Felszólalás adatai

ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az állam tulajdonában lévő vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény, már többen említettük, röviden a privatizációs törvény módosítását célzó, T/1914. számon benyújtott törvényjavaslat 11 paragrafusából a magam részéről csak egyhez kívánok részletesen hozzászólni, mivel a többihez a törvényjavaslat indokolása részben megfelelő és elégséges magyarázatot fűz, illetve Latorcai úr már érintett néhány, általam is elmondani kívánt gondolatot.

Miután volumenében a Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaságot érinti leginkább a tervezett törvénymódosítás, úgy gondolom, ezért elsősorban erről érdemes pár szót szólni.

A magyar gazdaság átalakításának egyik legvitatottabb kérdése az úgynevezett stratégiai vállalatok magánosítása volt. Számos félelem fogalmazódott meg az energiaszektor privatizációjakor, mert sokan úgy gondolták - és gondolják még ma is -, hogy az energetikában csak az állami tulajdon jelenthet garanciát az energiaellátás biztonságára, valamint a fogyasztók által megfizethető árakra. Ezt sokáig nemcsak Magyarországon gondolták így, hanem Európa más országaiban is. Az Európai Unió egységes piacának fejlődése, a globális világgazdaság kialakulása, a verseny kiéleződése azonban azon nyugat-európai országokban is megváltoztatta ezt a gondolkodást, ahol az energiaszektor, hazánkhoz hasonlóan, állami tulajdonban volt. Világossá vált, hogy korlátozott lehet az egységes európai gazdaság mozgástere, ha az állami tulajdonú energiavállalatok és az államonként eltérő stratégiák és nemzeti szabályok lényegesen különböző energiapolitikákat és energiaárakat eredményeznek. Ezért tehát döntés született az Európai Unióban az energiapiacok liberalizálásáról, amely szükségszerűen elindította az energiaszektor privatizációját.

Az érvényesülő uniós szabályok az energetikában olyan területen is versenyt írnak elő, ahol ezt 10-15 évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tartották: a villamosenergia-iparban és a gáziparban. A tulajdonosi beavatkozás helyébe Európában az energiaszektor egységes szabályozása lépett, és az államok ezen keresztül érvényesítik a közjót. Magyarországon az energetikai szektor privatizációja óta eltelt idő azt bizonyítja, hogy a reguláció jól működik, és az állam még azokban a társaságokban sem tulajdonosi oldalról avatkozik be, ahol ezt megtehetné.

A Mol Rt. 1998. év első negyedében végrehajtott utolsó részvénykibocsátása során az állam elérte a privatizációs törvényben előírt 25 százalék plusz 1 darab szavazatelsőbbség részvény tartós állami tulajdonú részarányt.

(15.50)

A részvénykönyvi bejegyzések alapján a tulajdonosi szerkezet jelenleg a következő - kerekített számokat mondok -: külföldi befektetők 56 százalékot, az ÁPV Rt. az előbb említett 25 százalék plusz 1 szavazatelsőbbségi részvényt birtokol, a hazai magánszemélyeknél, intézményeknél van 3 százalék, a letétkezelőknél 13 százalék, és a Mol Rt. saját, illetve nem regisztrált részvényeinek aránya 3 százalékot tesz ki.

Az érvényben lévő alapszabály szerint mindaddig, amíg a szavazatelsőbbségi részvény tulajdonosának 25 százalékot meghaladó mértékű Mol-részvény van a tulajdonában, 3 igazgatósági és 2 felügyelőbizottsági tag megválasztásánál 50 százalék plusz 1 szavazatot gyakorol a közgyűlésben. Amint ez a tulajdonosi arány 25 százalék alá csökken, 1 igazgatósági és 1 felügyelőbizottsági tag megválasztására csökken a lehetősége. Ez azonban érdemi változást már nem jelent, mivel a jelenlegi igazgatóságban az állam már kisebbségben van, őt a befektetői tulajdonosi többség már most is leszavazhatja.

Ugyanakkor a szavazatelsőbbségi részvény tulajdonosa megőrzi minden jogosítványát, és továbbra is rendelkezik az állam érdekeit védő legfontosabb jogokkal, amelyek a következők: a társaság átalakulásának és jogutód nélküli megszűnésének elhatározása, valamint a részvénytársaság működési formájának megváltoztatása; az alapszabály lényeges pontjainak megváltoztatása; a legfontosabb kőolaj-finomítók és nagyobb földgáztározók, valamint az országos nagynyomású földgázvezeték-hálózat feletti ellenőrzési jog átengedése; a gázértékesítési működési engedéllyel érintett nemzeti földgáz-szolgáltatói tevékenység átengedése vagy megszüntetése.

Az állam az energiapolitikai koncepciót a szabályozó szerepén keresztül tudja érvényesíteni, a 25 százalék plusz 1 szavazat az állami tulajdon fenntartása, tehát a stratégiai érdekek miatt nem indokolt most már. A legfontosabb stratégiai döntésekhez egyébként a társaság alapszabálya értelmében szükséges az elsőbbségi részvény tulajdonosának, az államnak az egyetértése is. Azok a jogok pedig, tisztelt képviselőtársaim, amelyek az 50 százalék plusz 1 szavazathoz kötődnek, már akkor elvesztek, amikor döntés született az állami tulajdonlás ezen fokáról való lemondásáról.

Most ejtsünk néhány szót a tulajdoni hányad csökkentésének indokoltságáról! A magyar állam legfontosabb tulajdonosi jogait a szavazatelsőbbségi részvény tulajdonlása egyértelműen biztosítja. A Mol Rt. az utóbbi években olyan erőteljesen fejlődött, hogy a nemzeti jelleg tulajdoni hányadban is kifejezett megmaradása lassan korlátozza további üzleti célját, a Közép- és Kelet-Európa legnagyobb teljesítményű energiavállalatává válás megvalósítását. A Mol Rt. felismerte, hogy a régió átalakulás előtt áll, a gazdasági növekedés megalapozza a kőolaj- és az energiafelhasználás növekedését, amelyet a társaság a környező országokban főként akvizíciókkal kíván kihasználni. Ezen kívül egyes üzletrészek leválasztásával - ilyenek például a külföldi kutatás, termelés vagy a fúrási tevékenység, a szállodai szolgáltatás és a többi - kívánja költségeit csökkenteni, valamint egyes, eddig kevésbé előtérbe helyezett területek erősítésével, a TVK-részesedés megvásárlása révén a vegyiparban, a villamosenergia-projekt révén az energiaszolgáltatásban kívánja a jövőbeni nyereségét növelni.

A Mol Rt. privatizációja óta eltelt idő azt mutatja, hogy a társaság tulajdonosai közé került befektetők a részvény árfolyamának növekedésében, a társaság üzletszerű, nemzetközi összehasonlítást kiálló, hatékony működésében érdekeltek. A Mol Rt. új stratégiájában azt célozta meg - és erről a Mol felső vezetői tájékoztatták a múlt héten a gazdasági bizottságot kihelyezett ülésük alkalmából -, hogy a térség, a régió meghatározó energiavállalata legyen. Ehhez - amint az a világgazdaságban lejátszódó folyamatokból is látható - szükség van a növekedésre.

A kérdés tehát az, hogy mekkora vállalat legyen a Mol Rt. Lehetővé tegyük-e azt, hogy a társaság növekedhessen, és a régió legjelentősebb vállalatainak egyike legyen, vagy korlátozzuk a növekedésben, és maradjon magyarországi értelemben ugyan nagy, de már regionálisan is csak közepes vállalat? A társaság megközelítette az üzletileg maximálisnak tekinthető 40 százalékos eladósodottsági arányt, nagyobb vásárlás finanszírozására így már nincsenek elegendő saját forrásai. A regionális terjeszkedéshez tehát tőke bevonása szükséges. Az energiaszektor köztudottan tőkeigényes iparág, több területen viszonylag hosszú megtérülési időkkel és számos tekintetben jelentős kockázatokkal.

A közelmúlt eseményei azt bizonyítják, hogy a kockázatok mérséklése és a hatékonyság javítása érdekében az energiaiparban is felgyorsultak a növekedésre irányuló erőfeszítések. Nagyvállalatok egyesülnek, kezdenek új tevékenységekbe, hódítanak meg új piacokat. Ezt az irányt célozza meg a Mol Rt. is, amikor regionálisan a legjelentősebb energiavállalattá kíván válni, mint ahogy ezt már az előbb is jeleztem. Nyilvánvaló, hogy ezt csak akkor tudja elérni, ha tartós állami tulajdoni aránya nem korlátozza ezen célkitűzés elérésében. Az ÁPV Rt.-t az idegen tőke bevonása ebben az esetben a 25 százalékos tulajdoni arány törvény szerinti betartása miatt jelentős tőkeemelésre kényszerítené, ami már nem járna tulajdonosi többletjogokkal. Ezért indokolt és célszerű a privatizációs törvény megváltoztatása, illetve a 25 százalékos állami részvénycsomag tőkepiaci értékesítése, amely mintegy 120-150 milliárd forint privatizációs bevételt eredményezne. Ily módon megnyílik a lehetőség az idegen tőke bevonására az ÁPV Rt. tőkeemelési kötelezettsége nélkül, az állam alapvető jogainak az imént részletezett megtartásával.

A következők miatt nem tartjuk kockázatosnak a tartós állami tulajdon további csökkentését: Magyarország az európai uniós csatlakozás küszöbén van, és az energiaellátásban is része lesz a közös uniós energetikai rendszernek. Az Európai Unió a vezetékes energiahordozók terén is liberalizálja a piacot, és az árak versenyben alakulnak ki. Az energiahatóság, a Magyar Energia Hivatal továbbra is betölti regulátori szerepét. Az elsőbbségi, úgynevezett aranyrészvényhez fűzött jogok továbbra is biztosítják az állam érdekeinek érvényesülését a stratégiai kérdésekben. A tapasztalat azt mutatja, hogy a külföldi befektetők a jó üzletmenetben és a társaság növekedésében érdekeltek. (Az ülésteremben ülők nagy része a teremben repkedő galambot szemléli. - Közbeszólás: Béke száll a Házra?)

Mint már mondtam, a jelenlegi 25 százalék plusz 1 szavazat már eleve jelentősen korlátozott jogokat jelent a közgyűlésben. Megismétlem, hogy az állam a többségi tulajdonról való lemondással már korábban elveszítette azt a lehetőségét, hogy akaratát a közgyűlésen kizárólagosan érvényesítse.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miután Az új évezred küszöbén címet viselő kormányprogrammal szinkronban áll a törvényjavaslat, valamint az imént elmondottak alapján is elfogadhatónak tartjuk a beterjesztést, azt azzal a megjegyzéssel tartjuk támogatásra alkalmasnak, hogy az a bizonyos kocka nem most, hanem már régebben el lett vetve, azaz az 50 százalékról történő csökkenés a mostani 25 százalékra nem ugyanaz a 25 százalék, mint a jelenlegi tervezett 25 százalékos csökkentés, amely esetleg a küszöbön áll.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)