Készült: 2020.08.13.19:42:35 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

47. ülésnap (2018.12.03.), 190. felszólalás
Felszólaló Becsó Zsolt (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utáni felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:35


Felszólalások:  Előző  190  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Salgótarján emlékezik és gyászol néhány nap múlva, december 8-án. Hatvankét évvel ezelőtt a megyeháza előtti téren egy békésnek induló tüntetés Magyarország második világháború utáni történetének egyik legborzalmasabb vérfürdőjébe torkollott. Miért kellett ennek így történnie?  tehetnénk fel a kérdést. 1956 novemberében még csak szabadságharcunkat gyűrte le a rettenetes túlerő, a forradalom még élt, hiszen munkástanácsok álltak a gyárak, az üzemek, a munkahelyek élén. Az egész országra kiterjedő, átfogó ellenállás meghökkentette a Kádár-kormány tagjait és talpnyalóit. Ezért ördögi tervet eszeltek ki a kettős hatalom felszámolására, azaz a munkástanácsok megtörésére, a tömegek megfélemlítésére. Ehhez kellett egy létszámában elégséges, minden aljasságra és brutalitásra zokszó nélkül kapható karhatalom. Novemberben felállították a karhatalmi ezredeket Budapesten. A megyeszékhelyeken és nagyobb vidéki városokban az MSZMP vezetői elsősorban a forradalom alatt sérelmet szenvedett párt- és állami vezetőkből, a káderekből, az illegalitásból előlépő ÁVH-sokból szervezik az első karhatalmista egységeket, közvetlen pártvezetői fennhatósággal. A megyék élén megjelennek a karhatalom kinevezett parancsnokai, Nógrádban Házi Sándor vezérőrnagy.

Egy, a városunk életét nagyban befolyásoló mondat a központi vezetőség határozatából így hangzik: „Egyes gócokat erőteljesebben kell karhatalommal védeni, és itt a szervezést is gyorsítani kell: Miskolc, Pécs, Salgótarján”. A tanácskozás jegyzőkönyvében fennmaradt még Uszta Gyula döntése, amely nem hagy kétséget a vezetők elszántságát illetően, idézem: „a karhatalom tömeges és vért nem kímélő” alkalmazására.

De vissza az egyes gócokra! Miért is kell a legjelentősebb munkásvárosokat, Miskolcot, Pécset, Salgótarjánt erőteljesebben védeni és kiktől? Csak nem a munkásoktól? De igen, hisz pillanatnyilag övék a hatalom a valódi munkástanácsok működése által. Nos, ez a hamisítatlan kommunista skizofrénia, a munkás-paraszt kormány a munkáspárt vezetésével a munkásőrökkel védeti meg a munkásokat a munkáshatalomtól.

Tisztelt Emlékezők! Az új fegyveres erők tömeges alkalmazására december elején megszületett a döntés. Céljuk nyilvánvalóan a forradalom utóvédharcának megtörése, a forradalom résztvevőivel szemben pedig a kegyetlen megtorlás és elrettentés. A karhatalmi akciók egyik formája volt a sortüzek alkalmazása. Ezek szembetűnő sajátossága, hogy elhatározói lényegében tömeggyilkosságra törekedtek. Megindult a bosszúhadjárat Tatabányától Egerig. A bolsevik tulajdonságú hatalom Salgótarjánban is csapdát állított. Aznap hajnalban ávós és szovjet egységek letartóztattak két munkástanácsi vezetőt, ami hatalmas felháborodást váltott ki a városban. A letartóztatások hírére több ezer tisztességes munkásember a megyei tanács és a salgótarjáni rendőrkapitányság épülete elé vonult. Követelték a letartóztatottak azonnali szabadon bocsátását, a szovjet csapatok kivonását, a Kádár-kormány lemondatását, és szidalmazták a kivezényelt karhatalmistákat is. Az első lövés a megyei tanács előtt dördült el, ahol csak karhatalmisták tartózkodtak. Majd egy hanggránát felrobbanását követően a pánik fokozódott mindkét oldalon, sőt a rendőrség előtt felsorakozó szovjet alakulatok és a rendőrségen tartózkodók fegyverei gyilkos tüzet zúdítottak a békés tüntetőkre. Beteljesült Marosán elvtárs ígérete. Véres testekkel lett teli az utca.

A sortűz következtében 136 személyt szállítottak kórházba. Ezek közül 27 fő már holtan érkezett az egészségügyi intézménybe, 19 fő pedig a kórházban vesztette életét. Tehát 46-an  33 férfi, 2 fiúgyerek, 11 nő  vesztették életüket a sortűz következtében, de közöttük egyetlen karhatalmi egyenruhát viselő egyén nem fordult elő. A hatalom a lezajlott véres események miatt a munkástanácsot feloszlatta. December 13-án Hargitay Lajos és Hadady Rudolf agyonkínzott és szitává lőtt tetemét az Ipolyból emelték ki.

(15.00)

Salgótarján azzal váltotta ki a hatalom megkülönböztetett gyűlöletét, hogy itt a munkásság utasította el Kádár rendszerét. Mégis, amire a legbüszkébbnek kell lennünk, az az, ahogyan városunkban a munkásszolidaritás működött. Az első hívó szóra ezrek indultak munkástársaik kiszabadulását követelni, pedig akkor már minden józan ember tudta, hogy az életével játszik, de az emberekben a félelemnél is erősebb volt a bajtársiasság, a szolidaritás parancsa.

Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékezzünk az összes hősre és áldozatra! Rájuk emlékezzünk, de a gyilkosaikat se felejtsük! Ha igaz, amit Márai óta tudunk, hogy mindig új élet lesz a vérből, akkor itt, Salgótarjánban igenis lesz élet, lesz jövő, de azt már nekünk és fiainknak kell olyanná alakítani, hogy azok előtt se kelljen szégyenkeznünk, akiket most gyászolunk. Gyászolunk és emlékezünk. Úgy kell visszatérnünk minden évben drága halottaink emlékéhez, mint ’56 eszméjéhez, mert ez a záloga annak, hogy megőrizhessük azt a szabadságot, amit ők maguknak és társaiknak nem tudtak kiharcolni, de nekünk kiszenvedték.

Tisztelt Ház! Emlékezzünk a salgótarjáni hősökre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akiktől örökbe kaptuk a szabadságot! (Taps.)




Felszólalások:  Előző  190  Következő    Ülésnap adatai