Készült: 2020.10.29.19:57:44 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

30. ülésnap (1998.11.18.), 96. felszólalás
Felszólaló Kovács Kálmán (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:44


Felszólalások:  Előző  96  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Azzal szeretném kezdeni, amivel a pénzügyi expozé kezdődött, és amivel, azt gondolom, minden gazdasági szakember kezdte volna az idei költségvetést, hogy tudniillik ez a kormány egy gazdaságilag talpra állított, növekedési ütemre állított országot vett át, amelynek pénzügyi helyzete stabil, infrastruktúrája javul, az életminőség feltételei országszerte javulnak, éppen ezen gazdasági növekedés és infrastrukturális fejlődés, pénzügyi stabilitás miatt a javulás feltétele adott, és európai integrációnk, az európai népek közösségébe való beilleszkedésünk és az ottani szerepünk megtalálására esélyünk van, nagyon jó esélyünk van. Nem mi mondjuk ezt magunkról: rólunk állítják az elmúlt évek általunk nyújtott teljesítménye alapján.

A pénzügyminiszter úr ezek után azzal folytatta, hogy ez minden idők legjobb költségvetése, és ha most tréfálkozni akarnék, akkor azt kellene mondani, hogy minden cigány a maga lovát dicséri, de ezzel a lóba vetett bizalom nem szokott megnövekedni, sőt! Én azt gondolom, a gazdasági növekedés, a gyarapodás időszaka pedig éppen az az időszak lenne, amikor a bizalomnak kellene növekedni.

Nagyon sok képviselőtársam nincs most itt, és a tegnapi és a tegnapelőtti nap is rendkívüli volt abból a szempontból, hogy talán még nem volt rá példa, hogy a pénzügyminiszter ne tudja elkezdeni az expozéját, mert a kormányt támogató képviselők nem tudnak olyan számban jelen lenni, hogy a kormánytöbbséget biztosítsák a parlamentben. Márpedig nem semmiről van szó, arról van szó, hogy az elért eredményeket ez a költségvetés tudja-e továbbvinni, mert ez az új kormányzat felelőssége. A bizalomépítés a szerződések megtartásán, a kialakult rendszereken, előkészített programokon és a folyó kiadások és a megtakarítások jó egyensúlyán kell hogy nyugodjon. A költségvetés állításom szerint ezekkel szembe megy, ezért több területen a hatása várhatóan káros lesz, és az eredménye ennek ezen négy fő sikerünk megtorpanása, ha súlyosabban mondhatnám, veszélyeztetése.

A szerződések megtartásával kapcsolatban: azt hiszem, az elmúlt napok, az elmúlt hetek politikai vitái nagyon sokszor e körül folytak. Vajon az állampolgár és az állam, az állampolgár és a kormányzat között a jogbiztonságban, illetve a magánszerződésekbe vetett hit megmaradhat-e? Csak arra szeretnék emlékeztetni, amit az SZDSZ, a szabaddemokraták már jeleztek, hogy például 1,2 millió ember próbálja a jövedelmét úgy megtakarítani, hogy azzal majd biztosítsa az ő magánnyugdíját, mert nem akar ilyen mértékben függni az állami nyugdíjtól, mint ahogy láthatjuk, hogy ez bizonytalan, mint a kutya vacsorája. Nos, ezt a szerződést is föl tudja bontani, úgy látszik, a törvény erejénél fogva a kormányzat, és ez bizony olyan érzetet kelt az emberben, mintha valamikor az átkosban az OTP-nél levő megtakarítását érezte volna veszélyben, és így bizony, a megtakarítását máshol fogja elhelyezni.

A folyó kiadások és a beruházások, fejlesztések aránya a másik nagyon fontos szempont, ami az adózó állampolgár szempontjából fontos kérdés, hogy valóban az ő adója - térjünk csak vissza az adó eredeti szándékára: a közteherviselés - jó célokra, helyes irányelvek alapján, hatékonyan kerül-e felosztásra. A központi költségvetés működési kiadásai, láthatjuk, 30 százalékkal növekednek, egész pontosan 1152 milliárd forintot tesznek ki, szemben a tavalyi 889 milliárddal, ami 263 milliárdos növekmény. Ezzel szemben a központi költségvetés beruházási előirányzatai csak 5,5 százalékkal növekednek nominálisan, ami azt jelenti, hogy az inflációt figyelembe véve gazdasági növekedés közepette a központi költségvetés által finanszírozott beruházások valós, reálértékükben csökkennek, tehát naturáliában is csökkenni fognak.

Sokszor elhangzott, milyen örökséggel vette át ez a kormány ezt a költségvetést. Szeretném még egyszer mondani: csak működési kiadásra 263 milliárd többletet irányoz elő a központi költségvetés. Akárhogy tornázzuk föl az elmúlt időszak adósságait, ez az összeg azt jóval meghaladja. Szeretném csak említeni, hogy például a minisztériumoknál és a nagyobb szervezeteknél körülbelül mintegy 500-600 főnyi létszámnövekedés van, ami azt tükrözi, hogy igenis, igen jelentős apparátusbővítést és központi igazgatási bővítést határozott el a kormány. Ironikusan itt is meg kell jegyeznem: remélem, nem ez a nagycsaládosok támogatása helyett a nagy családok vagy hűbéri dinasztiák támogatási programja.

Remélem, ez valóban csak egy látszattörekvés, és képviselőtársaim az inflációval arányos módon csökkenteni fogják a működési kiadások ilyen elburjánzását. Azért is, hiszen az 5 százalék GDP mellett csökkennek a beruházások. Szakmailag előkészített programokat állít le a kormány. Meggyőződésem, hogy - '90-ben, amikor a fővárosi önkormányzathoz kerültem - a Lágymányosi-híd, látjuk, ma is láthatjuk, nem a legszebb híd, amit el tud képzelni az ember. (Dr. Varga László: Ez nem kifejezés!) De szakmailag nem vontuk kétségbe és nem kezdtük újragondolni a Lágymányosi-híd beruházását, hanem megvalósult, mert bíztunk benne, hogy az építészek és a közlekedésmérnökök funkciójában mégiscsak egy használható és feltétlenül a szükségletet kielégítő hidat terveznek. Nem avatkozott bele a politika abba, hogy előkészítetlen programokkal váltsa ki az előkészített programokat.

És itt most nemcsak a metróra és a Nemzeti Színházra gondolok (Dr. Latorcai János: Expó!), hanem az M0-ás körgyűrű vagy az autópálya-program folytatására, de nyugodtan mondhatom azokat az elkerülő utakat, Jászberényt, Adonyt, Nagykanizsát, Zalaegerszeget, Székesfehérvárt vagy a 8-as út kétszerkét-sávosítását, a 6-os út, a 10-es út korszerűsítését, ami elmaradt. Elmaradt, vagy csökkentett formában valósul meg.

Szeretném mondani, hogy például reálértékben az árvízvédelemre ez a költségvetés kevesebbet állít be. 150 millió forinttal kevesebbet. Az a véleményem, hogy nem az árvíz után, a költségvetés tervezési időszaka után kell egy métert ígérni a gátak magasságára, hanem az előkészítés fázisában kell a hat párt által itt elfogadott vízügyi politika és a kormány által elfogadott árvízvédelmi program szellemében az árvízvédelemről gondoskodni.

Megtorpannak a beruházások, az infrastruktúra-fejlesztés - és ez többletköltséggel jár. Többletköltséggel jár, mert az a vállalkozás - több mint ezer magyar vállalkozás -, amely érintett ezekben, azoknak a vállalkozásoknak a lízingköltsége, eszközköltsége, az állandó munkatársak foglalkoztatása megmarad, költségként megmarad. És ha most majd újraindítjuk, mondjuk egy jó év múlva az autópálya-programot, akkor ezeket a költségeket mind el fogják számolni az új beruházásba. És hallottam, hallhattuk, hogy esetleg költségvetésen kívüli hiteleszközökkel fog megvalósulni az autópályaprogram, de az ennek a programnak az újabb drágítása lesz, hiszen nyilvánvaló, hogy azok a hitelek, amelyeket magánszervezetek, magánbankok vagy legalábbis nem államilag garantált hitel formájában fog megvalósulni, ezeknek a hiteleknek a költségei nagyobbak, mert kockázatai nagyobbak.

A kialakult rendszer felszámolása az alapok felszámolásánál is fontos szempont. Szeretném mondani, hogy nem látjuk, megszűnt-e az a sok feltétel, ami '89-ben az Útalap és a Vízügyi Alap kialakítását eredményezte, belépett-e helyette az az elosztási rendszer, az az alulról is jól látható pályázati rendszer, amely szerint ezeket a hatalmas pénzeket el lehetne elosztani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezeknek az aggodalmaknak a jegyében a vidék és az ország fejlesztése érdekében kérem, hogy a működési előirányzatok helyett a beruházási, megtakarítási előirányzatokat emeljék föl. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

(13.10)

 




Felszólalások:  Előző  96  Következő    Ülésnap adatai