Készült: 2020.07.09.11:44:11 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
2 169 2010.05.17. 2:14  95-180

BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, nem most kellene igazságot osztani abban az ügyben, hogy ki mennyit tett 2006 őszének az áldozataiért. Gaudi-Nagy Tamás tudatlanságát mentené, ha tudatlan lenne, de nem az. Nem tudom, hogy 2007-ben a Polgári Magyarországért Alapítvány díját, amely arról szólt, hogy "2006 őszének áldozataiért", miért vette át Ékes Ilonával együtt a vele járó egymillió forinttal, ha úgy gondolja, hogy mi ebben az ügyben nem tettünk semmit. (Moraj. - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Ezt nem hoztam volna ide, mert egyébként azt gondolom, hogy ezt a díjat megérdemelte, mint ahogy Ékes Ilona is megérdemelte. De ha figyelmesen olvasgatta volna azokat a hozzászólásokat, azokat az interpretációkat, amelyeket az elmúlt négy évben Ékes Ilona képviselőtársammal és másokkal együtt itt a Házban tettünk, akkor tudná azt, hogy például 2007-ben a legtöbb interpelláció ebben a Házban a 2006. őszi áldozatok ügyében született. Azt is tudja, hiszen ott volt, amikor sikerült összehozni az emberi jogi bizottság ülését, mert néha egy-két SZDSZ-es képviselő támogatta a határozatképességet, akkor mindig vendég volt, mindig szót kapott, és mindig elmondhatta a véleményét. Azt is tudja, mennyi segítséget adtunk abban, hogy Morvai Krisztina képviselőtársa találkozzon Frattinival, az Európai Bizottság alelnökével, és bemutathassa azokat az áldozatokat, akiket egyébként a szocialista képviselők nemcsak hogy nem látogattak meg és hallgattak meg, hanem utólag tettesnek próbáltak beállítani, ahogyan kriminalizálták ezeket az áldozatokat.

Tehát én úgy gondolom, erről itt most rendezhetnénk egy vitát, hogy ki mennyit tett, ki mennyit nem tett, de kétségbe vonni egymásnak a hitelességét ezzel kapcsolatban, szerintem ez egy ócska pártpolitikai trükközés, ami a Jobbiknak az emelkedettségéhez szerintem nem méltó. (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban. - Nagy taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 28 2010.05.21. 7:35  1-31

BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Egy olyan pontjához szeretnék hozzászólni az előterjesztésnek, amely ma nem került itt szóba, de azt gondolom, hogy lényeges, mert először fordul elő az újabb kori magyar törvényhozásban, hogy egy törvényt - és éppen egy emléktörvényt - vocatio Deivel, Isten nevének a segítségül hívásával kezdünk. És bár ebben a Házban nem került ez ma szóba, de - lehet, hogy ez egy káros szenvedély - én szoktam kutatni az internetes honlapokat, és mindenfajta blogokon ezzel kapcsolatban egy komoly vita bontakozott ki, amit én egy alapvetően jó dolognak tartok, mert azt gondolom, hogy ha a vocatio Dei, Isten nevének a segítségül hívása egy ilyen törvénynél vagy bármikor egy olyan magától értetődőség, ami fölött elmegyünk, akkor az nem jó. Tehát sokkal jobb, hogyha megvitatjuk, hogy mit is jelent ez, és én erről szeretnék néhány mondatot mondani.

Azt a hitvallást fogalmazza meg ez az előterjesztés az első mondatában, hogy Isten a történelem ura, és ugyanakkor azoknak a nevében szól ez a törvény, akik hiszik azt, hogy Isten a történelem ura, miközben a mondatnak a második felében ott van az, hogy természetesen azt szeretnénk, hogyha azok is tudnának azonosulni ezzel az emléktörvénnyel, akik ezt nem így gondolják, hanem a történelem menetét más forrásokból próbálják magyarázni. Ennek a megfogalmazásnak a forrása az újabb kori lengyel alkotmány; az elmúlt negyven év diktatúráját egy olyan országban, ahol több mint 90 százalékban istenhívő katolikusok az emberek, mégis úgy gondolták, hogy lehetőséget kell adni arra azoknak is, hogy azonosuljanak a lengyel alkotmánnyal, akik nem tudják elfogadni ezt az alaptételt. Ezért szerepel ez a két csoportra osztása azoknak, akik az emléktörvényt adják.

Természetesen felmerül a kérdés, hogy miért pont ennél a törvénynél, és más törvényeknél miért nem. Azt tudom ígérni, hogy az áfatörvényt természetesen nem így fogjuk kezdeni (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.), de vannak egy nemzetnek az életében és egy embernek az életében is vannak olyan pillanatok, amikor nem kerülheti meg azt, hogy leásson egészen azokig az alapokig, amelyeknél lejjebb már nem lehet ásni, mert ott egészen biztosan lehet állni. Papp Lajos szívsebész professzornak egy mondatát idézném, aki azt mondta, hogy ő a szívsebészet műtőasztalán ateistával még nem találkozott, ott mindenkinek eszébe jut az Úristen - és talán egy ilyen szívsebészeti műtéthez lehet hasonlítani a trianoni tragédiát is. De úgy gondolom, hogy ha nem csak egy negatív képet akarunk idehozni; és valóban nagyon fontos, hogy ne csak visszafelé tekintsünk, hanem előre is, akkor az a gondolat, hogy lehetőségünk van arra - lehetne ezt másképp is tenni -, hogy a képviselői eskü végén, nem az előírt szöveg, de mégis hozzátegyük azt a mondatot, hogy: "Isten engem úgy segéljen!", az pontosan kifejezi azt, hogy amikor az ember nagyon magasan vagy pedig éppen nagyon mélyen van, akkor a lényegről akar beszélni. És hogyha kell talán egy államjogi, államelméleti megalapozás is, akkor én egy német egyház-, államjogásznak az érvelését hoznám ide, akit úgy hívnak, hogy Böckenförde, aki a modern államegyházjognak a megalapozója. Ő mondta azt egy helyen, az egyik írásában, hogy a demokratikus jogállam olyan értékekből él, amelyeket saját maga nem képes létrehozni, viszont nélkülük nem is tudna létezni.

Erre a gondolatra utal a vocatio Dei, ami természetesen nem azt jelentené - ha bárki úgy értené félre -, hogy azok, akik úgy gondolják, és azt hiszik, és azt vallják, hiszen ez egy credo, hogy Isten a történelem ura, azok mindent értenének a történelemben, azok mindig pontosan tudnák, hogy mi miért van. Ez nem így van természetesen. És az sincs így, hogy ha hisszük azt, hogy Isten a történelem ura, akkor ez azt jelenti, hogy minden, ami a történelemben történik, az az ő akarata vagy az ő szándéka, és akkor jól van úgy, hiszen akkor például a protestánsok miért küzdöttek volna annak idején a nemzetnek a függetlenségéért és a saját szabadságukért, vallásszabadságukért. Hanem azt jelenti, hogy ez az a végső, azaz a legvégső transzcendens keret, amelyben meg akarjuk érteni az életünket, azt az igényt fejezi ki, hogy miközben a saját személyes életünket annak a kezéből fogadjuk el, akitől a végső értelmet várjuk, és erre bízzuk, ezt a közösségi életünkre is kötelezőnek tartjuk. És a mondat második fele, amely legalább olyan fontos, hogy vannak olyanok, akik máshonnan vezetik le ezeket az értékeket.

A lengyel alkotmányban úgy hangzik ez, hogy azok, akik hisznek Istenben mint az igazságnak, a szépségnek és a jóságnak a forrásában, és azok a lengyelek, akik az igazságot, a szépséget és a jóságot más forrásból eredeztetik, azok a következő törvényt, alkotmányt alkotják. Mi is így gondoljuk ezt. Vannak olyanok, akik a történelmet nem az isteni gondviselésből értik meg, ők is egyenrangú partnerei ennek a vitának. És azt gondolom, hogy éppen Trianon kapcsán nagyon fontos az, hogy megpróbáljunk együtt tanulni a történelemből, és megpróbáljuk, mindenki a saját maga hite szerint, elmondani azt, hogy mit is tanult abból, ami 90 évvel ezelőtt történt és azóta is történik velünk.

A közös tehát az, hogy tanulni akarunk a történelemből. A források különbözőek lehetnek, de azt gondolom, hogy ez a közös szándék nagyon fontos itt, és én is bízom benne, hogy ebben mindenki egyetért, és hogy ez a törvény valamilyen módon ennek a jobbra taníttatásnak a szándékát is kifejezi, hiszen valóban nagyon sok mindent meg kell még értenünk abból, ami az elmúlt 90 évben történt velünk. És mindez annak az előfeltétele, és azért van ez a kettősség a Házban - nem mindenfajta fondorlatos politikai szándékról szól ez -, hogy önkormányzati törvényeket tárgyalunk, választási törvényt tárgyalunk, és majd fogunk gazdasági törvényeket is tárgyalni, merthogy ez a két dolog összetartozik.

Aki nem rendezi el az erkölcsi dolgait - ma majd október 23-a áldozatairól fogunk beszélni -, aki nem rendezi el azokat a szellemi, lelki dolgokat, amelyek zavart okoznak egy közösségnek az életében, aki nem tud békében élni saját magával, istenével, történelmével, aki nem tudja világosan, hogy kik az ellenfelei és kik a szövetségesei, az nem képes - az nem képes! - valódi teljesítményekre sem egyénként, sem közösségként, az nem képes valódi sikereket elérni, és az ilyen magyarok nem képesek elviselni a nehézségeket sem.

(13.10)

Tehát úgy gondolom, hogy a gazdasági felemelkedésnek, annak a nyomorúságos helyzetnek a végét, amiben ma Magyarország nemcsak szociálisan, hanem lelkileg is van, egyszerre kell hogy jelentse egy ilyen emléktörvény, egy ilyen összefogás, ami ebben a törvényben kifejeződhet, és természetesen ugyanakkor a gazdasági bajok orvoslása, mert a test és a lélek és a szellem összetartozik, nemcsak a keresztény ember felfogásában, hanem más emberképekben is. Erre a közös munkára hívjuk azokat, akik támogatják ezt az emléktörvényt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 49 2010.05.21. 26:00  48-105

BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 2006. szeptember 17-e sorsdöntő nap Magyarország jogállamiságának történetében. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök zártkörű, titkos, hónapokkal korábban, a választási győzelem után Balatonőszödön, saját pártjának képviselői előtt elmondott beszéde nyilvánosságra került. A beszéd akkori meghallgatói közül, úgy látom, egyvalaki van jelen a teremben.

A mai napig ismeretlen körülmények között kiszivárgott beszédből a közszolgálati rádió részleteket sugárzott - tisztességére válik természetesen -, ezek lényege az elmúlt évek súlyos politikai hazugságainak, adathamisításainak és annak beismerése volt, hogy az előző négy kormányzati év semmittevéssel telt, amelynek súlyos következményei lesznek. A beszéd tartalma, valamint a trágár stílus közfelháborodást okozott, s ennek következtében számos rendkívüli eseményre került sor a főváros utcáin.

A kezdetben békés tiltakozások szeptember 18-án - máig tisztázatlan körülmények között - a Magyar Televízió épületénél erőszakba torkollottak. Néhány tucat provokátor és randalírozó támadását, az épület felgyújtását a rendőrség megmagyarázhatatlan módon nem akadályozta meg, éppen ellenkezőleg: a rendőri vezetés cserbenhagyta a néhány száz odavezényelt, megfelelő felszerelés nélküli rendőrt, akik közül többen súlyosan megsérültek.

A szeptember 18-át követő napok estéin az előzőleg csődöt mondott, majd bosszúra tüzelt rendőrség Budapest utcáin hajtóvadászatot rendezett minden ellen, ami mozog. Több száz békés járókelőt, elsősorban fiatalokat fogtak el, vertek meg brutálisan, többeket elfogásuk után is súlyosan bántalmaztak. Később a bírósági döntések a letartóztatások 80 százalékát indokolatlannak találták, s a vádemeléses civil ügyek több mint 90 százalékában nem állapítottak meg bűncselekményt. Fölhívom a figyelmet arra, hogy az akkori emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság már összehívta rendkívüli ülésre az egyik büntetés-végrehajtási intézetbe, a Nagy Ignác utcába a bizottságot, és már akkor számon kértük az állami vezetőkön és a rendőrség vezetőin, hogy mi is történik Budapest utcáin; október 1-jéről van szó.

Az indokolatlan rendőri brutalitás azután a nemzeti ünnepen, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján érte el csúcspontját. A megemlékezésre összegyűlt több mint százezres békés, ünneplő tömegbe a rendőrség vagy szándékosan, vagy súlyos szakmai hiba következtében belekergette azt a néhány száz kődobáló randalírozót, akik korábban egy másik helyszínen demonstráltak. Ezután lovasrohammal, könnygázzal, gumilövedékkel, viperával - ez nem engedélyezett ólmosbot - válogatás nélkül támadták a helyszínt elhagyni nem tudó tömeget. Ismét tucatjával fogtak el ártatlan polgárokat, akiknek egyetlen bűnük volt, hogy úgymond rosszkor voltak rossz helyen, ahogyan annak idején ezt egy szocialista képviselőtársunk a parlamentben fogalmazta. A valóban bűncselekményeket elkövetők száma ismét töredéke volt a később a bíróság által felmentett civilekének.

A média azon része, amely a kormány kommunikációs céljait szolgálta ki, békés tüntetőket állított be szélsőjobboldali, randalírozó csürhének. A hatalom az eseményeket igyekezett úgy beállítani, mintha összecsapások lettek volna, mintha a tömeg támadt volna a rendőrökre. Ehhez képest az igazság éppen ennek a fordítottja. A 2006. október 23-ai rendőri intézkedések nyomán az Országos Mentőszolgálat 128, az ÁNTSZ 150 civil sebesültről adott tájékoztatást. Sokan nem mertek orvoshoz fordulni, félve a későbbi azonosítástól, illetve megtorlástól. Ezzel szemben a rendőri sérülések száma elenyésző volt.

Ezek a tények egyértelműen cáfolják a rendőri vezetés és a kormányzat azon állításait, amelyek szerint összecsapások lettek volna Budapesten. Összecsapásokban általában mindkét oldalon sérültek vannak. Itt azonban lényegében csak civil áldozatok voltak. Ráadásul a rendelkezésre álló adatok értelmében a sérülések 60 százalékát az áldozatok fején, nyakán és szemén okozták az intézkedő rendőrök. Az is megállapítást nyert a lefolytatott eljárások nyomán, hogy a jogszabályi előírásokat megsértve vetett be gumilövedéket a rendőrség 2006. október 23-án.

A rendőrség felkérésére Papp Károly dandártábornok folytatott vizsgálatot a 2006. október 23-ai eseményekkel kapcsolatban. A Papp-jelentés számos rendőri szakszerűtlenséget és súlyos szakmai hibát tárt fel, és egyértelműen megerősítette azt a tényt, hogy a rendőrség tömegesen és súlyosan megsértette a különféle békés ünnepi rendezvényeken részt vevő emberek gyülekezési jogát.

A rendőrök a 2006 őszi intézkedéseik alkalmával számos esetben símaszkkal álcázták magukat, azonosító jelvényt és azonosító számot egyáltalán nem viseltek. Ezzel megsértették a rendőrségről szóló törvényt, továbbá szinte lehetetlenné tették a jogsértő cselekedeteik miatt megvádolt rendőrök azonosítását a nyomozások, illetve a bírósági eljárások során. Miután a rendőrök azonosító jeleinek eltávolítása a bevetés előtt történt parancsnoki utasításra, ezért joggal feltételezhető, hogy előre megfontolt szándékkal próbálták beazonosíthatatlanná tenni a jogsértéseket elkövető rendőröket.

A 2006 őszén a rendőrök által elkövetett, tömeges jogsértésekért nem csupán a bántalmazó rendőröket, hanem az akkori rendőri vezetést és politikai megbízóikat is súlyos felelősség terheli. A vétkes rendőrök azonosítása és felelősségre vonása mindezek ellenére a mai napig nem történt meg.

A 2006-os véres rendőri jogsértéseket követően több rendőri vezetőt kitüntettek, köztük Gergényi Pétert, Budapest rendőrfőkapitányát, másokat előléptettek - ezekről kevesebbet tudunk -, például a Papp-jelentés által több tekintetben is elmarasztalt Nagy-Juhák Istvánt, aki korábban a VII. kerület rendőrkapitánya volt. Egy 2007 márciusában meghozott döntés értelmében pedig - ezt a dokumentumot eddig nem hoztuk nyilvánosságra, mert úgy gondoltuk, hogy eljönnek még a jobb idők, amikor erről majd korrektebben lehet beszélni, mint az elmúlt négy évben - visszamenőlegesen 2007. január 1-jétől 279 fő hivatalos állományú vezető, 2 fő vezető köztisztviselő és 2 fő közalkalmazott illetményét térítették el a rendőrségnél pozitív irányba, ami egyértelműen fizetésemelést jelent, tehát pénzjutalmat kaptak azok, akik részt vettek ezekben a brutalitásokban.

(14.30)

A legtöbb esetben tehát hiába bizonyosodik be, hogy valakit rendőrök bántalmaztak, a tettesek ismeretlenek maradnak, vagy a vádlottakat felmentik. A bírók szerint a rendőrök fedezik egymást, és a tárgyalóteremben nem emlékeznek semmire. Ezt a helyzetet kiválóan illusztrálja egy jogerősen lezárult eset, amelyben első fokon ártatlanul elítéltek egy rendőrt hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt egy, már a rendőrök által földre tepert és egyébként teljesen ártatlan járókelő ujjának eltöréséért, és csak a harmadfokú eljárásban derült ki, hogy a bűncselekményt nem a rendőr követte el, hanem nagy valószínűséggel a parancsnoka. Most újra megnyílt az eljárás lehetősége ebben az ügyben. A rendőrt ugyan felmentették, de a parancsnok felelősségének vizsgálata csak most kezdődött el; majd' négy évvel vagyunk az események után.

Hogy juthatott idáig a magyar jogállam? Azt gondolom az, hogy utcai demonstrációk kapcsán jogsértésekre kerül sor, adott esetben nemcsak rendőrök, hanem demonstrálók részéről is, ma az európai világnak - azt is mondhatnám, hogy - a hétköznapjaihoz tartozik. Az viszont, hogy egy ilyen súlyos eseményt ne kövessen tisztességes vizsgálat, nem fordulhat elő Európa - mondjuk így, hogy - boldogabb fővárosaiban.

Hogy mi lehet a magyarázata annak, hogy a felelősségre vonás és az áldozatok kárpótlása elmaradt, arról, azt gondolom, a következő idézet mindannyiunkat egyértelműen felvilágosít. Önökre bízom, hogy kitalálják, ki az idézet szerzője. Idézet: "Miközben egyszerűen lenyűgözött az a szakszerűség, amellyel a rendőrség tette a dolgát, és védett engem, tisztességes adófizető állampolgárt, az motoszkált a fejemben, hogy nem kellene-e ezt valahogy megköszönni. Természetesen akár fizetésemelésre is gondolok, de talán az lenne még jobb, ha a munkakörülményeiken javíthatnánk, például lakás, jobb felszerelés, a családosoknak nagyobb támogatás, nyaralás, beiskolázás, akármi. Amit ők most megtettek értünk, és kimondom - nagy betűvel szerepel a blogbejegyzésben, amit egyébként utólag töröltek -, a Hazáért, az példamutató. Jó lenne, ha két hét múlva is emlékeznénk erre, és az illetékesek megtennék ezzel kapcsolatban a dolgukat." Mi négy év után is emlékezünk erre, és miután hála istennek végre illetékesek vagyunk, megtesszük a dolgunkat. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Sólyom László köztársasági elnök úr 2007. szeptember 10-ei parlamenti beszédében így fogalmazott: "A jogállam próbája lesz, hogyan dolgozza fel az igazságszolgáltatás a tavaly szeptemberben, de főleg az október 23-ai tüntetéseken történteket. Jogállamban a bűnt meg kell büntetni, mérlegelve minden súlyosbító és enyhítő körülményt. Nem a tisztességes eljárás kérdéses azokkal szemben, akik bíró elé kerülnek - abban bízhatunk -, hanem az a kérdés, kik állnak bíró elé. Ismerve már a közreadott jelentéseket, látva a filmeket, és a sajtóból megismerve néhány vádiratot, megrendítően súlyos jogsértéseket követtek el a rendőrök. Ehhez képest nagyon kevés ügy jut el a bírósági tárgyalásokig, mert az azt elkövetőket nem tudja azonosítani az ügyészség, s mert ebben a rendőrség egyáltalán nem együttműködő. Félő, hogy sok ismeretlen tettes, az elkövetők több mint 80 százaléka büntetlenül marad. Félő, hogy sok ismert vezető felelőssége, a szakmai és politikai felelősség szintén tisztázatlan marad."

Ha ezt a két idézetet összevetjük - köztársasági elnök urat nem illik bírálni, de azért majdnem egy évet kellett várni erre a nyilatkozatra, talán azt meg lehet említeni, nagyon fontos nyilatkozatról van szó -, épp az ellenkezője történt, mint amit Gyurcsány Ferenc - mégiscsak kimondtam a nevét - blogjában írt egy évvel korábban: a rendőrségnek nem a megerősítése történt és nem a jobb körülmények biztosítása, hanem ellenkezőleg, olyan morális válságot okozott ez abban a rendőrségben, amelynek az erejében és jó működésében mindannyian érdekeltek vagyunk, hogy ez egyértelmű legyen, amit a mai napig nem sikerült orvosolni.

Különösen súlyos eset Révész Máriusz országgyűlési képviselő esete, akit képviselői igazolványának felmutatása és békítő szándéka ellenére a rendőrök súlyosan bántalmaztak 2006. október 23-án. 2008 tavaszán befejeződött az ügyében indított nyomozás érdemi része. A felvételek tanúsága szerint legalább ötven rendőr volt jelen a képviselő bántalmazásánál, az akkor és ott jelen lévő rendőrök azonban nem emlékeznek semmire, nem látták a verést, senki nem tett közülük értékelhető vallomást a nyomozás során. És talán emlékeznek még arra képviselőtársaim, hogy a magyarországi liberalizmus nagyobb dicsőségére egy kiváló magyarországi liberális viccelődött, röhögött, másokat röhögésre buzdított Révész Máriusz véres kötése láttán, amikor bejött ide a Magyar Országgyűlésbe. Azt gondolom, ez is olyan szégyen, ami mindaddig közös szégyenünk, amíg ezt a dolgot rendbe nem tesszük mind az áldozatok, mind a tettesek vonatkozásában.

A Magyar Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága az események óta számos ülésén próbálta meg tisztázni a történetet. Azt se felejtsük el, hogy ezek az ülések a kormánypárti képviselők - és bizony ide kell sorolni a szabad demokraták képviselőjét is -, a kormány és a rendőrség képviselőinek bojkottja miatt általában meghiúsultak, néha előfordult, hogy az SZDSZ-es képviselő úri jókedvében egyszer-kétszer biztosította a határozatképességet, ilyenkor aztán lehetősége volt több, akkor még nem, most már képviselőnek, hogy megfelelő időkeretben kifejtse a véleményét ezzel kapcsolatban.

Miként az közismert, a 2006 őszén Budapesten történt tömeges rendőri jogsértések ügyében szót emelt az Európai Bizottság - ezt se felejtsük el - akkori igazságügyi és rendészeti biztosa, Franco Frattini, jelenleg olasz külügyminiszter. A jogsértések tényét megállapította a Magyar Országgyűlés állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese; az Amnesty International, a Civil Jogász Bizottság, az ENSZ Kínzás Elleni Bizottsága, a Társaság a Szabadságjogokért, a Magyar Helsinki Bizottság és nem utolsósorban a Nemzeti Jogvédő Alapítvány is vagy aggódtak, vagy tiltakozásuknak adtak hangot, vagy pedig hathatós segítséget nyújtottak az áldozatoknak a jogvédelemben.

Úgy gondolom, hogy ebben az ügyben kialakult egy olyan komoly civil összefogás, amit nem kellene és nem volna szabad - erre kérem mindannyiukat - utólag semmissé tenni vagy kicsinyíteni. Itt a Társaság a Szabadságjogoktól a Nemzeti Jogvédő Alapítványon át egészen a Civil Jogász Bizottságig egy olyan összefogás volt az emberi jogok érdekében, amire, azt gondolom, Magyarországon eddig még nem volt példa. Ezt nyilván részben indokolja az esemény súlyossága és brutalitása, meg talán indokolja az, amit én szeretnék reményként fenntartani, hogy vannak olyan dolgok, amik megkérdőjelezhetetlenek, mindegy, hogy valaki nemzeti, liberális, konzervatív vagy akár baloldali - őket hiányoltuk ezekből az akciókból -, ha emberijog-sérelem történik Magyarországon, akkor fölemeli a szavát, még akkor is, ha ez neki politikailag esetleg nem kifizetődő.

Fontos eredménynek tartjuk azt is - ezt se felejtsük el -, hogy a 2006. évi véres rendőri jogtiprások tanulságait elemezve az Országgyűlés létrehozta a Független Rendészeti Panasztestületet. Ha megpróbálok méltányos lenni, akkor talán ez az egyetlen halvány pont, ahol a Magyar Szocialista Párt valamifajta belátást próbált tanúsítani, még ha indirekt módon is, hiszen ennek a panasztestületnek a létrehozását - amit én valamilyen módon ennek az emberi jogi tragédiának a következményének tekintek - ők is támogatták, és végül is ezt konszenzussal fogadtuk el. Az más kérdés, hogy ez a panasztestület most éppen hogyan működik. Ez a panasztestület egyébként természetesen nem vizsgálhatja visszamenőleg a jogsértéseket. S hogy nem mindenki tanult ebből a történetből, azt gondolom, azt az a jelentés is igazolja, amit ez a panasztestület először sajtótájékoztatón bemutatott, hiszen a rendőrség egyetlen általuk jelzett ügyben sem tartotta eddig szükségesnek vizsgálat lefolytatását, tehát itt is van még tennivaló.

(14.40)

Négy évvel a megalázó események után le kell vonnunk a szomorú tanulságot: a jogállam elbukott 2006 őszén Magyarországon. A bűnösök többségét felmentették, a rendőri vezetők és politikusok felelőssége nem került megállapításra, az áldozatok döntő többségének erkölcsi és anyagi kártérítése egyelőre nem történt meg. Mindez a feladat még előttünk áll. Ha nem tudjuk elvégezni, akkor az a Magyar Országgyűlés és a jogállamiság szégyene lesz. Mindannyiunk felelőssége, hogy a szétzilálódott demokratikus politikai közösséget és a demokratikus jogállamot rendbe tegyük. Ehhez az első lépést azzal tesszük meg, ha a 2006. év őszi véres eseményeinek tanulságait levonjuk.

Elkerülhetetlen a rendőri és politikai irányítók politikai és jogi felelősségének kivizsgálása. Innen is üdvözlöm azt, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság létrehozott egy olyan albizottságot, amelynek a feladata éppen ezeknek a jogsértéseknek, a politikai szabadságjogok korlátozásának a vizsgálata, és azt, hogy az esküjét hamarosan letevő miniszterelnök pedig miniszterelnöki főmegbízottat nevezett ki erre a feladatra; bízom benne, hogy az együttműködés e között a két akció között zökkenőmentes lesz. És abban is bízom, és innen is kérem a rendőrség vezetőit, hogy minden olyan dokumentumot biztosítsanak számukra, oldják fel, ha szükség van rá, a titkosságát, amely segíti azt, hogy ezt a vizsgálatot rendesen le lehessen folytatni.

Azt gondolom, hogy a tettesek után és előtt és közben folyamatosan beszélnünk kell az áldozatokról. Akik járatosak egy kicsit a kriminálpszichológiában meg mondjuk, a kelet-közép-európai történelemben, azok pontosan tudják, hogy sajnos egy negatív hagyomány az, amikor az áldozatokat kriminalizálják, amikor az áldozatokból próbálnak meg tetteseket faragni. És úgy gondolom, hogy ha a fizikai fájdalmon túl, amit azok a sérülések okoztak, amiket egyébként Európában egyedül a magyar rendőrség, amely gumilövedéket használ ezeken az alkalmakon, okozott, hogyha ezeken túltekintünk, akkor talán ennél még fájdalmasabbak azok a lelki sebek, amelyek magyar állampolgároknak az életében, gondolkodásában keletkeztek. Fontos eredmény, hogy megint csak Fratini miniszter úrnak, európai miniszter úrnak a követelésére és a mi javaslatunkra az előző ciklusban betiltották Magyarországon a gumilövedékek használatát tömegoszlatásnál. Azt gondolom, ez egy fontos eredmény, de a sebek ezzel még nem gyógyultak be.

Azt gondolom, az is nagyon nagy szégyen, hogy Magyarországról először, illetve nem Magyarországról, hanem hivatalban lévő, megválasztott politikus nem magyar politikus volt az, aki először találkozott ezekkel az áldozatokkal, hanem éppen Fratini biztos úr. Az egyetlen kivétel - és elnézést, hogy itt egy képviselőtársamat fogom most dicsérni, de ez elkerülhetetlen - Ékes Ilona, aki szeptember 17-e után azonnal nagyon sok éjszakáját és nappalát töltötte a fogdákban, a kórházakban és mindenütt másutt, ahol összeírta, adatolta azokat a jogsértéseket, azoknak az embereknek a fájdalmát, akik áldozatul estek a rendőri brutalitásnak. Ő volt az egyetlen, aki aztán - nem kevés öniróniáról vagy iróniáról téve tanulságot - a Jégverem utcában található Magyar Asszonyszövetség székházában létrehozta a Verem Klubot, ahova meghívott mindenkit, akit megvertek a rendőrök 2006 őszén, és a mai napig foglalkozik ezeknek az áldozatoknak az anyagi segítésével, a lelki segítésével, azzal, hogy összetartsa őket, és valamilyen fajta közösséget formáljon belőlük. Kedves Ékes Ilona, ezt innen is köszönjük neked, személyesen is köszönöm. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiból.)

És természetesen ne hallgassuk el a Civil Jogász Bizottság munkáját sem, amely hosszú hónapokon keresztül hallgatta meg az áldozatokat, dokumentálták, jogelemzésekkel együtt egy több száz oldalas jelentésben tárták az ország és a nemzetközi nyilvánosság elé a munkájukat. Azt gondolom, ez is arról szól, hogy amikor a jogállam csődöt mond, amikor a törvényhozók nem képesek a parlamentben egy tisztességes vizsgálatot lefolytatni, akkor mégiscsak vannak civilek, akik jelentkeznek, és azt mondják, hogy elvégezzük azt a munkát, amit egyébként a megválasztott országgyűlési képviselőknek kellene elvégezniük. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiból.)

De, azt gondolom, sajnos még egy másik jelentésről is szót kell itt ejtenünk: ez az úgynevezett Gönczöl-bizottságnak a jelentése, amely megint csak valamifajta paródiája és komikuma annak, hogy hogyan is kell egy vizsgálatot lefolytatni - talán emlékeznek még arra a több száz oldalas jelentésre, hogy azt kinek írták, arról minden kétséget kizáróan árulkodik az a tény, hogy ezt a jelentést, mielőtt Magyarországon magyarul nyilvánosságra hozták volna, lefordították angolra - erre bizonyítékaim vannak -, kiküldték Brüsszelbe, és csak utána lehetett Magyarországon elérni. És például az emberi jogi bizottság elnöke és tagjai, akik az első perctől felkínálták az együttműködésüket ebben a vizsgálatban, legfeljebb az internetről tudták letölteni ezt a jelentést, hetekkel később, amikor már úgy gondolták, hogy sikerült megdolgozni a nemzetközi közvéleményt.

Hogy azért ez nem egészen így volt, én úgy gondolom, hogy ezek az ügyek természetesen, a dolgok természetéből következően valamilyen módon a háttérben, a kulisszák mögött zajlanak. De ha belegondolnak abba, hogy a rendőri vezetésnek, mondjuk, a budapesti rendőrfőkapitánytól elindulva fölfelé, az országos rendőrfőkapitányig, az akkori illetékes államtitkáron keresztül, az akkori illetékes miniszteren keresztül és miniszterelnökön keresztül egyik sem töltötte ki a ciklusát, hanem idő előtt távozott. Azt gondolom, nem járok messze az igazságtól, ha állítom, hogy részben brüsszeli nyomásra ezeknek az embereknek el kellett hagyniuk azt a pozíciót, amit betöltöttek, mert - hála istennek - ma Európában, még ha többet is vártunk tőlük, azért egy ilyen eseményt nem lehet csak úgy egyszerűen meg nem történtté tenni.

És akkor térjünk rá végül is az áldozatokra! Én keveset beszéltem annak a törvényjavaslatnak a konkrétumairól, amelyet néhány képviselőtársammal benyújtottunk, mert ezt majd a Fidesz vezérszónoka, Gulyás Gergely meg fogja tenni. Úgy gondolom, hogy az előzmények ismerete fontos volt, hogy megtudja a magyar nyilvánosság, amely - ne legyenek illúzióink - ebben az ügyben, hogy mi is történt valójában, a mai napig megosztott még, és hogy miért is kell külön kezelni ezt az ügyet, ahhoz el kellett mondani az előzményeket. Eddig az a nyilvánosság, akik kicsit ellenzékiskedtek 1990 előtt, talán emlékeznek rá, szinte szamizdatban, szinte illegális formában terjedtek azok a videók, azok a filmek, azok a kiadványok, azok a kiállítások, ahol megpróbáltuk a nyilvánosság elé tárni mindazt, amit 2006 őszén történt. Eljött az idő, hogy az egész ország nyilvánossága megismerje és megértse, hogy lehet, hogy nem velük történtek ezek az események, de hogyha ilyen jogsértések, emberijog-sértések megtörténhetnek egy jogállamban, és azok büntetlenül maradnak, akkor az azt jelenti, hogy ezek után ezek bármikor, bárkivel megtörténhetnek. És az egyszerű, nyugalomra és békére vágyó állampolgárnak hiú reménye az, mindaddig, amíg ezt nem orvosoljuk, hogy ő majd úgyis megússza ezeket, mert ő soha sincs rossz időben rossz helyen.

Éppen arról szól a diktatúra - és ebben az esetben diktatórikus volt a rendőrség -, hogy bármikor lehet bárki rossz időben rossz helyen. Ezzel a munkával, amit mi most, ma elkezdünk, éppen ennek a lehetőségét próbáljuk majd meg kizárni. Ugyanis a diktatúra rendőrségét és a jogállamnak a rendőrségét az különbözteti meg, hogy a jogállam rendőrsége azért van, hogy minden állampolgárnak a jogát biztosítsa, és azt, hogy senki más ne sérthesse meg az ő állampolgári jogait. A diktatúra rendőrsége meg azért van, hogy megvédje a hatalmon levőket, akkor, ha a választóik netán már csalódtak bennük, és úgy gondolják, hogy nem szeretnék, ha tovább hatalmon maradnának. (Az elnök csenget.)

Még egyszer felhívom a figyelmet - köszönöm a figyelmeztetést - az áldozatokra, erre a törvényjavaslatra. Ez az első lépés, hangsúlyozom, amit majd követ a második. Kérem, támogassák.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 76-78 2010.05.21. 2:24  48-105

BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Különösen is MSZP-s Képviselőtársaim! Azt kell mondanom, én nem vitatom azt, hogy minden mandátum egyenértékű ebben a Házban, önök ezt megtették már korábban. De úgy gondolom, hogy önöknek itt semmihez nincs joguk hozzászólni, erkölcsi joguk nincs. A Házszabály rögzíti ezt a jogot, de önöknek erkölcsi joguk nincs hozzászólni addig, amíg bocsánatot nem kérnek. 2004... (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Önök három olyan gazemberséget követtek el... (Dr. Józsa István: Ne mondj már ilyet!) De mondom, és majd lehet válaszolni erre! Az a helyzet, hogy 2004. december 5-e, az őszödi beszéd, a választásoknak a csalással való megszerzése és a 2006. őszi események összetartoznak. Arról szólnak, hogy önök az elmúlt hatvan évben semmit nem tanultak abból, hogy a diktatúra milyen tragikus tud lenni, és milyen az, amikor egy kisebbség, egy magát politikai élcsapatnak tartó valaki a saját népével szemben kormányoz. Ezért ennek a csúcsa és a mélypontja egyben az, hogy önök a rendőrséget a saját népük ellen vezényelték, ahogy ezt egyébként az önök főnöke, akit úgy hívnak, hogy Gyurcsány Ferenc, el is ismerte egy tévéinterjúban, mert még ezt sem tudta titokban tartani. Ez az egyik dolog.

A másik: önök idejönnek, és elkezdik védeni azt az embert, aki nem mer idejönni, kiállni, szemébe nézni az áldozatoknak, és akkor elkezdenek itt jogászkodni összevissza. Én nem vitatom, hogy önök jobban értenek talán a joghoz, mint én. De hogy az erkölcshöz nem, az egészen biztos, és itt az erkölcs megelőzi a jogot. Éppen ezért minden hozzászólásnak bocsánatkéréssel kellene kezdődni, nem pedig okoskodni, hogy ha így nézzük, meg ha úgy nézzük, meg ha amúgy nézzük.

Emberek meghaltak. Egyébként az október 23-ai gumilövedékek és verés következtében azóta két ember halt már meg, és önök itt azt gondolják, hogy megengedhetik maguknak, hogy nagyvonalúan jogászkodjanak. Nem engedhetik meg...

ELNÖK: Képviselő úr, kérem, hogy fejezze be!

BALOG ZOLTÁN (Fidesz): ...kérjenek bocsánatot! (Nagy taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 104 2010.05.21. 13:45  48-105

BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal kell kezdenem, hogy megint csak a kedves szocialista képviselőtársakhoz fordulok: hát, ezt sikerült elérni. Nyolc év, és ennek ez lett az eredménye, hogy ilyen dolgokról kell beszélni ebben a házban, barikádról, halálról, vérről, erőszakról. Ez az önök munkájának a következménye.

Én elismerem és megértem azt, hogy van olyan helyzet, amikor az ember nem tud úgy szembesülni, nem az ő konkrét tetteinek, hanem annak a közösségnek a tettei következményeivel, amelynek a tagja. Tehát én ilyen értelemben jóhiszemű vagyok, én emlékszem azokra a pillanatokra - ha szabad idehozni ezt a példát -, amikor többen föltették a kérdést a náci Németországban, hogyan van az, hogy annyi ember hallgatott akkor, amikor azok a dolgok történtek, amik történtek abban az országban, amelyek embertelenek voltak és emberiségellenesek. Aztán ennek az elemzésnek a végén azt mondja a történész, hogy nem az a kérdés, hogy miért hallgattak, hanem hogy miért nem látták. Én el tudom fogadni azt, hogy a hatalomnak a sáncain belül ezek olyan bagatellnek tűnnek.

Vagy emlékszem azokra a valóban ijedt szemekre, amikor önöknek haza kellett menni itt néhány parlamenti ülés után, ahol egyébként lehet, hogy én elmosolyodtam, és talán még valami vicceset is hallottam, és még talán nevetgéltem is, de én nem Révész Máriuszon nevetgéltem és röhögtem, és nem úgy hörögtem és üvöltöztem, ahogy önök - emlékeznek még rá? - Ékes Ilonának az első hozzászólását fogadták ebben az ügyben. És az összes, több mint húsz interpellációmat úgy fogadták, hogy nem engedték, hogy végigmondjam a hozzászólást. Gyurcsány Ferenc ideállt, hátat fordított, majd a fenekét fordította felém akkor, amikor szerényen és kedvesen megkérdeztem tőle, hogy ő mit gondol ezekről az eseményekről.

Ez az indulat, ami most itt van, az ennek a következménye. Ez nyolc év alatt gyűlt fel az emberekben, bennem is, elismerem. Remélem, hogy eljutunk majd addig, hogy lehet erről a dologról józanabbul is, és csöndesebben és szerényebben beszélni, de ahhoz történni kell valaminek, és azt nem nekünk kell megtenni, hanem önöknek.

Én senkinek személyesen a jóhiszeműségét, még Bárándy Gergelyét sem vitatom akkor, amikor ebben az ügyben megpróbál valamilyen jogászkodással arra az oldalra kerülni, ahol önök mint szervezet nincsenek. Ez a helyzet. Még arra a pillanatra is emlékszem, amikor az ön édesapja annak a könyvnek a bemutatóján, amit Gaudi-Nagy Tamás felmutatott, "Embervadászat utasításra", a mélységes szégyenérzetét fejezte ki azért, ami történt, és én nagyon tisztelem őt ezért a dologért.

Azért mondom, hogy a jóhiszeműségben nincs hiány, csak azt meg kell érteni, hogy van politikai felelősség, ami nem arról szól, hogy én nem ütöttem, én nem voltam ott, talán még nem is röhögtem. Az összes interpellációt ebben az ügyben önök leszavazták. Négy éven keresztül a Házban egyetlenegy olyan fölszólalás nem volt ebben az ügyben, amit önök támogattak volna, és ezért felelősséget kell vállalni.

És ez az önök érdeke is egyébként, mint ahogy az országnak az érdeke is, hogy legyen egy olyan tisztességes baloldal, amire Schiffer András utalt. Én természetesen a tisztességes baloldal létét nem vitatom, elméletileg; gyakorlatilag Magyarországon nagyon nehéz ma erre gondolni.

Tehát itt most ez borult ki, és ezzel önöknek szembesülni kell, mint ahogyan mi szembesültünk folyamatosan az elmúlt nyolc évben azzal, ahogy önök ezeket az ügyeket megpróbálták háttérbe szorítani. Ha visszaemlékeznek arra a kutyakomédiára, amikor éppen 2006. október 31-én a három illetékes bizottságnak a zártkörű ülésén, amiről SMS-ben szivárogtatták ki azonnal az információkat, például Ékes Ilona képviselőtársamat abba a gyanúba keverve, hogy ő együttműködik mindenféle szélsőséges, terrorista elemekkel, és utána széttárták a karjukat, és mindenfajta hamisított felvételekkel próbálták bebizonyítani azt, hogy Magyarországon tulajdonképpen meg akarják dönteni emberek a jogállamot, akkor azt kell mondanom, hogy mindennek most itt van az eredménye.

Én bízom benne, nem vagyok egészen biztos, de bízom benne, hogy abban a választási eredményben, amit önök elértek, ez is benne van. Nagyon remélem, hogy az emberek erkölcsi ítélőképességéről is szól ez a dolog, hogy azt gondolták, hogy nem szeretnék, ha még egyszer olyan miniszterelnöke lenne ennek az országnak, amilyen volt az elmúlt négy és nyolc évben. Ez a helyzet. Úgyhogy önöknek ezzel is szembesülni kell, és én bízom benne, hogy lesz majd olyan pillanat, amikor együtt fogunk gondolkodni arról, hogy hogyan lehet azokat a romokat eltakarítani és újjáépíteni, amiket egyébként önök okoztak, mert van erre lehetőség, hogy önök ebben részt vegyenek.

S ha mégiscsak szabad valami olyat mondani, ami már inkább az elemzés része: természetesen az ember egy párt politikájának a képviselője, még ha nem is párttag feltétlenül, és én azt is keresem, hogy hol is van az érvelésekben a különbség, mondjuk, egy LMP-s érvelés és egy jobbikos érvelés és a mi hozzáállásunk között. Én azt gondolom, az egy nagyon lényeges dolog, és minden tisztelet mellett Pörzse Sándornak mondanám, és egy korábbi hozzászólásra mondanám azt, hogy a fokos, meg hogy Gyurcsány Ferenc védje meg saját magát, ezzel én érzelmileg teljesen azonosulni tudok. Talán emlékeznek, én egy lapban, amiért... - mindegy, nem érdekes -, a Demokratában adott interjúmban azt mondtam, hogy ha az én gyermekemet lövik meg ott, akkor én is fölemelem az utcakövet, és odadobom, de utána a bíróság elé állok. Ez a helyzet. Mert szerintem olyan érték van ma Magyarországon, és ez egy húszéves érték, akármilyen gyengén is működik nagyon sokszor, amit úgy hívnak, hogy jogállam, és ezt nem szabad átlépni. Én tehát remélem, hogy ez egy érzelmi elszólás volt, amikor azt mondják, hogy Gyurcsány Ferencet ne védje a Köztársasági Őrezred. Szerintem addig védje a Köztársasági Őrezred, amíg erre törvényes lehetőség van. Amikor nincs, akkor ezt meg kell szüntetni. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Lejárt.) Ezt majd vizsgálják meg azok, akik ehhez értenek; és utána nem magát kell hogy megvédje, mert ilyen módon itt fenyegetni senkit nem lehet - védje meg a törvény és védje meg a jog. (Taps az LMP padsoraiból.)

Én azt gondolom, hogy annak van értelme ebben az országban, és azt gondolom, hogy ebben azért van köztünk egy különbség, mint ahogyan abban is különbség van, hogy amikor önök számon kérik rajtunk, hogy mi miért nem döntöttük meg az utcán forradalommal az előző rendszert: azért nem döntöttük meg, mert a jogállam keretei között ezt nem tudtuk volna megtenni. És amikor a választáson sikerült őket megdönteni, akkor pedig ez jogállami keretekben történt, és szerintem ez egy nagyon fontos dolog. Mint ahogy önöknek sem sikerült a jogállam keretein sem kívül, sem belül megdönteni az előző kormányt. Azt gondolom, hogy ez egy fontos különbség, de engedjenek meg egy ilyen polémiát. Nyilván lehet majd erre megfelelő alkalmakkor válaszolni. Ez nem vonja kétségbe azt, hogy azt, amit önök közül jó néhány képviselő, jelenleg képviselő és nem képviselő tett ebben az ügyben, azt én elismerem, az előtt megemelem a kalapomat, az egy nagyon lényeges dolog volt.

És ha már arra a kritikára lehet reagálni, hogy miért nem említettem Morvai Krisztina nevét, akkor erre hadd mondjam egy kicsit ironikusan - remélem, nem értik félre - vagy humorosan: ez egy szívügy nálam. Az a helyzet, hogy énnekem az, ahogyan ő megpróbálta az elmúlt néhány évben azt a közös munkát, amit együtt végeztünk, eltagadni, az nem esett jól. Ez a helyzet. Mert úgy gondolom, hogy nem kell pártpolitikai érdekek miatt erről hallgatni. Én azt sem tagadom el, hogy azzal, amit önök most politikailag képviselnek mint Jobbik Magyarországért Mozgalom, és Morvai Krisztina politikai nézeteivel nagyon sok mindenben nem értek egyet. Van, amit veszélyesnek tartok, van, amit egyszerűen csak helytelennek tartok, és van, amivel egyetértek. De én ezt szeretném különválasztani attól, amit ő 2006 ősze után ebben az ügyben tett, és az előtt megemelem a kalapomat. Szerintem tartsuk magunkat ehhez, egyébként pedig vívjuk meg a politikai vitákat.

És ha szabad az LMP hozzáállásáról is néhány mondatot mondani: Schiffer András a bíróság bírálatát kifogásolta, egyébként Bárándy Gergellyel együtt, ebben a határozatban. Megmondom őszintén, talán be lehet ezt vallani, hogy sokat gondolkoztunk ezen a kitételen. Valóban veszélyes dolog, amikor törvényhozók, politikusok elkezdik bírálni a bíróságnak vagy az ügyészségnek a munkáját. De hadd mondjam azt, hogy amikor arra gondolok, hogy összehívtuk az emberi jogi bizottságnak az ülését, amire a szocialista képviselők nem jöttek el egyáltalán, és az SZDSZ képviselője sem jelent meg, és akkor kiderült, hogy az az ülés határozatképtelen, és akkor én azt mondtam, hogy folytassuk a tanácskozást, mert fontos, hogy megtudjuk, mit tett az ügyészség és a bíróság, akkor a szocialista képviselőkkel együtt fölálltak ezek a tiszteletreméltó bírák és ügyészek, és elhagyták a termet, és a jogvédőket kellett meghallgatnunk, többek között annak idején a TASZ képviselőjét. Tehát ha a bíróság munkáját és ítéleteit nem bírálom, akkor is azt a magatartást, ahogyan ezekhez a vizsgálatokhoz hozzáálltak, mégiscsak bírálnom kell.

(18.00)

De inkább visszakérdezek: ha ez a határozat nem alkalmas arra, hogy erről a munkáról ítéletet mondjunk, akkor megkérdezem, hogy hol, hol lehet azokat az anomáliákat, amelyek a bíróság működésével kapcsolatban vannak - még egyébként, ha jól emlékszem, egy Gyurcsány Ferenc nevezetű ember azt is megengedte magának, hogy az MSZP kongresszusán fideszes apparatcsikoknak vagy csinovnyikoknak nevezze a bírókat és az ügyészeket, s ha már megvédjük itt a bíróságot, akkor, azt gondolom, arra is érdemes szót vesztegetni, hogy ez egy nem helyes hozzáállás -, akkor hol van a helye annak, hogy valóban áttekintsük a bíróságok működését, ami nemcsak ezekben az ügyekben, hanem nagyon sok ügyben bizony kívánnivalót hagy maga után.

És még egy megjegyzés Gaudi-Nagy Tamásnak éppen az ítéleteknek, a határidőknek és az ügyeknek a kiterjesztésével kapcsolatban. Az a helyzet, hogy bármennyire nem tetszik nekem sem, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bírósági ítéleteket felülbíráljunk. Nem marad más a bírósági tévedésekkel, az ilyen vagy olyan motivációval való tévedésekkel szemben sem marad más, mint hogy a jogállami úton érvényesítsük ezeknek a helyesbítését. Mert azt gondolom, azt talán Gaudi-Nagy Tamás sem mondja, hogy ne lettek volna olyan jogos ítéletek, amelyek nem rendőröket érintettek, hanem - mondjuk így - demonstrálókat, vagy mindegy, hogyan nevezzük őket: civileket, állampolgárokat érintettek, akik nem törvényesen gyakorolták a jogállamban számukra rendelkezésre álló gyülekezési jogot. Amennyiben pedig ez így van, akkor nem vagyunk abban a helyzetben, hogy válogassunk, hogy van, akinek jogos, van, akinek nem jogos. Ezért maradtunk azon a biztos fundamentumon, ahol egyértelműen vagy ügyészségi határozat, vagy bírósági döntés mondja ki, hogy ott valóban az államnak van felelőssége ebben az ügyben. És lehet, hogy ez érint - én is ismerek személyesen ilyen embereket - egyébként egyéni sorsokat, ahol igazságtalanságok vannak, és szubjektíve én is meg vagyok erről győződve, de én úgy gondolom, hogy még ez sem jogosít fel bennünket arra, hogy azt a sokkal magasabb érdeket, amit úgy hívnak, hogy jogállam és a jogállami normáknak a tiszteletben tartása, betartsuk.

És én úgy gondolom - ebben pedig teljesen egyetértek Schiffer Andrással -, nem kívánom azt, hogy eljöjjön az az idő, amikor azt az urat, aki itt Révész Máriusszal viccelődött, akit úgy hívnak, hogy Kuncze Gábor - állítólag valamikor belügyminiszter volt -, egyszer majd fejbe veri a rendőrség, jogtalanul, nem kívánom, hogy így legyen; de azt garantálom, hogy ott leszek mellette, és harcolni fogok a jogaiért, mert az törvénytelen lesz. (Az MSZP-s képviselők felé fordulva:) És nem kívánom önöknek azt, amit az önök által vezényelt rendőrség elkövetett, de ha netán elkövetné, akkor számíthatnak rá, hogy ki fogunk állni az önök emberi jogai mellett, mint ahogy természetesen a szólásszabadság és a Házszabály keretében meghallgatjuk önöket, még akkor is, hogyha úgy gondoljuk, hogy erkölcsileg önöknek itt mást kellene mondaniuk, mint amit egyébként elmondtak.

És hogyha megengedik, még egy utolsó mondat, ami szintén nagyon fontos dolog. Azt gondolom, mindannyian érdekeltek vagyunk abban, hogy a rendőrség megerősödjön, és valóban hatékonyan védje az állampolgárokat és a törvényt. Ez egy lényeges pont. De az is lényeges, hogy ehhez erkölcsi megtisztulásra van szükség. És én úgy gondolom, hogy majd akkor, amikor az illetékes miniszternek az lesz a feladata, hogy ezt a határozatot, az ebben a határozatban foglaltakat végrehajtsa, akkor ez is lehet egy első lépés, vagy egy második vagy egy harmadik lépés az erkölcsi megtisztulás útján, mert erre bizony nemcsak a rendőrségnek van szüksége, hanem, úgy gondolom, nagyon sokaknak másoknak, mindannyiunknak ebben az országban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 222 2010.05.21. 3:56  221-243

BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy különleges élmény itt éjszakai életet élni így együtt a tisztelt Házban. Nem tudom, esetleg lehet, hogy 25 percben kéne elmondani, amit megpróbálok három percben elmondani.

Egy magától értetődőség helyreállításáról van szó a népszámlálással kapcsolatban. Ha arra gondolunk, hogy mire jó egy népszámlálás, akkor gondolom, az mindenkinek magától értetődő, hogy minél többet megtudni az országról, arról a valóságról, amiben az állampolgárok élnek különböző élethelyzetekben. Ezért volt nagyon furcsa, ahogyan az előző parlament kezelte a 2011-es népszámlálás kérdését, ahol két olyan alapvető dolgot próbált kihagyni az előterjesztésből, mint a nemzeti, etnikai hovatartozás és a vallási hovatartozás. Valami módon úgy gondolták, hogy ennek a tudására, az ezzel kapcsolatos ismeretekre nincs szüksége nemcsak az Országgyűlésnek, nemcsak a Statisztikai Hivatalnak, hanem egyáltalán azoknak a társadalomtudósoknak és annak a kormányzatnak, amelynek az a dolga, hogy az ország javát szolgálja.

Végül is aztán az etnikai és kisebbségi önkormányzatok tiltakozására, illetve kérésére az etnikai hovatartozás bekerült a megkérdőjelezhető lehetőségek közé, ahogyan ez 2001-ben is volt, és egyéb más finomításokat is elvégzett az Országgyűlés azok után, hogy a köztársasági elnök visszaküldte ezt a törvényt újratárgyalásra a Háznak, de erre az új Országgyűlésre maradt annak a fontos kérdésnek az elrendezése, hogy meg lehessen kérdezni a vallási hovatartozást is a 2011-es népszámláláson. Természetesen fakultatív módon, vagyis a válasz önkéntes, és természetesen, miután szenzitív adatról van szó, ezért anonim módon a rendszer biztosítja azt, hogy senkinek a vallási identitását nem lehet összekötni a személyi adataival, tehát ilyen értelemben az a veszély, amit néhányan próbáltak itt vizionálni, hogy majd lesznek olyan kommandók, akik keresik a reformátusokat, meg a katolikusokat, meg a zsidókat, meg a buddhistákat, ez a veszély nem áll fenn jelenleg sem, amivel a rendszert meg lehet tekinteni.

Azt gondolom, hogy az identitás egy fontos kérdés, és legalább olyan fontos az identitás megvallása. Erre ad lehetőséget majd a következő népszámlálás. És legalább olyan fontos az, amit a köztársasági elnök is kiemelt, hogy akkor van értelme egy népszámlálásnak, ha van lehetőség összehasonlítani az adatokat; amit tíz évvel ezelőtt tudtunk, azt megnézzük, hogy mennyiben változott tíz év múlva. Ez különösen igaz a nemzeti, etnikai kisebbségekre, amelyekre többfajta módon is rákérdez majd a következő népszámlálás; és ez igaz a vallási hovatartozásra is, hiszen bármilyen komoly almanachot felütünk, vagy éppen az interneten bármely országra keresünk rá, akkor az első adatok egyike az, hogy milyen is a felekezeti, vallási megoszlása annak az országnak vagy annak a térségnek.

Ha azokról a félelmekről beszélünk, amelyek arról szólnak vagy szólhatnának, hogy mi lesz, ha valaki véletlenül megmondja, hogy ő hova tartozik, akkor én azt szeretném javasolni mindenkinek, hogy próbáljunk meg legalább a népszámlálással kapcsolatban úgy viselkedni, mintha egy olyan országban élnénk, ahol a polgárok és az állam között bizalom van, az identitás vállalása, a hit megvallása, a meggyőződés vállalása természetes, és ha egyre többen viselkedünk így, nemcsak a népszámlálás alkalmával, akkor lehet, hogy egy idő után ilyen is lesz az ország.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 238-242 2010.05.21. 6:11  221-243

BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót; igen, néhány szóban. Először is szeretném megköszönni a szocialista képviselőtársunknak, hogy földerítette a szívünket ezen a késői órán azzal a sok ostobasággal, amit itt összevissza beszélt. (Derültség a Fidesz padsoraiban. - Dr. Józsa István közbeszól.) Az a helyzet, hogy politikai véleménye lehet, meg gyalázhat is minket mindenfajta hamis szövegek alapján, de akkor legalább azt nézze meg, amiről beszél.

A helyzet az, hogy azt, hogy kinek milyen a felekezete, Magyarországon nem kérdezték meg a 2001-es népszámláláson. Egészen másként hangzott a kérdés. Ilyen kérdés nem hangzott el. (Dr. Józsa István: Hogy szólt?)

Azon kívül... Majd elmondom, utána szépen megbeszéljük, hogy hogyan hangzott ez a kérdés. (Dr. Józsa István közbeszól.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Legyen szíves, engedje befejezni a választ!

BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Tájékozódni kell, ha az ember idejön egy vitára, nem? Ez a helyzet. (Dr. Józsa István: Azért kérdeztem.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! A konzultációt nyilván biztosítja az előadó majd. (Dr. Józsa István: Parlamenti műfaj, hogy...)

BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Szívesen elmondom, hogy Józsa képviselő úr békével a szívében menjen haza, szívesen elmondom (Taps a Fidesz padsoraiból.), az volt a kérdés, hogy mi a vallása.

Azon kívül az is egy hihetetlen ostobaság, hogy magánügyet nem lehet megkérdezni a népszámlálás alkalmával. Miért is nem lehet megkérdezni magánügyet akkor, ha nem kötelező rá válaszolni? Az etnikai hovatartozás magánügy van nem? Most közbe lehet kiabálni. (Derültség a Fidesz padsoraiban. - Dr. Józsa István: Az, hogy ki minek vallja magát.) Így van, hallja a képviselőtársam, magánügy. Meg lehet kérdezni? Meg. Megszavazták, hogy megkérdezzük? Meg. Helyesen szavazták meg? Igen. Azért kérem, hogy ha... Szóval, föl kell készülni, ha már az ember idejön. Ha a kérdésre sem emlékszik ráadásul...

Egyébként a vallás két felfogásban magánügy, az egyik a jakobinusoké, a másik a bolsevikoké, és ez meg is felel egyébként annak... Mert az, hogy valami személyes ügy, még nem jelenti azt, hogy nem lehet megkérdezni, és hogy nincs valamifajta nyilvános relevanciája. Az a helyzet, hogy valószínűleg nem emlékszik rá, mert ahhoz túl fiatal, de tudja-e, hogy ki tiltotta be először Magyarországon, hogy megkérdezzék a vallási hovatartozást? 1949-ben Rákosi Mátyás. Ez a tradíció ebben a dologban, és hogy egyébként ki és hogyan vállalja az identitását, valóban az önök pártjának itt egy orwelli rendszerről beszélni azoknak, akik adathamisítással nyerték meg az előző választást, az úgy gondolom, legalább olyan csúsztatás, mint amit... (Dr. Józsa István: Ez ostobaság.) Ez nem ostobaság, ezek sajnos a tények, de ez ugyanúgy nem tartozik ide, mint az a sok ostobaság, amit ön az előbb mondott.

A másik pedig az a kiváló észrevétel, hogy a fogyatékosságot visszavontuk, majd egy fél óra múlva beadtuk, és benn volt a szövegben. Megint nem tájékozódott, ugyanis 2001-ben ön szerint rákérdeztek a fogyatékosságra van nem? (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Az egészségen belül igen.) Hát akkor? Ez a különbség, hogy beírjuk a fogyatékosságot külön, mint az egészségi állapot részét, vagy pedig nem írjuk be, a kérdésföltevés szempontjából mindegy, mert ahogy Pősze képviselő úr elmondta, egyébként a Statisztikai Hivatal és a szakminisztérium határozza meg pontosan a kérdéseket. Tehát az egészségi állapotban benne van a fogyatékosság, tehát ebben semmifajta álságosságot nem érdemes föltételezni.

A másik pedig szintén egy téves információ. Magyarországon - utána lehet nézni - soha, a népszámlálás alapján soha nem számolták ki az egyházak támogatását. Soha. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van. - Dr. Józsa István: Ezt nem is állította senki.) Dehogynem, ez volt az állítás. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ígéretet tett.)

A harmadik pedig annak az összehasonlítása, hogy 5,4 - nem 5,5, hanem 5,4 - millió ember vallotta magát katolikusnak, egyébként nem római katolikusnak, hanem római és görög katolikusnak, és hogy csak 300 ezren ajánlották fel az egy százalékukat. Én megkérdezném, hogy az MSZP-nek mennyi tagja van, és mennyi állami támogatást kap. (Dr. Józsa István: Ez nem ugyanaz a dolog.) Így van, bizony. Ennek a két dolognak az összevetése egy teljes ostobaság, az a helyzet (Derültség a Fidesz padsoraiban.), mert semmi köze nincs ahhoz... (Dr. Józsa István közbeszól.) És hogyha megkérdeznénk... (Közbeszólás.) Így van, nagyon sok mindent meg lehetne még kérdezni, ami szerintem nem tartozik a tárgyhoz.

Én még Schiffer képviselő úrnak korrektnek tartom az álláspontját, azt gondolom, hogy valóban nem kell ezt a két kérdést összekeverni, de azért zárójelben hadd jegyezzek meg annyit, hogy létezik olyan rendszer egyébként, amelyik igazságosan úgy számolja ki azoknak az egyszázalékos kiegészítését, akik úgy igénylik, a fölajánlásszám alapján számolja ki, akik meg úgy igénylik, azoknak a népszámlálás alapján. Tehát ha önök meg akarják védeni a jogállamot, hogy nehogy véletlenül az egyházak társadalmi támogatottságát a népszámlálás, hanem valamifajta vallásszociológia alapján nézzük, akkor reménytelen, mert akár a 2001-es alapján is lehetne fizetni. Miért ne lehetne? Erre egyébként a törvények lehetőséget adnak.

Schiffer képviselő úrnak csak egyetlen félmondatára szeretnék rákérdezni: remélem, azt nem komolyan gondolta, hogy elkötelezett a szekularizáció iránt? Mert az állam és egyház szétválasztása egy helyes elv, de a szekularizáció azt jelenti, hogy arra törekszünk, hogy az egyházaknak megszűnjön mindenfajta jelenléte egy országban.

(0.00)

Szerintem ennek... - két jelentése van a szónak, az egyik jelentése valóban ez.

Azt szeretném mondani, hogy mindenki nyugodt lehet afelől, hogy a jogállamot nem fogja megrendíteni annak a kérdésnek a feltevése, hogy kinek milyen a vallása. Amikor eltörölték ezt a törvényt, akkor valóban megszűnt a jogállam - nem csak erre a törvényre hagyatkozva. Úgyhogy kérem a támogatásukat.

És még egyszer megköszönöm mindenkinek, aki ezen a késői órán jelen volt ennek a tárgysorozati pontnak a megtárgyalásánál. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 235 2010.06.14. 1:47  234-266

BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot az elmúlt évben már többször próbáltuk benyújtani ellenzéki képviselőtársaimmal, hiszen a 2007-es áfatörvény-módosítás lehetetlenné tette a közcélú adományozást Magyarországon, hiszen áfával sújtja az ilyen jellegű adományokat, illetve tranzakciókat. A karitatív szervezetek többen jelezték, hogy olyan mértékben esett vissza az adományozás, ami az ő munkájuk ellehetetlenülését eredményezi. (Zaj. - Az elnök csenget.)

Ezt az adósságunkat - amit megígértünk egyébként a választópolgároknak és ezeknek a szervezeteknek - szeretnénk most törleszteni, és kérjük a Házat, fogadja el azt a törvényjavaslatot, amely megszünteti az áfafizetési kötelezettséget a közcélú adományok után.

Kértük azt is, hogy sürgősséggel tudjuk tárgyalni ezt a törvényt, illetve hogy térjünk el a Házszabálytól ennek kapcsán. Köszönöm az ellenzéki frakciók együttműködését, akik hozzájárultak a Házszabálytól való eltéréshez, hiszen ennek a törvényjavaslatnak - amelyet egyébként már elfogadhattunk volna tavaly novemberben, meg tavaly februárban, meg idén februárban is - az adja a szomorú aktualitását és sürgősségét, hogy az árvízi területeken az ilyen típusú adományokat addig visszatartják az adományozók, miután nem szeretnék, ha büntetnék őket a jó szándékú adományaikért, amíg ez a törvény meg nem születik. Úgyhogy ezért kérem, hogy a Ház fogadja el ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(18.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 249 2010.06.14. 0:41  234-266

BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Fölhívnám a figyelmet a javaslat 4. §-ában a b) pontra, amely egyértelműen kizárja azt, hogy bárkinek vagyoni előnye származzon, aki adományt tesz ebben az ügyben: nem jelenthet vagyoni előnyt az adományozónak. Így szerepel szó szerint, tehát ezzel ki van zárva az, amiről itt beszélünk.

Nyilván ettől kezdve megvannak azok a hatóságok, amelyeknek vizsgálniuk kell majd azt, hogy valaki ebből törvénytelen módon anyagi előnyhöz akart jutni. Tehát a törvényjavaslatban ez egyértelmű, és megvannak azok a szervek, akik ezt az egyértelműséget biztosítani is tudják, ezzel kapcsolatban tehát nem jogos ez az aggodalom.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 265 2010.06.14. 1:41  234-266

BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt szeretném mondani, hogy rajtam kérik számon a pénzbeli adományok utáni adókedvezményt, illetve az adónak az eltörlését; van több, jobb adószakértő a kormányban, mint én. Itt kizárólag most arról a dologról beszélünk, hogy lehetővé tegyük holnaptól az árvíz miatt kárt szenvedett embereknek a megsegítését természetbeni adományokkal, bútorral, ruhával, építőanyaggal, és így tovább, és így tovább. Ezért méltányolom Göndör képviselő úrnak a nagyvonalúságát, hogy visszavonta a pontosító módosító javaslatát, hiszen ezzel lehetővé válik mindjárt a szavazás.

Azért mégiscsak le kell szögeznem azt, hogy volt egy rendszer - és ebben úgy látom, azért egyetértünk Gaudi-Nagy Tamással és Ertsey Katalinnal is -, ami működött. Tehát valamilyen módon a civil szféra számára lehetővé tette azt, hogy valóban a közszférából, illetve a vállalkozások oldaláról anyagi támogatás érkezzen a civil szervezetekhez. Ezt a rendszert megbontotta a 2007-es módosítás. Mi ezzel kapcsolatban természetesen mindenfajta javításokkal fogunk élni, csak hangsúlyozni szeretném. Tehát egyetértünk abban, hogy most nem működik a rendszer. Ennek egy elemét most vissza fogjuk állítani, ami működőképessé teszi vagy jobbá teszi, és még van egy csomó olyan eleme, ami egyébként visszaállítandó, illetve megjavítandó. Erre is sor fog majd kerülni. Ennek a törvényjavaslatnak ez most nem témája, éppen azért, mert sürgősen szeretnénk elfogadtatni, és nem akartuk az ezzel kapcsolatos vitákkal, módosító javaslatokkal, amelyek természetesek, terhelni a Házat, hogy gyorsan tudjunk segíteni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 10 2010.06.22. 5:06  1-10

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Először is az fontos, hogy mindannyiunknak a közbizalom helyreállítása legyen az egyik irányelv, ami az elkövetkező években meghatároz bennünket. Külön is köszönöm, hogy aggódik a demokrácia állapotáért. Ez a kis intermezzo egyébként jelzi, csak azoknak, akik nem voltak benne az előző parlamentben, hogy ilyen akkor nem fordulhatott volna elő, hogy egy ellenzéki képviselő akár csak 3 másodperccel tovább tudjon beszélni. Gombot nyomtak, és belefojtották a szót. Szűcs Erika képviselő asszony biztosan emlékszik rá. Belém 13-szor fojtották így a szót, amikor október 23-a áldozatairól beszéltem. Ezt azért tekintse egy pici, apró lépésnek abba az irányba, hogy úgy gondoljuk, adott esetben a mondanivaló fontosabb, mint a díszletek. Bár a díszletek is nagyon fontosak, hiszen egy formális keretben kell hogy végezzük a munkánkat.

Azt gondolom, hogy az a néhány hét, ami a kormányalakítás óta eltelt, nem alkalmas arra, hogy megállapítsuk, a közbizalom helyreállt-e vagy sem. Amit 8 vagy 20, vagy éppen 60 éve rombolnak, azt 3 hét alatt nem lehet helyreállítani. Szerintem az irány a fontos. Én 20 éve figyelem az Országgyűlés munkáját, és az elmúlt 4 évben is tagja voltam az Országgyűlésnek, és úgy gondolom, ennyi érdemi vita, mint amennyi ebben az Országgyűlésben volt, nagyon alaposan megvitatott törvényekkel, az előző 4 évben gyakorlatilag nem volt. Tehát volt lehetőség arra, hogy mindenki elmondja a véleményét, és olyan dolgokról, mint például a nemzeti együttműködés vagy éppen a trianoni nemzeti tragédia. Volt lehetőségünk, hogy ezekről nagyon komoly eszmét cseréljünk. Ez meg is történt, szerintem ez hasznos dolog volt.

A közbizalom helyreállításában szerintem két dolog nagyon fontos. Az, hogy tartsuk be a törvényeket, amelyek jelenleg lehetőséget adnak arra, hogy itt az Országgyűlésben közéleti vitákat folytassunk, és egyáltalán, a törvényhozás munkájában is betartsuk ezeket.

(8.10)

Úgy gondolom, hogy semmi olyan nem történt az elmúlt hetekben, ami arról szólna, hogy mi ezeket a törvényeket ne tartanánk tiszteletben, mindig a Házszabálynak megfelelően tettük ezt. A közbizalom helyreállításában pedig az egyik legfontosabb dolog, azt gondolom, az, hogy azoknak az éveknek a kártételét, amik mögöttünk vannak, azokat valamilyen módon rendbe tegyük. Ebbe az irányba mutatnak a törvények, és ebbe az irányba fog mutatni az a jogállami keretek között elindult átadás-átvétel és számonkérés, ami nélkül valóban nincs közbizalom, mert ha meg lehet engedni azt, hogy választott vagy kijelölt, vagy kinevezett politikusok eljátsszák a közbizalmat, olyan döntéseket hozzanak, ami kimutathatóan árt a nemzeti közösségnek, és ez következmények nélkül marad, na, az árt a közbizalomnak.

Mi arra törekszünk, hogy ezt a fajta számonkérést véghezvigyük jogállami keretek között, de ez egy kicsit lassabb és kényelmetlenebb talán, minthogyha valaki úgy gondolja, hogy átléphet a törvényeken is. A következő lépés pedig az, és ebben gondolom, egyetértünk - remélem, az előzőben is képviselő úrral -, hogy természetesen azokat a törvényeket, amelyek alapján számon fogjuk kérni az elmúlt 8 év kártételét, azt saját magunkra nézve is kötelezőnek tartjuk, és saját magunkra nézve is alkalmazni fogjuk.

Hadd mondjam azt az előterjesztésekkel kapcsolatban, hogy ne vitassa el képviselő úr egyetlenegy képviselőtársának a jogát sem arra, hogy önálló előterjesztésekkel éljen. Ha a Házszabálynak ezek megfelelőek, akkor természetesen ezeket a Ház megtárgyalja, és ezek azért nem kormány-előterjesztések, mert ez a leggyorsabban megalakult kormány a rendszerváltoztatás kezdete óta - a végét még nem látjuk pontosan -, még így is majdnem egy hónap telt el a megalakulásáig, és addig is elkezdte a Ház a munkáját, erre még nem volt példa az előző 20 évben. És egyébként ezek a választási ígéretek megvalósítása, ezekkel az ígéretekkel léptünk föl, hogy ezeket meg fogjuk csinálni, és ezért ezt egyéni képviselők nyújtják be, hiszen nyilvánvaló volt a választópolgároknak, amikor minket választottak, hogy erre számíthatnak, ezzel a lehetőséggel élünk.

Hogyha pedig a 8 perces bizottsági üléseket fájlalja, a bizottsági ülésen annyi idő van minden törvényjavaslatnak a megtárgyalására, amennyi időt igénybe vesznek a képviselők. Tehát ha nincs az ellenzéknek mondanivalója ebben az ügyben, vagy éppen a kormánypártoknak, akkor 8 percig tart, egyébként pedig addig tart, ameddig mondanivalója van azoknak, akik a törvényjavaslatokat megvitatják. Úgyhogy én továbbra is azt kérem, hogy ezzel az aktivitással vitassák meg mind a kormány-előterjesztéseket, amelyek hamarosan érkezni fognak, mind pedig az egyéni előterjesztéseket.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 36 2010.06.22. 0:05  33-71

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. A kormány támogatja ezt a törvényjavaslatot.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 52 2010.06.22. 3:01  33-71

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Pál és Szabó Timea képviselőtársaim figyelmét fölhívnám arra, hogy itt valami félreértés van. Szerintem nem érdemes rugózni ezen a megyei szint dolgon, mert amit Lukács Tamás is elmondott, a hatásköri ütközés elkerülése végett van kivéve ez a megfogalmazás, és települési önkormányzat van helyi önkormányzat helyett. Ez egy rossz megfogalmazás. Ez ma is így van, hogy minden költségvetési szervnek, amely 50 embernél többet foglalkoztat, kötelessége esélyegyenlőségi tervet készíteni. A kormánynak is kötelessége az országra nézve is, az akadálymentesítések, amit a kormánynak éveken keresztül nem sikerült teljesítenie, holott európai uniós előírás. Tehát ez nem azt jelenti, hogy a megye esélyegyenlőségi terv nélkül marad; a területi elv ütközése miatt van pontosítva ez a megfogalmazás.

Vannak itt nálam okosabb emberek az önkormányzat világából. Hargitai János elmondta nekem, hogy például a kistérségekre nézve is kötelező az esélyegyenlőségi terv. Tehát a területi elvben a településeknek összefogva is kell készíteni egy esélyegyenlőségi tervet. Vagyis megyei szinten nem megszüntetjük, hanem pontosítjuk azt, hogy kinek milyen területen van kötelezettsége. És a megye által fönntartott intézmények esélyegyenlőségi terve, ami már régóta kötelező, és a többség ezt meg is tette, ezt a kötelezettséget nem érinti, hanem továbbra is fönntartja. De ha Babák képviselő úrhoz, polgármester úrhoz csatlakozhatok, akkor hadd mondjam azt, hogy valóban, az esélyegyenlőség az a terület, ahol elég sok szemfényvesztés volt az elmúlt húsz évben. Mert azért mondjuk meg őszintén, hogy az esélyegyenlőség nem azon múlik elsősorban, hogy van rá terv vagy nincs, hanem hogy van-e rá valóságos szándék, állampolgári és önkormányzati akarat, és van-e pénz, megfelelő források állnak-e rendelkezésre, hogy ezeket valóban megtegyük.

Egy olyan helyzetben, amikor egy leszakadó térségben a napi megélhetés is gondot jelent, előírni adott esetben olyan feltételeket, amelyek egy európai standardnak megfelelnek, az enyhén szólva képmutatás. A feltételeket kell megteremteni ahhoz, hogy aztán valóban lehessen igazi esélyegyenlőségről beszélni.

Annak örülök, hogy egyetlenegy olyan frakció sem volt, amelyik azt mondta volna, hogy az egész törekvés lényegtelen. Pál képviselő úr hozzászólásából is bizonyosfajta megértést hallottam ki, és ezzel egyetértek, hogy ha ez a törvénymódosítás, illetve új törvény eléri azt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy itt valóban lényeges feladatok vannak, amelyek feltételei nemcsak törvényiek, hanem gazdaságiak is meg szemléletbeliek is, akkor talán nem értelmetlen egy ilyen törvénymódosítást elfogadni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 330 2010.06.28. 1:22  323-332

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Minden jó javaslatot támogatunk. Ezek jó javaslatok, amelyek elhangzottak; végül is ebből nem csinálunk kabinetkérdést, hogy a megyei önkormányzatoknak kelljen vagy ne kelljen. Ha ezen múlik az, hogy támogassák a javaslatot, akkor ezt mi is mint kormány el tudjuk fogadni, de nem mi vagyunk az előterjesztők, majd az előterjesztők is nyilatkoznak.

Valóban úgy van, hogy van értelme még tovább kitolni a határidőt, mint ahogyan az eredeti javaslatban szerepelt. Azért nem találta meg a képviselőtársam, merthogy ez kapcsolódó módosító javaslat, tehát ezt még nem lehetett a bizottsági ülésen tárgyalni. Tehát a december 31-e is megfelel, és éppen ezért kellett a szakértői lista elkészítésére időt hagyni, mert ez nem történt meg. Az egész módosítás ezért van, mert egy átgondolatlan, értelmezhetetlen előírás született itt az utolsó percben, már az előző kormány utolsó perceiben, egy ilyen törvénymódosítás, és ezt az átgondolatlanságot kellett megszüntetni, és időt adni arra, hogy ezt kiigazítsuk.

(0.10)

Valóban, európai uniós forrásokból rendelkezésére áll a települési helyi önkormányzatoknak pénzösszeg, illetve finanszírozás arra, ha ilyen szakértőt akarnak alkalmazni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 65 2010.07.05. 3:50  62-67

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Valóban bízom benne, hogy nemcsak a Kereszténydemokrata Néppártnak, hanem az egész kormányzásnak, a kormányzásunknak egyik fontos területe és célja a társadalmi felzárkózás, felzárkóztatás. Nem véletlenül nevezem így azt a problémát, amiről a képviselő asszony beszélt, hiszen tévhit azt gondolni, hogy a mélyszegénység Magyarországon kizárólag cigányprobléma, és az esélyek hiánya akár az oktatásban vagy pedig az oktatásban való lemaradás is kizárólag cigány gyermekek problémája. Valóban lényeges eleme a szegregáció, integráció kérdésének a magyarországi cigányság helyzete, de nem kizárólag az ő helyzetükről van szó, hiszen egyes felmérések szerint körülbelül a fele a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknek - ugye, ezt szokták a cigány gyerekek becenevének nevezni, a "három h-s" - bizony nem roma származású gyermek, tehát a jelentős hányaduk egyszerűen nem ebből a miliőből érkezett.

Sajnos, az elmúlt időkben ezen a területen, amely egy nagyon fontos terület, a társadalmi felzárkózás területe és ezen belül is az iskola talán az egyik legfontosabb eszköz, ebben egyetértek a képviselő asszonnyal, inkább ideológiai viták folytak, mint valóságos programok. Örömmel jelenthetem a kormányzat nevében, hogy július 1-jétől miniszteri biztos fogja áttekinteni az előző kormány ideje alatt kifizetett támogatásokat és programokat ezen a területen, mert egyetértünk abban, hogy bizony ezeknek az eredményessége igencsak megkérdőjelezhető.

Az ideológia olyankor jön, amikor nincs valóságos cselekvés, és ez bizony nem szolgálja a megoldást, hiszen az integráció vagy szegregáció, ahogy ön is mondta, hogy együtt tanulnak, vagy pedig külön tanulnak a gyermekek, ez nem önmagában jó vagy rossz, ez attól függ, hogy hogyan végezzük ezt az együtt tanulást vagy külön tanulást, ha le lehet fordítani így ezeket a latin eredetű szavakat. Az integráció akkor lehetséges és akkor sikeres, ha a fejlesztendő, integrálandó gyermekek létszáma például nem haladja meg az osztály létszámának 10 vagy esetleg 20 százalékát. Minden kutatás, minden mérés azt mutatja, hogy ha a fejlesztendő gyermekek ennél magasabb számot tesznek ki egy osztálylétszámban, akkor az együtt nevelés, az integrálás nem éri el a célját. Ilyenkor speciális fejlesztőcsoportok, kis létszámú osztályok működtetése a célszerű. Megfelelő szakmai diagnózissal a háttérben egy problémákkal küzdő gyermek esetében mind a szegregáció - vagy mondjuk inkább így: külön tanulás -, mind az integráció - mondjuk így: az együtt tanulás - lehet fejlesztő és hasznos, illetve mind a kettő lehet káros és fejlődést akadályozó, ha szakszerűtlenül vagy a szükséges feltételek megteremtése nélkül nem a megfelelő fejlődési szakaszban alkalmazzák.

Legalább ilyen fontos, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek, ezen belül a cigány gyermekek is időben például óvodába kerüljenek, illetve semmiképpen ne hagyják ki az iskolai előkészítő évet, utána pedig talán még fontosabb, hogy valóban járjanak is az iskolába. Ennek kapcsán egy olyan törvényt módosítottunk, amely ezt segíteni fogja.

A küzdelem azért, hogy minden gyermek valóságos esélyt kapjon az iskolában, akkor lehet sikeres, ha nem kizárólag oktatási kérdésnek tekintjük, hanem a magyar vidék felemelkedésének, a gazdasági növekedésnek, az esélyek kiegyenlítésének részeként törődünk vele.

Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 157 2010.07.05. 2:15  154-157

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Szívesen áthangolom én is a válaszomat, ha valóban a szövetkezetek jelentőségéről van szó, mert önt hallgatva úgy gondolom, valóban egyetértünk abban, hogy én most elsősorban a szociális szövetkezetekre koncentrálnék, mert ez fog a leginkább a mi államtitkárságunk, a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárság hatókörébe tartozni.

(Ezek szerint egyetértünk abban, hogy ezek a szociális szövetkezetek...)

Hész/Jakab-Szűcs-Göndör/(Balog Zoltán)/pa

(16.40)

Ezek szerint abban egyetértünk, hogy ezek a szociális szövetkezetek és az általuk végzett tevékenység alkalmas mind a városi, mind a vidéki szociális, foglalkoztatási problémák enyhítésére, a munkaaktivitás fenntartására. Szorosan kapcsolódhat a helyi gazdasághoz például a szociális földprogram is, amely ugyan nem feltétlenül szövetkezeti forma, de céljaiban hasonló a szociális szövetkezetek céljaihoz.

Az ilyen típusú szövetkezetek fejlesztése és elterjesztése a fentiek értelmében igényli a kormányzati beavatkozást, támogatást. Ennek főbb elemei a következők: a szervezeti forma beillesztése a felzárkózási politika keretébe és eszköztárába, a szociális szövetkezetek számára elérhető kedvezmények körének bővítése, működési feltételeinek megerősítése.

A szövetkezetek fontos kiegészítői lehetnek a felzárkózási politikának, mivel azok megőrizhetik a hátrányos helyzetűek autonómiáját, növelhetik a munkaerő-piaci esélyeiket, megőrizve egyben személyes önállóságukat.

Létrejöttüket érdemes támogatni, de ez önmagában nem lehet támogatási cél. A jövőben nem feltétlenül az intézményfinanszírozású megközelítést fogjuk követni, hanem a feladat finanszírozását. Vagyis el kell ismernünk azokat a magas társadalmi haszonnal járó célokat, tevékenységeket, amelyeket a szociális szövetkezetek is hatékonyan el tudnak látni, és kiszámítható, normatív alapú fejlesztési forrást kell biztosítani számukra.

A szociális szövetkezetek elterjesztése érdekében készült el az a TÁMOP, az az európai uniós program is, amelynek célja az atipikus foglalkoztatási formák, ezen belül is a szociális szövetkezetek támogatása. Ezekre fogunk odafigyelni a továbbiakban, és ezeken keresztül úgy gondoljuk, hogy meg tudjuk erősíteni ezt a szektort is.

Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 76 2010.07.19. 3:41  73-79

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban az önkéntes társuláson alapuló szövetkezetek önállóságának elismerése, gazdasági tevékenységük fontossága nem csak az agrárágazatban figyelhető meg. A támogatással kapcsolatos kérdésfeltevéssel kapcsolatban két megközelítés jöhet szóba. Az egyik az intézményi típusú megközelítése a gazdasági, versenyképességi szempontok alapján, a szövetkezetek támogatását más gazdasági társaságokkal azonos mértékben, a versenyszabályok szem előtt tartásával lehet és kell biztosítani. A kérdés ebben a formában tehát nem lehet szövetkezetspecifikus, hiszen ezeket a szabályokat a gazdasági tevékenységet folytató társaság formájától függetlenül, átlátható és egyenértékű politikák mentén kell biztosítani.

Az egyénközpontú megközelítés társadalmi haszon szempontjából vizsgálja ezt a területet. Az úgynevezett szociális szövetkezetek kiemelt figyelmet érdemelnek ebben a tekintetben. Ez valóban úgy van, hogy számos európai országban népszerű vállalkozási formák, amelyek eredményesek lehetnek a munkarehabilitáció, valamint a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása területén. A gazdasági tevékenység mellett a szociális gazdaság, ezen belül pedig a szociális szövetkezetek módot adnak a közösség, a társadalmi felelősségvállalás erősítésére, ezáltal a társadalmi befogadás, a társadalmi kohézió fejlesztésére is.

Az európai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szociális szövetkezetek a foglalkoztatáspolitika, így részben a szociálpolitika, valamint a regionális, a vidékfejlesztési, az agrár-, a környezetvédelmi politika keretei között felmerülő problémák megoldásának, illetve kiegyensúlyozásának egyik eszközét jelenthetik. Vagyis célrendszerük megegyezik a társadalmi felzárkózás politikai céljaival.

A szociális szövetkezetek által végzett tevékenységek alkalmasak mind a városi, mind a vidéki szociális foglalkoztatási problémák enyhítésére, a munkaaktivitás fenntartására. A városi környezetben jellemző, hogy lakossági szolgáltatásokat végeznek szövetkezetek, vidéken agrárjellegű tevékenységek emelhetők ki.

Összegezve tehát: a szociális szövetkezetek és más, főként nonprofit szolgáltatást nyújtó társaságok állami támogatására a társadalmi hasznosságuk alapján megfogalmazott célrendszerben nyílik mód és szükség. Az új kormány a szociális szövetkezetek fontosságát elismerve csak olyan társadalompolitikát lát megvalósíthatónak, amely a fenntarthatóság kérdését is rendezi. Ennek módját nem az intézmények finanszírozásában, hanem a feladat finanszírozásában látjuk.

El kell ismernünk azokat a magas társadalmi haszonnal járó tevékenységeket, amelyeket a szociális szövetkezetek is hatékonyan el tudnak látni, és kiszámítható, normatív alapú fejlesztési forrást kell biztosítani számukra. Ennek elsődleges forrásai az európai uniós programok, amelyek akcióterveinek felülvizsgálata jelenleg folyik, és a felvázolt követelmények és támogatási célok mellett nyújt majd támogatást a szociális szövetkezetek tevékenységéhez is, egyben tervezhetővé téve új szövetkezetek megalapítását.

Még egy fontos szempontra hívnám fel képviselő úr figyelmét: semmiképpen sem engedhető meg az, hogy ilyen típusú szerveződési és szövetkezeti formát klientúraépítésre lehessen felhasználni. Bízom benne, hogy ebben is egyetértünk, bár a múltban, ahogy az önök pártja és az önök pártja által működtetett kormány a kistérségi megbízottak rendszerét szétverte, és egyfajta pártklientúra kiépítésére használta, ez bizony aggodalomra ad okot. Ígérem, mi ilyet nem fogunk tenni.

Kérem válaszom elfogadását. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 196 2010.10.11. 0:10  191-197

BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Meg szeretném erősíteni a képviselőtársaim által elmondottakat: így volt. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 12 2010.10.19. 5:13  9-12

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Frakcióvezető-helyettes Úr! Tisztelt Ház! Valóban igyekszem érdemi választ adni a kérdésre, de azért engedjen meg előtte néhány előzetes megjegyzést - erre, gondolom, számított is régi, gyümölcsöző együttműködésünk folytatásaként.

Én azt gondolom, hogy ilyen kérdéseket föltenni a Házban, annak természetesen helye van és nagyon fontos. Végül is azzal sincs bajom, hogy valaki a Magyar Szocialista Párt részéről tesz föl ilyen kérdéseket. De valóban, ahogy ön ezt egy félmondattal jelezte is, ha jól értettem, beismerte a kudarcukat, és egyből az SZDSZ-re fogta, hogy emiatt nem lehetett lépni cigányügyben az előző kormány alatt, ha jól értettem a félmondatát.

Mégis azt gondolnám, hogy egy félmondatnál azért többet megérdemelt volna, hogy ön arról beszéljen, ebből az öt percből mondjuk, másfél percet, hogy mit tett a Magyar Szocialista Párt és az ő kormánya annak idején ezekben az ügyekben. Tehát én úgy javasolnám az önök frakciójának, hogy mindig, amikor megkérdezik tőlünk négy hónap után, hogy mit tettünk mi és mit fogunk tenni, akkor előtte egy picit beszéljenek arról, hogy önök mit tettek, és annak milyen eredménye és hatása volt.

Nos, egy perc után akkor térjünk a dolognak az érdemi részére! Úgy gondolom, hogy nagyon fontos az, hogy a magyarországi cigányságnak az ügyét ne kizárólag etnikai kérdésnek tekintsük. Ez az is valóban, és ez előtt sem szabad becsukni a szemünket, hogy én is utaljak az SZDSZ-es propagandára ebben az ügyben. De legalább olyan fontos, hogy ennek a gazdasági-szociális részét tekintsük, hiszen a Magyarországról leszakadás nem elsősorban és kizárólag etnikai kérdés, hanem bizony súlyos szociális kérdés. Olyan területi leszakadásról van szó, ami ma Magyarországon bizony az ország peremén több millió embert érint - ön is innen származik, tehát ismeri a dolgot, hogy hogyan is néz ki ez pontosan.

A gyors intézkedések közül, talán nem kerülte el az ön figyelmét az, hogy talán a legfontosabb intézkedés, amit hoztunk - csak túl gyorsan tettük meg, tehát lehet, hogy nem keltette föl a figyelmét -, a közcélú adományok áfájának az eltörlése volt. Nem tudom, emlékszik-e rá, hogy két éven keresztül próbáltuk az előző Országgyűlésben, ahol önök adták a többséget, ezt az áfát eltörölni, ami egy teljesen értelmetlen dolog volt, semmi másra nem volt alkalmas, mint arra, hogy vagy illegálisan adjanak például élelmiszer-támogatást a mélyszegénységben élő embereknek vagy bármilyen más támogatást, vagy pedig kidobják a szemétre azt a használható dolgot még egyébként, amit oda lehetett volna adni.

(Ebből a költségvetés minimális összeget szerzett be, viszont negyven százalékkal csökkentette ezeknek az adományoknak az értékét...)

PÉ/Lezsák-Földesi/(Balog Zoltán)/bl

(9.30)

Ebből a költségvetés minimális összeget szerzett be, viszont 40 százalékkal csökkentette ezeknek az adományoknak az értékét. Ezt az ostoba áfarendelkezést eltöröltük egyetlenegy nap alatt, és ebből mind az árvíz sújtotta területeken a szegénységben élő embereket - hiszen őket még az árvíz is sújtotta ott Északkelet-Magyarországon idén tavasszal - gyorsan meg tudtuk segíteni. A másik intézkedés az áfa eltörlése mellett az, amit a devizahitelesek érdekében tettünk, hogy az árverezéseket megtiltottuk, hiszen nagyon sok szegény ember házáról van szó ebben a helyzetben.

A harmadik intézkedés pedig az, hogy miután a mi kormányunk célja nemcsak az, hogy segítsen az embereken, hanem hogy ők saját magukon segítsenek, ezért úgy gondoltuk, hogy az egyéni felelősség felébresztésére fontos az, hogy családi pótlékot csak olyan gyermekek után lehessen kapni, akik valóban iskolába járnak. Én idesorolnám még, akkor is, ha ez a Belügyminisztérium érdeme, azt, hogy egy olyan rendprogramot indítottunk el, ami világossá teszi azt, hogy Magyarországon senki sem engedheti meg magának a bűnözést.

Nem tudom, emlékszik-e, az önök koalíciójában volt egy belügyminiszter, a nevét szerintem nem érdemes megemlíteni, aki megélhetési bűnözésről beszélt, úgyhogy mélyszegénységben élő fiatal gyermekek büszkén közlik, amikor 20 ezer forint alatti vétséget követnek el, hogy ez megélhetési bűnözés, az alkotmány ezt a jogot biztosítja. Na hát ez nem így van, mint ahogyan a fehérgalléros bűnözésre sincs joga senkinek, adócsalásra és egyéb korrupcióra, így megélhetési bűnözésre sem. Azt gondolom, hogy a rendprogramunk ezt világosan kifejezi. A rövid távú dolgokról ennyit.

Középtávon pedig hadd mondjam azt, amikor azt kérdezi, hogy mi folytatódik, hogy a lopás nem fog folytatódni. Tehát amit az Állami Számvevőszék kimutatott, hogy a romáknak szánt pénzeknek a 10 százaléka sem érkezik meg oda, az egészen biztosan nem fog folytatódni. Folytatódni fog más formában a foglalkoztatás, az oktatás és a közbiztonság megerősítése, természetesen erre nagyon nagy szükség van, és ha megengedi, azért majd kíváncsi leszek, hogy egy fél év múlva mit mond majd a Cserehát-programról, ahová 3 milliárd forintot ruháztak be az elmúlt öt évben az ön választókerületében. Kíváncsi vagyok, hogy annak milyen lesz az eredménye. Most nem előlegezném meg, bár nagy illúzióim nincsenek.

Az önök együttműködéséről hadd mondjam azt, hogy ha ez az együttműködés azt jelenti, amit az elmúlt nyolc évben jelentett, akkor nem kérünk belőle. Megtérésre mindenkinek van lehetősége, ezt tudom ajánlani, utána szívesen működünk együtt.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 87 2010.10.20. 4:48  80-188

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Gyakran áll egy kormány olyan feladat előtt, hogy megpróbáljon valamifajta hátrányból előnyt kovácsolni, vagy bajból olyan módon megoldást keresni, hogy ebből az országnak előnye származzon, és a javára váljon. Azt gondolom, hogy a magyarországi és az európai romáknak az ügye, vagy mondjuk így, a magyarországi cigány közösségnek az ügye egy ilyen ügy. Azt is mondhatnám egy kicsit keserű iróniával, hogy hálásak lehetünk Sarkozy elnök úrnak és Franciaországnak, hogy ezt az ügyet olyan módon állította az európai érdeklődés középpontjába, hogy ma már megkerülhetetlen az ezzel való foglalkozás Európában.

Azt is mondhatnám, hogy a romaügy egyszerre nemzeti ügy és európai ügy, és az elkövetkező év soros elnöksége arra kínál számunkra lehetőséget, hogy egyfajta európai keretstratégiának a kialakításához mi úgy járuljunk hozzá, hogy Magyarország - ha lehet megint így mondani - a probléma oldaláról átmenjen a megoldás oldalára.

A mi saját megközelítésünk az, és ebben azért Európában még mindig nincs konszenzus, hogy az európai cigányközösségek ügye nem kizárólag és talán nem is elsősorban etnikai kérdés, hanem sokkal inkább a mélyszegénységnek egy speciális formája. Azt gondolom, hogy az üzenet, amit mi tudunk közvetíteni, az az, hogy mi olyan gazdasági és szociális kérdésnek tekintjük ezt az ügyet, amit elsősorban egy gazdasági fejlesztés típusú szociálpolitikával lehet megoldani, ugyanakkor nem szeretnénk eltagadni és elhallgatni ennek az etnikai vonatkozásait is. Ez elsősorban a demográfiai trendek kérdése, tehát hogy miközben az európai társadalom alapvetően öregszik, aközben a romatársadalom aránya lendületesen nő az össznépességen belül.

Azok a feladatok, amiket mi vállalhatunk, azt gondolom, elsősorban olyan jó gyakorlatoknak az összegyűjtése, amelyek Magyarországon a probléma súlyossága ellenére mégiscsak jelen vannak, és figyelmet érdemelnek. Másrészt pedig a tagállamok szociálpolitikájának az olyan irányú megvizsgálása, hogy mennyiben erősíti a szociálpolitika a foglalkoztatáspolitikát, vagy mennyiben mutat abba az irányba, hogy a segély helyett sokkal inkább a munka felé orientálódjanak ezek a honfitársaink a különböző országokban, tehát ilyen értelemben a szociálpolitikának az összehangolására van lehetőség.

A másik dolog pedig az, amire szintén a franciaországi események irányították rá a figyelmet, hogy természetesen ennek a kérdésnek a közbiztonsági és a belbiztonsági részét sem lehet figyelmen kívül hagyni, ezen belül is a szervezett bűnözésnek az Európai Unión belüli együttműködése igencsak figyelemre méltó, és elég nagy szégyen lenne ránk nézve, ha a szervezett bűnözők jobban tudnának együttműködni, mint azok, akik ez ellen föllépnek. Azt gondolom, ez mindenképpen figyelmet érdemel.

Lényeges pontnak tartom még azt a kérdést, azt a fajta integrált megközelítést, amit mi a saját magyarországi cigánypolitikánkban érinteni szeretnénk, hogy egyszerre foglalkozunk a munkahelyteremtéssel, az oktatás kérdésével, a lakhatási körülmények javításával és az egészség fejlesztésével, hiszen ezek a honfitársaink tíz évvel korábban halnak meg átlagban, mint az egyébként is meglehetősen korán meghaló állampolgárok.

(14.30)

Tehát ezt a fajta komplex kezelést, az ezzel kapcsolatos jó gyakorlatokat tudjuk felkínálni Európának.

Összefoglalóan annyit mondanék: az, hogy az elmúlt húsz esztendőben nemcsak a magyarországi romák helyzete, hanem bizony nagyon sok mélyszegénységben élő ember és közösség helyzete a volt kelet-európai, jelenleg közép-európai országokban romlott az előzőekhez képest. Ez egy olyan kihívás a demokrácia és az Európai Unió számára, ahol helyt kell állnunk, hiszen, ahogyan említettem, az a demokrácia szégyene lenne, ha egy diktatúra, ami húsz évvel ezelőtt véget ért, többet nyújtott volna vagy többet nyújtana ezeknek a honfitársainknak, mint az a parlamenti demokrácia, amelyben most élünk. Tehát ez ilyen értelemben az Európai Unió hitelességének és a demokratikus magyar kormány politikájának a próbája is, hogy tudunk-e lépni ebben az ügyben.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 14 2010.11.15. 4:53  11-14

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Először is örülök, hogy a nyilatkozataim inspirálóan hatnak önre. Gondolom, abban a kérdésben egyetértünk, hogy érdekünk az, hogy azokban a szakmákban, azokon a területeken, ahol ma különös problémák mutatkoznak, mint például a cigány és a nem cigány magyarok közötti együttélésben, mind a két oldalon megjelenjenek ennek a kisebbségi csoportnak a képviselői.

(12.40)

Tehát nemcsak az az érdekünk, hogy a rendőrség kötelékében legyenek olyan emberek, akik roma, cigány származásúak, hanem az is érdekünk, hogy minél több ügyvéd, orvos, mérnök, egyáltalán minél több olyan foglalkozás képviselője legyen ennek a népcsoportnak a köréből, akik azt a fajta, részben tapasztalatot, részben előítéletet, hogy ezekben a világokban nincsenek jelen ennek a népcsoportnak a képviselői, viszont a munkanélküliség, az iskolázatlanság világában jelen vannak... - ezt az érzületet valóságos, hathatós eszközökkel csökkentsük.

Ami a faji alapon való nyilvántartás kérdését illeti, ön valóban egy olyan területet érint, ami ma nemcsak Magyarországon, hanem európai viszonylatban is súlyosan vitatott kérdés, hogy milyen módon lehet valakinek az etnikai származása bármilyen jelentőséggel, akár támogatások, akár más ügyek tekintetében. Ebből a szempontból az Európai Unión belül is van egyfajta átgondolás, és szemléletváltozást figyelhetünk meg, hiszen akkor, amikor romák érdekében, romákat mint célcsoportot tekintve indítunk programokat, miközben pedig nem mérhetjük azt, hogy kik is tartoznak ebbe a körbe és kik nem, akkor a hatásfokát sem fogjuk tudni vizsgálni. A legtöbb európai uniós programnak ez súlyos problémája.

Úgyhogy meg kell teremteni, és erre megvannak egyébként a megfelelő gyakorlati módszerek, amelyek megfelelnek egyébként az adatvédelmi törvény és a kisebbségi törvény paragrafusainak is, hogy hogyan lehet statisztikai céllal, anonim módon kimutatni egy-egy programban a romák arányszámát. Azt is megkérdezhetném persze, hogy ha úgy gondolja, hogy faji alapon nem lehet nyilvántartani ezeket az ügyeket, akkor ön honnan tudja ezeket a számokat. Azt nem tudom ígérni, hogy az önök módszereit át fogjuk venni ebben a tekintetben, de azt mindenképpen tudom ígérni, hogy van olyan módszer, amivel biztosíthatjuk azt, hogy azok, akiknek egyébként az esélyekben - és itt nemcsak a romákról van szó, hanem más magyarországi honpolgárokról is - az arányát emelnünk kell bizonyos programokban, bizonyos támogatásokban, akkor meg lehet ennek a feltételeit teremteni.

Abban természetesen egyetértünk, hogy a kiemelkedés útja a munka, a tanulás. Ez egyébként nemcsak a romákra igaz, hanem azokra is, akik nem tartoznak ehhez a csoporthoz. Talán hozzá lehetett volna tenni - de úgy látom, hogy ebben a kérdésben most éppen langyos álláspontot foglalt el -, hogy az a rendvédelmi program, amelyet elfogadott a jelenlegi, az új magyar kormány, az hathatós eszközöket biztosít arra, hogy mindenfajta faji nyilvántartás nélkül is fellépjünk azokkal a bűnözőkkel szemben, akik úgy gondolják, hogy nem munkából akarják magukat meg a családjukat fenntartani, hanem éppen bűnözésből. Úgyhogy úgy gondolom, hogy amikor a munkáról és a tanulásról beszélünk, akkor ebben a körben nagyon fontos erről a rendprogramról is beszélni. Olyan munkaerőprogramokat kívánunk, akarunk elindítani, amelyeknek része a képzés, a tanulás, hogy azok, akik bekerülnek ezekbe a programokba, azok valóban a következő körben már nagyobb eséllyel tudjanak adott esetben minőségibb munkát is vállalni.

A tanulásprogramban olyan ösztöndíjprogramok kidolgozása folyik, ahol nem egyszerűen tanulmányi segélyeket fogunk osztani, hanem azokat, akik ezekben az ügyekben érintettek, érdekeltté tesszük abban, hogy jobb tanulmányi eredményt érjenek el, adott esetben az ösztöndíjak hatására. Ha ön egy 1994-es fölmérést olvasott, én szívesen ajánlom önnek a 2005 után készült friss fölméréseket is, mert azokban ennél még durvább számokat is lehet olvasni.

Azt tudom ígérni, hogy akik a megoldásban érdekeltek, és nem a probléma fokozásában, azok partnereink nekünk ezekben az ügyekben, úgyhogy szívesen látunk mindenkit a problémák megoldásában. Egy megoldás nincs, de ha sok kis megoldást összeteszünk, akkor azt gondolom, hogy ebben a súlyos ügyben fordulatot lehet elérni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 4 2010.11.16. 5:07  1-4

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Valóban azt gondolom, hogy az általános probléma, amiről beszél. Márpedig, hogy milyen módon jelennek meg a romák, a magyarországi cigányság képviselői vagy csak éppen ilyen háttérrel rendelkező emberek a médiában, valóban súlyos probléma. De ugye, azért abban egyetértünk, hogy ez nem elsősorban egy kormány feladata vagy felelőssége. Hiszen önök egyébként a szabad médiáért küzdenek, a sajtószabadságért, a médiaszabadságért. Ez azt jelenti, hogy a kormányzat legfeljebb általános szabályozások elvén szólhat bele ezekbe a dolgokba. Azt gondolom, hogy az új médiatörvény, kevés szó esett erről, az emberi méltóságot, a kiskorúak jogát ahhoz, hogy ne kelljen olyan műsorokkal szembesülniük, ami a fejlődésükre káros, sokkal inkább tekintetbe veszi, mint az eddigi médiaszabályozások, úgyhogy azt javaslom, hogy az ezáltal kínált eszközöket érdemes kihasználni akkor, amikor úgy gondoljuk, hogy bármilyen népcsoport vagy bármilyen származás alapján valakit negatív színben tüntetnek föl.

Ez az egyik oldala a dolognak, és valóban lehet arról beszélni, hogy különösen a kereskedelmi műsorokban, a média show-műsoraiban előszeretettel alkalmaznak roma szereplőket, hogy sztereotip módon mutassák be a társadalmi problémák szemléltetőjeként. Valószínűleg, vannak erre utaló jelek, pénzügyi konstrukciókkal sakkban tartott statisztákról van szó ezekben az ügyekben. Úgy gondolom, erre a médiatörvény komolyan vétele a megoldás.

Másrészt viszont hadd mondjam azt még el, mielőtt a Rádió C-re rátérnék, hogy az egyik része a negatív sztereotípiák bemutatása, a probléma másik oldala viszont az, hogy világosan kell beszélnünk olyan társadalmi feszültségekről és konfliktusokról, amelyek ma többséget és kisebbséget egyaránt érintenek, és az ő konfliktusaik is. Úgy gondolom, ebből a szempontból nemcsak a médiának, hanem a politikai elitnek, vagy mondjuk így, a közélet szereplőinek is van felelőssége abban, hogy olyan létező feszültségforrásokról, olyan létező konfliktusokról, amelyeknek bizony van etnikai háttere is, azokról kevésbé nyíltan beszéltünk eddig.

(9.10)

Ez oda vezetett, hogy vannak olyan emberek, akiknek ilyen súlyos gondjaik vannak, és ugyanakkor nem találják meg azokat a politikai üzeneteket meg azokat az intézkedéseket, amik ennek a problémának a megoldására vonatkoznak. Tehát azt gondolom, hogy egyrészt a tiszta, világos, őszinte beszéd ezekről a dolgokról, kendőzetlenül is, olyan ügyekről, amiknek bizony megvan a maguk szociokulturális háttere; nyilván érzi, hogy a szavak választásában én is igyekszem egyrészt ezeknek az embereknek az emberi méltóságát tiszteletben tartani, másrészt meg azokról is beszélni, akik bizony adott esetben áldozatai ezeknek a konfliktusoknak.

Ami magának a roma médiának az ügyét érinti és ezen belül a Rádió C ügyét érinti, egyetértek képviselőtársammal abban, hogy nagyon fontos, hogy a romák, a magyarországi cigányság képviselői saját hangon meg tudjanak szólalni a médiában. Valóban, ebből a szempontból a Rádió C története sikertörténetként indult, és valóban vannak olyan momentumai, amire azok, akik létrehozták, büszkék lehetnek.

De éppen a világos beszéd jegyében hadd mondjam azt, hogy azért ennek a történetnek vannak árnyoldalai is. Tehát az nem egy működő médiakonstrukció, amely évente több tíz milliós adósságot halmoz föl, és aztán odaáll a nyilvánosság elé, hogy valaki oldja meg ezt a kérdést, és valamilyen módon rendezze ezt a tartozást. Oda jutott ma ez az anyagi ellehetetlenülés - mondjam azt, hogy részben a nem alkalmas menedzsment, részben pedig a rossz konstrukció -, hogy még azt a támogatást sem tudtuk odaadni a Rádió C-nek, amit egyébként a költségvetésben neki szántunk, és a következő évben is neki akarunk szánni, merthogy köztartozással rendelkező intézménynek, szervezetnek nem lehet állami támogatást, költségvetési támogatást adni.

Tehát én úgy gondolom, hogy azoknak, akiknek fontos a romák megjelenése saját hangon a médiában, össze kell fogni abban az ügyben, hogy hogyan tudunk létrehozni egy olyan működőképes konstrukciót, amely nem halmoz föl majd újra és újra, évente ilyen mértékű adósságokat. Mi a jó szándékunkat és az együttműködési készségünket bizonyítandó a jelenlegi költségvetésben is szerepeltetünk egy olyan sort, ami a roma média, a romák médiatámogatására irányul. Bízom benne, hogy lesz olyan szervezet, lesz olyan konstrukció, amelynek oda lehet adni majd ezt a támogatást, és akkor valóban saját hangjukon szólalnak meg azok, akiknek bizonyos súlyos gondjai vannak ma nemcsak a magyar közéletben, hanem bizony a szociális helyzetük tekintetében is.

Köszönöm a figyelmét, figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 68 2011.03.07. 4:14  65-71

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Nem tudom, hogy jól érettem-e valóban a címet - arról a szociális válságról beszél, amit az elmúlt közel egy évben mi előidéztünk? Jól értettem? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Igen!) Akkor erre legfeljebb azt tudom mondani, hogy ez bájos - ha egyáltalán ebben az összefüggésben szabad ezt a kifejezést használni -, ez több mint bájos, hogy ön az elmúlt közel egy évben előidézett szociális válságról beszél. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Azért azokat a tényeket, gondolom, ön is ismeri, hiszen tagja volt az előző parlament kormánypárti frakciójának, hogy az önök működésének az idején érték el egyszerre azt a csúcsteljesítményt, hogy miközben eladósodott az ország, aközben a lakosság életszínvonala jelentősen csökkent. Önök számolatlanul vették föl a nemzetközi hiteleket, és azzal magyarázták ennek szükségességét, hogy ez majd érezhetően javítani fogja a lakosság életszínvonalát, amely közben romlott. Előbb rábeszélték az embereket arra, hogy devizában adósítsák el magukat (Közbeszólások az MSZP soraiban.) - bár bizonyára ez is az elmúlt kilenc hónapban történt -, és amikor ez több százezer embert érintően megvalósult, arról beszéltek, hogy a nemzetközi válság az oka mindennek, nincs tehát mit tenni. Nem is tettek. Ön szerint az elmúlt három évben hány százalékkal növekedett Magyarországnak a GDP-je, a nemzeti összterméke? Csak éppen tovább növelték az államadósságot, nem pedig a gazdasági teljesítményt, és ezzel szinte megbénították az országot. Felelőtlenül működtették az egész országot, és úgy gyöngítették le, hogy közben a lakosság arányosan sokkal több terhet kellett hogy elviseljen, mint amit egyébként a bankokra vagy pedig más olyan ipari termelőkre rá lehetett volna terhelni, akik még ebből a válságból is nyereséggel jöttek ki. Megelégelve mindezt, a választók szépen elvették önöktől a kormányzás lehetőségét; a hátrahagyott súlyos problémák megoldása a teherviselő képességének határára jutott lakosságra maradt, és az új kormányra terhelődött. Önöknek most láthatóan nincs más dolguk, mint hogy a saját mulasztásaikat, károkozásukat rajtunk kérjék számon. Hamis ez a beszéd, hamisak ezek a vádak. Tudja, a viccben is azt kérdezik, hogy emlékszik-e arra, hogy mi volt előtte. Lássuk hát a tényeket!

Most önök számon kérik a családi pótlék, a szociális intézményi normatívák, a nyugdíjminimum tavalyi szinten tartását. Nem tudom, emlékszik-e arra, hogy az elmúlt évben sikerült ezt szinten tartani, és az előtte való évben is. Ez azt jelenti, hogy két év óta nem emelték ezeket a normatívákat, viszont az erre fordítható összeget évekre előre elköltötték. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Valóban nagyon jól hangzik ez a "segélyezési cövek" fogalom, talán tudja, hogy ki vezette be a segélyezési cövek fogalmát; a fogalom zavaros használatával sajnos a lakosság helyzete semmit nem javult, csak romlott. Önöket, szocialistákat terheli ugyanis annak a felelőssége, hogy a szegénységi küszöb alatt élő gyermekes háztartások aránya egy év alatt, 2007-ről 2009-re 16-ról 17 százalékra növekedett, hogy a szegénységben és kirekesztettségben élők aránya egyetlen év alatt, 2008-ról 2009-re 28,3 százalékról 29,9 százalékra emelkedett. Ezek emberek, akikről most beszélek: 200 ezer emberrel növelték az egyik napról másikra élő magyar emberek számát - és most kérdeznek, kilenc hónap után beszélnek szociális válságról.

Talán azt is tudja, hogy az adórendszer családbaráttá alakítása azt eredményezi, hogy ma a családoknál maradó jövedelem megsokszorozódott (Közbeszólások az MSZP soraiból.), eltöröltük a közcélú adományok áfáját azért, hogy a valóban a nyomornak nagyon mély szintjére süllyedt embereknek segélyeket tudjanak adni azok, akiket önök meg akartak büntetni azért, mert segíteni akarnak. És az Európa 2020 programban, amit ön idézett, valóban vállaltuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy 400-450 ezer fővel csökkentjük a szegény emberek számát. A közmunkaprogramokat is úgy fogjuk átalakítani (Az elnök ismét csenget.), hogy az ne segélyezés legyen, hanem valóságos értékteremtő munka.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 10 2011.03.22. 3:59  7-11

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nem tudom, örüljek-e annak, hogy a kettős beszéd egy újabb megnyilvánulásaként ön most egy békülékeny hozzászólásban próbált beszélni a rasszizmus elleni világnapról, miközben tegnap az önök pártja a rasszizmus elleni küzdelem világnapját is arra használta, hogy mindenféle méltatlan és méltánytalan támadásban részesítse a felelős magyar kormányt. Mégis induljunk ki abból, amiben - bízom benne - egyetértünk. Bízom benne, hogy e Ház falai között mindannyian egyetértünk abban: nagyon fontos, hogy senkit ne érjen hátrányos megkülönböztetés származása vagy bármilyen olyan adottsága alapján, ami őt a születésében meghatározza. Ez valóban nagyon fontos dolog, s ebben egyet kell értenünk. De gondolom, abban is egyetértünk, elsősorban az állam feladata az, hogy ilyen esetekben megvédje az állampolgárait. Talán még abban is egyetértünk, hogy rasszizmus minden társadalomban van, létező jelenség. Az, hogy egy rasszizmus mértéke milyen erős, nagyban függ a társadalom állapotától.

Azt gondolom, eljutottunk addig a pontig, ahol már nem fogunk egyetérteni, hiszen az a gazdasági és szociális csődhelyzet, ami az elmúlt években az önök kormányzását jellemezte, oda juttatta a magyar társadalom jelentős részét, hogy voltak és vannak olyan emberek, akik a reménytelenségükben, a kiszolgáltatottságukban megpróbálják egymásban, a másik nyomorúságában megtalálni a saját nyomorúságuk okát. S közben az önök által működtetett állam, illetve az az állam, amelyet önöknek kellett volna működtetni, kivonult a polgárok életéből, magukra hagyva őket, s nemcsak az oktatás, a munkahelyteremtés területén, hanem a közbiztonság területén is. Valóban olyan helyzetek keletkeztek Magyarországon, amiket nem lehet leírni a rasszizmus és az antirasszizmus kettősségével, inkább azokról az okokról kellene beszélni, amelyek létrehozásában önöknek oroszlánrészük volt. S miközben magára hagyták a magyar vidéket, ahol élhetetlen állapotok keletkeztek, aközben hangosan rasszistáztak, és próbáltak verbálisan megfelelni valamifajta nemzetközi mércének.

S hogy el ne felejtsem, 2006-ban pedig a saját népük ellen használták fel a Magyar Köztársaság rendvédelmi szerveit. Önök lejáratták ezt az ügyet. Sajnos, nem a rasszizmust járatták le, hanem a rasszizmus elleni küzdelmet járatták le akkor, amikor a rasszizmus elleni küzdelem álarca alatt, ha arra éppen szükség volt, bűnözőkkel vonultak fel a Duna-parton, és velük próbáltak küzdeni a rasszizmus ellen, azokat védték ahelyett, hogy az ártatlan áldozatokat védték volna.

Persze, mindez nem akadályoz meg bennünket abban, hogy mindig és mindenütt határozottan fellépjünk azok ellen, akik félelmet keltenek másokban csak azért, mert más népcsoporthoz tartoznak, mint ők. Nekünk, magyaroknak történelmi tapasztalataink vannak arról, hogy milyen az, amikor valakit a magyarsága miatt kollektív bűnössé nyilvánítanak, egy népet és annak tagjait, és sorozatosan megalázzák. Mi nem fogjuk önöket követni abban, hogy kettős mércét alkalmazunk. Nekünk ugyanaz a mérce. Minden népnek, minden nemzetnek ugyanaz a méltósága, azt tiszteletben kell tartani, és mindenkit meg kell védeni, akit hátrányos megkülönböztetés ér azért, mert egyik vagy másik néphez, népcsoporthoz tartozik.

Arra kérem, hogy gyakorolja magát a kettős mérce elutasításában, és próbálja meg ezt a hozzászólását úgy átírni, hogy a Csereháton is el tudja mondani, amikor netán hazalátogat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 124-128 2011.03.23. 6:24  1-177

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én az úgynevezett nemzeti kisebbségek kérdéséhez, jogállásához, a velük kapcsolatos megfogalmazáshoz szeretnék hozzászólni néhány percben, ahogyan az alaptörvényben megjelenítjük őket. Jelenleg a benyújtott javaslatban a nemzetiségek és népcsoportok kifejezés szerepel, miközben a nemzetközi gyakorlat a nemzetiségek és nemzeti kisebbségek megjelölést...

ELNÖK: Kérem, képviselő úr, a mikrofont felhelyezni. A rádió sajnos nem tudja közvetíteni beszédét.

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Nagy veszteség lenne... Én ki tudom engedni a kálvinista bariton hangomat is, tehát talán itt a Házban még meghallják, de... (Derültség. - Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Így most rendben van, elnök úr?

ELNÖK: Tökéletes.

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tehát a nemzetiségek és nemzeti kisebbségek jogállásáról és a velük kapcsolatos megfogalmazásról szeretnék beszélni, ahogyan ez a jelenlegi benyújtott szövegben szerepel. Érthető módon a szöveg megpróbálja kerülni a "nemzeti kisebbségek" megfogalmazást, hiszen vannak, akik nem szeretik ezt a típusú meghatározást. Kisebbség nagyon sokféle létezik, és az egy alapigazság, hogy egyébként az életünk legkülönbözőbb területein majdnem mindig kisebbségben vagyunk, és ezért ez egy félreérthető megfogalmazás.

Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a "népcsoportok" kifejezés is, ami a jelenlegi javaslatban szerepel, félreérthető, hiszen nincs meg az a fajta nemzetközi bevezetettsége, bejáratása ennek a fogalomnak, ami ha viszonossági alapon más környező országok vagy Európa bármely országának a nemzetiségekkel kapcsolatos álláspontját tekintjük, akkor egyfajta összehasonlításra adna lehetőséget. A népcsoportok kifejezés sem a ma hatályos alkotmányban, sem semmilyen korábbi magyar jogszabályban nem szerepel. A népcsoport kifejezés használata idegen is a magyar jogrendszertől, nemzetközi elismertséget a német jogterületen kapott, de különösen is az osztrák államszerződés adta meg ennek a jogi terminológiának a hátteret, a dél-tiroli autonómia kapcsán volt ez számukra fontos. De mégis komoly nehézséget okozhat egyéb szerződések alkalmazásakor, ha ezt a fogalmat itt egyébként következmények nélkül bevezetjük.

Tekintettel arra, hogy a magyar jogrendben többször váltakozott ugyanarra a fogalomra nézve a nemzetiség és a nemzeti kisebbség fogalma, egyértelmű, hogy a nemzetiségek és a nemzeti kisebbségek ugyanarra a fogalomra utalnak mind a hatályos alkotmányban és számos más jogszabályban is. A nemzetiségek és nemzeti kisebbségek kifejezés indoka, hogy lehetőséget ad az érintett közösségek számára a két fogalom közül történő választásra saját jellegük meghatározására. E közösségek számos önkormányzatának nevében szerepel a kisebbség kifejezés, ugyanakkor, ahogy említettem, több közösség ellenérzéssel tekint saját maga kisebbségként való meghatározására.

Fontosnak tartom azt a kiegészítést is, hiszen előzetesen, itt talán a Házban is egy kicsit moderáltabb formában, de egyébként úgy gondolom, hogy állami hivatalnokhoz elég méltatlan formában támadás érte a nemzetiségek jogállását mind a preambulumban, mind pedig az alkotmányunkban a kisebbségi ombudsman részéről. Ezért úgy gondolom, fontos rögzítenünk azt, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek - ha a népcsoport kifejezést elhagyjuk, ez így hangzik - államalkotó tényezők, és részesei a nép hatalmának.

Számomra ez a jelenleg benyújtott javaslatból is egyértelmű, de mégiscsak a méltatlan, vagyis méltánytalan támadásokkal szemben szerintem érdemes ezt a megjelölést használni. Hiszen a Nemzeti hitvallás első mondata, amely így hangzik, hogy "Mi, a magyar nemzet tagjai", teljesen egyértelművé teszi az alkotmányozó, tehát a politikai nemzet fogalmának használatát, ami magától értetődően diszkriminációmentesen és asszimilációs szándék nélkül, közösségi identitások érintetlenül hagyásával magában foglalja a magyarországi nemzetiségeket, illetve a hozzájuk tartozó állampolgárokat is.

Felesleges, következésképpen félreérthető ennek a ténynek a későbbi megismétlése. Félreértés lehetősége forog fenn amiatt, hogy az eredeti előterjesztésben szereplő mondat valóságos szándékával ellentétesen olyan értelmezésre ad lehetőséget, mint ha az alkotmányozó többség kívánná meghatározni a kisebbségi helyzetű nemzetiségi közösségek identitását, ugyanis a jelenleg benyújtott javaslatban ez úgy hangzik, hogy a magyar nemzet részének tekintjük mi ezeket a nemzetiségeket, illetve jelenleg úgy hangzik, hogy népcsoportokat. Nem gondolom, hogy egy ilyen viszonyt kellene föltételezni, hogy mi másokat annak tekintünk, hiszen mindannyian azok vagyunk. Ezért a mondatnak az eredetileg előterjesztett formában való elhagyását javasoljuk néhány képviselőtársammal.

Szükséges ugyanakkor az eredeti előterjesztő azon egyértelmű szándékának érvényesítése, amely szerint a magyarországi nemzetiségek közösségi létüknél fogva tagjaiknak a magyar politikai nemzethez való tartozásán keresztül a magyar államiság egyenrangú hordozói. Hogy egyébként pedig a nemzet részének, a magyar nemzet részének tekinti-e magát valaki a kisebbségi identitása mellett, annak ellenére vagy a fölött vagy éppen azzal együtt, az neki a személyes egyéni döntése.

Ezen szándék megjelenítését, mármint hogy közösségként természetesen részei a nemzetnek és államalkotó tényezők, úgy kell megtennünk, hogy ez ne adjon okot félreértésre. Minden ilyen megfogalmazásnál, úgy gondolom, figyelnünk kell arra, hogy hogyan hangoznak ezek a mondatok egyébként a szomszéd országokban élő többségi és kisebbségi nemzetiségiek fülében, hogyan látszanak, és ott milyen megfogalmazások vannak. Ezért fontosnak tartom azt is, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek és népcsoportok nyelvét és kultúráját is különös védelem alá helyezzük. Gondoljunk a szlovák nyelvtörvényre; amit elvárunk Szlovákiától, azt szerintem nekünk is meg kell adnunk saját nemzetiségeinknek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 174 2011.03.28. 2:24  171-174

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Tulajdonképpen egyetlen egy költői kérdést kellene föltennem: ha ilyen jól tudják, hogy hogyan kell ezt a kérdést megoldani, akkor miért nem csinálták? (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Mert nem hagytátok!)

Merthogy valóban igaz, hogy 2007-ben elfogadtuk a "Legyen jobb a gyermekeknek!" nemzeti stratégiát, és ezt akkor az ellenzék is támogatta, csakhogy a cselekvési terv, ami elkészült 2007-ben, amire olyan büszke, az nem más, mint egyébként is tervezett intézkedéseknek az esetleges halmaza. Beírtak a rubrikákba mindenfajta olyan programot, amik egyébként is vannak. Nem csoda, hogy hiába hajtották végre, ezek az intézkedések eredményükben semmit nem hoztak, ellenkezőleg, az önök kormányzása alatt sikerült elérnünk, hogy a második helyen vagyunk az Európai Unióban; ha azt nézzük, hogy hány családban élnek gyermekek, ahol nincs aktív kereső, ebben az arányban a második legrosszabbat sikerült produkálnunk. 21 százalék a gyermekszegénység aránya, ami szintén magasan az európai uniós átlag fölött van. Úgyhogy ezekkel az eredményekkel szerintem olyan nagyon nem lehet büszkélkedni.

Meg kéne keresni az okokat, hogy vajon miért is zajlott ez így. Részben a cselekvési terv összehangolatlansága és - ahogy említettem - esetlegessége, ami eredményezte, a másik pedig az, hogy ahol a gazdaság nem növekszik, hanem csökken és recesszióban van, és ahol egyébként azok a források nem állnak rendelkezésre, amelyeket előbb meg kellene termelni, ott legfeljebb hitelből lehet finanszírozni az ilyen dolgokat. Önök még ezt sem tették meg, hitelből mást finanszíroztak - talán erről van személyes tapasztalata is.

Amikor mi hivatalba léptünk, akkor azonnal tettünk a gyermekes családok helyzetének javítása érdekében. Gondoljon a családi adókedvezményre, nőtt a gyermekeket nevelő családok jövedelme, és újra három évig lehet igénybe venni a gyermekgondozási segélyt; talán erről is hallott. A legszegényebbeknek pedig úgy próbáltuk segíteni (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.), hogy a közcélú adományok áfáját, amit önök behajtottak, bár nem jött be belőle semmi, azt eltöröltük. Azóta 40 százalékkal növekedett egyébként a segélyekben kiosztott (Az elnök ismét csenget.) élelmiszer aránya. Lehet, hogy nem hallott erről - viccesnek találja. Én azt nem tartom viccesnek, ahogy ön bánt egyébként (Az elnök ismét csenget.) minisztersége után a közpénzekkel, úgyhogy erre csak azt tudom válaszolni, hogy... (Az elnök kikapcsolja a mikrofont. - Hangosítás nélkül: ...erkölcsi alapja nincs, hogy ilyen kérdéseket tegyen fel. - Taps a kormánypárti sorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 20 2011.04.04. 5:25  15-20

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Először is köszönöm, hogy a nemzetközi romanap alkalmából lehetőséget ad nekem arra, hogy a magyar kormány romapolitikájának néhány elemét ismertessem. Azért is fontos, hogy ennek a napnak a kapcsán kerül sor az ön hozzászólására, mert meggyőződésem, hogy valóságos öntudat, saját történetünk ismerete nélkül - és ez igaz magyarokra és romákra egyaránt -, kulturális azonosságtudat nélkül felemelkedés, társadalmi felemelkedés sincs. Vannak, akik úgy beszélnek, mintha ez a kérdés, a magyarországi cigányság ügye kizárólag a nem roma magyar többség és a roma kisebbség együttélésének a problémája lenne. A megoldást ezek abban látják, hogy a többség tartsa tiszteletben a kisebbség jogait, ne különböztesse meg őket hátrányosan, biztosítson nekik egyenlő esélyeket, és akkor minden feszültség megoldódik, megszűnik a szegregáció, és így fel lehet számolni a hátrányos helyzetet.

Ezt a megközelítést akár el is fogadhatnánk, ha Magyarországon a szegregáció, a szegénység, a leszakadás kizárólag a romák problémája lenne, de ez bizony nem így van. Ma Magyarországon 3 millió ember él szegénységben, a szegénységi küszöb alatt, és 1,2 millió mélyszegénységben élő ember van, közöttük él a romák többsége is. Ezért amikor azt mondjuk, hogy munka és tanulás, akkor mindazok esélyeinek a növelésére gondolunk, akik ma kiszorultak a munka világából, vagy soha be sem kerültek a munka világába, nem jutnak megfelelő iskolai oktatáshoz, lakáskörülményeik emberhez méltatlanok, egészségi állapotuk messze elmarad az átlagostól.

(10.50)

A magyar férfiak tíz évvel korábban halnak meg, mint az európai átlag, a roma férfiak pedig húsz évvel korábban. Tehát munka és tanulás - lehet, hogy nem tűnik csodareceptnek, de ha egyszer hozzáfogunk, akkor ez az út az egyetlen út, ami a fölemelkedés biztosítéka. És amikor a foglalkoztatáspolitika képes egyre több valós értékteremtő munkát kínálni, akkor - és ebben egyetértünk - oda kell figyelnünk arra, hogy a romák is dolgozzanak és tanuljanak, hogy ők is hozzáférjenek a megnyíló új lehetőségekhez.

Ezért ebben az évben az elmúlt húsz év legnagyobb ösztöndíjprogramját fogadta el a magyar kormány, ahol valóságos teljesítményhez kötve fogunk, remélem, több mint húszezer roma fiatalnak és minden más hátrányos helyzetű fiatalnak ösztöndíjat adni. Ugyanígy a lakhatási körülmények javítását is teljesítményhez fogjuk kötni, a közmunkába pedig olyan munkaszervezők bevonását tervezzük, akik majd segítik a romák bevonását a valódi munkavégzésbe. De ha kizárólag emberi jogi megközelítéssel kapcsolatban van szükség kiegészítésre, akkor sokkal inkább igaz ez a romaügy egy másik megközelítésére, amely a magyarországi cigányság ügyének megoldatlanságából kíván politikai hasznot húzni, nem a problémák megoldását keresve, hanem azokat elmélyítve - itt a jobbikos képviselőkhöz fordulok. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

A közbiztonság az elmúlt években valóban katasztrofális állapotba jutott Magyarországon, különösen is a magyar vidéken. A nem roma magyar és roma magyar együttélést számos esetben súlyos konfliktusok terhelik, de ez senkit nem jogosít fel arra, hogy a kollektív bűnösség embertelen elvét alkalmazva egy egész népcsoportot tegyen felelőssé és bélyegezzen meg. (Taps az LMP soraiban.) Amikor önök cigányterrorról és cigánybűnözésről beszélnek, akkor éppen ezt teszik. Ezt magyarokkal kapcsolatban sem tűrjük el, és romákkal kapcsolatban sem. Ez a retorika csak arra jó, hogy az egymásnak kiszolgáltatott emberek számára azt kínálja fel, hogy egymásban keressék ezeknek a súlyos körülményeknek az okát, mások pedig, szintén önök közül, mindenfajta zavaros álstatisztikára hivatkozva önbíráskodásra buzdítanak (Közbeszólás a Jobbik soraiból.) - éppen ön, képviselő úr -, a Ku-Klux-Klan magyarországi megalapításáról elmélkednek, és félelemkeltő felvonulásokat szerveznek. Félreértés ne essék, ennyit arról, hogy meddig tűrjük ezt a dolgot; a gyülekezési jog alapján a törvényes keretek között mindenkinek joga van gyűléseket tartani, természetesen a Jobbiknak is, meg azoknak is, akik az ő retorikájuk ellen tiltakoznak, de mások ellen származásukra hivatkozva gyűlöletet szítani, félelmet kelteni nincs joga senkinek, legyen bármilyen színű a bőre.

Ugye, tisztában vannak vele, hogy az önök, a Jobbik által szervezett demonstrációk után, amikor önök visszavonulnak békés otthonukba, visszatérnek Budapestre, azok a szenvedő felek ott maradnak, ahol eddig is éltek, és bizony a rendőrségre hárul a felszított indulatok kezelése, a rend helyreállítása vagy éppen fenntartása.

Mi ezt az utat választottuk: a rend megerősítését (Közbeszólások a Jobbik soraiból.), munkahelyek teremtését, tanulási lehetőségek biztosítását, együttműködést mindenkivel, aki erre kész és hajlandó, ezért hamarosan meg fogjuk kötni a keretmegállapodást (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az Országos Roma Önkormányzattal, elkészítjük az európai romastratégiát, és legyen bármilyen erős a provokáció, erről az útról nem fogunk letérni.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 118 2011.05.16. 2:09  115-122

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Képviselő Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban egy igen fontos döntése volt a kormánynak, amikor eldőlt az, hogy Magyarország megválaszthat elnökségi prioritásokat, elsődlegességeket erre a fél évre, hogy a romastratégiát egy ilyen prioritásként választotta. Hogy ez azért nem volt magától értetődő vagy természetes döntés, arra azért, úgy gondolom, jó jelzés az, Járóka Lívia képviselő asszony nyilatkozta ezt, hogy az elmúlt öt évben ő minden elnökséget vállaló országot végigjárt, hogy vállalják ennek a stratégiának az előkészítését, és egyik ország sem vállalkozott erre. Azt is mondhatnám, még mielőtt örömtüzeket gyújtanánk, hogy nekünk meg nem nagyon volt más választásunk, mert ahogy a képviselő úr mondta, valóban, számunkra egy olyan nemzeti ügy a romatársadalom ügye, egyáltalán a romák és a nem roma magyarok együttélésének az ügye, amiben ha nem lépünk előre jelentőset, akkor ez bizony az egész ország nemcsak működőképességének, hanem a békéjének a veszélyeztetését is jelenti.

Az európai roma-keretstratégia nem fog megoldást jelenteni természetesen, de egy olyan szükséges, még ha nem is elégséges feltétele annak, hogy el tudjunk egy új úton indulni ebben az ügyben Európának ezen a részén, amiről nem akartunk lemondani.

Valóban, a Parlamentnek van egy ilyen határozata most már, ezt is egy magyar, roma származású képviselő érte el több mint 90 százalékos többséggel, a Bizottság megjelentette a közleményét, és - erre vonatkozott a kérdés - május 19-én a Szociális és Munkaügyi Miniszterek Tanácsa fogja elfogadni a végleges szöveget. A Bel- és Igazságügyi Tanácsban már elfogadták ezt a jelentést, utána elfogadják az oktatási és kulturális miniszterek, majd pedig el fogják fogadni a külügyminiszterek is május 23-án, és akkor lehet azt mondani, hogy már csak az Európai Tanács, a miniszterelnökök tanácsának a bólintására van szükség ebben az ügyben, és akkor mondhatjuk azt, hogy létezik egy olyan keretstratégia, amelyről még a viszonválaszban néhány mondatot szeretnék mondani.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 122 2011.05.16. 0:51  115-122

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Négy területen kíván az Európai Unió előrelépni: a munka, a tanulás, az egészségügy, a lakhatás - és Magyarországon hozzátennék egy ötödiket is: a közbiztonság kérdését. A mechanizmus az lesz, hogy év végéig minden tagországnak kötelező romastratégiát készítenie, és a következő év elején ezt az Európai Bizottság értékelni fogja, majd pedig vállalta azt, hogy kétévenkénti beszámolási kötelezettséggel összekötve egyfajta ellenőrző funkciót is gyakorol, hogy valóban azok a támogatások, amelyeket szintén meg kell újítani az Európai Unió részéről - pénzbeli támogatásokról van szó -, valóban odaérkezzenek azokhoz, akiknek szükségük van rá, és valóban hasznosan tudják ezt felhasználni. Ha ez így lesz, majd akkor beszélhetünk egy sikeres európai romastratégiáról.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 10 2011.06.20. 5:08  7-10

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm a méltató szavakat, mégis azt kell mondanom, alapvető különbség van köztünk, ha ön úgy gondolja, hogy akár a foglalkoztatáspolitikában, akár az oktatáspolitikában, akár más szakpolitikákban nem kell megjelenni külön romaszempontoknak a kormányzat politikájában. Volt már ilyen típusú kormányzás is, nem ért el sikereket. Úgy gondoljuk, hogy részben azért nem ért el sikereket, mert nem vette figyelembe azokat a szociokulturális sajátosságokat - hiszen erről van itt szó alapvetően -, ami a magyarországi cigányságra, a roma népességre jellemző.

Amikor ön úgy gondolja, hogy az Országos Roma Önkormányzattal kötött megállapodásban át akarjuk hárítani a felelősséget a romákra a saját maguk felemelkedését illetően, akkor hadd mondjam, nem jár egyébként messze az igazságtól, mert valóban, ennek a megállapodásnak a lényege és a legfontosabb üzenete az, hogy igenis, a romáknak is felelősséget kell vállalni azért, hogy jobb körülmények közé kerüljenek; hogy többen jelenjenek meg a munkaerőpiacon vagy akár a közmunkaprogramokban; hogy színvonalasabb oktatásban jobb eredményeket érjenek el, mint eddig. És a megállapodás üzenete egyrészt az, hogy nélkülük nem fog menni, tehát nekik is aktívan részt kell venni, az egyik aláírás erről szól, a miniszterelnök aláírása; a másik aláírás, Farkas Flórián aláírása pedig arról szól, hogy ők ezt vállalják, hogy van egy olyan rendszer Magyarországon - és szerintem érdemes lenne, mondjuk, a civil értelmiségi rózsaszín ködökből néha leszállni abba a világba, ahol majd' hatezer képviselője van a magyarországi cigányságnak, mint ahogy egyébként van az összes másik tizenhárom nemzeti és etnikai kisebbségnek, nemzetiségnek is Magyarországon -, egy olyan egyedülálló rendszer jött létre 1993-ban, amelyik Magyarországot egyedülállóvá teszi abból a szempontból, hogy van képviselője ennek a népcsoportnak, tehát van kiket megszólítani, van kiken számon kérni, és vannak, akik a sajátjaikon is számon kérhetik azt, hogy mit is tesznek ők maguk is a felemelkedésért. Ez indokolja azt, hogy egy külön megállapodást kössünk.

És ha már a szociokulturális sajátosságokról beszélünk, akkor nyilván ez a munkaerőpiacra való eljuttatásban is egészen más eszközöket követel, mondjuk, egy harmadik-negyedik generációban reguláris munkavégzést nem is látott cigány ember vagy cigány fiatal esetében, mint mondjuk, egy olyan, nem roma magyar állampolgár esetében, aki öt-tíz éve nem tud munkához jutni, és neki van segítségre szüksége. Ez egy más típusú felzárkóztatás, erre a speciális igényre jelenik meg a megállapodás, amit ön idézett.

És ha megengedi, egy konkrét dologra is utalnék. Az igrici uborkaprogramot hozza ide. Tudja, ezért van szükség arra, hogy külön romákat felkészítsünk például vállalkozás indítására. Én magam személyesen tárgyaltam ott ennek a projektnek a roma vezetőjével, akinek két hónap alatt nem sikerült egyetlen sort leírnia abból, hogy ő mit szeretne pontosan. Így elég nehéz állami támogatást és állami forrást juttatni valakinek, aki erre vagy nem képes, vagy nem hajlandó. Mi ebben segítséget fogunk nyújtani, de ahhoz bizony speciálisan ebben az ügyben, úgy gondolom, meg kell adni a segítséget.

Ha valaki abból indul ki, hogy színvaknak kell lennie egy ilyen típusú szociális felzárkózásnak, az éppen ezeket a típusú sajátosságokat hiányolja. És úgy gondolom, hogy nemcsak gazdasági és szociális kérdésről van szó, hanem igenis, kulturális kérdésről is szó van, igenis közbiztonsági kérdésről is szó van. Mindezeket komplexen kezelve kell megjeleníteni ezeket a szempontokat.

És hadd mondjam azt, amikor ön felsorolja, hogy kiknek akarunk esélyt adni, egyetlenegy csoportot kihagyott. Elmondta a dolgozni akaró romákat és nem romákat, én hadd mondjam, a dolgozni nem akaróknak is szeretnénk esélyt biztosítani (Szórványos taps a Jobbik soraiból.), mert bizony, ma Magyarországon vannak olyanok, akik számára a segély egy jobb életlehetőséget nyújt, mint ha elkezdenénk először nagyon alacsony szinten dolgozni. Mi szeretnénk őket képessé és alkalmassá tenni arra, hogy ők is részt vegyenek azokban a felzárkóztató programokban, amelyeknek csak egyik része egyébként a munka, nemcsak a munkaerőpiac, hanem az állam által garantált munkahely és munkavégzés, a másik az, hogy közben természetesen az ő képességeiket kell javítani úgy, hogy az ön által is idézett számokkal piacképes szakmához juttatjuk őket.

Ön azt mondja, hogy az egyetlen konkrétum valamifajta esélyegyenlőségi probléma. Nem tudom, hogy a számoknál lehet-e konkrétabban beszélni. Ön is konkrét számokról beszélt, mi elvárjuk önöktől, hogy majd számon kérjék rajtunk ezeket a konkrét számokat. Kérjük, addig azért inkább támogassák ezt a kezdeményezést, mert azt kérem, hogy önök ne legyenek színvakok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), de ha lehet, akkor vakok se legyenek a magyar valóságot érintően.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 399 2011.07.11. 2:25  340-418

BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én megértem a vitának ezt a felfokozott érzelmi töltését, hiszen valóban egy olyan dologról beszélünk, ami minden embernek az egyik legszemélyesebb és legbensőbb ügye, és mégis azt kell mondanom, hogy csak részben beszélünk erről, és innen származik egy alapvető félreértés. Ugyanis amikor az Országgyűlés az egyházak bejegyzésével kapcsolatban vagy az egyházak elismerésével kapcsolatban állást foglal, akkor - azért azt tisztázzuk - az nem a hit minőségének a megítéléséről szól. Ugyanis, ha azokat a kritériumokat, amelyeket egyébként az egyházi közösségekre alkalmazunk, alkalmaztuk volna, mondjuk, kétezer évvel ezelőtt, akkor a tizenkét apostol se lett volna bejegyzett egyház, meg a XVI. században a református egyház sem lett volna bejegyzett egyház, és nem is várta el ezt a dolgot az akkori hatóságtól, mert nem kívánt olyan együttműködésre lépni azzal a hatósággal, azzal az államszervezettel, ami őt körbe vette, amelyik akkor éppen volt.

Tehát amiről mi beszélünk, az az államnak a viszonya ahhoz, hogy vannak olyan egyének és közösségek, akik valamilyen módon megélik az ő hitüket, és ezzel kapcsolatban adott esetben például közfeladatokat vállalhatnak át. Tehát az állam viszonyáról beszélünk, és egyébként - mint ahogy ebben az országban 1990 óta, előtte ez nem így volt egyébként, 1948-tól - mindenki szabadon gyakorolhatja a vallását, egyénileg is, közösségileg is.

(0.10)

Ezután is így lesz. Egyébként vannak olyan közösségek, amelyek az egy állammal valamifajta kapcsolatra szeretnének lépni, de olyan közösségek is vannak, amelyek ezt egyáltalán nem is kívánják. A Magyar Országgyűlés majd el fogja dönteni, hogy milyen módon kívánja ezt megtenni; ez egy teljesen bevett rendelkezés.

Abban egyetértek Schiffer András frakcióvezető úrral, hogy mi sem érezzük túlságosan jól magunkat ebben a vitában, mégpedig azért, mert azok, akik 1990-ben a törvényt meghozták, olyan hibákat követtek el, hogy ma már kezelhetetlen üggyé vált a 350 állítólagos meg valóságos egyháznak az ügye. Ezt kell orvosolnunk utólag és embereket adott esetben kényelmetlen helyzetbe hozni. Ez nekünk sem kényelmes, de ezt a munkát valamikor el kell végezni. Ez most nekünk jutott, megpróbáljuk elvégezni képességeink szerint, a lehető legjobb szándékkal.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 8 2011.10.04. 5:10  5-8

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A felszólalását hallgatva nem tudtam eldönteni, hogy ez a 100 milliárd akkor most sok vagy kevés, merthogy egyik esetben sok, a másikban kevés. Örülök, hogy ezt így összeszámolta, nekem más szám jött ki, ezt majd meg tudjuk vitatni; főleg azt nem tudom, honnan veszi, hogy a Roma Koordinációs Tanács diszponálna e fölött a pénz fölött. Természetesen ez a kormányprogram része, és a kormány diszponál fölötte, a Roma Koordinációs Tanácsnak véleményező és javaslattevő joga van.

Egyébként az, hogy milyen módon tevődik össze és milyen módon kerültek oda be az emberek, azok egy nyilvános kormányhatározatban elolvashatók. Tehát azt kérem, tájékozódjon, mielőtt ilyeneket mond, hogy nem tudja, mert akkor ez az ön deficitje, úgyhogy szerintem érdemes még egy kicsit jobban elmélyedni ebben a dokumentumban. Különösen is azért, mert az a 8-10 pont, amit itt fölsorolt, abból legalább hatot én megtaláltam a tervezetben, részben azért, mert én írtam bele, másrészt meg el lehet olvasni; tehát ott van benne, úgyhogy nem értem pontosan, miért hiányolja.

Amikor azt hiányolja, hogy mérjük föl a cigányság állapotát, közben számon kéri, hogy erre a fölmérésre beállítottunk egy bizonyos összeget, én úgy gondolom, persze népszerű dolog azt mondani, hogy kiragadok tételeket, és azt mondom, hogy erre sok a pénz, arra pedig kevés, de ott pontos költségelszámolás van és lesz a jövőben is arra, hogy mit mire költünk. És ha tovább olvassa a 120 oldalas dokumentumot, akkor azt is megtalálja, hogy van ott egy cselekvési terv, ahol pontosan le van írva, hogy milyen programokból, milyen összegek hova fognak menni.

Van még egy lényeges rész, amire fölhívom a figyelmét, mert egyébként ez egy abszolút jogos szakmai érv, amit az Állami Számvevőszék is fölvetett a jelentésében - egyébként három évvel ezelőtt készült az a jelentés -, hogy akkor most romaprogramokról van szó vagy társadalmi fölzárkózási programokról. Mind a kettőről van szó együtt; mi azt mondjuk, hogy pont azért, miután eddig ezt a két dolgot összemosták, miközben mi minden mélyszegénységben élő számára programot próbálunk kínálni, aközben megnézzük azt is, hogy ez hány százalékban érinti a romákat, és ezért etnikai alapú adatgyűjtést fogunk folytatni ebben az ügyben statisztikai céllal, anonim módon természetesen, de mostantól ellenőrizhető lesz mindez.

(9.20)

Egyébként ez megtalálható már abban a megállapodásban is, amit az Országos Roma Önkormányzat elnöke és a miniszterelnök kötött. Nyilvános ez a megállapodás, pontos számok vannak benne, és pont az a feladata a Roma Koordinációs Tanácsnak, hogy ezeket az eredményeket, illetve a hiányosságokat majd nyomon kövesse és számon kérje. Azt gondolom, hogy ebben a Házban, részben az önök "jóvoltából" - ezt azért idézőjelben mondanám - az uzsora elleni fellépésről elég sokat beszéltünk már, és arról a Start-munkaprogramról is, amelyiknek a lényege az, hogy ha az állam ad valamit, akkor azért teljesítményt vár el. Ehhez a teljesítményhez fogunk ragaszkodni. Ha figyelemmel kísérte, egy újabb kiírásra hívom fel a figyelmét, ez is nyilvános: az Útravaló-MACIKA-ösztöndíjprogramban - ellentétben az eddigiekkel - olyan diákokat fogunk támogatni, akik képesek javítani a tanulmányi eredményükön, hogy befejezzék az iskolát, és szakmát tudjanak tanulni. Ilyen sok pénzt erre kormány még nem fordított, nemcsak romáknak, hanem mindenkinek, aki hátrányos helyzetben van. És pontos mérőrendszert iktattunk be, eltérően az előzőktől, hogy valóban történik-e teljesítmény. Ez a lényege, ha van fordulat a romapolitikában, akkor ez a fordulat: ha valamit adunk, azért teljesítményt várunk el, és ezt ellenőrizni fogjuk.

Ha figyelemmel kísérte, egyébként Eger környékén számos önkormányzat részesült ebben a programban, a szociális földprogramban éppen ezeknek az embereknek a hátrányos helyzetén próbálunk javítani; több mint kétszáz település részesült ennek a programnak az előnyeiben.

Úgy gondolom, fontos, hogy beszéljünk ezekről az ügyekről itt az Országgyűlésben, de azért, ön azt mondta, hogy néhány évtizedes, én azt mondanám, hogy évszázados bajt nem gondolom, hogy másfél év alatt meg lehetne oldani.

Ami még újdonság ebben a programban, az, hogy bevontuk ebbe a romákat egyébként. Tehát nem róluk beszélünk nélkülük, hanem van egy olyan Országos Roma Önkormányzat, amely vállalta a felelősséget azért, hogy ebben a programban arcukat adva akár az ellenőrzést, akár azt, hogy a sajátjaikat meggyőzik arról, hogy erre nagyon nagy szükség van, és ebben nekik részt kell venni, azt a munkát ők magukra vállalták, és el fogják végezni.

És én úgy gondolom, a siker nem elsősorban a százmilliárdon vagy a hatvanmilliárdon múlik, hanem azon múlik, hogy önök is például segítenek-e abban, hogy meggyőzzük a többséget arról, hogy a romaintegráció mindenkinek az érdeke, az önök érdeke is, az önök választóinak az érdeke is, a mi választóinknak, az egész nemzetnek az érdeke, és ehhez a megfelelő utak megtalálása, úgy gondolom, hogy közös érdekünk. Úgyhogy kérem a támogatását ebben az ügyben, nagy szükség van rá. Senki nem mondta, hogy kicsi a baj, nagyon nagy a baj, megpróbálunk rajta segíteni. A történelmi megoldást sohasem ígértük, ha valaki ilyet írt, azt kérdezze meg tőle, de azt, hogy ha kell, határozott lépésekkel előremegyünk azon az úton, amit elkezdtünk, azt meg fogjuk csinálni.

Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 10 2011.10.17. 5:22  7-10

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Sajnálom, hogy ez a tárgyszerűnek indult hozzászólás egy szociálpopulizmusba hajlott át a végén, mert annyira komolytalan volt a kérdés, hogy ki élt itt szegénységben, hogy még a saját frakciójából sem sikerült mindenkinek feltennie a kezét. (Szabó Timea: Csak a kormánypárti képviselőket kérdeztem!) Csak a kormánypártiakat kérdezte. Értem. Miért nem kérdezte azokat, akik az előző hatvan évben kormányoztak? Hadd mondjam azt - és ezt személyesen is mondom -, hogy a sorainkban keresni az előző rendszer kivételezettjeit, valóban súlyos populista hibára vall.

Szerintem ennek a komoly ügynek a kapcsán őrizzük meg a komolyságunkat. Én nagyon sok embert ismerek ezen az oldalon személyesen is, aki ma sem a kivételezettek közé tartozik, és mind gyermekkorában, mind ifjúkorában megismerte nemcsak a szegénységet, hanem azt is, hogy abból hogy lehet a saját erejéből magát kiküzdenie, adott esetben egy diktatórikus társadalmi rendszer nem túlságosan támogató politikája ellenére is.

Ha valóban arról a súlyos helyzetről akarunk beszélni, amit a leszakadás és a kiszorulás jelent, akkor arról mindenképpen érdemes, s nemcsak ezen a napon, hanem alapvetően, hiszen ha valaki kiszorul és leszakad a társadalom közepétől vagy tehetős rétegeitől, annak sokkal nehezebb úgy éreznie, hogy ő a nemzeti közösség tagja, mintha jó körülmények között él. Ez a feladat nemcsak egy nemzeti ügy, hanem egyszerre európai és egyetemes feladat is. Ami az ön hozzászólásából hiányzott, az az, hogy ez egyszerre jelenti egy ország gazdaságának a versenyképessé tételét, a fenntartható fejlődés szem előtt tartását és az egyes emberek, emberi közösségek, különösen a családok életminőségének a javítását, vagyis mondjuk úgy, hogy a társadalmi versenyképesség növelését.

Mindarra, amit elmondott, azt tudom válaszolni így másfél évvel a kormányzás elkezdése után, hogy mégis miből, képviselő asszony. Mert az előző kormánynak az a politikája, hogy szétosztani meg ígérgetni lehet, csak éppen a forrásokat nem teremtjük meg rá, olyan helyzetet hozott létre, hogy másfél év alatt még nem sikerült az egész szegénység problémáját megoldani. Osztogatni akkor lehet, ha előbb létrehoztuk, megtermeltük a rávalót, mert ha segélyekből osztogatunk, adott esetben nyugati segélyekből, akkor a jövőt zálogosítjuk el. Ezért ez a három szempont együtt: a versenyképesség, a társadalmi versenyképesség és a fenntartható fejlődés az, amelyik kijelöli ennek a kormánynak az útját. Ennek a három alapelvnek az együttes alkalmazásával lehet jó gazdasági, foglalkoztatási, oktatási és szociálpolitikát folytatni, és ez együtt tud majd esélyt nyújtani a ma még mélyszegénységben élőknek.

Azt nem tudjuk ígérni, hogy holnapra megszüntetjük a szegénységet, de azt mindenképpen ígérjük, hogy a kormány munkájának minden területe arra irányul, hogy az önfenntartó erőt, ami az emberekben van, a kezdeményezőkészséget, ami nélkül a felzárkózás nem lehetséges, újra felébresszük és életben is tartsuk. Ennek legfontosabb eszköze az értékteremtő munka. Ezért indítottuk a Start-munkaprogramot, mert ismerjük Roosevelt elnöknek azt a mondását, hogy aki segélyt ad egy embernek, az megmenti talán a testét, a biológiai létezését, de aki munkát is ad neki, az megmenti a lelkét is, mert a munka ebből a szempontból a felzárkózási politikának a középpontjába kell hogy kerüljön. Ezért teremtjük újjá a magyar vidék önfenntartó képességét. Esetleg mondhatott volna néhány szót arról, hogy ma már akár az élelmiszer-ellátásban, akár a közétkeztetésben éppen olyan intézkedéseket hoztunk, hogy a közösség a saját erejéből tudja megtermelni a szükséges javakat, vagy ha az oktatási rendszer átalakítása után az állam kezébe veszi az alapfokú oktatást, akkor nagyobb esély van arra, hogy a szegény falvak iskolájában is legyen a gyermekeknek esélyük a jó minőségű oktatáshoz.

Persze a társadalmi befogadás, a szolidaritás eszméje és a keresztény felebaráti szeretet megköveteli, hogy miközben a kormány ezeket a programokat indítja, minden emberben meglássuk azt az embertársat, akivel közösségben kell élnünk, még akkor is, ha nem közvetlen hozzátartozónk, és még akkor is, ha ő ma szegény körülmények között éli az életét. Tehát a szegénység leszólása, a szegények megvetése egyetlen közéleti szereplőnek sem lehet egy megengedett viselkedésforma.

A szegénység elleni világnap alkalmából a kormányzati felelősséggel és annak terhével igyekszünk minden embernek ilyen módon esélyt nyújtani a gazdasági válság és a megörökölt nehéz helyzet ellenére az iskolázottsági szint növelésével. 600 ezer gyerek ingyenes étkeztetése bővülés az előzőekhez képest, a lakásfenntartási támogatás kibővítése, a romaprogram elkészítése, a legnagyobb ösztöndíjrendszer, amit az elmúlt húsz évben lehetett találni, mind-mind arra szolgál, hogy igaza legyen majd egyszer Tisza Istvánnak, aki azt mondta miniszterelnökként, hogy mindenkinek éreznie kell, hogy a nemzeti közösség tagja.

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 196 2011.12.05. 2:15  193-196

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Első megközelítésben megértéssel hallgattam a kérdését arról, hogy látjuk-e, milyen nagy a baj. Azt tudom válaszolni, hogy látjuk, tényleg nagy a baj, sőt még jön is hozzá. Minket is aggodalommal tölt el a kialakult helyzet, aminek nyilvánvaló oka az ön által is említett, évtizedek óta növekvő mélyszegénység, a gettósodás, az elfogadhatatlan lakhatási körülmények, az iskolázatlanság és mindazok a - mondjuk így - szocializációs deficitek, amelyek a társadalmi normák ismeretének hiányát és elmélyülő társadalmi feszültségeket eredményeznek.

A bajt csak fokozták és fokozzák azok a hátsó szándékok, amelyek a mélyszegénységben élők, a cigányság helyzetét pusztán politikai előnyök szerzésére vagy éppenséggel mesterségesen szított feszültségek keltésére használják és használták. Találkoztunk persze jóhiszemű, jobbító szándékú lépésekkel is, de ezek mindeddig szakszerűtlenül, megalapozott információk és céltudatos tervezés nélkül történtek. Higgye el, sokkal nagyobb baj ez annál, mint hogy néhány beszédes tényt kiragadva politikai hangulatkeltéssel kezeljük. Nem tudom, hogy mikor járt utoljára Ózdon, én a múlt héten voltam ott, és előtte egy hónappal olyan fölzárkóztató napon, ahol egyházi és civil szervezetek éppen az ön által fölvetett problémák ügyében tartottak foglalkozásokat az érintetteknek, úgymint szexualitás, higiénia, munkavállalás, családi életre nevelés, közbiztonság.

Egy több mint százoldalas stratégiára azt mondani, hogy csak hangzatos jelszavak konkrétumok nélkül, íróasztal mellől, ez egy olcsó fogás, azt jelenti, hogy ön nem olvasta és nem hallott a Start-munkaprogramról, az uzsoraügyről, az ösztöndíjrendszerről. Ezek mind a mi lépéseink, amikből persze nem lesz másfél év alatt hangzatos eredmény. Mi azért nem ijesztgetni szeretnénk, mint ahogy önök, hanem azt várnánk önöktől, hogy érdemben szóljanak hozzá a kormány integrációs terveihez. Több hete ott van az önök frakcióasztalán a stratégiánk, a mai napig nem sikerült véleményezni. Szomorúnak tartom, hogy két percre futotta az érdeklődésükből. Nézze meg a helyzetelemzést, abban sokkal súlyosabb dolgokat talál, mint amiket idehozott.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 32 2011.12.12. 5:09  29-32

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Hadd mondjam azt, hogy kár volt ezt az erkölcsi emelkedettséget, amit itt hallottunk, ilyen homályos papírok mögé elrejteni, hiszen azt a romolhatatlan és romlatlan felelősséget, amit önök képviselnek, azt nyugodtan lehet a nyilvánosság előtt is vállalni.

(15.10)

De a nagyon enyhe és visszafogott iróniát félretéve, egyetértek önnel abban, hogy az az eset, ami a közszolgálati médiában, konkrétan is a Magyar Televízióban történt, szerintem is sérti a személyiségi jogokat, és úgy gondolom, hogy ezt ki kell vizsgálni, és akik felelősek ezért, azokon ezt számom kell kérni. (Dr. Schiffer András tapsol.) Úgy gondolom, hogy a médiatörvény erre alkalmat és lehetőséget nyújt, úgyhogy szerintem érdemes élni ezzel a lehetőséggel. (Dr. Schiffer András tapsol.)

A hozzászólása egyéb részeiben azért, úgy gondolom, nem sikerült elkerülni azt a hibát, ami egyébként az emberi jogok harcosainak az alapvető hibája szokott lenni, hogy az összes sérelmet összegyűjtjük, és az emberi jogok alapján állva megpróbáljuk politikai fegyverként használni azokkal szemben, akikkel egyébként nem értünk egyet. Tehát itt a költségvetéstől elkezdve mindenféle dolog össze lett sepregetve, minden emberi jog, és természetesen minden emberijog-sértés, amivel önök nem értenek egyet a mi kormányzásunkban. Így nehéz, úgy gondolom, párbeszédet folytatni ebben az ügyben, hiszen még egy fél mondattal az ön hozzászólásában is fel lehetett fedezni azt, hogy az egyetemes emberi jogok is - amelyeknek valóban az elmúlt héten volt a megemlékezés napja - megengedik azt a megfogalmazást például a szociális jogok területén, hogy az államok a gazdasági és egyéb teljesítőképességük és a nemzetközi együttműködés összefüggésében tudnak segíteni a polgáraiknak abban, hogy ezekhez a jogokhoz valóban hozzájussanak.

Különösen sérelmesnek tartom azt, amit a közmunka, a Start-munka, a közfoglalkoztatással kapcsolatban elmondott. Azt, hogy ma olyan honfitársaink vannak bevonva ezekbe a programokba, akiknek korábban lehetőségük sem volt arra, hogy ilyen munkát végezzenek, ezt valamifajta kényszerítésnek tekinteni, szerintem ez a munka lényegének a félreértése.

De hogy ne csak arról a szomorúságról beszéljünk, ami önt teljesen elborította az elmúlt percekben, szeretném felhívni az ön figyelmét arra a megemlékezésre, amit egyébként a Polgári Magyarországért Alapítvány, a Független Rendészeti Panasztestület és a Hanns Seidel Alapítvány tartott éppen az emberi jogok napjának az előestéjén, ahol ennél azért derűsebb hangulatban találkoztak olyan emberek, akik nem feltétlenül a kormány támogatásáról híresek, többek között Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért, a TASZ ügyvivője, aki nem volt ilyen szigorú a kormánnyal, bár már ő az az ember, aki talán a legtöbb, több száz, ha kell, talán még több ezer elégedetlenkedőt is az utcára tud vinni a kormány intézkedéseivel szemben; ő azt mondta, hogy számos területen javultak az emberi jogok a Fidesz-kormány alatt. (Dr. Schiffer András: Én mit mondtam?) Elérkezünk majd a frakcióvezető úrhoz is. És vannak persze olyan kritikák, amiket ő maga is megfogalmazott. Ott volt egyébként Gaudi-Nagy Tamás, aki a Jobbik egyébként példamutató bennülési gyakorlata ellenére most éppen nincs itt a teremben. Sőt, ott volt az ön frakcióvezetője, Schiffer András is, aki szintén ennél azért sokkal méltányosabb véleményt fogalmazott meg.

Úgy gondolom, nem véletlen, hogy ott találkoztunk, az ön által is említett a 2006 őszi események, amelyek összehoztak bennünket annak idején. És szerintem érdemes ehhez az origóhoz visszamenni, és azon gondolkozni, ha akkor sikerült együtt állnunk ebben az ügyben - én elismerem önnek, hogy kormányon egy kicsit nehezebb védeni az emberi jogokat, mint ellenzékben, nekem erről van tapasztalatom -, akkor talán érdemes lenne abban a keretben és azoknak az értékeknek az alapján a valóságos emberi jogi kérdésekről beszélni, nem pedig egyszerűen csak politikai fegyvernek használni azt.

Valóban hiányzott egy olyan párt erről a megbeszélésről, amelyet 2006-ban sem sikerült meghívni, mert éppen más dolguk volt, ez a Magyar Szocialista Párt, amelynek az elmúlt hatvan évben az emberi jogok területén felhalmozott deficitet nem sikerült még ledolgozni, sőt, újabbak növelték ezt a deficitet. Úgy látszik, ezzel már együtt kell élnünk néhány évtizedig. Én mégis szeretném felhívni az ön figyelmét azokra az intézkedésekre és törekvésekre, amelyek arról beszélnek, hogy ma Magyarországon például a nemzetiségek jogai erősödnek, akár szociális értelemben - felhívnám a figyelmét a nemzeti felzárkózási stratégiára -, akár arra a talán nem lényegtelen tényre, hogy ez a parlament a mi kétharmados többségünkkel teremti meg a nemzetiségek parlamenti képviseletét, ami egy régi adóssága a magyar demokráciának és egyébként az emberi jogoknak is.

És hogy szólásszabadság van még mindig ebben az országban, annak ellenére, hogy ön ennek az ellenkezőjét állítja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), az a nagyvonalú fél perc, amit az elnök úr önnek engedélyezett, úgy gondolom, hogy elég szépen bizonyítja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 60 2011.12.12. 2:53  57-63

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm, hogy már második alkalommal leplezi le magát, hogy mennyire nem zavarják a tények sem a kérdéseit, sem a megállapításait illetően. Célja kizárólag az, hogy olyan létező és nem létező jelenségeket varrjon a kormány nyakába, amelyekhez annak semmi köze nincs.

Mi közünk van például az ön által említett etnobizniszhez? Legfeljebb annyi, hogy ahol bűncselekmény gyanúja merül fel, ott feljelentést tegyünk; ezt megtettük. Mi közünk a budapesti romaügyi biztos pozíciójához? Még ennyi közünk sincs hozzá. Megdöbbentő, brutális bűncselekményeket sorolni, és azokat szembeállítani a nemzeti felzárkózási stratégiával, amelynek még a nevét sem sikerült eltalálnia, olcsó fogás és értelmetlen is, hiszen az a stratégia és cselekvési terv célja, hogy segítsen éppen ezeken a kiszolgáltatottságban élő embereken. Ajánlom, és ismét kérem, hogy olvassa már el legalább egyszer a stratégia "Közbiztonság" című fejezetét, ahol pontosan erről van szó, amiről úgy beszél, mintha ez hiányozna a stratégiából.

Ön a kisebbség helyzetének elmúlt egy év alatt bekövetkezett romlásáról is beszél. Most akkor a kisebbség helyzete romlott vagy a többségé? Melyiket akarja védeni? Ismeri ön a számokat egyébként? Például azt, hogy nőtt azoknak a roma és nem roma, mélyszegénységben élő embereknek a száma, akik ma az állam által szervezett programban dolgoznak és dolgozhatnak? Hallott már az Útravaló-ösztöndíjprogramról, amely a legnagyobb az elmúlt húsz évben? És hallott-e arról, hogy ebben ma már csak azok kapnak támogatást, akik valóban teljesítményt mutatnak föl? Hallott-e már a szociális földprogramról, amelynek keretében több száz önkormányzat kapott támogatást saját földjén gazdálkodásra a helyben lakó munkanélküliek bevonásával? Szemmel láthatóan ön ezeket a tényeket nem ismeri, nem hallotta.

Hallott viszont az Azori-szigetekről, sikerült a Népszava stílusát is elsajátítania. Ha ismerné a magyar állam működési rendszerét, akkor viszont azt is tudnia kellene, hogy az önkormányzatok és ezek képviselői, akik az említett tanácskozáson jártak, a kormánytól függetlenül működnek. A nemzeti társadalmi felzárkózási stratégiát sem ők készítették, ők a saját dokumentumukat mutatták be a tanácskozáson.

Ami pedig a kormány stratégiáját illeti, az a nyomdaköltségen kívül egyetlen fillérjébe sem került az adófizetőknek, mert az államtitkárság munkájának részeként készült el. Ha kijön a nyomdából, ígérem, küldök önnek - a számla másolatával együtt - egy példányt, hiszen, képviselő úr, méltatlan önhöz, hogy már másodszor szólal fel úgy, hogy nem ismeri a tárgyat, amit az ön frakciója több hónapja megkapott, de a mai napig egyetlen sorban sem sikerült elmondani róla a véleményüket. Persze beszélni mindig könnyebb, mint írni, netán dolgozni; mi az utóbbit választjuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 190 2012.03.20. 19:33  189-283

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Köszönöm a megértésüket.

Az első igazán sikeres közfoglalkoztatási program az Egyesült Államokban Roosevelt elnök nevéhez fűződik, aki azt mondta, hogy aki segélyt ad azoknak, akik erre rászorulnak, az megmenti annak az embernek a testét, akinek segélyt adott, aki pedig munkát is ad neki, az megmenti a lelkét is. Ebben az értelemben gondolkodunk mi a munkáról. Azt gondoljuk, hogy a munka több mint egyszerűen pénzszerzési lehetőség. Ha megengednek egy enyhe kis tréfát, akkor pénzszerzésre munka nélkül is van sajnos lehetőség ma sokszor még Magyarországon, de az a munka, amely nemcsak egyszerűen a pénzszerzést biztosítja, hanem valamilyen módon hozzájárul az emberi életminőség javításához is, valamifajta rendet és rendszerességet hoz az ember életébe, valamilyen módon a közösség, a társadalom részévé teszi, azt is mondhatnánk, hogy ez az emberi méltóság része.

Ha Magyarországon körülnézünk - elsősorban az úgynevezett hátrányos helyzetű térségekben, vidékeken -, akkor azt látjuk, hogy az egyik oldalról munka nélkül, munkalehetőség nélkül élnek emberek, miközben a másik oldalon számos olyan lehetőség van, még az elmaradott vagy a hátrányos helyzetű magyar vidéken is, amelyből munkát lehet teremteni, ami azt a lehetőséget teremti meg, hogy ne segéllyel, hanem munkával lehessen megkeresni a létfenntartáshoz szükséges eszközöket. Azt is lehetne mondani, hogy a legjobb fölzárkóztatás az emberek munkához juttatása.

Hogy ez valóban olyan szervezett formában történjen és olyan tartós tudjon lenni, hogy a munka ne egyszerűen és ne kizárólag és ne véglegesen csak az önkormányzatokon keresztül az állam által biztosított munkalehetőség legyen, ehhez szükség van olyan szervezeti formákra, amelyekben a munka megszervezése és valamifajta értékesítési lánc, tehát valami olyan lánc elindítása, amely nem csak egyszerűen megélhetést biztosít, hanem adott esetben piacra is tudjon termelni, ilyen egységek létrehozására van szükség. Erre az elmúlt években Magyarországon egyébként már történtek kísérletek, hiszen éppen 2006-ban a szociális szövetkezetekről elfogadott törvény - amiről mondok majd még néhány mondatot - volt az, amelyik elindult ebbe az irányba, de aztán különböző okok miatt nem koronázta igazi siker ezeket a vállalkozásokat. Ezek között az okok között - számos ilyen ok van - szerepel részben a dolog túlbürokratizálása, másrészről pedig a fönntarthatóság. A szövetkezetek nagy része azért ment tönkre, mert az az állami támogatás, amit az elején részben az alapításhoz, részben az első években a fenntartáshoz megpróbáltak állami forrásból segítséget kapni, megszűnt, és akkor véget is ért ezeknek a szövetkezeteknek a nagy része.

Az a törvényjavaslat, ami önök előtt fekszik, megpróbálja olyan formává alakítani vagy olyan lehetőséget adni ezeknek a szociális szövetkezeteknek az alapítására, amelyik részben a szabályozással, részben pedig a támogatási rendszer átalakításával életképesebbekké teheti ezeket a szövetkezeteket. Tehát az a célja a törvényjavaslatnak, hogy olyan típusú szociális szövetkezeteket hozzon létre - vagy teremtse meg a lehetőséget, hogy létrejöjjenek -, amelyek a társadalom perifériájára sodródott emberek számára a munka világába történő visszavezetéssel vagy egyáltalán elvezetéssel biztosítja részben a létfenntartást vagy pedig az önfenntartást.

A szövetkezet biztosítja a továbblépést a közfoglalkoztatási programokban foglalkoztatottak és mindazok számára, akik kirekedtek, kiszorultak a munkaerőpiacról, és tenni akarnak önmagukért. Akkor van értelme a közfoglalkoztatásnak, ha valóban van lehetőség abból a kilépésre, a továbblépésre. Mi ezt részben azzal szeretnék megteremteni, hogy olyan képzési programokat biztosítunk mindenkinek, aki bekerül a Start-munkaprogramba, amelyek valóban segítenek neki ahhoz, hogy nagyobb eséllyel tudjon elindulni, ha nem is rögtön a szabad munkaerőpiac világába, de mindenképpen a saját életében valamifajta életminőség-javulást jelentsen. Az innen való továbblépés, azt is mondhatnánk, hogy a harmadik lépcső pedig valamifajta társasági szervezeti forma, ez a szociális szövetkezet, amelyben már közösségi keretben gondolkodhatnak - nonprofit formában -, hogy mi is szükséges az ő létfenntartásukhoz és a családjuk létfenntartásához.

Tehát a célunk az, hogy olyan szabályozási környezetet alakítsunk ki, amely biztosítja, hogy gyorsan és olcsón lehessen létrehozni szövetkezetet, biztosítsa továbbá azt is, hogy a hazai és uniós forrásokból gyors, egyszerű és hatékony támogatással az új és már működő szociális szövetkezeteket megerősítsük, és megteremthessük a fenntartható működésük feltételeit. Az állami ösztönzőrendszer így egyik oldalról a szabályozással, másik oldalról a finanszírozással kívánja lehetővé tenni, hogy a szociális szövetkezet tagjai számára első lépésben az önellátás, második lépésben az önfenntartás, a folyamatos és biztos megélhetés, harmadik lépésben pedig a fenntartható település, a fenntartható települési közösség létrehozását szolgálhassa.

A javaslat szerinti módosítások lehetővé teszik, hogy a szövetkezetek nagyobb mértékben és hatékonyabb szerepet tudjanak betölteni a tagjaik önfoglalkoztatásához szükséges munkafeltételek biztosításában, tehát az önkormányzatok bevonása fontos dolog lesz ebben az ügyben és ezáltal a helyi gazdaság fejlesztésében is.

(19.20)

Megteremtjük azt a lehetőséget tehát, hogy a helyi és a nemzetiségi önkormányzat, valamint ezek társulásai a szociális szövetkezetben tagságot - ideértve a befektető tagságot is - szerezhessenek. Tagként való részvételük jelentős mértékben hozzá tud járulni a szociális szövetkezetek szervezettségéhez és megerősödéséhez.

Az Országos Roma Önkormányzat kezdeményezésére az iskolaszövetkezet mellett, amelyik szintén egy ilyen sajátos szociális szövetkezeti formaként létezik, ami elsősorban a foglalkoztatás szervezésére, a tanulmányokat folytató fiatalok foglalkoztatásának szervezésére irányul, tehát ezek mellett az iskolaszövetkezetek mellett, ahhoz hasonló céllal létrehozunk egy új szociális szövetkezeti formát, az úgynevezett foglalkoztatási szövetkezetet. Az alapító tagok számánál az alapítás feltétele legalább 500 fő természetes személy, továbbá kötelező feltétel legalább egy országos nemzetiségi önkormányzat tagként történő részvétele.

Az új foglalkoztatási szövetkezet fogalmának bevezetése a kormány és az Országos Roma Önkormányzat között létrejött keretmegállapodásban foglaltaknak megfelelően az új szövetkezetekről szóló törvény elkészültéig, majd hatálybalépéséig elő tudja segíteni az Országos Roma Önkormányzat munkaerő-közvetítői és szervezési feladatainak ellátását, a programokba bevonandók tájékoztatása, felmérése, és a szövetkezeti tagságok előkészítése által. A szociális szövetkezet működése pénzügyi terheinek csökkentése érdekében az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításával átmeneti időszakra megteremti a szociális szövetkezet cégbírósági bejegyzésének illetékmentességét, továbbá a közhasznú jogállású szervezet, szociális szövetkezet a közhasznú jogállású nonprofit gazdasági társasággal azonos módon részesülhet az illetékek alóli mentességben.

Módosításra kerül a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény is. A közfoglalkoztatásról szóló törvény módosításával lehetővé válik tehát, hogy a helyi önkormányzatok a közfoglalkoztatás keretében rendelkezésre bocsátott eszközöket a szociális szövetkezetek hátrányos helyzetű tagjai önfoglalkoztatásához is biztosíthassák.

A szociális szövetkezet kategóriáját, ahogyan említettem, a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény - a továbbiakban: szövetkezeti törvény - vezette be a magyar szövetkezeti jogba. A szociális szövetkezet olyan szövetkezet, amelynek célja munkanélküli, illetőleg szociálisan hátrányos helyzetben lévő tagjai számára munkafeltételek megteremtése, valamint szociális helyzetük javításának egyéb módon történő elősegítése, és ahogyan említettem, van egy speciális forma is, amit iskolaszövetkezetnek nevezünk. Ez a 8. §-ban kerül említésre.

A jelen előterjesztés tárgya tehát az iskolaszövetkezeteken kívüli szociális szövetkezetekkel kapcsolatban fölmerült problémák megoldása, továbbá a foglalkoztatási szövetkezet létrehozása, amelyet már említettem. A tagok munkafeltételeinek megteremtését elsősorban munkaerő-közvetítés útján teremtheti meg ez a foglalkoztatási szövetkezet. A szociális szövetkezet tehát olyan sajátos szövetkezeti forma, melynek célja munkanélküli, illetőleg szociálisan hátrányos helyzetben lévő tagjai számára az önfoglalkoztatás keretében munkafeltételek teremtése, valamint szociális helyzetük javításának egyéb módon történő elősegítése.

A szociális szövetkezet is megtestesíti ugyanakkor a szövetkezetekre jellemző kettős funkciót, vagyis azt, hogy míg befelé a tagjai számára szociális alapon munkalehetőséget biztosít, illetve hátrányos helyzetű munkavállalókat foglalkoztat, addig kifelé, a gazdasági piacon történő működése során alapvető célja a tagok, illetve a munkavállalók által a szövetkezet keretében nyújtott szolgáltatások, illetve termelt termékek értékesítésével a fennmaradását biztosító, illetve profitot is eredményező bevétel megszerzése.

A szociális szövetkezetekre is irányadó szövetkezeti törvényben a szövetkezetekre megállapított általános szabályok az alábbi eltérésekkel érvényesülnek: szociális szövetkezet - az iskolaszövetkezeti formában működő szociális szövetkezetet jelen esetben ide nem értve - tagjai számára sajátos foglalkoztatási lehetőséget biztosít; csak természetes személy tagja lehet, befektető tagja nem lehet; valamint jogutód nélküli megszűnés esetén a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó egyéb vagyonát szociális szövetkezési célra kell felhasználni.

A közhasznú jogállással rendelkező szociális szövetkezetekre vonatkozó további sajátosságok, hogy részjegy utáni osztalék nem jár, az adózás utáni eredményét minden esetben a közhasznú célok megvalósítására kell fordítani, tehát nem lehet ettől eltérő módon a tagok számára kifizetni, illetve más célra fordítani, és a szociális szövetkezet nem alakulhat át korlátolt felelősségű társasággá vagy részvénytársasággá.

Magyarországon jelenleg 293 bejegyzett szociális szövetkezet van. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezen együttműködési forma továbbra is fennálló viszonylagos ismeretlensége, a szövetkezeti elvek kiteljesítéséhez szükséges jelentős humánerő-ráfordítási igénye, a hátrányos helyzetű munkavállalók e szövetkezeti formában való munkáltatását ösztönző eszközök hiányosságai, a támogatási rendszer következetlensége és szétdaraboltsága, valamint a szociális szövetkezet által nyújtott szolgáltatások és termelt termékek szűk felvevőpiaca okán ezen szövetkezeti forma jelenleg nem tudja betölteni a neki szánt társadalmi-gazdasági szerepét. Ezen okokból kifolyólag a jórészt a támogatási programok keretében létrejött szociális szövetkezet egy része a támogatási programok kifutásával megszűnt, illetve a bejegyzett szövetkezetek fele ténylegesen már nem működik.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A szociális szövetkezet foglalkoztatói szerepének hatékonyabb betöltéséhez, ideértve a közfoglalkoztatásban való részvételt is, az alábbi területeken szükséges az akadályok leépítése. A szociális szövetkezet közfoglalkoztató, valamint egyéb szociális és társadalmi szerepének hatékonyabb betöltése érdekében az ezen feladatokat tipikusan szervező, illetve azokban közreműködő helyi önkormányzatok is lehessenek a szociális szövetkezet tagjai.

Másodszor: az állami és az európai uniós támogatási környezet módosításával hatékonyabban támogathatóvá szükséges tenni a szociális szövetkezet létrehozását és működését, biztosítva a szociális szövetkezet hosszú távú, és minél nagyobb mértékben önfenntartó módon történő fönnmaradását.

A szociális szövetkezet hosszabb távú fennmaradásának biztosítása érdekében indokolt a szociális szövetkezet által nyújtott szolgáltatások, illetve termelt termékek felvevőpiacának megteremtése, fejlesztése. Állami, önkormányzati megrendelésekre gondolunk, a közbeszerzések során a szociális szövetkezet által is teljesíthető feltételek kialakítására, a helyi piacra történő, illetve egyéb forgalmazók útján való értékesítések ösztönzésére.

Negyedrészt, figyelemmel arra, hogy a mezőgazdaság a közfoglalkoztatás egyik fő területe, szükséges a szociális szövetkezet mezőgazdasági szektorban való nagyobb térnyerésének ösztönzése a mezőgazdasági támogatások elnyerésének lehetővé tételével.

Ötödrészt, indokolt a támogatási pályázatok nyomán már kialakult szakmai támogató rendszer fenntartása és továbbfejlesztése, különös tekintettel az új szociális szövetkezetek megerősödését célzó, egyszerűsített eljárással történő pályázati támogatási rendszerre.

Hatodsorban, indokolt az alacsony iskolai végzettséggel és munkával nem rendelkező, továbbá a gyenge érdekérvényesítő képességű, de munkára kész és képes állampolgárok számára megteremteni a nagy létszámban történő munkaközvetítéshez hátteret biztosító speciális szövetkezeti formát, a foglalkoztatási szövetkezetet, és az erre való előkészületként az előbb már említett képzési rendszert meg kell erősíteni.

Ezen feladatok közül az első feladat teljesítését szolgálja a jelenlegi törvénymódosítás, mely lehetővé teszi, hogy a közfoglalkoztatásban alapvető szerepet vállaló helyi önkormányzat, valamint a közszolgáltatásban ugyancsak részt vállaló nemzetiségi önkormányzat, és ezen önkormányzatok társulása is a szövetkezés tagja lehessen.

A jelenlegi társadalmi nehézségek közepette egyre inkább szükség van olyan szervezetek szerepvállalására, amelyek a profittermelésen túl vagy akár nonprofit keretek között a munkából kirekedt, hátrányosabb helyzetű személyek számára munkalehetőség biztosításával lehetőséget teremtenek az önfoglalkoztatására.

(19.30)

A foglalkoztatás növelését célzó állami intézkedések körében kiemelkedő a közfoglalkoztatás rendszerének megteremtése. A szociális szövetkezet jellegénél fogva alkalmas arra, hogy az állami, önkormányzati és civil szervezetek mellett foglalkoztatóként bekapcsolódjon a közfoglalkoztatás keretében munkát biztosító szervezetek tevékenységébe, továbbá arra is, hogy a közfoglalkoztatásból folyamatosan kikerülők számára biztosítsa azokat a feltételeket, amelyek az önfoglalkoztatáshoz szükségesek.

A közfoglalkoztatás megszervezésében a helyi önkormányzatokra hárul a legtöbb feladat, hagyományosan a helyi önkormányzatok biztosítják a bevont munkavállalók túlnyomó többségének foglalkoztatását. Tekintettel arra, hogy a szociális szövetkezet kifejezetten alkalmas arra, hogy a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben levő munkavállalóknak a munka világába való be- és visszavezetését megszervezze, indokolt lehetőséget teremteni arra, hogy az önkormányzat ne csak mint saját jogú foglalkoztató, hanem mint a szociális szövetkezet tagja is részt vehessen a foglalkoztatás megszervezésében.

Ezen lehetőségek biztosításával kettős eredmény érhető el. Egyrészt az önkormányzat a hagyományos közfoglalkoztatási tevékenységek - mezőgazdasági utak, középületek, vasúti pályák, belvízelvezető árkok rendbetétele, karbantartása és így tovább - mellett számos egyéb munkavégzési területre is bevezetheti a programban részt vevőket, a szociális szövetkezet keretében foglalkoztatás által. A szociális szövetkezet ugyanis, bár jóval kisebb volumenben, de szerteágazóbb, és a piacon később jobban kamatoztatható tevékenységeket végez, például növénytermesztés, állattenyésztés, gyümölcsfeldolgozás, alternatív energia, tüzeléstechnikai berendezések és anyagok előállítása, forgalmazása, bioélelmiszerek előállítása, média- és marketingszolgáltatás, online szolgáltató rendszerek, pályázatírás, minőségi adománybolt, szociális boltok működtetése, építőipari, felújítási, szakipari tevékenységek, papír- és csomagolóanyag gyártása, vasáru- és szerszámgyártás, tárolók, fatermékek gyártása, asztalosipari tevékenység, ipari mosodai tevékenység, textil- és bőrárutisztítás, korszerű, víztakarékos autómosás, takarítás, tisztítószer-forgalmazás, családi napközi, játszóház, gyermekfelügyelet, gyermekek részére készségfejlesztő foglalkozások szervezése. Azért sorolom föl mindezeket a területeket, mert ezeken a területeken már történtek kísérletek arra, hogy akár ilyen szövetkezeti formában, akár valamilyen módon közfoglalkoztatás formájában elindítsuk ezeket a tevékenységeket, eddig nem túlságosan nagy sikerrel.

Másrészt az önkormányzatnál rendelkezésre álló szakmai tapasztalatok, szervezési képesség, más munkáltatókkal és a potenciális felvevőpiaccal kiépített kapcsolati rendszer a szövetkezet által előállított termékek és szolgáltatások tekintetében az önkormányzat potenciális megrendelői pozíciója, valamint az önkormányzat saját vagy pályázatból származó, pénzügyi eszközök formájában megjelenő forrásai mind jelentősen hozzájárulhatnak a szociális szövetkezet által foglalkoztatni kívánt munkavállalók felkutatásában, a munka megszervezésében, a szociális szövetkezet működéséhez szükséges humán erőforrás és anyagi bázis biztosításában, a termelt termékek és szolgáltatások felvevőpiacának megteremtésében.

Végül is ez az újraszabályozott szervezési forma lesz az, amelyiktől azt várjuk, hogy a közmunkába bekerült, képzésen átment embereknek egyfajta öntevékenységében, önszerveződésében eljusson odáig, hogy a szövetkezet tagjait alkalmassá tegye saját életminőségük javítására és olyan szolgáltatások megszervezésére és biztosításra is, amelyek egyébként, hogyha egy profitorientált vállalkozás részei lennének, vagy egyszerűen az állami közszolgáltatás részei, nem tudnának hozzájutni. Tehát végső soron egy komoly közösségépítő és -erősítő tevékenysége van, ezért indítjuk útjára ezt a kezdeményezést. Várjuk a javító javaslatokat, a kritikákat, és bízunk benne, hogy ezáltal jobbá tehetjük ezt a rendszert, amit most kívánunk elindítani.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 282 2012.03.20. 14:08  189-283

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm, hogy ilyen késői órán ilyen intenzív vitát folytathattunk. Bár reménykedtem benne, hogy ha nincs tévéközvetítés, és ilyen késő van, akkor talán a szakmai szempontok előtérbe kerülnek, ez a várakozásom ugyan nem teljesült, de azért elhangzottak ilyen hozzászólások is.

Mégis hadd kezdjem azzal az alapvető benyomással, ami úgy hangzik, hogy rossz az, aki rosszra gondol. Hogy erről a javaslatról az jut eszükbe, hogy itt valakinek a bizniszét próbáljuk egy törvényben rögzíteni, gondolom, csak az előző évek gyakorlatából következhet egy ilyen gyanakvás, mert hogy ebben a törvényben hogyan találnak erre utalást, akkor, amikor transzparens módon, világosan kifejtjük azt, hogy miért van szükség foglalkoztatási szövetkezetekre... Természetesen semmifajta titkolózás nincs a körül, meg szemérmes elhallgatás, hogy ez az Országos Roma Önkormányzat munkaközvetítő, munkaszervező szerepét akarja megerősíteni. Nem tudom, hol találja ezt az elhallgatást. Én magam is elmondtam az expozéban, idejött az elnök úr, elmondta, hogy ez miért fontos, tehát itt semmifajta titkolózás nincs.

Még azt sem titkoljuk, hogy egyébként Magyarországon van még tizenkét kisebbségi önkormányzat, nemzetiségi önkormányzat, tehát ők is természetesen pályázhatnak ezekre a forrásokra. A különbség a tizenkét nemzetiség és a roma vagy cigány kisebbség között az új alaptörvény értelmében az, hogy az a típusú foglalkoztatási hátrány, ami a romákra jellemző, mégpedig az, hogy a munkanélküliség az ő körükben 85 százalékos, 80 százalék fölötti, az mondjuk, a lengyel kisebbségi önkormányzatra éppen nem jellemző. Ezzel együtt természetesen ők is létrehozhatnak ilyen szövetkezési formákat.

A pozitív diszkrimináció kérdését, bármennyire sikerült ezt egy, eltérő mértékben ugyan, populista környezetben előadni, egy abszolút jogos és megvitatandó kérdésnek tekintem. Mert valóban akkor, amikor nagyon sokan vannak a rászorulók, akiknek pluszlehetőségekre lenne szükségük, és egyébként abban a törvényi támogatási rendszerben vagy gazdaságpolitikai rendszerben, ami Magyarországon van, ők nem találják meg a lehetőséget, és azt gondolják, hogy nekik kéne valami pluszlehetőség ebben az ügyben, és ha az nincs meg, akkor ők nem fognak lehetőséghez jutni, ebben az esetben valóban egy ilyen helyzetben érdemes megvitatni azt, hogy jó dolog a pozitív diszkrimináció vagy nem jó dolog a pozitív diszkrimináció. A szó az nem jó, ez egészen biztos, nem is szeretik alapvetően ezt a magyar emberek, de mégis azt kell mondanom, hogy nincs olyan magyar állampolgár ma, aki ne részesülne valamifajta pozitív diszkriminációban. Ez arról szól egyébként, hogy az állam azoknak, akik valamifajta lehetőségeket meg akarnak ragadni, de helyzetüknél fogva nincs meg hozzá minden képességük, vagy mondjuk azt, hogy kiinduló feltétel, ehhez hozzásegíti őket. Egészen addig a banális példáig, hogy ha valaki például színházba jár, az pozitív diszkriminációban részesül, merthogy a színházjegy jelentős részét a költségvetésből a magyar adófizetők fizetik ki, és aki ezzel szemben viszont nem jár színházba, az mondhatná azt, hogy kérem a színházjegynek azt a részét, amit az állam tesz hozzá, hiszen miért diszkriminálnak pozitívan, miért támogatnak valakit, engem pedig nem támogatnak.

Ugyanez a helyzet a foglalkoztatás területén is, hogy szükségük van rá azoknak, akik egy más helyzetből, egy speciális helyzetből, azt is mondhatnám, hogy mélyebbről, még inkább a szélről indulnak. Ez nemcsak a magyarországi cigányság körében sajátosság, hanem, ebben igaza van Gúr képviselő úrnak, ma a hátrányos helyzetűek, ha a gyerekeket nézzük, akkor ma már minden második gyermek a leghátrányosabb helyzetűek között roma származású, de majdnem a fele, körülbelül 50 százaléka nem roma származású magyar gyermek. Nyilván a felnőtt lakosság körében, ha más arányban is, léteznek ilyen különbségek. Nekik tehát valamifajta pozitív diszkriminációra van szükségük, de az élet számos területén mi magunk is így vagyunk támogatva az adófizetők pénzéből. Úgy gondolom, hogy ez egy abszolút megindokolható dolog.

Hogy miért pont egy kisebbségi nemzetiségi önkormányzat által, és miért pont 500 fő, szerintem ez egy értelmes dolog, amiről lehet beszélgetni.

(23.00)

Az 500 fő lehet, hogy tényleg túl merész vállalás, és Varga Géza képviselő úr intéseit itt talán érdemes megfogadni. Ez természetesen arról szól, és erről az egyik jobbikos képviselő beszélt is, hogy a romák munkavállalásával kapcsolatban más típusú intézkedésekre, munkaszervezésre, felkészítésre, bevonásra van szükség, mint egyébként egy olyan, mondjuk, akár roma, akár nem roma ember számára, csak itt a romák azért kerülnek előtérbe, mert 85 százalék azoknak a férfiaknak, munkavállalóknak, munkaképes embereknek az aránya, akik egyáltalán nem voltak még reguláris munkaviszonyban, vagy csak nagyon rövid időt töltöttek, vagy nagyon régen töltöttek ilyen munkaviszonyban időt. Tehát ez egy egészen más helyzet, mint hogyha valaki néhány évvel ezelőtt elveszítette a munkáját, de egyébként megvan a képzettsége ahhoz, hogy ha valamifajta átképzéssel, vagy költözéssel, vagy ki tudja, másfajta segítséggel munkához jut, akkor újra be tud kapcsolódni a munka világába, nem csak a közfoglalkoztatás keretében.

Tehát ez a speciális helyzet indokolja azt, hogy lehetőséget adjunk az országos önkormányzatnak olyan munkaszervezésre, olyan munkairányításra, adott esetben vezénylésre, amikor ő ezt a speciális helyzetet valamilyen módon kezelni tudja. Akik foglalkoztak ilyen területtel, volt, akiknek a hozzászólásából ezt ki lehetett hallani, ők maguk is tudják azt, hogy egyébként roma munkavezetőkkel - még az előző kormány alatt is volt ilyen program -, roma munkavezetők képzésével adott esetben jobb hatásfokkal lehet a munka világába vezetni ezeket az embereket.

Ha szabad megjegyeznem, egyébként az iskolaszövetkezet ugyanilyen kedvezményes, azt is mondhatnám, hogy pozitív diszkrimináció azokkal szemben, akiknek a munkaerő-piaci igényei vagy lehetőségei speciálisak, mert egyébként a felsőoktatásban tanulnak, és emellett dolgozni szeretnének, ezért nagyon helyesen nem is nyúlunk ehhez a részéhez a törvénynek. Az iskolaszövetkezetekben olyan munkaerő-kölcsönzési, olyan munkaerő-szervezési lehetőséget kapnak a diákok, amiket egyénileg saját maguk a munkaerőpiacon nem tudnának igénybe venni. Ugyanez a helyzet, egy másik speciális helyzet a romák helyzete, ez indokolja ezt az intézkedést, és természetesen az ezzel kapcsolatos pályázatok. Szívesen mondok néhány szót a forrásokról is, hiszen önök is ismerik azt, hogy jelentős források állnak európai uniós keretben a szociális gazdaság fejlesztésére rendelkezésre, és természetesen ezeket egy valamivel jobb ellenőrző rendszerrel, mint ahogyan azt az előző kormányok tették, ki fogjuk írni ezeket a pályázatokat, és átlátható módon az odaítélését is lehet majd ellenőrizni, meg a felhasználását is lehet ellenőrizni. Ettől kezdve mindenfajta mutyi kizárt ebben az ügyben.

Nos, hogy önök mindent ezen a törvényen kérnek számon, azon én nem tudok segíteni. Ez egy apró módosítás, ami egyrészt a foglalkoztatásközvetítésben nyújt lehetőséget vállaltan, határozottan egyébként az Országos Roma Önkormányzatnak, és a másik, hogy mennyire jelentős, ezt meg lehet vitatni, és aztán majd el lehet gondolkodni rajta egy év múlva is, hogy hova jutottunk ezzel. A másik, szerintem azért elég komoly változtatás az, hogy az önkormányzatok maguk is a saját eszközeikkel és képességeikkel, egyébként is a példákból hallottuk, a pozitív példákból hallottuk, ők a kulcsszereplői a közfoglalkoztatási ügyeknek, be tudnak lépni ezekbe a szociális szövetkezetekbe. Szívesen hallottam volna azoktól, akik valóban az első szociális szövetkezeti törvényt elkészítették, arról, hogy mit gondolnak az önkormányzatoknak az ilyen típusú bevonásáról.

Azzal az ostobasággal nem szeretnék foglalkozni, hogy valaki kiszámolja, hogy mostantól két év múlva lesznek a választások, és biztos ezért kell a kétéves átmeneti idő, mert egyrészt majd a választások, amikor meglesznek, sokkal utána jön el az a kétéves idő. Egyébként az indokolja, hogy 12 hónap a közfoglalkoztatás, és nem közszolgálati jogviszonyról beszélünk, hanem közfoglalkoztatásról, 6 hónap a képzés, és aztán után újra 6 hónap közfoglalkoztatás, így jön ki a két év, így lehet kiszámolni, ami nem mostantól indul, hanem májustól, vagy attól, amikor majd létrejött ez a szociális szövetkezet. Tehát szerintem ilyen ostobaságokat még ilyen fiatal embernek se érdemes beszélni. Egyébként a szocializmus iránti nosztalgiájáról, ebben a korban, ami lenyűgözött teljesen, most már nem is szeretnék beszélni, mert szerintem azzal nem érdemes foglalkozni.

Ahogyan említettem, a követelményrendszer, amit teljesen jogosan kérnek számon, nem törvényben lesz szabályozva, hanem általában, ez a klasszikus szabályozás, rendeletben. Ez a rendelet nyilvános lesz, ennek a követelményrendszerét önök meg fogják tudni tekinteni. A pályázati felhívás is nyilvános, és egyébként szankciók lesznek arra, hogy ha valaki az egyéni felelősségvállalásban, ami itt is megjelenik a törvényjavaslatban, nem képes teljesíteni azt, amit ő vállalt, akkor a tagsága fölfüggeszthető lesz, és ez a törvény is természetesen vita tárgyát tudja majd képezni.

Még talán hadd beszéljek arról az összemosásról, ami szerintem vagy a rendszernek, hogy hogyan működik egy állam, a nem ismeréséből fakad, vagy valamifajta rosszindulatból. Tehát az, hogy ha valaki iksz millió forintot egyébként magán-segélyakcióval összegyűjt, azt valamilyen módon elkölti, és a kedvezményezettek ezt jó néven veszik, ezt természetesen lehet bírálni, de ennek semmi köze ahhoz, hogy közpénzt hogyan költünk el. Tehát az említett "Minden gyerek lakjon jól" programban egyetlenegy forint közpénz nincs. Ez civil emberek pénze, akik mindenfajta valóságshow keretében, SMS-ekkel meg egyéb adományokkal hozzájárultak ehhez a programhoz. Tehát úgy gondolom, hogy ennek az ellenőrzése egészen más dolog, mint hogyha valaki az adófizetők pénzét egyébként a költségvetésből vagy más forrásokból elkölti.

Még szeretnék utalni arra, akik hiányolják az előzményeket meg a következményeket, hogy azért ezen a területen mégiscsak történtek elég lényeges dolgok, akár ha a szociális földprogramra gondolok, amit képviselő asszony, polgármester asszony említett. Pontosan az a célunk a szociális földprogrammal is, hogy azok, akik ebbe belépnek, és támogatást kapnak az önkormányzat segítségével, kötelezve vannak ma már arra - az előző évben már így írtuk ki ezt a programot -, hogy műveljék meg a saját kertjüket és a saját földjüket. Ehhez szakmai segítséget kapnak, anyagi segítséget nem, egyébként pedig, ha közben az önkormányzat földjén dolgoznak, akkor a közfoglalkoztatásba beléphetnek. Tehát azt gondolom, hogy ezen a területen léptünk valamennyit előre.

Azt külön köszönöm, hogy Gőgös képviselő úr elismerte azt, hogy érdemes volt megszüntetni a közbeszerzéseket a helyben megtermelt élelmiszer-nyersanyagra - ezt az előző kormánytól is többször kértük, nem sikerült ezt megvalósítani -, mert valóban elindulhatunk afelé, hogy valamifajta értékesítési lánc az önellátáson kívül is ki fog alakulni.

Még a végén, ha szabad hozzátennem egy dolgot, azt azért elég arcátlannak tartom, hadd mondjam ezt szocialista képviselőtársamnak, hogy itt van egy polgármester asszony, aki több ciklus óta dolgozik a saját falujában, fölvirágoztatja azt a falut, ezt egyébként világra szóló jó példaként minden táján a világnak megismerik, és elkezdik itt oktatni, hogy nem jól érti, meg nem jól gondolja, meg nem jól csinálja. (Gőgös Zoltán: Mire mondod ezt?) Azt gondolom, ez nemcsak hogy udvariatlan, hanem nem is korrekt dolog. Képviselő úr, ha az ön 8 évét meg az ő 8 évét itt mérlegre tesszük, akkor úgy gondolom, hogy az ön 8 éve könnyűnek találtatik, az ő 8 éve pedig, úgy gondolom, hogy dicséretre méltó. (Gőgös Zoltán: Most ezt mire mondod? Üljél már le!) Egyébként is szeretném, ha megőrizné a nyugalmát, megőrizné a méltóságát, nem tegeződünk a parlamentben, úgyhogy az előző évek ámokfutásáért szerintem most néhány percet hallgatnia kell, azért nem fog még leesni a gyűrű a kisujjáról, úgyhogy arra kérem, mérsékelje magát ebben az ügyben.

Mindent összefoglalva szeretném megköszönni a javító módosító javaslatokat, igyekszünk azokat megfontolni, néhány dolgot konkrétan is említettem.

Még Baráth képviselő úrnak azt mondanám, hogy nem érdemes a tervezetet olvasgatni, mert tavaly decemberben elfogadta a kormány a végleges változatot, az interneten megtalálható, a Jobbik-frakciónak is elküldtünk egy példányt, angolul is, magyarul is, hozzá lehet szólni, de majd behozzuk a parlamentbe is, hogy meg tudjuk vitatni; remélem, egy valamivel tárgyszerűbb vitának a részesei lehetünk majd.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
174 327 2012.03.26. 14:22  290-328

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tényleg nem értem, hogy miért pozitív diszkrimináció az, hogyha valaki, aki dolgozni akar, annak lehetőséget teremtünk arra, hogy dolgozzon. Nem mozijegyet osztunk, nem üdülési csekket osztunk ingyenesen, hanem lehetőséget teremtünk arra, hogy egy speciális formában, szövetkezeti formában lehetőség legyen foglalkoztatás szervezésére, adott esetben akár kölcsönzésére is. Tehát én az alapmegközelítést nem értem.

A részletekben valóban lehetnek olyan igazságaik, amik majd azt fogják jelenteni, hogy abban igazuk lesz, nyilván ebben a világban azért el kell telnie egy-két évnek ahhoz, hogy lássuk, hová is vezet egy törvénymódosítás vagy egy új törvény, én ezt egyáltalán nem akarom kizárni.

Visszatérve arra a pontra, itt a szám bűvöletéhez, amiről itt a legtöbbet beszéltünk, az 500 főre. Még az is lehet, hogy ez valóban egy túlságosan magas szám.

(22.50)

Soha nem titkoltuk, tehát nem érdemes sem Vágó képviselő úrnak, sem másnak ezzel kapcsolatban bennünket valamifajta titkolózással vádolni, hogy valóban az Országos Roma Önkormányzat számára lehetőséget szeretnénk teremteni arra - nem arra, hogy pénzt kapjon, nem arra, hogy lopjon, nem arra, hogy csaljon, nem arra, hogy tüntessen, nem arra, hogy szerepeljen, hanem arra -, hogy foglalkoztatást szervezzen. Miért olyan nagy tragédia ez? Miért baj ez? Ha van 500 cigányember, aki dolgozni akar, szerintem az egy jó dolog, és erre lehetőséget kell teremteni, és valóban így van, hogy az 500 fő azért olyan magas limit - szerintem is magas, ők ehhez ragaszkodnak, de azért olyan magas limit -, hogy a dolog egy országos program lehessen.

És hogyha beszéltünk arról - és gondolom, azért ebben talán mégiscsak egyet tudunk érteni -, hogy vannak olyan speciális foglalkoztatási szokásaik meg olyan megközelítés, meg olyan munkaszervezési lehetőségek abban, hogy ha romák foglalkoztatást szerveznek romák számára, amit érdemes kipróbálni, érdemes erre lehetőséget adni, érdemes őket komolyan venni, hogyha bejelentik ezt az igényüket, akkor ezt miért ne próbálják ki. Majd legfeljebb nem fog sikerülni, és akkor föl fog bomlani ez a szövetkezet. De hogyha egy ilyen igény megjelenik teljesen transzparens, nyílt, átlátható módon, azok a pályázatok, amelyek erre ki lesznek írva, szintén átláthatók lesznek, nyilván a nemzetiségi önkormányzatoknak egyébként - és nemcsak a roma önkormányzatnak, hanem minden önkormányzat működésének - megvannak azok a szabályai, hogy nem lehet elfutni csak úgy egyszerűen valamifajta vagyonnal vagy haszonnal, ami keletkezik.

Úgy gondolom, hogy amit Göndör képviselő úr mond most már nem is tudom hányadszor ezzel a rabszolgasággal, valamilyen módon ezeknek az embereknek a megsértése azt gondolni, hogy egymással majd így fognak bánni. Miért bánnának így? Ha meg így bánnak, majd kilépnek azok, akik úgy gondolják, hogy ők ott rabszolgák. Hát egy önkéntes szerveződésről van szó, aki önkéntesen belép egy szerveződésbe, azt nem kényszerítik, éppen azért, mert önkéntesen tette, és éppen ezért önkéntesen ki is léphet ebből, ha úgy gondolja, hogy őt rabszolgamunkára fogták. (Göndör István: Máris nincs meg az 500 fő.)

Az a butaság meg, hogy így nem lesz piacképes, hát azt az ön képviselőtársa cáfolta azzal, hogy ezért hozzunk létre ilyen szövetkezeteket, mert pontosan nem piacképes még ez a világ, és megpróbáljuk azzá tenni. Hát pontosan erre jön létre ez a fajta szervezési forma, és az valóban igaz, amit Varga képviselő úr mondott, hogy itt két külön kategóriáról van szó, amit most együtt tárgyalunk, és ezt a dolgot valóban nem kell összekeverni. Mi ezért nem támogatjuk az egymáshoz közelítését ennek a szociális szövetkezet és foglalkoztatási szövetkezet dolognak, de hát azért egy pluszlehetőségről van szó. Nem arról van szó, hogy egyébként a szociális szövetkezetekben ne lehetne ilyen típusú foglalkoztatással foglalkozni. Említettem már az általános vitában is az iskolaszövetkezetek példáját, amelyek szintén munkaerő-közvetítéssel foglalkoznak. Erre megvan a lehetőség. Itt most egy pluszlehetőség jött létre.

Tehát ezek a lehetőségek, amik most egy nemzetiségi országos önkormányzat keretein belül vagy annak a részvételével megnyílnak, ezek egyébként a szociális szövetkezetek számára lehetőségek 50 fővel is, 15 fővel is, 500 fővel is meg 250 fővel is. Azért határoztuk meg olyan magasan a számot, és ez az egyetlen, szerintem komoly érv, ami amellett szól - mondom, én magam is kíváncsi vagyok arra, hogy valóban kinek sikerül ezt majd meglépnie -, merthogy országos programról van szó. Most, hogy egy országos kiterjesztésű programba hogyan tudna belépni egy helyi önkormányzat, ezt nem is értem pontosan, hogy ezt hogyan gondolja, ez szerintem két olyan dolognak az összekeverése, amik nem tartoznak össze. (Gúr Nándor: Egy kisebbségi hogyan tud belépni?)

Éppen ezért az az egyébként ésszerű fölvetés, hogy miért ne lehetne civil szervezeteknek is ilyen országos kiterjesztésű programokba beszállni - a nagycsaládosok például -, ez abszolút jogos fölvetés. A civil szervezetek természetesen az önkormányzatok oldalán szintén beszállhatnak regionális, helyi programokba, szociális foglalkoztatásba és így tovább, tehát ez nem egy kizárólagos lehetőség. Egy másfajta dologról beszélünk akkor, amikor a nemzetiségi önkormányzatokról beszélünk, amiket most nemzetiségi önkormányzatoknak hívunk, hiszen az új alkotmány nem kisebbségekről beszél, hanem nemzetiségekről. Van egy átmenti állapot, önnek igaza van, képviselő úr, abban, hogy itt majd nyilván ki fog alakulni az az egységes névhasználat, ami a nemzetiség irányába mutat, hiszen nem teszünk különbséget most már etnikai és nemzetiségi kisebbség között, hanem egyáltalán nem kisebbségnek nevezzük őket, mert erre a fogalomra azóta többen már bejelentkeztek.

De azért hadd mondjam önnek, és ez tényleg egy kicsit a helyzet iróniája, hogy amikor kifejti, hogy aki a közfoglalkoztatás és a közszolgáltatás között nem tud különbséget tenni - szerintem az tényleg súlyos -, és hogy ez nem egy elírás; ön is elszólta magát, és véletlenül összekeverte a kettőt - majd meghallgathatja vagy megnézheti a jegyzőkönyvet -, tehát önnél is volt egy ilyen nyelvbotlás. Bízom benne, hogy ez nem több ennél, és akik írták ezt a törvényt, azért a kettő között a különbséget mégiscsak tudják.

Még egy fontos dologra szeretnék reagálni, hadd mondjam azt az apróságot Göndör képviselő úrnak, hogy én egyáltalán nem önre gondoltam, és nem is önnek címeztem azt az általános vita lezárásában, hogy megsértette volna Sira Magdolna képviselő asszonyt, egy ennél gőgösebb kollégájára gondoltam akkor, és ő ezt meglehetősen durva módon vissza is igazolta, hogy magára vette ezt a dolgot. Ön ne vegye magára, ön igyekszik mindig a vitákban egyébként korrekt lenni hangvételben meg tartalomban is, úgyhogy nem szerettem volna önt ezzel semmiképpen megbélyegezni.

Még a nyilvántartásba vétel kapcsán ez a kétéves nonprofit működés, és aztán hogy miért lehet, nem a vagyont fölosztani, arról szó nincsen, hanem a hasznot fölosztani. Úgy gondolom, ez pontosan egy olyan lehetőséget biztosít azok számára, akiknek lehet, hogy ez lesz az egyetlen megélhetésük, és nem csak egyszerűen - nem akarok senkit megbántani - hobbiként vagy próbálkozásként úgy gondolják, hogy miért ne működtessünk egy szociális szövetkezetet - ilyenek is vannak egyébként -, hanem azoknak valóban ez az egyetlen megélhetési forrásuk. És hogyha valóban sikeresek, akkor miért ne adjuk meg a lehetőséget arra, hogy továbblépjenek eggyel, előrelépjenek azzal, hogy valamilyen módon többet is profitálnak, mint egyszerűen csak a foglalkoztatásból eredő vagy a munkájuknak, a munkabér jellegű juttatásuk mértéke, azért akarjuk kinyitni ezt a lehetőséget. Ahogy ön is mondta, Varga képviselő úr, a fogyasztási jelleg erősítésével kapcsolatban ma is van lehetőség arra, hogy ilyen módon bővüljön a szociális szövetkezetek portfóliója, hiszen idézte a saját maga szövetkezetét, amelyik több-kevesebb sikerrel, de mégiscsak elég jól működik.

Hadd mondjam azt összességében az egész vitával kapcsolatban, hogy sokkal tárgyszerűbbnek éreztem, mint az általános vitát, ahol mindenfajta pénzügyi machinációkkal meg juttatásokkal magyarázták ennek a törvénynek a létrejöttét vagy benyújtását. Hadd mondjam azt, hogy valóban így van, hogy az előző kormányok alatt 2006-ban született meg először egy nagyon komoly törvénylehetőség arra nézve, hogy szociális szövetkezeti formában lehessen azokon a vidékeken, ahol egyébként a foglalkoztatással súlyos gondok vannak, lehetőséget biztosítani hátrányos helyzetű embereknek arra, hogy ebben a formában talán előre tudjanak lépni. Szívesen hallottam volna többet, és a hatástanulmányokat ez pótolja egyébként, itt az Országos Foglalkoztatási Alapnak egy elég megsemmisítő tanulmánya készült arról, hogy hogyan is működtek ezek a szövetkezetek, és mi volt a működésük igazi hiányossága. Alapvetően arról volt szó, hogy amikor az állami támogatások megszűntek, akkor azonnal szétestek ezek a szövetkezetek. Tehát szívesen hallottam volna az önök tapasztalatait is, hogy ha már megcsinálták annak idején ezt a törvényt, és szerintem ez egy jó kezdeményezés volt, akkor önök szerint miért szűnt meg az Országos Foglalkoztatási Alap számai szerint majdnem a 90 százaléka, mások szerint több mint a fele ezeknek a szövetkezeteknek.

Hol volt akkor a baj? Mert mindig abból lehet tanulni, hogy ha valaki valamit elrontott - nem csak a jó gyakorlatokból, a rosszból is lehet tanulni -, akkor mit érdemes változtatni. Mi egy ilyen lényeges pontot ott rögzítettünk, és erről megint csak kevés szó esett, hogy vigyük be azokat a települési önkormányzatokat, amelyeknek egyébként is az összes hátrányos helyzetű ember gondja-baja ott van a nyakán. Vigyük be, adjunk nekik lehetőséget arra, hogy mind eszközeikkel, mind tudásukkal, mind szervezőképességükkel, mind pedig adott esetben valamifajta tőkével - meg földdel meg más egyébbel - belépjenek maguk is ebbe a szociális szövetkezetbe. Tehát valamifajta garanciát vállaljanak arra, hogy nemcsak összefúj a szél ott néhány embert, aztán próbálkozik valamivel, és egy fél év múlva meg szétszaladnak, hanem ott van egy önkormányzat, amelynek a működésében mégiscsak van egyfajta folyamatosság legalább négy éven keresztül, tehát van lehetőség arra, hogy szabályozottabb keretek között, nagyobb szakmai és egyéb segítséggel tudjanak ezeknek az embereknek segíteni.

Ez szerintem egy elég jelentős újdonság az előzőekhez képest, az előző rossz tapasztalatokból kiindulva, és most mi is elindítottunk egy olyan új dolgot, amit - mondom - egyébként a cigányság munkakultúrájával és önszerveződésével kapcsolatos problémák indokolnak. Szeretnénk lehetőséget adni arra, hogy bizonyítsanak. Egyébként az Országos Roma Önkormányzat alelnöke, Berényi képviselő úr jelen van ezen a vitán, meg fogjuk látni, hogy mi lesz belőle, és nyilván van az a szabály, amit Varga képviselő úr megkérdezett, hogy hogyan is van, hogyha fél évig nem működik.

(23.00)

Ez azokra a viszonyokra van szabva, hogy ebben a világban előfordulhatnak olyan szervezetlenségek, olyan viszonyok, hogy meg kell szűnnie ennek a szövetkezetnek. Egyfajta garanciát jelent, hogy az országos önkormányzat támogatása és szakmai tudása nélkül ne lehessen ezt adott esetben más célokra használni. Nem tudom, hogy ön mondta-e vagy Göndör képviselő úr a befektetőkkel való gyanakvását ezzel kapcsolatban, amire sajnos vannak bőségesen rossz példák is.

Azt kérem, hogy támogassák ezt a törvényt, amelyik részben - mondom - rossz tapasztalatokból tanul, részben pedig nyit egy új lehetőséget. Meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Önöknek minden lehetőségük meglesz arra, hogy a szervezés és a működés minden pillanatára rálássanak, ezt törvényes eszközökkel ellenőrizzék, és ha úgy látják, hogy nem arra fordítják a tagok meg a szervezetek, akik ezt megalapították, amire gondoltuk, amire szántuk, hogy kipróbálják a saját lehetőségeiket, szervezőképességüket, akkor ezt nyilván jelezni fogják, és mi igyekezni fogunk arra, hogy segítsünk és megjavítsuk azt, ami elromlott.

Még egy dolgot hadd mondjak az első jobbikos képviselőnek: azért az egy kicsit árulkodó, hogy mi akkor is bírálni fogjuk, ha nem vallják be, meg akkor is, ha bevallják, hogy az Országos Roma Önkormányzatról van szó. Nem kell bevallani, mert elmondtuk a vitában. Én értem azt a kísértést, s mint ellenzéki képviselő én is többször áldozatul estem ennek, hogy azt tudjuk mondani: vannak integrációs törekvések, de ez semmi más, mint feneketlen kútba pénzt önteni. Ezt el lehet mondani mindig refrénszerűen, és azok az emberek, akik nyomorult helyzetben vannak saját maguk is, és úgy látják, hogy nem jutottak lehetőséghez, ezekre a szirénhangokra nyilván hallgatnak. Úgy gondolom, akkor van ennek értelme, akkor komoly dolog ez és nem csak valamilyen monománia, hogy ne mondjam monotéma, amivel lehet olcsó népszerűséget szerezni, ha önök konkrét dolgokkal jönnek, konkrét programokkal, konkrét ügyekkel, ahol pénz eltűnt, elfogyott, nem érkezett meg, elszivárgott, ellopták, mit tudom én, micsoda. Ha ilyen dolgokkal jönnek, akkor ígérem, hogy mindig partnerek leszünk ezek kivizsgálásában.

S azt is el tudom mondani önöknek, hogy ma is a megszigorított ellenőrzési rendszerrel egy fillért sem engedünk el úgy, hogy annak ne kövessük a sorsát, ne ellenőrizzük, ezért éppen elég gyakran előfordul az, hogy meg kell akasztanunk programokat, mert úgy gondoljuk, hogy nem jó célra fordítják ezeket az összegeket vagy nem megfelelően. Tehát a jövőben is partnerek leszünk ebben az ügyben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 42 2012.06.04. 4:21  39-45

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hálás vagyok önnek, hogy időről időre fölteszi a felsőoktatással kapcsolatos kérdéseit, mert ez lehetőséget biztosít számunkra, hogy eloszlassunk néhány tévhitet és félremagyarázást, amelyek gyakran megjelennek a közbeszédben és a sajtóban.

Ön is olvasta - feltételezem - a Széll Kálmán-tervet, ezért pontosan tudja, hogy milyen körülmények vezettek oda, hogy az állami feladatellátás legtöbb területén szűkülő mozgástérrel kell számolni a következő évben is. Szívesen vettem volna, ha megemlíti, hány milliárd forint adósságot cipelünk magunkkal az elmúlt évek felelőtlen és átgondolatlan fejlesztései kapcsán éppen a felsőoktatásban.

A Széll Kálmán-terv 2011. évi végrehajtása alapvetően sikeresnek tekinthető, a tavalyi év második felében ugyanakkor negatív tendenciák indultak meg a világgazdaságban is, elsősorban az Európát érintő negatív gazdasági folyamatok nem hagyják érintetlenül hazánk növekedési kilátásait sem.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön konkrétumokat kért számon, ezért engedje meg, hogy a lehető legkonkrétabban válaszoljak az ön által fölvetett kérdésekre.

Az első kérdésére a válasz: nem. Nem csökkentjük az államilag támogatott helyek számát. A nemzeti együttműködés kormánya 2012-ben is 10-ből 7 hallgató tanulmányait támogatja, és minden második hallgató teljesen ingyenesen tanulhat.

Második kérdésére a válasz: a felsőoktatás 2013. évi költségvetési támogatását éppen most tervezzük. Figyelembe kell venni az önök 8 éves kormányzása által a felsőoktatásra szabadított évi 17 milliárd forint adósságot termelő úgynevezett PPP-programokat, és azt, hogy a felsőoktatás rendszerszintű átalakítása érdekében önök semmit nem tettek kormányzásuk idején, az utolsó ilyen irányú intézkedés 2001-ben történt. Az egy lábon álló, költségvetésfüggő felsőoktatás egydimenziós világa helyett ma arra van szükség, hogy az intézmények fejlesztési forrásait és képességeit erősítsük.

Az Új Széchenyi-tervből, valamint a piacról, a gazdaságból érkező saját bevételek a Diákhitel 2. bevezetése által növekedni fognak. A felsőoktatási intézményeknek felelős gazdasági stratégiával, önerővel rendelkező, fenntartható intézményekké kell válniuk, amelyek elég erősek ahhoz, hogy megfeleljenek a pénzügyi fenntarthatóság követelményeinek is.

Harmadik kérdésére a válasz: a költségviselés formája szerint a felsőoktatási képzésben részt vevő lehet magyar állami ösztöndíjjal támogatott hallgató, magyar állami részösztöndíjjal támogatott hallgató és önköltséges hallgató. Az utóbbi kategória a korábban költségtérítéses képzésben részt vevők köre. Tandíj nincs. 10 diákból 7 állami támogatással tanul. A tandíjat önök szerették volna bevezetni, lehet, hogy ellenzékben megváltoztatták az álláspontjukat.

Negyedik kérdésére a válaszom: az önköltséges hallgatók arányának növelése nem állami felsőoktatás-irányítási kérdés, hanem az intézményi autonómia körébe tartozik. Annak érdekében, hogy minél szélesebb legyen a felsőoktatáshoz való hozzáférés, az állami intézmények számára nincs korlátozva a felvehető önköltséges hallgatói létszám, továbbá az önköltséges képzésben részt vevők számára a kormány rendeletben maximálta az egyetemek, főiskolák által kérhető költségtérítés összegét.

(12.40)

Az ötödik kérdésére a válasz: a felsőoktatáshoz való hozzáférés esélyegyenlőségének a megteremtése, a társadalmi dimenzió szélesítése alapvetően fontos célja a felsőoktatás-politikának, hiszen egy ország sem engedheti meg magának, hogy akár egyetlen tehetséget is elpazaroljon. Az esélyteremtés még szélesebbre nyitása érdekében az állam a Diákhitel 2. program keretében minden új belépő diák számára biztosítja a felsőoktatáshoz való hozzáférést.

Összegezve tehát: a magyar állam kiterjedt támogatási rendszerrel segíti elő a felsőoktatási intézménybe való bejutást. Kérem válaszom elfogadását.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 58 2012.06.04. 4:20  55-61

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Amikor ön valóban létező gondokat vet föl interpellációjában, nem értem, hogy a számlálója miért csak 2010-ben indul. És a 2007-es adatok közül valóban ön szerint ez az egyetlen idézett adat az, amelyik elmondja, hogy milyen helyzetben volt 2007-ben, 2010-ben és most az egészségügy? Emlékszik-e ön arra, hogy milyen állapotban találtuk többek között egyébként az egészségügyet is 2010-ben? Az ágazat a fenntarthatóság szélére sodródott, a kórházak hihetetlen adóssággal küzdöttek, a várólisták hosszúak, a betegutak átláthatatlanok voltak, az orvosok és ápolók pedig sosem látott mértékben hagyták el az országot. Ezeket a problémákat mind kezelnünk kellett.

Természetesen még nem értünk az út végére, de úgy gondolom, hogy az irány, amerre elindultunk, egy jó irány, a negatív folyamatokat ugyanis részben sikerült megállítani: a kórházak az elmúlt két évben több tíz milliárdos támogatást kaptak az adósságállományuk csökkentésére; az orvosoknak és ápolóknak idén az elmúlt évtized legjelentősebb béremelését tudjuk biztosítani; a struktúraátalakítással megszűntek a párhuzamosságok; kiszámíthatóbbakká lettek a betegutak, ami azt jelenti, hogy biztonságosabban jutnak el a megfelelő kezeléshez a betegek. Ami a legfontosabb: minden beteg egyenlő eséllyel és a legnagyobb biztonsággal vehessen részt az ellátásban.

Az Egészségbiztosítási Felügyelet és az úgynevezett BEGYKA megszűnése miatt nem szűnt meg a betegjogi intézményrendszer, ez tévedés, képviselő úr, ne is mondjon ilyet. A jogvédelmi feladatokat ugyanis a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal vette át, és a betegjogi képviselők útján ellátja ezt a munkát. Fontosnak tartjuk a jogvédelmi feladatellátás fejlesztését, hatékonyságának fokozását. Ennek érdekében született meg az országos betegjogi és dokumentációs központ létrehozásáról szóló döntés, a szervezet felállítására irányuló jogalkotási, tervezési feladatokat most végezzük. A kormány célja a fenntartható finanszírozás mellett a társadalmi szolidaritás és méltányosság biztosítása, ezért meg kellett teremteni az egészségügyi ellátások és a járulékfedezet egyensúlyát, a gazdaság teherbíró képességéhez igazítva.

Az egészségügyi rendszer hatékonyabbá tételében az elektronikus megoldásoknak - valóban így van - kulcsszerepe van. A folyamatban lévő egészségügyi informatikai fejlesztések magasabb minőséget, költséghatékonyabb ellátórendszer kialakítását, valamint az egységes hozzáférés biztosítását segítik elő. A várólisták sem ennek a kormánynak az idején duzzadtak akkorára, hogy az már kezelhetetlenné vált. Minisztériumunk jogszabály-módosításokat hajtott végre az elmúlt fél évben, ezért a várólista-vezetés teljesen új, átlátható rendszerével meg tudjuk alapozni a térségi ellátásszervezés keretében kiépítendő hatékony működtetést, és elősegítjük a rendszer átláthatóságát.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Éppen most, július 1-jétől kezdve, ebben az évben kezdheti meg működését az országos várólista-nyilvántartási rendszer. Az új adatbázis segítségével tiszta képet kapunk majd a ténylegesen várakozók számáról, a valódi várakozási időkről és a várólisták hosszáról. Az új rendszer célja tehát éppen a várakozási idők csökkentése.

Az egészségügyi rendszer prioritásainak kijelölésénél komoly hangsúlyt fektettünk a megelőzésre, kiemelt figyelmet fordítunk a rákellenes küzdelemre, valamint a népbetegségek megelőzésére, szűrésére és korai felismerésére. A kormányzat évtizedes adósságot törlesztve a 2011. évi intézkedéseivel a krónikus, nem fertőző betegségteherért felelős két életmódbeli tényező, a dohányzás és a helytelen táplálkozási szokások visszaszorítása érdekében jelentős lépéseket tett, és várhatóak újabb intézkedések is.

(13.00)

Végül a gyógyszerpolitikáról annyit: a kormány kiemelt célja, hogy csökkentse az államadósságot, ehhez a gyógyszer-támogatási rendszer további felülvizsgálata, átalakítása elengedhetetlen. Elkötelezettek vagyunk aziránt, hogy elsősorban olyan intézkedések szülessenek, amelyek biztosítják, hogy rendelkezésre álljanak (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) a jelenleginél nem drágább, ugyanakkor hatékony, a betegek által megszokott és ismert készítmények, terápiák, a folyamatos gyógyszerellátás biztosítva legyen.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 64 2012.06.04. 4:08  61-66

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az univerzitásprogram keretében az előző kormányzati ciklus alatt összesen 54 darab ilyen típusú, úgynevezett PPP-beruházás indult a felsőoktatási ágazatban. Az oktatási intézmények fejlesztési projektjeinek megtervezését nem előzték meg hatásvizsgálatok, prognóziselemzések, illetve azokat nem egyeztették és nem hangolták össze. Ezen mulasztások súlyos következményeket vontak maguk után. A napjainkban futó felsőoktatási PPP-projektek összes nettó beruházási eszközértéke nagyságrendileg 120 milliárd forint, és jellemzően 15-30 évre szóló kötelezettségvállalást jelentenek. Remélem, MSZP-s képviselőtársaink hallják ezeket a számokat. (Lukács Zoltán: Nem halljuk.)

A PPP-konstrukcióban történő beruházások finanszírozásának teljes futamidejére vetítve a magyar költségvetésnek önök 180 milliárd forintos adósságot okoztak, ezt nekünk kell majd kifizetni, a PPP önök számára azt jelentette, hogy a közérdeket magáncélok alá rendelték. (Lukács Zoltán: Mondjad papír nélkül! - Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Ezek a meggondolatlan fejlesztések jelentik ma a felsőoktatási ágazat egyik legnagyobb kockázatát, hiszen számos intézményt a tönk szélére sodortak a PPP-beruházások adósságterhei - és még viselkedni sem tanultak meg.

A PPP-beruházás keretében megvalósult kollégiumok, diákotthonok számos helyen kihasználatlanok, legrosszabb esetben konganak az ürességtől. Mindezek következtében a PPP-projektek az ágazatban igen komoly finanszírozási és fenntarthatósági problémákat okoznak. Az Állami Számvevőszék valóban több elemzést készített, amelyek megállapították, hogy a stratégiai beruházások PPP-formába való terelése elhibázott volt, túlzott mértékű kapacitások kiépítésével járt, és óriási terhet jelentett az oktatási intézményekre, illetve a költségvetésre nézve, éves szinten körülbelül 8-8 milliárd forint teher jelentkezik a költségvetés és a felsőoktatási intézmények kiadási oldalán.

A kormány hivatalba lépését követően - látva ezt a drámai helyzetet - az említett egyetemek, főiskolák működőképességének fenntartása és pénzügyi konszolidációja érdekében azonnali lépéseket tett, összesen 13 intézmény esetében rendeltünk ki költségvetési felügyelőket, akik feladatkörébe tartozik ezeknek a projekteknek a felülvizsgálata. A projektek felülvizsgálatának legfőbb célja, hogy az állam által túlfizetett konstrukciókkal kapcsolatos kötelezettségeket megszüntesse vagy csökkentse, a jogellenes állapotokat fölszámolja, valamint a felsőoktatási intézmények és az állami szereplők túlvállalásának következtében beállt helyzetet feloldja.

A költségvetési felügyelők kinevezésével sikerült az intézmények adósságterheit egy év alatt közel felére csökkenteni. Ezek a számok szintjén azt jelentik, hogy míg 2011 márciusában több mint 11 milliárdos volt az intézmények adóssága, addig 2012-ben ez az összeg majdnem felére, vagyis 6 milliárdot alig meghaladóra csökkent. A felügyelők eddigi eredményes tevékenysége beváltotta a rendszerhez fűzött reményeket, így további hat intézmény esetében kerül majd sor felügyelők kirendelésére.

A kormány, felismerve azt, hogy az állami felsőoktatási intézmények korábbi években tapasztalható elszigetelt fejlesztéseinek eredményeként a jelenlegi belső kapacitások fenntartása kétségessé vált, előkészített és a kormány elé terjesztette a felsőoktatási együttműködési zónák koncepcióját. Az intézményrendszer és az általuk végzett képzési-kutatási tevékenységek racionalizálása érdekében a tartósan együttműködő egyetemek és főiskolák szorosabb és világosabb feladatmegosztását, intézményi közösségeit kell kialakítani.

Egy ilyen együttműködés lehet az alapja annak, hogy középtávon megszűnjenek a felesleges beruházások, párhuzamosságok, kihasználatlan kapacitások. Annak érdekében, hogy hasonló szintű eladósodottság ne ismétlődhessen meg az ágazatban, az új felsőoktatási és államháztartási törvény a korábbiaknál sokkal szigorúbb szabályozókat alkalmaz a jövőben.

Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 205 2012.06.04. 2:10  202-209

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Valóban, az a kérdés, amiről beszél, az emberség kérdése, hogy tudunk-e egy újabb lépést tenni az emberség irányába. Hiszen az az általános vélekedés megfelel a szakmai tapasztalatoknak is, hogy egy bizonyos létszám fölötti nagy intézményekben az egyénre szabott ellátást, gondoskodást, szolgáltatást sokkal nehezebb biztosítani. Ennek a feladatnak a megoldását már sokkal korábban el kellett volna kezdeni, de úgy tűnik, az előző kormányoknak ez nem volt olyan fontos. Mi elkezdtük a feladat megoldásának előkészítését.

Még tavaly augusztus 21-én elfogadott a kormány egy olyan határozatot, amely a fogyatékos személyek számára ápolást, gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek kiváltásának stratégiájáról szól és az ezzel kapcsolatos feladatokról. A stratégia 30 éves időtávja 3 éves szervezési ciklusokra oszlik. Az első 3 év átalakításának megvalósítása pályázat formájában elindult. Az Új Széchenyi-terv részeként a társadalmi infrastruktúra operatív program, becenevén TÁMOP program az intézmények kiváltására kiírta ezt a pályázatot. 2012. január 27-én megjelent a pályázat, és a konvergenciarégiókban az 50 főnél nagyobb férőhelyszámú intézmények kiváltását támogatja ez a pályázat, a keretösszeg 7 milliárd forint.

Az elmúlt évben, 2011. augusztus 11-én megalakult az országos testület, úgy hívják ezt, hogy Intézményi Férőhely-kiváltást Koordináló Országos Testület, a rövidítéssel nem untatnám, amelyben érvényesülnek mind az érdekvédelmi, mind pedig a szakmai szempontok. Ennek a testületnek a feladata az, hogy a sikeres végrehajtást előkészítse, és a megvalósítás szakaszában folyamatosan támogatást nyújtson az intézmények fenntartóinak, a szakmai dolgozóknak, valamint a szolgáltatásokat igénybe vevő klienseknek és családjaiknak. A megvalósítás szakaszában az Új Széchenyi-terv forrásából fogjuk támogatni az intézményekben élőket, érintetteket, a családtagokat is, valamint az ott dolgozó szakembereket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 209 2012.06.04. 1:21  202-209

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Tisztelt Képviselő Asszony! Nekem nincs ennyi titulusom, én csak egy egyszerű miniszter vagyok, és ezt a munkát egyébként az elődöm, Réthelyi Miklós miniszter úr végezte el. Ugye, úgy néz ki a stratégia, hogy három típusra lehet pályázni. Az egyik a lakás típusú együttélés, ez maximum 6 fő részére nyújt lakhatást önálló lakásban azoknak, akik erre képesek. A második típus a lakóotthon, a társadalmi és lakókörnyezetbe beilleszkedve elhelyezkedő, maximum 12 fő részére lakhatást nyújtó ház vagy nagyobb lakás. A harmadik pedig a lakócentrum, a lakókörnyezetben elhelyezkedő, maximum 50 fő ellátására alkalmas lakóépület, épületek együttese.

Mindhárom formánál biztosítani kell azt az alapelvet, miszerint a lakhatás és a napközbeni tartózkodás tereit szét kell választani, a kiváltás során létrejövő új létesítmény elhelyezkedésénél szem előtt kell tartania a pályázónak azt, hogy a fogyatékos személyek új otthonai csak belterületen kerülhetnek elhelyezésre, továbbá számos más előírásnak is meg kell felelni, hogy elkerüljék a szegregációt. A stratégiában, valamint a pályázatban integráció alatt nemcsak a fizikai infrastruktúra lakókörnyezetben történő elhelyezkedését értjük, hanem maguknak a fogyatékosok személyeknek és pszichiátriai betegeknek az adott közösségbe történő befogadását is.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 239 2012.06.04. 2:11  236-243

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Örülök, hogy a családtémát sikerült felfedeznie a Szocialista Pártnak; lehet, hogy egy picit korábban kellett volna ezt kezdeni, mondjuk, nyolc évvel vagy tovább már nem is mernék számolni. Valóban úgy gondoljuk, hogy ahhoz, hogy életképes, összetartó és boldog közösségek legyenek Magyarországon, szükséges a család megerősítése. Nem tudom, hogy honnan veszi a számait, ugyanis vannak itt hivatalos, igazolt számok, amelyek éppen arról szólnak, hogy 2011-ben mintegy 810 ezer szülő igényelte a családi adókedvezményt, azaz a családok csaknem fele, körülbelül 42 százaléka tudja igénybe venni azt egészben vagy részben. Ezzel az előzetes becslések alapján 160 milliárd forint marad a családoknál.

2011. január 1-jétől bevezetésre került a kismamák részmunkaidős foglalkoztatása utáni járulékkedvezmény - ez az igazi családtámogatás. Amennyiben a munkáltató lehetővé teszi, hogy a gyermekgondozási szabadságról visszatérő gyermekes anya korábbi munkakörét egy másik, újonnan felvett munkával megosztva, félállásban láthassa el, akkor mindkét dolgozó bruttó bére után a 27 százalékos társadalombiztosítási járulék helyett három éven át csak 20 százalékot kell fizetnie.

Sorolhatnám tovább azt, hogy 2012. július 1-jétől az új munka törvénykönyve a magánszférára is kiterjeszti a közszférában 2010 óta már meglévő lehetőséget, miszerint a munkáltató a gyermekes munkavállaló kérésére köteles részmunkaidőben alkalmazni gyermeke harmadik életévének betöltéséig. A gyermekgondozási díj, a gyed havi összegének felső határa is emelkedett 2011-ről 2012-re, elindult az új otthonteremtési program. Bizonyára emlékszik az úgynevezett szocpol-támogatásokra, és hogy melyik kormány volt az, amely megszüntette a lakásépítési kedvezményt, és amelyik újra visszahozta ezt, az éppen a mi kormányunk. Úgy gondolom, hogy ezek a családpolitikai intézkedések önmagukért beszélnek. A másik oldal, ami ezzel szemben elhangzik, az nem más, mint hangulatkeltés.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 243 2012.06.04. 1:25  236-243

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Tisztelt Képviselő Úr! Sajátos hozzáállás azt gondolni, hogy aki dolgozik, az gazdag. 42 százaléka a családoknak igénybe tudja venni ezt az adókedvezményt. Ön szerint ezek a gazdag családok? A cél az az - és remélem, hogy ebben egyetértünk -, hogy azoknál a családoknál erősítsük és bátorítsuk a gyermekvállalást, akik egyébként képesek is eltartani azokat a gyermekeket, akiket a világra hoznak, ezt szolgálja ez az adókedvezmény.

Ha már szóba hozta a felszólalásának az első részében az abortusztablettát, illetve az abortusz kérdését, azt tudom önnek mondani - ha már erről a kémiai eljárásról beszélünk egyébként helyesen, amit ön itt szóba hozott -, hogy akkor az aztán tényleg a gazdagok luxusa tud lenni ebben a helyzetben, hiszen ez egy nagyon jelentős költséggel járó beavatkozás. A mi célunk az, hogy a potenciális jövendő édesanyákat a lehető leginkább megkíméljük, ha már erre a tragikus lépésre kényszerül vagy valaki úgy gondolja, hogy erre kényszeríti őt az élet, akkor legalább a jövő elől ne zárjuk el az útját. Ezért azt vizsgáljuk elsősorban a nőknek és a megszületendő gyermekeknek az érdekében, hogy melyik az az eljárás - ha már erre sor kerül -, amelyik a legemberségesebb és a legkockázatmentesebb. Ebbe az irányba folynak a vizsgálatok, és ennek alapján fogunk dönteni. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 114-124 2012.06.05. 26:02  113-207

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt képviselő Hölgyek és Urak! Örülök, hogy romaügyben régi harcosokkal vitathatom meg újra ezt a kérdést. Ha megengednek egy dialektikusnak is nevezhető tézist rögtön az elején, meggyőződésem, hogy a romaintegráció ügye Magyarországon annál sokkal fontosabb ügy, mint hogy azt a romákra bízzuk. A második mondat pedig, ami ehhez kapcsolódik, az, hogy a romaintegráció ügye Magyarországon annál sokkal fontosabb ügy, mint hogy a romákat kihagyhatnánk belőle. Talán ez a két mondat fejezi ki leginkább azt a szemléletváltást, amit az elmúlt két évben a mi kormányunk próbált ezen a területen megvalósítani. A szemléletváltás a kormányzati politikában fontos volt. Azon, amit mi korábban képviseltünk, akár ellenzékben, akár kormányon, nem kellett változtatnunk, legfeljebb csak ki kellett egészítenünk, és ez az a két szó, ami úgy hangzik, hogy munkahely és tanulás. Mindig úgy gondoltuk, hogy a fölzárkózáshoz az út a munkán és a tanuláson keresztül vezet, egyébként akár roma származású az ember, akár nem.

Hogy milyen kiegészítéseket tettünk ehhez a programhoz, arról az expozém második részében szeretnék beszélni. Először egy kis történeti visszatekintéssel emlékeztetni szeretném önöket arra, volt, aki már akkor is tagja volt a Magyar Országgyűlésnek, én magam nem voltam még akkor tagja, hogy 10 évvel ezelőtt, jövőre lesz 10 éve, hogy 2003-ban Budapesten rendeztek egy nagy nemzetközi konferenciát a közép- és kelet-európai országok kormányfői "Romák a bővülő Európában - a jövő kihívásai" címmel. Aztán utána ezeknek az országoknak a miniszterelnökei - 9 országról beszélünk: Horvátország, Bulgária, Románia, Macedónia, Csehország, Szerbia, Montenegró, Szlovákia és Magyarország - 2005. február 2-án aláírták Szófiában a roma évtized programról szóló megállapodást. Hogy milyen tudatosság van a különböző országokban ezen a területen, talán jól kifejezi, hogy 9 országból 3 országot magyarok képviseltek, hiszen Romániát miniszterelnök-helyettesi szinten Markó Béla, Szlovákiát Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, Magyarországot pedig az akkori miniszterelnök képviselte.

Ennek az integrációs évtized programnak a célja az volt, hogy fölgyorsítsa és fenntartható módon biztosítsa a romák társadalmi és gazdasági integrációját, egyben hozzájáruljon a romákról alkotott kép pozitív változásához. A program nyomán aztán erre több mint két évre, 2007-ben elfogadott a Magyar Országgyűlés egy határozatot, amiben a "Roma integráció évtizede" program stratégiai terve volt a téma. Akkor, annak idején, ha jól emlékszem, több mint 90 százalékos többséggel szavazta meg az Országgyűlés ezt a stratégiai tervet. Azt tudom mondani, már akkor is éreztük, ellenzékben, amikor ezt megszavaztuk, hogy meg fogjuk mi ezt még később bánni, mert bizony ami ebből kijött aztán, először néhány hónap, majd újabb két év elteltével, az nem adott okot túl sok derűlátásra.

2007 végén elfogadta az akkori kormány a stratégiai tervhez kapcsolódó kormányzati intézkedéseket, 2008-2009-re egy kétéves tervet kellett megalkotni, amely megnevezte azokat a területeket, ahol előre kell lépni, az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás, az egészségügy és az egyenlő bánásmód érvényesítése, valamint a kultúra, a média és a sport területén. 2010-ben, a kormányváltást követően ezt az adósságot, amit el kellett volna végeznie az előző kormánynak, hogy benyújt ezzel kapcsolatban egy jelentést, próbáltuk pótolni. Létrehozott az előző kormány egyfajta koordinációs szervet is, amit Roma Integrációs Tanácsnak neveztek, ezt is tájékoztatnunk kellett volna. De amikor mi egy új keretben a társadalmi fölzárkózás és cigányügyi tárcaközi bizottságban megtárgyaltuk ezt a jelentést 2010. október 5-én, akkor úgy gondoltuk, ez a jelentés alkalmatlan arra, hogy benyújtsuk az Országgyűlésnek.

A formai hibáktól eltekintve alapvetően tartalmi kifogásaink voltak, mert a jelentéstervezet nem tartalmazta, nem is tartalmazhatta, hiszen erről nem voltak megbízható információk, az elindított programok megalapozottságát, eredményét és hatékonyságát. A jelentéstervezetből nem derült ki, hogy a forrásfelhasználás milyen helyszíneken, milyen célcsoportra irányul, hány fő támogatása történt meg, és az adott időszakban konkrétan mekkora összeg került kifizetésre a programok lebonyolításához. Nem volt nehéz ezt a megállapítást megtennie az előkészítő bizottságnak, hiszen az Állami Számvevőszék már korábban elkészítette azt a vizsgálatot, amiben kimutatta, hogy az úgynevezett romaprogramokra fordított források több mint 90 százalékáról nem lehet nagy bizonyossággal megállapítani, hogy azokat valóban a romák ügyére fordították vagy pedig nem.

Ez egy jó érv szokott lenni, annak idején, amikor mi ellenzékben voltunk, a mi szánkból is jól hangzott ez az érv arra, hogy micsoda korrupció folyik ezen a területen. Én nem is akarnám ezt a mai újsághírek tükrében vitatni, mégis azt kell mondanom, hogy legyünk méltányosak, az fontos, mert valóban, a fölmérések hatékonysága ezen a területen, mondjuk így, ha ez is a korrupt hozzáállás része, akkor legalább annyira oka annak, hogy nem tudjuk pontosan, mire is fordították ezeket a pénzeket. Tehát ha a nyilvántartások hiányoznak, eleve az, hogy ki beszélhet arról, hogy roma vagy nem roma, ki az, aki méri a százalékokat ebben az ügyben, és mit is jelent a hatékonyság, ha mindezek a mutatók hiányoznak, akkor elég nehéz bizony a hatékonyságról beszélni és az ellenőrzést elvégezni.

Ezért mi úgy döntöttünk, hogy ezt a jelentést nem tárjuk az Országgyűlés elé, hanem akkor már elindult az a kezdeményezés, hogy az európai uniós elnökségünk során a romaintegráció ügyét emeljük európai szintre, európai keretben próbáljuk megvitatni ezt a dolgot. Azt hiszem, ez egy jó döntés volt, anélkül, hogy bármifajta sikerpropagandát szeretnék folytatni, mert hiszen a papírok azok papírok, a megvalósult intézkedések azok, amik számítanak. Mégis azt kell mondanom, hogy az, hogy Magyarország fölhívta a figyelmet arra, hogy egy olyan ügyről van szó romaügyben, ami nem lehet kizárólag Magyarország vagy a kelet-közép-európai országok ügye, hanem egy európai ügy... - és nemcsak olyankor, amikor Franciaországban ebben az ügyben feszültségek keletkeznek, hanem egyébként akkor is, amikor csöndesek a médiák ebben az ügyben.

(13.30)

Hogyha szabad egy kicsit provokatívan fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy az egy tarthatatlan állapot, hogy az orvosainkra szükség van Nyugat-Európában, a romáink meg nem kellenek, hiszen Európában nemcsak a munkaerő áramolhat szabadon - most már Magyarország is belekerült ebbe a rendszerbe -, hanem az utazás szabadsága is egy olyan eredmény, amiről mi 40 év diktatúra és utazási korlátozások után nem szeretnénk lemondani. Hogyha meg akarjuk őrizni ezt a vívmányt, az európai polgárok szabad mozgását, akkor viszont nem hunyhatjuk be a szemünket az elől, hogy vannak olyanok, akik ezt a vívmányt, ezt a szabadságjogot nem úgy használják, hogy törvényes keretek között élnének ezzel, tehát visszaélnek ezzel a joggal. Gondoljunk akár az emberkereskedelemre, akár az illegális vagy éppen a legális prostitúcióra vagy a koldusmaffiákra, mindezek olyan jelenségek - még mielőtt bárki félreértené -, ahol az áldozatok között elsősorban romák találhatók. Hogy a tettesek között is találhatók, az, úgy gondolom, természetes, bár sajnos ezen a területen egy olyan interetnikus együttműködés valósul meg, ami miatt faji alapon ezt a kérdést megint csak nem lehet megítélni.

Tehát amikor európai üggyé próbáltuk tenni ezt az ügyet, akkor részben az uniós országok felelősségét szerettük volna hangsúlyozni, részben pedig szerettük volna fölhívni a figyelmet arra, hogy azoknak a forrásoknak a fölhasználása, amik bizony igen jelentősek, és a magyar eurófizetők pénze is benne van ezekben a forrásokban, a felhasználása ebben az ügyben nagyon kétséges és nagyon problematikus. Tehát itt az Európai Uniótól, az Európai Bizottságtól és a parlamenttől mi magunk is új intézkedéseket, hatékonyabb intézkedéseket várunk, mint eddig.

Úgy gondoltuk, hogy a Roma Integrációs Tanácsot is át kell alakítani, merthogy egy olyan öszvér megoldást hozott létre ott az előző kormány, ami működésképtelen volt. Egyrészt azért, mert bent ültek a kormányzat képviselői, akik egyre inkább aluldelegálták ezt az ügyet, minél kevésbé volt ez népszerű a Roma Integrációs Tanácsban, másrészt bent ültek a romaszervezetek képviselői, és egy napi adok-kapokon kívül nem történt semmi, ha megnézik a jegyzőkönyveket ebben az integrációs tanácsban.

Mi, amikor két részre bontottuk ezt a tanácsot, az egyik oldalról megalakítottuk az előbb említett tárcaközi bizottságot, amelynek az a dolga, hogy - Társadalmi Felzárkózási és Cigányügyi Tárcaközi Bizottság címen - a kormányzati intézkedéseket koordinálja, akkor megalapítottuk a másik oldalon a Roma Koordinációs Tanácsot, amelyiknek pedig az a célja, hogy egyetlenegy, illetve két kormányzati képviselővel folytasson párbeszédet arról, hogy hogyan is valósul meg a romákkal kapcsolatos ügyek kezelése a kormányzatban. Itt a kormányzaton kívül több mint 20 résztvevője van a civil társadalomnak, nemcsak romák, de elsősorban romák, azokat a szervezeteket, intézményeket hívtuk ide, amelyeknek romaügyben mondanivalójuk lehet, az egyházaktól elkezdve a Magyar Tudományos Akadémián át egészen a szakszervezetekig, az Egyenlő Bánásmód Hatóság képviselőiig. Egyébként meghívtuk a legilletékesebbnek tartott bizottságok elnökeit is, tehát a munkaügyekkel foglalkozó parlamenti bizottság elnöke is tagja ennek a bizottságnak, Gúr Nándor - egyébként mindig épületes hozzászólásokat szokott elmondani ezen az ülésen - is tagja, Lukács Tamás, az emberi jogi bizottság elnöke, akik természetesen helyettesítőkről is gondoskodhatnak, ha ők maguk nem tudnak ide eljönni.

A kormányzat programjában igyekeztünk annak az uniós keretstratégiának, amit végül is a mi bábáskodásunkkal sikerült elfogadni 2010 júniusában, egy olyan követést, illetve egy olyan reakciót elkészíteni, ami arról szólt, hogy minden országnak el kell készíteni a saját maga nemzeti stratégiáját. Ezt a munkát el is kezdtük, és 2011 őszén egy meglehetősen széles társadalmi vita után 2011 decemberében, elsőként az Unióban a magyar kormány el is fogadta azt a stratégiát, amelynek a neve - és ez nem véletlenül van így - nemzeti társadalmi felzárkózási stratégia, alcíme: mélyszegénység, gyerekszegénység, romák. A továbbiakban úgy beszélek erről, mint fölzárkózási stratégiáról.

Amikor az új kormányszerkezetben az államtitkárság - amelynek korábban én voltam a vezetője, most is én vagyok a vezetője miniszteri megbízatásom után is - létrejött, akkor nem véletlenül adtuk ezt a nevet - bár nagy vita erről a kormányon belül is -, nem véletlenül adtuk a nevet ennek az államtitkárságnak úgy, hogy társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárság, mert úgy gondoltuk, hogy ha Magyarországon valaki a szegénység ügyét megpróbálja etnicizálni, vagyis kizárólag egyetlen népcsoportra leszűkíteni, minthogyha Magyarországon csak a romákat, a cigányokat érintené a mélyszegénység, akkor a probléma lényegét nem fogja érteni. Viszont, hogyha valaki kizárólag általában szegénységről, mélyszegénységről beszél Magyarországon, és nem beszél arról a speciális kérdésről, ami egyébként a romáknak az ügyét érinti ezen a tárgykörön belül és azonkívül is, az pedig megint csak becsukja a szemét a magyar valóság előtt; tehát ezért gondoltuk azt, hogy nemzeti társadalmi felzárkózási stratégiának nevezzük ezt a stratégiát, és az alcímben jelezzük, hogy itt a cigányság ügye külön figyelmet érdemel. Egyébként európai szinten is ez a megközelítés érvényesül, amennyiben egyáltalán megközelítik ezt a kérdést, amire egy jó, frappáns angol kifejezést találtak, az "explicit but not exclusive" címmel, ami azt jelenti, hogy kifejezetten oda kell figyelni ezekben a programokban arra, hogy mennyiben és hogyan érinti a romákat, de egyébként a mélyszegénységekkel kapcsolatos programokon belül kell odafigyelni erre a területre, a romák ügyére.

A mi megközelítésünk három lábon nyugszik. Az egyik az, hogy azt állítjuk, hogy ma Magyarországon a szegénységi kockázat három tényezőből származik. Az egyik az, hogy ha valaki elsősorban alulképzettség, iskolázatlanság miatt szegény családba születik, akkor ő nagy valószínűséggel szegény is marad. Hogyha valaki olyan területén születik az országnak, amelyik különösen hátrányos helyzetű, akkor valószínűleg sokkal kisebb az esélye arra, hogy kitörjön ebből a körből, mint hogyha valamivel jobb területre születik. Talán jellemző szám erre nézve, hogy Miskolcon ugyanazért a munkáért feleannyi bért lehet kapni, mint mondjuk, Budapesten; érdemes megnézni ebből a szempontból a Bosch gyár fizetési listáit. Aztán van egy harmadik kockázat, ami az etnikai kockázat: ha valaki cigány családba születik, akkor nagy valószínűséggel nehezebb neki kitörni ebből az állapotból, a mélyszegénység állapotából, mint hogyha egyébként nem cigány magyar családba született volna. Nevezzük negyedik kockázatnak, hogy ha valaki nőként születik, akkor ez még inkább hátrányos helyzet. Tehát ha valaki Nyakó képviselő úr környékén roma nőként látja meg a napvilágot, akkor különösen hátrányos helyzetűnek tekinthető; természetesen a Cserehátra gondolok.

A felzárkózási stratégia megpróbálja ezeket a területeket megcélozni. Tehát van egy területi célzás ebben a dologban - az előbb említett Cserehát, azt gondolom, hogy ilyen szempontból nagyon lényeges -, van egy etnikai célzás a dologban, és van egy általános szegénységi kockázatokat felszámolni kívánó célzás is ebben az ügyben.

Hogyha az adatokat nézzük Magyarországon, természetesen becsült számok vannak, de azért a kutatók többsége... - számokkal is lehet, és szoktak is politizálni, én ezt most a számokkal nem tenném meg. A legmegbízhatóbb adatok szerint a magyarországi roma népesség létszáma 750 ezer főre becsülhető, és ezen belül körülbelül 500-600 ezer ember él mélyszegénységben, és miután körülbelül 1,2-1,3 millió ember él egyébként Magyarországon mélyszegénységben, ez azt jelenti, hogy a jövedelme a minimáljövedelem 60 százalékát sem éri el havonta. Ez azt jelenti, hogy minden második ember, aki mélyszegénységben él, az roma, cigány ember, és minden második ember pedig nem roma, magyar ember ebben a körben. Körülbelül 400 ezer gyermek, akik a szegénységi küszöb alatt élnek, azoknak körülbelül a fele roma származású, éppen a leghátrányosabb helyzetű térségekbe koncentrálódik ez a probléma.

Ezért, amikor alcímként a gyermekszegénységet külön megadtuk mint problémát, a jövő generációk kérdését, érdemes odafigyelni arra a helyzetre, nehogy valamifajta képmutatásba essünk, amikor egyébként a magyarországi demográfiai mutatókon kesergünk, közben pedig a megszületett gyermekeknek nincs igazán komoly esélyük arra, hogy kitörjenek abból a szegény világból, amibe beleszülettek, ezért fontos az, hogy a gyermekszegénységre különös figyelmet fordítsunk, hiszen a gyermekeket sokkal jobban érinti, illetve sokkal erősebben érinti a szegénységi kockázat, mint a felnőtteket.

(13.40)

Az európai uniós összehasonlításban a gyermekek sokkal nagyobb arányban élnek mélyszegénységben Magyarországon, mint egyébként átlagban a magyar népesség, ez 22 százaléka a gyermekeknek.

Tehát a gyermekszegénység elleni programot - amit egyébként szintén az előző kormány indított a "Legyen jobb a gyerekeknek" stratégiával - szintén részévé akartuk tenni ennek a társadalmi fölzárkózási stratégiának. Tehát két olyan gyökere van, amelyekhez ugyan kritikusan viszonyulunk, ahogy az előbb említettem, de mégis úgy gondoljuk, hogy a stratégiai célok kijelölésében, a nemzetközi figyelemfölhívásában, különösen is a roma évtized program mégiscsak egy jelentős lépés volt, és ebben Magyarország olyan stratégiai újításokat hozott be, amiből, úgy gondolom, hogy más országok is tanulhatnak.

A felzárkózási stratégia abból a szempontból is, úgy gondolom, hogy újdonság, hogy nem egyszerűen stratégiát tettünk le az asztalra, hanem elkészítettük az elkövetkező évekre az intézkedési tervet is 2012 és 2014 között. Tehát ez egy olyan stratégia, aminek a mellékletében a felelősöket, a forrásokat és a határidőket láthatják és nyomon követhetik, ellenőrizhetik.

Beszéltem arról a hangsúlyeltolódásról, ami a korábbi európai uniós programokhoz képest jellemzi a magyar megközelítést. Úgy gondoljuk, hogy természetesen az emberi jogok hangsúlyozása, az emberi méltóság hangsúlyozása ezen a területen egy nagyon fontos megközelítés, mégis azt hisszük, hogy ha a gazdasági és a szociális helyzettől függetlenül közelítünk, és a valóságtól függetlenül, a valóságtól elvonatkoztatva közelítünk kizárólag emberi jogi szemüvegen keresztül ehhez az ügyhöz, akkor sem a romáknak, sem más szegénységben élőknek nem teszünk jót. Hiszen kizárólag áldozatszerepben fogjuk őket látni, és ez a saját magukért vállalt felelősséget bizony nem fogja bennük erősíteni.

Ezért a hangsúlyt áthelyeztük egy olyan területre, ami elsősorban a szociális és a gazdasági fejlődést tekinti. Hiszen úgy gondolom, hogy Magyarországon, miközben ezt az ügyet alapvetően egy negatív hozzáállás veszi körül polgártársaink részéről - okkal, ok nélkül -, aközben azt talán még ebben a Házban is mindannyian együtt, bármelyik párt színeiben ülünk is, konszenzussal tudjuk képviselni, hogy ma Magyarországon a mélyszegénységben élő rétegek, ezen belül a romák helyzete a gazdasági fejlődésnek, a gazdasági növekedésnek egy fontos akadályát képezi. Tehát a hatékony beavatkozás nemcsak egyszerűen emberbaráti beavatkozás, hanem az egész ország ügye, ezért szoktunk úgy beszélni erről az ügyről, mint ami nemzeti ügy, nemzetstratégiai ügy, a magyar nemzet elkövetkező évtizedekben való fejlődésének, kibontakozásának lehet egy nagyon jelentős akadálya, de ha jól kezeljük ezt az ügyet, akkor adott esetben még motorjává is válhat.

Ha szabad megint egy európai uniós kitekintést néhány mondat erejéig megengedni magamnak, akkor azt mondanám, hogy komoly közgazdászok felmérése szerint, ha a romák foglalkoztatási szintje Európában elérné a foglalkoztatási átlagot, erre emelkedne, akkor az 2 és 4 százalék közötti nemzetiössztermék-növekedést tudna eredményezni. Egy elég furcsa kontraszt, hogy miközben - legalábbis az alacsonyan kvalifikált munkakörökben - harmadik országokból, az Európai Unión kívüli országokból jelentős importra szorul az Európai Unió munkaerőben, aközben az itt lévő 8, 10, egyesek szerint már 12 milliós cigányságot nem tekintjük ebből a szempontból potenciális partnernek.

Azt gondoljuk, hogy természetesen ismerve a problémát, amit rózsadombi szociológusok címszóval szoktunk illetni, hogy vannak bizony Magyarországon ma nagyon sokan, elsősorban nem roma származásúak, akik abból élnek, hogy évtizedek óta különböző tanulmányokat szerkesztgetnek össze és tesznek le a politikusok asztalára, és ezt helyzetelemzésnek nevezik; ezzel együtt úgy gondoljuk, hogy egy komoly helyzetelemzés nélkül mégsem lehet ebben a kérdésben elindulni. Vannak nemcsak rózsadombi szociológusok, hanem olyan komoly szociális munkások, akiknek nemcsak tereptapasztalataik vannak, hanem elméleti ismereteik is. Ők készítették ezt a helyzetelemzést, ami ezeknek a hátrányoknak a bemutatását és a kiutakat próbálja fölmutatni ebben a stratégiában. Ahogy említettem, a gyermekjólét prioritása és a romaügy prioritása benne van ezen a területen.

A társadalmi vita következményeként két olyan területet illesztettünk hozzá a stratégiánkhoz azon túl, amit az Európai Unió elvárt a maga stratégiájában, keretstratégiájában, amelyek, úgy gondolom, hogy Magyarországon különösen fontosak, tehát a foglalkoztatás, a tanulás, a lakhatás és az egészségügy kérdése mellé mi hozzátettük a szemléletformálás és a közbiztonság kérdését.

A szemléletformálás kérdése arra utal, hogy ha egy negatív környezet vesz körül a társadalomban valamilyen ügyet, ha úgy gondoljuk, hogy ebben az ügyhöz mi csak elutasítással tudunk fordulni, akkor bizony bármilyen erősek a kormányzati szándékok, nem fogunk tudni sikert elérni. Ha ez nem tükröz egyfajta társadalmi konszenzust, hogy ebben az ügyben pozitív változásokra van szükség, és nem kíséri - mondjuk így - a civil társadalom, polgári világ támogatása, akkor bizony egy negatív környezetben a jó eredmények is visszájukra tudnak fordulni.

Ismerjük ezt az enyhén vagy erősebben populista megközelítést, hogy amikor kimondjuk a pozitív diszkrimináció kifejezését, akkor erre Magyarországon általában negatívan reagálnak azok, akik úgy gondolják, hogy tőlük elvesznek valamit, és odaadnak másoknak, amit azok pedig nem érdemelnek meg. A pozitív diszkrimináció az élet számos területét átszövi, és nincs talán egyetlen olyan magyar polgár sem, aki ebben az ügyben ne lenne valamilyen módon haszonélvezője annak, hogy az állam - természetesen a különböző területeken, akár úgy, hogy aktivitást díjazva - olyan juttatásokban részesíti a polgárait, amiket esetleg más csoportok nem kapnak meg, ha ő aktívabb ebben az ügyben. Talán említettem már itt, a Házban, például ilyen a színházjegy vagy a mozijegy, aminek a jelentős részét az adófizetők fizetik. Azt is mondhatnánk, hogy diszkriminálva van az, aki nem jár színházba, hiszen ő nem kapja meg ezt a támogatást, de ez már csak így van, az aktivitást lehet díjazni. Vagy pedig olyan területen, ahol valaki különös hátrányt szenved el, megpróbálnak neki pluszsegítséget adni. Nagyon fontos, hogy itt az az elv, az az alapelv érvényesül, hogy a pluszjuttatásokért teljesítményt várunk el. Most már elsősorban az iskolában az ösztöndíjprogramokban, de egyébként, ha gondolunk a közfoglalkoztatás rendszerére, az is teljesen nyilvánvaló, hogy megpróbáljuk a segély világából a munka világa felé terelni ezeket a csoportokat.

Tehát a szemléletváltoztatás azért fontos, hogy egyrészt nyilvánvalóan tisztán, világosan és őszintén beszéljünk azokról a konfliktusokról, amelyek ma többségnek és kisebbségnek a viszonyát terhelik. Nagyon fontos, hogy beszéljünk azokról is, amiknek etnikai hátterük van, vagy pedig úgy tűnik, hogy etnikai hátterük van, és éppen akkor, ha erről egy valóságos társadalmi párbeszéd bontakozik ki, derülhet ki, hogy mi az, aminek valóban lehet etnikai, faji háttere, és melyek azok a konfliktusok, ahol a mélyszegénységben élők kiszolgáltatottsága eredményezi ezt a fajta szembenállást.

És akkor el is jutottunk a közbiztonság kérdéséhez, ami Magyarországon, azt gondolom, különösen hangsúlyos dolog. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm szépen. Úgy tudtam, hogy 25 percem van, de most akkor...

ELNÖK: Miniszter úr, a téma fontosságára tekintettel a Házszabály értelmében egy percre van még lehetőségem, hogy annyit adjak önnek.

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Akkor be fogom fejezni.

ELNÖK: Parancsoljon!

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Munkatársaim akkor rosszul tájékoztattak, én egy 25 perces beszédre készültem.

ELNÖK: Annyi, miniszter úr, letelt a 25 perc.

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Igen, 25 perc letelt? (Derültség.)

ELNÖK: Fölgyorsult az idő. (Nyakó István: Nekem többnek tűnt.)

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Nekem meg kevesebbnek, így van ez.

ELNÖK: Kérem szépen akkor azt az egy percet miniszter úrnak!

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Befejezem, így van.

Említettem az öngondoskodás képességét. És akkor végül hadd mondjam azt, hogy amennyiben az Országgyűlés határozatban megerősíti ezt a stratégiát és ennek a stratégiának az összevezetését a roma évtized programmal és a "Legyen jobb a gyermekeknek" programmal, akkor azt tudjuk ígérni, hogy kétévente az Országgyűlés előtt be fogunk számolni a konkrét eredményekről és a hiányosságokról.

Köszönöm szépen a megértést és a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 4 2012.09.17. 5:12  1-4

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Asszony! Nem tudom, hogy ön emlékszik-e még arra a mondásra, hogy dicsérjen meg téged az E. Fehér Pál (Derültség a Fidesz soraiban.), aki egy "kiváló" publicista volt a Népszabadságban - a "kiváló" idézőjelben van, Lendvai Ildikó sokat tudna róla mesélni -, akit ő megdicsért annak idején, a pártállam idején, az szégyenkezett az ellenzéki körökben. Én természetesen nem szégyenkezem azért, merthogy valóban a családon belüli erőszak - már erről, hogy ezt valóban így kell-e nevezni, azért még váltsunk néhány szót - olyan fontos kérdés ma Magyarországon, ami nemcsak azt a százezer aláírást, hanem több százezer embert érint és érdekel, és éppen azok nem tudnak és nem szólalnak meg ebben az ügyben, akik egyébként áldozatok.

Tehát egyrészt köszönöm az elismerést, másrészt nyilván amikor megpróbál a frakciónk egyes tagjaival vagy éppen a kormány más intézkedéseivel engem itt szembeállítani, abban nem tudok partner lenni, mert úgy gondolom, hogy ebben az ügyben, és ha komolyan gondoljuk azt, hogy a családon belül, párkapcsolatokban, együttélésekben olyan erőszakos cselekmények vannak, amelyekkel szemben nem csak a jelenlegi büntetőjogi eszközökkel kell fellépni, ha azok kevesek, azokat ki kell bővíteni, akkor érdemes tényleg erről beszélni. Tehát ha idekeverünk minden mást, amiben természetesen ez a kormány az ön számára elfogadhatatlan, és azokat a kérdéseket idehozzuk, akkor nyilván nem tudunk ebben partnerek lenni.

Tehát én azt javaslom a parlamenti patkó összes oldalának, hogy akkor valóban koncentráljunk arra, ami ennek az aláírásgyűjtésnek a célja volt és amire mi vállaltuk egyébként azt egy közös megbeszélésben, hogy munkacsoportot fogunk létrehozni, és ez nem más, mint az a helyzet, hogy Magyarországon valóban és a világ más tájain is vannak olyan együttélések, ahol az emberek nemcsak hogy képtelenek egymással kijönni, hanem olyan brutális helyzetek jönnek létre lelki és fizikai értelemben, amelyek elfogadhatatlanok, és ilyenkor az államnak mint ultima ratiónak, mint utolsó eszköznek vagy utolsó menedéknek be kell lépnie, és ezekben a családokban vagy más együttélési típusokban meg kell védeni az áldozatot.

(13.10)

De hogy a félreértés honnan jön? Talán az első időszakban - vagy nem talán, hanem egészen biztosan - elutasítóan álltunk ehhez a kérdéshez. Ez pontosan onnan van, ami az ön jelenlegi hozzászólásában is az egyoldalúságot jelenti: ön nők elleni erőszakról beszél, miközben megállapodtunk abban - azt hiszem, a szombati megbeszélésünkön is -, hogy nem egyszerűen a nőkről van szó. Ha meghallgatja, megnézi vagy talán részt is vett az elmúlt napok megmozdulásain, vagy megnézi azokat a honlapokat, ahol elképesztően, azt mondanám, nevetséges, primitív férfiellenes jelszavak mögé próbálják ezt az egész ügyet beállítani, akkor így nem fog célt érni a dolog, hiszen az idős emberek bántalmazásában természetesen a férfiak is benne vannak.

Vagy mondok egy olyan példát, ami kimondottan és elsősorban férfiakat érint: például a csicskáztatásnak a Magyarországon sajnos elterjedt intézményében olyan idős embereket aláznak meg, akiknek a többsége férfi. (Gőgös Zoltán: Nem családon belül!) Az elkövetőknek is egyébként jelentős százaléka ebben az esetben nő. Tehát szerintem ne csináljunk ebből egy ilyen nő-férfi kérdést, mert akkor valóban - nem is tudom, hogy szabad-e azt a szót használni - kékharisnyás üggyé tesszük ezt a dolgot, hanem beszéljünk arról, ami valóban a szociális nyomornak, a lelki nyomornak a következménye, és ami ellen föl kell lépni.

Azt kérem, hogy ne beszéljünk családon belüli erőszakról; azért, mert a család számunkra az egyik legfontosabb érték nemcsak ma Magyarországon, hanem az életünkben, és összekeverni olyan dolgokkal, amelyek nem méltóak ehhez a kifejezéshez, bizony félreértésekre adhat okot. Azt javasolnám, hogy beszéljünk inkább kapcsolati erőszakról, beszéljünk együtt élők közötti erőszakról, és akkor fogunk megfelelni majd adott esetben egy önálló törvénnyel is a választók akaratának, ha ebben a széles összefüggésben tekintjük a dolgot. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Nőellenességgel és nőket hátrányba hozó intézkedésekkel vádolni ezt a kormányt, elég komikusnak tartom, hiszen azt hiszem, mi vagyunk az első kormány, amelyik miniszteri biztost nevezett ki például a nők munkaerő-piaci helyzetének javítására. (Moraj az ellenzék soraiban.)

Azt mondani, hogy az óvodai férőhelyekben ne csökkentsük a négyzetmétert, azt jelzi, hogy nem ismeri a képviselő asszony az országot. Az a helyzet, hogy van, ahol lehet óvodát építeni, van, ahol nem, de addig is azoknak a gyerekeknek, akiket szeretnénk elvinni az óvodába - ezt is ez a kormány vezeti be -, adott esetben inkább kisebb férőhelye legyen, mint hogy kívül maradjanak ezen a dolgon. Ez egy olyan gyakorlati, praktikus intézkedés, amire egyszerűen szükség volt.

Tehát valóban úgy van - és én is elismerem Halász Pálmának (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) a fáradozásait -, hogy nagyon sok könnyet gyűjtöttek össze ebben az aláírásban. Ha ennek akarunk megfelelni, akkor hagyjuk ki ezt a pártpolitikai dimenziót, szerintem akkor segítünk azokon, akik érintettek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 28 2012.09.18. 1:41  23-55

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt akadémiai Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én csak egypár percre veszem igénybe a figyelmüket, hiszen Hoffmann Rózsa államtitkár asszony a felelőse ennek a területnek, csak szerettem volna megköszönni a beszámolót. Ez az előző kormány időszakából nyúlik a miénkbe, ezért külön örültem annak, hogy az elnök úr kiemelte a 2012-es költségvetésben látható változásokat és azt a nagy átalakulást, amit egyébként honorált ez a költségvetési emelkedés, hiszen a Tudományos Akadémia rendszere, egyáltalán a kutatás rendszere olyan módon alakult át az intézményekkel, amit valóban lehetett ilyen módon honorálni és elismerni, és valóban, az a három nagy összehangolás, amire szükségünk van együtt, az európai uniós irányoknak, Magyarország gazdasági érdekeinek az összehangolása és ebben a Tudományos Akadémia szerepe a források és az irányok összehangolásában, a másik nagy összehangolás, ahol a gazdasági növekedést a társadalmi tőke, vagyis az emberi erőforrás állapotát és a fenntartható fejlődést hozzuk össze, ami az ország jövője szempontjából nagyon fontos, ebben is a Tudományos Akadémia és ezen belül a társadalomtudományi kutatások nélkül nem lehet előrelépni.

A harmadik nagy terület, amiről talán kicsit kevesebb szó esett, a felsőoktatás irányainak és a Tudományos Akadémia munkájának, illetve az oktatáspolitikának az összehangolása, ahol jövő évben is több mint 37 milliárd forint pluszforrás kerül be a felsőoktatásba, és nagyon fontos, hogy ennek a felhasználása olyan módon történjen, hogy ezek az irányok valóban egyfelé menjenek és egymást erősítsék, ne pedig gyengítsék.

Én így köszönöm meg még egyszer a beszámolót, és átadom a szót az államtitkár asszonynak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 20 2012.09.24. 3:54  17-20

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Kedves Lezsák Sándor! Valóban nagy történet ez, nagy, szép és magyar történet, ami nem nélkülözi a tragikus vonulatokat sem, de a büszke vonulatokat sem, azt az esélyteremtést, amire valóban büszkék lehetünk. Az én méltatásomban a tisztelet és a megbecsülés hangja szólal meg, hogyan merészelném értékelni azt, amit Lezsák Sándor itt az előbb elmondott.

Ha megengedi a Ház, akkor mégis fölolvasnék néhány nevet, hogy kik is voltak ott abban a sátorban, hogy a dolog tragikussága és büszkesége egyszerre megjelenjen: Lezsák Sándor, Bakos István, Bíró Zoltán, Csurka István, Fekete Gyula, Für Lajos, Csoóri Sándor, Gombár Csaba, Pozsgai Imre, Konrád György, Püski Sándor, Kósa Ferenc, Lengyel László, Szabad György, Pomogáts Béla, Balczó András, Áder János, Cseh Tamás, Kubik Anna, Závada Pál és a végén Csengey Dénes, Czakó Gábor. Csengey Dénes, aki azt mondta: szeretnék két szót mondani, ez az egy kérdés pedig úgy hangzik, hogy hol vannak a fiatalok, hol vannak a húszévesek, hol vannak a harmincévesek - nem tudom, hányadik tanácskozás ez, amelyiknek én vagyok a legfiatalabb felszólalója -,s hát vegyétek már észre, hogy egy örökifjú volt csak ebben az országban, az Honthy Hanna volt, mi nem vagyunk örökifjak, a fiatalokat hívjátok meg legközelebb. Ezek az akkori fiatalok részben most itt vannak ebben a Házban, és így fejezzük ki az elismerésünket azoknak, akik ott voltak a sátor alatt. Sokan voltak, sokfélék, széttartó utak, de úgy gondolom, az üzenet a mai napig aktuális.

Most szeretnék mégis néhány gondolattal a folytatásról beszélni. Arról a folytatásról, amelyik a hajszálgyökerek folytatása, amelyik nem a nagypolitika összeborulása vagy éppen a különböző programok meghirdetése - hiszen abból számtalan eseményben lehetett részünk az elmúlt 22 évben -,s hanem azoknak az embereknek a tanításáról szeretnék beszélni, akik az elmúlt 25 évben ott újra és újra összegyülekeztek, már nem a sátorban, hanem abban a nagy kertben, azokban az épületekben: a néptanításról, a népfőiskolákról. Azoknak is szeretnék tiszteletet adni és köszönetet mondani, akik ott tanítottak és ott tanultak. Úgy gondolom, hogy nem túlzok, ha azt mondom, hogy több százezren fordultak meg ott az elmúlt három évtizedben, akik túlélték a politikai kudarcokat és tanultak azokból. Azt kívánom, hogy Kárpát-medence-szerte legyen folytatása annak a népfőiskolai munkának, ami ott Lakiteleken valóban arra tanít bennünket, hogy megfogadjuk Makovecz Imre gondolatait, amit éppen Lakitelek 20. évfordulóján fogalmazott meg. Azt mondta, hogy rendkívül radikális Lakitelekre volna szükség, amely pontot tesz annak a naivitásnak a végére, amely bennünket utolért.

Bizony, sok politikai naivitás ért bennünket utol az elmúlt 22 évben. Bízom benne, hogy az a népfőiskola, amelyik ott él és tanít, segít bennünket ezeknek a naivitásoknak a legyőzésében, egy valóban olyan reálpolitikában, amelyik megfogalmazódik a lakiteleki nyilatkozatban, hiszen az a mondat, hogy hiszünk abban, hogy a megújhodás erői széles körű összefogással kijuttatnak a válságból, sajnos, bizony ez az üzenet a mai napig érvényes.

Köszönjük a sátrat, köszönjük a sátor darabjait, és igyekszünk méltók lenni rá, és azt a radikális Lakiteleket egyszer majd azért meg kellene csinálnunk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Józsa István: Ajjaj!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 26 2012.11.13. 7:06  23-149

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Szakszervezeti Vezetők! Miért is van szükség erre az egészre? Ezt a kérdést elég gyakran felteszik mindazok, akiket érint az oktatás ügye, meg azok is, akiket nem érint, de hát a többség ebben az országban mégiscsak érintve érzi magát, ha nem konkrétan a személyében, akkor családtagjai, gyermekei okán, vagy pedig éppen azért, mert felelősséget érez a következő generációért.

Ebből a gondolatból indulnék ki hozzászólásom elején. Miért is van szükség erre az egészre? Azért van szükség erre az egészre, mert ahogyan számos állami nagy ellátórendszer, úgy a közoktatás is megérkezett egy olyan pontra az elmúlt 20 év eredményeként, ahonnan már azon az úton nem lehet továbbmenni, amin eddig jártunk.

Ennek többféle vonatkozása van. Az egyik, amit a nemzetközi felmérések mutatnak, az az egyre gyengébb teljesítmény, ami ennek a rendszernek a végén kijön, és ezt leginkább a versenyképes tudás hiányában jelölném meg. Tehát miközben a legtöbbet szeretnénk adni a gyermekeinknek, a felnövekvő nemzedéknek, azt szeretnénk, ha megállnák a helyüket a XXI. század világában is, és olyan szakmához, olyan megélhetéshez jussanak, ami valóban méltó élet lehetőségét teremti meg a számukra, aközben azt látjuk, hogy valami alapvetően hiányzik ebből a közoktatási rendszerből; és miközben rengeteg pénzt és energiát ölünk az úgynevezett felzárkózásba, aközben éppen az a jól teljesítő közép az, amelyik hiányzik ebből a rendszerből, tehát a versenyképes tudás.

A másik pedig, ami miatt szükség van arra az átalakításra, amibe két évvel ezelőtt belefogtunk, ennek a rendszernek a szerkezeti és a financiális fenntarthatatlansága. És itt valóban tulajdonképpen együtt kellene tárgyalnunk ezt a témát és aztán majd a törvényt is azzal a képtelenséggel, amiben az a feladatmegosztás, ami a központi állam és az önkormányzatok között megvalósult az elmúlt időszakban, megint csak eljutott a működésképtelenséghez. Ugyanis a helyi önkormányzatokra az elmúlt, mondjuk így, 20 évben, egyre nehezebb feladatokat róttunk, és közben pedig nem teremtettük meg ennek a finanszírozásának a lehetőségét. A körülmények egyre nehezebbek voltak, és ők így működtették a helyi közszolgáltatások rendszerét, sokszor erejükön felüli mértékben fejlesztettek is.

Mindezt annak érdekében tették, hogy a helyi lakosok minél magasabb minőségű közszolgáltatáshoz jussanak hozzá, és valóban, amikor itt úgy gondoljuk, hogy ezt a rendszert át kell alakítani, akkor világossá kell tenni, hogy senkit nem akarnánk a vádlottak padjára ültetni, talán leginkább az elmúlt 20 év központi kormányzását lehetne, ha már a vádlottak padjára szeretnénk bárkit ültetni, de én inkább a megoldásban gondolkodnék. A helyzet az, hogy képtelenséget vártunk el tőlük, olyan dolgokat, amire nemcsak a financiális lehetőségeik, hanem egyéb lehetőségeik sem voltak adottak, és közben pedig el kell ismerni, hogy ezt számos helyen nagyon komoly odafigyeléssel, áldozatvállalással, a saját iskoláikért folytatott felelősségvállalással tették, és ez mindenképpen tiszteletre méltó.

És amikor átalakul a rendszer, akkor úgy gondolom, mindent meg kell tennünk azért - az elmúlt hetek vitái nyilvánvalóvá tették, hogy mi kormányon ezt szeretnénk, és a kormány mögött álló frakciók is azt szeretnék -, hogy azokat az értékeket, azokat az eredményeket, azt a felelősségvállalást, amit az önkormányzatok hozzátettek ehhez a rendszerhez, továbbra is hasznosítani tudjuk, az megmaradjon, ne vesszen kárba. Viszont mindazt a képtelenséget és lehetetlenséget, ami keletkezett ezen a területen, valamilyen módon orvosolni kell. Először is azt, hogy az önkormányzati szektor tartalékai teljes mértékben kimerültek, gyakorlatilag semmivé foszlottak. Azok a feladatok és az az említett finanszírozási forrás nem volt összhangban egymással, és a világgazdasági válság is 2008-2009-ben súlyosbította ezt a helyzetet.

Tehát amikor az önkormányzati rendszert megújítjuk, akkor fontos, hogy újragondoljuk az államháztartáson belüli feladatmegosztást és az ellátási felelősségek telepítését. Ezt kell valóban újjászerveznünk. Ez nemcsak az oktatásnak, hanem az igazgatásnak és a szociális ellátásnak a területén, sőt a kultúra világában is jelentős változásokat eredményez. Közben megpróbáljuk megszabadítani a múlt örökségétől ezeket az önkormányzatokat, itt az adósságállományról van szó, ami nyilván egy állampolgárnak, aki a maga kis háztartásán belül gondolkodik, talán olyan sokat mond, hogy a végén már semmit sem mond, de azért mégiscsak egy több mint 600 milliárdos hitelállományról van szó, és ez 1956 önkormányzatot érint Magyarországon.

Sőt, van egy nagyon jelentős része ennek az adósságállománynak, egy olyan kötvénykibocsátás, ami egyébként működési célú kötvénykibocsátás. Tehát ez azt jelenti, hogy az önkormányzatok jelentős része arra kényszerült, hogy úgy rendezkedjen be az elkövetkező években, hogy hitelből finanszírozza azokat a közszolgáltatásokat, amiket egyébként az államnak kötelessége az állampolgárok rendelkezésére bocsátani.

Hogy csak egyetlenegy számot mondjak: ma Magyarországon valamivel több mint 2 millió ember van csak, aki nem olyan önkormányzat területén belül él, amelyik teljesen el van adósodva, és nem képes a jövőben csak hitelből finanszírozni a közszolgáltatásait. Ez az az egyik legfontosabb érv, ami miatt úgy gondoltuk, hogy lépni kell ebben az ügyben: a rendszer fenntarthatatlansága.

Mit várunk attól az önkormányzattól, amelyik újra és újra kötvénykibocsátásra kényszerül, hogy egyáltalán a pedagógusok bérét vagy adott esetben a szociális ellátásokat finanszírozni tudja? Tehát ez egy fontos lépés, egy olyan lépés, amivel, úgy gondolom, nyilván - és ez a harmadik szempont - együtt kell járnia egy tartalmi megújulásnak. A Nemzeti alaptanterv elfogadása ezt a tartalmi megújulást mindenképpen biztosítja, hiszen éppen a versenyképes tudás megteremtése, közben a nemzeti értékek megőrzése, egyfajta nemzeti tudásminimum megteremtése egy jelentős lépés ezen a területen.

Tehát a biztonság érdekében tesszük, amit teszünk; a kicsik érdekében tesszük, amit teszünk; a színvonal érdekében tesszük, amit teszünk, és hatékonyság érdekében tesszük, amit teszünk. Én arra kérem képviselőtársaimat, hogy ezzel a felelősséggel vegyünk részt ebben a vitában.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

(10.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 30 2012.11.20. 10:15  27-182

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a magyarországi cigányság ügyéről, a fölzárkózásról, a fölzárkóztatásról vagy az integrációról beszélünk, akkor ezzel az a legnagyobb baj, hogy erről inkább csak beszélünk. Van egyfajta, hogy is mondják ezt... - elegánsan azt mondják, hogy nyelvpolitikai küzdelem, de ha ennek kapcsán lehetne egy kicsit erősebben fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy szájkarate folyik ebben az ügyben. Vannak, akik csak úgy képesek beszélni erről az ügyről, hogy a bűnözés témáját hozzák ide, és kizárólag ebben az összefüggésben képesek beszélni az ügyről, vannak, akik pedig kizárólag áldozatokról beszélnek az ügyben. Ez a két szélsőség, ami között mi szeretnénk meghatározni a kormány pozícióját.

Súlyos tévedést jelent az, ha kizárólag emberi jogi kérdésnek tekintjük a magyarországi cigányság fölzárkóztatását és fölzárkózását, mert akkor eltekintünk azoktól a társadalmi összefüggésektől, amelyek ma Magyarországon nemcsak etnikai csoportoknak, hanem bizony a társadalom jelentős részének a mélyszegénységet jelölték ki mint helyzetet. Az ebből való kitörés nem kizárólag és nem is elsősorban etnikai kérdés. Éppen ezért nem lehet egyszerűen csak a diszkrimináció, a diszkriminációellenesség vagy a pozitív diszkrimináció kategóriájában beszélni erről.

A másik félreértés, mint említettem, ha kizárólag közbiztonsági kérdésnek tekintjük ezt az ügyet, és azt hisszük, hogy ha a bűnözés elleni küzdelemben netán etnikai alapon megkülönböztetünk csoportokat, és megrendszabályozzuk őket, akkor megoldottuk ezt az ügyet. A harmadik félreértés pedig az, ha úgy tekintünk rájuk, ezekre az emberekre, akár a mélyszegénységben élőkre és ezen belül a romákra, hogy egy olyan szociális kérdésről van szó, ami a szociális ellátások biztonságával megoldható, és akkor valamilyen módon ebben a szegény állapotban is ki lehet tartani.

A negyedik félreértés az, amikor csak cigányokról, csak romákról beszélünk ebben az ügyben. Tudjuk azt, hogy éppen a posztkommunista társadalmak sajátossága az, hogy bizony nemcsak nyertesei, hanem súlyos vesztesei is vannak a rendszerváltoztatásnak nevezett folyamatnak. Ezek közé mindenképpen odatartoznak a romák. Talán ők az egyik legnagyobb vesztesei ennek az ügynek. Hogy csak egy adatot mondjak, a '80-as évek elején még a munkanélküliség az ő köreikben nem volt több, mint 13-14 százalék, ma pedig 85 százalék fölött van. Ez jelzi szerintem azt az irányt, amerre haladtak az ügyek az elmúlt 20 évben. Tehát nemcsak cigányokról, nemcsak romákról beszélünk, hanem minden olyan emberről, akinek a rendszerváltoztatás nem nyújtott valóságos esélyt, hanem sokkal inkább a leszakadás, a lecsúszás volt rájuk jellemző.

Én az emberi jogi kérdés, a közbiztonsági kérdés, a szociális kérdés és csak a romák ügy helyett azt mondanám, hogy nemzetstratégiai kérdésről van szó. Ma az, hogy mi lesz a magyarországi cigányság jövője, egyáltalán a magyarországi mélyszegénységben élők jövője, nemzetstratégiai kérdés számunkra. Ettől függ nagyrészt Magyarország jövője. Tehát nem elsősorban és nem kizárólag humanitárius problémáról beszélünk, bár a humánum hangvételét mindenkinek ajánlom figyelmébe, szerintem erre szükség van ebben az ügyben is, hanem sokkal inkább az a kérdés, hogy ki fog itt dolgozni majd az elkövetkező 5-10-15-20 évben, ki fogja tudni fönntartani a nyugdíjrendszert, hogy fogják fizetni a nyugdíjunkat, ki tartja fönn az egészségügyi ellátórendszert és így tovább. Azért, mert egy olyan 700-750 ezres tömegről beszélünk, ahogy említettem, ahol a munkanélküliség 85-90 százalékos, ahol az iskolába járó gyermekek nagy része ugyan a 8 osztályt elvégzi, ebből a szempontból talán a legjobb pozícióban vagyunk Európában a roma gyerekek alapfokú oktatási intézményben való teljesítményét tekintve, de utána nincs folytatás. Nincs folytatás a szakma világában, nincs folytatás a továbbtanulás világában, vagy ha el is jut már a roma gyerekek, a mélyszegénységben élő gyerekek egy jelentős része a középiskolába, jelentős részük nem fejezi be a középiskolát, és egyetemre már csak nagyon alacsony számban tudnak jutni.

Ha szabad néhány mondatot arról mondani, hogy mit is jelent ezen a területen az az "Új kezdet", amit a második Orbán-kormány meghirdetett, akkor talán az első és legfontosabb intézkedés volt, hogy kijelöltük a kormányzatban azt a helyet, a társadalmi fölzárkózásért felelős államtitkárságot, ahol minden olyan ügynek össze kell gyűlnie, és onnan kell kiindulnia minden impulzusnak, amit ezt a fölzárkózáspolitikát illeti. Létrehoztuk a cigányügyi tárcaközi bizottságot, amely biztosítja a kormányzaton belül koordinációt, komoly jogosítványokkal, létrehoztuk a Roma Koordinációs Tanácsot, ami a társadalmasítását végzi ennek a folyamatnak, hogy folyamatos kapcsolatban legyünk mindazokkal, akinek ebben az ügyben mondanivalójuk vagy tennivalójuk van.

A másik nagyon fontos lépés volt az, hogy rögtön a kormányzati ciklus elején vállaltuk azt, hogy az Európai Unió keretein belül elkészítjük azt a keretstratégiát, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy Magyarországot és ennek a régiónak az országait nem lehet egyedül hagyni, nem szabad egyedül hagyni ezzel az üggyel. Hiszen, ahogyan azt néhányszor elmondtuk már nyugat-európai fővárosokban is, azért az nem stimmel, hogy az orvosaink kellenek, a romáink pedig nem kellenek Nyugat-Európában. Ha egységes Európában gondolkodunk, ha fönn akarjuk tartan a szabad mozgás, a szabad utazás és a munkavállalás ügyét, és azt ki akarjuk szélesíteni, akkor bizony európai uniós állampolgárokról beszélve szükség van erre az együttműködésre.

Az európai roma keretstratégia - és örülök annak, hogy itt van Járóka Lívia képviselő asszony az Európai Parlamentből - egy olyan munka, amit éppen Magyarország éppen az ő személyén keresztül már évekkel ezelőtt elkezdett. És nem véletlen talán az, hogy éppen mi vállaltuk azt, hogy ezt az ügyet odatesszük az európai nyilvánosság elé, ami azóta történt és azelőtt történt, úgy gondolom, indokolja, hogy jó döntést hoztunk. És akkor beszéljünk néhány szót a konkrétumokról, bár örülök annak, hogy államtitkár társaim, mind a minisztériumból, mind más minisztériumokból itt vannak. Ez jelzi, hogy milyen fontos a kormánynak ez az ügy.

Beszéljünk a konkrétumokról! Talán a legfontosabb az, hogy úgy döntöttünk, úgy gondoltuk, hogy a teljesítményelvet kell ebben az ügyben is a középpontba állítani akkor, amikor be akarjuk vezetni a 3 éves kortól kötelező óvodát, vagy amikor átalakítottuk az ösztöndíjrendszert, ami azt jelenti, hogy ma már akkor lehet támogatást kapni, ha a teljesítmény ezt visszajelzi, hogy érdemes ösztönözni a gyermekeket, a fiatalokat a továbbtanulásra. Az a felsőoktatási szakkollégiumi hálózat, amit létrehoztunk, és amiben ma már több mint 120 roma származású egyetemista tanul egyházi keretben, ez jelzi a munkánk irányát. Talán az egyik legfontosabb célkitűzés, ezt meg lehet így fogalmazni, egy olyan roma, cigány középosztály megteremtése és megerősítése, amely nemcsak hajlandó, hanem valóban képes is együttműködni a többséggel, és nyilván erre megfelelő válaszokat kap a többségi társadalomtól.

A munkahely és tanulás program, amit mi évek óta hirdetünk, valóban a Start-munkaprogramban, erről majd nyilván Czomba államtitkár úr fog beszélni, olyan komoly változást ért el, hogy több tízezren vannak azok a romák és mélyszegénységben élők, akik dolgoznak ebben a programban, és még soha nem voltak egyébként munkaviszonyban Magyarországon. Ez egy hihetetlenül fontos dolog, hogy elindítjuk őket ezen a területen. Fontos, hogy hozzájáruljon majd ehhez a közmunka-, a Start-programhoz az a képzés, amit elindítottunk, és még ki kell szélesíteni, hogy valamilyen módon a szakma irányába is el tudjuk mozdítani ezeket az embereket.

És a harmadik lényeges terület a munka és a tanulás mellett a lakhatási kérdés, ami nyilván bizonyos szempontból valóban közbiztonsági kérdése is ezeknek a szegregálódott embereknek. Egyetlenegy számot szeretnék mondani, 2010-ben az előző kormány kiírt egy nagyon komoly telepfölszámolási programot, amire senki, azaz senki nem jelentkezett Magyarországon, pedig volt rá 500 millió forint. Mi ezt a programot átalakítottuk, 120 önkormányzat szeretne együttműködni ebben az ügyben. Ez jelzi azt, hogy úgy gondoljuk, hogy nem csukhatjuk be a szemünket ezek előtt a problémák előtt. A telepprogramunkat nem telepfölszámolási programnak nevezzük, hanem teleprehabilitációnak. Megpróbáljuk személyre szabottan, a helyi önkormányzatok igényeit és elképzeléseit figyelembe véve, együttműködve a roma közösséggel, ezeket a programokat megvalósítani. Ehhez kapcsolódik egy olyan uniós program, amit különösen szeretnék itt kiemelni, és amelynek célja az, hogy több mint ezer roma nőt vonjon be szociális asszisztensként abba a közvetítő szolgálatba, ami a roma közösségek, a roma családok és a magyar hatóságok, az állam különböző szervei között van.

Összefoglalóan azt tudnám mondani, hogy a romaügy Magyarországon sokkal fontosabb annál, mint hogy kizárólag a cigányokra bízzuk. A másik mondat, kérném a média képviselőit, hogy a kettőt csak együtt idézzék: a romaügy sokkal fontosabb annál, minthogy a cigányokat kihagyhatnánk belőle. Tehát a romatársadalom részvétele nélkül nem lehet javítani ezen a helyzeten. Azért olyan fontos, hogy az Országos Roma Önkormányzattal egy olyan megállapodást kötött Magyarország miniszterelnöke, amit azóta már újra megerősített, amiben konkrét számok, konkrét feladatok, konkrét felelősségek vannak rögzítve.

Úgy gondolom, keveset beszélünk arról, hogy sok jó ember dolgozik ezen a területen, sok jó dolog történik ezen a területen, még ha történelmi léptékűnek ezt nem is nevezném. Mégis azt gondolom, hogy elindultunk a jó irányba, és nagyon fontos, hogy azok a jó emberek, akik ebben az ügyben együttműködnek a többségi társadalom részéről, akik hajlandók segítő kezet nyújtani és azok a romatársadalom részéről, akik szintén együtt akarnak működni ebben az ügyben, azok is megszólaljanak, ne csak azok, akik inkább hergelni szeretnék ebben az ügyben a közvéleményt. Ehhez a jó emberek együttműködéséhez kérem az önök támogatását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(10.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 8 2012.12.17. 3:25  6-8

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Mintha egy régebbi időben hallottam volna ezt a hozzászólást. Természetesen meg lehet írni két héttel korábban is a napirend előtti felszólalásokat (Novák Előd: 2008-as népszavazás! - Közbeszólás a Jobbik soraiból: Hazaárulás! - Wittner Mária: Miért kell belekiabálni?!), meg be is lehet kiabálni - ez megint intelligencia kérdése -, szívesen válaszolnék a kérdéseire ezzel együtt, ha megengedi a kedves képviselőtársam.

Amilyen kérdéseket meg kell oldanunk a felsőoktatásban, azokat három csoportba sorolnám. Az egyik a minőség kérdése. Mindazok mellett a kérdések mellett, amelyeket ön egyébként jogosan felvet, az egyik legfontosabb kérdés nem az, hogy hányan tanulnak a felsőoktatásban, hanem hogy akik ott tanulnak, azoknak olyan diplomájuk lesz-e, amelynek valódi értéke van, és hogy egyébként aztán ez az érték hogyan tud hasznosulni a munkaerőpiacon vagy bármilyen más típusú munkában.

A másik kérdés valóban a hozzáférés kérdése, és a harmadik kérdés, amit ön is feltett, az, hogy ki is viseli mindennek a költségeit. Azzal a bejelentéssel, ami a hétvégén megtörtént, és amihez a szükséges kormányzati döntések is megszületnek, legkésőbb a szerdai kormányülésen világossá tettük (sic!), hogy az egész keretszámrendszert, ami valóban beszűkíti a bejutás feltételeit, eltöröljük, tehát nem lesznek keretszámok, már a következő évben sem lesznek keretszámok. Ez azt jelenti, hogy mindenkit felvesznek a magyar felsőoktatásba, aki megfelel a minőségi követelményeknek, tehát fölül tud kerülni azon a ponthatáron, amelyet éppen a minőség miatt majd meg kell húznunk a különböző szakokon és a különböző intézményeknél. Tehát ez az egyik fontos kijelentés.

A másik pedig az, hogy valóban azok a támogatási formák, amelyek ma részben vagy egészében lehetővé teszik azt, hogy valaki ingyenesen tudjon részt venni a magyar felsőoktatásban, azoknak a rendszere meglehetősen átláthatatlan, és a következő feladat az, hogy egységesítsük ezeket a támogatási formákat. Ezt meg fogjuk tenni, és ennek a következménye az lesz, hogy a jövő évtől, már a jövő évtől, akik Magyarországon kívánnak elhelyezkedni, akik Magyarországon kívánnak munkát vállalni - a "kívánnak"-on hangsúly van, mert ez nem mindig sikerül -, azoknak a számára semmifajta költséget nem jelent bent lenni a felsőoktatásban. Tehát a kérdés az, hogy hányan fognak bejutni, ez azért értelmetlen, mert egy felülről nyitott számról van szó, annyian, ahányan megfelelnek a minőségi követelményeknek.

Bízom benne, hogy el fogunk tudni számolni jövő ősszel majd a konkrét számokról is akkor, amikor a diákok döntése értelmében kialakul ez a szám. Tehát a következménye mindennek az, hogy nincs tandíj, miután részösztöndíj sincs, tehát nem tudom, hogy mire gondol akkor, amikor tandíjról beszél, mert ebben a rendszerben értelmezhetetlen ez a dolog. Egyébként pedig azt azért ne hallgassuk el ebben a körben, hogy természetesen ma is a hallgatóknak majdnem a fele saját maga fizeti a képzését, erre továbbra is lesz lehetősége, és akkor megtartja magának azt a szabadságot, hogy utána az elhelyezkedés ügyében vagy más ügyekben milyen döntést fog hozni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 20 2012.12.17. 5:11  17-20

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt volt Miniszter Úr! Ha valakinek, akkor önnek tudnia kell, hogy mi mit örököltünk 2010-ben azon a területen, amit úgy hívnak, hogy magyar felsőoktatás. Ha minden olyan rendben volt, akkor honnan volt az elégedetlenség, honnan volt az az igény, hogy mégis ez a rendszer az önök kormányzásának a következtében tarthatatlanná és fenntarthatatlanná vált?

Nem tudom, hogy tudja-e, most a főiskolának a nevét nem említeném, hogy vannak ma Magyarországon olyan főiskolák, amelyeknek évtizedeken keresztül évi 700 millió forintot kell fizetniük törlesztésként olyan beruházásokért, aminek az értelmét senki soha meg nem vizsgálta, hogy kinek a hasznát fogja szolgálni, az sem derült ki pontosan. (Zaj.) Az biztos, hogy azokét, akik építették, meg akik erre az engedélyt megadták, azokét egész biztos, de hogy a hallgatókét vagy a tanárokét, vagy a magyar felsőoktatásét, vagy akár a magyar gazdaságét, abban egyáltalán nem vagyok biztos.

Ez a helyzet, és akkor még nem beszéltem arról a több mint 10 milliárdos adósságról, amiben - függetlenül ezektől a konstrukcióktól, ami magáncégek hasznát képezi - egyébként vergődik a magyar felsőoktatás. Na, mindezt meg kell oldani, és talán azért a - hogy is mondjam - képmutatásban nem megyünk el olyan messzire, hogy ön úgy gondolná, hogy ma Magyarországon minden szakon, amelyen képzést kínálnak az egyetemek és a főiskolák, érdemes tanulni. Mert számos olyan szak van, ahol egyáltalán nem érdemes, mert az a diploma, amit ebből a diákok szerezhetnek, az körülbelül annyit ért, mint az a papír, amire ráírták.

Tehát van itt tennivaló bőven, és nem véletlenül hirdettük meg azt a programot, amiben a minőség megerősítése és helyreállítása az egyik legfontosabb dolog. A másik dolog pedig az, a keretszámok eltörlése éppen erről szól, hogy az a fajta hozzáférés - a keretszámokat egyébként önöktől örököltük -, ami ma korlátozott, annak egyetlen korlátja legyen, ne a pénz, hanem a minőség. És valóban így van, ezért akarjuk nyilván az érintettekkel összefogva, az érintettekkel egyeztetve meghatározni úgy a pontszámokat, hogy az valóban a minőséget szolgálja.

De én azt tudom mondani minden magyar középiskolásnak, aki érettségizik, az én családomban is van ilyen, hogy szerintem nem azon kell spekulálniuk, hogy majd hol és hány pontot fognak tudni elérni, hanem akkor, ha valóban minőségi érettségieredményt fognak elérni, és jól fölkészülnek az egyetemre, a felvételire, akkor be fognak jutni a magyar felsőoktatásba. Ezt ígértük, és ezt meg fogjuk tartani. És úgy fognak bejutni a magyar felsőoktatásba, ha két feltételt teljesítenek. Az egyik az, hogy valóban diplomát szereznek, és nem hosszú éveket töltenek el úgy a magyar felsőoktatásban, hogy aztán abból nem jön ki semmi, és utána vállalják azt, hogy Magyarországon fognak dolgozni, akkor nekik ez a diploma nem fog pénzbe kerülni, mert ezt a magyar állam a magyar adófizetők pénzéből át fogja vállalni.

(13.50)

Amit ön mondott egyébként, talán nem véletlenül kerültem most azt a szót, amit egyébként az elmúlt hozzászólásaiban gyakran előhozott, a tandíj kérdését. Ön mögött mosolyog az a kedves ifjú hölgy, aki bejelentette azt, hogy önök úgy gondolják, mégiscsak tandíjat kéne fizetni a magyar diákoknak, ha nem is az első két szemeszterben, de a harmadik szemesztertől mindenképpen. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban.) Mi ezt semmiképpen nem fogjuk megengedni, és semmiképpen nem támogatjuk. (Tukacs István: Hányan fizetnek most? - Taps a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget.) Az átalakításnak pontosan az a célja, hogy ezt a fajta tandíjat mindenképpen kikerüljük.

Ugyanakkor meg legalább olyan fontos, hogy valakinek ezeket a költségeket ki kell természetesen fizetni, és mi úgy gondoljuk, hogy egy olyan rendszerbe, ahol ma átláthatatlan az, hogy merre is mennek pontosan a források, és azok hogyan hasznosulnak, abba fölösleges és értelmetlen pluszpénzt önteni. Hogyha világosak a struktúrák és látjuk azt, hogy valóban a magyar adófizetők pénze olyan szakok finanszírozására, olyan intézmények finanszírozására, olyan diákok támogatására fordítódik, akik ezt valóban visszaigazolják a teljesítményükkel, akkor természetesen pluszpénzt fogunk tenni a magyar felsőoktatásba, ha kell, a következő esztendőben is. Ugyanis azok a diákok, akik bejutnak a jövő évben a magyar felsőoktatásba, azoknak nem határozunk meg semmilyen számot, hogy meddig juthatnak be vagy meddig nem juthatnak be, hanem azt mondjuk, hogy egy felülről nyitott rendszerről van szó, ha többen jutnak be, akkor több lesz a finanszírozás, ha kevesebben, akkor pedig elég lesz az a pénz, amit erre szántunk.

Tehát egyértelmű az, hogy azokat, akik bent vannak, nem érinti a változás, ők ugyanolyan feltételekkel tudnak tovább tanulni, ahogy eddig tanultak, akik pedig az új rendszerbe kerülnek be, nagyobbak lesznek a lehetőségei. Bízom benne, hogy jövő ősszel ezekről a számokról egymással el fogunk tudni számolni.

Mi meghallottuk a diákok hangját, én azt kívánom, hogy önök is hallják meg a diákok hangját, és ne akarjanak a kormány és a diákság közé állni, mert szerintem az nem fog sikerülni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 24 2012.12.17. 4:20  21-24

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Valóban köszönöm, hogy megerősíti a kormánynak azt a szándékát, amelynek az a célja, hogy Magyarországon mindenki, aki képes erre, és megüti a megfelelő színvonalat, úgy tudjon tanulni a magyar felsőoktatásban, hogy azért neki ne kelljen fizetnie. De legalább olyan fontos aláhúzni, hogy nyilván valakinek ezért fizetni kell, és akik ezért fizetnek, azok elvárhatják azt, hogy azok az eredmények, azok a teljesítmények, amelyek az egyetemből kijönnek - és nemcsak a diákok teljesítményére gondolok, hanem valóban az egyetem teljesítményére is -, azok hasznosuljanak, és valóban az ország jövőjét szolgálják, a magyar gazdaságot és a magyar nemzetstratégiát erősítsék.

Nagyon fontos pont, azt hiszem, amivel frakcióvezető úr kezdett, és amivel én fejeztem be a hozzászólásomat, hogy igen, valóban, szerintem az nem szégyen, ha az ember meghallja azt, amikor elégedetlenséggel - még ha nem is mindig jólfésült elégedetlenséggel - bírálják az ő intézkedéseit, az ő terveit, mert egyébként intézkedéseket ebben az ügyben még eddig nem hoztunk. Tehát azt azért szeretném leszögezni, hogy mindenfajta tervezetek alapján nyilvánult meg az az elégedetlenség, ami megnyilvánult, mégis azt gondolom, hogy érdemes erre odafigyelni, és ha van egy pont, ahol - úgy gondolom - mindenképpen fontos volt, hogy a diákok elmondták különböző formában a véleményüket, ez valóban a hitel kérdése.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Egy olyan országban, ahol egyébként a szocialisták katasztrofális működése következtében tulajdonképpen minden magyar embert érint az adósság kérdése, akár az egyéni háztartásokat nézzük, akár az önkormányzatokat, akár az államot, úgyhogy mindannyian kárvallottjai vagyunk ennek a dolognak, és ahol mi két és fél évig erkölcsi alapon a hitel- és adósságellenes kampányt folytattuk, és ezt vállaljuk, valóban nehéz elhitetni ma a fiatalokkal, hogy úgy lehet kezdeni az életet, hogy egy komoly adóssággal a hátukon vannak, és ezt valamilyen módon majd vissza kell fizetni; még akkor is, ha egyébként ezt az állam előlegezi meg, merthogy az egész diákhitelrendszerrel ez a célunk, hogy az állam előre fizet, és aztán utána csak azok fizetik vissza, akik bizonyos feltételeket nem teljesítenek.

Igen, így, ilyen módon nehéz azt a bizalmat fölébreszteni, ami a hitel felvételére irányul, tehát ezt az üzenetet mindenképpen megértettük, és ezért gondoljuk azt, hogy az a másik megoldás, amelyik eltörli a keretszámokat, kizárólag minőségi kritériumokat állít, egy működőképes rendszer lesz. És ha szabad még valamit a következő kormányülésről elárulni: az önfinanszírozás is meg fog valósulni. Nyilván nem egyik pillanatról a másikra, a szükséges idő elteltével az a rendszer, amit mi nem a költségvetésből és nem is feltétlenül hitelkonstrukcióval, hanem egy felsőoktatási alap létrehozásával fogunk megteremteni, a szükséges idő elteltével valóban önfinanszírozó tud lenni.

(14.00)

És ami még a mások hangjának a meghallásáról szól, talán a sajtóból azért mégiscsak értesült róla még az ellenzék is, hogy én az elmúlt hetekben-hónapokban, a miniszterelnök úrral együtt egyébként, akárcsak az elmúlt hét hónapban, mióta én miniszter vagyok, folyamatosan tárgyaltunk a Rektori Konferenciával, külön meglátogattuk annak a debreceni kihelyezett ülését. Én még a múlt héten is tárgyaltam a Rektori Konferencia elnökségével, mert valóban, és ebben az egyben igaza van a volt miniszter úrnak, azokat a teljesítményeket, amik ma komoly, egyébként világraszóló és nemzetközi szinten is megálló teljesítmények, amik ebben az egyetemi rendszerben szintén létrejöttek, nem kell leszólni, nem kell legyalázni, azokat el kell ismerni.

Pont azért hozzuk ezeket az intézkedéseket, hiszen ennek a következő nagy lépése az, már előre felkészítem önöket erre, hogy a kutatás-fejlesztés ügyeit, amit mindig kivettünk a konkrét oktatásban, és amihez szintén szükség van forrásokra, és az egyetemeknek is szükségük van forrásokra, ezt a rendszert is rendbe fogjuk tenni azért, hogy ezeket az eredményeket ne csak megőrizzük, hanem tovább is tudjuk fejleszteni.

Úgy gondolom, hogy ezek olyan perspektívák, amelyek azt jelentik, hogy a magyar felsőoktatásba, más fejlett országokhoz hasonlóan, forrásokat, pluszforrásokat fogunk bevinni, ami javára válik majd a diákoknak is, az egyetemi oktatóhálózatnak is, és leginkább Magyarországnak, hiszen ez a célunk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 24 2013.02.11. 5:08  21-24

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Az ellenzéknek az a kiváltság adatik, hogy a tények ismeretének a hiánya nem zavarja meg a tisztánlátást, merthogy továbbra is azt kell mondanom, hogy az általánosságokban való beszéd, a hivatkozás arra, hogy vannak olyan gyermekek, akik majdnem megfagynak a földön, meg hogy nem érnek oda időben a vizsgálatokra vagy valamifajta szakértői bizottság elé, meg a szétszórt milliárdok, ezek olyan általánosságok, amelyekkel nem lehet mit kezdeni, miközben egyébként az a probléma, amiről ön beszél, valóságos, nagyon súlyos probléma Magyarországnak, és egyébként nemcsak a magyarországi cigányságnak, hanem mindannyiunknak nagyon súlyos problémája. Gondolom, talán ebben a kiindulópontban egyetértünk.

Azt mondani ilyen egyetlen tőmondattal, hogy semmi értelme és semmi eredménye, ez nem egy vitaalap. Soha nem állítottam azt, és a munkatársaim sem állították soha azt, hogy valamifajta nagy történelmi siker kapujában állunk, merthogy egy olyan problémát, ami ötszáz év óta terheli Magyarországot, nem lehet nemcsak két év alatt, hanem valószínűleg négy év alatt sem megoldani és talán még tíz év alatt sem.

De ha legalább abban egyetértenénk, hogy mi is pontosan a célja annak, amit mi úgy hívunk egyébként, hogy a hátrányos helyzetű emberek integrációja vagy társadalmi felzárkózás, akkor talán lennének olyan ügyek, amelyekben konkrétan meg tudunk egyezni. Gondolom, hogy abban a fellépésben, amit egyébként nemcsak rendvédelmi eszközökkel, hanem más szociálpolitikai eszközökkel is kísérünk az uzsorakamat és az uzsorások ellen, abban egyetértünk.

Gondolom, abban is egyetértünk, hogy azoknak nem jár családi pótlék, akik nem járatják a gyermeküket iskolába. Mindez arról szól, azt a célt fogalmazza meg, hogy ha a magyar állam valamifajta segítséget ad azoknak, akik segítségre szorulnak, pluszsegítséget nyújt nekik, akkor ezért el is várhat valamit. Az a teljesítményalapú feltételekhez kötött szociálpolitika és felzárkózáspolitika, amit mi bevezettünk és ami mellett határozottan kitartunk, éppen ezt célozza. Az egész ösztöndíjrendszer, amit ön is érintett fél mondatban, éppen arra épül, ellentétben a korábbiakkal, amikor bárki kaphatott ösztöndíjat, az is, aki egyébként megbukott az iskolában, ma olyan teljesítményhez van kötve az ösztöndíj folyósítása, amely jobb tanulmányi eredményt jelent, az iskola elvégzését jelenti, és akkor tudunk segítséget adni mindenhez. Számos más olyan területe van az életnek, éppen a miniszterelnök úr beszélt a közmunka új rendszeréről, amely ezt a fajta felelősségvállalást, ezt a fajta teljesítmény-, segítségviszonzást jelenti.

Amikor ön arról beszél - amivel teljes mértékben egyetértek -, hogy az egyik legnagyobb tragédiája, mondjuk így, az úgynevezett rendszerváltoztatásnak, hogy csaknem másfél millió munkahely szűnt meg egyébként egy év alatt Magyarországon a kilencvenes évek elején, amiről szerintem sem a cigányok, sem a nem cigány magyarok nem tehetnek így en bloc, annak konkrét felelősei vannak. Másfél millió munkahely szűnt meg, amikor egyébként előtte a magyarországi cigányság 85 százaléka dolgozott, annyinak volt munkahelye, aztán most meg csak 15 százaléknak van, ez a változás bizony ezzel összefügg. Semmilyen más választ nem tudott az állam adni, mint hogy a szociális segélyeket próbálta úgy-ahogy, egyébként leginkább külföldi hitelekből finanszírozni. Ehhez képest ma a mi közmunkaprogramunkban legalább tízezer olyan emberről, személyről beszélünk - akár cigányok, akár nem cigány magyar emberek -, akik életükben még soha nem dolgoztak munkaviszonyban. Pont arról van szó, amiről ön beszél: tízezer ember két év alatt, szerintem ez valami, egyébként pedig az egész közmunkaprogramban 40 ezer cigány ember dolgozik tisztességesen, és nem az a problémájuk, hogy nem akarnak dolgozni, hanem az a problémájuk, hogy nem mindig van elég munka és munkahely, hogy kifejtsék az aktivitásukat.

De a kérdésének a lényegéről, ami a bentlakásos intézményekre vonatkozik, azt tudom mondani, hogy ez egy tárgyalási alap, amiről érdemes beszélni, de azért talán ön is ismeri annyira a magyar szociális ellátórendszert, hogy pontosan tudja, hogy ha egy gyermeket meg kell védeni a saját szüleivel szemben, akik nem méltók arra, hogy szülőnek nevezzük őket, édesanyának meg édesapának, akkor a magyar ellátórendszer erre úgy reagál, hogy állami gondozásba veszi azt a gyereket, egyébként nagyon helyesen. Tehát ha mondjuk, ezt szigorúbban és egyértelműen alkalmaznánk, akkor közel állunk ahhoz a rendszerhez, amiről ön beszél. Ennek az ügynek egyetlenegy olyan kockázata van, amelyen szerintem érdemes elgondolkodni önöknek is és nekünk is, hogy az integrációt valóban szolgálja-e az, hogy ha egy gyermeket elszakítunk a családjától és nem próbáljuk meg a másik utat is, mégpedig azt az utat, hogy valamilyen módon a szülőt is bevonjuk ebbe a felzárkózásba, és valamilyen módon őt is motiváljuk azzal, hogy a gyerekének tudjon segíteni. Van, akik erre alkalmatlanok, van, akik erre képtelenek, de ha (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) vannak olyanok, akik erre alkalmasak és képesek, szerintem azt érdemes megpróbálni.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 28 2013.02.11. 3:07  25-28

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Valóban nem lehet eleget beszélni arról, hogy az a - nevezzük most így - mozgalom, ami több mint kétezer év óta elindult a Közel-Keletről, a kereszténység, milyen kultúraformáló, milyen gazdaságformáló és milyen erkölcsformáló erővel rendelkezett, rendelkezik és hogy ez mit is adott nemcsak Európának úgy általában és az egész világnak, hanem ezen belül a magyarságnak is. Mert valóban az a gondolat, ami akkor ott megfogalmazódott, ami a mi hitünk szerint több mint gondolat, egy olyan egzisztenciális lehetőség az ember számára, hogy az életét egy olyan összefüggésbe helyezze, amely mélyebb és magasabb, mint amit az ember át tud fogni.

(14.30)

Valóban formálta - és megalapította - nemcsak a kultúrát, nemcsak a gazdaságot, hanem, ahogyan ön is említette, az emberi szabadságjogoknak is a bölcsője lett éppen a rabszolga-felszabadítással vagy éppen a nők egyenjogúsításának az erősítésével. És amikor ön arról beszél, hogy annak idején egy súlyos véres üldözésből bontakozott ki ez a mozgalom - tudjuk, hogy a mártírok vére magvetés -, akkor azért meg kell emlékeznünk arról, éppen ma is, hogy még ma is a világon a hitükért legtöbbet üldözött emberek éppen a keresztények, és szerintem e fölött a tény fölött nem hunyhatunk szemet semmiképpen.

Ha megengedi, akkor én még kiemelném egy kicsit, anélkül, hogy felekezeti villongásba keverednénk egymással, mondjuk így, szekuláris nyelven, egy olyan képességét a keresztény hitnek, amely nemcsak a túlélését, hanem az újabb és újabb virágzását tette lehetővé, ezt én most úgy nevezném, hogy önkorrekciós képesség. Tehát nevezhetjük ezt megújulásnak, nevezhetjük ezt szerzetesi megújulási mozgalmaknak, nevezhetjük reformmozgalmaknak, nevezhetjük újraevangelizációnak. Az az alapelv, amiről a reformátusok tévesen azt hiszik, hogy ők találták ki, hogy ecclesia semper reformanda - vagyis hogy az egyháznak újra és újra megújulásra, reformációra van szüksége -, egy közös alapelv, éppen a bencés tanításból következik. Tehát ez az az önkorrekciós képesség, amelyre újra és újra szükségünk van. A másik pedig, ami a mi alaptörvényünkben is lefektetődött, a szabadságnak és a felelősségnek az a dinamikája, az a kölcsönhatása, ami az ember életét meg kell hogy határozza. Azoknak, akik úgy gondolják, hogy a szabadságot már megkapták, kínáljuk ehhez a felelősséget, és úgy gondolom, hogy ez egy aktuális üzenet. És azoknak az erkölcsi alapelveknek a megfogalmazása, amelyek abból indulnak ki, hogy ne kívánj és ne tégy semmit a másiknak, amit nem szeretnél saját magadnak, ebből a minimalista programból - már ezt is jó lenne, ha meg tudnánk tartani - továbblépett a szeresd felebarátodat, mint önmagadat elvéig, sőt eljutott egészen odáig a jézusi etikában, hogy szeressétek ellenségeiteket. Itt még van tennivalónk bőségesen, de igyekszünk, és a kereszténység üzenete újra és újra megerősít bennünket. Köszönöm, hogy lehetőség adódott a megemlékezéssel arra, hogy mindezt elmondjam.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
262 136 2013.03.18. 2:01  133-140

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Hibát követtem el, és én ezt a hibát el is ismertem. Sajnálom, hogy Nyírő Gyulát emlegette az előbb, ahelyett, hogy esetleg erre a nyilatkozatra kitért volna, mert ez azért hozzátartozott volna a lovagiasság szabályaihoz.

Valóban, így van, én Szaniszló Ferenc újságírói munkásságában azt a tevékenységet kívántam elismerni, amit a Panoráma című mértékadó külpolitikai magazinnak a körében végzett, és annak idején a Ceauşescu-diktatúra elleni küzdelemben komoly szerepet játszott. A '90-es évek elején a balkáni háborúban ez az ember életét kockáztatva adott hírt többek között Vukovár, Szentlászló és Kórógy horvátországi településeknek a szerbek atrocitásától szenvedő magyar lakosságáról. A Magyar Újságírók Közössége, amely a rendszerváltás után alakult országos újságírói szervezet, ennek okán terjesztette fel Táncsics-díjra. Én ezt a tevékenységét ismertem és kívántam elismerni.

(15.40)

Valóban nem ismertem azokat a későbbi nyilatkozatait, amelyek számomra az irracionalitás kategóriájába tartoznak, és valóban, azokban vannak olyan mondatok, amelyek vállalhatatlanok, elfogadhatatlanok. Ha olvasta a nyilatkozatomat, néhány órával a kitüntetés után, miután ez a tudomásomra jutott, én azt nyilatkoztam, hogy mind személyes hitvallásommal, mind a kormány értékrendjével ezek a nyilatkozatok összeegyeztethetetlenek. Ez az egyik.

A másik pedig az, hogy amikor március 15-én több száz ember részesült elismerésben, akkor szívesen vettem volna, ha esetleg megemlíti például a következőket is és gratulál nekik: Buffó Rigó Sándor prímás, a 100 Tagú Cigányzenekar Egyesület elnöke, művészeti vezetője, vagy éppen Ökrös Oszkár cimbalomművész, szintén a 100 Tagú Cigányzenekarból, vagy éppen Nagy Gusztáv, a Kalyi Jag Nemzetiségi Szakközépiskola tanára, vagy éppen a Magyar Ezüst Érdemkereszt tulajdonosa, Gyügyi Ödön, szintén cigány származású grafikus. Úgy gondolom, hogy ez is hozzátartozik az igazsághoz, és így fair, ha egymással beszélünk erről a dologról.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
262 140 2013.03.18. 1:06  133-140

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Ezért a döntésért a felelősséget én vállalom és viselem. Szeretném megkérdezni, hogy azért ki viseli a felelősséget, amikor Gergényi Pétert 2006. november 17-én (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Így van!) a főváros közbiztonságának megszilárdítása érdekében végzett intenzív és innovatív munkájáért kitüntették Budapest-díjjal, a főváros rendvédelmének és közbiztonságának megteremtésében vállalt kiemelkedő és sikeres vezető tevékenységéért?

Az NMHH-val kapcsolatban, amelyet egyébként Stockholmtól Brüsszelig úgy gyaláznak, mint egy fideszes szervezetet, és amely 500 ezer forint bírságra ítélte (Nyakó István: Még ők is!) Szaniszló Ferencet, valóban megengedhetetlen kijelentésekért, azt miért nem említi meg, hogy Bolgár Györgyöt, akinek egyébként önök odaadták a Táncsics Mihály-díjat, a 2006-os eseményekről szóló elfogult tájékoztatása miatt polgári jogi rágalmazási perben kétmillió forint büntetésre ítélte a bíróság, vagy éppen az adócsaló Sas Józsefet és a többieket?

Azt tudom mondani, hogy amikor visszaadják egyesek ezeket a díjakat, akkor ezek között vannak olyanok, akiknek én soha nem adtam volna ilyen díjat, legfeljebb tévedésből; ígérem, hogy legközelebb nem fogok ilyen nagyot tévedni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban. - Nyakó István: Rossz válasz, miniszter úr!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
262 144 2013.03.18. 1:28  141-152

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Hogy a kérdésére válaszoljak: szerintem szégyellje az magát, aki ha hibázik, akkor nem hajlandó beismerni (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps a független képviselők soraiban.), mismásol, eltakargatja, kibúvókat keres, összevissza hazudozik; önt minősíti az, ha úgy gondolja, hogy én ebben a helyzetben egy olyan dolgot mondok, ami nem felel meg a valóságnak. Valóban nem ismertem, nem vagyok nézője az Echo Televíziónak, és nem ismertem azokat az adásokat, amelyeket aztán később a tudomásomra juttattak. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Az ATV-t tetszik nézni?)

Ebben a Házban nem szeretném idézni azokat a mondatokat, amelyeket Szaniszló Ferenc, tartok tőle, valami irracionális magatartásból kifolyólag elmondott, és amelyek népekre és népcsoportokra olyan negatív jelzőket tartalmaznak, amelyek nem férnek össze a személyes hitvallásommal. Amikor erre rájöttem, anélkül, hogy erre engem bárki kötelezett volna, vagy bárki előtt meghajoltam volna, levontam a következtetést, és kinyilvánítottam azt, hogy úgy gondolom, hogy aki ilyen kijelentéseket tesz, annak az értékrendje nem fér össze a magyar kormány értékrendjével. Ennyi történt. És miután van egy törvény, amely arról szól, hogy ezt a díjat nem lehet visszavonni, ezért nem tudom a díjat visszavonni. Azt tudom mondani, hogy rossz döntést hoztam valóban, és az utóbbi helyzet az igaz, a munkatársaim ebben az ügyben hibáztak, le fogom vonni a megfelelő következtetéseket, de magamra vállaltam ennek a hibának a következményeit, és ezt továbbra is így teszem. (Taps a kormánypártok soraiban. - Ertsey Katalin: Halász János...!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
262 152 2013.03.18. 1:13  141-152

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: A képviselő úrnak csak azt tudom mondani, hogy a manipulálás, úgy látom, nemcsak a baloldalnak, hanem a szélsőjobbnak is sajátja, hiszen az előbb a fejemre olvassa Nyírő Gyulát, akinél valószínűleg Nyakó képviselő úr Nyirő Józsefre gondolt, én magam tettem ezt szóvá... (Nyakó István: Józsefre gondoltam!) Én is így gondolom, csak nem gondolom, hogy azokból a jelzőkből, amelyekkel ön illette Nyirő Józsefet, nekem föl kellett volna ismernem.

A másik része pedig ennek a dolognak, amikor azt mondja, hogy visszavonom: mondtam, hogy nem vonom vissza ezt a díjat természetesen (Pörzse Sándor: Értem!), mert nem tudom visszavonni. Azt tudom mondani továbbra is, hogy azoknak a kijelentéseknek a védelme szerintem nem megengedett a Magyar Országgyűlésben, ehhez tartanom kell magamat. És ha én nem nézek Echo Televíziót meg egyéb televíziót, azért, mert egyébként más munkám van ebben az ügyben, és azt is említettem, hogy amennyiben néhány újságíró visszaadja ezt a díjat, azzal tulajdonképpen egy rossz döntésnek, amit én hoztam, jó következményei lesznek, mert mégiscsak tisztul a Táncsics-díjnak a névsora. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Úgyhogy azt tudom ígérni, hogy amennyiben elérkezik hozzám ez a díj, akkor természetesen meg fogom kérdezni, hogy az ezzel járó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) pénzügyi juttatás hol van.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(15.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
297 159 2013.08.26. 8:56  158-226

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy hosszú út fontos állomásához érkeztünk akkor, amikor a pedagógus-életpályarendszernek, ami egy rendszer, és nem kizárólag a béremelést és a bérrendezést érinti, ezt a részét is el fogjuk most végezni. A pedagógus-életpálya bevezetése, egyáltalán minden olyan területen, ahol a magyar államot szolgálják emberek, a közszolgálat tekintetében életpályát teremteni régi adóssága a kormányoknak, és azt is mondhatnám, hogy régi vágya azoknak, akik a közszolgálatban dolgoznak. Magának az oktatási rendszeren belül a pedagógusoknak is az ilyen típusú perspektíva teremtése is legalább a rendszerváltoztatással egyenlő idejű; most eljutottunk odáig, hogy egy átfogó, a felelősségi viszonyokat és a lehetőségeket egyértelműen szabályozó törvény keretében és rendszer keretében a béremelésről is határozzunk. De hangsúlyozni szeretném, hogy ennek az életpályának nem kizárólag béremelési, illetménymeghatározási szabályok képezik a tartalmát, hanem benne van ebben az új típusú munkaidő-beosztás, átalakítjuk a heti kötelező óraszám rendszerét, a többlettanításért járó óradíjak ennek kapcsán megszűnnek, és speciális, kifejezetten a pedagógusokra, a pedagógiai munkára kidolgozott értékelési és minősítési rendszer lép be.

Ha méltányosak akarunk lenni, akkor el kell mondani, nemcsak a valamifajta életpályamodell bevezetésére történtek már kísérletek korábban, hanem olyan komoly béremelési kísérletek is történtek, amelyek éppen azért mondtak csődöt, talán két alapvető okból: az egyik ok az volt, hogy nem lett hozzárendelve egy megfelelő minősítési rendszer, nem volt világos az, hogy hogyan lehet valamilyen módon a minőséget, a többletteljesítményt úgy díjazni, hogy az valóban egy igazságos rendszert eredményezzen. Ez részben a megosztott fenntartásnak volt a következménye, hogy az önkormányzatok és a kormányzat közösen voltak felelősek a köznevelés ügyéért és a bérkérdésekért is. A másik oka pedig az volt, ami egy súlyos mulasztása volt az előző fizetésemelésnek, hogy ennek a terhét mindenfajta fedezet nélkül, ellentételezés nélkül, központi költségvetési ellentételezés nélkül áthárította az önkormányzatokra. Akkor indult el a Medgyessy-kormány idejétől nézve az a folyamat, ami azután egy olyan adósságspirálba kergette az önkormányzatokat, hogy egyrészt a bérek meghatározása meglehetősen esetlegességeken alapult, másrészt pedig egyáltalán nem volt biztos a kifizetése sem.

Most, amikor az állam egyértelműen vállalja a felelősségét ezért a rendszerért, akkor egy olyan javaslatot nyújtunk be, amelyik rendezi ezeket a helyzeteket. Azt a javaslatot tesszük, hogy a kihirdetett törvényhez képest, amelyet 2011-ben már megalkottunk, az életpálya új rendszere már az idei tanévkezdéskor terjedjen ki a köznevelési intézményekben pedagógus munkakörben foglalkoztatott valamennyi munkavállalóra, tehát az eredeti törvényhez képest kiterjesztjük a törvény hatályát és a béremelés hatályát is minden munkavállalóra, aki pedagógus munkakörben dolgozik az iskolákban. Terveink szerint ezzel elkerülhető, hogy feszültség alakuljon ki a különböző köznevelési intézményben foglalkoztatottak munkabére, előmeneteli rendszere között. Mindez igazodik a kormány és a pedagógus-szakszervezetek között létrejött megállapodásban foglaltakhoz is. Biztosítja továbbá ez a javaslat, hogy ne többféle bér- és illetményszámítási rendszer legyen, a Kjt. vagy éppen a munka törvénykönyve szerinti, hanem a köznevelési rendszerben dolgozóknak, a pedagógus munkakörben dolgozóknak egyértelmű, egységes szabályozása legyen. A törvényjavaslat kiterjesztené továbbá a pedagógus-életpálya rendelkezéseinek hatályát 2015. szeptember 1-jével a nevelési-oktatási intézmény nevelő- és oktatómunkát közvetlenül segítő munkakörben pedagógus szakképzettséggel rendelkező foglalkoztatottakra is, elismerve ezzel azon pedagógusok munkáját - hogy csak egy példát mondjak, a laboráns vagy a rendszergazda -, akik pedagógus végzettséggel, szakképzettséggel látják el a nevelő-oktató munkát segítő javaslataikat.

A 2013. évben az életpályamodell bevezetésével járó többletkiadás, bértömeg-növekedés pénzforgalmi szemléletben körülbelül 32 milliárd forint, 32,5 milliárd forint, ami ebben az évben megterheli a költségvetést, a 2014. évben az életpályamodell bevezetésével járó többletkiadás, bértömeg-növekedés pedig 152 milliárd 900 millió forint lesz.

(17.00)

Ahogyan ígértük, a 2011-es bér megtervezésének a 60 százalékát most, szeptember 1-jétől adjuk. Ez átlagosan 34 százalékos bérnövekedést, alapbér-növekedést jelent a pedagógusoknak, és mostantól a következő béremelés jövő szeptemberben lesz, tehát 9 hónap múlva, 2014. szeptember 1-jén egy újabb 10 százalékot jelent, és aztán minden év szeptember 1-jén mindaddig 10 százalékos béremelkedés lesz, amíg el nem érjük a 100 százalékos szintet. Ez például 2016 januárjáig 200 milliárd 600 millió forintot jelent a költségvetésnek.

A fentiekben megfogalmazott és a törvénymódosítás legfőbb indokát alkotó rendelkezések mellett a törvényjavaslat rendelkezik arról is, hogy az oktatásért felelős miniszter által köthető köznevelési szerződés érvényességi ideje a jelenlegi szabályozásban meghatározott 5 évről 1-5 év időtartamra változzon, segítve ezzel a rugalmas változásokhoz történő alkalmazkodást.

Lehetőséget teremt a javaslat arra is, hogy a helyi közösségek érdekeinek képviselete mindenképpen megtörténjen az iskolák vonatkozásában. Ez az intézményi tanácsok intézménye, amelyet úgy tudnak létrehozni, hogy ebben mind a szülők, mind pedig az önkormányzat képviselője benne legyen. Amikor a rendszert valóban központosítottuk, fontos, hogy legyenek olyan szervezetek, itt gondolunk természetesen az intézményi tanács által alapítható alapítványokra is, ahol megjelenhet az a helyi érdek, az a helyi figyelem és az a helyi támogatás is, ami nemcsak a szülők érdekét jelenti, hanem a település vezetőinek az érdekét és a képviseletét is jelenti.

A magyar kormány eltökélt szándéka a hiánycél tartása mellett, hogy ne engedjük az újraeladósodást, ezért vezetjük be az életpályarendszert több lépésben, ám a költségvetési helyzetünket figyelembe véve így is méltányos emelést biztosítunk 2013. szeptember 1-jétől. Önök már a példákat látták a sajtóból és a minisztérium közleményeiből, hogy hogyan lehet kiszámítani a pedagógusok bérét. Bízom benne, hogy az ország jelenleg teherbíró képességét figyelembe véve és azt a közös érdekünket, hogy növekedjen a pedagóguspálya presztízse... - hiszen ha a pedagógus presztízse növekszik, akkor az jelenti az oktatás színvonalának a növekedését is, és végső soron ez mindannyiunk érdeke, hiszen a jövő generációt rábízzuk a pedagógusainkra, és ezzel bizonyos mértékben az ország jövőjét is rájuk bízzuk.

Ezért az életpálya rendszere mellett elindítottuk a Klebelsberg-ösztöndíjrendszert is, amelynek az a célja, hogy a kezdő pedagógusokat, a pedagóguspályára készülőket segítse meg olyan komoly ösztöndíjakkal, amelyeket természetesen nem kell visszafizetni, amelyek megélhetést jelentenek a tanulmányi idő szakaszában is, ennek meghirdetésének már az idei felvételi rendszerben is érezhető a hatása, hiszen éppen a hiányszakokon növekedett a jelentkezők száma, úgyhogy bízunk benne, hogy azt a hiányt, ami éppen a természettudományos területen vagy éppen az informatikai területen tapasztalható ma az iskolarendszerben, néhány éven belül le fogjuk tudni dolgozni.

Kérem, támogassák javaslatunkat. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
320 88 2013.11.04. 2:24  85-92

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm a kérdését, mert ez lehetőséget kínál nekem arra, hogy egy félreértést most már sokadszorra megpróbáljak tisztázni. A köznevelési törvény - egyébként nemcsak mi nevezzük úgy, hanem most már ez egy hivatalos dokumentuma a Magyar Országgyűlésnek és a törvényeknek -, tehát a törvény tervezetének megjelenése óta vagy talán már korábban elkezdődött, köszönhetően többek között számos félreérthető tartalmú sajtómegnyilvánulásnak és parlamenti felszólalásnak, a két fogalomnak az összekeverése. Tehát nem a Ganztagsschule, amiről beszélünk, amit ön említ, volt miniszter úr, mert a köznevelési törvény nem vezette be az egész napos iskolát, és ennek a fokozatos bevezetéséről sem rendelkezik. Definiálja valóban az egész napos iskola fogalmát, és lehetőségként jelöli meg ezt az iskolaszervezési formát, amelynek további feltételeiről a törvény miniszteri szintű végrehajtási rendelete szól.

Amit tévesen egész napos iskolaként szoktak emlegetni, az a 16 óráig tartó foglalkozások kötelezettsége, amely kötelezettség az iskola számára, tudniillik, hogy a foglalkozásokat biztosítsa, tehát az iskolát kötelezi, nem pedig a diákokat, a tanulókat. A tanulók számára való kötelezettség az, hogy ezen részt vegyenek, abban az esetben, hogyha ez alól nem kapnak felmentést. E foglalkozásoknak a célja az, hogy az általános iskolás gyerekek megfelelő felügyelet alatt, megfelelő környezetben töltsék az iskolai tanórák utáni időt is, tehát nem az egész napos iskola.

Meggyőződésünk és az adatok is ezt támasztják alá, hogy a délutáni foglalkozások a nagyszülői vagy egyéb, fizetős segítséget igénybe venni nem tudó, kevésbé tehetős családok körében a gyermekek érdekeit szolgálják, hiszen egyfajta felügyeletet biztosítanak nekik. Természetesen, ha erre lehetőség van, a gyerek számára megfelelőbb közeg a család, ezért a szülő kérhet felmentést, és talán nem furcsa, hogy nem szabályoztuk, hogy milyen formában, hiszen az iskolaigazgatóknak tudni kell ezt. Tehát konzultálva a szülőkkel el tudják dönteni, hogy adjanak-e a gyereknek felmentést vagy nem. Tehát egész napos iskola nincs bevezetve, gyermekfelügyelet délután van az iskolákban.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
320 92 2013.11.04. 0:59  85-92

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Képviselő Úr, Miniszter Úr! A valódi egész napos iskola egy olyan iskolaszervezési forma, amit a kormány egyébként támogat, és jó dolognak tart, de ennek egy szakmai megalapozására van szükség, és ez még nem történt meg, ezen dolgozik az oktatásfejlesztő intézet. Amikor megtörténik, akkor van értelme bevezetni az egész napos iskolát, hangsúlyozom, ezt a fogalmat használjuk majd arra, ami pedig most történik, az a gyerekfelügyelet, az egy lehetőség azoknak a szülőknek, akik igénylik, akik meg nem igénylik, azok pedig felmentést fognak ez alól kérni. Ön is pontosan tudja, hogy ennek szociális vonatkozásai vannak, hiszen vannak, akik a saját munkaidejüknek a tehermentesítésére kell hogy ezt igénybe vegyék, és egyébként pedig vannak olyan gyermekek, akiknek jobb, ha az iskolában kapják meg ezeket a foglalkozásokat.

Amire pedig azt mondja, hogy saját fejlesztésből az iskolák nyújtanak programokat, az miért olyan baj, hogyha aktívak az iskolák, és pontosan azokra a gyerekekre találják ki a megfelelő foglalkozásokat, akiknek erre a legnagyobb szükségük van.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
320 146 2013.11.04. 1:56  143-150

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Ön nem jól érti a mi szándékunkat, hiszen ha abból indulunk ki, hogy a hároméves kortól kötelező óvoda a kormánypártok köreiben született és a kormány támogatását élvezi, s ezt törvénybe is foglaltuk, akkor nyilván az a célunk, hogy minél több gyermek minél több időt töltsön óvodában, különösen azokban a szociokulturális közegekben, ahol erre szükség van, hiszen senkit nem akarunk kivenni olyan jól működő családokból, ahol esetleg egy, kettő vagy több gyermek már otthon nevelődik. Miért kellene őket kötelezően bevinni az óvodába?

De a kérdés, amit feltett, egyébként elsősorban bölcsődei kérdés, hiszen ha a kötelező óvodáztatás megvalósul, akkor a számaink szerint úgy néz ki - most készül a kormány elé egy előterjesztés ezzel kapcsolatban -, hogy körülbelül a 90 százalékát már el tudjuk helyezni óvodában ezeknek a gyerekeknek, mégpedig önkormányzati fenntartású óvodában. Gőzerővel folynak az óvodaépítések, ezekről a híradásokról ön is értesülhetett. Tehát azt is mondhatnánk, hogy kiegészítő szolgáltatásként szükség lehet a családi napközikre, de alapesetben általános szabályként önkormányzati állami fenntartású óvodákban tudjuk megoldani ezt a kérdést.

A bölcsődekérdés egy nehezebb ügy. Abban önnek valóban igaza van, ha a munkaerőpiacra akarjuk visszasegíteni azokat az édesanyákat, akik gyermeket szültek, akkor itt át kell gondolnunk a szabályozást. Én meg tudom ígérni önnek, hogy ezt meg fogjuk tenni, de most elsősorban az a célunk, hogy azt a normatívát, azt a támogatást, amit az óvodáknak meg tudunk adni, amelyek egyébként pedagógiai program szerint működnek, épp ezért megkülönböztetendők a családi napközitől, ezt biztosítani tudjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
320 150 2013.11.04. 1:27  143-150

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Megint nem jól értette, második nekifutásra sem. Nem mondtam azt, hogy ugyanazt a normatívát kapják meg, hiszen különböző szolgáltatást nyújt a családi napközi, meg egy másfajta szolgáltatást nyújt az önkormányzat által fenntartott óvoda. Az egyik a köznevelési program része, a másik pedig egy olyan gyermekjóléti intézmény, ahol a gyermekek megőrzése folyik. Ez két különböző feladat, két különböző finanszírozás. Az óvodák finanszírozása egyébként is másképp megy ebben az ügyben, hiszen az óvodapedagógust finanszírozzuk, illetve az óvoda működését, a feladatellátást finanszírozzuk.

Azt tudom önnek ígérni - hogy egy jó híre mégiscsak legyen -, hogy amikor a kormány elé visszük azt az előterjesztést, amiből kiderül, hogy a férőhelyek számát tekintve, ami egyébként ma több, mint ahány óvodás van Magyarországon, csak éppen a demográfiai meg a területi eloszlás miatt ez másként van, mint ahogy az igények jelentkeznek, e kettő összehangolásából fog majd kiderülni, hogy hány olyan férőhelyre van még szükség, hogy be tudjuk vezetni a hároméves kortól való óvodáztatást, vagy pedig más megoldásban kell gondolkodnunk. És ennek része az is valóban, hogy ahol a kötelező óvodát kiváltja a családi napközi, ott érdemes a finanszírozást is újragondolni, illetve létrejöttének a feltételeit.

Addig arra tudom biztatni azokat, akik családi napközit akarnak létesíteni, hogy pályázzanak uniós forrásokra, amik vannak, és akkor természetesen jár utána a támogatás is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)