Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Van annak valami diszkrét bája, hogy a rendszerváltás után 25 esztendővel a magyar Országgyűlésben arról vitatkozunk, hogy a rendszerváltást megelőző időszakban milyen remek volt vidéken az élet, mennyire stabil, kiszámítható, a vidéki demokrácia tökéletesen működött. Azt gondolom, ez valahogy egy kicsit talán ‑ lehet, hogy másokat nem, de valószínű, hogy sokakat ‑ bennünket azért mellbe vág, de tudomásul vesszük. (Gőgös Zoltán: Mi vág mellbe? A háztáji meg a nyolcmillió disznó vág mellbe?) Szerencse, hogy ebben a Házban most erről érdemben vitatkozhatunk, szerencse. Gőgös képviselőtársam, meg­szoktam már, hogy ön a zenei aláfestést, ha én meg­szólalok, folyamatosan biztosítja. Köszönöm szépen, igyek­szem nem figyelni majd rá.

Tisztelt Országgyűlés! Azért ha már a rendszerváltásig visszamentünk, emlékeztetni szeretném önöket néhány apróságra. Amikor a privatizáció megkezdődött, vajon kik húztak belőle hasznot? Vajon kik húztak belőle hasznot? Vajon azok a gazdák húztak belőle hasznot, akik tisztességgel vissza akarták venni a földjüket és elkezdték a gazdálkodást?

Gőgös képviselő úr percemberekről beszélt. Hát, itt van ön előtt az az agrárügyeket 25 éve felvállaló percember, aki, nem vagyok rá büszke, de nem gyűjtöttem vagyont (Gőgös Zoltán: Azt a rendszert…), de tudom, mi az, hogy lelkiismeretesen küzdeni az emberekért, tudja? (Gőgös Zoltán közbeszólása.) Nem vagyok rá büszke, de ettől függetlenül nyugodtan nézek az ön szemébe is meg bárki szemébe. (Gőgös Zoltán: Én is.) Egy.

Kettő. Tisztázzuk a percemberek oldaláról, hogy mi is zajlott! Talán emlékszik még ön arra, amikor a gazdasági társaságok földtulajdonszerzési lehetőségét meg kívánták adni 1996-ban (Gőgös Zoltán: Nem emlékszem rá!); amikor aláírásgyűjtést kellett ahhoz kezdenünk, hogy egyáltalán a földet meg lehessen védeni és megtartani, mert önök már rég eladták volna az egészet. Talán még emlékszik ön arra, ugorjunk egyet, amikor 2002-ben megkapták a lehetőséget a kormányzásra, mi volt a legfontosabb lépésük: hogy a salátatörvénybe beapplikálják a földtörvényt, és nyilván ott azonnal módosították azokat a jogszabályokat, amelyek a családi gazdaságok tönkretételére irányultak. Emlékezzen vissza, kedves képviselőtársam, emlékezzen csak vissza, hogyan változtatták meg a családi gazdaságokra vonatkozó jogszabályokat! Emlékezzen csak vissza, hogyan változtatták meg a családi gazdaságok számára biztosított kedvezményes hiteleket, új feltételeket előírva, és lehetetlen helyzetbe hozva őket! (Gőgös Zoltán: Soha nem vettük vissza!) Emlékezzen csak vissza, kedves képviselő úr, hogy a nagyüzemek részére közel 80 milliárd forintot engedtek el! Emlékezzen csak vissza, hogy a nagyüzemek részére hogyan szervezték meg a konszolidációt! Remélem, sikerült felidéznem az ön emlékezetébe. (Gőgös Zoltán: Igen.)

Emlékezzen csak vissza, hogy az európai uniós tárgyalásoknál mennyire vették figyelembe a családi gazdaságok helyzetét! Emlékezzen vissza, hogy még egyeztetésre sem voltak hajlandók annak idején meghívni bennünket. (Gőgös Zoltán: És most mi van, Pista?) Németh Imre akkori miniszter jelezte, hogy nem hívtuk meg a Magosz elnökét, mert nem ért velünk egyet. Nos, azt gondolom, mi nem itt, máshol is, máskor is érdemben tárgyaltunk, csak úgy emlékezzen vissza! (Gőgös Zoltán: Akkor elmentetek tüntetni, most meg nem!) Nagyon kedves, képviselő úr, olyan kellemes így beszélnem, de csak folytassa nyugodtan, ne zavartassa magát!

A következő, amit szeretnék szíves figyelmébe ajánlani. Most hatalmas krokodilkönnyeket hullajtanak, hogy mi lesz a családi gazdaságokkal, mi lesz az egyéni gazdákkal. Képviselő úr, akkor kellett volna; akkor kellett volna, amikor ezeket a pályázati hirdetményeket elkészítették, és amikor megjelentették a Magyar Közlönyben, ahol önök az értékesítési egységeket kialakították; amikor összevonták a területeket, 1/1 tulajdonba azért, hogy nagy egységben tudják egy ajánlattételre odaadni azoknak, akik az önök számára kedvesek voltak. Emlékezzen csak vissza! (Gőgös Zoltán: Nem volt ilyen egy se, nem lett vége!) Itt van a kezemben! Itt van a kezemben! (Felmutatja a papírokat.)

Tisztelt Képviselő Úr! Önök azért hozták létre ezeket az értékesítési egységeket, mert ha már eladtak egy-egy nagygazdaságot ‑ tudom, most is folytatja majd, hogy Szendrőt hozom szóba. Igen, ha magát egy 5400 hektáros gazdaságot el lehetett adni, a földet meg odaadni a társaságnak, természetesen majd utána már az egy értékesítési egység megvan, csak egy tollvonás kellett volna, hogy az egészet odaadják. (Gőgös Zoltán: Odaadtuk?) Igen, mert megakadályoztuk (Győrffy Balázs: A szándék megvolt!), csak azért nem sikerült egyébként, mert az olasz tulajdonosnak meg a strómannak véletlenül nem stimmelt a személyiigazolvány-száma, de erről Budai államtitkár úr kicsit hosszabban tudna beszélni. Ha csak úgy a múltat visszaidézzük.

Rendben, nézzük akkor tovább! Ha már megvannak a nagy értékesítési egységek, ha már sikerült megoldani mindent, akkor jöttek önök azzal, hogy na, bevezetjük az SPS rendszert. Mi is ez az SPS-rendszer? Hát az, hogy bázisalapon határozzák meg a támogatásokat. Ezt gyönyörűen bevezették, Alkotmánybíróságnál kellett megtámadjuk, hogy ne tudják végrehajtani.

(17.00)

Mit jelentett volna ez? Azt jelentette volna, kedves államtitkár úr, hogy most már, ha sikerül odaadni a földet, sikerül odaadni a vagyont, adjuk hozzá a támogatást is kiemelten. Nos, én megértem, megértem, hogy ez önöket zavarja.

Fiatal gazdák támogatása, tisztelt államtitkár úr, csak hogy pontosak legyenek a számok, igyekeztem gyorsan rögzíteni magamnak. Annak idején, amikor az Új Magyarország vidékfejlesztési programot önök készítették, akkor önök a fiatal gazdák számára 8 milliárd forintot (Gőgös Zoltán: És mi lett a vége? 26.), 8 milliárd forintot irányoztak elő. Akkor jeleztük, hogy ez jóformán semmi. Önök nem figyeltek és nem is bíztak a fiatalokban. Örülök, hogy most Harangozó Gábor képviselő úr ilyen boldogan emlegeti a fiatalok ügyét és ennyire harcosan kiáll értük. Akkor kellett volna, kedves képviselő úr, amikor 8 milliárdot irányoztak elő egy hétéves pénzügyi ciklusra, úgy ‑ és elmondom azt is, mert nem beszélek mellé, maradjunk a tényeknél -, önök összesen 25 milliárd forintot fizettek ki (Gőgös Zoltán: Így van. Akkor mi a baj?), önök összesen… (Dr. Varga László: Miért jó, hogy eladjátok a földeket?) Pillanat! Csak abban a ciklusban még, abban a ciklusban még az Orbán-kormány összesen 72 milliárd forintot tett hozzá ehhez, kedves képviselő úr. (Gőgös Zoltán: A fiatal gazdáknak 70 milliárd? Ne beszélj már!) Összesen 72 milliárd forintot tett hozzá ehhez, kedves képviselő úr. Itt kezdődik az, amikor a fiatalokkal elkezd a kormány foglalkozni érdemben, súlyt adva. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Képviselő úr, ez az, amit kifizettek, és amit még most ebben a pénzügyi ciklusban kifizetnek a fiatal gazdák számára.

De ha már itt tartunk, hogy ki mond igazat és ki nem, abban az időben hatalmas vitát folytattunk arról, hogy azok a fiatalok miért nem indulhatnak a fiatalgazda-pályázaton, akik már gazdálkodtak, akiknek a családja gazdálkodott, akik a szülőktől, nagyszülőktől kaptak valamennyi földet, hogy próbálgassák a szárnyaikat. (Gőgös Zoltán: Most indulhatnak?) Nem voltak hajlandók az Unióhoz fordulni, és nem voltak hajlandók változtatni. Most, a mostani programban, már a fiatalgazda-programban azok is pályázhatnak, azok a fiatal gazdák, mert így lett a program elfogadtatva, mert ezt akarja a mostani kormány, hogy az a fiatal gazda, aki gazdálkodik, az a fiatal gazda tudja igénybe venni a támogatásokat.

Tisztelt Képviselő Úr! Csak úgy szeretném tájékoztatni önt, hogy jelenleg, amit a kormány betervezett, az 77 milliárd forint ebben a ciklusban még plusz a fiatal gazdák számára. Tehát egyszer 72-t már kifizetett, és most 77 milliárdot előirányzott. (Gőgös Zoltán: Nyugtával dicsérjük a napot!) Azt gondolom, jelezve Sallai képviselő úr felé is, hogy ez a kormány nem azzal akar szórakozni, hogy most induló gazdaként kinek 1-2 vagy 5 hektár földet ad, és belehajszolja abba, hogy kezdje el a gazdálkodást, mert előbb-utóbb majd csak belebukik, hanem odafigyel, segít, és megfelelő támogatásokat biztosít a fiatal gazdák számára. Tudja, az a célunk, hogy valóban versenyképes és hosszú távon olyan stabil gazdaságok jöjjenek létre, amelyek a nemzetközi versenyben is talpon tudnak maradni. Nos, azt gondolom, hogy talán ezt követően…

Még egyetlen kis színest azért engedjenek meg, hogy megemlítsek. Talán emlékeznek rá, amikor a Na­tura 2000-es területekről a döntés megszületett, tudják, kedves Sallai képviselő úr, tudja, hogy honnan tudták meg a magyar gazdák, hogy az ő területük Natura 2000-es földterületbe esett? (Zsigó Róbert: Gőgös Zoltán mondta.) Onnan, ha elmentek a földhivatalba, és véletlen akartak valamilyen beavatkozást. Arra nem volt hajlandó az akkori kormány, hogy legalább egy tájékoztatást adjon, holott az Európai Unió összes tagállamában megfelelő egyeztetést lefolytattak a gazdákkal, és tájékoztatták őket, tudja? Csak úgy mellesleg szeretném megjegyezni.

Van még egy harmadik megjegyzésem. Ne a magyar gazdától féltsék a földet! A magyar gazda pontosan tudja, a gazda, a tulajdonos gazda pontosan tudja, hogy a földet hogyan és miért kell művelni. Tudja?! Ő generációkban gondolkodik előre, nem arra figyel, és nem azt alapozza meg, hogy ő bérlőként gazdálkodjon, hanem tulajdont akar teremteni. Miért? Hiányolták, akkor nézzük. Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert a tulajdonos gazda stabilan, hosszú távon gondolkodik, ő figyel arra, hogy milyen módon műveli a talajt, milyen a talaj tápanyagszintje, hogyan, mekkora összeget fordít arra, hogy rendes gazdaként megfelelő hozamokat tudjon elérni. Ha öntözésre be akarja rendezni a területét, bérelt területen komoly beruházásokat megvalósít? Nem. (Gőgös Zoltán: Miért nem?) Hosszú távon, stabilan a tulajdon az, amelyik biztonságot és garanciát ad.

Képviselőtársaim elmondták a különböző uniós törekvéseket, én csak úgy egy mondattal, engedjék meg. Pontosan ismerjük, hogy a magyar földtörvényt kik és hogyan jelentették fel Brüsszelben, ismerős a stílus, nagyon sokszor elhangzott ebben a Házban is. Ha már arra hajlandók voltak, akkor nyilván van egyfajta félelmünk, hogy nem véletlen indul majd a brüsszeli támadás is. Meggyőződésem az, nem véletlen kezdeményeztük, nem véletlen kezdeményeztem, hogy valóban a gazdáknál van a legjobb helyen a föld, úgy, úgy, hogy ehhez a gazdák megfelelő hitelt kapjanak, méghozzá úgy, hogy valóban 1,95 százalékos kamatteher mellett, húsz évre. Elmondták a kollégáim világosan, nem akarom végigismételni, hogy milyen feltételeket tudunk és tudtunk megteremteni ehhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy Harangozó Gábor képviselőtársam szavaira nagyon röviden reagáljak. Ugyan azt írtam ide magamnak, hogy méltatlan lenne a válasz, abban a stílusban én nem is szeretnék. Nem is szeretnék abban a stílusban, azt hiszem, hogy majd képviselő úr is néhány év múlva rádöbben, attól, hogy durva kifejezéseket használ a Magyar Országgyűlésben, attól még nem lesz nagyobb súlya a szavának. Azt gondolom, hogy ha ön itt, ebben a Házban példákat hoz, az nagyon helyes, tegye is, csak ezeket a példákat hozza úgy, legyen szíves, hogy az valóban a magyar gazdaságra is alkalmazható legyen.

Ha ön valóban félti a magyar embereket, ha ön valóban félti a magyar vidéket, akkor valahogy én nem értem, talán a frakciójával is egyeztetni kellene, ne csak a személyes véleményét mondja el, hogy hogyan képzelték el és hogyan képzelik el ma is azt, hogy vidéken, a vidéki emberek megfelelő földterületekhez jussanak. Hogyan képzelték, hogyan képzelnék el azt, hogy egyik pillanatban el akarják vonni a földet, egyik pillanatban nagy értékesítési egység, egyik pillanatban nagybirtokot akarnak, a következő időszakban már szociális szövetkezetet és szétteríteni a földet? Képviselő úr, valamelyik állítás komoly kérdőjeleket tesz a mondat végére, döntse el, hogy melyik az igaz.

Én nem kívánom ezt a részét most már tovább firtatni, maradjunk abban, hogy a magyar kormány döntött, a magyar kormány a gazdák mellé állt, a magyar kormánynak az a fontos, hogy egy versenyképes, hosszú távon stabil, működőképes gazdaság jöjjön létre úgy a magyar vidéken, hogy ezek a gazdaságok stabilan képesek legyenek minden tekintetben versenybe szállni. Nagyon jól tudjuk azt, hogy törvényekkel tudjuk védeni a földet, de hosszú távon megtartani csak eredményes gazdálkodással, ahhoz pedig, hogy sikeres legyen a gazdálkodás, komoly invesztícióra van szükség, ahhoz pedig tulajdonra. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)