Készült: 2024.03.29.06:12:13 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 90 2008.02.11. 1:29  31-165

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Horn úrnak szeretném mondani, hiába mondja nagy vehemenciával, az emberek akkor se fognak önöknek hinni. (Horn Gábor: Ezt majd meglátjuk!) Mondhatja ön azt, hogy mondjunk igazat, szerintem ott van ön előtt egy vörös szék, ott, annak az úrnak címezze, aki most éppen nincsen itt, a miniszterelnöknek, hogy mondjon igazat. (A teremből távozó Horn Gábornak.) Arra kérem Horn Gábort, aki éppen távozik a teremből, mert fáj neki az igazság, hogy azt is mondja el az embereknek, hogy amikor hat évvel ezelőtt kormányra kerültek, akkor behozták újra a kötelező magánnyugdíjpénztárt. Ennek a következménye az, hogy csak a tavalyi évben 300 milliárd forint hiányzott a nyugdíjkasszából, ebben az évben már 330 milliárd fog hiányozni, 2010-ben pedig ez a szám 400 milliárd lesz. Ha csóválják a fejüket, szocialista képviselőtársaim, tavaly elfogadták azt a költségvetési törvényt, amely tartalmazta ezt a felsorolást. Ha saját maguknak nem hisznek, akkor kérdezzék meg a szakembereiket.

Önök, amikor a biztosítórendszer továbbfejlesztéséről beszélnek, valójában ilyenkor verik át az embereket, hiszen itt semmi másról nincsen szó, mint több-biztosítós rendszerről, üzleti biztosítós rendszerről, ami nem be fog hozni a kasszába, hanem vinni fog, mert nincs az a tőkés, nincs az a biztosító, nincs az a bankár, amelyik rosszul akar járni, és amerikai nagybácsiként idehozza a pénzt, csak azért, hogy 10 millió embernek jobb legyen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 100 2008.02.11. 0:29  31-165

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Vojnik Máriának csak meg szeretném köszönni a mostani mondatait, hiszen vagy most mondott igazat, vagy két hónapig nem mondtak igazat. Hiszen azt zengték a nyugdíjasok felé, hogy 8 százalékkal emelik a nyugdíjkassza összegét, azaz ennyivel emelik a nyugdíjak támogatását. Azt gondolom, hogy itt most ön elismerte, hogy ez a két hónapi propaganda teljesen felesleges volt, megint csak hazugság. (Taps az ellenzéki oldalon. - Közbekiáltások ugyanott: Úgy van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 38 2008.04.21. 3:09  37-49

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Asszony! Az ön tárcája néhány héttel ezelőtt az alábbi közleményt adta ki: "Az egészségügyi miniszter április 30-ig látja el a feladatát, ez idő alatt felelősen kell vezetni a minisztériumot, a munka nem állhat le egy hónapig. Az üzemszerű működés része az is, hogy a betöltetlen állásokra a minisztérium pályázatokat ír ki." A sajtóközleményt megelőzte a miniszter asszony, az ön lemondatása Gyurcsány Ferenc részéről. Ön erre úgy reagált, hogy bejelentette, a minisztérium több, az egészségügyet érintő törvényt terjeszt be, illetve jó néhány, a tárcához tartozó intézmény vezetői posztjára sürgős pályázatot ír ki. Az előbbi próbálkozásról az Országgyűlés esetleg tárgyal, a szakmai szervezetek pedig már elmondták nem éppen dicsérő véleményüket, de az intézményvezetők pályázatáról, úgy tűnik, hogy kapuzárás előtt még ön akarja meghozni a döntést.

Miniszter Asszony! Az Országos Onkológiai Intézetben és az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben gazdasági igazgatót, az Országos Sportegészségügyi Intézetben gazdasági főigazgató-helyettest akarnak kinevezni, a Mátrai Gyógyintézet élére főigazgatót, míg az Országos Tisztifőorvosi Hivatalba igazgatót és gazdasági igazgatót keresnek. (Az elnök csenget.) Szembetűnő, hogy a pályázatok benyújtására és az elbírálásra szánt határidők rövidek, csak 15-15 naposak, az elbírálás így még az ön hivatali ideje alatt megtörténhet. Indokolatlan az is, hogy egyazon ágazatban működő költségvetési szervek gazdasági szervezetének élére különböző kvalitású igazgatót keresnek.

Feltűnő az is, hogy amíg a Sportkórház és az ORFI gazdasági vezetői posztjára egyáltalán nem jelölték meg a nyelvismeretet sem pályázati, sem előnyt jelentő feltételként, addig az Onkológia gazdasági vezetői posztjára pályázati feltételként írták ki. Kérdéses az is, hogy ezen több milliárd forintból gazdálkodó intézmények élére elkészíthető-e felelős módon ilyen rövid időn belül a pályázat. Talán nem véletlen, hogy e szempontok miatt több szocialista képviselő is bírálta ezt az eljárást, ők is etikátlannak nevezték a meghirdetett pályázatokat, sőt az ön párttársa is nem elegáns döntésről beszélt.

Miniszter Asszony! Hová ez a kapkodás? Ez az üzemszerű működés vagy kapuzárás előtti pánik? Miért kellett ilyen sürgősen kiírni a pályázatokat ezekre a felelős posztokra? Netán már a jelöltjei is megvannak, miniszter asszony? Nem lett volna jobb csendesen búcsúzni?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 42-48 2008.04.21. 1:28  37-49

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Miniszter Asszony! Igaz, hogy a Sportkórház éléről most távozott a gazdasági vezető, de ön elfelejtette azt hozzátenni a válaszában, hogy az ORFI éléről 2007 szeptemberében távozott, és azóta megbízott gazdasági igazgató van, míg az Onkológia élén már 2006 eleje óta megbízott gazdasági igazgató van. Az igaz, hogy ön már április végén nem lesz miniszter, vagyis május 1-jén, és az is igaz, hogy az elbírálásnak a végső határideje májusra esik, de szeretném felhívni a szocialista képviselőtársaim figyelmét, hogy az elbírálás határideje holnaptól számított tizenöt napon belül történhet, akár holnapután is kinevezheti ön ezeket a gazdasági igazgatókat anélkül, hogy bárki beleszólna ebbe a döntésébe. Az is igaz - és erre is szeretném felhívni a figyelmet -, hogy úgy írtak ki önök három pályázatot, hogy az állás azonnal betölthető. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Miniszter Asszony! Ön a Népszabadságnak azt nyilatkozta...

ELNÖK: Képviselő úr, nincs alkalma tovább indokolni!

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): ...amikor Gyurcsány Ferenc felmentette, hogy ruhát ment vásárolni. (Az elnök ismét csenget.)

ELNÖK: Kérem, mondja meg, hogy elfogadja-e a választ!

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Jobb lett volna, ha egy szőrcsuhát vesz, és egy kicsit elgondolkozik eddigi tevékenységén.

ELNÖK: Képviselő úr, kérem, fejezze be!

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Nem fogadom el a válaszát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
145 18 2008.05.13. 5:10  17-18

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Még két hónappal ezelőtt Gyurcsány Ferencnek sok érdekes kiszólása mellett egy újabb volt: március 9-e után - a népszavazást követően - 10-e jön. Valóban ez történt, de nézzük, hogy milyen hatással volt ez a magyar belpolitikára, illetve főleg a szabad demokrata politikusok hogyan nyilatkoztak ezt követően.

Még aznap Horn Gábor: "Ez egy kemény csapat, ez a csapat kemény!" - ócsárolta akkor még koalíciós pártjainak vezetőit, majd közvetítette a nép véleményét, hogy valójában hová menjen el Gyurcsány Ferenc melegebb éghajlatokra. Majd március 14-én Horn Gábor annyit javított hozzászólásán, hogy abban hibázott, hogy csak az MSZP-t küldte el, "együtt kellett volna elmennünk melegebb éghajlatra" - nyilatkozta Horn Gábor.

Március 19-én Kóka még volt miniszter úr először beszélt a koalícióból való kilépésről, és a következőt jelentette be: "A magántőke az egészségbiztosítási reform lényege, ha nincsenek reformok, úgy az SZDSZ-nek nincs értelme a koalícióban maradásra." Majd néhány nappal később, március 26-án egymást kezdik vádolni. Gyurcsány Ferenc azt állítja, hogy Horváth Ágnes kirúgását, illetve menesztését az SZDSZ kérte, majd néhány nappal később Horn Gábor ezt megcáfolja.

Március 29-én Gyurcsány Ferenc úgymond bekeményít, de a viszontválasz sem marad el. Megüzeni az SZDSZ-nek, szálljanak le a magas lóról, ne hordják olyan magasan az orrukat, nem a reformpolitikával van baj, hanem a reformkioktatással, a reformgőggel és a reformblablával. A viszontválasz sem maradt el, több SZDSZ-es politikus az Indexnek a következőt nyilatkozta: "Aki elmond egy órás beszédet és nem érinti az ország egyetlen fontos ügyét sem, az mentálisan alkalmatlan az ország vezetésére."

Másnap Horváth Ágnes érdekes nyilatkozatot tett, megkérdezték, hogy hol volt, amikor megtudta, hogy nem lesz miniszter tovább. - Párizsban. - És mit tett? - Megreggeliztem, majd elmentem ruhát vásárolni. Úgy gondolom, hogy a cinizmusát ez kellőképpen jellemzi.

De folytatódik aztán a párbeszéd, illetve a kemény szócsata a parlamentben. Április 30-ával kilép az SZDSZ a koalícióból, amiért Gyurcsány Ferenc tehető felelőssé. "Gyurcsány nélkül elképzelhető a koalíció" - mondja Kóka, ők pedig konstruktív ellenzékként szeretnék támogatni a kormányt.

Két nappal később, április 2-án este Kuncze megfenyegette a szocialistákat, fokozódik a helyzet, ha sokat vádolják az SZDSZ-t, akkor ki fogja adni a személyes jegyzeteit a koalíciós megbeszélésekről. Másnap, vagyis két nap múlva Horn Gábor újra beszól: "Gyurcsány Ferenc minden lépését a politikai túlélés vezérli."

Április 7-e, Kóka, néhány napja még gazdasági miniszter, majd pedig a parlamentben így szólal fel: "Kátyúba került az ország, sehol sincs már a pannon puma, a dübörgő gazdaság, az OECD és más nemzetközi hitelminősítő intézetek katasztrofális helyzetet mondanak el Magyarországról." Egy érdekes közjáték április 8-án, Mali Zoltán, Drávapiski polgármestere Kókát küldi el melegebb éghajlatra, legalábbis Tanzániába, hogy ott vizsgálja a korrupciógyanús helyzeteket, és hogy mit kell tenni olyankor egy miniszternek.

Április 15-e: Gyurcsány újabb programot terjeszt be a parlament elé, amelyre Kóka azt mondja, hogy teljesen fölösleges, hiszen a száz lépés program után a 48 pont sem sikerült, és több hasonló terv is már az alapoktól rossz volt. Ekkor visszaszólt Gyurcsány Ferenc Kókának: "De bátor az elnök úr!"

Majd Fodor Gábor nyilatkozott néhány nap múlva. Az 1 százalékos SZDSZ nevében tulajdonképpen a Fidesznek tett javaslatot, persze csak akkor, ha a Fidesz változtat a politikáján. Majd néhány nappal később, április 21-én Kóka felpuhul, konstruktív ellenzékiséget ígér, és azt mondja, csak akkor tudja támogatni a kormányt, hogyha olcsóbban fog működni, ha olcsóbb lesz az állam.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Szabad Demokrata Képviselőtársaim! Döntsék el, hogy a tehetetlen, süllyedő kormányt támogatják vagy az esetleges felemelkedést, az ország felemelkedését. Döntsék el, hogy a zsíros igazgatói, felügyelőbizottsági és államtitkári állásokat tartják fontosnak vagy tízmillió ember életét, felemelkedését. Döntsék el, hogy Gyurcsány Ferenc újabb kormányzati ámokfutását, hatalomhoz való görcsös ragaszkodását támogatják (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), avagy a választók többségének akaratát.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 260 2008.05.19. 1:21  225-313

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Államtitkár Asszony! Néhány hónappal ezelőtt, február 11-én ön a következőt mondta a záróvitában, amikor másodszor is megszavazták az ország plénuma előtt azt a törvényt, amit most vissza fognak vonni: "A társadalombiztosítási járulékokról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény - azaz ez a két törvény - és az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény összhangban is van, és nemhogy feloldja, hanem megerősíti az egységes társadalombiztosítást." Tisztelt Államtitkár Asszony! Most, hogy vissza fogják vonni, erősíteni fogja vagy gyengíteni fogja egymást? Az, hogy egy ilyen törvényt visszavonnak, erősíteni vagy gyengíteni fogják egymást? Ne haragudjon, de nekem az önök viselkedéséről Piszkos Fred, a kapitány jut eszembe, a kavarja vagy nem kavarja. Önök kavarják vagy nem kavarják? Döntsék már el!

S hogy ki ragaszkodik a hatalomhoz? Azt hiszem, mindenki tudja, hogy mit művelnek önök: megszavazták télen, majd februárban, most pedig pont az ellenkezőjét akarják megszavazni. Ez alapján el kellene gondolkozni azon, hogy ki és milyen módon ragaszkodik a hatalomhoz.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 72 2008.06.09. 3:16  71-77

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Ma Magyarországon a bölcsődei hálózat 561 intézményből áll, amelyek 128 százalékos kihasználtsággal működnek. A '70-es évek eleje óta a számuk folyamatosan csökken. A rendszerváltást követő években még látványosabb volt a leépítés, 1990-ben még 1003 bölcsőde működött, tíz évvel később már majdnem csak a fele.

A folyamatosan csökkenő normatívák kényszerítették az önkormányzatokat és más fenntartókat a bölcsődék felszámolására, illetve elidegenítésére. Nincs ez másként az óvodai nevelés esetében sem, csak az elmúlt hat esztendőben 250 óvodát szüntettek meg, és ezzel együtt több mint 2400 óvónőnek és óvodapedagógusnak mondtak fel. A bölcsődei túlzsúfoltság egyszerűen lehetetlenné teszi normális közösségi élet kialakítását, és azt, hogy a gondozónők a legjobb tudásuk szerint foglalkozhassanak a gyermekekkel. Az óvodákban még bonyolultabb a helyzet, hiszen itt egy csoportban átlagosan 23 gyermeket zsúfolnak össze.

Az Oktatási Minisztérium és a KSH fenti adatai arra világítanak rá, hogy nem szabad a gyermekgondozási segély és a gyermekgondozási díj intézményrendszerét megszüntetni, vagy olyan mértékben átalakítani, ahogyan azt a miniszterelnök felesége, Dobrev Klára képzeli. Véleményünk szerint a gyermekét hároméves koráig családi környezetben nevelő anya nem szenved a négy fal között. Ugyanígy anyai gondoskodás, nevelés esetén a gyermekeknek sem ingerszegény környezet a panellakás, mint ahogy a miniszterelnök felesége állítja.

Tisztelt Miniszter Asszony! Szakemberek szerint a gyermekek hároméves korukig a legfogékonyabbak. Érzelmi kötődésük ekkor a legmélyebb, elsősorban édesanyjukhoz. A gyesen és gyeden lévő szülő még mindig többet képes nyújtani, mint azok a bölcsődék, amelyek túlzsúfoltak. Gyurcsány Ferenc és felesége mégis bölcsődepárti, a család helyett más életet kíván a gyerekeknek.

A kormány már 2006-ban megtette az első lépéseket a gyermekgondozási segély fellazítására azzal, hogy a gyermek egyéves korától lehetővé tette a gyesen lévő szülő teljes munkaidős foglalkoztatását otthonától távol. Minden jel arra mutat, hogy a családtámogatás még megmaradt rendszerét is teljesen szét kívánja verni a kisebbségi Gyurcsány-kormány.

Kérdéseink a következők. Csökkenteni kívánják-e a gyes és a gyed időtartamát? A túlzsúfolt bölcsődék képesek-e befogadni ennyi gyermeket? Hol kívánják foglalkoztatni a gyermeküket nevelő édesanyákat és édesapákat? Miniszter asszony, természetesen sem Orbán Viktor beszédéről elterelni, sem a Rákóczi Bank kérdésére ráterelni nem akarom ezt a kérdést.

Várom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 16-18 2008.09.22. 2:19  2-18

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Mondhatnám azt is, hogy "jó reggelt, Vietnám, jó reggelt, szocialisták!" (Felzúdulás az MSZP padsoraiban.) Önöknek most jut eszébe ezzel az üggyel foglalkozni. Önöknek eddig nem jutott eszébe, pedig hónapok óta felhívtuk a figyelmet arra a gondra, amely leginkább a panellakásokban, távfűtött lakásokban élőket sújtja.

Hónapok óta jelezzük azt a helyzetet, hogy ebben az évben 35-40 ezer forinttal emelkedik átlagosan egy panellakásban élő család távhődíja. Önök most kezdenek el kapkodni, amikor a lépéseik pedig pont az ellenkező irányt mutatták az elmúlt hónapokban, években. Ha azt vesszük, hogy 2006-ban még önök, illetve az akkori költségvetés 209 milliárd forintot adott távhő- és gázár-kompenzációra, ezt a számot lecsökkentették a felére, 110 millióra 2007-ben, majd tovább csökkentik, annyira, hogy idén még kevesebbet adtak közel 30 milliárddal, sőt jövőre is úgy tervezik, hogy még 15 milliárdot elvesznek az itt élő emberektől.

Most ezek után behoznak egy olyan javaslatot, amely semmi más, mint kapkodás. Maga Szanyi Tibor képviselőtársunk is elismerte, hogy ez rövid távú gondolkodás következménye, és abszolút nem oldja meg azoknak az embereknek a gondját, akik ott élnek ezekben a lakásokban. Önök oda akarnak adni ebben az évben egy olyan alamizsnát, átlagosan 4300 forintot - nem hónapra, hanem összesen - az ott élő embereknek, akiktől elvettek 40 ezer forintot egy évben, ahelyett, hogy mint hatósági árszabályozó gondolkodtak volna erről korábban, és tettek volna valamit.

2006-ban a Fidesz és a KDNP képviselői benyújtottak egy javaslatot, pontosan a luxusprofit letörése érdekében. Akkor önök ezt a javaslatot kinevették, akkor önök azt mondták, hogy nem éri meg. Foglalkozzanak, kérem, azzal, amit a Fidesz-KDNP újra benyújtott egy másik módon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy igenis a 20 százalékos áfát 5 százalékra le kell csökkenteni a távhő esetében...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr!

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): ...mert ez érinti, ez segíti nagyobb mértékben ezeket az embereket, akik ezekbe a lakásokba kényszerültek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 105 2008.10.07. 11:50  94-258

SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Miniszterelnök Úr! Az elmúlt négy évben nyolc programjuk jelent meg. Kezdődött 2005-ben a "Munka, otthon, biztonság" programmal. Ezt követően néhány héttel, néhány hónappal a szokásos áremelkedések voltak, és az otthonteremtés szétverését indították el. Folytatódott a száz lépés programmal még ugyanabban az évben, adócsökkentés után adóemelés következett 2006-ban. A "Szabadság és szolidaritás" program 2006-ban jelent meg, tavasszal. Ennek a folytatása a nyugdíjasokat, időseket érintő szigorítások, a nyugdíj előtt állókat érintő szigorítások, elvonások. A negyedik ilyen programjuk 2006 júniusában az "Új egyensúly" program, más néven konvergenciaprogram. Itt mondjuk, az egyik következmény: 16 ezer gyógyító kórházi ágy megszüntetése, járulékemelések voltak. Majd jött a 48 pont, ezt követte a vizitdíj, a kórházi napidíj bevezetése. Jött egy tisztasági csomag, ezt követték az iskolabezárások, most pedig az "Új polgárosodás" programja még hetedikként, 2008 februárjában. Néhány héttel azelőtt bezárták az OPNI-t, mindenki előtt ismert körülmények között.

Most pedig önök behoztak egy új programot, Megegyezés címmel, melyről a szakértők elmondták a véleményüket, olvasni lehetett, tapasztalni lehetett, lesújtó. Mindenki azt nyilatkozta, hogy előbb-utóbb ugyanezeknek a programoknak a sorsára fog jutni, kukába fog kerülni. Komolytalan! Évente önök két darab új programmal állnak elő, és kiszámíthatatlan az ország számára, kiszámíthatatlan a gazdálkodók számára, kiszámíthatatlan a nyugdíjasok és az egész szociálpolitika számára.

Az "Erős Magyarország" programról Navracsics Tibor frakcióvezető úr beszélt. A KDNP hónapokkal ezelőtt benyújtotta önök elé azt a nyugdíjtervezetét, amelyet a szociális miniszter asszonynak átadtunk. Ezt annak idején Lamperth Mónika miniszter asszony meg is köszönte, és azt is mondta, hogy ezzel foglalkozni fognak. Hogy ez a foglalkozás milyen értelemben, milyen módon történt, van elképzelésünk, de hogy hosszú távon önök nem törődnek azzal, hogy mi történik az országban, kiszámítható lesz-e a nyugdíj, meglesz-e a nyugdíj alapja 10, 15, 20 év múlva, meglesznek-e azok a fiatalok, illetve dolgozó fiatalok, akik a nyugdíj alapját megteremtik, ez teljesen kétséges és kiszámíthatatlan.

Éppen ezért a Kereszténydemokrata Néppárt, csatlakozva a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség "Erős Magyarország" programjához, kidolgozott két olyan törvénytervezetet, amelyekkel igenis foglalkozni lehet, igenis hosszú távon Magyarország felemelkedéséhez hozzájárulhat.

(15.30)

Az egyikről, a családi adózásról, családi támogatásról Harrach Péter képviselőtársam fog beszélni, aminek részben az a lényege, hogy ha nem erősítjük meg a családokat, nem változtatunk a demográfiai helyzeten, amelyben most Magyarország található, akkor 15-20-30 év múlva teljesen bizonytalanná válik a nyugdíjrendszer, a nyugdíj kiszámíthatósága és a nyugdíj kifizetésének a rendszere.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Kereszténydemokrata Néppárt éppen azért, hogy ne kövesse el még egyszer a jövendőbeli kormány azt a hibát, hogy év közben változtatnak úgy, vagyis kormányzati ciklusban változtatnak úgy nyugdíjjavaslatot... - miszerint 2006 tavaszán, illetve a választások előtt önök a nyugdíjasoknak mindent megígértek, minden emelést megígértek, majd azt követően néhány hónappal, októberben olyan módosításokat vezettek be a nyugdíjrendszerben, amely gátolja a nyugdíjas munkavállalóknak a lehetőségeit, csökkenti a bevételeiket, összevontan adóznak, magasabb járulékot fizetnek, és még más megszorításokat is kaptak.

Emellett a 2006. évi őszi törvényben még tapasztalható az és látható az, hogy nem tudnak mit kezdeni a következő időszakban nyugdíjba menő hatalmas nagy tömeggel, a Ratkó-korszaknak a hatalmas nagy, 150 ezres, 160 ezres nyugdíjastömegeivel, éppen ezért nem tudtak mást csinálni, csak azt, hogy ettől az évtől kezdve 8 százalékkal csökkentették a nyugdíjba menők nyugdíját, 8 százalékot önök elvontak ezektől a nyugdíjasoktól.

Ha a nyugdíjasokat nem választási ciklusról választási ciklusra akarjuk rángatni, a nyugdíjrendszert nem választási ciklusok előtt, vagyis a szavazások előtt csak szavazatszámlálásra akarjuk felhasználni, és egy kormány nem arra akarja felhasználni, akkor vegyék komolyan a kereszténydemokraták javaslatát, miszerint a mi törvényünkben azt szeretnénk garantálni, hogy két kormányzati cikluson keresztül az Országgyűlésnek az elfogadott, konszenzussal elfogadott törvényt igenis fönn kell tartania. Nem lehet az, hogy néhány hónappal előbb mindenféle ígéret elhangzik a nyugdíjasok számára, talán még törvénybe is beleteszik, majd azt követően a többszörösét veszik vissza tőlük.

Maga a szerkezete ennek a nyugdíjrendszernek, amiről beszélek, négy részre tagozódik. Az egyik maga a társadalombiztosításnak az alkotmányban való megjelenését és a nyugdíjrendszer alkotmányban való fontosságát emelné ki, amelyet pont az előbb, amit említettem, azért fontos megtenni, hogy ne lehessen rángatni összevissza a nyugdíjrendszert, kiszámítható legyen mindenkinek, akár nyugdíjban van már, akár munkavállalóként még nyugdíj előtt áll.

Ehhez kapcsolódik ennek a benyújtott javaslatnak a második része, miszerint ugyanezt nyilván a társadalombiztosítás minden területén végig kell vinni, és itt törvényekben leginkább a nyugdíjbiztosítás területén és az átalakítások során meg kell valósítani.

A harmadik, amiről beszélni kell, a magánnyugdíjpénztárak, mind a kötelező, mind pedig az egyéb magánnyugdíjpénztárak kérdése. A napokban merült föl gazdasági szakemberek részéről, és kérdés, hogy a mostani, jelenlegi pénzügyi válság hova vezet, mi lesz azokkal a befizetésekkel, amelyeket nagy magánnyugdíjpénztárak kezelnek, mennyit veszítenek a magán-nyugdíjpénztári befizetők. Ami most megjelent a napokban, az teljesen világos. Csak ebben az évben az év első felében 180 milliárd forintot veszítettek a magán-nyugdíjpénztári tagok. Ha ez a folyamat így megy tovább, akkor az összes bizalmukat veszítik el ebben a rendszerben, tehát azt kell mondani, hogy nem fog működni, az emberek nem hiszik el, hogy visszakapják 15-20-30 év múlva ezeket a befizetéseiket, márpedig ha ez megtörténik, akkor sokkal nagyobb gond lesz ebben az országban, és megszűnik a magán-nyugdíjpénztári befizetéseknek ilyetén volta.

Arról nem is beszélve, hogy csak a költségvetés - ezt a Pénzügyminisztérium államtitkára, Keller úr talán alá tudja támasztani - csak ebben az évben 330 milliárd forinttal támogatja a nyugdíjrendszert csak azért, mert a kötelező magányugdíjpénztárakba ennyi vándorol el a befizetések kapcsán. Ezt a 330 milliárdot csak ebben az évben adók és más járulékok formájában valamilyen módon a munkavállalóktól be kell szedni, és be is szedik. Tehát ami nagyon fontos, és éppen ezért a benyújtott javaslatunk harmadik része foglalkozik a magánnyugdíjpénztárak lehetőségével és azoknak a szabályozásával.

Míg a negyedik terület egy olyan javaslat, melyet már évek óta mondunk, az pedig a személyi jövedelemadónak a bizonyos százaléka - mi 5 százalékot mondunk, de ez változtatható, vita kérdése lehet -, ezt a bizonyos százalékot a hozzátartozó gyermek szülőnek, nagyszülőnek valamilyen módon fölajánlhassa azért, hogy az a szülő, aki gyermeket nevel, munkára is nevelje a gyermeket, ne csak dologtalanságra nevelje, hanem munkára is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Miért kell ezzel foglalkozni? Úgy néz ki, hogy ma a nyugdíjrendszer fenntarthatatlan. Fenntarthatatlan azért, mert azok, akik dolgoznak és bejelentett jövedelmük van, látható jövedelmük van, azoknak is a nyugdíja bizonytalan, hogy meglesz-e. Ha ők nem kapják meg húsz év múlva, akkor előbb-utóbb ők is be fognak sodródni abba a kényszerbe, amiben több százezer honfitársunk van benne, hogy szürke- és feketegazdaságban szerez jövedelmet saját magának.

Elfogadhatatlan az, és nagyon sok szocialista képviselőtársam van itt, akik különböző vidéki településekről jönnek, hátrányos helyzetű településekről jönnek, és nagyon jól tudják önök, tapasztalják azt nap mint nap, hogy bizony százezrek vannak olyanok, akik dolgoznak, följárnak akár Budapestre dolgozni vagy bármelyik nagyvárosba, de egyébként utánuk sem járulékot, sem adót nem fizetnek. Ez a versenyhátrányunk miatt, a magas járulékok miatt van, és sok más rossz döntés miatt van, amit önök hoztak meg az elmúlt években. De ha ezek az emberek az elkövetkezendő években nyugdíjba mennek, a nyugdíjkorhatárt elérik, akkor nyugdíjuk semmi nem lesz, jövedelmük semmi nem lesz. Éppen az ő érdekükben kell tisztítani a járulékrendszert, lejjebb kell vinni a befizetendő járulékokat, másik oldalról pedig ezzel párhuzamosan be kell vezetni egy alapnyugdíjat, hogy ellátatlanul senki ne maradjon, nyomorogni senki ne nyomorogjon.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Gyurcsány Ferenc a következőt mondta: a következő két évben a szocialisták, az MSZP feladata az, hogy létrehozza azt a nemzeti víziót, amelyben Magyarország felzárkóztatását befejezik. Önök hat és fél éve kormányoznak. Önök hat és fél éve nem csinálnak semmit. Nem víziókra vár az ország, nem nyolc programra és az elkövetkezendő években újabb programokra vár az ország, hanem valódi felzárkóztatásra, nem lecsúszásra, mint ahogy történt az elmúlt években, hanem valódi felemelkedésre várnak az emberek.

Ha önök komolyan gondolják a kormányzást, ha komolyan gondolják az emberekkel való kapcsolatot, akkor igenis figyeljék az ellenzék javaslatait, igenis vegyék figyelembe az ellenzék gondolatait, mert egyébként csak kiszámíthatatlanság, a gazdaság és a nyugdíjrendszer, szociális rendszer rángatása lesz, és semmi más nem lesz. Ha pedig önök nem vállalják egyébként ezzel a legújabb, nyolcadik javaslatukkal a megmérettetést azzal, hogy szavazzon róla a parlament, az azt jelenti, hogy komolytalan az egész, kidobhatják ugyanúgy a kukába, mint ahogy eddig tették az előző programokkal.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, MDF és KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 22 2008.11.03. 4:49  21-22

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Múlt hétfőn újabb milliós hirdetésbe kezdtek a szocialisták: "Vedd észre a változást!" címmel. Fotópályázatot hirdettek meg. Föltehetjük a kérdést: szándékos provokálásról van-e szó, avagy ennyire nem ismerik az ország valós helyzetét. Ha már keressük a különbséget, vegyük észre a változást!

Tisztelt Országgyűlés! Az adósságunk a polgári kormány alatt egy főre vetítve 200 ezer forinttal nőtt, míg a GDP-hez viszonyított adósságállományunk (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) alig haladta meg az 50 százalékot. A szocialista kormányok alatt ez a szám 800 ezer forintra nőtt egy személyre, csecsemőtől aggastyánig egyaránt; a GDP-hez viszonyítva pedig elérte, meghaladta a 65-66 százalékot a hiány. És mi épült ebből a pénzből? Ami épült, az hitelből, eladósodásból vagy pedig PPP-ből börtönök, autópályák és kollégiumok.

De azt is nézzük meg, hogyan költötték el! Két domb között óriási völgyhidat építettek, szántóföldön pedig alagutat. Eközben leépítették az egészségügyet, leépítették az iskolarendszert, kisiskolákat zártak be, a gyermekszegénység elleni küzdelemről szóló vitában a bizottságban az hangzott el, hogy legalább nem romlott a helyzet; illetve önök szétverték az otthonteremtést. Azt az otthonteremtést, amelyet most Gyurcsány Ferenc nagy lendülettel támad, nem veszi azt észre, hogy ebből az otthonteremtésből igenis adóbevételek származtak, munkahelyteremtés származott, és a fiatalok pedig (Zaj. - Az elnök csenget.) új otthonokban kezdhették a gyermekvállalást, így a jövőre építhetnek.

Tisztelt Országgyűlés! Néhány hónappal ezelőtt, május 24-én Gyurcsány Ferenc a következőt mondta: "Nem lehet felrúgni azt a társadalmi egyezséget, amelyet a szocialisták kötöttek a társadalmi csoportokkal, köztük a nyugdíjasokkal és a munkásokkal. A Fidesz ezzel a két csoporttal akar tengelyt akasztani, amit nem engedünk meg."

Nézzük, hogy mit tett a Gyurcsány-kormány és Gyurcsány Ferenc a nyugdíjasok érdekében, az elkövetkezendő hónapokban mi vár rájuk! Szeptember közepén önök bejelentették nagy dérrel-dúrral az 5,6 százalékos nyugdíjemelést. Október közepén ez már csak 3,9 százalékos volt, most már a költségvetésben 3,1 százalék szerepel. Önök szeptember és november között a jövő évi nyugdíjakból egy nyugdíjastól átlagosan már elvettek 24 ezer forintot.

A megszorítások azonban folytatódtak. A nyugdíjkorrekció fölfüggesztése következtében 970 ezer nyugdíjastól átlagosan 15 ezer forintot vesznek el azzal, hogy csak szeptember 1-jén adják oda a törvény szerint egyébként jogosan járó 15 ezer forintnyi átlagpénzt.

De mit mondott október 17-én Gyurcsány Ferenc? "Meg fogjuk őrizni a 13. havi nyugdíjakat." Na, nézzük meg, hogy: több mint negyedmillióan egyáltalán nem kapnak 13. havi nyugdíjat, mert 62 év alattiak; bár ugyanúgy, törvény szerint jogosan mentek el nyugdíjba. 630 ezer azon nyugdíjasok száma, akik a 62 életévet elérték, tőlük a 80 ezer forint fölötti részt veszik el. Úgy látszik, olyan sok ez a pénz. De az sem igaz, amit önök hirdetnek, hogy a rokkantnyugdíjasoktól nem vesznek el. 200 ezer rokkantnyugdíjastól a 80 ezer forint fölötti részt elveszik.

Tisztelt Országgyűlés! A családokat is tovább sújtja a Gyurcsány-kormány, több mint 720 ezer közalkalmazottól és köztisztviselőtől elveszik a 13. havi bérüket. Ezzel olyan, 16 éves megállapodást rúgnak föl, amely elindult még az Antall-kormányban, majd a Horn-kormány, az Orbán-kormány, sőt még a Medgyessy-kormány is betartotta. Önök ezt a megállapodást rúgják föl.

Elismerik a különbséget? Észrevették a változást? Sajnos, a miniszterelnök úr szavaihoz, mondataihoz egyet tudok hozzátenni: a tegnapelőtti sajnálatos szlovák verést még egy követi, az pedig az, ahogy az euró bevezetése következtében a szlovákok megvertek minket. Ez az oka, hogy itt tartunk, ez az oka, hogy Magyarország nem tud szembeszállni ezzel a gazdasági helyzettel. Ez az oka, hogy ily mértékben sújtják ezeket az embereket: nyugdíjasokat, közalkalmazottakat, köztisztviselőket, ezáltal családtagjaikat egyaránt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 89 2008.11.06. 6:10  1-156

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tabajdi képviselő úrnak csak annyit szeretnék mondani, hogy nem mindegy, hogy egy ország vagy egy ember a földszintről a homokba zuhan, avagy a tizedikről betonra esik. Ez a nagy különbség Magyarország és a többi ország között.

Tisztelt Országgyűlés! Három területről szeretnék nagyon röviden szólni. Az egyik a családokat érintő megszorítások, a másik a fogyatékos embereket, illetve a rászorultakat érintő megszorítások, a harmadik pedig a nyugdíjasokat érintő megszorítások.

A családok egyértelműen azzal, hogy önök a gyesből jövőre elvesznek közel 14 milliárd forintot, bizony rosszul járnak; azzal, hogy elvesznek a családi pótlékból 3 milliárdot, és szeptembertől emelik a családi pótlékot, rosszul járnak. Egyébként mi sem jellemzi jobban az önök gondolkodását - vagy legalábbis a kormányét biztosan -, hogy a Nagycsaládosok Országos Egyesületének eddigi 30 millió forintos támogatását nullára veszik le. Ezzel szemben az abortuszok támogatását, amit eddig is 1500 millió forinttal támogattak, 100 millióval megnövelték.

(13.40)

Egész családpolitikájukra jellemző ez a magatartás, és bizony ez kihat a jövő népességére, a demográfiára, így ki fog hatni a fiatalok házasságkötésére, ki fog hatni a gyermekvállalásra.

Tisztelt Országgyűlés! A másik terület, amiről szeretnék beszélni, az az, hogy fogyatékos embertársaink, illetve a segítségre szorulók hogyan állnak. A szervezeteiket szintén megnyirbálják önök a költségvetési tervezet szerint, egyetlenegy kivételével, a siketek és nagyothallók kivételével. A többi szervezetet meg fogják nyirbálni, levettek 10-15 millió forintot amellett, hogy közben a kiadásaik a sokszorosára nőnek.

Nemcsak ez a baj ezzel, hanem amikor baj van egy országban, amikor gond van a gazdasággal, amikor tízezrek fogják elveszíteni az állásukat, akkor igenis ezek a szociális szervezetek vagy társadalmi szervezetek azok, amelyek át tudnak vállalni valami segítséget önkormányzatoktól, egyházaktól vagy legalábbis az államtól leginkább. Ehhez képest önök ezeket a szervezeteket sem támogatják, sőt csökkentik a támogatásukat.

Ami ennél talán még rosszabb, az az, hogy azoktól az ellátottaktól, akik rászorulnak szociális bentlakásos vagy pedig nappali intézményi ellátásra, mindenhol fűnyíróelvszerűen a támogatásokat visszaveszik. Nem elég, hogy négy év óta folyamatosan csökken az a normatíva, amit az önkormányzatok, egyházak vagy civil szervezetek mint fenntartók kaptak, önök most végleg olyan támadást indítottak e szervezetek, illetve fenntartók ellen, hogy ha utcára kerülnek ezek után azok az emberek, akiket nem bírnak már bent tartani, önök lesznek a felelősek, a kormány lesz a hibás, és nem foghatják New York-i vagy bármilyen más bankrendszer hibájára ezeket a döntéseket.

Sajnos ugyanilyenek a munkahelyi kilátások! Hiába próbálnak önök megcélozni olyan javulást ezen a területen, a fogyatékos emberek foglalkoztatása területén, hogy a jelenlegi katasztrofális, 7-8 százalékos szintről valamilyen módon kimozduljanak, akkor, amikor most olyan emberek, akik már évek óta, évtizedek óta munkahelyeken dolgoznak, veszítik el sorra az állásukat. Egyszerűen önök álmokat kergetnek, és semmit nem tudnak elérni ezzel.

A nyugdíjasokat is érinti, igenis, érinti, hiába mondja azt Keller úr, hogy a 13. havi nyugdíj intézményét megtartják. Megtartják a 13. havi nyugdíj intézményét, csak recseg és ropog, ugyanúgy egyébként, ahogy az önök kormánya recseg és ropog, és ennek sajnos az a következménye... (Keller László: Ti egy fillért nem adtatok ilyet!) - nyomjon kétpercest, Keller úr; ha rosszul van, átadom a vizemet, és akkor azt igya meg, legyen szíves. (Derültség a Fidesz padsoraiban.)

Egyébként a 62 év alattiaktól mind elveszik a 13. havi nyugdíjat, a 62 év felettiektől leveszik a 80 ezer forint fölötti részt, illetve amit mindig belemondanak a médiába, hogy a rokkantnyugdíjasokat nem bántják, ugyanígy járnak a rokkantnyugdíjasok ezzel a megszorítással.

Arról nem is beszélve, hogy azt a választási törvényüket, ami 2005-ben jelent meg, azt a nyugdíjkorrekciós törvényt föl fogják függeszteni, szeptember 1-jétől fogják kifizetni, és ennek a következménye az, hogy 15 ezer forintot fognak jövő évben elvenni azoktól a nyugdíjasoktól, közel 1 millió embertől, akiknek ebben részesülniük kellene január 1-jétől és nem szeptember 1-jétől. (Dr. Szabó Zoltán: Ti is nagy gondot fordítottatok erre!)

Még egy, amit szeretnék mondani. Akkor, amikor tényleg baj van, ne a szociális szférát akarják szétverni! Ne a szociális tárca területétől vegyék el azokat a támogatási lehetőségeket, hanem vonják meg máshonnan, vegyék el máshonnan! (Kovács Tibor: Honnan? Honnan?) Illetve próbáljanak gazdálkodni normálisan! A legnagyobb baj persze, ez nem is kérdés: az önök kormányzása, amely olyan válságot jelent, hogy az egész világon már röhögnek Magyarországon, és ez a legszomorúbb. (Derültség az MSZP padsoraiban. - Kovács Tibor: Ez egy világválság!) Befejezésül... Látom, Szabó úr is rosszul van, de nem számít, rosszabbul is lesznek a jövőben. (Dr. Szabó Zoltán: Én rosszul?)

Mindezt persze olyan környezetben teszik a nyugdíjasokkal, a családokkal, a fogyatékosokkal, amikor megszüntetik a 13. havi bért; akkor, amikor az önkormányzatoktól 150 milliárd forintot vonnak el; akkor, amikor az egészségügyi alapellátás támogatása is csökken. Jövő évben nézzenek majd az emberek szemébe, és ne válságkezelőként jelenjenek meg, hanem számoljanak el nekik, hogy miért tették ezeket a lépéseket, és miért jutott idáig az ország!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 24 2008.11.10. 4:28  23-26

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az 1800-as évek második felében a következő írás jelent meg: "Az államadósság, azaz az állam elidegenítése rányomja a bélyegét a tőkés korszakra. Az úgynevezett nemzeti gazdagság egyetlen része, amely a modern népeknek valóban közös birtokába kerül, az államadósságunk. Az állam hitelezői a valóságban semmit sem adnak, mert a kölcsönadott összeget könnyen átruházható állami adósságkötvényekké változtatják, amelyek kezükben továbbra is éppen úgy működnek, mintha ugyanannyi készpénzük volna."

Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés baloldali patkójában bizonyára sokan felismerték ezeket a mondatokat, Marx Károly írta, és ha sok igazság is van ezekben a sorokban, remélem, nem lesz újra kötelező. De mégis szomorú az, hogy most ugyanazt cselekszik, mint amit annak idején ostoroztak.

Önök, szocialista képviselők és kormányok 2002 óta megduplázták az ország adósságállományát, ma már önök egy főre tekintve 800 ezer forinttal emelték csecsemőtől az aggastyánig az államadósságot az elmúlt hat évben. Mindent eladtak, az ország minden tartalékát felélte, így jutottunk el a nemzetközi pénzügyi válság időszakába, ilyen állapotban volt az ország.

Mit is mondott a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc október 2-án, akkor, amikor a válság első nagy hullámai elérték Európát is: ugye, teljesen világos, hogy abban, ami előállt, a fő szerepet alapvetően a nem kellő felelősséget viselő pénzügyi szervezetek, intézmények viselik, vagyis ők okozzák. Majd később így folytatja a miniszterelnök úr: ezekért az ügyekért szerintem valakinek felelnie kell, és nem lehet azt mondani az adófizetőknek, hogy akkor most tessék betolni 700 milliárd dollárt, mármint a bankokba.

Tisztelt Országgyűlés! Gyurcsány Ferenc szavai ellenére a kormány mégis ezt a lépést választja: 600 milliárd forintot szán a magyar emberek pénzéből többségében külföldi tulajdonú bankok megsegítésére. A szocialisták rossz kormányzásukat és a bankok rossz gazdálkodását a magyar adófizetők kontójára felvett hitelekből fizettetik meg.

Hogyan és mi várható a jövőben, 2009-ben? 120 milliárd forintot vesznek el az emberektől azzal, hogy megszűnik a 13. havi bér; 170 milliárdot vesznek el önök a nyugdíjasoktól és a betegektől, azért, mert rosszul kormányoztak; 20 milliárd forintot vesznek el önök a családoktól, a gyesből és a családi pótlékból; 150 milliárd forintot vesznek el önök az önkormányzatoktól, amelyek a szociális hálót és az oktatást tartják fenn, és a munkahelyüket elvesztő tízezrekről ne is beszéljünk.

(14.00)

Gyurcsány Ferenc még egy mondatot mondott nemrég, illetve írt a blogjában: "Az csak az érem egyik oldala, hogy ilyen helyzetben a nyugdíjasok, a közalkalmazottak viselik a válság terheit. Nade ehhez hozzá kell tenni még valamit: megfizeti az a mintegy 3 millió ember is, aki vállalatoknál dolgozik, hiszen cseppnyi kétség sincs, hogy lesznek olyanok, akiknek elbocsátás tényével kell majd szembenézni ebben a helyzetben." Tehát a támogatást ezek szerint az önök segítségével azok kapják, akik okozták a bajt, míg az elvonás a tömegeket érinti, akik semmiről sem tehetnek.

Tisztelt Országgyűlés! És a kérdésem is az - bár valószínűleg költői -, hogy mennyivel nő tovább az ország adósságállománya. Milyen feltételekkel vették fel a hiteleket, illetve vehető fel a rendelkezésre álló hitel? Mit kell ezért még az országnak beáldoznia? Meddig titkolóznak még, miniszterelnök úr, miniszter úr, miniszter asszony?

Tisztelt szocialista képviselőtársaim, hallgassanak a miniszterelnökre; ezekért az ügyekért valakinek felelnie kell, és azok nem lehetnek az adófizetők.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 42 2008.11.10. 4:29  37-51

SOLTÉSZ MIKLÓS, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz, hogy a pályázatok jelenlegi helyzetéről tudjunk, és mindenki ismerje annak a pályázatnak a sikertelenségét, amelyet a szociális tárca kiírt, tudni kell, hogy áll a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény.

Mindenki előtt ismert, hogy 1998-ban az egész parlament együtt szavazta meg, az Országgyűlés egyöntetűen támogatta ezt a törvényt. 2005. január elejével be kellett volna töltenie a funkcióját, azaz az akadálymentesítésnek már mindenhol meg kellett volna valósulnia. 2003-ban többször is fordultunk interpellációval, azonnali kérdéssel és más módon is a Pénzügyminisztériumhoz és a szociális tárcához, hogy hogy áll az akadálymentesítés, miért csúszik, és vegyék figyelembe a 2005. évi időpontot is. Ehhez képest egy év múlva egy újabb törvényt hozott a szocialista kormány, arról ugyan szavaztunk, de ezek után Sólyom László köztársasági elnök úr visszavonatta, vagyis visszaküldte az Országgyűlés elé, mert a szocialisták olyan határidőket jelöltek meg benne, amelyek 2012-ig tolták volna ki a törvény megvalósítását.

Ehhez képest 2007 elején történt meg a végső szavazás. De milyen módon? Tudnia kell mindenkinek, hogy ez év december 31-ig kell az összes kis önkormányzatnak - több mint háromezer önkormányzatnak - az akadálymentesítést megvalósítania az egészségügyi alapellátás területén. Jövő év végéig ugyanezeknek a kis önkormányzatoknak meg kell oldaniuk a szociális alapellátásban, az óvodákban és az alapfokú iskolákban az akadálymentesítést. Szeretném hangsúlyozni, hogy az akadálymentesítés itt nemcsak fizikai akadálymentesítést, hanem kommunikációst is jelent, hiszen erre a vak és gyengén látó embertársainknak, fiataloknak, valamint a nagyothalló embertársainknak egyaránt szükségük van.

De abban a helyzetben, amiben most vannak az önkormányzatok, pláne amilyen helyzetbe a jövő évben kergetik őket, egyszerűen lehetetlen lesz ezt megoldaniuk anélkül, hogy önök támogatást adjanak erre a területre. Leginkább csak pályázatot írnak ki, de olyan feltételekkel írják ki a pályázatot, amit az olyan kis önkormányzatoknál, ahol nincs meg rá a műszaki személyzet, az olyan felkészült társaság, amely meg tudja csinálni a pályázatokat, szinte lehetetlen megvalósítani. Illetve több százezer forintot elveszítenek a pályázat elkészítésével, majd azután önök visszaküldik azzal, hogy nem sikerült. Ahelyett, hogy többször visszaküldenék hiánypótlásra és a pályázatuk végül is sikeres lenne, az egészet tönkretették, és semmi nem sikerült belőle.

Éppen ezért biztosan mondható, hogy az egészségügyi alapellátások terén ez év végéig nem lesz meg minden önkormányzatnál az akadálymentesítés, azaz nem fogják tudni betartani a törvényt ezek az önkormányzatok. Arról nem is beszélve, hogy az összes szociális intézményben, óvodában, iskolában és egészségügyi intézményben hogy fogják ezt jövőre megvalósítani pénz nélkül, hiszen önök az önkormányzati területről tízmilliárdokat vonnak el a jövő évi költségvetésükben. Béki Gabriella azt mondja, hogy csak 10 százalékot kell hozzátenni. De ez a csak 10 százalék több százezer forintot is jelenthet a kis önkormányzatoknak, amelyek örülnek, hogy fűtenek, örülnek, hogy iskolát vagy óvodát tudnak fenntartani. Tehát egyik oldalról a pályázatok megírása kidobott pénz, a másik oldalról pedig hiányzó milliárdok az önkormányzatok számára.

Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz, hogy ne legyen kudarc az újabb pályázatok kiírása, ahhoz, hogy ne legyen kudarc az akadálymentesítési program végrehajtása, önöknek nem szabad elfogadniuk ezt az interpellációt és azt a választ, amit miniszter asszony adni fog, mert egyszerűen egy újabb kudarccal fogunk találkozni az év végén, és akkor módosíthatja újra az Országgyűlés az akadálymentesítési törvényt.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 50 2008.11.10. 1:43  37-51

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Asszony! Ön több problémát is fölvetett, amiben sok igazság van, de úgy könnyű kormányzati erőfeszítést tenni, hogy közben pénzt nem adnak hozzá. Önök meghozzák a törvényt többségben; mondjuk, ezt mi is támogattuk, csak jeleztük, hogy pénz nélkül, ha nem adják oda a településeknek a pénzt, nem fogják tudni megcsinálni.

A másik, amit jeleztünk, hogy szakértelmet is kell hozzá adni. Nagyon sok kistelepülésen valóban megcsinálják a pályázatot, sokszor fölöslegesen drága dolgokat csinálnak, mert nem értenek hozzá, nem kapnak központi segítséget, ezért egy csomó pénzkidobás van - ezt egyébként maguk a mozgássérültek egyesületei is elismerik -, nem jó az egész pályázati kiírás, nem jó az egész rendszer.

Még egy segítséget hadd adjak önnek! Azt mondja, nem jó az, hogy tovább húzódik a pályázat kihirdetése. Meg lehet azt tenni, hogy kihirdetik azoknak, akiknek sikerült, értesítik őket, kezdjék el az építkezést, míg azoknak, akiknek nem sikerült - nem azért, mert gonosz emberek, nem azért, mert rossz emberek vannak az önkormányzatoknál, hanem azért, mert nincs meg a szakértelmük -, vissza kell küldeni a pályázatot, és segíteni kell nekik.

Annak idején jeleztük, ha nem hoznak bele ebbe a rendszerbe több pénzt, kudarc lesz az egész. 50 milliárdos EU-s forrásról beszéltek folyamatosan. Az 50 milliárdos EU-s forrás sehol sincsen. Ennek a következménye ez a kudarc. Sajnálom, hogy így válaszolt. Így a válaszát, úgy gondolom, képviselő úr sem fogadja el, de szerintem az Országgyűlés sem fogadhatja el.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 36 2008.11.17. 3:33  23-37

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném megtudni a miniszter asszonytól, hogy honnan szerzik önök az információkat. A papír mindent elbír, de én azt javaslom, hogy állítsák vissza a '70-es, '80-as években bevált, jó gyakorlatot, hogy amikor hoztak valami döntést, akkor utána hangulatjelentést kértek bizonyos emberektől (Moraj az MSZP soraiban.), és kérdezzék meg tőlük, hogy mi történik ebben az országban. Ugyanis amit ön elmondott, az mind nagyon szép és nagyon jó, csak nem így működik. Akár konferenciákon, akár bárhol szakmai emberekkel beszél a miniszter asszony, mindenhol elmondják, hogy az a döntés, amit önök hoztak, az bizony megnehezítette az idős embereknek a bejutását, teljesen fölösleges, mert azok a felmérések, amelyeket elvégzett ez az intézet, az ORSZI, 500 millió forintba kerültek, és egyébként a megvizsgáltak 85 százalékát így is pozitívan bírálták el. (Szűcs Erika közbeszól.) Tehát teljesen fölöslegesen végeztek el és kergettek bele embereket ilyen felmérésekbe. És ennek mi a következménye, illetve miket mondanak azok, akik ilyen helyen dolgoznak?

Először is, az idősotthonokba kevesebben kerültek be az első félévben, ennek a következménye az, hogy az időskorúakat ellátó intézmények kevesebb normatívához jutottak. Ennek a következménye az, hogy igenis kevesebb lett a pénzt az ellátottakra.

A második, ami biztos, hogy így volt: a rászorulóknak, miután később jutottak be, egyrészt megalázó volt az a vizsgálat, amit elvégeztek az időskorúakon, másrészt sajnos sokan nem is jutottak be, meg meg sem érték azt az időszakot, amíg bejuthattak volna.

A harmadik pont, ami miatt óriási gondok vannak, hogy ez a négyórás gondozási szükséglet kezelhetetlen. Ugyanis mi van azokkal, akikre öt órát, nyolc órát, húsz órát kell szánni kezelésben? Több normatívát adnak ezzel? Nem adnak többet, ugyanannyit adnak, mint azok után, akik épphogy négyórás gondozási szükséglettel bekerülnek. Teljesen kezelhetetlen, értelmetlen! Az ápolási szükséglet így nincs összefüggésben sem a személyi feltételekkel, sem az anyagi feltételekkel.

És, miniszter asszony, a részletes szabályozás egyszerűen katasztrofális. Kérdezze meg az idősotthoni vezetőket és a fenntartókat! Olyan szabályokat hoztak, amelyeket egyszerűen nem lehet betartani. És ennek az egésznek a következménye nagyon súlyos: a nővérhiány, mert egyszerűen nem értik az emberek, hogy miért maradjanak ott, nem értik a lényegét annak, hogy miért változtatják így a szociális törvényt, a nővérek inkább elmennek sokkal jobban fizető országokba, és itt hagyják az időseinket. Ezért önök a hibásak.

Mit kellene tenni legalább akkor, amikor a jövő évben az önök hibájából tovább csökkennek a normatívák? Ezen is fel vannak háborodva egyébként az idős gondozottak, illetve az őket gondozók. Jövőre önök tovább csökkentik a normatívákat. Két dolgot tehetnek: egyrészt felfüggesztik ezt a négyórás gondozási szükségletet, másrészt pedig a kötelezőlétszám-feltételeket felfüggesztik mindaddig, amíg önök nem tudják biztosítani anyagilag az idősotthonoknak az ellátását.

Tisztelt miniszter asszony, hogyha ezt komolyan veszik, akkor el lehetne fogadni a válaszát, de miután nem veszik komolyan, azt gondolom, keressenek hangulatjelentőket, és tudják meg, mi van az országban, mert fogalmuk sincs, csak papírokból dolgoznak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 16 2008.11.19. 16:11  1-173

SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Két szóval jellemezhetném ezt a törvényt: az egyik az, hogy komolytalan, ehhez kapcsolódóan azt kell mondanom, hogy elfogadhatatlan. Komolytalan, mert nem segít azon a helyzeten, amibe kerültek a betegek, illetve az orvosok és az ápolók az elmúlt időszakban, amit önök okoztak. Komolytalan és elfogadhatatlan, mert nem foglalkozik azzal, hogy jövőre nagyságrendileg 100 milliárd forintot fognak kivonni az egészségügyből, nem ad választ a törvény erre.

Komolytalan és elfogadhatatlan, mert ugyan tárgyalásra hívta a kamarákat a tárca, de azok javaslatait nem vette figyelembe. És komolytalan és elfogadhatatlan, mert ugyan eljátszotta azt, hogy az ellenzéket, illetve a parlamenti pártokat bevonja a törvény egyeztetésébe, de már akkor, amikor benyújtották ide a Ház elé, önök nagyon jól tudták, hogy ezen már ilyen módon nem lehet változtatni. Komolytalan és elfogadhatatlan, mert nem foglalkozik azzal, hogy az elmúlt időszakban az önök áldásos tevékenységének következtében a kórházak 70 milliárd forint adósságállományt halmoztak fel.

Ha megengedik, én is, mint ahogy Kökény Mihály képviselőtársunk, a korábbi időszakról azért néhány gondolatot mondanék, mert ennek kapcsán lehet megérteni ennek a törvénynek a javaslatait, illetve az egész elképzelés lehetetlenségét.

Először egy idézetet engedjenek meg; 2006-ban a szocialisták vezérszónoka a következőt mondta: "A betegek felé mindenkinek azt kell közvetíteni - és erre kérem az ellenzéki képviselőtársaimat -, hogy ez nem a kárukra, hanem hosszú távon a javukra szolgál." Nézzük, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi szolgált a javukra, és mi a kárukra az elmúlt két, két és fél évben az önök tevékenysége kapcsán az embereknek.

Először is volt a gyógyszer-gazdaságossági törvény. Hiába mondja azt miniszter úr, hogy a tárgyalások kapcsán olcsóbbak lettek a gyógyszerek. Nem igaz, 2007-ben az emberek, pontosan az önök tevékenységének következtében, 21 százalékkal többet fizettek a patikában, 2008-ban már erre a szintre álltak be a gyógyszerek, és idősek, fiatalok, mindenki egyaránt többet fizet.

A másik, amit önök megtettek, az a patikák teljes ellehetetlenülése és a patikusok teljes bizonytalansága, amit követett az, hogy igenis a patikusok bizonytalanok abban, hogy marad meg gazdasági tevékenységük, hogy fogják ellátni a betegeket. De volt egy másik törvény is ugyanebben az évben, 2006-ban, amit önök persze elfogadtak mindannyian, az pedig az úgynevezett egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvény.

Sajátságos egyébként az önök szóhasználata is, ami önöknél fejlesztés, hogy nézett ki igazából a valóságban. Először is, 16 ezer gyógyítóágyat megszüntettek - sajátságos fejlesztés. Közel voltak a politikához, mint ahogy mondta Kökény Mihály is, vagyis utalt az előző felszólalásában, például hogyan: a ferencvárosi Schöpf-Merei Kórházat a IX. kerületben például Kökény Mihály hathatós segítségével bezárták, megszüntették. Ahhoz képest, hogy ott volt képviselőjelölt 2006-ban meg még korábban, így állt bosszút azokon, akik mondjuk, nem akarták megválasztani, vagy pedig a szabad demokrata jelöltet támogatták.

Megszüntették Magyarország egyik legjobban működő... (Dr. Vojnik Mária: ...nem szégyelli magát a képviselő úr!) Kedves államtitkár asszony, majd nyom egy gombot, két percben válaszol, amikor lehet, majd én is meg fogom hallgatni vagy a kollégáim meg fogják hallgatni. A svábhegyi gyermekkórházat önök megszüntették, azóta is az az ellátás igenis hiányzik a gyermekellátásból, hiányzik Magyarország minden családjának és gyermekének, szanaszét dobálták onnan az orvosokat, az ápolókat, és a gyerekek jó része nem találta meg a helyét, hogy hova kerüljön.

Ennél még katasztrofálisabb az OPNI bezárása. Pszichiátriai betegeknek sehol nincsen helye, összevissza vándorolnak az országban, nagyon sokan kiestek az ellátórendszerből, ez mind az önök bűne. De ugyanezt tették a kiskórházak bezárásával vagy nem csak bezárásával - bocsánat -, leépítésével, vagy pedig bizonyos szempontból elfekvővé nyilvánításával. A nagyokat, az úgynevezett súlyponti kórházakat, amikre önök azt mondták, hogy milyen nagyszerű lesz, mert majd ők lesznek a szakma csúcsai, pénztelenül hagyták, ennek következtében eladósodnak, nem tudnak előremenni, nem végzik el a műtéteket időben, sokkal katasztrofálisabb lett a helyzetük, mint ahogy önök ezt megtették.

De említhetném a vizitdíj, kórházi napidíj, dobozdíj bevezetését, amit önök azért nagyszerűen elbuktak a márciusi népszavazás során, és ezt azért önök jól jegyezzék meg. Úgy láttam, hogy valamilyen változtatást akarnak is.

(9.30)

A szakma is úgy döntött, hogy változtatást szeretne. Bíztak ebben a kamarák, bíztak ebben a szocialista választók is, hiszen a megállapodást valamilyen módon felcserélték a szabad demokratákkal, és visszavették a tárcát. Nagyon nagy bizalom volt az új miniszter felé, és úgy nézett ki, hogy a miniszter úr azon a romboláson, amit két és fél év alatt, még egyszer hangsúlyozom, az önök szavazatával végrehajtottak, valamilyen módon próbál változtatni.

De nézzük, hogy mi erre a szocialista válasz, a változtatás igénye mit hozott ki önökből: először is, tíz törvényt nyújtanak most be. Mi mondtuk a megkésett tárgyalások során, hogy ha ezt nem salátatörvényként nyújtják be, akkor talán támogatható is lenne. Azt gondolom, Mikola István képviselőtársamhoz kapcsolódva, kicsit a Romhányi-versre hajazva, hogy a túloldalon, önök között nem káposztafejek ülnek, hanem igenis a szakma értői, ott vagy korábban ott dolgozó emberek, akik ismerik ezt a területet. Ha valóban ismerik, és valóban komoly szakemberek, akkor tudniuk kellett volna, hogy van egy-két olyan törvény, amit az ellenzék így, ebben a formában nem fogad el, és van olyan, amit igen. Tehát teljesen felesleges volt ezt salátatörvényként benyújtani.

Nézzük, mi az a két törvény, amivel biztos, hogy nem tudunk - sem kereszténydemokraták, sem az ellenzék nagy része -, úgy gondolom, egyetérteni. Az egyik a biztonságos gyógyszerellátásról szóló törvény, az úgynevezett gyógyszertörvény. A Gyógyszerészi Kamara nem támogatja. Miért nem veszik figyelembe az ő gondolataikat, az ő kéréseiket, az ő igényeket? Patikaláncokat akarnak kialakítani pont abban a helyzetben, ami most van Magyarországon. Nem a magyar kisvállalkozókat kéne támogatni? Nem a magyar szellemi kistőkét kéne támogatni? Nem a magyar kisbefektetőket kéne támogatni és megtartani?

Ehelyett önök mit csinálnak? Lehetővé teszik, hogy patikaláncok alakuljanak ki, és kitúrják, kinyomják Magyarországról azokat a generációkat, amelyek ebben nőttek fel, és amelyek próbálják továbbadni ezt a tudásukat, és valami kis tőkét felhalmoztak. Pont akkor, amikor önök folyamatosan gazdasági válságot emlegetnek, aminek nagyrészt az okozói megint csak önök, akkor miért nem a kicsiket és miért nem a hazait támogatják? Fel lehet tenni ezt a kérdést, de úgy gondolom, ez mind-mind költői kérdés. A másik, hogy a beteget önök fogyasztónak fogják nevezni. Ne haragudjon már a világ! A beteget tartsuk betegnek és ne fogyasztónak, a gyógyszertárakat meg gyógyszertáraknak és ne kereskedelmi egységeknek. Elképesztő az a felfogás, ahogy önök gondolkoznak.

A másik törvényrész, ami végképp érdekes, az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvény módosítása. Önök nem foglalkoznak a volumenkorláttal, ennek következtében nem foglalkoznak a volumenkorlát miatt kialakult várólisták helyzetével. Nézzük az Egészségbiztosítási Felügyelet honlapját, érdemes kicsit belelapozni, mert nagyon sok érdekes dolgot talál ott az ember. Ha megnézzük az önök által nagyon szeretett és támogatott, az utóbbi hetekben támogatott, főleg a hevesi önkormányzat és Gyurcsány Ferenc által támogatott HospInvest cég kórházait, például aki a kiskunhalasi kórházban csípőízületi műtétre 2007 márciusában bejelentkezett, azt az idén decemberben már meg is műtik. Aki idén októberben jelentkezett, az 2011 januárjában már sorra is kerül. Az epekőműtéteknél a 2008 szeptemberében jelentkezett páciens 2009 januárjában fog sorra kerülni. A térdízületi műtéteknél a 2007 márciusában jelentkezett pácienst 2010 februárjában fogják műteni. És aki most, 2008 novemberében jelentkezett, annak 2011. februárig kell várnia.

Ez az a cégcsoport, egyáltalán a szabályozott tőkebevonás, amivel javul az egészségügy helyzete, javul a betegek helyzete? Önök mindig azt hangoztatták, hogy azért kell ezeket a cégeket támogatni, azért kell adott esetben átadni állami, önkormányzati kórházakat nekik, mert ők meg fogják oldani az egészségügy helyzetét. Annyira megoldották egyébként, hogy Hatvanban és Gyöngyösön például nincs is megjeleníthető honlapja a HospInvestnek, nem is található semmiféle várólista ettől kezdve, úgy látszik, ott nem is kell gyógyítaniuk, vagy nincs is munkájuk. De ha megnézzük a balatonfüredi szívkórház honlapját, a fekvőbeteg-rehabilitáció várólistáját, látjuk, hogy aki most augusztusban jelentkezett, az jövő év júliusában kerül sorra. Azt gondolom, ha nem is azonnali szívműtét utáni, hanem egy későbbi rehabilitációról van szó, akkor is eddig az volt a szokás, hogy 2-3-4 hónapon belül bekerült valaki, nem pedig az, hogy egy évet kell várnia. Arról már nem is beszélve, hogy országos átlag az, hogy a gerinc- és csípőprotézis-műtétekre minimum egy évet, de sokszor 3-3,5 évet is kell várni. Ez normális dolog önök szerint? Ez elfogadható dolog önök szerint?

De nézzünk egy súlyponti kórházat is! Aki járóbeteg kardiológiai szakrendelésre most novemberben jelentkezett be, jövő áprilisban fog behívót kapni. Nagyszerű! Jól megoldották? A súlyponti kórház előrelépett? Segítséget nyújtottak neki? Fővárosi kórházról van szó. Arról már nem is beszélve, hogy a fekvőbeteg-ellátásnál, és ez az érsebészetre, illetve a szemészetre jellemző adat: az érsebészetnél 4 hónapot, a szemészetnél 2 hónapot kell várni. Úgyhogy ez azonnali műtét, amit önök külön preferáltak, külön támogattak.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt szocialista Képviselőtársaim! Mindez, amit most elmondtam a várólistákkal kapcsolatban, megalázó a beteg számára, a szenvedésük és fájdalmuk továbbtart, és további keresést indít el bennük, további újabb helyeket keresnek, mert azt mondják, hogy ennyit nem várnak, mennek a másik kórházba. Ez persze újabb vizsgálatokat, újabb felesleges utánjárást és felesleges pénzkiadást jelent a betegeknek.

De ami talán még ennél szomorúbb: az OEP-nek, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak nem kerül többe? A kifizetett táppénz például a gerinc-, csípőízületi műtétek elmaradása miatt nem kerül többe? A reumatológiai kezelések, amiken addig részt vesznek a betegek, nem kerül többe? Újabb bajok és újabb betegségek jönnek elő, emiatt nem kerül ez többe? A gyógyszerkasszát nem terheli jobban, amíg ezek az emberek megvásárolják a gyógyszereket? Ez nem kerül többe? A nyugdíjbiztosítónak nem kerül többe a rokkantosítás, a leszázalékolás? Az adók és járulékok kiesése nem kerül a Magyar Köztársaságnak, a magyar államnak többe? Kiszámolták-e már, hogy mi a különbség aközött, hogy ezeket a tényeket, amelyeket elmondtam, összeadják, és a másik oldalon mibe kerül az az országnak, hogy önök várólistákat tartanak fenn? Hány beteg adta fel a küzdelmet? Tudják már? Hány fiatal és középkorú esik ki a munkából, nincs ott a munkahelyén, a termelésben, nem fizet adót? Mit jelent egy idős embernek az ide-oda rángatás és bizonytalanság? Tudják ezt önök?

Itt még egy idézetet hadd mondjak, tisztelt hölgyeim és uraim, bár már többen említették, amit Schvarcz képviselőtársunk mondott az egészségügyi bizottságban: "Tulajdonképpen ezzel a törvénnyel nem az a baj, ami benne van, hanem ami nincs benne." Mi nincs még benne ebben a törvényben? Nem tartalmazza a sokszor hangoztatott járóbeteg-szakellátás fejlesztését. Önök folyamatosan erre hivatkoztak, hogy azért kell leépíteni a fekvőbeteg-ellátást és a megelőzésre tenni a hangsúlyt, ami egyébként jogos és érthető is lenne, de önök ennek érdekében semmit nem tesznek. A finanszírozás megoldatlan marad. A súlyponti kórházaik vezetői, kérdezzék meg őket, folyamatosan válságot kezelnek, ahelyett, hogy a gyógyítással foglalkoznának, ahelyett, hogy a gazdasági helyzetükkel foglalkoznának.

És nem foglalkozik ez a törvény a már említett bezárt kórházakkal. Fel sem merült önökben, hogy azt a nagyszerű intézetet, az OPNI-t, amelyben hatalmas nagy szakmai tőke halmozódott fel, visszaállítsák és újraindítsák. Fel sem merül önökben, hogy akár a svábhegyi gyermekgyógyintézetet vagy akár a Schöpf-Merei Kórházat újraindítsák, újraélesszék. Nem is gondolnak erre, így aztán az anyavédelem is, ha csak a Schöpf-Mereit vesszük a Ferencvárosban, teljesen megszűnt, nincs már ilyen kórház Budapesten.

Éppen ezért komolytalan és elfogadhatatlan az önök törvénye. A Kereszténydemokrata Néppárt nem fogja támogatni, mert nem ad választ arra sem, hogy a 100 milliárdos jövő évi elvonásokkal hogyan fogják a kórházak kezelni azt a hatalmas gondot, amit önök felhalmoztak. Nem ad választ arra sem, komolytalan és elfogadhatatlan, hogy a kivérzett és már teljesen lehetetlen állapotba került orvosi, egészségügyi ápoló személyzettől elveszik még a 13. havi bérüket is. Ennek következtében nem fognak tudni arra választ adni, hogy mennek el tömegével a nővérek, ezrével vagy százával az orvosok, és kik jönnek a helyükre. Ennek a következményeit sajnos minden beteg érezni fogja, és az országban mindenütt ebből súlyos kár fog keletkezni.

(9.40)

Arra sem ad választ, hogy az önkormányzatok, amelyeket a jövő évi költségvetésben tovább nehezítenek és szigorítanak, hogyan fogják az általuk fenntartott intézményeket támogatni, egyszerűen ezek az elvonások már nem teszik nekik sem lehetővé, hogy akár megyei, akár városi kórházakba több pénzt tegyenek bele. Éppen ezért a Kereszténydemokrata Néppárt ezt a törvényt így támogatni nem tudja.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 239 2008.11.25. 11:33  198-256

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Először is köszönöm szépen, hogy valóban személyesen jelen van, és ezt tényleg komolyan mondom, ne vegye bántásnak, hisz az előző öt évben szociális miniszter sosem ült bent így a patkóban, mindig államtitkárát küldte. Én úgy gondolom, ez azt bizonyítja, hogy ön komolyan veszi ezt a törvényt (Szűcs Erika: Igen.), és remélem, hogy aztán minket is komolyan vesz a módosító indítványainkkal. (Szűcs Erika: Igyekszem.)

Még egy dolgot hadd említsek. Annak is nagyon örülök, hogy hat év után, illetve két és fél év után... - az egyik dátum 2002, amikor rólunk kígyót-békát kiabáltak, amikor átvették a kormányt, hogy miért próbáljuk és próbáltuk különválasztani a polgári kormány alatt a munkával szerzett jövedelmet a szociális segélyre berendezkedett emberek jövedelmétől. Jól emlékszem egy olyan interpellációra, amelyet pont Harrach Péter levezető elnökünk kérdésként föltett önök felé, és olyan választ kapott az ön elődjétől, amit egyébként, ha most ön tenné föl szocialista elődjének, akkor ön is csodálkozna. Tehát mindenek voltunk, csak tisztességes emberek nem.

Holott a törekvésünk igenis az volt, hogy a munka értékét megbecsüljük, azokat az embereket, akik társadalmilag ilyen-olyan oknál fogva lecsúsztak, és a perifériára szorultak, valamilyen módon visszavezessük, azok viszont, akik tényleg rászorultak, akár azért, mert semmi lehetőségük nincs a munkára, vagy azért, mert semmi mód nincs arra, hogy őket újra integráljuk, a támogatást megkapják. Azokat viszont, akik az előző hozzászólások alapján is szándékosan tartják távol magukat a munkától, ne támogassuk, mert ez morálisan tönkreteszik mindazokat, amik minimálbérért egész nap dolgoznak, éjjel-nappal jönnek föl Borsod megyéből, Nógrád megyéből, Heves megyéből Budapestre dolgozni, és amit hazavisznek, az viszont vajmi kevés. Éppen ezért nagyon elhibázott volt a 2006-os szociálistörvény-változtatásuk, amikor is végképp szinte azonos szintre hozták a munkából szerezhető jövedelmet a szociális segélyből szerezhető jövedelemmel. Éppen ezért nagyon nagy várakozással és örömmel is fogadtuk és támogatjuk azt a célt, hogy igenis ezen változtatni kell, mert hosszú távon ez így tovább nem mehet.

Mi az, amit, azt hiszem, mi is úgy gondolunk, és önök is úgy gondolnak, és amiben egyetérthetünk? Nem is kérdés, hogy a célja az kell legyen hosszú távon, hogy az elsődleges munkaerőpiacra, amennyire lehet, visszaintegráljuk ezeket az embereket. Kérdés persze, hogy aki már tényleg elszokott a munkától, aki már régen kiesett a munkából, azt lehet-e. Kérdés, hogy olyan helyzetben, mint amiben most van az ország - amely sokkal rosszabb, mint a környezetünkben lévő országok -, mi lesz azokkal az emberekkel, akik most válnak első munkanélkülivé. Azt hiszem, erre nem is adhat választ ez a mostani törvényjavaslat. Viszont a gond az, hogy ővelük ugyanúgy kell foglalkozni, mert a végén egymással fognak versengeni ezek az emberek, és nem fogja megoldani senkinek sem a problémáját.

Éppen ezért, amit mi kritizálunk és hibának tartunk, egyértelműen kijön a módosító javaslatainkból. Hibának tartjuk, hogy igazából nem sikerült elválasztani a munkából szerzett jövedelmet a segélyezetti létben maradók jövedelmétől. Ha valaki hat órában megy el minimálbérért dolgozni, az - miniszter asszony meg szocialista képviselőtársaim, önök is tudják - szinte semmi, Czomba képviselő úr mondta, hogy negyven-egynéhány ezer forint, amit hazavisz. Ehhez képest, ha megkapja a jelenlegi 28 500 forintnyi segélyt, támogatást, azt mondja, hogy ez neki bőven elég, de közben elmegy feketemunkára, ugyanott van. Semmivel sem mentünk előrébb, és megint csak azokat bosszantjuk, akik egyébként elmennek dolgozni.

A másik nagy terület, amit önök megcéloztak - és én értem is gondolatát, amikor átbeszéltük magunk között, azt mondtuk, hogy jogos is -, az oktatásra helyezni a hangsúlyt. Én még azt is elfogadom, hogy kijelöltek körülbelül 8-10 ezer főt, akikről azt mondják, hogy érdemes lenne elvégeztetni velük az iskolát, hogy azután valamilyen szakképzésben vagy bármi másban részt vehessenek, és így kaphassanak munkát.

Csak ennél sokkal szomorúbb a helyzet, és azt kell mondanom, hogy ezzel a megcélzott dologgal önök tulajdonképpen egy hétfejű sárkány ellen harcolnak, ami nem hétfejű sárkány, hanem sokkal többfejű. Mert ha levágnák az egyik fejét, egy olyan fejet vágnának le egyébként, ami azt jelentené, hogy azok az emberek, akik eddig nem tudták elvégezni 35 éves korukig az általános iskolát, most hirtelen el fogják végezni. Itt vagy a magyar alapfokú oktatással volt nagyon nagy baj, és akkor ott kéne számon kérni, vagy pedig ez egy naivitás. Mert azért milyen az, amikor már 16-18 éves, nagyobb gyerekek ülnek ott, inkább pontosítok, 16 éves gyerekek ülnek ott egy 12 éves gyerekkel? És milyen az, amit nekem egy polgármester mondott, hogy a szexuális életéről egy 16 éves gyerek éppen fölvilágosítja a 12 éves gyereket? Nem érdemes csóválnia a fejét, képviselőtársam, mert ez a mai valóság. Amikor olyan embereket szeretnének visszaültetni az iskolapadba, akik eddig sem tudták elvégezni, az bizony elég nehéz lesz, meg elég küzdelmes dolog lesz.

Arról nem is beszélve, hogy a statisztikák véleményem szerint csalókák. A tavalyi KSH-felmérés szerint - megdöbbentő a szám, amit írtak, először nem akartam elhinni - ma Magyarországon közel 40 ezer ember nem végezte el az általános iskola egy osztályát sem. Közel 40 ezer ember. Azt hittem, hogy rosszul látok. Utána megnéztem a korcsoportot is, és közel fele ennek az óriási tömegnek 60 év alatti. Óriási szám! Tehát ők egy osztályt se végeztek el. Ha tovább nézzük a statisztikákat, még szomorúbb a helyzet.

Ezekkel az emberekkel szerintem nagyon nehéz általános iskolát elvégeztetni, azt mondani neki, hogy végezd el, mert utána lesz munkád. Hiszen akinek általános iskolai végzettsége van, már az se kap munkát, már sokszor az sem, akinek érettségije van. Ha nincs a kezében valamilyen szakma, ha nincs a kezében valami olyan tudás, amit valamilyen módon a kezébe lehet adni, és fölfogadják a munkahelyeken, akár önkormányzatoknál, akár pedig a vállalkozók, nem fog menni. Éppen ezért én ezt a küzdelmet nagyon tiszteletreméltónak tartom, de összességében itt kellene ülni az oktatási miniszternek, és válaszolni arra, hogy hogyan akarják a sárkány többi fejét, amit kitermel - csúnya szóval, elnézést ezért a szóért -, mert ha az általános iskolákból kijön évente 95-100 ezer gyermek, és azok közül 5-10-15 ezer nem végzi el az általános iskolát, vagy pedig úgy végzi el, hogy az nem igazán tudás, akkor mit érünk el. Igazából - nem akarom csúnya szóval mondani - nem sokra mentünk.

A harmadik terület, amit szeretnék önöknek jelezni, az, hogy ha Magyarországon valaki megkapja a segélyét - és ez egy nagyon szomorú helyzet -, sokszor valóban nem a gyermekre vagy nem a családra fordítja, hanem valamilyen módon eltűnik. Béki Gabriella képviselőtársunk utalt is erre a kérdésre. Borzalmas. Vagy a játéktermekben, vagy az alkoholban eltűnik, és nem oda jut, ahova kell. Tehát mi mindenképpen arra javaslatot teszünk - nem is kérdés, hogy ezt fontosnak tartjuk -, hogy ha már segélyt adunk, ha már a köz az adójával fizet valamilyen módon, támogatja a rászorultakat, akkor az tényleg odajusson a rászorultakhoz, magyarán minél több természetbeni támogatást kapjanak a segélyezettek. Azt gondolom, ez a magyar termelőknek is fontos, a magyar iparnak is fontos, és a magyar embereknek, akik itt dolgoznak, Magyarországon, azoknak is fontos. Önnek mint munkaügyi miniszternek is fontos szerintem, hogy minél több embert tudjunk megtartani a foglalkoztatásban, és minél kevesebben veszítsék el az állásukat.

Éppen ezért, tisztelt hölgyeim és uraim - nem szeretném tovább ragozni, mert nagyon késő van -, nagyon nagy kár, hogy ezt a vitát nem többen, már ilyen fáradtan, ahogy itt vagyunk tizen-egynéhányan, folytatjuk. Jó lett volna, ha sokkal nagyobb lehetőséget kapott volna erre az Országgyűlés, mert nagyon fontos javaslat.

(23.30)

Ezzel kezdtem, hogy a miniszter asszony is megtisztelt a jelenlétével, még a fél 12-es késői órában is itt ül közöttünk.

Mi azt kérjük, és annyit tudunk mondani, amit az előttem szóló Kovács Zoltán képviselőtársam vagy a többiek is mondtak: mi nagyon szeretnénk támogatni, de akkor kérném szépen, hogy önök is vegyék komolyan azt a gondolatot, amit egyik képviselőtársuk mondott, hogy együtt, közösen alkossuk meg ezt a törvényt, és fogadjuk el. Mi nagyon szívesen támogatjuk.

Éppen ezért benyújtottunk több tucat módosító indítványt, úgy néztük egyébként, ahogy az önökét is átvizsgáltuk, hogy van, ami szigorúbb, mint az önök módosító indítványa, van, ami pedig enyhébb. Szerintem meg lehet találni a közös utat, meg lehet találni a jó célt, és azután pedig tudomásul kell venni azt, hogy végül is ennek a törvénynek a főpróbája a gyakorlatban fog eldőlni. Tehát bármilyen jó módosító indítványokat is tesz az ellenzék, önök is, vagy próbálják így hagyni, a gyakorlatban fog eldőlni, de azért mégis azok a módosító indítványok, amelyeket mi beterjesztettünk, mind a gyakorlatból jönnek, mind olyan polgármesterek, illetve szociális területen dolgozó szakemberek mondták, akik értenek ehhez a területhez, vagy pedig persze munkaügyi emberek, foglalkoztatással foglalkozó emberek.

Ezért javaslatainkat, amennyiben a miniszter asszony, illetve a kormánypárti többség tudja támogatni - holnap már a bizottságokban szavazni fogunk egy-két helyen erről -, akkor nagyon kérjük, hogy támogassák, mert mi is úgy gondoljuk, hogy a cél érdekében ebben az esetben tudjuk támogatni a törvényt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 243 2008.11.25. 3:13  198-256

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Béki Gabriella képviselő asszony nem tudom, kivel vitatkozott, mert egyrészt szocialista beterjesztésről van szó, a szocialista kormány terjesztette be, de én nem hiszem, hogy a szocialista kormány azért terjesztette be, hogy kényszerből és büntetésből kapjanak vagy ne kapjanak támogatást azok, akik rászorulnak. Én ezt nem hiszem el. Ön összekeveri a motivációt és a kényszert vagy a büntetést, és ezt egyébként ránk akarja tolni mint konzervatív vagy polgári, vagy nemzeti kereszténydemokrata képviselőkre. Nagyon szépen kérem, hogy ne tolja ránk!

Ez a baj akkor, és ez akkor jön elő, ha egy kis pártnak nagy településeken vannak csak polgármesterei. Nem ismerik az életet, azt kell mondanom. Budaörsön persze, a legnagyobb bevétellel rendelkező településen ez nem gond, Budapesten sem olyan nagy gond, mint mondjuk, Szabolcsban vagy bárhol máshol az országban. Én azt elhiszem, hogy ön járja az országot, de a szabad demokratáknak az eddigi összes tevékenysége mindig az volt, hogy ezeket a dolgokat szétverte. Sőt, még azt is megkockáztatom, hogy annak idején, amikor még koalícióban voltak, akkor bizonyos szempontokat rá is kényszerített a többségi szocialista kormányra. Az iskolarendszernek az egész gondolatmenete, amit ön most említett egyébként, hogy a kistelepüléseken vagy pedig azokon a helyeken, ahol a szülő nem is tud besegíteni a gyereknek, hogy másodiktól, harmadiktól, ötödiktől a példákban, a különböző tantárgyakban segítsen a gyermekének - persze, hogy lemarad. Persze, hogy lemarad! Amikor annak idején mi valami kicsit mást akartunk mondani, akkor mindent mondtak rólunk, csak azt nem, hogy normálisak vagyunk, meg hogy tisztességesek vagyunk ezekkel az emberekkel szemben.

De azért ha valaki kap valamit egy közösségtől, ha egy gyerek kap a családtól valamit, ha egy kis közösségben valaki kap valamit, akkor igenis azért nyújtani kell valamit, és ez nem kényszer, ez nem büntetés. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) De azért egy jogos elvárása azoknak, akik adót fizetnek, akik sokszor minimálbéren kényszerülnek dolgozni, mert annyit tudnak nekik fizetni, és másik oldalról pedig alig visz haza ennek megfelelően valamit. Jogos az ő felvetésük, hogy ne haragudjon már a világ, az, aki pedig berendezkedett szociális segélyre, és utána elmegy még feketén dolgozni, kétszer annyit visz haza, és röhög a markába, vagy nagy Mercedesszel megy a segélyért, vagy pedig ekkora aranylánccal.

Tehát én azt kérem Béki képviselő asszonytól (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy döntse el, hogy kivel vitatkozik. A mi részünkről, még egyszer megismétlem, akkor tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot, ami összességében jó célt szolgál, fontos, ha valóban konstruktívan elfogadják önök is, és észreveszik azokat a módosítókat, amikre szükség van ennek a törvénynek a javítására.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 36 2009.01.29. 12:04  3-45

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! 2006 májusában miniszterelnök-jelöltként a következőt mondta Gyurcsány Ferenc: "Miniszterelnökként nem a nemzet kiválasztott vezetője, hanem a köztársaság parlamentjének felelős, számon kérhető, ellenőrizhető, demokratikus politikusa vagyok."

Miniszterelnök Úr! Számoljon el, mit tett az elmúlt években! Számoljon el a rossz és hiteltelen döntéseiről, számoljon el a pazarló döntéseiről, és számoljon el, mi valósult meg az elmúlt hónapokban, az elmúlt években!

Miniszterelnök Úr! Ön úgy említette, hogy a nyugdíjasokat nem érintette az elmúlt hónapok döntéssorozata, és hogy a jövőben sem fogja őket érinteni. Azért érdemes fölidézni mégiscsak 2008. szeptember 1-jei nyilatkozatát: "az elmúlt években meghozott döntések eredményeként a nyugdíjrendszer 2020-ig fenntartható", azaz szeptember 21-én mondta azt, hogy minden változatlan marad.

(11.50)

Érdemes megvizsgálni azt is, mit tettek 2009 előtt önök a nyugdíjasokkal szemben. Egyrészt a munkát vállaló nyugdíjasokat megterhelték, tőlük elvontak. (Gyurcsány Ferenc mosolyog.) Lehet ezen nevetgélni, miniszterelnök úr, de mondja annak a nyugdíjasnak, és nevessen egyébként a képébe, akitől elvonták ugyanezt a pénzt. Önök a Ratkó-korszak gyermekeitől, akik most mennek nyugdíjba, átlagosan 8 százalékot visszavettek, kevesebb lett a nyugdíjuk, mint amit a korábban nyugdíjba menők kapnak. Lehet ezen nevetgélni meg vigyorogni, de az ő szemükbe vigyorogjon, és az ő szemükbe nevessen, miniszterelnök úr. Kíváncsi vagyok, hogy majd mit szólnak mindehhez. Ugyanúgy 2007-ben - még mindig jól mulat, úgy látszik, jó híreket mondok - 4 százalékkal romlott a nyugdíjasok vásárlóértéke, ilyen rosszul még nem jártak az elmúlt húsz évben - mindez az ön miniszterelnöksége alatt.

Mi történt ezek után, amikor ön kijelentette, hogy az utolsó csepp vérünkig próbáljuk védeni a nyugdíjasok érdekeit? Mit tett 2009 tekintetében? Először is a 62 év alatti nyugdíjasoktól átlagosan 80 ezer forintot elvett azzal, hogy a már megvalósított, beígért 13. havi nyugdíjat elvette. Ezt ön tette. Ugyanúgy megtette ezt a 62 év fölötti 80 ezer forint fölött kapó nyugdíjasokkal is, elvette tőlük, illetve a nyugdíjkorrekció elhalasztása miatt minden egyes nyugdíjas - körülbelül egymillióról van szó - 15 ezer forinttal kevesebbet kap idén, mint amennyit kaphatott volna még a választási ígéret szerint, amit megtettek annak idején, 2006-ban.

Miniszterelnök úr, ezen a kijelentésén és ezen cselekedetein is ön elvérzett, ön nem tudta betartani a szavát. De hogy mire számíthatnak a nyugdíjasok az elkövetkezendő időkben, arra talán példa lehet Veres János pénzügyminiszter úrnak a válasza, amit nemrég válaszolt egy írásbeli kérdésre. A következőt mondta: amikor válság van, az államilag garantált nyugdíjak kifizetése ugyanolyan problematikus lehet, mint a magánnyugdíjpénztárak esetében. Ezek szerint, a válasz szerint bizony az elkövetkezendő időben a nyugdíjasok is megszorításokra számíthatnak.

De, miniszterelnök úr, nézzük meg azt a felvetést, amit ön elkezdett itt mondani, bár nagyon szűkszavúan, és nem nagyon tért ki a lényegre, hogy mi a helyzet a szociális támogatások és a családtámogatás tekintetében. Önök hét évvel ezelőtt szembementek egyébként azzal a gondolattal, amit még Medgyessy Péter is támogatott, hogy a polgári kormány családtámogatási rendszere jó, maximum tovább kell fejleszteni. Erre önök mit csináltak? Egyrészt a családtámogatási rendszert teljes mértékben szétverték; akik tudtak és akartak dolgozni, azoktól elvették az adókedvezményt, elvettek minden lehetőséget, hogy továbbfejlesszék az életüket, a családjuk fennmaradását segítsék, illetve azt mondták, hogy majd támogatják a szociálisan hátrányos helyzetben lévőket.

Milyen lépéseket tettek ennek érdekében? Megszüntették a rendszeres gyermekvédelmi támogatást, az otthonteremtési támogatást szétverték. Szétverték a gyermekek után járó adókedvezményt, a fogyatékos vagy súlyosan beteg gyermeket nevelőknek, akik 14 éves korukig kapták a gyest, levitték 10 évre. Mindenhol visszaszorítottak azoktól az emberektől, akik tudtak és akartak tenni magukért, elvették tőlük.

Mi volt az indok? Az, hogy a szociálisan segélyezettek tömegeit segítsék. Mit értek el vele? Semmit. Azok az emberek, akik úgy gondolták, hogy érdemesebb berendezkedni a szociális segélyre, mint munkára, azok száma csak nőtt, teljesen feleslegesen belenyomtak oda milliárdokat, és nemhogy javítottak volna a helyzeten, hanem Magyarország most már olyan állapotban van, hogy hárommillió ember él a létminimum közelében vagy az alatt. Ez mind az ön bűne, miniszterelnök úr. Azoktól a családoktól, akik tudtak és akartak dolgozni, önök elvették, és ezt a pénzt pedig most már keservesen bánják, mert azok a családok is sorra csúsznak le, sorra esnek ki abból a lehetőségből, hogy fenntartsák a családjukat, veszítik el állásukat, és veszítik el adott esetben az otthonukat is.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Megérte-e segélyezni? - ez a nagy kérdés. És megérte-e megváltoztatni, ezt az egész rendszert szétverni csak azért, mert önöknek a polgári kormányzással szemben ez volt az egyik nagy ellenvetésük? De mit csináltak még egyébként? Az energiatámogatást három év alatt egyharmadára csökkentették a gázzal és távhővel ellátott lakásokban. Ez az egyharmadra csökkentett támogatás bizony odavezetett, ahova ez a tél is vezetett: nagyon sokan nem tudják fizetni, vagy csak minimálisan tudják fizetni az energiaszámláikat. Bizony ezek a lépések mind odavezettek, hogy családok tízezrei csúsznak most már le, és nem tudják fenntartani magukat. De 2009-re is okoztak önök meglepetést. Egy sor szociális ellátás, amely a minimálnyugdíjhoz kapcsolódik, miután változatlan maradt a minimálnyugdíj, 28 500 forint, ezért ezeknek a támogatása, ezeknek az emelése nem valósult meg, így az ápolási díj, a gyermeknevelési támogatás, rendszeres szociális segély, a fogyatékossági támogatás, a közgyógyellátás és még három ellátás nem valósult meg, vagyis az emelése nem valósult meg. Ez mind az ön rossz kormányzásának a következménye.

A szociális normatívákról még nem is beszélünk, hiszen a 2005-ös szint alá süllyedt egy sor olyan normatíva, amely vagy az önkormányzatok, vagy az egyházak, vagy pedig civil szervezetek munkáját segítené, és az általuk fenntartott szociális intézményeket tartja fenn. És mik az új ötleteik, reformok, megszorítások? Egyrészt már a családi pótlék csökkentéséhez, illetve jövedelemhez kötéséhez szeretnének ragaszkodni, illetve ezt bevezetni.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ez nem más, mint egy újabb szociális segély bevezetése, és a családi pótlék visszavonása azt jelenti, hogy önök nem ismerik el a gyermeknevelést, a gyermekvállalást, és az az üzenete a fiatalok felé, hogy nem is érdemes Magyarországon családot alapítani, gyermeket vállalni, mert bármelyik évben bármikor önök bármit változtathatnak. Éppen ezért amit most önök tenni akarnak, az végképp a családokkal szemben van, a családok ellenében megy.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Szűcs Erika miniszter asszony itt néhány héttel ezelőtt, 2008. december 31-én a családtámogatásokról, illetve a családi pótlékról a következőt mondta: "A családtámogatási rendszer legfontosabb elemét a családi pótlék képezi." Hát, ehhez képest két hét múlva önök azt mondják, hogy nincs szükség családi pótlékra minden egyes családban. Egyébként érdemes megnézni azokat az országokat, ahol alanyi jogú, 21 európai tagállamban alanyi jogú a családi pótlék, hogy ott milyen a gyermekszám, a gyermekszületési szám, és miért támogatnak minden egyes családot, minden egyes szülőt. Miért? Pontosan azért támogatják, miniszter asszony, pontosan azért, merthogy a jövőre gondolnak, és nem pedig most akarják eltaposni a jövőt, amit önök csinálnak.

Egyébként az áfaemelés, amit most említett a miniszterelnök úr nemrég, az is a szegények adója, nem más, mint hogy még többet elvegyenek a szegényektől ahelyett, hogy körülnéznének ott, ahol önök pazarolnak, ahelyett, hogy ott körülnéznének, ahol feleslegesen folynak el pénzek.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kereszténydemokrata Néppárt jó néhány hónappal ezelőtt több törvényjavaslatot is benyújtott. Benyújtotta a családi típusú adózással kapcsolatos törvényjavaslatát. Önök meg sem nézték, el sem fogadták, tárgysorozatba sem vették, hogy beszéljünk róla. Ugyanígy történt a nyugdíjtörvény-javaslatunkkal, amely nemcsak rövid távra, hanem hosszú távra is segítséget, kiutat jelentett volna ezen a területen. Önök ezzel nem is foglalkoztak, nem is érdekli önöket. És most, amikor a miniszterelnök úr mindenféle nagy szavakat elmondott, mindenféle összefogásról beszélt, egy szót nem említett azokról a családokról, azokról az ezrekről, tízezrekről, akik most veszítik el az állásukat, akik most kerülnek utcára, akik holnap nem tudják, hogy mi lesz velük, hogy fizetik a rezsit, a gyermekeik tanulmányait, hogy fizetik azokat a törlesztőrészleteket, amelyeket a lakásvásárlásra felvettek annak idején azért, hogy gyermeket neveljenek, gyermeket vállalhassanak.

Egy mondatot nem mondott a miniszterelnök úr, aki egyébként nagyon jól elbeszélget most (Gyurcsány Ferenc dr. Géczi József Alajossal konzultál.), hiszen ő hívatta össze ezt az egész parlamenti ülést, nagyon jól érzi itt magát, teljesen feleslegesen egyébként (Közbeszólás az MSZP soraiból: Jaj!), de egy mondatot nem szólt erről, miniszterelnök úr. Nem szólt arról, hogy mi lesz azokkal a családokkal, akik csődbe mennek. Nem elég a bankokat megsegíteni, nem elég a vállalkozásokat megsegíteni, a családoknak is egy családi csődvédelemről kell gondoskodni, amiért önök nem akarnak tenni semmit, hiába a Kereszténydemokrata Néppárt felhívása, önök mindent lesöpörnek.

(12.00)

Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ön most már végképp nem a nemzet kiválasztott vezetője. Ön csalással, hazugsággal lett miniszterelnök! (Közbeszólás az MSZP soraiból: Micsoda?) Ön tovább akarja folytatni azt a folyamatot, amit elkezdett 2004-ben, amikor először miniszterelnök lett. Folytatja azt a folyamatot, amit 2006-ban a választások előtt csalással ért el, sikerrel. Ön háborúról és békéről beszélt. Inkább a Háború és békét olvasgassa Tolsztojtól, és azzal foglalkozzon, mintsem hogy teszi továbbra is tönkre ezt az országot! Irtózatos erőfeszítéseket tettünk a kormányzás látszatának érdekében - most sem csinál semmi mást, miniszterelnök úr -, mondta ezt Őszödön. Erről a mai napról is ezt elmondjuk: irtózatos erőfeszítés a semmiért. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ülj le!) Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 59 2009.01.29. 2:18  58-64

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Örvendetesek a tárcának a környezet védelme érdekében hozott intézkedései - már amennyiben a vállalatokra kiszabott adóterheket valóban a természetes élőhelyünk megóvására fordítják. A hozzá nem értő füleknek ugyanis az idei évtől kezdve a termékdíj megváltozott mértéke és a díjkivetés módjának szabályozása könnyűszerrel eladható a minisztérium lelkiismeretes döntéseként. Mint ismeretes azonban, a minisztérium a termékdíj emelésével - például a műanyag zacskók esetén - inkább terheli a vásárlókat, mint a kereskedőket.

(13.40)

Legyen az műanyag vagy papír csomagolás, a fizetendő termékdíjat a legtöbb élelmiszer-kereskedő beépíti az árába. A miniszter úr is bizonyára tudja, hogy a termékdíj mint gazdasági szabályozó eszköz azokra a termékekre kerül kivetésre, amelyeknek összetevői veszélyesek a környezetre.

Miniszter úr, nyilván azzal is tisztában van, hogy a termékdíj csak akkor éri el a célját, ha egyrészt az abból befolyó összeget a környezetvédelmi veszély elhárítására fordítjuk, másrészt a drágulással az újrahasznosítható termékek használatát ösztönözzük. Mind a két cél a társadalom érdekét szolgálja, azonban az már kevésbé, hogy az üzletekben csomagolatlanul kihelyezett pékáruk nem fognak drágulni, miután a tárca döntése miatt az ezek mellé kötelezően előírt, egészségügyi szempontok és előírások miatt kötelezően előírt kirakott zacskók termékdíja megemelkedett. Ha valaki például egy darab zsemlét vásárol, ezt kötelező zacskóba tennie, a pékáru 10-18 forintos árán felül 8 forint 30 fillért, tehát több mint 8 forintot kell fizetnie. A termékdíj növelését egyfajta burkolt adónak is felfoghatjuk.

Így kérdezem a tisztelt miniszter urat, hogy környezetvédelmi célokra megy-e a forrásgyűjtés, vagy költségvetési adóbevételről van szó. Kit akar környezettudatossá nevelni a szaktárca ebben az esetben?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 63 2009.01.29. 1:27  58-64

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót. Miniszter úr, el is tudnám fogadni a válaszát, ha megmondta volna konkrétan, hogy például a tavalyi évben amit begyűjtöttek termékdíjat, abból pontosan mennyit forgattak vissza környezetvédelemre. A számok sajnos azt mutatják egyébként, hogy kevesebbet, mint amit erre beszedtek. Akkor is el tudnám fogadni a válaszát, ha azt a javaslatot és a környezettudatos nevelést, amit ön említett és fontosnak tart, és azt hiszem, mindannyian fontosnak tartunk, meg is lehetne valósítani, mert higgye el, beépül az árakba. Sajnos amikor a bűnözés olyan hihetetlen mértéket öltött az utóbbi hónapokban, hetekben, hogy mindennap kirabolnak, mondjuk, egy bankfiókot, akkor a kereskedők egy nagy része attól retteg, hogy a papírzacskóba beteszik azokat a termékeket, nemcsak a kiflit, hanem a csokoládét és minden mást, és úgy akarják kivinni a boltokból a bolti tolvajok. Tehát higgye el, hogy sokkal bonyolultabb ilyen értelemben ez a dolog, és amit most önök a több mint 8 forintos termékdíj bevezetésével megléptek, azzal burkoltan megemelték az élelmiszerek árát.

Éppen ezért - nem én mondom, hanem Gyurcsány Ferenc mondta ezt a szót: népnyúzó, disznó kormány - nem tudom elfogadni a válaszát. (Moraj az MSZP soraiban.)

Köszönöm. (Taps a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 44 2009.02.23. 3:09  43-55

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Gyurcsány Ferenc a napokban a közbiztonsági helyzet romlásával kapcsolatban az ön miniszteréhez fordulva kijelentette: vékony jégen járunk, amely könnyen beszakadhat. Sajnos, a jég már be is szakadt, a miniszterelnökhöz még nem jutott el a felismerés, hogy bizony sokkal nagyobb baj van. A brutális veszprémi gyilkosság volt az utolsó csepp a pohárban.

Lehet, hogy az ön miniszterét és a miniszterelnököt megnyugtatja, hogy a statisztikákban a saját szájuk íze szerint összeállított számadatok pozitív trendeket mutatnak, azonban az emberek a mindennapjaikban mást érzékelnek. Az általános elszegényedés, a létbizonytalanság a közbiztonságra is hatással van, így a vagyon elleni bűncselekmények sértettjei, akik jelentős mértékben kispénzű emberek, érzik ezt meg leginkább. A mindennapi tapasztalat azt mutatja, hogy a falvakban elkövetett lopások nagy része terménylopás.

(14.20)

A városokban jellemző a fiataloktól például a mobiltelefon vagy az mp3-lejátszó eltulajdonítása, az idősektől a pénztárcalopás, a táskalopás vagy ahogy a statisztikák írják, kis értékre elkövetett lopás. Annak a kispénzű embernek, akinek a krumpliját, állatait viszik el, vagy eltulajdonítják a biciklijét, táskáját, pénztárcáját, bizony nem kis értékről van szó. Annak a fiatalnak, akinek kitépik a kezéből a mobiltelefonját, ugyancsak jelentős értéket jelent az, amit elvisznek. E bűncselekmények felderítési mutatói jelentéktelenek, százból 75-80 esetben nem találják meg az ellopott értéket és az elkövetőt sem. Rémisztő az is, hogy egyre több a fiatalkorúak, sőt gyermekkorúak által elkövetett bűncselekmény. Az esetek azért borzasztóak, mert a fiatalok, ha lehet, még brutálisabbak, agresszívabbak, mint a felnőttek. Ezek sajnos létező, a napi életben gyakran előforduló problémák.

A vidéki településeken az emberek hiányolják a rendőri fellépést, hiszen több településen egyszerűen nincs is ott a hatóság. Erre kellene Gyurcsány Ferencnek figyelnie, megoldást találnia, nem pedig arról értekezni a blogjában, hogy mennyire megérti és átérzi a lakosság gondjait. Cselekvést várnak az emberek, rendőrre van szükség a falvakban, a városokban. Cselekedni kellene, mert már átléptük a 24. órát.

Államtitkár úr, kérdezem ezért öntől: mit tesznek annak érdekében, hogy több rendőr legyen az utcákon? Hogyan lehet az, hogy ugyan most találtak 2 milliárd forintot a költségvetésben, de mégis 2009-ben kevesebb van 20 milliárd forinttal, mint tavaly? Mi a válasza azoknak az embereknek, akiket rendszeresen meglopnak? Mit gondol az önök által emlegetett statisztikák és az emberek biztonságérzete közt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) feszülő ellentmondásról?

Várom válaszát. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 48-54 2009.02.23. 1:30  43-55

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! (Zaj. - Az elnök csenget.) Azzal még egyet is értenék, hogy mindenkinek olyan értelemben van felelőssége, hogy az országban milyen helyzet alakul ki, és ezen próbáljunk csökkenteni, mármint a feszültségen. De éppen ezért én nagyon szívesen ajánlom az ön figyelmébe a XI. kerületi hivatalos önkormányzati lapot, amely egy olyan kerület beszámolóját közli, amelyről úgy gondoljuk, hogy mégiscsak jobb helyzetben van, mint az ön által említett települések, illetve Budapest nehezebb helyzetben lévő kerületei. "Kevesebb rendőr, több bűncselekmény" - hangzik a kerület beszámolójában, hangzik a rendőrkapitány beszámolójában, illetve erre ráerősít a BRFK egyik dandártábornoka, aki a megszorító intézkedések következtében azt jelzi, hogy a BRFK-hoz 10 milliárd forinttal kevesebb támogatás érkezik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Államtitkár Úr! Azon lehet változtatni hosszú távon, hogy az oktatást rendbe tenni és a nevelést segíteni, azon lehet változtatni, hogy...

ELNÖK: Kérdezem, hogy elfogadja-e a választ vagy sem.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Rögtön mondom!

ELNÖK: Egy perc áll önnek rendelkezésre a viszontválaszra.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Lehet változtatni, hogy az anyagi helyzetet rendbe tegyük... (Derültség az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Képviselő úr, azt kérdezem, hogy elfogadja-e az államtitkár úr válaszát vagy sem. Önnek egy perc áll rendelkezésre ennek az indoklására.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Nem fogadom el a választ. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 185 2009.02.23. 1:45  182-192

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A múltban már elkövetett egy sor olyan hibát a kormány, amelynek következtében családok tíz- és tízezrei csúsztak le. Eddig is közel 3 millió ember élt a létminimum közelében vagy a létminimum alatt, s őket még tovább sújtaná az a tervezett áfaemelés, amit a múlt héten a miniszterelnök bejelentett. Az önök részéről tervezett áfaemelés 20 százalékról 23 százalékra vinné fel minden egyes termék áfakulcsát, és ez sújtaná azokat az embereket, akikről az előbb Harrach Péter beszélt. Éppen ezért a szocialista válasszal szemben azt javasoljuk, hogy az alapvető élelmiszerek áfáját 5 százalékra vigyük le, ezt szavazza meg az Országgyűlés, támogassák az itt lévő frakciók, hiszen ezek az élelmiszerek azok, amelyeket a középosztály, illetve a szegényebb rétegek a leginkább fogyasztanak, ők viszik haza ezeket az élelmeket.

A bevétel, ami ilyenformán kiesne a költségvetésből, sokkal kisebb baj lenne, mint egy újabb szociális válság, egy újabb szociális lecsúszás, aminek következtében újra tíz- és tízezrek jutnának arra a sorsra, amire az elmúlt években jutottak az önök rossz kormányzásának a következtében. Ezért kérem az ellenzéki frakciókat, hogy támogassák ezt a javaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 40 2009.03.09. 2:50  39-44

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! A politikai küzdelem most elsősorban arról szól, hogy az aktív többség felismeri-e, hogy az országnak mély változásokra van szüksége. A Fidesz butít, mi bátorítunk. Egy év múlva eldől, ki volt a sikeresebb. - olvasható az MSZP hivatalos honlapján. Mintha az egy évvel ezelőtti szociális népszavazás előestéjén hallanánk Gyurcsány Ferencet: semmi következménye nem lesz, mert március 9-e után 10-e jön. Egy év telt el azóta, de a kormányzati hozzáállás mégsem változott, továbbra is a legszegényebbeket szorongatják.

Mert valójában miről is volt szó? 300 forintos vizitdíjról, kórházi napidíjról, tandíjról, ezek lettek volna a miniszterelnök szerint a népbutítás eszközei. A népszavazással 17 milliárd forint maradt az embereknél, mert több mint 3,3 millió választópolgár utasította el az akkori legfrissebb megszorításokat.

Nézzük ezzel szemben, hogy a népszavazás óta eltelt időben a szocialista kisebbségi kormány milyen intézkedéseket tett a több mint 3 millió, a létminimum közelében élő, pénzügyileg kiszolgáltatott és teljesen eladósított ember ellen. Eladósította őket, ahogyan eladósította az államot is, mert amíg 2002-ben az államadósság 8200 milliárd forint volt, addig 2009-re már több mint a duplája. Az elhibázott gazdasági döntések következtében naponta 10 milliárdokat folyatnak el, most pedig megkésett kényszerintézkedésekkel adó- és járulékátrendezést hajtanak végre. Kapkodnak, amelynek következtében újabb rossz döntések születnek, amelyekkel ismét a legszegényebbeket veszik célba. Megemelik az áfát, amely a szegény embereket sújtja a legjobban. Életükhöz ez a legszükségesebb, hiszen minimális fogyasztási cikkeket nekik is meg kell venniük. Megsanyargatják a nyugdíjasokat, mert a 62 év alatt nyugdíjba vonulóktól idén elveszik a tizenharmadik havi nyugdíjat, a Ratkó-korszak gyermekei, akik most mennének nyugdíjba, már nem is kapnak, illetve Gyurcsány Ferenc legutóbbi elszólása szerint a tizenharmadik havi nyugdíjat mindenkitől elveszik. Ismét megnyirbálják a családtámogatási rendszert, amellyel tovább nehezítik a gyermekvállalást.

Miniszter Úr! Kérdéseim a következők. Egyetért-e a miniszterelnökkel, miszerint az áfa a szegények adója? Mit ért ön az adóalapot növelő univerzális családi pótlékon? A családi pótlék megadóztatásával próbálja pótolni az elmaradt vizitdíjbevételt?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 44 2009.03.09. 1:04  39-44

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Miniszter Úr! Bár nem nyugtatott meg senkit, se azokat, akik még kapnak családi pótlékot, de ezután kevesebbet fognak kapni, se azokat, akik ma még úgy-ahogy kapnak 13. havi nyugdíjat, és azokat se, akik nagyon nehezen fizetik ki a számláikat, és most áfaemelés fogja őket sújtani.

De gesztust gyakorolok önök felé, és mintegy jubileumi jutalékként azt kérem házelnök asszonytól, hogy ne szavazzunk erről a kérdésről, az ön viszontválaszáról. Viszont önök is gyakoroljanak önmérsékletet, és fizettesse vissza a tárcájával a jutalmakat a rossz számolásért, kérje meg az ön mellett ülő szociális miniszter asszonyt, hogy fizesse vissza a jubileumi jutalmat, azt, amit jogtalanul és erkölcstelenül vettek fel, s akkor sokkal könnyebb lesz az áfáról, a családi pótlékról és bármilyen más áfa- vagy adóemelésről beszélni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 195 2009.04.20. 2:23  194-202

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az önök megszorításait, a szocialista kormány megszorításait már ismerjük, ismerheti az ország. Korábbi választási ígéreteikkel szemben felrúgták a 13. havi nyugdíj megtartását, úgy döntöttek, hogy idén felezik, jövőre elveszik. Felrúgják a választási ígéretüket, a nyugdíjkorrekciós törvény végrehajtását, hogy évről évre emelik a nyugdíjasok csekély nyugdíját, ezt megtartják.

Kormányokon átnyúló támogatási rendszereket vernek szét, hiszen megszüntetik a 13. havi juttatást a közszolgálatban dolgozóknál, megszüntetik a svájci indexálást a nyugdíjasoknál, illetve a családtámogatás maradékát, ami még megmaradt, tovább verik szét, szétverik a gyes, a gyed intézményét, megszűnik a lakásépítési szociálpolitikai támogatás, és ezen felül több megszorítást fognak bevezetni az elkövetkező időszakban. Így megcsonkítják és zárolják azokat a költségvetési támogatásokat, amelyek a fogyatékosügy területén voltak. Az áfát felemelik 20 százalékról 25 százalékra, és megszűnik a gáz- és távhőtámogatás.

(17.50)

Ezekkel a családokat, nyugdíjasokat és mindenkit, az egész országot érintő támadásokkal szemben egyetlenegy lehetőség van valamilyen módon mégiscsak védekezni, az az alapvető élelmiszerek áfájának a csökkentése 5 százalékra. Nem, amit önök gondolnak, hogy 18 százalékra, hisz az nem más, mint maszatolás, és nem fogják beleépíteni a kereskedők azt a 2 százalékot, nem fogják érezni az emberek, így aztán a javaslatunk az, hogy az áfa mértékét a jelenlegi 20 százalékról 5 százalékra csökkentsük az alapvető élelmiszereknél, illetve a benzin jövedéki adójának a mértékét csökkentsük annyira, amennyire az Európai Unió megengedi.

Ha önök valódi segítséget akarnak itt ebben az időszakban, ha a megnyomorított embereknek valódi segítséget akarnak nyújtani, akkor támogassák ezt a javaslatunkat.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 201 2009.04.20. 0:41  194-202

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr, nagyon röviden. Miután az előttem szólók egyértelműen támogatásukról biztosították az előterjesztőket, a szocialisták, szabad demokraták hallgattak, és a hallgatás beleegyezés, azt gondolom, hogy végre fölébredtek, tudják, hogy mit kell tenni, és a legrászorultabbakat akarják támogatni. Köszönöm szépen, hogy ennyire méltatták ezt az előterjesztést, ezt a javaslatot, és önök is küzdenek a legrászorultabb emberekért.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 56 2009.04.27. 2:51  55-61

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Ön az előző szocialista kormányban szakállamtitkárként szerepet vállalt a 2009-es költségvetési törvény benyújtásában.

Az eredeti tervek szerint az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Szövetségétől 11,8 millió forintot, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségétől 15,1 millió forintot, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségétől 17,7 millió forintot, az Autisták és Autisztikusok Országos Szövetségétől pedig 2,6 millió forintot akartak elvonni. Ezenfelül a Nagycsaládosok Országos Egyesületétől 30 millió, a Magyar Szervátültetettek Országos Szövetségétől pedig 21,6 millió forintot vettek el, vettek ki a költségvetésből. Mindösszesen közel 100 millió forinttal kívánták megkurtítani ezeket a társadalmi szervezeteket, pedig többségüknek már évek óta nem emelkedett a támogatása.

Az előbbiekben felsorolt szervezeteknek a költségvetés vitája során összességében az előző éviekhez képest 64 millió forintos többlettámogatást szeretett volna kiharcolni a Fidesz-KDNP frakciószövetség, amit önök nemes egyszerűséggel leszavaztak. A szervezetek tiltakozása és a folyamatos ellenzéki nyomás következtében, mondhatni szerencsére, mégis belátták, hogy eredeti terveik elfogadhatatlanok. Végül nominálisan ugyan nem csökkent a fogyatékosszervezetek támogatása, de az előző évhez képest egy szinten maradt, szinte kivétel nélkül. A Nagycsaládosok Országos Egyesülete, illetve a Szervátültetettek Szövetsége semmi pénzt nem kapott.

Ön mint a területért felelős miniszter, bizonyára tudja, hogy ezzel a lépéssel nagymértékben rontották a szervezetek működési feltételeit, és ezáltal elvették az általuk képviselt állampolgárok esélyegyenlőségének lehetőségét is.

Tisztelt Miniszter Úr! Önök megszavazták a költségvetési törvényt, az abban szereplő fogyatékosszervezetek támogatásával együtt, de eddig semmi sem történt. Nem kötötték meg a támogatási szerződéseket, s ennek következtében még a csekély költségvetési hozzájárulásból sem fizettek ki egy forintot sem.

Kérdéseim a következők, miniszter úr. Miért nem kötötték már meg a támogatási szerződéseket? Mikor kezdik meg a támogatások folyósítását? Talán ezeket is zárolni akarják, mint több más területet a szociális ágazatban?

Miniszter úr, várom a válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 60 2009.04.27. 1:00  55-61

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Ön kilóg abból a libasorból, amelybe a szocialista minisztertársai beálltak, hiszen évtizedek óta közszolgálatban dolgozik. Éppen ezért ön nagyon jól tudja, hogy az, hogy egy szakmai beszámolót hogyan készítenek el, és annak a minősítése milyen lesz, az sokszor önökön múlik.

A szervezetek pontosan arról számoltak be, hogy hiába adták be a tavalyi beszámolójukat, hiába adták be az új szakmai terveiket, pontosan azért, mert nagyon jól tudják, hogy kevés a pénz a minisztériumban, elkezdtek velük packázni. És ha most az interpellációt nem nyújtom be, vagy pedig előtte már a szervezetek és a sajtó nem emelik fel a szavukat, önök még most sem léptek volna egy métert sem előrébb, hogy velük megegyezzenek, átadják nekik a szerződést, és utána kifizessék a pénzeket.

Miniszter Úr! Ha két hét múlva kifizetik ezeket a pénzeket, és akkor interpellálok, el fogom fogadni a válaszát, de addig nem teszem meg.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 100 2009.05.11. 2:01  99-106

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Csak egy gondolat az előző mondataira: rabló-pandúrt játszanak, nem tudom, ezt sikerrel fogják-e továbbvinni, de az biztos, hogy az elmúlt hét évben, amit lehetett, önök a kormányzás során mindent elrontottak. (Zaj az MSZP padsoraiban.) A rossz kormányzás, a hazugságok és a csalások következtében odajutott az ország, ahol most tartunk, s ennek ön is részese volt gazdasági miniszterként.

Ön, amikor miniszterelnök lett, akkor a következőt mondta: együtt sírunk, együtt nevetünk a jövőben. Azt kérdezem, és nemcsak kérdezem, hanem mondom is: mi van azokkal, akiknek nincs kedvük önnel együtt sírni, de kényszerűségből sírniuk kell? És most azokról beszélek, akik a lakásuk elvesztéséért aggódnak, azért aggódnak, hogy családjukkal, gyerekeikkel utcára fognak kerülni. Ezek az emberek hitelből megvásárolták, vagy pedig hitelből felépítették az otthonukat, s megvásárolták a lakásukat. Ők befizették az áfát, befizették az adókat, járulékokat, bevétele volt ennek az országnak, nem is kevés, ebből az építésből, ebből a vásárlásból. Körülbelül 2008 második felében a lakáshitel-állomány 3875 milliárd forint, óriási nagy összeg, és körülbelül 600-700 ezer ember az, akik a devizahitelben bíztak, mert elhitték önöknek, hogy minden rendben van ebben az országban; önnek, mint gazdasági miniszternek, elhitték, hogy minden rendben van, nyugodtan vállalhatják a lakásépítésnek, -vásárlásnak ezt a formáját.

Miniszterelnök Úr! Ezek az emberek most nagy bajban vannak. Hány bedőlt hitelt tartanak önök számon? Hány család kerülhet az utcára az elkövetkező időszakokban? Mit tesz a bedőlt lakáshitelek következtében az utcára kerülő családok érdekében? Miniszterelnök úr, ön is együtt sír most velük, avagy pedig ugyanúgy nevet tovább, mint ahogyan eddig tették?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 104 2009.05.11. 1:15  99-106

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen. Miniszterelnök Úr! Én nem akartam úgy zavarba hozni, mint Havas Szófia az Internacionáléval. (Zaj, derültség az MSZP soraiban.) Ön egy kérdésre sem válaszolt. (Zaj az MSZP soraiban.) Én azt kérdeztem, hányan kerülhetnek utcára. Én azt kérdeztem, mit tesz ennek érdekében a kormány. Én azt kérdeztem, mik azok a lépések, amelyekkel családok százait, ezreit kellene megmenteni, hogy ne veszítsék el a lakásukat, az otthonukat. Ehelyett ön mindenféle dolgot összehordott az önkormányzatokról, mindenről, mintha nem ön lett volna a gazdasági miniszter, mintha ezt az országot hét évig nem önök vezették volna.

Ehhez képest semmire nem válaszolt. Azt a sok pénzt, amit önök kimentettek ebből az országból, kijuttattak ebből az országból, ha a töredékét visszahoznák legális keretek között, mint ahogyan egyébként az előző kérdés során Szijjártó Péter feltette önnek, akkor családok ezreit, százait lehetne megmenteni. De önök nem tudnak másról gondolkodni, csak ezer négyzetméteres villát felhúzni Salgótarjánban, meg 300-400 millió forintos villát felhúzni itt Budapesten, a pénzügyminiszter vezetésével, de a kisemberekről nem tudnak gondolkodni, és nem is tudnak törődni velük.

Ezért a válasza elfogadhatatlan, nemcsak nekem, hanem mindenkinek. (Zaj az MSZP soraiban. - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 221 2009.05.11. 2:06  190-258

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Államtitkár Asszony! Ön megemlítette a születések számának kismértékű növekedését. Kérem, vegye figyelembe, hogy a Ratkó-korszak unokái most születnek meg. Azért van egy nagyon pici, minimális felfutás, ez pár év alatt le fog menni sajnálatos módon. Tudomásul kell venni, hogy a 200-220 ezres korosztály gyerekei most kezdtek el szülni, most vannak szülési korszakban. Tehát ne jöjjön azzal, hogy az önök családpolitikájának eredményeként emelkedett most néhány ezerrel vagy néhány százzal a születések száma!

De ami ennél sokkal fontosabb és amit ön mondott, az óriási nagy tévedés, mert igenis a polgári kormány alatt a kiegészítő családi pótlék igenis nagymértékben emelkedett, és be is vezettük. (Dr. Vojnik Mária nemet int.) Ennek az volt a lényege - hiába csóválja a fejét -, hogy azok a családok és azok a gyermekek kapták, akik nem tudtak nagy jövedelmet vagy egyáltalán nem tudtak olyan, munkából szerzett jövedelmet igazolni, vagy minimálisat.

Egyébként a polgári kormány visszaállította alanyi jogon a gyest és a gyedet - ezt is elfelejti ön mondani -, és a másik lába a családtámogatási rendszernek pedig valóban az volt, hogy volt egy fix családi pótlék és emellé a minden gyermek után járó, a munkát vállaló és munkajövedelemmel rendelkező családok, amelyek gyermeket vállaltak és neveltek, megkapták az adókedvezményt.

Önök ezt a rendszert verték szét teljesen, ezt a rendszert mosták össze teljesen, és ennek egyenes következménye az, hogy a középrétegek lecsúsztak, egyenes következménye az, hogy a szegényebb rétegek nem tudtak följönni, nem tudtak fölemelkedni, hisz nem én mondom, Ferge Zsuzsa és a társadalomkutatók mondják, hogy nemhogy csökkent volna ezeknek a rétegeknek a létszáma, hanem tovább nőtt. Tehát az a baj, hogy amit ön elmondott, sajnos a számok tükrében nem igaz.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 85 2009.06.08. 2:18  84-91

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Egy hete az önökhöz közeli újságokban megjelent egy hirdetés. Ennek a hirdetésnek a címe: "Ön mennyivel jár jobban a tervezett adócsökkentéssel?" Önök a következőt szerették volna ezzel a hirdetéssel elérni: egy adókalkulátor segítségével beütik az emberek a havi bruttó bérüket, majd a végén önök kiadják azt a nagyszerű tényt, legalábbis ténynek álcázott dolgot, hogy jóval több lesz a zsebükben, mint amennyit egyébként önök kivonnak tőlük. De igaz-e ez a hirdetés, illetve igaz-e, hogy több marad az emberek zsebében? Ez a nagy kérdés, hiszen akkor, amikor az áfáról nem beszélnek, az 5 százalékos áfaemelésről, akkor hogyan lehetne feltenni egy ilyen kérdést, hogy több marad-e az emberek zsebében, avagy sem?

A másik nagy bátorság, amit önök megtettek, hogy idén július 1-jével emelték fel az áfát, de ezt a hirdetést, amit letettek az asztalra, ennek a tartalmát pedig csak jövő évben fogják változtatni, és nemcsak hogy jövő évben fogják változtatni, hanem nem is merik betenni törvénybe úgy, mint annak idején az ötéves adócsökkentési programot.

Többszörösen is hazug egyébként a hirdetés, mert nemcsak az áfaemelésről nem beszél, hanem nem beszél a természetbeni támogatások elvonásáról, vagyis a megadóztatásáról, nem beszél a családi pótlék befagyasztásáról, illetve annak az adóalapba való beépítéséről, nem beszél arról, hogy azok a családok, akik ezt megnézik, a 13. havi illetményt elveszik tőlük, és nem beszél arról, hogy jövő évben önök ingatlanadót vagy valamilyen típusú jövedelemadót akarnak befizettetni az emberekkel.

Kérdezem ezért: mennyit fizettek ki a bérkalkulátor elkészítéséért? Mennyit fizettek ki önök ezért az újabb hazug hirdetésért? Ön, mint akinek egy off-shore cég igazgatója, vezetője a főnöke, milyen tanácsot adna a családoknak, hogy mégiscsak jobban járjanak a jövő évben?

Várom a válaszát, államtitkár úr. (Közbeszólás a KDNP soraiból: Úgy van! Bravó! - Taps a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 89 2009.06.08. 1:13  84-91

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Túl azon, hogy nem válaszolt azokra a kérdésekre, mibe került ennek a hirdetésnek a megjelentetése, a másik, amivel kezdte: önöknek van off-shore cégük, nem nekünk fóbiánk.

De ami fontosabb talán az egészben, Simor Andrást még utolérheti itt a folyosón, ha nem, akkor Cipruson beszélgessenek róla. A 2010. évi, jövő évi magyar nemzeti banki jelentés, illetve az arra tervezett időszakra a következőt írják: a lakossági reáljövedelmek jövő évben 1,6 százalékkal csökkennek. A csökkenés nem emelkedés. Önök átverik az embereket egy ilyen hirdetésen keresztül, kiadnak egy csomó pénzt, persze kormánypárti lapoknak azért, hogy őket fenntartsák, és ahelyett, hogy ezt a pénzt, mondjuk, jó célokra költenék el, szétszórják teljesen feleslegesen. Ezért felesleges volt kormányváltáson belül pénzügyminisztert, illetve államtitkárt, illetve szakapparátust váltani, hiszen az a váltás több mint 14 millió forintba került. Ezt meg tudta volna az ön elődje, Veres János is csinálni.

Köszönöm szépen. A válaszát elfogadhatatlannak tartom. (Taps a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 12 2009.06.22. 5:05  11-14

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hét év elhibázott szocialista-szabad demokrata gazdaságpolitikája következtében, az elmúlt hét év rossz és következetlen szociálpolitikai és foglalkoztatáspolitikai döntései következtében Magyarország katasztrofális helyzetbe került.

Nézzünk csak néhány tényt! Versenyképességünk az elmúlt egy év alatt 7 helyet csökkent, az elmúlt hét évben 15-20 helyet esett vissza. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint a munkanélküliség az önök áldásos tevékenysége következtében 230 ezer fővel nőtt. A létminimum közelében lévők száma csak a Gyurcsány-kormány hatalomra kerülése óta több mint félmillió emberrel nőtt.

Milyen válaszokat adtak önök ezekre a kérdésekre? Próbáltak-e társadalompolitikai vagy gazdaságpolitikai válaszokat adni? Az elmúlt hetek, hónapok eseményeit mindenki ismeri: az áfa 25 százalékra való felemelését, a 13. havi nyugdíj, illetve illetmény teljes megszüntetését, a családi pótlék befagyasztását, valamint a köztársasági elnök úr által visszaküldött gyes-, gyed-törvény szigorítását, és úgy tűnik, az újra megszavazását, valamint itt van még a nyakunkon az ingatlanadó terve azokra az ingatlanokra, amelyeket az elmúlt években, évtizedekben a családok adózott pénzükből építettek meg.

De akkor nézzük a következő döntésüket, amelyet egy mostani kormányrendelet alapján ismerhet meg a társadalom, a június 15-ei kormányrendeletet, amely megszünteti az eddigi lakástámogatási rendszer évtizedeken átnyúló alapját, az együttműködés és konszenzus alapján felállított támogatást, az úgynevezett szocpolt. Nézzük meg azt, hogy önök logikusan gondolkodnak-e, van-e önöknek a tarsolyukban gazdasági javaslat, avagy pedig csak a megszorításokban tudnak élni.

Néhány számot hadd mondjak el önöknek! Ha a kétgyermekes családot nézzük, és a kétgyermekes család budapesti, akkor ez a család eddig 2,4 millió forint szociálpolitikai támogatást kapott az elmúlt években. Hogyha azt nézzük, hogy az áfa 25 százalékra emelkedik, akkor az elkövetkezendő évben vagy az elkövetkezendő hónapokban egy ilyen család 3,9 millió forint áfát fizetne be a költségvetésbe. Hogyha ezt még megfejeljük azzal, hogy azok a munkások, akik után közterhet fizetnek be, illetve nem munkanélküli-segélyen élnek, akkor bizony nagyon egyszerű a számolás: a 2,4 millió forintos szociálpolitikai kedvezménnyel szemben minimálisan 4,6 milliós bevétele származik az országnak.

Azért mondom, hogy minimálisan, mert ebben nincsen benne az építőipar eredménye, nincsen benne az építőiparban dolgozók adója és járulékbefizetése, és az sincs benne, hogy ha ők emiatt munkanélküliek lesznek, akkor mennyit kell kifizetni az államnak. Hogyha ugyanezt a számítást elvégezzük egy háromgyermekes családnál, ugyanezekkel a feltételekkel, akkor egy budapesti család eddig kapott 3,9 millió forint támogatást, ezzel szemben minimálisan 5,7 millió forint bevétele származott az országnak, az államnak ebből a pénzből.

Éppen ezért feltehető a kérdés: milyen logika szerint döntöttek önök? Honnan vették ezt a butaságot, hogy egyszerűen nem számolnak utána alapvető kérdéseknek? Milyen gazdasági számításokkal támasztják alá ezt a kormányrendeletet, amelynek az üzenete nemcsak ez, hogy a gazdaságpolitikához nem értenek, hanem az is, hogy egyszerűen a családtámogatást, a fiatalok lakáshoz, otthonhoz való jutását, illetve a gyermekvállalást teljesen ellehetetlenítik?

Éppen ezért, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt szocialista miniszterek, illetve képviselők, ne hivatkozzanak a jövőben arra, hogy önök mennyi pénzt adtak az elmúlt években családtámogatásra, otthonépítésre. Egyszerűen azért ne hivatkozzanak erre, mert ez a kérdés mindig egy számháború kérdése, és önök, amiket bemondanak, azokat az országban már senki nem hiszi el. Másrészt pedig, ha igaz lenne, hogy önök sokkal több pénzt adtak az elmúlt években, akkor még szomorúbb az, hogy ilyen helyzetbe került az ország, ilyen helyzetben vannak a családok. Ha a saját befektetéseik ügyében is így jártak volna el, akkor most nem kellene arról vitatkozni, hogy Ciprusról hogyan hozzák haza a pénzt, amit kiloptak innen, az országból. Éppen ezért, tisztelt hölgyeim és uraim, készítsék el a leltárt, adják le a kulcsot, és távozzanak az ország éléről, pont azért, hogy további ilyen hibát ne kövessenek el!

Köszönöm a figyelmüket. (Zaj az MSZP soraiban. - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(12.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 44 2009.06.22. 3:15  43-49

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Néhány perce már foglalkoztunk a családok helyzetével, ön akkor sem adott konkrét választ, fölsorolt olyan számokat, amelyek vagy nem igazak, vagy katasztrofális helyzetet mutatnak. Éppen ezért azon már nem is érdemes vitatkozni, hogy a válságot ki okozta, milyen rossz döntéseket hoztak önök sorra, és mivel sújtják tovább a családokat, illetve az embereket.

Az elmúlt hetekben a lakástámogatási rendszer megszorításai során, illetve azt követőn, hogy az emberek nagyon nagy tömegei nem tudják fizetni a lakásrezsiket vagy pedig a törlesztőrészleteket, önök egy adósságkezelési szolgáltatást akartak és akarnak bevezetni. Mindez helyén van, és rendjén van, csak a gond az, hogy az adósságkezelési szolgáltatás nagy részét rányomják az önkormányzatokra, az önkormányzatoknak pedig önök semmiféle segítséget nem nyújtanak ahhoz, hogy valóban vásárlóként föllépjenek azoknál a tulajdonosoknál, akik már nem tudják fönntartani a házukat, nem tudják fönntartani az otthonukat, így aztán az utcára kerülnének. Az ötlet jó, de így, hogy az önkormányzatok segítséget nem kapnak, teljesen véghezvihetetlen.

És akkor jön a következő javaslatuk önöknek, ez a krízissegélynek nevezett javaslat, amikor is a következőt mondják abban az anyagban, amit talán a héten elfogad a kormány. Az egyik feltétel, hogy megkapja valaki ezt a krízissegélyt, az, hogy az érintett, aki ilyen helyzetbe kerül, kimerítse az önkormányzati segítségnyújtás ezen típusú feltételeit, tehát azt meghaladó problémával kell jelentkeznie. Tisztelt miniszter úr, ez azt jelenti, hogy már kapott lakásfenntartási támogatást, kapott átmeneti segélyt, mindenféle szociális segélyen túl van az ilyen érintett, és ezek után önök néhány milliárd forintból meg akarják oldani több tízezer vagy több százezer ember gondját.

Miről is van szó? Önök úgy tervezik, hogy 20 és 50 ezer forint közötti, évente egyszeri krízissegélyt nyújtanak azoknak a rászorulóknak, akikről az előbb beszéltem, akik már mindenféle támogatást kimerítettek. Éppen ezért én azt gondolom, hogy ez nem fog rajtuk segíteni, hiszen a bürokratikus útvesztőben el fog veszni ez a segélykérelem, és már későn fog odaérkezni azokhoz az emberekhez, akiken egyébként valóban segíteni kellene.

Éppen ezért a kérdéseim a következők. Mennyit segít azon a családon az 50 ezer forint krízissegély, akinél hónapok óta kikapcsolták az áramot, a gázt, vagy bármiféle megvonást kapott? A tervezett segélyezés bürokratikus útvesztőiben hány hónapig hánykolódnak majd a jegyzőhöz benyújtott és a Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóságnál landoló kérelmek? Ha valóban felülről nyitott a kassza, az a 2 milliárdos kassza, amiből önök akarnak adni, akkor a Miniszterelnöki Hivatal kommunikációs kiadásaiból mennyit tesznek át ebbe a kasszába?

Tisztelt miniszter úr, várom válaszát. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 48 2009.06.22. 1:03  43-49

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A krízist önök okozták, maradjunk ennyiben. És ha önök okoznak egy krízist, annak folytatása még katasztrofálisabb döntéseikben, gondolataikban. Önök 2-5 milliárd forint között akarnak támogatást adni azoknak a rászorultaknak, akiktől egyébként jövőre például a gáz- és távhő-kompenzációból elvonnak 65 milliárd forintot. Nem tudom, hogy tudnak-e számolni, vagy bele tudnak-e gondolni ezeknek az embereknek a helyzetébe, hogy mikor fognak ebből a helyzetből kikerülni. Úgy gondolom, nem, és nem is akarnak segíteni nekik. Egyébként néhány perce bizonyították önök, hogy mit gondolnak a szolidaritásról. Amikor Balog Zoltán felvetette azt, hogy a karitatív támogatások áfáját el kell törölni, mert egyrészt a felajánlók nem fogják odaadni az adományt, másrészt nem kapják meg, akik rászorultak, ezek után önök bármilyen krízissegéllyel jönnek, semmit nem ér.

Válaszát nem fogadom el. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Közbeszólás ugyanott: Úgy van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 90 2009.06.29. 2:18  89-96

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A megváltozott munkaképességű embereket különböző formában foglalkoztatják az országban. Van az egyik nagy csoport - körülbelül 18 ezer embert foglalkoztatnak -, ezeket régebben célszervezeteknek hívták, jelenleg közhasznú vagy kiemelt foglalkoztatóként foglalkoztatják a megváltozott munkaképességűeket. A másik nagy terület az akkreditált szervezetek, körülbelül 12 ezer embert foglalkoztatnak; míg a harmadik csoport a nyílt munkaerőpiacon dolgoztathat - cégek, különböző szervezetek és különböző egyesületek vagy civil szervezetek. Mi a probléma és mi a gond ezen a területen?

Az egyik az a monopolhelyzet, ami a volt célszervezeteket segíti, szemben a másik két területtel. Jóval nagyobb támogatást kapnak, jóval nagyobb lehetőséget kapnak, miközben ahhoz képest, hogy milyen nagy támogatást kapnak, jóval kevesebb foglalkoztatottat tudnak felmutatni arányaiban, és nemcsak ez a gond, hanem az is gond, hogy ezzel a versenyhátrányt erősítik a másik két területtel szemben, tehát igazából nagyon nehéz ugyanazt a terméket legyártatni, piacra kerülni vele, és eladni a másik két területen.

(14.10)

A másik nagyon nagy gond a régi, szintén célszervezeteket illeti, amelyek közé néhány cégbe most úgynevezett ejtőernyősöket küldtek, mint a MeH, a Miniszterelnöki Hivatal és az ÁPV Zrt. volt dolgozóit. Ezek az emberek, mint például Gyurcsány Ferenc volt programigazgatója, közel 1 millió forintot kapnak egy ilyen cégben, míg ezek az emberek néhány ezer forintért kénytelenek dolgozni.

A harmadik terület a nyílt Munkaerő-piaci Alap zárolása. Önök az egyik oldalról beszedik a pénzt, másik oldalról pedig több mint 3 milliárd forintot zárolnak.

Kérdéseim: mikor változtatnak ezeken a módszereken, mikor változik ez a támogatási rendszer, és az ejtőernyősöket mikor fogják vissza erről a területről? (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 94 2009.06.29. 1:05  89-96

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Államtitkár Úr! Egyrészt megtesszük a javaslatunkat, de néhány hónapot még várjon rá türelemmel, és utána biztosan más megoldást fogunk fölmutatni.

Ha nincs tudomása arról, hogy ejtőernyősök kerültek ezekbe a cégekbe közel 1 millió forintos fizetésekkel, akkor kérem, nézessen utána. A közel húsz állami cég egyikében vannak ezek, elég hamar meg lehet tudni, hogy hol. Még egyszer mondom, például Gyurcsány Ferenc közeli tanácsadója került ilyen állásba.

A harmadik terület: a Munkaerő-piaci Alapon belül miért nem fizetik ki azt a pénzt, amit a húsz főnél többet foglalkoztató cégektől beszednek akkor, ha nem foglalkoztatnak fogyatékos munkaerőt? Ezt a pénzt önöknek kötelessége lenne kifizetni, ennek segítségével kötelességük lenne a nyílt munkaerőpiacra fogyatékos emberek ezreit bevezetni. De önök ezt a pénzt szó szerint eltüntetik, nem fizetik ki. Az egyik oldalról törvénnyel kötelezik a cégeket, a másik oldalon pedig zárolják a pénzt.

Ezt a választ így nem lehet elfogadni. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 193 2009.06.29. 5:34  190-216

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A köztársasági elnök úr visszaküldte ezt a törvényt, amelyről azt gondolom, hogy a társadalom nagy részében hatalmas nagy vita zajlott. Szülők, édesanyák, szülői szervezetek, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete és sok-sok civil szervezet tiltakozott önöknél, hogy ne vezessék be ezt a törvényt.

Önök beismerték, hogy a zárószavazás előtti módosító indítványt, amelyet most benyújtottak, gesztus értékű ajánlásként vagy javaslatként nyújtják be, és gesztus értékű a köztársasági elnök úr felé. Miről is szól ez a módosító indítvány? Az államtitkár úr elmondott néhány gondolatot - de mi a lényege? A módosító indítványokat akkor kellett volna nem benyújtani, hanem felmérni ezeket a gondolatokat, amikor ezen a törvényen változtatni akartak, és idehozták a parlament elé. Férőhely-fejlesztési lehetőségekről beszélnek ebben a módosító indítványban. A finanszírozás forráshiányáról, illetve forrásigényéről beszélnek. A fejlesztések, bölcsődei fejlesztések forrásigényéről beszélnek, a közszférába visszatérő kismamák 4 órás munkaidőben való foglalkoztatásáról beszélnek. Ezek mind-mind olyan kérdések, lehetőségek, amelyeket előre meg kellett volna teremteniük önöknek, és ha valóban komolyan gondolják az úgynevezett kutatásokat - amelyeket egyébként nem tudom, hogy honnan vettek, melyik kisujjukból vették ki -, ha valóban ebben hisznek, akkor előtte a feltételeket teremtsék meg. Mielőtt döntöttek volna, azt gondolom, akkor kellett volna megvizsgálni ezeket a kérdéseket.

Nézzük a valós számokat, államtitkár úr! Mert amit ön elmondott, az mind nagyon szép, mind nagyon jó, csak nem fedi a valóságot; vagy ha fedi is, annak is csak egy részét fedi, és megmondom, miért. Jelenleg 30 százalékkal túlzsúfoltak a bölcsődék. Jelenleg körülbelül 20 százalék az a kismama, illetve a gyermeke, akiket elutasítanak, mert nem férnek már be a túlzsúfolt bölcsődékbe sem. 2008-ban az önök tárcájának az egyik osztályvezető asszonya nyilatkozta, amikor még nem is gondoltak e törvény bevezetésére, hogy 15 ezer férőhely szükséges, annyit kell megépíteniük, és ez 60 milliárd forintba fog kerülni az elkövetkezendő években. Akkor még állítólag gazdasági válság sem volt, akkor még nem mutatkoztak az önök katasztrofális kormányzásának a következményei, és állítólag még ezt a törvényt sem tervezték, legfeljebb Dobrev Klára - Gyurcsány Ferenc felesége - próbálta ezt állandóan sulykolni az országban.

60 milliárd forint szükségeltetik 15 ezer férőhelyre. Most, ha meglépik ezt a törvényt, bevezetik ezt a törvényt, ezen felül nagyságrendileg 30 ezer új bölcsődei férőhelyre lesz szükség. Ki fogja kifizetni? Honnan teremtik elő a pénzt, és miért most, utólag gondolkoznak ezen?

Ha már a számokról beszélünk, akkor értelmetlen is, amit önök döntenek. Miért? Értelmetlen, mert ha jelenleg egy kismama gyesen van, 340 ezer forintot kap egy évben. Ezzel szemben a bölcsődei normatíva 540 ezer forint. Ezt az önkormányzatok 50-60-80 százalékkal még meg is fejelik. Tehát ha véletlenül be tudja juttatni egy bölcsődébe a gyermeket az édesanya, akkor sokkal többet fog kifizetni az önkormányzat, sokkal többet fog kifizetni az állam, mint amennyit most kifizetett a gyesre. Ezt még megfejelhetjük azzal is, ha az édesanya utána nem tud elmenni dolgozni, akkor önök kifizethetik utánuk a munkanélküli-segélyt vagy az álláskeresési járulékot, ami újabb, közel félmillió forint azok alatt az időszakok alatt, amíg ő keresi a munkahelyet, és nem kap.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nincs előkészítve, nincs munkahely, nincs bölcsődei férőhely, és önök ezek után döntöttek egy ilyen súlyos és nagyon fontos törvényről. A Fidesz-KDNP-frakciószövetség éppen ezért benyújtott egy zárószavazás előtti módosító javaslatot, amelynek a lényege az, hogy az összes rossz döntésüket visszavonhatják, végre beismerhetik, hogy hibáztak, és feleslegesen mennek úgy a családoknak, feleslegesen mennek neki az édesanyáknak úgy, hogy nincs előkészítve egy törvény.

Az pedig, hogy a kutatások mit bizonyítanak, ez egy nagy kérdés. Ha valósak azok a kutatások, amelyekre ön, államtitkár úr hivatkozott, akkor az a legjobb, ha megvan a választás lehetősége. Eddig is vissza lehetett menni fél év után. Eddig is vissza lehetett menni két év után. De hagyja meg a választási lehetőséget a szocialista többség, és ne tegyen olyat, amit egyébként néhány hónap múlva úgyis el kell törölni! Éppen ezért arra kérem önöket, hogy a végső szavazásnál ne tévesszék ezt össze a "három csapás" törvénnyel, a bűnözők elleni "három csapás" törvényével, mint ami három csapást önök elkövetnek a családokkal szemben. (Moraj az MSZP soraiból.) A "három csapás" törvényt szavazzák meg a jövőben, és ne három csapást mérjenek a családokra. Ugyanis önök mit tettek az elmúlt években? A családi adókedvezményt szétverték, néhány héttel ezelőtt megszüntették az úgynevezett lakástámogatási szocpolt, illetve most a családi pótlék befagyasztása mellett meg akarják szigorítani a gyesen és gyeden lévő édesanyák helyzetét. Nagyon szépen kérem önöket, ne tegyék! Logikátlan, buta lépést szavaznak meg, és szembemennek a társadalommal.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 72 2009.09.15. 15:05  71-137

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Bevezetésképpen hadd mondjam el, hogy miért is van szükség erre az országgyűlési határozati javaslatra.

Az elmúlt évek rossz gazdaságpolitikája már megmutatta azt a szociális válsághelyzetet, ami nem egy éve, nem fél éve alakult ki, hanem évekkel ezelőtt kialakult. Mind a díjhátralékosok számának drasztikus növekedése, emelkedése, mind pedig a főleg kisebb áruhiteleket felvevők fizetésképtelensége bemutatta azt, hogy itt elindul egy olyan folyamat, amit valamilyen módon meg kell állítani, vagy elébe kellene menni.

2007-ben a Fidesz-KDNP-frakciószövetség képviselői már benyújtottak egy olyan törvényjavaslatot, amely részben abba az irányba indította volna el a közgondolkodást és egyben a törvénykezést, hogy álljunk ki a hitelfelvevők mellett, és a bankok egyoldalúan ne módosíthassák a szerződésüket, az erőfölényükkel ne élhessenek vissza, és ne tehessenek bármit a hitelfelvevőkkel.

(14.40)

Sajnos ezt a javaslatot - ha jól emlékszem - hatszor vagy hétszer utasította el az Országgyűlés MSZP-SZDSZ-es többsége, és bizony ez odáig vezetett, hogy nem készült fel az ország arra a helyzetre, ami azután sajnos tavaly, 2008 őszén, szeptemberén beütött. Beütött az a pénzügyi és gazdasági válság, amelyre először az akkori kormányfő, Gyurcsány Ferenc és gazdasági minisztere, Bajnai Gordon még úgy reagált, hogy Magyarországot nem fogja érinteni, vagy csak nagyon kis mértékben érinti.

Azt gondolom, ez a gondolkodás és a válságnak ez a rossz irányba való kezelése vagy lebecsülése vezetett odáig, hogy mostanra több ezer, több tízezer ember került olyan helyzetbe, akiken segíteni kell. Segíteni kell azonnal, mert hiszen ugyanúgy állampolgárai az országnak, és ugyanúgy bajba kerültek, mint ahogy esetleg a gazdaság, esetleg a bankok, amelyeknek a támogatásáról pedig igenis szó volt az elmúlt években.

Tisztelt Országgyűlés! Azt kell mondanunk még, hogy azok a lépések, amelyeket a kormány megpróbált megtenni az elmúlt egy évben, vagy elégtelennek bizonyultak, vagy kevésnek, vagy pedig nem is veszik igénybe azok, akik igénybe vehették volna. Néhány napja jelent meg az a felmérés, miszerint több ezer ember fordult a kormány törvénymódosító javaslata alapján és a hitelkárosultak megsegítése érdekében tett javaslata alapján a bankokhoz, de akik aztán igazából fel is vették vagy igénybe vették azt a támogatási lehetőséget, azok száma már csak néhány tucatnyira tehető.

Ugyanígy az önkormányzatoknak azt a lehetőségét, miszerint a Magyar Fejlesztési Banktól vegyenek fel hitelt, illetve ők vásárolják fel a rossz hitelesek, a nehéz helyzetbe került emberek ingatlanjait, majd utána - miután az önkormányzatok ezeket a hiteleket átvették - tulajdonba kerül az önkormányzat, a fizetni nem tudók pedig a lakásukban nem mint tulajdonosok, hanem bérlők maradhatnak csak, ezzel sem tudnak nagyon élni az önkormányzatok, vagy nem élnek. Hogy miért? Nyilván önök is tudják. Egyrészt az önkormányzatok nagy része eladósodott. Amikor ezt a törvényt június végén elfogadta az Országgyűlés, rá két hétre bejelentette a pénzügyminiszter vagy a kormányfő, hogy 120 milliárd forintot fognak elvonni az önkormányzatoktól, illetve az államháztartási törvénynek azt a passzusát is figyelembe kell venni az önkormányzatoknak, miszerint akármilyen szintig nem adósodhatnak el. Éppen ezért azt gondoltuk, hogy igenis valami olyan hathatós lépést kell tenni - és minél sürgősebben -, hogy ezt a folyamatot megállítsuk, és segítsünk ezeken az embereken.

De mielőtt a konkrét javaslatokról néhány mondatot szólnék, szeretném elmondani, hogy kikre gondolunk, kiket céloztunk meg. Mindenképp hangsúlyozni kell, hogy azokat, akik önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe. Tehát nem azokat, akik sumákolnak, nem azokat, akik már eleve úgy vették fel a hiteleket, hogy nem is tervezték a visszafizetését, és majd valamilyen módon kikerülik azt.

Azokon akarunk segíteni, akik egy-két-öt vagy tíz éve jó hitelfelvevőnek bizonyultak, akiket a bankok megvizsgáltak, és azt mondták, hogy rendben van, nekik adunk hitelt, hiszen jó a gazdasági helyzetük. Azoknak akarunk segíteni, akik hittek annak a szocialista-szabad demokrata szlogennek, hogy dübörög a gazdaság, minden rendben lesz az elkövetkezendő években, tehát bíztak a gazdasági helyzetben, bíztak abban, hogy megmarad az állásuk, hogy fizetni tudják a törlesztőrészletüket.

Azoknak akarunk segíteni, akik annak idején, amikor a hitelt felvették, nemcsak hogy jó hitelfelvevőnek bizonyultak, hanem ezen felül otthonvásárlásukkal, lakásvásárlásukkal vagy -építésükkel igenis hozzájárultak az akkori gazdaság növekedéséhez, hozzájárultak az akkori GDP emelkedéséhez. Azt hiszem, ez egy alapvető dolog, hogy azokat az embereket, akik akkor, annak idején az államot segítették ezzel a - végül is - bátorságukkal, hogy hitelt vettek fel, most, hogy bajba jutottak - még egyszer hangsúlyozom: önhibájukon kívül -, kötelességünk megsegíteni.

Mit javasol a Fidesz-KDNP-frakciószövetség, és milyen módon? Először is, ez egy országgyűlési határozati javaslat, amely arra kéri - és nyilván szólítja fel - a kormányt, ha ezt elfogadjuk mindannyian, hogy készítsen el október 15-éig egy olyan törvényt, amely valóban megvédi a hitelkárosultakat, valóban melléjük áll, és azonnali hathatós segítséget nyújt nekik.

Néhány dolgot hadd emeljek ki, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt Országgyűlés. Ami talán a legfontosabb, hogy azonnali szabályozást kell alkotni arról, hogy a kilakoltatásokat ebben az időszakban megelőzzük. Nagyon fontos, hogy ne kerüljenek családok úgy az utcára, hogy utána az életlehetőségeik, életkilátásaik sokkal nehezebbek lesznek később. Mindenki nagyon jól tudja, hogy ha gyorsan segítünk egy családon, az anyagilag sokkal kevesebb, sokkal kisebb összeget jelent az állam, az önkormányzatok számára, mint ha később szociális segélyekből, szociális lakásban kell elhelyezni őket, és így kell támogatni őket. A gyors segítség, a hathatós segítség sokkal olcsóbb hosszú távon is. Arról a méltatlan helyzetről már nem is beszélve, amelybe családok kerülnek: esnek szét adott esetben, kerülnek gyermekek gyermekvédelem alá, vagy akár otthonba is, szakad szét a család, amely helyzet senkinek sem jó, méltatlan a családnak is, méltatlan a társdalomnak is.

Amit a második határozati javaslatunkból kiemelnék, az az, hogy van egy olyan gyakorlat, miszerint amikor ki akarják lakoltatni a károsultakat, vagy pedig el akarják árverezni a lakásukat, akkor bizony beteszi a lábát a maffia. Tudom, hogy az utóbbi hónapokban hál' istennek ezen a területen előrelépések történtek, de mégis, nemegyszer van, hogy a gyors eladások miatt, a gyors pénzhez jutás miatt igazából nem érdekeltek abban, hogy milyen áron adják el az adós lakását, csak minél hamarabb túl legyenek rajta, így az sokszor ára alatt történik. Nem egy országban igenis lehetőség van arra, hogy ha már minden kötél szakad, és nem lehet megoldani más módon a család gondjait, problémáit, akkor ők maguk árulhassák a lakásukat, mi azt javasoljuk, hogy 6, legfeljebb 12 hónapos időszakon keresztül.

Mindenképpen nagyon fontos a most mutatott időszak, amikor az euró 300 forint fölé emelkedett, vagy a svájci frank nagymértékben emelkedett, hogy volt olyan helyzete a családoknak, az adósoknak, amikor a hitel, amit felvettek, sokkal több volt, mint amennyit ért az ő lakásuk. Ezt a helyzetet valahogy rendezni kell, mert azoknak az embereknek, akiknek ilyenkor eladják a lakásukat a fejük fölött, nemcsak hogy megszűnik a lakásuk, hanem a különbözetet is valamilyen módon ki kell termelniük, és még katasztrofálisabb helyzetbe kerülnek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Néhány gondolatot még hadd emeljek ki. Mindenképp fontosnak tartom azt a javaslatot, amely arra vonatkozik, hogy a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. közvetlenül is kiválthassa a fizetésképtelen adósok hiteleit, vagyis az állam valamilyen módon alkossa meg azt a szabályozást.

Tudom, hogy azt fogják felvetni pénzügyi és banki szakemberek, hogy az állam ilyen módon nem avatkozhat bele közvetlenül, és nem kapcsolódhat közvetlenül az adósok helyzetébe, de ha az önkormányzatoknak lehetőségük lehet erre, hogy ők vegyenek fel hitelt, ott viszont a bajbajutott már nem tulajdonosként maradna bent a lakásában, hanem bérlőként, a bérleti díjat ugyanúgy fizetnie kell, a gond ugyanott van.

Itt szeretnék kitérni egy olyan kérdésre, hogy Magyarországon a lakásállomány nagy része tulajdonban van, és milyen nagy baj - hangoztatják sokan -, hogy kevés a bérlakás. Azt gondolom, nem lehet összehasonlítani az európai, tőlünk nyugatabbra lévő országok gyakorlatával, hiszen ott ötven éven keresztül ugyanaz a kapitalista - vagy szabadpiaci - rendszer folytatódott, ami nálunk a háború előtt volt. Magyarán megmaradtak a bérlakás-tulajdonosok, és a bérlakás-tulajdonosoknak az volt az érdeke, hogy öt-tíz, sőt akár ötven éven keresztül is bérbe adják valakiknek a lakásokat. Nem az azonnali haszonszerzés volt a feladatuk, hanem hogy később is megmaradjon az az ingatlan, és a bérlő is minél tovább ott maradjon, természetesen akkor, ha megfelelő volt egymás között a kapcsolat.

(14.50)

Magyarországon nem ez alakult ki. A '88-89-90-es évben eladták az önkormányzatok azokat a lakásokat, amelyeket ők egyébként nem tudtak felújítani, rábízták az emberekre, és 95 százalékban vagy még nagyobb mértékben tulajdonba kerültek az emberek. Másrészt pedig a magyar munkaerő - lehet azt mondani, hogy ez baj, lehet azt mondani, hogy egyben jó is - nem mobil, nem akarnak az emberek az ország egyik végéből a másikba menni, éppen ezért ragaszkodnak a tulajdonukhoz.

És van még egy olyan felvetés is vagy észrevétel is, miszerint sok esetben a lakások bérleti díja megközelíti a banki törlesztőrészlet mértékét, és ezért voltak sokan, akik azt mondták, inkább hitelt veszek fel, inkább saját tulajdonba megyek, hiszen nemcsak saját magamnak, családomnak, hanem később a gyermekeimnek is, unokáimnak is segítek, ha tulajdont adok át.

Tehát éppen ezért, visszatérve, hogy miért ragaszkodunk és tartjuk fontosnak, hogy lehetőség szerint az állam úgy segítse meg ezeket a bajbajutottakat, hogy tulajdonban is maradjanak, ezen indokok alapján javasoljuk azt, hogy a Magyar Fejlesztési Bank Zrt.-n keresztül kapjanak közvetlenül lehetőséget arra, hogy rossz hiteleiket kiváltsák, és megmaradjanak a tulajdonukban. Természetesen a feltételeket, hogy milyen módon kell fizetni, azt ki kell dolgozni. Tehát nem arról van szó, hogy nyakra-főre fölvehessenek bárkik hitelt, bármilyen módon kijátszva ezzel végül is a köz vagyonát, mert nem ezt akarjuk támogatni.

És befejezésül még annyit hadd tegyek hozzá a javaslatainkhoz, hogy azokon a bajbajutottakon is kell segíteni, nemcsak azokon, akik a tavalyi év szeptember 30-át követően kerültek bajba, hanem az azelőttieken is, ugyanis a törvény most azokra vonatkozik, akik az ezt követő időszakban kerültek bajba, de aki előtte veszítette el az állását, de előtte meg jó hitelfelvevő volt, azon véleményünk szerint ugyanúgy fontos segíteni. Még egyszer hangsúlyozom, azért is, mert utána szociális szempontból, szociális segélyezési szempontból sokkal többe fog kerülni, mintha átmenetileg ezek a családok megkapják a segítséget.

Tisztelt Országgyűlés! Nem húzom tovább az önök idejét, mert azt gondolom, hogy elég sok feladatot kapna a kormány abban az esetben, ha önök is támogatnák. Akkor, amikor augusztusban a szociális bizottság rendkívüli ülését végül is sikerült összehívni, és végül is a kormánypárti többség is támogatta ennek a bizottsági ülésnek a létrejöttét, akkor a kormány jelen levő képviselői több tekintetben is támogatták ezt a határozati javaslatot. Én arra biztatom önöket, abban az esetben, hogy ha ez a megoldás így nem tetszik, vagy bármilyen pluszt szeretnének hozzátenni, legyen. Ha a kormány, amikor elkészíti a törvényjavaslatot, és természetes lépcső- és védőrendszereket bele akar tenni a dologba, tegyen, hiszen ez a feladata, hogy másik oldalról a fölösleges pénzkiáramlást is védje. De az biztos, hogy azok az emberek, akik most bajban vannak, azok hathatós, gyors és azonnali segítségre szorulnak. És ha mi nem segítünk, akkor a bankok nem fogják őket megvédeni. Nem fogják megvédeni, mert ők nem arra szerződtek, nem az ő feladatuk, hogy szociális segítséget adjanak azoknak az embereknek, akikkel annak idején egyébként megkötötték a szerződést.

Ebben kérem az önök hozzájárulását, együttműködését, illetve abban az esetben, ha ezt a határozati javaslatot elfogadja az Országgyűlés, akkor a kormánynak a gyors munkáját, és ha lehet, akkor ne is október 15-éig várjunk ezzel, hanem minél hamarabb kerüljön újra az Országgyűlés elé már maga a törvényjavaslat.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Vígh Ilona és dr. Lanczendorfer Erzsébet tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 104 2009.09.15. 2:16  71-137

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ha a kormány valóban időben lépett volna, akkor több ezer család nem került volna bajba, a fejük felett nem árverezték volna el a lakást vagy az otthont. Ezt szeretném Alexa György képviselő úr figyelmébe ajánlani. Ha a kormány időben lépett volna, akkor nem magatartáskódexről lenne most szó, és erről kellene beszélni, hogy a bankok mit tegyenek, hanem évekkel ezelőtt a Fidesz-KDNP javaslatát elfogadták volna, miszerint a bankok egyoldalú szerződésmódosító gyakorlatát vissza lehetett volna szorítani.

Tisztelt Képviselő Úr! Csak azért, hogy a tényeknél és az erős államnál maradjunk, igenis, az önök által sokat szidott és a jövőben nem kívánt Orbán-kormány 2001-ben 11,9 milliárd forinttal segítette meg az akkor bajba kerülő hiteleseket. 30 ezer családon segített az akkori kormány, 30 ezer család maradhatott akkor az otthonában úgy, hogy utána a bankokkal még azt is elfogadtatta, hogy 5 ezer forintnál abban az időben nem lehetett több ezeknél a családoknál a törlesztőrészlet. Ugyanis mi történt? A bankok egyoldalúan emelték úgy a hiteleket, amit nem tudtak a családok fizetni, és ezek után igenis a kormány segített.

Most pedig bejött egy állítólag még nagyobb baj - és ez igaz is, én különben a beszédemben azt mondtam, hogy egy szociális válságra és egy korábbi rossz gazdálkodásra érkezett még be az a pénzügyi válság, ami még nagyobb gondot okozott ebben az országban egy évvel ezelőtt -, és önök ahelyett, hogy azonnal léptek volna, egy évig helyben topogtak, nem tettek semmit. Ezt jól bizonyítják azok a statisztikák, hogy a hitelfelvevők nem fordulnak igazából azokhoz a módszerekhez, amiket önök ajánlani akartak.

Tehát minden, ami történt ebben az egy évben, az késlekedés, helyben topogás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és ha önök valóban segíteni akarnak ezeken az embereken, akkor elfogadják ezt a határozati javaslatot, és a kormány néhány héten belül kidolgozza az ezzel kapcsolatos törvényeket.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 136 2009.09.15. 8:27  71-137

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Keller László hozzászólására szeretnék röviden reagálni néhány gondolatban. Ne haragudjon, képviselőtársam, sokat segített volna a vitában, ha ön elolvasta volna ezt a határozati javaslatot. (Keller László: Elolvastam. - Babák Mihály: Nem olvasta el!) Ha pedig elolvasta, akkor pedig sajnálom, hogy megértési gondjai voltak (Babák Mihály: Diszlexiás!), többszörösen is. Többszörösen is, hiszen egyszerűen nem vette észre, hogy ez az előterjesztésünk nemcsak úgy összevissza kiszórná a pénzt mindenkinek, aki hitelt vett fel - a gyorshiteltől kezdve akármilyen területen, más területen az országban -, hanem kimondottan a lakásukat, otthonukat elvesztők vagy pedig a bajba jutottak érdekében és kimondottan olyanokról szól, akik egyébként önhibájukon kívül kerültek ilyen helyzetbe. Nem akarom önt megbántani, de így már értem az államtitkári cserét, mert a vita kezdetén az államtitkár úr ezt a részt teljesen elfogadta és támogatta, és nemcsak ő támogatta, hanem a szociális bizottság minden tagja elfogadta ezt a felvetésünket. Sajnálom, hogy ön teljesen más irányba vitte el a vitát.

Göndör frakcióvezető-helyettes úrnak volt az a kérdése, hogy honnan vennénk el a pénzt. Tisztelt Göndör Úr! A javaslataink legtöbb része nem kerül pénzbe. Ha önök komolyan megnézték volna ezt a javaslatot, és elolvasták volna, az államnak semmi pénzébe nem került volna a javaslatok többsége - egyszerűen egy erős államba kerülne. Erős állam, amely megvédi a polgárait, erős állam, amely odaáll a polgárai mellé akkor, amikor bajban vannak. Nemcsak az adóját szedi be, nemcsak feléli azt a pénzt, amivel annak idején - még egyszer hangsúlyozom - a GDP emelkedéséhez hozzájárultak, hogy lakást vásároltak, otthont építettek, ezáltal adót fizettek, ezáltal a munkásokat foglalkoztatták és így tovább, hanem amikor bajban vannak, akkor is az erős állam odaáll melléjük. De úgy látszik, önöknek az emberek nem annyira számítanak, tehát erre nem tudok mit reagálni.

A másik kérdés pedig, hogy honnan lehet pénzt venni. Ha a Magyar Fejlesztési Banknak arra van pénze, és ezt önök állították az előző törvény vitája során még júniusban, hogy 50-70 milliárd forintot akartak félretetetni erre a célra a Fejlesztési Bankkal, akkor miért nincs meg ugyanez a pénz és lehetőség a banknak arra, hogy közvetlenül is támogassa a bajbajutottakat?

Itt szeretnék még egy tévhitet eloszlatni, legalábbis a rossz irányról elterelni a gondolkodást, amit megint csak Keller László mondott, miszerint majd az önkormányzatok, miután megvásárolják a lakást, és bérbe adják ugyanazoknak a bajbajutottaknak, miből fogják kifizetni a bajbajutottak az önkormányzatoknak. Kinek lesz megint kára? Az önkormányzatoknak, mert vagy kiteszi a nem fizető ott lakót, vagy pedig nem kapja meg a pénzét. Kicsit a gondolkodást érdemes lenne továbbvinni, továbbgondolni ezt a kérdést. Ezért javasoltuk azt, hogy a Magyar Fejlesztési Bank közvetlenül szálljon be, és közvetlenül segítse az embereket.

Amikor önök arról beszélnek, és államtitkár úr, az ön felvetésére hadd reagáljak, miszerint a Fejlesztési Bank nem akar lenni lakossági bank lenni, én azt gondolom, minden állam, illetve minden pénzügyi vezetés azt dönt a bankja fölött, ami a saját bankja, amit akar. Azt gondolom, hogy ha önök segíteni akarnak az embereken, akkor igenis van olyan időszak, pláne ha az önök állítása szerint pénz is van abban a bankban, akkor segítenek nekik, és úgy segítenek, hogy valamilyen módon megoldják ezt az időszakot. Mi nem arról beszélünk, hogy az idők végezetéig. Nem arról beszélünk, hogy ha egy család pénzügyi helyzete helyreáll, és mondjuk, újra állást kap az az ember, akkor is folytatódjék ez a gyakorlat. Mi azokról beszélünk, akik elvesztették az állásukat, akiknek az önök és a gazdasági válság okozta bajok miatt lerövidült a munkaidejük, és kevesebb pénzt visznek haza.

Mi azokról beszélünk, akik egyszerűen már nem tudják kifizetni a többi rezsivel és minden egyéb költséggel az élet költségeit, mert oly mértékben nehezültek meg az önök tevékenysége által. Ha csak egy úgynevezett válságkezelő intézkedést vagy kettőt említhetek: mi van azokkal a közszolgákkal, akiktől elvették a 13. havi fizetést? Mi van azokkal az emberekkel, akiknek mind megemelték az áfáját 5 százalékkal, ezáltal az egész energiaköltségük, minden-minden erre rárakódik? Ezek az emberek nem gonosz emberek, nem sumákok. Ők nem akarnak kilógni a fizetési kötelezettség alól.

(16.50)

Még egyszer hangsúlyozom Keller Lászlónak, csak azért, mielőtt ezekről az emberekről azt mondják, hogy ők úgy vették föl a hiteleiket, hogy nem is tudták, hogy mit csinálnak, felelőtlenek voltak: őket a bankok mindenféle módon végigvizsgálták, megnézték, hogy valóban érdemesek-e arra, hogy hitelképesek legyenek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Néhány dolgot azért szeretnék még a szociális területen eloszlatni, mert én azt gondolom, nem visz jó irányba az, ha ön arról beszél, hogy a fölső decimálisban és az alsó decimálisban élő emberek helyzete hogyan változott, milyen nagyszerűen került egymás közelébe ez a két társadalmi réteg, a fölső tíz százalék és az alsó tíz százalék.

Tisztelt Államtitkár Úr! Én kérem szépen, hogy akkor olvasson más statisztikákat is, nézze meg, hogy miért van az, hogy 3 millió olyan honfitársunk volt négy évvel ezelőtt, akik létminimum alatt vagy annak közelében éltek, most pedig miért emelkedett ez 3,5 millióra. Miért van az, hogy 40 százalékos a gyermekszegénység, és ez 850 ezer gyermeket érint? Miért van az, hogy önök egyébként saját maguk mondták azt, hogy a gyermekszegénység ellen egy külön programot kell behozni, mert olyan nagy gondot okoz ebben az országban? Tehát ha valóban az önök, úgymond áldásos tevékenysége során javult volna a helyzet az országban, akkor én azt gondolom, hogy nem kellene ezekkel a problémákkal egyáltalán foglalkoznunk, és nem lenne ilyen helyzet, hiszen akkor egy erős állam egy erős nemzettel és erős állampolgáraival ellen tudott volna állni ennek.

Tisztelt Országgyűlés! Önök valóban - és ezt senki nem vitatta, én mondtam is a bevezető hozzászólásomban, a fölvezetésben - próbáltak néhány törvényt módosítani vagy törvényt behozni a hitelkárosultak érdekében, de ezek nem segítettek azokon az ezreken, akik bajba jutottak. Alkalmatlannak bizonyult, vagy csak nagyon minimálisan segít egy-két emberen. Hangsúlyoztuk azt is, hogy önök csak - idézőjelben mondom persze a "csak"-ot -, azt kell mondani, a tavaly szeptember 30-át követően bajba jutottakon akartak segíteni, és azokon, akik azelőtt veszítették el az állásukat, azelőtt kerültek bajba, önök nem akarnak segíteni, és ez igenis ennek a helyzetnek a következménye.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök az elmúlt hét év áldásos tevékenysége következtében megduplázták Magyarország hitelállományát, eladtak szinte mindent, ami mozdítható Magyarországon, amit építettek, annak egy jó részét koncesszióban építették, mégis itt tartunk. Akkor legalább ezen a területen búcsúzóul próbáljanak meg segíteni az embereknek, próbálják komolyan venni ezt a határozati javaslatot, és próbáljanak egy olyan törvényt idetenni a parlament elé, amely valóban azonnal segít az embereknek, és igenis egy erős állam képét mutatja az embereknek, amely akkor is megvédi őket, ha bajba kerülnek, nem csak akkor szükségesek az államnak, amikor adót kell fizetniük!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
223 142 2009.09.22. 11:17  129-145

SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Rendhagyó törvény van a Ház asztalán, a frakciók egyöntetűen támogatják. Nem is tudom, hogy ilyen konszenzus mikor volt utoljára, talán évekkel ezelőtt. Éppen ezért, ha megengedik, én is egy rendhagyó hozzászólást tennék, és rendhagyó módon, olvasnám a hozzászólásom.

II. János Pál pápa a rendszerváltás első éveiben, 1991. május 1-jén, a munka nemzetközi ünnepén kiadta a Centesimus annus című enciklikáját, megemlékezve XIII. Leó pápa keresztényszociális tanokat meghirdető, immáron egy évszázados enciklikájára, a Rerum novarumra. A Rerum novarum bírálja a két társadalmi és gazdasági rendszert, a szocializmust és a liberalizmust. Az előbbin remélhetőleg örökre túl vagyunk már, a második éppen keresi az új helyét, és még Nobel-díjas közgazdászok szerint is a túléléséért küzd. Az elmúlt száz év bebizonyította, az állam nem korlátozódhat arra, hogy csak az állampolgárok egy részére legyen gondja, mint a szocializmusban a proletárdiktatúra kijelölt élvezőire, vagy a vadkapitalizmusban a gazdagokra és a jólétben élőkre, és nem teheti meg az állam, hogy elhanyagolja a másik részt, amely kétségtelenül a társadalom nagyobb többségét teszi ki.

II. János Pál pápa szerint az államnak az egyének jogai védelmében különös gondoskodást kell tanúsítania a gyengékkel és a szegényekkel szemben. A gyengék pedig az anyagi javak hiányán túlmenően azok is, akik nem férhetnek hozzá a közszolgáltatásokhoz, vagy képtelenek megfelelő segítség nélkül akár teljes értékű állampolgárokként létezni, azaz a törvényekben biztosított jogaikkal a többi állampolgárhoz hasonlóan élni. Más szóval, a jogbiztonság hiánya a gyengék osztályrésze, hiszen csak papíron vannak a jogok biztosítva számukra, ténylegesen nem létezik a jogérvényesítés lehetősége és biztonsága.

A fogyatékossággal élő emberek márpedig sokszor ilyenek. A közszolgáltatásokhoz azért nem férhetnek hozzá, mert vagy fizikai, vagy pedig infokummunikációs nehézségeik vannak egy olyan épített környezetben, amely környezetet és szolgáltatásokat nem fogyatékossággal élő emberek terveztek, építettek, valósítottak meg. Egy olyan környezetben, ahol sokszor a hozzáférés kérdése csupán építészeti vagy divatstílus kérdése, és önmagában sosem generál többletköltséget a fogyatékos emberek számára.

Figyeljünk II. János Pál pápa gondolataira! A gazdasági tevékenység, különösen a piacgazdasági ugyanis nem folyhat intézményi, jogi és politikai szempontból légüres térben. Éppen ellenkezőleg: feltételezi, hogy a stabil pénzen és a hatékony közszolgáltatásokon kívül biztos garanciákat kap az egyéni szabadság és a tulajdon vonatkozásában. Az állam legfőbb feladata e biztonság garantálása oly módon, hogy aki dolgozik és termel, élvezhesse munkája gyümölcseit, s ennélfogva ösztönzést érezzen a hatékony és tisztességes munkára és életre. A gazdasági rend és a gazdasági fejlődés egyik legfőbb akadálya a biztonság hiánya, amihez társul a közhatalom korrupciója, valamint a meg nem engedett vállalati tőkegyarapítás és profitszerzés, amelyek törvénytelen eljárásból vagy pusztán spekulációból származnak.

Előttünk a parlament asztalán fekszik a magyar jelnyelvről szóló törvényjavaslat. A magyar jelnyelvről szóló szabályozás a mintegy 60 ezresre tehető siket és siketvak s legalább 100 ezer súlyos nagyothalló közösségi jogait garantálja. Megítélésünk szerint a törvény elfogadása esetén nagymértékben lehetővé fogja tenni azt, hogy a versenyképes tudással rendelkező, adózás szempontjából is aktív állampolgárokká válhatnak a korábban inaktivitásra kényszerült polgártársaink. A jelnyelv nyelvi státusának elismerése tehát nem öncélú cselekedet, ugyanis a jelnyelv egy speciális, fogyatékosságon alapuló kisebbségi nyelv, amelynek hivatalos használata nélkül honfitársaink tízezrei maradnának továbbra is másodrendű, inaktív és így sokszor szegénységben élő emberek.

A hallássérültek között a munkanélküliségi mutatók még drámaibbak. Az érettségizett vagy felsőfokú diplomával rendelkezők aránya pedig egy számjegyű százalékokban mérhető csupán. Náluk talán egyetlenegy ilyen hasonló közösség rendelkezik rosszabb mutatókkal, az értelmi sérültek. A törvény természetesen nem fogja megoldani a munkanélküliségüket ebben a csoportban sem, de ahhoz hozzá fog járulni, hogy minél hamarabb, de legkésőbb a következő generáció már megfelelő tudással felfegyverkezve és megfelelő fejlesztéspolitika, egyre nagyobb mértékben elérhetővé váló infokommunikációs eszközök segítségével, például videotelefonok, személyre szabott számítógépek és szolgáltatások világában és a munkaerőpiacon sikeresen helytálljanak mint aktív és teljes jogú állampolgárok.

Felmerült azonban a törvény kapcsán az érintettek világán kívülről érkező több gondolat, több aggály is.

(14.30)

Vannak, akik szerint azért nem lesz jó a törvény, mert tudományos alapon a gyógypedagógus szakma egy része határozottan ellenzi, hogy a szülők választhassák meg iskolaválasztáson keresztül a gyermekük nyelvét. Őket szeretném megnyugtatni, hogy a törvényjavaslat a választás lehetőségét nyújtja a szülőknek az oktatás területén, akiknek felelősen kell dönteniük gyermekeik jövőjéről. Mi hisszük, hogy a jelenlegi családjogi szabályozással összhangban az iskolaválasztás tekintetében a család tudja a legjobb döntést meghozni a gyermeke érdekében.

Vita keletkezett abból is, hogy a kistelepülések önkormányzati ügyfélszolgálatán dolgozók majd jelnyelvből szeretnének vizsgát tenni, mondjuk, az angol helyett. Válasz erre az, hogy a mind a kettőre szükség lehet, és a mind a kettő jó lehet és hasznos lehet. Siket polgártársaink csak jelnyelven tudnak hivatalos és személyes ügyeket intézni, így ha valamelyik ügyfélszolgálati munkatárs ezt választja, akkor igenis ezzel előrébb léptünk.

De van egy harmadik felvetés is a médiatörvény módosítása kapcsán: a feliratozás egyre nagyobb mértékűvé válhat, ami természetes módon a jelenlegi szolgáltatóknak nehézségeket fog okozni. De azt gondoljuk, hogy ez nemcsak a jelnyelvet használó siket közösségnek fog majd jelentőséggel bírni vagy segíti őket, hanem például a skandináv országok mintája alapján igenis a magyar nyelvoktatás fejlődését is segítheti, mármint a magyar fiatalok, magyar idősebb korosztályok angol vagy német nyelvtudásának a fejlesztését segítheti.

Ahhoz, hogy siket polgártársaink teljes mértékben érthessék a feliratozott filmeket vagy egy bonyolultabb tájékoztatót egy bankban, ahhoz kell, hogy különösen a közép- és felsőoktatásban is minél több sikeres súlyos hallássérült fiatal jelenjen meg, ne pedig a valóban hiányzó kompetenciák miatt tömegesen és fiatalon rokkantnyugdíjassá váló inaktív fiatalok tengődjenek alkalmi és sokszor feketemunkából. A jelenlegi és az elmúlt évek magyar kormányzati intézkedéseivel súlyosbított gazdasági válságban éppenséggel a fogyatékossággal élő embereket bocsátják viszont el legelőször.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Megjelentek! Tisztelt Vendégeink! Éppen ezért mindenképp fontos hangsúlyozni a jelnyelvi törvény elfogadását, és mindenképp hangsúlyos és nagy üzenete lehet annak, hogy egyhangú szavazással elfogadjuk ezt a törvényt. De mégiscsak rossz üzenete van a néhány napja megjelent költségvetési törvénynek, miszerint pont azoktól a fogyatékosszervezetektől - köztük a Sinosz-tól, amelynek a képviselői itt vannak - próbál elvonni a kormány a költségvetési törvényben, hiszen ők azok, akik közfeladatok átvállalásával segítik azt a munkát, amelyet a mindenkori kormánynak amúgy is meg kellene tenni. Nem tesz jót a vitának, és nem tesz jót ennek a mai napnak, hogy pont most látott napvilágot ez a megszorítás. De ennek ellenére, hogy ez történt, én továbbra is bízom abban, hogy egyöntetűen közösen fogjuk elfogadni a jelnyelvi törvényt, és az nemcsak a siket közösség, a hallássérült közösség vagy pedig a siketvak közösség számára ad és nyújt segítséget az életükhöz, hanem remélhetőleg az egész magyar társadalomnak, hogy valóban befogadóbb legyen a magyar társadalom, illetve a fogyatékos emberek küzdelmét elismerve a magyar társadalom is jobban el tudja viselni a rá háruló nehézségeket.

Köszönöm szépen a figyelmüket. Köszönöm azoknak a munkáját, minisztériumi dolgozóknak is, illetve a civil szervezetek munkatársainak is, akik ebben az előkészítésben részt vettek, és köszönöm azt is, hogy tavasszal négypárti egyeztetéseket követően egy határozati javaslattal tudtuk meggyorsítani ennek a jelnyelvi törvénynek a parlament elé kerülését.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 12 2009.09.28. 5:21  11-14

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Nézzük a további jó híreket, amelyekkel a szocialisták megörvendeztetik úgymond a népet, az embereket. Bajnai Gordon néhány nappal ezelőtt, szeptember 14-én a következőt mondta: "Mindazt, amit a válság leküzdése érdekében eddig tettünk, bele kell foglalnunk a 2010-es költségvetésbe, be kell betonoznunk." Hát nézzük is, mi az a szocialista bebetonozás, mi az a szocialista munka, nézzük meg, hogy kiket segítenek a következő évben. Mint ahogy Podolák György képviselő úr is mondta veretes beszédében, most leginkább a gázárral foglalkozott, csak egy dolgot felejtett el hozzátenni, hogy azok, akik gáz- és távhőtámogatást kaptak az elmúlt évben, vagy ebben az évben 65 milliárd forintot, azt jövőre önök több mint egyharmadára csökkentik le, 20 milliárd lesz ez a támogatás, magyarán: el fogják venni az emberektől azt, amit esetleg a csökkenés valóban jelentene nekik.

De én nem erről szeretnék önöknek beszélni, hanem sokkal inkább a fogyatékos embereket sújtó nemtelen intézkedésekről. Egyrészt a fogyatékos gyermekek intézményi étkeztetésének támogatását önök - megint csak mondhatná Podolák úr jó hírként - 65 ezer forintról egyharmadára, 22 500 forintra fogják csökkenteni. Nem elég, hogy az iskolai, az óvodai, illetve a kollégiumi intézményi ellátásban is csökkentik az étkeztetési támogatást, önök a legrászorultabb fiatalokon, gyermekeken fognak szorítani, és vesznek el tőlük, csökkentik egyharmadra az étkeztetés támogatását.

De nézzük azokat a szervezeteket, amelyek segítik, képviselik ezeket az embereket. Négy nagy szervezet támogatásából több mint 450 milliót fognak önök elvenni, megint csak azért, hogy jó híreket közöljenek az emberekkel, úgy, hogy ezeknek a szervezeteknek az idei, 2009-es költségvetési támogatása alig haladta meg a 2006. évit, és úgy vesznek el a szocialisták 450 millió forintot a fogyatékosszervezetektől, hogy az több mint 65 százalékos csökkentést jelent, 65 százalékot akarnak elvenni ezektől a szervezetektől átlagosan. Önök, szocialisták, elvesznek az értelmi fogyatékosokat képviselőktől, az Éfoész-tól 88 milliót. Önök, szocialisták elvesznek a mozgáskorlátozottaktól, a Meosz-tól 75 milliót. Önök, szocialisták, elvesznek a hallássérültektől, a Sinosz-tól 127 milliót. És önök elvesznek a vakoktól és gyengén látóktól 157 millió forintot.

Mi erre a szocialista magyarázat? Egyrészt, hogy majd pályázaton megkaphatják. De mindenki tudja, hogy a pályázat kiszámíthatatlan, lassú, arra tervezni nem lehet, és a pénzek kifizetése teljesen kérdéses, hogy mikor kapják meg. A másik szocialista magyarázat az, hogy el kell számolni a pályázattal. Tisztelt hölgyeim és uraim, eddig is el kellett a költségvetési pénzekkel számolni, eddig sem kapták meg azok a szervezetek az az évi pénzt, amíg el nem számoltak az előző év költségeivel. Az csak önöknél szokás, hogy nem számolnak el a pénzekkel, és nem jelentik ezt, nem adják oda akár az Állami Számvevőszéknek, akár bárkinek.

(13.30)

De a legszomorúbb magyarázat, a legelkeserítőbb az, amit múlt héten a televíziók előtt tapasztaltunk-láttunk. A hallássérültek és a látássérültek elnökét kioktatta az itt a körünkben ülő államtitkár úr és a nem itt lévő fogyatékosügyi főosztályvezető-helyettes. A következőket mondották nekik - idézetet fogok mondani, ami magyartalan, azt ne rajtam kérjék számon -: "Olyan székházban kell lenni a vakok szövetségének, hogy egy bankot is megszégyenít." A következő: "Kedves barátaim, messzire mentek, azt gondolom, hogy egységre fogunk jutni." A harmadik idézet: "Nekem nincs három titkárom, az ügyvezetőnek meg van."

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt kell mondanom, hogy az a gyalázat, ami a múlt héten történt a két elnökkel, a vak és a hallássérült elnökkel, amit önök tettek a minisztérium halljában, a minisztérium székházában, elfogadhatatlan. Honnan kell elvenni a pénzt? - mert mindig ezt teszik fel. Nem kell a megszorításokat 1,6 milliárd forintért propagálni az embereknek, mint tették ezt 2008-ban. Nem kell tíz- és százmilliós végkielégítéseket adni az embereiknek, és nem kell állami, illetve fővárosi önkormányzati cégeknek 50, 40 vagy 100 millió forintos éves fizetéseket adni.

És mit tehetnek önök? Először is, államtitkár úr a főosztályvezető-helyettes úrral együtt beadja a lemondását, de az a minimum, hogy bocsánatot kér ezektől a vezetőktől. S a második: önök vonják vissza ezt a költségvetést, amely ilyen mértékben sújtja a fogyatékos embereket, gyerekeket és időseket egyaránt, illetve hozzák vissza azt a pénzt, amit elvettek az adófizetők zsebéből, amit önök talicskával toltak haza.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 88 2009.10.07. 12:04  1-335

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amit Lamperth Mónika képviselő asszony elmondott, az nagyon érdekes és nagyon szép okfejtés volt, egy dolgot felejtett el: hét és fél éve kormányoznak önök, és éppen ezért azt kell mondanom, hogy a 2010-es költségvetés nem előzmény nélküli, annak igenis komoly előzményei voltak, a legsúlyosabb az, hogy önök hét és fél év óta katasztrofális helyzetbe juttatták az országot.

Ha ön azt demagógiának mondja, amit Varga Mihály tegnap mondott (Dr. Lamperth Mónika: Ki sem ejtettem ezt a szót.), miszerint önök megduplázták az államadósságot, a PPP-programmal olyan összegeket hagynak az országra, ami elviselhetetlen; ha az demagógia, amit csak önök rontottak el, hogy megszűnt a 13. havi illetmény, az idén az időseket úgy szorítják meg, hogy a nyugdíj 13. havi részét megszüntették... - bár önök egy sajátos szóhasználattal azt mondják, hogy felfüggesztették, gondolom, a történelmi múltból mondják ezt a felfüggesztést. Elfelejtette elmondani, hogy a svájci indexálást önök megszüntették, elfelejti mondani, hogy a fiatalokat oly mértékben sújtják az otthonteremtési támogatások megszüntetésével, a szocpol szétverésével és megszüntetésével, a családokat azzal sújtották, hogy a gyes és a gyed időpontját lecsökkentik, illetve a családi pótlékot befagyasztották, az áfát 5 százalékkal emelték. Ön minderről elfelejtkezett, csak a szépet mondta el, illetve a szociális területen olyan dolgokat mondott el, ami egyszerűen most még ebben a költségvetési tervezetben nincs benne.

Néhány gondolatot hadd mondjak el még a tegnapi hozzászólókhoz kapcsolódóan! Tegnap Szabó Lajos képviselőtársunk a kormánytöbbség bizottsági többségi véleményét mondta el. Azt gondolom, amit ön elmondott, valóban itt a többségi vélemény, de összességében az ország ezt a véleményt nem osztja, amit önök tesznek. Ön úgy fogalmazott, hogy célzottabbá válnak a társadalmi juttatások, én pedig azt mondom, hogy önök fűnyíróelvszerűen vágják le az összes szociális és családügyi támogatást úgy, hogy a fűnyírónak a nyírórésze még állítható is, mert valahol 30 százalékot, valahol 20 százalékot, valahol pedig 70 százalékot vágnak le azoknak az embereknek az életéből és támogatásából, akik a legkiszolgáltatottabbak, a legrászorultabbak.

Mielőtt a szocialista hurráhangulat és -érzés elhatalmasodna az országon, mint amit az előbb hallottunk, hogy minden rendben van és minden szép, azt gondolom, hogy muszáj szembesülniük az embereknek azzal, hogy milyen szociális megvonások, nyugdíjasokat érintő megvonások, fogyatékos embereket érintő megvonások és a családokat, fiatalokat érintő megvonások történnek az elkövetkezendő hetekben a szocialista kormány, a Bajnai-Gyurcsány-kormányok jóvoltából.

Nézzük először a nyugdíjasokat, időseket érintő megvonásokat! Nem változik továbbra sem az öregségi nyugdíjminimum, marad a 28 500 forint, ennek következtében egyébként minden más, ami ehhez kapcsolódik, szintén marad ezen a szinten. A 13. havi nyugdíjat - továbbra is használjuk az önök szóhasználatát - felfüggesztik, azaz nem kapják meg a nyugdíjasok. A nappali jelzőrendszeres, illetve házi segítségnyújtási támogatás teljes mértékben megszűnik, pályázhatnak az önkormányzatok, mindenki tudja, hogy a pályázatnak és a pályáztatásnak milyen következményei és milyen nehézségei vannak. A falu- és tanyagondnoki hálózat támogatása 200 ezer forinttal csökken, ami annyit jelent, hogy a legkiszolgáltatottabb idős embereket még nehezebben fogják elérni a települések szociális munkásai.

De azt kell mondanom, hogy nem járnak jobban azok sem, akik nappali vagy bentlakásos intézményben élik az életüket, vagy pedig ott igénybe veszik ezeket a szolgáltatásokat, hiszen minden területen megvonások százezreivel találkozhatnak. Ha csak a bentlakásos intézményeknél nézzük, akkor a demens betegeknél 787 ezer forint volt még a 2008. évi támogatás, ezt leviszik 710 ezer forintra, úgy, tisztelt szocialista képviselőtársaim, hogy 2006-ban még ez a támogatás 800 ezer forint fölött volt. Tehát már az idei év is katasztrofális volt ezeknek a szervezeteknek, ezeknek a fenntartóknak, és önök tovább csonkítják, tovább rontják a helyzetet.

Ugyanígy például az időskorúak emelt szintű ellátása, ami még 2006-ban megközelítette a 770 ezer forintot, idén már csak 543 ezer forint volt, jövőre pedig önök 309 ezer forintot terveznek. Azt hiszem, ez az idősbarát szocialista gondolkodás, ezzel találkozhatnak nap mint nap, hónapról hónapra a szocialisták által támogatott emberek.

Nézzük a fogyatékos embereket, fogyatékos embertársainkat, hogy önök hogyan szeretik, hogyan segítik őket, illetve milyen háttértárgyalásokkal próbálnak nekik segíteni. Ha a foglalkoztatásukat nézzük, amelyben az Európai Unióban az utolsó helyen és a legkatasztrofálisabb helyen vagyunk, az ő támogatásukból 13 százalékot vonnak el önök, szocialisták. Tovább rontják a helyzetet, tovább szűkül az a piac, vagyis az a lehetőség, hogy ők munkát találhassanak, és munkahelyet választhassanak, ami egyébként őket nemcsak abban segíti, hogy ne szociális segélyen éljenek, hanem abban is, hogy lelkileg a fogyatékosságukat, hátrányos helyzetüket valamilyen módon feldolgozzák.

De önök ugyanígy nem kímélik a korai fejlesztés, illetve a fejlesztő felkészítés normatíváját sem, hiszen 239 ezer forintról leviszik 230 ezerre, a másik területen meg 322 ezerről 305 ezerre. Látványosnak tűnik? Nem olyan látványos ez a csökkentés, de ha azt nézzük, hogy 2005-2006-ban magasabb volt, több volt, és azóta az infláció és minden egyéb oly mértékben nehezíti ezt az ellátási formát, akkor igenis, ez nagyon látványos és katasztrofális csökkentés.

(De az étkeztetésről is szólni kell ...)

SF/Világosi-Móring-/ (Soltész Miklós)/bl

(11.20)

De hát az étkeztetésről is szólni kell, hiszen a fogyatékos gyermekek normatíváját a nappali ellátású intézetekben 65 ezer forintról leviszik 22 ezer 500 forintra. Lehet azt mondani, hogy háttértárgyalásokat folytatnak. De nem tűnt föl önöknek, nem tűnt föl a kormánynak, nem tűnt föl a szociális miniszternek, nem tűnt föl a pénzügyi tárcának, hogy egyharmadára csökkentik, s nemcsak a gyermekétkeztetés támogatását, hanem a fogyatékos gyermekek étkeztetési támogatását is? Utólag kell erről tárgyalni? Mint egy díszünnepélyen, Lamperth Mónika képviselő asszony utólag mondja el, hogy milyen nagyszerűek vagyunk, hiszen megtartjuk ezt a normatívát? Eleve szóba se kellett volna jönnie ennek a drasztikus csökkentésnek. Az önök módosító indítványait egyelőre még nem láttuk, tehát nem vagyunk biztosak benne, hogy amit itt bejelentenek, az holnap is így lesz. De sajnos ugyanígy járnak a nappali intézményekben és a többi intézményben is a fogyatékos emberek, hiszen a normatíváik mind-mind a 2006-os szint alá mennek. Nem elég, hogy a 2009. évi szintet sem érik el, a 2006. évi alá mennek. Hogy tudnak gazdálkodni ezek a szervezetek, hogy tudják ellátni azokat a betegeket, rászorultakat, fogyatékos embereket, akiket az élet hozzájuk sodort és rájuk bízott?

Hadd említsek meg néhány gondolatot a fogyatékosszervezetek támogatásáról. Önök azt a játékot játsszák el, hogy több száz millió forintot vesznek el ezektől a szervezetektől, majd tárgyalóasztalhoz kényszerítik őket, ők nem mernek önökkel szembeszállni, és ezért elfogadják a jóval alacsonyabb, de a benyújtottnál magasabb ajánlatot csak azért, hogy biztosítani tudják azt a szolgáltatást, amit fölvállaltak, biztosítani tudják azoknak a munkavállalóknak, akik fogyatékos emberekként vannak közöttük, a lehetőséget, hogy éljenek. De miért kell ezt a macska-egér harcot eljátszani, mondják el!? Miért kell tönkretenni több tízezer vagy több százezer fogyatékos emberrel foglalkozó szervezet jövőjét csak azért, mert önök hatalmi arroganciával fordulnak feléjük? Ha komolyan gondolják azt, hogy segíteni akarnak rajtuk, akkor azoknak a pártkatonáknak, akiket állami cégekhez elhelyeztek és több száz millió forinttal kistafíroznak, azoknak a pénzéből vegyenek el, tisztelt hölgyeim és uraim, onnan vegyék vissza a pénzt, ne pedig a fogyatékosszervezetektől.

De ugyanígy nem járnak jól a gyermekeket érintő intézkedésekkel sem, hiszen akár a gyermekvédelmi feladatokat ellátók, akár a különleges vagy speciális ellátásokat végzők 100 ezer forinttal kevesebbet kapnak, mint az idén. Ugyanígy minden más szociális normatíva vagy csökken, vagy pedig maximum ugyanolyan szinten marad.

S tisztelt hölgyeim és uraim, nem lehet megállni szó nélkül azt, hogy önök trükkök százait folytatták az elmúlt hét évben. Most is a szociális területen behoztak egy trükköt, a százak közül egyet. Otthonközeli ellátás néven behoztak egy olyan ellátási formát, aminek a következtében a szociális étkeztetés normatívái, a házi segítségnyújtás normatívái, illetve az időskorúak nappali intézményi ellátása étkezéssel vagy anélkül összességében 20 százalékkal fog csökkenni. Önök pedig azt mondják, hogy ez egy nagyszerű új ellátási forma, ez fogja megoldani az ágazat problémáját. Amikor Lamperth Mónika volt a miniszter szociális területen, azt mondta, hogy a nappali ellátást kell erősíteni, ott kell a támogatást egyre inkább felemelni és erősíteni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Befejezésül: önök hét év rossz kormányzásának a következményére, illetve - amit mindannyian elismerünk - az elmúlt év nemzetközi pénzügyi válságának a következményére rosszul válaszolnak. Ahelyett, hogy a szociális területet megerősítették volna, hogy a rászorultakat segítették volna, fűnyíróelvszerűen mindenhol levágtak és megcsonkítottak. Önöket nem érdekli az, hogy mi van a családokkal, nem érdekli az, hogy mi történik a nyugdíjasokkal, a fogyatékosokkal, csak a pénzügyi szemlélet irányítja önöket.

És hogy honnan lehet elvenni szociális területre, tisztelt hölgyeim és uraim? Minek kell a jövő évben informatikai beszerzésekre 40 milliárdot költeni? Minek kell irodabútor-beszerzésre 12 milliárdot költeni? Minek kell digitális táblákra tíz- és tízmilliárdokat költeni? És még egyszer hangsúlyozom, az egykori pártkatonák - akiket kistafíroztak - pénzéből bőven lehetne a fogyatékosszervezeteknek is juttatni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bármilyen módosító indítvánnyal jönnek elő, és bármennyire is próbálják csiszolni azt a munkát, amit itt végeztek, nem fog menni, az ugyanolyan töredezett és katasztrofális marad.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 238 2009.10.07. 0:56  1-335

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Önök hét és fél évi rossz költségvetési és gazdasági tevékenységüket próbálják elfogadtatni most az országgal. Önök hét és fél évig velünk, ellenzékkel szóba sem álltak, tanácsainkat, módosító indítványainkat, törvényjavaslatainkat el nem fogadták.

(Most összefogást sürgetnek, hogy fogjon össze az ellenzék és a...)

cai/Harrach/V. Németh (Soltész Miklós)/bl

(16.40)

Most összefogást sürgetnek, hogy fogjon össze az ellenzék és a kormánypárt, mert bajban van az ország, amibe önök kormányozták. Olyan összefogásra akarnak serkenteni minket, ami az emberekkel szemben áll, hiszen ezzel a költségvetéssel önök tönkreteszik az oktatást, tovább rombolják az egészségügy helyzetét, tovább mélyítik azt a szociális válságot, amelyet önök okoztak, és mindenképpen az emberekkel szembefordulnak.

Ilyen összefogásból, köszönjük szépen, mi nem kérünk. (Taps a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 312 2009.10.07. 0:13  1-335

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretném azt közölni, hogy a KDNP 13 perc 26 másodperces idejét szeretném átadni a Fidesz-frakciónak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 112 2009.10.19. 2:19  111-118

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ujhelyi államtitkár úr azt mondta, hogy soha nem látott fejlesztési időszakon megy keresztül az ország - a 4-es metróra persze nem válaszolt -, de akkor szeretném tudni, miért állunk úgy, hogy szeptemberi adatok szerint az álláskeresők száma ma az 566 ezer főt is meghaladta, ha már ilyen csodálatos helyzetben vagyunk.

De ennél még katasztrofálisabb a helyzet a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása terén. A szocialista kormányzat az elmúlt években azt tűzte ki, hogy foglalkoztatásukban meg fogjuk haladni a 10 százalékot, azaz legalább közelítünk valamennyire a nyugat-európai vagy európai uniós átlaghoz. De nemhogy ez történne meg, hanem pontosan ellenkező irányú mozgás indult el ezen a területen is; hozzáteszem még egyszer, szép ez a kifejezés, hogy soha nem látott fejlesztési időszakon keresztül.

Miért van az, ha ennyire fejlett az ország és ennyire jól állunk, hogy ezen a területen, ahol fogyatékos embereket, megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztatnak, a jövő évben csak a szociális intézményi foglalkoztatásból elvonnak önök 2,6 milliárd forintot? Miért van az, hogy a költségkompenzációból, amit szintén ezek a cégek kapnak, ahol ilyen embereket foglalkoztatnak, 5 milliárd forintot önök elvonnak? Miért van az egyébként, hogy céget és céget, foglalkoztatót és foglalkoztatót önök szembeállítanak egymással, és az egyik cégtársaságot milliárdokkal, mondhatnám azt is, több mint 30 milliárd forinttal támogatják meg, és miért van az, hogy ugyanolyan munkát elvégző, ugyanolyan fogyatékos emberek nem kapják meg más cégeknél ugyanezt a támogatást az államtól, illetve a szociális tárcától?

És befejezésül egy rövid kérdés: államtitkár úr, mi lett azzal a belső vizsgálattal, amelyet a vagyonkezelő indított el az ERFO Kht.-nál, ahova is a Miniszterelnöki Hivatal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), az ÁPV Rt. és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő volt munkatársait küldték ejtőernyősként közel egymillió forintért dolgozni? (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 116 2009.10.19. 1:08  111-118

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! E mint elvonás, r mint rohadás, f mint fogyatékosok, és o mint olvadás, ERFO Kht., ahova beejtőernyőzték önök például a volt miniszterelnök titkárát is, és ezekre az emberekre, akik odakerültek állami vezető cégekből, hét főről van szó, több mint százmilliót költenek - ezekre az ejtőernyősökre - úgy, hogy önök egyébként ezt a céget 2,3 milliárdos közpénzből támogatják. (Korózs Lajos: Hol dolgoznak ezek az emberek, Miklós?) Egyébként sajnos a rossz kormányzás, a következetlen támogatási rendszernek a következtében bizony több mint 3 ezer embert kellett elbocsátaniuk a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégeknek.

Államtitkár Úr! Még egyszer a kérdésem az: lesz-e vizsgálat vagy történt-e vizsgálat? A másik kérdés pedig: miért kell elvonni több mint 7,5 milliárd forintot a következő évi költségvetésből ezektől a cégektől? Hiszen így is elég nagy bajban vannak, annak következtében, ahogy kormányoztak.

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 92 2009.10.20. 1:57  11-409

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt Török Zsolt el is hinné azt, amit mondott, azért szeretném a figyelmébe ajánlani (Kovács Tibor: Le van írva! Miről beszélsz? - Zaj az MSZP soraiban.), szeretném az önök figyelmébe ajánlani, ha rosszul vannak, igyanak vizet, vagy szedjenek gyógyszert, de egy picit maradjanak csendben, Kovács képviselő úr! (Zaj az MSZP soraiban. - Az elnök csenget.)

Mielőtt el is hinnék, amit mondanak (Közbeszólás az MSZP soraiból: Van humorérzéked!), olvassa el a módosító indítványokat, amit ő egyébként komolytalannak és nevetségesnek nevezett. Először is: bármilyen állami szervezettől, amelyiktől elvettünk... - nem a nyugdíjasoktól vesszük el, nem a nyugdíjaktól vesszük el, hanem magától a működtető szervezettől, ahol pazarlás folyik (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.), ahol önök 500 milliókat, 100 milliókat, milliárdokat tüntetnek el kommunikációra, és a haverjaiknak, haveri cégeknek adják át. (Zaj az MSZP soraiban.) A legfrissebb, amikor 500 milliót vertek most el egy olyan, három hete alakult vagy gründolt cégre, amelyik az önök haveri körébe tartozik, ahelyett, hogy ezeket a pénzeket odaadnák a civil szervezeteknek, mondjuk, a fogyatékosszervezeteknek.

Tehát nagyon szépen kérem, tisztelt szocialista képviselőtársaim, önök, amikor 300 milliárd forintot tesznek félre a költségvetési tartalékba, pontosan azért, hogy az Országgyűlésnek ne legyen lehetősége ránézni azokra a pénzekre (Dr. Katona Tamás felé:) - hiába csóválja, államtitkár úr, a fejét -, megkétszerezték az eddigi szokás szerint a költségvetési tartalékot, pontosan azért, hogy önök bármit matathassanak, tegyenek ezekkel a pénzekkel. Tehát nagyon kérem önöket, fogjanak egy kicsit vissza, fogják vissza a kritikájukat, és nézzenek szembe azokkal a társadalmi csoportokkal - például tegnap a tűzoltókkal, de az összes többivel -, akiket önök megnyomorítottak most, az elmúlt hetekben és az elmúlt években.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 138 2009.10.20. 8:53  11-409

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Állítólag Bajnai Gordon miniszterelnök úr szavai szerint kezelték már a válságot, állítólag - ezt tegnap Ujhelyi István államtitkár úr mondta - soha nem látott fejlődés indult el az országban és indul el az uniós pénzek segítségével. Ehhez képest önök a válságot úgy kezelik, hogy megszorítanak, a civil szervezetek, iskolák, szociális otthonok ellehetetlenítése történik, s indult el a költségvetési tervezés, illetve a költségvetés benyújtásának az időszakában.

Pánczél Károly képviselőtársam már beszélt az iskolai normatívákról és arról, hogy milyen módon teszik tönkre az önkormányzatokat és lehetetlenítik el a működésüket, illetve kényszerítik őket arra, hogy az oktatási rendszert szembeállítsák a szociális ellátórendszer fenntartásával. Önök nem tesznek semmi mást, mint a feladatokat letolják az önkormányzatokhoz, azokat a gondokat, amelyeket egyébként önök okoztak, és azt a rossz gazdaságot, amit önök hoztak ilyen helyzetbe nagyrészt az országban, most át akarják adni olyanoknak, azoknak az önkormányzatoknak, akik erről igazából nem tehetnek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Éppen azért, hogy ezt a gondot valamilyen módon mégiscsak enyhítsük, a Fidesz és a KDNP képviselői a szociális normatívákhoz olyan javaslatokat nyújtottak be, amelyek lehetőség szerint legalább az ez évi pénzeket megtartják, és ott tartják a szociális ellátórendszerben.

Miért fontos ez? Önök beszélhetnek ugyan arról - ez Katona államtitkár úr rendszeres hozzászólásaiból derül ki -, hogy azért kapnak kevesebb támogatást a szociális intézmények, legyenek azok nappali ellátást nyújtó vagy pedig bentlakásos intézmények, merthogy az utóbbi időben, pontosabban júniusban csökkentették a járulékfizetést, csökkentették a terheket, csakhogy két dolgot elfelejtenek hozzátenni. Az egyik az, hogy 2006 óta a szociális normatívák nagy többsége nem nőtt, sőt általában még csökkent is. És nemcsak hogy csökkent az utóbbi időben, hanem amellett, hogy nehéz helyzetbe hozták az önkormányzatokat, a fenntartókat, az áfaemeléssel, az energiaár-emeléssel, az élelmiszerekre rakódó terhekkel igenis elnehezítik ezt az ágazatot.

Éppen ezért a Fidesz-KDNP képviselőcsoportja a nappali ellátást, a szociális étkeztetést, a hajléktalanellátást, az időskorúakat, a fogyatékos vagy pszichiátriai betegeket érintő normatíváknak a 2009-es szinten tartását javasolja, a normatíváknak az arra a szintre való visszaállítását javasoljuk, és ezt benyújtottuk az Országgyűlésnek módosító indítványok formájában. De ugyanígy tettük ezt a bentlakásos intézményeknél is, hiszen mindazok a fogyatékosintézetek, illetve időseket ellátó intézetek, amelyektől önök megvonják, illetve lecsökkentik a támogatást, az ellehetetlenülés határán élnek.

Ebben a helyzetben, tisztelt Országgyűlés és tisztelt szocialista képviselők, azon is el kell gondolkozni, hogy kik azok, akik még segíthetnek ezeken az embereken, kik azok, akik valamilyen módon még közel állnak ezekhez az emberekhez, és a mindennapjaikban nemcsak pénzbeli segítséget, hanem emberit is át tudnak adni, ami talán legalább olyan fontos, amikor bajba kerülnek emberek. Éppen ezért teljesen elképesztő és elfogadhatatlan az önök álláspontja, amikor is azokat a civil szervezeteket nyomorítják meg, amelyek fogyatékos emberekkel, rászorultakkal foglalkoznak, legyenek azok hallássérültek, látássérültek, mozgássérültek vagy értelmi fogyatékosok, vagy pedig olyan szervezeteket nyomorítanak meg, amelyek maguk a saját ellátotti körükben megpróbálják akár a hajléktalanokat, akár a lecsúszó társadalmi rétegeket, a szegényeket segíteni.

(11.30)

Éppen ezért a Fidesz-KDNP képviselői a fogyatékosszervezeteknek azon a megállapodáson kívül - amit megállapodásnak nem neveznék, hanem egy paktumnak, a szervezetekre ráerőltetett paktumnak neveznék - mi azt javasoljuk, hogy a látássérülteknek adják vissza az idei támogatási pénzüket, azaz még 157 millió forintot, a hallássérültek 127 millió forintot, a mozgássérültek 75,7 millió forintot, az értelmi fogyatékosok és őket segítők szervezetei pedig még 88 milliót kapjanak ahhoz az önök által javasolt 50 millió forinthoz, ami egyszerűen nevetséges, tönkreteszi ezeknek a szervezeteknek a működését.

De mindenkinek érdemes tudni azt is, hogy nemcsak ezeket a szervezeteket, hanem azt a munkát, amit végeznek, önök azt is korlátozzák, vagy pedig teljes mértékben visszavonják a támogatást. Ilyen például a mozgáskorlátozottak közlekedési támogatása. Nem elég, hogy évek óta nem emelik, hanem most már ezt olyan szinten csökkentik, ami egyszerűen elfogadhatatlan, így mi az 517 millió forintos támogatást állítanánk vissza, amiről tudjuk, hogy kevés, ez is csak töredékét támogatja azoknak az embereknek, akik valóban erre rászorulnak, de mégis azt gondoljuk, ez hosszú távon még mindig jobb, mint amit önök tesznek.

De ugyanúgy kiemelten fontosnak tartjuk a Magyar Szervátültetettek Országos Szövetségének a támogatását, amely évekig költségvetési soron külön támogatást kapott, majd valamiért - nem tudni, milyen okból - önök tavaly kivették őket, és idén sem akarják támogatni. 21 millió forintról van szó, ezt az önök által irányított fővárosban néhány BKV-s vezető végkielégítéséből bőven megspórolhatnák.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A másik nagy terület pedig azok a civil szervezetek, amelyek szociális segélyeket, ételt osztanak. Éppen ezért a javaslatunk szerint a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, illetve a Magyar Katolikus Karitász - amelyek eddig nem jelentek meg külön költségvetési soron - 240 millió forintos támogatása mindenképp olyan összeg, mindenképp olyan lehetőség, amellyel közvetlenül el lehet érni azokat az ellátottakat, azokat a rászorultakat, akiket adott esetben az önkormányzatok, amelyek már így is nehéz helyzetben vannak, nem tudnak elérni.

Még egy javaslatunkat emelném ki, ez pedig a közgyógyellátásra vonatkozik. Az utóbbi években a gyógyszerek ára emelkedett, a közgyógyellátottak köre pedig szűkült, éppen ezért az időseket, betegeket, tartósan betegeket érintő közgyógyellátás támogatását 400 millió forinttal támogatjuk.

Önök kérdezhették - és kérdezhetik is -, és pocskondiázhatnak minket, hogy mindezt honnan vettük el. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha mi nem hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a gyermekétkeztetést önök megharmadolták, és tönkretették ezen a területen a támogatást, akkor önök nem nyújtanak be módosító indítványt ezen a területen. Bár voltak olyan megoldások vagy gondolatok is, hogy önök elnézték ezt a sort, és azért vették le harmadára ezt a támogatást. Azt kell mondanom, amit Katona államtitkár úr mondott, miszerint erre tartalékolt pénzből vették el ezt a költségvetési javaslatot, miszerint visszaállítják az eredeti összeget.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vegyék elő az erre tartalékolt pénzeket, nézzék meg, hogy a költségvetésben milyen pazarlás van sok területen, és nézzek meg, hogy másfél-kétszeresére emelték a költségvetési tartalékot, amiből bőven lehet majd ezekre a területekre adni, csak az önök gondolatai szerint önök azt teszik, hogy majd saját hatáskörben, az Országgyűlést kikerülve fogják ezeket a pénzeket kiosztani. Ez az, ami elfogadhatatlan, és ez az, amit a szociális terület elfogadhatatlannak tart.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 142 2009.10.20. 0:53  11-409

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Szabó Képviselőtársam! Ön, miután cifrán beszél a parlamentben, igazából nem lenne méltó arra, hogy válaszoljak önnek.

Ön, miután Őszödön annak idején csöndben maradt, és nem válaszolt, és nem szólt semmit, nem lenne méltó (Dr. Szabó Zoltán közbeszól.), hogy ezzel foglalkozzunk. De önök egyetlenegy bizottságban sem szóltak az ellen, nem emelték fel a szavukat, hogy a gyermekétkeztetés normatíváit - akár a fogyatékos gyermekeknél, akár az óvodai, akár az iskolai étkeztetésben - a harmadára csökkentették.

Ezek után, kérem szépen, gondolja meg, hogy mit mond, kit hazugoz le, és gondolja meg, hogy igazából, ha mi nem szólunk ez ügyben, akkor igenis önök lecsökkentik harmadára ezt az étkeztetési normatívát. (Dr. Szabó Zoltán: Ha hazugságot megismételsz, azzal nem lesz igazad.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 156 2009.10.20. 1:20  11-409

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen. Arató Gergely államtitkár úr azt mondja, nem volt benne a költségvetésben az étkeztetési normatíva csökkentése. Tukacs István azt mondta, hogy a költségvetési és pénzügyi bizottságban önök tiltakoztak ellene, hogy miért van benne, majd pedig Szabó úr azt mondta, önök beadtak módosítót, és megoldják ezt a kérdést. Döntsék el, hogy mit akarnak!

Másrészt pedig nem csak egy költségvetési soron, tehát ha ez egy helyen lenne, akkor még azt mondom, hogy véletlen... - de önök ugyanígy leharmadolták a fogyatékos gyermekek nappali intézményi ellátásában az étkeztetést, tehát ez nem a véletlen műve, ez egy szándékos tervezés műve volt, és igenis, hogyha az általános iskolák, az óvodák, a fogyatékosszervezetek és az ellenzék nem emeli fel a hangját, önök továbbra is lapítanak, és megcsinálták volna ezt a dolgot.

Egyébként Török képviselő úrnak pedig azt mondom, nézze meg a költségvetési javaslatainkat a szociális területen. Nem tárgyalni kell a szervezetekkel és az iskolákkal, hanem most már meg kell adni nekik azt a pénzt, azt a támogatást, amit önök most elvontak a költségvetés-tervezetben. Fogadják el azt, hogy csak akkor tudják fenntartani az intézményeiket, hogyha megkapják azt a támogatást, amit eddig is megkaptak.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 6 2009.12.08. 5:15  5-8

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A múlt héten emlékeztünk meg a fogyatékos emberekről a fogyatékos emberek világnapján. Ezt az emléknapot azoknak szenteljük, akik egyrészt fogyatékos emberként élik életüket, akár mozgáskorlátozottként, akár hallássérültként, látássérültként, értelmi sérültként, autista vagy bármilyen más fogyatékkal élő emberként. És azokra is gondolunk, figyelünk, akik családtagjaikként, hozzátartozóikként naponta ápolják őket, vagy akik hivatásszerűen segítik, ápolják őket, illetve intézményfenntartóként próbálják segíteni az ő világukat. De mi is történt az elmúlt héten, amikor ezt a napot ünnepeltük? Milyen segítségre számíthatnak a jövőben a fogyatékos emberek, egyáltalán számíthatnak-e segítségre?

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt héten megtörtént a költségvetés végszavazása. Három olyan fontos esemény történt, ami, azt gondolom, méltatlan a fogyatékos emberek világnapjához. Az egyik, amikor a nagy szervezeteik támogatását csökkentették, illetve olyan megállapodástervezetbe kényszerítették bele őket, aminek következtében az eddigi fix összegű támogatások jó részét most már csak pályázaton keresztül kapják. Mindenki nagyon jól tudja, hogy a pályázat bizonytalan, sokszor bonyolult, és nem lehet előre tervezni azoknak a szervezeteknek, akik közfeladatokat is ellátnak, nem csak a saját hallás-, mozgás-, látás- vagy értelmi sérült fiataljaikat, idősebbjeiket segítik. Azt gondolom, méltatlan volt ez a megállapodás azért is, mert itt nem milliárdokról, hanem százmilliókról van szó. Ha ezeket az összegeket összevetjük azokkal a visszaélésekkel, amelyek állami cégeknél történtek az elmúlt időszakban, azt hiszem, bőven lett volna min elgondolkodni, hogy honnan lehetett volna pénzt találni ezeknek a szervezeteknek.

Sajnos azt kell mondanom, hogy nem jobb a helyzet a másik területen sem, akár a nappali, akár az intézményi, bentlakásos intézményi ellátás területén. A múlt héten sokadik alkalommal jártam olyan intézményben, ahol fogyatékos embereket, fiatalokat kezelnek, gondoznak. Megrázó helyen voltam, ilyet talán még nem is láttam. A helyszínt nem is akarom említeni a szülők, az ott dolgozó gondozók miatt. Azt kell mondanom, annak ellenére, hogy milyen pénztelenség van, annak ellenére, hogy már mindent megtettek az utóbbi években azért, hogy racionalizálják az intézmények működését, annak ellenére, hogy sokszor 20-30 ápoltra, gondozottra, mondjuk, esténként 2-3 gondozó, segítő jut, már nincs hová visszamenniük ezeknek az embereknek.

(9.20)

Nincs hova visszahátrálniuk az őket foglalkoztató, illetve az őket fenntartó önkormányzatoknak, civil szervezeteknek és egyházi intézményeknek. Éppen ezért óriási nagy hiba volt - máshol kellett volna megkeresni a pénzt -, hogy ezekből az intézményekből több mint 14 milliárd forintot vont el a kormány.

Nagyon kérem államtitkár urat, ne hivatkozzon arra, hogy mindez azért történt, mert a személyi jövedelemadó, illetve a járulék csökkenése miatt jóval kevesebbet kell majd a jövőben költeniük, hiszen mindenki nagyon jól tudja - ön is -, hogy a normatív támogatások az elmúlt két-három-négy évben, 2006 óta folyamatosan csökkentek. Ön is tudja, hogy mind az önkormányzatoknak, mind az egyéb fenntartóknak most már 60 százaléknyit kell hozzátenni az elmúlt öt évhez képest, amely még 35-40 százaléknyi hozzájárulást jelentett az ő részükről azért, hogy ezeket az intézményeket fenntartsák.

S van még egy terület, ami a fogyatékos emberek számára megint csak fontos. Mindazoknak, akik tudnak és akarnak dolgozni, az önbecsülésüket adja meg a munka. Önök a döntéseikkel ezen a területen is 8,5 milliárdot vesznek el a fogyatékos területről. A tegnapi szavazás már csak hab a tortán, miszerint nem vették figyelembe a köztársasági elnök úrnak azt a kérését, hogy legyen benne a népszavazásban a fogyatékos emberekre való adatkérés. Ez mindenkinek jó, mindenkinek fontos lenne, hisz így lehetne tervezni, így lehetne megmondani azt, hogy milyen összeget és mit kell szánni erre a területre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Köszönöm a figyelmüket. Azt gondolom, hogy a fogyatékos emberek más megemlékezésre gondoltak, másképp képzelték azt a figyelemfelhívást, amely ezt a napot szolgálja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 45 2009.12.14. 2:56  44-50

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! A megváltozott munkaképességűek támogatási rendszerének gazdasági és társadalmi hatékonyságáról lesújtó tanulmányt tett közzé az Állami Számvevőszék. A tanulmány kiemeli, hogy a jelenlegi, évi körülbelül 60 milliárd forint, amelyet a kormány a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatására fordít, közel sem nevezhető kevésnek.

Ha kitekintünk a nemzetközi gyakorlatra, azt látjuk, hogy a nálunk gazdagabb európai uniós országokban a rendszer jóval hatékonyabb, a rendelkezésre álló pénzeket célirányosan használják fel. Nem véletlen, hogy az Európai Unióban a megváltozott munkaképességű emberek 40 százalékát foglalkoztatják, szemben a hazai 7-9 százalékkal. Ha csak megközelítenénk az uniós átlagot, akkor több százezer megváltozott munkaképességű és alacsony jövedelmű fogyatékos ember jutna munkához, megbecsüléshez, és hozzájárulnának a nemzetgazdaság értékteremtéséhez is.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az Állami Számvevőszék tanulmánya szerint az i-re a pontot a 21 védett szervezet aránytalanul nagy támogatásával teszik fel. A 18 560 személyt foglalkoztató védett szervezeteket évi 31-32 milliárd forinttal támogatják, miközben a tanulmány kimondja, hogy a nagy foglalkoztatók jóval kevesebb támogatással és hatékonyabban igénybe vehető foglalkoztatásokat tudnának létrehozni akár akkreditált, akár szociális foglalkoztatás esetében.

Államtitkár Úr! Tovább nehezíti a fogyatékos és a megváltozott munkaképességű emberek helyzetét az a mostani jogszabály, a 168/2009-es kormányrendelet, amely következtében szeptember 1-jétől szünetel az akkreditációs tanúsítvány kiadása, és ezzel együtt az új bértámogatási kérelmek befogadása is. Ez az intézkedés egyszerre sújtja a megváltozott munkaképességűeket és az őket foglalkoztatókat. A dolgozni kívánó és tudó emberek nem jutnak munkához, mert a számukra munkalehetőséget biztosító cégek nem tudnak több embert felvenni, nem tudnak tervezni.

Államtitkár úr, ezért a kérdéseim a következők. Önök szerint mi az oka annak, hogy ilyen magas támogatás mellett csupán 63 ezer megváltozott munkaképességű embert foglalkoztatnak? Miért nincs szabályozva a rehabilitációs intézkedés értékelése, ami ösztönözné a teljes rehabilitációt? Mikor kívánnak újabb akkreditációs tanúsítványokat kiadni?

Várom válaszát. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 49 2009.12.14. 1:02  44-50

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! Miközben az ön kormányfője havi 2,8 millió forintért fényképezteti magát, illetve kap vizuális oktatásból tanácsokat, addig a fogyatékos emberek 40-50 ezer forintért szívesen dolgoznának.

Miközben önök az elrontott szociálpolitika következtében milliárdokat költenek el az "Út a munkához" című program fejlesztésére, aközben jövőre 8,5 milliárd forintot vesznek el a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásától.

Miközben önök szocialista ejtőernyősöket küldenek azokhoz a cégekhez, amely cégeket egyébként állami pénzekkel támogatnak, és azért, mert fogyatékos emberek vannak ott, ezek a fogyatékos emberek 40-50 ezer forintokból kénytelenek megélni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Hét és fél évig nem csináltak semmit, hét és fél évig elrontották ezt a területet, most pedig újra tervezni akarnak. A válaszát elfogadni képtelenség.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 37 2010.02.22. 2:31  36-42

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megpróbálok olyan témákkal foglalkozni, amelyek valóban az embereket érintik, és nem mondvacsinált gondolatokkal. Így az a kérdésem és interpellációm mondanivalója, miszerint az új országos fogyatékosügyi program végrehajtásának 2007-2010 közötti évekre vonatkozó középtávú intézkedési tervéről szóló kormányhatározatban foglalt határidők szinte kivétel nélkül lejártak. A kormányhatározatban feladatokkal megbízott minisztereknek már el kellett készíteni a tervben foglalt célkitűzések végrehajtásáról szóló beszámolókat, így önöknek is, a szociális tárcának. Sajnálom, hogy miniszter úr nem tud válaszolni a kérdésemre, néhány perce még itt volt a teremben.

Önök kiemelkedően fontos és nagy feladatokat kaptak, és kiemelkedően sok területről kellene beszámolniuk. Ezzel szemben mit tettek az elmúlt években a fogyatékos emberekért, illetve a megváltozott munkaképességű emberekért? A kormányhatározatban foglalt célkitűzések helyett önök a gépkocsiszerzési és -átalakítási támogatást, amit fogyatékos emberek kaphatnak, annak évenkénti összegét és a felhasználását folyamatosan csökkentették, ezzel párhuzamosan pedig folyamatosan nőtt az igénylők száma. Ugyanígy nem emelték önök harmadik éve az öregségi nyugdíjminimumot, ennek következtében a fogyatékossági támogatás most már három éve változatlan. Ugyanígy a fogyatékos embereket ellátó intézményeket a költségvetésen keresztül sújtják, 2005 óta 10 százalékkal csökkent az ő támogatásuk.

Államtitkár Úr! Önök ugyanígy a támogató szolgálatok normatíváját folyamatosan csökkentették, elértéktelenítették, most már csak pályázaton keresztül lehet megszerezni vagy támogató szolgálatot indítani. De ugyanez történt a jelzőrendszeres házi segítségnyújtással is.

Államtitkár Úr! Legyen szíves válaszolni a következő kérdésekre. Ön szerint ez megfelel a kormányhatározatban foglalt célnak? Ön elégedett a program végrehajtásával? A célkitűzések maradéktalanul teljesültek? Ön szerint az elmúlt négy év kormányzásának nyertesei valóban a fogyatékossággal élő emberek?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 41 2010.02.22. 1:15  36-42

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! Ez a maszatolás, amit ön most itt végzett, ez jellemezte az elmúlt nyolc évüket. Az elmúlt nyolc évben fogyatékos emberekért, a megváltozott munkaképességűekért önök tehettek volna, ezzel szemben pedig minden egyes támogatás, amit az elmúlt években önök megszorítottak, azt a hozzátartozóik, a segítőik és maguk a fogyatékos emberek kénytelenek elszenvedni.

Mesterházy Attila programjában és a szocialista programban a következő tapasztalható, illetve látható. A fogyatékosszervezetekkel, civil szervezetekkel egyeztetni kell. Önök voltak azok, akik elvonták a pénzüket. (Közbeszólás a KDNP soraiból: Úgy van!) Azt írják, hogy 600 ezer embernek, megváltozott munkaképességű, fogyatékos embernek kellene munkát teremteni. Önök voltak azok, akik például most Békés megyében Csanádapácán, Tótkomlóson, Gádoroson vagy pedig Nagyszénáson a szociális foglalkoztatót bezáratták, mert nem adtak pénzt. (Korózs Lajos: Ők kapják a legtöbb pénzt, Miklós.) Önök voltak azok, akik Szombathelyen 170 ember állását szüntették meg, mert nem adták meg a támogatást. (Korózs Lajos: Csak akik gazemberkedtek, Miklós.) Ön bármit magyarázhat, ön bármit mondott, elégtelen az, amit nyolc évben a fogyatékosokkal tettek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Válaszát nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)