Készült: 2020.07.12.04:01:48 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

250. ülésnap (2012.12.17.), 20. felszólalás
Felszólaló Balog Zoltán (Fidesz)
Beosztás emberi erőforrások minisztere
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előttihez hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 5:11


Felszólalások:  Előző  20  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt volt Miniszter Úr! Ha valakinek, akkor önnek tudnia kell, hogy mi mit örököltünk 2010-ben azon a területen, amit úgy hívnak, hogy magyar felsőoktatás. Ha minden olyan rendben volt, akkor honnan volt az elégedetlenség, honnan volt az az igény, hogy mégis ez a rendszer az önök kormányzásának a következtében tarthatatlanná és fenntarthatatlanná vált?

Nem tudom, hogy tudja-e, most a főiskolának a nevét nem említeném, hogy vannak ma Magyarországon olyan főiskolák, amelyeknek évtizedeken keresztül évi 700 millió forintot kell fizetniük törlesztésként olyan beruházásokért, aminek az értelmét senki soha meg nem vizsgálta, hogy kinek a hasznát fogja szolgálni, az sem derült ki pontosan. (Zaj.) Az biztos, hogy azokét, akik építették, meg akik erre az engedélyt megadták, azokét egész biztos, de hogy a hallgatókét vagy a tanárokét, vagy a magyar felsőoktatásét, vagy akár a magyar gazdaságét, abban egyáltalán nem vagyok biztos.

Ez a helyzet, és akkor még nem beszéltem arról a több mint 10 milliárdos adósságról, amiben - függetlenül ezektől a konstrukcióktól, ami magáncégek hasznát képezi - egyébként vergődik a magyar felsőoktatás. Na, mindezt meg kell oldani, és talán azért a - hogy is mondjam - képmutatásban nem megyünk el olyan messzire, hogy ön úgy gondolná, hogy ma Magyarországon minden szakon, amelyen képzést kínálnak az egyetemek és a főiskolák, érdemes tanulni. Mert számos olyan szak van, ahol egyáltalán nem érdemes, mert az a diploma, amit ebből a diákok szerezhetnek, az körülbelül annyit ért, mint az a papír, amire ráírták.

Tehát van itt tennivaló bőven, és nem véletlenül hirdettük meg azt a programot, amiben a minőség megerősítése és helyreállítása az egyik legfontosabb dolog. A másik dolog pedig az, a keretszámok eltörlése éppen erről szól, hogy az a fajta hozzáférés - a keretszámokat egyébként önöktől örököltük -, ami ma korlátozott, annak egyetlen korlátja legyen, ne a pénz, hanem a minőség. És valóban így van, ezért akarjuk nyilván az érintettekkel összefogva, az érintettekkel egyeztetve meghatározni úgy a pontszámokat, hogy az valóban a minőséget szolgálja.

De én azt tudom mondani minden magyar középiskolásnak, aki érettségizik, az én családomban is van ilyen, hogy szerintem nem azon kell spekulálniuk, hogy majd hol és hány pontot fognak tudni elérni, hanem akkor, ha valóban minőségi érettségieredményt fognak elérni, és jól fölkészülnek az egyetemre, a felvételire, akkor be fognak jutni a magyar felsőoktatásba. Ezt ígértük, és ezt meg fogjuk tartani. És úgy fognak bejutni a magyar felsőoktatásba, ha két feltételt teljesítenek. Az egyik az, hogy valóban diplomát szereznek, és nem hosszú éveket töltenek el úgy a magyar felsőoktatásban, hogy aztán abból nem jön ki semmi, és utána vállalják azt, hogy Magyarországon fognak dolgozni, akkor nekik ez a diploma nem fog pénzbe kerülni, mert ezt a magyar állam a magyar adófizetők pénzéből át fogja vállalni.

(13.50)

Amit ön mondott egyébként, talán nem véletlenül kerültem most azt a szót, amit egyébként az elmúlt hozzászólásaiban gyakran előhozott, a tandíj kérdését. Ön mögött mosolyog az a kedves ifjú hölgy, aki bejelentette azt, hogy önök úgy gondolják, mégiscsak tandíjat kéne fizetni a magyar diákoknak, ha nem is az első két szemeszterben, de a harmadik szemesztertől mindenképpen. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban.) Mi ezt semmiképpen nem fogjuk megengedni, és semmiképpen nem támogatjuk. (Tukacs István: Hányan fizetnek most? - Taps a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget.) Az átalakításnak pontosan az a célja, hogy ezt a fajta tandíjat mindenképpen kikerüljük.

Ugyanakkor meg legalább olyan fontos, hogy valakinek ezeket a költségeket ki kell természetesen fizetni, és mi úgy gondoljuk, hogy egy olyan rendszerbe, ahol ma átláthatatlan az, hogy merre is mennek pontosan a források, és azok hogyan hasznosulnak, abba fölösleges és értelmetlen pluszpénzt önteni. Hogyha világosak a struktúrák és látjuk azt, hogy valóban a magyar adófizetők pénze olyan szakok finanszírozására, olyan intézmények finanszírozására, olyan diákok támogatására fordítódik, akik ezt valóban visszaigazolják a teljesítményükkel, akkor természetesen pluszpénzt fogunk tenni a magyar felsőoktatásba, ha kell, a következő esztendőben is. Ugyanis azok a diákok, akik bejutnak a jövő évben a magyar felsőoktatásba, azoknak nem határozunk meg semmilyen számot, hogy meddig juthatnak be vagy meddig nem juthatnak be, hanem azt mondjuk, hogy egy felülről nyitott rendszerről van szó, ha többen jutnak be, akkor több lesz a finanszírozás, ha kevesebben, akkor pedig elég lesz az a pénz, amit erre szántunk.

Tehát egyértelmű az, hogy azokat, akik bent vannak, nem érinti a változás, ők ugyanolyan feltételekkel tudnak tovább tanulni, ahogy eddig tanultak, akik pedig az új rendszerbe kerülnek be, nagyobbak lesznek a lehetőségei. Bízom benne, hogy jövő ősszel ezekről a számokról egymással el fogunk tudni számolni.

Mi meghallottuk a diákok hangját, én azt kívánom, hogy önök is hallják meg a diákok hangját, és ne akarjanak a kormány és a diákság közé állni, mert szerintem az nem fog sikerülni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  20  Következő    Ülésnap adatai