Készült: 2020.07.10.15:40:21 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 45 2000.12.12. 1:35  44-46

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Alig egy percre veszem igénybe türelmüket. A kormánynak a versenytörvény módosításáról szóló törvényjavaslatával az Országgyűlés alapvetően egyetértett. Ezt mutatja számomra az is, hogy alig tíz módosító indítvány érkezett ehhez a törvénymódosításhoz. Ezek sorában Szalay Gábor képviselő úr előterjesztése a rendelkezések elhagyására irányult, mivel véleménye szerint ezek a Versenyhivatal függetlenségét érintik, egyes esetekben veszélyeztetik. Nagyon remélem, hogy a vitában elhangzott érvek, szakmai érvek képviselő úr aggályait eloszlatták. Az Országgyűlés számára azonban egyértelművé vált, hogy javaslataink a Versenyhivatal szakmai színvonalának emelését, ennek révén a versenykorlátozások elleni fellépés hatékonyságát és annak javítását célozzák.

Köszönettel vettük Horváth János és Braun Márton képviselő urak módosító indítványait, melyek a benyújtott törvényjavaslat szövegét pontosították, illetve kiegészítették, összhangban a kormány eredeti célkitűzésével. A kormány e javaslatokat is támogatta.

Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy "igen" gombjukkal támogassák a kormány előterjesztését.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 49 2000.12.12. 1:26  48-52

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A képviselőcsoportok a törvényjavaslat vitája során egybehangzóan képviselték azt az álláspontot, hogy a mai gazdasági, pénzügyi viszonyoknak megfelelő szabályozás, az eljárás rugalmassága, a szigorú és következetes szankciórendszer, a végrehajtói karral szembeni magasabb szakmai követelmények, valamint a végrehajtás igazgatásának új alapokra helyezése mind olyan célkitűzések, amelyeket mielőbb meg kell valósítani. Ezért nyújtottuk be a törvényjavaslatunkat a bírósági végrehajtás eljárásának megváltoztatásáról.

Ennek a közös felismerésnek köszönhetően számos módosító javaslat érkezett a tisztelt képviselőtársaimtól. Bátran mondhatom azt, hogy az érintett témakörökben a szakmai mércét magasan átlépő, jó megoldások születtek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megköszönöm valamennyi képviselőtársamnak a vita során tett észrevételét, javaslatát. Köszönöm a szakmai és a politikai támogatást a végrehajtási szervezet újjáteremtéséhez. Egyben kérem valamennyiük támogatását, hogy ezt a módosító indítványt vagy módosító törvényjavaslatot el tudjuk fogadni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 53 2000.12.12. 2:34  52-54

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A zálogjoggal kapcsolatos törvénymódosítás egyöntetű pozitív visszhangot keltett. E javaslat kapcsán még az a helyzet is előállt, hogy a kormány a benyújtott módosítások mindegyikét nyugodt szívvel támogatta. Azok többsége az egyes zálogjogi intézmények hatékonyságát, gyakorlati alkalmazhatóságát növelte, amely a kormány számára is rendkívül fontos volt.

Hasonlóképpen ítéltük meg azokat a módosító javaslatokat is, amelyeknek az volt a célja, hogy a zálogjog meghatározott típusai a zálogosítandó vagyontárgy jellegéhez, természetéhez jobban igazodó sajátos arculatot kapjanak.

Az általános vitában elhangzott, hogy a zálogtárgy végrehajtási eljáráson kívüli értékesítésének módját tüzetesebben kellene szabályozni, sőt meghatározott körben, például az ingatlanok esetében ki is kellene zárni. Ebben a körben a jelenleg hatályos szabályozáshoz képest maga a törvényjavaslat is garantálja a visszaélések megakadályozását. Így a végrehajtáson kívüli értékesítést szolgáló megállapodásoknak minden esetben tartalmazniuk kell a vételárminimumot is. A törvényjavaslat emellett egyértelművé teszi, hogy az értékesítésre feljogosított e jogával meddig élhet, és felhatalmazást ad arra, hogy a végrehajtáson kívüli értékesítés módjára vonatkozó szabályokat a kormány külön szabályozza.

Köszönetemet szeretném kifejezni a gazdasági bizottságnak azért, hogy a módosítócsomagot indítványként benyújtotta, az alkotmányügyi bizottságnak pedig azért, mert támogatta a csődtörvény módosítására irányuló javaslatcsomagot, a felszámolási eljárások gyorsítását, költségkímélőbb lefolytatását és az eljáró bíróságok adminisztratív terheinek csökkentése és a felszámolók helyzetének javítása érdekében tett javaslatait. Így nincs más teendőm, mint hogy arra kérjem tisztelt képviselőtársaimat, hogy szíveskedjenek támogatni a kormánynak ezt az előterjesztését.

Köszönöm kitüntető figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 4 2001.03.05. 2:18  1-4

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Frakcióvezető Úr!

A magyar kormány képviseletében, úgy is mint igazságügy-miniszter, fejet hajtok Mansfeld Péter tisztelete és emléke előtt. Hála isten, hogy ma már nem az a kérdés, hogy áldozat-e az áldozat, vagy hóhér-e a hóhér. (Csurka István: Az még problémás.)

Sajnos, nemrégiben egy másik fiatal élet kioltása adott nekünk okot arra, hogy egy törvényt alkossunk: Tóth Ilona élete, aki... Tóth Ilona nem volt 25 éves, amikor kivégezték, hiszen 1932. október 23-án született, és 1957-ben végezték ki.

 

 

(14.20)

 

 

Mindig tudtuk és éreztük, hogy nem volt igaz az a koholmány, amely Tóth Ilona igazságszolgáltatási ügyében keletkezett. Koholtak voltak a tények, és koholt volt az eljárás is. Ezért volt szükség arra a törvényre, amely pótolta a semmisségi törvények sorát s egy hiányzó láncszemet. Tavaly december 12-én fogadta el a parlament ezt a törvényt, és az idén, február 29-én a Fővárosi Bíróság a végzésével semmissé nyilvánította Tóth Ilona köztörvényes elítélését.

Úgy gondolom, ez év október 23-a mindannyiunknak módot ad arra, hogy Tóth Ilona szobra is méltó helyre kerüljön, olyan helyre, ahol bárki által látható, és ahol mindannyian leróhatjuk a tiszteletünket, mert meggyőződésünk, hogy a tisztességes emlékezés teremti meg a tisztességes kapcsolatot a múlt és a jelen között.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 8 2001.03.05. 2:44  5-8

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Mielőtt a kormány álláspontját a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatban elmondanám, engedjék meg, hogy zárójelbe tett személyes véleményemet mondjam el, mert a Magyar Demokrata Fórum nem szavazta meg ezt a kormányhatározatot, és a Magyar Demokrata Fórum ((Taps az MSZP padsoraiban.) nem küldött tagot ebbe a bizottságba. Ám megszületett az országgyűlési határozat, és ez mindannyiunkat arra kötelez, hogy az országgyűlési határozatban foglaltaknak eleget téve mindannyian a frakciónkból eleget tegyünk annak a kötelezésnek, amely megfogalmazódott az országgyűlési határozatban.

Miután azonban ez egy országgyűlési határozat, magam a kormány nevében leginkább a korrupcióellenes csomagnak pontosan ehhez az eleméhez szeretnék kapcsolódni, amely alátámasztja azt, hogy miért fontosak a vagyonnyilatkozatok, és milyen céllal kell e vagyonnyilatkozatokat meghozni. Egy ilyen vagyonnyilatkozatnak a célja a közszolgálatban lévők jövedelme, illetve vagyona eredetének felmérése (Vancsik Zoltán: Torgyán-villa!), a gyarapodás kockázatmentességének megóvása. Nem arról van szó számunkra, hogy egy közszolga gazdagodását gátolni kellene, hanem arról, hogy a gazdagodás jogszabályi lehetőségekkel magyarázható legyen, illetve arról, hogy a gazdagodás kriminális vagy korrupciós hatását bizony ki lehessen küszöbölni. Számunkra ebben az átfogó korrupcióellenes törvénycsomagban lényeges az, hogy egy olyan szabályozás szülessék, amely az átláthatóságot, a kimutathatóságot, az ellenőrizhetőséget, a számonkérhetőséget biztosítja. Ha ebből a négyből bármelyik elem hiányzik vagy nem tölti be a szerepét, a másik háromnak sincs értelme.

Rendkívül fontos számunkra ebben a kormányzati határozatban, hogy a nyilvánosságot tudjuk biztosítani, és az is rendkívül fontos számunkra, hogy egy olyan törvényi szabályozás szülessék, amely nemcsak minket véd meg, hanem mindenkit, aki közfeladatot vállal, és aki felelősséget vállal azért, hogy közpénzekkel gazdálkodjon. Ez a kormány eltökélt szándéka a korrupcióellenes csomaggal.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 20 2001.03.05. 5:18  17-20

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Nincs koalíciós válság - ráolvasással sem. Bajok vannak, mint ahogy voltak akkor is, amikor az MSZP az SZDSZ-szel kormányzott; és akkor is, amikor '90 és '94 között gyakoroltuk és kezdtük azt, hogy milyen egy koalíciós kormányzás, amikor az MDF vezette ezt a kormánykoalíciót - bár válságról akkor sem beszéltünk, mert a nehézségeket mindig meg tudtuk oldani.

De ha ön a botrányokról beszél, akkor fáj nekem minden jelenlegi botrány is, de azért szeretném elmondani, hogy kiemelten fájt az előző ciklusban a Tocsik-ügy (Derültség, taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.), a Hujber-ügy, az Agrobank-ügy, az olajgate, Szekeres képviselőtársamnak sok ügye, a Budapest Bank privatizációjának ügye, ebben Bokros úr szerepe, Draskovics államtitkár úr szerepe, és a sort folytathatnám az előző időszakból is. Szeretném azonban... (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Adjátok vissza a Stadlernek! - Zaj. - Az elnök csenget.)

 

 

(15.00)

 

Arról nem is beszélve, amiről képviselőtársaim a hátam mögött szólnak: a Stadler úrnak visszajáró pénz. (Felzúdulás az MSZP padsoraiban. - Nagy zaj. - Szórványos taps.)

Egyet azonban leszögezhetünk, hogy ma hazánk jobb állapotban van, mint három évvel ezelőtt (Taps a Fidesz padsoraiban.), hiszen önök, a gazdasági elemzőik és az önökhöz közel álló szakértők is elismerik, hogy nőtt a foglalkoztatottság, a munkahelyek száma, a bruttó hazai termék, a reálkereset, csökkent az infláció, csökkent a bűncselekmények száma, elindult a lakásépítés, erősödött a család megbecsülése, és elég komoly távlati kihatású erőfeszítések történnek a népességfogyás ütemének csökkentésére.

Nemzetünk esélyei nemzetközi szempontból is kedvezőek. Nem az a kérdés ma, hogy jól mennek-e a dolgaink, hanem az, hogy fenn tudjuk-e tartani, tudjuk-e jobban csinálni, és ma ezen dolgozunk. A magyar társadalom és a gazdaság túljutott a legnehezebb és a legfájdalmasabb időszakon.

Ugyanakkor magunk is tudjuk a kormánykoalícióban, hogy hazánk európai mércével mérve még mindig a szegény országok közé tartozik, és a társadalomban feszültségek vannak, ezek enyhítése, feloldása jó néhány esztendőt igényel. Ezt indokolni lehet, de elfogadni nem.

De gondolt-e arra, képviselőtársam, hogy a problémák mikor születtek? Csak egy dátumot szeretnék önnek fölidézni: 1945. 1945, amikor a torzszülött megszületett; úgy hívták a magyar fő bábáját, hogy Magyar Kommunista Párt. Ennek a pártnak voltak azok a nagyjai... - akik tegnap nézték a televíziót, rendkívül szép összefoglalása volt a Duna Tévében annak, hogy mit köszönhetünk Rákosi Mátyásnak, Gerő Ernőnek, Révai Józsefnek vagy akár Farkas Mihálynak. És a sor folytatódott a Magyar Dolgozók Pártjával, majd az MSZMP-vel. És mi jól emlékszünk arra, hogy kik voltak az ős MSZMP-sek, de arra is emlékszünk, hogy kik azok az MSZMP-sek, akik még az új korban is MSZMP-s múlttal hozzájárultak ahhoz, hogy a mai gondjaink még mindig élő gondok.

De, tisztelt képviselő úr, ha csak a pártokat venném sorra, akkor igaztalan lennék; sajnos a tetteiket is megérezte a magyar társadalom. Mert amit önök az államosítással - ön most számon kéri a magyar mezőgazdaság helyzetét -, a kényszer-téeszesítéssel végrehajtottak, még ma sem rendezhető. (Moraj az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Tisztelt képviselő úr, ezt a sort hadd folytassam ott (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), hogy mi még emlékszünk a kitelepítésekre is, emlékszünk az Andrássy út 60-ra, és emlékszünk az 1956-os bitófák történeteire is. (Moraj.) Ha mindettől megkímélt volna minket az a történelmi múlt, amelyik negyven-egynéhány éven keresztül nyomasztott minket, ma élnénk úgy, mint az osztrákok, a finnek vagy akár a spanyolok.

Egészen biztos vagyok benne, hogy a problémák megoldásánál igazán a gyökereket is meg kell nézni, és ha a gyökereket nézem meg, akkor nagyon nehezen fogadom el öntől, arról az oldalról ide mutogatni, aki Gáspár Sándor elvtárs után hosszú ideig a SZOT főtitkáraként elévülhetetlen érdemeket szerzett.

Köszönöm a kérdését. (Nagy, hosszan tartó taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 22 2001.03.08. 15:24  21-33,35-39

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az ügyészség a rendszerváltozás óta igazán új kihívások elé állt. A nyolcvanas évek végétől az átalakulás következtében óhatatlanul terjedő bűnözés miatt a nyomozások felügyelete és a vádképviselet megnövekedett feladatai komoly erőpróbát jelentenek az ügyészség számára.

 

 

(11.00)

 

Az állami, a társadalmi szervezeteknél, valamint a gazdasági élet szereplőinél a gyökeresen átalakuló jogrendszer jogalkalmazási feladatai, ennek ellenőrzése további jelentős feladatot ad a szervezet számára. Az elmúlt évtized tapasztalatai azonban mégis azt igazolják, hogy az ügyészség mint szervezet, összességében sikerrel birkózott meg az előtte álló feladatokkal. Itt gondoljanak csak arra, hogy a Legfőbb Ügyészség évente elkészített parlamenti beszámolóját milyen módon fogadta akár az alkotmányügyi bizottság, akár az Országgyűlésnek a többsége, vagy pedig azok a statisztikai adatok, amelyek munkájukat igazolták vissza... - valójában nem az ügyészségnél halmozódtak fel a befejezetlen ügyek.

Az ügyészség munkajogi helyzetének korszerű törvényi szabályozása 1994-re megoldódott. A szervezet és feladatkör jogosítványait és kötelezettségeit szabályozó ügyészségi törvény azonban 1972-ben megalkotott rendszerben érvényesül, annak minden eddigi módosítása csak részleges megoldás volt, amely számos pontatlan vagy idejétmúlt mozzanatot érintetetlenül hagyott. Az ügyészségi törvény átfogó módosítása ugyanis mindig háttérbe szorult az ügyészség alkotmányos helyzetével foglalkozó törvényjavaslatokat érintő vitákban. Többször készültünk arra, hogy ezt változtatni fogjuk, azonban mindig abban bíztunk, hogy ezt majd egy új alkotmány keretében tehetjük meg. Az, hogy ez nem sikerült, rávilágított arra a tényre is, hogy az igazságszolgáltatás másik nagy szervezetrendszere - és ez a bíróság - az elmúlt időszakban egy igen nagy újraszabályozáson ment keresztül.

Az elmúlt tíz évben lezajlott társadalmi változások, az ügyészség helyzetében végbement folyamatok, a büntető törvénykönyv, a büntetőeljárási törvénykönyv nagymértékű változásai tehát halaszthatatlanul tették szükségessé az ügyészség szervezetét és tevékenységét szabályozó törvények átfogó felülvizsgálatát. A javaslat ezért az ügyészségi törvény számos helyen idejétmúlt, a jogi környezet változása folytán pontatlan, helyenként pedig indokolatlanul szűkszavú rendelkezéseit megfelelően korrigálja. Ezek körében pontosabb és részletesebb felsorolást ad az ügyészség büntetőjogi feladatairól, és az azokhoz fűződő jogosítványairól, összhangban a hatályos büntetőeljárási törvénnyel.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat közelebbről három nagy területen hoz jelentős változást. Lényeges új elem, hogy az ügyészség részére is lehetővé teszi a titkos információgyűjtést. Erre jelenleg az ügyészséget kivéve minden más nyomozó hatóságnak törvényi felhatalmazása van. A törvényjavaslat szerint a titkos információgyűjtésre nem az ügyészségi teljes tevékenységi kör során, hanem kizárólag az ügyészségi nyomozás keretében kerülhet sor. Ez a lehetőség a javaslat szerint kiterjedne mind az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartozó, például a képviselők, a bírák, ügyészek, rendőrök által, vagy ezek ellen elkövetett bűncselekményekkel összefüggő, mind pedig a más nyomozó hatóságtól ügyészségi hatáskörbe vont ügyek nyomozására.

Az új szabályozás módszere, hogy a rendőrségi törvény VII. fejezetében foglalt részletes szabályok alkalmazását írja elő az ügyészség titkos információgyűjtési tevékenységére. Meghatározza azonban egyúttal azokat az értelemszerű eltéréseket is, amelyek a tevékenység lényegét, garanciális elemeit nem érintik. Sajátos szabály, hogy adott esetben a titkos információgyűjtést az ügyészség más nyomozó hatósággal is elvégeztetheti. Ilyen eset fordulhat elő például akkor, ha a szükséges speciális szakértelemmel az ügyészség nem rendelkezik, és erre megfelelő szakirányú szervezetünk van. Az ügyészség így e felhatalmazással sem több, sem kevesebb jogosítványt nem kap, mint amennyivel a többi nyomozó hatóság rendelkezik.

Itt kell szólni arról is, hogy a javaslat részben kiszélesíti az ügyészség kizárólagos nyomozati hatáskörébe tartozó bűncselekményeknek a körét. A korrupciós bűncselekmények hatékonyabb üldözése érdekében indokolt, hogy az ügyészség járjon el minden vezető beosztású hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűncselekménye miatt. Fontos változás az is, hogy a bírósági végrehajtók és végrehajtó-helyettesek által elkövetett bármilyen bűncselekmény, illetve a sérelmükre elkövetett, hivatalos személy elleni erőszak is ügyészségi nyomozó hatáskörbe kerüljön.

Kedves Képviselőtársaim! A törvényjavaslat az Alkotmánybíróság 2/2000. számú határozatában előírt jogalkotási kötelezettséget teljesítve, továbbfejleszti az ügyészi óvás szabályait. Az Alkotmánybíróság ebben a határozatában állapította meg, hogy az ügyészi óvás - mint az államigazgatási határozatok törvényességének rendkívüli biztosítéka - szerepét csak akkor tölti be, ha az óvás nyomán a már végrehajtott határozatoknál is van mód a törvényesség helyreállítására. Az államigazgatási határozatok megváltoztathatósága azonban az óvás esetén sem lehet korlátlan. A hatályos szabályozás szerint, ha a törvénysértő határozat nem sért jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot, nincs semmilyen korlát a megváltoztatás, a megsemmisítés előtt, ha azt az ügyész az óvásban kezdeményezi. Ez azonban a jogbiztonság követelményével nem egyeztethető össze. A javaslat ezért az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően egészíti ki az ügyészi óvás intézményét.

E konstrukció szerint az ügyészi óvás folytán tehető intézkedéseknek három esetköre lehet. Egyrészt, az ügyészségi törvény, a hatályos szövegének megfelelő tartalommal, változatlanul előírná, hogy a jogerős határozat közlését követő egy év után benyújtott óvás esetén a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok nem sérthetők.

Másrészt, a javaslat a törvényt akként egészíti ki, hogy a határozat közlésétől számított három év eltelte után benyújtott óvás alapján hozott közigazgatási határozat jogot nem korlátozhat és nem vonhat el, tekintet nélkül arra, hogy azt jóhiszeműen szerezték és gyakorolják, vagy sem, továbbá, kötelezettséget és joghátrányt nem állapíthat meg.

Harmadrészt azonban kiegészül az ügyészségi törvény azzal a szabállyal is, hogy a semmis államigazgatási határozatokkal szemben a közléstől számított három év elteltével benyújtott ügyészi óvás alapján továbbra is alkalmazhatók a határozatok semmisségéhez fűzött jogkövetkezmények. Az új szabályozás már kielégíti azokat az alkotmányos követelményeket, amelyeket az Alkotmánybíróság mind a jogbiztonság, mind a törvényesség érdekében az ügyészi óvással szemben felállított.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat az ügyészségi törvény mellett az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvényt is módosítja. Ennek során elvégzi az időközi jogszabályváltozások és gyakorlati tapasztalatok folytán szükségessé vált kisebb pontosításokat. A módosítás újra bevezeti és szabályozza az Igazságügyi Minisztériumba és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hivatalába beosztott ügyész fogalmát és az ügyész jogállását. Az ügyészek Igazságügyi Minisztériumba való beosztását a sajátos ügyészi tapasztalatoknak és ismereteknek a jogszabály-előkészítésben való hasznosítása komolyan indokolja. A tervezet ezzel feleleveníti a magyar közjogi hagyomány 1899. év óta több évtizeden keresztül jól bevált megoldását is.

Az Igazságügyi Minisztériumba beosztott ügyészre vonatkozó szabályozás az oda beosztott bírákra vonatkozó rendelkezések megfelelő átvételével történik. Ennek megfelelően a legfőbb ügyész az Igazságügyi Minisztériumba beoszthatja az ügyészt, ha azzal az ügyész és az igazságügy-miniszter is egyetért.

 

 

(11.10)

 

A beosztott ügyész megtartja az ügyészi tisztségét, de nem gyakorolhat ügyészi jogosítványokat. A szabályozás lehetőséget biztosít az ügyészség szervezetébe való méltó visszatérésre is.

A javaslat megteremti továbbá az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalába beosztott ügyész intézményét is. Ez lehetővé teszi a bíróságok igazgatásával összefüggő tevékenység során az ügyészi ismeretek és tapasztalatok hasznosítását. Mindezen szabályok kellőképpen segítik az igazságszolgáltatást, illetve az igazságügyi kormányzat közötti átjárhatóságot, amely mindhárom érintett szervezet érdekeit megfelelően szolgálja.

Az új megoldás nem csorbítja az ügyésznek az igazságszolgáltatás terén fennálló függetlenségét, miután az ilyen esetekben az ügyész nem gyakorolhatja ügyészi jogosítványait, és nem lát el igazságszolgáltatási feladatot. Ez az intézmény nem fogja veszélyeztetni az ügyészség működését, mert alkalmazásával csak néhány személy áthelyezéséről, nem pedig egy tömeges mozgásról lesz szó.

A javaslat a bűnüldözés és a bűnmegelőzés nagyobb hatékonysága érdekében kiegészíti a törvény adatkezelésre vonatkozó szabályait, rendelkezéseket tartalmaz a titkos információgyűjtés során keletkezett adatok kezelésére. Minden nyomozó hatóság jogosult lesz arra, hogy a másik adatbázisból kölcsönösen adatokhoz juthasson bűnüldözési feladatainak hatékony ellátása érdekében.

Kedves Képviselőtársaim! Befejezésül, e javaslat néhány helyen módosítja a büntetőeljárásról szóló törvényt, annak egyes inkoherens rendelkezéseit küszöböli ki. Kiemelést érdemel e sorból, hogy a javaslat bővíti a terhelt javára a törvényesség érdekében emelhető jogorvoslat esetköreit.

A tervezet elfogadása esetén jogorvoslatra a jövőben akkor is sor kerülhet, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy más anyagijog-szabálysértés miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.

Jogorvoslatra kerülhet sor törvénysértő intézkedés alkalmazása esetében is, ideértve azt is, amikor a büntetőjog szabályainak megsértése miatt kerülhet sor a terhelt kényszergyógykezelésének elrendelésére. E törvénysértések sajnos jelenleg csak kegyelmi eljárás keretein belül orvosolhatók, a kegyelmezési eljárás és a kegyelmezési jog azonban nem ilyen feladatokat hivatott ellátni. Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság által meghozható határozatok tartamáról rendelkező szakaszt is módosítani szükséges.

Módosítani kell továbbá a büntetőeljárási törvény kártalanításra, illetve visszatérítésre vonatkozó rendelkezéseit is. A jelenlegi szabályok alapján ugyanis az, akit a törvényesség érdekében emelt jogorvoslat folytán mentettek fel, ítéltek enyhébb büntetésre, vagy szüntették meg vele szemben az eljárást, nem jogosult kártalanításra, illetve visszatérítésre. E szabállyal a törvény a diszkrimináció tilalmába ütközik, e helyzeten az alkotmányossági követelményekre tekintettel változtatnunk kell.

Kedves Képviselőtársaim! A kormány most előterjesztett törvényjavaslata az ügyészség feladatainak, jogosítványainak és kötelezettségeinek jogi feltételrendszerét kívánja átfogó módosítás keretében korszerűsíteni a XXI. század követelményeinek megfelelően, anélkül azonban, hogy az ügyészség alkotmányos helyzetét érintené, amelyre e ciklusban egyszer már kísérletet tettünk. Nem rajtunk múlott, hogy ez az alkotmányos helyzet nem változott meg.

E nagy törvénymódosító csomag elfogadása esetén az ügyészség működésének jogi feltételrendszere egyértelműbbé, működése és más állami szervekkel való együttműködése reményeink szerint még hatékonyabbá válik, ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy e törvényjavaslatot szíveskedjenek elfogadni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 48 2001.03.08. 9:12  39-49

DR. DÁVID IBOLYA igazságügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Célszerűbbnek tartanám, ha most válaszolnék az elhangzott kérdésekre, semmint a szavazás előtt, ezért engedjék meg, hogy az egész csomaggal kapcsolatban, az egész módosítással kapcsolatban mondjak néhány gondolatot.

A törvényjavaslatunk célja a polgári törvénykönyv és a polgári perrendtartás megfelelő módosítására irányult. Egy olyan jogszabályi keret kialakítását kívánjuk elérni, amely csak a legszükségesebb mértékben korlátozza az érintettek személyi szabadságát, döntési autonómiáját, ugyanakkor biztosítja, hogy gyors és egyben alapos, megfelelő jogi garanciát tartalmazó eljárásban történjen döntés a gondnokság alá helyezésről. Én nagyon örültem annak, hogy az általános vitára bocsátás kapcsán valamennyi párt egyhangúlag támogatta ezt az előterjesztésünket, elismerve ennek a belföldi szükségességét, és elismerve azt is, hogy az Európa Tanács 1999. február 23-án elfogadott a cselekvőképtelen nagykorúak védelméről egy ajánlást, és ez az előterjesztés, amely önök előtt van, ennek az Európa tanácsi ajánlásnak minden szempontból megfelel.

A törvényjavaslathoz az általános vita lezárásáig csak az SZDSZ és az MSZP nyújtott be módosító javaslatot. Mindösszesen 52 darab ilyen módosító indítvány érkezett. Ezek alapját a Társaság a Szabadságjogokért nevű civil szervezet észrevételei és javaslatai képezik, amelyeket egyébként mi magunk is ismerünk.

A részünkről a módosító javaslatok közül többek között támogatható volt az az indítvány, hogy a bíróság a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés esetén, amennyiben a belátási képesség hiánya nem általános jellegű, ne azokat az ügyköröket jelölje meg ítéletében, ahol a cselekvőképesség fenntartható, hanem azokat határozza meg és indokolja, ahol a cselekvőképességet korlátozni kell. Ezt az indítványt is egyébként két ellenzéki képviselő nyújtotta be, Hack képviselő úr és Csákabonyi képviselő úr.

Ugyanakkor támogatható még az a javaslat, hogy cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés esetén is legyen fő szabály a határozat kötelező felülvizsgálata, amely csak akkor mellőzhető, ha az érintett személy belátási képességének hiánya kétséget kizáróan véglegesnek tekinthető. Ilyen van, mert ilyen a súlyos mértékben értelmi fogyatékos személyek meghatározott köre.

Bár ezek a módosító javaslatok tartalmilag helyesek, és egyetértettünk velük, támogathatóak, azonban megfogalmazásukban, kodifikációs és technikai szempontból több helyen is pontatlanok voltak, illetve ezek a javaslatok annyiban voltak hiányosak, hogy amikor ez érintett a törvényben egy másik szakaszt, akkor ezeket a korrekciókat nem hajtották végre. Erre tekintettel dr. Csáky András képviselő úr számos kapcsolódó módosító javaslatot nyújtott be. Mi magunk az eredeti javaslatot ezekkel a kiegészítő vagy csatlakozó észrevételekkel és módosító javaslatokkal együtt támogathatónak tartjuk.

A nem támogatható módosító javaslatok közül számomra külön említést érdemel, ami ma is itt többször elhangzott, Csákabonyi Balázs képviselő úrnak és Hack Péter képviselő úrnak az a javaslata, hogy a jövőben a gondnokot ne a gyámhatóság, hanem a bíróság rendelje ki. A javaslatukat azzal indokolják, hogy ez nagyobb garanciát biztosít a visszaélések elkerülésére. Ez a javaslat részemről és a tárca részéről sem támogatható, mivel a bíróságnak nincsenek olyan eszközei és a bíróságnak nincs lehetősége annak a személyi körnek a vizsgálatára, amely a gondnokság kirendelésénél számításba jöhet. Ezen túlmenően, ha a bíróság rendelné ki a gondnokot, neki kellene határoznia a visszahívásról, felmentésről, illetve az új gondnok kirendeléséről is, ami a bíróság nagyfokú leterhelését eredményezné.

Kiélezett vitapont az, hogy a törvényjavaslat értelmében a gondnokoltakról az országos számítógépes nyilvántartás elkészül, és ez a nyilvántartás az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalához kerül. A nyilvántartásból az tájékozódhatna, aki jogi érdekét igazolja, vagy legalábbis valószínűsíti. Az adatszolgáltatás tényét a rendszerben rögzítik, és a jogellenes adatkérés következményeit a felvilágosítást kérő viseli.

Jelenleg a bíróságokon lehet informálódni, illetve a gondnokság alá helyezésről hirdetmény jelenik meg a bíróságon, valamint a jegyző hirdetőtábláján is. A módosító javaslatok szerint ez sértené a személyes adatok védelméhez fűződő jogot. Hack Péter képviselő úr módosító javaslata arra irányul, hogy csak a gondokság alá helyezett kérhessen igazolást arról, hogy gondnokság alatt áll-e vagy sem.

A javaslat azért nem támogatható, mivel a forgalom biztonsága, de az érintett személy érdeke is megkívánja a törvényjavaslatban szereplő jogi megoldás megvalósítását. A hatóságok, bíróságok számára is biztosítani kell, hogy eljárásuk során indokolt esetben maguk is hiteles forrásból informálódhassanak az érintett személy cselekvőképességéről. Szeretném megjegyezni, hogy mi ezt a törvényjavaslatot megküldtük észrevételezésre, és az adatvédelmi biztos szakmai véleményét kértük. Az adatvédelmi biztos úr a törvénytervezetben foglalt megoldásunkkal egyetértett.

A törvényjavaslat tárgyalásának megkezdését követően az adatvédelmi biztos - korábbi egyetértését megváltoztatva - már inkább a módosító javaslatban megfogalmazottakat támogatta; bár szeretném aláhúzni, hogy egyetlenegy alkotmányos aggályt nem fogalmazott meg az adatvédelmi biztos a második észrevételében. A levélben foglaltakra tekintettel ugyanakkor támogattunk egy olyan jellegű kapcsolódó módosító javaslatot, amely szerint a nyilvántartásból csak az informálódhat, aki jogi érdekét igazolja. A jogi érdek valószínűsítése nem elég.

A módosító javaslatok bizottsági vitája során a bizottságok támogatták a kormány álláspontját az egyes indítványokkal kapcsolatban. Az alkotmányügyi bizottság ülésén azonban egy kérdésben a módosító javaslatot benyújtó képviselők korrigálták javaslatukat. Ennek értelmében a cselekvőképesség definíciója a törvényi javaslathoz képest úgy módosulna, hogy ahhoz nem szükséges, hogy az érintett személy belátási képessége állandó jelleggel hiányozzon, elég, ha tartósan. Egyetértek Fazekas képviselő úr szavaival és mindazokkal, akik ezt a bizottsági ülést végigülték, hogy ez egy nagyon rögtönzött javaslat volt. Mi, az Igazságügyi Minisztérium a bizottsági ülésen ezt a módosítást nem támogattuk, a bizottság ennek ellenére ezt megszavazta. Elvi akadálya nincs egy ilyen támogatásnak, de a szakértőink vizsgálják azt, hogy szükséges-e és van-e egyáltalán értelme annak, hogy ezt az egyébként már eddig bevett fogalmat a jövőben másként értelmezzük és másként használjuk.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

 

Én ezeknek a módosító javaslatoknak a támogatása mellett kérem a tisztelt képviselőket és kérem a tisztelt képviselőcsoportokat, hogy támogassák az általunk benyújtott, cselekvőképességgel és gondnoksággal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló előterjesztésünket.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 107 2001.04.17. 2:06  104-111

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársam! Az általános vita során 55 módosító indítványt nyújtottak be kedves képviselőtársaim a gázközművagyonnal kapcsolatos törvényjavaslatunkhoz, ezek között volt bizony néhány kardinális is, amely a törvény koncepcióját és tárgyi hatályát lényegesen érintette. Pontosan ezért tárgyalásokat kezdeményeztünk, és az egyeztetések idejére nem kérte a kormány a törvényjavaslat napirendre tűzését, de a féléves jogalkotási programunknak ez része, és bízom benne, hogy a tavaszi ülésszakon befejezzük ennek a törvénynek a tárgyalását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Eddig négy ütemben sikerült a gázközművagyonnal kapcsolatos készpénzfizetést kifizetnünk. 616 önkormányzat részesült közel 17 milliárd forint készpénzkifizetésben, 590 önkormányzat ebből már teljes egészében megkapta a készpénzkifizetés járandóságát. Jelenleg, elmondhatom, a 616 önkormányzat közül összesen 4 önkormányzat nem fogadta el a felajánlott határozatunkat, 3 pedig nem vette fel még a pénzt. Én azt hiszem, hogy ez egy rendkívül jó arány, amely bizonyítja azt, hogy ugyan a törvény a sok módosító indítvány miatt késlekedik, de az önkormányzatok a számukra legfontosabb részhez, ahhoz a részhez, amely a készpénzfizetés, már hozzájutottak.

A képviselő úrnak a második kérdésével kapcsolatban, a TÖOSZ által kért 2 százalékos jutalék vagy sarc vonatkozásában, nem tudom megítélni azt, hogy milyen jogalapja van a TÖOSZ-nak erre.

(14.30)

 

A képviseletet egyébként mint érdekképviselet köteles ellátni. Ha tudnám a jogalapját a 2 százalékos sikerdíjnak, akkor talán a megítélése is egyszerűbb lenne számomra. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 111 2001.04.17. 0:55  104-111

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Azok az egyeztetések, amelyek jelenleg is folynak, nemcsak jogi egyeztetések és nemcsak szakmai egyeztetések, hanem a gázközműigények felmérésével kapcsolatos újabb felmérés, amelyet egy interauditor kft. végzett el. Ez folyik ma, és ezért késlekedett valójában a tél folyamán, hogy az Országgyűlés elé kerüljön ennek a törvénytervezetnek a részletes vitája.

Magam is nagyon sok ilyen megállapodás aláírásán vettem részt, és az a tapasztalatom, hogy az önkormányzatok a kapott pénzt szinte kivétel nélkül beruházásra fordították, és mindenféle pártállásra való tekintet nélkül azt a megoldást, amely egy kormányhatározat alapján az előleget kifizette, helyesnek tartották.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF és a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 369 2001.05.29.  358-372

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): (Hordozható mikrofonba, nem a miniszteri helyéről.) Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr, megoldottuk, bár nem tudom hirtelen hamarjában, hogy melyik székből kellene erre válaszolnom. Ugyanis 1999-ben megkezdtünk egy korrupcióellenes-csomagot az ENSZ-szel együttműködve. Aki az internetet olvassa, látta azt a kormányhatározatot, amelyben 27 pontban megjelent, hogy civil szervezeteknek, kormányzati szervezeteknek a kormány milyen programot adott májusi határidőre, ami alapján szeptemberre az Országgyűlés elé fogjuk terjeszteni. Az, hogy egyéves késlekedés volt az előterjesztésben, annak köszönhető, hogy az ENSZ tavaly márciusában hirdette meg a globális korrupcióellenes programját, és a magyar kormány volt az első, és azóta is az egyetlen, amelyik csatlakozott ahhoz, hogy külső szakértőkkel együtt - tehát nemcsak hazaiakkal - végezzünk Magyarországról egy olyan részletes felmérést korrupciós ügyben, amely egy biztos alapot nyújt számunkra ahhoz, hogy milyen eszközökkel, milyen területen lehet a megelőzés érdekében a legtöbbet tenni.

Tisztelt képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy azóta is mindennap a korrupcióellenes csomaggal kapcsolatban dolgozunk, és nekem nagyon fontos az is, amit önök leírtak, hogy a kormányzati korrupció fontos, de a korrupciónak minden szintje, nemcsak a kormányzati, a gazdasági életben, a közéletünkben, az igazságszolgáltatásban és az életünk minden területén nagyon fontos, ezért mi egy átfogó programot dolgoztunk ki.

Befejezésül annyit szeretnék elmondani, hogy amikor ezt a programot elkezdtem megcsinálni, akkor a magyar közvélemény életében a megkérdezettek közül minden megkérdezett második helyre sorolta a korrupciónak mint a társadalomra legveszélyesebb jelenségnek a pontszámát 1999-ben. Ma a nyolcadik helyen van, képviselőtársaim. Ezzel együtt vállaltuk a program elkészítését. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 403 2001.05.29. 0:19  402-404

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A kormány egyetért azzal és támogatja, hogy a törvényjavaslat az Alkotmánybíróság előzetes normakontrollja alá kerüljön az előterjesztők kérésének megfelelően.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 14 2001.05.30. 21:23  1-14,82-153

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlési Biztosok! Kedves Képviselőtársaim! Többszörösen nem vagyok könnyű helyzetben, elsősorban azért, mert az elmúlt időszakban nyolc bizottságnak volt lehetősége arra, hogy az országgyűlési biztosok beszámolóját megvitassa. Ezek a bizottságok, nyolc ilyen bizottság le is folytatta ezt a részletes vitát.

Azért sem vagyok könnyű helyzetben, mert háromszor húsz percben elhangzott biztosi véleményekre kellene alig húsz percben egy olyan esszenciát adni, amely kitér az itt elhangzottakra, és valójában nemcsak az itt elhangzottakra, mert itt három olyan részletes beszámolóról van szó, amelyről nem esett szó, amely nemcsak értékét tekintve súlyos, de bizony oldalszámait tekintve is egy hatalmas jelentés, amiért szeretnék mindenekelőtt köszönetet mondani.

Az elmúlt esztendőkben, hasonlóan a korábbi évi beszámolókkal kapcsolatos jelentésekre adott válaszok csaknem egy szokványos fordulattal kezdődnek, amit Kaltenbach úr úgy fogalmazott meg, hogy az ilyen beszámoló alkalmat ad arra, hogy évről évre a törvényhozás és a végrehajtó hatalom is tükörbe nézzen.

Ma azonban nemcsak arról van szó, hogy egy egyéves jelentésnek és arról való beszámolásnak vagyunk a tanúi, hanem valójában a biztosok hatéves tevékenységük lenyomatát is megörökítik az utókor számára. Nemsokára lejár ugyanis a mandátumuk, ugyanakkor kell majd a törvényhozásnak egyfajta folyamatosságot biztosítani az ombudsmanok utódlásában.

Az ilyen pillanat egyébként mindig alkalmas arra, hogy átfogó értékelést tegyünk az elmúlt két kormányzati cikluson átívelő időszakról. Ebben az értékelésben teljesen természetesen nem hanyagoljuk el az adott kérdések érdemi ez évi áttekintését sem.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 1999. évi beszámolójáról tartott plenáris vita során az elmúlt évben az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatát idéztük. Most óhatatlanul ez a "déja vu" érzés fogott el. Az Alkotmánybíróság ugyanis korábban többször leszögezte: a parlamenti ellenőrzés szervei, közöttük a parlamenti biztosok a mai parlamentáris rendszerű állam parlamenti ellenőrzésének olyan intézményei, amelyek feladata, hogy a végrehajtó hatalom tevékenysége során a törvények uralmát és az állampolgárok jogvédelmét biztosítsák. Ennek most azért különös a jelentősége, mert az Alkotmánybíróság legutóbbi, már ez évi határozatában alkotmányellenesnek nyilvánította az intézményről szóló törvény egyes rendelkezéseit.

 

(10.20)

 

Bizonytalan tartalmúnak ítélte az ombudsman által vizsgálható szervek körében az államhatalmi és az igazságügyi szerv, továbbá a bíróságon kívüli jogvitát kötelező érvénnyel eldöntő szerv kategóriáit. E szövegrészeket 2001. december 31. napjával meg is semmisítette. Az Alkotmánybíróság szerint az államhatalmi szerv kifejezés tartalma nem egyértelmű. Azt a látszatot kelti, hogy az országgyűlési biztosok hatáskörébe tartozik az Országgyűlés közhatalmi tevékenységének felülvizsgálata is. Ez azonban értelemszerűen nem lehet ombudsmani jogkör.

Az Alkotmánybíróság az igazságügyi szerv fogalmával kapcsolatban is hasonlóan foglalt állást. E kategóriát fogalmilag tisztázatlannak minősítette, mert azt gyakorta az igazságszolgáltatási szervek szinonimájaként értik. Idézem: a bíróságon kívüli jogvitát kötelező érvénnyel eldöntő szerv kifejezés tartalma is hatályosnak minősült. Az Alkotmánybíróság e döntése egyfelől új helyzetet teremtett az országgyűlési biztosoknak, ugyanakkor igen komoly kihívás a törvényhozás számára is. Közelebbről azt a követelményt állítja fel, hogy a törvény az ombudsman által vizsgálható szervek körére egyértelműen azonosítható szervi hatályt állapítson meg. Jelenleg az Igazságügyi Minisztérium éppen azt vizsgálja, hogy milyen módon lehetne úgy meghatározni az ombudsman által vizsgálható szervek körét, hogy az ne tegye szükségessé a törvény rendszeres módosítását, de mindenkor egyértelmű legyen, hogy az adott közhatalmi struktúrában mely szerv vizsgálható és mely szerv nem.

Azt, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa mennyire jelentős szerepet tölt be, alátámasztja Gönczöl Katalin asszony beszámolójából az is, hogy az előző évihez képest közel 12 százalékkal emelkedett a beékezett ügyek száma. A beszámoló szerint ez több mint 6 ezer panaszügyet jelentett, ami iktatásra került a hivatalban. A panaszok jellege szerint szembetűnő, hogy tovább csökkent a valamely sérelmezett döntést kifogásolók aránya, ugyanakkor tovább nőtt a sérelmezett eljárást kifogásolóké. Ez jelzi, hogy egyre inkább tudatosodik mindenkiben: míg a döntések orvoslására csak igen-igen kevés esetben van az országgyűlési biztosnak lehetősége, addig az eljárás kifogásolására már - mint egy klasszikus ombudsmani panasztípus - bizony van.

Az eljárások elhúzódása miatti panaszok száma az elmúlt öt évben szerencsére folyamatosan csökkent. Ez bizonyára összefügg a lefolytatott ombudsmani vizsgálatokkal és a hatóságok munkamoráljának, munkaszervezési technikájának javulásával. A korábbi évek beszámolóinak hagyományát követve kifejezetten korrekt a beszámoló írásos és szóbeli részének is az objektivitása.

Nem kizárólagosan a visszásnak is ítélt esetek között, hanem számos más olyan esetet is találunk, amelyben a vizsgálat alapján nem volt megállapítható az alkotmányos jogok sérelme.

A beszámoló hangsúlyozza, hogy 1513 vizsgált ügy közül 37 százalékban a hatóság eljárása megfelelt az alkotmányos követelményeknek. Jól jelzi az ombudsmani intézmény mind szélesebb elfogadottságát, hogy a vizsgált hatóságok egyre inkább tekintetbe veszik az országgyűlési biztos tevékenységét és javaslatait. A számszerű adatok ezt úgy tükrözik vissza, hogy míg az 1995 és '98 közötti évek átlagában a megtett ajánlások 52 százalékát, '99-ben 64 százalékát, 2000-ben már 71,5 százalékát fogadták el a megszólított hatóságok.

Megítélésem szerint ez is mutatja annak a folyamatnak a kiteljesedését, amit már a korábbi években is megállapíthattunk. A vizsgált szervek mindinkább tudomásul veszik az ombudsman szerepét, jelentőségét, tevékenységét, és azt egyre kevésbé tekintik indokolatlan beavatkozásnak. Felismerték azt, hogy az ombudsmani kezdeményezések és ajánlások az állampolgári jogok védelme mellett a hatóság működésének a javítását is egyidejűleg szolgálják. Ugyanakkor az is tapasztalható, hogy az ombudsman nem a hibakeresés céljával közelít a vizsgált szervhez és ügyhöz, hanem a jóindulatú, a segítőkész és a segítőkészséget hangsúlyozó közreműködést, egyfajta sajátos alapjogi mediációt is felvállalva.

Szélesebb összefüggésben megállapíthatjuk, hogy ebben a jogállamiság nagyon fontos eleme érhető tetten. Ahogy az Alkotmánybíróság már a rendszerváltozás első időszakában kimondta, a jogállamiság tény és folyamat egyszerre, e filozófiai súlyú igazságot az ombudsmani intézmény elfogadottságának erősödése bizonyítja számunkra.

Most, ebben a viszonylag rövid időkeretben szeretnék néhány tárgyi esetre is kitérni. A biztosok azon javaslatáról, amely a gyermekét az inkubátorban elhelyező anya jogi helyzetének megítélésére és rendezésére irányul, konzultációt javasoltunk. Bár ellentétesek az álláspontok, azok közelítése érdekében már sor került az első szakmai megbeszélésre. Ezt követi a Szociális és Családügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium és a Legfőbb Ügyészség bevonásával a következő szakmai egyeztetés.

Mikola miniszter úrnak a biztos asszonyhoz intézett levele egyértelművé teszi a hajléktalanok fővárosi ellátása tárgyában kialakult kormányálláspontot, bár azt el kell fogadnom, hogy részleges annak megoldása, hogy a kórházból elengedett, már gyógyultnak vagy éppen félgyógyultnak minősülő hajléktalanoknak mi legyen a sorsa. Vannak ugyanis hajléktalanházak, azonban ezek a hajléktalanházak nem alkalmasak a beteg további otthoni kezelésére és gyógyítására, itt a köztes állapotra tesz javaslatot Mikola úr a levelében.

A mozgáskorlátozottak akadálymentes közlekedése a következő ilyen fontos kérdés. Itt két területen jelentős előrelépés történt, az egyik a sporttörvény kapcsán, amely kimondta, hogy sportlétesítmények csak úgy építhetők, hogy a fogyatékos sportolók és a nézők számára is megközelíthető legyen. Ugyanakkor törekszünk arra, hogy ez a sporton túlmenően az élet valamennyi, különösen az újonnan épített középületek területén kiteljesedjen.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának igen fontos másik javaslata a fogvatartási szabályok egységesítésére irányult. Jelenleg ugyanis eltérő rendszerben őrzik a rendőrségi fogdában, a katonai fogdában, valamint a büntetés-végrehajtási intézetben előzetesen fogva tartottakat. E körben a minisztériumom már készíti azt a módosított rendszerű és egységességre törekvő új szabályozást, amely megfelelően rendezi a biztos asszony által kifogásolt körülményeket. Ennek keretében egyébként az igazságügyi, a honvédelmi és a belügyi miniszteri rendelettervezetek már elkészültek.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. évi parlamenti beszámolója kiemelten foglalkozik a kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény felülvizsgálatának a kérdésével. Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága 1999-ben ad hoc bizottság létrehozásáról döntött a vonatkozó törvény felülvizsgálatára, illetőleg a módosításhoz szükséges feladatok koordinálására, végrehajtására. A Hargitai János képviselő úr vezetésével jelenleg is működő bizottság elkészítette a törvény módosításának a koncepcióját.

Az előkészítő munkában aktívan közreműködtek a szaktárcák, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, az országgyűlési biztos úr és a kisebbségek országos önkormányzatainak a képviselői. A bizottságban lefolytatott viták után a bizottság az Igazságügyi Minisztériumot kérte fel a normaszöveg államigazgatási egyeztetésére. A tárca az előterjesztés egyeztetését elvégezte, s erről tájékoztatta is a bizottságot. Ugyanakkor a tervezettel párhuzamosan elkészült a kisebbségi önkormányzatok választásáról szóló önálló törvénytervezet is a Belügyminisztérium gondozásában. A kisebbségi önkormányzati vezetők a választójogi törvény sarokpontjaival azonban nem értettek egyet. Miután a bizottság csak a kisebbségek teljes egyetértését bíró törvényjavaslatot kíván a Ház elé vinni, az egyeztetéseket e téren is tovább kell folytatni.

Korábban Kaltenbach országgyűlési biztos úr kezdeményezte egy kisebbségi antidiszkriminációs törvény kidolgozását.

 

 

(10.30)

 

Álláspontja szerint ennek az aktualitását az Európa Tanács 2000/43. irányelvének elfogadása, valamint a tanács európai emberi jogi egyezményéhez kapcsolódó újabb kiegészítő jegyzőkönyv előkészítése adja meg. Ez a fejlemény időszerűvé tette a diszkriminációellenes hazai jogalkotás és jogi szabályozás ügyét.

A kérdés sürgős tárgyalását egyes, a Magyar Köztársaság külpolitikai megítélését nem előnyösen befolyásoló események is felgyorsították. Az Igazságügyi Minisztérium ezért egy antidiszkriminációs bizottságot hozott létre. E bizottságnak az a feladata, hogy a hazai jogrendszert tekintse át abból a szempontból, hogy az tartalmaz-e olyan diszkriminációs rendelkezéseket, illetve tartalmaz-e olyan joghézagokat, amelyek lehetőséget adnak a hátrányos megkülönböztetésre. A bizottság tagjai - akik többségükben a szaktárcák képviselői - megvizsgálják az ágazatukat érintő jogszabályokat. E felmérést követően a csoport megtárgyalja, véleményezi és összegezi a szaktárcák megállapításait. Csak a vizsgálat lezárását követően születhet majd politikai döntés arról, hogy szükséges-e kezdeményezni az Országgyűlés előtt egy önálló átfogó antidiszkriminációs törvényt, vagy éppen elegendő az ágazati törvények módosítása.

E kérdés kapcsán azonban szem előtt kell tartanunk az Alkotmánybíróságnak azt a határozatát, amely leszögezte: nem állapítható meg mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség önmagában azért, mert a jogrendszerben nincs egy átfogó, a diszkrimináció valamennyi területét szabályozó törvény, hanem a diszkriminációellenes szabályozás ágazatilag tagoltan, különböző jogszabályokban jelenik meg. Tény, a Magyar Köztársaságban a legmagasabb jogforrásban, az alkotmányban meghatározott általános tilalom az összes megkülönböztetést valószínűsítő, jogilag megragadható tényt és körülményt lefedi, ehhez kapcsolódóan pedig az ágazati jogszabályok sokrétű szankciórendszert tartalmaznak, ezért megalapozottan nem állítható, hogy a kérdést csak és kizárólag egy átfogó antidiszkriminációs törvény megalkotásával lehet megfelelően és alkotmányosan rendezni. Számomra még az is említést érdemel, hogy a jelenlegi uniós tagállamok is csak 2003. július 19-ig kötelesek áttekinteni és rendezni e tárgyban a szabályozásukat.

Végül rátérnék az adatvédelmi biztos úr beszámolójára. A jelentés bevezetőjében beszámol arról, hogy az Európai Unió bizottsága szerint a tagállamokon kívül Magyarország - Svájccal együtt - az Európai Unió adatvédelmi irányelvének megfelelő védelmet biztosít a személyes adatok számára. E tekintetben tehát az Unió hazánkat már befogadta, ami Magyarország nemzetközi elismertsége terén jelentős eredmény. Egyetértünk azonban az adatvédelmi biztos úrral abban, hogy nem állhatunk meg ezen a ponton. A beszámoló ugyanis kifejti, hogy míg az adatvédelem terén folyamatosan fejlődik az adatkezelők részéről támasztott konzultációs igény, addig az információszabadság területén már nem tapasztal jelentősebb előrelépést, holott az információs ipar fejlődése, térhódítása új kihívást jelent a magángazdaságban és a közigazgatásban egyaránt.

A konkrét, a kormány jogalkotási tevékenységét érintő ajánlások között megemlítem a központi illetményszámfejtéssel összefüggésben a Belügyminisztérium, a Pénzügyminisztérium és az adatvédelmi biztos között kialakult vitát. Ennek eredményeként az Igazságügyi Minisztérium aktív közreműködésével már törvénymódosítási javaslat is elkészült a számfejtés adatvédelmi kérdéseinek a megoldására.

Ugyancsak érdeklődésre tarthat számot, hogy az adatvédelmi biztos úr az Alkotmánybírósághoz fordult a határregisztrációs rendszerben történő adatgyűjtés alkotmányossága kérdésében. E körben magunk is nagy érdeklődéssel várjuk az alkotmányőrök döntését.

A kormány kifejezetten az adatvédelmi biztos ajánlásának a figyelembevételével készítette el az egyes fontos és további ilyen jellegű tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló törvény módosítására tett javaslatát, melynek tárgyalása és elfogadása éppen most van az Országgyűlés előtt.

A közérdekű adatok nyilvánosságával összefüggésben a beszámoló kifejti: bár történtek lépések az üzleti titok védelme és a közérdekű adatok nyilvánossága ütközésének feloldására, de eddig megoldás nem született. A kormány éppen ebben az évben kidolgozta a korrupcióval szembeni állami stratégiát, és ez a csomag nemcsak arról szól, hogy a nagymamától örökölt néhány dolog bevallásával kapcsolatban a vagyonnyilatkozatokra helyezné a hangsúlyt, hanem bizony ennek kardinális területei vannak például a közbeszerzés, a pártfinanszírozás területén, és még sorolhatnám azt a 27 pontot, amelyik meghaladja a vagyonnyilatkozatok körét.

Ennek a stratégiának az 5. pontja kimondja, meg kell vizsgálni, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságának alkotmányos alapelvére figyelemmel a jogszabályok szerint üzleti, bank-, értékpapírtitokként minősülő adatok köre szűkíthető-e, különösen a közvagyonnal gazdálkodás területén. Javaslatunk szerint indokolt áttekinteni az üzleti titokra vonatkozó szabályokat, és azokat összhangba kell hozni a közérdekű adatok nyilvánosságának követelményével. A vizsgálat eredményéhez képest el kell készíteni és a kormány elé kell terjeszteni a szükséges jogszabály-módosítás tervezetét. Azt, hogy a kormány hangsúlyosan szerepelteti a megoldás szükségességét, az adatvédelmi biztos úrnak a kérdés rendezésére való törekvését ismeri el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint a bevezetőben említettem, ilyen rövid időn belül nagyon nehéz általános és egyedi tanulságokat is párhuzamosan szemléltetni. Az időm lassan a végére jár - ami húszperces volt -, ezért végezetül csak egy dolgot szeretnék megemlíteni: a kormány nevében szeretném megköszönni az országgyűlési biztosoknak és munkatársaiknak az elmúlt évi, illetőleg nemcsak az elmúlt évi, hanem az elmúlt időszakban kifejtett munkájukat, tevékenységüket, amellyel nemcsak a végrehajtó hatalom, nemcsak az Országgyűlés, de a magyar állampolgárok érdekvédelméhez is igen nagy mértékben hozzájárultak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 46 2001.05.30. 1:36  1-81

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Két mondatot szeretnék mondani. Az első az, hogy miután a köztársasági elnök úrnál egyeztetések folynak, én nem kívánok abba beleszólni, hogy kik lesznek az ombudsmanjelöltek, de a képviselő úr ne beszéljen arról, hogy az ombudsmanok leváltásáról van szó.

A helyzet az, hogy a mandátumuk lejárt, és itt ombudsmanválasztásra készülünk. Az, hogy ez újraválasztás vagy választás lesz, eldöntendő kérdés, de azt sugallni, hogy itt bárki leváltja a mindannyiunk által egyébként közmegelégedésre feladatát végző ombudsman asszonyt és a két ombudsmant, erről szó sincs. És kísértetiesen emlékeztet ez a "leváltás"-hangulat engem arra, hogy amikor a Magyar Nemzeti Bank elnökének lejárt a megbízatása, akkor Antall miniszterelnök úr más személyt jelölt, és csak arról harsogtak az ellenzéki képviselők akkor, hogy leváltották a Magyar Nemzeti Bank elnökét. Ma újraválasztás van, és egy demokráciában, ahogy a képviselő urat is a helyén, ahogy engem is, négyévenként vagy újraválasztanak minket, vagy nem. Ne mondjuk azt, hogy leváltjuk az egyébként köztiszteletben álló személyeket; egy újraválasztás előtt állunk, ahol mindenkinek nyitott a pálya arra, hogy jobbnál jobb személyeket jelöljünk vagy válasszunk meg erre a méltó feladatra.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 56 2001.05.30. 1:50  1-81

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Szomorú vagyok, mert ez olyan, mint a hólabda, és egy idő után nem lehet megállni. Nem lehet megállni azért, mert nem hagyhatom azt sem szó nélkül, amit Hack képviselő úr elmondott, hogy mi az alkotmánybírákkal kapcsolatban beláttuk és mi javasoltuk azt, hogy az alkotmánybírák újraválaszthatósága szűnjék meg - ez volt az egyik indok - és ehelyett fölemeljük az alkotmánybírák mandátumát. Igen, azért, mert az ellenzéki pártok kijelentették, generálisan kijelentették az alkotmánybírák mandátumának lejártakor, hogy soha egyetlen alkotmánybírónak nem fogják meghosszabbítani a mandátumát. (Zaj.) Szélmalomharcot nem fogunk vívni, ezért előterjesztettünk egy olyan javaslatot, mert a mindenkori kétharmad... (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Két percem van. A mindenkori kétharmad támogatására van szükség, ezért akkor elfogadtuk azt, amit önök generálisan kijelentettek, hogy egy alkotmánybírónak nem fogják a mandátumát meghosszabbítani. Kár volt azt a korábbi gyakorlatot egy ilyen generális kijelentéssel megszakítani, mert nem hiszem, hogy az Alkotmánybíróság azon elnöke, akit utóbb a köztársasági elnök a legmagasabb kitüntetéssel tüntetett ki munkájának elismeréséért, a munkájának további ellátására nem lett volna alkalmas.

Kár ebbe a vitába belemennünk szerintem, mert ez nem a mai vitánk tárgya, de akkor még egyszer szeretném elmondani: itt arról van szó, hogy az ombudsmanok megbízatási ideje járt le, és arról van szó, hogy a következő jelölésekben kik lesznek azok, akik erre a méltó posztra megkapják a lehetőséget. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 100 2001.05.30. 6:08  1-14,82-153

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Többször szó esett az antidiszkriminációs törvényről, ennek szükségességéről, mi több: hivatkozás is elhangzott.

Kurucsai képviselő úr felszólalásával egyébként nagymértékben egyetértve, egy mondata azért megragadt a fülemben, hogy európai direktíva előírja az önálló törvény alkotását egy önálló antidiszkriminációs törvényre. Nincs ilyen előírás. Az Európa Tanácsnak van egy irányelve, ez az irányelv azonban nem teszi azt szükségessé, hogy ez milyen formában történjék meg. Vizsgálják meg a tagállamok azt, hogy a nemzeti jogukban milyen diszkriminációs problémák vannak, de az említett uniós irányelv abban nem foglalt állást, hogy ez milyen szabályozási technikával történjen: egy egységes diszkriminációellenes törvénnyel vagy pedig ágazati törvényekkel.

 

(15.30)

 

Egyébként egész Európában összesen két olyan ország van, ahol ilyen általános diszkriminációs törvény van.

Ugyanerre az antidiszkriminációs törvényre hivatkozott Fodor Gábor képviselő úr, amikor Kaltenbach biztos úr javaslatát támogatta. Abban a vitában egyszer már elhangzott, hogy miért nem támogatjuk ezt a javaslatot: azért, mert ez csak a romakérdéssel foglalkozott. (Bauer Tamás: És?) Ez egyébként egyéb problémákat is felvetett volna, ha egy ilyen diszkriminációs csomag csak a romákkal foglalkozik.

A másik, amit ön is említett, Kósáné Kovács Magda elnök asszonynak a javaslata. Ez ettől már szélesebb volt, de amire az Igazságügyi Minisztériumban egy bizottságnak megbízást adtunk, az egy teljes körű joganyagnak az áttekintését jelenti, pontosan ennek az európai irányelvnek az alapján, és a gyakorlati érvényesülésnek az áttekintését is jelenti. A kormány egyébként nyitott szakmai kérdésnek tekinti ezt az ügyet, és ennek a szakmai munkának a befejeztével tesz majd javaslatot a szabályozási technikára. Ebben a bizottságban Kaltenbach Jenő biztos úr is és Kósáné Kovács Magda elnök asszony is meghívottként vesz részt, és szívesen várjuk az észrevételeiket.

Még két dologra szeretnék reagálni.

Lezsák Sándor felszólalása közben bekiabálás volt, hogy nem vettek fel a zámolyi romák ilyen támogatást. Vettek föl. Többen, személyesen vagy a képviselőik útján vettek fel segélyeket, ezt az önkormányzati felvételi ívekkel egyébként bizonyítani lehet, és erről a polgármester úr közvetlenül tájékoztatott engem mint a kisebbségekért felelős minisztert.

Amit Fodor képviselő úr elmondott, abban mi egyetértünk; mind a három kormánynak, de nem csak mind a három kormánynak, ötszáz évre visszamenőleg adósságunk van romakérdésben; mind a három kormánynak megvolt és megvan a maga lehetősége arra, hogy valamit tegyen. Ami nem szép dolog, az az egymásra mutogatás, hogy kinek a gondja-baja nagyobb. Én emlékszem a Rádió utcára. Senkinek nem hiányzott az a probléma sem, amikor 1996-97-ben egy lerombolt ház kapcsán, egy pattanásig feszült romakérdés kapcsán igen nehéz helyzetbe került nemcsak az önkormányzat, hanem az akkor kisebbségekkel foglalkozó kormányzat is, hogy milyen jó megoldást tud vállalni. Nyilvánvalóan nem ildomos ilyenkor egymásra mutatni; közös a felelősségünk abban, hogy a roma felzárkózás érdekében - nem azért, mert az Unió elvárja tőlünk, hanem azért, mert a nemzeti felzárkózásunknak is ez az egyik sarkalatos pontja - minél több roma vegyen részt az oktatásban, minél több roma vegyen részt képzésben, mert az egész problémának a gyökere abban rejlik, hogy alulképzettek, és hogy az alulképzettségük következtében igen nehéz a munkahelyhez jutásuk.

Még egy dologra szeretnék kitérni, ez a harmadik, ami egyébként igen nagy kihívást jelent: a Magyar Köztársaság csatlakozása az Európai Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményéhez, valamint a regionális vagy a kisebbségi nyelvek európai chartájához. Mindkét nemzetközi dokumentum előírja a részes államok számára, hogy a kisebbséghez tartozók, illetőleg a kisebbségi nyelveket beszélők jogainak érvényesülését elő kell segítenünk - ezzel egyetértünk. Ez a két dokumentum azonban arról is rendelkezik, hogy a kisebbségeket megillető jogok igénybevétele nem lehetséges a kisebbséghez tartozás vállalása és kinyilvánítása nélkül. A hazai kisebbségpolitikai gyakorlat és a nemzetközi kisebbségvédelmi dokumentumok rendelkezései között van bizony egy komoly ellentmondás, ennek az ellentmondásnak a feloldására nézve az elkövetkező hosszabb években közösen kell gondolkodnunk arról, milyen megoldásokat tudunk tenni. Ahogy azt Kurucsai úr mondta, reményeink szerint a mostani felmérésben már nem lesznek benne azok a félelmek, hogy a kisebbségek nem merik vállalni a kisebbséghez való tartozásukat. Talán már most el kellene kezdeni - és ez szintén közös felelősségünk - pontosan megismertetni a kisebbségi önkormányzatokkal és a kisebbségekkel a keretegyezmény és a nyelvi charta teljes szövegét ahhoz, hogy néhány év múlva, amikor regisztrációra kerül sor, akkor ne újként álljunk ez előtt a probléma előtt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 120 2001.05.30. 4:11  1-14,82-153

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Két dologra szeretnék reagálni. Az egyik az antidiszkriminációs bizottsággal kapcsolatban elhangzott rendkívül rossz kicsengésű mondat, hogy a tett halála a bizottság. Remélem a képviselő urak akkor is erre gondolnak, amikor az általuk óhajtott vizsgálóbizottságokról beszélnek. (Taps a kormánypártok soraiban. - Bauer Tamás: Talán ezt nem kellett volna mondani, mert a Házszabály...)

Egy biztos: ha az emberben megvan az a jóindulat, hogy egy ilyen nagy horderejű kérdésben a civil szervezetektől kezdve az egyetem képviselőjéig, a különféle pártok képviselői, az Országgyűlés erre hivatott bizottsága részt vegyen egy olyan szűrőmunkában, mint amilyen ez a bizottsági munka... - ez a bizottság egyébként tegnap másodszor ülésezett. Én tegnap elolvastam azt a jelentést, amit az ülésezésről kaptam, ahol elnök asszony is ott volt. Valójában minden minisztérium rövid időn belül befejezte ezt a szűrőmunkát, senki nem arra utazott ezen a bizottsági ülésen, hogy az időt el kell húznia. A minisztériumok egyébként szóban és írásban beadták a saját megállapításaikat, és ki is tűzte ez a bizottság 2001 júniusára a következő ülését.

Én azt hiszem, hogy ha egy Unió megengedheti azt magának, hogy a törvények átvilágítására 2003 júniusáig adjon saját tagállamainak időt, akkor néhány hónapos bizottsági előkészítés feljogosíthat minket is arra, hogy egy alapos munkát végezzünk. Még egyszer szeretném aláhúzni, hogy az Alkotmánybíróság döntésének alapján nem vagyunk mulasztásos alkotmánysértésben, és nincs olyan kötelezettségünk, hogy egy diszkriminációs törvényt készítsünk, elegendőek az ágazatiak.

Nekem nem posztom miniszterként összehasonlítani a jelenleg hatályban lévő magyar, de a diszkrimináció ellen ható jogszabályokat azzal a román tervezettel, amely jelenleg vita alatt áll. Szerintem a magyar jogrendszer kétszer akkora védelmet nyújt most, a mostani formában, mint az az összesített anyag, amit egy törvény formájában nyújtottak be ma - amely a román antidiszkriminációs törvény -, hiszen mindenütt a szankcionálás az, ami legnagyobb problémát jelenti, és a legnagyobb differenciáltságot kell hogy jelentse.

Azt pedig, amit Bauer képviselő úr mondott, egyenesen visszautasítom, és kikérem magamnak, hogy azt feltételezze képviselő úr rólam, hogy én a zámolyi romák ellen adatokat gyűjtök. Én magam újságolvasó ember voltam, azt olvastam, hogy többen kifogásolták a településen élők közül, hogy a zámolyi romák miközben Strasbourgban menedékjogot kérnek, Magyarországon különféle atrocitásoknak és üldöztetésnek vannak kitéve, rendszeresen hazajárnak fölvenni a segélyeiket. Én, egy jóindulatú állampolgár meg egy jóindulatú miniszter, aki egyébként a kisebbségekért felelős, ezt nem akartam elhinni, és rögtön azt mondtam, hogy ezt csak a polgármester úr tudja majd megcáfolni, hogy ilyen nem lehet, hogy aki kimegy Strasbourgba, és a hazai viszonyokat kifogásolja, az utána hazajön személyesen is, és fölveszi ezt a pénzt.

Képviselő úr, nagyon sajnálom, de tévedtem. Tévedtem, mert visszajöttek a zámolyi romák, nem zavarta őket a hazai nehéz körülmény, és a 2000-ben fölvett szociális segély két személy esetében 146 ezer forint volt, és a 16 gyermek után fölvettek 325 ezer forintot, még egy gyermekvédelmi támogatás volt, 24 ezer forint, amiért hazajöttek. Én nem akartam elhinni, és azt szerettem volna, ha a polgármester úr az ellenkezőjéről győz meg, hogy akinek ilyen szomorú a helyzete a falujában, az többet nem teszi be oda a lábát.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 124 2001.05.30. 0:40  1-14,82-153

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Babitsnak van egy nagyon szép verse erre vonatkozóan: "Azzal, hogy magam ajtót nyitottam, ajtót nyitottam annak is, hogy velem is megtörténjék."

Szóval, képviselő úr, magamtól ilyet ki nem találtam volna, hogy azért jöjjön létre egy bizottság - ahogy ezt az ön szavaival elmondta -, hogy ezeket a problémákat elodázzuk. A bizottságnak mindenkor megvan a maga felelős munkája és a munkaterülete - legyen az egy vizsgálóbizottság -, de ne feltételezze azt, hogy egy minisztérium ilyen horderejű kérdésben csak azért hoz létre egy bizottságot, hogy időt nyerjen vagy a problémát elodázza.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 140 2001.05.30. 2:52  1-14,82-153

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném hangosan is megismételni azt, hogy mi nem kívánunk az elszakított nemzetrészen élő magyarjainknak többet, mint amit mi is jó szívvel biztosítani tudunk az itt élő kisebbségeknek. S ha ön a névhasználatot és az anyakönyvezést említette, akkor szeretnék ezen a területen magam is megmaradni.

A "Magyar utónévkönyv" bővítése során már eddig is bekerültek a felvehető nevek körébe a Magyarországon élő kisebbségek nevei, így lehetőség van arra, hogy a kisebbségi szülők szabadon dönthessenek kisebbségi keresztnév választásáról is. Az új típusú személyazonosító igazolványoknál lehetőség van a kisebbségi családi és utónév feltüntetésére. A kisebbségi nyelvű anyakönyvi kivonat kiállítására is lehetőség van. A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának implementációja is megkövetelte e terület felülvizsgálatát, így a vonatkozó előírások fokozatosan jelennek meg a magyar jogszabályokban. Nem kívánok részletesebben kitérni az oktatásban, az anyanyelvhasználatban és az egyéb kérdésekben az egyéni személyeket, illetve csoportokat megillető és az identitásukat segítő akár kulturális, akár oktatási programokra.

Viszont még egy dologra szeretnék kitérni. A képviselő úr említette a jelentés rendőrséget érintő részét. Kezemben tartom belügyminiszter úr észrevételét mint olyan, aki a kormányban ezt a feladatot magamra vállaltam. Ezzel kapcsolatban a jelentés a közvetlen diszkrimináció tipikus eseteinek tárgyalása során kitér arra, hogy a hivatalos személy által elkövetett közvetlen diszkrimináció általában önálló bűncselekmény, amelyeket a rendőri atrocitás vagy brutalitás címkével illetnek. 2000-ben a rendőri intézkedés miatti 14 panaszbeadvány száma ebben az összefüggésben elgondolkodtató, amelyből összesen 9 ügyben merült fel a bántalmazás vagy a rendőri zaklatás gyanúja. Ez a szám egyébként elenyészőnek tűnik a Magyarországot emberi jogi szempontból értékelő különféle szervezetek jelentéseiben összefoglalt számadatokhoz képest. Tekintettel arra - s ebben egyetértek képviselőtársammal is -, hogy a jelentés nem tartalmaz e vonatkozásban konkrét megállapításokat a Belügyminisztérium felelősségi körébe tartozó szakmai szervezetek tevékenységét illetően, így ennél részletesebb véleményalkotásra a jelentéssel kapcsolatban a kormánynak nem volt lehetősége.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 184 2001.05.30. 2:26  181-233

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy a sajtószabadság nevében tiltakozzam az ellen, hogy a Magyar Nemzet olvasói meg a Népszabadság olvasói meg a Magyar Hírlap olvasói... Tisztelettel jelentem, én mindegyik lapnak az olvasója vagyok, és a magyar újságolvasók nagy többsége szívesen forgatja ezeket a lapokat, és nagyon nem szeretik, ha bekasztolják őket valamiféle újság mögé, mintha az önállóan egyfajta értékrendiséget tükrözne.

Ezt meghaladóan én magam is olyan törvényt szeretnék elfogadtatni az Országgyűléssel, amely élvezi nemcsak az országgyűlési képviselőknek, de a magyar társadalom többségének a bizalmát is. És miután tíz, idestova tizenegy év óta - mert én tizenegy évvel ezelőtt voltam először Sitkén, amikor végre megünnepelhettük a hősök napját a rendszerváltozás után - oly békében megfér május utolsó vasárnapján a hősök napján való emlékezés, függetlenül attól, hogy volt törvény vagy nem volt törvény, soha senkinek nem szúrt szemet az, hogy miért ünnepeljük május utolsó vasárnapján a hősök napját - mert ennek van egy hagyománya. Márpedig egy nemzeti konzervatív, magát jobbközépnek nevező polgári kormányzás ragaszkodik a hagyományaihoz, és szeretné tiszteletben tartani azt a korábban kialakult gyakorlatot is, azt a tíz éve töretlen gyakorlatot, hogy Magyarországon május utolsó vasárnapján a hősök napját ünnepeljük, amely nap egyébként a gyermeknap is, de ahogy most, a hétvégén én is részt vettem néhány rendezvényen, láttam, hogy remek jól megfér ez a kétféle ünnep egymással.

Az, hogy az 1924-es törvényre emlékeztet bárkit is az, hogy akkor ünnepelték a hősök napját - nyilván egy olyan időponthoz kellett kötődnie a dátumnak, amely az első világháború utáni időpont. Másodsorban pedig az a kérése (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) részemről nem támogatható, hogy március utolsó napja kerüljön erre az ünnepre kijelölésre, ebből adódóan talán annak sem érzem szükségét, hogy az összes többi módosító indítványára reagáljak, képviselő úr.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 196 2001.05.30. 2:31  181-233

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársam! Két perc nagyon kevés ahhoz, hogy valójában arról beszélgessünk - és ez egy filozófiai kérdés -, hogy az adott kormánytöbbség hogyan érvényesíti a jogalkotáson keresztül a saját maga programját, a saját maga értékrendjét.

Ha ezt a képviselő úr úgy fogja fel, hogy ez valaminek a ráerőltetése a többségre, akkor a demokrácia, és a demokrácia írott és íratlan szabályai alapján a megválasztott többség, az általa a programjában és az értékrendjében vállalt dolgok megvalósításának egyik eszköze a jogalkotás. Ez egy kivételes eszköz, mert ritkán szoktunk ilyen törvényekkel élni; emléktörvényeket ritkán alkotunk, azonban ritkán is éljük meg azt az ezredéves évfordulót, ami az elmúlt másfél évben többször adott nekünk erre alkalmat.

 

(20.20)

 

Minden jogalkotás egyfajta értékközvetítés, mi több, a mindenkori parlamenti többség értékrendjének az akaratát tükrözi. Mint ahogy az előző kormányzat értékrendjének az akaratát tükrözte az is, hogy az élettársi kapcsolatot hitelesítették az azonos nemű személyek között. Ezt mi akkor nem fogadtuk el, a mi értékrendünkkel ez akkor szemben állt, önök ezt támogatták, többségben voltak, törvény született ebből.

Még egy dolgot szeretnék megemlíteni: a képviselő asszony említette, hogy legyen mindenkié ez a törvény. Ameddig el lehetett menni a Szent Korona-törvényben, én minden kompromisszumra hajlandó voltam. A legnagyobb kompromisszum mellett is elértük azt, hogy öt vagy hat képviselőtársuk megszavazta ezt a törvény. Végül is nem szavazták meg sem a szabad demokraták, sem a szocialisták, de bebizonyosodott, hogy valójában a Szent Korona-törvény és a korona áthozatala a Magyar Országgyűlésbe, találkozott a magyar társadalom többségének az akaratával. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Bebizonyosodott az is, hogy azok a félelmek, hogy nem fogják az Országgyűlésben látogatni... - megháromszorozódtak. Bebizonyosodott az is, hogy az összes millenniumi ünnepség, amelyet az elmúlt évben megtartottunk, találkozott kormánypárti, ellenzéki képviselőtársaim, polgármesterek és más értékrendet valló személyek elvárásával is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 232 2001.05.30. 3:26  181-233

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először a Weszelovszky képviselő úr és Mécs képviselő úr közötti egyezséghez szólok. Csáky András módosító javaslatát nem véletlenül támogatta a kormány, ugyanis ez az emlékhely, ami szerepel a módosító indítványban, és a Hősök terén lévő hősök emlékköve, ez nem sírhely, hanem emlékmű. Így nem tartozik a Kegyeleti Emlékbizottság hatáskörébe, és így a törvényjavaslat állapíthat meg nemzeti emlékhelyet, és semmi jogi akadálya nincs annak, hogy ezt ebbe a törvénybe tegyük bele. És azért sem ütközik bele, mert ez egy speciális hely, egyébként a diplomáciai eseményeknek és az állami megemlékezéseknek a színhelye. Ezért kapott ez egy olyan speciális jogállást, ami a Mécs képviselő úr által említett más ilyen emlékkövekhez és emlékhelyekhez képest speciális jogállással rendelkezik. Ezért támogatta a kormány ezt a módosító indítványt.

 

 

(21.30)

 

 

A másik vitához hozzászólva: Hende államtitkár úr, úgy tudom, az előző, az általános vitában, amit itt lefolytattunk, már jelezte, hogy a kormány egyetért azzal, hogy ne csak az ezer év, hanem az egész magyar történelem hőseiről emlékezzék meg a törvény, Mécs képviselő úr erre vonatkozó módosító javaslatát a kormány el tudja fogadni. Ez a módosító javaslat megoldja azt is, hogy ne csak a magyar nemzetiségű hősökre emlékezzen a törvény, hanem mindenkire, aki a magyarságért harcolt.

Aki ezeken a módosító indítványokon kívül szebbé, jobbá, karcsúbbá kívánja tenni a törvényünket, így a 3. §-sal kapcsolatos kifogásokkal kapcsolatban, hogy az maradjon el, ahhoz már nem kell, de minden máshoz csatlakozó módosító indítvány kellene, ami itt elhangzott, hogy a törvény jobb legyen és néhány szó még kerüljön ki belőle. De ezt a kettőt, kérem, utólag ne vitassuk már: az emlékkövet és azt, hogy az ezer évet már túlléptük, és a teljes magyar történelem hőseiről való megemlékezésről szól ez az emléktörvény.

A képviselő úr kérdésére válaszolva: van egy anyagunk, amely a nemzeti ünnepekről, az állami ünnepekről szól, ezt majd eljuttatom a képviselő úrnak. Vannak speciális, kijelölt napjaink, amelyeket nem sorolnék fel, a sportnapoktól kezdve a fegyveres szervek és különféle, a köztisztviselői törvényben megállapított napoktól a környezetvédelmi napokon keresztül; és négy olyan emléknapunk van: a magyar szabadság napja, a holokauszt napja, a kommunista áldozatokról való megemlékezés napja és a hősök napja, amelyeket összegyűjtve átnyújtok majd a képviselő úrnak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 266 2001.05.30. 5:57  233-297

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Igazságügyi Minisztérium vállalta ennek a törvénynek az elkészítését, merthogy kötelessége volt vállalni, mert az Alkotmánybíróság így rendelkezett. A beérkezett módosítók sokasága, az 55 módosító indítvány kapcsán a kormány már kétszer tartott ülést. A kormányülés legutolsó döntését nyilvánosságra hoztuk.

Három legalapvetőbb kérdés volt a gázközművel kapcsolatban, amelyben a kormány döntött. Az első az 1993 és az 1995 közötti gázberuházások utáni kompenzáció, a második az áthúzódó beruházások utáni járandóság megállapítása és a harmadik a bírósághoz fordulás lehetősége. Ez a döntés február 6-án megszületett. Az 1993 és 1995 közötti gázberuházások utáni juttatás megállapítására vonatkozó módosító javaslatokat a kormány nem tartotta támogathatónak. Mint ahogyan az elején elmondtam, a minisztériumunk vállalta, de a minisztériumunk azt vállalta, amit az Alkotmánybíróság a maga határozatában feladatul szabott nekünk, attól többet nem. Tehát a törvényjavaslat - ami most önök előtt fekszik - célja a korábbi jogszabálynak alkotmányos kötelezettségű teljesítése.

Az 1993 és 1995 közötti időszakra vonatkozó juttatás megállapítása egy új törvényi jogcímet jelentene. Az új jogcím megteremtésére sem az Alkotmánybíróság, sem pedig a kormány az Igazságügyi Minisztériumnak nem adott felhatalmazást. Mellesleg, azt a hasraütésre elfogadott felmérést, amelyről itt az előbb szó esett, elfogadni egyébként sem tudnám, mert a törvényjavaslathoz készített szakmai felmérés és szakértői felmérés, amit a PricewaterhouseCoopers nem tudom, milyen konzorciumán keresztül végeztettünk, a képviselő úr is és a képviselő asszonyok is nagyon jól tudják, milyen hosszú eljárás eredménye volt ennek a felmérése. Tehát ha nem áll most a rendelkezésünkre szakértői felmérés ezekre az adatokra nézve, dokumentumokkal egyáltalán nem alátámasztott, ismételt és alapos felmérés nélkül elképzelhetetlen egyébként ez a törvényi juttatás egy módosító indítvány kapcsán. Másodsorban ez is csak egy nagy becslés, hogy így megközelítőleg 20 milliárd forintos költséggel járna.

Még egyszer szeretném elmondani: a mi feladatunk az volt, hogy az Alkotmánybíróság határozata alapján az önkormányzati törvény 107. § (1) bekezdése c) pontja alapján fennálló állami kötelezettségek teljesítésére tegyünk egy javaslatot. A rendelkezés szerint az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülnek a lakossági szükségleteket kielégítő gázművek építményei, vonalas létesítményei, berendezései a település belterületi határain belül - mert ez is vitás volt -, az állam kizárólagos tulajdonába tartozó létesítmények kivételével. Az önkormányzati törvény 1990. szeptember 30-án lépett hatályba, ennek megfelelően a rendelkezés e napon az állami tulajdonban lévő belterületi gázközművagyon átadására vonatkozik. Egyébként ezért nem támogattuk az 1993 és az 1995 közötti beruházásokat, ám támogatjuk az áthúzódó beruházásokat, amelyre alapos indokunk volt.

A törvényjavaslat általános vitájában elhangzott érvelés szerint az 1993. évi törvény méltánytalan helyzetet keletkeztetett azáltal, hogy azok az önkormányzatok, amelyek a törvény hatálybalépésekor - ahogyan ezt a képviselő asszony elmondta - a korábbi jogszabályok ismeretében már megkezdték a gázvezeték-beruházást, annak megépítéséhez saját vagy lakossági forrásból a hozzájárulásukat adták, a vezetéket azonban még nem helyezték üzembe, vagy még nem adták át a gázszolgáltatónak, valójában nem született az ingyenes átadásról átadás-átvételi jegyzőkönyv, elestek mind az említett törvény, mind a törvényjavaslat szerinti járandóságtól.

Ezért a kormány támogatja az úgynevezett áthúzódó beruházások esetén, hogy az 1993. augusztus 3-áig már teljesített hozzájárulás után a jelen törvény járandóságot állapítson meg. Ezért támogattuk az ajánlásban szereplő 9. pontot.

 

(22.20)

 

Még egy dologra szeretnék visszatérni, amit, úgy gondolom, nem egyformán értelmezünk. Ennek az általunk előkészített törvényjavaslatnak van egy bevezető rendelkezése, amely nemcsak azt tartalmazza, hogy végleges jelleggel - mert ez az utolsó előtti francia bekezdés a preambulumból -, hanem tartalmazza a gázközművagyonnal összefüggő nagyszámú, azonos jogi alapon és törvényben ígért vagyonjuttatást. A korábbi törvények 1993 és 1995 között pedig nem ígértek vagyoni juttatást. Ne csak a preambulum utolsó bekezdését tessék figyelembe venni, a végleges jelleget, hanem azt a célt, amire az egész alkotmánybírósági döntés alapján a mi törvénytervezetünk irányul! Nem tudunk olyan törvényt, amely korábban vagyonjuttatást ígért 1993 és 1995 között, mi több - ahogy ezt képviselőtársam, Gémesi képviselő úr elmondta - még az Alkotmánybírósághoz sem fordultak ilyen igénnyel.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 272 2001.05.30. 1:42  233-297

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Ki mint él, úgy ítél, képviselő úr. Eszembe nem jutott, hogy kampánycélokat szolgáljon ez az elmúlt időszak, de már az is árulkodik egyébként, hogy egy évről beszél. Emlékezetem szerint mi tavaly ősszel nyújtottuk be ezt a törvényjavaslatot, azt követően az Országgyűlés költségvetést tárgyalt. Nem a mi időszakunkban, hanem minden év költségvetési tárgyalásában általában prioritást a költségvetési törvény élvez, és 2000 november utolsó hetében lett felfüggesztve ennek a tárgyalása, pontosan azért az ötvenöt módosító indítványért, amelyből három kardinális kérdést elmondtam a képviselő úrnak, hogy milyen fontos volt egyeztetni a 1993 és 1995 közötti időszak kapcsán az áthúzódó beruházásokra, milyen fontos a bírósághoz fordulás lehetőségét vizsgálni, amit szintén ellenzéki képviselő urak és hölgyek vetettek fel.

A járandóság kifizetésével kapcsolatos problémáinknál valójában néhány hónapról van szó, és a terveinkben is szerepelt, hogy ebben a ciklusban, mármint a tavaszi ülésszakon el fogjuk fogadni ennek a törvénynek a végleges formáját. Azonkívül volt még további egyeztetés az önkormányzatok és a konzorcium között, tehát ez az időszak nem kampánycélokkal, hanem valós munkafelméréssel történt. Ha ezt önök 1995-ben, 1996-ban megtették volna, és nem került volna sor az alkotmánybírósági döntésre, akkor most ez a vita sem lenne vita, de hogy még ennek a politikai ódiumát is visszafelé akarja elsütni a képviselő úr, ezt én magam is szeretném visszautasítani.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 286 2001.05.30. 5:31  233-297

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselő Úr! Az önkormányzatoknak legalább kétszer volt eddig lehetőségük arra, hogy a rájuk vonatkozó információknak szinte teljes birtokába juthassanak. Az első alkalom akkor volt, amikor a konzorcium egyenként lefolytatta az önkormányzatokkal a tárgyalást, és volt lehetőség egy csomó információ megismerésére. A második akkor volt, amikor az előlegkifizetéssel kapcsolatban történtek az egyeztetések a Belügyminisztérium és az önkormányzatok között; minden önkormányzat alaposan végigszámolta a neki jutó járandóságot, tehát az önkormányzatok valójában az információk birtokában vannak.

Ahogy említettem, a kormány döntött 2001. február 6-án. Két kérdés merült fel a kettejük, a képviselő asszony és az ön felszólalásában: a bírósághoz fordulás lehetősége és a járandóság kifizetésének módosítása. A februári kormányülés akként döntött, hogy a bírósághoz fordulás lehetősége csak a törvény mellékletéből kimaradt, valamint a közös önkormányzati beruházásoknál, továbbá a közigazgatási változásnál a járandóság megosztását vitató önkormányzatok számára legyen adott.

A kapcsolódó módosító javaslat későbbi támogatására, ami ennek kapcsán már megfogalmazódhat, a bírósághoz fordulásnál milyen elvek voltak azok, amelyek számunkra meghatározták, hogy egy viszonylag szűk körben nyissuk meg a bírósághoz fordulás lehetőségét?

Választás volt az, hogy mehetnek az önkormányzatok a peres útra, vagy pedig alkotunk egy törvényt. Azt választottuk, hogy törvényt alkotunk, ne a 616 önkormányzat különféle pereskedési eljárása határozza meg minden megyében másként az önkormányzatoknak jutó pénzt. Ezért a törvény célja, hogy egységes elvek alapján és számítások alapján az önkormányzati igényeket véglegesen tudjuk rendezni.

A szakértői cég és az önkormányzatok a törvény előkészítése során többször egyeztettek, a törvényjavaslat részletes vitájának felfüggesztése után a szakértői cég még egyszer lehetőséget adott a járandóság összegét vitató önkormányzatok számára a vonatkozó dokumentumok becsatolására és az egyeztetésre. Ezt csak azért szerettem volna a képviselő úrnak kiemelni, mert ez volt a harmadik lehetőség arra, hogy az önkormányzatok a számukra szükséges információk teljes birtokába juthassanak.

A járandóságok kifizetésével kapcsolatban nyilván a legjobb az lenne, ha az önkormányzatok a követelésük 100 százalékában megkapnák készpénzben a nekik járó juttatást. A képviselő asszony és a képviselő úr is tudja, hogy fizikai lehetetlenség a költségvetésből ezt megoldani. Ezért javasoltuk a jogszabályban megfogalmazott készpénzhányad, illetőleg a kötvényhányad változatát. A juttatások egy részének a fedezetét egy korábbi költségvetési törvény 2006 és 2010 között lejáró államkötvényben bocsátotta az ÁPV Rt. rendelkezésére. A készpénzhányad növelésére vonatkozó módosító javaslatokban foglaltak akkor lennének teljesíthetők, ha az említett állampapírok nagy hányadát az állam visszavásárolná, ez azonban kedvezőtlenül befolyásolná az államkötvény piaci árfolyamát. Az időközbeni előlegfizetésekre, illetve az azokkal kapcsolatos megállapodások megkötésére a törvényjavaslat szerinti készpénzhányadnak megfelelően került sor. Legnagyobb örömünkre három-négy önkormányzat kivételével ezt az önkormányzatok elfogadták és tudomásul vették.

Ha már nálam van a szó, elnök úr, akkor engedje meg, hogy egy harmadik körről is beszéljek. Ez pedig a valorizálás, amely több önkormányzatnál fölvetődött. Úgy tűnik, ez most nem vitatott kérdés; a 2000. augusztus 12-ei időponthoz képest a kiszámított értéknek emlékezetem szerint 10,75 százalékos szorzószámával mintegy kamatot fizet az állam az augusztus 12. utáni értékek után. Ez egyébként egy olyan átlagkamat, amely megegyezik az államkötvényeknek a 2000. augusztus 12. és 2001. augusztus 12. közötti átlagkamatával.

Köszönöm a figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 294 2001.05.30. 1:27  233-297

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Egy kérdésre szeretnék reagálni. A közigazgatási változások kapcsán felmerült annak a kérdése, hogy mi lesz azokkal az önkormányzatokkal, ahol az önkormányzatok szétválással, kiválással és nem tudom én, milyen más formában jogosultak a járandóság felvételére. Itt a fő szabályunk azt, hogy az egy sorban szereplő települések együttesen jogosultak a járandóság átvételére, az egymás közötti megosztásra pedig a felek megállapodása az irányadó. Ahol pedig nincsen ilyen megállapodás, mert általában nem mindig békében válnak el a felek, ott egyébként is bírósági út van, ott a bíróság lesz jogosult arra, hogy eldöntse, melyik résznek mennyi jut a járandóságból. Erre viszont van egy kisegítő szabály a polgári törvénykönyvben, amely szerint az együttes jogosultak bármelyike követelheti, hogy a szolgáltatást bírósági letétbe helyezzék a Ptk. 334. §-a alapján, továbbá a jogosulti késedelem esetére is vonatkozik a Ptk. szabálya. Úgyhogy nem látjuk indokát annak, hogy erre még egy többletszabályt betegyünk a jogszabályba.

Elnézését kérem, elnök úr. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 300 2001.05.30. 0:15  297-311

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársam! A kormány támogatja a javaslatot. Hogyha képviselőtársaim igénylik, akkor részletes szakmai álláspontomat is kifejtem.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 306 2001.05.30. 5:04  297-311

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársam! Azt megígérhetem, hogy nem vonjuk vissza ezt a javaslatot, úgyhogy a nehezebbik feladatra kérem a képviselő asszonyt, hogy a módosító indítványaival próbálja meg ezt az előterjesztést olyanná formálni, hogy az a Szocialista Párt által is elfogadható legyen.

Nyitott vagyok arra, hogy a bélyeghamisítással kapcsolatos javaslatát megvitassuk, azonban azzal nem értünk egyet, hogy a jelenlegi helyzethez képest ennek a módosításnak nem lenne visszatartóbb hatása.

Az elmúlt 5 év azt mutatta egyébként, hogy nem elegendőek a jövedéki törvény adta bármilyen súlyos, pénzügyi jellegű szankciók. Ezek a szankciók ugyanis, pontosan a vagyontalan személyek jogsértő magatartásával, könnyen kijátszhatók. Márpedig azok a személyek, akik ilyen bűncselekményeket követnek el, hogy jövedéki visszaélés, orgazdaság elősegítése, és akkor a termékeket nem sorolom fel - ásványolaj, alkoholtermék, sör, bor, pezsgő s a többi, dohánytermék vonatkozásában -, rendszeresen ügyelnek arra is, hogy nagy vagyon ne legyen a nevükön. Tehát a pénzbüntetés velük szemben valójában nem célravezető dolog.

E személyek kapcsán, pontosan a vagyoni helyzetük miatt, a szankciók általában nem hajthatók végre. Az így kiszabható, akár több tízmillió forintos bírság - mert egyetértek önnel abban, hogy igen magas bírságot lehet kiszabni -, nem jelent valódi visszatartó erőt, és nem is lehet behajtani az elkövetőkön.

Az országgyűlési képviselő urak javaslata arra az alapgondolatra épül, hogy a közigazgatási szankciók elégtelensége miatt indokolt a jövedékkel visszaélések büntetőjogi szankciójának a visszaállítása.

 

 

(23.20)

 

 

Én magam ezzel egyetértek, hiszen három tényállás kerül be a büntető törvénykönyvbe. Az első a jövedékkel visszaélés, amely azokat az elkövetési magatartásokat rendeli büntetni, amelyek a jövedéki törvény rendelkezései, a jövedéki rend megszegése miatt a költségvetésnek bizony adóbevétel-csökkenést okoznak. A másik a jövedéki orgazdaság, amely a jövedéki adózás alól elvont termékforgalmazást rendeli büntetni. Ebben az esetben a minősítés nem az adóbevétel csökkenésétől, hanem a jövedéki termék értékétől függ. A jövedékkel visszaélés elősegítése pedig bizonyos előkészületi cselekmények önálló bűncselekménnyé nyilvánítását jelenti. Ez alkalmas lehet olyan, régóta komoly problémát okozó visszaélések hatékonyabb szankcionálására, mint például a cukorcefre tömeges előállítása, és ennek illegális előállítása.

A jövedéki termék széles köréből érzékelhetjük, hogy az új büntető tényállások reményeink szerint a nemzetgazdaság területén is hatékonyan alkalmazhatóak lesznek, és ennek lesz visszatartó ereje. Ezért javasoltuk mi ennek a támogatását.

Bauer képviselő úr javaslatával egyetértek, nem kellene a büntető törvénykönyvet módosítgatni, nagyon jó lenne, ha egyszer már lenne egy olyan büntető törvénykönyvünk, ami legalább 30 évre határozza meg a büntető jogszabályainkat, úgy az anyagi, mint az eljárási szabályainkat. De 10-11 évvel a rendszerváltozás után ez még csak álom, bár dolgozunk rajta a minisztériumban, egy nagyon jó kodifikációs bizottság dolgozik rajta. Az elmúlt időszakban, azt hiszem, 53-54-szer módosítottuk a büntető törvénykönyvet, ami körülbelül 800 szakaszt érint, szóval kimondani is rettenetesen nehéz. Úgyhogy az is álom, képviselő úr, hogy félévente egyszer ildomos vagy illendő a Btk.-t módosítani.

Sajnos, a rendszerváltozás, a uniós csatlakozás, a Európa tanácsi tagság, a belső viszonyaink megváltozása rendszeresen és folyamatosan szükségessé teszik ezeket a korrekciókat; vagy becsukjuk a szemünket, és nem veszünk tudomást arról, hogy az élet kikövetelte ezeket, és ilyen ildomokat akarunk betartani, hogy félévenként vagy évenként akarjuk változtatni a Btk.-t. De sajnos ma olyan időket élünk még, amikor a nagy kodifikáció előtt ezeket a tűzoltómunkákat el kell végezni.

Azt hiszem, hogy aki azon a borvidéken él, ahol ez naponta problémát jelent, és öt éve döngeti az Országgyűlés kapuját... - mert én emlékszem olyan szocialista képviselő asszonyra is, aki rengeteget fáradozott azon, hogy ebből törvényi tényállás legyen a Btk.-ban, nem egy új keletű probléma, de megoldást kell rá találnunk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 310 2001.05.30. 0:36  297-311

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Csak egy mondat: valószínű, hogy nagyobb visszatartó ereje van annak, amikor valakit végrehajtandó szabadságvesztés fenyeget, mint annak, amikor a pénzbüntetés. Én azt is elfogadom, ha a képviselő asszony a két év helyett három évet kívánna javasolni. Számomra ez is egy szimpatikus dolog. Egy biztos: a visszatartó hatása sokkal nagyobb a végrehajtandó szabadságvesztésnek, mint az önálló pénzbüntetésnek.

Ígérem, elnök úr, hogy ezzel a mai napon többet nem fogok megszólalni. Köszönöm a türelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 313 2001.06.12. 2:17  312-328

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az elfogadás előtt álló törvénytervezetnek az a célja, hogy a gázközművagyonnal kapcsolatos önkormányzati igényeket immár tíz év óta véglegesen befejezzük, részben megalapozott számítások alapján, egységes elvek szerint, mindenki számára átlátható módon, azonos időpontban és végleges jelleggel rendezze. A szabályozás kidolgozására az Alkotmánybíróság döntésére figyelemmel került sor.

Képviselőtársaim 74 módosító javaslatot nyújtottak be. A kormány a következő módosító javaslatokat támogatja. Egyetért az úgynevezett áthúzódó beruházások utáni járandóság megállapításával. Erre azok az önkormányzatok jogosultak, amelyek 1993. augusztus 3-án a gázberuházást már megkezdték, és annak megépítéséhez ezen időpontig saját vagy lakossági forrásból tényleges hozzájárulást teljesítettek. A második körben a kormány támogatja a bírósághoz fordulás lehetőségének megteremtését egy bizonyos körben. Ezt a lehetőséget a javaslat a törvény mellékletéből kimaradt, valamint a járandóság egymás közötti megosztását vitató önkormányzatok számára biztosítja. Valorizálja a törvényjavaslat mellékletében a 2000. augusztus 12-i értéken szereplő járandóságokat, beiktatja a szakértő cég és az önkormányzatok közötti újabb egyeztetések eredményét, valamint a közigazgatási változásokkal kapcsolatos rendelkezéseket és számítási módszertant a törvényjavaslatban is szerepelteti, nem csak a mellékletben.

Arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a kormány által támogatott javaslatokkal együtt támogassák ezt az általunk előterjesztett, gázközművel kapcsolatos törvényt. Köszönöm szépen. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 329 2001.06.12. 0:36  328-330

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Egy nagyszerű konszenzust jelez az, hogy mindössze egyetlen módosító indítvány érkezett a gazdasági bizottság részéről, ami alapvetően egy szövegezési kérdés.

Számunkra ez a törvényjavaslat egyébként mérföldkő a magyar szellemi tulajdonvédelmi jogszabályok újraalkotásának évtizedes folyamatában, ezért kérem képviselőtársaimat, támogassák az általunk előterjesztett törvényt. Köszönöm. (Dr. Kis Zoltán: Megadjuk a támogatást! - Dr. Dávid Ibolya: Köszönöm. Egy módosítónál könnyű!)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 292 2001.06.19. 0:09  291-293

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Kérném a javaslat elfogadását. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 328 2001.06.19. 6:02  328-329

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az ajánlásban nyolc módosító indítvány szerepel, ezeknek a módosító indítványoknak két kategóriája van.

Az egyik kategória az, amelyben nyugodtan elmondhatom, hogy koherenciazavar kiküszöböléséről van szó, és Balczó úr itt van, ezért szeretném elmondani, hogy a Házszabály azt mondja ki a 107. §-ában, hogy a zárószavazás megkezdése előtt módosító javaslatot lehet benyújtani bármely, korábban megszavazott rendelkezéshez kapcsolódóan, ha a megszavazott rendelkezés nincs összhangban az alkotmánnyal, más törvénnyel, a törvényjavaslat már megszavazott rendelkezéseivel vagy a törvényjavaslat módosítással nem érintett valamely rendelkezésével.

Akkor Nagykanizsánál szeretnék maradni (Pásztohy András: Inkább Tolnánál!): ebben az esetben van a törvénynek egy melléklete (Közbeszólások.) - köszönöm szépen -, és a törvény mellékletében rendelkezünk azokról, hogy milyen számítási módok alapján, milyen formátumban lehet egy önkormányzatnak a vagyonfelmérés és a vagyonértékelés módszertanával milyen összeghez jutni. Nem áll összhangban a melléklet azzal az összeggel, amit az Országgyűlés múlt héten elfogadott. Tehettük volna a másik megoldást is: megnöveljük néhány kilométerrel azt a szakaszt, amire nincs megfelelő számítás egyébként a mellékletben.

Szeretném elmondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Interauditor cégtől az Igazságügyi Minisztérium bekérte a Nagykanizsa város járandóságát megalapozó újabb dokumentumokat és az egyeztetés eredményét. Ezek megalapozták, hogy Nagykanizsa járandósága 286 132 433 forint. Ez a benyújtott törvényjavaslatban szereplő összegnél egyébként csaknem 50 millió forinttal több, és azon alapul, hogy az önkormányzat képviselői és a szakértői cég ez év márciusi egyeztetésén olyan dokumentumok kerültek becsatolásra, melynek alapján a vezetékvagyon értékét meg tudtuk ennyivel növelni. Ettől több bizonyíték nem állt rendelkezésre.

(20.20)

 

Tehát ha azt mondom, hogy koherenciazavart kell kiküszöbölnünk, akkor összhangba kell hoznunk a mellékletet a múltkor elfogadott, a múlt héten elfogadott több mint egymilliárd forintos összeggel, amelyből, nyugodtan állíthatom önöknek, képviselőtársaim, 800 millió forint ajándék Nagykanizsa városának. Az a kérdés számomra, hogy 606 önkormányzatot érintett ez a szabályozás, amellyel végigdolgoztuk az elmúlt másfél évet, 605 önkormányzatnál méterre kidolgozott adatok bizonyítják azt, hogy miért kaptak az önkormányzatok ennyi pénzt, és van egyetlen önkormányzat, amely átlépve az összes többire kirótt szabályokon, kap 800 millió forintot, holott megállapodtunk abban, kedves képviselőtársaim, hogy ez a kormányzat még a '93 és a '95 közötti beruházásokra is meg fogja teremteni a lehetőséget, hiszen egy olyan módosítót fogadtunk el, mely módosító indítvány alapján 2002. október 30-ig... - hiszen egy új költségvetési év kell ahhoz, hogy egy ekkora beruházást, mint a '93 és a '95 év közötti beruházás, be tudjon egy költségvetés fogadni. Mi vállaltuk azt, hogy amennyiben költségvetési évünk lesz, és lesz felmérés, a '93 és a '95 közötti beruházásokat is ki fogjuk fizetni. Ezért kérem, nyugodt lelkiismerettel tessék elhinni azt, hogy ez egy koherenciazavart kiküszöbölő módosító indítvány.

Szeretném megvédeni Kovács Zoltán képviselő úrnak az 1. szám alatt benyújtott ajánlását, amely augusztus 15-éről szeptember 15-ére nyújtja ki a teljesítési határidőt. Szintén ugyanerre a koherenciát kiküszöbölő Házszabályra szeretnék hivatkozni. Az Alkotmánybíróság számtalan esetben mondta ki meghozott döntésünkről, hogy azért alkotmányellenes, mert nincs megfelelő felkészülési idő arra, hogy felkészüljön nemcsak az önkormányzat, mert az önkormányzatnak ez esetben nem sok felkészülési idő kell, de a költségvetés, a Pénzügyminisztérium arra, hogy egy ekkora módosítást, mint amit az Országgyűlés a múlt héten elfogadott, amiben azt mondom, hogy ez egy politikai döntés volt, és fejet kell hajtani előtte, hogy 10 millió forintról 20 millió forint lett a minden önkormányzatot megillető rész, és hogy a 20 százalék helyett 50 százalék lett az önrész. Ez egy politikai döntés volt, de ehhez kell igazítani a végrehajtást, egy hónapos határidő nem egy hosszú határidő.

Nagy tisztelettel kérném képviselőtársaimat, hogy az általam benyújtott egyetlen koherenciamódosítóval együtt fogadja el azt a csomagot, amiben a kamat is benne van, hiszen a kamat, kérem szépen, nem alku kérdése, minden költségvetési évben a költségvetési törvény határozza meg a késedelmi kamat mértékét, amit a 2001. évre 11 százalékban határoztunk meg.

Egyetlenegy vitás kérdés maradt fenn, ez a Nagykanizsának járó plusz 800 millió forint, amiben igen nagy tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy ne tegyenek különbséget 605 önkormányzat terhére egyetlen önkormányzat javára, és gondolják meg azt is, hogy hogyan jutott egyébként korábban egy címzett támogatáshoz az önkormányzat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 22 2001.06.26. 4:45  19-22

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Kedves szocialista Képviselő Urak, akik még bent vannak! Az úgy illik, hogy ha valaki napirend előtt felszólal és a kormány reagálását várja, az meg is várja a kormány reagálását, nem pedig a maga igazának vagy vélt igazának elmondása után, választ sem várva, elhagyja a termet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Egy bölcs közmondás jutott eszembe, hallgatva Katona képviselőtársamat: ki mint él, úgy ítél. Emögött az a nagy bölcsesség húzódik meg, hogy vannak emberek, akik minden mögött csak a rosszat, csak a negatívumot látják, csak azt, hogy valaki valakit be akar csapni.

Az a tényállás, amely miatt ma a rendkívüli ülésen összeültünk, egy egyszerű technikai hiba. Szeretném elmondani, hogy nem is először fordult elő ilyen a Magyar Országgyűlés történetében. Egy olyan technikai hiba, ahol két összefüggő módosító javaslatnak az egyik elemét tartalmazta az alkotmányügyi bizottság jelentése, az egységes javaslathoz készített ajánlástervezet, és ennek megfelelően a bizottsági döntés azonban hibás volt.

 

(13.00)

 

Ezt sem az Országgyűlés bizottságában - még a szocialista képviselő urak és hölgyek sem tették szóvá -, sem később az országgyűlési apparátusban, illetőleg a köztársasági elnök úr apparátusában nem vették észre. Azt állítani, hogy itt csalás történt, akkora naivitásra utal, hiszen aki csak felületesen ismeri a csalás törvényi tényállását, az is tudja, hogy legalább egy ilyen elemet meg kell valósítani, hogy mást jogtalan haszonszerzés céljából tévedésbe ejt vagy tévedésben tart. Itt valamiféle összeesküvésről beszél a képviselő úr - valójában az eljárás egyetlen alkotmányos útját választotta később egy technikai hiba kiküszöbölésére a házelnök és a köztársasági elnök úr.

Ugyan örültem volna, ha itt marad a szocialista képviselő úr, mert ő az alkotmánynak csak az egyik mondatát értelmezi, miszerint az alkotmány 25. §-a szerint az Országgyűlés által elfogadott törvényt az Országgyűlés elnöke aláírja, majd megküldi a köztársasági elnöknek, a köztársasági elnök pedig aláírás előtt küldi vissza az Országgyűlésnek. Ebből két szót szeretnék kiemelni: az Országgyűlés által elfogadott törvényről kell beszélnünk, márpedig ami itt felterjesztésre került, az nem az Országgyűlés által elfogadott törvényszöveg volt. Pontosan ezért egy technikai módosításra volt szükség. A köztársasági elnök nem tehetett mást, mint amit valójában tett, hogy utóbb azt a szöveget, amely valójában az Országgyűlés által elfogadott szöveg volt, küldte vissza a Magyar Országgyűlésnek azzal, hogy a mai rendkívüli ülésen vitassa meg ezt a kérdést.

Az a javaslat, amit két napon keresztül hallottunk a szocialista képviselőktől, kifejezetten alkotmányellenessé tette volna az eljárást, hiszen ha a köztársasági elnök úr maga javítja ki a hibát - ahogy ezt még a ma reggeli sajtóból is hallhattuk -, akkor ez valóban komoly és súlyos alkotmánysértés lett volna, hiszen egy már aláírt szöveg kijavítására, kiküszöbölésére csak az Országgyűlésnek van lehetősége.

Én egészen biztos vagyok benne, hogy ez olyan kérdés volt, amelyben végül is alkotmányos módon lehetett egy technikai hibát korrigálni, ezért kérem képviselőtársaimat, ne feltételezzék azt, hogy e mögött a technikai hiba mögött, ami a koherenciazavar kiküszöbölésére szolgált, bárkinek szándékos, netán valamilyen bűncselekményre irányuló szándéka lett volna.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 26 2001.09.03. 4:54  23-26

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Mindenesetre engedje meg, hogy köszöntsem önt mint újraválasztott frakcióvezető-helyettest, így ismételten stílusát és színes egyéniségét élvezhetjük a napirend előtti felszólalásokban, mert az elmúlt fél évben már hiányoltuk ezt, mi több, készülve arra a mai rendkívüli című napirend előtti felszólalásra, előszedtem a korábbiakat, és jelenthetem, hogy jubileumi napirend előtti felszólalása volt Kuncze Gábor képviselőtársamnak, mert ugyanabban a témában, ugyanazzal a címmel tizedszer tette fel napirend előtti kérdését. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Mi, tisztelt képviselőtársaim, tizedszer is hajlandóak vagyunk a kérdésre válaszolni, kezdem is sorban, a lényegi kérdésekkel.

 

 

(16.30)

 

Háromhetes ülésezés: a háromhetes ülésezés az Országgyűlés dolga. Miután nem a kormány kompetenciájába tartozó kérdés, nem szeretnék vele foglalkozni. (Moraj.) De van egy rossz tulajdonságom: a bizottsági jegyzőkönyveket a minap elolvastam, és a kezembe került ez a bizottsági jegyzőkönyv, ahol Szalay Gábor képviselő úr ügyrendi kérdésben fordult a gazdasági bizottsághoz, ugyanis a gazdasági bizottság határozatképtelen volt nemrégiben. Ez a jegyzőkönyv rögzíti, hogy a képviselő úr sokadszor kéri, hogy a hétfői napok nem felelnek meg a képviselő úrnak, nem tud eljárni a bizottsági ülésre háromhetente a hétfői napokon... (Kuncze Gábor: Ez nem igaz, mert frakcióülés van! A Házszabály szerint... - Szalay Gábor: Nem igaz! Frakcióülés van!) Hát akkor, kérem szépen, heti ülésezéssel hány ügyrendi javaslata lenne (Közbeszólások az SZDSZ soraiból: Nem is így volt! - Felzúdulás az SZDSZ soraiban. - Az elnök csenget.) - szó szerint elmondom - a frakciójának, ha hetente kellene ülésezni (Kovács Kálmán: A Házszabályt sérti a mostani rend! - Dr. Kis Zoltán: Hetente kellene! - Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Döbbenetes!) a bizottságoknak is és a plenáris ülésnek is?

Tisztelt Képviselőtársaim! A második kérdés az inflációval kapcsolatos alul- vagy felültervezés, ahogy erről a frakcióvezető-helyettes úr beszélt. Ha ennek az eredetét megnézzük, a Bokros-csomag volt az az elmúlt tíz évben, amely Bokros-csomag kapcsán pontosan a forintleértékelés miatt volt a legnagyobb az az inflációértékelés, amely a legnagyobb különbséget mutatta az elmúlt időszakban; azt hiszem, ez pont egy MSZP-SZDSZ-kormányzás időszakára esett. Ehhez képest az az elmúlt két évi inflációs költségvetési arány, amellyel számoltunk, egészen minimális volt. Egészen minimális volt, és ha az olajárak nem úgy alakultak volna - és erre azért a legkevesebb hatása van a kormánynak -, ahogy alakultak, akkor minden bizonnyal az előre jelzett inflációs ráta megközelítette volna azt, ami a törvényben benne van. Egyebekben pedig soha pontosan ezt nem lehet egy költségvetési törvényben megfogalmazni.

A harmadik kérdés pedig a keletkezett többletbevételek elosztása. Arról szól négyévenként a választás, hogy aki megkapja a választáson a választók bizalmának a többségét, annak eggyel nagyobb szava van abban, hogy az 50 százalékos törvényekkel elosztható pénzekben milyen prioritásokat állít fel. (Moraj az SZDSZ soraiban.) Tisztelt Képviselőtársam! Ebben a prioritásban 325 ezer nyugdíjast érintő kérdésben tette meg a javaslatát (Bauer Tamás: 3 millióan vannak!) a kormány akkor, amikor kérte, hogy a nyugdíj adóalapját ne növelje a később szerzett jövedelem. Amikor befejezték a kormányzást, ha azzal fejezték volna be, hogy nem csak ígéret lett volna az a nagy összegű nyugdíjemelés (Kuncze Gábor: Az egy törvény volt, '97-ben meghozott törvény!), hanem egy évvel azelőtt megvalósított valóság, akkor én most kalapot emelnék. Azonban a választás utolsó hónapjában ígéretként törvénybe foglalni egy dolgot, a képviselőtársamat idézem, az egy blöff volt. (Bauer Tamás: Nem igaz!)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 26 2001.09.24. 2:05  22-31

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Magam is azt javaslom az elnök úrnak a Magyar Demokrata Fórum nevében - csak ott nem volt mikrofonom, ezért nem tudtam odamenni -, hogy házbizottsági ülést szíveskedjék összehívni. A házbizottságnak két dologról kellene döntenie. Miután az előbb az Országgyűlés nem fogadta el a Házszabálytól való eltérésnek az első megoldását, ezért most újból a házbizottság javaslatára kell dönteni arról, hogy az ön által egyébként szövegbe fogalmazott módosító indítvánnyal együtt is eltérhessünk a Házszabálytól.

Minden bizonnyal ezt az országgyűlési határozatot ketté kell választani. Az első része országgyűlési határozati kérdés; a második kérdés az, hogy ha leválasztottuk az első részt az országgyűlési határozati javaslatból, akkor az milyen formát öltsön. Ebben a formameghatározásban két kérdés vetődik fel: 1. Kell-e a második pont? 2. Ha kell, akkor annak a formája, miután a szöveg írja le azt a mondatot, hogy a 2000. évi költségvetésen túlmenően, ebből adódóan ez a költségvetési törvény módosítása nélkül nem megy.

Én azt a konstruktivitást kérem az ellenzéktől, hogy miután a házbizottsági ülés ma ebben a két kérdésben dönt, adjanak felhatalmazást arra, hogy a Házszabálytól való eltérés mind az országgyűlési határozatra, mind a költségvetési törvény egyszeri módosítására együttesen vonatkozzék, hogy a mai napon ezt el tudjuk fogadni.

Ha a költségvetési bizottság úgy dönt, hogy nem okszerű a második rész, és ezt el lehet hagyni, akkor én azt is tudomásul veszem, mert nem a mi kompetenciánk; de ha ez fontos, akkor ez törvényben lehetséges, és kérem az önök támogatását ahhoz, hogy négyötöddel mind a kettő megszavazható legyen.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 22 2001.10.18. 26:58  1-275

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hallgatva ellenzéki képviselőtársaim hozzászólását, eszembe jut egy bölcs magyar mondás: más szemében a szálkát, a sajátjában a gerendát sem veszi észre. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Szeretnék nagyon rövid időt szánni arra, hogy kitérjek a két pártelnök úr, illetőleg frakcióvezető úr mondandójára, mert nem szeretném, ha a saját mondandómat az önök negatív hozzáállása határozná meg, de azért Kuncze elnök úrnak hadd mondjam a pártszövetség-kötéssel kapcsolatban: azért az első igazi padlófogás akkor történt meg a magyar politikában, amikor az MSZP kezet nyújtott az SZDSZ-nek. (Taps a kormánypárti padsorokban, közbeszólások: Úgy van! - Dr. Kövér László: Csókot váltott!)

Két olyan dologra szeretnék kitérni a pártelnök úr hozzászólásából, amelyikkel nem tudok egyetérteni - mert én nem fogalmaznék olyan durván, hogy nem igaz. Az első az, hogy az alkotmány lehetőséget biztosít a kormányzatnak arra, és kötelességévé teszi, hogy beszámoljon az Országgyűlés előtt. Önnek maximálisan igaza van, van egy általános szabály, az alkotmány 39. §-a, amely lehetőséget biztosít: felelős a kormány az Országgyűlésnek, és köteles beszámolni. Azonban volt közöttünk 1990-ben egy olyan közmegegyezés, amely azt jelentette, hogy a ciklus közepe táján kerüljön sor egyszer erre - ez volt 1990-ben -, ne a kormány és a kormánypártok kezdeményezzék, hanem az ellenzék. Így került sor az első ciklusban arra, hogy Fodor István független képviselő úr kezdeményezte, a másodikban az MDNP részéről Pusztai Erzsébet. Önök pedig ez idáig a házbizottságban egyetlenegy alkalommal nem éltek azzal a lehetőséggel, hogy kezdeményezték volna. Amint éltek a lehetőséggel, készen voltunk rá, mert úgy hiszem, hogy ebből a vitából a kormánykoalíció csak nyertesen léphet ki. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

A másik olyan tévedése, amelyet csak bocsánatos nagyvonalúsággal tudok betudni annak, hogy a pártelnök úr nem jogász: nehezen tud különbséget tenni a lopás törvényi tényállása, a rablás és egyebek között, úgyhogy én ilyen túlzásnak tartom mindazt, amit a költségvetési pénzekkel kapcsolatban elmondott. Ön is tudja, hogy csak irónia szempontjából használta fel ezt a jogi kategóriát, de a valóságban ez nem ezt takarja. (Dr. Avarkeszi Dezső: Semmi túlzás nem volt benne!)

Nem szeretnék tovább belemenni azokba a kérdésekbe, amelyek itt elhangzottak, kivéve egy dolgot, amelyet Kovács úr is és ön is a korrupcióval kapcsolatban említettek. Három és fél éves miniszteri működésem nemzetközi kapcsolatai arról szólnak, hogy számtalan olyan konferencián veszünk részt a világban, ahol a korrupcióval és a korrupció leküzdésével kapcsolatos vitákat folytatjuk le. Ön is, mint az előző kormánynak egy belügyminisztere, nagyon jól tudja, hogy a világ rákfenéje ma a korrupció. És azért is rákfene ez a korrupció, és teszünk meg sokan mindent ellene, mert bizony olyan ez, mint az AIDS, ha időben nem védekezünk, akkor egy társadalom immunrendszerét tönkreteheti. (Bauer Tamás: Ez folyik ma!)

 

(11.50)

 

De szeretném megkérdezni öntől, belügyminiszter úr, mit tett ön annak idején, amikor egy kötetnyi korrupciógyanús ügy van a kezemben. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Semmit!) Nem szeretném a teljesség igényével felsorolni a Tocsik-ügyet, az olajgate-ügyet, az Energol-ügyet, az olajezredeseket (Szalay Gábor: Ti engedtétek őket szabadon!), az államadósság lebontását (Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ soraiban.) - bocsánat! -, a Baja-féle vodkagyárat, a Nyírfa-ügyet (Körömi Attila: Csak például!), a Xénia Lázat - de ez csak tényleg példálózások sorát jelenti -, vagy pedig a Budapest Bankkal kapcsolatban, amikor ön ott ült bent azon a kormányülésen, amelyik kormányülésnek soha nem ismerhettük meg a jegyzőkönyvét sem (Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Szalay Gábor: És most mi készül?! Most készül jegyzőkönyv?! Egyáltalán semmi nem készül!), soha nem tudhatta meg ön sem (Szalay Gábor: Pofátlanság! - Az elnök csenget.), hogy mi volt abban a szerződésben, mert utóbb az ön pénzügyminisztere is elismerte, hogy egyetlen angol nyelvű szerződési példány volt a kormány előtt.

Ezt követően az Állami Számvevőszék kivizsgálta a Budapest Bank eladásával kapcsolatos összes körülményt, és javaslatot tett a kormánynak arra, hogy indítson eljárást Draskovics államtitkár úr ellen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Meg is tette!) Önök mit tettek? Szőnyeg alá söpörték az ügyet (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van!), és egy látszólagos bizottsággal kimondatták, amelynek nem volt relevanciája egy ÁSZ-szal szemben, hogy Draskovics úr tiszta, ezért nem indíttatunk vele szemben eljárást.

Számomra az a legfontosabb kérdés (Közbeszólások az SZDSZ soraiból.), hogy bizony az-e a jó politika, hogy a korrupcióval szembenézve önök mindent megtettek annak érdekében, hogy szőnyeg alá söpörjék ezeket a problémákat, vagy pedig az, hogy a kormányzat első hónapjától kezdve egy kormányzati stratégia kidolgozásán dolgozunk, mert engem és a kormányt nem az egyedi ügyek és egyedi esetek érdekelnek (Szalay Gábor: Aha!), hanem az a tendencia, ami a világban is érzékelhető, amiért minden közéleti szereplő felelős (Szalay Gábor: Aha! Ez a refrén!), azért, hogy meg tudjuk a korrupció terjedését állítani.

Három ciklust éltünk meg, és a polgári átalakulás óta ez a kormány az, amelyik nemcsak szavakban tett a korrupció ellen (Szalay Gábor: Hanem csinálja is! - Dr. Avarkeszi Dezső: Közbeszerzés! - Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ soraiban), hanem önök elé tette azt a törvényjavaslatot, amely törvényjavaslat a hatékony megoldást jelenti a korrupció elleni fellépéshez.

De, képviselő úr, hadd hívjam fel az ön figyelmét, aki a világot járja, és nagyon jól tudja, hogy ez a probléma milyen nehézségeket okozott az elmúlt időszakban - gondoljon Franciaországban Roland Dumas-ra vagy akár a NATO volt főtitkárára, akár Edit Cressonra, és sorolhatnám a világban ezt a problémát. Számomra nem az a kérdés, hogy ez a probléma van-e, hanem az, hogy egy jól működő társadalomban egy jól működő kormány hogyan reagált erre. És mi megtettük az igazságszolgáltatásban elindult eljárások sokaságával... (Keller László: Lásd a Szabadit!) - gondoljon a székesfehérvári ügyre! És amit ön negatívumnak tart (Szalay Gábor: Schlecht Csaba, Varga Tamás, mi van velük?!), hogy a Magyar Országgyűlésben emberek kerülhettek az igazságszolgáltatás elé, ez számomra egyet jelent: mindenki teszi a dolgát, az igazságszolgáltatás pedig befolyásmentesen, jól működik. (Taps a Fidesz soraiban.)

Amiről viszont már a magam jogán is szeretnék szólni, mert megfogadtam, hogy nem hagyom; valahogy úgy érzem mindig, hogy abban a pillanatban, ahogy valaki ellenzékbe kerül, elönti ez a negatív lelki beállítottság, és valahogy húzza magával az összes többi embert, holott nekünk, magyar embereknek minden okunk megvan arra, hogy pozitív lelki beállítottsággal várjuk a nagy kihívásokat. (Keller László: Majd jövőre megnézzük!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Két olyan dologról szeretnék beszélni, ami számomra az elmúlt három és fél évben rendkívül fontos volt. (Kuncze Gábor elhagyja helyét. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem bírod hallgatni?! Maradj itt!) Az első a törvényesség, a rend és a biztonság. Kérem volt belügyminiszter urat, miután címzettje a felszólalásomnak, és kezdeményezője ennek a mai vitanapnak, szíveskedjék végighallgatni! (Kuncze Gábor Bauer Tamás mögött foglal helyet. - Derültség.) Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

Szóval a törvényesség, a rend és a biztonság az, ami számomra, igazságügy-miniszterként és az állampolgárokért felelős politikusként is kiemelkedő tevékenység. Azt hiszem, hogy az elmúlt három és fél évben nemcsak célul tűztük ezt ki, hanem elért eredményekről beszélhetünk. A polgárok államba vetett bizalmának a záloga az, hogy az életkörülmények javulnak, illetőleg milyen a biztonságérzetük. Ebben a biztonságérzetben, azt hiszem, hogy az elmúlt három év igen sokat lépett előre. A kormányzati ciklus eltelt három évében a büntetőjog területén markáns váltás történt, szigorodott a büntetőpolitika. Célunk volt és ma is az és a jövőben is az lesz, hogy szűküljenek a bűnelkövetés esélyei, tisztelt képviselő úr, legyen határozott a bűnüldözés, legyen hatékony az igazságszolgáltatás és legyen következetes a végrehajtás.

Tisztelt Pártelnök Úr! A kezemben tartom azt az 1998. február 13-ai, pénteki sajtószemlét, amely szép nagy betűkkel adta hírül a világnak, hogy ami ma Magyarországon van - a miniszterelnök úr már idézte egyszer ezt a szép mondatot -, az nem közbiztonság. 1998. február 13. Így folytatta tovább a miniszterelnök úr: Horn Gyula elfogadhatatlannak nevezte, hogy szinte minden nap nagy súlyú gyilkosságok, minden nap rablások történnek Magyarországon, így szinte az emberek joggal féltik életüket, biztonságukat. Sem a bűnüldöző hatóságok, sem az igazságszolgáltatás szervei nem tartanak lépést a bűncselekmények terjedésével, ezért több ponton javaslatcsomagot kell előkészíteni. Ennek a csomagnak tartalmaznia kell azt is, hogy a kormányülésen tegyen ön javaslatot arra, hogy a külföldieknek a Magyarországra érkezését miként lehet megszigorítani - bár itt volt egy nagy tévedése a miniszterelnök úrnak, aki akkor azt mondta, hogy a gyilkosságok 80 százalékát külföldiek követik el, s ez a valóságban nem érte el a 4 százalékot, ez mentségére szóljon.

A következő részleteit nem szeretném felsorolni, de szeretnék két gondolatot még kiemelni ebből. Az egyik gondolat az - és sajnálom, hogy közben volt miniszterelnök úr kiment az ülésteremből -, hogy felhívta a figyelmet arra, miszerint szükség van arra, hogy a gyilkosok életük végéig börtönben maradjanak.

Nos, jelenteni szerettem volna a miniszterelnök úrnak ezzel kapcsolatban, hogy mindazt, amit ő 1998 februárjában megfogalmazott, teljesítettük. (Kuncze Gábor: A Horn-programot valósítja meg a Fidesz! Szép!) Maradéktalanul teljesítettük, kérem szépen (Taps a Fidesz soraiban.), mert eszközeink voltak rá, és elszántságunk volt ahhoz, hogy ezt megtegyük.

De ha végiggondolja a pártelnök úr, hogy milyen körülmények adattak önöknek '94-98 között, és milyen körülmények között tettük mi ezt 1998-2001 között, akkor tessék végiggondolni azt is, hogy volt árvíz, belvíz, hókár; volt olyan alkalmunk kétszer, amikor veszélyhelyzetet... (Mádai Péter közbeszólása.) - bocsánat! - ...veszélyhelyzetet kellett hirdetni - ön ezt nagyon jól tudja, hogy ott milyen bűncselekmények veszélyei állnak fenn -, ezen kívül egy koszovói és egy boszniai válság idején történt mindez, ami a közbiztonság területén történt, egy NATO-csatlakozással egyidejűleg.

Én azt hiszem, hogy ha összehasonlítjuk azt, hogy mi a közbiztonság területén 1998 tavaszán honnan indultunk és hová jutottunk, akkor köszönettel tartozom önnek és az összes ellenzéki képviselőnek, mert ebben az Országgyűlésben egy ellenzéki képviselő nem állt fel és nem mondta azt, hogy ami itt van, az nem közbiztonság, nemhogy egy olyan ember, aki akkor azért volt felelős, hogy összehangolja a közbiztonságért a kormányzati munkát a magyar társadalom védelme érdekében. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Taps a Fidesz soraiban.)

Hogy hová jutottunk el a közbiztonság területén, néhány statisztikai adattal szeretném önöket megismertetni. 1998-ban az ismertté vált bűncselekmények száma 600 261 volt; 2000-ben képviselőtársaim, 450 673. A százezer lakosra jutó bűncselekmény 1998-ban 5926; 2000-ben 4487.

Az ismertté vált elkövetők száma 1998-ban 140 ezer; 2000-ben 122 ezer. A százezer lakosra jutó elkövetés 1382; 2000-ben 1200. A visszaesők száma 20 042 volt 1998-ban, 2000-ben 15 386.

Azért untattam önöket ilyen sok statisztikai adattal, mert amikor ebből az egyik legpregnánsabbat kiemeljük, akkor azt mondják, hogy azt lehet manipulálni. Nincs ma olyan statisztikus, aki azt mondja erre az öt egybehangzó statisztikai adatra, hogy nem azt jelentené, hogy a bűncselekmények száma visszaszorult. S hadd legyek annyira önző, tisztelt képviselőtársaim, számomra ez egyet jelenthet azzal, hogy bizony az a büntetőpolitika, amely célul tűzte ki azt, hogy hatékonyabb legyen a bűnelkövetés, legyenek szigorúbbak a jogszabályaink (Bauer Tamás: A bűnelkövetés hatékonyabb, ez igaz!), azok ebben a statisztikában, képviselőtársaim, igazán elmondhatjuk, hogy megmutatkoztak.

 

 

(12.00)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Igazságügyi Minisztérium egy olyan tárca, amely a Magyar Demokrata Fórumnak a felelősségét is visszatükrözi egyben, és ezért néhány gondolatot szeretnék az igazságügyi tárcáról is szólni, ahol hihetetlen nagy áttörést tudtunk volna elérni, ha önök képviselőtársaim, a kezdet kezdetén nem akadályozzák meg azt, hogy a jogalkotási törvénykoncepciónk az alkotmányügyi bizottság előtt ne bukjon meg. Egészen másfajta, minőségi jogalkotást jelentő koncepciónkat lehetetlenné tették.

De nem tudták megakadályozni azt, hogy ennek ellenére elkészítsünk sok-sok olyan kisegítő jogszabályt is akár, mint például ezek a kezemben tartott könyvek, amelyek segítették a minőségi jogalkotást, A szabályozás hatásvizsgálata, az OECD-országok legjobb módszereit gyűjtöttük össze és küldtük el a tárcáknak, elkészítettünk egy módszertani útmutatót a jogszabályszerkesztéshez, és minden erőnkkel, jogalkotási törvény nélkül is segítettük azt, hogy egy jobb, minőségi jogalkotás történjék. (Dr. Gál Zoltán: Hát nagyon nem!) Látom Gál képviselőtársamnak a fejrázásából, hogy ezzel nem ért egyet.

Szeretném önnek idézni Csákabonyi Balázs képviselő urat, aki megtisztelt engem azzal, hogy az utolsó alkotmányügyi bizottságon az alábbiakat mondta: "A tárca által gondozott törvény-előterjesztések magas százalékban nyertek elfogadást. Ez a megállapítás rendkívül pozitív." - mondta Csákabonyi úr. Folytatom tovább: "Szakmai törvényekhez sok módosító javaslatot nyújtottunk be - mondta a képviselő úr -, és mindig megtaláltuk a lehetőséget arra, hogy az előterjesztések képviselőjével konzultáljunk. Jóleső érzéssel nyugtázom azt, hogy a munkacsoportunk által benyújtott módosító javaslatokból sokat befogadott az Igazságügyi Minisztérium."

Ezt köszönöm, és azt hiszem, ez az egyik záloga annak, hogy a szakmai munkában valóban a törvényalkotás jobbítása érdekében hathatósabban együttműködjünk. Képviselő úr, köszönöm szépen. Hiszen egy tárca munkáját hogyan lehet lemérni? Le lehet mérni a szakmaiságban. Ez nálunk jelentheti azt, hogy az Alkotmánybíróság előtt hogyan állta ki az elmúlt négy év jogalkotása a próbát. Jól állunk, kérem szépen; különösen a '90 és '94 közötti jogalkotási hullámhoz képest, amelyben igen kimagasló számú jogszabályt kellett az Alkotmánybíróságnak megsemmisíteni. Ez a másik, ami kiállít egy tárcáról szakmai véleményt, amikor egy alkotmányügyi bizottságban nem a sajátjaink, hanem az ellenzékiek adják meg ezt a megtisztelő véleményt.

Elmondhatnám még azt is, hogy számunkra rendkívül fontos a magyar társadalomnak is a véleménye, és ezért szeretném fölmutatni, hogy a Gallup rendszeresen méri, és szeretném is ezúton megköszönni minden olyan állampolgárnak, akinek a szavazata benne van ebben a felmérésben, hogy az igazságügyi tárca dobogós helyen áll a társadalom megítélésében, mert meggyőződésem, hogy az általunk előkészített törvényeknek sokasága találkozott a társadalom értékítéletével.

Melyek is voltak ezek a törvények az elmúlt időszakban? Szeretnék én magam is kitérni néhány gondolat erejéig arra, hogy személyemben is megtiszteltetésnek éreztem azt, hogy az igazságügyi tárca és a kormány nevében magam nyújthattam be az Országgyűlés elé a millenniumi emléktörvényünket, amely emléktörvény a Szent István-i államalapításról, a Szent Koronáról szólt. Magunk nyújthattuk be a hősök emlékének megörökítéséről szóló törvényt. Ezek a törvények, mellétéve azt, hogy ma Magyarországon minden középületen lehet látni a nemzeti lobogónkat, nem csak olyan napokon, amikor ünnepnap van, jó tudni, hogy ezek mögött a törvények mögött a magyar társadalom ott állt, és az az összefogás, nemzeti összetartozás, amely megmutatkozott mindhárom törvény mögött, biztosította számunkra azt, hogy ezzel a millenniumi ünnepségben bizony a magyar társadalom elvárásainak megfelelően jártunk el, nem pedig az Országgyűlés ellenzéki képviselőinek, elvárásának tettünk eleget.

Visszatérve, a jogalkotás területén van két olyan stratégiai irányváltás, amit nem szeretnék szó nélkül hagyni. Az egyik a szervezett bűnözés elleni hatékony fellépésünk, a másik a korrupció elleni fellépés, amit részben érintettem. A szervezett bűnözés visszaszorítása érdekében megalkotott jogszabályunk is egy olyan jogszabály, ami hiányt pótolt az előző ciklushoz képest. Számomra nem kétséges, hogy a büntetőjogi eszközök hatékonyabbá válásának is része van abban, hogy az ismertté vált bűncselekmények száma mára igen kedvező változást mutat. A változás másik célja a maffiaszervezetek pénzügyi, gazdasági hátterének ellehetetlenítése, anyagi bázisának az elvonása volt. A vagyonelkobzás szabályainak átalakításával számomra a legfontosabbat értük el, hiszen a vagyon az, amivel leginkább megfogható a maffiaszervezeteknek a működése.

A kábítószerrel való visszaélésről szó esett, ebben a kábítószerrel való visszaélésben a szigorításért most is vállalom a felelősséget. És ha önök be tudják majd nekem bizonyítani néhány év múlva, hogy nem volt eredménye ennek a szigorításnak, akkor is nyugodt lelkiismerettel nézhetek minden szülő és minden gyerek szemébe, hogy ez a kormány mindent megtett. De jelentem, a statisztika is azt bizonyítja, hogy ennek a szigorításnak volt hatása, mert nagyobb lett a felderítési arány a drogkereskedők és a drogterjesztők között, mert a drogfogyasztáson keresztül lehet elérni hozzájuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban beterjesztettük és önök előtt van a büntető törvénykönyvnek a módosítása, amely a korrupciós bűncselekmények elleni fellépés eszköztárát teszi teljesebbé. A közélet tisztasága elleni bűncselekmények büntetési tételei szigorodnak. A vesztegetés bizonyítása és felderítésének megkönnyítése érdekében büntetlenséget ígér a törvényjavaslat a cselekményt feltáró vesztegetőnek, ha azt a hatóság tudomására hozza, és lehetővé teszi a másik fél kilétének felfedését. Felülvizsgáltuk az új büntetőeljárási törvényt. Mindamellett lehetővé tesszük, hogy a jogi személyek büntethetősége a magyar jogrendbe illeszthető legyen, és gondoljanak itt azokra a klubokra, vagy azokra a diszkókra, amelyek eltűrik a fiatalok körében a drogfogyasztást, hogy mekkora jelentősége van a jogi személyek büntethetőségének a bevezetésére.

Volt egy olyan nagy kísérletünk, amelyet megörököltem elődömtől, Vastagh Pál miniszter úrtól, amely benne volt ebben az általam előbb említett 1998-as miniszterelnöki utasításban, hogy szíveskedjenek minden jogszabályi módosítást megtenni annak érdekében, hogy az ügyészség kormány alá kerüljön. Én készen kaptam egy anyagot, és a szakma véleménye szerint azon csak javítottunk. Sokkal több garanciát iktattunk bele, mint ami abban korábban benne volt, egyesek már azt is feltételezték, hogy már annyi a garancia benne, hogy kár ezt a jogszabályt így elfogadni.

Ennek ellenére, hogy a gondolat korábban az SZDSZ-ben, az MSZP-ben ugyanarra irányult, egy kormányváltás megakadályozta önöket abban, hogy a bűnüldözés hatékonysága érdekében operatív eszközöket kapjunk. És ha a bűnüldözésnek a jelenlegi helyzete, ami sokkal jobb, mint az előző négy évben, statisztikában is és a társadalom érzületében is kimutatható volt, mit tudtunk volna még javítani, ha önök akkor partnerek ahhoz, hogy a kormány, illetőleg az igazságügy-miniszter felügyelete alá tartozzék az ügyészség, ahogy egyébként ezt önök akkor büntetőpolitikai indokokkal alá is tudták támasztani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül szeretnék néhány olyan törvényről is beszélni, amelyek a büntetőjoggal összefüggő törvények és intézkedések volt. A büntetőjogi intézmények rendszerének van felelőssége a múlt miatt, és van felelőssége a jelenért.

 

(12.10)

 

A múlt miatti felelősséggel függ össze az az igazságtétel ügye, amely szerint azokért kell tenni, akiket ártatlanul elítéltek, kivégeztek. Ebben a körben volt még egy hiány, amit pótoltunk, ami úgy vonult be a jogirodalomba, hogy Tóth Ilona-törvény. Lehetővé tettük, hogy a köztörvényesen elítéltekkel szemben is megtaláljuk azt a megoldást, hogy mentesüljenek a mindannyiunk által egyébként ismert körülmények közötti elítélésnek a hátránya alól. De ha nem is törvény, akkor is büszkén elmondhatom azt, hogy készülve október 23-ára, a forradalom és a szabadságharc megünneplésének 45. évfordulójára, megnyithatjuk a kisfogháznak azt a részét, amely kisfogházban a halálra ítélteket tartották, ahol a siralomház volt, és ahol a bitófákat állították fel. Megnyithattuk a váci rabtemetőt, amely kortörténeti dokumentum arra nézve, hogy le tudjunk zárni egy olyan korszakot, amelyet mi, a polgári oldal soha nem fogunk visszasírni.

De nemcsak a múlttal foglalkoztunk, hanem a jelenért való felelősség körében a bűncselekmények sértetteinek, áldozatainak a kárenyhítését ez a kormány oldotta meg egy közalapítványi formában. Ebben a közalapítványi formában 2000-ben összesen 13 millió forintot fizettünk ki kárenyhítésre 111 kérelmezőnek, akik igen nehéz körülmények között élték meg, hogy bűncselekménynek áldozatai lettek. De elmondhatom azt is, hogy a büntetőeljárásban és szabálysértési eljárásban elkobzott dolgoknak a közcélú felhasználását lehetővé tettük, ami, azt hiszem, az árvíz és a szegénység miatt rászoruló embereknek az elmúlt időszakban - Harrach miniszter úr ennek a tanúja - igen nagy segítségére szolgált. Megoldottuk a büntetőeljárásban részt vevő tanúk személyi védelmét szolgáló mechanizmust; ezt a törvényjavaslatot és ennek a jobbítását már az Országgyűlés tárgyalja.

Mindezek után lehet azt mondani, hogy a hazai büntetőjogi intézményrendszerben az elmúlt három év alatt valóban váltás történt mind a hatóságok - rendőrség, ügyészség, bíróság - munkáját tekintve, mind az igazságszolgáltatásba bekerülő polgárok sorsát tekintve. Ezt a váltást a hatóságok következetes munkája és a polgárok számára pedig az állami működésbe vetett bizalom megóvása jellemezte, amit köszönök a hatóságoknak és köszönök az állampolgároknak.

Önöknek viszont nem tudom megköszönni azt a konstruktív együttműködést, amivel megakadályozták mindazt, hogy még hatásosabban tudjunk harcolni a szervezett bűnözés, a maffiabűnözés ellen és a bűncselekmények számának csökkentése érdekében.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 62 2001.10.18. 2:15  1-275

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Hallgatva képviselőtársaim felszólalását, azt hiszem, hogy a kormány három és féléves tevékenységéhez képest elég kicsinyes, méltatlan és számomra elég fájdalmas reagálások sora történik, ezért engedjék meg, hogy kétpercesezések keretében tovább folytassam azt a tevékenységet, ami a kormányzat elmúlt kétéves tevékenysége, és amellyel hozzájárultunk ahhoz, hogy például az igazságszolgáltatásban az állampolgárok érdekében, az eljárások ésszerű időn belül történő befejezése érdekében tárcám és a Magyar Országgyűlés kormánypárti oldala mit tett. Szeretném elmondani ennek keretében, hogy az eljárás egyszerűsítését az alábbiakban foglalhatom össze.

Bevezettük - idézőjelbe mondom - a "puhatolás" jogintézményét, amely lehetőséget ad a nyomozó hatóságnak kevésbé alakszerű adatgyűjtésre - gyorsítja az eljárást. Az ügyészi szervezet munkaterhének csökkentése érdekében lehetővé vált, hogy a helyi bíróság előtt ügyészségi titkár is képviselhesse a vádat - gyorsítja az eljárást. A bírósági eljárásban megszűnt az a helyzet, hogy a védelem indítványára akár a bizonyítási eljárás utolsó perceiben is kötelező legyen más szakértő kirendelése - gyorsítja az eljárást. Lehetővé vált, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt részére hirdetményi úton kézbesítsék ki a hivatalos eljárásokat - gyorsítja az eljárást.

Megszűnt a hatósági tanú kötelező alkalmazása - gyorsítja az eljárást. A bírósági titkár egyszerűbb megítélési okok alapján önállóan dönthet az eljárás felfüggesztéséről - segíti az állampolgárok jogérvényesítését. A bíróság elé állítás 8 napos határideje 15 napra nőtt, és lehetővé vált az alkalmazása a 8 évi szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények esetén. A tárgyalás mellőzésével hozott végzést bírósági titkár is meghozhatja. A tárgyalásról lemondást és a távollevő terhelttel szembeni eljárást bevezettük. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Ezek csak a büntetőeljárás egy részében (Az elnök ismét csenget.) segítették a gyorsítást; a következő kétpercesben elmondom a polgári perrendtartásban tett gyorsításainkat.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 80 2001.10.18. 2:21  1-275

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ahogy végignézek, az igazságügyi tárcát ért kifogásokról Gál Zoltán képviselő úr, Vastagh Pál képviselő úr és Kósáné Kovács Magda asszony beszélt, s mindenki elmondta a magáét, aztán szépen elmentek. Ha látja valaki a Házban őket, Lincolnnak egy gyönyörű gondolata jutott úgy összességében eszembe mindarról, amit elmondtak: "A keveseket kis ideig, a sokakat hosszabban lehet félrevezetni, de valamennyiünket örökre megtéveszteni lehetetlen".

De hogy a két percet ki tudjam használni, szeretném elmondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem az a kérdés itt a vitát hallgatva, hogy társadalmi szinten egy-egy kormányzati döntés mennyire jó, vagy mennyire rossz, hanem az, hogy több-e körülötte a jó, az előrevivő, vagy több-e körülötte és mellette a rossz.

Most szóba került itt ellenzék részéről a választásokra való felkészülés is. A választások mindig a jövőről szólnak. A választók meg fogják majd kérdezni, föl fogják tenni az alábbi kérdéseket, talán jó lenne foglalkoznunk ezekkel: kinek van gyakorlata a gazdaság élénkítésében, kinek van gyakorlata gazdasági programok kidolgozására, amely összefogja a jelent és a jövőt? Hallottuk itt a Széchenyi-tervet, az otthonteremtés, a lakásépítés, programját, a korrupcióellenes programot, föl fogják tenni a kérdést, hogy kinek van nagyobb gyakorlata a bűnözés visszaszorításában, a családok életkörülményeinek a javításában, a fiatalok továbbtanulásának a segítésében, nem pedig abban, hogy tandíjakkal sújtanánk őket, kinek van nagyobb gyakorlata a munkahelyek teremtésében, a lakásépítés fellendítésében.

Nos, gyanítom, hogy a választók ezt fogják tőlünk megkérdezni, nem pedig ezt az epeömlést, amit itt, ne haragudjanak képviselőtársaim, de órákon keresztül hallhattunk az ellenzék részéről kétpercesekben. (Zaj az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) Én hiszem azt, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) a választók ezt a kérdést fogják mérlegelni; akkor a polgári kormány mérlegében a pozitív oldal sokkal több, mint az, amit önök alany nélkül megfogalmaznak ezekben a hozzászólásokban. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 258-266 2001.10.18. 11:06  1-275

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Így a vita végén elgondolkodtam azon, vajon nekünk, közéleti embereknek mi kell ahhoz, hogy néhány kérdésben egyszerre tudjunk örülni. Mert a mai nap engem csak arról győzött meg, hogy amit a társadalom elismer, amire hivatkozás történt a mai napon, hogy amíg az otthonteremtéstől kezdve a diákhitelig jó néhány bevezetett intézkedés a magyar társadalomban 90 százalék fölötti támogatást kap, addig az Országgyűlésben az ellenzék sorából egyetlen jó szó sem hallott el, még bevezetőként sem, úgy, hogy "de ezt követően vannak kritikus észrevételeim".

Ezen akkor is elgondolkodtam, amikor tényleg őszinte örömmel elmondtam, hogy a rendszerváltozás meghozta közbiztonság romlása végre elért egy olyan stádiumba, amikor két olyan adatot tudtunk összehasonlítani - és megtettem öt-hat variációban -, amiből kiderül, hogy az elkövetett és ismertté vált bűncselekmények, valamint a bűnelkövetők száma vonatkozásában és egyéb tekintetben is javulás történt. Ezután az általam nagyra tisztelt jogásztársaim azt kezdték el vitatni, hogy nem lehet annak összefüggése - a jogtudomány is ezt támasztja alá - hogy ilyen javuló helyzet van ma Magyarországon. Azért a szakirodalomban nem mindenki egyértelmű, és a Szocialista Párt szakértői nyilván más szakirodalmat olvasnak időnként, mint én. Hadd reagáljak arra, hogy az 1998-as adatokhoz képesti jelentős elmozdulásra az időközbeni jogszabályváltozások okot adnak.

Bár a szakirodalom szerint nincs direkt összefüggés a büntető jogszabályok alakulása és a bűnözés alakulása között, e tekintetben azonban van néhány kivétel. Ilyen kivétel például az elkövetők, kiváltképp a visszaeső elkövetők számának alakulása, az, hogy hány ember bűnözik, hány bűnöző érzi úgy, hogy a büntetőjogi intézményrendszer vele szemben hatástalan. Számomra inkább ezért figyelemre méltó az az adatsor, hogy 1998-ban több mint 600 ezer volt az ismertté vált bűncselekmények száma, míg 2000-ben csak 450 ezer. A következő adat ugyanilyen ígéretes számunkra: a visszaeső elkövetők száma 1998-ban több mint 20 ezer volt, míg 2000-ben 15 386.

Nem hiszem azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez ma a Kánaán, de azt is tudom, hogy egy 10-20 százalékos eredmény elérése mindannyiunknak - függetlenül attól, hogy a patkó melyik oldalán ülünk - kellő örömöt adhat arra, hogy a rendszerváltozás adta nehézségeken túljutottunk, és legalább ez az egy szelet is bizonyítja azt, hogy a demokratikus jogállamban talán a hátunk mögött tudjuk már azt a keserves néhány évtizedet, ami egyébként okot adott az erkölcsi, morális és gazdasági alapokra visszavezethető bűncselekmények sorozatára.

Azért is nagyon örülök, mert ez a nagy paksaméta itt mellettem a tárcámról szól, a büntetés-végrehajtásról, a nemzetiségi problémákról, a jogharmonizációról, nagyon sok mindenről, amiért tárcám az elmúlt három és fél évben nagyon sokat tett. Annak is örülök, hogy ezekre a kérdésekre nem került sor, engedjék meg, hogy úgy gondoljam, a hallgatás beleegyezés, nyilván ezekkel a kérdésekkel még ellenzéki képviselőtársaim is egyetértenek.

Két témáról szeretnék beszélni, nem megkerülve még a legkényelmetlenebb témákat sem. Fenyvessy képviselő úr hivatkozott arra, hogy elmaradtak a nagy kodifikációk. Elkerülte képviselő úr figyelmét az, hogy párhuzamosan folyik a polgári törvénykönyv és a büntető törvénykönyv kodifikációja, sőt Békás Lajos professzor úr, aki a Ptk. kodifikációját vezeti, nemrég az alkotmányügyi bizottságban is beszámolt a tevékenységéről. Úgy tervezzük, hogy a Btk., a büntető törvénykönyv nagy kodifikációjának a koncepciójával állunk elő még az év folyamán és tesszük le az Országgyűlés asztalára. Ez egy hihetetlenül nagy munka, erre miniszteri biztost is neveztünk ki.

A kényes kérdés, amit nem szeretnék megkerülni - ami benne volt a képviselő úr által elmondott felszólalásban, valamint Kósáné Kovács Magda előadásában is, sajnálom hogy ő nincs itt -, a közösség elleni izgatás kérdésköre. A közösség elleni izgatás a büntető törvénykönyvben szabályozott fogalom, és hogy sokat mondjak róla, inkább elmondom a törvényi tényállást: "Aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzet, valamely nemzet etnikai, faji, vallási csoport vagy lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

Az Alkotmánybíróság tízéves gyakorlatából kitűnik, hogy tágul a véleménynyilvánítás szabadságának a terjedelme, és szűkül az ezt korlátozó lehetőségek köre. Az Alkotmánybíróság az elmúlt tíz alatt többször is megvizsgálta a büntető törvénykönyvnek ezt a szakaszát, de nemcsak ezt, hanem azt is, amivel mi ezt megtoldottuk, hogy "az egyéb gyűlölet szítására alkalmas magatartás és kifejezés sértő, megalázó...", nem sorolom azokat a korábban benne lévő fogalmakat, amiket az Alkotmánybíróság talált alkotmányellenesnek.

Ebből adódóan született az Alkotmánybíróság döntése után a Legfelsőbb Bíróság ítélete. Két ítélet volt, a Szabó Albert-féle ítélet híresült el. Az első ügyben 1993-ban az uszítás fogalmát szűkítően értékelte a bíróság, és ahogy azt Fenyvessy úr is mondta, felmentette a vád alól, mert az aktív gyűlölet keltése nem volt meg a tényállásban. Aztán másodszor már elítélte, mert úgy ítélte meg, hogy az aktív gyűlöletkeltés megvan.

A legfőbb ügyész úr levelére válaszoltam, és készségesen biztosítottam arról, az Igazságügyi Minisztérium készen áll arra, hogy együtt gondolkodjunk, egy nagyon nehéz tényállás megváltoztatása előtt vagyunk. Egyébként úgy tudom - s nemrég számoltam be az emberi jogi bizottságban -, az emberi jogi bizottság is egyetértett azzal, hogy ebbe a munkába Kaltenbach urat is bevonjuk, akinek jó szándékú, ám szakmailag nem végleges javaslata volt e tárgykörben, amit mi nem tudtunk támogatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Van még egy téma, amiről gyorsan és röviden szeretnék beszélni, mert nagyon sokan és sokszor érintették, és nem szeretném, ha a korrupció ügye az igazságügy-miniszter részéről ne kerülne még egyszer szóba, hiszen a korrupció örök hangulatkeltésre alkalmas. Kezemben tartom a Gallup 2000. évi felmérését. A kérdés az, hogy melyeket tartja ön a legfontosabb kormányzati feladatoknak. Ebben a sorban 5. helyen áll a korrupció.

 

(17.30)

 

A második kérdés: a magyar társadalom legfontosabb ügyei. Ebben a 15. helyen áll a korrupció, és ahogy a miniszter úrra néztem, az egészségügy a 6. helyen áll. A kormány legnagyobb negatívumai sorrendjében az 5. helyen áll a Gallup-felmérés szerint a korrupció. (Bauer Tamás: Mi az első?) Áremelés. Jellemző, nem? Szavahihetőség, 2. a nyugdíjasok kezelése, a korrupció pedig az 5.

E mellett a Gallup-felmérés mellett még egy dolgot szeretnék említeni. Két nappal ezelőtt volt a Transparency Internationalnek egy sajtótájékoztatója, évek óta méri a korrupciós fertőzöttséget. Tévedés ne essék, kedves képviselőtársaim és kedves nézők, hallgatók, nem védeni kívánom a helyzetet: a magyar társadalmat összehasonlítani korrupciós ügyben azokkal az országokkal lehet, amelyek az elmúlt ötven évben ugyanazon társadalmi-gazdasági problémákat és morális nehézségeket élték át. Ebben a sorban Magyarország Észtországgal az élen áll, ami azt jelenti, hogy minden más volt szocialista ország jóval fertőzöttebb. Ez nem azt jelenti, hogy hátradőlhetünk a székben, nem azt jelenti, hogy nekem valami optimista jelentést kellene tennem, de ahhoz, hogy reálisan fel tudják mérni a magyar helyzetet, ez is hozzátartozik.

10 pontos mérőrendszere van a Transparency Internationalnek. Ebből a 10 pontos mérőből, képviselőtársaim, 1996-ban 4,8 pontot kaptunk, 1999-ben 5 pontot, 2000-ben 5,2 pontot és 2001-ben 5,3 pontot, ami egyértelműen mutatja számomra - és én sem foglalkozom az egyedi ügyekkel - azt a javuló tendenciát, ami a korrupció elleni küzdelemben megvalósul. Más kérdés az, tisztelt képviselőtársaim, hogy amíg közélet lesz, amíg közpénz lesz, addig lesznek korrupciós ügyek. Az a kérdés, hogy ez milyen mélységű és milyen fertőzöttségi területeken kell ezzel számolnunk. Nem ismétlem meg még egyszer azt az európai sort, amit elmondtam, hogy Edith Cressontól kezdve a NATO-főtitkárig egész Európa ezzel a problémával küszködik és néz szembe vele.

Bauer képviselő úrnak szeretném mondani - két kérdés. Az egyik a vizsgálóbizottságokkal kapcsolatos. A vizsgálóbizottságokat 1994-ben vezettük be a Házszabályba, és a vizsgálóbizottságnak az a feladata, hogy politikai felelősséget vizsgáljon. Tisztelt Képviselőtársaim! Igazságügy-miniszterként, képviselőként azt mondom, hogy a vizsgálóbizottság nem váltotta be a hozzá fűzött reményeinket. (Bauer Tamás: Benne van a Házszabályban! - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Politikai felelősség helyett büntetőjogi felelősség kell minden egyes korrupciós ügyben.

 

ELNÖK: Miniszter asszony!

 

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: És a jegyzőkönyvvezetésben, képviselő úr, semmi más nem történt (Az elnök ismét csenget.), mint az, amit az önök időszakában végeztek a jegyzőkönyvvezetésben...

 

ELNÖK: Miniszter asszony!

 

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: ...csak az önök összefoglalója olyan zavaros volt...

 

ELNÖK: Miniszter asszony...

 

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: ...amely nem volt számunkra elegendő ahhoz...

 

ELNÖK: ...jeleztem az ön számára...

 

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: ...hogy a Budapest Bank-ügyben tisztességesen tudjunk tájékozódni, hogy mi történt a kormányülésen.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. Sajnálom, hogy egy ilyen nagy horderejű munkát végző tárcának ilyen kevés idő jutott, de remélem, lesz még alkalmam beszámolni a részletekről.

Köszönöm a figyelmüket, és köszönöm az SZDSZ-nek a vitanapot. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 16 2001.11.05. 5:43  11-16

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Fájdalmas volt látnom tegnap a temetőben azt az ellentétet, amely az ön személyes sorsa - mint egy 1956-os halálraítélt sorsa - és az ön pártjának a megítélése között feszült. (Taps az MDF és a Fidesz soraiban.) Nagyon szépen megkérek mindenkit, ne tapsoljanak! (Dr. Kis Zoltán: Ilyenek ülnek mögötted! Ilyenek!)

Tisztelt Képviselő Úr! Én végigálltam azt a megemlékezést, és mögöttem '56-osok álltak. Azok az '56-osok, képviselő úr, akikkel együtt voltam, önnel együtt a Kisfogházban, és ha a kormányzatnak felelőssége van, akkor én azt a felelősséget vállalom, amiért én önt felkértem, hogy a kisfogházi bizottságnak legyen tagja, vegyen részt abban az ünnepségben a személyes tapasztalatával, tudásával, ismeretségével, hogy egy olyan emlékhelyet tudjunk létrehozni, amely 1956 és '61 közötti kivégzéseknek... - úgy a bitófák helyreállításában, mint a halálos zárkák helyreállításában az ön segítségét igénybe vettük, és ezt ezúton is szeretném megköszönni.

 

 

(14.40)

 

Tegnap, amikor a temetőben voltunk, és mögöttem '56-osok, többségükben 1956-osok álltak, számomra is furcsa volt ez a feszültség, és furcsa volt lemérni azt, hogy azok az emberek, akik ott voltak, hittek abban, hogy az SZDSZ a rendszerváltozáskor a legkommunistaellenesebb párt volt; az a párt, amelyik a zászlajára sokkal hangosabban tűzte bármelyik rendszerváltó pártnál azt, hogy a kommunista eszmék ellen van, és azzal nem vállal közösséget.

Nem önt, hanem pártjának a koalíciós kapcsolatrendszerét ítélte el tegnap mindenki, aki ott mögöttünk kiabált. (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból, köztük Horn Gábor: Megemlékezésen?!) Higgye el nekem, képviselő úr, én hátrafordultam, kérem szépen, én ott álltam, Horn úr nem állt ott. Hátrafordultam, én beszélgettem velük. Ez a pártkapcsolat volt az, ami miatt tegnap az emlékhelyen, a megemlékezéskor nemcsak önt, de az MSZP képviselőit is ugyanilyen nemtetszés kísérte. (Folyamatos közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból, köztük dr. Avarkeszi Dezső: Tessék körülnézni a kormányban!)

Szomorú volt számomra, de ha ön föltette azt a kérdést, hogy hol van az az Orbán Viktor, aki annak idején, akkor szeretném megkérdezni: hol van az a Mécs Imre, akinek a háta mögött ül ma Bauer képviselőtársam, aki nemrégiben azt publikálta (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból, köztük dr. Juhászné Lévai Katalin: Szégyen!), azt publikálta egyik napilapunkban, hogy a Magyar Köztársaság elnöke a jobboldal köztársasági elnöke. (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból: Úgy van!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Számomra egyébként az is fájdalmas volt, hogy ez a megemlékezés a 301-es parcellában is úgy végződött, ahogy végződött. Fájdalmas, de ha felülemelkedünk egyéni fájdalmainkon, és megpróbáljuk kívülállóként végiggondolni azt a helyzetet, akkor érezzük át a kétféle fájdalmat. Az egyik az önöké, hogy egy temetőben vannak emberek, akik egyébként - és ezért nem a kormány felelős - véleményt nyilvánítanak, és ott állnak önök, akiket nem lehet elfogadtatni a társadalom egy rétegével, mert azt mondják, hogy az MSZMP-nek nemcsak jogi utódpártja, hanem az a párt és az a frakció, amelyiknek soraiban karhatalmista van (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból, köztük Keller László: Miről beszélsz? Ott ül a Boross!), nehezen... - nagyon szépen megkérem önöket is, hogy szíveskedjenek végighallgatni! (Az elnök csenget.) -, karhatalmista miniszterelnökkel együtt, volt miniszterelnökkel, rendkívül nehéz megfordulni és azt mondani egy volt halálraítéltnek, aki ugyanolyan sorson osztozott, mint Mécs Imre képviselőtársam, hogy kérem szépen, ne tessék tetszést nyilvánítani vagy nemtetszést nyilvánítani. Mert egyet azonban tudnunk kell, amit tegnap egy 1956-os mondott nekem, amikor megfordultam a koszorúzás közben, aki azt mondta, hogy mi csak azt kiabáltuk, hogy menj haza!, de minket otthonról kirángattak, évekre elvittek. A másik pedig azt mondta, elhangzott a "gyilkos" a 301-es parcellában, de ők gyilkoltak, miniszter asszony; miközben a kezét fogtam, és próbáltam megérteni őt, hogy miért kiabál. (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból. - Taps a MIÉP soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek azzal, hogy a temető a halottaké, a temető a holtak temploma, ahol az emberek leróják a kegyeletüket. A temetőben nem szokás tetszést vagy nemtetszést nyilvánítani, a temető az bizony arra való, hogy a holtak nyugalmát ne zavarjuk, és adjunk kegyeletet. De az áldozatokra való emlékezés akkor őszinte, ha annak az igazság teremti meg az alapját, különben az egész színjáték, és az egész egy folytonos hadakozás. Az igazságot azonban tudni kell kimondani, különösen akkor, amikor politikai áldozatokra emlékezünk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 38 2001.11.05. 4:46  27-39

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Szeptember 11-e után a terror fogalma új értelmezést kapott. Egy jogállamnak mindig az a feladata, hogy aktivizálja az eszközeit, a jogot annak érdekében, hogy a saját polgárainak biztonságot tudjon nyújtani: bízhatnak a demokrácia erejében. Ezt tették az európai államok, az Európai Közösségek Bizottsága már szeptember 21-én, tíz nappal a terrortámadás után előkészítette a javaslatát egy tanácsi kerethatározatra.

Ha bölcs mondás az, hogy kétszer ad, ki gyorsan ad, akkor azt hiszem, kétszer dönt, ki gyorsan dönt, és ezt tette egész Európa jogalkotása. Ez a tanácsi kerethatározat, amely egyfelől a terrorizmus elleni jogi eszközöket fogalmazta meg, másfelől pedig az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti kiadatási eljárásról dönt, egy olyan sürgős eljárást indított meg az európai jogalkotásban, amelyben december elejére a végső megoldás is várható. Ugyanakkor vannak olyan lépések, amelyek azonnali döntést igényelnek, és a szükségességét a törvényjavaslat indokolta.

A Magyar Demokrata Fórum azért is támogatja, tisztelt képviselőtársaim, e törvényjavaslat soron kívüli eljárását, mert ha végiggondolják, hogy az elmúlt időszakban mi mindent tettünk meg a pénzmosás ellen, nagyon kevés olyan tényállás volt, ami alkalmat adhatott volna eljárások megindulására, függetlenül attól, hogy ezt az Európai Unió intézményei, az Egyesült Államok vagy ki hogyan teszi meg. A hazai jogrendszerünkben is meg kell tudnunk tölteni a pénzmosás törvényi tényállását azzal, hogy a mögöttes jogszabályokat megfogalmazzuk, és ebben megszüntetjük az anonim betéteket, és sorolhatnám azokat a technikai lehetőségeket, mint a pénzváltás jelenlegi rendje, ami lehetőséget biztosít arra, hogy tartalommal tudjuk kitölteni a pénzmosás törvényi tényállását.

Számunkra azért is rendkívül fontos a pénzmosás elleni törvénycsomag, mert a terrorizmusnak és a szervezett bűnözésnek két biztos oszlopa van, amiből táplálkozik. Az egyik a korrupció, mert tisztességtelen eszközöket kell igénybe vennie ahhoz - nem a jog szerinti lehetőségeket -, hogy akár a szervezett bűnözésnek, akár a terrorizmusnak életteret tudjon biztosítani. (Dr. Kis Zoltán: A Házszabálytól való eltérésről van szó!) A másik ilyen a pénzmosás; tisztára kell mosni azt a pénzt, ezért rendkívül fontos, képviselő úr, hogy a Házszabálytól való eltéréssel teremtsük meg annak a lehetőségét (Dr. Kis Zoltán közbeszólása. - Az elnök csenget.), hogy ha egy törvényjavaslatnak a megvitatása időszerű - és azt hiszem, nem ül ma itt az Országgyűlésben képviselő, aki elvitatná azt, hogy ez ma rendkívül időszerű kérdés -, akkor tegyük lehetővé, hogy azt megvitassa az Országgyűlés.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szervezett bűnözés és a terror rendkívül pénzigényes bűnözés, amely egy egész demokratikus intézményrendszer ellen irányul. Nem értem azt az ellenállást, ami az ellenzék, az MSZP és az SZDSZ padsoraiból ezzel szemben megfogalmazódott. Azt hiszem, együttes célunk az, hogy minél hamarabb elérjük ezzel a jogszabály-módosító csomaggal azt a kettős célt, amelyikben az egyik célunk az, hogy az államnak legyen valódi lehetősége a hatékony megelőzésre, fellépésre; a második az, hogy a vagyonától meg lehessen fosztani mindazokat, akik e bűncselekménnyel élnek; a harmadik pedig: a másik oldal bizonytalanságérzetét fokozni azzal, hogy valamennyiünknek a biztonságérzetét e javaslat elfogadásával megőrizzük. Ehhez pedig az szükségeltetik, tisztelt képviselőtársaim, hogy ma ennek a Házszabálytól való eltérését megszavazzák. A Magyar Demokrata Fórum ehhez partner.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 240 2001.11.12. 3:59  239-245

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Egy percben szeretném megköszönni képviselőtársaimnak azt a segítséget, amivel hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar nyelv védelme érdekében születhet egy jó törvényünk.

Igen jólesően tapasztaltam a viták során, hogy apróbb kivételektől eltekintve alapjában véve mindvégig a témához és az ügyhöz méltó volt az a párbeszéd, ami az országgyűlési vitát jellemezte. Az is elégedettségre ad okot, hogy végül is dr. Kiss Gábor képviselő úr olyan szövegezést tett az Országgyűlés és a bizottság asztalára, amely a preambulum eredeti gondolatát és tartalmát megerősítve, de egyszerűbb nyelvezettel, összefogottabb módon adta vissza.

A törvényjavaslat normatartalmát illetően egyes pártok részéről bizony voltak ellenvélemények. Az SZDSZ részéről Bauer Tamás képviselő úr a törvényjavaslat egészét úgy egy az egyben fölöslegesnek tartotta. (Bauer Tamás bólogat.) A MIÉP részéről Hegedűs Loránt képviselő úr a szabályozást elégtelennek és kevésnek tartotta. E két, számomra figyelemre méltó ellenzéki képviselő úr véleményét figyelembe véve meggyőződésem, hogy sikerült megtalálnunk azt az arany középutat, amely igen jó törvény megalkotásához vezetett.

A konstruktív szabályozási javaslatok közül kettőt szeretnék kiemelni, amely komoly segítséget jelentett a törvényjavaslatban. Az egyik az oktatási bizottság javaslata.

(18.10)

 

Az oktatási bizottság javaslata abban állt, hogy a Tudományos Akadémia alelnöke által felkért tanácsadó testület lesz az, amelyik adott esetekben eldönti majd azt, hogy egy-egy szó meghonosodott magyar szónak tekinthető, vagy idegen, illetőleg annak megvan a magyar megfelelője. A másik ilyen módosító javaslat az emberi jogi bizottságban született meg, és feloldotta azt a nehéz problémánkat, hogy mit tegyünk olyan településeken, ahol kisebbségek élnek, ahol kisebbségi önkormányzatok vannak.

A kormány támogatta az emberi jogi bizottság módosító javaslatát, és ezzel az egymásnak egyébként ellentmondó, nemzetközi, illetve uniós követelményeknek megfelelő megoldást találtuk meg, vagy talán a legkisebb sérelemmel járó megoldást.

Kedves Képviselőtársaim! A törvényjavaslat, amelynek sorsáról most döntünk, nem egy parlamenti ciklus programjához igazodó törvényjavaslat, nem rövid távú célokat szolgál. A magyar kultúra alapjáról van szó, és a magyar kultúra alapja a magyar nyelv védelme. Az annak sokszínűségét, annak szépségét és fejlődését veszélyeztető jelenségek ellen bizony mindent meg kell tenni a mindenkori kormányzatnak és a mindenkori Országgyűlésnek. Ez olyan hosszú távú nemzeti cél és folyamat, amely komoly társadalmi összefogást és cselekvést igényel nemcsak itt az Országgyűlésen belül, de a magyar társadalmon belül is minden réteget érintően.

Ezért kérem a képviselőtársaimat, hogy fogadják el ezt a törvényjavaslatot, és segítsük elő azt, hogy gyermekeink és unokáink legalább olyan szépen tudjanak beszélni anyanyelvünkön, a magyar nyelven, mint ahogyan azt mi szüleinktől és nagyszüleinktől megtanultuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 73 2001.12.11. 1:35  72-74

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A jogsegélyforgalom Ukrajnával, különösen a családi és a kereskedelmi gazdasági kapcsolatokat tekintve igen intenzív. Magyarországnak egyik legjelentősebb partnere a jogsegélyforgalomban Ukrajna. A szovjet utódállamok többségéhez hasonlóan a jogsegélyforgalom Ukrajnával jelenleg egy 1958-ban aláírt és 1971-ben módosított magyar-szovjet polgári és bűnügyi jogsegélyszerződés alapján bonyolódik.

Miután Ukrajna is az Európa Tanács tagja lett, a bűnügyi tárgyú egyezményeket már nemzetközi szerződések keretén belül szabályozzuk különféle bűnügyi tárgyú egyezményekben. Az új, kétoldalú szerződés tárgya ma már csak a polgári jogsegély. A polgári jogsegélyen belül a bíróságok és más igazságügyi hatóságok közötti jogsegélyforgalom, az iratok kézbesítése, a megkeresések, a tanúmeghallgatások, okiratok beszerzése s a többi mind polgári tárgyú kérdés. A szerződés értelmében az egyik állam bírósága által polgári ügyekben hozott határozatokat a szerződésben meghatározott feltételek szerint a másik állam területén elismerik és végrehajtják.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy az előterjesztett javaslatunkat szíveskedjenek elfogadni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 89 2001.12.11. 1:47  88-92

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A törvényjavaslat alapvető célja az, hogy két alkotmánybírósági határozatnak megfeleljünk, amely szerint a társadalmi szervezetek és az alapítványok nyilvántartásba-vételi eljárásának gyorsnak és kiszámíthatónak kell lennie, az egyszemélyes alapítású közhasznú szervezetekre vonatkozó rendelkezéseknek pedig egyértelműeknek kell lenniük.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslathoz 13 módosító indítvány érkezett, közülük 9 az eljárási határidők módosítására tesz javaslatot. Gondos mérlegelést követően végül továbbra is az eredeti határidőkkel javasoljuk elfogadni a törvényjavaslatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ellenzéki és kormánypárti oldalról egyaránt kritika érte a törvényjavaslatnak a társadalmi szervezetek és az alapítványok nyilvántartásba-vételére vonatkozó cég-, csőd-, felszámolási eljárásokban hozott végzések elleni fellebbezések elbírálására vonatkozó rendelkezéseit. A javaslat ezt az országos ítélőtábla működésének megkezdéséig a Legfelsőbb Bíróság helyett, annak tehermentesítése érdekében az egyébként eljáró megyei és fővárosi bíróság másik három hivatásos bíróból álló tanácsa hatáskörébe kívánta adni. A vitában elhangzott ellenérvekre figyelemmel javaslom a törvényjavaslat 7. és 8. §-ának az elhagyását.

Kérem képviselőtársaimat, hogy a törvényjavaslatot az előbb említett módosításokkal szíveskedjenek elfogadni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 93 2001.12.11. 2:51  92-96

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A polgári perrendtartás módosítására tett törvényjavaslatunk elsősorban a felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat témáját érintette. A vitában sok szó esett a felülvizsgálati okok meghatározásáról. Egyes javaslatok még a hatályos szabályozásnál is szélesebb körben kívánták volna meghatározni a felülvizsgálatra okot adó körülmények sorát. Mások, elfogadva e törvényjavaslat alapvető koncepcióját, csak ahhoz képest bővítették volna a felülvizsgálati okok körét. A jogalkotó határozhatja meg a rendkívüli jogorvoslat kereteit, és megteheti, hogy azt csak meghatározott feltételek fennállása esetében engedi meg. Számomra nem fogadható el az az érvelés, hogy a bírói gyakorlat bizonytalansága miatt indokolt a széles körű felülvizsgálat. A bírói gyakorlat egységének megteremtése éppen a nagy számú konkrét kérelem elbírálása miatt nem lehetséges jelenleg.

Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító indítványok másik része arra vonatkozott, hogy a felülvizsgálati kérelmet elbírálhatja-e egyes bíró, aki ennek során a felülvizsgálati ok fennállását is önállóan vizsgálja meg. A módosító indítványok lényegében a hatályos állapot visszaállítására tettek javaslatot, vagyis arra, hogy a felülvizsgálati kérelem előzetes formai és tartalmi vizsgálatát a Legfelsőbb Bíróság tanácsa folytassa le. Az egyes bíró eljárásával kapcsolatban nem merülhet fel aggály, a polgári perrendtartás rendelkezik a felülvizsgálati eljárásban a bíróság összetételéről, de a (6) bekezdés alapján törvény indokolt esetben az eljáró bíróság összetételét az említettől eltérően is megállapíthatja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem szerint a vázolt megoldás megfelel a nemzetközi követelményeknek, egybeesik az Európa Tanács miniszteri bizottságának ajánlásaival, emellett teljesíti az ügyek ésszerű határidőn belüli befejezésére irányuló követelményt is; teszi ezt oly módon, hogy az elvi kérdést felvető ügyekben a Legfelsőbb Bíróság kifejtheti álláspontját. A törvényjavaslat másik része azon rendelkezések csoportját tartalmazza, amelyek a bírósági ügyviteli szabályzatból épülnek be a polgári perrendtartásba. Ezek nem vetettek fel vitás kérdéseket.

Kérem ezért az Országgyűlést, hogy a törvényjavaslat rendelkezéseit szíveskedjenek elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 97 2001.12.11. 1:59  96-100

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A törvényjavaslat a befolyásmentes és átlátható közszolgálat iránti jogos társadalmi elvárás megvalósítását szolgálja. A közélet tisztaságának biztosítása és a korrupcióellenes harc érdekében, egységes elvek alapján, teljes körűvé teszi a közhatalmi feladatokat ellátó, valamint a közvagyonnal való gazdálkodásban jelentős szerepet betöltő személyek összeférhetetlenségére és vagyonnyilatkozatára vonatkozó kötelezettségeket.

A törvényjavaslat vitája során számos, a szabályozás hatékonyságát és alkalmazhatóságát elősegítő javaslat érkezett. Ezeknek a módosítóknak a többségét a kormány támogatja.

Néhány módosító indítvány olyan javaslatot tartalmaz, amely a szabályozás rendező elvét bontaná meg, azaz azt az elvet, hogy a választással tisztségbe kerülőkre az országgyűlési képviselőkre vonatkozó szabályokat, míg a kinevezéssel tisztségbe kerülőkre a köztisztviselőkre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ezért azokat a módosító indítványokat, amelyek ezzel a rendező elvvel nem fértek össze, a kormány nem tudta támogatni.

A kormány támogatja Tóth András képviselő úr javaslatát, hogy a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség ne terjedjen ki az önkormányzati bizottságok tagjaira, tekintettel arra, hogy ők jellemzően társadalmi tevékenységet látnak el, és a döntések meghozatalában már nem ők vesznek részt.

Támogat a kormány minden olyan módosító javaslatot is, amely a törvényjavaslat céljának megfelel és a szabályozásunk egységességét támasztja alá.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a támogatott módosító indítványokkal fogadják el az előterjesztést.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 101 2001.12.11. 2:25  100-106

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A büntető törvénykönyv módosításával egy olyan átfogó módosításhoz érkeztük el, amely reményeink szerint a teljesen új büntető törvénykönyv megalkotásáig az utolsó lesz.

A törvényjavaslat megalkotásakor két cél vezérelt minket. Az egyik, hogy eleget tegyünk azoknak a jogharmonizációs feladatainknak, amelyek nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeinkből erednek, a másik, hogy a korrupcióval szembeni kormányzati stratégiáról szóló kormányhatározatban foglalt büntető jogalkotási feladatainkat teljesíteni tudjuk.

A törvényjavaslat többek között átalakítja a bűnszervezet fogalmát. Újszerű, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő módon szabályozza a vagyonelkobzást, a korrupciós jellegű bűncselekmények büntetési tételeit pedig megemeli.

A terjedelmes törvényjavaslat alapos előkészítettségét jelzi, hogy ahhoz számszerűen sok, 61 módosító javaslat érkezett, ezek jelentős része azonban ugyanazon szabályok különböző módon történő megváltoztatását célozzák, illetve több javasolt változtatás ugyanarra a szakaszra épül. Például a bűnszervezet szabályozásával kapcsolatos módosító javaslatot tíz helyen érinti módosító indítvány.

A törvényjavaslattal bevezetni kívánt, a bűncselekmény bűnszervezet keretében történő elkövetésére vonatkozó rendelkezéseket ugyancsak sok módosító indítvány érintette.

Tisztelt Képviselőtársaim! Támogattuk azt a módosító javaslatot, amely a vesztegetéssel kapcsolatban a hivatalos személy feljelentési kötelezettségének elmulasztását csak akkor rendeli büntetni, ha a vesztegetésről hivatali minőségében szerez tudomást, és erről - mihelyt teheti - nem tesz feljelentést.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat szükségességével, céljával, alapvető rendelkezéseivel szemben a parlamenti vita során egyetlen kifogás nem fogalmazódott meg. Kérem ezért tisztelt képviselőtársaimat, hogy a támogatott módosítócsomaggal együtt szíveskedjenek elfogadni a törvényjavaslatunkat.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

 

 

(11.40)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 107 2001.12.11. 3:29  106-114

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A javaslathoz több mint száz módosító indítvány érkezett, ezért kicsit hosszadalmasabban, bár három percen belül fogok beszélni erről a kérdésről.

A büntetőeljárásról szóló törvény módosításával egy átfogó és egy koncepcionális változásokat is hozó törvényjavaslat elfogadása előtt áll az Országgyűlés. A törvényjavaslat célja az időközben bekövetkezett jogszabályváltozásoknak és a szélesebb körű szakmai elvárásoknak megfelelő, valamint a büntető eljárásjognak az európai közösségi jog joganyagával történő harmonizálását szolgáló rendelkezések bevezetése.

A száz módosító indítvány közül a kormány támogatta - és átvezettük - azokat, amelyek egyes rendelkezések pontosítását fogalmazták meg, azonban nem tudtuk támogatni azokat a módosító indítványokat, amelyek a széles körű szakmai támogatást élvező koncepcionális változások elhagyására irányultak. Így nem támogatjuk a felek általi kikérdezés és a kétfokú rendes jogorvoslat rendszerének fenntartására irányuló javaslatokat, mert ezeknek az intézményeknek a bevezetését sem alkotmányos szempontok, sem nemzetközi kötelezettségvállalásaink nem teszik szükségessé.

A kormány ugyanakkor támogatta azt a képviselői módosító javaslatot, amely a számos alkalommal vitatott és támadott kifogás jogintézménye helyett a másodfokú eljárásban hozott nem ügydöntő határozatok ellen egységes fellebbezési jogot vezet be. Figyelemmel arra, hogy a kábítószer-csempészési ügyek jelentős részét jelenleg is a vám- és pénzügyőrség szervei derítik fel, ezért a kormány támogatta azt a módosító javaslatot, amely a vám- és pénzügyőrség nyomozó hatóságának hatáskörébe utalta az ezzel kapcsolatos ügyek nyomozását. Támogatjuk azt a módosító javaslatot is, amely a sértett eljárási jogainak megfelelő érvényesítése érdekében mind a nyomozási, mind a tárgyalási szakaszban jelentősen kiszélesíti a sértett számára kézbesíthető határozatok körét.

Tisztelt Képviselőtársaim! A megvitatott törvényjavaslat célja nemcsak az eljárás gyorsítását, egyszerűsítését célzó rendelkezések bevezetése, hanem fontos szerepet szán az eljárási garanciák és az eljárásban részt vevők jogainak biztosítását szolgáló szabályoknak is. A törvényjavaslat ugyanakkor figyelemmel van az időközben bekövetkezett jogszabályváltozások mellett a büntetőeljárás egyes rendelkezéseivel szemben megfogalmazott megalapozott szakmai kritikákra is. Ennek megfelelően módosítottuk az eljárási kódexet. Nemcsak törvényi szintre emel számos olyan rendelkezést, amely korábban alkotmányos problémákat is felvetett - alacsonyabb szintű jogi normában voltak ugyanis elhelyezve -, hanem törvénybe iktatja az ítélkezési gyakorlatban megfogalmazott jelentős jogi elveket és szabályokat is.

Mindezekre tekintettel kérem képviselőtársaimat, hogy a kormány által támogatott módosító indítványokkal együtt fogadják el az előterjesztést.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

(11.50)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 118 2001.12.11. 2:33  115-122

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Amikor talányos kérdését reggel megkaptam, zsákbamacskakérdés volt. Elgondolkodtam azon, hogy vajon mit tartalmazhat az, ami ellen nekem tiltakoznom kellett volna. Az is eszembe jutott, hogy ha egyszer tiltakoztam Torgyán József képviselő úr jogszabályellenesen kitöltött vagyonnyilatkozata miatt, úgy talán azt kéri tőlem számon, hogy miért nem tiltakoztam a Medgyessy Péter gazdasági ügyeivel kapcsolatos, napvilágra került minősítések miatt. Pedig hány újságíró örült volna annak, ha ezt a véleményt megismerhette volna tőlem!

Elgondolkodtam azon is, hogy hátha a kérdés arra irányul, hogy Kaltenbach Jenő úr, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának jogi szabályozásáról tartott egy tanácskozást, egy konferenciát, amely állami rendezvényként meghirdetett konferencia volt, és a kormányzat egyetlenegy képviselőjét nem hívták meg erre a konferenciára. Az Európai Unió és az Európa Tanács képviselői nyilván ebből adódóan elég egyoldalú képet kaphattak a diszkrimináció helyzetéről.

 

(13.20)

 

Aztán végül most megismerhettem, hogy valójában mire irányult a képviselő úr kérése - nagyon jó az emlékezetem, és nagyon jól emlékszem arra az 1997. novemberi napra, amikor tiltakoztam. Képviselő Úr! A kettő között az a különbség, hogy akkor a Kiss Elemér-féle előterjesztés egy nem nyilvánosságnak szánt, egy lopakodó előterjesztés volt, ezzel szemben a kormány nyíltan vállalta, hogy ezt nyilvánosságra hozza.

Egyetlenegy mondatot szeretnék idézni Kiss Elemér akkori előterjesztéséből, ami igen nagyon meglepő volt számunkra, hiszen azt mondta akkor az előterjesztés, amire a kormány akkor rábólintott (Közbeszólás az SZDSZ soraiból.) - bocsáttassék meg, és tessék megvárni a végét! -, hogy bizony egy olyan harmincperces adást kívánnak elkészíttetni közpénzen, amely elé meg utána hozzárakhatja a helyi stúdió a maga témáját, úgy feltüntetve, mintha ez az egész a sajátja lett volna.

Ezzel szemben, kérem szépen, a kormány tisztességesen vállalta azt, hogy egy nyilatkozatban, egy hirdetésben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) elmondja a választópolgároknak, hogy mire költöttük az elmúlt három és fél évben a költségvetés pénzét. (Dr. Szent-Iványi István közbeszólása.) Mindezt tette úgy (Moraj az SZDSZ soraiban.), hogy három forintjába kerül állampolgáronként ez a nyilatkozat.

Köszönöm a figyelmét. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 122 2001.12.11. 1:23  115-122

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! A két legfontosabb különbség a kettő között: az egyik becsületesen, nyilvánosan vállalta azt, hogy ezt nyilvánosságra hozza egy beszámoló keretében; a másik megoldásban pedig rejtett módon akarták azt elérni, hogy a vidéki televíziók ezt tekintsék a sajátjuknak, kvázi önök ki akarják használni azt, hogy hírínségben szenvednek, és nincsen pénzük reklámfilmek készítésére, majd önök kitöltik az időt. Ez a legnagyobb különbség a kettő között: a kormányzat nyíltan vállalta. (Közbeszólás az MSZP soraiból.)

1991-ben Kanadából hazaérve az akkori házelnököt felkerestem, és megkértem az elnök urat, hogy vizsgáljuk meg azt a kanadai módszert, amely minden évben bemutatja a választópolgároknak - minden évben, nem akkor, amikor egy ciklus kezd lezárulni - azt, hogy a választópolgár pénzét hova tették: egy kis kiadvány keretében minden háztartásba eljuttatják. Ezt a tisztességes megoldást szerettem volna az elmúlt nyolc évben is egyébként elérni, és amit én önöknek szóvá tettem 1997-ben, az pontosan az, hogy nem vállalják, amit akarnak tenni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hanem csak azt a látszatot keltették, mintha maga... (Közbeszólás az SZDSZ soraiból.) - itt a papírom (Felmutat egy papírlapot. - Az elnök ismét csenget.) -, mintha ezt maguk a kábeltelevíziók kérték volna a saját költségükre. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból. - Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 136 2001.12.18. 2:13  133-140

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! A kormány és az igazságügyi tárca kezdettől fogva eltökélt volt abban, hogy a kábítószer-fogyasztás és -forgalmazás szigorításának a szabályaival együtt szabályozza a dopping kérdését is. Egyébként először tettük meg ezt az elmúlt több évtizedes jogalkotásunkban, és kiemelt feladatként.

Számomra a kábítószer-fogyasztás és a dopping azonos értékítélet alá tartozik. A doppingfogyasztásnál még egy olyan többlettényállás is van, amiről a képviselő úr beszélt; részben az, hogy morális elvárás a sportolókkal szemben, hogy a verseny tisztességét ne befolyásolják, ugyanakkor ez a befolyásolás hihetetlen nagy egészségkárosítással és -károsodással jár. Ezért alkottuk meg a büntető törvénykönyvnek az ön által is hivatkozott szabályozását, amely büntetni rendeli a visszaélés tiltott teljesítményfokozó szerrel vagy módszerrel nevű tényállást.

Valóban igaz, az Alkotmánybíróság egy olyan háttérjogszabály megszületését kérte, amely háttérjogszabály megszületett egyébként: ez egy kormányrendelet, amelyet megalkottunk. A kormányrendeletet az Igazságügyi, az Egészségügyi és az Ifjúsági és Sportminisztérium dolgozta ki. Ez a kormányrendelet teljesen egyértelmű meghatározást ad az Alkotmánybíróság korábbi előírásának megfelelően a tiltott teljesítményfokozó szerek listájáról, a tiltott módszereknek és a dopping fogalmának az Alkotmánybíróság által kért pontosításáról.

Elkészült a büntető törvénykönyvnek a tényállástervezete, ez szakmai egyeztetésen az Egészségügyi Minisztériumban, az Igazságügyi Minisztériumban és a Testnevelési Egyetemen jelenleg megvitatás alatt áll. Én nagyon bízom benne, hogy ezt az egyeztetést mihamarabb be tudjuk fejezni. A kormány és jómagam is eltökéltek vagyunk abban, hogy bizony keményen büntessük a dopping használatát.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 140 2001.12.18. 0:36  133-140

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm, hogy ezt a kérdést feltette, és remélem, meggyőződött arról, hogy ebben eltökéltek vagyunk.

A jogalkotásnak a menete azonban nem egyik napról a másik napra teszi lehetővé számunkra azt, hogy egy kormányrendelet egyeztetését szakmailag, vegyészeti és egyéb szempontból elemzésnek tegyük ki, majd ezt követően készüljön el a büntető törvénykönyv. Azoknak az intelmeknek pedig, amelyeket megfogalmazott a képviselő úr, jó részét elfogadtuk korábban.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 280 2001.12.18. 1:42  230-299

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Szomorúan hallgatom a vitát (Horn Gábor: Mi is így vagyunk vele!), mert ma az Országos Választási Bizottság tagjainak megválasztásáról kellene szóljon ez a vita. És azért nem értem az ezzel kapcsolatos ellenvetést, mert az Országos Választási Bizottság minden lényeges döntése ellen vagy a Legfelsőbb Bírósághoz, vagy az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni. (Nagy zaj az MSZP és az SZDSZ padsoraiból. - Puch László: Háromszáz év múlva dönt!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok olyan döntésünk volt az elmúlt években, amelyek kapcsán utóbb kormánypártok és ellenzék együttesen érezhették azt, hogy emberi méltóságokról, szaktekintélyekről van szó, akiknek a tekintélyét tiporja az Országgyűlés (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem arról van szó!) néhány méltatlan vitával.

Az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni azokban a kérdésekben az Országos Választási Bizottság döntése ellen, amelyek akár népszavazással kapcsolatosak, az aláíróív gyűjtésétől kezdve a kérdés feltevéséig nagyon sok esetben, míg az ügyek másik részében a Legfelsőbb Bíróság az, amely bizony az Országos Választási Bizottság döntései ellen eljár. Különböző választási ügyek ezek.

Igazán nem értem a képviselőtársaimat, hogy miért kell ilyen indulatos vitát lefolytatni egy olyan kérdésben, ahol megkérdőjelezhetetlen szaktekintélyekről és jogállamnak megfelelő demokratikus fellebbezési fórumokról is szó van.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF és a Fidesz padsoraiból. - Folyamatos zaj az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 10 2002.02.26. 5:40  7-10

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Miniszterelnök Úr! Van egy bölcs magyar mondás: van, aki vizet prédikál, és bort iszik.

Tisztelt Képviselő Úr! Részt vettem azon a hatpárti ülésen, amelyet a köztársasági elnök úr összehívott; az SZDSZ kivételével mindenki, aki ott volt, egyetértett abban, hogy bizony, amit a köztársasági elnök úr a maga alkotmányos szintjén megtehet a nemzet egysége, a nemzet érdeke, a nemzet összetartozása érdekében, azt tegyük meg. Ugyanis a köztársasági elnök nem fog igazságot szolgáltatni, mert alkotmányos feladatánál fogva nem ez a feladata, nem ez a szerepe. Tévedett az, aki olyan téves feltevésben érkezett a köztársasági elnök úr előtti megbeszélésre, hogy ő majd ott igazságot szolgáltat.

Ő, ahogy ezt a mai felszólalásában megtette, csak a nemzet egysége érdekében kérhet meg mindenkit - parlamenten kívüli pártokat, parlamenti pártokat - arra, hogy óvják meg a nemzet egységét, és mindent, ami kampánycélokat szolgál, rendeljék alá a nemzet érdekének, a nemzet összetartozásának és a nemzet egységének.

Erre a kérésre, amikor a köztársasági elnök úr feltette azt a kérdést, hogy ki nem ért ezzel egyet, senki nem mondott nemet. Ketten, a Fidesz és a Magyar Demokrata Fórum elnöke vállaltuk azt, hogy a kampányban érvényesíteni fogjuk a köztársasági elnök úr kérését. (Dr. Kis Zoltán: Ez látszott eddig is!) Minden erőnkkel azon leszünk, hogy sem azok, akik az MDF nevében és a Fidesz nevében, sem pedig azok, akik a kampányunkban részt vesznek, ilyet nem tesznek.

Rendkívül fontos egy kampányban a hangnem, és rendkívül fontos a kampányban a tartalom, amiről beszélünk. Én nagyon jól emlékszem, amikor ebben az Országgyűlésben, 1990-ben Antall József miniszterelnök úr azt mondta: "Ha engem gazembernek neveznek a túloldalról, az annyit jelent, hogy nem értenek egyet a politikámmal." (Dr. Kis Zoltán: Mi ilyet soha nem mondtunk! - Kovács Kálmán: Nem mi mondtuk!) Ezek szavak.

Ezek szavak. De belegondoltunk-e abba, hogy mit jelent az a tartalom, amelyet nagyon szép szavakkal meg lehet fogalmazni. Mit jelenthet az a tartalom, amely kritika helyett sorozatosan praktikákat fogalmaz meg? Mit jelent az a tartalom, amely szép szavakba burkoltan olyan csúsztatásokat tartalmaz, amelyekkel ön az imént élt? Kikérem a Fidesz és a Magyar Demokrata Fórum nevében, hogy önök rendszeresen Fidesz-MIÉP-együttműködésről beszélnek!

Öntől pedig, képviselő úr, különösen elvárom azt, aki 1990-ben, illetőleg ön még akkor fideszes volt ugyan, azóta váltott, de 1990-ben és '89-ben... - az ön pártja a rendszerváltozás hajnalán olyan elfogadhatatlan politikai légkört teremtett, amelyben az akkori rendszerváltó pártok emberi szóval nem tudtak az akkori reformszocialistákkal szót váltani az átalakulás érdekében, mert önöktől semmi mást, az SZDSZ-től semmi mást nem lehetett hallani, mint hogy aki az akkori reformszocialistákkal szóba állt egy nemzet békés átmenete érdekében, akkor az kommunista volt, rózsaszín volt, és lepaktált a szocialistákkal. (Dr. Kóródi Mária: '94-ben már nem lehetett beszélni velük, csak '90-ben!)

Tisztelt Képviselő Úr! Ezek után önök, akik még a jó szó lehetőségét is megvonták az akkori rendszerváltó pártoktól - nem az együttműködést, tévedés ne essék, a jó szó lehetőségét -, önök 1994-ben, félretéve értékeket, érdekeiket elővéve, annak ellenére, hogy Magyar Bálint úr kijelentette, hogy mi soha nem lépünk koalícióra a szocialistákkal, koalíciót kötöttek. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból.) Önök ma ne fenyegetőzzenek azzal, hogy kivel és milyen együttműködést fog kötni a Fidesz-Magyar Demokrata Fórum együttműködése, mert ha van ma hiteltelen ember, aki erre jóslatot tehet, az valószínű, hogy pont a Szabad Demokraták Szövetségéből jöhet. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van! - Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Képviselő Úr! Minden rossz, ha a vége rossz - ez úgy összességében jellemzi is (Dr. Kóródi Mária közbeszól.) azt az elmúlt négy évet, amelynek szellemében önök kifejtették ellenzéki magatartásukat itt, a Magyar Országgyűlésben. Amikor az utolsó parlamenti ülésnaphoz elérkezünk, és az utolsó parlamenti ülésnapon a köztársasági elnök úr megtisztel minket a jelenlétével, amikor önök kiáltanak szebb szó, jó szó után, akkor nagyon méltó önökhöz azt mondani egy szép magyar mondással szemben, hogy minden jó, ha a vége jó, hogy önök: minden rossz, ha a vége rossz - hát ki mint él, úgy ítél, képviselő úr. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 126 2002.02.26. 0:49  125-127

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Egy olyan határozat van önök előtt, amelyre azért került sor, mert a korábbi határozatot az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette. Ha egy versenyjogi ügy a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség közötti kereskedelmet érinti, akkor a Versenyhivatalnak ezt a határozatot kell alkalmaznia a versenytörvény helyett.

A törvényjavaslatot azért terjesztettük a tisztelt Országgyűlés elé, mert a Társulási Tanács határozata április 1-jén hatályba lép. Ezért kérem a tisztelt képviselő hölgyeket és urakat, támogassák a javaslatunkat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 158 2002.02.26. 1:41  157-158

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány nevében és a kormány képviseletében szeretnék az Országgyűlés munkájának végeztével köszönetet mondani elsősorban az Országgyűlés elnökének, alelnökeinek, a főtitkárnak, a főtitkárhelyettes úrnak és mindenkinek a Magyar Országgyűlésben, aki segítette négy éven keresztül a mi munkánkat.

A kormány képviseletében szeretnék köszönetet mondani a nyilvánosságot biztosító sajtónak, újságíróknak, rádiónak, rádiós munkatársaknak és a televíziónak, és kívánom a kedves képviselőtársaimnak, hogy egy nagyon tisztes kampány előtt álljunk most egy olyan tisztes kampányban, ahol egy tisztes megmérettetés vár mindannyiunkra, minden kedves képviselőtársamra, hiszen az ilyen nemes verseny biztosítja mindannyiunk számára, hogy győzzön a jobb.

Kívánom, hogy olyan hónapok, hetek álljanak előttünk, amelyek után április 22-én és április 22-e után is jó és nyugodt lelkiismerettel nézhessünk egymás szemébe és - talán ami még fontosabb - honfitársaink szemébe.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány nevében szeretném megköszönni az önök munkáját is.

Köszönöm, elnök úr, hogy szót kaphattam. (Taps a kormánypártok soraiból.)