Készült: 2019.11.12.22:10:27 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

68. ülésnap (2019.05.28.), 102. felszólalás
Felszólaló Pánczél Károly (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó Nemzeti összetartozás bizottsága
Felszólalás oka előterjesztő nyitóbeszéde
Videó/Felszólalás ideje 12:04


Felszólalások:  Előző  102  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

PÁNCZÉL KÁROLY, a Nemzeti összetartozás bizottságának elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! „Percre se feledd, hogy testvéred minden magyar, bárhol is éljen.” Idézem önöknek Wass Albert sorát, és ebben tulajdonképpen szinte minden benne van nagyon röviden a nemzeti összetartozásról.A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma az idén tavasszal, 2019. március 8-án tartott ülésének állásfoglalása felkérte az Országgyűlést, hogy a 2020. évet nyilvánítsa a nemzeti összetartozás évének.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Nemzeti összetartozás bizottsága, eleget téve ennek a felkérésnek, mint előterjesztő benyújtotta az Országgyűlés elé. Egybehangzó támogatással és egybehangzó igen szavazatokkal döntött a bizottság a benyújtásról. Elöljáróban szeretném elmondani, hogy nem gyászévet kívánunk meghirdetni, sokkal inkább egy olyan vezérgondolattal, jelmondattal indítanánk el ezt az emlékévet, ami egy nap megemlékezés és 365 nap nemzeti összetartozás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az eszkimóknál több száz szó és kifejezés létezik a hónak meg a jégnek a különböző hőmérsékletére, szilárdságára vagy éppen olvadékony állapotára. Ugyanígy Európában a számiknál is 180-300 kifejezés van a hó és a jég állapotára. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen ilyen körülöttük a világ.

Határon túli és inneni magyar; külhoni, anyaországi magyar; elszakított országrészek magyarsága; elcsatolt nemzetrész; szórvány, tömbmagyarság; sziget vagy diaszpóra  nekünk pedig számtalan kifejezésünk van a magyarságra, mert mi pedig egy ilyen világban élünk immár száz esztendeje.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha mi, magyarok azt mondjuk, hogy Trianon, akkor ebben a szóban kifejeződik minden. Ha azt mondjuk, hogy Trianon, abban ott van nekünk a két vesztes világháború, a felszabadításnak nevezett megszállások, két szörnyű diktatúra, de ott van 2004 advent második vasárnapja is. Ott vannak a XX. század végi magyarverések, vagy éppen ott van Malina Hedvig kálváriája, vagy napjainkban a Beke-Szőcs-ügy, a Székely Mikó Kollégium vagy az ukrán nyelvtörvény.

1920. június 4-e, a párizsi békediktátum, Trianon. Milyen állapotban ért ez minket?

(13.50)

Katonai és politikai kiszolgáltatottságban. Ott volt az első világháborús vereség, aminek egyébként érdekessége, hogy ’18 őszén nem volt idegen katona az ország területén. Hazatért Károlyi Mihály észak-amerikai körútjáról, egy ellenséges országból, az Egyesült Államokból, szintén egy ellenséges országon, Franciaországon keresztül hazaérkezett Magyarországra. Legfontosabb tevékenységük Linder Bélával a katonai erő felszámolása volt. Ott volt ’18 őszén Tisza István meggyilkolása, majd ott volt ’19 tavaszán a bolsevik, kommunista hatalomátvétel. Ezek után nem lehetett véletlen az anyaország halálra ítélése. Katonailag, politikailag, a kommunizmus bélyegét ránk sütve ott álltunk 1920-ban teljes kiszolgáltatottságban.

1920 után a Kárpát-medencei magyarság öt, a mai állapotok szerint nyolc államban találta magát kisebbségi létben és egyre inkább megfogyatkozva. De az eltelt száz esztendőben is a nemzeti nyelv, az irodalom, a hitélet, a művészetek, a hagyományőrzés tovább élése révén a magyar identitás az országhatárokon átívelően is tovább élt, és tovább él napjainkban is. Köszönet mindazoknak, akik a nemzet összetartozását szolgálták, tanítók, lelkészek, írók, művészek, sportolók, kétkezi munkások, kérges kezű parasztemberek, mindazok, akik az elmúlt száz évben a nemzeti összetartozás ügyét fönntartották. Túléltük ebben a száz évben a nemzetgyilkosságot. Sőt, nem egyszerűen túléltük, hanem a világ szemében elismert eredményeket értünk el. Ezeket az eredményeket is be kell mutatnunk az emlékévben.

2018 novemberében, tavaly ősszel a Magyar Állandó Értekezleten Orbán Viktor miniszterelnök úgy fordult a Kárpát-medencei magyarság képviselői és a diaszpóramagyarság felé, hogy „a száz év magány véget ért”. Mindannyian ismerjük Gabriel García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író regényét, amely pontosan a szülőföld elhagyásáról szól, a paradicsomból való kiűzettetésről szól. Nos, elmondhatjuk, hogy a száz év magány véget ért.

2010-től fogalmaztunk meg és hajtunk végre egy olyan új nemzetpolitikát, amelyben megkezdtük a magyarság határon átívelő közjogi egyesítését, törvénybe iktattuk, bevezettük a kettős állampolgárság intézményét, törvénybe iktattuk a nemzeti összetartozás napját. És 2011-ben elfogadtunk egy olyan új Alaptörvényt, amelynek D) cikkelye a felelősségvállalásról szól, mely szerint Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarságért. Ma már elmondhatjuk azt, hogy a Kárpát-medence egyfajta kulturális térként mutatkozhat meg. Elég csak célozni az emlékévekre  Arany-emlékév, Szent László, Mátyás király, Rákóczi-emlékév , a magyar házak működésére, a kulturális egyesületek működésére, a testvérvárosi kulturális kapcsolatokra és együttműködésekre. Elmondhatjuk, hogy létezik egy magyar kulturális tér a Kárpát-medencében.

S elmondhatjuk azt, hogy a Kárpát-medencében létezik egy oktatási tér is. Ebből hadd célozzak önöknek a napjainkban is folyó legnagyobb intézményfejlesztési akcióra, a Kárpát-medencei óvodaépítési programra, ahol 150 új óvoda épül, és több mint 350 kerül felújításra. Ez 600, magyar gyermekeket befogadó intézmény a Kárpát-medencében, az anyaország határain túl. Ha össze akarjuk hasonlítani, ilyen léptékű intézményfejlesztés utoljára a Kárpát-medencében pont a csonka országban Klebelsberg idején volt a népiskolai iskolafejlesztés.

Működik az oktatási-nevelési támogatás rendszere, és elmondhatjuk, hogy a felsőoktatásban is működnek zászlóshajóként intézmények. Újvidéken felépült az Európa Kollégium, Szabadkán jelenleg folyik a tanítóképző felújítása, de a beregszászi, komáromi, nagyváradi, csíkszeredai, marosvásárhelyi egyetemek és főiskolák mind-mind nemzeti jelentőségű intézmények.

S elmondhatjuk, hogy a Kárpát-medence egy gazdasági térként is működik. A magyar kormány támogatásával gazdaságélénkítő programot kezdtünk el először a Délvidéken 20 milliárd forint értékben, majd a Kárpátalján 12 milliárddal folytatódott, a Felvidéken 10 milliárddal. Lezárt pályázataink vannak, aminek eredményeképpen elmondhatjuk, hogy legalább még egyszer ekkora összegeket mozgatott meg, és elősegítette az ott élő őshonos magyarságnak a szülőföldön való megmaradását, boldogulását és gyarapodását. És most kezdődik el Erdélyben 77 millió euróval, azaz 25 milliárd forinttal ez a gazdaságélénkítő program.

S szólhatnék még további nemzetpolitikai zászlóshajókról, mint a Kőrösi Csoma Sándor-programról, ahol most már 146 ösztöndíjas kerül ki a diaszpóra magyarságához, a nyugati magyarsághoz, illetve 30 egyházi személy is. És a Petőfi-programról, amelynek keretében a valamikori Monarchia területén, itt a szomszédos országokban 73 ösztöndíjas az, aki kapcsolatot visz és tart az anyaország és a szórvány Kárpát-medencei magyarság között. A száz év magány tehát véget ért.

Tisztelt Ház! Az a javaslatunk, hogy 2020 legyen tisztelgés a magyar nemzet nemzethűsége előtt. Mutassuk be eredményeinket, melyekre büszkék lehetünk. Mutassuk meg, hogy mit értünk el az elmúlt száz évben a kultúra, a sport, a tudományos élet és a gazdaság területén, egyben pedig tegyünk egy új ajánlatot a térség népei felé, tegyünk egy új ajánlatot a szomszéd népek felé azzal a gondolattal, hogy a mai Európában olyan tendenciák mozognak, hogy összefogás nélkül a nemzetek el fognak veszni; külön-külön egészen biztos. Összefogva, együtt talán a nemzeteinket meg tudjuk menteni.

Én kívánom azt, hogy legyen erős magyar nemzet, legyen erős román, ukrán és szerb nemzet, ugyanakkor ezektől az erős nemzetektől elvárjuk azt a bölcsességet is, hogy adják meg az országuk területén élő őshonos magyar kisebbségnek a közösségi jogokat, hiszen ezek alapvető emberi jogok. Alapvető emberi jog az önrendelkezéshez való jog, az önkormányzatisághoz való jog; vagy nevezzük autonómiának, az autonómiához való jognak. Ez nem szeparatizmus. Az önrendelkezés elhozza a békét, a társadalmi békét, és ha egy nemzeti kisebbség, egy kisebbségi sorban lévő őshonos nemzet jól érzi magát, akkor az prosperitást hoz el.

És ha prosperitás van, az gazdasági növekedéssel és jóléttel is jár együtt. Egy ilyen új közép-európai jövőt szeretnénk, és ez az ajánlatunk ezt szolgálná.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt száz év nagy részében vesztesek voltunk. Azt szeretnénk, ha az elkövetkezendő száz év nyertese lenne a magyarság. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  102  Következő    Ülésnap adatai