Készült: 2020.07.07.21:09:13 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 106 2011.12.16. 2:07  51-139

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjenek meg képviselőtársaim egy reakciót az előttem szóló képviselő úr fölszólalására. Először is jó lett volna, ha valami érdemit is mond. Ez az első megjegyzésem.

A második az, hogy ami érdemi volt benne, az viszont egészen tragikus, legalábbis jól tükrözi azt a tragikus hozzáállást, amit egyébként fideszes képviselők jó nagy része magáénak tud, azaz, hogy az alkotmányos független szerveknek vagy önálló hatalmi ágaknak az a dolguk, hogy a kormányzati politikát segítsék. Fölvilágosítanám képviselő úr, hogy nem a dolga sem a Magyar Nemzeti Banknak, sem a bíróságoknak, sem egyébként nem az lenne a dolga a köztársasági elnöknek - és még sorolhatnám mindazokat a hatalmi ágakat vagy független szerveket, melyeknek nem dolguk a kormányzati politika segítése.

Egyrészt dolga az, hogy kormányzati ellensúly legyen - fék vagy ellensúly -, másrészt, ha egyébként konkrétan a Nemzeti Bankról beszélünk, akkor a pénzügyi stabilitás elősegítésének érdekében kell működni, és ha a kormány úgy, ahogy egyébként most teszi, ez ellen dolgozik, ha a kormányzati intézkedések a pénzügyi stabilitást veszélyeztetik, akkor bizony nem dolga a Magyar Nemzeti Banknak a kormányzati tervek segítése. Ez az a téves felfogás, ami alapján és ami ürügyén önök lebontják a fékek és ellensúlyok rendszerét és ami miatt úgy gondoljuk, hogy egyébként az alkotmánymódosító javaslatuknak nem más a célja, mint a jegybankelnök elmozdítása.

Egyébként megjegyezném, hogy az EKB véleménye arról szólt, és a kritikai megjegyzések arról szóltak, amit eredetileg nekik megküldtek javaslatként, nem pedig arról, ami a valóság. Ezt a hazug politikát egyébként nem először folytatják, de erről már volt szó itt a plenáris ülésen.

Az pedig, hogy azt gondolom, hogy 5 forinttal drágult az euró reggel óta, mióta ezt a vitát folytatjuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), azt gondolom, önmagáért beszél.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(16.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 120 2011.12.16. 2:09  51-139

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hadd kérdezzem meg Szólláth képviselő úrtól: ön szerint teljesen más a kormány politikája és más a gazdaságpolitikája? Én úgy értelmezem, képviselő úr, hogy a gazdaságpolitika a kormányzati politika része. A kormányzat politikája összeáll a szociális politikából, az igazságügyi politikából és éppen a gazdaságpolitikából. Tehát ha összefoglalóan azt mondjuk, hogy bizonyos szervezeteknek nem dolga a kormány politikájának a támogatása, akkor én azt gondolom, hogy ez alatt érteni kell a gazdaságpolitikát, de megfordítom: ha ön azt mondja, hogy az a dolga a Magyar Nemzeti Banknak, hogy támogassa a kormány gazdaságpolitikáját, akkor ön ezzel azt is mondta, hogy kötelessége a kormányzati politika támogatása. Szerintem ez egészen logikus, de majd kérem a képviselő urat, hogy fejtse ki, miért nincs ebben igazam, és mennyiben választható el a kormányzati politika és a kormányzati gazdaságpolitika, és ez a kettő miért volna gyökeresen más.

Természetesen Magyarország érdekeinek a képviselete feladata az összes állami szervnek, így a Magyar Nemzeti Banknak is, de bármilyen furcsán hangzik ez az önök számára, Magyarország érdeke nem mindig a kormányzat és a Fidesz érdeke. Ehhez képest tudomásul kell venni azt, hogy valami Magyarország érdekét képviseli akkor is, ha éppen az nem esik egybe a Fidesz érdekével vagy a Fidesz-kormány érdekével. Tudom, hogy ez fáj önöknek, hogy a Magyar Nemzeti Bank sok esetben ezzel a hozzáállással látta el a feladatát. Természetesen nem tagadom és nem vitatom, hogy a kölcsönös bizalom elvén az állami szerveknek Magyarország érdekében jó, ha együtt tudnak működni.

Az pedig, hogy miről vitatkozunk itt ma, érdemes volna elgondolkodni azon, amit Tukacs István képviselőtársam elmondott, hogy a mai frakcióülésük után úgy tűnik, már kicsit más a kormányuk véleménye, mint a törvényben foglalt rendelkezések, amiről most itt vitatkozunk, úgyhogy legalább olvassák el, javaslom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a mostani híreket, nehogy aztán holnap majd mást kelljen mondaniuk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 126 2011.12.16. 1:08  51-139

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon egyszerű a válasz rá, Hargitai képviselő úr, és mondom ezt a jobbikos képviselőtársamnak is: az, hogy elsődleges célként nem ez az, amit szem előtt kell tartania. Ezt mondom, és ezt mondtam az előbb is, hogy elsődleges célja a Magyar Nemzeti Banknak... (Dr. Hargitai János: Senki nem vitatja!). Így van, ezt mondtam az előbb is, képviselő úr. Elsődleges célja a pénzügyi stabilitás biztosítása, és természetesen, ha emlékszik rá, az előző felszólalásomban elmondtam, hogy a kölcsönös bizalom elve alapján nyilvánvaló, hogy az állami szervek Magyarország érdekében kötelesek együttműködni. Ez értelemszerű, hogy általában a kormányzati politika támogatását is jelentheti. De hogy kijelentsük azt, hogy a Magyar Nemzeti Banknak az a dolga, hogy támogassa a kormányzati politikát, ez így nem igaz. Erre mondtam, képviselő úr, mert nem ez az elsődleges cél. De én azt gondolom, hogy ezt a vitát valóban kár folytatni, a jogszabályban le van írva, ami le van, és a véleményünket is mind kifejtettük erről.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 142-144 2011.12.16. 18:55  139-225

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Igen, pedig a 263 fideszes, KDNP-s képviselőből kettő jelen van, tehát igazából lehetett volna egy olyan szereposztás, hogy egyikük az expozét mondja, a másikuk a vezérszónokit, csak pechünkre pont nem az a másik képviselő úr van jelen, akinek a vezérszónoki felszólalást mondania kellett volna.

Így aztán a Fidesz véleményét illetően Turi-Kovács Béla képviselőtársam expozéjára kell hagyatkoznom, illetve az előttünk fekvő törvényjavaslat szövegére. Képviselő úr az előterjesztői hozzászólásában obstrukcióról beszél, illetve arról, hogy ennek a törvényjavaslatnak az a célja, hogy az ilyen ellenzéki magatartásnak elejét vegye, holott egyébként ő maga hozzáteszi, hogy ez az ellenzéknek jogában áll, és ez egy bevett ellenzéki magatartás. (Dr. Papcsák Ferenc megérkezik az ülésterembe.)

Nem kívánok ennél a kérdésnél sokat időzni, de azt azért szeretném megemlíteni, hogy ezt már önök megoldották ám, mármint hogy obstrukcióra lehetőség ne nyíljon, azzal, hogy az összes vitát, amit a parlamentben lefolytatunk, többek között egyébként ezt a vitát is, időkeretes tárgyalási metódussal vezénylik. Azaz ez azt jelenti, hogy az ellenzéknek, jelen esetben nekünk, például 20 perc áll rendelkezésre az egész témát illetően, hogy kifejtsük a véleményünket. Szerintem, ha már obstrukcióról beszélünk, akkor ez egy megfelelő ellenszere annak; hogy mennyire demokratikus, arról én most inkább nem szólnék, de a véleményem nyilván kitalálhatják.

A törvényalkotás üteméről szólva, tisztelt képviselőtársaim, el kell azt mondani, hogy talán nem kellene ilyen ütemben tárgyalni a törvényeket. Ugyanis semmi nem indokolja a törvényalkotásnak ezt az ütemét. Értem én, hogy önök olyan időszakról beszélnek, ami nem megszokott, olyan problémákról, amelyek nem megszokottak. Csakhogy a törvényjavaslatok torlódását nem az ezen élethelyzetekre adott válaszokat tartalmazó törvényjavaslatok vitája alkotja, hanem például a statáriális sebességgel elfogadott alkotmányból eredő kötelezettségek.

Önök kergették bele tehát saját magukat abba, hogy ilyen ütemben kelljen a törvényeket tárgyalni. Ez nem egy adottság, ez az önök hibája, ez az önök törvényalkotási ütemezésének a problémája és a hibája. Előkészítetlenek a javaslataik, bizonyos témákról kétszer-háromszor kell az Országgyűlésnek egy ülésszakon belül tárgyalni. Ilyen volt például az energiáról szóló egyik törvényjavaslat, ahol, ha már témánál tartunk, a Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő fizetéséről szóló törvényjavaslathoz benyújtott zárószavazást előkészítő módosító javaslattal szabták újra a teljes gáz- és energiaszektort, majd utána rájöttek, hogy ez így mégsem jó, és egy másik törvényhez benyújtott zárószavazás előtti módosító javaslattal lényegében visszacsinálták ugyanazt. Tehát, ha például megfontolták volna, akkor itt fele ennyi idő elég lett volna.

Vagy akár említhetnénk a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvénytervezetet, amelyet ma tárgyalt az Országgyűlés. Itt is az MNB-törvény és az egyébként más jogszabályban elhelyezett, a Nemzeti Bank és a PSZÁF összevonására vonatkozó javaslatok bizony ellentmondanak egymásnak. Itt is érdemes lett volna talán először egyeztetni és meggondolni, hogy mi legyen, és utána benyújtani a törvényjavaslatot, vagy először talán az EKB-val tárgyalni, és akkor nem kellene annyi módosító javaslatot majd benyújtani és elfogadni ehhez.

Az alkotmányozásról belföldön és külföldön egyaránt az volt az egységes vélemény, hogy elkapkodott, túl gyors, alkotmányt ilyen ütemben nem szokás elfogadni, ilyen módon sem, megjegyzem. És önök szabtak saját maguknak határidőt a kétharmados törvények vonatkozásában, hogy annak ez év december 31-éig meg kell lennie.

Tehát azt tudom mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy azért, mert önök elrontanak valamit, azért nem feltétlenül kell jogszabályt módosítani. Átgondoltabban kellene végezni a törvényalkotói munkát, és akkor talán nem csúsznának össze a vitanapok, akkor talán a normális törvénykezési ütemben lehetőség nyílna arra, hogy ezeket a javaslatokat az Országgyűlés megtárgyalja és elfogadja.

Ez a javaslat, tisztelt képviselőtársaim, nem erről szól, sajnos. Arról szól, hogy egy újabb akadályt hárítanak el. Nem sok minden van, amit kétharmaddal egyedül ne tudnának megtenni, de azt a néhány rendelkezést is, amihez négyötödös többség kell, szépen lassan kigyomlálják a magyar jogrendszerből. Ilyen volt, hogy példát említsek, az, amikor kivették azt a szabályt, hogy az alkotmánykoncepció elfogadásához négyötödös többség kell. De ilyen volt az is, amit kétharmaddal szintén nem tudtak egyedül megoldani, hogy alkotmánybíró-jelölteket állítson az Országgyűlés. Ezért megváltoztatták a szabályt úgy, hogy a Fidesz egyedül tudjon alkotmánybíró-jelölteket állítani.

Most éppen a kivételesen sürgős eljárás négyötödös többséghez kötött szabályát irtják ki a Házszabályból, és teszik lehetővé, hogy ezt önök egyedül, az önök kétharmadával megtehessék.

De menjünk végig a törvényjavaslat egyes paragrafusain! Az 1. §-ban a zárószavazás előtti módosító javaslatokról szólnak. Először is azt gondolom: érdemes tisztázni azt, hogy mire való a zárószavazás előtti módosító javaslat. Egy törvényjavaslatnak a normális tárgyalási módja - önök, képviselőtársaim, pontosan tudják -, hogy van egy általános vita, egy részletes vita, utána módosító javaslatokról szavazás, meg szavazunk a kapcsolódó módosító javaslatokról. Tehát az eredeti előterjesztés után még két körben lehet módosító javaslatokat benyújtani egy törvényhez. Nem is szólva arról, hogy azt gondolom, akkor érdemes beterjeszteni egy törvényjavaslatot, ha átgondolták, hogy mi legyen annak a tartalma, egyeztettek esetleg a civil szervezetek képviselőivel, és egyeztettek a szakmák képviseletével vagy az érintettekkel egyáltalán. (Dr. Turi-Kovács Béla távozni készül az ülésteremből.) És ennek az egyeztetési eljárásnak a nyomán és ez után nyújtják be a törvényjavaslatot.

ELNÖK: Elnézést, félbeszakítom, képviselő úr. Turi-Kovács Béla képviselő úr távozik az ülésteremből? (Dr. Turi-Kovács Béla: Van előterjesztő.) Nem. (Dr. Papcsák Ferenc: Csatlakozó előterjesztőként.) Köszönöm, ellenőriznem kell, mert a frissen, mai napon leadottban még Papcsák képviselő úr nem szerepel. Engedje meg, a tárgyalás érdekében, Turi-Kovács Béla képviselő úr, hogy egy rövid ellenőrzés történjen, hogy a legfrissebbekhez képest csatlakozott-e. (Dr. Turi-Kovács Béla visszatérve az üléshelyére: Akkor maradok.)

Kérem szépen, folytassa; elnézést, hogy félbeszakítottam.

(17.20)

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Azt gondolom, abszolút jogosan szakította meg a hozzászólásomat. (Dr. Turi-Kovács Béla: Elnézést.)

Szóval, ott tartottam, azt hiszem, hogy mikor érdemes és hogyan beterjeszteni egy törvényjavaslatot. Úgy hiszem, érdekes gondolkodási mód, hogy a végéig nyitva kell hagyni a lehetőséget, hogy tartalmi módosító javaslatokat be lehessen nyújtani, mármint a parlamenti tárgyalásnak a végéig. Miért, képviselőtársaim? Át kéne gondolni, úgy kéne benyújtani! Utána elég hosszadalmas parlamenti vita kezdődik róla, normális esetben - bár innentől kezdve már ez is kérdéses lesz -, amikor szintén elgondolkodhatnak az esetleges hibákon, és módosító javaslatokat nyújthatnak be.

Mit fog eredményezni ez a javaslat? Tudjuk azt, hogy zárószavazás előtti módosító javaslatot akkor lehet csak benyújtani, ha az elfogadott vagy az elfogadás előtt álló javaslat alkotmányellenes rendelkezést tartalmaz, vagy esetleg belső vagy külső koherenciazavart állapíthatnánk meg, ha a módosító javaslatot az Országgyűlés nem fogadja el. Erre szolgál, e célt szolgálja tehát a zárószavazás előtti módosító javaslat. Ennek persze az a sajátossága, éppen ezért, mivel alapvetően nem tartalmi, hanem technikai jellegű javaslatról van szó, hogy az elfogadás napján, az ülés megkezdése előtt egy órával még be lehet nyújtani ilyen módosító javaslatot. Ezt csak az alkotmányügyi bizottság tárgyalja meg, tehát a szakbizottság nem, és utána a parlament már csak a záróvitában, a plenáris ülésen tárgyal róla.

Ha figyelembe vesszük azt a gyakorlatot, amit önök eddig folytattak, akkor azt fogjuk látni, hogy az alkotmányügyi bizottsághoz az utolsó pillanatban nyújtják majd be ezeket a módosító javaslatokat, ahogy eddig tették, és itt a képviselőknek jó esetben - hangsúlyozom: jó esetben - 4-5 perc áll majd rendelkezésre, hogy ezeket elolvassák és értékeljék. Ugyanis az elmúlt időszakban nemegyszer volt arra példa, hogy nekem magamnak kellett jeleznem a bizottság elnökének, hogy legalább azt várja meg a szavaztatás előtt, hogy a bizottság munkatársai odaérjenek hozzám, és a kezembe tudják adni a módosító javaslatot, amiről szavazunk, hogy rá tudjak nézni arra a fénymásolt meleg papírra. De olyan is volt, amikor konkrétan egy másodperccel a kézbe kapás után sikerült a szavazást elrendelni. És olyan meg számtalanszor volt, amikor e mellett az eljárási rend mellett, képviselőtársaim, a módosító javaslatnak a terjedelme több mint száz oldal volt. Ez pedig, azt gondolom, lehetetlenné teszi azt, hogy érdemben az Országgyűlés tárgyaljon a módosító javaslatról.

Szeretném megkérdezni a jelen levő képviselőtársaimat, és örülök ilyen szempontból, hogy Papcsák képviselő úr utánam mondja el - merthogy késve érkezett - a vezérszónoki felszólalását, mert esetleg meg tudja azt válaszolni nekem, hogy mégis hogyan gondolja a tartalmi módosító javaslatnak az érdemi tárgyalását, ha egyrészt nem áll megfelelő idő rendelkezésre, csak maximum 1-2-3 perc, hogy azt áttanulmányozzuk, másrészt pedig olyan törvényekhez nyújtják azt be, amelyek mondjuk, mezőgazdasági témában rendelkeznek valamiről, gazdasági, energetikai témákról szólnak, ugyanis az alkotmányügyi bizottság tagjai jogász emberek. Nem véletlen, hogy vannak a parlamentben szakbizottságok. Márpedig az ilyen zárószavazás előtti módosító javaslatok sohasem kerülnek a szakbizottság elé.

Ezért mondom és mondjuk azt most is és mondtuk a bizottsági vitában is, hogy gyakorlatilag egy formális testületté silányítja az Országgyűlést az előttünk fekvő törvényjavaslat. Ez a paragrafusa is, és egyébként majd kitérek rá, a másik szakasza is. Hiszen érdemi vitát, érdemi egyeztetési lehetőséget nem biztosít.

Mondják meg nekem, képviselőtársaim, hogyan lehetne a frakcióknak az érintettekkel, a civil szférával egyeztetni, a szakmai szervezetekkel egyeztetni akkor, amikor a benyújtás napján zárószavazást tart az Országgyűlés az adott törvényjavaslatról. Mégis, hogyan lehetne érdemi és szakmai vitát folytatni ezekről a javaslatokról?

A törvényjavaslat tartalmaz egy másik rendelkezést is, erről is beszélt Turi-Kovács Béla képviselőtársam. Ezt a gyorsítás szempontjaival indokolta, tehát azt vázolta föl számunkra, hogy a törvénymódosító javaslat azért fontos, hogy az eljárásokat gyorsítani lehessen. A bizottsági vitában is elmondtam, hogy én azt gondolom, fontos szempont az, hogy gyorsan folyjanak az eljárások, de nem az elsődleges szempont. Az elsődleges szempont az, hogy jó minőségű törvényeket hozzon az Országgyűlés, nem pedig az, hogy azt gyorsan tegye meg. Épp ezért én úgy hiszem, hogy ez a már-már statáriális jogalkotási eljárásra hajazó eljárást biztosító törvényjavaslat biztosan nem fogja a jó minőségű jogalkotás érdekeit szolgálni.

Miről szól ez a javaslat? Arról, hogy évente 12 alkalommal, akármilyen nagy jelentőségű törvényjavaslatot, ideértve, mondjuk, a munka törvénykönyvét vagy a költségvetést vagy éppen a Magyar Nemzeti Bankról szóló sarkalatos törvényt, bármi más, olyan igen kiemelt jelentőségű törvényjavaslatot, amit hosszan szokás megvitatni és egyeztetni, ezt a benyújtás másnapján az Országgyűlés már elfogadhatja. Összevont általános és részletes vitát tarthat róla, méghozzá olyan módon - és ez a legszebb a törvényjavaslatban, természetesen idézőjelbe téve -, hogy az ellenzéknek, kormánypártoknak, azaz összesen a frakcióknak egyenként 15 perc áll összesen rendelkezésre, hogy a törvényjavaslatról szóljanak.

Tehát például benyújtja a kormány a költségvetés tervezetét vagy a munka törvénykönyvét, és a frakciók összesen a teljes parlamenti vita során 15 percben szólhatnak hozzá, tisztelt képviselőtársaim. Én leosztottam az időkeretet, és azt tudom mondani, hogy így a fideszes képviselők közül a tárgyalás során egy ilyen eljárásban minden képviselőre 3,4 másodperc jut. Mi jobban járunk, mint kisebb ellenzéki frakció, ránk akár képviselőnként 19 másodperc is juthat.

Azt gondolom, ez lehetetlen, hiszen azért választottak meg minket a választópolgárok, és az ellenzéki pártokat összességében több millió magyar választópolgár választotta meg és küldte ide a parlamentbe, hogy az ő érdekeiket képviselve elmondhassuk a véleményünket. Úgy hiszem, nem méltányos és nem demokratikus, ha egy képviselőnek összességében egy nagyon fontos, kiemelt törvényjavaslatnál 19 perce van arra (Dr. Józsa István: Másodperce!), hogy kifejtse a véleményét.

De persze lehet a nagyvonalú gesztust értékelni, amit, azt hiszem, talán most is mondott Turi-Kovács képviselő úr, és mondott a bizottsági ülésen is, hogy esetleg meg lehet emelni ezt az időkeretet, akkor nem 3,4 másodperc, hanem még akár 6 másodperc is jut egy képviselőre, ellenzéki oldalon meg akár még a fél percet is megközelíti majd az az időkeret, ami rendelkezésre áll a törvény tárgyalásánál.

Összességében azt tudom tehát mondani erről a javaslatról, hogy ennek az lesz az eredménye, hogy éppen a kiemelt jelentőségű törvények esetében formálissá teszi az Országgyűlés szerepét a törvényalkotásban, ez pedig semmiképpen sem támogatható.

És egy gondolatot végül engedjenek meg. Remélem, nem lesz igazam, megint ezt mondom, remélem, nem lesz igazam. De vajon mi motiválta azt, hogy pont most, pont ezt ilyen gyorsan el kell fogadni? Hát úgy tűnik, a mai frakcióülés legalábbis alátámasztja az én vélekedésemet, ahol is önök elhatározták, hogy visszavonják az egyházi törvényt, aminek az oka nem más, mint hogy kitudódott, és mi is tudjuk, önök is tudják, hogy az Alkotmánybíróság kedden kihirdette volna, hogy alkotmányellenes az egyházakról szóló törvény. Valószínűleg, mivel ezt január 1-jén hatályba akarják léptetni, az az oka ennek a módosításnak, hogy ezt megtehessék. De majd meglátjuk, két héten belül ki fog derülni, hogy ebben nekem igazam van vagy nincs igazam.

(17.30)

Ugyanez a probléma merülhet föl vagy ugyanaz az ok vélelmezhető a törvényjavaslattal kapcsolatban, ha arra gondolunk, hogy önök a költségvetés módosításával még meg szeretnének próbálkozni ebben az évben. Ha ezt vesszük alapul, akkor szintén rossz érzéseink támadhatnak a vonatkozásban, hogy miért pont most és miért pont ezt kellett előterjeszteni. De majd meglátjuk, tisztelt képviselőtársaim, a javaslatot antidemokratikusnak tartjuk, a javaslat mélységesen és nagyon erősen sérti az ellenzék jogait, korlátozza az ellenzék jogait, korlátozza a parlamenti demokráciát, és kiüresíti az Országgyűlés szerepét, formálissá teszi azt, úgyhogy nem fogjuk támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 160 2011.12.16. 11:36  139-225

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Papcsák képviselő úr biztatott minket arra, hogy módosító indítványokat nyújtsunk be, de azért nem fogjuk megtenni, mert a számunkra a jelenleg hatályos Házszabály az, ami kívánatos, tehát egy nagyon rossz javaslathoz, ahogyan egyébként Lenhardt képviselőtársam mondta, nem érdemes módosítót benyújtani, hogy az csak kevésbé legyen rossz, hanem mi arra teszünk indítványt, hogy az eredeti maradjon meg, azaz ne fogadjuk el ezt a mostanit. A mi módosító javaslatunk arra vonatkozna, természetesen formálisan ezt nem lehet megtenni a Házszabály alapján, de a kívánalmat meg lehet fogalmazni, hogy a fideszes képviselőtársaink tartsák be a Házszabályt, és a Házszabály rendelkezéseinek megfelelően nyújtsanak be zárószavazás előtti módosító javaslatokat, de ne úgy, ahogyan eddig tették.

Azt hiszem, Dúró Dóra képviselő asszony mondta azt, hogy egy rossz gyakorlatot foglalnak jogszabályba. Egyetértek vele. Azt kell mondanom, hogy ha az önök gyakorlata eltér a Házszabálytól rossz irányban, akkor nem az a megoldás, tisztelt képviselőtársaim, hogy a rossz javaslatot törvénybe foglalják, hanem az, hogy az önök házszabályellenes magatartásán változtatnak.

Hadd olvassak egy-két olyan esetet, amit gyűjtöttem az elmúlt időszak zárószavazás előtti módosító javaslataival, illetve záróvitájával kapcsolatban. Képviselőtársaim, szemezgetek a sok közül, tényleg a nagyon sok közül. A költségvetést megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz a szavazást megelőzően 20 perccel, miközben a bizottság más törvényjavaslatokról tárgyalt, osztottak ki a bizottság munkatársai egy 38 oldal terjedelmű, érdemi módosításokkal zsúfolt zárószavazás előtti módosító javaslatot. Kísértetiesen hasonlított ehhez az esethez, amikor az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításához érkezett összességében közel 30 oldal terjedelmű, zárószavazás előtti módosító javaslat.

De példaként említhetek más esetet is, amikor a bizottság ülésének megkezdésekor összességében többször tíz oldalnyi zárószavazás előtti módosító javaslatot kaptak kézhez a képviselők. A kormány egyébként, ezt szeretném megjegyezni, úgy támogatja a javaslatokat, hogy nemegyszer többszöri képviselői kérdésre sem hajlandó megindokolni azt, hogy miért ért egyet vele, azért mert ő sem ismeri ezeket, ő sem tud még egyelőre véleményt mondani róla. A villamos energiára és a földgázellátásra vonatkozó átfogó módosításra először a Szijjártó Péter - azt hiszem, ezt már idéztem - fizetésével kapcsolatos javaslathoz benyújtott, zárószavazás előtti módosító javaslatra került sor, másodszor azonban nem a képviselők jogállásáról szóló, hanem a fegyveres biztonsági őrségről és a természetvédelmi és mezei őrszolgálatról szóló törvényhez benyújtott zárószavazás előtti módosító javaslattal került sor.

De említhetnék más példákat is. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemről, valamint a közigazgatási, rendészeti és katonai felsőoktatásról szóló törvényjavaslathoz egy kormánypárti képviselő érdemi indokolás nélkül benyújtott egy kétoldalnyi normaszöveget tartalmazó, zárószavazás előtti módosító javaslatot, ami az államháztartásról szóló törvényben a közalapítványok megszüntetésének szabályait alakította át. A bizottsági vitában sem az államtitkár, de egyetlen kormánypárti képviselő sem nyilatkozott a javaslat tartalmáról, illetve a házszabályszerűség tárgyában. Ezt azért vettem elő, képviselőtársaim, mert pontosan erre utalok akkor, amikor azt mondom, hogy az ilyen eljárási rend az érdemi vita lehetőségét is kizárja. Ezt a gyakorlat bizonyította, éppen az önök gyakorlata. A záróvitában egyébként ebben az esetben a plenáris ülésen hiába kérte az összes ellenzéki frakció, hogy a javaslat előterjesztője indokolja a javaslatát, sem a kormány képviselője, sem kormánypárti képviselő egyáltalán nem kért szót a vitában.

Indokolás nélkül is bő 100 oldalas, több mint 100 módosításból álló érdemi, zárószavazás előtti módosító javaslatot nyújtottak be az adótörvények módosításáról szóló törvényhez. Itt még külön érdekesség volt, hogy az alkotmányügyi bizottság dél körül megtárgyalta, de a parlament honlapjára csak 19 óra körüli időben került fel, azaz a képviselőknek a vita megkezdéséig másfél óra állt rendelkezésükre, hogy elolvassák és értékelni tudják ezt a javaslatsort.

Mondok még néhány példát, képviselőtársaim, csak tényleg, ne a levegőbe beszéljünk e vonatkozásban. A Magyarország 2012. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat záróvitájában az elnök kénytelen volt háromnegyed órás szünetet elrendelni, mert az utolsó pillanatban benyújtott, összesen 100 oldalnál nagyobb terjedelmű módosító csomag alapján az apparátus a szavazás megkezdéséig nem tudta elkészíteni a forgatókönyvet, amely alapján egyébként a szavazás zajlik, és még utána sem került fel az ajánlási sor az Országgyűlés honlapjára, tehát a felszólaló képviselők nem tudták megmondani azt sem, hogy melyik ajánlási ponthoz kívánnak hozzászólni.

Talán a legkomolyabb, zárószavazás előtti módosító javaslat házszabályszerűségét érintő vita a szabályozott ingatlanbefektetési társaságokról szóló törvényjavaslat kapcsán zajlott. Kérdésemre, mely szerint mi köze van a társadalombiztosítási eljárásról szóló, a tőkepiacról szóló, valamint a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátásról szóló törvényeket módosító, a kormány által is támogatott és végül elfogadott, zárószavazás előtti módosító javaslatoknak az eredeti törvényjavaslathoz, a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára - tudomásom szerint egyébként a rendszerváltozás óta egyedülálló és példa nélküli módon - az egyik esetben egyszerűen megtagadta a válaszadást. Belátom, nehéz helyzetbe került volna, mert azt gondolom, zseniális rétori képességekkel sem lehetett volna az összefüggést indokolni.

Ami azonban számomra a legkirívóbb ilyen eset volt, de mondom, ezenfelül lehetne még jó párat mondani, az végül is a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházak, vallási felekezetek, vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslat záróvitája volt, képviselőtársaim. Talán emlékeznek rá, többször tartottunk az alkotmányügyi bizottságban záróvitát előkészítő ülést, ahol az egyik ilyen esetben a kormány képviselője nem tudott nyilatkozni arról, hogy az előterjesztett zárószavazás előtti módosító javaslatról egyáltalán mi a kormányzat álláspontja, majd utána, valamikor a szavazás előtti esti órákban ismét összeült az alkotmányügyi bizottság, ha jól tudom, ebben a témában harmadszor, és ott végül egy teljesen más koncepciót tartalmazó zárószavazás előtti módosító javaslatot fogadott el az alkotmányügyi bizottság és ilyenformán az Országgyűlés. Tudom, most jelentette be Lázár János, hogy pontosan a jogalkotási hibákra tekintettel, mielőtt az Alkotmánybíróság ezt megsemmisítené, önök még önként visszavonják ezt a szégyenteljes és vállalhatatlan egyházi törvényről szóló törvényjavaslatot.

(18.30)

Megjegyzem, hogy visszavonni már nem lehet, legfeljebb hatályon kívül helyezni.

A kérdésem mindezen felsorolás után talán még jogosabb: kérem, indokolják meg nekem kormánypárti képviselőtársaim, hogy hogyan lehet mégis érdemi, szakmai vitát folytatni akkor ezeknél a zárószavazás előtti javaslatoknál. Önöknek, a képernyő szerint a Fidesznek még 77 perce van minderre, hogy megtegye, a KDNP hozzá sem szólt még a vitához sem vezérszónoki felszólalásban, sem egyéb felszólalásban, neki a teljes időkerete lehetőséget biztosít még erre, vagy háromszor annyi idejük van, mint az összes ellenzéki pártnak együtt véve jelen pillanatban, ami azt jelenti, hogy bőven lenne lehetőség azokra a kérdésekre megválaszolni, amiket feltettünk.

De hogy emlékeztessem önöket még egyszer, tehát az lenne a kérdésem, hogy először is miért nem lehet jó törvényt beadni, miért nem lehet megfelelőképpen előkészített törvényt beadni, ahova nem kell 100 oldalas zárószavazás előtti módosító javaslat; miért nem lehet előzetesen egyeztetni az érintettekkel, mielőtt a törvényjavaslatot benyújtják; miért nem elég az az idő önöknek, hogy az esetleges tartalmi hibákat kijavítsák, ami lehetőség rendelkezésre áll az általános vita, illetve a részletes vita lezárásáig, tehát addig benyújthatnak módosító javaslatot és kapcsolódó módosító javaslatot, amiben érdemi változásokat tudnak eszközölni.

Harmadrészt talán a legfontosabb, hogy mégis hogyan képzelik el a parlamentnek a tartalmi, érdemi munkáját, amikor a felsorolt esetekből is kitűnik, hogy sok tíz- vagy akár százoldalas módosító javaslatot a képviselők néhány perccel a szavazás előtt kapnak kézhez. Hogyan gondolják ezt önök? Hogyan lehet biztosítani azt, hogy minderről tartalmi vita folyjon az Országgyűlésben? Kérem, mondják meg, hogy miért gondolom rosszul - mert nyilván önök szerint rosszul gondolom, hiszen ha egyetértenének velem, akkor ilyen javaslatot nem terjesztettek volna elő -, hogy ezzel a módosító javaslattal önök teljes mértékben formálissá teszik a parlament szerepét a törvényalkotásban.

Azt is legyenek szívesek nekem megválaszolni, képviselőtársaim, a rendelkezésre álló több mint kétórás időkeretükben, hogy miért kívánják egyébként elvenni az ellenzéktől a szólás lehetőségét ezekben a gyors eljárásokban. Az ellenzéknek ma talán a legfőbb fegyvere a kritika és az alternatíva állítása. Nem érzik azt, hogy ez az önök által előterjesztett javaslat nem egyeztethető össze hazánk demokratikus hagyományaival?

Én ezekre a kérdésekre tisztelettel kérném a választ képviselőtársaimtól, hiszen eddig sem a fideszes vezérszónoki felszólalásban, sem az előterjesztői felszólalásban, sem pedig más kormánypárti felszólalásokban ezekre a kérdésekre nem érkezett válasz; annyit jegyeztek meg, hogy vannak fontos ügyek, amiket gyorsan végig kell tudni verni az Országgyűlésen, és ez nem tűr halasztást. Képviselőtársaim, ez nem érv.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 164 2011.12.16. 1:50  139-225

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Először is hadd jelezzem, hogy most nem a kivételesen sürgős eljárást tárgyaljuk, és nem is záróvitában vagyunk, tehát az a hasonlat, hogy én most elmondhatom, amit akarok, azt gondolom - hogy szokták önök mondani? -, csúsztatás, ugyanis nem erről az eljárási rendről vitatkozunk, hanem egészen másról. Ott a vita összes szakaszát egybevéve 15 perc áll majd rendelkezésre kifejteni a véleményünket, és nem több annál. Ezt a kettőt nem lehet összevetni és összemosni.

Azt, hogy a zárószavazás előtti módosító javaslatok eredeti célját kívánják helyreállítani, nem tudom értelmezni, mert nem tudom, hogy képviselőtársam mire gondol. Az eredeti cél az, ami megfogalmazásra került most a Házszabályban, és ami a Házszabálynak részét alkotja, hogy az alkotmányellenességet ki tudjuk küszöbölni, illetve a külső és a belső koherenciazavart ki lehessen a törvényalkotásban küszöbölni. Ez a zárószavazás előtti módosító javaslat célja. Önök pedig pont nem ezt javasolják, hanem éppen azt, hogy kifejezetten tartalmi jellegű vagy tárgyú módosító javaslatokat is be lehessen nyújtani zárószavazást előkészítő módosító javaslat formájában. Ez az, amit mi kritizálunk, tehát éppen hogy az eredeti megoldás mellett érvelünk, és nem szeretnénk azt az új, eddig nem megszokott és nem gyakorolt megoldást támogatni, amiről önök beszélnek.

Úgyhogy én arra szeretném kérni és biztatni képviselő urat, hogy tényleg tegye meg, hogy válaszol azokra a felvetésekre, amik elhangzottak tőlem. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 168 2011.12.16. 1:54  139-225

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon rövid leszek. Azt tudom erre mondani, képviselő úr, hogy biztos vannak ilyen esetek, és én is tudnék ilyeneket sorolni, de azokban az esetekben, amiket ön említett, például a kolontári katasztrófa, ha jól emlékszem, ott az ellenzék abszolút nyitott volt arra, hogy támogassa ezt az eljárási rendet, abszolút nyitott volt arra, hogy megoldást találjunk arra a katasztrófára, ami ott történt. Tehát azokban az esetekben, amikor az ország érdeke ezt valóban megkívánja, bízniuk kéne annyira az ellenzéki pártokban is, hogy legalább a három közül egy támogatni fogja az önök elképzelését, ahogy ez eddig is volt. Azonban mi azt látjuk, hogy kifejezetten nem ezekben az esetekben kívánják ezt fölhasználni, a zárószavazások előtti módosító javaslatok esetében pedig az általam felsorolt példák - és még egyébként, mondom, tudnék sorolni ilyet - bizonyítják azt, hogy egyáltalán nem erről volt szó. Tehát nem gondolom, hogy bármi indokolta volna azt, hogy mondjuk, a földgázszektort a Szijjártó Péter fizetésével összefüggő törvénymódosító javaslathoz benyújtott zárószavazás előtti módosító javaslattal szabják át.

(18.40)

Ha ezt benyújtják külön, biztos, hogy ha az elfogadásához nyomós nemzeti érdek fűződik, akkor az ellenzéki pártok támogatták volna azt, hogy mondjuk, soron kívül ezt megtárgyalják, a gazdasági bizottságban gyorsan sorra kerüljön, a plenáris ülésen gyorsan tudjunk szavazni róla különleges eljárási rendben.

De azt gondolom, hogy a javaslat nem szól másról, mint hogy önök mindent egyedül tudjanak az ellenzék jóváhagyása nélkül megtenni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 176 2011.12.16. 2:14  139-225

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Vas Imre képviselőtársam fölszólalása után nyomtam kétperces szót kérő gombot. Ugyanis azt mondja képviselő úr, hogy a munka törvénykönyve kapcsán kialakult vita során, illetve az ott elhangzott javaslat során nem volt érzékelhető az az együttműködési készség, amiről én beszéltem.

Képviselő úr, önnek annyiban igaza van, hogy akkor nem volt együttműködés a mi részünkről. Csak hadd tegyem hozzá, hogy én azt mondtam, hogy akkor van együttműködés, ha nemzeti érdek indokolja. Márpedig mi akkor úgy gondoltuk, hogy azt, ami az indítványban szerepel, a Fidesz érdeke indokolja. Akkor nyilvánvaló, hogy nincs együttműködési szándék, és nem is lesz a részünkről, hacsak az nem esik egybe a nemzeti érdekekkel. Márpedig akkor mi úgy ítéltük meg, hogy kifejezetten az szolgálja a nemzeti érdekeket, ha a munka törvénykönyve vitáját nem hagyjuk eldugva, az éjszakai órákban megtárgyalni, hanem igenis, azt a nyilvánosság elé visszük. Tehát az együttműködési készségről ennyit.

A másik pedig: részben Novák Előd képviselőtársam megválaszolta azt, hogy honnan lehet tudni és honnan nem arról, hogy az Alkotmánybíróság milyen határozatot hozott. Azért hadd kérdezzem meg, képviselő úr, hogy miért pont ma világosodtak meg, és miért pont ma jelentette be Lázár János, hogy az egyházakról szóló törvényt visszavonja az önök frakcióülése után. Valószínűleg önöknek is van valami olyan spúrja, hogy ezzel valami probléma lehet, nem? Mert különben egy héttel ezelőtt, két héttel ezelőtt tették volna, vagy esetleg már akkor látták volna, amikor elfogadják, hogy itt bizony olyan jogalkotási hiba lép föl, ami az alkotmányellenességet fogja jelenteni.

És ha már a jóstehetségnél tartunk, képviselő úr, valóban kezdem azt érezni, hogy van ilyen képességem, mert megjósoltam Polt Pétert is mint legfőbb ügyészt, Handó Tündét is mint főbírót. Megjósolom egyébként Járai Zsigmondot is mint új MNB-elnököt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) És megjósolom azt is, hogy az átmeneti rendelkezésekről (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) szóló törvény kapcsán fogják tárgyalni az egyházügyi törvényt.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 212 2011.12.16. 8:57  139-225

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ékes képviselőtársam felvetett néhány olyan gondolatot, amelyre talán érdemes reagálni. Elöljáróban is azt mondanám, hogy a képviselő úr úgy általánosságban beszélt a parlamenti munkáról, a parlamenti munka milyenségéről. Én azt gondolom, hogy egy ilyen típusú felszólalás abszolút helyénvaló volna, ha most a Házszabályról általában beszélnénk, mondjuk, egy új Házszabályt kívánnánk elfogadni. Azonban ez a javaslat konkrétan két rendelkezésről szól, a zárószavazások szabályozásának a módosításáról, illetve a kivételesen sürgős eljárás elnevezésű parlamenti törvényhozási eljárási rend újraszabályozásáról.

Egyetértek abban a képviselő úrral, hogy bizony a parlamenti stíluson volna mit javítani. Őszinte leszek önökhöz: amikor először jöttem a Házba és próbáltam a vitákhoz hozzászólni még hat évvel ezelőtt, akkor engem is meglepett az a stílus, ami itt uralkodik, és megmondom őszintén, hogy próbálok ellenállni annak a kísértésnek, hogy én is belesodródjak abba, amit oly sokszor kárhoztatok a nyilvánosság előtt és a magánbeszélgetésekben is. Én is azt gondolom, hogy a Ház tekintélyét bizony érdemes volna megőrizni, sőt a vitáknak bizonyos szakmaiságát is megtartani, főleg akkor, ha nem általános politikai kérdésekről vitatkozik a Ház, hanem olyan javaslatokról, amelyek kifejezetten egy ágazati szabályozást kívánnak módosítani.

(19.40)

Azzal is egyetértek, és nagyon örülnék annak, ha a Nyugat-Európában megszokott módon folynának itt a viták, akár a struktúrát, akár a stílust tekintve. Az, hogy úgy, mint az Európa Tanácsban, jó lenne. Éppen Ékes képviselőtársam mondja azt, hogy ott a bizottsági üléseken részletes vita folyik, a bizottsági üléseken szakértői véleményeket vitatnak meg, és részletesen fejtik ki az álláspontjukat a képviselők.

Ha ez így lenne Magyarországon is, akkor szót sem emelnék azzal kapcsolatban, hogy a plenáris üléseken időkeretben folyjon a vita, hiszen ekkor az érdemi vita valóban áttevődik a bizottsági vitára, és gyakorlatilag az álláspontjukat ismertetik a plenáris ülésen a képviselők. Ez egy jó tárgyalási módszer, csak ehhez az kéne, hogy a bizottság is így működjön. Sajnos, nem így működik. Nem tudom, mikor találkoztam utoljára - de biztos, hogy évekkel ezelőtt - bizottságban szakértői javaslatokkal. Évekkel ezelőtt vettem kezembe egyáltalán olyan papírt egy bizottsági ülésen, ahol nem a törvényjavaslatról vagy az ajánlási sorról van szó, hanem valóban szakértői munkát tudtunk elemezni, és nagyon régen vettem részt olyan bizottsági ülésen, ahol a bizottság elnöke nem hajtja a bizottsági ülés lezárását. Sok esetben olyan módon, hogy egyébként pont az önök frakciójából érkező ügyrendi indítvánnyal - például Vas képviselőtársam szokott többször az alkotmányügyi bizottságban ilyet tenni, Papcsák képviselő úr jelentkezik, hogy ő is, ez így van - zárjuk le a vitát.

Én is azt gondolom, és ezt többször kifejtettem a bizottsági ülésen is, hogy igen, ott volna a helye a részletes szakmai vitának, csak éppenséggel erre pont az önök részéről nincs fogadókészség, és pont az önök képviselőtársai szólnak meglehetősen ritkán hozzá a vitához, illetve nem válaszolnak az általunk föltett kérdésekre. Ilyenformán kénytelenek vagyunk - azt gondolom - itt a plenáris ülésen elismételni ugyanazt, hátha így kapunk választ a kérdésre. Ennyit általánosságban arról, amit Ékes képviselő úr mondott. Tehát hogyha az lenne a metódus, amit ön itt vázolt, akkor nagyon elégedett ellenzéki képviselő lennék, csak sajnos nem az.

Viszont azt hiszem, egy tévedést említett, képviselő úr, illetve egy dologban tévedésben van, mely szerint meg lehet majd határozni ezekben a kivételesen sürgős eljárásokban, hogy melyik törvényhez mennyi időkeretet kapjanak a frakciók. Sajnos, nem így van - vagy én értettem félre -, itt 15 perces időkeretet kap minden frakció, és ez fix, ezt nem lehet emelni. Pontosan az vele a probléma azon kívül, hogy ennyi idő alatt egy komoly törvényről nem lehet érdemi véleményt mondani, még akkor sem, ha az ember nagyon összeszedetten szól hozzá a vitához, hanem valóban az is, amire valamelyik jobbikos képviselőtársam mutatott rá, hogy ugyanakkor a zárszó például nincs korlátok közé szorítva. Tehát míg, mondjuk, az ellenzéki képviselőcsoportok elmondanak 15-15 percet, addig az előterjesztő a zárszóban beszélhet akár két órát is. Ez pedig biztosan aránytalanságot teremt, hozzátéve azt is, hogy természetesen a zárszó - mint az utolsó szó joga - után már nincs lehetőség hozzászólni és felszólalni.

Ami pedig az obstrukciót illeti, tisztelt képviselő úr, készséggel elismerem, hogy a munka törvénykönyve vitájában bizonyos gondolatok többedszer ismétlődtek. Azt is készséggel elismerem, hogy a mi frakciónk is, ha nem tudatos obstrukciót vállalt volna, akkor kevesebbszer mondja el ezeket a gondolatokat. De mi felvállaltan a munka törvénykönyve vitájánál obstruáltunk, és azért tettük ezt, mert meglátásunk szerint elfogadhatatlan volt az, hogy a Fidesz ezeket a fontos törvényeket - a köznevelésről szóló törvényt, a munka törvénykönyvéről szóló vitát - éjjel, eldugva kívánta megtárgyalni. Ugyanis a mi meglátásunk szerint ma, a modern korban a parlament nyilvánosságát elsősorban a média biztosítja, éjjel pedig nem volt televíziós közvetítés. Az MSZP célja tehát az volt, hogy ezt a vitát elcsúsztassa arra az időre, amikor ismét van televíziós közvetítés, hogy az állampolgárok, a szavazópolgárok értesülhessenek arról, hogy hogyan, mi módon folyik itt a vita, és milyen érveket, érvrendszert használnak az egyes frakciók.

Azt gondolom, téves következtetést vonnak le önök akkor, amikor egy ilyen obstrukciós magatartás után azt tartják helyes lépésnek, hogyha korlátozzák az ellenzéki pártok hozzászólási jogát - mert innentől kezdve mindent időkeretben tárgyalt a parlament -, nem pedig azt a következtetést vonják le, hogy talán érdemes lenne ezeket a törvényjavaslatokat valóban a televíziós közvetítések idején megtárgyalni, pontosan azért, hogy értesüljenek róla az állampolgárok. Higgyék el, képviselőtársaim, hogy ha és amennyiben ezek a fontos törvényjavaslatok a közvetítési időben kerülnek megtárgyalásra, akkor lényegesen nagyobb önmérsékletet fog tanúsítani az MSZP frakciója is a hozzászólások kapcsán.

Tehát azt gondolom, téves úton jár az, aki a felszólalások tartalmából kíván következtetést levonni a megteendő parlamenti lépéseket illetően. Úgy hiszem, helyesebben járnának el akkor, hogyha megnéznék azt, hogy mi volt az obstrukció oka, és átgondolnák azt, hogy esetleg abban van némi igazság, ami miatt az ellenzék ezt a magatartást tanúsította. Úgyhogy úgy hiszem, nem az a jó reakció, hogyha az időkeretet határozzák meg, és a szólás jogát vonják meg az ellenzéktől, hanem az a helyes, hogyha értik vagy érteni vélik, ha meg akarják érteni azt, hogy mi volt ezzel az ellenzék célja.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 216 2011.12.16. 1:42  139-225

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Pálffy képviselő úr felvetésére azt tudom mondani, hogy először is az egyik nem zárja ki a másikat. Tehát hogyha van televíziós közvetítés, attól még lehet internetes közvetítés, tehát az biztos, hogy több ember láthatja, ha mind a kettő van, mintha csak az egyik.

A másik, hogy azért emlékeztetném arra a képviselő urat, hogy ugye nemcsak a fiatal generáció létezik, vagy nemcsak az a generáció létezik, amely otthonosan mozog a számítástechnika világában, hanem nagyon sok középkorú és idősebb ember, de biztos van olyan fiatal is, akitől idegen a számítástechnika világa, viszont egyébként a közélet iránt érdeklődik. Nagyon sok olyan embert tudok - és ezt tapasztalatból tudom -, aki soha nem használja az internetet, de otthon van valami miatt, vagy azért, mert már nyugdíjas, vagy azért, mert például sajnálatos módon munkanélküli, és figyelemmel kívánja kísérni egyébként az Országgyűlés munkáját. Ezeknek az embereknek viszont fontos, hogy van-e televíziós közvetítés vagy nincs. Főleg pedig olyan jogszabályoknál, ahol mondjuk, éppen ezt az idősebb generációt vagy a középkorú korosztályt érinti az adott törvényjavaslat, hogyha nyugdíjkérdésekről vitatkozunk, de azt tudom mondani, hogy akár a közoktatásról, köznevelésről, hiszen az idős embereknek is vannak gyerekeik, unokáik, akik miatt ezek a témák érdekesek számukra... - azt gondolom, lehetővé kell tenni azt, hogy ők is követhessék.

Annyiban viszont helyesbítek, hogy igen, a nyilvánosságot ma, a modern világban az internet és a televízió együtt biztosítja, és természetesen a rádió is.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 102 2011.12.20. 2:03  79-146

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Herman Képviselő Úr! Mondja már meg nekem, legyen szíves: azzal akarják a Ház méltóságát megóvni, hogy megvonják a szót az ellenzéktől, hogy megszüntetik, megnyirbálják az ellenzéki jogokat? Persze, ha nem tud ellenzéki hozzászólni, és minden jogkört tőle megvonnak, akkor valóban lehetősége sem nyílik a Ház méltóságának a megsértésére. Ha önök ebben gondolkodnak, akkor mondja ki, képviselő úr, hogy erről gondolkodnak. Ha meg nem, akkor meg nem tudom, mire gondol, képviselő úr.

Ugyanis az, amit elmondott Göndör képviselőtársam, de jobbikos képviselőtársaim is, azt az Alkotmánybíróság a tegnapi határozatában deklarálta. Képviselő Úr! Ön szerint nem megsértése a Ház méltóságának az, hogy olyan eljárási rendet vezetnek be, ami közjogi érvénytelenséghez vezet? Mondja meg nekem, legyen szíves, Herman képviselő úr: ön ezt nem érzi a Ház méltósága megsértésének? Nem érzi a Ház méltósága megsértésének, hogy a tegnapi napon, összeszámoltam, 240 oldalnyi zárószavazás előtti módosító javaslatról szavazott az Országgyűlés? Hogy ezeket a módosító javaslatokat az alkotmányügyi bizottság ülésén helyben osztják ki, lehetőséget nem biztosítva arra, nemhogy a szakmai egyeztetésre, arra, hogy a képviselők, akik egyébként jogász képviselők, elolvashassák egyáltalán ezeket a módosító javaslatokat?

Az, hogy önök olyan abszolút házszabálysértő módon használják a zárószavazások előtti módosító javaslatot, ami, hangsúlyozom, közjogi érvénytelenséghez vezetett az Alkotmánybíróság álláspontja szerint, képviselő úr, ön szerint nem ez a Ház méltóságának a megsértése? Ön szerint az a Ház méltóságának a megsértése, hogyha valaki, mit tudom én, József Attilától olvas föl egy versszakot? Hogyha pedig ezt gondolja, képviselő úr, akkor javaslom azon fideszes képviselőkkel való elbeszélgetést, akik igen gyakran szoktak idézni nagy költőktől vagy íróktól itt a Házban. Szóval, én azt gondolom, hogy ez az érvelés, képviselő úr, nemhogy nem igaz, felháborító.

Köszönöm. (Taps az MSZP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 118 2011.12.20. 2:11  79-146

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az elnök úr tanácsát és intencióját megfogadva egyetlen mondatot teszek csak hozzá, és nem Papcsák képviselő úr motivált arra, hogy hozzászóljak, mert érdemben semmit nem mondott a javaslatról. A kormány országromboló munkájához sem most, sem a jövőben nem fogunk segítséget nyújtani. (Dr. Papcsák Ferenc nevet.)

Azonban a korábbi érvek vonatkozásában hadd mondjam azt, hogy nem túl szofisztikált érvelési technika, tisztelt képviselőtársaim - és főleg önnek mondom, Herman képviselő úr, mert nagyon jót mosolyog ezeken a felszólalásokon -, hogy amikor nincsen tartalmi érvük, akkor a stílust kezdik kritizálni. Önök semmi mást nem csinálnak, mint a parlament tekintélyéről, az itt uralkodó stílusról beszélnek, mert éppen nincs kedvük az érdemi felvetésekre válaszolni, vagy (Dr. Papcsák Ferenc: Nincs érdemi felvetés!) valószínűleg egyébként nem tudnak.

Amit ön mond, képviselő úr, az nem szól másról, úgy tudom kifejezni egy mondattal, hogy a jogsértő gyakorlatot kodifikálják. Hát gratulálok! Magyarán: hogy ha azt mondják, hogy önök megsértik a Házszabályt, akkor nem az a reakció az önök részéről, hogy felhagynak ezzel a házszabálysértő gyakorlattal, hanem a Házszabályt hozzáigazítják az önök jogsértő gyakorlatához. Én azt gondolom, hogy ez egy elég érdekes technika.

Annál is inkább, képviselő úr, merthogy alkotmányellenes, nemcsak érdekes. Hadd idézzek önnek, hogy ne az én szóvirágaimat kelljen hallgatnia, az Alkotmánybíróság határozatából, amit épp tegnap hoztak meg. Kérem, talán figyeljen ahelyett, hogy nevetgélne! "A parlamenti munka lényegéhez tartozik a tárgyalásra kerülő ügyek mindenoldalú, beható megvizsgálása, a legkülönbözőbb vélemények meghallgatása. Következésképpen az alkotmány 2. § (2) bekezdésében deklarált, a képviselet útján való hatalomgyakorlás, központi - országos szinten az Országgyűlés működése által - döntéshozás jellemzően a törvényalkotás folyamatában érvényesül. Ebben a folyamatban a döntés-előkészítés, a törvényjavaslatok megvitatása, a képviselői beszédjog meghatározó jelentőséggel bír." 12/2006-os alkotmánybírósági határozat. (Sic!)

Ajánlom a figyelmébe, ugyanis ezért lesz alkotmányellenes többek között ez a jogszabály.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 138 2011.12.20. 13:05  79-146

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Láthatjuk az ajánlási soron, hogy valóban csak a Jobbik nyújtott be módosító javaslatot. Mi jeleztük az általános vita tárgyalásakor is, hogy ilyet nem fogunk tenni, mert az egész törvényjavaslattal elvi alapon nem értünk egyet, tehát nem tartjuk lehetségesnek - ahogy önök szokták mondani, kormánypárti képviselőtársaim - annak a jobbító megváltoztatását módosító javaslatokkal, mert, egy más törvénynél már fogalmaztam így, egy torzszülöttet nem érdemes plasztikázni. A Jobbik gyakorlatilag ugyanezt a módszert választotta, csak technikailag másként, hiszen az összes érdemi rendelkezésnek az elhagyását javasolja különböző módosító indítványok keretében. Fideszes módosító javaslat nem érkezett a törvényhez egyébként, ami számomra arról szól, hogy önök ezt is, ha úgy tetszik, gyorsított eljárásban kívánják elfogadni, hiszen hogyha nincsen elfogadott módosító javaslat, akkor gyorsabb a törvényjavaslat tárgyalási menete. De azt gondolom, hogy erről valóban kár vitát nyitni.

Érdeklődéssel várnám azonban a választ arra, hogy mi az önök hozzáállása a törvényjavaslat kapcsán a tegnap elfogadott alkotmánybírósági határozatról, illetve az abban foglalt megállapításokról - hogy segítsek: ennek a száma 1279/B/2011. számú alkotmánybírósági határozat. Ez a határozat ugyan az egyházi törvénynek a hatályon kívül helyezéséről szól, de gyakorlatilag a zárószavazások házszabálysértő gyakorlatát elemzi, és emiatt helyezi hatályon kívül az egyházi törvényt, úgy, ahogy van, a teljes elfogadott törvényt. Ugyanis ha össze szeretném foglalni talán egy mondatban, akkor az Alkotmánybíróság azt mondja, hogy ha a zárószavazás előtti módosító javaslatok nem a Házszabály előírásainak megfelelően kerülnek benyújtásra és elfogadásra, hanem azok kifejezetten tartalmi rendelkezéseket tartalmaznak, akkor alkotmányellenes az így elfogadott teljes törvényjavaslat.

Az Alkotmánybíróság - idézném - azt mondja: "A demokratikus jogállam feltételezi a demokratikusan elfogadott eljárási szabályokat, illetve az azoknak megfelelő döntéshozatalt." Ezt egyébként már 2003-ban kimondta az Alkotmánybíróság, itt csak idézi a korábbi alkotmánybírósági határozatot, illetve megerősíti azt, hogy jelenleg is ezen az állásponton van az Alkotmánybíróság. Ez persze elég távolra mutat, hiszen egy sor olyan törvényjavaslatról, amelyet önök ezzel a technikával fogadtak el, gyakorlatilag kimondja, hogy alkotmányellenesek. Mivel indítvány erre nem érkezett más törvényjavaslatok vonatkozásában, ezért tehát megsemmisíteni nem tudja, de ezzel az általános megállapításával kimondja az alkotmányellenességét az önök több tucat törvényjavaslatának. Ezt a kitételt azonban az előttünk fekvő házszabály-módosítással annullálni lehet, hiszen ha egy demokratikus parlamenti eljárásban születik meg egy olyan jogszabály, amely megváltozatja a döntéshozatal folyamatát, akkor nyilvánvalóan az Alkotmánybíróság e véleményét a továbbiakban e vonatkozásban, tehát a zárószavazások vonatkozásában nem kellene figyelembe venni.

(13.40)

Csakhogy az alkotmánybírósági határozat egy másik mondatot is tartalmaz - egyébként nyilván sok egyéb mellett -, amely úgy szól, hogy e határozat a demokratikus jogállam megvalósulásának feltételeként említi az alkotmányra visszavezethető eljárási szabályok létét és betartását, és itt konkrétan idézi az Alkotmánybíróság az alkotmány 2. és 20. §-át, annak is, a 2. §-nak az (1) és (2) bekezdésére hivatkozik konkrétan. Ha önök az előttünk fekvő javaslattal átírják a Házszabályt, akkor azzal ennek a követelménynek viszont nem tesznek eleget; tehát az előző mondatban foglaltnak igen, de az utóbb idézett mondatnak viszont nem. Így aztán az én meglátásom szerint, mivel az alaptörvényben ugyanezek az elvek hatályban maradnak, a most előttünk fekvő házszabály-módosítás alkotmányellenes lesz.

(A jegyzői székben Földesi Gyulát
Móring József Attila váltja fel.)

Hadd idézzek az alkotmánybírósági határozatból egy javaslatot, és mindezt azért mondom el, mert az ajánlás első pontja tartalmazza e rendelkezés elhagyását, és én is erre teszek javaslatot, ennek az elfogadására. Szóval, az idézet a következőképp szól: a fentiekre tekintettel a zárószavazás előtti módosító javaslat benyújtási lehetőségének a koherenciazavarra korlátozása a törvényhozási eljárás ésszerűsége szempontjából azért is jelentős szabály, mert enélkül - illetve figyelmen kívül hagyása esetén - a törvényhozási eljárás legvégső szakaszában is sor kerülhet a törvényjavaslat koncepcionális, átfogó módosítására, amely gyakorlat a törvényhozási eljárás ezt megelőző szakaszainak részét képező, a megfontolt és minőségi törvényalkotást szolgáló biztosítékainak kiüresedését eredményezheti.

Mindezek alapján állapítja meg az Alkotmánybíróság, hogy a Házszabálynak a zárószavazás előtti módosító javaslatok benyújtására vonatkozó rendelkezése a demokratikus hatalomgyakorlás és a köz érdekében végzendő képviselői tevékenység garanciájának minősül, ezért megsértése olyan súlyos eljárási szabálytalanságnak tekintendő, amely a törvény részének vagy egészének közjogi érvénytelenségét idézi elő. Hadd hangsúlyozzam, mivel hogyha olyan rendelkezést hoznak, ami ellentétes az alkotmánnyal, ott ezt a mondatot csak egyetlen szóval kell kiegészíteni, illetve mássá tenni, hogy nem a gyakorlás, hanem a jogalkotási tevékenység. Tehát hogyha házszabálysértő gyakorlatot folytatnak, az is, de hogyha alkotmányellenesen hoznak meg alacsonyabb rendű jogszabályi rendelkezést, az is alkotmányellenesnek minősül. Tehát ez az idézet éppen alkalmas és alkalmazható az előttünk fekvő házszabályi rendelkezés vonatkozásában is.

Tehát kérdezem a kormánypárti képviselőtársaimat vagy az előterjesztőt, vagy esetleg a kormány képviselőjét, hiszen ő is támogatja ezt a javaslatot, ha jól tudom, hogy nem érzi-e úgy, hogy ez a javaslat alkotmányellenes lesz, ahogy alkotmányellenes volt a Be.-módosításuk, ahogy alkotmányellenesek lettek a médiatörvény egyes rendelkezései, és ahogy alkotmányellenes lett a teljes egyházjogi törvény, e miatt a rendelkezés miatt, szeretném hangsúlyozni.

Azt is szeretném, hogyha végre válaszolna valaki azokra a kérdésekre, amelyeket egyébként már az általános vitában is föltettem, és nem kaptam rá választ az előterjesztői zárszóban. Akkor ezt nem tudtam kifogásolni, most kifogásolom, és ismételten kérem az előterjesztőt, hogy válaszoljon nekem azokra a kérdésekre, hogy először is: mi szükség tehát ilyenformán az általános és részletes vitára, hogyha a teljes törvényjavaslat általában - és itt nem csak arról az ülésszakonkénti hat törvényről beszélünk, hanem az összes többiről is - átírható lesz az utolsó pillanatban a Házszabály szerint? Mi szükség van akkor tehát, hogy lefolytassuk az általános és a részletes vitát?

Legyenek szívesek arra is válaszolni nekem, hogy hogyan lehet tartalmi vitát folytatni egy törvényjavaslatról, hogyan tudjuk közvetíteni a választóink akaratát a parlamentben, hogyha erre egész egyszerűen nincs házszabályi lehetőség, nincs olyan élethelyzet, amikor ezt meg tudjuk tenni. És akkor ezt is fölteszem kérdésként, bár nyilván ez csak költői kérdés tud lenni, mert erre jó válasz legjobb tudomásom szerint nincs, vagy talán úgy is mondhatnám, hogy a tudomány mai állása szerint nincs, hogy milyen technikával lehet több száz oldalt elolvasni néhány másodperc alatt. Mert önök is tudják, tisztelt képviselőtársaim, hogy az alkotmányügyi bizottságban - ahogyan ma már sokan beszéltünk erről - az a szokás, hogy önök az ülés kezdetére hozzák oda ezeket a módosító javaslatokat, összességében általában azt tudom mondani, hogy több százat, de nem egy esetben volt olyan, hogy egy törvényjavaslathoz hoztak oda több mint százoldalas módosító javaslatot, és az ülés elkezdődik, a szavazási eljárás folyik, a vita folyik, és a képviselőknek eközben kéne elolvasni ezt a néhány száz oldalt és véleményt alkotni róla. Konkrétan tegnap ez 240 oldal lett volna.

Hogyan lehet, képviselőtársaim, ezt a javaslatot megvitatni? Hogyan lehet megvitatni frakción belül, és hogyan lehet megvitatni az érintettekkel, a szakmák képviselőivel, a társadalmi szervezetekkel, akiket érintenek ezek a javaslatok? Erre kérem, hogy adjanak választ. Megmondom őszintén, hogy elméletileg nehezen tudok elképzelni érdemi választ a feltett kérdésekre, mert nyilvánvalóan csak az tud lenni, hogy sehogy, képviselőtársaim. Nem lehetséges. Nem lehetséges több száz oldalt néhány másodperc alatt elolvasni, és nem lehetséges egy vagy két óra alatt lefolytatni a szakmai és a társadalmi egyeztetést egy törvényjavaslatról.

És akkor eljutunk oda, hogy hogyan kívánják önök az oly sokszor hangoztatott tekintélyét a Háznak megvédeni, hogyha a működését formálissá teszik, hogyha formálissá züllesztik a Országgyűlés munkáját. Képviselőtársaim, ezt hívják - az a probléma - rendeleti kormányzásnak, ha nem is formális értelemben, de tartalmi értelemben biztosan. Hiszen a kormány beterjeszt egy javaslatot, és az Országgyűlés gyakorlatilag a postás szerepét látja el: innen megy föl a köztársasági elnöknek. De hogy itt a Házban érdemi vita nem alakulhat ki róla, hogyha ezt a javaslatot elfogadjuk, azt gondolom, az egészen biztos.

Az a probléma, és itt éppen az utolsóként fölszólaló jobbikos képviselőtársam mondta el, hogy önök még a részletes vitát is - mert nem elég, hogy az általános vitát, de még a részletes vitát is - időkeretben tárgyalják, és azt a technikát alkalmazzák jól láthatóan, hogy a kormánypárti képviselők szépen csöndben végigszenvedik a vitát, majd csak eltelik, majd csak elmondják az ellenzéki képviselők, majd csak elfogy az időkeretük. Utána az előterjesztő mond valamit, ami az ellenzékre dehonesztáló, esetleg az elmúlt 8 évről valamit, de az, hogy érdemben válaszoljon a feltett kérdésekre, hát az nagyon ritkán fordul elő. És természetesen teszi ezt akkor, amikor már az ellenzéki képviselők az időkeret megszűnése miatt nem tudnak reagálni minderre.

Képviselőtársaim, ha ránézek a monitorra, akkor a Jobbik képviselőcsoportjának 9 másodperce van, illetve 9 sincs már, nekünk 27 másodpercünk van, a KDNP jelen pillanatig be sem kapcsolódott a vitába, egy megszólaló képviselője nem volt, a Fidesznek pedig 77 perc áll rendelkezésre. Jól jelzi ez, képviselőtársaim, hogy hogyan állnak hozzá a vitához. Nincs igényük az érvek meghallgatására, nincs igényük az érvek ütköztetésére, egyetlen céljuk van: elfogyjon az időkeret, legyen végre vége, önök tudjanak valamit zárszóban mondani néhány percben (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), kétperces reagálásokat leszámítva.

Eddig tartott, képviselőtársaim az időkeret, és ne haragudjanak meg, nem fogom megvárni a reagálást, mert felháborítónak tartom mindezt. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 181 2012.03.05. 5:14  180-190

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Néhány héttel ezelőtt Lázár János frakcióvezető úr, amikor hazatért németországi útjáról, akkor akként nyilatkozott, hogy a legfontosabb kérdésekben egyeztetést kíván kezdeményezni és folytatni az ellenzék pártjaival. Meg kell érteni, én azt gondolom, hogyha az elmúlt majd' két év kormányzati stílusát alapul véve az ellenzék kicsit szkeptikus volt a kijelentést illetően.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat bizottsági tárgyalási menetét elnézve a gyanakvásunk, azt gondolom, sajnos csak erősödhet. Az előterjesztés, azt gondolom, hogy jelentőségét tekintve nem megkérdőjelezhető. Az alkotmányügyi bizottság ülésén, ahol a bizottság döntött a tárgysorozatba-vételi kérelmet illetően, az előterjesztő képviseletében elővezettem - a jelentőségére tekintettel kicsit hosszabban -, hogy mit tartalmaz a javaslat. Utána a bizottság ülésén egyetlenegy hozzászóló nem jelentkezett, az elnök pedig lezárta a vitát, és szavaztatni kívánt.

De még járt a zárszó, tisztelt képviselőtársaim, és akkor én kifogásoltam azt, hogy ez-e a párbeszéd a Fidesz szerint, hogy egy ilyen előterjesztésnél a bizottságban senki nem érzi úgy, hogy a vitához hozzá kellene szólni. Ekkor az elnök, egyébként becsületére mondva, újra megnyitotta a vitát, és lehetőséget adott a képviselőknek, hogy hozzászóljanak, és valóban kialakult egy egyórás vita.

Már-már kezdett az ember bizakodóbb lenni, csak amikor hallgatta a kormánypárti felszólalók sorát, akkor összesen két dolgot lehetett abból kiérteni. Az egyik: azt ecsetelték, hogy az ellenzék miért hibás. Ezt már hallottuk egypárszor. Másrészt pedig elmondták azt, hogy mit miért nem akarnak változtatni, és ezért miért nem fogják támogatni az előttünk fekvő előterjesztést. Azaz azt tudom mondani, képviselőtársaim, hogy a kompromisszum legapróbb jele sem mutatkozott meg a bizottsági ülésen a bizottság kormánypárti felszólalói részéről. Holott önök is tudják, már ha elolvasták a javaslatot, hogy óriási jelentőségű az, ami benne van, legalábbis ami a kérdéseket illeti, szerintem a megoldások is jók-e, amiket javasolunk. Magyarország gazdasági biztonságát szolgáló intézkedésekről szól ugyanis, arról, hogy ennek érdekében miképpen kellene módosítani a mi meglátásunk szerint az alaptörvényt.

A javaslat valós egyeztetési folyamatokra tenne javaslatot, önök pedig tárgysorozatba sem akarták venni. Amit eddig ajánlottak egyeztetés címén, képviselőtársaim, azt kell hogy mondjam, az egyenlő a nagy semmivel; az, hogy önök olyan kérdésekről kívánták volna megkérdezni az ellenzéket mondjuk, hogy mi a véleménye a választási eljárásról szóló törvényről, akkor, amikor a választási törvényt ki se akarják nyitni, szóba se akarják hozni, illetve az alaptörvény módosításáról még hallani sem akarnak.

Mi tehát egy valódi egyeztetési folyamatra tettünk javaslatot, nem pedig egy olyanra, mint amit önök gondolnak, hogy a demokrácia kezét-lábát levágtuk, és vitatkozzunk arról, hogy egyik fülét vágjuk csak le vagy mind a kettőt.

Az Európai Unió a gazdasági stabilitást elősegítő megállapodások megkötését bizonyos szervezeti átalakítások átvezetésétől tette függővé. A javaslat messze nem az összes, általunk problémásnak tartott alaptörvényi rendelkezés módosítására tesz javaslatot, csupán azokra, amelyek miatt Magyarországgal szemben kötelezettségszegési eljárás indult - nem Magyarországgal, helyesbítek, a magyar kormánnyal szemben. Például az igazságügyi reformmal kapcsolatban korrigálna egyes rendelkezéseket; helyre tenné a bírák nyugdíjkorhatárára vonatkozó szabályokat; az OBH elnökének jogköreit módosítaná, amivel kapcsolatban nem volt olyan nemzetközi szervezet, amelyik ne kifogásolta volna meg ezeket; a bíróság kijelölési jogát szintén problémásnak ítélték, ezt is változtatásra javasolná.

(17.20)

Én azt gondolom, ha nem változtatunk ezen, akkor pillanatokon belül meg fogják állapítani azt, hogy ez sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, és végső soron az igazságszolgáltatás függetlenségét.

Felelős ellenzéki párt, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Országgyűlés, nemcsak kritizál, hanem javaslatot tesz arra, hogy szerinte merre és miként kéne továbbmenni. Szerintünk a felvetett probléma az alaptörvény módosítása nélkül nem kezelhető, erre tettünk tehát javaslatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nemcsak a nemzetközi szervezetek hangoztatják ezeket az érveket, hanem mi is számtalanszor elmondtuk már a parlamenti vitában. Arra kérem tehát a tisztelt Országgyűlést, hogy vegye tárgysorozatba az előttünk fekvő javaslatot (Az elnök csenget.), és adjon esélyt az Országgyűlésnek arra, hogy megvitathassa (Az elnök csenget.), és valódi párbeszéd alakulhasson ki.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 189 2012.03.05. 2:08  180-190

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy igen sokatmondó az, hogy a kormánypárti képviselők közül egy sem gondolta úgy, hogy hozzá kéne ehhez a vitához szólni. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Gratulálok nekik, ennyit az egyeztetésről, ennyit az egyeztetési szándékukról, annak az őszinteségéről. Sajnos önöket nem lehet komolyan venni e tekintetben sem. (Derültség, közbeszólások a kormánypárti padsorokban.)

Egyébként, tisztelt Országgyűlés, meglepődve hallottam Volner képviselő úr érveléseit, hiszen a javaslatban szereplő rendelkezéseknek úgy a kétharmad részével, háromnegyed részével különböző fórumokon nagy egyetértésben voltunk Gyüre képviselőtársammal, Staudt Gáborral, esetleg még Gaudi-Nagy Tamással is, ha máskor nem, például a mai alkotmányügyi bizottsági ülésen. A képviselő úr egyetlen rendelkezést emelt ki, ami neki nem tetszik, az összes többi, úgy tűnik, eddig tetszett a Jobbiknak. Sajnálom, hogy megváltoztatták erről, úgy tűnik, az álláspontjukat.

Szeretném hangsúlyozni, képviselőtársaim, hogy elsősorban nem az uniós elvárások miatt van erre szükség, ahogy még egy sor további módosításra sem, hanem pontosan a magyar emberek érdekeinek védelmében és a demokrácia helyreállításának érdekében. Az egyébként, hogy ezek az elvárások ma megfogalmazódtak az Európai Unióban, természetesen aktuálisabbá teszi a kérdést, de nem önmagában ez az, ami miatt ez a javaslatsor szükséges.

Ha megnézik és visszanézik, akkor amit megfogalmaztunk, azt nem a külföldi kritikák hatására tettük, nem annak a szolgai átvétele, hanem ezt az álláspontot az MSZP két éve képviseli nyilvánosan minden fórumon.

Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, én arra kérném önöket, hogy még egyszer gondolják ezt meg. Ha ezt a javaslatot leszavazzák, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, akkor nem lesz ékesebb és egyértelműbb bizonyítéka annak, hogy önök az egyeztetésről beszélni kívánnak csak, de amikor a tettek mezejére kéne lépni, akkor önök tétlenek, sőt visszautasítóak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(17.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 132 2012.03.27. 2:07  109-166

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Szintén a tevékeny megbánásról szeretnék néhány szót és gondolatot mondani. Államtitkár úr, én csak kérdezném öntől, hogy ha és amennyiben önök jónak tartják ezt, és úgy tűnik, az új Btk.-koncepció alapján jónak tartják, hogy ez a jogintézmény szerepel a büntető törvénykönyvben, méghozzá úgy szerepel a büntető törvénykönyvben, hogy kizáró okot jelent és nem enyhítő körülményt, akkor legyen szíves nekem azt megmondani, hogy ugyanez a jogintézmény a szabálysértési törvényben miért nem kerül hasonló módon bevezetésre. Azon egyszerű oknál fogva kérdezem ezt, mert tudvalevőleg a szabálysértés mindig, minden esetben enyhébb megítélésű, mint a bűncselekmény. Tehát ha a tevékeny megbánást a bűncselekménynél jónak tartjuk, akkor egy annál lényegesen enyhébb megítélésű cselekménynél miért nem tartjuk jónak?

Felmerült egyébként ez már a szabálysértési törvény vitájában is, ott is volt ilyen módosító indítvány, és ott is amellett érveltünk, ha jól emlékszem, akkor is LMP-s módosító indítvány volt, hogy bizony, a sértettnek főleg egy kicsi súlyú ügyben - és a szabálysértési ügyek jellemzően ilyenek - lényegesen nagyobb érdeke fűződik ahhoz, hogy megtérítsék a kárát, mint ahhoz, hogy valamilyen büntetést kapjon az elkövető. Egyszerűbben fogalmazva: a szabálysértési eljárásnál fokozottan igaz ez, hiszen itt, mondjuk, egy pénzbírság esetén az elkövető nem az állam részére fizeti majd meg a pénzbírságot, hanem az okozott kárt fogja megfizetni annak, akinek azt okozta. Én úgy hiszem, ez sokkal igazságosabb, sokkal méltányosabb és sokkal inkább sértettközpontú megközelítés, de még egyszer mondom: tehát ha ez az intézmény a büntetőjogban rendben van, akkor miért nincs rendben az enyhébb megítélésű szabálysértési jogban? - kérdezem az államtitkár urat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 144 2012.03.27. 2:08  109-166

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Először is köszönöm szépen, hogy válaszolt a kérdésre, de mindazonáltal hadd szálljak önnel vitába, államtitkár úr. Ha jól értem, ön azt mondja, hogy a büntető törvénykönyvben komolyabb büntetések vannak, a szabálysértési jogban pedig enyhébb súlyú büntetések, és ezért nem szükséges az, hogy korlátlan enyhítést tegyen lehetővé vagy büntethetőséget kizáró okot képezzen a tevékeny megbánás a szabálysértési jogban.

Én megmondom őszintén, államtitkár úr, hogy nem nagyon látok ebben az okfejtésben logikát, és megmondom azt is, hogy miért. Mert ezzel egyben azt is mondja államtitkár úr, hogy aki a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekményt követ el, aki nyilvánvalóan bűnösebb - tehát az ő bűnösségi foka jóval magasabb, mert nemcsak szabálysértést, hanem bűncselekményt követ el -, ott a jogszabályok szerint a tevékeny megbánásnak az lesz a hatása, hogy egyáltalán nem büntetik meg. A szabálysértési jogban pedig, ahol egy lényegesen enyhébb megítélésű cselekményt követ el - ezért szabálysértés és nem bűncselekmény -, mégiscsak kap valami büntetést az, aki a tevékeny megbánás útját választja.

Tehát én azt gondolom, hogy az nem jól van, és az nem felel meg az arányosság követelményeinek, hogy valaki egy komolyabb súlyú cselekményért, egy társadalomra veszélyesebb cselekményért, egy olyan cselekményért, ahol a bűnösségi foka neki nagyobb, mint egy szabálysértés esetén, ott ne kapjon büntetést ugyanazért a magatartásért, tehát a tevékeny megbánásért - most így értem -, a szabálysértési jogban pedig megbüntetik őt, ha egy kicsit kevésbé is, mármint ha nem tanúsít tevékeny megbánást.

Megmondom őszintén, hogy én ebben nem nagyon látok logikát. Én abban látnék logikát, hogy aki súlyosabbat követ el, és nem büntetik, akkor azt se büntessék meg (Az elnök csenget.), aki kevésbé súlyos cselekményt követ el.

Köszönöm szépen. (Dr. Harangozó Tamás tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 154 2012.03.27. 2:02  109-166

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Gaudi képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy én megértem és elfogadom, hogy önök szeretik szidni a szocialistákat meg a szocialista kormányzást, ezt megszoktuk, eztán is el fogjuk viselni, csak néhány tényadatra szeretném az ön figyelmét felhívni, ha az áldozatsegítésről beszél, mert azt gondolom, hogy ez viszont így méltányos.

Az Igazságügyi Hivatalt az MSZP-kormány állította föl; azt az Igazságügyi Hivatalt, amelyik éppen a kiszolgáltatottaknak nyújt jogi segítséget; azt az Igazságügyi Hivatalt, amelyik az áldozatsegítő szolgálatot integrálja magában, tehát az áldozatsegítést a rászorultaknak - legyen az egyébként áldozat vagy akárki más -, az ingyenes jogi segítségnyújtást éppen a szocialista kormány teremtette meg. Ugyancsak a szocialista kormány alatt került bele a büntető törvénykönyvbe a tevékeny megbánás intézménye, és éppen erről beszélünk most ezen a parlamenti vitán, hogy kifejezetten az áldozatok érdekeit szolgálja, az áldozatok érdekében került be.

Szeretném kiemelni, hogy a tevékeny megbánás nem arról szól, hogy aki megbánja azt, amit elkövetett és jóváteszi, az automatikusan mentesül a felelősségre vonás alól, hanem az áldozat eldöntheti, hogy akarja vagy nem akarja: ha az áldozat nem akarja, és azt mondja, hogy tessék inkább megbüntetni, akkor megbünteti a hatóság; ha az áldozat azt mondja, hogy nekem fontosabb az, hogy jóvátegyék azt a kárt, amit nekem okoztak, akkor viszont élhet ezzel az elkövető. Tehát kifejezetten áldozatcentrikus, sértettcentrikus az a szabályozás, amit kialakítottunk.

Tehát én azt szeretném azért hangsúlyozni, hogy mindezek a jogintézmények mind a jogszabályok tekintetében, mind az intézményi háttér tekintetében az MSZP-kormány alatt álltak föl.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 174 2012.03.27. 15:30  167-284

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kúriai Elnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretném azzal kezdeni, amiről Mátrai Márta képviselő asszony a bizottsági ülés tárgyalása kapcsán beszélt, hogy megtárgyalta a bizottság ezt a javaslatot. Nos, tisztelt Országgyűlés, ez a mondat úgy igaz, hogy a javaslatot elkezdte tárgyalni az alkotmányügyi bizottság, majd miután három képviselő felszólalt, és abból két országgyűlési képviselőnek meglehetősen kellemetlen volt a véleménye a kormánypártok számára, ekkor egy kormánypárti képviselő úgy gondolta, hogy ezt a kellemetlen helyzetet meg kell szüntetni, és ügyrendi javaslattal lezárták a vitát. Tehát az, hogy a bizottság megtárgyalta volna a javaslatot, egyszerűen nem igaz. Az az igaz, hogy megkezdte, majd utána ügyrendivel lezárták, ahogy egyébként a Fidesznél ez szokás, ezt tudom mondani most már a másfél-kétéves múltra visszatekintve.

A másik: államtitkár úr - direkt figyeltem - kerülte a felszólalásában, hogy mi miatt nyújtották be ezt a javaslatot, elegánsan átsiklott efölött. A bizottsági ülésen, ahogy Mátrai képviselő asszony elmondta, valóban szóba került, hogy a Magyar Bírói Egyesület javaslatait vették figyelembe. S olvasok még egy mondatot az általános indokolásban, hogy "még hatékonyabbá és átláthatóbbá tegyék az igazságszolgáltatás működését és annak igazgatását". Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez úgy nem igaz, ahogy van. Ezt a javaslatot nem másért nyújtották be, mert ezt a javaslatot önöknek sajnos be kell nyújtani. A Velencei Bizottság ugyanis olyan kritikát fogalmazott meg a magyar igazságszolgáltatás rendszerével kapcsolatban, amilyet még eddig demokratikus állam igazságszolgáltatási rendszerével kapcsolatban soha nem tett meg. Önök tehát, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, akkora sallert kaptak a Velencei Bizottságtól, amekkorát a világ még nem látott, hogy kedvenc miniszterelnökük szavait idézzem. (Zaj a kormánypárti oldalon.)

Tisztelt Országgyűlés! Gyakorlatilag azt mondta ki a Velencei Bizottság az önök igazságügyi reformjáról, hogy úgy rossz, ahogy van. Úgy rossz, ahogy van! Azt gondolom, ha egy ilyen bizottság leír egy olyan mondatot, amely szerint "a reform összességében veszélyezteti az igazságszolgáltatás függetlenségét", akkor emellé gyakorlatilag mindegy, hogy még milyen pozitív jelzőket tesz. Na, nem is sokat tett a harmincoldalas elemzésében.

(16.30)

Nevetségesnek és groteszknek tartom azt, tisztelt képviselőtársaim, ahogy kormánypárti képviselők ezzel kapcsolatban megnyilvánulnak - most egyébként pont Mátrai képviselő asszony tette ezt -, hogy igazából ez a reform lényeges elemeit nem érinti, csak mintegy technikai módosításokat javasol a Velencei Bizottság, részletkérdéseket érintenek, amiket a kormány most kijavít.

Tisztelt Országgyűlés, akkor nézzük meg ezeket a részletkérdéseket, amiket érint a bizottság! Én úgy hiszem, az a helyes, ha olyan módon megyünk ezen végig, ahogy önök kommunikáltak annak idején. Mik voltak a legfontosabb célkitűzések az igazságügyi reformmal kapcsolatban? Azt mondták, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot meg kell szüntetni, és egy más rendszert kell létrehozni. Tisztelt Képviselőtársaim! Eziránt a bizottság bizony sajnálkozását fejezte ki. Azt mondta, hogy nem kellett volna ezt megtenni.

Megjegyzem azt is, tisztelt Országgyűlés, hogy önöknek az igazságügyi alkotmányozás során háromszor változott meg a koncepciójuk a helyes igazságügyi rendszert illetően. Először még az alkotmány-előkészítő bizottságban az összes szakpolitikusuk arról beszélt, hogy az OIT-ot meg kell tartani, itt, a plenáris ülésen szintén emellett érveltek egyébként, Balsai képviselő úr, Rubovszky képviselő úr, megnéztem a jegyzőkönyveket. Utána már egészen másról beszéltek, arról, hogy alapvetően a kormány hatáskörét kéne bővíteni. Erről beszélt Varga képviselő úr, de erről beszéltek utána más kormánypárti felszólalók már a normaszöveg vitájában. Aztán önök létrehoztak egy ehhez képest harmadik struktúrát, azt, ami most előttünk fekszik, illetve ami hatályba lépett, és amit most módosítani terveznek. Tehát az, hogy önöknek volt bármilyen elképzelésük, nem igaz, vagy legalábbis úgy igaz, hogy van, akinek volt ilyen, másoknak meg más volt az önök frakciójából, de hogy nem az önök szakpolitikusainak az elképzelése valósult meg, hanem valakié, akit nem tudok, hogy kicsoda, az látszik, azt gondolom, az alkotmányozás folyamatából.

Mi az, ami még problémát jelentett? Azt mondták önök, hogy azért kell egyébként az OIT-ot megszüntetni és egy új rendszert, ezt a rendszert kialakítani, mert önök - azt hiszem, Papcsák képviselő úr mondta ezt többször - hisznek az egyszemélyi felelősségben, ez a rendszer pedig erre épül. (Dr. Papcsák Ferenc: Miért, te nem hiszel?) A Velencei Bizottság a véleményében hosszan és részletesen elemzi azt, tisztelt Országgyűlés, hogy miért elfogadhatatlan ez a modell, és végül megjegyzi, a fékek és ellensúlyok hiánya miatt veszélyezteti a törvény az állampolgárok tisztességes bíráskodáshoz való jogát. Tehát itt is egy kritika, talán nem részletkérdés, tisztelt képviselő asszony.

Az OBH elnökének azt a jogát, hogy a törvényes bíró helyett leterheltsége miatt más bíróságot jelölhessenek ki, ezt nevezték a reform másik legfontosabb elemének, miszerint ez szolgálja majd az eljárások gyorsítását és az arányos munkateher megteremtését. Olyannyira fontosnak tartották ezt, tisztelt képviselőtársaim, hogy amikor az Alkotmánybíróság ugyanezt a jogkörét a legfőbb ügyésznek alkotmányellenesség miatt hatályon kívül helyezte, és egyébként kimondta a nemzetközi jogszabályba ütközést is, akkor önök az alaptörvénybe emelték ezt, megteremtve annak a lehetőségét, hogy a legfőbb ügyész és az OBH elnöke megkaphassa ezt mégis. Én azt gondolom, hogy ez talán egy fontos kérdésnek tekinthető az önök álláspontja szerint. Ehhez képest erről a Velencei Bizottság azt mondja konkrétan: a rendelkezés sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot. Énszerintem ez elég egyértelmű, tisztelt Országgyűlés.

Felvetik a lehetőségét - és itt pontatlanul idézett Mátrai képviselő asszony, mert ezt nem én mondtam, illetve én mondtam, de idéztem, méghozzá a Velencei Bizottság véleményéből idéztem azt a gondolatsort és azokat a mondatokat, hogy bizony ez felveti annak a lehetőségét is -, hogy a cél valójában az, hogy a megfelelő bírók kezébe adják a hatalom számára fontos ügyeket. Az is a Velencei Bizottság álláspontja, hogy meglátásuk szerint eddig nem a legkevésbé terhelt bíróságokra helyzeték át az ügyeket, magyarán, a gyakorlatban ez a félelem kezd valóra válni, úgy tűnik, tisztelt Országgyűlés. Márpedig ez nagy probléma, mert a bíróságok hitelessége és az ebbe vetett állampolgári bizalom, ha megszűnik, akkor az jogbizonytalanságot fog okozni, tisztelt Országgyűlés.

Fontos elemnek tekintették azt is, hogy az OBT, tehát a Bírói Tanács tagja csak bíró lehessen. Korábban az OIT-nak voltak külső tagjai is. A Velencei Bizottság nem értett ezzel egyet, az volt a véleménye, hogy a Tanácsban helye van a többi jogászi szakma képviselőjének is. Most egyébként ezt a módosítást be is hozzák az előttünk fekvő javaslatban.

Fontos elemnek tartották önök a bírák kényszernyugdíjazását is, annyira, hogy Navracsics Tibor és Orbán Viktor azt mondta, hogy ebből nem fognak engedni. Ehhez képest a Velencei Bizottság erről a szintén talán önök számára nem lényegtelen és nem marginális kérdésről azt mondta, hogy indokolatlannak tartja, és alkalmasnak arra, hogy zavart okozzon a bírósági működésben.

Azt tudom mondani, hogy a hasonló és egyébként csekélyebb súlyú problémákat még lehetne sorolni, de mivel sajnos olyan jelentéktelennek ítélték ezt a javaslatot, hogy nem vezérszónoki kör van, hanem egyszerű felszólalói kör, ezért ezt idő hiányában most nem fogom megtenni. De az biztos kijelenthető, tisztelt Országgyűlés, és azt a megállapítást megtehetjük, hogy gyakorlatilag nem volt olyan pontja, fontosabb eleme az önök bírósági reformjának, ami a testület szerint, a Velencei Bizottság szerint elfogadható lett volna, akceptálható lett volna.

Jó volna, ha végre nem a megszokott hárító magatartást tanúsítanák, mondhatnám úgy is, kicsit populistább módon, hogy ugyanazt a megszokott mantrát nyomnák a nemzeti együttműködés kormányáról, mint eddig (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Jaj!), hanem belátnák, hogy Európa közepén most nem lehet kialakítani centrális erőteret az államigazgatás egyetlen területén sem, tisztelt Országgyűlés.

Jó volna, ha nem gondolkodnának úgy a felső vezetőik sem - és itt nem az államtitkár úrra gondolok, hanem ennél, ha úgy tetszik följebb a hierarchiában -, hogy létrehozok egy olyan rendszert, amiben most korlátlan hatalommal megtehetek azt, amit csak akarok, Simicskán és Nyergesen keresztül elképesztő vagyonokat halmozhatok fel, aztán majd utánam az özönvíz. Nem önökről mondom, tisztelt képviselőtársaim, akik itt a teremben ülnek, ezt önök is jól tudják. Az a baj, hogy az áldatlan regnálásuk után egy olyan romhalmazt fognak itt hátrahagyni, egy tönkretett országot, megtépázott tekintéllyel, aminek nagyon nehéz lesz helyreállítani azt a tekintélyét és azt a formáját, amit önök most ezzel a javaslatcsomaggal lerombolnak.

Tisztelt Országgyűlés! Azok, akik önöket kritizálják, nem a magyarok ellen teszik ezt, bármennyire is szeretnék ezt hangoztatni, nem ellenük teszik. Féltik a demokráciát, féltik az országot, féltik a magyar embereket a lecsúszástól, az elszegényedéstől, féltik a magyar vállalkozásokat a csődtől, mert látják, hogy amit csinálnak, az oda vezet. Azt szeretném kérni önöktől, hogy ne mindenkiben az ellenséget lássák, aki kritizál, hanem talán a jobbító szándékot és a segítő kezet is fel lehet fedezni.

A Velencei Bizottságot, mielőtt még megérkezne a kritika, hogy ez is valami ellenzéki ármánynak a része, maga a kormány kérte föl, hogy véleményezze az igazságügyi reformot és még más jogszabályokat is. Tisztelt képviselőtársaim, nem hiszem, hogy a bizottság tagjainak, egy holland vagy egy német professzornak bármi érdeke fűződne ahhoz, hogy a magyar kormányról elmarasztaló álláspontot közöljön. Azt hiszem, nem lehet úgy élni, hogy mindenki ellenség, aki nem osztja az önök álláspontját, és mindenki barát, aki esetleg azt osztja.

Egyébként, hogy a Velencei Bizottság honnan szerezte az információit, tisztelt képviselőtársaim, arra azt tudom mondani, hogy az igazságügyi reformmal kapcsolatban kettő napot töltött hazánkban a bizottság, a bizottság mindösszesen két országgyűlési bizottsággal találkozott egy rövid időre, itt volt lehetősége ellenzéki képviselőnek a bizottság tagjaival beszélni, egyébként minden más találkozójuk vagy arról szólt, hogy a bírósági vezetőkkel, vagy hogy a kormány képviselőivel találkoznak. Én azt gondolom, az, hogy milyen információt kapott, hogy az hiteles volt-e vagy sem, magáért beszél, bár nem tudom, hogy a kormány mennyire hiteles információkat adott át.

A Velencei Bizottság nem egyedül fogalmazta meg ezt a kritikát, és ezt szeretném hangsúlyozni és kiemelni. Ugyanezekre - hangsúlyozom, ugyanezekre - a problémákra mutatott rá, mondjuk, a Magyar Helsinki Bizottság, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.), a Transparency International, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke, jó néhány jogtudós, például egyébként az a Fleck Zoltán is, aki korábban a korábbi bírósági rendszert nagyon éles szavakkal kritizálta, tehát egyáltalán nem volt elfogult a vonatkozásban, hogy az egy jó rendszer, ehhez képest nagyon éles volt a kritikája. Ugyanezt a kritikát fogalmazta meg az összes ellenzéki párt. Talán Gyüre Csaba képviselőtársam mondta a Velencei Bizottság látogatásakor, hogy azért az érdekes, hogy ennyire eltérő irányultságú és filozófiát valló pártok pontosan ugyanazokat a kritikai elemeket fogalmazzák meg és emelik ki a bírósági reform kapcsán. Azt gondolom, ez elgondolkodtató.

(16.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha mindenki ugyanazt mondja, az lehet, hogy nem összeesküvés és nem összebeszélés, hanem azért van így, mert ez az igazság. Ez az igazság, amit ezek az emberek és ezek a testületek mondanak. Talán ismerik biztosan a viccet, amelynek csak a lényegét mondom: hogyha az autópályán száz őrült jön szemben, akkor nem biztos, hogy ez a száz az őrült.

A változás és a változtatás, képviselőtársaim, elsősorban nem azért szükséges, mert ez külföldi elvárás. Nem, szó nincs erről! Azért, mert a magyar emberek érdeke ez, ez az ország érdeke! A függetlenség önmagában is érték, tisztelt Országgyűlés, de a hiányából rengeteg probléma keletkezik. Ha nincs bírói függetlenség, akkor nincs jogbiztonság; ha nincs jogbiztonság, akkor nincs személyi és vagyonbiztonság; ha ez nincs, akkor az emberek az állammal szemben kiszolgáltatottakká válnak, megszűnik a befektetések és a beruházások biztonsága.

Mondják meg nekem: feltették önöknek már ezt a kérdést, hogy ki és miért fog itt Magyarországon munkahelyeket létesíteni? Vajon miért nem mennek ezek az emberek olyan országba, mondjuk, a harmadik világ országaiba, vagy miért nem mennek, mondjuk, Közép-Amerikába? Nagyon egyszerű a válasz: mert nincs jogbiztonság. A munkaerő olcsó, a terület olcsó, a szolgáltatások olcsóak, mégsem mennek oda, azért, mert nincs jogbiztonság. Ha ezt a helyzetet idézik elő Magyarországon is, akkor ide sem fognak jönni. Egy vállalkozó, akivel beszéltem, és egyébként önökre szavazott korábban, és egyébként még jól is járt az önök adórendszerével, azt mondta, mégsem fogja önöket támogatni újra, és azért nem fogja, mert a vállalkozását nem érzi biztonságban mindezek ellenére. (Zaj a kormánypártok soraiban.) Hát ez a probléma, tisztelt Országgyűlés, és ezek a törvények, amelyeket önök alkotnak, azt gondolom, idevezetnek.

A Velencei Bizottság ajánlásaiból önök ebben a javaslatban szemezgetnek, van, amit átvesznek, van, amit nem. A javaslat kicsit jogállamibbá teszi a bírósági igazgatás rendszerét, de ettől biztosan nem lesz jogállami. A javaslat elfogadása után sem válik majd a javaslat az európai normákkal és a hazai alkotmányos jogszabályokkal összeegyeztethetővé. Ez a határozott álláspontunk, és nemcsak nekünk, tisztelt Országgyűlés.

A javaslatból (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) kimaradt rendelkezések, valamint az alaptörvény módosítása nélkül a bírálatoknak nem lesz vége, a rendszer nem lesz jogállami. Mi fogunk tenni módosító javaslatokat, és ezzel zárnám a felszólalásomat. Kérem a kormánypártokat, hogy ezeket fontolják meg, és fontolják meg azt is, hogy a Velencei Bizottság ajánlásának megfelelően bizony az alkotmány... (Az elnök kikapcsolja a mikrofont. - Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 182 2012.03.27. 1:59  167-284

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Egyrészt hadd kezdjem azzal, hogy amire ön hivatkozik változásokra, hogy a korábbi törvényben már így voltak, azokat a törvényeket is önök alkották meg. Tehát azok a szabályok, amelyekre hivatkoznak, szintén fideszes termékei az elmúlt másfél-két évnek, úgyhogy ne állítsa be úgy, minthogyha ez évtizedek óta így lenne.

A másik. Amit Papcsák képviselő úr mondott, hogy szükség van változásra, az lehet, de önök olyat alkottak, ami nem biztosítja a bírói függetlenséget. Tehát az egyik állítás nem fedi a másikat - szóval hogyan mondjam -, ezt érvként használni szerintem butaság.

Az államtitkár úr megjegyzésére még annyit hadd mondjak, hogy szerintem ez a mondat, amely a Velencei Bizottság jegyzőkönyvében szó szerint szerepel, eléggé egyértelmű. Lehet persze magyarázni, megpróbálhatja, államtitkár úr, de ha valaki azt írja le, hogy a reform összességében, tehát a reform összességében veszélyezteti az igazságszolgáltatás függetlenségét, akkor azt gondolom, ezt nem lehet másként érteni, ezt a mondatot nem érdemes magyarázni, hanem ki kell javítani a hibát, ezt gondolom.

Papcsák képviselő úr már másodszor hozza elő az én volt OIT-tagságomat. Szeretném, ha megjegyezné most a vitára is meg esetleg még későbbre is, hogy az körülbelül három évvel ezelőtt már megszűnt. Tehát most az ön két képviselőtársa volt tagja az OIT-nek, úgyhogy engem személyemben egy kicsit sem érint ez a módosítás, képviselő úr, ezt szeretném megjegyezni, és azt is, hogy én szándékosan mellőztem minden - mondjuk úgy - személyeskedő kérdést, pedig azt gondolom, ebben a vitában bizony hozhattam volna olyat, ami, hogyan mondjam, ennél ütősebb, mint amit ön most felhozott.

A másik, hogy az egyszemélyi felelősségben hisz. Én örülök neki, Papcsák képviselő úr, abban hisz, amiben akar. Hála istennek, ez a törvény már visszalép kicsit ettől a modelltől.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 198 2012.03.27. 2:11  167-284

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy korábbi megjegyzésére szeretnék reagálni, reflektálni. Először is azt gondolom, hogy nagyon rosszat tenne az önök helyzetének és véleményének, ha nagyon sokat idéznék a Velencei Bizottság jegyzőkönyvéből, úgyhogy ettől megkímélem, de mégis pár dolgot idéznék. Az egyik, amit már megtettem, tisztelt államtitkár úr, tehát hogyha azt kérdezi, hogy a Velencei Bizottság fogalmazott-e meg kritikát a vonatkozásban, hogy a kormányzatnak van-e befolyása bármilyen módon az igazságszolgáltatás szervezetrendszerére, akkor én még egyszer idézném a véleménynek azt a részét, amelyik azt mondja, hogy felvetik annak lehetőségét is, hogy a cél valójában az, hogy a megfelelő bírák kezébe adják a hatalom számára fontos ügyeket. Én azt gondolom, hogy a véleménynek ez a része erről szól, amiről ön beszélt.

A másik az, és erre Papcsák képviselő úr hívta föl a figyelmet, hogy hol sérül a bírók függetlensége. Nos, nem az egyes bírák hibája miatt, hanem a rendszer hibája miatt sérül, méghozzá a függetlenség két pillérének az egyike, az státusbeli függetlenség. Erre utal a Velencei Bizottság, amikor nagyon hosszasan sorolja azt, hogy az OBH elnökének a hatáskörei miért és milyen módon veszélyeztetik ezt a státusbeli függetlenségét az ítélkező bíráknak.

Az, hogy az ítélkezési tevékenységet valójában a jogegységi döntések veszélyeztetik-e, no azt gondolom, hogy ez már egy bonyolultabb kérdés, ezzel én sem tudok teljes mértékben azonosulni a bizottság véleményét illetően. Azt tudom mondani persze, annyi igazság van benne, hogy ahol ezek a kötelező jogegységi döntések léteznek - és ön is, államtitkár úr erre utalt -, más jogrendszerek, tehát az angolszász jogrendszerben létezik ez. Tőlem nem állna távol, hogyha az esetjog felé mozdulna el a magyar jogrendszer, de egyelőre még nem tartunk itt.

És emlékezzenek arra - utolsó mondatként -, hogy önök a korábbi módosító javaslatba betették a jogegységi eljárások (Az elnök csenget.) újraszabályozását, nem véletlenül vették ki belőle. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 208 2012.03.27. 2:10  167-284

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Hadd olvassak egyetlen mondatot öntől 2011-ből, amit elmondott az alkotmánykoncepció vitájában. Ön azt mondta, szó szerint mondom: "Természetesen abban is egységes volt az alkotmány-előkészítő bizottság, hogy a bírói önigazgatás változatlanul az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hatáskörében maradjon." Ez az ön felszólalása 2011-ből, képviselő úr, ezt csak szerettem volna itt elmondani az Országgyűlésben.

(17.20)

A másik, ön azt kérdezi tőlem, hogy mely rendelkezések azok, amelyektől féltjük az igazságszolgáltatást és annak a függetlenségét. Képviselő úr, százszor mondtam már el itt a Ház falai között, részben a mostani felszólalásomban, részben a bírósági szervezeti törvény vitájában, de le is írtam egyébként több helyen, közleményektől tanulmányokig mindenben - nagyon szívesen elküldöm önnek, képviselő úr -, egészen konkrétan, hogy mi a probléma.

Hogy az OIT- és LB-elnök vagy most Kúria-elnök és OBH-elnök funkciójának a szétválasztását ki vetette föl: jól emlékszik, képviselőtársam, valóban Draskovics Tibor vetette föl. Lehet erről gondolkodni. Én magam, megmondom őszintén, nem tartom kardinális kérdésnek. Lehet különválasztani ezt a két funkciót, de gondolom, észrevette, képviselő úr, hogy egyetlen kritikai megjegyzést sem tettem a mostani felszólalásomban e vonatkozásban.

Hogy mi szaladgálnánk ki a Velencei Bizottsághoz: ez nem igaz, képviselő úr, merthogy a Velencei Bizottságot a kormány hívta ide be Magyarországra, és itt találkoztunk velük, az ő kérésükre, a hivatalos programjuk keretében. Ez azért szintén hozzátartozik az igazsághoz.

És sajnálom, hogy komolytalannak tart egy egyébként nemzetközi viszonylatban nagyon elismert szervezetet, és úgy gondolja, hogy egy komolytalan szervezetet hívott meg a kormány az igazságszolgáltatási reform véleményezésére.

Végül azt tudom mondani: miért is kisebbségi vélemény, amit mi képviselünk? Én őszintén szólva se szakmai szervezettől, se civil szervezettől nem nagyon olvastam olyat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), ami pártolta volna ezt a reformot. Annál többet olyantól, aki nem pártolta.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 216 2012.03.27. 2:08  167-284

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Rubovszky képviselő úr biztos nem tesz nekem szívességet azzal, hogy elfogad tőlem bármit. Én meg tudomásul veszem, hogy önnek nem érdemes gesztust tenni. De elöljáróban csak ennyit.

Ezzel szemben azt én is kiemelném még a komolytalanság körében, hogy ha ön annak tartja, akkor valószínűleg az egyik alelnökét is komolytalannak tartja, aki a magyar Alkotmánybíróság elnöke, mármint a Velencei Bizottság egyik alelnöke. Viszont ha arra volna kíváncsi Rubovszky képviselő úr, hogy vajon milyen konkrétumokat fogalmaz meg, nem mi, a Velencei Bizottság, akkor abból is lehet idézni szép számmal.

Hadd mondjak önnek csak egyet-kettőt, hogy lássa, hogy van ilyen. Például azt mondja, hogy az OBH-elnök jogköre egyetlen olyan személy kezében összpontosul, akiknek a felelősségre vonhatósága nem kielégítő. Azt is kifogásolja, hogy 9 évre választják meg, és ez meghosszabbítható. Gyakorlatilag egyharmaddal bojkottálni lehet az utódja megválasztását. A túl kiterjedt jogkörét kifogásolja a Velencei Bizottság. Azt kifogásolja, hogy nem köteles minden döntését megindokolni. Azt kifogásolja, hogy nem emelhet vétót az OBT, amikor az OBH-elnök bírósági elnököt nevez ki; de még lehetne sorolni. Szóval ezek konkrétumok, képviselő úr. Én azt szeretném kérni, hogy ne keltse a parlamentben azt a látszatot, mintha ez egy általános vélemény lenne, mindenféle konkrétum nélkül. Nagyon is konkrét felvetéseket tesz a Velencei Bizottság.

Répássy államtitkár úrnak pedig annyit szeretnék még egyszer mondani és kiemelni, hogy én nagyon kérem, amikor hasonlítgat a mostani törvények és a korábbiak között, akkor tegye hozzá, most legalább ezt megtette, hogy a korábbiaknak nevezett törvényeket is önök alkották és önök változtatták meg - utalok itt egyébként Schiffer képviselő úrnak a felszólalására.

És bizony azért mondom, hogy bizonyos elemeit nagyon is támogatjuk ennek a most előttünk fekvő javaslatnak, mert közelít a korábbi OIT-s rendszerhez.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 242 2012.03.27. 1:52  167-284

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, hogy át fogom tudni hidalni ezt a problémát. Én megértem azt, hogy a Jobbik nagyon nehéz helyzetben van, hiszen az a törvényjavaslat, ami előttünk fekszik, és az abban foglalt rendelkezések, amelyeket nem vitathatóan és egyértelműen a kormány a Velencei Bizottság véleményének megfelelően terjesztett elő, olyanok, amiket a parlamenti vitában a Jobbik követelt.

(18.00)

Azok, amik ebben benne vannak, a Jobbik kérte, hogy legyenek benne a korábbi törvényben, ahogy mi is. Én értem, hogy egy ilyen EU-ellenes retorikát fölvéve borzasztó nehéz eldönteni, hogy ellenezzék-e ezt azért, mert egy nemzetközi szervezet véleménye alapján került beterjesztésre, vagy éppen pártolják azért, mert egyébként az önök véleményét tükrözi.

Én azt kérem csak a jobbikos képviselőtársaimtól, ezt kértem a bizottsági ülésen is, hogy tartsák magukat ahhoz az egyébként eddig általában konzekvensen képviselt álláspontjukhoz, hogy nem az a fontos, hogy egy javaslat kitől származik, hanem az a fontos, hogy mi van abban a javaslatban. Én örülnék annak, ha a jobbikos képviselőtársaim támogatnák ezt a javaslatot, vagy alapvetően a lényegi elemeit. Én is ezt fogom tenni. Persze, hiányosnak tartom, de nem azért támogatom, mert a Velencei Bizottság ezt mondja, hanem azért, mert a mi véleményünk is ez.

Képviselőtársaim, ne féljenek támogatni, én is ezt kérem önöktől, és azt kérem önöktől, hogy ne féljenek támogatni a Velencei Bizottságnak azokat a további javaslatait sem, amik egyébként egy az egyben megegyeznek az önök által korábban elmondott javaslatokkal. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 281 2012.03.27. 0:52  167-284

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Így a vita végén, vagy legalábbis a végéhez közeledve, mielőtt még azt elnök úr lezárja, szeretnék egy utolsó hozzászólással élni.

Azt gondolom, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke ismeri a személyével kapcsolatos fenntartásaimat, mindazonáltal szeretném megköszönni, hogy ma a vitán végig itt volt. Én úgy gondolom, fontos az, hogy elnök asszony első kézből és részletesen meg tudta ismerni az ellenzéki képviselők érveit, kritikáit, bár kétségkívül egy változó színvonalú vitának lehettünk tanúi. Én úgy hiszem, hogy a hatalmi ágak közötti párbeszédnek ez egy ritka példája, úgyhogy köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 313 2012.03.27. 15:06  284-480

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ember türelmesen vár, és néha egy kicsit türelmetlenebbül a rendes felszólalására, és hallgatja a kétperces hozzászólásokat, de azt gondolom, hogy az előző megszólalások egy nagyon lényeges és fontos témát érintettek, és ha jól értem és értelmeztem a Házszabályt és az Országgyűlésről szóló törvényjavaslatot és annak általános indokolását, akkor az előterjesztők is alapvetően, legalábbis a javaslat egyik legfőbb célkitűzésének az Országgyűlés tekintélyének a megőrzését tartják. Nos, önmagában ezzel a célkitűzéssel, ahogy az előttem szóló képviselőtársaim is, egyetértek.

Milyen eszközök vannak erre - csak példaszerűen - a javaslatban? Lesz önálló országgyűlési fegyveres testület, ezért bővül a házelnök fegyelmezési jogköre, ezért szabható ki pénzbírság a renitens képviselőkre majd, ezért lehet kivezettetni fegyveresekkel majd országgyűlési képviselőt az ülésteremből, ezért korlátozzák, azt gondolom, a média lehetőségeit, jogait is, már ami az üléstermet illeti, illetve az Országgyűlés épületét illeti. Lehetne még több ilyen, ha úgy tetszik, egy picit kibővített értelemben rendészeti jellegű rendelkezést találni az Országgyűlésről szóló törvényjavaslatban, amelyik az Országgyűlés tekintélyének a megőrzését szolgálja. Azonban én azt gondolom, hogy ha erről esik szó, akkor érdemes megvizsgálni azt, hogy vajon mi biztosítja igazán a Ház tekintélyét, s mi az, ami igazán rombolja. Erről szóltak egyébként az előttem szóló képviselőtársaim is.

Valóban az a legnagyobb probléma az előterjesztők szerint, hogy a képviselőknek van olyan megnyilvánulása, ami kifogásolható? Bizony, van. Én egy-két esetről tudok, és mindenki vissza tud idézni az elmúlt időszakból ilyet, akár a közeli, akár a távolabbi múltból. Nem vitatom azt sem, képviselőtársaim, hogy lehet új fegyelmezési eszközökben gondolkodni, hiszen ez egy valós probléma, amit önök felvetnek a javaslatban, és erre megfelelő kezelési módokat lehet indítványozni, ez egy legitim cél, de úgy vélem, hogy a Ház tekintélyvesztését nem ez a jelenség okozza leginkább.

Az elmúlt másfél-két évben tendenciaként érhetjük tetten, hogy nincs megfelelő idő a döntés-előkészítésre, és sok esetben annak megvitatására sem. Gyakorlattá vált, hogy péntek délután benyújtott több száz oldalas módosító javaslatokról már hétfőn szavaz a szakbizottság, s még aznap, ugyanazon a napon megkezdődik a parlamentben a plenáris vitája a javaslatnak. Gyakori, képviselőtársaim, hogy ügyrendi javaslattal zárják le a vitát, s hogy minden javaslatot vagy nagyon sok javaslatot időkeretben tárgyal az Országgyűlés. Erre egyébként, hogy lezárják a vitát ügyrendi javaslattal, épp az előző napirendi pont kapcsán a bizottsági ülésen került sor. Három képviselői megszólaló után azt javasolta az erre már szakosodott Vas Imre képviselőtársunk, hogy ügyrendi javaslatot terjeszt elő a vita lezárására, és természetesen a kormánypárti képviselők ezt meg is szavazták.

Ezt én egy valós problémának érzem, ahogy az is ilyen, hogy volt olyan eset, amikor alkotmánymódosító javaslatról már a benyújtás napján zárószavazást tartott a Ház, s gyakorivá váltak az összevont általános és részletes viták is. Mindennaposak a Házszabálytól eltéréssel, gyorsított eljárásban tárgyalt javaslatok, s az ellenzéki képviselők gyakran nem kapnak választ a kérdéseikre, sőt, nem egy esetben a kormány és a kormánypárt bojkottálják a vitát, nem kérnek szót abban, vagy megszólalásuk kizárólag a javaslat tartalmi ismertetésére korlátozódik. Hányszor fordult elő, képviselőtársaim, idézzék vissza, amikor záróvitában vagy akár más típusú vita közben föltettük a kérdést a miniszternek, aki itt volt a teremben, vagy az államtitkárnak, hogy mondja már meg, hogy miért kellett azt a javaslatot beterjeszteni, miért jó ez a módosítás.

(20.20)

Elmondtuk az aggályainkat - szót sem kértek a kormánypárti képviselőtársak, szót sem kért a kormány tagjaként senki. Azt gondolom, hogy olyan esetekben, amikor azzal találkozunk, hogy zárószavazás előtti módosító javaslatokként tartalmi, nagyon komoly tartalmi kérdéseket kívánnak újraírni, akkor megengedhetetlen, és valóban a Ház tekintélyét rombolja, hogy az ellenzéki képviselők felvetésére nem érkezik válasz, hogy ebben a záróvitában a kormány vagy a kormánypártok meg sem nyilvánulnak.

Továbbmegyek: módosító javaslatokkal - ahogy mondtam - teljesen átírják az általános vitában s jó esetben a társadalmi és szakmai egyeztetésen megtárgyalt javaslatot. A jogalkotási törvényben előírt kötelező egyeztetést úgy kerülik ki, hogy átfogó, a jogalanyok széles körét érintő, valójában kormány-előterjesztéseket képviselői önálló indítvány formájában nyújtanak be. Megjegyzem egyébként, hogy ennek az alkotmányellenességét már kimondta az Alkotmánybíróság is.

Összességében azt lehet mondani, hogy ez a gyakorlat kiüresíti a legfőbb népképviseleti szerv alkotmányos jogköreit, s tartalmilag gyakorlatilag rendeleti kormányzást vezetnek be. Ehhez már csak hozzájön, amit képviselőtársaim szintén felvetettek, hogy néha úgy vitatkozunk a plenáris ülésen, hogy alig van itt képviselő. Voltunk már itt nemegyszer úgy - és azt gondolom, mindenki vissza tud ilyen példákat idézni -, amikor egy, kettő, esetleg három képviselő tartózkodott az ülésteremben. Mindenki tudja azt, hogy vannak olyan képviselők, akik ez alatt a két év alatt egyetlenegyszer meg nem szólaltak a Házban. Vannak olyan képviselők, akik ugyanígy nem szólalnak meg a bizottsági vitákban. Azért járnak be, hogy megnyomkodják a gombot, amikor elkiáltja magát a frakcióigazgató. Azt gondolom, ha valami, ez rombolja a Ház tekintélyét, s ezekre a problémákra egyébként mi ajánlottunk megoldást és ajánlunk most is megoldást a módosító indítványainkban.

Az a baj, tisztelt Országgyűlés, és megint csak azt mondom, hogy ha valami rombolja az Országgyűlés tekintélyét, az az, hogy az Országgyűlést ez a gyakorlat a szükséges rossz kategóriájába süllyesztette. E szerint a felfogás szerint a parlament egy olyan intézmény, ami a hatékony kormányzati munka felesleges gátja. Ilyen jellegű megszólalásokat hallottunk már több kormánypárti képviselőtől, hogy azért kell ez a gyorsaság, mert az Országgyűlés ne gördítsen akadályt a kormányzati munka útjába. Tartalmilag ilyesmik voltak, hogy milyen megfogalmazással pontosan, azt most nem tudnám visszaidézni.

A házszabálysértő gyakorlat s annak részbeni legalizálása pedig egy igen egyszerű üzenetet közvetít, képviselőtársaim: a képviselőknek teljesen felesleges időt biztosítani a javaslatok tanulmányozására, megvitatására, az egyeztetésre s a felkészülésre, hiszen szerepük teljes mértékben formális. Az a jelenség, amit én most vázoltam, úgy hiszem, mindennél jobban rombolja az Országgyűlés tekintélyét. E gyakorlat megszüntetéséről azonban egyetlen rendelkezés nem szól az előttünk fekvő országgyűlési törvényjavaslatban, sőt, ez a törvényjavaslat átemeli azokat a házszabályi rendelkezéseket, amelyek kifejezetten ezt a jelenséget legitimizálják, ennek a jelenségnek az érvényesülését segítik elő. Utalok itt egyébként a legutóbbi házszabályi módosításra, ahol a zárószavazásokkal kapcsolatban, illetve a gyorsított eljárásokkal kapcsolatban változott meg az országgyűlési gyakorlat a Házszabály módosítása alapján.

Tudjuk azt, hogy a házelnök úr külön embert foglalkoztat arra, hogy miként lehet leghatékonyabban az ellenzéki jogköröket csorbítani, miként lehet az ellenzék jogosítványait korlátozni. Mindehhez képest, tisztelt Országgyűlés, úgy gondolom, mellékes, hogy egy-egy vállalhatatlan mondatot miként lehet szankcionálni itt, az Országgyűlés épületében.

De nézzük meg egy picit konkrétabban a szabályozást. Azt mondja az 52. §, hogy "nyilvánvalóan indokolatlanul eltér a tárgytól, vagy ugyanabban a vitában feleslegesen saját vagy más beszédét ismétli", ebben az esetben a házelnök megvonhatja a szót felszólítás után az országgyűlési képviselőtől. Már a tárgytól való eltérés is problémás, hiszen nagyon sok esetben borzasztóan nehéz megítélni egy felszólalás kezdetekor, hogy a képviselő valóban teljesen indokolatlanul tér-e el a tárgytól, vagy pedig mondjuk, a társadalmi környezetét kívánja az adott problémának érzékeltetni, kimutatni, és mondjuk, azért beszél - hogy egy példát mondjak - a rossz szociális helyzetről, mondjuk, egy büntető törvénykönyvi vagy egy szabálysértési vitában, mert úgy gondolja, hogy ez a bajok eredője. Ekkor a házelnök, ha szól, és megvonja a szót, akkor azt gondolom, indokolatlanul teszi. Hál' istennek, eddig e tekintetben elnézőnek és nagyvonalúnak mutatkoztak a levezető elnökök.

De amikor valakitől a szót meg lehet azért vonni, mert saját vagy más beszédét ismétli, azt gondolom, ott már komolyabb a gond. A levezető elnök, mondjuk, egy kényes témában, az éppen aktuális levezető elnök pártjának kényes témában, mondjuk, a vezérszónok után megvonja a szót attól, aki azokat a gondolatokat ismétli. Azt gondolom, hogy ez nonszensz. És az is az, hogy a gondolatok megismétlése önmagában elfogadhatatlan legyen itt, az országgyűlési vitában.

Egy példával éltem a bizottsági ülésen, és ezt a példát hívom föl most is. Például mikor az Esztergommal kapcsolatos törvénytervezetről vitázott az Országgyűlés, akkor számos képviselő kérdezte meg, közülük sokan többször, hogy és hol van Meggyes Tamás, azaz Esztergom volt polgármestere. És úgy hiszem, hogy ennek a kérdésnek sokadszor is helye volt ebben a vitában, mert a polgármester ideérhetett volna, bejöhetett volna. Egyébként is ennek a ténynek a közlése, azt hiszem, hogy helyénvaló. Márpedig, ha elfogadjuk ezt az országgyűlési törvényt, akkor ebben az esetben a házelnök majd megvonhatja a szót.

Fölvetem azt is, egyelőre még csak a fölvetés szintjén és nem a kinyilatkoztatás szintjén, hogy bizony, lehet ez a szabály akár alaptörvény-ellenes is, alkotmányellenes is. Hiszen emlékezzenek arra vissza, hogy az Alkotmánybíróság nem egy határozatában mondja ki azt, hogy a képviselői beszédjog korlátozása, bizonyos mértékű korlátozása alkotmányellenességhez vezet, például erre való hivatkozással mondta ki az egyházakkal kapcsolatos törvény alkotmányellenességét. Márpedig úgy hiszem, hogy ebben az esetben a házelnök bizony tartalmi szempontból fog beavatkozni a képviselők felszólalásába, azaz tartalmi korlátokat állíthat az elé vagy azzal kapcsolatban, hogy egy képviselő mit mondhat és mit nem.

Végül egypár szóban a háznagy intézményére szeretnék kitérni. Értem az önök ragaszkodását a '44 előtti világhoz és azon fogalomrendszerhez, ezt nagyon sok helyen, sok jogszabályban, rendeletben megtapasztalhattuk. Nem is ez az alapvető probléma a háznaggyal. Úgy lehet értelmezni ezt az intézményt, hogy ez a helyettese lenne az Országgyűlés elnökének. Úgy hiszem, hogy most is megvan a helyettese az Országgyűlés elnökének, ezek az Országgyűlés alelnökei. Úgy hiszem, hogy egy kormánypárt és egy kormánypárti, értelemszerűen a többség bizalmát bíró házelnök kiválasztja majd az alelnökök közül azt, aki, ha úgy tetszik, az ő operatív helyettese lesz. Ehhez nincs szükség új intézményre. Azonban, ha már bevezetik vagy létrehozzák ezt az új intézményt, akkor azt eléggé furcsának tartom, főleg a tervezett jogkörök ismeretében, hogy olyan személy is kinevezhető erre a pozícióra, aki nem tagja az Országgyűlésnek, azaz nem országgyűlési képviselő.

Nézzük meg azt, hogy milyen jogköre lehet a háznagynak. Például képviseli az Országgyűlést más állami szervekkel, civil és egyéb szervezetekkel való kapcsolatban. Képviseli az Országgyűlést nemzetközi kapcsolatokban. Magyarországot képviseli a külföldi partnerekkel folytatott tárgyalások során. Tisztelt Képviselőtársaim! Belegondoltak ebbe? Egy független hatalmi ágat és rajta keresztül Magyarországot egy olyan ember fogja képviselni, aki annak a hatalmi ágnak nem része.

(20.30)

Olyan ember fogja az Országgyűlést képviselni, aki nem országgyűlési képviselő. Ez szerintem olyan abszurd, mintha a bíróságokat olyan ember képviselné, aki nem bíró, vagy a kormány olyan ember képviselné, aki nem tagja a kormánynak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon kérem, gondolják át azt, hogy ha már bevezetik a háznagy intézményét - mi azt tartjuk jónak, hogy ez ne történjen meg, de ha már bevezetik -, akkor vagy ne legyen lehetőség arra, hogy nem képviselőt választanak meg erre a pozícióra, vagy vegyék ki a lehetséges jogkörei közül azokat, amelyek csak egy képviselőt illethetnek meg.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 399 2012.03.27. 2:12  284-480

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyon röviden a képviselői hiányzásokhoz szeretnék hozzászólni. Nagyon helyes az, hogy most már legalább valamilyen alapszinten megköveteli a bizottságok vonatkozásában is a képviselői jelenlétet az új szabályozás. De szeretném emlékeztetni önöket, képviselőtársaim, hogy így még mindig egy felemás megoldásról beszélünk. Nekünk volt egy javaslatunk, ami arra irányult, hogy ne csak a jelenlét legyen érdekes és az számítson, hanem maga a képviselői munka is.

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, könnyen belátható, az nem nagy érdem, hogy valaki elmegy a bizottsági ülésre, hogy ott rontsa a levegőt, egyébként pedig az ülésszak során egyetlenegyszer sem szól hozzá, legfeljebb a kezét tartja föl az elnök vagy az alelnök utasítása szerint. Mi azt javasoltuk, számítson az, hogy valaki részt vesz-e aktívan a bizottság munkájában vagy nem. Ugyanezt javasoltuk az Országgyűlés plenáris ülésére is. Az, hogy valaki ide beül és néz maga elé, vagy be se ül, csak néha bejön megnyomni a gombot, én azt gondolom, hogy nem ez a képviselői munka lényege, nem ez a kívánatos képviselői munka.

Ezért szeretném megismételni, gondolják át még egyszer, túl nagy kérés-e az, hogy bizonyos felszólalásszámot vagy felszólalási időt megköveteljünk mind a bizottsági, mind a plenáris üléseken a képviselőktől. Mi erre tettünk javaslatot. Azt gondolom, nem teljesíthetetlen kérés az, hogy egy képviselő egy fél év alatt 15 percet beszéljen az Országgyűlés falai között. És ha megnézik azt, hogy mi az átlag, akkor ez bőven alatta van az átlagnak, de nagyon sok olyan képviselő van, aki ennyit sem tesz meg, és a bizottsági üléseken sem szól soha hozzá.

Tehát én azt mondom, ne csak azt nézzük, hogy ki hiányzik és ki nem, ki van itt és ki nincs, hanem azt is, hogy valójában végez-e képviselői munkát vagy nem végez akár a bizottságokban, akár a plenáris ülésen.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 411 2012.03.27. 2:10  284-480

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amikor Wintermantel képviselő úr szólásra emelkedett, akkor kezdetben azt hittem, hogy valami csoda történt, és tényleg hajlandóak megfontolni egy ellenzéki javaslatot, aztán gyorsan rá kellett ébrednünk, hogy csak egy cinikus mondatra kívánja használni az ellenzéki javaslatot, ahogy egyébként sajnos megszoktuk önöktől ezt már.

De hadd kérdezzem meg öntől, képviselő úr, hogy egyébként annyira teljesíthetetlen kérésnek vagy feltételnek tartja-e azt, hogy egy képviselő ahhoz, hogy a teljes fizetését megkaphassa, fél év alatt 15 percet szóljon hozzá a parlamenti vitához. (Wintermantel Zsolt: Nem. Nincs rá szükség.) Mondja már meg, képviselő úr, mi a fenének képviselő akkor az, aki ennyit nem teljesít! Ha csak arra kívánja ezt használni, hogy lobbizzon, ahhoz nem kell képviselőnek lenni. Ha arra kívánja használni a pozícióját, hogy indítványokat nyújtson be, akkor legyen frakciószakértő, és akkor adja oda a képviselőnek. Az országgyűlési képviselőnek az egyik legfőbb feladata, hogy az ország nyilvánossága előtt a bizottsági és a plenáris üléseken a véleményét kifejtse, elmondja, és így képviselje a választópolgárokat, azokat, akik ideküldték a parlamentbe. Egy olyan képviselő, akinek fél év alatt nincs annyi hozzászólnivalója az ország ügyeihez, hogy 15 percet beszéljen, én azt gondolom, hogy szégyen, képviselő úr.

Azt gondolom, hogy az ön álláspontja meg egy szégyenteljes álláspont, amikor azt mondja, hogy ez egy elvárhatatlan kérés a képviselőtől, és cinikus formába burkolja azt, vagy cinikus módon mondja el azt, hogy hogyan kellene még előírni a tartalmát. Képviselő úr, ha jól tudom, önnek is volt 15 percnél hosszabb véleménye egy ülésszak során. Nem? És kérdezem, úgy gondolja-e, hogy egy képviselő, akinek nincs 15 percnyi mondanivalója fél év alatt, az idevaló, mert én azt gondolom, hogy nem, képviselő úr. Ebben, ha más az álláspontja, valóban óriási távolság van a kettőnk álláspontja között.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 262-266 2012.04.02. 4:39  257-353

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igen, amin itt képviselőtársaim viccelődnek, valóban elég furcsa helyzet, hogy államtitkár úr az egyetlen, aki kormánypárti képviselőként jelen van a teremben. (Dr. Rétvári Bence az elnöki pulpituson helyet foglalókra mutat.) Természetesen a házvezetést ide nem számítva (Dr. Salamon László belép az ülésterembe.), illetve Salamon képviselő úr most megérkezett, de...

ELNÖK: Bocsánatot kérek, képviselő úr, de az előterjesztők képviseletében Gulyás képviselő úr jelen van.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Bocsánat.

ELNÖK: Csak nincs a képben, majd most jön be a képbe.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Igen, kitakarta a pulpitus. Köszönöm szépen. Akkor csak ketten vannak jelen, ez így már sokkal jobb. (Dr. Salamon László távozik az ülésteremből.)

No, a lényeget tekintve a 60. és a 69. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. A vizsgálóbizottságokkal kapcsolatos szabályozások terén javasolunk bizonyos módosításokat. Azt láttuk az elmúlt időszakban, hogy a vizsgálóbizottságok gyakorlatilag a kommunikáció részeként működtek, és leginkább arra terjed ki a tevékenységük, hogy vagy büntetőjogi felelősséget kívánjanak megállapítani, erre tegyenek javaslatot, feljelentésre tegyenek javaslatot jó esetben a vizsgálat lefolytatása után, rossz esetben már akkor, amikor a vizsgálóbizottságot felállították. Emlékeznek nyilván képviselőtársaim arra, hogy hány esetben mondták már ki az egyes személyeknek a vélelmezhető büntetőjogi felelősségét azelőtt, mielőtt egyáltalán ez a vizsgálóbizottság felállt volna.

Éppen ennek a káros gyakorlatnak a megszüntetését próbáljuk elérni ezzel a módosító javaslattal. Egyrészt nem értünk egyet azzal, hogy a vizsgálóbizottság jelentése - amely a politikai felelősség megállapítására szolgál - nem támadható meg bíróság előtt. Tehát az abban tett kijelentések sem támadhatóak meg bíróság előtt, azaz ha becsületbe gázoló, rágalmazó állításokat tartalmaz a vizsgálóbizottsági jelentés, akkor az, akire ez vonatkozik, még elégtételt sem vehet. Ezt a megdönthetetlen vélelmet, ezt a helyzetet állítja fel az új törvény. Az az igazság, hogy ezzel nem tudunk egyetérteni.

Gondoljanak bele képviselőtársaim abba, hogy ezek a jelentések nem feltétlenül politikusokról szólnak, nem feltétlenül kizárólag országgyűlési képviselővel vagy akár közéleti szerepvállalóval kapcsolatban fogalmazhatnak meg ilyen állításokat, hanem mondjuk úgy, polgári személyekkel kapcsolatban is. Az pedig, hogy egy ilyen megállapításért ne lehessen bíróság elé menni, mármint hogy valaki az igazát érvényesítse, azt gondolom, hogy nem helyes. Úgy hiszem, helyes volna az, ha bizony a jogi felelősséget is vállalnák azok, akik ilyen megállapításokat tesznek. Természetesen, ha igazuk van, akkor a bíróságon nem jár majd sikerrel az, akivel kapcsolatban az állítást megfogalmazták.

A másik, amit javaslunk ebben a módosító javaslatban, hogy ne terjedhessen ki a vizsgálóbizottságok tárgya olyan kérdésnek a megvitatására, amely folyamatban lévő büntető, szabálysértési, polgári vagy hatósági eljárást tárgyal. Nagyon egyszerű ennek az indoka, tisztelt Országgyűlés. Gondoljanak abba bele, hogy milyen módon tud majd egy bíró objektívebben hozzáállni az ügyhöz, amikor mondjuk, az eljárása alatt az ő eljárásának a befejezését megelőzően születik egy olyan országgyűlési határozat, amiben a büntetőügyben vádlottként szereplő személyről kinyilvánítja az Országgyűlés vizsgálóbizottsága, hogy bűnös.

Úgy hiszem, hogy ez a gyakorlat megengedhetetlen módon befolyásolja az igazságszolgáltatás működését, és éppen ezért teszünk javaslatot ennek az elhagyására. Egyébként a 9. számú módosító javaslat együtt tartalmazza ezeket a javaslatokat, ajánlási pont szempontjából pedig a 60. és a 69. pont. Kérem tehát az Országgyűlést, hogy ezeket támogatni szíveskedjen.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 302 2012.04.02. 5:56  257-353

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A következő vitaszakaszhoz fog tartozni, és ott részletesen is kívánok erről szólni, itt csupán megemlítem azt, hogy ha az új Országgyűlésről szóló törvényjavaslat hatályba lép, akkor ezt, amit mi itt most csinálunk, hogy számon kérjük a kormány képviselőit, hogy miért nincsenek itt a teremben, nem fogjuk tudni megcsinálni. Erre a házelnöknek majd új eszköze lesz, mert saját magunkat vagy más felszólalását ismételjük meg, így majd el lehet venni a szót, és a képviselőket szép lassan kitiltani a napirendi pont tárgyalásáról. Ezt csak azért vetettem itt előre, mert azt gondolom, hogy most, a mostani vitaszakasz igen jól rávilágít majd a következő vitaszakaszban tárgyalandó pontok tarthatatlanságára.

Ami viszont ehhez tartozik, és visszatérnék az ajánlási pontokhoz, ugyanis én úgy ítélem meg, hogy érdemes a véleményünket elmondani, ha másért nem, akkor azért, mert talán valaki az apparátusból - ha már itt a képviselőtársak nem érdeklődnek az ellenzéki érvek iránt - talán elolvassa majd a jegyzőkönyvet, és fog tudni rá reagálni esetleg érdemben, vagy elfogadni adott esetben a javaslatunkat. A szünetet pedig azért tartom teljesen fölöslegesnek, mert azzal valószínűleg egyet érnénk el, hogy a két fideszes képviselőből az egyik elmegy, de hogy ide még jön valaki, azt biztosan nem fogjuk tudni elérni. Tehát saját magunkkal szúrunk csak ki, nekünk kell majd másfél-két órát fölöslegesen várni a szünetben, és azt érjük el, hogy még kevesebben lesznek, bár ezt fokozni már elég nehéz.

Szóval a 8., 17., 35., 33., 37. - és még sorolhatnám az ajánlási pontok számát -, a háznagy intézményéről szeretnék szólni. Elnök úr utalt rá, hogy lát bizonyos ellentmondást a javaslataink között, nos én ezt szeretném föloldani. Először is a háznagy intézményét mi alapvetően nem támogatjuk. Mi megértjük azt, hogy egyébként önök valamilyen furcsa vonzalmat éreznek a '44 előtti világhoz és annak a retorikájához, a háznagy intézménye is ebbe passzol bele. (Lipők Sándor belép az ülésterembe. - Moraj a Jobbik soraiban.) Mondom, nem szívesen, de elfogadjuk, hogy ez az ok.

De sokkal nagyobb problémánk van a háznagy intézményének a tartalmi vonatkozásával. Szeretnék emlékeztetni arra egyébként, hogy ezt az intézményt, illetve az erre vonatkozó szabályozást az alkotmányügyi bizottság ülésén a mai napon Turi-Kovács Béla képviselő úr is bírálta, tehát kormányoldalról is érkezett ilyen bírálat. Tehát mi elsősorban azt javasoljuk, hogy ne legyen ilyen intézmény.

De ha a Fidesz ragaszkodik ahhoz, hogy legyen, akkor bizonyos pontosításokat javasolunk a szövegben. Ez az a módosító javaslat, amire egyébként elnök úr is utalt. Úgy látjuk, hogy a háznagy vonatkozásában olyan hatáskörei vannak az e tisztséget betöltő személynek, amelyek összeegyeztethetetlenek, mondjuk, egy képviselői mivolttal, és összeegyeztethetetlenek másrészt a nem képviselői mivolttal. Tehát vannak olyan rendelkezések, amelyeket úgy gondoljuk, egy nem képviselő háznagy nem gyakorolhatna, és ugyanez fordítva, vannak olyan rendelkezések, vannak olyan jogkörök, amelyeket egy képviselő háznagy nem gyakorolhatna.

Én az elsőt emelném ki. Tehát mi azt mondjuk, hogy ha már egyszer van ez az intézmény, akkor ezt a pozíciót csak országgyűlési képviselő tölthesse be. Ugyanis elég furcsa lenne, hogyha az Országgyűlés elnökét közjogi értelemben egy olyan ember képviselné - így rajta keresztül az Országgyűlést mint törvényhozó hatalmi ágat -, aki egyébként nem tagja, nem része a törvényhozó hatalmi ágnak. Márpedig a házelnök ilyen jogosítványt utalhat a háznagy hatáskörébe. Tehát ha fönntartják azt, hogy nem képviselő is betöltheti ezt a tisztséget, akkor a lehetséges feladatkörök közül emeljék ki az erre vonatkozó rendelkezéseket.

Megjegyzem azt is, hogy ha önök ragaszkodnak a hagyományokhoz, és egyfajta hagyománytiszteletből kívánják bevezetni a háznagy intézményét, akkor tartsák szem előtt, hogy amikor ez volt a magyar közjogban, akkor ezt a pozíciót csak országgyűlési képviselő tölthette be. Megmondom őszintén, hogy nem is magamtól vagyok ennek az információnak a birtokában, nem én néztem utána, hanem a mai bizottsági ülésen éppen az előterjesztő, Gulyás Gergely képviselő úr hívta föl erre a figyelmet a bizottság elnökének, Salamon elnök úrnak a kérdésére. Tehát még egyszer: hogyha önök ezt hagyománytiszteletből kívánják így megnevezni, és abból kívánják visszaállítani ezt az intézményt, akkor tiszteljék azt is, hogy ez a hagyomány valójában hogyan nézett ki, tehát teljes terjedelmében, azaz csak képviselő lehessen háznagy.

Összefoglalva tehát az ezzel kapcsolatos álláspontunkat, mi arra teszünk elsődlegesen javaslatot, hogy ne vezessük be, mert nincs szükség erre az intézményre, másodsorban pedig arra, hogy ha már van, akkor csak képviselő legyen, és a hatásköreit, feladatköreit ennek megfelelően módosítsa az Országgyűlés.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Schiffer András is tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 312 2012.04.02. 7:02  257-353

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretettel üdvözlöm Gulyás képviselőtársamat az ülésteremben, aki valóban előterjesztője ennek a javaslatnak, és így talán mutatkozik némi halvány remény arra, hogy valóban vita tud kialakulni, hiszen itt, nem tudom mióta tárgyaljuk, az elmúlt egy-másfél órában eddig csak ellenzéki hozzászólások voltak. Úgy hiszem, hogy elég sok érdemi felvetés elhangzott ahhoz, hogy megszólalásra inspiráljuk a kormánypárti képviselőtársainkat, most már négyet. De mondom, reményt ad az, hogy Gulyás képviselő úr itt van, aki ért is ehhez a törvényjavaslathoz, hiszen valóban ő volt az egyik előterjesztője ennek.

Amikor arról beszéltem, és itt még engedjenek meg ennyi kitérőt nekem, hogy mi sérti a Ház méltóságát, nyilván a távollét, ezt már sokszor elmondtuk, de az is, amikor a kormánypárti képviselők gyakorlatilag bojkottálják a vitát. Bojkottálják a vitát, nem szólnak hozzá, holott azt gondolom, az elmúlt órában, másfél órában, amikor az ellenzéki képviselők hozzászóltak, kifejezetten érdemi hozzászólásaik voltak, amire lehetett volna érdemben reagálni. Tehát azt gondolom, a legrosszabb indulattal sem lehet azt mondani, hogy most obstrukció folyik, vagy valami hasonló.

Nos, folytatva tehát az érdemi hozzászólásokat, a 99. ajánlási pontban megfogalmazott módosító javaslatunkról szeretnék beszélni. Itt mindössze említést teszek arról, hogy volt bizony az első Orbán-kormány idején egy olyan időszak, konkrétan az egész, amikor nem volt minden naptári héten Országgyűlés, tehát ülés. Azt indítványozom képviselőtársaimmal, hogy kerüljön bele a törvényjavaslatba az, hogy az Országgyűlés minden naptári héten legalább egy ülést tart. Úgy véljük, hogy az ellenzéki jogosítványok hatékony érvényesülése érdekében szükséges törvényi szinten rögzíteni, hogy az Országgyűlés rendes ülésszakokon minden héten ülésezik.

(23.20)

Ezt a múltból adódó bizalmatlanságunk okán terjesztettük elő, de ha már ilyen volt, és ez az időszak felhívta a figyelmet erre a törvényi hiányosságra, most pótoljuk be az új törvényben.

A másik, amiről szólni szeretnék szintén csak nagyon röviden, a 101. ajánlási pontban megfogalmazott módosító javaslat. Itt azt indítványozzuk, hogy az indokolásban alá kelljen támasztani a soron következő rendes ülésszak bevárásából származó közérdeksérelem tényleges veszélyét abban az esetben, ha rendkívüli ülésszakot indítványoz a kormány, hiszen az a tapasztalat, hogy gyakorlatilag a rendes ülésszak időbeli meghosszabbításaként szokták ezt az intézményt alkalmazni. Úgy hiszem, bár ezt mindenki megszokta, hogy ettől függetlenül ez nem helyes.

A 108., illetve a 344. ajánlási pontban - elnézést, csak azért jelölöm meg a későbbit is, mert ahhoz is tartozik ez a módosító javaslat - egy olyan változtatást javasolunk, amit egyébként, szeretném kiemelni, elsőként Répássy Róbert jelenlegi államtitkár úr javasolt még az elmúlt parlamenti ciklusban az alkotmányügyi bizottság alelnökeként. Azt mondta és kárhoztatta, az én meglátásom szerint teljes joggal, az országgyűlési gyakorlatot a vonatkozásban, hogy a kormányt nem politikus képviseli, hanem köztisztviselő vagy mai fogalmak szerint kormánytisztviselő, ugyanis valóban méltatlan az, hogy egyrészről politikai kifogásokat támasztanak - azt gondolom, egy politikai vitában érthető és helyénvaló módon - a képviselők a bizottsági ülésen, és arra egy kormánytisztviselőnek kell válaszolni. Őneki nem ez a feladata, a politikai felvetésekre politikusnak kell válaszolnia.

Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy az a helyes - egyetértve Répássy államtitkár úr korábbi véleményével -, ha a bizottsági vitákon a kormányt vagy a miniszter képviseli, vagy valamelyik államtitkára a miniszternek. Egyébként erre törekedett is korábban legalábbis Répássy államtitkár úr, aztán ez a hév alábbhagyott, mert most már lényegesen ritkábban jelenik meg az alkotmányügyi bizottság előtt, bár azt is ki kell emelnem, hogy talán ő a leggyakrabban az összes államtitkár közül.

Amit még talán röviden tudok indokolni, és nézem az ajánlási pontokat. A 122. és 125. pontban foglaltakat azért tudom röviden indokolni, mert már szóltam róla. Egyrészt önmagában az is, hogy a házelnök megítélheti azt, hogy mi tartozik a tárgyhoz és mi nem, már kérdéses a képviselői beszédjog szempontjából, hiszen ahogy az általános vitában is elmondtam, a Ház ülését vezető elnök vagy alelnök nem tudhatja, hogy amit a képviselő mond, az egy odatartozó előzmény, vagy valóban nem tartozik a tárgyhoz; ezt nagyon nehéz megállapítani. De hogy ugyanabban a vitában feleslegesen saját vagy más beszédét ismétli, azt gondolom, ez a rendelkezés megengedhetetlen módon szűkíti a képviselői beszédjogot.

Egy percet kérnék szépen még, elnök úr, a hosszabbításra. (Az elnök bólint.) Köszönöm szépen.

Ugyanis csak a mai vitát vegyük alapul. Kérdezem én - nyilván kormánypárti képviselőtársaim nem fognak ezzel egyetérteni -: na de nem helyénvaló most elismételni azt, hogy miért csak négy képviselő van itt kormánypárti oldalról az ülésteremben vagy volt itt kettő? Azt gondolom, hogy helyénvaló. Minden képviselő elismételheti, most ezt megteheti büntetlenül, de később, ha ezt a törvényt elfogadjuk, és ezt a beszédet én megismétlem, ugyanezt elmondom, akkor azt gondolom, a törvény értelmezése, legalábbis nyelvtani értelmezése szerint itt most a házelnöknek meg kéne vonni a szót, mert más beszédét ismétlem. Nyilvánvalóan lehet hosszabb és rövidebb beszédet ismételni, ez a rövidebb változata.

Elnök úr, később folytatni fogom. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 320 2012.04.02. 2:11  257-353

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak folytatnám és befejezném azt a témát, amit megkezdtem az előző hozzászólásomban, a 122., 125., illetve kiegészítve a 154. ajánlási pontban foglaltakkal.

Beszéltem egyrészt a beszédjog megvonásáról, de rátérek egy másik vonatkozásra is, ahol a házelnök, ha illetlen kifejezést használ valaki, rendre utasíthatja, és végső soron megvonhatja a szót az ilyen magatartást tanúsító képviselőtől. Egyrészt persze általában véve helyes, hogy ilyeneket nem lehet használni az Országgyűlésben, de ez a kifejezés oly mértékben szubjektív és bizonytalan, hogy én azt gondolom, nem lehet teret hagyni neki, és nem lehet ezzel a megszövegezéssel elfogadni a rendelkezést, hiszen minden házelnöknek, minden képviselőnek más az, ami illetlen. Úgy hiszem, hogy ebbe a - úgy szokták, azt hiszem, mondani - gumiszabályba vagy gumikifejezésbe kapaszkodva gyakorlatilag korlátlanul meg lehet vonni a szót a képviselőktől.

Emellett viszont, azt gondolom, itt az ideje, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 2010. október 5-én megtartott ülésén meghozott, 1754. számú Európa tanácsi határozattal összhangban a magyar parlamentben a fegyelmi jog részét képezze a szélsőséges, rasszista, antiszemita és idegenellenes megnyilvánulások elleni fellépés. Erre tesz javaslatot egyébként a 18. számú módosító javaslatunkban, ami a 122., 125. ajánlási pontot érinti, illetve a 41. számú módosító javaslatunkban foglalt rendelkezés, ami a 154. ajánlási pontot érinti. Itt gyakorlatilag kezdeményeznénk egy etikai bizottság felállítását, és a szómegvonás jogát arra tartanánk fenn, amikor valaki gyűlöletkeltő, így különösen rasszista, antiszemita és idegenellenes megnyilvánulásokat (Az elnök csenget.) hangoztat. Azt gondolom, ez egzakt és indokolt.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 328 2012.04.02. 6:25  257-353

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én egész másról fogok beszélni, de engedjen meg nekem is erről a témáról egy mondatot. Azt gondolom, mindenképpen méltánylandó dolog, hogy a házelnök úr elnézést kért egy, azt gondolom, viszonylag zárt körben, mert a Házbizottság ülése nem nyilvános, az ott résztvevők azok, akik ezt hallották. Ahhoz képest pedig az ország nagy nyilvánossága előtt tette ezt a kijelentést, tehát úgy hiszem, ugyanúgy, ahogy egy bírósági eljárás végén, ha megállapítják a jogsértést, akkor ehhez hasonlatosan, ahol elkövették, amilyen nyilvánosság előtt elkövették, olyan nyilvánosság előtt kell megkövetni azt, akit megsértettek. Nekem erre is ez a véleményem. Tehát méltánylandó dolog, hogy házelnök úr ezt megtette, de igazán akkor lenne elfogadható, ha mondjuk, a televízió nyilvánossága előtt követné meg ezért a tőle balra ülő frakciókat.

A 203. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. Gyakorlatilag a mentelmi jog bizonyos fokú kiterjesztéséről rendelkezik az alapjavaslat. Mi ennek a megváltoztatását indítványozzuk. Én nem tartozom azok közé a képviselők közé, akik azt mondják, hogy a mentelmi jog fölösleges, és a mentelmi jog egy olyan előnyt biztosít a képviselők számára mindenki mással vagy majdnem mindenki mással szemben, ami indokolatlan. Azt gondolom, főleg a mai időkben egyébként, hogy a mentelmi jognak igenis van szerepe, és a mentelmi jog ma is biztosítja még talán a kétharmados kormánypárti többség mellett is azt, hogy befolyástól mentesen működhessen az Országgyűlés.

De a mentelmi jognak természetesen vannak korlátai. Éppen ezért nem tartom azt helyesnek, hogy egy olyan, ha úgy tetszik, megdönthetetlen vélelmet állít fel az új törvény, amely alapján az országgyűlési képviselőt a becsületsértő és rágalmazó kijelentéseiért semmikor semmilyen módon a törvény erejénél fogva nem lehet felelősségre vonni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt én egy picit túlzásnak érzem, sőt, azt tudom mondani, hogy talán az abszurd kifejezés sem áll távol az igazságtól, vagy az sem túlzó. A közszereplők kritizálhatóak, tehát más által kritizálhatóak szinte korlátlan módon. Ennek természetesen megvannak az okai. Beszélhetünk erről, ez az időkeret, azt gondolom, sajnos nem alkalmas arra, hogy ezt megtegyük, de azt tudom mondani, hogy az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság, most már Kúria gyakorlata szerint is ez így van, és ezt én egyébként így tartom helyesnek. Ennek a mértékéről egyébként lehet vitát nyitni, hogy tartalmilag helyes ezt fönntartani, vagy helyes fönntartani a mai gyakorlat szerint a durván becsmérlő és durván sértő kijelentésekre egyaránt, de azt tudom mondani, hogy az indokoltsága ennek áll fenn. De hogy egy közszereplő bárkit büntetlenül megsérthessen, ennek viszont semmilyen indokoltsága nincsen.

Azt gondolom, hogy megfelelőképpen tudta kezelni a mentelmi bizottság ma is, a mai napig is azokat a helyzeteket, amikor egy országgyűlési képviselőt tulajdonképpen zaklató jelleggel jelentettek föl állampolgárok rágalmazó vagy becsületsértő kijelentéseiért. Természetesen nem tartanám azt sem helyesnek, ha a képviselőt e területen a mentelmi jog egyáltalán nem illetné meg. A mostani gyakorlatot tartom helyesnek. De az, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy országgyűlési képviselő akár itt, az ülésteremben, akár máshol, teljesen mindegy, durván becsületsértő, rágalmazó kijelentéseket mondhasson bárkire, mondjuk, akár a haragosára, a vele vitában álló félre, mondjuk, akár egy választási kampányban kihasználva azt, hogy a vele szemben induló jelölttársa nem országgyűlési képviselő, és ezért semmilyen módon felelősség ne terhelje - ez szerintem borzasztó.

Gondoljanak bele ebbe a helyzetbe csak, amit most vázoltam. Egy országgyűlési választási kampány van; az ellenjelölt, aki nem képviselő, és mond valami dehonesztálót az országgyűlési képviselő vetélytársára, az büntethető. Aki országgyűlési képviselő, és mond valami dehonesztálót a nem országgyűlési képviselő társára, aki akkor képviselőjelölt, ott már ez nem így van. Azt gondolom, hogy ez nem helyes.

Vagy nem helyes az sem, hogy országgyűlési képviselőként civil emberekre akár egy vizsgálóbizottság ülésén, akár a plenáris ülésen súlyosan a becsületébe gázoló, egyébként neki kimutathatóan károkat okozó kijelentést tesz, ahol mondjuk, az ügyfélkörének, a cége alvállalkozóinak, stb. a bizalmuk rendül meg ebben az emberben a kijelentés miatt, ezt az országgyűlési képviselő büntetlenül megteheti.

Azt gondolom, hogy a mentelmi bizottságnak kell mindenkor mérlegelni azt, hogy a feljelentés zaklató jellegű vagy indokolt, és ha indokolt, akkor ki kell adni az országgyűlési képviselőt. Hála istennek, hogy eddig erre nem volt példa vagy nem nagyon volt példa, de valószínűleg ennek az is oka, tisztelt Országgyűlés, hogy mivel a képviselő tudta, hogy a mentelmi jog erre vonatkozóan nem abszolút, hanem felülbírálható, ezért egy kicsit vissza is fogta magát. Gondoljanak bele abba, hogy amikor tudja, hogy semmilyen módon nem felelősségre vonható, akkor vajon mi fogja visszatartani egyes képviselőtársainkat, mert tisztelet a kivételnek, természetesen a többség nem fog ezzel akkor sem visszaélni, mi fogja visszatartani őt attól, hogy ilyen eszközökkel éljen? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Úgy hiszem, hogy ez nem helyes, mi ennek a kivételét indítványozzuk a jogszabályból. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 332 2012.04.02. 1:36  257-353

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elnök úr felvetése inspirált hozzászólásra, meg kell hogy mondjam, mert abban önnek természetesen igaza van, amit mond, de mindannyian tudjuk, képviselőtársaim, hogy a választási kampánynak csak a finisében, a végén válik valaki hivatalosan képviselőjelöltté. Nagyjából már most lehet tudni azt, a választások előtt akár két évvel, legalábbis sejteni biztos, de egy évvel a választások előtt már majdnem minden pártnál lehet tudni, hogy ki fog abban a körzetben elindulni képviselőjelöltként. Tehát a választási kampánynak egy nagyon-nagyon rövid időszaka az, amikor a képviselőjelölt hivatalosan képviselőjelöltté válik. Ez akkor történik meg, amikor az ajánlószelvényeit, más néven kopogtatócéduláit leadja, és nyilvántartásba veszik őt az önkormányzatnál mint induló képviselőjelöltet. Innentől kezdve már - egy kis túlzással élve persze - alig pár nap van a választásig, de a valódi választási kampány ennél jóval korábban megkezdődik. Az én példám tehát erre vonatkozott, és e vonatkozásában fenn is tartom, hogy egy tudottan induló képviselőjelölt, aki természetesen hivatalosan csak később fog azzá válni, gyakorlatilag szabadon támadható. Ő pedig nem támadhatja szabadon a már mandátummal rendelkező riválisát. Tehát ezzel a kiegészítéssel igaz, amit az elnök úr mond, és én erre az élethelyzetre céloztam.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 343 2012.04.02. 2:16  257-353

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Két órája vitázunk, kettő órája, és most először szólal meg egy kormánypárti képviselő. Megmondom őszintén, hogy mélységes csalódással veszem tudomásul ezt, nevezetesen, hogy valójában nem kívánnak vitázni. Két óra érveiből Gulyás képviselő úr úgy érezte, hogy ennyit kell reagálni rá. Ennyit kell reagálni rá. Semmi másra nem tette. Egyébként nem csodálom, hogy nem tette, mert a Házszabály szerint meg se tehette volna. Ugyanis azok a vitaszakaszok már lezárultak. A két vitaszakaszhoz, amelyekhez megfogalmaztuk az észrevételeinket, senki nem szólt egy árva szót sem. Márpedig az elején mondtam, hogy én el fogom mondani az érveimet, mert a jegyzőkönyv számára talán érdemes, de azért mégiscsak elég rossz a falnak beszélni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy értékelem, mert mindig az a válasz rá, hogy majd az előterjesztő a zárszóban elmondja, amit gondol erről, igen, csak tudják, a parlamenti vita akkor vita, ha reagálni lehet a válaszra. A parlamenti vita akkor vita, ha érvek ütköztetéséről van szó, és nem két kinyilatkoztatás soráról. Éppen ezért megmondom őszintén, hogy nem tartom méltónak és nem tartom elfogadhatónak sem azt, hogy az előző két vitaszakaszban a felvetett érvekre az ég egy adta világon senki nem reagált, pedig ha ketten is, de legalább jelen voltak itt. Két vagy két és fél órája úgy vitázunk, hogy most nyomott egy kétpercest az előterjesztő.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én a legfontosabb módosító javaslatokat szóban kiegészítettem. A többi módosító javaslatnak ott van az indoklása a módosító javaslatok után. Megmondom őszintén, a legnagyobb sajnálatomra kell hogy ezt mondjam, nem tartom értelmét annak, hogy a vitában tovább részt vegyünk, sajnos vita nincs, nem alakult ki, úgyhogy én a magam részéről feladom.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 198 2012.04.10. 2:10  187-209

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy az alkotmányügyi bizottság ülésén, ahol nem vették napirendre ezt a javaslatot, ami most előttünk fekszik, arra hivatkoztak kormánypárti képviselőtársaim, hogy azért nem jó ez, mert ezt az előttünk fekvő országgyűlési törvényben kell rendezni. Nos, tisztelt Országgyűlés, az eredeti előterjesztésben nem szerepel ez a javaslat, ezt szeretném már az elején kiemelni. Szeretném azt is elmondani, hogy az országgyűlési törvényhez, megfogadva kormánypárti képviselőink tanácsát, benyújtottuk a tartalmilag nagyon hasonló módosító javaslatainkat, tehát magyarán, hogy az országgyűlési törvényben rendezzük ezt a kérdést, ahogyan önök javasolták. Erről volt már egy alkotmányügyi bizottsági ülés, ezt a néhány módosító javaslatot önök az alkotmányügyi bizottság ülésén leszavazták.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arról van tehát szó, hogy érdemes lenne ezt a problémát nem technikai problémaként kezelni vagy technikai szintre alacsonyítani, és szeretném, ha nem próbálnának meg úgy kibújni a válaszadás alól, hogy egyszer azt mondják, majd az országgyűlési törvényben, azután szép csöndben nem szavazzák meg az országgyűlési törvényhez benyújtott módosító javaslatokat. Azt gondolom, hogy akár a mostani vitában önöknek illene színt vallani, hogy ezt a kérdést szeretnék-e tisztázni, szeretnék-e megoldani ezt a problémát, vagy nem szeretnék megoldani. Azt gondolom, nem helyes, ha önök a hallgatás fala mögé bújnak, ugyanis a szégyentől ez a fal önöket nem fogja megóvni.

Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, azt kérem önöktől, hogy ebben a vitában nyilvánítsák ki azt a véleményüket, hogy tartalmilag egyetértenek vagy nem értenek egyet, és azután döntsenek arról, hogy a plenáris ülésen az általunk kikért módosító javaslatokat (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) vagy most a napirendre-vételi javaslatot elfogadják-e.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 64 2012.04.11. 20:02  51-114

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, mindannyian egyetértünk abban, hogy a gyermekek - ahogy minden kiszolgáltatott ember - fokozott védelme nemes ügy, ezen fáradozni pedig minden kormány kötelessége. Úgy is gondolom, hogy a rendszerváltozás óta nem volt olyan kormány, amelyik ne tett volna ezért az ügyért, és nagyon helyesnek tartom azt is, hogy a mostani kormány is ezért az ügyért tenni kíván. Az előterjesztés - ahogy államtitkár úr is említette - alapvetően nemzetközi dokumentumokra hivatkozással javasolja az abban foglalt módosításokat.

Általánosságban azt tudom, azt tudjuk mondani a javaslatról, hogy alapvetően egyet lehet érteni az abban foglalt módosításokkal. Hál' istennek, megjegyzem, kicsit szembemegy a kormány eddigi büntetőpolitikai irányvonalával, ami a represszív, szabadságvesztés központú, alapvetően a bírói mérlegelési jogot szűkítő és differenciálatlanul szigorító büntetőpolitikát illeti. Hadd utaljak ebben a körben a pénzbüntetés differenciálására - amit nagyon helyesnek tartunk és támogatunk -, azaz hogy a fiatalkorú elkövetők esetén alacsonyabb tételekben lehet meghatározni a pénzbüntetés mértékét. Ez a mi álláspontunk szerint is könnyebben alkalmazhatóvá teszi majd ezen alternatív büntetési nem alkalmazását, növelve ezzel az egyéniesítés lehetőségét.

Államtitkár úr felszólalásában szót ejtett arról, hogy további fejlemények várhatók ebben az ügyben, hiszen egy munkacsoport felállt, én azonban mégis szeretném kiemelni már itt az általánosságok körében, hogy hiányoljuk az intézményi fejlesztéseket az előttünk fekvő jogszabályból. Ugyanis ennek értelme igazán akkor van, ha ezek párhuzamosan kerülnek a Ház elé, azaz a törvénynek mind a két lába megvan, a jogszabályi változtatásokra irányuló és az intézményi fejlesztésekre irányuló lába is. Hiába védi ugyanis a gyermek tanút a törvény a tárgyalóteremben, ha a folyosón együtt kell várakoznia az őt korábban bántalmazó elkövetővel. Navracsics miniszter úr jelentette be talán egy éve, másfél éve először, hogy kialakítottak egy kihallgatószobát kísérleti jelleggel gyermekek számára, amelyben valóban nem a bíróság, illetve a hatóság amúgy általában nyomasztó légkörében kell várakoznia és a vallomását megtennie, hanem ennél lényegesen jobb körülmények között.

Engem nagyon érdekelne, hogy mi lett a kísérlet eredménye, van-e ebben bármilyen fejlődés, vagy ugyanaz az egy kihallgatószoba maradt, amit akkor Navracsics miniszter úr bejelentett. Úgy hiszem, nem csupán a gyermekek védelme érdekében fontos az, hogy a kihallgatások ilyen módon folyjanak, hanem az objektív igazság kiderítéséhez is közelebb visz az, ha egy gyermekkorú tanú félelemmentesen, normális, a számára megszokott légkörben tudja előadni észleléseit az adott üggyel kapcsolatban.

Tudom persze, mi az oka annak, hogy most ez a törvény bejött - a témával foglalkozni kell, egyetértek vele -, és azt is tudom, hogy a törvénymódosítás a legolcsóbb, hadd mondjam azt, hogy ingyen van, az intézményi változtatás pedig pénzbe kerül. Feltételezem, hogy ezért nincs előttünk a probléma másik oldala, mármint ami a megoldást illeti. De ha önök az ügyet komolyan gondolják, akkor ezt a másik lábat is létre kell hoznunk. Mi ebben a támogatást biztosan biztosítani fogjuk.

Mivel nincs előttünk az intézményi változtatásokra tett javaslat, ezért különösen kevéssé érthető az, hogy ezeket a módosításokat miért nem a most beterjesztés előtt álló büntető törvénykönyvben, illetve új polgári törvénykönyvben kívánják szabályozni. Tehát miért kellett párhuzamos jogalkotást javasolnia a kormánynak? Ugyanis az új Btk.-ban, ahogy az új Ptk.-ban az anyagi jogi szabályok értelemszerűen átvezethetők, megvalósíthatók, és a záró rendelkezések között természetesen a büntető eljárásjogot, illetve a polgári eljárásjogot, a polgári perrendtartást illető változtatásokat is át lehetett volna vezetni. Azt gondolom, helyesebb lett volna, ha a kormány ezt teszi, mármint ami az eljárást illeti, és most kifejezetten nem a tartalmi kérdésekről szólok.

Nézzük meg azonban a törvényjavaslat - és azt gondolom, helyesen tesszük, ha így teszünk - néhány konkrét rendelkezését. Államtitkár úr ismertette, hogy mikről van szó ebben a törvényben, és milyen előrelépéseket javasol a területen a kormány. Nem érzem feladatomnak, hogy ezt megismételjem, tehát azokkal a rendelkezésekkel nem foglalkozom - és ezek vannak túlnyomó többségben -, amelyekkel a mi frakciónk is egyetért. Azt a tulajdonképpen három csomópontot, három rendelkezést emelem ki, amelyekkel viszont van egy kis problémánk.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, helyes az a célkitűzés, hogy a büntetőjog és a polgári jog kiemelten védje a gyermekeket, és az ellenük intézett támadásokat is szigorúbban büntesse. Ezen belül azt is helyesnek tartjuk, hogy a sértett nagykorúvá válása előtt ne évülhessen el a sérelmére elkövetett bűncselekmény. Azonban a nagykorúvá válás utáni plusz öt évet egy kicsit túlzónak tartjuk. Mondjuk, egy három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett vagy akár egy öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény így lényegesen később fog elévülni, mint mondjuk, egy bestiális, egy nagyon kiemelt tárgyi súlyú bűncselekmény. Márpedig ez az arányosság követelményeinek nem felel meg, és ráadásul nem is szükséges. Az a szükséges - és azt mi is annak tartjuk, s még egyszer mondom, ezzel egyetértünk -, hogy a nagykorúvá válásig ne évülhessen el. De úgy hiszem, hogy miután a sértett nagykorúvá vált, utána fél év elég annak megfontolására, hogy kíván-e eljárást indítani vagy nem kíván eljárást indítani az őt bántalmazóval szemben. Mi azt javasoljuk, hogy a 18. életév betöltése után még egy fél év, és ne plusz öt év álljon rendelkezésre a sértettnek az eljárás megindítása céljából. Ennyi idő elég a döntésre is, és elég az eljárás megindításának a technikai lebonyolítására is.

Helyesnek és ésszerűnek tartjuk azt, hogy a törvény szabadságvesztéssel rendeli büntetni azt a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személyt, aki az e feladatából folyó kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi fejlődését veszélyezteti. Azonban azzal együtt, hogy lehet ennek a felsorolásnak a kibővítéséről gondolkodni, úgy gondolom, hogy az érzelmi fejlődés beemelése ebbe a sorba túlzottan tággá teszi magát a törvényi rendelkezést, már-már nehezen alkalmazhatóvá, alkalmazhatatlanná. Az érzelmi fejlődés veszélyeztetése a mi meglátásunk szerint eltúlzottan tág fogalom, ami felveti akár annak a lehetőségét is, hogy a normavilágosság követelményeinek egyáltalán megfelel-e.

Teljes mértékben egyetértünk abban, tisztelt Országgyűlés, amit megfogalmaz a javaslat indokolása, hogy a gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy érzelmileg kiegyensúlyozott felnőtté váljanak. Én is ennek a jegyében kívánom majd a nemsokára születendő gyermekemet nevelni, ez természetes dolog, nekünk is ezt diktálja az erkölcsi érzékünk. De egy ilyen büntető jogszabály alkalmazásával rengeteg probléma lehet, és számos visszaélésre adhat lehetőséget.

A bíró mindenféle objektív támpont nélkül dönt majd arról, hogy az érzelmi fejlődést mi veszélyezteti. Pár példát említenék is, tisztelt képviselőtársaim. Mindenki által tudott az, hogy a válás önmagában veszélyezteti a gyermek érzelmi fejlődését, negatív irányban mozdítja el azt. Ilyenformán, kérdezem én, hogy önmagában a válópernek a megindítása már bűncselekménynek minősül majd? Vagy egy olyan válóperben való részvétel, ahol a felek nem kímélik egymást, és valóban súlyos károkat okoznak a gyereknek - és én is azt mondom, elkerülendő, hogy valaki ezt tegye -, ez már bűncselekmény lesz?

(12.50)

Itt is majd a bíró szubjektív megítélésén múlik: hogyha az apuka kiviszi a kisgyereket a bokszmeccsre, akkor vajon erőszakra tanítja, vagy sportembernek kívánja nevelni? Ez megint a bíró szubjektív megítélésén fog múlni. Vagy éppen rendszeresen engedi nézni a tévében lévő akciófilmeket. Vajon ez veszélyezteti-e a kiskorút, vagy nem veszélyezteti súlyosan? Én azt gondolom, hogy ha valami ennyire szubjektív és ennyire nehezen megítélhető, akkor gondolkodni kell azon legalábbis, hogy milyen módon tudjuk helyesen törvénybe foglalni, hogy legalább valamilyen objektív támpontjaink lehessenek. Megjegyzem, hogy szerintem egyes rajzfilmek jobban veszélyeztetik az ilyen irányú fejlődést manapság, mint mondjuk, a korábbi akciófilmek.

Ráadásul, amint említettem, én azt gondolom, számtalan visszaélésre adhat alapot ez a törvényi rendelkezés. Utalok arra, amit Varga képviselőtársam is mondott, hogy néhányan most még két évig tudjuk gyakorolni az ügyvédi hivatást, és ebből kifolyólag a Parlament falai közé tudjuk hozni a valóságot, de ez a jövőben sajnos nem lesz így. Szóval, aki gyakorló ügyvéd, az látja azt, hogy bizony a válóperekben egymást jelentgetik fel a felek, és büntetőfeljelentéseket tesznek azért, hogy majd a polgári perben előnyhöz jussanak. Ebbe a sorba fog beilleszkedni majd az, amikor valaki a kiskorú érzelmi fejlődésének a veszélyeztetése miatt teszi meg a feljelentést. Azt gondolom, hogy ez a lehetőségek kimeríthetetlen tárházát fogja ehhez nyújtani.

Úgy vélem mindemellett, hogy az érzelmi fejlődés veszélyeztetésének súlyos esetei a már hatályos törvény szerint is büntetendő erkölcsi fejlődés veszélyeztetését is megvalósítják. A két fogalom között tehát a mi meglátásunk szerint jelentős átfedés tapasztalható, magyarán, elégségesnek tartjuk a jelenlegi szabályozást, vagy ha a jogalkotó ezt a szabályozást bővíteni akarja, akkor azt javasoljuk, hogy más fogalmat keressen az elérni kívánt jogpolitikai cél megvalósítása érdekében, mert ez visszaélésekre ad majd lehetőséget.

Rátérnék a több bűncselekményhez kapcsolt új minősített eset elemzésére, ezen belül is elsősorban arra, ami az erőszakos, nemi erkölcs elleni bűncselekmények minősített esetrendszerét illeti. A most előttünk fekvő törvény bevezetné minősített esetként, ha valaki a sértettel kapcsolatban fennálló hatalmi vagy befolyási viszonnyal való visszaéléssel elkövetett cselekményként követi el a szemérem elleni erőszakot vagy az erőszakos közösülést. Nos, a nemzetközi jog, ahogy utal erre a javaslat indokolása, valóban megköveteli a munkahelyi szexuális zaklatás büntetendővé tételét, de szeretném jelezni azt is önöknek, hogy ez önmagában megvalósult a magyar Btk.-ban. Tudom, hogy egyes aktivisták és civil szervezetek ezt nem ismerik el, de minden büntetőjogász elismeri és tudja, hogy ezeket a kényszerítés elnevezésű bűncselekmény keretein belül értékeli évtizedek óta a magyar jogalkotó, és bizony van is gyakorlata ennek. Tehát az ilyen jellegű szexuális zaklatásokat azon belül lehet értékelni, illetve van egy új büntető tényállás is, amit effektív zaklatásnak hívnak, ezen belül is lehet értékelni az ilyen jellegű cselekményeket.

Azonban az erőszakos, nemi erkölcs elleni bűncselekmények esetén, azt gondolom, kifejezetten kodifikációs hiba ennek a minősített esetnek a bevezetése, és kifejezetten az erőszakosra célzok, az összes többire nem. Ugyanis, tisztelt Országgyűlés, az alapeset, a bűncselekmény alapesete lényegesen komolyabb fenyegetést kíván meg, mint a minősített eset, gondoljanak ebbe bele. Az alapeset fizikai erőszakot kíván meg, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetést, tehát minősített fenyegetést. A többi minősített esetben a passzív alany minősége vagy milyensége alapján differenciál a törvény, itt pedig nem ezt teszi, hanem itt azt mondja, hogy az ilyen hatalmi vagy befolyási viszonnyal való visszaéléssel elkövetett cselekményeket minősíti súlyosabban.

Csak kérdezem, tisztelt Országgyűlés, én örülnék, ha erre választ adna vagy az előterjesztő, vagy az, aki ezt a rendelkezést támogatni tudja, hogy ha már valaki alkalmazott fizikai erőszakot, vagy mondjuk, megfenyegette az élete kioltásával a sértettet, akkor ezt még mivel tudja tetézni. Azzal, hogy azzal is megfenyegeti, hogy még ki is rúgja mint főnöke? Én azt gondolom, hogy ez így nincs rendben. Ha pedig csak azzal fenyegeti meg, hogy elbocsátja, akkor meg nem valósul meg erőszakos, nemi erkölcs elleni bűncselekmény, mert az ilyen bűncselekményeknek alapeseti kritériuma, alapeseti törvényi tényállási eleme az, hogy erőszak legyen vagy minősített fenyegetés. Éppen ezért, bár első ránézésre persze jól hangzik ennek a bevezetése, azt kell mondanom, hogy az égvilágon semmi értelme nincs. Az pedig kifejezetten sérti a büntetőjog rendszerét az én meglátásom szerint, hogy a minősített esethez kisebb súlyú jogsértést követel meg, mint az alapesethez.

Büntetőjogi alapelv, tisztelt Országgyűlés, hogy ugyanazon magatartás enyhébb változata beleolvad a súlyosabb megítélésű változatba. Azaz, ha valaki először pofon vágja a sértettet, majd utána megszúrja egy késsel, akkor ez, mondjuk, súlyos testi sértésnek vagy életveszélyt okozó testi sértésnek fog minősülni, és az, hogy egy könnyű testi sértés vagy egy tettleges becsületsértés ezt megelőzte, annyiban lesz releváns, hogy ez beleolvad majd a súlyosabba. Ha tehát valaki fenyeget és több dologgal fenyeget, például azzal, hogy vissza fog élni a köztük fennálló hatalmi viszonnyal vagy befolyási viszonnyal, majd utána megfenyegeti még azzal is, hogy az életére tör, ha nem hajlandó vele szexuális kapcsolatot létesíteni, akkor az enyhébb megítélésű cselekmény beleolvad majd a súlyosabb megítélésűbe. Ez lenne a büntetőjog-dogmatikából következő megoldás. És mit csinálnak most önök ezzel a törvénnyel? Azt mondják, hogy lehet, hogy az alapesetnél beleolvad, de ugyanerre hivatkozással egyébként én még egy minősített esetet kreálok belőle, tehát súlyosabban büntetem, mint azt, aki egyébként "csak" az élete kioltásával fenyegetett. Ha még fenyeget a munkahelyi elbocsátással is, akkor az minősített eset lesz.

Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, illetve azt kérném inkább, hogy tegyék meg, hogy ezt átgondolják. Azoknál a cselekményeknél helye lehet egy ilyen minősített esetnek, ahol nem erőszakos, nemi erkölcs elleni bűncselekményről beszélünk, van a javaslatban ilyen cselekmény is, ott én el tudom ezt fogadni, de ebben a két esetben, megmondom őszintén, hogy nem. Ennek egyszerű dogmatikai okai vannak, nem pedig az, hogy bárki a mi frakciónkból helyénvalónak tartaná azt, hogy a fennálló hatalmi vagy befolyási viszonnyal visszaélve kíván valaki szexuális kapcsolatot létesíteni a beosztottjával vagy éppen az alárendeltjével.

Tisztelt Országgyűlés! Ahogy mondom, a felszólalásom nagyobbik része - azt gondolom, talán helyesen - azokat a pontokat emelte ki, amelyekkel nem értünk egyet. Mindazonáltal a túlnyomó többségével a javaslatnak egyetértünk, ezért azt támogatni fogjuk, de arra kérem a kormány képviselőjét, hogy tegye meg azt nekünk, hogy valóban szakmai alapon és komolyan fontolóra veszi azokat a módosító javaslatokat, amelyeket benyújtottunk, hiszen nem az előterjesztett törvényjavaslatnak a büntetőpolitikai irányát és célját kívánjuk ezzel veszélyeztetni, hanem kifejezetten szakmai szempontból kívánunk javítani azon.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 84 2012.04.11. 2:19  51-114

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Három dologra reagálnék nagyon röviden. Az egyik az előzetes letartóztatásokkal kapcsolatos kérdés. Abszolút egyetértek Schiffer képviselőtársammal, és szeretném emlékeztetni a Házat, valamint államtitkár urat is, hogy az alkotmányügyi bizottság ellenőrző albizottsága egy elég hosszú vizsgálatot folytatott ebben a témában, és a több száz oldalas anyagot, amely tele van javaslatokkal, megküldtük a kormány részére. Örülnék, ha a kormány azt használná, sőt, továbbfejlesztené az abban foglaltakat.

Schiffer képviselő úr két kérdést vitatott. Az egyik a súlyos kötelességszegés, illetve az érzelmi veszélyeztetés kérdése. Egy nevelőnél még csak-csak tudunk objektív szempontokat találni a súlyos kötelességszegésre, de gondolja meg képviselőtársam, hogy itt két tökéletesen bizonytalan, szubjektív megítélést lehetővé tevő fogalomról beszélünk egy szülő esetében, és azért ez a leggyakoribb: az egyik az érzelmi vonatkozás, a másik pedig a súlyos kötelességszegés. Én respektálom azokat az érveket, amiket Schiffer képviselőtársam mondott, és nem utasítom el, csak azt mondom, hogy egy jobb megfogalmazás talán célravezetőbb lenne. Én ebben nagyon sok problémát és veszélyes elemet látok. Egyébként, mondom, a jogpolitikai céllal egyetértek.

A másik: amit Schiffer képviselőtársam mondott a javaslat sértettel kapcsolatban fennálló hatalmi vagy befolyási viszonnyal való visszaéléssel elkövetett cselekményeket illető rendelkezéseire, azt gondolom, hogy azt részben az én érvelésem támasztotta alá, hiszen Schiffer képviselő úr se azt mondta, hogy a javaslatban szereplő módon az a helyes, ha ez minősítő körülmény, hanem azt mondta, hogy máshol, máshogyan kéne szabályozni az ilyen eseteket. Ezt meg lehet tenni, van rá egy jogszabály, de semmilyen akadálya nincs annak, hogy ebből akár a kényszerítésen túlmenő sui generis tényállást alkosson a jogalkotó. Ez dogmatikailag helyes lehet. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 84 2012.04.17. 10:04  27-159

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, hogy a megszólalás kezdetekor érdemes azt hangsúlyozni és kiemelni, hogy ha az ügynöklisták nyilvánosságáról megalkotandó törvényről beszélünk, akkor arról kell hogy szóljunk elsőként, hogy az a múlt objektív feltárásáról kell hogy rendelkezzen, s ne egyes politikai pártok mai érdekérvényesítésének elősegítése legyen a törvény célja.

Én magam az ügynöklisták legszélesebb körű nyilvánossága mellett foglalok állást, amellett, hogy bárki, akinek igénye van rá, akit érdekel, az megismerhesse a jövőben ezeket az adatokat. Hangsúlyoznám, és ennek jelentősége van, hogy bárki és szabadon. A lehetőség megteremtése az Országgyűlés feladata, a mi feladatunk; az adatok értékelése viszont a tudomány feladata; a legsúlyosabb múltbeli bűnöknek az elbírálása pedig a bíróság feladata. Sajnos, az önök által megalkotott alaptörvény, amely óhatatlan kihatással lesz a most megalkotandó jogszabályra vagy esetleg megalkotandó jogszabályra, sajnos egy egészen más szemléletet tükröz, más kormányzati szándékot sejtet.

Az MSZP kollektív bűnösségének deklarálása, amelyik nagyon hangsúlyosan jelenik meg az átmeneti törvényekben, arról szól, hogy az MSZP mai tagjai, benne az akkor gyermek mai képviselőtársaimmal, szintén osztoznak abban a bűnben, amelyet az akkori állampárt elkövetett. Azaz úgy tűnik, hogy a kormányzatnak az egyik legfontosabb célja a politikai riválisának az adminisztratív eszközökkel való ellehetetlenítése. Itt bizonyos szempontból ellentétben áll mindez azzal, mint amit Demeter képviselő úr a mostani felszólalásában mondott, amely szerint áldozatcentrikus és nem elkövetőcentrikus jogszabály megalkotása a cél a jövőben is, ahogy ez egyébként az eddigi jogalkotási folyamatban is volt. Jó lenne, hogyha valóban visszatérnénk ehhez a szemlélethez, és a törvény megalkotásakor nem az átmeneti rendelkezésekben szereplő és ott leírt irányvonalon haladnánk tovább.

Ha egy politikai erő akar véleményt és ítéletet mondani olyan emberekről, akik potenciális ellenfelei párton kívül, esetleg párton belül, az ítéletnek az objektivitása minden bizonnyal megkérdőjelezhető lesz. Ha pedig megkérdőjelezhető, akkor a célt nem érjük el vele, ugyanúgy, ahogy az igazságszolgáltatás függetlensége vonatkozásában a látszat legalább olyan fontos, mint maga a tartalom, legalább olyan fontos, hogy az igazságszolgáltatást mindenki függetlennek gondolja, a döntéseket pedig ilyennek fogadja el. Ha ez ott nem igaz, akkor baj van; hogyha a múlt feltárása vonatkozásában ez nem lesz igaz, akkor ott baj lesz.

Ha egy olyan testület lesz jogosult csupán kutatni és szűrni az információkat, amelynek tagjait vélhetően - legalábbis alapozva az átmeneti rendelkezésekben foglaltakra és egyébként az eddigi gyakorlatra - a kormány vagy a kormánytöbbség fogja kinevezni, az, úgy gondolom, nem visz minket közelebb az objektív igazsághoz. Ha - és itt utalok Turi-Kovács képviselőtársam megszólalására - lesz mi kommunistánk meg ti kommunistátok, akkor az semmivel nem visz közelebb ahhoz a helyzethez, amit oly sokan vágynak és amit oly sokan várnak a most megalkotandó törvénytől. Az igazsághoz és ezen keresztül a múlt ilyen vonatkozású lezárásához, értékeléséhez a teljes nyilvánosság és a mindenki által való kutathatóság vezet.

Wittner képviselő asszony szólt arról, hogy más és más motiválta azokat, akiket beszerveztek. Ez így igaz. Éppen ezért nem lehet valószínűleg sommás ítéletet mondani, éppen ezért kell egyedileg, egyénileg értékelni azt, hogy kinek mi volt a szerepe akár a rendszer működtetői között, akár pedig azok között, akik jelentést tettek, akiket beszerveztek. Én úgy hiszem, ha ebben valóban objektivitásra vágyunk, akkor a mindenki számára való értékelhetőség lehetőségét kell megteremteni és a teljes nyilvánosságot, ez így együtt fogja adni az én meglátásom szerint a helyes megoldást.

Ez természetesen nem azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy az igazság kiderülése esetén a legsúlyosabb jogsértéseket ne lehessen büntetni. Utalok itt arra a törvényjavaslatra, amellyel magam is egyetértek, amelyet Gulyás képviselőtársam terjesztett be, amely a legsúlyosabb bűncselekmények esetén azokat el nem évülőnek minősíti, és lehetővé teszi azt, hogy a hatóságok ezekben az ügyekben eljárjanak.

Fölmerült az a mai parlamenti vitában, hogy húsz éve kellett volna rendezni vagy 23 éve mindezt - ez lehet, sőt, én is így hiszem. De valóban, és ez is elhangzott, ezt azokon érdemes elsősorban számon kérni, akik akkor országgyűlési képviselők voltak, és egyébként, valóban, ma nagyon sokan itt ülnek a pártok soraiban; nagyon sokan itt ülnek a mai kormánypártok soraiban is. Nagyon sokan büszkék arra, okkal, hogy a rendszerváltó elit részei, csak, képviselőtársaim, akkor azt illene eldönteni, hogy önök a rendszerváltó elit részeinek tekintik magukat vagy pedig olyan bűnös mulasztóknak, akik ezt a kérdést akkor nem rendezték, hiszen biztos, hogy nem az akkor az Országgyűlésbe került, összességében 33 szocialista képviselőn múlt az, hogy ezt a kérdést '89-90-ben rendezze. (Demeter Ervin: Ti akadályoztátok meg!) Nem rajtuk múlt, ez egészen biztos.

Személyes véleményem, még egyszer mondom, hogy hiba volt az, hogy a rendszerváltozáskor nem sikerült a múltat teljes mértékben feltárni. Hiba volt, mert akkor sok olyan embernek okozott volna ez megnyugvást, elégtételt, akik ma már nem élnek, hiba volt, mert igazi értelme, ha már lusztrációról beszélünk, akkor lett volna ennek. Ugyanis ma egyre kevesebben vannak, akiket ez érint, és elég visszás helyzetet teremtene egy ilyen rendelkezés kimondása. Gondoljanak arra, és szeretném itt is hangsúlyozni, hogy az eddigi jobb- és baloldali kormányokban egyaránt számos olyan kormánytag, miniszter, államtitkár, adott esetben miniszterelnök volt, akit ez érintene, ha ma kimondanánk. Akkor 23 évig ezek az emberek közhatalmat gyakoroltak, és most, 23 év után ők vagy akár az ő utódaik, a hasonló karriert befutott emberek nem gyakorolhatják. Őszintén szólva, elég furcsa volna.

Azért is hiba volt, mert ma, 23 évvel a rendszerváltozás után sajnos szólhat arról a közélet, hogy ezt a kérdést az Országgyűlés rendezni kívánja, ahelyett, hogy arról szólna a közélet, ami ma Magyarország valós problémája. Egyetértek Schiffer képviselő úrral, hogy a múlttal való szembenézés és értékelés motivációja nem lehet aktuálpolitikai érdek, csupán valóban a múlt feltárása és az abból való következtetések levonása, sokféle következtetés levonása; zárójelben mondom, például annak, hogy a mai állammodell és a mai kommunikáció ne hasonlítson annyira az akkorira.

(13.00)

A múlt lezárása természetesen a jelen szempontjából is fontos. Szeretnék itt utalni mindarra, amit Tóbiás képviselő úr és amit Németh Zsolt államtitkár úr mondott. Sok minden történt már ebben az ügyben. Ezt ki kell mondani! Nem lehet azt mondani, amit sokan sugallni szeretnének, hogy ebben az ügyben eddig semmi nem történt. De történt. Valóban lehet arról vitát nyitni, hogy elég dolog történt-e, és elégséges mélységben történt-e meg a múlt feltárása. Ezen lehet javítani, képviselőtársaim. Tegyük meg, és aztán zárjuk le a kérdést. Én ezt javaslom, mert ha ez a kérdés újra nyitva marad, ha ezt a kérdést még aktuálpolitikai célokból továbbra is lehet arra használni, hogy más valós és fontos problémákról a figyelmet eltereljük, az nagyon nagy probléma.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Azoknak a kérdéseknek, amik ma felmerülnek, jó része lassan anakronisztikus 23 év után. Zárjuk le tehát, képviselőtársaim, megnyugtató módon. Lépjünk túl rajta, hagyjuk meg a kutatóknak azt, hogy a múltat értékeljék. Erre biztatom az Országgyűlést.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 132 2012.04.17. 2:01  27-159

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Boldog képviselőtársamnak a felszólalása, én azt gondolom, egy dologban igazolta azt, amit sokan mondanak, és mondtunk mi is, hogy önöknek nem a múlt feltárása a fontos, hanem az, hogy ma politikai hasznot tudjanak mindebből húzni. (Wittner Mária: Ez is hozzátartozik!) Ez az egy dolog fontos önöknek.

Boldog képviselőtársam, hadd kérjem önt arra, hogy ha végighallgatta azt, amit én mondtam a felszólalásomban: annak (Dr. Gaudi-Nagy Tamás közbeszól.) melyik eleme volt az, ami az ön számára elfogadhatatlan; amivel mondjuk, én vagy más képviselőtársam azt bizonyítottuk, hogy olyanok vagyunk mentalitásunkat tekintve, mint azok a kommunisták, akikről Szolzsenyicin beszélt?

(14.20)

Egyébként ezt az idézetet már Gaudi képviselő úr elmondta egyszer (Babák Mihály: Nagyon jó!),úgyhogy látszik, hogy egy helyről idéznek egy témában. (Wittner Mária: Akkor idézzük Márait!)

Képviselő Úr! Az ön felszólalása, amit önnek nyilván megírtak előre (Boldog István: Én írtam saját magamnak!), mert egyébként a mi felszólalásaink biztos, hogy nem indokolták azt, amit ön elmondott - már amikor éppen megtalálta a helyes papírt, amiről föl kell olvasni, és nem keverte össze a két oldallal utána következővel (Tiffán Zsolt: Szerényebben! - Babák Mihály: Mekkora önbizalmad van!) -, szóval, képviselő úr, én azt gondolom, hogy ez az, amiről oly sokan beszélnek, hogy önöknek nem az áldozatok emléke a fontos, hanem a mai politikai riválisuknak a megsemmisítése, olyan eszközzel, amilyenre gondolnak, igazából mindegy, milyennel. Erről szól az alaptörvény módosítása, az átmeneti rendelkezések, és úgy tűnik, ezt a mai vitanapot is erre akarják fölhasználni.

Képviselő Úr! Ezt kikérjük magunknak! Szégyellje magát! (Derültség és moraj a kormánypártok soraiban.)

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 150 2012.04.17. 4:57  27-159

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Így a vita végén azt gondolom, hogy érdemes pár szóban nekünk is összegezni az itt elhangzottakat és történteket, nyilván a kormány oldaláról majd államtitkár úr meg fogja tenni a zárszóban ugyanezt.

Azt tudom mondani, nekünk az az álláspontunk, hogy a vitanap első szakaszában a vita valóban arról szólt, amiről annak szólnia kellett, kulturált mederben. Azt gondolom, hogy nagyon sok felszólalás valóban magas szakmai színvonalat ütött meg, mind az ellenzék soraiban, mind pedig a kormánypárti felszólalók oldaláról. Úgy hiszem, hogy azok az érvek, amelyeket akár Németh államtitkár úr, akár Demeter képviselő úr elmondott, azok az érvek, amelyeket a mi két vezérszónokunk vagy egyes LMP-s képviselők elmondtak, bizony érdemesek a megfontolásra akkor, amikor az Országgyűlés az erről szóló törvényt meg fogja alkotni.

Őszintén sajnáljuk, hogy a vitanap második felében a kormánypártok egyes képviselői megint arra használták a lehetőséget, hogy lehessen megint egy picit kommunistázni, lehessen megint egy kicsit a mai baloldalt szidni és gyalázni.

(14.50)

Én azt gondolom, hogy ennek talán a legalja volt az, amit Boldog István képviselőtársam produkált, aki azt az egyszerű feladatot is képtelen volt megoldani, hogy helyes sorrendbe rakja a számára valaki által megírt papírlapokat, és ezért kellett hosszú ideig várni arra, hogy tudja folytatni a felszólalását, és kicsit akadozva az olvasásban, de kitartóan gyalázni a mai magyar baloldalt és a mai baloldali gondolkodású embereket, összemosva a baloldali mai politikusokat és a mai baloldaliként gondolkodó embereket azokkal az eszmékkel, amelyekről Szolzsenyicin beszélt, azokkal az emberekkel, akiket sorolt, például Rákosi Mátyással, vagy éppen más, egyébként általunk is elítélt kommunista vezetővel. Ez volt sajnos az a szakasza ennek a vitának, amely méltatlan volt mind a kezdeményezéshez, mind pedig az Országgyűlés tekintélyéhez.

Úgy tűnik, hogy vagy zavarja ezeket a megszólalókat, vagy elkerülte a figyelmüket, vagy talán Boldog képviselő úr nem tudta megérteni azt, amiről mi beszéltünk, nevezetesen, hogy a legszélesebb nyilvánosságot támogatjuk (Boldog István: Olyan boldog vagyok.), azt, hogy támogatjuk az ügynöklistáknak a mindenki által való kutathatóságát, azt, hogy szeretnénk lezárni a múltnak ezt a szakaszát valóban olyan módon, hogy nem meghátrálunk az igazság elől, hanem valóban derítsük ki, hogy mi volt az, a tudomány képviselői, de akár azon kívül bárki más elemezhesse azokat az adatokat, amiket nyilvánosságra hozunk. Mi ennek a pártján állunk. Bizonyosan a megszólalók figyelmét ez elkerülte.

Nem szeretnék a kvázi zárszóban vagy tőlünk elhangzó zárszóban arra utalni és arra a szintre süllyedni, hogy bizony nem örülnének képviselőtársaim, ha fölolvasnám ugyanazt a listát, amit fölolvastam az átmeneti rendelkezések kapcsán. (Novák Előd: Halljuk, szívesen hallgatjuk!) Jobbikos képviselőtársaim nyilván szívesen hallgatják, gondolom, ezért is tették föl a kuruc.infóra, hogy én is reklámozzam ezt a remek portált. Szóval nem örülnének, mert viszonylag hosszan tartott ez a lista.

Képviselőtársaim, lépjünk már túl ezen! Lépjünk túl ezen a primitív színvonalon, ne haragudjanak, hogy ezt mondom! És tényleg próbáljuk meg úgy kezelni ezt az ügyet, ahogy ennek a vitanapnak az első felében kezeltük. Próbáljunk rá megoldást találni, és ne pedig aktuálpolitikai szempontokat figyelembe véve egymást gyalázni. (Boldog István közbeszól.)

Én őszintén szólva, ennek a jegyében fejezem be a felszólalásomat. Azt tudom mondani, hogy mindent, minden olyan javaslatot, ami a teljes körű nyilvánosságot és a minél szélesebb körben való kutathatóságát biztosítja az ügynöklistáknak, mi támogatunk, egyébként pedig azokat a mondatokat, amelyek a baloldali mai politikusokat és a mai baloldali gondolkodókat, a mai baloldali embereket és szimpatizánsokat összehasonlítja a régi kommunistákkal, összehasonlítja Rákosi Mátyással és más, általunk is elítélt emberrel, azt pedig visszautasítjuk és kikérjük magunknak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 30-32 2012.04.23. 3:14  29-39

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Hazánk számára önök szerint is kiemelten fontos a tárgyalások megkezdése a Nemzetközi Valutaalappal. Köztudomású, hogy ehhez bizonyos feltételeket támasztott az Európai Bizottság és az IMF maga. Ezek teljesítése nélkül a tárgyalások nem kezdődhetnek meg. Önök pedig azt állítják, nem tudják, mik a feltételek.

Március végén - a sajtó információi szerint - Robák Ferenc nagykövet úr levelet írt Martonyi miniszter úrnak, amelyben tájékoztatta, hogy az igazságszolgáltatással kapcsolatban melyek azok a Velencei Bizottság által megfogalmazott feltételek, amelyeket a hiteltárgyalások megkezdésének feltételeként teljesíteni kell, és azok nem képezhetik alku tárgyát. Az IMF már régen világossá tette, hogy a hiteltárgyalások megkezdéséhez az Európai Bizottságon keresztül vezet az út, a Bizottság pedig egyértelműen megfogalmazta, hogy a Velencei Bizottság véleményét irányadónak tekinti majd.

Brüsszeli információink szerint az Európa Tanács főtitkára által a kormánynak átnyújtott dokumentumban - nagykövet úr szerint - olyan feltételeket fogalmaznak meg, amelyeket előzetesen többekkel, például a Barroso-kabinettel, azaz az Európai Bizottság elnökének kabinetjével is egyeztettek. Így a dokumentum már - önök által is tudottan - nemcsak az Európa Tanács, hanem az Európai Unió, az Európai Bizottság feltételeit is tartalmazza.

Az igazságügyért felelős miniszter a Velencei Bizottság állásfoglalása után - amelyben a bizottság egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a reform nem biztosítja a bírói függetlenséget és sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot - részben visszavonni javasolja az önök elhibázott, antidemokratikus igazságügyi modelljét. A javaslat azonban csak részben változtat azokon a sajtó által bemutatott és a brüsszeli forrásaink által megerősített, alku tárgyát nem képezhető feltételeken, amelyekről az önöknek átadott jegyzék, valamint Robák nagykövet úr levele szól.

(14.10)

Álszent és hamis állítás az, miniszter úr, hogy a tárgyalások megkezdéséhez nem lett volna szabad feltételül kötni az igazságügyi reformjuk jó részének visszavonását.

Állításukkal ellentétben ez nem politikai feltétel, hanem a gazdasági helyzetet közvetlenül befolyásoló tényező. Martonyi miniszter úr, mint általam is nagyra becsült jogászprofesszor, pontosan tisztában van ezzel. A biztonságos gazdasági környezet kialakulása feltételezi az igazságszolgáltatás teljes függetlenségét, hiszen ahol nincs jogbiztonság, ott nincs személyi és vagyonbiztonság, sőt, befektetési biztonság sem.

Mint országgyűlési képviselő, akinek hamarosan szavaznia kell az igazságügyi reformjuk módosításáról, s akinek a köz érdekében joga van ahhoz, hogy megfelelő információk birtokában dönthessen, kérdezem öntől, miniszter úr: miért nem hajlandók nyilvánosságra hozni vagy legalább a képviselők számára hozzáférhetővé tenni Robák nagykövet úr Martonyi miniszter úrnak címzett levelét? Én erre írtam egy kérdést. Abból kiderülhetne, önök állítanak-e igazat vagy a sajtó; a képviselőknek pedig segítséget nyújthatna a módosító javaslatok szavazásakor.

Igaz-e, hogy a nagykövet úr a levelében azt állítja, hogy az ET által (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) támasztott öt feltétel nem lehet alku tárgya, azokat teljesíteni kell? Illetve igaz-e, hogy a nagykövet úr (Az elnök újból csenget.) a levelében azt állítja...

ELNÖK: Köszönöm szépen.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): ...a feltételek nem csupán az Európa Tanács által megfogalmazott (Az elnök ismételten csenget.) feltételek, hanem azok a Barroso-kabinet feltételei is?

Tisztelettel várom válaszát, miniszter úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 36-38 2012.04.23. 1:10  29-39

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Rosszul tudom, miniszter úr, hogy az (Balla György: Igen!) interpelláció egy olyan műfaj, ahol én kérdezem a kormányt, nem a kormány a képviselőket? Úgyhogy ne nekem tegyen fel kérdést, hanem legyen szíves válaszolni arra, amit én kérdeztem! Sajnos ezt nem tette meg, miniszter úr. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Úgy van!)

Az IMF-tárgyalásokról, én azt gondolom, mindenki tudja, sajnos köztudott, hogy Fellegi miniszter úr legfeljebb kávézni jár Washingtonba, mert a kutya sem fogadja ott őt. Ennek pedig az az oka, miniszter úr, hogy nem teljesítik azokat a feltételeket (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Szégyelld magad!), amelyeket minimumkövetelményként önöknek előírtak.

A másik dolog, miniszter úr: számítottunk arra, most már tudom is öntől, hogy ezek szerint minősített adattá lett nyilvánítva ez a levél. Éppen ezért utánanéztünk annak, miniszter úr, hogy a 2011. évi CXII. törvény 27. § (5) bekezdése szerint a miniszter úrnak joga van arra, hogy ezt a levelet nyilvánosságra hozza. Éppen ezért én azt gondolom, hogy ez nem jogszabályi probléma (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát. - Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból: Lejárt az idő!), hanem az... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)

ELNÖK: Köszönöm szépen.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): (Hangosítás nélkül:) ...félnek, hogy az igazság kiderül. Nem fogadom el a válaszát, miniszter úr. Szégyelljék magukat! (Zaj a kormányzó pártok padsoraiból. - Taps az MSZP padsoraiból. - Lukács Zoltán a kormányzó pártok padsorai felé: Azt hiszitek, hogy annak van igaza, aki ordít?- Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Döbbenet!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 200 2012.05.09. 10:00  189-253

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Szóval, érdekes, hogy most éppen Koszorús képviselő úrnak jutott az eszébe saját magától, hogy képviselői önálló indítványt nyújtson be abból a célból, hogy a Miniszterelnökség a polgároknak a kormányzati intézkedésekről való tájékoztatása céljából személyes adatok szolgáltatását kérhesse a személyi adat- és lakcímnyilvántartásból. Tudomásom szerint a képviselő úr sem a kormánynak, sem a Miniszterelnökségnek nem tagja, persze ettől függetlenül formailag megteheti, hogy ilyen javaslatot nyújt be - és itt bólogat éppen Berényi László képviselőtársam -, csak tudják, képviselőtársaim, a jogban és egyébként az életben is vannak formális dolgok, és vannak tartalmi dolgok, márpedig, ha ez a kettő nem együtt érvényesül, akkor ott valami probléma van. Pont annyira hihető, hogy Koszorús képviselő úr saját ötlete volt ennek a javaslatnak a benyújtása, mint annak idején, mondjuk, Horváth Zsolt képviselő úrnak, hogy az Országos Választási Bizottságot átalakítsuk, vagy éppen Mátrai Márta képviselő asszonynak, aki az alkotmánybírák kijelölési, illetve az alkotmánybírói jelölési szabályokat változtatta meg, vagy éppen arra tett javaslatot, hogy az alkotmánykoncepciót ne négyötödös, hanem kétharmados többséggel lehessen elfogadni. Ezek épp annyira nevezhetőek tartalmi szempontból önálló képviselői indítványnak, mint most Koszorús képviselő úr indítványa, azaz semennyire.

Márpedig ezzel az a probléma, képviselőtársaim, hogy az Alkotmánybíróságnak volt két olyan döntése, amelyik azt mondta ki, hogy nem megengedhető az, hogy valójában kormány-előterjesztések burkoltan, képviselői önálló indítványok formájában kerüljenek benyújtásra. Az Alkotmánybíróság ezt két határozatában is kimondta. Én azt gondolom, erre érdemes lenne odafigyelni, és ha a kormány akar valamiről döntést hozatni az Országgyűléssel, akkor nyújtsa be a kormány és ne az egyéni képviselő. Persze, én értem, hogy miért; ugyanazért, amiért az eddigieket, hogy ne kelljen társadalmi egyeztetést folytatni, ne kelljen szakmai egyeztetést folytatni, és időt nyerjenek - ez a kettő indokolja. És miért szükséges időt nyerni? Megmondom, képviselőtársaim, csak ahhoz éppen az előzményeket meg kell nézni.

A társadalmi és szakmai egyeztetés kiváltására, mivel ezt önök előszeretettel mulasztják el, úgyhogy Berényi képviselő úrnak azon a mondatán, hogy önöket érdekli az emberek véleménye, csak mosolyogni lehet, azt gondolom; erre vagy ennek a kiváltására találták ki önök, hogy adatgyűjtést folytatnak, amelyet önök elneveztek nemzeti konzultációnak. Félreértés ne essék, ez nem más, mint adatgyűjtés, semmi más, tisztelt képviselőtársaim. Irányított kérdéseket tesznek fel, mondjuk, az alaptörvénnyel kapcsolatban összesen 12-t, a másik 212-re persze nem válaszolhat az állampolgár, akkor sem, ha akar, csak az önök által kiválasztott 12-re.

Egyre viszont nagyon jó, és tökéletesen alkalmas mind a nemzeti konzultáció, mármint amit az alaptörvénnyel kapcsolatban folytattak, mind a szociális konzultáció, hogy megtudják az emberek politikai beállítottságát, már aki válaszol erre. Alkalmasak a szenzitív adatok megismerésére ezek a kérdőívek, és mivel önök az egyéni azonosításra alkalmas vonalkóddal látták el, ezért a véleményhez közvetlenül hozzákapcsolhatóak a válaszadók is. Nem általánosan érdeklődnek tehát, hogy körülbelül a lakosság hány százalékának mi a véleménye bizonyos kérdésekről, hanem önök konkrétan akarják tudni, hogy az egyes embereknek, azaz pontosan kinek mi a véleménye az önök által feltett kérdésekről. Ez az, amit ennél sokkal szakszerűbben fogalmazott meg Nyakó képviselőtársam és az adatvédelmi biztos, ami miatt az adatvédelmi biztos úr elmarasztalta önöket. A marasztalás után - és ez még mindig a kronológiához tartozik - önök bírósághoz fordultak, ha jól emlékszem, akkor éppen Navracsics miniszter úr tette meg mindezt, és a bíróság döntése nagyjából mostanság várható, ez az ítélet pedig jó eséllyel marasztaló lenne az önök számára.

Nos, képviselőtársaim, most el is jutottunk oda, hogy miért olyan fontos önálló képviselői indítvány formájában ezt benyújtani. Valószínűleg azért, mert mindenképpen korábban kellene hogy hatályba lépjen ez a törvény, mint ahogyan megszületik az ítélet. Ezt a módszert egyébként nemegyszer alkalmazták, nemcsak hatósági döntéseknél, hanem ennél komolyabb dologban is, hogyha valami jogellenes, ha valami alkotmányellenes, akkor beemeljük az alkotmányba. Ez az önök módszere, tisztelt képviselőtársaim.

A javaslatot azonban - és erre szintén már utaltak az előttem szólók - egy picit tágabb kontextusban is érdemes megvizsgálni, hogy mi ennek az egésznek a valódi célja.

(15.00)

És sajnos, ha itt tartunk, akkor az elmúlt, de leginkább az elkövetkező választásig kell eljutnunk. Ha az ember beírja a Google keresőjébe azt, hogy Kubatov-lista mint keresőszót, akkor se szeri, se száma nem lesz azoknak a találatoknak, amiket a gép kidob. Valószínűleg napok is kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy az ott talált információkat valaki végigolvassa. Ez a lista, ugye, nem szól másról, csak hogy mindenki számára világos legyen, mint hogy az állampolgárokat irányultságuk szerint összeírják és nyilvántartsák. Nevet Koszorús képviselőtársam, valószínűleg ő az egyetlen, aki ezen nevet. (Dr. Répássy Róbert: Én is.) Valószínűleg a többség szomorúan veszi tudomásul, hogy idejutottunk, és Magyarországon ez a helyzet.

Ebből a listából önök a választásokkor tudnak mozgósítani; ami rosszabb, egy kicsit az önök számára pejoratívabb módon megfogalmazva, ez azt jelenti, hogy adminisztratív eszközökkel torzítani tudják a választói akaratot. El tudják vinni szavazni azokat, akik várhatóan önökre szavaznak, és azokat, akik várhatóan nem önökre szavaznak, nyilvánvalóan nem fogják elvinni szavazni. Ehhez segít az úgynevezett Kubatov-lista. És hogy hogyan kapcsolódik mindez a törvényhez? - mert ezt kérdezi képviselőtársam. Szerintem azok, akik hallgatják a felszólalásomat, már kitalálták, de ha ön nem, képviselőtársam, akkor egyértelműsíteni fogom önnek. (Koszorús László: Segíts!) Csak az ön kedvéért. Úgy, hogy ezeket az adatokat önök most be tudják szerezni, méghozzá törvényesen, ha ezt elfogadja az Országgyűlés. A beszerzett adatokat önök 90 napig tudják kezelni, 90 nap után persze meg kell hogy semmisítsék. (Dr. Répássy Róbert: Így van.) Az igaz, csak 90 nap után az lesz a helyzet, hogy ott megsemmisül, de az adatok valójában átkerülnek a Fidesz-székházba. Így kapcsolódik a Kubatov-listához ez a jogszabály, tisztelt képviselőtársam.

És hála istennek, hála istennek, egy országgyűlési képviselőnek nem kötelessége az, hogy mindezt okirattal bizonyítsa. Elég, ha a kételyeit megfogalmazza. Csak ezek a kételyek, képviselőtársaim, sajnos olyan tapasztalatokon alapulnak, amelyekről, mondom, száz vagy ezer oldalakat tudnak önök olvasni. És érdekes, hogy nemcsak nekünk, hanem az LMP képviselőjének is hasonló gondolatok jutottak eszébe akkor, amikor megfogalmazta gondolatait. Lehet, hogy most már nincs bent, de amikor elmondta a gondolatait, akkor még bent volt, és ezeket mondta el.

Mindennek kapcsán, tisztelt képviselőtársaim, azt lehet mondani, és ezt ki kell mondani sajnos, hogy önök előre megfontoltan úgy alkotnak törvényt, hogy választási csalásra készülnek. Ez az igazság, ez a helyzet, tisztelt fideszes képviselőtársaim. Remélem, hogy Koszorús képviselő úr, mert látom, hogy lelkesen írogat, még a vitában fogja kifejteni a véleményét, és nem az előterjesztői zárszóban, amikor nem lehet már rá reagálni. Mert nagyon örülnék neki, ha erről egy vita alakulhatna ki itt a Házban.

Képviselőtársaim! Éppen ezért, amit én elmondtam most, egész egyszerűen nemhogy nem támogatjuk, hanem felháborítónak tartjuk, hogy ezt a törvényjavaslatot idehozták. Azt tudjuk mondani, hogy egyértelműen kilóg a lóláb, ennek a javaslatnak egy előnye van, és egy, ami a javára írható az előterjesztőnek, hogy legalább ezeket a javaslatokat nem kívánta elrejteni, mondjuk, zárószavazás előtti módosító javaslatként valamelyik másik törvényben, hanem nyíltan vállalja, hogy önök ezt akarják.

Képviselőtársaim! Ennek ellenére szégyen, amit akarnak. Köszönöm szépen. (Nyakó István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 208 2012.05.09. 2:06  189-253

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden a felvetettekre: államtitkár úr, nem azt mondom, hogy törvénysértést kívánnak elkövetni, hanem azt mondom, hogy törvénysértést követtek el a szociális konzultációval, az adatvédelmi biztos állapította meg - ez az egyik. Ilyenformán azt gondolom, az a feltételezés, hogy esetleg a jövőben is ilyet terveznek, talán nem alaptalan.

A másik, hogy ha valaki valóban regisztráltatni akarja magát egy párt színeiben, azt most is megteheti a jelenleg hatályos törvények alapján. A probléma az, hogy itt nem akarja senki regisztráltatni magát egy párt színeiben vagy pártszimpatizánsként, hanem az általa adott válaszokból önök ezt mégis meg tudják majd tenni annak ellenére, hogy ez az ember, mondjuk, nem akarta magát regisztráltatni. Azzal nekem semmi problémám nincsen, ha sokan akarják magukat akár az MSZP, akár a Fidesz, akár a Jobbik szimpatizánsaként regisztráltatni; tegyék csak, itt nem erről van szó, hanem azt gondolom, hogy az emberek megtévesztéséről.

A másik, amit Koszorús képviselő úr elmondott: azt gondolom, nem a felszólalások nem a törvényről szóltak, hanem éppen azok szóltak a törvényről, és a hivatalos indokolás nem a törvényről szól. A hivatalos indokolás az, ami valami egészen másról szól. A törvény valódi célját, azt gondolom, pontosan a felszólalások magyarázták.

Őszintén remélem, hogy lesznek még olyan törvények - voltak is és lesznek is -, ahol szakmai felszólalást tudok tenni. Ennél a törvénynél azonban nem lehet szakmai felszólalást tenni azért, mert a törvénynek egyértelműen politikai célja van, semmi köze a szakmához. Én lennék a legboldogabb, és valószínűleg az új Btk. vitájában biztosra veheti, hogy szakmai felszólalásom lesz, ennél a törvénynél sajnos ilyet nem tudok tenni.

A másik: Koszorús képviselő úrnak annyit mondanék, hogy ha tájékoztatás volna csak a cél, akkor két kérdésem van. Egy: miért nem lehet ezt anonim levélben megtenni? Miért nem lehet? A másik kérdésem: miért kell erre választ várni? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A válaszokkal van a probléma, nem azzal, hogy önök tájékoztatnak egy levélben.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 216 2012.05.09. 2:20  189-253

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdéseket tennék föl Koszorús képviselő úrnak. Egy: hogyha tájékoztatást eddig is adhatott, sőt a jelenlegi jogszabályok alapján is adhat a kormány, hiszen kiküldheti a lakcímekre ezeket a névtelen leveleket - mármint olyan értelemben névtelent, hogy aki netán visszaküldi, nem beazonosítható a válaszadó személye -, akkor miért kell a törvénymódosítás most? Valószínűleg azért, mert önök olyan leveleket nem tudnak küldeni, ahol ha valaki választ ad, akkor beazonosítható legyen a személye.

(15.20)

Ezért kell a törvénymódosítás, képviselőtársaim, én azt gondolom, de majd cáfol képviselő úr, hogyha netán rosszul gondolom.

Csak azt szeretném megkérdezni, hogy ha nincsenek hátsó szándékaik, akkor miért kell hogy beazonosítható legyen név szerint az, hogy ki milyen választ adott. Nem mindegy önöknek, hogy mondjuk, a szociális konzultáció egyik kérdésére az igenlő választ Kiss Pista adta vagy Krapancsák Elemér? Nem mindegy? Nyilvánvalóan a százalékok számítanak, hogy a lakosság körülbelül milyen hányada kíván igennel voksolni arra a kérdésre, és ki az, aki mondjuk, nemmel szavazna, hogyha föltennék ezt egy népszavazáson kérdésként, és ilyenformán a kormány tud igazodni majd a válaszokhoz.

A másik, hogy amikor az emberek megkapják ezt az ívet, akkor nem gondolják azt, hogy ha ők válaszolnak erre, akkor bizony az ő politikai irányultságuk beazonosítható lesz. Ez a nagy átverés benne, képviselő úr. Persze, válaszol, aki akar, vagy nem válaszol, aki nem akar, csak aki válaszol, az éppen nem gondol arra, hogy ez alapján őt politikai irányultsága alapján be lehet azonosítani.

Végül, képviselő úr, arra válaszoljon nekem igennel vagy nemmel, hogy ha ön szerint bemehet valaki ebbe a nyilvántartó hivatalba, és letiltathatja azt, hogy neki ilyen levelet küldjenek, támogatna-e egy olyan módosító javaslatot, hogy annak küldhessenek ilyen levelet (Az elnök csenget.), aki bemegy ebbe a hivatalba, és engedélyezi azt, hogy neki ilyet küldjenek, mert ha igen, akkor benyújtom nagyon szívesen.

Köszönöm. (Nyakó István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 226 2012.05.09. 2:15  189-253

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem szót, mert államtitkár úr feltett egy kérdést nekem, és szeretném megválaszolni, hogy aki nem ért egyet a kormánnyal, azt hogyan lehet majd azonosítani, hogy MSZP-s vagy jobbikos szavazó. Azt hiszem, így szólt a kérdés.

Államtitkár úr, szerintem teljesen mindegy önöknek, ugyanis önöknek az a fontos, hogy fideszes-e vagy nem fideszes, mert ha fideszes, akkor érdemes őt mozgósítani, ha pedig bármi más, akkor meg nem érdemes őt mozgósítani. Szerintem ennyire egyszerű a dolog.

Tehát arra semmi szükségük önöknek, hogy beazonosítsák, hogy jobbikos vagy MSZP-s, de lehet, hogy csak én vagyok ilyen naiv, és a listázás már ennél lényegesen tovább lépett, egy komolyabb szintre, és mégis érdekes, de magunk közt szólva a lényeg akkor is ez marad, azt gondolom, és ilyenformán ennek nincs túl nagy jelentősége.

Még egyszer, mivel csak a végén tudtam egy rövid mondatban elmondani az ajánlatomat, az ajánlásomat Koszorús képviselő úrnak. Szóval megismétlem. Tudna-e támogatni Koszorús képviselő úr mint előterjesztő egy olyan javaslatot, hogy csak olyan állampolgártól lehessen beazonosítható válaszokat kapni, aki bemegy a hivatalba, és ezt kifejezetten engedélyezi? Ugyanis én azt gondolom, hogy ha ezt a szabályt behozzuk, akkor szinte senkinek nem fognak tudni ilyet küldeni, ugyanis pontosan az a helyzet ezzel, amit egyébként Novák képviselő úr mondott, nevezetesen, hogy senki nem fog bemenni és letiltani a hivatalban ezt, még az se, aki adott esetben szíve szerint nem kapna az önök kormányától ilyen tájékoztatásokat, főleg nem olyat, ami alapján őt azonosítani lehet.

Szóval, ha egy ilyen módosító javaslatot Koszorús képviselő úr befogad, akkor őszintén szólva komolyabban tudom venni azt, hogy a törvényjavaslat valójában nem arról szól, mint amiről most az ellenzéki képviselők beszélnek.

Csak egy gyors megjegyzés Novák képviselő úrnak. Ha Molnár Zsolt Kubatov Gáborral beszélt itt a parlament folyosóján, másik állításában azt mondta, hogy Kubatov Gábor be se jár a parlamentbe, ez a kettő némiképp üti egymást.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 234 2012.05.09. 1:27  189-253

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Előterjesztő Úr! Azt hittem, hogy amikor felszólal, akkor választ fog adni arra, hogy a módosítójavaslat-tervezetemet tudja-e támogatni, de a képviselő úr erre nem adott választ, pedig én azt gondolom, hogy ez kifejezetten szakmai felvetés volt, tehát a politikai érveken túl ez kifejezetten szakmai volt, még egyszer mondom.

Azonban azért szeretném arra biztatni a képviselő urat, hogy vagy még van idő rá, hívja fel az illetékest, aki engedélyezni tudja ezt, vagy ha van annyira bátor, hogy saját maga dönt erről mint előterjesztő, akkor tegye meg, hogy közli velem, hogy támogatna-e egy ilyen tárgyú módosító javaslatot. Ez lenne a kérdésem. Ugyanis ha igen, akkor arra kell hogy kérjem ügyrendi javaslatban az elnök urat, hogy a módosító javaslatok benyújtási határidejét hosszabbítsa meg, merthogy még nincs ilyen javaslat benyújtva. Ezért szeretném kérni azt a képviselő úrtól, mivelhogy az előterjesztői zárszó után én már nem tudok ügyrendi javaslattal ilyet kérni, hogy most, még mielőtt lezárul a vita, tegye meg, hogy nyilatkozik arról, hogy egy ilyen módosítót támogat-e vagy sem, mert ha nem támogatja, akkor nyilvánvalóan nem kell ilyen ügyrendi javaslattal élnem, hogy ha támogatja a képviselő úr, akkor viszont élnék ilyen ügyrendi javaslattal, úgyhogy várnám a képviselő úr válaszát.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 270 2012.05.14. 13:13  207-299

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Hasonlóan más előttem szólókhoz, én is egy picit szélesebb kontextusba kívánom helyezni a most előttünk fekvő törvényt, ugyanis azt gondolom, hogy önmagában ez nem vizsgálható. Hál' Istennek még fideszes képviselőtársaim szerint sem, hiszen ők is ezt a módszert alkalmazták.

Kezdeném onnan, hogy önök szép, szisztematikusan lebontották a demokratikus intézményrendszert vagy a hatáskörök megváltoztatásával vagy személyzeti politikával vagy egyéb módon drasztikusan meggyengítették a kormányzati fékek és ellensúlyok rendszerét, és lássuk be: ennek a folyamatnak a része a médiaszabályozás kialakítása is, ami több törvényből több többször módosított törvényből alakult végre olyanná, amilyet most magunk előtt látunk.

Ennek egy része kerülne most módosításra a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslattal. De sajnos csak egy része. Ugyanis ennek a médiaszabályozásnak a része az is, amiről több képviselőtársam beszélt, ami a lojális Médiatanácsról szól, amelynek tagjai kizárólag a Fidesz által delegált tagok, szól ennek a tanácsnak a széles hatásköréről, szól az összes tőlük függő kinevezett médiavezetőről és a többi és a többi. Erről sajnos viszont az előttünk fekvő törvény nem szól.

Ezek a módosítások legalábbis egy része ezeknek egyszerűen idézőjelbe téve csak antidemokratikus. Más része alkotmányellenes, megint más része pedig a nemzetközi jogot sérti. Ezek a tulajdonságaik a törvényjavaslatoknak illetve azok részeinek már az elfogadáskor jól látszottak.

Puskás Imre képviselőtársam azt mondta, hogy az ellenzék sokkal kedvezőbb helyzetben van, mert döntés után már egyszerűbb látni, hogy mi alkotmányellenes, mi nem. Egyet felejt el, képviselőtársam, hogy az ellenzéki pártok már a törvényjavaslatok elfogadása előtt is elmondták, hogy várhatóan mi lesz alkotmányellenes, mi lesz nemzetközijog-ellenes, és mi az, ami antidemokratikus.

Úgy tűnik, hogy az idő igazolta ezeket az ellenzéki felvetéseket. Mi nem utólag vagyunk okosak, hanem előre megmondtuk ezt önöknek, csak önök a kétharmados lendülettel nem voltak hajlandóak még megfontolni sem az ellenzéki érveket. Az, hogy más rendelkezéseket is bíráltunk, mint amit most az Alkotmánybíróság is tesz - szintén mondja Puskás képviselőtársam -, igen, és ez így is volt helyes. Ugyanis nemcsak azok a rendelkezések bírálandók a mi meglátásunk szerint, amelyek kifejezetten alkotmányellenesek, hanem azokkal a rendelkezésekkel is probléma van, amelyek megintcsak idézőjelbe téve csak antidemokratikusak vagy esetleg csak a nemzetközi jogot sértik, közvetlenül a magyar alkotmányt nem.

(21.40)

És éppen ezért, úgy gondolom, az ellenzéki képviselők nem mennek szembe az alkotmánnyal és az Alkotmánybírósággal, amikor ezeket a kritikáikat megfogalmazzák, hiszen egy törvényjavaslattal nemcsak az lehet a probléma, hogy alkotmányellenes, hanem ezer minden más, többek között az, hogy részét képezi annak a törvényalkotási folyamatnak, amelyik - mint mondtam - Magyarországon a kormányzati fékek és ellensúlyok lebontására törekszik. És sajnos nem kevés sikerrel.

Két év után azonban, hál' istennek, most értünk abba fázisba, hogy önök ezeket a gyalázatos törvényjavaslataikat, illetve most már elfogadott törvényeiket sorra kénytelenek visszavonni. Ha második világháborús hasonlatokkal kívánnánk élni, akkor azt is mondhatnánk, hogy most tanúsítják önök a rugalmas elszakadást a saját törvényeiktől, vagy mondhatnám azt is, hogy természetesen nem megverték önöket, hanem taktikai visszavonulást alkalmaznak. Legalábbis, ha a kormányzati kommunikációt figyeljük, akkor abból mindenképpen ez derül ki. De nézzük meg, hogy a médiát érintő törvényjavaslaton kívül egyébként még mik voltak ezek. Ilyen volt, és talán ezzel kezdődött, az egyházügyi törvény, ahol szintén - hogy a miniszterelnöküket idézzem - kaptak egy baromi nagy sallert az Alkotmánybíróságtól, visszavonni, módosítani kényszerültek a törvényt.

Utána jött a büntető eljárásjogi törvény, amit hál' istennek nem is módosítottak, egyszerűen simán csak alkotmányellenesnek találta a testület.

Aztán a bírósági reformjuk nagy részét kényszerülnek most visszavonni a Velencei Bizottság állásfoglalása, az Európai Bizottság állásfoglalása miatt, és valószínűleg nemcsak ezen részét, hanem a másik részének egy következő nagy részét is kénytelenek lesznek önök visszavonni.

Ugyancsak ebbe a körbe sorolható a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény, ahol megint csak az Európai Bizottság kényszeríti önöket arra, hogy azt a gyalázatos törvényt, amit ott akkor elfogadtak, visszavonni kényszerüljenek, visszakozni kényszerüljenek.

Most itt van előttünk a médiaszabályozás része, amit most az Alkotmánybíróság "követel" önöktől, hogy vonják vissza.

És, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk - és nem is tévedünk nemhogy nagyot, de még kicsit sem -, hogy jön még jó csomó más törvény, ahol ugyanez lesz a helyzet, az Országgyűlés elé olyan törvényeket fognak benyújtani, ami a korábbi szabályozási javaslatukat visszavonja majd.

Bármennyire is törekednek önök arra - és államtitkár úr talán különösen, mindenki más előtt -, hogy bagatellizálni próbálják, azt tudom mondani, hogy sokszor tényleg megmosolyogtató módon ezeket a problémákat, hogy apróbb technikai problémaként magyarázzák a gondokat, nekem őszintén szólva a leggroteszkebb az volt, amikor a kormányzati kommunikációs apparátus a Velencei Bizottság jelentése nyomán benyújtott bírósági törvénycsomagot, melynek következtében tényleg a bírósági reformjuknak legalább a felét-kétharmad részét visszavonni kényszerülnek, azt mondják és azt mondták, úgy kommunikálták, hogy ezek apróbb technikai módosítások. Azok után kommunikálták így, amikor a Velencei Bizottság azt mondta, hogy a reform egészében veszélyezteti az igazságszolgáltatás függetlenségét, és sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot. Ekkor is azt mondták, hogy a lényeg rendben van. Nos, államtitkár úr, körülbelül ennyire igaz, amit ma ön itt a parlamentben elmondott, miszerint itt is a médiaszabályozás kapcsán a lényeg rendben van, csak apróbb módosításokat kell átvezetni a törvényen. És tényleg, megint csak azt mondom, olyan megmosolyogtató kifejezésekkel próbálkozik, hogy alkotmányosan aggályosnak találta az Alkotmánybíróság. Nagyon szeretik ezt a kifejezést, mert ez nem azt jelenti, hogy alkotmányellenes, hanem esetleg valami kis probléma van. Nem, államtitkár úr, alkotmányellenes az a törvényjavaslat, amit maguk elfogadtak, erről van szó! Nem aggályos - alkotmányellenes! Azt gondolom, hogy ezek azok a csúsztatások, amikkel önök próbálják elfedni a problémákat, attól azok viszont még fennállnak és vannak.

De ha már módosítanak - és erről is többen beszéltek képviselőtársaim -, akkor miért nem kezelik az összes problémát együtt? Mandur László képviselőtársam felsorolta azt - viszonylag hosszú ideig tartott, pedig nagyon tényszerű volt -, hogy hol kellene módosítani a törvényt. Pontosan tudható, államtitkár úr, hogy hol kellene még módosítani a törvényt. Valószínűleg kisebb presztízsveszteség lenne a kormány számára is, ha most egyszerre átvezetnék ezeket a módosításokat, de őszintén szólva engem pont nem érdekel a kormány presztízse, teljesen hidegen hagy, ha még egyáltalán Nyugat-Európában van bármi, amit presztízsnek lehet nevezni a kormánnyal összefüggésben. Magyarország, hazánk presztízse viszont annál inkább érdekel engem. Önök tudatosan teszik ki hazánkat annak, hogy a nemzetközi szervezetek sorra marasztalják majd el Magyarországot. Ez be fog következni, önök is jól tudják, államtitkár úr, csakhogy a többi módosítás már kifejezetten hatalmi kérdéseket érintene, és ezért van az valószínűleg, hogy önök elmennek a falig, csak hát, tudja, államtitkár úr, ennek minden bizonnyal az ország fogja majd kárát látni.

És egy gondolatot a nemzetközi bírálatokról. Tudom - és ez megint a kormányzati kommunikációnak egy jól felépített retorikai módszere -, hogy azt próbálják elmagyarázni Magyarország lakosainak, hogy Magyarországot külföldről támadják, és ezért a kormány mindent megtesz, hogy ezeket a támadásokat visszaverje. Én értem, hogy a Jobbikkal egymást túllicitálva próbálják ezt eladni a magyar választópolgároknak, de hát azért a helyzet nem ez, ezt ön is tudja, államtitkár úr. A helyzet az, hogy a nemzetközi szervezetek nem Magyarországot támadják, hanem pontosan a kormány antidemokratikus intézkedéseit. Még egyszer mondom, államtitkár úr, önöket támadják, és nem a magyar embereket, önöket mint kormányt. A magyar embereket akarják megvédeni önöktől és az antidemokratikus rendszerüktől, ez az igazság, államtitkár úr. Ezeknek a szervezeteknek ugyanis egy része éppen azért alakult meg, hogy biztosítsa, szavatolja a demokrácia fennmaradását Európában, illetve Európa határain kívül. Annak megtartása, amit javasolnak ezek a nemzetközi szervezetek, nem azért fontos tehát, mert ez elvárás a részükről, hanem azért, mert ez a magyar emberek érdeke.

Nagyon érdekes, és mondom még egyszer, értem én a kommunikációs szempontot mind a Fidesz részéről, mind a Jobbik részéről, hogy szabadságharcot kívánnak hirdetni, és aztán Magyarországnak senki ne mondja meg külföldről, hogy mit tegyen és mit ne tegyen; ezt én értem. Csak éppen beleszorulnak néha abba a helyzetbe - és itt talán a Jobbiknak érdemes ezeket a mondatokat címezni -, hogy pontosan azokat kérik Magyarországtól a nemzetközi szervezetek, amiket egyébként a parlamenti vitában önök is kértek az adott törvény elfogadása kapcsán. Én emlékszem rá, hogy az igazságszolgáltatási törvény vitájában az álláspontunk nagyjából 80-90 százalékban egyezett meg, mármint az összes ellenzéki párté, semmi mást nem kérnek a nemzetközi szervezetek, mint hogy azt, amit mi is kértünk akkor, azt hajtsa végre Magyarország. Ugyanez a helyzet a média világában: nem azért kell teljesíteni ezeket a feltételeket, mert ők kérik, hanem azért, mert ez nekünk jó, azért, mert mi is ezt akartuk a parlamenti vitában. Úgyhogy én arra kérem önöket, ellenzéki képviselőtársaimat, ne azt nézzék, hogy a javaslat honnan jön, hanem mi a tartalma, sokszor hangoztatták ezt. A kormánypártokat pedig arra kérném, hogy próbálják megóvni Magyarország tekintélyét, próbálják meg, amennyire lehet, visszaállítani a demokratikus intézményrendszert Magyarországon, és úgy gondolom, ennek szerves része a médiaszabályozás úgy együtt, úgy általában, nem ez a törvény, hanem általában.

Éppen ezért, tisztelt államtitkár úr, arra biztatnám önöket, hogy vagy vonják vissza ezt a törvényt, és nyújtsanak be egy egységes szabályozást, amelyik az összes problémát kezeli, vagy pedig addig, ameddig még az Országgyűlés tárgyalja ezt a jogszabályt, ami előttünk fekszik, tegyék mellé a többi problémát orvosló jogszabálytervezetet. Ha ez így lesz, akkor úgy gondolom, hogy legalább a média világában sikerül ismét egy viszonylag demokratikus rendszert létrehoznunk. Amennyiben, államtitkár úr, ez nem így lesz, akkor előre tudható és prognosztizálható, hogy Magyarországot újra és újra el fogják marasztalni külföldről. Ami nagyobb baj ennél, hogy Magyarországon a média világát illetően egy antidemokratikus rendszer marad hatályban, és az Országgyűlés elé bizonyosan ezt a témát egyszer legalább, de valószínűleg többször vissza kell hozni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a függetlenek soraiból.)

(21.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 274 2012.05.14. 2:06  207-299

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kővári képviselő úrnak mondom: eggyel előtte szólaltam fel, lehetett volna talán figyelni, nem mondtam olyat, hogy a többi rész is alkotmányellenes. Azt mondtam, hogy a többi rész vagy nemzetközijog-ellenes vagy antidemokratikus. Ez nem ugyanaz, mint az, hogy alkotmányellenes, szerintem a különbséget ön is érti, képviselő úr.

A másik. Azt mondja, mi eszközöket bírálunk. Persze, képviselő úr!

(22.00)

Tudja, az a tétel, miszerint a cél szentesíti az eszközt, már megdőlt. Régi mondat, de megdőlt, az az igazság, és valóban vállalhatatlan, alkotmányellenes, nemzetközijog-ellenes, antidemokratikus eszközökkel semmire nem lehet jutni, az nem fogja szentesíteni - mármint az eredmény - ezeket az eszközöket.

A harmadik, amit szeretnék megjegyezni, képviselő úr, nagyon érdekes volt az okfejtése, sokat idézett az alaptörvény rendelkezései közül. Hogy mindez hogyan kapcsolódik a médiatörvényhez vagy médiaszabályozáshoz - már a kapcsolatot -, azt gondolom, lényegesen nehezebb volt megtalálni, és idézett még abban a vonatkozásban is néhány statisztikai adatot, hogy a válások száma, a kábítószerhelyzet, a fiatalok bűnelkövetési statisztikája, mármint hogy ennek a javulása biztosan a médiaszabályozás eredménye. Hát, képviselő úr, őszintén szólva a büntető törvénykönyv holnaputáni vitájára készültem, és néztem meg a statisztikákat, de akkor én azt mondom önnek, hogy az elmúlt tíz évben, 2010-ig a regisztrált bűnelkövetések száma folyamatosan csökkent. Ehhez képest a regisztrált bűnelkövetések száma 2010-től mostanáig 13,5 százalékkal nőtt meg, a befejezett emberölések száma szintén tíz évig csökkent 250-ről 145-re, majd most, a 2011. évtől nőtt. Akkor ezek szerint ezek az adatok viszont azt bizonyítják, hogy igen rossz ez a médiaszabályozás. Köszönöm szépen. Kicsit biztos abszurd ez a helyzet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 288 2012.05.14. 2:14  207-299

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mondta már a képviselőtársam, és ezt csak megerősíteni tudom, hogy mélységesen felháborítónak tartjuk - és ezt is a parlamentarizmus megcsúfolásának -, hogy ilyenkor tárgyalunk egy ilyen törvényjavaslatot, nyilvánvalóan szándékosan.

Azt viszont, amit számtalanszor kifogásoltunk, de úgy tűnik, mindhiába, hogy a kormánypártok a vitát - főleg a kormány - újabban egy picit sajátos módon értelmezi. Ugyanis én azt gondolom, hogy a vita azt jelenti, amikor érvek ütköznek egymással, márpedig az érvek nem tudnak akkor ütközni egymással, ha valamelyik fél nem hajlandó megszólalni. Ismerjük már ezt a technikát. Időkeretes tárgyalási formában hagyják az ellenzéki képviselőket beszélni. Hagyják addig beszélni, ameddig az időkeret el nem telik, majd utána a kormányzat képviselője mintegy mantraként kinyilatkoztatja az álláspontját. Ez történik, mármint úgy, hogy utána az ellenzéki képviselők arra reagálni már ne tudjanak, holott egyébként az államtitkárnak, egyébként ugyanúgy, ahogy a kormány bármely tagjának és bármely előterjesztőnek, lehetősége van a vitába bekapcsolódni. Államtitkár úr ugyanazt csinálja, mint a többiek szokták: egyetlenegyszer nem kért szót a vitában, holott én azt gondolom, épp elég érv elhangzott már, épp elég olyan érv elhangzott, amire reagálni lehetne, amire reagálni kéne.

Én most is azt fogom tenni, amit ezekben a helyzetekben mindig szoktam, egyszerűen kimegyek innen, mert megmondom őszintén, arra, hogy mantraszerűen kinyilatkoztasson a kormány képviselője, arra baromira nem vagyok kíváncsi.

(22.40)

Örültem volna annak, ha államtitkár úr részt vesz a vitában, és az érveinket tudjuk ütköztetni. De annak nem látom jelentőségét és értelmét sem, hogy utána meghallgassunk valamit, amire utána reagálni nem lehet. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Én ezt felháborítónak tartom, és a távolmaradásommal jelzem ezt.

Köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Bárándy Gergely távozik az ülésteremből.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 18 2012.05.16. 30:35  1-31

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy tisztelettel köszöntsem az ülésteremben Kónya István kollégiumvezető urat, a Kúria büntetőkollégiumának vezetőjét és Bánáti Jánost, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökét. (Taps.)

Tisztelt Országgyűlés! A büntető törvénykönyvet az egyik legjelentősebb jogszabályunknak tartjuk, hiszen az állam ez alapján avatkozik legerősebben a polgárok életébe, és ez a törvény tartalmazza a közbiztonság megteremtése érdekében megalkotott legfontosabb normákat. A büntetőjog feladata egy olyan jogszabályi háttér megalkotása, amely úgy képes a közbiztonság megteremtésére, hogy emellett nem korlátozza szükségtelenül a lakosság emberi jogait. Úgy véljük, olyan előterjesztésről tárgyalunk, amelynek szakmai színvonala alkalmas arra, hogy az Országgyűlésben szakmai vitát folytassunk róla, vezérszónoki felszólalásomban is eszerint fogok eljárni. Ez nem azt jelenti, hogy egyetértünk azzal a büntetőpolitikai iránnyal, amelyet az előterjesztő meghatározott, de számos korábbi javaslattól eltérően az előterjesztés nem csak aktuálpolitikai célokat szolgál, nem csak a kormányzati hatalom megerősítéséről szól, s nem vállalhatatlan színvonalú jogalkotási termék.

Előrelépésnek tartjuk, hogy a kormány egyáltalán vitára bocsátotta a tervezetet, s e törvényjavaslat esetében szakított azzal a gyakorlatával, hogy a péntekenként egyeztetés nélkül benyújtott törvényjavaslatokat hétfőn tárgyaltatni kezdi az Országgyűléssel. A véleményezési lehetőség azonban egy új kódexhez mérten korántsem volt kielégítő. Azt gondolom, elég csak arra utalnom, hogy a 2009. évi büntetőjogi novella benyújtása előtt a kodifikációs bizottság két körben bocsátotta több hónapos társadalmi vitára a javaslatot, amely időszak alatt lehetőség volt a normaszöveg részletes elemzésére, s szakmai konferenciákon való megtárgyalására, a beérkezett javaslatok alapján pedig ugyancsak két körben dolgozta át a javaslatot a bizottság. Most nem csupán egy novelláról, hanem egy új kódexről vitázunk, indokolt lett volna tehát a kormánynak kicsit nagyvonalúbbnak mutatkoznia, már ami a szakmai egyeztetés paramétereit illeti.

Mindazonáltal frakciónk e rövid időszakot felhasználva szakmai tanácskozást, konferenciát rendezett, amelyen számos szakember, köztük két volt igazságügyi miniszter részvétele mellett főelőadóként Tóth Mihály professzor úr, a magyar büntetőjog-tudomány egyik legelismertebb szaktekintélye és Miskolczi Barna úr, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium büntetőkodifikációs főosztályának vezetője mondták el véleményüket. Szerepvállalásukat frakcióm nevében ezúton is köszönöm, gondolataik pedig fontos szerepet játszottak véleményünk kialakításakor.

30 perc értelemszerűen nem elegendő idő álláspontunk teljes ismertetéséhez, ezért azt a módszert választottam, hogy vezérszónoki felszólalásomban a javaslat által képviselt büntetőpolitikai irányról, e körben az általunk helyesnek tartott felfogásról és kritikai elemekről, illetve a büntető törvénykönyv elvi és általános szabályait rögzítő általános részről beszélek, a kisebb jelentőségű általános részi változtatásokról, valamint az egyes bűncselekményekről szóló különös részről az általános vita folytatásában ejtünk szót képviselőtársaimmal.

Nézzük először a törvényjavaslat műfaját és büntetőpolitikai irányát! A változások terjedelmét és mélységét tekintve sokkal inkább beszélhetünk a büntető törvénykönyv novelláris, azaz koncepcionális változásokat is tartalmazó nagy terjedelmű módosításáról, mint új kódexről. Tartalmi szempontból az új kódex több mint 90 százalékát átveszi a jelenleg hatályosnak, s bár értjük, hogy ennek nem más az oka, mint hogy az Orbán-kormány legyen az, amelyik több mint három évtized elteltével új büntető törvénykönyvet ad a népnek, mégis üdvözöljük e mértéktartást. A büntetőjog alapvető elvei, intézményei mára kialakultak, a hangsúlyok, a szemlélet némiképp változhat, de teljesen újat kitalálni ma nem csupán hibás, de veszélyes is lenne.

A javaslat általános indokolása a kormányprogramot idézi, mely szerint, idézem: "A jogszabály szigora, a büntetési tételek növelése, az életfogytig tartó szabadságvesztés többszöri alkalmazása, az áldozatok védelme meg fogja fékezni a bűnök elkövetőit, és világossá teszi a társadalom minden tagja számára, hogy Magyarország nem a bűnelkövetők paradicsoma." Szerencsére, bár kétségkívül számos elem tükrözi ezt a választási kampány szülte populista és teljesen abszurd gondolatsort, amit a kormány büntetőpolitikai irányként egyébként megfogalmazott, a tervezet megtartja az ezzel ellentétes szemléletet tükröző szabályok túlnyomó többségét. E kötelezően odabiggyesztett mondattal, mely komolyságát tekintve nagyjából ahhoz a választási ígérethez hasonlítható, hogy két hét alatt rendet tesznek - már ami a közbiztonságot illeti -, nem érdemes sokat foglalkozni, mert ha igaz lenne, Fehéroroszországban vagy Csecsenföldön lenne a legjobb közbiztonság, hiszen büntetőjogukra minden igaz, amit a kormányprogram leír.

Mégis érdemes egy gondolat erejéig megállni, s két-három adat felvillantásával megnézni, hogyan alakult a közbiztonság helyzete a Fidesz-kormány regnálása alatt. A KIM, a Legfőbb Ügyészség és a BVOP hivatalos adatai alapján a regisztrált bűncselekmények száma 2000-2010 között folyamatosan csökkent, 2010-től azonban 13,5 százalékkal megemelkedett.

(10.40)

A befejezett emberölések száma 2000 és 2010 között majdnem a felére csökkent, a tendencia azonban 2011-ben megfordult, azóta növekszik. Mindeközben az elítélések száma, valamint a börtönnépesség száma nőtt. Ez vagy azt jelenti tehát, hogy az általunk képviselt büntetőpolitikai irány a helyes, vagy azt, hogy a bűncselekmények száma és azok megoszlása alapvetően nem a büntető jogszabályok változásától függ, esetleg mindkettőt. Egyet azonban biztosan nem, hogy az önök büntetőpolitikai törekvései helyesek, hogy attól a közbiztonság javulása várható.

Az elmúlt években számtalan szigorító rendelkezést vezettek be, élén a három csapásként elhíresült novellával, a helyzet azonban egy jottányit sem javult, csak romlott. Az önök által előszeretettel kemény kéz büntetőpolitikájának aposztrofált kormányzati álláspont a közvélemény akaratának kiszolgálására jó, azonban a közbiztonság javítására, úgy tűnik, nem. Az új büntető törvénykönyv felfogását tekintve - Európában szokatlan módon - nem csupán konzervatív, de maradi is. Jellemző rá a jelenlegi kormány által sajnos következetesen képviselt, elavult szemléletű szigorítás.

Nem önmagában - és ezt szeretném hangsúlyozni, képviselőtársaim: nem önmagában - az egyes esetekben indokolható, szigorúbb büntetőjogi fellépést minősítjük elavultnak vagy szükségtelennek, hanem a válogatás nélküli, minden bűncselekmény- és minden elkövetőtípust egyaránt és sokszor azonos módon érintő, régen idejétmúlt, egyszer vagy többször már be nem vált módszereket és jogintézményeket alkalmazó, kizárólag szabadságvesztés központú szigorítást.

A javaslat nagyon helyesen alapvetően a tettbüntetőjogi felfogás mellett áll ki, de hangsúlyozza a tettes-büntetőjogi felfogás jelentőségét is. Azaz alapvetően tettarányos büntetéseket alkalmaz, de a korábbinál nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy az individuális, a tettes személyéhez kapcsolható momentumok a korábbi Btk.-nál erősebben korrigálják a kiszabható büntetést. Ennek elemeit láthatjuk például a feltételes szabadságra bocsátás rendszerének átalakításánál, ahol nem az alapvetően a tett alapján meghatározott szabadságvesztési fokozat, hanem az elkövető előélete határozza majd meg a legkorábbi időpontot.

De ugyanez figyelhető meg a különböző visszaesőkre vonatkozó, egyre szigorúbb szabályozással kapcsolatban. E felfogást nem kéne feltétlenül kritika tárgyává tenni, ha a javaslat elvi szinten képviselné ezt az álláspontot, s nem csupán a szigorítás egyik jó eszközét látná benne.

Indokolható, hogy a személyi körülmények az alanyi oldalon jelentőséggel bírnak a szigorúbb felelősségre vonás, az ártalmatlanná tétel, a megelőző biztonsági intézkedések, a deviáns magatartások ellenőrzése kapcsán, azonban jelentősége kellene hogy legyen a büntetőútról való elterelés, a nevelés, a reszocializáció, az utógondozás esetében is. Ilyen irányú változásnak azonban nem találjuk nyomát a tervezetben.

A korszerű kriminológiai szemlélet viszont mindkettőt fontosnak tartja, megfelelően árnyalt és sokoldalú büntetőjogi eszközrendszer megteremtését szorgalmazva. Olyan szabályozást sürget, amelyben az indokolt szigor és az elterelés között számos lehetőség kínálkozik kiválasztásra. A javaslatban azonban mind a szankciórendszer, mind a büntetés kiszabásának szabályozása körében markánsan érzékelhető az a szemlélet, amely az elkövető individuális sajátosságait, tehát a tettesbüntetőjog jegyeit egyoldalúan, jóformán kizárólag akkor tekinti a tettarányos büntetést árnyalni képes tényezőknek, ha a személyiségjegyek a további szigort alapozhatják meg.

Nem pusztán arról van tehát szó, hogy mint az indokolás írja, hangsúlyosabban jelenik meg a tettarányos büntetőjogi szemlélet, hanem arról, hogy az állítólag elkerülhetetlen szigorodás indokaként a részletszabályokban meghatározó hangsúllyal mind a cselekményre koncentráló, mind az elkövető személyét előtérbe helyező szemléletnek egyoldalúan csak a szigorítást megalapozó elemeit veszik figyelembe.

A Btk. tervezete általános értelemben véve sem áll ki az úgynevezett kettős nyomvonalú büntetőpolitika mellett, amely szerint a súlyos bűncselekményt elkövetők, illetve a visszaesők esetében alapvetően hosszabb tartamú, letöltendő szabadságvesztés kiszabásával a büntetés szigorának, a büntetés megtorló jellegének van nagyobb jelentősége, azonban a kisebb súlyú bűncselekményeket elkövető elsőbűntényesek esetén az elterelésnek és az alternatív szankcióknak, a büntetési célok közül pedig elsősorban a prevenciós célnak és a nevelési célnak kell prioritást élveznie.

Szemléletét tekintve, amely sok konkrét törvényhely módosításában ölt testet, elmossa az eddig a jogszabályokban létező különbséget a bűnismétlő, illetve az elsőbűntényes, valamint a súlyos és a bagatell bűncselekményeket elkövetők között. Például az indokolás ugyan kiemeli, hogy a tervezet a bűncselekményt első alkalommal elkövetők esetén a prevenciós szempontok érvényesítését is lehetővé teszi, azonban úgy tűnik, hogy paradox módon ezt is szabadságvesztéssel.

Az elzárást indokoló mondatában ugyanis az előterjesztő a következőképpen fogalmaz. "Főként a fiatalkorú, illetve az elsőbűntettes elkövetőknél hatékonyan szolgálhatja a speciális prevenciót." Ma már nincs vita a szakemberek között abban, hogy lehetőség szerint kerülni kell a rövid tartamú szabadságvesztés büntetéseket, s helyettük más szankció szolgálja hatékonyan a prevenciós célokat. Az elzárás pedig nem más, mint a szabadságvesztés generális minimumának 5 napra való leszállítása, csak más néven.

Az azonban feltétlenül üdvözlendő, hogy a javaslat a kettős nyomvonalú büntetőpolitikát biztosító ma hatályos rendelkezések túlnyomó többségét érintetlenül emeli át az új büntető törvénykönyvbe. Nem értünk egyet a jogalkalmazó és a jogalkotó viszonyának más alapokra helyezésével, azaz, hogy a törvényalkotó egyre több esetben írja elő kötelező jelleggel a bírói döntés tartalmát, egyre szűkíti a bíró mérlegelési jogát.

Ilyet tapasztalhatunk például a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre, a jogos védelemre, illetve a járművezetéstől eltiltásra vonatkozó egyes szabályoknál. Az egyéniesítés lehetősége pedig részben a prevenciót, de sokszor a szigorúbb büntetéskiszabást is megteremti.

Vegyünk egy példát, tisztelt képviselőtársaim! Látszólag a járművezetéstől eltiltásnál mindenkor súlyosabb büntetés a szabadságvesztés. Egy hosszabb tartamú járművezetéstől eltiltás azonban lényegesen súlyosabb büntetést jelenthet egy hivatásos sofőrnek, mint ha felfüggesztett szabadságvesztést avagy egy hónapnyi elzárást kap. Mindez egy, a gépkocsiját hétvégenként használó, sofőrrel rendelkező, addig köztiszteletben álló embernél éppen fordítva igaz. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a bírói mérlegelésre, a büntetések egyéniesítésére vonatkozó szabályok körét ne szűkítsék, hanem inkább bővítsék.

Természetes, hogy a büntető törvénykönyv tartalmaz bírói jogkört szűkítő rendelkezéseket. Nem az ilyen szabályok létjogosultságát vitatjuk, csupán azt tartjuk a jogfejlődés helyes irányának, ha ezekből a szabályokból egyre kevesebb lesz, s nem azt, ha egyre több. Az új kódex megalkotásával lehetőség nyílt volna a büntető törvénykönyv és a szabálysértési törvény egységes elvi alapokon nyugvó uniójának megteremtésére. A kormány képviselője, amikor az alkotmányügyi bizottságban az új szabálysértési törvény érdemeit méltatta, azt mondta, hogy az új jogszabály egyik nagy érdeme, hogy közelít a büntetőjoghoz, a büntetőjog rendszeréhez.

Én is úgy vélem, hogy a szabálysértési jog az elmúlt időszakban néha a kormányzat szándékának megfelelően, néha pedig, lássuk be, véletlenül, de nagyon helyesen, közeledni kezdett a büntetőjoghoz, s távolodni kezdett a közigazgatási jogtól. Meggyőződésem, hogy a kormánynak a teljes összhangot az új kódex magalkotásakor meg kellett volna teremtenie.

Engedjék meg, hogy idézzek Tóth Mihály professzor úr konferenciánkon elmondott előadásából, amely javaslatsorral a legteljesebb mértékben azonosulni tudok: "Ésszerűbb, egyszerűbb, garanciálisabb és hatékonyabb lenne egy olyan rendszer, amelyben a Btk. általános része a bűncselekményekre és a kriminális szabálysértésekre nézve egységesen szabályozza az elkövetőket, a stádiumokat, a beszámítást kizáró okokat, a halmazat kérdéseit s a többi, s emellett a szabálysértési szankciókat is."

A Btk. különös része a kettős alakzatú szabálysértéseket a bűncselekmények privilegizált eseteként szabályozná - például lopás vagy garázdaság -, a többi kriminális szabálysértést pedig külön fejezetben: például a rendzavarást.

A büntetőeljárási törvénynek lenne egy új, külön eljárása, amiben a kriminális szabálysértésekre vonatkozó kiegészítő vagy az általános szabályokat felülíró rendelkezések szerepelnek, ilyenek hiányában az általános eljárási szabályok lennének érvényesek.

A nem kriminális, azaz tisztán rendészeti szabálysértések maradnának a közigazgatási jog részei, de nem elsősorban represszív, hanem közigazgatási szankciókkal, amelyeket közigazgatási eljárásban alkalmaznak.

(10.50)

Tisztelt Országgyűlés! Ha valóban koncepcionális és nem korrekcionális módosítás lenne a cél, a logikus és tradicionális intézmények fenntartása mellett ez lehetne, lehetett volna az egyik ésszerű megoldás a jelenlegi, jelentős részben tisztázatlan viszony fenntartására, sőt fokozására, illetve ehelyett. Koherenciazavarok ugyanis nemcsak - sőt nem is elsősorban - egy-egy rojtosra módosítgatott törvényen belül, hanem egyes jogágak határvitái kapcsán is jelentkeznek.

Szólni szeretnék a legfontosabb általános részi szabályokról, a büntetőjog egészét átható, legfontosabb elvi és általános szabályokról. Az új kódexben vannak támogatható változások. Helyes rendelkezésnek tartjuk a speciális foglalkozástól eltiltást a nemi szabadság elleni bűncselekményt elkövető nevelő, felügyelő, gyógykezelő esetében. Helyes a kitiltás önállósulása, a közfeladatot ellátó személyek körének csökkentése, a jóvátételi munka bevezetése, a nullum crimen elv, a nulla poena elv deklarálása és a feltételes szabadságra bocsátás esetén a feles kedvezmény kiterjesztése. Egyetértünk továbbá a dekriminalizációs törekvésekkel is, megjegyezve, hogy akár szélesebb körben is alkalmazhatták volna.

Az eljárások gyorsításának meglátásunk szerint nem az a helyes módja, ha a büntető eljárásjog garanciarendszerét megtizedeljük, ahogy a kormány egyébként eddig tette, hanem az, ha a garanciarendszer érintetlenül hagyásával csökkentjük azoknak a jogellenes cselekményeknek a számát, amelyeket büntetőeljárásban kell elbírálni. Kritikáink jelentős része azokhoz a módosításokhoz kapcsolódik, amelyek valójában nem az új kódex újításai, hanem a Fidesz-kormány eddigi Btk.-módosító javaslataiból a törvénykönyv részévé vált változások. Azért érdemes mégis szólni ezekről, mert ezeket a viszonylag új rendelkezéseket, amelyek már a jelenlegi kormány által képviselt büntetőpolitikai irányvonalat jelenítik meg, az előterjesztő átmentette, átemelte az új kódexbe is.

Három csapás: talán a legismertebb korábbi módosításuk a három csapás néven ismertté vált szabályrendszer voltak. Addig egyetértünk, hogy helyes új kategória az erőszakos többszörös visszaeső. Az is helyes, hogyha az ilyen elkövetőkre szigorúbb büntetést határoz meg a törvény.

Eddig mi is elmentünk, amikor a 2009-es büntetőnovellával bevezettük az erőszakos többszörös visszaeső kategóriáját és a rájuk vonatkozó szigorú szabályokat. A három csapással azonban önök átestek a ló túloldalára. Azzal, hogy egyes esetekben a bírói mérlegelési jogot elvonva kötelező jelleggel életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés kiszabását írják elő, álláspontom szerint nem felelnek meg az arányosság és az igazságosság elveinek, amelyek pedig a jogállami büntetőjog tartalmi kritériumai. Mert bár kétségkívül sok olyan eset volt és lesz, ahol igazságosnak és arányosnak tekinthető az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása, legalább ugyanennyi eset volt és lesz, amikor nem. Számos elméleti és gyakorlati példát lehetne felhozni mindkét esetre.

És még egy érv a három csapás ellen. Hamarosan drasztikusan megnő majd azok száma, akik az erre vonatkozó törvényi feltételek megvalósításával úgy élnek majd közöttük, hogy semmi vesztenivalójuk nincs. Az ilyen bűnelkövetők pedig beláthatatlan veszélyt jelentenek a társadalom számára.

Mindazonáltal a javaslat pozitívumaként értékelhető e körben, hogy az egyidejű elkövetés esetén a jövőben nem alkalmazhatóak majd a három csapás drasztikus szabályai, azaz a javaslat a három bűncselekmény alaki halmazatát kizárta. De ha már az erőszakos bűncselekmények elemzésénél vagyunk, megjegyzem, a jogalkotó akkor járt volna el helyesen, ha lényegesen határozottabban elválasztja az erőszakos személy elleni, illetve minden más bűncselekmény büntetési tételkereteit, mert az igazi határvonal meglátásom szerint itt húzódik a bűncselekmények között. E cél elérése érdekében érdemes lett volna fontolóra venni egyes bűncselekmények tételkereteinek megemelését, míg másoknak a csökkentését.

Középmértékes büntetéskiszabás: a középmértékes büntetéskiszabás egyszer már volt hatályos a rendszerváltozás óta, akkor sem vált be. A bírói gyakorlatot elemezve megállapíthatjuk, hogy az egyes bűncselekményekhez rendelt büntetési tételkeret felső határához közeli büntetést kirívóan súlyos esetekben szabnak ki. A büntetési tételkeret középső harmadában a súlyos büntetéseket értékelik, és a büntetési tételkeret alsó harmadában értékelik az általánost.

A jogalkotó ennek a nagyon régóta kijegecesedett gyakorlatnak az ismeretében határozta meg a bűncselekményekhez tartozó büntetési tételkereteket. A középmértékkel nem az a legnagyobb baj, hogy ez is az egyike azoknak a szabályoknak, amelyek szűkítik a bírói mozgásteret, hanem hogy a bevezetésének nincs elfogadható jogpolitikai indoka. Válogatás nélkül szigorítja ugyanis az összes bűncselekményt, a közúti baleset okozásától a csalásig, a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetéstől a testi sértésig, a becsületsértéstől a rongálásig, de mondhatnék más, egymással semmilyen szempontból sem összehasonlítható bűncselekményeket. Egységesen szigorúbb elbírálásra ösztönöz a gondatlan bűncselekmények esetén éppúgy, mint a szándékos bűncselekményeknél. Definiálhatnánk a középmértéket generális súlyosító körülményként is. A jól átgondolt, differenciáló szigorítás lehet hasznos, ahogy már mondtam, az általános azonban semmi másra nem alkalmas, mint hogy népszerűbbé váljon valaki, ha amúgy nincs ötlete a bűnözéssel szembeni fellépésre.

Kedvezmények lehetőségének szűkítése: ugyanennek a törvénymódosításnak az eredményei a különböző kedvezményekből való kizárások, amelyek annak idején, amikor 1999-2003 között e rendelkezések hatályban voltak, azok sok esetben kirívó igazságtalansága miatt nem találkoztak a jogalkalmazók tetszésével, és örömmel vették, amikor eltöröltük őket. A javaslat most változatlan formában tartalmazza e rendelkezéseket. E korábbi törvénymódosítás vonatkozásában indokolt a klasszikus mondást idézni: önök sajnos semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek.

De nézzük a teljesen új rendelkezéseket! Jogos védelem: az előterjesztő a jogos védelem törvényi tényállását egy új elemmel, az arányossággal egészítené ki. Elég régi vita a büntetőjogászok között és komoly szakirodalma van annak a kérdésnek, hogy a szükségesség mellett részét képezze-e a jogos védelem törvényi tényállásának az arányosság. Felmerült ez a 2009-es büntetőnovella benyújtásakor is. Viszonylag széles körű az egyetértés abban, hogy a szükségesség magában foglal bizonyos mértékű arányosságot is. Az arányosság megkövetelése, már csak a jogi tárgyak különbözősége, így azok összehasonlíthatatlansága miatt is, értelmetlen.

Vagyon elleni támadás esetén lehetőség van a jogszabály szerint elhárító magatartásra. Az elhárító magatartás okszerűen csak személy ellen irányulhat. Ha az arányosság mint tényállási elem bekerül a törvénybe, vajon hogyan határozom meg, hogy az elhárító magatartás során okozott könnyű, súlyos vagy éppen életveszélyt okozó testi sértés milyen érték védelmével lesz arányos? 100 ezer forint megér egy könnyű testi sértést, 1 millió pedig egy súlyosat?

Azonban egy dolog biztos: ha az arányosság a tényállás részévé válik, az szűkíteni fogja a védekező személy lehetőségeit. Vegyünk egy példát! Egy gyenge fizikumú nőt megtámad egy erős férfi puszta kézzel, azért, hogy kicsit megverje. A nő lőfegyverrel megállítja. Magatartása szükséges, mert másképp nem tudta volna elhárítani a verést. Neki kisebb sérülést akartak okozni puszta kézzel, ő lőfegyverrel életveszélyt okozó sérülést okozott. Az elhárító magatartás szükséges, de semmiképpen nem arányos. Arányosan abban a helyzetben nem tudta volna elhárítani a támadást. Állítsuk őt döntés elé, hogy vagy elviseli a verést, vagy túllépi az elhárítás arányos mértékét?

Azon kívül, hogy a változtatással nem értek egyet, úgy gondolom, hogy a védekező személy lehetőségeinek szűkítése valójában a kormánynak sem áll szándékában. A bírói gyakorlat az elmúlt 20 évben sokszor éppen arra hivatkozva tágította a védekező személy lehetőségeit, hogy a jogos védelem korlátja nem az arányosság, hanem a szükségesség. Kár lenne, képviselőtársaim, ebből visszalépni.

A másik újdonság a jogos védelem szabályozásánál, hogy egyes esetekben megdönthetetlen vélelemként rendelkezik a törvény arról, hogy a támadást élet elleni támadásként kell értékelni. Ez pedig értelemszerűen azt jelenti, hogy az ilyen támadás elhárításakor a támadó életének kioltása is jogszerű.

Alapvetően egyetértünk a védekező jogainak bővítésével, s valljuk, hogy a kockázatot a támadónak kell viselnie. Azt is el tudjuk fogadni, hogy bizonyos esetekben, például amikor a támadó éjjel a lakásba felfegyverkezve behatol, az elhárító magatartás szinte korlátlan legyen. De határt, képviselőtársaim, azért szabni kell.

A javaslat szerint, ha valaki éjjel behatol a kertbe, minden további feltétel nélkül ki lehet oltani az életét, akkor is, ha a tulajdonos látja, hogy csak néhány karalábét akar elvinni a zárt kertből. Ilyen kirívó igazságtalan helyzetek tömegesen jelentkeznek majd, ha a jogszabályt ebben a formában fogadja el az Országgyűlés. Nem is beszélve a visszaélések lehetőségéről, amiről bővebben nem beszélnék, nem kívánok ugyanis ötleteket adni.

A jogos védelem új szabályozása mindezeken felül még számos kérdést felvet, azokról azonban az idő hiánya miatt az általános vita folytatásában beszélek majd.

Büntethetőségi korhatár leszállítása. Az új kódex legjelentősebb újítása közé sorolható, hogy egyes bűncselekmények elkövetése esetén az előterjesztő a büntethetőségi korhatárt 14-ről 12 évre kívánja leszállítani. Ez a javaslat az utolsó pillanatban került az előterjesztésbe, a szakmai vitára bocsátott anyagban még nyoma sem szerepelt, éppen ezért elhamarkodottnak tartom, hogy a kérdésről most állást foglaljak. A változtatás van olyan jelentőségű, hogy szakmai egyeztetést fogunk tartani róla.

(11.00)

Összbüntetésbe foglalás: az összbüntetésre vonatkozó előterjesztői változtatásokat teljességgel feleslegesnek tartjuk. Más körben azonban felülvizsgálandónak gondoljuk az összbüntetésre vonatkozó rendelkezéseket. Könnyen igazolható, hogy az a hatályos feltétel, amely szerint az elkövető valamennyi bűncselekményét a legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedése előtt követi el, két, távolról sem azonos súlyú esetkört egyaránt felölelhet. Lehetséges, hogy folyamatban lévő büntetőeljárás ideje alatt derül fény az elkövető további, a kérdéses eljárás megindulása előtt elkövetett bűncselekményére, egyesítésre azonban már nincs mód. A terheltnek természetesen nem róható fel, hogy a vele szemben folyó eljárásban vagy azt megelőzően nem tárta fel a korábbi bűncselekményét, ez önfeljelentés lenne. Eljárást kell indítani tehát az utóbb feltárt bűncselekmény miatt, és abban is ítéletet kell hozni.

Az így született ítéletek összbüntetésbe foglalása és a szabadságvesztések együttes tartamának némi csökkentése biztosan nem sérti a méltányosság elvét. Előfordulhat azonban az is, hogy az elkövető újabb bűncselekményét a már más bűncselekmény miatt folyamatban lévő eljárás során, tehát a büntetőeljárás hatálya alatt követi el, és egyesítésre szintén nincs mód. Ma ez az esetkör is alapot ad az összbüntetés kedvezményére, hiszen formálisan itt sem más a helyzet, a terhelt újabb bűncselekményét a legkorábban meghozható jogerős ítélet előtt követte el. Világos azonban, hogy ezúttal merőben más helyzettel állunk szemben. Az a terhelt, aki a büntetőeljárás hatálya alatt állva ismét a bűn útjára lép, látványosan igazolva ezzel, hogy a büntetőeljárás rá nézve a legcsekélyebb visszatartó hatással sincs, alaptalanul formálhat jogot az összbüntetésben megnyilvánuló kedvezményre.

Elzárás: nem értünk egyet az elzárás intézményének büntetőjogba való átültetésével. Ahogy korábban már szóltam róla, ez nem más, mint a generális minimum leszállítása öt napra. E rendelkezés bevezetése a legjobb bizonyíték arra, hogy az előterjesztő csak szavak szintjén híve a kettős nyomvonalú büntetőpolitikának, ráadásul tovább ront a büntetőjog és a szabálysértési jog egyre zavarosabb viszonyán.

Pénzbüntetés: ellenzem a pénzbüntetés alsó határának csökkentését. A 2009-es büntetőnovellában azért emeltük meg drasztikusan az alsó határt, mert egyrészt önmagában véve is súlytalannak éreztük, ha valaki kaphat 3 ezer forint büntetést bűncselekmény elkövetése miatt. A másik ok az volt, hogy megteremtsük az összhangot a szabálysértési bírságok rendszerével. Az alsó határ leszállításával, főleg hogy azzal párhuzamosan a szabálysértési bírságok összege nő, az összhang elvész. A szabálysértés természeténél fogva kevésbé társadalomra veszélyes cselekmény, mint a bűncselekmény, az új szabályozás alapján azonban a szabálysértés elkövetéséért lehetne tízszer akkora pénzbírságot kapni, mint bűncselekmény elkövetéséért. Bizonyos átfedés elképzelhető, de ekkora semmiképpen. Ez és az előző probléma is jól rámutat arra, hogy miért kellett volna az új kódex megalkotásával megnyugtató módon rendezni a büntetőjog és a szabálysértési jog viszonyát.

Kényszergyógykezelés: nem értünk egyet a kényszergyógykezelés ismételten határozatlan idejűvé tételével. A büntetőjog-tudomány régóta kifogásolta azt, hogy a kényszergyógykezelés határozatlan tartamú jogkövetkezmény, mivel a büntető törvénykönyv nem rendelkezett annak felső határáról. A szabályozás sértette a jogkövetkezmények meghatározására irányadó nulla poena sine lege elvét, amely megköveteli a büntetőjogi jogkövetkezmények pontos és egyértelmű meghatározását. Éppen ezért a 2009-es büntetőnovella változtatott ezen a helyzeten. A tervezet által felhívott alkalmazási problémák mint praktikus szempontok nem állíthatók szembe a kényszergyógykezeltek emberi jogaival. Meglehetősen furcsa, hogy az indokolás jogalkalmazói tapasztalatról beszélnek ez ügyben, hiszen ilyen 2009 óta nem lehetett.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Vezérszónoki felszólalásomban, tisztelt képviselőtársaim, kiemeltem a legfontosabb általános jellegű elvi kritikáinkat. A vita folytatásakor azonban én is és képviselőtársaim is számos rendelkezéshez kívánunk még hozzászólni.

S végül engedjenek meg nekem egy rövid gondolatsort: a javaslat erényeként értékeljük a logikus felépítését, a különös részi fejezetek társadalmi értékrendet tükröző sorrendjét, azt, hogy a büntető törvénykönyvünk sok év után koherens jogszabály lesz. Módosító javaslataink nem kívánják majd megbontani az egységet, de jelentős büntetőjog-politikai fordulatot szorgalmaznak majd. Amennyiben ezek közül a legfontosabb elvi jelentőségűeket nem fogadja el az Országgyűlés, a törvényjavaslatot az MSZP frakciója nem fogja támogatni.

S az utolsó mondat, tisztelt elnök úr: ezzel együtt ígéretet teszek arra, hogy esetleges kormányra kerülésünk esetén a vezérszónoki felszólalásomban vállalt büntetőpolitikát tükröző novelláris módosítást, törvénycsomagot a lehető legrövidebb időn belül benyújtjuk az Országgyűlés elnökének.

Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak, tisztelt Országgyűlés.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 36 2012.05.16. 7:32  31-43

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Való igaz, hogy az Alkotmánybíróság a 4/2006-os határozatában megerősítette azt a jogalkotási elvet, amely szerint a végrehajtott módosító és hatályon kívül helyező rendelkezések hatályban tartása felesleges, mert az alaprendelkezésbe beépült rendelkezések a továbbiakban joghatást már nem váltanak ki.

A törvényjavaslat négy fejezetből áll, és az első két fejezet valóban, ahogy államtitkár úr is elmondta, technikai deregulációt, azaz végrehajtottá vált, illetve joghatás kiváltására formailag nem alkalmas törvények vagy törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezésére tesz javaslat. Az alapos tartalmi vizsgálatot igénylő III. fejezete lényegében azonban a módosító törvények hibás kodifikációs gyakorlatát igyekszik orvosolni. Így valamely módosító törvényben elhelyezett átmeneti rendelkezést a módosított törvénybe iktatja be, másrészt szabályozni elmulasztott kérdéseket kezel.

Én azt tudom erre a gyakorlatra mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy bár alapvetően valóban egy technikai jellegű módosító javaslatról van szó, ez a javaslat e tekintetben rámutat arra, hogy milyen káros az, hogyha a törvényjavaslatokat olyan ütemben, olyan tempóban, valóban a szakmai és a társadalmi egyeztetés mellőzésével fogadja el az Országgyűlés, ami odavezet tehát, hogy viszonylag vaskos törvényjavaslatban kell előterjeszteni a hibás törvények kijavítására tett javaslatot.

Több rendelkezés, ahogy említettem, a törvényben bizonyos kérdéseket vet fel, bár kétségkívül kevésbé nagy volumenűeket, mint amiről korábban a Btk. vitájában szóltunk az előző napirendi pont kapcsán.

A törvényjavaslat 3. § (2) bekezdés 1. pontja hatályon kívül helyezi a március 15-ének nemzeti ünneppé nyilvánításáról szóló - és itt az évszámnak talán jelentősége van - 1927. évi XXXI. törvényt. Kétségtelen, hogy a törvényre a jogrendszerben valójában szükség nincs, én ezt elismerem, mivel az alaptörvény is nemzeti ünneppé nyilvánítja március 15-ét, ugyanakkor furcsa, hogy míg ezt a törvényt minden deregulációs művelet eddig elkerülte, legyen az bal- vagy jobboldali kormányok által generált, miért nem fér el éppen az első ilyen törvény a magyar jogrendszerben, ha már hagyománytiszteletről beszélünk.

A másik: a törvényjavaslat a 36. §-ában a büntetőeljárásról szóló törvény 29. § b) pontjában a rendőrség szövegrész helyébe a rendőrség és országgyűlési őrség szöveget lépteti. Ezzel van még problémám. Ez a rendelkezés a kihirdetést követő napon hatályba is lépne, pedig az országgyűlési őrség létrehozására csak 2013. január 1-jétől kerül sor. A rendelkezés szerint egyébként az országgyűlési őrség a rendőrség mellett hivatásos állományú tagjai ellen elkövetett emberölés, hivatalos személy ellen elkövetett emberrablás, hivatalos személy elleni erőszak, hivatalos személy ellen hivatalos eljárás alatt elkövetett rablás nyomozását kizárólag az ügyészség végezheti. Ugyanakkor a szabály 2013. január 1-je előtti hatályba léptetése technikai hiba, legalábbis én annak tartom, hiszen az őrség létrehozásáig a szabályt biztosan nem lehet majd alkalmazni.

Két ilyen problémás rendelkezést emelnék még ki. Az egyik a törvényjavaslat 17. §-a, amely módosítja az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló törvényt, annak az 1. § (7) bekezdését. A módosítás azt tartalmazza, hogy a képviselőnek járó alapdíj összege arányosan csökken, ha a képviselő a tárgyhónap napirendjében előre feltüntetett szavazásainak több mint egyharmadán igazolatlanul nem vesz részt. Ez így van most is. Ez a rendelkezés a kihirdetést követő napon hatályba lép. Itt is kifejezetten egy jogalkotási hibát javít az előterjesztő. Ezt a szabályt szó szerint a 2012. április 20-án hatályát vesztett házszabályi rendelkezés, a 44. § (2) bekezdése tartalmazta.

Mivel a képviselői javadalmazással összefüggő szabályok az Országgyűlésről szóló törvényben kaptak helyet, de csak a következő ciklustól hatályosak, az átmeneti időszakra sem az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló országgyűlési határozatban - mint a Házszabály új neve -, sem az Országgyűlésről szóló törvényben nem találunk rendelkezést a képviselői juttatásnak a hiányzás miatti csökkentéséről.

Egyébként az Országgyűlésről szóló törvény 107. §-a alapján a szabály a 2014-es ciklustól a következő lesz: a képviselő tiszteletdíjának összege arányosan csökken, ha igazolatlanul nem vesz részt az Országgyűlés üléseinek az adott hónap napirendjén előre feltüntetett szavazásainak több mint egynegyedén. A hibás szabályozásból jogállamban az következne, hogy a 2012. április 20-tól a törvény hatálybalépéséig eltelt időben bekövetkezett igazolatlan hiányzást nem lehetne figyelembe venni.

Végül még egy problémás szakaszt emelnék ki, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosítását tartalmazó törvényjavaslat 41. és 42. §-át.

A Ket. módosítása jó példa arra, hogy a kormány nem veszi komolyan a jogrendszer megtisztítását, tart attól, hogy már régen megváltozott törvényekre való hivatkozások is találhatóak még a jogrendszerben, törvénynél alacsonyabb jogforrásokban, ez kétségtelen tény. A Ket. 2005. november 1-jén lépett hatályba, felváltotta az 1957. évi törvényt, az Áe.-t. Törvényi szinten már régen nem találunk hivatkozást az Áe.-re, 2008-ban, a Ket. átfogó módosításakor a jogrendszer egészében mi elvégeztük a felülvizsgálatot. A jelenlegi kormány 2010-ben és 2011-ben is módosította a Ket.-et, de nem vette a fáradságot arra, hogy a törvénynél alacsonyabb jogszabályokat is ellenőrizze ebben a folyamatban.

Én azt gondolom tehát, tisztelt Országgyűlés, hogy egyrészt ez a törvény persze támogatható, hiszen olyan rendelkezéseket tartalmaz, ami helyes és indokolt, másrészt - még egyszer mondom - azonkívül, hogy ebben a törvényben is jogalkotási hibákat lehet felfedezni, rámutat azokra a hibákra, amik a törvényalkotásnak a Fidesz által diktált menetéből következnek. Ezért fekszik előttünk ez a vaskos törvényjavaslat.

Mindezeknek a figyelembevételét kérem majd az Országgyűléstől, amikor szavaz az esetleges módosító javaslatokról és végül a végszavazáskor.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

(12.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 223 2012.05.21. 2:00  218-224

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném biztosítani az Országgyűlést arról, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot támogatni fogjuk. Támogatni fogjuk azért, mert annak az irányával is egyetértünk, és egyetértünk a törvényjavaslatban megfogalmazott módosító javaslatok túlnyomó többségével is.

A szakmai vitában, az általános vitában is elmondtam én is, a vezérszónoki felszólalásomban is, és más képviselők is, hogy vannak olyan részei a javaslatnak, amelyeket mi kifejezett kodifikációs hibának és értelmetlen változtatásnak tartunk. Azonban előttünk van most a büntető törvénykönyv tervezete, a büntető kódex módosítását most tárgyalja az Országgyűlés, és ezek az általam szakmai hibának nevezett rendelkezések szintén megjelennek az új kódexben. Én arra kérném a nyitottságot a kormánypárti többségtől, hogy a büntető kódex szakmai vitájában legyenek nyitottak, amikor ezeket a kérdéseket ismét felvetjük, és adott esetben, ha tényleg szakmai kérdésről van szó - márpedig itt én azt gondolom, arról van szó -, akkor legyenek nyitottak az esetleges módosító javaslatoknak a vonatkozásában is.

Ezzel a megjegyzéssel támogatjuk a javaslatot, hiszen valóban azt gondoljuk mi is, hogy a gyermekbarát igazságszolgáltatásra, illetve hogy errefelé mozduljon el az igazságszolgáltatás rendszere, szükség van. Én úgy hiszem, hogy nem ennek kell az utolsó lépésnek lenni, hanem csupán az elsőnek, vagy valamilyen köztes lépcsőnek. Mi kaptunk arra ígéretet a vita során, hogy itt nem kívánják lezárni ezt a folyamatot, hanem tovább gondolkodunk erről. Ezt mi helyesnek tartjuk, éppen ezért a javaslatot a fenntartásaink megfogalmazása mellett, de támogatjuk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 222 2012.05.30. 1:57  211-375

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Bohács Zsolt képviselőtársam tankönyvi pontossággal ismertette a jogos védelem hatályos és egyébként tervezett szabályait. Egy érdekesség azonban volt benne, méghozzá elég hosszan méltatta a javaslatnak azt a rendelkezését, amely be kívánja emelni a jogos védelem törvényi tényállási elemei közé az arányosság fogalmát.

Szeretném, ha a mai vitában legalábbis megpróbálnánk tisztázni - mielőtt tovább méltatjuk a javaslatnak e rendelkezését és ezt az irányát -, hogy a Fidesz-frakció, illetve a kormány egyetért-e egyáltalán ezzel a javaslattal. Én ezt azért merem csak fölhozni, mert nem hiszem, hogy nagyon sok lesz ilyen a jövőben, a múltban biztos nem volt, hogy én Boldog István képviselőtársammal egyetértsek, de most egy, az enyémhez kísértetiesen hasonló javaslatot nyújtott be, amelyben fideszes képviselőként ezt a módosítást el kívánja hagyni.

Én ezt nagyon pártolom, és nagyon örülök annak, hogy a kormánypárti oldalról ez a szándék megjelent. Én azt szeretném mindösszesen tudni csak, hogy a kormánynak, illetve a kormánypártoknak a szándéka akkor Boldog István képviselőtársam álláspontjával egyezik-e meg vagy az eredeti előterjesztésben szereplő javaslattal, amit Bohács képviselőtársam ismertetett.

Örülnék, ha egyébként erről akár egy szakmai vita itt kialakulna, aminek elemeit már láttuk a vezérszónoki felszólalási körben is, hiszen úgy hiszem, hogy a büntető törvénykönyv módosításai közül ez az egyik legjelentősebb, de a jogos védelem körében én azt gondolom, hogy lényegesen jelentősebb, mint azoknak a törvényi vélelmeknek a megvitatása, amelyekről egyébként eddig igen sok szó esett.

Köszönöm szépen.

(16.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 346-348 2012.05.30. 16:17  211-375

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem kívánok beszállni abba a vitába, ami itt a Horthy-korszak rehabilitációjáról vagy az erre tett kísérletekről szól, bár persze megérne ez is egy misét, de azt gondolom, nem ennél a napirendi pontnál vagyunk most.

Mindenesetre, amit önök felmagasztalnak korszakot, abban, emlékeztetem önöket, hogy a Csemegi-kódex volt hatályban, amit 1878-ban alkottak meg, és a Deák-féle törvényjavaslat, ami ugyan hatályba sosem lépett, de a büntetőjogi gondolkodást az elkövetkezendő száz-százötven évre bizonyosan megalapozta, és a Csemegi-kódex, amelyet százharminc éve fogadtak el, azt gondolom, kijelenthetjük, hogy lényegesen felvilágosultabb szemléletet képviselt, mint ma itt sokan a Házban. Azt gondolom, hogy ezt érdemes megjegyezni még ezzel a témával kapcsolatban.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Illetve annyit tennék még hozzá ehhez, hogy ha valaki a Csemegi-kódexet és annak a novelláris módosításait idézi, akkor érdemes a kódexet a maga teljes egészében a vizsgálat tárgyává tenni, és akkor rá fognak ébredni arra, főleg, ha a történelmi kontextusban tekintik azt, összehasonlítva más büntetőjogi kódexekkel Európában, akkor egy kifejezetten modern, progresszív szemléletmódot tükrözött, és ha azt is megnézik, hogy melyik büntető törvénykönyvet váltotta le, és abban milyen rendelkezések voltak, ami még valóban a feudális társadalomból visszamaradt, talán kijelenthetjük, hogy igazságtalan rendelkezéseket tartalmazta, akkor azt kell hogy mondjam, hogy az önök mai szemléletét tekintve az akkori parlamenti vitában biztos nem a Csemegi-kódex elfogadása mellett érveltek volna, hanem éppen annak az elvetése érdekében.

A vitát végighallgatva és rátérve a most konkrétan előttünk fekvő büntető törvénykönyvre, néhány szakmai hozzászólást leszámítva, hogy keressek ilyet más frakciókból, például a Jobbik képviseletében Vágó Sebestyén képviselő úr, vagy éppen a Fidesz soraiból Gruber Attila képviselő úr tett meg; szóval ezeket leszámítva eszembe jutott egy gyerekkori jelenség. Biztosan ismerik képviselőtársaim azt a szituációt, amikor a gyerekek egymásra licitálnak: az egyik tízet mond, a másik utána százat mond, utána jön az ezer, a tíz- és a százezer - ki meddig tud számolni gyerekkorban az adott életkorban -, s a végén, amikor eljutnak a határig, mármint aminél nagyobb számot nem tudnak mondani, akkor hozzáteszik, hogy mindig eggyel több, mint amit a másik mond.

A Btk.-módosításoknál és jelen vitában is hasonló jelenségnek vagyunk tanúi. Legyen szigorúbb, elrettentőbb a büntetés; a rablókat, a tolvajokat és más bűnözőket hosszú időre zárjuk börtönbe - hosszabbra természetesen, mint eddig tettük -; legyen tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés. Aztán jön a licitben a következő szint: legyen halálbüntetés - ezt most a Jobbik előhozta, ez eddig nem volt téma itt a Házban. Őszintén szólva azt várom, hogy mikor jön valaki, és licitál erre is rá, hogy mondjuk, a hagyományőrzés jegyében legyen karóba húzás is. (Dr. Apáti István: Itt vagyok!) Hát, Apáti képviselő úr már jelentkezett is rá. Őszintén szólva szomorú és sajnálatos, mert remélem, csak egy vicc. Akinek tehát az a célja képviselőtársaim, hogy népszerű legyen, az természetesen jó eszközt talál az előbbiek hangoztatásában.

Ha rendeznénk egy közvélemény-kutatást - erre is sokan hivatkoztak önök közül -, hogy - maradjunk az előző példánál - hányan szeretnék azt, hogy igazán bestiális bűncselekmény-sorozatok elkövetése esetén a felnégyelés, a karóba húzás, a kerékbe törés lehessen-e a Btk.-ban alkalmazott büntetési nem, akkor higgyék el, képviselőtársaim, többséget kapna a társadalomban. Egész egyszerűen azért, mert az emberek az ilyen ügyekben érzelmi alapon döntenek, és nem racionálisan. A Fidesz is élt ezzel vagy él is ezzel a módszerrel, mármint a licittel, csak most emberére talált a Jobbikban, és úgy tűnik, hogy a szituáció azt eredményezte, hogy most a halálbüntetés vonatkozásában már a Fidesz kényszerül védekezésre, ami nyilvánvalóan nem egy népszerű dolog.

Végighallgatva a vitát, már-már pejoratív jelzők születtek a szakszerű felszólalásokat illetően, sokan érthetetlennek nevezték, vagy fölösleges jogászkodásnak nevezték. Én pedig úgy hiszem, hogy egy új büntető kódexet nem hiba szakmai alapon megvitatni, hanem kifejezetten erény. Nem az az érdem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ki tud nagyobb szigort követelni, sőt még az sem, hogy ki tud több szigorúbb szabályt elfogadni, hanem az, hogy ki tud olyan büntetőpolitikát folytatni, ki tud olyan intézményi változásokat végrehajtani, ki tud olyan világot teremteni, ahol csökken a bűnözés és nő a közbiztonság.

Vezérszónoki felszólalásomban én idéztem három, azt gondolom, megkérdőjelezhetetlen szervezetnek, mármint legalább kormányoldalról talán megkérdőjelezhetetlen szervezetnek a statisztikai adataiból. Ez a Legfőbb Ügyészség volt, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága. Az itteni adatok szerint a 2010 előtti tíz évben folyamatosan csökkent a bűnözés volumene. Az emberölések száma, ha jól emlékszem az adatokra, akkor évi 250-ről 145-150-re csökkent le. Ez a tendencia 2010-ben megfordult. 2010 után 13,5 százalékkal nőtt a bűnözés volumene, és 2011-től, a három csapás bevezetése után és annak ellenére, nőtt a befejezett emberölések száma.

Volt egy elmélet, tisztelt képviselőtársaim, biztosan ismerik, de gondolom, hogy senkinek nem ez képezi az ideológiai alapját. Volt, aki annak idején azt mondta, hogy amikor majd a szocializmusból kommunizmus lesz, akkor megszűnik a bűnözés. Ha elegánsan kívánunk fogalmazni, akkor nevezhetjük ezt utópiának, ha kevésbé elegánsan, akkor nevezhetjük hülyeségnek. Ugyanis mindenki tudja, hogy mindig lesz majd bűnözés, mindig lehet majd éppen ezért sokkoló képeket mutatni, mindig lehet sokkoló történeteket mesélni, mindig lesz emberölés, amit lehet példaként hozni, akármilyen is a büntető törvénykönyv, ugyanis nem életszerű az, hogy a bűnözés megszűnik.

A bűnözés sajnos a társadalom része, képviselőtársaim, ezt jó lenne tudomásul venni. Küzdeni kell persze azért, hogy a bűnözés volumene csökkenjen, de úgy hiszem, hogy nem helyes a társadalom bűnözéstől való, hol racionális, hol pedig irracionális félelmét kihasználni egyszerűen szavazatszerzés céljából, népszerűségnyerés okán.

Akkor tudunk eredményesen küzdeni meglátásom szerint a bűnözés ellen, ha a büntetőjog-alkotást, az arról való vitát felemeljük szakmai, sőt hadd mondjam azt, tudományos szintre; igen, képviselőtársaim, akár itt a parlamentben is. Én is tudnék példákat hozni, hogy milyen borzalmak történtek. Tudnék hozni a mi kormányzásunk idejéből, tudnék hozni a Fidesz-kormányzás idejéből, és fogok tudni hozni a következő kormány idejéből is, bárki is lesz kormányon, akár a Fidesz, akár az MSZP, akár a Jobbik, akár bárki más. Azt gondolom, hogy ebben a szellemben és ezen okokból érdemes visszatérni, nemcsak az én felszólalásomban, hanem a következőkben is a szakmai vitastílushoz, ahogy azt hála istennek azért többen is tették az elmúlt néhány órában.

Vezérszónoklatomban elmondtam már a legfontosabb kritikákat, elvi jelentőségű észrevételeinket, a kódex által képviselt és az általunk képviselt büntetőjog-politikai felfogás közti legjelentősebb különbségeket. Most az ezekhez képest kisebb jelentőséggel bíró általános részi rendelkezésekről és különös részi rendelkezésekről beszélek jelen felszólalásomban is, és valószínűleg egy következőben is.

Az első, amit szeretnék kiemelni, az a részben felfüggesztett szabadságvesztés. Az új Btk. megszünteti a részben felfüggesztett szabadságvesztést. A rendelkezéssel nem értünk egyet, hiszen az éppen az egyéniesítés céljait szolgálja. A represszív büntetési célokat alapvetően a letöltendő rész, a prevenciót pedig alapvetően a fenyegetettség alatt állás, azaz a próbaidő biztosítja. Megszüntetése előtt érdemes lett volna megvárni a gyakorlati tapasztalatokat, az előterjesztő által hivatkozott alkalmazási nehézségeket pedig nem az indokolásban kiemelni, hanem megoldani lenne indokolt.

(21.10)

Egy jogintézmény megszüntetése alkalmazási nehézségekre való hivatkozással a kodifikátor szakmai alkalmatlanságát bizonyítja, nem pedig a jogintézmény feleslegességét.

De menjünk tovább! A joghatóság vonatkozásában az indokolás azt írja, és természetesen erről szól a rendelkező rész is, hogy a passzív személyi elv alapján - ezt vezeti be, az úgynevezett passzív személyi elvet - a magyar büntető joghatóság kiterjed azokra a cselekményekre is, amelyeket nem magyar állampolgár külföldön magyar állampolgár vagy magyar jog alapján létrejött jogi személy, vagy egyéb jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany sérelmére követett el.

Képviselőtársaim, őszintén szólva egy kérdést mindenképpen felvet ez a szöveg és ez az új rendelkezés, hogy vajon hogyan fogják tudni értelmezni és alkalmazni ezt a rendelkezést olyan állampolgárokkal szemben, akik a saját hazájukban egy magyar állampolgár sérelmére olyan bűncselekményt követnek el, ami a saját hazájukban nem bűncselekmény, mondjuk, egy teljesen más kultúrájú országban, például egy iszlám országban. Azt gondolom, hogy egyrészt nem fogják tudni végrehajtani ezeket az ítéleteket, másrészt pedig úgy hiszem, hogy ez a rendelkezés sok esetben okozhat akár diplomáciai problémákat is bizonyos államok és a Magyar Köztársaság - bocsánat, most már sajnos csak Magyarország - vonatkozásában.

A közvetítői eljárásról néhány szót. Azt gondolom, helyes és jó az, hogy továbbfejlesztik, és bármennyire is igyekeztek fideszes képviselőtársaim úgy beállítani ezt a büntető törvénykönyvet, mármint ezt az új kódexet, amit előterjesztettek, hogy ez csupa szigorítás, hál' istennek nem az, hanem vannak benne értelmes rendelkezések is. Ilyen például a közvetítői eljárás továbbfejlesztése, például hogy a korábban teljesített jóvátételt közvetítői eljárás keretében megállapodásba lehet foglalni. Ez nagyon helyes, hiszen van az a mondás, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad, és úgy hiszem, hiba volt, hogy az eddigi rendelkezés nem tartalmazta ezt a lehetőséget. Én mindösszesen egy módosító javaslat megfontolására hívnám fel a figyelmet: érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy korábban okiratba lehessen azt is foglalni, magyarán a sértett garanciát vállalhasson korábban okiratban arra, hogy ha lesz közvetítői eljárás, akkor azt a jóvátételt, amit kapott azt megelőzően, el fogja fogadni a közvetítői eljárásban is mint jóvátételt. Úgy hiszem, hogy akkor lenne igazságos és teljes körű a változás, ha ez is bekerülne.

Az életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatban rengetegszer folytattunk már itt a Házban vitát. Azt gondolom, hogy teljesen egyértelműek a nézetkülönbségek az egyes részletszabályokat illetően. Én egy érdekességre azonban szeretném fölhívni a tisztelt Ház figyelmét. Érdemes lenne a Fidesznek eldönteni, hogy melyik álláspontot képviseli. A 42. §-hoz fűzött indokolásban az egyik mondat a következőképpen szól: "Általánosan elfogadott az az álláspont, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltnek is reményt kell adni jövője tervezésének a reális lehetőségére, a társadalomba történő visszatérésre, az emberiesség szempontja ezt is igényli." Én ezt értem, képviselőtársaim, de ezzel a mondattal szöges ellentétben áll az a rendelkezés, miszerint is a bírónak sok esetben kötelessége kiszabni a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést. Azt gondolom, hogy ezt el kellene dönteni.

A közérdekű munka vonatkozásában... Jelzem elnök úrnak, hogy egy perc hosszabbítást fogok kérni.

ELNÖK: Igen.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Szóval a közérdekű munka vonatkozásában 30-ról 48 órára emelik föl az alsó határt. Először is nekem furcsa, hogy a pénzbüntetésnél leviszik az alsó határt, itt meg fölemelik az alsó határt. Szerintem pont fordítva lenne indokolt, mert ha 30 ezer forint pénzbüntetés kiszabható egy bűncselekményért, az szerintem súlytalanná teszi a büntetést. De ha 30 óra kiszabható mint közérdekű munka, az nem teszi súlytalanná a bűncselekményt, ugyanakkor sokkal inkább kinyitja annak lehetőségét, hogy alternatív szankcióként a bíróságok ezt alkalmazzák, mint ha felviszik az alsó határt 48 órára. Ugyanakkor a felső határ felemelésével egyet tudok érteni, ugyanis inkább válhat majd gyakrabban alkalmazott alternatív büntetéssé és egyébként a társadalom érdekeit szolgáló büntetési nemmé a közérdekű munka.

A vagyonelkobzásnál a bizonyítási teher megfordul a kábítószer-kereskedelem esetén. Azt gondolom, itt érdemes átgondolni azt, hogy ezt a bűncselekményt általában bűnszervezet keretében szokták elkövetni, ahol egyébként ez a szabály már a mai hatályos jogszabályokban is érvényes. A bizonyítási teher megfordulásával azonban nem tudok egyetérteni elvi alapon. Azt gondolom, régi jogelvet tör át, azt, hogy a vádló bizonyít. Úgy hiszem, a NAV-nak és a rendőrségi szakértőknek megvan az a szakértelme, hogy bizonyítsák azt, hogy illegális vagy legális az a vagyon, amit a bűnszervezetben történő elkövetés ideje alatt vagy éppen a kábítószer-kereskedelem ideje alatt szereztek meg. Tehát szükségtelennek és jogelveket áttörőnek tartom ezt a szabályt.

Elnök úr, a többit idő hiányában egy következő felszólalásban fogom elmondani. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 366 2012.05.30. 14:58  211-375

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatnám még két olyan, elvi jelentőségű probléma megtárgyalásával, amelyet sem a vezérszónoki felszólalásomban, sem pedig az előző felszólalásomban nem volt módom említeni. Egyébként a többi részletkérdésről szóló véleményünket majd a részletes vitában fogjuk kifejteni.

Szeretnék szólni az előzetes fogva tartás beszámításának szabályozásáról, amely alapján természetesen és helyesen differenciál a jogalkotó a tekintetben, hogy egy nap szabadságvesztés büntetésnek mennyi előzetes letartóztatásban eltöltött időt, mennyi házi őrizetben eltöltött időt számít be. Tehát amikor ezeket az arányszámokat akár a pénzbüntetés vagy az elzárás vonatkozásában szabályozza, akkor azt helyesen teszi, én azonban úgy gondolom, hogy a szabályozás részleteit tekintve már vannak bizony problémák.

Helyes az, ha a házi őrizetben eltöltött időt kevesebb szabadságvesztésnek számolják be, hiszen a házi őrizet lényegesen kisebb joghátrányt okoz az elkövetőnek, mint az előzetes letartóztatás. Magyarán, ha valaki otthon van fogva vagy a börtönben, az nem mindegy.

Azonban az előzetes letartóztatás - és ezt senki nem vitatja - körülményei gyakorlatilag egy fegyház fokozatban letöltött büntetésnek felelnek meg, legalábbis ahogy mondtam, a lényegi elemeit tekintve, hiszen például munkát sem végezhet az előzetes letartóztatásban lévő, 23 órán keresztül tartózkodik a cellájában. Ez lényegesen enyhébben kerül szabályozásra, mondjuk, a börtönbüntetést vagy a fogházbüntetést töltők esetében.

Az tehát helyes, hogy amint mondtam, a házi őrizet több napja minősül egy nap szabadságvesztésnek. Az is helyeselhető, hogy egy nap előzetes fogva tartás egyenlő egy nap fegyházbüntetéssel, természetesen, ha ezt szabja ki a bíróság. Ha azonban a bíróság később börtönbüntetést vagy éppenséggel fogházbüntetést állapít meg, ne adj' isten pénzbüntetést vagy elzárást szab ki mint jogkövetkezményt, akkor egyáltalán nem helyes az előterjesztésben szereplő megoldás, amely szerint egy nap előzetes letartóztatásban eltöltött idő egy nap börtönbüntetésnek, egy nap elzárásnak, egy nap fogházbüntetésnek és egynapi tételnyi pénzbüntetésnek felel meg.

Azt gondolom, hogy ez súlyosan igazságtalan. Hiszen nagyon sokan vannak, akik a teljes büntetésüket az előzetes letartóztatásban töltik le. Egyszerűbben fogalmazva, a végén annyit kap, amennyit az előzetes letartóztatásban töltött. És hiába kap az illető fogházbüntetést vagy börtönbüntetést vagy az új szabályok szerint majd elzárást, ő gyakorlatilag a teljes büntetését fegyházkörülmények között töltötte le. Éppen ezért azt javaslom, hogy ennek megfelelően változzon meg majd a szabályozás, tehát a fegyháznak feleljen meg egy nap előzetes letartóztatás, avagy a börtönbüntetés két napnak, illetve három napnak feleljen meg a fogházbüntetés és az elzárás.

Azt gondolom, hogy Magyarországon annak lehetünk tanúi - és ezzel gyakorló jogászok mindannyian egyetértünk -, hogy irreálisan és irracionálisan sok az előzetes letartóztatások száma, és természetesen az ott eltöltött idő is. Ezt egyébként pártállástól függetlenül így gondoljuk.

Van olyan megye, volt olyan megye, ahol az ügyészi indítványoknak egy év alatt a 100 százalékát rendelte el a bíróság: 2009-ben Békés megyében volt így. Azt gondolom, ez nem dicsőség, hanem szörnyű. Úgy hiszem, hogy egy ilyen új szabályozás alkalmat, illetve lehetőséget adna arra is, hogy ez a bírói gyakorlat megváltozzon, és valóban az kerüljön előzetes letartóztatásba, akit oda kell helyezni, ne pedig boldog-boldogtalan, mert jobb bent, mint kint. Meggondolná sokkal jobban az ügyész, hogy egy kisebb súlyú bűncselekményért valakit előzetesbe helyez-e, ha az átváltás az általunk javasoltak szerint alakul majd.

A másik, amit javasolnék ezzel a szakasszal kapcsolatban, hogy a lakhelyelhagyási tilalmat is valamilyen módon számítsák majd be a később kiszabott szabadságvesztés büntetésbe. Természetesen lehet 1:5 vagy 1:10 az átváltási arány, de úgy hiszem, hogy az, hogy valaki kényszerintézkedés címén, mondjuk, a megyéjét vagy a városát nem hagyhatja el több évig, azt valahol a büntetésbe be kell számítani. Erre nem ad választ a jelenlegi jogszabály.

A másik olyan elvi kérdés, amiről szerettem volna szólni, igazából a mai vitában merült fel: nevezetesen a véleménynyilvánítás szabadságának korlátai. Azt gondolom, hogy nem kell azt igazolni és bizonyítani, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának van és kell is hogy legyen korlátja. Ezt elismeri a teljes jogrendszerünk, elismeri az alkotmány, az alaptörvény, elismeri a büntetőjog, elismeri a polgári jog.

Ráadásul lényegesen tágabb körben volna szükséges a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása, mint ahogy azt most a büntetőjog, illetve az Alkotmánybíróság gyakorlata tartalmazza és helyesnek látja.

(22.10)

Ugyanis a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság megállapította azt, hogy a véleményt nem illeti meg a védelem, hogyha az az emberi jogi charta alapvető értékeit tagadja. Márpedig az Alkotmánybíróságnak ezzel Magyarországon ellentétes a véleménye, s ebből fakad az, hogy az erre jogosult és hatáskörrel bíró szervezetek Magyarországot sorra marasztalják el amiatt, hogy nem elégséges az emberi méltóságot sértő cselekmények tiltása Magyarországon. Én úgy hiszem, hogy ezen érdemes volna változtatni, de ezt biztos, hogy nem a büntető törvénykönyv vitájánál kell megtenni, hiszen ahhoz, hogy érdemi változást lehessen itt elérni, ahhoz az alaptörvény módosítására volna szükség.

Két felszólalásra szeretnék még nagyon röviden reagálni. Az egyik épp Szalay képviselő úr felszólalása, aki a büntetések szigorítását többek között azért tartotta szükségesnek, azzal indokolta, hogy például az úgynevezett Cozma-ügyben is olyan ítélet született, amely fölháborította a közvéleményt, és nem jó, hogyha a bíróság egy ilyen cselekmény esetén másodfokon enyhíti a kiszabott büntetést, és ez az érvrendszer egyébként pont ezzel az üggyel kapcsolatban már itt a parlamentben nem először hangzik el.

Hadd mondjam azt minden tiszteletem dacára, képviselő úr, hogy felelőtlen magatartás a bírói döntést félinformációk birtokában bírálni, és ezt mondom másnak is. Ön tudomásom szerint egy elismert orvos. Ha valaki bemegy a kórházba azzal, hogy fáj a hasa, annak lehet többféle oka, lehet gyomorrontás, és lehet egy áttétes rák is, daganatos megbetegedés. Egészen más a kettő, pedig a külső szemlélő számára hasonló, és az orvost, hogyha meghal a beteg, egészen másként kell felelősségre vonni, hogyha gyomorrontással ment be, és úgy halt meg, mint ha egy áttétes daganattal ment be, és úgy halt meg a beteg. Ehhez tudnám hasonlítani ezt a döntést is.

Ha az emberölés bűncselekménye szigorúbban lenne büntetve, sőt a testi sértésé is, ezt az ítéletet akkor is enyhítették volna a legjobb tudomásom szerint, ugyanis én úgy tudom (Dr. Apáti István: Mit tudsz, amit mi nem?), ugyanis én úgy tudom, hogy a minősítés változott meg, legalábbis az egyik esetben biztosan, emberölésről halált okozó testi sértésre. Márpedig én azt gondolom, hogy senki nem akarja itt a parlamentben, hogy ez a két bűncselekmény pontosan ugyanúgy legyen büntetve és szankcionálva. Márpedig, ha ez így van, akkor a bírói döntés helyes, a tekintetben legalábbis biztosan, hogy az elsőfokú ítéleten enyhített, mert hogyha nem tartja azt a minősítést megalapozottnak a másodfokú bíróság, amit az elsőfokú megállapított, és azt mondja ki, hogy ez nem emberölés, hanem halált okozó testi sértés, akkor a büntetést kénytelen lesz enyhíteni, nem tud vele mást csinálni.

Azt gondolom, hogy konkrét bírósági ítéleteket bírálni az Országgyűlésben anélkül, hogy egyébként az információk birtokában lennénk, őszintén szólva veszélyes. Azért veszélyes, mert az igazságszolgáltatásba vetett hitet rombolja. Úgy hiszem, hogy akkor érdemes bírói ítéletekkel foglalkozni és azokat bírálni - és én nem vagyok ellenére annak, hogy akár politikus ezt megtegye -, hogyha elolvasta valaki az elsőfokú ítéletet, elolvasta valaki a másodfokú ítéletet, valamennyire még ért is a szakmához, és olyan szakmai hibát fedez föl benne, amit az adatok alapján megalapozottan megtehet. De úgy, hogy egyébként valószínűleg az itt megszólalók közül senki nem olvasta el se az elsőfokú, se a másodfokú ítéletet, úgy sommás véleményt mondani egy bírósági döntésről, azt gondolom, hogy nem helyes. Nem a kritika nem helyes, hanem a megalapozatlan kritika nem helyes. Sokkal többet ártunk vele, mint amennyit használunk, mint amennyit szeretnének elérni, nyilvánvalóan annak alátámasztására, hogy szükségesek a szigorítások. Még egyszer mondom, hiába lett volna szigorúbb a büntetés bármelyik bűncselekmény vonatkozásában, a büntetési tételkeret, akkor is enyhítenie kellett volna az én legjobb tudomásom szerint a bíróságnak. Ennél bővebben én sem szeretnék belemenni, mert én sem olvastam részleteiben a két ítéletet, mindössze ennek a hozzáállásnak a veszélyeire szerettem volna felhívni a figyelmet.

A másik ilyen téma a halálbüntetés és annak visszatartó ereje. Képviselőtársaim, én azt gondolom, hogy bolond ember az, aki azt mondja, hogy a halálbüntetésnek nincs visszatartó ereje. Hogyne volna! Hogyha közlekedési szabálysértésért lehetne halálbüntetést kiszabni, akkor biztos, hogy senki nem lépné át soha az 50 kilométer/óra sebességkorlátozást. Csak, ha ez így lenne, akkor mit adnánk másért? A kérdés nem így merül föl.

A kérdés úgy merül föl, hogy vajon az életfogytig tartó szabadságvesztéshez képest van-e még ennél is fokozottabb visszatartó ereje a halálbüntetésnek, erre pedig még soha senki, semmilyen bizonyítékkal nem tudott szolgálni. Ugyanis azokban az államokban, legyenek azok az Egyesült Államok tagállamai vagy más államok, ahol bevezették a halálbüntetést, ott, ahol korábban persze nem volt, vagy ahol korábban volt, és onnan kivezették a halálbüntetést, hol így, hol úgy változott meg a bűnügyi statisztika, hol így, hol úgy. Volt olyan hely, ahol a halálbüntetés bevezetése után javult, volt olyan, ahol romlott, és volt olyan, ahol a halálbüntetés kivezetése után javult, volt, ahol romlott. Valószínűleg semmi köze a halálbüntetésnek a bűnügyi statisztika alakulásához, annak a létének vagy a nem létének.

Egyébként, amire sokan hivatkoztak ma már, legalábbis a Gaudi képviselőtársam által említett Beccaria volt az első, aki erről a témáról beszélt, és ő mondta azt, hogy az emberek a saját halálukat nem tudják felmérni, azaz azzal számolni sem tudnak, annak plusz visszatartó ereje nem lehet. Van olyan is - és ezt alátámasztom -, aki szívesebben venné azt, hogyha a tényleges életfogytig helyett halálbüntetést kapna, és kivégeznék, és van olyan is, aki nem. Én legalábbis voltam Texasban, és megkérdeztem olyanokat erről, akik tényleg megkapták a halálbüntetést, és az egyik azt mondta, hogy ő azt szeretné, hogy inkább legyen túl rajta, a másik meg azt, hogy élt már így 30 évet, jó ez neki továbbra is.

Magyarán szólva, én azt gondolom, hogy a halálbüntetéssel példálózni érdemes annak, aki szeretne ettől népszerűbbé válni, de nem érdemes annak, aki valódi megoldást szeretne, és valódi megoldást sürget, mert a halálbüntetés azon kívül, hogy egyébként Magyarországon szerintem visszaállíthatatlan, az égadta világon semmilyen plusz visszatartó erővel nem bír, legalábbis bizonyíthatóan, ahhoz képest, mint amennyivel az életfogytig tartó szabadságvesztés bír.

Végül és zárásként még egyszer azt ismétlem, hogy az általános vitában megfogalmazott véleményünk, véleményem az elvi jelentőségű kérdésekre vonatkozott. Számos olyan módosító javaslatot nyújtottunk be, amelyek az egyes rendelkezéseket kívánják másként szabályozni, erről azonban részleteiben majd a részletes vita keretei között fogok szólni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 372 2012.05.30. 2:14  211-375

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Abszolút egyetértek önnel. Nem is az ítéletről magáról beszéltem én sem, hanem arról - fogalmam sincs, hogy az elsőfokú vagy a másodfokú a helyes, és nem is az én tisztem eldönteni -, hogy szabad-e egy ilyen ügy kapcsán egyrészt a bírói gyakorlatot bírálni ilyen módon, és szabad-e ebből levonni olyan következtetést, hogy szükséges-e vagy nem szükséges a büntető törvénykönyv szigorítása. Nem kívánom felvenni a versenyt populizmusban Apáti képviselő úrral, ezt nem nagyon lehetne megtenni, azt gondolom, ez szinte képtelenség, én biztos nem vagyok rá képes, de pár gondolatot azért elmondanék reakcióképpen.

Az egyik: Apáti képviselő úr is elismeri azt, hogy a több emberen elkövetett emberölés volt az egyik minősítés, míg a másik minősítés egészen más volt. Én is erről beszéltem. Erről beszéltem, és pontosan ebből vontam le azt a következtetést, hogy ez az ügy - és egyébként sok más hasonló sem - nem alkalmas arra, hogy vitát nyissunk arról, hogy a büntető törvénykönyv megfelelő szigorral ítéli-e meg akár az emberölést, akár a testi sértést, mint egyes bűncselekményeket, ugyanis ha más a minősítés, akkor nincs mit összehasonlítani egymással. Azokkal az elkövetőkkel szemben, és én ebben egyetértek önnel, Apáti képviselő úr, akik megrögzött bűnelkövetők, a törvény teljes szigorát kell érvényesíteni. Ebben nincs vita közöttünk.

(22.30)

Közöttünk abban van vita, azt gondolom, ha már az elvek szintjén maradunk, hogy vajon az úgynevezett kettős nyomtávú büntetőpolitika-e a helyes, azaz amelyik határozottan és élesen különválasztja a megrögzött bűnelkövetőket, a súlyos bűncselekményt elkövetőket az összes többi bűnelkövetőtől, és más szankciórendszert tart helyesnek a vonatkozásukban, vagy mindenki vonatkozásában szigorítani kell a Btk.-t. Szerintem az elvi különbség ebben áll köztünk. Én is úgy hiszem, hogy a súlyos bűncselekményeket elkövetők vonatkozásában a törvény teljes szigora a helyes.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 171 2012.06.04. 0:52  158-177

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is azt kell megjegyeznem, hogy szóval, vannak felszólalások, amelyekre nem érdemes reagálni (Közbekiabálás a kormánypártok soraiból: A tiédre!), viszont jól jelzik azt, hogy egyesekből milyen indulatokat váltanak ki azok a javaslatok, amelyeket beterjesztettünk. Ez megerősít minket abban, hogy bizony érdemes az ilyen javaslatokat előterjeszteni, és szükség is van rá.

A miniszterelnök úr megígérte azt, hogy támogatni fogják ezt a javaslatot, ehhez képest - ahogy Gaudi-Nagy Tamás fogalmazott más előjellel - valóban kiherélték ezt a javaslatot. Azt jelenti tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha ezt így fogadjuk el, és a módosítót nem fogadják el, akkor nyugodtan lehet zsidózni és cigányozni továbbra is ebben a parlamentben, feltéve persze (Közbekiáltások a Jobbik és a kormánypártok soraiban.), hogy nem valósít meg bűncselekményt. Képviselőtársaim, szégyen és gyalázat! (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Éppen ezért kérem, hogy támogassák (Kikapcsolják a mikrofonját.) a módosító javaslatomat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 66-68 2012.06.06. 6:31  63-416

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy megjegyzésként, azért, hogy a jegyzőkönyv ezt rögzítse, szeretném a mi nemtetszésünket kinyilvánítani a vonatkozásban, hogy a levezető elnökön, a jegyzőn és természetesen az államtitkár úron kívül, aki a kormányt képviseli, egyetlenegy fideszes képviselő sem tartózkodik a teremben a Btk. részletes vitájánál. Egy új kódex részletes vitáján nincs olyan fideszes vagy KDNP-s képviselő, aki itt a teremben ülne, hogy meghallgassa a vitát vagy hozzászóljon ahhoz. (Taps.)

(11.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Először az összes módosító javaslattal kapcsolatban, illetve a részletes vita menetével kapcsolatban jegyeznék meg pár gondolatot, majd természetesen szólok egy-két konkrét javaslatról bővebben, a jelen felszólalásomban a 15., az 59. és a 60. ajánlási pontokban szereplő módosító javaslatokról.

A büntető törvénykönyv kodifikációs folyamatában kaptunk egy olyan ígéretet a kormány részéről, hogy majd komolyan veszik a véleményünket, komolyan fogják venni a módosító javaslatainkat. Mi előzetes álláspontot küldtünk be a szakmai vita szakaszában is. Tegnapig a törvényalkotás menete úgy folyt, ahogy annak folynia kellett, mi is konstruktívan vettünk részt a vitában, a kritikai megjegyzéseink mellett kiemeltük a törvénykönyv erényeit, szakmai indítványokat fogalmaztunk meg, és kinyilvánítottuk, hogy szívesen veszünk részt az egyeztetés folyamatában.

Tegnap azonban ez a folyamat megbicsaklott az alkotmányügyi bizottság ülésén. A javaslatok körülbelül kétharmad részét még rendes menetben tárgyaltuk, valódi szakmai vita bontakozott ki, azonban ekkor Vas Imre képviselőtársunk azt javasolta, hogy frakciónként összesen két perc álljon rendelkezésre a vitában való részvételre, a hozzászólásra. Vas Imre egyébként természetesen most sincs itt, hogy érdemi hozzászólásokat tegyen, akkor sem tette, de a Fidesz ügyeletes ügyrendkirályaként - ahogy ezt egyébként szokta, amikor ő vagy fideszes képviselőtársai megunja a vitát - most nem a vita lezárására tett indítványt, hanem a képviselői hozzászólások korlátozására. Úgy tűnik, a Fidesz eddig bírta a vitát, hiszen a képviselők megszavazták ezt az indítványt, megszavazták annak ellenére, hogy a bizottság kormánypárti elnöke kifejezetten kérte képviselő urat arra, hogy vonja vissza ezt a javaslatát. Képviselőtársaim, ez természetesen a mi hozzáállásunkat is meg fogja változtatni a vitában.

A bizottsági ügyrendi javaslat bizonyította azt, hogy önök valójában nem kíváncsiak a véleményünkre, még meghallgatni sem akarják azt, nemhogy megfogadni. Államtitkár úr ígéretet tett arra, hogy a kormány komolyan veszi majd a módosító javaslatainkat, ennek megfelelően nyújtottuk be, azt gondolom, jó színvonalon azokat. Ehhez képest a közel hatvan ajánlási pontban foglalt szocialista javaslatok közül egy olyat támogatott a kormány a tegnapi bizottsági ülésen, amely egyébként szó szerint megegyezik egy fideszes képviselő javaslatával - teljes értékű kompromisszumkészségnek azért ezt nem tudnám tekinteni -, illetve egy másikat, amely egy részletkérdést szabályoz - ez a 60. ajánlási pontban szerepel, Ipkovich képviselőtársam javaslata -, amely kitiltás esetén nemcsak egy településről, hanem egy település részéről is lehetővé tenné, hogy kitiltsa a bíró az elítéltet.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez azért soványka gesztus a legnagyobb ellenzéki pártnak abban az esetben, amely esetben a kormány hangoztatja azt, hogy a kompromisszumra kész és nyitott. Egyetlenegy módosító javaslatunkat támogatta, egyetlenegy olyat, ami marginális jelentőségű, de egyetlen számunkra igazán fontos javaslatot sem; olyat sem, megjegyzem, amely egyáltalán nem ellentétes a Fidesz által megfogalmazott büntetőjog-politikai elvekkel. Hogy csak egy példát mondjak arra, mennyire kompromisszumképtelen a kormány. Nem hiszem azt, hogy például - és tényleg egy példát emelek ki, ami nekünk és a választóink egy részének igen fontos - az 59. ajánlási pontban szereplő, állattartástól eltiltás nevű szankció bevezetése ellentétben áll a Fidesz büntetőpolitikai elveivel, de még ezt sem támogatták.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a módosító javaslatokon túl a Fidesz egyetlen szakmai érvünket sem fogadta el a bizottsági ülésen. Az ígéretekkel ellentétben egy javaslatot leszámítva arra sem kaptunk biztatást, hogy esetlegesen egy kapcsolódó módosító javaslattal javított változatot támogatnának. Lehet ezt csinálni, képviselőtársaim, lehet ezt csinálni, tisztelt államtitkár úr, lehet erőből politizálni, csak akkor azt mondja meg, legyen szíves, hogy miért kell az ellenzéktől konstruktivitást kérni, miért kell hitegetni azzal, hogy hajlandók az egyeztetésre. Ez a Fidesz konstruktivitása és kompromisszumkészsége. A további munkához mi is ennek szellemében állunk hozzá. Egy képviselővel biztos bővült azoknak a köre, akik a jövőben nem hiszik majd el, hogy valódi egyeztetést akarnak, s aki ennek szellemében végzi majd a képviselői munkáját.

Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány megint átverte az ellenzéket és az MSZP-t támogató embereket, ezért mi a továbbiakban nem hiszünk önöknek. Egy módosító javaslatunkhoz sem kérünk támogatást, de beszélni fogunk róla, mert az érvek segítséget nyújtanak majd munkatársainknak, amikor eljön annak az ideje, hogy a miniszteri indokolást megírják. Egy dolog biztos, tisztelt államtitkár úr... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Egy perc hosszabbítást kérek, elnök úr.

ELNÖK: Parancsoljon!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Szóval, egy dolog biztos: tegnap szertefoszlott az esélye annak, hogy egy hosszú távon hatályban maradó, konszenzusos kódex szülessen majd meg. Ez a kódex nem konszenzusos lesz, ez a kódex a Fidesz büntető törvénykönyve lesz.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 78 2012.06.06. 2:03  63-416

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Én is szeretném hangsúlyozni, nem engem ért sérelem. Egyébként nehéz összehasonlítani azt, hogy a bizottság tagjai közt van öt szocialista képviselő, itt pedig kétszázhatvan-valahány kormánypárti képviselő; ott én voltam jelen valóban egyedül, itt pedig Szalay képviselő úr van jelen egyedül. Hát szóval, én azt tudom mondani, államtitkár úr, hogy két dolgot összemosni nem érdemes.

A másik, hogy úgy gondolja az államtitkár úr, hogy az rendben van, hogy eljutunk a javaslatsor bő feléig vagy éppen a kétharmad részéig, majd utána azért, mert már eleget vitatkoztunk meg már eltelt 8 óra, akkor a maradék másik felét vagy másik egyharmad részét nem kell megvitatni. Hát ott is olyan javaslatok szerepelnek, amelyekről igenis beszélni kellett volna. De én azt gondolom, a képviselőket azért fizetik, hadd legyek most ennyire én is populista, azért fizetik, hogy ott legyenek a parlamentben, ott legyenek a bizottsági ülésen, és kifejtsék a véleményüket. Zárójelben mondom, hogy önön kívül, államtitkár úr, senki nem nagyon szólt hozzá a fideszes képviselők közül a Btk. vitájához a bizottsági ülésen, én ugyanis végigültem az egészet, már ameddig ezt a javaslatot Vas Imre képviselő úr be nem terjesztette. Ő se nagyon szólt hozzá egyébként, leszámítva a remek ügyrendi javaslatát.

A másik, én azt gondolom, tisztelt államtitkár úr, hogy nem a választók akaratától térnek el a mi javaslataink, hanem az önökétől. Ez nagy különbség, ez a kettő nem ugyanaz. A választók egy jó része azért szavazott ránk többek között, mert azt a büntetőpolitikát is helyesnek tartja, amit mi képviselünk. Hogy önök nem engedik kifejteni a véleményünket, az nem nekünk sértés, hanem azoknak az embereknek, annak a több mint egymillió embernek, akik támogatták a Magyar Szocialista Pártot és akiknek a jóvoltából mi itt ülünk a parlamentben. Zárójelben mondom még egyszer, hogy azokat a javaslatainkat sem támogatták és azokat sem voltak hajlandóak megfontolni, amelyek nem térnek el az önök büntetőpolitikai irányától.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 116 2012.06.06. 2:14  63-416

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Félre ne értse senki, amiről most szó van, nem a javaslat jogállamiságát vitatjuk e tekintetben, csupán az értelmét és a hatását.

Képviselőtársaim, én úgy gondolom, hogy ez megint egy olyan előterjesztés, amely szeretné a társadalmat megnyugtatni, egyébként pedig a gyakorlati hatása gyakorlatilag a nulla lesz. Mi azt mondjuk, hogy ezekre a valóban létező és komoly problémákra, már ami a 14. életévét be nem töltött személyek, gyermekek bűnelkövetését illeti, valóban kell megoldást keresnünk, valóban nem dőlhetünk hátra a székben, és mondhatjuk, hogy ez így jól van, majd be fogja tölteni a 14-et, és onnantól büntethető. Csak éppen azt kérdőjelezzük meg, hogy ez-e a megfelelő megoldás.

Csak egy példát mondok. Lopni például óvodában is szoktak már. Tehát aki a 12. életévét nem töltötte be, ott ez a szabály semmilyen változást nem fog hozni. És azt is jól tudják önök, hogy nagyon sok esetben akár az erőszakos bűncselekményeket olyan gyerekkorú személyek követik el, akik nem töltötték még be a 12. életévüket. Akkor mi lesz a következő lépés? Levisszük 10-re vagy 8-ra? Nem megoldás.

A másik, amit éppen Szalay képviselőtársam mondott - és én is köszönöm, hogy végre valaki a Fidesz nevében hozzászólt -, hogy a kábítószer-kereskedelem megjelenik az iskolákban. Ez igaz, és ez tényleg egy valós probléma, de például, ha ezt a javaslatot akármelyik módosító javaslattal együtt elfogadja most az Országgyűlés, akkor az ilyen magatartást tanúsító 12-14 év közötti gyermekeket nem lehet majd megbüntetni, ugyanis a kábítószer-kereskedelemre nem vonatkozik a korhatár leszállítása. Tudom, most jön egy jobbikos képviselő, aki föl fog szólalni azért, hogy na ezért kellene általánosan, ezt már előre gondolom. Szóval magyarán szólva, erre sem jelent megoldást, amit ön példaként fölhozott, hogy probléma.

Mi azt mondjuk, hogy ezt a problémát másként, más eszközökkel kell kezelni, nem azt, hogy ez nem jogállami, csak szerintünk nem jó.

Köszönöm szépen. (Dr. Ipkovich György tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 150 2012.06.06. 6:13  63-416

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A halálbüntetéssel kapcsolatos álláspontomat a bizottsági vitában részletesen kifejtettem, itt is megteszem majd még egyszer, ha mód van rá, de ez két percbe biztos, hogy nem fog beleférni, csak egy normál felszólalásba.

Egy dolgot ebben a körben viszont szeretnék megemlíteni, csak azért, mert ezt felrótta nekünk Staudt képviselő úr. Bizony a magzat élethez való jogával, mármint annak a deklarálásával teljes mértékben egyetértünk. Erre egyébként konkrét javaslatot tettünk az alaptörvény vitájában, hogy ez kerüljön be az alaptörvénybe. Itt egy kérdés van, és ezt még a mai napig nem oldotta meg az Országgyűlés, hogy vajon a magzat élethez való joga és a megszületett ember élethez való joga között egyenlőségjelet lehet-e tenni.

(12.40)

Ma a jogrendszer nagyjából úgy foglal állást, hogy nem lehet egyenlőségjelet tenni. Az alaptörvényt ki így, ki úgy értelmezi, én azt gondolom, hogy ebben kellene egy döntést hozni. Ha egyenlőségjelet teszünk, akkor természetesen az abortusz teljes tiltásához jutunk el, ha viszont nem, akkor pedig nem lehet összehasonlítani a halálbüntetést az abortusszal. Jelenleg ez a helyzet, és ezt tényként mondom.

A másik, ami fontosabb ennél: úgy hiszem, hogy nem csupán az emberölésről kéne, kellett volna vitát folytatni, hanem - ahogy már javaslatot tettünk erre a kodifikáció kezdeti szakaszában, ahol lehetőség lett volna még a változtatásra - az erőszakos, személy elleni bűncselekményt és minden más bűncselekményt sokkal élesebben kellett volna elválasztani egymástól, ez azonban a teljes szankciórendszer reformját eredményezte volna, tehát a rendszert teljesen át kellett volna szabni. Úgy gondolom, nem jó az - és most menjünk túl az emberölésen -, ha egy életveszélyt vagy egy halált okozó testi sértésért kevesebb büntetést lehet kapni, mint bármilyen vagyon elleni bűncselekményért. Mi ezt javasoltuk, de eddig süket fülekre találtunk, és sajnos ez már módosító javaslattal nem is orvosolható. Ezt a javaslat benyújtása előtt kellett volna rendbe tenni, sajnálom, hogy nem történt meg.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 152 2012.06.06. 6:07  63-416

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azokkal a módosító javaslatokkal folytatnám, amelyek szerintem kiemelt jelentőségűek. Nem szeretnék még egyszer beszélni azokról - és egy kicsit könnyebb helyzetben vagyok, hogy vezérszónokként én szólaltam fel a frakcióm nevében -, amelyeket az általános vita során a vezérszónoki, illetve a későbbi felszólalásaimban már megvitattam, elmondtam. Olyan módosító javaslatokról sem szeretnék szólni, illetve olyan módosításokról, tervekről, amelyek nem kezelhetők módosító javaslattal. Ilyen például az, amit az előbbi felszólalásomban említettem, hogy sokkal élesebben külön kellett volna választani az erőszakos bűncselekményeket minden más bűncselekménytől, ami a büntetési tételkeretüket említi, és ugyancsak utalok arra, hogy szerencsés lett volna rendezni egy új kódex kapcsán a szabálysértés és a büntetőjog egymáshoz való viszonyát. Sajnos azonban mindez módosító javaslatokkal nem volt kezelhető, ezért minden kritikai észrevételünk ellenére nem nyújtottunk be erről szóló javaslatokat.

A másik, amit szeretnék megjegyezni: sajnos és legnagyobb sajnálatomra a plenáris vita nem alkalmas arra, hogy minden egyes ponton végigmenjünk, ezért az ember kénytelen kiemelni a legfontosabbakat. Éppen ezért - és erre utalok még egyszer - tartom megbocsáthatatlan bűnnek azt, hogy Vas Imre képviselőtársam az alkotmányügyi bizottság ülésén a képviselőkbe fojtotta a szót, ugyanis ott volt, ott lett volna lehetőség arra, hogy ahogy a javaslatsor első felét, úgy a javaslatsor második felét is részletesen meg tudjuk vitatni, pontról pontra. Itt a plenáris ülésen erre sajnos már nem sok lehetőség mutatkozik.

Amit viszont szeretnék kiemelni az általános részi módosítások köréből, az a 19. és 21. pontokban a jogos védelemmel kapcsolatban foglaltak. Erről már beszéltem az általános vitában, e vonatkozásban azonban még nem esett szó róla az én részemről.

A jogos védelem kapcsán az eredeti előterjesztés felállít néhány törvényi vélelmet, amely megléte esetében az elhárító magatartás gyakorlatilag korlátozhatatlan, korlátozatlan, azaz minden elhárító magatartás jogszerűnek, büntetlennek minősül. Mi egyetértünk azzal a megközelítéssel - és ezt szeretném még egyszer mondani -, hogy az viselje a kockázatot, aki a jogtalanság talaján áll, azaz egyre jobban szélesíteni indokolt a védekező jogait. Erre szolgál az a javaslatunk is, amely az arányosságot mint elemet kiemelné a jogos védelem törvényi tényállásából.

Azonban azzal is egyet kell értsünk, hogy nem lehet a jogos védelem szabályozása a bosszú legális eszköze. Márpedig ha ezeket a törvényi vélelmeket változatlanul hagyjuk, no pláne, ha a 21. ajánlási pontban foglalt módosító javaslatot a parlament elfogadja - ahogy ez egyébként valószínű, hiszen a kormány a bizottsági vitában ezzel egyetértett -, akkor gyakorlatilag parttalanná válik a jogi szabályozás, és azt érjük el, hogy bármilyen vagyon elleni támadás esetén az ott felsorolt esetekben akármilyen elhárító magatartást lehet tanúsítani. Tehát ha a védekező azt látja, hogy mondjuk, éjjel valaki a lakásába bejött és az alsó szinten lop, és látja azt, hogy őt nem kívánja megtámadni, csak az értékeit kívánja ellopni, és lelövi úgy, hogy meghaljon, ezzel a céllal és ezzel a szándékkal, akkor ez nem lesz büntethető magatartás. Márpedig, képviselőtársaim, ez nem több, mint egyszerű bosszú. Az, hogy ne követeljük meg az arányosságot, azt, hogy ha őt csak megpofozni akarja, akkor ne lehessen elhárítani ezt a magatartást egy súlyos testi sértéssel vagy akár egy életveszélyt okozó testi sértéssel, ha az szükséges, ezzel egyetértek. De azzal nem értek egyet, hogy egy mindenre kiterjedő felhatalmazást adjunk.

Éppen ezért a 19. ajánlási pontban azt a javaslatot fogalmaztam meg, hogy egyetértve azzal, hogy lehetnek olyan szituációk, ahol a jogos védelem az általánoshoz képest szélesebb körben megengedhető, de ennek is legyenek határai, és ez a határ a személy elleni támadás. Akkor engedném én a módosító javaslat értelmében az akár élet kioltásával járó elhárító magatartást is, ha a támadás személy ellen irányul. S ha úgy tetszik, még egy szelepet betettem, már ami a védekező érdekében történő szelepet illeti, nevezetesen azt, hogy a hatóságnak kellene bizonyítani, hogy nem irányult az élet vagy a testi épség ellen a támadás. Tehát ha azt állítja a védekező, hogy őt megtámadták, akkor onnantól kezdve csak akkor válik büntethetővé, ha a vádhatóság vagy a nyomozó hatóság igazolni tudja, hogy nem volt személy elleni támadás. Azt gondolom, hogy ez még így is óriási felhatalmazás.

Éppen ezért azt kérem képviselőtársaimtól, hogy próbáljuk meg ezt egy picit normális mederbe terelni, s még ha a kormány nem is támogatja, lehetnek józan képviselők, és a parlamenti képviselők felének a támogatását meg lehet kapni. Én a kormányt már nem kérem semmire, de az Országgyűlést kérem arra, hogy ezt a javaslatot fontolja meg és támogassa.

A többire a jelen felszólalásban nem jut idő, de még folytatni fogom, és újra szót kérek. Nagyon szépen köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 164 2012.06.06. 6:20  63-416

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Akkor folytatnám azokat az általam legfontosabbnak tartott általános részi módosító javaslatokat, amelyekről még nem beszéltem.

A generális maximum felemelése, illetve az életfogytig tartó szabadságvesztés időpontjának a meghatározása, amit a kódex változtatni kíván, erre vonatkozóan adtam be módosító javaslatokat, és természetesen egy másik irányban megjelentek más pártok módosító javaslatai is. Egyrészt őszintén szólva feleslegesnek tartom az eredeti előterjesztésben megfogalmazott változtatást a jelenleg hatályoshoz képest, hiszen azért nem hiszem, hogy bárki gondolja azt, hogy bármilyen visszatartó erőt jelent, hogyha 20 vagy 25 év között differenciál a jogalkotó. Ez megint egy olyan szigorítás, ami azért van, hogy legyen, de egyébként joghatást, azt gondolom, senki nem vár tőle.

Zárójelben azt is meg kell jegyezni emellett, hogy önök ezt nyilván szigorító rendelkezésnek szánják, de vagy az lesz, vagy nem az lesz. Megmondom azt is, hogy miért. Ugyanis vagy az lesz a helyzet , hogy a bírák élni fognak azzal a lehetőséggel, amit önök kínálnak, és mondjuk, a határozott tartamú 20 év helyett ki fognak szabni 24-25 évet, és az is lehet, hogy élni fognak azzal, hogy ugyanúgy, ahogy eddig, ugyanazokra az esetekre életfogytig tartó szabadságvesztést szabnak ki, de a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja innentől 20 év helyett 25 lesz, ilyenformán persze a büntetés is - ha úgy tetszik - szigorúbb lesz.

De én el tudok képzelni egy ezzel ellentétes tendenciát is, ahol a bírák azt fogják mondani, hogy nem szabok ki életfogytig tartó szabadságvesztést, hanem kiszabok, mondjuk, 22, 23, 24, 25 év határozott tartamú szabadságvesztést az így megemelt keretek között. Ha pedig ez így lesz, akkor ez egyértelműen enyhítő, enyhülő gyakorlatot fog eredményezni. Gondoljanak bele abba, hogy a 25 évig tartó határozott tartamú szabadságvesztés maximum 25 évig tart - persze tarthat kevesebb ideig is, hogyha a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét a bíró nem zárja ki -, egy 20 vagy 25 évig tartó életfogytig tartó szabadságvesztés, ahol ez a minimum, az valóban a minimumot jelenti. Hiszen a szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja lesz 20 vagy 25 év, azaz addig biztosan a börtönben van az elítélt, és aztán sem biztos, hogy kiszabadul. Én tehát el tudom azt képzelni, hogy lesz egy ilyen hatása ennek, és ha a bírák ezt az utóbbi gyakorlatot fogják alkalmazni, akkor az kifejezetten enyhülő irányba mutat.

A másik, ami probléma, hogy ha már ezt az új rendszert vezetik be, akkor legalább vezették volna be következetesen. Ugyanis a generális maximum egy bűncselekmény esetén éppen azért emelkedett 20 évre, és alakult át a büntetőjog rendszere úgy, hogy egységesen 20 év az életfogytig tartó szabadságvesztés alja, hogy a két szabadságvesztés-típus - hadd fogalmazzak így - összeérjen. Ugyanis valóban, ahogy erről már más kontextusban szó esett, a halálbüntetés kikerülésével sok minden változott meg a magyar büntetőjog rendszerében. Például az, hogy egy el nem évülő bűncselekmény esetén a sok módosítás után a bírónak döntenie kellett, hogy 15 évet szab ki - mint legtöbb, ami kiszabható határozott tartamban -, vagy pedig olyan életfogytig tartó szabadságvesztést ad, ami minimum 30 év. Ezt a két szabályt, ezt a két rendszert össze kellett illeszteni, össze kellett tolni, ez megtörtént. Ez lett a 20 év. Most a generális maximum megmarad 20 évnek, ha valaki egy bűncselekményt követ el, viszont az életfogytig tartó szabadságvesztés legkevesebb tartama 25 évre változik. Itt megint egy űr keletkezik. Akkor legalább tolják össze, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt kormány!

Úgy hiszem, legalább ennek a megfontolása megérné azt, hogy foglalkoznak egy picit ezzel, én - mondom még egyszer - nem kérek támogatást egyetlen módosító javaslatomhoz sem. Ha önök úgy ítélik meg, hogy ez indokolt, akkor majd tesznek érte, hogy ilyenformán változzon meg a büntető törvénykönyv, de úgy gondolom, a parlamenti vitában ezt fel kell vetni.

A közérdekű munka maximális tartamának - ahogy a pénzbüntetés maximális tartamának - a felemelésével egyetértek. Azt tudom mondani, hogy sokkal inkább szolgálhat alternatív büntetési nemként, hogyha megemelt felső határokról beszélünk, egyre azonban érdemes odafigyelni, és ezt valószínűleg leginkább a jogalkalmazónak kell megtennie, de jogalkotóként sem szabad túllőni a célon: hogy ha túl magas a pénzbüntetés összege, akkor inkább fogja azt választani nagyon sok elkövető, hogy letölti szabadságvesztésként, tehát átváltoztatja és letölti.

(13.10)

Sokan fogják úgy gondolni, ha a megemelt keretek között valaki kap 230 millió forint összegű pénzbüntetést, mert ezt támogatja a kormány, akkor inkább bevonul majd 11 hónapra a börtönbe és leüli, mint hogy kifizesse ezt a pénzt, és az állam elesik majd a bevételi forrástól. Tehát magyarán szólva, éppen hogy az alkalmazhatóság ellen hat az, ha túl magasra emeljük ezt a határt. De egyébként alapelvi szinten egyetértek ezzel.

Folytatom majd a következő felszólalásban. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 176-178 2012.06.06. 7:16  63-416

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Akkor folytatnám. A 31. és az 59. ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni.

Itt én egy új szankciótípusként szeretném bevezetni az állattartástól eltiltást. Azt gondolom, hogy ez indokolt, hiszen a jogrendszer, ha úgy tetszik, hadd fogalmazzak úgy, egyre komolyabban kezeli az állatokat, és nemcsak a büntetőjog, hanem a jogrendszer más jogágai is.

Az állatvédelmi törvény például azt mondja ki és megállapítja, hogy az állat érzelemre, szenvedésre és örömre képes lény.

A jogrendszer eddig, mármint itt a szemléletbeli változásig leginkább tárgyként kezelte az állatokat, így tekintett rá a büntetőjog is, egészen addig, ameddig az állatkínzás mint bűncselekmény 2003-ban nem vált a büntető törvénykönyv részévé.

Most, ha meg kellene határozni, akkor külön kategóriát nem állított a jogrendszer az állatra, én azt gondolom, hogy nem is kell hogy állítson, hiszen ő állat, és ennyi, az ember és a tárgy között helyezi el valahol félúton. Úgy gondolom, hogy hozzáállás kérdése, hogy ki tekinti az emberhez közelebb állónak, és ki tekinti a tárgyhoz közelebb állónak az állatokat.

Mindenesetre egy biztos, hogy egyre inkább fejlesztjük, és hál' istennek, konszenzussal fejlesztjük az állatok kíméletére vonatkozó jogszabályokat, egyre inkább kerülnek előtérbe az állatvédelmi törvényben is és egyes, egyébként mezőgazdasági tárgyú törvényekben is az állatjóléti szempontok. Éppen ezért úgy hiszem, érdemes elgondolkodni azon, hogy a büntető törvénykönyvben is az állatkínzást, illetve az állatvédelemhez kapcsolódó más büntető törvénykönyvi rendelkezéseket továbbfejlesszük.

Gyakorlatilag egy preventív célokat szolgáló intézkedés, illetve büntetés lenne ez az új szankció. Ha valaki természetkárosítást, állatkínzást vagy tiltott állatviadal szervezését követi el, ezért marasztalják, akkor az elkobzás mellett lehetne ezt is alkalmazni és kiszabni. Az elkobzás lehetővé teszi azt, és ez már létezik a magyar büntetőjog rendszerében, hogy a megkínzott állatot, amennyiben az életben marad, akkor el lehessen venni az elkövetőtől. Azonban én úgy hiszem, az is helyes volna, hogy az olyan embert, aki ilyen cselekedetet hajtott végre, akinek a természete, a jelleme hajlamos arra, hogy a jövőben is ezt megtegye, a bíróságnak lehetősége legyen arra, hogy a hasonló cselekmények megakadályozása céljából eltiltsa az ilyen elkövetőt az állat tartásától.

Még egy dolog, amit szeretnék ezzel kapcsolatban megjegyezni, tisztelt képviselőtársaim. Tudom, hogy vannak, akik úgy vélekednek, hogy a büntető törvénykönyvnek csak az embert és a vagyont kell védenie, meg a közérdeket esetleg. Én nem ezek közé tartozom, én kifejezetten fontosnak, sőt szívügyemnek tekintem azt, hogy az állatokat is védje a büntető törvénykönyv, méghozzá egyre jobban. De az állatkínzók esetében kimutatható az, hogy nagyon nagy számban kerülnek ki közülük olyanok, akik később az állatokról - hadd fogalmazzak így - áttérnek az emberekre, és olyan erőszakos magatartásokat tanúsítanak az emberek sérelmére, amilyeneket korábban az állatok sérelmére tanúsítottak.

Az tehát, hogy az állatkínzást bünteti a büntető törvénykönyv, és szigorúan bünteti - ez még sajnos nem valósult meg egyelőre, csak az, hogy bünteti -, egyfajta preventív célokat is szolgál a személyek vonatkozásában, az emberek védelmére, ugyanis hátha az állatkínzó megtanulja azt a kiszabott büntetés elszenvedése után, hogy ilyet nem lehet csinálni, és hátha, ahogy az előbb fogalmaztam, nem tér át később az emberekre.

Az ajánlás 94. pontjában foglalt módosító javaslatomhoz szeretnék még hozzászólni. Itt a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések beszámításáról van szó, arról, és ezzel egyébként egyetértek, hogy mivel a házi őrizetben eltöltött idő nem jelent azonos súlyú joghátrányt, mint egy börtönbüntetés, szabadságvesztés büntetés, ezért nem egy az egyben kerül beszámításra.

De azt is tudni kell, tisztelt képviselőtársaim, és itt az általam vezetett ellenőrző albizottság munkája során ezt a büntetés-végrehajtási dolgozók, sőt az ő vezetőik is elismerték, hogy az előzetes letartóztatás a fokozatokat tekintve körülbelül a fegyházbüntetésnek felel meg, már ami a lényegi elemeit illeti, hiszen például 23 órán keresztül tartják elzárva a cellában az előzetes letartóztatásban lévőt, míg mondjuk, egy börtönbüntetés vagy egy fogházbüntetés esetén a körletben szabadon mozoghat. Éppen ezért nem mindegy, hogy valaki a büntetésének a túlnyomó többségét az előzetesben tölti le, vagy mondjuk, később börtön- vagy fogházfokozatban tölti le.

Éppen ezért, ahogy igazságos az a nem ugyanolyan joghátrány okozása miatt, hogy többnapi házi őrizetben betöltött idő számít egynapi szabadságvesztés büntetésnek, úgy én azt gondolom, hogy igazságos lenne az is, hogyha egynapi előzetesben letöltött idő egynapi fegyházbüntetésnek felelne meg, és ehhez képest több napot számolnának be, vagy akár töredéknapot számolnának még be pluszban (Az elnök csenget.) a börtönbüntetés, illetve a fogházbüntetés esetén.

Erre egy picit még visszatérek.

ELNÖK: Megadom az egy percet. Parancsoljon!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr, akkor ezt a gondolatkört be tudom fejezni.

Ezenkívül azt a célt is szolgálhatja, hogy az előzetes letartóztatásokat valóban csak akkor rendeljék el, hogyha az indokolt. Ma az a hozzáállás a hatóságok részéről, hogy jobb, ha az elkövető bent van, mintha kint van. De egyébként nem feltétlenül indokolt az előzetes elrendelése.

Békés megyében 2009-ben az ügyészi indítványok 100 százalékát rendelte el az elsőfokú bíróság. Azt gondolom, ez megengedhetetlen. Az ügyészség is meggondolná sokkal inkább, hogy indítványoz-e ilyet, a bíróság is sokkal inkább, hogy elrendel-e ilyet, akkor, ha tudja, hogy ha úgy tetszik, akkor még jól is járhat ezzel az az elkövető, aki csekélyebb súlyú bűncselekményt követett el, tekintettel arra, hogy mondjuk, fogházbüntetésnél kedvező lesz a számítása. Így a törvényalkotó ezt a szerintem káros bírói gyakorlatot (Az elnök csenget.) befolyásolni tudná.

Köszönöm szépen, elnök úr, a türelmet. (Dr. Ipkovich György tapsol.)

(13.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 228 2012.06.06. 6:07  63-416

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én nem kívánok ebbe a vitába igazán belefolyni, két megjegyzést tennék csak. Az egyik, hogy Schiffer képviselő úrral nagyjából tíz éve ismerjük egymás álláspontját, tehát teljesen feleslegesnek tartom, hogy megvitassuk. És ha ez tíz év alatt nem változott, valószínűleg most sem fog; mármint ami a véleménynyilvánítás szabadságát és annak a határait és korlátait illeti.

A másik, hogy én örülök annak, hogy a Jobbik különös figyelmet kíván fordítani a nemzeti jelképek védelmére. Én is azt gondolom, hogy ennek helye van a magyar büntető törvénykönyvben, csak ott látok némi logikai megbicsaklást, hogy ugyanakkor meg a gyalázkodást nem kívánja bűncselekményként látni a büntető törvénykönyvben. Én azt gondolom, ha önöket sérti az, hogy valaki meggyalázza a nemzeti jelképet, akkor sértőnek kellene találniuk azt is, amikor valaki egy társadalmi csoportot bélyegez meg, sért meg és gyaláz meg. Szerintem ez a kettő összefügg egymással.

Azt gondolom, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának vannak határai. Azt tudom mondani, hogy körülbelül itt van a határa. És ha az egyiket helyesnek tartja, akkor talán a másikat is helyesnek kellene tartani. És még mielőtt azt gondolják, hogy én kifejezetten a rasszista megnyilvánulásokra gondoltam, úgy gondolom, hogy a magyarokat épp úgy meg lehet gyalázni, és ennek bűncselekménynek kellene lenni, mint mondjuk, a romatársadalmat.

(14.50)

Túllépve ezen, de akkor egy picit változtatva a tervezett sorrenden, hogy témánál maradjunk, és talán akkor erről is tudunk vitatkozni az Országgyűlés előtt, szeretnék elsőként szólni a 169. ajánlási pontban megfogalmazott módosító javaslatomról, amely az önkényuralmi jelképek használatára vonatkozik.

Az önkényuralmi jelképek használatával kapcsolatban született két strasbourgi bírósági ítélet. A strasbourgi bírósági ítéletet - még mielőtt bárki ezt megkérdőjelezné - Magyarországnak kötelessége betartani. A strasbourgi bíróság döntéséből egy dolog biztosan kiolvasható: ha és amennyiben a jelenlegi tiltást, a jelenlegi szabályozást tartjuk fönn, akkor az további elmarasztalásokhoz fog vezetni. Sőt, azt kell mondjam, képviselőtársaim, hogy sokan utazni fognak arra, hogy megvalósítsanak olyan cselekményeket, amik a változatlan jogszabály alapján bűncselekménynek minősülnek majd, és ezzel Strasbourghoz tudjanak fordulni, ki-ki politikai haszonszerzési célból, mások meg egyszerűen anyagi haszonszerzési célból, hiszen Strasbourgban szép kártérítési kötelezettségeket ítélnek meg, amelyeket a magyar államnak kötelessége kifizetni azoknak az embereknek, akiknek ezt Strasbourg megítéli, az emberi jogi bíróság megítéli.

Nem tartanám helyesnek azt sem, és ezt az emberi jogi bíróság sem kéri a magyar államtól, hogy teljes mértékben mellőzze az önkényuralmi jelképek használatának a tiltását. Van megoldás, képviselőtársaim, kétféle irányba lehet elmenni. Egyrészt abba, amit az Országos Bírósági Hivatal elnökhelyettese megfogalmazott tegnap az alkotmányügyi bizottság ülésén, nevezetesen is: a közrendet veszélyeztető módon történő önkényuralmi jelképhasználatot büntetjük. A másik, amit én helyesebbnek tartok: azért büntetjük ezeket a cselekményeket, mert ezek emberi méltóságot sértenek; ezért kéne egyébként más fejezetbe áthelyezni ezt a bűncselekményt.

Az emberi méltóság sérelme egy közvetlen veszély, és azt gondolom, hogy az emberi jogi bíróságnak nem lesz kifogása az ellen, ha a magyar törvény akkor és azokban az esetekben bünteti az önkényuralmi jelképek használatát, amennyiben azzal az emberi méltóságot kívánták megsérteni. Ugyanis az emberi jogi charta kiemelt értékként kezeli az emberi méltóságot és annak a sérelmét, azt természetesen büntetőjogi eszközökkel szankcionálhatónak tartja.

Éppen ezért azt mondom, hogy célhoz kéne kötni az elkövetést, azaz célzatossá kéne tenni ezt a bűncselekményt, és azt kéne kimondani, hogy akkor minősül bűncselekménynek az önkényuralmi jelképek használata, ha valaki abból a célból alkalmazza, hogy más emberi méltóságát megsértse. Azt gondolom, könnyű belátni azt, hogy mi a különbség aközött, hogyha valaki egy náci nagygyűlésen, ami zárt körben zajlik, használja a horogkeresztet, és aközött, hogyha a zsinagóga előtt egy karlendítéssel párosítva teszi ugyanezt.

A vörös csillag vonatkozásában ugyanezt tudom mondani. Óriási különbség van aközött a magatartás között, hogyha valaki a kommunista gyűlésen kitűzi magára ott maguk között, és aközött, hogyha mondjuk, valaki az '56-osok túlélőinek a megemlékezésénél tűzi ki magára ezt a jelképet.

Nem gondolom, hogy differenciálni kell az önkényuralmi jelképek között, a tiltás helyes, de a tiltást célzatossá kell tenni, a bűncselekményt célzatossá kell tenni. Ezzel eleget tehetünk a társadalmi elvárásnak is, az igazságérzetünknek is és a strasbourgi bíróság döntésének is. Ezért javaslom, hogy a 169. ajánlási pontban (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) foglalt módosító javaslatot az Országgyűlés támogassa.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 232 2012.06.06. 1:18  63-416

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, hogy alaposan félreértett engem Gyüre Csaba képviselőtársam, mert én nem azt mondtam, hogy önök megvalósítják a gyalázkodást, bár öntől, képviselő úr, én még soha nem hallottam ilyet, nem úgy, mint egyébként egyes frakció- vagy párttársaitól, de nem ezt mondtam, nem erről beszéltem.

Én arról beszéltem, hogy míg önök különös hangsúlyt fektetnek arra, hogy bűncselekménynek nyilvánuljon a nemzeti jelképek megsértése, addig soha nem szóltak arról, hogy egyébként a társadalmi csoportok megsértése is minősüljön bűncselekménynek. Tehát én azt kifogásoltam csak önöknél - nem az önök megnyilvánulásait, hanem azt -, hogy azt a módosítást vagy azt a büntetőpolitikai irányt, amely szerint is a társadalmi csoportok megsértésének a büntethetőségét meg kell teremteni a büntető törvénykönyvben, önök nem szokták támogatni, nem szokták hangsúlyozni. A jelképek megsértését igen, holott azt mondom és ismétlem még egyszer, hogy az embercsoportok megsértése legalább olyan súlyos bűn, de azt tudom megkockáztatni, hogy talán súlyosabb bűn, mint a jelképek megsértése.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 238-240 2012.06.06. 0:34  63-416

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Majdnem hasonló rövid leszek, talán egy picit hosszabb. Igen, államtitkár úr, csak azt mondja meg nekem, legyen szíves, hogy miért korlátozzuk a büntethetőséget arra, amikor jelképpel sértik meg az embercsoportokat, és miért nem büntetjük azt is, amikor más módon teszik meg. (Dr. Répássy Róbert a kijárathoz megy.) Megmondom őszintén, ezt nem érzem sem jogosnak, sem méltányosnak. Sajnálom, hogy az államtitkár úr ezt a húsz másodpercet nem tudta végighallgatni tőlem...

ELNÖK: Az államtitkár úr itt van!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): ...hanem kiment innen. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 288 2012.06.06. 2:08  63-416

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az összefüggés kedvéért különválasztom, és itt szólok én is ugyanerről a javaslatomról, amely tartalmilag megegyezik Salamon elnök úr javaslatával. Én is elhagyni javaslom az együtt élők közti lelki bántalmazás elnevezésű bűncselekményt. Nem ismételve elnök úr szavait, inkább kiegészíteni szeretném.

Képviselőtársaim, az MSZP egyébként mindig elkötelezett volt az iránt, hogy a családon belüli erőszakkal szemben fellépjünk. A mi kormányzásunk alatt került bevezetésre a zaklatás nevű törvényi tényállás, ami szintén jórészt ezt a célt tűzte ki. De úgy gondoljuk, egyetértve Salamon elnök úrral, hogy egyrészt szükségtelen ez a tényállás, másrészt pedig borzasztó rosszul van megfogalmazva. Gondoljanak csak bele, hogy milyen ilyen eseteket lehet találni. Valóban, egyrészt ha erőszakos magatartást tanúsít valaki, akkor az általában megvalósít más bűncselekményt.

A másik probléma ezzel, hogy még ha találunk is olyat, mert az erőszak és az erőszakos magatartás fogalma természetesen nem ugyanaz, erre a Legfelsőbb Bíróság kiadta, azt hiszem, a 91. számú kollégiumi véleményt, szóval ha még azt feltételezzük is, hogy lenne ilyen más, vagy nem feltétlenül ütközik más bűncselekménybe, akkor is gondolják el, hogy hogyan lehet ezzel a sértettnek lelki szenvedést okozni. Egy: a lelki szenvedés fogalma a büntetőjogban ismeretlen. Ki lehet alakítani az értelmezését, de egyelőre az. Kettő: egy erőszakos magatartással hogyan lehet úgy lelki szenvedést okozni, hogy mindeközben nem valósítok meg más bűncselekményt? Itt maximum egyre tudtam jutni: ha rendszeresen valaki a nem túl drága tányérokat vagdossa a földhöz, mert ez erőszakos magatartás, rendszeresnek is tekinthető, és ha nem éri el a rongálás bűncselekményi szintjét, akkor ez lehet.

Egyébként nehéz ilyet elkövetni, nem is beszélve arról, hogy még bizonyítani kellene itt az erőszakos magatartás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és a lelki szenvedés közti okozati összefüggést. Hát, szóval nem javaslom ezt elfogadni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 294 2012.06.06. 2:11  63-416

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, alaposan félreértett, mert én azt mondtam, hogy ezt az egy példát tudom mondani, ahol megállapítható lenne ez a bűncselekmény, más viszont nem tud eszembe jutni. Én őszintén szólva ezt mondtam, úgyhogy pont nem volt jó az ön érvelése, merthogy én is ugyanezen az állásponton vagyok, hogy ez a magatartás vélhetően megalapozhatja.

Azonban egyébként nagyon érdekes volt az, hogy Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam rögtön egy olyan példát mondott, ami nem jó. A hörcsög falhoz vágása például állatkínzás. Most elnézést kérek, és nem szeretném komolytalanná tenni a vitát, de ne szankcionáljuk már büntetőjogi úton a plüssállat falhoz vágását, még akkor sem, ha az olyan céllal történt, hogy azzal másnak esetleg sérelmet kívántak okozni! Én azt gondolom, a büntetőjog ultima ratiós jellegét valamilyen szinten minden élethelyzetnél szem előtt kellene tartani, az Alkotmánybíróság százszor hivatkozott rá. A büntetőjog a jogrendszerünk szankciós zárköve, azokat a magatartásokat kell itt szabályozni, ahol más jogterületek már nem kielégítők, azokat a magatartásokat, amelyek a legsúlyosabb társadalomra veszélyességgel bírnak. Én a plüssállat falhoz vágását őszintén szólva nem tartom ennek, bár helyes cselekedetnek sem, de bűncselekménynek sem.

Számos olyan jogszabály vagy paragrafus van a Btk.-ban, ahol azt gondolom, a családon belüli erőszakot szankcionálni lehet. Zárójelben mondom, hogy akár ilyen lehet a zaklatás is.

A másik: azért egy bizonyos ponton meg kell állni a büntetőjogban a jogalkotónak, és a családi élet minden apró rezdülésébe, azt gondolom, nem érdemes beleavatkozni. Lehetőség van arra, hogy az egymással élő felek elváljanak, lehetőség van arra, hogy szétköltözzenek. Ha nem tudnak szétköltözni, de egyébként, mondjuk, elváltak vagy már kvázi külön élnek, de egy lakáson belül, akkor bizony például a zaklatás ilyen esetekben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) kielégítő megoldást tud jelenteni, és ez már most is büntetendő.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 300 2012.06.06. 2:08  63-416

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egyet szeretnék csak hangsúlyozni, illetve szeretnék elkerülni, mert ez a vita kezd egy picit ebbe az irányba menni, hogy vannak olyanok, akik szeretnének föllépni a családon belüli erőszak miatt, és vannak olyanok, akik ezt helyénvaló dolognak tartják, és nem szeretnének föllépni ellene. Hát szó sincs erről. Azt gondolom, hogy nincs olyan képviselő a parlamentben - beleértve az összes párt összes képviselőjét -, aki helyénvaló dolognak tartaná a családon belüli erőszakot. Olyan sincs, aki nem kívánná minden lehetséges eszközzel elejét venni az ilyen problémáknak.

A vita arról szól - az én értelmezésemben legalábbis -, hogy az a javaslat, amit most ide a kormány beterjesztett, megfelelően tudja-e kezelni ezt az élethelyzetet vagy nem. Mindössze amellett érveltem, és azt gondolom, Salamon képviselő úr is amellett érvelt, és ezért javasoljuk ezt elhagyni, mert úgy hisszük, hogy ez egyrészt nem oldja meg a problémát, másrészt pedig egy alkalmazhatatlan vagy legalábbis szinte alig alkalmazható jogszabályt fogadnánk el akkor, ha ezt így, ebben a formában az Országgyűlés megszavazza.

Természetesen mi nyitottak vagyunk arra, hogy ha valakinek van egy jó ötlete, hogyan lehetne ezt a rendszert továbbfejleszteni akár a büntetőjog módosításával, akár más jogszabályok módosításával, akkor mi nyitottak leszünk ennek az elfogadására. De ha megnézik ezt az előttünk fekvő javaslatot - és most konkrétan erről beszélünk, és nem úgy általában a családon belüli erőszakról -, akkor azt gondoljuk, hogy ez szakmailag is rossz, és egyébként a célt sem lesz képes elérni. Ez az, amire utaltam, és természetesen a felszólalásokban a plüssállatokra visszatérve az ember próbál reagálni egy picit humorosabban arra, ami - gondolom - szintén kicsit humorosan hangzott el az Országgyűlésben, de nem ebben van a lényeg természetesen, hanem abban, hogy szerintünk szakmailag nem jó. Egyébként a problémát mi is problémának látjuk, és szeretnénk kezelni a lehető leghatékonyabb módon.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 304 2012.06.06. 2:07  63-416

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Szeretném mondani, hogy találkoztam ilyen élethelyzettel, és nemcsak magánemberként, hanem ügyvédként is találkoztam ilyennel. Méghozzá úgy ügyvédként, hogy a sértettet képviseltem, azt, akit zaklattak, és egyébként ennek a sértettnek különböző civil szervezetek, a nők érdekeit védő civil szervezetek is próbáltak segítséget nyújtani.

Épp ezért merem azt mondani - és zárójelben mondom, nem egy ilyen eset volt, amiben eljártam ügyvédként -, hogy pontosan azt láttam, hogy ezek és az ehhez hasonló jogszabályok, még azok is, amelyek adott esetben jobban kerültek megfogalmazásra, nem jelentettek megoldást a kapcsolati problémákat illetően. Nem jelentettek megoldást annak a két embernek, akik egymással képtelenek voltak kijönni. Nem jelentettek megoldást annak az asszonynak, akit valóban zaklatott a férje. Nem jelentettek megoldást!

Ugyanis ezek az eljárások hosszú évekig húzódnak a bíróságokon, és általában, ahogy képviselőtársam mondta, bizonyíthatatlanok. Ez a tényállás különösen olyan lesz, nem lesz olyan bíróság, amely előtt hatékonyan lehet majd képviselni, és valóban bizonyítani lehet, hogy ez a bűncselekmény megtörtént, és ezt a bűncselekményt elkövették, és minden egyes tárgyalás, minden egyes olyan esemény, ami a büntetőeljárásokkal kapcsolatos volt, újabb és újabb traumát okozott a sértettnek.

(16.10)

Azt tudom mondani sajnos, hogy a családon belüli problémákat, legyen az erőszak, lelki bántalmazás vagy fizikai bántalmazás, ha az nem csap át valóban komoly testi fenyítésbe, testi bántalmazásba, akkor nagyon nehezen lehet jogi úton kezelni. Ez sajnos az én tapasztalatom, és higgye el, képviselő úr, és higgyék el, képviselőtársaim, ha lenne olyan megoldás, ami tényleg célravezető, akkor az elsők között jelentkeznék támogatónak, csak azt gondolom, ez nem olyan, és tapasztalatból mondom, hogy nem olyan.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 314 2012.06.06. 2:06  63-416

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Még egyszer mondom, azt gondolom, mindahányan érezzük a problémát, csak másként látjuk a megoldást. Én azt gondolom, hogy ennek a tényállásnak vagy az ebben szereplő magatartásoknak a túlnyomó többsége leginkább a zaklatás tényállásán belül, és egyébként már szóba került itt több más bűncselekmény is, például a kényszerítés, szóval azon belül megítélhető. Ha úgy gondolják, hogy maradtak még ki olyan élethelyzetek, amelyeket érdemes lenne és szabad is büntetőjogi úton szankcionálni, akkor én azt javaslom, hogy gondolkodjunk együtt például a zaklatás tényállásának az ilyen irányú módosításán. Azt én el tudom képzelni, hogy lehet egy irány. Vagy gondolkodjunk azon, hogy más, egyébként a családon belül előforduló bántalmazás, legyen az lelki vagy testi, szóval az ezzel kapcsolatos már létező törvényi tényállások milyen módon módosíthatók, lehet-e esetleg minősített esetet beiktatni. Erre egyébként láttam is törekvéseket a módosító javaslatok között.

De ha már a lelki bántalmazást - ahogy itt olvasható, mivel rendszeresről van szó - kívánják szankcionálni, akkor végképp nem értem, hogy miért kell ezt egy erőszakos magatartáshoz kötni. Tehát pontosan az okozza majd ennek a tényállásnak az alkalmazhatatlanságát, hogy kell bizonyítani egy erőszakos magatartást, kell bizonyítani a lelki szenvedést, és kell bizonyítani a kettő közötti okozati összefüggést. (Dr. Salamon László: És a célzatot!)

(16.20)

Borzasztó nehéz lesz! (Dr. Salamon László: És a célzatot.) És persze a célzatot, hogy ebből a célból követte el.

Én úgy gondolom, hogy gondolkodjunk egy picit más tényállási kereteken belül, akár ennek a törvénykönyvnek a módosítása kapcsán, akár később, csak ne egy rossz megoldást fogadjunk el azért, mert jobb nem jut eszünkbe.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 332-336 2012.06.06. 6:32  63-416

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 128. ajánlási pontban foglalt módosító javaslatról szeretnék elsőként szólni.

A fideszes képviselőtársaim javasolják azt, hogy az emberölés bűntette egészüljön ki további minősített esetekkel, illetve esettel, amelynek egyébként az irányával, a filozófiájával a mi frakciónk is egyetért. Úgy szólna a kiegészítés, egy k) ponttal egészülne ki a (2) bekezdés, hogy "a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el".

Az előtte lévő pont, a j) pont a mi kormányzásunk alatt került bevezetésre, amely szerint, ha védekezésre képtelen személy sérelmére követik el az emberölést és egyébként más bűncselekményeket is, akkor az kiemelt súllyal esik a latba, azaz minősített esetnek minősül.

Annak idején hangot adtam annak, hogy az én meglátásom szerint sem szerencsés megfogalmazás az, hogy védekezésre képtelen személy, hiszen ott is helye van a minősített esetnek, ahol nem képtelen a védekezésre, csupán korlátozottan képes arra.

Így tehát ezt a módosító javaslatot kifejezetten előremutatónak tekintem, de javasolnám azt, hogy vonjuk össze a két pontban szereplő minősített esetet, azaz vegyük ki a j) pontot egyrészt, a k) pont kerüljön a j) helyére, hiszen ha korlátozottan védekezésre képtelen állapot már minősített eset, akkor értelemszerűen, mivel a büntetőjogban is érvényes az az elv, hogy a többen a kevesebb benne van, minősített esetnek fog számítani az is, hogyha védekezésre képtelen az illető.

A másik, amit javasolnék ezzel a módosító javaslattal kapcsolatban, az az, hogy csak példálózó jelleggel kerüljön felsorolásra az, hogy idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva képes csak korlátozottan a támadás elhárítására. Azt gondolom ugyanis, hogy lehetnek olyan esetek is, amikor méltányolható volna az, hogy nemcsak az idős kor vagy a fogyatékosság miatt képtelen, hanem mondjuk, más miatt képtelen a védekezésre, például azért, mert mondjuk, egy más bűncselekmény hatása alatt áll.

(16.40)

Ezekben az esetekben is indokolt - azt gondolom - akár az emberölés, akár a többi javasolt bűncselekmény esetén, hogy ez a minősített eset érvényesíthető legyen. Tehát mivel a többen a kevesebb benne van, össze kellene vonni a két minősített esetet, és azt gondolom, hogy példálózó felsorolással benne lehet hagyni, hiszen orientálni kell a bírói gyakorlatot, hogy ezekben az esetekben a jogalkotó biztosan gondol arra, hogy minősített esetként kell szabályozni, de más eseteket sem zár ki, más olyan eseteket sem, amikor korlátozottan képes az elhárító magatartásra.

Ha gondolják, akkor bele lehet építeni azt kritériumként, hogy ez ne önhibájából történjen, mármint a megtámadott, a sértett önhibájából, hanem rajta kívül álló okból. Én egyébként feltétlenül ezt a körülményt sem tartom szükségesnek beépíteni, de ha így tartják igazságosnak kormánypárti képviselők, akkor ezt meg lehet tenni, mindazonáltal ezt a módosítást javasolom.

A 150. ajánlási pontról szeretnék beszélni. Szintén egy jogalkotási hibára hívnám fel a figyelmet. Itt a szexuális erőszak esetén kívánná bevezetni minősített esetként a jogalkotó azt, hogy a közte és a sértett között fennálló egyéb hatalmi befolyási viszonnyal visszaélve követi el ezt a cselekményt. Már egy másik törvény kapcsán, ahol ez bekerült a Btk.-ba, elmondtam azt, hogy szerintem súlyos jogalkotási hiba történt, hiszen megint csak azt mondom: a többen a kevesebb benne van; a szexuális erőszaknál vagy akkor még erőszakos közösülésnél vagy szemérem elleni erőszaknál az alapesethez megkívánt tényállási elemek, hogy vagy erőszak vagy minősített fenyegetés, azaz élet és testi épség ellen irányuló fenyegetés valósuljon meg.

Ehhez képest furcsa az, hogy egy pontosan ugyanebben a körben értékelhető, ennél enyhébb megítélésű magatartást, fenyegetést értékel minősített esetnek a jogalkotó. Hogy egy gyakorlati példát mondjak, azt hiszem, a bizottsági ülésen is ezt hoztam föl: ha valaki az élete kioltásával fenyegeti meg azt a beosztottját, aki nem szeretne vele szexuális kapcsolatot létesíteni, vagy netán még fizikai erőszakot is alkalmaz, nem hiszem, hogy plusz hozzá kell tenni azt, hogy és egyébként még el is bocsátja, ha netán ennek a kérésének nem tesz eleget. Tehát egész egyszerűen abszurd a helyzet is. Én arra tettem javaslatot, hogy ezt vegyük ki, de van egy másik lehetőség is.

Nevezetesen: abba a körbe került bele, hogy hozzátartozója, nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt álló sérelmére követi el. Miért ne lehetne akkor azt elfogadni, hogy a közte és a sértett között fennálló hatalmi vagy befolyási viszony áll fenn? Tehát nem ezzel visszaélve, mert ez egy elkövetési magatartást jelöl, hanem ezt a helyzetet kihasználva követi el, azaz ebben a helyzetben lévő személy sérelmére követi el. Erre a megoldásra egy kapcsolódó módosító javaslatot nyújtottam be. No ez az például, tisztelt képviselőtársaim, ami a büntetőpolitikájukkal, mármint a kormánypárti büntetőpolitikával biztosan nem megy szembe, azonban szerintem szakmailag lényegesen...

ELNÖK: Képviselő úr, a plusz egy percet kéri, vagy újabb felszólalást tesz?

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nem, köszönöm szépen, öt másodperc, és befejezem.

ELNÖK: Tessék!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Szóval, jobbá teszi a javaslatot, azt gondolom, érdemes a megfontolásra. Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 362 2012.06.06. 6:06  63-416

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először a 200. és 201. ajánlási pontban foglalt módosító javaslathoz kívánok hozzászólni. Szóltam már ma erről a témáról az első körben, most a második körben az ugyanebben a témában megfogalmazott különös részi módosító javaslatot szeretném indokolni, ez pedig az állatkínzás törvényi tényállásának a módosítása. Nem szeretném ismételni, de e helyütt is utalok arra, amit néhány órával ezelőtt elmondtam: ami az állatok társadalmi és jogi megítélésének változását illeti, most is fenntartom, és erre a módosító javaslatra is érvényesek azok a gondolatok.

(17.20)

Úgy hiszem, hogy a jogszabály fejlesztése indokolt és szükséges is. A két ajánlási pontban foglalt módosító javaslat a következőképpen alakítaná át az állatkínzás bűncselekményét. Először is minősített esetként vezetné be a különös szenvedés okozása mellett azt az esetet, amikor az állatkínzás az állat pusztulását okozza. Úgy gondolom, könnyű belátni azt, hogy óriási különbség van aközött, hogy mindösszesen alkalmas-e egy magatartás arra, hogy maradandó károsodást okozzon az állatnak vagy esetleg a pusztulását okozza, vagy amikor az eredmény be is következik, és valóban az állat pusztulását okozza az elkövetési magatartás. Nem szeretnék hivatkozni arra, bár azt gondolom, nem teljesen alaptalan, hogy ez az embereket ért támadások esetén is így van, tehát az eredményhez, a sérüléshez mint minősítő körülményhez egyre magasabb büntetési tételeket rendel nagyon helyesen a jogalkotó, de ha arra hivatkozom, hogy a rongálás esetén is különbséget tesznek aközött, hogy valaki egy tárgyat megrongál avagy azt megsemmisíti sok esetben, például műtárgyaknál, védett műtárgyak esetében, akkor azt gondolom, hogy az állatnál is legalábbis indokolt lenne ezt a differenciálást megejteni. Ez nem okoz sehol valódi tételkeret-emelést, hiszen a három évig terjedő minősített esete már létezik az állatkínzásnak, tehát önmagában a 200. ajánlási pontban foglalt minősített eset elfogadása e tekintetben nem eredményez változást.

A 201. ajánlási pontban viszont valóban egy emelésre teszek javaslatot, öt évig terjedő szabadságvesztéssel rendelném büntetni az állatkínzás legsúlyosabban minősülő eseteit. Itt egyrészt egy olyan, ahogy szokták mondani, hiperminősített esetről van szó, hogy ha az előző pontban szereplő két minősített eset együtt valósul meg, akkor ezt kell alkalmazni, tehát ha az állatkínzást oly módon követik el, hogy a cselekmény az állatnak különös szenvedést okoz és egyébként emellett még a pusztulását is eredményezi.

Azt gondolom, ez szintén egy indokolt módosítás, és nem aránytalan, ha összehasonlítom akár a tárgyak esetében a rongálás egyes eseteihez rendelt, minősített eseteihez rendelt büntetési tételkeretekkel, és ha összehasonlítom az emberrel szemben elkövetett testi sértéshez rendelt minősített esetekkel, hiszen látszik, jól látszik az, hogy az állatkínzás legsúlyosabb eseteit büntetjük csak olyan tételkerettel, amely lényegesen enyhébb sérülés esetén alkalmazható az ember esetében, és természetesen ez így helyes, ezt én sem vitatom.

A másik a b) pontban foglalt módosítás, ez pedig azt rendelné minősített esetként, ha az állatkínzás több állat pusztulását okozza. Ennek a minősített esetnek azért javaslom a bevezetését, mert itt a teremben is van olyan, aki részese volt, résztvevője volt annak az alkotmányügyi bizottsági ellenőrző albizottsági ülésnek, ahol az állatkínzás törvényi tényállását elemeztük jogalkalmazók bevonásával. Ott a jogalkalmazók elmondták azt, hogy a jelenlegi tényállás alapján úgy értelmezik, hogy ha azonos időpontban olyan az elkövetési magatartás, hogy nem egy, hanem több állat pusztulását okozza, akkor az egy rendbeli állatkínzásnak minősül. Én pedig azt gondolom, hogy ez nem méltányos és nem igazságos. Úgy hiszem, hogy ha valaki több állat pusztulását okozza, akkor ennek meg kell jelennie nemcsak súlyosító körülményként, hanem bizony minősített esetként. Én úgy értelmezném a jelenleg hatályos szabályt is, hogy ennek halmazati büntetésnek kellene lennie. Tehát ha több állat pusztulását okozza, akkor a tételkeret másfélszeres emelése lenne indokolt. De mivel a joggyakorlat nem ezt az elvet követi, nem ezt a gyakorlatot tartja irányadónak, ezért úgy gondolom, hogy jogalkotóként akkor járunk el helyesen, ha nem a joggyakorlatot bíráljuk, hanem a joggyakorló számára előírjuk azt, hogy hogyan kell ezt a jogszabályt alkalmazni, hogy mi a jogalkotó elvárása. Éppen ezért teszek tehát javaslatot erre a minősített esetre. Úgy hiszem, hogy egyik sem zavarja össze a büntetőjog rendszerét. Úgy hiszem, hogy a belső arányosságot maximálisan tiszteletben tartja, ugyanakkor szem előtt tartja azt a társadalmi változást és felfogásbeli változást, amely az állatok megítélésével kapcsolatos. Kérem tehát, hogy az Országgyűlés támogassa ezt a javaslatom.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 366 2012.06.06. 1:53  63-416

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Azt gondolom, elnök úrnak ez a megjegyzése tökéletes válasz volt arra, amit Gaudi képviselőtársam felvetett. Őszintén szólva ezt egy picit méltatlannak tartom, főleg azután, hogy nagyon sok körben vitattuk meg a családon belüli erőszakkal kapcsolatos kérdéseket. A vita során számtalanszor adtam hangot annak, hogy mennyire egyetértek azzal, hogy ezeket a magatartásokat büntetni rendelje a büntető törvénykönyv, sőt azt is elmondtam, hogy egyébként nemcsak beszélünk róla, megjegyzem, ahogy önök eddig tették, hanem amikor lehetőségünk volt arra, hogy tegyünk is ellene, akkor tettünk is ellene, hiszen számos olyan intézkedést, zárójelben mondom, büntető törvénykönyvi módosítást is javasoltunk, amit éppen a családon belüli erőszak megfékezése érdekében tettünk.

Ilyen volt például - még egyszer mondom - a zaklatás, amit bevezettünk, és úgy hiszem, a tettek minősítik az embert, ahogy ezt a miniszterelnök úr is mondta, nem pedig a szavak. Mi tettekkel tudjuk bizonyítani azt, hogy ezt a témát fontosnak tartjuk. De amellett, hogy a családon belüli erőszak témáját fontosnak tartjuk, és szeretnénk is tenni érte, amellett, hogy az ember büntetőjogi védelmét tartjuk a legfontosabbnak mint védendő érték a büntető törvénykönyvben, emellett én azt gondolom, más védendő jogi tárgyak mellett is lehet érvelni, és ilyen az állati élet védelme. Zárójelben megint csak azt szeretném megjegyezni, hogy tudomásom szerint a Jobbiknak egy, az állatkínzást ennél lényegesen szigorúbban szankcionálni hivatott módosító javaslata van bent, úgyhogy azt a cinizmust, amelyet Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam most a felszólalásommal kapcsolatban megfogalmazott és képviselt, végképp nem tudom hova tenni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 374 2012.06.06. 5:51  63-416

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Gondolom, azt sokan elhiszik, hogy nem beszéltünk össze Gyüre képviselőtársammal, hogy mikor mit fogunk mondani, de az én rendszeremben is az következik, hogy ugyanerről a szakaszról beszéljek, ugyan nem a jobbikos javaslatot, hanem a saját javaslatomat szeretném e tekintetben védeni.

A jogszabályhely indokoltságáról nyilvánvalóan megoszlik a vélemény, és ebben ellentétes állásponton vagyunk a Jobbik képviselőivel.

(17.40)

Azonban amikor ezt a büntető törvénykönyvi tényállást elfogadtuk - mert ugye, ez már csak átvezetésre került az új kódexbe -, akkor is hangoztattuk azt, hogy egy nagyon rosszul megfogalmazott és rengeteg félreértésre okot adó törvényi tényállást fogadott el az Országgyűlés. Nem tudom egyébként, hogy azóta történtek-e ebben egyáltalán elítélések vagy eljárások, nem néztem meg, tehát a jogalkalmazói gyakorlatról nem tudok, de dogmatikai szempontból biztosan érdemes a hibákat kiemelni. Ha úgy dönt az Országgyűlés, hogy megtartja ezt a tényállást, akkor érdemes volna legalább most a hibákat kijavítani, hiszen az új kódex elfogadásával erre lehetőség nyílik.

A közbiztonság és a közrend fenntartására irányuló rendészeti tevékenység szervezése minősül bűncselekménynek az a) pont szerint, amelyre jogszabály nem jogosít fel. Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, hogy ha picit belegondolnak abba, hogy a közrend fenntartása, egyáltalán a közbiztonság nem csupán rendészeti kérdés, hanem ennél lényegesen tágabban értelmezendő kérdés - megjegyzem, ezért is sajnálom azt, hogy a bűnmegelőzéssel, illetve a közrend fenntartásával kapcsolatos kérdések az igazságügytől visszakerültek a Belügyminisztérium hatáskörébe, mert ezzel azt sugallja a kormány, hogy ez alapvetően rendészeti kérdés, holott szerintem nem az, de valóban ez már egy picit távolabb vezet minket a büntető törvénykönyvtől -, mindenesetre, ha elfogadjuk azt, hogy nem pusztán rendészeti kérdés, és ebben talán nincs vita közöttünk, akkor nem lehet másként értelmezni ezt a jogszabályt, mint hogy minden olyan tevékenységet, amivel valaki a közbiztonság és a közrend fenntartására törekszik, és erre nincs kifejezett jogszabályi engedélye, a magyar törvény bűncselekménynek minősít.

Így aztán bűncselekménynek minősül az is, ha valaki megszervezi, hogy a lakóközösségében az utcákat kivilágítsák, azért, mert bűnmegelőzési célja van ezzel. Hiszen köztudott az, hogy ahol nem sötétek az utcák, ahol a közvilágítás jó, ott a bűncselekmények száma csökken. Számtalan kutatás bizonyította ezt. Ilyenformán tehát az, aki ilyen tevékenységet szervez, az ma bűncselekményt követ el, hiszen nincs az én ismereteim szerint egyetlen olyan jogszabály sem, ami kifejezetten engedélyezné azt, hogy a közvilágítást a közbiztonság javítása érdekében valaki megszervezze és létrehozza.

Ha pedig ez így van, és egy ilyen egyszerű esetet lehet mondani, ami a jogszabály hibás voltára rávilágít, akkor érdemes kijavítani ezt a jogszabályt. Ezért mi azt indítványozzuk, hogy ha meg kívánják tartani ezt a törvényhelyet, akkor legalább illesszék be a "rendészeti" szócskát. Ugyanis, ha úgy olvassuk a jogszabályt, hogy olyan, a közbiztonság, közrend fenntartására irányuló rendészeti tevékenységet szervez, amelyre jogszabály nem jogosítja föl, akkor legalább az ilyen jellegű civil kezdeményezéseket ki lehet vonni a bűncselekményi körből.

A b) pontban valóban - és Gyüre képviselőtársam jól emlékszik, már az előző vitában is elmondtam, persze kicsit cinikus éllel én is - ezek szerint ez a jogszabályhely a kormány tevékenységét minősíti és bünteti, hiszen a közbiztonság és a közrend fenntartásának látszatát keltő tevékenységet szerveznek. De komolyra fordítva a szót, én azt gondolom, hogy itt is indokolt lenne a "rendészeti" szó beillesztése, tehát "a közrend és közbiztonság fenntartásának látszatát keltő rendészeti tevékenység szervezése", ha már ezt meg akarják tartani. Én egyébként nem vagyok ellene annak, hogy legyen egy ilyen szakasz, hiszen voltak olyan események, amelyek valóban nem tartoznak a megengedhetőség körébe, de akkor is a b) pont megtartása, úgy hiszem, teljes mértékben fölösleges, az a) pont megtartásával el lehet érni a kívánt társadalmi célt.

Mindazonáltal én egy puhább megoldásra teszek javaslatot, és kérem, hogy szakmai javaslatként tekintsenek erre is, ami egyáltalán nem kívánja - most már sokadszor mondom - az önök büntető politikáját másfelé irányítani, csupán egy valóban szakmai javaslatról van szó, hogy mind a két helyre, mind az a), mind a b) pontba a "rendészeti" szót illesszük be. Ilyenformán a jogszabálynak a visszaélésszerű alkalmazására nem nyílik majd a jövőben lehetőség, legalábbis a körben nem, amiről én most beszéltem. Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 388 2012.06.06. 2:05  63-416

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Én biztosan nem szeretnék a Gárdáról beszélni, sőt védeni őket meg pláne nem, de amit elmondott a jogszabály értelmezésével kapcsolatban, az sajnos szerintem nem állja meg a helyét. Ugyanis ha úgy lenne, ahogy államtitkár úr mondta, mármint hogy úgy kellene értelmezni a jogszabályt, akkor az úgy hangozna, hogy "aki olyan, közbiztonság, közrend fenntartására irányuló tevékenységet végez, amelyet jogszabály nem tilt", akkor lenne államtitkár úrnak igaza. Csakhogy nem így szól a tényállás, hanem úgy, hogy jogszabály nem jogosítja fel. A kettő között szerintem ég és föld a különbség.

Amit államtitkár úr mondott, hogy vannak olyan tevékenységek, amelyekre a jogszabály kizárólagosan egyetlen szervezetet jogosít fel, ez magában foglalja azt is, hogy egyébként az összes többi társadalmi szervezetnek annak a magatartásnak a tanúsítása tilos. Egyébként a törvényjavaslat eredeti vitájában volt egy ilyen javaslatunk, hogy a megfogalmazás így nézzen ki, amit én most idéztem, ez is egy jó megoldás lehet, mert így valóban azokat a tevékenységeket tiltanánk, amit a jogalkotó szándékát tekintve tiltani kívánt.

De nem így szól ma a jogszabály. Ugyanis ha valamit akkor nem lehet csinálni, akkor nem szabad csinálni, hogyha a jogszabály nem jogosít fel kifejezetten, akkor olyan tevékenységet sem tehetek, amit egyébként semmilyen jogszabály nem tilt, de kifejezetten fel se jogosít rá. Erre volt példa a közvilágítás megszervezése, hiszen ott valóban nem tiltja jogszabály, ezért lenne jó ez a megfogalmazás, de nincs is olyan, ami kifejezetten feljogosít erre.

Tehát én azért gondolnám azt, hogy valamelyik megoldást válasszuk, de így, ahogy most az előterjesztésben szerepel, és ahogy hatályos, nem jó.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 402 2012.06.06. 2:08  63-416

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Maradnék a jogértelmezésnél, a száraz jogértelmezésnél.

Államtitkár úr érvelésével szerintem az a probléma, hogy ez nem egy leíró norma, hanem más jogszabályra utal. Természetesen itt is igaz az a tétel, hogy amit a büntetőjog nem tilt, azt szabad. Csak éppenséggel itt a büntetőnorma előírja azt, hogy aki ilyen tevékenységet végezni kíván, arra más jogszabálynak kifejezetten fel kell jogosítania. Éppen ezért a büntetőjog tiltja azt, hogy olyan magatartást tanúsítson valaki, amelyre a jogszabály kifejezetten nem jogosítja fel. És ilyenformán válik igazzá az, amit államtitkár úr mond, hogy a büntetőjogi norma, amit nem tilt, azt szabad, csak éppenséggel a büntetőjogi norma azt tiltja, hogy valaki kifejezett jogszabályi engedély, más jogszabályi engedély nélkül végezzen közbiztonság fenntartására, biztosítására irányuló tevékenységet.

Az a probléma ezzel, és azt szeretném igazolni, hogy az én állításom az, ami helytálló, hogy nem elégséges az, hogy az adott közbiztonságra irányuló tevékenységet ne tiltsa semmi, hanem kifejezetten kell hogy legyen egy olyan jogszabály, ami direkt módon följogosítja a cselekvőt arra, hogy a közrend vagy a közbiztonság fenntartására irányuló tevékenységet végezzen. Szerintem ez a gond a jogszabállyal.

Ha másként gondolnánk, és államtitkár úr azt az értelmezést tartja helyesnek vagy kívánatosnak, ami ő elmondott, akkor ahhoz szükséges egy olyan jogszabály-módosítás, hogy a büntetőjog szövege szóljon úgy, hogy ami (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) nem jogszerűtlen, amit jogszabály nem tilt.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 332-336 2012.06.11. 16:09  323-361

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy e témáról érdemes és kell beszélni, azonban két összefüggésben érdemes erről beszélni. Egyrészt érdemes közjogi és nemzetközi jogi megközelítéssel hozzáállni, másrészt pedig szakmai, büntető jogdogmatikai és büntetőpolitikai szempontból. Természetesen ide bizonyos erkölcsi értékeket is hozzá lehet keverni, én ezt hozzáértem a büntető jogpolitikai megközelítéshez.

Amilyen megközelítésben azonban nem érdemes róla beszélni, az az, hogy ki tud jobban elhatárolódni a kommunista diktatúráktól. Sokan, ahogy látom a mai vitában, bár viszonylag visszafogott formában, de egy újabb lehetőséget látnak arra, hogy az előterjesztés kapcsán megint lehet egy kicsit kommunistázni és hangulatot kelteni. Ez egyébként államtitkár úrtól nagyon nem áll távol. És mivel a vita eddig stílusát ez adta, szeretnék három dolgot nyilvánvalóvá tenni. Az egyik, hogy nem védem, sőt elítélem a kommunista diktatúrát. A másik, hogy nem szeretném a vörös csillagot kiemelni az önkényuralmi jelképek közül, a harmadik pedig, hogy nem szeretném megszüntetni a büntetőjogi tiltását az önkényuralmi jelképek használatának. Nos, ezzel a három indító mondattal szeretném az összes többit elmondani, mielőtt még a kétpercesek hadát nyomnák meg a felszólalásom közben.

Az első a közjogi és nemzetközi jogi megközelítés. Sajnos azt kell látni, hogy a kormány úgy viselkedik ebben a vitában, mint a peres fél vagy egy rossz ügyvéd egy magyar bírósági tárgyalás után. Miután elvesztette a pert, szidja a bírót, és fogadkozik, hogy ő aztán nem tesz eleget az ítéletnek, mert az nem igazságos; mit tud a bíró a körülményekről?, nem volt alapos s a többi s a többi. Aztán a végén persze csak kikényszeríti az állam az ítélet végrehajtását, de lehet úgy is fogalmazni, hogy hová vezetne mindez a magatartás, ha ezt a kikényszerítést mint körülményt le is vesszük a gondolatmenetből, amikor azt mondja valaki, hogy lehet, hogy van egy jogerős bírósági döntés, de akkor sem fizetek tartásdíjat, mert szerintem nem igazságos. Lehet, hogy a bírósági döntés engem jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítélt, de nem megyek be a börtönbe, mert szerintem nem követtem el semmit, nem volt igazságos ez a döntés. Nos, a kormány körülbelül így viselkedik.

Az Emberi Jogi Bíróság hatáskörét, a magyar ügyekben való döntési jogát az állam önként vállalt nemzetközi szerződés elfogadásával teremtette meg. Ha egy döntés nem tetszik, én ezt elhiszem, nem lelhet azt mondani, hogy ja, erre, kérem, nem érvényes a felhatalmazás, erre nem érvényes a hatáskör, csak azokra a döntésekre, amelyek nekem tetszenek. A harmadik világot vagy éppen Fehéroroszországot idézi az a stílus, ha a kormány egy nemzetközi jogon alapuló bírósági döntést nem hajlandó tudomásul venni, azt nem hajlandó végrehajtani. Lehet a saját magát sem demokratának tartó szélsőjobb hozzáállásával azonosulni (Dr. Staudt Gábor: Ne csúsztass!), hogy lépjünk ki az Európai Unióból, ne legyünk gyarmat, külföldről senki ne mondja meg nekünk, magyaroknak, hogy mit tegyünk és mit ne. Csak ezzel, tudják, tisztelt képviselőtársaim, teszünk még egy lépést a szalonképtelenség felé Európában.

És ez sajnos nemcsak erkölcsi kár, hanem ebből Magyarországnak már meglehetősen sok gazdasági kára is származott. Nem véletlen az, hogy Magyarországot mostohagyerekként kezelik az Unióban. Ez nem azért van, mert a magyarokat nem szeretik, hanem azért, mert Magyarország mindenkivel és minden szervezettel összerúgta a port. Ez most egy újabb alkalom, amikor egy nemzetközi szervezet döntését Magyarország nem hajlandó tudomásul venni, és bár kötelező lenne, annak nem hajlandó eleget tenni. Sokatmondó egyébként, tisztelt képviselőtársaim, az, hogy a kormányzati álláspontot, már ami az alkotmányügyi bizottságot illeti, egy jobbikos képviselő ismertette, és a jobbikos képviselő úrnak a retorikája gyakorlatilag egy az egyben megegyezett államtitkár úr mondandójával, államtitkár úr mondandójának tartalmával. (Dr. Staudt Gábor: Ilyen az élet.)

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy ebből mindenkinek érdemes levonnia a megfelelő következtetést, de ez a következtetés a kormány szempontjából semmiképpen nem lesz pozitív.

De nézzük azt, hogy mi lesz mindennek a következménye. Egyébként részben erről a határozati javaslat is szól. Természetesen lehet azt mondani, hogy az ítélet nem kötelezi Magyarországot a büntető törvénykönyv rendelkezéseinek felülvizsgálatára. Csak hát, ha ezt nem tesszük meg, akkor mi lesz a további menet? A tényállás alapján újabb elmarasztalások várhatóak. Sőt, ahogy egyébként valamelyik kormánypárti képviselő utalt is erre, talán éppen Mátrai Márta képviselő asszony, sokan lesznek, akik majd úgy próbálnak politikai tőkét kovácsolni, hogy önkényuralmi jelképeket fognak használni, ki a horogkeresztet, ki a vörös csillagot, ki éppen az SS-jelvényt vagy a sarló-kalapácsot azért, hogy ebből ügy legyen, azért, hogy ezzel a médiába be tudjanak kerülni. És talán lesznek olyanok is, akik azt szeretnék elérni, hogy a nehéz anyagi helyzetükön úgy segítsen majd a strasbourgi bíróság, hogy az elítélés után néhány ezer euró kártérítést majd megítél számukra.

Én pedig nem gondolom, hogy az adófizetők pénzét érdemes volna erre elkölteni. Aminek nem az a megoldása, hogy a magyar kormány azt mondja, hogy nem hajlandó kifizetni a pénzt, hanem talán az lenne a jobb megoldás, ha változtatnánk a jogszabályon, de erre mindjárt rá fogok térni. És mi lesz még ennek a hozzáállásnak a következménye, tisztelt Országgyűlés? A miniszteri bizottság végső soron, ha nem szerez érvényt Magyarország a strasbourgi döntéseknek, márpedig most már ebben a témában kettő is született, akkor kötelezheti, ő már kötelezheti Magyarországot a büntető jogszabály módosítására. Meddig kellene még várni, tisztelt képviselőtársaim? Miért nem volt elég ez a két eset? Miért kell megvárni azt, hogy a miniszteri bizottság kötelezze Magyarországot a módosításra? Miért kell megvárni azt, hogy Magyarország ismét valamilyen elmarasztalásnak legyen kitéve?

De térjünk rá arra, hogy milyen megoldást javaslunk, ugyanis nemcsak kritizálni szeretnénk, hanem megoldást is javasolni. Ezt meg is tettük a büntető törvénykönyv vitájában.

(22.30)

Előterjesztettünk egy módosító javaslatot mintegy 20 oldalas indokolással. Sajnálom, hogy a kormány, úgy tűnik, még arra sem vette a fáradságot, hogy elolvassa ezt az indokolást, mert sehol nem jelenik meg még ellenérvként sem, annak egyetlen eleme sem a parlamenti vitában.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A bűncselekmény jogi tárgya tágabban a demokratikus politikai közélet fenyegetésmentes létezésében megnyilvánuló köznyugalom, azonban szűkebb értelemben vizsgálva a védeni kívánt jogi tárgyat, be kell látnunk, hogy az nem más, mint az emberi méltóság védelme. Erre a következtetésre jutunk önmagában akkor is, ha a bűncselekmény elkövetési tárgyait szemügyre vesszük. Valamennyi, a zárt taxációban felsorolt jelkép valamely eszmének, személynek vagy eseménynek jelvénnyel vagy képpel való megjelölése, amelynek rendeltetése, hogy valamilyen kognitív érzelmi vagy tudati folyamat által a jel és a megjelölt eszmék, személyek vagy események közös vonásaik révén egymással kapcsolatba hozhatók legyenek.

A hatályos szabályozással több probléma is van, azaz állítom, tisztelt Országgyűlés, hogy nem csak az európai döntés, a strasbourgi döntés miatt indokolt a változtatás. A mai hatályos jogszabály alapján tulajdonképpen bűncselekményt követ el az, aki Heineken sört iszik a kávézó vagy az étterem teraszán, hiszen azon egy vörös csillag van, a vörös csillagot pedig nagy nyilvánosság előtt közszemlére teszi.

Egyébként, amit a helyettes államtitkár asszony a bizottságban erre a példára mondott, az egész egyszerűen nevetséges, már elnézést kérek. Egy picit többet várna az ember attól a helyettes államtitkártól, aki a nemzetközi jogért a KIM-ben felelős. Azt mondta, hogy tudományos célú felhasználása az önkényuralmi jelképnek az, hogy valaki sörözik, és egy ilyen sörösüveget az asztalra tesz. Nem megmosolyogtató, tisztelt Országgyűlés, ez az érvelés? Még az államtitkár úr is mosolyog rajta, teljes joggal. Én azt gondolom, erre nem érdemes elmenni.

Szóval, én azt gondolom, hogy ez egy olyan példa, ami miatt már önmagában érdemes lenne módosítani. De nézzünk még két ilyet! Az egyik, hogy éppen a jelképet kifigurázni, mondjuk, a fasizmust vagy a kommunizmust elutasítani szándékozó csoport használ egy horogkeresztet vagy egy vörös csillagot, amit áthúz, azt a politikai véleményt szeretné kifejezni, hogy nem ért egyet ezekkel az eszmékkel, ez is sajnos a tiltás körébe esik. Természetesen vannak olyan élethelyzetek, amikor abszolút indokolt a szabályozás, akkor, amikor valaki az ötvenhatosok túlélőinek megemlékezésén vörös csillagot tűz fel a zakójára, vagy éppen ugyanezt a zsinagóga előtt teszi meg egy horogkereszttel. Itt természetesen indokolt a tiltás.

Amit én állítok, tisztelt Országgyűlés, hogy lehetséges olyan jogi norma megalkotása, amely mindkét szempontnak megfelel, és összhangban van a strasbourgi ítélettel is. A bíróság a szankció alkalmazásának feltételeként gyakorlatilag a célzatos elkövetést, jelesül az önkényuralmi rendszerek propagálása szándékának bizonyítását kívánja meg. Szerintem is részben ez a megoldás, azaz a bűncselekmény célzatossá tétele.

Szeretnék még egy szót szólni a vörös csillagról, illetve annak kiemelésének az igényéről az önkényuralmi jelképek közül. Voltak olyanok, akikben ez megfogalmazódott, hiszen azt mondják, hogy a vörös csillag a nemzetközi munkásmozgalom szimbóluma, és ez így is van valóban, amelyet a kommunista diktatúra kisajátított, és amelyet nagyon sok kultúrállamban használnak, ott is, ahol az önkényuralmi jelképek használatát egyébként tiltják. Én ezzel nem értek egyet itt Magyarországon. A szélsőjobboldali és a szélsőbaloldali ideológiákat összevetve megállapítható, hogy az előbbi bizonyos embercsoportok ellen irányul, azok kirekesztése, megsemmisítése a célja, míg a szélsőbaloldali eszmerendszer épp az egalitárius eszméket hangoztatva a társadalmi egyenlőség jegyében korlátozza az emberi jogokat. (Szávay István közbeszól.) Módszereit illetően mindkettő a demokrácia alapvető értékeit támadja, éppen ezért álláspontom szerint pusztán nézőpont kérdése, hogy ki melyik ideológia promotálását tartja inkább alkalmasnak arra, hogy a demokratikus államberendezkedést veszélyeztesse. Azt gondolom, az álláspontom elég egyértelmű ebben.

Továbbmenve a jelképekre, a történelmi kontextus relevanciájával kapcsolatban pedig az az álláspontom, hogy Magyarországon nem vonatkoztathatunk el valóban a történelemtől. A vörös csillag számos emberben kelt ellenérzést és fájdalmat, sokakban idézi a terror korszakát, saját és felmenőik bebörtönzésének, megkínzásának és kivégzésének fájó emlékét. Nem állítom persze, hogy egyenlőségjel tehető a horogkereszt, az SS-jelvény és a vörös csillag között, de az bátran kijelenthető, hogy a kommunista, avagy tetszés szerint munkásmozgalmi jelkép igencsak alkalmas arra, hogy egyes történelmi eseményekhez való kapcsolásával, ezen események felidézéséhez való társításával megsértsék vele az emberi méltóságot. Ez esetben pedig nem kell tovább vizsgálni a jelképek vagy a diktatúrák egymáshoz való viszonyát, mert a jogalkotónak a törvényi tényálláson keresztül semmiképpen sem feladata a jelképek történelmi megítélése, a hozzájuk kapcsolódó eszmék kiértékelése. A feladat igen egyszerű, tisztelt képviselőtársaim, ha a jelképhasználattal a közösségek vagy individuumok emberi méltósága sérül, akkor a szankció alkalmazása, azt gondolom, indokolt.

Látható azonban az is, hogy a jelenlegi és a tervezett szabályozás alapján nem biztosítható az összhang sem az egyezménnyel, sem a bíróság határozatával. Az egyezmény 46. cikke alapján Magyarország kötelezettsége az ítélet végrehajtása - még egyszer mondom, tisztelt képviselőtársaim, kötelezettsége az ítélet végrehajtása -, amelyet az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága ellenőriz. Mint mondtam, önmagában az ítéletből nem keletkezik jogalkotási kényszer, de keletkezik kötelezettség arra nézve, hogy az összhangot hazánk vállalt nemzetközi jogi kötelezettségeivel megteremtse, ahogy egyébként ezt Mátrai Márta képviselő asszony is elmondta.

Nem maga az ábrázolás, hanem a jelkép segítségével kifejezésre juttatott emberi méltóságot és becsületet sértő gondolatok nagy nyilvánosság előtti hangoztatása az, ami tiltást igényel. Azt gondolom, hogy megoldást jelent az "önkényuralmi jelkép használata" elnevezésű bűncselekmény célzatossá tétele ahelyett, hogy a büntethetőséget kizáró okokat részleteznénk a felhasználási cél alapján.

Tisztelt Országgyűlés! Én úgy gondolom, hogy ez a megoldás az egyik, de természetesen lehet más megoldás is, hogy hogyan tudjuk fenntartani az önkényuralmi jelképek használatának tiltását úgy, hogy az strasbourgi bíróság ítéletének is eleget teszünk. Tisztelt Országgyűlés! Éppen ezért én azt javasolnám önöknek, hogy ne ezt az előttünk fekvő határozatot...

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Kéri egy perccel meghosszabbítani?

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Egy percet.

ELNÖK: Megadom, igen.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. Szóval, én azt kérném, tisztelt Országgyűlés, hogy ne arrafelé menjünk el, hogy mint a sértett gyerekek, a kormány azt mondja, hogy márpedig én nem teszek eleget akkor sem a határozatnak, ha egyébként az nekem kötelességem lenne, hanem próbáljon meg úgy eleget tenni a határozatnak, hogy figyelembe véve a magyar történelmi hagyományokat és a magyar alkotmányos berendezkedést, alkossunk egy olyan jogszabályt, amely a jogalkotó által elérni kívánt célt is biztosítani tudja, s egyúttal eleget tud tenni a nemzetközi kötelezettségeinknek, elvárásainknak. Mi erre, még egyszer mondom, egy javaslatot előterjesztettünk. Én azt kérem inkább, hogy a büntető törvénykönyv vitájában fontolják meg, hogy támogatják ezt a módosító javaslatot, ezt pedig, ami most előttünk fekszik, és amiről ma tárgyalunk, ne támogassák.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Harangozó Tamás tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 340 2012.06.11. 2:07  323-361

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Méltányolom azokat az érveket, amiket mondott, és találok is bennük olyat, ami az én meglátásom szerint is abszolút legitim. Úgy hiszem, hogy legitim cél lehet a magyar álláspontról meggyőzni az Európai Unió bármely szervét vagy az Európa Tanácsot. Erre törekedhet a magyar kormány, sőt azt tudom mondani, hogy sok esetben törekednie is kell a magyar érdekek védelme körében.

(22.50)

De a sorrend nem helyes. Tehát ha van egy európai döntés most jelen pillanatban, az Emberi Jogi Bíróság döntése, a kormánynak nem sikerült meggyőznie az európai bíróságot, erről államtitkár úr is beszámolt, és egyébként mutatja maga a döntés is, akkor Magyarország egyet tehet, hogy ennek a döntésnek érvényt szerez, ennek a döntésnek eleget tesz. Természetesen ezután nem kell neki lemondania arról, hogy a későbbiekben, akár ezen a fórumon, akár más fórumon az ő igazát megpróbálja érvényesíteni, az ő álláspontját megpróbálja az Unión belül vagy az Európa Tanácson belül többségi állásponttá tenni. Ez lehet egy helyes célkitűzés és lehet egy járható út, csak ez az előterjesztés sajnos, azt tudom mondani, hogy nem erről szól, hanem arról szól, hogy negligálni szeretnénk azt a döntést, ami egyébként Magyarország számára kötelező.

Tehát én arra buzdítanám önöket, képviselőtársaim, hogy ezt gondolják át, és képviseljük a magyar álláspontot akár közösen is, mert bizony van igazság abban, amit önök mondanak, és én sem osztom egyébként maradéktalanul a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság döntését. Gondolom, ez a felszólalásomból kiderült, már aki olvasta a strasbourgi döntést részleteiben, akár a Vajnait, akár ezt az újat. Csak azt tudom mondani, hogy most ennek eleget kell tenni, és próbáljunk meg azért tenni, hogy a jövőben a mi álláspontunkat jobban érvényesíthessük Európában.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 354 2012.06.11. 2:05  323-361

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egypár gondolatot legyen szabad megosztani a felszólalások kapcsán. Egyrészt nem igazán értem a hasonlatát az államtitkár úrnak például '56-tal kapcsolatban. Őszintén szólva soha nem változott a véleményem róla, régen is az volt és most is az, hogy hiba volt leverni és problémás.

Azt is tudom mondani, államtitkár úr, hogy amit én ma elmondtam ezzel a témával kapcsolatban, az a Magyar Szocialista Pártnak az álláspontja és véleménye, úgyhogy ezt legyen szíves értékelni, és nem olyat mondani, ami egész egyszerűen nem igaz.

A másik az, hogy a kritikával, amit megfogalmazott, illetve a döntéssel, amit megfogalmazott az Emberi Jogi Bíróság, természetesen lehet nem egyet érteni, a kormánynak is joga van arra, hogy egyet nem értését kifejezze, csak végre kell hajtania. Ha azok az emberek itt lennének most a parlamentben, akikről beszélt az államtitkár úr, például Thatcher asszony, akkor valószínűleg az lenne a véleménye, hogy ezeket a döntéseket végre kell hajtani, ugyanis ő hisz a jogállamban, ő hisz abban, hogy ha vannak olyan normák, amelyeket az állam magára nézve kötelezőnek elfogad, akkor azt be kell tartani. Valószínűleg ez lenne a véleménye, mert ezek az emberek demokraták voltak, és tisztelték, tisztelték a jogbiztonságot, tisztelték az európai normákat és tisztelték a hazai normákat. Lehet, hogy nem értettek volna egyet ezzel a döntéssel, ezt el tudom képzelni, de az biztos, hogy ha megkérdezték volna, hogy az európai bíróság döntését végre kell-e hajtani, akkor azt mondták volna, hogy igen.

Mátrai képviselő asszonynak a felvetésére, hogy nem kéne olyat mondani, hogy hogyan lehet kijátszani valamit: hát dehogynem, képviselő asszony, pontosan erről van szó! Fel kell hívni arra a figyelmet, hogy ez a szabályozás így kijátszható, azért vitatkozunk róla az Országgyűlésben. Azt javaslom, hogy olyan szabályozást alkossunk, ami nem kijátszható. Erről szólt az, amit mondtam.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 358 2012.06.11. 2:09  323-361

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Schiffer képviselő úr, bár érzek késztetést, hogy vitába szálljak önnel, hiszen a legszűkebb kutatási területemhez tartozik, tartozott ez a téma, amit most ön felvetett, de úgy hiszem, hogy egy ilyenfajta tudományos vitának a tudományos lapok hasábjain lenne helye. Én többször biztattam önt, hogy az én disszertációmat cáfolja meg tudományos értekezés formájában, mind ez idáig várok arra, hogy ezt megtegye, képviselő úr. Szerintem nem a plenáris ülés alkalmas erre.

Egy dolgot azonban ebben a témakörben szeretnék kiemelni. Az egyik, hogy Schiffer képviselő úr egy húsz éve már meghaladott álláspontot képvisel ma is makacsul. Képviselő úr, ha igaz lenne, amit ön mond és a mostani gyakorlat alapján, hiszen most nincsen gyűlöletbeszéd mint törvényi tényállás a büntető törvénykönyvben, akkor sokkal toleránsabbnak és elfogadóbbnak kellene lenni a társadalomnak. Én nem így érzem, hogy ez így lenne, képviselő úr, ez az álláspont meghaladott. De meghaladta ezt az álláspontot az Emberi Jogi Bíróság is, amelyik kimondta azt, hogy nem illeti meg a védelem azt a véleményt, amely az emberi jogi chartában foglalt alapvető értékeket támadja.

Éppen ezért tehát az európai jogfejlődés iránya nem az, amit mond, az egy elavult szemlélet. És hogy mennyire igaz ez: az a kárhoztatott jogszabályhely, amit én módosítani törekedtem, és alkotmányellenes lett, ebben az utolsó alkotmánybírósági határozatban két párhuzamos vélemény és egy különvélemény fogalmazódott meg. Ebben több alkotmánybíró felvetette azt, hogy mielőtt ebben döntést hozott volna a testület, érdemes lett volna azt a húszéves gyakorlatát, ami erre irányul az Alkotmánybíróságnak, felülvizsgálnia, és utána meghoznia a döntést. Ez a három alkotmánybíró szintén arra az álláspontra helyezkedett, hogy várhatóan, vélhetően ez a vélemény, ez az álláspont meghaladott, az Alkotmánybíróságnak túl kellene lépni rajta. De továbbra is várom a véleményét, már ami a tudományos lapokban kifejtetteket illeti. Én most ennyit erről.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 240 2012.06.18. 4:15  231-255

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Most meghallgathattuk Balla György képviselőtársunktól, hogy mennyire semmisség az, amikor alkotmányellenesen fogad el az Országgyűlés egy törvényt, és mennyire jelentéktelen az, amikor az önök által megválasztott, saját frakciójukból megválasztott köztársasági elnök visszaküldi az Országgyűlésnek.

Ez nem olyan, tisztelt Országgyűlés, mint amikor az általános iskolában a tanító néni visszaadja a dolgozatot, hogy Pistike, javítsd még egy kicsit ki, mert egész jó ez már, hátha tökéletes lesz legközelebb. Azért ennél többről van szó, és úgy gondolom, hogy komolyabb hozzáállást kíván ennél, mert körülbelül ebben foglalható össze az a vélemény, amit Balla képviselőtársam az előbb elmondott. Most nem az első, hanem ha jól számolom, a második vagy harmadik olyan törvényt vagy talán már a negyediket is tárgyaljuk, amelyet azért kell újra az Országgyűlés elé hozni, mert a köztársaság elnöke úgy gondolta, hogy nem írható az alá, nem hirdethető ki a törvény; az önök által választott, saját pártjukhoz tartozó köztársasági elnök. Képviselőtársaim, azért ennél - szokták mondani - egy picit nagyobb önkritika lenne szükséges az önök részéről.

Úgy hiszem, hogy jó irány az, ha a köztársasági elnök úr végre él a vétójogával - ezt ugyanis így hívják -, és visszaküldi az Országgyűlésnek az elfogadott törvényt, csak azt szeretnénk kérni az elnök úrtól ennek a törvénynek a kapcsán és egyébként az előző és a következő hasonló jellegű problémák kapcsán is, hogy próbáljon meg egyszer nem csupán technikai hibát találni, formai hibát a javaslatokban, hanem a tartalmi elemekre is odafigyelni.

(19.30)

Úgy hiszem, nem egy olyan törvénymódosítás volt, ahol indokolt lett volna - például a médiatörvény esetén - tartalmi kifogásokat is megfogalmaznia elnök úrnak. Mindazonáltal őszintén örülünk annak és köszönjük azt, hogy elnök úr fontosnak tartja, hogy a képviselői jogok a jogalkotás folyamán érvényesülhessenek és ezért az Országgyűlésnek a jogszabályt visszaküldi. Ráadásul az Alkotmánybíróságnak az e tárgyban hozott határozata - most már azt tudom mondani, hogy két határozata -, valamint a köztársasági elnök úr gyakorlata némi bizakodásra ad okot a vonatkozásban, hogy később azokat a törvényeket, amelyek akár még sarkalatos törvények is voltak, szóval azokat a törvényeket, amelyeket önök hasonló módon, hasonló metódussal fogadtak el, egy későbbi előterjesztés alapján az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek tartja majd. Ha ez így lesz, akkor lényegesen könnyebb lesz visszavezetni az országot a demokratikus útra, mint azt ma sokan gondolnák, hiszen elképzelhető, hogy nem kell majd kétharmados többség ezeknek a törvényeknek a visszaváltoztatásához, hanem elegendő lesz az, hogy az arra jogosult parlamenti egynegyed az Alkotmánybírósághoz fordul, amelyik - ha követi köztársasági elnök úr felfogását és az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatát - szép lassan sorban hatályon kívül fogja helyezni ezeket a törvényeket. Azt gondolom, önök is pontosan tudják, hogy melyekre gondolunk. Valószínűleg ha Áder köztársasági elnök úr lett volna, akkor ezek a törvények mind újra a Magyar Országgyűlés előtt landoltak volna.

Őszintén remélem, képviselőtársaim, hogy önökben, főleg a kormányban egy kicsit több józanság van, mint Balla képviselő úrban volt a felszólalása után vagy a felszólalását alapul véve, és nem egy apró technikai malőrnek tartják azt, ami ma itt történt és amiről a köztársasági elnök átirata szólt, hanem olyan komoly problémának, amit illene megfontolni, és illene, hogy a bizottságok, a képviselők és főleg a magyar kormány ennek alapján működjön, és betartsa a jogállam normáit, betartsa azokat a működési garanciákat, amelyek miatt azt lehet mondani Magyarországra majd remélhetőleg továbbra is, hogy jogállam.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 248 2012.06.18. 0:46  231-255

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon rövid leszek. Én azt tudom mondani Balla képviselő úrnak, hogy amikor önök csapkodni kezdenek és az elmúlt időszakot felemlegetni, akkor mindig tudja az ember, hogy olyat mondott, amire nem tudnak reagálni, és akkor előhúzzák ezt a módszert. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Sajnos, ez a helyzet, képviselő úr, mert ha tudott volna rá mit mondani érdemben, akkor nyilván megtette volna. De ha elkezd csapkodni és ebben a stílusban butaságokat beszélni, akkor azt gondolom, ez magáért beszél.

A másik: egy mondatot engedjen meg, képviselő úr. (Több képviselő a kormánypárti oldalon: 5, 4, 3, 2, 1, zéró.) Bokros idejében én még gyermek voltam. Nemhogy a parlamentben nem, de még a politika környékén sem jártam. Köszönöm. (Zaj a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 36 2012.06.19. 15:44  21-58

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Sokan éltek már ebben a vitában a salátás hasonlattal, azt gondolom, hogy nem véletlenül, hiszen nem csupán salátának, de bátran nevezhetjük egyfajta vegyes salátának is ezt az előttünk fekvő javaslatot. Olyanhoz lehet hasonlítani, ami a gasztronómiában, hála istennek, nem ismert, mert az összes zöldséget, magokat, húsokat hordták össze ebben a javaslatban, amiben ízharmónia nem nagyon fedezhető fel.

A javaslatban sem lehet az én meglátásom szerint semmiféle rendező elvet találni, hogy vajon mi alapján foglalták ezt egy módosító javaslatba, hacsak nem valóban a parlament nyári szünetére tekintettel. Nem stimmel már maga a cím sem, hiszen igazságügyi és közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szól az előterjesztés, ebbe pedig például a szabálysértési törvény nem fér bele, mert az egyiknek sem felel meg, tehát még csak arról sincs szó, hogy legalább a címmel megfeleltették volna a képviselőtársaim a tartalmat.

Nézzük, hogy mikről szól ez a jogszabály, csak tényleg vázlatosan, mert erről viszonylag sok szó esett már. A polgári perrendtartásról szóló törvény módosítása lényegében a felülvizsgálati eljárások lehetőségének a szűkítésére, az elektronikus kapcsolattartásra és a munkaügyi perekre terjed ki, a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról szóló törvény - azt gondolom, ezt érdemes hangsúlyozni - az indokolás szerint is bevallottan az értelmezési nehézségek orvoslására hivatott, és ez azért fontos, mert ezt a törvényt már önök fogadták el, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, az elmúlt két évben. Módosítja a Ket., azaz a közigazgatási eljárás szabályait, és a személyes adatok kezelése tekintetében egyéb törvények módosítására is sor kerül.

A törvényjavaslatban, ahogy említettem, szerepelnek olyan törvények, amelyeket a jelenlegi kormány terjesztett elő - ilyen, ahogy mondtam, a civil szervezetek nyilvántartásáról szóló törvény. Én azt gondolom, hogy különös kritika vagy önkritika a kormány részéről ez a törvényjavaslat, bár nyilván nem ennek szánták, hiszen ebben önök térnek ki arra, hogy az önök által korábban elfogadott saját törvényük sok helyen miért értelmezhetetlen. Olyan törvények is szerepelnek a módosító javaslatban, amelyek módosítására a jelenlegi ciklusban már többedszer került sor. Én is arra utalnék, amire Schiffer képviselő úr a polgári perrendtartásról szóló törvénnyel kapcsolatban, ahol ha 22-t nem is, de 18 alkalommal történő módosítást össze tudtam számolni. Igazából teljesen mindegy, hogy melyikünknek van igaza, két év alatt a 18 vagy a 22 azt jelenti, hogy nagyjából a kormányzás minden egyes hónapjára jutott egy módosítás, ami a polgári törvénykönyvet illeti.

Az elektronikus ügyintézés kapcsolattartási eljárási törvényekben való újraszabályozását a 2011. évi őszi ülésszakban végezték el, most is részét képezi a javaslatnak ez a tárgykör. Ismét sor kerül olyan törvényi rendelkezések módosítására, amelyek még hatályba sem léptek - ilyen például a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény -, vagy éppen csak hatályba léptek néhány hónappal ezelőtt, mint például az új szabálysértési törvény, illetve a módosításuk - és ez talán a legfurcsább - éppen most van napirenden az Országgyűlés ülésén, ilyen mondjuk, a hagyatéki eljárásról szóló törvény.

Tisztelt kormánypárti Képviselők! Tisztelt Kormány! Én úgy hiszem, hogy ez a törvény az önök eddigi silány jogalkotási munkájának a legfőbb bizonyítéka, önök ezzel saját maguk ismerik el azt, hogy amit eddig végeztek, az bizonyosan nem kielégítő, és a továbbiakban nem követhető, mindazonáltal további kérdések merülnek fel a javaslattal kapcsolatban.

Egyrészt, mivel a javaslat számos, a személyes adatok kezelésével összefüggő új szabályt tartalmaz, kérdés, hogy egyeztettek-e az Információszabadság Hatósággal, az adatvédelmi biztos utódjával, az alapvető jogok biztosával, illetve a Kúriával, valamint a legfőbb ügyésszel. A kérdés azért is fontos, mivel a tervezet még részleteiben sem volt megismerhető a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium honlapjáról, így az előterjesztő az én meglátásom szerint nyilvánvalóan nem tett eleget a jogszabályok társadalmi egyeztetéséről szóló törvényben előírt kötelezettségének.

Az indokolás nem tartalmaz utalást sem arra, hogy a bevezetni javasolt szabályozásnak milyen társadalmi-gazdasági hatásai lehetnek, csupán elvétve szól arról, hogy a változások majd növelik a hatékonyságot, csökkentik a terhelést a bíróságokon, a felülvizsgálati eljárásokkal kapcsolatban fogalmaznak meg ilyesmit, de egyébként más adatot, más érvet nem tesznek mellé, hogy vajon miért és hogyan.

A törvény - fő szabály szerint - azonnali hatálybalépésére vajon miként vannak felkészülve, tisztelt kormánypárti képviselőtársak, azaz hogyan tudják a törvény hatálybalépése időpontjára elkészíteni a szükséges végrehajtási jogszabály-módosításokat? A jogrendszer egységességének biztosításáért felelős miniszter miként tud elszámolni azzal, ahogy a szinte kéthetente módosított törvények belső koherenciája és más törvényekhez való viszonya alakul? Én azt gondolom, hogy ez a jogszabály-módosítás számos további problémához fog majd vezetni a jövőben.

A törvényjavaslat tovább folytatja a 2011 őszén elkezdett, céljait tekintve igen zavaros munkát. Mindeddig a nagy országos nyilvántartások azon alapultak, hogy az érintett polgárt legalább négy természetes személyazonosító adatával vették fel a nyilvántartásba. Az új rendszer szerint az látszik, hogy a korábbiak helyett saját belső azonosítót képeznek az egyes nyilvántartásokban, és a nyilvántartások adatai, valamint a polgár azonosítása ezen a sajátos kódon történik.

A szabályozás alapján látszólag egyszerűbb dolga lesz a polgárnak, ha valamely adatát igazolnia kell, a megfogalmazás viszont olyan bonyolult, hogy végrehajtási rendeletek hiányában az új rendszer működőképessége nem ítélhető meg. Szemmel látható ellentmondás van a javaslatban lévő rendelkezések között is; példaként hadd említsem azt, hogy a 17. § (2) bekezdése az (1) bekezdés szerinti ellenőrzésre utal, az (1) bekezdés pedig nem rendelkezik az ellenőrzésről.

A Ket. módosításában az előterjesztő ismét módosítja az elektronikus ügyintézési szolgáltatásokra vonatkozó szabályokat. Új felhatalmazások kerülnek a Ket.-be: az a kormány számára az ügyfél-azonosítás új rendszerében ügyfélkapu-regisztrációs szervet vagy szerveket rendeletben jelölhet ki. Azok a hatóságok, amelyek 2012. március 31-én már elektronikus ügyintézésre voltak kötelesek, az akkori szabályok szerint 2012. december 31-éig kötelesek felkészülni az új szabályok alkalmazására.

Tisztelt Országgyűlés! Mi eddig három módosító javaslatot nyújtottunk be a jogszabályhoz. Nagyon sokan kritizálták mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról azt, hogy a felülvizsgálati eljárás feltételeként szabott, most már nem egy-, hanem hárommillió forintos pertárgyérték kiterjed bizonyos esetekben a munkaviszonnyal összefüggő eljárásokra is. Az államtitkár úr ugyan említette, hogy bizonyos esetekben ez az összeghatár nulla, más esetekben pedig az öthavi minimálbér, azonban én úgy hiszem, hogy ez a megoldás még mindig messze nem kielégítő. Ugyanis egyrészt nem minden munkaviszonnyal összefüggő peres eljárásról van szó, másrészt pedig vannak olyan szerződések, vannak olyan jogviszonyok, amelyek nem minősülnek munkaviszonynak, azonban valójában foglalkoztatási jogviszonynak számítanak.

Ma, tisztelt Országgyűlés, amikor a munkanélküliség az ország egyik legnagyobb problémája, a kormány képtelen ezen a helyzeten úrrá lenni, egymillió új munkahelyet ígért a kormány, ebből gyakorlatilag semmi nem valósult meg, egyre-másra mennek tönkre a cégek, a vállalkozások, egyre több ember kerül az utcára; a munka törvénykönyve az eddiginél lényegesen kiszolgáltatottabb helyzetbe hozta a munkavállalókat, éppen ezért, azt gondolom, az a helyes, ha legalább azt a kevés jogot, amit még megőriztek a munkavállalók, már akinek egyáltalán munkája van, a legszélesebb körben tudják a jövőben is érvényesíteni, sőt a jövőben akár egy kicsit szélesebb körben, mint ahogy az eddig lehetséges volt.

(11.20)

A munkával kapcsolatos perek többnyire három-hat hónapi munkabérről, megbízási díjról, vállalkozási díjkövetelésről szólnak. Így az eredeti előterjesztés alapján - kivéve természetesen azokat az eseteket, amiről államtitkár úr beszélt - a 90 százaléka ezeknek a pereknek nem kerülhet felülvizsgálatra.

Én azt gondolom, jellemző az - és ezt mindenki tudja, mondhatnám úgy is, köztudott -, hogy például az iparosemberek, akik saját munkájukból élnek, mondjuk, egy szobafestő-mázoló, nem munkaviszonyt létesítenek, hanem vállalkozók, kisvállalkozók. De ugyanígy elmondható ez más területre, mondjuk, a kereskedelmi ügynökökre, akik szintén nem munkaszerződést, hanem ügynöki szerződést fognak kötni. Az ilyen jogviszonyokból eredő jogviták jellegüket tekintve - hangsúlyozom még egyszer, nem a jogi helyzetet mondom, hanem a jellegükről beszélek - kifejezetten munkaügynek minősülnek, ezekre pedig nem vonatkoznak azok a kivételek és könnyítések, amelyekről államtitkár úr beszél. Úgy hiszem tehát, hogy helyes az, ha a jogalkotó a megváltozott társadalmi helyzetre tekintettel nemhogy nem szűkíti a munkavállalóknak a bírósághoz fordulással kapcsolatos jogait, a garanciális jogait, hanem önkritikát gyakorol az eddigi tevékenységével kapcsolatban a kormány, és leginkább bővíti a munkavállalókra vonatkozó garanciális jogokat.

Végül egypár szót szeretnék szólni elvi szinten is arról, ami ezt a témakört illeti, amiről egyébként Schiffer képviselő úr is beszélt talán két felszólalással ezelőtt. Én is hiszek abban az alapelvben, hogy mindenkinek egyenlő hozzáférést kell biztosítani a joghoz, fogalmazhatnék úgy is, hogy az egyik legfontosabb alapelv, ami a demokráciák történetében kijegecesedett, az a jog előtti egyenlőséghez és a joghoz való egyenlő hozzáférés esélye. Ezért én is azt gondolom, és azon az elvi állásponton vagyok, hogy nem lehet különbséget tenni a jogbiztonság elérésére vonatkozó garanciális szabályok alkalmazhatósága vonatkozásában pusztán a pertárgyérték alapján.

Megoldást jelenthet a kis pertárgyértékű esetekben az, hogy eleve más eljárási rendben folytatják le ezeket az eljárásokat a kezdetektől fogva, ahogy egyébként a büntetőeljárásokban is sokkal inkább vagyok híve annak, hogy bizonyos kisebb súlyú jogellenes cselekményeket ne a büntetőeljárás keretében, hanem mondjuk, szabálysértési eljárás keretében folytassanak le. Ez az ügyek lefolytatását lényegesen fel fogja gyorsítani, anélkül, hogy egyébként garanciális elemek sérülnének. Ugyanez természetesen a polgári eljárásban is elképzelhető, de az, hogy az eljárás végén - hadd fogalmazzak úgy - levágunk egy jogorvoslati lehetőséget azon ügyek esetében, ahol a pertárgyérték bizonyos összeghatárt nem halad meg, azt én semmiképpen sem tartom jogállami megoldásnak. Tudom, értem és el is fogadom azokat a kritikákat, képviselőtársaim, amelyeket megfogalmaztak, nevezetesen, hogy volt szocialista kormányok is éltek ezzel a lehetőséggel, ezekkel az eszközökkel. Akkor sem értettem egyet ezzel, akkor ebben nem tudtam többségi álláspontot kialakítani. Azt gondolom, hogy ma már többségi álláspontnak mondható ez a szemlélet a szocialista frakcióban. Ezt szeretném megerősíteni és képviselni mind a magam, mind a képviselőcsoport nevében. Ezt tehát tekinthetjük egyfajta változásnak is a szemléletmódot illetően ebben a tárgykörben.

A felülvizsgálat szabályai tehát meglátásom szerint módosíthatók, és valóban nem jó, ha az egy új harmad- vagy negyedfokú eljárást eredményez, azonban, ha módosítjuk, akkor egységesen kell azokat módosítani, és nem aszerint differenciálni, hogy mi a pertárgyérték, hiszen ahogy többen elmondták képviselőtársaim, más egymillió forint egy magánembernek, egy csekély keresetű embernek, és más, mondjuk, egy nagy cégnek. Ez alapján... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Egy perc hosszabbítás... (Az elnök jelzésére:) Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Szóval, ha ez alapján elvégzi a jogalkotó a differenciálást, akkor egy kifejezetten igazságtalan rendszert fog létrehozni, egy olyan rendszert fog létrehozni, ami éppen a kiskeresetűeknek, a kispénzű embereknek a jogérvényesítési lehetőségeit szorítja korlátok közé, míg azoknak, akiknek a perük nagyobb összegről szól, azoknak pedig kinyitja a jogérvényesítés lehetőségét. Én ezt elvi alapon ellenzem, úgyhogy kérem képviselőtársaimat, főleg kormánypárti képviselőtársaimat és a kormányt, hogy az általunk benyújtott módosító javaslatokat szakmai alapon fontolja meg.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 68 2012.06.19. 1:46  59-90

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban rövid leszek; én azt gondolom, hogy ezt meg lehet tenni ezzel a két előttünk fekvő módosító javaslattal. Vannak mondatok, amelyeket sosem gondoltam, hogy ki fogok mondani, ez a következő is ilyen: őszintén szólva csodálkozom azon, hogy ebben az ügyben a Jobbik és Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam lényegesen felelősségteljesebb és józanabb álláspontot képvisel, mint a kormány. (Tóth Gábor: Dicséret?) Én ezt őszintén szólva nem dicséretnek szánom, gondolom, ezt kitalálták.

Azt gondolom én is, hogy egy strasbourgi döntésnek, mint bármilyen kötelező bírósági döntésnek, egy demokratikus elveket valló kormány kötelessége, hogy eleget tegyen. Ehhez képest meg lehet tenni azt és meg kéne tenni, hogy ezt a jogszabályt módosítjuk. Tettünk javaslatot arra, hogy ez hogy történjen meg, úgy, hogy egyébként megtartsuk az önkényuralmi jelképek használatának a büntethetőségét, sőt a vörös csillagot sem kell kiemelni az önkényuralmi jelképek közül, mégis egy olyan szabályozást alkothatunk, ami megfelel a társadalmi elvárásoknak és a strasbourgi bíróság döntésének is.

Önök ezt nem voltak hajlandóak még csak megfontolni sem a büntető törvénykönyv vitája során, egyre rosszabb megoldásokba, egyre elfogadhatatlanabb megoldásokba kívánják saját magukat belelavírozni. Én úgy hiszem, hogy ezt ilyen módon egy demokratikus kormány nem teheti meg, vagy ha megteszi, az őrületesen nagy hiba.

Ennél több szót, én úgy hiszem, erre a két módosító javaslatra vesztegetni nem érdemes. Azokat a gondolatokat, amelyeket az általános vitában kifejtettem, azokat pedig most is tartom és képviselem.

Köszönöm szépen. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 76 2012.06.19. 2:01  59-90

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, nagyon megtapsolták önt, de annyira nem volt frappáns a mondata, úgy hiszem. Azért nem, akkor elmondom önnek, mert az Alkotmánybíróság akkori álláspontja és akkori gyakorlata szerint kétharmados többség kellett volna ahhoz, hogy olyan jogszabályi környezetet teremtsünk, amelyben egy ilyen megváltoztatott büntetőjogi tényállást meg lehet valósítani.

Azóta született egy alkotmánybírósági határozat, amelynél bizony vélelmezhető az, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata ebben a témakörben talán meg fog változni, az eddigit felülértékelik. Mindehhez képest a kormánynak egyébként lehetősége van arra, hogy akár az alaptörvény rendelkezését megváltoztassa ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlatának a megváltoztatása nélkül biztonsággal el lehessen fogadni egy olyan törvénymódosító javaslatot a büntető törvénykönyvben, amely ezt a kérdést kezeli. Mi a Btk. módosítására tettünk javaslatot, de ha a kormány úgy értékeli, hogy ez az alaptörvény módosítása nélkül nem lehetséges, akkor természetesen ezt meg lehet tenni; az én meglátásom szerint egyébként most már igen, de ez a magyarázata annak, amiért az akkori kormány akkor nem változtatott ezen a szabályozáson. Én úgy hiszem, hogy a két politikai szituációt azért nem lehet összehasonlítani, mert akkor nem állt rendelkezésre nemcsak a kétharmad, hanem a minimális kompromisszumkészség sem az önök részéről. Az államtitkár úr pontosan emlékszik arra - a szólásszabadsággal kapcsolatos egyeztetéseken még ön is részt vett, amelyek a gyülekezési jog és a szólásszabadság egyes kérdéseiről szóltak -, hogy a kezdeti konstruktivitás után a teljes elzárkózás volt az önök hozzáállása. Úgyhogy éppen az államtitkár úr részéről felém ezt a kritikát megfogalmazni, úgy hiszem, se nem méltányos, se nem igazságos, se nem való.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 82 2012.06.19. 2:04  59-90

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Schiffer képviselő úr, ezt a vitát nem érdemes egymással újra és újra lefolytatni, mert ugyanazokat az érveket fogja ön is elmondani és én is elmondani; és önnek igaza van, hogy mással beszélget - abszolút unalmas, talán már az Országgyűlésnek az egyéb résztvevői is unják.

Én azt tudom mondani, képviselő úr, önnek, hogy azzal az állásponttal, amit most ön képvisel, egyébként már három alkotmánybíró nem ért egyet, és egyébként nem ez az európai jogfejlődésnek az iránya - a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság már rég meghaladottnak tekinti azokat az elveket, amelyeket ön még most is makacsul hangoztat. Itt a pont a mondat végén ebben a témakörben, és nem kívánok önnel ebben tovább vitatkozni itt az Országgyűlésben sem, de egyébként máshol sem.

A másik megjegyzés, ami viszont az államtitkár úrnak a mondatait illeti: én úgy hiszem, hogy a kormány erős szereptévesztésben van, amikor azt mondja az államtitkár úr, hogy a kormány az Alkotmánybíróság és a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság vitájában az Alkotmánybíróság platformján áll.

Államtitkár úr, a kormány nem állhat senkinek a platformján ebben a vitában, a kormánynak nemzetközi kötelezettségei vannak, a kormánynak és bizony még Orbán Viktornak is, az önök nagy, bölcs vezérének is van, amit be kell nyelni, amit le kell nyelni, tudják? (Közbeszólások a kormánypártok soraiból, köztük: Szerényebben!) Ez a helyzet. A strasbourgi Emberi Jogi Bíróság egy olyan nemzetközi egyezmény alapján hozott határozatot, amelyet Magyarország magára nézve kötelezőnek ismert el. Ehhez képest a magyar kormány egyet tehet: kifejezi a nemtetszését, megpróbálja majd az álláspontját érvényesíteni különböző nemzetközi fórumokon. Egyet nem tehet meg: azt, hogy nem hajtja végre azt, ami az emberi jogi bíróság ítéletében szerepel. Ennyire egyszerű, államtitkár úr. Az, hogy kinek a platformján áll a magyar kormány, pont nem érdekel senkit; mármint ha egy jogállamban élünk vagy élnénk, akkor ez biztosan így lenne. Sajnálom, hogy önök ezt a kérdést másként látják.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 213 2012.06.25. 4:59  208-218

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az ajánlási pontban szereplő javaslatok túlnyomó többségét az MSZP frakciója támogatni tudja, annál is inkább, mert például az 1. ajánlási pontban szerepel egy olyan javaslat, amit mi már normál módosító javaslatban javasoltunk szintén, csak akkor nem gondolták úgy, hogy támogatni kell. Most örülök, hogy ez ismét a parlament elé került.

Nem mondható el mindez a büntetőkódex egészéről, amelynek szavazásakor, zárószavazásakor az MSZP nemmel fog voksolni. Egészen más büntetőpolitikai irányt tartalmaz ugyanis az új kódex, mint az általunk helyesnek tartott. Tíz év alatt a regisztrált bűncselekmények száma - 2000 és 2010 között - folyamatosan csökkent. Ugyanez mondható el az emberölések számáról is, amely a kezdeti évi 245-höz képest 145-150-re csökkent. Ez a trend azonban 2010-ben megfordult, 13,5 százalékkal nőtt a regisztrált bűncselekmények száma, és 2011-ben az emberölések száma ismét növekedési pályára állt sajnos. Ez nem egy olyan statisztika, amely kétes helyről származik, ez a Legfőbb Ügyészség, a KIM és a BVOP statisztikai adatbázisából idézett statisztika. Azt gondolom, hogy mindezzel együtt tehát elmondható az, hogy a Fidesz büntetőpolitikája megbukott, hiszen az előző tíz évhez képest, szigorítás ide vagy oda, nem tudott olyan állapotokat teremteni, ami a közbiztonság javításához vezetett volna, azaz nemcsak két hét alatt, de két év alatt sem tudták megteremteni a közbiztonságot.

Mi az úgynevezett kettős nyomvonalú büntetőpolitikában hiszünk, amely egyébként a szavak szintjén a kormány egyetértésével találkozik, bármilyen furcsa is ez önök számára, képviselőtársaim, a kódex indoklása ezt tartalmazza. A probléma csak az, hogy ez csak szavak szintjén jelenik meg, a konkrét rendelkezések szintjén azonban nem. Ez nem jelent mást, mint hogy a kis, kicsi súlyú, illetve első bűnelkövetések esetén a büntetőjog nevelő jellegének, nevelő hatásának kell érvényesülnie, az alternatív szankciókat kell elsősorban alkalmazni, illetve a sértett érdekeinek az előtérbe helyezése indokolt.

A másik esetben, amikor közepes vagy súlyos bűncselekményeket valósítanak meg, avagy bűnismétlőről van szó, ott valóban a törvény teljes szigorának kell érvényesülni, szabadságvesztés büntetést kell kiszabni, a büntetőjog megtorló jellegét kell hangsúlyozni, hogy ezzel elrettentsen mást és az elkövetőt a további bűncselekmények elkövetésétől. Mi ennek szellemében nyújtottunk be módosító javaslatokat, amelyekre korábban azt az ígéretet tették, hogy nyitottak lesznek. Ehhez képest összesen három módosító javaslatot támogattak, azt is többé-kevésbé a legnagyobb ellenzéki párt módosító javaslatai közül. Mi a módosító javaslatokban az általunk helyesnek vélt büntetőpolitikai irányt szorgalmazó rendelkezéseket nyújtottuk be, a bírói mérlegelési jogot szűkítő rendelkezéseket, amelyek között egyébként szigorító és enyhítő rendelkezések egyaránt szerepeltek.

Örülök mindazonáltal, hogy a jogos védelemnél az arányosság kivételére vonatkozó javaslatunkat támogatták, amely szűkítette volna, ha az eredeti előterjesztés marad hatályban és fogadja el az Országgyűlés, szűkítette volna a védekező lehetőségeit. Örülünk, hogy a kitiltás módosítását támogatták, azaz hogy nemcsak az egész városból, hanem a város egyes részeiről is ki lehessen tiltani bűnelkövetőket, és örülök, hogy az állatkínzás szigorítására vonatkozó három javaslatom közül legalább az egyiket a kormány támogatta. Ezeket köszönjük szépen. Azért beláthatják mindazonáltal, képviselőtársaim, hogy ez gesztusként a legnagyobb ellenzéki pártnak vajmi kevés.

A módosító javaslatokból, tisztelt Országgyűlés, pontosan látszik az, hogy miként fogjuk átalakítani a büntető törvénykönyvet kormányra kerülésünk esetén, legalábbis ami a büntető törvénykönyvet illeti. Ez tulajdonképpen a büntető törvénykönyvet tekintve tekinthető az MSZP büntetőpolitikai programjának is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 201 2012.07.02. 5:05  200-208

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Kúriai Elnök Úr! Azt kell mondani ezzel a törvénnyel kapcsolatban, hogy legfőbb és legjobb bizonyítéka annak, hogy a Fidesz bírósági reformja megbukott. Megbukott, mert a legfontosabb... (Közbeszólások, derültség a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget. - Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Köszönjük a véleményét, foglaljon helyet!) Így van, tisztelt képviselőtársaim. Ha ismernék a tartalmát, önök is ezt mondanák. Megbukott azért, mert a legfontosabb elemeinek kilencven százalékát a kormány visszavonni kényszerül.

Legfontosabb változásként önök az egyszemélyi vezetést, az egyszemélyi felelősséget jelölték meg a vita során. Jórészt egyébként ezért mondta azt a Velencei Bizottság, hogy a bírósági reform egészében veszélyezteti a bírói függetlenséget. Megjegyzem, mi is ezt mondtuk, akárcsak a többi ellenzéki párt. Ezt most önök visszaalakítani, visszavonni kényszerülnek, hál' istennek.

Az OBH elnöke innentől kezdve személyi kérdésekben nem egyedül dönt majd, hanem az Országos Bírói Tanács, illetve más bírói tanácsok döntésével együtt. A döntésekkel szemben, amelyeket az OBH elnöke meghoz, jogorvoslatnak lesz helye. Köteles lesz majd a határozatait indokolni az OBH elnöke. Itt eljutunk egyébként egy olyan ponthoz, ami az ajánlási pontban konkrétan szerepel, és egy módosító indítvány, miszerint azt javasolnám, hogy az OBH elnöke ne a szükséghez képest indokolja a döntéseit, hanem a határozatait köteles legyen indokolni. Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, hogy minden bírósági, minden hatósági eljárásban, akárcsak az államigazgatási döntések esetén, a határozatokat indokolni kell. Én úgy hiszem, az a helyes, ha az OBH elnöke a határozatokat minden esetben köteles indokolni, és nem ő válogat majd, hogy hol akarja és hol nem akarja ezeket megindokolni.

Mindenesetre, összességében azt lehet mondani, hogy ezért kár volt szétverni az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, ugyanis a különbségek - a részletszabályokat leszámítva - az akkori modell és a mostani modell között úgy foglalhatóak össze, hogy elválik az igazgatási és a szakmai vezetés, és hogy a klasszikus igazgatási tevékenység a tanácsi jogkörből az OBH elnökéhez kerül. Megjegyzem, hogy egyébként a kormánynál ennek jobb helye lett volna, de ezen most már, azt gondolom, kár vitát nyitni.

A bírói függetlenséget érintő döntések azonban, hál' istennek, kikerülnek az egyszemélyi hatáskörből. Persze, még egyszer kérdezem, hogy akkor az egésznek gyakorlatilag mi értelme volt. Értem én, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökét így el lehetett küldeni, akárcsak a háromszáz legtapasztaltabb bírót.

Két dolog azonban a javaslat elfogadása után is problémás marad. Az egyik az ügyek áthelyezésének a joga, amely megmarad az Országos Bírósági Hivatal elnökének kezében. Ha korlátok közé szorítva is, de megmarad. Márpedig ez az önök által elfogadott jogszabályok értelmében is - szeretném még egyszer mondani: az önök által elfogadott jogszabályok értelmében is - sérti a törvényes bíróhoz való jogot. Erre mutatott rá a Velencei Bizottság is, és akárhogy próbálják kozmetikázni az erre vonatkozó szabályokat, önmagában az, hogy egyszemélyi, szubjektív döntés eredménye lehet az ügy áthelyezése, ez nem jogállami megoldás, ez nem törvényes megoldás, az önök törvényei szerint sem.

A másik ilyen a bírák nyugdíjügye, amely miatt kötelezettségszegési eljárás folyik Magyarországgal szemben. Ha már itt tartunk, akkor szeretném azt hangsúlyozni ismételten itt az Országgyűlésben, hogy ellentétben azzal, amit a miniszterelnök úr is mond, hogy ez egy koncepcionális kérdés és nyugdíjkérdés, ez nem igaz. Ha koncepcionális kérdés lett volna, miniszterelnök úr, akkor nyilvánvalóan az alkotmányozás vitájában szó került volna már erről, vagy legalább az alaptörvény alapjavaslatába lett volna beépítve, de ez nem így van. Egy módosító javaslattal vált az alaptörvény részévé, az ügyészek esetében pedig ugyanez a szabály egy zárószavazás előtti módosító javaslattal. Én azt gondolom, ha ez így van, akkor ezt nem lehet koncepcionális kérdésnek tekinteni; és nyugdíjkérdésnek sem, hiszen 19 nappal az után került erre sor, hogy a bírák felemelték a szavukat a semmisségi törvénnyel kapcsolatban. Ugyanígy egyébként 19 nappal az után került sor a Legfelsőbb Bíróság elnökének menesztésére, ahogy szót emelt (Az elnök csenget.) a teljes reformmal kapcsolatban.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
216 312 2012.09.10. 16:05  273-319

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tudok viszonylag rövid lenni, hiszen Lendvai Ildikó képviselőtársam elmondta a lényegét azoknak a gondolatoknak és érzéseknek is, amelyeket én megfogalmazni szerettem volna itt az Országgyűlés falai között.

Először is örülök annak, hogy ezt a témát egy picit bővebben tudjuk tárgyalni, és szeretnék utalni arra, hogy én a büntető törvénykönyv vitája során komoly kritikával illettem azt az előterjesztést, amely a Btk. részét képezte volna, és megítélésem szerint szerencsére nem képezi majd, és hogy ezt a témát folytatni kell, erről beszélni kell. Mondtam ezt akkor is és mondom most is, hiszen látjuk és tudjuk, hogy ez az egyik legsúlyosabb társadalmi probléma, amivel szemben állunk, és amit családon belüli erőszaknak nevezünk, éppen ezért úgy hiszem, tenni kell azért, hogy ez ne így legyen.

Tenni kell azért is, képviselőtársaim, hogy ezt ne egyfajta feminista akciónak kezeljük és próbálják meg néhányan kezelni, mert erre bizony sajnos van példa, hanem lássuk azt, hogy ez ennél egy lényegesen komolyabb probléma, és lényegesen tágabb kört érint, mint hogy a nők bántalmazásáról beszélhessünk, amit a férfiak követnek el. Ez szerves része, és el kell ismerni, hogy nagyon nagy része ennek a problémakörnek, hiszen a fizikai atrocitások a felmérések és kimutatások szerint elsősorban a nőket érik a férfiak részéről. De sajnos nem sokkal van elmaradva ettől a problémától az sem, amikor a gyermekeket éri a bántalmazás, akár férfiak, akár nők részéről. És ugyanúgy része ennek a problémakörnek az is, hogy idős embereket érnek támadások nők és férfiak részéről. Szeretném tehát hangsúlyozni, képviselőtársaim, hogy amikor családon belüli erőszakról beszélünk és annak a megoldásán gondolkodunk, akkor nem szabad ezt leszűkíteni a nő-férfi kapcsolatra, hanem ennél lényegesen tágabban kell ezt a problémát értelmezni és sokrétűbben megközelíteni.

A tárgyalásról és a tárgyalás méltatlanságáról már sokan sok szót ejtettek, mégis azt kell mondjam, hogy ez külön kiemelendő. Azt már megszoktuk, hogy a Fidesz azokat a törvényjavaslatokat, illetve azokat a vitákat, amelyek számára kellemetlenek és kínosak, beteszi a tévéközvetítésen kívüli időszakba. Ilyen volt például a munka törvénykönyve, ami egyáltalán nem mondható jelentéktelennek, és az Országgyűlésben az ellenzéki pártok egy felvállalt obstrukcióval érték el, hogy később belecsússzunk a televíziós közvetítési időbe.

(22.50)

Azt gondolom, nem az ellenzéki képviselők szereplési vágya, ami ezt motiválja, hanem valóban az, hogy azok, akiket érint az adott törvényjavaslat, bizony figyelemmel tudják kísérni annak tárgyalását.

Én azonban nagyobb problémának éreztem azt, hogy az alkotmányügyi bizottság megtagadta a felszólalási lehetőséget attól, aki ezt a népi kezdeményezést útjára indította, és aki valóban összegyűjtötte ezt a százezer aláírást. Úgy hiszem, hogy az alkotmányügyi bizottságnak, ha sok dolga is van, időkeretben, akár 5-10 perces időkeretben lehetőséget kellett volna adnia arra, hogy megszólaljon Halász Pálma, és úgy hiszem, hogy bele is fért volna az időnkbe, a napirend figyelembevételével is. Mindazonáltal én vettem a bátorságot arra, mivel a bizottsági ülésen nem tudtam meghallgatni az aláírásgyűjtést kezdeményező véleményét, hogy megkeressem és megkérdezzem őt bizonyos részletekről. Halász Pálma asszony elmondta azt nekem, hogy ugyan a büntető törvénykönyvről és a Btk.-ban egy önálló tényállásról szól formálisan ez a vita, de ők igazán annak örülnének, ha ezt a témakört általánosságban tárgyalná az Országgyűlés. Én meg, megmondom őszintén, ennek a mondatának örültem nagyon.

Ugyanis a probléma lényegesen komplexebb annál, mint hogy a büntető törvénykönyv egyszerű módosításával, akár jó, akár rossz módosításával erre a problémára megoldást tudjunk találni. Azt hiszem, és úgy érzékeltem, és megmondom azt is őszintén, hogy ebben a témakörben nem ez volt az első beszélgetés, amit lefolytattam, szóval, akik ismerik ezt a területet, és sorolták a problémákat, azoknál mindig közbe kellett szólnom, hogy értem, hogy önök büntetőjogi módosítást kívánnak, de az a probléma, amiről ön beszél, nem Btk.-t érintő probléma. Aztán később a következő probléma sem a Btk.-t érintette, és az azt követő probléma sem a Btk.-t érintette. Az látszik, hogy elsősorban olyanok, mint az elhúzódó perek, olyanok, mint a jelzőrendszer hiányosságai, olyanok, mint a távoltartás problémás szabályozása, jelentik az igazi problémát, és nem egy egyébként verbálisan legalábbis könnyen megragadható problémakör, ami a büntető törvénykönyv egyszerű módosítását jelenti.

Ugyancsak ebben a körben merül föl, és talán ha azt kérdezzük, hogy mi az, ami a legtöbb kritikát váltotta ki, akkor az a joggyakorlat nem megfelelő működése; az, hogy ahogy Lendvai képviselőtársam is idézte, egy rendőr kitalálja azt, hogy a rendszerességhez, mondjuk a zaklatás esetén, legalább tíz alkalom kell. Ez nem igaz, ez nem így van. És ha ezt valaki így értelmezi, akkor az a jogszabályt rosszul értelmezi. Ott nem a jogszabállyal van a baj, hanem az értelmezésével van a baj. És nagyon sok olyan élethelyzettel lehet találkozni, ahol valóban a jogszabály helytelen értelmezése, adott esetben ismétlődően helytelen értelmezése miatt nem lehet hatékonyan fellépni.

Én is azok közé tartozom, akik nem hisznek a Btk. mindenhatóságában. Hiszek abban, hogy a büntető jogszabállyal igenis lehet célokat elérni. Azonban, és itt hadd legyek egy kicsit szakmai, az Alkotmánybíróság több határozatában mondja azt ki, hogy a büntető törvénykönyv a magyar jogrendszer szankciós zárköve. Azaz csak akkor lehet és azokra az élethelyzetekre büntető jogszabályt alkotni, amelyek esetében más jogterület nem kielégítő, ott megoldást találni nem tudunk, azaz a társadalomra legveszélyesebb magatartások kerülhetnek csak a büntető törvénykönyvbe.

A családon belüli erőszak megnyilvánulási formái nagyon sok esetben ebbe a körbe esnek. És az ebbe a körbe eső magatartásokra igen, az én meglátásom szerint is létezik büntetőjogi megoldás. Sorolták itt többen, nem kívánom fölsorolni, a testi sértéstől a szexuális erőszakon keresztül, most már ez a neve az erőszakos közösülésnek, vagy lesz az új neve a következő Btk.-ban, a kényszerítésen keresztül a kiskorú veszélyeztetéséig, és még lehet számtalan tényállást sorolni. Azonban nem zárom ki azt, és egy picit más irányból közelítem meg, mint Lendvai Ildikó képviselőtársam, aki azt mondta, hogy kell ilyen, én azt mondom, hogy lehet ilyen. Lehet olyan tényállás, ami még nem szerepel a büntető törvénykönyvben, és alkalmas lehet arra, hogy a családon belüli erőszak valamely formáját visszaszorítsa. Én nem zárom ki ennek a lehetőségét.

Nem változott meg a véleményem, és ezt Varga képviselőtársamnak mondom. Továbbra is azt mondom, hogy az a megoldási javaslat igen rossz volt, amit javasolt a kormány a Btk.-ban. Továbbra is azt mondom, hogy én a magam részéről nem láttam még olyan előterjesztést, amelyik jó volna. Olvastam még egyet, itt például gazdasági erőszakról beszél, ami teljesen idegen a magyar büntető törvénykönyvtől. Ilyen nem létezik. Személy elleni és dolog elleni erőszak van, és van gazdasági cselekmény meg gazdasági visszaélés, de gazdasági erőszak nincs. Ez a tükörfordítása valaminek. Nem tudom, honnan vették, biztos van olyan büntető törvénykönyv a világban, ahol ez a fogalom létezik, de a magyar dogmatikától távol áll - nem jó megoldás.

De ha valaki tud egy jó megoldást, akkor én azt készséggel és örömmel fogom támogatni, képviselőtársaim; csak tegyen le valaki ide egy jó megoldást. Az LMP-től rengeteget hallottunk már arról, hogy milyen nagy ez a probléma, amivel egyet is értünk. Rengetegszer hallottunk már olyan kifejezéseket, szebben becsomagolva, hogy csinálni kéne végre valamit. Mit, képviselőtársaim? Az LMP-nek nem láttam szövegszerű javaslatát. Az LMP-nek nem tudok más javaslatát, mint ami a Btk. vitájában elhangzott, és amit ott meg is vitattunk. De onnantól kezdve a mostani vitára vagy akár ezt megelőzően az LMP nem tett le olyan javaslatot az asztalra, amelynek érdemes, azt gondolom, a támogatását megfontolni. De ha letesz, akkor örömmel fogom büntetőjogászként ezt megnézni, és amennyiben jó, támogatni.

Ugyanúgy, ahogy annak idején nagyon sokan bírálták a zaklatás törvényi tényállását, amelyet mi vezettünk be. A mi kormányunk már tett valamit azért, hogy a családon belüli erőszak ellen próbáljon büntetőjogi úton fellépni. Attól, mert a zaklatásnak nem az a neve, hogy családon belüli erőszak, és nem sui generis tényállásnak nevezzük, az még ezt a célt szolgálja. Többször módosult ez a tényállás, és hozzá csatlakozott olyan is, ami nem konkrétan a családon belüli erőszakról szól. De alapvetően az (1) és a (2) bekezdés, ugyanúgy a (2) bekezdése, amelyik a veszélyes fenyegetés szabálysértését bűncselekménnyé tette, pontosan egyébként a családon belüli erőszak megelőzésének érdekében, ma már hatályos törvény.

És mi a legfőbb kritika, képviselőtársaim? Megint oda jutunk vissza, hogy jó-jó, hogy van ilyen, de nem jól alkalmazzák a jogalkalmazók. Ez meg megint nem jogalkotási probléma. A törvényi tényállás megfogalmazása, azt gondolom, világos és jó. Azt gondolom éppen ezért, hogy tettünk azért, hogy büntető törvénykönyvben próbáljuk pönalizálni a családon belüli erőszak egyik formáját. Úgy hiszem, nem azon kéne elsősorban gondolkodni, ha már a Btk.-ról beszélünk, és nem terjesztjük ki picit tágabb körbe ezt a problémát, hogy nézzük meg, mely magatartások azok, amelyeket még nem szankcionál a Btk. Mert komoly átfedés van a javasolt törvényi tényállások és a Btk.-ban már hatályos szabályok között. Nézzük meg, és akkor ne nevezzük el családon belüli erőszaknak, nevezzük el valami másnak, gazdasági visszaélésnek a családon belül.

Tudom, hogy ez butaság, de talán a példa érzékelteti azt, hogy mire gondolok. Nézzük meg, hogy ezek közül a magatartások közül melyik éri el azt a szintet, hogy a társadalomra veszélyessége olyan, hogy a Btk.-ban kell és lehet szabályozni. És ha önök találnak ilyet, és tudnak egy jó megfogalmazást, akkor én leszek az első, aki ezt támogatni fogom. Higgyék el, képviselőtársaim, lehet, hogy ez az én tehetségtelenségem, én nem tudok ilyet alkotni, nem tudok ilyet kitalálni.

(23.00)

Sokat gondolkodtam rajta, ennek ellenére nem. De ha valaki meg tudja tenni, akkor beszéljük és vitassuk meg.

Amit viszont elutasítok, és nem szeretem hozzáállás tekintetében, hogy elfogadjunk egy semmire nem jó látszatmegoldást, hogy elfogadjunk egy olyat, amiről már eleve tudjuk, hogy nem fogja visszaszorítani a családon belüli erőszakot, de megszavazzuk, hogy utána vállon tudjuk magunkat veregetni, hogy igen, tettünk ezért a célért, hogy át tudjuk verni saját magunkat és a jóhiszemű kezdeményezőket, akik nem jogászok, és azt mondjuk, hogy lám, megvan a megoldás, de már eleve tudjuk, hogy ez a megoldás nem megoldás. Én ezt nem tartom sem etikusnak, sem követendőnek, úgyhogy biztos, hogy ebbe én a magam részéről nem fogok belemenni. A "csinálni kellene valamit" mondat vagy félmondat számomra a tehetetlenségnek és az ötlettelenségnek a bizonyítéka, bárhogy is van ez megfogalmazva.

Amit én ajánlani tudok végül, tisztelt képviselőtársaim, hogy ne csak kritikát mondjak. Az alkotmányügyi bizottságnak létezik egy olyan albizottsága, amely a joggyakorlatot figyeli és ellenőrzi. Én azt tudom önöknek ajánlani, és talán Vas Imre képviselőtársam, aki ennek az albizottságnak az alelnöke, partner lesz ebben, hogy beszéljünk, nem leszűkítve a Btk.-ra, hanem általában a családon belüli erőszakról, tűzzük ezt napirendre. Én szívesen veszem azt, hogyha Szabó Timea képviselőtársam, aki az emberi jogi bizottság hasonló albizottságának az elnöke, egyetért ezzel a kezdeményezéssel és csatlakozik ehhez a munkához, tartsunk egy együttes ülést ebben a témában - egy perc hosszabbítást fogok kérni, elnök úr, köszönöm szépen -, szóval tartsunk egy közös, egy együttes ülést ebben a témában.

A kezdeményezőktől pedig én azt kérem tisztelettel, hogy ne legyen parttalan ez a vita, konzultáljunk előtte, és határozzuk meg azt, hogy mely témákban érdemes a bizottsági ülést lefolytatni, hogy konkrétan miről érdemes beszélni. Én hadd javasoljam kellő tisztelettel azt, hogy elkerüljük annak a rosszízű megjegyzéssorozatnak a veszélyét, hogy itt megint valamilyen feminista kérdésről van szó, kezdjük a bizottsági ülést azzal, hogy a gyermekeket ért bántalmazást vizsgáljuk meg, annak az okait, és azt, hogy mi a legégetőbb kérdés ebben a témában: a joggyakorlaton kell-e változtatni, jogalkotási lépésre van szükség, vagy valami másra. És ne ragadjunk le a Btk.-nál, hanem egy kicsit szélesebb körben próbáljunk meg gondolkodni. (Az elnök csenget.)

Én ezt tudom javasolni. Remélem, hogy élnek vele majd.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból. - Taps a szakértői páholyból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
216 316 2012.09.10. 1:49  273-319

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Lehet, hogy akkor félreérthetően fogalmaztam. Képviselő asszony, én annyit mondtam, hogy ha a jogalkalmazói gyakorlattal van probléma, akkor nem feltétlenül kell jogszabályt módosítanunk.

Tudom, hogy az országgyűlési képviselő, ugyanúgy, ahogy az egész parlament, nem befolyásolhatja az igazságszolgáltatási munkát. Ez persze részben igaz, mert a bíróságét nem, de például a rendőrségét igen, mert arra a kormány jogosult.

De éppen az a funkciója ennek az ellenőrző albizottságnak, hogy erre az ülésre meghívja a jogalkalmazók képviselőit, és adott esetben a bizottsági ülésen felmerült tapasztalatok alapján tud megváltozni a joggyakorlat. Volt erre is példa, és természetesen volt arra is példa, hogy ott olyan problémák merültek föl a jogalkalmazásban, ami jogalkotási lépést kíván, és egyébként ez az új Btk.-ban meg is valósul. Tehát én azt gondolom, hogy lehet ez is, és lehet az is. Én annyit mondtam, hogy nem feltétlenül kell jogalkotással kezdenünk akkor, hogyha alkalmazási probléma van. Ezeket az albizottságokat élővé kell tenni, úgy hiszem, és ki kell használni az ebben rejlő lehetőséget. Én erre teszek javaslatot.

Intézményesített keretek között, a Házszabály rendelkezéseinek megfelelően egy asztalhoz tudjuk ültetni a civil szervezetek képviselőit, és egy asztalhoz tudjuk ültetni a jogalkalmazókat, ráadásul ennél az asztalnál mi is ott tudunk ülni, magyarán szólva, ha jogalkotási lépésre van szükség, akkor természetesen az sem kizárt.

Köszönöm szépen, és köszönöm képviselő asszonynak azt, hogy vevő erre a javaslatra. Köszönöm. (Dr. Varga László tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 160-162 2012.09.18. 26:37  147-173

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt kúriai Elnök Úr! Tisztelt Bírósági Hivatalt vezető Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Kicsit bővebb leszek, mint államtitkár úr, aki egy alaptörvényt és egy sarkalatos törvényt is módosító törvényjavaslat vitájában egy bizottsági ismertető hosszát mondta el expozéként, azaz bő 5 percet. Hiszen úgy gondolom, hogy mind a téma, mind a módosított jogszabályok jellege többet érdemel ennél.

Mégiscsak alaptörvény-módosításról van szó. Persze, nem tudjuk most már, hogy hányadikról, mert a címe azt tartalmazza, hogy Magyarország Alaptörvényének második módosítása, Navracsics miniszter úr jegyzi ezt az előterjesztést, a mai napon meg Lázár képviselő úr nyújtott be egy törvénymódosító javaslatot, ami a választási eljárásról szól, illetve ahhoz kapcsolódik, pontosan ugyanezzel a címmel, Magyarország Alaptörvényének második módosítása. Hát nem tudom, versenyt futnak ezek a javaslatok? Szóval, nem akarok viccet csinálni belőle, tragikus az, hogy azt nem tudják számon tartani, hogy az alaptörvény hányadik módosítását kezdeményezik.

Az előterjesztést az előzményeinek viszonylag részletes ismertetése, felelevenítése nélkül, azt gondolom, nem érdemes megtárgyalni. Az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának kormánypárti elnöke annak idején - jelenleg alkotmánybíró -, 2011. február 2-án történt ez, benyújtotta az Országgyűléshez az úgynevezett semmisségi törvénytervezetet, amelynek értelmében a 2006-os tömegoszlatásokkal kapcsolatban született, kizárólag rendőri vallomásokon és jelentéseken alapuló bírói ítéleteket a bíróság megismételt eljárásban köteles semmisnek nyilvánítani. Azaz a jogszabály nem csupán az eljárás megismétlésére kötelezi a bíróságot, hanem a döntés tartalmát is meghatározza.

A Legfelsőbb Bíróság elnöke február 16-án közleményben tiltakozott a tervezet ellen, ugyanis az véleménye szerint sérti a bírók szabad mérlegelési jogát, ami komoly alkotmányos problémát jelent. Ez volt az első eset. hogy az elnök nyílt és éles kritikát fogalmazott meg a kormány és a kormányzó pártok tevékenységével kapcsolatban. Hozzá kell tenni, hogy a javaslat az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban és a bírói karon belül is komoly indulatokat váltott ki. 19 nappal ezután a kormánypártok az alaptörvényhez benyújtottak egy módosító indítványt, amelynek elfogadásával a bírák 62 éves korukban kötelesek nyugdíjba vonulni. A javaslat szerint a bírói szolgálati jogviszony legfeljebb az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig áll fönn. Ma már ez törvény.

A javaslat széles körben felháborodást keltett, és sokan a kormánynak a bírák kiállása miatti bosszújaként értékelték az indítványt. A kormánypártok két dolgot bizonygattak: egyrészt, hogy a rendelkezés a diszkriminációt szünteti meg, hiszen azonossá válik a nyugdíjkorhatár, másrészt, hogy Európa-szerte így van ez. A baj csak az, hogy egyik állítás sem igaz, tisztelt képviselőtársaim. A rendelkezés miatt nemcsak hogy a bírák lettek az egyedüliek Európa-szerte, akiknek a nyugdíjkorhatár elérése nem lehetőséget, hanem kötelességet jelent a nyugdíjba vonulásra, hanem csak az ő esetükben rendelkezik maga az alaptörvény a nyugdíjazási szabályokról.

Viszont tény, hogy a megyei és táblabírósági elnökök kétharmad része, a Legfelsőbb Bíróság, ma Kúria bíráinak pedig az egyharmad része nyugdíjba kényszerült a módosító javaslat miatt. Sokatmondó, hogy a rendelkezés nem az alapjavaslatban szerepel, sőt még nem is módosító javaslatként, hanem kapcsolódó módosító javaslatként nyújtották be. Ez amellett, hogy a javaslat koncepcionális jellegét, amiről a kormány egyébként oly sokat beszél, eleve kizárja, konkrétan azt jelenti, hogy a törvényjavaslat általános vitájának lezárása után jutott eszébe a két kormánypárti frakcióvezetőnek közös javaslatban előterjeszteni. S hogy mi a hivatalos indoka? A javaslat indokolása teljes terjedelmében így szól, tisztelt képviselőtársaim: "A kapcsolódó módosító javaslat pontosítja a törvényjavaslat szövegét, és a bírák kinevezésére alsó, illetve a bírói jogviszonyban felső korhatárt állapít meg."

Talán érdemes lett volna, már csak a látszat miatt is, egy kicsit bővebb indokolást írni. Annál is inkább, mert nehéz racionális magyarázatot találni arra, hogy a revánson kívül mi lehetett az indoka annak, hogy a kormány, amikor egyébként legfőbb célkitűzése az igazságszolgáltatással kapcsolatban az eljárások gyorsítása, a bírói kar legtapasztaltabb 10-15 százalékát egyszerre kívánja nyugdíjba küldeni. A témával kapcsolatban az elmúlt évtizedekben példátlan nyíltsággal és eréllyel tiltakoztak bírósági vezetők. A Legfelsőbb Bíróság elnöke annak idején, valamint az ítélőtáblák és a megyei bíróságok elnökei levélben fordultak az ország és az Európai Unió nyilvánosságához.

Néhány sort egyébként érdemes ebből a levélből idézni, már csak úgy a hangulata végett is. A következő: "A javaslat ellentétes a nyugdíjkorhatár emelésére irányuló európai és hazai törekvésekkel, valamint a bírák magasabb nyugdíjkorhatárára vonatkozó nemzetközi gyakorlattal is. A kizárólag bírákat érintő törvényjavaslat diszkriminatív, és ellentétben áll a bírók függetlenségére, jogállására, elmozdíthatatlanságára vonatkozó legalapvetőbb nemzetközi szabályokkal és elvekkel. Érthetetlen az is, hogy miért érdemes a bírák nyugdíjkorhatára arra, hogy az alaptörvény rendelkezzen róla. Egyetlen válasz kínálkozik, hogy ez a demokratikus jogállam alapelveivel ellentétes jogalkotás ne legyen megtámadható az Alkotmánybíróság előtt. Ez az indokolatlan lépés politikai szándékot sejtet. Ezt a feltételezést erősíti az Európában elsők között bevezetett bírói önigazgatási modell felszámolására való törekvés. Képtelenségnek tartjuk - folytatják a bírák -, hogy 21 évvel a rendszerváltás után az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő országban újra a demokrácia minimumértékeiért kell küzdenünk."

Én ilyen sorokat bíróktól még nem olvastam, tisztelt képviselőtársaim. A nagyobbik kormánypárt frakcióvezetője arra a kérdésre, hogy miért kellett a bírák nyugdíjazásáról az alaptörvényben rendelkezni, egy lap megkeresésére csak ennyit mondott: "Talán szerencsésebb lett volna, ha nem az alaptörvényben rendezzük, de így alakult." Komoly szakmai érv, képviselőtársaim.

(18.40)

A Legfelsőbb Bíróság néhány bírája az Alkotmánybírósághoz fordult, s kérték, hogy az államfő ne írja alá a törvényt. Az alkotmánybírósági döntést ismerjük, annak idején az államfő pedig - ahogy beiktatása óta kivétel nélkül az összes törvényt - természetesen ezt is aláírta. A javaslat szolgált még egy célt is: a nyugdíjba kényszerített bírósági vezetők mandátuma nagyjából a kormány mandátumának végéig, sok esetben annál tovább tartott volna.

Márpedig az elmúlt másfél év azt bizonyította, hogy ahol csak lehet, a kormány saját jelöltjeire cseréli az állami vezetőket. E szándékot látszik alátámasztani a rendelkezéssel szinte egy időben bevezetett kinevezési moratórium. Egy május 20-án benyújtott képviselői önálló indítvány alapján: "a 2012. január 1-jéig terjedő időszakban bírósági vezetői tisztségre pályázat nem írható ki, a már kiírt pályázat nem bírálható el, továbbá bírósági vezető nem nevezhető ki, és bírósági vezetői tisztség egyéb módon sem tölthető be".

Ez a gyakorlatban azt eredményezte, hogy az új vezetőket csak az új sarkalatos törvény által meghatározott, akkor egyébként még nem ismert rend alapján az új vezető, vezető testület vagy a kormány fogja majd kinevezni. A javaslat azzal indokolta a változtatást, hogy a megüresedett bírói vezetői álláshelyeket akkor érdemes betölteni, amikor az új feladatelosztási rend alapján megtörténik az országosan arányos munkaterhelést biztosító álláshelyek elosztása az egyes bíróságok között.

Bizonyos bírósági vezetői álláshelyeknél - például a tanácselnökök -, azt gondolom, ez egy vállalható álláspont is, azonban éppen a legfőbb bírósági vezetők esetében nem az. A megyerendszert a kormány köztudottan fenn kívánta tartani, akkor is tudtuk már, és az ahhoz kapcsolódó bírósági szintet is. Nincs annak jelentősége, hogy korábban megyei bíróságnak, most meg törvényszéknek hívják ezt a bírósági szintet. A megyei bíróság elnöke vagy törvényszék elnöke, illetve elnökhelyettese státusának megváltozása köztudottan nem volt terv. Persze lehet hivatkozni, méghozzá logikus érvek alapján a szabályozás egységességének előnyeire, és el lehet ismerni, hogy a kormány elmúlt másfél éves személyzeti politikájának ismerete nélkül én is lényegesen kevésbé lettem volna gyanakvó a rendelkezés valódi célját illetően.

Az elhamarkodott jogalkotás azonban hamar újabbat generált. A kormány rájött ugyanis, hogy a január 1-jével nyugdíjba vonuló bírákat minimálisan 3, de fő szabály szerint 6 hónap munkavégzés nélküli felmentési idő illeti meg. Így a bírói kar legtapasztaltabb 10 százalékának azonnali távozásával összeomlott volna a rendszer. Ezért átmeneti rendelkezést csatolt a Bszi.-hez, amit elfogadása után átvezetett az új Bszi.-be is - szervezeti törvény, hogy mindenki értse -, amely szerint azoknak a bíráknak, akik a nyugdíjkorhatárt január 1-je előtt töltötték be, január 1-jén, akik pedig 2012. december 31-éig töltötték be, azoknak 2012. július 1-jével kezdődött a felmentési idejük.

A probléma csak az ezzel a rendelkezéssel, hogy alkotmányellenes, és ezt most már a testület is megállapította, hiszen a bírói szolgálati jogviszony legfeljebb az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn, márpedig a felmentési idő a szolgálati jogviszony része. Ez most már, hála istennek, az Alkotmánybíróság döntése után nem releváns rendelkezés. E rendelkezéshez társult az OBH elnökének mára szerencsére már megváltozott, gyakorlatilag egyszemélyi kinevezési jogköre. A bírósági szervezeti sarkalatos törvény teljesen átalakította a bírósági igazgatás rendszerét. Az eddigi bírósági önigazgatási modellt megszüntetve, az OIT és annak elnökének jogköreit egy-két újjal kibővítve, az újonnan felállított OBH-elnök egy személyben vette át.

Ha értékeljük az általam elmondottakat, és persze lehetne ezt még ennél bővebben is elemezni, úgy vélem, hogy alappal feltételezhetjük, hogy a bírák kényszernyugdíjazása és a többi ismertetett rendelkezés azt a célt szolgálták, hogy az elbocsátott bírák mindenekelőtt - hangsúlyozom: mindenekelőtt - a bírósági vezetők helyére a kormánytöbbség által megválasztott vezető egy személyben kinevezhesse a neki tetsző embereket; kicsit populistábban fogalmazva, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány a neki tetsző emberekkel tölthesse fel a bíróságokat, főként vezetői szinten.

Szerencsére, úgy tűnik, és ezt el kell ismerni, hogy ez a terv kudarcot vallott. A Velencei Bizottság és az Európai Bizottság nyomására a Fidesz bírósági reformja megbukott, annak 80 százalékát visszavonni kényszerült. Szomorú, tisztelt képviselőtársaim, hogy ehhez külföldi nyomás kellett, és nem voltak elegek az ellenzék és a hazai szakemberek azonos tartalmú kritikái. A kényszernyugdíjazás vonatkozásában pedig, amelyhez Orbán Viktor miniszterelnök úr valamilyen érthetetlen okból, egy gyerek makacsságával ragaszkodik, kötelezettségszegési eljárás indult Magyarországgal szemben. Az ügy az EU Bíróságán folyik jelen pillanatban is.

Ezenfelül az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a rendelkezést. Ritkán van így, de ha egymás után felolvasok néhány mondatot az Alkotmánybíróság határozatából, annak kommentálása nélkül is egyértelművé válik, hogy ez az előttünk fekvő törvényjavaslat éppúgy alkotmányellenes, mint amiről ez a határozat szól. Nos, akkor álljanak itt egymás után rendezve a mondatok!

"A bírák független ítélkezésének biztosítása felé vezető folyamat a bírói elmozdíthatatlanság rögzítésével, az igazságszolgáltatás és a közigazgatás elkülönítésével vette kezdetét hazánkban. A bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvénycikk 17. §-a kimondta azt is, hogy a bíró, miután 70. évét betöltötte, nyugalomba lép. A törvény magyarázata szerint a bíró ezenkívül csak azon esetben helyezhető nyugalomba, ha testi vagy szellemi fogyatkozás miatt hivatalos kötelessége teljesítésére többé nem képes.

A 70. életév a XIX. században az ember aktív szellemi teljesítőképességének tapasztalati felső határa volt, amely napjainkban inkább még feljebb tolódott. A bírói függetlenség elve ennek elemeivel együtt minden kétséget kizáróan vívmány. Az Alkotmánybíróság ezért megállapítja, hogy a bírói függetlenség és az ebből eredő elmozdíthatatlanság elve nemcsak az alaptörvény tételes szabálya, hanem a történeti alkotmány vívmányai közé is tartozik.

Az Alkotmánybíróság a bírói függetlenség garanciarendszerében nagy jelentőséget tulajdonított a szervezeti és státusbeli biztosítékoknak. A jogalkotónak erre tekintettel a bírói hivatás gyakorlásának felső korhatárát olyan módon kell meghatároznia, hogy az egyértelmű és előre kiszámítható legyen."

Egy fontos mondat következik, tisztelt képviselőtársaim, merthogy a miniszterelnök folyton másról beszél, nos tehát folytatom: "A bírókat illetően a nyugalomba helyezés életkora elsősorban jogállási, és nem nyugdíjszakmai kérdés." Szeretném még egyszer mondani, hogy érhető legyen: elsősorban jogállási, és nem nyugdíjszakmai kérdés.

"Ha a korhatár változik, ennek alkotmányjogi jelentősége nem önmagában a korhatár mértékének meghatározásában, hanem az új korhatár bevezetésének módjában és határidejében, a bírákra gyakorolt hatásában lehet. Minél távolabb áll az általános öregségi nyugdíjkorhatár mértéke a bírói szolgálati viszonynak az alaptörvény hatálybalépése előtti felső korhatárától, a 70. életévtől, annál hosszabb idő szükséges az új korhatár bevezetéséhez. A törvényes bíró garanciáját egyértelműen sérti az olyan törvény, amely viszonylag rövid időn belül eredményezi a bírói tisztség időtartamának lerövidülését, vagyis a bíró gyors eltávolítását tisztségéből."

És azt gondolom, hogy a legfontosabb mondat - és ezzel zárom ezt az idézetgyűjteményt, ami, azt gondolom, hogy koherens egészként is értékelhető volt, szóval az utolsó két mondat -: "Az alaptörvényből konkrét életkor nem vezethető le. Az azonban igen, hogy új korhatár bevezetésének - ha ez a felső korhatár csökkentését és nem a korábbi korhatár megemelését jelenti - csak fokozatosan, kellő átmeneti idő alatt, a bíró elmozdíthatatlansága elvének sérelme nélkül lehet helye."

(18.50)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez tehát az Alkotmánybíróság határozata. Úgy hiszem, hogy mindez magáért beszél. Az, hogy ez nyugdíjkérdés-e vagy az igazságszolgáltatás függetlenségének kérdése, azt gondolom, hogy nem megkérdőjelezhető. Az, ha ezt valaki nyugdíjkérdésnek kezeli és nem az igazságszolgáltatás függetlenségére vonatkozó kérdésnek, az nem más, mint süket duma. Az, hogy a kormány mint egy piaci kofa alkudozik a betöltött életévek számán, és engedményként aposztrofálja, hogy 62-ről engedett 65-re - tényleg, mint a kofa, amikor alkudozik, és 62-t kínálnak, és ő azt mondja, hogy 65-ért odaadom -, cinikus és méltatlan.

Nincs átmeneti idő a törvényben továbbra sem, tisztelt képviselőtársaim, csak az egyre nyilvánvalóbbá váló aljas és antidemokratikus kormányzati cél rajzolódik ki egyre élesebben. Az, hogy a bírósági vezetők esetében marad a 62 éves korhatár, tovább élesíti ezt a képet. Ők semmiképpen sem térhetnek vissza, helyettük mást kell találni.

A javaslat egyetlen formai hibát javít ki, azt, hogy sarkalatos törvényben szabályozza ezt a kérdést, de emellett ugyanúgy sérti az elmozdíthatatlanság és a fokozatosság elvét, a törvényes bíróhoz való jogot, és így összességében az igazságszolgáltatás függetlenségét.

A határozat láthatóan zavart okozott a kormánypártoknál, és a miniszterelnök megígérte, hogy minden marad a régiben, azaz más szóval ez azt jelenti: a miniszterelnök kinyilvánította, hogy nem érdekli az Alkotmánybíróság döntése. Én ezt önmagában elképesztőnek tartom demokratikus keretek között. De sem az államfő, sem pedig az Országos Bírósági Hivatal elnöke nem gondolta úgy, hogy lépni kellene, csak azt sorolták több interjúban is, hogy mit miért nem lehet, mit miért nem lehet csinálni, miért nem lehet igazgatási lépéssel ezt korrigálni. Áder Jánosnak eszébe sem jutott, hogy a helyzet rendezése érdekében törvényt kezdeményezzen. Neki ugyanis joga van ehhez. Ahogy elnök asszony, Handó Tünde elnök asszony is, hogy jó szívvel-e vagy sem, azt nem tudom, de egy biztos, hogy karba tett kézzel nézte végig, ahogy bírótársai egyenként kényszerülnek jogorvoslatra egy alkotmányellenes döntés miatt.

Azt gondolom, ez elfogadhatatlan. Az, akinek az igazságszolgáltatás függetlenségének védelme és kollégái érdekének képviselete lenne a feladata, az nem lép semmit, sőt az alkotmányügyi bizottság ülésén megerősítette azt elnök asszony, nem érzi úgy, hogy neki kötelessége lett volna ebben az ügyben lépni. Holott, és fönnakadhatunk azon, amiről ott elnök asszony beszélt, hogy nem tud konkrétan és közvetlenül törvényt kezdeményezni, de az a joga megvan az elnök asszonynak, hogy a kormányhoz forduljon és a kormányhoz nyújtson be egy olyan javaslatot, amit a kormány már törvényjavaslatként tud előterjeszteni.

Úgy gondolom, ha valaki a bírósági igazgatás első embere, és több mint 300 kollégáját éri olyan méltánytalanság, hogy őt alkotmányellenes határozat, alkotmányellenes döntés miatt bocsátják el a munkájából, akkor a legkevesebb az, hogy megpróbál valamit tenni, és nem csupán szabadkozik.

Örülök, hogy elnök asszony itt van, mert ott nem volt módom nekem válaszolni arra, amit mondott. Azért nem terjesztettem elő jogszabályt; ugyanis elnök asszony akkor visszadobta a labdát, hogy miért nem kezdeményeztem én törvénymódosító javaslatot. Ez valóban formailag vagy formálisan lehetőségemben állt volna. De először is, nekem az volt az álláspontom, több, egyébként bíróval egyetemben, hogy nem feltétlenül szükséges alkotmánymódosítás, de még törvénymódosítás sem ahhoz, hogy ezeket az embereket vissza lehessen helyezni a hivatalukba. Ez volt az egyik oka.

A másik oka, hogy én úgy hiszem, sőt tudom, sajnos, hogy nekem nincs apparátusom. Nincs apparátusom, amelyik ki tudja dolgozni az ilyen terjedelmű és volumenű törvényjavaslatokat. Az elnök asszonynak van. Kiváló szakértelemmel rendelkező kollégái vannak.

Ráadásul az Alkotmánybíróság most már két határozatában mondta ki azt, hogy nem tartja helyesnek, sőt kerülendőnek tartja azt, hogy a jogalanyok széles körét érintő törvénymódosító javaslatok önálló képviselői indítvány formájában kerüljenek a Ház elé. Ez, mondjuk, a harmadik oka, amiért én nem tettem.

És a negyedik oka pedig az - és azt gondolom, elnök asszony pontosan tisztában van a realitásokkal -, hogy...

ELNÖK: Bocsánat, képviselő úr, csak egy percre. Az elnök asszony nincs abban a helyzetben, hogy az ön kérdéseire válaszoljon, ezért én méltatlannak érzem azt, hogy ezt a polémiát innen az emelvényről folytatja le. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük dr. Varga István: Így van!) Úgy gondolom, ez olyan, ami egy szakmai cikkben minden további nélkül megállja a helyét, azonban itt az egyenlőtlen párbeszéd lehetősége miatt arra kérem, hogy térjen vissza a törvényhez.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a figyelmeztetést, elnök úr, így fogok tenni. Egy mondatot engedjen meg megjegyzésként: sajnos én az alkotmányügyi bizottság ülésén nem voltam abban a helyzetben, hogy válaszolni tudjak, ezért tettem kísérletet arra, hogy ezt most megtegyem. De megfogadom az elnök úr intelmeit, és nem szólítom meg a felszólalásomban többet az elnök asszonyt, hanem majd más módon tudunk, azt gondolom, az ő felajánlása alapján konzultálni ezekben és hasonló ügyekben. Elnézést kérek, ha ezzel bármilyen házszabálysértést elkövettem.

Visszatérve, és akkor azt tudom mondani, hogy befejezésképpen, hiszen úgy érzem, úgy gondolom, nem kell tovább bizonygatnom azt, hogy melyek azok az érvek és indokok, amelyek alapján én úgy gondolom, hogy ez a jogszabály, ami itt előttünk fekszik, ez a két törvényjavaslat, amelyek közül az egyik az alaptörvényt módosítja, éppúgy alkotmányellenes, éppúgy alaptörvény-ellenes, mint a korábbi javaslat volt.

Egy reményemnek azonban hangot szeretnék adni, hogy a kormánynak nem az a törekvése és szándéka, ami sok esetben már volt - egyébként konkrétan ebben a témában is -, hogy kész helyzetet teremtsen. Azaz nem az a szándéka a kormánynak, hogy amíg az Alkotmánybíróság ismét döntést hoz ebben a kérdésben, addig ezeknek a bíráknak már esélyük ne legyen arra, hogy ismét a szolgálati viszonyukat vissza tudják kapni, főleg a 65 évet betöltött bírákról beszélek.

És azt is őszintén remélem, nem az a kormányzat célja, hogy a nyilvánvalóan megtámadni szándékozott törvény elfogadása és az Alkotmánybíróság újabb eljárása közötti időszakban megpróbálja megkísérelni meggyőzni valamelyik alkotmánybírót, aki most igennel szavazott, hogy nemmel szavazzon; ugyanis egyszavazatnyi különbség volt összesen az alkotmánybírósági határozat igenjei és nemjei között. Nagyon bízom benne, hogy nem ez a mögöttes szándék. Már csak azért sem volna érdemes ezt megtenni, mert az Európai Unió Bírósága előtt ugyanebben a kérdésben az eljárás folyamatban van. Nyilvánvalóan nem tudom azt megjósolni sem, hogy ennek a döntésnek mi lesz majd az eredménye, de úgy hiszem, az sokatmondó, hogy maga a Bizottság fordult oda, hogy az uniós biztos, az igazságügyi biztos többször kérte a kormányt arra, gondolja át még egyszer, és változtassa meg az erre irányuló szándékát.

Azt gondolom, a kormány akkor járna el helyesen, ha belátná azt - és most nagyon jóindulatú leszek -, hogy tévedett, belátná azt, hogy ez egy tévút, visszavonná az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és benyújtana egy olyat, amely az eredeti állapotot állítja helyre, méghozzá olyan módon, hogy azok a bírák, akik elbocsátásra kerültek, ha nem is eredeti vezető pozíciójukba, de legalább bírói munkakörbe visszakerülhessenek egytől egyig, és az illetményük ne csökkenjen. Úgy hiszem, ez az a minimumelvárás, amit a kormánynak meg kellene tenni, amit a kormánynak meg kellene lépnie.

Ennek érdekében mi módosító javaslatokat fogunk benyújtani, és őszintén remélem, hogy ha a kormány visszavonni nem is hajlandó ezt a törvényjavaslatot és újat előterjeszteni, legalább azokat érdemben meg fogja fontolni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Gúr Nándor tapsol.)

(19.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 178 2012.09.18. 7:28  173-183

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Gondolom, nem én leszek az egyetlen, aki megemlíti, bár sokan nem vagyunk itt a parlamentben a vita során, hogy bizony különös hangulata van bűnügyi jogsegélyről vagy bűnügyi együttműködésről vitázni a parlamentben akkor, amikor a miniszterelnök a saját miniszterei javaslat ellenére, átlépve a törvényt, gyakorlatilag szabadít egy baltás gyilkost, és kiad egy olyan államnak, ahol tudott, hogy szabadlábra kerül. Az ember kicsit feleslegesnek érzi azt, hogy e témakörben jogszabályokról vitatkozzon, fölöslegesnek érzi akkor, amikor az alkotmányügyi bizottságban a kormánypárti képviselők megvizsgálni sem hajlandóak azt, hogy mondjuk, egy ilyen döntés jogszerűen történt-e, nem hajlandóak megkísérelni a döntés hátterének feltárását, és teljesen mindegy, hogy az az Unió keretei között megköttetett egyezmény vagy más egyezmény jogszabályai alapján történt.

Úgy hiszem, hogy amikor egy ilyen javaslatot tárgyalunk, akkor ezt meg kell említeni. Gondolom, az sem véletlen, hogy utolsó napirendi pontként tűzte a kormányoldal ezt az Országgyűlés napirendjére, amikor már lehetőség szerint kevesen hallgatják a vitát. Mindazonáltal az MSZP alapvetően támogatja az Európai Unión belüli bűnügyi együttműködés hatékonyabbá tételére vonatkozó kezdeményezéseket. Ezt is és más kezdeményezést is. Azonban rá kell mutatni a törvényjavaslat néhány komoly hibájára.

A törvényjavaslatot a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke részére véleményezésre nem küldték meg, annak ellenére, hogy az információs önrendelkezési jogról szóló, 2011-ben elfogadott törvény 38. § (2) bekezdése előírja, hogy a hatóság feladata a személyes adatok védelméhez való jog érvényesülésének ellenőrzése és elősegítése. A 38. § (4) bekezdése a) pontja alapján pedig a hatóság véleményezi a feladatkörét érintő jogszabályok tervezetét. Péterfalvi Attila az MSZP megkeresésére, 2012. július 31-én kelt válaszában arról adott tájékoztatást, hogy a törvényjavaslatot közigazgatási egyeztetés keretében nem kapta meg.

Az tehát, tisztelt Ház, feltűnő, hogy a kormány az annak idején saját maga által beterjesztett törvény rendelkezéseit sem tartja be. Úgy tűnik, hogy nemcsak egy hasonló törvény keretei között merül fel az, hogy tulajdonképpen a törvényességről kár vitázni, úgy tűnik, hogy ennek a törvénynek az előkészítése sem úgy zajlott, ahogy az a jogalkotásról szóló jogszabályokban megfogalmazásra került.

(20.10)

Azt gondolom, erről legalábbis államtitkár úrnak majd számot kéne adni, mi az oka annak, hogy elmulasztották megkeresni a hatóság vezetőjét. A javaslat 2. §-ában megfogalmazott alkalmazási szabály szerint a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi törvényt, a büntetőeljárási törvényt, sőt a büntető törvénykönyvről szóló törvényt is az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Btk. rendelkezéseitől való eltérésre az indokolás semmiféle magyarázatot nem ad, a normaszövegben - példaként említem a 28. §-t vagy a 152. §-t - éppen ellenkezőleg fogalmaz. A speciális rendelkezéssel a Btk. vonatkozó szabályának megfelelő alkalmazásáról rendelkezik.

Ráadásul valamely törvény rendelkezéseinek háttérjogszabályként való alkalmazását magában az érintett törvényben kell szabályozni. Erre tekintettel álláspontunk szerint a Btk.-ra való utalást mindenképpen el kell hagyni, és az alkalmazási szabályt át kell fogalmazni.

A javaslatra általánosan jellemző, hogy a rendelkezések jó része az átültetendő kerethatározat szövegének mechanikus másolata. Ez pedig általában nem szokott jóra vezetni. Erre példa a javaslat 3. § (5) bekezdése, mely a Tanácsnak az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-ai 2002/584/IB kerethatározata - hogy pontos legyek és még pontosabb - 4. cikkében foglalt szöveg szó szerinti átvétele: "Nem tagadható meg az európai elfogatóparancs végrehajtása adókkal és illetékekkel, vámokkal és devizával kapcsolatos ügyekben azon az alapon, hogy a végrehajtandó tagállam joga nem ír elő ugyanolyan adót vagy illetéket, vagy nem tartalmaz - és ezen van a hangsúly - ugyanolyan típusú szabályokat az adó-, illeték-, valamint a vám- és devizaszabályozás terén, mint a kibocsátott tagállam joga."

Az európai elfogatóparancs működésének többéves gyakorlata alapján a magyar jogszabályi környezetnek egyértelműbben megfelelő tartalmú szövegezés elvárható lett volna annak érdekében, hogy az önkényes jogalkalmazás lehetőségét minél inkább kizárja a törvényszöveg. A "jogszabály típusa" kifejezés például a hazai jogban a törvényt, illetve rendeletet különbözteti meg. Kérdés, hogy a példában erről vagy inkább arról van szó, hogy például a végrehajtást kérő tagállam jogában szabályozottal azonos tartalmú kötelezettség előírásának hiánya nem akadályozza az európai elfogatóparancs végrehajtását.

Hasonlóan ellentétes a belső jogi szabályozás logikájával, sőt akár alaptörvény-ellenességet is megvalósíthat egy olyan rendelkezés, ami szerint: "ha kivételes esetben nem lehet betartani az e paragrafusban előírt határidőket" s a többi, ebben az esetben ugyanis meghosszabbítható törvényi határidők meg nem tartásáról van szó, amelyet nem lehet pusztán azzal lerendezni, hogy értesíteni kell a Eurojustot.

Ebből a szempontból és hasonló hibák miatt úgy ítéljük meg, hogy a törvényjavaslat nem javítható, ahhoz jószerével minden rendelkezését a hazai jogrendszerbe illeszkedés vizsgálata mellett kellene összevetni a tucatnyi kerethatározat szövegével, és a pontosításokat folyamatosan el kellene végezni. Összességében tehát az az álláspontunk, hogy a törvényjavaslat szövegezése, pontatlansága, a kerethatározatok szövegének mechanikus, a magyar jogrendszerben nem értelmezhető másolása miatt az új törvényi szabályozás nem üdvözölhető, így természetesen nem is támogatható jelenlegi formájában.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 24 2012.09.25. 2:12  21-131

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kúriai Elnök Úr! Kozma képviselőtársam felszólalásához egy-két megjegyzést engedjenek meg. Először is, amikor az ember rendszerkritikát fogalmaz meg, és azt mondja el, hogy egy rendszer miért alkalmas arra, hogy a bírói függetlenséget sértse és befolyásolja, akkor nem arról beszél, hogy egyes bírók elkötelezettek-e pártszempontból vagy nem, egy párt iránt vagy nem.

Én azt gondolom, hogy ezt a fajta csúsztatást már elég sokszor megtárgyaltuk, képviselő úr, és mivel ön most újra felhozta, legalább egy mondat erejéig el kell nekem is mondanom ennek a cáfolatát. Magyarán szólva: mi rendszerkritikát fogalmazunk meg, ráadásul a törekvés elfogadhatatlanságát, nem pedig azt, hogy egyes bírákat mi pártelkötelezettnek tartanánk.

A másik, hogy az Alkotmánybíróság vonatkozásában ön szerint a döntések azt példázzák, hogy itt minden rendben van. Képviselő úr, én nem szeretnék messzebb menni azon kívül, hogy egyébként érdemes megnézni az Orbán-kormány alatt kinevezett alkotmánybírák által megfogalmazott különvélemények retorikáját és a kormány retorikáját, és ezt a kettőt összehasonlítani - érdekes eredményre jutna, képviselő úr. Másrészt pedig, ha már itt vagyunk ennél a témánál, akkor azt kell hogy mondjam, hogy egy kivétellel azok az alkotmánybírók szavaztak amellett, hogy alkotmányos a bírák kényszernyugdíjazása, kivétel nélkül, akiket a második Orbán-kormány alatt választott meg a parlament, és azok szavaztak ellene, akiket a második Orbán-kormány előtt választott meg a parlament. Képviselő úr, énszerintem ez nem azt bizonyítja, amit ön elmondott.

Az, hogy lehetősége van-e a bíráknak nyugdíjba menni: igen, én is azt mondom, hogy a lehetőséget meg kell teremteni. Idáig is lehetőség volt eddig 62 éves korban nyugdíjba menni, most azonban kötelező nekik 62, esetleg 65 éves korban nyugdíjba menni. Épp ez a probléma, képviselő úr (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), épp ezt kritizáljuk. Jó lenne, ha úgy lenne, ahogy ön mondja!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 40 2012.09.25. 2:04  21-131

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Hát meglehetősen farizeus módon védi ön a bírói függetlenséget. Ha már idézeteknél tartunk, akkor hadd idézzek én is egy másik dokumentumból, amit nemcsak a Bírói Egyesület elnöke írt alá annak idején, hanem a Legfelsőbb Bíróság elnöke is, a megyei bírósági elnökök és az ítélőtáblák elnökei is. Nos, ez így hangzik, idéztem már a múltkor:

"A javaslat - mármint az önöké, ami a bírói nyugdíjazásra vonatkozik - ellentétes a nyugdíjkorhatár emelésére irányuló európai és hazai törekvésekkel, valamint a bírák magasabb nyugdíjkorhatárára vonatkozó nemzetközi gyakorlattal is. A kizárólag bírákat érintő törvényjavaslat diszkriminatív, és ellentétben áll a bírói függetlenségre, jogállásra, elmozdíthatatlanságra vonatkozó legalapvetőbb nemzetközi szabályokkal és elvekkel. Érthetetlen az is, hogy miért érdemes a bírák nyugdíjkorhatára arra, hogy az alaptörvény rendelkezzen róla. Egyetlen válasz kínálkozik, hogy ez a demokratikus jogállam alapelveivel ellentétes jogalkotás ne legyen megtámadható az Alkotmánybíróság előtt. Ez az indokolatlan lépés politikai szándékot sejtet. Ezt a feltételezést erősíti az Európában elsők között bevezetett bírói önigazgatási modell felszámolására való törekvés. Képtelenségnek tartjuk, hogy 21 évvel a rendszerváltás után az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő országban újra a demokrácia minimumértékeiért kell küzdenünk."

(10.40)

Államtitkár úr, szerintem ezek lényegesen súlyosabb szavak, mint amiket ön idézett, és azt tudom mondani erre, hogy ez az ön kormánya és az ön által képviselt javaslat, amit az Alkotmánybíróság most hatályon kívül helyezett, és annak a farigcsálása zajlik ma, az erről alkotott bírósági vezetői vélemény, hozzáteszem, akire ön gyakran hivatkozik, ez a véleménye egyébként a Bírói Egyesület elnökének is.

Az pedig, hogy az én közleményem miről szólt, azt gondolom, magáért beszél, de egy következő kétperces felszólalásban erre is kitérek, mert azt gondolom, hogy meglehetősen félrevezető, amit ön itt előadott.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 48 2012.09.25. 2:14  21-131

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem szeretnék elmenni a mellett az idézet mellett sem, amelyet ön idézett, és nem csak egy másikkal kívánok válaszolni.

Tisztelt Államtitkár Úr! A Bírói Egyesület ezt azonnal kiadta, tehát valóban, az egyesület 1600 bírót képvisel, azonban erről a közleményről néhányan döntöttek, és utána nem egy, nem egy, hanem lényegesen több bíró keresett meg, aki a Bírói Egyesület tagja, és elmondta nekem, hogy pontosan érti, hogy én mit gondolok a közleményemben, és egyáltalán nem ért egyet azzal, amit a Bírói Egyesület az én közleményemre egyébként reagált.

Azonban, persze, ha az elmúlt időszak jogalkotási folyamatában, beleértve a semmisségi törvényeket is, ahol bírák Alkotmánybírósághoz fordultak, a kényszernyugdíjazás kérdését is, amely alkotmányellenes lett az Alkotmánybíróság szerint - és egyébként uniós eljárás folyik ezzel kapcsolatban -, a Velencei Bizottság véleményét, amely arról szól, hogy az önök igazságügyi reformja összességében veszélyezteti a bírói függetlenséget - ezért kényszerültek a 70-80 százalékát egyébként visszavonni ennek a javaslatnak -, és még sorolhatnám, ha a Bírói Egyesület mindezek mellett azt a kijelentésemet érezte a legsérelmesebbnek, és erre tartotta fontosnak reagálni, amelynek a legsúlyosabb mondata, én azt gondolom, az volt, hogy figyelemmel kísérjük azt, hogy a kinevezett új bírók közül kik azok, akik más érdekeket is szolgálnak, és nemcsak azt, ami egyébként a törvényben joguk, és akkor, ha ezt bizonyítani lehet, föl fogunk majd lépni; ha bárkit ez sértett a legjobban a Bírói Egyesület tagjai közül, azt gondolom, lelke rajta. Én ezeket a mondatokat vállalom, mert egyébként, ha ez így van, államtitkár úr, akkor a jogszabályok szerint ez a kötelessége a mindenkori kormánynak és a mindenkori igazságszolgáltatásnak. Ebben semmi fenyegető nincsen, és még egyszer mondom, ezeket a szavakat a továbbiakban is vállalom.

Úgy hiszem azonban, hogy az elmúlt két évben vagy három évben nem ez az esemény volt az, ami a bírói függetlenségre a legnagyobb veszélyt jelentette. (Az elnök csenget.) Sajnálom, hogy a Bírói Egyesület közleményeit figyelembe véve (Az elnök csenget.) úgy tűnik, mintha ez lett volna.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 60 2012.09.25. 2:09  21-131

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Aradszki képviselőtársamnak mondom azt, hogy azt ne kívánja, hogy itt a bírói függetlenségről ne essen szó, és már csak azért se, mert az Alkotmánybíróságtól idéznék egy mondatot, ami, azt gondolom, ezt kizárja.

Nos, ez így szól: "A bírókat illetően a nyugalomba helyezés életkora elsősorban jogállási és nem nyugdíjszakmai kérdés." Azaz hiába próbálja akár ön, akár a miniszterelnöke azt a látszatot kelteni, mintha itt nyugdíjügyről vagy társadalombiztosítási problémáról lenne szó, nem, képviselőtársaim, itt a bírói függetlenség garanciarendszeréről van szó, és ezt nem csupán én mondom, hanem az Alkotmánybíróság is mondja, egyébként még rajtuk kívül számtalan más ember. Mondhatnám azt is, hogy a szakmában ez evidencia, csak itt próbáljuk egy kicsit másként beállítani, vagy inkább hadd fogalmazzak úgy, próbálják önök egy kicsit másként beállítani.

A másik, amit Szakács képviselőtársam felszólalására szeretnék reagálni, szintén az Alkotmánybíróságtól hadd idézzek, azt talán önök is elfogadják megfontolandónak: "A 70. életév a XIX. században az ember aktív szellemi teljesítőképességének tapasztalati felső határa volt, amely napjainkban inkább még feljebb tolódott." Azaz ezt azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Alkotmánybíróság egyébként helyesnek tartaná továbbra is a 70. életévet, és az a nagy különbség, tudja és ön is utalt rá - aztán persze a konklúziót nem igazán értettem, amit levont belőle -, hogy nagy a különbség, mondjuk, egy vaskohász vagy egy tűzoltó és egy szellemi foglalkozást űző ember között. Nem véletlen, hogy mondjuk, egyetemi professzorok vagy akár alkotmánybírák 70. életéves korukig betölthetik ezt a pozíciót.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ugyanis attól, hogy egy tűzoltó nem tud fölmászni a létrára már, mondjuk, 60 évesen sem vagy 65 évesen sem, egy bíró ragyogóan tud gondolkodni az asztalánál ülve. Ezt a két szakmai csoportot nem érdemes összekeverni, azt gondolom. És érdemes volna az Alkotmánybíróság intelmeit megfogadva vitatkozni most erről a javaslatról. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)