Készült: 2020.02.19.14:37:00 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

30. ülésnap (1998.11.18.), 92. felszólalás
Felszólaló Dr. Kökény Mihály (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:50


Felszólalások:  Előző  92  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Az egészségügyi és szociálpolitikai ágazatok rendelkezésére álló előirányzatokról szeretnék beszélni.

Ezek elemzése alapján is érvényesnek látszik két következtetés, amelyről már beszéltek szocialista képviselőtársaim.

 

(12.40)

 

Először, hogy a kormány jövedelmet csoportosít át a szegényektől a jobb helyzetben levőkhöz, másodszor, hogy saját, a kormányprogramban vállalt ígéreteit sem tartja meg.

Az előbbi megállapítás alátámasztására emlékeztetnék arra, hogy a jövedelemhatárhoz kötött családi pótlék a családoknak mindösszesen 10 százalékát szorította ki az ellátásból. Ezt a 10 százalékot, az átlagosnál jobb jövedelmű családokat a kormány most kamatostul kárpótolja. Számokkal kifejezve a családi pótlék, a gyes és a gyet alanyi jogúvá tétele összesen 14,7 milliárd forintba kerül, és ha ehhez hozzávesszük, hogy a gyermekek után bevezetendő adókedvezmény legalább egyharmadát ugyanezek a családok veszik igénybe, akkor egyértelművé válik, hogy a legnagyobb jövedelműek csoportja 1999-ben több mint 25 milliárd forint többletforráshoz jut. Ezzel szemben, mivel a családi pótlék összege jövőre egyetlen fillérrel sem emelkedik, a gyermeket nevelő háztartások túlnyomó többsége nem kap több támogatást, azaz számukra megismétlődik a családi támogatás értékvesztése, ami 5 százalékos gazdasági növekedés időszakában érthetetlen és elfogadhatatlan.

Tisztelt Képviselőtársaim! Erre a körülményre valószínűleg a kormány sem nagyon büszke, hiszen a családi pótlékról nem a költségvetési törvény rendelkezik, erről külön törvény szól; talán azért, hogy a közvélemény ezt ne vegye észre. A gyermeket nevelő háztartások körülbelül egyharmada - és ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni - az adókedvezményt egyáltalán nem vagy csak részben veheti igénybe, tehát a szegény családok vesztesége 1999-ben kétszeres.

Azt már csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy a kormány ezen a téren sem teljesíti saját programját, hiszen a családi pótlék értékőrzését, továbbá a családtámogatás rendszerének kialakításakor a nemzeti közmegegyezést ígérte. Nincs tudomásunk arról, hogy az előttünk levő költségvetési javaslat vagy az ennek szakmai megalapozását szolgáló, jövő héten tárgyalandó törvénytervezet egyeztetése a szociális partnerekkel vagy akár a Nagycsaládosok Országos Egyesületével megtörtént volna, ami egyébként nem meglepő, hiszen a civil társadalom szervezetei bizonyára rosszallották volna, hogy a költségvetési és adótörvényekből kirajzolódó országtérképen a munkanélküliséggel sújtott, magas gyermekszámmal áldott cigány és nem cigány népesség lesz az a fehér folt, ahol a kormánytöbbség családpolitikája csődöt mond. Gondoljuk meg, jó-e azt üzennünk Ózdra vagy a szatmári településekre, hogy vannak polgár gyerekek és szegény gyerekek, vannak polgár családok és szegény családok; a polgár családoké az adókedvezmény és a családi pótlék, míg a szegény kaphat családi pótlékot, ha gyermeke tankötelezettségét erején túl is képes teljesíteni!

Ezzel összefüggésben is érdemes felhívni a figyelmet a költségvetési törvény 57. §-ára, amely a szociálpolitika egésze szempontjából lényeges, új intézményt kíván bevezetni "a szociális ellátások alapjául szolgáló összeg" elnevezéssel. Ennek lényege, hogy a szociális ellátásokat elszakítják a hatályos rendelkezések szerinti viszonyítási alapjuktól, a nyugdíjminimumtól. A törvényjavaslat szerint ez az összeg 15 300 forint lenne, amelyről alaposan gyanítható, hogy lényegesen elmarad a nyugdíjemelés kormány által tervezett mértékétől is. Nem szólva arról, hogy a javaslat mögött nincsenek hatásszámítások és szakmai egyeztetések, beiktatása rontja a legszegényebb rétegekre irányuló ellátások, így például az időskori járadék vagy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás színvonalát.

Tisztelt Országgyűlés! Javasoljuk, hogy vizsgálja felül a kormány a szociális juttatások rendszerét is. A vagyonosodó polgárokat nem kell támogatni, a szociális juttatásokat pedig, amennyire lehet, a rászorultsági elvhez kell közelíteni. A szociális célú kiadásoknak azonban van egy olyan része, amelyet nem szabad csökkenteni. Nem nyúlhatunk hozzá a szegények számára juttatott olyan támogatáshoz, amelyek nélkül képtelenek lennének az alapvető fogyasztási cikkeket megvásárolni. - Amit most elmondtam, az egy idézet volt, és Orbán Viktor mondta el 1993. október 12-én a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről az akkori költségvetési vitában. Képviselőtársaim, kétségeim vannak, vajon az egykori szónok, mai miniszterelnök vállalná-e öt évvel korábbi önmagát.

Tisztelt Országgyűlés! Ami az egészségügyet illeti, a fejlesztési források szakmai indokai csak részben mutatnak összhangot a kormányprogrammal. Nagy baj, hogy amíg a polgári Magyarország egészségügyének kovácsai - egyébként helyesen - vezérlő elvnek tekintették a megelőzést, hatékony dohányzás és alkoholfogyasztás elleni küzdelmet helyeztek kilátásba, addig a költségvetési javaslat igencsak szerényen bánik az egészségmegőrzéssel. Nyoma nincs annak a pénzügyi alapnak, amelyet az egészségügyi miniszter úr megígért, amelynek forrása az alkohol- és dohánytermékek jövedéki adójának egy része, és amelyet a megelőzés céljára fordítanának; ehelyett a jövedéki adóbevételből a társadalombiztosítási hiány csökkentését tervezik. Ebből, képviselőtársaim, nem lesz pénz a dohányzásleszoktató ambulanciákra vagy az alkoholizmus elleni küzdelemre, vagy az iskolai közétkeztetés egészségesebb választékának elősegítésére!

Ezzel szemben az egészségügyi tárca retorikáját figyelembe véve úgy tűnik, mintha a szakminisztérium a Vészhelyzet című film megdöbbentő képsorainak hatása alatt cselekedne, mintha a sürgősségi ellátástól várná a meghatározó jelentőségű népegészségügyi problémák megoldását. Tudományos bizonyítékok tömege igazolja, hogy a sürgősségi ellátás fejlesztése önmagában nem fogja csökkenteni a keringési, a daganatos vagy a májbetegségek okozta veszteségeket. A korszerű sugárterápiás eszközök hiánya miatt hazánkban bizonyosan több ember hal meg idő előtt, mint a sürgősségi ellátás időnkénti zavarai miatt, csak nem egyszerre és nem látványosan.

A helyzet leginkább egy közlekedési analógiával ábrázolható: a ritka légikatasztrófák mindig a tévéhíradó főcímében szerepelnek, mert többszáz ember hal meg egyszerre, de a halálos autóbalesetekről szóló híradások már megbújnak az időjárás-jelentés előtt, ezek nem sokkolják a közvéleményt, alig van hírértékük. Pedig Magyarországon évente körülbelül tízszer annyi ember hal meg autóbalesetben, mint egész Európában légiszerencsétlenségben. Ezért nem kellene a már megkezdett röntgen-, sugárterápiás és altatógép-fejlesztési programot lassítani, arról nem is szólva, hogy a tárca még el sem készült a sürgősségi ellátás fejlesztésének szakmai koncepciójával.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügy költségvetésében azt is kifogásolom, hogy a gazdasági növekedés adta többletforrások nem jelennek meg további elkerülhetetlen reformlépések fedezetéül, nem ösztönzik eléggé a szerkezetátalakítást, alig jut pénz a rehabilitáció kiteljesítésére, késik a rokkantosítási rendszer átalakítása, és az is nagyon szomorú, hogy rendkívül visszafogottak az egészségügy beruházási előirányzatai, a felújításra szánt összegek.

Összességében az mondható el, hogy ez a költségvetés a jómódú családok és polgárok költségvetése, miközben elégtelen pénzügyi eszközök állnak rendelkezésre a legszegényebbek támogatására, a kötelezően ellátandó szociális feladatok megalapozására és a fogyatékos személyek jogairól szóló törvény végrehajtására.

A tervezett egészségügyi fejlesztési programok kidolgozottsága vázlatos, a kórháztulajdonos önkormányzatok továbbra sem számolhatnak normatív fejlesztési forrásokkal, és az egészségügyi reform folytatásának iránya is homályban marad.

Annak pedig itt lenne az ideje, hogy a szaktárca a betegek, a szakma és az egészségügy partnerei számára részleteiben is vázolja elképzeléseit. Ha ez nem történik meg, továbbra is olyan tanácstalanok maradunk, mint Alice Csodaországban; Lewis Carroll eltévedt hőse azt kérdezi a macskától, tud-e utat mutatni neki. A válasz így hangzik: az főképp attól függ, hogy hova akarsz eljutni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  92  Következő    Ülésnap adatai