Készült: 2021.07.24.00:06:01 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

185. ülésnap (2021.03.22.), 308. felszólalás
Felszólaló Korózs Lajos (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:27


Felszólalások:  Előző  308  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KORÓZS LAJOS (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Lehet, hogy fura módon én azokhoz az ügyekhez szeretnék hozzászólni, amelyek itt az előkészítő dokumentumokban is már különböző prioritásként megjelentek. Én konkrétan a hármas prioritási tengellyel, amely a társadalmi felzárkóztatás fejlesztésével foglalkozik, valamint a négyessel, a szociális fejlesztésekkel kívánok néhány gondolat erejéig foglalkozni.

Tisztelt Ház! Tökéletesen egyet lehetne érteni ezzel a programmal, hogyha ez olyan társadalmi vitára lett volna bocsátva, ahol civil szervezetek, szakmai szervezetek, ellenzéki parlamenti képviselők is elmondhatták volna a véleményüket. Ha mi ezt a vitanapot nem kezdeményezzük, akkor itt az égvilágon senki el nem mondhatta volna egyébiránt a véleményét. A másik, hogy borzasztóan szorít az idő, hiszen azt hiszem, április 31-éig (sic!) a kormánynak le kell tenni az asztalra, mármint a brüsszeli asztalra ezt a programot. Természetesen ától cettig meg kell hogy feleljen azoknak az elvárásoknak, amelyek alkalmassá teszik egyáltalán arra, hogy később ezeket az irtózatos forrásokat…  mert hát itt röpködtek a 18 000 milliárdos összegek vagy azt meghaladó összegek; igen, ez egy Marshall-segéllyel vagy egy plusz Marshall-segéllyel felér.

Nos, nézzük! Ebben a prioritási tengelyben, például ebben a humánerőforrás-fejlesztési operatív programhoz kapcsolódóan itt van bent, hogy a közfoglalkoztatottak nyílt munkaerőpiacon történő elhelyezkedési esélyeinek a növelése. Tökéletesen egyet lehet vele érteni. Csakhogy a gyakorlat nem ezt mutatja. Az elmúlt években gyakorlatilag befagyott az egész közfoglalkoztatási rendszer, igazából érdemi továbblépésre nincs lehetőség éppen azokból a szabályokból adódóan, amelyeket a kormány fogalmazott meg itt az elmúlt években.

A különböző szociológiai felmérések azt mutatják, hogy a közfoglalkoztatottak 7-8 százaléka tud a nyílt munkaerőpiacra valamilyen úton-módon visszakapaszkodni. Nem beszélek arról, hogy közben persze az idő is elmegy mellette, mert egyszerűen képtelenek ezek az emberek piaci körülmények között úgy munkát vállalni, hogy találjanak is maguknak megfelelő munkát. A munkakeresés is egy nagyon kemény munka, és hogyha nincs digitális tudás, ha nincs olyan ismerete, amellyel a munkaerőpiacon el tud igazodni legalább az álláskeresés kapcsán, akkor ez az ember a falujából nem fogja kitenni a lábát soha az életben.

Apropó, tévedés ne essék! Mikor röpködnek a 80, 90 meg 100 ezer foglalkoztatottakról szóló statisztikai adatok, akkor tegyük világossá, hogy egy-egy ember két-három hónapot dolgozik közfoglalkoztatottként, és nagyon kevésnek adatik meg, hogy valódi megélhetést tudjon közfoglalkoztatottként a családjának biztosítani. Ez az egyik dolog.

A másik: azt mondja, hogy a foglalkoztatási szempontból különösen hátrányos helyzetűek  kiemelten a roma nők  foglalkoztatásba ágyazott képzése.

(21.50)

Oké, értjük, csak ezt minden évben halljuk valamilyen program kapcsán. Számtalan interpelláció volt már itt az Országgyűlésben, számtalan azonnali kérdés volt, számtalan napirend előtti felszólalás, és semmilyen előrelépés nem volt az elmúlt tíz évben.

A telepszerű körülmények között élők társadalmi integrációja, a lakhatási helyzetük javítását célzó intézkedések elősegítése. Az égvilágon semmi nem történt ezen a területen, eddig sem. Minden évben meghirdetik gyakorlatilag, szinte minden kormányprogramban benne volt, és az égvilágon semmi nem történt ezen a területen. Sőt, Magyarországon nagyon komoly lakhatási válság van, mert az látszik, hogy a kormányzati politika csak a felső középosztályt és a befektetési célú ingatlanvásárlást és -építkezést támogatja, és már a középosztálynak sincs lehetősége gyakorlatilag lakáshoz jutni, otthonhoz jutni. Arról nem beszélek, hogy semmilyen lakáspolitikája nincs ennek a kormánynak, kizárólag a befektetőket kívánja támogatni, és ezzel az úgynevezett otthonteremtési támogatással csak azt lehetett elérni, hogy 30-40 százalékkal többe kerülnek ma már az ingatlanok négyzetméterárai, mint mondjuk, 2-3 évvel ezelőtt.

És nyilvánvalóan az is látszik  a lakásszociológiában ezt tanítják , hogy amikor az ingatlanárak ilyen mértékben elkezdenek növekedni, ha a kormányzati politika következtében generálják, hogy magasabbak legyenek ezek az árak, akkor az albérleti árak is néhány hónap késéssel le fogják követni az ingatlanár emelkedését. Magyarul, az egyetemi centrumokban egy középosztálybeli szülő nem tudja a gyerekének szinte megfizetni az albérletet, mert kollégiumi férőhelyek meg nincsenek. Arról már nem beszélek, hogy nincs bérlakás-politika, nem épülnek bérlakások Magyarországon, nem épülnek szociális bérlakások Magyarországon, sőt a települési önkormányzatok a forráselvonás következtében nem tudnak máshoz nyúlni, csak az ingatlanállományuk egy jelentős részét értékesíteni, és így tudnak pénzhez jutni. Magyarul, a bérlakásállomány is évről évre csökken. Képviselőtársaim is szokták forgatni nyilván a Habitat Magyarország elemzését évről évre. Kérem szépen, tételesen benne vannak ezek az  idézőjelbe mondom természetesen  eredmények.

A következő prioritási pont a gyermekes családok szegénységének csökkentése, integrált járási gyermekprogramok, s a többi, s a többi, koragyermekkori felzárkóztatás. Kérem tisztelettel, kedves barátaim, az előző évek politikája nem ezt mutatta. Ma már van persze miniszterünk is hozzá. Két dolgot szeretnék megemlíteni önöknek. Az országos átlagkereset mellett a két gyermeket nevelő családok keresete is az egyik legalacsonyabb lett tavaly az Európai Unión belül, a nettó átlagbérekre vonatkozó tagállami statisztikák alapján. És akkor a következő megállapítás: az egyedülállók, gyermektelenek átlagos nettó bére 2019-hez képest is csökkent  ez a negyedik legalacsonyabb Európában. A harmadik megállapítás: az egy átlagos családra  két szülő, két gyermek  leosztott átlagbérek is a 2019-es évhez képest csökkentek. Tehát az előző két év statisztikai adatai egyértelműsítik azt, hogy itt gyakorlatilag nincs pénze az embereknek a mindennapi megélhetéshez, és nem kapnak semmiféle segítséget gyakorlatilag a kormánytól.

Én úgy látom, hogy cserbenhagyás van. Nem is tudom, valaki itt említette, hogy szégyenteljes cserbenhagyás van a magyar családokat illetően. Igen, és a magyar munkavállalókat illetően. Államtitkár urak, ha ők lennének megnevezve arra, hogy válaszoljanak az ellenzéki képviselők interpellációira vagy kérdéseire, akkor hallhatták volna, hát nincs olyan ellenzéki frakció, aki ne nyújtott volna be valamilyen országgyűlési határozati javaslatot vagy törvénytervezetet arra nézvést, hogy miért nem tudják támogatni önök a magyar munkavállalókat akkor, amikor elveszítik a Covid-járvány idején az egzisztenciájukat, és legalább a 80 százalékát adják oda; hogy Európában a legszégyenteljesebb három hónapos álláskeresési támogatás van, és emberek százezrei esnek el az ellátórendszertől.

Szeretném előrebocsátani, itt is megjegyzem, hogy primitív, demagóg hazugság az, amikor azt mondják, hogy nem akarnak segélyeket osztani. Az álláskeresési támogatás nem segély. Az egy társadalombiztosítási juttatás, hogy az aktív foglalkoztatott, amikor dolgozik, azért fizet járulékot és azért fizet adót, a munkáltatója pedig szochót, hogy amikor a munkavállalója bajba kerül, akkor az állam segítséget nyújtson neki. Ez nem segély. Ha van pénz űrkutatásra, ha van pénz a budai Vár ismételt felújítására, ha van stadionokra, ha van vadászati kiállításra, ha van lówellnessre, akkor legyen a magyar munkavállalóknak is támogatás a közös pénzünkből! A nagytőke helyett a kis- és középvállalkozásokat, a munkavállalókat kéne támogatni!

Igen, többször elhangzott, ez egy ócska neoliberális gazdaságpolitika, amely arra való hivatkozással, hogy az európai uniós források egy jelentős részéhez a multinacionális cégek nem tudnak hozzájutni, ezért a magyar kormány őket direktben támogatja. Igen, és a profitot meg kiszivattyúzzák az országból. Mert az egy hazugság, hogy visszaforgatják a pénzt kutatás-fejlesztésre, munkahelyteremtésre, technológiamegújításra! Százmilliárdok mennek el így az országból. Százmilliárdok! Ezekről kellett volna beszélni, kedves képviselőtársaim!

Igen, tízmilliárdokkal támogatták az elmúlt hetekben is a járványra való hivatkozással a multinacionális cégeket. Itt van a kezemben az Eurostat egyik felmérése (Felmutatja.), a napokban jelent meg. Ki is nyomtattam magamnak. Ezen az ábrán az látszik, hogy kérem szépen, Magyarország az, amelyik a munkavállalókat nem támogatta gyakorlatilag. Majdnem a nulla felé konvergál az a kormányzati segítség a járvány ideje alatt, amelyet el lehetett volna várni a magyar kormánytól. S nézzék meg, ez egy szomszédos ország az első helyen  tudják, ki? Horvátország, akik majd’ tíz évvel utánunk csatlakoztak az Európai Unióhoz. Horvátország az élen van, Magyarország meg az utolsó. Miközben itt egyik jobbikos képviselőtársam fel is hívta a figyelmet rá, hogy az a bizonyos adóék Magyarországon, az elvonás milyen mértékű. Borzasztó sokat dolgoznak a magyar emberek, iszonyatosan sokan, és kizsákmányolják saját magukat is.

A magyar kormánynak rabszolgatörvény volt a válasza a kihívásokra. Nem véletlenül tüntettek itt az ellenzéki képviselők évekkel ezelőtt, és nem véletlenül mentünk képviselőtársaimmal Székesfehérvárra vagy a Dunaferrhez, hogy igen, nem azért adózunk éveken, évtizedeken keresztül, hogy amikor bajba kerül egy munkavállaló, akkor ne kapjon segítséget a kormánytól.

Lehetne, igen, a prioritások között az is szerepel, hogy a megváltozott munkaképességűek esetében olyan segítséget kéne nyújtani, hogy vissza tudjanak kerülni akár a nyílt munkaerőpiacra, akár a védett munkaerőpiacra. Ma délután azonnali kérdést és kérdést intéztem a kormányhoz, éppen annak az alkotmánybírósági határozatnak a végrehajtásáról, amely lassan három évvel ezelőtt született meg, hogy a rokkantak esetében felül kell vizsgálni a jelenlegi jogszabályokat, mert egyértelműen megmondta az Alkotmánybíróság, hogy nem volt állapotjavulás azoknál az embereknél, vagy a legtöbbjüknél, akiknek elvették vagy csökkentették az ellátását, és csupáncsak azért, mert átalakítják a minősítési rendszert, és két miniszteri rendeletet egymással összevetve megállapítják, hogy ennek az embernek ennyi és ennyi tízezer forintot a havi juttatásából el kell tenni, ez törvénytelen. Kapott öt hónapot a kormány. Ne haragudjanak, egy átlagos képességű, kodifikációhoz értő ember az apparátusban két nap alatt csinál egy ilyen jogszabályt! És két éve  most lesz március 31-én két éve  már el kellett volna fogadni a jogszabályt. Nem véletlenül követeltük, hogy ezekből a pénzekből lehetne kártalanítani azt a több tízezer embert, akiktől elvették az ellátást vagy megszüntették az ellátásukat. Majd’ 500 milliárd forintot spórolt meg a kormány az elmúlt 8 év alatt a rokkantakon. Ezekből kéne!

Ahol én élek, a szűkebb pátriámban, Heves megyében nagyon sok ember, például, ahol nagyipar volt, Lőrinciben, az erőmű környékén, a bányászatban nagyon sokan elveszítették az egészségüket, és így jártak. Nem egy, nem két olyan panaszosom van, ahol az eredeti juttatásának, kapaszkodjanak meg, a 70 százalékát elvették. Nem annyi maradt neki, a 70 százalékát elvették!

(22.00)

De mondhatom a dél-hevesi térségben Kiskörétől föl északra, Apcig bezárólag hány, de hány embert nyomorítottak meg! Százával vannak ilyenek, ezrével vannak ilyenek.

Képviselőtársaim! Ujhelyi István képviselőtársunk, akinek el kellett mennie már, mert hajnalban megy a repülőgépe Brüsszelbe, pontosan elmondta, hogy miről van szó. Társadalmi vita, a civil és egyéb kezdeményezéseket, javaslatokat bevonva, átalakítva, megírva, így kell elkészíteni április 31-én. Mindenki számára egyértelmű, koherens, követhető, transzparens programot kell benyújtani Brüsszelnek. Ebben mi partnerek vagyunk, remélem, hogy önök is. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)




Felszólalások:  Előző  308  Következő    Ülésnap adatai