Készült: 2020.11.29.19:53:08 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

154. ülésnap (2020.10.06.), 123. felszólalás
Felszólaló Farkas Sándor (Fidesz)
Beosztás Agrárminisztérium államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:04


Felszólalások:  Előző  123  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt az elmúlt pillanatokban akár egy harminc- vagy negyvenéves visszatekintésről is hallhattunk, de úgy gondolom, hogy amikor az állattenyésztők napjáról beszélünk, akkor adjuk meg a tiszteletet azoknak a ma élő és dolgozó embereknek, akik valóban az állattenyésztésben dolgoznak, egy rendkívül nehéz örökséget hoznak magukkal. Tudjuk a rendszerváltozás és az azt megelőző időszak buktatóit, amely során talán valóban az állattenyésztési ágazat volt az, amelyik rendkívül hektikussá, hullámzóvá vált a tevékenységben, és rendkívül nehéz volt igazodni a megváltozott körülményekhez is. De azt azért elmondhatjuk, és ezt szeretném leszögezni, és ez lehet, hogy egy kicsit furcsán hangzik ebben a Házban, a magyar mezőgazdaság nehézipara az állattenyésztés. Nem tudom, érzékelhetőe, hogy ez mit jelent, ha az ipari oldalról nézzük, hogy ez a mezőgazdaság legnehezebb ágazata.Hogy ma hogyan tudnak itt, ebben az ágazatban emberek dolgozni, azt hiszem, hogy ma már a megfelelő körülmények jelentős részben megvannak, sőt mondhatnám, hogy eziránt rendkívül sokat is tett az agrárkormányzat vagy agárkormányzatok, talán fogalmazhatok így. Csak fel szeretném hívni a tisztelt kritizálók figyelmét, hogy most megindítunk éppen október 1-jén az állattenyésztési telepek korszerűsítésére mintegy 50 milliárd forintos fejlesztési forrást, amely gyakorlatilag nem is 50 milliárd fejlesztést jelent, hanem ennek több mint a dupláját, mert ugye, 50 százalékos fejlesztési támogatás, tehát ilyen szempontból ez egy 100 milliárdos fejlesztési lehetőség.

(Folytatás 154/2-ben!)

2018-2022. országgyűlési ciklus Budapest, 2020. október 6. kedd 154/2. szám

Országgyűlési Napló

Erre nagyon sokan jelentkeztek máris, és fognak még jelentkezni, és várható, ha további jelentkezés lesz, akkor talán ezt a forrást még bővíteni is tudjuk. De ugyanakkor ez csak egy pont, ha fogalmazhatok így, ez az ÁTK 7-es, a szakmában ez biztos, hogy sok mindenkinek mond valamit, lehet, hogy itt, önök között  nem megsértve önöket  kevésbé. Volt már ezenkívül hat ÁTK-s pályázat. Az állattenyésztő telepek korszerűsítésének a rövidítése az ÁTK, és ebben az elmúlt évtizedben több száz milliárd forint került pályázati úton telepek fejlesztésére és az ottani jóléti rendszerek úgymond fejlesztésére fordítva. Ez azt jelenti, hogy ebbe az ágazatba rendkívül nagy összegeket fordított már az agrárkormányzat, és szeretném, ha továbbra is ez így lenne.

Most itt a Covid-járvány ideje alatt csak mintegy 11,5 milliárd forint került kimondottan az esetleges kiesések, hátrányok kompenzálására fordítva, és ennek jelentős része már a kritikákkal ellentétben kifizetésre került vagy kifizetésre kerül a napokban. Tehát azt mondhatom, hogy azokra a korábbi kritikákra, amelyek megfogalmazzák az állattenyésztéssel kapcsolatban, hogy kevesebb létszám, kevesebb GDP-hez való hozzájárulás, még egy dolgot szeretnék megemlíteni.

(15.40)

Nem akarok agrárvitát kezdeményezni a parlamentben, de akkor, amikor sertésről beszélünk  ugye, tudjuk, hogy a sertésnél is és a baromfinál is egy rendkívül kritikus időszaknak vagyunk részben végén, részben talán a közepén, amikor különböző állatbetegségek okoznak rendkívül komoly termelési, tartási és piaci zavarokat egyaránt , én inkább egy másik oldalról közelíteném meg. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor én is és mások is szoktak hivatkozni netalántán a rendszerváltozás időszakára, hogy akkor volt 10 millió sertés Magyarországon, én vissza szeretnék kérdezni: hol voltak ezek a sertések? Jelentős részben a falusi ólakban, istállókban. És ma, ha végigmegyünk egy faluban, gyakorlatilag sertést alig találunk. (Dr. Varga-Damm Andrea: Ez a baj!) Miért van ez? Az emberek jobban élnek, kevésbé akarnak ilyenfajta tevékenységet végezni, és a szakosított nagytelepekre helyeződött át a hangsúly. Tehát ebből a szempontból lehet itt 10 millió sertésről beszélni, de ha nincs meg hozzá a szándék, márpedig nincs meg hozzá, ezt én gyakorlatból tudom határozottan mondani, akkor ezt nem is kell keresni. Meg kell keresni azokat a lehetőségeket, hogy akár a magyar őshonos fajtákkal vagy a rendkívül jó mutatókkal rendelkező magyar és külföldi fajtáknak a hasznosításával tudunk a sertéspiacon hosszú távon, ha nincs betegségünk, kitartóan megjelenni. Tehát én azért mondom, nem akarok vitát nyitni ebben, de ez egy rendkívül árnyalt történet, ennek számtalan régi, mondhatnám úgy, hogy történelmi kapcsolata van.

Amikor az agrárágazat fejlődéséről és fejlesztéséről vagy lehetőségeiről beszélünk, a tőkekivonás a mai napig is működik az agrárágazatban a földbérleti viszonyokból fakadóan. Tudjuk, ha nem saját területen gazdálkodik az ember, hanem bérelt területeken, ott a bérbeadónak jár a földbérleti díj, amely jelentős részben az ágazatból kapásból kicsúszik, és nem pedig visszatermelésre kerül. Biztos, hogy ezt sem fogjuk tudni még pár éven belül megoldani, de arra törekszünk  többek között még az osztatlan földtulajdon felszámolása révén is, habár ez csak egy részletét tudja megoldani , hogy minél több olyan terület legyen, amely közvetlenül a gazdálkodók, a gazdák birtokában legyen, mert akkor ez az úgymond pluszköltség nem kerül ki az ágazatból, hanem a saját ágazati fejlesztésekre fordítható. Én azt hiszem, hogy ezt kell majd célnak tekintünk hosszú távon, és biztos, hogy akkor a mutatóink is sokkal jobbak lesznek.

Azt azért határozottan merem mondani, hogy az állattenyésztő telepeknél is, és fölvetődött egy arány, hogy állunk a növénytermesztés és állattenyésztés arányával: nagyon komoly fejlődés van a technológiában, komoly fejlődés van a technikák alkalmazásában és remélhetőleg a szakemberképzésben is. Nekem egyik vesszőparipám, hogy a magyar mezőgazdaság egyik kitörési pontja a megfelelő szakemberképzés. Sokan azt hitték  és ezzel nem akarok senkit sem megsérteni  a rendszerváltozás idején, ha megkapnak két-három hektár vagy hold földet, majd azon ők megfelelő szakmai hozzáértéssel bírnak. Az az idő régen elmúlt, ma már megfelelő szakmai felkészültség kell ahhoz, hogy megfelelő, hatékony mezőgazdasági művelést lehessen folytatni. Ehhez pedig megfelelő, úgymond jó értelemben vett birtokméretek szükségesek. Két-három hektáron ma már hagyományos agrártevékenységet hatékonyan nem lehet végezni. És ehhez szükséges a megfelelő szakértelem, hogy ki tudják számolni, hogy az a tevékenység, az a befektetés, az a beruházás, az a fejlesztés mennyi idő alatt, milyen hozadékkal, milyen hozammal, esetleg milyen jövedelemmel bír. Ez már több annál, mint egy szakma, és akkor, amikor mezőgazdaságról beszélünk  és ezzel fejezem be , azt szakmai kérdésnek csak részben kell tekinteni, aki mezőgazdasággal foglalkozik, az egy életforma. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.  Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)




Felszólalások:  Előző  123  Következő    Ülésnap adatai