Készült: 2021.06.23.22:27:37 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

269. ülésnap (2018.02.20.), 137. felszólalás
Felszólaló Dr. Hoppál Péter (Fidesz)
Beosztás Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:01


Felszólalások:  Előző  137  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HOPPÁL PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az 1568. évi tordai vallásügyi törvény jelentőségéről és a vallásszabadság napjáról szóló törvényjavaslatot tárgyalja ma a tisztelt Ház. A világtörténelmi jelentőségű, a magyarok demokratikus hagyományait és kulturális identitását reprezentáló eseményhez méltó, kormánypárti és ellenzéki közös előterjesztők által jegyzett törvényjavaslat több mint szimbolikus gesztus. A jól ismert tény szerint 450 évvel ezelőtt, 1568. január 6-án kezdődött és január 13-án záródott Erdélyben a tordai országgyűlés, amely kimondta tehát a négy vallás, a katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius vallás szabadságát és egyenjogúságát, és ezzel a világban elsőként hirdette meg a vallási toleranciát, a lelkiismereti alapú szabad vallásgyakorlatot. 1054-ben a keleti és a nyugati kereszténység már kettészakadt, majd ötszáz évvel ezelőtt a reformáció egyházai is elszakadtak a közös nagy otthontól, de a két időpont között a közép-európai és az európai gyakorlat nem ismerte fel a vallási türelem fontosságát. Miután a régi és az új egyházak közötti évtizedes vallásháborúk során nyilvánvalóvá lett, hogy egyik fél sem tudja a másikat meggyőzni vagy adott esetben térdre kényszeríteni, az együttélést valamilyen formában ideje volt már rendezni. Így jött létre politikai kényszerűségből 1555-ben az augsburgi vallásbéke, amely azzal, hogy elismerte a lutheránus-evangélikus vallást, először mondotta ki Európában, hogy a nyugati kereszténységen belül nem csak egy vallás lehetséges. A béke szerint minden ország, tartomány, birodalmi szabad város választhatott, hogy a két vallás közül melyiket akarja követni.

(15.40)

De választásuk megszabta a joghatóságuk alatt élők vallási hovatartozását is egyúttal  cuius regio, eius religio. Egy kormányzati egységen belül így csak egy vallás, egy egyház létezhetett, tehát egyéni szinten a vallásszabadság joga nem érvényesült. Európa nyugati felében, északi, déli vagy középső részein nagyjából egységes vallási tömbök alakultak ki ennek következtében. Így láthatjuk Itália és a Pireneusi-félsziget egységes katolikus voltát, Skandinávia evangélikus jellegét, a német államok országonként katolikus, evangélikus identitását, vagy a Rajna menti református többséget.

Európa keleti részén azonban a vallási térkép ennél sokkal tarkább volt, különösen a Kárpát-medencében, főképpen pedig Erdélyben, ahol nemegyszer egy településen belül is több, két vagy három felekezet hívei éltek együtt. A békés együttélés megteremtése érdekében itt más utat kellett járni. Az 1542 óta önálló Erdélyi Fejedelemségben az 1550-es évekre a lakosság nagy része a lutheri reformációhoz csatlakozott fejedelmével, János Zsigmonddal együtt. Katolikusnak csak a Székelyföld egy része, Csíkszék és néhány főúri család maradt meg. Az 1557-es országgyűlés törvényben bevett vallássá nyilvánította a lutheri evangélikus vallást, és a katolikusokéival azonos jogokat biztosított számára. Amikor a magyar lakosság és a fejedelem a reformáció újabb, kálvini irányzatához csatlakozott, az 1564-es tordai országgyűlés bevett vallássá nyilvánította a kálvinizmust, a református vallást is. Az erdélyi reformáció harmadik ága akkor alakult ki, amikor a reformátusok egy része az unitárius vallásként az antitrinitárius tanokhoz pártolt át, és udvari papja, Dávid Ferenc hatására maga János Zsigmond fejedelem is így tett.

Ezek után tartották meg a szóban forgó 1568-as tordai országgyűlést  az újabb tordai országgyűlést , amely a lutheránus, a kálvinista irányzat mellett egyenjogúsította immár az unitárius vallást is, és a világban valóban elsőként meghirdette a vallási toleranciát. A tordai templomban megtartott összejövetel kimondta: „Midőn helyökön a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint, és az község ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kényszerítéssel ne kényszerítse az ü lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő néki tetszik. Ezért penig senki az prédikátorokat meg ne bánthassa, ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől.”

Négyszázötven évvel ezelőtt tehát a tordai országgyűlés négy vallás, a katolikusság, az evangélikusság, a reformátusság és az unitáriusság szabadságát és egyenjogúságát mondotta ki. Az államvallás többé nem létezett; az uralkodói hatalom fölötte állt az egyházinak, de nem volt joga többé közöttük bármilyen szempontból különbséget tenni. Nem érvényesült a területi elv sem, mindenki maga dönthette el innentől kezdve, melyik vallást követi. A vallási türelmetlenségben izzó Európában Magyarország, Erdély a felekezeti béke szigete lett.

A tordai országgyűlésnek a hitről mint Isten ajándékáról tett megfogalmazása már előlegezi későbbi évszázadok gondolkodását, amely a nemzeti vagy politikai hovatartozástól függetleníti a vallást, és emberi jogként tisztel minden hitbeli meggyőződést. Megjegyzendő, az emberi alapjogok majd csak a XX. században kerülnek deklarálásra az 1948. december 10-én elfogadott emberi jogok egyetemes nyilatkozatával.

Tisztelt Ház! Tisztelettel hajtunk fejet elődeink történelmi jelentőségű vívmánya előtt, hogy a gyülekezetek, a közösségek saját hitfelfogásuk és szabad döntésük alapján válasszák meg a maguk prédikátorait, a maguk vallását. A tordai vallásügyi törvény szellemiségéből fakadó vallási törvények alapján az ortodox vallási közösségek is gyakorolhatták vallásukat, majd még a történelmi Magyarország időszakában később szintén elnyerte bevett egyházi státuszát az ortodoxia is. Meggyőződésem, hogy a tordai országgyűlés által meghirdetett elvek járultak hozzá a zsidó felekezet majdani redempciójához is. Mindezek által Erdély a vallásszabadság és a felekezeti türelem földjévé vált, menedéket nyújtva más országból elüldözöttek számára is.

A vallásszabadság törvénye, felekezeti és nemzeti hovatartozásunktól függetlenül mindannyiunk büszke öröksége, egyben felelősségünkre is ráébreszt. A közösség vallási önrendelkezése a modern demokrácia egyik előzményeként fogható fel, ami a történelmi fejlődés során a nyugati civilizációban általános elismerést nyert, és napjainkig a modern államberendezkedések alapvető ismérvének számít. A fentiek értelmében a tordai törvény által szavatolt szabad vallásgyakorlás jogát méltán tekinthetjük a keresztény Európa egyik alapértékének. Mindezekre tekintettel a tordai vallásügyi törvény kiemelt jelentőségű nemzeti értéknek minősül, amelyről az Országgyűlés úgy emlékezik meg, hogy január 13. napját a vallásszabadság napjának kívánja nyilvánítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány támogatja a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm, elnök úr. (Taps.)




Felszólalások:  Előző  137  Következő    Ülésnap adatai