Készült: 2021.08.05.08:53:21 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

185. ülésnap (2021.03.22.), 322. felszólalás
Felszólaló Dr. Varga László (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:02


Felszólalások:  Előző  322  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ilyen hosszú vitanap vége felé közeledve talán egy picit jó is a végén hozzászólni ellenzéki képviselőként, mert egy picit össze tudom foglalni azt, amit én láttam itt.

Egy másfajta keretet is szeretnék ebben a hozzászólásban adni talán annak a feladatnak, ami itt mindannyiunk előtt áll. Először is, teljesen egyetértek ellenzéki képviselőtársaimmal abban, hogy az elmúlt tíz évben nagyon rossz tapasztalataink vannak abban a tekintetben, hogy a forrásfelhasználás hatékonysága milyen volt, illetve rengeteg korrupciós ügyről hallhattunk az országban, amely nagyon sokszor kötődött kormánypárti politikusokhoz vagy kormánypárti érdekkörökhöz.

Az ezzel kapcsolatos felháborodásának hangot adó ellenzéki képviselőtársaimmal egyetértek, hiszen az elmúlt tíz évben is történelmi lehetőség volt hazánk előtt a fejlett Nyugathoz való felzárkózás tekintetében. Egyébként azt gondolom, hogy a magyar társadalom jelentős részében tapasztalható felháborodás ennek szól, ennek a csalódottságnak szól.

Persze, ez egy több évtizedes álom, hogy Magyarország felzárkózik, csatlakozhat a fejlett Nyugathoz  ez már a rendszerváltás álma és maga az uniós csatlakozás álma is , azonban valljuk meg, hogy nagyon sokkal adós a magyar társadalomnak a politika ebben a tekintetben. Azt gondolom, hogy helyesen teszik az ellenzéki képviselőtársaim is, ha az elmúlt tíz-tizenegy év felelősségére ebben a tekintetben rámutatnak.

Azonban a mai helyzetet úgy látom, hogy ez a hétéves ciklus és az RRF nyújtotta lehetőség, az emberiséget sújtó hatalmas tragédia, a koronavírus-járvány miatti európai uniós fejlesztési források mindösszesen egy olyan évtizedet jelenthetnek hazánk számára, amely történelmi felzárkózási lehetőség.

Nyilván a válság elmúltával, az egészségügyi járványhelyzet elmúltával és aztán a társadalmi-gazdasági válságot követőleg, reméljük, egy konjunktúraidőszak következik, és nem mindegy, hogy hogyan alakítjuk át a társadalmi és gazdasági viszonyokat ebből kifolyólag Magyarországon.

Tehát azt állítom, hogy akkor tesszük mindannyian jól a dolgunkat, ha évtizedek múlva esetleg a gyerekeink, unokáink megkérdezik, hogy mit tettünk ebben az időszakban felelős politikusként, milyen javaslatokkal járultunk hozzá ahhoz, hogy egy jobb, hatékonyabb fejlesztési program szolgálja a felzárkózásunkat, akkor tesszük jól a dolgunkat, ha erre nyugodt lelkiismerettel tudunk majd válaszolni, hogy megtettük a dolgunkat.

Pontosan ezért nem értem egyébként, hogy miért nem volt nyitottabb a kormány ebben az időszakban adott esetben az önkormányzatok véleményére. Az önkormányzatok fejlesztési programjait, amiket elfogadtak igen sokszor ellenzéki vezetésű önkormányzatok, ezeket sokkal jobban lehetett volna összehangolni az RRF, illetve a hétéves ciklus programjaival. Nem látjuk ezt pontosan, hogy ez megtörténte, illetve milyen mélységben történt meg, és ebből bizony fakadnak problémák.

Én alapvetően két szempontból közelítem meg ezt a vitanapot. Az egyik nyilván a frakcióm, az MSZP-frakció álláspontja. Mi hét csoportba osztottuk azokat a prioritásokat, fontos társadalmi és gazdasági célokat, amiket el szeretnénk érni. Akik régebb óta ismernek képviselőtársaim közül, azok tudják, hogy ilyenkor, amikor fejlesztéspolitikáról beszélek, mindig megemlítem szűkebb pátriám, Borsod megye és Miskolc céljait is.

Most az a szerencsés helyzet van például Miskolc esetében, hogy nemrégiben született meg, és folyamatosan formálódik  nyilván a lehetőségekhez mérten  a „Miskolc 2030” program is, amely komoly vízió annak a tekintetében, hogy milyen Miskolcot szeretnénk Magyarországon belül látni tíz év múlva.

Én azt szeretném mondani önöknek, hogy elsőként frakcióm azt szeretné, ha ennek az egész folyamatnak, ennek a tervezési ciklusnak a középpontjában az ember állna. Nagyon bonyolult prioritások vannak, nagyon bonyolult pályázati rendszerek egy-egy ilyen időszakban, de azt szeretnénk, hogy ez a program szolgálja az embert, a magyar embereket, az egész életen át tartó tanulást, a biztonságos, rugalmas foglalkoztatást, az esélyegyenlőséget, a méltányos munkafeltételek biztosítását, megfelelő szociális védelmet, társadalmi befogadást, méltó lakhatást és méltányos időskori jövedelmet. Ezek tehát azok a célok, melyek mentén fontosnak tartom hangsúlyozni tehát, hogy a fókuszban az embernek kell állnia.

Másodikként az egészségügyet hoznám szóba. Kereszttüzében áll vitánknak a magyar egészségügy állapota. Azt gondolom, hogy ezekben a hetekben nagyon óvatosan kell minden mondatot megfogalmaznunk ebben a tekintetben, és mindig ki kell emelnünk, hogy elképesztő heroikus küzdelmet vív számtalan magyar egészségügyi dolgozó azért, hogy Magyarország ezt a járványt sikerrel vészelje át, és a lehető legkevesebb áldozat legyen Magyarországon.

Az ő heroikus munkájukat, azt gondolom, mindannyian elismerjük. Látjuk a küzdelmüket. Látjuk a magyar családok, a magyar emberek küzdelmét, de beszélnünk kell arról majd a járvány elmúltával és lehet, hogy már most is, hogy ennek a heroikus küzdelemnek az ellenére miért van az, hogy ilyen sok halálos áldozatot követel Magyarországon ez a járvány.

Egészen biztosan van fejlesztenivaló az egészségügyi rendszerben, és azt gondolom, kimondható az, hogy az elmúlt tíz-tizenegy évben nagyon sok elmulasztott fejlesztési lehetőséget láthattunk a magyar egészségügyben. A következő tíz évnek az egészségügy fejlesztéséről kell szólni, egy igazságos, mindenki által elérhető rendszer felépítéséről, ami a nyugatihoz hasonló életesélyeket kínál a magyar társadalom minden tagjának.

(22.30)

Itt a lehetőség, egy soha nem látott fejlesztési időszak a két nagy csomagot egybevéve, tehát egy nagyon fontos prioritás a számunkra az egészségügy fejlesztése.

Fókuszba állítanánk  itt harmadikként ezt hadd említsem meg  a jövő generációit. Róluk szól ez az egész. Eleve nyilván az RRF mint konstrukció, egy olyan konstrukció, amelyet nyilván a jövő nemzedékei is fognak fizetni, ezért nem mindegy, hogy a gyermekeink, unokáink számára milyen lehetőségeket biztosítanak ezek a fejlesztések, hogyan növelik hazánk versenyképességét, és hogyan javítják a jövő generáció életesélyeit.

Fontos az ifjúsági munkanélküliség mérséklése. Ebben a tekintetben európai programok is vannak, és továbbiak szükségesek, de nem mindegy, hogy mit teszünk ma Magyarországon. A bérlakásépítési programok bántóan kis volumenűek, vagy elmaradtak a korábbi években, csakúgy, mint a gyermekszegénység elleni érdemi küzdelem. Az igazi tét tehát, hogy a jövő generációi milyen életeséllyel rendelkeznek, és milyen tudással ruházzuk őket föl majd Magyarországon, ami az ő versenyképességüket is szolgálja.

Fontos a zöldfordulat, hiszen a válságból való mihamarabbi kilábalásnak egy gazdasági kitörési lehetősége, és azt gondolom, nagyon fontos, hogy hazánk egy élhető, természetes környezetet is nyújtson az itt élőknek.

Fontosnak gondolom, hogy a víziközmű-fejlesztés még meglévő problémáit ebben a tíz évben megoldja Magyarország, az egészséges ivóvíztől kezdve az elképesztő hálózati veszteségekig. Majd 50 százalékos már a korábbi azbesztcement csövek állapota miatt Miskolcon ez a hálózati veszteség, de gondolom, tudnának beszélni erről a többi nagyvárosból származó képviselőtársaim is. Ezek olyan dolgok, amiket ha most nem old meg ebben a tíz évben Magyarország, akkor nem tudjuk, hogy mikor lesz rá hasonló volumenű forrás.

Amikor a „Modern városok” programot bejelentette ’15 áprilisában a miniszterelnök Miskolcon, én sajtótájékoztatót tartottam rögtön a rendezvény után, és azt mondtam, hogy két dolog bántóan kimaradt, ami egyébként környezetvédelmi cél is. Az egyik a barnamezős rehabilitáció, kifejezetten az acélmű korábbi, a DAM területére gondolok, de akár a Digép területére is. Most a rozsdaövezetekről sokat hallunk, én azt szeretném miskolci képviselőként, és határozottan zászlóra tűzöm, hogy ezt a tájsebet és ezt az adósságot megoldja Magyarország ebben a tíz évben. Kezelni kell a barnamezős területeket, a korábbi ipari területeket is.

A másik pedig a légszennyezés, rengeteget beszéltem erről is itt, a Házban. Nem járja, ami a Sajó völgyében van, tehát ez az egész megyét érintő kérdés, de Miskolcon is nagyon súlyos a helyzet, évről évre heteken keresztül egészségtelen a városban a levegő. Majd 13 ezer magyar honfitársunk élete rövidül meg azáltal évről évre, és hal meg hamarabb 13 ezer honfitársunk, hogy ilyen a légszennyezés Magyarországon. Itt a zöldcélokhoz be lehet rendezni nagyon sok mindent, az energiaracionalizálási programokat nemcsak a bérházaknál, hanem nyilván a családi házaknál is már; a tiszta közlekedést, zöldbuszokat, tehát elektromos buszokat és a kötött pálya újragondolását. Gondolok itt a tram-trainekre egyébként Miskolcon és vonzáskörzetében, ugyanúgy Borsod megyében, és gondolok az elmaradó intermodáliscsomópont-fejlesztésekre, amelyek Miskolcon érintik a Gömöri pályaudvart, a Tiszai pályaudvart, a Búza teret, és egy egészen más dimenziót nyújthatnának az agglomeráció számára is. Ne felejtsük el, hogy itt azért 350-400 ezer emberről is beszélünk, ha Kazincbarcika, Tiszaújváros dimenzióját és Dél-Borsodot is beleértjük.

Tehát ezek mind-mind olyan célok, amelyek a zöldprojektekkel  Lillafüred, Bükk fejlesztése, Bánkút fejlesztése , és emellett természetesen ne felejtsük el, a történelmi Avas és a miskolci történelmi belváros fejlesztésével együtt egy egészen új várost nyújthatnak a Miskolcon és a környéken élőknek. A tervek megvannak tehát, „Miskolc 2030”, ezek rendelkezésre állnak, a kormányon, önökön múlik, hogy a következő hónapokban mit hallanak meg ebből. Inkább azt mondom, a következő bő egy hónapban, hiszen itt azért rövidebb határidők vannak ebben a tekintetben. Hallják meg a miskolciak szavát!  én ezt kérem önöktől. Elmaradt az érdemi egyeztetés és hivatalos egyeztetés az önkormányzatokkal, én így látom, de pótolható ez még a hátralevő rövid időszakban, ha ezeket a javaslatokat komolyan veszik.

A szuszu…, a szubszidiaritás elve szerint  nekem is nehezen ment így hirtelen kimondani, ahogy Ungár képviselőtársamnak , tehát a szubszidiaritás elve szerint ötödikként hadd mondjam, hogy az önkormányzatok közvetlen forrásai is nagyon fontosak, és ezeket fontosnak is tartjuk. Szerintem, ha önök komolyan gondolják azt a fajta retorikai küzdelmüket, amit Magyarországgal, a Magyarországnak járó költségvetési források kapcsán mondanak, akkor azt gondolom, hogy ott van a legjobb helye bizonyos döntéseknek, az ilyen típusú döntéseknek is, ahol a legközelebb van ez a döntés az emberekhez és az érintettekhez. Ezért azt gondolom, hogy nem lehetnek ellenfelei a közvetlen önkormányzati források támogatásának. Arra kérem önöket tehát, kormánypárti képviselőtársaim, hogy támogassák ezeket az ügyeket Brüsszelben és nyugat-európai partnereiknél is, még ha mostanában egyre kevesebb partnerük is van ebben.

Jogállamisági kritériumokról is sok minden elhangzott. Szerintem világos, hogy közös értékek és elvek érvényre juttatását támogatni kell, és az is világos, hogy a frakciónk támogatja az Európai Ügyészséghez való csatlakozást. Ezzel együtt határozott álláspontunk, hogy Magyarország és polgárai semmiben sem szenvedhetnek kárt azért, mert éppen a jelenlegi kormány valamilyen frontot nyit Brüsszelben. Tehát a magyar embereket ebből kifolyólag semmiféle kár nem érheti, ugyanakkor világos jogállamisági kritériumok kellenek.

Hetedikként, azt gondolom, hogy a kohéziós és agrártámogatások volumenét, mértékét, formáját őrizni kell akkor is, ha a koronavírus-járvány átírta most a helyzetet és a költségvetési számokat. Hazánknak az az érdeke, hogy ezek a jól bevált és ismert alapok működjenek, és hasonlóan szolgálják a nemzeti érdekeinket, mint korábban. Persze, ehhez transzparens és megfelelő szabályok kellenek.

Összefoglalva tehát azt mondom, történelmi évtized előtt állunk, lehet, hogy többé ilyen lehetősége Magyarországnak a gyors és hatékony felzárkózásra nem lesz, vagy belátható időn belül nem lesz, vagy a mi életünkben vagy a politikai pályánkon biztos, hogy nem. Szerintem akkor dolgozunk jól ellenzékben és kormánypárt, ha ennek a felelősségnek a teljes tudatában teszünk javaslatokat, és a lehető legszélesebb egyetértésben fogalmazzuk meg a fejlesztési programjainkat. Sajnálom, hogy ez nem sikerült első körben, és sajnálom, hogy az ellenzék ezen vitanap-kezdeményezése kellett ahhoz, hogy ennek kapcsán érdemi párbeszéd kialakuljon a parlamentben, de sosem késő.

Azt kérem, hogy vegyék figyelembe az itt elhangzott ellenzéki véleményeket is végső álláspontjuk kialakításánál. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  322  Következő    Ülésnap adatai