Készült: 2024.03.29.09:47:23 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

272. ülésnap (2005.11.28.), 216. felszólalás
Felszólaló Dr. Magyar Bálint (SZDSZ)
Beosztás oktatási miniszter
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:30


Felszólalások:  Előző  216  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter: Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar felsőoktatás történetének legátfogóbb és legradikálisabb változása előtt áll. Ezt a változást egyrészt az a fejlődés indukálta és váltotta ki, amely a XX. század végén végbement szerte a világon, másrészt pedig az, hogy Magyarország az Európai Unió tagjává vált.

Az az átfogó felsőoktatási reform, amelyet megvalósítunk, illetve megvalósítani kívánunk, alapvetően négy elemre épül. Egyrészt Magyarország és a magyar felsőoktatás csatlakozik az Európai Felsőoktatási Térséghez, amelynek keretében a bolognai folyamat révén átveszi az angolszász képzési modellt, és ezt bevezeti Magyarországon is. Ennek a modellnek a bevezetése történik, zajlik most szerte Európában. Az 1999. évi bolognai egyezményt 2003-ban már követte egy olyan megállapodás Berlinben a bolognai folyamatban részt vevő miniszterek részéről, amely azt tette lehetővé, hogy a 2010. évi bevezetést lényegében 2005-re hozzák előre. Magyarország 2006-ban tudja felmenő rendszerben bevezetni a bolognai folyamat révén az angolszász típusú képzési modellt.

Ez a képzési modell, amely egy többciklusú, lineáris, egymásra épülő képzési modell, lehetővé teszi, hogy a felsőoktatás sokkal rugalmasabban tudjon reagálni a munkaerő-piaci kihívásokra; ez teszi lehetővé, hogy már három, három és fél, négy év után egy használható diplomával már ki lehessen kerülni a felsőoktatásból a munkaerőpiacra; ez teszi lehetővé, hogy átjárható legyen a rendszer és a variobilitása növekedjen, ne csak Magyarországon belül, hanem Magyarország és más országok felsőoktatási intézményei, rendszerei között is. Végül, de nem utolsósorban ez teszi lehetővé, hogy a tömegesedő felsőoktatásban a tömegképzés és az elitképzés szempontjai egyszerre tudjanak érvényesülni.

Ezt szolgálta többek között az eredeti törvénymódosítás egy jelentős része. Ez az a terület egyébként, amelyet egy kis törvénymódosítással előbbre hoztunk, és megteremtettük ennek a jogi lehetőségét. Ezt az alapvető változást a köztársasági elnök úr, Mádl Ferenc úr nem kifogásolta, és ezzel szemben jogi felvetések, ellenvetések nem is érkeztek. A bolognai folyamat bevezetésre kerül. Az idén bevezetett kétszintű érettségi rendszer lényegében egy belépőt jelent abba, hogy a tömeges felsőoktatásba már egyetlenegy vizsgával, az érettségin keresztül lehessen közvetlenül bejutni. Immáron most már a négyszáznál több bemenet helyett körülbelül százra csökken a bemenetek száma, ahová felvételt nyerhetnek majd a diákok a bolognai rendszernek megfelelően idén szeptembertől.

A felsőoktatási törvény második eleme a belső irányítási rendszer átalakítása volt, és bizonyos értelemben ehhez kapcsolódóan a gazdálkodási autonómia megteremtése. Kettős dologról van együtt szó. Egyrészt arról, hogy növeljük a felsőoktatási intézmények autonómiáját, másrészt pedig arról, hogy felelős testületekben próbáljuk megjeleníteni azokat a kompetenciákat, amelyek nem pusztán akadémiai kompetenciák, hanem menedzseri kompetenciák, hogy többnyire az állam által a költségvetésből származó forrásokkal megfelelően tudjanak gazdálkodni a felsőoktatási intézmények. Erre eredetileg egy irányító testületet hoztunk volna létre, amely egyébként más nemzetközi példákhoz képest sajnos kevésbé radikális volt, hiszen míg például Ausztriában egy ilyen irányító testületnek a felét a szenátus nevezi ki, a másik felét pedig a kormányzat, addig itt a tervben is biztosítottuk azt, hogy többségbe kerültek volna azok, akiket a szenátus nevez ki, mondjuk, a rektorral együtt, aki szintén ebből az egyetemi körből kerül ki, a kétharmadát alkották volna a kilencfős irányító testületnek ezek a tagok.

Az Alkotmánybíróság egyik kifogása, helyt adva a köztársasági elnök úr észrevételeinek, fenntartásainak, azt jelentette - és igazán ez alkotta a lényegét, a legfontosabb elemét az Alkotmánybíróság döntésének -  hogy ezt a testületet az egyetemi világ és a kormányzati világ közt lebegő testületnek érezte, ahol nem volt világos, hogy ez az egyetemi autonómián belül elhelyezkedő intézmény-e vagy nem, hiszen ide döntési kompetenciák is kerültek volna.

(18.20)

Valóban kerültek volna, hiszen a felsőoktatás eddigi irányításával szemben miniszteri, minisztériumi, kormányzati kompetenciák sorát kívántuk erre az intézményi szintre telepíteni, arra a szintre, ahol ez az irányító testület végül is működött volna.

Az Alkotmánybíróság másrészt kifogásolta ennél a testületnél azt is, hogy nem írtuk elő, hogy tagjaik csak felsőfokú végzettséggel rendelkezhetnek. Figyelembe vettük az Alkotmánybíróság intelmeit, ennek nyomán már az elnevezésében is pontosítottuk: az irányító testület tevékenysége alapvetően gazdasági, gazdálkodási kérdésekre terjed ki, ezért gazdasági tanácsnak hívtuk. Az “irányítóö szó mellőzése egyben egy kompetenciaváltást, egy puhább, kevésbé radikális megoldást is jelentett ezen a törvényen belül, amennyiben ez a testület egy döntéshozó testületből döntés-előkészítő, véleményező és az ellenőrzésben közreműködő testületté vált. Ez azt jelenti, hogy ezt a testületet a szenátus hozza létre, az arányok nagyjából ugyanazok, mint korábban az irányító testületben, hiszen a rektor, újdonságként pedig a gazdasági igazgató automatikusan tagja ennek a gazdasági tanácsnak, és egy kilencfős testület esetében négy főt delegál ebbe a szenátus, három főt pedig a kormányzati oldal.

De ez a testület egy alapvetően tanácsadó, a költségvetést előkészítő, véleményező testület, illetve olyan testület, amely ahhoz, hogy a miniszter, a minisztérium, illetve a kormányzat gyakorolja a jogosítványait, előzetes véleményt is nyilvánít ezekben a kérdésekben. Tehát egy olyanfajta autonómiabővítést képzeltünk el, amelyben még a kormányzati jogosítványok is ezen a szűrőn keresztül érvényesülhetnek, és az egyetemi autonómiában megfürösztve lehet eldönteni majd, hogy egy-egy kérdésben, amely kormányzati kompetenciaként megmarad, hogyan is döntenek az adott kormányzati szervek.

Ugyanakkor nemhogy csökkentettük volna, hanem világosabbá tettük, és világossá vált az is, hogy a felsőoktatási intézmények gazdasági autonómiája - a nem létező gazdasági autonómiája - megteremtődött. Ez nem pusztán ennek a törvénynek a folyománya, hiszen már 2004-2005-ben jelentős lépések történtek ezen a téren. Elkezdtük ezt a sziszifuszi munkát, hogy az államháztartás megcsontosodott rendszerén áttörjük magunkat, a költségvetési intézményeket ostoba gazdálkodásra késztető és kényszerítő rendszerén áttörve, valódi autonómiát, gazdálkodási autonómiát adjunk a felsőoktatási intézményeknek.

A képviselőtársaim emlékezhetnek rá, hogy már 2004-től lehetővé vált a felsőoktatási intézmények számára, hogy a költségvetés előirányzatain belül szabadon átcsoportosíthassanak, a maradványaikat a Pénzügyminisztérium vagy a kormányzat nem vonhatta el, korlátolt mértékben vállalkozásokat alapíthattak, korlátozott mértékig - húsz év erejéig - kötelezettséget vállalhattak, kedvezményessé tettük és adókedvezményekkel támogattuk a diákmunkát, és jó néhány ilyen kedvezményt még életbe léptettünk. Például azt, hogy ha ingatlanjaik eladásának a bevételét beruházásokra fordították, akkor azt egészében megtarthatták, illetve, amit a saját bevételeik után be kellett volna fizetni a központi költségvetésnek - akkor 5, később 15 százalékot -, ha ezt felújításra, beruházásra fordították, akkor megtarthatták. Ez volt az első lépés.

Emellett viszont úgy gondoltuk, hogy ennek a törvénynek hadat kell üzennie az utolsó szocialista nagyvállalat - ha most éppen az egészségügyet nem számítom ide - intézményrendszere ellen, és lehetővé kell tenni azt, hogy valóban gazdálkodhassanak ezek az intézmények. Ezért ez a törvény lehetővé teszi azt, hogy saját bevételeivel, saját vagyonával szabadon gazdálkodjon, és korlátozott mértékig ebbe a gazdálkodásba természetesen bevonhatja az államtól kapott költségvetési forrásokat, illetve azokat a vagyontárgyakat, amelyek az államtól származnak. De természetesen a másik oldalon biztosítékok is kellenek, hogy ez a vagyon nem herdálódik el. Ezért kell a gazdasági tanács. Hiszen vegyük figyelembe, hogy a szenátusban megtestesülő kompetenciák alapvetően és természetesen az oktatással, a kutatással összefüggő, valójában akadémiai kompetenciák. Ezért hoztuk létre az irányító testületet, illetve ezért történik meg az, hogy ez korlátozottabb formában, korlátozottabb cselekvési lehetőséggel, de a gazdasági tanácsban mindenképpen fennmarad és megőrződik.

Ha van rendszerváltás, politikai rendszerváltás az egyetemek tekintetében, ami végbement a rendszerváltáskor, az az, amikor a klasszikus politikai cenzúra korlátai és intézményei leomlottak, de fennmaradt a gazdasági értelemben vett szocializmus ezeknél az intézményeknél, hogy nem gazdálkodhattak szabadon, és állami gyámság alatt tevékenykedhettek. Ezt az állami gyámságot számoljuk fel, és tudni kell képviselőtársaimnak, hogy az a reform, amit most végrehajtunk a felsőoktatásban, az valójában egyébként egy mini államháztartási reformnak felel meg: ha itt elkezdődik ez a fajta gazdálkodási szabadság és felnőttként kezelése ennek a szférának, akkor ez nem állhat meg önmagában ezen a területen, a további reformokra példaadó lesz ez a terület.

Felmerült az is, és az Alkotmánybíróság ezt is szóvá tette, hogy a kormányzat döntéseivel szemben milyen - hogy mondjam - jogorvoslati fóruma van a felsőoktatási intézményeknek. Ha lehet itt úgy fogalmaznom, akkor mégis megteszem, hogy az Alkotmánybíróság szándékai szerint, de az intencióin is túlmutatva, radikálisabbat lépjünk ebben a módosító indítványban. Ugyanis megfordítottuk a logikát. Természetesen vannak olyan dolgok, olyan döntések, melyeket a fenntartó meghoz, amelyekkel szemben az intézmény bírósághoz fordulhat, és ezt biztosítja a törvény. De megfordítottuk a logikát annyiban, hogy maga a fenntartó a kifogásolt esetek döntő többségében csak a bíróságokon keresztül tud - ha tud - érvényt szerezni akaratának. Tehát a fenntartó, az állam is, ha kifogásol bizonyos döntéseket a felsőoktatási intézmény gyakorlatában, akkor bírósághoz fordulhat, és a bíróságnak kell megítélnie, hogy ebben a jogvitában kinek van igaza. Világ életemben - miniszterként, korábban és most is - az volt a szándékom, hogy a miniszteri jogköröket folyamatosan korlátozzuk és csökkentsük. Ennek jegyében született meg az új felsőoktatási törvény, illetve ez a módosítás is.

Felmerült az Alkotmánybíróságnál egy olyan aggály, amelyet nem éreztem igazán megalapozottnak, de természetesen mégis teljesítjük, hogy amikor a kormánynak szabályozási kötelezettsége van arra, hogy felsorolja a tudományágakat, amelyekben, mondjuk, PhD-képzés folyhat, akkor kvázi a politikának mintegy befolyása lehetne arra, hogy végül is tudományosan hogyan osztják fel a tudományágakat. Az összes ilyen kérdést, amelyben a kormánynak szabályozási kötelezettsége van, de ha tudománnyal közvetlen kapcsolatban álló kérdésről van szó, azt vagy a Magyar Akkreditációs Bizottság, vagy pedig a Magyar Rektori Konferencia egyetértéséhez kötöttük. Tehát egy olyan szakmai szűrőt állítottunk be ide, amely most már - ezernyi biztosítékon keresztül - lehetetlenné teszi, hogy a politika közvetlenül határozza meg vagy szóljon bele a tudomány kérdéseibe.

(18.30)

Problémát jelentett az Alkotmánybíróság számára az egyetemek alapításának és megszűnésének kérdése is. Szerintem itt is egyfajta jogtechnikai félreértés az, amely okot adhatott arra, hogy elmarasztaló ítélet szülessen. Természetesnek vettük azt, hogy a parlamentnek, egyedül a parlamentnek van joga egy felsőoktatási intézményt felszámolni, illetve egynek az alapítását elfogadni és erről dönteni. Ahhoz viszont, miután egyben a felsőoktatási intézmények költségvetési intézmények is, a hatályos Áht. szerint természetesen költségvetési döntéseket is kellett hozni.

Itt látszik az, hogy valójában az államháztartási törvény és egy ilyen jogosítványa a parlamentnek ütközik egymással - tartalmilag a parlament jogosítványa az, amellyel mi egyetértünk, teljesen normálisan -  így az államháztartási törvény, hogy mondjam, azzal a korlátozással érvényesül csak, amelyet egy ilyen esetben a parlamenti döntés jelent. Egyébként is, mint ahogy említettem, egy mini államháztartási reformról lévén szó, itt eleve, a felsőoktatási törvénynél megváltoztattuk jelentős pontokon az államháztartási törvényt, illetve az államháztartási törvény csak a törvényben szereplő eltérésekkel tud érvényesülni.

Végezetül pedig egy szót szólnék arról, hogy a törvény bevezetését és alkalmazásának dátumait pontosítottuk az Alkotmánybíróság előírásainak megfelelően. Megtárgyaltuk hét szakmai szervezettel ezt a módosítást, hatnak a támogatását, a reprezentatív szakmai szervezetek támogatását megnyertük. Egyedül a HÖOK-nak volt két területen fenntartása. Az egyik fenntartás az volt, hogy akik a bolognai rendszer előtti világban kezdték el tanulmányaikat, azoknak az érdekei sérülnek-e az új rendszer bevezetésével. Határozottan kell állítanom, hogy nem. Mindenkit megilletnek azok a jogosítványok, amelyeket az intézménybe történő belépéskor az intézmény kvázi megadott neki a törvény erejével. Tehát a régi rendszerben tudja befejezni tanulmányait, még akkor is, hogyha időközben megbukik egy-két tárgyból, és évet ismétel, vagy hogyha betegség vagy más ok miatt halasztást kell tennie.

A másik aggodalma a HÖOK-nak az volt, hogy szerintük sérti az egyetemi autonómiát, hogy a gazdasági tanácsba hallgatók nem kerülhetnek be. Hallgatók bekerülhetnek ebbe, csak felsőoktatási diplomával, felsőfokú végzettséggel kell rendelkezni, az Alkotmánybíróság előírásának megfelelően. Az irányító testületbe szintén nem kerülhettek volna be hallgatók, delegálási joguk volt oda. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Most ellenben be is kerülhetnek, ha már van egy diplomájuk, ha doktoranduszok, vagy éppen másoddiplomát szereznek, vagy az új rendszerben a felsőfokú mesterképzésben vesznek részt.

Köszönöm szépen a figyelmüket, és kérem, hogy támogassák majd holnap szavazatukkal a törvény módosítását, és ezáltal életbe léptetését. Elnézést, hogy túlléptem az időt.

Köszönöm, elnök asszony. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  216  Következő    Ülésnap adatai