentést, ami majd ezt fogja kimutatni; tulajdonképpen nem is kormányzati felelősség, ami ott történt, hanem az ellenzéki pártok provokációja, az ellenzéki pártok elítélendő magatartása.

Én pedig azt gondolom, hogy egy ilyen törekvést elvi alapon nem lehet támogatni. És persze nyújtottunk be mi is módosító javaslatot - Harangozó képviselőtársam részletesen el fogja mondani, hogy mi ennek a tartalma, most is és a részletes vitában is -, de önmagában az a szándék, ami önöket vezérelte, amikor ezt a javaslatot benyújtották, azt gondolom, hogy elítélendő, és azt is gondolom, hogy nagyon világosan ezt az Országgyűlés plenáris ülésén meg kell fogalmazni.

Nagyon jó lenne tudni, hogy mi történt ott, nagyon jó lenne tudni azt is, hogy kinek a felelőssége, sőt továbbmegyek, azt sem zárom ki, hogy ellenzéki pártoknak van felelőssége, vagy egyes ellenzéki pártnak vagy pártoknak van felelőssége abban, ami ott kialakult. Csak elsődlegesen mégiscsak a kormány felelőssége az, hogy Magyarországon rend legyen, és ezt a tevékenységet a bizottság nem kívánja majd vizsgálni az előterjesztés szerint.

Tehát nem azzal van a kifogásom, mielőtt még megkapnám azt a választ, hogy miért nem akarom én az ellenzék felelősségét vizsgálni. De! A bizottság vizsgálja az ellenzék felelősségét, de vizsgálja a kormányét is. Úgyhogy én összefoglalva azt tudom mondani, hogy azt a szándékot mélységesen elítélem, ami vezérelte az előterjesztőket, amikor benyújtották az indítványt. Egy bizottság felállítását, ami elsősorban vizsgálóbizottság lenne, viszont tiszta szívből tudom támogatni, mert elképesztő az, ami Gyöngyöspatán történt, és azt gondolom, hogy ezeknek a hátterét és az ezzel kapcsolatos intézkedéseket szükséges kivizsgálni.

Én tehát azt kérem az előterjesztőtől, hogy gondolja ezt át, gondolja meg azt, hogy esetleg visszavonja ezt a javaslatot, és kompromisszumosan előterjesztünk minden párt egyetértésével, a mienkkel biztosan, egy vizsgálóbizottság felállítására irányuló javaslatot, amely valóban azt vizsgálja, amit ezen eseménysor kapcsán egy vizsgálóbizottságnak és parlamenti képviselőknek vizsgálnia kell.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)