Készült: 2024.03.29.00:42:30 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

120. ülésnap (2011.10.18.), 309. felszólalás
Felszólaló Babák Mihály (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:38


Felszólalások:  Előző  309  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mea culpával tartozom, ugyanis én bizottsági többségi előadó lettem volna, viszont közfeladatom a Hír Televízióba szólított nyolc órakor, és így elmaradt. El szeretném mondani, hogy amiket két percben elmondtam, körülbelül ezek hangzottak el a bizottsági ülésen többségi véleményként, és miután az elnök úr nem számolta meg a többség szavazatát, csak többségként rögzítették a jegyzőkönyvben, el kell mondanom, hogy a számvevőszéki bizottság többségben általános vitára alkalmasnak találta a törvényt, négy ellenszavazattal szemben.

És ha még megengednének egypár gondolatot, gyorsan elmondom, és nem kívánom az időt húzni, de úgy gondolom, hogy fontos kérdésről van szó. Szóval, mélyen tisztelt hölgyek, urak, be kell ismerni, hogy jelentős, iszonyúan jelentős változást irányoz elő a törvényjavaslat, és még azt a vitát is elfogadom, hogy maga a törvényjavaslat elnevezése, címe sem éppen szerencsés, ugyanis nem erről kell hogy szóljon pontosan, ami a címben van. Része különben a törvényjavaslatnak az, ami a címben van, de rosszul került elnevezésre.

Elfogadom, de engedjék meg, hogy még dramatizálva a jelentős változást, iszonyú egzisztenciális kérdéseket is érint. Ebben a rendszerben rengeteg ember dolgozik, és ez az átalakítás bizony bizonytalansággal, ellenszenvvel jár, hiszen a változást általában ezek az intézmények, amelyekről szó van, nem igazán szeretik és nem viselik. Berögződtek, szeretik a munkájukat, tisztességesen ellátják, de ha az intézményekben változás van, és ez a változás a bizonytalanság némi szellőjét is hordozza, akkor ez egzisztenciális válságokat és mindenféle bizonytalanságot teremt.

De azért hozzá kell tennem, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a megyerendszer, a megyei önkormányzat nem tévesztendő össze a korábbi vármegyerendszerrel. A jelenlegi önkormányzatiság pallérozatlanságot takart, ugyanis igazából nem is önkormányzati funkciója volt, hanem intézményfenntartó funkciója, és ebben különböző szakmai és helyi sajátosságok kapcsán különböző szintű fejlődést értek el vagy éppen tudtak megfelelő intézményi szolgáltatást biztosítani az állam helyett, ugyanis állami közfeladatokat láttak el.

(23.40)

Már annak idején '90-ben is gondot jelentett, vagy ezt követően gondot jelentett az azt követő kormányoknak többek közt a megyei önkormányzat és a megyei közigazgatás, az inspiciálás, azaz a közigazgatás, ezért két szervezetet hozott létre, a megyei önkormányzatot, amely bizonyos fokig elismerhető, hogy demokratikusan választott vezető testület volt, de valójában nem közigazgatott. A közigazgatást a közigazgatási hivatal látta el, tehát már megvolt a kettőssége az állami feladatok ellátásának, hisz az egyik oldalon a közigazgatást, az államigazgatást a közigazgatási hivatalra bízták második fokon, sok kérdésben első fokon is, ugyanakkor az intézmények működtetését, azaz az állami közfeladatok, közszolgáltatás ellátását megyei önkormányzatra bízta. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, ez egy kicsit szakmaiatlan volt, és valószínűleg téves döntés volt, és kisiklott az egész megyei önkormányzat mint olyan, hisz önkormányzat volt a neve, de valójában nem önkormányzott, hanem szolgáltatott, ezt pedig különböző diszfunkciókkal.

Kérem, engedjenek meg egy-két anomáliát, amit meg kell említenem. Ugyanis vannak megyei feladatok, amelyekből a települések nem kaptak jóformán semmit. Többek közt említsük az ilyet: múzeum. A kisvárosok nem kaptak múzeumi szolgáltatást, raktárként használták, ezért visszavettük vagy kértük, s megkaptuk később a megyéktől, és saját múzeumunk lett, mert fontos volt egy település életében a helytörténet, és a helytörténeti műveltség és annak bemutatása.

Gondolják végig a szakképzést: a szakképzés a megye feladata, állami kötelező feladata, de nem látta el a városokban sem, mert nem volt hangulata, vagy úgy gondolta, nincs rá elegendő pénze. Kénytelenek voltak a települések a megyei feladatból a szakképzést visszavenni.

Nézzük a másik fontos képzést, a továbbtanulásra előkészítő gimnázium kérdését. Megyei kötelező feladat, a települések csak önként vállalhatták fel ezt a feladatot, és jó pár településen nem volt meg emiatt gimnáziumi hozzáférés lehetősége. Ténylegesen az egyenlő hozzáférés lehetőségét a megyei önkormányzat alkalmasint politikai hangulatától függő települési szolgáltatások fékezték, tehát magyarul, nem tudott minden állampolgár a településeken hozzájutni, csak jó nagy távolságra vagy költséggel.

Aztán nézzük meg a színház kérdését: érdekes módon a megyei színházak a megyei székhelyen működtek, és nem szolgáltattak. A megyénél meg lett mondva, hogy menjen be mindenki, ha akar. Voltak települések a megyében is, amelyek létrehozták önállóan és nem kötelező feladatként, önként vállalt feladatként a megyei színházat.

Aztán nézzük az egészségügyi kérdéseket! Az egészségügyben, ha akarta a megye, fölvállalta egy kisváros szakellátását, de például a saját településemet mondva, több mint 50 kilométerre van a kórház, egymás mellett kettő, 6 kilométerre, Gyulán és Békéscsabán, de a szakellátásról nem gondoskodott a megye, mert a kórházat kellett fejlesztenie és az ottani szakellátást, és nem foglalkozott a megye szélén lévő szakellátással, saját magunknak kellett önként vállalt feladatként megoldani.

Nos tehát, jó volt a megyei állami feladatellátás a megyei önkormányzatok kezében? A saját példámból tudom öt-hat esettel bizonyítani, hogy nem volt megfelelő. És miért lesz jobb? Azért, mert az egyenlő hozzáférést remélhetőleg, szándékaink szerint ez a törvényjavaslat biztosítani fogja.

Aztán beszéljünk egy picikét a vagyongazdálkodásról. A vagyon a rendszerváltást követően került az önkormányzatokhoz. A vagyonhoz feladat is járt. Persze, vannak vállalkozói vagyonok, még a megyénél is, és fontosat emlegetett a képviselőtársam, hogy igen, van jó pár megye, amelyik a gazdasági körülményei és lehetőségei kapcsán jelentős, nem közfeladati feladatot ellátva, de ugyanakkor a megye gazdaságát élénkítendő, különböző alapítványokat, különböző beruházásokat és úgymond vállalkozói vagyont hozott létre. Nagyon fontos, amit mondtak a képviselőtársaim, nemcsak az intézményi vagyon van a megyékénél, hanem van szolgáltatói és vállalkozói vagyonrész is. Nagyon fontos, hogy ezek ne tűnjenek el, és mindenre odafigyeléssel legyünk, ezért kell összefogni abban, hogy nagyon jó és kevés hibával rendelkező törvényt tudjuk alkotni.

Aztán beszéljünk a vagyongazdálkodás anomáliáiról. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, én nem vagyok büszke a magyar vagyongazdálkodásra, sem az állami vagyon kezelésére, sem a települési vagyon kezelésére, mert ebben a rendszerváltást követően az önkormányzatiság mellett rengeteg anomália keletkezett. Többek között tele vannak a börtönök, jó, ha tudják. Megkapták a bérlakásokat, és gyorsan túladtak rajta, üzleteltek vele. Kapott Budapesten is nagyon sok kerület nagyon sok vagyontárgyat, és piacra dobra, adták-vették, mint a sajátjukat, és ebből jó pár helyütt vélhetően zsebbe is vándorolt az összegekből. Tehát nem csak az állami vagyon nincs rendjén, és így nem biztos, hogy az mondható el a megyék vagyongazdálkodásáról, hogy helyénvaló.

Egyébként a vagyon e tekintetben való számbavétele fontos kérdés, már csak azért is, mert tudnunk kell, hogy mi van, és nehogy ez valahova elkóricázzon, eltűnjön valahova. De ezt a vagyont feladathoz kapták annak idején a települési és a megyei önkormányzatok is, tehát közvagyon és közérdeket szolgál. Ha a feladat megy, a vagyontárgy is követi. Persze ezekben megint vannak szintkülönbségek és nagymértékű különbözőségek is, mert van, akinek csodálatos, vadonatúj, kacsalábon forgó egészségügye van, van, akinek pedig épphogy csak működik.

Szintkülönbségek: szóval, jelentős szintkülönbségek keletkeztek a megyéken belül is, és a települések között is, és a megyék nem mindenhol biztosították az állami kötelező közfeladatokat, többek közt a középfokú oktatást, szakképzést, kultúrát, múzeumot, könyvtárt, egészségügyet. Nem volt jó, hölgyeim, uraim. Nem jó ez a rendszer, ezen változtatni kell, mindattól függetlenül, hogy nagyon jelentős és drasztikus változás ez, amelyet mindannyian nehezen fogunk tudni megélni.

És még egy: az önkormányzatiság tekintetében (Dr. Lampert Mónikához fordulva:), kedves miniszter asszony, önnel tárgyaltunk, amikor kormányon voltak, a kistérségek létrehozása kapcsán is. Az önkormányzatok közfeladat-ellátásának különböző szakmai színvonala miatt a költségszínvonal nem tartható. Magyarul, nagyon sok esetben különböző közszolgáltatásokat, többek közt közigazgatást is, amit a törvény, a tisztelt Ház rendelt kisfalvakhoz is kötelező feladatként, többek közt az államigazgatást és különböző intézményi működtetést... - iszonyú költséggel működik jelenleg az országban, és úgy gondolom, ez az ország nem engedheti meg magának, hogy túldimenzionálja az önkormányzatiságban működő közszolgáltatások költségeit. Ebben ésszerűséget kell alkalmazni.

A miniszter asszony szóba hozta az egészségügy regionális elképzelését. Igen, vannak ebben nagyon fontos megjegyzések, de nem hiszem, hogy ezzel a régiók jelentőségét kellene hangsúlyozni, inkább a térségi ellátást, mert abban egyet kell értenünk, ahogy ön kifejtette, hogy vannak bizonyos diszciplinák különböző egészségügyi ellátásokra, amelyeket akár az országot ketté- vagy négyfele vágva különböző szolgáltatásokat üzemgazdasági szempontból is stabilan kell tudni ellátni, de korszerű módon, és az egyenlő hozzáférés esélyével. Én úgy gondolom, hogy az a feladatunk, hogy a lehető legjobbat, az ország számára is a lehető leggazdaságosabbat és fenntarthatót próbáljuk e törvény kapcsán is megalkotni.

Az önkormányzatiságról még annyit, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, hogy tényleg a rendszerváltásnak egy sikertörténete van, amikor törvénybe iktatta a rendszerváltás az önkormányzatiságot a tanácsrendszer helyett, amely diktátum volt. Volt egy önrendelkezésük, és most is van az önkormányzatoknak a helyi autonóm területen, azaz közigazgatási területen demokratikus önrendelkezést valósítottak meg. Egy biztos, hogy ezt félteni kell, de én magam nem féltem. Nem féltem azért, mert az emberekben ez az igény már megvan, és ezt nem lehet kiirtani, és senki sem akarja, a kormány sem, és a kormányon lévő frakciótagjaink sem. Az önkormányzatiság fontos érték, de úgy gondolom, hogy a törvényi feltételek elavultak, korszerűsíteni kell, és az önkormányzatiságot más tekintetben kell megfogalmazni.

Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, az önkormányzatiság nagyon fontos sok helyi demokratikus kérdés tárgykörében, és abban is fontos, hogy az önként vállalt feladatok... - mert, ugye, oktrojál a törvény kötelező feladatokat, amelyek sok esetben az állam feladatai lennének. Viszont vannak önként vállalt feladatok, amelyekben igenis a helyi demokráciának, azaz a helyi önkormányzatiságnak van jelentősége, hogy azt egy adott település a gazdasági potenciálja és lehetősége kapcsán felvállalja, vagy sem, többek közt egy ilyen üdülő-fürdő komplexum üzemeltetését, vagy éppen olyan önként vállalt feladatot, mint például sportegyesületek különböző támogatása.

(23.50)

És hadd ne soroljam, aki ismeri az önkormányzatiságot, nagyon fontos példákat tudna még felsorolni.

Egy mondatot még talán. A megyei kormányhivatal, amely megvalósítja a megyei közigazgatást és az állami szolgáltatások működtetését, gyakorlatilag a vármegyerendszer visszaállítása és megerősítése.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, a megyerendszer kipróbált rendszer, vármegyerendszer, ebben nem az önkormányzatiság dominált a múltban sem, hanem a központi hatalom, az államigazgatás és az állami közszolgáltatás igen hatékony és akkortájt is korszerű, az akkori kornak megfelelő szolgáltatások egyenlő hozzáférhetőségének esélyét biztosító szervezet volt.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én csak arra szeretném fölhívni a kedves figyelmüket, hogy tényleg jelentős változásról van szó, megfontoltak legyünk, meggondoltak, de mindannyiunknak kötelessége a legjobbat a törvénybe foglalni. Kérem ehhez támogató hozzászólásaikat, ahogy ezt megtapasztaltam az imént is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.




Felszólalások:  Előző  309  Következő    Ülésnap adatai