Készült: 2020.07.05.22:20:19 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 70 2012.09.25. 2:04  21-131

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár úr egyébként tulajdonképpen most érvelte meg azokat a mondatokat, amiket korábban én is és még sokan mások mondtunk. Nem hiszem, hogy nálam többen érveltek volna az ellen a nyilvánosság előtt, hogy miért nem szabad a történeti alkotmánynak normatív jelentőséget tulajdonítani, azaz értékelési szempontként bevonni az új alkotmányba. Az államtitkár úr most nem tett mást, mint hogy ezt megérvelte.

Igen, mi is ezt mondtuk, bizonytalan lesz a jogértelmezés, kiszámíthatatlan lesz. Kiszámíthatatlan, hiszen nem pontosan definiálható, hogy mely rendelkezések részei a történeti alkotmánynak, nem definiálható pontosan, nem felel meg a normavilágosság követelményeinek az, hogy az Alkotmánybíróságnak kell azt kitalálnia, hogy mit tekint vívmánynak és mit nem. Abszolút nem kiszámítható.

Nos, itt van ennek az eredménye, tisztelt államtitkár úr. De azt gondolom, az erre való hivatkozás az Alkotmánybíróság részéről, amikor alkotmányellenesnek nyilvánította az önök kényszernyugdíjra vonatkozó szabályát, csak hab volt a tortán, hiszen Schiffer képviselőtársam is utalt rá, de én is idéznék megint csak egy mondatot az Alkotmánybíróság határozatából, ami úgy szól: "Az Alaptörvényből konkrét életkor nem vezethető le. Az azonban igen, hogy új korhatár bevezetésének, ha ez a felső korhatár csökkentését és nem a korábbi korhatár megemelését jelenti, csak fokozatosan, kellő átmeneti idő alatt, a bíró elmozdíthatatlansága elvének sérelme nélkül lehet helye." Azaz az Alkotmánybíróság úgy ítéli meg, hogy ez magából az alaptörvényből vezethető le. Az tehát, hogy kiegészítő szabályként még megerősítette azzal is, hogy a történeti alkotmány vívmányaival sem egyeztethető össze az önök jogszabálya, az már csak hab volt a tortán, ahogy mondtam. Az alaptörvény tételes rendelkezéseiből vezette le elsősorban ennek az alkotmányellenességét. (Az elnök csenget.)

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 76 2012.09.25. 2:09  21-131

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyrészt szerettem volna arról beszélni, amiről Schiffer képviselőtársam, ezt nem teszem meg, csak visszautalok rá, hogy azt gondolom, hogy az úgynevezett láthatatlan alkotmány még mindig sokkal jobban követhető volt, mint a mostani történeti alkotmányi vívmányok, ott legalább az alkotmánybírósági határozatokból ki lehetett azt olvasni egyféle precedensjogként, hogy mi az, és mi nem tartozik ebbe a körbe.

Azonban én örülnék annak, mert annak idején a vitában is kértük, és ez a mai törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó felvetések vetítenek talán a legjobban rá arra, hogy milyen fontos lenne tudni azt, hogy a történeti alkotmány tulajdonképpen miből áll. Én vettem magamnak a fáradságot annak idején és megkérdeztem néhány jogtörténészt - egyébként komoly szakembereket, egyetemi tanárokat, professzorokat, docenseket -, hogy meg tudják-e határozni azt, hogy mi tartozik a történeti alkotmány körébe és mi az, ami nem, mely jogszabályok igen, melyek nem, és mindegyiknek az volt a válasza, hogy meghatározhatatlan. Meghatározhatatlan ma már, hogy mi tartozik oda. Odatartoznak-e vagy nem tartoznak oda, és tényleg mondom őszintén, nem kívánok ezzel hangulatot kelteni, de mondjuk, a zsidótörvények odatartoznak vagy nem. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból.) Én is azt gondolom, hogy nem, de a vívmányok közé semmiképpen sem, de azt gondolom, államtitkár úr, hogy jó volna az, akik ezt pártolják és alaptörvénybe emelték, azok legalább meghatároznák azt, hogy milyen körben érdemes keresni.

Ugyanis hogyha jogalkotóként előterjesztek egy törvényjavaslatot, és nem tudom azt, hogy milyen feltételrendszernek kell megfelelnie, az meglehetősen megnehezíti a dolgomat, és bizonytalanná teszi a munkámat, hiszen az alaptörvényből ki tudom olvasni azt, hogy valószínűsíthetően mi alaptörvényszerű és mi nem, de ha nem tudom azt, hogy mik az alaptörvénynek vagy a történeti alkotmánynak a vívmányai, mely régi törvények tartoznak ide (Az elnök csenget.), akkor meglehetősen nehéz a dolgom. Ha ebben segítséget nyújt, államtitkár úr, azt megköszönöm előre is.

Köszönöm, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 86 2012.09.25. 2:11  21-131

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egyetértek azzal egyébként, amit Horváth képviselőtársam mondott, amit úgy tudok összefoglalni, hogy attól, mert valaki fölött eltelt az idő, még nem lesz okosabb. Ugyanakkor azt gondolom, hogy azokról a bírákról, akik a Kúriára vagy annak idején a Legfelsőbb Bíróságra kerültek, talán feltételezhetjük azt, hogy képzettek. Nos, a Legfelsőbb Bíróság bíráinak az egyharmada kényszerült nyugdíjba menni a kényszernyugdíjazás szabályai miatt. S azt gondolom egyébként, hogy akik az alsó fokú bíróságokon ott maradtak - akár a törvényszékeken, akár a kerületi vagy városi bíróságokon -, azok sem feltétlenül buták. Biztos lehet ellenpéldát találni, de én úgy hiszem, hogy a tapasztalat értékét önmagában egyrészt nem érdemes lebecsülni, másrészt pedig én azt azért feltételezném, hogy a bírák többsége képzett és hozzáértő, legyen az fiatal vagy idős, és az idősekhez még a tapasztalat előnye is párosul.

Másrészt hogy csak az Alkotmánybíróságról vagy az alkotmánybírósági határozatban foglaltakról lehet vitatkozni, ez sem teljesen igaz, képviselőtársam. Már többen utaltunk rá, mint a Velencei Bizottság és az Unió különböző szervei, hogy nemzetközi jogot is sért ez a rendelkezés, nemcsak a mi alaptörvényünket. Ezért azt gondolom, hogy ilyen megközelítésben is lehet róla beszélni. S ha már az átmenetnél maradunk, akkor azt kell mondjam, hogy a kellő átmenetet nem biztosítja az előttünk fekvő törvény sem, éppen ez vele az egyik nagy probléma.

Végül: az helyes, képviselőtársam - én is szoktam élni ezzel az eszközzel -, ha valaki a kicsit cinikus humor eszközét használja ki arra, hogy bizonyítsa, képviselőtársa milyen ostobaságot beszélt. De ez akkor jó, képviselő úr, és akkor érdemes megtenni, ha pontosan tudja idézni, amit én mondtam - vagy valaki más mondott -, én ugyanis azt mondtam, hogy semmivel nem meghatározhatóbb és egyértelműbb a láthatatlan alkotmány, mint a történeti alkotmány vívmányai. Nem azt mondtam tehát, hogy mint az alaptörvény, hanem mint a történeti vívmányai. S azt gondolom, hogy ez igaz is.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 110 2012.09.25. 2:05  21-131

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Iván László professzor úrnak mondanám, hogy persze, nem ideologizálni kell, de azért az alkotmányos szabályokat meg kell tartani, akárcsak a ránk kötelezően alkalmazandó nemzetközi szabályokat. És bár professzor úrnak abban igaza van, hogy ez nyugdíjkérdés is, de legalább annyira az igazságszolgáltatás függetlenségének kérdése. Az Alkotmánybíróság sem azt mondta, és talán Horváth képviselő úr idézte, hogy nem lehetne a nyugdíjkorhatárt megváltoztatni, leszállítani. De professzor úr ismerője ennek a területnek, és pontosan tudja azt, hogy hány év átmeneti idő alatt szoktak nyugdíjkorhatárt módosítani. A probléma az volt, és azzal sértette meg a kormány, és azt gondolom, sérti meg ezzel az előterjesztéssel is az alkotmányos szabályokat, hogy ezt a fokozatosságot hagyja el.

(12.30)

Mert az, hogy 70-ről 62-re vagy 65-re szállítom le - gyakorlatilag azonnal - a korhatárt, az nem mondható a fokozatosság elvének. Egyébként pedig, ha már az életkoroknál tartunk, őszintén szólva, én nagyon tisztelem a professzor urat, és amikor én tanultam nála, talán már akkor is túl volt a 62-n, de úgy hiszem, hogy akik ma a professzor úr diákjai, ha még tanít az egyetemen, szerintem most is sokat tanulhatnak tőle.

Ezzel azt akarom mondani, hogy azoknál az embereknél, akik szellemi foglalkozást űznek, egészen másként mérlegelendőek ezek a korhatárok. Úgy hiszem, hogy önmagában helyes a 70. életév megtartása, és nagyon szívesen érvelnék önmagában emellett is, csak sajnos ma, ha úgy tetszik, egy előkérdésről kell vitatkoznunk. Nem is kell odáig elmenni, hogy melyik a helyes korhatár. Azt kell most megvitatnunk, hogy szabad-e ilyen statáriális módon leszállítani a korhatárt. Én azt gondolom, hogy nem. Ott sem, ahol egyébként a bírói függetlenségre ennek semmi hatása nincs, mert mondjuk, más munkakörökről szól. De itt meg aztán pláne be kéne tartani a fokozatosságot, és ez nemcsak erkölcsi és elvi kérdés, hanem alkotmányossági is.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 196 2012.09.25. 15:24  131-217

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy tanulságos vita volt bizonyos szempontból az, ami most, legalábbis eddig a kétperces párbaj során zajlott, de bizonyosan nem olyan szempontból, hogy közelebb jutottunk volna egy jó megoldáshoz.

Novák Előd képviselőtársam egyébként mondott egy példát erre, amikor összeszedegetik a különböző elemeket más-más helyről, és végül is egy torzó jön ki. Van egy ilyen mese is egyébként, és körülbelül ezt tették önök a mi alkotmányos berendezkedésünkkel, az alkotmányos rendszerünkkel, amikor egy madárnak megtetszik a hattyúnak a nyaka, aztán a pávának a tolla, aztán a kacsának a lába, meg a csőre, és akkor ezeket mind összeszedegeti. Egyébként külön-külön mindegyik szép állatnak mondható, de utána kijön egy torzó belőle.

(16.10)

Biztos ismerik, az a címe, hogy "Micsoda madár ez?". No, hát ezt tették önök a mi alkotmányos rendszerünkkel, és ezt teszik a választójogi rendszerünkkel is. Összeszedegetik a különböző példákat, a különböző megoldásokat egyes európai vagy Európán kívüli államokból - és valóban van példa minden részelemre -, csak amikor ezt összerakják, akkor semmilyen rendszer nem fedezhető fel benne.

Sokan élcelődtek itt a vita során, én csupán megemlítem, mert arra viszont mindenképpen érdemes, hogy ez már a harmadik alaptörvény-módosításuk, hozzátéve, hogy egyébként 14 alkotmánymódosító javaslatot nyújtottak be és fogadtak el még az alaptörvény hatálybalépését megelőzően. Így összeadva most már lassan közelítünk a huszadik alkotmány- vagy alaptörvény-módosításhoz. Az már valóban csak hab a tortán, hogy most két második módosítás verseng, és tulajdonképpen fogadásokat is lehetne kötni rá, hogy vajon melyik lesz a befutó, melyik tudja megőrizni a "második" címét, és melyik lesz vajon a bronzérmes. Lehet, hogy vannak is erre bizonyos fogadások.

Ami a benyújtás körülményeit illetően problémát jelent még számomra - talán erre is volt utalás az eddigi felszólalások során, de csak nagyon röviden -, hogy képviselői önálló indítvány formájában nyújtották be mind az alaptörvényt módosító javaslatukat, mind pedig a választási eljárásról szóló törvényjavaslatot. Elhangzott az alkotmányügyi bizottság ülésén - és kormánypárti képviselőtársaim biztosan itt is vagy készülnek ilyen felszólalásra, vagy legalábbis megfogalmazódik a fejükben -, hogy de hát hiszen ez nem tilos, hiszen a képviselő jogosult benyújtani ilyen indítványokat, ezért jogi kifogás nem támasztható azzal szemben, hogy ilyen formában érkezett be. De tisztelt képviselőtársaim, szeretném tudatosítani most is, és meg fogom tenni mindannyiszor, ahányszor ezzel az el nem fogadható eszközzel élnek, hogy az Alkotmánybíróság most már két határozatában mondta ki - szeretném megjegyezni, hogy mind a két határozat az önök kormányzása alatt született -, hogy nem szerencsés, ha a jogalanyok széles körét érintő, nagy terjedelmű törvénymódosító javaslatokat önálló képviselői indítványok formájában nyújtják be. Azokat kormány-előterjesztések formájában kell benyújtani.

Az meg aztán pláne nem jó - márpedig azt gondolom, hogy ezzel a javaslattal ugyanez a helyzet, akárcsak a választási eljárásról szólóval -, ha önálló képviselői indítványként nyújtanak be burkoltan egyébként valójában kormány-előterjesztéseket. Az alkotmányügyi bizottság ülésén kétszer kérdeztem rá a helyettes államtitkár úrtól, ki meri-e jelenteni, hogy a kormány nem működött közre a választási eljárásról szóló 128 oldal kidolgozásában, illetve az előttünk fekvő alaptörvény-módosítás kidolgozásában. Egyszer elfelejtett válaszolni, majd a megismételt kérdésre valami egészen furcsa körmondatot mondott, hogy ő körülbelül ugyanazt gondolja erről, mint amit Gulyás képviselő úr elmondott. Nos, Gulyás képviselő úr semmit nem mondott erről. A napnál világosabb, képviselőtársaim, hogy ez nem önálló képviselői indítvány, hanem a kormány előterjesztése, amit önök nyilvánvalóan szakmai és társadalmi egyeztetés nélkül kívánnak elfogadtatni most a Házzal, ahogy egyébként az összes hasonló, kardinális jelentőségű törvényjavaslattal eddig tették.

Az is világosabb a napnál, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök olyan rendszert akarnak kiépíteni, amely a Fidesz jelenlegi helyzetének a leginkább kedvez. Semmi ellentmondás nincs abban, mert erre is volt egy kormánypárti felszólalás, hogy nagy társadalmi hangulatváltozásokat nem lehet adminisztratív eszközökkel elnyomni, másrészről önök mégis erre törekszenek. Azt gondolom, ez a kettő nem üti egymást. A törekvésük - ugyanúgy, ahogy egyébként az igazságszolgáltatás bekebelezésére tett kísérletük - a mi meglátásunk szerint kudarccal fog végződni. De az tény, hogy önök törekszenek egy olyan rendszer kialakítására, amelyik önöknek kedvez. Attól, hogy a mi meglátásunk szerint ez máshogy fog alakulni, ennek a törekvésnek a helytelenségére a parlamenti vitában igenis fel kell hívni az önök figyelmét és az ország figyelmét is.

Azt gondolom, az is tagadhatatlan, hogy az előzetes regisztráció egyfajta cenzus. Erre utaló mondatokat az önök padsoraiban ülő képviselők és államtitkárok már egyébként tettek, de ha a dolog természetét nézzük, anélkül, hogy ezt bárki mondta volna, egészen nyilvánvaló.

Tudom én, és az is történelmi tény, hogy a jobboldali pártok mindig hajlottak a cenzusra, a cenzus bevezetésére, fenntartására, kiterjesztésére. Nem azt akarom mondani, képviselőtársaim, hogy nem gond az, hogy vannak olyan emberek, vannak olyan szavazók, akik nem annak tudatában adják le a voksukat, hogy valójában felmérték és tudják, hogy az egyes indulók milyen programot képviselnek. Az is probléma, hogy vannak olyan szavazók, akik valóban egy korsó sörért megvásárolhatók. Sajnos van ilyen, s úgy gondolom, hogy ezt nyugodtan ki lehet mondani.

A helyzetfelismeréssel egyébként mi is egyetértünk, én magam biztos, a javasolt megoldás azonban nem jó. Mondhatnám azt is, hogy radikális, csak éppen rossz. Ugyanis nem az a megoldása ennek a problémának, hogy akkor azokat a szavazókat, akik vélhetően vagy várhatóan nincsenek teljes mértékben tisztában azzal, hogy melyik párt mit képvisel, el kell tiltani a szavazástól. Azt gondolom, sokkal jobb megoldás az, ha olyan szociálpolitikát, olyan oktatáspolitikát valósít meg a kormány, minek következtében alig marad analfabéta és mélyszegénységben élő ember az országban, akit egy sörrel meg lehet vásárolni, tisztelt képviselőtársaim. Tudom, hogy ez hosszadalmasabb és bonyolultabb megoldás, de talán jobb, demokratikusabb és emberségesebb megoldás, mint az, hogy ha felismerem, hogy van ilyen, akkor attól elvonom a szavazati jogot.

Ráadásul - hadd emeljem ki ezt is - a bölcsesség és az iskolázottság között nincs egyenes összefüggés. Gondolom, önök is - ahogy én is - beszéltek már olyan parasztemberrel, aki igazán bölcsnek mondható, és én rengeteg olyan jogászkollégával beszéltem már, aki ostoba és szűk látókörű. Nem ezen múlik, tisztelt képviselőtársaim, nem ezen múlik!

Ha már a cenzus jellegét nézzük, biztosan lehet még olyan csoportot találni, amelyet ez az előzetes regisztráció hátrányosan érint. Én azt mondom, hogy egyfajta időskori és egyfajta bizonytalan választói cenzusnak lehet ezt nevezni.

Önök gyakran élnek egy módszerrel, sőt azt tudom mondani, hogy az elmúlt két év kormányzása során kifejlesztettek néhány olyan módszert, amely működik, csak - a második félmondatot már sokszor elmondtam, most is hozzáteszem - éppen nem a demokratikus berendezkedésű országoknak a sajátosságai ezek a módszerek. Ilyen például, hogy ha az a cél, képviselőtársaim, hogy sokan döntsenek valami mellett, akkor önök olyan rendszert hoznak létre, hogy annak kell elmenni, aki nem mellette döntene annak a kérdésnek. Ilyen volt például a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos szabályozás, ahol annak kellett elmenni, aki bent kívánt maradni, és annak nem kellett elmenni, aki át kívánt lépni a magán-nyugdíjpénztári rendszerből az állami rendszerbe. Ott is javasoltuk, hogy ha önök szerint ez mindegy, mert az emberek tudatosan választanak - és válasszanak is tudatosan -, akkor fordítsuk meg a dolgot: annak kelljen elmenni, aki át kíván lépni az állami rendszerbe. Önök ezt elutasították. De ugyanez volt a helyzet az adatok kiadása vonatkozásában a nemzeti konzultációjukkal. Ott is amellett érveltek hevesen képviselőtársaim, hogy mindenki, aki nem kíván levelet kapni a kormányfőtől, az elmehet a hivatalba, és letilthatja ezt. Persze, tisztelt képviselőtársaim, csak senki nem szeret adminisztrálni - és ezt önök nagyon jól tudják. Azt a javaslatunkat, ami akkor módosító javaslat formát öltött, mely szerint annak kelljen elmenni regisztrálni és bejelentkezni, aki szeretne levelet kapni a kormányfőtől, önök elutasították.

(16.20)

Nyilván nem véletlenül, sőt tudom, hogy nem véletlenül. Pontosan tudják önök is, hogy akkor az arány pont fordítva alakult volna.

Nos, a másik esetben, tisztelt képviselőtársaim, ha az a cél viszont, hogy ne döntsenek valami mellett az állampolgárok, azaz például ne menjenek el szavazni, ne döntsenek a szavazáson való részvétel mellett, akkor annak kell elmennie, aki mellette akar dönteni. Hát logikus, nem? Így játszanak önök az adminisztratív terhek ide-oda pakolásával, és így játszanak önök ugyanezzel a módszerrel most a választási eljárásról szóló törvényben és az ehhez kapcsolódó, most általunk tárgyalt alkotmánymódosítás kérdésében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az idős emberek, akiket egyébként megjegyzem, hogy az önök pártigazgatója csak nyuggereknek szeret hívni, vagy például a testi fogyatékossággal élők, önök is tudják, nyilván nehezebben mozdulnak ki. Nem mindegy tehát, hogy még egyszer el kell-e menniük a hivatalba vagy nem. Egyszer talán még elviszik őket szavazni, de lehet, hogy regisztrálni már nem viszik el a rokonok, vagy éppen nem mennek el. Hol itt az esélyegyenlőség, tisztelt képviselőtársaim? Hol van? Vagy a bizonytalan szavazók, hogy róluk is ejtsünk néhány szót. Biztos, hogy kevesebben regisztrálnak majd, mint a biztos pártválasztók. Ez talán evidencia, talán ezt önök is belátják.

Úgy tudom, a felméréseik alapján a Fidesz azt gondolja, hogy a legnagyobb törzsszavazói bázisa neki van, magyarán neki van a legnagyobb kemény magja. A bizonytalanok közül, és azt gondolom, ez az elmúlt húszegynéhány év tapasztalata, általában többen mennek el az ellenzéki pártokra szavazni, hiszen a bizonytalanok körét rengeteg olyan szavazópolgár alkotja, aki kiábrándult a kormányból, azaz most önökből. Azt gondolom, az is evidencia, hogy a bizonytalan szavazók kevésbé fognak elmenni regisztrálni, mint a törzsszavazók, és akkor innentől kezdve a képlet nyilvánvaló, az önök törekvése is nyilvánvaló: hogy ha kevesebben mennek el szavazni, és ez a kevesebb alapvetően a bizonytalan szavazók körére vonatkozik, akkor lényegesen többet fog érni a biztos szavazók, a törzsszavazók voksa. Erre játszanak, képviselőtársaim. Ne higgyék, hogy ezt nem látja mindenki!

A cél a normális, demokratikus országokban az szokott lenni, eddig legalábbis szavakban önök is vallották ezt, hogy minél többen menjenek el szavazni, hiszen, bár jogi relevanciája valóban nincsen, de a politikában, azt gondolom, a legitimáció legalább olyan súlyos érv, mint a jogi érv. Ilyen szempontból viszont igenis van jelentősége annak, hogy milyen a részvételi arány, hogy a társadalom vagy az ország szavazópolgárainak hány százaléka, összesen hány százaléka hatalmazott fel egy kormányt a kormányzásra. Önök egyébként igen sokszor hivatkoznak erre, ha pedig ez így van, képviselőtársaim, akkor egyetlen célja kell hogy legyen egy kormánynak, sőt a parlament összes pártjának: hogy arra buzdítsa az embereket, olyan választási rendszert alakítson ki, ahol a részvétel a lehető legmagasabb. Önök ezzel ellentétes szabályt javasolnak most.

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, és még egyszer mondom, mert úgy tűnik, ez nehezen érthető a kormánypárti képviselők számára: a kormány jó eséllyel el fogja veszíteni a választást (Derültség a kormánypártok soraiban.), akár ezt a választójogi rendszert vezeti be, akár más választójogi rendszert vezet be. Az azonban nem tűrhető, hogy olyan rendszert kívánjon létrehozni, ami jelen pillanatban a kormánypártoknak kedvez, mert se nem demokratikus, se nem elfogadható, úgyhogy ezt az előttünk fekvő javaslatot az MSZP képviselőcsoportja bizonyosan nem fogja támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 208 2012.09.25. 2:03  131-217

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, arra nem térek ki, mert számtalan érv hangzott el róla, és számtalan képviselő mondta el, hogy azért nem kell regisztrálni, hogy tudjuk, hogy ki a szavazásra jogosult, merthogy tudjuk, mivelhogy van erről nyilvántartás. A tévedés lehetősége egyébként később is adott lesz, hiszen az, hogyha valaki a regisztráció utáni időpontban halálozik el, akkor az ugyanúgy problémát fog jelenteni, a két szám közötti különbség, én azt gondolom, hogy elhanyagolható.

Amit ön, képviselő úr, mondott, pontosan azt az érvelést támasztja alá, amit én mondtam. Hogyha azt akarjuk, hogy valami mellett sokan döntsenek, akkor azokat regisztráltatjuk, aki nem akar amellett dönteni, azokat hívjuk föl valamilyen adminisztratív tevékenységre; pontosan ezt mondom én is, képviselő úr. Hogyha azt szeretnénk, hogy minél nagyobb legyen a szavazási részvétel, akkor azokat kéne fölkérni regisztrációra vagy adminisztratív tevékenységre, aki nem akar szavazni, akkor lesz magas az a szám, aki - ha úgy tetszik - akar, aki részt akar venni.

Tehát magyarán szólva, pontosan azt az érvet használja a képviselő úr, amit én tettem, és pontosan az önök álláspontjával szemben fogalmazta meg azt, amit ön kifejtett. Nagyon jó példa egyébként valóban, a szervek felajánlása erre egy más területen, és itt igazán objektív, amit mondott, mert a nemzeti konzultáció kapcsán ugyanez a helyzet, a magánnyugdíjpénztáraknál ugyanez a helyzet volt, és ön, képviselő úr, mondott még egy példát, ahol szintén ugyanez a helyzet. Pontosan ezért mondom én azt, hogy ha önök azt szeretnék, hogy valami ne történjen meg olyan számban, valami mellett ne döntsenek olyan sokan, mint egyébként tennék, akkor azokat az embereket kényszerítik regisztrációra, és erről szól az előzetes regisztráció a választásokon is.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 250 2012.10.02. 2:07  169-535

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is Vécsey képviselőtársamtól kérdezem, hogy nem tévedett-e a Velencei Bizottság véleményét illetően, mert én úgy emlékszem, hogy ez a választójogi törvényről mondott vélemény, és nem az eljárási törvényről. Úgyhogy azt kérném, ha idézne abból a véleményből, ami idevonatkozik, akkor nagyon hálás lennék.

(21.30)

A másik, amit Lipők képviselőtársamnak mondanék, hogy az a jelző, amit mi használunk, például a "szociálisan hátrányos" kifejezés, az egy picit más kategorizálási trend, mint amit önök szoktak a választókra használni, miszerint is "nyuggerek" vagy esetleg még rosszabb, a "vad barmok" kifejezés. Én úgy hiszem, hogy ezt a kettőt nehéz összehasonlítani.

Azt mondanám Kőszegi képviselő úrnak - sokan szóltak előttem -, hogy ha nem értenénk a törvényt, akkor valószínűleg kevésbé tiltakoznánk ellene. Az a helyzet, hogy értjük. Értjük azt, hogy önök a választói tudatosság mögé kívánják elrejteni azt a szándékukat, amely szerint is bizonyos társadalmi rétegeknek tömegeit kívánják, nem azt mondom, hogy kizárni a választás lehetőségéből, de megnehezíteni azt, hogy ők a választáson részt vegyenek.

Tudja, tisztelt képviselőtársam, a nemzeti konzultáció például nekem zaklatás volt. És önök mit mondtak erre? Azt, hogy menjek el regisztrálni akkor, ha nem akarok kapni ilyen ívet. Hát fordítsuk meg akkor a dolgot! Nekünk akkor is volt erre javaslatunk. Menjen el az regisztrálni, aki nem kíván részt venni a választásokon. Önök ezt a technikát alkalmazzák már jó régóta, ez volt a magánnyugdíjpénztárak vonatkozásában, a nemzeti konzultációnál. Ha azt akarják, hogy az emberek valami mellett döntsenek, akkor annak kell regisztrálni és adminisztrálni, aki nem akarja azt a valamit. Ha pedig fordított a cél, akkor az menjen el regisztrálni, aki akarja.

Tisztelt Képviselőtársam! Átlátszó ez a módszer, ezt csinálják most is, ezt csinálták a nemzeti konzultációnál (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ezt csinálták a magánnyugdíjpénztáraknál. Szégyelljék magukat! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 320 2012.10.02. 2:03  169-535

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egyetértek azzal a felvetéssel, hogy érdemes lenne több dologról is beszélni, hiszen ez a törvény ezer sebből vérzik, és ezt is fogom tenni, ha végre eljutunk oda, hogy a felszólalásomat elmondhatom, de persze, ez a műfaj is a parlamentarizmus része, mármint a kétperces órákon át tartó viták.

Hadd vessek föl néhány gondolatot az elhangzottakkal kapcsolatban. Először is a 200 ajánlóval, illetve azzal kapcsolatban, hogy egy ember több jelöltet is ajánlhat. Ha ez a választói tudatosság, tisztelt képviselőtársam, akkor egy mozdulattal bevezethetnénk azt is, hogy akkor szavazhasson is többre, hiszen, ha sok kiváló jelöltet ajánlhat, akkor miért ne szavazhatna a sok kiváló jelöltre, ő csak egyet nem látna szívesen a parlamentben, a másik 25-öt meg szívesen látná a parlamentben. Miért nem teheti ezt meg, képviselőtársam? Pontosan az a választói tudatosság, hogy azt ajánlom, arra szavazok, akit én szívesen látnék képviselőmként az Országgyűlésben. Azt gondolom, hogy ezek olyan alapelvek, alapvető szabályok, amikről eddig senki nem gondolta, hogy felül kell írni, egyébként 22 év alatt önök sem, ez most jutott eszükbe. Nyilvánvalóan értjük és látjuk, hogy miért, semmi másért, mint hatalomtechnikai megfontolásokból, ami vagy bejön majd maguknak, vagy nem jön be.

Egyébként, egy gondolatot még, visszatérve a regisztrációra: én azt tudom mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem arra kéne törekedni, hogy a nem teljes mértékben tudatos választókat kizárják a választás lehetőségéből, hanem arra kéne törekedni, hogy minél kevesebb ilyen választó legyen Magyarországon. Olyan oktatási rendszert kéne bevezetniük, olyan szociálpolitikát kéne folytatniuk, ami oda vezet, hogy nincs, vagy nagyon elhanyagolható a száma a nem tudatos választóknak. Ehelyett önök mit csinálnak? Megpróbálják kirekeszteni őket. Na, ez az fideszes politika, ami, én azt gondolom, hogy visszautasítást kell hogy maga után vonzzon!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 362 2012.10.02. 2:03  169-535

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hát akkor azt gondolom, hogy egy picit beszéljünk olyanról, amiről picit kevesebb szó esett. Esett szó, de lényegesen kevesebb a többes jelölésről, többes ajánlásról.

Szeretném azt megkérdezni - és vegyünk ilyen életszerű, de ha önök úgy gondolják, kevésbé életszerű, de jogszabály szerint lehetséges példákat. Kétszáz ember ajánlhat egy jelöltet. Kétszáz ember több jelöltet is ajánlhat, illetve minden ember több jelöltet is ajánlhat. Vegyük azt, hogy élelmes egyetemisták összeállnak kétszázan, bejelentkeznek ahhoz a tízhez, aki abban a körzetben lakik, és mind a kétszáz ajánlja mind a kétszázat. És akkor lesz kétszáz induló. Ez egy nagyon jó üzlet lesz, mert önök nyilvánvalóan biztosítani kívánnak, erről nem szól a fáma, hogy mennyi pénzt, de valamennyi pénzt az indulóknak. Vegyük azt, hogy csak egymillió forintot. Ez azt fogja eredményezni, hogy ezek az élelmes egyetemisták a 106 választókörzet egyikében csupán 200 millió forintba fognak kerülni az adófizetőknek. Biztos jól el tudják költeni a pénzt. Szorozzák ezt fel 106-tal, és azt gondolom, hogy nem egymillió forintot fognak szánni egy indulónak.

Hadd kérdezzem meg: önök szerint a mai költségvetés ezt lehetővé teszi? Mondják meg azt, hogy ha ilyen lehetőségeket a jogszabály lehetővé tesz, amire most csak egy itt hirtelen eszembe jutott példát mondtam, akkor jó-e az a rendszer. Én értem azt, hogy önök mit szeretnének, még egyszer mondom. Önök úgy gondolják, hogy az önöknek kedvez, ha sok baloldali párt indul majd el az egyfordulós választáson. De belegondoltak önök ennek a következményébe?

Vécsey képviselő úr azt hiányolta, hogy nem ismeri a kritikáinkat. Ez egy konkrét kritika, válaszoljon rá, legyen szíves. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 404 2012.10.02. 2:11  169-535

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is köszönöm Vécsey képviselő úrnak, hogy megpróbált válaszolni arra a kérdésre, amit feltettem. Azt gondolom, ez újdonság volt a mai vitában. Jó lenne, ha ebbe az irányba folytatnánk a mai parlamenti beszélgetésünket.

Azonban én azt látom, és örülök annak, hogy képviselő úr elismerte, hogy vannak bizonyos hiányosságai ennek a törvénynek, hiszen az a példa, amit én elmondtam, valóban lehetőséget ad a visszaélésekre. De hadd folytassam tovább ezt a gondolatmenetet. Ha a jelölő szervezetekkel kapcsolatos szabályozás körében keressük a megoldás kulcsát, akkor mi lesz a független jelöltekkel, hiszen én úgy gondolom, azt nem érdemes kizárni, hogy valaki nem jelölő szervezet tagjaként vagy nem egy párt tagjaként kíván elindulni, hanem független jelöltként.

De hogy folytassam a kérdések sorát: ha válaszolna arra valaki a kormánypárti képviselők közül - és ez elhangzott már felvetésként többször is, de kérdésként talán még nem -, hogy miért pont két héttel előbb zárják le a regisztrációt. Mi ennek a két hétnek az oka? Miért nem két hónap, miért nem két nap, miért pont két hét? Én racionális indokot erre, megmondom őszintén, még nem hallottam. Persze ha a szavazás napján zárnák le, akkor mivel a népesség-nyilvántartás meglehetősen pontos adatokkal rendelkezik, nem lenne indoka az előzetes regisztrációnak.

De ha azt kívánják elérni, hogy ne lehessen zaklatni azokat, akik nem kívánnak a választásban részt venni, akkor ez azt is jelentené, hogy mindösszesen két olyan hét lenne a kampányidőszakból, amikor ez a szabály érvényesülni tudna, hiszen két héttel a választás előttig még lehet azt mondani, hogy én nem kívánok ebben részt venni. Akkor a kampányban mi lesz a helyzet ezekkel az emberekkel? Magyarán szólva: miért pont két hét?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 464 2012.10.02. 13:44  169-535

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A választási eljárási törvénynek sok olyan pontja van, amely a nyilvánosság előtt - egyébként úgy hiszem, hogy okkal és joggal - sok figyelmet kapott, és talán ebből a legtöbbször itt a parlamenti vitában szerintem sokórányi hosszan beszéltünk a regisztrációról.

Felmerült az a képviselőtársaim körében, hogy kéne másról is, úgyhogy én megfogadva ezt a tanácsot, most egypár szót mondanék a szervezetrendszerről, a választási szervezetrendszerről, a Választási Bizottságról, illetve az irodáról. Elöljáróban azonban pár gondolatot elmondanék és hozzátennék, hiszen azt gondolom, hogy rendszerbe kell illeszteni azt, amit önök terveznek az országos vagy Nemzeti Választási Bizottsággal és a Választási Irodával.

A Fidesznek több olyan technikája is létezik, amit az elmúlt két évben alakított ki, és amelynek célja a fékek és ellensúlyok rendszerének lebontása. Ennél azonban veszélyesebb, hogy ezt a rendszert úgy alakítja át, hogy egy következő, esetlegesen más színezetű kormány működését a lehető leginkább gátolja. Ennek a receptje a következő, mondok néhány elemet, képviselőtársaim:

Végy egy önálló állami szervet, és ha a tagjai vagy elnöke különösebb erőfeszítés nélkül eltávolítható, akkor rúgd ki azonnal. Ha ez nem lehetséges, akkor először verd szét a szervezetet strukturális átalakítás címén, így a tagok mandátumát megszüntetheted annak lejárta előtt. Ezután végy néhány lojális pártkatonát, esetleg rokont, barátot, és töltsd fel vele az új struktúrájú szervezetet, csak és kizárólag kormánypárti jelöltekkel. Ha ez nem volna ilyen egyszerű, akkor változtasd meg a jelölés szabályait, mint például az Alkotmánybíróság esetében. Ezután növeld meg a mozgásterét főleg személyi kérdések területén ennek az új kinevezett vezetőnek vagy vezető testületnek.

Persze a megválasztásuk előtt azt se feledd, hogy az új lojális tagok mandátumának hosszát úgy állapítsd meg, hogy az a következő két-három kormányzati ciklust is átívelje. Az elmozdíthatatlanságukat biztosítsd kétharmados törvényekben, ha eddig esetleg nem lett volna így, például a legfőbb ügyész esetében. S persze ne feledkezz meg arról sem, hogy a mandátumának lejártakor is hivatalban maradhasson addig, amíg utódját meg nem választották; ezzel el lehet érni azt, ha egyharmados képviseletet megőriz az Országgyűlésben a jelenlegi kormánykoalíció, akkor hivatalban tarthatja, ameddig csak akarja. Ezután persze függetlenítsd az állami szervet a lehető legjobban a kormánytól; ez azért jó, mert klasszul eladható a választópolgároknak, sőt mi több, még Nyugat-Európában is, lám mi demokraták vagyunk, nálunk az intézmények függetlenek.

De persze félni nem kell, hiszen amíg a pártkinevezettek ott ülnek, főleg amíg a kétharmados többségük kitart, így a miniszterelnök akaratából bárki visszahívható, elmozdítható, úgysem ártanak a jelenlegi kormánynak. Nem úgy, ha a megtévedt választók esetleg nem a Fideszt akarnák újra hatalomba segíteni; ekkor a szervek a pártkinevezettjeik segítségével, vezetésével fel fognak éledni, és megmutatják az új kormánynak, hogy mi a nemulass. Így a késztermékkel át lehet menteni a hatalmat és a befolyást a következő ciklusokra akkor is, ha a balga emberek, mondjuk, éppen nem a Fideszt kívánják újra hatalomba segíteni.

Nos, tisztelt Országgyűlés, e szerint a recept szerint működik ma a Költségvetési Tanács, az igazságügy, az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, a médiahatóság, és egyébként így fog most működni az országos szintű választási bizottság is Nemzeti Választási Bizottság néven. Hasonló a helyzet a Nemzeti Választási Központtal is. A recept első elemei már tehát megvalósultak, szétverték az Országos Választási Bizottságot annak tagjai mandátumának lejárta előtt, és feltöltötték azt a saját embereikkel. És mi jön most ugyanebben a rendszerben? A tagokat kilenc évre fogják megválasztani, plusz természetesen - ahogy szokott lenni - meghosszabbodik a mandátumuk, ha netán nem választanának meg utódot. Ugyanezt fogják megtenni a Választási Iroda vezetőjénél, és természetesen a minisztériumtól függetlenítik a Választási Irodát már így a kilenc évre kinevezett, nyilvánvalóan saját emberük fennhatósága alatt. E törekvésük talán éppen a Választási Bizottság, éppen e testület esetében a legszembetűnőbb és a legleplezetlenebb, mármint az, hogy mi az önök valós célja.

Nézzük azt, hogyan alakult az OVB sorsa, hogyan alakult az OVB története!

(1.00)

Az OVB tagjainak a mandátuma gyakorlatilag a következő választásokig kitartott volna. Ehhez képest mit csináltak önök? Horváth Zsolt képviselő úr benyújtott egy javaslatot 2010. június 14. napján, és ezt az Országgyűlés elfogadta 2010. június 14. napján.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Egy nap alatt darálták le ezt a javaslatot, tisztelt képviselőtársaim, ráadásul úgy, hogy addig példátlan módon a kormánypárt ügyrendi javaslattal lezáratta a vitát, amikor megunta azt, és amikor kezdett számára kínossá válni.

Mi volt ennek a javaslatnak az indokolása és milyen struktúrát hozott létre? Hadd olvassak föl ebből, tisztelt Országgyűlés: "Az Országos Választási Bizottságot a javaslat szerint minden általános választás alkalmával meg kell újítani. Az országgyűlési, az önkormányzati és az európai parlamenti általános választások kitűzését követően új Országos Választási Bizottságot kell választani. Ez a megoldás a nemzetközi gyakorlatban is ismert, és lehetőséget teremt arra, hogy a különböző választástípusokból fakadó eltérő szempontokat is mérlegelhesse az Országgyűlés az Országos Választási Bizottság tagjainak megválasztásakor."

Hadd olvassak Horváth Zsolt fideszes képviselő úr felszólalásából, amit ennek a törvényjavaslatnak a vitájában mondott el: "A második indokom, amelynek alapján érdemes ezt az eljárást alkalmazni, az, hogy ez a megoldás lehetőséget teremt arra, hogy a különböző választástípusokból fakadó eltérő szempontokat is mérlegelhesse az Országgyűlés akkor, amikor javaslatot tesz az Országos Választási Bizottság tagjainak megválasztására. Így például lehetőség van arra, hogy az önkormányzati választásokat megelőzően olyan személyek kerüljenek megválasztásra, akik a helyi önkormányzatok felépítését és működését vagy a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó szabályozást is alaposan ismerik, e területnek elismert szakemberei, nagy tapasztalattal rendelkező szakértők. Vagy például e szabályozás szintén lehetőséget teremt arra, hogy az európai parlamenti választást megelőzően olyan szakemberek kerüljenek delegálásra az Országos Választási Bizottságba, akik alaposan ismerik az Európai Unió működését, akár erről gyakorlati tapasztalattal is rendelkeznek."

És végül hadd idézzem az egyik mostani előterjesztő véleményét ugyanerről a törvényről. Kósa Lajosról van szó, ő azt mondta, idézem: Amikor az Országos Választási Bizottságnak "nem állandó felhatalmazása van - ha jól végzi a munkáját, ha nem -, hanem a mindenkori parlamentnek van módja újragondolni és értékelni az OVB működését".

Nos, tisztelt képviselőtársaim, akkor nézzük tovább, kiket választottak meg az Országos Választási Bizottságba. Egyetlen ellenzéki jelölt volt, az LMP-nek, a legkisebb ellenzéki pártnak a jelöltje, aki bekerült, ezen kívül csak kormánypárti jelölt került megválasztásra a régi tagok helyére, akik közül az egyikük fontosnak tartotta azt, hogy a parlament számára becsatolt önéletrajzában feltüntesse azt, hogy a fia évek óta Fidesz-tag. Ennyire független, tisztelt Országgyűlés, ez az illető.

Az elnök természetesen a korábbi fideszes pártdelegált lett, aki egyébként most is betölti az Országos Választási Bizottságban ezt a tisztséget, és meg merem kockáztatni, képviselőtársaim - már többször bejött ez a feltételezésem és ez a tippem, Handó Tündénél is, Polt Péternél is -, hogy valószínűleg a mostani elnök fogja vezetni kilencéves mandátummal a nemzeti választási bizottságot is. Őszintén szólva remélem, hogy tévedek.

Nos, hadd kérdezzem meg a kormánypárti képviselőket, hogy vajon miért változott meg a véleményük a struktúrát illetően, ugyanis erről, amit ide lefektettek javaslatként, eddig szó sem volt. Nem vált be a rendszer? Azóta választás sem volt, képviselőtársaim. Vagy esetleg újragondolták azt, hogy így mégis jobb önöknek majd a következő parlamenti választáson? Újragondolták azt, hogy esetleg ezt a független állami szervet is maguk alá kéni gyűrni mégiscsak stabilan, ha már a régi tagokat elmozdították a mandátumuk lejárta előtt? A modell, amit fölvázoltam, pontosan illik az Országos Választási Bizottság sorsára.

Hadd idézzek végül néhány mondatot, tisztelt képviselőtársaim, az indokolásból, hogy miért van erre szükség. Mert megpróbáltam én is - ahogy egyébként Lendvai Ildikó egy más rendelkezés vonatkozásában - fellapozni és segítségül hívni az előterjesztést, hogy vajon milyen indokok motiválták önöket, hogy az önök által újként megállapított rendszert most, még mielőtt az egyáltalán működni kezdett volna, fölülbírálják, és egy másikat találjanak ki. Nos, arra, hogy miért kilenc év a mandátum, erre az indokolás a következő mondatot írja: "A választási bizottságok választott tagjainak megválasztására vonatkozó rendelkezéseket állapítja meg." Államtitkár asszony, ön szerint miért? Mert én szeretném megtudni az ön véleményét is, és szeretném megtudni az előterjesztők véleményét is, ugyanis ebből nem derül ki.

Arra, hogy miért hosszabbodik meg a mandátum, a következő mondatot sikerült megalkotni: "A választási bizottsági tagság megszűnésére, valamint a megüresedett hely betöltésére vonatkozó rendelkezéseket állapítja meg.". Ezt egyébként nemcsak ehhez, hanem még a 36. §-hoz is indokolásul szánták, úgyhogy egy mondatot se szántak összességében erre a talán nem jelentéktelen rendelkezésre.

Nagyjából hasonló a Nemzeti Választási Központ elnökének a kilencéves mandátuma is, ahol az 55. §-hoz annyit sikerült írniuk, tisztelt előterjesztők, hogy "a Nemzeti Választási Központ elnökének és helyetteseinek kinevezésére, jogállására, összeférhetetlenségére és vagyonnyilatkozatára vonatkozó rendelkezések biztosítják a függetlenségüket". Miért, eddig nem volt így?

Tisztelt Képviselőtársaim! Csizi Péter képviselő úr itt van, legyen szíves megválaszolni nekem akkor ezeket a kérdéseket, miért kell kilenc év, miért kell meghosszabbíthatónak lenni, legyen szíves megválaszolni azt, hogy miért nem vált be az a régi rendszer, amit önök javasoltak Horváth Zsolt képviselőtársuk előterjesztése alapján, miért kell most megváltoztatni úgy ezt, ahogy soha nem volt a gyakorlatban, soha nem került alkalmazásra.

Ugyanez a kérdésem lenne az államtitkár asszonyhoz is, aki a mai vitában, ami most már nagyjából öt-hat órája húzódik, egyetlen szót sem mondott eddig. Igaza van Harangozó képviselőtársamnak, amikor azt mondja, hogy a kormány képviselője nem azért ül itt, főleg nem egy ilyen fontos törvény vitájában, hogy valamit olvasgasson és elüsse az időt, hanem azért, hogy válaszoljon az ellenzéki képviselők kérdéseire és felvetéseire. Államtitkár asszony, ön a feladatát nem teljesíti! Legyen szíves válaszolni arra, ami itt a vitában elhangzott!

Hogy miért változtatták meg, talán kapok választ, én viszont a következőt gondolom erről. Amikor a korábbi modellt bevezették, valószínűleg akkor még azt gondolták, hogy önök meg fogják nyerni simán a választásokat, gond nélkül, így elég az, hogyha a saját embereikkel feltöltik a Választási Bizottságot és feltöltik majd a jövőben is. Őszintén szólva, jó érzéssel tölt el, képviselőtársaim, hogy ma már nem így gondolják. Jó érzéssel tölt el, mert hogyha így gondolnák, akkor most nem kellene az előttünk lévő törvényjavaslattal foglalkozni.

Már csak egyetlen kérdésem van végül ebben a témakörben: hogyha ez sem jön be, akkor a világ melyik ismert diktatúrájának vagy demokráciájának a gyakorlatát kívánják majd nemzetközi példákra hivatkozva bevezetni?

Nos, még egyszer nyomatékosan kérem az államtitkár asszony válaszát, nyomatékosan kérem az előterjesztők válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 488-494 2012.10.02. 2:34  169-535

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én ismét kormánypárti képviselőtársaimhoz és államtitkár asszonyhoz fordulnék. Szóval önök, akik olyan szívesen papolnak az Országgyűlés tekintélyéről és az Országgyűlés tekintélyének a megóvásáról, helyénvalónak tartják azt, hogy bojkottálják a vitát? Helyénvalónak tartják azt, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt három vagy négy kormánypárti képviselőtársam, hogy egyetlen írásban előre jelentkezett fideszes képviselő volt csak a mai vitában? És egyébként hiába vártuk a fideszes képviselők felszólalását normál keretben, összesen néhány kétperces replikára futotta önöktől, ahelyett, hogy gombot nyomnának és válaszolnának a feltett kérdésekre. Azt gondolom, hogy ez egy jogos elvárás.

Ugyanúgy még egyszer megismétlem: államtitkár asszony, aki oly kényes a stílusra, miért nem válaszol nekünk? Föltettünk kérdéseket, szakmai kérdéseket...

ELNÖK: Bocsásson meg, képviselő úr, meg kell, hogy állítsam. Idézem: ha a felszólaló ugyanabban a vitában feleslegesen saját beszédét ismétli, figyelmeztetnem kell, és ennek következménye van. Nem teszem meg, csak emlékeztetem.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a figyelmeztetést. Azt gondolom, hogy volt ebben a mondatban egy olyan szó, a "feleslegesen", ami úgy hiszem, hogy nem vonatkozik most az én felszólalásomra...

ELNÖK: Képviselő úr, ezt majd én eldöntöm...

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): ...mert, ha államtitkár asszony...

ELNÖK: Képviselő úr, ezt majd én döntöm el, hogy felesleges vagy nem felesleges. (Dr. Bárándy Gergely: Elnök úr, akkor vonja meg a szót, akkor is azt tudom mondani ebben a vitában...) Képviselő úr, folytassa, öné a szó.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy nem felesleges emlékeztetni valakit akkor, amikor nem válaszol a korábbi felhívásra. Én pedig úgy gondolom, hogy egy parlamenti vita arról szól, hogy az érveket ütköztetjük; nem az érvek ütköztetése az, amikor az ellenzék monológot mond, a kormánypárt meg hallgat. És azt kérem a kormánypárti képviselőtársaimtól, főleg az előterjesztőktől, hogy most szálljanak be a vitába, és ne a zárszóban mondják el azt az álláspontot, amire utána nem lehet reagálni. Én úgy hiszem, hogy szakmai kérdéseket tettünk föl, úgy hiszem, hogy tisztességesen jelen voltunk ebben a vitában. Sok mindenről beszéltünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a választójogi törvénynek olyan vonatkozásairól, amit önök kértek, hát tessenek válaszolni!

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 502 2012.10.02. 0:51  169-535

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ha jól tudom, akkor ez volt az utolsó hozzászólás, amit képviselőtársam elmondott, már ami a rendszert illeti. Azt is látom, hogy az előterjesztő a zárszóra készülődik, én még egyszer tisztelettel kérem önt, képviselő úr, hogy nyomjon rendes felszólalásra gombot, és ne a zárszóban mondja el az álláspontját, amikor arra reagálni már nem lehet. Én úgy gondolom, hogy ez a demokratikus játékszabályoknak a minimuma. Így is, úgy is öné lesz az utolsó szó, így is, úgy is tud zárszót mondani, adja meg a lehetőséget arra, hogy a képviselők reagálni tudjanak arra, amit ön remélem, hogy a válaszában el kíván mondani.

Államtitkár asszony, ön pedig az, hogy nem szólalt meg végig, az szégyen. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 516 2012.10.02. 2:04  169-535

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Istenigazából nem értem, amit ön mond, meg kell hogy mondjam. Azt mondja, hogy a Fidesz már válaszolt a kérdésekre.

A vezérszónoki körben, ha jól tudom, még mindig úgy zajlik a dolog, hogy először beszél az előterjesztő, aztán kap szót egyébként a legnagyobb kormánypárt, a Fidesz szónoka, és után kapnak szót az ellenzéki képviselőcsoportok, úgyhogy legfeljebb a KDNP képviselője tudott volna bármire válaszolni a vezérszónoki körben, de ott sem ez a szokás, hanem ott az álláspontokat szokás ismertetni és nem a vitában részt venni, erre való az általános vita folytatása.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Talán ön is különbséget tud tenni aközött, hogy a válasz és a kinyilatkoztatás nem ugyanaz. Úgy gondolom, hogy ez egy viszonylag követhető különbség és viszonylag egyértelmű különbség. Ugyanúgy, ahogy államtitkár asszony, a hosszú vita nem egyenlő az obstrukcióval. A hosszú vita nem egyenlő az ellenzéki bojkottal vagy az ellenzéki megengedhetetlen magatartással. A hosszú vita egy komoly törvényről, azt gondolom, hogy természetes dolog.

Az, hogy önnek nincs kedve válaszolni a kérdésre, úgy gondolom, hogy az az ön hatalmi helyzetével való visszaélés, mert önnek az a feladata, hogy a parlamenti vitában a kormány szakmai álláspontját képviselve ezeket a kérdéseket megválaszolja. Egyébként pedig az OVB strukturális változtatásáról, amiről volt szerencsém közel negyedórát beszélni, senki nem beszélt, és azokra a felvetésekre sem az általános vita megkezdésében, sem pedig most, a folytatásában nem adott választ. Önnek még mindig van lehetősége arra, hogy ezt megtegye.

És ugye, nem rajtam kívánja számon kérni a Kádár-korszak bűneit? És ugye nem Harangozó képviselőtársamon? És nem Lukács képviselőtársamon kívánja számon kérni? És még számtalan nevet említhetnék a Kádár-rendszer bűneivel kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy sokkal több jogom van ezt kritizálni, mint mondjuk önnek! Ez a helyzet, államtitkár asszony. És elvárom, még egyszer mondom, hogy válaszoljon tisztességesen és szakmai módon!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 213 2012.10.29. 2:03  198-228

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is felhívnám Vejkey képviselő úr figyelmét arra, hogy valószínűleg rosszul informálódott, mert egy ellenzéki párt nem szavazta meg a választójogi törvényt (Taps az ellenzéki oldalon.), és nem fogja megszavazni az eljárásjogit sem, képviselő úr, úgyhogy ezt előrevetem.

Kettő: ha önök választási csalásról beszélnek, akkor ma Magyarországon vagy a mai napig Magyarországon egyetlenegy embert ítéltek el választási csalásért, egy fideszes politikus segítőjét. Másodszor: most semmisítették meg a tiszavasvári eredményt két választókörzetben azért, mert a Fidesz által támogatott jelölt csalt. (Zaj.) Úgyhogy akkor, amikor önök választási csalásról beszélnek, tisztelt képviselőtársaim, először arról gondolkodjanak el, hogy eddig csak az önök tevékenységével kapcsolatban mondták ezt ki, egyébként épp a mai napon legutoljára.

A harmadik dolog, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez az alaptörvény-módosító javaslat egyszerűen lefordítva arról szól, hogy önök olyan választási eljárási törvényt alkotnak vagy alkotni szándékoznak, ami a saját maguk által elfogadott alaptörvény rendelkezéseinek sem felel meg, ezért ezt kívánják most módosítani. Az, hogy egyébként a koherenciazavarról tárgyalunk most, illetve a koherenciazavart kiküszöbölő javaslatokról, azért is szomorú, mert még a saját alaptörvényüknek meg nem felelő javaslatot sem sikerült úgy módosítaniuk, hogy egyébként az ne okozzon koherenciazavart az alaptörvényben.

Fölhívnám egyébként Szakács képviselőtársam figyelmét, hogy Salamon László nem arról beszélt, hogy az alaptörvény különböző rendelkezései nem mondhatnak ellent egymásnak, hanem hogy az alaptörvény más jogszabállyal nem kerülhet koherenciazavarba. Elnök úr ezt mondta. Én pedig azt gondolom, hogy az előbbi érvek alapján bizony ellentmond itt egyik alaptörvényi rendelkezés a másiknak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezért indokolt, hogy ezt a javaslatot elfogadja a Ház.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 315 2012.10.29. 9:41  284-332

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy picit más szempontból, bár ilyen tekintetben is érintve volt már ez a javaslat, de én a benyújtás motívuma, a motiváció oldaláról közelíteném meg ezt a kérdést. Mondhatnám azt is, hogyha egyszerűen és talán legközérthetőbben szeretnék fogalmazni, hogy a miniszterelnök és a gazdasági minisztere fejjel mentek a falnak, s amikor nagyot koppantak, akkor ültek a földön, és kicsit zavaros fejjel azon gondolkodtak, hogy milyen alternatív megoldásokat lehetne találni. Azért mondom ezt, és azért a miniszterelnökhöz és a gazdasági miniszterhez kötöm és nem Rogán képviselő úrhoz, mert ezeket a javaslatokat már ismerjük. Rogán képviselő úr egy tehetséges szakember, egy tehetséges politikus, és azt gondolom, egy ilyen viszonylag rövid törvényjavaslatot meg tud úgy védeni, és tud úgy érvelni mellette, mintha valóban a sajátja lenne, de ismerjük már a Fidesz jogalkotási metódusát, és ezeknek a törvényjavaslatoknak az a sorsuk, hogy a kormányban kitalálják, hogy ezt elő kell terjeszteni, keresnek hozzá egy országgyűlési képviselőt, azzal benyújtatják, és az az országgyűlési képviselő anélkül tudja az Országgyűlés elé hozni ezt a javaslatot, hogy szakmai vagy egyáltalán társadalmi vagy bármilyen egyeztetésen átesett volna. Erről van szó most is, annyi különbséggel - még egyszer mondom -, hogy Rogán képviselő úr lényegesen jobban tudja ezt képviselni, mint más képviselőtársai, akik néha azt sem tudják, hogy milyen törvényről beszélnek mint saját előterjesztés.

Ettől függetlenül arról van szó, egy picit komolyabbra fordítva, hogy az IMF és más európai intézmény nem ad pénzt a kormánynak, ezért más megoldás után néznek. Azért mondom, hogy meglepő megoldások vagy elfogadhatatlan megoldások után, mert ennek az első felvonása az azeri baltás gyilkos eladása volt, aki szintén az államkötvény-vásárlás reményében került átadásra Magyarországról, de ha még ez nem is bizonyítható, az viszont már annál inkább, hogy miután átadták, és hazájában szabadon bocsátották az emberölés miatt elítélt, hősként ünnepelt azeri katonatisztet, azután hirtelen megélénkültek a gazdasági kapcsolatok Azerbajdzsánnal. Szijjártó képviselő úr, államtitkár úr büszkén jelentette be, hogy milyen előrehaladott állapotba jutottak néhány hét alatt ezek a tárgyalások, és azt is tudjuk, hogy kormány közeli cégek bizony nagyon gyorsan és nagyon komoly megrendeléseket kaptak Azerbajdzsánban, azaz gazdasági érdekekért, az állam finanszírozhatóságának érdekében eladtak egy köztörvényes bűnözőt, egy gyilkost egy más országnak. (Babák Mihály: Hogy jön ez ide?)

Hogy jön ez ide? - Babák képviselő úr ezt kérdezi. Megmondom önnek: úgy, hogy ez egy következő megoldás az államháztartás hiányának a finanszírozására. Az, hogy kiárusítják a magyar állampolgárságot, vagy fogadjuk el Rogán képviselő úr helyesbítését, bár én azt gondolom, inkább valamiféle freudi elszólásról van szó itt írásban, nem pedig egyszerű tévedésről, de vegyük azt, hogy nem állampolgárságról, csak mint letelepedési vagy tartózkodási jogról van szó, azt gondolom, elfogadhatatlan. Nem kívánom ismételten fölhozni azokat az érveket, amelyeket képviselőtársaim megfogalmaztak, hanem kifejezetten a motiváció oldaláról közelítem meg. Ha végigolvassuk ezt az indokolást, akkor pontosan eljutunk oda, amiről én beszélek, mert ugyan Rogán képviselő úr szerint tévesen került be az indokolásba az, hogy állampolgárság megszerzése, azonban a mondat második fele, hogy mert ezzel is segíteni kívánja az állam finanszírozását, azt gondolom, ez már egészen egyértelmű. Ez tehát nem azt jelenti, képviselő úr, amiről ön beszél, hogy azt kívánják elérni, hogy Magyarországon a befektetői hajlandóság növekedjen, hanem egész egyszerűen 250 ezer euró készpénzre szeretnének szert tenni.

(20.40)

Én azt gondolom, ez a különbség óriási, mert a jelenlegi hatályos szabályok is megengedik azt, hogy kiemelten fontos gazdasági érdekből a belügyminiszter bizonyos engedményeket adjon akár a letelepedési, akár a tartózkodási jog vonatkozásában, és ez így helyes, ezzel én is egyetértek, mert ha Magyarországon valaki munkahelyeket teremt, ha Magyarországra valaki komoly pénzösszeget invesztál, akkor valóban elő kell segíteni annak az itteni tartózkodását, nem pedig gátolni, és valóban a magyar államnak kiemelt érdeke, hogy ez az ember idejöjjön.

Én azt gondolom, hogy az, hogy ha valakitől beszednek 250 ezer eurót, és akkor automatikusan jogosulttá teszik egyébként arra - és ezt hangsúlyozni szeretném, nem a belügyminiszter mérlegelése alapján, hanem automatikusan jogosulttá teszik -, hogy itt tartózkodási engedélyt kapjon, ahhoz hasonlítható, mint amikor a középkorban, mondjuk a Borgia-pápák idején licitálni lehetett az egyes egyházi tisztségekre, esetleg fix összegért lehetett megvenni - ezt úgy hívták akkor és úgy hívják most is, hogy simónia -, és a reformáció egyik fő célkitűzése az volt, hogy ez ellen fellépjen.

Ugyancsak hasonlíthatom, mondjuk, a Velencei Köztársasághoz, és akkor talán még közelebb kerülünk az igazsághoz, amikor a chioggiai háború idején, amikor valóban az államot a megszűnés veszélye fenyegette, ha valaki olyan összeget ajánlott föl az államnak, amiért egy nagy hadigályát föl lehetett szerelni, akkor az megkapta a velencei nemességet. Ez rendben is van, rendben is volt a középkorban. Csak azt gondolom, hogy azóta kellett volna, hogy fejlődjön egy kicsit a gondolkodásmódunk is, és talán nem szeretnénk egy egyébként tiszteletreméltó múlttal rendelkező középkori államhoz, mondjuk, Velencéhez a mai Magyar Köztársaságot hasonlítani. Márpedig ez az intézmény pontosan ugyanolyan, mint az volt akkor. Ha pénzt kap az állam azért, hogy tudja finanszírozni a költségvetést, egy meghatározott összeget, akkor az jogosítványokkal ruházza fel, extra jogosultságokat biztosít annak, aki ezt a pénzt befizette.

Én azt gondolom, hogy ami a motivációt illeti, ez teljes mértékben elfogadhatatlan, és nem ismétlem mellé azokat a biztonsági kockázatokat, amelyeket képviselőtársaim már felemlegettek. Ha bárkinek kétsége támadna afelől, hogy valóban ez volt a motívum, azért én azt gondolom, hogy véletlenek vannak, de ilyen sok véletlen egymás mellé rendelve nincs. Az azeri ügy után jön ez, és érdekes módon egybeesik azzal az uszító kampánnyal, amit most az IMF-fel szemben folytat a kormány, az állampolgárok adóforintjain fizetett kampánnyal. Gondolom, nem olcsó, de talán önök tudják azt is, hogy pontosan mennyibe kerül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elhangzott itt már, én is szeretném megerősíteni: az, hogy befektetők jöjjenek Magyarországra, biztosan, alapvetően nem ezen a rendelkezésen fog múlni. Ahhoz, hogy valaki idejöjjön, kell a jogbiztonság; ahhoz kell az, hogy ne legyen visszamenőleges hatályú törvénykezés; ahhoz kell az, hogy legalább olyan költségvetés legyen, ami egy-két hónapnál többet is kibír módosítás nélkül. Ahhoz kell az, hogy a befektetők tudják azt, hogy ha - és itt elsősorban szeretném hangsúlyozni - akár olyan gazdasági jellegű törvényalkotást javasolnak önök és fogadnak el, amely alkotmányellenes, akkor az Alkotmánybíróság fel tudjon lépni ez ellen, márpedig önök megvonták az Alkotmánybíróság erre irányuló jogát. Szükséges az, hogy az igazságszolgáltatás valóban függetlenül tudjon működni. A Velencei Bizottság nem ezt állapította meg a legutóbbi vizsgálatában, hogy ez így volna. Szóval, ezek a rendelkezések és intézkedések sokkal fontosabbak lennének, mint az, hogy 250 ezer euróért bizonyos jogosultságokat meg lehessen vásárolni.

Én azt javaslom megfontolásra, tisztelt képviselőtársaim, hogy gondolkodjanak egy kicsit demokratább módon. Alakítsák vissza ezeket az elfogadhatatlan jogszabályokat a demokratikus normáknak megfelelően, fejezzék be azt a törvényalkotási mechanizmust, amit egyébként most is látunk, hogy egyeztetés nélkül terjesztenek egyébként strómanként alkalmazott képviselőkkel - elnézést a kifejezést Rogán frakcióvezető úrtól, de azt gondolom, hogy ez jelen esetben is igaz - törvényjavaslatokat a Ház elé, és akkor talán a befektetési bizalom nagyobb lesz Magyarországon. Azt gondolom, hogy az államháztartás hiányát pedig egy picit szofisztikáltabb eszközökkel érdemes lenne javítani, nem pedig kiárusítani az állampolgári jogokat.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 323 2012.10.29. 2:06  284-332

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen Rogán képviselő úrnak, hogy felhívta erre a hibára a figyelmet, bár azt is elmondom, hogy csak félig hiba, mert ha a törvényhozás visszamenőleges hatállyal alkot jogszabályokat, akkor sajnos a törvénykezés is visszamenőleges hatályú lesz, de valóban, itt a helyes kifejezés a "törvényalkotás" vagy "törvényhozás".

Azt, hogy ne lenne jelentősége az indokolásnak, nagyon nagy tévedésnek tartom, és sokszor elmondtam már, hiszen önök az alaptörvényben, azt mondom, e tekintetben nagyon helyesen pártolják az úgynevezett teleologikus jogértelmezést, ami a jogalkotó akaratának a kutatását jelenti, azaz hogy milyen célból terjesztette elő a jogalkotó a javaslatát; e tekintetben pedig ez a törvényjavaslatból és nyilvánvalóan a parlamenti vitából tudható meg, olvasható ki. E tekintetben ön helyre tette a dolgot, mert a parlamenti vitában elmondta, hogy ez nem egy szándék, csak egy tévedés, de ettől még ennek van jelentősége, és része a törvénynek és a törvényhozási metódusnak.

Másrészt valóban én is az egyszerűsítés híve vagyok, és ha indokolatlanul nehezítjük meg befektetők itt-tartózkodását, az valóban hiba. Csak még egyszer mondom, az indokolással van a probléma, mert önök az indokolásban elsősorban nem ezt a motivációt hangoztatják, hanem az államháztartás finanszírozhatóságát ebből a 250 ezer eurós összegből, nyilván felszorozva meglehetősen sokkal. Én elhiszem, képviselő úr, hogy az ötletet a kínai delegáció ittléte adta, de én úgy tudom csak értékelni, ha ezt az indokolást elolvasom, hogy ez adta az ötletet, és önök ezt továbbfejlesztve azt mondták, hogy hoppá, ez egy nagyon jó módszer arra, hogy egyébként az államháztartást finanszírozni lehessen, és így - ha úgy tetszik - két legyet ütnek egy csapásra.

Megmondom őszintén, én jobban örültem volna annak, ha a bankban kell elhelyezni; egyszerűen azért, mert más volna az indok (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), de valószínűleg, úgy tűnik, ezt egy következő felszólalásomban vagyok kénytelen elmondani.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 327 2012.10.29. 1:18  284-332

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon köszönöm, elnök úr. Befejezem az előző gondolatot.

Azért örültem volna jobban, ha ez a javaslat úgy szól, hogy bankban kell elhelyezni, mert akkor valóban az az állítás, amely szerint is azért lenne jó, hogy ezek az emberek idejöjjenek, merthogy itt esetleg befektetéseket fognak elindítani, megvalósítható lenne. Mert ha valaki 250 ezer euróért államkötvényt vásárol öt évre, az öt évig nem nyúl hozzá ehhez a pénzhez. Ezzel megint oda jutunk, hogy egy értelme van: az államháztartást finanszírozni tudja.

Ha bankbetétben kell ide behozni, akkor ez két dolgot jelent: egyrészt azt, hogy biztosítva van az ő megélhetése, azaz a magyar államnak biztosan nem jelent terhet, csak hasznot, másrészt pedig azzal a 250 ezer euróval valószínűleg elindíthat - mert az azért a megélhetés biztosítására talán egy picit sok - bizonyos vállalkozásokat Magyarországon. Tehát magyarán szólva sokkal nagyobb értelme lenne, ha ezt bankbetétben hagyná itt, és nem pedig államkötvényben.

De még egyszer mondom, ez egyet bizonyít: önöknek nem az a fontos, hogy befektetési céllal jöjjön ide valaki, hanem az, hogy az államháztartásban tátongó lyukakat be lehessen tömni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 375 2012.10.29. 6:55  334-376

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én értem azt, hogy a jobbikos képviselőtársaim minden ilyen jellegű törvényjavaslatot kihasználnak egy jó kis kommunistázásra, de megmondom őszintén, van egy olyan színvonal és egy olyan szint, ami alá az ember az Országgyűlésben nem megy, legalábbis én biztosan nem, úgyhogy Szilágyi képviselőtársam felvetéseire, bár az ember érezne késztetést, hogy válaszoljon, de úgy gondolom, az a helyes, hogyha ezeket a helyén kezeli, és szóra sem méltatja.

A törvényjavaslatban és a részletes vitában megengedett stílust követve tehát megjelölöm, a 2. és az 5. ajánlási ponttal kapcsolatban kívánnék hozzászólni. Én úgy hiszem, hogy az önkormányzatoknak, ahogyan Varga képviselőtársam is mondta, eddig is megvolt, és most is megvan a lehetőségük arra, hogy ezeket az utcaneveket megváltoztassák. Engem persze érdekelne az, hogy ezt miért nem tették meg. Úgy hiszem én is, hogy a mellékletben felsorolt nevek közül nagyon sok esetben helyes volna az utcanevek megváltoztatása. Csak kérdezem én... (Novák Előd: Hányadik ajánlási pont?) A 2. és az 5. ajánlási pont, megismétlem még egyszer Novák képviselőtársam kedvéért, és azt is hozzáteszem, hogy az ember a témára úgy tud térni, de ezt biztos tanulta még az általános iskolában, hogy van bevezetés, tárgyalás, befejezés, és én most a bevezetésnél tartok, tisztelt képviselő úr. (Novák Előd: Várom!) Úgyhogy várja ki, majd el fogok jutni oda is, és talán ön is ráismer arra, ami a 2. és az 5. ajánlási pontban szerepel.

Szóval, vannak olyan utcanevek, amelyeknek a megváltoztatása indokolt, és ha már ezeknél tartunk, akkor én úgy hiszem, jogos föltenni azt a kérdést, hogy vajon például Tiszavasváriban az ilyen jellegű utcaelnevezéseket miért nem változtatta meg a jobbikos polgármester és a jobbikos többség. Megtehette volna, valami miatt mégsem tette meg. De fölhozható rengeteg más település is, ahol a polgármester és a fideszes vagy KDNP-s többségű képviselő-testület ezt megtehette volna. Azért van ennek jelentősége, és itt térek rá - Novák képviselő úrnak jelzem, hogy ő is tudja követni - az ajánlási pontokra, mert én úgy hiszem, ha nem határoznak meg egy objektív kritériumrendszert a vonatkozásban, hogy kik azok az emberek, akikről lehet és akikről nem lehet egyesületet vagy utcanevet elnevezni, akkor a törvény alkalmazása óhatatlanul és mindig önkényes lesz. Lehetne objektív kritériumrendszer az, hogy kit ítéltek el utána háborús bűntettért és a többi, nem akarok ötleteket adni, ezt találják ki azok, akik úgy gondolták, hogy ezt a törvényjavaslatot elő kívánják terjeszteni. De akkor, amikor a törvényalkotó arra a mezsgyére téved, hogy történelmi eseményeket és történelmi személyiségeket, vitatott történelmi személyiségeket kíván törvényben meghatározni, olyan értelemben, hogy kiről lehet és kiről nem utcát elnevezni, én azt gondolom, nagyon helytelen úton jár.

Az, amit képviselőtársam a 2. ajánlási pontban részletez, lehet egyfajta kicsit objektívebb kritériumrendszer, bár én megmondom őszintén, ezt sem tartom kielégítőnek és megfelelően objektívnek a kérdés megítélése szempontjából. Ugyanis gondoljanak bele, képviselőtársaim, abba, hogy milyen visszaélésekre ad majd alapot, amikor az alapján kell eldönteni, elnevezhető-e valakiről egy közterület vagy egy egyesület, hogy részt vett-e egyfajta ideológia megteremtésében. Itt sokszor került már vagy többször került szóba Frankel Leó, aki meghalt még jó néhány évtizeddel azelőtt, mielőtt egyáltalán a kommunista diktatúrák életre keltek volna, azért, mert az ő munkásságára később hivatkoznak, megalapozza ez azt, hogy róla ne lehessen közterületet elnevezni. Ha nézünk egyébként jobboldali gondolkodókat, művészeket, költőket, akiknek a munkásságára később, mondjuk, a nácik vagy Szálasiék hivatkoztak, akkor őket is betiltsuk, azért, mert őrájuk hivatkozott később egy önkényuralmi rendszer? Persze, lehet azt mondani, hogy ők alapozták meg az ideológiát. És ki fogja eldönteni, tessék mondani, hogy az ideológiát ők alapozták-e meg vagy sem? Vagy valaki félremagyarázta az ő gondolataikat, az ő művészetüket, mondjuk, akár József Attila művészetét vagy akár Wass Albert munkásságát, ezért ítéljünk el embereket? Ezért tiltsuk be azt, hogy el lehessen róluk nevezni közterületet?

(22.10)

Még egyszer mondom, tisztelt képviselőtársaim, ahogy szokták mondani már klasszikusan, Szilágyi György kedvéért, lassan, hogy ön is megértse, és tudja követni, vannak olyan utcanevek és vannak olyan személyiségek, akiket mi is elítélendőnek tartunk. (Szilágyi György: Halljuk!) Képviselő úr, szerintem hallották már sokszor. Példaként említem Kun Bélát, példaként említem Szamuelyt, példaként tudom említeni egyébként Biszku Bélát, példaként tudom említeni Rákosi Mátyást, és még egyébként sorolhatnék számos olyan nevet, akit mi is egyértelműen elítélendőnek tartunk, és úgy gondolom, hogy nincs helye Magyarországon az utcanévtáblák között vagy az egyesületi nevek között.

De, képviselőtársaim, nem erről szól csak ez az előterjesztés, és erre szeretném a hangsúlyt tenni, és ezért mondom én azt, hogy a 2. ajánlási pont vagy akár az 5. ajánlási pont pontosan arra világít rá, hogy miként lehet majd ezzel a törvénnyel visszaélni. Ha önök valóban azt szeretnék, és azt tűzték ki célul, hogy olyan emberek neveit viselhessék csak a közterületek és az egyesületek, akire föl lehet nézni, akire lehet magyarként büszkének lenni, akkor olyan előterjesztést tegyenek le az asztalra, amely objektív kritériumrendszert határoz meg.

Még egyszer mondom, ez a két ajánlási pont kiválóan rávilágít arra, hogy mik ennek a törvénynek a legfőbb problémái, úgyhogy kérem ennek megfontolását, kérem önöket, hogy fontolják meg ennek a jogszabálynak a visszavonását, és egy olyannak az előterjesztését ebben a témakörben, ami valóban alkalmas annak a célnak az elérésére, amit, én feltételezem, hogy önök jó szándékkal akartak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Harangozó Tamás tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 403 2012.10.29. 2:01  390-532

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy itt a részletes vitában az ellenzéki pártok képviselőinek talán elégséges kétperces felszólalásokkal élni, hiszen 6 vagy 7 órás vitában mondtuk el a véleményünket az általános vita során. Nyilván, aki akar ennél bővebben, annak természetesen lehetősége van rá, de én azt gondolom, hogy a normál felszólalásokat, legalábbis az erre irányuló igényeket éppen a fideszes képviselőknek kellene előterjeszteni és a kormány képviselőjének, aki semmilyen módon nem válaszolt akkor a vitában elhangzottakra. Azt gondolom, hogy ennek most itt a lehetősége. Talán ennyi idő alatt a kormánypárti kommunikációs gépezet is képes volt arra, hogy legalább egy-két válaszsablont önöknek prezentálni tudjon.

Éppen ezért kértem most szót Karácsony képviselőtársam felszólalása után, mert akkor én is éppen 15 percben próbáltam azt ecsetelni, hogy milyen abszurd az, hogy még a hatálybalépés óta egy választás sem következett be, de máris megváltoztatják az OVB-tagok választására vonatkozó szabályokat, és az akkori érvrendszerükkel éppen ellentétes érvrendszert használva alakítanak ki most egy teljesen más irányú szabályrendszert.

Én akkor is kérdeztem, és többen kérdeztük azt képviselőtársaimmal, hogy mi ennek az oka, mi a változásnak az oka, ugyanis sem az indokolásból, sem az önök akkori felszólalásaiból nem derült ki az, hogy valójában mi a változás oka. Én most még egyszer kérdezem, ez alatt a két hét alatt - két hét eltelt azóta - hátha tudtak valami értelmes választ találni arra, hogy mi volt ennek az oka. Nagyon várnám kormánypárti képviselőtársaimnak és elsősorban államtitkár asszonynak a hozzászólását.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Harangozó Tamás: Azt várhatod!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 419 2012.10.29. 2:05  390-532

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Először én is az előző kérdésre válaszolnék, folytatván azt, amit Varga képviselőtársam elmondott: az alkotmányügyi bizottságnak a mai ülésén tárgyaltuk meg azt a javaslatot, amelyben felvetődött az, hogy esetleg levélben is lehessen a regisztrációt a határon belüli magyarok számára is eszközölni, eljuttatni. Ezt leszavazta az ön pártja és ezek szerint ön is, képviselő úr. Én is ugyanezt gondolom, hogyha az alaptörvény valamit kimond, elég nehéz lesz azzal szembemenni majd egy egyszerű törvényjavaslatban, még ha az egyébként sarkalatos törvény is.

A másik témával kapcsolatban először is köszönöm Csizi képviselő úrnak a válaszát, mert a 6 óra alatt valóban legfeljebb a zárszóban kaphattunk erre választ, mert a 6 vagy 7 óra alatt senki nem gondolta úgy, hogy ezt meg kell válaszolni.

De most szeretnék reagálni önnek erre. Ez még mindig nem magyarázat, és nem arról van szó, képviselő úr, hogy nem fogadom el az ön érvelését, hanem még mindig nem válasz arra, hogy 2010-ben hoztak létre önök egy más rendszert, és 2012-ben megváltoztatják. Azt nem értem, képviselő úr, hogy az EBESZ-nek a 2002-es ajánlása hogy jön ide. 2010-ben, gondolom, szintén ismerték már az EBESZ 2002-es ajánlását, és ehhez képest egy teljesen más rendszert javasoltak. Majd gondolom, most észbe kaptak, és most fedezték föl vagy most került elő az irattárból, nem tudom hova tenni ezt a dolgot, megmondom egész őszintén. És anélkül, hogy azt a rendszert egyáltalán kipróbálták volna - amellett egyébként akkor harcosan érveltek többen, hogy milyen jó lesz az, hogy minden választás előtt új OVB-t választunk -, most teljesen mást találtak ki.

Nekem tehát az a problémám ezzel, hogy az első módosításhoz képest 8 évvel korábban volt az EBESZ-ajánlás, a másodikhoz képest meg 10 évvel korábban. Ez nem befolyásolhatta a változást.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 435 2012.10.29. 2:02  390-532

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az a baj, hogy olyanról vitatkozunk, amiről egyszerűen nem lehet. Hát a jogszabályszerkesztésnek, azt gondolom, azért vannak alapvető szabályai, ezt Papcsák képviselő úr is ismeri. Amikor valamit taxatíve meghatároz vagy fölsorol az alaptörvény, akkor attól eltérni nem lehet.

Olvasom az alaptörvény idevonatkozó rendelkezését szó szerint: "A névjegyzékbe vételt a) magyarországi lakóhellyel rendelkező választó személyesen vagy a kérelmező azonosítását lehetővé tevő elektronikus úton kérelmezheti." Képviselő úr, hát az nonszensz, hogy ez még kiegészíthető. Ha az lenne, akkor mondjuk, az lenne benne a jogszabályban, hogy egyébként a részletszabályokat más törvény fogja meghatározni és részletezni. Vagy legalább az lenne benne, hogy ezekben az esetekben feltétlenül így van, de egyébként más egyéb feltételt is más törvény megállapíthat. Ezek lehetséges verziók lettek volna. De ha az alaptörvény taxatíve így fogalmaz, az azt jelenti, hogy más törvényben ezt nem lehet felülírni. Ezt ahhoz hasonlítom, képviselő úr, mintha azt mondanánk, hogy mondjuk, a bíróság vezetését, a Kúria elnökét az Országgyűlés megválasztja, és ez benne van az alaptörvényben, de egyébként egy másik törvénybe beleírhatnám azt - merthogy a többen a kevesebb benne van vagy nem tudom, milyen logika alapján, amiről önök beszélnek, vagy hogy pluszszabályt meg lehet még határozni -, hogy egy társelnököt más törvény alapján szintén megválaszthat az Országgyűlés a Kúriába.

Szóval, én azt gondolom, ezek olyan - hadd fogalmazzak így - jogi nonszenszek, amelyekről önök beszélnek meg amit önök akarnak, amit, azt gondolom, egy felkészült jogász nem mondhat. Értem Tapolczai képviselő úr elkötelezettségét, csak azt értse meg, képviselő úr, hogy az az alaptörvény-módosítás, amire ön ma igent mondott, kizárja azt, hogy amit ön szeretne, az megvalósítható legyen.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 445 2012.10.29. 2:01  390-532

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy unalmas, de én még egyszer föltenném ezt a kérdést Papcsák képviselő úrnak vagy Vas Imre képviselő úrnak, hiszen Vas képviselő úrtól szokott leginkább származni a bizottsági módosító javaslatok tömege, általában egyébként úgy, hogy SMS-ben kapjuk meg az értesítést arról, hogy napirend-kiegészítést javasol, és még valamit benyújtott Vas képviselő úr. (Zaj a kormánypártok soraiban.) Többek között ma reggel is kaptunk egy ilyet.

Hála istennek, mindketten itt vannak a teremben, és én azt gondolom, ha Papcsák képviselő úr tudja azt, hogy lesz olyan bizottsági módosító javaslat, amely azt célozza, amit Tapolczai képviselő úr felvetett, akkor feltételezem, azt is tudja, hogy ebben a bizottsági módosító javaslatban még mik fognak szerepelni. Én még egyszer nyomatékosan kérem elsősorban Papcsák képviselő urat, másodsorban Vas képviselő urat, harmadsorban bárkit a Fidesz soraiból, aki tudomással bír a bizottsági módosítóról, hogy tárja elénk most itt a vitában azt, hogy mik várhatók a holnapi bizottsági ülésen. Ugyanis én nem tartom azt sem méltányosnak, sem jogosnak, sem a demokratikus értékrenddel összeegyeztethetőnek, hogy hagynak minket vitatkozni, sőt még asszisztálnak is ahhoz, hogy olyan kérdésekről vitatkozzunk, amiről önök már most tudják, hogy másként lesz, és holnap egy bizottsági módosító javaslat úgy jön be, hogy többet nem kerülhet a plenáris ülés elé, és nem lehet itt megvitatni, azt gondolom, ez nem helyes. Harangozó képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy nem szeretnénk hagyni, hogy magunkból, belőlünk önök bohócot csináljanak. Én azt gondolom, ha önök nem játszanak nyílt lapokkal, és nem mondják meg, hogy mit terveznek, akkor semmi értelme az ebben a vitában való részvételnek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 451 2012.10.29. 1:59  390-532

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Elnézést kérek, megpróbálom a komoly ábrázatom magamra erőltetni, mert nehéz ez után a felszólalás után. Szakács képviselő úr, komolyan arra az öt percre gondol, ami a záróvitában frakciónként rendelkezésre áll? Ne vicceljünk már egymással! Arra való a részletes vita, hogy a komoly kérdéseket megvitassuk, a zárószavazás előtti módosító, nem akarok erre újra kitérni, de egy kivételes és különleges módosító javaslattípus, még akkor is, ha a Házszabály egyébként szerintem teljes mértékben alkotmányellenesen vagy alaptörvény-ellenesen lehetővé teszi azt, hogy tartalmi módosítókat nyújtson be az alkotmányügyi bizottság vagy a kormány, vagy az előterjesztő.

Képviselő úr, azért már hadd mondjam azt, ez már a cinizmus csúcsa, amikor ön azt mondja, hogy majd ezeket a javaslatokat öt percben, frakciónként öt percben fogjuk itt a Ház előtt megtárgyalni! Akkor mi végre van ez a vita?

És azt nem hiszem, elnézést kérek a bizalmatlanságért, Papcsák képviselő úr, ne haragudjon, én nem hiszem el azt, hogy most érlelődik az, hogy önök holnap reggel, azt hiszem, 9-kor vagy 10-kor van az alkotmányügyi bizottság ülése, mit fognak előterjeszteni. Egyet ne mondjon nekem, képviselő úr: azt, hogy az ellenzéki érveknek fognak majd meghajolni, és azért várnak most erre, mert ebben a vitában az ellenzék érvrendszerére kíváncsiak, és annak alapján kívánják megfogalmazni ezeket a javaslatokat. Én azt gondolom, hogy teljesen hülyének nézni az ellenzéket talán nem kéne. Ezek a módosító javaslatok nyilvánvalóan már kész vannak, vagy ha technikai értelemben nincsenek is kész, mert most írják valahol a minisztériumban, a politikai döntés réges-régen megszületett arról, hogy ezeknek a módosító javaslatoknak mi lesz a tartalma.

Még egyszer mondom: ne tessenek teljesen hülyének nézni az ellenzéket, és azt is kérem, hogy a hasonló cinikus javaslatokkal, mint amivel Szakács képviselő úr előállt, azzal ne álljanak elő a jövőben!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(23.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 32 2012.11.05. 4:50  25-35

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Örülünk annak, hogy a Fidesz eljutott oda, hogy végre nem kíván nyíltan házszabályellenes módon és törvényellenes módon elfogadni vagy elfogadtatni egy olyan jogszabályt, amely a demokrácia egyik alappillére. A korábbi tárgyalási szakaszokban ugyanúgy tárgyaltuk meg ezt a törvényjavaslatot, ahogy egyébként a legtöbb fontos jogszabályunkat, törvényünket eddig, hogy a nyilvánosság elől önök a vitát elrejtették, éjfél körül volt a választási eljárási törvénynek is az a részletes vitája, amiről egyébként a képviselő asszony az előzőekben szólt.

Éjfél körül - és azt gondolom, ez a fajta előzmény valóban hozzátartozik ahhoz, hogy hogyan döntenek a frakciók most az előterjesztés tárgyában, nevezetesen, hogy éjfél körül - egy fideszes képviselő, ha úgy tetszik, elszólta magát vagy szándékosan, vagy véletlenül, hogy egy bizottsági módosító javaslat készül még, és azt várjuk meg, meg azt majd értékeljük. Mi kértük akkor a képviselő urat, hogy ha már tud erről, akkor legalább a legfontosabb elemeit tárja az Országgyűlés elé, hogy itt a képviselők a parlamenti vitában meg tudják tárgyalni, meg tudják azt vitatni, mert a későbbi vitaszakaszban erre nem lesz lehetőség, legfeljebb egy bizottsági ülés keretében. A képviselő úr akkor azt mondta, hogy ez még nincsen kész, ez a javaslat, és majd a vitában elhangzottak alapján fog ez formálódni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, ennél nagyobb csúsztatást régen hallhattunk. Gondoljanak bele abba, mennyi valószínűsége van annak, hogy egy nyolc órával később előterjesztett bizottsági módosító javaslat, amely 65 oldalas és 227 pontból áll, ezt a Fidesz-frakció éjfél és reggel 8 óra között vitatta meg, ugyanígy vitatta meg a kormány, ugyanígy vitatta meg egyébként, gondolom, a Fidesz elnöksége, hiszen jelentős módosítások szerepelnek ebben. Gyakorlatilag egyenlő a nullával.

Egyet jelent ez, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök már akkor, a részletes vitában pontosan tudták azt, hogy mi fog szerepelni ebben a módosító javaslatban, csak nem akarták lehetővé tenni az országgyűlési képviselők számára azt, hogy ezeket az érdemi módosító javaslatokat megvitassák. Ha ez nem így lett volna, akkor valószínűleg nyolc órával később, a bizottsági ülés megkezdése előtt egy órával nem terjesztettek volna elő, még egyszer mondom, egy 65 oldalas, érdemi módosításokkal tarkított és teletűzdelt bizottsági módosító javaslatot.

Akkor mi azt javasoltuk, hogy a bizottság ne tárgyaljon aznap erről. Ezt önök elutasították. Annyi engedményt voltak hajlandóak tenni, hogy néhány óra szünetet hagytak. Akkor is minden ellenzéki párt elmondta azt, hogy ez a javaslat nem csupán szakmai megfontolást igényel, hanem politikait is, és míg néhány óra valóban alkalmas arra, hogy kabinetek, esetleg szakértők kialakítsák a véleményüket róla, a frakciók összehívására lehetőség nincsen, ráadásul ezekhez a fontos kérdésekhez a képviselőknek nem mindegyike tud majd hozzászólni, véleményt nyilvánítani, hanem csak azok, akik az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság tagjai.

Tisztelt Képviselőtársaim! Eddig persze nem újdonság, amit mondok, mert körülbelül így folyt a jogalkotás két éven keresztül, mióta önök kormányoznak. Az újdonság csak az, és ezt nagyon nagy örömmel látjuk, hogy más szelek fújnak. Úgy tűnik, hogy ilyen módon már önök nem tudnak elfogadni javaslatot. Félreértés ne essék, senki nem fogja önöknek elhinni azt, hogy ez az ellenzék felé tett gesztus. Senki nem fogja elhinni azért, mert az eddigi törvényalkotási produktumok mellett, illetve tárgyalása során egyetlen ilyen gesztust nem tettek képviselőtársaim. Nem tudom, mi az, ami önöket arra késztette, hogy a részletes vitát újra megnyissák, de egy biztos, hogy nem az ellenzéknek tett gesztus. Mindenesetre örülünk annak, hogy erre az elhatározásra jutottak, és természetesen támogatni fogjuk ezt a javaslatot.

Mindazonáltal szeretném elmondani azt is, hogy akkor járnának el a leghelyesebben, ha teljes javaslatot a sajnos, azt kell mondjam, meglehetősen nagy számú botrányos elemet tartalmazó javaslatot visszavonnák, ismételten szakmai, társadalmi és politikai egyeztetés kezdődne róla, és utána terjesztenének a Ház elé egy olyat, amit egyébként adott esetben módosító javaslatokkal még lehet jobbítani, de sajnos ez a mostani előterjesztés még arra sem alkalmas, hogy esetleges módosító javaslatokkal ezt jobbá tegyük.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 193 2012.11.12. 2:10  190-204

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, ma már nem sok olyan ember van, aki számára nem nyilvánvaló az, hogy a bírák nyugdíjkorhatárával kapcsolatban egy politikai döntés született. Azt gondolom, erről most itt, ebben a vitában kár beszélni, bár elhallgatni sem szabad.

A magyar Alkotmánybíróság, a Velencei Bizottság és végül az Európai Bíróság is kimondta azt, tehát a hazai fórumok is és a nemzetközi fórumok is, hogy alkotmányellenes és nemzetközi jogot sért a bírák kényszernyugdíjazása. Azt gondolom, egy ilyen tárgyú törvényjavaslatot, ami most előttünk fekszik, elsősorban Handó Tünde közreműködésével, aki a Bírósági Hivatal elnöke, és úgy gondolom, felelősséggel tartozik a saját kollégáival, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatban, az igazságügyi miniszternek kellett volna előterjeszteni már réges-régen. Kellett volna előterjeszteni, és azt gondolom, ennek akadálya sem volt, hiszen önök, ha az érdekük úgy kívánja, például a szerencsejátékkal kapcsolatban, két nap alatt képesek törvényt elfogadni. Úgy tűnik, most több hónap is kevésnek bizonyul arra, hogy ezt megtegyék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs ennek más oka, mint az, hogy a miniszterelnök kijelentette, minden marad a régiben. Minden marad a régiben, annak ellenére, hogy Magyarország számára mind az Alkotmánybíróság döntése, mind az Európai Bíróság döntése kötelező. Még egyszer mondom: nem mérlegelendő, hanem kötelező betartású döntések. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, önök azt a becstelen játékot játsszák, amit egész egyszerűen csak disznóságnak lehet minősíteni, hogy kész helyzetet teremtenek, és az idő előrehaladtával nyilvánvalóan kevesebb bírónak lesz lehetősége arra, hogy visszatérjen az eredeti beosztásába.

Ez a javaslat ezt kívánja kompenzálni, és ezért kérem azt, hogy az Országgyűlés vegye tárgysorozatba, illetve mi támogatjuk a tárgysorozatba-vételre irányuló kérelmet.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 289 2012.11.19. 2:02  280-292

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt, amit Gruber képviselőtársam elmondott, minden tiszteletem ellenére azt kell mondanom, ismerjük, mármint, ami a módszert illeti: fontos a probléma, de ez a javaslat speciel nem alkalmas ennek a kezelésére, és majd a kormány egyszer benyújt egy megfelelő javaslatot - és ez az idő, tisztelt képviselőtársaim, általában sosem jön el.

(21.10)

Én ezt sejtem e mögött a vélemény mögött is, mondom még egyszer, minden tiszteletem ellenére, amit képviselő úrral kapcsolatban gondolok.

Úgy hiszem, hogy akik jelen voltunk azon a vitán, ami ennek a javaslatnak az alapját képezte, mindannyian elmondhatjuk, hogy valóban méltatlan körülmények között, és sajnos azt is kell mondjam, hogy méltatlan módon zajlott, éppen ezért egy ilyen jellegű előterjesztésre szükség van.

Ha már a továbbgondolását javasolja fideszes képviselőtársam ennek a javaslatnak, akkor szeretnék erre is javaslatot tenni. Valamilyen módon érdemes lenne a Házszabályról vagy az Országgyűlésről szóló törvényben rögzíteni azt, hogy a jogalanyok széles körét érintő és egyébként nagy jelentőséggel bíró törvényjavaslatokat is méltó időben és méltó módon kell tárgyalni. Hiszen képviselőtársaim emlékeznek rá, hogy nemcsak ezt a javaslatot - mármint a népi kezdeményezést - tárgyaltuk méltatlan módon, hanem emlékeznek talán arra, hogy a munka törvénykönyvét is az éjszaka közepén tárgyaltuk, sőt hajnalig, sőt reggelig, talán emlékeznek arra, hogy a választási eljárási törvényt is éjfél körül tárgyaltuk, és sorolhatnám még a példákat.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, elsősorban javaslom ennek a javaslatnak az elfogadását, és a frakciónk igennel fog voksolni; másodsorban, ha továbbgondolást kívánnak a fideszes képviselőtársaim, javaslom, hogy az általam felvetett irányba haladjunk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 12 2012.11.28. 14:02  1-27

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Kezdem azzal, hogy valóban egy komoly jelentőséggel bíró törvényjavaslat fekszik előttünk. Ez kiderült egyébként abból is, mármint, hogy államtitkár úr is így gondolja, hogy az emelvényről mondta el az expozéját szokásától eltérően, mert általában, kisebb jelentőségű törvényjavaslatoknál a helyéről szokta ezt megtenni. Az is jelzi, hogy ez a törvényjavaslat terjedelmét tekintve - és itt még nem beszéltünk a tartalmi elemekről és azok méltatásáról - közel 250 oldal. 320 szakaszban módosít több mint 50 különböző törvényt a Btk. hatálybalépésének megfelelően.

Éppen ezért én azt gondolom, hogy a benyújtás körülményeiről érdemes volna beszélni, annál is inkább, mert sajnos nem áll módomban államtitkár úrhoz és Varga képviselőtársamhoz hasonló részletességgel elemezni az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Irigylem Varga képviselő urat, mert ennyire részletesen fel tudta dolgozni ez alatt a talán két munkanap alatt ezt a törvényjavaslatot, és feltételezem, nagyra becsülve az ő szakmai tudását, hogy amit felolvasott, bár meglehetősen ritkán nézett fel a papírból, nem a kormány szakértői adták a kezébe, hanem ő maga dolgozta fel az anyagot és írta meg a felszólalását. Annál is inkább, mert tudjuk, hogy fideszes képviselőtársaink nagyon sokszor csodákra képesek, például a választási eljárási törvénnyel kapcsolatban, amikor éjfélkor vitatkoztunk a részletes vita keretében a témáról, és akkor Papcsák képviselő úr elmondta, hogy azért nem tud még beszámolni a bizottsági módosítójavaslat-tervezetről, merthogy az még nincs kész, és még ő sem tudja részletesen elmondani ennek még a legfontosabb elemeit sem. Éjfélkor befejeztük ennek a törvénynek a vitáját, másnap reggel 8 órakor már megérkezett a 65 oldalt kitevő választási eljárási törvénycsomagot módosító bizottsági javaslat az Országgyűlés elnökéhez, illetve bocsánat, a bizottság elnökéhez. Szóval tudjuk, hogy képviselőtársaim csodákra képesek, én sajnos nem.

A benyújtás körülményeiről, mint mondottam, érdemes egy picit több szót ejteni. Pénteken délután, amikor megnéztem a napirendet, akkor a bizottság honlapján még üresen volt hagyva ennek a törvénynek a száma, azaz a hivatalhoz még nem érkezett be ez a jogszabály, mondom, múlt hét pénteken délután. Éppen ezért az alkotmányügyi bizottság reggel 9 órakor kezdődő ülésén mi kértük képviselőtársainkkal azt, hogy napoljuk, halasszuk ennek a törvénynek a megtárgyalását, hogy a képviselőknek legalább az esélyt megadjuk arra, hogy érdemi módon tudjanak felkészülni a szakbizottsági vitára. A plenáris ülésen már valamivel több, mert két munkanap is volt, mármint, hogy a részletszabályokat a 320 paragrafusban, szerintem több ezer törvényhelyet módosító részletszabályokat össze tudjuk vetni esetlegesen a jelenleg hatályossal, és meg tudjuk azt ítélni, hogy valójában ezek módosítása indokolt vagy nem indokolt. Azt gondolom, hogy azt képviselőtársaim is beláthatják, hogy ez lehetetlen vállalkozás.

Államtitkár úr, néztem az órát, csak annál a témánál hét percben fejtette ki azt, hogy csak az informatikai területre milyen mennyiségű és jelentőségű módosító javaslat érkezett ezen a törvényen keresztül.

(9.50)

Még mindehhez hozzátartozik, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez nem az egyetlen törvény volt, amit pénteken késő délután vagy este nyújtottak be, és a Ház hétfőn, illetve a mai napon tárgyalja, hanem a négy napirendhez kapcsolódóan összességében 500 oldalnyi törvényjavaslatot zúdítottak ránk péntek este. Csak hogy plasztikus legyen, elhoztam ezeket, így néz ki. (Felmutatja.) Ugye, önök se gondolják komolyan, hogy föl lehet belőle készülni? Ugye, önök se gondolják komolyan, hogy a képviselői jogok gyakorlására ezzel önök módot adnak?

A szakmai egyeztetésről pedig ne is szóljunk, tisztelt képviselőtársaim. Két véleményt megkaptam egy másik törvényhez, ezt köszönöm szépen, államtitkár úr, de ez nem ehhez tartozik, hanem a következőhöz, ehhez a törvényjavaslathoz semmilyen szakmai véleményt nem láttam. Gondolom, ha lett volna önöknek írásban, akkor ezt a bizottsági kérésemnek megfelelően megküldték volna, ahogy megküldték a másik törvényhez is, amit még egyszer köszönök, de én azt gondolom, hogy azért nincs ehhez, mert nem hagytak időt a szakmai egyeztetésre sem. Speciel azt hallottam hírként a Kúriáról, hogy az a bíró, aki megkapta, hogy nézze meg, egyetért-e az ebben foglaltakkal, nem egészen egy munkanapot kapott határidőként arra, hogy ezt megtegye. Igen tehetségesnek tartom az összes büntető kollégiumban dolgozó és működő kúriai bírót, de azért azt gondolom, hogy megint csak lehetetlent kértek a szakemberektől. Ilyenformán az egyeztetésnek legalább erről az irányáról tudunk, hogy volt, arról fogalmam sincs, hogy az OBH elnöke, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, a legfőbb ügyész egyáltalán bármilyen véleményt nyilvánított-e a törvényjavaslattal kapcsolatban, erről nemcsak hogy nem hallottunk az államtitkár úrtól, de semmilyen nyomát nem látom. De még ha volt is szakmai egyeztetés, és ezt egy nap alatt sikerült keresztülvinni, azt gondolom, ez legalábbis tartalmi szempontból nem tekinthető szakmai egyeztetésnek, ez csak a jogalkotási törvény kijátszásának tekinthető, így lehet talán definiálni.

Szeretném hangsúlyozni még egyszer, hogy a jogalkotási törvény nem azt írja elő, hogy úgy általában a témáról a törvényjavaslat benyújtását megelőzően egyeztetni kell, hanem azt, hogy konkrétan a benyújtandó törvényjavaslatot kell megküldeni az érintett szakmai szervezeteknek, hatalmi ágaknak, független állami szerveknek, és ők ezt véleményezik, nem úgy általában beszélgetnek a kormánnyal a témáról.

Én úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a jogalkotási menetnek, a jogalkotási szabályoknak az ilyen szintű megszegése, áthágása bizony fölveti azt, hogy a köztársasági elnök megint visszaküldi ezt a törvényjavaslatot, mert úgy ítéli meg, hogy az alkotmányban rögzített szabályoknak, illetve az Alkotmánybíróság ebben a tárgykörben hozott két határozatának nem felel meg ez a jogalkotási eljárás. Mi reméltük azt, és erre mutatkozott is némi remény az elmúlt időszakot alapul véve, hogy önök szakítanak ezzel a gyakorlattal, hogy péntek délután nyújtják be a törvényjavaslatokat, és hétfőn kezdi tárgyalni azokat az Országgyűlés. Őszintén sajnálom, hogy ez ebben az esetben nem így volt.

Pár szót, tisztelt képviselőtársaim, a tartalmi részekről, és még egyszer mondom, nem azért nem bocsátkozom konkrét részletekbe, mert ne lehetett volna a 250 oldalból kigyűjteni, mondjuk, tíz olyan pontot, amiről lehet beszélni, a másik 250-et pedig nem érinteni, hanem azért, mert ez a saját magunk átverése lenne. Nem arról van szó, hogy ki tudom-e tölteni a 15 percet, tudok-e annyi témát találni egy törvényben, hanem arról, hogy lehet-e anélkül beszélni egy törvényjavaslatról, hogy arról a képviselő átfogó képet kapna, és ilyet is tudjon kommunikálni az Országgyűlés plenáris ülésén.

Egy azonban első ránézésre látszik, legalábbis én Btké.-t vártam volna, ahogy Varga képviselőtársam mondta, de ez nem az. A Btké., ha úgy tetszik, műfaját tekintve értelmező rendelkezéseket és hatályba léptető rendelkezéseket tartalmazott volna, ahogy a '78. évi IV. törvényhez csatolt Btké. is tartalmazza. Megjegyzem, hogy ott 32 paragrafusban össze tudták ezt foglalni, ez pedig 320-ból áll, de nem azért, mert ennyire lett volna szükség, ha Btké.-t szerettek volna önök alkotni. Egyébként megjegyzem azt is és kitérek arra, hogy én nem nagyon találtam benne értelmező rendelkezést. Tehát ha már a műfajt tekintjük, akkor a 320 szakaszból összesen 4, illetve ha a hibák javítását is ideszámoljuk, akkor 5 paragrafus foglalkozik a büntető törvénykönyvvel, és a maradék 315 vagy 316 - tetszés szerint - meg valami egészen mással. Szóval, én azt gondolom, hogy műfaját tekintve sem megfelelő a javaslat.

Található benne viszont több olyan érdemi módosítás, és erre az államtitkár úr is kitért, aminek az égadta világon semmi köze az új büntető törvénykönyv hatálybalépéséhez. Annak, hogy mondjuk, a büntetés-végrehajtási bíró mikor tart tárgyalást vagy mikor nem, és dönti el az ügyet, mármint tárgyalás tartása és az érintett meghallgatása nélkül, vagy hogy ilyen esetekben csak a bíró ítélkezhet vagy hozhat döntést, határozatot, vagy a bírósági titkár is megteheti ezt, pont semmi köze nincs az új büntető kódexhez, ahogy például a DNS-profil kezelésére vonatkozó szabályok megváltoztatásának - amiről az államtitkár úr elég részletesen beszélt, hogy azt ki végzi, honnan hova kerül át - sincs köze, azt gondolom, az új büntető törvénykönyvhöz.

Ezenkívül az előttünk fekvő törvényjavaslat 35 oldalon keresztül részletezi a büntetés-végrehajtás megváltoztatására vonatkozó szabályokat. Én akkor föltenném a kérdést, hogy ha önök tudnak pillanatok alatt új büntető kódexet alkotni, tudnak új polgári törvénykönyvet alkotni, ne is beszéljünk az alkotmányról, vagy most már sajnos csak alaptörvényről, a sarkalatos törvényekről, és a többi, nem zavarja önöket, hogy a büntetés-végrehajtásról szóló jogszabály még mindig egy törvényerejű rendelet, olyan, ami 22 éve már nincs Magyarországon? Nem tudom, hogy van-e még, lehet, hogy van, de ilyen jelentőségű törvényerejű rendelet biztos, hogy nincs hatályban Magyarországon. Azaz ha önök úgy ítélik meg, hogy 35 oldalon keresztül bizony nagyon is érdemi és nagyon sokszor - elismerem - indokolt módosításokat kell átvezetni a Bv. tvr.-en, akkor nem lett volna jó a büntető törvénykönyvhöz vagy amellé, vagy utána közvetlenül benyújtani az Országgyűléshez a büntetés-végrehajtási törvényt és az új kódexet? Én azt gondolom, hogy ez egy igen nagy hiba volt a kormány részéről, hogy ezt nem tette meg. Összefoglalva: a törvény műfaját tekintve inkább egy igazságügyi - ahogy szokták mondani - salátatörvény, mint hogy Btké. lenne.

Egy gondolattal még hadd térjek ki arra, hogy technikai-e a módosítások zöme. Én készséggel elhiszem önnek, államtitkár úr, hogy ez így van, de sajnos tapasztaltunk már mást is itt a Házban. Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy amikor az alkotmánybírák jelölési rendjéről volt szó, éppen Mátrai képviselő asszony nyújtotta be ezt a javaslatot, és akkor abban volt egy, az alkotmánykoncepcióra vonatkozó négyötödös szabályt a jogrendszerből kiemelni hivatott rendelkezés is, amelyről annyi látszott első ránézésre, hogy egy technikai szabály, mert se indokolás nem volt mögé fűzve, egy szó se, hogy ezt miért kell megtenni, ráadásul, azt hiszem, egy sort sem tett ki az egész, tehát körülbelül a lapon a sornak úgy az egyharmada-fele lehetett. Tehát én megmondom őszintén, hogy akkor vagyok biztos abban, hogy önök nem technikai módosítást kívánnak végrehajtani, ha arról magam is meg tudok győződni - erre sajnos lehetőségem nem volt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Éppen ezért, én azt gondolom, az a helyes, ha szakmai véleményt, azt, hogy szakmai szempontból ezt a javaslatot támogatni tudjuk vagy nem tudjuk támogatni, nem fogalmazok meg; talán a részletes vitára - ha nem tűzik ki azt is nagyon közel, de valószínűleg az már a jövő hétre átcsúszik - fogok tudni megfogalmazni.

Örülök annak és támogatom - de talán nem is kell támogatni, mert az elnök úr ezt a javaslatot befogadta -, hogy a módosító javaslatok benyújtására az ülésnap végéig kerüljön sor. Én annak a megfontolását is javaslom, tisztelt elnök úr, tisztelt államtitkár úr, hogy ne ennek az ülésnapnak a végéig álljon fenn ez a lehetőség, hanem akár a részletes vita megkezdéséig, ha és amennyiben erre a Házszabály lehetőséget ad.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

(10.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 34 2012.11.28. 13:43  27-57

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy Zsiga Marcell képviselőtársam nem véletlenül ezzel zárta a mondandóját, hiszen vannak ennek a törvénynek olyan tartalmi elemei, még ha a benyújtás körülményeit le is számítjuk, amelyek bizonyos vehemens képviselőtársaim előadásában bizony már-már a nem kulturált vita stílusát vetítik előre.

Ugyanis nem kívánom megismételni, amit az előző napirendi pontnál a benyújtás körülményeiről elmondtam, de nagyjából ugyanazt lehetne itt is elővezetni. Itt is ugyanúgy a napirendhez kapcsolódóan összességében ötszáz oldalt kellett volna a képviselőknek egy vagy két munkanap alatt átnézni. Igaz, hogy ez a konkrét törvényjavaslat az egyik legrövidebb, ugyanis ez csak 83 oldal terjedelmű, de azt gondolom, hogy ha annyi törvényt módosít, ami látható ebből a törvényjavaslatból, akkor bizony-bizony a képviselőknek nehéz a feladata, hiszen a régi rendelkezéseket kell összevetniük vagy kellene összevetniük ezekkel az új szabályokkal.

(11.20)

Amikor benyújtotta a törvényjavaslatot a kormány, akkor, megmondom őszintén, kezdtem egy picit bizakodni. Kezdtem egy picit bizakodni, mert amikor megláttam az alkotmányügyi bizottság meghívóját, amin akkor még nem szerepeltek benyújtottként ezek a javaslatok, de napirendi pontként már igen, akkor azt láttam, hogy az egyes igazságügyi törvényeket kívánják módosítani, és emellett egyébként az alaptörvény harmadik módosítását irányozzák elő. Ez egyébként, mint később kiderült, nem is érkezett be az Országgyűléshez. Akkor én azt hittem, hogy a kormány egy igen régi adósságát kívánja törleszteni, végre rendbe kívánja tenni a kényszernyugdíjazott bíráknak a sorsát. Itt eljutunk oda, ami, azt gondolom, ebből a törvényből hiányzik, pedig benne kellene hogy legyen, és ez pontosan ez, amit említettem.

Tarthatatlan állapot ugyanis, államtitkár úr, és ezt szeretném most is kiemelni, hogy több hónap telt el azóta, hogy a bírákat kényszernyugdíjazták, most már azt tudom mondani, hogy több hónap telt el azóta is, hogy az Alkotmánybíróság megállapította ennek a jogszabálynak az alkotmányellenességét, és hosszú idő telt el azóta is, hogy az Európai Bíróság szintén elmarasztalta Magyarországot a bírák kényszernyugdíjazása ügyében. Ehhez képest önök a meglévő javaslatukat is, ami egy picit tette volna jobbá a helyzetet, de alapvetően szintén nem elfogadható, mindenesetre ezt is visszavonták. Ehhez képest a mai napig nem nyújtottak be olyan törvényjavaslatot, ami ezt a problémát kezeli. Ha már igazságügyi törvények módosításáról és erről a törvényről beszélünk, akkor igenis ennek a szabálynak, ennek a szabályozásnak itt kellene lennie a módosított javaslatok között. Szeretném megkérdezni, államtitkár úr, hogy miért nincs itt. Miért nincs döntés, és miért nem tudnak végre rendezett helyzetet teremteni a bírák kényszernyugdíjazása körül? A többségük megvan hozzá, a lehetőségük adott hozzá - akaratuk nincs, államtitkár úr. De miután az ember azt gondolná, hogy a legnagyobb probléma ezzel a javaslattal csupán az, ami hiányzik belőle, ha végigolvassa, akkor ugyanekkora problémát lát azon rendelkezések között is, amelyek viszont benne vannak.

Először is, ez a negyedik igazságügyi tárgyú törvénymódosításuk alig több mint egy év alatt, amire én azt mondom, hogy önmagában szégyen. Önmagában szégyenletes, és annak a kapkodó és át nem gondolt jogalkotásnak a következménye, amit önök két és fél éve az Országgyűlésben folytatnak. Ha az ember végignézi azt, hogy mik ezek a rendelkezések, és egyébként milyen törvényeket módosítanak, akkor azt látja, hogy ezeket egytől egyig, mindegyiket jól meg lehetett volna fogalmazni akkor, amikor azt a törvényjavaslatot tárgyaltuk, amit most ez a törvény módosítani kíván. Most fogadtuk el, nem túl régen, az információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló törvényt, az is a neve, hogy 2011. évi CXII. törvény. Ugyancsak 2010-ben fogadtuk el a médiaszolgáltatásokról szóló törvényt, az alapvető jogok biztosáról szóló törvényt szintén 2011-ben, azaz tavaly, a bírák jogállásáról szóló törvényt szintén 2011-ben, az ügyészségről szóló törvényt szintén 2011-ben, a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról szóló törvényt szintén 2011-ben, a rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről szóló törvényt már 2012-ben. Mindehhez képest, tisztelt államtitkár úr, pont ezeket módosítja az önök törvényjavaslata, akárcsak a közvetítői tevékenységről szóló törvény, ami az egyetlen, amit 2002-ben fogadott el az Országgyűlés, az összes többit már az önök ciklusa alatt.

Emellett, én azt gondolom, egy dolgot tartalmi szempontból mindenképpen érdemes kiemelni, és ez a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény módosítása. Egy látszólag technikai módosításról van szó, azonban ez korántsem az. A médiahatóság döntései elleni jogorvoslatról rendelkezik az önök módosító javaslata. Egy hete már kísérletet tettek erre egy másik törvény kapcsán, ahol azt szerették volna elérni, hogy a médiahatóság döntéseivel szemben a jogorvoslatot a Kúriához lehessen benyújtani, ami önmagában elképesztő, mert nem tudom, hogy egy közigazgatási hatóság határozatával szembeni jogorvoslat miért kell hogy rögtön, azonnal a legfelsőbb bírói fórumhoz kerüljön. De erre önök is rájöttek akkor, és visszavonták ezt a módosító javaslatot, vagy leszavazták, erre már nem emlékszem, hogy alaptörvényt sértő, és egyébként a sarkalatos törvény rendelkezéseinek sem felel meg, de úgy tűnik, hogy önök valahogy mégiscsak el akarnak jutni a Kúriához. Gondolom, nem önök, hanem Szalai Annamária, és azt is értem persze, hogy miért. Ezért azt az abszurd helyzetet kívánják most megteremteni ezzel a törvényjavaslattal, hogy a közigazgatási és munkaügyi bíróság döntésével szembeni jogorvoslatot, megkerülve az ítélőtáblát, egyenesen a Kúriához lehessen címezni és benyújtani. És hogy mi ennek az oka? Azért, én azt gondolom, aki követi az elmúlt időszak eseményeit, az pontosan tudja, de aki nem, annak a számára most én nyilvánvalóvá fogom tenni.

Három döntés született eddig a médiahatóság döntéseivel kapcsolatban, már amit a Klubrádióról hozott. Az első, amikor a 92,9 MHz-es frekvencia kapcsán 2012 júniusában a Fővárosi Ítélőtábla - mondom még egyszer: a Fővárosi Ítélőtábla - a médiahatóság fellebbezésére indult eljárásban új eljárásra kötelezte a törvényszéket, a törvényszék pedig a megismételt eljárásban újra, mint ahogy első fokon először is, a Klubrádiónak adott igazat. A Fővárosi Ítélőtábla 2012. szeptember 26-án hatályon kívül helyezte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság határozatát, így érvényessé vált a Klubrádiónak a 95,3 MHz-es frekvenciára vonatkozó pályázata. A harmadik bírósági döntéssel a Fővárosi Ítélőtábla - még egyszer mondom: a Fővárosi Ítélőtábla - a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának azon határozatát helyezte hatályon kívül, amellyel alaki okok miatt érvénytelenítette a Klubrádiónak a 95,3 MHz-es budapesti körzeti frekvenciájára benyújtott pályázatát. Az ítélőtábla kimondta, hogy mivel a Médiatanács korábban már tartalmilag érvényesnek nyilvánította a pályázatot, nem hozhat azzal ellentétes döntést azáltal, hogy később megállapítja a beadvány alaki érvénytelenségét. A Klubrádió által jelenleg is ideiglenes engedéllyel használt frekvenciát tavaly júliusban hirdette meg a hatóság, és decemberben hozott döntést, amelyben az Autórádió Kft.-t hirdette nyertesnek. Utána a médiahatóság egész egyszerűen szembement a bírósági döntéssel - gyakorlatilag azt mondta ki a médiahatóságnak az elnöke, visszaélve saját jogkörével és hatalmával, hogy nem érdekli a bírósági döntés, és éppen ezért ezt nem tartja be, nem kíván eleget tenni neki. (Dr. Répássy Róbert: Semmi köze ehhez!) Mindjárt rátérek, államtitkár úr, mert látom, hogy nem igazán akarja követni azt, hogy miért beszélek én erről, pedig pontosan érti az államtitkár úr is, hogy hogyan kapcsolódik ez az önök törvényjavaslatához.

Az vonható le mindebből, tisztelt államtitkár úr, hogy a Fővárosi Ítélőtábla rendszeresen nem a Média- és Hírközlési Hatóságnak ad igazat, rendszeresen nem Szalai Annamáriát hozza ki ezekben az eljárásokban győztesnek. Ehhez képest, tisztelt államtitkár úr, a miniszterelnök média vonatkozásában meghosszabbított kezének, Szalai Annamáriának nem az a reakciója, hogy betartja a bíróság ítéletét, és nyel egyet, és tudomásul veszi azt, ahogy ez minden demokráciában szokás lenne, hanem azt mondja, hogy nem hajtja végre, és kitalál olyan nevetséges indokokat, hogy azért nem, mert a hátoldalán lévő üres lapot nem írták alá, és ezért alakilag érvénytelen. De már a bíróság erről is kimondta, hogy ez nem így van, ezért ennek ellenére be kellene tartani a bíróság határozatát. És mi az önök reakciója, nyilvánvalóan a médiahatóság elnökének a kérésére? Az, hogy azt a bírósági szintet, amivel ő nem tud zöld ágra vergődni, egyszerűen megkerülik. Nos, így kapcsolódik ide, államtitkár úr. Ez a dolog, ez a módosítás erről szól.

(11.30)

Arról szól, hogy az ítélőtáblán Szalai Annamária eddig nem nyerte meg a médiahatóság ügyeit a Klubrádióval szemben, ezért egy törvényjavaslattal, egy törvénymódosító javaslattal gyakorlatilag kikerülik az ítélőtáblát mint bírósági szintet, és közvetlenül a Kúriához teszik föl az ügyet, ami majd a jogorvoslatot elbírálja, és azt remélik nyilván, hogy a Kúria majd más döntést hoz.

Államtitkár úr, ha valami elképesztő, felháborító, elfogadhatatlan, akkor ez az eljárás az. Tudom azt, hogy ez nem az ön ötlete volt, biztos vagyok benne, de azt gondolom, az ön felelőssége ebben abban áll, hogy itt most ezt előterjeszti, és a saját párttársainak vagy a saját volt párttársának, aki Szalai Annamária, nem meséli el, és nem mondja el, hogy jogállamban ez egész egyszerűen lehetetlen.

Ha nem vesszük tudomásul azt, hogy bizony mindenkinek vannak korlátai, a kétharmadnak is és a médiahatóság elnökének is, akkor ezt az országot nem lehet többet jogállamnak nevezni. Az, hogy önök megkerülnek egy bírósági szintet azért, mert azon a bírósági szinten az önök emberének sérelmes döntéseket hoznak sorozatosan, és nem tudják egy ellenzéki rádió működését megtiltani, azt gondolom, hogy erről talán nem is érdemes többet beszélni, nyilvánvalóan elfogadhatatlan hozzáállás az önök részéről.

Éppen ezért megértem, és még egyszer, ezzel kezdtem és ezzel fejezem be, mert több témába a hátralévő időben belekezdeni nem nagyon érdemes, hogy megértem Zsiga Marcell képviselő úrnak azon záró mondatát, hogy kulturált vitát kíván nekünk. Megértem, mert azt gondolom, hogy ha önök ilyen rendelkezéseket kívánnak az Országgyűléssel elfogadtatni, akkor azt önök is előre tudják, hogy az ellenzéki pártokból valószínűleg igen heves indulatokat fog kiváltani.

Nos, tisztelt képviselő úr, én őszintén remélem, hogy a fölszólalásomban eleget tudtam önnek tenni, és bár nagyon kemény kritikai észrevételeket fogalmaztam meg, én ezt nem tagadom, de a vita kulturált stílusára vonatkozó felhívásának eleget tettem.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Zsiga Marcell felemeli a hüvelykujját.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 42 2012.11.28. 0:50  27-57

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Figyeltem az ön reakcióit az én felszólalásom közben, és láttam azt, hogy a Médiatanáccsal kapcsolatos okfejtésemnél csóválja a fejét. (Dr. Répássy Róbert közbeszól.) Ahogy én kivettem, úgy érzékeltem, hogy a jogi okfejtéssel sem ért egyet. Mivel több fölszólaló nincs tudomásom szerint, hadd kérjem arra államtitkár urat, hogy akkor ne a zárszóban, hanem most fejtse ki legalább arra vonatkozóan a véleményét, hogy e vonatkozásban tudjunk még vitatkozni, legyen lehetőség válaszolni. Hiszen nemcsak én tettem szóvá ezt a rendelkezést mint talán a legsúlyosabb problémát ebben a javaslatban, hanem az összes ellenzéki párt.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 50 2012.11.28. 3:43  27-57

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem fogom kihasználni a 15 percet, csak nem szerettem volna korlátozni magam 2-re sem. Amit államtitkár úr mond, hadd fogalmazzak úgy, hogy lehetne akár logikus is. Nagyon sok olyan esetben találkoztunk már ilyen érveléssel, amikor önök például kerestek különböző európai példákat arra, hogy átalakíthassanak egyébként megfelelőképpen működő magyar közjogi rendszereket. És mindjárt rátérek arra, hogy miért innen kezdem.

Például, amikor az Országos Választási Bizottság tagjait önök meneszteni akarták, négy évig még a mandátumuk tartott, akkor elővettek egy olyan modellt, ami szintén Európában létező modell, éppen létezhet Magyarországon is, és átalakították az Országos Választási Bizottságot.

(12.10)

Most meg pont a ló másik oldalára esnek át, két év múlva módosítják, de ez valóban már nem tartozik ide. Én ebbe a körbe sorolom ezt is.

Lehet, tisztelt államtitkár úr, más struktúrákban gondolkodni, lehet a bírósági szervezeti szinteket is más logika alapján rendezni és csoportosítani, és ehhez természetesen a hatásköri és illetékességi szabályokat meghatározni. De az azért mégiscsak gyanút keltő dolog, hogy akkor rendeznek át bírósági szinteket és illetékességi és hatásköri szabályokat olyan módon, hogy a döntéshozatali eljárási rendből az ítélőtábla kiessen, amikor a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökének komoly gondja támad az ítélőtáblával és az ítélőtábla ítéleteivel. Államtitkár úr, lehet ezt összeesküvés-elméletnek nevezni, csak az a probléma ezzel, hogy a két dolog téma szerint is és időben is elég szorosan összefügg.

Ha eddig még egyetlenegy ilyen esetre nem lett volna példa, és nem láttunk volna ilyet, akkor sokkal nagyobb hitelt lehetne adni államtitkár úr szavainak a tekintetben, hogy itt valóban egy strukturális átalakításról van szó. De mivel az elmúlt két és fél évben annyiszor láttuk már a személyre szabott jogalkotást, annyiszor láttuk már azt, hogy strukturális átalakítás ürügyébe burkolják bele a valójában politikai szándékukat, én azt gondolom, hogy megalapozottan lehet levonni azt a következtetést, hogy a médiahatóság elnöke számára egyébként nemcsak a magyar közvéleményt, hanem még a nemzetközi közvéleményt is megmozgató ügyben hozott sérelmes három döntést követően önök úgy változtatják meg a strukturális szabályokat, a hatásköri és illetékességi szabályokat, hogy az a fórum, amely ezt a három sérelmes döntést meghozta, a döntéshozatali mechanizmusból teljes egészében kiesik.

Tehát én azt gondolom éppen ezért, hogy ha azt vetik az ellenzéki pártok képviselői az önök szemére, hogy itt megint arról van szó, hogy személyre szabott jogalkotás zajlik, hogy itt megint arról van szó, hogy a miniszterelnök bizalmi emberének a döntését gátló akadályt el kell hárítani, akkor szerintem nem tévedünk nagyot.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 54 2012.11.28. 1:10  27-57

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Államtitkár úr, hogyha ez az ön válasza az én felvetésemre, akkor nem kérem többet ilyenre, mert őszintén szólva, cinikus választ hallani nem sok kedvem van.

De ha szeretné megérvelve látni egyébként a jogszabályok vonatkozásában is, akkor javaslom, hogy nézze meg a hatályos 62. §-át ennek a törvénynek, és nézze meg ugyancsak a 62. §-t, de már az önök által módosított paragrafust és annak a (7) bekezdését, ahol mindaz, amit én elmondok, le van írva. Tehát tényszerűen az, államtitkár úr, hogy az ítélőtábla mint szint kiesik ebből a rendszerből, azt gondolom, hogy megállapítható.

Az pedig, hogy az én következtetésemmel nem ért egyet, az ön joga természetesen, de az, hogy az Országgyűlésben egy egyébként - én azt gondolom - logikusan megérvelt gondolatmenetre annyit mondani, hogy legközelebb ön nem szól ehhez hozzá, azt gondolom, hogy elfogadhatatlan és cinikus hozzáállás. Úgyhogy én azt tudom mondani, államtitkár úr, hogy eddig én ezt az ön részéről, őszintén szólva, nem tapasztaltam, meg sajnálom, hogy most meg kellett.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 30 2012.12.03. 2:07  23-33

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A frakciónk támogatja Schiffer András képviselő úr, frakcióvezető úr kezdeményezését, annál is inkább, mert úgy gondoljuk, és ezt talán fideszes képviselőtársaim sem vitatják, hogy a polgári törvénykönyv az egyik legnagyobb jelentőségű kódex a magyar jogrendszerben, éppen ezért úgy gondoljuk, megtárgyalását méltó módon kellene folytatni. Az, hogy az általános vita valóban több részletben folyt, azt gondolom, ez még nem engedi kipipálni a részletes vitát. Az, hogy a részletes vitát több, egyébként nagy jelentőségű törvényjavaslathoz hasonlóan megint elrejtik, és valamikor éjszaka kívánják tárgyalni, a mi meglátásunk szerint ez elfogadhatatlan.

Mondanám fideszes képviselőtársamnak, Balla képviselő úrnak, hogy azt gondolom, nem attól kellene függővé tenni azt, hogy Magyarországon az egyik legjelentősebb kódex tárgyalása mikorra esik, hogy Schiffer frakcióvezető úr elmegy-e a házbizottság ülésére vagy nem megy el. Attól még a javaslat, azt gondolom, nem komolytalan. Számon lehet kérni a képviselő urat a tekintetben, hogy miért nem volt ott, de attól ezt a javaslatot még érdemben érdemes lenne megtárgyalni és megvitatni.

Sajnálom azt, hogy a képviselő úr egy szót nem ejtett arról, hogy a részletes vitánál miért nem tartja szükségesnek azt, hogy érdemben és hosszan tudja a Ház megtárgyalni. Én azt gondolom, ha módosító javaslatokról vitatkozik a Ház egy ilyen kódex esetében, akkor ott is méltó módon kell ezt megtenni, és a képviselőknek valóban lehetőséget kell arra adni, hogy érdemben minden módosító javaslattal foglalkozni tudjanak.

A bizottsági vita nem váltja ki a plenáris vitát. Tudom, hogy önök terveznek egy olyan módosítást, hogy részletes vita a plenáris ülésen ne is legyen, csak bizottságokban, de egyelőre még ezt a módosító javaslatot nemhogy nem fogadtuk el, de be sem nyújtották. Úgyhogy azt támogatnám, illetve azt kérném önöktől, hogy támogassák ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 272 2012.12.03. 2:10  259-275

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy nálunk itt, ellenzéki oldalon nincs vita abban, hogy önök, fideszes képviselők lebontották a fékek és ellensúlyok rendszerét, hogy megtépázták a demokratikus intézményrendszert. És abban sincsen vita, hogy egy esetleges kormányváltás esetén ezeket mi vissza kívánjuk állítani, létre kívánjuk hozni ismét a normális demokratikus működést. (Felzúdulás, derültség a kormánypárti padsorokban.)

A kérdés csak azon van, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezt milyen módon... Értem én, hogy önöknek ez nem tetszik. Nekem sem tetszene, ha én csináltam volna. Ezt én megértem, tisztelt képviselőtársaim, fideszes képviselők. Ennek ellenére azt gondolom, illúzió azt gondolni az LMP részéről, bár értem én az ebben rejlő célzást, hogy most ezt a javaslatot a fideszes képviselők tárgysorozatba fogják venni, hogy ne mondjam, még hogy támogatni is fogják. Én szerencsésebbnek tartottam volna a magam részéről, ha azután kerül egy ilyen, az alaptörvényt átfogóan módosítani kívánó javaslat benyújtásra, miután az ellenzéki erők egyeztettek, és egy közös álláspontot kialakítottak.

Mi erre tettünk javaslatot az elmúlt napokban, és erre biztatnám most is képviselőtársaimat, ellenzéki képviselőtársaimat, hogy legyenek partnerek egy ilyen egyeztetésben. Azért, mert én úgy hiszem, hogy egy ilyen törvényjavaslatnak 2014 után igenis lesz helye. És ha egyet tudunk érteni az alapvető elvekben, akkor eredményesek leszünk abban a munkában, hogy a demokratikus intézményrendszert Magyarországon visszaállítsuk, akárcsak a fékek és ellensúlyok rendszerét. Mi tehát a jó szándékunkat kifejezve támogatni fogjuk ezt a javaslatot, de nyilvánvalóan az elfogadásában nem bízunk, viszont az egyeztetés sikerében igen. Úgyhogy a meghívást még egyszer megismétlem ezúton is.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
254 40-44 2013.02.19. 18:55  19-55

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Házelnök Úr! - aki szintén részt vesz a vitában. És szeretettel köszöntöm a kormánypártok padsoraiban helyet foglaló Salamon László megválasztott alkotmánybíró urat is... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: És mi a probléma?) A fideszes képviselőtársaink szerint nincs ezzel probléma, szerintem van, de ez mindössze egy köszöntés volt. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök úr, csak ellenzéki képviselőkre vonatkozik, hogy...

ELNÖK: Képviselő úr...

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm.

ELNÖK: Képviselő úr, szeretném jelezni, nem kívántam megzavarni a vezérszónoki felszólalását. Kérem, nyilván amilyen hangulatot keltenek, azok a reakciók. Kérem, a méltóságát a Háznak őrizzük meg, és gondolom, hogy sokkal tartalmasabb vita lesz. Öné a szó.

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr, ezt az objektív helyreigazítást. Akkor elkezdeném.

Harangozó Tamás képviselőtársam egy görbe tükröt tartott a felszólalásával önök elé, én egy szépen csiszolt velencei tükröt fogok, amelyből azonban ugyanazt a torz világképet tudják majd kiolvasni (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Már hazudsz!), mint a másikból.

A szabályozott témákat a képviselőtársam már felvázolta, én azt gondolom, hogy érdemes végigmenni a legfontosabbakon más megközelítésben újból.

Egyetemi autonómia. Sok más területen már megvalósították, tisztelt képviselőtársaim, most az oktatási intézményeket akarják teljes mértékben maguk alá gyűrni. Ez már megvalósult az iskolák vonatkozásában, most a felsőoktatási intézmények következnek, a felsőoktatási intézmények autonómiáját kívánják megszüntetni, méghozzá alaptörvényi szinten.

Csak emlékeztetném önöket arra, hogy már a középkorban is érték volt az egyetemi autonómia, úgy tűnik, hogy önök most az ezt megelőző időszakra kívánnak visszamenni, illetve visszamutatni, visszautalni ezzel a rendelkezéssel. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: A szocializmusba?) Nem véletlen, hogy az alaptörvénybe kívánják beírni ezt a rendelkezést, hiszen az Alkotmánybíróság egy határozatában már megállapította azt, hogy az intézményi autonómiához hozzátartozik a gazdálkodási autonómia is. Nos, önök most ezt meg fogják szüntetni, ugyanúgy, ahogy érdemes beszélni a röghöz kötésről a hallgatói szerződések vonatkozásában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök még nem gondolkodtak el arról, hogy 23 éven keresztül miért nem volt erre szükség, sem az önök kormányzása alatt, sem más kormányok alatt? (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Most többen hagyják el az országot a tehetséges fiatalok, mint 1956-ban. (Moraj, közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Önök, képviselőtársaim, nem az okokat keresik, hogy ez miért történik, hanem büntetnek. Nem azt keresik, hogy vajon miért mennek el a fiatalok (Kövér László: Mert ti azt mondtátok nekik, hogy el lehet menni!), hanem ugyanúgy, mint minden társadalmi csoportot, őket is meg kívánják büntetni. Nem azt vizsgálják tehát, hogy mi a kivándorlás oka, nem munkahelyeket és lehetőségeket teremtenek, nem biztonságos és kiszámítható jogi és társadalmi környezetet teremtenek, hanem megbüntetik azokat, akik az önök csődöt mondott politikája miatt inkább a távozás mellett döntenének. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Kártékony és gyalázatos viselkedés ez, képviselőtársaim!

Hadd idézzek még egy mondatot, illetve talán két mondatot az önök új felsőoktatási államtitkárától, Klinghammer István úrtól, aki átveszi a helyét annak a Hoffmann Rózsának e területen, akit a hallgatói demonstrációk miatt kénytelenek voltak önök félreállítani. Nos, 2005-ben, amikor az éleslátását még nem segítette elő a nagy bölcs vezérük iránti szeretet és tisztelet, még e szavakat mondta az ELTE tanévnyitóján Klinghammer István, idézem: "Ilyen módon a hazai kvalifikált munkaerő jelentős része légüres térbe került, ahonnan a saját egzisztenciája szempontjából kitűnő megoldásnak bizonyulhatott, ha a tudását külföldön megfelelő fizetésért értékesíteni tudta, illetve tudja. Megjegyzem - és ez a mondat talán a legfontosabb -, ezt a folyamatot nem szabad központi akarattal korlátozni, nem lenne sem demokratikus, sem célravezető megoldás." - mondta ezt az önök felsőoktatási államtitkára, aki mostanság egészen mást mond, tisztelt képviselőtársaim. De hasonló a helyzet, azt gondolom, a hajléktalanokkal is.

A kormány ahelyett, hogy olyan gazdasági és szociálpolitikát folytatna, hogy minél kevesebb hajléktalan legyen, ahelyett, hogy kulturált hajléktalanszállókat építene, amiből a szakemberek szerint nagyon kevés áll rendelkezésre, szinte elenyésző az, ami elfogadhatónak minősül, ahelyett, hogy megpróbálná őket elhelyezni, tisztelt képviselőtársaim, szabálysértéssel kívánja szankcionálni, és ennek az alapját az alaptörvényben kívánja megteremteni. Elhelyezni nem tudják őket, de szabálysértéssel büntetik, ha az utcán laknak azok, akiknek egyébként nincs lakása, úgy, hogy egyébként ezeket a szerencsétlen embereket nem embernek, hanem a közrendet és a köztisztaságot fenyegető és veszélyeztető problémának tartják és tekintik. Másokat is zavar? Igen, tisztelt képviselőtársaim, ezt olyan sokszor elmondták - csak nem mindenkit azért zavar, mert a kosz zavarja őket. Tudják, van, akit azért zavar ez a jelenség, mert sajnálják azokat az embereket, akiket az utcán látnak; van, akit azért zavar, mert sajnálja azt, hogy a kormány vagy ők maguk (Kövér László: Mit csináltak nyolc éven keresztül?) nem tudnak rajtuk segíteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Álszent és visszatetsző az, amilyen indokokat önök használnak. A hajléktalan ember, tisztelt képviselőtársaim, embertársunk, és nem egy koszos, eltávolítandó köztéri tárgy, önök pedig úgy kezelik az alaptörvényben, ekként definiálják ezeket az embereket. Én azt gondolom, hogy ez az önök beteg értékrendjét tükrözi.

Nézzük tovább a rendelkezéseket: az Országos Bírósági Hivatal elnökének és a legfőbb ügyésznek az ügyáthelyezési joga. Nos, ezzel sokszor próbálkoztak már. Érdekes persze az okát is firtatni, hogy miért ragaszkodnak ehhez ennyire.

(10.00)

Ez a napnál is világosabb, és erre a Velencei Bizottság is rámutatott, amikor a rendelkezés gyakorlati alkalmazásának a visszásságairól beszélt, nevezetesen, hogy át lehessen helyezni az önök számára politikailag fontos ügyeket ahhoz a bíróhoz, akihez önök akarják. Először egy sarkalatos törvényben próbálták ezt szabályozni, ez akkor alkotmányellenesnek bizonyult, ekkor beemelték az alaptörvény átmeneti rendelkezései közé ezt a jogintézményt. Nos, ugye, ez is alaptörvény-ellenesnek, alkotmányellenesnek minősült.

Ráadásul ez a rendelkezés, számtalan ember elmondta már, nemzetközi szervezetekre is utalhatnék, de magyar szakemberek is elmondták kivétel nélkül, hogy sérti a nemzetközi jogszabályokat, sérti a büntető eljárásjog alapelveit, mind a magyart, mind a nemzetközileg definiált alapelveket, ehhez képest önök olyannyira ragaszkodnak ehhez, hogy az alaptörvénybe is beemelik. Azt gondolom, hogy ennek a rendelkezésnek a politikai célzata egyértelmű és világos, emellett még felháborító is.

A család fogalma, tisztelt képviselőtársaim - nem szeretnék sokat időzni ennél, hiszen számtalanszor kitértünk már erre. Azt gondolom, az is sokatmondó, hogy az önök által felkért szakértői bizottságnak - amely a polgári törvénykönyvet megalkotta - a véleményét önök nem vették figyelembe, hanem azon módosítottak. Egy egészen másféle családjogi modellt javasolt önöknek a Vékás-féle bizottság. Önök azok, akik ezt megváltoztatták egy módosító javaslattal. Úgy viszont alkotmányellenes lenne, tehát be kell emelni az alaptörvénybe ezt a rendelkezést is.

Azt gondolom, hogy más és más lehet az emberek véleménye a házasság intézményéről: van, aki hisz benne; van, aki egy papírnak tartja. Ez indifferens a vonatkozásban, azt gondolom, ha a gyerekek érdekeit kell nézni. Márpedig az önök családmodellje alapján azok a gyermekek, akik olyan családban élnek - és én szándékosan ezt a kifejezést használom -, ahol a szüleik élettársi viszonyban élnek egymással, azok az egyik szülővel meg a másik szülővel rokoni kapcsolatban, családi kapcsolatban állnak, de a szülők egymással nem állnak családi kapcsolatban. Azt gondolom, hogy ez önmagában elképesztő. (Közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük Révész Máriusz: Ez tényleg az, csak nem ez van az alkotmányban. - Az elnök csenget.) Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenkinek lehetősége lesz majd hozzáfűzni a gondolatait, azt gondolom. Én már elnök úrtól nem kérem, hogy csináljon rendet.

Az Alkotmánybíróság vonatkozásában, tisztelt képviselőtársaim, a testület, mármint az Alkotmánybíróság régóta szálka a Fidesz szemében. Régóta elmúlt már az a hozzáállásuk, amit Orbán Viktor 2007-ben megfogalmazott így, ahogy egyébként már többször idéztük itt: "Az Alkotmánybíróság határozatai mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, nincs kiskapu, ez a magyar demokrácia vastörvénye."

Nos, eljutottunk oda, és örülök, hogy házelnök úr is itt van, hogy ma már az ő mondata az, ami az alapjául szolgál az önök hozzáállásához, már ami az Alkotmánybíróságot illeti. Kövér László elnök úr úgy fogalmazott: "Megítélésem szerint az Alkotmánybíróság tagjainak többsége tudatosan és vállaltan politikai mezőre lépett." Nos, azt gondolom, hogy ez nagyon jól tükrözi azt a változást, ami 2007 óta eltelt és az önök megítélésében változásnak mondható.

Az Alkotmánybíróságot önök nem a jogállami működés garanciájaként kezelik, hanem a kormányzati munkát akadályozó ellenségként. Leckéztetik, megvonják a hatásköreit, és feldúsítják lojális pártkatonáikkal. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van.) Örülök, hogy azt mondja valaki a padsorokból a kormánypárti oldalról, hogy ez így van. Szerintem is így van. (Zaj, közbeszólások, derültség a Fidesz soraiban.) Ha az Alkotmánybíróság megsemmisíti a különadóról szóló törvényt, akkor megvonják a hatásköreit, és megszavazzák szó szerint ugyanazt a törvényt. Ha még így sem vált fogatlan oroszlánná a testület, megváltoztatva az alkotmánybírósági tagok megválasztásának szabályait, felduzzasztják a testület létszámát, és teletömik az önök pártembereivel. Ha még így sem jó az arány, akkor megválasztanak még egy képviselőjüket alkotmánybírónak. Ez volt decemberben. Ezek a bírák viszont - és ez sajnos kimutathatóan így van - az önök érdekeit szolgálják, ez nagyon látszik az alkotmánybírósági határozatokból és az ahhoz fűzött különvéleményekből.

S most, ebben a javaslatban, tisztelt képviselőtársaim, még további hatásköröket vonnak el az Alkotmánybíróságtól. Bár az alaptörvény és az alkotmány szövege nagyjából 70 százalékban megegyezik, mégsem használhatja az Alkotmánybíróság a korábbi döntéseit. Húszéves joggyakorlatot dobnak kukába, olyan határozatokat, amelyekre a bíróságok, ügyészségek támaszkodnak; olyanokat, amelyeket a magánemberek, a cégek egymás közötti szerződéses viszonyaiban irányadónak tekintettek, s amelyek legújabb kori demokráciánk jogfejlődésének legértékesebb termékei. Mindezt miért? Csak azért, mert a Fidesznek és Orbán Viktornak nem tetszett egy-két alkotmánybírósági döntés. Miért? Bosszúból, tisztelt képviselőtársaim. (Felzúdulás, közbeszólások a Fidesz soraiban.) Miért? Azért, hogy lebontsanak minden kormányzati féket, ami még létezik ma a magyar jogrendszerben.

Emellett tovább szűkítik a testület jogkörét az alaptörvény rendelkezéseinek felülvizsgálata, valamint az indítványhoz kötöttség vonatkozásában is. Őszintén szólva értelmezni nem tudom Gulyás Gergely képviselőtársamnak azt a mondatát, amely szerint nem szűkítik az Alkotmánybíróság jogköreit. Ha ezeket az intézkedéseket és rendelkezéseket megnézi valaki, azzal lehet egyetérteni vagy egyet nem érteni, de azt mondani rá, hogy ez nem szűkíti az alkotmánybírósági jogköröket, ez egyszerűen nem igaz, és ezt lehetetlen mondani.

Látszik az, tisztelt Országgyűlés, hogy amikor az Alkotmánybíróság kialakít egy Fidesznek nem tetsző gyakorlatot, akkor azt gyorsan valamilyen alaptörvényi rendelkezéssel felülírják. Azt meg, azt gondolom, minősíteni sem kell, legfeljebb megemlíteni, amit Kósa Lajos mondott, hogy mindez azért van, hogy az Alkotmánybíróság ne puskázzon. Nos hát, tisztelt képviselőtársaim, egyet biztosan lehet mondani, hogy az Alkotmánybíróság régi tagjainak legalábbis vannak önálló gondolatai, de valószínűleg Kósa Lajos képviselő úr vagy saját magából, vagy a volt köztársasági elnökből indult ki, amikor ezt a mondatot megfogalmazta. (Derültség és közbeszólások a Fidesz soraiból.)

A szólásszabadság korlátozása vonatkozásában: nos, tisztelt képviselőtársaim, amikor először elolvastuk ezt a javaslatot, akkor meg is lepődtünk, hogy van benne valami, ami átgondolásra érdemes. Van benne valami, hiszen jóhiszeműen azt lehetett hinni, hogy a kormány végre elkötelezettséget vállal a gyűlöletbeszéd szankcionálhatóságáért, a kisebbségek védelméért. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.) De azt gondolom, hogy Gulyás Gergely képviselőtársam nem hagyott kétséget a valódi szándékok felől. Ugyanis ön most fejtette ki, hogy azokat kívánják szankcionálni, akik a kormányt külföldön vagy Magyarországon bírálják, le kívánják járatni. (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök a vidámságuknak, olvassák vissza azt a jegyzőkönyvet. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Az egy másik érvelés volt.) Én sem gondolom azt, Gulyás Gergelynek ez egy szerencsés mondata volt, viszont elhangzott. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.) Tudják, képviselőtársaim, van olyan párt, amelyik jogutódja jogilag az állampártnak, és van olyan, amelyik módszereiben és felfogásában az. Nos, ez a Fidesz. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Ismerik, tisztelt képviselőtársaim azt a mondást, azt a gondolatmenetet, hogy aki a nagy bölcs vezért szidja vagy a vezetést szidja, az magát a népet szidja, ez pedig ellenség. (Zaj. - Közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük: Ezt mondta Sztálin.) Ezt ugye, ismerik? Nos, ez a javaslat éppen ezt kívánja elősegíteni.

Tudja, az lenne a kérdésem, hogy akkor mégis milyen szerepet szánnak önök az ellenzéknek, ha a kormány kritizálhatóságát ezzel a javaslattal gyakorlatilag meg kívánják szüntetni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hülyeség!) Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet azt mondani, hogy ez egy hülyeség, persze, semmi gond ezzel, csak nem én mondtam. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Most mondtad.) Nem én mondtam, hanem Gulyás képviselő úr mondta most a vezérszónoki felszólalásában, és én mindössze erre reagálok, erre reflektálok.

Ha alkotmányellenes vagy közösségi joggal ellentétes döntések miatt az államnak fizetési kötelezettsége keletkezik, külön hozzájárulást kell kivetni az emberekre. Ezt is tartalmazza az önök javaslata. Fordítsuk akkor le pontosan, hogy ez mit jelent, képviselőtársaim. Pontosan tudják azt, hogy sok ilyen döntés lesz. Sok ilyen döntés lesz, az első valószínűleg a kényszernyugdíjazott bírák ügyében, ahol néhány milliárd forintot majd kártérítésként a kormánynak meg kell fizetnie.

(10.10)

De valószínűleg lesz ilyen majd a kirúgott köztisztviselők vonatkozásában, akiket szintén alkotmányellenesen bocsátottak el, és még sok más ügyben.

Ez tehát azt jelenti, hogy a saját véletlenül vagy szándékosan meghozott jogellenes döntéseik miatt újabb adókat, újabb sarcokat fognak az emberekre kivetni. A saját rossz döntéseiket, a saját hibás döntéseiket az országgal, az állampolgárokkal fogják megfizettetni, és elvenni az ő pénzüket a kártérítésre. Ezt jelenti, amit önök ide javasolnak.

A megsemmisített rendelkezések között az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek ítélte a politikai reklámok közzétételének választási kampányban való tiltását is a médiaszolgáltatásokban. A tiltást a testület a választási kampányban folytatott politikai véleménynyilvánítás jelentős korlátozásának tekintette, kimondta, hogy súlyosan aránytalan korlátozás a politikai reklám közzétételének széles körű tiltása. Alaptörvény-ellenes a politikai reklámok közzétételének a választást megelőző 48 órán belüli tiltása és a mozikban való kampányolás tiltó szabálya is. A javaslat ezért mit tesz? Alkotmányos szabályozási szintre emeli a kampánykorlátozást.

Tisztelt Országgyűlés! A demokratikus ellenzék egyetlen frakciójaként fontosnak tartottuk... (Derültség a kormánypártok és a Jobbik soraiban. - Dr. Répássy Róbert: Már csak egy van! - Dr. Apáti István: Csak egy maradhat! Hegylakó. - Az elnök csenget.) Ez így van, képviselőtársaim! Fontosnak tartottuk, hogy elmondjuk kritikai észrevételeinket, ezen túl azonban nem látjuk értelmét a további vitának. Meggyőzni önöket, ha e két felszólalással nem sikerült, márpedig reakciójukból úgy ítélem, hogy nem sikerült, a továbbiakban sem fog sikerülni arról, hogy vonják vissza ezt az antidemokratikus selejtet, és dobják a kukába. Ezért a vita további folytatásában az MSZP frakciója nem vesz részt, az önök legnagyobb örömére. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Óóó! - Pálffy István: Mindhárman menjetek ki! - Az elnök csenget.)

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 311 2013.02.25. 11:38  310-330

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Részletes vita lévén először megjelölöm, hogy melyik ajánlási pontokhoz szólnék először hozzá. A 11-es, 13-as és 14-es ajánlási pontokhoz, amelyeket Répássy Róbert államtitkár úr nyújtott be a törvényjavaslathoz.

E szerint a módosító javaslat szerint a törvényből elmaradna az a bekezdés, illetve az a mondat - több helyről is egyébként -, hogy bírósági vezetői tisztségbe való visszahelyezésnek nincsen helye. Azt gondolom, ez egy nagyon helyes és pártolható módosítás. Én csak azt nehezményezem vagy kifogásolom, hogy már most az alkotmányügyi bizottság ülésén elhangzott az, hogy ez sajnos nem marad így. Kértük mi akkor, hogy lehetőség szerint a kormánypártok jelöljék meg azokat a pontokat ebben a módosító javaslatban, amelyek nem maradhatnak így, vagy jelöljék meg legalább azt a módosítási irányt, amely szerint ők változtatni kívánnak az eredeti államtitkári előterjesztésen.

Sajnos a kérés ellenére nem kaptunk még erre javaslatot, pedig a vitában az látszott, hogy legalább a módosítás irányát már tudják, úgyhogy itt a részletes vitában erről vitatkozni sem áll módunkban.

Egy dolgot azonban államtitkár úr a bizottsági ülésen előrevetített, és gondolom - csak feltételezem -, hogy ez lesz a módosításnak az iránya. Nevezetesen, hogy nem minden bírósági vezetőt fog megilletni az a jog, hogy eredeti vezetői tisztségébe helyezzék vissza, hanem azokban az esetekben, ahol már új vezetőt neveztek ki időközben, ott ez a lehetőség nem fog fennállni, hanem valószínűsíthetően csak kártérítésre kerülhet sor.

Mi azt a véleményt fogalmaztuk meg ott is, és teszem ezt itt a plenáris ülésen is, hogy a kormánypártokat és egyébként az Országos Bírósági Hivatal elnökét terheli az a felelősség, hogy így alakult ez a helyzet. Államtitkár úr a sajnálkozását fejezte ki, hogy nem tud most olyan jogállami megoldást találni, ami megfelel annak a követelménynek is, hogy az újonnan kinevezett bírósági vezetőket ne kelljen elmozdítani a tisztségükből, és megfelel annak a követelménynek is, hogy egyébként visszamenőleges hatállyal az alkotmányellenesen elbocsátott bírósági vezetőket az eredeti tisztségükbe lehessen visszahelyezni. És államtitkár úr még azt is fölvetette - egy picit megütköztünk ezen a felvetésen -, hogy az ellenzéki képviselők akkor javasoljanak egy megoldást.

Hát, tisztelt Országgyűlés, én azt gondolom, hogy akkor, amikor a kormány hoz egy olyan törvénymódosítást, ami már előre láthatóan alkotmányellenes, már előre láthatóan és előre tudhatóan sérti a nemzetközi jogszabályokat, majd utána mind az Alkotmánybíróság megállapítja az alkotmányellenességet, mind az Európai Bíróság megállapítja azt, hogy az európai kötelező jogi normákba ütközik, utána azon az ellenzéken szeretnék azt számon kérni, hogy egy megoldást, egy jogállami megoldást találjon ennek a problémának a kezelésére, amely mindvégig a parlamenti vitában ellenezte ennek a jogszabálynak a megszületését, és mindvégig azt hangoztatta, hogy alkotmányellenes és nemzetközi jogot sért.

Annak idején, amikor ez a szabály megszületett, és látható volt az, hogy az ombudsman beadványa alapján eljárás indul az Alkotmánybíróságon az ügyben, akkor mi azt kértük az Országos Bírósági Hivatal vezetőjétől, hogy várja meg a végleges hatályú vezetői kinevezésekkel az Alkotmánybíróság és az Európai Bíróság döntését, és ezt követően töltse csak be ezeket a pozíciókat. Mondtuk ezt azért, mert láttuk előre azt, hogy ilyen probléma adódik majd elő. Ilyen probléma adódik elő, ami utána nagyon nehezen lesz kezelhető jogállami módon. Ennek ellenére az Országos Bírósági Hivatal vezetője még akkor is kinevezett újabb bírósági vezetőket, amikor az Alkotmánybíróság már visszamenőleges hatállyal a bírák kényszernyugdíjazása vonatkozásában alkotmányellenesnek találta a szabályozást.

És akkor megint csak visszakérdezek, tisztelt képviselőtársaim: miért is az ellenzéknek kellene ezt a helyzetet jogállami módon megoldani? És miért is veszik zokon ugyanakkor azt, ha az ellenzék azt követeli önöktől, hogy találjanak rá olyan megoldást, ami viszont megfelel ezeknek a kritériumoknak?

Nos, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy fél év után, kicsit talán kevesebb, de nagyjából fél év után tárgyalunk most ismét erről a törvényjavaslatról. Benyújtottak önök korábban egy javaslatot, azt visszavonták. Aztán megint több hónap kellett ahhoz, hogy az Országgyűlés tárgyalni tudja ezt az újabb törvényjavaslatot, és én azt gondolom, hogy ez nem véletlen, tisztelt képviselőtársaim.

A cél világos, és most már a módosító javaslat kapcsán is kirajzolódik: önök egy olyan kész helyzetet szerettek volna teremteni - és sajnos azt tudom mondani, hogy minden rosszindulatot és rossz feltételezést félretéve, de legalábbis a Bírósági Hivatal elnökének, mondjam azt, talán véletlen támogatásával -, hogy ne lehessen a korábbi bírósági vezetőket visszahelyezni az állásukba. Mert ha önök gyorsan hoznak erről rendelkezést, akkor lényegesen kevesebb olyan bírósági vezetői pozíció volna, ahol ez egyáltalán problémát jelent.

Ismerjük ezt a módszert, tisztelt képviselőtársaim, ugyanez volt a kormánytisztviselők esetében, ahol elbocsátották őket, aztán amikor az Alkotmánybíróság határozott arról, hogy ez jogellenes, már kész helyzet volt.

Nos, tisztelt államtitkár úr, pontosan ez a baj ezzel az előterjesztéssel, amit ön benyújtott, és pontosan ezért farigcsálják, mert olyan helyzetet alakítottak ki, ahol az a mondat, ami az ön módosító javaslatában szerepel, nevezetesen hogy bírósági vezetői tisztségbe is vissza lehessen helyezni korábban onnan kényszernyugdíjazott bírót, hogy nagyon nehéz jogállami megoldást találni erre a helyzetre. Én egyet szeretnék csak kiemelni evvel kapcsolatban még, hogy mindezekért, amit most elmondtam, a politikai és az erkölcsi felelősség önöket terheli, tisztelt kormánypárti képviselők. És azt is tudom mondani, hogy a miniszterelnöküket személyesen, hiszen úgy tűnik, hogy ez az ügy az ő számára egy személyes ügy volt, nemegyszer nyilvánult meg a vonatkozásban, hogy nem hajlandó - bármilyen döntést is hoz a magyar Alkotmánybíróság vagy az Európai Bíróság - ebben a kérdésben visszalépni. Úgy fogalmazott, hogy a rendszer marad.

Hát, tisztelt képviselőtársaim, ezt sikerült elérni vele. Államtitkár úr jobb szándékú módosító javaslatának sem fognak tudni eleget tenni. Gyakorlatilag annak a lényegét kell majd megváltoztatniuk, és fogják megtenni nyilvánvalóan a holnapi bizottsági ülésen.

A másik módosítójavaslat-csoport, amihez szeretnék hozzászólni, az az általam és Simon Gábor képviselőtársam által jegyzett módosító javaslat, amelyet az MSZP-frakció természetesen támogat. Ezekben a módosító javaslatokban egyrészt a közjegyzők vonatkozásában is javasoljuk a 70. életév megtartását, másrészt pedig a bírák vonatkozásában is javasoljuk azt, hogy az Országgyűlés tartsa meg a 70 éves korhatárt. Azt gondoljuk ugyanis, hogy az alaptörvény jelenlegi rendelkezéseivel nincsen összhangban az a rendelkezés, amit önök most be kívánnak vezetni. Igaz, hogy ez is alaptörvény; bocsánat, az alaptörvényt is módosítanák, de az alaptörvény módosított rendelkezéseivel sincs összhangban az a szabály, amit önök most itt be kívánnak vezetni.

(22.00)

Ezen kívül egyébként tartalmilag sem értünk egyet a korhatár csökkentésével, és ezért a mi módosító javaslatunkban az szerepel, hogy ez a korábbi 70 évre emelkedjen. Tudom már előre azt, hogy mi lesz a kormánypárti képviselők, esetleg államtitkár úr reakciója erre, hogy az alaptörvény e tekintetben másként rendelkezik. Éppen ezért nyújtottunk be egy, az alaptörvény módosítására szolgáló javaslatot, ahol a 70 éves korhatár visszaállítása - annak elfogadása esetén - nem ütközne akadályba. Tehát ha önök hajlandók legalább tárgysorozatba venni, amit eddig nem tettek, a mi alkotmánymódosító javaslatunkat, akkor ez a koherenciazavar elhárulna, és egy jogállami megoldással lehetne visszaállítani a bírák 70 éves korhatárát.

A másik lehetőség, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha tartalmilag nem értenek egyet velünk, akkor legalább arról tegyenek, hogy az önök saját alaptörvénye és a korhatárra vonatkozó törvényi szabályozás koherenciában legyen egymással, ugyanis a mi meglátásunk szerint ez nem áll fenn. Erre bővebben nem kívánok kitérni, hiszen ezt az általános vitában képviselőtársam, Simon Gábor már elmondta.

Összességében tehát, tisztelt Országgyűlés, arra kérem a Házat, hogy támogassa azokat a módosító javaslatokat a végszavazáskor, a zárószavazáskor, amelyeket képviselőtársammal nyújtottunk be, és arra kérem még egyszer a kormánypárti oldalt, hogy gondolja át azt, hogy mit tett ezzel a rendszerrel, mit tett az igazságszolgáltatással, és mit tett azokkal a bírákkal, akiket jogellenesen elbocsátott, és most olyan helyzetet idézett elő, hogy gyakorlatilag igazi, normális jogállami megoldással nem lehet reparálni a kialakult szituációt. Arra kérem önöket, hogy legyen ez egy tanulság önök számára is és az Országgyűlés számára is, hogy ilyet csinálni nem lehet.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 323 2013.02.25. 2:05  310-330

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Először is köszönöm államtitkár úr korrektségét és válaszát, de egyébként nem államtitkár úrral szokott az a probléma lenni, hogy nem vesz részt a vitában.

Egypár dolgot szeretnék reagálni. Valószínűleg nyomok még egy kétpercest, mert mindenre lehetőség nem lesz. Először is azt gondolom, hogy közös felelőssége a kialakult helyzet a kormánynak és az OBH elnökének, ugyanis a kormány terjesztette elő azt a javaslatot, és a kormánypártok fogadták el, ami miatt az Alkotmánybíróság ezt a döntést hozta, és ami miatt Magyarországot az Európai Bíróság elmarasztalta, és ami miatt jogellenesen kényszernyugdíjaztak bírákat és bírósági vezetőket.

Azt gondolom, hogy az OBH elnökének a felelőssége pedig abban áll, és ezt vitatnám, hogy nem jóhiszeműen vagy legalábbis az én meglátásom szerint feltétlenül nem mindig jóhiszeműen nevezte ki a bírósági vezetőket, ugyanis ha még azt is lehet gondolni, hogy az OBH elnöke - annak ellenére, hogy Magyarországgal szemben az Európai Bizottság e témában eljárást folytat - jóhiszeműen nevez ki bírókat, azután már ezt a jóhiszeműséget biztos, hogy nem lehet vélelmezni, hogy az Alkotmánybíróság visszamenőleges hatállyal ezt a szabályt alkotmányellenesnek nyilvánította, és tudható volt az, hogy az Országgyűlésnek erről egy más törvényt kell alkotnia. Az elnök asszonynak lehetősége lett volna például megbízással betölteni ezeket a pozíciókat, és azt gondolom, hogy most ez a helyzet nem állt volna elő.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én is úgy vélem, hogy itt legfeljebb kármentést lehet végrehajtani, jó döntést ebben már nem lehet hozni. Amit kiemeltem ebben a körben és emelek ki most is, hogy bármilyen is az önök hozzáállása, szándéka és törekvése, ez a kialakult helyzet, amiben - még egyszer mondom - jó döntést hozni lehetetlen, ez a kormány és az OBH elnökének a közös felelőssége, a közös jogi és erkölcsi felelőssége.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 327 2013.02.25. 2:07  310-330

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselő úr, én értem, amit mond, és azzal egyetértek, hogy a kormánynak lényegesen nagyobb a felelőssége ebben a körben, hiszen ő hozta azt a törvényt, és még egyszer mondom, hogy egyébként sok hónap elteltével még mindig nincs rendezve ez a helyzet. Tehát nemhogy azonnal rendeződött volna, hanem még csak most tárgyalunk róla, ami értelemszerűen a jó megoldásnak a kialakítását biztos, hogy nem segítette elő, hiszen ez alatt az idő alatt nagyon sok bírósági vezetői kinevezés történt.

Viszont azt gondolom, hogy nem hallgatható el a bírósági igazgatási vezető felelőssége sem, ha nem is olyan mérvű, mint a kormányé és a kormánypártoké, hiszen ő is látta azt, hogy jó eséllyel ez a szabály meg fog változni. Még egyszer mondom: legkésőbb akkor, amikor az Alkotmánybíróság már meghozta a határozatot, és neki lehetőségében állt volna az, hogy egyébként nem írja ki addig a pályázatokat ezekre a pozíciókra, hanem azt mondja, hogy megbízással be lehet tölteni, vagy az elnökhelyettest kéri fel arra, hogy ideiglenesen lássa el, ahogy egyébként a jogszabályban ez meg is van határozva, még felkérni se kellett volna az elnökhelyettest.

Hogy erre egyébként pozitív példát is látunk és láthatunk, rengeteg olyan pozíció volt, és ezt a Kúria elnöke el is mondta több interjújában, hogy számít arra, hogy itt változások lesznek, és nem tölti be a pozíciókat. Tehát a Kúria elnöke megtartotta ezeket a pozíciókat, azaz a mostani bírósági vezetők részéről van pozitív példa erre. Azt gondolom, hogy ugyanezt az OBH elnöke is nyugodtan megtehette volna, a kúriai álláshelyek többsége például fennmarad, ami azt fogja eredményezni, hogy plusz költségvetési kihatása nem lesz, és sokkal könnyebben lehet majd igazságos döntéseket hozni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 90 2013.03.19. 2:07  25-347

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Örülök annak, hogy Gyimesi képviselő úr előttem szólt, mert már kezdtem azt hinni, hogy fideszes képviselőtársaink nem képesek megérteni azt, amit Lukács képviselőtársam és más is elmondott, hogy támogatjuk ezt a javaslatot. Még egyszer mondom, képviselőtársaim, támogatjuk az előttünk fekvő javaslatot.

Továbbgondolva azt a gondolatmenetet, amit szintén Gyimesi képviselő úr vetett fel, hogy örüljünk annak, hogy úgy tűnik, hogy a patkóban ülő minden parlamenti párt ezt a javaslatot támogatja. Egy picit gondolkodjunk ennél tovább, mi ugyanis nem azt mondtuk - még egyszer mondom -, hogy ezt nem támogatjuk, hanem azt mondtuk, hogy ezt nem tartjuk elégnek, és szeretnénk további könnyítéseket bevezetni és javasolni. Javaslom tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha annyira egyetértés van abban, hogy ezt a javaslatot támogatjuk, akkor reagáljanak arra, amiket fölvetettünk, ami a további rezsicsökkentést és az élelmiszeráfa-csökkentést illeti.

Mi mellé szoktuk tenni - s azt tudom mondani, hogy ez már hagyományokkal rendelkezik -, hogy honnan kívánjuk a költségvetési forrását megtalálni mindennek. Hiszen jogosan vetődik fel az a kérdés, jogosan vetette fel valamelyik fideszes képviselőtársam, hogy rendben van, de akkor költségvetési lyukak keletkeznek a költségvetésben. Nos, hadd dobjak be két olyan témát a vitában, ahonnan meg lehetne alapozni az áfacsökkentés vagy a további rezsicsökkentés egy részét. Itt van például a Kossuth tér 14 milliárd forintos felújítási terve. Amíg ez nem megy teljesedésbe, úgy gondolom, hogy nyugodtan félbe lehet hagyni, nyugodtan el lehet ettől tekinteni. De ugyanígy el lehet tekinteni például a stadionépítésekre fordított jó néhány milliárd forintos beruházásoktól, amelyek összegét bizony a mi általunk előterjesztett javaslatok finanszírozására lehetne fordítani.

Tudnám még sorolni a forrásokat, csak az idő lejárt, de meg fogom tenni később. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
267 30 2013.04.09. 19:53  19-35

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretném előrevetni azt, hogy az MSZP támogat minden olyan javaslatot, ami az emberi méltóság védelmét szolgálja, legyen az akár egy embernek az emberi méltósága, vagy legyen szó akár több ember vagy egy embercsoport emberi méltóságáról.

A gondolatokat, amelyeket az államtitkár úr a diktatúrákkal kapcsolatban megfogalmazott, nem ismételném, azért nem, mert maradéktalanul egyetértek vele. Amióta bűncselekmény az önkényuralmi jelképek használata, tehát büntetendő, azóta támogatjuk a Btk.-ban felsorolt önkényuralmi jelképek használatának büntetendőségét. Örülök annak, tisztelt Országgyűlés, hogy ebben a kérdésben az ellenzék és a kormánypártok között egyetértés mutatkozik. Remélem, így lesz ez a jövőben is.

Érdemes azonban, ahogyan államtitkár úr is tette, egy picit elidőzni, nem nagyon hosszú időre, de egy kicsit mindenképpen az előzményeknél. A mai hatályos szabályozás, amely talán még három hétig része a büntető törvénykönyvnek, egy általános tiltást fogalmaz meg. Nagyon sokan, büntetőjogászok, szakemberek, de egyébként a politikai élet szereplői is megfogalmazták azt a véleményüket, hogy a törvényi tényállás nem jó, rosszul alkalmazható és kontraproduktív.

(10.20)

Én is ezen a véleményen vagyok, hiszen ha egy törvényi tényállás lehetővé teszi annak a cselekménynek a büntethetőségét - ezt a példát szokás emlegetni, de teljes joggal -, hogy ha egy ismert sörmárkát valaki az utcán fogyaszt, vagy mondjuk egy presszónak a teraszán, és ezzel megvalósítja ezt a tényállást, azt gondolom, az nem helyes, azzal a tényállással valami probléma van.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata - ahogy erre több fölszólaló is utalt ma már - valóban ellentmondásos, hiszen azokat az érveket, amelyeket megfogalmaztak a közösség elleni izgatás egyes módosításaival kapcsolatban, 1996-tól volt négy vagy öt ilyen alkotmánybírósági határozat, azokkal gyakorlatilag szöges ellentétben áll az az érvrendszer, amelyet az önkényuralmi jelképek használatával megfogalmaztak. Ha úgy tetszik, az Alkotmánybíróság most ebben a határozatában egy picit konzekvensebbé tette a saját gyakorlatát, nem a közösség elleni izgatásra vonatkozó érvrendszert igazította az önkényuralmi jelképekkel kapcsolatban megfogalmazott érvrendszerhez, hanem fordítva történt ez.

De azt gondolom, hogy ennek túl nagy jelentősége ma már nincsen, hiszen az alkotmány egyrészt alaptörvénnyé változott - zárójelben: sajnos -, másrészt pedig a negyedik alaptörvény-módosítás egyrészt lényegesen szélesebb körben engedi meg a tiltását az egyes véleménynyilvánítási formáknak abból az okból kifolyólag, hogy az emberi méltóságot meg lehessen hatékonyan óvni, másrészt pedig - megint csak mondom: sajnos - hatályon kívül helyezte gyakorlatilag az összes eddigi alkotmánybírósági határozatot, így aztán az a jövőben nem fogja kötni a testületet. Másrészt volt két olyan ügy, Vajnai Attila ügye Magyarországgal szemben, illetve Fratanolo János ügye szintén Magyarországgal szemben, ahol a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság marasztalta el hazánkat azért, mert egy ilyen jelkép viseléséért elítélték a keresetet benyújtókat. A strasbourgi bíróság azt mondta, hogy egyes esetekben az ilyen jelkép használata a politikai véleménynyilvánításnak része lehet.

Mi ekkor tettünk egy módosító javaslatot arra, hogy hogyan lehetne úgy szabályozni ezt a kérdést, hogy a tiltás megmaradjon, de az megfeleljen nemcsak a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatának, hanem a strasbourgi esetjognak is. Mi azt javasoltuk, hogy alkossunk egy célzatos bűncselekményt, azaz ha valaki abból a célból használja ezeket a jelképeket, az önkényuralmi jelképeket, hogy más emberi méltóságát megsértse, akkor váljon büntetendővé ez a cselekmény, az elkövetési magatartás, illetve a másik verzió szerint, ha alkalmas arra a cselekménye, hogy más emberi méltóságát megsértse, ebben az esetben váljon bűncselekménnyé.

Önök azonban - és itt volt talán ebben a témában az egyetlen ellentét közöttünk - benyújtottak egy határozati javaslatot, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, amelyben azt javasolták, hogy a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság ítéletének ne tegyen eleget Magyarország. Volt, aki kulturáltabb formában fogalmazta meg ezt a közéletben, ez Navracsics miniszter úr volt, Kövér László házelnök úr a maga szokásos, kicsit bárdolatlan stílusában hülyézte vagy idiótázta le - már nem emlékszem pontosan, melyik volt - a strasbourgi bírákat. Mindenesetre a lényeg az volt, hogy akkor még elzárkóztak minden módosítástól.

Örülök annak, hogy az Alkotmánybíróság határozata egy ilyen helyzetet teremtett, amikor végre ezt a kérdést rendezni tudjuk. Éppen ezért állok egy picit értetlenül a beterjesztett javaslat felett. Ez ugyanis az én meglátásom szerint szükségtelen módon szűkíti le a büntetendő magatartások körét. Tehát - hogy egyszerűen fogalmazzak - szeretnénk, ha egy kicsit szélesebb körben válna büntethetővé az önkényuralmi jelképek használata, mint ahogy egyébként ezt a beterjesztett módosító javaslat tartalmazza.

Az előzőekből pedig azt gondolom, az következne, hogy ezzel az okfejtéssel a kormánypártoknak is egyet kell érteni, hiszen ha a teljes tiltás mellett álltak ki korábban, akkor nyilván most is az lenne a céljuk, hogy a lehető legkevésbé kapjon bárki kibúvót az ilyen jellegű magatartások alól. Csak akkor lehetne ugyanis a beterjesztett törvényjavaslat alapján büntetni az önkényuralmi jelképek használatát, ha az a köznyugalom megzavarására alkalmas módon történik. Ezt pedig nem írja felül - és itt szeretnék arra reagálni, amit államtitkár úr még a bizottsági ülésen elmondott -, szóval ezt nem írja felül az a beszúrt mondat, hogy "különösen az emberi méltóságot vagy a kegyeleti jogot sértő módon követik el". Ez azt jelenti, hogy akkor büntetendő, ha a köznyugalom megsértésére alkalmas a cselekmény vagy - és itt a "különösen"-t emelném ki, illetve ezt a fél mondatot, hogy én hogyan értelmezem - akkor, ha a köznyugalom megsértésére alkalmas elkövetési magatartást egyúttal az emberi méltóságot sértő vagy kegyeleti jogot sértő módon követik el.

Ez tehát nem egy vagylagos vagy alternatív tényállási elem, hanem a köznyugalom megzavarására alkalmas elkövetési mód mindig bizonyítandó lesz, akár az emberi méltóságot sértő módon követik el, akár nem így, de mindenképpen ez a tényállási elem bizonyítandó lesz. Egy példával hadd illusztráljam ezt, hogy érthetőbb legyen! Ha fölfestenek, mondjuk, egy horogkeresztet a zsinagóga falára, mondjuk éjjel (Közbeszólások, zaj.), akkor ez nem lesz bűncselekmény; mert én úgy ítélem meg, hogy elég nehezen bizonyítható, hogy egy ilyen magatartás a köznyugalmat veszélyezteti. Márpedig a veszélyeztetésnek a lehetőségét bizonyítani kell, az arra való alkalmasságot bizonyítani kell. Egy biztos, hogy az emberi méltóságot sérteni fogja, de a köznyugalmat nem fogja veszélyeztetni. Azt gondolom tehát, hogy másként kellene hozzáállni ehhez a kérdéshez.

De ha még ez nem is lenne elég egyértelmű - már az általam elővezetett okfejtés -, akkor azt gondolom, hogy nagyon sokatmondó az, hogy hol helyezték el ezt a bűncselekményt. Önök a közrend és köznyugalom elleni bűncselekmények fejezetén belül helyezték el a büntető törvénykönyvben. Márpedig én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek a bűncselekménynek a jogi tárgya, azaz a védendő társadalmi érdek nem a közrend, hanem a becsület és az emberi méltóság. Nem a zavargásoktól kell tehát tartani, amikor az önkényuralmi jelképeket használják, hanem az emberi méltóság vagy a kegyeleti jogok megsértésétől, ahogy egyébként államtitkár úr más vonatkozásban erre - helyesen - rámutatott. Ezért a mi megítélésünk szerint más fejezetbe kellene ezt a bűncselekményt elhelyezni, oda, ahol a bűncselekmények jogi tárgya, az emberi méltóság és a becsület, oda, ahol például a rágalmazás vagy például a becsületsértés található.

A mi javaslatunk tehát - amelyet egyébként módosító javaslat formájában be is terjesztettünk a Ház elé - arra irányul, hogy először is a fejezetet megváltoztatva máshol helyezzük el a bűncselekményt, evvel is utalva arra, hogy mit tekintünk a védendő jogi tárgynak, mit tekintünk a védendő társadalmi érdeknek, másrészt pedig az "alkalmas arra" fordulatot megtarthatjuk, csak azt ne a közrend megsértésére vonatkoztassuk, hanem az emberi méltóság megsértésére. Azaz alkalmas arra, hogy más vagy mások emberi méltóságát megsértse - ilyen módon használja az önkényuralmi jelképet.

De még egyszer szeretném mondani és kiemelni, hogy természetesen más megoldás iránt is nyitottak vagyunk. Én egy ilyet tudok még mondani, azt, amikor valaki célzatosan követi el abból a célból, hogy emberi méltóságot sértsen vele. Természetesen ilyenkor felmerül a kérdés, hogy miként bizonyítható az emberi méltóságnak a megsértése, éppen ezért én azt gondolom, hogy az "alkalmas arra" fordulat egy szerencsésebb megfogalmazás lenne, és szerintem a magyar alkotmányosság szabályainak és a strasbourgi esetjognak is éppúgy megfelelne.

(10.30)

Amit még szeretnék kiemelni, hogy nemcsak a jogi tárggyal van probléma, hanem szerintem az alkalmazhatósággal is gond lesz. Ugyanis emlékezzenek arra tisztelt képviselőtársaim, hogy az a bűncselekmény, amelyik tulajdonképpen hasonló ehhez, hiszen most hasonlatossá akarják hozzá tenni, és szintén a közrend, közbiztonság elleni bűncselekmények körében helyezte el a jogalkotó annak idején, a közösség elleni izgatásról, az uszításról beszélek, gyakorlatilag ma alkalmazhatatlan tényállás. Nem nagyon tudok arról, hogy bár igen sok, mondjuk úgy, a köznyelv szerint uszító vagy emberi méltóságot sértő kijelentés hangzott el az elmúlt időszakban, ki-ki megítélése szerint, hogy ki mondta ezt és milyen módon, de egyetlenegy ítéletről nem tudok, ahol közösség elleni izgatásért valakit elítéltek volna. Vagy ha van ilyen, mindenesetre nagyon kevés. Olyat azonban igen, ahol próbálkoztak ilyen irányú feljelentéssel, de nem vezetett eredményre az eljárás. Vagy megszüntették, vagy meg sem indították.

Ugyanez lesz a probléma ezzel a bűncselekménnyel is. Ha azt kell bizonyítania a hatóságnak, hogy egy önkényuralmi jelkép használata alkalmas arra, hogy a közrendet veszélyeztesse, nem tudom, hogy mikor fog a bíróság ebben jogerős marasztaló ítéletet hozni, én úgy ítélem meg, hogy szinte soha. De természetesen, ha így marad, majd meglátjuk. Bár bízom benne, hogy a kifejezetten, és itt hangsúlyoznám, hogy mindenféle politikai célzatot nélkülöző, szakmai jellegű előterjesztésünket a kormány valóban meg fogja fontolni.

Szeretném mondani még egyszer és kiemelni azt, hogy egy picit lehet bátrabb a kormány egészen nyugodtan. Hiszen az önök által hozott negyedik alkotmánymódosítás vagy alaptörvény-módosítás lényegesen kiszélesítette annak lehetőségét, hogy milyen módon lehet közösségek emberi méltóságát megvédeni. Tehát a korábbi gyakorlat, még egyszer mondom, nem kell hogy önöket befolyásolja, amikor ezt a szabályozást megalkotják.

Végül, tisztelt Országgyűlés, megfontolandónak tartok egy lényegesen átfogóbb szabályozást is, és itt egy picit már távolabb, de nem nagyon távol lépünk az előterjesztéstől. Ugyanis, ha belátjuk azt, és a szavak szintjén, úgy látom, a kormánypártok is belátják, annak ellenére, hogy az előterjesztés nem feltétlenül ezt tükrözi, de azt gondolom, a kormánypártok szándéka mindenképpen kimutathatóan ez, hogy az emberi méltóságot sértő cselekményeket szankcionáljuk, kövessék el azt bármilyen módon és bárkik, nem lenne-e érdemes megfontolni azt, hogy a közösségek emberi méltóságát sértő vagy veszélyeztető cselekményeket egy paragrafusba, egy törvényi tényállásba foglaljuk? Ugyanis meglátásom szerint kevés különbség van aközött, hogy valaki szavakkal sért emberi méltóságot, tettekkel sért emberi méltóságot vagy jelképhasználattal sért emberi méltóságot.

Természetesen egy ilyen tényálláson belül külön nevesíteni lehetne, sőt meglátásom szerint kellene is azt, hogy az önkényuralmi jelképek használata ilyennek minősül. De úgy hiszem, hogy ez az az általános tényállás, amely teljes körű védelmet tudna nyújtani a közösségek emberi méltóságának hatékony képviseletéhez. Ugyanis csak egy példával hadd illusztráljam: vegyük a becsületsértést alapul. Ha nem lenne ez a tényállás, ami a specialitás elve miatt természetesen ilyenkor előtérbe kerül és ez alkalmazandó, de tegyük föl, hogy ez nem része a Btk.-nak, akkor, ha valaki önkényuralmi jelkép használatával sért meg egy konkrét embert, akkor az az én értelmezésem szerint, és szerintem nem nagyon lehet ezt másként értelmezni, becsületsértést valósítana meg. Tehát a becsületsértést olyan módon teszi, hogy ahhoz, mondjuk, önkényuralmi jelképet használ.

Ennek analógiájára mondom én azt, hogy meg lehetne tenni ugyanezt a közösségek emberi méltósága érdekében is. Magyarán szólva, teljesen mindegy, hogy szóval vagy jelképpel sérti az emberi méltóságot, mindenképpen bűncselekménynek minősüljön. Én tehát egy ilyen törvényi tényállás megalkotására tennék elsősorban javaslatot, ami természetesen módosító javaslattal nem kezelhető, mert meglátásom szerint az házszabályellenes lenne. Viszont, ha a kormánypártok elgondolkodnának azon, hogy egy ilyen tényállás célravezető, akkor akár ennek a hatálybalépése után gyorsan, akár ehelyett elő lehetne terjeszteni egy önálló képviselői indítványt, amiben ez a megoldás szerepel.

Az utolsó gondolatkör, hogy a jogalkotónak mennyire kell pontosan meghatározni a tiltandó magatartások körét. Természetesen a jogalkotásban két nagyon fontos alapelv létezik. Az egyik, hogy egyértelmű megfogalmazással éljen a jogalkotó, mert az Alkotmánybíróság álláspontja és gyakorlata szerint is, ha nem konkrétan és jól beazonosítható jogfogalmakkal dolgozik, akkor a nehezen értelmezhetőség vagy a kétértelműség alkotmányellenességet keletkeztethet. Másrészt azonban a büntető jogszabálynak el kell érnie egy bizonyos absztrakciós szintet, hiszen ha minden magatartást vagy bűncselekményt egészen pontosan akarnánk megfogalmazni, akkor eljutnánk oda, ahová Poroszország eljutott 200-300 évvel ezelőtt, amikor 17 ezer paragrafusból álló törvénykönyvet fogadott el, minden magatartást megpróbált pontosan leírni, és a hatálybalépés másnapján történt valami, ami olyan magatartás volt, ami nincs benne a törvénykönyvben. Azt gondolom, ez értelemszerűen egy téves út volt.

Éppen ezért, ezt a két dolgot szem előtt tartva érdemes olyan jogfogalmakat használni, amelyek már a Btk. részei, és könnyen alkalmazhatóak a bíróságok számára és könnyen értelmezhetőek is a jogkereső állampolgárok számára. Ugyanakkor a bíróságnak egész egyszerűen a hatalommegosztás elvét is figyelembe véve meg kell hagyni a mérlegelési jogot és a joggyakorlat kialakításának lehetőségét. Ugyanúgy, ahogy ezt a becsületsértés esetén megtette a jogalkotó. Ott annyit mondott, hogy a becsület csorbítására alkalmas, mondjuk, kijelentést tesz. Az, hogy mi alkalmas a becsület csorbítására, egyedi ügyekben eldönti a bíróság, és ebből az idők folyamán szépen kialakul egy gyakorlat, ami itt is kialakulna, ha a jogalkotó ilyen módon fogalmazná meg a törvényi tényállást.

Tehát, tisztelt Országgyűlés, azt tudom mondani, hogy az előterjesztés céljával maximálisan egyetértünk, egyetlen javaslatunk van, hogy szakmai szempontból gondolják át javaslatainkat annak okán, hogy valóban egy alkalmazható és a megfogalmazott cél elérésére alkalmas törvényi tényállást tudjon elfogadni az Országgyűlés.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
267 108 2013.04.09. 7:42  97-113

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A képviselőcsoportunk úgy döntött, hogy támogatja az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadását. Azonban ennek ellenére engedjenek meg pár gondolatot, hogy megosszak önökkel, és pár kétségemet is itt a nyilvánosság előtt elmondjam.

(14.50)

Az én meglátásom szerint e törvényjavaslat vonatkozásában megállapítható az, hogy komoly kétséget lehet támasztani azzal kapcsolatban, hogy ennek a javaslatnak bármilyen társadalmi hatása lesz. Ez az a javaslat persze - és ezt már néhány éves képviselői pályafutásom alatt megszoktam és megtanultam -, hogy ha valaki nem akarja támogatni, akkor azonnal az lesz a reakció, hogy ez az ember a bűnözők pártjára áll, hogy a javaslat ellenzője nem akarja, hogy keményen megbüntessék azokat az embereket, akik a közveszély színhelyén fosztogatnak, nem akarja a javaslat ellenzője azt, hogy az előterjesztő, illetve a jogalkotó megfelelő elrettentő erővel bíró jogszabályokat alkothasson az ilyen jellegű cselekményeknek a megakadályozása céljából. Azt is valószínűsítem, sőt azt tudom mondani, a fejem tenném rá, hogy a radikális jobboldali pártnak az lesz a reakciója minderre, hogy jó, hogy van ilyen javaslat, de ők még szigorúbban szeretnék büntetni, mert még ez sem elég szigorú, és ezért módosító javaslatot fognak előterjeszteni. (A jobbikos képviselők bólogatnak.) Megint csak a fejem tenném rá, hogy ez így lesz. Látom, képviselőtársaim a Jobbik frakciójából bólogatnak, tehát valószínűleg nagyon messze az igazságtól nem járok, amikor ezt mondom. Magyarán szólva, rá fognak licitálni az előttünk fekvő törvényjavaslatra.

Hadd tegyem fel a kérdést, tisztelt képviselőtársaim, hogy most éppen mi az aktualitása ennek a Btk.-módosító javaslatnak. Önök egy új kódexet fogadtak el, ha jól emlékszem, nagyjából fél évvel ezelőtt, de lehet, hogy még annyi sincs. Ez az új kódex még hatályba sem lépett. Tehát a még hatályba sem lépett kódexet kívánják önök tovább szigorítani. Ez azt jelenti az én meglátásom szerint, hogy olyan nagyon koncepcionális alapja annak, hogy önök most ezt előterjesztették, nem lehet.

Én egy ilyen helyzetre emlékszem a közelmúltból, amelynek a megítélése az ellenzék és a kormánypártok vonatkozásában igen eltérő persze, ez a hóhelyzet miatt kialakult veszélyhelyzet, ami miatt még szükség lehet esetleg egy ilyen módosításra az ott megélt tapasztalatok alapján, de örülnék annak, hogyha végül is a kormánypártok az ott történtek vonatkozásában egységes álláspontot alakítanának ki, mert én úgy emlékszem, hogy a miniszterelnök és a belügyminiszter azt mondta, hogy urai voltak a helyzetnek, és semmiféle ilyen jellegű cselekmény, amit ez a mostani Btk.-módosítás visszaszorítani kíván, nem történt. Akkor, tisztelt képviselőtársaim, mégis mi adja az aktualitását és az okát? Én úgy gondolom, hogy semmi más, mint egy múló PR-akció. Ez a véleményem a mostani előterjesztésről.

Az, hogy büntetőjogi oktatók sora egységesen tanítja azt és oktatja, hogy a legrosszabb dolog, amit a jogalkotó a Btk.-val tehet, hogy pusztán politikai megfontolásból egy népszerű javaslatot terjeszt a Ház elé, és darabonként módosítja a Btk.-t, megbontva ezzel a Btk. egységes rendszerét; ennél rosszabbat nem is tehet.

Szeretném nyilvánvalóvá tenni, tisztelt képviselőtársaim, hogy mélységesen elítélem én magam is és a frakciónk is azt, hogyha valaki a közveszély színhelyén bűncselekményt követ el, a közveszély színhelyén fosztogat, lop vagy bármi jogellenes cselekményt megvalósít. De én úgy hiszem, hogy - és még egyszer ismétlem azt, hogy - nagyon átgondolandó az, hogy egy valóban kétes eredménnyel bíró lépés miatt egy, még hatályba sem lépett új büntetőkódex rendszerét bontjuk meg újra. Mindazonáltal - és a frakciónk megfontolását alapvetően ez alapozta meg - támogatjuk ezt a javaslatot, mert úgy véljük, hogy ha a kormány ettől várja azt, hogy ilyen cselekmények ne történjenek majd egy esetleges katasztrófahelyzet esetén, akkor mi ezt a felhatalmazást, ezt a lehetőséget, ha úgy tetszik, biztosítani fogjuk a kormánynak a támogatásunkkal. Természetesen, hogyha ennek ellenére történnek majd ilyen esetek, akkor számon fogjuk kérni a kormányon és a kormánypártokon azt, hogy vajon miért történnek ezek, hiszen önök szerint ez a módosító javaslat szükséges ahhoz, hogy elejét vegyük a fosztogatásoknak és a lopási cselekményeknek a közveszély színhelyén.

Szeretnék még egy dolgot - és már csak a szakmai becsület kedvéért - helyre tenni. Úgy tűnik, hogy nem egyszeri tévedés vagy elszólás volt az a rendészeti bizottság elnökétől, Kocsis Mátétól, hogy ez a javaslat vétség helyett bűncselekménnyé nyilvánítja ezeket az elkövetési magatartásokat. Hiszen Borbély Lénárd, a bizottság előadója ugyanezzel a fordulattal élt, ugyancsak azt mondta, hogy vétség helyett bűncselekmény lesz majd az itteni elkövetési magatartás. Én csak nagyon remélni merem azt, hogy nem ez a - és elnézést, hogy ezt mondom - súlyos szakmai hozzá nem értés az, ami miatt előterjesztették ezt a javaslatot, ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, szeretném önöknek nyilvánvalóvá tenni, hogy minden vétség bűncselekmény, ugyanis a kategóriák a következőképp néznek ki: a bűncselekménynek két alkategóriája van, két formája van, az egyik a vétség, a másik meg a bűntett. Tehát az, hogy vétségből valami bűncselekmény lesz, az hülyeség. Az egyet bizonyít, hogy az, aki erről beszél, abszolút nem ért ahhoz, amiről beszél. Tehát még egyszer mondom, tisztelt képviselőtársaim, minden vétség bűncselekmény, ez biztos, hogy nem lesz változás. Ennek ellenére a frakciónk - még egyszer megerősítem - a támogatás mellett döntött.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 28 2013.04.16. 30:20  19-33

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Először is engedjék meg, hogy két-három gondolatra rögtön, már most a felszólalásom elején reagáljak, amelyeket a képviselőtársam, Cser-Palkovics András mondott el az imént.

Az egyik, hogy nem volt szakmai vita a bizottsági ülésen, vagy elsősorban nem szakmai vita volt, hanem politikai vita. Nos, ez igaz, tisztelt Országgyűlés, azt gondolom, nem várhatja el senki az ellenzéki pártoktól azt, hogy ha egy számunkra elfogadhatatlan politikai szándékot kíván a kormánypárt kodifikálni, akkor szakmai részletkérdésekről beszéljünk és ne arról, hogy miért elfogadhatatlan az a politikai szándék, amelyet önök egy szakmai javaslatba öntenek. Én is sokkal nagyobb örömmel beszélek egy törvényjavaslatról szakmai keretek között, ha alapvetően egyet tudok érteni annak céljával, alapvetően egyet tudok érteni az irányával, és valóban csak jobbító szándékú módosító javaslatokat kívánunk benyújtani, hogy azt az elérendő célt még inkább meg tudja valósítani, garantálni tudja a jogszabálytervezet. Ilyen volt például az önkényuralmi jelképekkel kapcsolatos szabályozás, de ilyennek tudom említeni a büntető törvénykönyv vitáját. Azonban semmiképpen nem tudom ilyennek tekinteni és ilyennek említeni a most előttünk fekvő törvényjavaslatot, ahogy azt a negyedik alaptörvény-módosítást sem, amely ezt az egészet megalapozta.

A másik, amire szeretnék kitérni, tisztelt képviselőtársaim, még most a felszólalásom elején, a nemzetközi kritikák. Tudom jól, hogy az a sulykolt kormánypárti retorika, amelyre egyébként még a Jobbik is rásegít, hogy bizonyos ellenzéki pártok mennek el a nyugat-európai vagy uniós nemzetközi szervezetekhez és panaszolják be Magyarországot. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mert ezt csinálják!) Tisztelt képviselőtársaim, szeretnék egy, azt gondolom, önök által sem vitatott tényt leszögezni: a Velencei Bizottságot a negyedik alaptörvény-módosítás és nyilvánvalóan az ezekkel összefüggő törvénymódosítások vizsgálatára az önök külügyminisztere, Martonyi János kérte fel. Magyarán szólva, önök voltak azok, akik a nemzetközi eljárást kezdeményezték, indítványozták, és önök juttatták el az erre vonatkozó törvényjavaslatokat a Velencei Bizottsághoz. (Ékes József: Mikor?) Az, hogy az ellenzéknek az a véleménye és az én személyes véleményem is természetesen, hogy mivel olyanok ezek a módosító javaslatok, amelyek számos alkotmányos és nemzetközi normát sértenek, ezért vélelmezhető a későbbi elmarasztalás is, ez igaz. De ez nem azért fog megtörténni, tisztelt képviselőtársaim, mert mi elvisszük oda ezeket a javaslatokat, hanem azért, mert az önök külügyminisztere viszi oda ezeket a javaslatokat, és kéri meg ezt a bizottságot, hogy vizsgálja meg a törvénytervezetet; nyilvánvalóan nem saját jószántából, hanem az európai uniós tagságunkból adódó bizonyos kötelezettségek érvényesítése érdekében, de azt tudom mondani, hogy ehhez az ellenzéknek az égadta világon semmi köze nincs.

Rátérve a törvényjavaslat érdemi változtatásaira, ahogy az államtitkár úr is mondta, a negyedik alaptörvény-módosítás nyomán számos törvényt kell módosítani. Ezeknek egy részét irányozza elő a most előttünk fekvő törvényjavaslat. Abban is egyetértek az államtitkár úrral, hogy három fajsúlyos vonatkozása van ennek a módosító javaslatnak. Az egyik, ami a bíróságokra vonatkozó szabályokat, azon belül is az Országos Bírósági Hivatal elnökének az ügyáthelyezési jogát illeti; a másik, ami az Alkotmánybíróságra vonatkozó egyes részletszabályokat módosítja; a harmadik pedig - és erről az államtitkár úr csendben maradt -, ami a választási eljárási törvény egyes módosításait irányozza elő. Ugyanis ez nem az alaptörvény-javaslat része, hanem ez egyébként az igazságügy-miniszter és a két államtitkára által jegyzett módosító javaslatnak a része.

Beszéljünk először a bíróságokat érintő szabályozásról! Elöljáróban csak egy gondolat: önök megalkották az igazságügyi reformjukat; a Velencei Bizottság, az Európai Bizottság nyomására azonban - és azt kell mondanom, hogy sajnos ennek a nyomására és nem az ellenzéki érveket megfontolva - a 80 százalékát visszavonták ennek a javaslatnak, visszaalakították. Ekkor egyébként még ezekkel a kritikákkal a Jobbik is egyetértett, most már egy picit, hadd fogalmazzak így, árnyalta a véleményét ebben a témakörben.

Két témakör maradt függőben a módosítások után. Az egyik a bírói nyugdíj, a kényszernyugdíjazás kérdése, a másik pedig az OBH-elnök ügyáthelyezési jogköre. Ehhez valamilyen, számomra megmagyarázhatatlan okból és makacssággal ragaszkodnak a kormánypártok, de ha jól tudom, nem a kormánypártok, hanem maga a kormányfő.

A nyugdíjügyben is viszonylag gyorsan fel lehet vázolni az előzményeket. Kialakult egy viszonylag komoly botrány belőle, aztán volt egy kötelezettségszegési eljárás az Unióban. Ott elmarasztalták Magyarországot, és ennek kapcsán kénytelen volt a kormány visszakozni ebben az ügyben, amiből kifolyólag valószínűleg meglehetősen súlyos kártérítési pénzeket kell majd fizetni azoknak a bíráknak, akiket kényszernyugdíjaztak önök az alkotmányellenes jogszabály alapján.

(10.30)

Aztán előadódtak olyan megoldhatatlan és igazságtalan helyzetek, hogy vissza kéne ugyan helyezni őket eredeti beosztásukba, de azt már betöltötték. Végül egyébként vissza kellett alakítaniuk a rendszert úgy, hogy azokat az elbocsátott bírókat, akiket kényszernyugdíjaztak, mégis vissza kelljen venni bírónak és tovább alkalmazni őket.

A másik ilyen a most előttünk fekvő törvényben is érintett ügyáthelyezési jogköre az Országos Bírósági Hivatal elnökének. Ennek a jogintézménynek is érdekes előtörténete van. Ugye, az Alkotmánybíróság egyszer ezt a legfőbb ügyész vonatkozásában alkotmányellenesnek találta, aztán önök éppen ezért beemelték az alaptörvény átmeneti rendelkezéseibe, aztán az Alkotmánybíróság ezt is alkotmányellenesnek találta, a Velencei Bizottság az igazságszolgáltatás függetlenségét súlyosan veszélyeztető rendelkezésnek tartotta. Önök pedig éppen ezért folyton lépkednek egy-egy lépést hátra, kozmetikázzák ezt a jogintézményt. De ettől, tisztelt Országgyűlés, még nem lesz jó, legfeljebb egy kicsit jobb. Úgy hiszem, a helyes megoldás az lenne, ha megszüntetnék végre ezt a lehetőséget.

Lassan olyan bonyolulttá válik, államtitkár úr hosszú perceken keresztül ismertette azt, hogy hogyan is néz ki ez a szabályrendszer, hogy szinte követhetetlen és végtelenül körülményes. Viszont egy dolog biztos, hogy ezzel a törvénymódosítással önök igazolják azt a valódi politikai szándékot a javaslattal kapcsolatban, az alapvető javaslattal, a jogintézménnyel kapcsolatban, amelyet az ellenzék az első pillanattól véleményezett, akárcsak a Velencei Bizottság. Ez pedig nem más, mint hogy a politikai, politikai természetű ügyeket át tudják helyezni tetszőleges bíróságra.

Konkretizálták most, ebben a javaslatban az áthelyezendő vagy áthelyezhető ügycsoportokat, és hadd fogalmazzak úgy, hogy ezzel kibújt a szög a zsákból. Hadd ismertessem itt, az Országgyűlés előtt, hogy melyek azok az ügycsoportok, amelyekről a Fidesz úgy gondolja, hogy helyes az, ha egyik bíróságról a másikra lehet áttenni. Nos, ilyenek a hivatali bűncselekmények, ilyenek a közélet tisztasága elleni bűncselekmények, ilyenek a helyi önkormányzat képviselő-testületének tagja, polgármestere, alpolgármestere, képviselő-testülete hivatalának vezető beosztású dolgozója, országgyűlési képviselő, nemzetiségi szószóló, állami vezető megalapozott gyanúsításai, illetve ha elkövetőként kizárólag az e pontban felsorolt személyek valamelyike jön szóba - kizárólag az e pontban felsorolt személyek valamelyike. Idetartozik önök szerint, ha központi költségvetési szerv, központi államigazgatási szerv, illetve ezek területi szerveinek vezető beosztású dolgozója gyanúsítható megalapozottan, illetve elkövetőként, kizárólag az e pontban felsorolt személyek valamelyike jöhet szóba, vagy a bűncselekményt e személyek vonatkozásában követik el. A következő kategória a nemzetközi közélet tisztasága ellen elkövetett bűncselekmények, és a végén odatették - büntetőügyekről beszélünk - a bűnszervezetet és a bűnszervezetben történő elkövetést.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, egyszerűbb lett volna, ha a büntetőeljárási jogba bevezetik a politikai ügy kategóriáját, és odazanzásítják ezt a szempontrendszert. És akkor itt, ebben a törvényben például sokkal egyszerűbb lett volna kimondani azt, hogy "áthelyezhetőek: a politikai ügyek". Úgy gondolom, ez elfogadhatatlan. Ismerem az érvet, százszor meghallgattam már, tisztelt képviselőtársaim, hogy a vidéki bíró, más bíró éppolyan elfogulatlan, mint a budapesti bíró, vagy a vidéki bíró is pont olyan, mint a budapesti; vagy a budapesti, mint a vidéki, tetszés szerint variálható a dolog. Én is úgy vélem, és ügyvédként számtalanszor tárgyaltam az ország különböző pontjain a bíróságokon, hogy az ott eljáró bírák függetlenek. Azonban ez nem ennek kérdése.

A törvényes bíróhoz való alapelvet vonják önök kétségbe ezzel az érveléssel. Ugyanis az önök logikája alapján teljesen felesleges lenne a törvényes bíróhoz való jog, hiszen bárhová teszik az ügyet, az bárhol indul meg, bármelyik bíró bírálja el, ugye, ezt mondják önök, akkor független bíró fogja elbírálni, és semmilyen hátrány nem fogja érni azt, akinek esetleg nem a törvényes bírája bírálja el az ügyet. Nem gondolkodtak el azon, tisztelt képviselőtársaim, hogy Európa-szerte, de Európán kívül is számos országban úgy nagyjából 200 éve miért vallják kivétel nélkül ezt az alapelvet? Hogy miért van még ilyen, hogy törvényes bíróhoz való jog, ha azt mondják önök, hogy minden bíró független, és így teljesen mindegy, hogy ki bírálja el az ügyet?

Valószínűleg azért, mert az önök érvrendszere nem állja meg a helyét. Nem azért, mert én ne tartanám függetlennek az eljáró bírókat, hanem azért, mert ez egy komoly elvi kérdés, elvi garanciális kérdés a büntetőeljárásban. Senki nem az egyes bírók elfogulatlanságát vonja kétségbe. Hanem olyannak kell a rendszernek lenni, olyannak kell a rendszernek lenni, és ezt mondja a törvényes bíróhoz való jog, hogy ha azt feltételezzük, hogy van is egy elfogult, súlyosan elfogult bírósági vezető, és van egy súlyosan elfogult bíró, remélem, egy sincs az országban, de ha van, a rendszer akkor se engedje meg azt, hogy egy bírósági igazgatási vezető bizonyos ügyeket ehhez a bíróhoz célzottan oda tudjon irányítani. Ez a törvényes bíróhoz való jog értelme.

Ha önök ezt kétségbe vonják, akkor ahhoz tudom hasonlítani, mintha azt vonnák kétségbe, hogy bármilyen értelme van, mondjuk, az Állami Számvevőszék működésének vagy az Országgyűlés kormányzatot ellenőrző feladatkörének. Hiszen az önök logikáján hadd menjek tovább: ha valaki azt mondja, hogy az Országgyűlésnek ellenőriznie kell a kormányt, akkor azt gondolja, hogy a kormány megbízhatatlan, korrupt és hozzá nem értő? Ezért kell ellenőrizni? Ha nem az, akkor minek ellenőrizni? Ha valaki az Állami Számvevőszék létjogosultságáról beszél, akkor az önök logikája alapján bárki föltehetné a kérdést, hogy miért. Azt feltételezzük, hogy az önkormányzatok vagy az állami szervek korruptak, lopnak és rosszul gazdálkodnak? Miért feltételezzük ezt? Kikérem magamnak ezeknek a tisztségviselőknek, tisztviselőknek a nevében, hogy ez így van. Mégis van Állami Számvevőszék, pontosan a kontroll, pontosan a garanciák miatt.

Nos, tisztelt Országgyűlés, úgy gondolom, hogy az önök érvelése miatt szükséges volt most ezt a kérdést egy picit bővebben körüljárni. Tehát amikor azt mondom, hogy sérti a törvényes bíróhoz való jogot az Országos Bírósági Hivatal elnökének ügyáthelyezési joga, akkor nem azt mondom, hogy bárki, aki ma Magyarországon bíróként dolgozik, ne lenne független, és ne lenne elfogulatlan, hanem azt mondom, hogy a törvényes bíróhoz való jogot mint alapelvet, ami a rendszerre vonatkozik, önök megsértik. Megmondom őszintén, azt még elfogadom, hogy önök ezt nem értik vagy nem így gondolják. De nekem az volt furcsa, legalábbis az elnök asszony tegnapi nyilatkozatát figyelembe véve tudom ezt mondani, hogy úgy tűnik, az elnök asszony sem érti ezt a problémát. Ez viszont, azt gondolom, lényegesen nagyobb probléma, mint hogy esetleg képviselőtársaim nem értik.

Azt mondják önök, hogy az a nagy változás a mostani szabályozásban, hogy nem egyes ügyeket lehet áthelyezni, hanem bíróságot lehet kijelölni. Nos, tisztelt képviselőtársaim, azt tudom mondani, igazuk is lehetne abban, hogy ez egy lényeges különbség, de e rendelkezés mellé téve azt, hogy egyébként az áthelyezhető ügyek köre kizárólag a politikai érintettségű büntetőügyeket jelenti, azt gondolom, ilyenformán a különbség nem jelentős, vagy talán elhanyagolható. Még egyszer mondom, ha általában bizonyos típusú büntetőügyekről vagy akár polgári ügyekről lenne szó, mert eddig csak a büntetőkről beszéltem, akkor ez valóban különbség lenne. Így azonban gyakorlatilag vagy praktikusan azt jelenti, hogy nem azt lehet megmondani, hogy egyes politikai ügyek hol kerüljenek elbírálásra, hanem azt lehet mondani, hogy az összes politikai természetű ügy ezen vagy amazon a bíróságon kerül elbírálása a törvényes bíróság helyett.

(10.40)

Sőt, azt is tudom mondani, hogy tulajdonképpen így még a magyarázkodást is meg lehet spórolni, mert nem kell arra magyarázatot adni, hogy miért mindig ugyanarra a bíróságra teszegetik át a politikai érintettségi ügyeket, hiszen azt lehet rá mondani, hogy kérem szépen, a bíróságot jelöltem ki, és nem az egyedi ügyeket, így sokkal - idézőjelbe teszem, méghozzá kettőbe - tisztább a rendszer.

S még egy érv, tisztelt képviselőtársaim, a kormányzat valódi szándékát illetően. Mi is a magyarázata önök szerint annak, hogy az ügyeket át kell helyezni? Az ügyek elhúzódása vagy egyes bíróságok nagy leterheltsége. Mondják meg nekem majd, legyenek szívesek, hogy valóban az itt felsorolt ügyek miatt túlterheltek a bíróságok!? Valóban a nemzetközi korrupciós ügyek miatt túlterheltek a bíróságok? Valóban a hivatali bűncselekmények miatt túlterheltek a bíróságok? Valóban olyan ügyek miatt túlterheltek a bíróságok, amelyeket helyi önkormányzati képviselő-testület vagy országgyűlési képviselő, vagy vezető beosztású állami alkalmazott követett el? Azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy ez egyszerűen nem állja meg a helyét. Az ügyek túlnyomó többsége vagyon elleni bűncselekmény, most már szaporodóban vannak a gazdasági bűncselekmények, a személy elleni bűncselekmények, ezek teszik ki az ügytehernek nagyjából - most a hasamra ütök, de nem fogok nagyot tévedni - a 95-98 százalékát. Azok az ügyek, amik itt föl vannak önöknek sorolva, azok szerintem százalékban nem mérhetőek a bíróságon, százalékban nem mérhetőek, azaz biztos, hogy nem ezek az ügyek tehetnek arról, hogy az ügyek egyébként elhúzódnak.

De még egy példát hadd mondjak! Az alapján, ami kritériumrendszer alapján önök bizonyos ügytípusokat áthelyezhetőnek tartanak, olyan ügyek, mint például a móri ügy, a móri mészárlás, amelyen nagyjából 10-15 ember dolgozott állandóan a bírósági szakaszban, vagy mondjuk, egy Baumag-ügy, ahol több tízezer károsult van, nem helyezhető át. Nem ezek az ügyek fogják leginkább leterhelni a bíróságokat? Nem ezeket az ügyeket kéne inkább áthelyezni, mint a politikai ügyeket? Önök viszont a politikai ügyek áthelyezését teszik lehetővé, nem ezeknek az ügyeknek az áthelyezését.

Tehát én azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy egyáltalán nem az motiválta önöket, hogy a bírósági ügyteher csökkenjen, egyáltalán nem az motiválta önöket, hogy tehermentesíteni lehessen bizonyos bíróságokat, elsősorban nyilván a Fővárosi Bíróságot vagy a Pest Megyei Bíróságot, bocsánat, most már Törvényszéket, hanem az, hogy az önöknek tetsző politikai ügyeket át lehessen tenni. Ez volt az egyetlenegy motiváció, de - ezt is elmondtam a bizottsági ülésen, és bocsánat, hogy így fogalmazok, de hadd mondjam így - ha lett volna egy kis eszük, akkor nem ezeket a kategóriákat állítják fel, ugyanis ha megnézik, hogy a politikai érintettségű ügyek jellemzően milyen más ügytípusokat vonzanak magukkal, akkor általában a vagyon elleni és a gazdasági bűncselekmények tipikusan ilyenek. Ha önök azt mondták volna, hogy helyezzük át a vagyon elleni bűncselekményeket bizonyos értékhatár fölött, vagy helyezzük át a gazdasági bűncselekményeket, akkor ott még lehetett volna is amellett érvelni, hogy az ügytehercsökkenés valódi kormányzati cél vagy előterjesztői cél lett volna, és egyébként ebbe amúgy beleestek volna a politikai bűncselekmények is, a 90 százalékuk biztos, de önök még ezt sem tették. Lehet, hogy üzenni akartak a társadalomnak, ezt sem tudom. És még egyet mondok, tisztelt képviselőtársaim, hogy persze a szabályozás valószínűleg jobb lesz, ha netán módosító javaslattal ezt megváltoztatják, de az, hogy mi volt az eredeti kormányzati szándék, azt most már innentől kezdve palástolni biztos, hogy nem fogják tudni.

Hiányolták a pusztán és tisztán szakmai érveket. Én azért nem szeretnék erre bőven kitérni, mert azt javaslom önöknek, hogy olvassák el az Országos Bírósági Hivatal véleményét, amelyben körülbelül öt oldalon keresztül sorolja azokat a szakmai hibákat és problémákat a törvényjavaslattal kapcsolatban, amelyek miatt a meglátásuk szerint a javaslat helyenként nem alkalmazható, más helyen pedig nehézségekkel alkalmazható. Rengeteg olyan anomáliát vetettek fel a javaslatban, amelyek arról tanúskodnak, hogy a javaslatot nemcsak hogy elfogadhatatlan politikai szándékból terjesztették be, hanem szakmailag is megalapozatlan módon tették.

Két pozitívumot tudok mondani a javaslattal kapcsolatban, hogy azért ezt is tegyem. Az egyik, hogy bizonyos objektív szempontok megjelennek, és ezt, megmondom őszintén, hogy én a magam részéről üdvözlöm. A második pozitívum, hogy az áthelyezéshez szükségessé válik az Országos Bírói Tanács egyetértése. De ezt úgy interpretálni, tisztelt államtitkár úr, ahogy a bizottsági ülésen tette - most nem emlékszem, hogy tette vagy nem, de ott biztosan -, hogy megszűnik az OBH-elnök kijelölési joga, így biztos, hogy nem lehet, mert a törvény azt mondja, hogy az OBH-elnök jelöl ki, az OBH-elnök dönt arról, hogy áthelyezi az ügyet vagy nem helyezi át az ügyet, az Országos Bírói Tanácsnak pedig az egyetértése szükséges hozzá. Az Országos Bírósági Hivatal elnökének kijelölést vagy ügyáthelyezést illető határozatához van szükség az OBT egyetértésére, és ez nem az, minthogyha nem lenne az OBH elnökének ügyáthelyezési joga, tehát én ezt egy erős csúsztatásnak tartom, tisztelt államtitkár úr. És megint csak fölvetem a kérdést, ha már egyszer ez így van, akkor miért nem lehetett ezt az egész intézményt úgy, ahogy van, megszüntetni. Az látszik, hogy bár keveset tudnak megtartani abból, amit akartak, de amit tudnak, azt azért megtartják.

Egypár szót szeretnék szólni az OBH elnökének az újraválaszthatóságáról. Ugyanúgy, ahogy korábban, amikor erről szó volt, most is üdvözöljük ezt a változtatást, de itt sem árt azért a motivációról egypár szót szólni. A kormány megígérte, sőt állította azt, a miniszter személyesen, hogy ezt a változtatást átvezetik a törvényen már korábban. Azt kell mondjam, hogy sajnos megtévesztette mind a hazai, mind a nemzetközi közvéleményt. A dolog úgy vált újra aktuálissá, hogy az Európa Tanács főtitkára rájött arra, hogy itt őt megvezették, és mégsem került a törvénybe az újraválaszthatóság kizárása, így tehát mostanra úgy tűnik, nem vált elkerülhetővé a módosítás beemelése a jogrendszerbe. De azt azért hozzá kell tenni, hogy az eredeti szándékuk, tisztelt államtitkár úr, az volt, hogy ezt a dolgot elsunnyogják, és lehetőség szerint ne emeljék be a törvénybe.

A hátralevő időben egypár szót a választási eljárásról és az Alkotmánybíróságról. Ez már csak a módosító javaslatban szerepel, amit önök jegyeznek, államtitkár úr, a választási eljárásról szóló törvénynek a módosítása. Az eredeti szabály úgy szól, hogy politikai hirdetések a kereskedelmi adókon a kampányidőszakban nem jelenhetnek meg, illetve megjelenhetnek, de csak azok a pártok jelentethetnek meg ilyet, akik - figyeljenek jól - nem állítanak országos listát. Tehát ha valaki elindul egy helyi civil szervezet vagy akár pici párt jelöltjeként vagy független képviselőjelöltként, mondjuk, Balmazújvárosban, akkor minden további nélkül hirdethet egy országos kereskedelmi csatornán, amit látnak Szombathelytől Debrecenig mindenhol a választópolgárok, holott ő Balmazújvárosban indul csak. Viszont az a párt, amelyik indul Balmazújvárosban is meg Sopronban is, Debrecenben is meg Szombathelyen is, az nem hirdethet az országos kereskedelmi médiumokban, azokon az országos kereskedelmi csatornákon, amelyeken egyébként egy pártlistát nem állító jelölt vagy szervezet hirdethet.

Nos, én azt gondolom, teljesen fölösleges ennek a politikai motivációját elemezni, mert első hallásra mindenki számára világos. Tudták azt - megint csak az Európai Bizottság elnöke levélben jelezte a miniszterelnöknek -, hogy ez így nem jó. Ehhez képest önök a módosító javaslatban mit tesznek? Gondosan kicentizik azt, hogy mi az, amire egy esetleges kötelezettségszegési eljárás irányulhat - ez nyilvánvalóan az európai parlamenti választások -, ahol ezt a korlátozást részben feloldják, azaz lehetővé teszik az EP-választáson, hogy a pártok, az országos listát állító pártok - nyilván, mert itt csak az van - a kereskedelmi médiában hirdessenek, de az országgyűlési választáson már nem hirdethetnek.

(10.50)

Mondják meg nekem, mi az elvi alapja annak, hogy az európai parlamenti választáson hirdethetnek kereskedelmi médiában a pártok, az országgyűlési választáson, itthon pedig nem. Semmi más megint csak, mint színtiszta politikai manipuláció, machináció. Persze nagyon kíváncsi leszek arra, hogy egyáltalán megkísérel-e valaki a kormánypárti képviselők közül vagy államtitkár úr erre a kérdésre választ adni. Azaz ami miatt tudják, hogy az Unió el fogja marasztalni önöket, azt kényszerűségből megváltoztatják, de egyébként semmi mást, még csak hozzá sem igazítják ehhez a hazai választási rendszert.

Zárójelben mondom, hogy a kereskedelmi médiumokban az EP-választások esetén is csak ingyen lehet hirdetni. Őszintén szólva, nehezen tudom ezt a logikát hova tenni, hiszen attól kereskedelmi adó egy adó, hogy haszonszerzésre törekszik, nem pedig ingyenszolgáltatás nyújtására. Biztos meg fogják oldani, vagy valami törvénymódosítást hoznak arra, hogy kötelező legyen x percet biztosítani erre a célra, vagy kormányzati nyomás alá fogják helyezni - ahogy egyébként sok esetben már ilyen témákban megtették - ezeket a vállalkozásokat, hogy ajánljanak fel - idézőjelbe teszem megint - önként néhány percet a politikai pártoknak hirdetés céljából, és így fel tudják majd azt mutatni, hogy lám, mégiscsak kaptak 10 vagy 15 percet a kampányidőszakban a politikai pártok. Persze egyébként olyan helyeken, ami az önök felügyelete alatt áll akár gazdasági értelemben, mint mondjuk a plakátkampány a hirdetési felületek tekintetében, akár a közmédia, ott természetesen lehet kampányolni.

Végül egy gondolatot az alkotmánybírósági szabályozásról. Először is a legfontosabb rendelkezéseket az alaptörvény módosításában szerepeltetik. Erről az igen negatív kritikámat akkor elmondtam, ezeket most egészen biztosan nem fogom megismételni, a részletkérdésekből viszont egy dolgot kiemelnék. Érdekes az a logika, hogy önök a jogi képviseletet, illetve az erre való kötelezettséget eltörlik az alkotmánybírósági eljárásnál. Egyetértek, és nagyon helyesnek tartom azt, hogy önmagában a jogi képviselet előírása az alapjogsértés esetén igényt benyújtó embereknél az alkotmánybírósági eljárásban nem helyes, csak van egy másik jogintézmény, amit az állam használhatna, igaz, ez pénzbe kerül; ugyanis az egyes állampolgárok, akik a joghoz nem értenek, nehezen fogják tudni érvényesíteni az igazukat az Alkotmánybíróság előtt jogi segítség nélkül.

A megoldás ezért az én meglátásom szerint nem az volna, ha eltörölnék a kötelező jogi képviseletet, hanem az, ha az ingyenes jogi segítségnyújtást kiterjesztenék az Alkotmánybíróság előtti eljárásokra is, és az állam azoknak, akik rászorulók, biztosítaná az ingyenes jogi képviseletet, mondjuk, a Kúria előtt egyes eljárásokban, hiszen ott is kötelező jogi képviseletről tudunk beszélni, egy felülvizsgálati indítvány során.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében azt tudom mondani, hogy ez a javaslat azokat a politikai célokat szolgálja, azoknak a továbbvitelét szolgálja, amit eddig is nehezményeztünk, ugyanúgy jó csomó rendelkezése az én meglátásom szerint jogelvekbe és nemzetközi jogszabályokba ütközik, másrészről pedig szakmai kritika miatt nem tudunk támogató véleményt mondani. Éppen ezért az MSZP frakciója az előttünk álló törvényjavaslatot biztos, hogy nem fogja támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 242-244 2013.04.16. 16:02  211-257

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Mivel a délelőtt vagy a reggel folyamán általában elmondtam az álláspontom 30 percben a vezérszónoki felszólalásban, ezért most csak azokra a felvetésekre szeretnék reagálni, amik a vita délutáni szakaszában hangzottak el. Én is külön köszönöm államtitkár úrnak, hogy részt vesz a vitában. Valóban, a nagyon kevés államtitkár közé tartozik, szinte fehér hollónak nevezném e tekintetben, aki hajlandó a vitában részt venni, s nem a zárszóban mondja el az álláspontját.

Az ügyek áthelyezése vonatkozásában először Szalay képviselő úr fogalmazott meg néhány gondolatot. Azzal érvelt, hogy az ügyek elhúzódásának a meggátolása az, ami alapvetően motiválta a kormányt ebben. Visszautalva a vezérszónoki felszólalásomra, azt tudom mondani, hogy én kételkedem ebben, és azért kételkedem ebben önmagában, mert ha megnézzük most azokat az ügytípusokat, amiket önök áthelyezni szándékoznak, vagy amire egyáltalán lehetőséget biztosítanak, hogy áthelyezésre kerüljenek, azok szerintem százalékos arányban nem mérhetőek a bíróságokon, vagy ha mérhetőek, akkor biztos, hogy 1-2 százaléknál nem tesznek ki nagyobb hányadot. Én akkor azt mondtam, és ezt most is tartom, hogy kifejezetten a politikai jellegű ügyeket nevesítik az áthelyezhető ügyek körében. Ezek alapvetően nem képeznek nagy számot az ügyek sorában, tehát ettől semmi nem fog változni az ügyteher-elosztás vonatkozásában a bíróságokon.

Másrészt az ügyek elhúzódásának a meggátolása, ugyanúgy, ahogy az arányos munkateher-elosztás a bíróságok részéről, azt gondolom, hogy egy legitim törekvés. Tehát nincs abban vitánk egymás között, hogy ezért kell lépéseket tennie a mindenkori kormányzatnak és a mindenkori bírósági vezetésnek. Csak nem volna az szerencsés, ha afelé menne ez a mai vita, hogy ez semmi más módon nem érhető el, mint az ügyek áthelyezésével.

Tehát az ügyek gyorsításának vagy az arányos munkateher megteremtésének azért vannak más módszerei is, amelyek nemcsak hogy célravezetőbbek, de a garanciális szabályokat sem sértik.

(18.20)

Ilyen például az egyes bírói státusok átcsoportosítása, ami, ha jól tudom, folyamatban is van az Országos Bírósági Hivatalon belül, legalábbis az elnök asszony engem talán egy-két hete erről tájékoztatott. Én például ezt egy legitim, helyes módnak tartom arra, hogy az arányos ügyteherelosztás megvalósuljon, és ezáltal az eljárások gyorsabbá váljanak. Azután lehet hatáskör-módosításokkal, illetékességi szabályok módosításával átcsoportosítani ügyeket. Ezzel nem sértem a törvényes bíróhoz való jogot, hiszen törvényben határozom meg a hatásköri és az illetékességi szabályok megváltozását. Lehet mondjuk, ha speciális büntetőügyeket nézek, de a polgári ügyekre is igaz lehet, az értékhatárok átszabásával, átvariálásával gyorsítani az eljárást. Ezt a kormány meg is tette. Minden bizonnyal, függetlenül attól például, hogy a rendőrség jobban dolgozik vagy sem, miután az új büntető törvénykönyv hatályba lép, egy-két évre rá radikálisan csökkenni fog a vagyon elleni bűncselekmények száma, egyszerűen azért, mert felemelték 20-ról 50 ezer forintra a bűncselekményi értékhatárt. Emiatt a bíróságokra kevesebb olyan büntetőügy fog kerülni, ami vagyon elleni büntetőügy. Egy lényegesen egyszerűbb eljárás keretében, a szabálysértési eljárás keretében fogják ezt megítélni. Ez például biztosan az eljárások gyorsításához fog vezetni. Ezt nagyon helyes törekvésnek tartom. Én a magam részéről ezt az értékhatárt még feljebb emelném. Nem lényegesen, de valahova a 100 és 200 ezer forint közé, talán a 200 ezret elérő módon a mai jövedelmi és vagyoni viszonyok mellett. Valóban nincs szükség a hosszadalmas és drága büntetőeljárásra ezekben az ügyekben. Polgári ügyekben is lehet ilyen racionalizáló megoldásokat kitalálni.

Aztán amiről szó volt és az államtitkár úr utalt rá, az asszisztenciának a növelése. Senki nem azt mondja, hogy kevés bíró került kinevezésre ma Magyarországon. Ez a 2800-3000-es szám országos szinten egyébként megfelelő, főleg ha nem mindent teszünk bűncselekménnyé és büntetőüggyé, avagy polgári eljárássá, hanem a közigazgatás szférájába utaljuk. Másrészt pedig minden bíró azt mondja el, legyen az első fokon eljáró kerületi vagy járásbíró, vagy az ítélőtáblán szolgálatot teljesítő magasabb fokú bíró, hogy a legnagyobb problémája az, hogy nincs megfelelő asszisztenciája, aki feldolgozza az ügyeket, főleg a komoly nagy ügyeket. Ezzel például lehet eljárást gyorsítani, és az ég egy adta világon semmiféle garanciális szabályt nem sértenénk meg.

Annak, hogy az ügyek áthelyezésre kerüljenek, tehát egyrészt vannak alternatívái. Másrészt viszont semmiféle közjogi hagyománya a magyar jogrendszerben ennek nincs. Annak igen, hogy a törvényes bíróhoz való jogot tiszteletben kell tartani, erre Schiffer András képviselőtársam is utalt, de aki a magyar jogtörténetet egy kicsit ismeri, az tudja, hogy a XIX. század második felétől ez az elv töretlenül érvényesül, legalábbis jogszabályi szinten biztosan a magyar igazságszolgáltatásban. Éppen ezért tehát a hagyomány nem alapozza meg a dolgot. 2011-ben jött be, ahogy az államtitkár úr helyesen utalt rá, az ügyek áthelyezésének jelenlegi rendszere. Én nem is tartottam helyesnek akkor sem. Ha visszanézi bárki az akkori felszólalásomat, láthatja, hogy akkor szót emeltem az ellen, és elmondtam, hogy nem értek egyet ezzel a változtatással. Korábban volt ugyan ügyáthelyezés, de tisztelettel kérek mindenkit arra, hogy ne keverje össze a mostanival, mert a korábbi áthelyezési lehetőségek az elfogultság esetére való kényszerű áthelyezések, amiket nem lehet másként megoldani valóban, csak az eseti áthelyezéssel. Tehát törvényes úton ezt nem lehet megtenni. Egyéb vonatkozásban viszont nem volt erre lehetőség, tehát az ügyteher arányos elosztása végett, az eljárások gyorsítása érdekében nem volt ilyen lehetőség. Úgy hiszem, akkor járnánk el helyesen, ha ez a jövőben sem lenne.

Azt viszont semmiképp sem szabad elfelejteni, azzal együtt, ahogy Gruber Attila képviselőtársam is utalt rá, én is tettem ezt a vezérszónoki felszólalásban, hogy a korábbi rendszerhez képest, ha már van ilyen, hogy ügyáthelyezési jog, helyes garanciális elemeket vezet be a mostani törvényjavaslat. De ezt ne értse senki úgy, hogy én helyeslem ezt az egész folyamatot. Nem értek egyet az ügyáthelyezés létével, de ha már van, nyilván annál jobb, minél több garanciális elemet rendelünk hozzá. Az eredeti javaslat azonban arról szólt, és ezt mindenki emlékezetébe idézem, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke minden kontroll nélküli jogot kapott volna arra, hogy ő egy személyben áthelyezzen egyes ügyeket arra a bíróságra, amelyhez neki kedve van. Magyarán szólva az ő szuverén hatáskörébe, jogkörébe utalta volna az ügyek áthelyezését, semmiféle objektív feltételrendszert nem támasztott. A hazai és legfőképpen - azt tudom mondani, és e tekintetben én is hozzáteszem a "sajnos" szót - a nemzetközi bírálatokra és nyomásra jutottunk el oda, hogy ebből a kormány visszalépett, ahogy egyébként az igazságügyi reform számos más eleméből is. Jobb lett volna, ha a hazai kritikákat és a hazai ellenzéknek az egyébként nagyon hasonló, hogy ne mondjam, ugyanazt a tartalmat hordozó kritikáját fogadja meg, és nem várja meg, amíg nemzetközi szintről kapja a nyomást. Szóval, a kormány ezért vezeti be most azokat a garanciális elemeket, amelyeket ez a törvény tartalmaz, de magunk közt szólva, még ennek is örülni kell.

Mielőtt bárki félreértené a következő mondatomat, nem állítom, hogy Magyarországon diktatúra van. Nem állítom! De egyet viszont igen. Azt, hogy a mindenkori diktatúráknak szokott az a módszere lenni, hogy a gyorsítás népszerű szlogenjei hangoztatásával építik le az állampolgárokat az államhatalomtól megóvó garanciarendszert. Tehát pontosan azért, mert hogy az eljárások lassúak, minden állampolgárban, aki elmegy a bíróságra, kialakul az a szubjektív érzet, hogy lassú az eljárás. Akkor is lassú egyébként és akkor is lassúnak tartaná, ha fél év alatt elintéződne, és akkor is, ha öt év alatt. Ő azt szeretné, hogy másnapra legyen elintézve. Csak ezt hívják statáriális bíráskodásnak, aminek az anomáliái és a hátrányos vonatkozásai miatt alakultak ki az eljárási garanciák. Minden egyes eljárási garancia - és ezt tudomásul kell venni - hosszabbá fogja tenni az eljárást. Éppen ezért kell egy jól kiegyensúlyozott rendszert létrehozni, ahol ezek az eljárási garanciák még nem tengenek annyira túl a jogrendszerben, hogy irracionálisan elhúzódjanak az eljárások, de elegek legyenek ahhoz, hogy az önkényes jogalkalmazást kizárják. A statáriális bíráskodásnak egyetlen előnye volt - vagy az úriszéknek, kinek hogy tetszik, sokféle formája volt -: a gyorsaság. Kétségtelen, hogy egy nap alatt minden elintéződött. Csak éppen nem biztos, hogy az igazságosság követelményeinek is megfelel.

Ahogy elvárják az állampolgárok azt, hogy gyors legyen az ítélkezés, ugyanúgy elvárják azt is, hogy igazságos döntések szülessenek. Az igazságos döntéseket pedig éppen ezek az eljárási garanciák tudják biztosítani. Sőt, azt tudom mondani - ez is már szlogenné vált szinte -, hogy az igazságosnak látszó ítéletre is adni kell. Tehát úgy érezze az állampolgár szubjektíve is, hogy a bíró elfogulatlan, az eljáró hatóságok is azok, és igazságos döntés születik. Nagyon érdekes, hogy azok az emberek, akik elvesztenek egy pert, vagy azok az emberek, akiket büntetőeljárás alá vonnak és elítélnek, nagyon sok esetben emocionális indíttatásból ugyan kicsit hőbörögnek rajta, de azért a saját ügyvédjüknek sokszor elmondják, hogy hát igen, tudtam, nagyjából ez volt az, ami igazságos volt. Ha ezt az érzést elveszem, akkor azzal rosszabbat teszek, mint ha az eljárás egy picit húzódik.

Én pontosan ezért érvelek olyan sokat az eljárási garanciák mellett, többek között a törvényes eljáráshoz való jog mellett. A jogállami működés tehát mindenképpen drága, és biztosan lassabb is, mint a statáriális bíráskodás. Az emberek mindig lassúnak fogják érezni, de úgy gondolom, hogy megéri azért ennél maradni.

(18.30)

Az ügyek áthelyezése vonatkozásában én tartok attól, hogy a kormány kicsit már presztízsből ragaszkodik ahhoz, hogy ilyen legyen. Tényleg lehetne annyi más megoldást találni arra, hogy ezt a problémát megoldják. Nem tudom, hogy ilyen ellenszélben miért pont ehhez kell ragaszkodni. Őszintén szólva, csak arra tudok gondolni, hogy ez már a kormánynak egyfajta presztízskérdésévé vált.

Államtitkár úr maga érvelt emellett, és Staudt képviselőtársam is utalt rá, hogy miért nem jó az ügyek áthelyezése. Körülbelül úgy lehet összefoglalni, ahogy államtitkár úr megtette, magyarán szólva, ami praktikus, az alapelvet sért, ami pedig nem sért alapelvet, az meg nem praktikus. Azaz ha összevetjük az önök javaslatát és az Országos Bírósági Hivatal elnökének a levelét, akkor pontosan ez rajzolódik ki ebből. Ön most azért érvel emellett, államtitkár úr, mert azt mondja, hogy olyan garanciális elemeket tartalmaz az önök javaslata, ami megfelel a Velencei Bizottság kívánalmainak is, az alkotmányosság követelményeinek is és a nemzetközi jognak is. Az OBH elnöke meg erre a megoldásra azt mondja, hogy igen, de ez számtalan gyakorlati problémát vet fel. Ha eleget tesznek annak, amit az OBH elnöke kér, akkor el fogunk oda jutni, államtitkár úr, hogy már nem mondható el a javaslatról, hogy megfelel a Velencei Bizottság, a nemzetközi normák és a magyar alkotmányosság követelményeinek a javaslat.

Éppen azért, mivel ön is azt mondja - szó szerint így fogalmazott -, hogy nehéz lesz ezt a kettőt összeegyeztetni, őszintén szólva, lehetetlen ezt a kettőt összeegyeztetni. Éppen ezért én a magam részéről és a frakcióm nevében is azt tudom mondani, hogy nyitott vagyok minden olyan, egyébként a jogállami normákat megtartó javaslat támogatása iránt, amelyek az eljárások gyorsítását szolgálják. Az OIT volt tagjaként én is elég sokat küzdöttem és küzdöttünk együtt azért, hogy megoldást nyerjen ez az ügy. Most a kétharmados felhatalmazásukkal gyakorlatilag minden törvényt, illetékességi, hatásköri s a többi szabályokat meg tudnak változtatni, akár a jogállási törvényt is. Éppen ezért a lehetőségek tárháza áll nyitva az önök számára.

Egy perc hosszabbítást kérek, elnök úr.

ELNÖK: Igen, parancsoljon!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Ha ez így van, államtitkár úr, akkor nyugodtan választhatnak más törvényes lehetőséget.

Én is csak aziránti sajnálatomat tudom kifejezni, hogy államtitkár úrnak és a Fidesznek az a hozzáállása, amit most hangoztat ebben a vitában, hogy örül az értelmes párbeszédnek, ez nem volt meg a bírósági törvények módosításakor, sem a jogállási, sem a szervezeti törvény első módosításánál, sem pedig az új szervezeti és jogállási törvény elfogadása előtti vitában. Ha meglett volna, akkor államtitkár úr emlékezhet rá, hogy ezeket a kritikákat és aggályokat, amik miatt önök most visszalépni kényszerülnek, ott megfogalmaztuk. Remélem tehát, hogy ez a fajta párbeszéd a jövőben nem ahhoz hasonlatos módon fog zajlani. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 250 2013.04.16. 2:09  211-257

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Röviden kiegészíteném azt, amit Schiffer képviselőtársam mondott, hiszen azt mondja, hogy ő nem annyira jártas büntetőügyekben, én meg inkább azt csináltam, sőt szinte kizárólag azt. Azt tudom mondani én is önnek is és képviselőtársaimnak is, hogy bár nyilvánvalóan léteznek rosszhiszemű perelhúzó taktikák, hiszen miért ne léteznének, de egy biztos, hogy általában nem ettől húzódnak el az eljárások.

Ha a büntetőügyek világát nézzük, akkor tudok több dolgot is mondani. Úgy tűnik, hogy a polgári eljárásokhoz hasonlatosan a szakvélemények itt is neuralgikus pontnak számítanak, hiszen szakértők három-négy hónapon keresztül nem készítenek el szakvéleményt, de van, hogy ennél lényegesen hosszabb ideig is, és a nyomozás emiatt áll. Semmi köze a védőnek vagy a terheltnek ehhez.

Ugyanígy például a bírói tanácsokban beállt változások is. Abban az esetben, ha akár csak egy ülnök is megváltozik, újra kell kezdeni a tárgyalást. Alig volt olyan ügyem, ahol legalább egyszer ne kellett volna ebből az okból újrakezdeni a tárgyalást. Ez nyilvánvalóan szintén komolyan elhúzza az ügyet. Vagy ide tudom sorolni azt, hogy a nyomozást indokolatlanul húzzák el. Van, hogy két hosszabbítási határidő között bárhogy próbálja az ember kideríteni, hogy mi történt, nem talál semmilyen olyan nyomozati cselekményt, ami érdeminek volna mondható. Ez pedig a nyomozó hatóságok hibája.

És végül hadd illusztráljam egy példával is: amikor édesapám két évre elment miniszternek, és otthagyta rám a referádáját, volt olyan ügy, amit úgy tudtam neki visszaadni, hogy ebben nem szükséges, hogy bármit konzultáljunk, mert azóta, két éve semmi nem történt benne. Ez nyilvánvalóan nem a védő hibája volt, hanem a hatóságoké. Tehát az, hogy a védőkre hárítják azt a felelősséget, hogy az eljárások húzódnak, egyszerűen nem igaz.

Köszönöm szépen.

(18.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 256 2013.04.16. 2:08  211-257

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Hadd válaszoljak Staudt képviselőtársamnak. Hadd mondjam azt, hogy értem én a viccet, sőt szeretem is, és örülök annak, hogy van humor a Házban, és ez nem veszett ki innen. Ugyanakkor azt tudom önnek mondani, picit komolyabbra fordítva a szót, hogy igen, ez valóban egy probléma, és valóban egy olyan eset illusztrálására hoztam föl, ahol a rendszer valószínűleg nem működött hatékonyan. De azt látni kell egyrészt, hogy a korábbi kormányzatok is, és sajnos egy kétperces felszólalás erre nem elegendő, hogy rámutassak, és ecseteljem, hol voltak azok a pontok, ahol az eljárások gyorsításáért tett, de nagyon szívesen, akár a nyilvánosság előtt, akár négyszemközt erről elbeszélgetek.

Másrészt viszont azt kell mondanom, éppen azért, mert legyen az bármelyik kormány egyébként az elmúlt húsz évben, próbált tenni az eljárások gyorsításáért, ezért azt látjuk, hogy messze az uniós átlag feletti az ügyforgalmi adat pozitív értelemben. Olyan értelemben, hogy a nemzetek közül azok közé tartozunk az Európai Unióban, ahol a leggyorsabbak mind a polgári, mind a büntetőeljárások. Hasonlítsa össze például, képviselő úr, ezt Olaszországgal! Ez nem azt jelenti, és nem azért mondom, mert a mindenkori kormánynak - legyen az, megint csak, bármilyen színezetű - ne kéne azért tenni, hogy ezen még inkább javítson, csak azt szeretném érzékeltetni, hogy korábban a törekvések nem voltak hiábavalók, és most a jelenlegi helyzet, mindenki szubjektív érzései ellenére messze nem mondható rossznak.

Úgyhogy magunk közt szólva, úgy gondolom, hogy az eddigi kormányzatok igenis megtettek mindent, és a jövőbeni kormányzatoknak is meg kell tenniük mindent, hogy az eljárásokat gyorsítsák.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
270 297 2013.04.22. 14:30  294-306

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nekem is még a bizottsági ajánlási sor áll rendelkezésemre. Ott az 1. és 15. ajánlási pontban szerepel Papcsák képviselő úr, illetve ha jól emlékszem, a másik Navracsics miniszter úr és két államtitkárárának a módosító javaslata.

Az 1. ajánlási pont vonatkozásában - és őszintén sajnálom, hogy Papcsák képviselő úr nem része annak a három kormánypárti országgyűlési képviselőnek, aki részt vesz a mai vitában. (Dr. Rétvári Bence jelzésére:) Államtitkár úr mutatja, hogy négy, de én államtitkár urat a kormány képviselőjének és államtitkárnak tekintem (Dr. Rétvári Bence az ülésvezető elnökre és a jegyzőre mutat), és ha nem haragszik, akkor az ülésvezető elnököt sem sorolom ide, hiszen ő nem tud részt venni a vitában. De valójában azt gondolom, hogy ez részletkérdés, mert egy 263 fős frakciószövetségből hogy hárman vannak jelen vagy öten, őszintén szólva ez nem nagy különbség. De valójában a dolognak ez csak a technikai része, bár fontos technikai része.

A bizottsági vitát szeretném egypár gondolat erejéig visszaidézni, hiszen Papcsák elnök úrtól, illetve alelnök úrtól, bizottsági alelnök úrtól ott megpróbáltuk megtudni azt, hogy ennek a módosító javaslatnak mi az oka, mi az oka annak, hogy ő benyújtotta. Ugyanis már a bizottsági ajánlásban az apparátus részéről vetődött föl az a megállapítás, hogy bizony a házszabályszerűségéről a bizottságnak jó volna, ha döntene, hiszen az indokolás sem utal rá, és a szövegből sem derül ki az, hogy melyik részéhez kapcsolódik az eredeti törvényjavaslatnak a módosító javaslat.

Papcsák elnök úr ekkor a következő választ adta - nagyon érdekes volt ez a bizottsági ülés, ezért kikértem a rövidített jegyzőkönyvet a bizottság titkárságáról -, szóval a következőt mondta erre a kérdésre: "A házszabályszerűséget nem én vetettem fel, én most csak az elnököt helyettesítő alelnök vagyok." Ez igaz, mert az apparátus vetette föl, a Ház apparátusa. A következő: "Én házszabályszerűnek tekintem. - Bekiabálásra: De miért? - Miért tartom annak? Annak tartom, ezért terjesztettem elő." Na most, ez az "azért, mert csak" válasznak egy más megfogalmazása talán nem egészen kielégítő. Majd egy bizottsági munkatárs jelzésére módosította: "Mert a 47. §-sal összefügg. Így van. Köszönöm szépen." - mondja Papcsák elnök úr. Egyetlen problémám van csak ezzel, hogy ennek a javaslatnak összesen 28 paragrafusa van, úgyhogy nem tudom, melyik 47.-re hivatkozott Papcsák alelnök úr, ugyanis ilyen nincs ebben a javaslatban.

(20.10)

Majd utána elnök úr, alelnök úr megkérdezte a kormány képviselőjét, hogy egyetért-e a módosító javaslattal, és itt, azt gondolom, megint érdemes fölolvasni a jegyzőkönyvből. Répássy Róbert államtitkár úr a következőket mondta: "Elnök úr, szeretném előrebocsátani, hogy a kormány nem foglal állást, ezért tárcaálláspontot tudok mondani", mire Papcsák alelnök úr mondta, hogy igen, tessék parancsolni. Mire Répássy államtitkár úr a következőképp folytatta a mondatot: "de ennél a javaslatnál még azt sem". Szóval: ennél a javaslatnál még azt sem. A kormány képviselőjének nem volt róla véleménye.

Az előterjesztő, mármint a módosító javaslat előterjesztője, aki benyújtotta, nem tudott érdemi választ adni, hogy miért házszabályszerű, de arra sem adott választ egyébként, hogy tartalmilag miért nyújtotta be. Ez még érthető is lenne, hiszen az alelnök úr a bizottsági ülésen ezután nyitotta meg, majd ugyanabban a mondatában zárta le a vitát, gyakorlatilag abszolút meggátolva azt, hogy bárki képviselő szót kaphasson abban. Megint a jegyzőkönyvből szeretnék idézni, az elnök a következőt mondja, tehát az ülésvezető elnök, Papcsák alelnök úr: "Köszönöm szépen, megnyitom a vitát, lezárom a vitát. Akkor szavazásban vagyunk." Én erre megjegyeztem, és ezt tartalmazza a jegyzőkönyv, próbáltam jelentkezni, hogy elnök úr ugyanazzal a mondattal zárta le, mint amivel megnyitotta, mire a válasz annyi volt, hogy nem, megnyitottam és lezártam, köszönöm szépen - derültség az MSZP-képviselők részéről -, kérdezem, ki támogatja a javaslatot, s a többi, és jött a szavazás.

Hát, tisztelt képviselőtársaim, az, hogy ez a módszer mélységesen antidemokratikus, egyik része a dolognak, de az, hogy ezek után Papcsák alelnök úr itt sincs a vitában, és itt sem tudom tőle megkérdezni, hogy ezt a módosító javaslatot miért terjesztette elő, azt gondolom, már egy komolyabb probléma, és megint csak azt mondom, hogy komoly tartalmi probléma. Ugyanis az én meglátásom szerint az első pontban foglalt módosító javaslat az égegyadta világon semmilyen módon nem kapcsolódik az eredeti előterjesztéshez, amihez alelnök úr próbálta ezt beszuszakolni, és gondolom, itt utalhatott a 47. §-ra, hiszen az 1. § alatt van egy olyan jogszabály, aminek a 47. §-át kívánják módosítani. Nos, ez az ügyáthelyezési jogra vonatkozik, amit pedig alelnök úr beterjesztett, az pedig a perben a beavatkozó fél jogaira, egész konkrétan azon jogára vonatkozik, hogy hogyan és miként tud majd adott esetben felülvizsgálati kérelemmel élni.

Na most, én azt remélem - és ez talán a leglényegesebb pontja az eddigi fölszólalásomnak -, hogy legalább a kormány képviselője, ha a bizottsági ülésen nem is tudott semmit mondani erről a javaslatról, akkor most, ezen az ülésen talán tud valamit mondani arról, hogy félretéve azt, hogy egyáltalán házszabályszerű-e ez a módosító javaslat, mi volt az oka a módosító javaslat előterjesztésének. Ugyanis, amikor a polgári törvénykönyvet vagy a polgári eljárásjogot ilyen módon kívánja módosítani a jogalkotó, ráadásul, és azt hiszem, hogy ez a 16. ajánlási pontban külön szerepel, hogy a folyamatban lévő ügyekre is kérik alkalmazni ezt a szabályt, akkor az emberben óhatatlanul fölmerül az a lehetőség, hogy itt nem feltétlenül a közérdeket szolgálja egy módosító javaslat, hanem adott esetben valakinek a magánérdekét.

Akkor, ha ennyire egyértelműen nem válaszol senki, és a lehetőségét is szinte meggátolják - most a bizottsági ülésre gondolok - annak, hogy egyáltalán bármilyen vita kialakulhasson egy ilyen javaslatról, aminek - még egyszer mondom - semmi köze nincs, az égvilágon semmi köze nincs az alapjavaslathoz, akkor az emberben ez a rossz érzés feltámad, és őszintén remélem, hogy a most jelen lévő fideszes képviselők vagy államtitkár úr ezt a rossz érzést el tudja oszlatni bennünk. Mert úgy hiszem, hogy ha most sem kapunk szakmai választ arra, azon kívül a semmitmondó indokoláson vagy esetleg annak a visszaolvasásán kívül, amit tartalmaz eleve a javaslat, és arra sem kapunk választ, hogy miért kellett most ilyen módon ehhez a törvényhez, az én álláspontom szerint egyébként házszabálysértő módon benyújtani, akkor bizony ez a rossz érzés nem fog eloszlani.

A másik ajánlási pont, amiről szeretnék beszélni - remélem, erre az előzőre fogok választ kapni -, az általános vitában is fölmerült már az a kérdés, az a probléma, hogy a választási eljárások vonatkozásában, legfőképpen ami a politikai hirdetéseket illeti, a kormány differenciálni kíván az európai parlamenti választások és a hazai választások között. Azaz - és nem kívánom megismételni ezt a gondolatkört, hiszen elég részletesen beszéltem erről a vezérszónoki fölszólalásomban az előző parlamenti vitában - miért megengedhetetlen, miért abszurd ez, miért abszurd az, hogy az országos listát állító pártok nem hirdethetnek a kereskedelmi médiában, míg az országos listát nem állító pártok viszont hirdethetnek a kereskedelmi médiában. Arról sem, hogy vajon mi az elvi vagy az erkölcsi alapja annak, hogy a két választás között önök különbséget kívánnak tenni, azaz az európai uniós választásoknál megengedik, a magyarországi választásoknál nem engedik meg.

Elhangzott egyébként itt több vélemény erről, mindenesetre furcsa az, hogy az európai nyomásnak engedve itt módosítanak, ott meg nem módosítanak. De azt a jogi problémát szeretném ezzel kapcsolatban fölvetni, hogy ha ezt így szabályozzák, akkor a saját alaptörvényük rendelkezésével fognak szembemenni. Hiszen az alaptörvény negyedik módosítása hozza be éppen azt a rendelkezést - és vált már egyébként ez a rendelkezés az alaptörvény részévé, a IX. cikk (3) bekezdésére utalok -, hogy sem országgyűlési, sem európai parlamenti választások esetén nem lehet a kampányidőszakban a kereskedelmi médiában hirdetni, és nem lehet ellenérték fejében politikai reklámot közzétenni. Márpedig, ha az alaptörvény IX. cikke így rendelkezik, akkor az a szabály alkotmányellenes, alaptörvény-ellenes lesz, amit most önök javasolnak. Nyilván részben erre utalt Rétvári államtitkár úr, amikor azt mondta, hogy ezek még nem végleges megoldások.

Ez viszont előrevetíti annak a lehetőségét - sőt azt tudom mondani, hogy nemcsak a lehetőségét, hanem biztosra vehetjük -, hogy ha az uniós kötelezés miatt önök kénytelenek lesznek engedélyezni a kereskedelmi médiában való hirdetését az országos listát állító pártoknak az európai parlamenti választáskor, akkor önök újra az alaptörvény módosítását kell hogy kezdeményezzék. Azaz az alaptörvény hatálybalépése után alig több mint egy évvel az ötödik módosításra kerül sor. És akkor itt, ha a fogadóirodák kellő ötletességgel és kreativitással rendelkeznek, akkor például lehet egy ilyen fogadást kötni 2014-ig, hogy vajon a ciklus felében, 2012. január 1-jén - nagyjából mondom a felét - hatályba lépő alaptörvény előtti alkotmánymódosítások száma lesz több, vagy pedig az alaptörvény hatálybalépését követő alkotmánymódosítások, azaz alaptörvény-módosítások száma lesz nagyobb. Ugye, 14 alkotmánymódosításról beszélünk az alaptörvény hatálybalépéséig, most fogunk majd ötnél tartani az alaptörvény esetében - a gránitszilárdságú alaptörvény, úgy tűnik, porlani kezdett, mert azt gondolom, ez nem tekinthető normálisnak -, meglátjuk, hogy a hátralévő egyéves kormányzati ciklusban ez a szám mit fog mutatni. Úgy tűnik, hogy ha az időszakokat vesszük figyelembe, és arányosítani próbálok, akkor nagyjából a 14:10 arány fog kijönni, tehát valószínűleg a fogadóirodák azért fogják a több pénzt fizetni, ha valaki azt tippeli, hogy az alaptörvény módosítására fog majd több esetben sor kerülni. De nem biztos, hogy sokkal többet fognak ezért fizetni a fogadóirodák.

Komolyra fordítva a szót, államtitkár úr, azt gondolom, hogy az a fajta jogalkotás, amit önök eddig eszközöltek és folytattak az Országgyűlésben, most ezeknek a számoknak és ezeknek az eseményeknek a tükrében mutatja meg leginkább azt, hogy ez egy elhibázott és elkapkodott folyamat volt. Nem csak az alkotmányt, hanem most már az alaptörvényt is a napi politikai viszonyoknak megfelelően fogják módosítani.

(20.20)

Cáfoljon meg, államtitkár úr, és nagyon örülnék neki, ha ezt megtenné, és biztosítaná a Házat arról, hogy erre nem fog sor kerülni. Úgy gondolom, ha muszáj az Unió miatt ezt a szabályt módosítani, amiről beszéltem, és amely a bizottsági ajánlás 15. pontjában szerepel, akkor kötelező lesz önöknek ennek a hatálybalépéséhez az alaptörvényt is módosítani.

Egyszóval azt tudom mondani, hogy a módosító javaslatok, amelyeket a kormánypárti képviselők benyújtottak ebben a témában, sem teszik jóvá, de még igazán jobbá sem az eredeti előterjesztést. Úgyhogy én azt kérem nagy tisztelettel a kormánypárti képviselőktől és a kormány jelen lévő tagjától, hogy gondolják meg - főleg úgy, hogy a részletes vita meg fog hosszabbodni -, hogy ennél lényegesen szélesebb körű módosító javaslatokat terjesztenek be ehhez a törvényjavaslathoz, vagy ami még ennél sokkal jobb lenne, ha a törvényjavaslatot átdolgozásra visszavonnák, és ezekben a témákban lehetőség szerint az érintett szakmai szervezetekkel és az ellenzéki pártokkal konzultálva nyújtanának be egy olyan javaslatot, amelyik egyrészt alkotmányos, másrészt igazságos, demokratikus és az európai normáknak is megfelel.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 271 2013.04.29. 2:40  264-300

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, amelyet egyébként az MSZP képviselőcsoportja és e tekintetben a Jobbik képviselőcsoportja is támogatott. Úgy emlékszem rá, hogy Gyüre alelnök úr sem értett egyet az ügyrendi javaslattal kapcsolatban megfogalmazott többségi állásponttal. Talán így pontos, alelnök úr, amit az előbb mondtam.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sok mindenre volt már példa az elmúlt három évben, ami a házszabálysértő gyakorlatot illeti, azonban ilyenre még nem. Az ügyrendi javaslat is erre vonatkozott és a tervezetet ért formai kritikák egy része is. Ugyanis az történt, hogy délután 14 óra előtt az Országgyűlés a Ház napirendjére vette ezt a javaslatot, majd, hangsúlyozom, ezt követően összehívták az alkotmányügyi bizottságot, és az alkotmányügyi bizottság döntött a tárgysorozatba-vételéről ennek a javaslatnak. Márpedig a Házszabály azt írja elő, hogy miután a bizottság tárgysorozatba vette a javaslatot, azután lehetséges azt napirendre venni.

Éppen ezért tehát az ülést levezető alelnök házszabálysértést követett el, az ügyrendi javaslat pedig az volt, hogy az alkotmányügyi bizottság ne döntsön a tárgysorozatba-vételről, ugyanis az okafogyottá vált. Okafogyottá vált azért, mert a Ház már döntött a javaslat napirendre tűzéséről. A kormánypárti képviselők ezt az ügyrendi javaslatot nem támogatták, a jelen lévő ellenzéki képviselők pedig egyhangúlag támogatták.

Úgy hiszem, hogy ez önmagában is komoly probléma. Azzal kapcsolatban pedig, ami a további formai és tartalmi, a bizottsági ülésen elhangzott kritikákat illeti, tekintettel arra, hogy azt én magam fogalmaztam meg, ezekre nem most térnék ki, hanem a rendes felszólalásomban.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 275-277 2013.04.29. 10:33  264-300

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A házszabálysértésről szóló gondolataimat elmondtam már a bizottsági javaslat ismertetésekor, és ahogy elnök úr egyébként tanácsolta, azt mi már meg is tettük, tehát frakcióvezető úr az alkotmányügyi bizottsághoz fordult a házszabálysértés ügyében. Nyilván ez egy második felvonása lesz ennek a történetnek.

Maradnék azonban még pár szóval a formai kritikák, kifogások mellett. Érdemes megnézni ennek az előterjesztésnek az előzményeit, ugyanis Papcsák képviselő úr először ezt a negyedik alaptörvény-módosítással összefüggő törvénymódosító csomaghoz nyújtotta be módosító javaslatként. Akkor is kialakult már az alkotmányügyi bizottság ülésén egy ügyrendi természetű vita a házszabályszerűséget illetően, hiszen a bizottság apparátusa jelezte azt, hogy bizony kétség férhet a házszabályszerűséghez. Ekkor ezt minden különösebb magyarázat nélkül a kormánypárti többség házszabályszerűnek ítélte. Papcsák képviselő úr nagyjából annyit mondott róla, hogy azért házszabályszerű, mert ő benyújtotta, és azért nyújtotta be, mert házszabályszerű. Ez a jegyzőkönyvből visszakereshető, körülbelül ennyi volt a tartalmi érve képviselő úrnak.

Aztán, amikor ő vezette le azt az ominózus ülést, akkor, teljesen mindegy, és ezen nem nyitnék vitát, hogy ugyanabban a mondatban nyitotta meg és zárta le a vitát, vagy pedig két különálló mondat gyors egymásutánjában, de annyi idejük nem volt a képviselőknek, hogy a kezüket föltegyék és jelezzék, hogy hozzá kívánnak szólni. Ezután képviselő úr már nem adott szót levezető elnökként a vitában. Azután képviselő úr a plenáris ülésen sem jelent meg, és ott sem mondta el, hogy mi a javaslat benyújtásának oka.

(20.10)

Ez volt az előzménye a benyújtásnak, majd ezután visszavonta képviselő úr a javaslatot, és egyéni képviselői indítványként elmúlt hét pénteken benyújtotta. S persze az ember keresi ilyenkor az okát annak, hogy vajon miért tette ezt. A válasz pedig, én azt gondolom, hogy viszonylag könnyen megtalálható.

A negyedik alaptörvény-módosítással kapcsolatban az Európai Unióban is és az Európa Tanácsban is eljárások folynak Magyarországgal szemben. Az egyik helyen éppen kötelezettségszegési eljárást fontolgatnak, a másik helyen a Velencei Bizottság vizsgálja a negyedik alaptörvény-módosítás rendelkezéseit és az ahhoz kapcsolódó törvénymódosítási tervezeteket is.

Éppen ezért a kormánypártok késleltetik a kapcsolódó törvények parlamenti tárgyalását és annak elfogadását, ameddig az alku, ha úgy tetszik, az Unióval és az Európa Tanáccsal a kormány részéről folyik. Na már most, Papcsák képviselő úr nyilván látta ezt, és tudja azt, hogy ilyenformán az ő módosító javaslata is osztani fogja a sorsát ennek a törvénymódosító csomagnak, és lényegesen később kerül majd a zárószavazásra sor, mint ahogy ő egyébként eredetileg ezt eltervezte.

Márpedig úgy tűnik, hogy önök viharos sebességgel kívánják ledarálni ezt a módosító javaslatot, hiszen a tárgysorozatba-vételről született döntés napján már megtartjuk az általános vitát róla, majd a holnapi napon fog szavazni a részletes vitára bocsátásról a Ház, és a részletes vita is le fog folyni a holnapi napon. Azaz anélkül, hogy bármiféle különleges vagy sürgős eljárást önök javasolnának, a tárgysorozatba-vétel másnapján a részletes vita le fog zárulni, ezzel természetesen nemcsak a módosító, hanem a kapcsolódó módosító javaslatok benyújtásának a lehetősége is.

Persze, keresi az ember ilyenkor az okát, hogy mi miatt kívánják ezt ilyen sebességgel elfogadni. Annál is inkább, mert van olyan rendelkezés ebben a törvényben, kifejezetten egy ilyen rendelkezés, hogy a már folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell a módosítást. Egyetlenegy mondatot az előterjesztői expozéban, ugyanúgy, ahogy a mai bizottsági ülésen, nem hallottunk az előterjesztőtől a vonatkozásban, hogy miért ilyen sürgős ennek a törvénymódosításnak az elfogadása, miért nem lehetett vele kivárni, ha már egyszer házszabálysértő módon hozzácsatolták a negyedik alaptörvény-módosításhoz csatlakozó törvénycsomag elfogadását, és miért kell ilyen sebességgel most ezt a parlamenti vitát ledarálni, és vajon miért kell a folyamatban lévő ügyekre való alkalmazhatóságát is lehetővé tenni.

Azt gondolom, maga a kormányálláspont is elég sokat mond, hiszen Répássy államtitkár úr az első alkalommal még tárcaálláspontot sem tudott mondani. Azóta eltelt viszonylag hosszú idő, de azóta se tud kormányálláspontot mondani a javaslathoz; legalább tárcaálláspontot tud, ez dicséretes. Márpedig én úgy gondolom, hogy magának a javaslatnak a tárgya úgy első ránézésre semmi sürgetőt nem hoz, nem jelent, nem kíván meg, nem kívánja meg ezt a tárgyalási tempót. Mert mondja meg nekem valaki, hogy ha eddig ilyen módon alakult a perbe való beavatkozás lehetősége a polgári jogban, és ilyen módon alakult a bírák kihallgatására vonatkozó rendelkezés, akkor most mi indokolja azt, hogy ezt ilyen sebességgel kelljen megváltoztatni.

Ezt vetettem fel a bizottsági ülésen is, és vetem fel most is, hogy az emberben ezek a folyamatok bizonyos rossz érzéseket generálnak. Olyan irányú rossz érzéseket, hogy ilyenkor felmerül az a kétely vagy az a kérdés, hogy nem arról van-e szó, hogy valakinek a magánérdekeit szolgálja az, hogy ezt a törvényt az Országgyűlés minél hamarabb elfogadja. (Dr. Schiffer András: Á, dehogy!) Mert egyébként más magyarázatot most már hosszú idő óta, mióta egyáltalán erről a módosításról szó van, nem hallottunk. Egyetlen szóval vagy mondattal sem indokolta senki, hogy miért kell ez a sebesség az elfogadáshoz.

Egyetlenegy érdemi választ nem adott képviselő úr arra, hogy miért kellett visszavonni a módosító javaslatot, és miért kellett képviselői önálló indítvány formájában beterjeszteni az ugyanolyan tartalmú javaslatot. Annyit mondott képviselő úr, hogy ez minden képviselő joga. Ez tény, senki nem ezt vonta kétségbe. A motivációra voltunk kíváncsiak, arra az okra, ami miatt ezt képviselő úr megtette, hadd fogalmazzak úgy, ami miatt képviselő úr ezzel a jogával egyébként élt.

Nos, azt gondolom, hogy amíg ezekre a kérdésekre nem kapunk megnyugtató választ, addig szinte fölösleges a tartalmi kérdésekről szólni. Azt is gondolom, hogy abban az esetben, ha a bírák kihallgatási szabályait módosítják önök, akkor legalább az expozéban illett volna szólni arról, hogy vajon az Országos Bírósági Hivatal egyetért-e a javaslattal, egyáltalán megkérdeztek-e bármilyen bírói érdekvédelmi szervezetet, megkérdezték-e az OBH-t arról, hogy mi a véleménye az előterjesztésről.

Persze, könnyű egy formális választ adni erre, de nem kell mondanom, hogy nem ezt várom. A formális válasz persze az, hogy képviselői önálló indítványnál a jogszabály nem írja elő, hogy meg kelljen kérdezni. De úgy hiszem, hogy egy kormánypárti képviselő, aki felelősségteljesen terjeszt elő egy ilyen javaslatot, és nyilván vélelmezem, hogy képviselő úr ilyen módon tette, az azért ilyenkor csak felhívja az OBH elnökét, hogy egyetért-e a javaslattal, nem ért egyet, meg kívánja-e nézni, kívánja-e véleményezni vagy nem kívánja. (Dr. Papcsák Ferenc: Akkor meg az lenne a probléma!) Meghallgatom önt, képviselő úr, szívesen...

ELNÖK: Tisztelt képviselő úr, nem csak képviselő, előterjesztő, tehát bármikor soron kívül szót tudok adni önnek (Dr. Papcsák Ferenc: Majd a végén, köszönöm.), illetve a zárszóban is. Köszönöm szépen.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Bár én őszintén remélem, hogy a képviselő úr nem csak a zárszóban kíván felszólalni, mert akkor tud egy vita erről kialakulni, ha az ő felszólalására még lehetősége van más képviselőnek is reagálni; mert a bekiabálásból ennyit azért hallottam.

Úgy hiszem, az semmi problémát nem jelent, ha egy országgyűlési képviselő konzultál a Bírósági Hivatal elnökével, főleg, amikor jogalkotási kérdésről van szó. Nekem az a meggyőződésem, és ebben eddig kormánypárti szakpolitikustársaimnak sem volt más, hogy két független hatalmi ág képviselője konzultálhat egymással anélkül, hogy egyébként bárki is megsértené a független hatalmi ág státusát. Ráadásul a jogalkotási törvény, igaz, a kormány vonatkozásában, ezt még elő is írja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy elsősorban ezekre a kérdésekre kellene választ kapnunk, és utána érdemes a törvény érdemi rendelkezéseiről szót ejteni. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 285 2013.04.29. 1:56  264-300

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Vas Imre képviselő úr, akkor szeretném megismételni konkrétan azokat a kérdéseket, amiket én a magam részéről föltettem, és örülnék annak, ha nem ezekkel a lózungokkal válaszolna, amivel egyébként ön szokott és most is tette. (Dr. Vas Imre: Nem szoktam.) Az lett volna a kérdés, hogy egyértelműsítsem Vas képviselőtársamnak: miért nyújtották ezt a javaslatot pont most? Jó? Tehát nem az a kérdés, hogy miért nyújtanak be képviselői önálló indítványokat, az a kérdés ön felé is és Papcsák képviselő úr felé is, miért nyújtották be pont ezt pont most.

Az lett volna a második ilyen tárgyú kérdésem, tisztelt képviselőtársaim, hogy miért ilyen sürgős önöknek a törvényjavaslat elfogadása. Miért vonták vissza a pontosan ugyanilyen tartalmú módosító javaslatot? És miért terjesztették be önálló képviselői indítványként, ha nem azért, hogy gyorsabban fogadja el az Országgyűlés? És ilyenformán még egyszer kérdezem, mi a sietség oka.

Azért teszem föl mindkettejüknek ezt a kérdést, mert formálisan Papcsák képviselő úr az előterjesztője ennek a javaslatnak, de látszik Vas képviselő úrról, hogy sajátjaként kezeli (Dr. Apáti István: Örökbe fogadta. - Derültség.), tehát úgy gondolom, hogy mindketten nyugodtan megválaszolhatják ezekre a kérdéseket, a választ megadhatják. Még egyszer szeretném tisztelettel kérni azt, hogy az előterjesztő ne a zárszóban szólaljon csak meg, hanem akkor is, amikor még lehet reagálni arra, amit ő elmond.

És végül, nekem messze nem tisztem Schiffer képviselő urat megvédeni, de azért azt tudom mondani, hogy amiket, javaslatokat ő be szokott adni, azokat meg szokta indokolni, ellentétben önökkel.

Köszönöm szépen. (Pál Béla tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 293 2013.04.29. 2:03  264-300

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én még a vitáig sem jutnék ebben a felszólalásomban, csak kérdeznék. Semmi mást nem teszek, csak kérdezek, és szeretnék válaszokat kapni a kérdésekre.

Az egyébként, hogy az alkotmányügyi bizottságban már megvitattuk ezt a javaslatot, ez erős túlzás, mert ahogy elmondtam, annyi időm nem volt, hogy a kezem feltegyem, nemhogy annyi, hogy a véleményem elmondhassam, de ez más témára tartozik.

Arra lennék kíváncsi, és tulajdonképpen az eddigi vita erről folyt, hogy honnan jött mégis az inspiráció. Papcsák képviselő úr épp a mostani bizottsági ülésen mondta el, hogy szünetelteti az ügyvédi tevékenységét, mert ha nem szüneteltetné, akkor például megérteném vagy elképzelhetőnek tartanám, hogy egy perben részt vett, és ott felmerült egy ilyen probléma, és ezt behozta az Országgyűlésbe. Ez egy rendjén való dolog, de mivel legalább három éve szünetelteti, hiszen a képviselő úr polgármester is, ezért ilyen formán nem jöhetett az inspiráció. Nyilván nem a kormány kérte meg a képviselő urat erre, mert akkor a kormány nyújtotta volna be ezt a javaslatot. Arról viszont nem hallottunk semmit, hogy kitől származik ez az igény.

Én nagyon sokra értékelném, ha képviselő úr akkor legalább arra tudna valamiféle választ adni, hogy kitől származik ez az igény, és miért ilyen sürgős. Merthogy arra a kérdésre sem kaptunk választ, és én még egyszer feltenném, hogy ha nem sürgős, és én ezt elfogadom, akkor egyrészt miért kell a folyamatban lévő ügyekre kiterjeszteni. Kettő: ha már egyszer házszabálysértő módon befogadta az Országgyűlés a módosító javaslatot egy másik törvényhez, akkor miért kellett azt visszavonni, és most újra előterjeszteni önálló képviselői indítványként, tartalmilag ugyanazt.

Én csak ezeket a kérdéseket tenném fel azért, hogy eloszlassuk azt a rossz érzést, ami úgy tűnik, hogy sokakban felmerült vagy többekben felmerült, hogy esetleg más hátsó szándékai is lehetnek ennek a javaslatnak.

Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 323 2013.04.29. 5:49  312-350

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Először is szeretnék gratulálni Vas Imre képviselőtársamnak, aki ugyan meg-megbicsakló hangon, kicsit akadozva, de végül is csak felolvasta azt a szöveget, amit megírtak neki expozéként. Másodszor pedig szeretném dicsérni államtitkár úr humorérzékét is, nagyon díjazom, aki a javaslat támogatására szólította fel az ellenzéki pártokat. De ha valaki államtitkár urat közben hallgatta és nézte, erre is jó a személyes jelenlét és a metakommunikáció, akkor rögtön látta, hogy a hangsúlyából és az arckifejezéséből is egyértelművé vált, hogy csak viccelt. Nem véletlenül mondom ezt, és nem véletlenül viccelt államtitkár úr, hiszen az, hogy Vas Imre két olyan okot jelölt meg, ami őt motiválta ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztésére, én azt gondolom, hogy nem használok túl erős kifejezést, hogyha azt mondom, hogy nem igaz.

Először is mondja meg nekem valaki, hogy ha tényleg egy olyan törvényhez szerettek volna hozzápasszintani egy másik rendelkezést, ami majd jövő év március 15-én lép hatályba - ha jól értettem Vas képviselő úrtól -, akkor miért kellene különleges sürgős eljárásban tárgyalni a most előttünk fekvő törvényt. Azaz miért kell a benyújtástól számított 48 órán belül a Háznak zárószavazást tartania a törvényről? Szerintem jövő év március 15-ig hallatlanul sok idő állt volna rendelkezésre még, hogy ezt a törvényjavaslatot megtárgyaljuk és elfogadjuk. Valójában, tisztelt képviselőtársaim, és ezért tudok nagyon rövid lenni, ugyanúgy, ahogy előttem szóló képviselőtársam, töredékét fogom a 30 percnek kihasználni, hiszen egyetlen oka van valójában a törvény benyújtásának.

(21.20)

Egyetlen oka, amihez hadd hívjak segítségül egy mai napon megjelent cikket, és ennek egy részének felolvasásával mindenki számára egyértelművé válik. Nos, ez így szól, címe "Trafikpályázat: rendszerszintű korrupció". Hogyan nyerhettek a haverok a trafikpályázaton? - kérdezi a Transparency International Magyarország. Majd folytatódik a cikk, és talán ez mindenki számára világossá teszi a valódi előterjesztői motivációt, bocsánat, az előterjesztő képviselő mögött álló emberek motivációját; a következőképp folytatódik a cikk: "A trafikpályázatok nyilvánosságra hozatalát közérdekűadat-igényléssel kérte hétfőn a Transparency International, az atlatszo.hu oknyomozó portál, a hvg.hu, az index.hu, a K-Monitor Közhasznú Egyesület, az origo.hu, és a Társaság a Szabadságjogokért Egyesület. A szervezetek az adatokat egyszerre kérték a nemzeti fejlesztési minisztertől és a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.-től. A trafiktörvény azt bizonyítja, hogy a korrupció rendszerszintű, mert javarészt kormány közeli érdekcsoportok kapták meg a biztos bevételt jelentő lehetőségeket."

Nos, ez a cikk ma jelenik meg. Ehhez képest erről a sok fontos kérdésről, amit képviselőtársaim előttem elmondtak, véletlenül éppen ma tárgyaljuk kivételes sürgős eljárással azt a törvénymódosító javaslatot, amely a közérdekű adatok felhasználhatóságát korlátozza.

Tisztelt Képviselőtársaim! Teljesen hülyének ne nézzenek minket és a magyar embereket sem! Teljesen hülyének, tegyék meg, hogy nem néznek! (Dr. Répássy Róbert: Ti se!) Az önök előterjesztésének egyetlen célja az, hogy azt a botrányos trafiktender-sorozatot, amit kiírtak önök, és az önök képviselőtársainak rokonai nyerték el, az önök képviselőihez, helyi vagy országgyűlési képviselőihez kapcsolódó barátok és haverok nyerték el ezeket a pályázatokat, 40 ezer embert téve ki ezzel a létbizonytalanságnak, nos, az erre vonatkozó adatokat, ha már meg is igényelték ezek a szervezetek, legalább összhangba hozni és a nyilvánosság elé tárni ne tudják.

Képviselőtársaim! Ez az egyetlen oka az önök javaslatának, ez az egyetlen oka annak, hogy ezt a javaslatot különleges sürgős eljárásban tárgyalja az Országgyűlés, ugyanis ha normális menetben tárgyalnánk, akkor mire ebből zárószavazás lenne, addig ezeket az adatokat nyilvánosságra lehetne hozni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyet mondok önöknek azzal együtt, hogy egyébként szégyenteljes, amit csinálnak, elképesztő és felháborító: nehogy azt higgyék - nehogy azt higgyék! -, hogy nem fogják az emberek megtalálni annak a lehetőségét, hogy a nyilvánosság megtudja azt, hogy kik nyerték meg ezeket a pályázatokat és azok hogy kötődnek önökhöz. Akármilyen törvényeket is akarnak hozni, ezt nem fogják meggátolni.

Az a motiváció azonban, ami e mögött a törvény mögött áll, a benyújtása mögött áll, elképesztő, felháborító és visszataszító. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a függetlenek padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 333 2013.04.29. 6:42  312-350

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Őszintén sajnálom önmagában azt is, és mondhatják, hogy ez a Házszabály, de ezt a rendelkezést is speciel önök alkották, hogy eljutottunk oda néhány perc után, hogy vannak olyan képviselők, akik már nem tudnak ehhez a vitához egyáltalán hozzászólni. Azt gondolom, hogy ez önmagában kritikája annak az új házszabályi rendelkezésnek, amit önök bevezettek. De az előző vitában Schiffer képviselőtársam mondta azt, most én mondom ugyanezt őutána, hogy ott folytatnám, ahol ő abbahagyta.

Államtitkár Úr! Azt kérdeztük annak idején, két napirendi ponttal ezelőtt Papcsák képviselő úrtól is, hogy arra adjon választ, miért ennyire sürgős a javaslat elfogadása. Akkor ő abban a vitában, pedig nagyon sokszor elhangzott ez a kérdés, nem volt hajlandó válaszolni, sem a vitában, sem az előterjesztői zárszóban. Őszintén remélem, hogy most vagy ön, államtitkár úr, vagy Vas képviselőtársam hajlandó lesz arra válaszolni, hogy miért kell ezt az eljárást különleges sürgős eljárásban tárgyalni. Tényleg nem szeretném magam ismételni, de önnek nem tűnt föl, Vas képviselő úr, hogy amikor azt mondja, hogy jövő év márciusában lép hatályba egy törvény, amihez ön kapcsolni akarja az itteni szabályokat, akkor vajon miért kérnek az ön javaslatához különleges sürgős eljárást? Nem tűnt fel? Vagy nem kérdezett rá esetleg annál, aki megkérte önt, hogy nyújtsa be ezt a javaslatot?

De ha már önnek nem tűnt fel, képviselő úr, és csatlakozom e tekintetben Karácsony Gergely képviselőtársamhoz, hogy tényleg érdemes lenne elgondolkodnia, képviselő úr, azon, hogy folyton önre osztják azt a szerepet, hogy a szégyenteljes javaslatokat benyújtsa, vagy hogy ügyrendi hozzászólással, mondjuk, vitákat lezárjon, vagy korlátozza a hozzászólási időkereteket. Nem túl hálás szerep, képviselő úr, én az ön helyében ezt a továbbiakban biztosan nem vállalnám, hacsak nem muszáj önnek ezt vállalnia.

De államtitkár úr legalább meg tudná azt válaszolni esetleg, hiszen feltételezem, hogy vagy valamelyik fideszes érdekcsoport, vagy a kormány áll a javaslat mögött valójában, hogy mi az oka a sürgős tárgyalási metódusnak. Mert erre államtitkár úr sem adott választ. Továbbá őszintén hálás lennék azért is, államtitkár úr, ha ön most itt, ha ön szerint biztosan nem arról szól ez a javaslat, amit mi feltételezünk, most itt, a parlamentben garanciát vállalna arra, hogy ezek a szervezetek, amelyek a trafikpályázattal kapcsolatos adatokat kikérték, megkapják ezeket az adatokat, és a törvényjavaslat elfogadása nem fogja ellehetetleníteni azt, hogy ezeket rendszerezzék, és nyilvánosságra hozzák, névvel, pártkötődéssel, személyi kötődéssel, rokoni kapcsolatok feltüntetésével.

Államtitkár Úr! Ugyanis ha ön valóban így gondolja ezt, és most, ennek a javaslatnak a vitájában garanciát vállal arra, hogy ez a törvény nem ezt célozza, akkor bizony-bizony erre majd lehet hivatkozni mint jogalkotói értelmezésre. Úgyhogy arra kérném tisztelettel államtitkár urat, hogy akkor egyértelműen ezt most a jegyzőkönyvbe legyen szíves kijelenteni, ha így gondolja, hogy ez a javaslat azt, hogy ezeket az adatokat megkapják, és azt, hogy ezeket az adatokat hírportálok és civil szervezetek a nyilvánosság előtt használják... - nem fog ellehetetlenülni, nem fogja az ez irányú jogosítványaikat ez a javaslat érinteni. És őszintén remélem, hogy a többi hasonló esetre is garanciát vállal államtitkár úr, hogy ott sem fog sérülni a civil szervezetek, egyáltalán az állampolgárok ez irányú joga.

Azt gondolom, nagyon rossz példa, minden tiszteletem ellenére, államtitkár úr, amikor az önkényuralmi jelképekkel kapcsolatos hozzáállásunkat hozza föl példaként. Ott ugyanis a valódi célokat illetően, azaz a törvényjavaslat előterjesztésének valódi céljait illetően megegyezett a véleményünk. Azt a kiváltani kívánt társadalmi hatást, amit önök el kívántak érni, mi támogatni szerettük volna. Ott mindösszesen egy szakmai vita volt közöttünk. Mi úgy gondoltuk, hogy abban a témakörben az a szabályozás, amit mi javaslunk, ezt az elérendő célt sokkal inkább garantálja, és a büntethetőséget szélesebb körben teszi lehetővé.

(21.40)

De a vita köztünk a vonatkozásban nem volt, hogy ez a szabályozás kell-e, és ha kell, akkor mire kell. E tekintetben viszont, államtitkár úr, éppen ez a vita közöttünk, hogy önök felsorolnak néhány olyan okot, amit képviselőtársamnak nagy nehézségek árán sikerült felolvasnia, aminek viszont a valósághoz az égadta világon semmi köze nincsen, az a cél viszont, amit nem jelöltek meg, de az előterjesztés valódi célja, az viszont elfogadhatatlan. Tehát ez az összehasonlítás, államtitkár úr, ezért nem állja meg a helyét. Mi ehhez nem módosító javaslatokat szeretnénk benyújtani, hogy jobbá tegyük ezt a javaslatot, mert ez a javaslat úgy felháborító, ahogy van. Ezt nem módosító javaslatokkal kell javítgatni, hanem vissza kell vonni, államtitkár úr.

És ha önök valóban a demokratikus normák érvényesítésének szélesebb körű lehetőségét kívánják megteremteni, akkor egyeztessünk erről, tárgyaljunk erről, folytassunk le erről egy normális parlamenti vitát, és ez esetben valószínűleg a törekvéseiket fogjuk tudni támogatni úgy, ahogy az önkényuralmi jelképekkel kapcsolatos törekvéseiket is támogattuk. De államtitkár úr, ez a helyzet egészen más. És én önt is arra kérem és biztatom, hogy - nem tudok másként fogalmazni - ne járassa le magát azzal, hogy védi ezt az előterjesztést.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 339 2013.04.29. 7:30  312-350

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Őszintén sajnálom, hogy nem áll módomban átadni az időkeretünkből pár percet független képviselőknek, mert szívesen meghallgatnám az ő érvelésüket és véleményüket, tekintettel különösen arra, hogy ezen a területen van olyan független képviselő, aki igen nagy tapasztalattal rendelkezik.

A célhoz kötöttség az információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltétele és egyben legfontosabb garanciája. Ez azt jelenti, hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és jogszerű célra szabad. Ilyen célt pedig csak törvény határozhat meg. Egyébként az Alkotmánybíróság is ezt több határozatban elvi éllel rögzítette, csak ezeket a határozatokat önök már hatályon kívül helyezték. A célhoz kötöttség követelménye az alkotmánybírósági értelmezésben már eddig is kiterjedt a személyes adatok nyilvánosságra hozatalára is, lényegében annak korlátját képezte. Ez praktikusan azt jelenti, hogy ha jogom is van valakinek a személyes adatait megismerni, azt nem hozhatom nyilvánosságra, mert a nyilvánosság egészének nem áll fenn a joga az adat megismerésére. Abban az esetben ugyanakkor, ha a személyes adat - és ez a lényeg itt, államtitkár úr - közérdekből nyilvános, érthetetlen egy ilyen korlátozás. A cél ugyanis a közvélemény információigénye, ez maga a közérdek. Kérdésként az merül föl, hogy ha a közérdek szól az adat nyilvánossága mellett, akkor annak az adatnak a megismerhetőségét és terjesztését miért lehet leszűkíteni. Ez a kérdés, tisztelt államtitkár úr.

Az is igaz, hogy nagyon sokszor valóban rendkívüli mennyiségű közérdekű adat igénylésére vonatkozó kérelem érkezik egy szervezethez, és ez adott esetben ellehetetlenítheti valóban a szervezet működését. Elfogadható tehát, hogy az ilyen információk kérését határok között kell tartani. A módosítással választott megoldás - és megint csak ez itt a lényeg - a mi meglátásunk szerint elfogadhatatlan. Ugyanis azt mondja ki, hogy az adatkezelő szerv szubjektív mérlegelésétől függ, hogy milyen részletességgel teljesíti az adatigénylést. Ez pedig, azt gondolom, hogy nem szolgálja a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jog érvényesítését.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön is megtisztelt minket azzal, hogy egy komolyabb szakmai véleményt mondott, és én igyekeztem hasonló stílusban reagálni az ön felszólalására. Ha szigorúan szakmai alapon vesszük szemügyre ezt a javaslatot, azok a rendelkezések, amiket ön részben idézett, akkor is elfogadhatatlanok, akkor is szubjektív mérlegelést tesznek lehetővé, és akkor is, ha szigorúan szakmai szemüvegen át nézzük a javaslatot, fel lehet lelni benne azt a célt, amit mi politikai éllel megfogalmaztunk az elmúlt közel egy órában vagy fél órában.

Nem az a baj, tisztelt államtitkár úr, hogy ne lennének a javaslatnak olyan részei, amelyek akár elfogadhatóak is lennének. Nem az a probléma, hogy a javaslat minden egyes pontja, minden egyes eleme elfogadhatatlan lenne. Ami elfogadhatatlan, tisztelt államtitkár úr, az két dolog. Először is néhány eleme, néhány része ennek a javaslatnak. A másik, ami elfogadhatatlan, az a benyújtás motivációja. Erre az egy dologra, államtitkár úr, még a mostani pillanatig sem adott választ, hogy miért kell különleges sürgős eljárásban tárgyalni ezt a javaslatot. Miért kellett pont azon a napon benyújtani és azon a napon megtárgyalni, amelyik napon a trafiktörvénnyel kapcsolatban közérdekű adatok igénylésével kapcsolatban fordultak civil szervezetek az adatgazdához?

Mondja meg nekem, államtitkár úr, hogy ha nem ez lenne a javaslatnak a valódi célja, akkor legalább erre a látszatra miért nem figyeltek oda. Miért pont ezen a napon kell előterjeszteni, miért pont ezen a napon kell megtárgyalni, miért pont ebben a különleges eljárási módban kell megtárgyalni? Erre ugyanis államtitkár úr egyetlenegy választ nem adott.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt megválaszoltam, legalábbis igyekeztem szakmai megközelítésben is a kritikáinkat vázolni ön felé, viszont arra kérem tisztelettel államtitkár urat, hogy azokra az érvekre, amelyeket mi az eljárás menetével, módjával és a motivációval összefüggésben fogalmaztunk meg, arra is adjon választ. Ugyanis nemcsak a leírt törvényszöveg az, ami tárgyát kell hogy képezze egy parlamenti vitának, hanem a benyújtás körülményei és a benyújtás motivációja is. Erre viszont mi egyetlen hang választ nem kaptunk.

Ugyanezt a kérdést tenném föl akkor Vas Imre képviselő úrnak, aki eddig nem tisztelt meg minket azzal, hogy a vitába beszáll, holott ahogy elnök úr jelezte, azt, hogy a jogalkotónak mi a valódi szándéka, valóban elsősorban Vas képviselő úrtól tudnánk megtudni, hiszen Vas képviselő úr - formálisan legalábbis - az előterjesztője ennek a javaslatnak. Éppen ezért tehát tisztelettel kérem Vas Imre képviselő urat, hogy ne csak a zárszóban szólaljon föl, hanem próbáljon meg bekapcsolódni a vitába, és meggyőzni minket arról, hogy nincsen igazunk. Esetleg az ő érvei megindíthatnák egy további fejezetét ennek a mai vitának, és nemcsak államtitkár úrral vitatkoznánk, amit ezúton is köszönök neki, hogy ő hajlandó részt venni ebben, hanem talán a javaslat előterjesztőjével is, már ha tudja képviselő úr, hogy miről szól a javaslat valójában.

Azt szeretném tehát kérni képviselő úrtól, hogy akkor ön most a parlamenti jegyzőkönyvnek, amit utána lehet használni az eljárások során, tegye nyilvánvalóvá, hogy önnek nem az a szándéka, hogy ezzel a javaslattal megakadályozza azt, hogy ezeket az adatokat igényelhessék - már a trafiktörvénnyel összefüggésben a személyes adatokat -, és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tehessék. Ha ön, képviselő úr, ezt egyértelműen kimondja, nem körülírja vagy elkeni, hanem nagyjából így vagy más megfogalmazásban, de egyértelműen kimondja, akkor ez a későbbi jogalkalmazás során bizony segítséget jelenthetne.

Úgyhogy arra kérem képviselő urat, hogy ha hozzászól, és én ezt külön kérném, hogy tegye meg, akkor térjen ki erre a dologra is a hozzászólásában.

Köszönöm szépen. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 343 2013.04.29. 2:03  312-350

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Először is azt szeretném előrevetni, hogy egy jogszabály értelmezésének többféle lehetősége van. E tekintetben valószínűleg eltérően értelmezzük az adott normaszöveget. Egy dolognak azonban hallatlanul örülök, hogy államtitkár úr e tekintetben, ha úgy tetszik, annak a kérésemnek eleget tett, hogy elmondta azt, hogy a kormány képviselője szerint ezt a törvényt, ezt a szöveget ilyen módon kell értelmezni.

Ha és amennyiben úgy látjuk, hogy akadályba ütközik ezeknek a trafiktörvénnyel vagy trafikpályázatokkal kapcsolatos adatigényléseknek a közzététele, akkor legalább egy olyan fogódzót fogunk tudni találni, amire lehet hivatkozni, és ami alapján ezek a szervezetek kijelenthetik, hogy jogszerűen hozzák nyilvánosságra az adatokat, és ezek a szervezetek adott esetben hivatkozhatnak államtitkár úr álláspontjára, amikor kérik ezeket az adatokat.

Ha ezt megerősíti Vas Imre képviselő úr is, akkor ha nem is mondom azt, hogy minden rendben van, mert a normaszöveg attól még ott van, és a normaszöveget sajnos lehet úgy is értelmezni az én meglátásom szerint, ahogy én tettem és a képviselőtársaim tették, remélem, hogy a hatóságok majd az államtitkár úr érvelését veszik alapul és nem a mienket, szóval ettől még ez a normaszöveg ott marad. Mindenesetre én örülök annak, hogy a mienktől eltérő módon kívánja majd a kormánytöbbség ezt, úgy tűnik, értelmezni, illetve javasolja a jogalkalmazónak, hogy eszerint értelmezzék és alkalmazzák a jogszabályt.

Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
277 130 2013.05.14. 2:08  105-207

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Először is, hadd mondjam önnek azt - és azt gondolom, hogy ezt a vitát jó volna lezárni -, hogy ebben a témában elvárható lenne az a minimális elegancia, amit ön egyébként szokott tanúsítani, és arra kérem, hogy ne süllyedjen Halász államtitkár úr szintjére, aki örökké elmúltnyolcévezik.

Zárójelben mondom egyébként, hogy önök hét éven keresztül - ha már a nyolccal hasonlítják össze - nem tettek ezért semmit. Amikor a bizottsági ülésen a népi kezdeményezést tárgyaltuk, önök ellenezték, hogy legyen ilyen tényállás, Varga képviselő úr szerencsétlen elszólása miatt voltak kénytelenek az álláspontjukat megváltoztatni, úgyhogy én arra kérem önöket, hogy azért úgy ne viselkedjenek, mintha önök ezt a témát kezdettől fogva pártolták volna.

Másrészt szeretném kiemelni azt is, államtitkár úr, mielőtt még tévedésbe esik, hogy ha a büntetőjogot egy kicsit jobban ismerné annál, mint ahogy teszi, akkor tudná azt, hogy az előző kormány idején került be a Btk.-ba a zaklatás törvényi tényállása, ami a családon belüli erőszak megnyilvánulási formáinak egyike. Attól, hogy ezt nem családon belüli erőszaknak hívják - ahogy egyébként önök sem így hívják a most előterjesztett törvényjavaslatban a bűncselekményt -, attól ez még az; attól még a zaklatás éppen a családon belüli erőszak visszaszorítása érdekében került be. Ezt éppen olyan jól kellene önnek tudnia, mint nekem, mert együtt vettünk részt abban a parlamenti vitában, ahol erről volt szó, és ahol az érvek erről szóltak, amikor a zaklatást kodifikáltuk. Úgyhogy ne mondja azt, államtitkár úr, hogy nem tettünk semmit ebben az ügyben a büntetőjog területén, mert tettünk!

Az igaz, hogy egyébként azokat a javaslatokat, amelyet sokan javasoltak, hogy pluszban építsük be, szakmailag nem találtuk megfelelőnek, de ha államtitkár úr ezt úgy fordítja le, hogy ezzel a témával a büntetőjogban mi nem akartunk semmit kezdeni, akkor óriásit téved; hadd fogalmazzak így, mert nem akarok rosszindulatú lenni.

Arra kérem tehát államtitkár urat, hogy a javaslatainkat szakmailag jobbító szándékú javaslatként kezelje, és hagyja végre abba a halászi visszamutogatást. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban, valamint a függetlenek padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
277 144 2013.05.14. 2:03  105-207

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem Répássy államtitkár úr felszólalásával kapcsolatban kértem szót, de egy mondattal engedjék meg, hogy reagáljak. Arra kérem államtitkár urat, hogy de, kérjen szót a vita további szakaszában is, hiszen azt gondolom, egy vita akkor vita, amikor érveket ütköztetünk, államtitkár úr pedig eddig megőrizte azt a jó szokását, hogy részt vesz a vitákban. Én a továbbiakban is erre biztatnám, hiszen valóban olyan kérdésről van most szó, ahol én úgy hiszem, kellő nyitottsággal kell egymás érveit meghallgatni. Mi is ezt fogjuk tenni az önökével, önök is tegyék ezt a miénkkel, kérjük, hiszen itt, én azt gondolom, hogy ebben a pillanatban most abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szakmai vitát folytatunk egymással, hiszen a cél, ami miatt beterjesztették ezt a törvényjavaslatot, mindannyiunk számára támogatható, evidens, hogy támogatni kell, éppen ezért tehát a politikai vitáról bőven a szakmai vitára terelődhet át a hangsúly.

A másik, és amiért valójában szót kértem, tisztelt képviselőtársaim, az Ertsey képviselő asszony felszólalása volt, ami a valóságot egyszerűen nélkülözte. Nem szeretnék olyan szót használni, hogy hazugság, de azt tudom mondani, hogy igen nagyot téved, képviselő asszony. Nézze vissza a tegnapi vita szavazását, látni fogja, hogy támogattuk ezt a javaslatot, én magam is, látni fogja, hogy szóban is támogattam ezt a javaslatot, úgyhogy az, amit mond, képviselő asszony, az egyszerűen nem igaz.

Ugyanúgy, ahogy egyébként támogattam ennek a javaslatnak a beterjesztését a népi kezdeményezés vitájában is, ahol több felszólalásom volt, ami arról szólt, hogy ez helyes. (Dr. Schiffer András és Ertsey Katalin beszélget, nevet.) Arról beszéltem akkor is és most is, hogy meg kell találni a helyes megoldást. Képviselő asszony, lehet, hogy jót derül ezen, de arra kérem, hogy ne állítson a személyemmel kapcsolatban valótlanságot.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
277 154 2013.05.14. 16:03  105-207

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Elnök Úr! Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, hogy ha a mennyiségét nézzük a beterjesztett törvényjavaslatokban annak, hogy mekkora részét teszi ki a családon belüli erőszak az elénk terjesztett törvényjavaslatnak, akkor talán 3-4 százalékra becsülném ezt. Azért vettem én is ezt előre, mert a mi meglátásunk is az, hogy műfajilag szerencsésebb lett volna, hogyha a kormány ezt a törvényjavaslatot, már ami a hozzátartozók bántalmazásáról, a családon belüli erőszakról szól, nem egy büntetőjogi tárgyú salátatörvény részeként nyújtja be, hanem egy olyan javaslatcsomag részeként, amelyik a családon belüli erőszakot nemcsak a büntetőjog eszközeivel, hanem más jogterületre tartozó eszközrendszerrel is kezelni próbálja.

Azaz - és erről szólt a mi határozati javaslatunk is - a családon belüli erőszak szélsőséges formái ellen természetesen a büntetőjog eszközrendszerével is fel kell lépni. Ebben egyébként a szakemberek között semmiféle vita nem volt; majd kitérek arra, hogy esetleg miben volt. Azonban a problémát nemcsak ezen az úton, hanem más jogterületekre tartozó törvények módosításának az útján keresztül is kell kezelni. Én ezt láttam volna szívesen egy csomagban. Azt gondolom, hogy sokkal szélesebb körű és komolyabb vitát lehetett volna folytatni erről a témáról, hogyha a kormány így terjeszti elő a javaslatot.

A többi része ennek a büntető tárgyú törvénycsomagnak gyakorlatilag a nemzetközi bűnügyi jogsegélyegyezményről szóló rendelkezések módosításáról szól, egyébként zárójelben mondom, alapvetően elhanyagolható súlyú módosításáról. Ahogy láttam, a joggyakorlat során felmerült egyéb problémákat is kezelni próbálja az elénk terjesztett törvényjavaslat. Ez egyébként egy félévente, évente szokásosan a Ház elé kerülő büntetőjogi tárgyú törvénycsomag, és ez így rendben is lenne, mondom, kivéve ezt az egy elemet, amit - azt gondolom - külön kellett volna választani.

Éppen ezért kérem, engedjék meg nekem is azt, hogy ne a többi részéről beszéljek ennek a javaslatnak, hanem erről az egy, százalékos arányban kicsi részét kitevő, de jelentőségét tekintve a túlnyomó többségét jelentő rendelkezésről, a családon belüli erőszakról. A többi vonatkozásban pedig én hiszek és bízom a kormányban, hogy a nemzetközi jognak megfelelően és a gyakorlat által javasolt módon terjesztette elő a rendelkezéseket.

Szakemberek között valóban heves vita folyt arról az elmúlt időszakban, talán az elmúlt időszakot lehet évekre is érteni, hogy szükség van-e a büntető törvénykönyvön belül egy önálló tényállásra, ami a családon belüli erőszakot kezeli. A vita - és ezt nagyon szeretném hangsúlyozni - nem arról szólt tehát, hogy a családon belüli erőszak egyes megnyilvánulási formáit kell-e büntetőjogban szabályozni, azaz bűncselekménnyé tenni vagy sem, hanem a vita arról folyt, hogy ezt más bűncselekmények részeként, esetleg minősített eseteként kell-e megtenni, vagy pedig egy tényállást kell erről alkotni, aminek az elnevezése is az, hogy családon belüli erőszak. Ez a vita, azt gondolom, egy legitim vita a mai napig a szakemberek között.

A parlamenti képviselők között azonban ma már nem legitim vita. Azért nem, mert az Országgyűlés elfogadta azt a népi kezdeményezést, amely arról szól, hogy a családon belüli erőszakról önálló sui generis büntetőjogi törvényi tényállást kell alkotni. Éppen ezért azt gondolom, hogy parlamenti képviselőként, és itt nemcsak magamról, hanem mindenki másról is beszélek, egyetlen dologról tudunk igazából vitatkozni, arról, hogy mi a legmegfelelőbb megfogalmazása egy ilyen új törvényi tényállásnak, egy ilyen új bűncselekménynek.

Két követelmény van, amikor erről gondolkodunk. Azt gondolom, az egyik az - amire egyébként Lendvai Ildikó képviselőtársam és Ertsey Katalin képviselő asszony is utalt -, hogy a speciális élethelyzetekben gyakran előforduló, erkölcsileg súlyosan elítélendő cselekményeket hogyan lehet a büntetőjogban szabályozni, méghozzá olyan cselekményeket, amelyek eddig nem kerültek szabályozásra a büntetőjogban. Természetesen ennek az egyik útja lehet az, hogy már meglévő bűncselekményekhez kreálok minősített eseteket, ezt teszi egyébként most a kormány javaslata, és lehet az is, hogy új, egyébként erkölcsileg elmarasztalható magatartásokat emelek be - mint új bűncselekmények - a büntető törvénykönyvbe. Ez a másik út.

Egyre kell figyelni, és ez a dilemma másik része, hogy egy alkalmazható és a visszaélésszerű joggyakorlást a lehető legkevésbé lehetővé tevő jogszabályt kell megfogalmazni. Ezért ütközik a jogalkotó nagyon sokszor abba a problémába, hogy amit mondjuk, civilek, szociológusok, akár kriminológusok nagyon egzakt és kiváló módon tudnak megfogalmazni a saját szakterületükön, ezeket hogy lehet a büntetőjog nyelvére lefordítani. Hogy lehet a büntetőjog terminológiájába illeszteni úgy, hogy egyébként a bíróság alkalmazni tudja, hogy az önkényes jogértelmezésre ne adjon alapot, hogy az Alkotmánybíróság azon kívánalmának, miszerint is a jogi normának egzaktnak és egyértelműen értelmezhetőnek kell lenni, szintén megfeleljen. Hát ez a nehézség, amikor megalkot az ember vagy a megalkotásán gondolkodik egy ilyen jogszabálynak.

Éppen ezért gondolkodott a jogalkotó eddig úgy, hogy azokat az élethelyzeteket, amelyek a családon belüli erőszak témakörébe vonhatóak - és egyébként a magam megítélése szerint is az egyik legkomolyabb társadalmi problémát jelentik ma Magyarországon -, hogyan lehet elhelyezni a Btk.-ban. Eddig olyan megoldást talált, hogy egyrészt minősített esetekké tette ezeket. Ez megtörtént egyébként az első Orbán-kormány idején is, és megtörtént az előző 8 évben is, a másik út pedig az volt, hogy próbál olyan tényállásokat kreálni, amelyek a családon belüli erőszak egyes megnyilvánulási formáit önálló bűncselekményként határozzák meg.

Ilyen volt az általam említett és az előző felszólalásban már idézett zaklatás, amelyik éppen a családon belüli erőszak egyik nagyon gyakran megnyilvánuló formáját tette bűncselekménnyé, és azt gondolom, ha az ember a parlamenti vitát nem is olvassa, mert kevesen vannak, akiknek ez a perverziójuk, de megnézi magát a büntető jogszabályt, akkor látja azt, hogy éppen a minősített esetek között szerepel az, ami miatt elsősorban beemeltük ezt a tényállást a büntető törvénykönyvbe. Ugyanis minősített esetnek minősül, aki a zaklatást házastársa, volt házastársa, élettársa, volt élettársa sérelmére követi el, vagy a nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt álló személy sérelmére követi el. És itt a Fidesz-kormány egyébként betett egy javaslatot, mi is támogattuk ennek a kiegészítését az elmúlt, valamikori két évben, hogy a hatalmi vagy befolyási helyzetével visszaélve, ha jól tudom, itt az én egyik módosító javaslatomat is elfogadta a pontosítás kedvéért, úgyhogy én azt gondolom, hogy ez egy helyes törekvés volt eddig.

Pár héttel, hónappal ezelőtt arról határozott a Ház, hogy emellett egyébként kell egy speciálisan erre alkotandó büntetőtörvényi tényállás. Viszont ha már így van, tisztelt képviselőtársaim, akkor azt gondolom, hogy nem helytelen egy ellenzéki párt részéről az, hogy azt mondja, hogy amellett, hogy egyébként támogatom - és ezt szeretném hangsúlyozni: amellett, hogy támogatom -, hogy azok a cselekmények olyan büntetési tétellel, ahogy azt a kormány javasolja, részeivé váljanak a büntető törvénykönyvnek, keressünk még olyan lehetőségeket, olyan élethelyzeteket, amelyeket adott esetben az ezzel foglalkozó civil szervezetek javasoltak, és egyébként a büntetőjog fogalomrendszerébe, egyáltalán a büntetőjog rendszerébe beilleszthetőek.

(14.30)

Ezzel próbáljuk meg tovább bővíteni azt a kört, amit a bűncselekményi körbe vonunk. A mi javaslatunk erről szól, tisztelt képviselőtársaim. Az a problémánk a kormány javaslatával, amit egyébként Ertsey Katalin is megfogalmazott, hogy alig több, mint látszat, már ami az új tényállást illeti, hiszen tartalmilag nem vezet be új büntetendő magatartást, hanem azt mondja, hogy ha a testi sértést, a kényszerítést, a személyi szabadság megsértését vagy a becsületsértést egy, a most meghatározott speciális kör sérelmére követik el, akkor az súlyosabban minősül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ez a cél, akkor ez nem más, mint hogy a testi sértésnek csinálok egy új minősített esetet, hogy a kényszerítéshez illesztek egy minősített esetet; hogy a másik két bűncselekményhez ugyancsak illesztek egy-egy minősített esetet - de nem jelent igazán újat.

Én képviselőtársammal megpróbáltam a civil véleményekből egy-két olyan elemet kiemelni, amit úgy gondoltam, úgy gondoltunk, hogy meg tudunk fogalmazni olyan terminológiával, ami a büntetőjogon belül, a büntetőjog rendszerén belül értelmezhető, alkalmazható és egyértelmű. Az egyik ilyen pont, amiről többen szóltak már - Lendvai képviselőtársam is, Ertsey képviselőtársam is -, amikor a gazdasági helyzetét felhasználva lehetetleníti el az élettársat, a házastársat. Éppen ezért mi ennek a büntetőjogi értelemben vett legsúlyosabb formáját mindenképpen bűncselekménnyé javasoljuk tenni. Tehát azt, amikor a kormány által meghatározott - és ezen nem módosítottunk semmit - sértetti kör sérelmére a bűncselekményt a gazdasági javak elvonásával, a sértett alapvető szükségletei kielégítésének veszélyeztetésére alkalmas módon követi el. Magyarán szólva úgy vonja el a közös vagyont, hogy az a sértett megélhetését veszélyezteti. És direkt fogalmazunk így, mert nem arról van szó, hogy azt lehetne büntetőjogi úton szankcionálni, ha abban a félévben nem kap egy új nercbundát valaki, hanem azt, amikor az alapvető életfeltételeit nehezíti el. Azt gondolom, hogy erre más példa is van a büntető törvénykönyvön belül, például a tartási kötelezettség elmulasztása. Tehát azt a bírói gyakorlatot és azt a terminológiát lehet alkalmazni erre az esetre is.

A másik ilyen esetkör, amit a magam részéről tudtam alkalmazni, és valóban nem jutott eszembe korábban, el kell ismerni, hogy jó ötletet adtak itt a civilek ebben a vonatkozásban: amikor a sértettek sérelmére abból a célból tanúsít valaki ismétlődő erőszakos magatartást vagy von el tőle gazdasági javakat, hogy őt megalázza. Azt gondolom, hogy ez az esetkör szintén megfogható a büntetőjogi terminológiával, a büntetőjog eszközrendszerével. Tehát itt már egy picit többről van szó, mint az alapvető életfeltételek kielégítésének veszélyeztetéséről. Itt arról van szó, hogy megalázási célból von el anyagi javakat vagy tanúsít visszatérően, ismétlődően erőszakos magatartást az elkövető. Egy harmadik esetkört is idevonnék, amikor az erőszakos elem kiesik ebből, viszont bejön a súlyos szócska, ami konkrétan így hangozna: a sértettel szemben egyéb módon súlyosan megalázó magatartást tanúsít.

Ezek azok az esetek, amelyek, azt gondolom, újat jelentenének a jogi szabályozásban, amelyek nem csupán arról szólnának, hogy már létező törvényi tényállásoknak a minősített esetkörét kell bővíteni. Én magam is egyébként ebben gondolkodtam, mert nem tudtam kitalálni ennél jobbat, de azt tudom mondani, hogy ezek a javaslatok megvalósíthatóak a büntetőjogban, és elismerem, hogy ezek jó ötletek. Ezeknek a beemelése, azt gondolom, büntetőjogászként is, hogy nem rontaná le a büntetőjog egzakt rendszerét. Azt pedig, hogy emellé milyen büntetési tételeket kell rendelni, a büntetőjog koherens egységében kell meghatározni.

Én jelen pillanatban képviselőtársammal azt a büntetésitételkeret-rendszert vettem át, amit a kormány egyébként javasolt, és éppen azért, mert nem szeretnénk gyengíteni ezt a javaslatot. Ennek ellenére, természetesen ha valaki úgy látja, hogy ez módosítandó akár lefelé, akár fölfelé, akkor mi nyitottak vagyunk e vonatkozásban.

A másik, amivel ki szeretném egészíteni és egy perc hosszabbítást kérnék, elnök úr - nagyon szépen köszönöm -, hogy ha már a becsületsértésnél meghatározunk minősített esetet az ilyen sértetti kör sérelmére elkövetett cselekményeknél, akkor miért nem határozunk meg a rágalmazás esetén is ugyanilyet. Ugyanis azt gondolom, hogy éppannyira lehet, sőt jobban lehet tényállítással sérteni valakit, mint sima, a tényt nélkülöző, a becsület csorbítására alkalmas kifejezéssel. Ha tehát az egyiket szankcionálom súlyosabban, akkor ennek a párját is szankcionálni kell. Éppen ezért tehát a mi javaslatunk arra irányul, hogy a mostani sui generis tényállásban szereplő cselekményeket helyezzük oda - dogmatikailag helyesebb -, ahol az egyes bűncselekmények minősített eseteiről rendelkezik a törvénykönyv, és az új tényállásba a valóban új elkövetési magatartásokat emeljük be. Ehhez kérjük az önök szakmai megfontolását és támogatását, hiszen a céllal mindannyian egyetértünk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
277 162 2013.05.14. 2:07  105-207

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Amit Ertsey Katalin képviselő asszony mondott, az igaz, de a büntetőjogon belül van erre egy másik megoldás és fordulat is. A mi javaslatunk erről szól, amikor azt mondja, hogy aki ebből a célból tanúsít ismétlődő erőszakos magatartást azért, hogy őt megalázza. Ez pontosan erről szól, amit képviselő asszony mond, hiszen a Legfelsőbb Bíróságnak, ha jól emlékszem, a 71. büntető kollégiumi véleménye mutat rá arra, hogy az erőszakos magatartás nem egyenlő a büntetőjogban az erőszak fogalmával. Azaz, ha a büntetőjogban az szerepel egyébként, ahogy idézte képviselő asszony, a garázdaságnál például ez van, hogy olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít s a többi, akkor itt nem szükséges, hogy akár személyi sérülés történjen, nem szükséges az sem, hogy egyébként valamilyen tárgyat megrongáljon vagy megsemmisítsen; az erőszakos magatartás: ennél lényegesen enyhébb hozzáállást és magatartást tanúsít.

Tehát, amikor azt mondja a Btk., hogy erőszakos magatartást tanúsít, akkor abban benne van az is, hogy más példával éljek, például a tettleges becsületsértés. Tehát egy pofon bőségesen elegendő ahhoz, hogy megvalósítsa ezt a törvényi tényállási elemet. Például, ha valaki rendszeresen pofon vágja a feleségét, férjét, gyerekét, felmenőjét, abban az esetben a mi javaslatunk szerint megállapítható volna a bűncselekmény. Tehát én is egyetértek azzal, hogy itt, a testi sértésnél, úgy fogalmazok, hogy enyhébb megítélésű erőszakos cselekményeket is értékelni kell. És pontosan azt a megoldást kerestük és remélem, találtuk itt meg, hogy hogyan lehet értékelni azt, amikor valaki a megalázás céljával tárgyakkal szemben fejti ki az erőszakot. Erre is megoldás a mi javaslatunk.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
277 196 2013.05.14. 2:02  105-207

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is fideszes képviselőtársam, képviselő asszony felszólalására szeretnék reagálni.

Először is örülök annak, hogy képviselő asszony is úgy látja, ahogy mi, hogy ez a probléma komplex kezelést igényel, aminek egy eleme a büntető törvénykönyv módosítása. Mi magunk is hasonlóan láttuk, pont ezért terjesztettük elő egyébként még az elmúlt ciklusban azt a határozati javaslatot, amit el is fogadott az Országgyűlés e témakörben, és most annak a továbbfejlesztett változatát, amit viszont önök nem voltak hajlandóak tárgysorozatba se venni, tehát megtárgyalni se tudta az Országgyűlés azt a komplex javaslatcsomagot, amit mi jónak tartunk ennek a problémának a kezelésére.

Pont ezért mondtuk azt a képviselőtársaimmal és a mi frakciónk is, de más ellenzéki frakciók is, hogy nem értünk egyet műfaji tekintetben a beterjesztett törvényjavaslattal, éppen azért, amit ön mond, képviselő asszony, mert úgy gondoljuk, hogy nem egy salátatörvény keretében kellett volna benyújtani a családon belüli erőszakról szóló büntető tényállást, hanem egy komplex javaslatsor részeként, ahol más javaslatok mellett a büntető törvénykönyvi javaslat is szerepel. Örülök, ha ezt ön is így látja.

Másrészt pedig annak örülnék, hiszen képviselő asszony felszólalásából az azért látszott, hogy a büntetőjoghoz valamit ért, hiszen a terminológia pontos volt az én meglátásom szerint, amit használt, ha válaszolna azokra a felvetésekre, amelyeket mi szakmai javaslatként letettünk az asztalra, és én ezt ismertettem is a mai vitában, azaz ha azokra a konkrét büntetőjogi kiegészítésekre valamit reagálnának, amivel a javaslatot éppen hogy nem gyengíteni, hanem erősíteni próbáljuk. Ez hiányzott még a fideszes felszólalásokból, én örülnék neki, ha a jövőben ez másként lenne.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
288 119-121 2013.06.11. 6:39  114-131

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Először is az ön felszólalásához egy kritikát hadd fogalmazzak meg azonnal itt a felszólalásom elején.

Egy hónapja nem tárgyaljuk ezt a javaslatot. E javaslat részletes vitájának megkezdése egy hónappal ezelőtt történt meg. Most, egy hónap kihagyással kerül sor a részletes vita folytatására. Ehhez képest, tisztelt államtitkár úr, én őszintén meg vagyok lepve a vonatkozásban, hogy önöknek ez az egy hónap nem volt arra elegendő, hogy előterjesszék azokat a kapcsolódó módosító javaslatokat, amiről most itt a Házban vitatkozni lehetne.

Szóval, egy picit én élesebben fogalmaznék, mint ahogy Staudt képviselő úr tette, hogy sajnálja, hogy még nincsenek bent az Országgyűlés előtt ezek a javaslatok. Én azt mondom, államtitkár úr, hogy ez elfogadhatatlan. Az, hogy egy hónapig az önök kérésére a Ház nem tárgyalja ezt a javaslatot, majd egy hónap után tárgyalni kezdi, és úgy vitatkozunk itt a részletes vitában, hogy önök azokat a javaslatokat, amelyeket be kívánnak terjeszteni, nem nyújtották be a részletes vitáig. Tessék mondani, államtitkár úr, hogy miről vitatkozunk akkor?! Mert amik eddig benyújtásra kerültek, azokat ismerjük, de azok vitáját már lefolytattuk a részletes vita megkezdésekor. Most önök kérték a folytatást, csak nem tettek semmilyen anyagot le a Ház asztalára, amiről vitatkozni lehet.

Én örülök annak, és megmondom őszintén, hogy kifejezetten pozitív meglepetésként éltem meg, amikor külügyminiszter úr bejelentette azt, hogy egyébként ezt a vállalhatatlan jogintézményt, ami az ügyek áthelyezésére vonatkozik, önök meg kívánják szüntetni. De ezt a miniszter úr jó néhány nappal ezelőtt jelentette be. Akkor megint csak megkérdezem, hogy ehhez képest miért nem volt elég ez a néhány nap arra, hogy a kormány az erre vonatkozó jogszabályi előterjesztését megtegye az Országgyűléshez, ugyanis itt normaszövegekről tudnánk vitatkozni.

Ennek hiányában nyilván kénytelen vagyok magára a folyamatra hagyatkozni, annak az elemzésére hagyatkozni, illetve egypár szót ejteni magáról az ügyáthelyezéséről, ami reményeim szerint hatályon kívül fog kerülni az elkövetkezendő nem túl hosszú időszak alatt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Hála istennek önök az igazságügyi reformjuk 80 százalékát visszavonni kényszerültek. Ami probléma ezzel, az az - és egy picit más megközelítésből látom én ezt, mint Staudt képviselőtársam, de eredményét tekintve tulajdonképpen egyről beszélünk -, hogy önök nem a hazai ellenzék érveit megfogadva tették ezt, nem a hazai szakemberek érvrendszerét alapul véve tették ezt meg, hanem önök megint azt csinálták, amit minden hasonló esetben, nem csak az igazságszolgáltatással összefüggésben, hogy elmentek a falig, és amikor koppantak egyet rajta, akkor kényszerűségből valamit visszakoztak.

(15.00)

Az igazságügyi reformjuk visszavonásáról is már jó néhány törvényjavaslat és elfogadott törvény szól. Ez most a következő ilyen lesz, tisztelt államtitkár úr, és minden bizonnyal az ezt követő pedig az ötödik alaptörvény-módosítás lesz, hiszen az alaptörvényből is ki kell majd iktatni ezt a vállalhatatlan rendelkezést.

Az a probléma, hogy nemcsak az ellenzék kritikája és a hazai szakemberek kritikája nem volt önöknek elég, hogy változtassanak, hanem nem volt elég a magyar Alkotmánybíróság véleménye sem. Márpedig ezt a jogintézményt két esetben helyezte hatályon kívül az Alkotmánybíróság. Egy esetben a legfőbb ügyész vonatkozásában, ekkor ezt beemelték az alaptörvény átmeneti rendelkezései közé, másszor pedig a bíróságok vonatkozásában. Ez is az alaptörvény átmeneti rendelkezései között szerepelt, no, ezt is hatályon kívül helyezte az Alkotmánybíróság. Ez még mindig nem volt elég önöknek: ekkor beemelték az alaptörvény rendelkezései közé azt, hogy ilyen jog létezik.

Kritikát fogalmazott meg ezzel kapcsolatban a magyar szakembereken és közjogi méltóságokon kívül az Európai Bizottság, az Európai Bizottság igazságügyi biztosa kifejezetten és az Európai Bizottság elnöke is, kritikát fogalmazott meg, nem egy, hanem több esetben, több véleményében a Velencei Bizottság, kritikát fogalmazott meg az Európa Tanács monitoringbizottsága, kritikát fogalmazott meg az Egyesült Államok. Én nem tudom, hogy létezik-e még olyan, Magyarország számára bármilyen szempontból mérvadó hazai vagy nemzetközi fórum, amelyik ne tartotta volna elfogadhatatlannak ezt a rendelkezést.

Én egyetlenegyet kérdezek csak, és ez most már a tartalmi vonatkozása: miért kellett ennyit várni rá? Amikor a bevezetésekor lehetett tudni, mindenki által, aki egy kicsit is ért ehhez a területhez, hogy ez a jogintézmény elfogadhatatlan, alkotmányellenes és nemzetközi jogot sért.

Azt gondolom, hogy az az állítás, amivel a kormány nagyon sok esetben védekezik e vonatkozásban, hogy hát már korábban is létezett ez a jogintézmény, egyrészt csúsztatás, másik oldalról meg nem igaz. Csúsztatás azért, mert amikor visszautal egy korábbi módosításra az államtitkár úr és bárki más, aki a kormány nevében ebben felszólal, akkor a saját korábbi módosító javaslatukra utalnak vissza. Azaz éppúgy a Fidesz-kormány alatt, a második Orbán-kormány alatt változott ez meg, mint ahogy az alaptörvényi rendelkezések; azaz az előzmény is az önök változtatása - nem érdemes rá úgy hivatkozni, mint egy, már régóta létező intézményre.

Ami a dolognak pedig a tévedés irányából való megközelítését illeti. (Az elnök csenget.) Elnézést, elnök úr, azt hittem, hogy 15 perc a keret.

ELNÖK: Nem.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Akkor egy legközelebbi felszólalásban folytatom. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
288 125-129 2013.06.11. 3:36  114-131

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. A figyelmeztetés vonatkozásában fogok egy-két mondatot mondani, tisztelt elnök úr, nem az ülésvezetést bírálva; nem az ülésvezetést bírálva, de idetartozó módon.

Azt tudom mondani, tisztelt elnök úr, hogy az a módosító javaslat, amire elnök úr is célzott, illetve, azt gondolom, nyugodtan beszélhetek arról a módosító javaslatról is, amit én nyújtottam be néhány perccel ezelőtt az Országgyűléshez, és szintén ennek a jogintézménynek a kivételét szolgálja a törvényből, gondolom, akkor ez a 10. számú módosító javaslat, éppen ez a téma... (Az elnök kikapcsolja a mikrofont. - Novák Előd: Bírságot!)

ELNÖK: Engedje meg, hogy ezt a vitát méltatlannak tartsam. Képviselő úr, ide hozzánk nem érkezett meg az ön módosító javaslata, eddig a pillanatig nem érkezett meg hozzánk. Azt kérem illő tisztelettel, az ön számára minden idő rendelkezésre áll, ami a napirend keretében ma adható a vita kapcsán, illő tisztelettel kérem önt, hogy az adott napirendi pont keretében maradjunk meg.

Köszönöm.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen. Természetesen akkor beszélek egy hasonló tárgyban benyújtott módosító javaslatról, amire elnök úr is fölhívta a figyelmet. A tartalma vonatkozásában, ha emlékezetem nem csal, akkor hasonló, mint amit én nyújtottam be. Én még olyat egyébként nem éltem meg, hogy a saját benyújtott módosító javaslatomról a részletes vitában ne beszélhettem volna. De ha elnök úrnak ez az utasítása, akkor természetesen nem fogom tenni. Mindenesetre furcsállom.

A másik...

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Ismételten alá szeretném húzni, a vita megkezdéséig, amíg a napirendi pont tárgyalását meg nem kezdtük, öntől módosító javaslat nem érkezett. Azt gondolom, hogy nekem egyetlen kötelességem van: a Házszabály szerint a vitát lefolytatni. (Dr. Répássy Róbert odaviszi dr. Bárándy Gergelynek a módosító javaslatot.)

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Köszönöm államtitkár úrnak a segítségét. Azt gondolom, hogy ha erről a módosító javaslatról szólok, mármint amit Szilágyi Péter és Szabó Timea képviselő asszony nyújtott be, akkor sem tévedek, amikor az előző gondolatmenetet kifejtettem.

(15.10)

Ugyanis ez is és a másik is arról szól, hogy helyes-e vagy nem helyes az, hogyha az ügyáthelyezési jog, méghozzá abban a formában megmarad, amiben most a hatályos jogszabályok alapján megnyilvánul.

Tisztelt Elnök Úr! Azt tudom erre mondani, és megmondom őszintén, hogy először találkozom ezzel a szituációval, hogy akkor visszaadom a szót, tisztelt elnök úr, önnek, hogyha sem arról a módosító javaslatról, amit én határidőben benyújtottam, sem arról a témáról, amit egyébként államtitkár úr vetett fel, nem beszélhetek, ugyanis államtitkár úr esetében elnök úrnak ez az aggálya nem volt meg. Államtitkár úr egy olyan módosító javaslatról beszélt, amit még be sem nyújtott. Én legalább egy olyanról szerettem volna, amit már benyújtottam. Úgyhogy köszönöm szépen, elnök úr, ezzel visszaadom a szót.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
289 49 2013.06.14. 15:06  42-58

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy a vitában is elhangzott, valóban, ahogy az alkotmányügyi bizottság ülésén is elmondtam, most is ezt mondom, támogatjuk az előttünk fekvő előterjesztést, a kormány javaslatát.

Azt kell mondanom, tisztelt Országgyűlés, hogy ez az első olyan büntetőjogi tárgyú javaslat, amelyet tényleg jó szívvel tudunk támogatni az elmúlt három év alatt. Ez az, ami hál' istennek, nem isten tudja, hol készült, nem valamilyen belső szobában, hanem valóban egyeztetés előzte ezt meg. Úgy gondolom, egy jó és helyes felfogást tükröz, tényleg látszik rajta az, hogy végre egyeztettek ebben a témakörben.

Azt szeretném tisztelettel felvetni, ha már itt tartunk és a dicsérő szavaknál, hogy örülnék annak, ha ezekbe az egyeztetésekbe, főleg az olyanokba, amelyek szakmai előterjesztések, néha-néha bevonnák az ellenzéki pártokat is. Van erre példa, tisztelt képviselőtársaim. A minap vettem részt egy egyeztetésen a Vidékfejlesztési Minisztériumban a kutyatenyésztés ügyében, ami nyilvánvalóan szintén egy nagyon fontos kérdés és téma, de azt gondolom, ez, amit most tárgyalunk, még inkább az. Úgy hiszem, az ilyen szakmai jellegű előterjesztések, szakmai témák esetében az ellenzéki konstruktivitást érdemes lenne vélelmezni.

Az eljárások gyorsítását tűzi ki célul ez a javaslat, és azt kell mondanom, az, ami új és szerencsére - most azt mondom - meglepő benne, hogy végre a jogállami normákat betartva, nem pedig 100-200 éves jogelveket figyelmen kívül hagyva teszi ezt. Ugyanis a kormány a büntetőeljárási törvények, illetve a büntetőtörvények módosításánál általában az elmúlt három évben a gyorsítást jelölte meg mint elérendő jogalkotói célt, azonban nem vette figyelembe azt, hogy ezt milyen áron kívánja elérni. Gondolok itt például, hogy ne a törvényjavaslathoz kapcsolódó témát említsek, a 48 órás védőtől való elzárásra, ahol egyébként a kiemelt ügyek kategóriáját bevezették, és jórészt ezt a javaslatot az Alkotmánybíróság később alkotmányellenesnek nyilvánította.

(12.10)

De utalhatok itt arra is, ami az előterjesztéshez szorosabban kapcsolódik, az ügyáthelyezés joga, amit két és fél, három éve bírálnak a hazai ellenzéki pártok, hazai szakemberek, hazai civil szervezetek, és természetesen, ahogy az idő előrehaladt, bírálni kezdték a különböző európai fórumok.

Sajnálatos az, hogy a visszalépés e jogintézményt illetően nem a hazai ellenzéki pártok, a hazai civil szervezetek, a hazai szakemberek ellenvéleményének indokaként történt meg, hanem egyfajta külföldi nyomásgyakorlásra hivatkozik a kormány, amikor ebből visszalép. Mindenesetre tény az, hogy helyes és jó döntés az, hogy ezt a jogintézményt a kormány végre két-három év küzdelem után elengedi. És az is jó hír, hogy végre meghallották azt, amit az ellenzéki pártok szintén két-három éve hangoztatnak, hogy legitim és helyes cél, amikor valaki az eljárások gyorsítását tűzi ki maga elé. De úgy kell ezt a célt elérni, hogy közben egyébként betartjuk a hazai és az európai jogállami elveket és normákat. Ugyanis - és ezt is mondtuk többször - így is lehetséges.

Ahogy a bizottsági ülésen elmondtam, tudom, ismerem, minden kormánypárt használja szívesen azt a retorikát, hogy hát akkor miért nem tetszettek az elmúlt x évben, négy évben, nyolc évben, tizenkét évben ezért tenni. Azt tudom erre mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy de igen, minden kormány az elmúlt huszonkét évben tett azért, hogy az ügyek gyorsuljanak; minden kormány és minden bírósági igazgatásban részt vevő szakember. Azt viszont látni kell és tudomásul kell venni, hogy ha nem statáriális eljárásokat szeretnénk Magyarországon, hanem olyan eljárásokat, aminek a garanciarendszerét, még egyszer mondom, száz-kétszáz év alatt termelte ki magából a magyar és az európai történelem, akkor az bizony időbe kerül; persze pénzbe is, de legfőképpen időbe.

Azt tehát, hogy mindenki elégedett legyen az eljárások gyorsaságával, sosem fogjuk tudni elérni, mert ahhoz nagyjából az kéne hogy történjen, hogy másnap jogerős ítéletet kap valaki, mint ahogy előterjeszti az igényét. Nyilvánvalóan ez lehetetlen. Ugyanúgy lehetetlen, ahogy lehetetlen a bűnözés teljes felszámolása. De ugyanúgy, ahogy a bűnözés visszaszorításáért küzdeni kell, méghozzá folyamatosan, ugyanúgy küzdeni kell azért, hogy az eljárások a jogállami keretek között, de lehetőség szerint legrövidebb időn belül elintéződjenek, hiszen megjegyzem, hogy szintén jogállami követelmény az, hogy az eljárások egy ésszerű határidőn belül befejezésre kerüljenek.

Éppen ezért tehát azt lehet mondani, hogy azok a megoldások, amelyek ezt a célt kitűzik, és figyelembe veszik az elveket és a magasabb rendű jogszabályokat, azok helyes törekvésnek bizonyulnak, éppen ezért tudjuk támogatni a most előttünk fekvő javaslatot.

Látjuk azt, és örülünk annak, hogy - és itt megint bírálom a kormány elmúlt három évében történt büntetőpolitikát, és dicsérem az e törvényben megnyilvánuló hozzáállást, hogy nem az volt az első reakció erre a valóban egyébként felháborító esetre, hogy szabadon kellett engedni olyan embereket, akik, ha megkapják a jogerős ítéletüket, akkor jó eséllyel kapnak majd életfogytig tartó szabadságvesztést; szóval, nem az volt a válasza a kormánynak erre, hogy akkor négy évről emeljük meg ötre, hatra, hétre, nyolcra az előzetes letartóztatás maximális időtartamát, hanem az, hogy igen, nézzük meg, derítsük fel, hogy vajon mi az oka annak, hogy négy év alatt, ami azért hosszú idő, addig nem sikerült eljutni most már második esetben, hogy elsőfokú ítélet szülessen egy ilyen kiemelt jelentőséggel bíró ügyben.

Aki gyakorló jogász vagy gyakorló jogász volt, az tudja azt, hogy vannak olyan pontok - és erre Varga István képviselőtársam is helyesen utalt -, amelyek tipikusan az ügyek elhúzódásáért felelősek. És még egyszer mondom, ezek általában nem a védők perelhúzó taktikái, hanem valóban a szakvélemények nagyon hosszú elkészülési ideje. Van, hogy fél évig nem készül el egy szakvélemény. Nagyon sok esetben lehetünk annak tanúi, hogy a rendőrségen két nyomozáshosszabbítási határidő között az égadta világon semmilyen nyomozati cselekmény nem történik. Nagyon sokszor lehetünk tanúi annak, hogy egy büntetőeljárás során akár a rendőrség, azért, hogy biztosan felderítettnek találják majd az ügyet, akár a bíróság olyan tanúkat hallgat meg sorozatban, és olyan nyomozati cselekményeket végez el, amik teljesen szükségtelenek az adott ügyben, és már előre látható, hogy egyébként ezek szükségtelenek. Szóval, az ügyek elhúzódásáért nagyon sok minden felelős, és nagyon jó az, ha a jogalkotó valóban ezeket a sokrétű szempontokat mérlegelve próbálja elérni azt, hogy az eljárások ne húzódjanak a kelleténél tovább.

Helyes az, hogy a szakértői létszám kibővítésében gondolkodunk. Helyes az, hogyha a bíróságok számára pluszforrás biztosításával plusz státushelyeket biztosítunk. Két-három éve mondom azt, hogy nem a bírói létszám a kevés, hanem a kiszolgáló személyzetnek, az apparátusnak a létszáma túl kicsi. Tényleg, mióta itt vagyok a parlamentben, ezt papolom. Örülök annak, hogyha ebben most némi szemléletváltás alakul ki, és a kormány is úgy gondolja, hogy ez igaz, amit az előbb mondtam. Úgyhogy ezekkel valóban lehet eljárást gyorsítani.

Mi a magunk részéről benyújtottunk egy képviselői önálló indítványt frakcióvezető úrral, ami téma szerint abszolút idekapcsolódik. Ebben az indítványban - és remélem, hogy fogják támogatni majd a kormánypárti képviselők és az ellenzéki képviselők egyaránt - mi azt javasoljuk, hogy ha történik egy olyan eset, hogy valakit négy év múlva, négy év előzetes letartoztatásban töltött idő után azért kell szabadon bocsátani, szabadlábra helyezni, mert nem sikerült az elsőfokú ítéletig eljutni, akkor mind a bíráknál, mind az ügyészeknél kötelező legyen az eljáró bírónak, illetve az eljáró ügyésznek a munkáját igazgatási úton megvizsgálni, felülvizsgálni, azaz betartotta-e a határidőket s a többi.

A bírósági ilyen típusú vizsgálatra van egyébként precedens. Tehát magát a vizsgálatot nem kell kitalálni, mert az már élő, hatályban lévő törvényben létezik. Mi mindössze annyit javasolunk, hogy ez ne csak egy lehetőség legyen ilyen esetben, hanem a bírósági igazgatósági vezetőnek a kötelessége legyen, és ugyanígy az ügyészségi vezető kötelessége, hiszen az ügyész az, aki a nyomozati szakot végig felügyeli. Tehát látnia kell azt, hogy mondjuk, a rendőrség hol hibázott, vagy esetleg hol járt el a jogszabályoknak és a józan észnek megfelelően. Azért lenne ez jó, mert először is segítene annak feltárásában, hogy egy-egy ilyen ügyben mi volt a probléma. Mert ha senki nem hibázik, és mindenki a dolgát helyesen, lelkiismeretesen és ésszerűen végzi, én állítom, hogy akkor négy év alatt el kell tudni jutni az elsőfokú ítéletig.

Másrészt pedig azt gondolom, hogy ez egyfajta, nyugodtan mondjuk ki, nyomást is jelent az eljáró hatóságok és bíróságok számára, hogy bizony-bizony, ha itt hibát követ el, akkor az ő teljesítménye kötelező jelleggel értékelésre kerül majd. Ez a javaslat egyébként abszolút illeszkedik a kormány által most előterjesztett javaslathoz, úgyhogy remélem, hogy a kormány is támogatni fogja majd a javaslatot.

Egy dologra szeretnék kitérni, amivel nem teljesen tudunk egyetérteni a javaslatban, ez pedig az Országos Bírósági Hivatal elnökének a döntési joga a soronkívüliségről. Azaz, hogy ő és a bírósági elnökök egy személyben dönthessék el azt, hogy mely ügyet tárgyalnak még a jogszabály által előírt körön kívül soron kívül. Én megint csak azt az elvi hozzáállást tudom önöknek elmondani, mely szerint nem támogatjuk azt, hogy az amúgy is nagyon széles jogkörrel és hatáskörrel rendelkező Bírósági Hivatal vezetője további hatáskört kapjon. Korábban volt erre lehetőség, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács rendelkezett erről. Most van egy ehhez hasonló szervezet, az Országos Bírói Tanács.

(12.20)

Azt gondolom, hogy a soronkívüliség vonatkozásában ő is épp olyan eredményesen és hatékonyan el tudna járni, mint a Bírósági Hivatal vezetője. Havonta egyszer mindenképpen össze kell ülnie a Bírói Tanácsnak, azaz egy hónapon belül mindenképp döntés születhetne a soronkívüliségről. Mivel, még egyszer mondom, nem statáriális bíráskodás zajlik Magyarországon, ezért nyilván nem egy-két napról vagy hétről van szó, ami problémát jelentene, éppen ezért azt gondolom, hogy az az egy hónap nem túl sok, másrészt, ha olyan rendkívüli helyzet van, hogy ennél rövidebb idő alatt indokolt és szükséges dönteni a soronkívüliségről, akkor a Bírói Tanács elnöke bármikor össze tudja hívni rendkívüli ülés keretében a Bírói Tanácsot.

Azt gondolom tehát, hogy praktikus szempontból semmivel nem lesz rosszabb az, hogy a Bírói Tanács dönt ezekben az ügyekben a soronkívüliségről, ezzel szemben viszont lényegesen nagyobb garanciát jelent az igazságszolgáltatási függetlenség vonatkozásában az, ha nem egy személy, hanem egy testület dönt ebben a kérdésben, ahogy egyébként ez korábban is volt. Éppen ezért javasolni fogjuk módosító javaslat formájában, hogy e rendelkezés ilyen irányba módosuljon.

Általánosságban tudom mondani, hogy nem tudunk egyetérteni továbbra sem azzal, hogy létezik a kiemelt ügyek kategóriája. Látszik az most már, és úgy tűnik, ezt a kormány is látja, hiszen ebből is kis lépéseket ugyan, de tesz visszafelé, hogy szűkíti ennek a kategóriának a körét. Azt gondolom, hogy a helyes és célravezető az lenne, ha ez a kategória úgy, ahogy van, megszűnne. Erre teszünk szintén indítványt a módosító javaslatunkban. Azt önmagában üdvözöljük, hogy ha már nem szűnik meg, akkor legalább a köre szűkül.

Összességében tehát, tisztelt Országgyűlés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ezekkel a kritikai megjegyzésekkel, de támogatni tudjuk az előttünk fekvő javaslatot. Köszönöm szépen, a szót, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
290 291 2013.06.17. 2:08  258-386

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A tartalmi vonatkozásokról képviselőtársaim fognak beszélni, én néhány közjogi vonatkozását villantanám fel ennek a benyújtott törvényjavaslatnak. Tudja, államtitkár úr, az Alkotmánybíróság többször kimondta azt, hogy közjogi érvénytelenséghez, azaz alkotmányellenességhez vezet az, ha a jogalkotási szabályokat súlyosan megsértik. Ebből az Alkotmánybíróság kiemeli kifejezetten a képviselő beszédjogának a korlátozását, aminek része az, amiről Nyikos képviselőtársam beszélt, nevezetesen, hogy kellő felkészülési időt kell biztosítani a képviselőknek arra, hogy megismerhessék és értékelhessék a javaslatot. Az, hogy önök még a napirendjén sem szerepeltették - a napirendi ajánlásán írásban az Országgyűlésnek a mai napon sem - ezt a törvényjavaslatot, és az, hogy ma este ezt tárgyaljuk, azt gondolom, ez önmagában ezt a megállapítást sérteni fogja.

Az, hogy egyébként a Költségvetési Tanács véleményének a becsatolása szintén kötelező lenne, hogy enélkül folytatjuk ezt a vitát, az is közjogi érvénytelenséghez vezethet. Ugyanis, tisztelt államtitkár úr, értem én, hogy mára összehívatták a Költségvetési Tanácsot, de attól még, hogy ma kialakítja a véleményét esetleg a tanács - jó esetben -, az nem jelenti azt, hogy a képviselők a parlamenti vitában a Költségvetési Tanács véleményének az ismerete alapján tudnák elmondani hozzászólásaikat, illetve esetlegesen megfogalmazni és benyújtani a módosító indítványaikat.

Azt is figyelmébe ajánlom államtitkár úrnak, hogy Áder János köztársasági elnök úr nem először küldött vissza törvényt az Országgyűléshez, éppen a közjogi érvénytelenség miatt, és az ombudsman sem először fordult az Alkotmánybírósághoz, éppen emiatt.

Éppen ezért, tisztelt államtitkár úr, javaslom mindennek a megfontolását, és annak, hogy ez az eljárási mód az Országgyűlés tekintélyét sérti súlyosan, úgyhogy azt gondolom, egy normális tárgyalási menetben kéne ennek a javaslatnak a vitáját lefolytatni, nem így, ahogy ezt most önök tervezik.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
290 341 2013.06.17. 2:11  258-386

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nekem is megragadta a fantáziám, amikor azt mondta, hogy túl nagy feneket kerítünk ennek a javaslatnak. Államtitkár úr, először is azt gondolom, hogy önmagában az, hogy fél éven belül az ötödik módosítását tárgyaljuk a költségvetésnek, ez önmagában megalapozza azt, hogy nagy feneket kerítsünk ennek a javaslatnak.

Másrészt azt gondolom, a tartalmi vonatkozások sem jelentéktelenek. Harmadrészt, tisztelt államtitkár úr, amikor egyértelműen házszabálysértő módon tárgyalnak egy olyan jelentőségű törvényt, mint a költségvetési törvény, illetve annak a módosítása, akkor azt gondolom, hogy egyenesen nem lehet elég nagy feneket keríteni ennek a dolognak. Eddig is 3 évig és ezután is mindig szót fogok emelni azért, amikor az Országgyűlés - bár most már sajnos ezt tendenciának mondhatjuk az elmúlt 3 évben - Házszabályt sértő módon tárgyalja a törvényjavaslatokat.

Tisztelt Államtitkár Úr! Én nem vagyok közgazdász végzettségű képviselő, de nekem erről a javaslatról szavaznom kell. Ezért van jelentősége például annak, hogy ilyen esetekben megismerhessem a vitában a Költségvetési Tanács álláspontját. Ebben a vitában nekem erre lehetőségem nincsen.

Az, hogy az elnök úr rávilágított arra, hogy a levezető elnöknek nincs jogosultsága a vitát félbeszakítani vagy elnapolni, valószínűleg ebben az elnök úrnak igaza van, bár van, aki vitatja ezt az álláspontot, nevezetesen, hogy megvan a joga az elnöknek erre Házszabály szerint, de nem ezt kívánom kiemelni és vitatni.

Arra viszont feltétlenül meglenne a joga az előterjesztőnek, a kormány képviselőjének, hogy maga kérje azt, hogy ezt a napirendet most ne tárgyaljuk. Ugyanis ha a parlamenti vita arra mutatott most rá, hogy az egész tárgyalási metódus házszabályellenes, akkor ezt nyilván észlelheti a jelen lévő kormányképviselő, és tehet azért, hogy ezt a házszabálysértést kiküszöböljük. Úgyhogy azt kérem államtitkár úrtól, hogy a Házszabály rendelkezéseit felhasználva tegyen azért, hogy ez a vita a Házszabálynak megfelelő módon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) folyjon le.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
290 357 2013.06.17. 2:12  258-386

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Valóban nem lehet eleget tenni annak, amit Vágó képviselő úr felvetett, hiszen azt gondolom, hogy egy ilyen esetben elegánsan átlépni a formai kifogásokon, az több mint hiba. Ugyanis a formai problémák könnyen tartalmi problémákká válhatnak, ugyanis nem csupán arról van szó, hogy ha például három képviselőnek kellett volna beadni és csak kettő adta be, attól még tárgyalható a javaslat. Tartalmi szempontból is nehéz helyzetben vagyok, ha nem ismerem a Költségvetési Tanács álláspontját.

Tehát én azt gondolom, hogy bizonyos formai feltételek pontosan azért kerülnek előírásra, mert a vita tartalmi részét komolyan befolyásolják, vagy a javaslat tartalmi részét komolyan befolyásolják. Amit államtitkár úr mondott, én is respektálom egyébként azt, hogy nem a sok államtitkártól megszokott támadó és arrogáns stílusban válaszol, hanem próbál valóban a felvetett kérdésekre tartalmi választ adni. Viszont amit mond államtitkár úr, az körülbelül úgy hangzik, hogy a cél szentesíti az eszközt. Hagyjuk a fenébe a formai problémákat, a tartalmi gondokat, a házszabálysértést! Végül is önnek az a feladata itt, nem az, hogy ezekkel foglalkozzon vagy ezeket értékelje, hanem hogy tartalmilag ezt a javaslatot keresztülvigye.

Pontosan ez a problémánk, tisztelt államtitkár úr, ön új még viszonylag itt a parlamentben, de mi három éve jelezzük ezt a problémát, hogy az Országgyűlést a kormány úgy kezeli, hogy az a hatékony kormányzati munka és a kormányzati lendületnek a letudandó gátja.

(20.50)

Pontosan ez az a szemlélet, tisztelt államtitkár úr, amivel mi nem tudunk azonosulni. A parlamentben érdemi vitát kell folytatni, a parlamentet komolyan kell venni, a parlamentnek a tekintélyt meg kell adni, és ez bizony jórészt azon múlik, hogy azoknak a formai feltételeknek, amiket a törvény és jogszabályok előírnak, eleget teszünk-e vagy sem. És természetesen azon, hogy egy színvonalas tartalmi vitát is folytassunk.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
290 403 2013.06.17. 7:18  386-418

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Gondolom, hogy az ellenzéki képviselők, akik eddig megszólaltak, a törvény valódi célját kutatták, és őszintén szólva én is ezt tenném. Ugyanis, ha ennek az előterjesztésnek a tartalmát összevetjük a benyújtás és a tárgyalás körülményeivel, akkor erős disszonanciát találunk a két dolog között. Ugyanis nézzük meg, hogy mit tartalmaz az előterjesztés, azt tárgyszerűen egyébként Bóka István képviselő úr, polgármester úr ismertette, és ez így meg is állja a helyét. Azonban nézzük meg, hogy egyébként ezt a kiegészítő szabályt - amiből tulajdonképpen lehetne még mellétenni másik öt ugyanilyet - milyen körülmények között nyújtották be az Országgyűléshez. Három napja terjesztették elő az indítványt, az Országgyűlés ma lefolytatja az általános vitát, úgy volt, hogy a rendkívüli ülésszakon csak hétfőn és pénteken lesz ülés, ehhez képest a keddi ülést azért iktatták be, hogy ennek a javaslatnak a részletes vitája is lefolytatható legyen, azaz pénteken, az akkor még a rendkívüli időszak utolsó napjára tervezett szavazások körében lefolyhasson ennek a javaslatnak a zárószavazása. Mindehhez képest sem az előterjesztői expozéban, sem a fideszes felszólaló hozzászólásában nem kaptunk rá választ, hogy miért most, miért ebben az ütemben, miért a rendkívüli ülésszakra kellett ezt behozni, miért kellett beiktatni plusz egy napot ahhoz, hogy ezt megtárgyalják. És valóban, ilyenkor az embernek felmerül az a rossz érzése, hogy ismét egy - hogy pontos legyek - lex valakivel állunk szemben.

(22.40)

Volt már ilyenre példa, tisztelt képviselőtársaim, nem is egy, hogy a teljesség igénye nélkül - nagyon a teljesség igénye nélkül, mert az borzasztó hosszú időt venne igénybe - egypárat mondjak, ilyen volt: a lex Szász Károly, a lex Szapáry, ahol ugye, a nagyköveti kinevezést tették lehetővé, ő volt az egyetlen, akit érintett; a lex Mádl Dalma, ahol szintén egyetlen embert érintett a törvénymódosítás; a lex Schmitt Pál, ahol szintén egyetlen embert érintett a törvénymódosítás; lex Koltay András, ott is egyetlen embert érintett; lex Borkai Zsolt. És még egyébként lehetne folytatni a sok, névhez kötődő jogalkotási eljárást. Én azt gondolom, hogy itt is egy hasonlóval állunk szemben, legalábbis ami a körülményeket illeti.

Ráadásul tudjuk azt - és majd kíváncsian fogom figyelni a fejleményeket, hogy ebben a feltételezésemben nekem igazam lesz-e vagy sem -, hogy két Veszprém megyei képviselő nyújtotta be ezt a javaslatot, azt is tudom és tudjuk, hogy Balatonalmádinak fél éve nincsen jegyzője. Azért nincsen az én legjobb tudomásom szerint jegyzője, mert nincs meg a kellő közigazgatási gyakorlata ahhoz, hogy ki lehessen nevezni, és érdekes módon most behozták ezt a törvényt, két Veszprém megyei képviselő. Én tényszerűen nem tudom azt állítani, hogy ez a törvényjavaslat Balatonalmádi leendő jegyzőjéről szól, de azt viszont biztos, hogy figyelemmel fogjuk kísérni, hogy a törvényjavaslat elfogadását követően vajon megtörténik-e Balatonalmádi jegyzőjének a kinevezése (Dr. Kovács Zoltán: Ez miért baj?),és vajon az ő kinevezése azért válik-e lehetővé (Tállai András tapsol.), mert önök ezt a törvényt megalkotják. Azt kérdezi valaki, talán pont Kovács képviselőtársam, hogy ez miért baj. Azért baj, tisztelt képviselő úr, nem azért baj, mert egyébként én azt gondolnám, mert nem ismerem, fogalmam sincs, azt se tudom, hogy férfi-e vagy nő az illető, nem az a bajom, hogy alkalmatlannak tartanám a feladat ellátására. Az sem jelentene problémát, hogy mondjuk, egy általános érvénnyel megalkotott jogszabályi változtatásba ő belefér.

Nekem az a problémám, amikor úgy alkotunk jogszabályt, hogy azt valakire célzottan alkotjuk meg. Ez a probléma, tisztelt képviselő úr, ugyanis akkor, hogyha a jogalkotás természetét nézzük, a normális menetét, akkor az úgy történik, hogy előre meg nem határozható személyi kört érintően a jövőbe mutatóan absztrakt jogi normát fogalmazunk meg. És a jogalkotás nem arról szól, hogy egyébként, hogyha ki akarok valakit nevezni, és annak törvényi akadálya van, akkor csinálok neki egy törvényt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a jogalkotással való visszaélés. Hogyha ezt tapasztaljuk, azt gondolom, hogy erre a közvélemény figyelmét fel kell hívni. Ezek, amiket én most elmondok, ezek feltételezések, szeretném ezt hangsúlyozni. De hogy egy képviselő utána nyomon kövesse azt, hogy vajon ezért történt-e ez a jogalkotási folyamat vagy sem, az meg, azt gondolom, hogy kötelessége.

És még egyszer szeretném hangsúlyozni, fogalmam sincs, ki lesz Balatonalmádi jegyzője, ha ebben egyáltalán igazam van, hogy ez ezért történik. Az is lehet, hogy a legeslegalkalmasabb ember a város jegyzői feladatainak az ellátására. Én egyébként Bóka polgármester úrnak a bölcsességében e tekintetben bízom, mert azt gondolom, hogy az az önkormányzat, amit ő vezet, példamutatón és jól működik. Ehhez képest nekem elvi problémám van ezzel a javaslattal: az, hogy megint valószínűleg személyre szabott jogalkotással állunk szemben. Ez az, amit én elfogadhatatlannak tartok, és nagyon kérem képviselőtársaimat, hogyha nincs igazam, cáfoljanak meg, és megmondom őszintén, hogy jelen pillanatban annak örülnék a legjobban, hogyha bármelyikük az előterjesztők közül kijelentené, hogy semmi köze nincsen Balatonalmádi jegyzőjének ehhez a törvény-előterjesztéshez, nem érinti a törvényjavaslat. Ha kinevezik esetleg, akkor kinevezhették volna e nélkül a törvényjavaslat nélkül is.

Én lennék a legboldogabb, megmondom őszintén, mert az ember néha szeretne valóban jókat is mondani a parlamentben, szeretne támogatni javaslatokat, egyébként a következő utáni napirendnél ezt az MSZP frakciója meg is fogja tenni, és meg is teszi.

Ugyanakkor meg azt gondolom, hogy bizonyos negatív folyamatokra kötelesség a figyelmet felhívni. Úgyhogy én azt mondanám még egyszer az előterjesztőknek, hogyha azt, amit én elmondtam, valóban tényszerűen tudják, és ki merik azt jelenteni itt, az Országgyűlés nyilvánossága előtt, hogy ennek a kinevezendő jegyzőnek semmi köze ehhez a törvényjavaslathoz, akkor nagyon fogok örülni.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból. - Varga Zoltán és dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
290 411 2013.06.17. 2:05  386-418

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kovács képviselő úr, én nem szeretném folytatni azt a stílust, amit ön itt megpendített, legalábbis két-három mondatában. Azt gondolom egyébként, ha összevetnénk, hogy önök hány alkotmányellenes vagy nemzetközijog-ellenes szabályt hoztak, akkor három év alatt valószínűleg nagyobb számot tudnánk kimutatni, mint a mi nyolc évünk alatt. Azt gondolom, hogy ebbe nem érdemes belemenni, mert valóban nem erről szól az előterjesztés.

Azonban szeretném megkérdezni Kovács képviselő úrtól, hogy azon jegyzői vagy aljegyzői álláshelyek közül, amelyek most betöltetlenek, hány álláshelyen akadály az, amit önök most módosítani szeretnének. Hány helyen akadály ez a szabály? Mert annak, hogy miért nincsenek betöltve ezek az álláshelyek, számtalan oka lehet, önök nyilvánvalóan felmérték azt, hogy hány ilyen hely létezik.

A másik kérdésem: én úgy tudom, hogy számos jogi szakvizsgával rendelkező ember keres munkát és megélhetést. Úgy hiszem, hogy azok közül is lehetne választani. Tehát akik már a jelenlegi törvényi feltételeknek is megfelelnek. Azt tudom mondani, hogy amennyi végzett jogászt termelnek a jogi egyetemek - én is tanítok egyen most már több mint tíz éve, pontosan tudom, hogy csak arról hányan kerülnek ki évente -, és hogy hányan tesznek szakvizsgát egy évben, arról is van némi fogalmam és elképzelésem, és azt is tudom, hogy ezek közül az emberek közül nagyon soknak nincs állása. Szeretném megkérdezni, miért nem lehetséges az, hogy ezek közül az emberek közül keresnek esetleg alkalmas személyt arra, hogy betöltsék a jegyzői vagy aljegyzői álláshelyeket. Azt gondolom, hogy lennének jelentkezők. De a kérdésem lényege: felmérték-e önök azt, hogy a betöltetlen állások közül hány helyen akadály éppen ez a szabály?

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
290 431 2013.06.17. 2:00  428-434

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ahogy az alkotmányügyi bizottságban lefolytatott vita keretében is elmondtuk, elmondtam, az előterjesztést teljes mértékben támogatjuk.

Támogatjuk azért, mert mi is úgy véljük, hogy azokat a pártokat, amelyeket a választók a Magyar Országgyűlésbe juttattak, megilleti a jog arra, hogy saját képviselőcsoportot alakítsanak. Őszintén szólva, ennél több érvet nem is kívánok felvonultatni. Egyetlenegy megjegyzésem volna már csupán, egyébként egyetértve azzal az eszmefuttatással, amit Gulyás képviselőtársam az imént elmondott. Már csak az a kérdés merül fel bennem, hogy ha ő ezt tartja helyénvalónak, ezt tartja demokratikusnak, ezt tartja jónak, ezt tartja a jogállamisággal összeegyeztethetőnek, és még idézhetnék talán ennél pontosabban is a képviselőtársam felszólalásából, akkor miért nem tettek azért, hogy az elmúlt időszakban az LMP-nek frakciója legyen. Ugyanis a kétharmados többséggel bármikor módosíthatták volna a Házszabályt, egyébként bármely más törvényt, akár még az alaptörvényt is annak érdekében, hogy ha úgy tetszik, a jogfolytonosság ne csak jogilag, hanem időben is fennmaradjon az LMP vonatkozásában.

Ez volna csak az egyetlen felvetésem és a kérdésem. Ezen felül pedig ismételten szeretném leszögezni azt, hogy az MSZP az elénk terjesztett javaslatot, ugyanúgy, mint az LMP-frakció - sajnos azt kell mondanom - újralétrejöttét támogatja.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
290 435 2013.06.17. 6:10  434-437

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Jeleztem az általános vita során is, hogy bár a javaslatot támogatjuk, és ez a véleményünk továbbra sem változott meg és nem is fog, azonban néhány módosító javaslatot elő fogunk terjeszteni, és ezt meg is tettük.

Éppen ezért először az 1. ajánlási pontban foglalt módosító javaslathoz kívánok hozzászólni. Ebben azt javasolnám, hogy a soron kívüli eljárások elrendelésére az Országos Bírósági Hivatal elnöke helyett az Országos Bírói Tanács kapjon felhatalmazást. Tudjuk, és ezt elismerte az államtitkár úr is a vitában, hogy a törvényjavaslat előterjesztésére jórészt azért került sor összefüggően egyébként az alaptörvény ötödik módosításával, mert a Velencei Bizottság és egyébként az Európai Unió más szervei is megfogalmaztak bizonyos kritikákat, és ezeknek a kormány meg kíván felelni.

(23.40)

Természeten a javaslat előterjesztésének másik oka vagy talán főbb oka pedig a büntetőeljárások gyorsabb lefolytatása volt, illetve azon cél elérése, hogy lehetőség szerint többször ne kerüljön sor arra, hogy egy kiemelt súlyú bűncselekményt elkövető személyt azért kelljen szabadlábra helyezni és megszüntetni az előzetes letartóztatását, mert négy év alatt nem sikerült eljutni a jogerős ítéletig.

Ha viszont a kormány fontosnak tartja azokat a megállapításokat, amelyeket a Velencei Bizottság megfogalmazott az igazságszolgáltatással kapcsolatban, és csak mellékmondatként mondom el azt, hogy ismét csak sajnálom azt, hogy nem a magyar ellenzék és a magyar szakemberek, illetve a magyar Alkotmánybíróság érveit figyelembe véve visszakozott a kormány ezen rendelkezésekkel kapcsolatban, hanem ehhez külső nyomás kellett, szóval, még egyszer ezt a fél mondatot felidézve azt kérdezném, hogy ha már a Velencei Bizottság ajánlását nézi a kormány, akkor miért nem veszi figyelembe azt is, hogy ez a testület több esetben kifogásolta az Országos Bírósági Hivatal elnökének a példátlanul széles jogkörét, a példátlanul széles hatáskörét.

Ebben az esetben, amikor az ügyek soron kívüli tárgyalásának elrendeléséről van szó, akkor semmi nem indokolja azt, hogy ez ne egy testületi döntés legyen, hanem egy egyszemélyi döntés. Magyarán szólva, ha azt a logikát figyelembe kívánná a kormány venni, amit a Velencei Bizottság fölállított, akkor nem lenne szükséges, nem kéne feltétlenül újabb jogkörrel bővíteni az Országos Bírósági Hivatal elnökének jogköreit.

Én meghallgattam helyettes államtitkár urat a bizottsági ülésen. Helyettes államtitkár úr azt mondta akkor, hogy ebben semmi új nincs, mert ez a rendelkezés már korábban, már 2002-től létezett. Aztán kijavította, mert nyilvánvalóan ez butaság volt, hiszen az Országos Bírósági Hivatal sem létezik 2002-től, Országos Igazságszolgáltatási Tanács volt, de abban is tévedett államtitkár úr, hogy ez akkor egyszemélyi hatáskör lett volna. Ez akkor az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hatásköre volt, és azt gondolom, hogy e tekintetben normálisan működött a dolog.

Úgy hiszem, hogy ha a testület is dönthet róla és ha ez semmiféle hátrányt nem jelent, akkor nincs okunk ezt egyszemélyi felelősségi hatáskörbe utalni. Mivel - és ezt is hangsúlyoztam a bizottsági ülésen, de itt is egyébként, az általános vitában - Magyarországon hál' istennek nem statáriális jogalkotás folyik, azaz a bírósági vagy akár a rendőrségi eljárások normális módon, hónapokig vagy akár egy-két évig húzódnak el, és azt gondolom, hogy ez még a normális működési rendbe sorolható, akkor annak nincs jelentősége, hogy esetleg egy-két-három héttel később dönt a tanács a soron kívüli tárgyalásról, mint ahogy egyébként döntene az Országos Bírósági Hivatal elnöke. Ugyanis semmilyen hatással nem lesz az ügy időbeli kimenetelére. Ha pedig úgy ítéli meg a tanács, hogy mégis, vagy az Országos Bírói Tanács soros elnöke úgy ítéli meg, hogy halaszthatatlan a soronkívüliség elrendelése, akkor ebben a nagyon ritka esetben összehívja a tanács ülését soron kívül. Éppen ezért, tisztelt Országgyűlés, sokkal komolyabb garanciális elemnek tekinteném azt, ha ez testületi hatáskörbe kerülne az egyszemélyi hatáskör helyett.

Szeretném azt is kiemelni, illetve megkérdezni államtitkár urat, ezt megtettem a bizottsági ülésen, és kitérő választ kaptam, hogy egyáltalán strapáljuk-e magunkat mint ellenzéki képviselők azzal, hogy próbálunk érvelni a módosító javaslatok mellett, vagy már eleve eldöntötték önök azt, hogy semmilyen módosító javaslatot nem fogadnak be, mert erről a javaslatról végszavazást kívánnak ebben az ülésszakban tartani. Mert ha ez így van, akkor kérem, hogy ezt mondja meg, államtitkár úr, és akkor biztos, hogy nem kívánok többet hozzászólni, mert fölösleges. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
295 220 2013.07.04. 5:58  197-238

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hadd kezdjem egy kicsit más megfogalmazásban, de minimális módosítással azzal, hogy idézném az önök határozati javaslatának az (5) bekezdését: "Mi, magyarok nem akarunk többet olyan Magyarországot, ahol a szabadságot korlátozzák és nem kiteljesítik. Nem akarunk többet olyan Magyarországot, ahol a nagyobb visszaél hatalmával, és ahol csak a kisebbségnek kell tisztelni a nagyobbat." Nos, tisztelt Országgyűlés, egy ilyen szövegváltozatot, úgy gondolom, hogy valóban indokolt lenne elfogadni.

Talán Rogán képviselő úr vetette fel az expozéjában, hogy szerinte kik azok, akik veszélybe sodorják Magyarországot: azok, akik a Tavares-jelentést megszavazzák, azok, akik ezt a határozati javaslatot nem szavazzák meg. Én azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy Magyarországot az sodorja veszélybe, aki olyan intézkedéseket hoz, amelyek sértik a jogbiztonságot, és az embereket kiszolgáltatottá teszik, és nem az, aki minderre rámutat. Úgy véljük, a helyes hozzáállás az volna, hogy a kormány tekintse át a Tavares-jelentés pontjait, kritikáit, vesse össze a Velencei Bizottság több mint tíz állásfoglalásával, vesse össze a monitoringbizottság által megfogalmazott kritikákkal, vesse össze a magyar szakembereknek és a magyar ellenzéki képviselőknek ugyanebben a témában megfogalmazott kritikáival, és nem szolgai módon átvéve a kritikákat és a javaslatokat, de kritikus szemmel szemlélve, és ha van bennük igazság, akkor azt megvalósítva. Nem az az álláspont a helyes, amikor valaki azt mondja, hogy dacból, gőgből, sértettségből hozok egy olyan határozatot, amelyben elmarasztalom azt, aki a kritikát megfogalmazta.

Tisztelt Képviselőtársaim! Lehetne ezt lényegesen elegánsabb mondatokba burkolni, de én azt gondolom, hogy nem érdemes. Hogy klasszikust idézzek: tegnap Orbán Viktor és kormánya akkora sallert kapott Európától, amilyet miniszterelnök és kormány még nem kapott soha. Szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem Magyarország és nem is a magyar emberek kapták ezt a kritikát, hanem kizárólag a magyar miniszterelnök és a kormány. (Wittner Mária: Ez nem így megy!) A jelentés, a határozat nem említ mást, ha megnézik, mint kormányzati és országgyűlési döntések kritikáit. A jelentés azt állítja, hogy az Orbán-kormány a fékek és ellensúlyok lebontásával, centralizációs törekvésekkel egy olyan világot teremtett, amely sérti az Európai Unió közösen vallott és elfogadott alapelveit, és ami a magyar embereket kiszolgáltatottá teszi az állammal szemben.

(21.10)

Megjegyezném, tisztelt képviselőtársaim, hogy nagyjából ez teszi lehetővé, hogy ellopják a 3000 milliárd forintos nyugdíj-megtakarítást, hogy elvegyék a trafikokat, hogy elvegyék a földeket, és fideszes barátaiknak osszák szét. És persze hatékony jogorvoslat nem létezik, és erre mutat rá a Tavares-jelentés is és egyébként az Európa Tanács álláspontja, a Velencei Bizottság határozata is, hogy például az Alkotmánybírósághoz való fordulás lehetőségeit szűkítették, megszüntették az állampolgárok jogát, hogy utólagos normakontrollt kérjenek. Vagy éppenséggel olyan igazságszolgáltatási rendszert vezettek be, ahol egy fideszes parlamenti képviselőjük felesége oda helyezgeti az ügyeket, ahová ő akarja.

És itt engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy mondatban kitérjek arra, amit Martonyi miniszter úr mondott. Tudja, miniszter úr, az ügyáthelyezés ma még hatályos a magyar jogrendszerben. Aki ezt kritizálja, az, azt gondolom, jól teszi. Ugyanis nem fogadták el egyik törvényt sem még, egyiknek sem volt meg a zárószavazása, amelyik kiveszi az ágazati törvényekből és kiveszi az alaptörvényből az ügyáthelyezési jog lehetőségét. És az, hogy gyanúperrel élnek egyébként az Unióban vagy egyáltalán bárhol Európában, hogy mennyire lehet szavahihetőnek tekinteni a magyar kormányt, azt gondolom, alapos. A múltkorjában Navracsics miniszter úr ígérte meg például, hogy témánál maradjak, hogy az OBH elnökének újraválasztási lehetőségét kiveszik a törvényből. Hát, mégis benne hagyták. Az Európa Tanács főtitkára, akivel ebben megállapodtak, hónapokkal később jött rá, hogy átverték.

Nos, tisztelt miniszter úr, azt gondolom, hogy ezután akkor lehet valaminek jelentőséget tulajdonítani, ha azt a Magyar Országgyűlés elfogadta már.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy gondolatot engedjenek még meg. Hargitai képviselő úr arról beszélt, hogy miért nem itt az Országgyűlésben vitattuk meg. Hát, képviselő úr, megtettük. Csak ön nem volt jelen. Olyan kevesen voltak, hogy néha még a Fidesz vezérszónoka sem volt jelen ezeknél a témáknál, 2-3 képviselő ült itt, amikor végigvitattuk mindazokat a témákat, képviselőtársaim, amikről a Tavares-jelentés szól. És én magyar képviselőként őszintén sajnálom, őszintén mondom, hogy nagyon sajnálom azt, hogy nem a magyar ellenzéki képviselők javaslatait megfontolva vették ki ezeket a rendelkezéseket a magyar jogrendszerből, hanem Magyarországot megaláztatásnak tették ki, és európai nyomásra tették meg ugyanezt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az önök által előterjesztett határozati javaslat sem nem igaz, sem nem támogatható.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
299 241 2013.09.09. 2:38  236-292

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Figyeltem Vejkey képviselőtársam felszólalását, aki nagyjából ugyanazt a papírt olvasta fel talán szó szerint, mint államtitkár úr, vagy legalábbis egy része megegyezett. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Azért furcsa ez, vagy azért érdekes ez, mert ha ez a vezérszónoki felszólalásban van, azzal nincs különösebb probléma, de mégiscsak a bizottságban elhangzottakat lett volna érdemes inkább szabatosabban ismertetni.

Engedjék meg, hogy egész röviden a kisebbségi véleményről beszéljek, és azért mondom, hogy egész röviden, és csak felvetés szintjén, hogy mely témákat érintettük, mert a vezérszónoki felszólalásomban szeretnék majd kitérni ezeknek a jogintézményeknek a részletesebb ismertetésére.

Először is felmerült az a bizottsági vitában, hogy ez az ötödik módosítása az alaptörvénynek valójában már többedik, hiszen volt egy átmeneti rendelkezések, amelyek elfogadásra kerültek, és ez is most már a második verzióban került benyújtásra, lényegesen bővítve a tartalmat az elsőhöz képest. Másrészt a rendelkezések közül alapvetően három vonatkozásában bontakozott ki vita. Az egyik a hozzájárulás a lakosság részéről a költségekhez, illetve a bírságösszeghez, abban az esetben, ha nemzetközi fórum elmarasztalja Magyarországot a kormány hibájából.

Itt megemlítésre került az, hogy ez csak látszólagos és az emberek átverése, hiszen más törvényben ez ugyanezzel a szöveggel megjelenítésre kerül majd. Szó volt a választási szabályok átalakításáról, a kereskedelmi médiáról, ahol szintén aggályokat fogalmaztunk meg, illetve szó volt a Nemzeti Bank és a PSZÁF összevonásáról. Itt egy kérdést tettem fel helyettes államtitkár úrnak, de végül is választ itt az elnöki, illetve alelnöki pozíciókkal kapcsolatban - ezt is ki fogom fejteni a vezérszónoki felszólalásomban - sajnos nem kaptam; remélem, hogy ebben a vitában fogok kapni. Államtitkár úr nyilvánvalóan tudja, hogy miről beszélek.

Szó került arról is, hogy a frakciók vélhetően nem fogják támogatni ezt a javaslatot, az abban szereplő rendelkezések miatt. Ennél bővebben, még egyszer mondom, a vezérszónoki felszólalásban, hiszen megosztottuk az időkeretet, és a másik felét Staudt képviselőtársam mondja el. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
299 259 2013.09.09. 24:23  236-292

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy a bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésekor is utaltam rá, most is ezzel kezdem, hogy tovább mállik a gránitszilárdságúnak hitt alaptörvényük. Ez szám szerint ugyan az ötödik módosítás, amiről szó van, azonban tartalmilag inkább a hetediknek tekinthető, de legjobb esetben is a hatodiknak.

Azért mondom ezt, államtitkár úr és tisztelt képviselőtársaim, mert ne feledkezzünk meg, hogy volt egy igen nagy terjedelmű, az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló alaptörvény-módosítás, amit az Alkotmánybíróság éppen azért helyezett hatályon kívül, mert nem átmeneti rendelkezéseket tartalmazott jellemzően, hanem érdemi rendelkezéseket. Azt is vegyük figyelembe, hogy ha nem fut ki az időből az Országgyűlés, és az eredetileg beterjesztett javaslatot fogadja el még az előző ülésszakban, akkor most a hatodik számot viselő alaptörvény-módosítást tárgyalnánk, hiszen a kormány ezt az ötödik első verzióját visszavonta, és még legalább - terjedelmi szempontból - ugyanannyival kiegészítette, jelentőségét tekintve sem csekélyebb súlyú rendelkezésekkel.

Éppen ezért tehát érdeklődve hallgattam Gulyás képviselőtársam vezérszónoki felszólalását, aki összehasonlította néhány más országgal, hogy ott hány alkotmánymódosítás történt adott idő alatt. Mi itt próbáltunk számot vetni, attól függ, hogy ezt most ötödiknek vagy tartalmilag hatodiknak tekintjük, beszámoljuk-e magát az alaptörvénynek az elfogadását. Ettől függően valahol 18 és 21 között határozható meg összességében az alkotmánymódosítások és az alaptörvény-módosítások száma három év alatt. Tisztelt képviselőtársaim, ezt a számot sehol nem sikerült elérni. Biztos, hogy az önök apparátusa nagy energiát fordított arra, hogy összeválogassa a világban azokat az országokat, ahol a legtöbb alkotmánymódosítás született, de még ez a nyilvánvalóan rendkívül felkészült apparátus sem tudott olyan országot találni, amelyiknél az alkotmánymódosítások száma meghaladta volna a magyart. Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, erre hivatkozni, megmondom őszintén, egy kicsit nevetséges.

Önök azt mondják, azt állítják, az államtitkár úr is ezt állította, Vejkey képviselő úr is ezt emelte ki a felszólalásában - nyilvánvalóan ez most egyrészt a központi retorikájuknak az egyik eleme, mondhatnám úgy is, hogy esetleg valamiféle vágyuk önöknek -, hogy az alaptörvény vitája ezzel lezárult. Nos, el kell hogy keserítsem önöket, államtitkár úr és tisztelt képviselőtársaim, megmondom előre: nem zárul le az alaptörvény vitája sem Magyarországon, Magyarországon biztosan nem, és vélhetően határainkon kívül sem ezzel a javaslattal. Nem zárul le egészen addig, azt gondolom, amíg egy konszenzusos alkotmányt nem tud elfogadni az Országgyűlés, vagy legalább nem sikerül olyan módosításokat a jelenlegi alaptörvényen átvezetni, amelyek nem csupán egy pártnak a véleményét, egy pártnak a hozzáállását, egy pártnak az értékrendjét tartalmazzák. Addig, amíg ez nem történik meg, tisztelt képviselőtársam, nem lesz lezárása az alaptörvény vitájának.

Őszintén szólva, az szintén megmosolyogtató volt, amikor Gulyás képviselő úr a kompromisszumképtelenség hiányáról beszélt az ellenzéki oldalon. Ha visszanézzük az elmúlt három évet, államtitkár úr, akkor először is, ellentétben azzal, amit önök állítottak, hogy az ellenzék eleve nem vett részt az alkotmány vitájában, ez nem igaz: az alaptörvény előkészítésében, az alkotmány-előkészítő bizottságban részt vettünk, és letettük a javaslatainkat az asztalra. Államtitkár úr, önök semmit nem fogadtak meg abból, az égadta világon semmit, és nem azért, mert nem mondtuk el még háromszor ugyanazt a parlament plenáris ülésén, államtitkár úr, hanem azért, mert önök semmit nem akartak elfogadni abból, ami ellenzéki javaslat volt. A Jobbik egyébként részt vett ezen a vitán, az lett az eredménye, hogy egy technikai módosító javaslatukat fogadták el. Ez volna a kompromisszumkészség az önök részéről? Államtitkár úr, képviselőtársaim, ha itt kompromisszumképtelenségről lehet beszélni, akkor egyes-egyedül a Fidesz oldalán lehet erről beszélni.

Ugyanez vonatkozik egyébként a sarkalatos törvények vitájára, amelyben az ellenzéki pártok részt vettek, kifejtették álláspontjukat, letették az asztalra javaslataikat módosító javaslatok formájában, és itt a plenáris ülésen is elmondtuk; ehhez képest egyetlenegy érdemi módosító javaslatunkat nem fogadták el. Képviselőtársaim, tudják, önök használták, úgy tűnik, ez is a központi retorikájuknak az egyik új eleme: az arcátlanság. Hát, az önök részéről arcátlanság az, amikor rajtunk kérik számon a kompromisszumkészséget akkor, amikor önök zéró, nulla kompromisszumkészséget tanúsítanak mind a közjogi átalakítások során, mind más törvényjavaslat vitájában.

Azt kell látni - és ezt a magam részéről, akár elhiszik, akár nem, őszintén sajnálom -, hogy a kormány ezzel a javaslattal az Európai Unió előtt kapitulált; az a szabadságharcos kormány, amelyik mindig minden csatát az EU-ban is, máshol is megnyert. Tisztelt képviselőtársaim, ez a javaslat nem más, ez erről szól. Nekem ne mondja azt senki, hogy ezek olyan kis bagatell javaslatok, ezek lényegtelen kiegészítései az alaptörvénynek vagy módosításai. Azt hiszem, Répássy államtitkár úr úgy fogalmazott az expozéjában, hogy hangsúlybeli változást ez nem jelent.

Hát, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, hogy az ügyáthelyezési jog - amiről mind a ketten beszéltek, a Fidesz vezérszónoka is és a kormány képviselője is - kikerül a magyar jogrendszerből, ez önöknek óriási presztízsveszteség. Óriási presztízsveszteség! Nem azért, mert ennek olyan nagy jelentősége lenne, és még azt is elhiszem egyébként, hogy az államtitkár úrnak személyesen nem az, de hogy a miniszterelnöknek az, az tuti, mert ha nem lett volna az, tisztelt képviselőtársak, akkor mondják meg nekem, hogy miért lett volna öt, hat, hét - nem számoltam meg pontosan - törvénymódosítás, amelyik az ügyáthelyezés egyes részletszabályait próbálta finomítani egy-egy velencei bizottsági döntés vagy európai bizottsági megkeresés kapcsán. Azért, mert ehhez önök foggal-körömmel ragaszkodtak ugyanúgy, ahogy a bírák kényszernyugdíjazásához. Nos, el kell mondanom, hogy mind a kettőbe belebuktak. Belebuktak azért, mert a bírák kényszernyugdíjazásával kapcsolatban az Európai Bíróság marasztalta el önöket, és kénytelenek voltak visszavonulót fújni, most pedig belebuknak az ügyáthelyezési jog kapcsán is a terveikbe.

Ez a két olyan emblematikus része volt az igazságszolgáltatás átalakításának, amiért a miniszterelnök több esetben a nyilvánossághoz fordult, és kijelentette, hogy na, ha valamit, ezt a kettőt megvédjük. Ehhez képest most önök feladják. Ne mondja nekem egyetlen kormánypárti képviselő sem, hogy ez csak olyan mellékes. Ez, tisztelt képviselőtársaim, a kapitulációval egyenlő, legalábbis ebben a témában biztosan. Hála istennek, mert jobb, ha az ész legalább valamikor megjön, mint ha egyáltalán nem jön meg; sajnos kicsit későn, de még mindig jobb, mint ha egyáltalán nem. Éppen ezért azt gondolom, hogy amikor önök azt mondják, hogy marginális kérdéseket alakítanak át, a lényeget nem érinti, akkor nem mondanak valóságnak megfelelő állításokat.

Ugyanez igaz egyébként az egyházügyi törvény változásaira is, az is önöknek presztízskérdés volt. Mondják meg nekem, tisztelt képviselőtársaim, vagy akár a kormány képviselője, hogy ha lényegtelenek ezek a kérdések, akkor miért volt most már talán két évre visszamenő története Magyarországnak az Európai Unióval - már ami a vitát illeti - az egyházügyi kérdésben. Ha ez nem presztízskérdés, akkor mondják meg nekem, hogy az Alkotmánybíróság határozata után miért kellett megpróbálni nagyjából ugyanazt vagy valami hasonlót áterőltetni. Képviselőtársaim, azért, mert önöknek ez presztízskérdés, önök ebből is - most legalábbis - részleges visszavonulót fújnak. Erre a témára azért nem térek ki részletesebben, mert Lendvai Ildikó képviselőtársam ezt meg fogja majd tenni.

Azt sajnálom - és ezzel kezdtem a mondandómnak ezt a fejezetét, ezt a részét, hogy őszintén sajnálom -, hogy ez egy ilyen kapitulációvá alakult. Azért sajnálom, mert ha visszanézik a parlamenti jegyzőkönyveket, akkor a radikális jobboldali párttól a szocialistákon keresztül az LMP-ig, tán még független képviselőkig is ugyanezeket a rendelkezéseket támadtuk, nagyjából hasonló érvek alapján.

(19.40)

Mindenki látta már akkor előre, hogy ezek a rendelkezések sértik a magyar jogszabályokat és az Európai Unió jogszabályait egyaránt. Azt sajnálom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány éppen a kompromisszumképtelenség miatt nem volt hajlandó érdemi párbeszédet folytatni az ellenzékkel, nem volt hajlandó megfontolni az ellenzéki pártok egységes érveit, nem volt hajlandó meghallani a magyar szakemberek véleményét, hanem makacsul kitartott a saját álláspontja mellett és áterőltette azt erőből a kétharmados többségével. Hát ez ennek az eredménye, képviselőtársaim. Sokkal jobb lett volna és sokkal jobban örültem volna annak, ha mutat némi kompromisszumkészséget a kormány, megfontolja legalább az ellenzéki érveket, és nem teszi ki hazánkat annak a nemzetközi megaláztatásnak, aminek kitette, nem egy fordulóban. Éppen ezért emelem ki azt, hogy őszintén sajnálom, hogy így, ilyen módon alakítják vissza ezeket a szabályokat.

Gulyás képviselőtársam felszólalásából két dolgot még mindenképpen érdemes megemlíteni, ami idetartozik. Az egyik: nem igaz az, hogy az ellenzék ezeket a rendelkezéseket nem támadta, vagy ne lett volna a kritikák középpontjában. Ugyanis megint csak azt tudom javasolni, hogy mindenki, aki kételkedik benne, s van hozzá idegrendszere, ideje és kedve, az nézze vissza a korábbi felszólalásokat, akárcsak az enyéimet, mint a legnagyobb ellenzéki párt általában ebben vezérszónoki tisztét ellátó képviselő felszólalásait. De nézze vissza Schiffer képviselő úrét, Gyüre Csabáét, Staudt Gáborét, Gaudi-Nagy Tamásét, és még sorolhatnám a neveket. Bizony az ügyáthelyezési jog, az egyházügyi törvényre vonatkozó szabályok, az adókivetési szabályok - amiről később még fogok szólni - ugyanúgy, ahogy más ebben szereplő módosítások a kritikák gerincét képezték. Úgyhogy az az állítás, amit Gulyás képviselőtársam itt elmondott, nem igaz, objektíve nem igaz.

A másik az Európa Tanács határozata. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, Gulyás Gergely képviselő úr felkészültségét jól mutatja az, hogy tudott egy olyan mondatot idézni az Európa Tanács határozatából, amelyik a kormány számára kedvező. Azért mondom, hogy ez a felkészültségét igazolja, mert ha az összes többi mondatot ebben a határozatban megnézzük, akkor az a kormány számára mélyen lesújtó és dehonesztáló. Ez az egy olyan mondat, amit valamiféle politikai alku keretében módosító javaslatként be tudtak emelni az Európa Tanács határozatába.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy az a kormány vagy kormánypárt, amelyik arra büszke, hogy az Európa Tanács szoros megfigyelés alá helyezi Magyarországot - mert az Európa Tanácsban ez a döntés született meg -, az magáról állítja ki a szegénységi bizonyítványt. Arra büszkének lenni, képviselőtársaim, hogy nem monitoringeljárás indul Magyarországgal szemben, hanem csak szoros megfigyelés alá vonják a közjogban okozott problémák miatt, hát ha erre a büszke a kormány, akkor lelke rajta. Én az Európa tanácsi határozatot, sem az indokolását, sem magát a döntés érdemét nem említeném mint pozitívumot, ha a kormánypártok helyében lennék.

De nézzünk egy-két fontos rendelkezést ebből! Az ügyáthelyezési joggal kapcsolatban már kitértem a lényegre. Azt gondolom, hogy nem szükséges elismételni, hiszen azok a képviselőtársaim, akik itt ülnek a parlamentben, pontosan ismerik az összes érvünket ezzel kapcsolatban, s tán a hátralévő 15 perc sem lenne elég arra, hogy ezt vázlatosan is összefoglaljam. És azt gondolom, hogy azok, akik nézik vagy hallgatják ezt az adást és érdekli őket a közjog és a közjogi átalakítás, szinte nekik is a könyökükön jön ki, annyiszor elmondtuk már, hogy mi a probléma az ügyáthelyezési joggal. Úgyhogy erre most nem térnék ki.

Viszont mindenképpen kitérnék három kérdésre. Az egyik, amire Veres János képviselőtársam is utalt, hogy az alaptörvénybe beemeltek egy olyan rendelkezést, amely szerint, ha a magyar kormány hibájából valamilyen fizetési kötelezettsége keletkezne Magyarországnak, akkor az erre fordítandó pénzösszeget az emberektől kell behajtani. Ezt tartalmazza az alaptörvény. Most annyit tesznek - és sajnos ez az átverés része a mostani előterjesztésnek -, hogy nem az alaptörvényben határozzák meg, hanem egy másik, egyébként szintén csak kétharmaddal módosítható sarkalatos törvényben, ha ezt jól tudom. Azaz továbbra is megmarad annak a lehetősége, hogy az emberektől ezt a pénzösszeget behajtsák.

Furcsa hozzáállása ez a kormánynak és a kormánypártoknak, mert mindenki tudja, hogy az állam pénze az adófizetőktől származik. Eddig nincs is vita köztünk. Csak, tudják, többféleképpen lehet megtalálni a forrást a kormány hibájából következett fizetésképtelenségre. Lehet azt is mondani, amit önök mondanak, hogy a kormány valamit nagyon elszúrt, fizessék ki az emberek. Meg lehet azt is mondani, hogy levonom a következtetést, és kevesebb állami vezető kap lehetőséget a gépkocsihasználatra, kevesebb állami vezető kap prémiumot, kevesebb megbízási szerződést kötnek majd külsős cégekkel, és még sorolhatnám azt, hogy hol lehet a Miniszterelnökség költségvetési fejezetéből megtakarítani azt a pénzt, amit vissza kell fizetni. De nem, a kormány nem azt mondja, hogy ha hibáztam, akkor legalább annyi konzekvenciája legyen, hogy egy kisebb autóval fogok járni vagy az osztályvezetőnek nem jár majd, hanem azt mondja, hogy az emberek fizessék meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem ez így nincs rendjén. Ez így nincs rendben. Azért nem szeretnék erről sem bővebben szólni, mert nemcsak Mesterházy Attila frakcióvezető úr javaslata ez, hanem Schiffer képviselő úr, frakcióvezető úr javaslata is az egy közös indítvány formájában, hogy annak, aki a döntést meghozza, legyen valamiféle felelőssége. Schiffer képviselő úr nyilván elmondja ennek a pontos jogi hátterét, de én csak azt tudom mondani, hogy a leglényegesebb vonatkozása ennek a módosító javaslatnak az a gesztus, hogy ha a kormány és a kormánypártok valamit elrontanak, akkor legalábbis valamiféle felelősséget viseljenek, és ne az egészet első gondolatra hárítsák át az emberekre, és közvetlenül onnan szedjék be a pénzt.

Amit meg Gulyás képviselő úr mondott, arra is azt tudom mondani, hogy egy jó retorikai fogás, és természetesen a visszamutogatás, az elmúltnyolcévezés és hasonlók némi eredményt tudnak hozni, már az önök számára, de talán Gulyás képviselő úr is van annyira felkészült jogász, hogy a visszamenőleges hatályú jogalkotást ő sem tartja feltétlenül helyesnek. S azt is tudni lehet, hogy ami eddig, a törvény hatálybalépéséig történt eseményeket illeti, azokra ez nem tud vonatkozni. Egyébként azt gondolom, hogy nem mi járunk a legjobban vele, hanem önök, tisztelt képviselőtársaim. Hogy csak két dolgot említsek: a 3000 milliárd forintos nyugdíjkassza ellopását és a szerencsejáték-piac újrafelosztását, amiből vélhetően megint csak keletkezik meglehetősen nagy fizetési kötelezettsége az államnak, szóval, ezeket sem kell vállalni, de legalább a jövőbeni hibákat kelljen vállalniuk a döntéshozóknak valamilyen szinten. Ez a javaslat tehát ezt tűzte ki célul.

Két kérdés még; az egyikről picit hosszabban beszélnék, a másikról meg egészen röviden, mert arról majd Veres képviselőtársam fog beszélni, a PSZÁF és az MNB összevonásáról. A választási eljárással kapcsolatos kérdés: képviselőtársaim, ez megint az embereknek és mellesleg, mintegy mellékhatásként az uniós szerveknek az átverése, semmi más. Önök behozták azt, hogy a kereskedelmi tévékben lehet politikai reklámot közzétenni ingyen és azonos feltételek mellett. De ehhez egyetlen részletszabályt sem rendeltek hozzá. Talán megteszik a választási eljárási törvény módosításával, de lehet, hogy nem. Mindenesetre ez most nincs előttünk. Márpedig mondja meg nekem valaki azt a kormánypárti oldalról, hogy egy kereskedelmi televízió ugyan mi a fenéért adna egyetlen másodperc műsoridőt is teljesen ingyen egy politikai pártnak. És ha egynek ad, akkor persze az összesnek miért adna? Miért adna olyan műsoridőt, amit egyébként súlyos milliókért értékesíthet magáncégeknek?

(19.50)

A közszolgálati médiával más a helyzet, de most kereskedelmi csatornákról beszélünk. A kereskedelmi csatorna pedig profitorientált társaság, és valószínűleg sem emberbaráti szeretetből, sem a közügyek iránti elkötelezettségből nem fog ingyen értékes műsoridőt átadni, ha erre egyébként valami nem kötelezi. Márpedig itt semmi olyan szabály nincsen, részletszabály, ami őt erre kötelezné. Ehhez képest levonhatjuk azt a következtetést, hogy önök hoznak egy szabályt most, aminek legalábbis jelen pillanatban semmiféle kötőereje nincsen. Már most látni azt, hogy ha ezt nem egészíti ki valami más, akkor ez a gyakorlatban soha semmilyen módon nem fog érvényesülni.

És végül, ami a kritikát illeti a PSZÁF és az MNB összevonásáról: képviselőtársaim, lehet gondolkodni abban, hogy ez egy jó modell, nyilván lehet abban, hogy nem. Én a magam részéről ehhez nem értek. Akik ezt jobban ismerik, inkább meg tudják ítélni. Egy dolog azonban sajnos nagyon világosan látszik. Amikor önök az első próbálkozást megtették erre, amit az Európai Központi Bank miatt visszavonni kényszerültek, akkor a modell úgy nézett ki, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke és a PSZÁF elnöke alelnökökké válnak ebben az új szervezetben, új struktúrában, és majd a parlament választ egy elnököt az új szervezet élére. A mostani verzió pedig úgy néz ki, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke az új szervezet elnöke lesz.

Fölteszi az ember persze a kérdést, hogy vajon mi motiválhatta erre a változásra önöket. Hát, a válasz igen nagyon egyszerű. Akkor a Magyar Nemzeti Bank elnökét Simor Andrásnak hívták, akit önök szívből utáltak, most pedig Orbán Viktor bizalmasa került ebbe a pozícióba, Matolcsy György, aki bátran lehet az új szervezet elnöke is. Azaz az önök strukturális átalakítását egész egyszerű személyi érdekek motiválták. Ha van egy megbízható ember, hagyjuk meg elnöknek, ha nincs megbízható ember, akkor minősítsük le alelnöknek, és tegyünk fölé egy megbízható elnököt. Az első verzió egyik legfőbb oka, bátran állíthatjuk, a jegybankelnök eltávolítása volt. Amikor ez nem sikerült, akkor megpróbálták persze kiszervezni alóla a bankot, de ez már egy másik történet. Most nyugodtan maradhat elnök, hiszen Orbán Viktor bizalmi embere tölti be ezt a pozíciót. Azt tehát jogászként mélységesen nehezményezem, hogy ismét egy olyan esettel állunk szemben, ahol a személyi érdekek határozzák meg azt, hogy milyen struktúrát választanak önök. Szerintem ez nincs rendben.

Végül, hogy ne csak bíráljak, tisztelt képviselőtársaim, üdvözlöm azt, hogy az ügyek áthelyezése megszűnik; üdvözlöm azt, hogy az Országos Bírói Tanács sokszori kérésünk ellenére eddig nem került be, de most bekerül az alaptörvénybe, megemlítésre kerül. Ezek a javaslatok támogathatóak volnának, ha önmagukban állnának. Csak az a probléma, hogy azok a rendelkezések, amelyekről eddig beszéltem, és amelyek ezt kiegészítik, ezt a törvényt, legalábbis jelenlegi formájában biztosan nem teszik alkalmassá arra, hogy frakciónk támogassa.

Tisztelt Képviselőtársaim! Eddig is nyújtottunk be módosító javaslatot, vélhetően továbbiakat is fogunk. Én arra kérem a kormánypárti képviselőket, hogy éppen az önök által hangoztatott kompromisszumkészség jegyében próbálják meg ezt szakmai alapon áttekinteni, és nem azon az alapon, ahogy szokták, leverni, hogy nem kormánypárti képviselőtől érkezett. Az összes többi érvünket pedig, ahogy előre jeleztem, az egyházakkal kapcsolatosan Lendvai Ildikó képviselőtársam, az MNB-PSZÁF összevonásával kapcsolatban pedig Veres János képviselőtársam fejti majd ki.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
299 271 2013.09.09. 2:01  236-292

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Akkor nyomtam még a kétperces felszólaláshoz a gombot, amikor Rubovszky képviselő úr elmondta a felszólalását. Sajnálom, hogy utána elhagyta az üléstermet, úgyhogy csak így a jegyzőkönyvön keresztül tudok neki válaszolni; egy-két felvetésre azonban, azt gondolom, érdemes.

Először is, amikor összehasonlította a korábbi szocialista-szabad demokrata kormány idején történt alkotmányozási folyamattal a Fidesz-kormány alkotmányozási folyamatát, azt gondolom, meglehetősen érdekes gondolatmenetet vázolt fel, ugyanis nem tudom belátni, legalábbis nagyon nehezen látom be azt, hogy mitől demokratikusabb egy olyan alkotmányozási folyamat, ahol a parlamenti kétharmad önmagában egy pártszövetség keretében dönt minden kérdésben, ami az alkotmányt illeti, és így is fogadja el mind a koncepciót, mind a végleges szöveget annál, mint hogy egyébként egy ennél még nagyobb parlamenti többséget birtokló kormánykoalíció azt mondja, hogy legalább egy ellenzéki párt egyetértése nélkül nem fogok alkotmányozni.

(21.00)

Erre vezette be saját önkorlátozásként a szocialista-liberális koalíció azt a négyötödös szabályt, amely szerint az alkotmánykoncepciót nem lehet elfogadni, csak négyötödös támogatottsággal, azaz ahogy mondtam, legalább egy ellenzéki párt támogatásával. Azt gondolom, ha a józan ész alapján ezt a két modellt összehasonlítjuk, akkor lényegesen demokratikusabbnak minősül a szocialista-szabad demokrata modell.

Azt kell hogy mondjam, hogy értetlenül állok az előtt, ha valaki a másikat tartja inkább olyannak. Úgyhogy a magam részéről nehezen tudom megérteni Rubovszky képviselő úr eszmefuttatását, azt is, ami egyébként ezen kívüli, de arra majd egy későbbi felszólalásában tudok csak kitérni idő hiányában.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
302 14 2013.09.16. 5:00  13-16

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Néhány nappal ezelőtt Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke hitet tett a rendeleti kormányzás mellett. Sokan voltak, akik felháborodtak ezen, és a náci Németország államrendje iránti nosztalgiának aposztrofálták a kijelentést. Nem csoda, hiszen köztudottan akkor és ott volt ilyen. Az 1933. március 24-én kihirdetett felhatalmazási törvény I. cikke szerint "birodalmi törvényeket a birodalmi alkotmány által előírt eljárásokon kívül a birodalmi kormány is hozhat". Ez a rendeleti kormányzás lényege.

Azután jött a magyarázkodás: Kövér László szavait ezúttal is félreértették, mint annak idején a köteles beszédet, hogy kinek is kéne és miért egy jó erős gerendára felakasztania magát (Zaj a kormánypárti oldalon.), Nyirő József újratemetésében vállalt szerepét, ahol nem az volt a fontos, hogy Nyirő a nyilas parlament képviselője volt, hanem az volt a fontos, hogy milyen remek költő. Most pedig a rendeleti kormányzásról szóló mondatait értelmezték félre, amelyek valójában arról szóltak, hogy az Országgyűlés szerepét erősítené annak elnöke. Márpedig ezt így nem lehet érteni. A rendeleti kormányzás lényege, hogy a jogalkotó az Országgyűléstől telepít át jogalkotási hatáskört a kormányhoz, ez pedig az Országgyűlés szerepét nem erősíti, hanem gyengíti, még akkor is, ha emellett további ellenőrzési jogokat kap.

Mi természetesen nem állítjuk, hogy a házelnököt a náci Németország jogrendszere ihlette meg, de azt igen, hogy kijelentése szervesen illeszkedik abba a folyamatba, amelynek eredményeképpen a kormányzati fékek és ellensúlyok rendszere erodálódott, és egy megengedhetetlen mértékű hatalomkoncentráció jött létre. Az pedig már csak hab a tortán, hogy az országgyűlési jogalkotás eljelentéktelenítését éppen az Országgyűlés elnöke javasolja.

Persze, az eset kapcsán érdemes röviden áttekinteni, hogy a Kövér László elnök úr által vezetett Országgyűlés működése általában megfelel-e a jogállami működés feltételeinek. Tendenciaként érthetjük tetten, hogy nincs megfelelő idő a döntés-előkészítésre és sok esetben annak megvitatására sem. Gyakorlattá vált, hogy péntek délután benyújtott több száz oldalas javaslatoknak még aznap megkezdődik a vitája. Volt, hogy alkotmánymódosító javaslatról a benyújtás napján már zárószavazást tartott a Ház, és gyakorivá váltak az összevont általános és részletes viták. Mindennaposak a Házszabálytól eltéréssel gyorsított eljárásban tárgyalt javaslatok, az ellenzéki képviselők általában nem kapnak választ a kérdéseikre. Módosító javaslatokkal teljesen átírják az általános vitában megtárgyalt javaslatot. A jogalkotási törvényben előírt kötelező egyeztetést úgy kerülik ki, hogy a valójában kormány-előterjesztéseket képviselői önálló indítvány formájában nyújtják be. És a felsorolás még folytatható lenne. Megjegyzem, ennek alkotmányellenességét már megállapította az Alkotmánybíróság. Összességében ez a gyakorlat kiüresíti a legfőbb népképviseleti szerv alkotmányos jogköreit, és Kövér László óhajának megfelelően tartalmilag szinte rendeleti kormányzást vezet be.

De úgy látszik, a Fidesznek még ez sem elég, formálisan is rendeleti kormányzást vizionálnak. S hogy miért? Az egyik alkotmánybíró párhuzamos indokolásában mutatott rá: a törvény és a rendelet közötti alapvető alkotmányjogi különbség azon alapszik, hogy a rendelet a törvénnyel ellentétben előzetes nyilvános érvelő megvitatás nélkül lép életbe. Idézem: "A törvény tehát nem akármilyen jogszabály, hanem a politikai képviseletben és így a közvélemény nyilvánossága előtt előzetesen igazolt norma."

Így már jól érthető a gondolatmenetük. Az Országgyűlést önök a szükséges rossz kategóriájába süllyesztették. E felfogás szerint a parlament egy olyan intézmény, amely a hatékony kormányzati munka felesleges gátja. Szükség van rá, hogy fenntartsák a demokratikus működés látszatát, de a képviselőknek teljesen felesleges időt biztosítani a javaslatok tanulmányozására, megvitatására, az egyeztetésre és a felkészülésre, hiszen a szerepük formális.

A másik és talán fontosabb oka a rendeleti kormányzáshoz való vonzódásuknak a transzparencia hiánya. Milyen jó lett volna, ha a parlament nyilvánosságát kizárva zárt kormányülésen lehetett volna dönteni arról, hogy einstandolják az emberek nyugdíj-megtakarításait, hogy haveroknak osztják el a földeket és a trafikokat, hogy elveszik a rokkant emberektől a járandóságukat, hogy államosítják az iskolákat, hogy kiszolgáltatott helyzetbe taszítják a munkavállalókat, avagy hogy 27 százalékra emelik az áfát. Milyen jó is lenne, ha az ehhez hasonló intézkedéseket a jövőben csak egymás között, a parlament nyilvánosságát kizárva lehetne megvitatni!

Ha hiszünk a demokratikus állami működés szükségességében és a népképviseleti demokráciában, a kormányzat és a törvényhozás vázolt viszonyát, a kövéri antidemokratikus modellt a leghatározottabban el kell utasítanunk, főképpen a demokrácia nemzetközi világnapjának másnapján.

Köszönöm, hogy meghallgattak, tisztelt képviselőtársaim. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
303 142 2013.09.17. 14:52  133-167

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Én nem tudok olyan pozitívan hozzászólni, ahogy Gruber Attila képviselőtársam tette. Ha úgy tetszik, a következő mondataimat nem is neki címzem, hanem a Fidesz vezetőinek.

Az a meglátásunk, hogy látszattevékenységgel nem lehet a korrupció ellen harcolni. Ehhez valódi akarat kell, ehhez valóban akarni kell a korrupciót felszámolni. A Fidesznek eddig annyira telt ez a tevékenysége, hogy az ügyészséget felhasználva a politikai ellenfeleit próbálta ilyen módon, ahogy a mostani házelnök úr korábban fogalmazta, egyenként levadászni. Ez volt eddig a Fidesz-kormány korrupcióellenes tevékenysége; akkor, amikor, azt gondolom, már az általános iskolások is ismerik a Közgép fogalmát, pedig tulajdonképpen ez egyszerűen egy magyar cég, csak annyiszor kerül szóba ez a cégnév, nem véletlenül, hogy már minden magyar állampolgár jól ismeri. Hogy miért van ez? Azért, mert úgy tűnik, hogy ez Magyarország minden idők legjobb cége, hiszen ez nyeri el az állami pályázatoknak, a közbeszerzési eljárásoknak gyakorlatilag a 90 százalékát vagy annál magasabb százalékát. (Dr. Rétvári Bence: 17!) Vagy ha nem közvetlenül ő, akkor valamelyik hozzá kapcsolódó leányvállalata, alvállalkozója s a többi.

Azt is tudjuk és köztudott, hogy miként osztották el önök a trafikokat, hogy helyi fideszes vezető politikusok határozták meg azt, hogy egyébként ki fogja majd a teljesen objektív pályázatot elnyerni. Tudjuk azt is, hogy elvették azoktól a földet, akik azt megművelték korábban, és odaadták olyanoknak, akik önökhöz közel állnak. Volt köztük műkörmös, volt köztük más foglalkozást űző ember is, természetesen a közös jellemzőjük az volt, hogy általában nem a földműveléssel foglalkoztak korábban, hanem valami egészen mással. Aztán hoznak olyan szabályokat, hogy az állattenyésztés úgy is megvalósulhat, hogy nem az elnyert földön vannak az állatok.

Amíg ezeknek a magatartásoknak nincs következménye az önök kormányzása alatt, addig mindenki csak figyelemelterelésnek fogja tekinteni azokat a jogszabályokat, amelyeket önök korrupcióellenes jogszabályokként benyújtottak. Ezt tudjuk mondani a most előttünk fekvő jogszabályról is, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, elsősorban nem akik itt a teremben ülnek, hanem akik a termen kívül tartózkodnak most, hogy akarni kellene a korrupciót felszámolni, hadd fogalmazzak még durvábban: nem központosított kormányzati korrupciót kellene megvalósítani, és akkor lenne Magyarországon e tekintetben rend.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány 2013. őszi ülésszakára készült törvényalkotási programjának 10. pontjában szerepel valóban a javaslat előterjesztése júniusi benyújtással. Kétségtelen, hogy a szabályozásra ráfért egy alapos felülvizsgálat, de a benyújtott törvényjavaslat gyakorlatilag a gazdasági szféra üzleti érdekeinek védelmén és a bejelentővédelem szabályain túl nem hozott új tartalmi elemeket az egyéni vagy közösségi érdeksérelem orvoslására. Merthogy úgy gondolom, a bevezető gondolatok után érdemes konkrétan erről a törvényjavaslatról is beszélni, hiszen nemcsak az a probléma vele, szúrnám itt most közbe megszakítva a korábbi gondolatmenetet, hogy hiteltelen a mostani kormánytól ennek az előterjesztése addig, amíg az általam említett ügyek nem kerülnek kivizsgálásra, hanem önmagában ez a törvényjavaslat is számos problémával küzd.

Nos, folytatnám. A törvényjavaslat első alcíme csaknem szó szerint átemeli az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint az egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény 141., 142. és 143. §-ának a szövegét, amely a közérdekű kérelmekkel, bejelentésekkel és panaszokkal kapcsolatos eljárást szabályozza jelenleg. A panasz egyéni jog- vagy érdeksérelem miatt olyan bejelentés, amelynek elbírálása nem hatósági eljárás tárgya, illetve nem bírósági ügy. A közérdekű bejelentés olyan körülményre hívja fel a figyelmet, amelynek orvoslása valamely közösség, illetve az egész társadalom érdekét szolgálja. A jelen törvényjavaslat a korábbi ciklus korrupcióellenes kodifikációs munkájának viszont egyetlen elemét sem veszi át, meghagyja a panaszt úgy általában az egyéni jog- vagy érdeksérelemre, a közérdekű bejelentés rendkívül általános tartalmi körét sem bontja ki részletesebben.

Nyilvánvaló pedig, hogy az államnak, különösen, ha a korrupcióellenesség eszköztárának bővítéseként hivatkozik erre a javaslatra, ahogy ezt az indoklás egyébként teszi, kellett volna prioritási területeket találnia a közérdekű bejelentések tartalmi körülírásával. A törvényjavaslattal benyújtott szabályozás ehelyett csak visszafele lép. Megtehette volna, de elmulasztotta, hogy az átláthatóság növelése érdekében valódi jogi eszközöket hozzon létre. Akkor el lehetne mondani, hogy a közérdekű bejelentésekre a kormányzat hatékony eszközként tekint. A tervezetet május 16-ai határidővel bocsátotta társadalmi egyeztetésre a közigazgatási és igazságügyi miniszter. Az előzetes hatásvizsgálat adatlapja szerint az előzetes hatásvizsgálatra fordított idő két nap volt. Még az is elegendő volt arra, hogy megállapítsa: az intézkedések alkalmazásához szükséges szervezeti, tárgyi és pénzügyi feltételek csak részben adottak, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala esetében a létszámbővítés fedezetét - munkaállomások létrehozása, illetmények biztosítása - a költségvetés általános tartaléka terhére kell biztosítani. Nyilvánvalóan nem tervezik, hogy az új feladatok miatt erőteljes létszámbővítésre kerül sor, hiszen a hatásvizsgálati lap azt jelzi, hogy a törvény végrehajtása 10 fővel növeli majd a foglalkoztatottságot.

Ugyanez a hatásvizsgálat 3 ezer fő közérdekű bejelentővel, 75 ezer panaszossal számol, a becslés szerint az ügyintézés 400 főt érint. Az előterjesztő nem lehet túlságosan magabiztos a törvényjavaslat időtállósága tekintetében, mivel bár a törvény csak 2014. január 1-jén lépne hatályba, a hatásvizsgálati lap szerint 2014-ben már módosítása is várható. A törvényjavaslat benyújtásakor az expozét elmondó Rétvári Bence államtitkár úr egyenesen európai szintű bejelentővédelmi rendszerről beszélt a június 25-ei sajtótájékoztatóján. Kifejtette, idézem: "Az egyes ügyekben eljárásra jogosultak lehetnek az integritásfelelősök, akik őrködnek afölött, hogy a korrupciónak való kitettség minél kisebb legyen a közintézményekben, és azok megőrizzék az ellenálló képességet."

(17.30)

A felelősöket kinevezik, és munkájuk mellett végzik ezt a tevékenységet pluszfeladatként. Jelenleg kísérleti jelleggel a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalnál és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél dolgoznak ilyen felelősök, de ha beválik, akkor teljeskörűen is bevezethetik. Ezt kár volt mondania, tisztelt államtitkár úr. A Magyar Közlöny 2013. évi 30. száma hirdette ki a kormány 50/2013. számú kormányrendeletét az államigazgatási szervek integritásirányítási rendszeréről és az érdekérvényesítők fogadásának rendjéről. A rendelet jogszabály-szerkesztési hiba folytán hatályba sem tudott lépni, később a minisztériumnak korrigálni kellett; láthatóan az a kodifikáció sem volt egy sikertörténet.

Tisztelt Országgyűlés! Mint említettem, ez a törvényjavaslat sem sikerült valami fényesen, még formailag sem. Most a tartalmi hiányosságokra szeretnék egy kicsit részletesebben kitérni. A trafikmutyik, földmutyik, takarékszövetkezeti és még ki tudja, miféle mutyik időszakában megnyugtató lett volna, ha a panasz jogintézményének megerősítéséről számolhatnánk be, arról például, hogy panasznak különösen olyan magatartások esetén van helye, amikor a döntéshozó nem elfogulatlanul és nem előítélet-mentesen jár el, a mérlegelési és méltányossági jogkörével visszaélt, vagy a megfelelő tájékoztatási kötelezettségét mulasztotta el. Ezek a magatartások általában az esetleges jogorvoslat körében nem kezelhetőek, de a panasz pontosan erről szól, a jog- és érdeksérelemről szól, illetve ezek orvoslása a célja. Úgy tűnt, hogy ebben a törvényjavaslatban ezt a célt nem sikerült megfelelően szolgálni. A törvényjavaslatnak ezt a hiányosságát módosító javaslattal mindenképpen pótolni kellene, fogunk is tenni javaslatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Említettem, hogy a közérdekű bejelentés olyan jelzés, amely a közösség, illetve az egész társadalom érdekét szolgálja. Mondhatják, hogy az államon és a helyi önkormányzaton kívüli szereplők is okozhatnak jog- vagy érdeksérelmet, hozhatnak közérdeket sértő döntéseket, és azokat is orvosolni kell; orvosolni kell, mégpedig az érintett közösség, illetve az egész társadalom javára. A törvényjavaslatnak a bizalmi ügyvédre vonatkozó része - erre tért ki Gruber képviselőtársam is - azonban nem erről szól. Bejelentésnek a bizalmi ügyvéd tevékenysége szempontjából az a jelzés tekinthető, amelynek orvoslása jogszabályba nem ütköző üzleti érdeket szolgál, hangsúlyozom, üzleti érdeket szolgál. Ez a jogalkotási megoldás legalábbis magyarázatra szorul. Egy gazdasági társaság üzleti érdekeinek előmozdítása ritkán szolgálja közvetlenül a közérdeket. A bizalmi ügyvéd jogállása és a bejelentővel, valamint a megbízóval való kapcsolata kérdéseket vet fel, erre tértünk ki viszonylag bőven a bizottsági vitában is. A bizalmi ügyvéd a bejelentő személyes adatait nem tárhatja fel a megbízója előtt, kivéve, ha a bejelentő a titoktartás alól felmentette. A bejelentő adatait ez a bizalmi ügyvéd védi saját megbízójával szemben, az a bizalmi ügyvéd, akit a jogi személy fizet. Meg vagyok győződve arról, hogy a bizalmi ügyvédre vonatkozó szabályokat át kell gondolni, ebben a formájában azonban - és itt ismétlem, amit a bizottsági ülésen mondtam - nem lehet bevezetni azokat.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Mondhatnám azt is, hogy ennek a mostani javaslatnak szaga van, Közgép-szaga, piaci lenyúlás szaga. Átlátható döntéshozatalt biztosító szabályozás esetén, tiszta pályázati rendszer működtetése mellett, mutyimentes közbeszerzési eljárásokban nincs szükség bizalmi ügyvédre, védett bejelentgetőkre, a nyilvánosság megtenné a magáét. Azt javasolom, ezt gondolják át, és bízzák a nyilvánosságra. Annak a rezsimnek van szüksége névtelen bejelentőkre, amelyiknek van félnivalója. A Fidesz-KDNP-többség az elmúlt három évben jóformán minden korábbi pályázati rendszert eltörölt, a meglévő pályázatok szabályozását és gyakorlatát pedig úgy alakították át, hogy a döntéshozók jóformán csak szubjektív szempontok alapján juttatnak mindent a híveknek, a hatalomhoz lojális embereknek. Úgy gondolom, ez az, amivel végre fel kéne hagyni, tisztelt képviselőtársaim.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a javaslat nem sikerült jól. A rosszhiszemű bejelentőt ugyan büntető- vagy szabálysértési eljárással vagy a károk megtérítésével fenyegeti, ez rendben is volna, ezzel maximálisan egyet tudok érteni. Kimondja a törvényjavaslat ugyanakkor azt is, hogy a bejelentővel szemben a közérdekű bejelentés miatt tett jogszerű intézkedés is jogellenesnek minősül. Büntetőjogászként egy kérdésem lenne: hogyan lehet ezt bizonyítani, hogy egy egyébként jogszerű intézkedésre a közérdekű bejelentés miatt került sor? Ha egy bejelentőt a próbaidő lejártával nem foglalkoztatnak tovább, az jogszerűtlen lesz, és a bejelentő hivatkozhat arra, hogy a bejelentésére tekintettel őt tovább kell foglalkoztatni? - kérdezem, tisztelt államtitkár úr. Másrészt a foglalkoztatási jogviszonyokon kívüli esetekben hogyan kerülhet sor olyan retorzióra, amely a bejelentő életkörülményeinek súlyos veszélyeztetésére vezetne? Az indokolás ezekre a kérdésekre nem ad választ, nem hoz meggyőző példát sem. Ezért tiszta helyzetet a bejelentővédelem radikális leszűkítése jelenthet, erre vonatkozóan is nyújtottunk be módosító javaslatot, és itt szeretném hangsúlyozni, talán az eddigi felszólalásomból kitűnt, hogy nem a korrupcióellenes küzdelem az, amit mi nem pártolunk, hanem egy rossz megoldás az, amit mi nem pártolunk.

Végül a következő egy percben, hogy jót is mondjak a törvényjavaslatról, az alapvető jogok biztosának szerepét szeretném megemlíteni. Azt, hogy ő gondozza a közérdekű bejelentők elektronikus nyilvántartását, és hozzá lehet fordulni, ha a közérdekű bejelentést nem megfelelően vizsgálták ki, ez helyes, úgy gondolom, ez egy jó irány. Jó lett volna azonban, ha a törvényjavaslat ennél egy kicsit tovább is lépett volna, kár, hogy nem tette meg, és jó lenne az is - és ismétlem a bevezető gondolataimat, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim -, ha a kormány nem csupán látszatintézkedéseket kívánna hozni, hanem valóban szándékozna fellépni a korrupció ellen, vagy ha ezt nem teszi, akkor legalább a kormányzati korrupciót mint olyat szüntetné meg.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
304 174 2013.09.23. 2:10  173-180

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! A munkaügyi bíróság első fokon, a Fővárosi Törvényszék pedig másodfokon jogerősen visszahelyezte Kaszás Zoltán budapesti, XVI. kerületi iskolaigazgatót eredeti beosztásába. Megállapította, hogy az önkormányzat jogellenesen bocsátotta el. Ön az ítéletnek megfelelően 2013. augusztus 28-án visszahelyezte őt igazgatói pozíciójába. Két nappal később azonban, augusztus 30-án felmentette vezetői beosztásából. A két papírt kettő perc eltéréssel tíz nappal később egyébként, szeptember 9-én vetették át az iskolaigazgatóval. Ez az eljárás, tisztelt államtitkár asszony, egy közmegbecsülésnek örvendő tanárember szándékos megalázása a mi felfogásunk szerint.

Az iskolaigazgató indoklást kért, miért mentették fel. Ön azt írta, hogy 2013 augusztusában vált az ön számára ismertté egy egy évvel korábban lefolytatott önkormányzati ellenőrzési jegyzőkönyv, amely szabálytalanságokat tárt fel az iskola működésében, és ezért mentette fel az iskolaigazgatót kettő nappal a kinevezése után. Ez pedig csak úgy történhetett, államtitkár asszony, hogy ön kinevezte az igazgatót, utána augusztus 28-án, valamikor délután vagy esetleg 29-én került véletlenül az ön kezébe az ellenőrzési jegyzőkönyv, ezt ön át is tanulmányozta akkor, ami véletlenül pont akkor került önhöz, majd a következő napon alá is írta az igazgató felmentéséről szóló dokumentumot.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Úgy gondolom, úgy ítélem meg, hogy ez az életszerűséget nélkülözi, ugyanis ha ön augusztusban korábban kapta volna meg a jegyzőkönyvet, akkor vélhetően 28-án nem nevezi ki. Tehát másfél nap állt rendelkezésre önnek ahhoz, hogy ezt átnézze és véletlenül pont akkor jusson önhöz. Tisztelt Államtitkár Asszony! Kérdezem öntől, hogy ezt helyesnek tartja-e.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
304 178 2013.09.23. 1:07  173-180

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Amire ön hivatkozik, vizsgálat, az az ön indoklása szerint 2012. november 22-én zárult le, azaz nincs folyamatban, hanem lezárult. Hogy ön kinevezi és utána elbocsátja az igazgatót, az az én számomra egy dolgot jelent, hogy ez innentől kezdve nem egy kerületi pedagógus ügye, hanem bizony országos ügy, tulajdonképpen a kormány és az igazságszolgáltatás viszonyát jól tükrözi, ugyanis ön nem csinált mást, államtitkár asszony, mint hogy megkerülte a bíróság ítéletét, mondhatnám azt is, ha nagy szavakat szeretnék használni, hogy a hivatali jogkörével, lehetőségeivel visszaélve megkerüli a bíróság ítéletét, mert kinevezi, majd utána két nap múlva felmenti. Az igazgató egyet tehet, hogy bírósághoz fordul ismét, és egy-két év múlva talán igazságot lel majd újra.

Államtitkár asszony, ez pedig a kormány és az igazságszolgáltatás viszonyát példázza jól, és nem csupán Kaszás Zoltán iskolaigazgatóról szól. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
304 233 2013.09.23. 5:00  230-240

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlési törvény 2. § (2) bekezdés f) pontja szerint a házelnök részrehajlás nélkül vezeti az üléseket. (Az elnök csenget.) Jakab István alelnök ülésvezető tevékenysége közben ezt a kötelezettségét megszegte, amikor a T/10593. számú törvényjavaslat részletes vitájában kifogásolta felszólalásom tartalmát, azt állítva, hogy nem illeszkedik a részletes vita kereteibe.

A részletes vitának a T/10593/9. számú módosító javaslatra megnyitott szakaszában szóltam hozzá - és ez talán fontos -, reagálva Répássy Róbert államtitkár úr felszólalására, aki a részletes vita ugyanezen szakaszában ismertette a kormány új álláspontját a bíróságok közötti ügyáthelyezés jogintézményének megszüntetésével kapcsolatban. A vita tárgyát képező módosító javaslat tárgyszerűen ugyanezt érinti. Mind Répássy Róbert, mind pedig én megítélésem szerint helyesen szóltunk hozzá, felszólalásunk illeszkedett a részletes vita szerkezetéhez, hiszen mindketten a vita tárgyát éppen képező módosító javaslat által érintett tárgykörhöz szóltunk hozzá.

Jakab István ülésvezető elnök azonban Répássy Róbert felszólalásával kapcsolatban nem, csupán az én felszólalásommal kapcsolatban emelt tartalmi kifogást, a mi megítélésünk szerint pedig ezzel megsértette a részrehajlás nélküli ülésvezetés törvényi követelményeit.

(18.30)

Tisztelt Országgyűlés! A jegyző úr ismertette azt az állásfoglalás-tervezetet, amelyet az alkotmányügyi bizottság fogadott el az ülésén. Ezzel az állásfoglalással két probléma van. Az egyik az, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha elolvassák, ez lényegesen túlmutat ezen a, ha úgy tetszik, bagatell eseten. Ugyanis azt jelenti, hogy az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság tartalmilag nem vizsgálja, hogy az ülésvezető elnök helyesen döntött-e, csak azt, hogy az adott szituációban volt-e lehetősége mérlegelésre. Ezt jelenti, amit önök elfogadtak és most megerősíteni kívánnak. Nem vizsgálta, hogy tartalmilag igaza volt-e az elnöknek vagy sem, hanem annyit mond, ezt jelenti ez az állásfoglalás, hogy ha az elnök megvonja a szót, és annyit tesz hozzá, hogy azért, mert csak, akkor az is házszabályszerű. Én pedig úgy gondolom, hogy ezt nem lehet elfogadni. Nemcsak azért, mert ennek olyan következményei vannak, hogy tulajdonképpen teljes mértékben kiüresíti a Házszabály általam idézett szakaszát... (Közbekiáltás a Fidesz padsoraiból: Ülj már le!) Le fogok ülni, de előbb elmondom, képviselőtársaim, amit szeretnék. (Az elnök csenget.) Szóval kiüresíti a Házszabály idézett paragrafusát és bekezdését, ugyanis ha tartalmilag nem vizsgálhatja meg az alkotmányügyi bizottság, hogy egy ülést vezető elnök helyesen dönt vagy nem, akkor egyszerűbb lenne ezt a szakaszt hatályon kívül helyezni. Mert formailag persze mindig igaza van, képviselőtársaim, ez biztos!

Másodszor, azt gondolom, talán önök is képesek mindahányan megérteni azt az egyszerű logikai eszmefuttatást, hogy ha ugyanarról a témáról beszélünk ketten, akkor vagy egyikünknek sincs igaza, vagy mindkettőnknek igaza van. Ha egy részletesvita-szakaszban az államtitkár ugyanarról beszél, mint a képviselő tartalmilag, akkor vagy az államtitkár is eltér a tárgytól és akkor a képviselő is, vagy az államtitkár sem tér el a tárgytól, de akkor a képviselő sem. Szerintem ez viszonylag egyszerű logikai okfejtés. Ehhez képest az ülésvezető elnök akkor jár el helyesen és házszabályszerűen, hogy ha vagy mindkét felszólalóra, az államtitkárra is és a képviselőre is rászól, figyelmezteti őket, hogy térjen a tárgyra, vagy akkor jár el helyesen, ha egyikőjüknek sem szól bele a felszólalásába. De, tisztelt képviselőtársaim, a logika egyszerű szabályai alapján (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) az biztosan nem lehet házszabályszerű és pártatlan magatartás az ülésvezetőtől, hogy az ugyanabban a témában megszólaló két képviselő közül az egyikre rászól, a másikra meg nem.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezért elfogadhatatlan az az állásfoglalás, amely előttünk fekszik. Értem én, hogy önök most már nagyon sokadszor próbálják mentegetni a saját ülésvezető elnökeiket, csak kérem, gondoljanak arra, hogy ezekkel az állásfoglalásokkal az Országgyűlés későbbi működését is meghatározó döntéseket hozunk. Kérem tehát, gondolják át, hogy (Boldog István: Legyél nyugodt, egész éjszaka ezen gondolkozunk!) támogatják-e ezt a javaslatot vagy sem.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
304 239 2013.09.23. 2:41  230-240

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is köszönöm a hozzászólásokat. Én azt gondolom, hogy elsősorban Cser-Palkovics András bizottsági elnök úrra érdemes reagálni, hiszen Schiffer képviselő úr amit elmondott, azzal a magam részéről maximálisan egyetértek. Bizottsági elnök úr elmondta azt, hogy itt azért nem történt probléma, merthogy tulajdonképpen szómegvonás nem történt. Tisztelt Képviselőtársaim! Én pedig azt gondolom, hogy ha - ahogy Schiffer képviselő úr is elmondta - egy képviselő felszólalásába többször beleszólnak, és az elnök gyakorlatilag nem teszi lehetővé azt, hogy a felszólalás tartalmát a képviselő elmondja a folyamatos közbeszólások és rendreutasítások miatt, az tartalmilag majdnem ugyanaz, mintha megvonná a szót. (Felzúdulás a Fidesz padsoraiból.)

És nem azt kifogásoltam, tisztelt képviselőtársaim (Az elnök csenget.), hogy megvonta a szót, erről egy hang, egy betű nincsen az előterjesztésben, és én sem mondtam róla egy mondatot sem. Azt kifogásoltam, hogy ha az elnöknek tartalmi kifogása van egy képviselő felszólalásával kapcsolatban, akkor a pontosan ugyanolyan tárgykört érintő államtitkári felszólalással kapcsolatban is kellett volna hogy legyen ilyen tartalmi kifogása. Ha Répássy államtitkár urat figyelmeztette volna arra az alelnök úr, hogy ne térjen el a tárgytól, akkor egy szót nem szólnék. Akkor utána azt lehetett volna mondani, hogy másként ítéljük meg, alelnök úr azt mondja, hogy nem tartozik ide, mi meg azt gondoljuk, hogy idetartozik.

Alelnök úr, államtitkár urat nem figyelmeztette, engem pontosan ugyanazért figyelmeztetett. Itt, én azt gondolom, hogy kimutathatóan megszegte a Házszabályt, és azt gondolom, hogy ez önmagában alkalmas arra, hogy kimondhassuk azt, hogy nem volt objektív az ülésvezetés. Éppen ezért, tisztelt Országgyűlés, én úgy hiszem, hogy nem járnak el helyesen, hogyha megerősítik az alkotmányügyi bizottság állásfoglalását. Én arra tennék javaslatot, hogy gondoljanak kicsit a jövőre is, az önök jövőjére is, arra is, amire Schiffer képviselő úr célzott, hogy bizonyosan valamikor lesznek ellenzékben is, valószínűleg hamarabb, mint gondolnák, és akkor ezek a szabályok vissza fognak ütni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
306 213 2013.09.30. 2:41  196-215

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A felszólalások kapcsán én örömmel hallottam, hogy a Jobbik és a Fidesz nagyjából hasonló véleményétől a mienk erősen különbözik. Ez is az a törvényjavaslat, tisztelt képviselőtársaim, amelyet az Alkotmánybíróság egyszer már alkotmányellenesnek nyilvánított, és önök nem úgy állnak hozzá, hogy megfontolják, hogy vajon a testület miért tette ezt, hanem az a reakciójuk, hogy akkor alaptörvénybe emelik abból a célból, hogy az Alkotmánybíróság ezután már ne tudjon véleményt nyilvánítani róla, és ne tudja hatályon kívül helyezni.

Az, amit Vas Imre képviselőtársam elmondott, hogy valóban a zárószavazás előtti módosító javaslatról beszéljünk, azzal az a legnagyobb probléma, tisztelt képviselőtársaim, hogy alkotmányellenes, alaptörvény-ellenes. Önök alkottak egy olyan jogszabályt, vagy most megszavazni szándékoznak, amelyik azt mondja ki, hogy ugyan adok a Fővárosi Önkormányzatnak hatáskört arra, hogy megállapítsa azokat a területeket, ahol életvitelszerűen nem lehet az utcán tartózkodni, de tulajdonképpen nem ő fog dönteni róla, hanem az önkormányzatok, a kerületi önkormányzatok, akik majd megadják az ukázt a Fővárosi Önkormányzatnak, aki pedig köteles majd úgy dönteni, ahogy azt a kerületi önkormányzat kéri.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor miért nem adják meg a kerületi önkormányzatoknak már ezt a jogot, ha már csak a módosító javaslatról esik szó? Szóval, maga a zárószavazás előtti módosító javaslat az én meglátásom szerint egy alaptörvény-ellenes helyzetet idéz elő, ami azért örvendetes, mert így legalább lesz a köztársasági elnök úrnak lehetősége arra, hogy az Alkotmánybíróság elé küldje a javaslatot. Legalábbis őszintén remélem, hogy majd önök is így értelmezik a dolgot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami viszont az érdemét illeti, még két mondatban: nos, azt gondolom, hogy azok után, hogy Lázár János egyszer elmondta, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér, azután, hogy Pálffy képviselő úr a mostani vitában az ellenzéki képviselőket csaholó kutyáknak nevezte, én azt gondolom, hogy ebből a mentalitásból persze következik az a javaslat, amit önök idetettek a parlament elé, ezt viszont mi támogatni biztosan nem tudjuk.

Sokakat zavar a hajléktalanság, legfőképp azért, mert látják a szerencsétlen sorsokat, és nem azért, mert egyébként piszkosak. Azt tudom mondani képviselőtársaim, hogy nem értünk egyet, és nem tudjuk támogatni azt a hozzáállást, ami a hajléktalanokat piszkos, eltávolítandó köztéri tárgyakként kezeli. Szégyelljék magukat!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból. - Ertsey Katalin és dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
308 230 2013.10.07. 0:16  223-237

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP képviselőcsoportja, ahogy eddig is minden alkalommal, ezúttal is támogatja az előterjesztés tárgysorozatba-vételét.

Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
310 207 2013.10.14. 5:03  206-218

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ároktői bűnbanda ügyében két alkalommal is volt botrány Magyarországon. Először akkor, amikor négy év alatt nem sikerült az igazságszolgáltatás szerveinek eljutni az elsőfokú ítéletig, és ebből kifolyólag a törvény erejénél fogva meg kellett szüntetni az előzetes letartóztatásukat, és házi őrizetbe kellett őket helyezni.

A második botrány ezzel összefüggésben keletkezett, amikor a rendőrség a számára előírt jogszabályi kötelezettségnek eleget nem téve nem tudta biztosítani azt, hogy a házi őrizetből a banda két tagja meg ne szökjön. Szerencsére a svájci rendőrség rendbe tette azt, amit a magyar rendőrség elrontott, és pár nap múlva elfogta az elkövetőket.

Mi az üggyel kapcsolatban már a nyáron, azaz bőven a szökés előtt megfogalmaztunk egy javaslatot. Eszerint soron kívül kell értékelni a bíró tevékenységét, ha a terhelt előzetes letartóztatása a törvény erejénél fogva szűnt meg. Ugyanez vonatkozna az ügyészre is, amely szerint, ha az előzetes letartóztatás a törvény erejénél fogva szűnt meg, a nyomozást vagy a nyomozás feletti felügyeletet gyakorló ügyész (Novák Előd: Azért, mert cigányok, ugye?) soron kívül lenne köteles vizsgálatot folytatni a büntetőeljárás törvényessége hatékonyságának az ellenőrzése céljából. Azt a megjegyzést, amit jobbikos képviselőtársam bekiabált, úgy gondolom, elnök úrnak illene helyre tenni. (Moraj a Jobbik soraiban.)

Ami az ügy érdemét a továbbiakban illeti: ha akkor a fideszes képviselők az alkotmányügyi bizottság ülésén nem utasítják el indokolás nélkül ennek a javaslatnak a napirendre vételét, akkor elképzelhető, hogy ezek az elkövetők nem szöknek meg, mert az ügyészség egy kicsit jobban teszi a dolgát, és indítványozza a bíróságnak, hogy a szeptember 1-jével megváltozott jogszabályi környezet alapján szereljék fel az elkövetőket nyomkövetővel. Erre tehát az ügyészségnek meglett volna a lehetősége. Az ügyész érzi és tudja azt, hogy ha nem tesz eleget a feladatának és hiányosan teljesíti a kötelességét, akkor egy kötelező vizsgálat vár rá. Lehet, hogy meg lehetett volna akadályozni a második botrányt, azaz az elkövetők megszökését.

Ezzel az üggyel kapcsolatban ellenőrző albizottsági ülést hívtunk össze, amelyen megjelent a Kúria elnökhelyettese, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, a Legfőbb Ügyészség képviselője, azonban a fideszes képviselők távolmaradása miatt az ülés határozatképtelen volt, annak ellenére, hogy belügyminiszter úr is megígérte a jelenlétét, ezt a fideszes képviselők is megtették, az alkotmányügyi bizottság ellenőrző albizottságának fideszes alelnöke, Vas Imre pedig a bizottsági ülésen jegyzőkönyvben ígérte meg, hogy eljönnek az ülésre. Egyébként az ő kedvéért módosítottuk a bizottsági ülés időpontját. Azt gondolom, hogy ezzel az Országgyűlés tekintélyét súlyosan megsértették a fideszes képviselők, akárcsak azoknak az embereknek a becsületét és tekintélyét, akik közjogi méltóságokként, közjogi tisztséget viselő emberekként eljöttek a bizottsági ülésre, de hiába.

Az albizottsági ülésen egyébként nem a bűnbakkeresés lett volna a cél, hanem az, hogy közösen találjunk megoldást a kialakult problémára, hogy ilyen a jövőben ne történhessen meg. Ehelyett a Fidesz sebtében összehozott magának egy sajtótájékoztatót, amelyen bejelentett egy kevésbé jó, alapvetően tőlünk ellopott javaslatot, másrészről pedig egy vállalhatatlan javaslatot. Ezen a rögtönzött sajtótájékoztatón bejelentették, hogy törvénymódosítási javaslattal élnek. Ehhez képest, tisztelt képviselőtársaim, a mai napig ebben a témakörben semmilyen törvénymódosítással nem élt a Fidesz, nem került a Ház elé az ügyet kezelő módosító javaslat.

Azt gondolom, hogy a mi javaslatunk egy jó megoldás lenne a helyzet kezelésére, hiszen abban az esetben, ha a törvény erejénél fogva szűnik meg az előzetes letartóztatás, minden résztvevő - legyen az rendőr, ügyész vagy bíró, legyen az bűnügyi szakértő vagy bárki más - számíthat arra, hogy kötelező jelleggel ellenőrzésnek lesz alávetve. Ez megint csak nem a retorzióról szól elsősorban, hanem arról, hogy ennek tudatában valószínűleg jobban odafigyelnek arra majd a jövőben, hogy ilyen eset ne történhessen.

Éppen ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa ezt a javaslatot, és ismételten kérem elnök urat, ha már eddig nem tette meg, hogy a Jobbik képviselőcsoportját utasítsa rendre a beszólás miatt. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Nem bíráljuk az elnököt!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
310 217 2013.10.14. 2:13  206-218

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért érdekes felszólalás volt Gulyás képviselő úré akkor, amikor 2010-ben a Fidesz előterjesztett egy bírósági reformot, majd utána az alaptörvényben megváltoztatta a rendszert, nos, ez az ügy a bírósági szakaszban éppen az önök kormányzása alatt zajlott. Tehát, azért képviselő úr, érdemes lenne ezen nem túllépni, és nem csúsztatni ekkorát, mert az, ami a bírósági szakaszban zajlott, az önök reformjai után történt meg.

(18.10)

Úgyhogy valószínűleg az önök reformjai jelentenek csődöt, erről érdemes beszélni. Hogyha a nyomkövető alkalmazható, akkor mondja meg, képviselő úr, miért nem volt rajtuk! Miért nem volt rajtuk? Azért, mert valaki hibázott ebben, azt gondolom, és pontosan azért kellett volna leülnünk egymással beszélgetni, és nem velünk, félreértés ne essék, nem az ellenzékkel, hanem azokkal, akiket az ellenőrző albizottság ülésére meghívtunk, hogy a szakma tudja azt megmondani, hogy mi ilyenkor a jó megoldás, és nem pedig a politikai pártok licitálnának egymásra. Ez volt a mi tervünk, ez az, amit önök keresztülhúztak nyilvánvaló és egyértelmű politikai szándékból.

Ehhez képest beterjesztenek megint egy populista javaslatot, ami első hangzásra hallatszik csak jól, hogy gyakorlatilag ne legyen felső határa az előzetes letartóztatásnak. Abszolút egyetértek önnel, Schiffer képviselő úr, ez egy abszolút járhatatlan és egy helytelen út. Nemcsak azért, mert egyébként ellentétes az önök alaptörvényével és minden létező nemzetközi normával, ami erre vonatkozik, hanem azért is, mert ez pontosan a gyorsaság ellen fog hatni, hiszen ha a bíróságnak és az ügyészségnek nincsen egy olyan szorító határideje, hogy az előzetes letartóztatás lejár, akkor vélhetően ezek az ügyek még tovább fognak húzódni. Úgyhogy az a javaslat, amit egyébként önök még be sem nyújtottak, csak beígértek néhány nappal ezelőtt, biztos, hogy nem fog megoldást jelenteni.

Úgyhogy azt gondolom, és azt kérném önöktől, hogy ne a saját kínjukban előkotort, megalkotott javaslataikat próbálják átverni a Házon, hanem fontoljanak meg végre egy normális, jó szakmai javaslatot, és támogassák.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
311 118-120 2013.10.15. 16:08  107-135

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt kúriai Elnökhelyettes Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Meg kell hogy mondjam, érdekes volt államtitkár úr expozéját hallgatni, hiszen hasonló érzés fogott el, mint egyes bírósággal kapcsolatos sarkalatos törvények módosításáról szóló előterjesztések esetén; amikor államtitkár úr azt a kiemelkedő képességét bizonyította, hogy ugyanúgy tud érvelni valami mellett és aztán annak az ellenkezője mellett is.

Igaz ez erre az előterjesztésre is, hiszen több olyan rendelkezés szerepel benne, amellyel kapcsolatban államtitkár úr hasonlóan meggyőzően próbált érvelni 2011-ben, csak éppen pontosan az ellentéte vonatkozásában. Ugyanezt mondta, hogy hatékonyabbá teszi az eljárást, ez egy igazán kielégítő, jó megoldás - mondta most az egyik verzióról, s mondta korábban ugyanannak a témának egy ellentétes verziójáról.

De hogy konkrét legyek: az előzetes letartóztatással kapcsolatban ismertette államtitkár úr - helyesen -, hogy a nyomozati iratok csatolása is kötelező lesz az indítványhoz. Ennek azonban van egy történeti előzménye és nemcsak az az EK-irányelv, amiről államtitkár úr beszélt, hanem a magyar Legfelsőbb Bíróságnak egy büntető kollégiumi véleménye, amely a 93. számot viseli, ahol a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma tartalmilag ugyanazt tette kötelezővé, azaz az ügyésznek rendelkezésre kell bocsátania a védő számára azokat az adatokat, tényeket, iratokat, amelyek az előzetes letartóztatás alapjául szolgálnak, szolgálhatnak az ügyész indítványa alapján.

Erre a kormánynak volt egy reakciója. Ez a reakció pontosan ellentétes volt azzal, mint amit most államtitkár úr előadott a parlamentben. Ugyanis a 2011-ben elfogadott büntető eljárásjogi törvény gyakorlatilag felülírva - ezt önök egyébként szeretik, más hatalmi ág döntéseit felülírni, itt is ez történt - a Legfelsőbb Bíróság kollégiumi véleményét, a törvényben szabályozták azt, hogy a nyomozási bíró az eljárásában köteles figyelemmel lenni a nyomozó hatóság és az ügyész nyomozástaktikai szempontjaira, így különösen arra, hogy a gyanúsított és a védő a nyomozás adatait, tényeit és bizonyítékait csak a nyomozásra irányadó szabályok alapján ismerheti meg, amely nem csupán a bírósági eljárás kontradiktórius jellegét negligálta, hanem jellegénél fogva a pártatlan és független bíróságot - az eljárási funkció megosztási alapelvi követelményeivel ellentétes módon - a nyomozás sikerének előmozdítására kényszerítette, és emellett egyébként kifejezetten ellehetetlenítette azt, hogy a védő ezeket a bizonyítékokat és tényeket megismerje.

Államtitkár úr, önök tehát a 2011-es módosításban éppen hogy letiltották a védőket arról, hogy megismerhessék ezeket az iratokat. Nagyon meggyőzően érvelt akkor is emellett, most pedig meggyőzően érvelt ennek az ellenkezője mellett. Hál' istennek, hogy így, két év elteltével megfogadják a Legfelsőbb Bíróság - új nevén a Kúria - véleményét ebben a témában. Ugyanígy nagy érdeklődéssel hallgattam, amikor államtitkár úr a tanú érdekében eljáró ügyvédről beszélt, és kiemelte mint a jogalkotás helyes irányát, hogy ez az ügyvéd mostantól részt vehet a tanú kihallgatásán.

Az a probléma ezzel, államtitkár úr, hogy megint csak két évvel ezelőtt egészen más álláspontot képviseltek ebben a kérdésben. Szeretném idézni a miniszteri indokolását annak a törvényhelynek, amely alapján önök úgy gondolták, hogy a tanú érdekében eljáró ügyvéd ne vehessen részt a tanú kihallgatásán. Ez így szólt: "A javaslat kiemelt jelentőségű ügyekben - utána ezt egy módosító javaslattal kiterjesztették az összes többi ügyre is - meg kívánja akadályozni azt, hogy a tanú érdekében eljáró ügyvéd, aki ez esetben valójában nem a tanú érdekeit tartja szem előtt és esetleg csak formailag jár el az ő megbízásából, azért vegyen részt a kihallgatáson, hogy értesüljön a tanúvallomás tartalmáról, és arról tájékoztatni tudja a terheltet vagy más olyan személyt, akinek ez érdekében áll." Ez a T/4657. számú törvényjavaslat 70. §-ához fűzött részletes indokolásából vett idézet.

Ehhez persze kommentárként hozzá lehet annyit fűzni, hogy a nagyobbik kormánypárt frakcióvezetőjének az a mondata, amely szerint el kell dönteni, hogy a bűnözők pártján álló ügyvédekkel szimpatizálunk-e vagy pedig az állammal, aki a bűnt üldözi - nem szó szerint idéztem, de tartalmilag ezt mondta Lázár János akkor -, ezt egy kicsit szakmaibb köntösbe bújtatták, de tulajdonképpen ugyanarról van szó.

Államtitkár úr akkor még a parlamenti vitában, a szakbizottsági vitában mindezt kiegészítette azzal, hogy szerinte teljes anakronizmus az, ami a korábbi szabályozás vagy az addig hatályos szabályozás volt, amelyet 2003-ban - és itt megint idézem szó szerint államtitkár úr szavait - "megfelelő ügyvédi lobbi hatására építettek be ebbe a törvénybe". És hozzátette ekkor államtitkár úr, hogy megfontolandónak tartja, hogy ne csak kiemelt ügyekben, hanem általánosan állítsák vissza a 2003 előtti állapotot, s még azt is hozzátette - és megint szó szerint idézem -, hogy "paranoiából nem érdemes eljárási törvényeket alkotni". Ez a rendelkezés pedig ilyen.

Ehhez képest érdeklődéssel olvastam az előttünk fekvő törvényjavaslatot, amely egy pontosan ellentétes álláspontot képviselt, és eszerint, államtitkár úr szerint és a kormány álláspontja szerint ez éppúgy a büntetőeljárások sikeréhez vezető út egyik sarokköve. Érdekes mindenesetre, mindez mindazonáltal az én számomra örömteli változás, hiszem mindkét mai módosítás tulajdonképpen visszaállítja e tekintetben a jogállami kereteket, a jogállami megoldást, és ha 1,5-2 évig ezt nélkülözni is kellett, legalább most visszatérünk a helyes útra.

(15.30)

A törvényjavaslatnak egy másik részéről, egy csomagról szeretnék beszélni. Ez megint az ügyészséggel és az ügyészség jogkörbővítésével összefüggő rendelkezések. Az az érdekes - és persze a tévedés jogát fenntartva, bár nem hiszem, hogy ebben nagyot tévednék -, hogy nagyjából ki lehet következtetni, hogy mely rendelkezéseket mely jogalkalmazó szerv javasolta. Ugyanis, ami az ügyészségről szóló rendelkezés, az ebben a törvényben is, talán egy kivétellel, mindegyik egy dologról szól, hogy az ügyészségnek a lehetőségeit, a jogkörét, az eljárási határideit hogyan lehetne még kedvezőbbé tenni az eljáró ügyészek számára.

Nézzük meg ezeknek a rendelkezéseknek a csokrát! Ilyen az - és itt még azt tudom mondani, hogy tartalmilag egyet is értek vele, úgyhogy csak sorolom mint tényt, hogy ez is idetartozik -, hogy az Országgyűlési Őrség hivatásos tagjaival kapcsolatban a nyomozó ügyészség jár el. Rendben van.

Nézzük tovább! Az ügyész és a nyomozó hatóság levelezésébe nem láthat bele majd védő. Azaz erről másolat nem kérhető. Miért is? Hát az az irat részét képezi, ha jól tudom. Azt is szinte biztosan állítom - de majd államtitkár úr kijavít, ha esetleg ebben tévednék, bár nem hiszem -, hogy ez az iratanyag egy az egyben az eljáró bíróhoz kerül; az eljáró bíró elé kerülő iratanyagból nem fogják kivenni az ügyész és a nyomozó hatóság levelezését. Ha pedig ez így van, akkor ezek az iratok érdemben befolyásolhatják a bíróság döntését. Ha pedig ezek érdemben befolyásolhatják a bíróság döntését, akkor szeretném megkérdezni, hogy milyen elvi alapon nem ismerheti meg ezt az eljáró ügyvéd és a terhelt akkor, amikor a nyomozás már lezárult.

Nem azzal van tehát problémám, hogy a nyomozás közben nyomozástaktikai érdekekre hivatkozva ne lehetne korlátozni ezeknek az iratoknak a kiadását, de azért úgy gondolom, hogy kell hogy legyen az eljárásnak egy olyan pontja, amikor ebbe mindenki beletekinthet, hiszen a bíró véleményét, álláspontját ez befolyásolni fogja.

Nézzük tovább! Titkos információgyűjtés. Egy korábbi Be.-módosítássorozatban önök már szinte parttalanná tették a titkos információgyűjtésre vonatkozó szabályokat. Azaz gyakorlatilag ma ott tartunk, hogy titkos információt az arra jogosult szervek - amelyek köre szintén egyre tágul -, ügyészség, rendőrség, NAV, és még lehetne sorolni, hogy ki mindenki más is, gyakorlatilag szabadon gyűjthet, csak később, amikor majd a büntetőeljárást megindítják, akkor kell engedélyeztetni a bírósággal. Nyilván a felhasználhatóságát ez fogja meghatározni. Itt csak egy mondattal utalok arra, hogy államtitkár úr is valószínűleg pontosan tudja azt, hogy a felhasználhatóság egy dolog, és az operatív információ, ami ezáltal nyerhető, egy másik dolog, és az operatív információ nyerésére gyakorlatilag korlátlan felhatalmazása van ma a titkos adatszerzésre jogosult szerveknek. Én ezt egyébként garanciális szempontból elfogadhatatlannak tartom. Na, ezeken a szabályokon még egyet enyhít - már a garanciális szabályokon - ez a törvényjavaslat. Gondolom, hogy ez is valahonnan az ügyészi körökből származott, vagy esetleg kormánykörökből.

Továbbmenve: az ügyész a vádemelés után is indítványozhassa majd a tanú vallomásának a felolvasását, anélkül, hogy őt idézné a tárgyalásra. Ez megint egy ügyészi jogkört bővítő rendelkezés.

Azután: a másodfokú ügyész az indítványa előterjesztéséhez a 30 helyett most már 60 napot fog kapni. Persze a jogszabály szerint kivételes jelleggel, de aki gyakorló jogász, az pontosan tudja, hogy ez a kivételes jelleg általánossá fog válni. Úgyhogy a 30 nap helyett 60 napra fog ez bővülni. Hozzáteszem azt is, hogy ha a kormánynak az eljárások gyorsítása a célja, akkor érdekes, hogy ezt az indítványt miért emelte be most az előterjesztésébe.

Aztán említhetném a magánlakás fogalmának kiterjesztését a gépkocsira, és ezzel összefüggésben a házkutatásra, illetve a titkos információgyűjtésre vonatkozó szabályokat szintén lehetne említeni. Azt gondolom, hogy ez nem helyes, és mi ezeket a módosításokat biztosan nem fogjuk pártolni.

Van egy-két olyan javaslat is, amit viszont üdvözölni tudunk, azon a kettőn kívül, amit a felszólalásom első részében említettem. Ilyen például az általános panaszjog visszaállítása, amit egyébként szintén odasorolhattam volna a felszólalásom első kategóriájába, ahol államtitkár úr szintén érvelt amellett, hogy milyen jó, hogy ez megszűnik, most amellett érvel, hogy milyen jó, hogy visszajön. Legalábbis a kormány álláspontja ebben, úgy tűnik, megint csak változott.

Pozitívnak tartom azt, hogy a gyermekmeghallgató szobák alkalmazását szélesebb körben teszi lehetővé a javaslat. Én fölvetném azt is - és ezt egy módosító javaslattal szeretnénk korrigálni -, hogy ne csak lehessen, hanem kötelező jelleggel ott kelljen meghallgatni, kihallgatni a gyerekeket.

Szintén elfogadhatónak tartom azokat az érveket, amelyeket a javaslat a másodfokú tanácsok kibővítésével kapcsolatban fogalmaz meg. Valóban szólnak komoly érvek emellett, tehát hogy a Kúriánál, illetve másodfokú tanácsnál ki lehessen öttagúra bővíteni a tanácsot. És azt is pozitívnak tartom, hogy a másodfokú határozathoz háromnapos gondolkodási időt társít a jövőben az előterjesztés.

Szintén pozitívnak tudom értékelni, hogy a felfüggesztett ügyek esetében az előzetes letartóztatásra kifejezetten és egyértelműen lehetőséget fog biztosítani a jogalkotó, és a nyomkövető alkalmazására vonatkozó új szabályokat is pártolni tudom. Ott eggyel egészíteném ki, talán azzal, hogy azokban az esetekben, ahol kiemelt súlyú bűncselekményekről van szó, ott a nyomkövető alkalmazását a bírónak kötelező jelleggel kelljen elrendelni. Tehát ne csak a terhelt hozzájárulásához ne kössük az alkalmazhatóságát, hanem e tekintetben, ritkán mondok ilyet, de kössük meg a bíró kezét, és tegyük kötelezővé azt, hogy ezt a nyomkövető berendezést alkalmazza.

Pártolom és egyetértek a közvetítői eljárás alkalmazásával a szabálysértési törvényben, hiszen a büntetőeljárásban bevált módszerről van szó, és azt gondolom, hogy minden elvi alapot nélkülözött az, hogy eddig ez a szabálysértési törvényben nem jelent meg. Tehát egy bevált, jó módszer alkalmazását én amott is tudom pártolni.

Egy perc hosszabbítást, elnök úr, ha megenged nekem!

ELNÖK: Igen, természetesen.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr.

Az ügyvédjelölt a törvényszék eljárásában képviselheti a védelmet. Tisztelt Képviselőtársaim! Én ezzel egyáltalán nem tudok egyetérteni, és azért nem, mert megint gyengítjük az eljárási garanciákat. Én értem azt, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara azért, merthogy a kimentését önök egy korábbi Be.-módosításban lehetetlenné tették az ügyvédnek gyakorlatilag, kármentés címén támogat egy ilyen javaslatot, de én biztos vagyok abban, hogy az ügyvédi kamara lényegesen jobban örülne annak, ha e helyett a megoldás helyett inkább a kimentés korlátozását oldanák fel kicsit.

Azt meg pláne nem tudom belátni, hogy miért kell különböztetni perbeszéd és az eljárás többi része között, hiszen ha valaki a bizonyítási eljárásban részt vehet, az semmivel sem kevésbé fontos eljárási cselekmény, mint a perbeszéd. Ha valaki azt elrontja, akkor a perbeszéd már biztos nem fog javítani a helyzeten.

Mindezzel együtt tehát, tisztelt képviselőtársaim, én a magam részéről és frakcióm nevében ezt a törvényjavaslatot támogatni nem tudom.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
311 124-126 2013.10.15. 2:23  107-135

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nehéz lesz két percben kilencre, de megpróbálok minden lényegére, és köszönöm államtitkár úr válaszát és hogy beszállt a vitába.

Az előzetes letartóztatással kapcsolatban, államtitkár úr, azt kell hogy mondjam, hogy ezt a fölszólalást én is elmondhattam volna. Most végre egyetértünk az elvekben. Ott téved államtitkár úr szerintem csupán, hogy én sosem mondtam olyat, hogy a teljes nyomozati irat megismerésére van szükség, sem két évvel ezelőtt, sem most. Az EK-irányelv ugyanazt mondja, mint az 1993-as büntető kollégiumi vélemény és amit most önök itt be kívánnak vezetni. Én mindösszesen arra utaltam, hogy azt a törvényjavaslatot, amit másfél-két évvel ezelőtt, 2011-ben terjesztettek be, éppen az ezt a szemléletet tükröző kollégiumi vélemény hatálytalanításának céljából nyújtották be, tehát azt írták vele felül. Azaz nem ismertethető meg, nem köteles megismertetni a régi törvény, a ma hatályos törvény alapján az ügyész az előzetes letartóztatás elrendelésének alapjául szolgáló bizonyítékokat sem - hangsúlyozom: sem - a védőkkel és a terheltekkel.

Most az a következménye a módosításnak, nyilván nem az egész iratanyagot, nem is kérte ezt senki és a kollégiumi vélemény sem ezt mondta, de végre most elismerték önök is azt, hogy arra viszont szükség van garanciális okokból, hogy az előzetes letartóztatás alapjául szolgáló bizonyítékokat meg lehessen ismerni.

(15.50)

Erre mondtam azt, hogy az önök álláspontja megváltozott ebben, az enyém nem, és a Kúria álláspontja sem változott.

A másik, nagyon röviden, hogy nem az a baj, hogy az ügyészségtől származik egy indítvány, az a baj, hogy az ügyészségtől mindig olyan indítvány jön, amelyik a saját hatáskör bővítését rendeli meg a kormánytól és a parlamenttől, nekem ez a problémám. Egyébként mi is a bűnüldözés irányában vagyunk elfogultak, csak mi azt nem úgy képzeljük el, hogy folyamatos ügyészségi hatáskörbővítés kell, hanem úgy, hogy a garanciákkal ellátott, egyébként hatékony büntetőeljárások, amelyek része az ügyészi jogkör és része a terhelti, védői jogkör, és természetesen a független bírói is, megfelelő arányban...

ELNÖK: Képviselő úr, azt javaslom, ketten vannak írásban bejelentkezve, mérlegelje, hogy bejelentkezik rendes, ismételt felszólalásra.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
311 132 2013.10.15. 13:05  107-135

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem fogom kihasználni az időkeretet, csak megfogadva az elnök úr tanácsát, megvártam az eddigi felszólalásokat, és így valóban az ember nincs a két percbe beszorítva. Egy-két téma maradt még, amelyről érdemes, azt gondolom, egy kicsit bővebben beszélni és még államtitkár úr felvetéseivel kapcsolatban reagálni.

Az államtitkár úr azt kérdezte, hogy miért nem támogatjuk ezt a javaslatot, ha ennyi jó dolog van benne. Államtitkár úr, a válasz nagyon egyszerű: mert jó sok olyan dolog is van benne, ami nem jó. Ezeket is kiemeltem, de kiemelem még egyszer a konkrétság kedvéért. Például azért nem, mert nem értünk egyet azzal, hogy ne lehessen másolatot kérni az ügyész és a nyomozó hatóság levelezéséről. Például nem értünk egyet azzal, hogy a titkos információgyűjtésre vonatkozó garanciális szabályokon megint enyhíteni kíván a kormány. Például nem értünk egyet azzal, hogy a másodfokú ügyész indítványára rendelkezésre álló 30 napos határidő újabb 30 nappal meghosszabbítható legyen. Például azért nem értünk egyet a jogszabállyal, azért nem támogatjuk, mert nem értünk egyet azzal, ami az ügyvédjelöltekre vonatkozó módosító javaslat a javaslatcsomagban.

Ezek voltak talán a legfontosabbak, de egyébként lehetne még mást is sorolni. Módosító javaslatok formájában teszünk előterjesztést ezek megváltoztatására vagy ezek egy részének a megváltoztatására, és természetesen, ha mindezeket az aggályokat a kormány megfontolja, és a mi álláspontunk szerint módosítja az eredeti előterjesztést, akkor támogatni fogjuk a javaslatot.

Államtitkár úr, nyilván észrevette, hogy az utóbbi időkben már a szokásos vehemencia hiányzott a felszólalásomból. Azért, mert ez az előttünk fekvő törvényjavaslat nem egy az egyben rossz, nem egy az egyben ellentétes a jogállami elvekkel, hanem számos pozitív része van. Ezt elismerem és ki is emeltem, de mivel vannak olyan részei, amelyekkel messzemenőkig nem tudok egyetérteni, ezért nem tudom a teljes javaslatcsomagról azt mondani, hogy támogatom. Ha az általam felsoroltakon az általam elmondott irányban és szellemben változtat a kormány, akkor természetesen támogatni fogjuk a javaslatot.

Talán az ügyvédjelöltre vonatkozó szabályozás az, ami még egy gondolatsort megérdemel. Ahogy utaltam rá az előző felszólalásomban is, egyáltalán nem választanám el ilyen élesen a bizonyítási eljárást és a perbeszédet. Azért nem, mert minden gyakorló jogász, ügyvéd, vagy aki valaha ebben a szakmában dolgozott, tudja, hogy a gyakorlatban a legkisebb jelentőséget a perbeszédnek tulajdonítják. A perbeszéd egy egyébként kicsit teátrális, ámbár az én fogalmaim szerint jó esetben szakmai összefoglalója az ügynek a védő, illetve a vádló szempontrendszeréből. Azonban, ha a bizonyítási eljárás során bizonyos eljárási cselekményeket nem végez el a bíróság, mondjuk azért, mert az ügyvédjelölt kellő felkészültség hiányában erre nem tesz indítványt, ha a tanúnak az ügyvédjelölt kellő felkészültség hiányában nem teszi fel azokat a kérdéseket, amelyek az ügy és a vádlott szempontjából relevánsak, érdekesek és adott esetben az ő mentő körülményeként szolgálhatnak, akkor a perbeszédben ezekre nem fog tudni hivatkozni, nem fogja tudni elmondani ezeket. Hiába tart bármilyen zseniális rétori képességgel megtartott perbeszédet az ügyvéd, akkor sem fog tudni megfelelő eredményt kihozni az eljárásból. És a megfelelő eredmény - mielőtt még bárki félreérti - az igazság érvényre juttatása és nem az egyébként bűnös vádlott felmentetése. Ez, azt gondolom, szintén viszonylag logikus okfejtés.

Nekem sokkal inkább az a bajom vele, hogy ha összekötöm mindezt egy másik rendelkezéssel, akkor az rajzolódik ki, amire az elején csak futólag utaltam. Nem másért van ez, mint hogy önök annyira megnehezítették a védő kimentési lehetőségeit egy eljárás során. Ez nemcsak a védelemhez való jogot korlátozza a meglátásom szerint megengedhetetlen módon, hanem borzasztó nehéz helyzetbe hozza az ügyvédeket. Az ügyvédi kamara pedig, mint az ügyvédek képviseletére jogosított szervezet, nyilván az ügyvédek érdekében, az ő munkájuk könnyítése érdekében tesz egy javaslatot. Ezt értem, meg is tudom érteni. De nekünk mint jogalkotóknak, úgy hiszem, picit más szempontrendszert kell szem előtt tartani, mint ebben a konkrét esetben az ügyvédi kamarának.

Ha megnézzük azt, hogy mely esetekben van lehetőség a tárgyalás elnapolására, érdekes következtetésre fogunk jutni. Tudja mikor, államtitkár úr? A perbeszéd esetén. Itt összekapcsolódik ez a két dolog. A napnál világosabb, hogy önök miért terjesztették elő ezt. Perbeszédre lehet napolni, ez tehát az ügyvédnek kicsit kevesebb problémát okoz, hiszen erre tekintettel lehet, ezért ezt nem engedik meg az ügyvédjelöltnek. Minden más olyan eljárási cselekményt, amire viszont nem lehet napolni, azt elvégezheti az ügyvédjelölt. Ez nem egy elvi hozzáállás szerintem. Ez egy olyan praktikus gondolkodásmód, amely ellentétben áll azzal az elvvel, amely a hatékony védelemhez való jogot és a tényleges védelemhez való jogot deklarálja minden egyes magyar és egyébként európai állampolgárnak.

Számtalan olyan eset van, ha már utalt az államtitkár úr az Emberi Jogi Bíróság ítélkezési gyakorlatára, amelyben kimondták, hogy a védelemhez való jognak tartalmi szempontból is érvényesülni kell, az nem lehet pusztán formális. Márpedig ezzel a gondolkodásmóddal, ezzel a hozzáállással önök a védelemhez való jogot formálissá teszik, és a tartalmi elemeket veszik ki belőle, legalábbis meggyengítik. Éppen ezért mondom, hogy maga a célja számomra nem elfogadható, de ha már Gyüre képviselő úr ezt elmondta, és én valóban kihagytam a felszólalásomból, az is igaz, hogy pont az ne mondhassa el a perbeszédet, aki minden tárgyalási napon, adott esetben egy 40 tárgyalási napból álló tárgyalássorozaton ott volt, viszont lehetősége lesz majd egy ügyvédnek, akinek az az első tárgyalási napja abban az ügyben. Én ezt nem tartom sem logikusnak, sem ésszerűnek.

Nem szóltam még a tanúvallomás poligráfos vizsgálatának lehetőségéről. Ezt ilyenformán egyébként tudom pártolni. Annál is inkább tudom pártolni, mert nagyon sok esetben, és itt legyen akár a terhelt - idézőjelbe teszem - érdekében felszólaló vagy megszólaló tanú, nem nagyon fogadják el, vagy nem szeretik elfogadni például a bíróságok az ő vallomását akkor, ha közeli családtag.

(16.20)

Azt mondják, hogy ez nyilvánvalóan elfogult, biztos, hogy elfogultabb, mint mondjuk, az a tanú, aki semmilyen módon nem ismeri a sértettet, vagy mondjuk, a vádlottat. Egy ilyen esetben egy poligráfos vizsgálat közelebb viheti, én azt gondolom, az igazsághoz, az igazság felderítéséhez az igazságszolgáltatást, tehát ezt támogatom. Ahogy egyébként nem támogattam azt, amikor hozzájárulás nélkül kívántak ilyen eszközökkel élni, hál' istennek az már a tervezetből kikerült annak idején. Így, én azt gondolom, a hozzájárulás esetén ez egy jó megoldásnak tekinthető.

Végül pár mondat a sportrendezvénnyel kapcsolatban, ez a sporteredmény tiltott befolyásolása címet viselő tényállás. Én egy megfontolást kérnék csak a kormánytól: vajon megvizsgálták-e ezt, és alaposan körbejárták-e, hogy sérti-e ez a büntetőjog ultima ratiós jellegét? Ugyanis államtitkár úr mondta el a fölszólalásában helyesen, hogy az ilyen jellegű cselekményeket csalásnak, vesztegetésnek szokták minősíteni. És valóban, ezeknek azok a kirívó formái, amelyek általában egyébként előfordulnak, azok minősíthetők is ekként.

Ez persze nem zárja ki, hogy egy ehhez képest speciális tényállást alkosson meg a jogalkotó, tehát mondjam azt, hogy elvi problémám ezzel nincsen, csak meg kell nézni - és e vonatkozásban vannak bizonyos fenntartásaim -, hogy a csaláson és a vesztegetésen kívül eső magatartásformák, egyébként erkölcsileg marasztalható magatartásformák elérik-e azt a társadalomra veszélyességet, hogy a Btk.-ba kelljen beemelni. Erről nem vagyok meggyőződve, de egyébként meggyőzhető vagyok, ha államtitkár úr megfelelő érveket sorakoztat fel.

Egy dolog viszont, ami megragadta a figyelmem, és szeretném ismét elmondani: nem tartom nagyon szerencsés dolognak azt, amikor azért módosítunk anyagi jogszabályt, mert valami nehezen bizonyítható. Én úgy hiszem, hogy akkor első körben legalábbis ott érdemes körbenézni, hogy milyen módon lehetne ezt megfelelőképpen bizonyítani. Ugyanígy nem értettem egyet a saját kormányzásunk idején az ilyen jellegű törekvésekkel. A mai napig nem értek egyet például az objektív felelősség elvével, mert azt mondom, hogy azért, mert nincs a rendőrség birtokában jelen pillanatban olyan traffipax, amelyik be tudná azonosítani a gépkocsit vezető személyt, ezért jogszabály-módosítással minden büntetőjogi elvet vagy szabálysértési elvet áthágva objektív felelősségi körbe utaljuk az ilyen jellegű cselekményeket. Én ezzel messzemenőkig nem tudok egyetérteni. Sajnos a Fidesz ezt a megoldást továbbra is fenntartotta. Legalább ennyi haszon lett volna a kormányváltásból, hogy ez is változik.

De visszatérve a jelenlegi helyzethez, itt egy picit ugyanezt érzem. Úgy gondolják, hogy bizonyos élethelyzetekben nehéz a bizonyítás, ezért nem a technikai eszközökre fókuszálnak, nem a bizonyítási nehézségek megszüntetésére, kezelésére, hanem rögtön anyagi jogszabályt változtatnak. Én mint motivációt nem tudom ezt elfogadni. Úgyhogy fenntartásokkal állok ez előtt az új törvényi tényállás előtt, de még egyszer mondom, hogy ha államtitkár úr úgy ítéli meg, és erre alapos oka van, hogy az ultima ratiós jellegét a büntetőjognak nem sérti, akkor nekem elvi kifogásom azzal, hogy egy új törvényi tényállás a Btk. részét képezze, biztosan nincsen.

Összefoglalva tehát még egyszer egy gondolatban: a jogszabály - bocsánat, hogy ezt mondom - nem olyan elfogadhatatlan és csapnivalóan rossz, mint az előző három, büntető eljárásjogot módosító törvénycsomag, hanem számos pozitív eleme van. Örülök, hogy egy sor kérdésben a kormánynak az eddigi álláspontja megváltozott, és ezzel jobbá tesszük a büntetőeljárást, de az általam elmondott és részletezett aggályok és problémák miatt mégsem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot akkor, ha ezeken a kormány nem módosít a parlamenti eljárás során.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
312 10 2013.10.16. 11:04  3-33

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt kúriai Elnök Úr, Elnökhelyettes Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kúria elnöke egy volt kollégájától, Majláth György volt kúriai elnök úrtól származó idézettel kezdte expozéját. Azt gondolom, azok a gondolatok, amelyeket az elnök úr megfogalmazott, a mai napig nem koptak meg, érvényesek, és örülök, hogy a Kúria elnöke ennek szellemében kívánja folytatni munkáját, ennek a filozófiának a mentén.

Egy dolgot ajánlanék csak nagy tisztelettel az elnök úr figyelmébe: az idézet több mint száz évvel ezelőttről származik, és azóta a jogfejlődés behozott egy újabb elemet ebbe a körbe, ez pedig az emberi tényező. Annyit kérnék az elnök úrtól - tekintettel arra és egyetértve egyébként Majláth György volt kúriai elnök úr szavaival, hogy a könnyeket és a fenyegetéseket nem szabad figyelembe venni -, és úgy gondolom, hogy az embert mint tényezőt igenis érdemes figyelembe venni. Ha már a büntetőjog szóba került itt talán más képviselőtársaimtól is, akkor ott kifejezetten megjelenik a személyben rejlő társadalomra veszélyessége mint szempont, amit a jogalkalmazónak figyelembe kell venni, és ha egy kicsit feljebb nézünk, akkor a humanitás elve is. Ezzel talán ki lehet egészíteni a volt kúriai elnök úr szavait, és akkor nemhogy egy megkopott, hanem kifejezetten modern szemléletet tükröző és követendő gondolatmenetnek tarthatjuk, amit az elnök úr idézett.

Úgy hiszem, hogy a Kúria jelenlegi elnöke egy alapvetően jó állapotban lévő szervezetet vett át, és olyan személyekkel, tekintve itt a bírói állományra is és a tisztviselői állományra is, és itt nem az elnök úr érdemeit szeretném csökkenteni, de mondjam azt, nem volt nehéz továbbvinni. Nem volt nehéz továbbvinni. Természetesen új feladatok társultak a régi, meglévő feladatokhoz, és azt gondolom, elsősorban ez okozhatta a legnagyobb kihívást a Kúria új elnöke részére, hiszen ezeknek az új feladatoknak meg kellett felelni nemcsak a szervezeti struktúra átalakítása révén, hanem a személyi állomány bővítése révén is. Erről az elnök úr egyébként már - nem is emlékszem, hogy melyik rendezvényen, talán a bírák napján - be is számolt, és be is mutatta azokat az új munkatársakat, bírákat, akik ezt az új feladatot el fogják látni.

Hadd emeljem ki ebben a körben - és kifejezetten köszönöm az elnök úrnak a frakcióm és a magam nevében is -, hogy a bírák kényszernyugdíjazásával kapcsolatban olyan hozzáállást tanúsított, amely, azt gondolom, indokolt és méltó volt: fenntartotta azoknak a bíráknak a helyét a Kúrián, akiket érintett a kényszernyugdíjazás, így nem okozott különösebb nehézséget később visszavenni őket, amikor az Európai Bíróság formálisan is kötelezte erre Magyarországot. Olyannyira fenntartotta ezeket a helyeket, hogy azokat a bírákat, akik kívánták, nem bírói, hanem más státusban, de ott tartotta fizikailag is a Kúrián, és részt tudtak venni a további munkában. Azt gondolom, ez a hozzáállás példaértékű ebben a témában.

(9.40)

Soha nem illettük kritikával a kúriai feladatok, mondjam úgy inkább, a szakmai irányítás és az igazgatási irányítás kettéválasztását. Ez is egy legitim modell, a másik is legitim modell. Azonban a Kúria státusát - és talán itt azért érdemes kevesebb szót ejteni a bírósági átalakításról, a bírósági szervezetrendszer átalakításáról, mert a Kúriát magát - talán egy kicsit kevésbé érintette ez, hiszen bár a személye által összekapcsolódott a kettő, a Kúria mégis egy nagyfokú önállóságot élvezett az Országos Igazságszolgáltatási Tanácstól, tehát mint minden bíróság vonatkozásában az OIT volt az igazgatás központja, a Kúria esetében nem. Tehát ez a kettéválasztás szervezeti értelemben, azt gondolom, hogy talán kevesebb problémát okozott, és kevesebb jelentőséggel bír itt.

Ahogy Papcsák képviselő úr fogalmazott, hogy egy kiérlelt vita zajlott erről a parlamentben, hát kormánypárti képviselőként én is ezzel az elegáns megfogalmazással élnék valószínűleg, amit ő használt, és valószínűleg így illetném ezt a két évig tartó huzavonát, ami nemzetközi és hazai fórumokon, beleértve a Magyar Országgyűlést is, folyt ebben a témában, és végül is arra vezetett, hogy az igazságügyi reformnak nagyjából 80 százalékát a kormány visszavonni kényszerült. De én azt gondolom, hogy itt ennél többet ez a téma nem érdemel.

Elnök úr beszámolóját, hogyha egy rövid mondattal kéne illetnem, akkor azt mondanám róla, hogy egy korrekt szakmai beszámoló. Ez talán a legfőbb oka annak, ami miatt a képviselőcsoportunk ennek elfogadását és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat elfogadását támogatni fogja.

Talán két-három dologról érdemes egy picit bővebben szólni. Az egyik, amiben úgy tűnik, hál' istennek, egyetértés van köztünk és elnök úr felfogása között, ez a jogegységi eljárásoknak a szerepe. Én úgy gondolom, hogy ha már az igazgatási és a szakmai irányítás szétválasztására sor került, akkor az kifejezetten azt az irányt mutatja, és abba az irányba tereli mind a jogalkotót, mind a jogalkalmazót, hogy a Kúriának legfontosabb feladataként a jogegység biztosítását határozza meg. Fontos feladat az ítélkezési tevékenység is, de én úgy hiszem, hogy talán a legtöbbet a Kúria a jogegység biztosításával tehet. Éppen ezért én szorgalmaznám azt, hogy a jelenleginél és a beszámolóban szereplő példákhoz képest szélesebb körben, nagyobb számban kerüljön sor a jogegységet biztosító különböző kúriai állásfoglalásokra, döntésekre. Én azt kérném elnök úrtól tisztelettel, hogy ezt a folyamatot próbálja meg katalizálni, hiszen tudom, hogy nemcsak rajta múlik, de úgy hiszem, a Kúria elnöke bír olyan tekintéllyel a magyar bírói karban, hogy komoly szerepe van abban, hogy honnan és milyen beadványok és kezdeményezések érkeznek a Kúriához ebben a témakörben.

Külön köszönöm elnök úrnak az utalást a párbeszéd jelentőségére. Én az alkotmányügyi bizottságban is megfogalmaztam egy kérést, és elnök úr nem zárkózott el ennek a - nyilván technikai értelemben elnök úr eldönti, hogy milyen módon való - teljesítésétől, nevezetesen, hogy a szakmai vagy a hatalmi ágak közti párbeszéd nyilvánuljon meg abban is, hogy a Kúria a javaslatait közvetlenül az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság számára küldje meg; nem feltétlenül csak az OBH-n keresztül, hanem önállóan és közvetlenül is, nyilvánvalóan ennek a konkrét módszereiről elnök asszonnyal majd tudnak egyeztetni. Szeretnénk ugyanis azt látni a jogalkotási folyamatban, hogy melyek azok az indítványok, amelyek a Kúriától érkeznek, melyek azok, amelyek az OBH-tól érkeznek, és melyek azok, amelyek ezektől a szervezetektől függetlenül vagy adott esetben ezekkel a véleményekkel ellentétes módon futnak be.

Azért is indokolt ez, és itt majd elnök asszony beszámolójával kapcsolatban is ki fogok erre térni, hogy jó lenne, hogyha tudnánk konkrétan azt, hogy mely jogszabályokat véleményezte a Kúria, melyeket az OBH, és ezeknek mi lett az eredménye, milyen kezdeményezéssel éltek, és ennek lett-e eredménye a Magyar Országgyűlésben. Hiszen hogyha tudjuk azt, hogy a Kúria elnöke szakmai alapon valamit támogat, akkor értelemszerűen ez a tény a mi frakciónk számára egy nagyon erős érv. Nagyon erős érv a tekintetben, hogy egy javaslatot támogatunk-e vagy sem, hiszen biztosak vagyunk abban, hogy a Kúria kizárólag szakmai alapon teszi meg az előterjesztéseit a joggyakorlatra tekintettel.

Éppen ezért tehát kérném elnök urat, hogy egy picit talán a párbeszédet erősítse a hatalmi ágak között. Mi készséggel állunk rendelkezésre akár konzultációra, akár arra, hogy ezeket a javaslatokat, jogszabály-kezdeményezéseket támogassuk, és az Országgyűlés úgy tudja tenni a dolgát, ahogy az megfelel a jogalkalmazó számára is.

Tisztelt Országgyűlés! Én úgy gondolom, hogy jelzésértéke is lehet és van annak, hogy egy parlamenti frakció, főleg, ha az ellenzéki frakció, főleg abban az esetben, amikor az adott szerv elnökének a kinevezése nem ennek a frakciónak az egyetértésével történt meg, nem használja ki teljes egészében az időkeretet, hanem azt mondja, hogy a beszámoló úgy, ahogy azt előterjesztette a hatalmi ág vezetője, megfelel.

Éppen ezért én a felszólalásom be is fejezem azzal, hogy megköszönjem nemcsak elnök úr munkáját, hanem megköszönjem minden kúriai bíró és minden kúriai igazságügyi alkalmazott munkáját, amely, én azt gondolom, hogy kiemelkedő, és sok sikert kívánjak a hasonló folytatáshoz.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
312 20 2013.10.16. 2:05  3-33

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Szükségesnek tartom azt tisztázni, mielőtt még sor kerül - legalábbis verbális szinten - a nagy összeborulásra a bírósági szervezetrendszer tekintetében, hogy az az egyetértés, ami a mai vitában megmutatkozik, a Kúria elnökének beszámolójáról szól, és a Kúria tevékenységének értékeléséről szól, nem a bírósági új rendszerről. Képviselő úr, ez a kettő nagyon nagy mértékben különbözik egymástól. Szeretném azt jelezni, hogy nem tartom lezártnak a vitát, a szervezetrendszert nem tartom elfogadhatónak, amit az Országgyűlés megalkotott. Ez tökéletesen független attól, hogy a Kúria működése és a Kúria elnökének beszámolója miként ítélendő meg. A magam részéről ezt támogatom, a másikat nem. Csak arra kérném képviselő urat, hogy ezt a kettőt ne mossa össze, mert ez a kettő nagyon más.

Ha már szót kértem, akkor két gondolat a hatalommegosztásról. Én valahol kettejük közt foglalok állást, Turi-Kovács Béla és Schiffer András képviselőtársam között. Ugyanis azt gondolom, és ezt az alkotmányügyi bizottságban is részleteztem, itt most csak utalok rá, nincs olyan múltbeli vagy jelen gondolkodó, aki a hatalmi ágak megosztásán azt értené, hogy ezek között nincsen párbeszéd vagy valamiféle együttműködés. Én ezt az elvet vallom a magam részéről, éppen ezért Schiffer képviselő úr felszólalásából azt tartom egy legitim, megfontolandó kérdésnek, hogy az Országgyűlés erről a beszámolóról szavazzon-e vagy nem, tehát elfogadja-e vagy sem. Mert e tekintetben hajlok Schiffer képviselő úr álláspontjához, hogy erről szavaznunk nem kéne, de arról, hogy ilyen legyen, azzal viszont maximálisan egyetértek.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
312 40 2013.10.16. 16:04  33-103

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Elnökhelyettes Úr! Főtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Meglepő volna úgy általában, ha a bírósági igazgatás feje a beszámolójában alapvetően nem is a beszámolóról beszélne, legalábbis első körben biztos nem, hanem a bírósági szervezeti rendszerről; a régiről és az újról annak összevetése kapcsán, hiszen ez alapvetően jogalkotói hatáskör, és nem a bírósági igazgatás vezetőjének kompetenciája.

Két okból nem meglepő ez az én számomra most. Először is azért, mert ez az első olyan év, amiben az új rendszer vizsgázik, másodszor pedig azért nem, mert az pontosan köztudott, hogy elnök asszonynak meghatározó szerepe volt az új struktúra kialakításában. Először nehezen tudtuk követni, hogy hogy alakult ki, hiszen az alkotmány-előkészítő eseti bizottságban még a fideszes képviselőtársaim - akárcsak a KNDP-s képviselők - az Országos Igazságszolgáltatási Tanács fenntartása mellett tettek hitet. Idéztem a bizottsági ülésen is, most is teszem: Vas Imre képviselő úr a Fidesz részéről azt mondta el még itt, a plenáris ülésen is - nem is csak a bizottság ülésén -, hogy a koncepció szerint a bíróságok igazgatását továbbra is az Országos Igazságszolgáltatási Tanács bírói önkormányzati szervek részvételével látná el.

A KDNP, a másik koalíciós partner részéről Rubovszky képviselő úr mondta el azt, hogy természetesen abban is egységes volt az alkotmány-előkészítő bizottság, hogy a bírói önigazgatás változatlanul az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hatáskörében maradjon. Aztán hirtelen szembesültünk egy másik struktúrával, sőt most már Gulyás képviselő úr szeretne úgy emlékezni, mintha a Fidesznek mindig is ez lett volna a terve, holott ez egyáltalán nem igaz. Ez egyébként, megjegyzem, még csak nem is a Fidesz terméke, hanem valaki - valakik - másé.

Nem a bírósági rendszer mondott csődöt, tisztelt képviselőtársaim, hanem arról van szó, és az okozta a legnagyobb problémát, hogy az OIT hiába tett a parlamentnek javaslatokat és előterjesztéseket, amelyek jellemzően kétharmados hozzájárulást igényeltek volna, a Fidesz a "minél rosszabb, annál jobb" elvét követve semmihez nem járult hozzá. De semmihez! Ez okozta azt, hogy bizonyos kétharmados törvények módosításának hiányában valóban nem lehetett hatékony megoldást találni, de ez a Fidesz hozzáállásának következménye volt, nem pedig a régi bírósági rendszer alapvető kudarca.

Senki nem azt állítja, hogy a régi szisztémán ne lehetett volna javítani. Sőt, az OIT maga tett javaslatokat arra, hogy hogyan lehetne ezt megtenni, csak sajnos ezeknek a módosításoknak az elfogadásához a Fidesz szintén nem járult hozzá annak idején, nem tudtuk biztosítani a kétharmados többséget. Az tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy megbukott volna ez a rendszer, egyszerűen nem igaz. Önök bevezettek egy másik rendszert, ami vagy működni fog, vagy nem, de az, hogy a régi megbukott volna, nem tudom ezt a szemléletet osztani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arról a rendszerről viszont, amit önök bevezettek, kijelenthető, hogy megbukott. Ez, azt gondolom, szintén nem képezheti vita tárgyát. Ugyanis önök bevezettek egy olyan modellt, ami az európai és egyébként a magyar alkotmányos mércével mérve sem volt fenntartható. Bevezettek egy olyan rendszert, aminek az Európai Bíróság ítélete, a Velencei Bizottság kritikái, az Európai Bizottság nyomása miatt önök nagyjából a 80 százalékát visszavonni kényszerültek. Én ezt elhiszem, hogy fönnmaradt az Országos Bírósági Hivatal mint szervezeti egység, mint alkotmányos szerv, csak éppenséggel azokból a jogkörökből, amelyeket az Országos Bírósági Hivatal elnökének az egyszemélyi hatáskörébe kívántak utalni, azokból gyakorlatilag nem maradt semmi.

Márpedig a kritika tárgyát alapvetően ez képezte. Egyetértek elnök asszonnyal abban, hogy sokféle jogállami modell működik. Ez igaz. Lehet a jogállami modell a teljes bírói önigazgatás, lehet jogállami modell egy ahhoz hasonló struktúra, ami ma van Magyarországon, és lehet jogállami modell az is, amit Balsai képviselő úr mondott el mint lehetőséget az alkotmány-előkészítő bizottság ülésén, nevezetesen, hogy az igazságügy-miniszter gyakorolja az igazgatási jogkörök jó részét. Én a magam részéről Balsai volt elnök úr - most alkotmánybíró úr - felfogásával értek leginkább egyet.

Vannak azonban olyan sztenderdek, amelyek mind a nemzetközi jogból, mind a magyar alkotmányból, alaptörvényből következnek, amiket viszont be kell tartani. Ezeket viszont önök nem tartották be. Ennek a legfontosabb egyik eleme, mozzanata, hogy személyi kérdésekben, bírókat érintő státusdöntésekben, ami a bírói függetlenség egyik attribútuma, csak a bírói önkormányzatok egyetértésével lehet dönteni. Ez egy olyan megkérdőjelezhetetlen alapelv, amelyet betartottak és betartanak minden európai országban, bármilyen modellről is legyen szó. Ehhez képest önök bevezettek egy olyan modellt, ahol az OBH elnöke egy személyben, felülírva ezeket a bírósági önigazgatásból származó javaslatokat, tetszése szerint módosíthatja. Ez az és ehhez kapcsolódóan természetesen számos rendelkezés az, ami a legnagyobb kritikát váltotta ki.

Ezzel együtt, illetve azt mondom, éppen ezért voltak kénytelenek önök visszavonulót fújni, és ma már elnök asszony úgy beszél erről a rendszerről, mintha ez lett volna a kezdeti, holott ez nem igaz. Az, ami most kialakult, nagyjából-egészéből még el is fogadható. Van egy-két olyan eleme, ami még módosításra szorul, de az a rendszer, amit be kívántak vezetni és először be is vezettek, úgy bukott meg, ahogy volt, tisztelt képviselőtársaim. Az összes lényegi elemet kénytelenek voltak visszavonni, ennek utolsó mozzanata volt az ügyáthelyezési jog megszüntetése, kiemelése a magyar jogrendszerből.

Áttérve - mert azt gondolom, alapvetően nem az új struktúra az, amit most elemezni kell - a beszámolóra, engedjék meg, hogy egypár gondolatot megosszak önökkel. Persze, kapcsolódik a régi, hál' istennek, most már jellemzően hatályát vesztett struktúrához ez a problémakör, amely miatt mi nem fogjuk tudni támogatni az OBH elnökének beszámolóját és az ahhoz kapcsolódó határozati javaslatot.

Az egyik ilyen az ügyáthelyezési jog. Tisztelettel, míg ez hatályban volt, és mi arra kértük az elnök asszonyt, hogy ne gyakorolja ezt a jogkörét, hiszen minden létező - megint csak azt mondom - hazai és nemzetközi sztenderddel, gyakorlattal, szabállyal, alkotmányos elvvel ellentétes ez a jogintézmény. Nagyon érdekes volt és kiderült elnök asszony beszámolójából, hogy amit mi igazán nem vártunk, bevallom őszintén, a legfőbb ügyész volt az, aki önkontrollt gyakorolt ebben az ügyben. Ugyanis a legfőbb ügyész nem terjesztett elő egyetlen ilyen kérelmet sem, ha legalábbis a beszámolóban leírtak a valóságot fedik, márpedig én azt gondolom, hogy nyilvánvalóan fedik. Ehhez képest elnök asszony több ilyen ügy áthelyezéséről rendelkezett, méghozzá olyan ügyek áthelyezéséről is, amelyek politikai szempontból érintettek voltak. Azt gondolom, hogy ez legalábbis véletlen nem lehet.

A másik ilyen problémánk a bírói kényszernyugdíjazással összefüggő OBH-elnöki hozzáállás volt.

(11.40)

Ezt többször kifejtettük már, úgyhogy nagy meglepetést nem fog okozni, azt gondolom, sem elnök asszonynak, sem a képviselőtársaimnak, de néhány pontot villantsunk fel ebből. Először is én azt gondolom, és ebben vita van köztünk elnök asszonnyal természetesen, hogy az OBH elnökének igenis kötelessége lett volna haladéktalanul jogszabály-módosítást kezdeményezni, vagy legalábbis erről tárgyalásokat kezdeményezni a kormánnyal. Ez nem történt meg, de nemhogy nem történt meg, hanem az OBH azokat a munkaügyi pereket, amelyeket a bírák jogerősen megnyertek, és vissza kellett volna helyezni őket a beosztásukba, azokat is megfellebbezte. Sőt, tovább megyek ennél, volt olyan eset, amikor jogerős bírósági ítéletet nem hajtott végre az OBH elnöke, és nem helyezte vissza eredeti beosztásába azt a bírót, akit egyébként a munkaügyi bíróság oda visszahelyezett. Én ezt elfogadhatatlannak tartom nemcsak emberi oldalról nézve, hanem ha a bírósági szervezeti igazgatás feje azt mondja, hogy nem hajtok végre egy jogerős bírósági ítéletet, az énszerintem nem megengedhető, márpedig ez történt.

Tudom a helyzet abszurditását, ismerem, mert oda, arra a pozícióra már elnök asszony kinevezett egy másik embert, ettől függetlenül furcsa hozzáállás. Mellesleg ezt is kértük, hogy ne tegye elnök asszony, mert várható ebben döntés, legalább ne töltse be véglegesen ezeket az álláshelyeket, hiszen, ahogy látjuk, nagyon jól elműködnek a megyei törvényszékek akár több mint egy évig is megbízott elnökkel. Nem volt elnök asszonynak ebben az én meglátásom szerint pozitív hozzáállása, sőt még egy törvénymódosítás kapcsán azt is kifejezetten ellenezte, hogy a vezetői státusukat vissza tudják kapni azok a bírák, akiket kényszernyugdíjaztak, holott egyébként a kormány javaslata annak idején erre irányult.

Ismerem én a választ erre, tisztelt elnök asszony, hogy Brüsszel végül jóváhagyta a megoldást. Hát igen, végül jóváhagyta, merthogy jobb híján nem volt ennél jobb, ugyanis ha kinevezek oda egy másik bírót, és azt távolítom el, és helyezem vissza az elődjét, ez ugyanolyan problémát okoz alkotmányos vagy nemzetközi szinten, mint a réginek ilyen módon történő nyugdíjazása. Ez valóban, ahogy szokták mondani, ilyen csuka fogta róka esete, de ez nem azt jelenti, hogy azért, mert Brüsszel azt mondta, hogy ha már ez így alakult, visszaforgatni az idő kerekét nem lehet, akkor ezt a megoldást lenyeli, hogy Brüsszel ennek örült volna, s azt sem jelenti, hogy mi örülünk ennek, és azt sem jelenti, hogy mindez a kvázi belenyugvás kinek mit, van, akinek a politikai felelősségét, van, akinek az erkölcsi felelősségét ne jelentené ebben az ügyben.

Kiemelendő még kritikaként a pályázatok eredménytelenné nyilvánításának ügye. Elnök asszony ezzel a lehetőséggel él, én pedig úgy gondolom, hogy ezzel nem kéne élnie, annál is inkább nem kéne élnie, mert a magyar Alkotmánybíróság kimondta, hogy a jogalkotó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet követett el azzal, hogy ennek az objektív kritériumrendszerét nem vázolta fel és nem rögzítette törvényben. Ha pedig ezt tudjuk, akkor én azt gondolom, hogy ennek a tudatában, ennek az alkotmánybírósági, most már létező és kihirdetett határozatnak a tudatában elnök asszonynak ebben a vonatkozásban legalábbis nagyobb önmérsékletet kellene tanúsítania, és azt is gondolom, a leghelyesebb az lenne, ha ezzel a lehetőséggel, amíg ez a helyzet megnyugtatóan nem rendeződik, nem élne. Vagy ha már él, akkor legalább, ahogy az ügyáthelyezés vonatkozásában a Bírói Tanács hozott egy döntést arról, hogy nagyjából milyen kritériumrendszer alapján lehet ügyeket áthelyezni, legalább az eredménytelenné nyilvánítás vonatkozásában is jó volna, ha a Bírói Tanács hozna egy ilyen objektív döntést.

Azt gondolom, hogy ugyanakkor nem mehetünk el amellett sem, hogy pozitív változások is történtek, és én ezt szeretném elismerni a kritikák mellett. Ilyen például a mediáció intézményének fejlesztése, ilyen a gyerekközpontú igazságszolgáltatás elvének a kiteljesítése, ilyen a leterheltség csökkentése, az arányosabb ügyteherelosztás, ami, én azt gondolom, hogy közös érdeme az Országgyűlésnek és az Országos Bírósági Hivatalnak. Tehát e vonatkozásban feltétlenül ért el eredményeket elnök asszony, és amit én még a magam részéről kiemelek, és ezt szeretném külön megköszönni, hogy példamutató elnök asszonynak az a magatartása, ahogy a hatalmi ágak közti párbeszéd vonatkozásában eljár. Kérem arra, hogy ez a jövőben is így legyen, és nagyon köszönöm azt, hogy ez az eddigi időszakban is így volt.

Ami még, azt gondolom, hogy kiemelést érdemel...- nem tudom, elnök úr, egy perc hosszabbítást módomban áll-e kapni. (Jelzésre:) Köszönöm szépen, elnök úr, mert akkor érdemes belekezdeni. Egyrészt a beszámoló a lábjegyzetben jelzi, hogy a kedvezőtlen irányú változásokra tekintettel jogszabályváltozást kezdeményeztek. Engem nagyon érdekelt volna, meg érdekelne, hogy mik voltak ezek a javaslatok, és hogy ezt a jogalkotó megfogadta-e, mert erre vonatkozóan nekem nem állt rendelkezésemre információ.

A másik a létszámmal kapcsolatos kérdések. A beszámoló a 64. oldalán és a mellékletben a valós képet meglátásom szerint azzal fedi el, hogy a 2011-hez képest bekövetkezett változást nem a tényleges létszám alakulásával, hanem az engedélyezett létszámhelyek mértékének változásával és annak részletezésével mutatja be, s míg az engedélyezett létszám például a bírósági ügyintézőknél emelkedett, az igazságügyi alkalmazottak tényleges összlétszáma csökkent. Éppen ezért azt gondolom, a valós képet az festette volna, ha a tényleges létszám alakulása képezi az elemzés tárgyát. Ha megnézzük azt, hogy hány bíró dolgozott egy évvel ezelőtt, és most ténylegesen hány dolgozik, akkor azt látjuk, hogy kevesebb. Ha megnézzük ugyanezt más alkalmazottak vonatkozásában, ott van - azt hiszem, talán egy helyen -, ahol nagyobb a létszám, a titkároknál, de a többi helyen, például az igazságügyi alkalmazottak vonatkozásában a tényleges létszám, én úgy tudom, kevesebb, tehát azt gondolom, érdemesebb lett volna a tényleges létszámmal számolni, és nem az előírt létszámmal.

Sajnos az ügybefejezésre, a peres ügyek alakulására idő már a felszólalás keretében nem jut, valószínűleg itt élni fogok egy ismételt felszólalási lehetőséggel. Köszönöm szépen, elnök úr, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
312 46 2013.10.16. 2:08  33-103

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): No, hát akkor térjünk vissza a normális mederbe, tisztelt Országgyűlés. Rubovszky képviselő úrnak mondanám. Tisztelt Képviselő Úr! A struktúráról azért beszéltem ilyen hosszan, mert elnök asszony beszámolójának ez volt az indító gondolatköre. Ő vetette fel, és ő beszélt róla talán hosszabban, mint én. Ezt követte Gulyás Gergely képviselőtársam felszólalása, aki szintén rendkívül hosszan beszélt a régi és az új struktúráról, illetve ennek összevetéséről. Úgyhogy először, azt gondolom, szokták mondani, hogy velük kéne, legalábbis a saját frakciószövetség-társával megbeszélni, hogy miről kéne itt beszélni, de engedje meg, hogy én ezekre reagáljak.

A másik: tisztelt Rubovszky képviselő úr, igaz, hogy Baka András idején vezették be, a kényszernyugdíjazásról akkor döntött az Országgyűlés, de ha emlékszik rá képviselő úr, akkor Baka András elnök úr nagyon élesen tiltakozott ez ellen - egy. Kettő: ennek a hatálybalépése már nem az ő ideje alatt következett be. Én pedig az elnök asszony hozzáállását kifogásoltam a jogszabály hatálybalépése után. Tehát azt gondolom, hogy itt sem lehet semmiféle logikai törést felmutatni az én gondolatmenetemmel kapcsolatban.

Harmadszor: tisztelt képviselő úr, nem a rendszer nem működött, hanem a rendszer korrekcióra szorult. Ezt mindenki elismerte, de önök nem azt csinálták, hogy a korrekciót végrehajtották volna, hanem gyakorlatilag a teljes rendszert felszámolták, és egy újat építettek. Soha nem volt köztünk vita tárgya az, hogy szét lehet-e választani, de ezt most sokadszor mondom el, az alkotmányügyi bizottságban is elmondtam, hogy ne lehetne szétválasztani az igazgatási vezetést a szakmai vezetéstől. Tudja, képviselő úr, hogy ez miért nem történt Draskovics miniszter úr idején? Mert önök nem járultak hozzá. Kétharmados törvénymódosítás kellett volna hozzá. Ezért nem terjesztettük a parlament elé ezt a javaslatot. Úgyhogy azt gondolom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy nem ez az, ami a vita tárgyát képezi közöttünk.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
312 52 2013.10.16. 2:11  33-103

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak pár gondolat. Először is, ahogy hallom és látom, egy új kormányzati kommunikációs elem van kibontakozóban. A régi bírósági rendszer csődjét Gulyás képviselő úr már jó sokszor elmondta a felszólalásaiban, s talán már más fideszes képviselő is utalt rá. Itt a parlamentben jól le lehet mérni, hogy miként dolgozik a kormányzati kommunikációs apparátus. Ezt éppen úgy, mint annak idején a "rosszabbul élünk, mint négy éve" és társait kell ismételgetni a parlamentben és a parlamenten kívül is. Én mindazonáltal azt kérném a képviselő úrtól, hogy a tőle megszokott szakmai színvonalon és hozzáértéssel szóljon hozzá a vitához, sokkal jobb lenne így vitatkozni, mint jelszavakat pufogtatni. Ráadásul, ahogy nézem, ez még nem is az a frekventált műsoridő, ahol ezt megérné csinálni.

A másik megjegyzésem ezzel kapcsolatban az, hogy Navracsics képviselő úr - hadd használjam az eddigi felszólalásom ellenére megint csak a csőd szót - nem használta ezt, amikor a bizottsági ülésen meghallgattuk akkor, amikor már egy vagy két évvel már túl voltunk a kormányváltáson. Navracsics miniszter úr nem nevezte ezt a rendszert se csődnek, se rossznak, hanem azt mondta, a kormány gondolkodik azon, hogy milyen új rendszert válasszon, ezt újítsa meg, korrekciót alkalmazzon, esetleg a kormány alá rendelt bírósági igazgatást hozzon létre, vagy esetleg valami mást. Egyébként ezt az egyet biztosan nem említette meg soha, sem bizottsági ülésen, sem máskor. Még egyszer mondom, most már lehet tudni, hogy honnan és kiktől jött ez a modell, de akkor még nem lehetett tudni.

Azt kérném képviselőtársamtól, hogy ezekkel a szavakkal egy picit óvatosabban bánjon, mert messze nem arról van szó, hogy csődöt jelentett volna a korábbi rendszer. Arról meg, hogy korrekcióra szorul több mint tíz év elteltével, azt gondolom, hogy az egy természetes dolog.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
312 80 2013.10.16. 11:39  33-103

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Legalább így az elnök asszony, elnök úr és munkatársaik képet kaphattak arról, hogy miként lehetséges az, hogy a felszólalói listát Schiffer András és Gaudi-Nagy Tamás vezeti itt a parlamentben - hát, ekként. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Nem mellébeszélünk, a lényegről beszélünk.)

Áttérve a saját tervezett témámra, én az első felszólalásomban ígértem azt, hogy egypár szót ejtek arról - ezzel eleget téve Gaudi képviselő úr kérésének is -, hogy miként alakulnak, és én miként értékelném az egyes ügyforgalmi adatokat, illetve a létszámra vonatkozó egyes adatokat. Ha az OBH elnöke beszámolójának felütjük a 28. oldalát, akkor látjuk a peresügy-befejezést, a következő oldalon pedig a nemperesügy-befejezést, és ugyanazon, illetve a megelőző oldalon az ugyanerre vonatkozó ügyérkezési statisztikákat. Ez első ránézésre nem tűnik rossznak, hiszen ha megnézzük azt, hogy összességében 102 százalékkal több befejezést rögzíthetünk a korábbi évhez képest, akkor még akár elégedettek is lehetnénk, de ha a táblázat egészét nézzük - és itt most a peresügy-befejezésekről beszélek -, akkor azt látjuk, hogy korántsem ilyen jó a helyzet. Hiszen ha megnézzük bővebben a statisztikát, akkor látjuk, hogy a helyi bíróságok esetében valóban 104 százalékkal nagyobb lett a peresügy-befejezés százalékos aránya az előző évhez képest, azonban a törvényszék első foknál már ez nem igaz, ott 92,2 százalék, a törvényszék másodfokánál szintén 92,5 százalék, az ítélőtábláknál 97,8 százalék, és a Kúria esetében a legkirívóbb ez a szám, itt 90,1 százalék.

Ezt én azért nem róttam föl egyébként, vagy jegyeztem meg - hadd fogalmazzak így pontosabban - a Kúria elnökének beszámolójával kapcsolatban, ugyanis azt tudni és látni kell, és nekem ez az egyik következtetésem - bár nyilvánvalóan nem ez az egyetlen ok, amiért ezek a számok így alakulnak -, hogy bizony a bírák kényszernyugdíjazása járt ilyen hatással. Járt ilyen hatással, és ha figyelembe vesszük azt is, hogy a legtöbb kényszernyugdíjazott bíró a Kúrián volt, akkor szintén láthatjuk azt, hogy itt az ügyforgalmi adatok alapján 10 százalékkal romlott a befejezések aránya. Ha úgy tetszik, visszafelé megyünk, törvényszék, ítélőtábla, itt fordultak még elő többségében idősebb bírák, itt szintén csökkent a befejezések száma. A helyi bíróságokon, ahol nyilván fiatalabb bírák voltak - de még egyszer mondom, nem az eredményt akarom kisebbíteni, hiszen örülök, hogy legalább ott megnyilvánul egy pozitív változás -, ez az egyetlenegy olyan bírósági szint, ahol kedvezőbbek az adatok az ügybefejezést illetően a peres ügyszakban.

(13.20)

A nem peres ügyszakban érdekes, hogy a Kúriánál éppen egy másféle adatot találunk, hiszen ott 108 százaléka az előző éves számoknak az ügybefejezések száma, illetve aránya. Itt viszont kifejezetten rossz a helyi bíróságokon az arányszám, itt 86 százalék; a törvényszék első fok 99,6, tehát nagyjából stagnálás látható, a törvényszék másodfokon egy enyhe csökkenés 98,3-del, és itt az ítélőtáblák vonatkozásában van szintén egy nagy visszaesés 92,1 százalékkal.

Ha ezzel egyébként összevetjük az ügyérkezési adatokat, akkor még kevésbé érthető vagy elfogadható ez a helyzet. Hiszen a helyi bíróságokon - és azért mondom, hogy ez az egy, ahol igazán pozitív, országos szinten legalábbis igazán pozitív adatokat tud fölmutatni az OBH - 105 százalékos volt az ügyérkezés aránya az előző évhez képest, azaz több ügy érkezett be, mint amennyi az azt megelőző évben; azonban mind a törvényszék első fokon, törvényszék másodfokon, ítélőtáblán és a Kúrián az ügyérkezések száma csökkenő tendenciát mutat. Ugyanígy a peresügy-érkezések számát, ha megnézzük, helyi bíróságokon valóban nagyobb, azonban törvényszék első fok, törvényszék másodfok, ítélőtábla és Kúria esetében van, ahol még a 90 százalékát sem éri el az előző éves adatoknak. A nemperesügy-érkezés esetében, például a helyi bíróságok esetében egy jelentős csökkenés figyelhető meg 86,2 százalékkal, és gyakorlatilag a Kúriát leszámítva mindenhol csökkenő, illetve a törvényszék első fokon stagnáns ez az arányszám.

Mindehhez képest pedig azt lehet vagy kell megállapítani, hogy az előző évhez képest általában a bírósági szervezetben, ha lebontjuk az egyes bírósági szintekre az ügyérkezések és -befejezések számát, akkor nem pozitív az a változás, ami bekövetkezett. Értem én, hogy ha csak ügyszámot nézünk simán, akkor más adatokat is tudunk kimutatni, de azt gondolom, hogy érdemes megvizsgálni az egyes bírósági szintek vonatkozásában is ezeket a számokat, ezeket az arányszámokat. Úgy hiszem, hogy ezen még bizony van mit javítani.

Amire csak utaltam itt, szeretnék szintén számokat mondani a bírósági dolgozók, illetve a bírák létszámát illetően. Azt látjuk, hogy 2011. december 31-éig az engedélyezett bírói összlétszám 2914 volt, és 2871, ami a betöltött bírói létszám. Míg 2012. december 31-éig az engedélyezett bírói létszám egyébként csökkent, de mindehhez képest sajnos a tényleges bírói létszám is csökkent. Tehát a 2871 ténylegesen foglalkoztatott bíróból 2767 lett, ami akárhogy és akárhonnan is nézzük, több mint száz bíróval kevesebb.

Bírósági titkárok vonatkozásában figyelhető meg egyedül egyfajta pozitív változás, hiszen itt 605 ténylegesen foglalkoztatott bírósági titkár helyett 732 foglalkoztatott bírósági titkár dolgozik ma már a bíróságokon, legalábbis dolgozott 2012. december 31-éig. A bírósági fogalmazók vonatkozásában pedig szintén csökkenés figyelhető meg, erre Gaudi képviselő úr is utalt, 256 helyett 239 bírósági fogalmazót foglalkoztat az OBH. Igazságügyi alkalmazottak vonatkozásában pedig valamelyest legalább egy bizonyos fokú emelkedés figyelhető meg, de azt látjuk, hogy az engedélyezett létszámtól azért még messze elmarad, majdnem 100 fővel elmarad a ténylegesen foglalkoztatott létszám.

Azt gondolom, hogy amikor az OBH elnöke az egyik legfontosabb feladataként említi az időszerűség biztosítását, természetesen emellett a minőségi ítélkezés is kitűzött szempont nála, akkor érhetetlen az, hogy miért nem tölti be ezeket az álláshelyeket. Nem tudom, hogy most jelenleg hogy áll a helyzet, örülnék, ha erről elnök asszony tudna majd egy tájékoztatást adni, mert lehet, hogy ezekben a számokban javulás figyelhető meg. De itt jelen pillanatban számomra nehezen érthető, legalábbis ha csak a számokat nézem, hogy miért csökken a foglalkoztatott bírák és a foglalkoztatott bírósági fogalmazók száma, illetve hogy miért nem használja ki akár a titkárok, akár az igazságügyi alkalmazottak vonatkozásában az engedélyezett létszámot az OBH. Lehet, hogy erre van egy logikus magyarázat. Megmondom őszintén, hogy ebből az összeállításból nem tudtam rájönni, hogy mi lehet az. Remélem, hogy erre tud elnök asszony a válaszában adni egy elfogadható magyarázatot. Egy biztos, tényként megállapíthatjuk, hogy ezeken a számokon legalábbis érdemes volna javítani, mind az ügybefejezések számán, mind pedig a foglalkoztatottak számán.

Egy mondattal vagy egy gondolattal engedjék csak meg, hogy kitérjek még arra... - sajnos Schiffer képviselő úr szintén, ahogy ő fogalmazott, a távozás mezejére lépett, de fölvetett egy olyan problémát, amire érdemes reagálni. Isten ments, hogy beleszóljak Gaudi képviselő úr és Schiffer képviselő úr vitájába, én ezt meghagyom nekik, de azért azt érdemes megjegyezni, hogy bár nyilvánvalóan fenntartásaim - és azt gondolom, megalapozott fenntartásaim - vannak azzal kapcsolatban, hogy valaki saját ügyeket hoz a parlament elé, de az biztos, hogy bizonyos egyedi ügyek rá tudnak mutatni generális problémákra. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Így van.) Evvel viszont teljes mértékben egyetértek.

A mi javaslatunk, amire Schiffer képviselő úr célzott, pontosan ezen alapul. Lehet, és mindenki számára világos, hiszen az indokolásba beírtuk, hogy a javaslatunk célja az ároktői banda ügyében felmerült hiátus pótlása volt. De ez nem az ároktői bandára vonatkozott, mert nyilvánvalóan egy jogalkotás csak a jövőre nézve tud bármiféle eredménnyel járni. Itt mi pontosan azt javasoltuk, és e tekintetben osztom Schiffer képviselő úr véleményét, hogy ezekben az esetekben ne a politika szólaljon meg elsősorban, és ne a politika próbálja helyre tenni azt a hibát, ami bekövetkezett, hanem ennek a kezelését lehetőség szerint bízza rá az érintett hatalmi ágakra vagy alkotmányos szervekre, úgymint jelen esetben a bíróságra és az ügyészségre.

Ez a javaslat egyébként erről szólt, és most is fönntartom ennek a helyességét, pontosan azt célozta a javaslat, hogy lehetősége legyen a bírósági és az ügyészi szervezetnek saját keretein és berkein belül megakadályozni, hogy ilyenek történjenek, és nem feladni, ha úgy tetszik, bizonyos politikai erőknek a magas labdát, hogy aztán azt le lehessen csapni, és hogy - szintén nem az én fogalmaimmal élve - politikai tőkét lehessen mindebből kovácsolni. Úgyhogy e tekintetben a cél közös, csak úgy tűnik, Schiffer képviselő úr egy picit félreértelmezte a javaslatot.

Az adatok vonatkozásában tehát tisztelettel várnám majd elnök asszony válaszát. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
314 78 2013.10.22. 6:12  75-86

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Elnök úr kérésének eleget teszek és megjelölöm a 6., a 9. és a 11. ajánlási pontokat, ezekhez szeretnék hozzászólni.

Általánosságban egy mondatot engedjenek meg nekem, tekintettel arra, hogy ahhoz képest, hogy ez egy 80 oldalas előterjesztés, viszonylag kevés módosító javaslat érkezett hozzá. Java részét a büntetőeljárási törvény módosítása teszi ki, és ehhez összesen - ahogy elnök úr is ismertette - 12 ajánlási pontban fűztünk hozzá módosító javaslatokat, ugyanis úgy értékeltük, hogy ezzel az eljárási törvénycsomaggal nagyon sok ponton a kormány, hál' istennek, a véleményét változtatva visszatér a jogállami normákhoz. Mindazonáltal van néhány olyan javaslat az előterjesztésben, amely módosításra szorul.

Először is - s most a 6. pontban szereplő módosító javaslatról beszélnék konkrétan - az előterjesztés megtiltaná azt, hogy másolatot kapjon a védő, illetve a terhelt azokról az iratokról, amelyek a nyomozó hatóság és a rendőrség egymás közti levelezéséről szólnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem azt vitatjuk mi sem, hogy indokolt lehet nyomozástaktikai érdekekre hivatkozással a büntetőeljárás bizonyos szakaszában korlátozni ezeknek az iratoknak a kiadását, de úgy gondoljuk, hogy az ügyész és a nyomozó hatóság közötti információcsere nagyon komoly kihatással lehet az ügy érdemére vonatkozóan. Én értem az ügyészséget, hogy miért indítványozta a kormánynál, illetve az Országgyűlésnél azt, hogy ez a módosító javaslat elfogadásra kerüljön, hiszen nagyon sok esetben kellemetlen az ügyészség számára az, hogy a nyomozó hatóság megszüntetne egy ügyet, erről tájékoztatja az ügyészséget, az ügyészség pedig a szakmai érvek ellenére is a nyomozás folytatását rendeli el. De persze ez lehet fordított esetben is így.

Én pedig azt gondolom, ha transzparenssé kívánjuk tenni ezeket az eljárásokat, ha valóban a büntetőeljárások - hadd fogalmazzak így - tisztaságát szeretnénk szem előtt tartani, akkor bizony-bizony az eljárás résztvevői számára ugyanúgy, ahogy a terhelt vagy a védő esetében, a bíró esetében is jelentőséggel bírhat az, hogy nézetkülönbség alakul ki az ügyészség és a nyomozó hatóság között, és az is jelentőséggel bírhat, hogy vajon ennek mi az oka. Én azzal messzemenőkig nem tudok egyetérteni, hogy az ügyészség - s itt megint picit általánosan beszélek több ajánlási pontról is - több helyen megint a saját hatáskörének a bővítését rendelte meg az Országgyűléstől. Nem azzal van a probléma, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány, illetve az Országgyűlés konzultál a Legfőbb Ügyészséggel, hiszen ez nemcsak joga, nemcsak a racionalitás szól emellett, hanem kötelessége is a jogalkotásról szóló törvény alapján.

A probléma azzal van, hogy ahány javaslatot eddig a Legfőbb Ügyészség benyújtott a bizonyos büntetőeljárási szabályokat módosító javaslatcsomaghoz, mindig arról szóltak ezek a módosító indítványok, hogy a terhelt, illetve a védelem rovására az ügyészi jogkörök megnőjenek. Én ezt is csak ennek tudom értékelni. Az ügyészség számára kínos az, hogy adott esetben nem azonos állásponton van a nyomozó hatósággal, ezért az Országgyűléstől megrendelte azt a törvénymódosítást, hogy rajtuk kívül ilyen iratokat ne olvashassanak az eljárás szereplői. Ha jól értelmezem - s egyébként helyettes államtitkár úr szavait is alapul veszem, amit a bizottsági ülésen elmondott -, akkor nemcsak a terhelt és a védő nem kaphat erről tájékoztatást az eljárás legvégéig, tehát a jogerős ítéletig, hanem az eljáró bíró vagy a bírói tanácsok sem. Azt gondolom, hogy ezt semmi nem indokolja.

Azzal érvelt helyettes államtitkár úr a bizottsági ülésen, hogy az ügyész majd eldönti, hogy végül is miben emel vádat, a köztes információk, a köztes véleménykülönbségek nem bírnak relevanciával. Még egyszer szeretném kifejezni, hogy kifejezetten relevanciával bírhatnak azok az információk, hogy miként kommunikál egymással a nyomozó hatóság és az ügyészség, például olyan szempontból is, hogy a nyomozó hatóság jobb belátása ellenére az ügyészség írásban konkrétan mire utasítja a nyomozó hatóságot. Nem szeretnék még addig sem elmenni, hogy politikai érintettségű ügyekről beszéljek, és a vonatkozásban kérdőjelezzem meg az ügyészség jó szándékát a törvényjavaslat előterjesztésével kapcsolatban, de azt gondolom, hogy ez nemcsak ezekre az ügyekre, hanem minden más ügyre is igaz.

Ha valóban fontosnak tartjuk a transzparenciát a büntetőeljárásban is, akkor ezt a javaslatot nem lehet támogatni, éppen ezért támogatni kell az általam 6. számú ajánlási pontban megfogalmazott javaslatot.

Idő hiányában nyomok egy ismételt felszólalást, elnök úr, mert szeretném folytatni majd a többi ajánlási ponttal. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
314 82 2013.10.22. 6:01  75-86

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Folytatnám a többi ajánlási ponttal, és a végén még két mondat erejéig visszatérnék a 6-osra.

A 9. ajánlási pontban mi arra teszünk javaslatot, hogy azokat a szabályokat, amelyek további menlevelet adnának, vagy - hadd fogalmazzak inkább másként - amelyek tovább szűkítenék a garanciák körét a titkos információgyűjtés kapcsán, hagyjuk el ebből a törvényből. Nyilván emlékszik mindenki arra, hogy mik voltak ennek az előzményei. Gyakorlatilag olyan szabályozást alakított ki a kormány, amely a titkos információgyűjtést gyakorlatilag korlátok nélkülivé tette, azaz most már se szeri, se száma azoknak a szervezeteknek, amelyek egyébként gyűjthetik a titkos információt, és ráadásul most már úgy is gyűjthetik, hogy túllépik az engedély keretét - később a bíróság engedélyezi vagy nem engedélyezi ezeknek a felhasználását. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az operatív információk vonatkozásában, azt gondolom, igen nagy jelentősége van annak, hogy engedély nélkül lehet titkos információt gyűjteni, azaz jogszerűvé tették azt, ami korábban jogszerűtlen volt, nagyon helyesen, mármint az a helyes, hogy korábban jogszerűtlen volt, de most még valamit szeretnének ebből a rendszerből kiiktatni. Hála istennek, a bíróságban van annyi bölcsesség, ami nem volt meg sem a kormányban, sem az országgyűlési többségben, hogy az így beszerzett információkat, úgy tűnik, tendenciózusan nem engedik felhasználni a büntetőeljárás során. Ezért tehát az lenne az indokolt, azt gondolom, ha a 9. számú ajánlási pontban foglalt módosító javaslatomat támogatná az Országgyűlés.

Ugyancsak ezt kérem a 10. számú ajánlási pontban szereplő módosító javaslatnál. Ha - és ezzel a törekvéssel teljes mértékben egyet tudok érteni - 14. életévét be nem töltött személyt hallgat meg a nyomozási eljárás során a nyomozási bíró, akkor az ilyen tanút a speciálisan kialakított helyiségben lehet meghallgatni. A kormány javaslata úgy fogalmaz, hogy itt is "megtarthatja", az én javaslatom kifejezetten arra irányulna, hogy ha már elmegyünk - helyesen - ebbe az irányba, akkor "tartja meg", tehát kötelező jelleggel kelljen itt megtartani.

A 11. ajánlási pontban szereplő módosító javaslat gyakorlatilag arról szól, hogy hagyjuk el azt a szabályt, amely ismét minden bizonnyal az ügyészség megrendelésére került be ebbe a javaslatba, nevezetesen, hogy további 30 nappal meg lehessen hosszabbítani azt a határidőt, amelyben a másodfokú bíróság mellett működő ügyész az iratokat az indítványával együtt fel kell hogy küldje a bíróságnak.

Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha önöknek az első számú célkitűzése az eljárások gyorsítása, és olyan áron is próbálják ezt elérni, hogy sorra építik le az eljárás alá vontakat védő garanciális szabályokat, akkor teljesen érthetetlen az, hogy miért kívánják még 30 nappal ezt a határidőt meghosszabbítani azért, hogy az ügyészség egy kicsit kényelmesebben tudjon eljárni. Örülnék, ha az államtitkár úr erre konkrétan válaszolna, mert az államtitkár úr nemegyszer állt ki az eljárások gyorsítása mellett. Én, őszintén szólva, a büntető eljárásjogi törvény módosítására más indokot még az államtitkár úrtól szinte nem is hallottam, mint azt, hogy az eljárások gyorsítását ez szolgálja. Államtitkár úr, ez az eljárások lassítását szolgálja, ha további határidőket adunk az eljáró ügyésznek. Én azt gondolom, hogy teremtsenek olyan környezetet önök mint kormány a megfelelő finanszírozással az ügyészség részére, a legfőbb ügyész pedig inkább ezzel foglalkozzon és ne mással, hogy a megfelelő körülményeket megteremti ahhoz, hogy a törvény által előírt határidőben ezeket az iratokat fel lehessen terjeszteni.

És végül, a hátralévő rövid időben még visszatérve egy gondolattal a 6. ajánlási pontban foglalt módosításhoz: én nehezen látom be azt, hogy amikor az államigazgatásban, és ezt az államtitkár úr is pontosan tudja, bevett szokás az, hogy úgy ad utasítást a felettes a beosztottjának, hogy az írásban, egy iktatott és egyébként más számára is megismerhető dokumentumban történik - egyébként például a bírósági eljárások során felhasználhatóak az ilyen dokumentumok, az ilyen írásbeli utasítások -, addig egy olyan ügyészi utasítást, amely a nyomozó hatóság jobb meggyőződése ellenére arra utasítja a rendőrséget, és szeretném hangsúlyozni, hogy a Be. alapján nem az ügyész nyomoz, hanem a nyomozó hatóság nyomoz, és azt az ügyész csak felügyeli, azaz ha az ügyészi utasítás arról szól, hogy egy büntetőeljárást meg kell szüntetni, és ezzel a nyomozó hatóság nem ért egyet, vagy pont fordítva, hogy egy ügyet tovább kell vinni, holott a nyomozó hatóság a beérkezett adatok alapján látja, hogy ez nem szolgál másra, mint az eljárás alá vont személynek a meghurcolására, akkor egy ilyen iratot, egy ilyen levelezést miért ne lehessen megismerni a büntetőeljárás résztvevői számára, még a bíró számára sem. Ha erre az államtitkár úr valami logikus magyarázatot ad, azt megköszönöm, és örülnék, ha ezt nem a zárszóban tenné, hanem úgy, hogy még vitatkozni is lehessen azzal.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
318 224 2013.10.29. 2:05  187-315

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Érdekes vitába csöppentem bele. Én azt szeretném csak kérdezni fideszes képviselőtársaimtól, hogy akkor hogyan kell érteni mégis, amit mondanak, hiszen azt hiszem, Gyopáros képviselőtársam azt mondta, hogy ezek sportkomplexumok, ehhez képest az önök miniszterelnöke kifejezetten stadionokról beszél, ahogy stadionokról beszél a kormányszóvivő is.

Tisztelt képviselőtársaim, ha önök a gyermekeknek, az ifjúságnak például az egészséges fejlődését tartanák szem előtt, akkor például kezdhettek volna tornaterem-építési programba, és nem stadionépítési programba. (Közbeszólások a kormánypártok soraiban: Az is megy! - 300 tornaterem van betervezve!) Hát, ezt nem nagyon látjuk a mostani költségvetésben.

Aztán, amit képviselőtársam mondott arról, hogy melyik pénz mire elég: azért egy picit számoljunk, és csak nagyságrendeket vázoljunk föl! Ha a stadionokra szánt pár milliárdocska - talán valahogy így fogalmazott képviselőtársam - mellé odatesszük, mondjuk, a Kossuth tér felújítására szánt, nagyjából 30 milliárd forintot, ha odatesszük még emellé, mondjuk, az Orbán Viktor magántestőrségére, a TEK-re - hogy mindenki értse - szánt jó néhány milliárdot, ha esetleg az ő Q7-es luxus Audijaik helyett másra fordítanák a pénzt, és mindezeket összeadjuk, akkor én azt gondolom, hogy egy meglehetősen tetemes összeg jönne ki, amit lehetne ennél talán hasznosabb célra is fordítani.

De persze értjük és látjuk, hogy a miniszterelnöknek az egyetlen igazi hobbija a labdarúgás, és ezért kell a magyar adófizetőknek sok milliárd forintot költeni. Én pedig úgy gondolom - és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül -, hogy a magyar adófizetőknek nem feltétlenül Orbán Viktor hobbijait kéne finanszírozniuk.

Az, hogy Alcsúton - egy olyan városban, aminek a lélekszáma messze alatta marad azoknak a városoknak, ahol nemhogy stadion nincs, de más sportlétesítmény sem - kisvasút megy a stadionhoz, na ez az, ami szégyen, tisztelt képviselőtársaim. Ezeket a pénzeket kéne jobban fölhasználni.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
318 268 2013.10.29. 6:21  187-315

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Egy kicsit a közjogi területről szeretnék szólni, kevés szó esett még a költségvetés vitája során erről a területről, pedig azt gondolom, érdemes néhány mondat erejéig legalább - talán még egy kicsit hosszabban is - kitérni erre a területre.

Nézzük, hogy mely fejezetek tartoznak alapvetően ehhez a területhez! Először is a bíróságok, az Alkotmánybíróság, az ügyészség, illetve az alapvető jogok biztosa. Nemrég tárgyalta az Országgyűlés a Kúria elnökének beszámolóját és az Országos Bírósági Hivatal elnökének a beszámolóját, és bizony a parlamenti vitában is felmerült az, hogy az ügyforgalmi adatok nem voltak túl biztatóak. Általánosságban lehetett azt észrevenni, hogy csökkent a befejezett ügyek száma annak ellenére, hogy egyébként a beérkezett ügyszám sokszor ugyanazon a bírósági szinten szintén csökkent, ami a befejezések nagyobb számát kellett volna hogy eredményezze.

Elsősorban - és ezt elmondtuk akkor is - úgy látjuk, hogy egy bizonyos szervezési probléma lehet a dolog hátterében, ugyanakkor meg azt sem szabad elfelejteni, hogy az Országgyűlés időről időre, az elmúlt három évben meg aztán kiemelt módon többletfeladatokat rótt a bíróságokra, illetve az ügyészségekre, és emiatt természetesen nő az ügyteher, nő az ügyintézésre fordítandó idő szüksége. Például egy ilyet említek: bevezették a kiemelt ügyeket, ahol a bíróságoknak lényegesen gyorsabban kell és nagyobb rendszerességgel tárgyalást tartaniuk, és ehhez egyébként nem rendelték hozzá a megfelelő létszámot, asszisztenciát.

Azt látjuk viszont, hogy a tervezett költségvetési számok a kormány által tervezett infláció mértékével emelik csak - kis túlzással élve - az igazságszolgáltatásra szánt költségvetési támogatást, márpedig azt gondolom, hogy ha az eljárások gyorsítása és nem annak lassítása a cél, akkor ez biztosan nem lehet követendő út.

Éppen ezért mi a bíróságok és az egyes bírák leterheltségének csökkentése érdekében és természetesen az ügyek gyorsítása érdekében magasabb összeget javasolunk a bírósági fejezet személyi juttatások kiemelt előirányzatába, ugyanis a mi megítélésünk szerint - és ez egybevág a bírák véleményével is - nem a bírók száma kevés, hanem a munkájukat segítő beosztottaké, az asszisztencia száma. Márpedig ha ezt emelni szeretnénk és ezt emelni szükséges, akkor erre bizony forrást kell biztosítani.

Ugyanezt tudom elmondani az ügyészség vonatkozásában is, ahol szintén hasonló adatok figyelhetőek meg. Az ügyészeknél is általánosan elfogadott álláspont az, hogy nem az ügyészek száma, hanem az asszisztencia száma az, ami kiigazítást érdemel, ehhez viszont szükség van a megfelelő forrásokra is.

Harmadrészt az Alkotmánybíróság esetén disszonánsnak tartjuk azt, hogy az épületben elvégzendő felújításokra az előirányzat alig vagy egyáltalán nem szán pénzt akkor, amikor látjuk, hogy egy másik hatalmi ág esetén, nevezetesen az Országgyűlés vonatkozásában, a megfelelő körülmények biztosítására nagyságrendileg 30 milliárd forintot szán az állam; itt beszélek a Kossuth tér, illetve az Országgyűlés épületének felújításáról. Mi úgy gondoljuk, hogy azonos mértékkel és mércével kell mérni a hatalmi ágak vonatkozásában, és ha az Alkotmánybíróságnál szükségesek ezek a felújítások, akkor ott is bizony ezt a költségvetési támogatást biztosítani kell számukra.

Két-három olyan területről szólnék még nagyon röviden, amelyek kiemelést érdemelnek itt, elsősorban a jogi segítségnyújtásra gondolok. Tisztelt képviselőtársaim, ugye, abban egyetértünk, hogy a jogegyenlőség nemcsak arról szól, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, hanem annak a gyakorlati megvalósulása is szükséges. Ha azon múlik a jogérvényesítés lehetősége, hogy valakinek van-e pénze vagy nincsen arra, hogy megfelelő jogi segítséget kapjon, akkor a jogegyenlőség a gyakorlatban nem érvényesül.

(19.10)

Éppen ezért mi szeretnénk több forrást, több pénzt szánni a segítői óradíj megemelésével - itt 3 ezer forintról 6 ezer forintra - és ugyancsak az ügyvédi óradíj megemelésével, itt a kirendelt védőkre gondolok, és természetesen a jogi segítségnyújtásról szóló előirányzatot is emelnénk. Látjuk azt, hogy 2013-ban mindössze 115 millió forintot tervezett erre a kormány, a valóságban azonban 281 millió forintot kellett rá költeni.

Nem igazán értem azt, hogy ha látják, hogy ez a gyakorlat, akkor miért kell most is a kisebb összeggel számolni, és 115 millió forintot előirányozni, amikor valószínűleg előreláthatóan ennek a költsége lényegesen nagyobb lesz, biztosan lehet mondani, hogy a duplájára fog emelkedni.

Ugyanez, zárásul, két területen: a büntetőeljárásról szóló törvény szerinti kártalanításokra az elmúlt évben is mindössze 120 millió forintot tervezett a kormány, a gyakorlat pedig azt mutatta, hogy 325 millió forintot kellett ténylegesen erre elkölteni. Kérdezem én, tisztelt képviselőtársaim, hogy miért nem irányozzák elő ezt a magasabb összeget ebben az évben legalább. Mi erre biztos, hogy módosító javaslatot fogunk előterjeszteni.

S végül a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről. Itt szintén 100 millió volt a tavalyi, és az idei tervezett is annyi, miközben a tavalyi tényleges szám 181,2 millió forint lett.

Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy itt szükség van a költségvetési számok korrigálására. A Magyar Szocialista Párt módosító javaslatok formájában ezt meg is fogja tenni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
322 32 2013.11.11. 5:04  27-34

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Először is szeretném azt kiemelni, hogy az MSZP elkötelezett aziránt, hogy a súlyos bűnelkövetők hosszú ideig maradjanak börtönben, amennyiben ezt a bíróság jogerősen róluk kimondja. Azt is szeretném előrevetni, hogy az ároktői ügyben több kezdeményezésünk is volt már, amiben nem voltak partnerek fideszes képviselőtársaim, nem jöttek el annak az albizottságnak az ülésére, amelyben ezt a kérdéskört szerettük volna tisztázni. Nem járultak hozzá a bíróvizsgálatot illetően ahhoz az MSZP-s javaslathoz, ami éppen ezt a problémakört kívánta kezelni.

Aztán most Rogán képviselő úr nyújtott be ma reggel egy törvénymódosító javaslatot, amelyet mintegy másfél-két órával ezelőtt megtárgyalt az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága, és most szembesülünk vele, hogy ugyanebben a témában mégsem erről a törvényjavaslatról fogunk szavazni, hanem egy másikról. Nem arról a törvényjavaslatról, amiben a frakcióknak egyébként lehetőségük volt elmondani a véleményüket, lehetőségük volt módosító indítványokat előterjeszteni és annak az esélyét megadni, hogy az Országgyűlésben egy olyan törvény szülessen ebben a témakörben, amelyik kompromisszumos javaslatként minden parlamenti frakciónak a támogatását bírja, és egyúttal kezeli azt a problémát, amiről Rogán frakcióvezető úr beszélt. Kezeli azt a problémát, hogy a napokban az ároktői banda újabb tagjának az előzetes letartóztatását ne kelljen megszüntetni és őt házi őrizetbe helyezni.

Ez a javaslat annyit tett volna, már a mi módosító javaslatunk, hogyha arról tudunk tárgyalni, arról a törvényjavaslatról, hogy öt évre emeljük négy év helyett a határt, és ez megakadályozza azt a hátrányos következményt, amiről frakcióvezető úr beszélt. Azonban én azt gondolom, hogy nem kell nagyon sokat gondolkozni azzal kapcsolatban, hogy önök ezt az esetet mire kívánják felhasználni; az, hogy ez egy újabb kommunikációs kampánynak a része, amihez eszközül most a büntető eljárásjogot használják.

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Néhány kérdés azért felmerül ebben az ügyben. Miért nem tetszettek először is egy picit előre gondolkodni? Hiszen az ároktői ügy több mint négy éve, majdnem öt éve folyik, tehát lehetett volna reagálni nem ilyen sebtiben is rá. Miért adódott elő az a helyzet, hogy a rendőrség képtelen volt megakadályozni az ároktői banda két tagjának a megszökését, és miért van olyan rettenetesen rossz véleménye frakcióvezető úrnak a saját belügyminiszteréről és az általa irányított rendőrségről, hogy egy vagy két ilyen elkövetőnek nem képes megakadályozni a házi őrizetből való megszökését? Ez például számomra egy kérdés, és ez után az eset után én azt gondolom, hogy mielőtt bármilyen jogszabály-módosításhoz fogtunk volna, legalább a belügyminiszter lemondását illett volna felajánlania a miniszterelnöknek.

Másrészt egy dologra még rámutat ez a problémakör, hogy az a bírósági rendszer, amit önök létrehoztak, az igazgatási rendszer, úgy rossz, ahogy van. Úgy tűnik, hogy az ügyforgalmi adatok, amik gyakorlatilag annyit jelentenek, és annyit tesznek, hogy hogyan működik a bíróság, milyen ügyterheléssel, kevesebb ügy érkezik be a bíróságokhoz, aminek a logikus következménye az kéne hogy legyen, hogy több a befejezés. Ehhez képest még a befejezés is kevesebb. Ez nem az új bírósági rendszerüknek a helytállóságát bizonyítja, és valószínűleg oka ennek az esetnek és más hasonlóknak az, hogy önök a legtapasztaltabb 10 százalékát a bírói karnak egész egyszerűen kirúgták a magyar bíróságokról, másoknak kellett